|
Post by sithlord on Jan 17, 2012 10:06:39 GMT 1
Wenthar Nagyúr örömmel fogadta a jó hírt, miszerint hamarosan elkezdődik az a folyamat, amire Egyháza már évtizedek óta várt. Megszerezni a Maradványt, egyfajta jelkép lenne. Méghozzá annak a jelképe, hogy a Sith rend Egyháza a régi Birodalmi dicsőséget kívánja helyreállítani. Ez egy hatalmas, ámde nem veszélytelen tett lesz. A galaxis gyenge, nyálas frakciói, nem fogják ezt csak úgy szó nélkül hagyni. Talán a demokrácia védelmében „megszorításokkal” élnek a Maradvánnyal szemben. Wenthart mindez nem érdekelte. Bőven van elegendő pénze az Egyháznak ahhoz, hogy ezt a szektort működésben tartsa és felvirágoztassa. Mert az a teméntelen sok pénz erre kellett. Hogy feltámasszák a régi Sith Birodalmat. No nem Palpatine Birodalmát, nem... Hanem azt az ősi Birodalmat, amiben a Sithek évszázadokig harcoltak a gyenge Köztársaság ellen! Wenthar egy pár szót még intézett a Nővérek felé. -Nos hölgyeim, a terveimet ismerhetik! Lenne kedvük velem tartani hogy leszámoljunk az árulókkal, akik uralják a galaxist már évtizedek óta? -kis hatásszünetet tartott majd folytatta. -Hajlandóak helyreállítani velem a Sith Birodalmat? Nem Palpatine gyenge és korrupt államát hanem az ősi, erős Birodalmat? -Erill Kai bólintott mag térdre ereszkedett és meghajtotta a fejét. A társa követte a példáját. -Életem a tied Sötét Nagyúr! Segítünk neked amiben csak tudunk! -Wenthar Nagyúr, a Nővér fejére tette a kezét. -Megáldalak a Sith Egyházának nevében! Szolgáld hűen a Sötét Oldal ügyét! Most pedig keljetek fel, hamarosan indulnunk kell!
A Commenor egy szigorúan titkos légiplatformjáról, két Lambda osztályú sikló szált fel, fedélzetükön Dorianával, Wentharral és a két Éjnővérrel, hogy az egyik Commenori Dredanought segíségével a Bastionra jussanak. A Sith Gyémántjára átkeresztelt Dreadnought, miután megkapta a szükséges kódokat, fogadta a különös társaságot. A hangárban rendezett sorfalakban, rohamosztagosok álltak feszes vigyázzban, miközben a kapitány térdelő pozicióban várta a Nagyurat és kísérőit. A Lambda siklók ajtajai sziszegve ereszkedtek le, majd lelépdelt Darth Wenthar a Sith Nagyura és Doriana. Az öreg cselszövő mosolygott magában a sorfalat látva. Régi szép idők, gondolta magában. Hamarosan az Éjnővérek is csatlakoztak a Nagyúrhoz. Wenthar intett a kapitánynak hogy álljon fel. -Készen állnak az indulásra? -a kapitány bólintott. -Természetesen Nagyúr, minden a kívánságai szerint alakult! -Wenthar elégedettnek bizonyult a válasz hallatán. -Kitűnő kapitány! Kísérjék a vendégeinket a kabinjaikhoz, majd teljes helyzetjelentést kérek! Legénység, harcképes állomány stb. Mindenről tudni akarok! -a kapitány meghajolt. -Óhajod szerint lesz Nagyuram! -azzal elindult, hogy megmutassa Dorianának és Wentharnak a szállásaikat. Az Éjnővérek már elindultak ez ügyben, az egyik tiszt kíséretében.
Wenthar Nagyúr hirtelen Doriana felé fordult és megragadta a vállát. Az öreg cselszövő alaposan elcsodálkozott ezen. -Bebizonyította a hűségét Kinman! Visszatérhet a Commenorra és nem kell velünk tartania! -Doriana nem egészen értette mit akar a Lord ezzel mondani. Wenthar rögtön kisegítette ebben. -Maga tudta nagyon jól, hogy ahova megyünk önnek a biztos halállal egyenlő! -Doriana ebben nem volt azért annyira biztos. Akadtak barátai a Maradványban. A Lord azonban másképpen gondolta. -Magát gyűlölik a maradványban Kinman, és azzal hogy velem akart jönni csak egy dolgot bizonyított! Feltétlen hűségét és lojalitását! -Wenthar erősen megszoritotta a férfi vállát, mindenki őket nézte. -Mylord az életem az öné és... -Wenthar csendet parancsolva intett. -Ezt tudom Kinman! Nem kell bizonygatnia a hűségét! -Doriana még mindig nem értette. -De akkor miért nem tarthatok önökkel? Segíthetnék és... -Wenthar azonban nem gondolta meg magát. -Nos önre itt van szükség a Commenoron, ha Rodan és cimborái esetleg terveznének valami huncutságot! -Doriana most már mindent világosan megértett. Wenthar folytatta. -Szükségem van egy megbízható és hűséges emberre itt, aki biztosítja a Sithek és az Egyház érdekeit! És ez az ember ön, kedves Kinman! Most menjen és tegye a kötelességét! -Dorian meghajolt és az egyik siklóhoz tért vissza. A Lambda osztályú hajó hamarosan elhagyta a hangárt és visszatért a Comennorra, fedélzetén a büszkeségtő dagadó Dorianával.
Pár órával később, a Sith Gyémántja nevű Dreadnaught osztályú hadihajó, álcázva a hipertérbe lépett és elindult úticélja, a Bastion felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 1, 2012 0:26:21 GMT 1
-Üljenek le, üljenek le, barátaim.. - invitálta be a szokottnál is szélesebb mosollyal újdonsült főkormányzói irodájába a vendégeket Doriana. A savanyú képű Neimoidik azonban állva maradtak.
- Ez itt a nagytiszteletű Oon Haako, ez itt pedig a nagyrabecsült Aaldar Denray. - mutatta be a vendégeket a Sith Protektorátus jelvényét viselő ébenfekete C4-PO protokolldroid.
- Örvendek. - biccentett Doriana, majd hozzákezdett az ilyenkor szokásos udvariassági körmenetekhez. Az elmúlt néhány napban a Commenor környéki módosabb rendszerek képviselői, akik a Cosra és a Corellia közti összecsapásról értesülve megérezték a lehetőséget, hogy újra helyzetbe hozzák a másik kettő által elnyomott vállalataikat, szinte egymásnak adták a kilincset a bolygón. Doriana, aki még mindig ízlelgette a váratlanul ölébe pottyant főkormányzói címet, alig győzte egyiket a másik után fogadni.
Pedig alapvetően nem csinált mást, csak idejében meghúzott néhány szálat, amikor a Sith Egyház kémei révén értesült arról, hogy a Konföderáció egy lépésre van a polgárháborútól és a széteséstől. A szövetségi, cosrai és corelli befolyást egyaránt rossz szemmel néző szomszédos rendszerek készségesen követték a Commenort a Korribannal kötött államszövetségbe, és Doriana meghurcolt Polneye-i szenátorként egyszercsak azon kapta magát, hogy egy új államalakulat ügyvezetője.
Persze meglepő volt, hány réges-régi, még a Köztársaság idején felépített kapcsolatának voltak meg a mai napig a hajtásai. Több rejtett befektetésre, és azok újdonsült tulajdonosaira bukkant rá, hogy ismét bejelentse rájuk olykor kreditben, olykor fegyverekben mért igényét. Tudta, hogy minél előbb új haderőt kell létrehozni a szektorban, mert Klauskin bár vereséget szenvedett, de bármikor visszatérhet..
- Nos, barátaim.. - fordult vissza az italosüvegek környékén sunnyogó Neimoidik felé. - Nagyon szívesen hallanék azokról az új sorozatú harci droidokról, amelyeknek a forgalmazását tervezik.. a Sith Protektorátust igencsak érdekelné egy ilyen üzlet..
|
|
|
Post by sithlord on Feb 1, 2012 12:13:06 GMT 1
Pár órával később Doriana irodájában...
A LexCorp éa a Hyperdyne Systems vezetői, elégedetten hallgatták a Doriana által előadott gazdasági tervezetet. A kopasz, ravasz tekintetű Lex Luthor, tisztában volt vele, hogy most a két legmódosabb, legnagyobb alaptőkével rendelkező cég jövőjéről van szó. -Cégünk a LexCorp, számos hadászati technológiai újdonság terveivel rendelkezik! -Lex kényelmesen hátradőlve a tárgyaló plüssfoteljében, egyre Doriana tekintetét fürkészte. -Igen, valóban! -bólintott egyetértően Doriana.-Nagyon is jól informáltak vagyunk az ön zseniális terveit illetően, mr Luthor! -Doriana pontosan tudta, hogy a LexCorp szíve, maga a vezetője. Lex Luthor rengeteg zseniális tervet megalkotott, ám eleddig pénzhiány miatt ezeket nem mind tudta megvalósítani. Némelyik alkotáshoz, túl sok alaptőkére lett volna szükség, ezt pedig Lex egyelőre nem engedhette meg magának. -Pár tervet elhoztam önnek! -azzal az asztalra tett egy kicsiny hololemezt. Doriana elvette majd aktiválta a miniatűr, asztalba épített holovetítőt. Két lenyűgöző hajó terve jelent meg. -Nos ez a két hajó, ütőképes gerince lehetne az önök haderejének!-Dorianának tetszettek a tervek. -Valóban! Ígéretes konstrukcióknak tűnnek! -Lex elmosolyodott, tudta hogy Doriana bekapta a horgot. -Judicatornak és Sith Stardestroyernek neveztük el őket! Hagyományos, Sith hajótervek alapján! -Lex hatásszünetet tartott és várta a reakciókat. -Úgy látom a Judicator nevű hajóosztály terve, főképpen a szintetikus kristályokra épül! -Doriana, Lex nagy megelégedésére, úgy látszik megértette és átlátta a hajó lényegét. -Pontosan uram! A Jedik általl használt kristályok, rendkívüli energiákkal rendelkeznek! A LexCorp viszont képes ezeket a kristályokat szintetikusan előállítani és egy hajóba vagy rombolóba beépíteni! -Lex most már tudta, nyitott kapukat dönget. -Sokkal intenzívebb turbolézer előállítására lenne képes egy efféle hajó!Persze egy ilyen hajóhoz rengeteg pénz szükséges! -Minden bizonnyal kedves Lex! De higgye el, új Uralkodónk ilyen téren roppant rugalmas! -Doriana arcán ragadozóvigyor jelent meg. -Ha a Sithek rendjének védelméről és államunk megvédéséről van szó, az neki minden pénzt megér! -A Hyperdyne Systems hajlandó segíteni a kivitelezésben Lex! -az ősz hajú, öreg, elegáns Coruscanti öltönyt, és drága Corusca kőböl készült gyűrűt viselő férfi, eddig csendes hallgatója volt a megbeszélésnek. Most azonban rájött, hogy előnyös üzletre tehet szert, ha kisegíti ifjú riválisát. -Az ajánlatát elfogadom Öregúr! -az öreg elégedetten bólintott. Úgy látszik Lex is felmérte az előnyöket. Doriana csendesen kivárva figyelte a két cégvezető egyezségét. -Örülök hogy így gondolkodik Lex! Mit szólna egy fúzióhoz? -Lex megdöbbent, de aztán végül megértette a lényeget. Szüksége van egy erősebb cég támogatására. Hogy megvalósítsa az álmait és a terveit. -Ezt megbeszélhetjük az irodámban is Öregúr! -Doriana ekkor látta jónak ha közbeszól. -Uraim azt ugye önök is tudják, hogy cégeik most már állami fennhatóság alá tartoznak? -az Öregúr komótosan felállt, Lex követte a példáját. -Higgye el Kinman, egy efféle fúzió önöknek is jobb lesz! A két cég, egyesített erőkkel sokkal többre megy, mint külön forrásbázisokkal! -ezzel Doriana is egyetértett. -Nos részemről nincs akadálya ennek uraim!És szerintem Lord Wenthar sem fogja ellenezni az önök megegyezését! -Doriana kezet fogott mindkettejükkel. Az Öregúr és Lex elhagyta az irodát, magára hagyva Dorianát. Fárasztó egy nap annyi szent. Doriana a következő látogatóra várt...
|
|
|
Post by sithlord on Feb 3, 2012 20:33:33 GMT 1
Doriana éppen a beérkezett adatait elemezte ki, meglehetősen megszaporodtak ugyanis a teendői, amióta a Sith Protektorátus létrejött. A csodálatos kivitelezésű új Csillagromboló terveit nézegette. Bár ez a hajó még csak „papíron” létezett, Dorianát lenyűgözte a terv tökéletes kivitelezése.
Egy kifejezetten érdekes és új technológiát alkalmaztak ennek a konstrukciónak a létrehozásakor.
Amikor létrejött az új állam, szinte természetes volt hogy a Korriban és a Vjun körzetéhez tartozó letarolt bolygók, automatikusan a Sith Protektorátushoz csatolódnak. Persze látszólag letarolt, élettelen kőgolyók voltak, de sokkal nagyobb kincseket rejtettek magukban, mint holmi élővilág. Az újonnan egyesült két legnagyobb Commenori cég, az Omni Consumer, már hozzákezdett a bolygók felmérésének és amit találtak annak nagyon megörültek.
Egyik-másik bolygó, Kortózisban gazdag területekkel rendelkezett. Ez a különleges fém, nagyon erőssé tette a vele készült ötvözeteket. De nem ez volt az egyetlen kincs, csupán az értékek egy része. Egy harmadik bolygó hemzsegett a különleges kristályoktól. Pontosan olyanokból, amikből a Jedik a fénykardjuk energia fókuszáló kristályait készítették. Egy eljárással azonban ezekből a kristályokból, egy sokkal értékesebb szintetikus kristályt, az Odonitot lehetett létrehozni. A kristály alapú technológia újnak számított a galaxisban, pedig nem volt az. A régi Sith Nagyurak valamennyien alkalmazták ezt a különös ám hatékony technológiát.
Doriana fellelkesedett az ifjú Lex kimutatásaitól és terveitől, és természetesen azonnal engedélyt adott a „kristálybolygó” felfedezéséhez és kikutatásához. Hamarosan elkezdődik a kitermelés, és egy merőben új technológia fog bevezetésre kerülni a galaxisban...
Éppen ezeken gondolkodott, amikor bejövő hívást kapott. Azonnal tudta hogy ki az. Darth Wenthar a Sithek Sötét Nagyurának holoképe, kékesen vibrálva csupán karnyi hosszúságú volt, Doriana azonban ennek ellenére is megdöbbent a nyilvánvaló változástól.
Mert nem egy páncélba burkolózó roncs jelentkezett, hanem egy izmoktól dagadó testű, saccra két méter magas, fekete csuklyás alak. Doriana egészen el volt hűlve ettől a változástól. Vajon mi történhetett?
-Mi újság Főkormányzó? -kérdezte kicsit gúnyos hangszínnel a Sith Lord. -Minden a tervei szerint halad Mylord! Hamarosan átküldöm az adatokat önnek! Van egy pár dolog amit látnia kell! -A Sith Nagyúr elégedettnek tűnt. -Kitűnő munkát végzett Kinman! Igazán elégedett vagyok önnel! -Doriana egy csöppet eltűnődött az élete iróniáján. Mást se csinált csak attól rettegett hogy nehogy a szokásos Sith Nagyúr elégedetlen legyen vele. -Megtiszteltetés Nagyúr hogy a szolgálatára lehetek! -Doriana kicsit kivárt. Kíváncsi volt arra, hogy mi a valódi oka annak hogy Darth Wenthar megkeresi. Erre hamarosan választ is kapott. -Hamarosan megkezdődnek a Bastioni tárgyalások, és önre is nagy szükségem lesz! -Pontosan miben is Mylord? -Doriana kérdése kicsit szemtelennek tűnt pedig nem annak szánta. Ezzel vélhetőleg a Lord is egyetértett. -Nos ha eljön az ideje, aktiválja a maga kis saját transzmissziós rácsát! Beszélnie kell a moffokkal! Önre hallgatnak! -Doriana mintha egy kis tiszteletet, vélt volna hallani a Nagyúr szavaiból. Talán a Birodalmi múltját tiszteli benne? Meglehet. -Óhajod szerint lesz Nagyuram! -mennyire ismerős szavak! Mennyiszer kimondta ezt a bizonyos mondatot élete során. Hirtelen rádöbbent, amire egész életében nem sikerült eddig. Ő a Sith Rend egyik leghasznosabb eszköze. Szinte már nélkülözhetetlen. Ez hirtelen elégedettséggel töltötte el, olyan örömmel amit még nem érzett eleddig. Doriana lelkesedett. Méghozzá a Sithekért, és erre végre rájött. -Helyes, helyes! Majd jelentkezem! -azzal a Sith Nagyúr holoképe eltűnt. Doriana tovább nézegette az aktákat...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 12:46:27 GMT 1
Az elsötétített szobában most a múltkori tömeg helyett csak egyetlen holoalak villódzott. Doriana egy íróasztal mögül, új, sith szimbólumokkal és fõkormányzói rangjelzésekkel ellátott palástjában, egy pohár fûszeres kesseli mögül nézett farkasszemet a másik alakkal. Sokkal magabiztosabban, mint múltkor.
- Nincs mit mondanom magának, Kinman.. - Lecersen Moff hangja sejtelmes, vagy talán inkább erõltetetten távolságtartó volt. - Biztosíthatom, Dirkl, a változások már igen közel vannak.. - Igen, hamarosan Trónra léptetjük Jagged Felt.. már ki van tûzve az ünnepség idõpontja.. - Sajnálatos, ami Dorja és Niriz Moffokkal történt.. - És bizonyára nem õk az egyetlenek, Kinman. - Nem gondolja úgy, hogy ideje lenne beavatkoznia, Dirkl? A Mesterem hamarosan megérkezik! - És méltó módon fogadjuk majd, Kinman.. - Ez fenyegetés? - Pusztán csak tényközlés. De örülök, hogy ilyen szívélyesen megosztja velem ezeket az információkat. - Gondolja át, Dirkl. - Ön pedig élvezze az újdonsült hivatalát, Kinman.
Ahogyan a moff alakja eltûnt, Doriana ingerülten belebámult a hologram nyomában maradt semmibe, és felhajtotta az italát. A dolgok határozottan jól mentek, igen.
Viszont Dirkl Lecersen szándékait a mai napig nem tudta kifürkészni, és ez zavarta a dörzsölt politikust. Irritáló volt, hogy van a galaxisban legalább még egy ilyen alak, mint õ maga.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 6, 2012 9:51:42 GMT 1
Doriana elküldte az üzeneteket azoknak az államoknak, amelyekről úgy gondolta hogy érdemes kapcsolatba lépni velük. Különösen a nagai császárság és a Világbirodalom keltette fel az érdeklődését. Már azt is kigondolta, kit küld el ebbe a különös államba. Aktiválta a kommpaneljét, mire egy különös, hüllőszerű faj egyik utolsó képviselője jelent meg.
G'Kar és ő régi barátok voltak. Bár az Uralkodó idejében az idegen fajokat üldözték, G'Kar ez alól kivétel volt. Talán azért mert a réges-régen eltűnt eredeti Sith faj utolsó képviselője volt.
-Üdvözlöm Nagykövet úr! -G'Kar holografikus alakja, meghajolt. -Részemről a szerencse Főkormányzó úr! Mi a parancsa? -Doriana összeérintette az ujjbegyeit és elégedetten mosolygott. Ez az a lojalitás, amit a Jedik és a szánalmas frakcióik soha nem fognak megérteni. Hűség a Birodalom eszméjéhez és... a Sithekhez. -Fontos küldetést kap tőlem kedves G'Karom! El fog utazni egy titkos diplomáciai küldetésre! -G'Kar bólintott. -Igen, ezt olvastam az üzenetében amit küldött! Csak a koordinátákat és az adatokat még nem kaptam meg! -Doriana bólintott egyetértése jeléül. -Nos úgy gondolom ezt könnyedén orvosolhatjuk barátom! Az adatcsomag máris átment önhöz! Tanulmányozza át majd indulhat is! -G'Kar bólintott majd meghajolt. -Ahogy óhajtja Főkormányzó! -azzal a képes holokép eltűnt.
Doriana ismét magára maradt, úgy döntött megnézi az OCP legújabb terveit.
|
|
|
Post by sithlord on May 17, 2012 17:02:09 GMT 1
Zekk vagy más néven Kaard, fejedelmi kiszolgálásban részesült. Bár a kabinjában valahol legalább két ysalamiri volt elrejtve, a fiú nem idegeskedett. Furcsa módon valahogy békességet és nyugalmat érzett. Átadta magát a sorsnak és a Végzetnek. Nem tudta, mi a szándéka a Sith Uralkodónak vele, de sejtette. Két dolog lehetséges: vagy megpróbálja tanítványává tenni, vagy pedig ha az nem sikerül, megöli. Egyik lehetőség sem volt valami bíztató.
Sordis járt a gondolataiban. Vajon tényleg áruló lenne? Vajon tényleg csak arra kellettem neki, hogy a segítségemmel megölje Wenthar Nagyurat? Kaard alaposan elgondolkodott a lehetőségen.
Az Erőben sajnos nem tudott elmerülni, pedig hát most nagy szüksége lett volna rá. Jobb híján falatozgatott az asztalán heverő, gyümölcsökkel és más finomságokkal, ízletes húsokkal megrakott tálcáról. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe. Összegörnyedt a kíntól, és kezéből kihullott az ízletes Yakkman comb, amit éppen fogyasztott.
„Zekk, ne aggódj! Hamarosan megérted a sorsodat! Nemsokára találkozunk!”
Hihetetlen módon, a hang, amely ezt a borzalmas fájdalmat okozta, megeggyezett egy ismerős és szeretett hanggal. De az nem lehetséges....
Vagy talán mégis? Talán egykori szerelme, Jaina Solo szólt hozzá? Kaard most már teljesen összezavarodott.
Éppen tápászkodott fel, amikor kopogást hallott. Kisvártatva Sith Rohamosztagosok léptek be a kabin ajtaján, majd mögöttük feltűnt Kandor Nagyúr magas alakja. Az ősz hajú Sith arcán kegyetlen, hideg kifejezés jelent meg, amikor a fiúra pillantott. -Szedd össze magad Lord Kaard! -mondta gúnyosan Kandor. -Megérkeztünk a Korriban II-re! -azzal intett két Sith Rohamosztagosának, hogy ragadják meg a fiút. Kisvártatva energiabilincsek kerültek Kaard csuklójára, majd megalázó módon egy hátizsák és kis ketrec ötvözésére emlékeztető alkalmatosságot helyeztek a vállaira. Gondosan becsatolták ezt a valamit, hogy még véletlenül se legyen laza kötésben a vállaival. Kaard hamarosan rájött, hogy mi is ez a valami. Éles sipítást hallott, amikor az ysalamiri amely a ketrecben pihent, felébredt. Kaardor hirtelen rosszullét és hányinger fogta el. A teste elgyengült és majdnem elesett. Kandor még idejében ragadta meg a vállát. -Ne legyél ennyire gyenge fiam! -Kaard meglepődve észlelte a szánalommal vegyes sajnálatot Kandor szemeiben. Ez az egész azonban csak egy pillanatig tartott, aztán visszatért a fagyos és kegyetlen tekintet.
Hamarosan egy kis Lambda osztályú komp hagyta el az SiSD Holokron hangárját, majd orbitra állt a Korriban II körül. Miután megkapta a leszállási engedélyt, a kis komp, Kandorral és Kaarddal a fedélzetén, belépett a bolygó légkörébe, hogy új otthonába szállítsa a fiút, egykori nevén Zekket.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 14, 2012 17:31:37 GMT 1
Egy birodalmi csillagromboló lépett ki a hiperűrből a rendszer szélén. Éjfekete volt, ahogyan a cosrai hajók többsége - Itt az Emperor's Wrath Cosrai csillagromboló. Fedélzetünkön Folett parancsnokkal, Őfelsége Wenthar Császár vendégével. Kíséretet és kijelölt útvonalat kérnénk a biztonságos leszálláshoz
|
|
|
Post by sithlord on Jul 14, 2012 18:07:46 GMT 1
Hirtelen négy SiSD valamint Judicatorok és Auorák léptek ki a hipertérből és körülvették az Emperorst. Egy kis, Lambda osztályú sikló indult az Emperor hangárjainak egyike felé, hogy utasát átszállítsa Folett Nagyúrhoz. Kandor, az Obszidián Rend főnöke volt megbízva azzal, hogy diplomataként üdvözölje a nagy hatalmú Folettet.
Az Emperors' Wrath egyik hangárjában méltóságteljesen landolt a kis sikló. Kandort egy díszosztag várta feszes vigyázzban, és maga Folett jött hogy üdvözölje őt. A sikló ajtaja hangos szisszenéssel kinyílt és kilépett rajta, Wenthar helyett Kandor, aki az ESB harmadik emberének számított, Tierce Főkormányzó és az Uralkodó után. A Sith büszkén lépdelt le a kicsiny lépcsőkön, majd mikor Folett elé ért, meghajolt. -Elnézését kérem Nagyuram, a Mesterem jelenleg a Nagai Császár vendége! -mondta Kandor miután felállt és a kezét nyújtotta Folettnek. -Ha gondolja, mi magunk is ellátogathatunk a Nagai Birodalomba, ahol remélhetőleg akadályok nélkül találkozhat Császárunkkal! -Kandor izgatottan várta Folett válaszát.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 14, 2012 18:19:15 GMT 1
- Kandor Nagyúr - válaszolt Folett - Enyém a megtiszteltetés. Ha meg tudjuk oldani, hogy a Nagai Császárságban ne jöjjenek rá, minden további nélkül. Útközben el is mesélem, hogy miért, de addig is, ezt kellene első körben eldöntenünk. Az ügy kényes, és az én személyem lelepleződése veszélyeztetné annak sikerét.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 14, 2012 18:36:52 GMT 1
Kandor arcán vadállati vigyor jelent meg. -Effelől nem kell aggódnia! -mondta magabiztosan. -Az Obszidian Rend már mindenről gondoskodott! -Folett bólintott majd elkísérte Kandort a tárgyalóba.
A gazdagon díszitett, de mégis puritán tárgyaló falán, különböző képernyőkön a galaktikus tőzsde infoi és, a holohíradók tucatjai futottak. Folett helyell kínálta vendégét. Amaz kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas tárgyaló asztal főhelyén, amíg Folett mellette foglalta el az egyik széket. Kisvártatva számos Cosrai parancsnok jelent meg akik szintén helyet foglaltak. -Nos uraim, üdvözöljük nemes vendégünket, Kandor Nagyurat! -vezette fel a tárgyalás Folett. A Cosraiak bizalmatlanul tekintgettek az éjfekete köpönyegébe burkolózó Sithre. Kandor nem törődött a bizalmatlan légkörrel, egyenesen a lényegre tért. -Kedves Folett Nagyúr! Kíváncsian és örömmel várom hogy miért óhajtanak velünk szövetségre lépni! -mondta Kandor tiszteletteljesen. -Azután azt is elmondom, hogyan tud kapcsolatba lépni Uralkodómmal, úgy hogy senki ne tudjon erről a találkozórol ott, ahova majd megyünk!
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 14, 2012 21:48:58 GMT 1
- Az urak - mutatott körbe Folett - Arra az esetre vannak itt, ha netalán egyes részletekre bővebben is ki szeretne térni. Én viszont rögtön a lényegre térnék - aktiválta a legnagyobb kivetítőt, amin a robbantások és a fokozódó kalóztevékenységek összefoglalói jelentek meg - Gondolom ismeri a Cosrát, és tudja, hogy nekünk mennyire fontos a rejtettség. Ez sajnálatosan az áruló Phennir miatt meghiúsult. Viszont, gondolom még nem értesült róla, éppen ezekben az órákban sikerült meghiúsítani egy Konföderáció-Szövetség együttműködést a Sith Birodalom ellen. - Valóban? - nézett rá kérdően a sith. - A Bothawuin tartózkodik Phennir és Daala elnökasszony. Utóbbi már távozott is - de nem úgy ahogy tervezte. Én viszont nem hivatalosan segítettem, hogy hamarabb távozzon. - A robbantások? - A két fél pedig egymásra mutogat. Ezt kell kihasználnunk, hogy hogy is mondjam.,.. közeledhessen a két állam. A kalózok is ebben segítenek bennünket. Amíg mindenki belső ellenséget keres és kalózokra vadászik, nos én... megkapom az új hajóimat és új szövetségeseinkkel - intett a felszolgálóknak, akik a teremben ülők elé helyezett poharakba a legjobb kesselit töltötték - Megerősítjük a Birodalmi értékrendet a galaxisban. Ezt tudom kínálni. Mellé pedig közösen ellenőrzött kereskedelmi útvonalakat, hiszen valakinek meg kell menteni azokat is - mosolyodott el Folett, miközben kedvenc szivarával kínálta a sithet - Mit gondol, ez érdekelné Őfelségét? De mielőtt válaszolna... Azt is tudnia kell, hogy kettőnk érdeke, sem az amit mondtam sem pedig a jövőbeli Szövetség ténye nem hagyhatja el ezt a termet, és nem tudhat róla más, csak Őfelsége és én. Így is elfogadható?
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2012 19:50:26 GMT 1
-Nos kedves Folett úr, természetesen nem baj ha titokban akarja tartani a mi kis szövetségünket! -mondta elégedetten Kandor. -Sőt! Uralkodónk maga is ezt fogja forszírozni! -Folett nagyon elégedettnek tűnt a választól. -Remek! Nagyon jó! És megkérdezhetném hogy ebbe miért mennek ilyen könnyen bele? -kérdezte kíváncsian a hadúr. -Ó hát persze! -válaszolt sejtelmes hangon a Sith. -Uralkodónknak van egy kis dolga a Nagai Birodalomban! Le akarja váltani a vezetőséget, hogy leendő tanítványát ültesse a trónra, ezáltal egy lojális államot hozzon létre, amely az ESB erős és hű támasza lesz! Nos a Cosra ebben segíthet minket, fegyverekkel pénzzel és katonákkal, ha eljön az ideje! Mit szól hozzá? -a Sith kíváncsian várta Folett reakcióját és válaszát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2012 21:31:40 GMT 1
Darth Kaard , akit régen Zekk néven és Jediként ismert a galaxis - vagy legalább annak egy része - a számára kijelölt apró szobában lebegett, a jedikére kísértetiesen emlékeztetõ helyzetben... alig öt centire a földrõl.
Minden dühét, csalódását ebbe kellett beleölnie, miközben sötéten égõ szemei a szoba másik oldalán, egy áthatolhatatlan energiaketrecben fetrengõ ysalamirire tapadtak. Az állat keltette mezõ miatt nem érzett semmit abból, ami a szoba falain kívül történt, csak az apró buborékon belüli és saját magából Erõt tudta felhasználni, hogy ne tompuljon el teljesen...
A droidból, amelyik az ételt hozta, csak annyit tudott kiszedni, hogy fontos vendég érkezett, aki a Nagymesterrel, Kandor Nagyúrral folytat tárgyalásokat... Daarth Kaard remélte, hogy addig sem az õ kivégzésével foglalkoznak. Bár, végtére is mindegy is lett volna...
De nem. Az Erõ, bármennyire is sötét, nehezen elérhetõ és láthatatlan maradt, ennyit Kaard tudtára adott. Még élnie kell, még feladata van, nem csak jókedvbõl nem végzik ki, vagy feledékenységbõl.
Várni, várni, várni. Kaard lehunyta a szemét, és visszasüllyedt a mély sötét meditációba. Várni, de ha már nem kell többet várnia, akkor kezdésnek kitekeri az ysalamiri nyakát, annyi bizonyos.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 20, 2012 16:32:21 GMT 1
Charis Mar Sevrin, Raistlin unokahúga, egykedvűen tekintett ki a hatalmas panorámás kilátóablakon, amely a lakosztálya északi falát szinte teljesen betöltötte. A legfelsőbb szinten található luxus lakosztályából nézte az égen elsuhanó, tömött sorokban haladó járműveket és légisiklókat. A lakosztálya fényűző volt, maga a Császár szokott itt lakni. Az asztalon aranyozott tálcák voltak megrakva a legkülönfélébb finomságokkal és gyümölcsökkel. Egy-egy korsóban fűszeres taygetai óbor várakozott arra, hogy a csodaszép leányzó az ajkait hűsítse vele. Hosszú feketés barna haja egészen a derekáig borította előkelő lepelként kívánatos és formás testét.
Alig pár napja érkezett meg az egykori Commenorra: a Sith Birodalom főbolygójára, amely most a fenséges Korriban II nevet viselte. Charis nem igazán tudta értelmezni, a Császár azon óhaját hogy idejöjjön, a harc és a csata helyett, amely a Peremvidéken várta volna. De engedelmeskedett: Wenthar az ura és parancsolója volt, és köteles volt engedelmeskednie a legfőbb Sith Hadúrnak.
A lakosztály ajtaja hangos sziszenéssel kinyílt és egy protokol droid totyogott be rajta. -Elnézést Charis kisasszony, de a vendégünk készen áll arra hogy fogadja önt! - gagyogta szaggatottan a protokoldroid mire a lány elmosolyodott. Már ideérkezése napján feltűnt neki a szomorú tekintetű, de ugyanakkor határozottságot sugárzó férfi, aki a lakosztálya szomszédságában lakott. Azonnal érdeklődni kezdett utána és kíváncsivá tette a férfi titokzatossága. Maga sem értette, miért ilyen kíváncsi rá...
Talán a Sith mágikus pecsét lehetett az oka, amelyet maga Raistlin rakott rá, Uralkodójának parancsa szerint. Erről azonban Charis nem tudott semmit... Ideje hogy férjhez menjen a kislány, hogy dinasztiát alapítson!
Charis azonban még azt sem tudta, kinek a lánya is valójában. Nem is sejtette hogy maga Lord Wenthar az apja, aki csupán hagymázas dinasztiaalapítási céljaira fogja felhasználni, akár egy tárgyat. Szerencséje volt, hogy erről nem kellett tudnia. Egyelőre...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 24, 2012 19:46:53 GMT 1
Darth Kaard, akit valaha Zekk néven ismertek, szokásos délutáni elfoglaltságával töltötte az időt. Vagy délelőttivel, tekintettel arra, hogy ugyanaz volt. Meditált.
Az ajtó felpattanására csak éppen félig nyitotta ki az egyik szemét. Akár meg is lepődhetett volna. Ennyivel korábban hoznák a vacsorát?
Nem, láthatóan nem. Az ajtóban két marcona, markos őr állt, akik a Sith Egyház testőrgárdájának lilás-vöröses, Sith kultistákra emlékeztető ruháját viselték, valamint egy idős, fogatlan twi'lek mester.
- A vendéglátód már vár, fiam. - húzta szét bűzős mosolyra az ajkait a twi'lek. - Igyekezz!
- Nem tudtam, hogy vendégségbe megyek. - Zekk az érdeklődés hiányát színlelve figyelte, ahogyan az őrök eltávolították a szobája oldalában tekergőző ysalamiriket. Egyszerre megérezte az öreg twi'lek visszataszító, mégis sötét jelenlétét az Erőben, és alig nem messze, néhány szobányira valami sokkal tisztább, fiatalabb, gyermeki jelenlétet, amelyben érintetlenül lángolt a kitörni készülő, de még visszatartott Sötét Oldal.
A twi'lek intett, mire Zekk érezte, hogy a lábai elemelkedenek a földről. Az alak, amilyen öregnek és betegesnek tűnt, akkora hatalma volt az Erőben.
- Mondtam, hogy ne késlekedj. Ideje indulnunk.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 25, 2012 10:41:28 GMT 1
Charis Mar Sevrin, kényelmesen elhelyezkedve üldögélt az egyik plüssfotelben, miközben a fűszeres Taygetai óbort kortyolgatta. Éjfekete színű, testresimulós bársony öltözékében igazán kívánatos benyomást kelthetett az ellenkező neműek körében. Nyakán egy ősrégi Sith talizmán volt, amelynek medalionja két formás keble között pihent. Csábos külseje azonban egy veszedelmes tigrist rejtegetett. Ő volt hát Darth Wenthar egyetlen leánya és gyermeke.
És erről a tényről még ő maga sem tudott.
Charis már alig várta, hogy fogadhassa a vendégét. Ő maga sem tudta, miért vágyakozik ennyire, hiszen eddig jól elvolt az edzéseivel meg a nagybátyjával. De most mégis, izgatott várakozás uralkodott el rajta. Elméjével kinyúlt az Erőbe és lassan, óvatosan kutatni kezdett. Aztán megtalálta amit keresett. Egy magabiztos, határozott de mégis gyengülő jelenlétet az Erőben. Az izgalomtól kipirult az arca, és a lélegzete is szaporábbá vált. Aztán kopogást hallott az ajtón és ő nagy kegyesen, büszkeséget színlelve, beengedte a vendéget. -Lépj be nyugodtan! -mondta határozott, királynői méltósággal a hangjában.
Az öreg twii'lek és Zekk belépett. A férfit máris elbűvölte a lány erőteljesen erotikus kisugárzása. -Leléphetsz! -vetette oda kurtán az öreg twii'lek felé a fogai között a szavakat Charis. Majd a vendégéhez fordult. -Foglalj helyet kedves idegen, beszélgessünk!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2012 20:18:27 GMT 1
Darth Kaard villámgyorsan felmérte az övénél sokkal díszesebben berendezett szobát, majd - valamivel lassabban és alaposabban - annak láthatóan egyetlen lakóját. Közben érezte, hogy az õrök is kihátrálnak, és az ajtó bezáródik mögötte.
A bejárattal szembeni heverõn helyet foglaló lány fiatalnak, húsz év körülinek tûnt, hosszú fekete hajjal, és általában egy nemes arcvonásaival... amit csak kiélezett a tekintetébõl áradó vágy és kíváncsiság.
- Ülj csak, ülj le! - intett ismét a nõ és megvillantott egy félszeg, valószínûleg csalfának, talán erotikusnak szánt mosolyt. - Nagyon szeretnélek megismerni.
A férfi kezdte úgy érezni magát, mint egy húspiacon. A nõ kisugárzásra egy nagy hatalmú személyiséget rejtett, aki azonban nem aknázta ki lehetõségeit az Erõben... mindent elnyomott benne a kíváncsiság, amit a szobájába lépõ férfi megjelenése okozott. Fiatalabb korában ezt Kaard még imponálónak találta volna, de hát õ sem volt már mai gyerek. Nagyjából 15-20 évvel lehetett idõsebb a lánynál.. ami önmagában még nem lett volna probléma, viszont a tény, hogy pusztán ezért váratták hónapokig bezárva, és még csak annyi tisztességet sem adtak meg neki, hogy méltósággal kivégezzék, felbõszítette a sötét lovagot.
- Italt? - intett az ajtó melletti asztalkán lévõ üveg fel a nõ.
- Nem kérek.. - sziszegte Kaard, és ökölbe szorított kézzel rámeredt az üvegre, amiben elõbb forrni kezdett a folyadék, majd kismillió szilánkot szórva az egész felrobbant.
- Folytasd csak... - mosolyodott el ismét a lány, és egyik lábát magasabbra húzta, hogy félrecsússzon a köpenye alja és többet engedjen láttatni combjából.
Kaard kifújta a levegõt, hogy kontrollálja a dühét. Rájött, hogy ezzel nem ér el semmit. A nõ kétséget kizáróan sötét oldali nevelést kapott és igen érzékeny volt az Erõ rezdüléseire, tehát a sötét oldal kontrollálhatatlan áramlását valószínûleg ugyanolyan erotikusnak találta, mint a férfi izmait. Afelõl pedig szemernyi kétsége sem volt a lovagnak, hogy ha haragját a vendéglátójára próbálná irányítani, a testõrök azonnal visszatérnek..
Nem. Ha a legtöbbet akarja kihozni ebbõl a helyzetbõl, emlékeztette magát, akkor fel kell használnia a nõt.
- Hogy hívnak? - helyezkedett el végül a nõtõl legtávolabb lévõ széken Kaard.
- Hívj Charisnak. - biccentett a lány.
- Én Dart Kaard vagyok, a Sith lovagja. -szegte fel az állát a férfi.
- Darth Kaard, az áruló, így neveznek a szolgáim.. - játszadozott köpenye foszlányaival a lány. - Kit és mit árultál el? Nem lehetett olyan nagy árulás, ha még életben vagy..
- Belekeveredtem két Nagyúr viszálykodásába a Korriban Akadémiáján. - Akkor tényleg meglepõ, hogy még élsz.. - figyelte tovább a férfit Charis. - Ezért vették el tõled a mesteri címet? A többi Sith, akit ismerek, ilyen korban már mind Nagyúr.. vagy halott.
- Sosem voltam Sith Nagyúr igazán.. - színlelt zavartságot Darth Kaard. - Legalábbis nem a legnagyobb mesterek között. Talán ezért is vagyok értékes számukra, ezért nem öltek meg. Tudod, én két évtizedeben keresztül Jedi voltam.
- Jedi?? - a férfi legbelül elmosolyodott, ugyanis most elõször sikerült kizökkentenie a nõt. A nyílt szexuális vágyat valamiféle kislányos, undorral keveredõ zavar váltotta fel. - Akkor te amolyan Sötét Jedi vagy? Elõször elárultad õket, aztán minket is?
- Várj.. - Kaard érzékelte, hogy a nõ mindjárt az õrséget hívó gomb után nyúl. - Ez ennél sokkal bonyolultabb.. ha akarod elmesélem, de cserébe segítened kell nekem.
- Segíteni, miben? - a nõ érdeklõdése újra a tetõfokára hágott. Reméljük, sok kalandregényt olvastál kiskorodban, szívem, és szereted a titkos küldetéseket, megy összeesküvéseket, meg miegymást, gondolta Kaard.
- Hiszem, hogy oka van annak, hogy ott vagyok.. - játszotta meg magát Kaard, színlelten éhes pillantásokkal végigmérve közben a lányt tetõtõl talpig. Azért annyira nem kellett színlelni. - Meg akarom ismerni a Sith Egyház vezetõinek titkait.. a sötét mágiákat és a politikai machinációkat is, amelyekkel összetartják ezt a szervezetet. Te biztosan sokat tudsz errõl... - bár Kaardnak fogalma sem volt, hogy pontosan ki ez a lány, valószínûsítette, hogy valamelyik nagyúr gyermeke, különben nem szerveztek volna neki külön kerítõestet.. így aztán ha valaki, akkor õ rendelkezhetett a szükséges információkkal.
- Tehát cserét ajánlasz.. - morfondírozott Charis. - A te titkaid, Sötét Jedi, a mieinkért?
- Sétáljunk. - emelkedett fel Kaard és a karját nyújtotta. - Közben megbeszéljük.
- Nagyszerû, tudok egy kertet..
---
Az épület másik szárnyában, a vendégeknek fenntartott szobák egyikében Folett százados az ablak elõtt elsuhanó forgalmat figyelte. A dolgok nem alakultak jól, õ pedig megunta a várakozást..
Pedig olyan nagyszerûen indult minden. Miután megállapodott Kandor Nagyúrral, aki úgy tûnt, a sithek helyi helytartója, vendéglátói ebbe a lakosztályba kísérték, hogy kipihenhesse magát az egyezmény formális aláírása és a kapcsolódó ceremónia elõtt... ami viszont csak nem akart elkezdõdni. Folettnek egyre inkább úgy tûnt, hogy a Sith Birodalom képviselõi - akár szándékosan, akár saját hatalmi harcaik miatt - húzzák az idõt... és nem telt el sok idõ, amíg az asztalon lévõ terminál holohíreibõl értesült arról, hogy Daala és a Szövetség csapatai újra bevonultak a Cosra rendszerbe.
Folett szájíze megkeseredett a vereségtõl. Kudarcot vallott. Nem sikerült idõben segítséget szereznie, és nem sikerült kiszabadítani a Cosrát Daala markából. Sõt, valószínûleg õ maradt az egyetlen, mindenbe beavatott cosrai tiszt, aki most nincs Daaláék õrizete alatt...
Ez utóbbi felismerés aztán visszaadta Folett életkedvét. Most már rajta múlt, hogy sikerül-e megakadályoznia, hogy a Cosra titka, a Ramakaz bázis rossz kezekbe kerülhessen... Nem volt kétsége afelõl, hogy miután Cortez elindította a mûveletet, Daala erõi és talán mások is értesültek a bázis titkáról és a cosraiak igazi terveirõl, miután ismét bevonultak a rendszerbe.. Folettnek tennie kellett valamit, ehhez viszont ki kellett jutnia innen.
Megérintette a szobainas hívógombját, és kisvártatva megjelent egy fekete protokolldroid. Egyike azoknak a példányoknak, amelyeket a sithek a Commenor eredeti állományából továbbra is használtak másodlagos feladatokra, ideértve a helyi közigazgatás egyes pozícióit és a vendégek kiszolgálását is.. és amelyek még a konföderációs idõkben kerültek rendszeresítésre a bolygón - természetesen egytõl egyik a Cosrai Iparvállalat valamelyik gyártósoráról.
- Mit parancsol, uram? - kérdezte gépes hangján a droid.
- Egy kávét, cukor nélkül... - pillantott fel az asztal mellõl Folett.
- Másvalamit?
- Igen. Béta-szigma-ötös kód. Érted?
A droid válaszul elõre nyújtotta egyik karját, mire Folett becsúsztatott egy apró adatkártyát a csuklójából kiemelkedõ miniatûr leolvasóba. A leolvasó felvillant, a droid tekintete egy pillanatra kihunyt, majd újra felizzott.
- Parancsfeldolgozás. Felülírás elfogadva... cosrai titkosszolgálati algoritmus aktív. Üdvözlöm, Folett ügynök. - Hagyd nyitva az ajtót. És készíts össze nekem egy feljegyzést az épület alaprajzáról, a biztonsági kódokról és a legközelebbi siklóállomásról. És kérek egy hivatalnoki egyenruhát is. Gyerünk.
Tíz perccel késõbb Folett százados egy gõzölgõ kávé és egy halom adatkártya társaságában kilépett lakosztályából, megigazította magán a Sith Birodalom elsõ szintû hivatalnokának váll-lapját, majd elindult abba az irányba, amerre a feljegyzés szerint a legegyszerûbben elérhette a siklóhangárt. A térkép tanulsága szerint át kellett vágnia valamiféle kerten...
|
|
|
Post by sithlord on Oct 5, 2012 14:10:06 GMT 1
Charis maga is össze volt zavarodva az érzelmektől, amelyek a bensejében kavarogtak. Egyszerre taszította és vonzotta ez a különös, a számára már „vénségnek” számító különös férfi. Aztán feltűnt neki valami...
Különös viszketést érzékelt a csuklóján, valahányszor erre a férfire tekintett, és odapillantva egy különös rúnát fedezett fel a csuklójára tetoválva. A lány rögtön felismerte a jellegzetes Sith rúnát, amely bizony nem volt más mint egy szerelmi mágia. Átkozott férgek!-gondolta magában Charis dühösen. Most már másképpen tekintett a Sötét Jedire is. Persze így is maradt benne valami izgató titokzatosság, de mégis: az Erővel hatástalanította a bűbájt, a tetoválás is lassan halványodni kezdett. Most már képes volt tárgyilagosan tekinteni a férfire. -Szóval a titkainkat akarod te ostoba féreg! -vetette oda gyűlölettel teli hangon a mit sem értő férfinak. -Akkor bizonyíts! -azzal aktiválta a fénykardját, mire bíborvörösen izzó penge robbant ki a markolatból. Charis Mar Sevrin igazi arcát mutatta meg most ennek a Kaard nevű illetőnek. Egy haragos aszasszin harcost.
Miközben a két Sith éppen próbára készült egymás képességeit tenni, miközben a kert felé haladtak, egy másik idegen alak is pontosan oda igyekezett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2012 22:55:36 GMT 1
Darth Kaard tekintete egy pillanatra megvillant, ahogyan szinte vad örömmel konstatálta, ahogyan a lányban lebomlottak a minden bizonnyal varázslat, vagy valamiféle Sith mágia jelentette gátak, és egyszerre elõretört belõle az a mindet elsöprõ, kontrollálatlan elemi gyûlölet, amit Kaard a Sötét oldalon annyira megrészegítõnek, jediként gyakorolt több évtizedes önmegtartóztatásával annyira ellentétesnek talált. Kaard félrehajolt az elsõ csapások elõl, miközben arra gondolt, hogy pontosan ezért volt szüksége a lányra... a benne rejlõ potenciál, és a sötét oldal energiái miatt... nem beszélve a mágiákról, melyeknek láthatóan õ maga is áldozatul esett, ha csak átmenetileg is, és amelyekhez talán éppen õrajta keresztül juthat majd közelebb. És legfõképpen nem beszélve arról, amire most leginkább és elsõként vágyott - a szabadulásról errõl a bolygóról.
Aztán, miközben a penge minden eddiginél közelebbrõl súrolta a bõrét, vörös csíkot égetve a húsába, Kaard már arra gondolt, hogy talán nem lett volna ostoba dolog visszakérnie õreitõl a fénykardját, mielõtt belépett volna a lány szobájába. - Gyerünk, te nyomorult! Védekezz! - kiáltotta tajtékzó dühvel a lány, aki minden bizonnyal meg volt gyõzõdve róla, hogy ellenfelének valójában van fénykardja, csak éppen nem használja, ezzel akarván még jobban megalázni.
Kaardnak nem kellett kétszer mondani. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy akkor nem túl sok mindent tanulhat a lánytól, vagy rajta keresztül, ha itt és most befejezi pályafutását a sötét oldalon.
Az Erõ segítségével pajzsot emelt maga köré, de a lány akarata áthatolt rajta, így Kaardnak folyamatosan hátrálnia kellett, miközben ruganyos mozdulatokkal hajolt félre újra és újra a vörös penge útjából. Arra gondolt, hogy tulajdonképpen szerencséje volt azzal, hogy a folyosón, már útban a kert felé kezdték meg az összecsapást, így amikor kiértek a boltíves folyosó végén az idegen, távoli bolygókról származó növényekkel telített kertbe, amelyet még a Commenor elõzõ ura, Rodan miniszterelnök épített ki saját kedvére, a férfinak így több mozgástere volt.
Hátrafelé ugrott, majd az Erõ segítségével kövek és faágak tucatját zúdította a lányra, aki dühödten csapkodta félre az útjából.
- Harcolj végre férfiként!
Kaard elmosolyodott.
- Legyen... - egyik kezébõl villámok csaptak ki, mire Charis ösztönösen maga elé kapta a kardját, hogy hárítsa az energiahullámokat... amelyek azonban nem a törzse felé, hanem lejjebb, a kard markolatára és csuklójára fonódtak. A kard vörösen izzani kezdett, mire a lány fájdalmasan felkiáltott, és eldobta. Kaard úgy irányította az Erõvel az egyik útjába esõ legnagyobb követ, hogy pont a markolatra zuhanjon, porrá törve azt.
- Nem kell egymással harcolnunk... még nem. - ereszkedett le egy fa ágaira. - Az ajánlatom még áll, kisasszony. Menjünk el innen, és ismerjük meg egymás titkait. Van itt egy kikötõ a közelben...
...
Folett százados a szolgák és adjutánsok részére kijelölt mellékfolyosón haladt. Már csak egy kanyar választotta el a kerttõl, amelyen keresztül átjuthatott a siklók és futárhajók részére fenntartott hangárba.
Már-már kiült az arcára az elégedett mosoly, amikor egy fényes robbanás betörte a folyosó ablakait, ami a kert felõl érkezett. Folett lekuporodott a fal mellé, és a nyíláson át savanyú képpel figyelte a kertben egymással farkasszemet nézõ középkorú férfit és egy fiatal lányt, akik láthatóan valamiféle szerelmi nézeteltérésbe, vagy hasonlóba bonyolódtak egymással - természetesen az Erõt felhasználva. Nagyszerû, gondolta Folett, pont ez a perpatvar lesz az, ami elválaszt a meneküléstõl, kitûnõ...
|
|