|
Post by Grodin Tierce on Sept 26, 2011 22:38:50 GMT 1
" a Sith Birodalom főbolygója, amely egykor Commenor néven volt ismeretes."Nem messze a Colonies szektor csillaghalmazától, a magányos és gazdag Commenor, a Konföderáció legnagyobb, a Galaxismagba is benyúló területének fontos központja még mindig magán viselte a pár évvel ezelõtti kataklizma nyomait, amikor is a Sith Darth Caedus, akit valaha Jaceon Soloként ismertek, a Szövetséggel szembeni ellenállás megbosszulásaként vonósugarak és hajtómûvek segítségével aszteroidákat irányított a bolygó felszínére. Az ipartelepek és néhol Coruscanttal vetekedõ felhõkarcolók fényesszürke kerületei között a mai napig mély, fekete kráterek tátongtak, melyekben obeliszkek és a hozzátartozók által odahelyezett virágok hirdették az emlékezést és a bosszút. Fyor Rodan, az Új Köztársaság és a Szövetség veterán diplomatája, korábban a Jedik-elleni fellépés, ma a Konföderáció egyik legelvakultabb szószólója idegesen felsóhajtott, ahogyan visszafordult az ablaktól, ami az elnöki rezidencia szomszédságában pont az egyik legnagyobb kráterre nézett. Kráterenként milliók pusztultak el Jacen Solo gyalázatos genocídiuma miatt, amiért végül egyetlen szövetségi sem bûnhõdött meg.. A szobában rajta kívül Matric Klauskin, a Commenori Véderõ fõparancsnoka, Irrahan I'bam, a Cosrai Iparvállalat képviselõje, és Feliath Sqhuel, Rodan kuati származású szeretõje és tanácsadója foglalt helyet. - Azt kell mondjam, csalódást keltõek a tárgyalások Coruscanton.. - kezdte végül Rodan. - A megbízott államfõnk talán túlságosan is engedékeny a Szövetség vezetõivel szemben, a Corelliket és a Bothanokat pedig egyáltalán nem is érdekli az egész, amíg megkapják a kereskedelmi útjaikat és a szabad játékterületet a saját szektoraik körül.. így nem tudjuk eléggé hatékonyan érvényesíteni az érdekeinket.. - Sajnos Elnök úr, a Konföderáció alapelve továbbra is a tagok függetlensége és önállósága.. ha ennél erõsebben fogjuk õket, akkor megrendülhet a bizalmuk bennünk, és hamar egyedül találhatjuk magunkat.. - vonta össze a szemöldökét Klauskin admirális. - Azok a nyomorult Jedik biztosan megkörnyékezték Phennirt.. talán már befolyása alatt is tartják az agyát.. - szikrázott Rodan tekintete. - Ezt nem tudhatjuk, Drágám.. hagyjuk ki ebbõl inkább azokat a mocskokat.. - Sqhuel tekintete egy pillanatra idegessé vált a Jedik nevének említésére, és feszengeni kezdett a helyén, de Rodan figyelmen kívül hagyta a nõ kirohanását. Sqhuel mindig ideges volt, ha Jedikrõl volt szól, de ezt az Elnök betudta annak, hogy a nõ rokoni kapcsolatokat ápolt a Vong háború idején árulóvá és a Vong informátorává vált Viqi Shesh-el, Kuat volt szenátorával, akire végül a szóbeszéd szerint a Jedik bosszúja sújtott le, mert kezet mert emelni a Skywalkerek gyermekére, Benre. - Nem kell aggodalmaskodnia, Elnök úr.. - rázta meg szakállas fejét I'bam, aki vaskos, egy Neimoidinak is beillõ köntöst viselt. - Hamarosan újabb pénzügyi injekció érkezik amivel beindíthatják a szükséges folyamatokat, és akkor Corellia és Bothawui sem fog tovább tiltakoznia.. nem lesz más dolguk, mint az Iparvállalatok részvényeivel befolyást szerezni a kisebb tagállamok tanácsaiban és hamarosan az egész Konföderáció úgy fütyül, ahogy mi szeretnénk.. - mosolyodott el I'bam, miközben gondolatban természetesen kicserélte a Commenort Cosrára... - Nézze, én ezt értem, de eredményekre is szükség van... - Rodan félbeszakította az asztalon lévõ holokom pittyegése. - Sürgõs hívás Phennirtõl, Coruscantról - kapcsolat be a vonalat Squelh, félrelibbentve ébenfekete haját. Turr Phennir, a Konföderáció választott elnöke, volt birodalmi ász pilóta képe töltötte be a képernyõt. Az ezredes végignézett a társaságon, és tekintete egy pillanatra elidõzött I'bamon. - Rodan elnök úr, bocsásson meg a zavarásért, bizalmas ügyrõl lenne szó.. egy védelmi direktíva kapcsán lenne szükségem a Commenor második flottájának segítségére.. - A Második Commenori Véderõ az Adumar szektorban teljesít szolgálatot, a legfontosabb elõretolt bázisunk a galaxis azon kvadránsában. - vonta össze a szemöldökét Klauskin admirális.- Nem ugráltathatja ide-oda, Phennir! - De, az a helyzet, hogy megtehetem, erre felhatalmaznak rendkívüli helyzet esetén az államfõi jogok... nézzék meg a Konföderációs Szerzõdést. - hunyorított Phennir - Amíg expedíciós erõkrõl van szó, és nem a véderejükrõl, természetesen. De elõbb hallgassanak végig... bizalmas információim vannak csak az elnök úr és az admirális számára... - Nem gondolja komolyan... - emelkedett szólásra rezgõ bajusszal I'bam, de Squelh megvillantotta egyik legcsábosabb mosolyát és belekarolt a cosraiba. - Jöjjön Irahham, megmutatom merre találja a büféasztalt, azt hiszem, már felszolgálták az esti.. frissítõt... - azzal fekete szemeivel a férfire kacsintott és kiráncigálta a szobából. - A Cosraiak készülnek valamire... - halkította le a hangját Phennir, miközben a képernyõn egy középkorú, kopaszodó, a Szövetség szenátorainak köpenyét viselõ férfi jelent meg mellette. - Ez itt Anariod szenátor a Polneyeról, a Farlax szektor szövetségi képviselõje.. hamarosan magukhoz utazik, hogy tájékoztassa a részletekrõl... addig pedig küldjenek egy hajórajt a bolygójához, és akadályozzák meg, hogy a Szövetségi Blokád egységei leérjenek a felszínre! Cserébe Anariod szenátor részletes információkkal szolgál majd a Cosraiak valódi tervérõl... Azzal Phennir képe eltûnt, Rodan elnök pedig aggódó tekintettel meredt Klauskinra. - Egy szövetségi szenátor? Mi jöhet még? - Legközelebb majd egy Sith Lord, aki behajtja rajtunk a császári betétek kamatait... - nevetett fel epésen Klauskin. Rodan homlokán végigfutott egy sor izzadtságcsepp. - Ezzel nem viccelünk, Matric! Ez el sem hangzott! Inkább üzenj a második flottának, hogy induljanak a megadott koordinátákra.. utána pedig kitaláljuk, mit kezdünk a cosraiakkal és ezzel az új vendégünkkel..
|
|
|
Post by sithlord on Oct 10, 2011 20:35:27 GMT 1
Útban a Commenor felé...
A Commenori hadihajók, két Dreadnought és egy Escort Carrier, csöndes méltósággal szelték az űr sötétjét, egyenesen haladva úticéljuk felé. A Commenor már nem volt messze, alig félóra és odaérnek. A vezérhajó körül B szárnyú vadászok és A 9-ek cikáztak megvadult darazsakként. A vezérhajó fedélzetén, monoton nyugalommal dolgoztak a tisztek és a kisegítő személyzet, hogy a hajó ügyes bajos dolgait intézzék, a maguk monoton csendességében. A híd kilátóképernyőjét, egy magányos de mégis félelmetes alak fürkészte, elmerülve sötét gondolataiba, amiknél talán csak az űr volt sötétebb...
Wenthar Nagyúr elégedett volt. Mióta a Sith átvette az uralmat a hajók felett, elemében érezte magát. Ismét egy „birodalmi” hadihajó fedélzetén volt, körülvéve hűséges és fanatikus emberekkel, akik első szavára készek akár a halálba is követni. Gyönyörködött az űr méltóságteljes feketeségében, vagyis azt tette amit szinte minden Sith Lord előtte. Volt valami békés és nyugalmat árasztó, a mélységes fekete óceánban. Igen, hamarosan a Commenorra érnek, és akkor behajtja a régóta esedékes számlát. Mert a tervéhez pénz kell, nagyon sok pénz. Őszintén szólva azon is elgondolkodott, hogy szüksége van e Waranousra. Hiszen egyedül is oly hatalmas volt. Szüksége van rá egyáltalán, amikor itt van Sordis?
A válasz egyelőre az hogy igen. Szüksége volt a Mesterre, addig amíg meg nem szerzi az összes tudását, amely a birtokában van. Aztán pedig, a Sith Lordok jól bevett szokása szerint, végez vele. De óvatosnak kell lennie, ha túl akarja élni, mert a Lord hatalmas volt. Nagyobb erővel rendelkezett tán még magánál Sidiousnál is. Pontosan az az erejének forrása, ami a gyengéje is. A Lord, a régi Sithek erejét és hatalmát képviselte, és meglepően gyorsan alkalmazkodott az új Sith Lordok tanításához. Wenthar tudta jól, előbb-utóbb ki kell derülnie annak hogy ki a Mester. Így ment ez évezredek óta a Sithek között.
Aztán itt volt Sordis is. Wenthar tudta jól hogy egyelőre összeköti őket a múlt, és az hogy meg akarják buktatni ezt a gyenge és életképtelen rendszert, amely most alakult ki a galaxisban. De mi van akkor, ha esetleg waranous a saját oldalára állítja, és a segítségével eltávolítja Wenthart? Ez is benne van a pakliban. Sordis így külön figyelmet érdemel!
Elmélkedéséből léptek zaja verte fel,az öreg Grodin sietett felé a sétálóhídon. Wenthart hirtelen maga sem tudta miért, felbosszantotta hogy az öreg meg merészeli zavarni. De gyorsan elhessegette magától a haragot. Hálával tartozik ennek az öregembernek, akinek rajta kívül szinte senkije sem maradt. De kit érdekel ez? Sith vagyok, nem pedig nyugdíjas otthon! -Elnézést Mylord a zavarásért, de megérkeztünk a Commenor körzetébe! Hamarosan kilépünk a hiperűrből! -Wenthar bólintott. -Rendben kedves Grodinom! Maga is velem jön! -az öreg mélyen megtisztelve érezte magát. -Ez megtiszteltetés Nagyúr! Mivel érdemeltem ki ezt a kegyet? -Wenthar barátian megveregette az öreg vállát. -Kell nekem egy igazi birodalmi hős! Akit komolyan vesznek! Ön ilyen! Most menjen és készülődjön! -Grodin máris sarkon fordult és elment.
A Commenori hadihajók kiléptek a hipertérből, és orbitális pályára álltak a bolygó körül. A vezérhajó egyik dokkját, a régi módi Lambda osztályú sikló hagyta el, fedélzetén a Nagyúrral és Grodinnal. Wenthar beütötte a szükséges azonosító kódokat és várta az engedélyt a leszálláshoz.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 13, 2011 19:24:48 GMT 1
A Vezető elégedetten szemlélte a toronyszobája alatt elhaladó forgalmat. Commenor egyik legmagasabb, legnagyobb luxussal felszerelt felhőkarcolójában kapott egy lakosztályt, a látvány pedig sokkal jobban emlékeztette fiatalabb korának nyüzsgő, élettel, intrikával és nem utolsósorban pénzzel teli Coruscantjára, mint az a Vong korallokból, ugyanazon forma alapján épített, díszítés nélküli tornyokból és a régihez képest nagyságrendekkel több planetáris védelmi létesítményből összedobált modernista halmaz, ami ma a Szövetség fővárosa volt. A Vezetőnek tetszett ez a bolygó... hamarosan, gondolta, ismét eljön az Én időm, annyi szövetségesem és befolyásos partnerem lesz, mint annak idején..
Elmélkedéséből Rodan elnök és Klauskin admirális érkezése zavarta meg. Kezet nyújtott mindkettejüknek.
- Remélem, elégedett az elhelyezésével, Anariod szenátor.- üdvözölte őt Rodan. - Nagyon érdekesek, az információi, amiket kaptunk.. intézkedtünk róla, hogy I'bam urat a titkosügynökeink védőőrizete alá helyezzük... hamarosan fény derül a Cosraiak cselszövésére.. egy futárhajónk készen áll, hogy személyes üzenetet vigyen Corelliára. Ha a Corelliket magunk mellett tudjuk, akkor megmenthetjük a Konföderációt.. - Nagyszerű, örülök, hogy segítettem.. sajnálatos, hogy a Szövetség nem ilyen megértő.. - vetett egy pillantást Anariod a falon futó holohírekre, melyekben öles betűkkel adták a galaxis tudtára, hogy alig néhány héttel a kinevezése után Anariod szenátort, a Farlax szektor képviselőjét anyabolygója, a Polneye felmentette tisztségéből és hamarosan új követet küldenek Coruscantra.
- Ne aggódjon, találunk rá módot, hogy honoráljuk az erőfeszítéseit.. - biccentett Rodan. - Itt vannak mindjárt azok a vállalatok, amelyeket I'bam barátunk és cosrai kollégái hamarosan elveszítenek áldásos tevékenységünknek köszönhetően... A Vezető szeme felcsillant, de inkább Klauskinhoz fordult és a holohírek felé biccentett ismét. - Ez mind nagyszerű, de érdekelne, hogy mikor történik előrelépés a bolygóm ügyében.. azt hittem, már odaért a flottájuk.. - Nos.. - feszengett Klauskin idegesen. - adódott egy kis probléma..
Mindkét politikus érdeklődően nézett rá. - Éspedig?? - Még nem tiszták a jelentések, a rendszer jelenleg ettől eltekintve - mutatott az admirális a hírekre - teljes kommunikációs zárlat alatt van... tulajdonképpen az érkezésük óta nem kaptam újabb jelentést Raymeuz kapitánytól.. pillanat... - Klauskin a kommunikátorához nyúlt.
- Igen, itt Matric Klauskin admirális... mondja, hallgatom.
Sem a Vezető, sem Rodan nem hallották jól a tiszt hangját a komban, de nem dobta fel a kedvüket, hogy Klauskin elfehérdett. - Azt hiszem adódott némi biztonsági probléma, uraim.. - fordult feléjük. - Egyúttal kiderült, hová lett az adumari flottánk, amit a Polneyehoz küldtünk.. - Hová? Hol vannak most? - Rodan hangja kezdett türelmetlenné válni. - Itt... - remegett Klauskin. - És van egy.. vendégük...
------
Lady Squelh, a Kuat nemesi szülötte, Rodan elnök bizalmasa és ágyasa, és nem utolsósorban a Sötétség Urainak Ébredéséért Commenori Egyházi Közösség avatott papnője a félreeső iparterületi hangárban térdelt, ahol a Nagyúr Lambda-osztályú siklója nemrég ért földet. Még néhány száz hasonlóan "felébredt" kultista és hívő térdelt mellette félkörben, égő gyertyák fényében, ahogyan néma csendben várták a rámpán lesétáló Nagyurat és kísérőjét, egy ősz hajú, birodalmi kinézetű férfit. - Nagyuram. - hajtotta meg magát Squelh, miközben igyekezett letörölni az arcáról a rémületet a fekete ruhás gépember láttán. - Lord Wenthar vagyok! - mutatkozott be amaz. - Ez pedig a szolgám, Tierce őrnagy! - Nagyuram, már vártunk... - folytatta Squelh fejét a padlóra szegezve. - Már minden előkészületet megtettünk, ahogyan a Tanítók elrendelték.. hamarosan minden a tiéd lesz ezen a bolygón, Mester!
|
|
|
Post by sithlord on Oct 15, 2011 21:54:31 GMT 1
-Mellözze az udvariaskodást Milady! -Wenthar unottan intett a nőnek, hogy álljon fel. -Nagyúr, megtiszteltetés a számomra, hogy itt vagy és jelenléteddel megerősíted a hitünket! -bár a nő látszólag rajongva nézett rá, Wenthar tudta hogy ez csak látszat. A nő, undorodik tőle, de ugyanakkor fél is. Érthető, hiszen a Milady egykor, nem is olyan régen megosztotta vele az ágyát is.Mintha csak Wenthar gondolataira válaszolna, a nő vizsgálódva figyelte, a Nagyúr létfentartó páncélzatát. -Megváltozott Mesterem! Olyan... hideg és embertelen...!-a nő szavai halk sóhajjal halkultak el. -Minden bizonnyal nem a kűlsőm érdekli önt, nemde? -Wenthar hanja fenyegető élt vett fel. -Természetesen nem Mester! -Wenthar most már kezdett türelmetlenné válni, amit az is tükrözött hogy a lélegeztető automatika felgyorsította a lélegzését. -Akkor jó! Vezessen a szerelméhez! -még a gépi modulált hangból is kiérződött a maró gúny, ahogy Wenthar, Lady Sqell felé intézte szavait. -Úgy lesz Mester! Kövess! A nő és Wenthar, nyomukban a kultistákkal egyenesen az Elnök irodájába igyekeztek.
Rodan elnök meglehetősen bosszús és meglehetősen elfoglalt volt. Éppen tárgyalást folytatott a szokásos tanácsadóival, arról, hogyan lehetne a Commenort mégjobban a csillagközi politika központjává tenni, valamint a Commenori Flotta különös vendégéről. A Vezető persze csendben állt és hallgatta az elégedetlenkedő moffokat. Ez a régi időket idézte fel számára. -Én azt mondom hogy a tőketámogatás nagy részét a Cosranak kell ítélni! -egy ősz hajú tanácsadó vitatkozott a másik, fiatalabbikkal. -A Cosrai patkányok már így is kiraboltak szinte minket! - Rodan a tanácsadói vitáit útálta a legjobban . Mire ez a haszontalan marakodás? A Vezető eddig nem nyilatkozott, vajon megsértődött e a Cosrai patkányok kifejezéstől. Rodant egy dolog vigasztalta, este Sqell ölében elfeledkezhet mindenről. Az a nő, pokolian értette a dolgát. Ráadásul minden egyes alkalom más és más volt. -Elég uraim! A marakodás nem vezet semmire! -Rodan ekkor hallotta meg a furcsa, robbanás szerű hangokat, sikolyokat! Erre a Vezető is felfigyelt. -Remélem nem lesz gond, kedves barátom! -a Vezető aggódni kezdett. -Nyugalom, urai vagyunk a helyzetnek!
Wenthar és emberei, legalább ötszáz kultista a Commenor különböző pontjairól, gyakorlatilag feltartózhatatlan menetként indultak Rodan Elnök tartózkodási helyére. A biztonságiak közül először sokan ellenálltak, de amikor Wenthar a fénykardjával újabb és újabb katonákat szabdalt fel, elbizonytalanodtak. Persze azigazi biztonságiak szándékosan távol maradtak. Ezt Sqell sikeresen elintézte. A kultisták gyorsan biztosították az elnöki palota szinte valamennyi bejárati és kijárati pontját, és lezárták a környéket. Wenthar és Sqell pedig céltudatosan az elnök irodája felé tartottak. A Sith eljött a Commenorra.
Rodan elnök éppen felállt a székéből, hogy megnézze mi ez a ribbilió, amikor az ajtó kirobbant és belépett rajta egy fekete rettenet. A Vezető arca falfehér lett, amikor meglátta hogy ki az. A moffok idegesen visszaültek a székbe, amikor megpillantották az elégedett Sqellt, amint a Sith Lord mögött bejön, akár egy diadalmas démon. A Vezető követte a példájukat. Egy efféle Nagyúrral szembeszegülni őrültség lenne. Rodan viszont rendíthetetlenül állva maradt, annak ellenére hogy a szíve megfagyott a mellkasában. Az a jellegzetes szuszogás, a páncél... csak nem? Vader tért volna vissza? Az elnök széke mellett helyet foglalő Vezető jól tudta hogy nem az egykori rettegett Sith Nagyúr támadt fel. Ez a Lord, sokkal erősebb és határozottabb volt. A Vezetőnek ugyanis volt szerencséje ismerni az eredeti Vadert. Azt a Vadert, akit mindvégig elgyengítettek a múltbéli dolgai. Annyira hogy Sidious Nagyúr kezes kutyaként bánhatott vele. Ez a Lord azonban más volt. Nagyon más. Az éjfekete maszkos figura az elnökhöz intézte szavait. -Üljön le elnök úr! -színtelen, jeges gépi hang utasította az elnököt. -Lord Wenthar vagyok és a tartozásukért jöttem! -az egyik moff, a fiatalabb és valószínűleg az ostobább, egyszer csak kötekedni kezdett a Lorddal. -És ha nem teljesítjük a kérését akkor mi lesz! Kezdjük már unni a magafajta, erőfitogtató, babonás sarlatánokat! Azt hiszi megijedünk a szánalmas praktikáitól? Azt hiszi hogy FÉLÜNK magától?! -a tanácsadó arca elvörösödött a hirtelen támadt haragtól. Wenthar felemelte kesztyűbe bújtatott kezét és a tanácsadó felé intett. Amaz hirtelen fuldokolni kezdett, először elvörösödött majd ellilult a feje. Hangosan öklendezett miközbven levegőért kapkodott. -Sérti a fülemet ez a hitetlen hang! -Wenthar hangja színtelen volt, nem tükrözött érzelmeket. Végül egy végső, kétségbeesett gurgulázó levegővétel és egy undorítóan zajos reccsenés után, a tanácsadó gégéje eltört és holtan rogyott össze. Wenthar ismét az elnök felé intézte a szavait, miközben Sqell elégedett mosollyal pillantott egykori ágyasára. A Vezetőnek pedig kesernyés íz gyűlt össze a szájában. Régi emlékek tolultak fel benne. Félelmetes és sötét emlékek! -Beszélhetünk végre elnök úr? -Wenthar keze, fenyegetően ökölbe szorult.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 16, 2011 20:59:14 GMT 1
Rodan idegesen nyelt egyet, miközben a halott tanácsadóra nézett. Próbált az emlékeiben kutatni, hogy pontosan mikor beszélt ezzel a Nagyúrral... maga a megjelenése is elég volt rá, hogy félelem és ellenszenv töltse el. Nem ez volt a terv, nem erre számított.. - Milyen jogon tör be Commenor kormányának ülésére, uram? - próbálta végül kihúzni magát valamennyire és letörölni az izzadtságcseppeket a homlokáról. Ha a kronométere nem téved, már csak pár percig kell húznia az idõt.. - Hogy érvényesítsem elõdeim akaratát és birtokjogát efelett a bolygó felett! - harsogta a sötét gépember - Hogy visszavegyem azt, ami az enyém, elnök úr! A Maga székét!
A Vezetõ majdnem szólásra emelkedett, hogy megelõzze a további vérfürdõt, de ekkor megpillantotta a Sötét Lord és az elnök korábbi barátnõjének tûnõ kísérõje mögött legnagyobb meglepetésére az öreg Tierce õrnagyot, aki eléggé feszélyezettnek tûnt több tucat alkalmi fegyverekkel és házi készítésû sugárvetõkkel hadonászó kultista gyûrûjében.
- Nos, mielõtt a tárgyra térnénk... - krákogta Rodan, amikor legnagyobb megkönnyebbülésére felvillantak a tárgyalóterem holoképernyõi, amelyek a külsõ biztonsági kamerák felvételeit mutatták. Látni lehetett, ahogyan a tér minden sarkából az igazi biztonságiak kormányhû csapatai rajzanak erõ, páncélozott repulzortankok veszik gyûrûbe a teremnek otthont adó tornyot, és a Commenori Terrorelhárítás fekete légisiklói rajzanak a torony körül.. a fõképernyõn pedig megjelent Klauskin admirális még mindig fehér, de már határozottan magabiztosabb arca, tekintettel arra, hogy a blokád alá vont helység helyett már orbiton, a Commenori flotta zászlóshajóján, egy Koréliai Védelmezõ-osztályú csillagrombolón tartózkodott.
- Wenthar Nagyúr, ha nem csal a szemem... - erõltetett határozottságot magára Klauskin. - Jól van, elnök úr? - Egyelõre..- hápogta Rodan. Eredetileg Klauskin ötlete volt a terv, és õ maga nem lelkesedett érte, hogy csaliként használják, de muszáj volt kicsalniuk a kultistákat a rejtekhelyeikrõl, erre pedig nem volt más lehetõség, mint felkínálni a vezetõket aranytálcán, egy jól megközelíthetõ, és nem utolsósorban könnyen bekeríthetõ helyen. - Mit merészelsz, pondró... - szikrázott a sötét lord tekintete. Nem akarta elhinni, hogy rövid idõn belül másodszorra irányoznak fegyvereket a fejéhez fentrõl.
- A maga kis puccsának remélhetõleg olyan hamar vége lesz, ahogyan el is kezdõdött... - folytatta Klauskin. - Körülvettük a termet és az épületet, a cirkálóink pedig perceken belül össztüzet tudnak zúdítani a csapataira, ha bármivel is próbálkoznak.. számítottunk egy ilyen eshetõségre, mint látja.. - Egyet elfelejt. - mosolyodott el Wenthar a maszkja alatt. - A kezemben van a vezetõik élete.. szó szerint... - azzal Rodan egyik, a sor szélén ülõ tanácsadója felé fordult, és összeszorította a markát. Az õszülõ, szakállas férfi a torkához kapott, ijedt tekintettel meredt elõre, majd néhány hörgés közepette a földre zuhant csakúgy, mint korábbi nagyszájú kollégája. - És odafent is vannak embereim!
- De közel sem annyi, mint nekem. - biccentett Klauskin. - Tudja mit, Mylord.. adok magának egy óra gondolkodási idõt, ha a szavát adja, hogy addig nem esik bántódása egyetlen további kormánytisztviselõnek sem a teremben... utána újra beszélünk..
Azzal az admirális eltûnt, Rodan és a többi tanácsadó pedig idegesen nézett maga elé. Ez nem egészen így volt megbeszélve.. kissé úgy tûnt, mintha Klauskinnak tökéletesen mindegy lenne, hogy a vezetõk áldozatul esnek ennek az akciónak, vagy sem.. az a rohadék Klauskin, gondolta Rodan..
Miközben Wenthar idegesen fel s alá járkált a teremben, hogy megbeszélje a kellemetlen változást a helyzetben Squelh-el és a kultista sejtek parancsnokaival, a Vezetõ kihasználta a helyzetet, és elcsusszant Rodan elnök mellõl, hogy végül az egyik, függönnyel letakart ablakmélyedésbõl integetve felhívja magára Tierce õrnagy figyelmét. Az öreg Testõr kimentette magát két kultista alparancsnokkal folytatott vitájából, melynek során azt próbálta elmagyarázni a két ex-könyvelõnek, hogyan kell hatékony, többsoros védelmi gyûrût állítani az épület köré, és hitetlenkedõ arccal a Vezetõ felé sietett.
- Maga.. itt? De uram... azt hittük, már végérvényesen Coruscanton ragad.. - Egy francot. - sziszegte idegesen a Vezetõ. - Ide figyeljen õrnagy.. borítsunk fátylat a múltbeli kis félreértéseinkre, és közölje a cosrai barátjával, hogy a maguk oldalán állok természetesen... együtt kell mûködnünk, ha egyben akarunk kikerülni innen... azt is tudom, hol tartják fogva a hivatalnokot, azt az I'bamot.. - Várjon, várjon.. - rázta a fejét Tierce. - Félreérti a helyzetet.. Wenthar Nagyúr nem a cosraiak oldalán áll.. ellenkezõleg, éppen azért kellett elhagynunk a Polneyet, mert az az áruló klónom velük paktált le... A Vezetõ néhány pillanatig ráncolta a szemöldökét, újraértékelve a helyzetet.
- Hát ez érdekes fejlemény... - Ugyanúgy nem kívánatos vagyok a Polneyeon, mint maga... - tette hozzá az öreg Tierce, nem titkolva, hogy élvezi a helyzetet. Sõt. - Most már a Lordot szolgálom, Szenátor.. és nem magát. Már csak az a kérdés.. maga kit szolgál?
A Vezetõ fejében kezdett összeállni a helyzet. Belátta, mekkora hibát vétett, amikor azt hitte, hogy Tierce és ez a Vader-utózmány a cosraiak ügynökei.. már csak az volt nagyobb hiba, amikor megkönnyebbült annak hallatán, hogy ez mégsem így van.. ahogyan egy cosrai azonnal kitekerte volna a nyakát az árulásáért, ugyanúgy megteheti ezt minden ok nélkül is ez a Lord, aki láthatóan saját elképzelésekkel rendelkezik a Commenor jövõjérõl.. Viszont - folytatta tovább a gondolatot a Vezetõ - ha az õrnagy és új mestere legalább annyira magukra vannak utalva, mint én, ellenben ma már a Commenoron senki sem tudhatja, hogy ki cosrai és ki nem, akkor talán van egy megoldás..
- Kérdésére válaszolva, Õrnagy, ebben a pillanatban a túlélésemet, ami véletlenül megegyezik az Önökével.. - A Vezetõ a Nagyúr felé intett. - Bemutatna az új fõnökének?
Wenthar lendületesen Tierce irányába fordult, ahogyan megérezte szolgája közeledését. - Jelentést, szolga! - Ez itt... a bolygóm volt szenátora., Mester... - hajtotta meg a fejét Tierce a Vezetõre mutatva. - Felesleges formaságokkal húzni az idõt, Õrnagy. - tette hozzá a szenátori ruhába öltözött férfi. - A Nagyúr megismerheti a nevem. Kinman Doriana vagyok, õfelsége Palpatine Császár szolgája.
- Nocsak. - ingatta a fejét Wenthar. - Nem túl.. fiatal ehhez egy kicsit? Nem emlékszem magára a Byssrõl... Doriana..
- Az elmúlt néhány évtizedet néhány politikai ellenfelem jóvoltából hibernációban töltöttem a Polneyeon.- folytatta Doriana. - Mégsem volt ott, amikor az Õrnagy segítséget kért tõlem.. - Wenthar hangja fenyegetõ volt. - Egy okot adjon, hogy ne roppantsam össze a maga gégéjét is, mint a többi árulóét.. - Ahogy elnézem, Nagyúr, maga sincs már ott. - folytatta magabiztosan Doriana, és egy kódhengert vett elõ a köpenye rejtekébõl. - Ez pedig a kért ok. Egy lista azokról a commenori katonai parancsnokokról, akik nem tagjai a maguk szektájának, elnézést, egyházának - helyesbített Doriana mosolyogva -, viszont nem követik fanatikusan Klauskin admirálist sem. Nem kell mást tenniük, hogy üzenetet küldenek nekik, hogy valójában nem a Maguk egyháza a cosraiak ügynöke, hanem Klauskin és a bandája. És persze némi anyagi támogatást is csatolnak hozzá... biztos vagyok benne, hogy ezután alig fél órán belül megdõl a blokád. Wenthar elgondolkozott. - És mi lesz vele- intett Rodan elnök felé, aki még mindig a terem másik végén remegett a székében. - Nos, hírforrásaim szerint Fyor Rodan évtizedeken keresztül, már a Vong háború elõtt is a Jedik egyik legádázabb ellensége volt a Szenátusban. - hunyorított Doriana. - Gondolja meg Mylord. Talán még a hasznukra lehet tervei megvalósításában... - Ahogyan maga is.. - fordult a szenátor felé a kifejezéstelen fémarc. - Gondolom.
- Nagyon jól látja, Mylord, nagyon jól látja.. - hajtotta meg magát Kinman Doriana.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 17, 2011 7:54:39 GMT 1
-Van itt kommunikációs helyiség? -kérdezte Wenthar újdonsült segítőjét. -A többi parancsnokkal, az én szobámból is kapcsolatba léphet Mylord! -Wenthar intett két kultistának és Sqellhnek. -Vigyázzanak rájuk -azzal az elnökre és a még élő kormánytagokra mutatott. -Ne engedjék el őket, ha ellenállnak akkor végezzenek velük! -Sqellh bólintott. -Óhajod szerint lesz Mylord! -Wenthar intett Tiercenek és Dorianának és elindultak a Vezető lakosztályába.
Doriana lakóhelyisége igen pazarul be volt rendezve. Wenthar megpillantotta a durplasztik asztalt, rajta a kommunikációs panellel. A kódhengert aktiválva, miután behelyezte a megfelelő helyre, egy ősz hajú parancsnok arca jelent meg. Wenthar felsóhajtott, persze ez nem sokat számított mert a gépi lélegzés mindig ugyanolyan ütemű volt, hosszú lesz ez a nap.
Miközben Wenthar a katonai parancsnokokkal beszélt, Doriana és Tierce a lakosztály bejárata előtt beszélgettek, miután a Lord kizavarta őket hogy ne zavarják a tárgyalás közben, a következő lépésekről. Reménykedtek benne, hogy a Mylord ezt a helyzetet is kedvezően alakítja majd. Alig egy óra múlva Wenthar kiszólt nekik. Doriana és Tierce aggódva léptek be. -Nos uraim! Beszéltem az összes parancsnokkal és hajlandóak a megegyezésre. Megértették hogy nem vagyok ellenség, hanem én is az árulókat akarom eltávolítani! -Doriana bólintott. -Nos biztos vagyok benne Mylord hogy meggyőző érveket talált! -Wenthar egyetértett. -Igen, az a pár millió kredit amit Egyházunk feláldoz erre a célra, igazán meggyőző érv volt! -Tierce óvatosan érdeklődött a Lordtól. -Akkor... akkor minden rendben ugye? Nem kell feleslegesen lemészárolnunk senkit? Nem venném a szívemre! -Wenthar elmosolyodni látszott a maszk alatt. Megpillantotta az öreg szemében a gyűlöletet, a régi birodalmi lángot. Valójában alig várja, hogy valakit lemészároljon. Ha rajta múlna, az egész Commenori kormányt kivégeztetné. Doriana viszont sejtelmesen mosolygott. Úgy látszik kedvére valóan alakulnak a dolgok. No persze könnyű, ha egy Sith Lord kikaparja neki a gesztenyét! -Legnagyobb sajnálatomra nem lehet része egy jó kis mészárlásban kedves Grodinom! -Doriana kicsit irigykedve pillantott Tiercre a Lord meglehetősen baráti hangját hallva. Wentharnak Doriana számára is volt egy pár szava. -Szervezzen meg mindent! -egy másik kódhengert adott át neki. -Ezen vannak az átutalási számok, és a parancsnokok számára utalt összeg nagysága! Ha azonban egy petákkal is többet vesz el mint amennyit feláldozhatónak vélek akkor megismeri a Sötét Oldal haragját! -Doriana bólintott, majd meghajolt és átvette a Lord kódhengerét. -Azonnal intézkedem Lord! A Commenori Bankok híresek a pontosságukról és a gyorsaságukról!
Alig másfél óra telt el amióta Wentharék magukra hagyták, de Rodan egyre idegesebb lett. Az a rohadék Klauskin, csapdába csalta. Remélte, hogy a Lord majd jól megszorongatja a tökeit! Sqellh, mozdulatlan fagyos szoborként állt a tanácsterem bejáratánál, és a Mesterére várt. -Mi a franc ütött beléd? Nem adtam meg neked mindent? -Sqellh mérgesen rászólt Rodanra. -Hallgass féreg! Semmi közöd ahhoz hogy mit teszek! -Rodannak rosszul estek a nő szavai. -Mi a franccal tudott megbabonázni téged? -Sqellh odalépett Rodanhoz és az asztalnál ülő férfinak lekevert egy pofont. -Azzal hogy helyreállítja a Rendet! Amit ti pipogya politikusok nem tudtok megtenni! Végre ismét a Birodalom eszméje fog uralkodni ezen a bolygón! -Rodan a szíve mélyén egyet értett a nővel. Ő se szívlelte ezt az új helyzetet, amikor az egykori lázadók urakká váltak, és a gyűlölt Jedik a galaxis egyik meghatározó elemei lettek. Gyűlölte ő is ezt a korszakot. El is határozta magában, hogyha sikerrel jár a Lord, az ő szolgálatába szegődik. Ekor kinyílt az ajtó és belépett Wenthar a két kísérőjével. Sqellh meghajolt. Wenthar Rodanhoz intézte a szavait. -Nos elnök úr, Klauskin admirális hamarosan megbűnhődik! Minden el van rendezve, úgyhogy végre a lényegre térhetünk! Átveszem a hatalmat ezen a bolygón! Hajlandó csatlakozni hozzám? -Rodan csendben bólintott. Úgysincs más választásom!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 27, 2011 20:34:42 GMT 1
Klauskin admirális nem egészen erre számított.. talán õ maga sem tudta. hogy mire számított valójában. Talán titkon azt remélte, hogy a fenyegetõ Sith Lord saját maga, személyesen jelentkezik nála, netalántán a hajójára is feljön, hogy aztán ráuszíthassa a kommandósait és elfoghassa, vagy megölethesse, bizonyítva az egész Commenornak és saját magának is, hogy még egyszer egyetlen átkozott sötét erõhasználó sem csavarja el (vagy le) a fejét a nyakáról, ahogyan azt pár éve egy Lumiya nevû sötét jedi tette, elhitetve vele, hogy valójában halottnak hitt felesége az, és ezzel kirobbantva a fegyveres konfliktust a Commenor és a Szövetség között... Klauskin akkor elhatározta, többet nem hagyja magát átverni... csak annak a szerencsének - és nem utolsósorban saját képességeinek - köszönhette pozícióban maradását, hogy a commenori erõk készen álltak a háborúra, és hamarosan a Konföderáció legerõsebb tagjává nõtték ki magukat, egészen addig, amíg Jacen Solo nem indította meg lökhajtásos aszteroidáit a bolygó ellen...
De nem. Ez a Sith sokkal ravaszabb módszerhez folyamodott, olyan módszerhez, ahogyan annak idején õ és Rodan elnök is magukhoz ragadták a hatalmat a Commenoron... a pénz módszeréhez.
Klauskin megkapaszkodott zászlóshajója, egy Corelli Védelmezõ osztályú csatacirkáló hídjának korlátján, ahogyan újabb naszád vált ki a kíséretébõl, és tüzet nyitott rakétáival a parancsnoki hajóra. - Pajzsokat a maximumra, folytassák a cirkálók hívását... küszöböljék ki a zavarást..! - Mocskos cosrai bérenc.. nem hagyjuk, hogy az ellenségeink kezére játszd a hazánkat..! - hangzott a válasz a legközelebbi hajóról, amelyet végül sikerült elérniük a kommunikációs technikusoknak, megtörve egy pillanatra a zavarást. - Cosrai bérenc.. jó vicc... - Klauskin nem volt ostoba. Tudta, hogy a tervük Rodannal együtt valószínûleg lefejezésre került, az a sötét lord és a csatlósai erõsebbnek bizonyultak, mint remélte.. két választása maradt... vagy tüzet nyit pajzsai mögül az elnöki palotára, ezzel végérvényesen bizonyítva a rá tüzelõ hajók félrevezetett legénysége számára pontosan azt, amit cáfolni akart... vagy, bármennyire is szégyenletesnek tartotta, visszavonul, hogy elemezze a helyzetet. Akár tényleg a cosraiak ügynöke ez a sötét lord, akár nem, már teljesen mindegy.. Klauskin idegesen a termináljára csapott és kiadta a parancsot. - Kormány! Szakadjunk el orbitról, kilépési vektort kérek! Minden hajónak sugározzák a háború elején használt Iota-Kappa-Kszi hármas kódot! Útirányt ne adjanak meg, ebbõl tudniuk kell, merre tartunk! - Klauskin tudta, hogy ezzel elárulja magát támadói elõtt is, de bizonyos volt benne: ahová megy, oda még a commenori flottának is bajos lenne követni..
- Admirális.. pontosan milyen vektor adjak meg? - pillantott fel a pultjáról egy fiatal navigációs tiszt, aki láthatóan a háború elején még az akadémia padjait koptatta, így nem ismerte fel a kódot. Klauskin rápillantott, és eszébe jutott, hogy mennyi bátor katonát veszítette a hazája a szövetségiek ellen.. és mennyit fog még, ha nem küszöböli ki most az értelmetlen vérontás lehetõségét. A Konföderációnak erõsnek kell maradnia..
- Az útirány, zászlós.. - adta ki immár megnyugodva a parancsot. - az útirány Corellia!
Klauskin csatacirkálója és nagyjából a commenori flotta egyharmada lassan elszakadt a rájuk tüzelõ többi hajótól, amelyeken már a szektások és az Egyház "adományában" részesült parancsnokok voltak az urak, és eltûntek a hipertérben a Galaxismag, és régi szövetségesük, a Konföderáció sithektõl és cosraiaktól mentes bástyája, Corellia irányában...
|
|
|
Post by sithlord on Oct 29, 2011 21:27:07 GMT 1
Lord Wenthar éppen meditált, amikor Doriana kopogtatott a lakosztálya ajtaján. -Jöjjön be Kinman! -a Lord komor hangja ellenére, Doriana lelkes izgalomtól fűtve lépett be. -Sikerült Mylord! Klauskin eltakarodott és a Commenor immár a mienk! -ennek Wenthar is módfelett örült. -Nos akkor kedves barátom, itt az ideje hogy elindítsuk a második fázist! -a Lord felállt a hideg padlóról, ahol addig törökülésben meditált, és Dorianához lépve megragadta annak vállát. A meglehetősen baráti gesztustól meglepődött Doriana, hirtelen azt sem tudta mitévő legyen. A Lord sisakján keresztül nem lehetett látni a szemeit, de Kinman nagyon is jól tudta, hogy azok a szemek most ördögi örömtől izzanak. Doriana megkockáztatott egy kérdést. -És mi lenne a következő fázis? -a Lord egyáltalán nem sértődött meg, sőt! Pontosan erre várt. Hogy Doriana feltegye neki a megfelelő kérdést. -Nos átvesszük az irányítást a Maradvány Szektor felett! -Doriana arca egy pillanatra elfehéredett. -De mégis hogyan képzeli ezt... Jagedd Fel úgysem engedné és...! -Elég legyen! -vágott közbe ingerülten a Sith Nagyúr. -Jagedd Fel egy senki! És a Maradvány pontosan az a jelkép, amely kell nekünk! Nem félek holmi Jeid báboktól! -Doriana nagyon jól tudta, mire illetve kire céloz a Lord. Jagedd Felre, akit Luke Skywalker helyezett a Maradvány élére. -És én miben segíthetek? -A Lord erre is megadta a feleletet. -Ön sok Moffot és befolyásos embert ismer! Lépjen kapcsolatba a megfelelő Moffokkal és mondja el nekik a kívánságunkat! Most hogy a Commenor a Sitheké, bármennyi pénzt felajánlhat nekik a támogatásukért! -Doriana kezdte kapisgálni a Lord terveit. -Sokan vannak aki nem lelkesednek az új rezsimért, viszont a fél karjukat odaadnák azért, hogy méltó Birodalmi vezetés alatt legyen a Maradvány! Azonnal intézkedem! -Doriana kilépett a Lord lakosztályából, magára hagyva a terveit szövögető Wenthart.
Kinman Doriana egyenesen a lakosztályába sietett, ahol már várta őt az öreg Grodin Tierce. -Mit mondott? -kérdezte kissé unott hangon Grodin, az izgatott Dorianát. -Kapcsolatba kell lépnem pár emberrel! -azzal egy kódhengert vett elő az egyik rejtek fiókból amely az iróasztalnak kinevezett kommunikációs panel oldalán volt, és azonnal beillesztette a megfelelő helyre. Grodin távozni készült. -Maradjon csak itt barátom! Önre is szükségünk lesz a következő terveknél!
A kommunikációs panel kapcsológombaji villogni kezdtek, ahogy a kódhenger aktiválta a megfelelő helyre intézett hívásokat. Hamarosan kékesen vibráló holografikus alakok jelentek meg, Doriana konferencia hívásának következtében. A Maradvány Moffjai!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2011 18:42:28 GMT 1
Hét Moff, köztük három nõ villogó holoalakja vette körbe Dorianát és az öreg Tierce-t. A legöregebb, õszülõ, kopaszodó Moff, aki az elhunyt Pellaeon admirálissal egyidõsnek, vagy talán nála is öregebbnek tûnt, végigmérte a szenátori ruhába öltözött hívót és a mellette álló, régi szabású, birodalmi parancsnoki egyenruhás férfit.
- Igazán érdekelne azt hiszem mindannyiunkat, hogy maguknak honnan van hozzáférésük ehhez a kódhoz... negyven éve nem láttam ilyesmit használatban, sem Thrawn, sem Pellaeon, de még az áruló Daala alatt sem... kik maguk?
- Nem kell nyugtalankodnia, Niriz Moff.. - mérte végig a vén férfit Doriana magabiztos tekintettel - A csatorna tökéletesen biztonságos, mi pedig örülünk neki, hogy ennyien maguknál hordják még ezt az azonosítót... ha jól tudom, annak idején az Isard parancsnok halálát követõen felállított Nagy Moffok Végrehajtó Bizottsága használta utoljára ezt a frekvenciát..
- Amihez, lévén politikai testület, az admiralitás tagjainak nem volt hozzáférése.. tudom, az egyik Nagymoff helyettes titkára voltam akkor. - biccentett Niriz. - Most már csak arra lennénk kíváncsiak, uram, hogy miért tartotta szükségesnek a Birodalmi Flotta képviselõinek mellõzésével összehívni minket..
- A nevem Mankin Anariod, a Commenor jelenlegi tanácsadója.. - folytatta Doriana, aki egyelõre úgy látta, nem volna helyes eredeti személyét felfednie a Moffok elõtt. - Azért hívtam önöket ezen a frekvencián, mert történt itt némi.. politikai változás, ami érdekelheti a Moffok Tanácsát is.. egy, hogy úgy mondjam, jóval.. tradicionálisabb kurzus van kialakulóban.
- Az egész Konföderációban, vagy csak maguknál?- kérdezte egy fiatalabb Moff.
- Egyelõre csak itt... - rázta a fejét Doriana - De az Ön együttmûködésükkel ez hamarosan megváltozhat..
- És pontosan miért is bíznánk meg Önben? - a Tanács legbefolyásosabb tagja, az elegáns, arisztokratikus arckifejezésû Drikl Lecersen elõrehajolt ültében. - Eddig ténykedése, Anariod Szenátor, amivel a Polneyeon át eljutott Coruscantra, majd pedig a Commenorra, nem éppen azt bizonyítja, hogy hûséges típus..
Tierce Õrnagy idegesen pillantott társára, de Doriana nem hagyta kizökkenteni magát. Nem lepte meg, hogy a Moffoknak is mindenütt jelen vannak a kémeik.
- Hamarosan megmagyarázom, mi áll az utóbbi néhány hét hátterében... ezért hoztam magammal a Polneye volt katonai parancsnokát is.. - intett fejével Tierce felé.
- Álljunk meg. - emelte fel a kezét egy negyvenes éveiben járó, hosszú barna hajú nõ, akit Doriana a nála lévõ jegyzetek alapján Dorja Moffként azonosított. Dorja azon paktum alapján került be a Moffok közé - több nõi kollégájával egyetemben -, amelyet Daala fûzött a Maradványból való távozása után a Luke Skywalker, Jagged Fel és a Moffok közti szóbeli megállapodáshoz.. nevezetesen, hogy az új Moffok kinevezésekor törekedni kell a nemek közti paritásra.
- Igen, Dorja Moff? - pillantott a nõ felé Doriana, elõvéve egyik megnyerõ mosolyát.
- Magát ismerem.. - Dorja azonba nem a szenátorhoz, hanem Tiercehez intézte a szavait. - Maga.. maga volt ott apám hajóján, a Relentlessen több mint húsz évvel ezelõtt, a Caamas-i krízis idején.. amikor Pellaeon elmozdította Disra Nagymoffot a jedik segítségével, mert azt állította, hogy Thrawn visszatért... - Mondjuk úgy, nagyvonalakban értesültünk errõl az incidensrõl.. - Doriana átkozta magát, hogy nem számolt azzal; a Moffok között lehetnek olyan birodalmi tisztek leszármazottai, akikben élénken élnek bizonyos emlékek.. - De biztosíthatom Önöket, az a Tierce, nem ez a Tierce volt..
- Hallottuk, Daala asszony nagyon érdeklõdik a maguk régi bázisa iránt... - folytatta ismét Lecersen. - Talán mi is kíváncsiak lennénk rá.. viszont, ha jól sejtem, akkor már nem áll hatalmukban megmutatni nekünk a Polneyet, ezért kerültek a Commenorra... akkor már csak az a kérdés, Anariod szenátor, ami a legelején.. mégis mit tudnak ajánlani maguk nekünk??
- Egy megoldást a legnagyobb problémájukra.. - mosolyodott el Doriana, akit örömmel töltött el, hogy végre visszatérnek az eredeti témához.
- És mi lenne az? - kérdezte Dorja Moff nõi kíváncsisággal.
- Jagged Fel, természetesen... - biccentett Doriana - Van egy javaslatunk, hogyan szabadulhatnak meg Jagged Feltõl...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 6, 2011 23:05:29 GMT 1
- És mibõl tudjuk, hogy nem pont Fel pénzeli magát éppen, hogy segítsen minket belerángatni valamibe, ami után eltehet minket láb alól? - szúrt vissza Lecersen, akit láthatóan nem lehetett egy pillanat alatt egy ilyen ajánlattal két vállra fektetni, annál dörzsöltebb volt.
- Én azt javaslom, azért hallgassuk meg a szenátort... - jegyezte meg Niriz Moff, és két másik is egyetértõen bólogatott.
Doriana kézjelekkel utasította Tierce õrnagyot, hogy menjen el Lord Wentharért, majd egy újabb kódhengert vett elõ, és a holoterminálba illesztette. Egyike volt azoknak a kis felvételeknek, amelyeket Coruscanton gyûjtött be saját titkos számláinak felhasználásával különbözõ civil információvadászoktól, és korrupt újságíróktól... Doriana ugyanis már a Régi Köztársaság idején megtanulta: a legegyszerûbb politikai fegyver a vetélytársad kompromittálása..
- Mindenekelõtt szükségünk, azaz szükségük van egy megfelelõen eladható indokra.. maguk is, én is jól tudják, hogy Jagged Fel a Jedik bábja, azonban nekem bizonyítékom is van. Ráadásul olyasmi, amibõl egyértelmûen kiderül, hogy nem az õ ügynöke vagyok.. ismerik Jagged Felt.. bár a Chisseknél nõtt fel, semmiért, semekkora csalárd játszmáért sem vállalná megtévesztésbõl azt, amit mutatok..
A holoképen jól kivehetõ volt, ahogyan Jagged Fel egy toronyház apartmanjában, némiképpen hiányos öltözetben kilép a fürdõszoba frissítõ szonikus zuhanyja alól, és az ágy felé tart. Az ágyon fekvõ nõt - nem volt könnyû felismerni, hiszen a Moffok közül egyikük sem látta még meztelenül - csak egy pillanatig tudta venni a valószínûleg droidra szerelt kamera, utána a nõ felé fordult, kibámult az ablakon, és összeszorította a markát.. a szonda képe itt egy pillanatra zuhanást mutatott, majd sistergõ semmivé vált.
- Igen, az ott a Jedi Jaina Solo. - biccentett Doriana elégedetten. - Azonnal megpróbálta megsemmisíteni az ügynök szondáját, ami ezt a képet felvette, de a forrásomnak volt tartalék lemeze.. a felvétel legtöbb másolatát a Jedik és a maguk titkosszolgálata már összeszedte, én is csak pár órával azelõtt jutottam hozzá, hogy elhagytam Coruscantot. A felvétel ott készült, néhány hete.
- Igazán érdekes... már hallottam errõl a pletykáról, de nem volt eddig bizonyítékunk.. - biccentett láthatóan elégedetten Lecersen. - De elfelejti, hogy Jagged Fel valóban a jedik pártfogoltja.. még ha találunk is indokot arra, hogy eltávolítsuk, a Skywalker-banda hamarosan a nyakunkon lesz, Jaina Solo pedig a Mandalore fejvadászokkal is kapcsolatban áll.. nem érünk sokat a hatalmunkkal, ha nem élünk sokáig..
Doriana ismét biccentett.
- Megértem az aggodalmukat, Moff urak ... és asszonyok - tette hozzá gyorsan Dorjára pillantva. - Viszont biztosíthatom önöket, a Jedik miatt nem kell aggódniuk.. új.. kollégáim itt a Commenoron és szerte a galaxisban majd gondoskodnak róla, hogy a Jediknek kisebb gondjuk is nagyobb legyen annál, minthogy a Bastionnal foglalkozzanak..
Ebben a pillanatban lépett be Tierce õrnagy Lord Wenthar mögött.. a Moffoik megdöbbenve meredtek a Vader-szerû.. fekete maszkos alakra.
- Micsoda változatosság.. - természetesen Lecersen volt az egyetlen, aki megõrizte a hidegvérét. - Pár hónapja lepaktálunk egy Sithel, végre megszabadulunk az öreg Pellaeontól, erre megkapjuk a végén a nyakunkra Jagged Felt és a szomszédba az áruló Daalát... most ahhoz, hogy elkezdjünk megszabadulni tõlük, újabb Sith-el kell lepaktálnunk?
- Sérti a fülemet ez a hitetlen beszéd... - sziszegte Wenthar, de Doriana gyorsan felemelte a kezét, hogy megelõzze a légszomj kialakulását néhány résztvevõnél.
- Lord Wenthar egy befolyásos és hatékony hálózatot képvisel.. - folytatta a Szenátor. - Ezt bizonyítja, hogy a Commenor már a befolyásunk alatt áll. Le tudják kötni a jediket elég ideig, hogy maguk megvalósíthassák a terveiket...
A moffok zavartan összenéztek. Természetesen szimpatikus volt nekik az ötlet, hogy megszabaduljanak a Fel-klántól... de egy újabb Sith?
- Választaniuk kell, Moff urak.. - recsegte Wenthar hangja a maszk mögül. - Maguk rettegnek a Jediktõl, mert az Erõ hatalmával meg tudják akadályozni, hogy uralják a Birodalmat úgy, ahogy maguknak tetszik.. az Erõ ellen pedig csak az Erõvel léphetnek fel eredményesen. Vagy mi.. vagy senki!
- Megfontoljuk az ajánlatát. - biccentett végül Lecersen. - Hamarosan jelentkezünk... - azzal a Moffok képei egymás után elhalványultak.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 7, 2011 21:18:18 GMT 1
-Átkozott, ostoba fattyúk! Mit képzelnek ezek magukról? -Wenthar tajtékzott. Doriana már kezdte unni, a Lord folyamatos dühkitöréseit. Lehet hogy az agya is megsérült attól a harctól, ami miatt ilyen fémszörny lett belőle? Mindenesetre megtartotta magának a gondolatait. Igyekezett nyugtatólag hatni a felhevült Sithre. -Mylord ez csupán afféle formális viselkedés! Nyugodjon meg, moffjaink hamarosan kedvező választ fognak adni! -Wenthart egyelőre kielégítőnek találta Doriana megnyugtató szavait. -Igazán csinos kis ribanc volt az a Jedi ringyó! Ha nem lennék ebbe a fémkasztniba bezárva, eljátszadoznék vele! -Dorianát egy csöppet meghökkentette a Lord kijelentése. Nem gondolta, hogy a Lord is férfi, akinek vannak bizonyos vágyai... -Nos ha valaha elkapjuk, akkor eljátszadozhat vele másképpen is! -Doriana szemeiben mohó fény jelent meg, ahogy a kínzásokra gondolt, amit ezzel a Jaina nevű nővel tehetne. -Nagy perverz maga Kinman! Nagy perverz! -Wenthar szavai cseppet sem bántották meg Dorianát. Végül is igaza volt. -Ha gondolja, Egyházunk tudná alkalmazni önt, mint Inkvizítort! Szükségünk lehet a maga, khmm, különleges képpeségeire! -A Lord szavai bűzhödt guanóval bevont gyémántokként hatottak. Igen, valóban! Dorianának volt egy sötét szenvedélye, és a Lord rögtön átlátott rajta. Mintha olvasna a gondolataiban. -Undorítóak! Maguk undorító mocskos állatok! -Tierce haragja kicsit váratlanul érte a két, már-már baráti csevejjel foglalatoskodó férfit. -Fékezd a nyelved szolga, vagy kitépem...azzal az átkozott sötét szíveddel együtt! -Wenthar kezdte unni ezt a szemtelen, pimasz, lekezelő hangnemet, amely a birodalmi tisztekre és a moffokra egyaránt jellemző volt. Doriana azonnal közbeavatkozott, igyekezett csillapítani a feszültséget. -Uraim, uraim! Kérem! Nem egymással kellene marakodnunk! -Doriana szinte halott, jéghideg tekintettel pillantott Tiercere, ettől a pillantástól megfagyott az öreg ereiben a vér. -Ha még egyszer ilyeneket merészel mondani rólam vagy a Lordra, megkínzom, feldarabolom és meghágom a kibaszott hulláját! Aztán a szívét főfogásként elfogyasztom! Vén szaros! -Doriana szinte suttogva köpködte Tierce felé ezeket a gyűlölettel fűszerezett szavakat. Persze Tierce se maradt adós. -Ez a vén szaros még ki tudja tépni az éjfekete szívedet, a seggeden keresztül! - sziszegte az öreg, most Wenthar elégelte meg az acsarkodást. -Elég! Mindannyian idegesek vagyunk! Ne legyünk egymás ellenségei, főleg ne egy ostoba jedi kurva miatt! -Doriana és Tierce azonnal összeszedték magukat. Tényleg nem hasznos ha most egymás ellen acsarkodnak. Wenthar folytatta. -Szedjék össze magukat, hamarosan kapcsolatba lépünk a mesteremmel és elmondjuk neki a fejleményeket! Ő pedig nem tűri el a szemtelenségüket!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 13, 2011 18:43:54 GMT 1
Az öreg Tierce és Doriana az egyik lakosztályba vonultak vissza. miközben Lord Wenthar a kommunikációs központba ment, hogy megpróbálja elérni mesterét. A két volt bajtárs ellenséges tekintettel méregette egymást a szoba két sarkából, végül Doriana megelégelte, és kitöltött két pohár kesselit Rodan elnök legdrágább italából, majd az egyiket az Õrnagy felé nyújtotta.
- Ennek nincs értelme, Õrnagy.. akármi is történt az elmúlt.. - Negyven évben? Hatvanban? - vágott vissza Tierce még mindig frusztráltan és elkeseredetten. - Mindegy, sokban - õrizte meg a diplomatikus ábrázatot Doriana, ami annak idején már annyiszor kihúzta a csávából. - Szóval akármi is történt, túl kell lépnünk rajta... még mindig megvan a lehetõségünk, hogy az Új Rend szolgálatára lehessünk.. együtt kell mûködnünk, Õrnagy! - Talán önnek megvan, uram.. - vette el a poharat lemondóan Tierce. - De én? Nézzen rám.. már nem leszek fiatalabb.. életem nagyobbik részét a föld mélyén töltöttem, miközben az én nevemet és arcomat viselõ hasonmások szaladgáltak a galaxisban... és ráadásul még el is buktak.. - Ez csak azt mutatja, kedves õrnagyom, hogy senki sem tökéletes, de az alapjaira büszke lehet.. - itta ki a poharat Doriana, és hagyta, hogy az erõs nedû felfrissítse izmait és ellazítsa elméjét. - Talán ez a szuszogó Sith van hatással ránk.. mindig.. ingerlékenyebb vagyok a közelében. - Meglehet uram, meglehet.. - biccentett az Õrnagy. - És most mit tegyünk a Moffokkal? Nekem nem tûntek túl... lelkesnek.
- Nem, meg akarnak gyõzõdni róla, hogy érdemes velünk lepaktálni.. hogy eléggé erõsek vagyunk hozzá. - biccentett Doriana. - A Moffok alapvetõen számító és gyáva népség, akik sosem lépnek addig, amíg nem biztosak egészen a sikerben.. ahhoz túlságosan is féltik a kis szektoraikat. Meg kell õket gyõznünk.. - De hogyan? - Feljánlhatnánk nekik... á igen.. - mosolyodott el fölényesen Doriana. - Mit? - A Cosrát, Õrnagy... felajánljuk nekik a Cosrát.. Végtére is az ottani tisztek jogilag a Moffok alárendeltjei, akik ráadásul figyelmen kívül hagyták a hazahívó parancsot a Vong háború kezdetén.. - Ahogyan Daala is és mi is.. - jegyezte meg epésen Tierce. Amikor húsz éve a Yuuzhan Vong megtámadta a Birodalmi Maradványt, Pellaeon Fõadmirális elrendelte a galaxisban még aktív összes birodalmi fedett ügynök és titkos bázis visszahívását, hogy segítsenek a Bastion védelmében. Nem kicsi volt a polneyeiak meglepetése, amikor az évtizedek során rádöbbentek, messze nem õk voltak az egyetlen támaszpont, akik valami oknál fogva elengedték a fülük mellett ezt a parancsot és inkább úgy vészelték át a Vong inváziót, ahogyan tudták.. legtöbbször csendben, erõiket tartalékolva. - Nem számít.. ezzel meggyõzhetjük õket. - hárított Doriana. - Viszont van ezzel egy probléma.. - jegyezte meg az Õrnagy. - A polneyeiak közül csak az áruló utódom ismeri a Cosra pontos koordinátáit. - Ez igaz.. - komorodott el Doriana. Cosrai szövetségeseik paranoiája, vagy éppen jól megfontolt számítása oda vezetett, hogy a titkos együttmûködés évei alatt sem fedték fel Dorianáéknak a bolygójuk pontos helyét, így csak a végül személyesen követségbe küldött ifjú Tierce õrnagy számára derültek ki a pontos koordináták.. - Viszont.. talán van itt valaki, akibõl kihúzhatjuk!
Azzal a szenátor a beltéri komhoz lépett, és kapcsolata Rodan elnök, pontosabban immár a Sith Egyház Commenori helytartójának személyi biztonsági szolgálatát. - Hozzák ide a fogdából azt a Cosrait.. azt az I'bam-ot, vagy kit!
- Õ majd elregéli nekünk, hol is van az a drágalátos bolygója.. - vigyorgott Tierce-re Doriana. - Mi pedig..
Egy adjutáns belépése zavarta meg. A fiatal, vörös hajú férfi zavart arckifejezéssel pillantott egyik férfirõl a másikra. Kisvártatva követte õket egy teljes, Sith Egyház-karszalagos biztonsági osztag. - Ez gyors volt.. várjanak csak.. nem látom a foglyot.. - Doriana rosszalló pillantást vetett a tisztiszolgára. - Mondja csak zászlós, nem volt egyértelmû a parancsom??
- Nos.. az a helyzet... öhm.. azt hittem, tájékoztatták, uram... - hebegte a zászlós. - Aaa.. kérdéses foglyot egy olyan cellaszinten helyezték el, ahol az õrség.. Klauskin embereibõl állt.. - Nem akarja ezt mondani nekem, zászlós.. nem akarja ezt mondani.. - csapott az asztalra Doriana. - Sajnos de, uram.. a foglyot a Klauskin-pártiak elvitték magukkal... azt hittük, már tudnak róla.. - tördelte a kezét a tiszt. Doriana intett Tiercenek, aki hanyag mozdulattal letette a poharát és a férfi elé lépett. Az õrség többi tagja, bár fel voltak fegyverezve, idegesen figyelte a fejleményeket. - Ez nagy csalódást.. Welkam zászlós.. - olvasta le Doriana a férfi névtáblájáról, hogy kivel van dolga. - Mondjon egy okot, miért ne fegyelmezzem meg.. csak utasítanom kell Tierce õrnagyot és ..
- A tatát? - az eddig félénk fiatal férfi ezt viszont már határozottan viccesnek találta. - Ne haragudjon, Szenátor úr, de..
- Tatát? - Tierce keze elõrelendült, és villámgyors mozdulattal felütötte a zászlós állát, úgy, hogy a közelben álló õrök jól hallották a porc reccsenését. Majd mire a férfi az oldalfegyveréhez nyúlhatott volna, az õrnagy második, tenyeres ütése a gégéjét érte, amitõl összefüggéstelen hörgés tört elõ a torkából és térdre rogyott.
- Jó látni, Õrnagy, hogy még a régiek az idegei. - mosolyodott el Doriana, majd az õrség többi tagjára nézett, akik továbbra is zavartan ácsorogtak ott. - Maguk meg vigyék ezt a szerencsétlen Lord Wenthar elé! Mondják meg neki, hogy csalódást okozott mindannyiunknak.. nyomás!
Miután kiráncigálták az õrségparancsnokot, Doriana visszafordult Tiercehez, aki elégedetten ropogtatta a csuklóját. Láthatóan jól esett neki ez a kis testmozgás.
- Viszont úgy tûnik, a remek kis tervünknek a Cosrával kapcsolatban búcsút mondhatunk.. máshogy kell akcióra bírnunk a Moffokat.. hadd gondolkozzam.
Tierce Õrnagy a legnagyobb nyugalommal az asztalhoz sétált, és töltött mindkettejüknek egy újabb pohár kesselit. Tudta, ez serkenti a Vezetõ gondolkodását.
Végül Doriana kibámult az ablakon, majd visszafordult Tierce felé. - Nos, úgy tûnik, nincs más választásunk.. forróvá kell tenni számukra a talajt. Ha például Jagged Fel értesülne arról, hogy a moffjai egy része valamit tervez ellene a Sithekkel közösen, akkor biztosan gyorsan hazasietne a Bastionra.. - És a Moffok lépéskényszerbe kerülnének. El kell hogy fogadják az ajánlatunkat, vagy elveszítik a hatalmukat, és talán a fejüket is.. - helyeselt Tierce. - Igen.. ez mûködhet, de miért hinne nekünk Jagged Fel? - Nem is õt fogjuk megkeresni.. - rázta a fejét Doriana. - Hanem valakit, akinek viszont hisz.. - egy újabb adatkártyát húzott elõ a zsebébõl és a leolvasóba helyezte. Egy középkorú Moff arca jelent meg a képen, akit Tierce nem ismert fel azok között, akikkel korábban beszéltek.
- Ez itt, Õrnagy, Ephin Saretti Moff, a lojalista szárny vezetõje, a Braxant szektor és Bastion Moffja. Valaha Pellaeon legfõbb támogatója volt, egyes pletykák szerint családi kötelék is van közöttük.. most pedig Jagged Fel leghûségesebb híve. - Jedi bérenc.. - köpött ki megvetõen Tierce. - És Disra utódja.. a klónom vére árán nyerte el ezt a pozíciót. - Így van pontosan, én is így olvastam. - értett egyet Doriana. - Ha valakinek állandóan nyitva van a füle arra, hogy mit terveznek a rivális mofftársai, akkor az õ. Már egy megfelelõ személy kell, akivel hajlandó tárgyalni.
Tierce rosszat sejtve letette a poharát. - Így van pontosan, Õrnagy. - biccentett Doriana. - Sarettinek megvannak Disra archív fájljai, tehát a maga klónjáról is tud.. ha valaki, akkor az Ön megjelenése biztosan felkelti a figyelmét, és hamar eljut a füléhez.. - És ha nem bízik bennem? - Tierce, akárhogy is próbálta palástolni, azért valahol érdekesnek találta az ötletet.. végül is annyi év szolgálat és kitaszítottság után tulajdonképpen visszatérhetne a Birodalomba.. - Nem fog bízni magában, ez tény, Õrnagy. - nyugtatta meg Doriana. - De amilyen híreket visz majd neki, nem kockáztathatja meg, hogy legalább az elvi lehetõségét ne ellenõriztesse..
- És amikor az egész balhé kitör, akkor én ott leszek a Bastionon, a közepén, maga meg itt, kényelmesen, biztonságban.. eh, jellemzõ. - fintorodott el Tierce. - És épp ezért Ön a katona, Õrnagy, és én a politikus. - emelte a poharát Doriana. - Egészségére!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 14, 2011 19:25:06 GMT 1
Lord Wenthar, magában jót szórakozott a két idióta birodalmin. Sikerrel járt tehát az új meditációs technikája. A Jedik elmetrükkjének egy speciális változatát fejlesztette ki, amelyet most élesben tesztelhetett. Gyakorlatilag ennek segítségével, a Sith bárkit egymásnak tudott ugrasztani. Háborúkat lehet kirobbantani egy effajta tudással. Persze a kísérlethez pontosan a hidegvérű Doriana és a higgadt Tierce volt a legalkalmasabb. És sikerült! Ezzel a tudással ő és a testvére Sordis, megváltoztatják a galaxis történelmét! Hiányzott neki a testvére. Együttes sötétségük, a lelkük mélyén rejtőző sötét űr, tökéletesen harmonizált egymással. Sok olyan küldetést átéltek, amikor egymás sötétségébe merülve, élvezték az Erő gonoszabbik oldalának hideg fényét. Ezt Sidious is észrevette bennük, és előszeretettel küldte el őket együtt. Mindig is mondta nekik azt, amit senki sem tudott a Birodalomban. „Ti lesztek a Sith örökösei, ahogy a Skywalkerek a Jediké! Ha elbukom, ti a Sith örökösei, feltámasztjátok a Rendünket, és elpusztítjátok az átkozott Skywalkereket!” A Byssen elhangzott szavak,most is éppolyan élők voltak Wenthar számára mint akkor. Seddriss Végrehajtó, Brakiss és Árnyakadémiája, megannyi halovány árnyék hozzájuk képest. Az Uralkodó gyönyörködött sötét eltökéltségükben. „Ti lesztek gyermekeim a Sithek igazi örökösei! Nem állíthat meg benneteket senki sem! ". A két ifjú titán pedig sóvárgott a hatalomra és imádta a sötétséget!Ez volt hát Wenthar és Sordis közös eltökéltségének titka. Ez a titok és egy másik, volt a forrása mindennek, még a Sith Egyháznak is.
Volt ugyanis még valami, amit Wenthar akkoriban még nem tudott kettejükről. Sordis a bajtársa volt és különös kötelék volt kettejük között. Akkor még nem értette ennek az okát de hamarosan ezt is megtudta. A Byssi ütközet után, amikor a félőrülten kóválygó Wenthar megvert kutyaként menedék után koslatott, valahogy elvetődött Sordis menedékhelyére. Tudta jól, hol tartózkodik öreg harcostársa. Sordis szívélyesen fogadta és ápolta Wenthart. Amikor a Végrehajtó felgyógyult, akkor mondott el neki egy döbbenetes titkot. „Mindig is úgy éreztem hogy különös kötelék van köztünk Wenthar! És most már azt is tudom hogy miért! Te vagy az elvesztett testvérem! Te vagy apánk másik fia! Te vagy az akit már régóta kerestelek! Milyen irónikus hogy végig a szemem előtt voltál!”
Sordis szavai akkor megdöbbentőek voltak, de igazságukhoz nem fért kétség. Sordis elmondta neki a titkot, amely összekötötte őket. Ők ketten ugyan két anyától de ugyanattól az apától származnak. Egy sötét zsenitől, aki elől mind a kettejüknek rejtőzködniük kellett. Mert ez a Sötét Zseni megölette volna őket ha kiderül az igazság. Palpatine az apjuk, végzett volna velük, mint lehetséges riválisokkal! Wenthar köpni nyelni nem tudott a felismeréstől, hogy kinek a fia. Sordis elmesélte hogyan rejtette el őt magát is az anyja, és hogyan rejtette el a sötét titkot. Csupán azt árulta el fiának, hogy van egy testvére akit sohasem láthat. Sordis aztán azt is elmesélte, hogyan tudta meg a másik titkot, amit az anyja oly gondosan elrejtett előle. Egy küldetés során, amellyel a feltámadt Uralkodó bízta meg a Byssen, amelyet egy elveszett Jedi könyvtár felkutatására és kirablására indítottak, talált egy szigorúan titkos kódolt adathengert. Ami érdekes volt, hogy a Jedik titkosították az adatokat. Miért tettek volna ilyet? Ekkor Sordis feltörte ezt a kódhengert amely két gyermek és két szenátornő kimentését írta le Coruscantról, még a Régi Köztársaság idejéből. Két név a jelentésben vörösen izzó tüzként égette bele magát Sordis agyába: Sordis és Wenthar volt a két gyermek neve, akit kimenekítettek. A két szenátornő pedig egy gazdag testvér pár volt... A jelentés persze leírta azt is hogy ki volt az apa.... Palpatine a Mesterük! A Jedik gondosan elrejtették a két anyát és gyermekét, nehogy az akkor még Főkancellárként tevékenykedő Palpatinere nézve terhelő legyenek. Az akkori zűrzavaros politikai helyzetben a Szeparatisták örültek volna egy ilyen információnak, ráadásul a két gyerek értékes túsz is lehetett volna. A Jedik segíteni akartak a két szerencsétlen asszonyon, miközben nem is sejtették hogy nem a Szeparatistáktól, hanem tulajdon apjuktól kell félteniük őket. Ki sejthette volna akkoriban hogy a saját ádáz ellenségük, Darth Sidious gyermekeit rejtik el?
Miután Sordis megtudta ezt a döbbenetes igazságot, el akart menni a Byssre, hogy találkozzon az apjával,hogy megossza vele a tényt, miszerint ő Sordis és Wenthar a fiai, de erre már nem került sor. Palpatine meghalt, Wenthar is épphogy megúszta a dolgot, de nyomaveszett a menekülés során Sordis őrjöngött a tehetetlen dühtől, hogy újra szem elől téveszti régóta keresett testvérét. Mert akkor már tudta hogy ki is valójában az az ember, Wenthar Végrehajtó, akivel együtt harcoltak vállvetve, Palpatinért, az apjukért... Ez volt hát Wenthar és Sordis másik közös titka, és az alapja az Új Sith Rendnek! Szerencsére, vagy az Erő akaratából, Wenthar pont Sordishoz menekült, a tulajdon testvéréhez...
Szerette Sordist, aki nagyon sok mindenben apjukra hasonlított. Kicsit még külsőre is. Szerette és védelmezte öccsét ahogy tőle telt. Most pedig eljött az idő hogy Palpatine fiai felfedjék magukat és nyílt kártyákkal játszanak. Előtte persze beszélnie kell a vén féreggel, Waranoussal. Mesternek hívta de csak a tudására volt szüksége. Mert az igazi Mestere máig az apja volt, ahogy Sordisnak is. Palpatine. Mikor elérkezett a szobájába, aktiválta a kommunikációs panelt és beszélt a testvérével. Miután Sordis holoalakja eltűnt, egy másik frekvenciát hívott. Hamarosan egy kékesen derengő holoalak formájában, Waranous jelent meg. -Sikerrel jártál Lord Wenthar? -Waranous arcát csuklya takarta el. -Igen, Mesterem! A Commenor a mienk! -Waranous elégedettnek tűnt a válasz hallatán. -Remek! Jó munkát végeztél Nagyúr! Kapcsolatba léptél Sordissal? -Wenthar bólintott. -Igen Mesterem!Már mindent tud! -Waranous bólintott. -Jó! Akkor most következhet a tervünk második fázisa! A Maradvány megszerzése! -Óhajod szerint lesz Nagyúr! -Valóban! Nos Wenthar Nagyúr, örömmel közölhetem veled, hogy sikerült szert tennem egy ősi és igen érdekes Sith ereklyére! Ha a Vjunra jössz, akkor láthatod is! Most azonban az a parancsom hogy maradj a Commenoron és intézd a Maradvány meghódítását! -a holoalak eltűnt. Beképzelt hólyag, gondolta magában Wenthar. Sebaj, amint megszerzem amit akarok eltűnsz! Lord Wenthar újra aktiválta a kommpanelt, ezúttal Grodint hívta. -Kedves Grodinom! Kérem jöjjön a lakosztályomba, megbeszélni a továbbiakat! Csak ön jöhet, Doriana nem! Fontos titkot akarok megosztani önnel! -jelen esetben azt, hogy ő és Sordis, Palpatine fiai.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2011 20:06:01 GMT 1
- Rendelkezzen velem, Mylord! - lépett be Wenthar szobájába az Õrnagy. Csodálkozott, hogy a Lord még hívatta, hiszen már úton kellett volna lennie a Bastionra.. remélte, fontos közlendõje van a Nagyúrnak.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 20, 2011 20:34:54 GMT 1
-Amiért idehívattam, egy lényeges dolog! -Grodin bólintott, és várta a Lord mondanivalóját, amaz folytatta. -Tudnia kell, hogy kik vagyunk Sordissal és mik a céljaink! Mi egy sötét zseni fiai vagyunk! Mi vagyunk az örökösei egy Uralkodónak, Darth Sidiousnak! Mi vagyunk Sordissal, Palpatine fiai! És most térdre szolga! -Grodin hirtelen köni nyelni sem tudott az információtol amit kapott. Engedelmeskedett a Lordnak. Wenthar a fejére tette a kezét. -Megáldalak téged hű Testőr! A Sith új Birodalmának nevében! Szolgáld hűségesen az érdekeinket,ahogy eddig is! Most állj fel! -Grodin engedelmeskedett. -Nagyúr, megtisztelő hogy újra egykori Mesterem fiait szolgálhatom! De... én már öreg vagyok és nem biztos hogy helytállhatok! -a Lord intett Grodinnak hogy jöjjön közelebb, majd megragadta a kezét. Hirtelen energiavillámok kezdtek el cikázni az öreg körül, aki a fájdalomtól félőrülten üvöltött. -A Sith nevében! Ezennel visszakapod annak egy részét, melyet az idő elvett tőled! Áldot legyen az Orii'jah! -a villámok hirtelen abbamaradtak, és Grodin Tierce megdöbbenve vette tudomásul az átváltozását. Mert már nem egy reszketeg aggastyány volt, hanem egy életerős huszonéves fiatal férfi, mindazzal a tudással amit az „öreg” megszerzett eddigi életében. Grodin Tierce, Palpatine egykori Testőre, ismét fiatal lett. -Menj Grodin és tedd amit tenned kell! Ne tétovázz és ne inogj meg és tiéd lesz a Sötét Oldal áldása! -Grodin meghajolt és elhagyta a Lord lakosztályát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2011 21:45:59 GMT 1
Az Õrnagy ruganyos, fiatalos léptekkel, szinte ugrándozva szelte a lépcsõfokokat amik a kint várakozó siklóhoz vezettek.. annak idején, amikor fiatalon az Uralkodó udvarában szolgált, hallott ilyen pletykákat, és amikor a Byss-i rezidenciáról egyszer Polneyera látogatott a Mester, akkor is feltûnt neki, mennyire fiatal.. de még sosem látta saját szemével, nemhogy saját magán tapasztalta volna. Az új Mester tényleg az Uralkodó leszármazottja volt!
Doriana a sikló elõtt állt, a rámpa aljánál, valószínûleg arra várva, hogy még néhány instrukcióval lássa el õt.. az Õrnagy azonban nem vesztegette az idejét. Feszesen tisztelgett a szenátornak, akinek arcára kiült a döbbenet. - Magával mi történt... - Most már nem csak Ön az egyetlen, aki legyõzte az idõt, Vezetõ! - biccentett az Õrnagy, látható elégedettséggel. - Most pedig sietnem kell, ugyebár...
Doriana még egy ideig a platformon maradt, és figyelte a távolba tûnõ siklót.. érdekes, nagyon érdekes, gondolta. Talán mégiscsak érdemes lesz komolyan venni ezeket a Sitheket..
|
|
|
Post by sithlord on Jan 9, 2012 16:04:21 GMT 1
-Waranous elárult bennünket! -Doriana elborzadva nézte végig, ahogy a felbőszült Lord Wenthar, izzé porrá zúzza azt az igencsak értékes kristályvázát ami az asztalán hevert. -Már ne haragudjon Mylord de ezt miből gondolja? -Wentharban mégjobban fellobbant a harag. -Miből? Azt kérdi miből?! -ordított a Lord magából kikelve. -Hát ebből! -egy adatdiszket dobott az asztalra hanyag mozdulattal. A diszken természetesen egy titkosan kódolt üzenet rejtezett és egy felvétel. A Vjuni Egyház egy megbízható ügynöke küldte el, személyesen az Egyház és a Sithek jelenlegi urának, Darth Wentharnak. Doriana hetykén odalépett az asztalhoz, mit sem törődve Wenthar tombolásával, majd laza eleganciával az egyik leolvasóba helyezte a kis adatlemezt. Hamarosan egy kékes színben vibráló holografikus kép jelent meg. Háttérben a Vjun helyezkedett el, ékszerként megvilágítva egy különös, tecnoorganikus hajót. Pár pillanatig semmi sem történt, majd hirtelen a hajó elindult, a Vjun körzetébe és kilépett a Hiperűrbe. A felvétel véget ért. -Nos azt gondolom Mylord ez nem bizonyít semmit! -Wenthar szinte sziszegve a dühtől folytatta. -Akkor hallgassa meg ezt a kis hangfelvételt! Ugyanezen a diszken van! Wenthar a leolvasóhoz lépett és aktiválta az audio megjelenítése gombot. Hamarosan idegen kaffogás és különös mondatok hangzottak el. -Ez... Vong nyelven van! -Doriana mindent értett. Wenthar bólintott. -Pontosan galamblelkű barátom! Ez a mocsok oda ment, ahol a legádázabb ellenségeink tartózkodnak! A Vong űrbe! -Doriana ez ellen már nem tudott mit felhozni. Wenthar folytatta. -Ez árulás! Elárulása mindennek amiben hiszünk! Waranous a Sith Rend ellenségévé vált! Ezekhez a rücskös bőrű idegen okádékokhoz ment! És ráadásul ellopta azt a hajót, ami Rendünk hasznos fegyvere lehetett volna! -Doriana hallgatott. Igen, valóban. Az a rafinált sithvong vagy mifene, ellopta azt az elrettentő fegyvert, amivel át akarták venni a hatalmat a Maradvány fölött, és el akarták rettenteni a galaxis államait. Sebaj, boldogulnak enélkül is. -Nyugodjon meg Mylord! Ez nem olyan vészes mint gondolja! Hiszen a Sitheknek Egyházuk van, pénzük, és most már az önöké a Commenor is! Ezek nem elhanyagolható dolgok! -Wenthar lenyugodott. -Végül is igaza van! Waranousnak csak az a teknő van! És ha idetolja a képét akkor... -Doriana közbevágott. -Akkor szövetséget kötnek egymással Mylord! -Wenthar ismét dühbe gurult. -Maga is megőrült Kinman?! Ezekkel a rücskös szutykokkal én csak egyett teszek! Darabokra lövetem őket! -Doriana ajkain kicsit leereszkedő mosoly jelent meg. -Ugyan Mylord, ne legyen ennyire esztelen! Gondolja csak végig! Waranous lenne a kapocs amely összeköti a leggonoszabb és legkifinomultabb Rendet... -Wenthar arca felderült, kezdte kapisgálni mire gondol Doriana. -A galaxis legvérengzőbb harcosaival! Igen, értem már mire gondol kedves barátom! -Doriana bólintott. -Na látja! Nem eszik olyan forrón a Banthát! Egy effajta szövetség, különösen előnyössé válhatna önöknek, Sitheknek! -Wenthar kezdte sejteni, hogy az apja miért kedvelte annyira ezt a sunyi, perverz alakot.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 11, 2012 0:15:02 GMT 1
Doriana tudta, hogy hamarosan valami kézzelfogható elképzeléssel kell elõállnia Wenthar felé, különben a maszkos-páncélos sötét lord megunja a Commenoron való rostokolást, és mérgét, illetõleg felesleges energiáit a lakosságon, a helyi kollaboráns vezetõkön, esetleg éppen õrajta kezdi el levezetni.. Tierce õrnagyról sem kapott túlságosan szívderítõ híreket a Bastionról. Az egyik, az összeesküvésben érdekelt Moffot nem sokkal korábban eltüntette a trónbitorló Jagged Fel titkosszolgálata, aki Doriana értesülései szerint ráadásul útban volt a Maradványba, megszakítva coruscanti diplomáciai és szexuális misszióját, hogy rendet tegyen odahaza.. gyorsan kellett lépniük.
Ebben a töprengésében találta meg a körletébe lépõ Rodan elnök. Doriana idegesen felpillantott a kesselis üveg mögül, majd megdörzsölte a szemét, jobban megnézve magának a férfi kíséretében érkezõ két, fekete tetoválásokkal ékesített, hosszú hajú, fehér bõrû nõt.. nem, nem Yuuzhan Vongok, döntötte el végül magában, de nagyon is veszélyesek..
- Engedelmével, Szenátor, végre megérkeztek a vendégei.. - biccentett az utóbbi idõben Wenthar idegességének növekedésével párhuzamosan egyre meghunyászkodóbbá váló Rodan a kísérõi felé.
- Nagyszerû, már vártam õket.. - bólintott elégedetten Doriana. - Erill Kai, üdvözlöm a Commenoron az Éjnõvérek Klánját!
- Mienk a megtiszteltetés, hogy ennyi év után ismét felvehetjük a kapcsolatot magával.. - villantott meg egy ragadozó mosolyt az idõsebb, teltebb, de még mindig izmoktól duzzadó nõ. Dorianát igen kellemes meglepetésként érte, hogy volt még a galaxisban olyan szekta, ahol tisztelték a Klón Háború elõtt szerzett érdemei és hajdani mestere miatt.. ahol eredeti nevén ismerték, amikor még a Kancellárt szolgálta, és ennyi generáció után is eljöttek hívó szavára.
- Nõvér, azt tervezzük, hogy hamarosan visszavesszük, ami minket illet az Uralkodó hûséges szolgálata jogán, és kiebrudaljuk a Bastionról a zsiványpilóta fattyát... de ehhez Mesteremnek segítségre van szüksége, Nõvérek! A Maguk segítségére!
- És ki volna a maga új Mestere, Szenátor.. - vonta fel a szemöldökét kárörvendõ arccal Erill Kai.. - Bizonyos benne, hogy érdemes a szolgálatunkra?
- Hamarosan megismerik.. - biccentett Doriana.. - már érte küldettem.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 12, 2012 16:28:51 GMT 1
Ebben a pillanatban belépett Darth Wenthar a Sith Nagyura. A két éjnővér ereiben a vér is megfagyott amikor meglátták. Mind a kettőt emlékeztette egy másik, egykor élt Nagyurra. -Üdvözlöm az Éjnővéreket, a Sötét Oldal hűséges szolgálóit! -Erill Kai meg volt iletődve a Nagyúr közelségétől. Látszik hogy nem az a minden bokorból előugró, szétszabdallakmocskosjedit üvöltő, félidióta sith utánzat. A Nagyúrból sütött a hatalom és a gonoszság keveréke. Erill Kai meghajtotta a fejét és a társa követte a példáját. -Üdvözlégy Sithek Nagyura! Megtisztelő hogy a segítségünket kéred! -Wenthar kimérten a nők felé bicentett. -Számomra megtisztelő hogy hajlandóak vagytok segíteni Rendünk és Egyházunk ügyét! Foglaljatok helyet! -azzal a két kényelmes plüssfotel felé intett, amely Doriana szobájának berendezését alkotta. Wenthar intett Rodan felé. -Távozhatsz szolga! A tárgyalás nem tartozik rád! -Rodan arca egy pillanat alatt vérvörössé vált, de csak egy pillanatig. -Három twiilek kurva vár téged hogy megmutasd nekik a Birodalom férfiasságát! Tedd amit tenned kell! -intett az ajtó felé Wenthar. Rodan egyből elmosolyodott. Mindig is meg akart hágni egy twiileket de hogy mindjárt hármat! A Nagyúr igazán nagylelkű, gondolta magában most már csöppet sem bosszúsan Rodan! És ez így is volt. Wenthar pontosan tudta mi Rodan gyengéje és ő megadta neki ami a szíve vágya volt. A három lekkus ribanc pedig Egyházának még szűz, érintetlen papnője volt. Igazán önfeláldozóan vállalták, hogy kegyeikben részesítik a csöppet sem rosszképű Rodant. Talán így nyer magának még egy halálig hű, lojális szolgát, Grodin mellé. Miután az elnök távozott, Wenthar a tárgyra tért. -Nos hölgyeim, ideje megbeszélnünk azt, hogy hogyan növelhetjük a Sötét Oldal befolyását, szerény galaxisunkban!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 16, 2012 21:49:36 GMT 1
Doriana a terem egyik sarkából, feltûnésmentesen figyelte a Wenthar Nagyúr és a Dathomiri Éjnõvérek közti tárgyalás alakulását.. az Éjnõvérek tisztelete csak megerõsítette abban a hitében, hogy jól döntött, amikor emellett a sötét alak mellett próbálta megtalálni a számítását.. ha pedig az öreg, pontosabban már nem is olyan öreg Tierce véletlenségbõl oda találna veszni az amúgy nem veszélytelen Bastion-i misszión, nos, akkor eggyel kevesebb akadály lesz elõtte, hogy megfelelõképpen a Sötét lord bizalmába férkõzzön, és végre újra hatalomhoz jusson.. ami már igencsak hiányzott neki.
Tépelõdésébõl privát komlinkjének a jelzése zavarta fel. Villámgyorsan benyúlt a szenátori tunikája alá, hogy egy pillantást vessen az apró holokijelzõre, melyen ennyi állt:
- "A gundark visszatért a fészkébe, és magával hozta a kraytsárkányt is.. ideje lenne kifüstölni, nemde??"
Doriana azonnal felismerte a kódot, Lecersen Nagymoffé volt..
- Ne haragudjon, Mylord... - lépett közelebb a megbeszélésbe merült Lord Wentharhoz. - De a tervünk a következõ fázisába érkezett.. hamarosan indulniuk kell a Bastionra, Nagyuram..
|
|