|
Bastion
Mar 29, 2012 21:41:38 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 29, 2012 21:41:38 GMT 1
Mint megannyi sötétszürke lándzsa, ami átdöfi a csillagos éj sötétjét, úgy törtek ki a Bastion felett a hipertérbõl klasszikus gyémánt alakzatban a Birodalmi Maradvány Yaga Minor-i flottájának csillagrombolói és kísérõhajói. A Pellaeon admirálishoz hû, a Fel-klán hatalomátvétele után mégis az Ubiqtorate központban kikötõ régi, felújításon átesett Imperial I-es osztályú vezérhajó, a Right to Rule fedélzetén a kontingenst vezetõ kövérkés, de a Moffok politikai és katonai manõvereiben veteránnak számító Amadiro Moff, Lecersen hû támogatója, és flottaparancsnoka, a leginkább egy páncélját vesztett rohamosztagosra hasonlító, kopasz Wiegand tábornok egymás mellett állva figyelték a fejleményeket.
- Indítsák a TIE Huntereket, elfogókat és a Preybirdöket! - adta ki a parancsot a sorhajó kapitányának Wiegand. A holovetítõn száz és száz apró, vörösre festett jel indult meg a Bastiont félkörben védelmezõ Sith-párti flotta felé. A védelmi vonal egyik sarkában az a hatalmas, ismeretlen típusú Dreadnought foglalt helyet, amelyikkel a felszínen merénylet áldozatául esett Commenor-i kormányzó érkezett a rendszerbe, a másik végén az ellenség zászlóshajójaként azonosított Relentless. A legénység közül sokan láthatóan nem örültek neki, hogy nem sokkal azután, hogy elõször elûzték Jagged Fel követõit, és velük együtt számos volt bajtársukat is, most ismét ugyanazon a zászló alatt hajózó katonák ellen kell harcolniuk, de a Sith csatahajó jelenléte meggyõzte a kétkedõket... itt már idegen erõk elleni küzdelemrõl volt szó.
- Hajóink lõtávolságba értek az árulók védelmi vonala elõtt! -jelentette a szikár, ezüstös hajú kapitány, a hajó parancsnoka.
- Akkor nyissanak tüzet, az ég szerelmére! Töröljék el az árulókat! - tisztogatta kendõjével hájas, izgalomtól izzadó kezeit Amadiro Moff. Személy szerint utálta a csatákat, szívesen maradt volna a Muunilinsten, vagy valamelyik vidéki palotájában néhány kislány társaságában, de ha egyszer Dirkl ragaszkodott hozzá, hogy valaki itt legyen... bizonyára valakinek oda kellett figyelni a vadállat Wiegandra.
A Right to Rule megremegett, ahogyan turbolézerei felüvöltöttek, pajzsait pedig megrázták az elsõ, az ellenséges flottától érkezõ lövések. A két flotta elõtt haladó TIE gépek és vadászbombázók halálos, zöld sugarakkal tûzdelt zûrzavarba bonyolódtak egymással.
- Vezényelje a saját bombázóinkat a Sith csatahajó felé! Erõsítsék meg a védelmet a középsõ szakaszon! Áttörünk!
Wiegand elégedetten szemlélte a képernyõt.. mivel a Bastionon voltak a legtöbben Fel és az új Hírszerzés követõibõl, az itteni erõkm veszítettek a legtöbbet a Jedi-pártiak és trónkövetelõk felszámolása kapcsán, és ugyaninnen dezertált a legtöbb hajó is, hogy a Chissek területére meneküljön... a saját flottájuk másfélszeres létszámfölényben volt a Bastiont védõkkel szemben... nem kellett mást tenniük, mint áttörni a védelmi vonalat, és leküldeni kommandóikat, hogy szerezzék meg az irányítást a felszíni ütegek felett... akkor pedig a Sithek sorsa megpecsételõdik, gondolta elégedetten Amadiro, és õ lesz Lecersen mellett a Birodalom kormányzóhelyettese.. kitûnõ kilátások, ugyebár...
|
|
|
Bastion
Mar 29, 2012 22:28:03 GMT 1
Post by sithlord on Mar 29, 2012 22:28:03 GMT 1
Útban a Bastion felé, az SiSD Emperor fedélzetén:
-Uram! -lépett egy fiatal elemzőtiszt Cleetas felé. -Adataink szerint egy jelentős számú Flotta gyülekezik a Bastion körzetében! -Cleetas bólintott. -Mennyi idő múlva érünk oda? -a tiszt zavartan pislogott. -Ö...alig két perc és ott vagyunk, kiléphetünk a hipertérből! -Cleetas örömmel konstatálta a híreket. Az remek lesz. Viszont el kell kerülniük a Yaga Minort, ahogy eredetileg tervezte. Mert most be kell segíteniük a Bastioni erőknek.
Pontosan akkor, amikor az ellenséges Flotta vezére már a győzelmét ünnepelte volna, lépett ki a hiperűrből a Cleetas vezette Flotta. A két SiSD, nyomukban a Judicatorokkal és Auorákkal azonnal tűz alá vette az ellenséges Flottát. A Sithek Csillagrombolói furcsák voltak és lehetetlenül idegenek, de a Judicatorok és az Auorák még ennél is idegenebnek bizonyultak. Azonban a turbolézereik már ismerősnek bizonyultak. Parázs csata bontakozott ki.
Sith Starfighterek vették célba az ellenséges Tie vadászokat és könyörtelenül lecsaptak. Számos vadászt megsemmisítettek a roppant fürgén mozgó, hajók. Eközben kis transzport konténerek hagyták el a két SiSD fedélzetét, hogy a Bastionra földet érve, Sötét Jedi osztagok végezzenek az esetleges ellenséges behatolókkal. Az ellenség vezérhajóját két Judicator is célba vette, de sajnos megsemmisítették az ellenséges haderő Dreadnaughtjai mind kettőt.
A Relentless fedélzetén:
Wenthar agyában vadul cikáztak a gondolatok. A híd kilátóernyőjén szemlélte a kibontakozó csatát, és tudta, kegyetlenül kemény harcban lesz részük. Elkezdődött hát, gondolta magában, a Sithek megmutathatják a hatalmukat. Azonban a csata az ő részükre egyelőre nem alakult valami kedvezően. Kevesen voltak, túlontúl kevesen... Ebben a pillanatban Wenthar megpillantotta a Sith Expediciós Flottát amint kilép a hiperűrből és azonnal tűz alá veszi az ellenséget. Wenthar szívét ördögi gonoszsággal vegyes harci láz töltötte be. Most már van esélyük egyenlíteni.
Grodin a híd egyik kommunikációs panelen üdvözöltre régi bajtársát, Cleetas Parancsnokot. -Éppen időben! -üdvözölte Grodin a háborús hőst. -Még ne örüljön Tierce! -mondta borúsan a parancsnok a vonal másik végén. -Az ellenfelünk ravasz és kegyetlen! Nem fogja olcsón adni a bőrét! -Grodin kénytelen-kelletlen igazat kellett hogy adjon a barátjának. Ezek Birodalmiak, nem holmi Commenori csúszómászók, gondolta magában. Bízott azonban a Lord képességeiben. Wenthar a győzelem rendíthetetlen szobraként állt a híd kilátóernyője előtt, és egy kommunikációs eszközzel irányította a hadmozdulatokat. Grodin azt persze nem sejthette hogy ez távolról sem így van. Wenthar az Erőt használta. A Harci Meditáció néven ismert eljárást csak kevesen ismerhették, de ő egyike volt a keveseknek.
Wenthar elmerült az Erő hullámain és a katonáit bíztatta. Ennek segítségével némi sikert értek el, de korántsem eleget. Ekkor egy velejéig gonosz, jéghideg hang szólalt meg a Lord agyában. „Használd az Erőt! Add át magad neki és győzz!” Wenthar nagyon jól tudta hogy ki szólt hozzá. Az áruló Waranous hangja összetéveszthetetlen volt mással. De hát ő eltűnt az átkozott bolygójával együtt! Szíve megtelt gyűlölettel és haraggal az áruló iránt. De a szavai elgondolkodtatták. Végül is igazat mondott! Egy Sith főleg az Erővel él, nem pedig a technológia csodáival.
És a Lord döntött. Mégpedig úgy, hogy megfogadja a hang tanácsát. Átadta elméjét a Sötét Oldalnak és koncentrálni kezdett. Miért is ne hallgatna a hangra gondolta? Miért is ne? A testét jeges borzongás járta át, amint a hideg és sötét energiák lassan gyűlni kezdtek a belsejében, kirobbanásra készen. Végül a pusztító energiák teljesen átvették fölötte a hatalmat. A Lord szemei befordultak a szemüregükbe, és teljesen elveszítette a kapcsolatát a külvilággal. Kezei a levegőt markolászták, mintha szorongatott volna valamit...
Ekkor az ellenséges Flotta egyik hajója egyszerűen kettétört és felrobbant. Cleetas embereit ez nem zavarta meg, azonban az ellenséget annál inkább...
Immár egyenlő esélyekkel vívhatták meg az addig reménytelen ütközetet. És a katonák mind a két oldalon sejtették: Ez egy jó nap lesz a halálra!
|
|
|
Bastion
Mar 31, 2012 15:15:53 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2012 15:15:53 GMT 1
- Az újonnan érkezett hajók ollóba fogták a flottánkat! - a Right to Rule hídja rázkódott, ahogyan a Sith erõsítés vadászgépei és cirkálói közelebb merészkedtek Amadiro erõinek fõvonalához, és nagy koncentrációjú sugarakkal bombázták a flotta gerincét adó csillagrombolókat. A páncélozott plexin túl egyszer csak felvillant valami a zászlóshajó közvetlen szomszédságában, majd a kíséretet adó Vindicator-osztályú cirkáló, a Praetor minden elõjel nélkül kettétört, kisvártatva pedig mentõkabinok lõttek ki belõle..
- Szabotázs? Mi ez... - Amadiro hájas tokája dühösen rengett. - Attól tartok, inkább valami Sith praktika.. - Wiegand összevont szemöldökkel figyelte az események alakulását. - Ki kell lõnünk a zászlóshajójukat, amelyiken a parancsnok van! - hadonászott meglepõ éleslátásról tanúbizonyságot téve Amadiro. - Azonosítsák a jeleik alapján, és vegyék össztûz alá! - Igenis, Moff úr... engedelmével, erõsítést küldök a felszínre is... - morogta Wiegand - Az erõsítéssel együtt némiképp hátrányba kerültünk, ha nem szerezzük meg a felszíni ütegeket, akkor bajban leszünk.. - Csinálják!!
Odalent rohamosztagosok és fekete páncélos Blackhole kommandósok csaptak össze a Sithek felszínére érkezõ sötét lovagjaival. Bastion ûrvédelmét a Vong inváziót követõen erõt és pénzt nem kímélve a galaxis egyik legjobbjává fejlesztették, és a puccs során a hírszerzésiek és a Moffok emberei egyszer már öldöklõ küzdelmet vívtak a felszíni ütegekért.. akkor a Fel-pártiak elveszítették a párbajt, és flottájuk jórészt ezért menekült el orbitról, nem akartak szembe nézni a fürtökben felállított HVs-2es felszíni-magassági ütegek csöveivel. Most ugyanezekért folyt a verseny...
....
A Relentless fedélzetén Tierce õrnagynak meg kellett kapaszkodnia, amikor egy becsapódó rakéta megrázta a hidat. Míg a támadók csillagrombolói az elsõ sort adó Dreadnoughtok és cirkálók mögött, biztonságos távolságban tüzeltek, addig a védõk egy sorban beszorultak a Bastion planetáris pajzsai elé... az erõsítés már úton volt, a Sithek flottája nagy sebességgel közeledve támadva Lecersen erõinek balszárnyát, de mentesíteni kellet Dorja erõit... - A pajzsok már nem bírják sokáig, uram! - kiáltotta egy fiatal parancsnok az egyik árokból. Dorja az Õrnagyhoz fordult, nem merészelte zavarni a plexi elõtt láthatóan meditáló, az egyre sûrûsödõ hajszálrepedésekre ügyet sem vetõ Nagyurat. - Ajánlatos lenne elszakadnunk a fõ harctól.. Az Õrnagy bólintott. - Utánunk fognak jönni... amíg tudják, hogy itt vagyunk.. várjon csak... - az Õrnagy az egyik képernyõhöz lépett, ellenõrizve a birodalmi hajókkal egy alakzatban álló SiSD állapotát.
- Indítsanak egy üres siklót erõs kísérettel arra a hajóra! Utána kapcsolják össze a kommunikációs rendszert, és relézzenek át minden kommunikációt rajtuk keresztül, amint a sikló átért!
Dorja szeme felcsillant, értette a tervet. - Máris...
---
- Parancsnok, az ellenséges vezénylõ hajó átteszi a zászlót!
Wiegand és Amadiro az egyik monitor felé hajoltak. A Relentless-t elhagyó ûrsiklót három szakasz TIE vadászgép védte, amelyek nekirepüléssel, vagy éppen saját törzsükkel védték a siklót a rázúduló Preybird-öktõl és Howlrunnerektõl. Végül a sikló eltûnt az elsõ Sith csillagromboló dokkjában.
- Elemezzék a kommunikációs csatornáikat.. - adta ki a parancsot Wiegand. Kisvártatva a Moff felé fordult. - Már a Sith hajón vannak, az a Wenthar és az áruló Dorja is onnan hívták a többi Sith hajót az utolsó öt percben. - Akkor hagyják Dorja hajóit! Cél a Sith csillagrombolók! Támadásba lendülünk!! - üvöltötte átszellemülten Amadiro.
Az eddig egy vonalban álló Lecersen-párti csillagrombolók most begyújották hajtómûveiket és megindultak, hogy közelharcba bocsátkozzanak az idegen csatahajókkal..
|
|
|
Bastion
Mar 31, 2012 20:17:35 GMT 1
Post by sithlord on Mar 31, 2012 20:17:35 GMT 1
Wenthar teljesen elmerült az Erőben, és látszólag nem vett tudomást a külvilágról. Miközben az izzadság kövér cseppekben folyt végig a homlokán, két újabb hajót roppantott szét az akaratával. A Lord emberei egyre nagyobb hévvel rohamozták meg a Lecersen párti erőket.
Grodin elégedetten konstatálta, hogy a terve bevált. Amadiro hajói a két SiSD irányába ment, valószínűleg Cleetas parancsnok legnagyobb örömére. Grodin elmosolyodott. A barátja kegyetlen ember hírében állt és nem fog totojázni. Hirtelen a Lord feleszmélt révületéből és lerogyott a padlóra. -Nem...nem bírom tovább! -suttogta, miközben csontrepesztő fájdalom áradt szét az izmaiban. Grodin azonnal odarohant hogy felsegítse. -Így is többett tett értünk mint gondolta! -mondta Grodin nyugtatólag. -Hiszen így rávette Amadirót hogy kizárólag az Ön hajójával foglalkozzon! -Grodin arcán sunyi vigyor jelent meg. -És persze mi gondoskodtunk arról, hogy Amadiro ne a megfelelő hajót támadja meg! -lépett oda Dorja is a Lord és Grodin párosához. Wenthar elégedetten bólintott. -Jó munkát végeztek uraim! -fejezte ki a Lord megelégedését, amikor látta hogy az ellenséges haderő a két SiSD-t vette támadás alá. A Sith pengevékony ajkain vadállati vigyor jelent meg. Kínos meglepetés fogja érni őket! Nagyon kínos!
Az SiSD Emperor fedélzetén:
Cleetasnak meg kellett kapaszkodnia a híd központi futóhídjának korlátjában amikor egy rakéta eltalálta a hajóját. Nem értette pontosan, hogy az ellenség miért koncentrál ennyire rá, de nem is túlzottan izgatta. Katona volt és kötelességei voltak. -Aktiválják az Odonit Fézereket! -utasította az egyik segédtisztet. Amaz lesápadt amikor meghallotta a parancsot. -De uram, azok a Fézer nevű izék, még csak prototípusok! -Cleetas leintette. -Hát akkor ideje kipróbálnunk nemdebár? -mondta Cleetas ellentmondást nem tűrően. A segédtiszt máris elsietett az új parancsokkal.
A két SiSD törzsének kb a felén, egy-egy gömb alakú kristály emelkedett ki, amelyek egy kristályfúziós generátorra voltak rácsatlakozva. A különös, kb. 50 méter átmérőjű kristályok felizzottak majd vöröses színűvé változtak el. Végül egy-egy vörös sugár hagyta el a kristályok felületét. Az új fejlesztésű, Fézer nevű fegyverek tökéletesen működtek. Amikor a fézer sugarak eltalálták valamelyik Lecersen hajót, az darabokra robbant szét. Ez az új és meglehetősen hatékony halálsugár ugyanis könnyedén áthatolt a védőpajzsokon. Ekkor beindultak a Judicatorok és az Auorák is és harci alakzatban támadták a megmaradt hajókat. Ezeket nem szerelték fel az új fegyverekkel, hiszen iszonyatos pénzbe került egy effajta fegyver elkészítése. Miközben a két SiSD a fézerekkel zárótűzben részesítette az ellenséget, a Judicatorok és az Auorák már-már áttörték a Lecersen párti erők védelmi zónáját. Amadiro emberei sem voltak azonban restek. Két Judicator máris kozmikus csillagporrá hullott szét, ahogy az a másik három Auora is, amely Amadiro főhajóját próbálta támadás alá venni. A csata kegyetlenül tombolt, mert a Sith Starfighterek igyekeztek valamennyi ellenséges Tie-Vadászt megsemmisíteni. A csata egyelőre döntetlen volt, még így is.
Dorja hajói közben lassan elkezdték a visszavonulást, hogy afféle tartalék haderőként várakozzanak a háttérben.
Ekkor az egyik száz sebből vérző Judicator, egyenesen Amadiro vezérhajója felé tartott. Ütközési vektort állított be a Judicatort irányító őrült, így újabb és újabb Tie Vadászok tapadtak rá, megakadályozandó az ütközést. Végül az egyik Lecersen párti Dreadnaught szedte le a már így is lángoló Judicatort, szilánkokra robbantva szét. A Judicatorok nem véletlenül támadták annyira Amadiro erőit. A két SiSD-nek vágták az ösvényt, egyenesen a vezérhajó felé. Hogy aztán egy-két jól irányzott fézer találattal megsemmisítsék az átkozott Amadiro hajóját.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2012 21:53:39 GMT 1
- Kristály-fázis váltónak tûnik, vagy valami hasonló technológiának.. - Wiegand tábornok a Right to Rule fedélzetén szinte leplezetlen érdeklõdéssel szemlélete a Sith hajók új fegyvereit, amelyek elporlasztották a vezérhajójuk elõvédjék képezõ ósdi Dreadnoughtokat.
- Nem gondoltam volna, hogy Daala támogatója ezeket... - folytatta tovább, majd szembekerült Amadiro lángoló tekintetével.
- Nem érdekel, kinek és honnan vannak és kitõl, nem érdekel!! - tajtékzott a kövér Moff. - Épp elég nekem, hogy szétszedik velük a flottánkat!
- A kommandósaink már majdnem ott vannak a lövegeknél.. - pillantott az egyik kisebb képernyõre szinte közönyös arccal Wiegand. Nem értette, honnan szedte hirtelen a máskor alamuszi, gyáva kutya Amadiro ezt a nagy bátorságot.. bár, gondolta, miközben ismét kinézett az ablakon, ugyebár Sithekkel állunk szemben.. csak nem?
Odalent a felszínen egy szakasz fekete páncélos, Amadiro zsoldjába tartozó rohamosztagos lapult az egyik hatalmas, égnek nyúló csövû ûrvédelmi löveg tövében, néhány konténer mögött... a katonák rezzenéstelen, sisakos arccal figyelték, ahogyan a löveg elõtti téren a vörös fénykardos Sithek és helyi rohamosztagosok szedik össze az elõzõ támadó hullám többé kevésbé egyben maradt tagjainak fegyvereit... az alakulat zömére, akik annyira össze voltak szabdalva, hogy semmit hasznát nem lehetett venni a felszerelésüknek, ügyet sem vetettek.
- Gázgránátokat és lángszórókat elõ.. - szólt bele a zárt csatornás közös komba az osztagparancsnok, majd karjelzésére katonái a tér minden oldaláról kékes lángnyelveket és gránátokat lõttek a téren hadonászó alakok felé..
A rohamosztagosok egy része ijedten fedezéket keresett, az egyik sötét erõhasználót pedig szinte a fején érték a lángok, a kopasz, fél lekkujú twi'lek azonban ügyet sem vetve a lángokra, amelyek a fejbõrét égették, ijesztõ röhögésbe futott, és nekirontott a fedezékek mögül rohamra induló sorfalnak..
Ekkor zakatoltak fel a barikádok alatt elrejtett álcázott E-Web-ek, amelyek áthatolva az õrülten villogó fénykard védelmén, végül leterítették a sithet. Azért a biztonság kedvéért még beleeresztettek néhány sorozatot...
- Egy lent, még van vagy egy fél tucat.. - morogta sisakmikrofonjába az ideges osztagparancsnok. Vong háborús veteránként átélt már egy-két durva dolgot, de nem gondolta volna, hogy valaha is a Birodalom fõvárosában fog küzdeni ezek ellen..
- A másik oldalon letettek néhány repulzortankot.. áttörünk! - hangzott fel a diadalmas üvöltés a szemben elhelyezkedõ Iota század maradékától, és a repulzortankok sorozatlövései közepette a fekete páncélosok újra rohamra indultak. A sötét jedik sorra estek el a nagy erejû gránátok tüzében... a parancsnok remélte, hogy végre sikerül megszerezniük az elsõ löveget...
Az utolsó életben maradt fénykardos harcos, akinek szarvakkal teletûzdelt fején vongszerû, hatalmas tetoválások éktelenkedtek, most ördögi vigyorral a katonák felé fordult, és kinyújtotta egyik kezét a löveg felé.. volt benne valami..
- Szedjétek le!!
De már késõ volt, a távkapcsoló aktiválása után egy pillanattal lilás-kékes villámok lövelltek az ég felé, és a lökéshullám ledöntötte a lábáról a rohamosztagosokat mindkét oldalán egyaránt. A parancsnok elképedten meredt az ágyú hatalmas, jó húsz méteres csövének füstölgõ csonkjára...
- Felrobbantják a lövegeket, amelyekhez elég közel jutunk... - meredt a képernyõre Wiegand.
- Csináljon valamit, menjünk nekik egyenesen!!!! - Amadiro lassan a haját tépte. - Hogy hogy még mindig mozog az a zászlóshajó! Parancsba adtam, hogy lõjék ki.. tábornok, le fogom váltani magát, érti! Le fogom váltani... ezt nem...... hööhhh...
Amadiro minden elõjel nélkül hagyta abba az üvöltözést, és füstölgõ halántékkal, döbbent arckifejezés mellett a padlóra zuhant.
Wiegand biccentett a bejáratnál felemelt E-11-est tartó fekete sisakos flottaõrnek.
- Köszönöm, Vanderen zászlós. - körbenézett a hídon. - A Moff a Sithek befolyása alatt állt.. ezt a csatát elveszítettük.. most kaptam az utasítást a Yaga Minor-i központtól a visszavonulásra.. valakinek van kérdése?
A katonák Wiegand és a biztonsági tiszt fegyverére meredtek, majd Amadiro hullájára, és szótlanul visszafordultak a terminálokhoz.
- Itt a Right to Rule minden egységnek. - szólt bele a flottaközibe a tábornok. - Hátrálunk, és visszavonulunk, ismétlem, hátrálunk és visszavonulunk!
|
|
|
Post by sithlord on Apr 3, 2012 16:56:54 GMT 1
-Megfutamodnak Mylord! -lelkendezett Grodin amikor meglátta a kilátóernyőn, hogy a Lecersen párti erők visszavonulót fújnak. -Most elkaphatjuk ezeket a mocskokat! Adjam ki a totális támadásra a parancsot? -kérdezte Grodin, a gondolataiba temetkezett Lordot. Dorja mögöttük csendben várt, hogy vajon hogy dönt a Sith Nagyúr. -Nem! Hadd menjenek! -mondta Wenthar magabiztosan. -Több emberünket nem fogom feláldozni, a hajókról nem is beszélve! -tette hozzá a Sith kicsit mérgesen, amikor az elpusztított Judicatorokra és Auorákra gondolt, amik nagyon sok pénzébe kerültek az Egyháznak. -Értem Mylord és mégsem értem! -suttogta Grodin a Lord válaszát hallva. A Sith nyomban megmagyarázta a döntés okait. -Megértem hű Testőröm! -mondta atyaian a Sith, miközben enyhe mosoly kezdett el bujkálni pengevékony ajkain. -Hogy maga legszívesebben a Sith poklára küldené az ellenséget de nem tehetjük! Gondoljon bele, ők támadtak először, méghozzá egy friss államalakulat ellen! -Dorja már kezdte kapisgálni mire gondol Wenthar. -A Lordnak igaza van! -állapította meg Dorja. -Ha megsemmisítjük őket, akkor soha nem tudjuk bebizonyítani hogy terrortámadás történt a Bastion ellen! Így viszont úgy fog tűnni hogy mi csak ártatlan védelmezők vagyunk, akik a hazájukat védik a betolakodóktól és a terroristáktól! Grodin a homlokára csapott képzeletben. Hát persze! -Vagyis maguk Lecersenre akarnak kenni mindent? -kérdezte Grodin lelkesen. -A robbanást, a csatát, mindent? -a Lord most már nyíltan elmosolyodott. -Pontosan hű Testőröm! Készüljünk, hogy nyilatkozatot tegyünk a népnek! -intett a Lord, Grodin és Dorja felé, hogy kövessék a kommunikációs helyiségbe. A három férfi már éppen indult volna, amikor egy fiatal adjutáns lépett oda hozzájuk, egy adattáblával a kezében. Fél térdre ereszkedett a Lord előtt majd átnyújtotta az adatpanelt. Wenthar átvette és intett a fiatal férfinak, hogy álljon fel. Amaz engedelmeskedett, majd elsietett a dolgára amikor Wenthar engedélyt adott neki a távozásra. A Sith Nagyúr érdeklődve olvasgatta az adattáblát majd szemei felcsillantak az örömtől, azoktól a hírektől, amiket kapott. -Itt az áll, hogy Lecersen Nagymoffot megtámadták a Yaga Minoron! -osztotta meg az infókat a Lord Grodinékkal. -Méghozzá valamilyen ismeretlen hadihajó! A jó öreg Lecersen alighanem a gatyájába csinált, mert elmenekült a körzetből! -Ezek szerint túlélte? -érdeklődött finoman Grodin. -Nos igen! Az az ismeretlen jóbarátunk nem végzett valami jó munkát, de a lényeget sikerült elérnie! Lecersen elmenekült, és mi végre létrehozhatjuk tervünk végső fázisaként, az annyira óhajtott új államunkat! Az Egyesült Sith Birodalmat! -lelkendezett Wenthar, miközben sötét öröm töltötte meg a szívét a hírek hallatán. -Azért ne feledjük! Lecersen olyan akár a kígyó! -állapította meg Grodin. -Még kitaposva is nagyot tud harapni! -Wenthar azonban nem zökkent ki a jókedvéből. -Ne aggódjon barátom! Ha legközelebb idetolja a pimasz pofáját, akkor egy sokkal nagyobb Flotta fogja várni! -mondta a Lord gonoszul.
Mialatt Wenthar és Grodin épp az új Birodalom bejelentését készültek bejelenteni, a felszínen harcoló erők, lassan belátták, hogy semmi értelme tovább harcolni. Amadiro csúnyán cserbenhagyta őket, nem fog rajtuk segíteni. A legtöbb harcos a biztos halálra készült, de kellemes meglepetésben részesültek. -Uralkodónk Lord Wenthar, megkegyelmez önöknek! -mondta az egyik tetoválásokkal borított arcú, fekete köpönyeges Sötét Jedi tábornok, amikor az egyik ellenséges csapat megadta magát neki. -Mától önök államunk, az Egyesült Sith Birodalom hadseregében fognak szolgálatot teljesíteni! -Amadiro egyik volt tisztje, bátortalan kérdést tett fel a Lovagnak. -Szabad kérdeznem, mit kapunk mi mindezért? -a Sötét Jedi elvigyorodott, amitől kivillantak hegyesre lereszelt agyarai. Lám-lám, a kapzsiság és a pénz felülír minden elvet! -Dupla zsoldot! Tisztes megélhetést és természetesen az életüket! Valamint önök megkapják az új Birodalom állampolgárságát! -a katonákat tökéletesen kielégítette a válasz. Hiszen nem fogják kivégezni sem pedig börtönbe vetni őket. Katonaként, azt tehetik továbbra is amihez a legjobban értenek. Sőt a végén kiderült hogy az addigi zsoldjuk többszörösét kapják, mert ugyebár Lecersen már hónapok óta nem fizette ki a járandóságukat. Így aztán Amadiro valamennyi, a Bastion felszínén harcoló volt embere, csatlakozott az új állam hadseregéhez...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 5, 2012 15:28:24 GMT 1
A Bastion bolygót körülvevő külső űr csendjét nem sokban zavarta a semmiből megjelenő fehér Lambda sikló fenséges alakja. A Sith komp a régi birodalmi modell továbbfejlesztett változatához tartozott. Útját négy feketére festett TIE Defender biztosította. Az egyszemélyes védelmezőket a komp pilótája maga mellé utasíttotta.
A pilótafülkében csupán két alak ült. A pilóta azonosító jelzéseket küldött a bastioni űrforgalmi hatóságoknak.
- Bastion, itt az ST-120025-ös. Azonosító kód: Sith-88Ex-001125462. Engedélyezzék a leszállást!
A mellette ülő férfi sötét köpenyt viselt, amelynek hiányzott a csuklyája. A Sithek Sötét Nagyura frappáns, elegáns vonalú ünnepi öltözékére terítette a ruhadarabot, miközben a Bastion körül sürgölődő Sith flottát tanulmányozta.
- Screbin! – mennydörögte, mire pilótának szegődött szolgálója felé fordult.
- Igen, nagyúr?
- Magyarázza meg nekik, ki is vagyok tulajdonképpen.
Screbin fejből ismerte a Sötét Nagyúr összes személyi kódját, így nem kellett megerőltetnie magát, amikor bemondta a hatóságoknak az új azonosítót.
- ST egység! – hallatszott az interkomból. – Megkapták az engedélyt! A koordináták ismertetése megkezdődött! Kérem, ne térjen le a pályáról!
- Jobban teszem, ha hátramegyek – mondta maga elé Sordis. – Ezek még pilótának hisznek, ha az anyósülésen maradok.
A Sith Nagyúr mindössze a négy vadászpilótát, és a nemrég idomított hat fehér páncélos, halálfejű testőrét hozta magával. No meg a színtelen és jelentéktelen, szinte alig észrevehető Screbint, akire néha mindegyiküknél jobban szüksége volt.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 5, 2012 17:47:11 GMT 1
Bastion, Főkormányzósági épület:
Wenthar Nagyúr, illetve most már Császár, az egyik kisebb irodában rendezte be a főhadiszállását. A Bastion egyik legszebb épületét nevezték ki ideiglenesen, Főkormányzati Palotának. Alig egy nap telt el azóta, hogy a galaxis megismerhette Wenthar múltját. Egy nap azóta, hogy létrehozta a Sithek régóta áhított vágyát, az Egyesült Sith Birodalmat. Máris rengeteg munkája akadt. Előtte adattáblák sorakoztak, a puritán egyszerűséggel berendezett, szoba közepén elhelyezett fémasztalon. A falon körös-körül, képernyők és holokivetítők voltak, így a legfrissebb hírekről is kész információkat kapott. Holohíradók futottak párhuzamosan a Sith Birodalom Titkosszolgálatának, az Obszidián Rend jelentéseivel. Még a galaktikus tőzsde pillanatnyi árfolyamairól is legalább két képernyő közvetítette az adatokat.
Rendelettervezetek, törvényjavaslatok, megannyi felesleges bürokratikus munka. Lord Wenthar máris elhatározta, hogy az ESB látható keze, akit ő maga fog irányítani, Grodin Tierce lesz. Tökéletesen alkalmas személy az effajta dögunalmas rendeletek kidolgozására. A hatalma persze csak névleges lesz, mert ugye mindent ő irányít majd a háttérből. Ha Grodin lesz a Főpraetor, akkor ideális politikai bábot kap személyében, aki az ő általa sugallt rendeleteket képviseli majd a galaxis és a Sith Birodalom népei előtt. Végül is ő egy politikai ikon, ezt pedig ki kellene használni nemdebár?
Mos azonban sűrgős dolgai akadtak. Nemrég kapott hírt arról hogy szeretett testvére megérkezett a Bastion körzetébe. Illő fogadtatásban kívánta részesíteni.
A hatalmas teremben, szolgák hadai sürögtek forogtak. Kidíszitették a falakat, megterítették a hatalmas, legalább ötvenfős asztalt, valamint előkészületeket tettek a vendégek fogadására. Twilek táncosnőket szerződtettek, hogy a vendégeket kellemes szórakozásban részesítsék, valamint különleges, Nagai ételeket készítettek elő, mivel a Császár a Nagai Birodalom Császárát is meghívta. A Nagai Uralkodónak egy külön meglepetést is tartogatott a Lord. Méghozzá egy régészeti különlegességet, az Első Nagai Uralkodó, Kahless Császár eredeti kardját. A legendás ereklye már több ezer éve eltűnt, de Wentharnak sikerült rábukkannia. Azóta a Sith Egyház kincstárában rejtegették, egészen a mai napig. Minden készen állt egy fergeteges ünnepre.
A hatalmas leszállóplatform közelében, ezernyi Sith katona, fekete páncélos Sith Rohamosztagos és fekete köpönyeges Sötét Jedik, valamint a Sith Egyház papjai és méltóságai várakoztak feszes alakzatban. A kis Lambda komp végül leszált. Wenthar, Grodin Főpraetorral a jobbján várta a testvérét. A Nagyúr arcán boldogság látszott. Teljesült az álma, és meg akarta osztani a dicsőséget a testvérével.
Persze nagyon jól tudta, hogy Sordis Nagyúr is saját Birodalmat akar létrehozni. Valami Brodrig nevű illetőnek a segítségével, már hónapok óta irányította a Világbirodalomként ismert államot. Wentharnak esze ágában sem volt beolvasztani a Világbirodalmat az ESB-be. Inkább két Sith állam legyen a galaxisban mint egy. Így ugyanis, jobban szét tudják zilálni a galaktikus politikát, és ugye a Sithek főleg a zavarosban tudnak jól halászni, illetve nagy fogásra szert tenni.
A komp zsilip ajtaja kitárult, és lelépdelt a rámpán Sordis, valamint egy fura, fakó kinézetű illető, nyomukban hat, zombi kinézetű alakkal. Sordis a testvéréhez lépett és meghajolt, elismerve Wenthar fensőbbségét. A Lord azonban megragadta Sordis vállát és felemelte. -Erre semmi szükség Lord Sordis! -mondta Wenthar, a testvérének.-Jöjj velem és megmutatom az ideiglenes palotámat! És megbeszélhetjük a részleteket, a Világbirodalomról!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 5, 2012 18:35:09 GMT 1
A Sith-rend Sötét Nagyurai egymás mellett lépkedve igyekeztek az ünnepség helyszíne felé. Mögöttük Darth Sordis hat elitkatonája sorakozott, előttük a szerencsétlennek látszó Screbin csoszogott, folyamatosan figyelve a Sithek tempójára.
Sordis látta fivére arcán az elégedettséget. Darth Wenthar meg sem próbálta elrejteni az érzéseit, csak úgy sugárzott belőle az öröm.
- Gratulálok – mondta neki Sordis. – Örülök, hogy végre elérted a céljaidat.
- Köszönöm – fellete Wenthar. – Ezért szeretném most a te tervedet is kiteljesedve látni!
- A Világbirodalom. Valóban lehetséges, hogy szükségem lesz a segítségedre. Ammel Brodrig nem fogja egyszerűen csak a kezeim közé engedni. Az az alak meggyőzhetetlen, mi több, nem fél a mi hatalmunktól.
- Brodrig ostoba – magyarázta Wenthar Nagyúr. – Egyszerűen átveszed a hatalmat tőle, és kész.
- Bizonyára te is sejted, hogy nem ilyen egyszerű. Brodrig a kezében tartja azt az államot. Mindenestől. Szükségem van rá. Őt kell megnyernem, és akkor úgy hajthatom uralmam alá a galaxis azon szegletét, ahogyan kedvem tartja.
- Ha jól értem, nem akarod a nyilvánosságra hozni azt, hogy ki is a főnök valójában. Ezt a Brodrigot nehéz lesz bábnak használni. De majd beszéljünk erről később – Wenthar belépett a tágas terembe. – Itt az ideje egy kis lazításnak!
|
|
|
Post by sithlord on Apr 5, 2012 19:52:10 GMT 1
Lectoire Praetor undorodva szemlélte a giccses ünnepély előkészületeit. A teremben található asztal már roskadásig meg volt terítve a különböző ételekkel, amelyeket a galaxis szinte összes szegletéből válogattak össze. Az asztal végén, a Főpraetori köntösben pompázó Tierce utasítgatta a nemrég kinevezett praetorokat a sürgősen elvégzendő feladatokkal kapcsolatban. Tierce, egy Sith rúnákkal díszitett, aranyozott szegélyű, bíbor színű, standard-birodalmi egyenruhát viselt. Vállapján három Sith rúna jelezte a rangját, miszerint ő a Főpraetor. Vállán vörös köpönyeg jelezte a múltját, amikor az Uralkodó, Palpatine Testőreként szolgált. A Főpraetor, elégedetten kortyolgatta a fűszeres kesselit, miközben dirigált a szerencsétlen, megfélemlített praetoroknak. Lectoier megvetette ezt a bohócot, aki csupán a Sith Császár bábja volt. Azonban legjobban azt az embert gyűlölte, aki elorozta ura és mestere elől a hatalmat. Mert Lectoire praetornak volt egy apró kis titka, mégpedig az, hogy már hónapok óta Darth Krayt, vagy régebbi nevén Waranous odaadó híve és szolgája volt. Rendszeresen küldött információkat az igazi mesternek!
Ekkor belépett az az undorító féreg, és biccentett pont az ő irányába, mialatt ajkain fura mosoly jelent meg. És aki vele volt...
Az az undorító fél Jedi! Sordis vagy Smordre vagy hogy a fenébe hívják! Csak ide ne jöjjön az az undormány, különben végzek vele! Lectoire szívében felbuzogott a harag, amikor a két árulót együtt látta.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2012 9:28:45 GMT 1
A Bastion mellett lévõ flottához egy újabb érkezett és addig sokak számára ismeretlen fajtájú és formájú hajók léptek ki a hipertérbõl a bolygó körül. Egy szupercsillagromboló méretû hajó, amelyet több cirkáló, fregatt és kisebb hajó fogott körbe, impozáns látványt nyújtva. A flotta vezérhajója, a fenséges látványt nyújtó Yamato volt, amely alig pár napja készült el, így ez volt a legelsõ útja. A hídján a flotta parancsnoka, Togo admirális figyelte érdeklõdve az új sith hajókat. - Egyszer szívesen harcolnék velük - mondta inkább csak magának, ezzel fejezve ki tetszését a házigazda új típusú hajói felé. Érdekes küzdelem lett volna, annyi bizonyos. A hídon volt azonban még egy másik fontos személyiség is, minden nagai császára, Puyi, aki most generalisszimuszi egyenruháját viselte. A számos kitüntetés, rendjel és egyebek jelezték, hogy õ a legfõbb úr az egész Császárságban. Persze egy alkotmányos monarchiában ez nehezen volt így értelmezhetõ, de az évszázados megosztottság után a császári ház képviselte és egyesítette a nagaiokat egy zászló alatt. Inkább szimbólumként volt fontos a császár szerepe. - Õfelsége, megérkeztünk - jelentette alázatosan az admirális. A következõ pillanatban be is érkezett a hívás a házigazda flottájától. - Itt a 7. Nagai Császári Hadiflotta vezérhajója, a YSSD Yamato. Õfelsége, Puyi, a legfenségesebb Nagai Császár, Saijo hercege tiszteletét teszi az alapító ünnepségen - érkezett a hivatalos válasz, majd rövid szünet után megérkezett a jóváhagyás a védõflottától és megkapták a megfelelõ vektorokat.
Puyi érdeklõdve nézte az elõtte elterülõ bolygót, egy új birodalom központját, amelyet nemrég több összecsapás is megtépázott. Persze tanácsadói le kívánták beszélni a megjelenésrõl, arra hivatkozva, hogy a helyzet még mindig nem biztonságos, hogy merénylet érheti õt, esetleg a sithek csapdába akarják csalni. A védelmérõl ezért gondoskodott egy meglepetésszerû ûrtámadás esetén és remélte a bolygón pedig a házigazda garantálja majd a biztonságát. Az pedig, hogy esetleg csapdába akarnák csalni, egyszerûen lehetetlen volt, hiszen jelenleg semmilyen érdekük nem fûzõdött volna ehhez. Ráadásul történelmet is írt ezzel, hiszen õ volt az elsõ nagai császár, aki hivatalosan külföldre, egy másik államba látogatott. - Felség, a sikló készen áll az indulására - jelentette az admirális, kizökkentve õt a merengésbõl. - Köszönöm, admirális - biccentett a középkorú parancsnok felé, majd megfordult és elhagyta a hidat.
A császár személyes siklóját hozta el az alkalomra, amely kellõen díszes volt: az egészet vörösre festették, oldalán nagai motívumokkal és a császári (és egyben állami) címerrel. A hajó egyébként maga is igencsak költséges volt, árából egy kisebb cirkálót is építeni lehetett volna, hiszen a tervezõk nem spóroltak sem a biztonsággal sem a fényûzéssel sem a kényelemmel. A siklót négy darab Sakura mélyûri vadászgép kísérte alakzatban. A megjelölt leszállóplatformnál a sikló megállt, majd lassan ereszkedni kezdett és végül zökkenõmentesen landolt. A rámpa rövidesen lenyílt, és a fiatal nagai császár megjelent a tetején, mögötte pedig kísérõi tûntek fel. A császár jó pár katonatisztet, politikust és diplomatát hozott magával az eseményre, hogy ismeretségeket kössenek az új állam vezetõivel, illetve ha valamilyen szorosabb együttmûködést ajánlanak a sithek, akkor ki tudja kérni a tanácsukat. A kísérõi között ott volt Mamoru Shigemitsu titkos tanácsos is, a korábbi vjuni tárgyalások résztvevõje, akit nagykövetnek szánt az új országba.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 6, 2012 12:17:55 GMT 1
Wenthar azonnal otthagyta az ünnepséget és a testvérét, amikor egy segédtiszt lépett oda az asztalhoz, miközben Sordis kényelmesen helyet foglalt. A testvére igazi gourmand volt, nagyon nagy élvezettel szürcsölgette, a külön az ő kedvéért felszolgált Taygetai Óbort, miközben Commenori fűszeres Kratak sajtot rágcsált mellé. -Ha nem haragszol, most sürgős dolgom akad! -fordult oda a testvéréhez Wenthar. Sordis Nagyúr egyáltalán nem haragudott. -Menj csak testvér! Legalább addig is kiélvezem ennek a finom bornak minden zamatát! -válaszolta Sordis, miközben látszott rajta, hogy teljesen átadja magát a bor élvezetének. Wenthar elindult a leszállóplatformhoz, hogy személyesen ő maga fogadja a Nagai Uralkodót.
Yamato Sakura, fekete köpenyébe burkolózott, miközben a leszállóplatformon várakozott embereivel, a Fekete Kéz nevű, -Sith orgyilkos Sötét Jediket tömörítő szervezet-,embereivel. Három fekete köpönyeges alak várakozott körülötte, és Sakura elégedetten gondolt arra, hogy hamarosan megpillanthatja a Hatalmas Nagai Császárt. Öltözetük a hagyományos Sith-orgyilkos, fekete kezeslábas volt. Arcukat maszk takarta, így csak villogó szemük látszódott. Hátukon a jellegzetes fegyver, a Sith Orgyilkosok hagyományos Vibropengéje volt.
A Fekete Kéz emberei a legképzettebb orgyilkosok voltak. Nevüket galaxis szerte rettegték. Nem szolgáltak senkit, csakis a Kéz érdekeit tartották szem előtt. A Sith Nagyúr azonban kivételt képezett. Wenthar, a Sith Egyház befolyását latba véve, annak idején átengedett egy kis bolygót a Korriban közelében, amely a Kéz központjává nőtte ki magát. A Nagyúr nem sajnálta a pénzt sem, hogy ezeket a különleges gyilkosokat támogassa. Először csak átlagon felüli emberek tarkították a Szervezet sorait, Wenthar azonban egyre több Sötét Jedivel töltötte fel a tagság létszámát. Sakura nem tudott bánni az Erővel, de a képességei révén, bármelyik Sötét Jedivel felért. Nem véletlenül volt ő a Nagy Öreg, vagy más néven Ojabun, aki a Fekete Kéz teljhatalmú főnöke volt. A három orgyilkos közül, ketten Sötét Jedik voltak, egyikük pedig a Kéz legfondorlatosabb orgyilkosai közé tartozott. Al Gázi képességei Sakuráéval vetekedtek, és azt beszélték, hogy egykoron ő lesz a Nagy Öreg, vagyis az új Ojabun.
Sakura lépteket hallott a háta mögött, így megfordult, hogy megnézze ki az. Lord Wenthar volt az egyedül. A négy Sith Orgyilkos meghajolt a Császár előtt, Wenthar azonban intett, hogy álljanak fel. A fekete páncélos Sith Rohamosztagosok már alakzatban álltak. Ekkor megérkezett a Nagai Uralkodó kompja. Mikor a Nagai Császár és kísérete kilépett a kompból, Wenthar szertartásosan összeérintette a kezeit, majd meghajolt, pontosan úgy, ahogy a Nagai etikett előírta. A Nagai Uralkodó ugyanígy tett, miközben meglepődve tapasztalta, hogy Sakura és társai, leborulnak a földre, a lábai elé. -Nos Sakura mester és társai, szemmel láthatólag az ön odaadó hívei! -közölte udvariasan Wenthar a Nagai Császárral. -Nagyra értékelem a meghívását Wenthar Nagyúr! -mondta a Császár, miközben nagylelkűen intett Sakuráéknak hogy álljanak fel. Elindultak az ünnepség helyszínére.
Wenthar és fenséges vendégei, hamarosan megérkeztek a hatalmas terembe, ahol a vendégsereget az ínyenc fogások várták. A Lord személyesen kínálta hellyel a Nagai Uralkodót és kíséretét,-akiknek biztonságára személyesen Sakura és emberei ügyeltek, miközben illő távolságban maradtak a Nagai Uralkodó széke mögött-, majd ő maga is helyet foglalt az asztalnál Sordis mellett. Az ünnepség végre elkezdődhetett.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 6, 2012 13:00:54 GMT 1
Lectoire praetor átkozta a napot, amikor megszületett. Elfordította a tekintetét a helyet foglaló Nagai Császárról, és egyenesen a vele szemben ülő Sith Nagyúrra pillantott. Kényszerítette magát, hogy ne kelljen a Darth címet viselő két férfira néznie, de a bensőjében tomboló vad gyűlöletnek nem volt képes ellenállni. Legfőképpen azután vesztette el az uralmat érzelmei felett, amikor a két sötét jelenés közelébe került. Összeszorította a fogait, hogy nehogy megszólaljon véletlenül.
Darth Sordis kifejezetten élvezte a kezdődő lakomát. A jelenlevőkben félelemmel vegyes tiszteletet érzett, és a Nagai uralkodó is empátiát érzett. Egyedül a vele szemben ülő nő küszködött magával. A praetori rangjelzést viselő tiszt képtelen volt elrejteni gyűlöletét, amikor a sötét oldal mestereinek közelébe került. Sebaj. Csak addig kéne tarsa a száját, amíg…
- Mit szólsz – fordult felé Wenthar Nagyúr - , mihez kezdek akkor, ha kiiszol az összes vagyonomból? – A Sith mester tréfás mosollyal itta ki saját poharát.
- A Világbirodalom majd kárpótol – vigyorgott Sordis. Az est legelőkelőbb vendége nem figyelt rájuk, szótlanul falatozott.
- Igen – felelte Wenthar. – Annak is eljön az ideje.
- Ti rohadt csirkefogók – üvöltötte a hirtelen talpra szökkenő Lecoire praetor. Torz ábrázatán vad gyűlölet hullámzott. – A Sith cím bitorlói! Hogy vagytok képesek ilyen jelentéktelen ügyekről beszélni, amikor a galaxis…
- Megcsípte a leves? – vágott közbe Wenthar bosszúsan. A Sith Nagyúron látszott, hogy bensőjében éktelen haragra gerjedt, de igyekszik leplezni. – Mit tudsz te a Sithről, te…
- Hagyd – csitította Sordis. – Majd elintézzük. Most fontosabb megbeszélnivalóink vannak.
- Mit látsz a fejében?
- Krayt – felelte egyszerűen Sordis. Suttogva beszélt, miközben úgy Lectoire elé csapott egy széket, hogy az miszlikbe szakadt. – Foglaljon helyet!
- Ha jól hallottam – figyelt fel a heves szóváltásra Puyi császár – önök a Tatooine neves vadállatát emlegették? Igen különleges teremtmény. Erős, és a gyengével táplálkozik. Ahogy az önök és a mi népeink teszik – tette hozzá joviális mosollyal.
- Természetesen – felelte Wenthar Nagyúr. – Ezért is hasonlítunk annyira. Ez a szövetség kifizetődő lesz mindkét fél számára. De most – nézett körbe a vendégeken – azt javaslom, folytassuk a táplálkozást. Az üzleti ügyek fontosabbak annál, hogy az ételek eltereljék róla a figyelmünket.
Lectoire egész testében remegni kezdett, amikor dühe elpárolgott, és rájött, hogy mit is művelt tulajdonképpen. Óvatosan ereszkedett vissza a székébe, de nem nézett a két Sith Nagyúr felé.
Darth Sordis azt mondta, később fogják elintézni őt. Akkor legalább kiélvezheti ezt az utolsó vacsorát… Ha le tudna egyetlen falatot is nyelni. Aztán arra gondolt, mi fog történni a vacsora után. Hirtelen megremegett. A félelem tócsája kezdett kibontakozni a lábai között. Fényesre suvickolt cipője már bokáig tocsogott a salakanyagban, amikor Sordis Nagyúr felé fordította tekintetét.
Lectoire félig nyitott szájából fekete vértömeg tört elő. A sűrű folyadék lefolyt a praetor tiszta zubbonyán, egészen a padlóig. A vér csak jött és jött, a tiszt már képtelen volt egyetlen hangot is kiadni. Kétségbeesetten kapaszkodott az asztal sarkába, amikor a lábai elgyengültek, és elkezdett lecsúszni a székről. Már képtelen volt kontrollálni a testét, és fejjel előre beleesett a forró levesbe. A vendégek elszörnyűlködve figyelték, amint a praetor szép csendesen megfullad.
- Áruló volt – magyarázta Wenthar Nagyúr.
Sordis közben a tetem felé hajolt, és egy kis fiolába merített Lectoire leveséből, amelyet vére feketére festett. A Sötét Nagyúr öve mögé rejtette az üvegcsét, majd újfent falatozni kezdett.
- Elnézést kérek a padlóért - fordult a fivéréhez.
- Nem tesz semmit - felelte Wenthar, és intett két teremőrnek, hogy hurcolják el a holttestet.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2012 14:07:10 GMT 1
Puyi érdeklõdve figyelte a kialakult helyzetet és a nõ furcsa pózban meghalt holttestét. Ez tehát az, amire képesek a sithek és ami a Császárság remek szövetségeseivé teszi majd õket. A nagai nép régi sérelmét megbosszulják majd a jediken és a sithekkel közösen perzselik fel bolygójukat, az Ossust, ezt elõre tudta. Jobb technikával és szervezettséggel, valamint erõs szövetségesekkel felvértezve végre beteljesíthetik majd sorsukat és rendeltetésüket, a Galaxis hatalmuk alá vonását. Most persze nem volt idõ ilyen terveken gondolkozni, hiszen az asztal körül egyre több tekintet fordult felé, elvégre egy külföldi államfõ elõtt került sor erre a gyilkosságra. - Így jár minden áruló - kommentálta hangosan az esetet a császár, majd nyugodtan folytatta az evést, mintha mi sem történt volna, majd még hozzátette. - Az ilyen férgek arra sem méltók, hogy figyelemmel legyünk rájuk. Mintegy parancsszóra, a nagai küldöttség többi tagja is folytatta az evést, már persze azok, akik a császár mellé ülhettek. Az alacsonyabb rangúak hátrébb álltak és a többi vendég kísérõivel, beosztottjaival kezdtek csevegésbe. A nagai császár reakcióján a többi vendég is kezdett felbátorodni, így hát õk is folytatták az evést, miközben a két õr összekaparta a halott nõt és kivonszolta a testet a terembõl. Egyébként az étel különösen finom volt és igazán jó gesztus volt, hogy még nagai különlegességeket is raktak az asztalokra. - Jó vendéglátóink vannak - súgta oda az egyik nagai katonatiszt a mellette ülõnek, mire az csak bólogatott. Bár a császár jelenlétében sugdolózni nem volt túl illendõ, Puyi most szemet hunyt a dolog felett, hiszen mégiscsak egy történelmi pillanat részesei voltak mind, ilyenkor pedig kifejezetten visszatetszõ apróságokon problémázni. - Tudják nagyurak, igazán örömteli a figyelmességük - szólalt meg újra a császár, miután lerakta az evõeszközöket. - Örömmel venném, ha valamikor majd én is vendégül láthatnám Önöket Nagin. - Örömmel, császár! - felelte Wenthar, majd félmosollyal arcán hozzátette. - Elvégre szövetségeseknél ez csak természetes. - Igen - bólintott Puyi elégedetten. - Tudják, valami nem hagy nyugodni. Önök sithek, a jedik õsellenségei és mégsem tiltják ki õket az államuk területérõl teljesen... - Úgysem tudnak sokat tenni ellenünk - válaszolta Wenthar. - Ráadásul a bosszúnk csak a megfelelõ pillanatban elkövetve éri el a célját. - Arra gondol, hogy amikor a jedik a legsebezhetõbbek? - kérdezett vissza a császár érdeklõdve és sejtelmesen hozzátette. - Mert akkor ez az idõpont hamarabb elkövetkezhet, mint gondolnánk.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 6, 2012 16:43:19 GMT 1
Wenthar érdeklődve pillantott a nagai Uralkodóra. -Mégis mire gondol? -kérdezte a Lord feszült figyelemmel. -Talán az a terve, hogy megtámadja a Jedi Rendet?Mert ha igen-tette hozzá és játékosan rákacsintott a Nagai Császárra. -Akkor esetleg segíthetünk önnek! Puyí Császárnak tetszett ez a különös, félig-meddig őrültnek látszó Uralkodó. -Nos valóban! -teregette ki a lapokat váratlanul Puyí.-Egy napon szándékunkban áll megtámadni az Ossust, amely ugyebár a Jedik székhelye.- A Császár szavaira, döbbent csend ereszkedett a társaságra Sordisnak nagyon nem teszett, amit hallott. Megtámadni az Ossust? Hát őrültek ezek? Azonban bölcsen, nem adott hangot a kételyeinek. Wenthar szemeiben azonban megpillantotta a vérre szomjazó állatot. Talán több közös vonás van a Nagaiokban és Wentharban mint gondoltam, állapította meg magában borúsan, Sordis. -Nos kedves Uralkodó! -törte meg a csendet derűsen Wenthar. -Elkészítettünk önnek egy kis ajándékot! -a Lord tapsolt egyett, mire Yamato Sakura máris mozdult és eltűnt, hogy kisvártatva egy gyönyörűen megmunkált, karddal térjen vissza. A Kéz vezetője, letérdelt Puyí széke mellé, és vörös bársony párnán nyújtotta át az ajándékot. A Nagai Uralkodó szeme, mohón felvillant. Kahless Kardja, újra méltó tulajdonosnak került a birtokába.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2012 17:31:12 GMT 1
A császár óvatosan vette el a felé nyújtott ajándékot, mintha csak egy törékeny mûtárgyról lett volna szó és ahogy végigsimította a fegyvert felsóhajtott. Úgy tûnik igencsak gyönyörûnek találta a fegyvert, amivel az elsõ nagai uralkodó egyesítette a háborúzó klánokat, majd megalapította az elsõ Nagai Császárságot, amely a Tof invázióig mûködött. Ez volt a nagai nép aranykora, a kultúra, a mûvészetek és a tudomány virágzásának a korszaka. Ezzel a karddal a kezében õ lesz a második alapító, a második igazi aranykor elhozója, az õsi álmok beteljesítõje. Még gyönyörködött egy ideig a szépen kimunkált és ennyi év után is tiszta és éles fegyveren, amely az õsi nagai mesterek szakértelmét dicsérte, majd visszarakta a helyére és intett az egyik szolgájának, hogy helyezze biztonságba. - Igazán szép ajándék - mondta dicsérõen, majd intett. - Mi is hoztunk valamit az Önök számára. Az egyik egyenruhás nagai, akinek hadnagyi egyenruháján egy arany szegélyû vörös szalag volt átlósan felkötve, egy vörös párnával a kezében elindult Lord Wenthar felé. A fiatal hadnagy kicsit izgult, amelyet enyhe remegésébõl lehetett lemérni, azonban biztos léptekkel haladt elõre. A párnán egy hosszú fekete hengerszerû tárgy pihent és egy kis vörös piramis. A katona odalépett Wentharhoz, majd meghajolt elõtte és odanyújtotta neki a párnán lévõ dolgokat. - Ez a fegyver úgy mondják egy évtizedekkel ezelõtti sithé, Darth Maulé volt - kommentálta a császár az ajándékot. - A kis piramisról nem igazán tudjuk mi is lehet, de a fegyverrel együtt szereztük meg, így gondoltuk hasznát veszik. Miközben a Lord elvette az ajándékokat, Puyi úgy látta ideje kicsit visszatérni a korábbi témához. Fõleg azért, mert ez volt az elsõ olyan ügy, amiben maradéktalanul együtt tudott dolgozni a hadsereg és az Iparvállalat. - Ami az Ossust illeti - kezdett bele óvatosan. - A jedik akkor sebezhetõek igazán ha nincs aki segítene nekik. - Vagyis el kell érni, hogy az emberek elforduljanak tõlük - szólt közbe az egyik praetor. A császár nem szerette a tiszteletlen embereket, de a terv fontosságára tekintettel megint nagyvonalúan eltekintett a problémázástól. - Pontosan, praetor. És erre már van is egy tervünk - mosolyodott el kajánul a császár. - Közvetítõk útján kalózkodással szerzett hajókat adunk el a Rend új magánhadseregének. Aztán a megfelelõ pillanatban kirobbantjuk a botrányt. - A sajtó bizonyosan ráharap, errõl a titkosszolgálatunk gondoskodik - folytatta a császár mondandóját az egyik civil ruhás nagai, aki nemrég még Corellián tárgyalt a Konföderációval O'Yama álnéven. - Ha a jedik ilyen rossz hírbe keverednek akkor még az igazság nevében is felléphetünk - ült ki gonosz mosoly immáron Wenthar arcára is, aki kezdte átlátni a nagaiok terveit. Valahogy még tetszett is neki az az irónia, hogy az igazság önjelölt bajnokait az igazságosság nevében állítsák félre. - És mi a helyzet a Szövetséggel? - kérdezte az egyik szkeptikusabb praetor. - Elfoglaltak lesznek mással - mondta sejtelmesen a császár. - Méghozzá az egyik új rendszerük, a Cosra elleni koncentrált gazdasági támadással.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 6, 2012 22:11:49 GMT 1
A Bastion körül keringõ YSSD Yamato fedélzetén.
A 003-Go-Ro-Hatch fedélzet szakácsát, Jidoka zászlóst mindenki csak "kékség"-ként ismerte. A komikus az volt az egészben, hogy egy ennyire tiszta vérvonalhoz tartozó, 100%-ig genetikailag Nagai-okkal feltöltött hajón még csak a gondolat sem merült fel senkiben azzal kapcsolatban, hogy valaki, aki az ebédet osztja mindennap a nagy lõtávolságú tüzérütegek személyzetének, és emellett az átlag Nagai-nál sötétebb, sõt, kékebb bõrszínnel rendelkezik, esetleg kém is lehet, vagy valami hasonló.
Pedig Kékség pontosan az volt. A Chiss Nemesi Családok, ezen belül is a Nagai néppel szemben roppant ellenséges Nuruodo klán kémje.
Jelenleg éppen azzal volt elfoglalva, hogy a legfrissebb pozíciójelentést kódolja bele a kuktába épített hiperhullámú, leárnyékolt adóvevõbe. Meg volt gyõzõdve róla, hogy a Kéz Parancsnokság roppant érdekesnek fogja találni az információt. Végtére is a Császár személyes zászlóshajója évtizedek óta elõször hagyta el a szent õshazát... nem is akárhová.
- Jidoka, van még su-shi??? - trappolt be az étkezdébe az egyik kövér tüzérségi irányzó, Su-moka hadnagy.
- Hai hai, kici is, cípõsz is, van isz még elég! - az ügynök automata adásra állította a jelzõberendezést, és visszatért a hatalmas duraplaszt bödönhöz, amelyben ott gõzölgött a Nagai kulináris élmény.
- Mennyit szedhetek, kici adag, nagy adag, nagyszágosz zászlósz szan?
Ha ennyien jönnek repetázni, gondolta az ügynök, akkor örülök, ha a jeladókkal végzek, és semmi idõm nem marad a robbanótöltetekre..
|
|
|
Post by sithlord on Apr 8, 2012 15:04:14 GMT 1
Wenthar szemei mohón felcsillantak, amikor rádöbbent, kinek a holokronját adták át neki a Nagaiok! Karnesh Muur, az egyik leghatalmasabb Sötét Lord volt, aki feltételezhetően a száz éves Sötétség egyik kiemelkedő alakja volt, évezredekkel ezelőtt. És most íme, a tudását tartalmazó holokron! A Nagaiok, de még talán Sordis sem sejtette, mekkora kincshez jutott a Sith Birodalom! Valószínüleg hónapok munkájába kerül, míg a rég elfeledett titkoknak egyáltalán a töredékét megismerheti. A másik ereklyének is örült, bár az nem volt annyira fontos, mint a holokron. Hiszen talán abban van elrejtve az eszköz, aminek segítségével legyőzheti Waranoust, vagy ahogy mostanság nevezi magát, Kraytot! Darth Maul fénykardját pedig talán odaajándékozza Sordisnak. Talán. Vagy inkább megtartja magának, és majd ha estleg szert tesz egy tanítványra, akkor annak adja oda.
Amikor a Nagaiok terveit meghallotta, nagyon derűs hangulata lett. A saját fegyvereikkel legyőzni a Jediket? Ez tetszett neki. Azonban amikor jobban átgondolta a helyzetet, már nem értett egyet a Nagaiok tervével. Ő ugyanis valódi háborúval akarta tesztelni, az új Sith Flotta hatékonyságát. Naponta gyártották le az új tervek alapján, a jövendő Flottát képező hajókat, de egyelőre nem volt hol bevetni őket. Határőrségként felhasználni őket pedig, pazarlásnak tűnt a szemében. Ennek a véleményének helyt is adott. -Én úgy gondolom Felség! -fordult a Nagai Császár felé. -Hogy az elsődleges célunk az Ossus! A Jedik ellen inkább egy gyors hadászati csapást kellene végrehajtanunk, méghozzá minnél előbb! -Sordis nem osztotta a véleményét. -Ez őrültség lenne, hiszen az Ossus hatalmas erővel rendelkezik a Jedik személyében! -állapította meg, meglehetősen szkeptikusan Sordis Nagyúr. -Épp ellenkezőleg! -ragaszkodott Wenthar az előző gondolat menethez. -A Konföderáció most gyenge, a Szövetség pedig nem fogja megvédeni őket! Most kell lecsapni rájuk, mielőtt a Szövetség észbe kap és helyettünk teszi meg azt a szívességet hogy a Skywalker bagázst eltünteti! -javasolta Wenthar a háború és a bosszú gondolatától megrészegülve.-Be kell bizonyítanunk a hatalmunkat! Hogy képesek vagyunk legyőzni a Jediket!- Kiváncsian várta, a Nagai Császár véleményét az ügyben. -Ön mit gondol egy taktikai megelőző csapásról felség? -érdeklődött Puyítól kedélyesen Wenthar, bár sejtette, az Uralkodó ragaszkodik az eredeti tervhez. Ő azonban már eleget várt a bosszúra! Létrehozta az ESB-t, most a Sithek másik célját akarta lerendezni. Végezni akart a Jedikkel! Bármi áron!
|
|
|
Bastion
Apr 10, 2012 10:52:11 GMT 1
Post by Enz on Apr 10, 2012 10:52:11 GMT 1
A császár maga is meglepõdött Wenthar reakcióján, amely a minél gyorsabb támadást javasolta. Pedig az elõbb még teljesen más véleményen volt a másik. Õ azonban mindig is óvatosabban közelítette meg a dolgokat, és most ennek hangot is adott. - Wenthar Nagyúr, úgy gondolom az eredeti tervhez kéne ragaszkodni - felelte megfontolt, némileg tartózkodó hangon. - Elvégre egyébként a sok elõkészület, amit tettünk, kárba veszne. Ráadásul semmi sem garantálja a sikert ha elõbb nem erkölcsileg tesszük tönkre a jediket és csak aztán támadunk. - A sith flotta garantálja - érkezett a magabiztos válasz Wenthar részérõl. - Katonai síkon elképzelhetõ - értett egyet Puyi, de gyorsan hozzátette - Ám politikai síkon már nem lehet nyers erõvel felülkerekedni. Meg kell gyõzni a Galaxist, hogy õk az agresszorok, nem mi, és hogy jogosan lépünk fel a jedik ellen. Ellenkezõ esetben a galaktikus közvélemény melléjük áll, és rövidesen a Szövetséggel találjuk magunkat szemben. A császár szavai hatására a nagyúr láthatóan elgondolkodott a hallottakon. Puyi úgy gondolta, itt az ideje, hogy egy õsi nagai bölcsességet is bevessen, hátha ez a dolgok átgondolására készteti a másikat. - Tudja, nagyúr, nálunk az a mondás járja, hogy a bosszú nem önmagáért édes. Sokkal nagyobb élvezetet nyújt neki, ha az ember már mindent elrendezett és hátradõlve várja, hogy a tervei megvalósuljanak, miközben a másik mit sem sejt - magyarázta. Persze az eredeti mondást mellõzte jelen esetben, hiszen a megfejtése volt a lényeg, nem a konkrét példa.
|
|
|
Bastion
Apr 10, 2012 14:30:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 10, 2012 14:30:39 GMT 1
- Először is – vette át a szót Sordis Nagyúr – minden Jedit az Ossusra kell csalnunk. Legfőképp a Jedi Tanács tagjait.
- És aztán felperzseljük őket – fűzte hozzá Wenthar Nagyúr. – Tetszik ez a stílus.
- És hogyan akarja elintézni – fordult Sordis felé Puyi Császár - , hogy egy helyre gyűljenek? És ne feledje, hogy előbb a jó hírüket kell befeketítenünk.
- Valóban, uram – felelte Sordis. – De azért megbeszélhetjük a támadási stratégiát is. Majd én átállítom a Jedik jeladóját, hogy hívja haza őket. A támadási akció koordinálását vállalom.
- És a Világbirodalom? – fordult felé Wenthar.
- Már emésztem – mondta Sordis Nagyúr. – Azt hiszem, nem lesz szükségem segítségre.
|
|