|
Post by Enz on Jan 17, 2019 9:41:44 GMT 1
Bastiontől nem messze, a megadott koordinátákon egy tekintélyes méretű, a birodalmi körökben megszokott SSD-ktől ugyan kisebb, de tűzerejét tekintve attól mégis erősebb hajó lépett ki a hiperűrből. A tengeri hajózás korszakát idéző testével és magas felépítményével ikonikussá vált csatahajóról köztudomású volt, hogy az a nagai császár személyes zászlóshajója, még ha azóta újabb példányok is készültek belőle más flották élére. A Yamato ráadásul nem először járta meg a Maradványt, ám míg legutóbb az ESB urának, Wenthar császárnak a meghívására, most ellenfelei és az állama ellen fellázadt moffok, az EGB invitációjának tett eleget. További különbség volt, hogy míg akkor Puyí császár, most bátyja, vagyis ő, Hiroyasu herceg volt a hajó tulajdonosa. Semmi sem állandó, foglalta össze magának a gondolatsort a régensherceg, ahogy a szeme elé tárult az a hatalmas erődbolygó, amit a Maradvány mindenkori urai építgettek, mint utolsó harcálláspont. A sors iróniája, hogy az elmúlt években kétszer is szinte vértelenül cserélt gazdát belharcok során. Ráadásul a Yamato hullámenergia-ágyúja egymagában képes lett volna térdre kényszeríteni a hatalmas költségen emelt erődrendszert. De remélte, hogy megtalálják a közös hangot az EGB-vel, akik úgy tűnt, hozzájuk hasonlóan gondolkodnak számos kérdésről. A herceg hátrapillantott a küldöttség tagjaira. Fujiwara Fumimaro herceg és kancellár nyugodtan üldögélt a helyén, bár azért a fényesen csillogó páncélzatú birodalmi csillagrombolókat láthatóan megszemlélte. Onosaka iparügyi miniszter egy adattáblába temetkezett, tüntetőleg a megfigyelőterem másik sarkában, mint a kancellár, elvégre ő azon zaibatsuk (vagyis nagyvállalatok) fő képviselője volt, akiket Fumimaro az új korporatív állam jegyében kicsit meg akart szorongatni. Sigemitsu külügyminiszter meglehetősen fiatal volt a pozíciójához, alig töltötte be a harmincötöt, de mint diplomata, egyszer már bizonyított az ESB szövetség egyengetésében, és mint volt bastioni nagykövet, igencsak járatos volt az itteni dolgokban. Most szemüvegét igazgatva lélekben már láthatóan a tárgyalásokra készült, miközben mintha a legfontosabb személyiségek nevét morogta volna az orra alatt. Sokat dolgozott rajta, hogy a legtöbb nagaival szemben akcentusmentesen beszélje a közös nyelvet. Yokosuka admirális, a chiss megszálló csapatok parancsnoka is leginkább a birodalmi hajókat figyelte, még ha nem is volt teljesen ismeretlen a látvány a számára. Az admirális az EGB-nagai fegyverszüneti tárgyalások fontos szereplője volt, és szintén a fiatalabb tisztviselők sorát erősítette. Mellette állt a Yamato új parancsnoka, a félszemű, mindig mogorva képű Yoshiwara admirális, aki fontos szerepet játszott Puyí legyőzésében. Végezetül a bicegő léptű Gregor ke Halbegardia volt még velük, a Konföderáció új parancsnoka, még ha ez az állapot addig is tartott csak, amíg megfelelő politikai megoldást találnak az ottani állapotok radiális átszervezéséhez. A férfi bicegését a közhiedelemmel ellentétben nem isiász, hanem egy fiatalkori vadászgépbaleset okozta, és az adumari nemes határozottan jobb tárgyalófélnek bizonyult, mint a mindig nehézkes Vaiken. Nem képezte a delegáció hivatalos részét két ifjú adjutáns-testőre, de Kyoko távolléte még természetesebbé tette, hogy vele jöjjenek: Uesugi Ichiwa és Maeda Toushirou ugrásra készen követték minden mozdulatát. - Jelezzék az EGB képviselői számára, hogy a Nagai Császárság küldöttsége, őfelsége, Hiroyasu herceg vezetésével megérkezett - hallotta a kommüzentet a régens, amit a bolygó felé sugároztak. Ez a mostani tárgyalás sorsdöntő lehet nemcsak a két birodalom, de a Galaxis jövőjét illetően is. Végig ez a gondolat járt a fejében, ahogy már siklóban ülve, vadászdíszkísérettel ereszkedtek alá a lövegtoronyokkal, lőállásokkal és bunkerekkel teli bolygóra. Fumimaro herceg láthatóan nagy bizodalmat előlegezett meg az EGB kapcsolatoknak, már pedig ha egy ilyen tapasztalt vén róka mondja ezt, érdemes odafigyelni rá. Ahogy landoltak a kijelölt hangárban, máris a szemük elé tárult a díszőrség, amely a fogadásukra sorakozott fel, és a sorfaluk végén állók, mind magas rangú tisztek. Ahogy Hiroyasu elsőként jelent meg az űrkomp rámpáján, a hangszórók rázendítettek a birodalmi indulóra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 18, 2019 9:37:20 GMT 1
Ahogyan az induló véget ért, a nagaiok is végigértek a rohamosztagosok, flottaőrök, fekete páncélos darktrooperek és polneyei klón kommandósok sorfalán - még egy szakasz bőrpáncélos kardassi is állt a sorfalban, demonstrálandó az EGB... birodalmi értelemben vett sokszínűségét. A fogadóbizottságot alkotó EGB tisztek vízszintes vonalban álltak a sorfal végén, középen Lecersennel. A nagaiok hasonlóan sorakoztak fel velük szemben, középen Hiroyasuval. Az induló utolsó taktusainak elcsendesülése pillanatában az EGB-s fogadóbizottság cosrai mintájú karlendítéssel, majd tisztelgéssel köszöntötte a vendégeket, a nagaiok pedig szertartásosan meghajoltak.
Lecersen ezútán előrelépett és kezet nyújtott Hiroyasunak. A Régensherceg rápillantott a Nagymoffra, majd a kinyújtott kezére, végül némi hezitálás után elfogadta azt.
- Üdvözlöm Felségedet Bastionon - biccentett Lecersen. - Részemről a szerencse - nyugtázta amaz. - Engedje meg, hogy Felségedet és kíséretét a vacsora helyszínére invitáljuk - intett a sorfal mögött sorakozó, EGB-s és nagai jelvényekkel és zászlókkal feldíszített Chariot-konvoj felé Lecersen. - Szívesen felajánlom a személyes siklómat Önnek... sajnos, csak kétszemélyes. - mosolyodott el finoman a Nagymoff.
A Régensherceg elérthette Lecersen szándékát, mert amikor két díszes egyenruhás nagai testőre elő akart lépni mögüle, hogy tiltakozzon, némi hezitálás után leintette őket. - Örömmel, Nagymoff.
A delegációk beszálltak a konvoj járműveibe, amelyek körül légirobogós és repulzortankos őrjáratok cirkáltak, miközben elindultak. Lecersen és Hiroyasu elhelyezkedtek a két személyesnél valójában természetesen tágasabb, páncélozott, leárnyékolt személyi sikló ülésén. Lecersen egy gombnyomással egy üveg alderaani óbort varázsolt elő az ülések közti panelből, majd kitöltött két pohárral. Először belekortyolt a sajátjába, udvarias mosollyal jelezve, hogy nem mérgezett - Hiroyasu néhány pillanatig vizsgálgatta a poharat, majd belekortyolt, és elégedetten csettintett a nyelvével.
- Önnek természetesen csak a legjobbat - biccentett Lecersen, majd a tárgyra tért. - Furcsa hely a galaxis, nemde? Nemrég még két császár találkozott itt új birodalmaik felemelkedését ünnepelve a sötét oldal jegyében, most pedig itt ülünk mi, az Erő ajándéka nélkül, népeink által felhatalmazva, egy-egy új elit, szinte már új állam képviselőjeként... jöhet akárhány uralkodó, akárhány rezsimváltás, úgy tűnik, vannak helyek a galaxisban, mint Bastion is, amelyek túlélnek mindent és megújulnak. - Azért remélem, most jó ideig nem kell újabbat megélnünk - mosolyodott el diplomatikusan Hiroyasu. - Magam részéről kényelmesen érzem magam jelenlegi pozíciómban. - Nemkülönben - biccentett Lecersen. - Régi-új gazdái vagyunk uradalmainknak, a hatalmukat vesztett előző elit erői pedig még ott rejtőzködnek a sötétben. Sithek, jedik, árulók... - Olykor pedig a konszolidáció leghasznosabb eszközei azok, akik jól ismerték az előző rezsimet... - tette hozzá a nagai Régens. - Bizonyára Ön is számos alkalommal újradefiniálta már az áruló fogalmát, Nagymoff. - A híre megelőzi Önt, Régensherceg - biccentett Lecersen. - Az attól függ, az esti elfoglaltságaimmal kapcsolatos pletykákra gondol, moff uram, vagy pedig a vezetési módszereimre - nevetett fel a nagai.
Lecersen diplomatikusan biccentett és elengedte a füle mellett a kérdést. - Államaink előző rezsimei barátok voltak, nekünk mindketten az ellenségeink. Számomra logikusan következik ebből, hogy nekünk együtt kell működnünk. Ezer szálon függünk egymástól, gazdaságilag és biztonsági szempontból is.
Hiroyasu kibámult az ablakon. - Semmi sem lenne jobban kedvemre - jelentette ki végül. - De ne feledjük, népem legutolsó benyomása a maguk birodalmával kapcsolatban egy felrobbantott bolygó volt chiss testvéreink földjén. Sokan népirtóként tekintenek magukra. - Ahogyan az Önök volt császárára is - fordult némiképp fanyarba Lecersen arckifejezése. - És igen, a rakétáink még mindig megvannak, de már más tartja az ujját az indítógombon. Ha lennének ezzel kapcsolatban kétségeim, Önnek sem engedtem volna, hogy a zászlóshajóján érkezzen ide. Azt hiszem, az Ön elődje még mindig orrhosszal ver minket az egy zászlóshajóra jutó szuperlézer-használat statisztikájában, Awerist is ide számítva. - Elhiheti, a legkevésbé sem izgatnak az efféle számok, Nagymoff - kuncogott fel Hiroyasu. - És gyanítom, valójában Önt sem. - Három ügyben kell megegyeznünk álláspontom szerint... - folytatta Lecersen. - A chissek ügye, a gazdasági összefonódás, és az előző rezsimekkel kapcsolatos... együttműködésünk. Mit gondol erről Felséged?
|
|
|
Bastion
Jan 21, 2019 12:06:06 GMT 1
Post by Enz on Jan 21, 2019 12:06:06 GMT 1
- Azt hiszem egyetértek a listával - biccentett néhány pillanatnyi gondolkodás után a herceg. - Bár én még hozzátennék egy elemet, a befolyási zónák kérdését. - Önök meglehetősen... ügyesen menedzselik a sajátjukat, ha megenged egy bókot - felelte a nagymoff elismerően, Hiroyasu pedig köszönően bólintott. - Alapvető stratégiai elképzelésünk, hogy a sikeres szatellitek erőket spórolnak meg nekünk - avatta be a miértekbe a herceg államfőtársát. - Önök, akárcsak mi, fogalmazzunk úgy, hogy nem épp erőforrásokban gazdag állam. Lecersen biccentett, jelezve, hogy pontosan érti mire gondol a másik, és persze, hogy ez alapján tartja olyan nagyszerűnek azokat az erőfeszítéseket, amelyet a nagaiok saját befolyási övezetük menedzselésére tesznek. - És mit javasol felséged? - pillantott rá várakozón Lecersen. - A jelenlegi befolyási övezetünk szavatolását, ideértve a területünket övező, egyelőre senki által sem elkövetelt rendszereket, egészen a Chiss Űr-Konföderáció vonaláig - közölte Hiroyasu nyíltan. - Bár vannak terveink az Ismeretlen Vidéken, aligha hiszem, hogy ezeket a területeket érintenék - felelte a nagymoff. Láthatóan nem volt túl nehéz lemondani arról, amit egyébként se akartak. - Cserébe gondolom számíthatunk egy hasonló ígéretre. - Minden további nélkül - vágta rá a legnagyobb természetességgel a herceg. - És ezzel el is érkeztünk a chissek kérdéséhez, akiknek a területe egy ütközőzóna államaink között, és mindkettőnk erejét feleslegesen köti le. Lecersen egyetértően felmordult a kijelentésre. Láthatóan egyikőjük sem volt túlságosan nagy támogatója annak a politikának, ami a mostani helyzethez vezetett. A Chiss Űr aligha ért meg egy háborút, a korábbi vezetők hübrisze volt az egyetlen, amely mégis annak szélére sodorta őket. - Adumaron épp chiss vezetőkkel találkoztam, amikor megtámadott öcsém, Puyí flottája - kezdett bele, és a nagymoffon nem látszott meglepődés. Vagy nagyon jól tájékozott volt, vagy pedig remekül begyakorolta a szabakkarcot. - Arra a meggyőződésre jutottam, hogy radikális rendezésre van szükség, ha fogalmazhatok így. - Mennyire radikális? - kérdezte a másik kíváncsian. - A chissek szuverenitásának visszaállítására, a csapatok visszavonására gondolok - közölte megint nyíltan a herceg. - A Tanácsban befolyásunk mértékében lennének jelen a velünk szimpatizáló nemesi házak, míg a vezető egy független személy lenne, mondjuk egy katona. A gazdasági életben lenne egy-egy saját befolyási övezet és egy közös terület, Csilla környéke, ahol mondjuk úgy szabad verseny érvényesül vállalataink között. - Határozottan érdekes - dörzsölte meg az állát a nagymoff, ugyanakkor semmit sem árult el arról, tetszik-e neki az ötlet vagy sem. - Az egyetlen kivétel a Shinzen állomás lenne, amely biztosítaná a szabad áthaladást a Chiss Űrbe - tette hozzá. - Készek vagyunk mondjuk úgy kompenzálni magukat a Phaeda-Er'kit erődített vonal átadásával. - Meg kell hogy mondjam, maga nagyon meg tud lepni, az életkora ellenére is, ha nem haragszik meg - jegyezte meg a nagymoff elismerően. - A tapasztalatunk mégiscsak hasonló valamilyen mértékben. Amíg a legtöbb gyerek a Galaxisban a babáival játszott, én már az uralkodás művészetét tanultam - árult el egy szakmai titkot Hiroyasu. Lecersen elmosolyodott, és enyhén felemelte a poharát, mire mindketten újra belekortyoltak az italukba. - Ami a másik kettőt illeti, és ha megengedi, ezt is úgymond csomagban kezelném, úgy hiszem itt nincs ellentét kettőnk között. A Nagai-Sith Technológiai Társuláson keresztül jelentős befektetéseket eszközöltünk a Maradványban. Mivel ennek a vagyona elkülönült volt, így Lu'uthor nem tudta rátenni a kezét, szemben más ESB forrásokkal. Úgy hiszem az ESB által biztosított egykori tőke magukat illeti, a céget pedig feléleszthetjük új köntösben. Ami pedig a disszidenseket illeti, mi sem természetesebb, hogy bizonyos elemek javíthatatlanok, és túl veszélyesek ahhoz, hogy szabadlábon hagyjuk őket. Minket ugyanakkor kevésbé érint ez a probléma, Puyí legtöbb embere önként alávetette magát a döntésemnek. - Figyelemreméltóan fegyelmezett a társadalmuk - felelte ismét elismerően Lecersen. - Gondolom Önök se bújtatnak olyan személyeket, akikre nekünk fáj a fogunk. Például Jagged Felhez hasonló árulókat. - Róla még csak nem is hallottam egészen eddig - közölte faarccal a régensherceg. - Természetesen el kell készülnie a megfelelő listáknak és adatbázisoknak, hogy ha mégis feltűnne valahol egy ilyen veszélyes, antiszociális elem, lekapcsolhassuk őket.
|
|
|
Bastion
Jan 21, 2019 16:24:12 GMT 1
Enz likes this
Post by Grodin Tierce on Jan 21, 2019 16:24:12 GMT 1
- Maradéktalanul egyetértek - biccentett Lecersen, miközben egy pillanatig kibámult az ablakon, mintegy ellenőrizve, hogy kellően lassan halad-e a konvoj, van-e még idejük beszélgetni a megérkezésük előtt. - A chissekre egy pillnatra visszatérve, gondolom reális elvárás lenne mindkettőnk részéről, hogy egy új, alkalmasint független chiss állam minden területen igazodjon a mi... megállapodásainkhoz. Végtére is nem sokat nyernénk vele, ha a visszanyert függetlenségük után ugyanúgy bezárkóznának, mint régebben. - Ha arra gondol, Nagymoff, hogy a kétoldalú egyezményeink tekintetében a chissek ugyanazokat a legnagyobb kedvezményeket érvényesítsék mind a Nagi, mind az EGB felé, ennek nincs akadálya, ez valóban logikus elvárás - biccentett Hiroyasu. - Az esetleg különpolitikai - katonai együttműködésünket pedig szükséges lenne, hogy háromhatalmi szinten erősítsük meg - tette hozzá Lecersen újabbat kortyolva. - Azonos feltételek mellett, viszonossági alapon. Talán még az ismeretlen vidéki befolyási övezetek tekintetében is tudunk némi önálló mozgásteret szorítani... chiss barátaink számára, hogy ezáltal egyenrangúbbnak érezzék magukat. - Büszke nép a chiss... - hümmögött Hiroyasu. - És feltételezem, ha ezt kiterjesztjük az árulókkal kapcsolatos eljárásokra és kölcsönös kiadatási megállapodásokra, Önök is nyugodtabban alszanak majd.
Lecersen biccentett, miközben magában azt próbálta kitalálni, hogy Hiroyasu mégis mennyivel tud többet annál a chisseknél működő daalista - formbista mozgalomról, mint amennyit elmond. Végtére is, ha Adumaron találkozott a chiss vezetőkkel, annak reprezentatív találkozónak kellett lennie... már csak azért is, merta cosraiktól kapott adatok alapján Skorzeny ezredes különleges alakulata egyértelműen Adumarig követte Jagged Felt. Lecersen azonban a chiss ügy rendezése érdekében még azt a valószínűtlen, mégis vitathatatlanul kényelmes narratívát is hajlandó volt magában elfogadni, hogy Hiroyasu ténylegesen nem tudott Jagged Fel jelenlétéről a fogadott chiss delegáció sodorvonalán.
- Shinzen kapcsán nem látok akadályt én sem - ismételte meg végül a biztonság kedvéért. - Amellett, hogy Ramakaz és környéke nem tartozna a a chiss megállapodás hatálya alá. És mind a chissek, mind államaink polgárai kapnának némi mozgásteret arra, hogy melyikünk haderejében szolgálnak. - Számos részletet ki kell dolgozni természetesen - nyugtázta Hiroyasu. - Például, hogy ez a feltételrendszer kiterjedt-e a szatellitekre is - nyugtázta Lecersen. - Például - mosolyodott el Hiroyasu. - Engem például roppant érdekel, Önöknek tulajdonképpen hány szatellitjük is van. Néha összezavarodom a sok különböző Rend miatt. - Azért remélem, nem kér meg arra, hogy azonnal forduljunk is vissza az űrkikötő felé, most, hogy mindezt így megbeszéltük - mosolyodott el Lecersen, egyelőre kikerülve a kérdést. - Igazán... illusztris vacsorával készültünk. - Nem vetem meg a jó szórakozást - nevetett fel Hiroyasu. - Ahogyan udvariatlan sem akarnék lenni vendéglátóimmal. - Mi pedig mindent megteszünk, hogy Felséged otthon érezze magát - emelte a poharát Lecersen.
A Chariot - konvoj és kísérete lefékezett a hajdani Thrawn Palota immár újra megerősített komplexuma előtt. Lecersen a rohamosztagosok sorfala között felkísérte a Régensherceget a bejáratig. - Reméljük, ezúttal nem lesz semmiféle merénylet, vagy egyéb komplikáció - mosolyodott el Hiroyasu, miközben végigtekintett az egybegyűlt ünneplő tömegek és a rohamosztagosok sorfalán. - Olyan szép ez a mai nap, kár lenne elrontani. - Elhiheti, Régens, én sem vágyom másra, mint hogy végre egyszer civilizált körülmények között élvezhessem Birodalmaink munkájának gyümölcsét és a hasonlóan gondolkodó államférfiak társaságát - biccentett Lecersen.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 3, 2019 14:47:08 GMT 1
A korábban Thrawn és Wenthar nevét már egyaránt, most pedig Pellaeon Főadmirális, a Maradvány hajdani nagyrabecsült katonai vezetőjének nevét viselő, reprezantív bastioni palotában az EGB és a Nagai Birodalom különböző jelvényei és dísztárgyainak, kulturális emlékeinek replikái várták a fogadással egybekötött díszvacsorára érkező delegációkat. Amíg odakint lézerfegyveres drónok, légirobogós őrjáratok és vadászgépek biztosították mindenfelé cirkálva a helyszínt, bent az érkező delegációkat a legnagyobb fogadóterembe terelték. A Cosra birodalmi jelvényt markoló sasa legalább olyan gyakori látvány volt a hatalmas, páncélüvegből edzett, mégis a régi coruscanti idők császári palotáira emlékeztető, óriási üvegekkel felszerelt ablaktáblák között, mint a Birodalmi Maradvány mindenféle cicoma nélküli, olykor Pellaeon és a régi moffok tiszteletére csak egy babérkoszorú-szerű ággal díszített birodalmi jelvénye.
A többi képviselt EGB-főszektort a Clone – Főszektor és Polneye lángoló birodalmi jelvénye és a Testőrségtől a klónok által átvett „Hiszünk a Győzelemben” felirat, a Corporate-szektor régi CSA – logóját markoló cosrai birodalmi sas, vagy éppen Kardass sárga – zöld – barnásvörös, deltoid alakú szimbóluma jelezte. Érdekes módon a Chiss Főszektorra utaló, a cosrai sas és a hagyományos, az Uralkodó Házak főbb rendszereit stilizáltan ábrázoló gömb összeházasításával született jelvényt nem lehetett látni, helyette a különböző EGB-fegyvernemek, a Flotta, a Planetáris Erők és a Munkaerőforrás-Felügyelet, illetve a kiemelt vendégként jelenlévő Cosrai Iparvállalat jelvényei díszítették az ajtóhoz legközelebb eső ablakok közti falszekciókat az egyik oldalon.
A terem másik oldalán a Nagai Birodalom és Adumar Konföderációjának különböző jelvényei szimbolizálták a vendégeket, a krizantém és a sárkány, továbbá más, hagyományos nagai szimbólumok jelezték a különböző képviselt intézményeket, családokat. A főbejárattal szembeni színpadon pedig a Bastion, Cosra, Fondor, Knot, Kardass, a Corporate-szektor, valamint Nagi és Adumar legkiválóbb, szigorú protokolláris és biztonsági előírásoknak megfelelő előadóművészei szórakoztatták a magas kultúra iránt rajongó és kevésbé rajongó résztvevőket egyaránt.
Az ismét lejátszott különböző himnuszok után Lecersen néhány szóval megnyitotta a fogadást, az emelvényre invitálta a hasonlóan szófukar kedvében lévő Hiroyasu Régensherceget, majd a zenekarok egymást váltó, kissé álmosító nyekergése mellett a delegációk résztvevői nekiláttak a különböző kulináris műremekeket, az egész galaxis legritkább és legízletesebb harapnivalóit tartalmazó tálaknak, amelyeket droidpincérek, illetve fiatal, rövid barna és fekete egyenruhát viselő birodalmi kadétok szolgáltak fel.
A delegációk tagjaiból lassan kisebb-nagyobb beszélgető társaságok alakultak ki. Hiroyasu Régensherceg némiképp unott arccal piszkálgatta a válogatott tapani-szektorbéli, valódi termőföldön termesztett zöldségekből, gabonafélékből és a rajtuk nevelt, valódi négylábúak húsából álló tradicionális cosrai ételkülönlegességet, az Eintopf-ot, miközben néha udvariasan visszautasította az újabb pohár kesselit, vagy alderaani óbort neki kínáló kadétokat - csak akkor fordult a pezsgőspoharat szorongató Lecersen felé, amikor a Nagymoff diplomatikus köhintéssel jelezte háta mögött jelenlétét.
- Remélem, nem találja túlzottan unalmasnak a programot – biccentett diplomatikusan Lecersen, Hiroyasu pedig visszavarázsolta arcára a tradicionális, évezredeken át gyakorolt nagai nemesi félmosolyt, az érdektelenség látszanának legjobb ellenszerét.
- Meglepően fiatalok a felszolgálók – jegyezte meg végül, mielőtt válaszolt volna az eredeti kérdésre. - Il-Raz Szektorkormányzó ifjúsági mozgalmának, a Diestlerjugendnek a tagjai – intett a legközelebbi fiatal, hirtelenszőke lány felé Lecersen. A kadét elérthette a célzást, mert elpirult, és közelebb lépett az állami vezetőkhöz. Hiroyasu végül leemelt egy kesselis poharat a lány tálcájáról és belekortyolt.
- Amennyiben... másfajta szórakozásra vágyik Felséged, nos, biztosíthatom, Il-Raz szektorkormányzó igazán... nagy szakértője az effélének. Nagyon... tehetséges... kísérők és privát szobaszemélyzetnek is beillő lelkes fiatal önkéntesek vannak a kadétjaink között – tette hozzá Lecersen faarcal, saját érdeklődésének legkisebb jele nélkül. - Kár, hogy nem ismerhettem meg – hümmögött Hiroyasu. – Bizonyára számos tárgyalás zajlik egy időben most, hogy ennyire felfordult a galaktikus biztonsági helyzet.
- Sok helyütt kell helytállnunk – nyugtázta a Nagymoff. – Mi a véleménye az előadóművészekről? - Meg kell valljam, az Adumaron kicsit... kötetlenebbek voltak a hivatalos alkalmak... - bámult a színpadon vonagló kardassi táncosokra Hiroyasu. - Sokáig távol voltam Nagitól és hivatalos ceremóniáktól. Nem mintha bátyám kifejezetten kedvelte volna ezeket. - Nézze a többieket, Régensherceg – intett fejével a vegyülő társaságok felé Lecersen. – Ezek az új ismeretségek építik tovább birodalmaink összetartását. A mi beszélgetésünk idefelé csak megalapozta. - Tisztában vagyok az ilyenkor szükséges körökkel, Nagymoff – mosolyodott el Hiroyasu, majd hirtelen témát váltott. – Önnek van családja? - Életemet a Birodalom szolgálatának szenteltem – meredt a semmibe hirtelen egy pillanatig Lecersen, mint aki ténylegesen elgondolkozik ezen. – Sosem volt... időm, ilyesmire. - A család számunkra, nagaiok számára szent kötelék, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt... - magyarázta hirtelen elgondolkozva Hiroyasu, mint akinek eszébe ötlött valami. – Nem vitatom az efféle... informális szórakoztatás összekovácsoló erejét, ahogyan másfajta szórakoztatás hasonló hatását sem. De a családi kötelékek még erősebbek bizonyos helyzetekben... mondja csak, jól tudom, hogy a Vezérkar számos tagja nőtlen jelenleg?
- A polneyei klónok efféle szokásait meg kell valljam nem ismerem részleteibe menően... - nyelt egyet Lecersen, próbálva leplezni zavarát. Folett Főadmirális urunk jelenleg egy... másik tárgyaláson vesz részt, ahonnan még magam sem tudom, hogy továbbra is nőtlenként érkezik-e vissza. - Jó látni, hogy nem mi vagyunk a galaxis egyetlen magas kultúrája, amelyik így gondolkozik – hümmögött a Régensherceg.
- Il-Raz szektorkormányzó... nos, ő talán az egyetlen, aki már feleséget vett maga mellé – erőltette meg elméjét Lecersen. - Ismét csak sajnálom, hogy nem ismerhettem meg – nevetett fel Hiroyasu. – Ne becsülje alá az efféle kötelékek erejét, Nagymoff.
- Amennyire erő, ugyanannyira sebezhetőségi pont is lehet. Gyengeség, kockázat – vakarta meg az állát Lecersen. - De érdekes gondolat. Konzultálni fogom róla a Vezérkar többi tagjával. - Ahogyan én is az eladósorban lévő lányokkal rendelkező nemesi famíliák fejeivel – biccentett a Régensherceg, majd ismét magához intette az előbbi kadétlány. – Ízlik ez a kesseli, azt kell mondjam. Egyre jobban ízlik.
...
A nagai delegáció leginkább üzletemberekre hasonlító, a katonai és nemesi egyenruhák mindenféle díszét nélkülöző, egyszerű, fekete öltönybe öltözött tagjaihoz a Cosrai Iparvállalat szürkésbarna felöltőt és a különféle EGB-szervezetek és fegyvernemek civilek számára adható legmagasabb rangú elismeréseket szimbolizáló jelvényeit viselő képviselői csatlakoztak. Vezetőjük néhány pillanatig elgondolkozva méregette a szürke felöltőjük és szürke arcuk miatt egymástól is nehezen megkülönböztethető fizimiskájú nagaiokat, majd határozottan odalépett az egyikhez. - Nagyon örülök, hogy ismét láthatom, Onosaka-san.
A megszólított letette a poharát és fejbiccentéssel viszonozta az üdvözlést, majd néhány szót szólt nagai nyelven beszélgetőtársához, mire amazok karon fogták a cosraiak delegáltjait, és a termet díszítő mindenféle dekoráció, illetve a biztosító és technikai berendezések jellege felől kezdtek el hirtelenjében intenzíven érdeklődni, ezáltal egyedül hagyva a párost a kör alakú, állófogadásokra optimalizált asztal mellett.
- Herr Ivor igazgató, micsoda meglepetés – nyújtott kezet végül a nagai birodalmi társának. – Úgy hiszem, régóta nem beszéltünk már. Ön még a Konföderáció jelvényét hordta, ahogyan maga a Cosra is. És ha jól emlékszem utána egy ideig a Szövetségét is. Most pedig itt vannak. Figyelemre méltó az... alkalmazkodóképességük. - Ami úgy hiszem, az üzleti életben mindannyiunk hasznos tulajdonsága és a gazdasági siker elengedhetetlen feltételen – viszonozta a gesztust a cosrai üzletember. – Végtére is önöknél is jelentős változások mentek végre az állami vezetésben. Ön mégis itt van, igazgató úr. Iparvállalataink pedig nagyobbak és gazdagabbak, mint valaha.
- Az Önök szövetségi, pardon, immár köztársasági piacon elszenvedett veszteségeit pedig remekül ellensúlyozza a bastioni térnyerés, nemde? – mutatott körbe a teremben Onosaka. – Részben a mi pénzünkből, megjegyzem. - Lecersen Nagymoff és a Vezérkar világossá tette, hogy nem kívánják veszélyeztetni az Önök gazdasági érdekeit és a nagai tulajdont sem a Maradvány-szektorban, sem máshol – rázta meg a fejét Ulrich. – Ellenkezőleg, más Főszektorok piacaira is kiterjeszthetnénk az együttműködést, és biztos vagyok benne, hogy a magas színvonalú cosrai termékeket szívesen fogadnák Önök és adumari barátaik is saját piacaikon. - Nos, mi pragmatikusak vagyunk – intett saját kísérői felé Onosaka igazgató, jelezve, hogy ezúttal nem a teljes Nagai Birodalomra, csak saját Iparvállalata stábjára érti a többes számot.
– De sok fajtársam számára, különösen a büszke katonai és nemesi kasztból igen elrettentő az a pusztító erő, amelyet a Cosra képvisel, vagy talán nem is, inkább az aggodalmat keltő lesz a helyes kifejezés Basic nyelven, nemde? Akik pedig nem Cioral és a chiss barátainkkal történt sajnálatos események miatt tekintenek aggodalommal az önök Birodalmára, igazgató úr, nos azok számára ott áll intő jelként a Corporate-Főszektoruk sorsa... számos vállalatvezető veszítette el ott a munkáját és befektetéseit, ha nem az életét... éppen a civilizáltságára oly büszke Nagymoffuk módszereinek köszönhetően.
- Ennek eredményeképpen pedig a Corporate gazdasága virágzik – tette hozzá Ivor. – Bizonyára önöknél sem szokatlan a gazdasági javak tulajdonának hozzáigazítása az aktuális politikai vezetés ízléséhez... - Hacsak nem lehet a politikai vezetést igazítani a gazdasági javak tulajdonosainak ízlése irányába, nemde, Főigazgató? – kuncogott fel halkan Onosaka a nagai nemesek felé pillantva.
- Természetesen vannak kevésbé fájdalmas, és látványosabb megoldások, da haben Sie recht – adott igazat beszélgetőtársának Ivor. – Persze a minél szorosabb gazdasági összefonódás megoldást jelenthet az efféle aggodalmakra. Nem kell feltétlen tömegpusztító fegyverektől való félelmünk árnyékában együtt élnünk. Az új Vezérkar meglehetősen... partner ebben. - Annyira, hogy olyan kulcstechnológiákat is megoszthassanak velünk, amelyek csökkentik ezt az... aggodalmat? – pillantott sokat mondóan Onosaka Ivorra.
- Talán, ha rádöbbennek a kölcsönös együttműködés hasznára... - köszörülte meg a torkát Ivor. – Érdeklődéssel tanulmányoztam például az Önök közreműködését a Halálbolygó – projektben. - Meglepődtem volna, hogyha nem kerülnek az Ön kezébe az ezzel kapcsolatos ESB–iratok – biccentett Onosaka. - A nagai miniatürizációs technológiák és a droidok, illetve biomechanikus interfész-terminálok alkalmazása egészen figyelemreméltó eredményeket hozott a Halálbolygóhoz hasonló méretű űrbeli járművek irányításában és a rendkívül instabil ESB-s odonit reaktorok biztonságos paraméterek között történő üzemeltetésében, radikálisan csökkentve a szükséges standard birodalmi mintájú legénységhez képest szükséges létszámigényt – tette hozzá Ivor. – Polneyei specialista barátaim bizonyára nagy érdeklődéssel olvasnák a jelentéseket.
- Úgy hallottam, a klónoknak semmi érzékük az üzlethez... sajnálatos módon – biggyesztette le az ajkát Onosaka miközben újabb falat salátát emelt a szájához. - Talán nekik nem is, de biztosíthatom, Főigazgató, a Cosrán, Knoton, vagy éppen Fondoron és a távoli Bonadanon számos üzleti partnerünket érdekelheti mindez. Sokat tanulhatunk a Halálbolygó-projektből.
- Ez gondolom nagyban függ attól is, hogy a Vezérkaruk igényt tart-e egy újabb, ehhez hasonló szimbólumra – mosolyodott el Onosaka, mire Ivor csak sokatmondóan köhintett, de nem válaszolt. – Sajnálattal olvastam az Awerisnél szenvedett veszteségeikről szóló jelentéseket. Az Emperor valóban... impozáns megoldásokkal bírhatott.
- Ahogyan az Önök zászlóshajója is – pillantott ki az ablakon Ivor, mintha ebből a távolságból kivehető lett volna az odafent, a Golan-védelmi platformok gyűrűjében keringő Yamato és kísérete. – Tudja, Főigazgató, nem hiszem, hogy a galaktikus fegyverkezési verseny meg fog állni most, hogy az ESB összeomlott. A Köztársaság és vostroyai szövetségeseik legalább olyan intenzíven... fejlesztenek. - Látja, ez a baj az efféle fejlesztésekkel, Főigazgató – sóhajtott fel Onosaka. – Némelyik igazán figyelemre méltó, de egyszerűen értelmezhetetlen a civil használatra való alkalmazhatósága. Nem lehet minden bolygópusztító technológiából bányagépet csinálni.
- Azért egészen sokból lehet – mosolyodott el finoman Ivor. – Csak megfelelő üzleti terv kell. - És minél hamarabb dolgozzuk ki ezeket, Herr Ivor... - pillantott rá jelentőségteljesen a pohara mögül Onosaka beszélgetőtársára – annál nyugodtabban alszanak majd a feletteseink. A kölcsönös bizalom jegyében, ugyebár. - Örülök, hogy ismét együtt dolgozhatunk, Onosaka–san. – hajtotta meg magát finoman Ivor tradicionális nagai módon. – Már alig várom, hogy szakembereink újrakezdhessék a közös munkát vegyesvállalatainkban.
...
Shigemitsu külügyminiszter éppen régi nagykövetségi stábjának néhány tagjával beszélgetett, amikor egy nagydarab, az itteni politikai vezetőktől megszokott zöldes, vagy fekete, egyszerű szabású katonai zubbony helyett drága, kékeslila brokátból készült köpenyt viselő férfi lépett hozzá. - Á, nagykövet úr, örülök, hogy visszatér hozzánk, ha csak átmenetileg is. Jó látni, hogy az új vezetés is méltónak találta Önt együttműködésünk folytatására és a hivatalban maradásra. Mamoru megfordult, és végigmérte a joviálisan mosolygó, mindig ragadozó tekintetű ifjabb Ardus Kaine-t, Bastion moffját.
- Nemkülönben örülök, Kaine moff – biccentett a nagai. – Úgy látom, Ön is szerencsésen átvészelte ezt a nehéz időszakot. Meg kell mondjam, meglep, hogy nem Ön nyitotta meg a ceremóniát. - Lecersen nagymoff érdemei az EGB Vezérkarában sokak számára... elvitathatatlanok – mosolygott diplomatikusan Kaine. – De bizonyára Ön is tudja, mennyi változás történt errefelé a legutóbbi találkozásunk óta.
- Külügyminiszterként sajnos kevesebb alkalmam van nyomon követni a bastioni híreket, mint szeretném – tette hozzá Shigemitsu. – Ha jól értettem, Önöknél még javában tart a... konszolidáció. - Nos, a Vezérkarunk példát vehetne az Önök Régenshercegéről, ennyi bizonyos – jegyezte meg Kaine. – Önök látványosan... sok olyan tisztviselőt tartottak meg pozícióban, akiket nálunk a Főadmirálisunkhoz, vagy a Főkormányzónkhoz hasonló nagyrabecsült vezetőink árulónak kiáltottak ki az előző rezsimek egyikéhez való hűségük miatt... sőt, legtöbb esetben ezt kivégzésre is váltották. Már amikor sikerült a nyomukra akadni. Még szerencse, hogy maguknál nem bujkál senki közülük, ugyebár. Kellemetlen félreértések adódhatnának.
- Gondolom nem feltételezi rólunk, hogy bárkit is rejtegetünk, Kaine moff – vonta össze a szemöldökét Shigemitsu, amitől egészen összeszűkült tekintetűvé változott nagai fizimiskája. – Ez igencsak barátságtalan lépés lenne tőlünk, legalább annyira, amennyire udvariatlan feltételezés az Önök, nagyrabecsült vendéglátóink részéről. - Épp ellenkezőleg, Shigemitsu-san. – tárta szét a karjait bocsánatkérően Kaine, majd lehalkította a hangját. – A nagyrabecsülésemet akartam kifejezni az Önök diszkréciójával kapcsolatban. Úgy hallottam, Nagymoff urunk személyesen érdeklődött a Régenshercegnél bizonyos, a Vezérkar szerint árulónak számító nagy múltú birodalmi vezetők holléte felől, mint például Jagged Fel. Ám nem kapott értékelhető választ.
Shigemitsu Hiroyasu felé pillantott, aki éppen Lecersennel beszélgetett. - Nem tudom, miről beszél, moff uram – mondta végül kifejezéstelenül. – Akinek a hollétéről a Régenshercegnek nincs tudomása, nos, az sosem járt a Birodalmunkban. - Vagy a szövetségeseiknél sem, természetesen - lépett előre Kaine és lehalkította a hangját. - Mamoru, mi már akkor itt voltunk, amikor ezek az új pozőrök még szektorokra innen meneteltek, ki-ki a maga kis szemétdombján. Magának kiterjedt hálója van itt, Bastionon, vesse ki, és látni fogja, hogy a konszolidáció még nem zárult le nálunk, közel sem. Ne kötelezzék el magukat túlságosan, ki tudja, minden tárgyaló fél itt lesz-e még holnap.
Shigemitsu alaposan végigmérte a moffot. - Ön mindig is szívén viselte államaink jó viszonyát, nemde, moff uram? Legalább annyira, mint a saját karrierjét. Már csak az a kérdés, jelen pillanatban melyik van nagyobb veszélyben, nem igaz? - Ne igyon sokat, külügyminiszter barátom – veregette meg Shigemitsu vállát fölényes mosollyal Kaine, majd a kijárat felé indult. – Tudom, hogy az Ön népe érzékenyebb rá, mint az enyém. Most pedig bocsásson meg, szívok egy kis friss levegőt.
- Azt a fajta friss levegőt, ami különösen egészségtelen azok számára, akik épp adott pillanatban nem szívják? – pillantott körbe Mamoru aggodalmasan. - Ugyan már, Shigemitsu-san – nevetett fel távozóban Kaine. – Tudom, hogy Bastion közelmúltja igen gazdag, e tekintetben, de már nem intézzük ennyire... stílustalanul az ügyeinket. Vagy legalábbis nem ilyen közel a fővároshoz. Legyen szép estéje!
- Önnek is... önnek is – Mamoru karba fonta a kezét, és elgondolkozva vizsgálni kezdte a tömeget. Feltűnt neki, hogy gyakorlatilag senki sem köszönt Kaine-nek, miközben távozott a teremből. - Egyetlen csenevész, elaggott sárkány ritkán gyújt fel városokat... ha már nem hordában jár... ketrecben mutogatva viszont annál jobb pénzt lehet érte kapni - fordult vissza a volt bastioni nagykövet az asztalához és sebesen jegyzetelni kezdett a salátája mellett lévő szalvétára.
...
Yokosuka admirális éppen a Yamato odafent tartózkodó ügyeletes parancsnokával beszélt a szükséges biztonsági intézkedésekről és a hosszú orbiton való tartózkodás protokolljairól személyi komján, amikor egy magas, vékony, EGB-admirális egyenruhát viselő devaron lépett hozzá.
- Teitoku Yokosuka, konichiwa'a.. üdvözlöm. A hírneve megelőzi Önt. – próbált valószínűleg újonnan szerzett nyelvtudásával büszkélkedni a devaron. Yokosuka végigmérte a férfit, érdeklődve konstatálta, hogy a Birodalmi Maradvány saját Hadtestjének jelvénye alatt nem a Cosra, vagy a Polneye valamelyik emblémája, hanem egy gravitációs anomáliák között ragyogó arany birodalmi jelvény szimbolizálja hovatartozását az EGB hatalmas hierarchiáján belül.
- Önt viszont sajnos nem ismerem, fiatalember – biccentett végül a nagai parancsnok. – Azt vártam, és ne vegye sértésnek, hogy Vansyn moff fog szórakoztatni és elmeséli nekem, hány hadihajót sikerült... rekvirálnia az ESB-ből, felhúzva rájuk a maguk zászlaját ahelyett, hogy Awerisnél harcoljon. - A hadtestparancsnok úr odakint frissíti fel magát, ha jól láttam – hunyorított a devaron érezhető büszkeséggel a hangjában. – És nem tudok nyilatkozni arról, hogy pontosan hány ESB hadihajót és hogyan állított maga mellé a moff úr. Én ugyanis ott voltam Awerisnél, amíg ez történt. Végigharcoltam az ütközetet.
Yokosuka mormogott valamit nagai nyelven, majd őszinte érdeklődés ült ki az arcára. - Ki alatt szolgált? Nem ismerem fel elsőre a jelvényét, fájdalom. - A Bendő Hadtestben, sőt, már előtte magában a Bendő–flottában is, tizenöt évet – hajtotta meg magát enyhén a szarvas humanoid. – Trott Devar admirális vagyok, Daala admirális asszony sorhajóinak parancsnoka voltam.
- Igazán lenyűgöző – hunyorított Yokosuka. – Adjutánsomnak, Őfelsége a Régensherceg új zászlóshajó-parancsnokának volt alkalma találkozni a főnökével még a Csillán, odaát a Chiss –szektorban. Yoshiwara azt mesélte, igazán figyelemre méltó volt, ahogyan az admirális asszony szemtelennél szemtelenebb kérdésekkel bombázta őcsászári felségét, Pu-Yit az Erővel és a chiss területekkel kapcsolatban. Kár, hogy nem találkozhattam vele sosem. Ön járt a chiss űrben?
- Személyesen nem, uram – rázta meg a fejét Devar. – Az admirális asszony saját flottájának ügyeit intéztem, amíg Kresh kommodore úr a Főnököt, elnézést, az admirális asszonyt kísérte. Fájdalmas, hogy már egyikük sincs köztünk. Néha… jobb lenne tudni, hogy minden vezetőnkre felnézhetünk is megbízhatunk bennük... akiket szolgálunk. - Ilyen ez a katonaélet, nem igaz? – hunyorított Yokosuka. – Jöjjön, fiatalember... meséljen nekem erről az Awerisről és a maguk flottájáról. De abból az italból ne töltsön már többet, egyszer már megjártam vele, itt a Bastionon. A maguk Főkormányzója kínált vele, azt hiszem..
- Az a Sithek Főkormányzója lehetett, uram - vigyorodott el Devar, kivillantva hegyes fogait. – De elhiheti, a mienk legalább annyit fogyaszt belőle. Jöjjön... - azzal a devaron tiszt magához vett néhány üres terítéket és poharat, hogy az egyik félreeső asztalon felállítsa Yokosuka számára az awerisi hadrend stilizált másolatát és elkezdje magyarázni a hadmozdulatokat... Csak néhány pillanatra pillantottak fel, amikor a terem másik végében, a főbejáratnál nyugtalanság támadt, de aztán folytatták.
...
A váratlanul támadt incidens forrása az erkélyek felől visszatérő, láthatóan a kelleténél jóval több kesselit, alderaani bort és másegyebeket elfogyasztó Vansyn moff, a Maradvány Hadtest flottaparancsnoka volt, aki visszafelé jövet (vagy inkább csámpázván) beleütközött a nagai kísérete körében álló, a népének legtöbb tagjához képes élénk és dús, arcszőrzettel, és határozottan a cosrai nemesek megjelenésére hajazó küllemmel bíró idős Fujiwara kancellárba.
- Na de khérem! – köhintett fel erősen tört Basic nyelven a magas rangú vendég, a kissé köpcös, ritkán hajú, rókaképű Vanysn azonban nem teljesen az EGB-etikett legszebb módján reagált. Ehelyett felkiáltott, kiköpött és sunyi, gyűlölettel teli tekintettel pillantott a nagai arisztokratára. - Te felkapott kis... szürke! Te húzott szemű pojáca! Nem mész előlem, Késes bandita? Idejöttök, itt páváskodtok, miközben mind a sithek szekértoló árulói vagytok... az összes kis szürke mocskot ki kellene irtani innen a Maradványból!
Fujiwara kancellár döbbenete legalább részben abból származhatott, hogy fel sem ismerte a Vanysn által ráaggatott kifejezések Basic megfelelőit, de a „Kések”, népe régi, az első invázióból származó gúnynevének használata és a moff hanghordozása is elegendő volt, hogy kitalálja, mire akar utalni vendéglátóik csatakrészeg tagja. - Bizonyára összetéveszt valakivel, moff uram – húzta ki magát végül büszkén a nagai főnemes. – Én Fujiwara Funimaro herceg vagyok, császári főkancellár, nem holmi ajtónálló, vagy küldönc.
- Fuji... Fujigumi... Fujiyama... ajj már... - Vanysn csuklott egyet – Mocskos kis nagaiok a mocskos kis megjegyezhetetlen neveitekkel, mindegyikőtök ugyanúgy néz ki, mint a másik, aztán azt hiszitek, össze is kevernek benneteket, nemde? Fujiwara... á, már emékszem… - a moff közelebb lépett és alkoholgőzös lehelletét egyenesen a kancellár arcába küldte. – Ó igen, már emlékszem. A sith-nagai császár, Wenthar kutyája, Pu-Yi testőre vagy, nemdebár? És még van pofád idetolni a képed, hát úgy látszik, nálatok tényleg mindenkinek megbocsátanak... melyik hercegnőt kellett megdugnod, he? Vagy magát a főnököt szopogatod? – biccentett most Hiroyasu felé. – Úgy hírlik, szereti... bár, te elég öregnek tűnsz, he? Fájt, hogy elveszítetted a császárocskád, beleöregedtél a bánatba, mint az ESB első számú testőr-kowakmajma, a Főkormányzó? Annyi Főkormányzónk lesz lassan, már azt sem tudom néha, melyiket szolgálom és melyiket árultam el, hehe...
Az öreg nagai arcából kiszaladt minden vér, és az oldalán függő tradicionális, görbített díszkard felé kapott, de mire megtehette volna, hátulról két fehér egyenruhás, fekete kesztyűs kéz nehezedett Vansyn vállára.
- Százados, kísérjék haza Vansyn moffot, és legyen gondjuk rá, hogy kialudja magát – lépett oda a delegációhoz tagjaihoz egy fekete nadrágot és fehér zubbonyt, vállán pedig a Birodalmi Biztonsági Hivatal, az ISB hírhedt jelvényét viselő fiatalabb férfi, majd mélyen meghajtotta magát. - Watashi no shazai o ukeirete kudasai, Ittō shokikan sensei Fujiwara. Kérem, fogadja el legmélyebb bocsánatkérésemet, Fujiwara Főkancellár nagyuram. Vanysn moffnak bizonyára megfeküdte a gyomrát a vacsora, ezért tévesztette össze Önt a kedves fiával. Ettől persze még a modortalanságára nincs mentség.
Fujiwara elfintorodott, de magában elismeréssel adózott a férfi nagai kiejtésének, még messze a legjobb volt ebben a birodalmi koszfészekben, amióta ideérkezett. - Nem sértem meg a vendéglátójuk becsületét azzal, hogy párbajra hívok ki egy magatehetetlen alakot. Megvárom, amíg a moff úr felébred holnap – horkantott fel végül. – Önben kit tisztelhetek?
- Ulf Rondhamm ezredes, Főkancellár úr – tisztelgett amaz és ismét meghajolt. – Az elhárítás vezetője. - Elháríthatta volna már akkor, amikor bejött ide... - mormogta Fujiwara a kifelé vezetett Vansyn után pillantva. – Bemutatnám a Kempetai vezetőjének, fiatalember, hogy legyen kivel csevegnie, de sajnos nem kísérte el ez alkalommal a Régensherceget.
- Ellenkezőleg – hajtotta meg magát Rondhamm. – Nagy örömömre szolgál, ha Önnel beszélgetve tökéletesíthetem nagai nyelvtudásom. - Magának lehet – fintorodott el Fujiwara. – Mit is mondott, mi a rangja? - Ezredes, sensei. - Jól van – a kancellár saját kísérete tagjainak egyikéhez fordult. – Toda őrnagy, szórakoztassa a vendéglátónkat. Adjon neki nyelvleckét a megfelelő kiejtésről, vagy efféle. - Hai!
Fujiwara azzal megfordult, és a terem közepét vette célba, miközben még mindig úgy szorította az övén függő díszkard markolatát, hogy szürke bőrén keresztül is kidagadtak kék erei a csuklóján. A szégyen talán még jobban mardosta, mint a megaláztatás. Egy sehonnai, lenyalt hajú birodalmi pojáca, amihez hasonlóakat százával vágott le fiatalkori háborúban... és nem a Főkancellárt látta meg először benne, hanem annak a fiúnak az apját... aki rossz császárt szolgált az utolsó pillanatig.
...
A terem egyik kevésbé reprezentatív sarkában, ott, ahol a színpad mellett összeértek a két birodalom szimbolikájából leginkább kieső kardassi és adumari jelvények, egy magas, bőrpáncélos kardassi tiszt lépett oda az adumariak láthatóan kissé elveszett, elegáns bottal közlekedő vezetőjéhez, majd megvillantott egy holoreklámokba illő mosolyt.
- Ön bizonyára Gregor ke Halbegardia főparancsnok. Üdvözlöm Bastionon a Konföderációja képviselőit. Remélem, nem érzi nagyon elveszve magát. - Ön sem tűnik túlságosan úgy, mint aki mindig otthonosan mozog az efféle birodalmi kavalkádban, öhm... praetor... - pillantott a kardassi férfira Gregor némiképp bizalmatlanul. – Különös, azt hittem, az Obszidián Rendnek az ESB-vel együtt leáldozott.
- Kardass nagy és büszke népe nem csak az Obszidián Rend áruló sith szekértolóiból állt, efelől biztosíthatom – húzta ki magát még jobban a kardassi, önelégült fejjel tekintgetve jobbra-balra. – Gul Dukat vagyok, Kardass Második Rendjének parancsnoka, a fegyveres erők és a Főszektor vezetője. - Értem, az Első Rend megnevezés nyilvánvalóan foglalt volt már – biggyesztette le az ajkát Gregor.
Dukat nem sértődött meg, felnevetett. - A bíróságaink felügyeletével megbízott hivatalnokok ezt bizonyára nem így gondolják, mindenféle szerzői jogi fenyegetésekkel bombázzák Constantot, bár ha jól hallottam, most már a jedik is bombázzák őket, őszintén szólva, nem tudom melyik a jobb. Rettentően szárazak tudnak lenni a jogászaink néha. A magukéi?
- Nos, én katona vagyok – törölte meg verejtékező arcát Gregor. – Maguk is... szövetséges státuszúak, úgymond? - Jelentős autonómiával bíró főszektor vagyunk – mosolyodott el Dukat. – A Vezérkar direktíváinak teljes betartása mellett természetesen. - Kiváló – nyugtázta az adumari tiszt az érdeklődés igen csekély jelével. – Jó maguknak. És ez nekünk miért jó?
- Nem csak a Cosrának és Bastionnak vannak ám nagyvállalatai – hajolt közelebb Dukat. – Kardassnak is. Mint mondtam, elég nagy a mozgásterünk. Talán nem tudunk akkora méretű piacokkal játszani, mint a nagymoffok és régensek a terem másik végében, de úgy gondolom, egymás között még... elkezdhetünk kapcsolatokat kiépíteni, nem úgy véli? Mint egyenrangú üzletfelek. - Érdekes gondolat... - morfondírozott Halbegardia. – De csak erről akart csevegni?
- A távlati előnyöktől eltekintve is lenne itt valami... - hümmögött Dukat. – Tudja mi még egy hangyányival cosrai barátainknál is komolyabban vesszük, hogy megfelelően feldolgozzuk az ESB-hez kötődő múltunkat. És lemossuk magunkról az Obszidián Rend szégyenletes örökségét. Egy magas rangú Obszidián – ügynököt utoljára bizonyos hírek szerint Adumaron láttak. Ovat praetort. Számunkra igen értékes információ lenne, ha tudnánk, túlélte-e azt az ütközetet. - Nos, erre nem olyan egyszerű válaszolni... - hümmögött Gregor.
- Tudom ám én, mindegyik kardassi épp olyan kanálfejű, mint a másik, minket is könnyen össze lehet keverni egymással a saját soraink között, nem csak a nagaiokat amott – nevetett fel a sértődöttség legcsekélyebb látható jele nélkül Dukat és megveregette Halbegardia vállát. – Nem kell most rögtön válaszolnia, főparancsnok. Nekem jó a memóriám. - Utánanézek, mit tehetünk az ügy érdekében... sok még az azonosítatlan holttest és az eltűntnek nyilvánított személy... mindkét oldalon. – bámult ki az ablakon elgondolkozva a Konföderáció fegyveres erőinek feje.
- Jöjjön, megkínálom valamivel – invitálta maga után Gregort Dukat. – Ilyet nem kap a többi asztalnál, ez nem afféle humán lőre meg kesseli könnyű drog. Ez igazi, forró kardassi canar. - Hát jó, de csak egy pohárkával... - krákogta amaz. - Hát persze! – ráncigálta maga után a férfit vidáman Dukat. – Egy szemernyivel sem többel! Glinn Hedjas, canart a főparancsnok úrnak, együtt iszunk Adumar és Kardass hamarosan felemelkedő barátságára!!
|
|
|
Post by Enz on Mar 14, 2019 14:57:30 GMT 1
- Úgy tűnik Vansyn barátunk vállalhatatlanra itta magát - jegyezte meg Lecersen valamennyire bocsánatkérőn a kisebb felfordulás elülte után. - Sajnálom, ha ez kellemetlenséget okozott. - Ugyan, a nagaiok megtanulták ezt kezelni. A Galaxis sosem kezelt minket egyenrangúként. Szürke barbároknak, Késeknek neveztek, sőt itt a Maradványban még a szürke veszedelem is divatba jött, ahogy a sithek alatt egyre több bevándorló és tanuló érkezett ide - magyarázta a herceg, a sértődöttség legkisebb jele nélkül. - Meglehetősen érdekes, hogy a népük ilyen sok tagját engedik elköltözni - felelte a nagymoff. Számára a nagy elvándorlási kedv aligha állt összhangban a herceg által felvázolt igen szervezett és fegyelmezett társadalommal. - Állami programjaink vannak a kitelepülőknek, és ösztöndíjprogramok a tanulni vágyóknak. Utóbbiak azt hiszem egyértelmű, miért. Tudást szereznek, amit aztán odahaza tudnak kamatoztatni, megismerik a Galaxis többi részét. Előbbiek pedig erősítik kötődésünket a Galaxis többi részéhez, sokaknak a szegénységből való kitörés lehetőségét jelenti, illetve az otthon maradt rokonok révén közvetettebb módon az első célhez is hozzájárulnak - folytatta a magyarázást a herceg. - Meg persze a maguk szemei és fülei is, nemde? - látott át a szép szólamokon Lecersen, mire Hiroyasu mosolya picit nagyobbra húzódott, de nem mondott erre semmint, inkább kortyolt még egyet az italából. - És mondja csak herceg, igazán furdal a kíváncsiság. Ha ennyire nagy az ellenérzés maguk felé, miért próbálkoznak ilyen makacsul? - tette fel a logikus kérdést a nagymoff, persze ügyelve rá, hogy diplomatikus maradhasson. - Mert tanulni akarunk - felelte Hiro a legnagyobb természetességgel, aztán hozzálátott, hogy kifejtse, épp amikor egy csapat fiatal egyenruhás cosrai lány lépett a színpadra, hogy hozzálássanak előadásukhoz. - Az emberek sok tízezer éve uralják a Galaxist. Voltak előttük más domináns fajok, de mióta az első hiperhajtóművet feltalálták, az emberiség uralkodik. Vajon mi lehet a titkuk, mi az, amivel minden kihívójuk fölé emelkednek? Miért nem a vukik nyers fizikai ereje, a givinek kiterjedt matematikai számításai, a twi’lekek szépsége uralkodik? A herceg egyértelműen bizonyságát adta annak, hogy sokat tud a Galaxisról, mindazok ellenére, hogy a nagaiok mennyire elszeparáltak voltak a Galaxis többi részétől, és Lecersen nagy érdeklődéssel figyelte mondandóját, elvégre sokat megtudhatott újdonsült szövetségesei gondolkodásmódjáról. - És közelebb kerültek már a megoldáshoz? - kérdezte a nagymoff kíváncsian. - Azt hiszem igen. A történelem során sosem volt olyan időszak, amikor egyetlen autoritás, egyetlen erő parancsolt az összes embernek, ahogy a legtöbb fajnál történik. Egyszerűen mentek és elvették maguknak a Galaxist, kemény munkával kolonizálták, behódoltatták, meghódították. Azt hiszem maguknak van is erre egy szavuk. - Herrenvolk - felelte Lecersen. Az uralkodó faj. Cosrában így nevezték azt az emberiség felsőbbrendűségét hirdető ideológiát, amely Palpatine birodalmába és azután sosem volt ennyire kidolgozott. - Köszönöm - bólintott felé Hiroyasu. - Láthatja, talán az országunk számára rövid távon veszteség ennyi főt máshol kitaníttatni, hosszú távon erősebbé válik a nagai nép. Ők sosem fogják feledni a gyökereiket. Talán tud arról, hogy mielőtt négy évtizeddel korábban a nagy nagai expedíció útjára indult, számos felderítőt küldtünk ki a Galaxis messzi vidékeire. Aki nem halt meg időközben, mind információkkal szolgált, annak ellenére, hogy sokan családot alapítottak az eltelt hosszú évek során. - Felettébb érdekes - bólintott Lecersen. Sosem hitte volna, hogy a nagaiok ennyire hosszú időre terveznek előre, elvégre ezek a programok nem tegnap indultak az elmondásai szerint. Számukra láthatóan teljesen más volt a célok megvalósításának ideje. - És mi a végső céljuk, ha szabad így fogalmaznom? - Hogy az emberek egyenlőként ismerjenek el minket. Ez olyasmi, amit soha egy faj sem ért még el - közölte Hiroyasu. - Maguk biztosak az uralkodó pozíciójukban, talán éppen ezért hajlandóak egyenlőként kezelni minket. - Pedig sokan valami érthetetlen okból a Köztársaságot tartják egyenlőségpártinak - tárta szét a kezeit a nagymoff. - Már amikor az admirálisaik nem erőszakolnak birodalmi gyerekeket. - A Köztársaság nem elfogadó, hanem identitását vesztett. Náluk nincs becsület, csakis a pénz számít, egy rothadt rendszer - mutatott rá Hiroyasu. - A mi birodalmunkban is él sok nem-nagai, de van egy uralkodó, erős, ősi kultúra, amely minden alattvalót felölel. Akárcsak maguknál. - Felettébb érdekes meglátás - mosolyodott el Lecersen. Hiroyasu bőbeszédűségét nem tudta mire vélni. Vajon a bizalmát akarta kifejezni iránta vagy csak őszintén elmondta mit gondol? Esetleg végig csak haknizott, és féligazságokra fűzött fel gondolatokat? Vagy csak azért mondta el ezeket, hogy addig is teljen az idő? A herceg szinte veleszületett mosolyán nem igazán lehetett átlátni. - Khm, nos akkor koccinthatunk is erre, nemde? - Remek ötlet - mosolyodott el Hiroyasu, főleg, mivel a lányok épp az eddig énekelt induló végére érte, a herceg pedig felemelkedett a helyéről, és rövidesen minden tekintet rászegeződött. - Barátaim, úgy hiszem ez a mai egy történelmi pillanat birodalmaink számára. Egy olyan közös jövőt alapozunk meg, amely az elkövetkező évezredet fogja meghatározni! Igyunk hát erre most mindannyian, a közös barátságra, a népeink közötti erős kötelékre. Prosit! - Prosit! Kampai! - kiabálták a jelenlévők vidáman, miközben Lecersen is körbemutatta a poharát, majd ittak, aztán folytatódott tovább a műsor. Hiroyasu láthatóan jókedvűen figyelte az előadást. - És mondja csak herceg - szólalt meg kissé később Lecersen, maga is az alakzatokban vonuló és közben éneklő fiatal lányokat figyelve. - Maguknál hogyhogy ilyen sikeresek a nemesek? A Birodalmunknak sokszor kellett nemesek támogatását igénybe vennie, például a senexiekét vagy a tapaniakét, és bár a pénzük mindig hasznos volt, ők maguk ritkán... bizonyultak jobbnak középszerűnél. - Bizonyára zenghetnék ódákat a hatalmas harcosokról meg hasonlókról - dörzsölte meg az állát Hiroyasu. - De inkább azt mondom, hogy a történelmünk során a nemesek és császárok döntő többsége nem volt jobb középszerűnél. Viszont éppen ezért dolgoztunk ki olyan rendszert, ami korlátozza a hatalmukat. A társadalom minden rétegének vannak kötelességei egymás irányába, nemcsak az alárendeltnek a fölérendelt felé. A császár nemcsak teljhatalommal uralkodik, de gondot viselt a népről, elrendezi a nemesek közötti nézeteltéréseket satöbbi. - Érdekes elképzelés. Viszont mi van, ha valaki úgy érzi nincs szüksége a többiekre? - kérdezte. Palpatine birodalma valahogy így működött, lehetett valaki bármilyen magas beosztásban, csakis a Császár bizalma garantálta a pozícióját. Sokak szerint persze ez az erős központosítás és egyszemélyi központúság tette sebezhetővé az Új Rendet. - Nézze csak meg kedves öcsém, Puyí példáját - felelte Hiroyasu. A hangjából azonban nem lehetett kiolvasni, pontosan mit is gondol a dologról. Azonban büszkeség nem látszott rajta azért, mert megállította. A műsor véget ért, és a lányok lesiettek a színpadról. Hiroyasu aligha félreérthető módon simított végig az egyik fiatal Diestljugend pincérfiú fenekén. - Tudom, hogy ez maguknál nem annyira természetes - jegyezte meg a herceg, miközben felkelt, és közelebb húzta magához a fiút. - Erről Il-Raz barátunk tudna mesélni - jegyezte meg Lecersen. - De érezze csak magát otthon. Az egyenlőség jegyében. - Ne aggódjon, nem akarok túl sok pletykát - mosolyodott el Hiroyasu, ahogy az egyik fiatal, eddig a színpadon éneklő szőke lányt is elkapta, majd elindult velük a megfelelően kényelmes, hangszigetelt pihenőhelyiség felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 26, 2019 19:46:58 GMT 1
Az EGB uralma alatt úgy tűnt, a Maradvány fővárosa lassan visszanyeri régi, úgymond sithmentes fényét. Ardus Kaine kormányzó – az ifjabbik – azonban, ahogyan kitekintett irodája, a Munkaerőforrás-felügyelet részére kirendelt hatalmas gazdasági célú felhőkarcoló legfelső emeletén lévő átalakított lakosztály ablakain, egyre inkább azt érezte, hogy ennek ellenére sosem volt még Bastion ennyire... zavaróan multikulturális.
A Sith uralom alatt a Maradvány központjában nem sok minden változott, néhány palota és felvonulási tér helyszíne helyet cserélt, a klasszikus, célorientált és katonásan hatékony birodalmi militarista stílust, amelyet a bolygó még úgymond fiatalkorában, Sartinaynian néven ismert meg, nem sokban változtatta meg Wenthar császár hatalomra kerülésre, csak a Sith Egyház és az Obszidián Rend vöröses, zöldes és lilás jelvényei jelezték az új korszak közeledtét... és eltűnésük pedig annak bukását.
Most azonban akkora színkavalkád volt, mint akár egy coruscanti, vagy ami még rosszabb, tarisi kereskedelmi negyedben. Kékeslila, a korábbi kizárólagos gazdasági övezetek városszéli, sőt, más kontinensekre szorított negyedeiből egészen a főváros katonai-közigazgatási központjáig előretörő új felhőkarcolók nagai feliratai, amelyek az újra lendületet kapó Maradvány-Nagai vegyesvállalati konglomerátum legújabb termékeit hirdették... a kardassiak fakó arany deltoidjai, a cosraiak vörös birodalmi lobogót markolót sast ábrázoló logói, amelyek gombamód nőttek ki a felhőkarcolók tetején, jelezve, hogy immár nem Bastion és Muunilinst saját cégei, hanem a Cosrai Iparvállalat a legfontosabb birodalmi cég a szektorban... a Corporate-szektor stilizált kreditchipet ábrázoló logói, az államközi konglomerátumok, mint a Strunz és az IMU jelvényei... igen, Bastion határozottan visszakerült a galaxis, vagy legalábbis az EGB és az általa megtűrt partnerek pénzügyi-gazdasági körforgásába, de milyen áron?
Nem mintha Kaine-nek jelenlegi pozíciójából adódóan túl sok beleszólása lett volna a dolgok alakulásába. Ahogyan haladt előre az idő az újabb állampuccs és Lecersen visszatérése óta, a Nagymoff annál inkább és annál mélyebbre mélyesztette stilizált karmait a Maradvány gazdasági és politikai életébe. A nagaiokkal való kapcsolaton normalizálását, és korábbi magánbirodalma, a Corporate vállalatait felhasználva folyamatosan szorította ki Kaine embereit a tényleges hatalommal és befolyással bíró pozíciókból, hogy aztán saját látszat-bürokráciája, a nagyrészt ténylegesen megbízhatatlannak tartott bürokraták temetőjeként számon tartott Munkaerőforrás-felügyelet valamelyik súlytalan osztályán helyezze el őket... Kaine egész nap szignózott, aláírt és engedélyezett, de pontosan tisztában volt vele, hogy a tényleges befolyása jelentősen csökkent... és nem lett volna Ardus Kaine, a Pentastar vezetőjének, szellemi megteremtőjének a fia és az örököse, hogyha ez a tény ne zavarta volna rettenetesen.
Éppen ezért hallgatta fokozott érdeklődéssel a titkosított, az eredeti tulajdonosairól leválasztott és újrakonfigurált, eredetileg az OCP számára fenntartott régi ESB-holokomcsatornán bejelentkező szikár, koponyaszerű arcú és lesajnáló tekintetű muunt, az asszaszinok olyannyira megfogyatkozott hajdan rettegett rendjének egyik utolsó képviselőjét. Az ESB erőérzékeny titkosügynökének hívására való válasszal Kaine máris megszegett egy sor szabályt, és valószínűleg a Tieboltok azonnal elvitték volna, de a kormányzónak volt még néhány régi trükk a tarsolyában ennek elkerülésére... ezeket a csatornákat ugyanis úgy hírlett, még a hírhedt Damask consigliore használta arra, hogy folyamatosan zaklató szerelmes üzeneteket és kisebb pénzösszegeket küldözgessen bizonyos peremvidéki kalózvezér-nőstényeknek, ki tudja, miféle furcsa ízlésről tanúbizonyságot téve... Damask és a titkos üzelmei azonban már a múlt voltak, az ilyen alacsony profilú csatornák pedig, amelyek nem a Commenor, vagy valamelyik alvilági bűnszervezet titkos főhadiszállása felé nyíltak... nos, itt hevertek úgymond parlagon és szabadon felhasználhatóan.
Az információ, amelyet az Ickyx Nagyúrként bemutatkozó muun megosztott Kaine-el, mindenesetre rögtön beindította a Maradvány egyik, hajdan legbefolyásosabb konspiratív körét vezető kormányzó fantáziáját. Jagged Fel itt van a Maradvány területén, inkognitóban, áruló katonai parancsnokok és moffok tucatjaival körülvéve, ráadásul Erőérzékenyeket képet a saját testőrségébe... és láthatóan Lecersen minderről semmit sem tud.
- Bizonyos tehát abban, hogy egyetlen másik bűnüldöző, vagy katonai szerv sem tud erről még nálunk? – kérdezte végül a beszélgetés végén Kaine. - Önnek szóltam először, és elnézve, mennyire nyíltan mutogatják magukat ezek az árulók, úgy vélem, jó eséllyel állíthatom, hogy nem – biccentett Ickyx villódzó holoképe. – Anélkül, hogy bele akarnánk avatkozni a maguk belügyeibe, vagy efféle, értékelnénk a minél gyorsabb és minél határozottabb fellépést Bastion részéről.
- És tényleg nem kér cserébe semmit, asszaszin? – ingatta a fejét hitetlenkedést színlelve Kaine. Amúgy is, ezek a muunok hírhedten kapzsi népség hírében álltak. – Némi honoráriumot sem? - Eltekintek ezúttal a rasszista sértegetéstől, amelyre jó szándékú kapcsolatfelvételemre felelt, Kormányzó – villantak meg dühöst-vörösen a muun szemei. – Egyszerűen csak nem szeretnénk, ha egy efféle, Jagged Fel által vezérelt szeparatista mozgalom tovagyűrűzne az ESB határain túlra is… Uralkodónk toleranciaszintje úgy tűnik, jóval alacsonyabb ezzel kapcsolatban, mint a maguké...
- Értettem, és köszönjük – nyugtázta sajnálkozást mímelve Ardus Kaine. – Gondolom, ezen a csatornán kapcsolatban maradhatunk. - Amíg tiszteletben tartja az inkognitónkat és a módszereinket – csikorgott a sith orgyilkos – És amíg arra használja ezt az információt, amire való.
- Arra mérget vehet – mosolyodott el a kormányzó. – Még egyszer köszönöm, Nagyúr. Nem felejtjük el. - Ahogy mi sem – mélyült el fenyegetően Ickyx hangja, de Kaine ESB-beli pályafutása alatt elég ilyet hallott, hogy meg tudja különböztetni a tényleges sith fenyegetőzést az afféle üres erőfitogtatástól. Deaktiválta a komot, kortyolt egyet az íróasztalán lévő italból és gondolkozni kezdett.
Természetesen kétség sem fért hozzá, hogy a megnyúlt arcú sötét oldali pojácának volt valami hátsó szándéka az információ kiadásával... Kaine-t azonban ez egyelőre kevésbé zavarta, mert nem kívánt azonnal hajóra pattanni és villogó turbolézerekkel az Agamar és a Generis térsége felé sietni, hogy elfogja a határaikon belül rejtőzködő árulókat... ezt amúgy sem tette volna meg, hiszen jelen pillanatban nem parancsolt élvonalbeli hajóknak, a neki lekötelezett kapitányokat pedig a számító Vanysn és a Cosra által iderendelt, vezető nélkül maradt, s e minőségükben igazán frusztrált és idegesítő Daala-féle Bendő-mocskok szétszórták a Hadtest és a területvédelmi milíciák különböző egységei között... arról nem is beszélve, hogy a haderőben amúgy is talán a legkevésbé szívlelték Maradvány-szerte, miután az a banthaszar nyápic Rammstein kitálalt a tartálylakó Főkormányzónak és Lecersennek a kettejük kis... úriemberekhez méltó megállapodásukról. Nem, Kaine számára ez a hír megnyitott egy sor lehetőséget, de semmiképp sem az azonnali és önálló fellépést, legfőképpen pedig nem katonai természetűt.
Gyorsan számba vette, mit tehetne még. Csendben maradhatna, hagyhatná, hogy Fel addig konspiráljon, amíg eléri a galerije azt a kritikus tömeget és méretet, amellyel nyílt, fegyveres ellenállást indíthat... és végignézhette volna, hogy ebben az esetben a tajtékzó cosrai Vezérkar nem csak hipertéri rakéták özönét árasztja a Maradványra, de eltávolítja a meglepett Lecersent és talán a többi tisztet is... azonban ez több szempontból sem kecsegtetett sikerrel. Egyrészt egy ilyen tisztogatást ő sem úszott volna meg, különösen úgy, hogy eddig láthatóan egyedül az ő irodája kapott közvetlen kommunikációt abból a térségből... nem, gondolta Kaine. A bűnbakok listájának első pozícióinak egyikét és ezzel a halálbüntetést valószínűleg ő sem kerülte volna el így.
Aztán megragadhatta volna az alkalmat, hogy értesítse Felt és nála, az ő oldalán próbáljon szerencsét. Ez azonban szintén nem tűnt túlságosan jó ötletnek. Az asszaszin által elmondottak alapján Kaine valószínűsítette, hogy valamiféle külső segítséget is van az áruló Jaggednek, különben az egész csapatával emigrációba vonult volna, és nem kushadnának olyan lelkes csendben a Maradvány alfelén… ha valami nagyobb, sokkal nagyobb mérvű készült volna, akkor Kaine valószínűsítette, hogy nem egy sehonnai, lecsúszott sith asszaszintól hallott volna róla először. Viszont ez a segítség nem tűnt elég erősnek és jelentősnek ahhoz, hogy Fel azonnali eszkalációt, netalántán Bastion és a Maradvány központi szektora elleni támadást kockáztasson. Ilyen feltételek mellett pedig legjobb esetben is valamiféle korlátozott szeparáció, egy szektorra kiterjedő függetlenség lehetett Fel és társai végcélja, mármint azon túl, hogy elkerüljék a túlerő és a bolygópusztító fegyverek általi teljes megsemmisítést... ebben a konstellációban pedig Kaine lehetőségei akkor is erősen korlátozottak lettek volna, hogyha minden befolyását és szövetségesét latba vetve támogatta volna Felt, hiszen valószínűsíthető volt, hogy a trónfosztott uralkodó már így, ebben a visszás helyzetben is alaposan körülvette magát számos titkos és nyilvános talpnyalóval. Ki lett volna hálás, mi lett volna az elérhető jutalom Kaine számára, ha átáll? Egy kézrázás a jediktől? Egy drága lakosztály Coruscanton és egy semmitmondó állás a Köztársaság még az EGB-nél is szerteágazóbb és nyomorultabb bürokráciájában? Egy plecsni a nagaioktól, a sithektől, vagy a frontistákól? Egy csomag halálpálca az állítólag újra aktív terroristától, a Renegáttól? Egyik sem vonzotta túlságosan a kormányzót.
A lehetőségei így beszűkültek. Értesíteni kellett valakit még az EGB oldalán, hogy ne egyedül vágjon bele ebbe, de taktikusan kellett eljárnia, úgy, ahogy annak idején az apja tette. Szövetség az erősebbel, és a gyengébb kiszorítása, vagy ellenkezőleg, fordítva? Vagy egyszerre mindkettő, hogy biztosítva legyen? A logika és a tradíció, a Kaine név és a moffok egymás elleni mindenkori konspirációinak tradíciója, amely Kaine meggyőződése szerint az elmúlt évtizedekben erőssé és ellenállóvá tette a Maradványt, azt kívánta, hogy Lecersenhez méltó játékot kezdjen... de egyelőre ne ellene, a legerősebb játékos ellen.
Kaine elégedetten megropogtatta az ujjait és beütötte volt ESB-beli kollégája és bajtársa, árulásban pedig felülmúlója, a Maradvány Hadtest parancsnoka, Porrack Vanysn volt moff komjának azonosítóját személyes termináljába. Remélte, hogy Vanysn kivételesen józan. Az emlékezetessé vált kis közjáték óta, amelyet a nagai Régensherceg fogadásán rendezett, Vanysn jórészt távol maradt Bastiontól, és a Borosk katonai bázisán, vagy a Muunilinst banki negyedének főutcáján töltötte idejét hozzá hű, sith torkok elvágásában jártas bajtársai és prostituáltak társaságában. De ezt is csak azért, mert a Yaga Minorra sem mehetett, azt ugyanis Lecersen visszatérése első aktusaként telepakolta saját embereivel és a Bendőből elbocsátott rossz arcú, idegen fajokhoz tartozó rohamosztagos utánzatokkal.
Az újdonsült moff-admirális enyhén vörhenyes arca hamarosan megjelent a képernyőn és agresszívra váltott. - Már megint gúnyolódni akarsz velem, Ardus? - Vanysn csuklott egyet. – Nem volt még elég? Ne feledd, ha akarom, még jobban tönkreteszlek! Már nincs olyan sok barátod odaát.... hmppfh! - Ellenkezőleg, Porrack barátom – váltott kötelező, joviális arckifejezésre Kaine. – Ennek a tét nélküli rivalizálásnak véget kell érnie. Nem mi jelentünk veszélyt egymásra és a Maradvány legszebb tradícióira. Az emberek Birodalmára. Hanem azok, akik nem tettek semmit, míg mi itt szenvedtünk és tűrtünk a sith megszállás alatt.
- Ó, igen, igen – köhögött Vansyn, bár őróla ez még Kaine-nál is kevésbé volt elmondható, hiszen a kormányzóval ellentétben nem is nagyon tartózkodott Bastionon Wenthar hatalomra jutása után, a karrierjét a frontvonalban és a korribani területeken építette fel, olyan műveletekkel, mint a Roche elleni invázió, bár ott is inkább második érkezőként hasznot húzva a Dorja-, Lennart- és Moskau-félék véráldozataiból. – A mocskok, most már be sem tehetem Bastionra a lábam anélkül, hogy ne jönne szembe egy koszos nagai húzott szemű.
- Teljesen megértelek, Porrack – hunyorított Kaine, elnyomva magában a megjegyzést, miszerint jelenlegi állapotában Vanysn valószínűleg egyébként sem tehetné be a lábát Bastionra, mert Lecersen fogdmegjei és a Tiebolt ismét kidobnák. Nem volt értelme sértegetni ezt az alakot, hiszen Kaine-el ellentétben az ő bizalmasaival tele volt a Maradvány Hadtest. – De talán most itt a lehetőség, hogy változtassunk ezen. Azt hiszem, végre megtaláltam a módját, hogy nagyra becsült Nagymoff bajtársunk önbizalmát megtépázzuk...
Vanysn idegesen felszisszent, és néhány lábmozdulattal a képernyőn kívülre rugdosta a nála jó méterrel magasabb, csontsovány muun prostituáltat, amelyik eddig a lában környékén hevert. Kaine ezt a fajta perverziót legalább annyira visszataszítónak találta, mint a Corporate kormányzójának, Lecersen bizalmasának, Il-Raznak a közmondásos és közismert rajongását a gyerekek iránt... szerinte Vanysn akár egy kaminoival is képes lett volna hetyegni, annyira vonzotta a humán szemmel anorexiás testalkat... de a Concordia Kör tagjaként, amelynek tiszteletbeli vezetője és immár Kaine számára tökéletesen hasznavehetetlen ikonja nem más volt, mint az „örökifjú” Trachta grófnő és a már említett Il-Raz kormányzó hitvese, Ardus már régen megtanulta, hogy az efféle perverziókat kommentár nélkül hagyja... ahogy minden valószínűség szerint Lecersen is tette, növelve ezzel barátai, de legalábbis csökkentve, vagy legrosszabb esetben is egészségesen konstans szinten tartva ellenségei számát.
- Csak halkan, ne kezdd megint ezt a baromságot! – fröcsögte végül, két böfögés között megtörölve a száját. – Már megmondtam, hogy Drikl mindent hall! - Ha ebben ennyire biztos lennél, legalább az Ismeretlen Vidékre vonultál volna vissza inni és kéjelegni, Porrack – biggyesztette le az ajkát enyhén lesajnálóan Kaine. – De ezúttal nem csak parttalan semmitmondás céljából hívtalak… mit szólnál, ha azt mondanám, tudom, hol van mindannyiunk bölcs és felkent maradványbeli uralkodója? És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a határainkon belül van és számos flotta és tiszt támogatja... és minderről a nagymoff semmit sem tud?
- Eszednél vagy, Ardus? – Vanysn izzadó homlokkal, kapkodva kapcsolgatta a keze ügyébe kerülő berendezéseket, igyekezvén minél jobban titkosítani a vonalat. – Ezt azonnal jelentenünk kell! - Én inkább úgy gondolom, azonnal fel kell készülnünk rá, hogy a megfelelő feltételek érvényesülése esetén lépjünk… - mosolyodott el Kaine. - De hiszen... ez... árulás... - bambult rá beszélgetőtársára Vanysn. – Különben is, Fel sose fogadna el minket...
- Szedd össze magad, Porrack, és gondolkozz tisztán – sóhajtott fel Kaine. Mindig is utálna ennek az alaknak az agresszivitással párosuló, fájdalmasan lassú felfogását. – Egy szóval sem mondtam, hogy álljunk át... ellenkezőleg... egyszerűen csak... nem kell mindenről tudnia a nagymoffnak, nem igaz? Gondolj csak bele, ha mi ketten lennénk azok, akik letörik a lázadó Jagged Fel kis mozgalmát, miközben Drikl semmiről sem tud... a Vezérkar el lenne ragadtatva. A Cosra elégedett lenne velünk. Vele természetesen kevésbé.
- Áh... - Vanysnnak leesett a tantusz. – És ezért kellek én, nem igaz? Neked nincs flottád, Ardus... - Csak információim, az viszont bőven – hunyorított Kaine. - Megbízhatóak? – vonta össze a szemöldökét Vanysn.
- Csak annyira, hogy magát a tényt elfogadhatónak tartsam, miszerint Fel a Generisen és az Agamar környékén szervezi a kis mozgalmát, minden bizonnyal külső segítséggel - magyarázta Kaine. – De ha időben, a feltűnést elkerülve mozgósítasz és a megfelelő pillanatban lecsapunk, mielőtt Fel végbevihetné, bármit is tervez, anélkül, hogy Drikl megtudná... nos... - A Főadmirális nem lenne hálátlan... - morfondírozott Vanysn. – Persze... csak ha őt is tájékoztatjuk időben.
Kaine nyelt egyet. Vanysnnak igaza volt, de ez kockázatosabbá tette a dolgot. - Ezt rád bíznám, de várj a jelemre. Még el kell varrnom néhány szálat az információ... tökéletes megbízhatóságával kapcsolatban.
- Legyen – biccentett felvillanyozódva Vanysn. – Akkor most mozgósítunk! - Csak diszkréten – mosolyodott el Kaine. – Csak diszkréten, Porrack. - Hogyne, Ardus, hogyne... - Vanysn azzal bontotta a vonalat, Kaine pedig elégedetten elmosolyodott...
És néhány pillanatnyi várakozás után beütötte Drikl Lecersen hívókódját.
Legalább ugyanannyi üveg volt az asztalán, mint az előbb Vanysnnak, Lecersen néhány épületnyi távolságból, a Vezérkari Palotából bejelentkező holoképe viszont még most is, bastioni központi idő szerint ezen a rendkívül késői órán is tökéletesen fésültnek, katonásnak és józannak tűnt.
- Mit tehetek önért, Kaine kormányzó? Talán kérdése van valamelyik aktával kapcsolatban, amelyet átküldtem? – illesztette egymáshoz tenyereit mellkasa előtt enyhe megvetéssel a hangjába Lecersen, mintha csak Thrawn klasszikus ülő pozícióját utánozta volna – minden bizonnyal tudatosan, mert a nagymoff soha nem csinált semmit véletlenül. - Ezúttal az átlagos bürokratikus ügyeknél fontosabb témában kérem a figyelmét, nagymoff – hunyorított Kaine, majd hátradőlve ő is hasonló pozíciót vett fel. – Mondjuk úgy, bizonyos információk jutottak a birtokomba... ami alapján aggályok merültek fel Vanysn barátunkkal kapcsolatban.
- Nem lennék meglepődve, ha ezek után tőle is kapnék egy hasonló hívást... - sóhajtott fel Lecersen. – Igazán megkímélhetnének ma este ettől a gyermeteg árulkodástól... - Elnézést, ha nem fogalmaztam pontosan, nagymoff – biccentett Ardus Kaine. – Ezek a bizonyos információk nem csak Vanysn moffra vonatkoznak... hanem Jagged Felre is.
- Igazán különös lenne, mivel én nem hallottam ilyesmiről... - szűkült össze Lecersen tekintete. - Nos, eggyel több ok, hogy végre egyszer meghallgassuk egymást, nemde? – mosolyodott el Kaine.
Lecersen diszkréten félretolt mindent az asztaláról, ami a holovevő hatókörében volt, és egyetlen adattáblát helyezett az asztal közepére. - Felkeltette az érdeklődésemet, Kormányzó. Beszélgessünk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 7, 2019 0:02:27 GMT 1
A bastioni éjszakában csak a Kormányzóság székhelyéül szolgáló palota tetején lévő, megerősített pajzsokkal és elhárító rendszerekkel körülvett főtiszti lakosztály ablaka úszott fényárban a katonai felvonulások céljára felhúzott új, sok merényletet megélt negyedben - nem számítva persze a propaganda célú holofeliratokat és planetáris űrvédelem felszíni telepítésű lövegeinek működését segítő kereső és irányzó fénypászmákat, no meg persze a felszíni és légi őrjáratok helyzetjelző fényeit. Lecersen nagymoff aktuális vendége azonban a jelek szerint kifejezetten szemet gyönyörködtetőnek találta a célorientált, sivár és hatékony militarizmus eme újonnan kialakult megjelenési formáját.
- Igazán ízléses berendezés, mit ne mondjak, a panorámáról nem is beszélve... otthonra emlékeztet - fordult vissza a kitekintőablaktól Gul Dukat, a Kardass Főszektor teljhatalmú ura és kormányzója, hogy vendéglátója méretes asztalához visszasétálva szemügyre vegye a rendelkezésre álló kesselis, alderaani boros és canaros üvegeket, és kiválassza, melyikből töltse újra a poharát. - Azért remélem, nem okozott nagy problémát, hogy a gyors és kényelmes kapu helyett hajón kellett eljönnie idáig - biccentett az üvegek felé az asztal túlsó oldalán Lecersen, vendégére bízva a választást.
- Az igazat megvallva, nagymoff uram, a fondori bejelentés óta egyre nagyobb aggodalommal figyelem kardassi parancsnoki központom pincéjében a polneyei klón bajtársak felé megnyilvánuló, talán kissé elhamarkodott és töretlen bizalmunk eme jelképét - biggyesztette le csontos állát a Gul, miközben végül az alderaani óborból töltött újra magának. - Szinte látom, ahogyan ez a Solo Főinkvizítor nevű figura egyszer csak hívatlanul átsétál rajta hozzánk és felelősségre von valami mondvacsinált indokkal, mondjuk mert nem tapsoltam neki elég hangosan a kinevezésekor, vagy nem hajoltam utána elég mélyre őerőméltósága előtt...
Lecersen sokat tudóan hümmögött, ami nála az együttérzés maximális és szigorúan politikai érdekek mentén történő megnyilvánulása lehetett. - Elhiheti, osztom az aggodalmát, Gul. Ha nekünk is lenne egy ilyen kapunk, most én és a főtisztjeim sem örülnének. - Tudja, Nagymoff, csalódtam a polneyeiakban és a Főkormányzóban, az az igazság - folytatta italát kortyolgatva Dukat. - A mi erőforrásaink és képességeink tökéletesen alkalmasak lettek volna arra a feladatra, amit ez az Első Rend fog mostantól ellátni… Tierce mégis őket választotta dacára annak, hogy milyen régi szövetségesek vagyunk. Kiábrándító.
- Nos, úgy tudom, minden fegyvernem megőrizheti a saját hírszerző kapacitását, úgymond - hümmögött Lecersen ártatlan képpel. - Így még mindig dolgozhatnak Folett Főadmirálisnak és a Flottának is. - Megkeresett, de ennek semmi értelme - rázta meg kanálszerű fejét a kardassi kormányzó. - A Tieboltok mellett sosem tudnánk igazán érvényesülni. Ráadásul Folett az igazi mézesmadzagot nem a Kardassnak tartogatja az EGB-n belül, hanem a befolyásosabb és gazdagabb Corporate-nek. Úgy hírlik, Il-Raz kormányzó máris csapatokat indított a Főadmirális engedélyével a Hutt űrbe, hogy a korábban fennálló Harmadik birodalmi kapcsolatokat felhasználva befolyása alá vonja az újonnan alakuló főszektort. A hajói nyomában pedig ott özönlenek a vállalati képviselők is, ez nem kétséges. Egészen Ylesiától Ershanig ér majd a kezük, nekünk pedig semmi nem jut, csak néhány hivatalnoki állás a Cosrán...
- Ugyanabban az űrgályában evezünk, Gul Dukat - nyugtázta az elhangzottakat fájdalmas arcot mímelve a nagymoff is. - Az én jó Camillo barátom legalább akkor fordulatot vitt véghez, mint mindannyiunk Főkormányzója ezzel az Erőérzékeny, Lázadó vérű Főinkvizítorral. Úgy tűnik... - pillantott itt éles tekintettel Lecersen Dukatra - innentől már nem csak szomszédok, hanem természetes szövetségesek vagyunk, Gul uram. Az én tetszésemet sem nyerte el maradéktalanul ez az új irányvonal.
- Akkor most ez a pojáca lesz az EGB ügyeletes Vader nagyura? Wahnsinn, őrület - ez a megjegyzés már a szoba másik sarkában álló, magas biztonsági és titkosítási fokozatú holokom-platformon keresztül, hatalmas távolságról bejelentkező harmadik résztvevőtől érkezett. - Nos, admirális úr - intett Lecersen a sarokban villogó Reuenthal-holokép felé válaszként -, én először reménykedtem benne, legalábbis a történelmi Szövetség-beli példa alapján, hogy inkább az új Jacen Solo lesz, méltó a bátyjához, valaki, aki példamutatásával gyűjt maga köré lojális gárdát, és nem a félelem eszközével... de már nem vagyok erről annyira meggyőződve sajnos. Idővel kiderül majd...
- Mégis elég hangos támogatója volt a Főinkvizítor kinevezésének, tisztelettel - adta újabb jelét Reuenthal azon különleges képességének, hogy bármikor bárkivel szemben kész és képes volt kritikát megfogalmazni. - Nekem egyáltalán nem tűnt magától értetődőnek a vezérkari szavazás kimenetele... az Ön közreműködése nélkül, talán meg sem kapja a pozíciót az a szerencsétlen Lázadás-ivadék. - Ugyan már admirális, ne most cáfoljon rá az éles elméjűségéről keringő cosrai pletykákra, melyeknek korábban emlékeim szerint én is bedőltem - mosolyodott el Lecersen. - Folett és Tierce addigra már nyilvánvalóan döntöttek egymás között a kinevezésről, mire egyáltalán elénk került az ügy. Így, vagy úgy, de keresztülverték volna rajtunk a döntésüket az új Főinkvizítorról. Én pedig minek is haragítottam volna magamra idejekorán és teljesen feleslegesen ezt a láthatóan figyelemre méltó képességekkel és igen csak sarkalatos erkölcsi érzékkel megáldott fiatalembert? Mégis csak hasznosabb, ha legalább addig átmeneti szövetségesként tekint egy efféle... mutáns az emberre, amíg ki nem találjuk, hogyan ellensúlyozhatnánk természetellenes, abnormális képességeit, nemde?
Még a kékes villódzású, színárnyalatokban szegény holografikus képen keresztül is jól kivehető volt, ahogyan Reuenthal két különböző színű szeme közül az egyikben logikus felismerés, a nagymoff taktikájának megértése, a másikban pedig arisztokratikus dac és annak realizálása villant meg, hogy Lecersennel ellentétben ő, Reuenthal nyílt tiltakozásával és ellenszenve kimutatásával már elvágta magát Solo Főinkvizítor irányában ugyanettől a lehetőségtől.
- Ami azt illeti, a Második Rend tudósai már igencsak előrehaladott állapotú fejlesztésekkel rendelkeznek az effajta Erő-mutánsok és az ellenük való fellépés terén... - szólt közbe most Dukat. - Részben pont a klónoktól megkapott adatok, részben saját kísérleteink és a Sithekkel, valamint egyéb Erő-mutánsokkal kapcsolatos... kiterjedt tapasztalataink terén. Még fejlettebbek is ezek a technológiák és megoldások, mint amelyekkel Tierce és a Polneye rendelkezik. Hajlandóak vagyunk megosztani ezeket az eredményeket az Önök főszektoraival, uraim...
A másik két főtiszt némiképp meglepve, de elismerően pillantott a kardassira. - Ez a Solo... az információim szerint egyenesen Sordistól, a Renegáttól tanult egy időben, még mielőtt az Első Rend vezetője lett a mestere helyett - fűzte hozzá mintegy magyarázatként Dukat. - Számunkra az állam ellensége marad ezért mindig is, ez nem kérdés.
- Nos, ezt mindenesetre köszönjük, Gul - utalt vissza Lecersen a kardassi szektorkormányzó iménti felajánlására. - Bár, az igazat megvallva én nagyobb rajongója vagyok a biológiai megoldásoknak, úgymond... mondjuk valami óvatos, elegáns, mondjuk a Solo-, és ha már itt tartunk, ráadásként a Skywalker- és a biztonság kedvéért a Palpatine-famíliák még életben lévő, idegesítő tagjai számára genetikailag személyre szabott reagensnek, mint amilyennel korábban Fettet és a családját is megajándékoztuk... ennek mégis csak hagyománya van itt nálunk, a Maradványban.
Lecersen a szeme sarkából figyelte a másik kettő reakcióját szándékoltan excesszív felvetésére... Dukat azonban elégedetten felemelte a poharát szektorszomszédja egészségére, és még Reuenthal holoalakja is egyetértően bólogatott. - Megérdemelné, das ist sicher - hümmögött az Ismeretlen Vidék EGB-területeinek főparancsnoka. - Nem elég, hogy Lázadó vérű, de még anyagyilkos is. És még büszkélkedett is vele. Was für ein Mann ist das, ohne Ehre... nincs becsülete az ilyeneknek. Még akkor is jobban jártunk volna, hogyha a polneyeiak, vagy a cosraiak egyszerűen szereznek tőle egy szövetdarabot és leklónozzák megbízható verzióban, ahogy azt Phennirrel csinálták... Fondoron már úgyis ez volt a módi egy ideje...
- Nos, tulajdonképpen... - vakarta meg az állát Lecersen elgondolkozva - Ez egy olyannyira érdekes narratíva, hogy meg mernék rá esküdni, máshol is hallottam már... talán ez egy lehetőség, amit kiaknázhatunk, mármint a fizikai likvidáláson kívül, vagy még inkább, annak kiegészítésekén... - azzal a nagymoff visszafordult Dukathoz.
- Mondja csak, Gul barátom, vannak még a régi Obszidián Rend idejéből fennmaradt kapcsolatai? Valakivel beszélnem kellene... a Köztársaságból. - Kire gondol? - kérdezte a kardassi. - G’Sil elnök túlságosan büszke és túl sokat ad a látszatra ahhoz, hogy közvetlenül szóba álljon egy magamfajta peremvidéki moffal, pedig meg mernék rá esküdni, hogy ez a narratíva a klónozással kapcsolatban az ő érdekeit is szolgálná... - morfondírozott Lecersen. - Hát még ha valid bizonyítékok is alátámasztanák. De szükség lesz egy befolyásos, mégis számunkra elérhető közvetítőre, akinél ki lehet járni, hogy egyáltalán egy asztalhoz ülhessek jó öreg arisztokrata... kollégámmal. Dukat, össze tud hozni egy magánbeszélgetést első lépésben köztem és... Lex Lu’uthor, az OCP Öregura között?
- Nehéz, de nem megoldhatatlan, nagymoff - hunyorított a kardassi. - Addig boncolgatjuk Damask consigliore régi bűnügyi aktáit az Obszidián Rend archívumában, amíg nem találjuk meg a módját. Persze ha az a szabó meglenne, amelyik megszökött... de így is megoldjuk.
- Én addig utánaérdeklődöm a chisseknél és a nagaioknál, hogyan fogadták ezt az új helyzetet - tette hozzá Reuenthal. - Van egy megérzésem, hogy a nagai Régens nem repes az örömtől, végtére is ő is egy Erőérzékeny dinasztikus vonal leváltásával került hatalomra, nem valószínű, hogy kedveli az efféléket. - Merem remélni, admirális, merem remélni - biccentett éles tekintettel Lecersen, majd aprót kortyolt az italából és hozzátette:
- És lenne itt még valami... kérném, minél előbb fejezzék be a takarítást a Constant térségében. azt akarom, hogy csak az Ön által megbízhatónak ítélt ismeretlen vidéki főtisztek és törzskari stábtagok felügyeljék az ottani átvételt az Első Rend egységeitől... minél gyorsabban és minél kevesebb mozgásteret hagyva a szektor előző urainak… és nyerjenek ki minél több információt abból a Constanton lévő gépagyból, amit találtak.
- Információkat akar az Első Rend eddigi működéséről - ismerte fel a nagymoff szándékát elismerően Dukat. - Így van, kardassi barátom - hunyorított a nagymoff. - Ha a biológiai reagensre és a klónozás elhíresztelésére alapuló tervünk nem működik, akkor más módszerekhez kell folyamodnunk. A legkönnyebb verzió az lenne, ha sikerülne bizonyítanunk, hogy Anakin Solo végig egy ligában játszott Sordissal, a Renegáttal, már az Első Rendben eltöltött közös szolgálati idejük óta, de akár még a mai napig is.
- Solo nem lehet olyan ostoba, hogy ennyire nyilvánvaló nyomokat hagyjon maga után - ingatta a fejét Dukat. - Valóban nem, ezért én is ezt a megoldási opciót tartom a legkevésbé valószínűnek - értett egyet Lecersen. - De van egy másik vonal is, uraim... ugyebár tudjuk, gyorsan felívelő EGB-s karrierje kezdetét megelőzően az ifjú Anakin Solo magának az Első Rendnek is csak nemrég lett a vezetője. Volt előtte a rendelkezésünkre álló adatok és az Első Rend eddig megkapott, vagy visszafejtett adatbázisai és főtiszti kommünikéi alapján egy másik Legfőbb Vezér...
Reuenthal biccentett. - Olvastam azokat a jelentéseket - értett egyet a holografikus képen keresztül. - Az információk szerint az előző Legfőbb Vezér hirtelen és váratlan halált halt...
- Túl egyszerű magyarázat lenne, hogy Solo ölte meg... - köszörülte meg a torkát Lecersen, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. - Nem, kell itt lenne itt más valaminek is. A rutinom azt súgja, hogy nem ilyen egyszerű a történet... Tierce főkormányzó hirtelen szimpátiája az ELső Rend vezetői felé is teljesen váratlan fordulat volt… aztán ez a vezetőváltás, aztán seperc alatt az új Legfőbb Vezér és a Főkormányzónk szépen egyetértésben egymásra talál. Ez túlságosan sima ügy ahhoz, hogy ne legyen benne valamiféle hátsó mozgatórugó... és a szimatom azt súgja, ennek köze van a hirtelen eltűnt, vagy elhalálozott előző Legfőbb Vezérhez. Az Első Rend egész egyszerűen túlságosan doktrinált ahhoz, hogy egy ekkora mérvű átalakulást ennyire... vérmentesen, belharcok nélkül levezényeljenek... hacsak nem része az egész egy nagyobb tervnek, amire mi nem látunk rá... egyelőre. A kulcs az előző Legfőbb Vezér lesz... hogy is hívták?
- Ren - jelentette ki a jelentések tartalmát szintén ismerő Gul Dukat. - Ren Legfőbb Vezér. Tőle származtatva Solo pedig Rin Legfőbb Vezérnek hívatta magát. - Igen... Ren... - ízlelgette a nevet a fogai között Lecersen. - Itt kell kezdenünk. Akkor tudjuk érdemben támadni az új Főinkvizítor legitimitását, ha minél többet megtudunk... erről a Renről.
- Elnézést, nagymoff - lépett be Lecersen adjutánsa a terembe. - Már megmondtam, hogy csak akkor hívjon, ha... - sziszegte a fiatal férfinak Lecersen, mire az elfehéredett. - I... igen, u... uram. Ha... ha Kaine kormányzóhelyettes keresi... ő van a vonalban... - Ah... - biggyesztette le az ajkát Lecersen, majd kiitta a poharát és a vendégeihez fordult. - Bocsássanak meg.
- Minden rendben, nagymoff? - kérdezte elgondolkozva Dukat. - Tartozom egy régi ügy vonatkozásában az egész Vezérkarnak, mondjuk úgy - törölte meg kezeit az íróasztala sarkán lévő, előre melegített szintirol kendőket tartalmazó méregdrága kristály üvegcséből elővett apró törölközővel Lecersen. - De hamarosan törlesztem az adósságot... még ha nem is egészen úgy, ahogy szerettem volna.
- Ha szüksége lenne segítségre, Mein Herr... - ajánlotta fel Reuenthal, de Lecersen leintette. - Magának az a legjobb, Freiherr, ha ebből az egészből kimarad. Utólag megérti, miért... addig is, figyelje az Ismeretlen Vidéki katonai mozgásokat, ha megkérhetem.
Reuenthal bólintott, tisztelgett, és bontotta a vonalat.
- Engem sem tisztel meg azzal, hogy beavat? - emelte fel immár Lecersen asztaláról az egész megmaradt alderaani óbort tartalmazó üveget Gul Dukat. - Az újdonsült... együttműködésünk örömére sem? - Nos… óhajt néhány száz kardassi hajót feláldozni az ügy érdekében? - mosolyodott el ragadozó arckifejezéssel a nagymoff.
- Momentán nem, legalábbis amíg ennyire hangosak a szomszédaink - fintorodott el Dukat hasonló diplomatikus álmosollyal. - Akkor legyen olyan jó, Gul, és élvezze az italkészletem maradékát az Ön számára kijelölt másik lakosztályban - rázott kezet a csontos, magas alakkal a nagymoff. - Addig én elbeszélgetek Kaine kormányzóhelyettessel.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 5, 2020 19:55:50 GMT 1
A kardassi követség az elmúlt évek alatt is számos merényletet, robbantást és újjáépítést megélt központi palota- és felvonulási negyedtől jóval távolabb helyezkedett el, nem csak a helyi, bastioni, de az otthoni, kardassi keserű tapasztalatok alapján is. Így aztán széles, katonai parádékra tervezett felvonulási terek és az övékénél is hatalmasabb közigazgatási komplexumok helyett egyszerű lakótornyok töltötték be a sugárpajzzsal védett erkélyről látható panorámaképet, amely az odakint, levegős, mégis védett helyen poharazgató kardassiak elé tárult. Damar nemrég tért vissza a constanti küldetésről, és honbolygója helyett egyenesen a Maradvány szívébe utazott, hogy a helyi Kormányzó Tanács képviselőivel kereskedelmi együttműködésről tárgyaló Gul Dukatnak személyesen jelenthesse az újabb célpontjuk kilétét S'hanar instrukciói alapján. A Gult nem villanyozta fel kifejezetten az információ, és hamarosan a sokadik üveg canar mellett lamentáltak Kardass jövőjéről. Dukat belekortyolt a méregerős, fűszeres, a kesselit is kenterbe verő - legalábbis kardassi álláspont szerint mindenképpen -, kékes árnyalatú italba, és visszabámult az egységes, pedáns birodalmi rendben sorakozó lakóépületek szögletes tetői fölé, amelyek legfelső szintre épített pajzsgenerátorai és védelmi lövegei is jóval alacsonyabban voltak, mint a kardassi főszektorképviselet erkélye, majd immár sokadszorra megrázta a fejét. - Sehogy sem lesz ez jó, Damar - mondta végül társának, biztos lévén abban, hogy az erkélyt védő sugárpajzs az esetlegesen hallgatózó maradványbeliek szenzorai ellen is véd. - De akárhogy is, nem ellenkezhetünk a Démon és a Kormányzó akaratával. De hogy maga Lecersen legyen a célpontunk... hát ez igen kellemetlen. Különösen, hogy milyen jó úton jártunk, hogy megnyerjük magunknak szövetségesként ez ellen a Solo Főinkvizítor ellen. De hát nem tehetünk semmit, ez a parancs... - Én, tisztelettel, uram... - köszörülte meg a torkát Damar, miközben felhajtott egy újabb nagy pohár canart némi krákogás kíséretében -, még mindig nem értem, hogy miért pont Lecersen. Miért nem magát a Főinkvizítort vesszük célba akkor, ha már eddig el kell mennünk? - Solo Főinkvizítor még friss a Birodalomban, és bármilyen erős és hatalmas is, kötve hiszem, hogy olyan sokat tudna a Főkormányzó terveiről és hátteréről... Lecersen többet tud. - csóválta meg a fejét elgondolkozva Dukat. - Legalábbis feltételezem, ez a gondolat vezérli a Kormányzót és a Pa’ah démont... hogy a Főinkvizítor nem tud eleget ahhoz, hogy közvetlenül veszélyes legyen. - Már elnézést, de szerintem meg igen - ellenkezett Damar. - Szerintem mindent tud a Főkormányzóról. Hiszen ő kerítette elő, az ő oldalán jelent meg, és az ő volt mesterének parancsnokságát túrta fel a Főkormányzó személyesen Constanton. Szerintem Solo tud többet, és ezért ő a veszélyesebb a terveinkre... ráadásul Lecersen elég intelligens hozzá, hogy belássa ennek az egész ügynek a szükségességét... talán még szövetségest is nyerhetnénk a személyében, Gul... egy szövetségest a Kormányzónk oldalán a Főinkvizítor ellen. A Nagymoff belátná, hogy ez miért szükséges. A mestereink is ezt akarják, nem? A legerősebb szövetségeseket egy oldalon, és a legveszélyesebb ellenségek eltávolítását. - Ezek veszélyes gondolatok, Glinn Damar, bizonyára már megint túl sokat ittál - pillantott alárendeltjére nehezteléssel vegyes, némi félelemmel is kísért rosszallással Dukat, - A Pa’ah démon parancsát kell követnünk, ez létezésünk titkos alapja, mint te is tudod. Nélküle talán már nem is létezhetnénk. Vesztesek, vagy még rosszabb esetben régóta halottak lennénk. Márpedig a parancs az, ahogyan továbbítottad is; diszkreditálnunk kell, és ha lehetséges, el kell tennünk láb alól Lecersen nagymoffot. Ezzel a Soloval pedig majd csak később foglalkozunk, ha eljön az ideje. Mert egyszer eljön. - Igen, ez a Démon parancsa - mormogta Damar. - De ez Kardass érdeke is? Ez egy új univerzum, egy új világ, Gul. Az itteni hazánk érdekeit kell néznünk! Kardasst itt mi építettük fel, ezek a proli, majom Démonok nem segítettek semmit! - Damar egyre inkább felemelte a hangját, felbátorodva a canartól. - Hol voltak a Pa’ah démonok, amikor megöltük Thaint és elűztük a Sitheket? Hol voltak a Pa’ah démonok, amikor szövetségre léptünk a polneyeiakkal és csatlakoztunk az EGB-hez? Hol voltak a Pa’ah démonok, amikor levertük a Renegát söpredékének felkelését? Hol voltak a... - ELÉG! - Csattant fel Dukat. - Damar, eszednél vagy? Hogy mondhatsz ilyesmiket?? Semmit sem tudsz a Démonokról! Nem láttad a tüzüket... nem láttál... semmit... csak a jóindulatomnak köszönheted és az évtizedes barátságunknak, hogy egyáltalán velem jöhettél! Úgy fogunk cselekedni, ahogyan a Pa’ah démon parancsolta! - Jól van, rendben, uram - vont vállat Damar, láthatóan nem túl lelkesen, és ezt meg sem próbálta palástolni. - De tényleg nem lesz elegendő egy merénylet. Be kell feketítenünk a nevét, hiteltelenné tennünk a Vezérkar és az EGB többi vezetője és szektora előtt… máskülönben egy sérüléssel, vagy halállal járó támadás csak mártírt csinálna belőle, ráadásul idevonzaná Solo Főinkvizítort... már pedig, ha jól értem, pont ezt szeretnénk elkerülni. - Hmm, ebben igazad van, Damar - Dukat mintha egyik pillanatról a másikra megnyugodott volna, ismét a közismert és rettegett, hideg, számító, kegyetlenül logikus énjét mutatta. A kardassi Gul újabbat, ezúttal kisebbet kortyolt a canaros poharából és megvakarta csontos állát. - Kiszivárogtathatjuk, hogy a nagymoff Solo mestere, ez után a Ren után próbál nyomozni, és azt is, hogy megpróbált tető alá hozni egy titkos találkozót az új köztársasági államfővel, G’Sillel... végtére is mindkét témában tartozom még neki egy titkos, bizalmas és feltétlenül baráti jelentéscsomaggal. Ami azt is jelenti, hogy elegendő bizonyíték van a kezemben mindkettő vonatkozásában Lecersen érintettségéről. - Persze az a Vezérkar szemében esetleg annak tűnhet, ami valójában - horkant fel Damar. - Egy rivális főszektorvezető kísérletének arra, hogy befeketítse a szomszédját. Ami ugyanúgy felkeltené Solo figyelmét, mint egy sima merénylet. - Igaz, valóban - biccentett Dukat. - Nem közvetlenül kell nyilvánosságra hoznunk, vagy terítenünk a bizonyítékokat, hanem Lecersen valamely másik riválisán keresztül. Például az a kígyó Vanysn szóba jöhet. - Csakhogy Vanysnnak a legutolsó jelentéseink szerint nyoma veszett - húzott a bőrpáncélja öv-szekciójából egy adattáblát Damar, mint akinek hirtelen az elfogyasztott nagyobb mennyiségű canar ellenére (vagy éppen annak hála) eszébe jutott valami. - Az ügynökeink csak annyit tudtak kideríteni, hogy valamiféle belső balhé van a Generisnél, de a Hadtestparancsnokság és a szektorkormányzói iroda egyaránt hallgat róla, tulajdonképpen bárkitől próbáltak érdeklődni az ügynökeink itt Bastionon, mindenki tagadja, hogy bármi lenne ott. De Vanysn oda tartott utoljára, és azóta nincs hír róla. - Igen, olvastam ezt a jelentést a Második Rend összefoglalói között - hümmögött Gul Dukat - Jagged Felnek is köze van hozzá a pletykák szerint. Az az érzésem, hogy a szálak egészen Lecersenig és az ifjabb Ardus Kaine kormányzóhelyettesig érnek, de bármennyire is bízik bennem a nagymoff, ebbe nem avat bele semmilyen mértékben... - a Gul tekintete megvillant. - De ez lesz a megoldás. Kaine. Vele fogjuk megosztani az anyagainkat, amiket Lecersen kért. Ő majd tudni fogja, hogyan használja azokat a saját hasznára a nagymoffal szemben, és ezzel a mi céljainkat is szolgálja majd közvetve. Jó ötlet, Damar... gyere, készüljünk fel a hazatérésre Kardassra. - De ez a Kaine... nem árul el majd minket? - visszakozott még egy pillanatig Damar. - A forrásait? - Dehogy - nevetett fel Dukat. - Ne hagyd, barátom, hogy a canar elfelhőzze a gondolkodásod, meg a józan eszed. Kaine szeretne lenni az új Lecersen, ahogyan az apja is volt a Pentastar idején. Bármit megtenne, hogy alátegyen az öreg nagymoffnak. És mi majd akkor csapunk le rá, amikor ez leköti a figyelmét, és nem számít másra! Ne késlekedjünk! Indulás! - azzal a Gul a nála lévő üres canaros üveget lóbálva elégedetten dudorászva visszaindult a követség alacsonyabban fekvő szintjeire, hogy összeszedje felszerelését és adatkártyáit. - Te pedig deríts ki mindent Lecersen testőrségéről! Azokról a droidokról is! - Azonnal, máris megyek, uram - biccentett tisztelgés gyanánt Damar, majd egy pillanatig még visszafordult az erkélye, és az égre bámult. Kardass távoli, innen talán a bolygók állása miatt éppen nem is látszó, vörös fényű pontját kereste a csillagos égen. Hol voltak azok a majom Démonok, ismételte el magában… sehol. És olyan sokan meghaltak már ezért az új Kardassért... akik az útjában álltak, és akik mellette... Tain. Ocet. Ovat. Ki tudja, húzta meg a canaros üveget Damar, majd kiköpött a sarokba. Talán még nem haltak meg elegen. - Kardassért... - Damar megfogta az üres üveget és a földhöz vágta, ami ripityára tört a csizmája mellett. - Kardassért!! ... Néhány standard órával később és jó pár komplexummal és városnegyeddel arrébb, az üzleti kerületben, a Munkaerőforrás-felügyelet részére kirendelt felhőkarcoló tetején lévő irodában Ardus Kaine kormányzóhelyettes egy csomó, unalmasnak titulált statisztikával teletömött adattábla, egy fél üveg alderaani óbor és a kelleténél több szabadidő társaságában elgondolkozva meredt az egy pillanattal korábban érkezett, kardassi jelvénnyel lepecsételt holoüzenetre, amely szerény módon csak az “Apró ajándék a Második Rendtől” címet viselte. Ardus Kaine belekortyolt a poharába és gondolkozott, nagyban gondolkozott. Aztán elővett még néhány adattáblát. Kezdett összeállni a kép, amelynek segítségével az eddig csak Vanysn bemocskolását és elmozdítását célzó Fel-ügyet minden várható és váratlan következményével együtt arra is felhasználhatja, hogy közvetlenül Lecersent vegye célba... ezt márpedig remélni sem merte, amikor először kijátszotta a nagymoffot és azt az ostoba Vansynt egymás ellen... legjobb esetben is abban reménykedett, hogy Lecersen kényszerből hálás lesz neki, mivel tőle kapta a tippet Felről, és elnézi majd, hogy a Vanysn és Fel összecsapásából vesztesként kikerülő fél gazdasági és katonai befolyási övezetében Maradványon belül és azon túl inkább Kaine terjessze ki a befolyását, semmint ő maga. Az anyag, amit a kardassiaktól váratlan ajándékként kapott, jó kiindulópont volt arra, hogy Lecersent is zsarolni tudja majd, de nem volt elég... ez inkább csak biztosítékféle volt arra az esetre, ha a Nagymoff úgy érezné, a saját érdekeltségei és befolyása is veszélyben van, hogy Ardus Kaine a rovására akar terjeszkedni, ami a valódi célja is volt. De a kardassiak besúgásai nem kapcsolódtak az egész Fel-ügyhöz, Kaine nem tudta felhasználni őket a közvetlen konfliktussal kapcsolatban. A kormányzóhelyettes elővett a fiókjából néhány adatkártyát, amelyek a rajtuk látható holografikus profilképek és ikonok révén a Maradványt feszítő hatalmi játszma belső és külső szereplőit szimbolizálták, majd gondosan szétszórta maga előtt őket az asztalán, félresöpörve a semmitmondó, bürokratikus adathalmazt, majd rájuk meredt. Aztán a Jagged Fel arcképét tartalmazó kártyát a jobb alsó sarokba tolta, Lecersenét és Vansynét középre, a Vezérkar többi tagjáét és a főszektorokét a bal alsóba, saját magát és némi hezitálás után Kardass háromszínű deltoidját a bal felsőbe, végül az idegen hatalmakét a jobb felsőbe. - Itt kell legyen a magyarázat - bökött végül az utolsó, jobb felső halmazra, némi mormogás és gondolkozás után, gondosan ápolt körme hegyével megkocogtatva a kártyák felületét. Fel ugyanis egyedül volt, még akkor is, ha Kaine hozzászámolta a vele menekülő sleppjét és néhány áruló, pártütő moffocskát is. Azt pedig kizárta, hogy akár Lecersen személyesen, akár bármelyik másik vezérkari tag titokban támogatta volna az ambícióit. Egyszerűen egyetlen EGB vezető, vagy Főszektor sem nyert volna Fellel, hacsak nem ez az Anakin Solo nevű - vagy éppen álnevű - alak, de egy ilyen frissen kinevezett Főinkvizítortól és a Főkormányzó kvázi kegyencétől ez túlságosan váratlan húzás lett volna, ráadásul az alapján, amit Kaine a nála bejelentkező ESB-asszaszinoktól hallott, Fel már akkor a környéken szervezkedett, amikor ez a Solo-imposztor még bőven valami Első rendi senki nagyúrként kalandozott a Hutt űrben. Nem, sehogy sem állt össze. Muszáj volt, vonta le a következtetést Kaine, hogy egy erősebb, az EGB jelenlegi vezetésével és irányával, de legalábbis Lecersennel nem szimpatizáló erő álljon Fel mögött, különben sosem mert volna ilyen arcátlan hazárdjátékba fogni a bastioniak orra előtt. Kaine még egyszer, egyesével végigsimított a kártyákon. Az első tippje az ESB volt eredetileg, és annak tudta be a nagyurak hívását, hogy talán az egyik frakció Felt támogatja, hogy megbosszulják a Maradvány elveszítését, a másik meg, akik elárulták neki, éppen alájuk akarnak tenni. Vagy ellenkezőleg, az egész egy afféle csapda, hogy így kényszerítsék a Maradványt polgárháborúba. Sem a Sith nagyurak módszereitől, sem az udvari intrikán és egymás hátba szúrásán edződött hapanoktól nem állt volna távol egyik megoldás sem. A kormányzóhelyettes megrázta a fejét. Nem, az ESB nem lehetett. Egyrészt Fel sosem fogadta volna el a segítségüket már csak afféle értelmetlen büszkeségből, úgymond "erkölcsi alapon" sem, másrészt valószínűsítette, hogy egy ilyen esetben vagy Fel, vagy a Hapes közvetlenül megkereste volna őt magát is, már a dolgok elfajulása előtt. Kaine félretolta az ESB-t és a Hapest szimbolizáló, vörös Sith jelvényes holokártyát. A chissek és a nagaiok sem jöhettek szóba. Bár mindkettő kézenfekvő lett volna Fel ismeretlen vidéki kapcsolatai miatt, de az előbbiek túl gyengék lettek volna ahhoz, hogy ekkora magabiztosságot nyerjen a támogatásuk által ez a sehonnai, trónbitorló pilótaivadék, az utóbbiakat pedig Lecersen szinte a tenyeréből etette, vagy inkább ő evett a nagai Régens tenyeréből. És bár Kaine is hallott olyan pletykákat, hogy Fel és a Régens állítólag személyesen is találkoztak és kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra, Hiroyasu sokkalta reálpolitikusabb személyiségnek tűnt annál, semhogy egy ilyesfajta húzással tönkretegye az EGB-vel minden szinten bimbózó kapcsolatait. Az előző, bukott nagai császár támogatóinak pedig nem volt elégséges hadereje egy ekkora volumenű akcióhoz. Miután Kaine félretolta a sárga krizantémot és a kék gyémántot ábrázoló kártyákat is, a következőre, a sokszor átalakult, köztársasági és Lázadó szimbolikát elegyítő szürke - vörös, szárnyas jelvényre esett a tekintete. A Köztársaság és jedi szövetségeseik lettek volna a második legkézenfekvőbb magyarázat, igen. Aweris miatt volt elszámolnivalójuk tulajdonképpen az EGB-vel is, Jagged Fel pedig régi szövetségesük volt... de itt meg is állt a történet. Mégis mit várt volna a Szenátus, hogy cserébe Fel bejelenti a saját trónfosztását, pártot alapít, bevezeti a demokráciát és a Szenátusban fog parádézni már az azt követő napon, hogy az első mon calamari csillagcirkálók megjelennek Generis felett? Ráadásul ez idő előtt elhozta volna az EGB és a Köztársaság közti véres, nyílt háborút, amelyet Kaine megérzése szerint a Vezérkar legalább annyira, ha nem jobban el akart volna kerülni egyelőre, mint a Szenátus. Így hát ezt a holokártyát is félretolta. A jelentéktelen kishatalmakat nem számítva így egyetlen holokártya maradt abban a sarokban; Vostroya fémesen villogó, vörös fényű, ötágú csillaga. Kaine zordan elmosolyodott. Igen, ennek kellett lennie, gondolta. A frontisták számára az EGB bármelyik ellenségének a támogatása ideológiai kérdés is volt, ráadásul egy ilyen akcióval lemoshatták volna magukról a fasisztikkel való kollaboráció bármiféle vádját, amelyek azért eléggé megsűrűsödtek a Fény Hadseregének bukása és a galaxis alfelén történt területi változások óta. Ráadásul Fel a támogatásukkal - még ha afféle frontista pártvezerként is - megőrizhette volna azt a fajta egyeduralmát, amire a Köztársaság támogatottjaként jóval kevesebb lehetősége nyílt volna. A vörösök Cár-bombájánál jobb önbizalomnövelő eszköz pedig nem létezett az EGB hipertéri rakétái jelentette fenyegetéssel szemben. Kaine elfintorodott, mire a gondolat végére ért és újat kortyolt az italából. Persze időzítés kérdése volt az egész, de ez a verzió minimálisra csökkentette annak az esélyét, hogy Vansyn egyáltalán bármilyen formában megnyerhesse ezt a konfliktust. Ehhez kellett igazítania azt is, hogy mit mondjon Lecersennek. De előbb biztosítékra volt szüksége, hogy a hipotézise helyes. Beszélnie kellett valakivel, aki meg tudja erősíteni a vostroyai beavatkozás tényét. De ki állna vele egyáltalán szóba a frontisták közül? Hosszas gondolkozás után végül beütött egy nagyon régi, de még hatályos ESB - komkódott. Csak sokára kapott kódolt választ. A holovetítőn megjelenő, első ránézésre értelmetlen karakterek és számsorok a megfelelő jelszó beírása után egy hüllőszerű arccá álltak össze. - Nocsak, Ardus Kaine praetor - hunyorgott a kormányzóhelyettesre a gyíkszerű lény. - Újabban mindenki ezen a vonalon keres, milyen érdekes. Lassan komolyan el kéne gondolkoznom azon, hogy évfolyamtalálkozót szervezzek valahová a kiugrott ESB-funkcionáriusoknak. És ráadásul pont én... oh, minő irónia, nemde? - Mellőzzük a kedélyeskedést, G'kar nagykövet - hajolt közelebb a komhoz Kaine, automatikusan lehalkítva a hangját, bár a titkosításban bízott. - Inkább segítsen nekem valamiben a régi szép ESB-idők emlékére. - Önnek talán szépek voltak, de nekem nem mindig - villantott meg egy kihegyezett fogú ragadozó mosolyt a hüllőszerű lény. - Miről lenne szó? - A katonai segítségről, természetesen, amit Vostroya nyújt hamarosan Jagged Fel lázadásának a Maradványban, a Generis térségében - vágta ki a blöfföt szinte azonnal Kaine, és meg mert volna esküdni rá, hogy G'kar pettyezett, barnás pikkelyei egy pillanat erejéig zöldbe váltottak. - Hogy arról - eresztett meg még egy erőltetett mosolyt G'Kar a végén. - Álmomban sem hittem volna. - Tehát nem is tagadja, nagykövet úr? - hunyorított Kaine. - És ha azt mondanám, hogy indításra készen állnak a hipertéri rakéták Fel bolygói ellen? - Akkor, ha valami oknál fogva elhinném, hogy Ön fogja megnyomni az indítógombot, amit egyébiránt erősen kétlek - mosolyodott el most valamivel őszintébben G'Kar -, azt mondanám, ne tegye. A saját érdekében. - Még csak alig egy perce beszélünk, de máris fenyeget engem, nagykövet? - ingatta a fejét válaszul talán kissé teátrálisan Ardus Kaine. - Hol marad a híres diplomáciai jómodora? - Ellenkezőleg, praetor, ez nem fenyegetés, hanem baráti jó tanács - pislogott szaporán G'Kar. - Tudomásom szerint nem Ön az első két vezető egyike a Maradványban jelenleg. Tehát, ha hallgat az egészről, akkor vélelmezhetően nem magát fogják hibáztatni... mi pedig végrehajtjuk, amiért jövünk. - Látom, még mindig jó érzéke van a kölcsönösen előnyös helyzetek felismeréséhez, nagykövet - mosolyodott el fölényes elégedettséggel Kaine. - Számíthatnak a diszkréciómra... a jövőbeli konfliktusmentes szomszédság reményében. - Ahogyan Ön is az enyémre - biccentett G'Kar. - Azt hiszem, mindketten jobban szeretnénk jó szomszédokként és élő formában tovább praktizálni, mint árulóként kivégzőosztag előtt végezni. A későbbi viszontlátásig, praetor. - Úgyszintén a legjobbakat, nagykövet elvtárs - a kormányzóhelyettes bontotta a vonalat, majd elégedetten felvette a saját képét ábrázoló holokártyát, és Lecersenre helyezte. - Itt az ideje, hogy ismét felhívjam a nagymoff urat, azt hiszem - mondta végül csak úgy magának, majd újratöltötte a poharát. Határozottan jól alakult a mai napja. ... A korábban az ESB Főkormányzójának rezidenciájául szolgáló Főkormányzói Palota az előző két épülettel ellentétben Bastion legreprezentatívabb, katonai felvonulásokra és díszelgő ünnepségekre használt főterén állt, a Nagymoff vezérkari irodájából, melyet valaha az eredeti Grodin Tierce használt, kiváló kilátás nyílt a környező terekre. Drikl Lecersen szórakozott mozdulattal áthelyezte az asztala másik sarkába az újabb, afféle második kiadású, immár EGB - jelvénnyel felszerelkezett Grodin Tierce Főkormányzó legutóbbi ajándékát, egy, a nagymoff közismerten ínyenc ízléséhez mérten rendkívül középszerű üveg kesselit, és elővett egyet saját, még a Régi Köztársaság korából származó gyűjteményéből, hogy azzal töltse tele poharát. Aztán visszaült a hatalmas, ébenfekete íróasztalhoz és elgondolkozva kortyolgatni kezdte, figyelve a lezárt katonai zóna határán kanyargó civil siklóforgalom hosszúkás, sárgásfehér fényben játszó csíkjait. Íme, itt ült, mint a Maradvány ura, céljait elérve, mégis izoláltan, szövetségesektől távol. A gondolat, hogy valahol, valamikor Aweris és az ideérkezése között kicsúsztak az irányítása alól az események, egyre inkább nem hagyta nyugodni, amióta Ardus Kaine a tudomására hozta, hogy információi vannak Jagged Fel szervezkedéséről a hátországukban. Lecersen nem tehetett mást, mint elfogadta Kaine javaslatait, ugyanis nyilvánvaló volt, hogy helyettese ezúttal legalább két lépéssel előtte jár. De nem ez volt az egyetlen ehhez hasonló eset, sőt, sokkalta inkább csak egy volt a sok közül. Mindenek előtt ott volt maga a Főkormányzó. Bár éppen Lecersen volt az, aki a hirtelen támadt felelősség és hatalom súlya alatt némi ifjonti határozatlanságról tanúbizonyságot tevő Tierce-t megpróbálta több alkalommal is aktívabb, bátrabb és határozottabb cselekvésre sarkallni a Birodalom érdekét szolgáló különböző ügyekben, azzal a nagymoff sem számolt, hogy mindezek közül az ifjú klón az egyik legkisebb jelentőségűt, az okkult vonatkozású ügyek felgöngyölítését és ezt az egész értelmetlen, a knoti Ahnenerbe hagymázas képzelgéseit idéző, Káosz elleni interdimenzionális harcot választotta újdonsült mániájának - sőt, végül maga a Főkormányzó volt az, aki a jelenleg Lecersen számára az egyik legnagyobb fejfájást jelentő Anakin Solot előhozta és kvázi berántotta a Vezérkarba, fanatikus, doktrinista Első rendi sleppjével együtt, akik agresszivitásukkal és végletes módszereikkel Lecersen megítélése szerint egyelőre többet ártottak, mint amennyit használtak a Birodalom ügyének. No nem mintha Folett sokkal többet tett volna azért, hogy beváltsa Lecersen várakozásait. Teljesen lefoglalta az idejét és az érdeklődését saját kis személyes gyarmata, a vazallussá tett ershani állam polgárháborújának és egyéb ügyes-bajos dolgainak mikromenedzselése, és el sem mozdult a prófétista burnuszosok vezérbolygója körül keringő zászlóshajójáról. Lecersen megrázta a fejét. Hatalomhoz segítette ezeket a fiatal ezredeseket, erre ahelyett, hogy a Birodalom javára kamatoztatnák energiáikat, öncélú és felesleges ostoba képzelgéseikkel foglalkoznak a nagybetűs Szolgálat helyett, ami minden fondorlatával együtt végső soron Lecersen életének bevallott értelme és célja volt. Talán egyedül Reuenthal és Solo vallottak magukénak valami ehhez hasonlót az újjáalakult Vezérkarból, de Reuenthal messze volt... Solo pedig egyenesen veszélyes. Veszélyes volt ez az új Főinkvizítor, igen - legfőképpen azért, mert Lecersen nem látta előre a megjelenését, pontosabban azt a lehetséges szcenáriót, hogy egy túlfanatizált szatelitállam nagyuracskája egyszerre egy elit, vadonatúj EGB-fegyvernem kritikus propagandaértékű, és ehhez mért önbizalomnal megáldott vezérévé transzformálódik át. És amit a nagymoff nem látott előre, azt nem is állt módjában kontrollálni. Hasonlatos volt ez a helyzet a nagai kapcsolatok alakulásához is. Bármennyire is törekedett a nagymoff a kapcsolatok javítására és katonai szövetségi viszonnyá konvertálására, be kellett látnia, hogy a Nagi diplomáciai malmai talán még Ershanénál is lassabban őröltek. Lecersen egyre kevésbé csodálkozott azon, hogy Wenthar császár szinte egész uralkodási idejének felét a nagai uralkodó vendégeként töltötte a Nagin, és még így sem tudta elérni, hogy a Kések megbízható segítséget nyújtsanak a Sith Birodalomnak vész idején - például Awerisnél. A nagymoff nagy szövetséges húzása ezért még váratni kényszerült magára. A nagai ügyek előmozdításához az kellett volna, hogy egy rivális nagai belpolitikai tömörüléssel szemben Hiroyasu Régens egyetlen választása az EGB-vel kötött szövetség legyen hatalma megőrzése érdekében. Lecersen emiatt egy ideig érdeklődéssel követte ügynökein keresztül, hogy igazak-e a coruscanti alsóvárosi pletykák a Köztársaságba menekült nagai koronahercegnő, a halott Puyi húga, és a körülötte szerveződött erőérzékeny zsoldosok és nagai emigránsok körével kapcsolatban, de aztán az egész egyszerűen nem tűnt elég fajsúlyosnak a számára ahhoz, hogy érdemben foglalkozzon az üggyel és a Régens elé tárja megszerzett információit. Ráadásul saját egyéb kezdeményezései sem haladtak túlságosan jól. Kardassi bizalmasa, Gul Dukat még mindig tartozott neki mind az állítólagos Ren nagyúrról szóló információkkal, mind a commenori kontakttal, akin keresztül megpróbálhatta volna egy szigorúan bizalmas és informális, afféle velejéig Lecersen-féle eszmecsere erejéig felvenni a kapcsolatot Anakin Solo ügyében a Köztársaság új, az előzőekhez képest pragmatikusabb személyiségnek tűnő államfőjével, Givli G'Sillel. Ren tekintetében ráadásul még a Főkormányzó is jól értesültebbnek tűnt, legalábbis Lecersen valami olyasmit hallott a Knotra visszatérő, hirtelenjében flottafejlesztési ügyekben roppant lelkessé váló Hänsel admirálishoz közeli körökből - egészen pontosan a mindkettőjükkel jó viszonyt ápoló Pinochet Vandron mofftól -, hogy a Főkormányzó legújabb hobbija Constanton, Ren régi főhadiszállásán az Első Rend utolsó előtti vezére által összegyűjtött mindenféle okkult kacat feltúrása lett, ebben pedig egy ismeretlen fajú, állítólag valamiféle másik dimenzióból érkezett lény is segíti, aki az utóbbi időben mindenhová elkíséri és afféle állandóan mellette lévő árnyékává vált. Újabb interdimenzionális marhaság, titkos tanácsadó... Lecersen fáradtan megvakarta a tarkóját és közben újabb pohár minőségi kesselivel igyekezett palástolni a Maradvány-szerte egyre terjedő, és az utóbbi napokban nála is bejelentkező rynavírus kellemetlen hatásait. Egyszerre csak egy dologra kell koncentrálnia, döntötte el magában, és az az egy most Jagged Fel ügye lesz. Valahogy vissza kell nyernie a kezdeményezést ebben az egész idegesítően alakuló ügyben... Mint egy tökéletesen időzített rossz ómen, úgy jelent meg az asztali komján az éppen ebben a pillanatban bejelentkező ifjabb Ardus Kaine villogó hívóazonosítója. Lecersen felsóhajtott és aktiválta a vonalat. - Vannak új hírei, kormányzóhelyettes? - kérdezte bevezetés nélkül Lecersen, felvéve az ilyenkor elvárt, arisztokratikus, magabiztos, minden tekintetben tájékozott és minden helyzetben végtelenül kimért moff pozűrjét. - Éppen csak jelezni akartam, uram, hogy minden a terv szerint halad - hunyorgott Kaine. - Szépen eszkalálódik a konfliktus Vansyn és Zouo erői között Generisnél az ügynökeim jelentései alapján. Már csak órák kérdése lehet, hogy az áruló Jagged Fel felfedje magát. - Éppen ezen gondolkoztam, minimalizálandó az egész ügy lefolyásával kapcsolatos, várható veszteségeket - szólt közbe Lecersen, már csak azért is, hogy csökkentse Kaine tenyérbe mászó magabiztosságát. - Erősen foglalkoztat a gondolat, hogy erősítést küldjek a szektorba a még be nem vetett erőinkből. Nagyobb erő bevetésével gyorsabban lezárhatnánk ezt az egészet. Talán ha megkérem Sterling tábornokot... - Engedelmével, moff uram, szerintem ez nem lenne jó ötlet - ellenkezett Kaine. - Ha túl korán érkeznének újabb erők, előfordulhat, hogy Fel inkább benyeli a veszteségeit, és meg sem jelenik. Akkor pedig nekünk kell kimagyarázni a Vezérkar előtt, hogy miért ugrott neki Vansyn Zouonak, ráadásul különösebb járulékos haszon, vagy eredmény nélkül. Azt a látszatot keltenénk, hogy nem tudunk rendet tartani a Maradványban. Ha pedig Fel megjelenése után érkezik az erősítésünk, nos, már elnézést uram, de az erősen szűkítené a bevethető erőink körét, ha nem akarjuk, hogy közülük sokan éppen, hogy Fel mellé, vagy egy elvaduló Vansyn mellé álljanak. Extrém helyzetben mindkét féllel meg kellene küzdeniük, ehhez pedig sem önnek, sem nekem nincs elég megbízható egységünk. Száz-kétszáz hajóval nem tudnánk eldönteni ezt. Lecersen torka szárazon kapart, így szokásával ellentétben hívás közben is ledöntött egy újabb, nagy korty kesselit, miközben be kellett látnia, hogy Kaine nem csak jól keveri a kártyákat, de ebben a kérdésben bizony igaza is van. A Maradvány megmaradt hadereje már így is rendkívül széttagolt volt, és Zouo, Fel, Vansyn valamint ebben a kérdésben szintén megkérdőjelezhető megbízhatóságú, Trott Devar vezette volt Bendő-flotta egységek nélkül Lecersen és Kaine valóban nem tudott volna az említett létszámnál nagyobb hajóhadat kiállítani a Yaga Minor és a Bastion körüli erőikből. - Máshogy is rövidre zárhatjuk ám - jegyezte meg végül ridegen a nagymoff. - Egy fél tucat hipertéri rakéta Generisre és a környező, Zouohoz tartozó rendszerekbe, amelyeket Vansyn blokád alá vett, gyorsan és további saját járulékos veszteségek nélkül megoldaná a problémát. Még hozzá gyorsan. Vannak saját silóink. Kaine tekintetében megvillant valami, talán ijedtség, talán dac, reakcióként a javaslatra Lecersentől, amelyre talán még ő sem számított. De aztán gyorsan visszatért a joviális mosolya. - Attól tartok, moff úr, ez sem volna teljességgel jó megoldás - mondta végül a kormányzóhelyettes. - Igen, vannak saját silóink, de Vansyn nélkül a Vezérkar teljes jóváhagyása kell az indításhoz. Akkor pedig tájékoztatnunk kell a Főadmirálist, ő pedig fel fogja tenni a kérdést, hogy miért hagytuk egyáltalán idáig fajulni a dolgot. Azért, te kígyó, gondolta magában Lecersen, mert pont ez volt a javaslatod. De nem tette szóvá, hagyta, hadd érezze Kaine azt, hogy nyeregben van. Hátha akkor hamarabb hibázik. - Akkor mit javasol? - kérdezte szinte negédesen. - Várjunk még, amíg Fel és Vansyn erői felőrlik egymást - mondta Kaine szinte felvillanyozódva a ténytől, hogy Lecersen kikérte a véleményét. - Ha Vansyn nyer, bár ezt a magam részéről nehezen elképzelhetőnek tartom, akkor ő úgyis közvetlenül a Cosrának fog dicsekedni, mi pedig azt mondjuk majd, a hármunk közös terve volt és osztozunk a dicsőségben. Később pedig meg kell találnunk a módját, hogy némi idő elteltével, diszkrétebb módszerekkel takarítsuk el az útból Porrackot, mondjuk a Fel-pártiak bosszújának beállítva azt. Ha viszont Fel győz, akkor rögtön felfedi majd magát, mi pedig indíthatjuk a rakétát. Vansynnal kapcsolatban pedig már nem kell majd aggódnunk akkor sem. A lényeg, hogy most még ki kellene várnunk a helyzet alakulását, nehogy idő előtt kompromittáljuk magunkat. - Hát rendben, kormányzóhelyettes - szorította össze ajkait Lecersen. - Akkor várunk. Azért én felkészítem Sterling erőit. - Én is jelzek Rondhammnak, hogy a belügyi csapatok listázzák a megbízható, a többi szektorból átirányítható milíciákat - biccentett Kaine. - És hogy tartsák távol az Első Rend szaglászó ügynökeit ettől az egésztől. - Az jó volna - nyugtázta Lecersen, majd a rend kedvéért hozzátette: - Köszönöm és nagyra értékelem az erőfeszítéseit és a diszkrécióját ebben az egész ügyben, Ardus. Nem leszek hálátlan, ha egyszer a végére érünk. - Efelől nincs kétségem, uram. A Birodalmat és Önt szolgálom - hajolt meg enyhén Kaine, azzal Lecersen intésére bontotta a vonalat. - Csak magadat szolgálod, te pondró - szitkozódott magában Lecersen, miután a kapcsolat megszakadt. De a beszélgetés így is gondolkodóba ejtette. Kaine valamiért nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy Vansyn és Fel összecsapása minél tovább titokban maradjon. Lecersen számára világos volt, hogy a volt ESB-funkcionárius többet tud annál, mint amit megoszt vele... és talán mások is. Egyre bizonyosabbá kezdett válni a számára, hogy információt tartanak vissza tőle, talán még olyanok is, akiket szövetségesnek tartott a jelenlegi helyzetben. Ez pedig probléma volt, összegezte magában az elmúlt hetek eseményeit a nagymoff, nagyon nagy probléma. Évtizedes tapasztalatai alapján rá kellett jönnie, hogy hiába számított össz-EGB szinten a legbefolyásosabb, leginkább köztiszteletben álló főtisztnek, ez vajmi keveset és legfőképpen nagyon rövid életet ért akkor, hogyha nem voltak karnyújtásnyira a közelében szövetségesek, bizalmasok, felhasználható hatalmi csoportok. Sürgősen új szövetségesekre volt szüksége, még hozzá a Maradványon kívül. Lecersen az irodája falára kivetített, összgalaktikus szintű EGB-térképre pillantott. A Corporate-szektor túl messze volt, korábbi protezsáltja, Camillo Il-Raz pedig amúgy is saját útját járta, amióta Kaine a nyakába akasztotta azt a gyereklány-nőt. Kardass közel volt, de a vérükben volt az árulás, az ESB-ben már bizonyították ezt, Dukat pedig gyanúsan régóta késlekedett a kért bizalmas információkkal, amelyek révén Lecersen meg akarta tesztelni, hogy mennyire bízhat a Gulban. Folett és Grodin befolyása pedig valójában csak névleges volt, saját hatalmi körük pedig jóval korlátozottabb volt, mint azt ők maguk képzelték. Az Első Rend pedig az utolsó hely lett volna még a Köztársaság után is, akikhez Lecersen valaha is fordult volna. A Cosra és a Knot, gondolta Lecersen. Folett Diestl örökösének képzelte magát, de a földbirtokos nagyurak és nemesi családok tiszteletét csak átmeneti eredményei miatt vívta ki, és nem volt bizonyos, meddig tudja megtartani. Az olyanok, mint Reuenthal és Hänsel, és a hozzájuk hasonló famíliák vezetői jelenleg nem rendelkeztek valójában olyan, igazán karizmatikus vezetővel, akit igazán követni tudtak volna - sem az állandóan távol lévő Folett, sem a kivénhedt, bukott öregek, mint Haschwalt, vagy Ershan nyugdíjba vonult vezetője, Khosrau nagyúr sem voltak igazán alkalmasak erre. Lecersen tekintete most egy pillanatra az Ismeretlen Vidék felső karéjára, a Nagai Birodalomra vándorolt, és a nagymoffnak eszébe jutott, mit mondott neki legutóbbi látogatásakor Hiroyasu Régens a házasságok összetartó erejéről. Értette persze, mire akar kilyukadni az udvari intrikán nevelkedett, körmönfontan fogalmazó, mégis ravasz nagai, de Lecersennek e pillanatban végképp nem egy eladósorban lévő, csinos, ifjú nagai nemes leány járt az eszében. Így is arra készült, hogy a túlélés és a befolyásszerzés érdekében feladja évtizedes elvei egy részét, nem akarta még családalapítási kötelezettségekbe is verni magát azzal, hogy termékeny, nemzőképes nőstények társaságát keresse. Némi utánajárás után Lecersen megtalálta a megfelelő privát komkódot. Egy cosrai nemesi kúria magán-holoszámát. - Comtesse özvegy Margarethe an der Engbaek von Stülpnagel von Diestl rezidenciája - jelentkezett be egy krómfényű, fekete protokolldroid. - Üdvözlöm, Essfau-achtundsechszig vagyok, miben lehetek a szolgálatára a tiszt úrnak? - Szeretnék nagyrabecsülésem jeléül egy exkluzív, műtárgyakból és gurmé fogyasztási cikkekből álló ajándékcsomagot küldeni a Grófnőnek. És reményemet kifejezni, hogy a közeljövőben vendégül láthatjuk egymást vele személyesen is. - Elnézését kérem Herr Offizier, de a Frau Comtessine nagyrabecsült férje búcsúztatása óta nem fogad... - próbált akadékoskodni a droid, de Lecersen a gépkomornyik szavába vágott: - Azért csak próbáld meg a figyelmébe ajánlani a személyemet, droid. Közöld a Grófnővel, hogy Drikl Lecersen Nagymoff, a Vezérkar első szintű főparancsnokló főtisztje, a Munkaerőforrás-felügyeleti Hivatal vezetője és a Maradvány Főszektor Kormányzó Tanácsának védnöke és ülnöke küldi hódolatát. A droid fotoreceptorai egymás után sokszor felvillantak, ahogyan feldolgozta az információt. - Autentikáció hitelesítve... - kattogta a droid és az erős cosrai akcentusról szinte azonnal tökéletes, szabatos magas-Basic dialektusra váltott. - Átadom a Nagymoff úr üzenetét a Grófnőnek... és továbbítom a címünket. Várjuk a Nagymoff úr küldeményét. - Köszönöm - biccentett Lecersen és bontotta a vonalat, majd újat kortyolt a kesselijéből és maga elé meredt. - Házasság, pfeh - mormolta végül a csillagtérképre bámulva. - Mit meg nem teszek a Birodalomért.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 20, 2020 12:09:11 GMT 1
A vörös alapon fekete, vagy ezüst birodalmi jelvényt ábrázoló birodalmi lobogók - hagyományos textil és modern holografikus formában egyaránt - beborították a tiszteletet parancsoló felhőkarcolók oldalait mindenhol, ahol a díszfelvonulás alakulatai elvonultak. A Birodalmi Maradvány lassan több, mint ötven éves töretlen - és ahogyan büszkén állították magukról, a galaxisban lényegében egyetlenként megszakítás nélküli - birodalmi katonai tradíciója tiszteletére az élen klasszikus, Palpatine idejét idéző fehér páncélos rohamosztagosok négyszögei, AT-ST-k és AT-AT-k vonultak, majd őket követték az egyre modernebb egységek, továbbfejlesztett alakulatok, lépegetők, cosrai behatás nyomán kidolgozott repulzortankok, és az EGB összes főszektorának meghívott díszelgő egységei következtek saját területeik jelvényével; Fekete, hosszú bőrkabátot viselő knoti rohamkommandósok, a szárazföldi erők zöldjét és rohamsisakját viselő cosrai gyalogos osztagok, furcsa, galoppozásra emlékeztető díszlépésben menetelő, aranyozott sisakot viselő tapani gárdisták, khommita és polneyei klón alakulatok a Magból, a Flottakommandó csukaszürke és a speciáltechnikus erők élénk kék egyenruhájában… a Corporate-Főszektor harmadik birodalmi SS-egyenruhákat idéző, üzleti öltönyökre emlékeztető szabású űrtengerész-kadétjai és kadétlányai, valamint Il-Raz saját, válogatott fiatalokból állított Diestljugendje, az Ismeretlen Vidéket őrző MÁK-főszektor tradicionális, a régi cosrai flottaviseletet idéző fekete-szürke egyenruhás osztagai, az Első Rend vörös- és fekete páncélos kommandósai, Halálosztagosok és Darktrooperek... fekete bőrpáncélos kardassiak a Második Rend katonai szervezetének háromszínű, deltoid alakú jelvényével... a Nagai, Chiss és Ershani nagykövetségek saját, különálló díszelgő zászlóaljai... egyedül a Calim-főszektor nem képviseltette magát átmenetileg. A Maradvány emlékezett, ünnepelt és gyászolt, de egyszersmind felkészült az új időkre is, az összetartásra, a szoros összeborulásra az immár a határaik mentén erősödő vörös, frontista fenyegetés ellenében, amely nem átallott területeket kiszakítani a Maradvány nemzettestéből. Ráadásul nem csak a nép köznyugalma, de a Maradvány vezetői számára is létfontosságú volt, hogy példás erődemostrációval tudják bizonyítani az EGB - sőt, lényegében a galaxis - többi része számára, hogy még mindig számolni kell katonai és politikai kompetenciájukkal a Generisnél elszenvedett szégyenletes vereség ellenére - máskülönben posztjuk, székük, sőt életük is veszélybe kerülhetett volna. Drikl Lecersen ennek megfelelően szálegyenesen állt a nyitott, de védőpajzzsal védett hófehér Chariotban, ahogyan az alacsony magasságban haladó páncélozott sikló végighaladt az új Maradvány-Emlékhely felé vezető úton. A nép éljenzett és tapsolt, ahogyan az a kirendelt nézősereg számára idejekorán ki lett adva utasításba a Munkaerőforrás-Felügyelet lelkiismeretes morális biztosai által, a hatalmas birodalmi lobogók és holojelvények pedig egyedül azokat a kirakatokat és épületeket nem takarták el, amelyeket korábban a spontán népharag betört és megrongált, miután tulajdonosaikról híre ment, hogy szimpatizálnak a frontizmussal, vagy a visszatérő, önjelölt császárból önjelölt főtitkárrá és frontista népbiztossá avanzsáló Jagged Fellel és kompániájával. Maga az új emlékhely, amely egy hatalmas, üres felvonulási tér volt, amelybe hosszú árkokat vájtak, rajta a Maradványhoz valaha tartozó összes bolygórendszer nevével, szintén egy nemrég ledózerolt negyed helyén került kialakításra. Garqi, Cassander, Ord Biniir, Agamar, Generis és a többi, a Népi Demokratikus Kongresszushoz tartozó rendszer vállalatai, és a dolgozók lakóépületei álltak itt korábban, ezeket viszont most - potenciális kollaboránsokat és frontista kémeket látva mindenhol - eltüntették, lakosaikat, munkásaikat és a honi rendszereikből ideérkező menekülteket pedig elkülönítették, hogy gondos politikai átvilágítás és redoktrináció után a megbízhatónak minősített állampolgárok a Maradvány szélén, kevésbé szem előtt lévő rendszerekben kezdhessenek új életet, új karriert, jóval ellenőrzöttebb körülmények között, mint eddig tették. A Chariot a többi sikló vonalát követve bekanyarodott a hatalmas emlékhely közepén felállított tribünhöz, majd Lecersen Nagymoff kiszállt belőle, megigazította az alkalomhoz szabott, aranyozott szegélyű, szabásában mégis a régi moffok egyszerű viseletét idéző zubbonyát, amellyel kapcsolatban új személyi szabója még a rendezvény előtt feltétlenül biztosította, hogy tökéletes viselet lesz a mai speciális alkalomra, és felgyalogolt a tribünre, hogy elfoglalja az őt - jelenleg még - megillető főhelyet a már összegyűlt tisztek között és az összeterelt civil és katonai közönség előtt… és elmondja ünnepi beszédét. ... Az újonnan kialakított tér szélén álló muun bankártorony tetején lévő rejtett lőállásban pedig Damar megigazította a nagy teljesítményű MerSonn-GPRD mesterlövészpuska irányzékát, húzott egyet a nála lévő canaros üvegből, és halkan káromkodott magában, ostoba kowakmajmoknak nevezve a böszme fegyver készítőit, akik mintha filigrán kislányok kezeire szabták volna az egyébként majdnem két méteres csőhöz illeszkedő apró markolatot, nem pedig az átlagosnál vaskosabb kardassi ujjakra. De nem tehetett mást, mert saját Rendjének energiafegyverei között nem szerepelt ekkora hatótávolságú eszköz. - Most kellett volna lőnünk, amikor felment, így fennáll a veszélye, hogy eltalálunk mást is a tribünön - jegyezte meg Damar társra és lőelemképzője, egy nyúlánkabb, már-már kórosan csontos kardassi, Tonash alpraetor, aki korábban együtt szolgált az Obszidián Rend asszaszinjaival, Damar pedig életfogytiglani börtönbüntetése helyett ajánlotta fel neki ezt a missziót, mint a lehetőséget a bűnbocsánat és amnesztia eléréséhez Gul Dukat jóvoltából. - Nem ment volna, előtte volt a Chariot, mi pedig pont szemben vagyunk... takarta a sikló erőpajzsa is - magyarázta Damar. - Amikor hátrafelé lemegy majd a tribünről a beszéd végén, és a Chariot megkerüli az építményt, hogy felvegye, akkor nem lesz takarásban, akkor fogunk lőni. Buta majom birodalmiak még mindig fél évszázados protokollok alapján szervezik ezeket a felvonulásokat, sosem indulnak visszafelé azon az útvonalon, mint ahol jöttek, még mindig az út mentén elhelyezett pokolgépek a legnagyobb bajuk, höhö... - Rendben, átkalibrálom a távolságmérőt - Tonashnak több esze volt annál, semhogy olyasmiket kérdezzen, hogy tulajdonképpen miért is kell megölni a Vezérkar prominens tagját és a Maradvány urát. - Jól van, csak igyekezz - sziszegte Damar, palástolni igyekezvén egyre inkább tetőfokra hágó idegességét. - Mindjárt nekiállnak pofázni ezek a parasztok… halálra unom magam. És hozz még canart, ha végeztél! ... Odalent Lecersen végigsimította a kezeit az emelvény pódiumrészén, körbepillantott, egy pillanatra tekintete elidőzött a távolban látható pénzügyi negyed muun bankártornyainak tetején, majd kifújta a levegőt és belekezdett az ünnepi beszédbe. - Birodalmi Maradvány polgárai, katonái! Ez a nap eredetileg a Szerződés Napjaként ismert naptárainkban Maradvány-szerte. annak állít emléket, egyesek szerint gyalázatos vereség és meghunyászkodás, mások szerint a Birodalom fennmaradását és a béke megőrzését biztosító bölcs lépés eredményeként, hogy több, mint huszonöt évvel ezelőtt hajdani bölcs vezérünk, Gilad Pellaeon főadmirális és az Új Köztársaság akkori elnöke, Ponc Gavrisom megkötötték a két állam közti békeszerződést, kölcsönösen elismerve egymás létjogosultságát és akkori határait. Ma azonban új értelmet adunk e napnak! Emlékezünk… és előre tekintünk! - Emlékezünk a Birodalmi Maradványra, és elődeink, őseink, apáink, feletteseink áldozatkész, megalkuvást nem ismerő szolgálatára, ami megtartotta az Uralkodó Új Rendjét a galaxis ezen távoli szegletében megszakítás, szünet nélkül! De mostantól nem csak erre emlékezünk. Emlékezünk arra is, hogy a Birodalmi Maradvány immár nincs egyedül ebben a küldetésében... az Egyesült Galaktikus Birodalom részeként újra részesei, zászlóvivői vagyunk az Új Rend ügyének! - És emlékezünk arra is, barátaim, bajtársak, polgártársak… hogy ha a figyelmünk lankad, hogyha túlzottan magabiztossá válunk a Lázadás és a felforgató erők feletti vélt győzelmünk tudatában, akkor bármikor lecsaphatnak újra, tragédiába fordítva büszke nemzetünket, elszakítva annak tagjait törzsétől! - Mert ez történt, barátaim, amikor a frontista gaz hadak és a hazaáruló, önnön jogtalan császári ambícióihoz betegesen ragaszkodó Jagged Fel visszatérve addig áskálódtak, addig gyűlölködtek, addig pénzelték nemzetünk gyenge akaratú tagjait, amíg be nem következett a tragédia, amelyhez hasonlót még nem élt át a Maradvány, és amelyre senki sem számított! Idegen erők, aljas árulás és belső rágalmak, felforgató elemek tevékenysége révén elveszítettük területeink egynegyedét, a lakosság, nemzettársaink pedig menekült életmódra kényszerültek, vagy még szerencsétlenebb esetben az új frontista vasfüggöny mögé zárva immár idegen hatalmaknak kitéve végzik rabszolgamunkájukat! - De egyet ígérhetek nektek, bajtársak, barátaim, birodalmi polgárok! Nem csak emlékezünk ezen az új emlékhelyen a minket ért árulásra és gyalázatra, hanem fogadalmat is teszünk! Nem hagyjuk! Nem engedjük! A frontisták által... - Lecersen mély levegőt vett, kifújta, és hangja olyan magasságokba emelkedett, mint amikor a Cosrai Birodalmi Gyűlésben bejelentette a Vezérkar új főadmirálisát és főkormányzóját - elvett... területeket... a Maradvány és az Uralkodó emléke nevében... MI... SOSEM... FOGJUK... ELENGEDNI!!!- Nem hagyjuk! Nem engedjük! Nem hagyjuk! Nem engedjük! - kántálta a tömeg. - Legyen ez a nap mostantól a Maradvány Új Rendjének kezdete, ahogyan cosrai bajtársaink mondanák, a Jahr Null első napja! - jelentette be büszkén Lecersen, miközben feje felett TIE-osztagok és Howlrunner vadász-századok tűzijátékot varázsoltak az égre, a háttérben pedig a megadott jelre felrobbantották Bastion utolsó Fel-szobrát, a vadászpilóták által korábban emelt, és a chiss konfliktus idején politikai okokból végül meghagyott, nagai-barát chissek által meggyilkolt Soontir Fel báró szobrát. (Jagged - szobor már rég nem volt bolygószerte sehol sem). - Addig... nem nyugszunk... - folytatta Lecersen hipnotikus hangnemben. - Amíg a Maradvány újra egységes és nagy nem lesz! Csonka-Maradvány nem ország, Egész-Maradvány mennyország, a Birodalom Új Rendjének ékköve! Nem nyugszunk, amíg nem szerzünk... a frontistáktól... MINDENT... VISSZA!- Mindent vissza, mindent vissza! - kántálta tovább a tömeg. - Bajtársak, barátaim, birodalmi polgárok - folytatta Lecersen. - Emlékezzetek, gyászoljatok, majd megújulva, bosszúra szomjasan építsétek tovább a Brrodalom és a Maradvány Új Rendjét! Sose felejtsétek a gyalázatot! Sose feledjétek... - és itt Lecersen tekintete furcsán megvillant. - Ez a Birodalom... ez a Galaxis... ez a Tiétek! Ti építettétek fel, ti védtétek meg a Lázadás ellen, a Yuuzhan Vong ellen... és SENKI nem veheti el tőletek! Sem külső ellenség... jöjjön akármilyen elképzelhetetlenül messziről is akár... sem idegenszívű, áskálódó belső erők munkája! Jegyezzétek meg ezt... és őrizzétek a Birodalom Lángját!A pódiumtól nem messze pedig fellobbant a hatalmas, a szektort védő planetáris lövegeknél is magasabbra nyúló örökláng, amely a Maradvány egységét és a Birodalommal való összetartozását jelképezte. Lecersen tisztelgett az újabb áthúzó köteléknek, majd sarkon fordult, és a tapsoló főtisztek gyűrűjében levonult az emelvényről... az őt szállító sikló pedig elindult, hogy megkerülje a pódiumot és felvegye utasát... Lecersen még egy pillanatra hátrafordult, és összeráncolt homlokkal a távoli tornyok felé pillantott, majd furcsán hunyorított egyet... ... - Nesztek, majmok... - sziszegte két click-el arrébb Damar a muun torony tetején, és meghúzta a MerSonn elsütőbillentyűjét. Odalent Lecersen megrogyott, a mellkasához kapott, majd eldőlt és legurult az utolsó két lépcsőfokon. Azonnal rohamosztagosok ugrottak mellé, miközben a főtisztek leborultak az emelvény mögé, fedezéket keresve… aztán felhangzott a riadójelzés, és kitört odalent a fegyelmezett, birodalmi stílusú káosz. - A rohadt életbe, szutykos szar puska, pedig fejre céloztam... - mormogta oda Tonashnak Damar. - Na most aztán cuccoljunk, és fussunk, alpraetor... - Máris, viszem - nyalábolta fel a felszerelést a magasabbik kardassi és a lejárat felé indult. Majdnem a földszintig jutottak, mikor a hátsó, szállítmányt és takarítókat hozó terepsiklók részére fenntartott bejárat előtti fordulóban megjelent az orruk előtt négy, a semmiből odakerülő fehér páncélos rohamosztagos. - Állj! Ne mozdulj! - emelte rájuk E-12-es sugárvetőjét a rajparancsnok, amikor felismerte a nyilvánvalót a kanálfejűek kezében... a mesterlövészpuskát, távolsági irányzót és a kettő működtetéséhez szükséges miniatűr generátort. - Kardassért! - kiáltott fel Tonash, elejtette a kezében cipelt felszerelést, Damar elé ugrott, majd apró, odonit-maroklőfegyverével aranyszínű sugarakat lőtt a rohamosztagosokra. A rajparancsnok eldőlt, még egy további társa is, de a másik kettő sorozatai átlyuggatták Tonash mellkasát. - Majmok - sziszegte Damar és a feje felett összekulcsolt kézzel letérdelt. - GVB-361 a központnak, potenciális merény... - kezdte volna az adást a megmaradt két katona egyike női hangon, de hirtelen egy árny lépett mögé és egy éles fémhuzalt illesztett a sisak és a nyakvért találkozása közti érzékeny részre, majd erősen meghúzva félig leválasztotta a katona fejét a törzsétől. A másik rohamosztagos hátraperdült, de a támadó elkapta a fegyverét, így a lövés a falba csapódott... Damar pedig előrelendült, felkapta a mesterlövészpuskát, és tusával három csapást mér a fehér páncélos katonára, aki elterült. - Hülye proli kurvák - köpött ki az eszméletlen katonák felé Damar, majd váratlan megmentőjéhez fordult. - Miért kellett ennyit szarakodni? - Már elnézést, Damar barátom, de elfelejted, hogy én csak egy egyszerű szabó volnék, nem pedig valamiféle osonásban és lopakodásban képzett Obszidián orgyilkos, vagy efféle - Garak letérdelt az eszméletlen katona mellé, és szakszerű mozdulattal elhuzalozta az ő torkát is, majd benyújt a sisak alá, és összetörte a kommunikátort. - Most pedig szedjük a lábunkat. - Hová viszel? - kérdezte Damar. - Jobb, ha nem ismered a részleteket, praetor barátom - mosolyodott el Garak. - De átmenetileg a Birodalmon kívül fogunk rejtőzködni. Azok után, amit tettél, nos gondolom, ha sikerrel jártál, az Első Rend lenne az utolsó társaság, akivel találkozni óhajtanál, ha pedig nem... akkor a Gulod, nemdebár? Ne aggódj, idővel majd szépen elfoglak, tisztességesen letartóztatlak és a Cosrára viszlek, ahogy megbeszéltük, ha elcsitulnak a dolgok... de addig mutatok neked egy kocsmát Tarison a szabóműhelyem mellett. Imádni fogod... és igen, van canar is. - Köszönöm - biccentett Damar, mire Garak átvette a Tonashnál lévő felszerelést és újra futni kezdtek. - Ezt a barmot itt hagyjuk? - Hadd legyen miről magyarázkodnia a jó Gul Dukatnak - mosolyodott el kárörvendően Garak, majd elkomorulva hozzátette, miközben kiosontak egy szervízjáraton és bevágták magukat a Köztisztasági Csapatok jelvényét viselő utcaseprő siklóba, majd lezárták az ajtókat, és megindultak. - Azért néha elgondolkozom... - köhintett Damar, mint akinek máris száraz a torka, miközben felgyorsultak. Velük szemben mentőegységek és rohamosztagosokkal megpakolt páncélozott siklók száguldottak a tér felé szirénázva. - Ha mindaz, ami miatt ezt az egészet csináljuk, igaz... akkor vajon mennyire vagyunk... mi magunk... önmagunk? Vagy csak egy jól sikerült, egy egész nép, társadalom mesterséges felépítését célzó kísérlet kivételes eredményei volnánk, amit egyetlen személy kedvéért hoztak létre, ki tudja, milyen erők? - Zavaró gondolat, annyi szent - hümmögött Garak. - Végső soron azt engedné implikálni, hogy még annyi szabad akaratunk sincs, mint egy polneyei klónnak. És velük ellentétben azt hiszem, mi még csak büszkék sem lennénk rá. Ezer és ezer év társadalmi és szociológiai struktúrái, a történelmünk, velünk együtt... csak azért létrehozva, hogy egy bizonyos szemszögből... autentikus legyen az egész... rendkívül zavarba ejtő hipotézis. - No, látod, szabókám, én ezért iszom állandóan, mióta a Gul beavatott - húzott erő bőrpáncélja mellvért-részéből egy újabb canaros flaskát Damar. - Na taposs bele, szabaduljunk ezektől a birodalmi majmoktól minél előbb. ... Két egészségügyi jelvénnyel ellátott rohamosztagos-specialista gyöngéden felemelte Lecersent és a Chariot hátsó ülésére fektette. Sterling tábornok lesietett az emelvényről, félrelökte az ott lábatlankodó, hitetlenkedő, egyszersmind meglepően vidám arckifejezést vágó ifjabb Ardus Kaine-t, majd bevágta magát a járműbe felettese mellé. A Chariot pajzsokat aktivált és szirénázó kísérettel, robogós járőrök és két légköri vadászgép felvezetésével már indult is a legközelebbi kórház felé. - Arggh... - szisszent fel Lecersen és vért köhögött. - Hát ez ez kh... nem esett jól... magánál van... - Igen, uram - húzott elő egy flaskát a mellvértje kialakított zsebéből Sterling. - A... személyi asszisztense, az a kardassi úr még az ünnepség előtt a kezembe adta. - Kiváló... - krahácsolt Lecersen. - Akkor adja ide. És kövessék... mindenben... a megbeszélt... krh... proto... krhh... kollt...Azzal a nagymoff felhajtotta a világoskék folyadékot, kisvártatva pedig rángatózni kezdett és kigúvadt a szeme. Aztán mozdulatlanná dermedt, valami furcsa merevségben. Sterling megtörölte a homlokát, káromkodott magában és hátrafordult a pilótához. - A trauma hatásain túl idegméreg tüneteit mutatja a Nagymoff! Hagyják a kórházat, egyenesen vigyenek a személyes rezidenciájára minket! A privát medikus teamjére van szüksége, de rögtön! A Chariot azonnal befordult egy keresztutcába, Sterling pedig előkeresett Lecersen mellvértje alól két lezárt komdiszket és a ruhájába rejtette. Az egyik címzettje a Nagai Nagykövetség és Hiroyasu Régens volt, melyben Lecersen felhatalmazta Sterlinget a Maradvány mindennemű ügyeinek képviseletére a Nagi felé. A másik címzettje egy magáncím volt a Cosrán - Frau Margarethe von Stülpnagel von Diestl grófnő rezidenciája. ... Miközben estére kijárási tilalom lépett életbe egész Bastionon, az utcákon fegyveres őrök cirkáltak, a Munkaerőforrás-Felügyelet központi felhőkarcolójának igazgatóhelyettesi irodájában Ardus Kaine, az ifjabb fel s alá járkált elgondolkozva. Ötlete sem volt, kik tehették ezt, de az elkövetés módja leginkább Sith Asszaszinokra utalt. Talán az a csapat, akik felvették vele a kapcsolatot eredetileg a Generis környékéről? A Sith-Hapan Császárnő és szövetségesei ennyire bosszút akartak volna állni a moffokon és Lecersenen, aki elvette tőlük a Maradványt Aweris után? Olyannyira, hogy még attól sem riadtak vissza, hogy ezzel háborút kockáztatnak? Kaine megrázta a fejét. Nehéz ügy. Egyetlen halott kardassit találtak az egyik felhőkarcoló alsó szintjein. Négy rohamosztagossal is végzett, mire az utolsó le tudta gyűrni, de ő is halálos sebet kapott. A hulla mellett pedig az Obszidián Rend orgyilkos felszerelése feküdt... váratlan fordulat volt, annyi bizonyos. De most gyorsnak kellett lennie. Beütötte a megfelelő komkódot, és ezúttal kivételesen Caps sorhajókapitány sem akadékosodott. Folett Főadmirális arca hamarosan megjelent az Ershan körüli orbitról bejelentkező csillagromboló komtermének termináljánál. - Van már új híre, szektorkormányzó-helyettes? - kérdezte szárazon a főadmirális. - Sajnálom, uram - húzta ki magát Kaine. - A nagymoff meghalt. Nem tudták megmenteni az orvosai. - Ez... némiképp... váratlan - sütötte le a szemét Folett. Kaine meglepetésére a Főadmirális valóban őszintén meglepettnek tűnt. - Nem számítottam ilyen nyílt… akcióra. Ez felülír néhány tervet... vannak információi az elkövetőkről? - Egy lehetséges merénylő holttestét találtuk meg - magyarázta Kaine. - A régi ESB Obszidián Rendjének felszerelése volt nála... kardassi volt, uram - tette hozzá halkabban a kormányzóhelyettes. - Úgy... - hümmögött Folett. - Nos... mindenre kiterjedő vizsgálatot fogunk folytatni. És természetesen intézkedünk a Nagymoff dísztemetéséről... Gul Dukatnak és Charis Császárnőnek is válaszolnia kell majd néhány kérdésre, azt hiszem… köszönöm a tájékoztatást, Kormányzóhelyettes. Pontos és alapos, mint mindig. - Főadmirális úr - köszörülte meg a torkát Kaine. - Ha szabad felvetnem az utódlás kérdését... úgy gondolom, hogy minden szempontból alkalmas jelölt lennék a Maradvány vezetésére... - Ne szaladjon előre, Kormányzóhelyettes - villant megfenyegetően Folett tekintete. - Be kell látnia, az elmúlt hetek eseményei a Maradványban... Vanysn halála, Fel visszatérése, és most ez a sajnálatos eset Lecersen nagymoffal... Önnek lassan nem maradnak politikai ellenfelei. Bár hozzáteszem, így szövetségesei sem... - Uram, Főadmirális úr, én... - hápogott Kaine. - Ha azt hiszi, bármi közöm van ehhez, biztosíthatom, hogy semmi... én lojális szolgája vagyok az EGB-hez és Önhöz, uram... talán az Obszidián Rend és az áruló Fel kémei összedolgoztak, igen... - Ezt majd a mindenre kiterjedő vizsgálat, amit a Főadmirálisi Hivatal folytat le, hitelt érdemlően kideríti - biccentett Folett, majd rövid szünet után hozzátette. - És egy pillanatig se aggodalmaskodjon, Kormányzóhelyettes. A Vezérkart érintő bármiféle... személyi problémára megvannak a tartalékterveim. Ahogyan erre is. Hamarosan tájékoztatást fog kapni a várható... személyi változásokról. Folett kilép. - Én... igen uram... köszönöm uram - Kaine dühösen a néma kom mellé csapott az az asztalra. Nem erre számított, annyi bizonyos. A maga részéről egyébként nem hitt a frontista verzióban, mert bizonyos volt benne, hogy volt kollégája és bizalmasa, G’Kar arról előre tájékoztatta volna... csak nem lehetett ennyire sunyi az a gyík, hogy ilyesmit kezdjen szervezni az ő bevonása nélkül... de hogy Folett ennyire nyíltan utalt arra, hogy akár érintett is lehet az ügyben - bár erre nem állt rendelkezésre semmi bizonyíték, és Kaine bizonyos mértékű sajnálatára még csak igaz sem volt, Ardus tudta, hogy a Tieboltoknak ez nem okoz majd gondot, ha ilyen természetű a Főadmirális verdiktje -, rádöbbentette Kaine-t, hogy talán még annyira sem erősek a megmaradt pozíciói, mint ő gondolta. - Rondhamm - ütötte be régi szövetségese és az ISB helyi vezetője biztonságos, titkosított komszámát Kaine. - Jöjjön be az irodámba, kérem. Meg kell fogalmaznunk egy kommünikét Lecersen nagymoff sajnálatos halála kapcsán. Utána pedig fel kell hívnia nekem egy... régi barátot. - Máris úton vagyok, uram... - Rondhamm észbe kaphatott, mert hozzátette. - Kit hívunk fel, kormányzó uram? Csak, hogy milyen dekódert vigyek? A Corporate-szektort? Trachta grófnőt? - Nem nem - rázta meg a fejét Kaine. - Concordia dekódert hozzon... de hapant is. A régi barátunkkal fogunk beszélni, Trenton Makinnnel. Igyekezzen. - Oh... értem uram. Sietek uram. Kaine deakvitálta a komot és előkeresett egy üveg alderaani óbort az íróasztala fiókjából. - Nem, Főadmirális, ez még nem a játék vége - mormogta maga elé. - Ez csak a kezdete, úgy ám.
|
|
|
Bastion
Dec 10, 2020 22:00:49 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 10, 2020 22:00:49 GMT 1
Ifjabb Ardus Kaine belépett a a tágas szobába, dolgos kezek pedig visszhangzó finalitással becsapták mögötte az ajtót. A helyiség rendkívül célorientált és puritán volt, még a fényt is lehalkították, hogy a kihallgatott személy csak a szemből szórt, erős fény hatására váljék dezorientált, kimerült áldozattá. A bútorzat mindössze egy asztalból és székekből állt, illetve az asztal mögötti személyekből – egy tekintélyt parancsoló nő, akinek arcberendezése szigorrá feszült viaszmaszk volt csupán, és a mögötte álló chiss nő. Kaine a védosztagosnak nevezett vörös páncélos rohamosztagosok noszogatásának eleget téve leült velük szemben, majd belenézett előbb a rőten izzó szemekbe, aztán az előtte ülő tisztre meredt. Az Első Rend vizsgálóbiztosa felpillantott az adattáblájáról.
– Kit tisztelhetek önben? – szegezte neki a kérdést Kaine. – Elelejtették ugyanis közölni a Tanáccsal, hogy kit delegált az Első Rend a mi nagymúltú főszektorunkba. – Nincs nevem – jött a válasz. – Elég annyit tudnia, hogy én vagyok a maga felperese, ítélethozója és hóhérja egy személyben, Kaine moff. – Na és az adjutánsa? – Neki sincs. És akkor máris lefektethetünk néhány alapszabályt, mielőtt megkezdjük ezt a beszélgetést. Előre figyelmeztetem, hogy hosszadalmas, kimerítő válaszokkal csupán fölingerel, amit nem ajánlok. Túl vagyok már életem delén, s türelmetlenségemben netalántán gyorsabban döntök a kelleténél, ami nem lesz kellemes a maga számára. Legyen lényegretörő, ha lehet. Másodszor pedig tudatom, hogy ez az egyetlen esélye tisztáznia magát a Vezérkar előtt.
– Értem – felelte rezzenéstelenül Kaine. – Hogyne érteném. Nincs rejtegetni valóm, sem olyan titkaim, amelyek veszélyeztetnék a Birodalmat. Sőt... Belátja majd, hogy sokkal hasznosabb a szövetségesei között tudni engem. Ki tudja... A Nagymoff sajnálatos halálával megürült egy hely itt nálunk. Én mindig is azt mondtam, hogy szükség van az Első Rendre a Maradványban.
– A saját hasznosságába vetett hite igazán becsülendő, de ne tápláljon illúziókat afelől, hogy ön bármiféle törvényes védelem alatt áll. Ha úgy akarom, magát habozás nélkül, helyben agyon lövik, a családjának pedig már kész is a beutaló a Hoth valamelyik börtöntáborába. Az a megoldás is felmerült, hogy másolattal helyettesítjük magát és a társait. Talán emlékszik még, mi történt Turr Phennirrel? A Vezérkar egyelőre az olcsóbb megoldást választotta, aminek igazán örülhet, különben részemről már valamelyik névtelen gödörben heverne odakint. Maguk mind egy szálig opportunista árulók! Most pedig... Kérem vázolja fel, hogy mennyit, illetve miben fizettek magának és annak a degenerált Vansynnak a frontisták a Generis-régió teljes átjátszásáért?
– Á – Kaine fészkelődni kezdett a székében, de csak hogy kényelmesebb pozíciót vegyen föl. Az arcán továbbra sem tükröződött semmiféle érzelem. – Igazán ügyes frontális támadás, moff Calixte... Igen, nekem is megvannak a magam forrásai. Végül is, ahogy mondani szokás, itt én vagyok hazai pályán, amit megszívlelendő pozitívumként könyvelhet el. Ön pedig – pillantott a chiss nőre – ha jól tudom a Speciális Erők Istarii-féle kompániájának a tagja. Nézze el nekem, de a chiss nevét képtelen lennék kiejteni, úgyhogy a gyakran használt monikere, a 'Tyra Dorn’ talán jobban megfelel. Érdekes, egyébként, hogy nem csak a magnevét használja. – Miután kiszórakozta magát a chiss arckifejezésén, amit majdnem olyan jól leplezett, mint Calixte, de hozzá képest amatőr volt. – A kérdésre visszatérve pedig nem értem, hogyan tudná a vádjait alátámasztani. Hiszen maga Lecersen volt az, aki szemet hunyt Vansyn ténykedése fölött.
– Hát persze, hogy Lecersen – mondta erre fanyarul Calixte. – Milyen könnyedén jön a szájára. Természetesen gyerekjáték a döglött banthára osztani a felelősséget az állatgondozó helyett. De az én szememben maguk mind felelősek, ostoba fiatalember. Engem egyáltalán nem érdekelnek a politikai civakodásaik, de amikor ezek a manőverek az EGB egységét veszélyeztetik, az nem egyszerű politikai cselszövés, hanem nyíltszíni árulás. Ha tőlem függene, maga meg a haramia bandája meg az az útonálló Lecersen együtt mennének a sóbányába.
– Akkor hát örülhetünk, hogy nem csak magán múlik – jegyezte meg fanyarul Kaine, és elmosolyodott. – De térjünk csak vissza a tárgyhoz! – torkolta le Calixte, aki már körbe is tekerte a kötelet a férfi nyaka köré. – Ha már itt tartunk... Miféle kapcsolata volt a Nagymoffal? Leszámítva a hivatalos munkakapcsolatot. – Valóban régóta kormányoztuk közösen a Maradványt – vont vállat Kaine. – De ezen kívül a kapcsolatunk nem terjedt tovább. Mi jelentősége van ennek? Talán arra céloz, hogy a moffok asztala mellett a hálószobánkat is megosztottuk?
Calixte elengedte a füle mellett a képtelen megjegyzést. – Tehát azt mondja, nem kötötte Lecersenhez hűség. – Lepillantott az adattáblára, majd szorosabbra húzta a hurkot Kaine nyaka körül. – Akkor tehát nem érzett sem bűntudatot, sem viszolygást attól, amit tennie kell, amikor rájött, hogy a Nagymoff széleskörű tudással rendelkezik az ön frontistákkal közös viselt dolgairól... Mondja, Kaine, mi más késztethette arra magát, hogy megölesse a Vezérkar prominens tagját, hacsak nem az, hogy túl forró lett a lába alatt a talaj, amikor Vansyn vagy a maga, vagy a Lecersen által támogatott magánakciója (ez most csöppet sem számít) az önnek kevésbé kedvező, mondhatni katasztrofális eredménnyel zárult?
Kaine megőrizte a nyugalmát. A kötél feszült a nyaka körül – ha bevallja, hogy az eredmény korántsem volt számára előnytelen, azzal itt és most árulást követne el. Ha pedig azt találná kijelenteni, hogy Calixte igazat mond abban, hogy a számára az eredmény kedvezőtlen volt... akkor tovább erőlteti ezt a gyilkossági vádat, és előbb utóbb megfogja valamivel. Ugyanis olybá tűnt, a nőt egyáltalán nem érdekli, hogy Kaine vétkes, avagy sem. Talán mindenképpen rásózna valamit, mert a nyomozása valószínűleg pusztán a bűnbakkeresésre terjedt ki. Átkozott Drikl... éppen most kellett megöletnie magát! Pedig milyen szépen rá lehetett volna húzni a vizes lepedőt, de a vén ravaszdi éppen időben, a lehető legjobbkor csúszott ki a képből... megint.
Ez pedig felvetette a nagyon is valószerű gyanút Kaine számára, hogy az a vén csatahajó talán még sem halt meg. Vansynnak sikerült flottástul kiirtania saját magát, Sarreti is már a föld alatt oszladozott, a G’Kar nagykövettel való kapcsolata pedig félő, hogy elveszett, amikor az az ostoba gyík túljátszodta a kártyáit, és belebukott, jelenlegi befolyása a sziszegésen és falnézésen kívül nem sok felé terjedhetett.
Csak egyedül Ardus Kaine, az ifjabb követte el azt a végzetes hibát, hogy életben maradt.
Itt már csak két lehetősége maradt: vagy húzza még az időt, amíg kereket old... Vagy valamilyen módon bizonyítania kell a nélkülözhetetlenségét az Első Rend vagy a Vezérkar számára. Támadni, mindig támadni! – Tagadom – mondta végül. – Tagadom, hogy bármi közöm lenne Drikl Lecersen halálához, a Generis kiválásához, vagy bármihez, amit a nyakamba akarnak varrni. Én jól tudom, mire megy ki ez az egész: hogy én maradtam a legnagyobb hal, hogy úgy mondjam... Az arc, amit lehet mutogatni a holoneten, amit fel is ismernek a nézők, és amit be lehet lökni a Vezérkarnak koloncként, hogy az Első Rend bizonyíthassa a létjogosultságát. De amint mondtam, hazai terepen vagyok. Lecersen hatalmi bázisa is támogatni fog engem, hiszen én következtem utána... Ha engem eltávolítanak, azzal a polgárháborút kockáztatják.
Calixte elmosolyodott. Olyan képet vágott, mint aki a végső döfést készült bevinni. – Pontosan! – csapott ököllel az asztalra. – Ön nagyon fontos figura a táblán, már ami a helyi viszonyokat illeti. És milyen fontossá vált az utóbbi hetek során! Hiszen éppen ez keltette fel a Vezérkar gyanúját. Mert nézzük csak. Milyen gyorsan, hatásosan és szépen megszabadult az összes lehetséges riválisától. Vansyn, Sarreti, Lecersen... Mestermunka volt, nem tagadás! Csakhogy ifjonti hevében elkövette azt a szarvashibát, hogy túlságosan gyorsan akart a csúcsra törni. Talán azt hitte, lesz ideje menekülőutat létrehozni, de ostoba módon elszámította magát!
– De hát éppen ezért nem lehettem én!! – túrt a hajába most már nyílt ingerültséggel Kaine. – Ugyan miért kerítettem volna be magam ebbe a sarokba?! Ha valóban ekkora lángész volnék, ahogy állítja, nem magával ülnék itt, hanem az éppen soros szeretőmmel otthon! – Az én nézetem szerint ön nem csak hogy nem lángész, de egy fikarcnyit sem örökölt az apja tehetségéből. Ugyanakkor hagyta, hogy az események megtörténjenek. Szemet hunyt Vansyn akciója felett, akár maga rendezte meg, akár nem és ne! – ismétlem – torkolta le egy kézmozdulattal a szólásra emelkedő férfit – ne próbálja bemagyarázni nekem, hogy a maga pozíciójában nem értesült egy ekkora flottamozgásról, különben itt helyben kidobatom az űrbe! Különösen, ha figyelembe vesszük a Vansynnal, vagy akár a Lecersennel közös múltját. De elég ebből a meddő vitából! Elmondom, mi fog történni. – Calixte újra az adattáblához fordult. – Ön átadja nekünk a Lecersenről és a Generisről szóló adatokat, beleértve a moffokkal folytatott magánbeszélgetéseit... Hiánytalanul.
Kaine hallgatott. Egyetlen esélye volt, hogy nélkülözhetetlennek tűnjön fel, és úgy tűnt, Calixte is erre játszik. – Tranzakcióról beszél? – kockáztatta meg a kérdést végül, és nyugalmat erőltetett az arcára.
Calixte intett a chissnek, mire az a faliszekrényhez lépett, és egy kesselis üveget pakolt elő az asztalra. Calixte töltött Kaine-nek, majd felé tolta a poharat. – Nem mérgezett – mondta. – Ha meg akarnám ölni, egyszerűen hátra vitetném és gödörbe lövetném. Ön ad nekünk néhány bűnbakot, cserébe pozícióban marad. Meg persze mindent Lecersenről. Azt tudjuk, hogy magában nincs elég éleslátás a Nagymoff eltávolítására, de valami nincs rendjén azzal az üggyel. Ezt bizonyára maga is érzi. Hiszen mindenki számára a lehető legrosszabbkor, a saját maga számára a legjobbkor tűnt el a képből, persze azt az apró tényt leszámítva, hogy meghalt. Kaine maga elé bámult egy darabig. De aztán felhajtotta a pohár kesselit, lecsapta az asztalra, és bólintott. – Rendben van, moff Calixte. Mivel nincs más választásunk, mint együttműködni, segítek a nyomozással, amennyire tudok. Ha igaz, amit feltételez, persze. Most már mehetek?
– Egy pillanat – emelte fel a kezét a nő. – Még meg szeretnék mutatni valamit. Csak véletlenül el ne felejtse a megállapodásunk részleteit. Íme, a nyomaték. Rurrk parancsnok! – nyomta le az asztalba épített hírközlő gombját. – Parancsára, kormányzó! – jött a válasz. – Indítsák a Delta Zéró direktívát! Szektor H13-D14-E65. Tegyen belátása szerint, parancsnok. – Értettem! – az adás megszűnésével egyetemben a Bastion utcáinak képe tűnt fel az asztal mögötti képernyőn.
Calixte és Kaine egyszerre figyelték, ahogy a katonai szektor főterén megrendezett eseménysorozat kibontakozik. A téren mindenütt fekete páncélos Halálosztagosok nyüzsögtek, ezek között pedig kétségbeesett civilek rimánkodtak és tolongtak. Rendezett sorban az épületek falaihoz állították őket, és mindannyiukat kivégezték.
Miután a jelenet mindhárom említett szektorban megismétlődött, Calixte Kaine felé fordult. – A Delta Zéró standard tizedelős művelet. Addig folytatjuk, amíg az elcsatolt területek halottait tíz az egyhez arányban meg nem toroltuk. Úgyhogy jobb, ha nekiáll a számolásnak, Ardus. Nehogy véletlenül maga miatt vétsük el a mennyiséget. Annak nem örülne a... – a képernyőre pillantott. – Népe. Köszönöm az együttműködését.
– Ez a férfi erre a szakmára született – jelentetti ki jóval később Dorn, amikor nem csak Ardus Kaine, de az utána következő Sterling tábornok is távozott. – Mármint Kaine. Úgy tűrte az egészet, mintha a helyzet magaslatán állna. – Igen, legalább fél tucatszor kellett lehülyéznem hozzá, de csak a végén kelt ki magából – vont vállat Calixte. – De korántsem ostoba. Igazából engem tényleg meglepett, hogy nem hagyott magának menekülőutat. Tény, hogy nem egy Lecersen. De talán pont az öreg Drikl halálára nem számított. – Ön szerint nem ő a tettes, kormányzó? – Hová gondol, Dorn, persze hogy nem. Ez az egész szeparatista fiaskó már a múlt, ezen egyelőre nincs se kapacitásunk, se szándékunk változtatni. De a Lecersen ügy... Azon gondolkodom, hogy egyáltalán fontos-e nekünk megtudni a gyilkosai kilétét.
– De hát mi másért lennénk itt? – tette fel a kérdést a chiss. – Miért, miért. Természetesen azért, Dorn ügynök, hogy ami a Maradványból megmaradt, azt a Főinkvizítor ízlése szerint alakítsuk, átépítsük, és idővel... Az Első Rend egyik hatalmi bástyájává tegyük. Azzal lepillantott a Bastion szürke-vörös és narancsszínben pompázó egére. Igen, gondolta. És ha már itt vagyok, az enyémmé.
|
|
|
Bastion
May 30, 2021 14:18:52 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 30, 2021 14:18:52 GMT 1
– Uram! - szalutált a rohamosztagos az előtte elsiető, makulátlan egyenruhát viselő férfinak. A Moff Tanács épülete ezen a napon szinte kihalt volt, csupán a szokásos őrjáratok és ajtónállók mutatkoztak a máskor cselszövésekkel terhes, intrikáktól suttogó folyosókon. – Kaine moff! – tisztelgett egy másik katona, amikor a férfi elhaladt mellette. Ardus Kaine, ezen a néven a második, hóna alatt a kulcsfontosságú adatlemezeit tartalmazó aktatáskával komoran bólintott, ahogy elhaladt a fehér páncélos rohamosztagos mellett. Mentében tekintete folyamatosan a kereszteződéseket pásztázta. Amióta az Első Rend megérkezett a Bastionra, minden megváltozott. A gyorsreagálású fegyvernem megvesztegethetetlen tisztektől, fekete páncélos halálosztagosoktól és vörös páncélos védosztagosoktól álló hadserege folyamatosan ellenőrizte nem csak a városi utcákat, de a moffok magánrezidenciái körül is folyamatosan ott ólálkodtak. Az ehhez hasonló főépületekben pedig bejelentés nélkül, puskatussal törték rá az ajtót az emberre. A merénylet óra egyre több letartóztatásról lehetett hallani, Kaine maga is számos barátot és szövetségest elveszített már – és még csak nem is reménykedhetett benne, hogy az Első Rend által a fejükre ültetett új kirakatmoff-ribanc árgus szeme előtt bármit is tehetett volna értük. Gyakorlatilag minden befolyási övezetét módszeresen az ellenőrzésük alá vonták. Kaine fejében az is megfordult, hogy vajon mennyit tud a Vezérkar az Első Rend ilyetén terjeszkedéséről. Vajon továbbra is szankcionálnák az erőszakszervezet Bastioni megjelenését, ha tudnák, hogy Calixte moff vérszemet kapott, és lassanként átvesz minden adminisztratív és katonai intézményt… a saját kezébe? És vajon tolerálná-e az Első Rend Főhivatal, ha valaki a fülükbe juttatná, hogy a Maradványbeli emberük túl sok személyes hatalmat ragad magához, túl gyorsan, olyan hatalmat, amivel akár az Első Rendtől is függetlenedhetne, ha ez lenne a célja? Kaine tekervényes agyában már-már feléledt a remény… de aztán elhessegette ezeket a gondolatokat. Az Első Rend egyértelműen világossá tette a számára, hogy ő Lecersen halála óta csupán másodrendű állampolgár, a szavának, de legfőként a befolyásának és a kapcsolatainak nincs értéke a Birodalom, de még a saját maga számára sem. A Bastionon nem volt már hatalma, mert köztörvényes bűnözőként kezelték – annak ellenére, hogy továbbra is használhatta a birtokait és a hivatala előjogait, valamint továbbra is megőrizhette a rangját még akkor is, ha a feladatköre egyszerű kormányzati adminisztrációvá degradálódott. Tisztára úgy érezte magát, mint egy félkarú, féllábú polgármester vagy egy mezei őrmester, aki még egy személyi siklót, de még egy pohár cafot se rendelhetett magának engedély nélkül. A Bastion azonban az otthona volt. Nem csak neki, de az apjának is. A Kaine családnak megvoltak a maga módszerei, és ifjabb Ardus sem volt felkészületlen a menekülésre. Mert a távozás volt az egyetlen járható út a számára. Ki kellett törnie. Mire elérte a titkos átjárót, ami mögött a Bastion ege fölé nyúló leszállóplatform és a Cosra felségjeleivel, illetve kódjaival álcázott siklója várta, a szíve a torkában dobogott. Eljött az idő. Az a kimondhatatlan nevű, megnyúlt képű muun inkvizítor megígérte ugyan, hogy amint kijutott EGB-területről, az ESB egyik cirkálója a fedélzetére veszi majd… de Kaine a biztonság kedvéért mégiscsak előre betápláltatta az olyan rendszerek koordinátáit is, mind az Eriadu, ahol a régi katonacsaládok egyikénél szintén meghúzhatta volna magát, ráadásul az Első Rend tudta és fenyegetése nélkül… még a Köztársaságban is akadt néhány megbízhatóbb kontaktja, ha a Sithek nem tartanák be a megállapodást. Az ajtó feltárult előtte, Kaine pedig óvatosan kinézett a platformra. A sikló körül egy árva lélek sem kószált. Nem messze tőle azonban, néhány konténer mellett két rohamosztagos beszélgetett – valószínűleg a legújabb terepsikló-modellről – egy halálosztagossal, aki sisak nélkül, karba tett kézzel dohányzott. Nincs szolgálatban, gondolta Kaine. És amúgy is ki tudom kerülni. Néhány konténer takarásában hamar eljutott a siklóig. Hirtelen rádöbbent, hogy a hajó mellett áll valaki. A magas, szikár férfi lassan megfordult, és szembenézett vele. Egyszerű olajzöld uniformisa faék egyszerűséggel volt szabdva, Kaine mégis azonnal felismerte a híradásokból. A férfi egyik karja tőből hiányzott, helyette régimódi, vaskos fém droidkart viselt, az arcának legalább háromnegyedét elfedő kibernetikus implantok állapotjelzői pedig türelmetlen vörösben villogtak. Tiszti sapkáján ezüst halálfej díszelgett. – Már kezdtem aggódni, hogy sosem ér ide – recsegte öblös, gépies, de mégis emberi hangon Gable Kyron, az Első Rend vezérkari főnöke. – Maga itt? – szegte fel a fejét Kaine. – Attól tartok, igen. – Kyron közelebb lépett, s Kaine hamarosan testközelből bámulhatott bele a másik férfi szervomotoroktól susogó arcába, ha egyáltalán lehetett ezt a förmedvényt arcnak nevezni. Sokkal zavarba ejtőbb volt így, testközelből, mint a híradásokban. – Ön pedig szintén itt, moff uram. Csak nem szökünk? – Szó sincs róla – nyelt Kaine, aki biztos volt benne, hogy tökéletesen ura az arckifejezésének. Neki legalább volt arckifejezése. – Csupán rövid látogatást teszek a nagai nagykövetségen – biztos volt benne, hogy a nagai kapcsolata fedezi majd, ha ez a pojáca ellenőrizteti a meséjét. – Csupán diplomáciai ügy. Hirtelen kiszorult belőle a levegő, ahogy egy vasmarok torkon ragadta, és a levegőbe emelte. Kaine aktatáskája a padlón landolt. Hiába igyekezett lefejteni magáról a másik férfi robotkarját, hiába igyekezett lazítani a nyaka köré szoruló vasujjakon, hiába fészkelődött… Kyron stabilan tartotta. Kaine szeme előtt fekete foltok jelentek meg, ahogy fulladozott. – Ha ez diplomata küldetés, mutasson nekem egy diplomatát? – recsegte Kyron. – Vagy ezt a szerepet is magára vállalja? – Ma… maga csak egy… admirális… én pedig… moff… – préselte ki magából a szavakat elkeseredetten Kaine, akinek az arca felöltötte a vörösség Vansyn-árnyalatát. – Cosrai bejegyzés szerint Oberst-Gruppenführer Kyron az Első Rendtől, ha már ennyire hivatalos akar lenni – Kyron még feljebb emelte a moffot, aki egyre tehetetlenebbül kapálózott és csapkodta a fémkarját. – De a cosrai nemeseken kívül ez senkit nem érdekel. A magafajta áruló féregnek csupán… admirális. Kaine biztos volt benne, hogy az implantjai alatt a férfi mosolyog. Egy pillanatra enyhült a szorítás, így hevesen levegő után kapott. Aztán Kyron megint elszorította a légcsövét. – Mit… akar? – nyögte ki Kaine. Calixte megígére neki, hogy nem esik bántódása! Megígérték!! – Most, hogy Solo Főinkvizítor hamarosan visszatér a kiküldetéséből az ismert galaxisba, eredményeket fog követelni a Maradvány elszakadásának és Lecersen olyan jól időzített halálának az ügyében. Maga áll a legközelebb ahhoz, amit eredménynek nevezhetünk. – Azzal ledobta a férfit a lába elé. Kaine a torkát markolászva feltérdelt. Négy halálosztagos jelent meg a háta mögött. – Vigyék! – parancsolta Kyron. Kaine érezte, hogy talpra ráncigálják. Ahogy elvonszolták, hevesen lélegzett, és csak arra tudott gondolni, hogy talán az egyetlen dolog, ami megmentheti az életét, az az Első Renddel és a Vezérkarral történő totális együttműködés. Elmondhatna nekik mindent… még azt is, amit csak sejtett, de nem tudott biztosan… hacsak azért is, hogy a saját életét mentse. … Később Kaine maga sem tudta volna megmondani, hány napot tartották étlen-szomjan a cellájában. Borostája szúrta az arcát, szemei körül vörös foltok éktelenkedtek, ajkai olyan szárazok voltak, mint a Tatooine homokja… Egyenruhája megfeketedett a mocsoktól. Priccs nem volt a cellában, a kemény kőpadlón kellett hálnia. Primitív, mocsok banda…A cellaajtó felnyikordult, és Kaine felnézett. Tekintete találkozott Kyron admiráliséval, akinek állapotjelzői sárgán villogtak szembe vele. Kaine felállt, és megpróbálta összekaparni a maradék méltóságát. Kihúzta magát, és birodalmi főtiszthez méltó tisztelgést produkált. – Most jövök az Anoat-szektorból – recsegte Kyron a falnak, miközben lehúzta egyetlen ép kezéről a kesztyűt, és beletette a halálfejes sapkájába. – Egész pontosan a Burnin Konn nevű kolóniáról… tudta, hogy Hess ottani tevékenysége óta a bolygó egyik szektora még mindig lángokban áll? A maga kiterjedt kapcsolatai révén bizonyára értesült róla, hogy az ottani telepeink egyike még mindig teljes gőz, illetve gázerővel működik. – Mit akar ezzel mondani? – Csupán a helyiek üzenetét tolmácsolom – húzta ki magát gonoszul Kyron. – A felesége, a két gyereke, a twi’lek szeretője, a rokonai és a barátai üdvözletüket küldik. Legfőként az ifjabb-mégifjabb Ardus kötötte a lelkemre, hogy vigyem el neki apát. Sikoltozós egy kölyök, az biztos. Egész professzionális karrierje alatt most fordult elő először, hogy a moffságra nevelt Ardus Kaine elvesztette az önuralmát. Agyára vörös düh telepedett, s azon kapta magát, hogy nekiront Kyronnak. – Maga…!!! – Az Első Rend admirálisa mindkét kezével igyekezett távol tartani őt magától. Könnyű dolga volt a legyengült moffal szemben. Fémkarjával visszakézből arconvágta a férfit, aki elterült a sarokba. – Ejnye… – mondta Kyron végül, miután kiegyenlítette az egyenruháján esett gyűrődéseket, és felvette a sapkáját a földről. – Csak nem azzal vádol, hogy nem juttatok megfelelő ellátmányt a táboraimba? Hogy nem látjuk el civilizált módon a bűnözőinket? Na de kérem… a családjának semmi baja. – Semmi?! – vicsorgott rá a földről vérszomjasan Kaine, akit már cseppet sem érdekelt a méltóság. – Mindenki jól van. Amint mondottam, üdvözletüket küldik. A barátai is. A szeretőjéről nem sokat tudok, de gondolom magát se érdekli különösebben a sorsa. Ez a jó elbánásmód persze csak a maga hozzáállásától függ. Mindeddig nem bizonyult valami eredményesnek a számomra. – Nem… nem vagyok hajlandó elárulni a Birodalmat! – Dehát már megtette, moff uram – tárta szét a karjait csikorogva Kyron. – A maga tudása, illetve a tudásról való hallgatása tönkretette, szétszabdalta a Maradványt. Maga a Birodalom árulója, Kaine. El kell fogadnia ezt. A hallgatása vezetett oda, és a Lecersené is, hogy Jagged Fel és a vostroyaiak térhez jutottak… – Ezt én is tudom!! – Kaine köhögött egy sort, majd feltápászkodott. – Hajlandó vagyok… átadni mindent, amit Lecersenről… és a Generisen történt események előzményeiről tudok… – Felnézett a kiborg arcra. – Maga pedig elengedi a családomat egy olyan hajón, amit én küldök értük. – Szóval elengedem… – firtatta magában Kyron. Végül így szólt: – Nos, rendben van. Végülis mit érdekel engem a maga családja… Megmenekülhetnek. De magának attól tartok, hogy már késő, Ardus. Magára csak a kivégzés vár. – Nem… de hát a Maradvány… szükségük van rám, a tudásomra, a kapcsolataimra! – Csak a rotható hullájára lesz szükségünk, köszönöm szépen – indult kifelé Kyron. – Ne feledje a megállapodásunkat. Mindent átad a szakadárokról, amit tud, és a családja szabadon távozhat azzal a kimondhatatlan nevű muunnal, vagy bármelyik másik titkos sith nagyúrral. - Kaine egyedül maradt a cellában.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 5, 2022 23:28:45 GMT 1
A Valc-rendszerig, az Ismeretlen Vidék és az EGB Maradvány-főszektorának határáig nyugodtan, szinte senki által nem zavartatva haladhattak -, Brabham gyanította, hogy a nagaiok Expedíciós erői és a határmenti őrjáratok megtisztították előttük az utat a mindenféle kalandvágyó csempészektől, kalózoktól és olyasféle alakoktól, akikkel bármi nehézséget okozott volna szembenézniük egy magányos felderítő vadászhajó -, a Maradvány területének elérését követően azonban be kellett sorolniuk a katonai forgalom számára is kötelezően kijelölt és követendő, ellenőrzési pontokkal tarkított hipersávok valamelyikébe, amelyek Bastionra vezettek. A Főkormányzó külön engedélye szerencsére kellően gyorsan lehiggasztotta az olykor ideges helybeli milícisták és valahonnan a Cosra környékéről szalajtott regulárisok idegeskedő, kérdezősködő ellenőrző tisztjeit... ekkortájt ébredt fel az Éjnővér.
A nő először kinyújtóztatta magát a székben, majd miután konstatálta, hogy sem leszíjazva nincs, sem egyéb módon nem korlátozzák - leszámítva persze a mindenfelé tekergőző, ketrecekbe zárt ysalamiriket, amelyektől sem Speedo, sem Brabham nem akartak egyelőre eltekinteni, nem igazán ismerve a nő múltját, s így elfogadták Rodar Glinn ajándékát, az Erő-taszító állatokat -, kíváncsi tekintettel az előrébb lévő kormány- és navigációs termináloknál sürgölődő Speedo és Brabham felé indult. Amennyire kompakt és jól vezethető hajó volt a Hideki-osztályú egység, annyira nagyobb legénységre és harci bevetésekre, illetve mélyűri cirkálásra és felderítésre tervezték, ennélfogva nem lehetett egy rohamsiklóhoz, vagy csempész-teherhajóhoz hasonló módon egyetlen kormányállásból elvezetni és elérni minden rendszer kezelőfelületét. Brabham és Speedo alaposan megizzadtak, mire egyáltalán át tudták annyira huzalozni a hálózatot, hogy két terminál elegendő legyen. A Halálosztagos specialistának ideje nagy részét nem is a környező komsávok figyelése kötötte le, hanem az, hogy a hajó saját belső rendszereinek kommunikációját össze tudja hangolni... nem volt lehetetlen, de jobban örült volna, ha van velük egy gépész. Szerencsére Speedo nem csak a fogatok é robogók vezetéséhez értett, hanem az ilyen nagyobb egységekhez is.
Egyszóval, mindketten annyira elfoglaltak voltak, hogy csak az utolsó pillanatban vették észre a nőt, amikor feléjük, pontosabban mögéjük hajolt. Éppen a hipertér kékje villogott a plexin. - Khm, üdv... ugye nem ahhoz a békához tartoznak? - kérdezte meglepően nyugodt, visszafogott hangon a nő. - De valami azt súgja, nem is a nagai Expedíciósokhoz, és nem is a mesteremhez… - Öhm, izé... - Brabham összerezzent, és ösztönösen Speedo felé fordult, de a klón őrnagy csak egy villámgyors vállrándítással jelezte, hogy neki most nem áll módjában, sem idejében ezzel foglalkozni. Nagyszerű, gondolta a Halálosztagos kém, megint rám marad az ilyesmi. Azzal átfordította szenzorokkal telepakolt sisakos fejét az Éjnővér felé.
- Nem jelentünk fenyegetést magára. A Birodalom öhm, különleges ügynökei vagyunk - azok után, amin Brabham keresztülment, úgy vélte, igazán kiérdemelte ezt a jelzést. - A nagykövetünk és elöljárónk, S’hanar nagykövet utasítására hoztuk önt magunkkal. Ön súlyosan megsérült a... azzal az Erőhasználó rybettel vívott harcban - kereste a megfelelő kifejezéseket Brabham.
A nő arcán sötét árnyék suhant át, ahogy az egy Éjnővértől elvárható volt. - Felgyorsítaná a regenerációmat, ha nem pakoltak volna körbe azokkal a gyíkokkal… - sziszegte az ysalamirik felé pillantva. - Elvágnak az Erőtől, bár ezt önök is tudják, gondolom. - Szükséges óvintézkedés volt, elnézését kérjük - jegyezte meg Brabham. - Nem tudhattuk, milyen hangulatban ébred fel, hölgyem... - Miért raboltak el? - az éjnővér keze az övén függő fényostorra tévedt... kissé csodálkozva konstatálta, hogy még egyáltalán megvan. - Nem elraboltuk, hölgyem, megmentettük - tiltakozott gyorsan Brabham.
- A nagaiok lőttek mindenre és mindenkire, aki erőérzékeny, nem tudhattuk, meddig tekintik magát alkalmi szövetségesnek, és nem célpontnak - jegyezte meg a hiperhajtómű fogókarjai között babrálva Speedo. - Ha ott hagyjuk, akkor biztosan letartóztatják magát. Vagy rosszabb, megölik. - Mi lett a rybettel? - kérdezte végül szárazon a nő. - Meghalt - magyarázta Brabham. - Azt hiszem... a nagykövet bizonyos spéci technológiák alkalmazásával segített a nagaioknak semlegesíteni őt. A nagykövet... szövetségesei mentették meg magát is, és hozzáteszem, minket is. Ez a hajó is tőlük van - mutatott körbe a specialista. - Nem vagyok ostoba, felismerem a kardassi hajókat, ha látok egyet - szívta a fogát Taalia. - Sosem bíztam azokban a kanálfejűekben. Egyszer magukat is elárulják majd, mint annak idején a Sith Birodalmat... - De jelenleg mindannyian nekik köszönhetjük az életünket - tette hozzá amennyire tudta, nyugodtan és tisztelettudóan Brabham.
- Egyáltalán mi a fenének jöttek maguk oda a kórházhoz, mit akarnak itt? - pillantott a párosra a nő, aztán felismerte az eddig neki háttal ülő Speedot. - Hé, nem maga miatt rúgtak ki engem a lezbik fogatcsapatától? - Elnézést, nem volt szándékos, sem személyes, politikai okokból kellett versenyeznem, úgymond... - közölte hátra sem fordulva Speedo. - Ráadásul akkor még mi sem, sőt, a nagykövet sem tudta, hogy kényszerű alkalmi szövetségesek leszünk... - Továbbmegyek, én a mai napig nem tudom, hogy azok vagyunk - sziszegte a nő. - Nézze, mi csak annyit tudunk nagyjából - próbált visszaemlékezni a Lajtistól kapott információkra Brabham, mielőtt elindultak -, hogy a nagykövetünk beszélt a maga... főnökével, vagy összekötőjével, vagy kivel, ezzel a Rokkaku nagyúrral. És ők hirtelen ráébredtek, hogy egy oldalon állunk, vagy mi. De közben a nagykövet elkezdett szervezkedni is, hogy a Lázadás Astoriason ne forduljon a nagaiok rendezte mészárlásba...
- Igaz is... - rázta a fejét a nő. - Mi van a muunnal? - Ha Carlos Castrora gondol, nem sokkal azután, hogy Ön... megsérült, nyilvános bejelentést tett, amelyben kifejezte igényét családja örökségére és a rendszer vezetésére - magyarázta Brabham. Ameddig tudta, még hallgatta útközben az astoriasi holohíreket, készülve erre a beszélgetésre. - A nagykövetünk ott maradt, és megpróbál tető alá hozni egy megállapodást a nagai frakciók és a lázadók között, hogy ne legyen vérontás, és a Birodalom, illetve a maga... izé, mesterei is elégedettek legyenek - kereste a szót a specialista.
- Micsoda okostojás droid maga - mormogta a nő. - Nem vagyok droid, speciális Kém-egység vagyok a Halálosztag különleges erőitől, de hívjon csak Brabhamnek, ez itt pedig Speedo őrnagy, ha már bemutatkozunk - folytatta a specialista. - Ön pedig ugyebár, ha jól emlékszem... Tally kisasszony? - Taalia, és ha még egyszer kisasszonnynak nevezel, bödönfej-specialista, megöllek... - rázta meg a fejét a nő, amitől erős fejfájás jött rá. - Tally csak az álnevem volt a versenyzés miatt... - körbepillantott. - Vissza kell mennem Astoriasra... - mondta végül. - Egyáltalán hol vagyunk? - A Birodalmi Maradvány főszektorában - közölte szófukar módon Speedo. - Pillanatokon belül kilépünk a hipertérből a Bastion térségében.
- Ó, a Sötét Oldal nevére - sziszegte az Éjnővér. - Maguk normálisak? Hogy merészelnek idehozni, ellenséges területre... - Nem, nem, ne értse félre, Ön nem fogoly, nem az a küldetésünk, hogy leszállítsuk a Bastionra - átkozta magát magyarázás közben Brabham, hogy annak idején nem töltött fel magának több diplomáciai és konfliktusmenedzsment protokollt, különösen olyanokat, amelyek őrült sötét oldali nőszemélyek szép szóval történő kordában tartására vonatkoztak. - Csak megpróbálunk a legrövidebb úton eljutni a Főkormányzóhoz. Tierce Főkormányzóhoz. - Már minek mennék én ahhoz? - csattant fel Taalia, aztán lesütötte a szemét. - Az Astoriason lett volna dolgom... és láthatóan... elbuktam. Nem kerülhetek így a mesterem színe elé... nem tudtam segíteni a Lázadóknak - mormogta rezignáltan. - A nagykövetünk kézben tartja az ügyet, és én úgy tudom, kapcsolatban van a maga... főnökeivel - legalábbis Brabhamnak Lajtis ezt mondta, a Specialista pedig úgy volt vele, hogy még mindig jobb, ha ezen a fedélzeten most mindenki magáévá teszi ezt a verziót, mintha nem, és egy őrült Éjnővérrel szemben kell megvédeniük magukat, ysalamirik ide, vagy oda. - Akkor vegyék az irányt a határon kívülre, és tegyenek ki az első független rendszerben - morgolódott tovább a nő. - Sajnálom, nem tehetjük, ezért jöttünk a Bastion felé, a lehető leghamarabb Kardassra kell érnünk - szűrte a levegőt a fogai között Speedo, miközben a hiperhajtómű karjai felé nyúlt. - Kilépési szegmens indítása a Bastionnál három, kettő, egy... Specialista, tegye hasznossá magát, hölgyem, maga is segíthetne figyelni a tömegérzékelőket ott annál a jobb oldali terminálnál, elvitatkozhatunk itt napestig, hogy ki hogy került ide, de ha felkenődünk kilépéskor egy Golan-platformra, nem érünk vele semmit.
- Megvan, visszaszámlálás... - sorolta Brabham, de ekkor éles rántást éreztek. - Nem nyúltam semmihez! - tárta szét a kezeit a nő, amint a hipersávok idő előtt, csak egy pillanattal korábban csillagokká zsugorodtak, és megjelent előttük Bastion, a Maradvány és a Birodalom ékköve... egy kissé távolabb, mint tervezték... közvetlenül az orruk előtt, a bolygó körüli védelmi hálóját kitakarva roppant méreteivel pedig ott lebegett egy koromfekete, sárga fényekkel borított RSD... az Első Rend csillagrombolója, melynek oldalán még mindig vibráltak a működésben lévő tiltógenerátorok.
- Nulla-egész-nulla-nulla-hétnél rántottak ki minket, épp egy milliomod parszekkel az ugrás vége előtt - sziszegte Speedo. - Specialista, küldje át azonnal az azonosító kódjainkat. - Dolgozom - Brabham idegesen próbált csatornát találni, de az Első Rend hajója minden kommunikációt zavart. - Azonosítatlan kardassi felderítő, itt Hucks al-admirális az Első Rend Uniformity csillagrombolójáról! - jelent meg a Hideki képernyőjén egy sapka nélküli, fekete egyenruhás, vörös hajú, lekezelő tekintetű tiszt. - Álljanak le és készüljenek fel az átszállásra! - Na tessék - morogta Speedo. - Én megmondtam, hogy ne erre jöjjünk.
- Első Rendi egység, itt a HDK-0091-es kardassi felderítő a Második Rendtől, küldjük a kódokat, ha méltóztatnának befejezni a zavarást, személyesen Grodin Tierce Főkormányzó utasítására járunk el titkos, minősített Második rendi küldetésben! - próbálkozott Brabham, de Hucks belé fojtotta a szót. - Lárifári, bármelyik áruló mondhat ilyet. A maga Halálosztagos lámpabúráját keresi az egész Ismeretlen Vidéken az Első Rend, a bioérzékelők szerint pedig a hajójuk tele van pakolva ysalamirikkel és egy dathomiri erőhasználót is érzékelünk ám! Ne gondolják, hogy elrejthetik előlünk a tökéletes testét a padló alá, meg ilyenek!
- Al-admirális, a küldetésünk és annak minden részlete, illetve résztvevője kapcsán S’hanar nagykövet és személyesen Tierce főkormányzó személyes utasítása alapján járunk el, kérünk átrepülési engedélyt Kardass felé - markolta meg idegesen a terminálszéke karfáját Brabham, de ekkor már az Éjnővér is odalépett melléjük. - Na idefigyelj, te felfuvalkodott kis pöcs - sziszegte Hucks vöröses képe felé. - Próbálj csak meg akadályozni minket, gyere csak ide a fedélzetre, és akkor megtanítom neked, mire jó az Erő Sötét Oldala, ha már az az impotens Főinkvizítor főnököd nem volt képes rá...
- Ezzel nem hiszem, hogy sokat javítottunk az esélyeinket… - mormogta egykedvűen Speedo. - Talán, ha aktiválni tudnánk a zavarórendszert és a pajzsokat, és az odonit fézerrel... - Nem keveredhetünk tűzharcba a saját hajónkkal! - tiltakozott Brabham, de ekkor már a vörösödő fejű Hucks is ebbe az irányba tendált a képernyőn. - Mit képzelnek?! Árulók, dezertőrök, kémek, kardassi orgyilkosok, szabotőrök! Háromig számolok, hogy lekapcsoljanak mindent, és feltett kézzel, térdelve, és az életükért könyörögve várják az átszálló hűségosztagos csapatokat! Egy... kettő...
Speedo elhúzta a száját, és a pajzsok és a fegyverrendszer gombja felé nyúlt. Brabham idegesen kezdett nyitva tartani egy alig érzékelhető komcsatornát, amely “Darakaer-0001” jelzéssel szignózott be Hucks bejelentkezése után egy másodperccel a sisakjába, és valamiféle pinget kért... Taalia a fényostora markolatára helyezte a kezét...
És egy hideg, hűvös, számító, hivatalos hang reccsent bele Hucks tajtékzásán túl a közös vonalba. - Uniformity, álljanak le, innen átvesszük. Uniformity, ismétlem, tűzmegnyitás nem engedélyezve. Az ügy kivizsgálása a Hadtestparancsnokság hatásköre, tehát az enyém. - Azt a... - mormogta Brabham, ahogyan az által fenntartott ping forrása beúszott a képbe. A modern, újdonatúj gyártású UHSD valamivel nagyobb volt, mint az előttük álló RSD, de egy pillanat múlva a specialista rájött, hogy nem az hívta őket, az csak egy kísérőhajó. Alattuk egy Executor-osztályú, klasszikus vonalvezetésű szuper-csillagromboló lebegett. - Ez a Maradvány-hadtest új parancsnoki hajója - döbbent meg Speedo, miután azonosította az egységet. - Trott Devar admirálisé.
- Tiltakozom! - visított Hucks immár nem is Barbhaméknak, hanem a köré rendeződő Flotta-kötelék felé. - Ez biztonsági kérdés! Az Első Rendnek joga van eljárni! - Tiltakozását egyenesen Cortez szektorkormányzónak címezheti odalent a Pellaeon-palotában, ha óhajtja, bizonyára megértő lesz majd - válaszolt az előbbi hang. - Most pedig álljon félre, amíg szépen kérem. - Ennek meglesz még a böjtje, admirális - sziszegte Hucks. - Yaga Minor tudni fog erről! Az Ubiqtorate-előtt kell beszámolnia ezért! - Akik bizonyára tisztában vannak vele, hogy a Bastion körüli űrben én felelek a biztonságért, és nem az Első Rend - Devar hangja továbbra is magabiztosan hideg volt. - Köszönöm a közreműködését.
Egy vaskos lilás vonósugár fogta meg a HIdekit, hogy a szuper-csillagromboló felé húzza. - Én nem adom át magam élve - sziszegte Taalia a két pilóta mögött. - Reméljük, nem leszünk foglyok, az Első Rendnél legalábbis azok lettünk volna - sóhajtott fel Brabham. - Nem véletlenül mondtam, hogy inkább ne jöjjünk erre - morgolódott tovább Speedo. - Nos, tulajdonképp nem is mondott ilyet... - szólt közbe Brabham, de ekkor már landolt a hajójuk a szuper-csillagromboló hangárjában.
Fehér páncélos, a klasszikus Birodalom korát idéző rohamosztagosok álltak sorfalat a hajó körül inkább biztonsági, mint díszkíséret céllal. A sorfal közepén két humanoid idegen állt birodalmi főtiszti egyenruhában. Egy admirális rangjelzésű devaron és egy tábornoki rangjelzésű khommita. - Nahát, az ott Devar admirális és Davoo tábornok, a Cosra biztonsági különmegbízottja a Maradványban, Cortez szektorkormányzó jobb keze... - ismerte fel őket a főtisztek dolgában a Főkormányzó melletti szolgálat alatt igencsak jártassá váló Speedo. - És ez mit jelent? - pislogott Taalia. - Küzdenünk kell az életünkért, avagy sem? - Nem hiszem - rázta a fejét Speedo. - Egyikük sem az Első Rend tisztje.
- Ki gondolta volna, hogy ilyen forró itt a talaj - jegyezte meg Brabham. - Mármint egymásnak eső fegyvernemek, tiszta Ausmann... - Amióta a Generis vezette szektorok Jagged Fel vezetésével kiváltak a Maradványból és kikiáltották a saját frontista népköztársaságukat, ezzel párhuzamosan pedig kardassi szeparatisták meggyilkolták a Maradvány előző vezetőjét és a Vezérkar szenior tagját, Lecersen nagymoffot, Bastion forrong, az Első Rend pedig vadászik mindenkire, aki szerintük áruló. Még olcsón megúsztuk - sóhajtott fel Speedo. - Menjünk le.
A hangár padlóján Devar és Davoo kíváncsian méregették a triót. - Micsoda érdekes különleges ügynököket fújt ide a szél az Ismeretlen Vidékről - mustrálgatta őket a devaron Devar. - Mindenesetre üdvözlöm Önöket a Bloodsucker fedélzetén. - Ez itt a kollégám, Davoo tábornok a Hadseregtől. - Örvendek... maga egyáltalán birodalmi? - pillantott a khommita az Éjnővérre. - Csodálkozom, hogy kardassi hajóval repülnek, és ilyen legénységgel...
- Meg tudjuk magyarázni, uram - kezdte Brabham, mire Devar admirális elvigyorodott. - Azt meghiszem. Nem tudom, mit gondoltak, hogy erre akartak átvágni Kardass felé. Jó kis papírmunkát fognak nekem csinálni az Első Renddel. De most jöjjenek, ez mégis csak egy kihallgatás lesz, vagy mi. - Uram? - hökkent meg a specialista.
- Nézzék, semmi sincs ingyen - fordult sarkon Devar admirális. - Én kihúztam magukat az Első Rend kezei közül, cserébe maguk elmondják nekem, hogy miféle különleges küldetéssel bízta meg Önöket a Főkormányzó. Gyerünk, irány a legközelebbi eligazító! - Ki ez egyáltalán? - kérdezte Taalia a másik kettőt, miközben a terem felé mentek a hangáron átvágva. - Daala másodparancsnoka volt, mielőtt az admirális asszony meghalt - magyarázta Speedo. - Afféle... száműzetésben van itt a Maradványban.
Egy anzati sorhajókapitány várta a társaságot az eligazítónál. - Anz kapitány gondoskodik arról, hogy kapjanak némi frissítőt - tessékelte be őket Devar, miközben mellette kék egyenruhás specialisták pakolták be az elmaradhatatlan kelléknek számító ysalamiriket a terembe. Taalia halkan káromkodott az orra alatt. - Nagyszerű, mégis, miféle legénység ez, mi mutatkozzunk majd be úgy, mint Clo, Hala és nem tudom, Datho? - mormogta befelé menet Speedo.
Devar és Davoo a termet elfoglaló asztal másik oldalán foglaltak helyet. - Nos - ült le a szarvas humanoid, aki legkevésbé sem hasonlított a joviális diplomata kinézetű S’hanarra, inkább visszafogott vér- és tudásszomj tükröződött az arcán, khommita társának szintén. - Akkor kezdhetjük is, megöl a kíváncsiság, hölgyem... és uraim.
|
|
|
Post by nightmares on Mar 11, 2022 9:59:07 GMT 1
Speedo azonnal Brabhamra nézett. A specialista megfogadta, hogy ha valaha visszaér Ausmannra, leckéket fog venni egy protokolldroidtól. Kémként arra képezték ki, hogy csendben maradjon, és tartsa rajta a szemét a célpontjain. A tisztekkel való tárgyalás nem tartozott az erősségei közé. Azon gondolkodott, hogy mit mondhat el nekik anélkül, hogy túl sokat elárulna, de tovább is engedjék őket. Illetve amint találkozik a Főkormányzóval, az első dolga lesz, hogy beszámol neki arról, hogy kik is tudnak erről a küldetésről. A sisakja adattárába fel is jegyezte a kihallgatói nevét, nem mintha olyan nehéz lett volna őket megjegyezni. Végül megtörte a már lassan fél perce tartó kínos csendet.
-Az Ausmannról lenne szó. Ott történtek... dolgok, amikről sürgősen tudnia kell a Főkormányzónak. -Miféle... dolgok történtek ott? -kérdezte Devar.
Brabham teljesen biztos volt benne, hogy nem fognak ennyivel megelégedni, de legalább ezzel is adott magának egy kevés időt, hogy megfelelően átgondolja, amit mondani akar. Közben azt is észrevette, hogy Taalia a alaposan átnézi a termet és a benne levő összes birodalmit. A kém remélte, hogy nem tervez semmit, amivel hátráltatná a küldetést, bár nem mintha egy ekkora csillagrombolón képes lenne bármit is csinálni.
-Gondolom tudják, hogy Wedge Antilles szenátort az Ausmannon tartották fogva. -mondta végül Brabham. A kihallgatói nem adtak választ, úgyhogy tovább folytatta. -Antillest a bolygó felszínén hallgattuk ki. Pontosabban hallgatták ki. -Kicsodák? -kérdezte ezúttal Davoo. -Sans tábornok, Dreyfus kormányzó, Carl parancsnok és Stromm repülőtábornok. Azt hiszem ők négyen.
Brabham kíváncsian figyelte Davoo és Devar reakcióját, de ők csak bólintottak, és várták, hogy a specialista folytassa a történetet. Nem volt benne biztos, hogy mennyire volt jó ötlet elmondani az Ausmanni tisztek nevét, ráadásul újra elkezdett gondolkodni, hogy mi történhet éppen ott. Talán Carlék már visszatértek a féregjáraton át, de az is lehet, hogy még nem. Dreyfus miatt is aggódott, nem értette, hogy miért hagyták őt hátra.
-Gondolom arról is tudnak, hogy támadás érte az Ausmann rendszert. -folytatta. -Megpróbáltak a harcállomásba irányítani egy hatalmas aszteroidát. A csapataink megpróbáltak bejutni az aszteroidába és elpusztítani azt, de... elbuktak, és végül kiderült, hogy teljesen fölösleges volt odaküldeni őket, mert más módon intézték el az aszteroidát. -Folytassa! -utasította kíváncsian Devar. -A tábornok utasítására Leth... -köhögött gyorsan Brabham, mert eszébe jutott, hogy nem kellene még több beavatottat leleplezni. -Elnézést! Szóval a tábornok utasítására a harcállomással nyitottak egy féregjáratot, ami elnyelte az egész aszteroidát.
-Egy féregjáratot? -kérdezett vissza Devar. -Ami csak úgy elnyelt egy aszteroidát? Mi történt vele, csak úgy eltűnt? -Mármint az aszteroida vagy a féregjárat? -vonta fel sisakja alatt a szemöldökét Brabham. -Az aszteroida eltűnt, a féregjárat pedig még most is ott van, legalábbis azt hiszem, nem hallottam híreket onnan mióta eljöttem. -És hogy jön ide Antilles? -A kihallgatás közben valami galiba történt ott lent, amialatt Antilles túszul ejtette Sans tábornokot, ellopott egy hajót, és belement a féregjáratba, Carl parancsnok és Stromm repülőtábornok pedig követték őt, hogy kiszabadítsák a tábornokot. -Brabham úgy gondolta, hogy veszélyes lenne elmondani, hogy Wedge is be van avatva. -Ezután elmentem az Astorias rendszerbe, ahol találkoztam S'hanar nagykövettel és Speedo őrnaggyal. Ott vettük fel a kapcsolatot a Főkormányzóval, aki parancsba adta, hogy sürgősen találkozzunk vele személyesen.
-Miért ment Astoriasra? -kérdezte Davoo. -Hogy felvegyem a kapcsolatot a Főkormányzóval, ami sikerült is, mint már mondtam. -És tudják már, hogy miért ment át Antilles azon a féregjáraton? -tette fel a kérdést Devar. -Nem, uram. -felelte a kém. -És mint mondtam, amióta eljöttem, nem nagyon hallottam híreket onnan. Nem tudom, hogy esetleg Carl parancsnokéknak sikerült-e már újra elfogni és visszahozni Antillest. Maguk nem tudnak erről valamit? Hogy tértek-e már vissza?
|
|
|
Bastion
Mar 19, 2022 22:01:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 19, 2022 22:01:02 GMT 1
- Sajnos nem - rázta szarvas fejét Devar admirális, majd néhány pillanatig maga elé meredt, végül vállat vont. - Nem kapunk túlságosan sok információt a Megszállt Államok Közösségének Főszektorából, azon belül a volt Ssi-ru űr különösen szürke területnek számít nekünk. - Értem sajnálom, uram - biccentett Brabham. - A maguk helyében én nem röpködnék kardassi hajóval a Maradványban - tette hozzá Davoo. - Túlságosan felkelti az Első Rend figyelmét. Talán adhatunk egy standard birodalmi mintájú siklót. - Azzal nem tudunk átlépni a kardassi űrbe, tábornok úr, engedelmével - szólt közbe most Speedo. - Talán nem is kell - jegyezte meg Davoo. - Adhatunk egy mélyűri fregattot, ami elviszi magukat a Felső - Peremvidéken át egyenesen, mit is mondtak, hol várja önöket pontosan a Főkormányzó? - A Corporate-főszektor egy egyelőre meg nem nevezett helyszínén, mi is csak akkor kapjuk meg a koordinátákat, ha leadjuk a megerősítő kódot, hogy elhagytuk Kardasst, uram - szólt közbe Speedo ismét, mielőtt Brabham válaszolhatott volna. Nem akart túlságosan sokat elárulni a maradványbelieknek. - Ha nem a Főkormányzó instrukciói alapján megadott útvonalon megyünk, Kardass érintésével, akkor talán el sem érjük a Főkormányzót, és akkor meghiúsul a missziónk. - Talán a mélyűri korvettre csatlakozhatunk a hajónkkal, és az elvihetne minket a kardassi főszektorhatárig, ahonnan a Hidekivel folytatnánk az utat - jegyezte meg most Brabham.
Devar és Davoo gyors pillantásokat váltottak. - Rendben - mondta végül a devaron flottatiszt. - Ez is megfelelő. Felkészítünk egy hajót. Speedo őrnagy, gondolom, szeretné felügyelni a folyamatot? - Minél gyorsabban indulhatunk, annál jobb, uram - biccentett a polneyei klón tiszt.
Davoo egy pillanatra felemelte a kezét, mielőtt bárki távozott volna, és pillantását most a társaság harmadik tagjára, az eddig szótlan Éjnővérre szegezte. - Elnézést, hölgyem... Ön szabad akaratából kíséri az urakat erre a minden bizonnyal rendkívül bizalmas misszióra? - Megmentettük a hölgy életét az Astoriason - szólt közbe gyorsan Brabham. - A Főkormányzó különmegbízottja, S'hanar nagykövet úr kezeskedik érte - tette hozzá gyorsan Speedo. - És képzeljék, én is képes vagyok megvédeni magamat és bemutatkozni - húzta ki magát sértődötten Taalia, majd visszapillantott a khommitára. - Miért, talán azt gondolta, hogy valamifél ágyas vagyok, vagy kém? - Nos, ha Ön az, akinek mondja magát, akkor köztudottan a Hapan-Sith Monarchia szolgálatában állt - jegyezte meg hümmögve a zöld bőrű humanoid tábornok. - Ha az Első Rend, vagy a Hapessel jó kapcsolatokat ápoló Corporate-szektorbeliek fülébe jut, hogy Ön is itt van, a missziójuk kompromittálódhat, Önt pedig letartóztatják és kiadják a Hapesnek. - De szerencsére itt van maga, akinek hatalmában áll segíteni, némi szívességért cserébe - villant meg Taalia tekintete gunyorosan. - Mit akar? Sith titkokat? Szexet?
- Maradjunk az előbbinél - mosolyodott el Davoo. - Vannak olyan állományok a bastioni archívumokban, amelyeket még mindig ESB-kódolás véd. Elsősorban a Muunilinsten. Ha hajlandó segíteni nekünk, és közben megosztani néhány részletet velem... azokról a Sith praktikákról... nem lennénk hálátlanok. - Más választásom gondolom úgy sincs - vonta meg a vállát Taalia, majd Brabhamra és Speedora pillantott. - Nem lenne probléma? - A nagykövet kérése az volt, hogy vigyünk magunkkal Önt - ellenkezett Speedo. - Talán a Főkormányzónak is szüksége van a tapasztalataira. - Gondolja át - hunyorított Davoo. - Legalább amíg Speedo őrnagy felkészíti az új fregatt és a kardassi vadászhajó összekapcsolását, addig segítsen nekem dekódolni néhány lezárt fájlt. - Felőlem - Taalia követte a birodalmi tábornokot, Devar pedig intett az ajtónál várakozó anzati kapitánynak.
- Anz kapitány, legyen olyan jó és készítsen fel Speedo őrnaggyal együtt egy Spyre-osztályú mélyűri korvettet és ellenőrizzék, hogy összeköthető-e egy Hideki-osztályú kardassi vadászhajóval. Addig én megosztom a szektoron való biztonságos áthaladáshoz szükséges parancskódokat... Brabham specialistával - hunyorított a devaron a Halálosztagos kém felé. - Errrre - szisszent fel az anzati, Speedo pedig csak egy pillanatig vágott olyan arcot, mint aki azon gondolkozik, hogy az első adandó alkalommal a hajó valamelyik hangárba vezető sötét folyosóján nekiugrik-e az anzati a nyaki ütőerének, aztán követte.
Brabham egy pillanatig azon gondolkozott, hogy most tényleg kódok megosztása következik-e, amikor az ajtó bezárult a távozók mögött, de meglepetésére Devar admirális a tárgyalóasztal melletti bárszekrényhez sietett és elővett egy üveg alderaani óbort. - Kér? - kérdezte végül. - Szolgálatban nem iszom, admirális úr - hezitált Brabham. - Tulajdonképpen... azon kívül sem sűrűn.
Devar töltött magának egy ki tudja, honnan előkerült pohárba, felhajtotta a vöröses folyadékot, majd visszaült az asztalhoz Brabhammal szemben és összekulcsolta hegyes köszörült körmű kezeit. - Tudja, bizalmasan akartam beszélni magával, Specialista - mondta végül. - A kódjaik alapján kétségtelenül élvezik a Főkormányzó bizalmát... de tudja, én nem bízom az olyasfajta polneyei klónokban teljesen, mint Speedo... - Megnyugodhat, uram, én nem vagyok polneyei - hagyta nyitva a kérdés második felét Brabham arra nézve, hogy egyébként klón-e, vagy sem. - Megkérdezhetem, mi az oka a bizalmatlanságának?
- Látom, hamar visszazökkent a hírszerző szerepbe - mosolyodott el hegyes fogait villogtatva a devaron flottatiszt, majd lehalkította a hangját. - Tudja, nehéz idők járnak manapság a Maradványra. Az Első Rend mindenhol árulókat keres, Jagged Fel frontista kémjeit, vagy egyéb felforgatókat... a Corporate-főszektor sleppje mindenhová beült Lecersen nagymoff halála óta, ahol az Első Rend helyet hagyott nekik. A mi tényleges befolyásunk csak a szektor egyharmadára, a Bastion környéki űrre terjed ki... - Elnézést, uram, ki az a "mi"? - kérdezte Brabham. - A Maradvány-hadtest flottaállományának magját a valamikori Bendő-hadtest maradéka adja, mi, akik túléltük Awerist - magyarázta Devar. - A polneyeiakkal kapcsolatos averzióm is innen ered, ha érti, mire gondolok. Amikor a Chimera megsemmisült az ütközetben, közvetlenül azelőtt, hogy a Vezérkar kommünikét adott volna ki arról, hogy Daala asszony áruló volt, egyetlen túlélője volt állítólag az esetnek, az admirális asszony polneyei testőrparancsnoka, Aiax Védelmező - villant meg haragosan Devar tekintete. - Tisztelettel, uram, Tierce főkormányzó is polneyei, amennyire én tudom - jegyezte meg Brabham.
Devar kifújta a levegőt. - Tisztában vagyok vele, Specialista, de merem remélni, hogy ő felette áll az ilyesminek... tudja - halkult el ismét a devaron hangja. - Igazából erre akartam kérni... van egy bajtársam, aki mellettem harcolt a Bendő-Flottában, a rohamosztagosok, fázisváltós Venatorok és Acclamatorok parancsnoka volt. Speciális egységek, ilyesmi, magas veszteségráta, tudja. Brabham bólogatott. - A neve Istarii vezérőrnagy - folytatta Devar, egy rohamosztagos páncélba öltözött, izmos, sisak néküli, kitüntetésekkel telepakolt chiss nő holoképét előhívva az asztalba épített miniatűr holovetítőn. - Úgy tudom, csatlakozott az Első Rendhez, de nemrég a Főkormányzó maga mellé rendelte... megbízom Istarii-ban - magyarázta Devar. - Tudni szeretném jól van-e, és hogy mit gondol a Főkormányzóról.
Brabham egy szó nélkül biccentett. - És, Specialista, ha úgy látják, Ön és a vezérőrnagy, hogy a Főkormányzó... úgymond nyitott fülekkel bír, akkor megkérem, hogy szóljanak néhány szót a Maradvány-Hadtest érdekében - magyarázta Devar. - Egyre nehezebb a helyzetünk. - Elnézést, én azt hittem, hogy... - hümmögött Brabham -, hogy Davoo tábornok pont azért van itt... - Ne tévessze meg, Davoo a planetárisok egyenruháját viseli, de valójában Folett főadmirális szeme és füle - ingatta a fejét Devar. - Közvetlenül Cortez flottaadmirálisnak, a szektor kormányzójának jelent, de ő nagyon ügyel arra, hogy mindig minden erőforrást háromfelé osszon. De az Első Rend és a Corporate-főszektor politikusai valahogy a végén mégis többet kapnak. Eltűnő, átirányított ellátmányok, elvezényelt tisztek, hiányzó felszerelés - sóhajtott fel Devar. - És nyíltan nem emelhetem fel a szavam, mert akkor az Első Rend rögtön lefogatna árulásért, a generisi frontistákkal való kollaboráció miatt, vagy tudom is én.
Brabham sűrűn bólogatott. Devar kihúzta magát. - Ha nincs kérdése, Specialista - mondta végül. - Akkor nyugodtan csatlakozzon Speedo őrnagyhoz. Hamarosan indulhatnak Kardassra, ígérem.
|
|