Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jan 24, 2010 20:50:34 GMT 1
Tán megfáradtál? Vagy éppen menekülnél? Egy biztos, itt megtalálod számításaidat - csak éppen a törvény másik oldalán. Vigyázz kivel állsz szóba és vigyázz kivel nem...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 26, 2012 22:08:38 GMT 1
Túl hamar.
A hajó egyenesen az orbitális pálya mellett szakadt ki a hiperűrből. Pillanatok alatt a légkörben találta magát.
A Black Sparrow megremegett, amint belezúgott a Tatuin forró atmoszférájába. Egy ilyen hajót azonban nem lehetett egykönnyen kibillenteni az egyensúlyából. Karellen egyetlen minutum alatt korrigált.
- Oda a navigációs számítógép - jelentette Brodrig. - Remek. Nézd ezt a sivárságot. Itt nem panaszkodhatunk... ha homokozni támad kedvünk.
A sivár vidéken egyetlen civlizáció alkotta építmény sem látszott, amint a Black Sparrow megközelítette a felszínt. - Nos... kivel hoz össze a sorsunk ismét? - faggatózott Karellen.
- KIbéreltem az egyik anchorheadi szállót. Abban a lyukban lakunk majd, amíg be nem fejezem, amit elkezdtem.
- És... mi lenne az?
- Mondd, hallottál Jabbáról, a huttról?
- Ki ő? Egy újabb mosolygós hadúr?
- Nem. Jabba évekkel ezelőtt elhalt. Van azonban valami, amire szükségem van az örökségéből. Rotta, a hutt a szövetségesem. Ha megszerzem neki az apja palotáját, aláírják a béke-egyezményt. Legalább tőlük nem kell majd tartanunk.
- Nos, remélem, Aberrnum boldogul a cápák között.
- Rendszeresen tárgyalnak. Azonban szükségünk van titkos megállapodásokra is. Ez biztosíték. - Brodrig gondolataiba mélyedt. - Mellesleg, a palota megszerzése egyben teszt lesz az összeverbuvált hadseregem számára.
- Hadsereg?
- Itt várnak rám. A titkosszolgálat által összefogdosott legprofibb csirkefogókkal van dolgunk. No meg ez itt, hátul. Megyek, és beszélek vele.
Kwest nem repesett az örömtől, amikor megpillantotta a szürke eminenciást. Úgy érezte, mintha a fejét dúracéldarabokkal dobálnák. - Mit akar? - szólt végül.
- Magát. - Az eminenciás meggyőzőnek hatott. - Szükségem van a szolgálataira. Miután elárult azzal, hogy nem teljesítette, amit kértem, nincs kiút a feladat alól. Egy kisebbfajta hadsereg vezetője lesz, fejvadász. Különleges akciócsoport. Kwest haragosan figyelt.
- Azok, akikkel együtt fog utazni, szintén szakértők. Mellesleg, lesz köztük egy Jedi-lovag. Az Ammuudról.
- Az a fénykardos csaj? Még csak egy Jedi hiányzott az életemből.
- Ne ellenkezzék, vagy a beleivel fogom felakasztani a szobám falára! Az eligazítást hamarosan megtarjuk. Addig eméssze meg a gondolatot. Ha ellenáll, ez lesz az utolsó, amin rágódhat!
- Milyen bájos - Kwest hirtelen úgy érezte, nyomban összeesik, így elhallgatott.
- Kellemetlen? Nem tehetek róla. Az a Sith gyenge volt hozzád képest, így nekem kellett cselekednem. Te emlékszel még Jabbára, a huttra, nem így van? Hiszen ő volt az egyik megbízód...
- Ismerem hát. Az a gennyes váladék már csak hamu. Folyékony, ragacsos hamu.
- Nem sokáig őrzi meg a humorérzékét a társaságomban. Ha elválnak útjaink, addig szédítheti a barátait, amíg bele nem döglenek. Most magára hagyom. Ha gondolja, előbújhat, amíg földet érünk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 18:03:08 GMT 1
Lord Brodrig a kommunikációs pult elé lépett.
- Rimmel admirális! - Mondja - recsegte a titkosszolgálat főtisztje. - Szükségem van a szolgálataira!
- Állok rendelkezésére, Nagyúr.
- Jó. Elutazik a Nar Shaddaara, és befogja nekem azt a Serrás patkányt. Arwent. Segítsenek Rottának véget vetni a harcnak! A Serra csapatait semmisítse meg. - Kiirtsam azt a bűnügyi szindikátust? - Ne tegye. Szükségem lehet még rájuk. Úgy intézze, hogy az ügynökei ne tudjanak erről. - A maga sötét üzleteiről csak én tudhatok, Mylord. - Remek. Igyekezzen! Nincs sok időnk!Majd én hívom.
A szürke eminenciás bontotta a vonalat.
A mögötte álló férfi előlépett az árnyakból, és így szólt.
- Helyes. Most kell megragadnia minden lehetőséget, hogy szövetségest találjon! Csak így menthetjük meg a galaxist. Megszervezte már a csapatát?
- Hamarosan, első polgár, hamarosan. Még számtalan teendőnk akad. És ha megkérhetem, uram, ne mutatkozzon nyilvánosan. Nagyon nehezemre esik elrejteni önt a galaxisban enélkül is.
A sötét alak nem szólt semmit. Gondolatait azonban Brodrig tisztán hallotta. A mi dolgunk, Eminenciás, hogy helyrehozzuk azt, ami elromlott. Ez most sokkalta nehezebb helyzet, mint amivel eddig megbirkóztunk. Ne feledd: nincs sok időnk. Addig is, meg kell védenünk a Konferenciát az ellene szervezkedő csoporttól! - Azt teszem, ha nem látná - és ne mászkáljon a fejemben - amikor hátrafordult, társának hűlt helyét találta.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 16:45:23 GMT 1
Kuordis Kwest belépett a tágas terembe. Nem volt egyedül.
A Seiter nevű csempészt és a twi'lek Jedit azonnal megismerte. A többieket azonban soha életében nem látta. A hányásszínű falak feszélyezték.
Lord Brodrig megjelenése hatásos volt, ahogyan kilépett a hirtelen érkező liftből. Hű kutyája, Karellen mögötte.
- Üdvözöllek! - kezdte Brodrig. - Mint említettem, egy elitcsapat tagjai vagytok. Mindegyikőtök professzionális képességeit felhasználva feladatot bízok rátok. Előtte azonban a szupercsapatnak bizonyítania kell. Hadd mutassalak be egymásnak!
A középen álló alak Kuordis Kwest. Nos, őt nem kell bemutatnom. Ez az ifjú hölgy itt Caster Enda, a Jedi tanács kéme. Ő önként vállalkozott a feladatra. Itt van köztünk - mutatott a hullaszínű, csontvázszerű alakra - Irdan Err, a navigátorok navigátora - ő egy givin. Valaha felderítőként szolgált a vong elleni háborúban. A kiváló mesterpilóta, Arvish Sarth - mutatott a laza fiatalemberre - és végül a dörzsölt Inskipp, aki röptében rabolta ki a Palanhi bankjait - a csaló csalfa mosollyal figyelte az eminenciást. - Kísérőül itt van AT-13, csúcstechnika - asztromechanikai droid, továbbá az intelligens AK-00. AK orgyilkos protokollal rendelkezik, de tolmácsként, szakácsként, italkeverőként, vallatóként, továbbá protokoll célokra is használható. Íme a díszes társaság.
- Mit kell bizonyítanunk? - kérdezte Kwest.
- Nos, el kell foglalnotok a néhai hutt erődítményét. Az építmény eredeti tulajdonosai vették birtokba. Ők a B'omarr szerzetesek. Veszélyes egyedek. A "megvilágosodásukat" az szolgálja, hogy kiműtik az agyukat, és üvegburába teszik, hogy aztán apró póklábak hordozhassák őket. Ezzel elérik, hogy megszabadulva fizikai testüktől, halhatatlanok legyenek. Az utasításom a következő: - Füstöljetek ki onnan minden élőlényt, de szükségem van egy eleven, boldog agyra.
- Az minek kell magának? - morogta Seiter.
- A Világszövetség Tudományos Akadémiájának részére. De ha gondolják, szuvenírként maguknak is hozhatnak. Egy óra múlva induló! Még azelőtt el kell foglalniuk a palotát, mielőtt Lady Valarian seregei megindulnának!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 16:58:13 GMT 1
A csapatszállító a hatalmas kapu előtt hagyta őket.
Kuordis Kwest lett a vezető. A Jedi lány szorosan mellette állt. Sötét volt. Kevés csillag pislákolt az égen: a Tatuin messze volt a galaxismagtól.
A hatalmas kapu megmozdult. Magas, pink talárba bújt alak lépett ki alóla. Szemei ráncosak, arca fonnyadt volt. Szólásra nyitotta száját. - Üdvözletem, megvilágosodni vágyók! Jöjjetek beljebb! Mi készek vagyunk... - Pofa be, te aljas agysebész - vágott közbe AK-00. - Gazdám, azt javaslom, lőjünk, mielőtt előveszi a szikét. - Lőj, AK! Befelé! Indulás!
Lord Brodrig aktivála a kommrendszert. - Uram! A palota a miénk! - Remek! Azonnal térjenek vissza a szállásukra! Az embereim majd átveszik az épületet. - Igen, uram! Brodrig elégedett volt. Nem lehetett könnyű feladat bevenni azt az erődöt.
- Nem is tudtam, milyen jól bánsz a sugárvetővel - mondta Kwest a Arv-nak. A pilóta csak mosolygott. - Ez a dolgom. - Hogyan kerültél Brodrighoz? - Már vagy két éve egy cellában sínylődtem, mert Aberrnum bezáratott. Elloptam a hajóját.
- Két év? - szólt közbe Caster Enda. - Akkor már értem, miért lövöldöztél olyan eszeveszettül. Látszott, hogy rég nem volt részed benne. - Nos, igen.
Időközben elhagyták a Dűne-tengert. Már-már Anchorhead határánál jártak.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 29, 2013 14:51:59 GMT 1
A fekete ruhás férfi kivette az adatlemezt a navigációs pult galaxistérképéből, mire a megszámlálhatatlan csillagrendszerben feltüntetett naprendszer nyomtalanul elenyészett a képernyőn. A Peremvidék szétszórt világai közül nem tűnt ki a csekély félmillió főt számláló, jelentéktelen kis bolygó hiánya. A valaha katonai támaszpontként szolgáló, mára már földművelők lakta világ már korábban elszakadt a galaxis többi részétől, ugyanakkor nem szerepelt semmiféle hivatali nyilvántartásban – bizonyára katonai múltja miatt. A bolygó puszta léte ismeretlen kezek által kitörlődött a galaxis lakóinak tudatából, holott a stratégiai főhadiszállásként szolgáló planéta valaha, úgy négyezer éve igen fontos szerepet töltött be a háborús intézkedésekben. Senki sem tudhata, hogy a néhai Freedon Nadd nagyúr saját kezűleg taszította félhomályba a bolygó létezésének tényét. Vajon mit rejtegethetett?
A bolygó koordinátáit rejtő adatlemez az emberi fajhoz tartozó férfi zubbonyának rejtett zugába csusszant. A gengszter rendkívül körülményes úton jutott hozzá az értékes szerkezethez. Kénytelen volt túllépni Mos Eisley információhálózatának sokrétűségén, és közvetett forrásokra támaszkodva kijárni a koordináták megszerzésének rögös útját. Az utóbbi időben már azon töprengett, hogy hagyja a fenébe az egészet, végül azonban sikerrel járt.
A férfi sílusosan szabott szűk felsőt viselt, amelynek páncélszövetes anyaga egyfajta rejtett védelmet biztosított közelharc esetén. Testhezillő, fekete mankabőrből készült nadrágját bokacipő és két különböző formájú bőrkeszyű egészítette ki. A férfi hátán ott himbálódott elsődleges fegyvere, egy DLT-19-es nehéz sugárvető. Oldalfegyvere egyetlen Merr-Sonn pisztolyból állt.
Végigsimított félhosszú, fekete haján, majd kivárt. A másodpilóta székéből feltápászkodó zöld bőrű rodiai beállított valamit a pilótafülke mennyezetén levő kapcsolók egyikén, majd szembefordult a kapitánnyal.
- Néhány perc múlva indulhatunk – jelentette ki szinte tökéletes basic kiejtéssel. A navigátor szemei lámpaként fénylettek a szürke helyiségben.
- Rendben van, Srats – nyugtáza a kapitány. – Amíg felszállunk, átvizsgálom a rakományt. Vigyázz, senki sem eredhet a nyomunkba.
- Nem lesz gond – nyugtatta meg a rodiai. – Maryc – szólt, mielőtt a másik hátat fordíthatott volna. – Van más út is? Mert ha a hiperfolyosó összeomlik, amíg mi benne száguldunk, búcsút mondhatunk a kiruccanásnak. És az életünknek is. Nem beszélve a hajómról.
- Ez az egyetlen esélyünk – Maryc Dar a hajó ablakait forrósító ikernapokra pillantott, és türelmetlenül bólintott. – Ne feledd, hogy szövetségesek vagyunk. Ha megpróbálsz átverni, kitöröm a nyakadat, és a pikkelyes bőrödből fogok magamnak dzsekit szabni. Megértetted?
- Nem árullak el, Maryc – sziszegte a rodiai. – De ha a hajómnak baja esik, megkeserülöd.
- Majd óvatosak leszünk. És ne félj a végtől. A halál az élet természetes vége – vigyorodott el, majd kilépett a sötét összekötőfolyosóra.
Mindössze két másodpercbe telt, míg megérkezett a hajó gyomrába. Átvágott a tágas, ablaktalan helyiségen, amely a hajó centrumában volt, elhagyta a pihenőszobát, és egyenesen a rámpához csörtetett. Sietve kinyitotta, majd lesietett a Tatuin poros felszínére.
Még hallotta a hajó hajtóműveinek morajlását a háta mögött, amint belépett a méretes kikötőben folrgolódó tömegbe. Megszerezte, amit akart. Mindössze egy jegyre van szüksége a legközelebbi járatra Coruscant felé. Végül is ő nem egy mezei fejvadász, aki saját hajóval parádézik… Ő, Maryc Dar a GenoHaradan megbecsült ügynöke volt. Létezéséről mindössze a Szenátus, a Jedi Tanács, esetleg az Eddels Nagyúrhoz hasonló befolyásos emberek tudhattak. Ennek ellenére szép hírnévre tett szert a galaxisban fejvadászként.
Sikerült találnia egy nyilvános terminált. Gyorsan körülkémlelt, és meggyőződött róla, hogy a kamerák és az őrök látótávolságán kívül van, majd átírta a biztonsági kódot. Ruganyos profizmussal hozta létre a titkosított holocsatornát. Nem kellett sokáig várnia, a célszemély szinte nyomban megjelent két dimenziós képmásában. Bizonyára már várta a hívást.
- Mit akar? – zengte a nő.
- Elvégeztem a feladatot, Eddels Nagyúr – felelte Maryc. – Megszereztem a koordinátákat.
- Valóban? – vonta fel a szemöldökét a nő. – Akkor a képességeiről szóló híreszteléseknek talán mégis van valami valóságalapja.
- Akkor beszéljünk a fizetésemről – javasolta a nemesnek.
- HHHh – sziszegett Eddels Nagyúr. – Menjen Chalmun kantinjába, és ott várjon meg. Majd gondoskodom a fizetéséről – azzal a képe elenyészett.
Maryc elégedetten nyugtázta magában a hírt. Biztos volt benne, hogy a nagy hatalmú nemes el fogja árulni őt, azonban megvoltak a maga tartaléktervei.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 25, 2013 12:12:54 GMT 1
Kallog leplezetlen gyűlölettel méregette Mos Eisley űrkikötőjének sűrű homokkal átitatott belsejét. Biztosra vehette, hogy a hajójában maradandó károkat fog okozni az alattomos tatuini homok. Nem számít. A hajója csak egy eszköz, hogy elérhesse nagyobb céljait.
A Sith Úrnő gondosan köpenyébe burkolózott, majd sietős léptekkel átvágott a kikötőn. Az utcára érve nem lepődött meg a felé vetett rosszmájú pillantásoktól. Egy apró java kimetszette a zsebeit. Valóban ügyes kis teremtmény volt, holott nem jött rá, hogy kivel húzott ujjat. Kallog ugyanolyan profin lopta vissza az ötkreditest, amit a kis lény ellopott. A java idegesen kereste a markában az aprópénzt, sikertelenül. Aztán a nő felé fordult. Kallog ugyan nem láthatta a java arcát, viszont érezte a lény felháborodottságát. Panaszos karattyolásával mit sem törődve lassú mozdulatokkal elővette sugárpisztolyát. A java észrevette a fegyvert, de ijedtségében mozdulni sem mert. A nő a lényre emelte a halálos erősségre állított sugarú pisztolyt. A java lelkében a félelem magvai indultak burjánzásnak. Kallog nézte egy darabig a java könyörgő szemeit, majd egyetlen pontos lövéssel kivégezte a tolvajt. A lény fejéből olvadt massza maradt csupán.
A Sith hamarosan belépett a füstös kantinba. Néhány szempillantás alatt megtalálta, akit keresett. A férfi komótosan üldögélt az egyik félreeső boxban, és valamiféle italt kortyolgatott. Aztán pillantása a nőre tévedt. Szemei elkerekedtek, majd sietve felállt, és Kallogot követve a pulthoz lépett. A kocsmáros kérdőn nézett rá, mire a csempész megrázta a fejét. A másik mordult egyet, majd továbbállt.
Kallog szótlanul fürkészte őt.
- Az adatai nálam vannak… Lady Eddels – szólt Dar. – Az kérdés csupán annyi, hogy magánál van-e a pénzem.
Kallog mélyen megvetette a pénzsóvár alakot. Ő már régen megtanulta, hogy a kreditek csak eszközök egy nagyobb cél elérésére szőtt játszmában. Az anyagi javak mit sem jelentettek a számára. Őt csupán a tudás érdekelte. A hatalom megszerzése, hogy letéphesse mestere válláról a Sötét Nagyúr köpenyét, és továbbvihesse a Kettő Szabályának rendjét. A Bane Rend - ahogy időnként emlegetni szokták – volt a Sith Rend jövőjének biztosítója. Csak két Sith létezhet, máskülönben a gyengébb tanítványok összefoghatnak, és legyőzhetnek egy erősebb mestert, ezzel gyengítve a Sith-et. A Kettő Szabálya viszont erősítette azt, lévén, hogy csak egy olyan tanítvány képes legyőzni a mesterét, aki messze túlszárnyalta annak képességeit és hatalmát, így a Rend egyre erősebb lesz. Kallog mélyen megvetetette Wenthar szánalmas erőfeszítéseit, meg Krayt vak hatalomvágyának ostobaságát. Ők sosem élik túl a saját korukat. Még szerencse, hogy Darth Sordis, miután legyőzte mesterét, Lord Sidioust – bizonyítva ezzel nagyobb hatalmát – tovább folytatta a Kettő Szabályának megvalósítását.
- Adja ide a chipet – parancsolta a csempésznek. - Aztán megkapja a jutalmát. - Maryc Dar, a galaxis egyik legjobb fejvadásza gyanakodást színlelve ráncolta a homlokát.
Dar átnyújtotta a fekete adatlemezt. Kallog felállt, majd úgy tett, mintha az értékes tárgyat tanulmányozná. Hirtelen előrántotta a fénykardját, és tövig mártotta a férfi testébe. Egyetlen rézsútos mozdulattal kettészelte a fejét, majd ugyanazon cselekvés folytatásaként eltette a fegyverét. A zene elhalt, s a lármás kantin döbbent csendjében a Sith komótosan kisétált a helyiségből. Elég volt egyetlen pillantást vetnie a fegyverükhöz nyúló banditákra, s azok szó nélkül ismét italaik felé fordultak.
Kallog szinte ujjongott. Megtalálta végre a bolygót, ahol az első Jedi Tanács sötét mestere, Rajivari elrejtette a holokronját, továbbá, ahol Lord Sordis és Skywalker esetleg megtalálhatják a kulcsot Krayt és a vongok végleges elpusztításához.
A földön fekvő fejvadász hullája, illetve annak darabjai pedig egy pillanatra felizzott, majd eltűnt. A vendégsereg mindebből mit sem vett észre, ahogy azt sem látták, hogy a valódi Maryc Dar az egyik félhomályos sarokban töprengőn összehúzza a szemöldökét.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 25, 2013 18:06:28 GMT 1
A Fool’s Bargain lomhán ereszkedett az alant terpeszkedő, már-már kellemetlenül fényes bolygófelszín felé. A távolból a Tatu-1 és Tatu-2 csillagok harmadik testvérének látszó objektumot azonban korántsem volt olyan nehéz megközelíteni, mint egy napot. A sivatagbolygó közeledő felszíne ugyanolyan sima volt, mint a távolból. Néhol kopár, homokkal fedett hegyvonulatok bukkantak fel az északi félteke közelében, hogy aztán ugyanolyan sunyin és unalmasan, ahogy előtűntek, veszthesse szem elől őket a pilóta.
A hajó hevesen megremegett, amint belépett a portól sűrített légkörbe. A horpadásokkal tarkított hajótest éles csikordulásokkal tiltakozott a legkisebb résekbe is berepülő homokszemcsék ellen. A Barloz-osztályú teherhajó felszíne forróbb volt, mint valaha. A védőpajzs generátorának hiánya miatt félő volt, hogy a külső burok nem képes védekezni azzal az iszonyatos hővel szemben, ami a légköri nyomás érintésével járt.
- Gyerünk, kicsikém – noszogatta a pilóta a hangsebesség fölött száguldó hajót. Mérges pillantást lövellt a külső képernyőkre, amint ismét rátévedt a tekintete a hajó baloldalán ékeskedő, fekete horpadásra. Hogy a fenébe fizesse ki a javításokat? A Serra egységeinek köszönhetően alig tudott elvánszorogni a Y'Toub rendszeréből. Még szerencse, hogy sikerült a hiperűrbe lépnie, mielőtt a birodalmiak lerobbantották volna az égből. Úgy hallotta, hogy a Serra vezetőjét elkapták, és a huttok könyörtelenül felszámolták a szervezetet.
A hajó nem volt fényes állapotban. Az üzemanyag szivárgott, a stabilizátorok összeégtek, a hiperhajtómű megibásodott. Mihamarább kerítenie kell egy megbízható szerelőt, vagy legalább egy alkatrészboltot, ahol megvásárolhatja a szükséges pótlékot.
Hamarosan megpillantotta a Mos Eisley nevű kikötővárost. Hallott már a helyről. A galaxis bűnözőinek apraja-nagyja megfordult már a városban, tekintettel a hutt klánok legerősebb gengsztereinek jelenlétére. A Tatuin a hutt bűnlordok uralma alatt állt. A csempész szentül elhatározta magában, hogy megpróbálja eladni nekik az áruját. A megbízóit végsősoron csak a pénz érdekelte. Végülis nem hagyhat több láda sensostimet a raktérben, amíg a szakemberek kijavítják a hajó sérüléseit. Még felfedeznék, és ellopnák a Bargainnal együtt. Nem beszélve arról, hogy a ’stim a galaxis legdrágább fűszere. Nyilvánvaló, hogy a Tatuin gengszterei is hasonló jókkal kábítják magukat.
Nem vesztegette az idejét a kikötői hatóságok értesítésével. Errefelé a vrelt ebet se érdekelte, hogy ki merre tart, vagy mit forgat a fejében. Mos Eisley ezért is bizonyult olyan népszerűnek a gengszterek körében. Itt senki sem tett fel kérdést.
A Bargain nagyot döccenve landolt a huszonhatos dokkban. A leszállótalpak megremegtek, amint a hatalmas hajótest rájuk ereszkedett. A pilóta végigfuttatta az ujjait a fülke mennyezetébe ágyazott gombsorokon, és leállította a hajó rendszereit. Kivárt, míg a Barloz-teknő kifújta a gőzt, és megvárta, amíg nagy sokára a motortérben is elült a búgás. Aztán felállt, és magára csatolta a pisztolytáskával ellátott övét.
Amint a hajó ajtaja kinyílt, a csempész felszisszent az arcába csapódó forró levegő miatt. Megeresztett egy sor szitkot huttul, majd kipislogta szeméből a port. Levetette rankorbőr dzsekijét, és a hajó padlójára ejtette. A kinti hőség szinte elviselhetetlennek tűnt a Bargain belsejének kellemen hűvöséhez képest. Ki akar egy ilyen portanyán élni? Az, aki szándékosan landol ezen a vrelt-teremtette világon, az nem teljesen épelméjű.
A férfi torka iszonyúan kapart a hőség meg a homok miatt, így elhatározta, hogy betér valahová egy frissítőért. Mos Eisley sűrű forgalmú utcáin lépdelve nem kerülte el a figyelmét, hogy a javákon kívül kivétel nélkül mindenki fegyvert viselt. Ha nem is nyilvánosan, de az öltözetek oda nem illő dudorodásai elárulták, hogy ez a környék nem kislányoknak való.
A csempész előbb lihegni, majd zihálni kezdett a szomjúságtól. Úgy izzadt, mint egy vornskr dög. Hogy lehet ilyen helyen élni? Ráadásul nem vett észre a közelben semmiféle hajóalkatrész-árust.
- Sev? - bökte meg valaki a vállát.
A csempész megpördült. Egy alacsony, alaposan elhízott férfival találta szemben magát. A pocakos emberi lény fekete fejfedőt viselt a homok ellen. Tokája mocskos volt, akárcsak rengő, meztelen bendője. Akárhogy is kutakodott, Sev emlékeiben nem szerepelt ez a férfi.
- Sajnálom pajtás, de nem emlékszem rád - felelte végül.
- Nem ismerjük egymást személyesen - recsegte a hájas. - De láttalak a Kessel-futamon! Őrület volt, haver - lelkendezett, miközben olyan szájszagot árasztott a csempész felé, hogy annak minden lelkierejére szüksége volt a talpon maradáshoz. - Sev Daragon, a második helyezett! El sem hiszem, hogy beléd botlottam. De mondd csak, mit keresel ezen a porfészken?
A csempésznek kezdett elege lenni a férfiból, és már az ajkai is kiszáradtak. Gyanította, hogy a víz igen drága lehet errefelé, viszont hajlandó volt bármekkora összeget kifizetni azért, hogy megnedvesíthesse a torkát. Néhány bájmosoly és kedves szó után sikerült lekoptatnia a kellemetlen társaságot.
Néhány perc múlva ráakadt egy kantinra. A füstös helyiségben harmadosztályú zene szólt. A jizz bandát láthatóan jobban érdekelte a piálás, mint az, hogy kellemes muzsikát játsszanak. Sev beljebb lépett a helyiségbe. Mindenféle lény megfordult errefelé. Látott rodiait, twi'leket, embert, javát, devaronit, sullustit, de még egy félelmetes kinézetű givin is támasztotta a pultot.
Sev a kocsmároshoz lépett. A ráncos arcú, átizzadt ruhájú férfi mogorván meredt rá. Miután kifizette a borsos árat a pohár vízért, jóízűen, de lassan kortyolgatni kezdte. Az értékes folyadék nem volt valami tiszta, igazából sűrített víz volt, amit a párologtató-berendezésekből nyertek ki. A csempész elégedetlenül mordult a csaposra, mire az még mogorvább pillantással ajándékozta meg. Sev elfordította a tekintetét. Mialatt a termet fürkészte, nem vette észre a percekkel ezelőtt mellé lépő givint. A csempész csak akkor figyelt fel a közelében ácsorgó lényre, amikor az biccentett felé.
- Üdvözöllek - mondta neki Sev. - Mit akarsz?
- Neked van egy hajód - jelentette ki habozás nélkül a csontvázszerű lény. Arcáról nem lehetett leolvasni semmiféle érzelmet, legalábbis az emberek mércéjével nézve. A csempész tűnődve mérte végig az idegent. Hosszú, nyúlánk végtagjai és koponyaszerű feje volt, ennek ellenére nem volt magasabb nála.
- A hajóm nem fog felszállni egy darabig - mormolta Sev bosszúsan. Ha találnék egy szerelőműhelyt... - De miért érdekel?
- Munkát keresek - felelte a givin. - Első osztályú navigátor vagyok. Láttam, hogy a hajódat sérülések érték. Talán tudok segíteni a javításokban. De ne ácsorogjunk itt - nézett körbe a helyiségben. - Oda - mutatott az egyik félreeső boxra - Ezt nem a nyilvánosság előtt kell megbeszélnünk, Daragon.
A csempész szó nélkül követte a lényt. Nem is firtatta, a másik honnét tudhatja a nevét. Kézfejét pisztolyának agyán nyugtatva ugyan, de valamiért az első perctől megbízott a navigátorban. Kis híján beleütközött egy férfiba, aki épp akkor sietett el az egyik box felől.
Sev úgy döntött, kifizetődő lesz együttműködni a ritkaságszámba menő lénnyel. Ha valóban tud segíteni a Bargain rendbehozatalában, hát legyen. Ha navigátor, akkor megkönnyítheti Sev dolgát, legfőképpen akkor, amikor nehézfegyverzettel rendelkező cirkálók próbálják meg elpárologtatni az űrből.
A givin leült, míg a csempész követte a példáját. A navigátor tekintetétől kísérve kiita az utolsó csepp vizét is. Aztán odaintette a felszolgáló droidot, és rendelt magának egy alderaani sört.
- Meghívhatlak valamire? - kérdezte új barátját. A nyúlánk férfi szólni akart, azonban valami beléfojtotta a szót. Éles süvítés hallatszott, és mindketten egyszerre fordultak a pult felé. Sev még éppen látta, amint egy köpenyes nő tövig mártja energiapengéjét a Dar nevű fejvadászba, majd miután szélsebesen kettévágta a testet, villámgyorsan elrejtette a vörös pengét. Egy fénykard!
A nő nem zavartata magát. Sev éppen azon töprengett, hogy lelövi őt, ekkor azonban a fénykardos vetett egy gyilkos pillantást a csempész felé, akinek ereiben meghűlt a vér. A zene nemsokára folytatódott, és a beállt csendet elmosta az újjáéledő hangzavar.
A givin arcán ugyanazt a döbbent - vagy annak megfelelő - kifejezést látta, mint a sajátján. Ennek ellenére az efféle helyeken szokványos volt az ilyesmi, és a vendégek - akik maguk is kétes egyének lehettek - , nem törődtek vele a szükségesnél többet.
- Egy Sith a Tatuinon? - tűnődött Sev. Tudomása szerint a Jedik nem használtak vörös fénykardot.
- Vagy egy fénykardos nő - vonta meg a vállát a givin. Aztán közelebb hajolt. - A munkához visszatérve...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 6, 2014 11:23:33 GMT 1
A Tatooine kettős napja fénybe borította a hapan csillaghajó elegáns felszínét. A visszaverődő sugarak egyfajta közeledő fényponttá varázsolták a yacht testét, ami úgy ereszkedett alá a forró atmoszférába, mint valami lángoló égitest. Sordis a fejére illesztette légzőberendezését, miközben Mos Eisley űrkikötője felé irányította hajóját. Lorrdi lévén az oxigén nem volt számára belélegezhető gáz, ennek ellenére évekkel ezelőtt átépítette tüdejének sejtjeit, így nem okozott számára nehézséget a légzőmaszk nélküli élet, s az Erő segítségével gond nélkül belélegezhetett szinte bármit. A Tatooine perzselő hőjében azonban még az Erő sötét oldalának segítségével sem mert kísérletezni. A kikötőváros semmit sem változott az utóbbi évtizedek alatt. Ugyanaz a törvényen kívüli alvilág maradt, mint a Régi Köztársaság idejében. Valaha a bolygó a huttok uralma alatt állt, ám Jabba halálával régi vetélytársa, az agyaras whipid, Lady Valarian vette át az itteni üzleti vállalkozások feletti uralmat. Sordis éppen ezért szerezte be az ő szervezetétől a mindennapi betevőjeként szolgáló sensostimet, és nem egyenesen a Kessel bányáiból - az ár alacsonyabb, a mennyiség több volt. Jabbával annakelőtte sem szeretett üzletelni csillagászati méretű kamatjai miatt, s ha nem halt volna meg, előbb-utóbb ő maga végzett volna vele. A Sith Nagyúr útközben vásárolt ruhadarabjaira pillantva felmérte, hogyan illik öltözni hasonló berkekben. Ennek ellenére az itteni igénytelen divattal homlokegyenest eltérő cuccokba öltözött. Vörös drexl-bőr dzsekit vett a fekete lyningre, s fekete nadrágját beletűrte térdig érő, fűzős bakancsának szára alá. Kifestette a szemeit feketére, aztán az imént bejövő üzenetére pillantva felkapta a fekete szájfestéket, s végigmázolta vele az ajkait. Haját elrendezte a szokásos módon, aztán lezárta a hajót, s elindult Mos Eisley főutcáján. Mire megtalálta az ősidőkben lezuhant űrhajót, ami a Szerencsés Despota nevet viselte, s Lady Valarian elsődleges bevételi forrásának számított mint illegális szerencsejáték-kaszinó, a régi kapcsolata is odaért. A fiú azóta üzengetett neki, mióta megérkezett a Tatooine-ra. Sordis nem fordult el, hanem egyenesen a szőke, egyszerű párologtatófarmernek öltözött cimborája felé indult - akinek kezében egy irdatlanul nagy sugárkarabély éktelenkedett. Sordis vigyorogva bámult bele a csőbe, aztán hirtelen megmarkolta, s egyetlen mozulattal elhajlította azt. A fiú döbbenten nézte hasznavehetetlenné vált fegyverét. - Jó újra látni - mondta hűvösen Sordis. - Eljött a halálod napja! - kiáltotta a szőke farmer, s eldobva karabélyát, egy kisebb méretű lézerpisztolyt rántott elő. Sordis azonban egy villámgyorsaságú, váraltan mozdulattal odahajolt, s megcsókolta a fiút. Ő pedig viszonozta a gesztust, s néhány másodpercig hagyta, hogya Sith Nagyúr vezesse őt. Aztán hirtelen ellökte magától, s zavarodott tekintettel meredt a férfira. Pisztolya már az alattuk elterülő homokra mutatott. - A mi üzleti kapcsolatunknak vége, Him - jelentette ki Sordis. - Mindig is tudtam, hogy többet akartál... - Te betegebb vagy, mint hittem - hüledezett a fiú. Kézfejével letörölte ajkairól a Sith rákenődött szájfestékét, de kisvártatva bizonytalanul ismét közelebb lépett hozzá. - Ne haragudj. Én... - és odahajolt hozzá, ám ekkor Sordis felemelt kezébe ütközött. - Mi a ...? - Most mondtam, hogy vége - förmedt rá a Sith. - Nem hagyhatok elvarratlan szálakat magam után. A számra kent synax hatása hamarosan érezhető lesz. Én... én nem tudtalak volna csak úgy kivégezni - azzal megpördült és belépett a kaszinóba. Him percekig bámult utána. Egy ideig még érezte a belső szervei működését, aztán arra lett figyelmes, hogy már nem érzékeli az iszonyú fájdalmat, ami elárasztotta a gyomrát, ugyanakkor kiverte a víz. Bizonyára Sordis valamiféle fájdalomcsillapított is átadott neki... Lassan fog meghalni a Tatooine forróságában. Sordis egy táska fűszerrel lépkedett az űrkikötő felé, amikor a szeme sarkából megpillantotta az egyik reklámtámblát, ahol valami újkeletű kesseli versenyre hívták fel a figyelmét. A tábla egy légijármű-kereskedés előtt volt kiállítva, ezért a Sith közelebb ment, hogy megvizsgálja a kínálatot. Régóta szeretett volna egy légirobogót vásárolni, hogy könnyebben haladhasson egy-egy bolygófelszínen. Az eladó megpróbált rásózni egy régi SoroSuub gyártmányú légikocsit, de Sordis a legjobb fejlesztésű robogó felé vette az irányt. Hamarosan megtudta, hogy a motor a helyi motorosbanda, a Krayt Draggers tulajdona, azonban egy-egy hathatós elmetrükkel rávette a tulajt, hogy olcsón megszámítva adja el neki a járművet. A 2000 Raptor speeder úgy szelte a sivatagot, mint ahogy a fénykard merül a húsba. Sordis új járművén robogott vissza a hajójához. A pilótafülkében aztán letörölte magáról Sordis sminkjét, s Sirryn Smordre Jedi mester felszállt a bolygóról, miután megbizonyosodott róla, hogy nem követi senki. Hamarosan a rendszer szélén járt, s belépett a hiperűrbe.
|
|
|
Post by Revan on Mar 29, 2015 18:00:44 GMT 1
Kytra és Saalia csak mosolyogtak, de másképp nem mutatták ki, mennyire szórakoztatónak tartották Versta és Oni kis összetűzését. Tény, egy droidnak nincs neme. De ha már neve és jelleme van, akkor miért ne lehetne neme is végül? Nyilván nem zavarja. Verstanak meg tetszik. Akkor mindenki elégedett. Végül mindenki elfoglalta a helyét a hajón és útnak indultak. Nagyon nem nézték a várost. Láttak épp elég várost a levegőből, hogy ez is csak egy legyen a sok közül. -Nem véletlen kell fénysebességgel utazni a galaxisban. Ha csak a hajó sima hajtóműveivel mennénk... -A hajó sem biztos, hogy valaha odaérne. Kifogyna az üzemanyag, vagy elkapná valaminek a gravitációs mezeje. Mi meg...nos, nem lennénk már sehol. A mi életünk percnyi csupán ahhoz képest, amennyit egy bolygó megél. Végül fénysebességre ugrottak a megfelelő irányba. -Akkor most megint egy kis pihenő. Eltart egy darabig, mire megérkezünk. -Jól van, azt hiszem én körbe nézek a hajón. Legutóbb nem szántam rá időt. -Én abban bízom, hogy ezúttal megfelelően fel van töltve üzemanyaggal. -Az nem lenne hátrány. Végül Saalia elvonult, felfedezni a hajó szegleteit. Kytra pedig a pilótafülkében maradt és a biztonság kedvéért ellenőrzött mindent.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 8:01:27 GMT 1
- De nem sokkal veszélyesebb így utazni? Simán az utunkban lehetne egy csillag is, azt sem vennék észre - okoskodott Versta, aki nem volt meggyőződve arról, hogy nem adják-e fel a biztonságukat a sebesség érdekében. Nehéz volt valaki olyannak elképzelni ezeket a dimenziókat, aki nem sokkal ezelőttig legfeljebb a szomszédos kerületbe ment át. A választ azonban Oni adta meg, aki fölényesen pittyegni kezdett. Versta dermedten állt a helyén, majd lassan fordította hátra a fejét. - Nem, nem kérdezek hülyeségeket! - mondta hisztisen. - Egy repülő konzervdoboz amúgy se oktasson ki! Oni pittyegése most valamiféle robotikus nevetésnek is beillett volna, ami önmagában érdekesség volt, tekintve, hogy a droidok programozásában ritkán kapott fontos helyet a humorérzék. Versta füstölögve állt meg, majd rányújtotta a nyelvét. Mikor aztán elindultak, Oni Saalia után ment, míg Versta ott maradt a pilótafülkében Kytrával. - Szóval esetleg elkezdhetnénk ezt a pilótaképzés dolgot? - kérdezte kicsit szégyenlősen Kytrától.
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 8:12:12 GMT 1
-Vaktában veszélyes, persze. Két rendszer között óriási távolság van. Ha csak vaktában átugrassz egy véletlenszerű pontra, akkor könnyen kilyukadhatsz a mélyűrben. Mondhatni a semmi közepén. Sehol egy bolygó. Csak számtalan csillag, amerre nézel. Erre van a navigációs számítógép. Kiszámítja az ugrási távolságot, figyelembe veszi az ismert égitestek keringési pályáit. Pont azért, hogy ne menj neki semminek. Ezért nem lehet csak úgy rögtön fénysebességre váltani. Oni és Versta tényleg kicsit úgy viselkedtek, mint a testvérek. Az egyik kioktatja a másikat, a másik pedig azon morog, hogy ki lett oktatva. Szórakoztató műsor volt. Végül Oni otthagyta a csapatot Saalia társaságában. -Persze, bár így fénysebességű utazás alatt legfeljebb elméletben lehetséges. Most nem igazán szabad babrálni a műszereket. Saalia eközben elkezdte feltérképezni a hajót. Örült volna egy olyan fejedelmi lakosztálynak, mint amiben Tarisra menet szállásolták el őket. De egész színvonalasnak találta azt, amit ez a hajó nyújtott. Ha nem csak úgy kapták volna, rá lehetne fogni, hogy jó vétel volt.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 8:29:13 GMT 1
- Nekem az is jó - bólogatott Versta, majd a műszerekhez lépett, és hallgatta Kytra magyarázatát azzal kapcsolatban, mi mit is csinál. Kissé nehéz volt mindent megjegyezni, de hát Tion se egy nap alatt épült fel. Saalia közben feltérképezhette a hajót, ami egy nagy közös helyiségből állt, onnan pedig több irányba is folyosók vezettek el. Egy közös, több ágyas szoba, illetve egy külön egyágyas "kapitányi szoba" várta, amelyek ugyan nem voltak olyan szépen berendezve, mint az előző szállásuk, mégis otthonosnak tűntek. Hátul egy tágas raktér várt rájuk, feltöltve különféle dobozokkal, attól jobbra pedig a generátorterem, különféle konzolokkal. - Mondd csak, Kytra - ült le Versta, megunva a hosszas bemutatót. - Hogy találkoztatok Saaliával. Olyan összeszokott csapatnak tűntök, mintha évtizedek óta ismernétek egymást.
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 8:43:57 GMT 1
-Jól van, akkor ülj le és figyelj. Először csak pár alapdolgot mutatok, amit ki is próbálhatsz majd, ha kiléptünk fénysebességből. Az az alapok előnye, hogy az űrben nyugodtan lehet velük játszani. Mivel elég nagy a hely. Gyakorlatilag, ha nincs semmi a közelben, képtelenség bárminek is neki menni. Így végül megmutatta, hogyan kell kormányozni. Gyorsítani, lassítani és még pár apróságot, amit elsőre nem olyan nehéz megjegyezni. Persze mindent többször is elmondott és megmutatott, aztán vissza is kérdezte. Persze mivel Versta akart tanulni, így biztos volt benne, hogy tényleg figyel arra, amit mutat neki. Közben Saalia átnézte a hajót. A kabinok egész otthonosak voltak. Főleg a kapitányi szoba. Az egyetlen szépséghibája az volt, hogy egyágyas volt. Ezen persze lehet segíteni, ha nagyon muszáj. A raktérben elég rendesen fel voltak szerelve mindennel. A generátorteremben sem tudta nem megnézni a konzolokat. -Hát, évtizedek óta azért nem. Gondolom feltűnt, hogy még egyikünk sem tapossa az ötvenes éveit.-mondta mosolyogva. Na igen, még harminc sem volt egyikük sem. Ennek ellenére igen képzettek voltak a maguk területein. Nem véletlenül ajánlhatta be őket valaki Abrennél, most meg az Igazi Köztársaság sem a két szép szemükért alkalmazta őket. -Életem egyik legdrágább, de legjobb vétele volt. Rabszolga kereskedők fogságába esett és eladták valami bűnszervezet vezetőjének. Én pedig egy munka miatt kapcsolatba kerültem ezzel a vezetővel és akkor láttam meg. Sok twi'lek rabszolgát látni még ma is szerte a galaxisban, de rajta mindjárt láttam, hogy több van benne. Így hát tettem egy árajánlatot. Aztán hosszasan alkudoztam érte. Végül megkaptam. Versta valószínűleg nem erre a válaszra számított. Bár ki tudja, mit várt volna? -Aztán, amint elhagytuk a bolygót, megszabadítottam a béklyóitól. A bűnszervezetet meg megmentettem egy fénykardos eszelős ámokfutásától. Mert ahogy bántak vele, nem sok hiányzott ahhoz, hogy szabadjára engedje a dühét. A fegyvere ott volt egy vitrinben. Csak a vezér nem tudta, hogy az övé. Azt hitte egy potya ereklye, amit olcsón hozzávágtak...Lényeg a lényeg, mivel úgysem volt hova menjen, velem maradt. De nem mint a rabszolgám, hanem mint a barátom. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak barátok vagyunk. De ez nyilván feltűnt.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 8:53:42 GMT 1
- Tyű - ámuldozott a történet végén Versta, aki tényleg meglepődött az egészen. Kissé hősiesebb dologra számított mondjuk, például, hogy megszöktette a vezér elől, tucatnyi banditát agyonlőve út közben, de így is érdekes történetnek számított. Amikor hozzátette, hogy nyilván feltűnt a kapcsolatuk jellege, Versta enyhén elpirult, hiszen eszébe jutott, ahogy csókolóztak és ahogy meztelenül feküdtek együtt az ágyban. - N-nem tűnt fel semmi! - vakarta meg zavartan az arcát, majd megfordult a székkel, és sietve nézett valami után, ami majd kihúzza ebből a témából. - Szóval ez a gomb mit is csinál? Az emelkedést szabályozza, jól rémlik?
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 9:02:11 GMT 1
-Igen, tudom. Hősiesebben hangozhatna, ha kiszínezném, de ami pénzt kifizettem érte, abból hetekig élvezhetnél egy 5 csillagos szállodát Cosurcanton. Volt, aki azt mondta, hülyeség volt. Én azt mondom, hogy megérte. Persze joggal tehetnéd fel a kérdést, akkor miért nem szabadítok fel minden rabszolgát, aki az utamba kerül? A válasz egyszerű. A legtöbbet nem érné meg. Ha valakiből már kiirtották a szabadság utáni vágyat, a szabad akaratot, akkor már tényleg nem több, csak egy játékszer. Sosem lesz olyan, mint régen. Versta azt állította, hogy fel sem tűnt neki a dolog. Bár az elpirult arca másról árulkodott. Pontosan tudta, mi a helyzet. -Hát persze.-felelte Kytra kuncogva, de annyiban hagyva a dolgot. Végül, hogy oldódjon a feszültség, folytatódott a tanítás. -Így van. Bár ennek leginkább landoláskor és felszálláskor van szerepe... -Örömmel jelenthetem, hogy kajával jól állunk és üzemanyagból sem szenvedünk hiányt.-közölte Saalia, mikor belépett a fülkébe, félbeszakítva Kytrat. -Remek. Akkor remélhetőleg nem ismétlődik meg a korábbi eset.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 9:23:45 GMT 1
- Áhá, akkor jól tudtam! - vigyorgott elégedetten Versta, de a pír még egy jó darabig az arcán maradt. Nem volt szokatlan, hogy a Galaxisban azonos neműek szeressék egymást, de valamiért igencsak zavarba hozta az egész helyzet. Ő még eddig senkivel sem került intim viszonyba, és ahogy mellettük volt, ez eléggé feszélyezte. Persze tizenöt évesen talán teljesen normális volt ez. - Hurrá, akkor remélem már csak az őrült rózsaszínhajú sitheket kell kihúzni a listáról - mondta vidáman Versta, ahogy visszatért Saalia. Igazán örült fajtársának, nem mintha Kytrával kettesben rossz lett volna. Végül hajójuk megérkezett az úti célhoz, és Versta izgatottan tapadt az ablakhoz, hogy aztán lemondóan dőljön hátra. Nem éppen erre számított. - Hát ez lehangoló - nézett végig a hatalmas homoksivatagon, ami az egész bolygót fedte. - Sosem hittem volna, hogy visszasírom Tarist.
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 9:35:44 GMT 1
Versta figyelt, így megtanulta, amit kellett. Így Kytra is elégedett lehetett, mert nem kellett mindent százszor a szájába rágni a lánynak. Amúgy nem volt annyira ínyére a tanárosdi. De egy gyorsan tanuló nebuló nem volt annyira kellemetlen társaság. -Nem ijesztgetésből mondom, de szerintem viszontlátjuk még. Legközelebb viszont rondán fenékberúgdosom. Remélhetőleg nem megint egy invázió kellős közepén talál meg legközelebb. Saalia érkeztével kicsit oldódni látszott a hangulat. Kytranak is feltűnt, hogy Versta jól érzi magát a fajtársa mellett. Ez amúgy annyira nem megszokott. Saaliat kevesen szokták szeretni a stílusa miatt. Na persze, rosszabb napjain ő is nehezebben viseli el, de ő tudja, hogy tudja hogyan fordítson ezen. Versta kicsit csalódott, amikor meglátta a Tatooinet. Igen, nem épp egy üdülőtelep. -De még hogy. Az őslakosok szinte mindenkit megtámadnak. Arról nem is beszélve, hogy az a kevés város tele van a galaxis söpredékével. Fejvadászok, csempészek, mindenféle bérencek. -Huttok...-mondta Saalia, miközben kirázta a hideg. -Igen, belőlük is akad pár. Ráadásul nem kedvelik a jediket. Na meg ott vannak a jawák. -Őket mondjuk bírom. Aranyos kis népség. Csak a droidodat ne engedd a közelükbe.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 11:25:59 GMT 1
- Hallod Oni, látogatóba megyünk a jawákhoz, ha nem viselkedsz! - kapott végre Versta lehetőséget egy jól eső visszavágásra, amit örömmel ki is használt. A droid teste megremegett, miközben füttytirádába kezdett, majd a pilótafülke egyik sarkába menekült, és a padlóra szállt, úgy pittyegve tovább, láthatóan rosszkedvűen. - Jajj, te kis buta, csak vicceltem - rohant rögtön hozzá a fiatal twi'lek megpaskolva a gépezet tetejét. Oni fájdalmasan pittyegett tovább. - Nem, nem foglak eladni azoknak az "robopedofiloknak", akik összetapogatnak. Becsszó! Oni láthatóan kezdett megnyugodni, és újra felemelkedett, majd vidáman füttyentett pár rövidet. - Nem hangzik túl vendégszerető bolygónak - fordult vissza hozzájuk Versta, reflektálva az elmondottakra. - Kicsit úgy hangzik, mint a coruscanti alsóváros rosszabb napokon. Kevesebb neonreklámmal. Szóval mi is az első úti célunk?
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 11:33:51 GMT 1
Újabb kis közjáték Versta és Oni között. Ezúttal a lányka kapott esélyt, hogy gonosz legyen kicsit. De testvérek közt ez már csak így megy. Majd kinövik. Egy droid vajon kinőheti? Versta biztos ki fogja. Remélhetőleg. Bár Saalia mellett semmi sem biztos. Ő is egy nagy gyerek, ha azt nézzük. -Az első úti célunk az a hely, ahol a legtöbb információt lehet megszerezni. -A kantin! -Úgy-úgy! Fontos tudnivaló, ha alvilági figurákat keresel, akkor a helyi kocsma a legbiztosabb nyomlelő hely. -És még inni is lehet! -Nem egy elhanyagolandó szempont. -Na gyere Versta, próbáld ki egy kicsit a tanultakat.-invitálta a pilótaszékbe a lányt Kytra. -Oké, akkor én bekötöm magam.-viccelődött Saalia, de tényleg bekötötte magát és Onit az öléve vette.
|
|