|
Bastion
Jan 23, 2010 22:08:50 GMT 1
Post by Imperial on Jan 23, 2010 22:08:50 GMT 1
Bastion,
A felkelő nap sugarai vörös leplet borítottak a világra, melyet nem is olyan régen lángtenger és plazmatűz lepett el. Habár a vong pusztítás nyomai már alig voltak fellelhetőek, akik látták soha nem felejthetik el. Akik látták lángba borulni hazájukat, a Birodalom utolsó bástyájának elestét, azok szívében életre szóló gyűlölet kapott lángra a vonggal szemben. Ilyen láng égett Zakeryan Rorsh szívében is, aki a támadás idején a bolygón maradt. A Storm Commando utolsó alakulataival maradt, hogy ha kell életük hátralevő részét gerillaként leélve is, de harcoljanak a Birodalomért. Rorsh végigharcolta az elmúlt negyven év poklát, az akadémiai osztály utolsó még életben lévő tagja volt. Harmincnyolc nevet mormolt el minden este elalvás előtt, hogy felidézze arcukat és életben tartsa a tüzet. Ez a hajnal új volt. Az első, amit már Jagged Fel szolgálatában látott itthon. Szép volt és sok jót ígért. Léptek zajaira lett figyelmes. - Jó reggelt, Rorsh igazgató. - Fel főparancsnok. - Miről akart beszélni? - Mutatni akarok valamit, uram. Kövessen a fogdába, kérem. - Gondoskodott a hajóm előkészületeiről? - Indultak el a turbóliftek felé. - Igen, uram. A Pellaeon készen áll, és az Aggressor fogja kísérni. - Aggressor? Még nem hallottam róla. - Az utolsó Allegiance osztályú romboló a Flottában, néhány éve találtunk rá roncsként a Magban. A főadmirálissal titokban hoztuk helyre és azóta a Hírszerzés hajóparkját gazdagítja. A moffok sem tudnak róla. - Mondta némi elégtétellel. - Értem. A liftből kiérve már a megszokott, mesterséges fényben úszó szürke folyosó fogadta őket. - Erre, uram. - Léptek be egy cellába a folyosó végén, ami előtt Rorsh emberei álltak őrt. Inkább néztek ki zsoldosnak, mint reguláris haderőnek. A szobában verejték és félelem átható szaga csapta meg őket. - Nem vagyok híve ezeknek a módszereknek, Rorsh igazgató. - Mondta Fel keményen, amikor meglátta a földön heverő, elgyötört női alakot, és Rorsh néhány emberét körülötte. - Kérem tiszteljen meg azzal, hogy a flottában szerzett rangomon szólít meg. Jagged végigmérte a buldog-szerű embert. Nem volt magas, de az egyenruha alatt rejtőző izomkötegeket sok vuki is megirigyelné. Őszülő haját katonásan rövidre nyírva hordta. A ráncos, primitív vonások közül agresszíven előremeredő szemekben viszont értelem csillogott. Ő volt a Hírszerzés feje, még Pellaeon megbízásából. Gyakorlatilag ő volt az a gátlástalan mészáros, aki ment és ölt ha kellett, kérdések és felhajtás nélkül, a magánhadseregeként működő kommandóival és mindig azt szolgálták, aki épp parancsolt a Bastionon. Ha egyáltalán ismernék őket, mindenki megvetné valamennyiüket. Nem parancsolt egy hajónak sem, de ha akarta volna, másnap egy moff se ébredne fel. - Rorsch admirális, nem térünk vissza azokhoz a módszerekhez, melyek... - Én mindig támogattam Pellaeon főadmirálist, uram. Felnéztem rá és a pokolba is követtem volna. És fogom önt is. Ha holnaptól nincs gyilkolás, holnaptól nem hal meg senki az én parancsomra. De ez az állat itt. - Ragadta meg a hajkoronát és emelte fel a fejet a földről. - Ez gyilkolta meg a legnagyobb embert, aki valaha élt. Jagged felismerte. Tahiri Veila, a sith bérenc. Súlyos bilincsek tartották a földön, az ysalamiri pedig egy törhetetlen ketrecben pihent a falon. Fel megvetően nézett végig rajta. - A Jedik nem fognak örülni ennek. - Sóhajtott. Egy része megragadta volna az oldalfegyverét, hogy elégtételt vegyen. Pellaeon nem ezt érdemelte. De Jaina nem helyeselné. És ha valaha megtudja, hogy ő hagyta meghalni... - Tisztelettel uram, a jedik nem fogják megtudni. - Suttogta szinte Rorsh, Tahiri fülébe. - Ha meghal, azt megérzik. - Ez a sithfattya nagyon sokáig fog még élni, uram. De azt garantálom, hogy egy pillanatát sem fogja élvezni. Hallod édes? Azt hiszed a vong barátaid tudnak bármit is a fájdalomról? Az öreg Punner majd megmutatja neked, mit jelent szenvedni. - Nem akarok tudni róla, admirális. - Sétált ki a cellából Jagged. - És más se tudjon. - Úgy lesz, uram.
Nem is olyan régen a Tenupe dzsungeleiben harcolt a mindennapi túlélésért és még a saját családja szemében is senkivé vált. Ma az ő vállain nyugszik a feladat, hogy a tegnap Maradványából a holnap Birodalma legyen. Életek milliárdjai. És a jövő. A Birodalom, az Új Rend jövője...
|
|
|
Bastion
Jun 25, 2010 22:31:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:31:46 GMT 1
A Bastion külső védelmi zónájában egy diplomáciai kódot viselő Calamari cirkáló lépett ki a hipertérből kíséretével.
- Itt P'taun ellentengernagy a Szövetségi Flottától - jelentkezett be a hajóraj Quarren parancsnoka - Utasításunk van, hogy a Birodalmi Maradvány nemes küldöttségének díszkíséretet biztosítsunk az Egyesítő Konferencia helyszínére.
|
|
|
Bastion
Jul 14, 2010 19:06:15 GMT 1
Post by Imperial on Jul 14, 2010 19:06:15 GMT 1
- Itt Bastion forgalomirányítás a szövetségi hajónak. Fel főparancsnok küldöttsége már úton van a konferenciára. - Érkezett a nem túl szívélyes válasz. - Tartok tőle, fölöslegesen jöttek idáig.
|
|
|
Bastion
Jul 14, 2010 22:18:38 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2010 22:18:38 GMT 1
- Vettem, köszönjük a tájékoztatást, visszatérünk az állomáshelyünkre. T'Paun kilép.
A Mon Cal és kísérete megfordult.
- Azért kíváncsi volnék, hogy melyikünknél működött több figyelőszenzor és lehallgatókészülék.. - fordult a quarren a jobbján álló titkosszolgálati tiszthez.
- Akar fogadni? - vigyorodott el a tömzsi, sötét bőrű férfi - Nem csak a mennyiség számít!
- Azért próbáljunk informálódni a főbb útvonalak posztjaitól, hogy merre jár a delegáció.. - morfondírozott T'Paun, miközben a Szövetségi delegációs kíséret visszatért a hipertérbe és maga mögött hagyta a Bastion védelmi rendszerét.
|
|
|
Bastion
Jul 16, 2011 20:13:00 GMT 1
Post by Imperial on Jul 16, 2011 20:13:00 GMT 1
A fõvárostól északra elterülõ sûrû erdõség, tanúsítva a természet mindenható erejét, már visszanyerte közel eredeti, a vong pusztítás elõtti kiterjedését, és a plazmatûz nyomai már alig voltak felfedezhetõek a sötét, barna és zöld színekben pompázó lombtengeren mely messzire nyúlt az északi pólus felé. Sarreti moff szerette az Északi-erdõt, számos alkalommal vágott már neki gyalog és töltött napokat odakint. Különc volt a Birodalmat igazgató moffok között, akik a kikapcsolódásnak egészen más, jóval extravagánsabb formáit részesítették elõnyben, mint a földön alvást egy erdõben. De az ifjú, legalábbis a többiekhez mérve, moff nem csak ebben volt különc, legfiatalabb révén nem ismerte Palpatine Birodalmát, az idegengyûlöletet, az erõszak és a terror általi uralkodást. Egyike volt a reformerekként számon tartott vezetõknek és nagy népszerûségnek örvendett. A Braxant szektor moffjaként pedig a legbefolyásosabbak között tartották számon. Erõdnek is beillõ vadászrezidenciájának erkélye északra nézett, belátta majdnem az egész rengeteget, az onnan érkezõ szél pedig friss és illatokkal teli levegõt hozott. Az alkony már elkezdte vörösre festeni az eget és a fákat, lebilincselõ látványt tárva az erkélyen tartózkodók elé. - Pazar a kilátás, bár nem valami biztonságos. – Utalt az erdõségre Lecersen moff. - Fél az állatoktól? - Az orvlövészektõl. – Ürítette ki poharát katonásan szögletes mozdulatokkal az idõsebb moff, akinek egyenruháján mikroszkopikus gyûrõdéseket sem lehetett találni. Lecersen tankönyvi példája volt a régi, keményvonalas birodalmiaknak, gondolkodásmódban is. - Biztonságban van a gyilkosoktól. – A délelõtti vadászatra is hozta testõrségét, egy tucat rohamosztagost - De a kíváncsi fülek és szemek valóban mindenütt ott vannak. – Célzott Sarreti a holovideóra, amit Lecersen hozott és az imént mutatott meg. - Mi a véleménye? – Kérdezte. - Hát, az új idõk és ideológiák kampányoknak jót fog tenni, hogy az államfõnk egy Erõ-használó hölgy iránt táplál... - Államfõ! – Köpte a szót Lecersen. – Bábként rángat minket, hogy egymás fejét tartsuk a víz alatt, míg õ az árulók lányával hetyeg. – Várakozóan a fiatalabb férfire pillantott. De annak arcáról nem tudott leolvasni semmit. – Ettõl nem lesz újra naggyá Birodalom. - Úgy veszem ki szavaiból, önnek van elképzelése azt illetõen, hogy mitõl lesz. – Sarreti annyira semlegesen mondta ezt, mint akit nem is érint. - A Tanácsban sokunknak van. – Felelte az idõsebb férfi. Idegesítették a falak, melyekbe ütközik, mióta itt van. Sarreti korát meghazudtoló bölcsességgel kezelte Lecersen-t, ahogyan az összes moff-ot, kormányzót, admirálist. - Esetleg megosztja velem vagy tényleg csak vadászni és a társaságomért jött ide? Diplomatikus mosoly, Lecersen szíve szerint képen törölte volna. - Érdeklõdését tekinthetem egyetértése jeleként? - Sosem vitattam, hogy az ifjú Jagged Fel nem vesz elég komolyan minket. Ámbár a Birodalom stabilizálódik. - A Maradvány, a Birodalom maradványa. - Javította ki Lecersen. - Ahogy tetszik. – Hagyta rá Sarreti. – Tehát mi az elképzelése?
|
|
|
Bastion
Nov 28, 2011 22:43:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 28, 2011 22:43:12 GMT 1
Saretti Moff, a Bastion kormányzója nem csak az erdõket és síkságokat kedvelte a Bastion vong bombázások után újratelepített északi kontinensén, de bizony a hegyek fölé magasodó, a katonai bázisoktól, a fõváros hivatalnoki negyedeinek idegesítõ csúszómászó bürokratáitól, és nem utolsósorban többi Moff kollégájának rezidenciájától egyaránt biztonságos távolságban álló vadászkastélyát is. Ide még a légkörbõl is csak többszörös, érzékelõkkel lefedett biztonsági hálón keresztül lehetett bejutni.. így aztán már fél órával annak landolása elõtt értesült a sikló érkezésérõl.
Fogadótermének széles, többszörösen golyóálló plexije mögül figyelte, ahogyan a leszállóplatformon álló hajótól rohamosztagosai a toronyig kísérik a meglepõen fiatalnak tûnõ, markáns arcvonású, régi vágású birodalmi egyenruhát viselõ tisztet.
Fiatal, meglepõen fiatal... Saretti már kezdte azt hinni, hogy z ügynöke, akit a fõvárosban megkeresett ez az Õrnagy, tévedett.. de nem, maga hasonlította össze a DNS mintát, amit a férfi szolgálatkészen levenni engedett a központban.. stimmelni stimmelt. Érdekes.
A feltáruló turbolift ajtó mögül már csak az Õrnagy lépett ki, a kíséret hátramaradt... persze Tierce-nek sem voltak illúziói. Nagyon jól tudta, hogy a megfelelõ helyeken, a benyílókban, a függöny mögött és még ki tudja hol, önvédelmi rendszerek, testõrdroidok és egyéb alkalmatosságok lapulnak.. Saretti Moff nem véletlenül õrizte meg ennyi idõn át a Bastion kormányzójának sokak által irigyelt címet..
- Tierce Õrnagy, ugyebár.. - a Moff végigmérte a férfit. - Fiatalabb, mint gondoltam.. eredetileg úgy gondoltam, Disra Nagymoff utolsó vallomásai, amelyeket a kivégzése elõtt tett, nem fedték a tökéletese valóságot a tudatmódosítók ellenére sem, amiket belepumpáltunk annak idején, és Ön túlélte azt az incidenst Talon Karrde barátnõjével a Relentless fedélzetén.. de ennyire jó karban még egy Testõr sem lehet, bocsásson meg..
Az Õrnagy magabiztosan elmosolyodott. Nagy játékos ez a Saretti, vagy legalábbis szeretne annak látszani..
- Látom, tájékozott, Saretti Moff.. de akkor azt is tudnia kell, hogy nálunk,Tierce Õrnagyoknál elég bevett szokás a klónozás.. ezzel az Erõvel én is lehetek egy újabb verzió, nemde?
- Nos, ez a legérdekesebb.. - vette elõ zubbonya zsebébõl a Tierce által a Birodalmi Központban adott vérmintát tartalmazó fiolát Saretti. - Ugyanis a genetikusaim szerint az ön vérében, Õrnagy, nyoma sincs a génmódosítás, vagy akár a gyorsított fejlõdésû klónozás közismert nyomainak.. tehát vagy természetes növekedéssel fejlõdött, nyers klónként, amikor is nem teljesen értem, hogy miért nem a Kéz Birodalmát, és ezzel a Fel-dinasztiát szolgálja.. vagy maga az eredeti Grodin Tierce..
- Honnan tudja, hogy valójában nem a Fel-dinasztiát szolgálom? - az Õrnagy kíváncsian méregette a helyiséget. - Megkapta az üzenetemet, nem? És a személyazonosságomról is meggyõzõdött, Moff úr.. a Birodalom új vezetõje veszélyben van, és azért jöttem el magához, hogy ennek a bizonyítékait átnyújtsam Önnek!
- Hogyne.. természetesen. - mosolyodott most el Saretti is. - Ezt mind én is tudom.. és valóban megbizonyosodtam a személyazonosságáról, Õrnagy, ezt jól tudja. Amit viszont nem tud, az az, hogy a vérében ugyan klónozásra utaló nyomokat nem találtunk, találtunk viszont jelentõs mennyiségû, valószínûleg nemrég aktivált midi-chloriant...
Az Õrnagy tekintete felakadt.. nem teljesen értette, mirõl beszél a Moff..
- Ami arra utal, hogy valahogyan.. valamiféle Erõhasználó hatása alá került nemrég, ha saját maga nem is vált azzá.. - folytatta Saretti.. - Ez pedig megerõsíti a gyanúmat, ami magával kapcsolatos...
Azzal a Moff aktiválta az asztala elõtt lévõ holovetítõt, amin láthatóvá vált... nos, láthatóvá vált a Commenor elnöki palotájának terme, amelyben a birodalmi moffok és Doriana a tanácskozásukat tartották.. az Õrnagy úgy érezte, a vére felforr a dühtõl.. áruló volt a Moffok között!
- Nagyon érdekes felvétel.. még nem tudjuk, kicsoda a kopasz szenátor, de a történészeink és az orvosaink már vizsgálják a dolgot.. a Vader-szerû pléhpofa pedig magyarázat lehet arra, hangsúlyozom, lehet, mert én ehhez nem értek.. - folytatta barátian Saretti -,. hogy maga, Õrnagy, miért tûnik vagy negyven évvel fiatalabbnak annál, aki a holo túlsó oldalán van...
Az Õrnagy keze elõrelendült, de a ruhaujjából elkerülõ energiapengék ártalmatlanul szóródtak szét a Saretti asztalán körülvevõ miniatûr védõpajzs erõterén... a Moff intésére pedig a falba mélyesztett bejárókból nehézpáncélos testõrök léptek elõ..
- Lássuk, milyenek az erõnléti készségei, Tierce Õrnagy.. mosolyodott el Saretti.
...
Öt halott testõr, egy kirobbantott fal és nem kevés zúzódás után Tierce Õrnagy felnyalta a szája szélén csörgedezõ vért, megigazítva nyelvével a mozgó fogait, miközben zúzódásoktól tarkított tekintetét Sarettire emelte. Három páncélos testõr fogta közre energiabilincsben.
- Nem rossz, nem rossz.. de azt hittem, kibírja addig, amíg a droidokat kell bevetnem.. - pillantott Saretti a bejárat mellett posztoló két orgyilkos droidra. - Vezessék el!
Amint az Õrnagyot elvitték, a Moff átkapcsolt néhány gombot az asztalán, és a commenori felvétel helyett egy hosszú sebhellyel tarkított, fiatal, szögletes arc tûnt fel a kivetítõn.. - Mit intézett, Moffom? - Nagyságos Régens, a polneyei szenátor másodtisztje a kezünkben van, a felvétel is hitelesnek bizonyult.. - köszöntötte Jagged Felt Saretti. - Engedelmével azonnal megkezdjük a további lépéseket.. - Nagyszerû. - bólintott az apjára jellemzõ keménységgel Jagged Fel. - Mégis bölcs dolog volt magát megtenni a Hírszerzés fejévé, Ephin...
- Köszönöm a bizalmat, Fenség. - Intézkedjen, hogy haladéktalanul fogják le és végezzék ki Niriz Moffot.. ebben nem ismerek tréfát. - biccentett Jagged. - Ami pedig Lecersent illeti... ellene is elegendõek a bizonyítékok?
- Ezen még dolgoznunk kell... - rázta a fejét Saretti. - Végtére is õ volt az, Fenség, aki eljuttatta hozzánk a felvételt.. és amíg a Muunilinst-i pénzügyi körök mögötte állnak, addig Hírszerzés ide, Belbiztonság oda, nem fordulhatunk ellene nyíltan... - Tudom, megszenvedné a békés újjáépítési program.. - bólintott irritált arccal a Birodalom új ura. - Nos rendben, Ephin... azért figyeljünk csak a jó öreg Drikl-re, elõbb utóbb kibújik a barlangjából..
- Én is épp ettõl félek, Fenség.. - értett egyet Saretti. - Én is épp ettõl félek...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 3, 2011 22:32:17 GMT 1
Az elegáns építésû vadászkastélyok egyik hátránya volt, hogy a legritkább esetben rendelkeztek megfelelõ pincerendszerrel, amelyet börtön céljára lehetett volna használni.. vagy ha mégis, akkor azt sokkal inkább biztonsági egységek, tartalék generátorok és egyéb, a tulajdonos Moff épségéhez elengedhetetlen játékszerek tárolására használták, semmint igencsak veszélyes rabokéra.. Így aztán Tierce Õrnagy cseppet sem lepõdött meg azon, amikor a testõrök a pince helyett visszacipelték az egyik alsó leszállóplatformra, ahol már várta õket egy jelzések nélküli Chariot légi sikló.
- Vigyétek ezt az áruló klónt oda, ahová való!- lódította meg az õrnagyot az egyik testõr, mire a pilótafülke leválasztott terébõl egyetértõ röhögés volt a válasz. - Ne aggódjon, parancsnok, jó helyen lesz! - felelte egy hang, majd az õrnagy érezte, hogy rácsukják a legénységi tér ajtaját.. a sikló nemsokára felemelkedett, és alacsony magasságban megindult... nos, az õrnagynak tulajdonképpen fogalma sem volt arról, hogy hová. A fejére húzott fekete csuklya miatt nem tudta, hogy van-e valaki még rajta kívül a legénységi térben, de ez nem is számított. Az információt eljuttatta Sarettinek, és tulajdonképpen a célját el is érte.. Tierce bizonyos volt benne, hogy ezek után le fognak csapni a Moffokra.. azonban az áruló miatt saját maga is csapádba került, és jó esély volt rá, hogy nem sokáig élvezheti már újdonsült fiatalsága örömeit...
Nem számít, gondolta az Õrnagy. A feladatot teljesítettem... ettõl függetlenül azonban nem hagyta nyugodni a tudat, hogy ilyen gyorsan véget érhet a küldetése.. valószínûtlennek tartotta, hogy tényleg idõt fecséreljenek a fogva tartására.. valószínûleg csak elég messzire viszik Saretti kastélyától, hogy ne lehessen kompromittálni az üggyel a Moffot, aztán megszabadulnak tõle az erdõben..
A sikló ereszkedni kezdett. Ez elég gyors volt, talán nem kellett volna ennyire elkiabálni.. futott át az Õrnagy agyán. A várt zökkenés helyett azonban a sikló kisvártatva ismét emelkedni kezdett, a pilótafülkébõl pedig fojtott kiáltások és lövések hallatszottak. Végül Tierce hallotta, hogy a legénységi teret és a fülkét összekötõ ajtó kinyílik.. az Õrnagy teste megfeszült, ahogyan még így, lebilincselve és megvakítva is felkészült a harcra. Nem adja olcsón magát..
- A maga helyében nem ficánkolnék, uram.. - a hang kellemes volt, szinte erotikus, és egyértelmûen nõi. - Maga felé fogok nyúlni, de csak azért, hogy levegyen a csuklyát.
A szemeit fedõ sötétség tovatûnt, és Tierce hunyorogva nézett az elõtte álló, birodalmi egyenruhás, élénkbarna hajú nõre. - Igazán kedves, megadja a lehetõséget, hogy lássam a gyilkosomat, hölgyem? - Nem egészen.. - a nõ hátrafordult, a pilótafülkébõl pedig megjelent egy megszólalásig az elsõre hasonló másik nõ, aki éppen a pilóta szemmel láthatóan halott testét húzta maga után.
- Beállítottam az autopilótát, Sarya.. mire feltûnik nekik, hogy leléptünk, már biztonságban leszünk. - a nõ biccentett az Õrnagy felé. - látom, a vendégünk is egyben van még. Élvezze csak az utazást, Õrnagy, innentõl többé-kevésbé biztonságban van...
- Maguk pontosan kicsodák is? - méregette õket szúrós szemmel az Õrnagy.
- Dorja Moff ügynökei vagyunk. - biccentett az elsõ nõ. - A valódi nevünk nem érdekes, legyen elég annyi, hogy Ronya és Sarya..
- Maguk egészen biztosan nem birodalmiak.. - mérte õket végig Tierce. A nõk ruházata ugyan standard flottatiszti volt, de mozgásuk, hajviseletük, sminkjük.. sokkal.. fölényesebb, hivalkodóbb, mondhatni, szexistább volt, mint a Maradvány öntudatos, sõt Daala visszatérése óta talán túlságosan is öntudatos nõi tisztjeié.
- Fizetett szolgálatban állunk.. - vont vállat a Sarya néven nevezett, majd további válasz nélkül visszatért a pilótafülkébe. - Ma azért fizetett a fõnökasszony, hogy magát kihozzuk Saretti karmai közül... holnap talán másért fog.
Az Õrnagynak hirtelen beugrott. Elõször azt gondolta, hogy Mistryl árnygárdisták, ami, figyelembe véve a Maradványban utoljára megfordult Grodin Tierce húsz évvel ezelõtti végzetét, több mint stílusos lett volna, de ez az arrogáns és egyszerre erotikus stílus, ez hirtelen tökéletesen ismerõs volt számára.
- Hapan Gárda. Ritkán látni magukat idegen szolgálatban a csillagködön kívül, hölgyeim, de hadd adózzam elismeréssel..
Ronya biccentett. - Nem minden család volt elégedett az Anyakirálynõ politikájával az utóbbi években... viszont a titkosszolgálat olykor kemény eszközökhöz nyúlt.. sokan arra kényszerültünk, hogy elhagyjuk a Csillagködöt. De ez nem magára tartozik... maradjon úgy, ahogy van, eloldozom, aztán jöjjön át a pilótafülkébe. Hamarosan megérkezünk Dorja Moff titkos bázisára...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 11, 2012 0:44:05 GMT 1
- Megérkeztünk... - Jagged Fel, a Maradvány legfelsõbb katonai parancsnoka az elõdje, a Birodalmi Eszme védelmében és az áruló Jacen Solo ügynöke által mártírhalált halt Pellaeon admirális zászlóshajója, a Bloodfin parancsnoki kabinjában figyelte, ahogyan a Bastion gömbje egyre nagyobb lesz a kivetítõn. Jaina Solo mögötte állt egy szál törülközõben, átölelve a férfit. - Azért remélem, innentõl nem ez lesz az állandó otthonunk.. - suttogta, miközben megborzolta a férfi fejét, végigfuttatva ujját a férfi arcát borító hosszú, széles sebhelyen. - Még mindig nem tetszik, hogy veszélynek teszlek ki.. nem kellett volna visszajönnöd velem.. ott maradhattál volna Coruscanton, Drágám, amíg nem végzek ezekkel itt.. - rázta a fejét a Báró fia. - Ne feledd.. - Jaina ökle keményen Jagged hátába fúródott, és egy pillanat múlva már szinte halálos, egyúttal erotikus fogást alkalmazva tartotta a férfit, akinek odadta magát. - Én vagyok a Jedik Kardja.. tudok vigyázni magamra, Szerelmem..
- Hogyne.. - ficánkolt Jagged a szorításban, láthatóan élvezve azt. - Köztudomású..
- Különben is, ha tényleg újabb összeesküvésben mesterkednek a Moffok, akkor Daala is benne lehet, bármibe lefogadom.. - rázta a fejét Jaina, vörös, anyjára emlékeztetõ hajtincsei összevissza szálltak. - Akkor pedig bármikor belefuthatsz egynéhány kevésbé baráti Mandalore orgyilkosba is.. szükséged van a tapasztalatomra.
- Igen, mindannyian tudjuk, hogy személyesen Boba Fett varázsolt belõled szexi pilótából és Jedibõl egyszemélyes hadsereget.. - csókolta meg a nõ kézfejét Jagged. - de ne engedd, hogy a Jedik Daala iránt érzett ellenszenve befolyásoljon.. bármennyire is szeretnétek, hogy minden, a galaxisban az elmúlt hónapokban történt baj mögött õ álljon, õ ugyanúgy ki nem állhatja ezeket a Moffokat, mint én, vagy Te.. valaki más kell, hogy mögöttük álljon, ha ennyire elszemtelenedtek.. de hamarosan a végére járunk, ne aggódj..
- Így legyen.. - biccentett Jaina. Volt valami sötétség azon a bolygón, ami nem hagyta nyugodni... valami, ami még ott sem volt.. de hamarosan megérkezik. Remélte, jól döntött, amikor anélkül követte Jaggedet, hogy bárkivel is konzultált volna a Rendbõl. Lovag vagyok, az egyetlen túlélõ Solo jedi, gondolta egyszerre büszkén és szomorúan. Tudok vigyázni magamra..
|
|
|
Bastion
Jan 16, 2012 22:13:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 16, 2012 22:13:22 GMT 1
Ronya és Sarya egy lepusztult Rohamosztagos barakknak tûnõ létesítmény mellett rakták ki az Õrnagyot az egyik kisebb kontinensen, távol a városoktól. A vidék itt-ott még magán viselte a Yuuzhan Vong invázió idején, évtizedekkel korábban lebombázott gyártelepek és katonai létesítmények nyomán keletkezett sebeket és hasadékokat, amelyeket a lezuhant birodalmi és vong hajók, vagy éppen lövedékeik ütöttek a felszínbe... a barakk azonban, amint arra Tierce Õrnagy elég hamar rájött, egy többszörös védelemmel felszerelt, modern bunkert rejtett. Õrei, néhány fekete páncélos rohamosztagos és több további Hapan bérgyilkos egy halványan megvilágított, monitorokkal felszerelt szobába vezették, ahol a bejárat másik oldalán egy õsz hajú, de még mindig egyenes tartású férfi ült, a kijelzõket tanulmányozva, a Birodalmi Flotta egyenruhájában.
- Örülök, hogy épségben idehozták a testõreim, Õrnagy.. jöjjön be. - Biccentett neki.
- Megtiszteltetés, hogy.. öhm.. itt fogad.. - mérte fel gyorsan a helyzetet Tierce - Dorja kapitány.
- Amióta a lányom moffi rangot nyert el, azóta sokkal könnyebbé vált a dolgom, még így nyugdíjasként is. - intett egy szabad szék felé az öreg tiszt. - Most innen követem nyomon a többi Moff mesterkedését, és a Hírszerzés mozgolódását is.. gondolom nem lepi meg, hogy itt a Bastionon mindenkinek megvan a saját kis privát információs hálózata..
- Hogy áll.. a helyzetünk? - ült le a székbe Tierce, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a monitorokat.
- Az öreget lefogták, de a többiekig még nem jutottak el. - Magyarázta Dorja. - Azt rebesgetik, hogy Fel Fõparancsnok visszatért Bastionra, hogy lecsapjon ránk.. és nincs egyedül.
- Magával hozta azt a Jedi ribancot, gondolom.. - mosolyodott el elégedetten Tierce. - Nagyszerû... pont, ahogyan az a vén rohadék Doriana megmondta...
- Ezt elõre látták? - villantotta fel tekintetét kíváncsian Dorja.
- Nos.. felmerült.. - biccentett az Õrnagy. - Hamarosan kezdetét veszi a terv második fázisa.. vannak hû emberei a Flottában és a planetáris védelemben?
- Egynéhány... miért?
- Be kell juttatniuk még egy hajón a felszínre.. - magyarázta az Õrnagy. - Egy hajót, ami a mesteremet és a katonáit szállítja, akik elkapják majd azt az áruló trónbitorlót, és pontot tesznek ennek az ügynek a végére...
|
|
|
Bastion
Jan 17, 2012 23:45:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 17, 2012 23:45:39 GMT 1
-Felséges uram... megtiszteltetés, hogy ilyen hamar visszatért hozzánk! - A Bastioni Pellaeon Kormányzó Palota, a legfõbb katonai parancsnok új rezidenciája központi hangárjában a rohamosztagosok elmaradhatatlan sorfala között Lecersen Nagymoff várakozott Jagged Felre és hosszú hajú, jeltelen egyenenruhát viselõ, katonás léptekkel közelekedõ kísérõnõjére. - Igazán örvendek a hölgynek is.. - tette hozzá Jainára pillanatva kifejezéstelen szemekkel és hirtelen felvett mû mosollyal Lecersen, amikor megismerte a Jedi nõt.
- Nagymoff, meglep, hogy itt találom.. - biccentett Jagged, majd határozott léptekkel elsétált a dörzsölt vén róka mellett. - Nos, mit végeztünk eddig?
- Letartóztattuk Niriz Moffot, valamelyik pincebörtönben várja Felséged ítéletét.. - sorolta szolgálatkészen Lecersen. Bár Jagged hivatalosan nem kiáltotta ki magát semminek, a hozzá hû elit hírszerzési és belbiztonsági alakulatok szépen lassan elkezdték az idõk folyamán "Felség"-nek és hasonlóaknak szólítani. Lecersen pedig nem tett mást, mint figyelt, hallgatott, és alkalmas pillanatban átvette ezt a szokást. Jagged kiköpött volna maga elé, ha nem sajnálta volna a simára takarított padlót.. bár Lecersen értékes információkat juttatott el hozzá Coruscantra az újabb összeesküvésrõl, nem hagyta nyugodni a tudat, hogy talán õ maga is valahogy benne volt.. bizonyítékokat kellett szereznie..
- Nos, rendben.. és Dorja Moff?
- Már ellene is kiadtuk a körözést, bár nagyon fájt, hogy így kellett tennem... - sóhajtott színpadiasan Lecersen. - Nos, mindenkinek színt kell vallania elõbb-utóbb, Nagymoff, hogy pontosan kihez is hû, ugyebár.. - állt meg egy pillanatra Fel, és sebhelyes arcával az öreg Nagymoff felé fordult. - Hogyne, természetesen.. Felség.. - hajtotta meg magát Lecersen. - Engedje meg, hogy Mofftársaimmal tisztelettel meghívjuk dicsõséges visszatérése alkalmából egy fogadásra a Thrawn Palotába.. a Moffok Tanácsa az újabb összeesküvésen megrökönyödve összeült, éppen a záró ülésükrõl jövök.. és döntést hoztunk. Ideje véget vetni a Birodalom élén álló interregnumnak... Felség.
Jagged egy pillanatig elgondolkodott.. arra gondolt, mit szólna apja, ha ezt hallaná. Mit szólnának chiss bajtársai, akik évekig lenézték, alacsonyabb rendûként kezelték. Mit szólna a húga.. vagy éppen mit szólna az anyja, aki mégiscsak Antilles, és különben is, mit fog szólni Jaina.. hehe, érdekes lesz.
- Nos rendben, Nagymoff.. - azzal Jagged kinyúlt és széles tenyerébe fogta Jaina kezét. - Nekem is lesz bejelentenivalóm. A Birodalom egy új korszaka jön el hamarosan, ehhez nem fér kétség.
- Ahogy mondja, Felség, ahogy mondja.. - hajbókolt Lecersen majd kihátrált a hangárból.
- Nem tetszik nekem ez az alak, Jag.. - súgtaa férfi fülébe Jaina. - Süt belõle a hazugság és az ármánykodás.. - Ezt az Erõ nélkül is megmondtam volna, Drágám.. - vigyorodott el Jagged. - Gyere velem, konzultáljunk néhány megbízhatóbb tisztemmel.. azért mi sem vagyunk egyedül itt.. - És a fogadás? Ugye nem fogadod el a meghívást? - Jaina tekintetet tele volt aggodalommal - Gondolom, nem kell neked elmagyaráznom azt sem, mire jók a dublõrök.. - Tudom.. - biccentett Jagged - De ezt be kell vállalnom. Fel Báró fiát nem futamítják meg csak úgy..
Jaina nem vitatkozott, de az Erõ azt súgta neki, hogy a komplikált helyzeteknek messze nincs vége.. itt vagyok mindjárt én, tette hozzá magában.. a Birodalom Királynõje.. apáék kitépik a hajam, ha megtudják. Hehe..
...
Tierce õrnagy szokás szerint a monitorok fölé hajolt, amikor az öreg Dorja visszatért a föld alatti terembe.
- A lányomat már körözik, de a Yaga Minor-i katonai Ubiqtorate bázison meghúzhatta magát a hozzánk hû flottatisztek segítségével.. - az öreg kapitány Tierce monitora mögé állt. - Van híre? - Van.. - bólintott Tierce, miközben kikapcsolta a rejtett frekvenciát, amin vette az adást. - Elindultak. Egy hadihajó és egy felszíni különítmény.. de nem lesz elég, kell még egy csapat. - Nos, ez megoldható.. a testõreim és egy válogatott szakasz rohamosztagos is rendelkezésre áll.. - bólintott Dorja. - Melyik alakulat? - 501-esek - vigyorodott el Dorja. - Az nem lehet.. - De. Sontir Fel újjászervezte õket a Chissek között, de páran nem értékelték, hogy a Killik konfliktus idején a birodalmi érdekek védelme helyett az uralkodó klánok az elsõ vonalban hajtották ki õket bogarakat gyilkolni a mocsarakba.. így visszatértek hozzánk. És ami azt illeti, Õrnagy, gondolom, Ön sem szeretne itt ebben a bunkerben porosodva várakozni, amíg elérkezik a végkifejlet..
- Nem igazán. -- vonogatta a vállát Tierce. Valójában minden izma ugrásra készen állt, de csak mostanra szedte össze magát teljesen a legutóbbi sérülései után.
- Errõl is gondoskodtunk - intett az öreg kapitány. - Kövessen, Õrnagy, mutatok valamit...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 14:14:05 GMT 1
Fel, Saretti, valamint Jaina és a Hírszerzés egyik kopasz, agresszív tekintetû tisztje a Thrawn Palota alatti biztonsági központban figyelték az ünnepség elõkészületeit.
- Utoljára kérem, Fenséged, gondolja meg a dublõr használatát.. - figyelmeztette Jaggedet Rorsh igazgató. - Egy ilyen esemény kiemelt kockázatúnak számít.. a hölgynek is.. - pillantott kelletlenül Jaina-ra - tudunk dublõrt biztosítani, ha szükséges. Nem lesz tökéletes, de megoldjuk.. legközelebb, ha elõre közli, Felség, hogy egyben házasodik is, talán jobban fel tudunk készülni.. - kockáztatott meg egy viccet, de Jaina villámló tekintete még a kipróbált biztonsági tisztbe is befagyasztotta a szót.
- Nem lesz legközelebb.. - sziszegte Jaina. Így is eléggé irritálta ez a környezet, csak szerelme kedvéért tartotta magát. Végül is, õ sem lesz már fiatalabb, ugye..
- Nem lesz dublõr. - Rázta a fejét Jagged. - Ezúttal nem. Üzenetet kell küldenünk minden kételkedõnek, hogy nem tûrünk ebben sem késlekedést, sem halasztást, és nem bújunk el a birodalmi polgárok elõl.
- Gondoskodunk arról, hogy a díszõrség lemerített fegyverekkel lépjen be a komplexumba, és csak a mi biztonságijainknál legyen éles eszköz. - folytatta Saretti Moff. - A.. hölgy.. gondolom, megtartja a fénykardját.
- Ez magától értetõdik. - mosolyodott el Jaina. Egyre inkább az volt az érzése, hogy szüksége lesz rá, csak azt nem tudta, mikor, hol.. valami Sötét közeledett, az Erõ szinte kiabálta felé. Amióta elolvasták a híreket arról, hogy a Korriban és a Commenor egy új államszövetséget alapított, Jaina meg volt gyõzõdve arról, hogy ez nem csak szerelemházasság lesz, hanem egyben az Erõ üzenete is. A Jedik a mai napig nem járkáltak túl sûrûn a Maradványban, így Jaina tudta, hogy csak Jagged Fel irányításával valósulhat meg egy olyan Birodalom, amelyik nem viseli magán Palpatine rémtetteinek és a Sötét Oldalnak a bélyegét.. és ha ennek az az ára, hogy õ lesz a Birodalom elsõ császárnõje, ám legyen. A Szövetségnek és a Jediknek szüksége volt egy további partnerre, ha meg akarták állítani a képmutató módon állami szintre emelt Sötétséget. És a Birodalom ebben partner lesz, errõl õ és a férje gondoskodni fognak...
Az ajtó feletti állapotjelzõ felvillant, jelezve, hogy új vendég érkezik. Rorsh és Jaina önkéntelenül is az oldalfegyvereikhez kaptak - Saretti csak azért nem, mert nem volt neki -, de Jagged leintette õket. Sebhelyes, mindig koncentráló, néha fémszerûen fegyelmezett arcára egy pillanatra öröm ült ki, ahogyan a bunkerbe belépõ öreg, egyenes tartású, elegáns ruhákat viselõ férfi láttán.
- Apa! - sietett Soontir Fel Báró, a Chiss Házak nagykövete elé Jagged. - Örülök, hogy el tudtál jönni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 14:39:35 GMT 1
Tierce õrnagy a páncélozott csapatszállító Chariot legénységi terében csak apró lõréseken keresztül látta a Bastion fõvárosának széles sugárútjait. Vele együtt több tucat katona ült a szállítókban, amelyek hosszú sorban, szirénázó felvezetés mellett kanyarogtak a katonai barakkok között. A Dorja Moff zsoldjában álló Hapan kommandósok, Royna és Sarya a vezetõülésbõl irányították a konvojt.
Végül feltûnt elõttük egy páncélozott kapu.
- Érdekes.. ez Lecersen személyi gárdájának, a 87. Rohamosztagos hadosztálynak a bázisa.. - bökte meg Tierce õrnagyot a mellette ülõ fiatal férfi. - Hmm.. - Tierce nem felelt. Érezte, hogy Mestere, Wenthar Nagyúr már nagyon közel van Coruscanthoz. Viszont még mindig nem értette, hogy hogyan jutnak be majd magára az eseményre.. Dorja azt mondta, hogy a koronázási ünnepségen fognak lecsapni.
- Állj, a Birodalom és Lecersen Moff nevében! - a siklók megálltak, ahogyan a kapuõrség fekete sisakos tagja Ronya elé lépett. A jelenleg standard birodalmi egyenruhát viselõ nõ megvillantott egy csábos mosolyt.
- A díszelgõ század állományát hozzuk Õfelsége Jagged Fel kinevezési ünnepségére. Itt vannak az adatkártyák.
- Rendben lévõnek tûnik..- a biztonsági tiszt beillesztette a kártyákat a termináljába. - Viszont itt azt írják... a csapat már megérkezett. Nem úgy volt, hogy csak százan lesznek? Ez kétszer annyi.. ellenõrzöm, kérem várjanak!
Sarya továbbra is mosolyogva figyelte, ahogyan a kapus valamirõl vitatkozik a felettesével.
- Nos, rendben. Valami félreértés történt.. két váltás lesz, maguk a tartalék. - Mehetnek, ne tartsák fel a forgalmat! - adta vissza a kártyákat a kormánymû mögött ülõ vörös hajú nõnek, miközben jól megnézte magának a zubbony mögött duzzadó dekoltázst. Határozottan vannak elõnyei is annak, hogy egyre több nõ szolgál nálunk, gondolta a kapus.
A Chariotok végigkanyarogtak a katonai komplexum szívébe vezetõ alagúton. Mindenhol lezsírozott, bevetésre kész lépegetõk és tankok álltak. Azért valami csak megmaradt a régi jó hagyományból, gondolta elégedetten Tierce õrnagy. Még mindig birodalmi sajátosság, hogy a leglojálisabb fõváros alatt is tartunk egy azonnal bevethetõ hadosztályt.. biztos ami biztos, persze.
Végül egy hatalmas, föld alatti teremben parkoltak le a siklók. Egy kopasz, hájas õrnagy sietett eléjük.
- Kik maguk? Kaját hoztak? - A második díszelgõ század jelentkezik a beiktatási ünnepségre! - tisztelgett Ronya, miközben kimászott társa mellõl. A többi Chariotból elõkászálódó férfiak és nõk feszes vigyázzba vágták magukat Tierce mögött. - Milyen második század? - a kövér õrnagy elgondolkozva végigmérte a társaságot. - Csak egy század van... mi vagyunk azok.. várjanak, ellenõriznem kell...
Tierce végignézett a sorfalon, amit az emberei alkottak. A sor egészen a kijáratot elzáró Chariotok egyik végétõl a másikig állt, annyira szétterülve, hogy õ az oldalsó falhoz, kényszerült, ahol a kommunikációs berendezések és kapuvezérlés volt. Megvárta, amíg a másik hapan kommandós is kiszáll, hogy vitába bocsátkozzon a hájas õrnaggyal, majd hanyag mozdulattal odalépett a kapus terminált kezelõ katona mögé. - Hello.. - kocogtatta meg a sisakos férfi fejét. - Mi a... - az alak arcára ráfagyott a mosoly, ahogyan Tierce két keze halálos ölelésbe fogta a fejét, és egy hirtelen mozdulattal elroppantotta a nyakcsigolyáit. Az Õrnagy villámgyors mozdulatokkal beütötte a megfelelõ kódokat, lezárta a terem kommunikációs rendszerét és az ajtókat is.
A hájas õrnagy, aki még mindig a hapanokkal perlekedett, most odapillantott. - Mit csinál maga ott... A teremben asztalok körül ücsörgõ, az 501-es légió rohamosztagos páncéljába öltözött, lemerített fegyvereket szorongató, sisak nélküli katonák - Lecersen díszelgõ századának eredeti állománya - most meglepve felpillantottak ételadagjaikból.
Ronya kezében megvillant egy vibrokés, ami a kövér férfi torkába fúródott. Az õrnagy tiszti gallérja mögül vérsugár spriccelt a padlóra.
A Chariotok elõtt álló sorfal megmozdult. Apró sugárvetõ kerültek elõ, amelyek a díszelgõ század eredeti állományára irányultak. Villámgyors, pontos lövések sisteregtek a levegõben.
Tierce õrnagy két perc múlva visszakapcsolta a kommunikációt, és egy villogó komterminál fölé hajolt.
- AA-32-es hangár, elveszítettük a kapcsolatot, mi történik? - Semmi, semmi, már urai vagyunk a helyzetnek, minden rendben.. - hadarta hivatalos hangon Tierce. - Leküldünk egy csapatot! - Nem kell, ne jöjjenek.. volt itt egy kis.. reaktorszivárgás - improvizált Tierce. - De már minden rendben! - Kivel beszélek, mi az azonosítási száma? - a hang a vonal túlsó végén kezdett idegessé válni.
Tierce elmosolyodott, majd leolvasta az imént kitört nyakú hulla mellkasáról a megfelelõ információt. - Pedersen zászlós, THX-9311, reggeli mûszak. - Ja, te vagy az, akkor miért szórakoztok velem.. - röhögött fel a vonal másik végén az ügyletes. - Halbert ezredes meg fog ölni, ha valami nem megy rendben ezzel a díszelgõ századdal! Minden oké??
Milyen egyszerû, gondolta Tierce. El sem tudta volna képzelni, hogy valakinek ne menne ez a régi átverõs trükk.
- Persze, csak az egyik siklónk reaktora megadta magát.. attól még, hogy ötven éves ruhákban megyünk ki szemlézni, a technika azért még nem kéne, hogy egy korú legyen.. - Ja.. - hagyta jóvá amaz a vonal másik végén. - Na oké Pedersen, aztán sok sikert! Üdvözlöm az asszonyt! - Vettem vettem.. - zárta a vonalat az öreg Tierce. Barom, tette hozzá gondolatban.
A hapan kommandósok ellenõrizték, ahogyan az embereik megszabadítják páncéljaiktól a díszelgõszázad fejbelõtt tagjait. - Remélem, egyik páncélon sincs egy karcolás se!- nevetett Ronya. - Õrnagy úr, kedves, idejönne? Magának is megvan a felszerelése!
Tierce annak a fiatal férfinak a kíséretében, aki mellette ült a siklóban, és Starr-ként mutatkozott be, elismerõ szemmel méregette az átszúrt nyakú kövér õrnagyot. - Tiszta munka.. - A magáé is. Itt van, amit mi fogunk felvenni.
Az õrnagynak egy pillanatra tátva maradt a szája, ahogyan az egyik fal melletti oldalszekrényben megpillantott négy tökéletes állapotú, karmazsinvörös Testõrségi Páncélt.
- Ezek tényleg komolyan gondolják a trónra lépést... - nem tudta megállni, hogy ne köpjön ki. - Rohadt árulók, az Uralkodó emlékére..
- Nekünk aztán mindegy. - látott neki Sarya magára húzni az egyik páncélt. - Öltözzünk be, hamarosan indulnunk kell.
Eközben a többi katona nekilátott lecserélni a fegyvereit a teremben szanaszét heverõ hatástalanított darabokról az utolsó két Chariotból elõhúzott igencsak mûködõ E-11-es sugárvetõkre. Lecersen Moff díszelgõ százada készen állt, hogy bearanyozza Fel Császár esküvõjét..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 14:44:36 GMT 1
A Bastion rendszer szélén, távol a bolygó védelmét biztosító platformoktól egy pillanatra kilendültek az érzékelõk, apró gravitációs torzulást érzékelve, aztán visszaálltak normál módba. A kijelzõkön nem látszott semmi azon az õsrégi vámfregatton kívül, amelyik a szokásos õrjárat külsõ körét teljesítette éppen. A Nebulon B2 parancsnoki hídján az õsz, hajlott hátú Dorja kapitány háromszor leütötte a kommunikátor megfelelõ gombját, hogy megfelelõ vonalat kapjon abba az irányba, ahol elõbb a pillanatnyi torzulás megjelent. - Sith Gyémántja, itt a Short Temper fregatt. Sith Gyémántja, válaszoljanak, itt Dorja kapitány...
|
|
|
Post by sithlord on Feb 7, 2012 11:34:09 GMT 1
A hatalomátvételben segédkező Sith különitmény valamennyi tagja, immár Dorja hajóján volt. Wenthar, miután kijelölték számára a szállását, elküldte magától az Éjnővért. Egyedül akart maradni a gondolataival.
Kissé megrémítette a legutóbbi látomása. Mintha egy másik ember emlékeit látta volna. Vajon mit jelenthet ez a számára? Miért kapta ezt a különös látomást?
A másik a hatalomátvétel kérdése volt. Nagyon kockázatos dologra készültek, és ő nem akart semmit sem elkapkodni. Dorja emberei meglehetősen szolgálatkészek voltak, de vajon bízhat e bennük? Megérzései és ösztönei azt súgták neki hogy igen, megbízhat bennük. Wenthar felszította a mélyen a lelkében lapuló haragot és gyűlöletet, majd átadta magát a Sötét Oldalnak. Az Erőhöz folyamodva, felfrissítette magát, hogy teljes mértékben a feladatának szentelhesse magát.
Ebben a pillanatban kopogás hallatszott. Wenthar úgy döntött, beengedi az illetőt. Erill Kai volt az. A nő, szemlátomást nyugtalan és ideges volt. -Azért jöttem hogy a bocsánatodat kérjem Nagyúr! -mondta az Éjnővér összetörten. Majd ; alázatosan féltérdre ereszkedett és fejet hajtott. -Ígérem, soha többé nem szólok közbe és nem szégyenítelek meg, amikor beszélsz! -suttogta a nő alázatosan. -Kelj fel Erill Kai! Nem haragszom rád! -mondta Wenthar megenyhülten. -Légy büszke arra ami vagy! Feleslegesen ne alázkodj meg! -korholta a nőt Wenthar. -Te Éjnővér vagy:a Sötét Oldal hatalma a tied! Erill Kai megkönnyebbülve tápászkodott fel majd állt talpra. -Azt hittem haragszol Mylord! -szólalt meg ; félszegen. -Azt hittem a szemtelenségem miatt el pusztítasz! -Wenthar közelebb lépett a nőhöz, és a két kezébe vette az arcát. -Sosem tudnám a Sötét Oldal egyik legszebb teremtményét elpusztítani! -azzal a Lord megcsókolta az Éjnővért. Amaz hevesen viszonozta a csókot. -Szeretlek Mylord...!-lehelte érzékien a nő Wenthar fülébe. -Mindig is egy magadfajta férfira vágytam, aki... uralkodik rajtam és aki mellett nőnek érezhetem magam végre! -Wenthar elmosolyodott. Ezek szerint az Erő által alkalmazott kis trükkje megbabonázta ezt a büszke nőt. Végül kibontakoztak az ölelésből.
A Lord az asztalon árválkodó finom fűszerborhoz lépett majd két pohárba töltötte ki az ízletes nedűt. Erill Kai helyet foglalt az egyik kényelmes széken, és érzéki pillantásokat küldött a Lord felé. A Nagyúr odalépett hozzá és az egyik poharat a nő felé nyújtotta. -Igyunk erre az új és remélhetőleg tartalmas kapcsolatra Milady! -azzal fenékig hajtotta a bort. Erill Kai lassan kortyolgatta az ízletes italt, minden zamatát kiélvezve. -Mik a terveid Nagyúr? -kérdezte a nő izgatottsággal a hangjában. -Idejében megtudod drágaságom!
Egy félórával később, Darth Wenthar, Erill Kaival az oldalán a hídra ment. Az egyik fedélzeti tiszt azonnal vigyázzba vágta magát. -Az összes embere a hajón van Mylord!-mondta félelemmel vegyes tisztelettel a fiatal tiszt. -Helyes, helyes! -válaszolt Wenthar megelégedve. -Akkor nemsokára kezdhetjük! -a fiatal tiszt biccentett. -Óhajod szerint lesz Nagyúr! -mondta a fiatal tiszt félszegen, majd Wenthar intésére eltávozott. -Minden a terveim szerint alakul! -dörmögte Wenthar elégedetten és gonosz örömmel a hangjában. Hamarosan az egyik sétálójárdán Dorja lépteit hallotta meg. -Nos az embereim készen állnak parancsnok! -intézte szavait a közeledő parancsnok felé, elégedett határozottsággal a nagyúr. -Részemről akár indulhatunk is!
|
|
|
Bastion
Feb 16, 2012 23:42:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 16, 2012 23:42:33 GMT 1
Lord Wenthart és Erill Kai-t, valamint szolgáknak álcázott Dathomir-i Éjnõvérekbõl álló kíséretüket a leszállóplatformon egy szakasz rohamosztagos és egy karót nyelt, fiatal hadnagy fogadta. - Üdvözlöm Önöket Bastionon.- futtatott végig egy kézi holoszkennert a páros adatkártyáján a férfi, láthatóan olyasfajta unott képpel, mint aki már ezredszerre ismétli el ezt a mûveletet. Láthatóan arra sem vesztegette az idejét, hogy név szerint üdvözölje az érkezõket. Ha a bolygó körüli összes biztonsági ellenõrzésen átmentek és leszálltak itt, a Thrawn Palotát körülvevõ ideiglenes parkolóplatformok egyikén, akkor bizonyára minden adatuk rendben volt. - Az Önöké a ... Béta-Kappa nulla-nyolcvanhetes páholy.
- Menjünk, kedvesem. - Erill Kai láthatóan élvezte, hogy rájátszhat a helyzetre, és ostoba nemesasszonyt mímelve belekarolt Wentharba, és a várakozó légitaxi felé indult, nyomában a "szolgálókkal".
A hadnagy unott tekintettel nézett utánuk, majd, miután a sikló felemelkedett, hogy átadja a helyét a következõ jármûnek, hanyagul a szájához emelte a kommunikátorát, mintha csak a következõ hajó adatait kérné le, csatornát váltott, és ennyit mondott.
- Megjöttek.
Nem sokára, amint a légitaxi letette õket a Thrawn Palota vendégeknek fenntartott, boltíves oldalbejárata elõtt, egy pillanatra még Wentharnak is elállt a szava. A Bastion-i szervezõk láthatóan mindent megtettek, hogy ezen a galaxisszéli planétán visszaadják azt a nagyságot és erõt, amit valaha a Császári Központ Coruscant-i együttese sugárzott, amely sajnálatos módom áldozatul esett az elmúlt jó ötven év galaktikus háborúinak. A magasba nyúló tornyok felett birodalmi jelvények holoképek, zászlók és a hivatalos holotévé-csatorna repulzoros kamerái váltották egymást a levegõben, még magasabban TIE-vadászok cirkáltak. A kettõs rohamosztagos sorfal által közrefogott vörös szõnyegen pedig a nekik kijelölt páholyszerû emelvényekre igyekezett a Maradvány és a szomszédos birodalomhû rendszerek elitje. Wenthar szakértõ szemmel mustrálta a pompán és a birodalmi fényûzésen túli sötétszürke bunkereket és a Birodalmi Hírszerzés, a szélsõségesen Fel-hû titkosszolgálat fekete páncélos, szemüveges kommandósait, akik párosával cirkáltak a Palota körül felállított biztonsági zóna szélein robogóikkal.. õk voltak az igazi ellenség, velük kellett elbánniuk..
Dübörgõ léptek hangzottak fel a fõbejárat felõl, ahogyan feltûnt az ünnepségre kirendelt díszelgõ század. Négy vörös páncélos Császári Testõr mögött egy század hófehér védõfelszerelést viselõ Rohamosztagos, mellkasukon az 501. Légió jelvényével. A Birodalom legendás elitalakulatának tagjaira emlékezõ katonák álltak sorfalat a Palota központi terét alkotó csarnokban, egészen a hátul húzódó emelvényig..
Jagged és Jaina az emelvény mögötti páncélozott plexifal mögül figyelték a nyitó elõkészületeket. - Minden biztonsági emberünk a helyén, a vendégek és a díszõrség is.. - jelentette Rorsh igazgató, majd a páros mellett álló századoshoz fordult. - Él a kapcsolat az irányító központtal? - Minden rendben, uram. - biccentett a hírszerzõ tiszt. - Állandó kapcsolatban vagyunk Fel Báróval.
Jaina elégedetlenül szemlélte azt a fekete-bíbor színû, szûk szabású ruhát, ami egyrészt meglehetõsen kiemelte az alakjának nõiesebb vonulatait, egyúttal viszont korlátozta a mozgásban.. bár azt be kellett ismernie, hogy Jag kitûnõen nézett ki a hófehér mellvértben és a Chiss mintára kialakított, aranyozott, bojtos váll-lapokban. De még mindig volt valami rossz érzése.. a közönség felõl az ilyenkor szokásos várakozással kevert düh és irigység szállt az emelvény felé.. végtére is sokan voltak, akiket csalódással töltött el a Birodalomban, hogy nem valamelyik kedvenc Moffjuk emelkedik végül Császári rangra.. arról nem is beszélve, hogy egyszersmind egy Jedit vesz el.. ezzel alapjában véve nem is lett volna semmi gond, a Hírszerzés erõi pont azért voltak ott a tömegben, hogy az ilyen szokványos indulatokat féken tartsák. De volt a tömegben valami sokkal gonoszabb, halványan érzékelhetõ jelenlét is, aminek Jaina nem tudta meghatározni a pontos forrását.
- Ki fogok menni oda, és végig fogom ezt csinálni.. veled együtt, Drágám. - Jag keze Jaináéra fonódott, mielõtt amaz megszólalhatott volna. - Bízzál bennem egyszer egy kicsit, Jedik Kardja - Hogyne, a férfiak dolga a politika, tudjuk jól.. - kockáztatott meg egy mosolyt Jaina. Elég sokszor próbálkozott Jagnál, hogy halasszák el ezt a rendezvényt, és elég sokszor torkollták le ahhoz, hogy többet ne mondjon. Nem akarta azt a benyomást kelteni a férfiban, hogy esetleg a dolog esküvõ részével van baja, és nem pedig az... idõzítéssel.
- Minden készen áll.. - szólt bele ismét a komjába Rorsh igazgató, majd aktiválta a kívülrõl elsötétített védõfalat felengedõ gombot. - Mehetnek...
Odakint több ezer katona és tiszt vágta magát vigyázzba, a karzaton kialakított páholyokban pedig felhangzott a vendégek tapsa, ahogyan Jagged Fel, a Galaktikus Birodalom eljövendõ császára és a dicsõséges Fel-dinasztia majdani megalapítója kilépett a Thrawn Palota nagycsarnokában felállított emelvényre.
Csak két páholy volt, ahol hamarabb elhalt a taps... egy Muunilinst-i üzletemberé, aki feleségével és szolgálóival jött el a nagy eseményre, és Lecersen Moffé, aki néhány pillanat után finoman abbahagyta a tapsot, és, miközben a kamerák a fõ emelvény felé fordultak, a saját páholya hátsó, nehezen belátható sarkába hátrált..
Az ünnepség kezdetét vette.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 17, 2012 0:24:09 GMT 1
Az ünneplő tömeg zaját kihasználva, Lord Wenthar és Erill Kai,-miközben látszólag figyelték az eseményeket,-meditálni kezdtek. A Lord, undorodott ezektől az átkozott férgektől. Haloványan intett, a mozdulatot csak Erill Kai látta. -Kezdhetjük! -az Éjnővérek bólintottak, majd miközben az Esküvői ünnepség zajlott, Lord Wenthar egy meglehetősen bonyolult és kockázatos, ősi Sith varázslat kivitelezésébe fogott bele. Ez volt az ő aduásza.
Még régebben, Darth Bane holocronjának a segítségével, -mellesleg a galaxisban fellelhető összes Sith holocron, a Vjun hatalmas könyvtárában volt elrejtve,-megtanult egy eléggé bonyolult és nehezen kezelhető mágiát. Hónapokig meditált és küzdött, amíg a varázslatot megváltoztatta, és ezzel tökéletesítette.
A varázslathoz, Sötét Oldali személyek, együttes elmekoncentrációjára volt szükség. A fő irányító, természetesen a Nagyúr volt, az ő kezében volt a veszélyes folyamat sikere. A többi Erőhasználó csupán bábnak, lecsupaszítható energiának kellett. De a varázslathoz idő kellett. Mindenesetre elő akarta készíteni Grodinék belépőjét. Méghozzá egy hathatós és látványos erődemonstrációval. Egy olyannal, ami méltó hozzá, a Sötét Nagyúrhoz.
Az Éjnővérek meditatív transzba estek, de ez nem tünt fel senkinek, mindenki az esküvővel volt elfoglalva. Wenthar üveges tekintettel meredt a semmibe, jelen esetben Jageddék felé. Erill Kai és társai katatón állapotba kerültek mindeközben, persze mivel meghúzódtak a páholy rejtekadó sötétségében, senkinek nem tűntek fel.
Egyre jobban áradtak az Erő sötét energiái Wenthar belsejében, ahogy elszívta a körülötte lévő Éjnővérek erejét. Az energia tűzként égette a bensőjét, kitörésre várva. Végül elérkezett a pillanat, amire már hónapok óta készült. Halkan suttogni kezdett. -A Szenvedély a hatalom, a hatalom által győzök, a győzelem által láncaim lehullnak! -suttogta Wenthar a Sithek ősi dogmáit,-jelen esetben a varázslat aktiváló igéit,- majd amikor éppen mindenki a leendő Uralkodó párt kezdte el megtapsolni, ő is így tett.
Aprócska tett volt ez, de jelen esetben, hatalmas erővel rendelkezett. Ahogy Kaan Nagyúr, egy régebbi Sith is, úgy ő is egy tapssal, egy jelentéktelennek tűnő mozdulattal aktiválta a saját varázslatát.
Hirtelen, a Sith Lord páholya felől hatalmas Erőhullám robbant ki, amely olyan volt akár egy tűzfallal vegyes hangrobbanás. Erill Kai kivételével, valamennyi Éjnővér porrá omlott. A vörösen lüktető energia, szó szerint letarolta a vendégsereget. Kigyulladtak a páholyok, és hatalmas zűrzavar vette kezdetét, ahogy mindenki igyekezett elmenekülni. A tébolyultan lüktető energia, akit megérintett, azonnal kiszívta a szellemét és a testét elporlasztotta. Hirtelen, az esküvői pár irányából, egy hatalmas, fehér fénnyel izzó gömb manifesztálódott. Az Erő világos oldalának energiái, egy pillanat alatt kioltották és megszüntették a Lord által létrehozott pusztító energiákat.
A folyamat így ugyan hamarosan befejeződött és az Erőhullám eltűnt és szertefoszlott,- mindössze pár percig tartott egy ismeretlen jótevő vagy Jedi jóvoltából-, de arra elég volt hogy hatalmas zűrzavart teremtsen.
Lord Wenthar kimerülten hullott térdre,- a varázslat alaposan lemerítette az energiáit,- mellette az értetlenkedő Erill Kai tátogva nézte a zűrzavart, amit a Lord Erőbombája okozott. Menekülők sikolya hallatszott csupán, mert a kevésbé szerencsésekből csupán egy kupac por maradt. Darth Wenthar nagyon jól tudta, hogy az-az átkozott Jedi lotyó oltotta ki a nagy nehezen létrehozott, Sötét Energiabombát. Nem baj, hamarosan úgyis meghal! Személyesen fogja azt a mocskos szívét kitépni! -Mit tettél te átkozott!! -ordította Erill Kai magánkívül, miközben ujjait vádlón a Lord irányába mutatta. Amaz vadállati vigyorral mosolygott. Ajkain a kegyetlenség ült ki. -Szükségem van rád kedves! -azzal megragadta az Éjnővér karját. A Lord körül, kékeslilás aura kezdett el vibrálni, és az előbb értetlenkedő majd később halálosan rettegő nő, megértette hogy mit akar a Lord. -Nee...neeeee! Kegyelmez...én... szeretlek! -könyörgött az Éjnővér, azonban ez cseppett sem hatotta meg Wenthart. -Akik kegyelemért könyörögnek,-nézett kegyetlenül a nő arcába, -azok nem is érdemlik meg!-tette hozzá ridegen, majd véglegesítette a folyamatot. A nő akárhogy kapálódzott, nem tehetett semmit. A Sith Nagyúr elszívta az összes életerejét.
Erill Kaiból végül nem maradt más, csak egy kupac hamu, szerencsétlen sorstársaihoz hasonlóan. Darth Wenthar a Sithek Sötét Nagyura, aktiválta a fénykardját. A Sith eljött a Bastionra, és nem irgalmazott! Most Grodinon a sor... ha ugyan túlélte az Erőbombát!
|
|
|
Bastion
Feb 17, 2012 17:36:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 17, 2012 17:36:16 GMT 1
Tierce őrnagy felemelte a fejét, ahogyan a fejük feletti vihar hullámai lassan elenyésztek.. a szentséges Coruscanti-i ménkűre, gondolta, nem egészen ez volt a terv... de ahogyan körülnézett a felső karéj teljesen letarolt páholyain, ahol apró hamukupacok és a levegőben szálldosó ruha- és vezetékfoszlányok jelezték a hajdanvolt vendégek, protokolldroidok és tévéstábok gyors végzetét, meg kellett állapítania, hogy a célnak legalább ez is annyira megfelel...
Az eredeti terv ugyanis az lett volna, hogy a Nagyúr kíséretébe tartozó Éjnővérek a személyzet tagjainak öltözve a nyitóbeszéd közben lassan leszivárognak a szervizjáratokba, és kiiktatják az energiaellátást a teremben, hogy az elkövetkező káoszban megindulhasson az akció.. hát, ismerte el magában Grodin, a káosz az így is megvolt.. bőven meg volt. A dolog egyetlen hátulütője az volt, hogy a felső sor tökéletesen elsöpört páholyai között az egyedül épen maradtban most teljesen egyedül nézett farkasszemet a láthatóan emberszerű, és hozzá hasonlóan megfiatalodott Wenthar Nagyúr... a terem másik végéből érkező seregnyi fekete páncélos hírszerzési ügynökkel.. Tierce őrnagy végignézett saját alakulatán, akik csak most tápászkodtak fel a földről, miután a lökéshullám széle ledöntötte őket a lábukról, és megindult a hírszerzési kommandósok felé...
Abban a pillanatban, amikor a Sötét Oldal hihetetlen konvergenciája és az Erőben támadt hatalmas zavar szinte szó szerint tarkón vágta Jainat, a nő tudta, hogy sajnos ez egyszer neki volt igaza... keze automatikusan az övén függő fénykard felé nyúlt, miközben hagyta, hogy tekintetét természetes veszélyérzete és az Erő balra fel, az egyik magasabb páholyhoz vezesse... aztán nem volt másra ideje, mint hogy reflexszerűen védőburkot emeljen az Erő segítségével saját maga és Jag köré, amint a fenti páholyban lévő gonosz alakból hihetetlen energiahullám vágódott ki....
Rorsh igazgató a tapsoló tömeget bámulta, a veszély legkisebb jelét keresve, amikor felharsant a fülében az egyik ügynökének a hangja. - Lecersen távozik! - a hírszerzésiek folyamatos megfigyelés alatt tartották a prominens, és egyúttal gyanúsabb Moffok páholyait, feltételezve, hogy ha baj készül, ők lesznek az elsők, akik elhagyják a terepet... - Álljanak rá.. magasabb fokú készült... mi a...
Rorsh tátott szájjal figyelte az energiahullámot, ami az egyik páholyból közelített megállíthatatlanul feléjük. Volt annyi esze hozzá, hogy felismerje, miről van szó.. és ahogyan azt is, hogy neki már nincs esélye. Még fél szemmel látta, hogy az Uralkodó oldalán álló Jedi nő valamiféle energiaburkot emel a főrfi és saját maga köré, aztán beleüvöltött a mikrofonjába: - Általános vészhelyzet! Egy Sith van a.... . áááááá
Nem volt ideje befejezni a riasztást, mert az emelvényen állókkal együtt porrá omlott, ahogyan a sötét energiahullám mindent kiszívott a testéből.
Amikor Jaina kinyitotta a szemét, csak hamu és csontkupacokat látott maga körül.. és egy halálra vált Jagged Felt. Az Erőben pedig ott sugárzott, szinte fekete lánggal égett az a jelenés, ami előbb ezt a hullámot gerjesztette.. egy magas, kopasz, tetoválásokkal borított férfi a füstbe borult páholymaradványok közepén... - Menekülj!! - ordította Jaina, és szinte lábbal rugdosta vissza a még mindig ledöbbent, láthatóan sokkban lévő Jag Felt a plasztacél biztonsági ajtó mögé, ami becsukódott, ő maga pedig magába szívta az Erő összes világos oldali maradékát, ami a Bastion ezen szegletében megmaradhatott, és érezte, ahogyan az Erő segítségével felemelkedik, és megindul a levegőben... - Lesújt rád a Jedik Kardja... - dünnyögte maga elé röptében..
Lord Wenthar a hatalomtól és a haláltól megrészegülve meredt a pusztításra. Hatalmas mennyiségű energiát szívott magába. Látta, hogy abban a szekcióban, ahol az ő páholya volt, szinte minden elpusztult.. életek százai hunytak ki, hogy az ő akaratát és énjét erősítsék a Sötét oldalban.. távolabb sebesültek és pillanatok alatt aggastyánná öregedett vendégek nyöszörögtek... még távolabb azonban, a füstön túl, a terem másik oldalán rohanó léptek hangzottak fel... Wenthar haragosan abba az irányba fordította a kezét, hogy halálos villámokat eregessen azokra a latrokra, akik életben merészeltek maradni, ám az utolsó pillanatban az Erőn keresztül érkező figyelmeztetés hatására felkattintotta fénykardját... hogy éppen csak elkapja a jobbról, Jaina Solo karjának folytatásaként érkező lila pengét. - Elrontottad az esküvőmet, Sith - sziszegte halálos nyugalommal Jaina, és olyan erővel szorította hátrafelé a romok között a Nagyurat, amit az el sem tudott volna képzelni ettől a filigrán nőtől. - Ezt pedig mindegyik menyasszony utálja... és ezért most meghalsz!!
A hírszerzési kommandósok sisakmikrofonjaiban az üvöltések és a riadó kakofóniája zengett, ahogyan átrohantak a robbanás - vagy lökéshullám, vagy akármi - forrása felé a füstön keresztül. A célpont ott volt.. az élen haladó hadnagy lehajtott plasztik védőszemüvege mögül kémlelte a füstöt és a romokat.. amikor egyszer csak a füstből előtűnt egy Császári Testőr. -Ne szórakozzatok itt, pojácák! A cirkusznak vége, lépjetek le amint tudtok! - üvöltött rá a Díszőrséghez tartozó alakra a kommandós. Az ártalmatlan replika fegyverekkel és csillogó villogó, ötven éves páncélokkal felszerelt alakok csak útban voltak most, amikor vészhelyzet volt.
A Testőr azonban nem ment arrébb. Ellenkezőleg, köpenye alól egy apró, birodalmi jelvényekkel ékesített sugárvetőt vett elő. - Mondom hogy ne szórakozzatok itt - hadonászott a hadnagy. - Balra el!
Ő volt a legjobban meglepődve, amikor a nagyon is replikának tűnő fegyverből nagyon is valódi energiasugár tört elő, és átégette a mellvértjét..
Grodin elégedetten szemlélte, ahogy a csapat élén álló kommandós eldől, majd hátrapillantott saját alakulatára. A rohamosztagosok nagy része még mindig ledöbbenten bámulta a Wenthar "belépője" nyomán keletkezett pusztulást, láthatóan ők sem erre voltak egészen felkészülve... fel kellett rázni őket.
Az Őrnagy letépte a fejéről a Testőr sisakot, és maga előtt forgatni kezdte a vibrodárdát. - A Birodalomért, az Uralkodért, halál az árulókra, halál a Fel dinasztiára! Előre!!!
A jelre már megmozdultak a díszőrség többi tagjai is. E-11-es sugárvetők irányultak a kommandósok felé.
- Vigyázz, valódi fegyvereik vannak!
Az első sor kommandós azonnal elesett a rohamosztagosok tüzében. A többi pedig hirtelen azzal találta szemben magát, hogy háromszoros túlerővel szemben kellene átverekednie magukat védencükhöz, Jagged Felhez...
Apropó, Fel.. Grodin oldalra pillantott, és látta, hogy az áruló mögött bezáródik az emelvény mögötti biztonsági ajtó, a Jedi ribanc pedig hatalmas ugrással Wenthar nagyúrra veti magát.. mindenki a magáét, gondolta Grodin, és ráhagyva a hírszerzési kommandósokat saját katonáira, futva Jagged után indult...
Saretti Nagymoff a kijáratnál érte utol a siklójánál várakozó Lecersent. A Thrawn Palota előtti teret betöltötték a mentőegységek, rendőri és biztonsági erők, akik próbálták visszatartani a megzavarodottan mindenfelé menekülő tömeget, egyúttal bejutni az épületbe. Saretti saját embereivel rég elveszítette a kapcsolatot a káoszban. - Ephin, erre! - integetett neki láthatóan idegesen Lecersen. - Ez kész káosz... kik ezek az őrültek.. jöjjön, elviszem az én siklómmal! - Dirkl.. végre.. - Saretti jobb híján bevágta magát a páncélozott Chariotba, Lecersen és egy fekete páncélos testőr - rohamosztags mellé. - El tud vinni a rezidenciámig? - Persze, azonnal el kell tűnnünk innen.. - Lecersen arca is láthatóan fehér volt a rémülettől. - Sofőr, indulás!
Saretti hitetlenkedve bámulta a Thrawn Palotát, amelynek oldalsó szárnyából sűrű füst gomolygott. - Ez nem jó... Dirkl.. mégis inkább a Flottaparancsnokságra kellene mennünk... baja eshetett az Uralkodónak...
Ekkor tűnt fel neki, hogy Lecersen arcáról egyik pillanatról a másikra eltűnt az idegesség. - Valóban, kedves barátom Ephin, magam is ezt szándékozom tenni. - biccentett a másik Moff, és Saretti tekintete a kollégája mellett ülő rohamosztagosra villant, aki most felemelte a fegyverét.. mire saját oldalfegyveréhez érhetett volna, a katona bénító lövedéke az eszméletlenségbe taszította Sarettit.
Lecersen beütött egy hosszú és bonyolult kódot a kommunikátorába. Az apró holoképen az öreg Dorja kapitány arca jelent meg, aki láthatóan meg volt lepődve attól, hogy ki hívja. - Maga... - Jól áll az Önök kis akciója, kapitány. - biccentett erőltetett mosollyal Lecersen. - Javaslom, találkozzunk a Flotta Parancsnokság épületében, hogy gyorsan kiaknázhassuk ezt a helyzetet... és ó igen, viszek maguknak egy kis ajándékot is. - pillantott elégedetten az eszméletlen Saretti Moffra..
|
|
|
Bastion
Feb 17, 2012 19:03:09 GMT 1
Post by sithlord on Feb 17, 2012 19:03:09 GMT 1
Wenthart először megdöbbentette a nő támadásának ereje, de aztán hamar felmérte, ellenfele az utolsó tartalékait használja fel, míg ő maga százak lelkének erejével rendelkezett. A Lord úgy döntött, hagyja küzdeni ezt a kicsi Jedit.
Jaina elszántan küzdött, de a Sith Lord, mint a gonoszság megtestesült és rendíthetetlen szobra, sorra kivédte a csapásait. Egy ügyes riposztot vitt be, és pengéje meredeken sújtott le balra: -hogy kettészelje a Sith Lord derekát- azonban ellenfele ügyesen kivédte a csapást, majd ugyanazon mozdulattal felfelé vágott a pengéjével. Kis híján kettészelte a nőt. Jaina bensejében hirtelen forróság kezdett el növekedni. Haragudott a világra, a Birodalomra és legfőképpen haragudott erre a testet öltött iszonyatra. Ellenfele érzékelte a Jainában végbemenő folyamatokat, és ajkain sötét, győzedelmes vigyor jelent meg.
Jaina nagyon is tisztában volt vele, hogy az erejének nagy részét elveszítette akkor amikor kioltotta a Sith Lord Sötét hullámát, valamint igyekezett megvédeni Jageddet. Tudta nagyon jól, hogy az ereje hamarosan elfogy és ez módfelett ingerelte. Dühében bevitt egy alattomos vágást, amivel kishíján leszelte a Lord bal lábát. Ellenfele azonban időben kivédte a támadást. Jaina szemeinek a sarkában apró könnycsepp jelent meg. Nem így tervezte a mai napot! Nem ezt akarta. Ehhez képest itt fog meghalni, egy kegyetlen ellenfél csapása alatt. Dühöt és haragot érzett és egy kicsi önsajnálatot is. Végül, elszánva magát a halálra, végső rohamot intézett a Lord ellen.
Wenthar érezte a lányban egyre növekvő haragot és csalódottságot és ez nagy örömmel töltötte el. Persze ez mit sem számít, mert ez a mocskos Jedi ma meghal! Észveszejtő ritmusban feszültek egymásnak a pengék, hatalmas szikraesőt árasztva magukból. A nő egyre fáradtabbnak tűnt, de nem adta fel. A Lord, elszánta magát a kegyelem döfés megadására. Untatta a nő, mielőbb végezni akart vele.
|
|
|
Bastion
Feb 19, 2012 23:29:54 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 19, 2012 23:29:54 GMT 1
Jaina csapás csapás után próbált pozíciót váltani, távolabb kerülni a Sith-tõl, közelebb kerülni a Sithez, tulajdonképpen már mindent megpróbált. A kétségbeesés és a tehetetlenség érzete annyira elhatalmasodott rajta, hogy csak halványan emlékezett azokra a trükkökre és technikákra, amelyeket Boba Fett-tõl, és a többi Mandalore harcostól tanult... és még így is, ezek tartották életben. Váratlan, alattomos szúrások és döfések, a férfi lágy részeire célzott rúgások, a ruhaujjában lapuló rövid, hegyes tõr bevetése az alkalmas pillanatban, amivel legalább három másodpercet nyert, hiszen a Sith-nek erõvillámokat kellett magához hívnia, hogy kiüsse a kezébõl a második szúrófegyvert... és még is, úgy tûnt, nem lesz elég.
Jaina egyre sûrûbben tekintgetett hátrafelé, visszavonulási lehetõséget keresve, bár maga sem tudta, hogy mik a valódi szándékai... menni, menekülni, vagy itt maradni és meghalni. Talán megérdemelné, talán ez a büntetés, amiért felelõtlen volt..
Igen, gondolta magában Jaina, miközben ellenfele ökölbe szorította a kezét, és hatalmas adag törmeléket repített annak a kijáratnak az irányába, amerre Jaina menekülési szándékkal oldalazott.. a Sith láthatóan itt és most be akarta fejezni.
Büntetés, igen.. gondolta ismét Jaina. Ezt kapja azért, amiért végre egyszer úgy gondolta, hogy neki is kijár egy szeretõ férj, hogy lehet több ebben az életben, mint a Jedik Kardja, a mindenrõl lemondó, önmagát mindig legutolsó helyre helyezõ, a piszkos munkát mindig elvégzõ Jedi éltanuló és élharcos... ezt kapja, amiért igent mondott Jaggednek..
Ellenfele vörös fénykardpengéjének egyik erõsebb vágása felsértette a vállát, amitõl fájdalom járta át a testét. Az égett hús szaga.. undorodott tõle, undorodott saját magától... és azt is tudta, hogy ha sokáig filozofál, akkor még annyi ideig sem fog élni, mint egyébként..
Ellenfele újabb rohamra indult, Jainának pedig minden izma üvöltött a megerõltetéstõl. Ez így nem lesz jó, gondolta..
...
A fekete, néma folyosók egyenletesen kopogtak Jag léptei alatt. Utálta magát, hogy így menekül, miközben kint Jaina a támadójával van elfoglalva.. vissza akart menni, hogy segítsen neki, de a megdöbbenés, a félelem, és a sokk, amit az váltott ki belõle, ahogyan egyik pillanatról a másikra a cifra ünnepség hamuszürke mészárszékké változott, egyszerûen túl sok volt neki. Vissza kellett jutnia a biztonságos föld alatti irányítóközpontba.. már csak néhány kanyar..
A válla fölött a falba csapódó lövedékek jelezték, hogy nincs egyedül. Jag megfordult, hogy szembenézzen támadójával, de mire az ellenkezõ irányba nézett volna, már érezte is a mellkasán csattanó vasalt öklöket. Hosszú évek közelharc-kiképzést is magában foglaló Chiss tréningjének és a Tenupe dzsungeleinek köszönhetõen, ahol éveket töltött hajótöröttként a Killik krízis után, Jag gyorsan reagált, és az érzelmi sokk helyét felváltotta az élni akarás. Villámgyors kombinációkkal hárította az ütéseket, egyik karja a támadója mellõl elõlendülõ vibrodárdára fonódott, centiméterekkel feltartóztatva a pengét a hasa elõtt...
- Meghalsz, áruló... - suttogta gyûlölettõl teli hanggal Grodin - Most végre a kezeim között vagy..
- Azért nem eszik olyan forrón azt, Testõr... - gáncsolta ki vörös páncélos ellenfelét Jagged, miközben azon gondolkozott, hol látta már ezt az arcot.. a Testõr meglepõen akrobatikus mozdulattal még a levegõben megpördült, és egy félfordulattal visszanyerve az egyensúlyát, újból elõredöfött, ezúttal egy cseles, bal-jobb kombinációban. Jagged érezte, ahogyan a dárda áthatol a mellkasát védõ páncélon, valahol a hónaljánál, és sebet ejt rajta. Káromkodva hátrébb táncolt. Õt magát is sok mindenre megtanította a Chiss iskola és a Tenupe-i dzsungel, de ez a férfi profi közelharcos volt..
Újabb sugárvetõlövedék, majd még egy, és még egy, ezúttal ismét a háta felõl. Jagged hagyta, hogy a seb miatt elveszített lendület hátrafelé vigye, miközben igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, hogy ne legyen védelmezõje útjában, aki a háta mögül lövedékekkel árasztotta el a folyosót. Több gellert kapott lövés csattant a vörös egyenruhás Testõr páncélján, aki szitkozódva behúzódott egy kis beszögellésbe a folyosón,
- Igazán jól néz ki, Tierce õrnagy, pedig meg voltam gyõzõdve, hogy magából nincs több klón.. - Soontir Fel érces hangja végigzengett a folyosón, és Jag érezte, ahogyan apja erõs karja az ép oldaláról megfogja és behúzza a bunker fémajtaja mögé. - Nagyon is eredeti vagyok, te áruló.. - sziszegte a beszögellésbõl az Õrnagy, miközben saját sugárvetõjében próbált minél gyorsabban energiatelepet cserélni. Nem számolt az öreg Fellel, és ennek most megfizeti az árát.. ahogyan a többszörösen védett bunkerajtó a helyére csúszott, Grodin idegesen belevágta fegyverét a sugárpajzzsal védett ajtóba, majd a komjához kapott, hogy erõsítést hívjon.. tudta, hogy nem fogják tudni idõben kinyitni, és hogy a Lord sem fog örülni.. már ha õ túléli persze a saját harcát...
...
Odabent a bunkerben Soontir egy medikus segítségével megvizsgálta Jag sebét. Jag elképedten meredt az átlõtt képernyõkre, és az egyik terminál alatt fekvõ két holttestre. Úgy látszik a merénylõknek még itt is voltak ügynökeik. Szerencsére apja és a személyzet többi tagja sértetlen volt. - Túléled, fiam - tapasztott egy újabb bacta-tapaszt a sebre az öreg pilóta. - Viszont minél gyorsabban el kell tûnnünk innen.. - A biztonsági erõink hamarosan ide kell érjenek.. - vonta össze a szemöldökét Jag - Még egyetlen Sith sem.. - Sajnos közben kifutottunk az idõbõl.. - rázta a fejét Soontir. - A Flotta Parancsnokság a Moffok Tanácsának engedelmeskedik, a hozzánk hû tiszteket letartóztatták, a Hírszerzés bázisait rohamosztagosok ostromolják.. - Az árulók!- csapott öklével a másikba Jag, majd az oldalába nyilalló fájdalom emlékeztette, hogy ezt most lehet, mégsem kellene. - Menekülnünk kell. - Soontir egy hátsó ajtóhoz vezette a fiát, miközben a személyzet többi tagja hozzálátott a bunker megerõsítéséhez és a védelem megszervezéséhez. Készek voltak meghalni azért, hogy a Fel-dinasztia tovább élhessen... a folyosón rövid gyaloglás után egy apró, föld alatti hangárba jutottak, ahol Jag legnagyobb meglepetésére két csapott vezérsíkú Chiss vadászgép állt. A TIE-kabin és a Chiss vezérsíkok összeházasításából származó hibridek az Ismeretlen Vidék legjobb gépeinek számítottak. - Most már csak a védelmen kell átjutnunk.. - jegyezte meg epésen. - Gyerekjáték lesz.. nekünk ne menne? - villantott meg egy csibészes mosolyt az öreg Fel.
.....
Jaina egyik lába megroggyant, ahogyan majdnem lelépett a platformról, amelyen jelenleg küzdöttek. Páholyról páholyra ugrálva próbált visszavonulni, egy másik kijáratot keresni, távol tartani a Sith-et, de érezte, hogy saját kétségbeesése és ellenfele ereje felülmúlja. Remélte, legalább Jag jól van... most elõször tudatosult benne teljesen, hogy valószínûleg nem távozhat élve errõl az átkozott helyrõl... "Ne hagyd, hogy a félelem eluralkodjon rajtad, Jaina"
Jaina egy pillanatra leengedte a kardját a megdöbbenéstõl, de gyorsan visszakapta maga elé, ahogyan a Sith ezt kihasználva újabb támadást indított. "Hagyd, hogy megtöltsön az Erõ, Jaina! Az Erõ mindig veled van!"
Jaina megkockáztatott egy pillantást oldalra.. senki.. a másikon sem. A hang mégis fájdalmasan ismerõs volt. Végül észrevette az ellenfele felett lebegõ, alig kivehetõ, kékes jelenést.
"Anakin..." - a testvére tudomása szerint egyetlen egyszer sem jelent meg majd húsz évvel ezelõtti halála óta senkinek. Anakin Solo, a Solo-testvérek legkisebbike, aki olyan erõs és hatalmas volt az Erõben már tizenöt évesen, hogy egyszer talán Luke Skywalkert is felülm,últa volna.. Anakin Solo, akiben ott volt nagyapja ereje és anyja jósága, aki a világos oldal legtisztább bajnoka volt, a Yuuzhan Vong rettegett ellensége rövid élete alatt is.. aki életét adta a Yavinon azért, hogy a Jedi csapat elpusztíthassa a Jedik felkutatására és megölésére kitenyésztett Vong szörnyszülöttek, a voxyn-ok fészkét... és aki, ha talán nem hal meg ott és akkor, nem hagyja, hogy Jacen azzá váljon, amivé. "Anakin".. - ismételte megint Jaina.
Wenthart nem érdekelte különösebben, hogy ellenfele miért engedte le immár másodszorra a kardját. Épp itt volt az ideje befejezni ezt és levágni a kicsi Jedit.. felkészült az utolsó csapásra...
|
|
|
Post by sithlord on Feb 20, 2012 0:53:55 GMT 1
Ebben a pillanatban, miközben a Sith Lord elszánta magát hogy végez ellenfelével, a Jedi nő pedig felkészült a halálra, különös dolog történt. Jaina körül hirtelen vakító világosság támadt:- a Lord észveszejtő fájdalmat érzett, amikor a Világos Oldal energiái belemartak a testébe,-majd a ragyogás, amilyen hirtelen támadt, úgy szűnt meg. Lord Wenthar hitetlenkedve nézett körül. Ellenfele egyszerűen eltűnt.
Jaina Solo, egy időn és téren kívüli, hatalmas, fehér márványlapokkal kirakott csarnokban találta magát a földön. Fehér színű, csuklyás köpönyegbe burkolózó alakok közelítettek felé. Egyikük, egy barátságos kinézetű,ezüst hajú ifjú, a kezét nyújtva a lány felé, felsegítette. A többiek a háttérben várakoztak. A fiatal idegen, barátságos de mégis határozott hangon megszólalt. -Üdvözlégy Jaina Solo, Fény Gyermeke! -a lány zavarát látva az ifjú harcos, barátságosan elmosolyodott. -A Felemelkedettek honában!
Jaina hirtelen azt sem tudta mit csináljon, sírjon-e vagy megkönnyebüljön. Az idegen,ismeretlen ifjú ugyanis, aki felsegítette, nem volt más mint a rég halott öccse: Anakin Solo
|
|