|
Csilla
Aug 11, 2022 11:44:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 11, 2022 11:44:15 GMT 1
A fogadásra az Uralkodó Házak Egyesített Tanácsának csarnokában, egy, a többinél is robosztusabb, és láthatóan újonnan épült, földbe ágyazott kupolában került sor. Ahogyan a küönböző kéregvasút-állomásokról beléptek a nagyterembe, Sans aggodalmasan figyelte a mindenfelé szétnyúló, óriási teret. Majdnem akkor fedett térben voltak, mint annak idején a koréliai Centerpoint állomás belső tere. - Azért nem ártott volna néhány alátámasztó oszlop... - mormogta a plafon görbületét figyelve Sans, amikor a kíséretében lévő Sinclairhez és Carlhoz odalépett két chiss díszegyenruhás őr, és elkérték a fegyvereiket. A kiborg ezredes azonnal, Carl némi feszengés után adta át a felszerelését. - A sisakját is, parancsnok - közölte a chiss testőrök pergő nyelvét lefordítva Carl-al Sinclair, mire amaz megrázta a fejét. - A nagykövet biztonságát nem tudom szavatolni a komcsatornák figyelése nélkül. - Ezt megteszik itt a chissek és a biztonsági központból én is követni fogom az eseményeket - magyarázta Sinclair. - Akkor felmegyek én a központba, maga meg maradjon itt a nagykövettel - ajánlkozott Carl, de Sinclair megrázta fémfejét. - Sajnos a chissek nem engedik, hogy egy teremben tartózkodjak a vezető arisztokratáikkal... az én testmódosításaim már túlmennek azon, amit a chiss házak arisztokrata protokolljra elfogadhatónak tart. Szerintünk valami repulzoros koporsóban kellene lebegnem, mint annak a balsorsú véget ért nagykövetüknek a Manchun, Koshnak.
Sans nem figyelt oda a beszélgetésre, amelynek végén Carl kelletlenül letette a sisakját, és átadta Sinclairnek, aki az őrökkel együtt a terem alatti szinten húzódó biztonsági központba indult. A nagykövet figyelmét a mindenfelé keveredő, vegyes párosokat alkotó chiss-nagai-humán nemesek és vezetők kötötték le, és alig akarta elhinni, hogy efféle puccba csöppent. Tekintetével Enrikkin minisztert, a technológiai terület felelősét és Sansa férjét kereste, minekutána több ügyben is beszélni akart vele. Néhány társasággal arrébb meg is találta, de a kérges arcú chiss férfival épp egy élemedett korú chiss nőszemély pörölt, hófehér, a chandrilai nemesasszonyok öltözékére emlékeztető lebernyeges estélyiben. - Hogy lehettél képest ezt a sápatag, alderaani penészvirágot elvenni, te szerencsétlen kölyök! - Tiszteletre méltó anyám, nem volt választásom, a Családügy őt jelölte ki nekem - tiltakozott Enrikkin, de Lehi matróna tovább folytatta a perlekedést. - És hogy képzelted, hogy nem hívsz meg az esküvötőkre! Tisztességes deista szertartást fogunk tartani a Csauson, te szemtelen kölyök, nem fogod egy egyszerű, hitetlen polgári holokártyás akcióval elintézni ezt! Szemtelen vagy! - Tiszteletre méltó anyám, én...
Sans inkább úgy döntött, hogy nem ez lesz a megfelelő alkalom, hogy megismerkedjen Enrikkinnel. Mivel a kupoláról lelógó kivetítők feliratainak tanulsága szerint egy ideig még "állófogadás" volt a program az ültetéses vacsora helyett, Sans megpróbált beleolvadni a tömegbe. Hirtelen egy ismerős arcot pillantott meg, de aztán a lány el is tűnt a szemei elől. - Sansa! - kiáltott fel Sans, és arra indult volna, amikor egy kéz nehezedett a vállára. - Rendkívüli örömömre szolgál, hogy végre személyesen is találkozunk, Sans tábornok, Verzeihung, akarom mondani nagykövet úr.
Sans elképedve bámult a birodalmi flottaadmirális egyenruhát, az Ausmannon és alapjában véve mindenhol máshol szokatlannak számító ezüst váll-lap rojtokat viselő férfira, akinek egyik szeme élénk kék, a másik sötétbarna tekintettel bámult rá. A férfi mellett egy ösztövér, egyszerű zakót viselő idősebb nagai állt. - Ön bizonyára... Reuenthal flottaadmirális - nyelt egyet Sans. Remélte, nem ezzel a találkozással kell indítania az estélyét. - Ausgezeichnet, micsoda kiváló megfigyelőképesség - mosolyodott el gunyorosan Reuenthal. - Remélem, kellemesnek találja az új... posztját. - Épp csak most érkeztem - biccentett Sans. - Bizony, nagyon más itt minden a Csillán - Reuenthal kék szeme megvillant. - Tisztára, mintha... egy másik univerzumban járna az ember, nemde, nagykövet úr?
- Elnézést, nem tudom, miről beszél - nyelt egyet Sans. - Hogyne, persze - kuncogott Reuenthal, majd körbepillantott. - Ne aggódjon, tábornok, seperc alatt találunk itt magának való nagai feleséget. - Énnekem? - fehéredett el Sans. - Milyen udvariatlan vagyok - hunyorított Reuenthal és a mellette álló nagaihoz fordult. - Tamasa doktor, ez itt Sans tábornok, Birodalmunk új... adminisztratív nagykövete a Csillán. Tábornok úr, ez itt Klonok Tamadasa doktor. Nemrég tért vissza Coruscantról, ahol személyesen G'sil államfő magánorvosa volt... - Örvendek - hajolt meg Tamadasa. - Ön mit tud a genetikáról, Sans taiso-san?
- Magam részéről inkább bányászattal és konstrukciós projektekkel foglalkozom - mormogta Sans. - Itt-ott féreglyukakkal és egyéb anomáliákkal néha - kuncogott fel ismét Reuenthal. - Nagyon érdekes pedig - élénkült fel a nagai, bár senki sem kérdezte. - Jöjjön, Sans-san, elmagyarázom - rángatta magával Sansot Tamadasa doktor. - Tudja, amíg Coruscanton voltam, mielőtt el kellett jönnöm az irritáló deisták miatt, sokat tanulmányoztam megboldogult kollégám, Dr. Baljos Arnjak munkáját. A Hansa-Juncker azzal bízott meg, hogy a vegyes házasságok genetikai paramétereit vizsgáljam... a vizsgálatokhoz végre hozzáférést kaptam tanult, fájdalmasan korán elhunyt chiss kollégám, Eichmann doktor anyagaihoz, amelyek a Köztársaságban sajnos tiltólistásak... tudta például, hogy genetikailag a nagaiok vannak középen a humánok és a chissek között, kulturálisan viszont a nagai nők jellemzően humán férfiakkal, a humán nők ugyanakkor chiss férfiakkal házasodnak, és így jobb híján a nagai férfiak kapják a chiss gyereklányokat feleségnek ebben a nemesi szisztémában? Na mármost a spektrum két végén álló keveredés a legnehezebb, chiss és humán nem hozhat létre közös utódot genetikai manipuláció nélkül, a mi népünk viszont mindkét társfajjal szaporodóképes... mármost ebből az következik, hogy végső soron a nagai genetikai jellemzők lesznek a legdominánsabbak a három populációban, Ismeretlen Vidék-szerte...
Carl elkeveredett a tömegben Sans mellől, és amúgy is igencsak elveszve érezte magát, a sisakja és a fegyverei nélkül, amikor hirtelen hátulról beleszaladt valaki. - Jaj elnézést nem figyeltem... hihi, hát maga az? - Carl megpördült, és szembe találta magát a kisminkelt, díszes chiss ruhába öltözött, és általában igen vonzó pillanatában lévő Sansával, aki elvörösödve meredt a sisak nélküli férfira. - Oh, azt hiszem, a tábornok magát keresi - nyelt egyet Carl. - Odakísérem... - Várjon még - ragadta meg a Halálosztagos csuklóját Sansa. - Beszélgessen velem egy kicsit, parancsnok... olyan egyedül vagyok itt. - A kedves férje gondolom szívesen szórakoztatja... - mormogta kelletlenül Carl. - Enrikkin egy besavanyodott idióta - húzta fel az orrát Sansa. - A szertartáson is végig kiállhatatlanul viselkedett, már most utálom.
Carl erre nem tudta, mit mondjon. - Mennyire ismeri ezt a kultúrát, parancsnok? - érdeklődött Sansa, és még mindig nem vette le a kezét a Halálosztagos páncéljáról. - Mennyire szokásos ön szerint errefelé, hogy a feleségek... úgymond, szeretőt tartanak? - kacsintott a férfira.
|
|
|
Csilla
Aug 12, 2022 10:00:02 GMT 1
Post by nightmares on Aug 12, 2022 10:00:02 GMT 1
Carl gyorsan körülnézett, hogy nem-e látja a tábornokot vagy Enrikkint, bár utóbbiról igazából fogalma sem volt, hogy hogyan nézhetett ki. Emellett még továbbra sem kapott határozott választ a tábornoktól, hogy Sansa megbízható-e, bár sejtette, hogy Sans is csak annyira tudja ezt biztosan, mint ő. -Nem tudom, az apját kellene kérdeznie erről... végülis, tudja, ő olvasta végig S'hanar nagykövet feljegyzéseit a chissekről... -próbálta kimagyarázni magát a Halálosztagos. -Ha gondolja, akkor megkereshetjük a tábornokot, talán ő biztosabb választ tud adni erre. -Ugyanmár, parancsnok, nem hinném, hogy apám jobban tudná erre a választ -ellenkezett Sansa. -Amúgy is ráérek találkozni vele.
Carlnak erről eszébe jutott, hogy továbbra sem látja Sansot, pedig ott kellene lennie vele. Ez is biztosan annak a Sinclair alaknak a hibája, aki a sisakját akarta. -Úgy vélem, hogy vissza kellene mennem a tábornokhoz, tudja, hogy gondoskodjak a biztonságáról, mivel jelenleg én vagyok az egyetlen testőre az estélyen.
-Jaj, ne legyen már ilyen izé, parancsnok, inkább jöjjön velem! -rángatta maga után a Halálosztagost. -De hát, a tábornok... -Nem lesz semmi baja a tábornoknak. Na, jöjjön!
...
Mindeközben Sans továbbra is Tamadasa szavait hallgatta, bár már nem is nagyon figyelt a nagai beszédére, aki megállás nélkül magyarázott. Tekintetével végigmérte a termet, mivel feltűnt neki, hogy Carl nincs velük. Mindenképp furcsának találta, hogy nem kíséri őt egy Halálosztagos sem, az utóbbi évek során már eléggé hozzászokott. -... és így a távoli jövőben lehet, hogy végül a három fajból végül egy lesz, ugyanakkor ha figyelembe vesszük az esetleges mutációt és genetikai sodródást, arra lyukadhatunk ki, hogy... -Elnézést -szakította félbe Tamadasa doktort Sans. -Nem látták a testőrömet? Amikor megérkeztem még itt volt velem. Halálosztagos páncél van rajta, ha esetleg látták.
-Nem láttuk, nagykövet, de biztosan nem lesz vele semmi gond -mosolygott Reuenthal. -A chiss barátaink gondoskodnak mindegyikünk biztonságáról. -Nos, igen, én is ebben reménykedek. A lányomat sem látták véletlenül? -Nem, viszont a férje a közelben volt nemrég -nézett szét Reuenthal. -Igen, őt láttam, viszont nem akartam megzavarni, éppen az édesanyjával vitatkozott, ha jól láttam.
-Hol is tartottam? -szólalt meg ismét Tamadasa. -Á, igen. Szóval ha elméletben előre megyünk az időben úgy pár száz évet...
|
|
|
Csilla
Aug 14, 2022 19:17:40 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2022 19:17:40 GMT 1
Tamadasa doktor még jó ideig magyarázott Sansnak a génekről, allélokról és generációkról, mire hirtelen megunta az egészet, és a teremben őgyelgő nagai fejeseket kezdte mutogatni Sansnak. A tábornok-nagykövet hamarosan megismerkedhetett a nagai adminisztráció legmagasabb rangú képviselőjénel, a Reuenthal flottaadmirális állítólag jó baráti kapcsolatot ápoló, díszes katonai egyenruhás Tadakuni herceggel, aki jelenleg a nagai gazdasági és politikai érdekek képviselője volt a Csillán, mintha Sansot és Reuenthalt egybegyúrták volna egyetlen személlyé - ez Sansnak egyébiránt nem különösebben lett volna kedvére -, és lenéző tekintettel mustrálta Sansot bemutatásukkor, miközben arról értekezett, hány szálon kötődik a Régenshez, Hiroyasuhoz, és a Krizantém-Házhoz, családjuk ősi házához. Utána Tamadasa bemutatta Sansot a chiss-szektorban érdekelt nagai katonai kerületi misszió - hivatalosan a chissekével szomszédos, nem az Expedíciós Erők karafutoi parancsnoksága, hanem a Nagai Központi Flottaparancsnokság igazgatása alá tartozó - vezetőjének, Yokosuka admirálisnak. Ez a láthatóan avatott veterán azonnal kérdezősködni kezdett Sanstól korábbi tisztségeivel és pozícióival kapcsolatban, majd miután elégedetlenül konstatálta, hogy Sans nem igazán hajlandó semmit sem megosztani vele az ausmanni, illetőleg a sotanaxi, vagy éppen calimi korábbi feladatairól, kelletlen vállrándítással és a tradícionális nagai meghajlás enyhe másolatával faképnél hagyta őket.
Sans hiába próbálta megtudakolni Tamadasa doktortól, hogy Enrikkinnel, vagy az újdonsült feleségével mikor tudna beszélni, a doktor az eközben egyre inkább benépesülő főasztalokhoz vezette a nagykövetet. - Ez az Ön helye, örültem a találkozásnak, nagykövet úr - hajolt meg Tamadasa, inkább egy protokollban járatos diplomata, mint egy őrült tudós rutinjával, és elsétált.
Sans bátortalanul helyet foglalt, és miután továbbra sem láttam sem Sansát, sem Carlt, némi hezitálás után töltött magának egy pohár vizet, belekortyolt, majd megszólította a mellette ülő egyszerű öltönyt viselő, idősebb nagai férfit, aki ránézésre valamiféle alacsonyabb rangú követségi, vagy kereskedelmi titkárnak tűnt. - Elnézést, nem tudja, hogy a Halálosztagosok és ehhez hasonló testőrök is ennél az asztalnál étkeznek-e? - Ez a legfőbb személyiségek és kísérőik asztala - közölte türelmesen, tökéletes intergalaktikus kiejtéssel az idősebb nagai. - A testőrparancsnokom kísért el - próbálta magyarázni Sans. - Úgy, nos, ebben az esetben jobban tenné, ha az adumariakhoz ülne - biccentett fejével egy szomszédos asztal felé a ravasz képű, idősebb nagai, ahol a Reuenthal - féle birodalmi nagybirtokosok feketéjétől elütő, élénk kék-fehér, de hasonló váll-lapos, sujtásos egyenruhában androgün humanoidok beszélgettek a főtiszti asztalhoz képest jóval több alderaani bor és kesseli társaságában, egymást kedélyesen lapogatva. - Az ilyesmi az ő... asztaluk, és az Anus Deáé.
- Elnézést, félreértett - fehéredett el Sans. - Én és a testőrparancsnokom nem úgy... és különben is, ide szól a helyem. - Milyen modortalan vagyok - mérte végig még egyszer az öreg nagai Sansot. - Akkor maga bizonyára az új birodalmi nagykövet, Sans tábornok. - Ühm - biccentett Sans és bátortalanul kezet nyújtott.
Az öreg nagai értetlenkedve mérte végig a férfit, aztán elmosolyodott. A gesztust nem viszonozta. - Van szerencsém, nagykövet úr. Engedelmével, Fujiwara Fumimaro kancelláriaminiszter, szolgálatára.
Sansnak egy pillanatig gondolkoznia kellett, aztán eszébe jutott, hogy Sinclair említett díszvendégeket útban idefele. Rá kellett jönnie, hogy maga a nagai kancelláriaminiszter, a Nagi második leghatalmasabb nagai-ja mellé ültették, aki ezek szerint a Csillán tartózkodott épp.
- Én... örvendek - pattant fel zavartan Sans, és a protokoll tájékoztatónak eleget téve meghajolt. - Elnézést, nem mutattak be formálisan... - Hagyja csak, én kértem doktor Tamadasa-t, hogy a ceremóniamesterek gondos elkerülésével kísérje önt hozzám - mosolyodott el ravaszul a nagai főminiszter. - Tudja, beszélgetni akartam önnel egy kicsit, mielőtt kezdődik a díszvacsora... apai örömökről, miegymásról. Hallottam, a kedves lányát is kiházasították ide. - Úgy valahogy - hümmögött Sans. - Az én lányom, Keiko, személyesen Hiroyasu Régensherceg menyasszonya - magyarázta Fujiwara türelmesen. - Az unokahúgom, Chika Fujiwara pedig Reuenthal Freiherr kedvese.
- Gratulálok, nekünk, mármint Sansának csak egy chiss miniszter jutott... - hümmögött Sans. - Igen, Enrikkin, aki nem átallja folyamatosan ostoba lépésekkel kompromittálni magát - krákogott Fujiwara. - No de remélem, amint megérkezik Eriadu nemrég beharangozott új képviselője, ez is helyreáll majd... - Remélhetőleg - Sansnak megvolt a magához való esze, hogy ne értetlenkedjen egy ekkora hatalmú nagai előtt. - Tudja, nagykövet, szeretném... ha... komfortosan érezné magát a Csillán - hunyorgott Fujiwara a humán férfira. - Ha tudná, van itt valaki, akiben Ön is... megbízhat... valaki, aki nagyra értékelné, ha össze tudna kötni valakivel...
- Biztosra veszem, hogy Reuenthal admirális már bizonyosan segít Önnek ebben - morfondírozott halkan Sans. - Reuenthal úr igen elfoglalt, mint tudjuk, nem akarjuk ezzel terhelni a nemesi családok sűrű protokollprogramját mi, egyszerű állami alkalmazottak, ugyebár - mosolyodott el Fujiwara. - De én inkább olyasvalakire gondoltam, mint az Ön ismerőse, S'hanar nagykövet... - A nagykövet úr tudtommal az Önök... ipari miniszterét igazítja el éppen... udvariassági látogatáson - köhintett Sans. - Tudom, Kazua miniszter úr jó barátom - hunyorgott Fujiwara, majd lehalkította a hangját. - Én viszont olyasvalakit keresek tábornok úr, aki segítene nekem kapcsolatba lépni... a maguk Főkormányzójával - kacsintott Sansra. - Mondja csak, nincs hozzá valami megbízható... közvetlen vonala?
...
Sansa megpróbálta Carlt felráncigálni a biztonsági személyzet szintjére, de miután az első ellenőrzött ajtónál udvariasan, de határozottan visszafordították őket, végül egy benyílóba ráncigálta, ahol mindenféle mon calamari tengeri herkentyű kóstolgatása mellett helyi folyadékfestők műalkotásait csodálták a nemesi közönség műértőbb tagjai, akik úgy vélték, hogy a különböző műalkotások bámulásán keresztül megérthetik a leghíresebb chiss, a nagy Thrawn főadmirális zsenijének titkát.
Sansa lehalkította a hangját, és Carl fülébe súgta. - Nézze, alkalmasint szívesen megpróbálnám magát még egyszer elcsábítani, de erre most nincs idő... - Örömmel hallom - köhintett Carl, miközben tekintetével Sansot kereste, és csak reménykedett, hogy ez nem valamiféle csapda, valami elterelés, amíg a chissek, vagy épp az Új Ellenállás merénylői lecsapnak őrizetlenül maradt felettesére. - Segíteni kell nekem - folytatta Sansa. - Módot kell találnia arra, hogy kommunikálni tudjak Coruscanttal. Tudnom kell, mi történt az enyémeimmel. - Miért nem kéri meg a férjét - vonta meg a vállát Carl. - Félreért, parancsnok - mosolyodott el Sansa. - Nem szívességként kérem. A hallgatásomért cserébe. - Már elnézést, de miféle hallgatás? - bámult rá értetlenkedve Carl. - Mit gondol, parancsnok, itt a Csillán mégis hányan tudnak a Halálcsillag-projektről? - mosolyodott el fölényesen Sansa. - Kedves férjem bizonyára érdekesnek találná, ha elmesélném neki... - Ezt nem mondja komolyan - döbbent meg Carl. - Tényleg ezzel a primitív módszerrel akar zsarolni? ÉS ha most fogom magam és jelentem Tieboltnak? - Gondolom, arcvesztés lenne az arisztokraták számára, ha egy magas rangú chiss vezető feleségét egyszer csak kikérné a Birodalom mindenféle koholt vádakkal - mosolyodott el ártatlanul Sansa. - Nézze, parancsnok, egyszerű ez, vagy maga segít, vagy beszél apámmal, vagy felőlem akár Tiebolttal is...
Mielőtt a megdöbbent Carl válaszolhatott volna, egy újabb vendég érkezett a nagyterembe. - Hölgyei és uraim, fogadják tisztelettel Eriadu új, rendkívüli meghatalmazott utazó nagykövetét a Csillán, Rosenthal asszonyt! - jelentette be a konferanszié, miközben egy lajbis chiss pincér lépett oda Sansa és Carl párosához. - Kérem, menjenek a helyeikre, kezdődik a díszvacsora.
|
|
|
Csilla
Aug 15, 2022 9:08:22 GMT 1
Post by nightmares on Aug 15, 2022 9:08:22 GMT 1
Carl nem hitte el ezt az egészet. Gondolkodni kezdett. Sans jóváhagyása nélkül semmiképpen nem tehet semmit, ugyanis segíteni egy ellenállónak mindenképp árulásnak számítana. Legalább meggyőző választ kapott rá, hogy Sansa megbízható volt-e. Nem volt az. -Nézze, előbb beszélnem kell erről a tábornokkal. Ő majd biztosan segít, vagy ismer valakit, aki tud segíteni -mondta, miközben a vacsorához igyekeztek. Közben remélte, hogy Sans nem fog segíteni ennek az árulónak, de az már nem rajta múlott.
-Ahogy gondolja, parancsnok, de siessen! -felelte Sansa. -Nem várhat. -Igyekszem -mondta Carl. Nem igaz, hogy megzsarol és utána még dirigál is, gondolta. -Nekem gondolom vissza kell mennem Enrikkin mellé, úgyhogy majd keressen meg, ha sikerült intézkednie valamit. Bár ha lehet, akkor még azelőtt intézkedjen, hogy vissza kelljen mennem Enrikkin mellé! -Ön nem jön? -lepődött meg Carl. -Beszélni a tábornokkal? -Fölösleges, biztos vagyok benne, hogy egyedül is tud beszélni vele, parancsnok.
...
Sans azt kívánta, hogy bárcsak ő maga is kapcsolatba tudott volna lépni a Főkormányzóval, még mielőtt abba a féregjáratba repült volna Antilles szenátorékkal. Ráadásul Brabham felől nem hallott semmit, amióta elhagyta az Ausmannt. -Én úgy tudom, hogy a Főkormányzó jelenleg eléggé messze van, és nem olyan könnyű elérni -felelte végül udvariasan, próbálva nem megemlíteni Brabhamékat. Mielőtt tovább folytatta volna a magyarázkodását, a szeme sarkából végre meglátta Carlt, amint feléjük igyekezett. -Carl, örülök, hogy végre megérkezett! -üdvözölte a Halálosztagost. -Miniszterúr, had mutassam be Carl parancsnokot, a testőrömet.
Erre most nincs idő, gondolta Carl. Gyorsan meghajlással üdvözölte a nagait, majd visszafordult Sans tábornok felé, remélve, hogy még van ideje egy kicsit odébb hívni őt. -Tábornok, közbejött valami, beszélhetnénk négyszemközt? -kérdezte. Hiányolta a sisakját, hogy nem tud a belső csatornáján keresztül üzenni Sansnak. -Ugyan mi lehetne olyan sürgős, hogy... -Jöjjön! -integetett hevesen a Halálosztagos.
Sans végül elnézést kért a nagaitól, majd felállt, és Carllal kicsit odébb mentek, hogy ne hallgathassa le őket senki. Közben körülnézett, és látta, hogy lassan mindenki helyet foglal. A tömegben megpillantotta Sansát is. -Tábornok, találkoztam Sansával -jelentette Carl. -Igen, éppen ott van most is -mutatott a tömegbe Sans. -Ezért rángatott el az asztaltól? A nagai miniszternek nem lesz valami jó véleménye rólunk ha ilyen udvariatlanul... -Beszélni akar Coruscanttal! -vágta rá a Halálosztagos. -Megzsarolt, hogy ha nem teszem meg, beszámol itt mindenkinek a Halálcsillag projektünkről.
-Ó... -Sans meglepődött. Ez váratlan volt. Már kezdett abban hinni, hogy nem lesz több gond Sansával, de tévedett. -Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne hagyni, hogy beszéljen a Halálcsillagról. -Egyet értek, ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy csak úgy beszéljen a szövetségeseivel, amikor úgy tartja kedve. Ki tudja, talán nekik fog majd fecsegni a Halálcsillagról, vagy elmondja, hogy hol van, hogy idejöjjenek és kiszabadítsák!
Sans gondolkodott. Beszélni akart Tiebolttal, viszont amire azt megtenné, már szinte teljesen lekésné a vacsorát. Végül egy kártyát nyújtott Carl fele. -Ez valamilyen belépőkártya, amit kaptam -mondta. Carl elvette a kártyát. -Talán így hozzá tud férni valami terminálhoz, amivel küldhet üzenetet Coruscantra -odanyújtott neki egy másik kártyát is. -Ez pedig egy egyszerű adatkártya. Rögzítse a beszélgetést, és amint végzett, továbbítsa Tieboltnak! Ő majd eldönti, hogy mit fogunk kezdeni vele. -Értem, uram! -Carl eltette mindkét kártyát. -Akkor engedelmével elmegyek megkeresni Sansát.
A tábornok bólintott, Carl pedig körülnézett, és hamar meg is találta Sansát. Még nem volt Enrikkin mellett. Sansa is észrevettő őt, és odament hozzá. -Sikerült elérnie valamit, parancsnok? -kérdezte. -A tábornok adott egy belépőkártyát, amivel remélhetőleg használhatunk valami kommunikációs termet vagy hasonlót. -felelte a Halálosztagos, majd gondolkodott. Ha lett volna a sisakja, talán csinálhatott vona vele valamit, hogy üzenetet tudjon küldeni akár a Coruscantra, bár valószínűleg nem lett volna túl biztonságos. -Azt hiszem láttam valami hasonlót, amikor ide érkeztem, nincs messze innen, jöjjön! -intett Sansa, és elindult kifele a teremből, Carl pedig követte, és remélte, hogy ténylegesen el szabad hagyniuk a termet, és majd vissza is jöhetnek.
Sansa átvezette őt egy folyósón, közel a nagykövetek részlegeihez. A folyosón volt egy terminál, amit használhattak. Ott egy chiss megállította őket. -Ide engedély nélkül nem léphetnek be! -Sans nagykövet küldött minket -mutatta a belépőkártyát Carl. A chiss egy eszközzel ellenőrízte a kártyát. -Sürgősen üzennünk kell... Ausmannra! A nagykövet utasítása.
A chiss bólintott, majd odébbállt. Mindketten odamentek a terminálhoz. Míg Sansa gombokat nyomogatott rajta, hogy elérje Coruscantot, Carl észrevétlenül becsúsztatta az adatkártyát a terminálba, és lenyomott egy gombot, hogy rögzíthesse a beszélgetést. -Elnézést, odébb menne, parancsnok? -nézett rá Sansa. -Tudja, nem kellene hallania a beszélgetést. -Természetesen! -felelte Carl, és a folyosó végére ment, éppen annyira távol, hogy még hallhasson valamit a beszélgetésből, arra az esetre ha valami történne az adatkártyával.
|
|
|
Csilla
Aug 16, 2022 6:25:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 16, 2022 6:25:08 GMT 1
- Elnézést, hol is tartottunk? - fordult vissza Sans a nagai miniszterhez, miután végzett Carl eligazításával. Amaz azonban arisztokratikus biccentéssel vetette oda, egészen halkan. - Látom, elfoglalt, nagykövet úr. Majd a titkáraink egyeztetnek egy... privát időpontot, amikor nyugodtan tudunk beszélni. Sajnos, ilyenek ezek a díszvacsorák, mindig történik valami.
A következő pillanatban nagy csinnadrattával oda is vonult az asztalukhoz Reuenthal flottaadmirális egy filigrán, elégedetlen képű nagai nő kíséretében, aztán Tamadasa doktor, még néhány puccos nagai, továbbá Enrikkin és az édesanyja, valamint egy idősebb humán nő, aki Eriadu követi jelvényét viselte, és legalább annyira elveszettnek tűnt a protokolláris forgatagban az első pillanatban, mint amilyennek Sans érezte magát.
Lehi matróna az udvariaskodó szóváltások közepette odaültette magát Sans mellé, miközben Fujiwara elnézést kért, és Reuenthallal, illetve az újonnan érkezett eriadui követtel merült el valamiféle gazdasági természetű beszélgetésben. - Maga annak a hervatag humán kis kórónak az apja, aki még most sem tiszteli meg a férje oldalát? - intett Sansa hűlt helye felé Lehi asszonyság. Az öreg chiss nő fehér haja és a nyakában függő aranyozott deista kereszt furcsa kontrasztot alkotott vörös tekintetével és kékből szürkévé öregedett arcával. - Biztosan... jó oka van rá, talán rosszul érzi magát - próbálta menteni Sansát Sans. - Modortalanság, tiszteletlenség, de látom, kitől örökölte - pillantott a tábornokra rosszallóan a chiss satrafa. - Mondja csak, tábornok, mi a véleménye a deistákról? Támogatná, hogy neveletlen gyermeke és az én Enrikkin fiam szent deista szertartáson is egybekeljenek? - folytatta a vénség. - Az a szemtelen fiam megpróbálta az asztal alatt, polgári úton elintézni a dolgot, de nem ússza meg ennyivel, a Házam nevére... nos, Ön mit gondol? - pillantott a vénasszony türelmetlen várakozással Sansra.
...
Sansa beütötte a megfelelő komkódokat, és nem sokára egy prominens coruscanti politikus, a Sansával nagyjából egykorú, különböző ellenzéki mozgalmakhoz köthető, fekete hajú öntudatos humán nő, Ocassia Cortez alakja jelent meg a holon. - Sansa drágám, az Erő minden szivárványszínű aspektusára, hát te élsz? - döbbent meg a másik nő Sansa láttán. - Élek, és a Csillán vagyok, Ocassia - halkította le a hangját Sansa. - Nem tudsz valamit a többiekről? Az Antillesekről, az Új Ellenállásról, Aryn asszonyról? - Azt pletykálják, Wedge Antilles és Syal Antilles nyomtalanul eltűnt, ahogyan Celchu tábornok is az Új Ellenállás vezetőinek nagy részével, de ezek kormányzati pletykák, én ezekről nem tudok olyan sokat, drágám - biggyesztette le feltöltött, érzékei ajkait Ocassia. - Tycho bácsi halott - magyarázta Sansa. - Az Antillesek... azt hittem, nekik talán sikerülhetett... és Thul asszony? - Tele van vele a Holonet, nem hallottad? - magyarázta Ocassia. - Valami Jedha nevű bolygón bukkant fel, és bejelentette a holoneten a fél galaxisnak, hogy a Yuuzhan Vong és a Birodalom szövetkezett, hogy együtt elfoglalják a Jedhát a deistáktól!
- Erről nem hallottam... nem férek hozzá minden holocsatornához... - rázta a fejét Sansa, majd tovább halkította a hangját. - Ocassia, szerezned kell nekem valami hírszerző kapcsolatot... halálos... csillagzat alá kényszerültem... - próbált kacsintani a lány.
Ocassia egy pillanatig mereven bámult maga elé, aztán megrázta magát. - Biztosan jól vagy, drágám? A mozgalomban annyira aggódtunk miattad. Reméltük, nem keveredtél bele a jedik és a deisták ellentétébe... mit is mondtál, hol is vagy... - A chisseknél, hozzáadtak valami szerencsétlenhez - szipogott Sansa. - Amit a halálos csillagzatról mondtam... nem tudnál összehozni egy beszélgetést olyanokkal, mint az Arc bácsi... - Drágám, az ellenzék darabokra szakadt, és engem folyamatosan mindenféle ostobasággal vádolnak, amióta felszólaltam a Renegáttal való kollaboráció ellen - sóhajtott fel Ocassia. - A szokásos szexizmus, meg minden. Meglátom, mit tehetek... ez a vonal él? - Fogok tudni még beszélni rajta, vigyázz magadra, csókollak... - azzal Sansa bontotta a vonalat és visszatért Carlhoz. - Köszönöm - kacsintott rá. - Most már visszamehetünk az asztalokhoz.
- Az urak visszakísérik - biccentett Carl a mögötte álló chiss őrök felé, akiket azalatt hívott oda, hogy Sansa Coruscanttal beszélt. Amíg a chissek elkísérték a láthatóan csalódott Sansát, Carl kivette az adatkártyát a terminálból és átsétált a biztonsági központba. Sinclair ezredes értetlenkedve nézett rá. - Adja vissza egy pillanatra a sisakomat, aztán a benne lévő csatornára játssza ezt le nekem, aztán lépjen kapcsolatban nekem a követség Tieboltjával - kérte Carl, aztán a nyomaték kedvéért hozzátette. - A tábornok úr parancsa.
Sinclair némi szöszmötölés után és mindenféle szükséges kérdezősködés nélkül teljesítette a Halálosztagos kérését. Carl néhány percre élvezhette a sisakja nyújtotta ismerős, sistergő biztonságot, de Sansa rögzített szavai hallatán elégedetlen ráncok futottak át fekete plexije által védett arcán. Végül Sinclair kapcsolta neki a helyi Tieboltot.
- Igen, itt Tiebolt. - Itt Carl parancsnok a Halálosztagtól, küldöm az azonosítómat... - Szükségtelen, tudom ki maga, maga az egyetlen Halálosztagos a bolygón - Tiebolt hangja hideg és formális volt. - Ki vele, mit akar? - Sans tábornok utasítására rögzítettem egy beszélgetést az ide kiházasított Sansa Sans, és egy köztársasági ellenzéki politikus között - jelentette Carl. - A tábornok aggódik, hogy a lánya az... Ausmannal kapcsolatos minősített információkat adhat át a chisseknek, vagy a köztársasági ellenzéknek. - Küldje át a felvételt - utasította kurtán Carlt Tiebolt. - Skzth.... átjátszás.
Tiebolt néhány pillanat múlva válaszolt. - Rendben. Cortez asszony miatt nem kell aggódniuk. Nem fog tőle továbbmenni szenzitív helyekre semmiféle információ, amit a tábornok rebellis leánya mond neki, különösen nem a köztársasági hírszerzésnek, efelől biztosíthatom. - Megkérdezhetem, miért? - kérdezte Carl. - Ez minősített információ, parancsnok, és maguknak semmi közük hozzá - válaszolt lehetőleg még kurtábban Tiebolt. - Használja fel a felvételt arra, hogy a tábornokkal együtt a kezükben tartsák a lányt. Közöljék vele, hogy a felvétel alapján árulással vádolhatjuk és letartóztathatjuk... - De a lány információi, az Ausmannon folyó... titkos műveletekről... a chissek még nem tudják - tiltakozott Carl. - Hamarosan mindez irreleváns lesz, Halálosztagos parancsnok - magyarázta Tiebolt. - A Főadmirális terve megfelelően halad, ne kérdőjelezzék meg. Figyeljék a Holonet-csatornákat, és csak aztán kezdjék zsarolni a lányt, hogy... nos, szóval látni fogják.
- Végig ez volt a tervük? - kérdezte Carl. - Ezért hozatták ide? - A férje feltételezésünk szerint kapcsolatban áll a Köztársasággal, az ó-cosrai arisztokraták tudta nélkül és az ő kárukra - magyarázta Tiebolt. - Rá kell venniük Sansát, hogy kiderítse a részleteket... csak a BBH tudhat róla, személyesen nekem jelentsék, amit megtudnak Enrikkinről, Reuenthalt ne avassák be, világos? - Öhm... világos - nyelt egyet Carl. Már megint mibe keveredtünk, gondolta. - Gut. Tiebolt kilép - azzal a Hírszerző bontotta a vonalat.
|
|
|
Csilla
Aug 23, 2022 13:48:45 GMT 1
Post by nightmares on Aug 23, 2022 13:48:45 GMT 1
Sans gondolatban sóhajtott egyet. A chiss asszony Martezre emlékeztette őt, annyi különbséggel, hogy Lehi remélhetőleg nem akarta majd percenként árulással vádolni a tábornokot, illetve kidobatni Sansát az űrbe. Bár végül Sans úgy határozott, hogy az utóbbi lehetőség még nem volt kizárva. -Nos, nem ismerem annyira az itteni szokásokat...
-Nahát, ki gondolta volna? -legyintett Lehi. -Persze, hogy valaki olyant küldenek ide, aki meg sem tud különböztetni egy durost egy neimoditól! -Khm, szóval... csak annyit akartam mondani, hogy ha ön úgy látja jónak, akkor felőlem teljesen rendben van, hogy Sansa és Enrikkin deista szertartást tartsanak.
Ahogy ezt Sans kimondta, Sansa is megérkezett az asztalhoz, és helyet is foglalt a kijelölt helyén, Enrikkin mellett. -Üdvözöllek, Sansa -köszöntötte a tábornok a lányát. -Carl parancsnok nem tartott veled? -Az én Enrikkinem felesége már a házassága első napján a maga egy parancsnokával tölti az idejét? -háborodott fel Lehi. Sans ekkor határozta el, hogy minden erejével azon lesz ittléte hátralevő részében, hogy elkerülje ezt a chisst.
-Nem, dehogy is, félreérti! -mentegetőzött Sans. -A parancsnok csak... útbaigazította őt egy kommunikációs pulthoz, hogy beszámoljon az ismerőseinek az... esküvőről.
A vita közben Carl parancsnok is Sans mögé sétált. -Tábornok, elnézést, egy szóra kérhetném... -Megint? -kérdezte Sans. -Carl, most éppen fontos beszélgetéseket folytatunk. -végül legyintett egyet. -Ám legyen. Egy pillanat és itt leszek! -Apád is épp olyan tiszteletlen, mint te vagy! -nézett Lehi Sansára, miután a tábornok Carllal együtt elment.
-Nos, Carl, beszéltél Tiebolttal? -érdeklődött a tábornok. -Egyáltalán eljuttatott Sansa bármi féle fontos információt a Köztársaságnak? -Tiebolt szerint lényegtelen az az információ, amit kijuttatott -felelte a Halálosztagos. -Azt mondta, hogy tartsuk meg ezt a felvételt, hogy mi zsarolhassuk vele Sansát, hogy kémkedhessen Enrikkin után. Ő is kapcsolatban állhat a köztársasággal.
-Nahát, ez... érdekes -gondolkodott Sans. -Tehát mindkettő áruló! Na és ha ketten együttműködnek? -Nem hiszem, hogy ez a veszély fennállna, uram! -Remélem valóban ez a helyzet. Nos, akkor hát menjünk vissza az asztalunkhoz...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 29, 2022 12:12:00 GMT 1
Visszatérve az asztalhoz, Sans és Carl hallották, hogy Lehi éppen újabb adag kollektív szapulásban részesíti ezúttal egyszerre Sansát és Enrikkint, méghozzá igen szenzitív témában. - Mi az, hogy nem vagytok hajlandóak nyilvánosan, deista atyák és az én szemem előtt elhálni a házasságotokat? Ez az ősi szokás! - Talán a deisták ősi szokása, tiszteltre méltó anyám, de nem a mi népünké - ellenkezett Enrikkin. - Tisztelettel, nem én vagyok az kettőnk közül, aki elfordult őseitől - tette hozzá némileg felháborodva Lehi asszony folyamatos alkalmatlankodásán. - Arról nem is beszélve, hogy én ugyan senkivel nem fekszem le mások szeme láttára, különösen nem ezzel az alakkal - mormogta halkan Sansa Enrikkinre pillantva, de nem elég halkan, így Lehi asszony elkaphatta a mondandóját, mert hirtelen megakasztotta saját tirádáját és sírásban tört ki. - Ilyen szemtelen fiatalokat, hogy merészeltek ilyet mondani, azok után, hogy annyi nehézségen át is túlélt a családunk, azok után, hogy annyi áldozatot követően a régi-új eszmék felé fordultunk, hogy megbocsátást nyerjünk bűneinkért, azok után meg akarjátok akasztani a családfánkat is, az Inrokini-ház évszázadok óta erősödő gyökereit...
- Elnézést, én azt hallottam valami nagai orvostól, hogy a humán-chiss keverék utódok a legtöbb esetben amúgy is életképtelenek, de legalábbis terméketlenek... - szólt közbe Sans, nem túl sok empatikus, de annál több technológiai érzékkel megáldva, amikor meghallotta, miről van szó. - Hogy mondhat ilyet maga, is hogy mondhat ilyet! - replikázott zokogva Lehi asszony. - Maga is asszisztál ehhez? Mi ez, valami birodalmi összeesküvés a magukfajták részéről, hogy kiirtsák a családom? Ahelyett, hogy egy rendes cosrai lányt... - Tiszteletre méltó anyám, nagyon felzaklattad magad - szólt közbe gyorsan lilára vált arccal Enrikkin, majd intett Sansnak. - Nagykövet úr, kérem, szólna a testőrének, hogy kísérje tiszteletre méltó anyámat a Házunk egészségügyi stábjához a külső váróban, mielőtt még szívszélhűdést kap itt...
- Carl - biccentett száraz torokkal Enrikkinnek Sans, mire a Halálosztagos felpattant és meglepően gyakorlott mozdulatokkal belekarolt a chiss matrónába. - Jöjjön kérem, hölgyem... a szolgáihoz kísérem... - Köszönöm, milyen kedves és udvarias fiatalember - hálálkodott szipogva Lehi asszonyság, majd végigmérte a Halálosztagost: - Ugye maga és ez a sápatag humán lány, nem... - Dehogy is, asszonyom - rázta a fejét Carl. - Én csak parancsot teljesítek, védelmezek, ilyesmi. - Több ilyen alak kellene a Birodalomba a szemtelen tábornokok helyett, én mondom - sóhajtozott Lehi, miközben Carl kikísérte.
Enrikkin, Sans és Sansa egyedül maradtak egy pillanatra. - Örvendek - Sans végre kezet rázhatott Enrikkinnel. - Úgy hallottam, Ön felelős a főváros és a bolygó újjáépítési konstrukciós munkáiért. Talán megoszthatnám Önnel ezirányú tapasztalataimat, mivel korábban bányarekonstrukciós feladatokkal... - Köszönöm, örvendek, és hadd tegyem hozzá, legalább annyira nem örülök ennek a házasságnak, mint a kedves lánya - hadarta gyorsan Enrikkin, miközben Sans kezeit rázogatta, de a vörös tekintete valaki mást keresett a leülni készüllő tömegben. Úgy tűnt, meglátta, mert hirtelen rutinos mozdulattal kifordult Sans elől. - Elnézést kérek, nagykövet úr, de beszélnem kell ezzel az új eriadui követtel, ezzel a Rosenthal asszonnyal, vagy kivel.
És már ott sem volt.
Sans és Sansa értetlenül néztek egymásra. - És én még azt hittem, ez egy ültetett fogadás... - sóhajtott fel körbepillantva Sans, látván, hogy valóban mindenki összevissza siet, fontoskodik, súgdolózik és beszélget, annak ellenére, hogy a felszolgálók továbbra is próbálták a helyükre terelni a vendégeket, de egyre eredménytelenebbül. - Apám, én nem vagyok hajlandó ezzel az alakkal akkor sem semmire, ha ez a banya erősködik - tört ki Sansából. - Különben is, vérmintát vetetett tőlem, azt mondta, valami klónozás lesz... - Tényleg? - mormogta Sans, mire a lánynak eszébe jutott, hogy ismét sikerült talán máris túl sokat elkotyognia.
- Ami azt illeti - húzott elő egy adathengert Sans, amit az imént Carltól kapott. - Arról is beszélnünk kéne, hogy miről fecsegtél Coruscanttal, leányom... - Csak nem... - Sansa elvörösödött, ahogyan a hengerre pillantott. Nem kellett sokáig gondolkoznia, hogy rájöjjön, mi van rajta. - Ti felvettetek engem? Szemét Birodalmiak... - Sansa, igazán nem várhatod el, hogy egy ilyen kényes, magas biztonságú helyen, mindenféle adatrögzítés és biztonsági protokoll nélkül... - próbálta csitítani a lányát Sans tábornok, de az csak folytatta. - Ha a Halálosztagos barátod nem fogalmazott volna neked világosan, apám, akkor elmondom neked is, csak egy rossz mozdulatotokba kerül, és a chissek megtudják tőlem, mi történt az Ausmannon, és mit építettetek ott, akkor pedig...
Sansa szavait és Sans kezdődő tiltakozását félbeszakította hirtelen egy, a biztonsági teremből berohanó cosrai tiszt, aki Reuenthalhoz lépett, majd további nagai és chiss tisztek érkeztek felettes arisztokratáikhoz, végül Sinclair és Carl jelentek meg Sans mellett. - Mi történt? - kérdezte a tábornok-nagykövet. - Nem úgy volt, hogy a biztonsági személyzet nem léphet be... - Rendkívüli helyzet van, nagykövet úr - hadarta Sinclair. - Reméljük, nem egy újabb Ellenálló támadás, vagy efféle terrorista akció - sóhajtott fel Sans. - Negatív, nincs közvetlen biztonsági vonatkozása, mindjárt bejátszanak egy holocsatornát a központi képernyőre - intett a terem végében lévő kivetítőre Sinclair. - Állítólag mindenhol ez megy a galaxisban... már jön is...
"Rendkívüli tudósításunk a Tatooine mellől, ahol a mostanában Jakkunak nevezett bolygót, az ershani lojalista prófétisták utolsó, eddig bevehetetlennek tűnő erősségét néhány perccel ezelőtt semmisítette meg az Egyesült Galaktikus Birodalom Halálcsillaga. A teljesen működőképes harcállomás létezéséről a galaxisnak idáig fogalma sem volt... hamarosan felvételről mutatjuk Folett Főadmirális szavait, melyeket a galaxis népeihez intézett a megsemmisítő erejű tüzelés előtt..." - hangzott a tudósító hangja a terembe, miközben a holokép a kataklizma utolsó pillanatait mutatta. A teremben a chiss és nagai hatalmasságok idegesen ugráltak fel. - Jöjjön, tábornok, azt hiszem, a vacsora ma elmarad - közölte Sinclair gyorsan. - Még mielőtt a chissek és nagaiok magán kérik számon, hogy miért nem lettek tájékoztatva ennek a fegyvernek a létezéséről... - Már miért kérnék számon rajtam? - döbbent meg Sans. - Hát, maga a nagykövet...
Sans megcsóválta a fejét és Sansára pillantott, aki teljesen elfehéredve ült mellette. - Én... én... - Úgy tűnik, kislányom, a vélt, vagy valós sabacc-adud épp élő adásban hullik ki a markodból - jegyezte meg ironikusan Sans, majd a többiekre pillantott. - Hazavihetjük a lányomat a családjához? Úgy értem, az új, chiss családjához. Gondolom Enrikkin miniszter most rendkívül elfoglalt lesz...
- Uram, Reuenthal flottaadmirális intézője kérdezi, hogy ráér-e - jegyezte meg Sinclair, miután a komján beszélt valakivel.
Carl megrázta a fejét, jelezve, hogy ez nem jó ötlet. - Mielőbb indulnunk kell, uram, nem biztonságos itt. Valamelyik chiss, vagy nagai esetleg félreértheti a szituációt. Javaslom, most azonnal vigyük haza a lányát, és menjünk utána egyenesen a nagykövetségre. - A flottaadmirális azonnal beszélni akar Önnel - tudósított Sinclair. - Azt mondja, nem várhat.
Carl és Sinclair várakozóan tekintettek Sansra, hogy döntsön, hová megy, miközben Sansa még mindig levegőért kapkodva szipogott mellettük.
|
|
|
Csilla
Aug 30, 2022 9:22:33 GMT 1
Post by nightmares on Aug 30, 2022 9:22:33 GMT 1
Sans először Sansára, majd Carlra nézett, majd vissza a holoközvetítésre. Mennyivel jobban néz ki így felépítve a Halálcsillag, mint amikor elkezdtünk rajta dolgozni, gondolkodott a tábornok. -Azt mondta, sürgős -folytatta Sinclair, hogy felhívja újra a tábornok figyelmét. -Ó, igen, elnézést -köhintett Sans. Nem különösebben akart beszélni a flottaadmirálissal, ugyanakkor nem is akarta megváratni őt. -Sinclair, kérem, vezessen Reuenthalhoz!
-Tábornok, tisztelettel, én nem tartom ezt jó ötletnek -ellenkezett Carl. -Más sem hiányzik, minthogy valamelyik nagai vagy chiss konfliktusba kerüljön önnel egy félreértés miatt! -Megoldom -vágta rá kurtán Sans. -Kísérje Sansát a lakosztályába, vagy az orvosi terembe, ahova a chisst is vitte, teljesen mindegy. -Ezt sem tartom kifejezetten jó ötletnek, uram! -felelte Carl. -Megsemmisítettünk egy bolygót, uram, ha ezt valaki rossz néven veszi, akkor az veszélyt jelenthet magára, mint birodalmi nagykövet...
-Nyugalom Carl, nem lesz gond -intett a tábornok. -És vigyázzon, hogy ne kíséreljen meg mégegyszer árulást végrehajtani -pillantott a lányára. -Igenis, uram! -vágta rá Carl, és elindult Sansával kifele a teremből.
-Nos, kísérjen az admirálishoz! -nézett Sinclair fele a tábornok. -Igenis!
Pár perccel később már látta is a flottaadmirálist, aki még mindig a holoközvetítést követte figyelemmel. -Engedelmükkel továbbállnék -szólt Sinclair. -Nyugodtan -felelte a tábornok. -Nagykövet, admirális -biccentett kettejüknek Sinclair, és elment.
-Úgy hallottam, hogy keresett -biccentett Reuenthal fele Sans, és a közvetítésre nézett. -Úgy tűnik, hogy működő képes a harcállomás. Lenyűgöző, nemde?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 30, 2022 13:14:36 GMT 1
- Ami igazán lenyűgöző - közölte Sanssal Reuenthal, miközben két különböző színű szeme, nos, két különböző színben villogott -, az a módszer, amivel nagyrabecsült Főadmirálisunk áttörte a jakkui prófétisták bolygópajzsát. Megbízható forrásokból ugyanis úgy tudom, hogy a pajzs hagyományos szuperlézerrel áthatolhatatlan kellett volna, hogy legyen - pillantott Sansra Reuenthal. - Nos, mivel én itt vagyok, a Főadmirális meg ott, ezért nem biztos, hogy tudok a helyében nyilatkozni... - mormogta Sans.
- Ez már igaz - mosolyodott el gunyorosan Reuenthal, majd a képernyőre mutatott, ahol folyamatosan játszották újra és újra a Halálcsillag és a mögüle előlebegő szuperlézeres zászlóshajó tüzelését. - Maga viszont ott volt az állomás átalakításánál, még az Új Ellenállás támadása előtt, én pedig nem. Bayerleinnak pedig nem volt alkalma minden részletről beszámolni nekem, mielőtt.. - és itt Reuenthal tekintete újra megvillant -, Folett Főadmirális sóbányába küldte, ugyebár. - Remélem, ezért nem engem hibáztat, flottaadmirális úr - szabadkozott Sans.
Reuenthal egy pillanatig hallgatott. - Nos, katonai értelemben véve az egyik legjobb, legtehetségesebb tisztem, aki az egyik legbefolyásosabb cosrai juncker család sarja a szektorban, sóbányában van, mivel Folett Főadmirális megítélése szerint nem tudott megfelelően kezelni egy helyzetet, amelyet Folett saját, kifejezetten ilyen célokra tenyésztett klónjai, a Tieboltok sem - Reuenthal arcán leplezetlen ellenszenv futott át, majd ott is maradt, ahogyan Sansra pillantott -, és amelyet Ön sem. Ön mégis itt... díszeleg, ahelyett, hogy sóbányában robotolna. De mivel ez úgy hangozna, mintha megkérdőjelezném a Főadmirális bölcsességét - mosolyodott el ismét Reuenthal -, ezért nyilván nem fogok emiatt szemrehányást tenni magának, Sans tábornok úr... - Megtisztelő - mormogta kissé kelletlenül Sans. - Mi is volt a kérdés? - Igen, elkalandoztam, nézze el nekem - bámult vissza a képernyőre arisztokratikus magabiztossággal Reuenthal, ahol épp a második tüzelést játszották vissza. - Ez itt a kérdés. Az első tűzmegnyitáskor a harcállomás is hagyományos, zöld szuperlézer-sugárral tüzelt, mint az Emperor most. Itt viszont a harcállomás ezt a vöröses valamit emittálja rá a pajzsra, majd arra kvázi rátüzel a szuper-csillagromboló... nem lehet pontosan kivenni a képen, hogy mi történik, de az a gyanúm, valami köze van azokhoz az utolsó pillanatos változtatásokhoz, amelyeket véghezvittek a harcállomáson...
- Ez miért fontos? - kérdezte bátortalanul Sans. - Mert jelen pillanatban premierben látja ezt az egész galaxis, és a fajok többsége nem színtévesztő, így meg tudják különböztetni a vöröset a zöldtől... tudnom kell, mi történt itt, hogy eldönthessem, elmondjam-e az igazat chiss szövetségeseinknek... és ha kell, másoknak, vagy pedig hazudjak róla - villogott a flottaadmirális tekintete. - Ért engem, Sans nagykövet? Mit kommunikálunk az Ismeretlen Vidék népeinek, ön szerint? Azt, hogy a Birodalom épített egy új Halálcsillagot, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az előző kettő, vagy azt, hogy alkalmasint... ez a fegyverrendszer sokkal többre képes elődeinél?
|
|