|
Csilla
Aug 19, 2015 10:23:11 GMT 1
Post by Enz on Aug 19, 2015 10:23:11 GMT 1
Marisa a bőrfedésű székben ülve mélázott el mindazokról a döntésekről, amelyek rá vártak a közeljövőben, és amelyek alapvetően érinteni fogják a további sorsát. Eddig élete legfőbb célja volt a családi becsület visszaállítása, amelyet négy évtizeddel ezelőtt aljas módon elvettek tőlük. De úgy érezte, közben mást is talált, amelyet fontos lehet őrizni: egy igazi, önzetlen barátnőt Mikasa képében. De vajon tényleg választania kell a kettő között? A hercegnő kifejezetten örült annak a figyelemnek, amit Puyí mutatott felé az érkezéskor, és őszinte volt közöttük a testvéri szeretet. Igen, való igaz, hogy hazudott a rangját és múltját illetően, de Mikasa biztosan megérti majd azt, hogy mindezt a saját biztonsága érdekében volt kénytelen megtenni. De vajon tényleg vágyik arra a hatalomra, amit egy császárnői rang adhat neki? Sokkal jobban élvezte az egyszerű, gondtalan társalkodónői létet eddig. Viszont mindig csak egy egyszerű árnyék szeretne lenni? Olyan, akin keresztülnéznek a Yoshiwara félék? Ahogy ezeket a lehetőségeit latolgatta, a gondolatai egyre inkább kuszákká váltak, és lassacskán elbóbiskolt, fejét kicsit lejjebb engedve. Már-már majdnem elaludt, amikor Mikasa hirtelen ébredése felriasztotta. Sietve kapta fel a fejét, és látta, hogy barátnője ül az ágyon, és ebben a pillanatban zokogni kezdett. Azonnal felugrott a székből, és két lépéssel mellette termett, átkarolva, és szorosan magához ölelve. - Ne sírj, minden rendben! Itt biztonságban vagy, végig vigyáztam rád! - suttogta halkan neki. - Csak egy álom volt. Egy rossz álom.
|
|
|
Csilla
Aug 19, 2015 10:39:08 GMT 1
Post by Revan on Aug 19, 2015 10:39:08 GMT 1
Alig ébredt fel és kezdett zokogni, mire Marisa máris ott termett mellette és magához ölelve próbálta őt megnyugtatni. Mikasa azonban nem volt erre képes. Az álom annyira valóságos volt, hogy nem tudott megszabadulni attól a látványtól, amit a trónteremben látott. A rabszolgák, akik az életükért küzdenek, miközben mások ezen mulatnak. De legrosszabb, amit a végén látott. A saját jövője? Miért látta a múltat, a jelent, ha ez nem a jövő akart lenni? Hogy válhat ő belőle egy olyan személy, aki leigázott foglyok megöletésével múlatja a szabadidejét. Felmerült benne még az is, hogy ha ő ül a trónon, akkor mi lett Puyíval? Talán megölte őt és a helyébe lépett? A támadáskor látott dolgok sem tetszettek neki, de ez még annál a rémálomnál is rémisztőbb gondolat. Csak remegett, miközben ránézett az egyik kezére. Ahogy nézte, egyszerre mintha vér borította volna az egészet, aztán pislogott egyet és megint csak a kezét látta. Mi van, ha nem csak egy álom volt? Mi van, ha tényleg így fogja végezni? -A-annyira...annyira valóságos volt...Borzalmas volt...Nem akarom...nem akarom, hogy így legyen!-zokogta keservesen.
|
|
|
Csilla
Aug 19, 2015 11:40:59 GMT 1
Post by Enz on Aug 19, 2015 11:40:59 GMT 1
Marisa nem tudta mit láthatott álmában barátnője, ami ennyire felzaklatta őt, de csakis valami nagyon borzalmas lehetett. Vajon sikerrel jártak az álmában a támadók? Vagy esetleg vele tudtak végezni, legjobb barátnőjével? Bár nem akarta feszegetni a témát, az tűnt a legjobb megoldásnak, ha kibeszélteti vele az álmát, és megnyugtatja, hogy a valóság teljesen másmilyen. Talán így sokkal könnyebben megnyugszik, mivel eléggé nehezére esett barátnőjét ilyen rossz állapotban látni. Nagyon sajnálta, hogy ennyire megviselte Mikasát az eset, és csak remélni tudta, hogy valamiképp segíthet rajta, hogy ezt az időszakot átvészelje. Barátnőjét elengedte egy pillanatra, és úgy fordult át az ágy szélére ülve, hogy szemben lehessen az arcával. Kezével megpróbálta letörölgetni a lány patakzó könnyeit. - Nem lesz így, nyugodj meg - mondta neki kedvesen, másik kezével megfogva az ő kezét. - Mondd el, mit láttál álmodban, kérlek. Biztos vagyok benne, hogy csak egy rossz rémálom volt az egész.
|
|
|
Csilla
Aug 19, 2015 12:06:48 GMT 1
Post by Revan on Aug 19, 2015 12:06:48 GMT 1
Mikasa továbbra sem tudott szabadulni a szörnyű álomtól. Ha visszaaludna, talán megint valami hasonlóban lenne része. Bár inkább el sem aludt volna. Szerette volna elhinni, hogy csak egy nagyon rossz álom volt. De akkor miért érezte úgy, hogy ez megtörténhet? Marisa végül úgy látta jónak, ha meghallgatja a történetet, amit az álma mutatott. Először nem igazán akarta, de talán ha elmondja, akkor megkönnyebbül. -Egy olyan helyen ébredtem, ahol nem volt más, csak vakító fehérség. Valaki a nevemen szólított. Aztán képeket láttam, mindenféle dolgokról. A múltról, azt hiszem. Láttam magam kislányként, aztán kicsit idősebben. Utána más helyeket láttam. Némelyiken saját magam a közelmúltból... Lassan abbahagyta a zokogást. Valóban, ez még nem volt olyan borzalmas. Kellett neki egy kis szünet, míg rá tudja szánni magát, hogy folytassa a mesélést. Hisz a legrosszabb része most jön csak. -Aztán zuhanni kezdtem és otthon ébredtem a palotában. Elindultam a trónterembe. Vagy valami mozgatott arra. De senki sem látott, mintha szellem volnék...A trónteremben pedig, rengeteg hadizsákmányt és egymással harcoló embereket láttam...Rabszolgák voltak és az életükért harcoltak, hogy a közönség szórakozhasson...A padló csupa vér volt. Aztán az egyik páros a harc végére ért. A győztes a trón felé nézett, ahol egy csuklyát viselő alak ült. Ő felállt és a kezével mutatta a harcosnak, hogy végezzen az ellenfelével, az pedig egyetlen mozdulattal lefejezte azt. Megint szünetet kellett tartania, halkan felzokogott a felidézett álomtól, majd rövid szünet után folytatta. -Közelebb mentem a trónhoz. Látni akartam, ki az a zsarnok, aki a trónt bitorolja...Ott volt mellette egy jó pár tiszt, akik élvezkedtek a foglyok harcán...A csuklyás alak mellett még téged is láttalak...Aztán...felfedte az arcát...és megláttam...a saját arcomat...Valami azt sugallta, hogy a jövő nincs előre megírva...aztán felébredtem... Tovább szipogott csendben, miközben csak bámult lefelé, azt kívánta bár el se kellett volna jönnie ide.
|
|
|
Csilla
Aug 19, 2015 16:09:01 GMT 1
Post by Enz on Aug 19, 2015 16:09:01 GMT 1
Marisa elképedve hallgatta miféle álmot is látott a barátnője, amíg aludt. Egészen szörnyen hangzott az a kép, amit lefestett, és valahogy úgy hangzott, mintha nem csak egyszerű álom lett volna. Hercegnőként részesült ő maga is papnői képzésben - még ha ezt a tudást csak könyvekből szerezte is -, és így tudta, hogy istenek gyakran részesítették a császári család tagjait látomásokban. Hogy ez pontosan milyen célt is szolgált - vagyis, hogy ezzel be akartak-e avatkozni mások életébe - mindig is vitatott kérdés volt. Marisa mindenesetre nem szerette volna, ha egy ilyen gondolattal előhozakodva esetleg még jobban megijeszti barátnőjét, így sietve próbálta megnyugtatni. Ráérnek ezt majd akkor átbeszélni, ha Mikasa jobb passzban lesz, és a támadás utóhatásai sem nyomasztják majd ennyire. - Nyugodj meg, Mikasa. Hiszen a hang azt mondta, a jövő nincs kőbe vésve - próbálta halkan vigasztalni most már szerencsére csak halkan szipogó barátnőjét. - Álmunkban gyakori, hogy olyan embereket látunk, akiket ismerünk, ezért láthattad az udvari embereket és engem is. A trónon pedig azért ülhettél, mert olyan közel állsz a bátyádhoz. Tudta, hogy ez csak egy hazugság, de olyan hazugság, ami hasznos volt és segíthet Mikasának abban, hogy összeszedje magát. Ezután óvatosan megcirógatta az arcát, és kedvesen rámosolygott. - Egyébként sem tudnék olyasmit elképzelni, hogy egy ilyen szerény, kedves és előzékeny lány, mint te, olyan gonoszságokat műveljen, mint az álmodban tetted - biztosította barátnőjét arról, mekkora képtelenségnek tartja az egészet. De legbelül ott bujkált benne a gondolat: vajon mi van akkor, ha tényleg ezt a fordulatot jelezte előre az álom. Biztosan kikéri majd egy álomfejtő segítségét, ha hazaértek, hogy ezt megtudja. - És ha bármi hasonló kezdene el veled történni, én itt leszek mindig, hogy megakadályozzam ezt - zárta le végül a mondandóját, és homlokát Mikasáéhoz érintette, hogy így fejezze ki közelségét. A békés pillanat azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis az ajtón kopogás hallatszott. Marisa sietve felállt, elrendezte az ágyon a gyűrődéseket, és magát kihúzva várakozott. Amikor az ajtó halk szisszenéssel félrehúzódott, Puyí fehér egyenruhás alakja tűnt fel mögötte. Marisa tisztelettudóan enyhén meghajolt. A császár nyomában lépdelt Fujiwara is, de Puyí egyetlen intéssel jelzett neki, hogy maradjon kint, amit a testőrparancsnok szótlanul vett tudomásul. - Húgom, Marisa, örülök, hogy jobban vagytok - mosolygott rájuk, majd az ágyhoz lépett, lehúzta fehér kesztyűjét, és tenyerét gyengéden, gondoskodóan húga arcához érintette. - Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, Mikasa. Addig nem nyugszom, amíg a felelősök nem bűnhődnek ezért!
|
|
|
Csilla
Aug 19, 2015 16:50:34 GMT 1
Post by Revan on Aug 19, 2015 16:50:34 GMT 1
Tudta jól, hogy hangzik a mese. Valószínűleg Marisa is azzal nyugtatja saját magát belül, hogy ez csak egy rossz álom, semmi több. A legjobb volna, ha tényleg csak az lenne végül. De csak az idő döntheti el, hogy ez az álom valóra válik-e. Miután befejezte, barátnője is elismételte, hogy a jövő nincs előre megírva. -Tudom...csak ez...olyan hirtelen jött és annyira valóságosnak hatott... Kezdett lassan megnyugodni és a sírása is abbamaradt. Jól esett neki a gyengéd arccirógatás. -Lehet...de mi van ha igen? A bátyámat is jó szándékú embernek ismerem, amióta csak élek. Ma mégis olyan fegyvert láttam forgatni, amit köztudottan rossz jedik használnak. Miért van neki olyan fegyvere? Teljesen beleborzongott a gondolatba, hogy a szeretett bátyja egy sith lenne. Remélte, hogy van erre valami ésszerű magyarázat, amivel meg tud békélni. -Köszönöm, Marisa. Nálad jobb barátot nem kívánhatnék.-felelte, már tényleg kicsit derültebben, amikor már összeérte a homlokuk. A nyugodt pillanat nem sokáig tartott, mert hamarosan kopogtak és ahogyan az várható volt, Puyí eljött megnézni, hogy van. Mostanra már a szipogást is abbahagyta. Csak az arca tette nyilvánvalóvá, hogy alaposan kisírta magát. Miután szóban kifejezte örömét és kint maradásra utasította a testőrét, Mikasához lépett és csupasz kezét az arcához érintette. -Tudom, hogy így lesz...De...Kérlek magyarázd meg, hogy miért használsz olyan fegyvert, mint a sithek, egyszerűen nem hagy nyugodni.-kérte, miközben gyengéden megfogta a testvére arcán lévő kezét.
|
|
|
Csilla
Aug 20, 2015 15:26:12 GMT 1
Post by Enz on Aug 20, 2015 15:26:12 GMT 1
- Számos oka lehet rá. Talán tényleg csak ajándékba kapta. A sithek juttatták vissza neki az ősi császári pengét is - próbált valamiféle logikus választ találni Mikasa kérdésére. Persze az is lehetett, hogy Puyí valójában sith volt, és erre a kérdésre csakis ő tudott volna válaszolni. Marisa nem lepődött volna meg, hogy ha a katonáknak nem a teljes igazságot mondta volna: ha van mit rejtegetnie, akkor jó oka volt erre, akárcsak akkor, ha valóban semmi köze a dologhoz, csupán a pletykáknak akarja elejét venni. - Ezt én is elmondhatom - felelte Mikasa köszönő szavaira. Sajnálta, hogy ezek a pillanatok nem tarthattak tovább, de legalább hamarabb lehetőségük nyílott megtudni a teljes igazságot. Érezte Puyín azt, hogy ő is úgy érzi, adós nekik ennyivel. Marisa csak remélni tudta, hogy nem kerülnek konfliktusba ennek kapcsán, és kicsit úgy tűnt számára, mintha barátnője jobban felfújná ezt az egészet, mint amekkora súlya van. Elvégre a történelem során számos császár akadt aki valamely harcművészetben jeleskedett - miért lenne másabb, ha valaki a sithek fegyverforgatását teszi magáévá? - Jó okom van rá, hogy így tegyek - mondta Puyí titokzatosan, és kissé hidegen, mintha zavarta volna az, hogy testvére rögtön ilyen kérdésekre tér rá. Kezét visszahúzta a lány arcától, és kesztyűjét újból felvette, ezzel pár másodperces nyomasztó csendet teremtve. Marisa önkéntelenül is köhögni kezdett, hogy valamivel megtörje ezt a légkört. - Korainak éreztem még elmondani, de sosem azért titkolózom előtted, mert nem bízom benned. Hanem, hogy megvédjelek. - Megvédeni? Mitől? - kérdezte a lány furcsállva a dolgot. - Az udvartól. Ellenségeimtől, akik megtesznek mindent, hogy tönkretegyenek. Bármi is történik, sose feledd el, hogy amit teszek, azt csakis érted és a nagaiokért teszem - magyarázta tovább, és bár hangja nem lett közelibb vagy érzelmesebb, Marisa őszintének érezte szavait. - Sith vagyok. Ez a két szóból álló rövidke mondat mindkét lányt igazán meglepte. Ennek a rövid gondolatnak súlya volt, és ezt jól érezték a szobában jelenlévők. Nem volt több titkolózás, rejtőzködés vagy mellébeszélés, csakis a színtiszta, kendőzetlen igazság. - Wenthar nagyúr tanított meg a Sithek Útjára, de sokkal nagyobb entitás szolgálatában állok. Magát a Shinigami-t követem, hogy megvalósítsam a népünk álmát, a békében és rendben egyesített Galaxist. Tőlük a Darth Enz nevet kaptam - magyarázta. Marisa felismerte az ősi, mára már kikopott nagai szót, ami csak szent szövegekben volt megtalálható. Enz, vagyis a halál szolgája. Ez a fejlemény igazolni látszott azokat a jeleket, amiket már látott Puyíban és a fényes jövőt, ami előtte áll. - Azt akarom, hogy mellettem legyetek, mikor az álmom megvalósul, és segítsetek felépíteni azt a Galaxist, amit megálmodtam! Marisa, úgy érzem te is tartozol egy vallomással. Puyí hangja ugyanolyan távolságtartó volt még mindig, mintha átlényegült volna valamiféle mássá, egy másik személlyé, aki számítóan tekint a világra. Egyértelmű volt, hogy most, mikor titka kiderült, mindent egyszerre akart Mikasára zúdítani, talán, hogy összezavarja vagy még inkább, hogy megmutassa neki, az élete mennyire a hazugságok hálójára épült. Veszélyes játék volt ez, hiszen elérhette vele a célját, hogy Mikasa megkérdőjelezze egész addigi viszonyrendszerét, de egyúttal megsemmisíthette a lány személyiségét is vele. Hangjában azonban erő volt, és Marisa nem akart - nem tudott! - ellenkezni. - Mikasa, sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de nem volt szabad tudnod. Valójában a Tairák, a Sárkány-klán, kiknek nagyrészét nagyapád mészároltatta le, utolsó túlélő hercegnője vagyok, nem pedig egyszerű szegény nemesből lett társalkodónő - mondta, és sajnálta, hogy így, ilyen körülmények között kell megtudnia mindezt.
|
|
|
Post by Revan on Aug 20, 2015 19:05:35 GMT 1
- Hogy vagy képes ezt ilyen természetesen közölni? Úgy mondod, mintha csak az ebéd elkészültéről jöttél volna tájékoztatni. - Mégis mit vársz, hogyan kéne közölnöm? - válaszolt egy velős kérdéssel Puyí. - Ez számomra teljesen természetes állapot. - Számomra viszont nem! A sithek gonoszak, ezt mindenki tudja! - És miért lennének gonoszak? - kérdezte Enz hűvösen. - Csak mások a módszereik, de a rend és stabilitás legfőbb szorgalmazói. Olyanok, akik rendelkeznek vízióval, és képesek is arra, hogy békét teremtsenek a Galaxisban! - Békét, de hány ártatlan élete árán? A sithek csak az erőszak és a manipulálás útját ismerik! Semmi sem érdekli őket a saját hatalmukon kívül. - Húgom, azt hittem legalább te megérted majd! - sóhajtott fel a császár. - A Galaxis jövőjéért egyetlen áldozat sem lehet túl nagy. Ma néhány millió kioltott élet lehet, hogy a jövőben milliárdok halálát előzi meg. Aki nem képes arra, hogy kisebb áldozatokat meghozzon, azt a sors arra kényszeríti, hogy a nagyokat viselje el! - Hogyan érthetném meg? Nem kell ahhoz sithnek lenni, hogy erős uralkodó lehess! Miért kell ez? Ennyire megszállotjává váltál a hatalomnak? Mi lett az én szerető bátyámmal? Ez nem a helyes út és ezt te is tudod. - Erős uralkodó lehetek, de hatalmas nem! - emelte fel most először a hangját, kezét, amellyel Mikasát simogatta az előbb pedig ökölbe szorította maga előtt. Aztán pár pillanat múlva leengedte, hangja pedig kissé nyugodtabbá vált. - Húgom, te ismersz, együtt nőttünk fel. Tudod, hogy sosem vágytam a hatalmat, és nem is készültem uralkodásra. Atyám választott ki erre a szerepre halálakor. Azóta egyetlen vágyam, hogy elég jó legyek erre a feladatra. A jövőbe kell vezetnem a nagaiokat. Kissé hátrahököl, mikor Puyí felemeli a hangját. Az ökölbeszorított kéz láttán egy pillanatra azt gondolja, meg fogja ütni mérgében. - Együtt nőttünk fel, igen. Ezért szeretném, ha újra az lennél, aki azelőtt. A sithek zsarnokok. Neked nem kell annak lenned. Nem hinném, hogy arra lettél kiválasztva, hogy véres hódító legyél. - Én fogom azt befejezni, amit nagyapánk elkezdett! - mondta, ezúttal mintegy szónoki pozíciót magára öltve, aki nagyszabású ötleteit ismerteti másokkal. - Évtizedeken át próbáltunk úgy viselkedni, mint a Galaxis többi része, mégsem ismertek el minket egyenrangúnak! A nagaiok csak akkor élhetnek békében, ha rákényszerítik a többi népet tudatlanságuk elhagyására és kiharcolják a maguk helyét a Galaxisban! - Én úgy látom, hogy kedveled Marisát. Akkor hogy akarhatsz olyan lenni, mint nagyapánk, aki csaknem kiírtotta az egész családját? Ahhoz, hogy nagy császár legyél, nem kell mindenkit a sárba tipornod. - Valóban követett el hibákat, de ezeket maradéktalanul rendbe hozom! - jelentette ki magabiztosan Enz. - Marisát ezért is hozattam a császári udvarba. - Amiért hálás vagyok - tette hozzá kötelességtudóan Marisa, aki eddig egyik oldalra sem állt a vitában. - A sithek ereje a segítségemre lehet, hogy minél gyorsabban véget érjen ez a konfliktus, és a lehető legtöbben vészeljék azt át. Megértem a fenntartásaid, húgom, de csak annyit kérek, hogy bízz bennem, ahogy én megbízom benned, és elmondtam neked legnagyobb titkomat! -Még ha segítségedre is lesz, közben felemészt téged belülről az a sötét hatalom. Már most látom rajtad, hogy sokkal ridegebb vagy, mint régen...Én ezt nem tudom elfogadni. Nem akarom, hogy ilyen áron teremts békét! A bizalomról pedig ne beszéljünk. Egyre inkább úgy érzem, hogy az egész életem hazugságokra épül. - Ha kettőnk közül megváltozott valaki, akkor az te vagy! - tört ki Enzből a düh, aki hangját is jócskán felemelte, és suhintott egyet a levegőben, hogy nyomatékot adjon a szavainak. - Régen megértettél, támogattál, most pedig...! Függött a levegőben a mondandója vége, de Enz, amilyen hirtelen haragra gerjedt, olyan gyorsan tűnt el ennek minden látható nyoma. - Nem kéne, hogy téged okoljalak. A támadás és mindez egyszerre. Időre van szükséged, hogy mindezt végig gondold, feldolgozd és megértsd. A saját érdekedben teszek mindent, amit teszek. Kezéhez emelte kommunikátorát. - Bocsássák be az eunuchokat - szólt bele, és két feketére festett fogú, rajzolt szemöldökű, köpenyes kasztrált pillanatokon belül bent is termett. - Mikasa hercegnő testileg és szellemileg is kimerült, nem érzi jól magát. Amíg nem látszanak rajta a javulás jelei, csak én látogathatom, és maguk látják el a napi teendőket körülötte! Nem akarom, hogy felséges húgomat még jobban megviselje a környezete. - Így lesz, felség - hajtottak mindketten fejet. - Támogatlak, amint megjön az eszed és újra a régi önmagad leszel! Utoljára kérlek, engedd el a sith tanokat és legyél egy jó, igazságos császár, amilyennek lenned kell! Testvére szerint nincs másra szüksége, csak időre, hogy feldolgozza a történteket. Végül két eunuchot rendelt be a lakosztályba. - Ezt nem teheted! Nem zárhatsz be, mint valami foglyot!-kelt fel az ágyról dühében és testvérére próbálta vetni magát, hogy némi értelmet verjen a fejébe, mindezt a két szolgáló és Marisa szeme előtt. Enz hagyta, hogy Mikasa rávesse magát, ám mielőtt hozzá érhetett volna, mindkét karját megragadta, erősebben, mint ahogy fizikai ereje sugallni engedte volna. Ugyan sosem hanyagolta el a harcművészeteket és a kardforgatást, és ehhez illő fizimiskája volt, ez a szorítás jóval erősebbnek tűnt fizikainál. - Láthatják, a hercegnő nem teljesen ura saját cselekedeteinek! - jelentette ki. - Hozzanak számára valami nyugtatót! - Azonnal, felség - hajolt meg egyikük és kisietett. - Most már csak azt nem tudom, a másik hercegnő mit gondol - fordította fejét Marisa felé, aki kétségek között őrlődött, és ezt mindketten érezték rajta. Marisa előbb Enzre nézett, majd Mikasára, és rajta is állapodott meg a tekintete. Mikasa segélykérően nézett barátnőjére. Igaz, hogy eltitkolta a valódi kilétét. De az nem lehetett hazugság, ami köztük történt. Csak rá számíthatott a jelenlegi helyzetében. Hogy legalább szóban kiálljon mellette. - Segíts! Kérlek! Csak rád számíthatok. Marisa sietve elkapta tekintetét, és a padlót kezdte nézni, majd újra felpillantott, de ezúttal már Enzet nézte. - Én... felséged... - láthatóan nehezen találta azokat a szavakat, amivel kifejezheti magát. - Hűséges szolgája vagyok. - Nemcsak szolgám, hanem társam is - mondta Enz elégedettséggel a hangjában, ahogy Marisa hűségét bizonyítandó féltérdre ereszkedett. Mikasa csalódottan lehajtotta a fejét és ismét a könnyeivel küzdött. De most nem a szomorúság miatt, hanem mert egyszerre kellett két, számára fontos személyben is csalódnia. - Akkor hát egyedül maradtam...Zárj hát be és dobd el a kulcsot jó messzire. - Egy napon megérted majd, és csatlakozni fogsz hozzám - felelte erre Enz. Ebben a pillanatban tért vissza az elküldött eunuch is, kezében egy aprócska fiolával. A császár alig észrevehetően bólintott, mire a férfi Mikasához lépett. - Bocsánat, felség - mondta, miközben erővel hátrahúzta a fejét, kinyitotta a száját és nyelvére pár cseppet csöppentett belőle. Marisa élesen félrefordította a fejét, hogy ne kelljen ezt a szomorú és méltatlan jelenetet látnia. Mikasa körül pillanatokon belül elmosódott a világ, és megszűnt azt megfelelően értelmezni. Szinte észre sem vette, ahogy testvére szorításában lassan elalszik a nyugtatótól.
|
|
|
Csilla
Aug 21, 2015 13:10:57 GMT 1
Post by Enz on Aug 21, 2015 13:10:57 GMT 1
Marisa próbálta nem kimutatni érzelmeit, ahogy elhagyták a szobát Puyíval vagy inkább Enzzel együtt. Az eunuchok gondosan az ágyába fektették a lányt, majd ők is csatlakoztak hozzájuk. Sajnálta, hogy így alakultak a dolgok, és ő kénytelen volt meghozni ezt a döntést. Mikasa nagyon jó barátnője volt, de most mintha kifordult volna önmagából, még a császárra is rárontott. Nem tudta eldönteni, mi súlyosabb vétség: ha valaki uralkodójára támad vagy pedig tulajdon testvérére, hiszen mindkettő súlyos sértés volt az ősök szelleme felé, és egyike annak a kevés bűntettnek, amelyet halállal lehetett büntetni. Marisa szeretett volna kiállni barátnője mellett, de nem értett egyet azzal a felháborodással, amellyel a hírre reagált. Enz mindezek ellenére gyorsan megbocsátott húgának hirtelen tette miatt, és csupán igen enyhe házi őrizetre ítélte. Biztos volt benne, hogy pár hét sem kell, hogy Mikasa újra szabad legyen, és remélte barátnője képes lesz megbocsátani neki. Ki tudja, talán még hatni is tud Enzre, hogy mihamarabb engedje ki szeretett testvérét a fogságból, és akkor meg fogja érteni, hogy abban a pillanatban nem magára hagyta őt. - Mikasa hercegnő jól van - közölte szűkszavúan kíséretével. - Társalkodónője számára azonban új szállásra van szükség. Fujiwara, most csak rád lesz szükségem. A többiek térjenek vissza a kísérethez! - Gyokai - bólintott a fiatal nemes testőrparancsnok, és intett a testőröknek, hogy tegyenek így. A folyosó lassacskán kiürült, a császár és két kísérője pedig egy szomszédos szobába tértek be. - Fujiwara, most bizalmas információkat közlök veled, amelyek nem hagyhatják el ezt a négy falat! - jelentette ki Enz bizalmas hangon, és a testőrparancsnok feje meghajtásával jelezte, hogy megértette és aláveti magát a császári akaratnak. - Húgom kissé megzavarodott a támadás eredményeképp, és most tévképzetei vannak. Mikor elhagyjuk Csillát, elkülönítve szállítsátok a Yamato-ra, nehogy szégyent hozzon családunkra! - rendelkezett. - És mostantól a védelmeteket terjesszétek ki Marisa hercegnőre is. - Hercegnő, felség? - kérdezte Kitano meglepődve. - Igen. Marisa, a Tairák utolsó örököse, és nekem kedves vendégem! - mondta, és Marisa egy pillanatra még barátnője szenvedését is elfelejtette, ahogy látta a felismerést a férfi szemeiben, és a tiszteletet, amivel ez járt. - Most pedig, hercegnő, szeretném ha elkísérne a tiszteletemre tartott bálba. - Ahogy kívánja felséged - fogadta el a megtiszteltetést, és belekarolt Enz felé nyújtott kezébe.
Órákkal később
Mikasa lassan kezdett tudatához térni, és nem tudta volna megmondani, mennyi időt töltött az álom nélküli, kába alvásban, amelybe az eunuchok kényszerítették bele. Látása még igencsak homályos volt a szer mellékhatásaként, és csak abban volt bizonyos, hogy abban az ágyban feküdt, ahová legutóbb Marisa fektette le. Odakintről hangok szűrődtek be, amiket nem hallott tisztán a zárt ajtó miatt. - Bemenni... a császár... mindenkinek. - Engedélyem... a hercegnőtől... - Hercegnő...? Csak... - ebben a pillanatban két ütés zaja hallatszott, és két test puffanása a földön. Az ajtó feltárult, és ahogy Mikasa felült, egy chiss nőt láthatott meg. Csak ahogy közelebb ért, vált világossá, hogy ki is érkezett soron kívül látogatóba. Tresna volt az, aki eddig kísérőjük volt. - Ne ijedjen meg, Mikasa hercegnő, azért jöttem, hogy kivigyem innen - mondta, és egy sztenderd chiss egyenruhát, valamint egy feje felső részét lefedő implantszemüveget dobott az ágyra. - Magyarázkodásra most nincs idő! Öltözzön fel!
|
|
|
Csilla
Aug 21, 2015 13:52:39 GMT 1
Post by Revan on Aug 21, 2015 13:52:39 GMT 1
Elképzelése sem volt, hogy pontosan mennyi idő telt el azóta, hogy a két szolgáló elkábította valamivel. Ahogy tisztult az elméje, kezdett minden bevillanni. Emlékezett újra a támadásra, ahogy a vitára is a bátyjával. Nincs mit tenni, magára maradt. Nem számíthat már senkire sem. Még Marisára sem, akiben pedig legalább annyira megbízott, mint a testvérében. Mocorogni kezdett az ágyon. A teste nagy nehezen elkezdett újra engedelmeskedni neki. Kintről zajok szűrődtek be, de csak szavakat értett a beszélgetésből. Két ütésszerű hangra, aztán puffanásra lett figyelmes. Majd feltárult az ajtó és bejött valaki a lakosztályba. Egy chiss nőt pillantott meg. Az első gondolata az volt, hogy a támadók vezetője az. De hogy szökött meg? Közelebb érve azonban Tresnat ismerte fel a látogatójában. Mikasa az ágyra dobott ruhára nézett. Kellett neki pár pillanat, mire felfogta, miről is van szó. Felmerült benne néhány kérdés, de végül megtartotta őket magának és eleget tett a kérésnek. Gyorsan átöltözött a hozott öltözékbe, majd a szemüveget is felrakta. -Így jó? Jól vettem fel?
|
|
|
Csilla
Aug 23, 2015 10:04:10 GMT 1
Post by Enz on Aug 23, 2015 10:04:10 GMT 1
Tresna végig az ajtót figyelte, míg Mikasa öltözködött - talán udvariasságból, talán csak biztonsági óvintézkedésként, nehogy egy váratlanul erre sertepertélő szolga lebuktassa őket. Egyik kezében tüzelésre kész sugárvetőt tartott, míg a másikkal az ajtófélfának támaszkodott. Csak akkor fordult vissza a szoba irányába, amikor Mikasa jelezte, hogy felvette a ruhát kérésnek megfelelően. Közelebb lépett hozzá, és alaposan végigmérte, majd mintha néhol hibákat talált volna. Kissé megrángatta zubbonyát, amíg a hercegnő úgy nem érezte, hogy a ruha már-már vállát szorítja, és úgy igazította rá a fémes vázú szintetikus anyagú váll lapokat. Megigazította még kissé oldalra csúszott rangjelzését is mellkasán, majd az előtte átfutó bőrövet, amely a lány két melle közé csúszott felemelte, és kicsit oldalra húzta, hogy áthaladjon bal melle felett. Mikor végzett, újra végigmérte, és egy apró mosolyt engedett meg magának. - Mint egy igazi chiss hadnagy - nyugtázta a dolgot, de aztán újra megkomolyodott az arca. - Kövessen, és tegye pontosan azt, amit mondok! A beszédet hagyja rám! Választ sem várva megfordult, és az ajtóhoz sietett, hogy behúzza a két eszméletlen eunuchot, majd mikor eltüntette a nyomokat, bezárta az ajtót. Eltart majd egy darabig, mire rájuk találnak. Aztán elindult célirányosan az egyik folyosón, olyan tempóban, hogy Mikasa alig bírta tartani vele a lépést. Eltartott egy darabig, mire kiértek a főfolyosóra, ahol egy csapat chiss haladt egykedvű tempóban. Heten közülük meg voltak bilincselve, és nagyjából ugyanennyien kísérték őket fegyveresen, élükön egy másik chiss nővel. Tresna intett neki, hogy zárkózzon fel, és úgy lépett oda hozzá, miközben tisztelegtek egymásnak. - Tresna százados, meglep, hogy így találkozunk! - köszöntötte gunyorosan a nő, és Mikasa úgy érezte van valamiféle közös történetük, nem éppen pozitív felhanggal. - Aevna százados - viszonozta a köszöntést jéghidegen, vagyis a szokottnál is hűvösebben Tresna. - Parancsom van, hogy a foglyokat magam szállítsam el Csilláról. Adisra tanácstag közvetlen parancsa. - Ó, és utánam küldi a kis vérebét is - szűkült össze a nő szeme, miközben elvette tőle a parancsot tartalmazó vékony kijelzőjű adattárolót, és közelről megnézte. - Hitelesnek tűnik. A további viszontlátásra, százados. - Meghiszem azt - sziszegte válaszul, ahogy Aevna és emberei otthagyták neki a vörös hajú chiss nőt és túlélő katonáit. - Hadnagy, fogja a vezetőszárat! A saját hajómhoz kísérjük ezeket az árulókat.
|
|
|
Csilla
Aug 23, 2015 10:35:40 GMT 1
Post by Revan on Aug 23, 2015 10:35:40 GMT 1
Ahogy az várható volt, nem vette fel hiba nélkül az öltözéket. De hogy is vette volna? Még sosem viselt egyenruhát. Neki nem kellett, így arról sem volt fogalma, milyen egy ilyet viselni. Most legalább megtapasztalta ezt is. Bár a körülmények lehettek volna kellemesebbek is. Tresna kicsit igazgatta rajta a ruhát, majd egy mosoly kíséretében meg is dicsérte a látványt. Mikasanak jól esett a dolog, de most a legkevésbé mosolyogni volt kedve. Ez bizonyára érthető is. -Rendben.-felelte egyetértően, nem mintha lett volna lehetősége ellentmondani. Ha megteszi, talán őt is fejbe vágja és kiviszi másképp. De miért is maradna itt? Itt csak egy fogoly. Megvárta, míg Tresna beviszi a két eszméletlen eunuchot, majd bezárta az ajtót. Ez után elindultak. A chiss nő elég komoly tempót diktált. Mikasa alig bírta tartani, de nem panaszkodott, csak követte őt. A főfolyosón épp néhány foglyot kísértek a fegyveresek. Mikasa rögtön felismerte a támadókat vezető vörös hajú chiss nőt. Amikor Tresnával odaléptek a másik nőhöz, vele együtt tisztelgett, majd hallgatta a beszélgetést a két nő között. Elég feszültnek érződött köztük a levegő. Végül megkapták a foglyokat és Tresna ő rá bízta a vezetésüket. -Igenis, százados!-felelte, próbálva utánozni a chiss nő hideg stílusát, majd fogta a vezetőszárat és indult Tresna után.
|
|
|
Csilla
Aug 24, 2015 13:09:45 GMT 1
Post by Enz on Aug 24, 2015 13:09:45 GMT 1
Tresna a menet élén elindult, és a Mikasa által vezetett foglyok engedelmesen követték. A folyosón vegyesen jöttek szemben nagai és chiss őrjáratok, dolgukra siető katonák vagy nézelődő nemes vendégek, de legnagyobb részük észre sem vette a jelenetet. Csak az eddigi harctól távol élő udvari vendégek hüledeztek kicsit a "barbár" jeleneten. Mintegy negyed óráig tartott, míg végül megérkeztek a hangárokhoz, amiket most még jobban őriztek. Tresna intett az álruhában lévő hercegnőnek, hogy álljon meg, és ő maga a nagai őrökhöz lépett, majd enyhén meghajolt. - Szóval foglyokat szállít el - pillantott fel az őrök parancsnoka a parancsból, és a hadnagyra ügyet sem vetve mérte végig a foglyokat. - Oi, Gunsō! - lépett oda hozzá az egyik katonája. - Azok ott nem Őfelsége támadói? - De, igen - jegyezte meg a borostás parancsnok, és arcára egy kaján mosoly ült ki. Előhúzta az oldalán lévő teleszkópos sokklóbotot, amit a nagai őrök és katonai rendészek - a rettegett Kempeitai - használtak nem-halálos fegyelmezési módként, és komótosan a kezébe ütött egyet. - Őrmester, parancsom van arra, hogy sértetlenül szállítsam el a foglyokat - közölte tüntetőleg Tresna. Az őrök parancsnok erre válaszul a lába elé köpött egyet. - Kit érdekel a te chiss parancsod? Itt mi vagyunk a főnökök! - felelte, és választ sem várva meglendítette a kezét, arcon csapva a vörös hajú nőt, aki felszisszenve a földre esett, és a többiek is alig bírtak talpon maradni, hiszen a vezetőszáron hátrébb lévőket is megrántotta. A nagaiok elégedetten nevettek, és az őrmester felemelte a fegyverét, majd a nő hátára sózott egyet, aki újra csak felszisszent. Páncélja nélkül hallani lehetett a hatalmas csattanást, és sokan csodálkoztak, hogy nem esett még össze. Mikor harmadszorra emelte a kezét, hirtelen megragadta valaki, és nem tudott lesújtani. Fegyveréhez akart nyúlni, de Tresna elkapta szabad kezét, és a háta mögé csavarta, mire az őrmester feljajdult. - Azt hiszem megtanulta a leckét - mondta neki hangosan. - Most pedig továbbenged minket a parancs szerint. Nem akarok a Tanácsnak egy ilyen senkiházi miatt magyarázkodni. - Ugh, igen, továbbmehetnek - nyögte ki, mire Tresna előre lökte, és alig bírt megkapaszkodni az egyik emberében, nehogy a földre essen. Tresna odaszólt Mikasának. - Szedje fel az áruló foglyot a földről, aztán továbbhaladunk!
|
|
|
Csilla
Aug 24, 2015 15:08:07 GMT 1
Post by Revan on Aug 24, 2015 15:08:07 GMT 1
Mikasa szó nélkül követte Tresnat, őt pedig a foglyok. Menet közben jó pár nagai és chiss őrjárattal találkoztak szembe, de nem nagyon vettek róluk tudomást. A séta végén a hangárban álltak meg Tresna jelére, aki rögtön oda is lépett a nagai őrökhöz. A nagaiok azonnal felismerték a támadókat. Mikasa egy kicsit kezdett aggódni, hogy akadékoskodni kezdenek az elszállítás miatt. Pedig ha tudnák, hogy nem is ők Tresna legértékesebb zsákmánya, akkor hatalmas bajban lennének. Az őrök parancsnoka elővette a fegyelmező eszközt, ami nála volt. Mikasa sejtette, hogy mi fog következni. Legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy a férfi bántalmazni akar valakit. Tresna hiába tiltakozott, a férfi megütötte a támadók vezetőjét, aki a földre esett, magával rántva valamelyest a foglyokat. Ő azonban nem engedte el a vezetőszárat, így őt is közelebb húzta. A jelenet nagyon is szomorú. Ez lenne az ő népe? Egy kegyetlenkedő, zsarnok népség, akik fegyverrel vernek egy megkötözött foglyot? Meg ahogy Tresnával beszélt. Mint valami felsőbbrendű lény egy pondróval. Ha az egész vita közte és a fivére közt nem zajlott volna le és itt lehetett volna, mint hercegnő, lett volna egy-két keresetlen szava a férfihoz. Végül Tresna leállította a férfit, majd odaszólt neki, hogy segítse fel a chiss nőt és továbbhaladnak. Így is tett, szó nélkül.
|
|
|
Csilla
Aug 28, 2015 17:24:01 GMT 1
Post by Enz on Aug 28, 2015 17:24:01 GMT 1
Ahogy Mikasa talpra segítette az előbb megvert chiss nőt, látta, hogy arcán súlyos piros nyomot hagyott az ütés, ami bizonyosan nem egy-két nap alatt fog eltűnni onnan. Mégis, ahogy felhúzta, látta a szemében az egy pillanatra felgyulladó harci tüzet, ami azonban rögtön átadta a helyét a dacnak. Úgy tűnik, hiába vonultak be ide győztesként, a chissek nem fogják egykönnyen feladni a harcot függetlenségükért. Sok vér fog még folyni, hiszen a tof megszállása évtizede alatt a nagaiok sem adták fel soha a harcot. Igaz a külső kolóniák ott teljes függetlenséget élveztek, de itt sem lehetett elmondani, hogy minden bolygóra jutna egy megszálló nagai helyőrség. Ha a chissek úgy döntenek, hogy nyíltan ellenük fordulnak, az egy megnyerhetetlen háború lesz. Még több halállal és még több szenvedéssel. A menet újra elindult előre, és Mikasa hallotta, hogy a hátuk mögött még összesúgnak, mielőtt eltűnnek a hangárszekcióba vezető ajtón keresztül. Egy sor katonai siklóval és vadászgéppel teli hangár előtt haladtak el a hangárfolyosón, amik egy kisebb hadseregnek is elegendők lettek volna. Végül Tresna befordult az egyik hangár irányába, ahol egy nagyobb szállítóhajó várakozott, előtte kettő nagai katonával. - Futa- micsoda? - vakarta fejét az egyik a fiatalabb korábbi megszólalására. - Nem hallottam még róla soha. - A holoneten van ilyen rendelhető szolgáltatás. Elég kellemes kikapcsolódás tud lenni, jobb mint a sima lányok. Várj, elmagyarázom - kezdett volna bele a részletes magyarázatba valami kapcsán, amikor feltűntek nekik az érkező chissek. Rögtön hivatalos arckifejezést erőltettek az arcukra. Tresna kérdés nélkül átnyújtotta az idősebbnek, aki őrvezetői rendfokozatot viselt a parancsait, aki elmélyülten tanulmányozta őket. - Minket nem értesítettek, hogy felszállás lesz ezzel a hajóval - pillantott fel az adattáblából gyanakvó arckifejezéssel. Tresna azonban megőrizte a hidegvérét. - A hangárparancsnokságot már igen. A saját információs vonalaik hiányossága nem az én hibám - vonta le a tanulságot egy vállvonás kíséretében. - Valóban. De talán jobb, ha ellenőrzöm - nyúlt a kommja felé. Tresna egyetlen mozdulattal elkapta a kezét, és a földre rántotta, majd a ledöbbent társát is pár pillanat alatt kivonta a forgalomból, és mindketten eszmléletlenül feküdtek az acélpadlón. - Hadnagy, a hajóra a foglyokkal. Én még gyorsan elpakolok itt! - rendelkezett, és máris megragadta az egyik őr kezét, és húzni kezdte egy nagyobb ládakupac felé.
|
|
|
Csilla
Aug 28, 2015 17:55:02 GMT 1
Post by Revan on Aug 28, 2015 17:55:02 GMT 1
Sajnos a felsegítésen kívül nem tehetett egyebet a chiss nőért. Elég csúnya nyomot hagyott az ütés az arcán, de el fog múlni. Viszont ha nem vinnék ki őket, akkor biztosan halálra lenne ítélve. Még egy maradandó sebhellyel is jobban járt volna, mint a halállal. Azonban egyelőre mindkettőt elkerülte. A szemeiben látta Mikasa a tüzet. Legszívesebben harcolt volna megint. De jelenleg ez öngyilkosság lenne. Ezt láthatóan ő is belátta, mert engedelmesen továbbindult utána. Ő pedig követte Tresnat. Több siklóval és vadászgéppel teli hangár előtt elhaladva végül megérkeztek a céljukhoz. Ahol egy nagyobb szállítóhajó várakozott, két nagaival együtt. Mikasa hallgatta a társalgásukat, amennyire tudta. De fogalma sem volt róla, miről van szó. Bár valami disznó dolognak hangzott. Ahogy közelebb értek, nekik szentelték a figyelmüket, Tresna pedig átadta a parancsait az egyik tisztnek, aki rögtön tájékoztatta őt arról, hogy neki bizony nem szóltak a foglyokról. Mielőtt azonban utánakérdezhetett volna, a chiss nő villámgyorsan a földre küldte egymás után mindkettejüket, majd utasította Mikasát, hogy vigye a foglyokat a hara. -Igenis, százados!-felelte, miközben csak lopva pillantott az eszméletlen tisztekre. A hajóra felérve nem tudta, merre tovább, meg kell várnia Tresnat. Bár ha elindulnak, akkor nyilván eloldozhatják végre a chisseket.
|
|
|
Csilla
Sept 14, 2015 17:20:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 14, 2015 17:20:06 GMT 1
- Mutatós. – állapította meg Daala a hologramról, amely egy féltérdre ereszkedett, fegyvert és könyvet szorongató chiss katonát ábrázolt, akinek mellkasába egy alacsony, gonosz arcú, tradicionális köntösbe öltözött nagai éppen belemélyesztette ívelt pengéjét, amelyről sistergő villódzása miatt nehéz volt megállapítani, hogy fénykard-e, vagy valamiféle nagai vibropenge, esetleg mindkettő.
- Kiegészítjük egy-két, mártír-hangulatú idézettel a talapzaton, és nagyszerűen fog mutatni. – közölte tárgyilagosan Thsenn főparancsnok, aki elkísérte Formbi főnemest és az admirálist, az EGB Planetáris Erőinek vezetőjét a Csillán rendezendő tárgyalásra. – Mitchell családjának biztosan tetszene.
- Kivéve az unokatestvéreit, akik ott vesztek a Cioralon… - jegyezte meg epésen Formbi. Daala leküzdötte a késztetést, hogy megragadja az öreg chiss csuklóját. Kedvelte a fiatalabbik chisst (úgy látszik, a gyengém a kék bőr és a vörös szemek, futott át ekkor az agyán) – Thsenn, az Expanziós Védelmi Erők parancsnoka, Thrawn sokadik ági unokatestvére céltudatos volt és kimért, olyasféle, mint amilyennek Daala Formbi fiatalabb kiadását elképzelte. Amióta azonban lefolytatták azt a beszélgetést Phennirrel, az öreg főnemes egyre házsártosabbá vált, egyre nyíltabban hangot adott az új helyzettel és az EGB-vel kapcsolatos elégedetlenségének, Daala pedig megjegyezte magának, hogy erre alkalmasint figyelmeztetnie kell. Bármi is hangzott el azon a védett vonalon, még nem volt itt az ideje… Thsenn más volt. Bár Daala először húzódozott attól, hogy beavassák, utólag igazat kellett adnia Formbinak. Az arisztokratikus chiss nem csak teljes egyetértéssel, de az elvárt diszkrécióval állt hozzá a tervhez, és Daala elhatározta, hogy innentől lehetőség szerint maga mellett tartja. Arra az esetre is, ha Formbi... alkalmatlannak bizonyulna egy ponton túl.
- Valóban nem fog senkit sem zavarni, hogy Mitchell ezredes eredetileg a Kéz flottájában szolgált, és Jagged Felnek jelentett? – kérdezte végül a nő, hogy előbbre lendítse a beszélgetést. Rövidesen megérkeznek Csillára, és az Inrokini-ház központjába, az EGB tiszteletére kiépítendő Hősök és Mártírok terére tervezett Mitchell-szobor nyilvánvalón nem olyasmi volt, ami a nagai főméltóságok, különösképpen pedig a nagai császár előtt óhajtott volna kísérőivel megvitatni.
- A Védelmi Erőkben nagyon sokan teljesítenek szolgálatot, akik a Ramakaznál az utolsó előtti pillanatig kitartottak Jagged Fel mellett. – jegyezte meg Thsenn. – Ugyanezen harcostársaink számára Mitchell ezredes már most is nemzeti hős. Az emlékmű így az EGB-lojalisták és a Fel-pártiak összefogását szimbolizálja majd a nagaiok és személyesen a császáruk ellen, aki saját kezűleg pusztította el népünk reményét a békés együttélésre és az egységre... képletesen és gyakorlatilag egyaránt.
- Nos, amíg nem kell tof menekülteket befogadnunk, addig én sem tudok ennél jobb lelkesítési módot. – tárta szét a karjait Formbi, majd Daalára pillantott. – Admirális, mit mond a hírszerzése a nagaiok ajánlatáról? Lehetséges, hogy újabb csapdába futunk a Csillán? Nem szeretnék még egyszer visszatérni azokba a tömlöcökbe.
Daala megrázta a fejét. Ezt már sokszor megbeszélték Formbival, de fent kellett tartaniuk Thsenn előtt a formalitás látszatát, legalább is a protokoll végett, így nem hivatkozhatott arra, hogy lefekvés előtt hányszor körbejárták már ezt a témát.
- Ők is tisztában vannak vele, hogy ha bármivel próbálkoznak, a következő rakétát a Csilla kapja.
- Velünk együtt. – nyelt egyet Formbi.
- Ezért hagytuk hátra Kresht és Enrikkint. – Daala félig meztelennel érezte magát a zászlóshajója és kommodoréja nélkül, de osztotta a chissek elővigyázatosságát abban, hogy ne a teljes szektor-vezérkarral vonuljanak fel a tárgyalásra. Alvar Kresh, a Bendő-flotta első tisztje és Enrikkin, az EGB-hez lojális Inrokini-ház feje így a Csauson maradt. – De nem lesz semmi probléma. Tiebolt ezredes jelentése szerint a Saboseneknek és a Csapláknak legalább olyan sürgős ez a béke, a nagai uralkodó pedig nem tervez a szükségesnél tovább a szektorban tartózkodni. Ráadásul az ő személyes jelenléte a biztosíték arra, hogy nem próbálkoznak semmivel.
- Mondjuk ezt itt elnézve nem ez lenne az első gondolatom... - biccentett az emlékmű tervezett hologramja felé Formbi. A mendemondák szerint, amelyek alapot szolgáltattak az emlékmű létrehozásának, a PuYi életére törő chiss-tof kommandó vezetőjét, a fogságba esett Mitchell ezredest, a Kéz pilótáját személyesen a nagai császár terítette le közelharcban, saját tróntermében.
- Minden eshetőségre felkészültünk, főnemes. – nyugtatta meg az öreg chisst Daala. – A Phennir tábornokot vizsgáló orvosok jelentése alapján a delegációnk testőrei ysalamiriket is kapnak. Nem kell aggódnunk semmiféle elmetrükk miatt sem, amivel PuYi, vagy a kíséretéből valaki próbálkozhat.
- Ó igen, rendkívül érdekes jelentés volt. – biccentett Thsenn. – Mondják csak, honnan tudjuk olyan biztosan, hogy ez a kis esemény nem befolyásolta tartósan a jó Phennir tábornok... ítélőképességét?
Daala és Formbi kényelmetlen pillantást váltottak. Thsenn kérdése megalapozott volt, különösen annak fényében, hogy milyen javaslattal állt eléjük korábban a Konföderáció volt vezetője.
- PuYi semmit sem nyerne azzal így, ha fogságba ejtene, vagy megölne minket. – jelentette ki végül Daala. – Ha Phennir az ő ügynöke lenne, akkor olyanokat próbált volna meg bevonni, akik utána máshol folytatni tudják a terveket… nem itt.
- Vagy csak személyesen akar meggyőződni arról, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek, miközben az agyunkban turkál. – remegett meg idegesen Formbi.
- Ha harminc birodalmi moffal el tudtam bánni, sőt, sokszor harminccal, akkor egy izgága kis nagai császár sem okozhat gondot. – húzta ki magát Daala. – Ne feledjék, uraim, még ha Phennirnek vannak jó ötletei is, még egyszer nem állna ki ez elé a senki elé. Ezért mi fogjuk megtenni, az EGB teljes haderejével a hátunk mögött.
- És rakétáival. – jegyezte meg semlegesen hangon Thsenn.
- És rakétáival. – biccentett Daala. – Aminek ebben a fázisban, valljuk be, jobban örülök, hogy még megvannak, mintha már nem lennének. Mindent a maga idejében. Írjuk alá ezt a békét, normalizáljuk a helyzetet itt a maguk otthonában, és utána térjünk vissza minden másra.
- Legfőbb ideje, igen. – biccentett Formbi.
- Megérkeztünk. – tette hozzá a beszélgetés lezárásaként Thsenn, miközben a zászlóshajóként szolgáló chiss Phalanx-osztályú csatahajó megremegett. – A Csilla megközelítési távolságban.
|
|
|
Csilla
Oct 23, 2015 14:22:49 GMT 1
Post by Enz on Oct 23, 2015 14:22:49 GMT 1
Tresna odalent sietve felkapta az eszméletlenül fekvő két katona egy-egy lábát, és az egyik ládarakás mögé húzta őket, nehogy idő előtt felfedezzék őket saját társaik. Mikor végzett, ő maga is követte Mikasát a hajóra, aki még mindig a rámpa közelében állt, láthatóan kissé elmerengve és tanácstalanul. Tresna előhúzotta a zsebéből egy kártyát, amivel a vezetőszár legelején lévő vörös hajú chiss nőhöz lépett, és az érzékelő előtt elhúzta annak mágnescsíkját, mire a kék fény vörösre váltott, és a bilincs szétpattant nemcsak az ő, de a többiek kezén is. - Valaki jöjjön másodpilótának! - szólt, mire a vörös hajú, páncélos chiss nő sietve a pilótafülkébe ment. - Hadnagy, maga is jöjjön velem! Karolt bele Mikasa bal karjába, és mielőtt szólhatott volna, máris elindult vele együtt a pilótafülkébe. Mikasa érezte, hogy felkarja enyhén hozzányomódik Tresna melléhez, ahogy maga után húzza a pilótafülke irányába. Mikor beértek, chiss társuk már helyet foglalt a másodpilóta székében, Tresna pedig a pilóta ülésében helyezkedett el. Mikor Mikasa tétován a navigátori székbe ült le, Tresna már elindította a hajtóműveket. - Miért aktiválta a hajtóműveit, T'Rul 6-os? Nem kapott felszállási engedélyt! - recsegte egy hang a kommban. - Központ, itt a T'Rul 6 pilótája. A Chiss Tanács külön megbízásából járok el. Továbbítom az azonosító kódot - közölte szokásos, hideg és tárgyilagos stílusában, és egy aprócska kódhangert csúsztatott a műszerfalon erre a célra kialakított nyílásba. - A kódját azonosítottuk. Jó utat - köszönt el az irányítóközpont további kérdések nélkül. A szállítóhajó felemelkedett és kisiklott a nyitott hangárt védő erőtéren keresztül Csilla húvásos légterébe, majd emelkedni kezdett. Egy nagai vadászgépőrjárat suhant el mellettük, láthatólag igen kevés figyelmet fordítva a magányos chiss katonai transzportra. Ahogy elhagyták a légkört, Mikasa saját szemével is láthatta a sok száz nagai katonai űrhajót, köztük a 10 kilométer hosszú Yamato-t, amellyel idefelé érkezett. - Az átkozott császár átkozott hajója - mondta a vörös hajú chiss nő, összeszűkült szemekkel, egyik kezét az arcán lévő vöröslő ütésnyomhoz helyezve. Tresna egészen gyengéden helyezte a vállára saját kezét, mintha egy pillanatra átérezte volna a fájdalmat, amit a másik érez. - Ebben a háborúban csak testvérvér folyt, idegen érdekekért - vonta le a tanulságot. Ebben a pillanatban hiperűrbe léptek, elhagyva a bolygó gravitációs vonzáskörét. - De nem minden nagai ugyanolyan - tete hozzá, amit a vörös hajú kételkedve fogadott. - Elana, hadd mutassam be neked ki is utazik velünk. Tresna odanyúlt Mikasa arcához, majd levette róla az eddig szemét takaró implantszemüveget, felfedve árulkodó szemét, amely a chissekkel szemben nem volt teljesen vörös. Az Elana néven megszólított chiss nő alaposan végigmérte, igen kritikusan és gyanakvóan. - Mikasa hercegnő a császári családból. Megtagadta a testvére zsarnokságát - közölte ismét hűvösen Tresna. Elana fenyegetően állt fel a helyéről, a nő felé magasodva. *** Marisa nagyon élvezte a bállal együtt járó fényt és csillogást, a sok vendéget és előkelőséget, és nem utolsó sorban a Puyíval eltöltött időt. Mivel fiatalkorát végig bujkálással volt kénytelen eltölteni, nem tudott egyetlen hasonló nyílt eseményen résztvenni, és most egészen lenyűgözte mindaz, amit látott. Az est folyamán szinte végig a császár mellett maradt, és akkor sem kellett távoznia, ha esetleg valamelyik magas rangú tiszt vagy hivatalnok érkezett oda hozzájuk. Szinte mindenki hódolatát fejezte ki szépsége iránt, ő pedig nem győzött pirulni a dicséretek özönében. Puyí néha kitüntetően belekarolt, miközben különféle politikai témákat vitatott meg beosztottjaival, akik igazi alázattal közelítettek hozzá. - Yokosuka admirális, mi a véleménye egy békekötésről? - tette fel a kérdést Puyí a hadjáratot vezető tisztnek. - Amit katonailag lehetett, elértünk - felelte megfontoltan a tiszt, akiről Marisa szerint lerítt, mennyire becsvágyó és ravasz. - Most meg kell tartanunk mindezt, és ezt a béke biztosíthatja. - Ettől sokkal offenzívebbnek ismertem meg, admirális - mosolygott sejtelmesen Puyí. - Felséged túlértékeli a kezdeményezőkészségem. Én csak a penge vagyok, mely ellenségeit levágja - hajolt meg enyhén Yokosuka. Puyí és az admirális az elmés tiszteletkörök lefutása után elmerültek annak részleteiben, milyen kormányzati forma is fog kialakulni a chiss területeken a jövőben, és Marisát ez már nem igen érdekelte annyira. Tudta, hogy a politika fontos része az elit eseményeinek, de mivel semmiféle hivatalos pozícióval nem rendelkezett, nem kellett kényszerítenie rá magát, hogy végighallgassa mindezt. Szép csendben elsomfordált, biztos volt benne, hogy Puyí még felkeresi, ha végzett az államügyekkel. Tovább gyönyörködött a teremben, és a jelenlévőkben, míg észre nem vette, hogy az egyik sarokban egy fiatal, fehér flottadíszegyenruhás tiszt figyeli. Marisa nem tudta miről lehet szó, de kíváncsi volt miért is adhat okot ilyen kiadós bámulásra. - Valami baj van, parancsnok? - kérdezte, mikor elég közel ért hozzá. - Őfelsége igencsak kitüntetni a figyelmével - kommentálta az eseményeket, majd kihúzta magát. - Kure ellentengernagy. - Naporar hőse? - kérdezett vissza Marisa érdeklődve, hiszen gyakran hallotta emlegetni a katonatisztet. - Semmi hősies nincs abban ha valaki minden szempontból fölényben van az ellenséghez képest. A csata igazi hősei már hallottak - felelte, és egyszerre legurította a kezében tartott pezsgőspoharat. Marisa igen érdekesnek találta azt, ahogy a fiatal katonatiszt saját sikeréről nyilatkozik: bárki más büszkén vette volna a dicséretet. - A birodalom érdekei szerint cselekedett, ellentengernagy - mondta végül, mivel jobb nem jutott az eszébe. - De vajon a birodalom érdeke volt ez? Vagy csak egy szűk csoporté? - tette fel a kérdést, és Marisát szinte gyomronvágta ez a kérdés. Látta a pusztítást Csillán, de még sosem gondolkozott el azon, valóban jogos volt-e mindazon ok, amiért támadtak. - Ön úgy gondolja Őfelsége... - Fiatal még, hölgyem és tapasztalatlan az udvar viselt dolgaiban. Itt semmi sem az, ami látszik, és minden mosoly mögött a támadásra ideális pillantott váró számítás bújik meg - közölte, és egy újabb pohár pezsgőt vett fel az asztalon hagyott tálcáról, majd kezével a beszélgető császár és admirális felé intett. - Nézze meg őket. Kedélyesen csevegnek, pedig nem bíznak egymásban egy pillanatig sem. Én sem teszem. - Maga részeg, ellentengernagy - hűlt el Marisa a hallottakon, elvégre ez már kimerítette a felségsértést is. Nem tudta a fiatal katona miért neki mondja mindezt, főleg látva a jó kapcsolatát a császárral. - Épp ellenkezőleg, én vagyok itt az egyetlen józan - gurította le a következő pohár pezsgőt, majd kezét úgy lendítette, mintha a földhöz akarná vágni a poharat, mire Marisa odaugrott, és megfogta a kezét. Érezte a visszafojtott dühöt a férfi karjában, de ő mégsem szánta rá magát, hogy ilyen súlyosan megsértse az eseményt uraló udvari protokollt. A férfi némileg lenyugodva pillantott rá. - Még túl naiv, kisasszony. Szeretném megvédeni, de csak akkor tudom, ha hagyja. - Őfelsége vigyáz rám - mosolyodott el kedvesen Marisa, mire Kure kihúzta a kezét az övei közül, és megfordult, mintha távozni akarna. De ahogy lerakta a poharat még hátrapillantott. - Tőle óvakodjon a legjobban - közölte, majd elsétált. Marisában még sokáig ott visszhangoztak szavai. *** Test testnek feszült a szobában, és nemcsak a légkör volt tele forrósággal. Enz csókot lehelt az alatta nyögdécselő hercegnő nyakára, aki derekánál fogva kapaszkodott belé. Még ilyenkor is büszke nő maradt, és Enz igazán élvezte a határai feszegetését, amikortól kezdve a nő durván, védekezve válaszolt mozdulataira. Ez az új érzés igazán lekötötte a figyelmét, és valahol örült neki, hogy Marisa még akkor is tartogatott kihívásokat, mikor végre megszerezte magának. Császárként kevés olyan dolog létezett, amit nem kapott volna meg egyszerűen, és a nők - vagy ha úgy szottyant volna kedve, férfiak - ezek közé tartoztak. Ki becsvágyból, ki pénzért, ki sajátosan értelmezett hazafias kötelességből - de ezek egyike sem nyújtott semmiféle kihívást. Enz nyelvével kitapogatta azt a pontot az ajkán, ahol régebben a lány erőteljesen megharapta, mikor csókra kényszerítette a császári palotában. Azóta vágyott rá mindennél jobban, és lám, most itt feküdt alatta. Könnyebb volt manipulálnia a lányt, mint hitte, ám közben veszteségeket is szenvedett, köztük testvérét. De ez elenyésző zavaró kellemetlenség volt ahhoz képest, hogy a terveiben fontos szerepet játszó Marisa az övé lett. Enz egyik kezét felemelte, majd alkarját a nő torkára rakta, és egyre nagyobb súlyt helyezett át arra. A lány fulldokolni kezdett, és körmeit az oldalába mélyesztette, olyan erősen, hogy Enz érezte a vér melegét, ami ennek nyomán kibuggyant a sebből. Hirtelen teljesen elengedte a nőt, majd megragadta a hajánál fogva, mire ő hirtelen felsikított. - Vajon mit szólnának hozzá, akik így látják a büszke hercegnőt? - kérdezte kihívóan. - Azt, hogy miféle császár bánna így vele - felelte Marisa, és végigkarmolta Enz hátát. Mikor végeztek, Marisa pihegve feküdt végig Enz mellkasán. A császár igazán kielégültnek érzte magát, ám nem érezte azt a megnyugtató békét legbelül, ami korábban ott volt, mikor elért valamit. Azt vette észre, hogy egyszerűen csak kipipált valamit a tervének listáján, és most további teendőin gondolkozik. Most egy örökös volt a legfontosabb, aztán ha belpolitikailag készen áll rá a helyzet, bármikor feleségül veheti Marisát. A Galaktikus Birodalom Palpatine önzése miatt bukott el, hiszen a sith uralkodó nem gondolt az utódlás kérdésére, sőt állítólag maga akart a végtelenségig uralkodni. Önteltség és a realitások teljes figyelmen kívül hagyása. - Puyí - pillantott fel Marisa rá. - Ami Mikasát illeti... - Nem akarok hallani róla - jelentette ki keményen. A saját huga, aki elárulta. Talán csak önnön butaságából. - Csak zavart volt - folytatta Marisa, tudomást se véve a tiltakozásáról. Enz nem szerette, ha figyelmen kívül hagyják, de pontosan ezért is vonzódott annyira ehhez a nőhöz. - Látott egy álmot, ahol valamiféle gonosz uralkodóként ő ült trónon, és mások halálán szórakozott. Ezért is ijedt meg, mikor azt hitte, hogy sith... - Micsoda? - kapta fel a fejét Enz. Tudta, hogy ez nem csak egyszerű álom lehetett, hanem egy látomás. Márpedig ha így van, Mikasa veszélyt jelentett nemcsak a terveire, de a trónjára és az életére is. Sietős mozdulattal felült, és Marisa alig tudta felkapni a fejét. - Most mész és elengeded? - kérdezte kissé naivan a lány. Megszabadítom a szenvedéseitől, gondolta Enz, bár félt tőle, hogy nem tudna kezet emelni a testvérére. De ha életben hagyja, azzal nem követne el hibát? Mi van, ha egy száműzetés során kerül kapcsolatba a Sötét Oldallal vagy itt, a fogságban érinti meg saját sötétsége? Mikasának vesznie kellett. - Fujiwara - szólt bele a kommjába, ahogy felállt az ágyból. - Felség, épp kereseni akartam - felelte testőrségének parancsnoka kissé aggodalmas hangon. - Eltűnt Mikasa hercegnő a háziőrizetből. Úgy tűnik az egyik chiss szöktette meg az ön ellen támadókkal együtt. - Micsoda?! - kiáltotta feldúltan Enz, de tudatában volt annak, hogy Marisa előtt nem mondhatja el valódi céljait. - Elrabolják a húgomat az orrom elől? Hívd össze Adisrát és azt a kapitányt, lesz pár keresetlem szavam hozzájuk! - Bocsánatért esedezem felség. Úgy teszek, ahogy kívánja - felelte meghunyászkodva Fujiwara. Érezte, ahogy Marisa a kezét az övére rakja. - Most mi lesz? - kérdezte tőle, barátnőjéért aggódva. - Mikasát előkerítem, bárhol is legyen - ígérte Enz, és még hazudnia sem kellett. Miura kapitány feszes vigyázállásban, falfehér arccal várta, ahogy a kis szobába lépett, míg Adisra új pozíciójához illő rendjelekkel ellátott chiss katonai egyenruhában ücsörgött. Enz dúlt a dühtől, amiért ilyen könnyedén kijátszották, holott Mikasa álma semmi jót nem ígért. Veszélyben volt mindaz, amit eddig elért és amit a jövőben elérni tervezett, ezért gyorsan kellett cselekednie. - Kapitány - fordult szúrós tekintettel a nőhöz, akire húga őrzését bízta. - Nem magának kellett volna vigyáznia felséges húgomra? - De, felség - felelte a nő elfúló hangon. - És miért nem tette meg? - Felséged házi őrizetbe rendelte, még én se láthattam. A p-protokollnak megfelelően... - próbált valamiféle mentséget találni. - A Császárságban én vagyok a legfőbb protokoll! - szakította félbe durván Enz. - A feladata akkor ér véget, amikor én mondom, kapitány. Szégyent hozott a Miura családra. - Sajnálom, felség - hajolt meg mélyen előre. Enz egy pillanatra igazán megkívánta finom kebleit, de ez most igazán nem a szórakozás ideje volt. - Ezennel elbocsátom a császári kíséretből, kapitány - mondta megvetően és lenézően Enz. Jól esett a mérgét ezen a nőn kitöltenie, ha már az, hogy a szobát örző eunuchokat öngyilkosság általi halálra ítélte nem elégítette ki. - A birodalomon túli következő állomáshelyét majd kijelöli a parancsokság. A protokollnak megfelelően. Szinte köpte ezeket az utolsó szavakat. - Most pedig tűnjön a szemem elől! - a falfehér arcú nő gépiesen felemelkedett, majd remegő léptekkel távozott a szobából. Enz kettesben maradt tanítványával, Adisrával. - Látom te is jól elfoglaltad magad, cicomázással - tért most át a chiss ekézésére. Tanítványa azonnal vette a lapot, és felpattant a helyéről. - Amikor megtettelek a Csaplák fejévé, azzal felelősség is járt! Ráadásul a te embered szöktette meg a húgom és a chiss támadóimat. - Ezekhez semmi közöm, mester - térdelt le elé alázatosan Adisra, öklét a földre nyomva, fejét lefelé tartva. - Ha nem bízol a hűségemben, a halálom majd beszél helyettem. Nyakát kinyújtotta előre, hogy Enz szükség esetén egyetlen mozdulattal levághassa a fejét. Ez már inkább kedvére való volt. - Ez nem szükséges, tanítványom. Még jóváteheted a hibádat: keresd meg a húgomat, a chisst és másokat, és végezz velük! Akkor igazán bizonyítani tudod a hűséged. - Ahogy parancsolod - hajtotta meg még egyszer a fejét, majd felkelt a földről. - Most azonnal útnak indulok! *** Enz türelmetlenül várta, hogy Daala és kísérete végre megérkezzen Csillára, és pontot tegyenek ennek a háborúnak a végére. Odahaza már közel volt a Dainagaikai hatalomátvétele, és a belső és külső helyzet megszilárdítása után könnyedén útra kelhetett Hapesre, hogy részt vegyen a mestere, Wenthar császár szervezte találkozón. Sok értelmét nem látta az ilyen tanácskozásnak, de megszokta, hogy az ESB ura szívesebben beszél, mint cselekszik. Vén bolond volt csupán, aki csak bitorolta a sithek ura címét. - Felség, az EGB delegáció bejelentkezett. Daala admirális vezeti őket! - jelentette az irányítóterem egyik tisztje. Enz elmosolyodott: sokat hallott már a vén szipirtyóról, akinek évtizedeken keresztül megszámlálhatatlanul sokan ettek a tenyeréből. Határozottan jó képességei voltak, ha ilyen sokáig túlélte a Galaxis ezen zűrzavaros éveiben. Méltó ellenfél számára. - Irányítsák őket a főhangárba - felelte a császár, majd elindult, hogy személyesen fogadja őket. Mikor megérkezett, már landolt az EGB felségjelzést viselő felújított Lambda-űrkomp, és két oldalt felsorakoztak a nagai és chiss díszszázadok. Bár ez egy béketárgyalás volt, Enz jobbnak látta erőt mutatni, így az űrben is minden hajót felsorakozott az érkezők fogadására, és a hangár is tele volt díszegyenruhás katonákkal, tengerészgyalogosokkal és flottatisztekkel. Ahogy a rámpa lenyílt, megjelent rajta a delegáció vezetője, Daala, aki még mindig igen eltökéltnek tűnt, mögötte az agg Formbival - vén bolond, semmi több -, és egy nagy nevű chiss katonacsalád egyik tagjával. Enz mögött Yokosuka admirális, Kure ellentengernagy és a Chiss Tanács két tagja - köztük egy másik vén bolonddal, Ahnenerrel - várakozott. Enz kedélyesen elmosolyodott, és kezét nyugodtan hűséges fegyverére helyezte. - Üdvözlöm az EGB delegációját Csillán - köszöntötte őket sajátos egyenruhájában, amelyet kifejezetten az alkalomra készíttetett. - És hadd köszönjem meg Önöknek azt a gyönyörű szobrot, amelyet rólam terveznek. Ritkán ismernek el az ellenségei is ennyire valakit. - Nos, köhm, ami a szobrot illeti... - próbált valamiféle diplomatikus választ találni Formbi. - Annak semmi köze a tisztelethez - fejezte be Daala, mire Enz mosolya egészen cinikussá vált. - Mifelénk elismerésnek számít valaki katonai képességeit dicsérni. Ha ez maguknál másképp van, megértem miért mi vagyunk a házigazdái ennek az eseménynek - szúrt vissza Enz, de rögtön vissza is tért a joviális uralkodó szerepébe. - Kérem kövessenek, kezdjük meg a tárgyalásokat.
|
|
|
Csilla
Oct 24, 2015 17:47:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2015 17:47:50 GMT 1
Daala alaposan megnézte magának a kíséret tagjait, miközben végighaladtak a jégbolygó földalatti járataiban... gondos chiss és nagai kezek mostanra eltüntették a korábbi harcok nyomait, de az admirálisnak az is feltűnt, mennyivel több nagai katona, illetve nagai jelvény virított a beugrókban és a falakon, mint a hozzájuk hű chiss házaké.
A nagai császár szoborral kapcsolatos megjegyzése sem hagyta nyugodni... vagy egészen magas szinten voltak besúgói Thsenn tisztjei között, vagy tényleg képes volt az Erő segítségével olvasni mások fejében. Daala elfintorodott. Tudta jól, hogy még a leghatalmasabb sithek, vagy jedik sem tudnak hatni az erős akaratúakra - legalábbis maradandó károsodás okozása nélkül nem -, de zsigerből undorodott az ilyesmitől. Másrészt valahol megnyugtató is volt, mert ez pontosan megmagyarázta a sithek és a nagaiok közti jó viszonyt... ki tudja, talán nem is lenne szükség másra, mint egy új nagai császárra, és akkor...
- Erre. - biccentett Enz a vendégeknek, és elfoglalták helyeiket az asztal két oldalán. A Daaláéknak fenntartott oldalra csak az EGB jelvényét tették ki, illetve alá az Inrokini-Házét, a másik oldalon a Chiss Unió eredeti jelvénye mellett ugyanakkora méretben virított a Nagai Császárság emblémája. Daala érzékelte, hogy mögötte Formbi és Thsenn irritált pillantásokat váltanak, de nem szóltak egy szót sem. - Javaslom, ne vesztegessük az Önök idejét, bár én személy szerint ráérek... elég hosszú ideig tervezek a trónon maradni ahhoz, hogy egy-egy hosszabb tárgyalás is beleférjen. - mosolygott a nagai császár jelentőségteljesen Daalára. - Foglaljanak helyet bátran.
Humoros - gondolta magában a nő, miközben leült, fegyelmet gyakorolva magára, és lenyomva a gondolatait. Amit meg akart tudni, megtudott.
- A Vezérkar és a Chiss-Főszektor nemesei felhatalmaztak arra, hogy az EGB részéről vezessem a tárgyalásokat. - folytatta Daala. A "B tervhez" tartották magukat, így Formbival egyeztetve ő volt a delegáció szószólója. Az első verzió akkor lépett volna életbe, ha a nagaiok háttérben maradnak, és a hozzájuk hű chissek vezetik az ő delegációjukat. Ekkor Formbi és Thsenn tárgyaltak volna. - Javasoljuk, hogy a Vaagari-folyosó nevű hipertéri útvonal mentén húzzunk tűzszüneti vonalat. Az attól lefelé eső területek alkotják az EGB Chiss Főszektorát, a fölött lévők a Csillával együtt a Nagai Birodalom Chiss Gyarmatát, vagy ahogyan Önök nevezni óhajtják magukat. A közvetlenül a Folyosó mentén húzódó rendszerekkel kapcsolatban, mint a Kinoss, Avidich és a Cormit, még tisztáznunk kell a részleteket. Mindkét szektor területéről szabadon távozhatnak a másik szektorba áttelepülni szándékozó lakosok egy megadott időkereten belül. Ezen felül igényt tartunk az Expanziós Védelmi Erők által használt, területen kívüli bázisok feletti fennhatóságra, cserébe mindennemű követelésről lemondunk a Csillával kapcsolatban.
- Nagyon pragmatikus, admirális. - szólt közbe egy öreg chiss a nagai császár mögött ülő adjutánsok közül. Daala azonnal észrevette a Pu-Yi szemében megvillanó dühöt. Úgy tűnt, az öreg már sokadszorra képtelen tartani a száját. - De nem szólt a nép kettészakításáról, a maguk által elkövetett népirtásról, és a jogfolytonosságról. Maguk tulajdonképpen fegyveresen támogatták az Inrokiniket az Uniótól való elszakadásban. Népirtó, bolygópusztító fegyverekkel, terrorral, tömeggyilkosságokkal.
Daala egyik kezével az asztal alatt megszorította Formbi csuklóját, mielőtt az öreg chiss felpattant volna, hogy elejét vegye egy, nyugdíjas chiss nemesek közti felesleges szópárbajnak, majd szavait Pu-Yihoz intézte. - Felség, annak reményében jöttünk ide, hogy pragmatikus, gyakorlatias és legfőképpen gyors megoldást tudunk találni, ami mihamarabb lezárja ezt a mindannyiunk számára kellemetlen, sok vérontással járó konfliktust. Remélhetem, hogy Önök is ezt az álláspontot képviselik, és így véleményezik a feltételeinket?
|
|
|
Csilla
Oct 26, 2015 11:34:10 GMT 1
Post by Enz on Oct 26, 2015 11:34:10 GMT 1
Enz felettébb szórakoztatónak tartotta Daala sziporkázó megjegyzéseit, de néhány megjegyzésnél több kell ahhoz, hogy valakitől megijedjen. A maga részéről nem igazán érezte azt az erőt és nagyságot benne, amit a róla szóló történetek sugalltak. Fénykorában talán veszélyes ellenfél lehetett, de most már alig volt több egy kivénhedt ragadozónál, ami ugyan még fenyegetően tudja csattogtatni az állkapcsát, de a fiatalabbakkal már nem veheti fel a versenyt. Daalának nem igazán lehetne ekkora szája, ha nem állnának mögötte Cosra hipertéri rakétái - valószínűleg flottája maradékával még az életéért menekülne. Enz mindenesetre megnyugodhatott, hogy a nő aligha jelent rá nézve bármiféle veszélyt is, és a szópárbajt kifejezetten élvezte. Egyedül a Sabosen-házi Nethanjavu közbekotyogása dühítette fel kicsit, és szívesebben vette volna maga mellé Adisrát a szenilis vénember helyett, de az ő részvétele legalább annyira legitimizációs biztosítékként szolgált, mint szemben Formbié. - A mi érdekünk is a gyors béke. Ha sokáig húzódik a konfliktus, nem maradnak chiss bolygók, amelyek osztozkodhatnánk - mosolygott Enz, és örömmel konstatálta az irritáltságot a szemben ülő delegátusok arcán, és különösen Daala tűnt bosszúsnak. - Éppen ezért csak a gyakorlati kérdésekben kell megegyeznünk. A többi úgysem ennél az asztalnál fog eldőlni. - Örülök, hogy belátja - préselte ki magából Daala, próbálva valamelyest diplomatikus arcot vágni. - Ami a határmenti rendszereket illeti, mi az épp aktuálisan birtokolt területek szerinti felosztást tartjuk ideálisnak. Ilyenformán maguké marad Kinoss és Avidich, míg Cormit a Chiss Unió részét fogja képezni - vázolta elképzelését Enz, miközben az asztalba épített kijelzőn feltűnt a Chiss Űr felosztásának terve. - Az áttelepülés mellett a hadifoglyok repatriálását is fontosnak tartom. - Nyilván önkéntes alapon - szólt közbe Formbi jelentőségteljesen. - Természetesen. A csere konkrét részleteit majd a megfelelő szervek kidolgozzák, de meglátásom, hogy rövid időn belül, tömegesen kell ezeket végrehajtani - felelte Enz, hamiskás mosollyal a szája sarkában. - Ami azt jelenti, hogy bármennyi kémet közéjük tudnak csempészni - jegyezte meg Daala. - Akárcsak maguk - vonta meg a vállát a császár, és ezzel úgy tűnik el is intézettnek tekintette a kérdést. - A határon túli bázisokról lemondunk a fegyverszüneti vonaltól délre, de gondolom a többire nem is tartanak igényt. - De! - vetette ellen Daala határozottan. - A feltételem minden bázist magában foglal. Ha feltölteni nem is tudjuk őket, a felszerelésükre igényt formálunk. - Nos, ez minden bázis - felelte Enz, miközben közelebb hajolt az asztalhoz. - Az összes többit felkutattuk és megsemmisítettük. Persze, ha nem hiszi, nyugodtan jöhet ellenőrizni, örömmel fogadjuk. A végén még egy kaján mosolyt engedett meg Daala felé, miközben hátradőlt a székében. Tudta, hogy az admirális nem fogja megkockáztatni azt, hogy olyan bázisokat is felfedezzenek, amelyek esetleg rejtve maradtak a nagai erők előtt. - Nos, akkor minden kérdésben sikerült megegyeznünk? - tette fel a kérdést jelentőségteljesen körbepillantva Enz.
|
|