|
Post by Enz on Mar 30, 2015 22:00:51 GMT 1
- Oké - foglalt helyet Versta a pilótaszékben egy pillanatnyi tétovázás után, majd kissé idegesen megragadta a hajókormányt. Elvégre csak két organikus és egy mechanikus élet függött tőle, csak lazán. Keze remegett picit, de másik kezét rárakva könnyedén elállította ezt az érzést. - Szóval akkor magasságellenőrzés... Tízezer méter, váltsunk repulzormeghajtásra... Nem, azt csak ötezer méteren! - vigyorgott kínosan Kytrára, és elvette onnan a kezét, aztán egy másik gombsor felé csúsztatta, ahol lenyomott néhány gombot. Versta idegesen kormányozott tovább, miközben minél kevesebbet igyekezett Kytrára nézni. A hajó azonban egyenletesen ereszkedett le, és végül megpillantottak egy várost maguk alatt, furcsa homokkő kunyhókkal, a távolban pedig egy B'omarr kolostor összetéveszthetetlen alakja emelkedett. Hajójuk megtalálta a legközelebbi üres rámpát, és le is ereszkedett. Versta megtörölte a homlokát és hátradőlt. - Mondd azt, hogy nem volt egész végig bekapcsolva a robotpilóta - mondta, a levegőt kapkodva a nagy izgalomtól.
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 22:16:01 GMT 1
Szegény Versta annyira ideges volt, hogy nem is tudatosult benne Saalia kis poénja. Ahhoz képest, hogy először csinálta, egész sima földet érés volt. De tényleg. A hajó letétel kicsit kemény volt, de ennyit elbír a hajó. Mindketten elégedetten tapsoltak, amikor már lent voltak a rámpán. -Nem, nem volt bekapcsolva. A távirányító itt volt nálam arra az esetre, ha zűr van. -Én is készültem arra az esetre, ha túl gyorsan akarnád letenni a hajót. Igen, egy kis 'Erő'sítés segítség gyanánt. De Versta tehetséges pilótának bizonyult. Legalábbis eddig. -Ezzel máris jobb pilóta vagy, mint Saalia. Legalábbis landolásban mindenképp. Ha ő tesz le hajót, az általában úgy is marad. -Csak egyszer fordult elő... -A fél hajó a betonba ágyazódott. -Amúgy is űrcsatára szakosodott pilóta vagyok. -Tény, az jobban megy. Végül nevettek mindketten. Egyik sem vette komolyan az egészet.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 22:23:13 GMT 1
Oni is elismerően csipogott, amikor tapsoltak, és Versta máris sokkal magabiztosabbnak érezte magát. Talán nem is olyan vészes ez az egész űrhajóvezetés, gondolta, és vidáman kinyújtózkodott, miután végigtörölte az izzadtságtól gyöngyöző homlokát. - Megnyugtató, hogy figyeltek rám - mosolyodott el, majd vidáman felpattant a helyéről, és készülődni kezdett. Állítólag a twi'lekek szülőbolygója, Ryloth sem volt épp egy turistaparadicsom, ezért reménykedett benne, hogy genetikailag fogják bírni a hőséget odakint. Főleg azután, hogy a külső hőmérsékletet jelző eszközre pillantott. Az biztos, hogy az izzadás még csak most kezdődött. - Hát akkor majd kiképzel űrcsatára - vigyorgott Saaliára Versta, de erre Oni tudálékosan csipogni kezdett. - Nem, elég nagy vagyok már hozzá, hogy harcoljak! Különben is induljunk, a jawák már várnak! Oni erre sértődötten csipogott vissza, majd elhagyta a pilótafülkét. Versta a biztonság kedvéért még rányújtotta a nyelvét a távozó droidra. - Akkor induljunk. A helyi kantina vár minket! Ugye megint ihatok valamit?
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 22:34:42 GMT 1
Versta végre megnyugodhatott. Megtette az első lépéseket az űrhajóvezetői karrier felé. Igazából nem volt egy bonyolult dolog. Annak legalábbis, akinek volt hozzá érzéke. Neki volt. -Ó, az nem nagy ügy! Csak lősz és repülsz, mint egy őrült. -Igen, pontosan így lehet jellemezni, amit űrharc címen csinálsz. -De el is találom, amit kell. -Néha azt is, amit nem kellene. -Megesik, hogy valaki elsuhan előttem, miközben lövök...Na mindegy, menjünk inkább. -Persze, ihatsz. Egyet, vagy kettőt. Szép lassan. Ha nem vagy hozzászokva, akkor gyorsan fejbevág az ital. -Gyorsabban, mint hinnéd. Megiszod gyorsan és hirtelen jön az egész, ahogy felszívódik a szervezetben. Közben elindultak a rámpa felé, ami közben lenyílt. -Oni, vigyázz a hajóra. Értesíts, ha bármi történik. A legjobb, ha a rámpát is felhúzod. Nehogy hívatlan vendégünk jöjjön.-mondta Kytra a kis droidnak. -Főzni tudsz? -Nem, nem kell főzni. Csak vigyázz a hajóra. Indulás lányok!
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 22:47:40 GMT 1
- Tök izgi lehet repülés közben még lövöldözni is! - mondta Versta izgatottan, és elképzelte maga előtt ismét az Ord Mantell-i menekülést, csak most ő ült a pilótafülkében, és folyamatosan tüzelt mindenfelé. Amíg le nem lőtték. Jó, van még hova fejlődni, ez tény. - Ígérem, mértékkel fogok inni! - fogadkozott Versta, aki alig várta, hogy megint ilyen felnőttes dolgokat csinálhasson. Elvégre nem volt már ő gyerek, hiába mondták ezt páran. Időközben elérték a rámpát, miközben Versta előkapott egy vékony szövetanyagot, és hevenyészetten a feje köré tekerte. A semminél jobb lesz ez így. Oni szolgálatkészen pittyegett, de a főzős megjegyzés igazán nem tetszett neki, ez ellen határozottan kikelt válaszában. - Nyugi, Oni, valaki biztosan megtanít majd főzni - simogatta meg az önérzetes droidot ismét, mire az kissé nyugodtabban füttyögött tovább. Lesétáltak a rámpán, aminek végére Versta még visszaintegetett a robotnak, aki ugrott egy picit a levegőben. "Üdvözöljük Mos Eisley-ban", hirdette egy hevenyészett, lézerfegyver által megperzselt felirat. Hát itt sem fizetik túl a PR részleget. - Csak utánatok!
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 22:59:31 GMT 1
Elhagyták végül a hajót. Mos Eisley olyan volt, mikor legutóbb itt jártak. Legalábbis a hangár mindenképp. Bizonyosan a város sem sokat változott. A lányok a köpenyeiket viselték. Bár ezúttal a csuklyát nem vették fel. Sosem lehet tudni, mikor jön egy homokvihar. -Maradj a közelünkben. Akkor is, ha érdekeset látsz. -Valamint ne szólj vissza, ha valaki kötekedni akar. Nem okozna gondot, de nem kell a feltűnés. Kiléptek az utcára. Mármint a város azon részére, ami a házak között volt. Utak nem igazán voltak. Csak homok, homok, ja és homok is. Megindultak a helyi kantina felé. Remélhetőleg nem hiába mennek oda. De azért útközben is figyelnek. Egy ilyen helyen a falnak is van füle. Pár garasért szívesen ad infót pár koldus. Vagy az árusok is segítőkészek, ha vesznek tőlük valamit.
|
|
|
Post by Enz on Mar 30, 2015 23:08:17 GMT 1
Ahogy végighaladtak a hevenyészett utcák egyikén, Versta határozottan kezdte átértékelni ezt a helyet. A legtöbben itt láthatóan szegény farmerek, rabszolgák és mindenféle lecsúszott népek voltak. Néhol mindenféle elképesztő állaton, kiszuperált siklókon vitték a kereskedők portékájuk, máshol egy csapat fiatal haladt el, valószínűleg valami szórakozást keresve. Az árusok pultja a körülményekhez képest egészen tűrhető felhozatalt mutatott, persze ezek feléhez bottal sem nyúlt volna a twi'lek, pedig nem épp a finnyásságáról volt híres. A coruscanti alsóvárosban meg lehet tanulni, hogy minden ehető - egyszer legalább. Itt-ott lehetett azonban látni fegyveres banditákat, ami sokat elárult arról, hogy is zajlanak errefelé a dolgok. Ők leplezetlenül zaklathattak mindenkit, és itt még pocakos járőrök sem voltak, mint szülőbolygóján, hogy valamiféle védelmet nyújtsanak. Az egyik mellékutcában egy csapat twi'lek menekültet vertek éppen botokkal. - Fizetnetek kell! Vagy mehettek a sivatagba megdögleni a többi után! - Megfizettek még ezért! - jajveszékelt az egyik nő, de hangjában inkább gyűlölet csengett. - Mud Al-Dibh megfizet nektek érte! - Még a B'omarr szerzetesektől sem félünk, pedig az egyik haverunk agyát befőttes üvegbe tették! Majd pont ettől ijednénk meg! - röhögött a vezetőjük, miközben hozzáláttak elvenni tőlük mindent, aminek egy kis értéke volt. Versta szomorúan takarta el az arcát.
|
|
|
Post by Revan on Mar 30, 2015 23:28:30 GMT 1
Ahhoz képest, milyen ez a hely. Volt látnivaló. Sok árus. Banditák. Állatok. Minden, ami a helyi látványosság része. Őrök persze nem nagyon. Itt az utcán nemigen véd meg senki senkit. Mindenki magára van utalva. Többnyire. Még egy rablást is látnak, amit megpillantva Saalia átkarolja Verstat és magához öleli. -Sajnos ez itt így megy. Mondhatni mindennapos. -Ne is maradjunk a kelleténél tovább. Reméljük találunk nyomot és az egy másik bolygóra vezet. -Ja, mondjuk a Hothra. -Az a másik véglet, ahova nem szívesen mennék. -Építhetnénk hó rancort. -Vagy hó sithet, nem? -Akár...Nézd, ott a kantina! -Pont ahol hagytuk. Szerencsére a főutcán annyira nem volt vészes a helyzet. Legalábbis kisebb eséllyel kötöttek bele az emberbe, mint egy félreesőbb helyen. Be is léptek az ivóba, amint odaértek.
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 6:39:29 GMT 1
Verstát megnyugtatta Saalia átkarolása, bár igazán bántotta az a jelenet, ami alig pár méterre játszódott tőlük. Tudta, hogy mi lett volna az erkölcsileg helyes, de nem akarta a lányokat veszélybe sodorni. Egyedül pedig mit ért volna öt fegyveres ellen? Egyikük fegyvere tusával csapott rá egy gyerek twi'lek fiú kezére, akinek egy játék, talán utolsó értéke esett ki a kezéből, miközben az anyja gyorsan elé ugrott, hogy a testével védje. A bandita rálépett, majd csalódottan vette tudomásul, hogy semmiféle érték nincs benne. - Gyertek fiúk, ennyi elég lesz mára - vigyorgott a vezetőjük, majd otthagyták az összevert menekülteket. - Szörnyű, hogy ilyen bárhol megtörténhet - mondta szomorúan Versta, aki az út hátralévő részén nem is mondott semmit, hanem a gondolataiba merült. A Galaxis tele volt veszéllyel és félelemmel, főleg mióta megjelentek a sithek és a reszurgens birodalom. Amióta elhagyta Coruscantot, egyre jobban rá kellett ébrednie, hogy a Maghoz képest ezek az eldugott helyek mennyivel szörnyűbbek voltak. De tenni akart valamit, akár mint pilóta, akár máshogy. Tennie kellett. Ezt elhatározta magában. A kantinba érve egy lépcső vezetett le a pincehelyiségbe, amelyet követve egészen kellemes hűvösség csapta meg őket. Mennyivel jobb volt ez, mint a fenti forróság. Az asztalok mintegy fele szabad volt, az iszogatók többsége helyi farmer volt, de bevándorlókat sehol sem látott. - Állj, állj! - lépett eléjük hadonászva egy csigaszerű ithori, láthatóan részegen. - Bevándorlók ide nem léphetnek be! Zavarják a becses vendégeket! - Hagyd már őket békén, Frez! - lökte arrébb az ithorit az egyik felszolgáló, aki félreismerhetetlenül rabszolga volt, és méretben kb. akkora, mint Versta, még ha biztosan fiatalabb is 2-3 évvel. - Amíg pénzt költenek, bárki jöhet. Ezt mondta a főnök. Ha nem tetszik, tudod merre a kijárat - mosolygott rá, majd belekarolt Verstába, pár asztallal arrébb húzta, majd leültette az egyik székbe, és rákacsintott. - Öm, köszönöm - mondta Versta, aki igencsak zavarban volt. Fiatalabb volt, mint ő, mégis érettebb. Bizonyos szempontokból.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 6:58:55 GMT 1
A lányok figyelmét sem kerülte el a jelenet folytatása. Amikor a rabló a twi'lek gyereket kezdte piszkálni, az már sok volt Saalianak. Megállt és ökölbe szorított kézzel pillantott maga elé. Tehetne, de nem tesz. Miért? Mert más dolga van? Mert nem akarja felhívni magukra a figyelmet? Legszívesebben felaprítaná őket. Szó szerint. -Saalia...Tudom, de most nem tehetünk semmit. Nyomatékosan társa vállára tette a kezét, aki már a köpenye alá nyúlt egy fegyverért. Küzdött a saját erkölcsi nézeteivel. Végül nem tett semmit. A banditák ellen legalábbis. Amikor azok már eltűntek, odament az anyához és a fiához és némi pénzt nyomott a nő kezébe. Nem sokat, épp csak annyit, amennyivel nem keltenek feltűnést. De enni lesz miből egy kis ideig. Ha nem herdálják el. Ez után a szája elé emelte a mutatóujját, jelezve, hogy diszkréten kezeljék a dolgot. Utána visszatért a társaihoz. -Jobb? -Ja...-felelte a twi'lek kedvtelenül. Ha tehette volna, a galaxis összes ilyen esetét maga rendezi, de mit ér ő? Egyszeri lány, akinek nincs egyebe, csak két barátja. Jó, vannak sugárvetői és fénykardja, az Erőről nem is beszélve. De ez mind nem elegendő megváltani a galaxist. A kantin felé már nem beszélt. Kytra nem is próbálta szóra bírni. Megérkezvén lementek a pincehelyiségbe. Belépve egy ittas ithori állta útjukat, de egy kis twi'lek lány rögtön rendre utasította. Aztán el is rabolta Verstat egy asztalhoz és leültek. Kytra és Saalia pedig csatlakoztak.
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 7:10:32 GMT 1
Versta örült annak, hogy pénzt adtak a családnak, de bárcsak többet tehettek volna. Még akkor sem csitultak el ennek az esetnek a hullámai a lelkében, amikor a kantinában fiatal rabszolga fajtársa leültette a helyére. Az ithori még dülöngélve nézett utána pár pillanatig, majd visszatért a pulthoz, és hörpintett egy újabbat. Érdeklődve figyelte a fiatal kék twi'leket, akit elnézve úgy képzelte, így nézhetett ki Saalia fiatalon. Persze a twi'lekeket sokan tartják nagyon hasonlónak, de egy twi'lek bármikor képes volt fajtársait megkülönböztetni egymástól. Itt azonban letagadhatatlan volt a hasonlóság, még a karakán kiállást tekintve is. - Mit hozhatok? - kérdezte jó hangosan, mire Versta izgatottan az itallapot kezdte böngészni. A twi'lek megragadta az ujját, és picit lentebb húzta. - Ó, hogy az? Szerintem viszont... Közelebb hajolt hozzájuk, mintha csak csendben akarna tanácsot adni az ital kapcsán. Úgy mosolygott, mint aki épp egy csínyt követett el, és ettől Verstának is mosolyra derült az arcra. - Menekült bevándorlók vagytok, igaz? Mud Al-Dibhet keresitek? Újabban mindenki őt keresi közülünk. - Szóval te is...? - pislogott meglepetten Versta, de a lány a szája elé tett egy ujját, jelezve, hogy ne feszegessék a kérdést. - Dilara vagyok. És sokaknak segítettem már.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 7:25:06 GMT 1
Saalia még mindig elég kedvtelen volt az előbb látott jelenet miatt. Ha bármit számítana, kirontana fénykarddal a kezében és minden bűnöst levágna. Bár akkor nem valószínű, hogy a küldetésük sikerrel járna. A fiatal twi'lek lány elég barátságos volt. Kytra is felismerte a hasonlóságot közte és Saalia között. Akár testvérek is lehetnének. De legjobb tudása szerint társa egyke. Ezzel Saalia is így van. Ettől még persze lehetne a testvére. De valószínűbb, hogy csak egy hasonló bőrszínű fajtárs. A lány menekültnek nézte őket. -Azt mondod, ez a Mud Al-Dibh segíthet nekünk?-kérdezte Kytra. Saalia nem tett hozzá semmit. Neki inkább azon járt az esze, hogy ki kéne rohanni és rendet rakni a városban. De közben azért félig-meddig fülelt. Ez a menekült segítő még akár jó kiindulási pont is lehet. Vagy nagyon rossz is. Egy bűnszervezet könnyen toboroz a rászorulók közül. Azoknak, akiknek már nincs semmijük, szinte bármilyen ajánlat megteszi a szebb élet reményében. Talán ezért van annyi twi'lek a keresett szervezetben.
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 7:35:50 GMT 1
- Mud Al-Dibh mindenkinek segít - mosolygott már-már áhítattal erre Dilara. - Nekem is segített, és most azon dolgozom, hogy minél többünkhöz juthasson el az üzenete. A béke és szeretet üzenete. - Rendes fickónak hangzik ez a Mudakárki - jegyezte meg Versta, mire Dilara határozottan bólintott. - Várjatok csak, amíg megismeritek! De majd az immah elmagyaráz mindent nektek. - A kicsoda? - A lényeg, hogy minden menekültet szívesen látunk - zárta le Dilara a dolgot. - Siess már, a vendégek szomjasak! - szólt morcosan előre a főnök. - Ide is lesz három a szokásosból - kacsintott rájuk, majd felemelkedett. - Mindjárt visszajövök! Ahogy elment, Versta csodálkozva nézett utána. Bátrabb lehetett ez a lány, mint aminek elsőre tűnt.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 7:48:41 GMT 1
Szegény lány talán egy kicsit naív. Vagy éppen okos és csapdába akarja csalni őket. Béke és szeretet? A Tatooine-on? Meg hogy neki segített? Nyilvánvaló, hogy ez a lány rabszolga. Bár, láthatóan jobb élete van, mintha az utcán kukázna. -Valóban annak hangzik.-értett egyet Kytra. -Igen... -Ó, valaki visszatért. Lenyugodtál? -Fogjuk rá. Dilara végül otthagyta őket. Szólította a munka. Közben azért még intézett nekik három italt. Saalia elkezdett az Erővel tapogatózni. Ártó szándékot keresett. Vagy bármilyen más szándékot. -Vagy kimosták az agyát, vagy csőbe akar húzni. Vagy tényleg segít ez a valaki. -Mindenképp oda kell figyelnünk, mit itatnak meg velünk. Érzel bármit is?
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 7:55:33 GMT 1
- Nincs okotok ilyen bizalmatlannak lenni! - elégedetlenkedett Versta, a két lány beszédét hallva. - Láthatjátok, hogy csak jót akar! Persze nem átallott sosem óvatosnak lenni az ilyen bolygókon, erre már rájött a fiatal lány, de hogy éppen Dilara árulná el őket, aki rögtön azzal kezdte, hogy kisegítette mindannyijukat, elkerülve így egy kocsmai verekedést és a kantinból való kidobást? Meg aztán a lány nem is úgy tűnt neki, mint aki rosszat akarna. Saalia Erővel való tapogatása is ezt erősítette meg: a lányban nem volt semmilyen rossz szándék vagy árulás, sőt legbelül is mintha teljesen nyugodt lett volna, annak ellenére, hogy rabszolga. - Parancsoljatok - tette eléjük az asztalra a három egészen jónak tűnő italt, majd ismét közelebb hajolt. - Egy óra múlva indul egy kis csapat az oázishoz. Ha akarjátok, csatlakozhattok hozzájuk. - Miféle oázishoz? - érdeklődött Versta. - Ahol az immah és egy kis étel vár rátok. Azzal hátralépett, és ismét a dolgára ment.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 8:07:36 GMT 1
-Nem sértésből mondtam. Puszta óvatosság. Nem szeretnék egy ketrecben ébredni. -Szóval? Érzel bármi gyanúsat? Saalia alaposan körbetapogatózott. A helyieket is. De leginkább a lányt, aki már-már túl segítőkész a bolygó átlagát nézve. Azért nem most jöttek a falvédőről. De nem. Nem érzett semmi olyat, ami miatt aggódni kellett volna. -Semmi rossz szándékot. Sőt, kimondottan nyugodt. Valószínűleg jól bánnak vele. Végül megkapták az italaikat, meg egy kis információt is. Valami csoport indul egy óra múlva egy oázishoz. -Köszönjük. Na mit szóltok, megnézzük? -Persze. Hátha ez az, ami nekünk is segít. Az is lehet persze, hogy teljesen téves nyom. De valamerre el kell indulni. -Szóval ez az immah valami pap lehet? -A hallottak alapján olyasminek tippelem. Végül megkóstolták az italukat.
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 8:14:33 GMT 1
- Igazatok van... - mondta kicsit lehangoltan Versta. Az óvatosság sosem árt, legfeljebb az ember kellemesen csalódik majd a végén. Azért valamennyire felderült az arca, amikor Saalia jedi érzékei az ő elméletét támasztották alá, de nem akart ezzel hencegni. A lányok tényleg mindent megtettek, hogy biztonságban éljenek és mindenhonnan egy darabban távozzanak. - Szerintem is nézzük meg! - mondta eltökélten a fiatal twi'lek. Elvégre mi bajuk lehet egy két ilyen jól felszerelt lány mellett? Sokat kell majd takarítaniuk a csata végén? Versta sietve kortyolt bele az italába, aminek nyomán forróság gördült végig a torkán, egészen le a gyomráig. Szemei gyorsan forogni kezdtek ennek hatására. - Valami mégiscsak volt ebben az italban... alkohol! A végén jót kuncogott saját viccén, elvégre ennyit megérdemelt a dolog. Ekkor tért vissza a pincérjük, Dilara is. - Szóval akkor szólhatok a vezetőnek, hogy rátok is számítson? - kérdezte kedvesen, miközben megállt az asztaluk mellett.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 8:22:20 GMT 1
Versta végül belenyugodott, hogy első az óvatosság. Ha nem lennének azok, már rég nem élnének. Vagy még rosszabb. De végül csak úgy tűnt, hogy nincs itt ártó szándék. Ez nem jelenti a védelem leengedését. De mindenképp pozitív dolog. Az italban csak alkohol volt. Erre mondjuk számítani lehetett. Itt sem nagyon foglalkoztak azzal, hogy Versta még nem felnőtt. Fizet, akkor azt iszik, amit akar. Egész kellemes ital volt. -Igen. Egész jó ez az ital. -Az. Most már sokkal jobban érzem magam. -Ennek örülök. Kis társuk is viccelődött egy kicsit, amin ő maga kuncogott leginkább. A lányok csak mosolyogtak. Végül Dilara is visszatért hozzájuk. -Igen, kérlek. Honnan indul a csoport? -Messze van az az oázis egyébként?
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2015 8:53:17 GMT 1
- Én is örülök - dörgölőzött Versta ismét Saaliához, és tényleg boldogabbnak érezte magát, hogy fajtársa jobban érzi magát. Ő is megnyugodott azóta már, bár azokat a fegyvereseket igazán fenékbe billentette volna. Sajnos a lányok csak mosolyogtak a viccén, ezzel pedig nem sokat tudott kezdeni. Szerinte jó poén volt. - Mindig örülünk, ha valaki érkezik közénk - mosolygott tovább Dilara, és tényleg vidámnak tűnt. Szokatlan, de mégis jobban esett mosolygós arcokat látni ezen a bolygón, mint a twi'lek fiúcska sírásra álló arcát. - Pár sivatagi mérföld. Két-három óra alatt megjárható az út. A csoport a város széléről, az évtizedek óta elhagyatott Czerka üzemből indul. A jelszó: háromszor hajolok meg feléd. - Misztikusnak hangzik - mondta ki Versta, amit gondolt, mire Dilara kedvesen rámosolygott. - Hidd el, misztikusabb annál, semmint el tudnád képzelni.
|
|
|
Post by Revan on Mar 31, 2015 9:04:05 GMT 1
Saalianak jól esett a lányka közelsége. A találkozásukhoz képest nem gondolta volna, hogy így megkedveli őt. Átkarolta őt, hogy éreztesse a törődést. Nem tud sokat nyújtani neki. Se nyugodt életet, sem gazdagságot. Utóbbit talán igen, ha jól fognak menni a dolgok. De a nyugodt élet az nem garantálható. Egyelőre legalábbis. -Jó dolog barátságos arcokat látni erre. Ez a bolygó nem épp erről híres. -Pár mérföld? Az nem sok. Mármint ezt kell mondani, vagy háromszor kell meghajolni?-kérdezett rá a biztonság kedvéért. -Reméljük az időjárás sem változik, míg megjárjuk oda-vissza. -Misztikus? Izgalmasan hangzik.-kezdett lelkesedni Saalia is. Bár talán csak színlelt. De azért érdekelte a dolog. Tovább kortyolgatták italaikat. Egész jó volt ez a lötty. Ha nem munka miatt lennének itt, talán többet is meginnának belőle. Legalább Versta is edződne egy kicsit.
|
|