|
Bastion
Apr 11, 2012 12:54:52 GMT 1
Post by sithlord on Apr 11, 2012 12:54:52 GMT 1
Wenthar, kénytelen-kelletlen, megadta magát az érveknek, amiket a Nagai Császár zúdított rá. Testvére tanácsait is meg fogja szívlelni. Azonban a kielégítetlen bosszúvágy, belülről mardosta a szívét. Kegyetlenül sajgott és égetett a pusztító fájdalom. Hirtelen támadt egy különös ötlete és megérzése. Tanítványra kell szert tennie!
Sordis ugyanis újabban egyre magabiztosabban javítja ki őt, illetve mintha csekély tiszteletlenséget is felfedezni vélt volna, a mindig udvarias és hideg Nagyúr szavaiban. Wenthar rádöbbent arra, hogyha nem tesz szert egy saját tanítványra, akit kiképezhet, akkor gyorsan szertefoszlik az álma, amiért annyit dolgozott. Mert ha például Sordis Nagyúr úgy dönt egyszer hogy végez vele, holmi dicsőségvágytól hajtva, akkor az új Birodalom hónapok alatt széthullik, ebben biztos volt. Sordis ugyanis mindig is magányos játékos volt, aki nem szívesen társult senkivel sem. Ez pedig, alkalmatlanná tette őt arra, hogy az ESB-nek esetleg méltó örököse legyen. Ráadásul azzal hogy tanítványok tucatjait képezte ki, megszegte a Sith Rend alapelveit is. Sordis mindig is nagyobbra tartotta az élvezeteket, valamint az anyagi jólétet, mint a Sith Rend uralmát a galaxis felett. Persze azt nem lehetett tagadni, hogy Sordis hatalmas az Erőben, sőt akár le is tudná győzni őt egy párbajban, de Wenthar mégsem találta arra alkalmasnak, hogy az ESB örököse legyen. Wenthar ugyanis egyetlen célból hozta létre Birodalmát. A Jedik megsemmisítésére. Őt nem érdekelte az anyagi gazdagság, vagy holmi testi örömök. Mindenesetre örült annak, hogy rövidesen a testvére is egy Birodalommal gazdagabb lesz.
Érdekes módon, valami azt súgta neki, hogy a leendő tanítványát a Nagaioknál fogja megtalálni. Éppen ezért, roppant fura módon járt el. -Mondja Felség? -fordult tisztelettel Wenthar a Nagai Császár felé. -Nem lenne ellenére ha meglátogatnám az ön becses hazáját? -a Sith Lord ajkain halvány mosoly jelent meg, miközben a Császár válaszát várta.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 12, 2012 9:46:48 GMT 1
Darth Sordis elővette az övéhez erősített komlinkjét. A kis méretű berendezés fontos hívást jelzett. A Sith Nagyúr motyogott valami elnézésfélét a vendégeknek, majd engedélyezte a kapcsolatot.
A tenyerén arasznyi holoalak jelent meg. Az idősödő férfi meggörnyedve állt, és szemeivel folyton a környezetét pásztázta.
- Remélem, megérte zavarni – mondta neki Sordis.
- Nagyúr! – felelte Trierris alakja. – Nem sikerült! Kudarcot vallottunk! Brodrig már várt ránk!
- Türelem, elnök úr – A Sötét Nagyúr nem tűnt bosszúsnak. – Minden a tervek szerint halad. Az önök kudarca is.
A holokép megremegett.
- Ezt… ezt nem értem…
- Nem esik bántódásuk – felelte Sordis. – Rimmel admirális emberei nem vehették volna át a Kastély feletti teljeskörű ellenőrzést a maguk elterelő akciója nélkül.
Trierris bosszúsan bámult vissza rá. Nem tetszett neki ez az egész. Pedig olyan jónak tűnt lepaktálni ezzel a…
- De azt ígérte, én leszek a császár!
- Hát persze, hogy nem! Nincs szükségünk egy pénzbirodalomra! De ne aggódjon annyit. Várjanak rám a Kastélyban. Ott majd megkapják a méltó jutalmukat. Soha többé nem lesznek anyagi és hatalmi gondjai.
- K-köszönöm… nagyúr.
Sordis eltette a készüléket, és ismét az asztali társaságra fordította a figyelmét.
|
|
|
Bastion
Apr 13, 2012 23:15:27 GMT 1
Post by Enz on Apr 13, 2012 23:15:27 GMT 1
Puyi számára úgy tûnt, hogy sikerült meggyõznie Wenthart, aki letett arról, hogy elhamarkodottan vágjon bele a kalandba. A jedik pozíciójának aláásása nélkül amúgy sem lett volna esély arra, hogy politikai síkon gyõzzenek és a galaktikus közvélemény a megtámadottak oldalára állva komoly gondokat okozhatott volna nekik. Fõleg most, hogy az Iparvállalat éppen betörni készült a galaktikus piacra. Ezek a sithek mégsem olyan nehezen kezelhetõek, mint amennyire mondják, zárta a gondolatait a császár. Mivel kicsi csend állt be közöttük, a császár szétnézett az asztalnál, amelynek egyik végében a fiatal Mamoru, leendõ nagykövet beszélt elmélyülten néhány praetorral. Határozottan tehetséges volt és nem érezte magát feszélyezve más fajúak társaságában, mint a legtöbb nagai, így tökéletes választás volt a pozícióra. Még szerencse, hogy az Egyesítõ Konferencia miatt csak õt küldhették, így legalább mindez felszínre került, egyébként legalább 20 évig nem lehetett volna nagykövet. Wenthar ezután szólalt meg újra hozzá. - Természetesen örömmel látjuk, nagyúr - mosolyodott el szélesen a császár. - Éppen ezért hívtam meg személyesen a díszebéd elején. - Ó, igen - felelte Wenthar, aki láthatóan ügyelt arra, nehogy véletlenül megsértse a fontos szövetségest. - A sok tervezgetés miatt ki is ment a fejembõl. - Semmi gond, megértem, hogy ennyire lázba hozza az õsellenséges elpusztításának a gondolata - mondta a császár, igyekezve hangsúlyozni, hogy nem neheztel rá. - Egyébként pár hét múlva lesz a Császárság alapításának 500. évfordulója, és örömmel venném ha részt vennének a nagyszabású ünnepségen.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 17, 2012 9:34:03 GMT 1
-Igazán megtisztelő a meghívásuk!-mondta Wenthar, tiszteletteljes éllel a hangjában. -Úgy tudom hogy az ön zászlóshajója itt van orbiton a Bastion mellett! -Úgy van Uralkodó! -válaszolt Puyí, szintén tisztelettel a hangjában. -Gondolom arra céloz hogy visszatérhetne velünk a Nagai Birodalomba! -állapította meg a Császár tárgyilagosan. -Pontosan erre gondoltam Felség! -mondta Wenthar lelkesen. -Most azonban ideje lazítanunk! -azzal tapsolt egyett, mire csodálatos szépségű, átlátszó fátyolruhát viselő hölgyek jöttek be. Lágy erotikus zene csendült fel, mire a lányok csábosan táncolni kezdtek. Wenthar az egyik barnahajú szépséget kapta el, és ültette az ölébe, majd hevesen csókolózni kezdett a lánnyal. Sordisnak ez nem nagyon tetszett. Micsoda alantas, testies dolog ez!
Wenthar hevesen csókolgatta a lányt, végül elnézést kért a társaságtól és távozott a hölggyel. -Khhmm, elnézésüket kérem de én most visszavonulok, ezzel a kedves lánnyal a társaságomban! -mondta félig már részegen a Lord, miközben a leányzó csábos fenekét markolászta. -De önök érezzék jól magukat továbbra is! -azzal biccentett Puyínak, akit egy szőke, csábos leányzó kerülgetett. Wenthar távozott ugyan, ám a lakoma zavartalanul folytatódott tovább.
|
|
|
Bastion
Apr 19, 2012 12:21:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 19, 2012 12:21:03 GMT 1
Darth Sordis felemelkedett a székéről. A Sith Nagyúr elrettentő arcán nem váltakoztak az érzelmei, habár a környezete tisztán érezhette türelmetlenségét. A sötét oldal megerősítette a hasonló érzelmek intenzitását, így a hangulat még a teremőrökre is átragadt.
- Most bocsássanak meg – mondta a Sith mester - , de mennem kell. Érdekes bájcsevely volt, de más ügyek szólítanak most. Köszönöm a vendéglátást!
Sordis sarkon fordult, és megindult a legközelebbi turbolift felé. Személyi testőrei csatlakoztak hozzá, amikor belépett a tágas fülkébe.
A hangárcsarnokban újabb Sith katonák várták, akik csatlakoztak hozzá, és elkísérték a hajójához. A fehér Lambda komp felkészülve várt rá.
- Ez a hajó a maguké – jegyezte meg a Sith Nagyúr, miközben fogadta az újabb hívást. - Nagyúr!
- Veriss! Hol a hajóm?
- A tizenkettesben, Nagyúr.
- Remek – parancsnok, vezessen oda – fordult a mellette lebzselő tiszthez.
A férfi eleget tett a feladatának.
Sordis elégedetten pillantott végig a Galandféreg impozáns alakján. A nemoidi tűt formázó hajó nem volt nagy, de betöltötte a kis hangárt.
A Sith Nagyúr búcsút intett kíséretének, és belépett a hajóba.
|
|
|
Post by Enz on Apr 22, 2012 0:32:07 GMT 1
Puyi császár szemrevételezte a szõke emberi szépséget, aki körülötte legyeskedett. Ahogy látta, igyekeztek úgy választani, hogy a két magas rangú vendég kapja a legjobb nõket. Bár nem volt ellenére a szórakozás, és a szexualitás szabadosság a nagai mindennapok részét képezte, valamelyest ellensúlyozva a túlságosan is formális életet, most valamiért mégsem kívánta kiélni ez irányú vágyait. Az ember sok mindent kifecseg ilyenkor, bármikor kompromittáló képeket készíthetnek róluk és amúgy is így lehet az egyik legkönnyebben megölni az embert. Éppen ezért egyszerûen csak intett a nõnek, jelezve, hogy szolgálataira itt nincs szükség. Igyekezett ezt olyan diszkréten tenni, hogy kíséretének tagjait ez ne zavarja, elvégre a hazaút nagyjából eseménytelen lesz. Ahogy lassan kiürült a terem, a császár is felállt és csendben egyedül távozott el a neki kijelölt szobába. A sitheknek szánt ajándékot átnyújtó fiatal tiszt, aki a császár kísérõje volt csak egy fél perccel késõbb vette észre a császár távozását, így sûrû bocsánatkérések közepette távozott az utoljára beszélgetni hátramaradó csapatból és futva a császár után eredt. Mamoru nagykövet nevetve vonta meg vállát, hiszen a felsõbb körökben röppent már fel olyan pletyka, hogy a császár máshol keresi a boldogságot, mint a férfiak többsége, de persze a jóízû pletykálkodáson kívül semmi rosszindulat nem volt ebben. Elvégre ami a hálószobában történik, ott is marad, és amíg a császár nem egy férjet vesz maga mellé, senkinek sincs oka emiatt megszólni. Õ maga mindenesetre karon ragadta az egyik közelben álldogáló kéjnõt. - Ha most megbocsátanak, dolgom akad - mondta a vegyes társaságnak, ám elõtte még felkapott egy pezsgõspoharat a helyérõl és hangosan felkiáltott. - Tartson soká a sithek és nagaiok elpusztíthatatlan szövetsége! - Éljen az Acélszövetség! - kiáltotta egy praetor felbátorodva. - A szövetség, amelynek tengelyén a Galaxis csoportosulni fog! - csatlakozott be egy harmadik is. - Éljen hát a Tengelyszövetség! Éljenek a tengelyhatalmak! - vonta le a tanulságot Mamoru és egyszerre ürítették mindnyájan poharuk tartalmát. A nagykövet erõsen a földhöz vágta ezután poharát és a többiek is követték példáját.
Togo admirális számára a Bastion bolygóján töltött idõ korántsem telt olyan szórakoztatóan. A rutinfeladatok ellátása nem hozta túlságosan lázba a negyvenes éveiben járó admirálist, aki inkább átadta ezt helyettesének, és visszavonult a kabinjába. Egy pohárral töltött magának a hazai pálinkából és élvezettel kezdte kortyolgatni. A békés pihenésben egy kopogás zavarta meg. - Nyitva! - kiáltott ki, mire azonnal kinyílt az ajtó. A flottarendészet vagyis a Tokkeitai fekete egyenruháit viselték, amelynek vállrészét fekete fátyolt borította. Mindketten egyszerre tisztelegtek. - Mondják - szólalt meg az admirális fáradtan. - Uram, úgy tûnik az elmúlt órákban a kommunikációs tilalom ellenére több kódolt üzenet is elhagyta a hajót - jelentette az egyikük. Az admirális felsóhajtott. - Igen, és legalább több ezerszer lehúzták a klotyót. Minden vacak ügyrõl értesíteni kell engem? - fakadt ki Togo. A két flottarendész tiszt összepillantott. - Uram, valószínûsítjük, hogy kém lehet a hajón - válaszolta az egyikük. - Az üzenetek elküldési helyeként bemért pontokon nem találtunk senkit, de még alkalmas, beépített eszközöket sem. Ráadásul az üzenet számunkra ismeretlen módon volt kódolva, és csak merõ véletlenségbõl fogtuk be az egyiket. - Ez már viszont kivizsgálást érdemel - morfondírozott Togo. - Állítsanak rá annyi embert, amennyi szükséges. Azt akarom, hogy az áruló meglegyen mire a császár ismét a fedélzetre lép! - Hai! - válaszolták mindketten, majd tisztelegtek és kihátráltak az admirális szobájából. Áruló a császárság újonnan elkészített büszkeségén? Ki a fene válogatta össze a személyzetet? Az biztos, hogy ezután fejek fognak hullani, már csak az volt a kérdés, hogy az övé közöttük lesz-e.
|
|
|
Bastion
Apr 25, 2012 17:57:20 GMT 1
Post by sithlord on Apr 25, 2012 17:57:20 GMT 1
Wenthar fáradtan és kicsit kótyagosan ébredt fel másnap, a lakoma után. Mellette hevert a csodaszép, meztelen lány, akit előző este a magáévá tett. A Sith Nagyúr elnézte egy darabig a doromboló kiscicaként alvó lányt. A formás gömbölyded idomoktól, ismét felébredt a férfiassága. Azonban erre most nem volt idő. Hamar felkapott egy hálóköntöst miközben kikászálódott a cizellált díszekkel gazdagon elborított, baldachinos ágyból. Hamarosan felöltözött és otthagyta a lányt. Semmit nem jelentett neki, pusztán vágya kielégítésére használta fel. Tudta nagyon jól, hogy a lány is hamarosan elmegy a dolgára, és örömmel elkölti azt a pár ezer kreditet, amit a szolgálataiért kapott...
A Nagyúr egyenesen a lakoma helyszínére tartott. Amikor belépett a tágas terembe, csodálkozva látta, hogy a szolgák már leszedték az asztalt. A Nagai Uralkodónak és Sordisnak pedig nyoma sem volt. Wenthar egy kicsit méregbe gurult. Az egyik szolgához lépett oda, hogy bővebb felvilágosítást kapjon a vendégei hollétéről. -Hol van őfelsége és Sordis Nagyúr? -kérdezte a megszeppent szolgától menydörögve. -Sordis nagyúr tegnap elment uram! -mondta félszegen a szerencsétlen lakáj. -A Nagai Uralkodó ezt sértésnek vehette, mert tegnap ő is visszatért a hajójára! -Wenthar most már éktelen haragra gerjedt. -Mi az hogy Sordis elment?! -üvöltötte a Lord. -Nem adtam rá engedélyt neki! Hát ki a Sötét Nagyúr, én vagy ő?! -Wenthar éktelen haragja felszította az Erőt, mire a hatalmas asztal recsegve ropogva szilánkokra robbant, telibe találva a sikoltozva menekülő szolgahadat törmelékkel. A szerencsétlen lakáj mozdulni sem mert. -Nagyúr, elnézését kérjük, ha tudtuk volna, feltartóztatjuk Sordis Nagyurat! -hebegte rémülten a lakáj, miközben arra gondolt hogy már csak két hete van a nyugdíjig. Wenthar közben lecsillapodott. -Semmi baj! -mondta békülékeny hangon. -Az a kibaszott senkiházi legalább megmutatta végre, hányadán is áll velem! -Wenthar dühe újra kezdett feltörni amikor arra a beképzelt marhára gondolt. Sordisra aki a testvérének nevezte magát, de valójában az ő hatalmára vágyott mindig is.
Így alaposan átgondolva, mindig is sejtette, hogy Sordis áruló. A csúfos kudarca Waranoussal, valamint a túlzott bizalmaskodása a Jedikkel, már eddig is gyanús volt. Kezdte átlátni, hogy a Kandor elleni megrögzött kereszteshadjárata is csak azt a célt szolgálta, hogy meggyengítse Wenthar hatalmi pozicíóját. De Wenthart nem lehetett csak úgy legyőzni! Míg Wenthar a fronton hullatta a vérét pl. a Vong háborúkban, addig a testvérkéje kényelmesen berendezkedett valahol, hogy a művészi hajlamainak éljen. Sordisnak a palota kényelme, míg neki a háború szenvedései jutottak. De nem bánta. Erős lett és az erővel hatalmat szerzett. Megalapította szinte a semmiből a Sith Egyházat, majd legutóbb az ESB-t, a Sithek dédelgetett vágyát. És persze ha belegondolunk, valakinek segítenie kellett Waranousnak vagy Kraytnak is, a szökésében. Wenthar szíve jéghideggé változott:mától kezdve nincs testvérem! Így aztán elővette a kommunikációs hívóját és sürgősségi üzenetet küldött Korribanra, reménykedve abban, hogy Sordis nem rombolja le az ottani Akadémiát. Mert biztos volt benne, hogy Sordis oda sietett. Utasítást adott a Korriban körzetében tartózkodó Flottának a készenlétre, valamint elrendelte a teljes vesztegzárat. Reménykedett benne, hogy az Obszidián Rend résen lesz, és megvédi Kandort. És persze utasítást adott arra is, hogy a testvére szabadon távozhat, míg a tanitványát azt a Kaardot vagy kit, haladéktalanul le kell tartóztatni, és a Bastionra kell hozni. Végül elrakta a kis kütyüt.
Most azonban sürgősen meg kellett oldania a másik kényes kérdést is. Az egyik kommunikációs terem felé vette az irányt. Fel kellett vennie a kapcsolatot a Nagai Uralkodóval minél előbb. Hamarosan beütötte a Nagai császár hívó kódját az egyik terminálba, majd bejelentkezve üdvözölte őszentségét. -Elnézését kérem Felség! -mondta tisztelettel Wenthar miközben fejet hajtott megbecsülése jeléül. -A testvérem egy áruló módján viselkedett tegnap önnel! Az ESB nevében a bocsánatát kérem!
|
|
|
Bastion
Apr 27, 2012 22:07:21 GMT 1
Post by Enz on Apr 27, 2012 22:07:21 GMT 1
Mamoru nagykövet reggel elég nehézkesen ébredt, és ahogy nagy nehezen feltornázta magát az ágyban, igen erõs fejfájás is rátört, a gyomrában pedig olyan erõs kavargást érzett, mintha egy örvény lett volna a közepén. A fejét fogva nézett végig a szobán: szétdobált ruhák, pár üres pezsgõsüveg és végül egy csinos lány az ágyában. Lassan bevillantak a tegnapi este képei és a nagykövet önkéntelenül is elmosolyodott. Egészen tetszett neki az új állása és remélte a sithek mindig ilyen jó vendéglátóknak mutatkoznak majd. Lassan felkelt az ágyból, majd elkezdte összeszedni a földön fekvõ ruháit és egy helyre rakta félre õket, aztán bõröndjébõl elõvette váltás ruháit. Gondolt egyet és gyorsan elsietett a tusolóba, elvégre igencsak megizzadt az éjszaka, és elhanyagoltan nem mehet a többiek közé. Mikor elkészült a tisztálkodással, felöltözött és otthagyta a még mindig alvó nõt.
Jobb híján a lakoma helyszíne felé indult, ám elõtte még a folyosón, a császár szobája elõtt összetalálkozott egy kisebb csoporttal a küldöttségbõl, akiket illendõen üdvözölt: vegyesen katonák és civilek. Valamin láthatóan felindultan beszélgettek, így hát információk szerzése végett odasietett hozzájuk. - Mi történt? - kérdezte tõlük érdeklõdve. Az egyik katonai egyenruhát viselõ fordult oda hozzá. - Õfelsége eltûnt - felelte kurtán és hangjából aggódás érzõdött ki. - A sithek voltak! - vágta rá a csoportból egy másik. - Nem lett volna szabad megbízni bennük! - vette át dühösen a szót tõle más. - Ugyan - legyintett Mamoru. - Ha õk lettek volna, minket nem tartóztattak volna le? - Igaz - adta meg magát igen gyorsan az egyik elégedetlenkedõ. - De Õfelsége miért hagyott volna itt minket? - Császári gondok - vont vállat Mamoru. - Ellenben eltûnt az az O'Yama nevû fura fickó is - folytatta a beszélgetést a kis csoport. Valóban volt valami furcsa benne, titokzatos figura volt, akirõl nem lehetett tudni semmit és rejtély, a kíséretbe miért is került be. - Biztos az egyik csinos szépség kedvéért - vont megint vállat Mamoru és fáradtan masszírozta meg a fejét. - Szerintem menjünk az ebédlõbe, hamarosan felszolgálják a reggelit. A terembe lassan szállingóztak be, miközben a szolgák feltették az új terítéket. Ha minden igaz, ma indulnak haza a Császárságba és velük megy Wenthar császár is. Az út igencsak eseménytelennek ígérkezett, így mindenki igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy még itt kiélje szociális igényeit. Mamoru, egyike a maréknyi hátramaradónak, a házigazdákhoz ült oda, informálódni és persze kapcsolatokat építeni. Az asztal körül mindenki a császár eltûnésérõl beszélt és sokan nyugtalankodtak, miközben a higgadtabbak és idõsebbek nyugtatták õket.
Puyi császár otthonosan érezte magát a YSSD Yamato fedélzetén, amely leginkább az otthonára emlékeztette. Örült, hogy végül úgy döntött, itt tölti el az éjszakát, nem odalent. Valahogy nyugtalanul érezte magát, idegen volt számára ez a világ és ez nagyon zavarta. Mivel Sordis nagyúr a tárgyalások vége elõtt távozott, indoka is volt arra, hogy otthagyjon mindent és a hajóra jöjjön. Persze a küldöttségének tagjait a bolygón hagyta, ezzel jelezve, hogy a tárgyalásokat folytatni szeretné. Csak kevesen tartottak vele, egy kivétel azok, akiknek szólt. De valahogy az O'Yama nevû kísérõ is megtalálta õket és teljesen józanul velük tartott. - Kakka, bejövõ hívás a bolygóról - lépett oda az egyik kommunikációs tiszt, meghajtva magát a császár elõtt, aki jelenleg a kapitány székét foglalta el. Puyi felállt a székbõl és intett, hogy fogadják a hívást. A tegnapi díszes generalisszimuszi egyenruha után most egy egyszerûbbet viselt: a flotta fekete uniformisát, amelynek mellrészén ezüstös színû díszítés futott végig, aranyszínû, díszes vállrojttal volt ellátva és egy fehér színû köpenyt vett fel hozzá. Az összkép igencsak díszes és tekintélyt parancsoló volt, amelyet bizonyára az ESB császár is észrevett bocsánatkérése során. Puyi bólintott. - Igazán sajnálatos, nagyúr, hogy árulók vannak a soraikban, ráadásul ilyen magas rangban. Az árulók vétkeiért jóhiszemû uruk nem tehetõ felelõssé, így hát a bocsánatkérést elfogadom - felelte a császár hivatalos hangon, majd enyhén meghajolt. Ezután jóval közvetlenebbül folytatta. - Hamarosan felkészülünk az indulásra. Kérem küldjön valakit az Ön flottájából, hogy megbeszélje a részleteket Togo admirálissal.
|
|
|
Bastion
Apr 29, 2012 11:03:35 GMT 1
Post by sithlord on Apr 29, 2012 11:03:35 GMT 1
Wenthar Nagyúr nagyon örült annak, hogy a Nagai Uralkodó nem vette ellenséges lépésnek, Sordis szemtelen viselkedését. Semmi kedve nem volt ugyanis egy újabb háborúhoz. Az ESB-nek ugyanis meg kell erősödnie, mielőtt felkészülhet a Sithek álmának végrehajtására, az egész galaxis meghódítására. Ráadásul megkedvelte a Nagai népet. Erőszakosságuk és harciasságuk, jó szövetségesekké teszik őket. Neki pedig égetően szüksége volt, egy megbízható szövetségesre, aki segítheti végigvinni az érdekeit a galaktikus politikában.
Azonban más dolgok is nyugtalanították. Kandor jelentkezett, és jelentést tett. Sikerült elfognia Sordis tanítványát, Kaardot. Wenthar remek lehetőséget látott a fiúban, és ezt ki akarta aknázni. Az Erő azt súgta neki, hogy meg kell szereznie ezt a tehetséges ifjút. Ugyanakkor egy másik előérzete szerint, a saját tanítványát a Nagaiok között fogja megtalálni. Fel kellett oldania a két ellentétes indíttatást és ezt csak egyféleképpen érhette el.
Kaardot a Bastionon fogja fogva tartani egyelőre, ő pedig elmegy a Nagaiokkal és megkeresi azt a tanítványt, akinek az erőteljes rezgéseit már most is megérezte az Erőben. Aztán... Összeengedi a két ígéretes Sith jelöltet, és akkor meglátja, ki az aki érdemes arra hogy a tanítványa legyen. Amelyikük győz az Wenthar örököse, munkájának továbbvivője lesz. A vesztes pedig... Nos azzal két dolog történhet, és ez a leendő tanítványától függ majd. Vagy életben marad, vagy pedig meghal! Mert ilyen a Sötét Oldal hatalma. Persze Wenthar már eleve elhatározta, hogy a vesztest életben hagyja. Mert ki tudja, talán a bosszúvágy és a revans ígérete, egy erősebb Sithet alkot majd meg, aki talán méltóbb tanítványa is lehet. Wenthar elégedetten dörzsölte össze a tenyerét. Igen, gondolta magában, ez lesz a legjobb. Megküzdenek egymással, és eldöntik harcban, melyikük a jobb harcos!
Wenthar újra bejelentkezett a Nagai Császárnál. -Felséges Úr! Úgy döntöttem, hogy erősítve népeink közti bizalmamat, az ön hajóján látogatom meg az ön otthonát! -mondta a Császárnak higgadt nyugalommal a másik Császár. -Egyetlen kísérőmként, hű Testőrömet és az ESB Főkormányzóját vinném magammal: Grodin Tiercet! -Rendben Uralkodó! -válaszolta Puyí Császár nagylelkűen. -Várom önöket a hajómon! -azzal bontotta a vonalat.
Hamarosan két SiSD állt alakzatba a Yamato körül, miközben a Bastion felszínéről,egy Lambda osztályú komp szált fel, majd dokkolt a Yamato egyik leszállóplatformján. A kis komp ajtaja felnyílt, és Wenthar, egyetlen hű barátjával és Testőrével az oldalán kilépett a kis járműből. -Üdvözlöm a Nagai népet! -kezdte el az udvariaskodást Wenthar, miközben végignézett a Nagai díszszázadon, amely fogadta őket. -Örülök hogy a hajójukon tehetem meg az utat, nemes hazájuk felé! A két SiSD-től nem kell tartaniuk, ők is a kíséretemet alkotják!
|
|
|
Bastion
Apr 30, 2012 21:54:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 30, 2012 21:54:44 GMT 1
Tierce őrnagy, Wenthar Nagyúr testőrgárdájának parancsnoka szúrós tekintettel járta a Yamato folyosóit. A Nagai csatahajó legénysége láthatóan olyan régóta nem járt saját területén kívül, hogy most itt is, ott is idegeneket lehetett felfedezni, akiket afféle talizmánként, vagy ki tudja milyen vallási céllal, esetleg puszta kíváncsiságból engedtek fel a fedélzetre. De persze meglehet, hogy közönséges kéjhölgyek és, nos, kéjfiúk voltak.
Ez pedig, akárhogy is, szinte kínálta magát a kémek és árulók számára. Akiktől meg kellett védenie a Nagyurat.
- Riszt a vendég úrnak? - szólitotta meg a kantinban a szakács, amelyikbe éppen belépett, nyomában két Nagai testőrrel, akik mindenhová elkísérték.
Az Őrnagy végigpillantott a konyhán. Valami nem stimmelt itt. Az ösztönei súgták neki. A kékes bőrű férfi mögött ott sorakoztak a Nagai konyhákban megszokott edények, kanalak, hosszú, fűrészes élű kések és különböző színű, ragadós masszával bevont ételek.
-Hogyne, köszönöm...
Ahogyan a szakács és az Őrnagy tekintete találkozott, a másik férfiben megvillant valami. Valami vörös... az Őrnagy belekóstolt az ételbe.
- Íszletess, nagycságos úr?
Az Őrnagy tekintete még egyszer végigutott az edényeken. Tiszták voltak. Gyanúsan tiszták.
- Hogyne.. finom.. köszönöm... - azzal az őreihez fordult.
- Szólnának a parancsnokuknak, hogy itt... ízetlen a kaja???
A szakács szeme még egyszer megvillant.
- Mindjárt teszek bele még valamickét, nagycágos vendég szan..
Az Őrnagy tekintetet követte a férfit, aki az egyik sarokban sorakozó edények felé indult. Az őrei nem mozdultak, láthatóan mulattatta őket az alak.
A következő pillanatban a hajó hatalmasat rándult, jelezve, hogy beléptek a hipertérbe. Az őrök megtántorodtak egy pillanatra, és válogatott Nagai káromkodások közepette kerestek fogódzót.
Az Őrnagy tekintete ismét a szakácsra tévedt, no meg a mellette lévő fazékra, aminek a rázkódástól lerepült a fedele...
.. és jóféle Nagai su'shi helyett egy köteg kábel és villogó valami csillant meg benne.
Az Őrnagy reflexből oldalra vetődött, miközben a szakács ruhaujjából előbukkanó sugárvető kettőt villant, és a Nagai őrök átégetett torokkal a padlóra rogytak. A harmadik lövedék a terem ajtajánál lévő elosztóba csapódott, mire sötétség és szikraeső borította be az értetlen vendégeket. Újabb villanások, újabb üvöltések.
Az Őrnagy fejét behúzva kúszott át a felborult asztalok között, miközben a bejáratnál felrobbant valami, majd a riadójelzés hangjai töltötték be a hajót. Úgy tűnik, gondolta, profival van dolgom. Szerencsére, futott át az agyán, amíg a hipertérben vagyunk, jó eséllyel nem nyitják ránk a zsilipeket.
Végül eljutott a terem széléig, ahol félre kellett tolnia egy Nagai tüzért, akinek homlokán egycentis, füstölgő seb tátongott. Profi..
A bejárat felől újabb lövések érkeztek, láthatóan megérkezett az erősítés. Az Őrnagy tudta, hogy kezd kifogyni az időből. Felpattant, miközben a mellkasát fedő vörös páncél egyik oldalsó paneléből a markába csúszott egy hegyes, vékony vibropenge. A terem másik oldalán megpillantotta a szakácsot, amint a sarokban lévő fazekak felé igyekezett, valószínűleg nem azzal a szándékkal, hogy felmelegítse a levest.
A biztonságiak lövései egyre közelebb robbantak körülötte. De nem eléggé. Az Őrnagy résnyire összehúzta a szemét, majd útjára engedte a pengét, ami végigrepült a szikrák és lövedékek felhőjén, és egyenesen a szakács egyik tenyerében landolt, a falhoz szegezve őt.
Mire a férfi megfordult, hogy sugárvetőjét Tiercre emelje, a második penge is átrepült a termen, és a másik kezét is a falhoz szegezte.
- Ne lőjenek!! - üvöltötte az Őrnagy, de a Nagai biztonságiak bolondok lettek volna nem kihasználni, hogy a célpontjuk végre nem mozog... egyszerre egy tucat lövedék csapódott be a szakácsba... a tizenharmadik pedig a mögötte lévő fazékba.
Az Őrnagy a karjaiba temette a fejét, miközben érezte, hogy a robbanás lökéshulláma végigperzseli a termet derékmagasságban, ledöntve a lábáról mindenkit, aki még állt.
Amikor felpillantott, a konyha falában egy nagyjból két méter átmérőjű lyuk tátongott, körülötte az ebéd, a szakács, és egyéb elektronikai eszközök maradvényaival.
- Mondom ne lőjetek, barmok! - az első Nagai kommandóst, aki fel akarta segíteni (rángatni) a padlóról, kicsavart vállal vágta a földre, majd közelebb lépett a nyíláshoz. A konyha mögött lévő helység nem tűnt hagyományos raktárnak, sokkal inkább egy hipermodern kommunikációs központnak.
- Azt hiszem ideje lenne, hogy jelentsék ezt a parancsnokuknak.. - mordult rá a katonákra Tierce, majd félresöpörte a csizmájára ragadt húscafatokat, amelyek valaha a főzéssel láthatóan hadilábon álló ügynökből maradtak. Profi, ugyebár. Csak sózni nem tud, gondolta.
|
|
|
Post by Enz on May 5, 2012 10:09:01 GMT 1
Togo admirális ámulattal nézte a két SiSD-t, amint alakzatba állnak a Yamato körül. Nem rossz, határozottan nem rossz. Mindenesetre azért jó lesz nyitva tartani a szemüket a hazaúton, két ilyen kaliberû hajóval az oldalukon. Persze, immáron szövetségesek voltak, de jobb félni, mint megijedni, szokták mondani. - Ideje, hogy a mi kísérõhajóink is alakzatba álljanak! Nyissanak csatornát a Himekishi-re! - mondta szokásos pattogó hangján, amely parancsoláshoz szokott. A négy Katsura osztályú cirkálót Urio altengernagy parancsnokolta, akinek képe megjelent a központi kijelzõn. Az ellentengernagy tisztelgett és az admirális viszonozta az üdvözlést. - Álljanak be kísérõalakzatba, kissé szellõsebben. Egyúttal tartsák nyitva a szemüket és készüljenek fel minden eshetõségre! - Ha! - vakkantotta az ellentengernagy, kissé leharapva a szó végét, majd további megbeszélnivaló hiányában tisztelgett és bontotta a vonalat. A következõ percekben a négy kísérõcirkáló, néhány fregatt és korvett alakzatba állt a három nagy termetû hajó körül. Togo tekintete a császárra tévedt, aki továbbra is az õ helyén ült és az ûrt bámulta. Alaphelyzetben egy ilyen védelem gyengének számított volna, de mivel a Császárság most nem állt háborúban, és az akciót is igyekeztek minél nagyobb titokban tartani, így csupán egy ekkora egység mellett döntöttek, abból kiindulva, hogy a peremvidéki söpredéket a Yamato egyedül is képes lenne lesöpörni. Viszont ha egy erõsebb ellenféllel kerülnek szembe... Az admirális meglepõdve nézte végig az ellentengernagy egységét, amint alakzatot vesz fel a fõparancsnoki hajó körül. Meglepõ stratégia, nem olyasmi, amit a tankönyvekben tanítanak. Viszont határozottan jónak találta: a kísérõhajók így képesek felfogni a sith hajókról érkezõ lövéseket, amik érzékeny célpontot érnének, valamint remek támogatótüzet tudnak adni kisebb hajók támadása esetén. Urio láthatóan jól mérte fel, hogy egy csata esetén mi is lenne a valódi feladata: a nagyobb hajókkal elbír a Yamato, így az õ tényleges feladata a vadászvédelem. Tehetséges fickó, aki nem áldozza fel feleslegesen a katonáit. Még sokra viheti.
Akadt itt még egy gyakorlati probléma is, ugyanis egy külföldi államfõt is fogadtak a hajó fedélzetén, akinek illõ fogadtatásról és szálláshelyrõl kellett gondoskodni. - Tanaka zászlós! – fordult oda az egyik fiatal flottatiszthez az admirális, mire az vigyázzállásba vágta magát. A zászlós egy õsi nemesi család sarja volt, így bizonyos értett az ilyesmikhez. – Maga mától a Yamato protokolláris ügyekkel foglalkozó megbízottja. - Igenis! – felelte a zászlós, aki láthatóan nagyon komolyan készült venni a saját munkáját. - Készítse elõ Wenthar császár fogadását! – a zászlós tisztelgett és távozott a hídról. Togo kíváncsi volt mit tud kihozni a helyzetbõl, ám az ugrás elõkészítése egyelõre fontosabb feladat volt.
Wentharral együtt a nagai küldöttség bolygón maradt tagjait szállító hajó is dokkolt a hajó hangárjában. Mamorut, a leendõ nagykövetet és a mellé kinevezetteket kivéve mindenki otthagyta Bastiont. A legtöbben csendesen ültek, a tegnapi este élményein merengve, míg néhányan gondolataikat cserélték ki a legkülönfélébb témákban. A legtöbbeket az foglalkoztatta, hogyan is fog a jövõben a két állam sorsa alakulni, most, hogy egy szövetséggel összekötötték azt. Egy hangárral arrébb éppen Wenthar császár kompjának fogadása zajlott. Tanaka zászlós mindent megtett, hogy a lehetõ legjobb fogadást hozza össze. Felsorakozott egy díszszázad, mögöttük kétszakasznyi tengerészgyalogos nehézpáncélzatban, mögöttük a flottarendészet egy egysége várt és néhány pilóta valamint flottatiszt. A sort a császári testõrség tagjai zárták és rájuk merõlegesen állt fel a fogadóbizottság sorfala. A megjelent katonák egységesen tisztelegtek, miközben Wenthar lesétált a rámpán, a kivezényelt katonazenekar pedig jobb híján a Galaktikus Birodalom himnuszát játszotta. - Üdvözlöm a YSSD Yamato fedélzetén, heika! – hajolt meg a zászlós szertartásosan. A császár mellé õfelsége négy testõrét osztotta be, míg a vele érkezett fõkormányzó mellé két flottarendészt rendelt. Természetesen teljes mozgásszabadságuk volt a hajón, és mindketten egy-egy fõtiszti lakosztályt kaptak, amely a császáréhoz hasonlóan fokozott védelmet kapott.
A hajó már a hiperûrben járt, amikor Togo admirális megkapta a híreket az incidensrõl. Szerencsére se a császár, se a kiemelt vendégük nem volt a hídon, így kellõképpen kiordibálhatta magát, rázúdítva minden dühét a szerencsétlen flottrandészekre. - Inkompetens barmok! Ezen a hajó utazik Õfelsége és egy kém észrevétlenül tevékenykedhet?! Megöli öt emberemet, megsebesít hetet és veszélybe sodor egy külföldi kormányfõt? Baka, baka, baka!!! – üvöltötte magából kikelve, miközben a rendészet tisztjei rezzenéstelen arccal bámultak maguk elé. A parancsnok, egy negyvenes éveiben járó tiszt alázatosan meghajolt. - Vállalom a teljes felelõsséget – közölte színtelen hangon. Togo kissé lenyugodva végigmérte. - Ezt el is várom – felelte, majd némileg nyugodtabb hangon hozzátette. – De majd visszatérünk a kérdésre, amint Nagira értünk. Addig elvárom, hogy felgöngyölítse ezt az ügyet és tartóztasson le minden gyanús alakot. Értve vagyok? - Ha, kakka! – vágták rá a rendészek egyszerre, vigyázzba vágva magukat. - Leléphetnek – vetette oda az admirális, majd a kommunikációs tiszt felé fordult. – Rendeljen el sárga készültséget az egész flottában. - Igenis!
//Folyt. köv. MZ/X topik//
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 8, 2012 19:38:40 GMT 1
Dorja admirális a Bastion körül keringõ dokkok egyikének kilátótermében figyelte, ahogyan egy újabb SiSD hagyja el az újdonatúj ûrdokkot. A Sith Egyház pénzébõl rövid idõ alatt helyreállították a Bastiont ért károkat, melyeket a sorozatos puccsok során vívott felszíni és ûrbeli harcok okoztak. Az új ûrhajó alakja kissé még idegen volt Dorja csillagrombolókhoz szokott szemének, de ennél nagyobb problémát jelentett a képzett legénység. A Sith Egyház által fanatizált peremvidéki önkéntesek lelkesek voltak, készek életüket áldozni a Birodalom Császáráért, de ez még nem jelentette azt, hogy modern csatahajókat is tudnak üzemeltetni. Dorja ezért egyre több energiát fektetett abba, hogy feltérképezze a Sith Birodalom hierarchiájában tevékenykedõ, volt birodalmi hátterû politikusokat és katonának, akiknek a segítségével igazi ütõképes erõt hozhat létre.
Egy adjutáns lépett be.
- Admirális, Getelles Moff megérkezett.
- Nagyszerû, - bólintott Dorja - azonnal fogadom.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2012 22:06:17 GMT 1
- Admirális.. - lépett be a joviális, kerekded, de mégis elegáns arcú, Dorjával hasonló korú Tol Getelles. - Moff úr... vagy nevezzem inkább kormányzónak? - Dorja tekintete a másik férfi eredeti birodalmi egyenruhájára felvarrt motívumokra tévedt, amelyekbõl világosan kivehetõ volt, hogy az Antemeridian és immár a Meridián szektorok ESB-kormányzója egyszersmind a Sith Egyház felkent papja is volt. Dorja elgondolkozott rajta egy pillanatig, hogy valóban meggyõzõdés, vagy pusztán politikai rutin vitte rá a hajdani birodalmi moffot erre a lépésre, aki szinte példa nélküli módon meg tudta õrizni hatalmát a szektorban egészen Endor óta... még pedig úgy, hogy sosem került nyílt összetûzésbe sem az Új Köztársasággal, sem a Maradvánnyal.. talán még a Yuuzhan Vonggal sem, bár Dorja nem akart belegondolni, hogy utóbbit milyen áron sikerült elérnie.
A szektor most mindenesetre a Perlemian kereskedelmi útvonal melleti fekvésének köszönhetõen az ESB egyik stratégiai gócpontja volt, alig néhány parszeknyire a jedik erõsségének számító Ossustól... és még mindig Getelles igazgatta.
- Maradjunk csak a Moffnál, admirális. - biccentett Getelles. - Apropó, gratulálok a kinevezéséhez.. igazán ideje volt már. - Sok hû birodalmi, többek között a lányom élete árán.. - Dorja elengedte a füle mellett a gúnyos megjegyzést, és aktiválta a Bastion környéki szektorok holotérképét. - Azért hívtam meg hozzánk, Moff úr, hogy konzultáljak valakivel, aki nálam jobban ismeri a Sith Birodalom politikai viszonyait.. - Ebben számíthat rám. - biccentett Getelles. - Régebb óta tagja vagyok a Sith Egyháznak, mint gondolná...
- Hát persze... - és ez megmagyarázná, hogyan vészelted át többé kevésbé egyben a Vong inváziót is, ugyebár, gondolta Dorja. - Amint látja, Moff úr, a Maradvány körüli területeket stabilizáltuk, de idõre van szükségünk, mire az új hajóinkat feltöltjük megfelelõen képzett legénységgel. Egyetlen rendszer van csak, ami jelenleg gondot okoz nekünk... - bökött Dorja a Yaga Minortól lefelé fekvõ szomszédos szektorra, amelyet már az Ismeretlen Vidék kékje jelölt. - A Nirauan, ugyebár. - biccentett Getelles. - A mocskos kis áruló Jagged Fel bázisa. - Így van. - bólintott Dorja. - A rendszer jelenleg a területeinkrül az... új rendszer miatt menekülõ árulók gyûjtõhelye. Innen irányítják tovább õket a chissek uralta rendszerekbe, de a folyamat nagyon lassú. Számos menekülttábor van a bolygó felszínén, de egyúttal Jagged Fel flottájának is kiûnõ gyülekezési pont.. - Igazán érthetõ, ha a chissek is minél távolabb akarják tudni maguktól ezeket a mocskokat... - piszkálgatta fényesre csiszolt körmeit Getelles. - Felvázoltunk egy haditervet a rendszer blokád alá vonására - folytatta Dorja - , de egyelõre nem kezdhettük meg... Wenthar Császár távollétében...
- A Császár távollétében nem akar valami Korriban-i mesterhez menni, mert attól fél, hogy lecsapja a fejét, ha nem tetszik neki az ötlet? - mosolyodott el gunyorosan Getelles. - A véleménye érdekel.. - nyelt egyet szárazon Dorja. - Hogyne.. - nos.. Getelles összevonta a szemöldökét - egy blokád értelmetlen. Példát kell statuálnunk, ez az, ahogyan a Sith Birodalom mûködik, és ezt jól vésse az eszébe, admirális úr... - Mit javasol? - Lejuttatunk egy kommandós egységet a felszínre, ami megsemmisíti a pajzsgenerátorokat. Utána pedig egy meglepetésszerû rajtaütéssel a rendszerbe viszünk egy flottát, és egyenesen a menekülttáborokat vesszük célba a felszínen. - mosolyodott el Getelles. Dorja ismét nyelt egyet. - Nos, vannak kommandósaink, de.. - De az nem elengedõ. Ezt egy Sith kommandónak kell csinálnia.. és én megszerzem õket! - vigyorgott tovább Getelles. - És a Császár? - A Császár örülni fog, ha megtudja, hány ezer és ezer árulóval végeztünk. -. replikázott a Moff. - Így mûködik a Sith Birodalom, amint mondtam, admirális.. vésse az eszébe! Készítse fel a flottáját, én pedig megszerzem a sith kommandósokat az ügyünknek!
Getelles aktiválta a kommunikátorát, miközben Dorja igyekezett elfoglaltnak tûnni, hogy palástolja döbbenetét. - Itt Getelles szektorkormányzó! Közöljék a Rend Bastion-i nagymesterével, hogy azonnal látni akarom!
|
|
|
Bastion
Aug 16, 2012 10:28:48 GMT 1
Post by sithlord on Aug 16, 2012 10:28:48 GMT 1
A Hegyi Öreg és testőrének, Raistlinnek hajója egy átalakított VSD volt, annak is a régebbib változata. Kíséretül természetesen az elmaradhatatlan Judicatorok és Auorák követték, egy kisebb Flottát alkotva ezzel. A hídon, a Hegyi Öreg meditált éppen amikor a gyaloghídon megjelent leghűségesebb tanítványa, Raistlin, ez a tetőtöl-talpig fekete burnuszba öltözött alak. Raistlin fejét fekete turbán fedte, így csak fanatikusan lángoló szemei látszottak. Mélyen meghajolva várakozott a Nagymester engedélyére, hogy szólhasson. Végül a Hegyi öreg megadta az engedélyt. Maga az Aszaszinok rettegett vezére egy békésnek látszó, bölcs, ősz-szakállas öregember volt, hófehér köntöst viselve és kékszínű turbánt. Kezében egy éjfekete pálcát tartott, az Aszasszinok jelképét, amely még a legelső Öreg tulajdona volt. Az öreg fehér vászon öltözéke roppant egyszerűvé, szinte szegényessé tette a külsejét, mégis; rettegett gyilkos volt aki népeket is képes volt eltenni láb alól, ha az érdekei, illetve most a Sith Egyház érdekei így kívánták. -Szóljál hát tiszteletreméltó Raistlin! -intett nagylelkűen az Öreg. -Tiszteletreméltó mesterem! -kezdte hódolatteljesen Raistlin. -Unokahúgomat kérésedre elküldtem a Császárvárosba, ahogyan kívántad! -Raistlin szavaira az Öreg beleegyezően bólintott. -Ez személyesen a Császár utasítása volt! -mondta az Öreg kemény éllel a hangjában. -Mikor érkezünk Bastionra? -érdeklődött az Öreg. -Már megérkeztünk mesterem! Hamarosan kilépünk a hipertérből, a személyi siklója már várja önt! - A Hegyi Öreg elégedetten bólintott. -Jól van! Készülj, te is velem jössz! -utasította Raistlint, a mestere. Amaz bólintott, meghajolt majd távozott, hogy magára hagyja az Öreget, miközben sötét gondolataiba merül.
A kis Flotta, amely az Aszasszinok tulajdona volt, kilépett a hipertérből és orbitra állt. Hamarosan egy kis Lambda osztályú sikló hagyta el az egyik hangárt, és elkezdte a leereszkedést a bolygó felszínére. Miután megadták a személyes beléptető kódokat, valamint a Császári azonosítót, engedélyt kaptak a Bastiont védő Flottától a leszállásra. A kis hajó fedélzetén az Öreg és leggyilkosabb tanítványa, Raistlin tartózkodott, már alig várták a találkozást ezzel a Getelles nevű fickóval. Érdekes egy párbeszéd lesz minden bizonnyal.
|
|
|
Bastion
Aug 21, 2012 22:00:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 21, 2012 22:00:59 GMT 1
Getelles természetesen most is mély fõhajtással, pontosabban amennyire túlméretezett, hájas teste engedte, letérdelve várta a mestereket. Ugyanez nem volt elmondható Dorjáról, aki - néhány magas rangú volt Maradvány-beli flottatiszt és Sith-hû Moff társaságban a térdeplõ szektorkormányzó mögött álltak szálegyenesen, ugyanabban a tartásban, mint a sorfal két felét alkotó elmaradhatatlan rohamosztagosok és vörös köpönyeges testõrök, akiknek sisakján a Sith Egyház fekete jele virított.
- Nagyúr, megtiszteltetés... Az Öreg elhaladt a hajbókoló Getelles mellett, és lecövekelt Dorja elõtt. Mélyen ülõ, lángoló tekintetét az idõs admiráliséba fúrta.
A mögötte haladó, hatalmas, fenyegetõ külsejû alak szúrós pillantásokat vetett az egybegyûltekre. - Miért nem térdepel úgy mesterei elõtt, admirális, mint kormányzó barátja? - bökte ki végül Dorját fürkészve az Öreg. - Nem vagyok az Egyház tagja, uram.. khm, úgy értem, Nagyúr. - húzta ki magát Dorja. - Tudtommal a Flottában még mindig a standard protokoll...
Az öreg mögött álló alak tekintete megvillant, keze ökölbe szorult, és Dorja egy pillanatig nem volt biztos benne, hogy kap-e levegõt. De mire a keze a nyakához kaphatott volna, az Öreg ismét felemelte a kezét, és a mögötte álló alak hátrébb lépett. - Maga, admirális, még nem hisz. - mormogta az Öreg - És ez hiba... de nem kiküszöbölhetetlen hiba. - Jöjjenek, halljuk azokat a terveket.. - Igenis, Nagyúr - Dorja tekintete az öreg háta mögött álló alakra tévedt egy pillanatra, de egy arcizma sem rándult. - Erre tessék. - Maga is.. - intett az Öreg egyik kezével a még mindig térdeplõ Getellesnek.
|
|
|
Bastion
Sept 2, 2012 20:05:17 GMT 1
Post by sithlord on Sept 2, 2012 20:05:17 GMT 1
Raistlin dühöngött, annak az arcátlan Admirálisnak a reakciójától. Majdnem megfojtotta, de csak majdnem...Mestere és parancsolója még időben megállította, a villogó szemű gyilkost. Egy asszaszinnal szemtelenkedni óriási hiba volt, az ember általában az életével fizetett meg érte, de a Mestere mást akart.
A Hegyi Öreg elégedett volt a fogadtatással. Elméje azonban azon pörgött, hogy vajon mibe akarják belerángatni ismét a Sith Egyház képviselőit. Egy hatalmas konferencia terembe érkeztek, miközben Getelles azt sem tudta hogyan hízelegjen gazdáinak. Jó kutya gondolta magában az Öreg elégedetten, hűségesen csahol és egy kis csontért bármire képes...
Miközben helyet foglaltak a hatalmas kivetítő ernyő előtt berendezett , félkör alakban elhelyezkedő székek egyikén, az Öreg gyorsan a tárgyra tért. -Nos Getelles úr! -mondta egy kissé talán gunyorosabb hangon az Öreg. -Elmondaná miért hívott ide bennünket? -kérdezte az Öreg, miközben testőre Raistlin, villogó szemmel vizslatta Dorját.
|
|
|
Bastion
Sept 2, 2012 21:38:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 2, 2012 21:38:37 GMT 1
- Azonnal, Nagyuram, máris, máris.. - hajlongott Getelles, majd intésére bekapcsolódott egy kom, a terem ajtói elõtt álló rohamosztagosok pedig - csak úgy a hangulat kedvéért - vigyázzba vágták magukat.
- Kezdje!! - intett tovább Dorjának, aki közönyös arccal elkezdte magyarázni a Nirauan bolygó felett várható védelmi rendszereket és a terv részleteit.
Az Öreg néhány percig hallgatta az admirális beszédét, miközben érezte, hogy mögötte tanítványában egyre erõsödik az undor és a gyûlölet a katonatisztek iránt... az Öreg megjegyezte ezt magának. Sok más Sith nagyúrhoz hasonlóan Raistlin is megvette a Birodalom azon katonáit, akik nem bírtak az Erõ ajándékával - pedig ez teljesen felesleges volt. Eszközök voltak, olykor nagyon hasznos eszközök, de teljesen felesleges volt gyûlöletet vagy bármit pazarolni rájuk, ahogyan nem gyûlöljük a fénykardot, a holovetítõt, vagy az asztromech droidot sem, ha épp nem szájunk íze szerint mûködnek.. sok Sith a Birodalomban ezt nem mindig értette, és elpazarolták a gyûlöletüket, ahelyett, hogy ellenségeiknek, a Jediknek tartogatták volna.
Amikor Dorja odaért a magyarázatban, hogy a pajzsgenerátorok felrobbantása elõfeltétele a sikeres planetáris bombázásnak, az Öreg felemelte a kezét. - És ezért van szükségünk ránk, ugyebár. - pillantott Getellesre. - A maga terve volt, kormányzó? - Nos.. - köhintett és hajlongott Getelles. - Igen, Nagyuram... bátorkodtam... - Ostoba terv.. - folytatta az Öreg, majd Getellesre függesztette izzó tekintetét. - Nem a maga játékszerei a harcosaim, kormányzó, hogy kényére kedvére kommandósnak, vagy ágyútölteléknek használja õket... Getelles kinyitotta, majd becsukta a száját, mintha nem kapna levegõt.
Az Öreg Dorjához fordult. - A tervük kidolgozott és alapos, admirális... siker esetén nagy csapást mérhetünk ellenségünkre. De nem úgy gondolkoznak, mint egy Sith. Nem...
Feszült csend ereszkedett a helységre, majd az Öreg ismét megszólalt. - Ha ez egy igazi Sith misszió lesz, akkor úgy hajtjuk végre, ahogy a Sithek teszik. Nem csak a generátorokat semmisítjük meg a bombázás elõtt, de de beszivárgunk a bázisokra és megöljük a Kéz vezetõit is, élükön az átkozott Jagged Fel-el... és nem csak õt - az öreg lehunyta a szemét - de minden Jedit is, aki esetleg a bolygón tartózkodik...
Dorja biccentett. - És ha ez egy Sith mûvelet lesz, admirális.. - folytatta az Öreg.. - akkor Sithek is fogják vezetni!
Azzal megfordult. - Raistlin Nagyúr! Rád vár ez a feladat!
Dorja gondosan begyakorolt hivatalos vonásai mögé rejtette ellenszenvét. Nagyszerû, gondolta, a hajbókoló Getelles csak annyit ért el, hogy most már nem néhány szektor távolságból, hanem közvetlen közelrõl fogják figyelemmel kísérni a Sith Nagyurak a Kéz elleni háborút. És Dorjának kétsége sem volt afelõl, hogy kudarc esetén kiket tesznek majd felelõssé..
|
|
|
Bastion
Mar 27, 2013 23:20:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 27, 2013 23:20:39 GMT 1
Carl és Dorja a hatalomátvétel óta újjáépített Birodalmi Palota dísz-szárnyának egyik magas, díszes ablakokkal ékesített termében álltak. A kinti erkélyen testõrök álltak, két fekete lepelbe öltözött asszaszin pedig épp akkor cipelte be az erõtlenül rángatozó, csorgó nyálú Getelles kormányzót. - Áruló! - nyögte a kövér, tokás férfi. - Én nem tettem semmit! Az egész a te ötleted volt! - Ostoba. - mosolyodott el gúnyosan Dorja. Pár héttel ezelõtt talán még ki is állt volna régi harcostársa mellett, de azok az idõk elmúltak. - Vezessétek el, és vallassátok ki alaposan, mielõtt kivégzitek! - intett az asszaszinoknak, majd Carlhoz fordult. - Szeretném, fiam, hogy ha ott lennél az áruló kínvallatásán. Fontos, hogy saját szemeddel lásd, milyen elbánás jár az árulóknak.
- Értem, uram. - biccentett a fiú. Azóta az eset óta, amikor Wenthar Nagyúr maguk elé hívatta kettejüket, és ami után Dorja megfiatalodva, erõtõl duzzadva jött ki végül a Nagyúr termébõl, a fiú tisztelete csak tovább nõtt mentora iránt. S bár Carl azóta is várta, hogy Wenthar császár ígéretéhez híven magához hívassa (s amitõl egyszerre rettegett is), ez még váratott magára, így továbbra is Dorja kíséretében maradt.
Ahogyan a vallatók elvezették Getellest, Dorja a mögöttük várakozó birodalmi tiszthez fordult. Midas tábornok a Fel-párti Birodalmi Hírszerzés felszámolása és a Lecersenhez hû Ubiqtorate-erõk távozása után vette át az ESB bastioni szárnyának titkosszolgálati feladatait. - A Hegyi Öreg néven ismert rendvezetõt nem találjuk. - jelentette Dorjának a tábornok. - Értesítettük a Korribant és a Korriban II-t is, de a Nagyurak kevésbé lelkesek, ha egy magukfajta után kell nyomozni. - Rendben. Majd magam tájékoztatom Wenthar császárt. - biccentett Dorja, elégedetten nyugtázva Midas szemében a megnyugvás fényét, hogy nem neki kell jelentenie az Uralkodónak. - Más parancs van, uram? - húzta ki magát Midas. - Szükségem van egy listára azokról a hapan nemesekrõl, akikkel a Moffok Tanácsa annak idején együttmûködött a Jedik elleni akciók tervezése során - bámult ki az ablakon Dorja.
- Azonnal intézkedem. - engedett meg magának egy halvány mosolyt Midas. Sithek ide vagy oda, minden egyes birodalmi tiszt számára vonzó gondolat volt azok közül, akik a Bastionon maradtak, hogy visszavágjanak a hapanoknak a jedik elleni harcokban tõlük elszenvedett veszteségekért. És mivel a Birodalom biofegyvere volt felelõs a konfliktus végén számos hapan királyi családtag, köztük egyes pletykák szerint a trónörökös haláláért, ezért a Hapes és a Bastion a mai napig papíron hadban álltak - hatalomátvétel ide, vagy oda. Szerencsére mindig akadtak olyan grófok és bárók a hapan nemesek között, akiket rá lehetett venni (vagy meg lehetett venni) a királynõjük elleni sikeres összeesküvés érdekében.
Ám ezúttal, gondolta Dorja, nagyobb erõvel vágunk vissza, mint holmi biofegyver és néhány zsebcsillagromboló. A dokkban várakozó vadonatúj szuper-csillagromboló, amelyet az Uralkodó éppen most tekint meg, hamarosan bevetésre kész lesz. És akkor az expedíciós flotta útra kél. Dorjának már csak biztosítania kellett, hogy sikerrel is járnak.
|
|
|
Bastion
Mar 28, 2013 17:15:01 GMT 1
Post by sithlord on Mar 28, 2013 17:15:01 GMT 1
Wenthar elgondolkodva álldogált a vezérhajója hídján és a galaxis sötétségébe merült el, amelyt a kilátóernyőn át szemlélt. Nemrég tért vissza a Bastionra, de tudta, hamarosan inkább a Korriban II-re megy majd. A személyes csillagrombolója már indulásra készen állt, csak pár dolgot kell még elintéznie. Kiadta azokat a parancsokat amelyeket nagyon lényegesnek tartott. Egyre inkább Carl járt a fejében. A fiú rá hasonlított. Céltudatos és kemény volt, és nem félt semmitől. Jó Uralkodó lesz belőle de addig még rengeteget kell tanulnia. És a legalkalmasabb tanító Dorja lesz egyelőre. Szerette volna ismét látni de végül elvetette az ötletet. Ugyan mit mondjon neki? Túlságosan gyanús lett volna ha magához hívatja. Maradjon csak Dorjával és tanuljon! Jelenleg éppen kihallgatják az áruló Getellest akit ezután Wenthar hajójára szállítanak majd, elbeszélgetésre. A Nagyúr személyesen fog végezni vele!
De aztán itt volt a Nagaiok esete is. Nem értette, hogy a Sötét Ember miért védi azt a tesze tosza idióta Puyit? Ezt az élveteg férget akit legszívesebben eltaposott volna! Ez nem Császár hanem egy puhapöcs, akit buzeráns eunuchok irányítanak! Marissa jutott az eszébe és a testvére. Ők sokkal alkalmasabbak lettek volna a trónra. Wenthar ki nem állhatta ha beleköpnek a levesébe és a Sötét Ember ezt tette. Egy élvezkedő puhány kis Császárocskáért! A Nagyúr persze írt egy negédes levelet neki, de azt már eldöntötte magában hogyha úgy alakul akár erővel is megszerzi Nagit a testvérpárosnak, ha ugyan életben vannak még.
Azt a tervét viszont hogy Marissával kikezd elvetette. Carl nem örülne neki, ha majd megtudja az igazságot, hogy egy ilyen nő lépett az anyja helyére. Nem beszélve Charisről! De ettől függetlenül a Nagi trónja őket illeti.
És hogy miért? Mert ő Wenthar így akarja! És ebben a Sötét Embernek nevezett féreg sem gátolhatja meg! A Nagyúr szívét izzó gyűlölet töltötte el amikor arra a nevetséges bolondra gondolt. Ha majd kiismerem a hatalmadat, megszerzem és akkor véged, gondolta enyhe kesernyés mosollyal Wenthar.
És végül itt voltak régi ellenségei a Hapanok is! Ideje megfizetnem nekik, gondolta bosszúszomjasan. Letörlöm őket a galaxis térképéről!
Wenthar elégedett volt. Minden a tervei szerint alakult és az Erő vele volt.
-Nagyuram! -szólította meg az egyik tiszt. -Átszállítottuk Getelles Moffot ahogy parancsolta!
Wenthar bólintott.
-Rendben! Akkor indulás! -utasította a tisztet. -Irány a Korriban II!
Wenthar személyes Flottája a megadott vektorokon keresztül elindult a Korriban II-re. A hajók egymás után léptek a hipertérbe majd eltűntek a Bastion körzetéből.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2013 20:46:34 GMT 1
Az ESB SSD Darth Vader robosztus, majd húsz kilométer hosszú sötétszürke törzse mellett szinte elveszett az az apró, mozgékony hapan csatasárkány, amelyik közvetlenül a sithek Bastion-t védõ hajórajának közepén deaktiválta birodalmi típusú álcázóberendezését, jókora riadalmat okozva a szuper-csillagromboló körül õrjáratozó vadászgépek és korvettek között. A megfelelõ azonosító kódok sugárzása után azonban hamar helyreállt a rend. A hapan csillaghajót elhagyó siklót a sithek vadászai a zászlóshajó fõtiszti hangárjába kísérték.
A néhány nyúlánk, arany-vöröses hajú testõrnõvel körülvett két vendég - akik egyöntetûen magukra vonták a hangárban díszõrséget álló rohamosztagosok figyelmét a sisak alatt - elegáns mozdulatokkal haladtak végig az õrség mentén, miközben igyekeztek leplezni megilletõdöttségüket. Még soha sem jártak ekkora hajón, csak hírbõl, és persze a Szövetség elit egységeirõl látott híradásokból ismerték ezeket a szuper-csillagrombolókat, és meg voltak gyõzõdve róla, hogy már régóta csakis és kizárólag Coruscant rendelkezik ilyen monstrumokkal - és most itt állt egy ilyen vadonatúj hajó a galaxis szélén..
Dorja a díszõrség sorfalának végén várta a vendégeket. Amazok elképedve meredtek rá, hiszen egy életerõs, vonzó férfi helyett egy megtört, ravasz öregemberre számítottak. - Hölgyeim, Dorja Fõadmirális vagyok, az ESB bastioni flottájának fõparancsnoka. Örülök, hogy elfogadták a meghívásomat. - tisztelgett a férfi. - Az önök által biztosított kristályalapú álcázóberendezés sokat segített abban, hogy ne csak elfogadjuk, de eleget is tehessünk neki. - jegyezte meg félig hûvösen, félig mosolyogva az idõsebbik nõ. - Az Örökösödési Tanács nagy értékeli a segítségét. Ahogyan a felajánlott krediteket is. - Mindjárt gondoltam, Lady Gray. - biccentett Dorja. Az idõsebbik nõ, Aleson Gray nemrég szabadulhatott a hapanoknál népszerû házi õrizetbõl, hasonlóan társához, a különleges egységeknél képzést kapott Lalu Morwanhez. Az a tény, hogy ezek ketten - még ha inkognitóban is - egyáltalán itt lehettek, azt jelentette Dorja számára, hogy a helyzet nem reménytelen. A hapan Anyakirálynõ pozíciója nem lehet túlságosan erõs, ha olyan engedményekre kényszerült, mint ezeknek az összeesküvõknek a szabadon engedése, akik néhány éve még az életére törtek. Nem is beszélve arról, hogy egyáltalán életben hagyta õket. - Kérem, kövessenek az eligazítóba. - invitálta a hölgyeket a Fõadmirális. - Hadd mutassam be, mit tud ajánlani az Egyesült Sith Birodalom az Örökösödési Tanácsnak, hogy elérjük közös célunkat.. egy új Anyakirálynõt a Hapes élén...
|
|