|
Post by sithlord on Oct 13, 2012 16:15:46 GMT 1
-Nem tehetem meg! -mondta Charis szomorúan és egyúttal bosszúsan. -Nem árulhatom el a testvéreimet! -mondta, azzal egyszerűen sarkon fordult és elindult vissza a Palota felé. Kaard meglepődött, és szívében vegyes érzelmek dúltak. El is ment volna meg nem is. Igazság szerint megtetszett neki a lány és kíváncsi volt a hatalmára is. Viszont a szabadság kéznyújtásnyira volt tőle. El is mehetne akár, igen megtehetné. De mit nyerne vele? Renegát Jediként és bukott Sith Lovagként ugyan mihez kezdene magával? Arról nem is beszélve, hogy Wenthar Nagyúr emberei a föld alól is előkaparnák és akkor vége lenne mindennek...
Ha viszont marad, akkor végre bebizonyosodik, hogy hova is tartozik valójában:hogy Sith vagy Jedi inkább, vagy lehet, hogy egyik sem!
Éppen ezeket gondolta át magában és döntött a maradás mellett, amikor éles sikoltást hallott abból az irányból, amerre Charis távozott. Kaard gondolkodás nélkül abba az irányba sietett, el nem tudta képzelni, mi rémíthette meg ennyire a lányt, aki vérbeli Sith volt. Aztán rájött, hogy amit sikoltásnak hitt, valójában a harag és a gyűlölet kiáltása volt.
Aztán végül meglátta őket, egy különös, Birodalminak látszó férfit és Charist amint a földön térdel és sebesült mellkasát fogja, amin füstölgő és égett sebet ejtett a férfi markában tartott energiapisztoly.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 22, 2012 13:52:18 GMT 1
Folett éppen ki akart emelkedni a díszes, valamiféle ijesztõ pofájú gnómszerû lényt ábrázoló szobor mögül, ami valamiféle Sith mûalkotás lehetett. Az energiavillámok és a fénykardok sercegése elhalt, talán a két Sith megunta egymás sütögetését és elvonultak valami intimebb helyre - vagy éppen egyikük halálával végzõdött a perpatvar, szerencsés esetben mindkettejükével. Épp itt az ideje, gondolta Folett, hogy lelépjek innen...
- Állj! - a századosba hosszú évek cosrai kiképzése során berögzített reflexek tették a dolgukat. Választ sem várva a hang irányába fordult, és tüzelt a kezében lapuló sugárpisztolyból...
Aztán döbbenten meredt a földön, alig tíz méterre fekvõ nõre, akit láthatóan ugyanennyire meglepett a tény, hogy egy egyszerû halandó hirtelen elõbukkant a kert sarkából, és még ráadásul le is lõtte.
- Mit tettél, te ostoba??
Kaard azonnal Charis mellett termett, és kezét a mellkasára tapasztotta. Mély, életveszélyes sebet érzett. Úgy tûnt, a lányt annyira lekötötte büszkesége és csalódása a férfiben - vagy éppen sötét urai praktikáiban, amellyel õt oda akarták dobni neki -, hogy észre sem vette a váratlanul érkezõ fenyegetést.
Folettnek persze esze ágában sem volt lelõni egy Sith nagyúrnõt, vagy jobban mondva, ahogyan elnézte a földön fekvõ testet, nagykislányt. Egyszerûen reflexbõl cselekedett, és abban is biztos volt, hogy a magas, tagbaszakadt, idõsebb férfivel szemben, aki másik kezében még mindig aktív fénykardját tartotta, a legjobb cosrai kommandós reflexei sem menthetnék meg.
- Én izé... öhm, Nagyuram. Véletlenül volt..- Kaard látta, hogy a tiszt megpróbál eloldalazni, remegõ kezével pedig lövésre emeli a pisztolyát. Különös, gondolta Kaard, miközben deaktiválta a fénykardját és az Erõ segítségével kitépte a katona kezébõl az oldalfegyvert, majd a levegõbe emelte a döbbent férfit. Eközben másik kezét még mindig Charis sérült mellkasán nyugtatta. Tudta, hogy ha nem folyamodik idõben jedi gyógyító technikákhoz, akkor a lány meghal.
Charis megérezte, hogy a Világos oldal elkezdi átjárni. Fájdalomtól sokkos, mégis gyûlölettel teli tekintettel pillantott fel a férfire.
- Ne merészeld... - Meghalsz. És akkor valószínûleg én is. Egyik opció sem tetszik.. - hunyorított Darth Kaard. - Ki ez a nyomorult.. - fordította nehézkesen a fejét Charis a lebegõ, levegõ után kapkodó Folett felé. - Nem hiszem hogy helyi lenne.. - figyelte a magas, szõke alakot Kaard. - Nem tûnik túl alázatosnak... ki küldött, orgyilkos??
- Nehm.. vagyokh..orh.. - Folett eddig csak hallomásból, apja elbeszélései alapján ismerte ezt a technikát, hiszen az öreg egy ideig az Executoron szolgált Vader mellett. Így személyesen megtapasztalva még kellemetlenebbnek tûnt.. - Ki kellh... jhutniuk... innehn.. nhekem ihs...
Kaard elgondolkodott. Nem érzékelt kiszámított, gyilkos szándékot az alak felõl, egyszerûen csak állatias menekülési ösztönt. Tehát igazat beszél. Ráadásul igaza volt. Pillanatokon belül ideérnek a Rend testõrei, akiket egyáltalán nem fogja érdekelni, kettõjük közül melyikük ütötte a sebet a lányon. Kivégzik õt is, ezt a ura katonát is. És ez az opció határozottan nem tetszett Kaardnak. Eleresztette a férfi nyakát szorító láthatatlan markot.
Folett a földre huppant. - Én izé.., higgye el, nem akartam.
Kaard felnyalábolta a tiltakozó, erõtlen Charist, majd egyik kezét a n homlokára téve jedi-technikával mély álomba küldte a lányt.
- A személyzet tagja vagy?
Folett körbepillantott. Egyelõre egyetlen biztonsági sem bukkant fel a kertben. Végül is, már amúgy sincs túl sok vesztenivalója.
- Szövetségi Titkosszolgálat - bökte ki végül. - Hazudsz, akkor megpróbáltál volna megölni engem is.. - húzta össze a szemöldökét Kaard. - Ne hidd, hogy nem látok beléd..
- A lényeg, hogy idegen ügynök vagyok, na.. - vonogatta a vállát Folett. - Amúgy sem ezt akarod tõlem, hanem emezt, igaz? - villantotta meg kezében a hangár és a benne álló magánhajók indítókódjait, amelyet a beszervezett protokolldroidtól kapott.
- Ugyanúgy le kell lépned innen, mielõtt a többi Sith meg tudja, mi történt a lánnyal, igaz?
Kaard belátta, hogy ennek kikövetkeztetéséhez nem kell gondolatolvasó készség.
- Meg is ölhetlek, és elvehetem a kódokat. - De csak én tudom átvezetni a hajót a rejtett orbitális pályákon és csak én ismerem az ugrási pontokat, amivel elkerülhetjük az õrjáratokat. - billentette oldalra a fejét Folett - Döntse el gyorsan, Nagyuram, mert hamarosan ideérnek..
Kaard is tisztán érezte az Erõben a közeledõ testõröket.
- Rendben! Merre? - Erre.. futás!
Öt perccel késõbb a Sith Birodalom egyik csillogó magányachtjában ültek, indulásra készen. Kaard csatlakoztatta az eszméletlen Charist a fedélzeti medikai egységhez., ami vörös sípolással jelezte, hogy ennél alaposabb ellátásra van szüksége a lánynak. Folett eközben aktiválta a kapott kódokat, és hangárajtók, valamint az orbitális pajzsok feltárultak. A kecses hajó kiröppent a hangárból, mielõtt a Nagyurak testõrei beértek volna a helységbe.
- Eszméletlen, és gyenge a pulzusa. - ült le Folett mellé Kaard a pilótafülkében. - Ha kém vagy, azt ajánlom, gyorsan vigyél minket a bázisodra, hogy megoperálhassuk. Ha meghal, megöllek téged is.
Folett belegondolt, milyen arcot vágna Kaard, ha megjelennének a Szövetség hadihajóitól hemzsegõ Cosra felett.
- Biztos, hogy nincs más opció, Nagyuram? Jelenleg nem igazán térhetek vissza a... bázisomra. - ujjaival megérintette a navikomputert, amibe betáplálta a droidtól kapott adatokat, a Cosrai Hírszerzés Commenoron tárolt összes anyagát.
- Ezekkel a rejtett hipertéri navigációs útvonalakkal bárhová eljuthatunk a galaxisban.
Kaard gondolkodóba esett. Valóban nem bízott annyira ebben a kémben, hogy az õ bázisára vitesse a sérült lányt. De a Sithekhez sem viheti, a Korribanon ugyanúgy lefognák és megölnék.. ahogyan a Jedikhez sem, hiszen akkor biztos fogság várna rájuk.
Végül eszébe jutott valami. Néhány ismeretség azokból az utolsó hetekbõl, amikor még a Jedik körében harcolt, amikor az összes Jedi egy helyre gyûlt össze, hogy csapdát állítsanak Darth Caedusnak, és amikor az õ gépe a csata hevében irányítatlanul a semmibe pörgött, s így barátai halottnak hitték..
- Állíts be egy vektort a szövetségi területeken át itt és itt - bökött a Telti környékén vezetõ folyosókra.
- Célállomás?
- A Hapan Csillagködbe megyünk. - bámult maga elé Kaard. - Van ott pár ismerõsöm...
|
|
|
Post by sithlord on Mar 29, 2013 9:52:26 GMT 1
Útban a Korriban II felé, Wenthar hajóján...
Wenthar mint mindig, most is elmélkedett és csodálta a színek kavalkádját amik a hiperűrben forogtak pörögtek. Gondolatai egyre másra a fiára, Carlra terelődtek. Vajon hogy van most? Mit csinálhat? Wenthar maga is meglepődött azon amit érzett; szerette a fiút! Hamarosan Carlnak új korszak nyílik meg az életében, a háború korszaka. A Hapan expedicíó remek próba lesz a fiú számára hogy kibontakozzanak a képességei. Eleddig nem nagyon mutatkozott meg, hogy Carl rendelkezik e az Erővel, de ami késik nem múlik. A magányos Nagyurat senki nem merte megzavarni a hídon, miközben a kilátóernyőre szegezte tekintetét. Egy ifjú tisztnek mégis vennie kellett a bátorságot. -Nagyuram! -kezdte zavarodottan, miközben szíve megtelt jeges rettegéssel. -Üzenetet kapott a Nagai Császártól!
Wenthar megfordult. -Megyek! -azzal nagy léptekkel indult a kommunikációs központ felé. Beütötte a megfelelő kódokat az egyik panelba és elolvasta az üzenetet. Kéjes mosoly jelent meg ajkain amikor elolvasta. Tehát Puyi bekapta a csalit és átengedi a foglyokat! Nagyszerű, gondolta magában Wenthar. Majd üzenetet pötyögött be Kandornak a Pusztítónak, aki jelenleg a Bastionon tartózkodott, hogy vegye át a felséges foglyokat. Hamarosan az ő vendégei lesznek azok, akiknek a Nagi trónját szánja. Egy Sithekhez lojális Nagai Birodalom sokkal jobb mint egy csupán finomkodó szövetséges.
Wenthar ugyanis egy erős katonaállamot akart létrehozni a Nagai Birodalomból, lehetőleg egy Sith Nagyúr vezetésével aki hozzá hűséges. És erre a Sárkány testvérek tökéletesen alkalmasak voltak. Miután kiképzi őket, megdöntik a Nagi jelenlegi rezsimjét és mint a Sith Birodalom hűbéresei, elfoglalják a Nagi trónját. Sőt ha jobban belegondol, Carl 13 éves, lassan megnősülhet. És egy gyönyörű, Nagai hercegnő tökéletes lenne neki. No nem Marissa, nem, de valaki abból a sok Nagai nemes családból, aki méltó lesz arra hogy az ESB jövendő Uralkodójának hitvese és egy dinasztia megalapítója legyen.
Szeretkezz ne háborúzz! Ez a Hapanok által kitalált jelszó pontosan illik ide majd.
Ha a Nagi konszolidálódik akkor a Peremvidéken egy erős bástyája lesz az ESB-nek. Mert a háborúhoz ami a galaxisra vár, erős erődök kellenek...Különben minden elbukik!
|
|
|
Post by sithlord on Apr 27, 2013 7:08:25 GMT 1
Korriban II, Uralkodói Palota...
Wenthar elégedetten nézegette a különböző holohíradókat, amelyek a legutóbbi igazán érdekes eseményeket közvetítették. Demokrácia, nevetséges! Ostoba fajankók és tehetetlen bábok gyülekezete! Méghogy nem számít az Erő? Már akinek!
Viszont ezek a mostani események hatalmas lehetőséget hordoznak magukban. Méghozzá a Sith Egyház hatalmának növeléséhez. Wenthar már el is küldte Egyháza téritőit Coruscantba és más világokba, hogy a „demokratikus” népet meggyőzzék;egyedül ők az alternatíva!
Térítők ezrei keltek útra, mindössze japor fából faragott botjukkal, hogy a tudatlan népet megvilágosítsák az Útról. A Sithek Útjáról. Az aktivisták pedig lelkesen végezték a dolgukat. Pl. egy lerombolt bolygón segítettek különleges erejükkel, hogy az ott lakók újra élelemhez és technológiához jussanak. Vagy bűnözőket fogtak el akik rettegésben tartották a népeket, vagy pedig más módon. Mindenesetre az eredmények máris bíztatóak voltak. Az emberek ugyanis vevők voltak az újdonságra és az új eszmékre. Imádták a jelképeket is. Az Egyház zászlaja, amely egy vörös háromszög közepén elhelyezkedő, fehér színű kör alakú sávban elhelyezett fekete Omega betű volt, vonzotta a tekinteteket.
Wenthar a trónszékén merengve arra gondolt, hogy hamarosan káosz és zűrzavar keletkezik az ostobák marakodásából, ő pedig szépen elvégzi azt amit kell. És a Sithekhez méltó módon ezúttal az árnyékból intézi a dolgokat...
Mert hamarosan a Hapes, amely a Lázadók egyik jelképe volt, az övé lesz. És akkor egy olyan jelkép lesz az ESB tulajdonában, amely fenekestül forgatja fel ezeknek a Köztársasági barmoknak a stratégiáját. Szíve mélyén sajnálta, hogy Daala nem az ő oldalán áll. Ez a nő gyűlölte azt a Rendet aminek védelmére esküdött fel. Látta a szemeiben amikor a holokamerák ráközelítettek. És talán ezt kihasználhatná a maga céljaira. Egy sértett nőnél nincs rosszabb, még akkor is ha egy olyan nőröl van szó mint Daala! A Sith Főpap jelentkezett be, így Wenthar aktiválta a kommunikációs transzmissziós rácsot. Hamarosan megjelent a Főpap fekete csuklyás, holoképe. -Jelentést! Hogy haladnak a dolgok? -kérdezte fagyosan az Uralkodó. -Minden remekül halad Nagyuram! -válaszolt a Főpap. -Embereink már szinte a galaxis egészében ott vannak, hogy térítsenek! -akár egy vírus, tette hozzá gondolatban Wenthar. -Örömmel hallom! Megszerezték a vírust amely a Nirauant elpusztította? -Igen Nagyúr! Nálunk van! -a Főpap nem egészen értette miért fontos ez most. -Jó! Nagyon jó! Ha valamelyik bolygó ellenáll, vessék be! Gondolom minden papunknál van egy fiolányi ebből az érdekes matériából? -kérdezte Wenthar gonoszul. -Igen...de hadd tegyem hozzá hogy ez...őrültség! -mondta a Főpap, miközben maga is csodálkozott a merészségén. -Nem baj! Legyen az. Őrültség! Viszont mi a zűrzavarból és a káoszból tudunk építkezni! Ezt ne felejtse el! És egy zombijárványnál nincs kaotikusabb esemény nemde? -De,nagyuram...minden bizonnyal! -válaszolt remegő hangon a Főpap, miközben meg volt győződve hogy Wenthar őrült, méghozzá a veszélyesebb fajtából... -Rendben van! Tegyék amit tenniük kell! Most menjen! -Wenthar intésére a holokép eltűnt, magára hagyva a csöppet sem őrült Császárt a gondolataival...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 2, 2013 20:34:23 GMT 1
- Ne.. kérem ne tegyék, én nem árultam el a Birodalmat.. neeee!! - ahogyan két markos rendtag kicipelte a kapálódzó Getellest, a Tierce Fõkormányzót ábrázoló torzított, vibráló hologram csak nagy erõlködéssel tudta követni az Ismeretlen Vidékrõl bejelentkezõ "tulajdonosa" mozdulatát, ahogyan az ismét az Államtanács tagjai felé fordult.
Az Államtanács azért jött létre, hogy Wenthar Nagyúr és a Sith Egyház ügynökeinek tevékenységét támogatva feleljen a Birodalom apró-cseprõ, gazdasági jellegû ügyeiért és a területek igazgatásáért. Amíg az Egyház igen sikeres volt abban, hogy a Birodalom határain kívül esõ szegény bolygókon adományokkal és egyéb praktikákkal egyre több külsõ támogatót nyerjen meg a Sith Birodalom ügyének, addig a már az ESB-hez tartozó területeken alkalmanként kicsit más módszerekre volt szükség a hatalom megszilárdításához és a Sithek ambiciózus hadiipari beruházásaihoz.
Tierce Fõkormányzó ezért hozta létre az ESB Államtanácsát - amely olykor bíróságként is szolgált. - Getelles kormányzót Dorja fõadmirális jelentése alapján megfosztjuk minden tisztségétõl az Államtanácsban, birtokai és tulajdonai a Sith Egyházra szállnak, további sorsáról pedig a Sith Rend mesterei döntenek!
Bár az Államtanács nem avatkozhatott bele a Sith Rend legfelsõbb ítélkezési jogköreibe az árulónak minõsített hivatalnokok felett, Dorja holografikus képén így is jól látható volt az elégedettség. - Kérem, siessünk az üléssel. - jegyezte meg ezután Tierce. - Nagyon rossz a vétel. - Sikerrel járt a kutatásuk.. az elveszett bázis után? - kérdezte az ESB prominens külpolitikai képviselõje, G'Kar nagykövet. - Errõl még egy ilyen biztonságos vonalon sem beszélhetek - egyelõre. - Rázta meg a fejét Tierce. - Legyenek türelemmel. Wenthar Nagyúr hamarosan részletes jelentést kap tõlem az eredményekrõl. - Mi is rövidesen megkezdjük a hadmûveletet. - tette hozzá Dorja, mintha csak nem akart volna lemaradni a Fõkormányzóhoz képest. Nem kerülte el a figyelmét, és némi elégedettséggel töltötte el, hogy az Államtanács több tagja is rosszul leplezett döbbenettel meredt megfiatalodott alakjára, ami most legalább olyan elegáns és életerõs volt, mint Tierce-é.
- Az új szenátusi választás Coruscanton lehetõségeket tartogat számunkra.. - tért át egy másik tárgyra Tierce. - De ahhoz, hogy kiaknázhassuk, szükségünk van valakire, aki megfelelõ kapcsolatokkal rendelkezik a politikai szférában is. - Nekünk nincs ilyen jelöltünk, a mi népünk már régóta nem kívánatos Coruscanton.. - tárta szét zöld karjait a Cato Neimodia kormányzója és a hadiipari komplexum egyik fontos eminenciása, Oon Haako. - Sajnos azt kell, hogy mondjam, Fõkormányzó, a külszolgálati feladatok nagy részét, beleértve a kapcsolatok és hálózatok építését is, a Sith Egyház tagjai végzik.. az Egyház viszont nem indíthat saját pártot a választáson, legalábbis nem nyíltan. A Szövetség azonnal a belügyekbe beavatkozással vádolna minket.. - morfondírozott G'Kar. - Ahogyan természetesen ez is a szándé.. k..unk. - mosolyodott el Tierce, miközben a vonal szakadozása miatt hangja egyre nehezebben volt hallható.- De van egy.. jel..öltem. Vezessék be!
Az ajtónál posztoló õr a Fõkormányzó holojának intésére kilépett egy pillanatra, majd egy középkorú férfival tért vissza. Néhányan a Tanács tagjai közül felhördültek meglepetésükben. - Rodan elnök! - a vonal minõsége javult, mert Grodin hangja ismét tisztán hallható volt. - Itt a lehetõség, hogy bizonyítsa hûségét a Sith Birodalom iránt! Feladatunk van az Ön számára! - Készen állok végrehajtani az Államtanács kívánságát, Fõkormányzó. - hajtott fejet enyhén a férfi, aki a bolygó elnöke volt, amikor az a Korriban II helyett még a Commenor nevet viselte. - Rendelkezzenek velem!
|
|
|
Post by sithlord on Jun 2, 2013 21:35:10 GMT 1
G'Kar kissé szkeptikus volt a jelöltet illetően, de inkább nem vitatkozott a Főkormányzóval. Abban persze igaza van Tiercenek hogy Rodan tökéletes választás lehet, mint politikus. A Sith Egyház maga pénzelt egy kicsiny politikai pártot, amely a Lehet Más a Galaktikus Politika nevű hangzatos nevet viselte. Ez a párt liberális nézeteiről volt híres de a célja természetesen más volt. Bomlasztani és anarchiába süllyeszteni a galaxis politika közösségét. Tagjai között egyaránt megtalálhatóak voltak a bűnözők, és egyszerű polgárok. Talán anarchista felfogásának köszönhette tagjainak ezt a változatos palettáját. -Jöjjön közelebb mr Rodan! -intett G'Kar a férfinek. -Mondja el nekünk, hogyan szándékozik „pártunkat” bejuttatni a Szenátusba?
|
|
|
Post by sithlord on Jun 3, 2013 13:58:07 GMT 1
Wenthar Nagyúr elégedetten üldögélt a Trónteremben. Nemrég kapta meg a jelentést a Hapesi akció menetéről. Már csak a jelére várnak. Dorja mindent átküldött neki a küldetéssel kapcsolatban, így értesült természetesen Carl és Callista bimbózó románcáról. Wenthar szívét öröm töltötte el ennek hallatán. Boldog volt hogy a fia boldog. És persze nem kellene, hogy a lánnyal történjék valami, ezért külön utasította Dorját hogy a lányt a csata közben a legjobb harcosok védjék meg. Callista adatait vizsgálva, magában elégedetten konstatálta, hogy a fiának jó ízlése van. A szemrevaló, alig 17 éves szőke szépség valóban megdobbantja a férfiak szívét. Persze ezután már csak a fiáét, erről ő maga fog gondoskodni.Carl megérdemli, hogy boldog legyen, hiszen máris bizonyította a Nirauannál hogy apjának méltó örököse lesz majd belőle.
A hajója már készen állt, hogy a közeli Hapesre vigye. Minden erejét latba kell majd vennie, hogy kellően álcázni tudja magát mint Hapan nemes. Mert Wenthar terve pofonegyszerű volt. A Hapesre megy ahol segít a lányának, Charisnek abban hogy átvegye ott az irányítást. Az Obszidián Rend segítségével jól tudta, hogy lányának egy igazi harcos áll a rendelkezésére. Kaard ígéretes Sithnek bizonyult eddig. -Nagyuram! -lépett be a Trónterem kapuján az egyik aszasszin. -A hajó készen áll!
Wenthar természetesen jól sejtette mire gondol a fekete köpenyes harcos. Arra az átalakított Hapan Cirkálóra, amit nemrég zsákmányolt az Asszaszin Rend a Hapes egyik nemesi családjától. Persze a hajót felturbózták ahogy azt kell és halálos fegyverek garmadája várakozott arra hogy Hapanok ellen fordítsák őket. -Rendben! Akkor indulás! -állt talpra az Uralkodó, majd sietős léptekkel követte az aszasszin harcost.
A Korriban II egyik rejtett hangárjából, egy Hapan Cirkáló indult útjára, hogy bevégezze a küldetést amire rendeltetett. A Hapes meghódítását...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 8:43:13 GMT 1
Rodan egy kicsit habozott, de aztán összeszedte magát, és szembenézett a hüllőszerű G'Kar szigorú tekintetével. Megköszörülte a torkát, és az arcán a félelem kifejezését átvette valami bárgyú, joviális tekintet - amiről egy tapasztaltabb politikus azonnal megállapíthatta, hogy csupán színjáték.
- A Lehet Más a Galaktikus Politika célja, hogy új színt vigyen a Szövetség politikájába. - kezdett bele egy jól betanult monológba - Meggyőződésünk, hogy a galaxisban minden teremtmény egyenlő, függetlenül attül, hogy a Szövetség határain kívül, vagy belől él. Meggyőződésünk, hogy a Szövetség válsága elsősorban a társadalom válsága, amely kirekeszti és a Peremvidékre száműzi a neki nem tetsző csoportokat. Ennek a szegregációnak ugyanúgy elszenvedői az idegenek, az alderaaniak, az Erőérzékeny kisebbséghez tartozók - itt néhány tanácstag alig hallhatóan felkuncogott - , mint a halálpálca-fogyasztók és a gépi életformák.
- A Lehet Más a Galaktikus Politika meggyőződése, hogy galaxisunkban minél nagyobb szabadságnak kell érvényesülnie. Nincs szükség határokra, nincs szükség központosított birodalmakra! A galaxis minden egyes állampolgára szabadon kell, hogy utazhasson a rendszerek között, szabadon vállalkozhasson! Legyen akármelyik állam polgára!
- Akár a Sith Birodalomé.. - mosolyodott el egy pillanatra G'Kar, de igyekezett nem túlzásba vinni a lelkesedését. - És mivel magyarázza, Rodan elnök, hogy hol járt az elmúlt időszakban, miután szerencsétlenül - itt újra elmosolyodott - elveszítette kormányfői pozícióját ezen a gyönyörű bolygón, amit valaha Commenornak neveztek?
- Nos természetesen felnyílt a szemem, és rádöbbentem az igazságtalanságokra, melyek a mélyben húzódnak. - biccentett Rodan. - Ma már nem a Commenor, vagy a Korriban II polgára vagyok, hanem egy összetartó, szabadságra vágyó, határok nélküli intergalaktikus civil társadalomé!
- Azért gondoskodjon arról, hogy a Szövetség területére szóló papírjai is legyenek.. - jegyezte meg a Főkormányzó.
- Természetesen uram, már tárgyaltam a Pantolomin és az Abregado kaszinóvilágainak képviselőivel.. mindkét rendszer nagy érdeklődést mutat pártunk elvei és értékei iránt. - bólintott Rodan.
- Na igen, a szórakoztató központok. - horkantott fel G'Kar, amivel valójában az elégedettségét jelezte. - Nem könnyen, de engem meggyőzött, Rodan elnök!
A többi tanácstag is sorra egyetértően intett.
- Jó utat a Magba, Rodan pártelnök úr - zárta le a tanács ülését Tierce. - Járjon szerencsével!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 1, 2013 14:42:26 GMT 1
Az SS Protector váralan megjelenése beindította a Sith védelmi flotta vészjelzőit. Az üzenet, ami ezután érkezett, megmagyarázott mindent.
- Fontos közlemény a Sith Birodalom vezetőségének - hallották a hadiflotta parancsnokai - A Harmadik Birodalmat megtámadta a Yuuzhan vong! Ismétlem, a vong fenyegetés ismét felfedte magát! Ne engedjük, hogy ismét elpusztítsák a galaxist!
|
|
|
Post by sithlord on Jul 2, 2013 19:47:32 GMT 1
A Sith Határvédelmi erők vették az üzenetet, amit a Harmadik Birodalombeli hajó küldött, ám az Obszidián Rendnek köszönhetően már rég óta sejtették a Sith Hírszerzés vezetői egy lehetséges Vong „invázió” lehetőségét.
Egy hibát azonban elkövetett az SS Protector legénysége. Ha csak az ESB határainál sugároztak volna és ott jelennek meg azt még talán elnézik. De a Birodalmi Főbolygónál csak úgy megjelennek hogy ki tudja mit tegyenek? Kémkedjenek? Ezt nem tűrhette el egy olyan agresszív állam mint az ESB.
A Korriban II orbitjára és a bolygó körüli űrbe telepített űrvédelmi ágyúk valamint az Auorák és az SiSD-k lövegei szinte egyszerre kezdték el a halált közvetíteni a Harmadik Birodalom hajója felé. Mindenki tudta a galaxisban hogy csak úgy átlépni az ESB határát háborús cselekmény. És az ilyenekkel szemben a Sithek csak egyetlen dolgot ismertek.
Megsemmisítést.
A Harmadik Birodalom büszke hajójából csak kozmikus por maradt a turbólézerek és az Odonit Fézerek csapásainak köszönhetően.
Az Obszidián rend valamint a Bíborszív Rend teljes készültségbe helyezte a teljes Sith Flottát hogy felkészülten várják a Vongok támadását. A bolygó körüli űrvédelmi platformokat szintén készültségbe helyezték, ahogy a felszíni Odonit Fézerágyúkat is. A Korriban II. készen állt a háborúra...
|
|
|
Post by sithlord on Mar 9, 2015 10:15:22 GMT 1
Egy apró mégis teljesen felszerelt hajó tartott egyenesen a Korriban II felé. Külsőre a legendás nagyúr, Darth Maul hajójára emlékeztetett, mind felépítésében mind pedig külsőre. Utasa egy szép ámde meglehetősen veszélyes leány volt. A pilótafülkében helyet foglaló lány, beütötte a megfelelő vektorirányokat és kódokat, és csendesen suhanva haladt a hiperűrben célja felé.
Arya Stark, immár új küldetése biztos tudatában utazott egyenesen a központi bolygó a Korriban II felé. Elméjében cikáztak a különféle gondolatok, tervek. Azt már kezdettől fogva átlátta hogy bűzlik valami de nagyon. Tudta jól ösztönösen hogy a Főkormányzó meg akar tőle szabadulni, mint kellemetlen kis kolonctól. Azt viszont még a Főkormányzó sem sejtette hogy Aryának ennél jóval több esze volt. Ő nem egy megdugható kis loli volt, ahogy nevezték a mindenre kapható szexuális szolgáltatásokat nyújtó, fiatal lánykákat, hanem az Asszaszin Rend Hegyi Öregje. És mint ilyen egyedül Wenthar Császár felé tartozott elszámolással...
Hogy mégis a Főkormányzónál jelentkezett be annak több oka is volt. Maga a Császár utasította erre, és így megvizsgálhatta hogy Grodin Tierce vajon mennyire lojális az Uralkodóhoz. Nos a teszten átment, a Főkormányzó jelenleg a lehető leglojálisabb híve volt az Uralkodónak. Természetesen ezt Arya jelentette is az Uralkodónak, aki biztatta hogy teljesítse a Grodin általl adott feladatot, egy kivétellel.
Arya miután megérkezik a Korriban II-re, nem tart a Coruscanti egységgel, hanem ott marad és bevárja az Uralkodót, aki hamarosan visszatér új tanítványával. Addig pedig élvezheti új státuszát és rangját. Új feladata sokkal fontosabbnak tűnt, mert az Uralkodó parancsa, amely felülírta Grodinét, Aryának kellett elkísérnie a Hapesre Lord Varist és lehetőleg megvédenie. Bár a lánynak nem tetszett a testőr szerep, mégis, az Uralkodó parancsa szent és sérthetetlen!
A Korriban II orbitja hamarosan látómezőbe került, így a leány beütötte az azonosító kódokat és jelezte a Központi Leszállópálya felé érkezését. A kis hajó hamarosan eltűnt a bolygó légkörében.
Arya Starkot már várta egy kis fogadóbizottság, akiknek a feladata az volt hogy elvezessék a feladata következő állomásához, a Coruscanti egységhez, amely veszedelmes bioterrorista támadást készített elő.
|
|
|
Post by Enz on May 29, 2015 9:29:43 GMT 1
Kai a liftben a kifelé néző ablakok előtt állva figyelte az üveget. A népes város helyett azonban most saját visszatükröződését tartotta szem előtt, annyira meglepte még mindig a látvány. Rengeteget változott az elmúlt időszakban, és még fél évvel ezelőtt egy fiatal fiú volt csupán, most már egy kész férfi nézett vissza rá az ablaküvegről. Hajából eltűnt a sephikre jellemző hajtincs, arca sokkal karakteresebb lett, válla szélesebb és még magasabbnak is hatott. Pedig alig pár hónapja még egy életéért menekülő fiú volt csupán, aki egy őrült terv alapján, valamiféle gyermeteg naivitástól fűtve akart a Galaxis egyik legerősebb hadseregétől dezertálni. Ehelyett lezuhant egy bolygón, ahol az éhség és szomjúság hamarosan csak a kisebb gondjai közé tartozott. Társai eltűntek, mire magához tért, és több esze volt annál, semmint, hogy a keresésükre induljon. A sajátjaihoz sem térhetett vissza, hiszen hirtelen eltűnése a Radovid-ról kérdéseket vetett volna fel, mesterei pedig igazán értették ahhoz, hogy az ilyen jellegű kérdésekre gyorsan és fájdalmasan találjanak választ. Egy napon aztán rámosolygott a szerencse, és sikerült beszöknie egy megerősített táborba, ahol felosont egy parkoló teherhajóra, megbújva egy droidalkatrészekkel teli konténerben. Nem törődött akkor azzal, hova tartanak, hiszen bármi jobb lehetett, mint az a pokol, amit elhagyott. Csak mikor tisztulni kezdtek a gondolatai, ébredt rá, mennyire elszámította magát. Ugyanis a hajóval Korriban II-n kötött ki, az Egyesült Sith Birodalom szívében és központjában, ahonnan kevés esélye volt észrevétlenül távoznia. A befelé vezető út azért volt csupán olyan egyszerű, mert egy prioritási kódokkal közlekedő hajón volt, ami az OCP jelképét viselte magán. Kainak hamar feltűnt, hogy a bolygó inkább tűnt az OCP saját hűbérbirtokának, mint az ESB központi bolygójának, és az OCP biztonsági egyenruháját viselők gyakorolták itt az igazi hatalmat. Ekkor kezdett a fejében körvonalazódni egy terv... - Ezek a kimutatások holnapra kellenek - zavarta meg gondolatait két titkárnő beszélgetése, ahogy a lift ajtaja kinyílt. Ahogy felpillantott, észrevette, hogy megérkezett arra a szintre, ahová eredetileg tartott. - Elnézést, hölgyeim - mosolygott rá a két nőre, akik leplezetlenül kölcsönös szimpátiával mosolyogtak vissza. Úgy látszik jóképűbb is lett az elmúlt időben. De ilyesmi ügyekre most nem volt vesztegetni való ideje, ezért inkább nekiindult a folyosóknak. Pár forduló volt csak, mire megérkezett a megfelelő ajtó elé, amin az OCP hatalmas jelképe díszelgett, és két robot posztolt előtte őrként. Lu'uthorra vallott, hogy ne bízzon meg a hús-vér lényekben, és inkább rájuk hagyja a biztonságot. A két droid egy-egy fotoceptora vörösen felizzott, ahogy közelebb lépett. Kai elővette az adatkártyáját, és természetes mozdulattal hozzáérintette a leolvasóhoz. - Char Yzak, 1-es szintű hozzáférés. Beléphet - közölte a gép, mire a két robot rögtön visszatért készenléti módba. Kai egy mosoly keretében sétált be a tágas és ízlésesen berendezett irodába, ami most üres volt. Lu'uthornak nem kéne visszatérnie még egy darabig, gondolta, ahogy hozzálátott, hogy megkeresse azt az adatchipet, amire szüksége lehet. Rövid keresgélés után talált egy rejtett tárolót az asztalban, amit kinyitva elő is került a kérdéses diszk. Éppen a zsebébe dugta azt, amikor közelgő veszélyt érzett, és magában szentségelve nézett valami használható búvóhely után. Rövid morfondírozást követően Kai végül bebújt az egyik műalkotás mögé. Ahogy az ajtó feltárult, maga Lu'uthor sétált be rajta, nyugodt léptekkel, majd az asztalhoz ült, és ekkor vette észre Kai korábbi munkáját, mire azonnal gyanakodva nézett körbe. Kai tudta, hogy semmiképp nem tud úgy meglépni ezekkel az adatokkal, hogy ne kapják el, így improvizálnia kellett. Azt már megtanulta, hogy mindig olyan magabiztosnak kell ilyenkor is tűnni, mintha ez lett volna az eredeti terv, és lassan felemelkedett a búvóhelyéről. - Csak nem keres valamit, igazgató úr? - kérdezte tőle magabiztosan, mire Lu'uthor szúrós tekintettel nézett vissza rá. - Mindig is sejtettem, hogy Wenthar kutyái előbb-utóbb megkeresnek - felelte. - De készen álltam a fogadásukra. Lu'uthor hirtelen egy sugárvetőt kapott elő, és egyik kezével becélozta vele Kait, míg a másikat egy rejtett gomb felé vitte, de teste hirtelen mintha megfagyott volna, és képtelen volt a mozgásra. Az Erő ismerete mindig igencsak jól jön. - Csak, hogy tisztázzuk, nekem semmi közöm a császárhoz és a vérebeihez - tisztázta a helyzetet Kai hidegvérrel. - Ugyanakkor már jó ideje szabotálnak abban, hogy végre eltűnjek innen.- Nem hiszem, hogy ehhez szükséges az én irodámba betörni - jegyezte meg Lu'uthor, a körülmények között egészen nyugodtan. - Egyszerűen kisétálni nem lehet a birodalomból. Meg aztán ha megérkezem a Köztársaságba, mi garantálja, hogy nem néznek kémnek? Az, ha viszek nekik valami értékeset. Például egy ilyesmit - emelte fel jól láthatóan az adatdiszket, amin igencsak fontos és titkos információk csücsültek. Feltételezései szerint például az, amivel a környék összes őrjáratát kicselezhette. - Vagy magát Lex Lu'uthort.- Elismerésre méltó terv, de azt hiszem van itt egy kis félrekalkulálás - mondta Lu'uthor, és ezzel sikerült felkeltenie Kai figyelmét. - Méghozzá az, hogy mi alapján adnál át a Köztársaságnak? Nem állunk háborúban és én amúgy is csak egy üzletember vagyok. Odaát szabad ember lennék, te pedig emberrabló bűnöző. Itt csak egyetlen államban, az EGB-ben fogadnának el túszként, de ott a fajtád nem szívesen látott vendég. - Akkor majd a határon elengedem - vonta meg a vállát Kai. - Gondolom ha innen kisétálok maga nélkül, rövid úton kilyuggatnak, az pedig káros az egészségre.- A körülményes menekülés helyett azt hiszem tudok egy jobb ajánlatot tenni - mondta Lu'uthor, aki ugyan nem barátkozott meg újdonsült fogságával, de egészen elfogadta a tényt, hogy most meg kell győznie. A legtöbben általában fenyegetőztek ebben az állapotban. - Dolgozz nekem, és nemcsak szabad, de gazdag is leszel egyúttal. - Régi trükk, öreg, és nem fogok bedőlni neki - ásított egyet Kai színpadiasan. Ennyi az egész? Valami körmönfontabb trükkre számított. - Ha akarnám, úgy is halott lennél, hogy elrabolsz. Felkészültem erre az eshetőségre is - jelentette ki Lu'uthor, és Kai az Erőn keresztül érezte, hogy nem hazudik. - De úgy tűnik rendelkezel azokkal a képességekkel, ami hasznos eszközzé tehet. Az én embereimet lépten-nyomon figyelik, te viszont tudsz önállóan dolgozni. És mindketten szabadulni akarunk az ESB-től, és a császártól. És persze fel sem adhatlak annak, aki ellen szervezkedsz, hiszen addig jobb, amíg halottnak hisznek, egészítette ki magában Kai. Ha kiderül, hogy dezertált, jutalom helyett valószínűleg együtt végzik ki Lu'uthorral. - Érdekes - vonta össze a szemöldökét, majd kiragadta a pisztolyt Lu'uthor kezéből, célra tartott, és lőtt. Kai a megrongálódott, égésnyomos asztalnak dőlt, miközben Lu'uthort hallgatta. Most, hogy nem tudta ráhívni a biztonságiakat, határozottan kényelmesebb volt beszélgetni mindkettejüknek. Ráadásul láthatóan nem fájlalta túlságosan az asztalát sem, és az ajánlata is kifejezetten érdekes volt. Sok pénzről volt szó, és hatalmas lehetőségekről. Hatalomról. - Tudja, meglep, hogy ilyen könnyen elárulja azt, akinek a gazdagsága nagyobb részét köszönheti - jegyezte meg Kai, mire Lu'uthor egy mosoly keretében meghúzta a vállát. - A pénzember nem eszmékhez és nem személyekhez hűséges, hanem a profithoz. Az OCP nem képes elérni a Köztársaság hatalmas és gazdag piacát. Egyelőre - tette hozzá sokatmondóan. Kai elgondolkodva bólintott. - Nos, ezt majd észben tartom - felelte. Tudta, hogy maga is könnyen hasonlóan járhat, ha már nem értékes a számára. De addig kitalál majd valamilyen B-tervet. - Akkor a megbeszélteknek megfelelően felkeresem a kontaktot.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 7, 2015 17:51:23 GMT 1
Hiába nyújtott impozáns látványt a kardassi és jem’hadar kísérőcirkálóktól körbevett Hutet, Tain nagyúr zászlóshajója még így is eltörpült a hatalmas ipari komplexum, az orbitális dokkok és a körülöttük rajzó SiSD-k között, amelyek az ESB második legnagyobb ipari és politikai központját, a hajdan Commenor nevet viselő Korriban II - t körbevették.
- Lenyűgöző haderő, a bázisokról és a védelmi rendszerről nem is beszélve. – jegyezte meg a Tain nagyurat elkísérő vorta, egyike fajának első női klónjai közül, a rövid hajú, szikár Luaran.
- Azt mondják, a szektor dokkjai több hajót tudnának kibocsátani, mint a Bastion és a Yaga Minor, sőt az egész Braxant-szektor együtt véve. – jegyezte meg a kardassi nagyúr. – De az erőforrásaik nagy részét a Halálbolygó – projektre fordították, és csak nemrég kezdtek új egységek gyártásába.
- Micsoda sajnálatos veszteség. – ingatta a fejét Luaran. – A jem’hadar legénységnél nem fordulhatott volna elő ilyen sajnálatos eset.
- Ráadásul a Neimoidia körül, nem messze innen, még legalább ennyi dokk és platform van. – folytatta Tain. – De ha jobban megnézi, látja, hogy nem az Egyház, vagy a Császár jelvényeit viselik.
Luaran jobban szemügyre vette a dokkokat, amelyeken egy lilás-szürkés, az ESB-ben sehol máshol nem látott logo díszelgett.
- Érdekes.
- Minden, amit itt lát, az OCP vállalaté, Lex Lu’uthor magánbirodalma. – magyarázta Tain. – A Korriban II eredetileg a Protektorátus központja volt, még mielőtt Bastion és környéke a császár uralma alá került, de a mai napig sok kapcsolatuk van a Galaxismag más vállalataival, az embargó ellenére is. Lu’uthor hivatalosan a Sith Egyház tagja, de gyakorlailag az ő és az OCP szava dönt a szektorban minden vitás kérdésben. Nagyurak pedig csak nyaralni járnak ide, gyakorlatilag.
- Akkor épp itt az ideje, hogy beavatkozzunk. – biccentett a vorta nő. – Intézkedem a megfelelő kíséretről.
- Nagyszerű. – bólintott Tain. Hosszú ideje nem látogatott el vezető ESB – funkcionárius a Mag közelében fekvő, három oldalról a Köztársaság által határolt exklávéba, az Obszidián Rend vezetője pedig hatásos belépőt akart arra az esetre, ha Lu’uthor igazgató elfelejtette volna, hogy kinek is tartozik hűséggel. De nem csak erről volt szó. Tain nem kötötte a vorta orrára a másik fontos szempontot; azt, hogy Lu’uthor mellett még valaki hivatalos volt a találkozóra – az ESB korábbi diplomáciai mindenese, a G’kar nevű hüllő, aki a vezetés legbelső körébe tartozott a Birodalom korai időszakában, és Wenthar császár bizalmát is élvezte. Azonban miután a Hapesre került, többször megkérdőjeleződött a megbízhatósága, és gyakorta tűnt úgy, hogy a hűség elsősorban már Charishoz, a Köd császárnőjéhez köti, mint Wenthar őfelségéhez. A hüllő notórius konspiratőrnek számított, az Obszidián Rend pedig vaskos aktát tartott fent róla. Tain nem tudhatta, hogyan reagál G’kar a lefokozásnak minősülő új feladatára, melyhez a Commenor csak egy köztes állomás volt; a Coruscantra irányuló titkos küldetésre, amelyről szinte köztudott volt a Birodalom vezetésének berkein belül, hogy nem az a fajta feladat, amire retúrjegyet adnak. Nem véletlen, hogy sem a Hegyi Öreg szerepét átvevő különös fiatal lány, Arya Stark, sem Dorja Égi Marsall tinédzser lánya, Shantal nagyúrnő akaródzott teljesíteni az eredetileg rájuk szabott feladatot, és elérték az Uralkodónál – ki tudja, milyen módszerekkel, gondolta Tain, bár voltak tippjei -, hogy a maguk között csak a „Főkormányzó öngyilkos akciója” néven emlegetett küldetésre végül valaki mást küldjenek.
Így aztán Tain egyáltalán nem bánta, hogy jem’hadar őrökkel a háta mögött kell szembe néznie G’karral.
- A fogadóbizottság visszajelzett, lent várnak. – jelent meg újra a hídon Luaran.
- Akkor ne várakoztassuk meg az igazgatót. – biccentett Tain.
...
Commenoron, azaz Korriban II-n immár nyomát sem lehetett látni a legutolsó galaktikus polgárháború pusztításának, amikor Jacen Solo parancsára a Szövetség erői óriási, hiperhajtóművekkel felszerelt aszteroidákkal bombázták a korábban a Konföderáció egyik leghangosabb képviselőjének számító ipari központ felszínét, gyárak sokaságát tönkretéve, lakosok milliót megölve. Az ipari és üzleti negyedek vadonatúj felhőkarcolók fényeivel hirdették az OCP gazdagságát és hatalmát… a logo szinte mindenhol ott volt, háttérbe szorítva a Sith Egyház rendjeleit.
Az OCP igazgatóságának otthont adó óriási felhőkarcoló teraszait Chandrila, tornyait Coruscant, védelmi rendszereit pedig Bastion bármely hasonló épülete is megirigyelhette volna. A távolról luxus kastély és légoltalmi erőd keverékének tűnő hatalmas épületkomplexum fő leszálló platformján egy közepes cirkáló is elfért volna annak ellenére, hogy a legfelső szintek egyikén helyezkedett el. A kiborg-implantot viselő személyi titkár egy osztagra való fekete páncélos kommandós sorfala közepén várta a vendégeket, akiken legalább annyira világított a hatalmas OCP jelvény, mint az épületükön.
- Figyelemre méltó. Kíváncsi vagyok, mire mennének a jem’hadar ellen. – jegyezte meg ironikusan Luaran a fogadóbizottságot elnézve.
- Nem mondom, hogy most rögtön próbáljuk ki, de azt sem, hogy később nem fogjuk. – mosolyodott el Tain, egyik kezét a köpenye alatt tartva az öve tájékán, oly módon, hogy ne látszódjon, fegyvert, kommunikátort, vagy csak egy szerencsét hozó talizmánt markol éppen.
- Labat vagyok. – mutatkozott a kiborg személyi titkár. – Üdvözöljük Önöket a Commenoron.
- Úgy érti, a Korriban II-n. – jegyezte meg udvariasan Tain. – Az igazgató úr vár minket?
- Az igazgató úr várja magukat. – biccentett gépiesen a kiborg, és sarkon fordult. – Erre.
Lex Lu’uthor egy magas, boltíves fogadóteremben foglalt helyet, az íróasztalon az OCP legújabb termékeit ábrázoló holomodellekkel. Volt köztük csillagrombolótól elegáns titkárdroidokon át suhanókig és bonyolult navikomputerekig szinte minden… az igazgatónak még arra is volt gondja, hogy az asztal mögötti két szökőkút közé beállítsa az ESB és a Sith Egyház holojelvényeit, bár a szoba berendezésén egy pillanat alatt látni lehetett, hogy általában nem ott tartja őket.
- Tain nagyúr, nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem Önt… és kedves titkárnőjét is. – mosolyodott el a kopasz, humán származású igazgató, és eléjük sietett. – Olyan ritkán vannak vendégeink itt a Korriban II-n a központból. Remélem, Őfelsége és a Főkormányzó jó egészségben van.
- Részemről a szerencse, és a hölgy nem a titkárnőm. – pillantott először Luaranra, majd a teremben körbe diplomatikus arckifejezéssel az arcán Enabran Tain, elégedetten konstatálva, hogy mind Lu’uthor, mind a terem bejáratainál párosával posztoló őrök bizalmatlan félpillantásokat vetnek a velük érkezett jem’hadar kíséretre. Nagy bölcsességre vall az igazgatótól, hogy nem kezdett el senki sem hepciáskodni a fegyveres kíséret miatt, gondolta Tain. – G’kar nagykövetet azonban nem látom. Ha jól emlékszem…
- A kérése úgy szólt, hogy ő is legyen jelen. – biccentett Lu’uthor, majd hellyel kínálta őket. – Nemrég érkezett meg. Éppen lepihent, hogy az út fáradalmai után egy kicsit regenerálódjon. Gondoltam, addig beszélhetünk néhány dologról… kettesben is.
Innen fúj a szél, gondolta Tain. Lu’uthor valószínűleg legalább annyira nem bízott G’karban, mint ők maguk, de az is lehet, hogy előbb saját maga akarta kipuhatolni a szándékaikat. Tainnek azonban ez nem okozott problémát.
- Természetesen van egy sor operatív feladatunk, amit elkezdhetünk. – mosolyodott el Tain. Nem állt szándékában húzni az időt, jöjjön, aminek jönnie kell. – Azt hiszem, a legjobb az lesz, hogyha a kísérőm és az Ön titkára rögtön munkához is látnak.
Lu’uthor kérdő pillantást vetett először a vortára, majd Tainre.
- Pontosan milyen téren is, nagyúr? Nem emlékszem, hogy az Obszidián Rend kirendeltsége tájékoztatott volna a látogatása… technikai részleteiről.
- Elmulasztották volna? - mosolyodott el Tain bocsánatkérően, bár bizonyos volt benne, hogy Lu’uthor tökéletesen látja, mennyire nem gondolja ezt őszintén. Nyilván nem volt semmiféle tájékoztatás betervezve. – Milyen kellemetlen. De biztos vagyok benne, hogy így is naprakész információkat tudnak adni Luaran vortának és a társainak.
- Attól függ, mivel kapcsolatban… - töltött magának egy pohár kék folyadékot az OCP ura, ami valószínűleg alderaani bor lehetett, a palackot elnézve ritka, eredeti alderaani évjárat. Azaz már legalább ötven éves. – Az OCP mindenben a Birodalom és Őfelsége rendelkezésére áll, de nagyban megkönnyíti a munkánkat, ha tudjuk, mit óhajt tőlünk Őfelsége…
- Előkészítettünk egy listát, igazgató. – helyezett le Luaran néhány ránézésre is vaskosnak tűnő adattáblát Lu’uthor asztalára. Az igazgató utána nyúlt, érdeklődő, fölényes arckifejezése néhány pillanatra haragosba és meglepettbe fordult, majd lassan visszatette a táblát az asztalra, és Tainre meredt.
- Ez ugye valami ostoba vicc, Tain nagyúr.
- Távolról sem, igazgató. – mosolyodott el ezúttal őszintén Enabran Tain. – Őfelsége rendkívül elégedetlen az OCP és általánosságban a szektor teljesítményével. A mai naptól fogva minden második igazgatósági és vezető funkciót a vállalati és kormányzati igazgató tanácsokban vorták fognak ellátni. A titkára együtt fog működni Luaran vortával a leváltásra várók listájának véglegesítésében. A vorták tapasztalt és tehetséges gazdasági szakértők, biztos vagyok benne, hogy az üzletmenetük nem hogy, nem szenvedi meg a cseréket, de egyenesen javulni fog… a Korriban II prosperálása és gazdagsága végtére is nem csak a szektor, hanem az egész Birodalom, és személyesen Őfelsége érdeke is.
- Ezt a parancsot nem Őfelsége írta alá. – préselte ki magából a szavakat Lu’uthor, igyekezve újra diplomatikus nyugalmat erőltetni magára. – Hanem Tierce Főkormányzó. Ha beszélhetnék Őfelségével…
- Őfelsége jelenleg sajnos rendkívüli módon elfoglalt. – folytatta keményebb hangon Tain. – Kérem, igazgató, tájékoztassa a titkárait a fejleményekről, utána pedig várom Önt és G’kar nagykövetet a körletemben, hogy a… másik ügyről beszéljünk.
- Hogyne. – nyelt egyet szárazon Lu’uthor. – Érezzék otthon magukat. Ha most megbocsátanak…
- Nyugodtan. – biccentett a kardassi. – A további viszontlátásig, igazgató úr.
Odakint a jem’hadar szorosabbra húzta a védőkört Tain és a vorta körül, miközben végigkísérték őket egy fényűző folyosón, amelynek mindkét falán hatalmas díszakváriumok villództak.
- Bölcs dolog volt először közölni vele az átvételt, és csak második pontnak felhozni a coruscanti küldetést? – kérdezte Luaran menet közben. – Így lehet, nem lesz annyira együttműködő…
- Pontosan ezt akarom látni. – biccentett Tain. – Most, hogy ráléptünk a lábára, az igazgató úr bizonyára kísértésbe esik majd, hogy ott szabotálja majd az erőfeszítéseinket, ahol csak tudja…
- Ha pedig megteszi, akkor objektív bizonyíték lesz ellene ahhoz, hogy lefogassa. – biccentett Luaran, végignézve a rendkívül fényűző, lakosztályokhoz vezető folyosón.
- Sokkal könnyebb, mint pénzmosás nyomai után kutatni hónapokig az archívumokban. – biccentett Tain.
- Úgy is dönthet, hogy az életére tör, uram. - jegyezte meg a vorta.
- Akkor kipróbáljuk, kedves Luaran, hogy mit tudnak a maga jem’hadar kommandósai. – mosolyodott el Tain, bár a mosolya nem volt őszinte. Hiába hozott magával jelentős személyi testőrséget és egy kisebb flottát, csak töredéke volt annak, amit az OCP fel tudott vonultatni. – De reméljük, erre nem lesz szükség.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 13, 2015 20:11:11 GMT 1
A Commenor, azaz a Korriban II nem nyerte el a tetszését. Tain Nagyúr után indult, de nem a kardassi kíséretének tagjaként. Enabrain Tain az imént társaságot kért, de nem árulta el, hogy miért, bizonyára nem akarta bemocskolni a saját kezét azzal a Lator vagy milyen nevű árulóval. Inchney praetor úgy határozott, ő maga is a csoporttal tart, holott ez egyáltalán nem tartozott a feladatai közé. Ugyanakkor mégis oda tartozott, csak egy másik mester utasítására, ez a mester pedig Wenthar legfőbb ellensége volt.
A sikló mellékhelyiségébe elzárkózva meggyőződött róla, hogy árnyékoló karperece tökéletesen működik, és véletlenül sem hallgathatja le őt senki. Aztán egy apró, kerek szerkezetet hajított a padlóra.
A vetítőn megjelenő alak életnagyságú volt, de amikor megszólalt, szavai némán susogtak. Inchney a saját agyába épített szerkezeten keresztül hallhatta csak, amit mondott.
- Ön az egyetlen mentalista, akit ebbe a csoportba soroltam – vágott bele a Renegát. Inchneyt elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy az újonnan létrehozott egység tagjai közül, akiket a Sötét Nagyúr alapított, ő volt az első, aki kipróbálhatta a képességeit. Bár az Erő nem volt vele, és nem érezhette azt, de tisztán érzékelte a környezetében levők szándékait. Jelenleg a sikló egyik utasa sem gyanakodott rá, bár Inchneynek volt némi köze ahhoz, hogy ne is tegyék. – Egyedül ön és a társai feladata, hogy miután a Sithek és a Jedik mind meghaltak, felépítsék az örökségemet. Nem létezik az a tudomány, ami előre jósolhatná az értelmes lények jövőjét... ezért van szükségem önökre, mentalistákra. Az ön jelenlegi feladata mindennek a folyamatnak a kezdete.
- Értettem, uram – bólintott Inchney praetor.
- A célpontja Lex Lu’uthor, az OCP, vagyis a helyi nem hivatalos, de uralmi jellegű adminisztráció feje. Az említett úriember szeparatista törekvéseit Enabrain Tain Nagyúr valamelyest megfékezi, önnek azonban, agyturkász barátom, befolyásolnia kell Lu’uthort, hogy mielőbb cselekedjen!
- Ha ennyire fontosak a mentalistái, uram, akkor miért öleti meg őket?
- Nincs veszélyben, Inchney – jelentette ki magabiztosan a Renegát. – Hatalma ugyanis nem az Erőből táplálkozik, hanem a saját agyának felerősített képességeiből. Észrevehetetlen, láthatatlan, észlelhetetlen és leleplezhetetlen. Ez is meg fogja mutatni, hogy az Erő önmagában milyen szánalmasan gyenge... – szorította ökölbe a kezét. Sordis leereszkedő, megvető hangja azonban csak ezt az utóbbi mondatot jellemezte.
- Ráveszi Lu’uthort – folytatta -, hogy intézkedjen, és indítsa meg szeparatista terveit. A társa, G’Kar pedig hálás lesz nekünk, és bevesz engem a buliba, ahogy maguk fiatalok szokták mondani. Mielőtt megkérdezné, hogy miért nem ezt a kimondhatatlan nevű G’Kart kell megdolgoznia... hát azért, mert neki a teljes képességei birtokában kell maradnia, és hát, ez a mentalizmus még nincs teljesen kifejlesztve. Csupán az én élőlényeken végzett kísérleteim mutatják az eredményeket, de a finomságát nem tudnám megítélni. G’Kar agya pedig nem sérülhet.
- Mi érdekünk fűződik nekünk az ESB széteséséhez? – tiltakozott Inchney merészen. – Kérem, Nagyúr, világosítson már fel!
- Wentharnak meg kell halnia!! – bömbölte Sordis ridegen, mire Inchney hirtelenjében fázni kezdett, és émelygés kerülgette. Bár a Renegát fényévekre volt tőle, a haragja miatt olyan hűvös és sötét lett a hajóban, hogy a mentalista azon kezdett aggódni, hogy a legénysége gyanakodni kezd rá. Azonban tökéletesen uralta az elméiket, és csupán annyi történt, hogy a sikló pilótái zavartan feljebb emelték a belső tér fűtését.
- Nem kell mindent tudnia – mondta jóval nyugodtabban a Renegát, elértve a másik aggódó pillantását. – Intézze el, hogy a szeparatista akciók beinduljanak! Ha Enabrain Tain belefolyik, küszöbölje ki a képből. Amennyiben nagy falat, majd én elintézem – szűkült össze Sordis szeme, és újból felvillant kezdődő gyűlölete. – Ez a feladata, Inchney. Ha kell, vesse be a társait! Én magam Wentharral foglalkozom majd. A Sith Birodalom pedig, barátom, meg fog semmisülni!
A kép hirtelen eltűnt, de a mentalista még mindig maga előtt látta a Renegát diadalmas és haragtól villámló arckifejezését. Módosította az emberei és a legénység memóriáját, hogy elfelejtsék az iménti kiruccanását a mosdóba, és beült közéjük.
Nemsokára landoltak a főépület toronymagas tetején, hamarosan pedig a társaság csatlakozott Tain Nagyúrhoz Lex Lu’uthor irodájában.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 23, 2015 21:43:16 GMT 1
A vorta, aki elkísérte Taint a bolygóra, már Lu'uthor valamelyik asszisztensét boldogította, a kardassi nagyúr azonban gondoskodott arról, hogy az Egyház helyi vezetői, a beszivárgó Asszaszinok képviselői, és a vele érkezett kardassi rendparancsnokok is jelen legyenek a következő megbeszélésen. A folyosón már azt suttogták, hogy vagy Lu'uthor, vagy G'kar, vagy pedig maga Tain nem távozik élve erről a találkozóról, és azt találgatták, hogy szemtanúkra, testőrökre, vagy éppen csak nézelődőkre van szüksége a kardassi parancsnoknak ekkora létszámban.
Tain hagyta, hadd találgassanak. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy ha ellenségességet nem is, de legalább némi bizonytalanságot kiváltott a jelenléte a bolygón - talán mégsem olyan sziklaszilárd az OCP hatalma, mint elsőre gondolta, futott át az agyán a kósza felvetés.
Felvetésekre azonban most nem volt idő. Az OCP reprezentatív fogadótermébe belépve őt és kísérőit már ott várta az igazgató és az OCP igazgatótanácsa az egyik oldalon, G'kar és néhány Rend-képviselő a másikon. A hüllő zavartan méregette Taint, mintha még sosem látta volna, gyanakvó pillantásokat vetve a mögötte érkező bőrpáncélos, sugárfegyveres kardassi őrökre.
Tain azonban minden ellenkező irányú várakozásra rácáfolva a hüllőhöz sietett, és barátságosan megveregette a vállát.
- Örülök, hogy látom, kedves barátom!
- Első alkalommal ér a szerencse, azt hiszem. - nyúlt meg G'kar arca.
- Hogyne, persze, el is felejtettem. Oly sok jót hallottam magáról. - dagályoskodott tovább Tain.
- Képzelem. - fintorgott tovább amaz, majd a tárgyra tért. - Mi a Főkormányzó parancsa?
- Persze, majd elfelejtettem. - lépett hátrébb a kardassi, majd komótosan az U-alakú tárgyalóasztalhoz sétált, és kíséretével együtt leült a főhelyre. Néhány pillanatnyi hatásszünetet tartott, igyekezvén megfigyelni az asztal körül lassan helyet foglalók arckifejezését. Megpróbálta kitalálni, hogy ki kihez húz, ki kinek a halálos ellensége, kinek kivel van rendezetlen ügye, és így tovább. Ehhez még az Erőre sem volt szüksége, elegendő volt figyelnie az arckifejezéseket, a félrevetett pillantásokat. Végül megszólalt.
- Mint bizonyára értesült róla, nagykövet, Őfelsége akaratából a Főkormányzó egy új megbízással ruházza fel Önt, ellenségünk, a Köztársaság szívében, Coruscanton.
- Egy fölöttébb veszélyes megbízással, ami nem túlságosan sok diplomáciai érzéket igényel, azt hiszem. - húzta el a száját G'kar. - Ne kerteljen, Tain nagyúr. A halálos ítéletemet hozta, nem igaz? Be is vegyem esetleg a mérget, amit oda kell juttatnom, itt mindjárt Ön és a többiek előtt? Megspóroljunk néhány hetet és egy rendkívül veszélyes utazás költségeit?
- Félreért, félreért. - mosolyodott el dagályosan Tain. - Sajnálom, ha így értelmezte a Főkormányzó parancsát. Valójában a toxin kijuttatása az ön nagai kísérőjének a feladata lesz. Önnek fel kell vennie a kapcsolatot Fyor Rodannal, a köztársasági kormányban szolgáló beépített ügynökünkkel, és minél többet meg kell tudnia a pozíciójáról és a szervezetéről... és természetesen a köztársasági kormány ügyeiről.
- Attól tartok, már nem vagyok ismeretlen arc Coruscanton sem. - érintette meg ráncos, síkos bőrét a hüllő az arcán. - És Rodan ex-elnök úrral ellentétben nem hiszem, hogy rólam bárki is elhinné, hogy mennyire megváltoztam, satöbbi, satöbbi.
- Ezt nem is várjuk öntől. - de nem ám, gondolta magában Tain, miközben próbált továbbra is megnyugtató hangot megütni. - Az OCP legjobb bionikusait, kibernetikusait és genetikusait fogjuk felkérni, hogy segítsenek az Ön... átváltoztatásában, nagykövet úr. Nem igaz, igazgató?
- Mi sem természetesebb. - Lu'uthor a tekintetével tízszer meg tudta volna ölni Taint egy pillanat alatt, de formálisan nem ellenkezett.
- Ez egy nagy kihívást jelentő feladat, nagykövet... ne becsülje alá. - hajolt előre cinkos hangsúllyal Tain. - A Köztársaság egyre több, igen furcsa, zavaró szövetségessel rendelkezik, nem kis részben hála Rodan barátunk tevékenységének. Ezek a dadogós vostroyaiak azt állítják magukról, hogy az EGB-nél is veszélyesebb rakétáik vannak, a Yuuzhan Vong pedig szolgálatába állította az Élő Bolygót, ahogyan a jedik nevezik a Zonama Sekot nevű anomáliát, és ki tudja, békés politikájuk nem lesz-e átmeneti, és nem válnak-e a jedik fegyveres szövetségeseivé... ellenünk?
- Bocsásson meg, Tain nagyúr, de ezek az erők inkább a Cosrát fenyegetik, semmint minket. - jegyezte meg Lu'uthor.
- Ma igen? És holnap? - tette fel a kérdést Tain, kihagyva szándékosan az "És te miért is vagy ebben olyan biztos?" részt. - Nem lehetünk elég óvatosak. - azzal visszafordult G'karhoz. - Ezt várjuk magától, nagykövet úr. Ismerje meg a jedik és a Köztársaság új szövetségeseit, ha tudja, segítse Rodant a lázongások és az elégedetlenek elérésében, szítsa fel a zűrzavar lángját!
- Engedelmeskedem. - hajtotta meg a fejét G'kar, és tekintetében egy pillanatra becsvágy villant.
Jól van, gondolta Tain. A hüllőt, ha átmenetileg is, megnyerte magának. Már csak egy dolog volt hátra.
- Lu'uthor igazgató. - fordult a kopasz férfihoz. - Gondolom, nem kell kérnem, hogy mindenben segítse G'kar úr felkészülését erre a rendkívül veszélyes küldetésre.
- Az OCP Őfelsége és az Ön szolgálatára áll. - csikorogota tettetett udvariassággal Lu'uthor.
- Nagyszerű. - mosolyodott el Tain. - Akkor gondolom az utolsó kérésem sem lesz az ellenére... végtére is, ezért volt olyan fontos, hogy itt, a Korriban II-n találkozzunk, együtt mindannyian.
- Mire gondol? - pillantott először a kardassira, majd G'karra gyanakodva Lu'uthor.
- Amíg az Ön medikusai felkészítik a nagykövetet, igazgató, a nagykövetnek is alkalma lesz felkészíteni Önt. - csapta le a labdát Enabran Tain. - Lex Lu'uthor igazgató, örömmel tájékoztatom, hogy amint a vorták végeztek a szükséges átadás-átvételi ügyekkel, Önt felmentjük az OCP igazgatói tisztségéből. Az Uralkodó akaratából az a megtiszteltetés érte, hogy G'kar nagykövet utódja lehet leghűségesebb szövetségesünk, a Hapan Királynő udvarában, a Hapesen. Gratulálok! Remélem, minden hasznos információt meg tudnak osztani egymással.
Azzal Tain felállt, és őrei kíséretében elhagyta a termet.
És ezzel az OCP lefejezése befejeződött... gondolta magában odakint. Vagy inkább csak most kezdődik igazán?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 5, 2016 13:06:24 GMT 1
A Korriban II körül keringő kardassi zászlóshajó hídja mellett berendezett, leárnyékolt parancsnoki kabinban Tain nagyúr, az Obszidián Rend vezetője, valamint a Kardassról jelentéstételre érkezett Ocet praetor hallgatták a nemrég befutott Ovat személyes jelentését a Birodalom legújabb... aprócska ügyéről.
Tain elgondolkozva járt fel alá a helységben, végül szembefordult a másik kettővel. - Ez hűségünk próbája, és az Obszidián Rend nagy lehetősége egyúttal. Ovat parancsnok, kitűnő munkát végzett, intézkedni fogunk az előléptetéséről a praetori rendbe.
Ocet féltékeny pillantást vetett Ovatra, de nem szólt semmit.
- A Főkormányzó aggodalma indokolt, de úgy gondolom, megfelelő felszereltségünk van hozzá, hogy kézben tartsuk a helyzetet. - fűzte tovább a gondolatot Tain. - Személyesen fogok a Hapesre menni a Főkormányzóért, Ovat parancsnok, Ön pedig intézkedjen, hogy az ossusi telepünkről mihamarabb összeálljon a specialista csapat, amit a Főkormányzó kért. Vonjon be vortákat is, ha kell, legföljebb utána kivégezzük őket.
- Értettem. - biccentett Ovat.
- Ocet praetor, Önre bízom a Kardassra szállított foglyok védelem alá helyezését és kivallatását. - folytatta Tain. - Ha a Renegát követői bármivel próbálkoznak, legyen gondja rá, hogy minél több foglyot ejtsünk.
- Nem jutnak ki Kardassról élve, Nagyuram. - hajtotta meg magát Ocet.
- Nyugodtan hívjon Főigazgatónak. - horkantott fel Tain, ami nevetésnek is beillett volna. - Már úgyis kezdtem unni ezt az állandó nagyurazást. Valamelyikük szóljon Luaran vortának, hogy távozásunk után tartsa szemmel Lu'uthort, és legyen gondja rá, hogy az a gyík végre elinduljon a coruscanti missziójára. Sokat késlekedik.
A két kardassi biccentett, és távoztak. Szótlanul haladtak egymást mellett a folyosókon, még akkor sem szóltak egymáshoz, amikor a turboliftbe lépve elindultak a különböző hangárszintek felé, ahol a siklóik várakoztak.
Ocet szórakozottan dobolt a személyes siklója paneljén, miközben az egyszemélyes jármű elhagyta a zászlóshajót, hogy a Kardassra induló kötelék cirkálója felé induljon. Végül aktiválta a hosszú távú, titkosított holokapcsolatot Kardassal, a kijelzőn az Obszidián Rend lilás, stilizált jelvénye helyett Kardass önálló védelmi erejének, a Második Rendnek zöld - sárga - vörös jelvénye villant fel.
- Nocsak, mit tehetek Önért, barátom? - küldött Ocet felé egy ragadozó mosolyt a vonal másik végén, egy síkképernyőn megjelenő Dukat főpraetor, Kardass katonai parancsnoka.
Ocet lehalkította a hangját. A kardassi védelmi erők legalább olyan biztonságos, redundáns, párhuzamos kommunikációs vonalakat üzemeltettek, mit az Obszidián Rend, ráadáasul az utóbbival ellentétben nagyon ritkán használták ezeket szektoron kívül, Ocet azonban így is kockázatot vállalt. De nem tehetett mást...
- Hallgasson ide, Dukat... - suttogta végül. - Híreim vannak, galaktikus jelentőségű híreim, olyanok, amelyeket azt hiszem, a klón barátaink is szívesen hallanának...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 1, 2016 19:41:34 GMT 1
A Sith Egyház tiszteletére emelt, üresen álló templomban halkan kopogtak G’Kar lépései. Az ESB volt hapesi nagykövete, jelenleg a Coruscantra való indulását minél tovább elodázni igyekvő vendég kedvelte ezeket a hatalmas, üres csarnokokat a titkos találkozói lebonyolításához. A Korriban II tele volt ehhez hasonló hodályokkal, amelyeket a sithek tiszteletére emeltek a hatalomátvétel utáni első nekibuzdulás jelképeként, de mostanra kiürültek. A lakosok tudták, hogy mely templomokat és mikor figyelik a Rend és az Egyház titkosrendőrei, így azok továbbra is tömve voltak a rendszeres imádáskon; a többi azonban, mint ez is, üresen állt.
- Meglep, hogy még itt találom. – szólt egy női hang a sötétből. – Azt hittem, már elutazott Coruscantra. - Nekem nem sietős. – hunyorgott a gyíkszerű humanoid. – Illoria? - Én vagyok. – lépett közelebb a csuklyát viselő nő, akivel G’Kar a Hapesen szorosabb „ismeretséget” kötött. - Ajándékot hoztam.
G’Kar elmosolyodott, és közelebb lépett volna, hogy letépje a nőről a ruhát (egyesek szerint a hüllők és az emlősök közti párosodás értelmetlen, de ez G’Kart sosem zavarta), de amaz hátrébb lépett, és egy adatkártyát dobott a padlóra.
- Az unokanővérem nemrég meghalt. – magyarázta a nő. - A testőrgárdista? – biccentett G’Kar. – Sajnálom. - Ezt a csatapáncéljának adatrögzítő moduljából nyerte ki egy ismerődöm, aki tartozott nekem. Meg kellett volna semmisítse. – folytatta a nő. – Az az érzésem, hogy jó hasznát veszed majd.
G’Kar felemelte az adatkártyát, és meggyőződött róla, hogy az egyelőre nem szándékszik felrobbanni, vagy ilyesmi. - Mi van rajta? - Felvételek. Egyedül nézd meg. – azzal a nőt újra elnyelte a sötétség.
G’Kar egy ideig forgatta az adatkártyát, majd visszasétált a kint várakozó terepsiklóhoz. Az OCP jelvényét viselő sofőr úgy ült a volán mögött, mint aki nem látott semmit. - Vissza a lakosztályomhoz. – ült be a sofőr mögé G’Kar. – Kérem.
...
Fél órával később G’Kar, miután gondoskodott arról, hogy alaposan le legyen árnyékolva a lakosztálya, helyet foglalt az egyik kényelmes kanapén és némi hezitálás után becsúsztatta az adatkártyát a lejátszóba. Még mindig remélte, hogy Illora meztelen holofilmjét kapta meg, azonban úgy tűnt, nem is állhatna messzebb az igazságtól.
A felvétel egy sisakkamera képe volt, olyan, amilyet a Hapan Császárnő páncélos testőrgárdistái használtak. A felvételhez rendelt időpontok és koordináták alapján nemrég készült valahol a Hapesen. A katona nézőpontjából készült képen látható volt, ahogyan egy régi módi, a hapan vidéki villák és erődök bejáratánál használt páncélozott ajtó előtt tömörülnek hapan gárdisták, nagai császári testőrök és vörös köpenyes ESB – császári testőrök.
Különös, gondolta G’Kar. Olvasott a hírekben a Három Császár Találkozója néven is említett hapesi konferenciáról, de semmiféle olyasmivel nem találkozott, hogy biztonsági intézkedésekre került volna sor. Talán csak valamiféle lázadó ellenálló sejt…
Az ajtó berobbant, és az eloszló füstön át G’Kar olyasmit látott, amire egyáltalán nem számított.
A teremben, ahová a kommandósok berohantak, több alakot is ki lehetett venni.. a nagai császár, PuYi sziluettjét, kezében fénykarddal (ez már önmagában érdekes, gondolta G’Kar), Charis császárnőt hasonló eszközzel a kezében, két kisebb és két nagyobb, nehezen kivehető sziluettet, kettejük talán gyerek lehetett, vagy valamiféle alacsonyabb faj képviselője, de nem lehetett jól látni a füsttől... az előtérben pedig...
Wenthar császár élettelen testét, lyukkal a mellkasán.
A vörös köpenyesek vezetője levette a sisakját – nocsak, a Főkormányzó, gondolta G’Kar -, és a holttesthez rohant, majd a sithekre pillantott… és itt egy sercenés közepette megszakadt a felvétel.
- Sssszh.. – G’Kar villás nyelve önkéntelenül is kicsúszott a szájából, és néhány pillanatig a hüllőszerű fajoknál szokásos módon ide-oda járt, jelezve meglepettségét és izgatottságát. – Érdekes, nagyon érdekes… csak nem elpatkolt az öreg? – mormolta magában.
Nekiállt még egyszer átfutni a Wenthar hapesi látogatásáról készült híreket és felvételeket. Igen, holokamerás képek készültek az érkezéséről, tudósítottak arról, hogyan üdvözölte Charist és PuYi-t... utána pedig semmi.
Legalábbis semmi képanyag, csak szűkszavú sajtóközlemények arról, hogy a tárgyalások sikeresen lezajlottak, és az Uralkodó folytatja utazását, de semmi felvétel... kivéve egy rövid bevágást arról, hogy Wenthar felszáll a siklójával, amelyről G’Kar, akinek amúgy igen jó memóriája volt, meg mert volna esküdni, hogy egy korábbi holohíradóban látta már.
Épp elkezdte volna kikockázni a felvételt, hogy manipulációra utaló apró jeleket keressen, amikor jelzett az ajtajába épített kom.
A hüllő gyorsan lezárta a kommunikátort, és diplomatikus mosolyt erőltetve az arcára az ajtó felé fordult. - Tessék.
Az egyik idegesítő vorta lépett be, néhány jem’hadar őrrel kísérve. - Nagykövet úr, a Coruscantra induló hajó elkészült, indulnia kell. - Már reggel mondtam, hogy nem alkalmas még. – rázta meg a fejét türelmetlenül G’Kar. – Még be kell fejeznem a coruscanti jelentések áttekintését. Azt akarják, hogy felkészületlenül menjek terepre?
- Egy héttel ezelőtt is ezt mondta, nagykövet úr. – emelte fel egyik kezét a vorta, mire a jem’hadar katonák felemelték fegyvereiket. – Indulnia kell, most. - Még szerencse, hogy összecsomagoltam... - söpörte be táskájába az asztalon lévő dolgokat az előbb kézhez kapott adatkártyával együtt G’Kar egy szabadkozó mosoly kíséretében, miközben magában a vortát átkozta. – Induljunk, ne késlekedjünk!
|
|
|
Post by sithlord on Aug 27, 2016 14:51:37 GMT 1
Monroe tábornok kényelmesen elhelyezkedett, a Commenori Véderő Parancsnokság tábornoki irodájában. A hatalmas, jól megvilágított inkább teremnek mint irodának nevezhető helyiséget, antik bútorok tették lakályossá. Középen a hatalmas fából kifaragott, egyszerű fa íróasztal mellett foglalt helyet, a Mészárosnak is nevezett Monroe. Életútja elég gazdag volt, mire idáig eljutott. Senki nem ismerte azonban a múltjának részleteit pontosan. A negyven év körüli, göndör barna hajú, erőszakos tekintetű férfi arca elárulta, sok mindent látott már amit csak kevesek. A Vongok elleni Háború majd a Galaktikus Polgárháború szörnyű ütközetei tették azzá Monroet akivé jelenleg vált. Már a kezdetektől, amióta az eszét tudja, a Birodalom mellett, annak érdekeit szolgálva harcolt. Fiatal suhancként is és most is. Persze az ő Birodalma kicsit más volt, mint az amit a Commenoron jelenleg kiépítettek. Szíve mélyéből gyűlölte a Sitheket és a Jediket, legszívesebben mind a két népséget eltörölte volna a galaxisból. Most azonban mégis a Sitheket kényszerült szolgálni. De csak egy ideig, amíg a kedve tartja. Monroe félig Cosrai származású volt, mivel anyja egy meglehetősen szép de annál ledérebb hölgyike, annak idején elcsábított egy Cosrai tisztet aminek következménye is lett. Monroe… A férfi az anyját, azt az ótvaros kurvát is gyűlölte. Éppen ezért állt be már tizenévesen a Birodalmi Hadsereg szolgálatába. Minnél hamarabb megszabadul attól a cafkától, annál jobb, gondolta akkoriban. Természetesen ezen döntését nem bánta meg a későbbiekben sem. A Hadsereg életcélt, morált, biztos háttért adott neki. Az ütközetek során pedig gyorsan feljebb kapaszkodott a ranglétrán, egyenesen a Commenori Véderő Parancsnokságáig. E posztjáról az új Kormány sem váltotta le, pedig Monroe gyűlölte őket. És amit gyűlölt azt szerette elpusztítani. Éppen ezért alapította meg az egykori Birodalmi katonákból, tisztekből álló szabadcsapatát, a Milíciát, amely kinyújtott keze és ökle volt. A Milícia sikeresen hajtott végre kisebb-nagyobb akciókat a Sithek ellen, mindenzt úgy, hogy a Sith Birodalom szívében, a Commenoron vagy más néven Korriban 2-n tartózkodott a terrorszervezet vezetője… Hamarosan más idők jönnek, gondolkodott el elégedetten a Tábornok, miközben kényelmesen hátradőlve, lábait az asztalon pihentetve helyezkedett el. Folyamatban volt egy akció, amely ha sikerrel jár, a Commenort örökre megszabadítják az ocsmány Sithektől és kanálfejű talpnyalóiktól. Újra az embereké lesz a bolygó és a körzet, nem pedig ezeké az undorító lényeké, akik Nagyuraknak nevezik magukat és handabandázva fitogtatják erejüket! Elmélyült gondolataiból kopogás zaja riasztotta fel. Egy adjutáns lépett be szinte rettegve a Tábornok irodájába. -Elnézést uram! -kezdte kicsit dadogva a rémült tiszt. -A Főnök várja magát megbeszélésre! Monroenak hirtelen felrémlett miről van szó. -Azonnal indulok! Készítsék elő a légi siklómat! -utasította az adjutánsát, majd összekapva magát azonnal indult is a közeli légi kikötőhöz hogy induljon a Főnökéhez, mármint ahhoz akit igazán annak tekintett. Luu'thorhoz.. Pár perccel később, az OCP Székház magas felhőkarcolója került a kis sikló pilótafülkéjében tevékenykedő Monroe látóterébe. Megérkezett úti céljához. Monroe hajója kényelmesen landolt az OCP Székház leszálló platformján, az egyenruhás férfi pedig sietős léptekkel igyekezett a lift felé, amely Luu'thor irodájába vitte egyenesen. Titkos számsorokat, kódokat ütött be a vezérlő panelbe, lévén akárki nem zavarhatta meg a Főnök nyugalmát,a lift ajtaja pedig kinyílt és Monroe belépett. A lift zümmögve vitte utasát egy érdekes tárgyalás helyszínére.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 8, 2016 19:18:53 GMT 1
Monroe nagyon elgondolkodott Klauskin barátja mondandóján. Nem bírta megállni hogy ne nézze meg a kis mini holovetítőjén a felvételt, amit Matric küldött neki.Amit látott teljesen megdöbbentette.
Wenthar a Sithek magabiztos Császára...halott volt. Akár egy döglött kinyírt rancor menthetetlenül halott...
Máris pörögni kezdett agya a különféle lehetőségeken. Mivel úton volt Luu'thar irodájába, nagyon is tudta, mit kezd majd az információval... Ha elmondja Luu'thornak az meggyorsítja azt, amit tervezett. Vagyis a Commenor elszakadását az ESB-től. És akkor ő Monroe, újra megmutathatja mit tud, ezúttal volt Véderősként.
Ezeken töprengett, amikor megállt zökkenve a lift és az ajtó feltárult. Luu'thor irodájából a kelleténél talán élesebb hangú szóváltás hallatszott. Egy női hang érvelt Luu'thor ellen. Monroe úgy döntött egyenesen rájuk ront az infóval, amit most szerzett.
Belépett az irodába, nem tartották fel hiszen mindenki ismerte a Véreskezűt, ahogy beosztottai hívták. Belépve a tágas irodába, Luu'thor épp az elszakadás előnyeit sorolta a másik beszélgető partnerének, D.Omina úrhölgynek. Monroe jól ismerte a nőt, különösen a kegyetlen szadista játékait, amiről elhíresült. A nő egyenesen a váratlan vendég felé fordult. -Mit keresel itt Monroe?-kérdezte közvetlenül, érzékeltetve hogy régi bajtársak, vagy legalábbis régóta ismerik egymást. -Olyan infóm van ami mind kettőtöket érdekelheti! -tért egyenesen a tárgyra a férfi, majd beindította a kicsiny holovetítőn a Klauskin által átküldött felvételt. Monroe Tábornok érdeklődve várta társai reakcióját.
|
|
|
Post by Enz on Dec 25, 2016 0:57:17 GMT 1
Lu'uthor már a találkozó előtt teljesen tisztában volt vele, hogy egyre jobban szorítja az idő. Ugyan sikerült valamelyest késleltetnie a nyakára küldött vorták átvételi eljárását, így csak a kis játékszereit veszítette el, de az ő trükkjei sem tarthattak örökké. Elvégre ha az OCP legfontosabb részei felett átveszik a hatalmat, az már elég ahhoz, hogy ne legyen a továbbiakban nélkülözhetetlen az ESB számára. Minden egyes napon átkozta a Főkormányzót, de ez persze kevés lett volna a túléléséhez. Szövetségeseket kellett találnia, akiket a megfelelő pillanatban mozgósítva megtörheti a lojalisták erejét az egész szektorban. Akkor pedig a Commenor fekvése miatt csak igen körülményesen tudták volna megszorongatni az itteni hatalmát. Persze az OCP elveszített volna minden ezen kívül található létesítményt, de ez még mindig a kisebb rossz volt ahhoz képest, mintha az egész céget - és a fejét - is elveszítette volna. Lu'uthor pozíciója talán meggyengült az utóbbi időben, de ebben a szektorban még mindig a legerősebbnek számított, így joggal bízhatott benne, hogy akadnak olyanok, akik támogatják. Például az őt követő egyik legerősebb szereplő, Dorethel Omina főpraetor, akit beosztottjai szójátékkal csak D.Omina néven emlegettek. Márpedig ha valaki, akkor ő kegyetlen, de effektív módszereivel kiérdemelte ezt a nevet. A vorták figyelmének elaltatását most remekül szolgálta az a pletyka, ami szerint a nő a szeretője volt. És nos, ez nem is feltétlenül nélkülözött minden alapot. - Alexander - lépett be a nő magabiztosan az irodájába, és megállt vele szemben, kezében védjegyévé vált jegyezőjével, arcán állandóan kint ülő gonosz mosolyával. - Dorethel - állt fel a helyéről Lu'uthor, majd köszöntésképp kezet csókolt a nőnek. - Örülök, hogy eljöttél. - Örömmel tettem eleget a kérésednek - felelte a nő, de Lu'uthor eléggé kiismerte már ahhoz, hogy tudja, hazudik. Vele találkozni már nem számított túl jó ómennek valaki előmenetele szempontjából. Az, hogy ezt D.Omina is közölte vele, jól jelezte a hatalma gyengülését. - A körülmények ellenére. - Hidd el, jócskán kárpótolni tudlak az esetleges hátrányokért - mondta komoly arccal Lu'uthor. - Nem biztos, hogy már olyan sokáig el kell viselnünk a vortákat és a sitheket, hogy nagyobb bajt okozzanak. - Ez még tőled is meglepően merész kijelentés, Alexander - felelte a nő, és arckifejezéséből nem lehetett leszűrni hogyan is érinti a dolog. - De nekem jelenleg nincs okom rá, hogy mindent feladjak. Veled ellentétben, ugye. - Láttad a kint nyüzsgő vortákat? - kérdezte kemény hangon, miközben a nő szemébe nézett. - Mit gondolsz, ha én szükségtelenné válok, ki lesz a következő, akinek a helyére ezeket a vigyori seggfejeket ültetik? - Talán igazad van, talán nem. A bizonytalanért nem fogok mindent feladni. Kedvellek Lu'uthor, de a túlélés fontosabb - felelte könyörtelenül a nő. - Csak egyszer kell legyőznünk őket! Talán mögöttük áll a Birodalom ereje, de itt alig páran vannak csak. Jól körülhatárolható célpontok - próbált érvelni a férfi, de a főrpraetor csak megrázta a fejét. - Talán végzünk velük, de Wenthar nem fogja hagyni. Addig nem nyughat majd, amíg ő vagy mi meg nem haltunk! - vágta rá, és Lu'uthor tudta, hogy ha nem rukkol elő valamivel, akkor nem tudja megszerezni a nő támogatását. Bár jelenleg a nő nem árulta volna el, ha tovább gyengül a pozíciója, talán ennek az ideje is eljött volna. Ekkora lépett azonban a helyiségbe Monroe, aki a Véderő Parancsnokság szomszédos épületében dolgozott, és egy érdekes felvételt mutatott. - Nos, Dorethel? - fordult a nő felé mosolyogva Lex. A főpraetor arcán a döbbenet jelei látszottak, ahogy a videó Wenthar halott testét mutatta, majd aprócska mosoly vette át a helyét. - Ez mindenképp megoldja egy fontos problémánkat. Honnan szerezte, tábornok? - Megvannak a magam kapcsolatai - felelte szűkszavúan. A katonai vezetői igen titkozatos volt, és épp ezért volt hasznosabb szövetségesként maguk mellett tudni. D. Omina aprót bólintott, elvégre neki is megvoltak a maga titkai. - Ellenben szükségünk lesz külföldi támogatásra a hosszútávú sikerhez - pillantott most Lu'uthorra, aki magabiztosan fordult felé. - Ebben az ügyben már megtettem a szükséges lépéseket. Egy ügynököm már felvette a kapcsolatot a Köztársaság magas rangú képviselőivel - mondta, és most Monroe egészen úgy tűnt, mint aki elégedetlen a helyzettel. - Azzal a töketlenkedő gyáva bandával? Megöregszünk, mire lépnek valamit! - adott hangot kétségeinek nem épp diplomatikusan a tábornok, amit a főpraetor egy vékony mosollyal honorált. - Más kompetens erőhöz nem fordulhatunk. Az EGB legalább olyan messze van, mint az ESB, míg a Köztársaság rögtön képes segítséget nyújtani - felelte Lu'uthor, aki láthatóan minden kérdésre gondolt már korábban. - Ráadásul a Köztársaság a szabadpiac barátja. - Ami neked jó, kedves Alexander, de velünk mi lesz? - tette fel a kérdést rögtön a főpraetor. - Az ESB árulói a Köztársaság hősei lesznek. Biztos vagyok benne, hogy mindkettejükre számos előmeneteli lehetőség vár igen rövid idő alatt - válaszolta Lu'uthor is, és D. Omina elégedettnek is tűnt a válasszal, míg Monroe láthatóan nehezen tudott megbirkózni a Köztársaság iránt táplált ellenszenvével. Persze az igazgató biztos volt benne, hogy összeesküvőtársa a sitheket sokkal nagyobb veszélynek tartja a saját egzisztenciájára. - Ezt a kérdést hagyják csak rám. Egyelőre biztosítanunk kell a hadsereg, a helyi erők és közigazgatás támogatását, és előkészíteni a célpontok listáját. - Le kell csapnunk a jem'hadar helyőrségre Commenoron - mutatott rá Monroe. - És az Egyház híveire, amíg még együtt vannak, hogy a szabotázst elkerüljük - tette hozzá D.Omina. Még élt az emlékezetükben, hogyan is vették át a kultista hívek Wenthar számára a hatalmat a bolygón. - Tegyék meg az előkészületeket - bólintott Lu'uthor. - Ha valamelyiküknek még van megjegyzése, most tegyék meg.
|
|