|
Csilla
Feb 22, 2012 23:12:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 22, 2012 23:12:58 GMT 1
A Chiss nemesi családok Uniójának központja, a jeges, kietlen, hóval borított bolygón való megmaradás a Chiss nép folyamatos, túlélésért folytatott küzdelmeinek jelképévé vált.. valahol az Ismeretlen Vidék kietlen közepén, egy civilizált és büszke társadalom ékköve.
|
|
|
Csilla
Feb 22, 2012 23:31:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 22, 2012 23:31:35 GMT 1
- Vissza kell mennünk, amint csatlakoztunk a Házak flottájához.. - Jagged a chiss csatahajó medikai részlegén ült egy hófehér ágyon, mellette egy chiss doktor vizsgálgatta a vibrodárda ütötte sebet az oldalán, lecserélve az utolsó kötéseket. - Sajnos nem ilyen egyszerû, fiam.. - rázta a fejét az ajtó mellett posztoló Soontir Fel. - Jaina még ott van a bolygón! - Jag arca eltorzult, de nem lehetett kivenni, hogy a fájdalomtól, vagy a dühtõl. Soontir egy pillanatra félrenézett, majd végül egy holokártyát húzott elõ a zsebébõl és átnyújtotta a fiának. - Ezt egy ügynökömtõl kaptam, akit még nem fedeztek fel a Moffok.. a Palotában elhelyezett egyik mobil holokamera felvételei..
Jag szótlanul nyelt egyet, majd az ágy melletti leolvasóba helyezte a kártyát.. látta, ahogyan a képernyõ szélén, a magasban, az egyik páholyon Jaina és egy vörös fénykardos alak - valószínûleg a Sith, aki azt a gyilkos robbanást gerjesztette - többször is összecsapnak, csapás váltás, újabb csapás váltás.. végül Jaina egyre hátrébb szorult, aztán valami nagy fényesség töltötte be a képernyõt, és.. Jaina eltûnt.
Jagged szótlanul kikapcsolta a felvevõt és engedelmesen hagyta, hogy a doktor ellenõrizze a pulzusát. A Chissek körében megbocsáthatatlan gyengeségnek számított a hozzátartozók elveszítése miatt gyász kimutatása, Jag ezt megtanulta saját bõrén, amikor fiatalon nem egy testvérét veszítette el a kemény katonai kiképzés és határmenti összecsapások során. Vér szerinti testvéreit, mármint.
Soontir visszasüllyesztette a kártyát a zsebébe, és fáradtan bólintott. - Ismét magunkra maradtunk, fiam. - Nálunk mindig szívesen látott barátként - hangzott fel egy selymesen hideg nõi hang az ajtóból, és Jagnek ismét kényszerítenie kellett magát, ezúttal, hogy egy pozitív érzelemkitörést nyomjon el. Shawnkyr'nurudo, a megmentésükre érkezett romboló kapitánya, Jag hajdani kísérõje a Yuuzhan Vong háborúk alatt, amikor egy szakasz Chiss vadászgéppel járultak hozzá a Vong elleni galaktikus harchoz, régi bajtárs és hû barát közeledett. - Örülök, hogy látlak. - biccentett végül a nõnek. - Remélem, nem haragítottál magadra senkit azzal, hogy kihúztál minket a csávából.. - Ezúttal nem. - biccentett a nõ Soontir felé. - A Báró kérése támogatásra talált az Uralkodó Családok körében.
- Ez meglep. - vonta össze a szemöldökét Jag. - Mi történt? - Hamarosan megtudod, fiam. - biccentett az öreg Fel. - A Fõnemesek várnak minket lent a bolygón. Meghallgatásra hívtak minket.
- Erre... kiskorom óta nem volt példa... - morfondírozott Jag. - Nem vagyunk olyan vakok és süketek a galaxis eseményeivel szemben, mint azt egyesek hiszik. - jegyezte meg hidegen Shawnkyr.- Most jöjjetek velem, elkísérlek benneteket a siklótokhoz.
|
|
|
Csilla
Mar 2, 2012 0:06:18 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 2, 2012 0:06:18 GMT 1
Jag-et és apját Shawnkyr kapitány egészen a Házak Palotájáig kísérte, a Csilla jeges felszíne alatt húzódó hatalmas, boltíves csarnokokkal és széles folyosókkal tarkított épületegyüttesig, amely a Chiss Nemesi Házak legfõbb tanácsának adott helyet. Soontirnak nem kerülte el a figyelmét, hogy a megszokott négy nemesi család vezetõ arisztokratáin kívül most még ketten ültek az így hat személyesre alakított félkörben - a leghatalmasabb Chiss családok száma a klánok közti politikai machinációk függvényében folyamatosan változott, de a négy legnagyobb család, a gazdaságért felelõs Csapla, a tudományokért és iparért felelõs Inrokini, a szociális és igazgatási ügyeket kézben tartó Sabosen, és a haderõt irányító Nurudo családok öregjein kívül most ott ültek a félkörben a sokszor már hírhedtté, vagy éppen kegyvesztetté vált Mitth és Chaf nemesi, a frontparancsnokok és diplomaták képviselõi... Soontir összehúzta egy megmaradt szemöldökét. Két ilyen birodalomhû, a hagyományokkal sokszor szembeszegülõ család behozatala a nagytanácsba csak egyet jelenthetett.. valamelyik nagyobb dinasztiának ellensúlyra volt szüksége a másik hárommal szemben..
- Fel báró, Üdvözlünk ismét a Csillán. - nyitotta meg az ülést Tar'sen'nuruodo, a Chiss Védelmi Erõk õsz hajú, lángoló vörös tekintetû parancsnoka, nem hagyva kétséget afelõl, hogy melyik család áll szemben a riválisok érdekeivel. - Megtiszteltetés, hogy ismét befogadtatok, Nagytiszteletû Arisztokraták.. - hajtotta meg szertartásosan az öregebb Fel, majd rövidesen Jag is így tett. Nehéz volt visszaszoknia a másodvonalbeli junior szerepébe azok után, hogy majdnem a Birodalom császára lett. - Miben lehetünk a szolgálatotokra? Megmentették az életünket a segítségünkre küldött hajóval.. - Így a lekötelezettjeink vagytok, igen. - bólintott a Nuruodo klán feje.
- Nem helyes ismét az emberekkel szövetségre lépni! Nem helyes megint a Birodalom ruháját felölteni!- morogta a legidõsebb Sabosen. Soontir figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi testõrei és kísérõi között két fehér bõrû, sötét szemû alak is állt. Az nem lehet, gondolta a Báró, a Chiss politika és történelem ismerõje..
- Elég! A Tanács szavazategyenlõsége esetén a Védelmezõk, azaz a katonák döntenek a vitában, ez generációk óta így van! - emelte fel a kezét ellentmondást nem tûrõen a legöregebb Nuruodo, majd visszafordult Soontirhoz. - Azért hívtunk vissza hazánkba, Soontirf'el, hogy megkérjünk, légy ismét a kinyújtott kezünknek a vezetõje, légy ismét annak az Erõnek a parancsnoka, amelyik megfelelõ helyen és idõben a Chiss érdekek képviselõjeként lép fel! - Tehát a Kéz Birodalma újra felvonja zászlaját.. - Soontir elmosolyodott, de közben a Sabosenek és Csaplák rosszaló tekintetét tanulmányozta. Nagyon szoros lehetett ez a döntés a Tanácsban.
- Így van. - Bólintott Nuruodo, majd az ajtóban várakozó Shawnkyr felé biccentett. - Leányunk, és a Te fiad lesznek a legfõbb tábornokaid. Megkapsz mindent, amire szükségetek lehet, beleértve a Nira'uan-i bázist és a Házi Falanx egységeit is, a Mitth és a Chaf házak egységeibõl. - pillantott az oldalán ülõ két kisebb rangú nemesre.
- Mit vártok cserébe? - húzta ki magát az öreg Fel.
- Amit mindig. - biccentett a vén Chiss. - Társadalmi szabályaink tiltják, hogy mi magunk kövessünk el agressziót, de egy velünk szövetséges hatalom szabadon kiterjesztheti karját az Ismeretlen Vidék azon területeire, ahová az Expanziós Védelmi Erõ egységei már nem léphetnek... több volt ellenségünk is mozgolódik kint, beleértve a galaktikus peremen élõ barbár, tanulatlan unokatestvéreinket..
- Öreg barátom bizonyára nincs tisztában a Nagai valódi tudásával és szándékaival.. - jegyezte meg a Csapla klán feje, miközben a Sabosen-ek mögött álló sápadt alakokra tekintett. - Talán a fennkölt gyûlölködés helyett ideje lenne baráti jobbot nyitni feléjük..
- Ezt a vitát már lezártuk! - csapott az asztalra az arisztokrata chissekre nem jellemzõ indulatossággal az öreg Nuruodo. - A Kéz Birodalma ismét létrejön, és punktum! Bárki ellen megvédi majd hazánkat, beleértve a Vad Testvéreket és azokat a semmiben ólálkodó Yuuzhan Vongokat is, akik az élõ bolygójukkal itt sertepertélnek a környéken és megsértik határainkat! Így lesz!
- Óhajod szerint lesz, Nagy hatalmú Arisztokrata. Köszönjük, hogy fogadtál. - sorolta el az ilyenkor szokásos szófordulatokat Soontir, majd finoman megbökve fiát jelezte, hogy a kihallgatás véget ért.
- Attól tartok, fiam, egyikünk sem fog gondtalan nyugdíjas éveket élvezni errefelé..- súgta kifelé menet a folyosón Jagnek Soontir. - A baj nagyobb lehet, mint hittem, ha ismét megkapjuk a Kéz Erõit.
Jag nem szólt semmi, csak maga elé meredt, és azt próbálta megbecsülni, hogy hány Chiss csillagrombolóval tudná kirúgni a Bastionról az áruló Moffokat és Sith kutyáikat, és bosszút állni Jaináért..
|
|
|
Csilla
May 12, 2013 21:54:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 12, 2013 21:54:39 GMT 1
- A Házak egységeit visszahívtuk a Kéz kötelékébõl, de számos birodalmi hajó is a határainkon várakozik, menekült státuszt kérve. - a Chiss Házak tanácsa ezúttal szûkebb körben tárgyalt. A fõ házak képviselõi mellett a Coruscantról nemrég visszatért diplomata - parancsnok, Chaf'orm'bintrano állt a hideg szelektõl óvott, mélyre ásott, díszes teremben. A Soontir Felnek fenntartott, kevésbé díszes katonai fotel és még néhány kisebb ház dzéke üres volt. - Nem fogadhatunk be nyakra-fõre idegeneket. Különösen nem, ha egy olyan területrõl jönnek, ahol a pletykák szerint biofegyvert vetettek be a sithek.. - rázta a fejét a Nuruodo család egyik tagjának felvetésére a Csapla-klán öregje. - Az információ, amiket Formbi fõnemes hozott Coruscantról, nem csak megerõsíti a Sithek fenyegetésérõl szóló híreket, de lehetõségeket is teremt számunkra. - folytatta a Nuruodo-családfõ. - Egyetlen jó pontot sem fogunk szerezni Daalánál azzal, ha befogadjuk a Fel-ek barátait és családjaikat. Õt nem érdekli az ilyesmi.. - rázta a fejét a legöregebb Inrokini. - De nem tudhatjuk, Daala meddig marad a helyén. - tette hozzá a Sabosen-ház feje. - Akár hogy is, nem ez a legfontosabb információ, amit Formbi fõnemes hozott. - vette vissza a szót a Nuruodok feje. - Most, hogy a Vad Testvérek egyelõre nem mozgósítanak több hajót, átcsoportosíthatjuk az Erõinket. A Házi Phalanxok meg tudják védeni a határt a Sithek felõli oldalról - és távol tartani bárkit, akit nem akarunk átengedni. - Ezek szerint, öreg barátom új szerepet szán az Expanziós Védelmi Flottának? - vonta össze a szemöldökét a Csapla-klán feje. - Az Expanziós Védelmi Flotta útnak fog indulni a Formbi fõnemes által hozott koordinátákra, és figyelemmel fogja kísérni az ottani helyzetet. - válaszolt az elsõ Nuruodo. - Akkor feltételezem vendégünk, Soontir Fel ezért van távol... - vetette közbe a Sabosen-Ház ura. - Nem, Soontir Fel báró feladata megoldást találni a határon várakozó menekülõk számára úgy, hogy az ne sértse a Chiss Unió érdekeit sem. - rázta a fejét az öreg Nuruodo. - A Flottát Formbi fõnemes és Házam egyik tagja fogja vezetni.
Egy magas, elegáns, fekete egyenruhás chiss lépett be az öreg Nuruodo intésére a terembe. A férfi jellegzetes, nyúlánk arcformája, kifejezõ, éles tekintete és arisztokrata tartása láttán néhány öreg fõnemes hátrahõkölt. - Hogyan.. - Ez nem lehetséges.. - Ugye nem egy... - Ne aggódjanak, nem egy klón áll önök elõtt. - intett az öreg Nuruodo. - Uraim, ismerjék meg Mitth'se'nauro-t, Mitth'raw'nurodo unokatestvérét. - Meglepõ a hasonlóság. - ámuldozott Formbi. - Örvendek, Thsen. - Enyém a megtiszteltetés. - hajtotta meg magát a tiszt. - Készen állok a feladatra. Készen állok, hogy a Ramakaz kincseit elhozzam a Csilla számára...
|
|
|
Csilla
Jul 21, 2014 23:26:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 21, 2014 23:26:22 GMT 1
- Vajon mennyi idő, s mennyi tudomány kell ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a háborúknak? - nézett végig az öreg elit-pilóta a hatalmas, végtelenbe vesző polcsorokon. A könyvtár azonban nem válaszolt. Ahogyan évezredeken át, a Csilla nagy, a köznép elől zárt, értékes tudástára megtartotta válaszait azoknak, akik jól tudták, hogyan, mikor és mit kérdezzenek. A kellő tisztelet mellett.
Ami manapság annyira hiányzik a galaxisból, gondolta Soontir Fel Báró, a Birodalom és a Zsiványok mindenkori tiszteletbeli elit pilótája, a Kéz Birodalmának megbízott vezetője... és bizonyos időközökben, ahogyan most is, magára hagyott, magányos apa és talán, ki tudja, nagyapa. - Syal. - Suttogta maga elé Fel Báró, miközben felütötte a következő keménykötésű, furcsa, porhanyós, mégis szilárd, a chissek által pa'pir-nak nevezett anyagra nyomott krónikát, amelyik egy újabb chiss család történetét mesélte el, ezer és ezer standard basic évre visszamenőleg. Bármennyire is lenyűgözte a Bárót a kékbőrű arisztokraták azon szokása, hogy történelmüket - s ezzel együtt szektoraik történetét - efféle avitt módon hagyták meg az örökkévalóságnak, a lényegen nem változtatott.
A lényegen, hogy ő maga, aki évtizedeken át befolyással és hatalommal bírt még a méltán híres chiss famíliák körében is, idegen származása ellenére, most kisebbségbe kényszerült. Mi több, száműzetésbe.
- Hány élet számít, hány élet után válik valaki a Leszármazottak igaz hívévé? - tette fel a kérdést magának és könyveknek Soontir Fel, és akárhány órát is töltött a lapok fölé hajolva, nem kapott választ. Nem is egy fia áldozta életét a Csilla családjai által diktált érdekek oltárán, egy olyan Birodalom helyreállításának reményében, amelyről Soontir Fel báró azt sem tudta, hogy valójában létezett-e, létezik-e, létezhet-e még valaha.
S mégis, mindennek dacára a tradíciókhoz ragaszkodó családok egyetlen megmaradt fia, Jagged árulását követően nem csak belső száműzetésre ítélték őt itt a Csilla belső könyvtáraiban, de egyetlen szerelmét, a volt koréliai színésznőt, Syal-t is elszakították tőle. Megölhették volna, megkínozhatták volna, Soontir nem bánta volna egy percig sem. De nem, a chissek, ezek a galád, jéghideg, vöröslő szemű idegenek, melyek megtévesztő módon néha annyira emberinek tűntek, nem ezt az utat követték.
Nem. Inkább úgy döntöttek, hogy "biztonságos" helyre viszik egyetlen megmaradt társát, egyetlen szerelmét is, csak hogy biztosak legyenek abban, hogy nem követi renegát fia útját, és nem áll át a Klánok Tanácsának jóváhagyása nélkül a jedikhez.
- És ha azt tenném? - gondolta Soontir. - És ha nem tenném? Számítana? Egy lap lennék ezekben a könyvekben. - sóhajtott fel, karjait és fejét a vaskos lexikonba temetve, mely tele volt a Char'naida család évezredekkel ezelőtt élt őseinek tetteivel. - Mit számít? Bárkinek is, bármikor is számít??
Halk, szinte tapintatos léptek ébresztették fel fájdalmából.
- Önmagában az a tény, Fel Báró, hogy ezek felett a könyvek felett görnyedhetünk, különlegessé tesz minket. - foglalt helyet a Soontir melletti ősöreg olvasóasztalnál a Chiss családok legtapasztaltabb diplomatája, Cha'form'bintrano. - Nem sok olyan nép van a galaxisban, amelyik ilyen messze visszavezetheti származását, őseit, és kultúráját, Tir'fel báró. - folytatta Formbi. - Nagy megtiszteltetés, hogy az egyik ilyen nép tagjának vallhatom magam, Önt pedig a barátomnak, Báró. Ha most nem állunk készen bármire, akkor az életünknél sokkal több szakadhat meg. A kultúránk, és a történelmünk. - Örülök, hogy visszatért a Csillára, Formbi főnemes. - fordult az öreg chiss diplomata felé Soontir. - De nem egészen értem, miről beszél. Ahogyan azt sem, hogy nekem mi lenne a szerepem ebben. Egy kitaszított, elfelejtett Birodalom, egy bábállam képviselőjének.
- Nagyon is sok, barátom. - tette ráncos öreg kezét a pilóta vállára Formbi. - A Csaplák és Sabosenek már generációk óta máshogy gondolkodnak, mint az Inrokini-k technokratái és a Nuruodo-klán katonái. A vidék más szektorai felé pillantanak, oda, ahol unokatestvéreink, a Kések Népe székel. Azt hiszik, a visszatérés a gyökerekhez majd meghozza a megújulást is, de tévednek.
- A nagaiok rosszabbak, mint bármelyik új birodalmi, vagy sith frakció. - csapta be a maga előtt lévő könyvet Soontir Fel. - Ők csak megjátsszák, hogy tisztelik a tradíciókat. Valójában egyetlen céljuk van, a hatalom.
- De ahhoz, hogy meggyőzzük a kisebb családok többségét erről, szükségünk van Rád, Báró. - folytatta Formbi. - Még a nemrégi ramakazi győzelem után is hátrányban vagyunk. Az Inrokini-klán nem ért máshoz, csak a laborok és műhelyek világához. A Nuruodo-klán pedig eonok óta sikertelenül igyekszik újjáéleszteni egyetlen örökösük dicsőségét. A segítségetek nélkül nem megy, Báró. - Ritkán hallok ilyet egy chiss nemestől, Formbi főnemes. - horkant fel Soontir. - Ritkán, de akkor alaposan. - biccentett Formbi. - Nem azért jöttem vissza a Magból, Fel Báró, hogy könyörögjek. Szükségünk van az Unió határain belül élő nem chiss népek támogatására. Ez az, ami eldöntheti a szavazást a legközelebbi tanácsülésen. - És ha megszerzem ezt, újra együtt lehet a családom? Szabadon a bűnöktől? - kérdezte felcsillanó szemmel Soontir Fel. - Ha ezen múlik, igen - biccentett Formbi. - Sokan sokat ígértek már nekem. - fordult vissza a könyvekhez Soontir Fel báró. - Egy Bintrano mindig betartja a szavát. - mosolyodott el Formbi. - Vagy legalábbis, így szól a családi mondánk. De az is lehet, félrefordítás. A Ti basic nyelveteken, ember, lehet, inkább úgy hangzik, adósság. - Meglátjuk. - állt fel az asztaltól harcra készen Soontir Fel. - Meglátjuk, barátom, Formbi főnemes.
|
|
|
Post by Enz on Sept 30, 2014 21:33:18 GMT 1
A tárgyalóteremben lassan telt minden pillanat, és ami a legrosszabb volt az egészben, az a csend ordító üressége. A másodpercek percekké dagadtak lassan, és a feszültség is nőtt minden egyes pillanattal. A vihar előtti nyomasztó csend volt ez, semmi kétség nem férhetett hozzá. Mindössze ketten ültek odabent: túl sokan és mégis túl kevesen a saját véleménye szerint. Aprócska izzadtságcsepp gyöngyözését érezte homlokán, ami méltóságteljes lassúsággal gördült le a gravitáció szabályainak eleget téve. Ahogy ott ültek, igyekezett mindenféle gondolatot kiszorítani az elméjéből, tisztává varázsolni azt. Nem szerette ha esetleges érzelmei lelassítják vagy rossz döntésekre sarkallják: a professzionalizmus mindig is elsődleges szempont volt annak, aki hozzá hasonló munkára adta a fejét. Ahogy elérte ezt az állapotot, a köpenyébe rejtett sugárvetőt is el merte lassan engedni. Ki tudja hanyadik bevetése volt ez, mégis úgy érezte, mintha első alkalommal venne részt kiküldetésen. Persze azután az őrült űrcsata után ez már inkább csak pikniknek számított. Az asztalba épített aprócska számítógép pityegéssel jelezte, hogy közel van különleges vendégük.
Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt, és vendégük belépett rajta. Őszintén szólva nem egy ilyen aggastyánt várt: a képeken jóval fiatalosabbnak tűnt. Ugyanakkor az energia továbbra is majd szétvetette belülről, elég volt csak ránézni járására. Megállt és enyhe biccentéssel jelzett feléjük. - Üdvözlöm a dicső Korrag klán képviselőit - mondta diplomatikusan, szinte meggyőzően. - Megtisztel minket - felelte társa, habár nem tudta nem kihallani a hangjából az iróniát. - Tir'fel báró. - Megleptek azzal, hogy találkozót kértek - állt meg az asztal mellett Soontir. Ülnie kéne már, gondolta magában. - A Korrag-klán a vagaari háborúk óta nem hallatta hangját. - Az idők változnak - felelte kísérője, húzva az időt, hogy célpontjuk a terveknek megfelelően leüljön. - Hallottuk mennyire igyekszik meggyőzni a kisebb klánokat. Elébe mentünk, hogy minket felkeressen. - Igazán figyelmes - bólintott Fel, aki láthatóan nem kívánt a tervük szerint cselekedni. - Gondolom tudják mit szeretnék. A Csapla és Sabosen klánok a Tanács következő ülésén fel fognak lépni Csilla jelenlegi rendszere ellen, olyan útra terelve az államot, ahol léte is veszélybe kerül. Ha nem szeretnénk jövő ilyenkor a nagai császár sáros bakancsát nyalogatni, akkor csatlakozniuk kell. - Megnyugodhat Tir'fel báró, maga már nem fogja nyalogatni a nagai császár bakancsát - szólalt meg társa, és volt valami olyan a hangjában, amitől a szőr felállt a hátán. Fejét felemelve levetette róla a csuklyát. - Ugyanis meghal! A pillanat törtrésze alatt számos dolog játszódott le: O'Yama előkapta sugárvetőjét, és célra emelte, miközben Adisra egy dobókést húzott elő, Fel pedig hátraugrott az ajtó felé. Az első lövés elszáguldott Fel feje mellett, aki az utolsó milliszekundumban tért ki, és a fali kapcsolóba csapódott, ami szikrázva adta meg magát, kinyitva az ajtót. A következő lövés ugyan érte az idős férfi ruháját, de őt magát nem sebesítette meg, viszont elég időt adott Adisrának, hogy a pengét egyenesen Fel szíve felé dobja, aki azonban Erőhasználókat megszégyenítő ügyességgel csapott le a kezével a pengébe. Teste azonban már nem a régi volt, így a mozdulat túl későn érkezett: a föld helyett a combjába csapódott be a gyilkos eszköz, mire a férfi felszisszent, nadrágján pedig vörös folt kezdett el rögtön terjedni. Szerencsés találat volt, az biztos. Fel egy pillanatra megtorpant, ami elég volt O'Yamának, hogy utána ugorjon, és megpróbálja visszarántani az ajtóból, ám Fel ép lábával elrúgta kezét, majd kiszaladt a folyosón. Az ügynök utánalépett, és háta közepére emelte a fegyverét, de Adisra mellé lépve tolta le a sugárvető csövét. - El kell tűnnünk! - jelentette ki, és valóban, léptek zaja hallatszott a távolból. - De túlélte és tudja, kik vagyunk! - tiltakozott az ügynök, de a chiss arcára elégedett mosoly ült ki. - Barátunk már csak a túlvilágon mondja el ezt a történetet - jelentette ki, és a léptek közeledtére ők is sietős távozásra fogták az egyik titkos járat bejáratához lépve, amit Adisra rögtön fel is nyitott. De vajon hogy érthette azt, hogy meghal? A sebei súlyosak voltak, de korántsem halálosak.
Fel loholva sietett el a támadás helyszínéről. Lábát egyre nehezebbnek érezte, és bár hallotta az őröket a közelben, de nem tudta kiben bízhat most, hogy megtámadták. Bárki a cinkosuk lehetett közülük, főleg, hogy a Csapla klán örököse, Adisra volt az egyik támadó, a másik pedig... egy nagai. Ez nyílt háborút jelentette, és most már tudta: nem szavazás útján akarnak a tradícionalisták nyerni a Tanács ülésén, hanem egyszerű puccsal, fegyveres államcsínnyel. El kellett vinnie ezt az információt Formbi főnemesnek, hogy készen állhassanak az árulásra, ami érni fogja őket. Hogy újra láthassa őt... Syal! Meg kellett állnia, és a falnak támaszkodnia, miközben újból kikerülte az őröket a párhuzamos folyosóról. A lábában a vér ömlése nem akart elállni, pedig nem ért artériát a kés, ebben biztos volt. Tett még néhány lépést, majd leült a földre, és egyenruháját megbontva kibontotta nyakkendőjét, majd a seb fölött megkötözte, és jó erősen meghúzta. Ez el kell, hogy állítsa majd a vérzést... Azonban ahogy egyre homályosabban látott, látta, hogy a nadrágjához hasonlóan ez is átázik, szinte tocsog a vérben. Annyi fia halt meg a Birodalomért, egy jobb Galaxisért. Neki miért így kellett végeznie? Miért nem a csatatéren, miért árulás áldozataként. Ahogy felpillantott, élete legszebb dolgát látta maga előtt, szerelmét, még fiatal korában. - Syal - nyújtotta ki nehezen előre a kezét. - Bocsáss meg nekem. A Galaxisban egy erős csillag fénye hunyt ki abban a pillanatban. Sokaknak talán fel sem tűnt, hiszen az égbolton még mindig százmilliárd csillag százmilliárd fényével pillantott vissza a szemlélőre, ám aki közelről figyelt, láthatta ezt a veszteséget, és sejthette mit is idéz majd elő.
|
|
|
Csilla
Oct 6, 2014 22:32:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 6, 2014 22:32:25 GMT 1
A humanoid, ezüstös hajú nő úgy állt meg a hatalmas, ősi faragásokkal díszített, polcaikon évezredes, vékony pergamen-lapokra rótt, holo-olvasót sosem látott művészeti, irodalmi és tudományos művek ezreit tartalmazó polcok árnyékában, mint aki egyáltalán nem találja a helyét. És ez így is volt. Az ajtón belépő nővel pontosan szemben elhelyezkedő emelvényt három idősebb és egy fiatalabb chiss állta körül, ketten a nemesi házak tradicionális, egyszerűre szabott ruhájában, ketten pedig az Expanziós Védelmi Erők bőrszínüktől alig elütő kékeslila zubbonyában... és mindannyian kifejezéstelen, vöröslő tekintettel, amelyből csak úgy sütött, hogy valójában mennyire nem tudják igazán átérezni azt a fajta fájdalmat, ami a nő meg-megránduló alakját néha megrázta. Ahogyan az is, hogy ennek ellenére, a paradox módon együtt töltött évtizedek fényében mégis mennyire igyekeztek ezt az együttérzést kimutatni népük természetén több-kevesebb sikerrel felülemelkedve.
És a nő, aki valaha hazájában és a tágabb galaxisban ünnepelt színész, a holohírek és színházak sztárja volt, és aki évtizedeken keresztül a fiatalkori csillogás helyett az Ismeretlen Vidék leghidegebb szektorában való, áldozatokkal, nem ritkán véráldozatokkal teli életet választotta, most annyi év után összeomlott. Syal Antilles minden előjel nélkül úgy rohant át a ravatalozónak berendezett könyvtáron, a négy chiss előtt fekvő Soontir Fel Báró holttestére borulva, mintha csak a hajdanvolt báró egyik vadászraját vezette volna. Aztán ráborult a békés, élettelen tekintetű férfira, és rázta a zokogás. Végül néhány perc után felpillantott a chissekre. - A gyermekeim vérét akartátok, megkaptátok... nem egyszer, nem kétszer. Kellett a vérem nektek, hideg szívű, hideg lelkű szörnyek... odaadtuk. Én is, Soontir is. Ahányszor csak kértétek... valaminek a nevében, amiben sosem hittetek, csak arra használtátok, hogy a hozzánk hasonlóknak hasznát vehessétek! Nem egyet, hideg rohadékok, ahogyan nálatok szokásban van a családjaitokban... nem kettőt, ahogyan a kitaszított klánjaitok nagy tiltakozás közepette szokták emlegetni... hanem mindet! A véremet!
- És ez sem volt elég... - Syal letörölte az arcáról a könnyeket, miközben egyik kezében megvillant egy kék színű mérgezett tőr. - Kellett nektek a férjem is. Aki mindig is kitartott mellettetek. Aki sosem emelt volna kezet egyetlenre sem a kék fajtátokból... kellett ő is a nyomorult játékaitokhoz. Kellett még azután is, hogy egyszem életben maradt gyermekemet is előztétek innen! Hát akkor fejezzétek be! Legyen vége ennek az egésznek! Megkaptok engem is!
A három öregebb chiss némán, kifejezéstelenül meredt a fegyvert maga ellen fordító nőre. A kultúrájukban az ilyesfajta kirohanás nem hogy elfogadhatatlannak, de tökéletesen értelmezhetetlennek számított - nem is tudtak vele mit kezdeni. A tény, hogy ez a humanoid nő ilyen mértékben átlépte a szigorú protokoll határait, szinte tökéletes bénaságra késztette őket. Az a tény, hogy emellett egy éles fegyverrel hadonászott a jelenlétükben, szinte másodlagos is volt. Egyedül a jelen lévők egyetlen, egy generációval fiatalabb tagja mozdult meg váratlan gyorsasággal, és néhány lépéssel a koréliai nő mellett teremve kicsavarta a kezéből a tőrt. Syal a padlóra roskadt, miközben Mitth'se'nauro, az Expanziós Védelmi Erők admirális elrúgta a fegyvert, és karjával megtámasztotta a nőt, majd így szólt: - Tanult arisztokraták, remélem, egyetértetek abban, hogy Sy'alanti'lles bárónő, Soon'tir'fel báró hitvese és örököse megfizette a családja tartozását a Kormányzó Családok felé, és immár szabadon rendelkezhet sorsával. A másik három chiss egymásra pillantott, végül a legöregebb, Formbi főnemes némi köhintéssel fűszerezve megszólalt.
- Legyen hát. A Családok egyetértenek Thsen admirális szavával. Sy'alanti'l bárnő szabadon távozhat a Családok uralma alá eső zónából, ha kedve tartja, csatlakozhat Ged'fel tábornokhoz a száműzetésben. Egyúttal magával viheti Tir'fel báró testét is, hogy a szokásaiknak megfelelő búcsúban részesüljön. Mi nem vagyunk barbárok.
Thsen intett a helység bejáratánál álló őröknek, akik kikísérték a némán remegő nőt, majd kettejük kitolta a halott férfi testét tartó repulzoros szánt is.
Thsen megvárta, amíg az ajtók bezáródnak, majd az arisztokratákra pillantott. - Nagytiszteletű családfők.. - Nem kell ragaszkodnia a szokásos körökhöz. - szólalt meg a fiatalabb családfő, Hen'rikk'inrokini - Ezzel az utolsó húzással a Csaplák és Sabosenek végleg elvágták a kötelékeket, amelyek az Uralkodó Családokat összefűzik. Háború lesz. - Akkor is hihetetlen, hogy pont az embert választották.. - ingatta a fejét az öregebbik családfő, Tar'sen'nuruodo. - Csak egy jelkép volt, és a Családok a jelkép nélkül is állnak. Egyként. - A Báró csak rosszkor volt, rossz helyen. - jegyezte meg a trió harmadik tagja, Cha'form'bintrano főnemes. - Valójában demonstrálni akarták, hogy a Vad Testvérek a jóváhagyásukkal bármikor beléphetnek a kolóniáinkra, sőt, immár a fővárosunkba is. Talán nem is az volt a fontos, hogy Tir'fel báló elhalálozott, hanem az, hogy egy na'gaii tőr ölte meg. - Ezt nem néztem volna ki a családokból.. - meredt padlóra a Nuruodo-klán feje. - Cselszövést, árulást, talán igen. De hogy azokkal a barbárokkal szövetkezve... - Azok a barbárok sok tekintetben előttünk járnak ma már, öreg barátom. - ingatta a fejét az Inrokini-ház feje, amely ház egyébként is közismerten a legprogresszívebbnek számított sok tekintetben. Formbi jól tudta ezt. - Akár hogy is, tiszteletre méltó családfők.. - köhintett a volt szövetségi nagykövet. - Jó esély van rá, hogy ez volt az utolsó lépés, mielőtt kiterítik a lapjaikat, ahogy mondani szokás. A következő tanácsülésen már nyílt konfrontációra kell készülni. Javaslom, hogy fontoljuk meg Thsen admirális erőinek készenlétbe helyezését a Csilla körül.
- Erről szó sem lehet!- csapott az asztalra Tar'sen'nuruodo úgy, hogy csak úgy porzott -. Az Expanziós Védelmi Erő a külterületek védelméért felel! Ez így volt, és így is lesz mindörökké! Ha kell, a Házi Falanxok rendet teremtenek!
- Két Falanx talán elbírhat két másik Falanxxal, tiszteletre méltó családfők. - pillantott a két főnemesre Formbi. - De nem a Nagai Flotta élvonabeli egységeivel. - Ha megerősítjük a saját központjainkat, egyúttal készenlétbe helyezzük az Expanziós Védelmi Erőt a határainkon kívül... ezzel nem sértünk törvényt. - jegyezte meg Hen'rikk'inrokini. - Akkor nincs más hátra, visszatérek a Naporar-ra. - húzta ki magát a Nuruodo-klán feje. - Ha arra kerül a sor, a klánunk egyetlen tagja sem vonul vissza, egy sem bújik el a határvidékre.. mi vagyunk a Nemesi Házak legrégebbi védelmező családja, és ha ezen áll, vagy bukik a Házak uralma, nem fogunk meghátrálni. Mi nem. - Én pedig azt javaslom, hogy ezzel párhuzamosan Thsen admirális térjen vissza új bázisunkra, a Rama'kaz-ra. - biccentett Formbi. - Onnan bármikor beavatkozhat az Expanziós Erő, ha szükséges. Én pedig itt maradok a Csillán. Hátha van még esély tárgyalásos megoldásra. - Ami azt jelenti, hogy nekem is haza kell térnem. - szorította meg Formbi, majd Arsenn főnemes csuklóját Henrikk. - Ne feledjék, a Csaus vonalai nyitottak maradnak... az utolsó pillanatig.
Formbi felsóhajtott, ahogyan a két főnemes távozott a könyvtárból, és a hátramaradó Thsenre pillantott. - Elkényelmesedtünk, Thsen, túl sok időt töltöttünk azzal, hogy a múlt dicsőségén rágódjunk. És ha a Vad Testvérek eljönnek, néhány régi nemesi család nem lesz elég arra, hogy az útjukat álljuk. És akkor minden tradíciónk, hagyományunk, tudásunk.. szörnyű belegondolni, hogy semmivé lehet. - Nem vagyunk egyedül, Főnemes. - pillantott végig a könyveken Thsen. - Tir'fel Báró és gyermekei azt hihették, hogy az erőhasználó jhee'dik jelentik az egyetlen kiutat népünk számára, de vannak mások is. - Tudom. - biccentett Formbi. - De ki segítene nekünk? Nekünk, akik soha nem kértek segítséget? - Te vagy a diplomata, Formbi főnemes. - biccentett a fiatal chiss tiszt. - Neked kell tudnod.
Formbi ismét felsóhajtott. - Ha még mindig Nat'asida'lla lenne hatalmon Coruscanton, talán megpróbálhatnánk. De elűzték az általa csak Lázadónak hívott ellenzékiek és a jhee'dik. - Talán még nem tett le arról, hogy egyszer visszatérjen. - morfondírozott Thsen. - A Rama'kaz elfoglalásakor volt alkalmam beszélni a Falanxának vezéreivel. Értelmes, reális katonáknak tűntek. - Én nem hagyhatom el a Csillát, most nem. - rázta meg a fejét Formbi. - Ahogyan Te sem a flottát, főparancsnok. - A másodtisztem, Grev'nario parancsnok felkeresheti őket. - folytatta Thsen. - Ha időben eljuttatjuk az üzenetet, módjuk lehet megfontolni. Mielőtt még késő lesz. - Igen. - simított végig az ősrégi asztalon Formbi. - Időben. Ezen áll, vagy bukik minden.
|
|
|
Csilla
Oct 10, 2014 1:53:29 GMT 1
Post by Enz on Oct 10, 2014 1:53:29 GMT 1
A Klánok Tanácsának ülését a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, attól a pillanattól fogva, hogy egynél több személy tartózkodott a Tanács termében. Márpedig a házak legalább egy-egy képviselőjüket jó hamar odaküldték, nehogy a többiek a hátuk mögött meg tudjanak egyezni. Persze a most tárgyalandó kérdésben már régen kialakultak a frontvonalak, de a látszat mindig is fontos volt a chissek életében, így a meghívottak fiatal képviselői némán néztek egymással farkasszemet, míg fel nem tűntek a nagyobb tekintélynek örvendő idősebb tagok, akik azonban szintén nem bizonyultak túlságosan beszédesnek. Néha egy-egy rövid pusmogásra került sor egymás között, de a beszédet mindenki hanyagolta, félve attól, hogy valamit kikotyogna. Végül a patthelyzetet az oldotta fel, hogy egymás után befutottak a nagy házak képviselői: Sabosen'ethan'javu (Nethanja), a beteges Csapla'hnene'rabe (Ahnerer) és sérült arcú örököse Csapla'disr'aeli (Adisra), míg az ellenoldalról Hen'rikk'inrokini (Enrikkin) és a Nuruodo klánvezér távollétében egyik magas rangú képviselője jelent meg. A felek összebékítésére pedig Chaf'orm'bintaro (Formbi) jelent meg, habár talán ő maga is kételkedett ennek lehetőségében, pláne a sikerében. Amint a felek helyet foglaltak, tapintani lehetett a feszültséget, és ez kicsit sem tette nyugodtabbá O'Yamát, aki mostanra egészen megszokta a chiss maszkírozást és az először kellemetlen szemimplantátumokat, amivel a beépülését megoldották. - Tiszteletre méltó családfők - emelkedett szólásra a mediátor szerepében Formbi. - Egy jelentős kérdés osztja már meg régóta a nemes házakat: a vad testvérekhez való viszonyulásunk. Úgy hiszem elérkezett az idő, hogy végre döntsük a kérdésben. - Csakugyan - bólogatott nehézkesen Ahnener. - Itt az ideje, hogy belássuk, a Kéz bukása után csakis egy szövetségesben bízhatunk. - Egy olyan népben, aminek bérgyilkosai Csillán tevékenykednek? - kérdezte az egyik Inrokini követ teátrálisan. - És védelmünk alatt álló személyeket öl meg? - Tir'fel báró halála sajnálatos - szólalt meg Nethanja, és O'Yama szeme sarkából Adisrára pillantott, aki haloványan mosolygott. Ő maga sosem élvezte a gyilkolást, és nem értette néhány személyt miért is hozott lázba, de egyértelműen tudta, hogy a fiatal Csapla örökös ezek közé tartozik. - Ugyanakkor semmiféle bizonyítékuk nincs... - ...leszámítva egy nagai pengét - fejezte be a mondandót szúrós hangon a Nuruodo képviselő. - Ami hamisítvány is lehet - toldotta hozzá a magáét Ahnener. - Be kell lássák, tiszteletre méltó családfők, bárki hozzájuthat ma már egy ilyen fegyverhez. - Csak éppen kevesek érdekében állhat egy jelkép megölése - vonta össze a szemöldökét Enrikkin. - Kérem, fókuszáljunk a tényleges kérdésre, tiszteletre méltó családfők - szólalt meg a maga diplomatikus tónusán Formbi. Az életkorából ítélve olyan régen foglalkozott már ezzel, hogy ha fegyverrel kényszerítették volna, akkor sem tudott volna máshogy megszólalni. Egy pillanatnyi szünet állt be, és ezúttal a Csapla-Sabosen koalíció lendült támadásba. - Ha nincsenek a vad testvérek, ugyan kivel léphetünk szövetségre? A Birodalom elbukott, a Szövetség napról napra gyengül, a sithek őrült teokráciájában nincs semmi vonzó - kérdezte teátrálisan Nethanja. - Csillának nincs szüksége szövetségesekre - jegyezte meg a Nuruodo küldött. - Nem kell részt vennünk a Galaxis népeinek önpusztításában. - Attól tartok már nem olyan kort élünk, hogy kimaradhatunk a háborúból - szűkültek össze Nethanja szemei, és O'Yama tudta, hogy közel a pillanat. - Ugyanis, bár titkolják előlünk, tudjuk, hogy harcba bocsátkoztak a nagaiokkal egy olyan rendszerért, ami nem a chiss befolyási övezet része! A küldöttek meglepetten pillantottak a családfőre, aki köntöse ujjából egy holovetítőt tett az asztal közepére, majd egy gombot megnyomva egymással csatázó nagai és chiss hajók töltötték be az asztal feletti teret. Több helyről szisszenéseket lehetett hallani, ami azt jelezte, más családok sem tudtam az akcióról semmit. - Nos, mit szólnak ehhez, tiszteletre méltó családfők? Meddig akarják még folytatni a chiss tradíciók semmibevételét? - pillantott körbe szúrós tekintettel az ellenoldalon. - Családfő, a felvétel hamis - közölte száraz torokkal Formbi. - A csata korántsem így zajlott le, hanem jóval több flottával. - Olyan ellenfél ellen, ami sosem sértette meg határainkat - egészítette ki Ahnener, és valóban, nem volt mit szépíteni a helyzeten. A vádlók egyszerre kellemetlen helyzetbe kerültek. Közben egy követ lépett be az ajtón, majd egyenesen Formbihoz sietett és valamit a fülébe súgott, mire vöröslő szemmel pillantott fel a két családfőre. Megköszörülte a torkát, majd felállt. - Tiszteletre méltó családfők. Határvidékünket támadás érte - közölte száraz hangon. - A vad testvérek flottája megsértette határainkat, majd tüzet nyitott hajóinkra. - Látják, ide vezetett a maguk kis akciója - mondta rosszallóan Nethanja. - De még felajánlhatjuk baráti jobbunkat a nagaioknak. Császáruk a kuzinom, így vállalom a közvetí... - Hát ennyivel vonzóbb a nagai bakancstalp a független Csillánál? - vágott a szavába Nuruodo követ, a Tanács formaságaihoz képest meglepően nyersen. - Ez háborút jelent. Maguk hivatkoztak az ősi chiss szokásokra, alkalmazkodjanak hát hozzájuk. - Maguk rúgták fel az ősi szabályokat - szólalt meg Ahnener. - Mi pedig helyreállítjuk a rendet. Mihamarabb! Mire ezt kimondta, O'Yama és több másik "családtag" egyszerre pattant fel, fegyvert rántva elő köpenyükből. A követek egyszerre hőköltek hátra, ahogy szembetalálták magukat a fegyverek csövével. Adisra kaján mosollyal húzott elő egy olyan nagai pengét, ami Fel báróval is végzett, és többek szemében hirtelen világosság gyulladt, ahogy ezt meglátták. - Tiszteletre méltó családfők - az udvarias megszólítás Nethanja szájából már-már groteszknek hatott ebben a helyzetben. - A Tanács vezetését ezennel átveszik családjaink, magukat pedig házi őrizetbe helyezzük. Formbi főnemes, Ön még élhet a választás szabadságával. - Nem fogok olyanok mellé állni, akik saját testvéreikre fegyvert fognak - jelentette ki az idős diplomata nagy bátorságról téve tanúbizonyságot. - Akkor ez önre is vonatkozik - jelentette ki Adisra, meg sem várva az idősebbek reakcióját. - Gyerünk, lefogni mindet! *** A Csilla körül állomásozó Falanxok teljes készenlétben voltak, ám nem gondolták, hogy az ellenség észrevétlenül átjuthat a külső védelmükön. Abban a pillanatban, hogy egy chiss hajókkal kiegészült nagai flotta megjelent közvetlenül előttük, meg kellett változtassák a véleményüket. Nem számoltak ugyanis azzal, hogy akadnak olyan családok, amik önként átengedik őket saját Falanxaik útvonalain. A két erő sietve rendezte sorait, és rávette magát a technikai és létszámbeli fölényben lévő támadókra, akiknek néhány egysége egyszerűen áttört a túlságosan is elnyújtott vonalaikon, és a bolygó felé vette az irányt. A Kongo hídján Yokosuka admirális elégedetten szemlélte az eseményeket, amire már azóta készült, hogy a szigorúan titkos parancsokat felbontotta az indulás után. A Daiteikoku hadműveletet a távollétében dolgozták ki, de kétségkívül remek munka volt, bárkinek is köszönhető. A chiss hajókkal kiegészülve úgy hatoltak át a védelmet jelentő hajókon és platformokon, mint egy éles nagai tőr a húson. Bár Ramakaznál nem tudott teljes győzelmet aratni, most bizonyos volt benne, hogy a chissek nem tudnak olyan trükköt vagy erősítést előhúzni a kalapjukból, ami megmenti őket. Főleg, hogy a stratégiai pontokon elhelyezett Genshuku ellátóhajók a teljes kimenő és bejövő információforgalmat blokkolták, így Csilla tulajdonképpen megszűnt létezni, az erősítésként szóba jöhető hajók pedig már teljes sebességgel flottája másik fele, a távoli határvidék felé tartottak. De ami most a legfontosabb volt, hogy ténylegesen birtokba vegyék a bolygót, és ezt a célt szolgálta Maizuru ellentengernagy különítménye, amely időközben már a bolygó légkörébe ereszkedett. - Folytassák a támadást teljes erővel! - utasította a saját és a szövetséges flottákat. - Egy hajó sem hagyhatja el a rendszert! Le kellett számolni a chiss ellenállással, egyszer s mindenkorra. Mint az új chiss tartományok leendő első katonai kormányzója, a saját későbbi dolgát könnyíti meg, ha így tesz. - Indítsák a transzportokat! - rendelkezett Maizuru ellentengernagy, a különítmény parancsnoka. A különböző fregattokból, cirkálókból és néhány Katsurából álló osztag feladata volt, hogy a főváros stratégiai pontjait ellenőrzése alá vonja. A hajók gyomrában vegyes chiss-nagai alakulatok várakoztak: előbbiek nyújtották a helyismeretet, utóbbiak a tényleges tűzerőt. És persze a hajók szerepe sem volt elhanyagolható. Máris az együttműködő családoktól kapott koordinátákra irányították célzóberendezéseik a fegyvereiket, hogy egy-egy laktanyát vagy stratégiai pontot tűz alá vegyenek, ha a szükség úgy hozza. Ezzel a lehetőséggel csak a legritkább esetben akart élni, hiszen a parancs úgy szólt, hogy minél jobb állapotban kell megszerezniük az itteni infrastruktúrát. - A helyi légvédelem vadászokat indít! - szólalt meg a radaros hangja a kommon keresztül. - Indítsuk a saját gépeinket! - rendelkezett, mire a hajók oldalát Zero vadászgépek hagyták el. Mivel a légkörben a katapultrendszer használata a gépek súlyos károsodásához vezetett volna, azok úgynevezett önfelszállást hajtottak végre, hajtóműveikkel gyorsulva a megfelelő sebességre.
|
|
|
Csilla
Oct 14, 2014 22:44:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 14, 2014 22:44:09 GMT 1
A Formbit, Enrikkit valamint a Nuruodo-ház helyettes nagykövetét egy tucatnyi, a Csapla-ház jelvényét viselő gárdista kísérte végig a rázkódó, remegő, széles jégfolyosón, ami a Csaplák egyik központi raktárába vezetett. Formbi hamar rádöbbent, hogy miért volt ilyen sikeres a nagaiok beszivárgása egészen a Chiss Házak területének szívéig. A Csapla-Ház felelt hagyományosan a Csilla élelemmel való ellátásért, a szállítási útvonalak és logisztikai központok fenntartásáért - így olyan könnyen elláthatták térképekkel és leírásokkal a nagai támadókat. A távolban visszhangzó fojtott robbanások pedig arról árulkodtak, hogy a nagaiok nagyon is alaposan áttanulmányozták ezeket a térképeket. Formbi magában átkozta a lassúságát, és azt, hogy mennyire megbízott a chiss házakat évezredek óta összetartó, de az új idők reálpolitikájában látványosan jelentéktelenné váló hagyományos kötelékekben. Fel sem merte volna tételezni egyik Házról sem, hogy a nyilvános felszólalásokon, legrosszabb esetben orgyilkosok támogatásán túl (ahogyan mindkettőt meg is tették) saját népük nyílt elárulására, és idegen inváziós erők beengedésére vetemednek. Ez ellenkezett a chissek legfontosabb, kultúrájuk sarokköveként ismert elvével, a be nem avatkozás politikájával, amely nem csak chiss részről zárt ki mindenféle agresszív műveletet szomszédaik ellen, de azt is elvárta, hogy mások se avatkozzanak a chissek belügyeibe. Amit pedig most a Vad Testvérek csináltak, nos, az jóval több volt, mint némi beavatkozás. Formbi jól tudta, hogy most már késő ezen rágódni, ahogyan azt is jól tudta, hogy innentől kezdve a házak és népeik hosszú háborúnak, véres belharcoknak néznek elébe... bizonyos volt benne, hogy lesznek olyanok, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a régi törvényekhez és a függetlenséghez... és biztos volt abban is, hogy néhányuknál, sőt, több, mint néhányuknál ez az érzés még annál az íratlan szabálynál is erősebb lesz, mely szerint chiss chissre kezet nem emelhet. Bizonyos volt tehát Formbi számára, hogy háború lesz.
Aminek első fázisa épp itt zajlott körülöttük. A Csilla nem csak szimbólum volt a népe számára, a chissek helytállásának, keménységének jelképe, a legélhetetlenebb klímájú, jéghideg bolygó a chiss űrben, mégis a civilizációjuk alapítása óta megszakítás nélkül népének fővárosa. Nagyon is praktikus okok is indokolták a felszín alatti városok sűrű hálójának fenntartását, és Formbi bizonyos volt abban, hogy ez majd alaposan megnehezíti az inváziós erők dolgát, rendelkezzenek bármilyen jó helyismerettel és bárhány támogatóval a Csaplák és Sabosenek soraiban.
A Csilla kormányzati épületeit, üzemeit és városait ugyanis a legerősebb védőpajzsoknál is hatékonyabb természetes védelem, a jeges bolygó felszínének több méter vastag hó-, jég- és földrétege védte a külső behatásoktól, legyen szó akár egy erősebb hóviharról, vagy egy, a hatalmas fehér hegyláncok között ereszkedő nagai cirkálóról. A városok és lerakatok között futó föld alatti járatok sokasága pedig halálos labirintust jelentett a támadóknak.
Mégis, már több száz métert megtettek anélkül, hogy különösebb felhajtásba botlottak volna, egyre mélyebbre érve a Csaplák szektorába. Formbi kezdett aggódni. Még néhány forduló, és elérik a legközelebbi Csapla irányítás alatt lévő raktárat...
A folyosó másik végén lépések hangzottak fel, és az öreg főnemes megnyugodva konstatálta, hogy az egyik fordulóból Nuruodo jelvényes katonák tűntek fel. A csoport megállt, tagjai kibiztosították fegyvereiket. - Mit kerestek a Csapla-szektorban, Syndic? - lépett a csapat vezetője elé a Csaplák parancsnoka. Egy másik Ház fegyvereseinek átlépni a Házak szektorának határait súlyos sértésnek számított, és általában csak a különböző szórakozóhelyek szintjein került rá sor, szigorúan fegyvertelenül, hogy aztán a fiatalabb kadétok egymáson próbálhassák ki a halálos chiss közelharc, a jew'jit'su fogásait - mintegy a kiképzés részeként. Formbi érezte, hogy egy Csapla, pontosabban nagai tőr nyomódik az oldalának. Kétsége sem volt afelől, hogy másik két társuk is ugyanezt éli át éppen. Remélte, egyikük sem olyan hirtelen természetű, hogy...
Tévedett. A Nuruodo küldött, aki Tar'sen'nuruodo-t helyettesítette a tanács utolsó ülésén, felsikoltott, és mozgásba lendült. - Árulók! Naga'i!!! A mellette álló Csapla őr meglepett arcot vágott, ahogyan a nő nem várt ruganyossággal kifordult előle, és tőrt markoló kezét a mellette álló katona hasába nyomta. Egy második tőr felvillant a nő háta mögött, majd a Csapla őrök közül valaki vaktában elsütötte puskáját a Nuruodo katonák felé... Formbi csak annyit érzett, hogy egy fiatalabb, hozzá hasonlóan hosszú köntöst viselő test feldönti, majd mindketten a padlóra zuhantak. Körülöttük és fölöttük az első kiáltástól eltekintve néma, halálos pontossággal vívott közelharc folyt - a charric-puskák hatótávolságán belül mindkét fél harcosai inkább öklükben, lábukban és kézifegyvereikben bíztak.
Néhány pillanat múlva a leginkább suhogásra emlékeztető, itt-ott egy csont roppanásával tarkított "csatazaj" maradéka is elhalt, és Formbi oldalra pillantva Enrikkit pillantotta meg. A tanácstag egy Inrokinit megszégyenítő rutinnal vágta át az utolsó életben maradt Csapla őr torkát, majd felsegítette az öreg főnemest. A Nuruodo-különítmény két harcképesen maradt tagja vezetőjük fölé hajolt. A helyettes tanácstag köntösét beborította saját, és a körülötte heverő katonák élénkpiros vére. - Ganet parancsnok számított valami ilyesmire... - lépett a zihálva lélegző nő felé Enrikki. - Ezért ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen ő helyettesítse Tarsennt. De nem volt elég gyors. - Menjetek... - suttogta a másik két tanácstag felé a nő. - Ki kell jutnotok...
Formbi Enrikkire és az őrökre pillantott, majd vissza a nőre. - Én már öreg vagyok, és lassú. És nem hagylak itt, Ina'ganet'nuruodo. A Nuruodo-Phalanx testőrparancsnoka nem válik a Vad Testvérek prédájává, ha rajtam múlik. Amaz zihálva bólintott, és felköhögött egy újabb adag vért. - S'tah. Ám legyen. - Hallottátok a parancsnokotokat. - fordult Formbi a Nuruodo őrökhöz. - Juttassátok ki Enrikkit a rendszerből. Épségben. - A hajónkat tűz alá vette egy nagai vadászraj idefelé. - jegyezte meg tárgyilagosan az egyik gárdista. - Elég, ha szerzünk egy hójárót. A Házam kerületének határán a felső régióban van egy rejtett hangár, és egy álcázóberendezéssel ellátott vadászgép. - magyarázta Enrikki, majd megrázta Formbi ráncos kezét, miközben egyre közelebbről hallatszottak a Csapla erősítés katonáinak dobogó léptei. - Köszönöm. Végre hasznát veszem az ajándékodnak. - Siess. - szorította meg fiatalabb társát Formbi, miközben amaz megfordult, és a Nuruodokkal együtt eltűnt egy oldaljáratban.
Formbi felsóhajtott, és kezét Ganet homlokára tette. Biztos volt benne, hogy helyes döntést hozott. A Nuruodok bátrak voltak, büszkék a chiss örökségre, de régimódiak. Ha valószínű is volt, hogy Naporar hosszú ideig ellenáll majd a vad testvéreknek, a végtelenségig ez nem volt lehetséges. Egy phalanx kettő ellen... így a negyedik uralkodó házra hárult a feladat, hogy egyesítse a nagaiokkal szemben álló kisebb chiss erőket, és valahogyan külső segítséget szerezzen a chiss örökség megmentéséhez. Enrikkinek tehát mennie kellett.
Az újabb beérkező Csapla erősítésben már nagai kommandósok is voltak. Vezetőjük, akiben Formbi felismerte az egyik álruhás tanácstagot az ülésről, rosszallóan megcsóválta a fejét. - Csúnya. Igazán csúnya ügy. Feltételezem, Formbi főnemes, ön nem óhajt semmi további ostobaságot csinálni. Ahogyan azt sem óhajtja elárulni, hogy a harmadik társuk hová lett. - A számból vette ki a szót. - biccentett Formbi a nagainak.
...
Néhány órával később, miközben a jeges felszínen egyre-másra landoltak a nagai csapatszállítók, odafent pedig egyre kevesebb lojalista chiss vadászgép próbálta feltartani az inváziós erőket, az Inrokini kerültek feletti hegyek egyik természetes barlangjából egy éjfekete, nagy méretű chiss vadászgép bukkant elő egy pillanatra, hogy rögtön aktiválja álcázóját, és semmivé váljon az égbolton, megkezdve hosszú útját a nagai védvonalon és a tiltóhajók hatósugarán kívülre, ahonnan már biztonságosan hajthatott végre ugrást a Házak Útjának alsó karéján elhelyezkedő úti célja, a Csaus irányába.
|
|
|
Csilla
Oct 25, 2014 4:01:25 GMT 1
Post by Enz on Oct 25, 2014 4:01:25 GMT 1
A Csilla körüli chiss védők lépésről lépésre hátráltak csupán a nagai-chiss egyesített erők ellen, amelynek derékhadát a jóval jobb felszereléssel bíró nagai hajók alkották, míg a szárnyakon elnyújtva egy félkör alakban álltak fel a Phalanxok, így fogva közre két oldalról a védőket. Bárki is vezette a védelmet, azt el kellett ismerni, igencsak kemény parancsnok volt, gondolta magában Yokosuka admirális, ahogy a csatát figyelte a hajója központi kivetítőjén. A vörös háromszögek azonban egymás után hunytak ki a taktikai kivetítőn, miközben odalent is mozgásba lendültek az események. A Den Shiwa-féle nagy hadjárat óta ez lehet az első hatalmas nagai hódítás, és biztos volt benne, hogy azzal ellentétben ez maradandó lesz. - Kakka, csak szöveget tartalmazó üzenet érkezik a bolygófelszínről a védőflottának! - csapta össze a bokáját jelentéstételre az egyik tiszt. - Tartalma? - kérdezte szárazon. - A Chiss Tanács felszólítja a védelmi erőket, hogy azonnal szüntessék be az ellenállást. A parancsot személyesen a Tanács ideiglenes elnöke, Sabosen'ethan'javu szignálta. - Tüzet szüntess! - rendelkezett az admirális, mire a nagai és szövetséges chiss hajók egy időben fejezték be a tüzelést. A chiss védőflotta maradéka hasonlóan tett. Becstelen, de kétségkívül okos döntés. - Kommunikációs zárat a nagai területek felé feloldani! - Készítsék fel a siklómat! - rendelkezett az admirális. - Ideje birtokba vennem a Csillát. A Responsibility to Protect fedélzetén Morhs’eday’aneran (Sedayan) parancsnok élete legnehezebb döntését hozta meg. Nem a becstelen élet és a becsületes halál között – bár ez is érdekes perspektíva lett volna – hanem sokkal inkább a Chiss Tanács és az évezredes chiss hagyományok között kellett döntenie. Ellenáll-e végsőkig a támadóknak, vagy eleget tesz a Tanács felszólításának? Végül azonban az elvek helyett a pragmatizmus győzedelmeskedett, és elrendelte az ellenállás beszüntetését. Elvégre ő mag közvetlenül a Tanács, és nem az elvek irányítása alatt állt, és el kellett fogadnia annak a testületnek a döntését, amelyhez lojalitása kötötte. A különítmény parancsnokának halálával tisztázatlanná vált a belső parancsnoki lánc, és úgy tűnik, hogy az első határozott fellépésre mindenki elfogadta az ő igencsak vékony jégen létező autoritását a megmaradt hajók felett. Voltak persze furcsaságok, így például, hogy Nethanjavu arisztokrata elnökként szignálta a döntést: a Tanács jellemzően minden ülésére választott levezető elnököt, de a döntéseket mindig a Tanács, sosem az ő nevében tették közzé. De hát persze ki volt ő, hogy megkérdőjelezze a Tanács döntését? - Vid’ecin, beérkező hívás a Tanácstól - jelezte a kommunikátornál ülő tiszt. Sedayan bólintott. - Kapcsolják holovetítőre! - Itt Morhs’eday’aneran vid'ecin, a Csilla körüli védelmi erők ideiglenes parancsnoka - jelentkezett be a felvevőkészülék előtt. - Parancsnok, itt a Tanács ideiglenes elnöke - jelent meg előtte a Sabosen-klán vezetője. - Helyes döntést hozott, mikor a megfelelő helyre helyezte lojalitását. - Mélyen tisztelt családfő, az én lojalitásom mindig is a Chiss Tanácshoz fűződik - jelentette ki. - És nem tisztem megkérdőjelezni az Önök bölcs döntését, de… - De válaszokat vár - bólintott Nethanjavu. - Mi sem természetesebb. Ezennel beidézem a Tanács színe elé nagai barátaink küldöttségével együtt. - Barátaink, tiszteletre méltó családfő? - kérdezett vissza, mivel ezt furcsa volt hallania. De azonnal jelezte is, hogy nem áll szándékában megkérdőjelezni a hallottakat. - Természetesen, azonnal útnak indulok. Yokosuka siklója a biztonságos szövetséges zóna közepén szállt le, ahol nem kellett kósza lövedékektől tartani. Bár a chiss flotta engedelmeskedett a Sabosen-Csapla felhívásnak, a föld alatti járatokban kegyetlen harcok dúltak még mindig, és ki tudja, talán még hetek múlva sem fog csillapodni az ellenállás. Ahogy kilépett a siklója rámpáján, láthatta, hogy az egyik cirkáló kékes színű folyamatos sugárral bombáz egy távoli pontot, vélhetően egészen addig, amíg le nem olvasztja róla a jeget, és csapást nem mér az ellenállás egyik fészkére. Maizuru ellentengernagy visszafogott, precíz tiszt volt, így az admirális teljesen biztos lehetett benne, hogy nem lesznek felesleges veszteségek a saját oldalukon. Fogadtatása nem volt különösebben díszes: hat darab sietve összeszedett helyi fegyveres várt hevenyészett kettes sorban, de persze a fanfáros bevonulás ráér majd ha végeztek az érdemi munkával. Mögöttük a császár egyik fontos helyi bizalmasa, Adisra foglalt helyett, civil öltözék helyett már katonai egyenruhában. Bal arcát furcsa heges sérülés borította, olyan, amit mindenki észrevesz, de senki nem tesz szóvá. - Üdvözlöm a Csillán, admirális - mondta a barátság minden jele nélkül. Yokosuka egy visszafogott tisztelgéssel viszonozta a „kedves” gesztust. - Hogy haladnak a járatokban? - kérdezte, amint elég közel ért hozzá, hogy ilyenekről is szó legyen. Adisra előre mutatott, majd megindult előre, de egy darabig nem úgy tűnt, mintha választ akarna adni. Szemtelen egy fickó volt, nem is tudta, hogy miféle potenciált láthat benne Puyí császár, amiért külön kikötötte, hogy figyeljenek oda a szavára. - Hallja ezt? - tett fel egy furcsa kérdést, mire Yokosuka megállt fülelni. Semmit sem hallott. - Mit kéne hallanom? - pillantott rá furcsálló tekintettel. - Pontosan ezt - felelte, majd látva értetlen arcát, mégiscsak megszánta. - A központi szektorok a mi stabil ellenőrzésünk alatt állnak. - És a többi? - türelmetlenkedett az admirális, aki a lehető legkevesebb extra tűzerőt akarta itthagyni. - Hamarosan - felelte Adisra, akit úgy tűnt, felettébb untat, hogy kérdésekre kell válaszolnia. Nos, nem mintha Yokosuka kérte volna, hogy pont ez a taknyos vezesse a szárazföldi akciót. A Tanácsterem előtt Adisra már fordult is vissza, hogy visszatérjen a csatába. Neki legalább volt választási lehetősége az unalmas politikai játszmák helyett. Belépve meglátta a két várakozó családfőt, és a terem bejáratainál várakozó fegyvereseket, valamint még egy chisst, aki nem a két házi Phalanx egyenruháját viselte. Yokosuka megállt a félkör alakú asztal által közrefogott tér közepén, és enyhe meghajlással üdvözölte a jelenlévő családfőket, majd tisztelgett az egyenruhás felé, aki mindenféle sanda tekintet nélkül viszonozta a dolgot. Végre az első barátságos arc a mai napon! - Ezek a termek évezredek óta nem láttak idegen beszédet - jegyezte meg az idős, beteges Ahnener, aki hajlamos volt a legváratlanabb pillanatokban anekdotázgatni. - Igen megtisztelő, hogy enyém a dicsőség - kezdett bele Yokosuka, aki valahogy nem érezte elég elszántnak a chissek elköteleződését és őszintének az igyekezetüket. - De azt hiszem fontosabb kérdéseink is vannak most, mint… - Így igaz - bólintott Nethanjavu. - Most érkezett a jelentés, hogy Enrikkin klánvezér kicsúszott a kezünkből. - Tudtam én, hogy nem lehet a Hírszerzésben megbízni - jegyezte meg lefitymálóan Yokosuka. - Admirális, a Hírszerzés nélkül nem éppen állna most itt - vette közbe egy ismerősen szemtelen és kihívó hang, és a forrása felé pillantva az admirális ismerős arcvonásokra lett figyelmes, annyi különbséggel, hogy ez egy chiss volt. Azonban egy gúnyos meghajlással egyértelművé tette, kiről is van szó. - O'Yama szolgálatára. - Felség, miért büntetsz? - morogta az orra alá. - Nincs még vége a rossz híreknek - folytatta a kis intermezzo után az ideiglenes elnök. - Úgy tűnik a Nuruodok végig számítottak valamire. Naporar teljes fegyverben van. - Ennyit a meglepetésről. Azonnal lépnünk kell: katonailag és politikailag! Amíg Naporar nincs a kezünkben, addig el vagyunk vágva a Birodalomtól, és az utánpótlástól - mondta az admirális kissé felhevülten, parancsoláshoz szokott hangján. - Maguk pedig legitimálják az ittlétünket. - Elnézést, vad testvér, de a Tanácsot egyelőre még nem utasítja senki - mondta metszően hideg hangon Nethanjavu. - Pláne nem egy szövetséges állam funkcionáriusa. - Rendben, a maguk dolga a politikai egyensúly teremtése. De amíg mi északon Naporart ostromoljuk, a maguk hibájából elmenekült klánvezér az alsó részeken erősítést és ellenállást szervezhet. Nyilván sokakat érdekelni fog az, mit is keres itt egy nagai flotta. És lehet, hogy nem az általuk körülvett Csillát fogják erről először megkérdezni. - Igaza van, admirális - lépett közbe sietve Ahnener, aki alelnök lett ideiglenesen. - Ki fogunk adni egy gondosan megfogalmazott kommünikét. - Szállítsák a maradék foglyokat biztonságos helyre! - mondta Yokosuka, és hangján érződött, hogy ebben tényleg nem tűrt ellentmondást. - Nem kockáztathatunk még egy sikeres szabadulást. - Cioral, házam szülőbolygója alkalmas lesz - bólintott Ahnener. - Morhs’eday’aneran vid’ecin, lépjen elő! - rendelkezett Nethanjavu, amikor elült egy picit a vihar. Yokosuka várakozóállásba helyezkedett, amíg a chiss tiszt beállt mellé. - Mélyen tisztelt családfők és Tanács - tisztelgett. - Vid'ecin, bizonyára meglepi ez a polgárháborús helyzet. Válaszokat ígértem, most megkapja: az Inrokini, Nuruodo és Chaf családok idegen erők befolyása alá kerültek, és háborúba akarták vinni a Chiss Uniót a nemes testvérek ellen. Amikor szembesítettük őket bűneikkel, puccsot kívántak végrehajtani, amit megelőzendő kértük naga’i barátaink segítségét, hogy eltávolítsuk őket, akárcsak a Killik-krízis idején a csatlakozóvá vált házakat - magyarázta,aminek a végén a férfi bólintott annak jeleként, hogy megértette. - Az Ön hűsége nem ismer határokat. A Tanács kevesekben bízhat most, hogy kiderült, mennyi áruló is van sorainkban. Ezért megteszem Önt Ch'abcesit-té, egyesített Phalanxaink és minden lojális chiss hajó pajzsurává. - Megtisztel, tanácselnök - tisztelgett. - Két órán belül jelezze hány hajóra van szüksége a szárazföldi műveletek és a bolygó védelmére, a többit bocsássa barátunk, Yokosuka admirális rendelkezésére! A Tanács elbocsátja! Amikor elhagyta a termet, a nagai parancsnok furcsállva pillantott a két arisztokratára. Ez a fickó nemrég még az ellenséges oldalon állt, most pedig kinevezték az űrerő főparancsnokává. - Admirális, a politika a mi dolgunk - mondta válaszul Nethanjavu. - Maga menjen, és teremtsen rendet. - Én biztosan nem vallok kudarcot - felelte sötét tekintettel, mielőtt megindult, majd az ajtótól még visszafordult baljóslatúan. - Maguk se tegyék!
|
|
|
Csilla
Dec 10, 2014 21:48:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 10, 2014 21:48:44 GMT 1
Nem messze a Csilla csillagrendszerének külső határától... Formbi, bár rettenetesen hideg volt az átalakított nagai fregatt börtönblokkjában, nem adta meg azt az örömet a biztonsági kamerákon keresztül figyelő kaján, húzott szemeknek, hogy lássák, ahogyan összébb húzza magát. Így, bár még chiss mércével is fagyos légkör uralkodott a hajóban, továbbra is szálegyenes háttal ült a priccsen, és igazi arisztokratához mérten várta, hogy utazásának vége szakadjon, bár minden tagjában érezte a fájdalmat, a kort, és a hideget. Valahol azért el kellett ismernie, hogy a Csaplák és a Sabosenek, bár hatalmas árulást követtek el, legalább minimális mértékben tartják magukat a régi nemesi etiketthez. Jól tudta, hogy a nagaioknak válogatott kínzási, és egyéb, olykor első és második látásra egyáltalán nem is kínzásnak tűnő módszerei vannak arra, hogy szóra bírják fogjaikat (csakúgy, mint nekünk, tette hozzá magában). Mégsem folyamodtak ilyenekhez vele szemben, és Formbi meg volt győződve róla, hogy ez részben az oldalukra állt kollaboráns chiss famíliák közbenjárásának volt betudható. Olykor-olykor egy-egy lelkiismeretesebb adjutáns jóvoltából még kósza hírekhez is juthatott a Csillán folyó eseményekkel kapcsolatban. És bár nem tudhatta biztosan, hogy dezinformációról, vagy a valóságról, esetleg ezek keverékéről van szó, az ebédjét hozó fiatal chiss kadét ijedt, bizonytalan vörös tekintetét elnézve mindig biztos volt benne, hogy legalább némi igazság van a fiú szavaiban - vagy legalábbis nagyon kifinomult színjáték, ami legalább annyi tiszteletet és hitelességet érdemelt. Éppen ezért egyáltalán nem lepte meg, amikor néhány órával ezelőtt egy nagai hírszerzési tiszt kíséretében egy fél tucat, a Csapla-klán jelzéseit viselő katona látogatta meg a cellájában, hogy aztán erre a hajóra kísérjék. A Csillán értesülései szerint még mindig felszíni harcok dúltak. A Nuruodokhoz hű klánok az új kormányzat bejelentései ellenére tartották magukat a nagai megszállókkal és szálláscsinálóikkal ellenben, olykor egész városrészeket elzárva a külvilágtól az összes odavezető járat berobbantásával. Föld alatti enklávék alakultak ki a bolygó több pontján, melyek az ellenállók kezében voltak, és Formbi számára világos volt, hogy ilyen helyzetben fogva tartói számára a legjobb döntés az, ha eltávolítják erről a bolygóról. Az első tippje az volt, hogy a közelben lévő Cioral-ra, a Csapla klánközpontba viszik, ami ugyan az Inrokinik és szövetségeseik által uralt déli szektorokhoz esett közelebb, mégis kevesebb káoszra lehetett számítani a környékén, mint az ostrom alatt álló, északi szektorban lévő Naporaron. A másik nagai-párti család központja, Sposia pedig túlságosan közel esett ehhez a tűzfészekhez. Formbinak persze nem voltak illúziói. Tudta jól, hogy amint az új hatalom megszilárdul, az ő személye már nem lesz értékes a kollaboránsok számára, és csendben ki fogják végezni. Felkészült erre. Egész életében a független Chiss Uniót szolgálta, az Uralkodó Családok egységes érdekét szem előtt tartva akkor is, amikor Coruscanton tartózkodott követségi pozícióban. Tisztában volt azzal, hogy ennek a kényes egyensúlynak egyszer vége szakad, és azt is jól tudta, hogy bármilyen új hatalom is alakuljon ezt követően, ő koránál fogva már nem vehet részt benne. Megbékélt ezzel. Csak azt sajnálta, hogy népe jövője a barbár testvérek primitív kezébe hullott, akik minden bizonnyal meg fogják semmisíteni kultúráját, múltját, és mindazt, amit a chissek büszke népe évezredek alatt létrehozott ellenségektől és veszélyektől körülvéve a galaxis e távoli pontján... Úgy látszik, gondolta Formbi, hátralévő éveiben, vagy talán hónapjaiban ezzel is meg kell békülnie... hogy nem tehet többet... Elmélkedéséből egy rándulás zavarta fel, ahogyan a flottakötelék, amelyik az átmeneti otthonául szolgáló korvettet kísérte, hipertérbe ugrott... majd nem sokkal később legnagyobb meglepetésére még egy, ezúttal jóval rázósabb rándulás, ahogyan, legalább is Formbi megérzése szerint ismét kiléptek belőle... szinte pillanatokkal később. És amikor odakint megszólaltak a szirénák, Formbi szája furcsa mosolyra húzódott. ... - Ellenséges flotta célkeresztben, megkezdjük a rajtaütést. - a szűk parancsnoki hídon a hideg, vörös tekintetű chiss összekötő tiszt, Grev'nario megfordult, és a két cosrai tisztre pillantott. Egyikük a polneyeiakhoz hasonló sötétszürke egyenruhát viselt "Sonderflottenabteilung" felirattal, melyet bonyolult, kézírásra emlékeztető betűi miatt alig lehetett kiolvasni, míg társa, egy magasabb, sebhelyes arcú tiszt a Cosrai Különleges Erők 9. osztályának fekete rohamosztagos páncélját viselte, mellén az EGB-ben máris hírnévre szert tevő CSG 9 felirattal, mely a Cosrauer SpezialGeschwader elnevezetést takarta, és formailag a Hírszerzés alá tartozott. - Nagyszerű. Bereit zur Feuerposition! - adta tovább az utasítást a különleges flottaegységhez tartozó tiszt, az akcióban résztvevő egyetlen, álcázott cosrai hajó kapitánya, Achim Schepke, mire a legénység sűrű készülődésbe kezdett. Az apró, vörös jelekkel operáló taktikai kivetítőn jól látszott, ahogyan az Expedíciós Védelmi Erők chiss hajói rávetik magukat a célszemélyt szállító fregattot kísérő vegyes chiss-nagai kötelékre. Az Expedíciósok támadása csak egy pillanatig lepte meg a megszállók szövetségeseit, utána vadászgépek és elhárító lövedékek egész sora zúdult az elsősorban Nuruodo-osztályú fregattokból és chiss csillagrombolókból álló Expedíciós kontingensre. Láthatóan számítottak egy rajtaütésre, és igyekeztek minél több vadászgépet indítani az ellenséges flotta hátsó vonala felé, hogy minél előbb lokalizálhassák és megsemmisíthessék a hipertérből való kirántásukért felelős Massias-osztályú tiltóhajót, vagy tiltóhajókat. - Reméljük, valóban olyan jó a hajójuk, mint állítják. - jegyezte meg továbbra is szenvtelen hangon Grev'nario. - Különben a különítményem fellépése igen csak rövid lesz. - Ne aggódjon. - biccentett Schepke. - Einfach schauen sie nur mal. - Bereit, Kaleu! - hangzott fel az első tiszt hangja, miközben a célzóberendezés vörös keresztjében megjelent az ellenséges konvoj zászlóshajója, egy nagai Katsura-osztályú dreadnought. - Torpedo eins, Torpedo zwei, freigeben... Ziel markiert... Feuer, los! - vezényelt Schepke, mire a fregatt méretű hajó megremegett, és két hosszú, fémes plasztoid acéltest hagyta el az orrban lévő vetőcsöveket... Miközben a kivetítőn lévő kép egy szemernyit sem változott. Schepke elmosolyodott. A célszemély biztonságban való kimentése létfontosságú volt, hiszen a teljes művelet politikai sikere függött ettől. Ezért a Főmarsall hozzájárult, hogy az EGB egyik legtitkosabb technológiáját vessék be ennek érdekében. Álcázott hajókkal szinte lassan az egész galaxis rendelkezett. A sithek, a nagaiok, a szövetségiek és az EGB egyaránt. Azonban minden álcázás csak addig volt hatékony, amíg a hajónak nem kellett felfednie magát ahhoz, hogy energiafegyvereivel az ellenségre támadjon. Amint ezt megtette, az álcázás adta előny azonnal megszűnt. Azonban a problémára létezett egy roppant egyszerű, egyszersmind roppant költséges megoldás. Olyan lövedékre volt szükség, amelyik saját maga is rendelkezett álcázóval. A hipertéri rakéták technológiáján alapuló Raumtorpedo gyakorlatilag a lövedék hiperhajtóművét helyettesítette egy stygium-alapú, már a Birodalom idején is használt álcázóberendezéssel, robbanófejét pedig a Bendő Flotta kutatásai alapján kifejlesztett, Daala hajói által használt kristály-fázisváltó technológiával alakították ki. Néhány perccel később a Chiyome-osztályú csatacirkáló remegni kezdett, ahogyan az álcázott, szilárd törzsű lövedék átjutott a pajzsán, mint egy protontorpedó, és átütötte a páncélzatot. Robbanásnak nyoma sem volt, legalábbis az elején... azonban ahogyan a láncreakció elemi szinten elindult, a nagai csatacirkáló páncélzata és burkolata molekuláris szinten kezdett lebomlani, és amikor elérte a kritikus tömeget (illetve annak hiányát), a kiáramló levegő hatására a hajótesten egy több és több felfúvódás keletkezett, aztán minden előjel nélkül az egész hajó felrobbant. Csak úgy, mint a többi célba vett hajó a kísérőflottában. - Wieder laden, neues Ziel markiert! Torpedo Los! - vezényelt Schepke, miközben egy kisebb csillagrendszer éves jövedelmét lötték ki álcázójuk alól szintén álcázott lövedékek formájában. A vegyes Nagai-Csapla köteléknek szinte még arra sem jutott ideje, hogy elgondolkozzon azon, hogyan tudnak ilyen pontosan lőni az Expedíciós Nuruodo fregattok, máris megsemmisültek, kivéve a célszemélyt szállító fregattot. - Vorwarts! - vezényelt Schepke, miközben a chiss hajók ionfegyverei megbénították a megmaradt célpontot. - Álcázót deaktiválni! Ezredes, maguk jönnek! - Ezer örömmel, kapitány. - mosolyodott el a sebhelyes arcú, fekete páncélos rohamosztagos, majd fejére helyezte sisakját, és elszáguldott a zsilip irányába. Az űr egy fekete pontja hirtelen vibrálni kezdett a Formbit szállító fregatt mellett, ahogyan előtűnt a cosraiak hajója az álca alól. Az U-osztályú lopakodó kecses mozdulatokkal kapcsolódott a korvetthez. - Bereit zum Angriff! - a rohamosztagos parancsnok vezényletére a cosrai kommandósok pozícióba álltak, majd amikor a lángvágó nyomán bedőlt a zsilip válaszfala, folyamatos tüzelés mellett beözönlöttek a chiss hajóba. - Ute ute ute! - hangzott a másik oldalról, ahogyan a chissek segítségére siető nagai páncélos osztag a történelem során először találkozott a cosrai fekete páncélos rohamosztaggal. - Los los los! - vezényelt a másik parancsnok, majd mindkét oldalon tüzet nyitottak a méretes rohampáncélba bújtatott fedező nehézlövészek is. A darktrooperekre hasonlító cosrai rohampáncélosok tüzére a nagaiok hasonló nehéz gépesített lövészei válaszoltak, miközben rohamosztagosok, chiss és nagai kommandósok kerültek egymáshoz életveszélyes közelségbe, s itt-ott a sugárvetőt felváltotta a vibropenge és a lángvágó. ... Formbi maga is beleremegett minden egy rázkódásba, ami a hajót érte. Most már biztos volt benne, hogy a támadók sikerrel jártak és behatoltak, legalábbis az egyre gyengülő, alig pislákoló vészvilágítás állapota erre engedett következtetni. Végül a cella ajtaja feltárult, és Formbi két Csapla-egyenruhás őr fegyverével nézett szembe. - Csak rászántátok magatokat? - meredt rájuk hidegen. - Gyerünk, csináld már! - noszogatta társát egyikük, majd megfordult, és vörös tekintetébe ijedelem költözött. - Várj... ne... Vörös energiasugarak vágódtak az őrökbe, szinte felszeletelve őket. Majd a hullájukon átlépve Formbi egy fekete páncélos birodalmi rohamosztagost pillantott meg. A férfi egy pillanatra levette a sisakját, láttatni engedve sebhelyes arcát. - Formbi főnemes. - Személyesen. Gondolom Ön nem a nagaiok embere. - Nein. - biccentett amaz. - A lojális családok és az Expedíciós Erők megbízásából jöttünk. Kivisszük magát innen, Arisztrokrata. - Már azt hittem, sosem jönnek. - méricskélte az alakot Formbi. Különös, gondolta. Nem hitte volna, hogy a Kéz Birodalmának még vannak ehhez hasonló egységei. Sőt, azt sem hitte volna, hogy egyáltalán valaha is voltak. - Kinek dolgoznak? - Hamarosan mindent megtud, Főnemes. - nyújtotta páncélkesztyűs kezét az öreg chiss felé a kommandós. - A nevem Skorzeny ezredes. Ha úgy tetszik, egy régi barátja kérésére vagyok itt. Siessünk, hamarosan ezt a hajót is megsemmisítjük, és feltételezem, mindannyian szeretnénk előbb kijutni innen. - Igazán érdekes, Skorzeny ezredes. - tápászkodott fel Formbi. - De ám legyen, valóan. Egyetlen barátot sem szeretnék megvárakoztatni. Vezessen kérem. Mire a nagai erősítés a helyszínre ért a közeli Csilláról, a rajtaütést végrehajtó flottának nyoma veszett... csak roncsok, méghozzá hihetetlen módon apróra hullott roncsok árulkodtak arról, hogy a Formbit kísérő flottának írmagja sem maradt.
|
|
|
Csilla
Dec 23, 2014 19:35:32 GMT 1
Post by Enz on Dec 23, 2014 19:35:32 GMT 1
A Tanács ülésterme igencsak kihaltnak tűnt, hogy alig egy tucatnyian voltak csak jelen, ezek többsége is családtag vagy katona. Kétségkívül látott már a Csilla díszesebb üléseket, és csak az számított mentőkörülménynek, hogy ez egy informális ülés volt, hiszen az első rendes ülést a polgárháború végére tervezték, hogy megmutassák a chiss nép újdonsült egységét. Sedayan, mint a legelső alkalommal, most is idegennek érezte magát ezen a helyen. Egy nemesi házba képességei alapján beválasztott apa gyermeke volt, de nem örökletes címmel, így számára ismeretlenek voltak az a Nagy Házak szokásai, és sosem gondolta volna, hogy megéri, az egész chiss flottát ő vezeti. Persze egyelőre legalábbis papíron, hiszen még Csilla védelmének sem ő, hanem a Maizuru nevű nagai ellentengernagy volt a parancsnoka, aki szokásához híven csendesen, nyugodt arccal hallgatta a megbeszélést, hogy a megfelelő időben megtegye a javaslatait. Igazi professzionális volt. Az ülést Nethanjavu vezette, aki a fiatalabb és magabiztosabb volt a tandemből, és most is élénk figyelemmel követte az elhangzottakat szigorú tekintetével. Ahnener ezzel szemben többször láthatóan elkalandozott, szinte mintha már-már azt várta volna, mikor lesz vége az ülésnek és térhet vissza imádott statisztikáihoz. Fiát, Adisrát, ezzel szemben már-már a testvérekre jellemző vadság fémjelezte, agresszívan járt-kelt az ülésteremben, és többször hangját adta, hogy kezdi unni, hogy állandóan elvonták a feladataitól, mikor még mindig számos ellenállófészket kell felszámolnia. Sedayan csodálkozott rajta, vajon mit kezd ha a közelben nem lesz több elpusztítandó ellenség. O'Yama, aki már nem volt chissnek maszkírozva, gúnyosan vágott fejeket akárhányszor egy téma szóba került, de ezen kívül ritkán tett hozzá bármit is a megbeszéléshez. Rajtuk kívül még néhány tisztviselő és tábornok volt jelen. - Szóval Formbi mégsem halt meg a rajtaütésben - Ahnener furcsamód megkönnyebbültnek tűnt ettől.
- Viszont nem is a foglyunk többé már - jegyezte meg Nethanjavu, aki viszont korántsem volt ilyen vidám emiatt. - Talán ha a nagaiok vigyáznak rá...! - vetette közbe az egyik tiszt féltékenyen, sanda pillantást vetve Maizurura, aki azonban nem viszonozta azt. - A múlton való kesergés nem visz minket előre - söpörte félre Nethanjavu az egész témát. - Formbi velük van és segítőkre találtak. - Ez csak valami blöff lehet! - vetette közbe egy másik tiszt. - Az EGB a Köztársaság inváziójával van elfoglalva. - A rajtaütésnél használt fegyverek csakis csúcstechnológiásak lehettek - vetette közbe Maizuru. - Kizárt, hogy a felkelőknek ilyenjeik lennének. Pár másodperces csend állt be, amíg mindenki megemésztette a hallottakat, Sedayan pedig azon kezdett gondolkozni, vajon lehet-e még rosszabb a helyzetük, mint amilyen most. A közlemény alapján bizonyosnak tűnt, hogy őt is kivégzik, csupán azért, mert a Tanács utasításait követte, amikor senki más nem adott parancsot. Mindenképp érdekes hozzáállásnak gondolta azok részéről, akik máris aláírták egy idegen államhoz történő csatlakozásukat. - Ráadásul Daala van itt - vonta össze szemhéját Nethanjavu, amitől még szigorúbbnak tűnt. - Szétzúzzuk őket is! Küldhetnek ide annyi flottát, amennyit csak akarnak - tett magabiztos kijelentést Adisra, akit láthatóan felvidított annak gondolata, hogy nem fogy ki egyhamar az elpusztítandó dolgokból. - Talán ha a nagai főflotta itt lenne... Talán ha Nuruodok jól döntenek... - Ahnener igencsak letörtnek tűnt, talán a helyzet jelenlegi állása miatt. - Ch'abcesit, mi a véleménye a jelenlegi stratégiai helyzetről? - fordult felé Nethanjavu, talán csak azért, hogy elhallgattassa a Csapla-ház fejét. Sedayan megköszörülte a torkát. - Két helyen látom lehetőségét ellenséges támadásnak: Cioralon és Csillán - ahogy ezeket kimondta, Ahnener arca megrándult. - Csillán elég tűzerőnk van, hogy visszaverjünk egy ellenséges támadást. Cioral viszont szinte védtelen jelenleg. - Azonnal erősítést kell küldenünk! - pillantott körbe rémülten Ahnener, aki érthető módon féltette saját bolygóját. - Ez a nyersanyagelosztás központja... - Nélkülözni tudjuk a Csapla Házi Falanxot? - kérdezte még mindig őt Nethanjavu. - Úgy gondolom, ha őket a Cioralra vezényeljük, mind Csillán, mind ott elég erőnk áll majd rendelkezésre, hogy addig késleltessük az ellenséget, amíg a nagai főflotta visszatér Naporarról. - Akkor tegyen így. Viszont a prioritásunk továbbra is Csilla megtartása. Aki uralja Csillát, az uralja az Uniót és azé a politikai legitimitás is. Tiszteletre méltó Ahnener barátom, talán jobban tesszük, ha a civileket és családjaikat kitelepítjük Cioralról. - Azt hiszem nekik gondjukat tudom viselni - szólalt meg O'Yama. - Van egy közeli aszteroidaövben egy titkosszolgálati bázis. - Legyen így - bólintott Nethanjavu. - A Tanács ülése véget ért.
|
|
|
Csilla
Jul 23, 2015 8:45:04 GMT 1
Post by Enz on Jul 23, 2015 8:45:04 GMT 1
- Ah - nyögött fel halkan Marisa, ahogy a két finom kéz óvatosan, mégis határozottan mozogni kezdett rajta. Szemét becsukta, és szája enyhén tátva maradt, miközben fedetlen, kerek mellein erős nyomást érzett egy rövid időre. Ahogy a kezek arrébb mozdultak, ez a nyomás megszűnt, és most derekát érezte bizseregni. Élvezte, ahogy lassan egész testét elönti a kellemes melegség, és egyre jobban nedves lesz minden egyes pillanattal. - Ne hagyd abba! - sóhajtott fel jóleső érzéssel, és napok óta most először érezte, hogy minden gond elhagyja fejét. Lábai megremegtek az érzéstől, és arcára elégedett mosoly húzódott, miközben mélyen magába szívta a finom rózsaillatot. Néha egészen apró dolgok kellenek a boldogsághoz, emlékeztette magát. - Nagyon jó ötlet volt, Mikasa - szólalt meg, ahogy a lány vállait vette kezelésbe. - Úgy masszírozol, mint egy profi! Tudod, lassan irigykedni fogok rád, annyi mindenben jó vagy.Érezte, ahogy barátnője egy újabb adag masszázsolajat ken szét a vállán mozdulataival, így lassan valóban tetőtől talpig úszott a kellemes illatú, sikamlós folyadékban, amitől szint fénylett a bőre. Fejét oldalra fordította, így láthatta a felé hajoló lány teljesen fedetlen testét és karcsú alakját. Nem csak ügyes, de nagyon jó alkatú hercegnő is volt. Bárki is kapja meg nőül, bizonyos, hogy élete végéig füstölőket gyújthat az isteneknek, hogy megköszönje szerencséjét. - Aztán ne csak te masszírozz végig engem megint - kuncogott Marisa, aki tudta barátnője mennyire önzetlen és sosem szólna rá, hogy most az ő sora következik. *** Yokosuka admirális elgondolkodva állt a csillai parancsnoki központ nagy plexiüvege előtt, amin túl a végtelenségbe nyúló havas-jeges táj terült el. Cioral elvesztése óta a Chiss Tanács személyesen őt okolta a bolygó elvesztéséhez vezető események miatt, ugyanakkor ez a helyzet akkor is előállt volna, ha nem kötik le Naporarnál legfontosabb csapataikat. A Csaplák feje, Ahnener szinte teljesen összeomlott az eset súlya alatt, így a Tanács hozzájuk hű maradéka szinte teljesen döntésképtelenné vált. Azon kívül, hogy leszámoltak a belső ellenállással, valamint felvonultatták csapataikat az ellenőrzésük alatt álló területek szélére, semmi egyéb nem történt. Az Enrikkin által megküldött békeajánlat hetek óta ott pihent a Tanács asztalán, a kisebb családok pedig egyre sűrűbben kacsintgattak a déli területeken lábát megvető EGB irányába. Bizonyosan ezt a helyzetet ismerte fel a császár, amikor bejelentette, hogy személyesen ideérkezik látogatóba. Yokosuka, valamint a Tanács különmegbízottja, Ahnener fia, Sedayan mindent megtett, hogy felkészüljön a díszes fogadásra. Az érkezésnek a mai napon kellett megtörténnie, és Yokosuka remélte, hogy eredményeként a Tanácsot eltávolítják a tényleges hatalomból, csak egyfajta szimbolikus szerepkörben meghagyva, ő maga pedig teljhatalmat kap a kezébe, mint a Chiss Unió katonai kormányzója. Ráadásul a hírek szerint vele tartott gyönyörű húga is, ami remek lehetőséget kínált minden egyedülálló katonatiszt részére. Ha sikerülne elnyernie a kezét, az minden eddigi eredményét és sikerét túlszárnyalná, gondolta elégedetten. Nemcsak a legfiatalabb admirális lenne a Császárságban a maga negyvenkét évével, de egyben a császár sógora is, és ki tudja, talán egy napon az összfegyvernemi vezérkari főnök is. - Kakka, Őfelsége flottája jelzett. Egy óra múlva érkeznek Csillához - lépett hozzá a kezében tartott jelentéssel a központban szolgálatot teljesítő egyik fiatal zászlós. Yokosuka aprót bólintott, hogy jelezze, megértette, majd újra a gondolataiba merült.
|
|
|
Csilla
Jul 23, 2015 14:23:43 GMT 1
Post by Revan on Jul 23, 2015 14:23:43 GMT 1
Marisa igazán jól érezte magát a kezei között. Ez történik, ha valakinek annyi mindent tiltanak, mert nem illendő olyat tegyen. A tiltott gyümölcs mindig finomabb. Ezért Mikasa sok mindenbe belekóstolt, csak mert nem engedték meg, hogy csinálja. Nem mintha a masszázs akkora művészet lenne, de egy-egy szolgálót rá tudott venni, hogy lazítson a kezei között. Főzni is titokban tanult meg. Meg még pár hasznos dolgot, amit más társadalmi helyzetben lévő lányoknak egyébként még meg is kell tanulniuk. -Ó, valakinek jó sok feszültség gyűlt fel a vállaiban. Előbb is eszembe juthatott volna.-mondta kedvesen. Az ajtó persze zárva volt. Nem mintha bárki bejönne engedély nélkül, de jobb az óvatosság. Ha így találná valaki, akkor elindulna nem kevés szóbeszéd. Mindent beleadott, hogy barátnője jól érezze magát. Máris mintha kicserélték volna. A gondjai elszálltak és maradt az élvezet. Ha Mikasának lett volna bármi fogalma arról, milyen, amikor két ember szeretkezik, talán fel is tűnt volna neki, hogy Marisa úgy élvezkedik, mintha egészen másmilyen kényeztetésben lenne része. Végül jött a helycsere. Persze Mikasának esze ágában sem volt ilyet kérni. Ő csak kedveskedni próbált. -Hát oké, bár nem azért csináltam, hogy utána bármit is kérjek.-szerénykedett mosolyogva.
|
|
|
Csilla
Jul 30, 2015 22:49:06 GMT 1
Post by Enz on Jul 30, 2015 22:49:06 GMT 1
Ahogy a másik lány foglalta el a helyét a masszírozóágyon, Marisa félredobta a masszázsolaj letörléséhez használt törölközőt, és ujjait összefonva nyújtotta ki előre a kezét, megropogtatva őket. Ő nem volt annyira jó a masszírozásban, mint barátnője, sőt nagy jó indulattal is csak elszánt kezdőnek lehetett nevezni, de nem akarta, hogy állandóan csak ő hagyatkozzon Mikasára. Szerette volna, hogy ő is adhasson valamit mindenért cserébe, még ha ez nem is volt olyan minőségű, mint amit maga kapott. - Készülj, mert téged is megropogtatlak - viccelődött, ami szöges ellentétben állt az elmúlt pár napban követett viselkedésével. Valóban sikerült most kissé kiengednie, és problémáit félretennie, amiért igazán hálás volt. Masszázsolajat öntött a lány hátára, majd kezeivel először gyengéden elkezdte szétkenni azt hátán, aztán mozdulatai egyre erőteljesebbekké váltak. Először a háta közepénél látott munkához, megpróbálva alkalmazni a lány mozdulatait emlékezete alapján. Kezei fokozatosan haladtak oldalirányba, ahol lassan lecsúsztak az oldalánál... egy határozott mozdulattal ragadta meg barátnője melleit. - Mostanában sokat nőttek, nemde? - jegyezte meg, és valahogy érdeklődéssel töltötte el, hogy Mikasa melleit foghatja. Soha senkiét nem fogta még meg a sajátján kívül, de most, hogy az előbb megnézte, igazán kíváncsivá vált. - Nem túl kemények, de mégsem túl puhák.Kissé irigykedett, hogy barátnője még ebben is jobb nála, pedig saját testét sem tartotta kevésre. - Én sosem találok magamnak férjet, amíg veled kell versenyeznem - mondta félig komolyan, de a lány mellét még mindig nem engedte el. *** Csapla'disr'aeli vagy ahogy mások ismerték, Adisra az Egyesített Chiss Phalanxok zászlóshajójának, a Responsibility to Protect-nek a hídján állva figyelte a rendszerbe frissen belépő nagai császári flottát. A hajó ugyan nagyobb volt, mint a nagai sorcirkálók, mérete még így is eltörpült a majdnem 10 kilométer hosszú Yamato-hoz képest, amelyen gond nélkül érzékelte mestere, Darth Enz és a sötét energiákkal kovácsolt oldalfegyvere jelenlétét. Keze akaratlanul is az arcán lévő sérülésre csúszott, ami jól eső fájdalommal lüktetett, mintha csak reagálna a sith nagyúr közelségére. Az Erővel való kapcsolata és a Sötét Oldalhoz való közelsége akkor vált erőssé, miután ezt a balesetet elszenvedte, ám amíg a nagaiok császára fel nem karolta, nem volt ki tanítsa. Azóta boldogan pusztította el ellenségeit, és legmegbízhatóbb ügynökévé vált a chiss területeken, abban a reményben, hogy miután mestere végez azzal a vén bolond Wentharral, őt választja majd tanítványául. Tudta, hogy Enz nagyúrnak számos más tanítványa volt titokban, és biztosítani akarta a maga helyét, hogy sose fogyhasson ki az elpusztítandó ellenségektől. Mert a leghőbb vágya a pusztítás volt, míg az uralkodás másokon csak a második helyre szorult, elvégre nem létezett szebb annál, mint amikor valaki halálának rezgését érezte az Erőben. Márpedig ha a legjobbat is teheti, minek érné be a második legjobb lehetőséggel? - Adisra parancsnok, a császári különítmény a megadott koordinátákra ért - jelentette be a mellett álló női tiszt, aki egyben szárnysegédje és összekötőtisztje is volt egyszemélyben. - Üdvözlési flottamanővert megkezdeni! - adta ki a parancsnot, miközben a mellette álló Sedayanra pillantott, aki az egyesített flotta felett autoritással bírt. Egyszerű, szürke tiszt volt, már-már bántóan középszerű minden téren. Az orbiton várakozó nagai és chiss hajók egyszerre rendeződtek formációba, ami még innen is impozáns látványt nyújtott, elvégre több száz hadihajó hajtott a maga módján térdet Darth Enznek, a Galaxis rabigába hajtójának. - Készítsék a siklómat. Személyesen szeretném üdvözölni vendégünket!
|
|
|
Csilla
Jul 30, 2015 23:44:58 GMT 1
Post by Revan on Jul 30, 2015 23:44:58 GMT 1
Mikasa levette a köpenyét és lefeküdt az ágyra, hogy megkapja a pihentető masszázsát. Tisztában volt vele, hogy Marisa nem lehet túl rutinos ebben. De a szándék a fontos, nem a profizmus. Igazából csak nem akarta megbántani azzal, hogy visszautasítja. Még az is lehet, hogy meglepi azzal, hogy ügyesen használja a kezeit. Az bizonyos, hogy máris jobb hangulatban van, mint az elmúlt időszakban, tehát nem fáradt hiába az imént. -Ó, nem félek. Mutasd, mit tudsz!-válaszolt a lánynak kuncogva, adjon csak bele mindent. Bírja ő a jó kemény masszázsokat. Először a masszázsolaj jött, majd finom kezdés után egyre keményebben csinálta. Mikasa nem volt épp feszült. Mármint a körülményekhez képest nem annyira, mint várná az ember. Ez annak köszönhető, hogy neki folyamatos törődés jár, még ha nem is kéri. Mértékkel pedig ki is használja néha a helyzetét. Egy jó masszázst például sosem hagyna ki. Ahogy Marisa tevékenykedett, egyszer csak kicsit eltévedtek a kezei. Nem éppen Mikasa hátán jártak, hanem a másik oldalon. -Ami azt illeti...tényleg nőttek valamennyit. De...ohh...Ne olyan erősen!-szólt rá játékosan. Igazából nem zavarta. Bár furcsa volt. Még ő sem nagyon fogdossa őket, most pedig Marisa markolássza őket, mintha csak két érett gyümölcsöt méregetne. De az irigykedős megjegyzésre elszomorodott egy kicsit. -Igazából nem kell...Nekem nincs meg a lehetőségem, hogy olyat válasszak, akit szeretek. Talán szerencsém lesz, de ki tudja. A lényeg, hogy inkább nekem kellene irigynek lennem rád. Sokkal több szabadságod van, mint nekem. Még ha nem is látszik.
|
|
|
Csilla
Jul 31, 2015 7:46:39 GMT 1
Post by Enz on Jul 31, 2015 7:46:39 GMT 1
Mikasa egyáltalán nem szégyenlősen reagált a közeledésére, és ez valamelyest még merészebbé tette barátnőjét, habár nem akarta túlfeszíteni a húrt, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva barátnőjét, inkább csak incselkedni szeretett volna kicsit. Valóban úgy mérte végig melleit a kezével, mintha csak érett gyümölcsöket, például az agrárvilágokról származó nagai dinnyét vizsgálgatna valamelyik délutáni étkezés alkalmával. Bár azt nem tudta volna megmondani vajon melyiknek is lenne édesebb íze, és egyelőre nem is tervezte összehasonlítani. - Te mondtad, hogy nem félsz tőle mit tudok - mosolygott Marisa fölényesen, mintha csak megtalálta volna a lány gyengepontját, és most az ő kezében lenne a teljes irányítás. Szórakozása azonban csak addig tartott, míg barátnője meg nem jegyezte, hol is hibás a terve, erre igazán nem számított. Ő maga játéknak fogta fel az egészet, hiszen azért a férfiúért, akire jelenleg a szemét vetette, egyáltalán nem álltak harcban egymással. Mikasa hirtelen komoly megjegyzésére némileg elszégyellte magát, és óvatosan elengedte a melleit. - Bocsáss meg, nem úgy értettem - szabadkozott barátnőjének, akit nem akart megbántani, elvégre mindig olyan jó volt hozzá. Csakis magát szidhatta azért, mert nem válogatta meg eléggé jól szavait. - Nem akartalak megbántani.Az ajtón kopogás zaja szűrődött át, ezzel megszakítva a beszélgetésüket. Valamelyik szolga lehetett az, és nagyon is örült, hogy most zárva van az ajtó. Két nemes lány képe, ahogy kettesben mesztelenül együtt múlatják az időt remek táptalaja volt a különböző udvari pletykáknak, sőt akár intrikáknak is. Olyasmi szóbeszédeket szülve, amiket nem engedhetett meg magának, ha valaha is császárné akart lenni. - Felség, kérem készülődjön lassan! - szólt be az egyik női szolga a kabinba. - Megérkeztünk a Csillára, és a Császári felség látni kívánja. *** Puyí sötét elégedettséggel figyelte, ahogy érkezésére az előtte rendezetlenül felsorakozó flották hajói hirtelen alakzatba rendeződtek, és legénységük alázatosan utat nyitott neki. Mindnyájan meghajoltak előtte, akárcsak egyszer majd maga az egész Galaxis fog Darth Enznek, a Pusztítónak. És persze a leghatalmasabb nagai császárnak, aki valaha is élt ebben az univerzumban. Már most, ilyen fiatalon elérte, hogy megháromszorozza az uralma alatt álló területeket, vazallusává tette az egykor büszke Galaktikus Konföderáció maradékát és a nagaiokat sokáig vademberekként kezelő Chiss Unió területének felé szinte harc nélkül meghódoltatta. Majdnem ugyanannyi hadihajó kapitánya leste minden kívánságát, mint az ESB császáráét, és lakosok tízmilliárdjai hajtottak neki fejet minden nap az iskolákban, hivatalokban és állami szentélyekben. - Felség, egy sikló közeledik a Yamato felé - jelentette alázatosan Togo admirális. Puyí érezte az Erőben, ki is van pontosan azon a hajón, és tudta még, hogy a sok munkája, mire a Császári Út sikerrel jár, és teljesen ellenőrzése alá vonja nemcsak ezeket a külterületeket, de tulajdon hazáját is. - Dokkoltassák a magánhangáromban! - rendelkezett, és felkelt a számára kialakított modern parancsnoki trónusból, majd köpenyét maga után vetve megfordult a kijárat felé. - Folytassanak mindent az eredeti útiterv szerint! - Gyokai, heika - nyugtázta azonnal a hűséges admirális. A díszes hangárban már ott várakozott rá Adisra, ahogy megérkezett. Két testőrének intett, hogy várakozzanak az ajtóban. A Halálistentől jól tudta korábbi Bajnoka bukásának okát: túlságosan megbízott saját embereiben, akik idejekorán elárulták titkát, mielőtt még megszilárdíthatta volna a hatalmát a Galaktikus Szövetség felett. Egy új Birodalom tízezer évnyi Sötétség ígéretét hordozta magában, még ha Caedus balga módon mást is hitt róla. Ő azonban nem fog ilyen könnyedén elbukni, és a Sötétség sosemlátott Bajnoka lesz belőle saját dicsőségére. Adisra térdre borult előtte, ahogy közelebb ért hozzá. - Kelj fel, szolga! - rendelkezett, mikor már csak egy lépésre volt tőle, kezével erre utaló mozdulatot téve. Adisra lassan felemelkedett a dúracél padlóról. - Mester, megtettem mindent, amit kértél - hajtott ezúttal fejet, Enz pedig elégedettséggel nyugtázta a dolgot. - És megelégedésemre szolgál minden, mit elértél. A hűséget mindig megjutalmazom. - A kudarcot pedig bünteted - bólintott, jól ismerve Enz elveit a kérdésről. - Ezt hamarosan megtudja a Tanács a saját bőrén is! - mondta fenyegetően. - Köztük apád is. De tudnom kell előtte melyik oldalon is van a hűséged. Adisra szemében lángoló dühvel és gyűlölettel nézett mesterére, és egy pillanatra még Enz is megérezte, micsoda potenciál van a fiatal chissben, még ha egy harcban könnyedén győzedelmeskedne is felette. Adisrán néhány másodpercig látta a vívódást, amit lelke vívott a saját családjához fűződő vérségi kötelék és a Sötét Oldal között. Ez elnyerte a nagyúr tetszését, aki egyébként is feltartásokkal közölte volna, ha chiss szolgája rögtön rávágja a választ. - Csakis téged szolgállak, nagyúr - hajtott térdet ismét előtte. Enzből jól eső gonosz nevetés tört ki, ami a Sötét Oldal erejével árasztotta el a hajót. Mikasa hirtelen összerándult, és úgy érezte, mintha lelkét egy sötét kéz markolná meg hűvös ujjaival.
|
|
|
Csilla
Jul 31, 2015 8:32:14 GMT 1
Post by Revan on Jul 31, 2015 8:32:14 GMT 1
Tényleg nem zavartatta magát, hogy Marisa a kebleit markolássza. Bizonyára csak össze akarta mérni a sajátjaival. Mintha csak a tenyereiket érintették volna össze, hogy lássák kié a nagyobb. Nem érezte illetlennek. Nyilván, ha valaki ezt meglátja, az rögtön elterjeszti mindkettejükről, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. A hazugság meg sokszor gyorsabban elterjed, mint az igazság. Az otthoni szolgák persze ismerték őket annyira, hogy ne értsenek félre egy ilyen szituációt, de a hajón lévő legénység talán most először látta őket. Nem lett volna jó, ha ez kitudódik. Nem csak nekik, de a testvérére sem vetne jó fényt, hogy a húga ilyen dolgokat csinál. Aztán Mikasa egyetlen mondatával agyoncsapta a hangulatot, aminek az lett a vége, hogy Marisa mentegetőzni kezdett. -Nem, semmi baj. Én vettem túl komolyan. Csak tudod, ez azóta a fejemben van, amióta megkérdezted, volt-e már dolgom férfival. Rögtön az jutott eszembe, hogy nekem nem lesz választási lehetőségem. Minden kislány arról álmodik, hogy hercegnő lehessen. De ha tudnák, hogy ez mennyi szabállyal és korlátozással jár, már nem is tetszene nekik annyira. Sokszor álmodom arról, hogy bár lehetnék inkább közember. A beszélgetést a kopogás zavarta meg, amikor egy női szolga közölte, hogy megérkeztek a Csillára és a fivére látni szeretné őt. Mindketten a zárt ajtó felé fordultak. -Köszönöm, elmehetsz!-válaszolt neki Mikasa. Eközben már felültek mindketten. Marisa arra lett figyelmes, hogy a hónaljai alatt átnyúlva most Mikasa ellenőrzi az ő méreteit. Szépen megmasszírozva őt ott. Sőt, még kicsit az ujjaival meg is morzsolgatta a mellbimbókat. -Azért te sem panaszkodhatsz.-jegyezte meg mosolyogva, majd kicsit kuncogott, oldva a hangulatot. Utána eleresztette a lányt és mellé hajolva adott neki egy puszit az arcára. -Felejtsük el ezeket a komoly dolgokat és élvezzük az életet, amíg lehet. Gyere, segítek felöltözni! Igen, most egy kicsit ő akart a másik kedvében járni. Nem tűrt ellentmondást. Szépen felöltöztette Marisát, aztán ő is magára öltötte a ruháit, kis segítséggel ugyan, de többnyire önállóan. Megmutatva, hogy nem kell neki mindenhez segítség.
|
|
|
Csilla
Aug 11, 2015 23:31:29 GMT 1
Post by Enz on Aug 11, 2015 23:31:29 GMT 1
Marisa nem tudta nem kellemetlenül érezni magát azután, hogy ennyire sikerült elrontania a hangulatot. Kínosan állt egyik lábáról a másikra, és nem tudta mit is mondhatna a lány további gondolataira. Mindig is szerette volna, ha elismerik jogosan hercegnőnek, és ezért még azt is hajlandó volt vállalni, hogy bátyja Puyí börtöneiben sínylődik tovább, akár egész hátralévő életében. De vajon belegondolt-e valaha, hogy ez esetleg lemondásokkal is járhat? Mikasa sosem tűnt boldognak attól a pozíciótól, amibe született, ezt is tisztán látnia kellett. Kissé összezavarodva, kavargó gondolatok közepette állt a kínos csendben, és csak arra figyelt fel, hogy ezúttal barátnéja fogja meg az ő kebleit, és miután megmérte őket, még egy puszit is ad neki. Ilyen közvetlen testi érintkezés tényleg szokatlan volt, és Marisa érezte, hogy enyhén elpirul. - Igazad van, Mikasa - felelte a lánynak, kissé elfordulva, hogy palástolja a zavarát. - Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokat búslakodjunk. Barátnéja akarta most öltöztetni, és Marisa igazán nem akart ellentmondani, miután nemrég olyan rosszul válogatta meg a szavait. Valahogy igazából tetszett is neki, hogy más nagy figyelemmel öltözteti fel, és igazán nem értette Mikasa mit talált ebben olyan rossznak. Több ideje maradt valakinek a lényeges dolgokra, ha ezeket a dolgokat a szolgák intézték el helyette, és kényelmes is volt. - Induljunk - mondta, és most noszogatnia sem kellett gyakran szétszórt barátnéját, aki miatt sokszor az utolsó pillanatban érkeztek meg. Odakint már várt rájuk két császári testőr és Miura kapitány. - Remélem élvezték eddig az utazást - hajolt meg feléjük visszafogott mosollyal üdvözlésképp. - Minden a legnagyobb megelégedésünkre szolgált - felelte dicsérően Marisa. A legénység valóban mindent megtett, hogy a nagy presztízsű vendégek igényeinek megfeleljen, és el bírta képzelni, hogy ez nagyobb teher volt számukra, mint egy kalózvadász küldetés a Császárság és az újszerzeményi területek közötti hatalmas Vad Űrben. Miután barátnője megerősítette ezt, a kapitány után indultak, és rövid séta, valamint egy turbóliftes utazás közbeiktatásával megérkeztek a hangárszintre, ám az a hangár, ahova vezették őket a korábbihoz képest kongott az ürességtől. Puyí, a testőrkapitánya, egy chiss és a legfontosabb katonai vezetők álltak csak egy, a császári yachtnál sokkal kisebb szállítóhajó körül, ami inkább katonai jelleget mutatott. Ahogy odaértek, Miura kapitány tisztelgett. - Mikasa császári hercegnő felsége megérkezett - jelentette be. Puyí egy széles mosollyal fogadta testvérét. - Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, húgom - közölte vele, és hangjában őszinteség csengett. Marisa közben azonban nem tudta nem észrevenni a csúnyán sérült arcú chiss vizslató tekintetét, amivel előbb a hercegnőt, majd őt mérte végig. Elzárkózása jeleként a lány összefonta karját mellkasa előtt. Puyí a szeme sarkából meglátta a jelenetet, és a kedves mosoly helyett most inkább egy elégedettet villantott rá egy pillanatra, amitől némileg zavarba jött. - Ideje indulnunk, uraim. Megfordult, és elkezdett felsétálni a rámpán, ahová előbb a chiss, majd a katonatisztek követték, és végül a páros is felszállt, ami után két testőr zárta a sort. Miura kapitány a sikló mellől figyelte a felszálást, ő valószínűleg a vendégség többi tagját szállító hajóval fog érkezni, gondolta Marisa. - Elég kényelmetlen kialakítás - suttogta barátnőjének. Szemben a díszes császári yacht pompás kialakítású belső tereivel, ez egy egyszerű rohamsikló vonásaival bírt, ami ugyan megfelelt a keményfejű katonák igényeinek, de elég rangon alulinak tűnt egy császár számára. Hirtelen kétoldalról egy-egy vadászgépraj csatlakozott hozzájuk, és az ablakon keresztül Marisa még a legközelebbi pilóta arcvonásait is látni vélte. A Zero-k nem véletlenül voltak a Császárság rettegett elfogóvadászai, és látványuk nem épp egy baráti látogatásra emlékeztette a hercegnőt. Talán egész végig az volt Puyí terve, hogy hódítóként, erőt mutatva érkezzen? Ez egészen biztosan megmutatja dominanciáját a chissek számára.
|
|
|
Csilla
Aug 12, 2015 0:05:05 GMT 1
Post by Revan on Aug 12, 2015 0:05:05 GMT 1
Jót mosolygott azon, hogy Marisa elpirult. Alig észrevehetően tette ugyan, de Mikasának szemet szúrt. Hiába adott neki igazat, ő még eljátszott pár pillanatig a keblekkel. Utána eleresztette a lányt és segített neki felöltözni, hogy kicsit ő is el legyen kényeztetve. Neki láthatóan jobban tetszett a dolog. -Tudod, mire lenne szükségem? Egy szolgálóra, aki hasonlít rám. Kis smink és helyet tudnék vele cserélni. Kiosonnék a palotából és megnézném, hogyan zajlik az élet a közemberek között. Szerinted működhetne? Közben ő is felöltözött, majd el is indultak. Kint már két testőr várta őket Miura kapitány társaságában. -Való igaz. Csodásan éreztük magunkat. Nem is vesztegeltek tovább, elindultak a kísérettel a császárhoz. Egy rövid turbóliftes utazás után egy hangárban találták magukat, ahol meglepően nagy volt a nyugalom. Csak egyetlen hajó várakozott kis számú utassal. Ahogy odaértek, Miura kapitány be is jelentette Mikasa érkezését. -Részemről az öröm, kedves bátyám.-felelte hasonló őszinteséggel, a legkedvesebb mosolyával. Egy apró meghajlással üdvözölte a többi jelenlévőt is, majd szépen mindenki felszállt a hajóra. Ami nem épp ugyanaz a kategória volt, mint amit eddig használtak. Marisa meg is jegyezte, hogy kissé kényelmetlen a hajó kialakítása. -Hát ez nem épp utasszállító. Ezeknél nem a kényelem a fő szempont. Ahogy felszálltak, mindkét oldalról egy-egy vadászraj csatlakozott a hajójukhoz. Kissé talán el lett túlozva a testőrség mértéke. Tény, hogy a császárt óvni kell az esetleges támadásoktól. De ez így valahogy nem baráti látogatásnak nézett ki. Ki megy vendégségbe ilyen szinten felfegyverkezve? Bárhogy is gondolta, megtartotta magának. Nem akarta, hogy barátnője aggódjon. Puyít pedig nem zavarhatta ilyesmivel. A többieket még inkább nem, hisz nem is igazán ismerte őket.
|
|