|
Csilla
Oct 27, 2015 17:28:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 27, 2015 17:28:37 GMT 1
Daala ép szeme megvillant, és hátrafordult konzultálni chiss kísérőivel. Néhány percnyi halk súgdolózás után a nő újra a tárgyalóasztal felé fordult. - A minél hamarabbi béke érdekében elfogadjuk a feltételeket. Az Egyesült Galaktikus Birodalom nevében készek vagyunk ezt kézjegyünkkel is hitelesíteni. - Nagyszerű. - mosolyodott el Pu-Yi. - Amíg előkészítjük a dokumentumokat, kérem, legyenek a vendégeim egy, a megállapodás tiszteletére rendezett fogadáson.
A chiss részt vevők az asztal mindkét oldalán enyhe felbolydulással reagáltak a császár felhívására... láthatóan, ha létezett is ilyen pontja a programnak, őket nem avatták be. Daala azonban pontosan tudta, mire megy ki a játék... a szemben álló felek puhítására, esetleg további agyban vájkálásra, oly módon, ahogyan Phennir is áldozatává vált a nagai császár befolyásának. Nyilván ennek több értelme lett volna a feltételek kikötése előtt, de úgy tűnt, a nagaiok tartózkodnak a túl direkt megoldásoktól ebben a rakétáktól túlfűtött esetben... Daala úgy sejtette, inkább valamiféle hosszabb távú előnyt akarnak kicsikarni, nem is beszélve a szokásos udvari súgdolózásról, ami a nagaiok sajátja volt, még a chissekénél is irritálóbb mértékben.
A protokoll, az protokoll, gondolta magában Daala, és megtartotta szobormerev arckifejezését. Remélte, a nagaiokkal kapcsolatos hírszerzési információi helytállóak a kérdéssel kapcsolatban, amit feltenni szándékozott.
- Örömmel elfogadjuk a meghívást, Felség. Azonban aggódom, hogy egy ilyen népes fogadáson a legmagasabb biztonsági intézkedések megtétele mellett is a titkainkra ácsingozó jedi, vagy... sith kémek lehetnek jelen. - pillantott jelentőségteljesen Pu-Yira. - Lehetséges volna, hogy ysalamirikkel erősítsék meg a védelmet a fogadóteremben? Úgy értesültem, Önök mindenhová magukkal visznek néhányat... - villantott meg a volt admirális egy lefegyverző mosolyt.
- Ez teljesen szükségtelen, arcátlanság! - tiltakozott ismét az öreg chiss a második sorból. Daalának kezdett az az érzése lenni, hogy az öregnek nem lesz hosszú karrierje az új chiss államban. - Egyetlen jedi, vagy sith sem léphet az engedélyünk nélkül a területeinkre, engedélyt pedig nem adunk nekik, efelől biztos lehet!
Hehe, gondolta Daala, majd biccentett a mögötte ülő Thsennek, aki előhúzott egy mérőeszközt, a polneyeiak egyik új fejlesztésű kütyüjét.
- Nyilván nem tisztem megkérdőjelezni a szavahihetőségét, nemes arisztokrata. - mosolygott Daala. - Amennyiben nincsenek kéznél nagai szövetségeseiknél ysalamirik, úgy végezhetünk esetleg... biztonsági méréseket is. - Daala újból Pu-Yira nézett, és kibernetikus szeme vörösen fénylett.
|
|
|
Csilla
Nov 9, 2015 6:24:26 GMT 1
Post by Enz on Nov 9, 2015 6:24:26 GMT 1
Enz reménykedett benne, hogy a tárgyalás végeztével kipuhatolhatja a chissek és az EGB tisztek viszonyát, és szövetségest kereshet közöttük, akinek a segítségével a maradék chiss területeket is megszerezheti magának. Egy fél "chiss gyarmat" - ahogy Daala fogalmazott - ugyan még mindig több volt a semminél, de Enz ennél is többre vágyott. A hatalomnál csak egy jobb dolog létezett, a még több hatalom. Tegnap a Konföderáció, ma a chissek, holnap pedig ki tudja... A mostani céljához persze szívesen használta volna az Erőt is, de egy sith nem hagyatkozhat csak erre, így amikor Daala elővette a műszert, még csak dühösnek sem érezte magát. Azt azonban egyértelműen megértette, hogy a kivénhedt admirális legalábbis sejti a titkát. Sőt, talán az is meglehet, hogy ő állt a korábbi támadás mögött, ahol majdnem lelepleződött az udvar előtt. Ezt ezúttal sem kockáztathatta meg. - Ha csak nem úgy gondolja, hogy közöttünk kell keresni ilyen jediket, akkor igazán felesleges erőfeszítés lenne - mosolygott diplomatikusan Daalára, majd magához intette testőrparancsnokát, aki előrehajolva várta a parancsokat. - Fujiwara, hozzatok ysalamiriket az étkezőbe! - Gyokai, heika - felelte katonásan, majd hátrébb lépett, és magához hívta a testőröket, hogy végrehajtsák a parancsot. - Végezhetünk azért biztonsági méréseket - hunyorított Daala, és Enz megértette, hogy ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. - A szemtelenségnek is van határa, admirális! - fortyant fel Nethanjavu, és a császár most először örült a bolond vénember zsémbelésének. - Azzal gyanúsítani minket, hogy sithekkel cimborálunk, hallatlan! - Igazuk van, ez szükgsételen - bólintott Daala Formbira pillantva, majd elrakatta a gépet Thsennel. Enz felkelt a székéből, majd még utoljára Daala szemébe nézett, akinek számító, hűvös gyűlöletet látott a szemében. Egy cinikus mosollyal válaszolt a nőnek, majd megfordult, és elindult a fogadásra berendezett terem felé, miközben fekete-vörös köpönyege utána lebegett. A fogadóteremben megpakolt asztalok, és tálcáról frissítőket kínáló csinos egyenruhás nagai és chiss lányok várták a vendégeket. A küldöttek némileg elkülönülve, az egyik sarokban lévő asztalnál álltak meg, és úgy figyelték a történéseket. Pár perc elteltével azonban némileg javulni látszott a hangulat, és még Formbi is beszédbe elegyedett valamelyik, egyik másodunokatestvére által vezetett kisebb chiss család képviselőjével, akik most először kerültek be a Tanácsba. - És maga, Thsen? - pillantott Daala a fiatal chiss katonára. - Egy fegyverszünet még nem tesz minket kevésbé ellenségekké - felelte, és Daala szája széle apró mosolyra húzódott. Pár pillanat múlva azonban egy fekete egyenruhát viselő nagai katona lépett hozzájuk. Szokatlan szőke hajszíne miatt kilógott a fekete-sötétkék hajú nagai tisztek közül, jobb szemét pedig egy fekete szemfedő takarta el, amely alól azonban kilátszott minden bizonnyal vágásból származó sebhelye széle. Komoly, már-már melankolikus arckifejezéssel emelte a kezét a kalapjához, az üdvözlet jeleként. - Yoshiwara ellentengernagy, Tanjukuo márkija - mutatkozott be. - Natasi Daala admirális - viszonozta a bemutatkozást az admirális. - Ha valamit ki akar belőlünk szedni, nyugodtan megmondhatja a császárának, hogy kár erőlködni. - Szó sincs róla, admirális - felelte a tiszt teljes nyugalommal. - Nem őfelsége nevében vagyok itt. - Akkor mégis kinek a nevében? És mit kíván tőlem? - kérdezte Daala, és most először tűnt kíváncsinak. - Akadnak olyanok a Császárságban, akik nem szeretik, hogy a tárgyalásokat ysalamirik árnyékában kell tartani - tett egyértelmű célzást arra, amit már Daala is sejtett korábban, remélve, hogy a nő jól érti majd azt. - De ehhez szükségünk van némi támogatásra is.
|
|
|
Csilla
Nov 9, 2015 11:47:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 9, 2015 11:47:56 GMT 1
Daala a gépi szem-implantja nagyobb látóterét kihasználva óvatosan körbepillantott a termen, miközben saját ép szemével a férfiét vizsgálgatta. Ez ugyanúgy lehetett valamiféle kifinomult csapda Pu-Yi részéről, mint akár egy autentikus megkeresés is. Thsenn jól láthatóan az első opcióhoz húzott, mert bizalmatlanul méregette a nagai tisztet. - És miért kellene hinnünk magának? - kérdezte talán a szükségesnél kicsit hangosabban. Daala finoman megmarkolta a chiss tiszt alkarját, majd el is engedte - ilyen bizalmas mozdulatok a chissek között a bizalom legbensőségesebb jelének számítottak, és bár Formbinál megtehette ezt, emlékeztetnie kellett magát, hogy egyelőre nem vitte ágyba a Chiss-főszektor összes elöljáróját. Egyelőre.
- Biztos vagyok benne, hogy a márki örömmel hallana a vizuális pót-implantomról. Legyen olyan kedves, Thsenn, és hozzon nekem egyet abból a koktélból. De jó hidegen. És egyet Formbi arisztokratának is. - biccentett Daala végül a terem legmesszebb falánál álló asztalsor felé, amelyen színes, vöröses-kékes árnyalatú folyadékkal töltött poharak sorakoztak. Thsenn kelletlenül biccentett, és még egy barátságosnak semmiképpen sem nevezhető pillantással megajándékozva ott hagyta a párost. - Az adjutánsa láthatóan bizalmatlan. - jegyezte meg Yoshiwara. - De meg is értem. Nem könnyű ilyen dolgokról beszélni az udvarban. Sőt, akadnak, akik azt mondanák, egyenesen nem életbiztosítás. - Meg tudom érteni. - biccentett Daala. - Mint bizonyára tudja, mi nagyon komolyan vesszük az ilyesmit. Mondjuk úgy, léteznek komoly megoldások... már csak az a kérdés, az Önök szándékai elég komolyak-e mindehhez, ellentengernagy? - Nyilván itt és most nem mutathatok be mindent. - bámult a tömeg felé kifejezéstelen arccal Yoshiwara. - És arról sem győzhetem meg, hogy ez nem csapda. - Itt és most valóban nem. - követte a férfi tekintetét Daala, végig a nagai tiszteken, chiss talpnyalókon és a testőreivel valamiről szűkszavű értekezést folytató Pu-Yin. - Az Ismeretlen Vidék azonban nagy, és bizonyára mind Önök, mind mi számos felderítőt küldtünk ki a Mélyűrbe. Még az is lehet, hogy néhányan véletlenül egymásba futnak. - Bármi előfordulhat. - értette a célzást Yoshiwara. - Csak kérdés, miről ismerik meg egymást. Az Ismeretlen Vidéken sokszor senki nem az, aminek mondja magát... - Nagyon igaz. - biccentett Daala, továbbra is a tömeget bámulva. - Létezik egy... kód. Utoljára egy régi, öreg barátom használta. Formbi főnemesnek biztosan sok barátja van itt a Csillán, a korábbi félreértések ellenére is... ő biztosan gondoskodni tudna róla, hogy ez a kód a megfelelő kezekbe kerüljön. - Az valóban célszerű lenne. - értett egyet a nagai, Daala pedig elégedetten konstatálta, hogy ha hazudik is a férfi, azt nagyon profi teszi. Pont ugyanannyi esély volt arra, hogy egy újabb sith csapda, mint hogy autentikus összeesküvőbe futott bele ilyen hirtelen. Daala admirális azonban sosem rettent meg a csapdákból. Ellenkezőleg, örömmel beléjük sétált, és visszájára fordította őket. - Majd megemlítem az arisztokratának vacsora közben. - intett a poharakkal közelgő Thsennek. - Tovább szép napot, ellentengernagy úr.
|
|
|
Csilla
Dec 18, 2015 7:14:20 GMT 1
Post by Enz on Dec 18, 2015 7:14:20 GMT 1
- Még egy szóra admirális - szólalt meg az ellentengernagy bizalmasan. - Az eszköz, amit mutatott, tényleg működik? - Ez államtitok - villant meg Daala ép szeme, aki egy pillanatra azt hitte, talán végig erre ment ki a játék. - Sajnálattal hallom - felelte rezzenéstelen arccal Yoshiwara. - Miért érdekli ennyire? - tette fel azért a kérdést az admirális, hátha többet kiderít. - Nagy segítséget jelentene egy ilyen eszköz, hogy kiszűrjünk bizonyos... zavaró tényezőket - mondta a nagai márki, és hangja egészen őszintén csengett. - Talán egy rejtélyes jótevőtől kapnak egyet. Jósznádékunk jeleként - bólintott az admirális. Nem különösebben került neki semmibe, hogy egy eszközt átadjon a nagaioknak, és jópontokat is szerezhet vele. Ha pedig a nagaiok átverésének a része az egész, hadd jöjjenek csak rá, hogy tényleg működik az eszköz, mert akkor minden jövőbeli tárgyalást ysalamirik árnyékában fogják megtartani, elveszítve a saját stratégiai előnyüket. - A frissítő, ahogy kérte, admirális - lépett az asztalhoz jelentőségteljesen Thsenn. - Öröm volt beszélgetni, admirális - biccentett Yoshiwara, és egy fejbiccentés keretében hátralépett, majd megfordult és elvegyült a sugdolózó vagy halkan beszélgető követek között. Egyikőjük sem vette észre, hogy a tömegből gyanakvóan figyeli őket az egyik egyenruhás chiss nő, aki a jelenet után hirtelen távozott az asztaltól, amelynél állt, és átverekedte magát a tömegen a folyosóig, ahol aztán nyugodt léptekkel elsétált. Mikor már elég távol érezte magát a tömegtől, elővette a kommunikátorát. - Itt Aevna. Azt hiszem találtam egy nyomot.
A körülöttük keringő holokamerák igencsak zavarták Enzet, de bizonyos zavart el kellett viselni a cél érdekében. Ez a béke és a dokumentum jól bizonyítja saját békevágyát és aláírásával a jóságos császár képében tetszeleghetett. Igazság szerint nem különösebben érdekelte, ha tíz másik bolygót is felrobbantanak, de erőire a Köztársaság ellen volt szüksége és nem hagyhatta, hogy újdonsült birodalma egy ilyen jelentéktelen hadszíntéren vérezzen ki. Marisa közvetlenül mellette állt, csinos ruhákba öltöztetve, és mosolyogva. Egészen sajnálta, hogy Mikasa nem állhat ugyanígy mellette, de a lány választotta azt, hogy elárulja őt. Egy jó császárnak pedig tudnia kellett, mikor acélozza meg a szívét, és végezzen azzal, aki az uralmát fenyegeti. Mellette állt Serizawa tábornok és a Chiss Tanács képviselői, mögöttük a hozzájuk hű katonai vezetők és a nagai tisztek, Yokosuka admirálissal az élen. A szemközti delegáció jóval soványabb volt létszám tekintetében, de ezt legalább jól lehetett kommunikálni erőviszonyok tekintetében. A szemközt lévő delegációk között egy asztal állt, rajta a békeokmány és a kiegészítő dokumentumok két példányával. Elsőként a chiss képviselők, Nethanjavu és Formbi léptek előre és hitelesítették a dokumentumokat, majd melléjük lépett Enz és Daala, és saját nevüket is odaírták, majd egy kézfogás keretében kicserélték a dokumentumot. Enz jól érezte Daala hűvös, kimért kézszorítását, de a fogatlan krayt sárkány még mindig nem tudott félelmet ébreszteni benne. Erre a jelre két fiatal chiss lány lépett a felekhez, a tálcájukon két-két pohár pezsgővel. Enz enyhén megemelte a poharat. - A régóta áhított békére! Kampai! - mondta, és legurította a pohár tartalmát, akárcsak a többi aláíró. A közönség üdvrivalgásban tört ki. Bolondok. - Remek voltál, Puyí - mosolygott rá kedvesen Marisa, miután visszatért a delegációhoz. - Ügyes húzás ez a béke, felség - bólintott elismerően Serizawa is, aki a hadsereg császár mellé delegált tisztje volt. - Most mihez kezdünk? - Visszatérünk Nagira. Eleget időztem már a chissek között - mondta szűkszavúan Puyí, és Marisával az oldalán otthagyta az ünneplőket. Most csak egy dologra vágyott, ahhoz pedig ketten pontosan elegen voltak. - Megteszem az előkészületeket! - hallotta még az öröm zaján keresztül a tábornokot.
|
|
|
Csilla
Dec 18, 2015 9:35:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 18, 2015 9:35:41 GMT 1
Daala, Formbi és Thsenn elfoglalták üléseiket a hajójukra visszainduló siklón, miközben odakint chiss technikusok nyüzsögtek, felkészülve a delegációk utolsó hullámának felszállására.
- Köszönöm a segítséget, még egyszer. - biccentett az öreg chiss felé Daala. - Az Ön közreműködésével könnyebb volt eljuttatni a kis ajándékunkat, mint gondoltam... az elérhetőségeinkkel együtt.
- Engem meglepett, hogy chissek és nagaiok egyaránt részt vesznek ebben. - jegyezte meg az ablakon kibámulva Thsenn. - Talán mégsem olyan reménytelen a népem itt élő fele.
- Attól, hogy nem akarnak egy sithet szolgálni, még nem biztos, hogy egyszersmind velünk tartanak. - rázta meg a fejét Formbi. - De minden egyes segítő lépésünkkel közelebb jutunk ahhoz, hogy elfogadjuk egymást, és népem megosztottsága megszűnhessen.
- Ámen. - nyugtázta Daala. - Menjünk haza, uraim.
...
A Csausra induló chiss csillagromboló fedélzetén Kresh hologramja várta az admirálist.
- Főnök, van egy nagyon jó, és egy nagyon rossz hírem. - jelentette be a kommodore.
- Kezdjük a... nagyon jóval? - fújta ki a levegőt Daala.
- Wiegand tábornok és a nirauani menekültek megkezdték a kitelepülést a kijelölt szektoroba. Az első felderítő repülések már folynak. - jelentette a kommodore. - Együttműködőek voltak, amennyire ez elvárható tőlük...
- Nagyszerű. - biccentett Daala. - Egy gonddal kevesebb. És a rossz hír?
- Hát, ennek tényleg nem fog örülni, Főnök... - felhősödött el Kresh tekintete. - Kaptunk egy vészjelzést Griegtől. A Bendő-bázis elesett, elfoglalta a Köztársaság és a Jedik vegyes különítménye.
- Mi a... - próbált meg Daala egyszerre több nyelven káromkodni. - Hol volt Grev'nario és a védelmi flotta??
- Nos, éppen ez az... - biccentett Kresh irritált arccal. - Felvettem velük a kapcsolatot. Nem sokkal a támadás előtt a Knotról érkezett parancs alapján kivonták őket a Bendőből. A bázis gyakorlatilag védtelen volt.
- Úgy. A Knotról érkezett parancs alapján... - sötétült el Daala arckifejezése. Ha valamit is igazi otthonának tekintett, legalább is a Liegeus-sel a Chorios-rendszerek környékén együtt töltött családos éveket leszámítva, az a Bendő - bázis volt. Régi bajtársai százai szolgáltak ott, akik most minden bizonnyal halottak, vagy hadifoglyok. Bajtársak, akiket az EGB-s tisztek védelmére bízott, és akik visszaéltek ezzel.. - Majd én beszélek azokkal az opportunista szemetekkel.
- Nem lennék a helyükben, Főnök. - hunyorított Kresh.
- Daala kilép. - a nő dühösen deaktiválta a vonalat, és nekilátott feltárcsázni a biztonságos, szektoron túli kapcsolatot a Főmarsall irodája felé...
...
Percekkel később azonban a Főmarsall helyett Folett ezredes enyhén lekicsinylő, szinte már fáradtnak tűnő fizimiskájával nézhetett csak farkasszemet a holovetítőn keresztül.
- Harmadszor is elmondom, admirális asszony, a Főmarsall rendkívül elfoglalt a mozgósítás miatt, és engem kért meg, hogy helyettesítsem vezérkari ügyekben. - közölte tárgyilagosan Folett. - Maguk is megkapták a mozgósítási utasítást, én pedig jelenleg is útban vagyok egy fontos, titkos találkozóra, szóval kérem, ne raboljuk feleslegesen egymás idejét.
- Ide figyeljen, magas tejfelszőke hólyag... - Daala nagyot fújt, és igyekezett lehiggadni. Életkor ide, vagy oda, akkor sem beszélhetett így egy másik EGB-s főtiszttel. - Ezredes, a Bendő-bázis a flottám központja volt, ez súlyos veszteséget jelent, ráadásul nem hagy nyugodni a tudat, hogy a maguktól érkezett parancs esetleg összefüggésben áll...
- Nem esetleg, hanem bizonyosan. - hajolt közelebb Folett hideg tekintettel. - Egy nagyobb művelet része. Sajnálom, hogy fel kellett áldoznunk a Bendő-bázist, admirális asszony, de biztosíthatom, hogy értékes áldozat volt magasabb céljaink elérése érdekében.
- Én pedig azt sajnálom, méghozzá rendkívüli módon, ezredes - sziszegte Daala -, hogy erről csak most tájékoztat. Csak az után, hogy odadobta a jediknek azt a bázist...
- Ha megérkezik, mindenről tájékoztatom, asszonyom. - biccentett bocsánatkérően Folett. - Most első a mozgósítás. Szükségünk van a Bendő-flotta teljes bevethető erejére. A chissek maradjanak, ahol vannak, kivéve Grev'nario már elirányított segéderőit. Biztosítaniuk kell a szektort, a békeszerződés ellenére pedig nem lehetünk biztosak benne, hogy a Csilla nem próbálkozik valamivel.
- Egyáltalán, miért mozgosítunk, ki ellen? - tört ki Daala. - Épp most hoztuk tető alá a békét, és a Főmarsall...
- Mindent megtud idejében asszonyom, ez nem holonet-téma, akármilyen biztonságos is a vonal. - ütött meg továbbra is irritálóan megnyugtató, lekicsinylő hangot Folett. - Kérem, érkezzen meg minél hamarabb.
- Rendben, Daala kilép.
...
Az admirális még néhány pillanatig ott ült a lekapcsolt kom mellett és gondolkozott. Egyáltalán nem tetszett neki, ahogyan a cosraiak a Főmarsall körül a kisded játékaikat játsszák... anélkül, hogy őt bevonnák bármibe is. Mindezt ráadásul úgy, hogy kérdés nélkül odadobják az ellenségnek a stratégiai értéket képviselő bázisát...
A távkom apró pittyent, jelezve, hogy kódolt privát üzenete érkezett. Daala beütötte az azonosítóját, és néhány pillanatig ép szemét összehúzva próbálta értelmezni, hogy mit is jelent a rövid üzenet.
"Sajnálom, nem tudtam megakadályozni. Tervünk azonban hamarosan új fázisba lép. A mozgósítás lesz a kulcs. Álljon készenlétben".
A programnak még néhány pillanatra szüksége volt, amíg visszafejtette a feladó azonosítóját.
- Phennir. - suttogta maga elé Daala. - Igen. Készen fogok állni...
|
|
|
Csilla
Jan 30, 2016 21:50:12 GMT 1
Post by sithlord on Jan 30, 2016 21:50:12 GMT 1
Tagomi miniszter úr kicsit fáradtan kortyolgatta kényelmes irodájában a jellegzetes Nagai Kurowa teát. Elmélkedett és pillantása az előtte heverő akták és adatok halmazára esett. Ez a megszállás a Császár szerint remekül alakul, azonban Tagomi San ezt nem így látta… Az idős majdnem hatvanas, szemüveges öregúr, a jellegzetes Nagai üzletemberek szürke öltönyét viselte. Kényelmes és praktikus ruhadarab volt és pontosan kifejezte hogy ki is ő valójában: egy jellegtelen szürke hivatalnok aki kénytelen ennek a Császárnak az óhajait lesni és teljesíteni. Homlokán a ráncok a meglehetősen nagy és mély gondjairól árulkodtak. A Miniszter egyedül élt, mivel szeretett felesége és fia már rég meghaltak… Egyetlen gyermeke hősies csatában esett el, a felesége pedig két éve hagyta itt az árnyékvilágot betegsége következtében. Meg talán azért mert nem tudta feldolgozni fiúk halálát. Tagomi azonban jól tudta hogy a fia a lehető legbecsületesebb úton, harcban esett el megdicsőítve ezzel családját. A Miniszternek mégis nagyon fájt ez a halál… Az azonban még jobban ahogy az ország ügyei álltak. A Nagai Birodalomra mintha egy sötét felleg borult volna. Becsület lojalitás és hűség...sehol nem voltak! Puyi Császár Birodalma valahogy sötétté vált és...gonosszá! Igen ez a legjobb szó rá. A Sithekkel való lepaktálás és szövetség maga volt a becsület elleni lehető legnagyobb vétek! Ezek a Sith gaidzsinok megvetést és nem hűséget illetve szövetséget érdemeltek. Tagomi nagyon is tudta a szíve mélyén hogy ez a szövetség a Birodalom veszte lesz. Letértek a helyes ösvényről amit a Z'een filozófiája évezredekig kitaposott és átadták magukat a Sötétségnek… Aszisztense, Kotomichi kopogott be a kis irodába, s miután a Miniszter szólt neki hogy bejöhet, Kotomichi szertartásos meghajlással köszöntötte főnökét. -Hai Miniszter úr! -üdvözölte a katonai ruhát viselő, harmincas, vékony férfi a Minisztert. -Mi újság Kotomichi? -érdeklődött az öreg Miniszter kedvesen. -Valami gond van? -Nem Sensei! -adta meg a feleletet gazdája kérdésére a férfi. -Yokosuka Admirális óhajt önnel beszélni! A Miniszter arcvonásai megmerevedtek egy pillanatra de aztán elmúlt a zavara. Biztosan a megszállás menetéről akar velem beszélni, gondolta magában. -Üzenem neki hogy találkozhatunk! -mondta a Miniszter kimérten és kicsit ridegen, miközben unottan kortyolgatta a teáját. -A feltételeket ő szabhatja meg! Hol és mikor akar találkozni! Most hagyjon magamra Kotomichi! -küldte el a beosztottját a miniszter. A férfi meghajolt és kiment az irodából, a Miniszter pedig tovább meditált hazájának sorsán...
|
|
|
Csilla
Feb 18, 2016 10:32:37 GMT 1
Post by Enz on Feb 18, 2016 10:32:37 GMT 1
Yokosuka admirális nemrég kapott, tágas irodája berendezésével volt elfoglalva. Számos festmény, kézzel festett kerámia és más értékes, környezete fényét emelő tárgy várakozott arra, hogy a megfelelő helyre kerülhessen. Korábban a planetáris parancsnok irodája volt ez a hely, és Yokosukát elképesztette az a puritánság, ami először fogadta. Szinte el sem tudta képzelni, hogy képesek a chissek ilyen ingerszegény környezetben leélni az életüket. Mindenesetre a hely előző tulajdonosa már úgysem tiltakozhatott az átalakítások ellen - már amíg fel nem támad a sírból -, így aztán szabadon neki tetsző képre formálhatta azt. Elvégre sok időt fog még itt tölteni az elkövetkező időszakban. Ugyan a megszálló nagai flotta központja a nagy harcok árán elfoglalt Naporaron volt, Yokosuka biztonságosabbnak ítélte Csillán berendezni központját. Ezt a bolygó ugyanis nem egy Cioral vagy Naporar volt, hanem a nem is annyira ismeretlen Ismeretlen Vidék egyik legismertebb planétája. Ez elvben csökkentette annak lehetőségét, hogy a következő hipertéri rakéta célpontjává válik. Yokosuka igazított még egyet a képen, majd hátrébbb lépett párat: Puyí császár méltóságteljesen tekintett le az óriási digitális képkeretről, egyik kezét kardján pihentetve. Egy császári ediktum értelmében minden fontosabb helyen ki kellett függeszteni az éppen regnáló monarcha képét. Yokosuka tudta milyen célt szolgál ez: emlékeztetni mindenkit, ki is a hatalom végső forrása a Nagai Birodalomban. A valójában fémből készült, de ügyes tervezéssel külsőre tradicionális faasztalnak tűnő alkalmatosságból érkező hang azonban megzavarta a nagy munkában. A kommunikátor semmivel sem összetéveszthető hívóhangja jelezte, hogy a vendég, akit monstanra várt, megérkezett. Gyorsan végigporolta egyenruháját, majd az asztalhoz lépett, és lenyomta a hívást fogadó gombot. - Kakka, Tagomi miniszter úr megérkezett és bebocsátásra vár - jelentette a külső irodában helyet foglaló adjutánsa, aki egyik kisebb nemesi klán leszármazottja volt. Ennek megfelelően szolgálata során éles helyzeteket nem különösebben látott. Egyenruhás bürokrata, húzta el a száját.
- Engedd be - felelte szűkszavúan, majd elengedte a gombot, helyet azonban nem foglalt. Az ajtó egy halk szisszenéssel tárult fel, és méltóságteljesen besétált rajta az idős férfi. Tagomi az a fajta hivatalnok volt, aki hivatásának élt, és idős korára maga is átvette az íróasztalok dohos szagát. Bár Yokosuka nem volt különösebben jó véleménnyel a civil bürokráciáról, ezt a fajta élethosszig tartó elkötelezettséget csak tisztelni tudta. Hagyta, hogy vendége hajoljon meg elsőként, majd ő is követte a példáját. A meghajlások sorrendjének nagy jelentősége volt. - Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk, miniszter úr - mosolygott Yokosuka. Persze a miniszter itt nem a központi kormány tagját jelölte, hanem a chisseknél létrehozott hibrid rendszer magas rangú tisztviselőjét. - Ismertem a fiát, igazi mintakatona volt. - Ön alatt szolgált - bólintott Tagomi kimérten, és színtelen hangon folytatta. - Bár nem hittem, hogy emlékszik még rá. Biztosan nagyon megtisztelve érezné magát. - A jó katonákat ritkán felejtem el - mosolyodott el Yokosuka. - Kér valamit inni? Szake? - Munkaidőben nem fogyasztok alkoholt - felelte udvariasan. Nos igen, ezek a fickók ritkán voltak szórakoztató jelenségek, emlékeztette magát Yokosuka. - Akkor egy teát? - Köszönöm, az jó lesz - egyezett bele, mire Yokosuka lenyomta a kommunikátora hívógombját és két teát rendelt. - Foglaljon helyet - mutattt rá az egyik bőrkanapéra, ő maga pedig a vele szemközt lévőre helyezkedett el. - Gondolom dohányozni sem szokott. - Hivatalos alkalmakkor nem - felelte, és Yokosukára hagyta azt, hogy eldöntse, ez hivatalos alkalomnak számít-e. Végül úgy döntött, az a legegyszerűbb, ha ő maga sem gyújt rá, így a díszes cigarettatárcáját visszacsúsztatta a mellső zsebébe.
- Nos, gondolom kíváncsi rá, hogy miért is kívántam találkozni magával - kezdett bele, és kíváncsian fürkészte, vajon a másik mit gondol erről. - Úgy hiszem a megszállás menetéről kíván beszélni velem - felelte Tagomi, ám meglepetésére Yokosuka megrázta a fejét. - Amennyiben így lenne, küldenék egy hivatalos memorandumot. Sokkalta érzékenyebb kérdésről van most azonban szó - közölte, és biztos volt benne, hogy Tagomi megérti a dolgot annyiból is, hogy nem kívánja, hogy az az archívumokban szerepeljen. - A polgárháború eredményeként számos személy vagyona maradt hátra az általunk megszerzett területen, olyanoké, akik most már ellenségeink vagy halottak. A frissen kötött békeszerződés értelmében hamarosan repatriáljuk a hadifoglyokat, illetve az önként áttelepülni kívánókat és a számunkra nemkívánatos elemeket is. Ez bizony egy jelentős népmozgás lesz, olyannyira, hogy néhánnyal több vagy kevesebb hajó már nem fog senkinek sem feltűnni. Meg akarom szerezni ezt a vagyont, hogy nehogy a chissek tehessék rá a kezüket vagy az otthonról érkező rablók. Nem magamnak akarom a pénzt természetesen. Mondjuk úgy, hogy megőrzöm, amíg a polgárháborús helyzet nem rendeződik végleg. Ön, Tagomi miniszter úr, a megszállás egyik prominens hivatalnokaként pedig rendelkezik azokkal a lehetőséggel, hogy ez ne tűnjön fel senkinek se itt, se odahaza.
|
|
|
Csilla
Mar 26, 2016 12:12:34 GMT 1
Post by sithlord on Mar 26, 2016 12:12:34 GMT 1
Pénz? Hírnév? Vagyon? Tagomi mindezeket megvetette, ahogy a mostani uralmat is teljes szívéből. Yokosuka csak az egyike azon mohó és kapzsi katonának, akik meg akarják kopasztani az Uralkodót. Tagomi egy darabig hezitált a dolgon, mivel ez se nem becsületes, sem nem tisztességes dolog nem volt. Azonban miért ne építene ki egy jó baráti viszonyt? Amióta száműzték az udvarból, mert bírálni merészelte Puyi politikáját és lepaktálását a Sithekkel, azóta várt egy ehhez hasonló alkalomra. Nem mellesleg Yokosuka jól jöhet még akkor, amikor az ő szemében valódi Uralkodó, Mikasa Hercegnőnek jön el az ideje.
Ennyit hát a félelmetes Új rendről! Puyi még azt se sejti, hogy olyan emberek árulják el, lopják meg, akikben talán feltétlenül megbízik. Hiába a Jii”Ching, vagyis a Jóskönyv, előre megírta ezt. Puyi saját barátai által fog elbukni. A Könyv ezt világosan megjövendölte, ő pedig mindig is hitt a Jii'Ching útmutatásainak, bár ezért egy babonás vén bolondnak tartották. Yokosuka feltűnése viszont elárulta:a Könyv jóslata kezd valóra válni.
Mutatott azonban mást is a Könyv. Szeretett Hercegnőjének, Mikasanak a jövőjéről. A Könyv szerint egyszer még ő lesz minden Nagaiok Császára. Bár jelenleg ez nem tűnt megvalósulhatónak, mégis, a Könyv ritkán szokott tévedni. Ha egyáltalán tévedett valaha is.
Mikasa, a név amelytől új életre kapott öreg szíve! A lány a becsület és a tradíciók embere, tiszta lény, akiből sugárzik a Jóság! Bár egyes udvari pletykák szerint, Mikasanak voltak furcsa szenvedélyei. Ezeket azonban elhessegette magától mindig is. Mikasát látni neki az élet maga volt!Nem volt szerelmes a lányba, éppen ellenkezőleg, viszont az eszme amit képviselt: Tagomi életelve volt! Az öreg arca kifejezéstelen volt, mialatt ezeken elgondolkodott, Yokosuka pedig egyre türelmetlenebbül várta a válaszát. Végül Tagomi megszólalt. -Nézze el egy magamfajta idős embernek a luxust, hogy átgondoljam a dolgot! -kezdte titokzatosan. -Elfogadom az ajánlatát és a kérését, Yokosuka san, mégis hogyan képzelte el? Mit kéne tennem?
Ezúttal Tagomi várta kíváncsian és érdeklődve az Admirális válaszát és terveit.
|
|
|
Csilla
Apr 23, 2016 15:14:20 GMT 1
Post by Enz on Apr 23, 2016 15:14:20 GMT 1
Yokosuka türelmesen várta, hogy Tagomi meghozza a döntését, bár igazából nem sok lehetősége volt rá, hogy ellenmondjon neki. Elvégre ő volt a nagai expedíciós flotta parancsnoka és az itt létrehozott bázisok katonai kormányzója, így a miniszter felettese is. Tagomi láthatóan őrlődött aközött, hogy a becsületes dolgot tegye és hogy a felettesének megfeleljen, és az admirális magában fanyarul elképzelte, ahogy a poros agytekervényeit megmozgatja. Yokosuka némileg türelmetlenül kopogni kezdett az asztalon az ujjaival, mire a miniszter felpillantott és egy sejtelmes, bocsánatkérésnek is beillő felütéssel kezdett, de az admirális nem válaszolt, hanem türelmetlen tekintetével figyelte a reakcióit. Szerencsére bejött a számítása, és miként várta, az öreg beleegyezett a kérésébe, és Yokosuka arcára alig látható, elégedett mosoly ült ki. Ideje volt áttérni a részletekre, és az admirális mindig ezt a részt élvezte a legjobban, a tervek formálását. A hadseregen túl a politika kínált erre remek lehetőséget, és Yokosuka tudta milyen pályán fogja folytatni karrierjét, ha köztiszteletben álló flottaadmirálisként visszavonul. - Biztos forrásból úgy értesültem, hogy a Chiss Unió a gazdátlanná vált vagyon összeírására készül - kezdett bele Yokosuka, miközben összefonta maga előtt a karjait. - És a kezembe került mindennek a menetrendje is. Nincs más dolgunk, mint hogy a chisseket megelőzően keressük fel a megfelelő nemesi birtokokat, és biztonságba helyezzük a mozdítható értékeket. Amennyiben valamilyen stratégiai eszközről van szó, úgy pedig a gyarmati közigazgatásnak kell kisajátítania. - Stratégiai eszköz? - kérdezett vissza Tagomi, aki láthatóan nem teljesen értette a katonai bürokrácia sajátos nyelvezetét. - Gyártósorok, bányák, földek. Bármi, amit a hadsereg szolgálatába állíthatunk - adta meg az admirális a magyarázatot, mire a miniszter apró bólintással jelezte, hogy megértette. - Mi a helyzet, ha a chissek... elégedetlenek a helyzettel. - Majd hozzám fordulnak - mosolyodott el Yokosuka, és úgy tűnt mindenre gondolt már. - Én pedig megígérem nekik, hogy kivizsgálom az ügyet. - Szóval engem akar bűnbakként felhasználni? - vonta össze a szemöldökét Tagomi. Attól, hogy egy vénember, a felfogása még mindig elég gyors, gondolta magában Yokosuka. - Szó sincs róla - erőltetett magára diplomatikus mosolyt. - Természetesen az alacsonyabb rangú hivatalnokok túlbuzgóságát tesszük felelőssé. Ön hivatalosan meg sem jelenik majd az ügyben. Amennyiben a katonáimat használhatnám, fel sem merülne a bevonása, de az túlzott gyanút ébresztene. - Csakugyan - biccentett kimérten Tagomi, aki láthatóan megtartotta magának a gondolatai és véleményét. - Egy frissítőt kér az együttműködésünk örömére? - hunyorított rá az admirális, de Tagomi határozottan megrázta a fejét. - Köszönöm, de az én koromban már megárt az alkohol. - Persze, persze. Még egy dolog: csak személyesen jelentsen és csak nekem. Nos akkor, a következő viszontlátásig, miniszter úr.
|
|
|
Csilla
Apr 29, 2016 20:48:07 GMT 1
Post by sithlord on Apr 29, 2016 20:48:07 GMT 1
Na persze! Felfuvalkodott hólyag! A miniszter dühöngött magában, de igyekezett palástolni az érzelmeit, amíg az admirális el nem ment. Csakis neki jelenteni? Azt már nem!
Tagomi szíve jelenleg egyetlen személyért lelkesedett forrón, egyetlen személyhez volt lojális. Mikasa Hercegnőhöz, Puyi Császár testvéréhez. Igazándiból nem tudta, mit is kezdjen az új helyzettel. Játsza át az össze nem írt vagyont a Nagai Birodalomnak? Vagy legyenek más tervei?
Ekkor furfangos ötlet jutott eszébe. Mi lenne akkor ha egy forradalom eszköze lenne? Vajon mit szólna ahhoz Yokosuka, ha ez a vagyon nem a Nagai hanem a Chiss érdekeket szolgálná? Természetesen feltételekkel. Ez pedig az, hogy a jövőben a Chissek elősegítik Puyi leváltását és Mikasa trónra kerülését. Hajh de addig még rengeteg tennivaló van hátra. Ha csak belegondolt, máris elfáradt bele. Hónapok, ha nem évek konspirációja kell ahhoz, hogy a Terv megvalósuljon. Tagomi szívét hirtelen düh és harag öntötte el. Puyi az Átkozott! A Szégyen! Aki holmi gajdzsinokkal paktál le a Birodalom érdekében? A becsületesség és a hűség rovására? Amely erények pedig a Nagai Birodalom alapkövei voltak?
Na persze! A becsület most neki, Tagominak sem volt erőssége... De Mikasáért a szebb jövőért, szívesen áldozta fel a becsületét és ezzel az életét is. Pontosan tudta, hogy azért amit most tenni készül és amit eltervez, ha célba ér utána egyetlen dolog vár rá. A Szeppukku. Ha elrendeződnek a dolgok, csak így állíthatja helyre a családja becsületét ért csorbát. De akkor talán már az Átkozott is halott lesz!
Tagomi komótosan helyet foglalt, majd egy titkosított kódot ütött be az egyik kommunikációs terminálba. A vonal másik végén, remélhetőleg a Chiss Ellenállás főnökét fogja találni, ha az emberei egyáltalán jó kódot szereztek meg...
|
|
|
Csilla
Sept 2, 2016 1:50:33 GMT 1
Post by Enz on Sept 2, 2016 1:50:33 GMT 1
A Tagominál előtt lévő kommunikációs terminál elindította a hívást, ami néhány villanás után jelezte, hogy a másik oldal fogadta. Ennek ellenére hosszú másodpercekig csak a statikus zörej hallatszott, és a holovetítő sem jelent meg. Igen nagy fiaskó lett volna, ha emberei tévesen a kommunikációs vonalak épségének tesztelésére használt valamelyik számot szerezték volna meg neki. Elvégre avatatlan szem akár konspirációnak is érzékelheti, ha valaki ilyen számot hív, majd szó nélkül bontja a vonalat és megy a dolgára. Szerencsére ez a szégyen elkerülte, ugyanis pillanatok múlva egy hang csöndült fel a vonalban. - Kicsoda maga és honnan ismeri ezt a hívókódot? - kérdezte tőle a torzított hang, ám még a gépies zörejből is ki lehet érezni belőle a bizalmatlanságot. - Egy barát - felelte Tagomi rejtélyesen. - Csakugyan? - Higgye el, tudom kik maguk és mit akarnak - válaszolta Tagomi, és hangja most keményebbnek tűnt. - És ha nem lennék barát, már mások is tudnák. A vonal néhány másodpercre elnémult, a túloldalt lévő személy láthatóan gondolkodóba esett az elhangzottakon, vagy talán épp egy felettéstől kért utasítást. Tagomi bízott benne, hogy ez képes meggyőzni a vonalban lévő chisset, és lehetőséget ad egy személyes találkozóra a vezetőjükkel. Ellenkező esetben más, hosszadalmasabb utat kell találnia a vezetőkhöz. - Rendben. Legyen ma sztenderd hét órakor a D9-es blokk hármas körleténél. Egyedül. Azzal választ sem várva bontotta a vonalat. Tagomi elégedetten mosolyodva állt fel, hogy felkészüljön a ma esti találkozóra. Tagomi egymaga indult neki az útnak, és még hűséges asszisztensét is lakásában hagyta. Bár Kotomichi nem ellenkezett, látta rajta, hogy félti őt. A miniszter azonban nem akarta veszélybe sodorni a chissek bizalmát azzal, hogy nem egyedül jelenik meg. Útja végigvezetett a kormányzati negyeden, ahol ma már sokkal több nagait lehetett látni, mint chisset, és a főfolyosókra vezetett. Nagai és chiss katonák vegyesen járőröztek a folyosókon, a dolgukra siető lesütött szemű lakosok és ideges technikusok között. Ide züllesztette hát Puyí őrült politikája a dicső testvérnépet. A megadott blokk felé közeledve letért a főfolyosóról, és a mellékfolyosók rendszerén keresztül folytatta útját. Eltűntek a nagai boltosok által kedvelt világító feliratok és figyelemfelkető holoreklámok, valamint a csicsás ajtódíszek, és a hely szürkévé vált. Ez volt az igazi Csilla arca még az inváziót megelőzően. A folyosókon lévők száma is jelentősen lecsökkent, és mire elérte a D9-es blokkot jelző táblát, már csak egymaga volt. A blokk komoly károkat szenvedett a harcokban, és ide még nem jutottak el a romeltakarító és helyreállító brigádok, így hát a hely teljesen lakatlan volt. Bár csak a vészfények adtak valami homályos világosságot, Tagomi rövid botorkálás után megtalálta a hármas körlet felé vezető folyosót, és megindult arra. - Állj! - hallott egy hangot maga mögött, miután néhány percet sétált a körlet felé. - Csak semmi hirtelen mozdulat! Induljon meg előre. Tagomi szótlanul eleget tett az instrukcióknak, mivel biztos volt benne, hogy a fickónál sugárvető volt. A hang mindig közölte vele merre haladjon tovább, míg végül meg nem érkeztek egy sötét bejárathoz, ami előtt két fegyveres chiss várakozott. Egyikük előre lépett, és megmotozta, de Tagominál nem volt fegyver. A chiss furcsálva pislogott, majd továbbengedte. Odabent jó pár chiss várakozott, és gyanakodva mérték végig, ahogy kísérője elvezette, egyenesen az egyik ajtóig. - Menjen be. Tagomi belépett, és szembetalálta magát egy magas rangú chissel. Erre peckes testtartásából, fölényesen vizsgáló vörös szemeiből és a legnagyobb természetességgel hátrakulcsolt kézből nem volt nehéz rájönni. - Foglaljon helyet - instruktálta. Hangja parancsoláshoz szokott volt, valószínűleg katonatiszt lehetett, de most nem egyenruhát viselt. Tagomi engedelmesen helyet foglalt az asztallal szemben lévő széken, a fickó pedig intett a sugárvetősnek, hogy kimehet. - Hess’are’nuruodo vagyok - mutatkozott be a férfi. - Szólítson csak Sarennek. - Köszönöm, hogy fogadott - biccentett az öreg, aki a séta és az előbbi izgalmak ellenére nem volt fáradt, sőt régen érezte magát ennyire energikusnak. - Engem bizonyára ismer. - Tagomi miniszter - biccentett a férfi. - Őszintén szólva nem számítottam magára. - Sokan hiszik azt, hogy egy öreg már nem tudja meglepni őket - felelte fanyar humorral. - Például Yokosuka admirális is. - Úgy gondolom tud valamit - jegyezte meg a férfi, és Tagomi nem tiltakozott a kijelentés ellen. Saren kezével az asztalra támaszkodott. - És gondolom most elmondja nekem, hogy megnyerje a bizalmam. Igaz?
|
|
|
Csilla
Sept 3, 2016 15:02:18 GMT 1
Post by sithlord on Sept 3, 2016 15:02:18 GMT 1
-Nos amit tudok! -kezdte el csendesen Tagomi, miközben tudta jól hogy lehet hogy az életét kockáztatja. -Az annyi hogy ez a Kormány, becstelen, sötét, korrupt! Az én családom pedig mindig harcolt a becstelenség ellen! -Saren meglepődött kissé, amikor látta a miniszter szemeiben a leplezetlen gyűlöletet a saját kenyéradóival szemben. -Meglep Miniszter úr! - Tagomi közben egy kis adatkártyát vett elő. Tele adatokkal a megszállt Chiss területekről. Csapatok létszáma, ellátási vonalak térképei, dátumok, időpontok a transzportokról, gyakorlatilag a területek kifosztásáról. Nem mellesleg a Nagai Haderő és Flotta létszáma, csapatmozgásainak útvonala is rögzítve volt a kis adathordozón. -Tudja az életemet kockáztatom azzal hogy egyáltalán szóba állok önnel, de talán megéri! -állapította meg szkeptikusan a miniszter, miközben arcán enyhe undor jelent meg. -Ez becstelen dolog a becsületért és a magasabb jóért! -Saren el volt bűvölve az idős ember tartásától. Máris nagyra becsült emberként rögzítette elméjében Tagomit. -Nyugodjon meg, találkozónk szigorúan köztünk marad! -Saren igyekezett megnyugtatni az öreget, miközben elrakta a kis adatkártyát. -Természetesen gondolom megkéri ennek az árát! -a Chiss szavaira Tagomi ajkain enyhe félmosoly jelent meg. -Biztos vagyok benne hogy az ár amit kérek, önöknek is megfelelő lesz! Mikasa hatalomra jutása és Puyi az Áruló eltávolítása az ár amit kérek! -Tagomi a kezét nyújtotta, és a chiss figyelmét nem kerülte el a különös gyűrű amit viselt. Arany pecsét gyűrű volt, közepére ügyes kezek egy szemet faragtak. A Mindentlátó Szem, ismerte fel döbbenten Saren a jelképet...
|
|
|
Csilla
Sept 3, 2016 16:02:51 GMT 1
Post by Enz on Sept 3, 2016 16:02:51 GMT 1
Saren még egyszer végigmérte Tagomit, de nem olyan alaknak tűnt, mint akit a titkosszolgálat kiválasztana, hogy az ellenállásba építsen. Ahhoz túlságosan is egyenesnek, vagy talán inkább merevnek tűnt. Igazi régi vágású nagai hivatalnok. Persze ebben aligha lehetett biztos, de az ajánlat túl jó volt ahhoz, hogy visszautasítsa. Ha csakugyan kezükre kerülnek mindazok az adatok, amiket a miniszter említett, az nagyban segítené az ellenállásuk munkáját. És volt még valami, ami igen erősen érdeklődővé tette, és meggyőzte abban, hogy elfogadja az ajánlatot. Saren elfogadta a felé nyújtott kezet, és egy katonához illő határozottsággal szorította meg. Miután elfogadták ezt az egyezséget, Saren újra hátrakulcsolta a kezét, és úgy döntött, megpróbál minél többet megtudni a miniszterről és az őt hajtó célokról. - Tudja miniszter úr, megértem a morális konfliktusát a kormánnyal, de meglep, hogy árulásra ragadtatja magát. - A hűséget ki kell érdemelni, a jelenlegi vezetés azonban egyáltalán nem méltó erre - felelte a legnagyobb nyugalommal Tagomi. - Hiányzik belőlük a becsület szikrája is. - Ezzel nehezen tudnék vitatkozni - bólintott Saren, aki jól emlékezett még, hogyan állította félre Puyí a Csapla és Sabosen családok vezetését, és játszott át minden hatalmat a saját bábja, Adisra kezébe. Aki így képes elárulni a szövetségeseit, az csakugyan méltó a legdegradálóbb jelzőkre is. - Érdekes, hogy említette Mikasa hercegnő nevét - tért át egy másik kérdésre. Tagomi szótlanul figyelte, láthatóan ki akarta várni, hogy előadja, mit is szeretne kihozni ebből. - A húgom, Tresna vele együtt tűnt el hetekkel ezelőtt. Bár hivatalosan elrabolták, engem az utána folyó kutatás inkább egy bűnöző elfogásáért indított hajszára emlékeztet. Bocsánat, nem úgy értettem, mintha a hercegnő... Kapott észbe. A Nuruodo családba befogadottként, vagyis Syndicként nem a diplomácia szabályainak megtanulása volt a feladata, így elképzelhető, hogy félreérthetően fejezte ki magát. Tagomi azonban enyhén felemelt kezével jelezte, hogy nem vette sértésnek az ügyetlen fogalmazást. - Érdekes, amit mond, Saren - jegyezte meg. - Talán nem is egyszerűen eltűntek. - Erre gondoltam én is. És ezért is kényszeríthettek lemondásra - értett egyet Saren. - Viszont őt ismerve ez aligha lehetett magánakció. Saren ellépett az asztal mellett, majd az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. - Ezt az információt vegye a bizalmam jelének, miniszter úr. Most pedig javaslom térjen haza, lehetőleg egy másik útvonalon. Adjutánsom, aki idekísérte majd kivezeti a blokkból. Amint megbizonyosdtunk az információja hitelességéről, keresni fogjuk. A viszont látásra.
|
|
|
Csilla
Sept 3, 2016 16:41:43 GMT 1
Post by sithlord on Sept 3, 2016 16:41:43 GMT 1
Tagomi komótos léptekkel távozott a találka helyéről, majd nemsokára visszatért az irodájába. Kotomichit utasította, hogy lehetőleg senki se zavarhassa. Az amire készült, jelenleg két Birodalom elleni legsúlyosabb árulásnak volt tekinthető. Mégis, talán a Sors akarja hogy így alakuljanak a dolgok. Ő csupán egy hatalmas játszma apró figurája volt, ahogy az az ember is akit nemsokára hívni fog.
Tagomi elővette a kis jós pálcikákat majd összeszorította a pálcák csomóját aztán elengedte. Érdekes alakzat jött létre a kis pálcikákból, és Tagomi máris megnézte a rongyosra olvasott Jóskönyvéből, hogy mit is jelent. Elégedett volt az eredménnyel. A Sárkány és a Kígyó jele jött létre, ez pedig az Istenek tetszésének bizonyult. Hiszen ez az alakzat együtt nagyon ritkán jött létre, kivéve most. Tagomi így kapott egy pecsétet a szívére, hogy jól cselekszik.
Amikor meggyőződött róla hogy senki nem láthatja, hallgathatja le, aktiválta a kis kommunikációs panelét az asztalon. Egy sokszorosan titkosított csatornán keresztül hívta barátját és régi harcostársát. Azt az embert aki ugyanannak a titkos szervezetnek a tagja volt, amelynek jelenleg Tagomi is dolgozott.
A Miniszter Monroe Tábornokot hívta, de a másik fél nem volt elérhető. Nem baj, gondolta magában Tagomi,- kicsit letörten amiatt hogy nem érte utol-, majd legközelebb.
|
|
|
Csilla
Jan 15, 2017 21:21:11 GMT 1
Post by sithlord on Jan 15, 2017 21:21:11 GMT 1
Tagomi Miniszter bontotta a vonalat, ezzel Monroe Tábornok képe semmivé foszlott, magára hagyva az idős embert a gondolataival. Abban pedig nem volt hiánya…
Legutóbbi meditációi során, nagyon érdekes dolgokat fedezett fel. Annyira elmerült a meditáció csöndes ürességébe, hogy szinte már már halottnak volt nevezhető. Aztán egy hatalmas lökés a mellkasán és máshol volt, másik helyen és talán másik időben is… Az irodája ugyanaz volt mégis, valahogy az illatok, a levegő, maga a létezés más volt. Tagomi ezt a meditáció mellékhatásának vélte, aztán hamarosan kiderült mennyire tévedett…
Szokása szerint a holohíreket nézte meg egy adott időben, mindennap. Ez már egyfajta szertartássá avanzsálódott az életében. Amit pedig látott az megdöbbentette...Valóban más idő és más galaktika, ahova került.
Mert ez nem az a galaxis volt amit ő ismert, s a hírek olyanok voltak akár egy életre kelt rémálom. A hírek az Új Köztársaságról szóltak, azon belül is a Leia Organa vezette Ellenállásról. Tovább kapcsolt, és megdöbbenve tapasztalta, hogy itt nem léteznek Sithek, nincs Nagai Birodalom, semmi. Ebben a világban csak valami Első Rend képviselte a Gonosz és a Sötét Oldal érdekeit. A Nagai állam pedig egy aprócska, jelentéktelen kis szektor volt a chissek, nem tévedés, fennhatósága alatt! Tagomi döbbenten látta viszont a hírekben saját fiát, aki éppen a chiss delegációt kísérte el mint a Nagai Tartomány képviselője az Új Köztársaság Szenátusába. Az öreg megdöbbent és nem tudott mit kezdeni ezzel az információ áradattal. Sem Egyesült Sith Birodalom, sem Nagai Birodalom de még az EGB sem létezett. És mégis...valahogy ez tűnt az igazi világnak, annak amilyennek lennie kéne a galaxisnak… Itt nem voltak Vongok sem Jacen Solo aki vérgőzös háborúba sodorta a galaxist...Mindaz a konfliktus, amely Tagomi világát olyanná formálta amilyen, itt hiányzott...
Újabb lökés a mellkasán és ismét a régi megszokott világ fogadta. Az irodájában Kotomichi meglepődött kifejezését látta viszont, aki azon csodálkozott, hogy az előbb még sehol sem található Miniszter, hogyan került hirtelen az irodába…
Mindennek már két napja. Azóta tudja, hogy valami nagyon nincs rendben. A világnak nem ilyennek kéne lennie, amilyen most. Most azonban Monroe hívásán gondolkodott és merte remélni, öreg barátja sikerrel jár majd. Az Ember a Fellegvárban, ez volt a kódneve az Ezüst Báró szervezetében, kényelmesen hátradőlt a székében és a Kotomichi által elé tolt aktákat kezdte vizsgálgatni. Rengeteg munka s kevés idő jutott neki erre a mai napra...
|
|
|
Csilla
Oct 29, 2017 6:40:55 GMT 1
Post by Enz on Oct 29, 2017 6:40:55 GMT 1
O'Yama, aki már régóta elhagyta a hódítás első napjai során igen hasznosnak bizonyuló chiss maszkírozást, szótlanul figyelte, ahogy a chiss területek két nagyhatalmú ura a szeme láttára összecsap, ami ugyan kellemetlen fejlemény volt, de legbelül nem tudta nem szórakoztatónak tartani a helyzetet. Épp a főhadiszállás egyik csinos titkárnőjével múlatta az időt, amikor beviharzott Adisra, a császár chiss kegyeltje, és követelni kezdte, hogy a kormányzással megbízott Yokosuka admirális jöjjön elő. A parancsnok eleget is tett ennek a kérésnek, és mivel egyikük sem a visszafogottságáról volt ismert, hamar elszabadultak az indulatok. - Arra kell visszatérnem, hogy a hátam mögött ki akarnak rabolni?! - mondta szinte kiabálva Adisra, és egészen úgy tűnt, mintha az arcán lévő régi heg is pulzálna. - A saját szövetségeseink? - Úgy érti az árulókat akarják kirabolni. Gyanús, mennyire együtt érez velük - horkant fel Yokosuka, aki közismerten csak egy újabb ugródeszkának tekintette ezt a megbízatást a jövőre nézve. A flotta legifjabb admirálisaként jó esélye volt rá, hogy a legfiatalabb miniszterré is válhasson, bár a császár megújító politikájának hála igyekeznie kellett ezért a címért. - Maga is tudja, hogy mire gondolok! - csapott dühösen az egyik asztalra a chiss arisztokrata, ami nem volt túlságosan jellemző fajtájára. A Tanács ugyan régen volt ilyen népes, az általa vezetett Csapla-klán dominanciája egyértelmű volt, még ha a formális vezetés a jóval idősebb Sabosen családfőre, Nethanjavu kezében is volt. Az biztos, hogy igen meggyőző tudott lenni, főleg azok alapján, amiket rebesgettek róla. - Az árulók vagyona törvény szerint a Tanácsot illeti! Arról nem is szólva, hogy elég szabadon értelmezik az árulók fogalmát. - Nocsak, szert tesz egy muun barátra, és máris milyen megszállott lesz a pénz iránt - jelentette ki szemtelenül az admirális, arra az Ickyxre utalva, akivel Adisra nem régen tért vissza a közelebbről meg nem határozott céljú elutazásából. - Vigyázzon, admirális! - emelte fel a mutatóujját fenyegetően a chiss. - Mindennek van határa, maga pedig nagyon-nagyon feszegeti ezt. - Idejön a főhadiszállásomra fenyegetőzni, és még vágjak hozzá jó képet? - horkant fel Yokosuka. - Egyébként se tűnt úgy, hogy nagyon igyekeznének behajtani ezt a pénzt. Hirtelen mégis fontos lett, ahogy a Császár érdekeit szolgálta volna. - Ne emlegesse nekem a Császárt! - vágta rá Adisra, majd az ujját a férfi mellkasához nyomta. - Mert megmutatom magának a Császár hatalmát. - Ne nevettessen - felelte a férfi, aki egyetlen mozdulattal félreütötte a kezét, majd hátrébb lépett egyet. Egyikük sem szólt semmit, de O'Yama nem érezte úgy, hogy közbe kéne lépnie. Egy kis csetepaté volt ez, de ami inkább számított az a jövő kérdése volt. Őfelsége egyik hatamoto-jaként jól tudta, hogy egy vihar közeleg, olyan, amibe beleremeghet a trón, és a testvérharc végén csak egy valaki marad majd állva. Márpedig, hogy kicsoda, abban nagy szerepe van annak, hogy ki mellé is áll az itt állomásozó hatalmas haderő. Egy ilyen opportunistának, mint Yokosuka, ez az élete lehetősége lehet. Adisra néhány pillanat múlva megfordult, és szó nélkül, döngő léptekkel elhagyta a szobát, és ahogy bezárult mögötte az ajtó, néhány pillanat múlva mindenki visszatért a dolgához, mintha mi sem történt volna. A társaságául szolgáló nő is újra rámosolygott, de O'Yamának pittyogva jelzett a kommunikátora, és tudta, hogy most fontosabb dolga akadt. - Bocsánat, kisasszony, úgy tűnik késésben vagyok egy fontos találkozóról - szabadkozott, majd gyors, ugyanakkor sietősnek nem tűnő léptekkel indult el a kijárat felé.
Adisra megtalálása nem volt különösebben nehéz, ugyanis a chiss nem az a fajta volt, akit nagyon keresni kellett volna. Alig néhány folyosót kellett haladnia, mire megtalálta a férfit, aki éppen egy kevéssé szerencsés őrön vezette le a haragját, aki a földön összekuporodva állta a záporozó ütéseket. - Ilyen szerencsétlen, katonának nevezett idiótáknak kell parancsnolnom! - dühöngött a chiss. - Ezért nem vesznek a nagaiok komolyan minket! - Bocsánat, tiszteletre méltó klánvezér - nyögte a fickó. Hogy mi volt a verés oka, azt O'Yama nem tudhatta, de a chisst ismerve igazából nem is volt különösebb jelentősége. Tisztes távolságra megállt hát tőle, mivel nem tűnt bölcs ötletnek megzavarni. Néhány pillanatig még tartott a látványosság, mire észrevette Adisra, hogy figyelik, és abbahagyta a csapkodást, majd kihúzta magát. - Most... tűnés a szemem elől - hesegette el egészen erőtlenül, mint akiből elszállt a düh. A férfi dühkitörései egyre valószínűtlenebbül törtek rá, és bár O'Yama nem különösebben tartotta jó választásnak, nem az ő tiszte volt beleszólni Őfelsége személyi preferenciáiba. Adisra próbált valamiféle méltóságot magára ölteni, de ez a szerep elég idegen volt tőle. Ő csak a nyers, brutális hatalom birtokában tűnt természetesnek, ami egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. - Ah, Kido megbízott. Váratlan találkozás. - De szükségszerű. Beszélnünk kell - mosolygott "Kido", ahogy jelenleg nevezték. Adisra azok közé tartozott, akik tudták az igazi feladatát, de a nevét még ő sem. És jól volt ez így. - Sürgős. - Kövessen - bólintott, és a központi blokk chiss fele felé indult. Ahol korábban a most már délre távozott családok irodái álltak, jelenleg a nagai adminisztráció központja volt, míg a többi régi családnak és az újonnan Tanácsba emelteknek ugyanazon a területen kellett osztozkodniuk, így arrafelé sokkal nagyobb volt a zsúfoltság. Ezt maga O'Yama is megtapasztalhatta, hiszen a folyosók tele voltak a különböző címereket ruhájukon viselő követekkel, egyenruhásokkal és kiszolgáló személyzettel. Adisra nem túl sokszor használt irodája ehhez képest megváltás volt. O'Yama külön felajánlás nélkül kényelembe helyezte magát, miközben Adisra a helyén állt meg. Az irodában szokásos chiss berendezési tárgyak mellett furcsa kinézetű és szimbólumokkal, illetve vésetekkel ellátott tárgyak is voltak. Úgy tűnik vendéglátója ízlése sok mindenben igencsak különc volt. - Nos, mi hír Nagiról? - kérdezte a férfi érdeklődve. - Alig érek vissza Csillára és máris fejlemények vannak? - Attól tartok, nem a Nagiról vannak híreim - jegyezte meg óvatosan O'Yama, mintegy időt adva a férfinek, hogy felkészüljön a rossz hírekre. - Több notórius disszidensnek is nyoma veszett az Unió területén. - Mi? - kérdezte döbbenten, és látszott rajta, hogy újra kezdett felbőszülni. - Nem a maga dolga, hogy megfigyelje őket? Ha már likvidálni nem engedték őket. - Tartok tőle, hogy ez azt jelenti, elhagyták az Unió területét - folytatta tovább O'Yama, mint aki felette áll annak, hogy efféle gyanúsítgatásra csak úgy válaszoljon. - Márpedig ha egyszerre tették... - ...úgy készülnek valamire! - csapott a tenyerébe Adisra, és az arca újra meg-megrándult. - Az áruló herceghez lehet valami közük. - Ettől tartok én is - bólintott O'Yama. - Márpedig ha lekötik a csapatainkat a Chiss Űrben, Őfelsége aligha tudja könnyen szétzúzni az árulókat. Az egész birodalom veszélyben forog, aristocra. - Meg kell találnunk őket... de hogyan? - kérdezte, mire O'Yama egy magabiztos mosolyt engedett meg magának. - Az egyik chiss mélyűri felderítő távolról azonosított egy nagai hadihajót, ami hivatalosan őrjáraton van... csak olyan kétszáz parszeknyire onnan, ahol lennie kéne, egy olyan útvonalon, amit nem használnak aktívan, mivel csak az EGB területére lehet rajta eljutni - fedte fel szép lassan az információkat beszélgetőpartnere előtt, akinek felélénkült a mozgása, és idegesen tette meg néhány lépést fel-alá. - Valakinek követnie kell őket. - Őfelsége a chissek lojalitásának biztosítását bízta rám - állt meg Adisra hirtelen, és fordult felé. - Itt úgysem sokat tehet egyelőre, ha megbocsát a kijelentésért - felelte O'Yama óvatosan, mivel nem akarta újra feldühíteni a férfit. - Ha megfogadja a tanácsom, az áruló hajó után indul, én pedig itt maradok, és gondoskodom róla, hogy Yokosuka vagy a népe egyetlen vezetője se válhasson árulóvá. - Ezt... ezt még átgondolom. Köszönöm, most elmehet. O'Yama szótlanul távozott az irodából, és elgondolkozva haladt végig a folyosókon. A hatamoto-kkal szembeni egyik legfontosabb elvárás a megkérdőjelezhetetlen lojalitás volt. Ő azonban mégis kételkedett a jövőt illetően.
|
|
|
Post by Enz on Sept 22, 2019 4:56:26 GMT 1
Csilla kellőképpen ünnepélyes keretek között készült arra, hogy a chiss megosztottság kérdését tárgyaló delegációk megérkezzenek. Mennyit változott a világ ilyen rövid idő alatt, morfondírozott a házigazda szerepét betöltő Yokosuka admirális, aki a legfiatalabb nagai admirálisként a chissek elleni inváziós erőket vezette, részt vett a Nuruodo-ház elpusztításában, majd hosszú ideig a megszállást vezette. Nem is olyan régen a nagaiok még a – most már erősen megroggyant – Sith Birodalom szövetségesei voltak, és igen fagyos légkörben állapodtak meg a Chiss Űr kényszerű megosztásában a cosraiakkal. Aztán a politikai helyzet mindenhol nagyot fordult: Diestl és a keményvonalasok helyét sokkal engedékenyebb rezsim vette át az EGB-ben, míg Puyí császárnak kihívója akadt a császári trónért bátyja, Hiroyasu herceg személyében. Az Adumar felett vívott ősi párbajban, az agni kai-ban életét vesztette a császár. Maga Yokosuka taktikus módon visszatartotta a nagai erőket a polgárháborútól, így bebiztosította, hogy az új kormányzat ne találjon okot arra, hogy elmozdítsa a helyéről. Ebben nem kis szerepe volt Kidonak, aki eltávolította innen az állandóan a nyakába lihegő, mitugrászt Adisra aritocrát, ezért hálás is lehetett volna. Az azóta árulónak nyilvánított, és a családi örökségből kitagadott férfi távollétében ugyanis északi családok gyorsan átrendeződtek az adumari csata után, és a kollaborációban leginkább érintett Csapla- és Sabosen-házak sietve igyekeztek maradék presztízsüket menteni. A Csaplák új-régi feje, az Adisrát váltó Ahnener egyébként is egy életre elég okot kapott arra, hogy gyűlölje Puyí császárt. Délen Daala és Formbi halála után szintén átrendeződés következett be, és az Inorkini-ház lett a legerősebb. Ebben a helyzetben került sor a Nagi-Cosra közeledésre, amit a bastioni tárgyalások szentesítettek. Most pedig már arról volt szó, hogy a két fél kölcsönösen visszavonul a chiss területekről, független vezetésnek átadva a hatalmat. Yokosuka őszintén szólva nem bánta a dolgot, egy ilyen poszt helyett valami olyasmi szolgálatra vágyott, ami lehetővé teszi a hozzá hasonló ambiciózus embereknek az előre jutást, és ösztönei azt súgták, hogy hamarosan kellőképpen sok lehetőség fog erre rendelkezésre állni. A mostani kormány sem volt olyan stabil, mint kifelé mutatta. Fujiwara Fumimaro és Hiroyasu más-más elképzeléssel bírtak a jövőt illetően, és mindketten igen erős személyiségek voltak. Két külön fenék nem tud egyetlen trónt megülni, ahogy mondani szokás. Előbbi őskonzervatív volt, egy ízig-vérig főnemes, aki gyűlölte a haladást, és fő céljának a fennálló rendszer védelmét tekintette, bármi áron. Hiroyasu ezzel szemben nyitott volt a változásra, és fő feladatának nem valamelyik társadalmi osztály privilégiumainak vagy a fennálló politikai berendezkedés megőrzését tartotta, hanem a Birodalomét. - Admirális, a küldöttségek megérkeztek - lépett be egy díszes egyenruhát viselő tiszt az irodájába. Yokosuka felkelt az asztaltól, kisimította a gyűrődéseket saját díszegyenruháján, felcsatolta hosszú fekete palástját, majd elindult, de egy pillanatra megtorpant a tükör előtt. Yokosuka főkancellár, császári miniszterelnök, gondolta elégedetten, ahogy végignézett magán. Tíz év, talán öt, ha szerencséje van, és nem kerülik el a győzelmek. Még az a vén róka Fumimaro herceg sem örökéletű.
Díszes fogadtatás várta az egymás után landoló siklókból kiszálló küldötteket: nagai és chiss díszszázadok sorakoztak fel tömött négyzetekben, indulók csendültek, és fiatal nagai papnők virágszirmokkal hintették be az utat, amit a delegátusok megtettek. A végén a fogadóbizottság is hasonlóan díszes körülmények között jelent meg, és hogy a pártatlanság látszatát erősítsék, a Tanács egyetlen tagja sem jelent meg chiss részről, csakis a haderő tagjai. Élükön a csillai véderőt parancsnokló arca egyik felén fekete szemfedőt viselő Morhs’eday’aneran (Sedayan) és a nemrég az északi phalanxok parancsnokává kinevezett Hess’are’nuruodo (Saren) álltak. Előbbi nem sokkal ezelőttig ugyanezt a posztot töltötte be, de nem esett nehezére megválni tőle a Tanács utasítására, mint az újraegyesítés régi híve. Utóbbi egészen Adumarig az északi családok üldözését szenvedte el, mivel az elpusztult Nuruodo klán egykori syndicjeként veszélyt jelentett náluk. De most olyan személy volt, aki se északon, se délen nem volt elkötelezve, vagyis a béke egyik biztosítékaként léphetett fel. A férfi elkötelezettségét senki sem kérdőjelezhette meg, hiszen húga, Hess’tresna’darr, ismertebb nevén Tresna régóta volt Hiroyasu herceg szolgálatában, és életét is adta a zsarnok Puyí elleni harcban. - Merre van Tagomi? - tette fel a kérdést, miután körbepillantott a fogadóbizottságon, és felfedezte, hogy a kereskedelmi miniszter nem képviselteti magát, ahogy Kotomichi, a titkára sem. A férfi észre sem vette, hogy ő már kikopott abból a korból, amikor még szerepe lehetett bármiben, és leginkább csak mások idegeire megy. A vén bolond még az áruló chissek vagyonának elkobzásába is beleütötte az orrát, amit csak kellően nagy részesedés biztosítása révén tudott keresztülvinni. Végső soron persze jól jártak mindketten, de ettől még nem kedvelte jobban az öreget. - Az egyik helyettesét küldte el, míg ő gyógykezelésen van - felelte Yokosuka egyik helyettese, Maizuru ellentengernagy. - Mindig érzéke volt ehhez - csóválta meg az admirális rosszallóan a fejét. Egy utolsó üzenet neki? Nem különösebben érdekelte. Tagomi a múlt volt, ő pedig a jövő fényes csillaga. Ahogy a vendégek: a meghívott tárgyalók és kíséretük hajói landoltak, újabb és újabb neveket jelentettek be. Yokosuka mellkasa dagadt a büszkeségtől, hogy ő lehet ennek a fényes eseménynek a házigazdája. Ez egy remek lehetőség volt arra, hogy még inkább ismertté tegye a saját nevét. - Hen'rikk'inrokini, EGB Chiss Főszektor! - jelentették be az első magasabb rangú küldöttet. Yokosuka mindig is csak egy szürke bürokratának tartotta, semmi többnek. Hiányzott belőle bármiféle karizma, még a chissek mércéjével is. Persze nem volt véletlen, hogy eddig jutott: pont ezen korlátozott tehetsége miatt senki sem igyekezett kiiktatni, és így a Formbi-féle összeesküvésbe sem keveredett bele. Vele érkezett meglehetősen mogorva nagynénje, Smhuel'eh'inrokin, vagyis Lehi, aki a pletykák szerint ténylegesen döntött a család ügyeiben. Elnézve a mellette lépkedő férfit, nem tűnt légből kapottnak, hogy némi gyámolításra szorul. - Grev'nario admirális - jelentették be a következő rangosabb vendéget, aki a chiss erők fontos parancsnoka volt. Úgy tudta, beosztásban a cosrai főtárgyaló beosztottja volt, így külön történő megjelenése a chiss újraegyesítést volt hivatott erősíteni. A chiss katonák kimérten, szabályosan tisztelegtek egymásnak. Yokosuka tudta, hogy ha a Házak képviselői összekerülnek egymással, az sokkal rosszabb lesz. Épp eleget szenvedett a fafejű chissekkel hozzá. - Őfelsége, Tadakuni herceg, a Kitashirakawa-házból, a császári Régenstanács tagja! - jelentették be az első fontos nagai vezetőt, egyúttal a főtárgyalót is. A fiatal herceg már Adumar óta támogatta Hiroyasut, és közismerten utálta a chisseket. Most a békülés jegyében nemcsak ő lett a nagai főtárgyaló, de egyúttal még valami chiss nőt is hozzáadnak. Yokosuka valamennyire mulatságosnak tartotta a dolgot, főleg a fiatal herceg arcát elnézve. A férfi stábjában ott lépdelt Miura kapitány, egy nagynevű ősi család leszármazottja, aki már többször vett részt a chisseket érintő eseményeken. - Freiherr Oskar von Reuenthal admirális, az EGB MÁK szektor kormányzója, a Vezérkar tagja - lépett elő egy jó kiállású, sötét birodalmi egyenruháján kék palástot viselő, rövid fekete hajú férfi a gép utasteréből. Nem volt nehéz észrevenni azóta védjegyévé vált tulajdonságát, vagyis azt, hogy két szemgolyója színe teljesen eltérő volt. A férfi nyomában ott lépdelt törzstisztje, a Vörös Báró néven emlegetett Richtofen admirális, illetve egy meglehetősen fiatalnak tűnő másik parancsnok, aki bizonyára Bayerlein admirális volt. A férfi egyenesen hozzá sietett, és tisztelegtek egymásnak. - Igazán megtisztelő, hogy itt Csillán fogadhatom, Reuenthar admirális - köszöntötte Yokosuka, akinek, mint a legtöbb nagainak, nehezére esett a basic „l” hangját kiejteni. - Enyém az öröm, hogy itt lehetek - viszonozta a szíves szavakat a protokollnak megfelelően a férfi. - Úgy hallottam, meglehetősen nagy utat tett meg idáig. Igazán tiszteletre méltó - biccentett felé a nagai tiszt. Egyértelműen nem a MÁK szektorból ide vezető útvonalra gondolt, hanem arra, hogy a férfi hogyan vált egyszerű kalandor lojalistából a Vezérkar tagjává. - Szívesen harcolnék valamikor magával. Már ne értse félre. - Tájékoztattak, hogy maguknál ez a legmagasabb szintű elismerés - bólintott Reuenthal kimérten, miután külön protokollstáb állt fel az EGB-nagai viszony menedzselésére, és a bastionihez hasonló félreértések elkerülésére, majd közelebb hajolt. - Admirális, remélem kérhetem a segítségét egy apróságban... Pontosan kit szánnak a feleségemnek? - Illetlenség lenne kikotyognom - hárította rögtön a kérdést az admirális. - Őfelsége, Fumimaro herceg, a Fujiwara-ház feje, császári főkancellár - jelentették be a következő sikló vendégeit. Yokosuka azonnal felkapta a fejét, majd a jómodorról megfeledkezve másik helyetteséhez fordult. - Kure, ez nem szerepelt a tervek között - közölte vele bosszúsan. - Az utolsó pillanatban jelentették be - szabadkozott az ezüstös hajú flottatiszt. - A főkancellár excellenciája hivatalosan csak megfigyelőként lesz jelen, és unokahúgát kíséri el. - Az unokahúgát, hát persze - sóhajtott fel, majd vissszafordult Reuenthalhoz. - Azt hiszem akkor ez válasz a kérdésemre - biccentett a cosrai nemesekre jellemző visszafogott kimértséggel a férfi, és enyhén oldalra fordulva a sikló felé fordította figyelmét. Az első leszálló sötét színű ruhát viselt, ami hajához és szeméhez hasonlóan éjfekete volt. A tekintete pedig meglehetősen hűvös, sőt rideg volt, Reuenthal szinte beleborzongott. De a már-már ijedtségbe átcsapó érzelme csak addig tartott, amíg fel nem tűnt a díszes egyenruhát viselő, idős főkancellár, és mellette egy rózsaszín hajú, igencsak vidám, sőt már-már gondtalan viselkedésű fiatal nő. Persze egyikőjük sem volt idősebb tizenhatnál, így ránézésre. Il-Raz már nem, ő maga pedig még nem örült ennek. A főkancellár szinte tudatosan érkezett oda hozzájuk. Yokosuka és törzstisztjei enyhén meghajoltak, és Reuenthal is követte a példát, a protokollosztály javaslatait követve, miközben fél szemmel jövendőbelijét vizslatta. - Á, Reuenthal-dono - mosolygott rá joviálisan az öreg herceg. - Sokat hallottam már magáról. - Megtisztel felséged - hajtott fejet még egyszer, de a férfi odalépett hozzá, és barátságosan megveregette a vállát. - Ugyan, ne legyen annyira kimért, elvégre hamarosan a vejem lesz, én pedig az apja - jelentette ki. Yokosuka próbált udvariasan nem odanézni a jelenetre, amikor meglátta, hogy Fujiwara kíséretében helyt kapott egy ismerős arc is. - Kido? - tört ki belőle önkéntelenül is, ahogy meglátta a most már a Kempeitai soraiba szegődött férfit, majd maga elé motyogott valamit. Ez a nap máris rosszabbra fordult még annál is, ahogy eredetileg képzelte.
Amíg minden fontos és kevésbé fontos delegált befutott, és elfoglalta a számára kijelölt szobát, addig is egy pazar állófogadásra került sor. Reuenthal két közeli beosztottjával, illetve más cosrai tisztekkel együtt állta körbe az egyik asztalt, és a kikészített frissítőkből, illetve az elmaradhatatlan pogácsából fogyasztottak. - Láttátok azt a másik lányt? - kérdezte az egyikük, kissé lehalkítva a hangját. - Azt mondják a hercegnő társalkodónője, de ő is valamiféle nemeskisasszony - közölte válaszul az egyik jólértesült tiszt. - Nos, Bayerlein, itt a lehetőség - mosolygott rá a beosztottjára Reuenthal némi kárörömmel, mire a megszólalt tiszt idegesen igazította meg az egyenruháját. - Engem jobban érdekelne az a hölgy ott - bökött a fejével egyikük egy fiatal nagai női flottatiszt, bizonyos Miura kapitány felé. - Mindig az ilyen töltött galambok voltak a gyengéid - vágta rá Immelmann százados, a Schwarz Lanzenreiter ászpilótája mire halk nevetésben törtek ki az asztal körül állók. - Nekem inkább azok tetszenek ott. A pilóta félreérthetetlenül a neko táncoslányok felé bökött, akik épp igyekeztek mozgásukkal szórakoztatni a nézőközönséget. - Van olyan állat, amit te nem dugnál meg? - kérdezte az egyikük vidáman. - Én maradok az igazi nőknél! A tiszt alig leplezetten mustrálta a chiss delegáció női tagjait. - Tudod, mit mondanak a chiss nőkről és a válásról? Elintézik egy vágással - húzta át az első tiszt a torka előtt a kést. - Ha már emlegettük - szólalt meg most először Richtofen, aki még Bayerleinnál is szótlanabb volt nőügyekben, ahogy feltűnt Fujiwara, ezúttal a fiatal lányok helyett egy barátságtalan, merev arcú szemüveges nagai férfivel a nyomában. - Uraim - biccentett feléjük, mire mind kihúzták magukat. - Az admirálissal szeretnék pár szót váltani, az esküvő kapcsán. Kido, addig szórakoztatná a vendégeinket? A marcona férfi úgy tűnt egy pillanatra tiltakozni akar, majd végül csak bólintott. - Természetesen, felség - bólintott. Fujiwara óvatosan átkarolta az admirális vállát, majd másik kezével intett, hogy kövesse. Remélte, hogy az öreget nem áldották meg olyan ferde hajlamokkal, mint amit a régenshercegről pletykáltak, különben csúnya diplomáciai botránynak néztek elébe. Szerencsére azonban nem egy hátsó helyiségbe intették be, hanem csak egy távolabbi asztalnál álltak meg, távol a kíváncsi fülektől, de elég nagy háttérzaj mellett, hogy ne lehessen lehallgatni őket. - Nos, kedves admirális - kezdett bele a herceg, ahogy körbepillantással megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyel. - Talán kíváncsi miért esett magára a választásom. - Nekem úgy rémlik, én választottam - jegyezte meg Reuenthal, az újabban a szövetségi rendszer erősítésére használt házasságkötő applikációra, a polneyei klónok által kifejlesztett Zunderre utalva. - Ne higgye, hogy bárkihez csak odaadnám az unokahúgom - közölte vele Fujiwara szárazon. - A miénk az egyik legősibb család a Nagin, az első császár véréből származunk, akárcsak a két nagy uralkodócsalád. De akárki is legyen hatalmon, mi mindig utat találunk. - Érdekes - villant meg Reuenthal két különböző színű szeme. - Meglep, hogy ilyen körülmények között sosem foglalták el a trónt. - A trón szükségtelenül korlátozza azt, aki rajta ül. Aki a trón mögött áll, sokszor erősebb, mint az, aki rajta ül, hiszen szabadon cselekedhet - felelte Fujiwara őszintén. - Ó - mosolyodott el a cosrai admirális. Tetszett neki ez a vén fickó, szokatlanul egyenesen volt a nagaiokhoz képest. Valószínűleg általában ő is olyan dagályos és mesterkélt volt, mint fajtársai, ám csak rátalált arra a hangra, amit mindketten értenek. - Hadd ne sértsem meg, de én gyanúval viseltetek minden olyan rendszer felé, ahol nem egy uralkodó áll az élen. Maga a káosz és instabilitás. Láthatja, sok helyen vezetőváltás volt: nálunk újra uralkodó ül a trónon, még ha régensnek is hívják most, egykori sith szövetségeseink pedig szintén új császárt kaptak. A világ rendje helyreállt. De maguknál ez a sok új arc, akikről nem is olyan rég tudni sem lehetett kik - csóválta meg a fejét színpadiasan. - Ez a kontrollálatlan előrejutás furcsa ötleteket adhat az alsóbb néprétegeknek. - Szóval úgy gondolja, hogy az egyszerű embereket ki kell hagyni a kormányzásból? - kérdezte az admirális, mire a herceg kurtán bólintott. - Csak azok jogosultak a vezetésre, akik megfelelő neveltetésben részesültek. A nemesség, egy nép legjava - közölte vele nézeteit. - Úgy értesültem, önben is nemesi vér csörgedezik. - Freiherr vagyok, nem gróf vagy báró, pláne nem herceg - mutatott rá a különbségre az admirális. - A nemesség, az nemesség - felelte egyszerűen Fujiwara. - Nemcsak a születés, de a tettek is számítanak. Egy tettre kész vitéz nemesebb, mint egy puhány gróf... Reuenthal bólintott. Sosem tartotta túl nagyra a leginkább csak ceremoniálisan megmaradt rangokat, és pláne nem fetisizálta őket, mint például Haschwalt és köre tette azt. Nem igen volt különösebb jelentősége, hogy milyen férfi élvezett bele annak idején az egyik ősébe. Még az anyja is bizonyította, hogy ezek a családi kötelékek mit sem érnek... Most viszont mégiscsak új lehetőségeket nyitott az, hogy valamelyik őse évezredekkel ezelőtt kitüntette magát a weißeni hadseregben, miután Baselland, ősei hazája behódolt a felemelkedő hatalomnak és a Kaisernek. - Maga az egyetlen valamire való hátterű személy a Vezérkarban. De úgy hallottam, hogy ez nem mindig volt így. Hogy régen Cosra is megfelelő rendben működött. - Kaiserreich - jelentette ki Reuenthal, ösztönösen is még inkább lehalkítva a hangját. - A császári birodalom. De ez nagyon régen volt. - Talán az emberek mégis készen állnak rá, hogy visszatérjen az egyetlen igaz rend - mondta Fujiwara. - Talán csak egy megfelelő vezetőre van szükségük, aki felnyitja a szemüket. - Talán - mosolygott diplomatikusan az admirális. - És gondolom, maga támogatna egy ilyen fordulatot. - Talán - felelte hasonló kértértelműséggel Fujiwara. Reuenthal biccentett. - Azt hiszem, most már lassan gyanút fog lassan az az öleb, Kido - biccentett az asztal felé Fujiwara. - Igen, úgy hiszem megbeszéltünk mindent - szólalt meg újra hangosabban Reuenthal. - Ennek örülök - lépett oda hozzá a herceg, és átkarolta a vállát. - Jól szót fogunk mi ketten érteni, fiam.
A tárgyalások a Tanács nagytermében kezdődtek meg, aminek a szimbolizmus mellett praktikus okai is voltak: egyszerűen a delegációk nehezen fértek volna be bárhol máshova. Még úgy is, hogy csak pár tényleges tárgyalói hely jutott, a nemesi házak ragaszkodtak hozzá, hogy megfigyelőként jelen legyenek, fontosságukat hangsúlyozandó. Meg aztán egy fejük felett hozott egyezséget nem éreztek volna magukénak, és így a jelenlétük a megállapodás sikerét is garantálta. A két fél a nagyterem közepén lévő asztal két oldalán foglalt helyet, aminek két végén a nagai és EGB delegáltak ültek. Persze ők hivatalosan csak megfigyelőként voltak jelen, az előkészítésben nagyrészt ők vettek ki. Azonban a chisseknek kellett kimondaniuk azt, amiben megállapodtak, méghozzá úgy, hogy sajátjuknak érezzék azt. Finom és nehéz művészet volt a diplomácia, és Yokosuka meglehetős érdeklődéssel szemlélte az eseményeket. - Az új Unió központja természetesen Csilla lesz - köhintett egyet Ahnener, és úgy tűnt ebben nem volt ellenkezés. - A Tanácsot pedig újra egyesítjük, és újra államunk legfontosabb szerve lesz. - Ezt csak azért mondja, mert épp maguk vezetik azt! - tört ki a keserű vénasszonyból, Lehiből. Enrikkin mondani próbált volna valamit, de a nagyanyja belefojtotta a szót. - Ebbe így sosem egyezünk bele! - Kérem, Lehi matróna, ne gondolja, hogy a tiszteletre méltó déli házakat ki akarjuk semmizni - szólalt meg most Nethanjavu, a Sabosen-ház feje, de a vénasszony ügyet sem vetett rá. Ahnener megint megköszörülte a torkát. - Lehi matróna, úgy van, ahogy tisztelt barátom azt mondta - bólintott a férfi. - Nem akarom, hogy a házát bármiféle kár érje. - Hmpf, úgy érti annál is nagyobb, mint amit eddig okozott? - kérdezte, majd tüntetőleg még a fejét is elfordította. - Mint két rossz házas - jegyezte meg Yokosuka halkan. - Ami azt illeti - súgta oda Maizuru. - Úgy hallottam, ezek ketten egy ideig jegyben jártak, de aztán Ahnener felbontotta azt egy jobb politikai partiért. Azóta igen tüskés az öreg. - Különösen nagy sértés lehetett, hogy egy olyan családot választott, ami összekötő kapocs a nagaiok felé - tette hozzá Kure. A chisssek büszkesége ezidáig túl nagy volt ahhoz, hogy nagy házaik közvetlenül idegenekkel házasodjanak, erre a célra kisebb házakat használtak. Így lett Ahnener rokon a nagai császári házzal, fia, Adisra pedig távoli unokatestvére Puyí császárnak. - Talán össze kéne adnunk őket a békítés jegyében, mindketten - mondta féli humorosan Yokosuka. - Nos, tulajdonképpen... - jegyezte meg Fujiwara, és úgy tűnt, ő komolyan gondolja. - A Tanács tagjai azonos számúak lesznek, öt ház északról és öt ház délről. Szavazategyenlőség esetén pedig az elnök szava döntene - folytatta Ahnener. - Ezzel tulajdonképpen a mindenkori vezető határozna mindenről - mutatott rá Enrikkin. - A tisztséget évente adnák a házak egymás között, egy déli után egy északi, és fordítva. Ha valaki azt akarja, hogy a döntése hosszú távú legyen, akkor kompromisszumot fog keresni - mutatott rá Nethanjavu. - És ha addig belevitt minket egy háborúba? - tette fel a kérdést Enrikkin. - Vagy más végzetes döntést hozott. Azt nem lehet csak úgy visszacsinálni. - Ezért lesz egy alelnök is, aki mindig a másik oldal jelöltje. Bizonyos fontos ügyekben, mint például a háború, mindkettejük beleegyezése szükséges - vette át a válaszadás lehetőségét a Csapla-ház feje. - Vannak itt még komolyabb gondok is - szólalt meg újra a matróna, aki az előző óta csendben volt. - Feloszlatni a Phalanxainkat, amik generációk óta védték házainkat? Hm, ez kinek állhat az érdekében? - Az előző helyzet azért fordulhatott elő, mert mindenkinek saját hadereje volt. Cosrai és nagai barátaink tanácsát követve egyetlen egyesült, állandó hadsereg felállítását szorgalmazzuk, az egykori Expanziós Erők mintájára. - Szóval aki irányítja a hadsereget, az dönt igazából, nem a Tanács feje - foglalta össze a vénasszony. - Minden más csak színjáték. - Nem - rázta meg a fejét Ahnener. - Aki a flotta tagja akar lenni, fel kell adja korábbi lojalitását, és csak az Unióhoz hűségesnek lenni. Saját független központot is kapnak, Naporart, amit a Nagai Császári Flotta átad az új haderőnek. Idővel kialakul majd ez a kívánt rendszer, de egyelőre olyasvalaki kell, akinél ez már úgymond adott. - És mégis ki lenne ilyen személy? A Nuruodók mind halottak - mutatott rá az öregasszony. - Talán nem vér által, de van közülük még egy, egy syndic - közölte, majd intett, mire az egyesített északi haderő friss feje, Saren lassan felállt. Bele még a közismerten keckeckedő Lehi sem mert belekötni. Elvégre a saját húgát adta a nagai császár elleni harcban, és egyik oldalt se támogatta a polgárháborúban. Talán az egyetlen volt az asztalnál ülő chissek közül, aki egyik oldalnak se adta el magát, és következetesen a chiss függetlenség pártján állt. Néhány köhintés és halk sustorgás hallatszott, de senki sem emelt kifogást. - Köszönöm a bizalmat. Minden erőmmel az új egységes chiss állam, az Unió szolgálatán leszek - közölte, majd leült. - És kit javasolnak a Tanács új fejének? - kérdezte Enrikkin, visszatérve az előző kérdésre. - Úgy hiszem, úgy fair, ha erre a pozícióra a déli házak tesznek elsőként javaslatot - biccentett feléjük Ahnener. - Ezt a tárgyalások következő köréig előterjesztjük - vette át a szót. - Ami az Unióhoz való visszatérést illeti - vette át most a szót Enrikkin. - Ez úgy tűnhet, mintha mi szakadárok lettünk volna. Úgy hiszem, ezt ildomos lenne elkerülni. - Természetesen - bólintott Nethanjavu. - Úgy teszünk, mintha a Tanács szüneteltette volna az üléseit attól a pillanattól kezdve, hogy az első idegen csapatok a területünkre léptek. - Meglepően nagylelkű tőle - súgta oda Maizuru. - Fogcsikorgatva mondja - felelte Yokosuka. - De az egység látszata fontosabb, mint pár vénember becsülete, ezt szerencsére ők is belátják. - Nagai és cosrai barátainkkal folytatott egyeztetéseink alapján bizonyos területek nem térnek vissza az Unióhoz. Északon a Shinzen határűrállomás körüli űr, délen pedig a Ramakaz-szektor - folytatta Nethanjavu. - Egyúttal kompenzációként új területekre biztosítanak nekünk igényt barátaink a környező űrben, amelynek birtokbavételét mindketten garantálják. - Chissek és a külső expanzió - mosolyodott el Yokosuka. Persze tudta, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, egy pufferzónát a két hatalom között, hogy érdekütközések ne befolyásolják a bimbódzó szövetséget. - A területeket külön háromoldalú szerződés határozza majd meg - közölte, majd körbepillantott. - Aki támogatja ezeket a pontokat, álljon fel. Az asztalnál ülő chiss képviselők egyszerre álltak fel a helyükről. Az egységes chiss állam újjászületett. De jellemző volt a chissek érzelmi sivárságára, hogy semmiféle üdvrivalgás nem kísérte a dolgot, mindenki csak tudomásul vette. Ahogy leültek, Ahnener újra megköszörülte a torkát. - Akkor azt hiszem, rátérhetünk a gazdasági kérdésekre - mondta, majd kezébe vette az adattábláját.
|
|
|
Csilla
Sept 28, 2019 9:55:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 28, 2019 9:55:22 GMT 1
A küldöttek elégedetten mormogtak a „gazdaság” témakör felemlegetése kapcsán, csak a valami különös oknál fogva távol lévő nagai kereskedelmi miniszter, Tagomi helyén ülő, láthatóan alacsony rangú ülnök vágott némiképp elveszett arcot.
- A belső és külső kereskedelem életre hívásánál az egyenlő feltételek megteremtése vezetett minket – vett kézbe szintén egy nagyobb köteg adattáblát olyan lelkesedéssel Enrikkin, mintha legalábbis nem Inrokini, hanem Csapla szerepelt volna teljes nevében. - Az előzetesen egyeztetett javaslat értelmében a Maradvány Főszektor területén már a Nagi és Bastion között működő vegyesvállalati mechanizmus megteremtését javasoljuk hazánkban is, természetesen szigorúan három oldalúan, ötven százalékos chiss, valamint huszonöt-huszonöt százalékos nagai és EGB részvétellel a kérdéses vállalatokban. Továbbá a két birodalmi partnerünk felé érvényesítenénk a kölcsönös legnagyobb kedvezmény elvét a különböző vámok és kereskedelmi kedvezmények tekintetében.
- Akkor már ezzel az erővel alakulhatna két teljesen különálló vegyesvállalat is – vetette közbe a logika jegyében a gazdasági kérdésekben ugyan nem illetékes, de annál lelkesebb Tadakuni herceg. – Így legalább minimális mértékben érvényesülhetnének a szabad piaci feltételek. - Legmélyebb tisztelettel, nagyságos herceg sensei, pont ezt próbáljuk elkerülni – magyarázta dagályoskodva Ahnener. – A Chiss Unió gazdasági történelmileg a szűkös erőforrások minél hatékonyabb kezelésén és a hatékony újraelosztáson alapult... persze, csak ha a kereskedelmi képviseletnek nincs ellenvetése...
A Tagomi helyén ülő alacsony rangú funkcionárius elsápadt. - Ter... természetesen ez a kereskedelmi miniszter hatás... hatásköre... táj... tájékoztatni fogom az alt... ernatíváról, amint vissza... visszatér... - Nagyszerű, tehát nincs – jelentette ki elégedetten Lehi matróna, megveregetve fia vállát. – Akkor mehetünk is tovább... - Igen, tiszteletre méltó anyám... - köhintett Enrikkin és a következő adattáblát kereste volna gyűjteményében, de Ahnener még közbeszólt.
- Ez azonban felveti azt a rendkívül kényes és szomorú kérdést, hogy az újraelosztás és a kereskedelmi szabályozás központja melyik rendszer legyen... a Cioral tőzsdéi és tervgazdasági központjai ugyebár sajnálatos módon megsemmisültek tiszteletre méltó házam többi intézményével együtt... a kölcsönös megbékélés jegyében ezt adresszálnunk kellene...
Némi feszültség futott át az EGB-oldali tárgyalókon, végül a hierarchia jegyében Reuenthal felemelte kezét, jelezve, hogy szólni kíván. - Elnézést, hogy közbeszólok, minekutána megszólítva érzem magunkat... ahogyan azt az előzetes egyeztetéseken is minden bizonnyal megbeszélték, tiszteletre méltó Arisztrokrata, gondolom ezek a funkciók elláthatóak időlegesen a Csilláról is, természetesen az Ön háza felügyelete mellett.
A chiss főtárgyalók egyetértően bólogattak, a főtiszt azonban még egy gondolat erejéig folytatta. - Ami pedig a Cioral tragédiáját illeti, vezetésünk természetesen teljes mértékben vállalja a felelősséget a népirtó előző rezsimünk túlkapásaiért. Gondoskodni fogunk a menekültek és túlélők számára egy kártalanítási alap létrehozásáról, illetve megfelelő emlékművek finanszírozásáról...
Ez már elismerő tapsot váltott ki a máskor visszafogott chiss arisztokraták körében. - Nemes gondolat, Leuenthal Fleihell – biccentett az asztalsor túlfeléről Fujiwara is. – Főurakhoz méltó.
- Természetesen ez kiegészülne a chiss illetőségű személyekre vonatkozó teljes amnesztiával minden Ház hatáskörébe tartozóan, kiterjesztve az Expanziós Védelmi Erők állományára is – jegyezte most meg az eddig csöndes, a déli chiss delegáció legszélén ülő, mégis EGB-egyenruhát viselő Grev’nario tábornok. – Valamint egy olyan államközi klauzulával javaslatunk alapján, amely mindhárom állam polgárai számára lehetővé teszi az egymás haderejében történő, önkéntes alapú fegyveres szolgálatot. - Amíg ezt a két feltételt nem kötjük össze, és nem válik körözött bűnözők menekülési lehetőségévé a másik fél haderejében való szolgálat, addig ez elfogadható – biccentett ezúttal a haderő kérdésében immár illetékessé vált Saren.
- Természetesen nem, hiszen a megállapodás csak... háromhatalmi dimenzióban értelmezhető, a Nagai Birodalom és az EGB közti többi területi érdekeltségre egyelőre nem vonatkozik... - vetette közbe az előző megjegyzése óta jóval megfontoltabb Tadakuni, miközben a nagai flottatiszti különítmény tagjai folytatták a hátsó sorokban való sugdolózást. - Kitűnő, gondolom ez a civilek szabad munkavállalására is kiterjed... mindannyiunknak szüksége van egymás szakértőire – tette hozzá Nethanjavu.
Az Uralkodó Házak tagjai ismét egyetértően bólogattak, majd végül Enrikkinnek sikerült összeszednie magát annyira, hogy ismét szólásra emelkedjen. - Ami a Tanács első soros elnöki pozíciójára vonatkozó javaslatunkat illeti, engedelmükkel meg is tennénk! Kérem, hívják be Stent syndic-et!
A tárgyalóterembe egy nagydarab, a karján vezetett félszemű, megégett arcú öreggel rokoni vonásokat mutató, mégis egy vuki méreteivel vetekedő asszony és a rá támaszkodó idősebb chiss férfi lépett be. Bár első ránézésre megtörtnek tűnt, az idősebb Arisztokraták közül jó néhányan összesúgtak, amikor meglátták. - Nahát, maga még él – foglalta összes mindannyiuk közös véleményét Ahnener.
- Bár rosszabbul nézek ki, de fiatalabb vagyok magánál, Arisztokrata – húzta ki magát a férfi, majd elbocsátotta maga mellől segítőjét és egy botra támaszkodva körbepillantott a teremben. – Köszönöm, leányom. Üdvözlöm Önöket a Tarthi Ház és Mitth’raw’nuruodo Házi Phalanx nevében. - Az Inrokini–ház hivatalosan is Kre’sten’tarthi-t javasolja a Tanács első elnökének, mint népünk hőse, Mitth’raw’nuruodo személyi testőrségének volt parancsnokát. – tette hozzá a formalitások kedvéért Enrikkin.
A tárgyalóasztalnál ülők közül sokan összesúgtak, mivel meglepetésként érte őket a javaslat. az csak egy dolog volt, hogy Stentről a legtöbben úgy hitték, meghalt egy kalóz rajtaütésben a Rhigar katonai akadémiáján, nem sokkal a Yuuzhan Vong háború előtt. Másfelől azonban a déli szektor második és harmadik háza a Chaf és a Mitth volt, a szokásjog alapján valószínűsíthető lett volna, hogy közülük jelölnek valakit... már csak azért is, mert az Arisztokraták közössége által EGB-s és nagai támogatóik egy része elől jótékonyan eltitkolt előző tárgyalási helyszínen, Adumaron mindkét déli ház veszített a harcokban egy-egy olyan jeles képviselőt, akik jó eséllyel pályázhattak volna akár a katonai, akár a civil elnöki székre... a Mitth-ház Mitth’sen’naurot, az Expanziós Védelmi Erők Ramakazon ragadt jelentős részének parancsnokát, akik tulajdonképpen kényszerűségből álltak az EGB mellé Thsenn vezetésével, a Chaf–ház pedig a Thrawn népszerűségével is ismertségével vetekedő Arisztokratát, Chaf’orm’bintranot. Formbi minden bizonnyal első tanácselnök lehetett volna, ha megéli ezt a pillanatot. Ezzel szemben a Tarthi – ház tulajdonképpen nem is volt uralkodó ház, Grev’nario famíliájához, a Nariokhoz hasonlóan az Ool, Shihon, Avidich és Oyokai – még chiss szemmel is a házak háta mögöttinek számító – agrárvilágainak térségéből származott, ahol az apró, farm méretű uradalmakon élő vazallus famíliák gyermekeinek az egyetlen karriert valamelyik Uralkodó Ház Phalanxához való csatlakozás jelentette... e minőségében ráadásul a Tarthikról leginkább az a hír járta, hogy nem is chiss belterületiek, hanem kvázi a Nirauani Házak egyike,hiszen tagjaik még csak nem is a klasszikus Nuruodo Phalanxban, vagy az Expanziósoknál szolgáltak, hanem több generáció erejéig a Kéz Birodalmának mag-gárdájában, Thrawn személyes testőrségében.
- Nos, ez nagyszerű tisztelgés a Nuruodo Ház emléke előtt, de azt kell mondjam… ön tulajdonképpen nem is nemes. Egy közrendű álljon a Házak élén? - vetette ellen Ahnener.
Mielőtt Stent, Grev’nario, vagy akár Enrikkin tiltakozhatott volna, Lehi matróna megköszörülte a torkát. - Gondolom, örömmel tölti el a tudat, Ahnener arisztokrata, hogy amennyiben a Tanács nem fogadja el Stent syndic jelölését, én volnék a második számú jelölt. - Nos, ebben az esetben nincs ellenvetésünk – vágták rá szinte egyszerre és kórusban Ahnener és Nethanjavu.
- Megtiszteltetés lesz Saren főparancsokkal együtt dolgozni népünk dicsőségének és függetlenségének helyreállításán – biccentett az egyetlen túlélő Nuruodo unokatestvér felé Stent, majd hozzátette. – És biztosra veszem, hogy Naporar hősi halottjai vonatkozásában, valamint Tarsenn és Thsenn Arisztokraták és Formbi Arisztokrata vonatkozásában is helye lesz majd az afféle... megemlékezéseknek, mint amire az EGB-s főtiszt urak Cioral vonatkozásában javaslatot tettek. - Az új Tanács egyik első intézkedése lesz tudomásom szerint egy Hősi Arcképcsarnok és Emlékhely kialakítása itt a Csillán – értett egyet kissé kelletlenül, de az előzetesen tisztázott forgatókönyvhöz tartva magát Nethanjavu. – Biztosan meg tudunk állapodni azzal kapcsolatban, hogy kik és milyen sorrendben kerüljenek be...
- A kereskedelmi megállapodást pedig a területi illetékesség kérdésével folytatnák – biccentett Enrikkin az EGB-s delegáltak felé. – Az Ismeretlen Vidék érdekeltségi zónái mindhárom hatalmat érintik.
Reuenthal továbbította a felszólalás lehetőségét Grev’narionak. Néhány Arisztokrata kissé feszengve fogadta, hogy azon chissre bízták ennek a levezetését, aki egyetlenként a magasabb rangúak közül nyilvánosan is megtagadta, hogy levesse az EGB egyenruhát, és bajtársaival egyetemben hivatalosan is átsorolását kérte a MÁK Főszektor állományába.
- A tiszteletre méltó nagai és chiss felekkel való előzetes egyeztetésünk alapján az érdekeltségi zónák kijelölésére vonatkozó javaslatunk az alábbi – aktivált egy holotérképet az asztal felett Grev’nario. – A Ryullia – Shinzen – Manchu vonalat is beleértve attól felfelé nagai érdekeltségi zóna. Attól lefelé chiss érdekeltségi zóna, majd a Ramakaz – Kesh – Persappa – Lehon vonaltól, ezeket a rendszereket is beleértve EGB érdekeltség. A Manchu térségében közvetlen határkapcsolat jön létre a három hatalom között a érdekeltségi zónák találkozási pontján, illetve minden egyes hatalom kötelessége a saját területén működő ellenséges és zavaró elemek felkutatása, kiiktatása, irányuljon ezek tevékenysége bármely három részes állam ellen. - Itt az ideje, tiszteletre méltó Arisztokraták, hogy a chissek ismét azt tegyék, amire születtünk – tette hozzá Stent elkötelezett arckifejezéssel. – Hogy rendet tartsunk az Ismeretlen Vidék felénk eső karéján.
- Az előzetes egyeztetések alapján elfogadható, azzal a kitétellel, hogy természetesen ezt mindhárom részes állam illetékes törvényhozó, vagy végrehajtó szervének ratifikálnia kell, beleértve az esetleges... további együttműködési javaslatokat – zárta le a tárgyalást elégedetten Tadakuni herceg, majd a nagai delegáció egyként felállt, és meghajolt a többiek irányába.
Az EGB-sek tradicionális cosrai karlendítő üdvözléssel tisztelegve viszonozták ezt, a Bastionon már bevált koreográfia szerint, majd a delegációk átvonultak a szomszéd terembe, egyrészt magukra hagyva a chisseket néhány belső kérdés – minden bizonnyal újabb házegyesítő házasságok és hasonlók – egyeztetése, valamint a helyi kulináris műremekek megkóstolása céljából.
Mialatt a társaságok kisebb beszélgető csoportokra tagozódott, a szociális interakció ezen formáját láthatóan kevésbé szívlelő, az ablakon kibámuló Kido felügyelőhöz egy hirtelenszőke, fekete cosrai egyenruhás EGB – tiszt lépett. A teljesen átlagos külsejű alak eddig nem tűnt fel a delegációk tagjainak, mivel egészen hátul, Reuenthal saját személyi kísérete mögött ült a teremben, éppen csak úgy nézett ki,mintha a legutolsó, jegyzetelésre felkért kadét lett volna.
- Elnézést, hogy megszólítom, Kido-san – köszörülte meg a torkát amaz. – Ich wollte nur Ihnen begrüßen... csak üdvözölni akartam, de nem voltam biztos benne, hogy Ön az... már elnézést, de Önök nagaiok néha annyira... hasonlítanak egymásra. Pláne a titkosszolgálati területeken... - Nos, ebben a tekintetben bizonyára még nagyon sok tanulnivalónk van Önöktől – biccentett a sértődöttség legkisebb jele nélkül Kido, miközben levette és megtörölgette avitt látássegítő eszközét, amelyhez hasonlót az EGB-ben talán egyedül Lecersen engedett meg magának. – Tiebolt Taisa ugyebár. Üdvözlöm a Csillán, ezredes úr, sajnos, rossz az arcmemóriám, nem tudom, járt-e már itt.
- Semmi probléma, ez a munkákkal jár néha – mosolyodott el Tiebolt. – Tudja, főfelügyelő, úgy gondoltam, hasznos lenne beszélgetnünk arról, hogy ezt az igen gyümölcsöző háromoldali megállapodást és együttműködést vajon titkosszolgálati téren is fejleszteni tudjuk-e. - Fájdalom, hogy a chissek részéről sajnos egyetlen kompetens Arisztokrata sem jut eszembe, aki alkalmas partner lehetne ehhez a beszélgetéshez – törölgette meg a szemüvegét Kido. - Biztosan megoldják előbb-utóbb, nagyon tehetséges népség – biccentett Tiebolt. – Tudja, ami a háborús bűnösök helyi amnesztiáját illeti, csak tisztázni akartam, főfelügyelő úr, hogy ugyebár ez Önök szerint sem vonatkozik bizonyos nem chiss származású, de helyi illetékességű személyekre.
- Nos, természetesen - biccentett Kido. – Őszinte szakmai fájdalommal tölt el, hogy nincs módunkban segíteni maguknak Jagged Fel úr és követői hollétét illetően. - Natürlich, megértem – biccentett Tiebolt. – Hiszen bizonyosan azonnal rendelkezésünkre bocsátanának Önök is bármiféle információt az árulók hollétét illetően, ha rendelkeznének vele.
- Hai – mosolyodott el Kido. – Ahogyan meggyőződésem, hogy chiss elvbarátaink is hasonlóképpen tennének... és Önök is, ha adott esetben tudomásuk lenne a területünkön folyó esetleges műveletekről, amelyek az árulók felkutatására irányulnak... - Mi sem természetesebb, főfelügyelő – hunyorított Tiebolt.
- Talán most, hogy a befolyási övezetek kérdésében érdemben előreléptünk, a környékbeli zavaró elemek felszámolása tekintetében gyümölcsözőbb lehet az együttműködésünk – hajolt meg finoman Kido, jelezve, hogy egyelőre nincs több mondanivalója a Cosrai Titkosszolgálat számára – legalábbis itt a fogadáson.
- Ich danke Ihnen – nyugtázta Tiebolt. – Kesselit kér esetleg egy pohárral, felügyelő? - Arigato kosaimas, de nem – mosolyodott el úgymond protokollárisan Kido. – Sosem iszom.
|
|
|
Csilla
Aug 9, 2022 12:52:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2022 12:52:28 GMT 1
Miután Kessler ezredes ramakazi stábja az egyik, VIP és diplomáciai státuszú delegáltaknak fenntartott leszállótér várójába kísérte Sansát a hosszú és fárasztó utazás után, melynek végre végre leszállási engedélyt kaptak a Csilla, a Chiss Unió központi bolygójának felszínére, gyorsan megjelent néhány fekete egyenruhás, valamelyik Chiss Uralkodó Ház jelvényét viselő chiss testőr, és továbbkísérték Sansát egy privát kéregvasút állomásra. A lány nem volt különösebben jó hangulatban amúgy sem, a rá váró jobb esetben unalmas, rosszabb esetben nemi erőszakkal, egyéb abúzussal és ki tudja, hogy életképes, vagy életképtelen gyermekek kihordásával járó háziasszonyi feladatok sanyarúságán lamentált, de ha akarta, sem köthette volna le magát azzal, hogy a környező tájat nézi. Úgy tűnt számára, hogy a Csillán rettenetes, barátságtalan hideg uralkodik, és helyi infrastruktúra nagy része a föld alatt van. Bár Kessleréktől az utazása során kapott mindenféle felkészülést segítő tananyagot, a chiss nyelvtanfolyam részénél teljesen feladata, és inkább a nála lévő holokártyák átlapjára rajzolgatott egy fekete szemceruzával, annyira lehetetlennek találta a “cs” és egyéb torokhangokkal teli cheunh nyelv írott és beszélt formájának összeegyeztetését... közük nem volt egymáshoz Sansa véleménye szerint. Az egyik tananyag tartalmazott néhány környéki, félig kihalt ismeretlen vidéki kereskedő nyelvjárást, amelyek ismeretlen fajokhoz tartoztak, így Sansa az út alatt egész tűrhetően megtanult káromkodni Sy Bisti-ül, és amikor a karót nyelt ramakazi-cosrai kíséret tagjai akartak tőle valami dagályos, ó-cosrai nyelvezetükön, ezen küldte el őket a fenébe. De amint ugyanezzel megpróbálkozott chiss kísérete esetében, azok tekintetének irritált vörös villanása azonnal ráébresztette, hogy emezek talán többet értenek tirádájából, mint a ramakazi Freiherr-ek, így inkább csöndben maradt, amíg a mágneses hipervasút végül besiklott egy hatalmas fogadócsarnokba, amely az itt-ott, sporadikusan elhelyezett Basic nyelvű feliratok alapján a Chiss Technológiai Hivatalhoz tartozott.
- Nagyszerű, most jön a génvizsgálat, hogy helyes kis humán-chiss hibrideket tudok-e szülni a maguk főnökének? - kérdezte gúnnyal vegyült reménytelenséggel és félelemmel a hangjában Sansa, de az őrök ügyet sem vetettek rá, csak felkísérték egy díszes lifthez, ami lehetetlen magasságokba emelkedett vele és kísérőivel - Sansa nem tudta eldönteni, hogy ez azért van, mert ilyen mélyről indultak, vagy ilyen magasra mentek, vagy mindkettő -, mígnem egyfajta toronyszerűség tetején álltak meg, amelynek kör alakú kilátóteréből lenyűgöző panoráma nyílt a csillagfényes, hófehér csillai éjszakára. Sansa itt-ott kupolákat, barakokkat és a sajátjához hasonló tornyokat vélt felfedezni a jeges dűnék között, de máskülönben semmiféle felszíni forgalom, vagy fényhálózat nem utalt arra, hogy a közigazgatási központban lennének.
Egy középkorú, enyhén hajlott hátú, szikár, jelöletlen zubbonyt viselő chiss férfi közeledett felé egy berendezésekkel, terminálokkal teli sarokból. Sansa önkéntelenül a vizsgálóágyat, vagy a bioszkennert kereste. - Öhm, jónapot, doktor úr... - mondta végül bátortalanul.
A chiss kurtán biccentett, majd mustrálkodó tekintettel körbejárta, végül megállt előtte. Sansa konstatálta, hogy jó fél fejjel alacsonyabb nála, le kellett pillantania a vörös tekintetre. Amikor az megszólalt, a reszelős hangtól, és elsősorban a mondandó tartalmától azonnal kirázta a lányt a hideg. - Magának csak férjúr, legalábbis rövidesen, kedveském - krákogott a chiss tökéletes Basic kiejtéssel. - Üdvözlöm ideiglenes lakosztályunkban, Sans kisasszony. - Hívjon csak Sansának - lehelte a lány és önkéntelenül hátralépett. - Elnézést, én...
- Ne aggódjon, nem fogok azonnal magára ugrani, amúgy sem az esetem - legyintett a chiss és visszatért a termináljához, majd valamelyik zárt szekrényból egy üveget kotort elő. - Kesselit? - Inkább valami teát, vagy forró italt innék - nyögött Sansa. - Nagyszerű, gondolta, még szintoholista is. Akkor, gondolom ön a családfő, akihez... - Családfő? Már nem is tudom - nevetett fel keserűen a chiss, átsésált egy másik terminálhoz, amelyből valamiféle gőzölgő barna löttyöt folyatott egy bögrébe, aztán átsétált Sansához és a kezébe nyomta, ő meg lecsavarta a kesselis üveg kupakját és mindenféle pohárral való felesleges szórakozás nélkül üvegből meghúzta az italt. - Akihez hozzá fog menni? Igen, én vagyok H’enrikk’inrokini, az Inrokini-ház... nos, örököse, mondjuk úgy, mostanában inkább, már ha tiszteletre méltó Matróna-anyámon múlik.
- Bizonyára... öhm... kedves asszony - próbálkozott beszélgetést kezdeményezni Sansa, ha már erre terelődött a szó. - Bizonyára - kuncogott fel Enrikkin. - Majd meggondolja magát, kedvesem, ha találkozik vele. - Gondolom, jelen lesz a... szertartásunkon - nézelődött körbe Sansa, valamiféle arra utaló jelet keresve, hogy ez az alak ténylegesen valami chiss fejes, és nem valami bolond tudós. Egyelőre az utóbbira tett volna.
- Igen, azaz nem... - krákogott Enrikkin és újra meghúzta az üveget. - Ne legyenek nagy elvárásai, drágám. Egyszerű, polgári eljárás lesz itt, a szektorkerület klánkönyvi hivatalban... matróna-anyám persze nagy, az Arisztokratákhoz és az Uralkodó Házakhoz illő esküvőt akar, több napos mulatsággal, ahogy az mostanában lenni szokott, otthon, a Csauson, Házunk ősi központjában... de nem teszem meg neki ezt a szívességet. - Miért, tán összevesztek? - kérdezte együttérzően Sansa. - Végül is... megértem, mármint az én kapcsolatom sem zökkenőmentes az apámmal... állandóan azt akarja, hogy álljak át a Birodalom oldalára.
- Miért, maga nem ott áll? - pillantott rá álmélkodó vörös tekintettel Enrikkin. - Maga sem úgy néz ki, mint aki igen - villant meg egy gondolat Sansa elméjében. - Ne vegye sértésnek, de nekem azt mondták, hogy az egyik legbefolyásosabb chiss vezetőhöz kell hozzámennem... - Befolyásos? - kuncogott fel Enrikkin. - Igen, azt voltam, igen. A Chiss-Főszektor vezetője. Szektorkormányzó. Közvetlenül a Vezérkarnak jelentettem, amíg a Házunk szektorai az EGB részét képezték... de aztán, tudja hogy megy ez... - Nem, nem tudom - Sansa válasza félig meddig őszinte volt. - Belekeveredett valamibe?
- Inkább kikeveredtem belőle, kedvesem - húzta meg újra a kesselit üveget Enrikkin. - Tudja, megvádoltak, hogy összeszűrtem a levet Daala admirálissal, mármint nem úgy, mint a megboldogult Formbi főnemes, hanem politikailag... - Igen, hallottam pletykákat arról, hogy az EGB-ben árulónak tartják Daalát - jegyezte meg Sansa.
- Az egész ezen a békekötésen ment el a Házak között, amikor újraegyesült a szektor... - vonta meg a vállát Enrikkin és visszasétált a termináljaihoz, onnan magyarázott tovább. - Én nem voltam beavatva mindenbe, amiről Daala és Formbi főnemes sustorogtak. De aztán, ki tudja miért, szerintem azért, mert Daala sem bízott meg bennem, végül nem én, hanem Matróna-anyám. Lehi Arisztokrata kísérte el a többi Házat és Formbit az Adumarra, a titkos béketárgyalásra, amit Jagged Fel és Hiroyasu, a nagai régens hoztak tető alá a régi chiss házak között, a megosztottság idején. Onnantól pedig nem lehetett kivenni a gyeplőt Házunk ügyeiben anyám kezéből... én csatlakoztam volna az EGB-hez, de nem engedték, azt mondták, itt kell maradnom az államapparátusban - a chiss a távolban, a plexin túl villogó csillagokra meredt. - Csak utólag értettem meg, miért... partvonalra tettek minket, az EGB-n belül is, hogy helyet csináljanak ezeknek a cosrai ficsúroknak, ezeknek a Freiherr-eknek - keserűség volt a chiss hangjában. - A saját hazánkban, új megszállóként, bár formailag függetlenek vagyunk. De ezek a birtokos urak rosszabbak, mint a nagaiok voltak. Anyám meg... egy követ fúj velük.
- Talán csak rendezniük kellene a nézeteltéréseiket a kedves anyjával - próbálkozott tovább Sansa. - Viccel? - nevetett fel Enrikkin, majd aktivált egy képernyőt a terminálján. A kép egy másik, jóval enyhébb klímájú chiss bolygót mutatott. Az épületeken ugyanolyan jelvények díszelegtek, mint Enrikkin testőreinek váll-lapján, Sansa ebből rájött, hogy valószínűleg ez az Inrokini-Ház jelvénye lesz. Az utcákon viszont másféle jelvényeket hordozó, fehér lepelbe öltözött, ájtatos tekintetű chissek meneteltek, hatalmas tömegben. - Ez, ahogy most a Házam központja kinéz. Nem tudom nem azt hinni, hogy nem a személyemnek és a Házamnak szóló fricska, szándékos gúnyolás, hogy pont a valaha a technológiáért, tudományért, genetikáért felelős Ház, az én Házam központjában ütötte fel fejét ez a métely.
- Kik ezek? - kérdezte Sansa. - A Csaus Dea - magyarázta keserűen Inrokini. - Anyám a fővédnökük. Amikor a cosrai Arisztokraták rájöttek, hogy hagyományos módszerekkel nem tudják behálózni a bolond öregasszonyt, a nyakukra tették ezeket a mindenféle deista térítőket. A Csaus Dea azt terjeszti, hogy a chissek valójában az emberi faj elszármazott rokonai, s mint ilyenek, jogosultak a deizmus áldására. Megmételyezik és megmérgezik a társadalmat, és mindezt az én Házam erőforrásaival... nem vagyok más, csak egy hivatalnok itt a fővárosban - sóhajtott fel Enrikkin.
- És a nagaiok hagyják ezt? - kérdezte álmélkodva Sansa. - Úgy tudtam, ők nem kedvelik a deistákat. - A nagaiok... nos, a hagyományos értékrendet valló családjaik valóban nem, de őket nem is zaklatják deisták - kuncogott fel ismét Enrikkin. - Az elhajlók, Hiroyasu régens és köre... az már más helyzet. Valóban nincs nagai deista egyház, a Csaus Dea tudomásom szerint a deisták adumari szárnyától, az Anus Dea-tól kapja a pénzügyi forrásokat.
- Sajnálom - Sansa kifújta a levegőt és lehalkította a hangját. - És a Köztársaság nem tudna segíteni? - Nekem? - nevetett fel ezúttal hangosabban Enrikkin és újra meghúzta a kesselis üvegét. - Birodalmi lojalistaként tartanak számon Coruscanton, még ha a Cosrán és a Ramakazon nem is... amúgy is, a Köztársaság vállalati érdekei nem érnek el idáig, nem terjednek tovább Manchunál és Astoriasnál. Itt már csak deisták vannak...
- Talán segíthetek - vette elő dagályoskodó, kenyérre kenhető diplomata modorát Sansa, mivel arra még nem tudta rávenni magát, hogy effektíve megpróbálja elcsábítani a Halálosztagosokhoz képest, nos, még páncél és sisak nélkül is sokkal kevésbé vonzó chiss Arisztokratát. - Tudja, nekem... kiterjedt politikai kapcsolataim vannak a Köztársaságban... - És mégis mifélék? - villant meg Enrikkin vörös tekintete. - Bejáratos vagyok számos szenátusi politikushoz - büszkélkedett Sansa. - A Köztársasági ellenzék...
- Szóval innen fúj a szél, drágaságom - horkant fel Enrikkin és indulatosan a sarokba vágta a kesselis üvegét. - Ennyire sem tartanak már engem a Tieboltok és a ramakaziak? Azt tudtam, hogy maga nem egy klasszikus junker család sarja, hogy maga nem cosrai, vagy ó-cosrai... de hogy egy ilyen aljas, ostobán átlátszó manőverrel próbáljanak bizonyítékokat kreálni ellenem arról, hogy áruló vagyok...
- Apám birodalmi tábornok - pityeredett el Sansa. - Nem vagyok senki, és őszintén beszéltem... nem vagyok csapda... - Hát persze - morogta Enrikkin. - Én is ezt mondanám.
A chiss főnemes megérintett egy gombot a terminálján, mire kinyílt a turbolift ajtaja, amellyel Sansa feljött. - Az alattunk lévő lakosztály az öné, kisasszony, átkonfiguráltam a liftet, hogy ne engedje tovább menni egy emeletnyivel - magyarázta a chiss. - Ne csináljon semmi ostobaságot. Lesz egy fogadás ma este, ahol ott lesz a többi Uralkodó Ház vezetője és kísérőik, illetve a legfontosabb állami képviselők és nagykövetek. Állítólag Reuenthal flottaadmirális is eljön, az az EGB-s pojáca. A megjelenés kötelező, és elvárt... - a chiss tekintete megvillant. - És magától is elvárom, hogy tisztességesen viselkedjen, Ön innentől az Inrokini - Ház képviselője. Ha még egyszer meghallom ezt a katyvaszt a Köztársaságról...
- Magának sem jó ez, nemde? - pityergett tovább Sansa. - Én csak segíteni akartam... - Azzal segít, ha csendben marad, és kikeni magát a fogadásra estére. Előtte megejtjük... a polgári ceremóniát - morogta Enrikkin.
Sansa falfehér lett a gondolatra. - Ne aggódjon, egyelőre nem hiszem, hogy magához nyúlnék, kedveském - morogta Enrikkin. - Undorodom a maga fajtától. - Hát maga sem egy Halálosz... akarom mondani, helyes fiatalember - vágott vissza sértődötten Sansa. - Addig szemtelenkedjen, amíg nem kérik számon rajtunk az utódlás kérdését - sziszegte Enrikkin, majd felvillant a tekintete. - Erről jut eszembe, küldök majd egy asszisztenst, hogy levegye a vérmintáját. - Minek? - morgolódott Sansa.
- Minek fáradjak a maga törékeny, puha humán testével, ha klónoztathatok is belőlünk utódot? - köpött ki Enrikkin és a sarokba indult az oda hajított kesselis üvegért. - Most már elég, asszony, kifelé! - Ennyit a kedveskéről meg a drágaságról - szipogta Sansa, és a turbolift felé indult. Egyelőre nem tudta, hogy ez most a jobbik, vagy a rosszabbik este, amibe belekerült.
Enrikkin megvárta, amíg a lány eltűnik, és magában morogva visszafordult az egyik komterminálhoz. Beütött egy kódot, egy astoriasi vonalat, kódoltan.
Egy nagydarab chagriai jelent meg rajta, az OCP jelvényével zubbonyán. - Zakbrow úr, baj van. Rám küldtek valami ribancot, hogy kémkedjen utánam - kezdte Enrikkin. - Lehet, hogy a Tieboltok tudnak valamit a készülő üzletünkről. - Kicsodát, Arisztokrata? - kérdezte a Mc’Luuthors fogatcsapat mögött álló konglomerátum képviselője. - Nyugodjon meg és mondjon egy nevet.
- A neve Sansa Sans - magyarázta Enrikkin. - Különös, azt hittem, valami cosrai fruskát akarnak a maga nyakára ültetni, valami Stülpnagelt - morfondírozott Zakbrow - Úgy tűnik, azóta sem találták meg... ez a Sansa... ez nem valami szökésben lévő Ellenálló, vagy ilyesmi? - Lenyomoztatom majd - biccentett Enrikkin. - De ha akár a Birodalom, akár a nagaiok, akár a többi Arisztokrata vezetők tudomást szereznek idő előtt az üzletünkről... nekem végem... nem fogom felnyomni az egészet az első humán nősténynek, aki idejön azzal a szöveggel, hogy segíteni tud nekem... hacsak nem maguk küldték.
- Nem mi küldtük - morfondírozott Zakbrow. - Majd lenyomoztatom én is, de most el vagyok foglalva. Már megint mindenféle mizéria van itt Astoriason a fogatok körül, ezzel kell foglalkoznom most. Alfonso se szó, se beszéd felmondott az Alpiniánál és átül a Stone Martensbe, miután Astianos bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul, mi viszont meg kell szerezzük a helyettesének szánt kölyköt, Pi Astrit az Alpinia és az ostoba Teboul meg a többi twi’lek lekkui elől, hogy ki tudjuk paterolni a tehetségtelen Ricky Ardot... egyszóval lefoglal a személyügy, de küldök valakit, aki majd képvisel minket maguknál. Ne lepődjön meg, ha eriadui lesz.
- Nem mutatkozhatok köztársasági diplomatákkal, vagy vállalatvezetőkkel, különben lebukom - sziszegte Enrikkin. - Ne aggódjon, Eriadu különleges jogosultságokkal rendelkezik arrafelé is - hunyorított Zakbrow. - Maga addig megpróbálhatna hatni a kollégájára, arra a Strall-ra, hogy vegyen vissza az extravagáns ötleteiből fogat-ügyekben. Különös tekintettel a pilótaigazolásokra. - Természetesen, uram - csikorogta Enrikkin, majd elköszönt és bontotta a vonalat. Szitkozódva nekiállt egy újabb üveg kesselit keresni, aztán meg Strall komszámát.
Az akadékoskodó humán nőstényeknél csak a fogatversenyt utálta jobban.
...
A Sans tábornokot, pontosabban immár Sans nagykövetet szállító sikló magasan, a kijelölt diplomáciai útvonalakon szállt el Csilla északi, éjszakai orbitja felett, s a tábornok alaposan ki tudta venni a felszínt szabdaló mesterséges, és olykor bombázás ütötte jellegűnek tűnő krátereket. Némelyekben építkezés, másokban még bőven romeltakarítás folyt. - Az az érzésem, ez a bolygó is látott szebb napokat - jegyezte meg Sans.
A tábornok mellett ülő Halálosztagos parancsnok, Carl lepillantott a felszínre, miközben megpróbálta szinkronizálni a csatornáit. - Skzvht. A feljegyzések szerint amikor kettészakadt a Chiss Unió, és az alsó szektorok az EGB-hez, a felső szektorok a nagaiokhoz csatlakoztak, kiterjedt harcok folytak itt a központi bolygón. Chiss a chiss ellen.
- Úgy látom, rengeteg járat van odalent a felszín alatt - méricskélte szakavatott tekintettel a felszín sérüléseit Sans. Emlékezett, rá, hogy a S’hanar nagykövettől kapott tájékoztatóban olvasott a Csilla felszín alatti civilizációjáról, ami amúgy nem feltétlen volt a chissek sajátja, hiszen, más lakhatóbb planétáikon vidáman építkeztek a föld fölé is, de valahogy honbolygójukként nyilvántartott központjukban makacsul kitartottak a hideg elől a föld alá történő áskálódó építkezésük mellett, ahelyett, hogy szimplán faképnél hagyták volna a barátságtalan jéggolyót a szektor kellemesebb klímájú rendszerei javára, ez pedig valahol imponált Sansnak -, és jó pár be is omolhatott. Érdekes lenne egy pillantást vetni a főváros térképeire, és hogy hol tudnánk bányatechnikai segítséget nyújtani.
- A követség ügyeletes biztonsági főnökével beszéltem az imént, uram - kattogta Carl néhány pillanat csend után. - Azt mondja, össze tud hozni egy találkozót a helyi újjáépítési szervvel. - Kiváló - mosolyodott el Sans. - Végre egy értelmes feladat. - Próbálta magát emlékeztetni rá, hogy S’hanar ennél sokkal összetettebb misszióval küldte ide eredetileg. Hirtelen eszébe jutott valami. - Hogy tudta elérni, parancsnok? Nem azt mondta korábban, hogy a chissek árnyékolnak minden birodalmi csatornát a követségi negyeden kívül? - Egy Halálosztagos-frekvencián, uram, érdekes módon - magyarázta Carl. - Engem is meglepett. Elküldte a leszállóplatform koordinátáit.
A birodalmi követségi negyed egy, a korábban látottaknál is mélyebb kráterbe ágyazott épület együttes volt, amelyet a chissek fekete fémkupoláitól eltérően egy rendkívül energiaigényes, nyitott erőtér - afféle lokális védőpajzs a chiss planetáris pajzson belül - védte a fagyos hőmérséklettől, a jeges szelektől és az egyéb kíváncsiskodóktól. A sikló szenzorai alapján a pajzson belüli hőmérséklet normálisabb volt a kintinél. Ahogyan a siklójuk leereszkedett a leszállóplatformra, Carl pedig jelezte, hogy a biztonsági főnök odalent várja őket, Sans pedig kiszúrta a tisztet, azonnal megértette, miért tudott vele Halálosztagos frekvencián kommunikálni a testőre.
A biztonsági főnök inkább gép volt, mint ember, törzse egyik fele teljesen mechanikus volt, de függőleges dimenzióban elválasztva, másik felén itt-ott még láthatóan voltak rettenetesen összeégett, de megtartott humán idomok. Az egészet egyenruha fedte, csak az arc háromnegyedét eltakaró kibernetikus implantot nem, amely csak a fej bal felső oldalán engedett láttatni némi hólyagosra égett bőrt és egy ép, de véreres szemet Úgy tűnt azonban, hogy a koponya felső része, amelyet előírás szerint főtiszti sapka takart, ép és emberi.
- Sans tábornok, Sinclair ezredes jelentkezem - lépett előre a tiszt, sérülései ellenére szabályos mechanikus tisztelgést bemutatva. - Az... őrparancsnokával már beszéltem idefele - kattant néhányat a fej jobb, kibernetikus fele, afféle színkavalkádot lejátszva állapotjelzőivel, amilyeneket Sans utoljára Brabham specialista modulált sisakján látott. - Köszönöm, hogy kifáradt elém, ezredes - biccentett Sans. - Ha nem vagyok indiszkrét, a sérüléseit...
- Semmi probléma, uram - villogott Sinclair fotoreceptora. - A Manchu követségén voltam biztonsági főnök a Bo Xer-mozgalom lázadása idején. Előtte a Birodalmi Maradványban szolgáltam. A Manchun sérültem meg az ostrom alatt, utána vezényeltek ide. Hónapokoig mindenki azt hitte, nem élem túl, de úgy tűnik, tovább szolgálhatom a Birodalmat... ebben a formában. A felettesemet, Valen nagykövetet árulás miatt elvitte az Első Rend, mert az ostrom alatt összejátszott a Sith-Hapan Monarchia nagykövetével. De engem tisztáztak. - Értem, nagyszerű, valahogy nem lep meg, hogy mellém rendelték, ezredes - mormogta Sans. - Miről kell tudnom? Elolvastam a felkészülési anyagokat, de nem egészen látom át még a helyzetet itt...
- Nos, bekísérem Önöket, és elmondom közben - magyarázott Sinclair. - Jelenleg három régi uralkodó család, illetve néhány újonnan kiépült befolyási kör irányít. A régi nagai - hű famíliák közül a Sabosenek új szövetségre léptek az ó-cosrai és ramakazi helyi főszektori elittel, és a Hiroyasu Régens körüli nagai famíliákkal. Összevissza házasodnak egymással, vadászatokra járnak, és óriási, kevert, a családjaik felügyelete alatt álló kolóniákat építenek ki az Ismeretlen Vidék határain. Az egész hálózat Reuenthal flottaadmirális, Sabosen’etahanjavu arisztokrata, valamint Hiroyasu Régens közös projektje.
- Igen, erről hallottam - mormogott Sans. - A követségi állományban is vannak ramakaziak és ó-cosraiak? - Nem, a Ramakaz-hadtest és a Freiherr-ek egy külön szervezet, egy befektetési társaság tagjai, amelyik a Cosrai Iparvállalat tulajdonában van - magyarázta Sinclair. - A Hansa-Juncker konzorciumba befektetett a Cosra mellett a régi cosrai nemesi családok tanácsa, a Nemesis Konglomerátum Larssen igazgató körével, a Teutonius Dea és helyi leágazása, a Csaus Dea, illetve Adumar részéről a Bilbringi Tröszt és az Anus Dea. És persze társult tagként a Nagai Iparvállalat is. Chiss önerő alig van benne, még Manchu és Astorias is több kreditet tett bele. A kereskedőházaik a követségtől függetlenül működnek, elsősorban a vegyes házasságokkal létrejött cosrai-nagai, cosrai-chiss, és chiss-nagai újnemesi földbirtokosok területein, szerte a szektorban. A helyi szervezet a Sabosen-Ház védnöksége alatt működik.
- És ki támogatja őket még? - kérdezte Sans. - Az Inrokini-Ház új, pontosabban régi-új vezetője az Arisztokrata matróna, Lehi asszony, ő támogatja a chiss deista mozgalmat - folytatta Sinclair. - Emiatt összekülönbözött a Ház régi vezetőjével, a volt birodalmi szektorkormányzóval, Enrikkin nagyúrral... a Ház lojális tagjainak nagy része az EGB-be menekült, az informális vezetőjük Grev’nario al-admirális. úgy hallottam egyébként, ha nem veszi sértésnek, uram, hogy Enrikkin úr, jelenlegi technológiai miniszterünk jövendő felesége...
- Igen - biccentett száraz szájjal Sans. - Ő a lányom, Sansa. Grev’narioval pedig volt szerencsém együtt dolgozni. Szóval az Inrokini-Ház meggyengült? - Meg, de nem annyira, mint a Csapla-Ház - magyarázta tovább Sinclair. - Ők a régi, PuYi-féle nagai rezsim támogatói, a tagjaik egy része elpusztult, amikor a Csapla-Ház otthonát, Cioralt, még Diestl főmarsall parancsára hipertéri rakétával megsemmisítettük, a harcok korai szakaszában - villogtak Sinclair állapotjelzői. - A többiek nagy számban csatlakoztak a Nagai Expedíciós Erőkhöz Karafuton, önkéntesként. A vezetőik, mint például a vénséges Ahnener Arisztokrata, öregek és betegek, de vannak pletykák egy szökésben lévő, renegát örökösről, Csapla’disr'aeliről, Adisra nagyúrról, aki állítólag az elhunyt PuYi császár bizalmasa volt, és bírta az Erő Sötét Oldalát...
- Nagyszerű - mormogta Sans. - Már csak egy bújkáló titkos Sith nagyúr hiányzott. És mi a helyzet a Nuruodo-Házzal? - kérdezte most Sans, S’hanartól kapott olvasmányaira visszaemlékezve. - Ők voltak korábban a vezetők, nem? - De igen, de amikor fegyveresen ellenálltak a nagai megszállásnak, akkor megostromolták és elfoglalták az otthonukat, Naporart - magyarázta Sinclair. - Tarsenn, az utolsó Nuruodo-Arisztokrata ott halt meg. Az utódja, az egyik Nuruodo-vazallus kisházba tartozó Thsen admirális, az Expanziós Védelmi Erők, azaz a Nagai Expedíciósok chiss megfelelőjének vezetője Adumaron, a titkos béketárgyalások körül kipattant nagai-nagai polgárháborús összecsapásban halt meg, ahogyan a köztiszteletben álló Formbi főnemes is. A jelenlegi Nuruodo-utódokat és az Expanziósokat most az új államfő, Stent elnök, Kre’sten’tarthi képviseli.
- Talán vele kellene találkoznunk először - jegyezte meg Sans. - Sajnálatos módon nem ilyen egyszerű, uram - rázta kibernetikus fejét Sinclair. - Míg formailag valóban egyfajta kompromisszumos, konszenzusos jelöltként került kinevezésre, amikor a területek újraegyesültek, Stent államfő a gyakorlatban információink szerint leginkább a haladás akadálya. Folyamatosan blokkol különböző javaslatokat és ellentéteket szít a többi ház között.
- És ez mégis miért lehet? - vonta fel a szemöldökét Sans. - Azt pletykálják... - halkította le géphangját Sinclair néhány tónussal -, hogy Stent annak idején a Kéz Birodalmának testőrparancsnoka volt Nirauanon. Személyesen Soontir Fel mellett dolgozott, és bizalmas viszonyban van Jagged Fellel.
- Ő hogy jön a képbe? - kérdezte Sans. - Ő nem áruló? - Az NDK, azaz a Népi Demokratikus Kongresszus vezetője, igen - magyarázta Sinclair. - Az NDK egy hibrid állam, a Birodalmi Maradvány Fel-párti erői, emigráns cosrai menekültek és vostroyaiak egyvelege, Generis központtal. A hírszerzésük azonban meglepően erős, ahhoz képest, hogy nem képviselnek jelentős hatalmat. Jobban beépültek a chiss, nagai és adumari struktúrákba, mint akár mi, akár a vostroyaiak, a Köztársaságról nem is beszélve.
- És azt hiszik, ez a Stent összedolgozik Jagged Fellel? - kérdezte Sans. - A pletykák szerint amikor Adumaron lezajlott a titkos béketárgyalás a chiss családok között, azzal párhuzamosan, hogy Hiroyasu régens támogatói az orbiton és a felszínen zajló csatában legyőzték PuYi Manchu császár lojalistáit, Jagged Fel jelentős szerepet vállalat a chiss Arisztokraták megvédelmezésében - magyarázta Sinclair. - Állítólag Hiroyasu Régens és Jagged Fel között személyes barátság van.
- És ezt a Birodalom eltűri? - döbbent meg Sans. - A Stent által kicsatornázott és az NDK-ba csempészett állítólagos erőforrások sporadikusak ahhoz képest, amekkora üzletre a Hansa-Juncker Freiherr ó-cosrai birtokosai itt a Chiss Unió területén rátették a kezüket, így valószínűleg inkább megtűrik - magyarázta Sinclair. - De erre nincs bizonyítékunk.
- És itt a követségen vannak ilyen deisták és arisztokrata birtokosok az állományban? - pillantott körbe Sans gyanakodva. - S’hanar nagykövet utasításai alapján személycseréket hajtottunk végre - magyarázta Sinclair. - Az állomány nagy része volt Maradvány-tiszt, polneyei klón, és hozzánk lojális chiss. Mind a Planetáris Erők állományának tagjai. Persze az Első Rend és a Tiebolt-féle BBH is üzemeltet kirendeltséget itt a komplexumban - magyarázta az ezredes. - De a ramakaziak és a deisták nem innen működnek, mint mondtam.
- Értem - biccentett Sans. - Mit mondott, lesz egy fogadás? - Igen, az új nagyköveteknek, mivel a Nagi is kinevezett egyet, illetve a vezető Arisztokratáknak. Állítólag egy köztársasági, vagy eriadui vállalati képviselő is eljön valami új javaslat miatt, mézerkristályok és cseppfolyós tibanna gáz felvásárlásáról, amire jelenleg az EGB-nek, Adumarnak és a nagaioknak elővásárlási joga van chiss területen - magyarázta Sinclair. - Ön és a párja is hivatalos rá, uram...
- Nincs párom - rázta a fejét Sans. - Majd Carl elkísér. És nézzen utána, hogy a Chiss-szektor újjáépítéséért felelős vezetők közül eljön-e valaki. Szeretnék vele beszélni... az alkalmazott technológiákról. - Ahogy óhajtja, uram - biccentett Sinclair.
- Mondja csak... - morfondírozott Sans. - A többi Arisztokratát is elkísérik a... - Minden bizonnyal ott lesz a lánya, uram - Sinclair az előttük magasodó turbolift ajtóra mutatott. - Ez a lift vezet a körletébe, nagykövet úr. A fogadás előtt egy órával önökért jövök. Apropó, Reuenthal flottaadmirális is ott lesz.
Azzal az ezredes tisztelgett és lelépett.
Sans felsóhajtott és körbekémlelt. - Nem egyszerű helyzet. Kísértetiesen emlékeztet az Ausmannra, azzal a különbséggel, hogy itt talán nem akarnak azonnal kivégezni árulásért. - Csak várjon, amíg találkozunk az Első Rend helyi képviselőjével, uram - mormogta Carl, majd eszébe jutott, hogy ő itt alárendelt, nem személyi titkár. - Mi a parancsa, uram, mit csináljak, amíg nem indulunk a fogadásra? - kattogta a Halálosztagos.
|
|
|
Csilla
Aug 9, 2022 18:29:02 GMT 1
Post by nightmares on Aug 9, 2022 18:29:02 GMT 1
-Azt mondom, hogy fedezzük fel a körletünket -mutatott Sans a lift irányába. -Elvégre itt leszünk egy darabig... -Igenis, uram! -biccentett Carl.
Sans érdeklődéssel tanulmányozta a lift egyedi szerkezetét, ami szembetűnően eltért a standard birodalmi liftek dizájnjától. A lift kis idő múlva megállt, majd kinyílt. Mindketten kiléptek belőle, és körülnéztek. -Ha szabad megkérdeznem, tábornok, Sansa most tulajdonképpen a mi oldalunkon áll? -fordult Sans fele Carl. -Én továbbra se vélem megbízhatónak. Valahogyan nem tudom elképzelni, hogy a chissel együttműködőbb lenne, mint velünk. -Ez elképzelhető, Carl... -gondolkodott a tábornok. -Bár mivel még nem találkoztam a chiss úrral, akihez férjez adták, nehéz lenne megmondani. Bízzunk benne, hogy nem okoz semmilyen galibát. Nem akarjuk magunkra haragítani az ittenieket.
Sans a átvizsgálta a lakótermét. Legfőképpen az érdekelte, hogy nincs-e egész véletlenül valami rejtett kamera valamelyik eldugott sarokba, de szerencsére nem talált egyet sem, ahogyan Carl sem. Ezután talált egy adattáblát. Gyorsan ránézett a legfrissebb hírekre, mielőtt kezdődött volna a fogadás. -Milyen érdekes... Úgy tűnik, hogy a Bad Bull fogatcsapata hatalmas előnnyel vezeti a bajnokságot. Pedig legutóbb úgy hallottam, hogy a Scuderia Astoriana fogata a legjobb -nézett Carl parancsnokra. -Nem tudom, uram. Nem szoktam fogatversenyt nézni. -Mindegy is, inkább az építkezési tervekkel kellene foglalkoznom.
A tábornok leült az íróasztalához tanulmányozni néhány holotervet. Érdekesnek találta a chissek módszereit, és nem föltétlenül hatékonynak. Carl eközben a fegyverei tisztításával volt elfoglalva. Még szoknia kellett, hogy nincs a rendszerben túl sok halálosztagos, és nem hallja folyamatosan a többiek kommunikációját.
Sinclair kis idő múlva meg is érkezett, pontosan egy órával a fogadás kezdete előtt. Sans nem feltétlenül örült ennek, valahogyan nem volt kedve mindenféle nagykövettel társalogni, főleg nem első rendiekkel. -Nagyjából egy óra múlva kezdődik a fogadás, nagykövet! -jelentette Sinclair. -Ha jól értesültem, akkor Reuenthal admirális is hamarosan megérkezik. -És Sansa? -érdeklődött Sans. -Ha jól értesültem, akkor egy polgári ceremóniát rendeztek Enrikkin úrral. Nem vagyok benne biztos, hogy már megejtették-e, mindenesetre nem hinném, hogy késni fognak a ceremóniáról.
-Akkor hát minden meg is volna -mondta ünnepélyes hangon Sans. -Felőlem akár most is indulhatunk lefoglalni az asztalokat, vagy valami hasonló. Vagy ilyen nincs errefele? -Én úgy tudom, hogy már előre ki van osztva minden nagykövet helye, nagykövet úr. -Nagyszerű, remélhetőleg nem az első rendi nagykövet mellé raknak -sóhajtott a tábornok.
|
|