|
Bastion
Apr 28, 2013 23:04:54 GMT 1
Post by Enz on Apr 28, 2013 23:04:54 GMT 1
Nagai Nagykövetség
Bár az ESB fõvárosa a Korriban II névre átkeresztelt Commenor volt, a Nagai Császárságban az a döntés született meg, hogy inkább Bastionon nyitnak nagykövetséget, mivel közelebb található a Császársághoz és a birodalomban élõ nagaiok többsége is ezen a területen volt található. A tényleges fõvárosban csak fõkonzulátust nyitottak. Ez nem is annyira zavarta Mamoru Shigemtisu nagykövetet, aki így is el tudta látni feladatait, és legalább kevesebb unalmas protokolleseményen kellett részt vennie. - Emelje fel a kezét, kakka - szólt tiszteletteljesen az egyik nagai szabó, aki éppen a rajta lévõ ruhát méregette. Mamoru eleget tett a kérésnek, és közben elégedetten gondolt arra, hogy már neki is kijárt a tekintetes megszólítás. Még egy éve sem mert volna arról álmodni, hogy ilyen hamar eljön a pillanat. A legfiatalabb nagykövet volt a Császárság történetében. Most éppen legújabb díszes, aranyozott kötéses fekete mentéjét, ami a fiatalabb, úgynevezett újnemesség körében volt népszerû ruhadarab, mióta a köntösöket ódivatúnak ítélték. Persze a régi nemesi családok és klánok ragaszkodtak a köntöseikhez, amiket házuk címere díszített. - Itt kicsit be kell belõle venni - jegyezte meg magának a szabó, majd óvatosan beleszúrt egy gombostût az anyagba, jelölve annak helyét. - Mikorra készül el? - kérdezte türelmetlenül Mamoru. - Öt perc és készen vagyunk, kakka - hajlongott a szabó. - Nem most mikor készülünk el, hanem a ruha mikorra készül el - mondandóját egy sóhajtással zárta. Mindenki idióta körülöttem, gondolta. - Két hét és elkészül - nézett bele sietõsen a jegyzeteibe. - Egy hét - közölte Mamoru ellentmondást nem tûrõen. - Egy császári herceggel fogok találkozni, nem egy akármilyen herceggel. Nem fogadhatom úgy, mint egy koldus. - De kakka, nagyon sok a munkám... - kezdett bele sirámaiba a szabó. Mamoru rögtön sejtette, hogy csak több pénzt akar kiszedni belõle. - Megemelem a fizetését hétezer jadéval - közölte. 7000, szentséges istenek, tette hozzá magában. Nem is olyan rég ez a fizetése negyedét jelentette volna. - Megteszek minden tõlem telhetõt, kakka - hajolt meg szélesen mosolyogva a férfi. - De akkor az összes díszítés kerüljön ám rá! - mondta némileg emelkedett hangon Mamoru. Ennyi pénzért, tette hozzá magában. - Úgy lesz, úgy lesz - bólogatott lelkesen a szabó.
Mamorut azonban sokkal komolyabb gondok emésztették, mint a mentére kiadott pénz. Mióta nagykövet lett, bõségesen állt rendelkezésére elég pénz, hiszen odahaza nem spóroltak a nagykövetség költségvetésével. Jobb a sitheket is szem elõtt tartani, mondták odahaza. Mint a Galaxis megannyi részén, itt is a nagykövetség lett a hírszerzõi tevékenység központja. Mamoru, pedig szemben a többi nagykövettel, megtalálta a módját, hogy hogyan profitáljon ebbõl. Ennyit tesz az innovatív gondolkodás, gondolta elismerõen, miközben megvillantotta a fogait a tükörképének. Információ, pénz, kapcsolatok - mindezt õ profitálta a titkosszolgálati tevékenységbõl. Elég hamar jó viszonyt alakított ki a hírszerzés embereivel, és segítette õket minden rendelkezésére álló eszközzel. A legtöbb követségen fagyos volt a viszony a személyzet és a hírszerzés között, itt azonban épp ellenkezõleg. - Aggódom a friss hírek miatt - szólalt meg látszólag magának. A tágas terem sarkában, egy árnyékosabb helyen azonban egy alak ült, aki egészen eddig csendben figyelt. - Wenthar eltûnik tõlünk és két gyilkos marad csak utána. Nem jó jel. - Odahaza sem értékelik annak - érkezett a tömör válasz a sarokban ülõtõl. - Az pedig végképp nem jó a számunkra - rázta meg a fejét, mire az egyik szabó mormogott valamit maga elé. Mamoru nem is foglalkozott vele. - Én atyáskodtam ezen szövetség felett... és Õfelsége - tette hozzá sietve. A hírszerzési tisztek mindig érzékenyek voltak az ilyesmire. - Mindenki érdeke, hogy a szövetségünk megerõsödjön. - Legfõképp a magáé, nemde? - kérdezte az alak semleges hangon. - A maguké is. Ha valami balul üt ki és netán odáig mennek a dolgok, nem fogják érezni a továbbiakban a diplomáciai mentesség kellemes érzését. - Igaz - vonta meg a vállát. - Ámbár én mindig jobban szerettem az éles akciót. - Ezek a sithek nem viccelnek. Nem látta, amikor átadták nekem azt az árulót... mi is volt a neve? - gondolkozott el pár pillanatra, majd tovább ugrott. - A szemeiben láttam, hogy megváltás lenne a számára a halál. - Tetszenek nekem ezek a sith fickók. - Most nem ez a lényeg - terelte a témát Mamoru a megfelelõ irányba. - Odahaza hatnunk kell a döntéshozókra. Én már megírtam a magam memorandumát, amit a külügyminiszternek el is juttatok. Mamoru érezte, hogy a másik várakozón néz rá. Egy pillanatig elidõzött a tükörképén, magában dicsérve a szabó ügyességét, majd folytatta. - Talán érdemes lenne a titkosszolgálati jelentést is... némileg kozmetikázni. - Kozmetikázni? - kérdezte a másik kissé bizalmatlanul. - Mármint meghamisítani? - Így is mondhatjuk - Mamoru most elnyomta magában a kényszert, hogy megvonja a vállát. - De csak és kizárólag Õfelsége és a Császárság jóléte, a nagyobb jó érdekében. Odahaza most minden apróságban fenyegetést látnak. - Hmmm - a sarokban ülõ alak láthatóan elgondolkozott. - Legyen. Pár kényes adatot majd csak a következõ jelentésben küldök el. - Köszönöm a segítséged - villantotta meg a mosolyát Mamoru. Kifizetõdik jóban lenni a hírszerzéssel. Ha egy gyanúra okot nem adó jelentést kapnak odahaza kézhez, az az õ memorandumának a súlyát is megemeli. A sithek és a nagaiok szövetségének fenn kell maradnia. Különben hozzászokhat a gondolathoz, hogy egy alávetett planétán lesz majd sokad rangú követségi munkás. Ettõl függött a további karriere... - Áú! - kiáltott fel. - Megszúrtál, te idióta!
|
|
|
Bastion
Aug 18, 2013 23:23:31 GMT 1
Post by Enz on Aug 18, 2013 23:23:31 GMT 1
Shigemitsu Mamoru, a nagaiok bastioni nagykövete igencsak jól festett legújabb díszes mentéjében, amit Chichibu herceg fogadásakor szeretett volna elõször felvenni, azonban az események közbeszóltak, amit õszintén szólva nem igazán sajnált, sõt. Egy ilyen együttmûködést azt jelentette, hogy az ESB és a Nagai Császárság viszonya tovább fog erõsödni, akárcsak az õ karrierje és elõmeneteli lehetõségei. Nemcsak a legfiatalabb nagykövet, de a legfiatalabb külügyminiszter és kancellár is szívesen lett volna. Most katonák és oligarchák dominálták a birodalmat, de alig kell pár évtized, hogy a technokraták kerüljenek elõtérbe. Õ pedig ott lesz, mint a nagaiok legsikeresebb külpolitikai szövetségkötésének véghezvivõje és évekig nagykövet Bastionön. Elvégre az itteni nagyköveti pozíció már most is fajsúlyosabb volt bármelyik másiknál. - Alexander Luu'thor, az OCP vezérigazgatója - jelentették be a tárgyalóba a delegáció vezetõjét. Shigemitsu méltóságteljesen felemelkedett és a többiek követték a példáját. Jelen volt a Nagai Iparvállalat egyik kirendelt összekötõje, a katonai attasé, a külföldön felsõoktatásban tanuló nagaiok ügyeit intézõ és a kutatási és fejlesztési ügyekkel megbízott követségi munkatárs. A terembe egy magas, teljesen kopasz fejû ember lépett, díszes ruhákban. A nagai tárgyalóbizottság tagjai egyszerre meghajoltak, az ESB küldöttei pedig követték a példájukat. - Üdvözlöm Önöket - mosolygott rájuk diplomatikusan Shigemitsu miután felemelkedtek, majd a székekre mutatott az asztal túloldalán. - Kérem foglaljanak helyet! Az OCP delegációja megköszönte a figyelmességet, és helyet foglalt. Shigemitsu egy adattáblát halászott elõ az asztalon lévõk közül, és gyorsan belepillantott. Sosem hiteles valaki mondandója, ha nem tûnik felkészültnek. Közben a szokásos tisztelet köröket igyekezett lefutni. - Hogy szolgál az egészsége, Luu'thor úr? - Igazán jól, köszönöm. Ahogy látom Önnek is. - Igazán jó a szeme. Természetesen majd kicsattanok az egészségtõl ha látom, hogy jó irányba haladnak a dolgok. - Nos, akkor meg is találtuk a nap elsõ közös pontját - mindkét delegáció visszafogottan nevetett. - Reméljük még sok ilyen katarzisélményben lesz részünk - tette le maga elé az adattáblát, majd felpillantott. - Akkor uraim, kezdhetünk is. - Rögtön a lényegre - bólintott egyetértõen Luu'thor. - Kíváncsi vagyok az elképzeléseikre. - Egy integrált és komplex programról lenne szó - kezdett bele Shigemitsu. - Aminek nem csak technológiai értelemben lennének pozitív hozadékai. Hanem gazdasági, katonai, közlekedési, oktatási. - Elõször is, fontos egymás tudásanyagának megismerése - vette át a szót a felsõoktatási koordinátor. - Ezért egy intenzív, nagy keretrendszerû cserediák program beindítása biztosítaná a technológiailag kompatibilis utánpótlást. Nem is szólva arról, hogy milyen más módon hasznosítható lenne ez a tudás. Az együttmûködés egyetemi szinten is meglenne, az egyes egyetemek például egymástól hívnának vendégelõadókat szemeszterekre, szakmai gyakorlat megszerzését tennék lehetõvé egymásnál. Ez a tanári kart is nyitottabb szemléletûvé tenné. - Érdekes koncepció - bólogatott Lu'uthor. - De az átjárás jelenleg igen veszélyes az ismert Galaxis és Önök között. - Erre is van egy tervünk - vette át a szót Shigemitsu, aki igen élvezte a helyzetet. Az ilyen tárgyalások mindig nagyon elemébe hozták. - Egy közös biztonságos útvonal építése Bastion és Nagi között. Megterveznénk egy hiperûrútvonalat, ami az elkövetkezõ évtized alatt készülne el. Ezalatt a hajókat erõs katonai kísérettel szállítanánk át területeink között. - Ez rengeteg pénz - hüledezett az egyik OCP küldött. - Ha figyelembe vesszük a kereskedelem, a turizmus, az oktatás pozitív hatását, egyéb tényezõket, akkor legrosszabb esetben is öt év alatt megtérülne a befektetés - sorolta a számításokat a Nagai Iparvállalat összekötõje. - És ezek még mindig csak a járulékos befektetések? - vonta fel a szemöldökét Luu'thor. Az iparvállalati küldött nagyot nyelt, de Shigemitsu magabiztosan felelt. - Ezek ahhoz kellenek, hogy legyõzhetetlenek legyünk. A technológiai együttmûködés csak utat nyitna egy jóval szorosabb és erõsebb szövetségnek. - A további járulékos tervek elõtt szívesen hallanék a tényleges tervrõl. - Ahogy óhajtja, vezérigazgató úr - mondta kedélyesen a nagykövet, majd elõvett egy másik adattáblát.. - Közösen alapítanánk egy céget, ami 50-50%-ban a két állam tulajdonában állna, bár a nagai állam hányadát az Iparvállalat kezelné. Ez hivatalosan a civil technológia elõmozdításán dolgozna, de titokban folytatnánk katonai jellegû kutatásokat, közös nagai-ESB apparátussal és megegyezéssel kijelölt célokra.
|
|
|
Post by sithlord on Aug 19, 2013 0:48:41 GMT 1
Alexander Luu'thor, akit sokan csak egyszerűen Lexnek becéztek, szimatot kapott a Nagaiok ajánlatától. Mindig is értett az üzlethez, amelyre még megboldogult apja, Lionel tanította meg. Persze apuci, Lex szoros közreműködésének köszönhetően, „véletlenül” kizuhant az OCP központjának felső emeletéről...
Lex elemében érezte magát. Végzett azzal a vén köcsög Öregúrral is, méghozzá bérgyilkosokkal és végre övé lehetett amire vágyott, az OCP Elnöki címe. Wenthar Nagyúr nagyra becsülte a fiatal férfiben tomboló Sötét energiákat. Az aljasságot, a ravaszságot és a manipulációt. A Császárnak pont egy ilyen szarkavaró kellett az OCP élére, hogy megfelelő üzletek jöhessenek létre, természetesen a Birodalom érdekében!
Lexnek eszében sem volt azonban túlzásba vinni a dolgokat. Nagyon jól tudta, hogy akár egyetlen súlyos hiba is az életébe kerülhet. Wenthar Nagyúr nem a könyörületéről volt híres, ahogy ő maga sem. Kényelmesen elhelyezkedett a székében, mialatt a Nagai követ felsorolta a kölcsönös előnyöket, amely a két állam együttműködéséből származhat. És közben egyre Charis járt a fejében. A lány őrjítően szép volt, szőke hajával és elérhetetlenségével. Lex meg akarta kaparintani, de tudta, erre esélye sem lesz. Hiszen akkor az Uralkodó veje lenne, ő pedig erre nem méltó...még!
-Nos ez az üzlet rendkívül előnyösnek ígérkezik! -kezdte Lex. -És a kormányom természetesen hajlandó pénzt invesztálni a projektbe! De biztosítékot kérünk, hogy nem vernek át! Végül is több milliárd kreditről van szó! -a Nagai követ arca rángatózni kezdett ekkora sértés hallatán, de türtőztette magát. -A mi népünk a becsületben hisz, mr Luu'thor! -mondta a követ. -Rendben, bocsánat uraim! -kért elnézést, szinpadiasan Lex. -Mégis azonban ragaszkodnom kell a biztosítékhoz, különben nincs üzlet! Nos mi a javaslatuk?
|
|
|
Post by Enz on Aug 19, 2013 7:54:18 GMT 1
Mamoru Shigemitsu jól játszotta a sértõdöttet, el kellett ismerni. Természetesen érthetõ volt számára a másik óvatossága: nemcsak sok milliárd, de sok tízmilliárd kreditet jelentett egy ilyen üzletkötés, és nem feltétlenül volt elegendõ ehhez a másik fél puszta szava. Elvégre veszélyes és aljas idõket élünk. Akárcsak õ, Luu'thor is karrieristának tûnt, aki nem akarta eddigi életmûvét feláldozni, még a lehetséges elõnyök fényében sem. Persze már kezdettõl fogva készült rá, hogy szükség lehet egy ilyen manõverre. Összerakta ujjait az asztal felett, és úgy kezdett bele a beszédbe. - Nos, amennyiben ragaszkodik hozzá... Úgy fel tudunk ajánlani több biztosítékot is. Elõször is a befektetésre szánt pénz ránk esõ hányadának egy részét, mondjuk 25%-át az ESB bankjaiban fogjuk tartani a projekt végéig. Errõl a Nagai Iparvállalat gondoskodik majd - pillantott az összekötõre, aki kis habozás után bólintott. - Továbbá több százezer nagai diák és vendégmunkás tartózkodik az Önök területén. A külföldi nagaiok testi épsége elsõdleges prioritásunk. Gondolom érti mire célzok. - Tökéletesen - felelte Luu'thor kaján mosollyal. Shigemitsu igyekezett ugyanilyen jellegû arckifejezését elrejtse. Életeket ajánlott fel egy befektetés biztosítása céljából. A sitheknek bizonyára tetszeni fog a dolog. - Továbbá Õfelsége, Puyi császár egyik unokatestvére külföldi tanulmányutat szeretne folytatni. Ha mondjuk az Önök valamelyik egyetemén kezdené meg a tanulmányait... - Nagykövet úr! - szólt rá szúrós szemmel a katonai attasé. A katonák mindig is betegesen lojálisak voltak, ez az õrnagy meg amúgy is mindig az idegeire ment. - Ezt Õfelsége fogja eldönteni! - Egyelõre lehetõségekrõl beszélünk - túl egyszerû, gondolta magában. - Úgy gondolom az ESB egyetemein is tanítanak olyan jól, mint bárhol máshol a Galaxisban. - Ne... - akart volna felelni valamit, de Shigemitsu félbeszakította. - Gondolom nem akarja a vendégünket megsérteni azzal, hogy leszólja az ESB oktatási rendszerét és színvonalát! - Természetesen nem. Bocsánat - hajolt meg a vendég felé ültében. Shigemitsu visszafordult Luu'thor felé. - Nos, azt hiszem ezt tudjuk Önöknek ajánlani biztosítékként és jó szándékunk jeleként..
|
|
|
Bastion
Aug 25, 2013 12:49:24 GMT 1
Post by sithlord on Aug 25, 2013 12:49:24 GMT 1
-Természetesen így már jó lesz! -mondta mosolyogva Lex a Nagaioknak. -Uralkodónk egy nagyszabású projektet kezdett el, amely az egész galaxis életét megváltoztathatja majd! -a kopasz férfi megnyomott egy gombot a kezében lévő távirányítón, mire egy hatalmas, holografikus tervrajz jelent meg. A terv egy gömb alakú, űrállomást ábrázolt, kísértetiesen emlékeztetve a... -Ez egy Halálcsillag? -kérdezte döbbenten a Nagai Nagykövet. Lex arcán elégedett vigyor jelent meg. -Igen is meg nem is! -felelte titokzatosan a kopasz. -Ez sokkal több mint a halálcsillag! Odonit turbolézerrel felszerelt Halálbolygónk, gyakorlatilag bármelyik világot meg tudja majd semmisíteni. -kezdte el a beszámolót Lex. Kis hatásszünetet tartott majd folytatta. - Kijavítottuk az előző halálcsillagok konstrukciós hibáit is, és az odonit kristályok által gerjesztett védőpajzsunk gyakorlatilag áthatolhatatlan. Fegyverünk tehát így gyakorlatilag legyőzhetetlen lesz. Nekünk azonban nem a galaxis megfélemlítése a célunk! Annál sokkal több! Uralkodónk a Vong ősbolygót, a Zonama Sekotot akarja egyszer s mindenkorra megsemmisíteni! És ha azt végrehajtjuk, a halálbolygót szétszereljük és megsemmisítjük!
A Nagaiok a döbbenettől hirtelen szólni sem tudtak. Egyikük egy idős tudós azonban megtörte a csendet. -Azt mondja nem a galaxis ellen akarják felhasználni? -kérdezte Lextől. -Pontosan! Mi nem akarunk egy új Polgárháborút amely szétforgácsolná az erőinket, hanem a Vong mételytől akarjuk megszabadítani a galaxist! -mondta Lex kimérten, mintha csak az időjárás jelenlegi állapotát osztotta volna meg. -A mi célunk kettős: elpusztítani a Vongokat és elnyerni a galaxis háláját! -az idős tudós már mindent értett. -És ezzel az emberek önként akarnak majd csatlakozni az ESB-hez, miután a kormányok tehetetlennek bizonyulnak a Vong fenyegetéssel szemben! -Lex bólintott. -Pontosan! Bár Uralkodónknak olyan mindegy ki csatlakozik és ki nem! Neki egyetlen célja van a Vongok megsemmisítésén kívül, méghozzá megszabadítani egy másik mételytől a galaxist:a Jediktől! -Lex elcsendesedett és várta a nagaiok reakcióját.
|
|
|
Bastion
Aug 25, 2013 14:00:36 GMT 1
Post by Enz on Aug 25, 2013 14:00:36 GMT 1
Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog, gondolta magában Shigemitsu nagykövet, hallgatva Luu'thor szavait. Ha így áll a dolog, abból bizony a hazája is nagyon jól profitálhat: ha azt a híres Halálbolygót egy nagai flotta is kísérné, biztos megértenék szerte a Galaxisban, hogy kik is a jófiúk, akik vigyáznak a rendre és a békére. Talán még azt is szó nélkül tûrnék, hogy az ismert Galaxis egypár, most is függõségben lévõ rendszerét nyíltan annektálják. Ha pedig jó a Császárságnak, akkor hálásak lesznek neki, ki tudja, talán még a császári családba is beházasodhat, mint tette azt a vén Hondo kancellár lánya. Egy származás és vérvonal nélküli senkibõl a birodalom igazi ura lehetne. Ha erre gondolt, rögtön nevethetnékje támadt: a sok, nagy õsökkel bíró család azt enné, amit koncként odavet nekik. Hallotta, hogy odahaza már nagyköveti kinevezése is nagy port kavart, mert megelõzte valamelyik nemesi ház választottját. - Kissé veszélyesnek hangzik - sápítozott azért a biztonság kedvéért. A diplomácia úgy mûködik, mint a nõk, mondogatták nekik, és eddig jól elboldogult ezzel a tudással. - Honnan tudjuk, hogy nem fordítják ezt ellenünk vagy más ellen? - Szavunkat adjuk rá - mondta komoly arccal Lex. Gyorsan tanuló típus volt, és azt gondolta, ha a nagaiok ezt olyan nagyra tartják, most majd beérik ennyivel. Hamarabb kell ahhoz felkelnie. - Ez nagyon ismerõsen hangzik - jegyezte meg, és úgy tette, mintha azon gondolkozna, hol is hallotta volna. Szemeit Lexébe mélyesztette, majd felderült az arca. - Hm, megvan már! Gondolom a választ nem kell idéznem rá. - Szükségtelen - vonta meg a vállát mosolyogva Lex. Itt volt az ideje, hogy az ESB adakozzék kicsit. - Készen állunk bizonyos biztosítékokat felajánlani. - Például szeretnénk ha egy nagai fejlesztõcsapat is részt venne a fejlesztésben és az építésben. Annak minden fázisába betekintést és szükséges dokumentációt kapva. A szolgálatba állítás után bizonyos másodlagos rendszereknél kiképzett nagai operátorok és tisztek teljesítenének szolgálatot. Ez azt hiszem elegendõ garancia lenne a számunkra.
|
|
|
Bastion
Dec 22, 2013 22:11:32 GMT 1
Post by Enz on Dec 22, 2013 22:11:32 GMT 1
A Concordia Kör korábbi maradványbeli birodalmi tisztek egyik klubja - vagy inkább klikkje - volt, egyike annak a számosnak, amelyek a sith hatalomátvétel után is megõrizték befolyásukat vagy egyáltalán fennmaradtak, szemben azokkal a csoportosulásokkal melyek tagjai vagy meghaltak, vagy sith cellákban várták ugyanezt esetleg külföldre menekültek. Milyen érdekes az idõk változása, morfondírozott, miközben letörölte a sört a szája szélérõl. Egy éve még lehetetlennek tûnt megannyi dolog, ami azóta történt. - Pellaeonra! - emelte valaki fel a korsóját nagy hanggal. Õ maga elmosolyodott és hozzátette. - Az uralkodóra! - majd jól leöblítette a torkát. Tucatnyi tiszt gyûlt össze szokás szerint, és neki is abban a ritka alkalomban volt része, hogy itt lehet velük. Mióta a Birodalom más részeit kellett védenie - leginkább csempészektõl, mezítlábas "felkelõ" parasztoktól meg kémektõl - ritkán volt alkalma hazatérni Bastionre. Szerencsére a Kör gyakran ülésezett, ahogy egy tiszti klubhoz illik, így rövid eltávja alkalmából ismét itt lehetett. - A régi Birodalom - sóhajtott fel Olf Rondhamm commodore, a Jotunheim kapitánya. - Be szép is volt! Nem kellett mindenféle talpnyaló sithimádóval versengeni, csak mi magunk között. - Aztán - ivott még egy kortyot a sörébõl, majd rápillantott. - A régi Birodalom idején mikor állomásoztak flottáink Commenoron? - Mielõtt a lázadók elvették tõlünk - válaszolta bozontos szakálla alól nagy magabiztossággal. Nézte még egy pillanatig, majd rávillantotta vigyorát. - És a hapanokkal mi a helyzet? Soha nem hódoltak be, most pedig leigáztuk õket! - felelte magabiztosan. Rolf elgondolkodott, majd jobb híján ivott még a sörébõl. Nála ez a vereség beismerése volt. - De azért el kell ismerni, ennyi talpnyaló nem volt akkoriban, még Felék alatt sem - jött a következõ óbégató, Stratag õrnagy a sorban. - az a Wendar "admirális" olyan katasztrofálisan vezette a flottáját, hogy ha a jediknek van mivel visszalõniük, soha az életben nem nyer! - Nos, a sithek megoldották ezt a maguk módján - mosolygott cinikusan rá. A másik erre azonnal feszengeni kezdett. - Nem szeretem a gondolatot, hogy a sithek turkálhatnak a fejemben. - Ugyan, ha nincs rejtegetnivalója, akkor miért félne? - szegezte neki a kérdést, kiélvezve fölényét. Õ mindig magabiztosabbnak mutatkozott, úgy érezve, így elkerülheti még a gyanú árnyékát is, ami gyakran további bizonyítás nélkül élet és halál kérdésévé válhatott. Az ember vagy alkalmazkodik az új játékszabályokhoz, vagy meghal. A régi moffok intrikái túlságosan kifinomultak voltak az új fõnökökhöz képest. - De azt hiszem nem történelemrõl kéne beszélnünk, hanem fontosabb kérdésekrõl! Többen bólogattak az admirális felvetésére, és ez határozottan tetszett nekik. Tudták, hogy ki itt a fõnök. Persze látott pár csendbe burkolózott arcot, például Kaine moffét, aki csak ide-oda tologatta a korsóját, mintha várna valamire. - És mi lenne az? - vonta fel a szemöldökét Stratag. - Megtaláltuk - ennyit mondott csak, várva a reakciókat. Néhányan furcsállva, mások kérdõn néztek rá. A hatásszünet után hozzátette.. - Megtaláltuk Anunnaki-t. A Harmadik Birodalom egy börtönében van. - Az uralkodó... - kezdett volna bele valamelyikük valami lényegtelen dologba, de õ feltette a kezét. Nem szerette, ha elrabolják tõle a szereplését. - Az uralkodó idõben értesülni fog - felelte, és szeme villámokat lõtt az idióta felé, aki azonnal visszavonulót fújt. - A mi feladatunk, hogy megszervezzük a kiszabadítását, ügyünk érdekében. - És ezt hogy tervezi elérni? - szegezte neki a kérdést Olf. Az admirális felállt, hogy jobban magyarázni tudjon. - A flotta egy különleges ügynökét küldjük. Bejut az állomásra majd felveszi a kapcsolatot a fogollyal és segít kimenekíteni majd biztonságba helyezni. Jelen helyzetben nem kockáztathatjuk, hogy mások kezére jusson a lány vagy nyílt konfliktust robbantsunk ki. Van egy magasan képzett speciális ügynökök erre a feladatra: Cross ügynök, az egykori Jahen Cross klónja - közölte, és körülnézve látta a döbbentet. Jól tette, hogy a polgárháború idején megvámolt pár titkos Ubiqtorate raktárat. - Elég merész terv, még magához képest is - mondta Stratag, a ruhanyakát igazgatva, mintha máris fojtogatná egy sith láthatatlan keze. - Valóban az - bólintott, mivel ezt dicséretnek értékelte. Mindig is szerette a merész terveket. - Rammstein admirális! - lépett be egy fiatal hadnagy az ajtón, majd tisztelgett. Az admirális bosszúsan intett neki, hogy beszélhet. - A Korribani parancsnokságról keresi Lindemann altengernagy. Azt mondja sürgõs. - Kapcsolják ide! - felelte. Tisztában volt vele, hogy semmi kompromittáló nem fog elhangozni - egyik irányba sem. Nemsokára egy kékes holoalak jelent meg, karót nyelt fiatal birodalmi tiszt, aki nála kicsit aktívabban támogatta az új urakat, ezért jutott ilyen hamar elõre. - Uram - tisztelgett katonásan. - Moskau kapitány sürgõsségi jelentést juttatott el hozzánk. Korriban mellett rajtaütöttek a lezárásunkon, a Rampage súlyosan megsérült, a Spider's Nest kisebb károsodással megúszta eddig, de a csata még dúl. Zenith kapitány meghalt. - Értem - bólintott rezignáltan. - Köszönöm, altengernagy. Ne tegyenek egyelõre semmit! - Igenis - felelte rezzenéstelen arccal. Legalább ennyiben rá hasonlított, sosem zavarta, ha másokat fel kell áldoznia. Tisztelegtek, majd bontotta a vonalat. - Uraim, azt hiszem ez egy új helyzetet eredményez. Mi a véleményük? Kaine moff?
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 23, 2013 0:18:25 GMT 1
Hallgatott. Nem tartozott ugyan feltétlen mindennapi szokásai közé, ám bizonyos alkalmakkor a szótlanság inkább volt erény, mintsem mondjuk éppen rossz szokás. Aféleképpen gondolkozott, hogy a körülötte elhangzó dolgok figyelmezése elsőbbséget élvezett a diskurzusba való bekapcsolódásnál, össze kellett illeszteni a kirakós darabkáit, máskülönben az ostobaságot súrolná felkészületlen szavaival. Ezt sokak mellőzték, s könnyedén bolondot csináltak magukból, noha ehhez a környezet is nagyban hozzájárult, hiszen más csoportok fülei számára másféle volt a zene is. Tekintete rezzenéstelen volt, semleges, az előtte levő sörös korsóra szegeződő, melynek tartalmát nem kedvelt kiváltképpen, lévén más volt ízlése a körülötte egybegyűltek többségéhez képest. Ez más szempontokból is igaz volt, ám valamennyi inkább a mindennapi szokásokat érintette, míg általában célok és elmélkedés terén hasonló régiókban mozgott velük együtt. Jelenleg is egyenruháját viselte, többnyire ragaszkodott a szolgálat és az eltávok közti külömbségekhez, s ügyelvén a kettő közti harmóniára is, uniformisa felett egy bőrkabátba temetkezett, mely nagyrészt eltakarta előbbit. Ifjabb Ardus Kaine Moff: határozott, türelmes, tehetséges, se nem túlkoros, se nem túl fiatal. Talán mindennek köszönhette pozícióját, talán... biztosan. Szótlanul emelkedett fel székéből és összefont karokkal oldalt fordult az őt kérdező Admirálisnak, egy hóba és jégbe burkolózó bolygóvárost ábrázoló faliképet véve szemügyre, hogy gondolatait effektívebben göngyölhesse fel, s fogalmazza meg aztán. - Az én véleményem leginkább azt sugalmazza - mondta halk, ám cseppet sem határozatlan hangon - hogy nemhiába készítettük fel erőinket egy esetleges konfliktushoz. Az idő alkalmasnak hangzik, hogy próbára tegyük potenciális ellenségünk óvatosságát, vagy - s itt hatásszünetet tartott - csapást mérjünk rá ott, ahol fájhat annyira, hogy a potenciális valóssá váljon. Talán mindkettő. Ha jól játsszuk ki lapjainkat, az annunaki probléma is megoldhatóbbá válna az események szelében. Hosszú volt a tervek és gondolatok ideje, közeleg a tetteké... bebizonyítjuk, hogy a háborút mi nyerhetjük meg a Birodalomnak. Az Uralkodó végül elégedett lesz. Ez az én véleményemEképpen szólt, tekintetét most végre a többiekre emelte, s végigvándorolt rajtuk egytől egyig
|
|
|
Bastion
Dec 23, 2013 21:38:20 GMT 1
Post by Enz on Dec 23, 2013 21:38:20 GMT 1
Rammstein admirális csendben figyelte a gondolkodó pózt felvevõ moffot, aki Yaga Minort igazgatta már egy ideje. A néha Kaine nagymoff rokona hasonlóan ambiciózus volt, és szerette, ha ott van a döntések meghozatalánál. Egyrészt tetszett neki a fickó, hiszen hozzá hasonlóan szeretett elébe menni a veszélyeknek, másrészt egyre inkább félt is tõle. Ha valaha oda jut a helyzet, hogy össze kéne mérni erejüket, nem tudta volna biztosan megmondani az eredményét. Méltó ellenfél lenne, gondolta, nem olyan csúszómászó, mint Wendar és kegyenc társai. - Érdekes gondolat - mondta, amikor a moff elhallgatott. A dicséretet szûken kell mérni, annál értékesebb lesz. - De ki tudja ki az ellenség, és ki a barát. - Nocsak, hirtelen milyen megfontolt lett - röhögött Olf, de mivel senki sem csatlakozott hozzá, inkább meghúzta a sörét. Rammstein figyelmet sem szentelt neki. - A Harmadik Birodalom a testvérünk, még ha igen alulfejlett és selejtes testvér is, tele régi birodalmi tisztekkel. Egy nyílt konfliktussal lehet többet teszünk kockára, mint amennyit nyerünk - kételkedett hangosan, de valójában csak fel akarta mérni mennyire támogatják Kaine tervét. Halk pusmogás kezdõdött a tisztek között. - És azt sem tudjuk, hogy a kezük benne van. Ha a jedik támadtak meg minket, rájuk kell lesújtani! - Az anunnaki-terv felülír minden mást - hallatszott egy csendes hang a háttérbõl, és hirtelen mindenki arrafelé fordult. Egy magányos alak állt a zöldes színû holovetítõt bámulva elmélyülten. - Mintha eltévesztené a helyét, Trenton Makin commodore - köhintett Rammstein. - Mintha Ön tenné ezt, admirális - felelte, de hangjában nem volt semmilyen él vagy gúny. Rammsteinnak ökölbe szorult a keze, de Makin jelenleg túl fontos volt a további tervekben, hogy elidegenítse magától. - Már ha nem veszi tiszteletlenségnek... amit kétlek. Szemtelen kis pöcs, káromkodott magában, de kifelé megõrizte magabiztosságát. Többet ártana egy fiatal commodore kötözködésénél az imázsának az, ha ennyitõl elbizonytalanodni látnák. - Az uralkodó szolgálata fontosabb bármilyen egyéb megfontolásnál! Ha az uralkodó veszélyben van, leghûbb katonái gondolkodás nélkül kockára teszik az életüket, ezzel mutatva meg hûségüket! Ne legyünk olyanok, mint az önzõ moffok voltak, akik a Birodalom bukását okozták. Mi szolgáljuk a Birodalmat, és nem a Birodalom minket! - Szép beszéd, most pedig mehetünk a hadiárváknak ruhát gyûjteni! - élcelõdött Stratag, akire ez a szerep jobban illet Rolfnál. - Magának inkább Hapesre kéne készülõdnie - zárta le a dolgot Rammstein a maga módján. Nem számított rá, hogy a másik folytatja a szemtelenkedését. - Éppen azt teszem - felelte kurtán, és tovább bámulta a zöldes holót.
|
|
|
Bastion
Dec 23, 2013 22:30:53 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 23, 2013 22:30:53 GMT 1
- A Commodore helyesen beszélt - szólalt meg Kaine, miután úgy látszott, hogy a beszélgetés véget ért - az Annunaki-terv prioritás, s az általam elkészített haditerv éppen ezt vette figyelembe. Ha akad vállalkozó szellem az előttünk álló feladatokra, s az elvállalt részét teljesíti... akkor sikerrel járhatunk. Valóban nem rizikó mentes az elképzelésem, ugyanakkor olyan célpontot választottam meg a csapáshoz, mely lehetővé teszi már említett abszolút prioritásunk bevégeztetését.Tekintetét most röpkén villantotta körbe, mely nem jelentett mást, minthogy az imént érkező jelentést ő már más forrásból szintén megkapta. Elvégre megvoltak a maga informátorai és kapcsolatai, ahogy mindenki másnak a klub tagjai között, mindössze véletlen, hogy egyszerre bukkantak rá... vagy talán mégsem, elképzelhető hogy valakinek hibáját a sasszeműek egyszerre szúrták ki. Valóban, bizonyosan így eshetett meg a látszólagos véletlen egybeesés. Rezzenéstelen arccal válaszolt az egybegyűltek reakciójára, melyet iménti kijelentésére kapott. Most egész testében feléjük fordult, az asztalhoz sétált, s kabátjából egy primitív eszközökkel rajzolt képet csúsztatott eléjük. Többen felhorkantak, nemtetszésüket készülvén szóvá tenni, ő azonban ezúttal nem adott időt nekik. - Ugyan a Tornyot újjáépítették - folytatta változatlan hangtónusán - többé már nem viseli a Csillagvég nevet. A szerep ugyanis egy sokkal nagyobb objektumé lett, ime!Ujja hegyét a képre szegezte, s azon belül is arra a felhőkbe burkolt planétára, melyet a torony takart el. - Mondjuk úgy, érdekesen felszerelt létesítmény... - tette hozzá - azonban van egy tervem. De előbb, mivel is állnánk szembe? Engedelmükkel, felvázolom...Azzal belekezdett a bolygó védelmi rendszereinek ecsetelésébe, néhol heves ellenérvek keressztüzében, míg végül rá nem tért az általa képzelt megoldások összetett felvázolására. - Mindezt csupán akkor vihetjük véghez, ha megfelelően koordinálunk és mindenki teszi a dolgát, melyet elvállal. Beleértve ügynökünket is...
|
|
|
Post by Enz on Dec 24, 2013 9:09:31 GMT 1
- Hm - összegezte az elhangzottakat a maga módján Rammstein. Jobb szerette volna, ha valamiféle természetes ellenzék létrejön Kaine-nel szemben, de úgy látszik két szentimentalista már túlságosan is nagy meggyõzõ erõt képviselt. De végsõ soron talán éppen elég az is, hogy elhangzottak fenntartásai egyszer. Persze ahhoz, hogy minden eshetõségre bebiztosítsa magát, kellett találnia valakit, aki elvezeti az akciót, amíg õ maga legfeljebb a távolból irányítja a szálakat. Megannyi évet túlélt így már a Maradványban és míg nemesifjak és mágnások leszármazottai egymást taposták a pozíciókért, amiket legfeljebb hónapokig birtokoltak, õ egyszerû utcagyerekbõl eljutott egészen az admirálisi rendfokozatig. Egy terv fogalmazódott meg benne, és tudta is hogyan lendítse mozgásba. - Nekem hamarosan vissza kell térnem korribani flottámhoz, távolmaradásom pedig gyanús lenne. Így hát javaslom a támadóerõ élére Stratag commodore-t! - He? - pillantott fel Stratag meglepetten, sõt zavartan. Rammstein megengedett magának egy félmosolyt, miközben Olf nagyot csapott a vállára egyetértése jeleként. Egyre több helyeslés érkezett a terembõl. A zavart tiszt egyre magabiztosabb lett ezek hatására, és kihúzta magát. - Vállalom! - Gratulálok, commodore, mától az Enkidu csapásmérõ egység parancsnoka! - engedett meg rá egy kétszínû mosolyt. Elég rosszban volt vele, hogy a bukása ne szálljon rá vissza, de mivel õ nevezte meg, sikere esetén õ aratja majd le a babérokat. Manapság elfeledték errefelé az "önzõ moffok" idején élõ játékszabályokat, amik helyébe a sithek egyszerû brutalitása lépett. Ebben a pillanatban eszébe jutott a mai ülés másik sztárja, Makin aki azonban már sehol sem volt. A túlságosan egyenes gerinc sosem volt kedvelt - közkedvelt talán, de az még soha nem mentette meg senki életét. A világ jó embereket evett reggelire, ezt õ már régen megtanulta. Az egyetlen út az érvényesüléshez az, ha az ember rosszabbá válik, mint azok, akik el akarják õt kapni.
|
|
|
Bastion
Jan 27, 2014 15:21:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 27, 2014 15:21:11 GMT 1
- Hát ha valami hiányzott, kedves barátom, amíg távol voltam, akkor az a maguk canar-ja. - kortyolt bele elismerő arckifejezéssel az italba a Főkormányzó, miközben saját asztali fiókjából egy hasonló méretű, de eltérő színű folyadékot tartalmazó üveget húzott elő és tolt vendége elé. - Ahogyan nekem az Ön kesselije. - biccentett az asztal átellenes oldalán helyet foglaló vendég, és csontos kezével nekilátott lecsavarni az üveg kupakját. - Egészségünkre. - emelte fel a poharát a Főkormányzó, és hosszú idő után egy percre elengedte magát, hogy kiélvezhesse azt, ami egy veterán harcosnak a legnagyobb örömet okozhatta (mármint a twi'lek masszőröket nem tartalmazó örömek közül) - a jó társaságot és a jó italt.
Enabran Tain és Tierce Főkormányzó ugyanolyan ütemben húzták le méregerős italaikat, majd elégedetten biccentettek. - Úgy hallom, van néhány problémája, Főkormányzó. - mosolyodott el halványa a kardassi nagyúr. - Az én problémáim pedig ugyebár az Ön problémái is, kedves barátom. - értett egyet Grodin, miközben kibámult az egyszerűen, a régi Birodalomra oly jellemző militáns divat szerint berendezett irodája ablakán. A z ESB Flottaparancsnokságának épülete a bastioni Császári Palotával szemben állt, amelyet annak a komplexumnak a helyén húztak fel a sith építészek (és az Egyház jóvoltából munkára rendelt rabszolgák és hadifoglyok), melyben Jagged Fel balsikerű koronázási ceremóniája végén az akkori vezető elit jelentős része elpusztult... a Birodalmi Maradvány pedig az új sith Birodalom integráns részévé vált. A Főkrományzó mégis úgy döntött, hogy átmeneti irodáját a katonai szárnyban rendezi be, és nem a Palota hatalmas, sith motívumokkal ékesített oszlopcsarnokairól nyíló folyosóinak egyikében. Szeretett közel lenni az egyenruhásokhoz.. és nem csak azért, mert egész életét katonai környezetben élte le - a tiszt uraknak és asszonyoknak ugyanis nem ártott egy kis felügyelet sem.
- A távollétében megerősítettük a szervezetünket, de attól tartok, az ellenlábas politikai frakciók is egyre erősebbek és szervezettebbek. - magyarázta Tain. - Csak idő kérdése, hogy a hapanok, a hatalomból kiszorult egyháztagok és a maradék befolyásukat féltő, itteni hátterű főtisztek egymásra találjanak ahelyett, hogy a koncon marakodnak. - És akkor a commenori üzleti körökről és a nagaiokról még szót sem ejtettünk - biccentett Grodin. - Ezért is fontos, hogy személyesen beszéljek a muunokkal. Meg kell teremtenünk egy tökéletesen megbízható, császárhű vezető elit gazdasági alapját is, bár én nem sokat konyítok az ilyesmihez... mindig is irritáltak a bankárok. Tain sokat tudóan elmosolyodott. - Ha jól tudom, teljes felhatalmazásunk van az Uralkodótól. - Ez az egy szerencsénk és az ütőkártyánk is. - értett egyet Grodin. - amíg a Nagyúr bizalmát élvezzük, gyakorlatilag bárkire lecsaphatunk a Birodalmon kívül és belül. - Csak aztán tényleg oda üssünk, ahová Őfelsége óhajtja... - hunyorított Tain. Grodin egyetértően köhintett. Maximálisan megbízott a kardassiban. A Bastionon töltött ideje alatt ismerkedett meg a közeli Kardass rendszer biztonsági szolgálatának urával, és hamar rádöbbent, hogy érdekeik közösek - így teljes mértékben támogatta az Obszidián Rend új vezető elitjénk terjeszkedését a birodalmi politikai körökön belül, bár a legtöbb esetben távol tartotta magát az ilyesmitől.
- Mit gondol a Yuuzhan Vong invázióról? - fordult néhány másodpercnyi csönd után Tainhez. - Valami oknál fogva nem támadnak minket... holott nincs tudomásom arról, hogy megállapodtunk volna velük.. - morfondírozott Tain. - Ennek pedig csak két oka lehet... vagy túlságosan gyengék ahhoz, hogy a kisállamokon és expedíciós hadtesteken kívül egy komolyabb ellenféllel is próbálkozzanak, vagy Őfelsége tud valamit, amit még mi sem.. - Akármelyik verzióról is van szó, én egyelőre inkább lehetőséget látok bennük, mint veszélyt. - biccentett Grodin. - Lekötik a szomszédainkat, így közben a saját katonai céljainkra koncentrálhatunk. Ami pedig ezeket illeti..
- Dorja Égi Marsall egyik csalódást okozza a másik után, tudom. - nyugtázta Tain. - De már a látóterünkbe került, és amint elegendő bizonyíték gyűlik össze, nem fogunk habozni. - Sajnos a Rochenál zajló konfliktus miatt kevesebb hajónk marad az Ossus ellen.. - morfondírozott a Főkormányzó. - Blokád alá vonhatjuk a jediket, de egy mindent elsöprő támadáshoz annyi hajót kellene átcsoportosítani, hogy bizonyos határszakaszok védelme meggyengülne. Különösen, ha váratlan helyről kapnak erősítést, pont úgy, mint a verpinek. - Nos, ez az, amiben talán segíthetek. - Tain a köpenye zsebéből egy újabb fiolát húzott elő, a Főkormányzó kérdő tekintetét látva azonban elmosolyodott, és megrázta a fejét. - Nem, ez nem az, amire gondol, Főkormányzó. Ez egy minta... a Nirauannál bevetett biokémiai vegyületből.
A Főkormányzó, bár sok borzalmat látott veterán harcos volt, egy egészen aprót hátrahőkölt. - És ez... biztonságos? - Ez egy deaktivált verzió, csak laboratóriumi körülmények között lehet ismét élessé tenni.. elvileg. - huonyírott Tain. - Az Egyház méregkeverő mesterei soha nem adták volna ki nekünk, hogy mivel módosították az eredeti bioreagenst, de sikerült elfognunk egy hajót a Kéz flottájából, amelyik az Ismeretlen Vidéken kóborolt céltalanul. A fregatt tele volt a Kéz nirauani menekültjeivel... mind megfertőződtek. Grodin szótlanul meredt a fiolára.
- Nem szeretem a biofegyvereket. - tette hozzá végül. - Könnyen visszaütnek.. bárkire. - Viszont ha a reagenst szétszórjuk az Ossus légkörében.. - mosolyodott el Tain. - Akkor a jedik saját maguk fognak ott rohadni a felszínen ahelyett, hogy megpróbálnának kitörni... már találkoztak ezzel a reagenssel, és jól tudják, mire képes. Nem fogják kockáztatni, hogy élőhalott jedi lovagok szaladgáljanak a galaxisban. A flottánk töredékével fenn tudjuk tartani a blokádot, mintha minden erejükkel megpróbálnának kitörni.
- És az Ossus az élőhalott jedik szimbólumává válik... hosszú évek után ismét egy halott bolygóvá. - mosolyodott el elégedetten Grodin. - Ez tetszik, Tain. A saját patetikus filozófiájuk és önfeláldozásuk lesz a vesztük. Tain a Főkormányzó elé helyezte a fiolát, és újra töltött magának a kesselis üvegből. - Nem egy kardassi halt meg ezért a mintáért, Főkormányzó. Grodin biccentett, és saját magának is töltött egy másik canart. - Az áldozatuk nem volt hiábavaló. Az Uralkodó elégedett lesz. Éljen a Birodalom! Egészségére! - Éljen a Birodalom!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 1, 2015 22:05:41 GMT 1
Őszintén szólva Damaskot rendkívül fellelkesítette az hogy Lecersen, alig pár nappal később az ő hívása után, máris keresni kezdte. De azon viszont elcsodálkozott, hogy milyen ügyben.
Miért akarnak ezek tudni a renegátról? Vannak ennél sokkalta fontosabb ügyek is, mint holmi idióta Sithek, akik csak a bajt keverik. Damask hideg és kimért muun volt, amolyan karótnyelt fajta. Hazájában nem véletlenül hívták őt nyakas caa'lvinis'taanak. A muunok körében ez egyfajta szekta volt, amely a színtiszta kapitalizmus vallása volt. Szigorú és meglehetősen élvezetek nélküli vallás volt ez. Damask azonban szerette gyakorolni.
A Bastion rideg világa nagyon kedvére való volt, a Muunilinst élvhajhász világához képest. Szürkeség, tipikus kocka formák, egyszerűség, birodalmi puritánság...ez volt az amit igazán szeretett és élvezett a pénzen kívül. Fontos üzleti ügyben jött a Bastion sivár bolygójára, meg éppenséggel azért, hogy könnyedén megvalósíthassa a tervet, amellyel az EGB szolgálatába állhat.
A fiaskók sorozata, az eltékozolt milliárdok, a nagyurak hóbortjai; mindezeket még megbocsátotta volna. De az hogy az a kopasz fattyú kitúrja abból a pozícióból amire évek óta vágyott és ami miatt az ESB ügyéhez csatlakozott, és mindezt Wenthar ki....tt g...i Császár jóváhagyásával, nos ezt már nem tudta lenyelni! Lelkében forrt a düh és a bosszúvágy, ami meglehetősen ritkán fordult elő egy olyan lénnyel mint ő.
Éppen az aktákat készítette elő amelyek a nagyszabású tervéhez kellettek, amikor bejött Lecersen hívása. És erre ahelyett hogy a moff úr is inkább a csatlakozás lehetőségének kivitelezéséről beszélne, a Sithekről érdeklődik! Hát minden ezek körül forog?
-Természetesen barátom! -mondta erőltetett közönnyel a muun, azonban a hangjában tisztán érzékelhető volt a harag. -Állok rendelkezésére! Máris küldöm az adatokat!
Damask egy szigorúan titkosított aktát emelt ki a saját számítógépes adattárából, majd továbbításra jelölte ki. A címzett Lecersen volt. A Sordis AA/12-es dokumentum elküldetett.
-Elvileg az adatoknak már meg kellett érkeznie nagymoff úr! -színlelt nyájas kedélyességet az amúgy kurvára ideges muun. Damask biztos volt benne hogy Lecersen érzékeli ezt a túloldalt. Soha nem tudott színlelni. És ahogy sejtette, moff barátja valóban érzékelte a dolgot. -Mi a baj Vigo? -kérdezte udvariasan a moff. -Idegesnek tűnik! -Minden bajomnak forrásai… -felelte színtelen hangon a muun, amitől Lecersent kirázta a hideg. -A Sithek! Remélem kiirtják őket ebből a galaxisból!
|
|
|
Bastion
Mar 22, 2017 11:30:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 22, 2017 11:30:25 GMT 1
Grodin Tierce Főkormányzó a hatalmas, ébenfekete Császári Palota főtiszti dolgozószobájából figyelte a bastioni forgalmat. Semmit sem sejtenek, gondolta. Nem sejtik, hogy az Uralkodó halott, nem sejtik, hogy Lex Lu'uthor hamarosan kikiáltja a szektora függetlenségét, vagy ami még rosszabb, a csatlakozásukat a Köztársasághoz, ezzel pedig az ESB elveszíti gazdasági kapacitásának 40, ipari termelési kapacitásának pedig 50 százalékát... nem tudják, gondolta a Főkormányzó a kint a dolguk után siető polgárokra pillantva, hogy a nagyurak belső harcai egyre intenzívebbek, hogy Vjun és Korriban rivalizálása bármikor polgárháborút eredményezhet, hogy már az addig megbízható oszlopnak tekintett Kardass sem egységes, és hogy legfontosabb szövetségeseik államfői jelenleg is arra ácsingóznak, hogy egyszer valamelyikük, vagy neveltjük lépjen Wenthar immár üresen álló trónjára...
És nem tudják, pillantott idegesen Grodin az asztalán lévő, Enabran Tain aláírásával és az Obszidián Rend jelvényével ellátott titkos jelentés holo-adathordozójára, amelyet nemrég kapott kézhez, hogy Vigo Damask, az áruló consigliore az ESB központi állami számláin lévő összegek nagy részét elsikkasztotta és átjátszotta Lex Lu'uthornak.
Lu'uthor természetesen semmilyen hívásra, megkeresésre nem válaszolt, ami a Főkormányzó irodájából Korribqan II felé kiment - ahogyan természetesen Damask sem. Az Obszidián Rend ügynökei természetesen útnak indultak Astorias, Damask átmeneti rejtekhelye felé, hogy letartóztassák és kínvallatás alá vessék. De ez már nem jelentett túl nagy segítséget. Hamarosan finanszírozási gondok fognak jelentkezni az ESB költségvetésében, az állami szolgáltatások és a haderő működési költségeit nem fogják tudni fedezni... természetesen fordulhattak volna újabb hitelekért a Weyland - Yutanihoz, de már ezek a pénzek, amiket Damask elsikkasztott is az ő hiteleikből származtak - és még a dúsgazdag Muunilinst forrásai is végükhöz értek egyszer...
Grodin fel s alá járkált a szobában, miközben idegesen újabb és újabb pohár kesselit töltött magának. A keze remegése és a hátfájása egyre inkább elhatalmasodott rajta. Vajon megéri, hogy Hilts és korribani tudósai elkészüljenek azzal a klónnal, ami az új gazdateste lehet a jövőben? Vajon megéri ezért szolgálatait felajánlani Stark nagyúrnak és öreg társának? Vajon bármivel jobb ez, mint Enznek és Charisnak tartozni esküjével és az életével, vajon kevésbé lesz áruló bármelyik választástól is?
Körbepillantott a szobában. Steril, igazi birodalmi környezet, fémszínű falak, sehol egy sith ereklye. A korribani látogatása után azonnal ideutazott, hogy minél távolabb legyen a sötét oldali erőhasználktól és az intrikáiktól. De tudta, hogy már nem menekülhet sokáig. Ha eddig fenn is állt annak a lehetősége, hogy egy orgyilkos csapattal, vagy egy feltörekvő helyettes megtámogatásával csendben rövidre zárják a Lu'uthor-ügyet, ez a lehetőség elúszott. Az időbe telt volna, jelentős kardassi és asszaszin erőforrásokat kellett volna mozgósítani... az idő pedig pénz. Most azonban egyszerűen nem volt pénz, tehát idő sem.
Ha pedig nincs pénz, akkor a nép lázongani kezd, a jól értesültebbek meg kérdezősködni.. miért nem mond beszédet a Császár, mivel magyarázza a gazdasági nehézségeket és az üres államkasszát, és egyáltalán, hol van... és így tovább.
Gyors megoldás kellett. A gyors megoldás pedig legtöbbször bizony katonai.
Grodin előhívta a főtisztek számára hozzáférhető archívumból az ESB katonai erőit összefoglaló táblázatot. Három - négyezer hadihajó. Ennyit tudott volna kiállítani, és még ezt is csak rákészüléssel. Csak a közvetlen környéken legalább ennyi volt a Köztársaságnak, Lu'uthor és az OCP saját flottájával együtt - amely a peremvidéki szektorok helyi milíciáival ellentétben nem kiszolgált, húsz éves cirkálókból és VSD-kből állt, hanem új gyártású Aurorákból - pedig majdnem ötezer. Ha ennél több hajót mozgósítanak, akkor védtelenül maradnak a területek.. mit tegyen? Kérjen nagai, és hapan segítséget? Enz és Charis ki fogják nevetni.. vagy rosszabb esetben rájönnek, hogy lepaktált Hiltssel és a Hegyi Öreggel is, és akkor kivégzik, és valamelyikük átveszi a Császár üresen maradt helyét.. vessen be tömegpusztító fegyvert? Indítson vírusbombákat Korriban II, Cato Neimoidia, Talasea és Rendili ellen? És ha valamelyik célt téveszt és köztársasági területet ér? És ha Lu'uthor saját flottája is rendelkezik töltetekkel és ellencsapást mérnek?
Ebben a pillanatban jelzett a kommunikátora, egy titkos, biztonságos vonalon. Rápillantott, és megremegett, amikor meglátta a hívót. Már csak ez kellett.
Aktiválta az árnyékoló berendezést a szobában, ami kikapcsolt mindenféle lehallgató berendezést, majd leült az asztalához, félretolta a kiürült kesselis üveget és a poharat, majd bekapcsolta a régi birodalmi kódolású holoadót. - Ezredes. - köszöntötte saját klónját. - Őrnagy... azaz Főkormányzó. Üdvözlöm. - biccentett a vonal másik végén a klón-Tierce. - Nem néz ki túl jól... csak nem nehézségei vannak a Commenorral? - Tehát már értesült róla. - szívta a fogát Grodin, de be kellett vallania magának, hogy ez logikus. Az EGB flottájában Turr Phennirtől kezdve az egyszeri tüzérekig számos volt commenori tiszt szolgált, akik még a Konföderáció idejéből jó kapcsolatokat ápolhattak az ESB-ben maradt társaikkal. Hát persze, hogy az EGB-sek tudták az egészet. Most már csak arra kellett figyelnie, hogy a másik titkot ne árulja el... - Az Uralkodója biztosan tajtékzik, és személyesen készíti elő a bosszúhadjáratot. - hunyorított a klón. - Ezt rám bízta. - próbált közönyös arcot vágni Grodin. - Ugye emlékszik, miről beszéltünk utoljára? - kérdezte a klón. - A pillanatról, amikor egyesíthetjük erőinket, és csapást mérhetünk a Köztársaságra? A pillanatról, amikor beszüntetjük az ellenségeskedést a Corporate - fronton, és az igazi ellenség felé fordulunk mindannyian?
Grodin arcán egy izzadtságcsepp gördült végig. Hát hogyne emlékezett volna rá... de vajon megbízhat ebben a klónban? Saját magában? - Az Uralkodó garanciákat akar majd. - halkította le a hangját. - Nem léphetnek fel területi követelésekkel velünk szemben, és a Korriban II - szektor továbbra is a mienk marad. Ahogyan az elfoglalt Corporate-beli ősi sith kolóniák is, mint a Ziost. - Kis ár ez a stabil barátságért, a Főmarsall úgyis a Köztársaság felé tekint. - mosolyodott el a klón. - Lesz bőven terület, amin osztozkodhatunk. Óhajt az Uralkodója személyesen találkozni a Főmarsallal, mielőtt megindul a hadműveletünk, hogy megerősítsék a szövetségünket? - Az idő sürget, nincs szükség protokolláris körökre. - rázta meg a fejét Grodin. A fene, gondolta, ezzel még foglalkozni kell a győzelem után... - Lu'uthor még nem jelentette be nyilvánosan, hogy mire készül, de a köztársasági flottákat már mozgósították. - Magam is így értesültem. - biccentett Tierce. - A mi haderőnk a Ruusan és a környező szektorok mellől gyakorlatilag bármikor bevethető. Csak a Corporate-ből érkező hadtestre várunk. A maguké?
- Kell egy kis idő, hogy minden egységet mozgósítsunk. - Minden megbízható egységet, akit beavathatok, tette hozzá magában a Főkormányzó, ezzel kizárva a hapan és nagai segítséget, de az Egyház részvételét is. - Néhány hét. - Mi készen állunk. - biccentett Tierce. - Éljen a Birodalom, Főkormányzó! Éljen a szövetségünk! - Éljen. - biccentett Grodin. - Vége.
Grodin kifújta a levegőt, és megmasszírozta a tarkóját. Most már mindkét keze remegett, de nem a stressztől, hanem az izgalomtól. AZ EGB flottája, ami a Hutt űrtől nemn messze állomásozott, legalább kétezer hajót számlált, ha nem többet. Ezzel már fölénybe kerülnek a Köztársaság bevethető erőivel és Lu'uthor flottájával szemben is. Ráadásul az EGB belépése esetén a jedik és a vostroyaiak, valamint a Köztársaság távolabbi egységei nem fognak tudni csatlakozni, hiszen a Cosra, Knot és Polneye védelmi erőivel lesznek elfoglalva. Csak addig van szükségünk rájuk, amíg legyőzzük a Köztársaságot, gondolta. Egy győzelem és Lu'uthor kivégzése pedig megszilárdítja a hatalmát.. Charis és Enz pedig nem fognak lépni, mert az ESB megerősödik... legalábbis egyhamar nem, addig bizonyosan nem, amíg meg nem kapja az új klóntestet Hiltstől.. akkor pedig újra egészséges és fiatal lesz, és elkezdheti megszervezni, hogy valóban az arra érdemes személy kerüljön Őfelsége trónjára...
A Főkormányzó elmosolyodott. Hosszú idő után végre ismét volt oka a reményre. - Loeff hadnagy. - hívta fel a belső komon a titkárát, miután deaktiválta az árnyékolókat. - Hívjon össze rendkívüli ülést a következő személyek részvételével: Keevan és Weyoun vorták, Tain nagyúr, Moskau és Rammstein admirálisok és Vanysn moff. A legnagyobb sürgősséggel. Másnak ne szóljon.
- Értettem, Főkormányzó. - hangzott a személyi titkár válasza szinte azonnal. - Mit írjak a meghívóba? - Mozgósítás, azonnali hatállyal. - emelte fel a hangját újra büszkén az öreg Testőr. - Sürgős, legfelsőbb szintű katonai mozgósítás. Háborúba indulunk. Éljen az Uralkodó!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 6, 2017 9:48:30 GMT 1
A Főkormányzó végignézett a flottaparancsnkoko holoalakjain, majd hagyta, hogy mindenki megeméssze az imént elhangzott információkat és utasításokat... teljes riadókészültség, a flották mobilizálása, és felkészülés a Commenor és Lex Lu'uthor elleni büntetőakcióra, lehetőleg még azelőtt, hogy a Köztársaság is végezne a saját mozgósításával, de egyúttal számolva azzal, hogy nem lesz sima útjuk az ESB szakadár, magközeli területekig. - Minden főerőtől állapotjelentést kérek. - folytatta végül a Főkormányzó. - Teljes titkotartással kezeljék az úti célunkat, nem kell pánikot kelteni, amíg Lu'uthor nem lép nyíltan is színre az általunk már ismert terveivel.
- Az ossusi jem'hadar flotta azonnal indulásra kész. - jelentette a mindig stréber Weyoun. - Végeztünk a Ziost - Almania frontvonal megerősítésével és a helyőrségek kiépítésével. A jem'hadar készen áll. - Vjun? - kérdezte most a másik vortától Grodin. - Tájékoztattam Urdis nagyurat az áthelyezéséről. - közölte szárazon Keevan. - Az Egyház irodája tiltakozott, de jeleztem nekik, hogy minden efféle üzenetet személyesen az Uralkodónak és helyettes kancellárjának, Stark úrnőnek címezzenek Korribanra. - A jem'hadar készen áll. - Nem lesz ebből baj? - kérdezte most Rammstein admirális, a Maradvány erőinek katonai parancsnoka. - Miért kell leváltani a nagyurakat? - Talán nem a leváltás a helyes kifejezés. - javította ki Grodin a tisztjeit. - Az Uralkodó figyelembe veszi, hogy ekkora mozgósítás mellett a területvédelmi képességeink csökkenhetnek, így a nagyurakat hátrahagyjuk a stratégiai fontosságú bolygóink védelmére arra az esetre, ha a Köztársaság Serenno felől ellentámadást indítana, vagy bármi egyébbel próbálkozna. Az Uralkodó személyesen marad Korribanon, hogy a védelmi műveleteket felügyelje.. egy agresszor haderő, bárhol is lépjen a területünkre, a fő flottáink helyett a nagyurak által generált Erőviharokkal találja magát szembe. Ezért én vezetem a korribani főerőt. - Értem. - biccentett a Borosk rendszer katonai állomásáról bejelentkező Rammstein. - A bastioni flotta készen áll, uram, de csak régebbi gyártású hajóink vannak. Nem kaptuk meg a beígért SiSD-ket. De legjobb tudásunk szerint harcolunk majd. - A szárnyakat fogják biztosítani, Tain nagyúr és az Obszidián Rend új cirkálóival együtt. - pillantott most a kardassi parancsnokra Grodin. Az öreg fáradtnak tűnt. - Az új gyártású Keldon-hajóraj Ocet praetor vezetésével elindult Kardassra, én itt csatlakozom hozzájuk a zászlóshajókkal. - erősítette meg Tain. - A Renegát hívei által végrehajtott diverzáns akciót felszámoltuk, a felelősöket pedig kihallgatjuk. - Helyes. - bólintott Grodin. - Gondoskodjanak Damask consigliore mielőbbi átszállításáról is. Azt akarom, hogy minél előbb egy kardassi börtönben üljön.. Moskau admirális? - Átadtam a Concord Dawn-i helyőrség vezetését Steffensen kommodorénak. - jelentette Moskau. - A Nalgol - flotta dekontaminálását Slordis kapitány felügyeli Desevronál. Megérkeztem Yavinra és átadtam az átvezénylési utasítást Azog nagyúrnak. Nem fogadta jól. Grodin bólintott. Azog még a vjuni jem'hadar erőket eredetileg felügyelő Urdis nagyúrnál is elvakultabb Egyházfinak számított, sejthető volt, hogy nem adja át könnyen a korribani után legnagyobb harcértéket képvioselő, kultistákkal megtöltött yavini SiSD-k és Judicatorok feletti parancsnokságot egy maradványbeli birodalmi tisztnek, aki ráadásul nem erőérzékeny, pláne ráadásul nő. Azog azokhoz a nagyurakhoz tartozott, mint a Desevron szerencsétlenül járt Varkoonescu, akik a nőket legszívesebben rituálisan feláldozták volna. - Gondoskodni fogok arról, hogy Őfelsége személyes üzenetben utasítsa rendre Azog nagyurat. - biccentett Grodin végül. - Sőt, talán az a legjobb, ha rögtön Őfelségénél jelentkezik Korribanon.
Majd Hilts és Stark kisasszony gondoskodnak erről az izgága nagyúrról, gondolta magában a Főkormányzó kárörvendően. Moskau tisztelgett. - Felkészülök a flotta indulására, uram. - Helyes. - nyugtázta Grodin. Már csak egy flotta maradt. - Vanysn moff? - Nincsenek jó híreim, Főkormányzó. - tárta szét a karjait tetrálisan, sajnálkozva a sima arcú maradványbeli moff. - A Roche-nál elszenvedett veszteségek pótlása és a hajók legénységgel való feltöltése lassan halad. A hapan kiképző gárdából Makin kommodore nem tud több erőforrást biztosítani nekünk. - Hol diszlokál most, Rochenál? - kérdezte Grodin irritált hangon. - Negatív, azt átvette a Concord Dawn alá tartozó helyőrség. - hárította magáról a felelősséget Vanysn. - A Generisen állomásozunk. Zouo moff azt mondja, nem tud több erőforrást szakítani a javításokhoz. Nem tudom, mikor lesz bevethető a flottám, uram.. attól tartok, nélkülem kell indulniuk.
Ostoba bürokraták, gondolta magában Grodin. Ez volt a hátulütője a nagyurak eltávolításának a vezető pozíciókból.. amint nem fenyegette semmi a gégéjüket, a moffok és egyéb funkcionáriusok újra egymást kezdték fúrni. - Kettőzzék meg az erőfeszítéseket! - utasította Vansynt Grodin. - Szükségünk van a maga flottájára is! Ezt hozza Zouo moff tudomására is! És induljanak a főerőink után, amint végeztek! - Értettem. - nyugtázta Vanysn. - Akkor ennyi. - nézett körbe a társaságon Grodin. Végül is, lehetett volna rosszabb is, gondolta. Néhány nagyurat még el kell takarítani, és háromezer bevethető hajója így is lesz, ugyan Vanysn nélkül, ebből két flottányi az ESB krémjéből, a legmagasabb harcértékű SiSD-Judicator-Aurora flottákból, két további flotta pedig jem'hadar.
- Nem kell aggódnunk a Ruusan környékén állomásozó EGB flotta miatt? - kérdezte most Moskau. - Ők is a területeinkre támadhatnak, amíg Lu'uthor ellen vonulunk. - Ne aggódjon, admirális asszony. - mosolyodott el Grodin. - Arra számítok, hogy a cosraiak kapva kapnak az alkalmon, és a Köztársaság egyszerre két tűz között találja magát. Ha mégis meggondolnák magukat, akkor személyesen az Uralkodó haragja sújt le majd rájuk, ha bemerészkednek a területeinkre. Most készüljenek az indulásra! Éljen a Birodalom! - Éljen az Uralkodó! - visszhangozták a tisztek holoképei, majd elenyésztek.
|
|
|
Bastion
Apr 10, 2017 22:00:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2017 22:00:21 GMT 1
- Ilyen rágalmak... Főkormányzó, ez tényleg undorító - mormogta Moskau admirális hologramja, miközben Grodin lejátszotta neki a felvételt. - Még, hogy az Uralkodó halott.. tudtuk, hogy Lex Lu'uthor áruló lesz, de sosem gondoltam volna, hogy ilyesmire ragadtatja magát.. Grodin gondosan ellenőrizte, hogy az összes lehetséges titkosítást aktiválta-e a vonalon, mielőtt válaszolt.
Egy pillanatnyi csend után rápillantott a nőre. - A legszomorúbb az egészben, admirális, hogy igaz. Wenthar tényleg halott.
Dermedt csend ereszkedett a szobába. Moskau hologramja meg-megvillant. - Akkor.. ki ül most a trónon... - kérdezte végül. - Senki. - sóhajtott fel Grodin. - Maga az egyetlen életben maradt testőrparancsnokom, Lyrr. Ugyanarra esküdött fel, mint én. A Hapan Császárnő, a Nagai Császár és a saját nagyuraink fenekednek Őfelsége helyére, miközben nyíltan eddig senki sem merte felrobbantani a híreket ezzel. Most viszont zavargások lesznek... - A Birodalom nevére.. - mormogt a nő - De mikor.. és egyáltalá hogyan? - A Hapesen. - közölte szűkszavúan Grodin. - A tárgyalás alatt. A Renegát kezétől. Kudarcot vallottam, Sordis gyorsabb volt.. nem védhettem meg. De az örökösét maga mellé vette a Nagai Császár. A fiú egyszer talán még trónra léphet... ha elég idős lesz. Moskau elmorzsolt egy káromkodást.
- És most mit teszünk, parancsnok? - kérdezte végül. - Amit eddig is. - biccentett Grodin. - Szolgáljuk császárunkat és örökösét holtában is. A köznépnek majd összeállítunk a meglévő felvételekből egy közleményt. - Ki tudja még? - kérdezte egy pillanatnyi szünet után Moskau. - Magán kívül? - kérdezte Grodin - A kardassiak.. és a nagyurak. Az előbbieket köti az esküjük, de nincs elég katonai erejük. Az utóbbiak pedig abban a pillanatban eltávolítanak, ha valamelyikük úgy érzi, nem az érdekeik szerint járok el. Mindegyik kivár, hogy mit lép a másik.. és ha meginog a Birodalom szerkezete, akkor lépni fognak.
- Ezért kell győznünk. - értette meg Moskau. - Ha győzünk, fenntarthatjuk a látszatot. Nem elég megbosszulnunk Lu'uthor árulását, katonai győzelemre van szükség a Köztársaság felett is, igaz? - Igen. - biccentett Grodin. - Ha egy nyertes hadjáratot indítunk a jedik és a Köztársaság ellen, Diestl Főmarsall Birodalma is kapva kap az alkalmon. És akkor remélhetőleg a nagaiok és a hapanok is. A nagyurakat pedig leköti majd a háború. - Főkormányzó.. uram.. - Igen? - Testőrparancsnok bajtárs.. - kereste a szavakat Moskau. - Ez óriási felelősség. És ne higgye, hogy nem látom, Ön egyre gyengül.. - Én nem számítok. - mosolyodott el szomorúan Grodin. Az egyezségét Stark nagyúrral és Hiltssel, valamint a Korriban titkos laborjában nevelkedő klónt még Moskauval sem akarta megosztani. - Ha veszítünk, úgyis mindegy.. ha győzünk, remélhetőleg megjutalmaznak a nagyurak.. de szükségem van valakire, aki továbbviszi az örökségemet, ha bármi baj történne. A Hűség sohasem hal meg, Lyrr. - Nem. - húzta ki magát a nő és megvillant a tekintete. - Sohasem.
Grodin elmosolyodott. Sajnálta, hogy sohasem ismerkedtek meg Moskauval.. alaposabban. - Gratulálok a kinevezéséhez, Moskau Égi Marsall. - küldte át egy gombnyomással az elhunyt, áruló Dorja parancskódjait a nőnek. - Találkozunk a Flotta élén.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2018 20:03:57 GMT 1
Egy újabb átlagos nap reggele virradt Bastionra - már amennyire ez egyáltalán értelmezhető volt bolygók esetén, hiszen valahol mindig reggel volt rajtuk, de hát egyfajta középidőhöz minden intergalaktikus államban igyekeztek azért igazodni -, azonban valahogy mégis minden más volt.
Az óriási utcai holonet - kivetítőkön a korábbi, semmitmondó hadijelentések helyett most mindenféle kulturális hírek, épületmegnyitók, iskolai vetélkedők eredményei és hasonlók töltötték ki a hirtelen támadt űrt. Az Obszidián Rend és a Sith Egyház kirendeltségeit hirtelen áramszünetre, vagy egyéb fals indokokra való hivatkozással bezárták, és az asszaszinok, kardassiak és kultisták tömegei helyett kizárólag fehér páncélos rohamosztagosok őrjáratoztak az utcákon.
Más volt a levegő is. A változás szele.
Il-Raz élvezettel beleszagolt a levegőbe. Valahol a közelben kell lennie egy iskolának, gondolta. Vagy óvodának. A jelöletlen sikló előtt várakozó két tiszt hanyag mozdulattal biccentett a rámpán lesiető szektorkormányzónak. - Rondhamm kommodore és Stratag ezredes. - mutatkoztak be Il-Raznak. - Kaine moff úr üdvözletét küldi, de nem tud jelen lenni. - Bizonyára elfoglalt. - vihogott fel Il-Raz, majd körbepillantott. - Milyen más itt. - Járt már korábban Bastionon, szektorkormányzó? - kérdezte merő udvariasságból Stratag. - Soha az életben. - hunyorított Il-Raz. - Ez csak amolyan udvariasság volt. Szükségem van egy listára a funkcionáriusokról, ki mit tud, mit nem tud, hol áll, mennyire bízhatunk benne, és így tovább. - Kaine moff úr szavatolja minden egyes bevont illetékes hűségét. - jegyezte meg Rondhamm. - Én szavatolom, miután átnéztem a listát. - intett Il-Raz. - Bármennyire is bizonygathatja a hűségét valaki, ha akad egy undorító kis titka, amivel zsarolható. - Mit tud maga az ilyesmiről? - vonta fel a szemöldökét Rondhamm. - A legtöbbet az EGB-ben, barátaim. - vigyorodott el kajánul Il-Raz, felfedezve egy tiszti iskola ifjú kadétjainak menetét a leszállóplatform egyik oldalán. - Siessünk, a maguk admirálisa és kedvenc moffjaink az utolsó üzenet szerint, amit kaptam, már elhagyták a Junction - szektort, hamarosan megérkeznek.
Stratag és Rondhamm azon kapták magukat, hogy futniuk kell az öles léptekkel a hajdan a Moffok Tanácsának otthont adó palota épülete felé tartó Il-Raz után. - És szükségünk lesz személyi asszisztensekre, küldöncökre is. - jegyezte meg félvállról Il-Raz. - Minél fiatalabbak, annál jobbak. Tudják, így még kevésbé mérgezte meg őket a sith métely, ilyesmi. - Beszélünk Kaina moffal, ő majd intézkedik ezügyben. - jegyezte meg Stratag.
Il-Raz a fiatal nőre gondolt, akit kiszabadított a Corporate-szektor börtönéből, hogy átadják Kaine moffnak.. zálogul a személyes támogatásért. - Hogyne. - mosolyodott el. - Abban biztos vagyok.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 6, 2018 22:37:43 GMT 1
A Főkormányzói Palota magányosan, fekete monolitként, a Sith Birodalom vörös birodalmi jelvényeivel tarkítva magasodott Bastion kormányzati negyede közepén. Hivatalosan Császári Palotaként emelték azon a gyakorlótéren, amelyen Jagged Fel, újdonsült császár, és hasonlóképpen újdonsült felesége, Jaina Solo tiszteletére vonultak volna fel a Birodalmi Maradvány különböző fegyvernemeiből kiállított díszelgő egységek, helyette azonban a Wentharhoz hű moffok erőinek támadása, majd személyesen a sith császár megjelenése vetett véget az ünnepségnek, egy időre Jaina Solo fizikai létének és a Maradvány Függetlenségének egyaránt. Még Wenthar is jelen volt annak idején a felavatásán, mielőtt megkezdte volna diplomáciai küldetéseknek induló, és legtöbbször fiatal lányokkal közös, elnyúló orgiákba torkolló útjait a szövetséges államokba, Nagira és a Hapesre.
A gyakorlatban így aztán legtöbbször Tierce Főkormányzó tartózkodott Wenthar meghosszabbított karjaként és akarataként a Palotában – bár ő sem sokat, hiszen szeretett sokszor közvetlenül a frontvonalból irányítani -, s így azt a közvélemény is egyre gyakrabban hívta immáron Főkormányzói Palotának, amíg rajta nem ragadt az elnevezés hivatalosan is.
Most azonban már sem Császár, sem Főkormányzó nem volt az ESB hatalmát jelképező legmasszívabb, éjfekete épületben, melynek nem volt párja Bastion – szerte. Mindkét vezető halott volt, követőik pedig a Sith Egyház, az Obszidián Rend és a Testőrség barakkjaiba és kirendeltségeibe szorulva, ugrásra kész, egyúttal rémülettel figyelték, hogy milyen irányt vesz a Maradvány politikája.
Ahogy a Birodalom életében legtöbbször, a kérdéses politikai irányváltás most is masírozó rohamosztagosok százaival, sőt, ezreivel jött el. A Bastion saját helyőrségéhez tartozó Légiók, fekete és fehér páncélos rohamosztagos ezredek, a nyomukban különböző lépegetőkkel, sziklaszilárd, felvonulásra is beillő négyszög alakzatban masíroztak fel a Palota elé, amelynek hatalmas fekete főbejárata előtt két sor vörös páncélos császári testőr pózolt sugárvetőkkel és vibrofegyverekkel. A két formáció tagjai néhány pillanatig farkasszemet néztek egymással sisakjaik vizorjain keresztül, majd mindkét alakzat szétvált, és egy-egy magabiztosan lépkedő parlamenter, avagy, ha úgy tetszik, önjelölt vezető lépett ki, és megálltak egymással szemben – egy, a Sith Egyház tetoválásainak tömkelegét viselő chagriai akolita a Palota előtt álló testőrök élén, és egy birodalmi egyenruhás tiszt a rohamosztagos légiók előtt.
- Mi dolgotok itt, szolga? – dörrent rá a tisztre a Nagyúr, miközben kékes-feketés arca rángatózott a dühtől. – Térjetek vissza a barakkjaitokba és ott várjatok a parancsokra! - Stratag ezredes vagyok. – mutatkozott be a Concordia Kör prominens tagja, bár tulajdonképpen senki sem kérdezte a nevét. – A Főkormányzói Palotát lefoglaljuk a Birodalom nevében. Adják át a fegyvereiket és engedjék be a csapatainkat. - Bah. – nevetett fel a Nagyúr, avagy akolita, avagy egyházi szolga, nem lehetett tudni, mivel Strataggal ellentétben ő nem tartotta fontosnak, hogy bemutatkozzon. – Nevetséges! És ugyan kinek a parancsára?
- A Moffok Tanácsának parancsára. – közölte sztoikus nyugalommal Stratag. – És nem lesz több figyelmeztetés. - Mocskos áruló pondró. – szorult ökölbe a sith ajtónálló keze. – Miféle zendülés ez? Itt Lyrr Moskau Égi Marsall parancsol! Csak ő léphet be a szent Palotába! - Álljon félre a katonáival, nagyúr. – közölte szárazon Stratag. – Túlerőben vagyunk. - Semmiféle gyülevész menetelő horda nem ér fel az Erő hatalmával! – sziszegte amaz, és kinyújta összeszorította a kezét.
Majd csodálkozva meredt Stratagra. Újra és újra összeszorította öklét, de nem történt semmi. A birodalmi tiszt halványan elmosolyodott, mire a sorból mögüle kilépett néhány rohamosztagos, vállukon tekergőző ysalamirikkel. - A türelmünk véges.. – közölte Stratag. – Adja fel, vagy..
Nem fejezhette be, mert minden józan észt és előzetes számítást meghazudtolva a nagyúr nem iszkolt vissza a Palota lépcsőire, de nem is rántott fénykardott, hogy támadjon.. ellenkezőleg, egy hagyományos sugárvető villant meg a kezében, és a vörös lézersugár egyenesen Stratag arcába fúródott, aki lángoló fejjel, élettelenül dőlt el.
- Minden zendülést megtorlunk! – üvöltötte öklét rázva a rohamosztagosok felé az akolita, majd visszafordult saját vörös páncélosaihoz. – Támadás!!!
Mielőtt befejezhette volna, a rohamosztagosok arcvonala mögött álló egyik AT-AT oldalsó, közepes lézerágyúja megvillant és egyetlen pontos lövéssel lyukat robbantott a földbe, ahol a Sith Egyház lelkes képviselője az imént állt. Csak némi szálló hamu, égett szag és Stratag élettelen teste jelezte, hogy mennyiben teljesedett ki a chagriai pályafutása. A vörös páncélosok, akik vibrodárdáikat előre tartva menetelni kezdtek a rohamosztagosok felé, most megálltak, és tétován ingatták a fejüket a felettük magasodó lépegetők irányába.
Végül az AT-AT fején megszólalt egy hangszóró. - Testőrök, tegyétek le a fegyvert! Az ellenállás értelmetlen! Amnesztiát ígérünk minden Testőrnek, aki megadja magát!
A vörös páncélosok sora lassan kiegyenesedett, ahogy lemaradt társaik felzárkózak, majd tétován ismét elindultak a rohamosztagosok felé, de minden egyes lépésükre újabb lépegető fordította feléjük ágyúcsöveit a második sorból.
- Aveg Marr.. tudjuk, hogy egy sith úrnő megzsarolt, miután a szeretőjévé tett, előle menekültél a Testőrök közzé. – folytatta most a hangszóró. – Dol Isenn, tudjuk, hogy elbocsátottak és leszereltek a Rohamosztagtól sorozatos függelemsértés miatt, és mert vedelted a kesselit. Ahenai Sarug, tudjuk, hogy a bátyád az áruló Fel-pártiakkal tartott az Ismeretlen Vidékre, és azzal akartad megvédeni a családod, hogy a Testőrök közé álltál. Harux Evett, tudjuk, hogy megölted egy kocsmai verekedésben az Obszidián Rend egyik kardassi ügynökét, és a Testőrök közé menekültél a megtorlás elől. Vaol Huhks, tudjuk, hogy a fekete piacon adod el az emelt szintű élelmiszter-fejadagot, amit a Testőrök kapnak, hogy utána nőcskékre költhesd.. Ogran Havoc, tudjuk, hogy...
És az AT-AT hangszórója sorolta a sorfalban álló Testőrök neveit és valódi hátterüket, míg szinte mindenki sorra nem került. A vörös páncélosok kényelmetlenül tekintgette egymásra és rohamosztagos ellenfeleikre, de egyelőre egyik sem lépett ki a sorfalból, hogy támadásba lendüljön.. inkább, mintha egymást figyelték volna.
- Tierce Főkormányzó új életet és megbecsülést ígért nektek. – folytatta a hangszóró. – Tierce Főkormányzó azonban halott, az új életetek ára pedig az, hogy ti is kövessétek őt a halálba. Vagy fogadjátok el az amnesztiát, amit ajánlunk, és tegyétek le a fegyvert. Egyikőtök sem különleges, egyikőtök sem ártatlan. A Moffok azonban megbocsátanak, ha átengeditek a Palotát.
- A Hűség sohasem hal meg! – üvöltötte a sor szélén egy vörös páncélos, majd vibrodárdáját lóbálva kezdett rohanni a rohamosztagosok felé.
Egyszerre érte el három találat a katonák szemben levő sorfalának pontos, célzott lövéseiből és saját társa felől, aki szintén kilépett a sorfalból és hátbalőtte. A második testőr aztán a földre vágta fegyvereit és leemelte a fejéről a sisakot. Egy alik tizennyolc éves, félszemű fiú arca volt. Felemelte a kezét, majd a többi vörös köpenyesre pillantva bátortalanul megindult a rohamosztagosok felé. Egyre többen váltak ki a sorból, míg végül szinte az egész különítmény fegyvertelen volt.
A parancsnoki AT – AT fülkéjében a tajtékzó Rondhamm kommodore a pilótához lépett. - Most pedig végezzék ki mindet. - Ácsi – emelte fel egyik kezét a pilóta mellett, a hangszóró belső komjánál ülő Camillo Il-Raz, akinek kéjsóvár fején meglehetősen groteszkül mutatott a Hadsereg tábornoki rohamsisakja. – Nem volna jó ötlet. Éppen imázst építünk, kommodore, ha nem vette volna észre.
- Bűnhődniük kell Stratag halála miatt. – sziszegte Rondhamm ellenségesen. - Elég, ha az ezredes gyerekei bűnhődnek. – villantott fel el félreérthető mosolyt Il-Raz, majd gyorsan hozzátette. – Mármint hadiárvaként, úgy értem. Stratag a saját ostobasága áldozata lett, kommodore. Minek ezt tovább fokozni? Nem mondta neki senki, hogy személyesen menjen ki parolázni azzal a bolond sith szolgával. A Testőröket lefegyverezzük és foglyul ejtjük, az amnesztia pedig érvényes marad. Vagy talán napokat szeretne eltölteni azzal, hogy az összes átkozott vörös köpenyest kifüstülje abból a hodályból, miközben a Nagymoff és a többiek bármelyik percben megérkezhetnek? Személyesen akar felelni ezekért a késlekedésekért?
- Miért is ne, úgy sem végeznek ki – horkant fel elégedetlenül Rondhamm, de nem tiltakozott tovább. – Ám legyen. Főtörzsőrmester, fegyverezzék le azokat a Testőröket, utána pedig biztosítsák a Palotát, ellenőrizzék, nincsenek-e rejtett csapdák, vagy pokolgépek, és utána jelentsék, ha a fő kommunikációs terem biztonságos és használható! A teljes körű kommunikációs zavarást pedig tartsák fent az épület körüli biztonsági zónában, nehogy valamiféle, a pincékben bújkáló akolita segítséget kérjen a társaitól bolygószerte!
- Értettem, uram, máris. – biccentett a pilóta, Il-Raz pedig felkelt a másodpilóta székéből, amelynek terminálján keresztül a hangos üzeneteket közvetítette a kapuőrség felé, majd megveregette Rondhamm vállát. - Ez a beszéd. Sajnálom a barátját. Jöjjön, jelentsük Kaine moffnak, hogy minden készen áll.
...
A Bastion orbitján az egymást érő, sűrű pókhálóként bolygó körüli pályára helyezett védelmi platformok és csillagrombolók között méltóságteljes nyílhegyként lebegtek Rammstein admirális és Vanysn moff szuper-csillagrombolói. A két SSD és a közelükben lévő többi kísérőhajó hangárjai csak úgy ontották magukból a felszín különböző pontjai, stratégiai fontosságú kirendeltségek és bázisok felé tartó leszállóegységeket.
Lecersen és Rammstein a felszínre induló egyik, több tucat TIE által kísért leszállóegység fedélzetén kapták csak meg a zöld jelzést Il-Raztól, illetve a tájékoztatást, hogy egy másik siklón Vansyn is úton van már lefelé.
Nem sokára a leszállóegyégek landoltak a Palota előtti megtisztított területen, a trió pedig Il-Razzal és néhány további kísérővel kiegészülve egészen a Palota szívében rejlő távkom szobáig sétált a rohamosztagosok védelmező sorfalától övezve, miközben a távolban egy-egy szórványos lövés, vagy kiáltás jelezte, hogyan teszik abszolút biztonságossá a rohamosztagosok az épületet.
A nagy szórású, titkos és biztonságos holonet-hívásokra alkalmas komszoba emelvényén elfoglalta a helyét a három ESB – főtiszt; Kaine moff, Bastion közigazgatási vezetője; Rammstein admirális, a Maradvány – Flotta parancsnoka, valamint Vansyn moff, a régebben Hapan Expedíciós Erők néven emlegetett, de ma már az egyszerűség kedvéért Birodalom – szerte csak Vansyn – flottaként ismert formáció parancsnoka. Lecersen körbejárt köztük, és egy-egy kódhengert nyomott mindhárom tiszt kezébe.
- Polneyei és kardassi barátaink üdvözletüket küldik, uraim, és ezt a kis ajándékot. – magyarázta a nagymoff. – Ezek a lehető legjobban védett, legmagasab szintű ESB engedélykódok, amelyeket meg tudtunk szerezni. Nem császári szintűek persze, de vannak olyan jók, mint Enabran Tain és a Főkormányzó engedélykódjai. Az önökénél biztosan jobbak.
- Csodálkozom, hogy magának ilyesmije is van, nagymoff. – jegyezte meg az ifjabb Kaine Lecersenre sandítva. – Akár Ön is beszélhetne helyettünk, nem? - Nem. – rázta meg a fejét Il-Razra sandítva Lecersen. – Pontosabban szólva.. még nem. Mindennek eljön az ideje. Csak tessék.
- Csináljuk. – biccentett Porrack Vanysn, és másik két társával egyetemben behelyezték az új kódhengereket sajátjaik mellé a komterminálba. Kisvártatva képernyők tucatjai jelentek meg.. a Maradvány területén lévő rohamosztagos ezredek parancsnokságai, a flottaőr és a Hadsereghez tartozó légiók előljárói, valamint bolygókormányzók, ahol a tisztek a Maradvány megbízható szolgáinak számítottak. - Alapos munka. – súgta oda Lecersen Il-Raznak. - Csak a megbízhatók vannak vonalban, uram. – magyarázta Lecersennek amaz. – De még így is lehet kockázat.
- Parancsnokok! – emelte fel most a hangját Vansyn, elnyomva a suttogás hangját a teremben. – A Theta – Corbolan – Quantax – Három – Szürke helyettesítési direktíva értelmében továbbítjuk a Főkormányzó halála esetén alkalmazandó utasításokat. Hajtsák végre a százhatvanhatos parancsot! - Megerősítve. – tette hozzá Kaine. - Nyugtázom. – tette hozzá Rammstein is.
- A százhatvanhatos parancs arra az esetre szól, hogyha a Sith Egyház követői fellázadnának a Császár és a Birodalom ellen. – magyarázta Il-Raz a dolgokban ilyen mélységben még nem jártas Lecersennek. - Milyen.. eredeti. – súgta vissza amaz.
- És a százhatvanhetest és százhatvannyolcast is. – tetter hozzá Vansyn, mire Kaine és Rammstein ugyancsak megerősítették ezt is, saját kódjaikkal. A vonal másik végén lévő számos katonai parancsnok néhány pillanatig zavart pillantásokkal válaszolt, majd egyre több katonás „vettem, értettem, végrehajtjuk” érkezett, és a tisztek képei elkezdtek eltűnni.
- Ez utóbbi kettő pedig ugyanezt rendeli el egyszer az Obszidián Rend, másszor pedig a Csásázri Testőrség vonatkozásában. – magyarázta tovább halkan Il-Raz előljárójának. - És ennyi? – kérdezte végül Lecersen. – Semmi kérdés-válasz?
- A kódok megfelelőek voltak, a helyőrségek pedig ebben a pillanatban indítják a csapataikat a sith elemek lefogására, vagy kivégzésére. – magyarázta Kaine alig leplezett büszkeséggel. – A mi katonáink még zokszó nélkül követik az utasításokat. - Legyen gondjuk a kommunikációs zavarásra. – tette hozzá Lecersen. – Nem akarjuk, hogy bárminek híre menjen, mielőtt az összes sithet és a legfontosabb követőiket is kivégeztük.
- Innentől ránk bízhatja, nagymoff úr. – villantott politikus mosolyt Lecersen felé magabiztosan Kaine. – És persze köszönjük a segítségét. - Ugyan, szóra sem érdemes… tulajdonképpen nem tettem még semmit. – villant meg Lecersen tekintete. - Ellenkezőleg, csak most kezdődik.
- Kivívjuk a függetlenségünket. – húzta ki magát büszkén Kaine. – Mi több kell ennél? - Azt javaslom, jöjjenek velem. – invitálta a többieket Lecersen. – A Maradvány jövőjéről fogunk beszélgetni... az EGB-ben. Némi harapnivaló mellett, ha nem bánják.
Mialatt Lecersen saját testőrsége udvarias nyomatékot adott a szavainak, és az egész társaságot átkísérték a Főkormányzói Palota fényűző ebédlőjébe, amelyet még Wenthar császár használt utoljára, amikor vendégül látta a Nagi uralkodóját és testvérét, Darth Sordist, odakint Bastion – szerte, sőt Maradvány – szerte kigyúló tüzek, lángoló sith jelvények és az utcákon menetelő, rendkívüli állapotot hirdető és kőkeményen betartató rohamosztagos légiók jelezték a változás immár mindent elsöprő szelét.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 7, 2018 17:34:02 GMT 1
Az ebédlőben Kaine egyre kényelmetlenebb arckifejezéssel foglalt helyet, már csak azért is, mert első megérzése azt súgta neki, hogy a gazdagon felszolgált prémium ételek és márkás italok nagy része az ő privát raktárából származik, de legalábbis a bastioni moff reprezentációs keretéből, annyi bizonyosnak tűnt. Meglepetésére Vansyn és Rammstein sokkal kevésbé tűnt zavarban lévőnek, nem is beszélve a többiekről. Lecersen és Il-Raz jól láthatóan elemükben voltak, Kaine meglepetése pedig csak fokozódott, amikor megpillantotta a számára oly kedves fiatal hölgyet, akit egy cosrai arckifejezésű, merev, karót nyelt alak kísért be, akit még sohasem látott.
- Örülök, hogy mindannyian összegyűltünk – biccentett végül, magára vállalva az udvarias vendéglátó szerepét, ha már így belekényszerült ebbe a helyzetbe. – Öröm látni, hogy Trachta kisasszony is csatlakozik hozzánk.
- Szia, nagybácsi! – mosolygott rá Kaine a meghatározhatatlan korú, de legalábbis alig tizennyolcnak kinéző nőszemély – ez persze lehetetlen lett volna, hiszen az öreg Kormányzó már jóval korábban meghalt, nemzőképességét pedig jóval azelőtt elveszítette -, majd ajkát látványosan beharapva végigmérte az egyenruhás férfiakat, végül vidáman elkiáltotta magát. - Nahát, Il-Raz kormányzó személyesen! De jóó .. !
- Izé, én is örülök – próbált meg másfelé tekinteni Il-Raz, leküzdendő a nadrágjában keletkező feszültséget. Ez máskülönben rendkívül izgalmas lett volna, még akkor is, hogyha fennállt a lehetősége annak, hogy Trachta kormányzó valahanyadik generációs leszármazottja már bőven elmúlt tíz éves (És ezt Il-Raz a maga részéről roppant különösnek is találta amúgy, de elintézte azzal, hogy végtére is nem a tényleges életkor számít, hanem a lélek és a külalak.. aki tíz évesnek néz ki és tíz évesként gondolkodik, az voltaképp annyi is, nemde?), Lecersen türelmetlen tekintete alatt azonban arra kényszerült, hogy visszafogja természetes késztetéseit.
- Lássanak hozzá, uraim – állt bele még jobban a vendéglátó szerepébe Kaine. – Ha már Lecersen nagymoff volt ilyen kedves.. úgymond... megszervezni ezt a kellemes kis alkalmat. - Részemről az öröm – Lecersen az ebédlő plasztoid ablakán túlra pillantott, a tornyokon túl egyre több, kisebb- nagyobb emelkedő füstoszlopot lehetett látni, jelezve, hogy a műveletek bolygószerte megindultak az Obszidián, az Egyház és a Testőrség komplexumai ellen. – Épp itt az ideje, hogy a jövőről beszélgessünk. A Maradvány vezetési struktúrájának sziklaszilárdnak kell lennie, mire ez az egész véget ér.
- Ez egy rendkívül egyszerű kérdés – biccentett Kaine, miközben intett egy adjutánsnak, aki az ajtó mellett pózolt, hogy töltsön mindenkinek. – Egy Régenskormányzót kell kinevezni, amíg a Moffok Tanács összeül és dönt az úl államrendről, illetve az esetleges egyesülésről. Trachta kisasszony születése jogán alkalmas lenne a feladatra, mint a legmagasabb rangú birodalmi főtiszt ma is élő leszármazottja.
Il-Raz elnyomott egy vihogást, Lecersen pedig Vansynra pillantott, aki megszólalt. - Kaine, a moffok szinte száz százalék, hogy támogatni fogják az egyesülést az EGB-vel. Nem hiszem, hogy alternatív javaslat lesz. - Hogyne – mosolyodott el kényszeredetten az ifjabb Ardus Kaine. Ráérzett, hogy bármennyire is ő volt itthon az elmúlt időben, a háta mögött is történtek azért dolgok. – De ettől még szükség lesz a Régenskormányzóra.
- Ezt a funkciót egy háromtagú Nagymoffi Testület fogja betölteni átmenetileg – szólt közbe Lecersen. – Az EGB-ben igen nagy jelentősége van a három különálló hatalmi ágnak, amelyek a Vezérkarban egyesülnek. Minél jobban leképezzük ezt, annál könnyebben integrálódunk majd. Ami Trachta kisasszonyt illeti, úgy gondolom, valaki szeniorabbra van szükség. A kisasszony biztonságáról addig is barátom és bajtársam, Il-Raz kormányzó gondoskodik majd, mint a bastioni képviselőm távollétemben. Ha úgy tetszik, Kaine moff uram, mint a kisasszony védnöke.
- Ez nevetséges – horkant fel Kaine. – Én vagyok az Annunaki védnöke. - Hihi – jegyezte meg a hölgyemény Il-Razra kacsintva, ami nem jelentett sem igent, sem nemet. - Erről lehet, nem árt őt is megkérdezni azért – mosolyodott el Lecersen, hiszen ebben a tekintetben rendkívül nagy bizalma volt Il-Raz meggyőző erejében.
- Rammstein, szólaljon már meg! – csattant fel most Kaine, családi adjutánsára pillanatva. - Sajnálom, moff úr, engem ez nem érint, én az áthelyezésemet kértem, nem leszek tagja a Főtanácsnak – húzta ki magát némi hezitálás után Rammstein. - Mit csinált? – olvadt le most már majdnem teljesen Kaine arcáról a mosoly. - Ugye tisztában van vele, hogy...
- Amennyiben arra céloz, hogy Rammstein admirális úr családjának ebből esetleg kára származhat bármilyen módon, Ardus barátom.. – jegyezte meg mosolyogva Lecersen, miközben egy adathengert tolt át az asztalon Kaine felé -, nos, hadd nyugtassam meg, az áthelyezés a tágabb Rammstein családot is érinti majd. Tulajdonképpen inkább repatriálás lenne a helyesebb kifejezés. Az alábbi adathengeren megtalálja a cosrai... származástani szervezet, az Ahnenerbe igazolását a Rammsteinek cosrai felmenőiről. - Akkor ki képviseli a.. - Kaine a kérdés felénél megállt és Vansynra nézett. - .. a Flottát. Már értem. Vegye úgy, hogy meg sem kérdeztem.
- A Főtanács három tagja ön, Vansyn moff úr admirálisi minőségben és jómagam helyett átmenetileg Il-Raz kormányzó lesznek, utóbbi, mint Trachta grófnő védnöke – magyarázta Lecersen joviálisan, majd hozzátette. – Ez alapvetően illeszkedik az EGB struktúrájához, amelyben három hatalmi ág van. A mélyűrért és a hadműveletekért felelős Flotta, a bolygók védelméért és igazgatásáért felelős Planetáris Erők, és a gazdaságért, vállalatokért és propagandaáért felelős Munkaerő-forrás Felügyelet. Bár ez utóbbinak kissé félrevezető a neve. - Lehetne mondjuk Lecersen - szervezet. – jegyezte meg halkan Il-Raz, Trachta kisasszony fülébe súgva. A fiatal nő felvihogott.
Kaine idegesen tördelte az ujjait. A díszes ruhákba öltözött nemesnek láthatóan idegen volt ez a megközelítés, Lecersen egyre inkább úgy érezte, hogy az ifjabb Ardus Kaine apja Pentastar-analógiájában nem saját felmenője, hnem az ármánykodó és akadékoskodó Pestage tanácsos lenne, míg Kaine valódi vezetői szerepébe egyre inkább Vansyn manőverezett be.
- Ardus, félre ne értse... – tette hozzá Lecersen – a lehetőséget kell meglátnia mindannyiunknak ebben. A Maradvány nem az Öné, az enyém, vagy a mienk, hanem a Birodalomé, végső soron. Mi csak megbízott gazdák, helytartók vagyunk. Ez a hármas szervezet ráadáasul számos karrier – lehetőséget kínál, akár a Braxant – szektor határain túl is. Éppen ez a lényege. Nézze meg Rammstein barátom példáját. Az Ismeretlen Vidéken is rengeteg lehetőség lesz. A Corporate – szektorban ugyanígy, biztosra veszem, hogy Camillo örömmel tér majd vissza, miután én elvégeztem néhány feladatot máshol.. az EGB filozófiájának a lényege, hogy ha valamelyik vezetőnk érzi magát teljesen kényelmesen, akkor új lehetőséget keresünk neki, nem pedig a fejét vesszük. Ugye érthető.
- Pontosan mettől lesz távol? – kérdezte most laposan Lecersenre pillantva Kaine. – És meddig? - Amint megtörtént a proklamáció, Kardassra utazom, hogy tárgyaljak az ottani új szövetségeseinkkel – mondta Lecersen. – Utána pedig vissza a Cosrára. Utána térek vissza.
- Érdekes utazás lesz, át a Köztársaságon – mosolyodott el fanyarul Vanysn. - Ne aggódjanak, erre megvan a megfelelő megoldás – hunyorított a nagymoff válaszul. – Rammstein admirális velem tart, majd beszámol az úti élményeiről.
- Mi lesz a flottákkal? – kérdezte most Vansyn. – Úgy hallottam, a Corporate erőiből számos ép hajót magukkal vittek Aweristől a cosraiak. Mi nem nélkülözhetünk semmit. - Ezt méltányoljuk – biccentett Lecersen. – A Corporate saját erői is igen jelentősek, megvédik magukat még az átirányításokkal együtt is. A Maradvány más helyzetben van, bár az egyesített erőik Vansyn és Rammstein csapataival, plusz Kardass megmaradt erőivel igen jelentősek, a fenyegetés is nagyobb. Nem fogunk hajókat átirányítani egyelőre. Ellenkezőleg, intézkedünk, hogy a megfelelő alkatrészek minél előbb megérkezzenek a Braxant – szektorba, hogy elkezdhessék a saját hipertéri rakétasilók telepítését. A hajók közül a régi birodalmi típusok továbbszolgálnak, a Judicatorokat azonban le kell szerelni. Túlságosan idegenek és hasonlóak a jem’hadar hajókhoz. Az Aurorákból alapvetően védelmi célú mobil lövegplatformokat alakítunk ki, így azokat átsoroljuk a Planetáris Erőkhöz. az SiSD-kről pedig leszereljük az odonit fegyvereket és generátorokat, megkezdjük a hangárterek csökkentését és új, biztonságosabb erőforrások beszerelését, beleértve a Bendő – flotta technológiáján alapuló kristály – fázisváltókat.
- Jó döntés – jegyezte meg Rammstein. – Az odonit eszközöket úgysem tudnánk sokáig működésben tartani a Commenor és az OCP támogatása nélkül. Ránk robbannának rövid időn belül. - Azt javasoljuk továbbá – folytatta Lecersen -, hogy a gyártást a Golan – platformok és Ubiqtorate állomások felé futtassák fel a jövőben. A Planetáris Védelem koncepciójának a lényege, hogy minden egyes fontosabb csillagrendszerünk önállóan is meg tudja védeni magát egy nagyobb flotta támadása ellen, ahogy mondjuk Yaga Minor.
- Kivéve, ha repülő Yuuzhan Vong pókhajók ezrei támadnak, ugyebár – jegyezte meg az eddig csendben, az ajtó mellett ülő Rondhamm rosszmájúan. - Szerencsére az új cosrai és polneyei technológiák révén már azokkal is felvehetjük a harcot – villantott a férfire ragadozó mosolyt Lecersen, majd folytatta. – Vanysn és Rammstein megmaradt erőit Vanysn parancsnoksága alatt egy közös Maradvány Hadtestbe szervezzük. A Vezérkar elvárása az, hogy minden főszektorban legalább egy-egy, állandóan mobilizálható ezer hajós Hadtest álljon fel, amely száz – kétszáz hajós, önálló operálásra képes alegységekre tagozódik.
- Ez azt jelenti Kardass is saját erőkkel rendelkezik majd, vagy betagozódik a mienkbe? – kérdezte most Vansyn. - Egyelőre Hadtest – szinten nem, az ő területeikért egy saját önvédelmi Milícia felel majd – magyarázta Lecersen. – De megállapodás szerint a Maradvány Hadtest operálhat az ő területeiken is, szigorúan védelmi célokból.
Kaine elvigyorodott, majd elgondolkozva a jegyzeteibe pillantott, amelyek ki tudja, honnan kerültek elő. Majd visszafordult a többiekhez. - Mi a helyzet a külső fenyegetésekkel? Lyrr Moskau a hírek szerint hűséget esküdött az Egyház vezetőinek a Vjunon és annak a Hapan kurvának a trónra lépését propagálja. Már csak az hiányzik, hogy a még Daala által kinevezett, azóta sith kultistának állt női moffok is melléálljanak.
Most Vanysnon volt a felröhögés sora, Lecersen pedig mosolyogva hozzátette: - Elhiheti, ez ügyben a cosrai kollégáink álláspontja jóval.. paternalistább. Mi nem félünk sem Moskau, sem a hapan udvar közbeavatkozásától. Úgy véljük, ők inkább a Korriban és a Junction-ön túli területek felé fognak figyelni. Amúgy is, nem a maguk Körének tagja ott a katonai attasé? - Trenton Makin – tette hozzá gonoszul, tökéletes időzítéssel Il-Raz. – Ráadásul az Égi marsallunk exe, vagy mi.
Kaine arca megrándult a felismerésre, hogy saját magát gyalogoltatta bele a csapdába. - Együtt jártak az Akadémiára – fintorodott el. – Amúgy is, Makin kommodore már jó ideje nem válaszol a megkereséseinkre. Gyakorlatilag már nem tagja a Concordia Körnek. Rondhamm, derítse ki, mi van vele.
A kommodore bólintott, és visszatért a poharához, Lecersen pedig igyekezett megnyugtató hangnemre váltani. - Ha ennél nagyobb arányú fenyegetéssel néznénk szembe a Hapes részéről, nos, biztosíthatom Önöket, a Vezérkar ujjai Diestl nélkül is folyamatosan rajta lesznek a rakéták indítógombjain. Ha pedig néhány moff asszonytól meg kell szabadulnunk, ám legyen.
- És a nagaiok? – kérdezte most felélénkülve Kaine. – Jóval nagyobb falat. És gyakorlatilag mindent behálóznak a gazdasági csápjaikkal. Ráadásul a flottájuk is jóval nagyobb. Ők a legnagyobb befektetők a Braxant-ban. A vegyesvállalatunk, amit velük közösen üzemeltetünk, átvette az OCP letiltott érdekeltségeit is. Ráadásul amióta egy bizonyos consigliore halálával Muunilinst befolyása is megroppant, már a hitelezésben is megjelentek a nagai pénzek.
Lecersen szórakozottan kopogtatott az asztalon. - Hmm.. – mondta végül. – Ez problémát jelenthet, valóban. Katonai fenyegetésre nem számítok, bizonyos hírszerzési információink arra engednek következtetni, hogy valamiféle belső konfliktus van kialakulóban náluk. A császáruk és a koronaherceg összevesztek egymás szeretőin, vagy mi.
- Azt mondják, Wenthar fia a császáruknál van. Hapesen legalábbis ez a hír járja – jegyezte meg Vansyn. - Milyen jól értesült, nocsak – hunyorított a másikm moffra Lecersen. – Ez veszélyes, de nem azonnali fenyegetés. A nagaiok ráadáasul ismerik a rakétáink potenciálját, saját bőrükön tapasztalták azt, pontosabban chiss szövetségeseik bőrén. Nem fognak támadni. De ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági erejük okán ne kellene vele foglalkoznunk. A Corporate vállalatai még nem erősödtek meg eléggé Brodrig és a sleppje kivonulása óta, hogy tőkeinjekciót nyújthassanak.. mármint, újabbat – tette hozzá, miután visszaemlékezett a Damaskkal közös ügyekre.
- Az a kanálfejű, Garak pedig nyomtalanul eltűnt. – jegyezte meg Il-Raz. - Majd szóvá teszem kardassi barátainknak, hogy keressék meg – vonta meg a vállát Lecersen. – Addig is, Camillo, légy oly jó és igyál meg egy kávét a nagai nagykövettel. Vagy amit ezek isznak. Trachta kisasszonyt is magaddal viheted. - Utálom a nagaiokat – jegyezte meg az említett. – Olyan kicsi a..
- Ennyi elég is, hercegnőm – suttogta Il-Raz, majd visszafordult a többiekhez. – Ha lehet, igénybe vennék ehhez némi cosrai segítséget. Úgy tudom Ulrich régebben tárgyalt ezekkel a húzott szeműekkel. Talán az Iparvállalatok felől könnyebb megközelíteni őket. - Semmi akadálya – biccentett Lecersen, majd körbepillantott. – Nos, kik miatt fáj a fejünk még?
- Mandalore – jegyezte meg Vansyn. – Még mindig egy rakás vérdíj van a moffok fején, a mienkkel kezdve. Ráadásul, ha összeomlik az ESB többi része, a mandok megpróbálhlatják kihasználni. - Erre van egy.. mondjuk úgy, folyamatban lévő külön tervem – biccentett Lecersen. – Camillo majd gondoskodik két vendég bemutatásáról, ha megérkeztek. Még úton vannak, mondjuk úgy. Ne aggódjanak Mandalore miatt, lesz elég bajuk hamarosan. - Egy rakéta is megoldaná – nevetett fel Vansyn. – Ha már olyan szívesen lövöldöznek. - A hipertéri rakétánál csak egy veszélyesebb fegyver van, a közvélemény – vont vállat Lecersen. – De elhiheti, a Vezérkar megfontolja. Más aggály?
- Jagged Fel – tette hozzá most Kaine ismét. – Mindannyian tudjuk, hogy az alacsonyabb rendfokozatok a mai napig tele vannak olyanokkal, akik szinte istenítik azt a fél corelli, fél chiss vidéki fattyút. Mit teszünk, ha megpróbál most visszatérni? - Megöljük - vonta meg a vállát Lecersen. – Hacsak nincs olyan kormányzó, vagy moff, aki hajlandó lenne a szálláscsinálójaként fellépni, amúgy sincs bázisa, nem? Azzal nem lesz előrébb, ha egy flottaőr közlegény elszállásolja a kabinjában. De ne kockáztassunk. Kérjenek folyamatos visszajelzéseket a Helyőrség – parancsnokoktól, hogy hogy haladnak a sithek és az Obszidián felszámolásával.
- Az Obszidián Rend felszámolásával a begyűjtött titkosszolgálati információink nagy része is oda fog veszni – jegyezte meg Vansyn. – A kanálfejűek inkább megsemmisítenek mindent, mielőtt átadnák. Az asszaszinok pedig jellemzően öngyilkosok is lesznek utána, ha szorul a hurok. A Birodalmi Hírszerzés színe javát pedig annak idején pont az áruló Fel vitte magáva, Rorsh bandájával az élen. - Erre is felkészültünk – biccentett Lecersen a terem átellenes végében eddig némán posztoló szőke, cosrai arcélű férfinak, aki eredetileg bekísérte, majd Il-Raz gondjaira bízta az ifjú Trachtát. – Tiebolt ezredes majd gondoskodik róla, hogy újra felálljon a megfelelő titkosszolgálati kapacitás.
- Már elkezdtem tanulmányozni az Il-Raz kormányzó által összegyűjtött profilokat – jegyezte meg Tiebolt. – Azért van kockázat bőven. Többen állhatnak Fel mögött, mint azt elsőre gondolnánk. Különösen aggasztanak a külső rendszerek a Braxant Run mentén. Agamar, Mygeeto, Morishim. - Figyeljenek oda rájuk, ne legyenek meglepetések – vonta össze a szemöldökét Lecersen, majd az asztalon gőzölgő ételekre pillantott. – Azt hiszem, mindent megbeszéltük. Ki eszik elsőnek?
Tiebolt szórakozottan az életekhez lépett, és akkurátusan végigkóstolta mindet.
- Ilyen jó a gyomra? – kérdezte félig meddig viccesen, félig meddig sértődötten Kaine. – Csak nem gondolja, hogy bármit is képesek lennénk megmérgezni? Ahhoz képest, hogy maga lesz a fő Hírszerzőnk, meglepő mennyire nélkülözhetőnek érzi magát. - Amúgy nem jó a gyomrom – jegyezte meg Tiebolt – Csak érdekel a helyi konyha. És nem nehezen nélkülözhető vagyok, hanem könnyen pótolható – villantott meg egy Lecersennél is fenyegetőbb mosolyt Kaine irányába.
- Jó étvágyat! – esett neki az asztalnak és majdnem a mellette álló nőnek Il-Raz. – Gyere, kincsem, megetetlek. - Juhé. Kézzel? Lenyalhatom? – kérdezte Trachta hercegnő.
Lecersen élvezettel figyelte Kaine féltékenyen villámló tekintetét, amivel Il-Razt és új barátnőjét figyelte. Szinte már irigyelte őket. Az intrika és élvezetek máris kezdtek visszakúszni, mit kúszni, ömleni a Moffok közösségébe.
Jó érzés újra itthon lenni, gondolta a nagymoff.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 23, 2018 13:23:18 GMT 1
Odakint éppen a sokadik díszfelvonulás lépegetői, csaptszállítói és repulzortankjai, valamint rohamosztagos és flottakommandós díszelgő ezredei vonultak el az újjáépített fő felvonulási téren, a hajdan az ESB, most pedig az EGB maradványbeli közigazgatási központjainak számító Paloták előtt. Odalent az ünnepre kirendelt nézők, szabadságos katonák és fellelkesített polgárok tapsoltak és tisztelegtek a felvonulóknak. Felettük felváltva az EGB cosrai sassal kiegészített birodalmi jelvénye, és a Maradvány hagyományos, minden sallangtól mentes, a Régi Galaktikus Birodalom szimbolikáját őrző birodalmi jelvénye villogott hatalmas holokeretekben.
Lecersen önkéntelenül elmosolyodott a látványra. Bastion egyre inkább otthonos volt, egyre harmonikusabban illeszkedett az EGB által diktált új rendbe. A Knotról és Cosráról "importált" hatalmas katonai felvonulások és díszelgések még számára is visszaidézték a Régi Birodalom hangulatát ötven évvel ezelőttről, ifjú kadét korából. Felemelő érzés volt.
Lecersen meg volt győződve róla, hogy az EGB ceremoniális külsőségei legalább annyira le fogják nyűgözni a nagai delegációt, mint anno Wenthar Császár ESB - parádéi. Hiroyasu herceg és stábja reálisan gondolkodó vezetők gyülekezetének tűnt, Lecersen pedig bizakodással tekintett a tárgyalások elé.
Addig azonban volt még egy teendője... a diplomáciai offenzívák az awerisi konfliktus lezárulása, az EGB ésa Nagai Birodalom átalakulása, valamint az Első Rend közelmúltbeli akciói nyomán mindenütt új frontokat nyitottak a galaxisban, ezúttal nem - vagy nem feltétlen kizárólag - felvonuló hadiflották és pusztító turbolézertűz, hanem diplomáciai üzenetváltások, meghívók formájában. Az Egyesítő Konferencia óta nem volt ilyen aktív a galaktikus államközi kommunikáció, Lecersen pedig mint mindig, most is a sűrűjében szándékozott maradni.
Megnyugodva konstatálta, hogy az ESB komcsatornákat bújó specialisták munkája végre újra eredményre vezetett... vagy csak odaát a Vjunon valaki végre vette a fáradtságot, hogy újra élesítse ezt a vonalat... akár hogy is, az ESB Főkormányzói komkódja újra élt. Lecersen nem számított nagy meglepetésre, amikor lenyomta a "hívás" parancsgombot, de így is önkéntelen mosoly ült ki az arcára, amikor néhány perc után Lyrr Moskau fekete egyenruhás képe jelent meg a magas titkosítású, régi birodalmi kódokat használó holovetítőn.
- Nahát, micsoda meglepetés, az Égi Marsall egyúttal már Főkormányzó Asszony is, hadd gratuláljak, hölgyem - biccentett Lecersen. - Köszönöm, hogy végre fogadja a hívásunkat. - Miután órák óta nem hagynak aludni ezzel a pingeléssel, nem igazán volt választásom, Nagymoff - hunyorított az álmosság és a bizalmatlanság keverékével az arcán Moskau. - Nem tudtam, hogy még létezik ez a vonal. - Pedig igen, csak az awerisi sajnálatos események után átmenetileg inaktív volt... de úgy tűnik, az ön kódjai és a mi kódtörőink közös munkájának eredményeképp ismét beszélhetünk - mosolygott tovább Lecersen. - Ha csak azért hívott fel, Nagymoff, hogy gúnyolódjon, akkor nagyon üres lehet a naptára, szinte már sajnálom Önt - biggyesztette le az ajkát a nő.
- Ellenkezőleg - emelte fel lassan az egyik muatóujját Lecersen, jelezve, hogy nem viccel. Önkéntelen gesztus volt nála. - Mint mondtam, ez egy igen sűrűn használt vonal volt korábban, mindkét oldalunk nagyra becsült Tierce őrnagyai ezen tartották a kapcsolatot. - Úgy érti, ezen a komvonalon keresztül csalták tőrbe a Főkormányzót a maguk áskálódó, szemtelen klónjai - viszonozta a gunyoros mosolyt és hangnemet Moskau. - Ez esetben igen szerencsés, hogy mi beszélünk, valóban érthető, hogy a maga polneyei kis barátja nem mert a szemem elé kerülni ezek után. Ki vele, miért hívott?
Lecersen újra elmosolyodott. Hogy elszemtelenedett ez a kis fruska, gondolta. Még emlékezett rá, mennyire középszerű kapitányjelölt volt Moskau a Bastioni Akadémián. Jó messzire jutott.
- Amellett, hogy ténylegesen gratulálni akartam Önnek, ahogyan Charis császárnővel karöltve megvalósítják a megboldogult Daala admirális álmát, a tisztán női vezetésű Birodalmat... Moskau elfintorodott, de Lecersen folytatta: - ... nagyon is gyakorlati okai is vannak a hívásomnak. Érdekes diplomáciai eszmecserét kezdtem újdonsült Császárnőjével, Főkormányzó asszony. - Végre a lényegre tért - biccentett Moskau. - Tudok róla, ahogyan arról is, hogy nincs mersze személyesen az Uralkodónő elé állni, így a pederaszta barátocskáját küldi.
- Nos, az ön korábbi feltevésével ellentétben mostanában nagyon is sűrű a naptáram - emelte fel ismét mutatóujját figyelmeztetően Lecersen. - Ez azonban nem zárja ki, hogy mi már előzetesen... eszmecserét folytassunk a... peremfeltételekről. - Á, szóval gúnyolódás helyett mint államfőhelyettes az államfőhelyettessel fogunk tárgyalni? - csavarta meg a haját megvillanó tekintettel Moskau. - Milyen érdekfeszítő.
- Ne legyen ilyen ellenséges, ifjú Főkormányzónő barátom - tárta szét a karjait Lecersen. - Végtére is egy helyről indultunk. A Birodalomból. Csodálom is egyébként, hogy Ön mintha elmulasztott volna visszatérni oda. Számos más, az Új Rendre felesküdött, Bastionon végzett tiszttel egyetemben, egyébként, akik még mindig az ESB és a Hapan Királyság sorait erősítik, nem mellékesen őszinte sajnálatunkra. - Ha visszatérésre akar csábítani, Nagymoff, akkor egyrészt nem ez a legjobb módja, másrészt ne is próbálkozzon vele, mert felesleges - rázta meg a fejét Moskau - A Vanysnhoz hasonló árulókkal ellentétben mi pusztán hűek vagyunk a Birodalom jogos uralkodójának tett eskünkhöz. Nem mi vagyunk a lázadók és árulók ebben a beszéletésben, Nagymoff.
- Nos, valóban... - hümmögött Lecersen. - Úgy értem, a lázadók és árulók kérdése az pontosan, amit meg kellene vitatnunk egymás között, Főkormányzó asszony. Tudja, a jelen biztonsági helyzetben az EGB-nek sem érdeke, hogy tartós konfliktust tartson fent magukkal. Ezért is válaszoltunk pozitívan Charis királynő megkeresésésre. A mi ügyünk úgymond, elrendezésre került azzal, hogy a Maradvány hazatért. Immár nem kérdés, hogy az EGB a Galaktikus Birodalom egyetlen jogutódja. - Azért ne legyen ebben olyan biztos - villantott ragadozó mosolyt Moskau. - Egyszer talpra állunk. - De addig is... - ismételte meg korábbi gesztusát Lecersen egyik ujját felemelve - , mindannyiunk közös érdeke, hogy ne háborúskodjunk. Az EGB hajlandó nem csak fegyverszünetet, de akár békeszerződést és megnemtámadási kondíciókat is hitelesíteni magukkal és a Hapessel... megnyithatnánk a határokat, kereskedhetnénk, mint a civilizált államok. És nem kellene folyamatosan bekerítve érezniük magukat. - Ez nyilván nem lenne ingyen, gondolom... - halkította le a hangját Moskau. - Nos, mondjuk úgy, tudomásunk van olyan tisztekről a Maradvány berkein belül, akik lojalitása megkérdőjelezhető az Új Rendhez - magyarázta Lecersen. - Akár azért, mert Jagged Felhez, akár azért, mert az ESB-hez és a maga Királynőjének hűek, csak a dolgok és a határok számukra szerencsétlen alakulása folytán ideát ragadtak. És biztos vagyok benne, hogy az Önök oldalán is vannak ilyenek az állományban, akik szívesen térnének inkább... haza. Ön nem vágyik látni a Bastiont? - Vágyom rá, és egyszer fogom is, amikor igazságot szolgáltatunk... egyszóval az átmeneti ajánlata nem érdekel, Nagymoff... - rázta meg a fejét Moskau, majd közelebb hajolt. - Az ajánlatában viszont van ráció. Mit akarnak?
- Egy listát a sith erőhasználók, asszaszinok, Obszidián-ügynökök, valamint Jagged Fel - párti aktivisták és tisztek neveivel, legalábbis az Önök nyilvántartása szerint - magyarázta Lecersen. - Az ő biztonságukat sajnos nem tudunk szavatolni azonban, de a gesztust nagyra értékelnénk Önöktől. - Nincs is szükség rá - rázta meg a fejét Moskau. - Ezek az elemek ugyanúgy nemkívánatosak nálunk. - Emellett egy közösen kidolgozott operatív protokollt arra nézve... - folytatta Lecersen -, hogy az előbb említett körön kívül eső állománybeli tagok, katonák és hivatalnokok, akik szeretnének államot váltani kettőnk között, ezt szabadon megtehessék, természetesen megfelelő ellenőrzött határátlépési pontokon keresztül. - Ez alkalmasint magában foglalhatja a civilek szabad mozgását is? - tette hozzá Moskau. - Áttelepülési céllal és egyszeri külön engedéllyel igen, minden más kérdésben gondolom az ilyenkor szokásos vízumjogi eljárások lennének irányadóak - biccentett Lecersen. - Cserébe pedig szavatoljuk a jelenlegi határokat, hajlandóak vagyunk békeszerződést és megnemtámadási egyezményt kötni magukkal, végezetül pedig nyitottak vagyunk a határok átjárhatóságának biztosítására, gazdasági együttműködésre, és így tovább. Röviden, tiszteletben tartjuk a status quo-t, ami előállt.
Moskau néhány pillanatig ízlelgette a gondolatot. - Magában foglalja ez olyan esetleges területi terjeszkedések el nem vitatását, amelyet az ESB, vagy a Hapan Királyság esetlegesen eszközölne a közeljövőben?
Lecersen biccentett. - A Peremvidék önökkel határos területein igen, kivéve a Draco- és Calim-rendszerek közti űrszeletet. Illetve természetesen az Ismeretlen Vidék is kivétel, bár nem feltételezem, hogy jelen pillanatban arrafelé önöknek bármilyen ambícióik lennének.
Moskau bólintott. - Ez elfogadható így. - Ó igen, és még egy dolog - vetette közbe Lecersen. - Rendkívül hálás lennék bármilyen információval kapcsolatban, hogy hová tűnt az önök nagyrabecsült államának... jem'hadar komponense. - Ezzel magam is így vagyok - ingatta a fejé Moskau. - A távérzékelőink szerint a Kardass irányába távoztak. - Nos, Dukat úr bizonyosan tájékoztatott volna arról, ha ott vernek tanyát - simított végig az állán elgondolkozva Lecersen, majd elmosolyodott. - Nagyszerű lehetőség első operatív együttműködésünk megalapozására, nemde? - Nem hiszem, hogy már ilyen közel kerültek államaink egymáshoz. - visszakozott Moskau. - Épp most tisztáztuk, hogyan oldjuk fel a hadiállapotot. Ettől még nem leszünk galaktikus barátok. - Az államaink talán nem is - biccentett Lecersen. - Én pusztán Főkormányzó és Nagymoff viszonylatban gondoltam... - Azért virágot ne küldjön. - fintorodott el Moskau. - De észben tartom. Megbeszélem Őfelségével a részleteket. - Nahát, azt hittem, személyesen Ön fog Il-Raz barátommal tárgyalni - hunyorított Lecersen. - Nem Ön az egyetlen, kedves Nagymoff, akinek sűrű a naptára mostanában - mosolyodott el immár kifejezetten nőies eleganciával Moskau. - A viszonthallásra.
Lecersen túl kifinomultnak tartotta magát ahhoz, hogy olyasféle módon káromkodjon hangosan, mint ahogyan az mondjuk Folett szokása volt a Cosrai parancsnoki hajóinak folyosóin és hídjain. Így aztán csak gondolatban tette hozzá, hogy beképzelt kis kurva, miután bontotta a vonalat. Aztán nekiállt válaszüzenetet fogalmazni Il-Raznak és Charisnak, a másik b.k.k-nak.
- Nők.. - mormogta maga elé végül Lecersen, miközben töltött magának az elötte álló munkához egy pohár alderaani óbort. - Azért néha megértem a Főadmirálist.
|
|