|
Post by Enz on Apr 6, 2015 22:39:29 GMT 1
Kísérőjük csak biccentett, mintha ez egy természetes megállapítás lett volna. Ahogy átvágtak az udvaron, beléptek a központi torony ajtaján, ami előtt két őr posztolt volna, de a szél előtt inkább behúzódtak a hátuk mögött lévő mélyedésbe. Kezükben számukra ismeretlen lézerkarabélyokat tartottak, amik elég túldíszítettek voltak ahhoz, hogy házi gyártásúak legyenek. Útjukat odabent folytatták, ez a hely azonban inkább tűnt egy katonai főparancsnokság és egy űrkikötő furcsa ötvözetének, mint egy erőd lakótornyának. Idebent végképp mindenki fegyvert viselt, és igencsak modernnek tűnő berendezések előtt állva vagy ülve irányítottak valamit. Valószínűleg a hely védelmét mindenképp, de azon kívül? Ki tudja. Mindenesetre nem volt idejük ennek utánajárni, hiszen kísérőjük sem véletlenül volt ott. Ha szaglászni kezdenek, azzal csak gyanút keltenének. Végül megérkeztek egy vaskos ajtó elé, ami láthatóan egy kertféleségbe vezetett, hiszen vastag, pajzzsal védett üvegeken keresztül növényeket lehetett látni. Itt is ketten posztoltak fegyveresek. Kísérőjük intett, hogy várjanak, majd belépett. Nem sokáig kellett kint ácsorogniuk, mert hamarosan visszatért. - Kövessetek - szólt az ajtóból, majd bevezette őket. Egy díszes köntöst viselő kék twi'lek állt odabent, és a különböző növényeket figyelte elmerülten. Saaliának úgy rémlett, látta már őt valahol. - Nagy immah, hoztam, kiket látni kívántál - hajolt meg a férfi. - Üdvözöllek szerény hajlékomban, lányom - mondta, miközben továbbra is előre figyelt. Nem fért kétség hozzá: Seddwia volt az. Seddwia Storm. A saját anyja.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 22:55:16 GMT 1
Elég jól védett erőd volt. Meglátszott rajta az idő vasfoga, de szépen karban volt tartva. Több őrt is felfedeztek. Az egész inkább valami katonai bázisnak tűnt, mint zarándokhelynek. Már nem is volt annyira érdekes az oázis téma. Ez az immah, bárki is legyen, nagy hatalmú személy lehet. Az épület belsőbb részében mindenki fel volt fegyverezve. Nem sok idejük volt méregetni a helyet. Csak amennyit a séta tempója megengedett. Végezetül egy vaskos ajtó előtt álltak meg, míg kísérőjük előrement. Ők türelmesen várakoztak, de nem kellett sokáig. Végül visszatért és bekísérte őket az immahhoz, aki egy twi'lek nő volt. Ha csak az lett volna. Saalia egy jól ismert arcot fedezett fel. Arca elkomorodott. -Annyira azért nem szerény.-felelte közömbösséget színlelve.-Miféle színjátékot űzöl? -Te ismered őt?-döbbent le Kytra. Saalia nem válaszolt, a nőre koncentrált. Évek óta nem látta és most bele sétált a csapdájába.
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2015 9:48:10 GMT 1
Seddwia továbbra is maga elé bámult, miközben Saalia hozzá beszélt, majd ezután lassan felé fordult, és végigmérte. Aztán Kytra következett, majd Verstára is vetett pár pillantást. - Hogyne ismerne. Hiszen a lányom - közölte a bőrruhás embernővel a tényt, bár vele szemben kissé bizalmatlan volt. Majd ismét Saalia felé fordult. - Látsz te itt hivalkodást? Esztelenül halmozott javakat? - tette fel a kérdést, miközben lassan férfi kísérőjükre vetődött a tekintete. - Színjátékról sem tudok. Mi mind Neki és Prófétájának, Mud Al-Dibhnek a szolgálatára tettük fel az életünket. Talán úgy gondolod, önző vagyok, és nem érdekel mások szenvedése. Mikor elveszítettelek... rá kellett jönnöm, elrontottam mindent. Bejártam a Galaxis összes zugát, téged keresve. Helyetted azonban egy ősi birodalom feltörni készülő maradványát találtam meg, és vezetőjük, a Helytartó, a khilaf ráébresztett, mi adhat új célt az életemnek. Hozzám hasonlóan több száz hittérítő dolgozik ezekben a rendszerekben egy olyan vallás nevében, ami egyenlőséget hirdet. A moh'amad'ahn birodalom hamarosan újra valósággá lesz!
|
|
|
Post by Revan on Apr 7, 2015 10:05:11 GMT 1
Amikor Seddwia lányomnak szólította Saaliat, az lehetett akár szó fordulat is. Hisz a papok is gyakran nevezték a hívőket gyermekemnek, fiamnak, lányomnak. De a nő egyértelművé tette Kytra számára, hogy bizony itt családi kapocsról van szó. Kytra pedig csak döbbenten méregette a nőt. Valóban megvolt a hasonlóság. És nem csak azért, mert minden twi'lek egyforma, ténylegesen megvoltak a hasonló arcvonások. -Azt tudom, hogy a Tatooine egy szegény bolygó. Ha valakinek itt jól megy az az esetek többségében nem legális módon szerzett javakból van. Anyja néhány mondatban ecsetelte, hogy hibázott és kereste őt, de egészen mást talált, mint akart. Saalia kétkedve hallgatta. Így, hogy az anyja ez a bizonyos immah, már színjátéknak tartja az egészet. Színjátéknak, ami mögött valami sötét titok lappang. -Elvesztettél? Te így mondod? Mikor utoljára láttalak, egy sziklaszirtről néztél le rám mosolyogva és kivont karddal, miközben én zuhantam a szakadék mélyére. Ha nem víz lett volna a mélyén, már nem élnék. Gondolom azért kerestél, hogy befejezd, amit elkezdtél. Kár volt beutaznod a galaxist. Elég lett volna Nar Shaddara elmenned és szétnézni a rabszolgák között. Akkor ledöfhettél volna egy összetört, védtelen twi'leket a ketrecben. Igen, így teljesedik a történet. Miután anyja majdnem megölte, eszméletlenül sodródott a partra valahol, balszerencséjére rabszolga kereskedők markába. Esélye sem volt az ellenállásra, mert már láncra verve tért magához. Bár uralkodott magán, a szeme sarkából legördült egy könnycsepp. Ennyiből irigyelte Verstat. Talán sosem voltak szülei, így nem tudhatja, milyen elveszíteni egy anyát.
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2015 11:42:57 GMT 1
Versta döbbenten nézte Seddwiát, miközben kezét tátott szája elé emelte, hogy eltakarja azt. Nemcsak, hogy Saalia anyjáról volt szó, de meg is próbálta ölni a saját lányát. Most pedig ő itt a fő békehozó? Akárcsak Saaliának, neki is kétségei voltak ennek őszintesége felől. - Szentséges Erő - nyögte ki önkéntelenül is. Seddwia eközben bólintott lánya szavaira, szemeiben pedig mintha egy kevés szomorúság tűnt volna fel. - Igen, elveszítettelek, kicsim. Ahogy a Sötét Oldal gyűlöletből építkező köde lassan felszállt az elmémről... Rá kellett jönnöm, mit is tettem. Én csak téged akartalak megvédeni azoktól, akik az otthonunkra támadtak, de amit tettem... Jóvá akartam tenni - hangja néhol el-el gyengült, miközben ezeket mondta, és Verstának tényleg úgy tűnt, komolyan sajnálja a történteket. - Meg akartalak találni, hogy megvédhesselek, és most magadtól jöttél hozzám. - Mi nem tudtuk, hogy itt van - próbálta menteni a helyzetet Versta, de az immah csak rámosolygott. - Az Erő akarta így, hogy Saalia mellettem lehessen, miközben újjászületik egy ősi birodalom.
|
|
|
Post by Revan on Apr 7, 2015 12:10:56 GMT 1
Saaliaban nem volt harag, vagy gyűlölet, sokkal inkább szomorúság. Az apját sosem ismerte, még csak egy kép sem maradt utána. De ott volt az anyja, aki vigyázott rá, aki szerette, tanította. Aztán egy nap ez az anya ellene fordult és kis híján megölte. Nem tudta, mit gondoljon most. Nekirontani igen nagy hiba lenne. Tőle tanult mindent. Ismeri minden mozdulatát. Az már mellékes, hogy több tucat hívő rohanhat a megsegítésére. -Megpróbáltál megölni. Ezt hogyan tudnád jóvá tenni? Te voltál az egyetlen, aki törődött velem és elárultad ezt a bizalmat. Hogyan várhatod el, hogy újra elhiggyem amit mondasz? Kytra legalább annyira le volt döbbenve, mint Versta. Ő is árva volt, de inkább legyen az, minthogy a saját anyja vagy apja próbálja meg megölni. -Jó, tegyük fel, hogy érdekel, amit mondani akarsz. Mi ez az ősi birodalom dolog?
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2015 16:56:24 GMT 1
Versta még mindig igencsak döbbent volt attól, amit nemrég tudott meg. Ő nem ismerte a saját szüleit túlságosan, alig pár emlékfoszlánya volt róluk. De hogy őt megpróbálja megölni a saját anyja? Félelmetes volt látni, mégis mindketten mennyire nyugodtak most, hogy ismét szembe kerülnek egymással. Remélte, hogy nem kerül sor harcra: szörnyű lenne látni, hogy anya és lánya ismét egymással küzd. Arról nem is szólva, mennyi nehézségük is lenne, mikor ezt a sok hullát el kéne ásni. - Tudom, hogy nem tehetem meg nem történtté, ami történt, és jogod van ezért gyűlölni. De te akkor is a lányom maradsz, én pedig szeretnélek megvédeni, Saalia - közölte vele ő is hasonló düh és gyűlöletmentesen saját gondolatait. - Rettenetes dolgokat követtem el a múltban, és ezért keresek feloldozást. Ami a másik kérdésre adott választ illeti, ez is hasonlóan érdekesnek bizonyult. Rémlett Verstának, hogy ezeknek az alakoknak közük van a Ryloth-i Lawrence film történéseihez is, ahol egy köztársasági katona felkelést indít a twi'lekek között, ami az elnyomóik bukásával ér véget. - Annak idején a moh'amad'ahn vallás hívei hatalmas birodalom felett uralkodtak, élükön a khilaf-fal, Mud Al-Dibh próféta helytartójával. A vallás főleg azon non-humán fajoknak nyújtott védelmet, akiket a Köztársaságban a Pius Dea kereszteshadjáratai alatt üldöztek, és sokszor az utolsó szálig kiirtottak. Ezer év múltán mi győztünk, ők pedig elbuktak. De a tioni és a cosrai háborúk után a Köztársaság velünk is harcba került, és végül ők kerültek ki győztesen. A birodalom maradványai évezredekig pihentek csendes álomban, de a mostani helytartó, XIV. Shaddam vissza akarja állítani a régi dicsőséget. A Galaxis eleget szenvedett már az emberek miatt, már meg ne sértődjön - tett egy kis kiszólást Kytra felé. - Itt az ideje, hogy egy igazságosabb világ jöjjön el!
|
|
|
Post by Revan on Apr 7, 2015 17:40:01 GMT 1
Seddwia szavai meggyőzőnek hatottak, de Saalia nem engedte le a védelmét. Talán igazat mond és megtért az Erő sötétebbik oldaláról, de akkor sem bocsájthat meg neki egy apró kis bocsánatért cserébe. Továbbra sem volt dühös. -Nem gyűlöllek. Nem tudlak. De nem tudom elfelejteni a szomorúságot és a csalódottságot...Szembe mentél a saját tanításoddal. Azóta sem tudom, volt-e benne bármi, amit érdemes megtartani...Mégis hogyan akarnál megvédeni? Bezársz? A vallást érintő kérdésre elég részletes magyarázatot kaptak. Egyikük sem hallotta még ezeket a neveket korábban. Ezek igen csak régi történések voltak. Saalia legjobb tudása szerint a Régi Köztársaság nem üldözött semmilyen fajt. Inkább a sithekre volt jellemző, hogy itt-ott nem bántak jól a non-humán fajok képviselőivel. -Eszemben sincs. Minden fajnak vannak alantas képviselői. Az emberekkel sincsen ez másképp. -Ő a bizalmamat élvezi.-közölte az anyjával Saalia.-Meglepően sok twi'leket látok a menekültek között. Mi ennek az oka? Annyi más helyre mehetnének.
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2015 18:24:01 GMT 1
Seddwia bólintott, úgy tűnt, megérti azt, hogy a saját lány bizalmatlan vele szemben. Verstát ez is igencsak meglepte: úgy viszonyultak egymáshoz, mintha csak természetes lenne, hogy nem bíznak teljesen a másiknak. De hát a család alapja nem pont a feltétlen bizalom kéne, hogy legyen? - Megértem az érzéseid. Én is sok mindent megtagadtam a múltamból és a lényemből ezután. A birodalomban számos Erőhasználó pap él. Ők megtanítottak rá, hogyan változzak meg, hogyan uraljam a saját dühömet. Versta ugyanakkor úgy érezte, a nő még mindig nem tett le a dühről és gyűlöletről, csak korlátok közé szorította ezeket az érzéseket. Saalia is ugyanerre a következtetésre jutott: nem olyan volt belülről, mint egy jedi, de sith vagy sötét jedi sem volt. Olyanná vált, mint egy szürke massza, aki mindkét oldalát használja az Erőnek. Már csak az volt a kérdés, mennyire békés ez az ideológia, aminek a nevében teszi. - Ahogy az emberek, a nonhumánok is sok rossz dolgot tettek - tette hozzá a magáét Versta is, mire Seddwia bólintott. - Igen. A moh'amad'ahn vallás mindenki számára lehetőséget kínál a megtérésre, és a Próféta üzenetének a terjesztésére. Ami a twi'lek menekülteket illeti: akinek nem voltak rokonai a Galaxisban valahol vagy nagyobb félretett vagyona, azok ilyen körülmények között kell meghúzzák magukat, mint itt. A polgárháború és a jedik tönkretettek egy újabb bolygót. Most a Secura nevű jedi vezetőként kelletti magát, az ellenség volt tábornoka, Ozora pedig segíti őt. Sokan csalódottak, mi pedig reményt, segítséget és célt adunk nekik. Hogy terjeszthessük ismét a Hitet, hol szavak, hol kard által.
|
|
|
Post by Revan on Apr 7, 2015 18:55:47 GMT 1
Saalia szeretett volna ismét hinni az anyjában. De mi van akkor, ha ismét elárulja? Talán legközelebb magával rántaná őt is a sötétségbe. Seddwia megértő volt. Nagyon is megértő. Igaz, régen sem volt haragos típus. Csak akkor egyszer, amikor elváltak útjaik. -Hagyjuk...elég volt nekem a múltból ennyi. Még sok is... Valójában csak kifogyott a visszavágásokból. Szeretett volna egy őszinte sajnálomot kicsikarni. De vajon mennyire lehet őszinte? És utána mi történne? Egymás karjaiba borulnak és boldogan élnek? Nem szabad elfelejtse, amiért ide érkeztek. -A jedik nem a békét hivatottak megvédeni? Na és pontosan mit csinálnak a menekültek a megtérésükért és az után? Egy kislány irányított ide minket, aki talán rabszolga volt, mégis boldognak tűnt. Ne vegye sértésnek, én még nem láttam boldog rabszolgát.-vette át kicsit a szót Kytra, mert látta, hogy társa most mással van elfoglalva. Saalia elfordította a tekintetét, miközben összefont karral próbált uralkodni magán. Annyi hely közül épp itt kellett újra lássa. Ráadásul ez a papi szerep abszolút váratlan. Tanácstalan volt, de ezt nem vallaná be.
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2015 19:15:42 GMT 1
- A múlt nagyobb fájdalmakat rejt, mint a jövő, hiszen nem tudjuk megváltoztatni - bólintott Seddwia, és hangjából mintha valamiféle szomorúság érződött volna ki. Akárcsak Saalia, ő maga sem akarta egyelőre folytatni a témát. Egyikük sem akar gyengének tűnni, és megtenni az első lépést, gondolta magában Versta, ahogy figyelte őket. Le sem tagadhatnák, hogy anya és lánya. Viszont amit Kytra mondott, az igaz volt. Ha sok ezer évvel ezelőtt el is követte ez a Piás Edu azt, amiket mondott, a Köztársaság ma már egy másik állam volt, és különösen a jedik, akik az egész Galaxis rendjét igyekeztek vigyázni a sithektől, birodalmiaktól és más rossz szándékú, önző lényektől. Talán tőlük is? - A Pius Dea bukása után a jedi főkancellárok alatt pusztították el a moh'amad'ahn birodalmat. Erőhasználóinkat üldözték, hiszen sem nekik, sem a sitheknek nem hódoltak be, csakis Mud Al-Dibh akaratának. A jedik ma sem különbek: egy csapat hataloméhes Erőhasználó, akik csak önös érdekeiket nézik - tört ki Seddwiából, és ebben a pillanatban egészen félelmetesnek tűnt. Ahogy azonban ezeket elmondta, máris visszavedlett a malaszttal teljes papnővé. - A menekültek megtérése önmagában jutalom nekünk. Ha viszont csatlakoznak hozzánk, és fegyvert fognak a hit védelméért, az örömmel fogadjuk. Ami Dilarát illeti: önként vállalta, hogy rabszolgának álcázza magát, és így szolgálja az ügyet. A tulajdonosa egy közülünk, ezért nincs rossz körülmények között. Mások nagyobb megpróbáltatásokat is vállalnak, hogy segíthessenek. - Jó, de kiktől védik magukat? - kérdezte kicsit naivitást színlelve Versta. - Bűnözőktől, fegyveres banditáktól, a Köztársaság kopóitól, a sithek csuklyás öregjeitől, a hitetlenektől, a nagyvállalatok kizsákmányolásától. A lista hosszú, és sokáig lehetne sorolni.
|
|
|
Post by Revan on Apr 7, 2015 20:16:29 GMT 1
Talán később, gondolta magában Saalia. Később talán négyszemközt elbeszélgethetne vele. Mégis csak az anyja. Talán megérdemel még egy esélyt. Ő is nap mint nap egyensúlyoz a világos és a sötét oldal között. Hiába tűnik gondtalannak, ő sem az. -Esetleg később, négyszemközt folytathatjuk, ha akarod.-bökte ki végül, de olyan volt, mint egy sértett kislány. Azok után, ami köztük történt, nem lepte meg, hogy már a jediket sem tartja semmire. Ez mondjuk megint szembeköpte a régi tanításait. Saalia lassan még inkább elveszítette a hitét. Miért is harcol? Csak magáért. Nem, ez nem igaz. Aki csak magáért harcol, az nem adott volna pénzt a rászorultaknak. -Még szerencse, hogy nincsenek a köreinkben jedik, hogy sulykolják a propagandájukat, nem igaz? -Aha... Seddwia kicsit kitört magából. Mindannyiukat meglepte a kitörése, de nem tették szóvá az iméntit. -Nagyobb megpróbáltatásokat? Miféléket? Na, talán helyben vannak. Sok twi'lek, lehetséges innen indulnak azok, akik után nyomoznak. De akkor viszont lehet, hogy mélyebbre kell ásniuk. Ami még rosszabb, akkor Saalianak megint meg kell vívnia Seddwiaval.
|
|
|
Post by Enz on Apr 8, 2015 18:11:29 GMT 1
- Szeretném, kicsim - bólintott Seddwia, és hangjában mintha a szeretet foszlánya sejlett volna fel. Mindketten olyan makacsok. De az idő begyógyít minden sebet, igaz? Remélte, hogy nem kell ismét harcolnia látni őket, ez az ő szívének is igencsak sok lett volna, hát még kettejüknek vagy Kytrának. Akárcsak Versta, Seddwia is kommentár nélkül hagyta Kytra csipkelődését a jedikről, bár míg előbbi némileg aggódva figyelte ezt, utóbbi határozottan elégedettnek tűnt, hogy a lánya nem vallja magát jedinek. - Például az életüket veszélyeztetik. Harcolnak ellenségeink ellen. Hatalmas erők készülnek felszínre törni, és hamarosan akaratunkból emelünk új birodalmat, aminek építőköveti saját testeink lesznek - olyan szenvedélyesen tudott beszélni, hogy egy pillanatra maga Versta is a hatása alá került. Nem csoda, hogy annyira bálványozták az itteniek és olyan tisztelettel bántak vele. - Saalia, lányom, tudod, hogy elítélendőnek fogod ezt tartani, és először én is annak gondoltam. Gyilkolni a béke nevében - annyian megteszik. De nézz szét: ezek a nincstelen menekültek hogyan élnek a városokban. Hisz te magad is láthattad, nem? Egy olyan világot építünk, amit kemény igazság és egyenlőség dominál.
|
|
|
Post by Revan on Apr 8, 2015 18:48:44 GMT 1
Anyja egyetértett abban, hogy később magukban folytassák le a beszélgetést. Bár Saalianak volt nem kevés kétsége a felől, hogy sor kerül-e rá egyáltalán. Az egésznek a kimenetele szintén kétséges. Vajon Seddwia megpróbálja befolyásolni őt? Kytra jedis megjegyzését senki sem kommentálta. Végül is igaza volt. Saalia nem tartotta annak magát, ahogy Seddwia sem. Bár a jelenlevők közt valószínűleg Saalia az, aki a legközelebb áll a jedi kategóriához. -De ezek itt nem katonák. Inkább egyszerű népek. Hogy küldheti őket bárki is harcba? -Talán valaki alaposan kiképzi őket? Saalia nem hagyta magát a meggyőző szentbeszéd hatása alá kerülni, ahogy Kytra sem lett meggyőzve. Hallottak már épp elég jó beszédet. -Én nem ölök meg senkit, ha nem muszáj. Ezt megtartottam abból, amit tanítottál nekem. Mert nem akartam teljesen feladni azt, aki vagyok...lehetnék... Valóban, szeretett volna valamikor jedivé válni. De ez az álom mára szinte szertefoszlott. Akkor, azon a bizonyos napon elveszítette a hitét a jedikben. -Igen, tudom hogyan élnek. Ez a bolygó a kalózok, csempészek és egyéb haramiák törzshelye. Könnyű ide csalni azokat, akik a városban csak kirekesztést lelnek. És hogy kívánja ennek az egésznek a feje felépíteni ezt az új világot? Halálba küldi a menekülteket, akik reményt keresnek?
|
|
|
Post by Enz on Apr 8, 2015 20:02:30 GMT 1
- Azt hiszem a legjobb az lesz, ha a saját szemetekkel látjátok - mondta a kételyeik hallatán Seddwia, és kettő rövidet tapsolt, mire a fal velük szemben egy darabon félrehúzódott és egy eddig rejtett liftajtó tűnt fel. Seddwia megindult előre, a többiek pedig követték. A liftút rövid ideig tartott, ami azt jelenthette, nincsenek olyan túl mélyen a föld alatt. Talán valamilyen sziklás rész húzódott alattuk, máskülönben elég nehéz lett volna bármiféle bázist építeni ide. Ahogy kiléptek, egy kék fényben úszó irányítóteremben találták magukat, aminek elülső válaszfala teljesen üvegből volt, így láthatóvá vált a két szintnyi magassággal lejjebb sorakozó katonák hada. Egyesek fegyverért álltak sorba, akik megkapták, pedig alakzatban sorakoztak fel. Több százan lehettek ők is. Szemmagasságban vadászgépek tucatjai sorakoztak felső rámpákra rögzítve, és szinte teljesen újnak festettek. Nagyon rövid ideig lehettek használatban. Ami azonban meglepőbb volt: mindegyiken ott volt a Strunz Heavy Industries jelképe. Versta nem igazán értette: ez nem a Báró fickóhoz tartozik? - Mint láthatjátok, jócskán elég erőnk van megvalósítani céljainkat. A környező űr kalózait már kiirtottuk, az itteni piti bűnözők törzshelyeit és lakóhelyeit pedig pontosan tudjuk. Egyszerre fogunk lecsapni mindegyikre. Akárcsak az istentelen B'Omarr szerzetesekre. Ha a környező űr végre a miénk, megvédjük bárkitől. Shaddam helytartó nem lazsált, és én sem tettem, akárcsak több ezer másik elkötelezett bektashi sem. Több harcosa van az ügyünknek, mint gondolnátok, köztük sok megcsömörlött egykori katona. Amiben azonban gyengébbek képzettségben, azt pótolják fanatizmussal, akár az életüket is feláldozva. Önszántukból. Egy jobb világért.
|
|
|
Post by Revan on Apr 8, 2015 20:31:25 GMT 1
A kérdésekre jött egy nagyon is ésszerű válasz, ami egyben azt is megmutatta, hogy Seddwia talán bízik a lányában. Ez még jól jöhet. De vajon ha választania kellene, kit választana? Saalia vagy a szervezet? Ez a kérdés pedig ugyanúgy igaz Saaliara is. Vajon megragadja-e az alkalmat, hogy újra egyesüljön a család, vagy ellene fordul és talán minden esélyét elveszíti erre? Egy liftbe szálltak be, ami levitte őket nem is túl mélyre. Elképesztő volt, amit itt láttak. Egész hadsereg várakozott a föld alatt. Emellett számos vadászgép, amik nem voltak túl leharcoltak. Szinte újak. -Honnan ez a rengeteg fegyver és az űrhajók? Ezek biztos nem az erőd alatt voltak eldugva évszázadokig. Ezek újak. Nos, majdnem újak. Látszik rajtuk. -Jobbat kérdezek. Miért mutattad ezt meg nekünk? Mi a célod vele? Kicsit mondjuk egyértelmű a dolog célja. Seddwia bizonyára azt akarja, hogy csatlakozzanak. Szépen hagyták őket besétálni, de kimenni valószínűleg nem lesz olyan egyszerű.
|
|
|
Post by Enz on Apr 9, 2015 17:17:13 GMT 1
- Ezt mi is szeretnénk tudni - felelte Seddwia talányosan, de persze Versta is rögtön sejtette, hogy nem arra céloz, ők hogyan szerezték meg. - A Zort Rotry-féle elnyomógépezet ezekkel kezdett parádézni hirtelen, de nem tudjuk kiktől szerezhették. Mi az Ötmagányos-hegyi csata utáni kavarodásban szereztük meg őket. Fegyverzetünk nagy részét Mud Al-Dibh kegye biztosította számunkra. Nos, érthető magyarázat volt, és munkaadójuk is célzott erre, rémlett fel a dolog Verstának. De hogyan nem tudhat róluk semmit a sephi tábornok, ha fegyvereket szállítottak előtte a térségbe. A két fél egyike sem mondta el a teljes igazságot, úgy tűnik, bár Seddwia eddig nagyon készségesen válaszolt nekik. Valószínűleg Saalia miatt, futott át az agyán, bár nem rendezték a viszonyukat, mégis hajlandó volt úgy megbízni benne, mint a saját lányában... hacsak... hacsak nem hazudott, hogy manipulálja őket. - Mi a célom? Válaszolni a kérdéseitekre. Elvégre továbbra is a lányom vagy, neked nem hazudhatok. Annak idején azért siklott ki minden, mert nem voltam őszinte veled... - a hangja némi bűnbánó tónussal vegyült. Talán tényleg komolyan gondolja, morfondírozott Versta. - Szóval akkor nem kell megölnie, ha nem csatlakozunk? - tett fel egy újabb klisékérdést a holofilmekből. Seddwia rámosolygott a fiatal lányra. - Nem áll szándékomban ilyesmit tenni. A leghatalmasabb erő dühe csak azok számára kell szolgáljon elrettentésként, akik rászolgálnak. De hazudnék, ha azt mondanám, Saalia, hogy nem szeretném, ha csatlakoznál hozzám. De a döntés teljesen a tiéd.
|
|
|
Post by Revan on Apr 9, 2015 18:13:08 GMT 1
Seddwia készségesen válaszolgatott. De még Erőérzékenység nélkül is úgy tűnt, hogy elhallgat valamit. -Vagyis? Mud Al-Dibh beszerezte valahol a fegyvereket? Gondolom sok támogatója lehet. Vagy nagyon sok pénze. -Egy kérdés: Mud Al-Dibh a próféta, ez tiszta. Kire hivatkozott még mellette, amikor arról beszélt, hogy 'Neki és a Prófétának' szentelték az életüket? -Nyilván a vallás isteni személye... Saalia még mindig bizalmatlanul tekintett anyjára. De egyelőre nem látszik összetűzésig fajulni a dolog. Kytra csak néha szól közbe. Saalia jobban ismeri az anyját, jobban elboldogul vele. -A szemedben lévő gyűlölet elég őszinte volt aznap...Mégis mivel kapcsolatban nem voltál őszinte? Egyikük sem igazán tudta eldönteni, hogy most őszinte-e a nő vagy sem. De egyikük sem kérdez vagy utal ezzel kapcsolatban. -Nem mondhatnám, kész vagyok csak úgy beleugrani ebbe. Remélem megérted, hogy bizalmatlan vagyok.
|
|
|
Post by Enz on Apr 15, 2015 11:35:20 GMT 1
- A próféta már nem köztünk él, tizenegyezer évvel ezelőtt csatlakozott az egyetlen istenhez, akinek 99 neve van. Ő már halhatatlan volt, amikor kiválasztották arra a feladatra, hogy az isteni igaz igét terjessze - magyarázta Seddwia, de ez Verstának komoly fejtörést okozott. Nem bírt magával, így végül mégiscsak kérdezett, annak ellenére, hogy nem akart butának tűnni a többiek előtt. Biztos van rá valami magyarázat, ugye? - De mégsem él. Hogy lehet valaki nem halott, ha nem él?Seddwia érdeklődve fordult felé és végigmérte a fiatal twi'leket, mielőtt válaszolt volna. A tekintetéből nem igazán tudta eldönteni, mit is szeretne és legendás megérzései is cserben hagyták ebben a kérdésben. Az biztos, hogy korántsem ült annyi melegség a tekintetében, mint a lányának, de annyi gonoszság sem, mint Usanaginak. Mintha meghalt volna érzései nagy része és képtelen lett volna újra előhívni őket. Mintha üres lenne legbelül. - A halál nem az út vége, kedvesem. Egy új út kezdete, amiben végig kell járni a 99 név mindegyik erényét. A rendünkben mi Rashidnak, az Igaz Út Mutatójának szenteljük magunkat, mások isten más erényeit igyekeznek hordozni magukban. A legbölcsebb khilaf sem tudott tíz erénynél többet állandóan gyakorolni. Erre csakis Mud Al-Dibh, a Próféta volt képes. Ezért ő rögtön a mellé került, aki a leghatalmasabb.Az utolsó szó hirtelen fejbe csapta Verstát. Eszébe jutottak a Tarison mutatott képek, ahol a roncsokba pontosan ezt a feliratot égették, akárcsak a halottak némelyikébe. "Ő a leghatalmasabb", látta szemei előtt a feliratot. Versta gyengéden megrántotta Saalia kezét, remélve, hogy ő is kapcsol. - Ha már kérdezted lányom, nem voltam őszinte abban, hogy elég erősnek érzem-e magam. Az otthonunkat sokadszorra támadták meg azok a törvényen kívüliek, akik édesapáddal is végeztek. Én... rettegtem tőle, hogy túl gyenge leszek és elveszítelek téged - fordult Seddwia figyelme lánya felé, ezért észre sem vette Versta mozdulatait. *** - Ez lesz az? - fordult meg a maszkos nő a hajó plexiüvegétől hitetlenkedő hanggal. Bizonyára az arcán is ilyen kifejezés ült, de ezt elég kevesen láthatták csak. Nem véletlenül kapta a Kitsune nevet, és Őfelsége egyik legeredményesebb hatamoto-jaként oka is volt a titkolózásra. Mióta az a szemtelen O'Yama a chiss nemesi házakat boldogította, ő volt az egyetlen bevethető tapasztalt császári ügynök a Galaxis ezen sarkán. - Nos, ha ez a bolygó fekszik a megadott koordinátákon és Tatooine a neve, akkor minden bizonnyal igen - közölte egy gúnyos mosoly keretében Kodai Mamoru sorhajókapitány, a Chiyome-osztályú Jingu cirkáló kapitánya. - Meglep, hogy navigációt nem tanítanak a titkosszolgálati akadémián. - Kímélj meg a fekete humorodtól - mondta a nő, egyáltalán nem lenyűgözötten. Mamoru azért a biztonság kedvéért rákacsintott. Szerette napközben provokálni, hiszen akkor mindig sokkal vadabb volt az ágyban. - Engem pedig az állandó turbékolás zavar - lépett ideiglenes vendégük a hajó fedélzetére. Még Kitsune sem a császári pecsét oltalma alatt utazott, ezért új útitársuk egyben parancsnokuk lett. - Tudnak valamit már? - A felszíni ügynökünk, Ryonosuke jelentett. Elmondása szerint találkozott a célpontokkal. Kezdjük meg a felszíni inváziót? - kérdezte készségesen Mamoru, de vendégük megrázta a fejét. - Készüljenek fel. De egyelőre jobb ötletem van. Felkeresek egy régi ismerőst - mondta, és arcára gonosz mosoly ült ki. Kitsune a maszkja alatt féltékenyen pillantott Mamorura, akit láthatóan rögtön elbűvölt a látvány. A sorhajókapitány már kezdett örülni, hogy beleegyezett a titkosszolgálat saját flottájának a vezetésébe. Igaz, hogy nincsenek olyan nagy karrierlehetőségek, de más téren talán felé is kínál a szokásos flottaszolgálatnak.
|
|
|
Post by Revan on Apr 15, 2015 12:02:02 GMT 1
-Tizenegyezer év. Az sok idő. Na és mi az a 99 név? Vagy mindig csak egy néven hivatkoztok rá? -Bizony, sok idő. Még az ükjeink sem voltak erotikus gondolat formájában sem. Saalia igyekezett kiismerni anyját. Annak idején könnyű volt. Most mégis olyan különös volt. Sem igazán melegséget, sem hűvösséget nem érzékelt belőle. Mintha csak valami üres héj lenne. Belül meg valami gyenge nyoma az életnek. Ennél még az is jobb lenne, ha sithként látta volna viszont. Most meg olyan, mint valami agy mosott hívő, aki szépen megválaszol minden kérdést a fejébe táplált maszlag alapján. -Tehát akkor minden név egy-egy erényt jelent? Szóval ez a leghatalmasabb az istenség, akit imád a rend. -A leghatalmasabb, már olvastam valahol erre utalást. Na persze nem könyvben, hanem a felvételeken, amiket láttak. Úgy tűnik nagyon is jó helyen járnak. Emellett nagyon is rossz csapdába sétáltak be. -Rosszul mérted fel az igényeimet. Nekem nem a legcsodálatosabb kellett, hanem a sajátom. Mert nekem ő volt a legcsodálatosabb anya. Te voltál. Most meg itt állsz előttem és olyan dolgokról beszélsz, amik szembe mennek a saját elveiddel és tanításaiddal. Össze akarsz zavarni?
|
|