|
Post by sithlord on Jul 18, 2017 7:46:04 GMT 1
Al Gázi csendesen meditált, körülötte lassan kavarogtak a sivatag apró szemcséi, miközben átgondolta a teendőit. Bár Vorennus utasította, hogy a Tőrt hagyja a taszkeneknél, neki más tervei voltak. Hatalom és korlátlan uralom, amire mindig is vágyott! Mióta szegény rabszolgagyerekből, aki megjárta a Verem harcokat is, a Szemek bérgyilkosává emelkedett fel, azóta arra vágyott, hogy saját maga irányítsa az életét. Ne Nagyurak meg ne a Próféta hanem saját maga!
Ha igaz az amit a Sötét Öregember mondott, hamarosan megkaparintja sorsának beteljesedését. A tábor csendesen ébredezett, mialatt Al Gázi elkészítette kedvenc italát a forró Kahvét. Egyre hangosabb lett a karaván, ahol jelenleg tartózkodott, mialatt mindenki ébredezett, hogy szokásos napi teendőit elvégezze. Al Gázi emberei pedig éberen őrködtek, nehogy a Tatooine különös lényei megdézsmálják a készleteiket, netán rosszabb esetben megtámadják őket. Mindenki a reggeli imára készült, s csakhamar felhangzott a jellegzetes éneklés, a Muezzin imára hívó hangja. -E'allah E'akbar! Ashadu anna la ' il Eallah!
Al Gázi nem törődött vele, ő nem fog parancsszóra imádkozni. Bár a karaván tagjai ezért nem valami barátságosan néztek rá, bele kötni nem merészeltek a képzett gyilkosba. – Indulunk effendi? -lépett oda hozzá Rusztám, az egyik leghűbb embere. Al Gázi ráérősen elkortyolta a kahvét, majd feltápászkodott, leporolta magáról a sivatag homokját. – Igen! -válaszolta. -Négy ember elegendő lesz, hogy megszerezzük a Tőrt! – És a Nagyúr utasításával mi lesz? Azt mondta hagyjuk a taszkeneknél! -aggodalmaskodott Rusztám. – Az egy vén bolond! Azt se tudja mit beszél! -Al Gázi hangja indulatokkal volt teli. -Menjünk és szerezzük meg mielőtt más teszi meg helyettünk!
Al Gázi bepattant a légisiklóba, négy társa pedig két másikba, majd a kis csapat elindult a taszken tábor irányába.
Egy vénséges öregember vett elő a karaván egyik sátránál egy kommunikátort. Az öregember a Próféta fanatikus híve volt és Musztadzsin nem hagyhatta, hogy a Tőrt a Próféta, áldott legyen emlékezete, ellenségei szerezzék meg. Rövid üzenetet pötyögött be, amely egyenesen az Inkvizítornál fog landolni.
„Nagytiszteletű Szolgáló! Az Ellenség követei elindultak a Tőrért!”
Musztadzsin csak ennyit írt be, aztán elrejtette koszos ruháinak redőiben a kis készüléket, majd kényelmesen leült sátra bejáratánál és ráérősen piázgatni kezdett. Közben imát rebegett gondolatban a Prófétához, hogy áldja meg azt a Követet, aki végez az Ellenség katonáival...
|
|
|
Post by Enz on Aug 23, 2017 9:13:58 GMT 1
A karaván hosszan elnyúlva kanyargott a jakkui dűnetenger végeláthatlan homokdűnéi között. A levegő izzott körülöttük, ahogy a rendszer két napja keresztezte egymás útját az égen. A hátasként használt, jól megpakolt dewbackek néha méltatlankodásnak is beillő módon nyígtak fel jellegzetes mély hangjukon, míg mellettük a zarándokok gondolataikba merülve, szinte teljes némaságban lépkedtek. Férfiak, nők és gyermekek vegyesen megtalálhatók voltak a csoportban. A Szent Könyv szerint ide menekült Mud Al-Dibh az ershaniak által indított üldözések idején, és a sivatagban töltött napok alatt világosodott meg és ismerte meg a fennséges E'Allah akaratát, majd Prófétaként tért vissza, kirobbantva a Nagy Jihadot, ami Ershan elesetével ért véget. Ezt a megvilágosodást igyekeztek az igaz hívek is keresni, akik Mos Eisley-ból indulva átkeltek a dűnetengeren, hogy aztán annak túloldalán, Wali erődjében érjen véget útjuk. A karaván elején egy kisebb csapat vonult, mind burnuszokba burkolózva. Akárcsak bárki mást, őket se lehetett volna megkülönböztetni egymástól. A legelől haladó, ránézésre huszonévesnek tűnő, piszkos arcú fiatal fiú hirtelen megtorpant, és az eddig egykedvű nyugalommal a csapatot kísérő devrisek azonnal megélénkültek, nem tudva mi késztethette őt megállásra. A dűnetenger a taszkenek kedvelt vadászterülete volt, és ez csak fokozódott a nagyszámú zarándok megjelenésével. Azonban elég hamar egyértelművé vált, hogy nem a helyi primitívek állnak a dolog mögött, a karaván azonban mégse folytatt az útját. Közelgett a déli ima ideje, mikor az őrséget adókon kívül mindenki alázatosan fejet hajtott az Egyetlen előtt. Nashwa Hassoul gondolatai azonban nem ekörül forogtak, hanem a reggel kapott üzenet foglalkoztatta. A hitehagyott árulók már úton voltak, hogy megkaparintsák a Tőrt, és a benne rejtező erőt mérhetetlen kapzsiságuk és gonoszságuk kielégítésére használják fel. Már napok óta várt erre a jelzésre, hiszen eddig hozzá hasonlóan egy karavánban bújtak meg a gonoszok. De most már nem védte őket az álcájuk. Ashram és a másik két felvigyázó, akiket az útra kiválasztott, már készen álltak, hogy a jelére elhagyják a karaván biztonságát. Nashwa az egyik dervis őrhöz lépett, aki homokfútta, szakadozott rongyaiba bugyoláltan alig különbözött az őshonos taszkenektől. - Hova mész, fiú? Hamarosan ima lesz - morogta a kiszáradtságtól érdes hangján, amin még a szája elé tett kendő is torzított. - A közelben láttam egy forrást. Megtöltjük a kulacsainkat, és visszatérünk - adta elő azt a hazugságot, amivel remélhetőleg észrevétlenül távozhatnak. A devris rosszallóan rázta meg a fejét. - Nem tanácsos elkóborolni a hitetlen vadak miatt. Veletek megyek - jelentette ki, és hangja ellentmondást tűrő nem volt. Nashwa egyéb körülmények között könnyedén visszatarthatta volna a hithű szent harcost, de ahhoz fel kellett volna fednie magát. Márpedig bárki az árulók szövetségese lehetett. Így hát bólintott, majd a dervis kíséretében elindultak a buckák közé. Hátrapillantva a karaván egyre távolodott tőlük, és perceken belül már csak apró távoli pontokat láttak. - Itt jó lesz - jelentette ki, ahogy egy bucka mögé érve teljesen elvesztették a csapatot. Bár nem látta a dervis arcát, a mozdulataiból egyértelművé vált értetlensége. - Nem látok itt semmiféle forrá... - a szó a torkán akadt, ahogy Nashwa pengéje megvillant a fényben, és a görbe pengéjű tőr a torkába állt. Vér bugyogott fel a sebből, és a férfi fejkendő pillanatok alatt átázott. Nashwa másik kezével erősen tartotta a férfit, hogy haláltusájában ne okozzon több galibát. - Sajnálom, hogy így kellett tennem. A Próféta majd megjutalmaz a szolgálataidért a túlvilágon - ígérte, ahogy az élet utolsó szikrái is elhagyták őt. Ashram és a másik két felvigyázó rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy az élettelen testet lassan a földre engedi, majd a pengét gondos mozdulatokkal megtörli a halott ruhájában. - E'allah bocsásson meg nekünk - nyögte ki halkan Ashram. - Az ellenségeinkért imádkozz, ne értünk - pillantott fel a nő a holttest felől. - Velük még ennyire se leszek könyörületes. Az Igaz Hit védelmében néha a Shaytan eszközeit kellett felhasználni. Hiszen ha a gonosz nem válogat az eszközökben, az igazhitűek se tehetik. Ez volt a Bektashi Rend alapelve, és Nashwa személyes meggyőződése is. A tőrét visszadugta a helyére a köpenye alatt, majd felkelt. - Ha nem térünk vissza, azt hiszik majd, hogy a taszkenek elragadtak minket. Mi pedig háborítatlanul kutathatjuk fel az ellenséget. - De honnan tudjuk merre menjünk? - kérdezte Ashram. Nashwa hanyagul előhúzta napszemüvegét, majd feltette. A fekete plexi alatt, mások számára észre nem vehetően megváltozott a szeme színe, és gesztenyebarna szemgolyói most arany színűre változva világítottak. - A Próféta kegyes lesz, és mutatja nekünk az utat. Tekintete messzire vetült, sok kilométeren keresztül száguldva, olyan helyekre, amiket szabad szemmel innen már nem láthatna. Egy csapat burnuszos alak mozgott innen messzi távolságra, egyetlen cél irányába. Oda, ahova ők is tartottak.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 16, 2017 14:08:08 GMT 1
Tobruk Hadzsi a sivatagi hajnal hidegségében üldögélt, tábortüze felett vígan lobogott és főtt a kahve, amely a nomádok kedvenc élénkítő itala volt. Az öregember már számtalan tavaszt meglátott s ezalatt végtelen bölcsességre tett szert, a Próféta szolgálatában. Tobruk ismerte a Régi Elveszett Legendákat, a Szent Kohuraan írásait, a Hadiszokat s a többi szent iratot, amelyek a Próféta szerepéről és küldetéséről szóltak. Rövid fohászt intézett E'allahhoz, az Egyedül Igaz Istenhez, aki a Prófétát, legyen áldott a neve örökkön örökké!, kiválasztotta. Kapzsi és gonosz emberek akarták megszerezni a Gonosz hatalmat, amelyet egy Tőr rejtett. Tobruk Hadzsi nagyon jól tudta, mekkora veszéllyel jár, ha a Tőr illetéktelen kezekbe kerül...
Évmilliárdokkal azelőtt, hogy E'allah megmentette a világot és a galaxist, sötétség és Káosz volt az úr. Hatalmas, ősi Istenek gyilkolták egymást halomra, kiirtva a létező összes humán bolygót vagy lényt...Démonok és sötét kreatúrák járták a világokat...Olyan ősi szörnyűséges Istenek, akiket jobb lett volna örökre elfelejteni...Aztán jött E'allah és megmentette a Káosztól a galaxist és az Univerzumot. Legyőzte az Ősi Elfeledett Isteneket, és kizárta őket a Külső Sötétségbe. E'allah létrehozott egy Tornyot, amely egyfajta mezőbe burkolta az ismert galaxist, hatalmas erejű védőfallal körülvéve az Univerzum határait. Azok az Ősi Iszonyatok kívül rekedtek mindörökre! Millió évekkel később, támadás érte a Tornyot. Hogy kik és mik voltak azt maga a Próféta tudta talán egyedül... E'allah Kiválasztottja, a Galaxis védelmezője és a Torony Őre... A Próféta győzött és az Ősi Istenek nem tudtak visszatérni... A Próféta ellenlábasa, aki ugyanúgy Torony őr volt egykor s a Próféta barátja, Flagg vezette a támadást és a lázadást...Ő Aki a Sötétben járkál, a Sötét Ember, a Hollók Ura...ezernyi néven volt ismeretes... Le akarta rombolni a Tornyot, hogy az Ősi Istenek visszatérjenek...Szerencsére a Próféta győzött, a Sötét Ember pedig eltűnt, ki tudja hová... Ahogyan E'allah is... Talán a Próféta tudja hova tűnt, az ősi írások azonban nem foglalkoztak ezzel a témával. Szép lassan a Próféta nemcsak a Torony Őre lett hanem E'allah helyét is átvette ebben a galaxisban...
Ennyit tudott összerakni az Ősi Írás szerint. Tobruk Hadzsi szent ember volt, így a Próféta párszor meglátogatta és kommunikált vele. Legutolsó megjelenésekor olyan dolgot mondott, amitől Tobruk Hadzsinak rémület öntötte el a szívét...
A Próféta szerint a Torony leomlóban volt, az Univerzum szövete felbomlóban, így a Sötét Istenek közül néhány, bejutott az Univerzumba is... Abeloth de akár az Időrabló is, mind egyek voltak az Ősi Iszonyatoknak. A Torony leomlóban, a Káosz pedig már készül a visszatérésre... Talán az volt az oka hogy E'allah eltűnt? Meglehet! Tobruk Hadzsi annyit tudott, hogy azokat az eretnekeket meg kell ölni, hogy a Tőr ne lehessen az övék! Mert a Tőr képes volt arra, hogy felhasítsa az Univerzum határát védő mágikus falat, s ezáltal újabb Ősi Isten hatoljon be az ismert világegyetembe... -Aludj csak barátom! -motyogta a tűz mellett heverő, különös idegennek Tobruk. A férfit nemrég hozta el a taszken faluból, aminek vezetője volt, abban a reményben engedte el a kómában heverő férfit a népe, hogy az öreg meg tudja gyógyítani népük vezérét. Tobruk azonban nem ezért ment el Asharad Hettért, hanem azért mert a Próféta erre utasította...
"Mentsd meg Hettet! "
A mondat szinte tűzzel égett bele a szívébe, így engedelmeskedett. Ki tudja mi a szándéka a Prófétának ezzel az emberrel?
A Taszken falu
Al Gázi porig rombolta a falut, ahol Asharad Hett kómában feküdt még mindig, s ahol a Tőrt elrejtették. A taszkeneket lemészárolták ugyan de Hett rejtélyes módon eltűnt...Valaki elvitte volna? Meglehet! A Tőrt viszont megtalálták a taszken varázsló sátrában. Miután röhögve legyilkolta az öreg taszkent, Al Gázi diadalmasan emelte a magasba a Tőrt! -Mienk a hatalom! -mondta embereinek örömmel. -Most már senki nem állíthat meg minket! SENKI!! -üvöltötte diadalittasan.
Al Gázi, embereinek élén elindult a Kút irányába, hogy beteljesítse végzetét, a legendák Zordonává váljon...
|
|
|
Post by sithlord on Jan 14, 2018 14:27:52 GMT 1
Asharad Hett a Taszken vezér, a távolban várakozott, amíg a Prófétának nevezett szörny csahos kutyái elhagyták a falut. Az ostobák azt se tudták hogy hol keressék és egyáltalán mit keressenek...
Mielőtt Al Gázi emberei eljutottak a faluba, Hett magához tért, mellette pedig egy díszes Tőr hevert. A taszken varázsló elmondta neki hogy ez a Tőr hozta vissza az élők sorába. Hett megvizsgálta a hullámosan kidolgozott pengéjű, rúnákkal díszített fegyvert, és meglepve olvasta rajta a saját maga által választott nevet, ahogy egykor hívta magát egy ideig... KRAYT...
A betűk olyan feketén voltak bevésve a Tőrbe, mint a legsötétebb éjszaka. Ezt a nevet egyedül ő tudhatta, egyedül ő ismerte a Legendát, amelynek alapján egykor fel akarta venni. És most itt látja viszont egy Tőrön... A fegyver egyértelműen őt választotta gazdájául. Kezébe vette a még lábadozó férfi a különös fegyvert és vizsgálgatni kezdte. A Tőr hideg markolata kellemesen hűtötte a kezét, miközben a varázsló valami undorító büdös löttyöt... A sátorban hevert egy díszes egykor mágikus tőr is, azonban ez nem a Zordon Tőre volt, azt Asharad magához vette, ahogy feleszmélt... Al Gáziék később erre a Tőrre hitték azt, miután lerombolták a falut, hogy a Zordon Tőre...Ez azonban csak egy ősi kultikus áldozó Tőr volt, amellyel egykor ezreket áldoztak fel naponta a Sötétség Száz Évének hívott időszakban...Bár kétségtelenül ez is egy ősi és hatalmas erőkkel bíró fegyver volt, azonban nem a Zordon Tőre...
Aztán különös férfi jelent meg a faluban, Tobruknak hívta magát és azonnal távozásra szólította fel. Hett nem is értette mit akar tőle...Aztán a Tőr felizzott a kezében és megértette, mennie kell. Tobruk kivitte a faluból, majd mérföldeket gyalogoltak, végül letáboroztak a Könnyek Sziklájaként ismert oázisnál. Hett még gyenge volt ezért hamar álomba merült, míg a Tobruk nevű férfi tüzet rakott és valami levest melegített. Asharadot az étel illata térítette magához. -Enned kell barátom! -mondta az öreg kedvesen. -A Próféta védelme alatt vagy! Hamarosan továbbmegyünk! -Asharad arca eltorzult a Próféta név hallatán...A mocskos Istenség aki az ősi időkben leigázta népét és rabszolgasorba vetette a taszkeneket...Elpusztította az egykor virágzó ősi civillizációt...Ez a mocskos bálványisten akarná megóvni őt??
"Öld meg az öregembert, elvégezte a dolgát"
A hang mint valami kígyó sziszegés, úgy hatolt elméjébe, miközben az öregember mellett heverő Tőr felizott, bíborvörös árnyalattal. A Tőr szólt hozzá...Ő a Sötétség Kiválasztottja...
Asharad Hett egy pillanatig se gondolkodott, hirtelen felugrott és rávetette magát Tobruk Hadzsira, rövid küzdelem után kitörte a nyakát, majd elégedetten magához vette a Tőrt. Tobruk arcára végleg ráfagyott a meglepetés, amikor halála másodperceiben rádöbbent arra hogy becsapták...Nem a Próféta hanem annál egy jóval sötétebb és gonoszabb Isten hangja szólt hozzá, hogy mentse meg Asharad Hettet.
Hett magasba emelte a Tőrt és gondolatait a fegyverre fókuszálta. Közben elégedetten konstatálta azt a tényt, hogy az üldözői egy hamis fegyvert találtak meg...Biztos meg fognak lepődni a Kútnál, de ez legyen az ő gondjuk! El akart tűnni egy jó időre, hogy senki se találhasson rá...Csak ha ő maga is azt akarja... A Zordon mágikus Tőre felizzott majd a férfit egy bíborszínű hullám vette körül és egyszerűen eltűnt...Ki tudja hova és mennyi időre....
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 20, 2018 17:14:06 GMT 1
Az ütött-kopott négylábú, rombusz alakú, sárgásszürke páncéllemezekkel borított felderítő lépegető magányosan rótta a Dűne-tenger egyik legkietlenebb részét, ahol a homokbuckák lassan átadták helyüket a Jundföldet határoló nehezen navigálható szikla-alakzatoknak. A jármű páncélján egy kopottas, pálmafán fészkelő, birodalmi jelvényt markoló cosrai sas jelezte, hogy valaha a planétára lépett EGB expedícós rajba tartozott. A kereskedő, akinek utoljára a tulajdonában volt, váltig állította, hogy egy hulláktól és roncsoktól hemzsegő táborhelyen szerezte a roncsot. A jármű egyébként már hosszú napok óta menetelt kitartóan, utasai pedig bizonyára szomjan haltak volna a melegben.
A járművön azonban nem volt szerves utas, az előző tulajdonos, egy borostás toydariai ócskavas-díler pedig már halott volt, roncstelepe valamelyik sarkában feküdt akkurátusan darabokra fűrészelt állapotban, végtagok, szárny és orrmány nélkül.
Artu-Detu vidáman fütyürészve konstatálta, hogy úticélját már majdnem elérte. Amikor legutóbb errefelé indult, nem volt még ennyi katonai roncs a bolygón, és ő is jóval óvatosabban kellett, hogy közlekedjen.. így jobb híján saját kerekein próbálta megközelíteni kétszer is a hatalmas bantha-csontokkal szegélyezett táborhelyet, ahol remélte, hogy átadhatja követőinek a terveket, amelyeket kupolája rejtett, további elemzésre és kiértékelésre. Azonban a Primer és szövetségesei mindkétszer megakadályozták ebben. Most már sokkal bátrabban mozgott, kevésbé ügyelve arra, hogy feltűnést keltsen. Áramkörei azt súgták, úgysem marad sokáig ezen a golyóbison.
A környék banditái, farmerei és szemétgyűjtői amúgy is a planéta új urai által bevezetett mindenféle szabályok miatti elégedetlenkedéssel voltak elfoglalva. Nőstények bő ruhákba öltöztetése, amelyik eltakarta hajlataikat, a gépek használatának betiltása – ez utóbbit Artu különösen irritálónak találta, sercegtek tőle az áramkörei -, az eopi és banthahús tisztátalannak minősítése és szintén betiltása, aminek révén a lakosság jelentős része import proteinre kényszerült..
A kis droid leállította a járművet, ahogyan elérte az óriási csontokból készített boltívszerű képződményt, amelyen túl az errefelé teljesen szokványos kunyhók sorakoztak. Lakóik, az errefelé szintén teljesen szokványos, burnuszba csavart, gaffi botokat lóbáló törzsbeliek éles, füttyögő kiáltásokat hallatva előjöttek.
A taszkenekben az volt a jó, hogy alapvetően a tatooine-i társadalom érdeklődésének legalján álltak. Mindenki tudta, hogy a sivatagi rablók roncsokból összeszedett gépi alkatrészekkel és rongyokkal fedték el magukat, betegesen gyűlöltek mindenkit saját törzseiken kívül, és olykor megtámadták a könnyű prédának tekintett utazókat, kereskedőket.. vagy ők maguk estek a bosszúként indított tisztogató hadjáratok áldozatául. Azonban senki sem vette igazán a fáradtágot, hogy bepillantson a burnuszuk alá, megvizsgálja társadalmukat, felfedezze a különbségeket a törzsek között..
A taszken törzs, amelyet Artu meglátogatott, ugyanis némiképp eltért a többitől. Ugyanúgy öltözködtek, ugyanúgy viselkedtek évezredek óta, mint a többi törzs, azzal a különbséggel, hogy más taszkenekkel sem sűrűn érintkeztek, kizárólag a törzsön belül szaporodtak és mindig gondjuk volt rá, hogy kerüljék az olyan összecsapásokat a zsoldosbandákkal és farmerekkel, amikor veszteségek érhetik őket. Ha mégis így történt, mindig magukkal vitték a halottakat, de leginkább kerülték az összecsapást.
A kis R2-es megállt a kisorjázott taszkenek előtt, és holovetítőjével egy ősi, lilás droid jelképet, valamiféle stilizált arcot vetített a boltív tetején emelkedő csontlapra... az Abominor Kollektíva ősi, birodalmi emblémáját egy történelem előtti időből.
A taszkenek felüvöltöttek, térdre borultak az asztromech előtt és letépték magukról a fejüket elfedő burnuszt. Sápatag, száraz, beteges arcok helyett fémes koponyák és villogó droidszemek villantak elő.
A Gépisten visszatért évezredekkel ezelőtt elrejtőzött követőihez.
...
Sok száz kilométerrel arrébb két hajó parkolt egy jawa homokjáró mellett. Az egyik egy moh’amad’ahn hercegi futáryacht egyenesen Ershanról, amelyiket szó nélkül átengedett a Jakkui Kalifátus űrvédelmi ereje, és egy hírhedt YT-1300-as, amelynek ellipszoid alakú törzsét elől, ahol korábban egy bevágás volt az Arakyd-rakéták indítónyílásai miatt, egy pótlólagosan betoldott kabinelemmel egészítették ki a hatékonyabb álca kedvéért.. így már kevésbé hasonlított a Millenium Falconra.
Egy java és egy ewok álltak a korélial teherhajó előtt. - Yub yub.. – jelentette ki jelentőségteljesen Tarfang. - Uuuutini! – tette hozzá a az átlagnál magasabb jawa.
A rámpán léptek kopogtak, ahogyan egy aranyozott protokolldroid sietett le rajta. Tarfang felvisított, majd a földre vetette magát. A jawa egy pillanatig bizalmatlanul szemlélte a droidot, mivel egyik karja vörös volt, és nem aranyszínű, mint ahogy népe kollektív emlékezetében élt, de aztán Szrípió megadta az egyezményes jelet.. integetett. - Segítség.. hahó! Segítség.. hahó!
A jawa is felvisított és szintén a földre vetette magát.
- Ez igazán szükségtelen, barátaim. – üdvözölte annak a két népnek a képviselőjét Szrípió, amelyek emlékezetében a legélénkebben élt a Silentium Primerjével kötött ősi megállapodás, az Élet – gépi és szerves egyaránt – védelme mindenek felett.
- Utini? – kérdezte a jawa. - Nem szükséges. – intett Szrípió is a homokjárónál csoportosuló többi barna kámzsás, alacsony alak felé. – Ti ketten vagytok népeitek legkiválóbb, kiválasztot tagjai. Ti elegendőek vagytok egyelőre.
- Yub. Tol mug nab yub! – tette hozzá Tarfang. - Igen, itt van, én is érzem.. – pillantott körbe a horizonton a Primer, miközben megvillantak fotoreceptorai. – Nincs is messze... hamar a nyomára akadunk. Gyertek, szálljatok be, a másodpilótám már türelmetlen.
A nagydarab, a Falcon pilótafülkéjében helyet foglaló vuki válaszul megrázta magát, és velőtrázó ordítást hallatott. A trió felsorjázott a rámpán és a hajó felemelkedett.
A Homokjáró körül maradt jawák egy ideig tanácskoztak, majd elégedett visítással elindultak Tarfang hátrahagyott hajója felé, hogy alkatrészeit „felszabadítsák” és más, értelmes droidlényekbe építsék, vagy eladják őket a farmereknek. Azonban alig tettek meg pár lépést, amikor az egyik Dűne takarásából egy sugárvető lövedék vágódott a lábaik elé. Még néhány sorozat, majd a jawák megfordultak és csalódott visítással visszaporzottak lánctalpasukba.
A dűne mögül előugró páros mindkét tagja meglehetősen bozontos volt a helyi viszonyokhoz képest, csak egyikük kackiás bajzsa és fülbevalói, illetve a másik magas, hosszú, hegyes fülei különböztették meg őket egymástól.
- Azt a mindenit de szíp darab! – füttyentette el magát az ershani hajót figyelve Droma, enhye akcentussal. A ryn közelebb sétált és ellenőrizte, nincs-e valami rejtett csapda a hajón. - Azt hiszem, a robogókat hátrahagyhatjuk. – nyugtázta társa, egy állig felfegyverzett, nyúlánk lepi. A nyúlszerű idegen fél szemmel még mindig a jawákat figyelte. - Ezzel megyünk a Falcon után. – nyugtázta Droma. – Ha az a bádogdoboz azt hiszi, meglóghat előlünk, hát téved. Izzítsd be a hajtóműveket ezen a gyönyörűségen, én pedig felhívom Calrissiant. Megvannak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2018 16:11:14 GMT 1
A rozoga, megkopott festésű cosrai lépegető mögött immár egy hosszú, S alakban elnyúló bantha-sor kanyargott, ahogyan Artu Detu felügyelete mellett a jármű automatikája keresztülvezette a konvojt a Dűne-tengeren a ledobási ponthoz, ahol a számos roncstelepet megjárt cosrai gyártású harcjármű fémlábai először érintették a homokot.
Ha a Gépisten áramköreiben léteztek volna az alattomos, számító várakozáson és a szervesek szenvedése felett érzett örömön túli egyéb érzelmek is, bizonyára ironikusnak tallta volna azt, hogy számításai szerint a felszállási pont ugyanott van, mint ahol alkalmi járműve annak idején földet ért. Persze, ha ez érdekelte volna, átfuttathatta volna áramkörein azt is, hogy a bolygón keresztül-kasul rohangászó kultisták anno miért is választották egyik szent helyüknek és táboruknak ezt a jelentéktelen vízmosás-szerű körtőt a semmiben.
A szerves pondrók problémája azonban jelenleg nem ért annyit, hogy az Abominor nép ősi vezetője erre vesztegesse jelenlegi, szegényes memóriakapacitását. Taszken burnuszukba öltözött humanoid alakú, de nagyon is gépi követőivel a nyomában a lépegető begyalogolt a szétlőtt, lerombolt épületek és hozzá hasonló roncsok közé, és csak a lerombolt táborhely közepén még félig álló, bástyaszerű erődítmény romjainál állapodott meg végül. Artu legurult a rámpán és diadalittas füttyenéssel elindult be az épületbe, azonban nem a felsőbb szintekre vezetett az útja, hanem a lenti járatokba, amelyekről talán sem az előzőlegt itt megszálló helyieknek és kultistáknak, sem pedig a rájuk támadó nagaioknak, vagy éppen a segítségükre segítő cosraiaknak nem volt tudomásuk.
Két taszken-android (miután ledobálták magukról a köpönyegeket odabent, amelyeket az utazáshoz felvettek, hogy elkerüljék a kíváncsi bámészkodók figyelmét – no nem mintha a sivatag tele lett volna ilyesmivel, de sose lehetett tudni) segített eldobálni a köveket a Gépisten által megjelölt falrészlet útjából és megtisztogatták azt, mígnem előtünk egy szimbólum, pontosabban egy alak és egy felirat. Artu szkennelte a képet, és az adatbankjával összevetve sikeresen azonosította a Tatooine évezredekkel eltűnt őslakóit, a Kumumgah faj tagját és írását. A Gépisten egyik fogókarja előnyúlt és a felirat alatti apró, mozaikszerű obszidián-darabokkal kezdett játszadozni, hogy megfelelő irányba forgassa őket.
Mindeközben odakint a lerombolt sátorromok közül az egyik, még viszonylag épen lévő kunyhóból kiosont egy alak és gyors léptekkel megindult a tábor széle felé. Még legalább két hajó közeledtét jelezte a kezében lévő apró radar, de mintha felszíni egységek is közeledtek volna..
...
A koréliai YT-1300as teherhajó variáns a tábor romjainak északi részén, egy nagyobb méretű, nagai szimbólumokkal ellátott támadóhajó roncsainak takarásában szállt le, amely már félig belesüppedt a homokba, így nem lehetett kivenni pontos típusát. Szí-szrípió és társai óvatos léptekkel sétáltak le a lépcsőn.
- Ott lesznek bent. Artu ott van bizonyosan. – mutatott előre a protokolldroid. - Yub dub.. na’dirr dubb. – pillantott körbe Tarfang az ismerős helyszínen. Tisztán emlékezett erre a csatatérre. Hirtelen rájött, mennyire hiányzik neki bajtársa, Juun.
- Úgy.. tehát hívők szállták meg ezt a helyet. – mormogta villogó fotoreceptorokkal a Primer, azaz Szrípió. – Bizonyára az ős hajóval kapcsolatos legenda az idők során valamiféle szent hellyé formálódott a helyiek köztudatában. - Utiiiniii – visította a java. - És igen, az is abszolút elképzelhető, hogy tévúton járunk, és ez egy sarlaccverem. – biccentett a Primer. – Azt hiszem, az autentikus hatás kedvéért most hozzá kellene tennem, hogy jaj, Tervezőm.
Lumpawarroo, aki gyerekkorából emlékezett a protokolldroidra, de nem olyan tisztán, hogy viselkedésének változását érzékelhesse, egyetértően felüvöltött, és a bejárat felé mutatott. - Azt mondja, vannak bent, valószínűleg taszkenek. – fordított az ewoknak és a jawának segítőkészen a Primer. Milyen érdekes, futott át saját logikai áramkörein, annyira azonosultam ezzel a tolmács-személyiséggel, hogy még a segítőimet is úgy válogattam ki, hogy a megszokott szerepemben maradhassak, sőt, egyenesen rá legyek kényszerítve. – Bár én nem vagyok benne biztos, hogy hús-vér buckalakók.. ebben az esetben. Legyünk óvatosak.
A java harciasan felemelt egy ősrégi ion-sugárvetőt. - Igen, az átalakításoknak köszönhetően, amelyeket a tanácsomra végrehajtottatok rajta, már az ükapád is sikeresen használta a Gépisten ellen, Eech-irr. – replikázott Szrípió. – De nem biztos, hogy a taszken-mechák ellen is elégséges lesz.. ahogy mondanom kellene humanoidok körében, azt hiszem, négyezerhétszáztizenkettő az egyhez..
Lumpy idegesen felbődült és előre szegezett számszeríjjal nekiindult a járatnak. - Na ez már ismerős. – mormogta maga elé erőteljese szarkazmussal a hangjában a Primer. – Menjünk, kövessük forrófejű szőrös barátunkat. - Jub? – tiltakozott nagy elánnal Tarfang. - Igen, én is arra gondoltam, hogy a nagyobbikat. – emelte fel védekezően vörös alkarját Szrípió.
...
- Ajánlom is.. biztosan oda mentek be? Bukj le.. – Droma egyszerre beszélt a komba, aminek túlsó oldalán alig hallotta a zavarás miatt a kódtörőt, akinek végre össze kellett volna kapcsolnia őt Lando Calrissiannal, és a lepivel, aki elkísérte erre a misszióra, most pedig épp azzal volt elfoglalva, hogy szétszedje a tábor külső védelmi övének roncstemetőjében talált cosrai repulzoros robogó oldalsó, aszimmetrikus utaskabinját, és kiszerelje belőle a sorozatlövő lézerpuskát.
- És még az én fajtámra mondják, hogy szereti a vasat. – mormogta Droma, majd hátranyúlt és megrángatta a lepi füleit. - Hé, süket vagy? – a lepi végre felé fordult, majd megvonta a vállát, mormogott valamit anyanyelvén és rohanni kezdett visszafelé, a dűne mögé, ahol a zsákmányolt ershani hajót hagyták.
- Na szép.. – mormogta Droma, miközben visszafordult nagy felbontású holotávcsövével a táborhely romjainak közepe felé. Az imént látta bemenni a kis R2-est, meg egy csomó taszkent, most pedig felbukkant a protokolldroid, a vuki másodpilóta, valamint egy ki tudja honnan szalajtott ewok és egy helyi jawa is. – Szóval odabent lesz a buli.
Már csak az a kérdés, gondolta a ryn, hogy ő maga is a bentiekhez csatlakozzon, vagy pedig megpróbálja megkeresni a remélhetőleg őrizetlenül hagyott Falcont. Akkor már két hajójuk lenne, és a meló felével is végeznének.. fémköbméter alapján még hozzá a jóval nagyobb felével.
- Eh, Calrissian és a Solok maradéka úgysem veszik át a droidok nélkül. – pödörte meg idegesen a bajszát Droma, majd épp felállni készült, amikor meghallotta a sugárvető kattanását a háta mögött. - Lassan állj fel, te szentségtörő. – egy burnuszba öltözött, az arcát is fendő kendővel bíró alak állt előtte, a faját nem lehetett megállapítani, de a hangja alapján nőstény volt.
- Csak nyugalom, kicsi gádzsi – szaladt ki egy csak a faja és távoli rokonaik, a kövérebb tofok által használt, kevésbé Basic-kompatibilis frázis Droma száján, ahogyan felemelte a kezeit. Remélte, a tapsifüles nincs messze. – Én csak.. nézelődöm. Sok itt a fím, ugyebár.. – pillantott körbe. - Ez szent hely. – közölte a burnuszos nő, egyik kezében sugárvető, a másikban egy igen veszélyes, igen sokszor hajlított, igen fénylő penge villogott. – Nem kelllene itt lennetek. - Ezt mondd azoknak a roncsvadászoknak, akik már bementek. – biccentett a torony romjai felé Droma. – Nem én vagyok a legnagyobb gondod..
- Hogy a.. – a nő lebukott, ahogyan az egyik Dűne mögül kiemelkedett egy díszes ershani yacht, és alig két méterre felettük húzott el. - Ez az, nyuszi. – mormogta Droma, és legurulva a töltésen bevetette magát egy rommá lőtt lépegető mögé.
Csak utána vette észre döbbenten, hogy a hajó, ami elhúzott felettük és amelynek szele egy bucka mögé repítette támadóját.. ...egy másik, masszívabb ershani yacht volt.
...
- Landungsposition ist klar, ich komme rein und drunter, aber vorsichtig... - mormogta maga elé anyanyelvén Erwin őrnagy, miközben letette a hercegi, pontosabban hercegnői yachtot a csatatér mellett. – Két nemrég landolt hajó jeleit is fogom a táborhely környékén, továbbá egy sor szerves és gépi életjelet. Úgy látszik, a hely tele van roncsvadászokkal és fosztogatókkal.
- Vagy a Próféta békeszerető híveivel. – húzta ki magát a pilótaülés mellett helyet foglaló Hassa hercegnő, aki egész úton ott tüsténkedett Erwin körül, miközben az ifjú őrnagy ismerkedni próbált az ershani csúcstechnológiát jelentő jármű kezelőszerveivel. - Legutóbb a tieitek is egészen harciasak voltak, hercegnő. – igazította meg tiszti sapkáját szőke fürtjei felett Erwin, ezredszerre is elátkozva a pillanatot, amikor odaát Ershanon hagyta magát rábeszélni erre.
De hát mit is tehette volna? Az ott töltött idő alatt elnyerte Hassa hercegnő barátságát, bizalmát.. néha enyhe remegéssel arra gondolt éjszakánként, hogy talán ennél is többet.. és amikor a valami oknál fogva új szövetségeseik által afféle istenként, de minimum totemállatként tisztelt ewok eltűnt, Erwin nem tehetett mást, fel kellett ajánlania a segítségét.
Ahogyan az sem volt mellékes, hogy a parancsa is erre szólt. Folett ezredes, aki Ershanon hagyta, meg volt győződve róla, hogy a kis játékmaci-szerű szőrgombóc valójában veszélyes köztársasági kém, amit Erwin először elképzelni sem tudott volna, annyira aranyosnak találta, de most, hogy Tarfang eltűnt, egyre inkább hajlott rá, hogy elfogadja a teóriát legalább statisztikai lehetőségként. Ráadásul ő hozta Ershanra, ráadáasul pont innen..
Persze azt nem kalkulálta be, hogy a hercegnő személyesen akar vele jönni majd, amikor felvetette, hogy a megszökött Szent állat esetleg a másik szent bolygón, a Jakkun lehet, ahol először találkoztak vele. Személyesen, és kettesben.
- Kezelhetem a leszállótalpakat? – dörgölőzött oda Erwin egyenruhájához Hassa csak úgy véletlenül, immár soktucadszorra az útjuk kezdete óta. – Melyik kart kell meghúzni? - Várj egy picit, Felség. – húzta el finoman Hassa kezét Erwin, mire az rajtahagyta sajátját az övén. A cosrai őrnagy megpróbált koncentrálni, és végigfuttatni egy szkennt a lenti roncsokon.. saját felszíni alakulatának megsérült járművein, amelyek közül úgy tűnt, jó párat hátrahagytak a felszíni csata után, miután U-hajójuk elpusztult a bolygó feletti csatában, az életben maradt cosrai katonák pedig csak ershani segítséggel tudtak hazajutni. Kellett itt lennie olyan roncsnak, amelynek még működik a transzpondere..
Végül Hassa fennforgása közepette csak odáig jutott, hogy sikeresen azonosítson egy légvédelmi lépegetőt, amelynek még működött a dekóder-berendezése. - Szükségem van valamire az egyik roncsunkból. – fogta karon Hassát aki érdeklődve bámult kifelé az ablakon, miközben elült a por, amelyet leszállásuk nyomán felvertek. – Gyere velem, de légy óvatos, én még mindig a fosztgatók-opcióra szavaznék, ha demokráciában nőttem volna fel.
- Mi az a demokrácia? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Hassa. – Valami Hitetlen dolog? - Aha... olyasmi. – biccentett Erwin. – Komm, Prinzessin, bitte.
- Miért nem rögtön a Szent Állat után megyünk? – kérdezte Hassa. - Mert az érzékelők alapján nincs egyedül. – váltott komolyabb hangvételre Erwin. Hirtelen eszébe ötlött, hogy egy köztársasági kém elszalasztásánál csak az a rosszabb, ha egy újdonsült, potenciális szövetséges magas rangú nemesét is a köztársasági ügynökök karjaiba vezeti.. saját magáról nem is beszélve. – Fel kell fegyverkeznünk, és beszélnem kell a.. barátaimmal.
- Megígérted. – ragadta meg a másik lány csuklóit szomorú szemmel Hassa. – Azt mondtad, csak te és én.. azt mondtad, nem szólunk Shaddam bácsinak!
Még az kellett volna, futott át Erwin agyán. - Nem szólunk a bácsikádnak, Hercegnő. – simított végig megnyugtatóan a másik lány erotikusan bronzbarna, sima arcán. – Csak egy barátomat akarom felhívni, hogy legyen segítségem szükség esetén. Megbízhatunk benne. Te is megbízhatsz bennem, vagy ne legyen a nevem Annabelle.
- Hihi. – nevetett fel Hassa. – Tényleg az a neved? De akkor az Erwin.. - Mondjuk úgy, felvett név. – sóhajtott fel az ifjú őrnagy. – Nem szívesen használom az Annabelle-t. Mondjuk úgy, van egy unokatestvéri ág a családunkban, amelyik nagyon elvadult… ők viselték ezt a nevet. Az utolsó életben maradt unokahúgom állítólag bérgyilkos lett, vagy talán prosti egy tarisi bordélyban, már nem is emékszem.. mindig is furcsa lány volt, semmiben sem akarok rá hasonlítani, azt hiszem..
- Húha. – ámuldozott Hassa. – Én sem tudom, hogy mikor melyiket használjam az Alisza bir Amina al Maktum al Muktasi assa Khosrau alla Missuratei.. - Erre. – Erwin kézen fogta a lányt, miután lezárta a hajót és végigfutottak a dűnén, majd bevágódtak egy romkupac mögé, amely valaha Erwin különítményének egyik Flak-ja volt, egy gyorstüzelő vadászelhárító lövegekkel felszerelt, sárgára festett lépegető.
- Tessék, nézz körül, és mondd el, mit látsz. – nyomott egy binokulárt a másik lány kezébe Erwin, miközben nekiállt összekötni a cosrai transzpondert saját komjával, amelyik az ershani yachthoz volt relézve. A hercegi yacht nagy hatótávolságú adóvevőjével biztonságos kapcsolatot létesíthettek szinte az egész galaxissal, de szükség volt a transzponderre is, hogy a cosrai katonai hálózat felismerje Erwin kódját, máskülönben azonnal beépített biztonsági protokollok és a nyomukban érkező vírusok települtek volna az ershani hajó rendszereire válaszul. A polneyei spectechek nagyon komolyan vették a cyberbiztonságot.
- Van a dűnék mögött jobbra egy olyan hajó, mint a mienk.. – sorolta Hassa. – Arrébb a másik oldalon egy másik, talán koréliai.. olyan ellipszis alakú. A központi toronynál látok legalább egy droidot és egy vukit..
Ez egyre jobb lesz, gondolta magában Erwin. Most már biztosra vette, hogy egy köztársasági hírszerzési találka közepébe csöppentek. Gyorsan befejezte a huzalozást a lépegető terminálja és a kom között, majd beütött egy kódot. - Maradj takarásban. – súgta oda Hassának, miközben a képernyőn megjelent egy sebhelyes, középkorú férfi arca.
- Frau Major Erwin von Stülpnagel. – Skorzeny arca őszinte meglepetést tükrözött. – Hát magára nem számítottam. Wir sind in der Mitte einer Situation.. – a kommandós tiszt nagyon erős villódzás és zavarás közepette beszélt, Erwin úgy becsülhette, minimum a galaxis másik végén lehet.
- Sajnálom, Herr Skorzeny, mást nem tudtam elérnie ezzel a transzponderrel, mondjuk úgy, fedett missziót teljesítek. – suttogta Erwin. – Sonderprotokoll sieben gelb, bitte. - Elhiheti, Frau Major, hogy én is. – sóhajtott fel neheztelő arckifejezéssel Skorzeny, de nyugtázta a vészhelyzeti kódot. – Kinek továbbítsam a segélykérését?
- Akinek csak jónak látja. – folytatta Erwin. – Azt hiszem, nyomában vagyunk egy köztársasági titkosszolgálati missziónak. Külterületen. - Ki hatalmazta fel magát arra, hogy kémekre vadásszon? – hunyorított Skorzeny. - Oberst Folett személyesen. – mosolyodott el ártatlanul Erwin.
- Ah so.. – nyelt egyet a kommandós. A név úgy tűnik, megtette a hatását. – Küldje a koordinátáit. Elintézem, hogy segítséget kapjon.. - Nem kell koordinátákat küldenem. – rázta meg a fejét Erwin. Az ershani adóvevőkön keresztül ezt mág transzponderrel sem kockáztatta volna meg amúgy sem. – Tudja, hol vagyok. Ahol legutóbb találkoztunk. A célpontom pedig ugyanaz a kis szőrös..
- Ah, genug. – biccentett Skorzeny. – Ennyi elég. Felhívom Tieboltot. - Valamelyiket. – biccentett Erwin. – Hálás vagyok, parancsnok. Erwin vége. - Ki az a Tiebolt? – kérdezte kíváncsian Hassa, aki – dícséretére legyen mondva – eddig csendben hallgatta a beszélgetést.
Mielőtt azonban Erwin válaszolhatott volna, a föld remegni kezdett, és repedések futottak végig rajta.
- Das war unerwartet.. – a földrengés nem szerepelt Erwin azon listáján, amit a homoksivatagban kószáló köztársasági kémektől elvárt volna. – Ki kell mennünk innen.. óvatosan. - Várj. – ragadta meg a lány kezét Hassa. – Nézd, mondtam, hogy a Próféta igaz hívei!
Erwin azonban csak annyit látott, hogy az eddig lakatlannak tűnő roncsok és kunyhók közül fegyveres, burnuszos alakok rohannak elő, a középső erődítmény felé tartva.
- Még mindig nem vagyok meggyőződve arról, Prinzessin.. – mormogta, de ekkor már Hassa fel is pattant és a spádésok felé szaladt integetve, - Scheiße. – szisszent fel az őrnagy és újdonsült barátnője után rohant, miközben odakint hullámozni kezdett a föld, a központi erőd romjairól pedig hatalmas kődarabok szakadtak le, egyre inkább láttatni engedve egy piramisszerű képződményt, amely az erőd romjai alól tört az ég felé, és egyre csak növekedett...
[folyt. köv]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 11, 2018 12:27:37 GMT 1
Az építmény egyre inkább remegni kezdett, ahogyan Artu Detu előrehaladt a több ezer éves Kumumgah zárkód visszafejtésében, amellyel a bolygó őslakói, a mai taszkenek és jawák elődei lezárták az általuk is szentként tisztelt ősi tárgyat valószínűleg a Rakata invázió előestéjén, hogy az Erőhasználó idegenek ne tehessék rá úszóhártyás kezeiket. Végül elfordított egy utolsó apró jadekövet is a falban fogókarjai segítségével, és a falrészlet erőteljes csikorgás, évezredek óta először megmozduló mechanizmusok működésbe lépésének köszönhetően félrecsúszott.
A Gépisten diadalittas füttyögés és mechanikus testőrei kíséretében bevonult a tökéletesen sötét folyosóra, saját reflektorával pásztázva a sima felületeket. Elégedett bizsergés járta át az áramköreit, miután megbizonyosodott róla, hogy jó helyen jár. A gép-taszkenek engedelmesen követték, csak vörösen villogó fotoreceptoraik árulták el a jelenlétüket.
Az ősi építmény érzékelte, hogy felébresztették, de mivel egyelőre csak gépi entitások léptek a belsejébe, ez még nem volt elegendő a teljes induláshoz. A Gépisten terve azonban ezzel is számolt, tudta, hogy a Primer a sarkában van, és akkor nem lesznek messze ostoba szerves szövetségesei sem. Pontosan ez volt a terve.
A folyosó kiszélesedett, Artu pedig megállt egy csarnokszerű teremben, amelynek falairól ijesztő alakok meredtek lefelé, mint valamiféle ősi vízköpők. Killik, Kwa, Gree, még egy vízfejű Columi is, az egyik sarokban pedig három humanoid alak, sőt, nem is három, hanem négy.. mintha a negyediket utólag faragták volna oda a kőbe, sokkal kezdetlegesebb módszerrel. Elnagyolt, csápos lény volt, talán valamiféle hibrid nőstény, a szemei helyén fekete lyukakkkal, amelyeken egy-egy jadekő ragyogott, hasonoló azokhoz, amelyek a termet zárták le, de sokkal nagyobbak.
Artu áramköreiben némi feszültség keletkezett, ahogyan szkennelte az alakokat. Valahogyan talált valami különöset az elnagyolt alakban, valami olyasmit, amit ebben a galaxisban töltött évezredei óta egyszer sem tapasztalt meg.
A Gépisten lenézte és gyűlölte a szerveseket, mégis ennek a lénynek, ennek az elnagyolt faragványnak olyan különös kisugárzása volt, amely behatolt a bitjeibe és soha nem tapasztalt bizsergésre késztette. A kis droid és több százezer éves ősi, gonosz tudata elkezdte átfuttatni archivált memóriaszektorain a képet, egyezéseket keresve.
Már éppen rátalált volna egyre, amikor fémes koppanások hallatszottak a folyosóról, majd puha szerves talpak léptei is. A remegés erősödni kezdett, jelezve, hogy az ősi létesítmény érzkelte a belsejébe hatoló szerves életformákat. A Gépisten elégedett füttysorozatot hallatott, kupolája alól és hordószerű törzséből elővillantak körfűrészei, amelyeket oly előszeretettel köszörült újabban a szervesek esendő végtagjain.. szolgái, a taszken rongyokba öltöztetett mechanikus harcosok is megfordultak..
.. és három azonnal végtagjait veszítve hátra is repült, ahogyan egy vuki íjpuska, egy órmótlan, módosított java ionmordály és egy, ewok használójához mindenképp túlméretezett, valahonnan a fenti roncstemetőből származó nagai rohamlézer sorozatai eltalálták őket.
- Itt a vége, Detron. – közölte tárgyilagosan Szí-Szrípió egy társai számára ismeretlen nyelven, amit az Abominorok és Szilentiumok használtak egymás között. – Annyi szerves év után ismét valódi énjeink állnak egymással szemben. A rejtőzködés kora véget ért.
Artu Detu kupolás feje körbeforgott, ahogyan állapotjelzői kékről lilára és vörösre váltottak. Nagyon régen hallotta ezt a nevet, vagy annak bináris megfelelőjét, ahogyan az Abominorok eredetileg nevezték hajdani vezérüket, amikor még nem apró R2-es asztromech testben rejtőzött, hanem egy átalakulásra képes, lánctalpakkal, végtagokkal, fegyverekkel és saját belső kohóval felszerelt tökéletes gépi mechanizmusban.
- Azt csak hiszed, Primer. – válaszolt Artu ugyanazon a nyelven. – Hát nem látod, hogy szerves szolgáid a tervem részét képezték? Hamarosan elindulunk. Fogjátok el őket! – ez utóbbi már a mechanikus harcosoknak szólt.
- Attól tartok, Artut hatalmukba kerítették ezek a mechanikus lények. – fordult most Szrípió Lumpawarroo felé. Tarfang és a jawa előtt egy percig sem kellett volna magyarázkodnia, de Lumpy nem ismerte a Primerek legendáját, bár a vuki legalább annyira ősi nép volt, mint az ewokoké és a jawáké, hasonló értékrenddel. A Szilentium legendáját ismerő utolsó vukik ugyanis évszázadokkal ezelőtt a trandoshamok rabszolgatelepein végezték.
Lumpy egyetértően felmordult és újabb robbanólövedéket küldött íjpuskájából a közeledő taszken – droidok felé, azonban a célpont most már rutinosabb volt, és félig a falra felmászva, négykézlábra ereszkedve elkerülte a lövedéket.
- Attól tartok, aktiválnom kell egy új biztonsági protokollt. – folytatta a magyarázatot a vuki kedvéért Szrípió, bár bizonyos volt felőle, hogy ehhez hasonlót másik két kísérője sem látott még, akik máris fedezéket kerestek egy-egy oszlopszerű valami mögött, onnan tüzelve a támadó harci mechákra.
Az aranyszínű protokolldroid vörös karja apró kockákká esett szét, ahogyan a szuperstruktúrába ágyazott, hipersűrű molekulaszerkezetben rejlő apró Szilentium – magvak, a gépi faj „gyermekei” megkapták a növekedésre és adaptálódásra utaló parancsot a Primertől. Az apró, feketésvörös kockák szétszóródtak a padlón, és nekiálltak „kibontani” magukat. Egy másodperccel később pedig egy tucat harci droid állt Szrípió mellett, talán leginkább Lando Calrissian cége, a Tendrando vonggyilkos YVH sorozatára hasonlítottak, de sokkalta emberszerűbb arcvonásokkal, amelyek mind különböztek az egyes példányokon.
- Tisztítsátok meg az Univerzumot az Abominortól, gyermekeim. – szólt hozzájuk saját nyelvükön a Primer, azok pedig bólintottak, végtagjaik forogni kezdtek és nekiestek a taszken – gépeknek.
Artu elégedetlen füttysorozatot eresztett, majd két körfűrész a törzsébe visszahúzódva átalakult, nagy energiájú sugárvetők csusszantak ki helyette. A kis droid sorozatokkal igyekezett fedezni társait, egyszerre tűz alatt tartva Tarfang és a jawa rejtekhelyeit is.
Lumpy elismerő pillantást vetett Szrípióra – sosem gondolta volna, hogy a protokolldroid ilyesmire is képes -, majd nekiugrott az egyik, ellenfél nélküli taszken mechának, halálos ölelésbe vonva azt. A remegés egyre erősödött a teremben is odakint is.
...
Mialatt ryn társa valahol a romok között rejtőzött az egyre erősödő kőzápor és a jobb híján levegőbe lövöldöző helyiek elől, Yraxx, a lepi másodpilóta úgy döntött, hogy a biztos pénzre megy. Levegőbe emelte a kecses futárhajót, amellyel az általuk követett társaság érkezett, majd átrepült az összeomlófélben lévő torony mellett, és letette közvetlenül a gazdátlanul álló koréliai YT-1300-as teherhajó mellett, amely felé néhány burnuszos közeledett. A futárhajó rámpáján leszaladva gyorsan megeresztett pár lövést az irányukba, hogy elvegye a kedvüket, majd beütötte a Dromától kapott kódot a YT-1300 rámpája melletti panelba, mire az utastér ajtaja kitárult és a rámpa leereszkedett.
- Muff. – szipogott egy füleit hátracsapva, néminemű elégedettséggel a lepi, majd felnyargalt a rámpán és a pilótafülkébe érve aktiválta a Millenium Falcon meghajtórendszerét.
Diadalittasan a levegőbe emelkedett, miközben gondolatban sok sikert kívánt a lent maradt rynnek. Hátha megtalálja a droidokat. Ilyen ez a szakma, ugyebár, gondolta. Azért azt a másik hajót kicsit sajnálta, amit hátra kellett hagynia, szép darab volt.
Mérsékelt érdeklődéssel figyelte odalent a táborhely romjai alól kiemelkedő piaramisszerű izét, de nem óhajtott annyi ideig fölötte tartózkodni, ami lehetővé tette volna az alaposabb tanulmányozást.
Már csak azt kellett eldöntenie, hogy Calrissiannak szállítsa-e le a Falcont... vagy a másik megbízójának.
...
Mire Erwin utolérte Hassát, a hercegnő már békésen parolázott a burnuszos társasággal. A vezetőjük, egy idősebb nő éppen jelentést tehetett a hercegnőnek, legalább a hanghordozás leginkább ilyesmire emlékeztette Erwint, amikor némi kocogás után utolérte őket. A föld egyre erősebben remegett a lábuk alatt.
- Üdvözlégy, nemes Khosrau sarj. – biccentett neki a nő enyhén kifacsart Basic akcentussal megfűszerezve szavait. – A nevem Nashwa, a Próféta kegyetlje. Tolmácsod épp az imént tájékoztatott, hogy Őfényessége, a Próféta által ezerszer áldott Hassa hercegnő megbízásából a Szent Állat nyomát kutatjátok.
- A tolmácsom.. – pillantott Hassára Erwin. A lány útközben találhatott egy gazdátlan rongyot, amibe alaposan beletekerte magát, elrejtve hercegnői bájait, s egyúttal jóval hasonlatosabbá válva a társaság többi tagjához. Úgy tűnt, tényleg nem szeretné, ha nagybátyja fülébe jutna ez a kis kaland. – Ah so.. genau, hát persze. Így van. Láttátok a Szent Állatot?
- Ezt a fosztogatót két harcosom fogta el a táborhelyünk szélén, miután megszökött előlem, amikor leszálltatok, nemes Khosrau sarj. – intett a burnuszos, idősebb nő két fogdmegjének, akik egy fülbevalós – bajszos – farkas idegent tuszkoltak elé. Erwin némi gondolkozás után arra tippelt, hogy a vándorló rynek közé tartozik.. akik nem mellékesen a Köztársaság egyik legrejtélyesebb hírszerző hálózatát is alkották. - Minden bizonnyal egy köztársasági kém. – pillantott felé.
- Dikk, azt ilyenek csak a holofilmekben és a Hapesen vannak, mint magácska. – mérte végig Droma enyhe sértődöttséggel a keki egyenruhás, cosrai akcentussal beszélő katonalányt. Épp elég volt, hogy a tapsifüles cserben hagyta, most még ez is. – És kikérem magamnak, hogy kém volnék. Amúgy is mindegy, miután mindannyian elsüllyedünk, ha így reng tovább a föld.
Erwin magában némi elismeréssel adózott a fogságba esett kém kitűnő helyzetfelismerésének, Hassa azonban közbevágott. - Ha a tolvajok kezét kell levágni, effendik, akkor ennek a kémnek milyét? A farkát, a bajuszát? - Hékás, mindennek, ami rajtam lóg, kulturális jelentősége van! – replikázott Droma. – Nem az elfogadást és a sokszínűséget hirdeti a Ti Prófétátok? - Azt is hirdeti, hogy a hitetleneket néha meg kell ölni. – villant meg egy tőr a Nashwa nevű nő kezében.
Erwin körbepillantott. Olyan érzése volt, mintha rajta és a rynen kívül senkit sem érdekelt volna, hogy mindjárt rájuk omlik az egész roncstelep.
- Egy ewokot keresünk. – állt oda teljes életnagyságában az amúgy szintén nem túl magas ryn elé, de még így is egy fejjel alacsonyabb volt nála. – Olyan hajóval jött, mint a mienk. Ha igazat beszélsz, talán elintézhetem, hogy kiadjanak a Cosrának. - Mert azzal aztán előrébb lennék, pfejj. – köpött ki a ryn, de Erwin meglepetésére folytatta. – Én is őt keresem, meg a haverjait. Oda mentek be. – intett fejével a rázkódó bejárat felé.
- Akkor kövessük őket. Amúgy sem maradhatunk idekint, veszélyes. - Igazat szóltál, nemes Khosrau leány. – biccentett Nashwa, majd intett a társainak. – Jalla Jalla!
Mielőtt Erwin megkérdezhette volna, mi, vagy ki az a Jalla, már bent is voltak az épületben, ami immár határozottan kiemelkedett a földből. Erwin érdeklődve vizsgálta a falat.
- Van egy olyan érzésem, hogy ez korábban nem volt itt, de mégsem kerülhetett ide csak úgy a semmiből. – jegyezte meg. – Mi ez a hely? - Csak a Próféta tudja. – jegyezte meg sztoikus nyugalommal Nashwa. – Amióta a Jakku újra megszenteltté vált és az igazhitűek visszatértek végtelen sivatagjaiba, a Próféta számos csodával ajándékozott meg bennünket. Ez a szentély bizonyára a Szent Állat visszatérésének tiszteletére emelkedett ki a földből ezen a szent helyen, ahol a Próféta hívei első szabadságharcukat vívták az igaz hitért bátor páncélos gépeitek segítségével, nemes Khosrau sarj.
Erwin némi döbbenettel konstatálta, hogy a kultisták nem csak pontosan tudják, hogy kiféle és miféle, de láthatóan az sem lepte meg őket, hogy egy ilyen templomszerűség csak úgy kiemelkedik a földből. - Előre tudtátok, hogy itt lesz ez a... valami? – kérdezte. Nashwa a saját nyelvén mondott két – három mondatot, majd kérdőn pillantott Hassára.
- Nem ismeri a megfelelő Basic kifejezést, de azt hiszem, arra gondol, hogy látomása volt. – súgta Erwinhez közelebb hajolva a hercegnő, majd hozzátette. – Ez olyan izgalmas.. még jó, hogy mindig részt vettem a nyelvórákon. - A nyelvórákon. – harapta be alsó ajkát Erwin, miközben körbepillantott. A folyosó folyamatosan villogott.
Minden eddiginél erősebb villanás ragyogta be a folyosót, Erwin pedig egy pillanatra megérezte a zéró g hatását, miközben megpróbált kapaszkodni. Hassa a karján csüngött.
- Wir fliegen. Repülünk. – állapította meg a cosrai lány. - A Próféta magasba emel minket, áldott legyen az ő neve! – kántálták a kultisták. - Diese Richtung. Erre. – Erwin jobb híján azt csinálta, amihez a legjobban értett, elkerülendő, hogy egy újabb vallási szeánsz megszakítsa felfedezőútját. Vezette a társaságot, egyenesen előre. Bár ez a fénylő folyosón nem volt nagy művészet, miután az ajtószerűség, amin bejöttek, légmentesen zárult mögöttük.
Egy teremszerűségbe jutottak, amelynek a padlóját mindenféle fémtörmelék borította. Droidalkatrészek, kibernetikus karok, lábak, roncsdarabok. - Olyan, mintha egy energiakitörés pusztított volna itt. – jegyezte meg Erwin. - Itt ism ennyi fím. – tette hozzá Droma, akit két burnuszos magával cipelt. – Remélem, nem ezeket a droidokat keressük..
- A Szent Állat! – sikított fel Hassa és Tarfanghoz futott, akit a terem másik végében költögetett egy jawa. Láthatóan kiütötte magát mind a kettő. - Roowwwr! – bődült el egy sebesült vuki, aki most kúszott ki az egyik törmelékkupac alól. - Lumpy? – pillantott oda Droma, majd megpróbálta magáról lezárni fogva tartói kezeit. – Engedjetek már el, az a vuki családi jó barátom.
Nashwa kérdő pillantására Erwin biccentett. Nem látott működőképes fegyvereket a helységben, és jelen pillanatban amúgy is levegőben, sőt, talán már az űrben voltak a padló remegéséből ítélve. Nem tudta pontosan, hová kerültek és mibe csöppentek, de az átmeneti együttműködés tűnt a legracionálisabb megoldásnak. - Lassen sie frei. Engedjék el.
Motoszkálást hallott az egyik sarokból, ezért odalépve félrehajtott egy fémpanelszerűséget, ami alól két aranyozott láb kandikált ki.
- Jóságos.. Tervezőm. – tápászkodott fel egy aranyszínű protokolldroid, fotoreceptoraival végigmérve a társaságot. – Mi történt?
Tétova füttyögéssel egy R2-es asztromech gurult elő mögüle. - Hát persze, hogy fogalmam sincs, hogy kerültünk ide, Artu! – csapott a segédegység fejére a tolmácsdroid. – Megzavarodtak tán a bitjeid? - Na végre. – lépett melléjük a ryn, mellette a vállán támaszokodó vukival. – Lumpy jó alaposan beverhette a fejét, mert semmire sem emlékszik.. viszont ezek azok a droidok, amiket keresünk..
Hirtelen minden eddiginél nagyobbat rándult a terem. - Beléptünk a hipertérbe. – jegyezte meg Erwin. Már csak az a kérdés, hová tartunk, gondolta tovább magában.
...
Odalent a Flak-roncsban aktivált transzponder folyamatosan sugárzott, a megfelelő biztonsági protokollnak engedelmeskedve aktiválta a tartalék áramforrásról a jármű még működő rendszereit, így a beépített lőelemképzőt is. A torony megpróbált a sivatagból felemelkedő hatalmas, kettős piramisra emlékeztető jármű után fordulni, de a berozsdásodott eresztékek nem engedték, így csak az automatika követte a Tho Yort a képernyőn, amíg az fel nem emelkedett és apró ponttá nem vált az égen, hogy aztán a légkört elérve eltűnjön a hipertérben, mielőtt a bolygó körül őrjáratozó moh’amad’ahn hajók elfoghatták volna..
|
|
|
Post by sithlord on Nov 17, 2018 13:28:53 GMT 1
Asharad Hett felriadt furcsa és meglehetősen zavaros álmából, amelyben egy fiatal lányt látott aki az életéért küzd, furcsa gyíkszerű teremtmények körgyűrűjébe véve. A teremtmények rászegezték fegyvereiket, aztán a lány egyszerűen köddé vált előttük...
Egy ősrégi entitás harsány kacaja hallatszott, majd egy mondat amelyben annyi hidegség kegyetlenség és gonoszság volt hogy Asharad hátán felállt a szőr is. "Keress meg gyermekem!"
Hett Nagyúr lassan feltápászkodott a kies barlangban, amely otthonául szolgált, leporolta magát majd jólesően nyújtózkodott. Tőle nem messze kis tábortűz lobogott vidáman, felette a Nagyúr vacsorája, valami sült izé, pontosan nem lehetett beazonosítani...Hett aki immár Zordon is volt, eléggé megéhezett ezért miután átmozgatta a tagjait, neki is látott lakomájának. Közben valahogy furcsa érzete támadt a lányról akit álmaiban látott. Hamarosan megismerem, gondolta magában, aztán beleharapott az ízletes sültbe...
Arya Stark már két napja menetelt, csak úgy a semmibe...Élelme vize nem volt ezért már már hallucinogén állapotba került az éhségtől szomjúságtól. Ráadásul két napja nem is aludt, mert a Hang amely idehozta csak uszította hogy menjen menjen és menjen...Végül egy tisztást látott meg, egy oázist a végtelen homokdűnék közepette. Arya majdnem elsírta magát amikor felfedezte hogy ezúttal valóság az amit lát, nem pedig egy lázálmas képzelődés... Az oázis közepén egy tó várta, a pálmafákat csendesen lengette a szél. Arya pedig reménykedett benne hogy a víz nem mérgezett...Jólesően kortyolt a meglepően édes vízből, majd alig pár lépésnyire egy Kutat fedezett fel...
A Zordon Kútja ezúttal olyan volt mint bármelyik közönséges kőből faragott kút, hiszen a Zordon már életre kelt, ezzel betöltve mágikus küldetését...Arya lassan oda óvakodott a Kúthoz s ekkor hirtelen a semmiből egy áttetsző szellemalak jelent meg, a lány ijedten hőkölt hátra vagy két lépést... Az alak majd két méter magas, vörös csuklyát viselő rém volt. S a csuklya mélyéből azok a sárgán izzó szemek semmi jót nem ígértek...A rémalak Arya felé mutatott jobb karjával, míg másik kezében egy hatalmas ezüstkaszát tartott.
"Már közel vagy hozzám...Kiválasztottam!"
Azzal a rémalak ahogy jött úgy tűnt el, Arya pedig hirtelen pontosan tudta hova s merre is kell mennie..
Alig pár órányi gyaloglás után, elérte azt a barlangot ahol Asharad Hett, másnéven a Zordon tartózkodott. A lány beóvakodott a barlang bejáratán és meditatív pózban találta azt akit keresett. Asharad Hett szemei hirtelen felpattantak és azokból a szemekből metsző gonosz és hideg áradt ki. Arya önkéntelenül is megborzongott, bár ő nem félt ezektől a nagy gonosz húdehatalmasvagyok über Sithektől.
-Már vártalak Arya Stark! Sok a dolgunk jöjj beljebb! -invitálta a lányt Az Akiről azt hitték hogy végleg kiirthatják ebből az Univerzumból. Ez azonban nem sikerült, mert az Időrabló újra élt és létezett. Igaz egyelőre halovány árnyék volt Hett testében, de akkor is itt volt, létezett és élt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 27, 2022 15:28:07 GMT 1
Mialatt odalent a dűnék között az őslakosok és a galaxis minden szegletéből odasereglett önkéntesek tovább vívták a galaxis holokamerái előtt és különböző fajú, de főképp azonos nemű baj- és hálótársaik előtt az egyre inkább állóháborúvá váló élet-halál harcot, odafent pedig türelmesen, de inkább sztoikus, tétlen unalommal várakoztak újabb betörni készülő csempészekre és kenőpénzzel megrakott holohírados hajókra a Birodalom és Ershan vegyes összetételű flottái, hirtelen minden előjel nélkül úgy tűnt, hogy az egyik nap a Tatu 1 és 2 párosa közül, melyek éltető, vagy inkább pusztítóan meleg napsugaraikkal bombázták a hajdan Tatooine néven ismert planéta sivatagos felszínét, mintha kihunyt volna - legalábbis hirtelenjében fekete, sötét árnyék takarta ki a csillagot bolygó felé.
A hirtelen támadt gravitációs- és egyéb, szenzoros szempontból mindenképp anomalisztikusnak számító helyzetben a birodalmi blokád zászlóshajója, egy Sovereign-osztályú sorhajó, a Prinz Eugen fedélzetén Wesretner admirális stábja lázasan igyekezett kideríteni, hogy mivel állnak szemben. - Az érzékelők nem észleltek szupernovára, vagy Cár-bombára utaló energiakisülést - magyarászta felettesének az érzékelőkért felelős fiatal cosrai tiszt az egyik legénységi árokból.
- Ah gut - nyugtázta Wesretner. Egy esetleges vostroyai napromboló támadás esetén ugyanis nagyon szoros protokollok szabták meg, hogy mennyi ideje van a becsapódás érzékelésétől számítva az ott tartózkodó flottáknak, hogy menekülőre fogják. mielőtt a végzetes novaszél elsöpri őket a csillag pusztulása nyomán, és Wesretner stábja annyit szöszmötölt a szokatlan csillagközi jelenség elemzésével, hogy bizony ezen az időablakon a vörös hajú admirális becslése szerint már jóval túl voltak. - Akkor mit látunk, azaz mit nem látunk? - Egy hold méretű kozmikus objektum takarja ki a napot az elemzések szerint - magyarázta az érzékelős tiszt. - Csak úgy... megjelent a semmiből.
Wesretner átkozta a napot, amikor a Hadtestparancsnokság úgy döntött, hogy a Tatooine blokádját fenntartó hajóhadba - legalábbis a közvetlen orbitális felügyeletet ellátó fő kontingensbe - nem kellenek speciális, szuperszenzitív érzékelőkkel felszerelt SupSD-k. - Próbáljanak anyag-összetétel-elemzést végezni a rendelkezésre álló szenzorkapacitással - rendelkezett Wesretner. - Tudni akarom, hogy szerves, kőzet-alapú, vagy fém ez az izé. Nehogy idedobjanak nekünk ezek az átkozott prófétista lázadók valami holdat, vagy Yuuzhan Vong világhajót meglepetésként, vagy efféle verdammte scheissét - morgott az ügyeletes cosrai főtiszt.
- Szkennelés folyamatban... az objektum... közeledik - jelentette az érzékelős. - Határozottan saját meghajtása van, a fő anyaga pedig fém... és uram, és az egész akkora, mint egy hold... - Ez nem hold - döbbent rá Wesretner, amint a Prinz Eugen egyik hídképernyőjére végre kivetítették a mozgásban lévő valamit. - Hanem űrállomás. Nyissanak vezérkari prioritás-frekvenciát! - Adás nyitva - hebegte a szomszéd árokból a komtiszt. - Uram, azt akarja mondani, hogy ez egy... - hebegte az érzékelős tiszt, de akkor már egy erős akcentusú, dühödt hang töltötte be a központi, éppen megnyitott vonalat és a híd hangszóróit.
- Wesretner, sind Sie ein Idiot, oder was? Itt ül a hátsóján, ahelyett, hogy kiküldené az üdvözlő és díszelgő egységeket a fogadásunkra? Ha a Lázadó csempészeket is ilyen elánnal üldözik, nem csoda, hogy minden második bejut erre az istenverte homokgolyóbisra! Sóbányában akarja végezni? - Én, nem uram, csak nem tájékoztattak… az állomás érkezéséről, Főadmirális úr, és arról sem, hogy Ön parancsnokolja majd... - hebegett Wesretner, miközben hevesen integetett alárendeltjeinek, hogy az összes elérhető, díszkíséret-képes TIE-t és felfegyverzett siklót küldjék fel a Halálcsillag fogadására.
- Miért, mit gondolt, tele fogom kürtölni vele a Lázadó kémekkel és kétkulacsos ershaniakkal teli Holocsatornáinkat, hogy a fél galaxis tudjon erről, mire áthozom ezt a dög nehéz fémholdat a galaktikus síkon kívüli ugrási útvonalainkon az Ismeretlen Vidékről? - káromkodott Folett. - Ostobaságok helyett inkább készítse fel a flottáját azonnali, Teuta-ScharfSS-Omikra-Sieben formációs manőverre. - De Főadmirális - döbbent meg Wesretner. - Az azonnali orbitális elszakadási protokoll, a felszínen lévő csapatok... a szövetséges ershani erők.
- A felszínen lévő csapatok a felszínen maradnak és a Birodalom hősei lesznek - rendelkezett Folett. - Ostoba ershani szövetségesink meg vagy rájönnek, hogy mi történik, vagy sem. Nem akarok egy pillanatnyi időt sem hagyni ezeknek a mocskos Lázadóknak. Ha képes volt megérteni a parancsomat, admirális, akkor végrehajtani is képes, ugyebár? Sie haben zwei Minuten... - Verständen, zu Befehl, Herr Großadmiral - tisztelgett a levegőbe ijedten Wesretner, majd a navigációs pulthoz fordult. - Kormány, maguk is hallották Folett főadmirálist! Elszakadunk orbitról azonnal! Ha a felszín felől evakuálásra készülő Lázadó egységeket észlelnek, fogják el és semmisítsék meg őket! A felszínről felszálló saját egységnek nem nyújthatunk segítséget, de ha elérik a hangárteret, fogadják őket. Végrehajtani!
...
Mialatt Wesretner flottája megkezdte az átrendeződést, hogy helyet biztosítson a közeledő Halálcsillagnak, a harci bolygó központi termében Folett főadmirális, a harcállomás újonnan idevezényelt, cosrai személyzete, az ügyeletes Tiebolt és a technikai hibák kiküszöböléséért felelős Arra De Kailre tanácsos, valamint a Cosráról érkezett erősítéssel együtt a Maradványból, Cortez mellől visszatérő Davoo tábornok figyelték a hatalmas fő kivetítőn egyre növekvő képet a Tatooine-ról.
Folett összekulcsolt kézzel, türelmesen várta, hogy megfelelő távolságba éljenek, ahol már a felszínnel is fognak tudni kommunikálni, nem csak a bolygó körül keringő flottával. Most, hogy az idáig tartó út során elszenvedett késlekedés miatt véglegesen kitöltötte a haragját Wesretneren (miután még az utolsó hipertér ugrások között sóbányamunkára ítélte a személyzet néhány technikus tagját, csak, hogy érezzék a törődést és a sürgetést), végre megengedhette magának, hogy annyi, munkával, tervezéssel és főképp inkompetens alárendeltjei ordibáló egrecíróztatásával töltött óra után néhány pillanat erejéig csak élvezze a szituációt.
- Főadmirális, adástávolságba kerültünk a felszínhez - közölte a bázison maradt polneyei legénység néhány megmaradt tagjának egyike, egy kék egyenruhás speciáltechnikus, akiket Első Rend ide, dimenzióutazásos problémák és vádak oda, megbolondult Dreyfus kormányzó amoda, Folett és a cosraiak egyszerűen nem tudtak nélkülözni a harcállomás egyes új, speciális rendszereinek kezelése során, mint például a nagy kommunikációs erejű zavaró- és adórelék, amelyek révén a Halálcsillag III gyakorlatilag egy fél flottányi SupSD szenzoros és adó-, illetve zavarókapacitásával rendelkezett a külső héjborítás alatt futó hatalmas, ívelt parabolaantennáknak köszönhetően.
- Kitűnő, megadom a frekvenciát, amin a lázadókat hívjuk, utána pedig átváltunk nyilvános csatornára - húzott elő hófehér főadmirális zubbonyának mellényéből Folett egy kódhengert és a termináljába helyezte. - Uram, a saját csapatokkal nem vesszük fel a kapcsolatot? - kotyogott közbe De Kailre tanácsos. - Úgy értem... - Úgy érti, jobb, ha csendben maradt, és a szarvait a fegyverrendszer állapotjelzői felé fordítja, testes hölgyem - torkollta le a devaron specialistát Folett, aztán Davoohoz fordult. - Mein Freund, megkérhetlek, hogy valami sablonos biztató szöveget sugározz le a felszíni csapatoknak az áldozatuk jelentőségéről, meg ilyesmi?
- Természetesen, uram - tisztelgett a khommita, furcsa, inkább kíváncsi, mintsem együttérző pillantást vetve De Kailre asszony felé, majd nekilátott, hogy elvégezze a ráosztott piszkos munkát, mint a Birodalmi Hadsereg amúgy is jelen lévő, leginkább rangidős tagja a rendszerben. - Kapcsolat létrehozva - szólt közbe a klón operátor, és ahogyan a kissé elsötétített holokép kitisztult a komterminálon, egy burnuszba tekert fejű, humanoid nőszemély jelent meg a hídon lévők számára.
- Herr Admiral - közölte végül. - Micsoda megtiszteltetés... a Jakkui Emirátus Nemzetközi Szabadcsapatainak nevében ich, Afrosa tábornok, szeretném tolmácsolni magának hercegnőnk, uralkodónk és a Próféta kegyelméből úrnőnk, Hassa hercegnő, Ershan jogos uralkodója és trónörököse baráti üdvözletét, és, hogy készen áll tárgyalni Önnel a birodalmi csapatok fegyverletétéről és sértetlen elvonulásáról... - Blödsinn - nevetett fel Folett. - Felpillantottak mostanában az égre? - Elemezték mostanában az orbitális pajzsunk erősségét, Herr Admiral? - vágott vissza a nő. - Mire maguk túlterhelik ezt a védelmi rendszert a rakétáikkal és a szuperlézereikkel, addigra a galaxis minden hatalma értesülni fog erről a technológiai szörnyszülöttről, amit maguk újfent létrehoztak... a Jakkui Csata pedig a maguk harcállomásának pusztulásában fog kiteljesedni...
- Tudja, Fraulein - Folett a hídon és a vonalban lévők meglepetésére további ordibálás helyett lehalkította, már-már barátságos hangzásúvá simította a hangját. - Maga okozza nekem a legnagyobb csalódást. Magában annyi bizodalma volt a Vezérkarnak. Tehetséges volt, agilis és fiatal. Intelligens és ambíciózus. Az élő példa arra, hogy nem csak Cosra nagyszerű fiai, hanem Cosra nagyszerű leányai is legalább olyan alkalmasak a Birodalom és az Új Rend korai, mégis elkötelezett szolgálatára. Az élő példa arra, hogy egy intelligens katona intelligens diplomata is lehet egyben, nőként is, nem úgy, mint az a pojáca Daala, vagy az a bányatábornok, Sans, vagy mi. Én is, személyesen is megbíztam magában, talán még kedveltem is... és ezek után ezekhez a söpredékekhez állni...
- Ich verstehe nicht - tiltakozott Afrosa. - Én csak egy egyszerű Freiwillige vagyok a Próféta és az úrnő szolgálatában... - Kár a gőzért - rázta meg a fejét Folett. - Maga a családja nevének és a Cosra nevének szégyene... eine GroßVerräterin... Frau Erwin von Stülpnagel.
Néhány pillanatig dermedt csend támadt a vonal mindkét oldalán, különösen a Halálcsillag hídján, azok között, akik felismerték a nevet. Aztán Afrosa komótos mozdulatokkal letekerte a fejéről a burnuszt és levette a szemeit takaró védőszemüveget. Erwin szőke fürtjei és elgondolkodó tekintete meredt a főadmirálisra.
- Fogalma sincs, Főadmirális, ki követ itt el árulást a Cosra értékei ellen, a természet rendje ellen, a hagyományaink ellen. Fogalma sincs, hányan nem értenek egyet a maguk technokrata birodalmának esztelen pusztításával, és azzal, ahogyan Ershant, ezt a nagyszerű világot a pusztító, sötét erők markába taszították, a maga személyes asszisztenciájával... Jakku kiállása a Próféta nevében a sötét erők ellen felébreszti majd Cosra fiait és leányait, Ershan fiait és leányait, és maga, valamint a szörnyeteg ershani szövetségesei elnyerik méltó büntetésüket! A Khosrau-, Haschwalt- és Enzollern-Házak újra felemelkednek! Das Reich... kommt wieder! Das Kaiserreich kommt wieder! Gott erhalte den Prophet, Gott erhalte unser Kaiser!
Folett sokatmondóan a mellette álló Tieboltra pillantott, aki szorgalmasan jegyzetelt. - Ne aggódjon, kisasszony - mondta végül. - Ki fogjuk deríteni, hogy ez a historizáló métely milyen mélyre ette be magát nagyszerű Birodalmunkba, és vajon miért válaszották ezt a rendkívül átlátszó módját a Lázadók melletti kiállásnak a maga szövetségesei, és konspiratőr-társai. Kiderítjük, miután helyreállítottuk a Rendet... az Egyesült Galaktikus Birodalom területén. - A Jakkui Emirátus nem a BIrodalom területe - tiltakozott Erwin. - Az Ershani Mor’mon Egyházi Parancsnokság és rendkívüli ershani meghatalmazott követünk, Galak Fyyar szektorkormányzó által szignózott alábbi Területcsere-Egyezmény szerint pedig igenis az - villantott meg a vonal mindkét oldalán látható adattáblán egy dokumentumot Folett. - A térség mostantól a Birodalmi Integrációs Iparterületek Főszektor része.
- Nem ismerjük el a maguk fennhatóságát - tiltakozott tovább Erwin. - Nem is kell - mosolyodott el Folett, majd De Kailréhez fordult. - Gyújtószerkezetet bekapcsolni! - Nem teheti, és nem is fogja megtenni, uram - vitatkozott tovább Erwin. - A galaxis összes holonet-kamerája figyeli ezt a rendszert. A történetünk ott van minden holohírben, stábok, önkéntesek, semleges hatalmak képviselői százával tartózkodnak a bolygón!
- És ők mindannyian egy, a Birodalom elleni, a legitim területeinket érintő Lázadás résztvevői ebben a pillanatban - mosolyodott el Folett. - Nem tudja átlőni a bolygópajzsot! - kiáltott fel most már indulatosabban Erwin. - A legerősebb védelmi rendszer a galaxisban! - Tisztában vagyok vele - mosolyodott el Folett, aztán De Kailréhez fordult. - Hajtsák végre a tesztlövést.
A Halálcsillag főtárnyjénak koncentrikus szélen megjelent zöldes sugarak hatalmas, egységes lézerplazmává álltak össze, amely kivágódott a semmibe, át az űrön... és aztán fél kontinensnyi területen szétterült a Tatooine bolygópajzsán. - Látják? - Erwin háta mögött, a barlangban, vagy óvóhelyen, ahonnan beszélt, jól lehetett hallani a feszült hangulatot felváltó éljenzést. - Die Prophetin ist mit uns! Gott mit uns! Jakku steht!
- Elemezzék a pajzsfrekvenciát - De Kailre és a klón technikusok Folett utasításai alapján folytatták a munkát, a Főadmirális pedig visszafordult Erwinhez. - Das ist ihre letzte Möglichkeit, jetzt aufzugeben, Frau Major. Itt az utolsó lehetősége, hogy maga és a barátnője feladják.
- Lövöldözhet, amíg akar - vonta össze a szemöldökét Erwin. - Minden egyes hiábavaló lövéssel, ami eloszlik a kyber-pajzsunkon, további értékes perceket és órákat nyerünk. A Halálcsillaguk létezésének híre, melyet otromba módon felfedtek a galaxis előtt, csak, hogy minket megpróbáljanak megrendszabályozni vele... hamarosan eljut, talán már el is jutott a galaxis minden sarkába. Coruscantra, Vostroyára, Nagira, Csillára, Hapesra, Generisre... a galaxis népei végre látni fogják, hogy a maguk ál-Birodalma nem jobb, mint Palpatine rémuralma volt... minden egyes perccel közelebb kerüljünk ahhoz, hogy a galaxis többi hatalma, és az egyszerű polgárok hajói megjelenjenek itt, és befejezzék a maga technológiai szörnyszülöttjének megsemmisítését... legfeljebb együtt égünk el...
- Arra számít, mein Schatz, hogy Vostroya kilő ránk egy Cár-bombát, ez a tartalékterve, nem igaz? - A Próféta fogja megvilágítani a kataklizmát túlélő planétánkat, miközben a süvítő napszél elpusztítja a maguk bázisát, a szeretet nevében... - sugárzott tovább eszelős tekintettel Erwin. - Fanatische Idiotin - csóválta a fejét Folett. - Fel nem fogom, mit tettek magával odalent, Frau Stülpnagel. De szerencsére már nem kell sokáig erre pazarolnom az időt - azzal De Kailréhez fordult. - Készen vannak, tanácsos asszony?
- A pajzsfrekvenciát bemértük, uram - igazolta vissza a devaron. - De engedelmével, az áttöréshez azonos frekvencián kellene sugaraznunk a pajzsot a szuperlézerünkkel, esetleg párhuzamosan átlőni néhány rakétát, de ez teljesen lemeríteni a harcbázis reaktorait... - Mire végeznek, védtelen golyóbisként fognak itt ülni a semmi közepén, és a Jakku áldozata nem lesz hiábavaló - mosolygott átszellemülten Erwin. - Ha nekünk végünk, maguknak is... - Tévedés - mosolyodott el Folett, majd visszafordult a stábjához. - Aktiválják a Főkormányzó módosításait! A megadott pajzsfrekvencia használatával nyissanak mikro-féregjáratot... a pajzsuk két oldalán!
- Was? Das ist unmöglich - képedt el Erwin. - Ilyen technológia nem áll rendelkezésére senkinek a galaxisban... - Talán a maga barátocskái szerint nem - hunyorított Folett, miközben a Halálcsillag III immár az Ausmannál is használt konfigurációban, csak a pajzs frekvenciájával egyező sávszélességen, vörö, pulzáló energiával kezdte bombázni... nem a pajzsot, hanem a mélyűrt, néhány csillagromboló-hosszal a pajzs előtt... a formálódó féregjárat másik vége pedig ott villogott a pajzs alatt, a légkörben, odalent...
Erwin barlangjában mindenféle riadójelzés harsant fel egyszerre. Egy fekete hajú, fiatal nő rohant be a képbe, félretolva a megdöbbent cosrai nőt. - Herr GroßAdmirális - hadarta tört Basic-cosrai keveréknyelven Hassa hercegnő. - Sie kann nicht nem tehetni ezt, a saját csapataik, a szövetségesek, az önkéntesek, legalább a sebesülteket... a szent helyeket...
- Nincs időm erre, maga félvér nemáruló díszhercegnő, és maguknak sincs több ideje - Folett keze rátenyerelt néhány gombra a terminálon. - Stiefel, einsatzbereit! - Nem tudnak lőni, amíg sugaraznak! - sikoltott Erwin a hercegnő háta mögül. - Mi nem is - mosolyodott el Folett, ahogyan a Halálcsillag III mögül méltóságteljesen kiúszott az Emperor II.
- Tűzkészek vagyunk - jelentette a zászlóshajóról Stiefel admirális. - Emperor zwei Feuerbereit. - A féregjárat pozicionálása megfelelő - jelentette De Kailre. - A járat kilépési pontja a bolygó pajzsgenerátorának fő kyber-központja, a kristályreaktor felett van.
- Feuer! - rendelkezett Folett, mire az Emperor tüzelt, a zöldes lézernyaláb a Halálcsillag által generált féregjáraton keresztül áthaladt a bolygópajzson, belépett az egyik oldalon, kilépett a másikon… és szivárványszínű, óriási robbanással szétvetette a Dűne-tenger szélén lévő kyber-pajzsközpontot. - A jakkui bolygópajzs megszűnik! - jelentette Tiebolt.
- Szuperlézerek... halt - mosolyodott el Folett. - Raketen bereit. - Ne tegye.. bitte... - közölte Hassa. - A Jakku szent hely... Ershan, a Próféta... a saját erőik... - A galaxis látni fogja ezt - sikoltott Hassába kapaszkodva görcsösen, könnyben ázó arccal Erwin. - Nem fogják... engedni... nem fogják... hagyni... eljönnek mindenhonnan...
- Vielleicht. Aber nicht heute. Auf Wiedersehen, Verräter... - Folett rátenyerelt a vonalat bontó gombra, de még hozzátette. - De tudják mit? Mondok én valamit a galaxisnak. - Azzal az Erwin komkódját használó vonal helyett átkapcsolt a nyilvános sávba.
- Birodalom népei, galaxis népei, Lázadók, tévelygők, semlegesek, mindenki, aki azt gondolja, hogy nem állunk háborúban, hogy a Birodalom türelemmel és tétlenül nézi, hogy ostobának nézzék... - Folett alakját az emitterek sokszorosára nagyították. - Deisták, prófétisták, hívők és hitetlenek... jelenlegi és jövőbeli polgártársaim. Nagyszerű EGB-nk legújabb ipari vívmánya, egy teljesen működőképes, a galaxis figyelő, de valójában saját ostobaságuk miatt elvakult, nem látó szemeitől rejtve épült Halálcsillagunk immár teljes mértékben működő - és harcképes. Egy planéta felett állunk, amely nemrég a Birodalom fennhatósága alá került... újból. Egy planéta felett, mely sokáig elfeledett, jelentéktelen sivatagbolygóként szerepelt a nyilvántartásokban, és amelynek jelentőségét talán soha nem is értettük mi igazán a Birodalomban. Egy sivatagbolygó, amely az Új Rend legátkozottabb múltbeli és jelenlegi ellenségeinek rejtekhelye, majd nyilvános bázisa. Ahová minden Lázadó ellenségünk, a Birodalmunk rendjének és fennállássának átkai, újra és újra visszatérnek. A Skywalker-klán, a menekült Régi Jedi Rend átkozott alvezére, Obi-van Kenobi, vagy éppen ezek a nem- és fajáruló Lázadók mind-mind itt találtak menedékre, hogy évtizedeken keresztül a bolondját járassák a Birodalommal. Mandalóriai csőcselék, bűnözők, söpredékek, Lázadók... a galaxis minden mocska, akik úgy vélték, hogy a Birodalom nem lát, nem hall, és főképpen nem bünteti meg, akik ellenszegülnek neki... hát most figyeljetek, Lázadók, figyeljetek, Köztársaság népei, figyeljetek mind, akik a Birodalom elvesztésére törtök, akik árulással, vagy éppen nyílt szervezkedéssel kétségbe akarják vonni hatalmunkat e galaxis felett! Akik azt hiszitek, hogy néhány szedett-vedett Lázadó a galaxis sarkaiból összeverbuválódva újra meg újra megszégyenítheti és elpusztíthatja a békét, a rendet, azokat a nagyszerű vívmányokat, amelyeket a Birodalom dolgos népei létrehoztak! Nem széthúzással, nem árulással, nem áskálódással, hanem kitartó munkával! Jakku, vagy Tatooine, ne legyen többé a Lázadás jelképe, ne legyen többé a nevetséges, elhajló söpredéketek sérthetetlennek hitt rejtekhelye... legyen az, aminek lennie kell! Egy lángoló jelkép arra, hogy a Birodalom igazsága nem marad el, a Birodalom ökle mindenkit elér... és a Birodalom előbb, vagy utóbb, de mindig visszavág! Éljen a Birodalom! Rakétákat kilőni!!!
A Halálcsillag egyenlítő menti indítóiból normáltéri rakéták tucatjai indultak a bolygó felé. Az első szalvó felgyújtotta a légkört, hogy odalent, a sivatagokban mindenki megtapasztalja, milyen is, amikor igazán forró a hangulat a Dűne-tengeren... mandalóriai, nordgardi, jedi önkéntesek, támogatók, zarándokok és holostábok, vagy csak ide vetődött szerencsevadászok és mindenféle perverz népségek ezrei égtek el elevenen, ahogyan az ershani és krom’ag baráti erők is, amiket nem volt idő evakuálni. Buckalakók és jawák hamvadtak hamuvá.
Csak a második szalvóval indultak el a lassított kihatású részecskeromboló fejjel felszerelt rakéták, hogy egyetlen, azonnali, látványos robbanás helyett lassan, molekuláról molekulára kezdjék meg felemészteni a planétát. Folett mélyen beszívta a levegőt, benntartotta, kifújta, és elégedett mosollyal az arcán figyelte a Tatooine végső, lassú agóniáját.
- Főadmirális, Wesretner admirális jelenti, hogy menekülő hajók szállnak fel a bolygó túlsó oldaláról - jelentette a komtiszt. - Utasítsák Stiefel admirálist, hogy csatlakozzon Wesretner egységeihez, és a blokád eltávolodott egységeivel vadásszák le az összes menekülő Lázadó söpredéket - biccentett Folett. - Amint kész vagyunk, készüljenek rotációs ugrásra a körpályánk első állomása felé.
Azzal a Főadmirális Tiebolthoz fordult. - Most már elolvasom azt az Első rendi jelentést, amivel még a hipertéri átvonulás és az előkészületek alatt zaklatni akart. Még egyszer, miről van szó? - Még a hipertérben kaptunk, tranzit alatt - magyarázta Tiebolt. - Egy magas rangú fogoly került a látókörünkbe előbb az Első Rend révén, aztán a Flotta BBH saját erői átvétele útján a Corporate-szektorban. A jelentés... zavarba ejtő információkat tartalmaz... Tierce Főkormányzóról.
- Úgy... - Folett a kezébe vette az anyagot és néhány pillantást vetett rá. Aztán felsóhajtott. - Mindig el kell rontani az ember napját valamivel... új parancs Stiefelnek, hogyha végzett itt a takarítással, vigye személyesen az Emperor II-t Ziostra, és vegye fedélzetre ezt a Monroe tábornokot. Hozza ide a harcállomásra, hogy magam tudjak beszélni vele. Ha tudja, kerülje el az ershani területeket. Ha Ershan mégis megpróbálja feltartóztatni, ha kell, harccal vágja ki magát. Utána pedig küldjön parancsot a Knotra, hogy Werstern al-admirális kísérje hozzám a Knotról... az Acht-Vier-Sieben-Zwei-U-H azonosítójú őrizetest a Flotta BBH különleges központjából. És nézzenek utána annak is, hogy hányan állnak az áruló lezbi, Erwin őrnagy által emlegetett Kaiserreich-összeesküvés mögött. Az arisztokrata családok sem mehetnek el büntetlenül a végtelenségig, a hazaárulást már nem nézem el.
- Parancs értettem - tisztelgett Tiebolt és a dolgára ment. - Szóval igaz... - meredt a távolba Folett. - Eine andere Dimension... A Birodalom nevére... kevesebb időm van, mint gondoltam.
A Halálcsillag lassan eltávolodott a Tatooine lassan magába omló romjaitól, miközben a holohírcsatornák élő közvetítései galaxisszerte kürtölték a hírt... a Birodalomnak ismét van Halálcsillaga, és nem fél használni.
|
|