|
Post by sithlord on Dec 25, 2016 15:09:48 GMT 1
Monroe ujjongott, amikor látta Lex és D.Omina reakcióját, amit a felvétel váltott ki belőlük. Végre megadta nekik azt a bátorságot, amit a Sithek ellen kellett szerezniük. Bár azt nem értette, Luuthor mi a jó francot akar a Köztársasággal, mert azok a bürokratikus idióták talán még a Sitheknél is rosszabbak voltak. Monroe egészen más szövetségest képzelt el maguknak. Az EGB tökéletesen klappolt az ő gondolkodásával, ráadásul elég erős potenciált látott bennük a galaxis jövője szempontjából.
Monroe sietősen lépdelt a személyes siklójához, majd a Lambda osztályú légisikló, amely csak a Birodalom vezéreinek adatott meg, felszállt hogy visszavigye Monroet a saját lakosztályába. Az Emperor 500 hatalmas felhőkarcolója, ahol Monroe is lakott, hamarosan feltűnt, majd a kis hajó ügyesen manőverezve ért platformot. Monroet két Véderős vagy Miliciás tisztje várta izgatottan. -Egy Tagomi nevű alak kereste önt távollétében uram! -kezdte el türelmetlenül a mondókáját az egyik fekete bőrű tiszt, akinek makulátlan és vasalt egyenruháját mintha skatulyából húzták volna elő, ellentétbe Monroe meglehetősen gyűrött öltözékével, a borostás arcáról nem is beszélve. -Tagomi? Hmm felettébb különös hogy csak úgy bejelentkezik, és főleg neked! -a néger tiszt legnagyobb döbbenetére, Monroe elővette a sugárpisztolyát és gondolkodás nélkül lőtt. Amaz holtan esett össze, társa pedig rettegve várta mi lesz most. -Egyéb információ? -fordult a másik tiszthez, pisztolya csövével egyenesen a mellkasát célozva. -Nincs...tábornok úr! -válaszolt a tiszt remegve, egy huszonéves, alighogy felnőtté érett szőke Cosrai fiú. -Remek! Takarítsa el ezt itt! Mától ön lép a helyébe! -intett Monroe a hulla felé, amelynek mellkasán a tátongó cakkozott szélű és még füstölgő lyuk árulkodott Monroe hírhedt célozó képességéről. -Már régóta gyanítom hogy ez a féreg ellenem dolgozik szóval meg kellett tőle szabadulnom! -magyarázkodott a fiatal tisztnek a Tábornok, majd megveregette újdonsült szárnysegéde vállát. -Megtiszteltetés uram hogy szolgálhatom! -biccentett a fiatal fiú, majd elsietett a dolgára. -Teljes hírzárlat a bolygó egész felszínén! -kiáltotta oda futtában a fiúnak még Monroe.
Egy félórával később már a lakosztályában nézte át a bejött jelentéseket és üzeneteket. Tényleg kereste őt Tagomi, meglehetősen óvatlan módon, hiszen ha kiderül a kapcsolatuk, nos az meglehetősen kellemetlen lenne mindkettejüknek. Mielőtt hívta volna az öreget, pár dolgot még gyorsan elintézett. Először is hírzárlatot rendelt el, majd a Milícia tagjainak utasításba adta hogy minden Jem'Hadar különítménnyel végezzenek és lehetőleg minden Vortával is. Kijárási tilalmat vezetett be és utasítást adott a Milicia tagjainak az azonnali megtorlásra ha valaki ellenáll. Mire leszállt az este, valamennyi Jem'Hadar halott volt a Korriban II felszínén és az utcákat a Milicía uralta. A Vortákat is azonnal kivégezték, D.Omina legnagyobb örömére. Az ESB Nagyurai pedig mit sem sejtettek az egészről semmit, mivel a bolygórol semmilyen info nem jutott ki. A Milicia pedig máris egy halom ysalamirivel felfegyverkezve úton volt hogy végezzen Wenthar csahosaival, a Sith Egyház kultistáival.
Mint aki jól végezte munkáját, hátradőlt székében és végre visszahívta Tagomit. Az adás, többszörösen titkosított csatornán át jutott keresztül. Hamarosan megjelent az öreg Nagai arca a holovetítőn. -Keresett öreg barátom! -üdvözölte Monroe az öreget. -Igen barátom! -bólintott Tagomi a vonal túloldalán. -Információim vannak arról, hogy a Nagai Birodalom talán gyengébb mint gondoltuk! -Monroe elégedetten biccentett. -Nekem pedig arról hogy az ESB is gyengébb a kelleténél! -miközben beszélt, átküldte Tagominak a felvételeket Wenthar haláláról. -Ezek roppant jó hírek barátom! -örvendezett az infoknak Tagomi! -Az Ezüst Báró elégedett lesz! Hazafiak vagyunk! -mutatta fel a kis tetoválást az alkarján Tagomi. Egy háromszög közepén egy nyitott szem volt rajzolva, ez volt a Hazafiak vagyis a Báró embereinek jelképe. Monroe szintén felmutatta a jelképet. -Hazafiak vagyunk Tagomi San! És hamarosan a galaxisban helyreáll az Egyensúly aminek elérésére törekszünk! -Tagomi bólintott a túloldalon. -Ha az ESB eltűnik a Nagai Birodalom pedig vezetőséget cserél netán elbukik, akkor a Becsület korszaka tér vissza! -mondta az öreg titokzatosan. -Csak ez lehetséges! Becsület vagy halál! Az egyensúlynak helyre kell állnia és mi segítünk ebben! -Úgy legyen barátom! -köszönt el végül a Tábornok, bontva a kapcsolatot és feldolgozva az információkat amiket Tagomi osztott meg vele. Vagy hatalmas káosz és borzalmas vérengzés veszi kezdetét, vagy az Egyensúly helyreáll vérveszteségek nélkül, amit azonban Monroe nem igazán hitt el. A Nagai Birodalom és az ESB immár végzetesen repedezni kezdett, ők pedig tenni fognak arról hogy a repedések végül leomlasszák az Egyensúly útjában álló, két természetellenes képződményt.
|
|
|
Post by Enz on Jan 20, 2017 0:15:49 GMT 1
Astarte személyes hajója, a Blood Raven pár órával az Ord Radamai küldetés után lépett ki a hiperűrből a régen - és a köznyelvben még mindig - Commenor néven ismert bolygó közelében. A környék az ESB messze legmagasabban fejlett területe volt, és ennek megfelelően élénk forgalom zajlott körülötte. Legalábbis általában. Ezúttal azonban az oda vezető jelzóbóják szélén összetorlódott hajók várták őket, ahogy a bolygó körül állomásozó flottakülönítmény hajói útjukat állták. Velük szemben egy masszív Aurora nehézcirkáló felügyelte az útvonalak lezárását, a hajók körül pedig hármas alakzatban sith csillagvadászok húztak el. Astarte szemöldökét összehúzva figyelte a katonai felvonulást - az ügynökük tényleg nagy bajban lehet, de valami azt súgta ennek az egésznek nem kiváltója, mint inkább elszenvedője volt. - Sugároznak valami üzenetet? - kérdezte a pilótától, aki sietve végigtekintett a kijelzőkön. - Azt közlik minden hajóval, hogy várakozzanak türelemmel, a felszínen terrortámadás történt, így a bolygót lezárták. Ez általános eljárás - tette még hozzá. Astartét nem különösebben érdekelte a flottaprotokoll, és inkább arra koncentrált, hogyan is tudna átjutni. - A bolygót el tudjuk érni? - kérdezte néhány pillanatva múlva, mire a pilóta megnyomott néhány gombot, de a hívásaikat nem fogadta, csak statikus zörej. Blokkolnak minden kommunikációt. Bármi is történhetett, a püspök előre láthatta, ha ide küldte az egyik emberét. És nem véletlenül bízta meg azzal, hogy ne fedje fel magát. - Trieshii, mit gondolsz? - fordult az eddig csendben figyelő nő felé. - Kockázatos lenne az Egyház kódjaival bejelentkezni. Bárki bármit is csinált, nem tudhatjuk, az Egyház érintett-e ebben a helyzetben, és... melyik oldalon - tette hozzá még körültekintően az utolsó szavakat, és Astarte halványan bólintott, jelezve, hogy egyetért. - Rendelkezünk esetleg más kódokkal? - A püspök úr minden eshetőségre felkészített minket - mondta Astarte, és intett a pilótának, hogy keresse elő az ilyen eshetőségekre megadott azonosítókat, majd a válla felett áthajolva figyelte, és egyszercsak jelezte neki, hogy álljon meg. - Ez jó lesz. Jelentkezzünk be! - Dragontooth cirkáló, itt az OCP 14-Aurek-8-Herf-8 jelzésű Stalwart nevű hajója. Áthaladási engedélyt kérünk! Az azonosítónkat küldjük - hívta az előttük várakozó cirkálót a pilóta, de válasz hosszú másopercekig nem érkezett. - Ismétlem, itt az OCP... - Senki sem haladhat át, Stalwart. Várakozzon az utasításnak megfelelően! - érkezett a válasz. Astarte újra végigpillantott a cirkálón és a mellettük elhúzó vadászokon, és újra arra jutott, hogy ha megpróbálnának áttörni, az abszolút öngyilkosság lenne. De egész biztosan élvezné minden pillantát. - Dragontooth, fontos ellátmányt szállítunk a bolygóra. Át kell engedjen! - tette hozzá nyomatékosabban a pilóta. - Az utasítások nem változtak, senki... - erősködött volna a vonal másik végén lévő katona, de hirtelen elhallgatott, majd pár pillanat múlva újra megszólalt. - Most érkezett az utasítás személyesen Andarsyn ellentengernagytól. Áthaladhatnak a bolygó felé. Dragontooth vége. Astarte számára egyre furcsábbá vált a helyzet. Személyesen egy főtiszt biztosítja nekik az áthaladást? Vajon mi szükség erre? Bármi is történt itt, messziről bűzlött. - Hol jelentkezett be utoljára az ügynökük? - kérdezte Trieshii felé fordulva, ahogy hajójuk kivált a többi közül, és elhaladt a masszív Aurora nehézcirkáló mellett. - A kormányzati negyedben. Mivel a kommunikációs központ nem működik, valószínűleg azóta nem mozdult el onnan. - Egyenesen a rancorverembe - mosolyodott el Astarte. - Szeretem a mozgalmas napokat. A Blood Raven ereszkedni kezdett a légkörben, és hamarosan a szemük elé tárult Commenor fővárosa, azonban szokatlan módon. Az általában békés bolygón, most több helyen vastag, fekete füst tört a magasba, a légkörben pedig katonai transzportok és vadászgépek cikáztak. Az egész úgy festett, mint egy háborús zóna, és bármi is folyt éppen, az biztosnak tűnt, hogy néhány terroristánál többről van szó. Az épületek közül jól kivehető volt a Sith Egyház lángokban álló itteni rendháza - mely annak idején Wenthar hatalomra jutásának első állomása volt. Jelképesen elpusztult az ESB kezdete, és Astarte biztos volt benne, hogy egy emelkedettebb lélek valamiféle, a történelem fintorábó eredő tragédiát látna az egészben. Ő nem különösebben érzett semmi hasonlót. Szerencsére a landolás kapcsán egyszerű dolguk volt: mivel a kommunikáció teljesen megszűnt, a forgalomirányítás sem szólt bele a dolgukba. Egészen addig a pillanatig, míg a hajójuk hirtelen meg nem rázkódott, majd folytatta az ereszkedést. - Mi történt? - förmedt azonnal a pilóta, aki idegesen nyomkodta a gombokat. - Úgy tűnik vonósugár - szólalt meg rövidesen. - Az OCP egyik leszállóplatformja felé visznek minket! Astarte rátette a kezét a fényostorára. Bár a püspök egyértelmű utasítást adott, ha nem mutatkozik más út... De ezt a gondolatot pillanatokon belül el kellett vetnie, ugyanis szabad szemmel is láthatóvá vált a hely, ahová éppen bevonták őket. Tele egy sor nehézfegyverrel és valamilyen furcsa, korábban nem látott egyenruhát viselő paramilitáris fegyveresekkel. - Valaki háborúra készül - szólalt meg Trieshii, mire Astarte megrázta a fejét. - A háború már elkezdődött - felelte sokatmondóan. Azt még nem tudta ki vívta ki ellen, de biztos volt benne, hogy a püspöknek már voltak elképzelései. Élve vissza kellett jutniuk. - Készüljünk összecsapásra, asszonyom? - kérdezte a pilóta, de Astarte megrázta a fejét. - Várjuk meg, amíg felszáll a fogadóbizottság. A hajó kissé megrázkódott, ahogy földet ért, a legénység, és Astarte, valamint Trieshii pedig elfoglalták a maguk helyét. Utóbbi Harcoló Egyház páncélzatát sietve pilótaruhára cserélte, miközben a többiek felkészültek a rajtaütésre. Astarte egészen biztos volt benne, hogy a hajók ellenőrzését végezni a Galaxis egyik legveszélyesebb szakmája volt. Elvégre ha valaki be akart osonni egy titkos bázisra, általában őket lőtte le először, majd az ő ruháikban álcázva magát jutott be. Most sem történt másként. Bár a paramilitáris egyenruha kicsit kényelmetlen viseletnek tűnt, úgy döntött, inkább nem panaszkodik. Elvégre Trieshiinek egy teletömött sokzsebű kezeslábas jutott, valószínűleg a technikai személyzet részéről. - Kezdhetjük a kirakodást? - lépett oda hozzájuk az egyik rakodómunkás. Szerencsére most olyan sokan gyülekeztek itt, hogy könnyen el lehetett vegyülni. - Meghibásodott a raktér zárólapja - szólalt meg Trieshii, gyorsan mentve a helyzetet. - Most megyek a javítófelszerelésért. - Mindig az a szaros hidraulika - méltatlankodott a fickó. - Hát, akkor várunk. A jó öreg Lex még mindig órabérben fizet. - Kicsit több tiszteletet! - rivalt rá Astarte, majd ellépett mellette, és tovább indult. Eddig jók voltak.
|
|
|
Post by Revan on Jan 20, 2017 15:40:21 GMT 1
A raktér nem a legkényelmesebb része volt a hajóra az utazáshoz, de még így is kellemesebb volt, mint ahol magához tért. Jobb teendő híján megdézsmálta az ellátmányt, miközben várakozott. Nem kellett másra figyeljen, csak arra, hogy elrejtőzzön, ha valaki betéved a helyiségbe. Csak egyszer jött a személyzet egyik tagja ennivalóért, a morgása alapján épp őt találta meg három másik, hogy vigyen nekik valami harapnivalót. Nos, legalább nem volt túl éber. Végül néhány órával később a hajó lassított, majd hirtelen megrázkódott valamitől, aztán még egyszer. Ez utóbbi teljes mértékben a földet érést jelentette. Utána hangos beszéd, majd rövid idő múlva lövések zaja. Ez után csend, majd lépések zaja, valamint olyan hang, mint amikor valami nehezet húznak a padlón. Nem telt bele sok időbe és Brianna társaságot is kapott a raktérbe. Igaz, már egyik sem volt eleven. Többükön rendes ruha sem volt. Rögtön világossá vált, mi is történt. Megvárta, míg Astarte elhagyja a hajót, utána elindult. A legénység a rámpát őrizte, így könnyen eljutott a pilótafülkébe, de csalódnia kellett. -Mi baj? -Vonósugár tartja itt a hajót. Amíg az aktív, halva született ötlet a hajó elkötése. -Akkor? Más ötlet? Hé, az egyik hullán volt még ruha. -Igaz... -Ne finnyáskodj... A szerencse, vagyis jobban mondva az Erő mellé állt, ugyanis az egyik halott technikus ruháját nem vitte el senki. Vagyis az álruha adott volt. Gyorsan szemügyre vette, miután levette a halottról. Neki már úgysem kell. Brianna viszont nagy hasznát veheti. -Tökéletes. -Igen, reméljük a méretetek is egyezik. -Csak addig kell, míg elég messzire jutok. Nem igazán tetszett neki a gondolat, hogy egy halott emberről szedje le a ruhát és vegye magára, de félretette a finnyásságát, hisz ezen az élete múlhat. Ki tudja, hogy az a Morrow mit tenne vele, miután kihallgatta. Inkább nem is gondolt rá. Gyorsan magára öltötte az öltözéket. A saját ruháját bedobta a helyiség sarkába, ne legyen szem előtt idő előtt. Sajnos nem találta el a méretet, de hát ez van kéznél. Még utolsó simításként alaposan megmosta az arcát. Az arcfestése elég feltűnő, jobb lesz nélküle. -Így még jobb, mint egy koszos arcú technikus.-véleményezte a testvére röviden. -Az úgy még hitelesebb. Jól van, már csak a legénységet kell elcsalni valahogy. Mint egy afféle égi jel, a világítás egy pillanatra pislákolni kezdett. Úgy tűnik, a generátor valamiért kihagyott egy pillanatra. Ha szokott volna mosolyogni, most bizony széles mosolyra húzta volna a száját Brianna, de csak csendben elindult, hogy megkeresse a rakoncátlankodó szerkezetet. Hamar meglett, bár elég jó kondícióban volt, amennyire meg tudta ítélni. Igaz, nem azért jött, hogy kivizsgálja azt a pillanatnyi kimaradást, hanem hogy hosszabbat okozzon. Se szó, se beszéd, rögtön felemelte a kezeit és egy élőlénynek is igen magas dózis Erővillámot szórt a generátorra, mire az először mintha felpörgött volna, majd kattogva leállt, a fények pedig kialudtak. A rámpa felől hangos káromkodás hallatszott, majd léptek zaja. Brianna pedig megkerülve őket könnyedén eljutott a rámpához. Ketten mentek megnézni a generátort, a többiek maradtak a rámpa közelében. Egy ideig, ugyanis utána még többen hagyták ott a rámpát. -Biztos eszükbe jutott, hogy az áramkimaradás miatt a sztázismező is kikapcsolhatott. Brianna nem felelt, most mindenki fülel, nem kellene a kelleténél nagyobb zajt csapnia. De egyetértett, ki kellett használnia a lehetőséget. Míg ellenőrzik az elegendő idő eljutni a rámpához, ahol csak ketten maradtak. Óvatosan odalopózott az egyik mögé, majd az Erő segítségével nemes egyszerűséggel elaltatta. Ezt észrevette a másik, de Brianna egy apró Erő lökettel ellenfele fejét neki ütötte a hajó falának, amitől ő is elszenderedett. -Szép álmokat...Az ébredés nem lesz az.-suttogta halkan. Lesétált a rámpán, majd elindult egyenesen arra, amerre a kijáratot sejtette. A munkások nem nagyon törődtek vele, annyira életuntan várakoztak. Brianna szó nélkül elsétált mindenki mellett, mire egy őr állította meg pár lépésnyire. -Hé te! Mi tartott fent ilyen sokáig? -Vetettem egy pillantást a generátorra, mivel problémásnak tűnt. Nem kellene, hogy a kelleténél tovább itt vesztegeljenek.-mondta és egy aprót intett az őr felé. -Igen, nem kellene, hogy a kelleténél tovább itt vesztegeljenek.-ismételte kissé gépiesen, majd intett, hogy menjen tovább.
|
|
|
Post by Enz on Jan 21, 2017 2:16:36 GMT 1
Astarte nem igen tudta felmérni, kik lehetnek azok az alakok, akiknek az egyenruháját magára öltötte, de igazából nem is ez volt az elsődleges kérdés most. Valahogy meg kellett találnia Morrow emberét, és aztán gondoskodnia kellett megfelelő menekülési lehetőségről is. Ezt a két feladatot viszont célszerű lett volna egyszerre elvégezni. Az egyik leszállóplatform mellett hirtelen megállt, és alig észrevehetően kitette oldalra a kezét, ezzel jelezve Trieshiinek, hogy tegyen ugyanígy. Felőlük katonai siklók ereszkedtek alá, oldalukon fekete lövésnyomokkal, és a platformok felett néhány centire megálltak, majd a két oldalukon lévő nehéz páncélajtók feltárultak. Fegyveresek ugráltak le, majd sebesülteket és hallottakat szedtek le a fedélzetéről. Alighogy ez megtörtént, a lent várakozó fegyveresek elkezdtek sietve felszállni a hajókra, amik egy pillanatig se várakoztak tovább, mint ami feltétlenül szükséges volt. - Tehát még mindig dúlnak harcok - jegyezte meg magának halkan, majd odahajolt Trieshiihez. - Keresd meg a vonósugarat és iktasd ki. Addig én megkeresem az emberünket. - Értettem - felelte a nő, majd minden tovább szó nélkül kettéváltak. Astarte magabiztos, tőle telhetően katonásan peckes léptekkel indult meg az előttük magasodó központi kormányzati épület felé. A nála lévő rövid távú kommunikációs eszközt túl sok interferencia érte itt lent. Talán sikerül onnan kapcsolatba lépnie azzal, akit keres.
Brianna könnyedén maga mögött hagyta a katonákat, és megindult arra, amerre a bejáratot sejtette. Eddig igazán könnyűnek bizonyult a helyzete, de nem bízta el magát, és nyitva tartotta a szemét. Szerencsére az itt lévő katonák vagy harcba indultak vagy onnan érkeztek, és így nem foglalkoztak egy hozzá hasonló, koszos arcú technikussal. A leszállóplatformok közötti széles úton repulzoros tankok és lépegetők sorakoztak, a leszálló OCP hajókból pedig újabb és újabb fegyverek kerültek elő. A még fegyvertelen egyenruhások ládákból emelték ki a sugárvetőket, más hajókból pedig siklómotorok és nehézfegyverek kerültek elő. Ez viszont igazán nem az ő dolga volt. A platformsor végén egy szögesdróttal és mobil védelmi berendezésekkel megerősített kijárat volt, tele fegyveresekkel. Brianna látott ott néhány munkást, akik épp vitában álltak az egyik őrrel, és közelebb sietett. - Haza kell engednie minket! A családjaink aggódnak! - közölte az egyik dokkmunkás, mire a fegyveres megvonta a vállát. - Majd megnyugszanak. - Nem tarthat itt minket! Mi nem vagyunk katonák - szólt közbe egy másik, és közelebb lépett, mire az őrök hirtelen ráemelték a fegyverüket, neki pedig rögtön elszállt a bátorsága, és megtántorodott. - A család akkor fog igazán aggódni, ha elsütöm ezt itt - felelte az őrök vezetője, és a fegyver csövével intett, hogy hátráljanak. - Most pedig tűnés vissza dolgozni! Azok a hajók nem pakolják ki magukat. A munkások morogva ugyan, de jobb belátásra tértek, és visszaindultak a platformok felé. A katona leengedte a sugárvetőjét, majd újra a vállára vette, de ekkor szúrta ki Britannát is. - Ez rád is vonatkozik! - kiáltott oda, nem úgy tűnt, hogy különösebben foglalkozni akarna vele. Aztán mégiscsak megakadt rajta a szeme, valószínűleg a kissé furcsán álló, több számmal nagyobb kezeslábas miatt. - Hé, várjál csak! Az azonosítókártyád mutasd csak!
|
|
|
Post by Revan on Jan 21, 2017 12:35:58 GMT 1
A látottak alapján nem volt nehéz megállapítani, hogy valahol odakint csata zajlik. Ha nem kellene Astartetól minél távolabb kerülnie, szívesebben maradna idebent. Bár technikusként nem sok hasznát vennék. Az űrhajót is csak elvezetni tudja, a karbantartásához nemigen ért. Rengeteg katona és fegyver került a szeme elé. Az biztos, hogy nem járna jól, ha valami zűrzavart próbálna csinálni. Akkor sorba állítanának mindenkit és ellenőriznék őket. Nem, a lehető legkevesebb feltűnést keltve kell kijusson innen. Végül megtalálta a kijáratot, ami nem volt túl biztató. Az ember azt gondolná, bejutni nehéz egy ilyen helyre, de úgy tűnik ki se nagyon engednek senkit. A rövid szóváltás közben Brianna azt tippelgette, mennyi esélye van ennyi katonával elbánni fénykard nélkül. -Hát, húgi, ez elég rizikós. Még ha néhányat le is terítesz, jó eséllyel riadóztatnak. Akkor meg nincs tovább. Valami más megoldást kellene keresni.-mondta Virana. A beszélgetés végén az őrkapitány elzavarta a munkásokat, még Briannának is odaszólt, hogy menjen a dolgára. Már fordult volna meg, amikor a fegyveres mégis csak jobban meg akarta őt nézni és azonosítókártyát kért tőle. -Félek, azon nem a te arcod van... -Öhm...arra nincs idő! Sürgősen el kell jutnom a gyengélkedőre, kérem igazítson útba, még új vagyok! Kérem, siessen, mindjárt hányni fogok... Próbálta eljátszani, hogy émelyeg, a kezeit is a szája elé emelte. Közben az Erőt hívta ismét segítségül és pár katona fejébe belemászva megformálta bennük a gondolatot, hogy 'Jaj, csak ne ide okádjon!'. Ezt ki is mondták, kifejezve a nemtetszésüket. Brianna a takarásban lévő kezével a torkába nyúlt, ha kell, meghánytatja magát a hitelesebb szerepjátszás érdekében. Sikerült is némi hányás előtti hangot kicsikarjon magából, mire az őrkapitány megtántorodott egy pillanatra. Ekkor ugrott oda egy idegen férfi. -Hagyja csak, majd én elkísérem őt a gyengélkedőre. -Jó-jó, csak vidd innen. Ne okádjon ide nekem. Van elég bajom a munkásokkal elég.-intette fegyverével végül. Brianna engedte, hogy az idegen elvezesse őt onnan. Amíg szem előtt voltak, játszotta is az émelygő alanyt, aki mindjárt kidobja az ebédjét. -Köszönöm. Nélküled lehet, hogy nem lett volna ilyen engedékeny.-tette szóvá kicsit később, amikor egy félreesőbb helyre értek. -Én azért megnéztem volna, milyen képet vágnak, ha odahánysz eléjük.-jegyezte meg testvére félhangon, szórakozottan.
|
|
|
Post by Enz on Jan 27, 2017 23:48:33 GMT 1
A férfi, aki Brianna mellett lépkedett a többi fegyvereshez hasonló egyenruhát viselt magán, de hozzájuk képest szokatlanul öregnek tűnt. Birodalmi sapkája alól két oldalt előtűnt őszes haja. Csontos, edzett arcáról azonban semmiféle érzelmet nem tudott leolvasni, ahogy karon fogva kísérte. Reményei szerint pontosan oda, ahol a gyengélkedő található. Talán ott szerezhet egy másmilyen álruhát, amivel megléphet innen. Ahogy köszönetet mondott, a férfi elengedte, és kissé meglökte, hogy elé kerüljön. - Ez nem a gyengélkedő - jegyezte meg Brianna. A hely sokkal inkább tűnt egy raktárépület eldugottabb részének. - Te pedig soha nem voltál dokkmunkás. Fárasszuk még egymást nyilvánvaló dolgokkal? - kérdezett vissza a férfi, de se a hangjában, se a viselkedésében nem volt semmi olyan, ami idegességet sugározott volna. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha számított volna az érkezésére. Vagyis inkább a fogvatartójáéra. - Mégis miből gondolja, hogy ez a helyzet? - kérdezett vissza Brianna, hogy kicsit húzza az időt, amíg átgondolja a dolgokat. - Még az a tökellütött őr is kiszúrta, pedig még ötven méterről se tudna különbséget tenni egy jem'hadar és egy sith nagyúr között - felelte, de pár pillanatnyi csend útán úgy döntött, talán ezzel meg tudja győzni a lányt. - A ruha csak az egyik faktor. A frissen összekoszolt arc szintén furcsa, tekintve, hogy az itteniek már hosszú órák óta dolgoznak. A testtartás és a járás pedig nem egy, az évek kemény munkájában megfáradt munkásra utalnak. De a rosszullét legalább hitelesre sikerült. - Nos, úgy tűnik rólam mindent tud. Fordítva viszont... - Salenius vagyok, én küldtem a vészjelzést - mondta a ránézésre negyvenes évei végén járó férfi. - És jobb lesz sietnünk. Egy kiutat tudok a bolygóról, de az se tart majd túl sokáig. Tudod használni a Sötét Oldal erejét, igaz?
|
|
|
Post by Revan on Jan 28, 2017 0:20:53 GMT 1
Brianna igen csak amatőrnek gondolta magát, amiért ilyen hiteltelenül adta elő az álcáját. Ez persze betudható annak is, hogy eddig sosem kényszerült ilyesmire. De attól még nem sokon múlott, hogy lebukjon. Azért a férfi összefoglalta az álca hibáit. Nem mintha Briannát különösebben izgatta volna. Az egyetlen gondolata az volt, hogy el kell innen tűnnie, mégpedig lehetőleg Astarte nélkül. -Tudom. Bár jobb szeretném elkerülni, vagy nem túlzásba vinni, ha lehetséges. Nincs nálam a fénykardom.-felelte. -Annyira azért ne érezd meztelennek magad nélküle, húgi. Úgyis ritkán használtad.-szólalt meg drága nővére. Nem állított valótlant, de azért nem lett volna hátrány, ha ott van kéznél az a fénykard is. Az esetek többségében Brianna tényleg inkább az Erőre támaszkodott, mintsem karddal hadonászott. Azonban ha túl nagy feltűnést kelt, arra Astarte is felfigyel. Ami nem szerencsés. -Ja igen, a szigorú néninek feltűnne, ha túl intenzíven használnád az Erőt. Akkor nincs mese, húgi. Kénytelen leszel a fickóval együtt meglépni valahogy. Aztán kidobjuk az űrbe.-mondta a végét nevetve. -De mindegy, más kiutat keresni túl rizikós lenne. Szóval, mi a terv pontosan? Jobb esélye nincs. Ráadásul Salenius nem tudja, ki jön érte. Most azt hiszi, csak Brianna jött kimenteni őt. Ha ez így marad, talán sikerülhet itt hagyni Astartét és kompániáját. Csak egy hajó kell. Remélhetőleg. Meg talán pár gyors kivégzés az Erővel.
|
|
|
Post by Enz on Jan 28, 2017 11:09:53 GMT 1
- Arra nem hiszem, hogy szükség lesz - bólintott Salenius kimérten, majd miután a lány belátta, hogy más esélyük nem nagyon lehet a diszkrét meglépésre, az őszes hajú férfi a mögöttük magasodó kormányzati palota felé biccentett. - Először is oda kell bejutnunk. Egy elmetrükk igen meggyőző tud lenni. - Nekem ez rossz iránynak tűnik - szólalt meg Brianna, aki nem szívesen ment volna még mélyebbre az ellenséges területen. De a férfi megrázta a fejét. - Ha el akarjuk hagyni a bolygót, ez az egyetlen esélyünk - jelentette ki. Látszott, hogy régebb óta szolgál sithek mellett, ugyanis határozott volt, de nem rámenős. A rossz arány kiválasztása nem egy tiszt életébe került az ESB-ben. - Ha ki is jutunk a légkörből, a vadászgépek azelőtt szétszednek minket, hogy hiperűrbe léphetnénk. Brianna aprót bólintott. A raktérben nem voltak ablakok, de a katonai jelenlét alapján elég biztosnak tűnt, hogy az űrben sincs csak úgy tárva-nyitva az útjuk. Ha így lenne, nem küldte volna ide a püspök Astartét, aki a szeme láttára végzett egy erődnyi gengszterrel. Két munkás sietett el mellettük, és Salenius csak akkor folytatta, mikor elég távol értek. - Hamarosan flottatiszek egy csoportja érkezik a bolygóra, hogy egyeztessenek a többi összeesküvővel. Náluk kell, hogy legyenek kódok a biztonságos áthaladásra - folytatta a terv ismertetését. - Itt jön a nehéz rész: észrevétlenül meg kell szerezni az egyik kódhengert tőlük. Ha rájönnek, akkor pillanatok alatt új kódokat adnak ki, mi pedig élve megsülünk. - Nem hangzik túl jó alternatívának - értett egyet Brianna, és ehhez még különösebben meg se kellett játszania magát. - Kell még valamiféle elterelés, aztán visszatérünk a hajóra, amin érkeztél - fejezte be a terv ismertetését Salenius, és az utolsó pont kapcsán egyelőre nem akart ellentmondani Brianna. Egyszerűbb lesz a változtatást a megvalósítás közben letudni. Miután kérdése nem volt megindultak a főbejárat felé, ahol a kinti kapuhoz hasonlóan megerősített ellenőrzőpont volt felállítva. Szemben azonban a másik kapuhoz, itt igen komolyan vették az azonosítókártyák vizsgálatát. Az épület tövében, alig pár méterre a bejárattól holttestek feküdtek. Salenius közelebb hajolt Briannához. - A vorták, akik nem sokkal ezelőttig irányítottak itt. Szabályszerű kivégzésnek tűnt, amit velük műveltek. A testek rendezettsége is arra engedett következteti, hogy rajtuk ütöttek, majd végeztek velük. Ha ellenálltak is, annak nem sok nyoma volt. - Odabent voltam, amikor ez történt. Ott szereztem ezt az álcát - utalt a saját öltözékére. - És van hiteles belépőkártyám is. - Az én szerepem pedig? Brianna hirtelen egy sugárvetőt érzett az oldalában. - Te pedig lehetséges diverzáns vagy, akit kihallgatásra visznek.
|
|
|
Post by Revan on Jan 28, 2017 11:37:56 GMT 1
A terv nem volt túl bonyolult, leginkább a kivitelezés akadhat meg itt-ott. Brianna mindenesetre be kellett lássa, hogy a kiképzése nem terjedt ki az álruhás beszivárgásra, így bár egy Erőérzékeny nem dobálózik a 'szerencse' kifejezéssel túl sűrűn, most szerencsésnek érezte magát, hogy belefutott ebbe a fickóba. Persze a terv azon a részen nem volt túl szimpatikus, hogy visszamennek Astarte hajójára, de azt talán ki lehet kerülni. Előbb azok a bizonyos kódok kellenek. Sokat nem gondolkodhatott azonban, hisz elég hamar oda is értek a főbejárathoz, ami mellett nehéz lett volna nem észrevenni a holttesteket. Salenius gyorsan fel is világosította a kilétükről. Nem kellett sokat várjon arra sem, miként mennek be az épületbe. Ettől persze nem volt épp kellemes élmény az oldalában lévő sugárvető. -Nos, legalább nem kell hányást színlelnem.-jegyezte meg Brianna halkan. -Nocsak, húgi, ez már-már humoros megjegyzés volt. Tőled legalábbis. -Akkor magára bízom a beszédet és reagálok, ha kell. Nem volt nehéz idegességet színleljen, ugyanis kicsit tényleg az volt. Néha rántott is egyet magán, mintha szabadulni próbálna. De persze ennyi fegyveres előtt amúgy sem sok esély van a menekülésre. De végtére is senki sem túl szívesen megy gyanúsítottként kihallgatásra. Inkább kerülte mások tekintetét, vagy oldalra, vagy a földre nézett. -Eresszen el, nem csináltam semmit...-ellenkezett, mikor már elég közel voltak az őrökhöz.
|
|
|
Post by Enz on Jan 30, 2017 18:30:06 GMT 1
Ahogy elég közel értek, Brianna máris játszani kezdte a szerepét. Ennél az ellenőrzőpontnál azonban nem a Milícia sajátos, innen-onnan összeszedett egyenruháit viselő fegyveresek, hanem regulárisok álltak, akik a Commenori Véderő jelképét viselték a bal felkarjukon. A vezetőjük, egy vékony, magas és gondosan borotvált arcú katona gyanakodva pillantott előbb Briannára, majd a mögötte álló Saleniusra, és végül utóbbinak szegezett egy nem túl barátságos kérdést. - Egész biztos ebben? Elegem van a túlbuzgóságukból fakadó vaklármákra a mai napra. Ugye nem csak egy ládát ejtett el? - tette az utolsó kérdésével egyértelműbbé, hogy milyen indokkal ráncigáltak ide munkásokat a milicisták. Salenius határozottan megrázta a fejét. - Nem egy sima láda volt, hanem tele detonátorokkal! A fél bázis a levegőbe repült volna! - magyarázta kissé agitáltan Salenius, mintha tényleg arra gyanakodott volna, hogy Brianna követett el bármit is. - Kérem, én csak... a megfeszített munka - motyogta kissé bizonytalanul Brianna, és akár szándékos volt, akárcsak a rögtönzés eredménye, ez most elég hitelesnek hatott. - Miért akarnám felrobbantani magam? - A kimerültség csak az oka - mutatott rá a fickó, mire Salenius erősködve megrázta a fejét. - Ez magának kimerültnek tűnik? - kérdezett rá elég harciasan. A tiszt végigpillantott a mögöttük kígyózó sorra, majd felsóhajtott. - Rendben, pár óra őrizetbe vesszük, és majd kihallgatjuk - engedett, majd intett az őröknek, hogy álljanak féle, Salenius pedig kicsit megnoszogatta Briannát a látvány kedvéért. Az őrök egyike azonban úgy tűnik velük jött kíséretként. - A turbólift arra van - mutatta az utat, de Salenius hirtelen megállt, ahogy meglátta mennyien várakoznak a fel-le száguldó liftekre. - Lépcső nincs? Ebben a nagy tömegben még megléphet! Az őr morgott valamit, de nem akart ellentmondani az idősebb férfinak, és a lépcsőlejárathoz kísérte őket. - Innen menjenek le tizenkét emeletet! Én visszatérek a posztomra - mondta, majd miközben valamiféle megjegyzést tett "van jobb dolgom is" értelemben, el is indult visszafelé. - És most? - kérdezte Brianna, ahogy végigpillantott teljes hosszában a hatalmas lépcsőházon. Salenius visszadugta a pisztolytáskájába a sugárvetőjét. - A felső szinteken nem mutatkozhatsz így. Túl feltűnő ez a kezeslábas. Szükség van egy irodai álruhára - magyarázta. - És azt honnan szerzek? - kérdezte kapásból Brianna. - Útbaigazítást kérsz az egyik itteni dolgozótól, úgy, hogy ide vezessen. A többit szerintem kitalálod.
|
|
|
Post by Revan on Jan 30, 2017 19:42:16 GMT 1
Brianna igyekezett hitelesen ellenkezni az őr előtt. Persze a detonátoros ládára nem tudott mit mondani, csak lehajtotta a fejét és elmotyogott valami sajnálkozót. Az őrök vezetője nem nagyon lelkesedett egy újabb fogolyért, de végül beadta a derekát és engedték továbbmenni őket. Még egy kísérőt is kaptak, aki útbaigazította őket a megfelelő irányba. Miután egyedül maradtak, egyeztették a további tervet. -Jól van, megoldom valahogy.-jelentette ki rövid töprengés után. -Helyes. Siess, kevés az időnk. A lány nem felelt, csak elindult lefelé a lépcsőn. Három emeletet haladt lefele, mire a szintet jelző tábla egyértelműen jelezte, hogy ott irodák találhatóak. Helyben volt. Már csak keresnie kellett valakit, akitől kölcsönkérhet egy ruhát. -Mi a terved? Leütsz valakit és elveszed a ruháját? -Valami olyasmi.-felelte halkan Brianna, bár épp egyedül voltak a folyosón. Óvatosan kinyúlt az Erővel, hogy találhasson egy olyan helyiséget, ahol lehetőleg nincsenek sokan. Épp belépett volna az egyikbe, amikor egy nő lépett ki rajta. Egy igen termetes, izmos nő. Briannát szinte sokkolta a látvány. Ellene talán a Sötét Oldal ereje is kevés lett volna. Feltűnésmentesen továbbsétált. Nem sokkal később egy elég szigorú megjelenésű nővel találta szembe magát. -Maga! Épp ideje volt! -Tessék? Én? -Jellemző, megint egy észlény. Na mindegy, jöjjön be az irodámba, megint szorul az a nyavalyás ajtó. Azonnal javítsa meg!-parancsolt rá szigorúan. -Húgi, ő jó lenne. Nagyjából egyeznek a méreteitek.-szólt a nővére. -Ho-hogyne, asszonyom.-felelte Brianna megszeppenve. Legalábbis tettetve. Ahogy belépett, a nő bezárta mögöttük az ajtót. Brianna figyelmét persze nem kerülte el. Látta az említett ajtót is, ami félúton elakadt. Mondjuk nem csoda, hisz egy doboz állta az útját. -Sok technikust ismerek a bázison, de még nem láttalak. Új vagy, igaz?-kezdte kedves hangon, mint aki valami egészen másban sántikál. -Igen, így van.-felelte Brianna gyanakodva, talán máris lefülelték? Lassan megfordult, majd hirtelen azon kapta magát, hogy a nő a falhoz löki és szó nélkül megcsókolja, teljesen ledöbbentve ezzel őt, aztán eltolta magától a nőt.-Mégis mit művel? -Hát nem nyilvánvaló? Azért hívtalak be, hogy eljátszadozzak veled. Nem vagy valami eszes lány. Semmi baj, majd kezelésbe veszlek.-mondta és egy pálcát vett elő, amit meg is suhintott a levegőben, majd combon vágta vele Briannát.-Térdre, gyerünk! -Nem, te fogsz letérdelni előttem.-szólt vissza a fiatal sith, szemeiben gyilkos dühvel. -Hah, tudod te kivel besz...-kezdte a nő, majd elejtette a pálcát és a ruhája gallérjához kapott, hogy lazítson rajta, de az nem segített a légzési problémáin. Brianna az Erővel lassan felemelte a levegőbe és figyelte, amint a nő kétségbeesetten levegőért kapkod. -Hú! Húgi, te aztán rendesen berágtál azért a kis csókért.-szólalt meg egyszerre elismerően és kissé cukkolva Virana, mire testvére végül a földre ejtette a nőt. -Ha megnyikkansz, megöllek. Vetkőzz. A nő teljesen bepánikolt, de végül erőt vett magán, hogy engedelmeskedjen, levette a ruháit, mire Brianna intett neki, hogy menjen be az eltorlaszolt ajtón, majd követte őt. Odabent egy kis pihenőszoba volt. Előkészítve néhány erotikus segédeszköz. Brianna rögtön tudta, miféle szórakozásban lehetett volna része, ha hagyja magát. Gyorsan felmérte a helyet, majd a falhoz szerelt fűtőtestre mutatott, mire a nő odament. Brianna felkapott egy bilincset és odadobta neki. -Gyerünk, bilincseld magad oda, mindkét kezed. -De ez...-kezdte volna, de ismét torkán akadt a szó. -Nincs de. Csináld, vagy megöllek.-mondta Brianna dühösen, majd eleresztette. A nő végül engedelmeskedett. Rutinos mozdulatokkal odabilincselte magát. Persze így nem hagyhatta. Választott még egy segédeszközt, amivel el tudta némítani. Végül az Erővel elkábította őt. Így egy időre kivonta a forgalomból. Ez után levette a technikus ruhát és a nőre dobta, majd kiment és felvette az irodai öltözéket. -Ez nagyon kemény volt tőled, húgi. Még sosem láttalak ilyen dühösnek. -Hagyjuk, megvan, amiért jöttünk.-mondta, miközben megmosta az arcát egy kis vízzel, amit talált. Mikor kész volt, elhagyta az irodát. Kifele menet még kirakta a 'ne zavarjanak' jelzést. Ez a sok előkészület talán elég lesz ahhoz, hogy egy ideig senki se fedezze fel a tettét. Sietős léptekkel indult vissza a lépcsőn, majd hamarosan visszaért Saleniushoz. -Nem sietted el. De legalább az álcád jó lett. Nem lóg rajtad, mint a másik ruha. -Az legalább nem szorított mellben...Mindegy, gyerünk tovább.
|
|
|
Post by Enz on Feb 4, 2017 22:52:12 GMT 1
- Történt valami említésre méltó? - fordult vissza a lépcsőház ajtajából Salenius, mielőtt lenyomta volna a nyitógombot. Valószínűleg a késlekedés kapcsán arra következtetett, hogy valamilyen komplikáció történt, és ez a lelepleződésükhöz vezethet. - Semmi említésre méltó - felelte nyugodtan a lány. Az őszhajú fickó még fürkészte a lány rezzenéstelen arcát pár pillanatig, majd aprót bólintott. Úgy tűnt nem sikerült meggyőzni, de nem akart most leállni vitatkozni. - Akkor haladjunk - mondta, és kilépett az ajtón, Brianna pedig követte az előtérbe. A pulton, néhány aggodalmasan beszélgető hivatalnok mellett adattáblák pihentek, és Salenius, ahogy ellépett mellettük, észrevétlenül elemelt egyet, majd Brianna kezébe nyomta. A turbóliftek előtt még mindig nagy tömeg hömpölygött, akik a dolgukra siettek. Az itteni háborús helyzet fenekestől felforgatta a dolgokat. Salenius alig észrevehetően megérintette Briannát, majd az egyik liftre mutatott, ami épp be akart csukódni, majd néhány gyors lépéssel ott termett, és a lábával állta el az ajtó útját. - Elnézést, sietős a dolgunk - mosolygott bocsánatkérően a liftben összesűrűsödött tömegre, miután fellépését nem övezte túl nagy siker, és néhány sóhaj, illetve halk és nem túl baráti megjegyzés is elhangzott. - Erre jöjjön. - Köszönöm - biccentett Brianna, majd belépett a liftbe, aminek az ajtója most már gond nélkül csukódott be. A lift időnként megállt, és emberek siettek ki az ajtón, majd újra folytatta az útját felfelé. Az utazóközönség száma folyamatosan csökkent, és mire elérték a vezetői szinteket, alig páran maradtak. Az egyik emeleten Salenius ismét jelzett Briannának, majd kiszálltak a liftből. Azonban alig tettek meg pár lépést, amikor hirtelen erélyesen megszólalt valaki a hátuk mögött! - Állj! - szólt, és mindketten eleget tettek ennek, majd megfordultak. Salenius teljesen nyugodtnak tűnt, Briannának pedig ezúttal előnyére szolgált az, hogy ritkán látszott bármilyen érzelem az arcán. - Ide csak engedéllyel lehet belépni! - Még a Milíciának is? - vonta fel a szemöldökét Salenius. Az OCP logóját ruhája felkarján viselő fegyveres biztonsági kissé tanácstalannak tűnt. - Fontos fájlokat hoztam - szólalt meg hirtelen Brianna is, és elég egyértelműen felmutatta a kezében tartott adatpadot. Az őr még tanácstalanabbnak tűnt: valószínűleg küzdött benne a feladatnak való megfelelés, és az aközötti félelem, hogy valami magasabb erőnek tesz keresztbe. Végül a túlélő ösztön győzött. - Rendben - nyelt egyet. - Bocsánat, hogy feltartottam magukat. - Csak a dolgát végzi - bólintott Salenius, amitől elég hálásnak tűnt a fickó. Ahogy tovább indultak, a férfi levezette Briannát a főfolyosóról az egyik oldalsóra, ám hirtelen megtorpant, ugyanis a szeme sarkából észrevett valamit. Mielőtt bármelyikük reagálhatott volna, Brianna hirtelen egy kar szorítását érezte a mellkasán, és egy hengerszerű tárgy érintését a derekában. - Hát itt vagy - hallott egy ismerős hangot a fülében. - Nehezen bírsz megülni a fenekeden. Salenius óvatosan a sugárvetőjéért nyúlt, miközben Astartével összetalálkozott a tekintetük. A keze már ott volt a markolatnál, de erre egyszerűen újra leengedte. - A püspök magát küldte - értette meg rögtön a helyzetet. - De akkor ő? - Egy másik küldetésről érkeztem ide. Ez a buta fruska pedig a püspök vendégszeretét élvezte. Nem igaz? - kérdezte újra a lány fülébe suttogva az utolsó szavakat.
|
|
|
Post by Revan on Feb 4, 2017 23:28:11 GMT 1
Rogerius Atya egykori tanítványa dermedten állt, miközben Astartet csak egy gombnyomás választotta el attól, hogy megölje őt. De nem tette meg. Még mindig élve akarja őt. Na meg ha meg is tenné és idő előtt megtalálják a testét, az bonyodalmakhoz vezetne, amik nehezítik a már így sem egyszerű kijutást. - Így is lehet fogalmazni... - felelte, miközben próbálta legalább a fejét elhúzni Astartetól, nem volt túl kellemes a nő közelsége. A vendégszeretet élvezete persze nézőpont kérdése. Nyilván, ha kezdettől fogva együttműködött volna, akkor egy kabinban várhatta volna az út végét. De esze ágában sincs visszamenni Morrowhoz. Nem mintha lenne innentől választása. A terve kudarcba fulladt. Noha túl alapos nem is volt. - Kár, pedig már kezdtem azt gondolni, hogy összejön. Erre elő kellett kerüljön a szigorú néni. - méltatlankodott testvére, de jelenleg ő sem tudott volna segíteni. - Megtaláltam neked, akit kerestél. Hálából esetleg elengedhetnél. - próbálta menteni a helyzetét Brianna, egy nekifutást csak megér. Persze tisztában volt vele, hogy a nő egy Sith, szóval túl sok jóindulatot nem várhat el tőle. - Vagy segíthetek a bolygóról is kijutni és majd kitesztek valahol egy kevésbé kellemetlen kikötőben.
|
|
|
Post by Enz on Feb 7, 2017 11:11:00 GMT 1
- Nem mondanám - söpörte félre az érvet Astarte könnyedén. - Innen bemértem a kommja hívójelét, és láttam, hogy közeledik, így hát bevártam, majd követtem idáig. Te már csak az ukiói cseresznye voltál az egész tetején. - És mi a helyzet az ajánlatommal...? - próbálkozott még egyszer Brianna, nem sok sikerrel. - A foglyom vagy, nem te szabod a feltételeket - tette egyértelművé a sith boszorkány a helyzetet, hangjában némi kaján elégedettséggel. - A püspök úr nem lesz hálátlan, ha átadom neki az információkat - szólalt meg Salenius, akinek ezúttal a jó zsaru szerepe jutott a mostani szereposztásban. Bár nem látta Astarte arcát, a nő valószínűleg nem lehetett túl elégedett, hogy a kis játékát megtörték. Végül azonban lassan elengedte Briannát. - Igaza lehet - bólintott. - Hasznosabb, ha segít, mintha még rá is figyelni kell. Brianna nem egészen értette, az ő számára pontosan milyen előnnyel is jár ez a helyzet, azon túl, hogy ő is távozhat a bolygóról, ahová eredetileg nem is akart jönni. De okosabb volt annál, semmint, hogy ezt szóvá is tegye a "szigorú néni" előtt. - És most mi következik? - fordult Salenius felé, aki most a sith boszorkány felé fordult. - Az információim szerint mindjárt megérkezik a flottaküldöttség. Meg kell tudnuk, melyik tárgyalóba mennek, és oda valakit bejuttatni. - Például üdítőket felszolgálni - pillantott Briannára, akinek egyedül volt ehhez illő öltözéke és a javaslaton még Salenius is láthatóan elgondolkozott. - Gyanítom protokolldroidot szánnak erre a célra. - Kivéve, ha az meghibásodik - mutatott rá Astarte, és most az ügynök is egyetértően bólintott.
|
|
|
Post by Revan on Feb 7, 2017 15:30:59 GMT 1
Ahogy egyébként is várta, Brianna felvetése nem aratott osztatlan sikert Astarte szemében. Végül is jogosan érvelt, Brianna nem utas, hanem fogoly, szóval nem sok beleszólása van nagyjából semmibe. Végül Salenius világított rá, hogy a sikerre némileg több az esély, ha ő is besegít egy kicsit. Így Astarte is beadta a derekát, bár láthatóan nem szívesen. Utána gyorsan megvitatták a tervet, amiben gyorsan egyetértésre jutottak abban, hogy Brianna mehetne be a küldöttségnek frissítőt felszolgálni. A protokolldroid meghibásodását valahogy úgy tudta elképzelni, hogy fénykard által darabokban végzi. - Ha kell a ruha, szívesen átengedem. - utalt arra, hogy Astarte is bemehet, ha szeretne, bár ez a feladat nyilván méltatlan őhozzá. - Nem akarlak még jobban elkeseríteni, de ez a szerep most neked áll a legjobban. Plusz legalább szerzel nála egy jó pontot, ha ezúttal együttműködsz. Mármint talán szerzel, ha van benne némi jóérzés... Brianna csak egy gyors pillantásra méltatta testvére szellemét. A többieknek ez úgy tűnhetett, mintha csak eltöprengett valamin, de a célszemély értette, hogy neki szánta. - Jó, igaz. Csak igyekszem tartani benned a lelket. - Akkor...keressük meg most a protokolldroidot, vagy útközben kapjuk el? Ugyan kicsit neki is méltóságon aluli volt a pincérnő szerepe, de szeretne elmenni innen, még ha kénytelen Astarte társaságában is tenni. Ha már nem tudta elkerülni az újratalálkozást. Kicsit ostobának érezte magát, amiért nem jutott eszébe megszabadulni az ügynök kommjától. Most már mindegy. Már csak abban reménykedhet, hogy a mostani segítsége enyhít valamennyit a büntetésén.
|
|
|
Post by Enz on Feb 14, 2017 12:30:08 GMT 1
Astarte válaszra sem méltatta Brianna ruhacserére vonatkozó javaslatát, és látható elégedettséggel bólintott, mikor a nő beletörődött abba, hogy együtt kell működniük. Bár a sith boszorkány kétségkívül igen meggyőző tudott lenni, jelen esetben Brianna saját jól felfogott érdeke is volt az, hogy segítsen, hiszen egyúttal a saját kiútját is jelentette a bolygóról. - Úgy gondolom két vagy három droidjuk lehet, amiket egy helyiségben tárolnak - morfondírozott Salenius a felvetésre. - Meg kell keresned, és figyelned, mikor hívják el az egyiket közülük, majd a közelébe kerülni, és ezt rátenni. Salenius egy öt centiméter átmérőjű, henger formájú tárgyat nyomott a kezébe, aminek a végén egy aprócska antenna figyelt. - Ezzel megzavarhatom az áramköreit - tette még hozzá. - Nem egyszerűbb lenne mindegyik droidot kivonni a forgalomból? - kérdezte Astarte, de az ügynök óvatosan megrázta a fejét. Láthatóan ügyelt rá, hogy ne haragítsa magára a lobbanékony boszorkányt, aki most talán ugyan nem ártana neki, de egyszer elveszíti a fontos információ miatti védettségét. - Szabotázsnak tűnne, az pedig kellemetlen következményekkel járna - mondta megfontoltan Salenius. - És hogy kerülök utána képbe? - kérdezte Brianna, akit jobban érdekeltek a további tennivalói. - A kísérőkhöz csapódva ajánlkozz te a helyettesítésre, amíg kerítenek egy új droidot. Azt hiszem megvan hozzá a kényszerítési lehetőséged - mosolyodott el Salenius. - Ha ez megtörtént, a kedvező alkalomnál lopd el az egyik kódhengert valamelyik tiszttől, aztán szívódj fel. - Egyszerűbbnek hangzik, mint a gyakorlati kivitelezése - jegyezte meg halkan Brianna, de nem ellenkezett. - Szükség lenne valakire, aki megkeresi melyik tárgyalóban lesz a találkozó - jegyezte meg Salenius, Astartére sandítva, aki aprót biccentett, bár nem túl lelkesen. Salnius már megfordult volna, hogy elinduljon, amikor Astarte felemelte a kezét. - Valaki részét még nem hallottuk a csapatmunkában - mondta, igencsak élesen, és követelőzően, vagyis nagyjából átlagosan az ő sztenderdjei szerint. - Még meg kell szereznem néhány fontos információt, hogy prezentálhassam a püspök számára - tárta szét a karjait, és bár Astarte nem volt túl elégedett a válasszal, jobb híján egyelőre elfogadta. - A rövidtávú kommon keresztül veszélytelenül tudunk kommunikálni. A biztonság kedvéért egyezzünk meg egy találkozóban huszonöt perc múlva itt.
|
|
|
Post by Revan on Feb 14, 2017 14:53:00 GMT 1
Ahogy kiosztották a neki szánt feladatot, Brianna igyekezett fejben kitalálni, miként is kellene megvalósítania. Azonnal nyilván nem kaphatja el a droidot, hiszen akkor rögtön lehet másikat hívni. Ha mindegyik droid egyszerre mondja fel a szolgálatot, az ugyanúgy szabotázsgyanús, mintha egyszerűen csak tönkretennék őket. Elvette az eszközt és a hozzá tartozó távirányítót is. - Hát jó, akkor megyek és megszerzem valahogy, amit kell. - Muszáj lesz, különben nem megyünk sehova. - felelte Salenius. Brianna otthagyta őket. Minél előbb megtalálja a droid tároló helyiséget, annál jobb. Találnia kellett egy térképet az épületről, vagy bármit, ami útbaigazítja. Megkérdezni talán nem a legjobb ötlet. Elsőre ugyanazt az elvet akarta követni, mint korábban. Aztán arra jutott, hogy az épület igen méretes mivolta miatt igen csak időigényes és kimerítő lenne le és fel lépcsőzni. Szóval okosabbnak gondolta keresni egy konzolt. A lift mellett talált is egyet és ebből meg is tudta, amit akart. A tárgyalók a felsőbb emeleteken helyezkedtek el. Tehát valahol a közelben lehetnek a droidok is. Legalábbis így gondolta ésszerűnek. Néhány emelettel lejjebb meg is találta a droid tárolót, mellette egy karbantartóhelyiséggel. Sikerült eloroznia egy liftet, mielőtt bárki használatba vehette volna és felment a megfelelő szintre. Elővette a rövidtávú kommját, hogy jelentsen. - Kiderítettem, hol tárolják a droidokat, épp felfelé tartok a lifttel. - közölte Astarteval. - Jól van. Az ötvenkettedik emeleti tárgyalóba kell menned. Iktasd ki a droidot és kövesd a tervet. - Rendben. Eltette a kommját és felsóhajtott. El sem hitte, hogy komolyan együtt kell működnie a boszorkánnyal. De nem volt választása. Ez a bolygó nem biztonságos. Talán később meg fog tudni szökni valahogy. Egyszer már sikerült neki. Sikerülhet újra. Hacsak ezúttal Astarte nem őrzi majd szigorúbban. De ezen ráért még gondolkodni. Most a feladatra koncentrált. Megállt a lift azon az emeleten, ahol a droidok voltak tárolva. A tárolóhelyiség az emelet legtávolabbi sarkában volt elhelyezve. Brianna látta is a protokolldroidot közeledni. Szegény nagyon kapkodta a lábait, miközben panaszkodott. - ...mindjárt be kell vinni a frissítőket és nekem csak most szólnak, hogy menjek. Tipikus. Brianna épp csak kilépett a liftből, majd úgy tett, mintha most venné észre, hogy nem jó emeleten szállt ki és visszalépett a liftbe. - Ó, kisasszony! Várjon meg kérem, nagyon sietek! A fiatal irodista persze eleget tett a kérésének és türelmesen kivárta, míg a droid beéri őt. - Az ötvenkettedikre, legyen szíves. Elnézést, hogy miattam várnia kellett. - Semmi probléma. - Komolyan mondom, a régi helyemen sokkal jobb volt. Mindig időben szóltak mindenről. Itt meg a feje tetején áll minden állandóan. Rögtön itt a flottabizottság és akkor szólnak, hogy menjek frissítőket felszolgálni, amikor már az épületben vannak. - Valóban nem túl hatékony. Ahogy az sem, hogy a tárolóhelyiség az emelet végében van. Praktikusabb lenne a lift közelében elhelyezni. - felelte Brianna, aki bár jobb szerette a kevésbé szószátyár droidokat, de most kapóra jött, hogy ilyen informatív. Legalább biztos lehetett benne, hogy a megfelelő droidot találta meg. - Ó, kisasszony. Ha tudná, én ezt hányszor javasoltam már. De süket fülekre talál. Velünk droidokkal mindent lehet. - Sajnálatos. - felelte Brianna szinte már együttérzően, miközben a droid persze az ajtó előtt állt, neki háttal. Elővette a Saleniustól kapott szerkezetet és felemelte a kezét, majd az Erő segítségével a droid belső felkarjához reptette, ahol rá is tapadt a talpán lévő mágnes miatt. Már csak aktiválnia kellett a szerkezetet. De jól kell időzítsen és gondoskodnia róla, hogy elterelje magáról a gyanút. Röviddel ezután megérkeztek a kívánt emeletre. - A viszontlátásra. - fordult egy pillanatra Brianna felé, aki csak biccentett. Amint egyedül maradt, felment a következő emeletre, aztán lefele menetbe állította a liftet azzal, hogy onnan indulva lefele minden emeleten meg fog állni. Így ezen a liften egy ideig nem jöhet fel senki. Ez után lesétált az előző emeletre és látta is a droidot, amint a tárgyaló felé tart. Az ajtó előtt már várta őt egy tiszti ruhát viselő férfi, mellette egy asztalon már oda volt készítve a felszolgálandó frissítő és a poharak. - Na végre, hogy itt vagy. - szólt a férfi a még majdnem félúton lévő droidnak. - Ha időben szól, már rég itt lehetnék. - méltatlankodott a droid. Brianna eközben a fal mellett haladt, mintha csak az egyik azon az oldalon lévő helyiségbe tartana. Kezében ott volt a távirányító. Nyugodt léptekkel haladt, mint aki ráér. Kivárta, míg a droid kellően közel ér, majd aktiválta a szerkezetet, ezzel megzavarva a droid áramköreit, aki először darabosan kezdett mozogni, majd megállt és előregörnyedt, a karjai lógtak lefele. - Mi a...? Mi a fene van veled? A férfi odarohant, hogy jobban szemügyre vegye a meghibásodott droidot. Látva a közjátékot Brianna is odasietett. - Remek. Ennek az ócskavasnak is pont most kell bekrepálnia. Hogy az a... - Ó, ez a droid már tegnap is elég problémás volt. Nem is értem, miért nem nézték meg a karbantartók. - Szólt nekik egyáltalán? - förmedt rá a férfi. - Nos, nem nekem volt vele gondom. Csak fél füllel hallottam egy beszélgetésből. - felelte a lány higgadtan. - Azok a...Ezért felelni fognak. Míg a férfi azzal volt elfoglalva, hogy a földre dobott sapkáján taposson mérgében, Brianna elvette a szerkezetet a droidról, eltüntetve a bizonyítékot. - Mi a francot csináljak? Ezek az emberek nem tűrik a pontatlanságot a protokollban . Másik droidot hívni meg nincs idő. Ráadásul a lift is valahol lent jár. Brianna az Erő segítségével megpróbálta a tiszt elméjében elültetni a gondolatot, hogy esetleg használja ki a jelenlétét és pótolja vele a szerencsétlenül járt droidot. - Esetleg... - kezdett volna bele, hátha szavakkal is kell némi löketet adni neki. - Beküldhetném magát. Bizonyára ráér néhány percig. Megtenné nekem? Nem lennék hálátlan. Engem felkoncolnak egy ilyen hibáért. - mondta kétségbeesetten. - Semmi akadálya. Mit kell tennem? - Semmi az egész, csak bemegy és udvariasan felszolgálja az italt. - mondta a férfi, miközben barátságosan átkarolta őt és odakísérte az ajtóhoz. Kezébe adta a tálcát és már nyitotta is az ajtót. - Csak ügyesen, én addig visszaviszem a droidot a helyére. - mondta, majd elsietett, Brianna pedig belépett a tágyalóba.
|
|
|
Post by Enz on Feb 18, 2017 17:48:31 GMT 1
A tárgyaló nem sokban különbözött azoktól, amik bármelyik központban megtalálhatók. Egyszerű, már-már puritán díszítés, a falon az ESB címere, két oldalt pedig a sith és a commenori zászló, közepén egy ovális kialakítású asztal, amely mellett két oldalt kényelmesnek tűnő székek sorjáztak. Odabent rajta kívül még senki nem volt, így nyugodtan felmérhette a terepet. Talán az Erő segítségével lenne a legnagyobb esélye észrevétlenül megszereznie az egyik kódhengert. Ahogy újra hallotta az ajtó nyílásának halk szisszenését, kezébe vette az ezüsttálcát, amin már ott sorjáztak az italok. A belépő nővel összeakadt a tekintetük, és Brianna kissé kellemetlenül kezdte magát érezni attól a szempártól. - Remek, újabb szigorú néni. Ezeket tenyésztik valahol - hallotta testvére hangját. - Maga meg? - vonta fel a szemöldökét a nő, aki ruházata és kiállása alapján a főnök lehetett itt. - A protokolldroid elromlott, így én fogom felszolgálni az üdítőket - mondta, és próbált olyan alázatosnak látszani, amennyire csak tőle tellett. A nő még figyelte szúrós tekintetével pár pillanatig, és valamiért úgy érezte, hogy átlát rajta és az álcáján, de szabakkarca most megint előnyére szolgált. A szoba végéből újra halk szisszenés hallatszott, és szerencsére ez elterelte a figyelmét róla. Ahogy ellépett mellette az újabb "szigorú néni", Brianna kicsit fellélegezhetett. A frissen érkezők a várakozásnak megfelelően katonatisztek voltak, akik a flotta egyenruháját viselték. Néhányuk felkarján ott figyelt a helyi véderő jelképe, míg másokról messziről látszott, hogy nem helybéliek. A vendégek elfolglalták a helyüket az asztal egyik oldalán, míg a házigazda és néhány embere - köztük a Brianna által befolyásolt férfi - a másik oldalon ültek le. - Uraim - szólalt meg a nő. - Fogadjanak el egy kis frissítőt. Brianna már ugrásra készen állt, hogy felszolgálja az italt, ami remek lehetőség lett volna, hogy közel kerüljön hozzájuk, és a kódhengereik egyikét meglovasítsa. Azonban tervét keresztülhúzta, mikor az egyenruhások vezetője, egy idősebb férfi tartozkodóan felemelte a kezét. - Nem csevegni érkeztünk, főpraetor asszony - közölte, és a címből egyértelművé vált, hogy a bolygókormányzóhoz volt az előbb szerencséje. Mivel Commenor hivatalosan a Sith Birodalom fővárosa volt, ez elég fontos pozíciónak számított. A név is eszébe jutott - Dorethel Omina, akit kemény vezetési stílusa miatt igen gyakran csak D.Omina néven emlegettek. - Csak néhány egyszerű választ várunk. - Természetesen nem ragaszkodom a formalitásokhoz, Lorqal admirális - válaszolta D.Omina, és bár mosoly ült az arcán, az inkább hasonlított egy áldozatára lecsapni készülő rancoréhoz. - De a hivatalos jelentést eljuttattuk már önökhöz. - Terrortámadásról számoltak be. Amit itt látni, az háború - csapott az asztalra a férfi keményen, és farkasszemet nézett a vele szemben ülő nővel. - Azt hittem a saját megszégyenülésüket akarják elkerülni, de itt többről van szó. - Elrontja a pillantott a keményfejűségével - sóhajtott fel a nő, majd színpadiasan csóválni kezdte a fejét. - De legyen. Valóban nem terrortámadás történt. A hozzánk hű erők egy katonai műveletet hajtottak végre a mai napon. - "Hozzánk"? - kérdezett vissza összehúzott szemöldökkel férfi. - Jómagam, Lu'uthor igazgató és Monroe ezredes - közölte a legnagyobb nyugalommal a nő. - Erről nem kaptunk előzetes értesítést! Ez teljességgel szabálytalan! - háborgott tovább az admirális, mire D.Omina jelentőségteljesen felemelte az egyik ujját. - A cél az árulók megsemmisítése volt. Mindazoké, akik elárulták Commenort, és Wenthar, a zsarnok kezére játszották! - mondta, mire hirtelen székek csikorgása hallatsztott, és a két oldal egyszerre ugrott fel a helyéről. Csakhogy D.Omina emberei kezében már ott voltak a sugárvetők. - A Sith Birodalom uralmának hamarosan vége lesz. Sőt, talán magának az ESB-nek is. - Ez őrület! Maguk mind megőrültek! Árulók! - tört ki Lorqalból. D.Omina elmosolyodott. - Nevessen csak! A császár majd bosszút áll magukon! - Ó, ezt erősen kétlem - mondta sejtelmesen. - De mielőtt meghal, admirális, tudnia kell, hogy az emberei némelyikének segítsége nélkül nem jöhetett volna mindez létre. - Hazudsz, áruló liba! - Nézzen csak körül, admirális - mondta, látható szadista élvezettel az arcán, ami a hangjában is hallatsztott. A flottatisztek némelyike távolabb állt azoktól, akikre épp sugárvetőt fogtak. - Andarsyn?! - Nem fog hiányozni, admirális A következő pillanatban a sugárvetők életre keltek, és a flottatisztek holtan terültek el a földön. D.Omina vérszomjas öröme a tetőfokára hágott. - Szép munka volt, altengernagy, semmit sem sejtetek - dicsérte meg, majd megfordult és szembetalálkozott Briannával a tekintete, de nem szólt semmit, csak a protokollért felelős férfira pillantott. - Egy droid memóriáját lehet törölni, te idióta, egy emberét nem! - rivallt rá. - B-bocsánat, asszonyom, én nem is gondoltam... - Most már simítsd el te, tökkelütött! - parancsolt rá, és elindult kifelé, a többiek által követve. A fickó Brianna felé fordult, arcán valamiféle szánalmat lehetett látni, kezében pedig egy sugárvető tűnt fel. - Nagyon sajnálom, de itt a vége. Vigasztaljon, hogy jó célért halsz meg.
|
|
|
Post by Revan on Feb 18, 2017 18:34:34 GMT 1
Brianna jól tudta, mi fog következni. A jelenlévők talán nem is tudják, hogy az Erőn át szemlélődve mennyire jól látszik a gyilkos szándék. Már a belépés pillanatában tudta, hogy ez nem egy tárgyalás, hanem leszámolás lesz. Ahogy a lövések dördültek, igyekezett hitelesen megrémülni. Elejtette a tálcát és összekuporodott a fal mellett, remélve, hogy neki nem jut találat. Az igazság azonban az, hogy egy percig sem érezte magát veszélyben. Ő csak egy jelentéktelen irodista képében van jelen. Mikor felnézett, a társaság egy része holtan hevert a földön. A parancsot osztogató nő pedig egyértelművé tette, hogy nem szeretne szemtanúkat. Így Brianna is felkerült a nemkívánatos személyek listájára. A díszes társaság kivonult, a fiatal sith pedig egyedül maradt a holttestekkel és a protokollfelelőssel, aki szánakozó tekintettel nézett rá, miközben elővett egy sugárvetőt. - Ne tegye, kérem. Nem akarok meghalni. - mondta Brianna egész hiteles rémültséget színlelve, miközben az egyik sarokba hátrált. - Nem tehetek mást. Túl sokat tudsz. Csak egy pillanat az egész, nem fogsz fájdalmat érezni. A főnökasszony nemigen törődött azzal, hogy lássa a kivégzést. Bizonyára volt fontosabb dolga is, mint egy ismeretlen senki halálát végignézni. De ez csak kapóra jött Briannának. Az ajtó becsukódott a távozók mögött, ő pedig a férfira pillantott. Abban a pillanatban, hogy elsült a kezében a fegyver, az egyik tetem került az útjába és felfogta a lövést. A férfi döbbenten nézett a kimúlt testre, de mielőtt bármit mondhatott volna, torkán akadt a mondandója. Brianna ugyanis tett róla, hogy ne tudjon megszólalni. Ellenfele leejtette a fegyvert, Brianna pedig lassan közelebb lépett és térde kényszerítette. - Nem azért jöttem, hogy mások piti ügyei miatt haljak meg. De mert szánalmat véltem felfedezni a tekintetedben, életben hagylak. - Most komolyan? Majdnem kilyukasztott. - méltatlankodott Virana, amint leesett róla a halott test, amit az imént mozdított meg. - Minden jót. - mondta Brianna és az Erővel elaltatta a férfit, aki szépen elterült a tetemek között. - Tévedtem. Inkább jedinek kellene lenned. Ők tartják ilyen sokra mások életét. - utalt a korábbi beszélgetésükre. - Inkább egyik sem. Ha innen kijutunk, valahogy megszökök. Aztán kitalálom, merre tovább. - Nem hiszem, hogy a szigorú néni hagyni fogja. - Hagyjuk ezt most. Megvan, ami kellett, ideje visszamenni a többiekhez. - felelte Brianna, miközben az egyik halottól elvette a kódhengert és a zsebébe tette. Virana elhagyta a helyiséget és körülnézett odakint, majd egy rövid idő múlva visszatért húgához. - Jól van, elvonultak. Szabad a pálya. - mondta, mire Brianna kilépett az ajtón és sietős léptekkel elindult a találkozási pontra. Bár sietett, arra ügyelt, hogy ne legyen túl feltűnő. Még inkább arra kellett figyeljen, nehogy a korábbi társaság egy tagjával összefusson. Az igen csak megnehezítené a dolgokat. Végül is sikerült eseménytelenül visszajutnia oda, ahol a többiekkel kell találkoznia. Astarte már ott volt. Igaz, az ő dolga könnyű volt, mert csak a tárgyaló helyét kellett kiderítse. Amint odaért, elővette a zsákmányt és átnyújtotta a nőnek, de nem mondott semmit. A feladatát elvégezte.
|
|
|
Post by Enz on Feb 20, 2017 20:32:06 GMT 1
Astarte megforgatta az ujjai között a kódhengert, majd az előtte álló nőre sandított, mintha csak nehézére esne elhinni, hogy a másik ilyen effektíven elvégezte a feladatát. De aztán végül egy aprócska mosoly keretében a zsebébe süllyesztette a berendezést. - Meglepően gyorsan végeztél - jegyezte meg, újra Brianna arcát fürkészve, de mint mindig, most se lehetett róla semmilyen érzelmet leolvasni. - Nem szeretek feleslegesen időzni - felelte a nő, és hangja sem árult el semmit pillanatnyi hangulatáról. Astarte még figyelte néhány pillanatig, majd megvonta a vállát, és az ablak felé fordult, amelyen túl továbbra is egymást érték a csapatszállító hajók. Ezután teljes csend telepedett rájuk, és csak a közeli folyosó zaja szűrődött oda hozzájuk, ahogy sok százan siettek mindennapi dolgukra. Túlságosan lefoglalta őket saját kis mindennapi életük, jelentéktelen ügyeik és csetepatéik, hogy a nagyobb képpel foglalkozzanak. Minden korban ők voltak azok, akiken a hatalmasok uralkodtak, és ők sosem tehettek mást, mint, hogy minél jobban összehúzták magukat, és remélték, a vihar minél hamarabb elvonul a fejük felől, hogy folytassák unalmas, értéktelen, szürke életüket. Astarte egyszer egy volt közülük, és azóta is megvetéssel tekintett akkori önmagára. A hatalom szabaddá tette, és a hatalom a tudásból fakad. Ezt egyedül csakis Morrow ismerte fel, aki annak idején megkezdte a kiképzését. Keze ökölbe szorult a zsebében, ahogy újra és újra megfogadta, soha nem hagyja cserben azt, aki új életet adott neki. Kerüljön bármibe is. A hátuk mögül léptek zaja hallatszott, Astartének hátra se kellett néznie, hogy tudja, Salenius érkezett meg közéjük. Ahhoz képest, hogy az ő feladata volt a legkevésbé megfogalmazva, ő időzött el a legtovább. - Sikerült elintézni mindent? - kérdezte tőle számonkérően. - Megvannak a dokumentumok - bólintott Salenius, ahogy odaért, majd hozzátette. - És gondolom a kódok is. - Meglepően gyorsan dolgozik, az eszéhez képest - jegyezte meg Astarte kissé gunyorosan. - Akadtak komplikációk? - fordult most az őszes hajú férfi Brianna felé. - Semmi említésre méltó - közölte a lány szokásos hűvös és távolságtartó stílusában, de úgy tűnt valamit elhallgat. Mindenesetre most nem igazán volt idejük kikérdezést tartani. - Trieshii jelzett a vonósugaraktól - szólalt meg Astarte, megtörve a rövid csendet. - A jelemre megbénítja a rendszert. A csapat megindult a cél felé, és nyugodt léptekkel elhagyták az épületet. Brianna végig a földet bámulta, nehogy valamelyik katona észrevegye, de szerencsére a korábbi kosz az arcán, és a katonák leterheltsége miatt nem ismerte fel senki, és eseménytelenül verekedték át magukat a hajójukig. Astarte még útközben leadta a jelt, és Trieshii velük egyszerre érkezett meg a géphez. A rámpán felérve Astarte lefitymálóan megcsóválta a fejét, ahogy meglátta a leütött katona körül téblábolókat, és fél szemével Briannára tekintett, aki azonban semmilyen jelét nem adta annak, hogy bánná a dolgot. Így aztán továbbhaladtak a pilótafülkébe, és mindenki helyet foglalt valahol. - Mikor állnak le a vonósugarak? - kérdezte Astarte, amire a karbantartóruhát viselő nőnek válaszolnia se kellett, ugyanis pillanatok múlva egy robbanás rázta meg az egyik generátorházat, amit pillanatokon belül követtek a másodlagos robbanások. A pillanatnyi lefagyottságot követően a katonák futva megindultak valamerre, és a bázis máris jobban hasonlított egy felbolydult méhkasra. - Nem rémlik, hogy robbanásról szó lett volna - fonta össze a karjait maga előtt Astarte, de Trieshii nyugodt maradt. - Úgy gondoltam, az kellő elterelés lesz, és a káoszban észrevétlenül megléphetünk - mondta, és szavai alátámasztására máris több transzport felemelkedett, attól tartva, hogy támadás esetén a rakományuk felrobban, velük együtt. Astarte intett a pilótának, aki hasonlóan cselekedett. A felbolydult bázison senkit se érdekelt egy hiányzó transzport, így a hajójuk nyugodtan indulhatott el az űr felé. Az ablakon keresztül láthatták még, ahogy Commenor épületei, majd maga a főváros is apró pontokká válnak, és a légkört pillanatokon belül elhagyták. - Lady Astarte, hív minket a blokádflotta és utasítanak, hogy forduljunk vissza! - jelentette a pilóta, mire Astarte elővette a kódhengert, és a kezébe nyomta. - Mondja meg, hogy prioritási küldetésen vagyunk, és küldje el a kódokat - közölte, és a pilóta így is tett. A következő pillanatban egy turbólézerlövedék száguldott el mellettük. A pilóta döbbenten fordult hátra. - Azt mondják ezeket a kódokat visszavonták! - jelentette, és hirtelen Salenius és Astarte is Briannára pillantottak.
|
|