|
Post by Enz on Apr 3, 2015 8:45:23 GMT 1
Saalia kifejezetten pozitívan reagált Versta közeledésére, aminek csak örülni tudott a fiatalabb twi'lek. Nem tudta, hogy ez csak az alkohol hatása-e, de sokkal barátságosabban és pozitívabban szemlélte a világot ebben a pillanatban. Talán vannak gonosz, önző lények és kegyetlen helyek, de mindegyikre jut egy-egy olyan jólelkű személy, mint Saalia vagy Dilara. A Galaxis jobb hellyé is válhat, ha azzá tesszük. - El kell mondani. Háromszor meghajolni csak a beavatottaknak lehet - magyarázta a lány. - Az immah jelezni tudja, ha homokvihar közeleg. De akkor a vendégünk vagytok a szálláson, amíg nem biztonságos elindulni. - Ezt jó hallani - duruzsolta Versta, mire Dilara csak bólintott. Az italuk lassan elfogyott, és a percek is egyre teltek. El kellett még jutniuk a városka szélére is. - Ha Mud Al-Dibh úgy akarja, még találkozunk - hajolt meg előttük enyhén, ahogy távozni készültek. - Jószerencse kísérjen titeket utatokon.
|
|
|
Post by Revan on Apr 3, 2015 9:04:04 GMT 1
Ha Versta tudta volna, hogy Saalia nem ölelget akárkit, akkor biztos megilletődött volna. Még inni sem tud annyit, hogy mindenkit szeressen. De azért ki tudja. Talán egyszer azzá válik, amivé a mestere akarta, igazi jedivé. Épp csak ő nem akarja. Minek? Egész nap meditálni és cselekvés helyett bölcs közhelyekkel dobálózni? Nem az ő világa. Ha kell, beleveti magát a harc sűrűjébe és rendet tesz. -Oké. Egyszerűnek hangzik. Nem lesz gond. -Akkor lassan indulhatunk is. Kiitták a maradék italt, majd még egy percig üldögéltek. Aztán felálltak az asztaltól. Saalia megpaskolta Dilara buksiját a kedvességéért. -Sose tudhatod. Légy jó.-felelte Saalia Dilara elköszönésére. Végül elhagyták az ivót és elindultak a város széle felé. Közben figyeltek, követi-e őket valaki. Sosem lehet tudni, kinek kelted fel a figyelmét egy ilyen helyen -Kíváncsi vagyok ezekre az alakokra. -Én is. Valahogy talán túl szép, hogy igaz legyen. De majd meglátjuk.
|
|
|
Post by Enz on Apr 3, 2015 10:07:44 GMT 1
Dilara sietett is újra a dolgára, de a munkatempója nem volt olyan feszített, mint a rabszolgáké. Talán nem is volt az, vagy csak nagyon jól tartotta a gazdája. Mindenesetre azt jól tudta, hogy adagoljon annyi információt, ami felkelti a figyelmet, mégsem mond el túl sokat róluk. Versta kicsit még spiccesebb lett, ahogy kiléptek a melegre, az elfogyasztott alkohol ereje ilyen meredek hőmérsékletváltáskor mindig jelentősen megnőtt. Persze ez csak kisebb kótyagosságot eredményezett, és el is múlt, mire megérkeztek a város szélére, az elhagyatott raktárhoz, ami előtt több hatalmas zöld dewback gyík várakozott, csomagokkal megrakva, az ajtó nyitva volt. Ahogy beléptek, tucatnyi várakozó személybe botlottak bele, akik többségében menekült twi'lekek voltak. Pár pillanatig szegeződtek rájuk tekintetek, de senki sem mozdult, és nemsokára már megint mindenki a maga dolgával foglalkozott. A raktár valóban régóta elhagyatott lehetett, ami egyedül árulkodott a rendszeres használatról, az a por hiánya a nagy helyiségben, valamint pár elég újszerűen kinéző teherláda jelenléte.
|
|
|
Post by Revan on Apr 3, 2015 10:15:38 GMT 1
A kis twi'lek lányt valóban jól tarthatták. Nem olyan volt, mint a legtöbb rabszolga. Talán nem is volt igazán az. Csak kifogott egy elég jó munkáltatót, aki megadott neki mindent, amire szüksége volt. Most nem azért voltak itt, hogy ezt feszegessék. Amúgy is modortalanság lett volna. Jó kis séta volt eljutni a város széléig. Ebben a hőségben legalábbis. Látszott Verstan, hogy fejbe vágta kicsit a meleg az itala miatt. De annyit szerencsére nem ivott egyikük sem, hogy komolyan ártson. Végül megérkeztek és felmérték a terepet. Egész szép kis tömeg volt már ott. Főleg twi'lekek. -Feltűnően sok mostanában erre a twi'lek. -Igen. Ennél jóval vegyesebb szokott lenni az itteni népesség. Na persze ügyeltek arra, hogy ne hallja meg őket senki. Kicsit távolabb álltak meg. Mintha bizalmatlanok lennének. Nos, azok voltak. De azt senkinek sem kell tudnia, miért. Türelmesen vártak az indulásra. Remélhetőleg megéri az utazás.
|
|
|
Post by Enz on Apr 3, 2015 10:29:07 GMT 1
- Ha azt nézed kétharmadrészt mi is azok vagyunk - próbált rámutatni Versta, hogy mennyire nem lehet ebből semmilyen eredményt levonni. Tatooine gyéren lakott bolygó volt, itt százezer menekült is igencsak meg tud látszani, miközben milliók menekültek el Rylothról. Persze érdekes volt, hogy ez a Mudizé dolog csak pont őket érdekli. - Nézd. nézd! - szólt egy fiatal hang a hátuk mögül. Ahogy arra fordultak, meglátták a twi'lek kisfiút korábbról, akit az anyja követett. Verstának ismét eszébe jutott a nem túl régi emlék arról, hogyan nem tett semmit. Kicsit ezért szégyellte is magát. - Jót tettek velünk - köszönte meg a véraláfutásos szemű nő. - Tudhattam volna, hogy Mud Al-Dibh küldte magukat. - Igazából csak most megyünk meglátogatni - jegyezte meg Versta, de a nő csak megsimogatta lekkuit válaszul. Mielőtt azonban folytathatták volna a beszélgetést, két rongyokba bugyolált, maszkos alak lépett be - buckalakók voltak, ez nem kérdéses, és egy pillanatra az újak közül többen meglepődtek. Versta is a fegyveréért nyúlt volna, de a nő gyengéden megérintette a kezét. A lány ellenkezni akart, de a következő pillanatban egy harmadik alak is feltűnt az ajtóban, egy cathar. - Taariw vagyok, a karaván főnöke. Ne féljenek a buckalakóktól, Mud Al-Dibh minden híve a testvérünk.- Készülődjetek, mindjárt indulunk! - mondta nekik a nő.
|
|
|
Post by Revan on Apr 3, 2015 10:40:23 GMT 1
-Való igaz. Talán szerencsésebb volna, ha visszamennék a hajóra. Arra az esetre, ha valami balul sül el. -Továbbra sem érzek semmi rossz szándékot a helyiek felől. Egy ember is lehet menekült. -Jó, meggyőztél. Ó, hatalmas jedi mester. -Cöh... Alig fejezték be, egy fiatal hang hallatszott a hátuk mögül. Megfordulva látták, hogy azok közelítenek, akiknek nemrég segítettek. -Valójában mi is nemrég érkeztünk. -De azért lehetséges, hogy volt köze hozzá.-kacsintott Saalia és megpaskolta a fiúcska fejét. A buckalakók láttán mind meglepődtek. Kytra lassan fegyverért nyúlt, de Saalia leintette. Ők sem voltak ellenségesek. Mi lehet ez? Szelíd buckalakók. Ilyet se sűrűn látni. Ami azt illeti, régebben nem sok olyan személy volt, aki látott közelről buckalakót és el is mesélhette. Aztán egy cathar is felbukkant, hogy megnyugtassa az ittlévőket. Nem szóltak többet, csak közelebb mentek, bizalmuk jeleként.
|
|
|
Post by Enz on Apr 4, 2015 6:57:11 GMT 1
Versta szótlanul figyelte a két lány között kibontakozó aprócska szópárbajt. Elsőre kicsit furcsa volt, hogy egy ilyen összeszokott páros is milyen összezörrenésekre képest. Persze tudta, hogy szeretik egymást, és ez a kis vita csak annak eredménye, hogy féltik a másikat a bajtól. Vagy valami hasonló. - Úgy örülök, hogy ti is velünk jöttök - mosolygott könnyes szemmel a fiúcska, aki a kezében már egy új játékot szorongatott. Ahogy közelebb értek, Saaliát rossz érzés fogta el, mintha valaki gonosz szándékkal figyelné őt, de hiába terjesztette ki érzékeit a helyiségben, nem tudta volna megállapítani kiről van szó. Mindenesetre jobb lesz, ha nyitva tartják a szemüket. - A csomagokat, a gyerekeket és a betegeket pakoljátok fel a dewbackekre. A többiek gyalog jönnek. - Gyere fiam - fogta meg a kezét az anyja, majd az egyik zöld gyík felé indult vele. A fiú még visszapillantott Saaliára, majd követte. - Valahogy kényelmetlenül érzem most magam - suttogta Versta Kytrának, közelebb hajolva hozzá. Ahogy kiértek a kapuhoz, láthatóvá vált, hogy két buckalakó kísérőjükön kívül több helyi is velük van. - Öt perc múlva indulunk. Mindenki szedelőcködjön fel!
|
|
|
Post by Revan on Apr 4, 2015 7:11:23 GMT 1
Saalia kis híján elérzékenyült a könnyes szemű fiúcska láttán. Ha nem érzett volna hirtelen gonosz szándékot valahonnan, talán bele is tudott volna feledkezni a gondolatba. Ugyan körül nem nézett, de az Erővel megpróbálta megtalálni a forrást. Sikertelenül. -Én annak örülök, hogy mosolyogni látlak. -Na nézd, mindjárt örökbe fogadja.-súgta Kytra Verstanak. A cathar megkérte a jelenlévőket, hogy pakoljanak fel a hátasokra. A kisfiút is felültette az anyja. A fiúcska még egyszer visszanézett rá, mire Saalia kedvesen intett neki. -Ugyan miért? Félsz, hogy téged már nem kedvel? Saalia feléjük nézett és az arcán láthatóvá vált a 'Hát ti meg mit sutyorogtok ott ketten?' kérdés. Öt perc múlva indulás. Hamarosan megtudják, jó irányba indultak-e.
|
|
|
Post by Enz on Apr 4, 2015 7:43:20 GMT 1
- Nem egészen erre gondoltam - motyogta, de nem akart vitatkozni hangosan. Furcsa érzés volt, és inkább úgy tűnt, mintha valaki rosszat akarna nekik a jelenlévők közül. De vajon ki és miért? Biztos volt benne, hogy ha gond lenne, azt Saalia is érzi majd, így nem akarta idő előtt elszólni magát. Elvégre ő nem jedi, biztos csak az ital miatt érzi magát kicsit rosszabbul. - Gyertek készülődjünk mi is - mosolygott rá Saaliára, és visszatért élénk énje. A többieket követve elhagyta a raktárépületet, nyomában a lányokkal. Útközben közelebbről megnézte magának az egyik buckalakót: furcsa egy szerzet volt, Coruscanton ilyenek mutatóban sem voltak. Kezében egy furcsa buzogányvégű ósdi puskát tartott, ami házilag barkácsoltnak és igencsak réginek tűnt. Odakint csatlakoztak a mintegy kéttucatnyi főből álló tömeghez. - Indulnuk! - jelentette be Taariw, és megindult a dewbackek előtt. Mögötte egy egyik buckalakó lépdelt, a másik a menet végét biztosította. Oldalról három-három másik segítő vigyázott rájuk. - Azt hiszem itt nem érhet minket baj - mondta Versta felszabadultan, bár ez a meleg elképesztő volt. Biztos eltart még egy darabig, mire odaérnek.
|
|
|
Post by Revan on Apr 4, 2015 7:53:02 GMT 1
Kytra annyiban hagyta a dolgot. Ő nem érzett semmit. Bár ő nem is érzékelt olyanokat, mint például Saalia. Megvoltak a maga ösztönös megérzései, de vajon van-e ezeknek valami köze ahhoz az Erőhöz, amit a jedik használnak. Végül újra együtt volt a csapat. Elhagyták az épületet és csatlakoztak a kis tömeghez, ami az oázishoz indul majd. Egyikük sem tartott a buckalakóktól. Ketten még nem olyan veszedelmesek, mint csoportban. Csak nyitva kell tartsák a szemüket, nehogy kellemetlen meglepetésben részesüljenek. -Egyelőre. Azért tartsd nyitva a szemed. Saalia nem szólt semmit. Ő épp a másik szemét tartotta nagyon éberen nyitva. Nem hagyta nyugodni az az érzés pár perccel ezelőtt. Csak remélni merte, hogy semmi rossz nem fog történni. Legalábbis nem olyan, ami miatt sokan megsérülnének. De persze ahhoz neki is lenne pár szava.
|
|
|
Post by Enz on Apr 4, 2015 9:07:46 GMT 1
- Elég nehéz lenne nem nyitva tartani. Tudjátok, éppen gyalogolunk - próbált viccelődni Versta, hogy oldja picit saját feszültségét is. Valami nem teljesen stimmelt, ebben biztos volt. Eleinte igencsak éberen figyelt, de ahogy a huszonkettedik ugyanolyan homokbucka mellett mentek el, egyre inkább unni kezdte a dolgot. Ráadásul már annyi víz lefolyt róla, hogy abból egy kisebb óceánt meg lehetett volna tölteni. Figyelme csak akkor erősödött fel újra, mikor hirtelen, minden előjel nélkül megálltak. Ez egy csapda, mondta a benne lakozó mon cal, de egy támadó sem tűnt fel. Helyette Taariw jelent meg. - Már félúton vagyunk. Most szétosztjuk a vizet, mindenkinek egy palack jár. Igyátok meg, hogy legyen erőtök folytatni! - rendelkezett, és valóban, két segítője hátrajött vizet osztani az egyik dobozból, amit felpakoltak a raktárból. Szóval ezt tartják ott azokban a ládákban. Kár itt paranoiáskodni, fújta ki magát Versta, és ő is elvett egy másfél literes palackot a buckalakótól. - Ennyit ki bírna egyszerre meginni? - kérdezte kicsit hitetlenkedve, egészen addig, amíg a szájához nem emelte az üveget, aminek tartalma pillanatok alatt eltűnt benne. - Oké, nem szóltam. - Mintha homokvihar közeledne - szólalt meg a mellettük álló Taariw. - Ha mindenki megitta tovább indulunk! Feszített tempóban időben elérjük az oázist! Ott biztonságos!
|
|
|
Post by Revan on Apr 4, 2015 9:15:45 GMT 1
-Igen. De meleg is van, meg nem is igazán van erre látnivaló. Nézd, ott egy homokbucka. Ott egy másik. Hű, az milyen nagy. Érted? Ha elunod magad, lankad a figyelmed. Próbálj nem arra figyelni, hogy meleg van és tűz a nap. Képzeld, milyen itt éjjel. Akkor az ellenkezőjét érzed. -A sivatag már csak ilyen. Egy ideig még haladtak, aztán megállt az egész csoport, hogy egy kis pihenő keretében igyanak némi folyadékot. A lányok is elvettek egy-egy palackot és biccentettek köszönetképp. Még mindig nem volt számukra túl meggyőző, hogy egy buckalakó így viselkedjen. Valami furcsa dolog zajlik itt. -Aki nagyon szomjas.-mondta Kytra mosolyogva, látva hogy Versta igen hamar eltüntette a palack tartalmát. Taariw közölte, hogy homokvihar jöhet, így bele kell húzni. Így miután mindenki ivott, tovább indultak. A lányok továbbra sem érezték magukat biztonságban, de ezen a bolygón ez nem szokatlan.
|
|
|
Post by Enz on Apr 4, 2015 10:48:57 GMT 1
- Azt hiszem kezdem érezni - sóhajtott fel Versta, ahogy tovább indultak. Valóban nem volt túl izgalmas az út, bár a közelgő homokvihar hírére kicsit felélénkültek a dolgok. A hajtók gyorsabb léptekre kötelezték a dewbackeket, az őket követő gyalogosok pedig igyekezték tartani a tempót. Ahogy haladtak, valóban kavarogni kezdett a por körülöttük, mintha csak egy kis szellő beléjük kapott volna. - Ez azért nem tűnik olyan félelmetesnek - jegyezte meg a fiatal twi'lek, akinek azonban maga a homok látványa is ismeretlen volt, legfeljebb pár holofilmben találkozott hasonlókkal. Például a Ryloth-i Lawrence-ben. Most éppen kedve lett volna dúdolni a főcímdalt. Ahogy azonban kiértek az egyik bucka mögül, ezt teljesen elfelejtette. Leesett ugyanis az álla. A buckák takarásában, egy kis völgyben feküdt egy édes vízű tó, mellette fallal körülvett homokkő épületek. - Itt vagyunk! - szólt Taariw, és hamarosan a kapu elé értek. Odafent fegyveres őrök pózoltak, valamint két lövegtorony meredt a távolba. Egy régi erődnek tűnt a hely. Vezetőjük felkiabált. - Salam'ilem, testvérek! A vastag fémkapu lassan félrehúzódott, hátasaik pedig beléptek az épületre, ami egy nagy helyiség volt, akárcsak a régi raktár Mos Eisley-ban. Itt azonban étel, víz és kupacba rakott ruhák vártak rájuk. Egy helyi lépett eléjük. - Mindenki pakoljon le! A menekültek álljanak sorba ellátmányért, akik pedig bebocsátásra várnak, jöjjenek utánam! - És mi melyik sorba álljunk? - kérdezte Versta halkan Saaliától.
|
|
|
Post by Revan on Apr 4, 2015 11:02:05 GMT 1
Az út nem volt hosszú, mégis annak tűnt a sivatagban. Saalia az Erőnek hála elég fitt volt a körülményekhez képest is. Kytra sem volt sokkal rosszabb kondícióban. Bár örült, hogy rajta a köpenye, a fekete ruhája igen csak meleg lenne a napon. -Így nem az. De ha ott lennél a sivatag közepén és azt sem tudnád, merre érdemes indulni, akkor már nagyon is kellemetlen lenne. -Való igaz. Mindenfele csak homok és semmi más. Aztán ahogy egyre szomjasabb vagy, elkezdesz képzelődni. Végül megérkeztek. Oázishoz képest jól védett volt. De ez nem meglepő. A víz itt nagyobb kincs mindennél. Valami erőd lehetett egykor. Talán a klónháborúk idején? Nehéz megmondani. A kapu végül kinyílt és bevonultak. Nekik nem volt mit lepakolni, így Kytra el is indult a helyi képviselő után. -Mi nem ellátmányért jöttünk. Hagyjuk meg a rászorulóknak.-felelte halkan, de kedvesen. Megpaskolta kis fajtársa fejét, majd indult a társa után. Még azért kedvesen intett a kisfiúnak is.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 19:41:44 GMT 1
- Igazad van, Saalia - bólintott a fiatal twi'lek, aki talán kicsit szégyellte magát azért, mert egyáltalán felmerült benne, hogy vegyenek az ellátmányból. Rossz érzése azonban egyre fokozódott, mióta itt voltak, és bár nem tudta, Saalia is épp ezt tapasztalta meg. Mindenesetre beálltak a másik sorba, ami beljebb vezetett. Várakozás közben Versta tekintete elidőzött a falakon: kétségkívül régi építmény volt ez, és nem pár évtizedet kell a régi alatt érteni. A falakon itt-ott hevenyészett zászlók lógtak, amelyeken látszott, hogy sebtében készítették őket új lakóik. A zászló zöld alapú volt, és egy beszökő szellő hatására a szimbólum is láthatóvá vált rajta: két egymásba forgatott négyszög, amik így egy nyolcszögű alakzatot tettek ki, talán valamiféle csillagot, közepén egy körrel. Valamiféle twi'lek szimbólum lehet? Vagy köze van ehhez a Mudakárkihez? Nem firtatta tovább azonban a kérdést, hiszen a láthatóan igencsak modern biztonsági ajtó elé értek. Az egész egy hangszigetelő pajzs mögött kapott helyet, így aki csak potyára beállt ide, nem hallhatta a jelszót mástól. Igencsak fejlett technológia pár rongyos menekülthöz képest. - Mit mond az, ki be akar ide lépni? - kérdezte az őr némi dagályossággal.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 19:55:36 GMT 1
Saalia látta Verstan, hogy kissé elszégyellte magát a dolog miatt. A vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa. Közben viszont ő is nyugtalan volt a rossz érzés miatt. Mi okozhatta? Egyszerűen nem érzi az okát. -Ne érezd rosszul magad emiatt. Mindenki tévedhet. Ez ráadásul csak egy apró tévedés volt, senkinek sem fájt. -Úgy ám. Egy flottaparancsnok tévedése százak életét követelheti. Gondolj csak bele. Nem tettél semmi rosszat.-szólt hozzá Kytra is. Egész gyorsan haladt a sor. Feltűnt azért nekik, hogy gondoskodtak arról, hogy ne lehessen kifülelni a jelszót. Okos megoldás. Bár aki be akar ide szivárogni, az nyilván nem olyan ostoba, hogy csak úgy besétáljon. Végül sorra kerültek ők is és az őr kérte a jelszót. Kytra lépett előre. -Háromszor hajolok meg feléd. Saalia nem ismételte, hisz együtt voltak, ez elég egyértelmű volt.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 21:05:05 GMT 1
- És attól, hogy léteznek nagy hibák, a kis hiba már nem hiba? - kérdezte kicsit elkenődve Versta. Elvégre a kis hiba is hiba, vagyis olyasmi, amit nem lenne szabad elkövetni. Persze ténylegesen semmi rosszat nem csinált, és Saalia közelsége is megnyugtatta. Azért voltak itt, hogy vigyázzanak egymásra. Ráadásul most fontosabb dolguk is volt. Az őr egy pillanatig rezzenéstelen arccal meredt Saalia felé, majd enyhén meghajolt. - Bebocsáttatást nyertetek Wali erődjébe, melyet Bektash építtetett évezredekkel ezelőtt - üdvözölte őket, és Versta kezdte úgy érezni, hogy ez a fickó kifejezett szereptévesztésben van. Mindenesetre az ajtó felnyílt előttük, hozzájuk pedig egy itteni twi'lek csatlakozott vezetőnek. Kinézete alapján felszabadított vagy inkább szökött rabszolga lehetett, hiszen arcán félreismerhetetlen billog jelezte tulajdonosát. - Gyertek - mondta nekik a férfi, és megindult előre. - Bocsánat, de mi ez a sok fura név? - kérdezte Versta, elvégre egyesek gyereknek nézték, annak pedig szabadabban lehet kérdeznie. Mindenesetre nem szabadult az érzéstől, hogy ezt mind csak kitalálta valaki. Lehet ezért olyan furcsa most a közérzete? - Évezredekkel ezelőtt egy fontos hely volt ez a bolygó, egy lüktető, erős birodalom egyik szakrális központja. Míg a Galaxis csak a tioni háborúkra és a cosrai hódításokra emlékszik a korszakból, ez is legalább olyan fontos hely volt. - Ühüm - mondta Versta, mint aki érti miről van szó. - De majd az immah beszél nektek mindenről. Személyesen szeretne veletek találkozni.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 21:16:12 GMT 1
-Minden hiba fontos. De nem a méretük a lényeg, hanem hogy tanulj belőle. Így legközelebb nem hibázol, vagy nem akkorát. -Nem piszkálódásból, de pont úgy beszélsz, mint... -Ahh...csitt!-igen, úgy beszélsz, mint egy jedi, ezt akarta mondani. Kytra csak kuncogott. Valóban, Saalia tényleg eléggé úgy beszélt, mint jedi mester a tanítványával. De tisztában volt vele, hogy társa előbb ugrik le Coruscant legmagasabb épületéről, mintsem tényleg jedinek vallja magát. Legalábbis valami komoly motiváció kellene, hogy abbahagyja végre az ellenkezést saját magával szemben. Végül megadták a jelszót és bebocsátást nyertek az erődbe. Sok, számukra furcsa és érdektelen név hangzott el. Saalia elgondolkodott azon, mikor lehetett ez a hely fontos? Évezredekkel ezelőtt is egy sivatagos bolygó volt. Akkor vagy kitaláció ez az egész, vagy tényleg rettenetesen régen történt, hogy itt valamilyen birodalom létezett. -Ha jól sejtem, minden idelátogatóval személyesen találkozik.-jegyezte meg Kytra.
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 22:02:37 GMT 1
Versta nem tudta nem észrevenni, mennyire nyomasztja Saaliát az a gondolat, hogy esetleg jedinek tartják. Nem igazán értette mi a problémája a jedikkel: rendjük az elmúlt évtizedekben számos ellenféltől védte meg a Köztársaságot és az ártatlanokat a szenvedéstől és a nélkülözéstől. Ő a helyében büszke lett volna rá, hogy valaki jedinek tartja. De persze majd csak megtudja ennek az okát idővel. Versta ezúttal a háttérbe húzódott inkább, hagyva szóhoz jutni Kytrát, akinek igencsak logikus hozzáfűznivalója volt a dolgokhoz. Kísérőjük bólintott. - Előbb-utóbb igen. Az immah a mi szellemi vezetőnk. De ritka, hogy valakit az első alkalommal fogadjon - magyarázta. - Szóval akkor minket most miért? - kérdezte naivitást színlelve a lány. Lehet, hogy ennek van köze a rossz érzéseihez? Vagy csak amiatt fáj a feje, hogy odakint homokvihar dúl? Mindenesetre közben kiértek a csupasz homokkő falak közül egy tágas udvarhelyiségre, ahonnan sietve húzódtak be a környező épületekbe vagy a fal tövében futó alsó gyilokjárókra az itteniek. Ezek több százan is lehetnek, végzett gyors saccolást Versta. Ha itt valami balul ütne ki... Bár elég sok nő és gyerek akadt köztük. - Az immah képes olyan dolgokat meglátni, amiket mi nem. Potenciált lát bennetek. Legyetek megtisztelve. Azzal átvágtak az udvaron, be a központi épületbe, ami leginkább egy régi bástyára hasonlított. Leszámítva a turbólézer löveget a tetején. A szél ugyanolyan szimbólumos zászlót lengetett ennek tetején, egy megfigyelőponton, mint a bejáratnál láttak, csak a színösszeállítás volt más.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 22:24:25 GMT 1
Ha Versta tudná, hogy Saalia mekkorát hazudik, mikor tagadja a jedi mivoltát. De kinek is hazudik? Hát saját magának leginkább. Mikor tanult, ő akart lenni a legnagyobb jedi. A jedi, aki rendet tesz a galaxisban. Hová lett ez az álom? Nos, felébredt belőle. Azóta nagyon ritkán aktiválja a kardját. Inkább egy könnyű bottal gyakorol. Megvolt rá az oka, hogy kételkedjen a jedikben. Még Kytra sem tudta ennek az okát. Egy nap majd elmondja. Talán élete utolsó napján. Amikor már nincs mit veszítenie. Addig is, vissza a kalandozáshoz. Tovább hagyták, hogy Versta játssza a kíváncsi gyereket. A kísérőjük pedig készségesen válaszolgatott a legjobb tudása szerint. Tehát az immah képes dolgokat meglátni. Talán Erőérzékeny? Merült fel mindkettejükben. Még Kytra is volt annyira jártas a témában, hogy felmerüljön benne ez a gondolat. -Ez valóban megtisztelő. Az udvaron átvágva sok vélhetőleg menekültet láttak. Csak futó pillantásokat vetettek rájuk és az egyéb dolgokra is. Ez az immah nevű valaki érdekelte őket leginkább.
|
|