|
Post by sithlord on Oct 2, 2011 22:32:55 GMT 1
A Sith Rend szülőhelye! Egy bolygó amely a legszentebb a Sötét Oldal hívei számára. A Sith Templom Lovagrendjének székhelye és központja, valamint a Sith Egyház legszentebb és második legfontosabb helye. A Sötét Oldal és a Sith rend híveinek kötelező zarándokhelye!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 4, 2011 19:44:52 GMT 1
A Sötét Nagyurak Völgye a sötét oldal erejétől túlfűtve látható energiákat idézett meg, ami sötét homály formájában telepedett a bolygófelszín fölé. A szívfacsaró, üvöltő csendet váratlan robaj zavarta meg: egy éjsötét, tűt formázó sikló ereszkedett a Nagyurak emlékezetére felállított kőszobrok közé, amelyek egy távoli pont felé vezető utat zártak közre. A hajó sebesen szelte a rosszindulattól fűtött romlott levegőt, ami még a legellenállóbb falakon is átemésztette magát. Az ősi Lordok végső nyughelyei közelében landolt, meglehetősen durván: az Infiltrator-osztályra emlékeztető vadász egyszerűen a repedezett kőtalajra zuhant. A rámpa aljánál egy vészjósló alak sziluettje bontakozott ki a sötétből. Darth Sordis engedte, hogy a sötét oldal energiái átjárják minden porcikáját, és feltöltsék fogyóban levő testi tartalékait. A Sith Mester nem a Rend hagyományos viseletét hordta. A kámzsa nélküli köpeny fekete csizmáját verdeste, alig láthatóvá téve szürke – tehát majdnem koromfekete – nadrágját. Vállára vékony, bőnek nem mondható, vörös bélésű köpeny csatlakozott, ami a poros talajra ereszkedve emelte ki a Nagyúr hatalmasságát, amit nem emberi magassága kölcsönzött neki. A vékony galléron felejtett kitűző a Jedi Tanács szimbólumát hirdetve csillogott. Ez az öltözék nem nélkülözött csipetnyi művésziességet sem. Az arcot nem torzították karcolások vagy maradandó harci sérülések. A különböző színű szempár egyik tagja sárgán csillogott, míg társa szürkében pompázott. A kissé beesett szemeket fekete festék díszítette. A szokásosnál élénkebb színű, pengevékony ajkak tökéletesen illettek a nem túl feltűnő arcvonásokhoz. A Mester hosszú szálú haja komótosan ereszkedett bal vállára, míg a másik oldalon szinte tökéletesen hiányzott. A mesterségesen megváltoztatott szemszín és a őrülten néző szemek sátáni kifejezést kölcsönöztek ennek az érzelemmentes arcnak. Sordis Nagyúr váratlanul egy felé közeledő egyenruhás valamit pillantott meg, akinek a nyomában egy fénykardot szorongató, földig érő köpenyt viselő alak lépkedett. A tiszt emberi lény volt, akárcsak a Sith, aki kíséretéül szolgált. A férfi határozottsága meginogni látszott, amikor megpillantotta a kifejezést, ami Sordis arcán nyugodott. Ennek ellenére hamar összekapta magát, és mereven a Nagyúr szemébe bámult, amitől ismét meglepődött, de ezúttal nem vesztette el lélekjelenlétét. - Üdvözletem a Sith Rend székhelyén – mondta ékesszólónak szánt mély dörmögéssel. – Miféle barmot fújt ide a szél, mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül? Sordis hallgatagon állta a másik szikrázó tekintetét. - Úgy – folytatta a tiszt. – Tehát elég bátorság szorult belé ahhoz, hogy próbára merje tenni a Sith Nagyurak haragját; vagy egyszerűen csak bolond. – a szavak úgy hagyták el a lefelé görbülő szájat, mintha az egyenruhás lelkében mélységes gyűlölet uralkodna. Kísérője kezét fénykardja markolatán pihentetve fürkészte a jövevényt. Sordis időben vette észre a szemében hirtelen lobbanó haragot, amikor a Sith megpillantotta kitűzőjét, és mielőtt az megszólalhatott volna, jobb kezével torkon ragadta a tanítványt, míg hirtelen csapással apró beavatkozást hajtott végre a fogadóbizottság másik tagjának elméjében, minek következtében annak tekintete üvegessé vált.. A Sithek Sötét Nagyura, Darth Sordis élvezettel taposta szét a földre hullott fénykardmarkolatot.. Fém ujjainak gépi ereje kegyetlenül szorította a fiatal Sith torkát, míg hegyes karmokban végződő ujjai belemélyedtek nyakának sejtjei közé. A Sith Mester elveszített jobbját helyettesítő mesterséges végtag minden erőfeszítés nélkül roppantotta össze az ifjonc ütőerét, de még az alatta rejtőző csontokat is. A koponya aljából leszakadt szilánkok a fekete csizma elé hullottak. A vasmarok engedett a szorításon, mire a félig leszakadt fejű test elernyedten rogyott össze. Sordis elővette köpenyének rejtett zugából tűhegyben végződő, művészien kifaragott markolatú sétapálcáját, és a kezére fröcskölődött vérrel mit sem törődve utasította a befolyása alá vont egyenruhást, hogy vezesse egyenesen a régi Sith Akadémia bejáratához.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 4, 2011 20:59:05 GMT 1
A hatalmas Templom, mely a Sith Templom Lovagrendjének otthont adott, úgy magasodott akár egy intő figyelmeztető ujj a Jedik felé. Azt hirdette hogy eljön az idő amikor a Sith Nagyurak hatalma új erőre kap. Az üveges tekintetű tiszt, egyenesen a Templom irányába vezette a Lordot. Sordist teljesen feltöltötte energiával az imént lezajlott csetepaté. Élvezte a gyilkolást. Hamarosan a Templom bejáratához értek. Egy ősz hajú, körszakállas, fekete egyenruhát viselő alak fogadta a Nagyurat. -Legyen üdvözölve itthon Mylord! Már előkészítettük a lakosztályát! -A Lord hűvösen bicentett. -Igen Kandor mester, valóban! Ki volt az az idióta aki szembeszegült velem? -az ősz hajú férfi, pillantása a szerencsétlen tisztre esett, aki üveges szemmel és nyáladzó szájjal követte a Nagyurat. -Ó tehát találkozott legújabb jelöltünkkel! Az az idióta azt hitte hogy átveheti a hatalmat a Lovagrendünk felett! Elfelejti hogy mindössze négy Sith Nagyúr van jelen a galaxisban! Azok akik itt tanulnak nálunk, maximum Sötét Jedivé válhatnak, de Sithté nem!-a Lord bólintott. Igen valóban szükség volt erre a rendszabályra. Hiszen mivé lenne a Sötét Oldal ha százával szaladgálnának a Sithek a galaxisban. Mégegyszer nem követheti el azt a hibát a Rend, amit Darth Bane előtt. Valóban négy Sith Nagyúr van jelenleg a galaxisban. Az egyik ő maga, Darth Sordis a Művész. Aztán itt van Darth Wenthar aki Sordis gyerekkori barátja volt és akivel sok közös akciójuk volt, Darth Sidious révén, aki kettejük közös mestere volt. Most pedig felbukkant egy Darth Waranous nevű Nagyúr is, aki most Wenthar új Mestere. Ez a Waranous Sith Nagyúrnak mondja magát, sőt meggyőzte Wenthart arról hogy ő a Sith'aari, akire a Rend mindig is várt, ezt azonban még be is kell bizonyítania és végezetül Darth Mordeis aki a saját tanítványa volt. Jelenleg tehát négy Sith Lord létezett, se több se kevesebb! Végül abbahagyta az elmélkedész és visszatért az eredeti témához. -Az a fiatal bolond nagy hibát követett el a Rendünk ellen és ön ellen! Sok fejfájást okozhatott önnek barátom! -Kandor bicentett mire a Lord folytatta. -Nos erre a féregre többé nem lesz gondja! Egy kicsit elbeszélgettem vele és meggyőztem arról hogy hibát követett el! -Kandor sejtette mi lehetett ez a meggyőzés. -Gondolom mostanra halott! - Kandor szavaira a Lord pengevékony ajkain enyhe mosoly suhant át. -Igen, ez is a szelektálás része! Csak a legjobbak kerülhetnek be a Sith Lovagrendbe! -Kandor egyetértően bólintott a Nagyúr felé. -Nos akkor ez után a kis incidens után, kérem jöjjön velem Mylord! Mi újság Coruscanton? Égek a vágytól hogy híreket halljak! -Sordis elmosolyodott. Kandor régi hű embere volt szinte már a kezdetek óta. Öröm viszont látni egy régi hűséges barátot.
Kandor másik neve a Szadista volt. Milliók haláláért volt felelős. Járványok, háborúk és más mókás dolgok fűződtek a nevéhez. Sőt egyes pletykák szerint kollaborált a Vongokkal is. Talán ezért is kedvelte annyira Sordis Nagyúr, a Sith templom Lovagrendjének Nagymestere...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 27, 2011 21:04:14 GMT 1
A Korriban egyik sziklás, száraz, kihalt, õsi csuklyás szobrok által övezett völgyében egy sötét árny ereszkedett le a porba. Csak amikor a földön volt, és a mindig tomboló porvihar elfedte, akkor szûnt meg lilás vibrálással a fekete törzset körülvevõ álcázómezõ, és vált láthatóvá egy sötét, jelöletlen, sérülésekkel és néhol rozsdafoltokkal borított szövetségi StealthX vadászgép, a haderõ elit alakulatainak és a Jedik kedvenc ûrjármûve... a gépbõl kiszálló magas, vállas férfi egy barna jedi tunika és egy fekete bõr kezeslábas furcsa keverékén viselte, arcán pedig hosszú, vörös vágás futott végig az állától a homlokáig, és talán azon is túl - utóbbit nehéz volt kivenni dús, hosszú fekete hajától.
A férfi körülnézett, majd szúrós tekintettel elindult a legközelebbi barlang felé... Nemsokára az Egyház egyik tanítványával találta szemben magát, egy világos bõrû, rövid fekete hajó papnõvel, aki gyanakodva méregette a férfi bõrruhája felé kanyarított szakadt Jedi-köpenyt. - Mi járatban az Egyház szent helyén, Testvér? - a nõ intette az árnyékban várakozó kér másik kultistának, akik felemelték fénykardjukat, és ujjuk a vörös penge kapcsológombjára tapadt.. mielõtt azonban megmozdulhattak volna, a férfi ujjaiból villámok lövelltek ki, és átjárták a testüket.
A férfi átlépett a mereven rángatózó testeken, és szembefordult a papnõvel. - Igazán meleg fogadtatás, asszonyom.. a nevem nem fontos.. elég ha megmondja a mestereinek, hogy az Árnyakadémia Legsötétebb Lovagja eljött, hogy újra csatlakozzon a Sötét Oldal papjaihoz, és elfoglalja helyét a Mesterek oldalán!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 9, 2011 20:42:34 GMT 1
- Az Árnyakadémiát említette? – Sordis Nagyúr gondolataiba merülve szinte észre sem vette, amikor mesterséges kézfejét simogatva véletlenül letépte a középsőujját. A testrész nagyot koppanva ütődött a megviselt kőpadlóhoz – egynesen egy Sith köpenybe öltözött nő lábai elé. - Öhm… - a Mester alig észrevehetően hátralépett egy arasznyit. – Valóban, Nagyúr. Úgy tudom, az a létesítmény évekkel ezelőtt elpusztult. És most ez a fiú azt állítja, hogy ő a legendás történet egyetlen túlélője. A Templom Nagymestere időközben magához rendelte az elgurult fémet, és gondosan köpenyének egyik rejtett zugába gyömöszölte. - Tehát ez az önjelölt hőspalánta csatlakozni kíván a Rendhez? Nagyszerű. Vezesd elém! Most kiderül, igazat szólt-e, vagy csupán csak nagy a szája. - Mester… úgy tudom, az Árnyakadémián senki sem maradt életben. - Én is. Éppen ezért olyan érdekes… Most menj! Sora Nagyúr örömmel fordított hátat a kezét piszkáló Nagymesternek. Sordis lenyűgöző benyomást tett rá, amikor először találkoztak, azonban ez az ügyetlen, kissé komikus alak, akivel az imént tárgyalt… ötlete sem volt, mi ütött a másikba. Két perccel később a jövevénnyel a nyomában tért vissza a küzdőterembe. Sordis ujjai hiánytalanul a helyükön vannak – állapította meg magában a Sith Úrnő. A Mester fölé magasodó alakja intett hogy lépjen arrébb. Sora utat engedett a fiatal Sithnek. A sötét öltözetű jövevény fejet hajtott a Nagyúr előtt. Türelmesen kivárt, amíg az gondosan szemügyre vette, majd intett, hogy lépjen közelebb. Kissé visszataszítónak találta a Nagymestert. Kifeketített szemgödre fura hatást keltett. Hirtelen úgy érezte, nyomban szétrobban a feje. Azonnal ellenállt a hatásnak, de az érzést képtelen volt kiűzni magából. Azt hitte, itt a vég, amikor hirtelen minden fájdalom abbamaradt. - Felettébb… csodálatraméltó – szólalt meg a Sith Nagyúr. A lovag szemöldökráncolva figyelte a szavakat, miközben hirtelen támadást indított a másik elméjébe. Megrökönyödve hőkölt vissza, amikor megszédült annak mentális pajzsától. Úgy érezte, mintha kortózisfalat akarna puszta kézzel szétverni. - Miért jöttél a Korribanra, Sith? – förmedt rá a Mester. – Tán csatlakozni szeretnél a sötét oldal rendjébe, jól mondom? - Nagyuram – ereszkedett térdre a fiú. – Minden hűségem a Sith Rendé. Csatlakozni akarok. Azért jöttem, hogy elfoglaljam a méltó helyemet a Sith Akadémia mesterei között! Sordis arca különös kifejezést öltött. - Nem ez a legalacsonyabb fokozat. - A képességeim csak ehhez méltók, Nagyuram. - Ennek elbírálása nem a te feladatod, ifjonc. Mindenekelőtt, mialatt az előbb megvizsgáltam a gondolataidat, bebizonyosodott, hogy igazat beszéltél az Árnyakadémiáról. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan... hogy is mondjam, nem kiemelkedő képességű tanonc, mint te, túléli a Jedik elsöprő támadását? Az állomás összes tagja részt vett abban a csatában. Én szánt szándékkal rejtőztem el a Sithek elől, mivel tisztában voltam a kudarcukkal. Tehát, mi a magyarázatod, fiú?
|
|
|
Post by sithlord on Nov 9, 2011 21:26:36 GMT 1
Ebben a pillanatban kis csipogás hallatszott, ahogy Sordis személyi hívója jelzett. A Sith Nagyúr sejtette ki lehet az. Az ifjú felé még intézett pár szót. -Most mennem kell fiú! Menj és rendezkedj be az Akadémián és várakozz a további utasításomra! -azzal az egyik Sötét Jedi tanítványnak intett, hogy kísérje el az újonnan csatlakozót a szállására. Sordis a lakosztályába sietett. Belépett a kicsiny cella szerű szobába, és aktiválta a kommunikációs panelt. -Milyen híreket hoztál nekem testvér? -kékes derengéssel Wenthar holoalakja jelent meg. -Nos sikerrel lezárult tervünk első fázisa! Hamarosan kapcsolatba lépünk a Mesterrel, Waranous Nagyúrral! -Sordis helyeselve bólintott. Bár ő maga még nem ismerte személyesen Lord Waranoust, sejtette hogy nagy hatalma lehet, ha egy olyan Lord mint Wenthar, a tanítványává lesz. Ők ketten Wentharral olyanok voltak mint a jó testvérek. Számos közös csata emléke kötötte össze őket, és minden idők leghatalmasabb Sith Nagyurainak egyike, Lord Darth Sidious! -Örülök hogy sikerült átvenni a Commenort Wenthar testvérem! -a kékes fémszörny kimérten biccentett. -Igen és ezzel egy jelentős bolygó került a Sith Egyházának a kezére! -Sordis kimondta az immár napok óta az elméjét foglakoztató kérdést. -És mi a helyzet ezzel a Waranoussal? Tényleg ő lenne az akire vártunk? -Wenthar készségesen megadta a választ a kérdésre. -Személyesen voltam ott amikor „feltámadt”! Hidd el ő az! -Sordis Nagyúrt egyelőre kielégítette ez a válasz. -Nos ha te mondod testvérem akkor elhiszem! Mikor jössz a Korribanra? -Hamarosan! Most mennem kell bátyám! Hamarosan jelentkezem! -Sordis bólintott. -Menj öcsém! -Wenthar holoalakja elenyészett.
Senki nem is sejthette a galaxisban a titkot. Még Lord Waranous sem. Azt tudniillik hogy Wenthar és Sordis vér szerinti testvérek voltak! És ahogy egy testvérpár az ellenkező oldalon, a Világos Erő oldalán megváltoztatta a galaxist, úgy fogják ők is megváltoztatni a történelem menetét. Testvérek akiket árvaságuk, csatáik és a Sötétség még jobban összekötött...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2011 23:15:37 GMT 1
Zekket bevezették a Korriban barlangrendszerébõl éles, hegyes, magasba nyúló fekete tornyaival kiemelkedõ Akadémia egyik, az újoncoknak fenntartott szárnyába.. láthatóan fellépése nem gyõzte meg a Sith Mester eléggé arról, hogy magasabb szinten lenne a helye.. a kiugrott Jedi kámzsája alól méregette a folyosók mentén kettes-hármas csoportokban, vagy hozzá hasonlóan egyedül szemlélõdõ fiatal tanoncokat. A legtöbbjük tizen- huszonéves volt, eltekintve olyan idegen fajok képviselõitõl, akiknek az életkorát ránézésre nem tudta megállapítani.. bár õk sem tûntek sokkal öregebbnek. Zekk a maga negyven évével kitûnt közülünk. Sok fiatalban ugyanazt a vadságot, zabolátlanságot és kétségbeesést érezte, ami annak idején õt is elõször a Jedik közé, majd az Árnyakadémiára hajtotta Coruscant bûzölgõ alsóvárosából.
Legtöbbjük persze ahhoz is túl fiatal volt, hogy ezt a világot egyáltalán ismerhette volna.. hacsak nem Coruscant új alsóvárosában, a Yuuzhan'tar, a vongformált bolygófelszín által hátrahagyott és a Szövetség újjáépített városa alatt nõttek fel, még sokkal több szenvedést, halált és idegen furcsaságot megtapasztalva, mint annak idején õ maga.. talán messze nem is csak Coruscanton, hanem a szerte a galaxisban.
Igen, gondolta Zekk.. ennek van értelme. A Szövetség és néhány bolygó vagy sértetlenül vészelte át a Vong háborút és az azóta újra meg újra kiújuló polgárháborúkat, vagy akár megerõsödve került ki belõle.. de a galaxis szemétdombjai, vongformáltak, elfeledettek, vagy egyszerûen csak hátrahagyottak, hihetetlen módon megszaporodtak az elmúlt húsz évben.. egy ilyen láthatóan gazdag, mégis titkos módon, lassan terjeszkedõ szervezetnek, mint a Sith Egyház, valóban nem kellett túlságosan messzire nyúlnia, hogy ilyen lelkes fiatalok garmadáját toborozza össze mindenhonnan.. emberanyag bõven volt rá.
Zekk azonban ennél többet akart tudni. Nem azért vonult önkéntes számûzetésbe a Fondor-i ütközet után, elhagyva a Jedi Rendet, hogy aztán õ is csak úgy odadobja magát ennek a szervezetnek.. nem. Zekk tudta, érezte már Jacen Solo átállásakor, hogy a fémarcú Lumiyánál sokkal sötétebb, sokkal szervezettebb erõk is formálják a galaxist alulról.. hogy meg kell értenie, és magyarázatokat kell találnia arra, mi ez az új Sith Rend... és ahhoz, hogy ezt megtehesse, hogy most itt állhasson a küszöbön, el kellett szakítania magát a Jediktõl. Egyikük sem tudhatott a tervérõl. Talán, sõt valószínûleg megpróbálták volna megállítani.. vagy talán õk is elhitték volna, hogy Zekket újra visszahúzza a Sötétség.. lényegtelen. Zekknek ezt egyedül kellett végigcsinálnia... egyedül, ahogyan egyedül volt az elmúlt években mindig. Egyedül, mindahányszor élete szerelmét, Jainát annak a birodalmi pilótának az oldalán látta. Egyedül, amikor Jainával együtt a Killik kollektív tudat kitaszította õket magából.. egyedül, amikor Jaina elment, hogy megtanulja, hogyan gyõzheti le a saját testvérét, és õt még csak be sem avatta a tervébe...
Zekk azonban túl volt ezen. Egyedül fogja végrehajtani ezt a küldetést... megismeri, és ha kell, megsemmisíti ezt az új Sith rendet. Majd elválik... úgy lesz, gondolta, ahogyan az Erõ súgja..
Egyben azonban biztos volt... ahogyan megkerülték a tornyokat és egyre lejjebb ereszkedtek a barlangokba, világossá, pontosabban sötétté vált számára; a Sithek számára arra elegendõ volt az alaptörténete az Árnyakadémiáról, hogy ne essenek neki azonnal villogó vörös fénykardokkal.. de ennél többet akarnak majd tõle. Próbák elé fogják állítani. De Zekket ez nem zavarta. Ismerte a Sötét oldalt, ismerte a Világos oldalt, úgy érezte, nem érhetik meglepetések. Annyi idõ után, amíg mindig õ volt a második, a második Brakiss mester mögött, a második Jagged Fel mögött, a második Jacen Solo mögött, a második Jaina mögött.. most õ lesz az elsõ. Hogy miképp, és melyik oldalon, az majd elválik...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 11, 2011 8:57:21 GMT 1
Darth Sordis meditációs kamrájának közepén mély transzba merülve ült a mocskos kőpadló egyetlen tiszta felületén, a vörös kristályokból kirakott kör alakú padlón, amelyet éppen erre a célra szántak. A kristályok a Korribanról származtak, és észrevétlenül ugyan, de segítettek a Sith Nagyúr összpontosítása során. A mester elégedett volt a kiképzés eredményeivel. A bukott Jedikből, hányatott sorsú fiatalokból és kitaszított lényekből verbuválódott társaság elszántan küzdött azért, hogy Sith Lovag lehessen, méltó tagja a Rendnek. Tanulmányaik szépen haladtak előre, ahhoz képest, mennyien voltak. Nem volt nehéz élőanyagot beszerezni a Templomnak, hiszen a Galaxis ezer sebből vérzik, és vég nélkül érkeztek a szenvedő, bosszúra vágyó ifjoncok, világuk elpusztításába belebetegedő, fájdalommal teli férfiak és nők, akinek mind egy cél lebegett a szeme előtt – bosszút állni azért, amit velük tettek. Sordis tisztában volt vele, hogy elsődleges céljuk nem a Sith Rend megerősítése, és nem az, hogy belépjenek a nagy múltú szektába. Mindannyian a saját céljukat űzték, s csupán kihasználták a Sith által nyújtott lehetőségeket ennek elérése érdekében. A Nagyúr tudta ezt, hiszen mindegyikük gyenge mentális védelemmel rendelkezett, így ő, Sordis képes volt megismerni őket egyetlen bepillantással az agyukba. A gondolataikat nem volt képes látni, hiszen ez még a legnagyobb telepaták számára is lehetetlen – maga Sidious Nagyúr sem volt képes rá, csupán jó pszichológusnak és politikusnak született - de a szándékok, és a mélyen gyökerező érzelmek tisztán rajzolódtak ki előtte. Első mestere, aki birodalmat alapított, ezzel új korszakba fordítva a Galaxist, megfigyelte képességeit, rájött, hogy Sordis messze a legjobb mentalista Erőhasználó, akiről valaha is hallott. A Sith Nagyúr fülében ott csengtek rég halott mesterének bölcs szavai. Ellenségeidet könnyedén eltiprod – van, aki előbb lecsupaszítja, s csak aztán rágja le az almát. Képes vagy gátat vetni ellenséged tervei elé, ha ismered azokat. A legnagyobb hatalom ebben rejlik – rávenni, hogy odaadóan szolgáljon téged! Ez mindennek a kulcsa. A te képességeiddel és az én segítségemmel nagyobb tettekre leszel képes, mint a hátam mögött spekuláló Vader Nagyúr. Sordis valóban nagy hasznát vette hatalmának. Lord Mordeist is megtanította rá, hogyan váljon érzékelhetetlenné – mindezt az elmében kell elhatározni - , így kiváló ügynökévé vált. A Sith egyébként Jediként kezdte pályafutását, de ő, Sordis Nagyúr meggyőzte őt, hogy a helyes útra térjen, és az oldalán harcoljon. Mordeist olyan szálak fűzték mesteréhez, amit elképzelni sem tudott. Tudatának gátlásait feloldva Sordis béklyókkal zabolázta meg a lázadó elmét. Sikerült elérnie, hogy a Sith hűsége őhozzá eltéphetetlen legyen, ennek ellenére olyan finoman hajtotta végre a beavatkozást, hogy tanítványának egyéb érzelmeit, szándékait és képességeit nem befolyásolta. Darth Sidious sok mindenre megtanította őt… és Wenthar Nagyurat. Az Akadémián tanuló ifjoncok egyáltalán nem hasonlítottak sem Mordeisre, sem Wentharra vagy őrá, Sordisra egyáltalán. Míg nekik hármójuknak a Rend újjáépítése és terjesztése lebegett a szemük előtt, a tanítványok más célokért küzdöttek. És most itt van ez a Zekk. A középkorú férfi nem volt már fiatal, sokat megélhetett – és számtalan kalandon mehetett keresztül. Sordis, ahogy belepillantott, azonnal tudta, hogy a férfi igazat mondott az Árnyakadémiával kapcsolatban. A Sith Nagyúr maga is emlékezett Brakiss Nagyúr erőszakos meggyőzési kísérleteire, hogy őt is bevegye a Yavin IV elleni támadás mesterei közé. Sordis azonban keményen állta a sarat, és Brakiss heves szóváltásuk után úgy érezte magát, mintha szembeköpték volna. Sordis nem lepődött meg, amikor távozva az Akadémiáról szemben találta magát annak egyik, elég jó képességű tanoncával. Brakiss azt gondolta, a Sith immár halott, de nem fordult meg fejében a gondolat, hogy vetélytársa milyen erők birtokában van – a Jedik elleni támadás minden gondolatát lekötötte. A tanonc nem halt meg; Sordis maga mellé vette, és kiképezte őt. Zekk birtokában volt mindannak a képességnek, erőnek, bájnak, amellyel egy Sith Mesternek rendelkeznie kellett, de Sordis nem akart egyből lovat adni alá. Megtehette volna, hogy kihámozza a másik gondolataiból a tényeket, de nem akart beleavatkozni a tekintélyes kort megért férfi elméjébe – azokban az időkben nem sokan éltek eddig - , aki bizonyára számos önálló tapasztalattal és emlékkel rendelkezett, így Sordis ocsmányságnak tartotta beavatkozni a másik személyes történetébe. Az ilyen meggondolásait természetesen nem tárta a Sith Nagyurak orra elé. Mindezek ellenére veszélyesnek ítélte meg Zekket. A megfigyelése minden bizonnyal szükséges. Azonban neki, Sordisnak most más ügyekkel kell foglalkoznia. Darth Sordis érzékelte a galaxis túlsó felében munkálkodó erőket. Tudta, mennie kell, ha folytatni akarja éveken keresztül szövögetett terveit. Szétterjesztette érzékeit a Templom határain belül, és szinte azonnal ráhangolódott az ismerős tudatra. Magához hívta az Akadémia kiképző mesterét. Kandor Nagyúr fél percen belül ott termett a szobában. - Hívatott, Lord Sordis? – kérdezte, majd a felegyenesedő Sith Nagyúr felé biccentett. - A Jedik sem ostobák, Kandor – mondta a Nagymester. – A küldetésemet, amit rám bíztak, Mordeis nagyúr két szabvány héttel ezelőtt végezte el. Úgy vélem, itt az idő visszatérnem, és jó kifogást írnom arra, miért késlekedtem ennyi ideig. - Minden bizonnyal meg tudod győzni őket, Nagyúr! – Kandor büszke mosolya azonban hamar leolvadt. – Mordeis Nagyúrról utoljára a Nar Shaddaaról hallottam. Az a hely háború alatt áll. - Nem izgatom magam miatta. Mordeis képes megbírkózni a feladattal. Már kapcsolatba léptem vele, és a védelme alá helyezte Brod… azt a politikust. - Értem, Nagyúr. Sora Nagyúr előkészíti a hajódat. - Remek. Azt akarom, hogy te vedd át az Akadémia vezetését addig, amíg Mordeis el nem szabadul a hutt űrből, Kandor Nagyúr! - Parancsodra, Sordis Nagyúr! Kandor kisietett a teremből. Sordis elmerengve nézett utána. A Jedi rend végleges megsemmisítése nem szerepelt a tervei között, ennek ellenére erre igyekezett uszítani az ifjoncokat – és Zekket. Kandor tisztában volt ezzel a tanítási módszerrel – lévén Sordis egyik bizalmasa, mivel a kiképző Mester hűségéről ő maga gondoskodott. Mesterséges fémujjainak egyikéből kipattintotta a Jedi kitűzőt, amit a Tanács tagjai viseltek, és ruhájára tűzte.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 13, 2011 20:21:26 GMT 1
Zekket az árkádsorokon és folyosók rengetegén át végül egy tágas, föld alatti arénába vezették, ahol a nézõtér széksorait több száz, kurjongató és láthatóan jó hangulatban lévõ alacsonyabb rendû és rangú tanítvány, vagy kultista töltötte meg. Kivételt képezett ez alól a díszvendégeknek fenntartott pódium, ahol néhány csuklyás mester figyelte az eseményeket. - Köszöntünk mindenkit a Beavatás Körében! - zengte egy feketére tetovált twi'lek nõ, aki a kikiáltó és mûsorvezetõ szerepét töltötte be. - Ötven új bátor tanonc és újonc számára ma itt van a lehetõség, hogy bizonyítsák tehetségüket és hûségüket! Lépjetekl elõ!
Zekket és még néhány tucat hozzá hasonlóan összevissza öltözött újoncot a kísérõk az aréna közepére tuszkolták. Kisvártatva világossá vált Zekk számára, hogy a hely két funkciót tölt be.. egyrészt biztosítja a kötelezõ cirkuszt a már felkent szektatagoknak, másrészt úgy tûnik, ez a tagság elsõ szûrõje... az arénába vezetõ többi, vasrácsokkal lezárt folyosók mögött Zekk rancorokat és egyéb zoológiai egzotikumokat vélt felfedezni, akik energialáncon vicsorogva várták, hogy kiengedjék õket a jelentkezõk közé..
- Kardmesterek! - sikította eksztázisban a twi'lek bemondó, mire vagy tíz, lila köpönyegbe öltözött alak lépett be egy sorban az arénába, hogy elvegye a jelentkezõk saját fegyvereit, és átnyújtson nekik egyet-egyet az arénában használatos eszközökbõl. Zekket nem lepte meg, de számos, suhanc-kinézetû igen, hogy fénykardok helyett õsi, a dúrplasztán-korszakot megelõzõ acélötvözetbõl készült míves fémkardokat nyújtottak át nekik. A kardmesterek mögött három méter magas, vibrobárdos, vörösen villogó szemû birodalmi Õrzõk - akikrõl Zekknek fogalma sem volt, hogy a Sithek honnan szedték elõ õket, hiszen ilyen szörnyetegekrõl utoljára az újjászületett Paplatine Byss-i rezidenciájáról érkezett hír, harmincöt évvel ezelõtt - biztosították, hogy az újoncok engedelmesen leadják fegyvereiket és átvegyék a rituális eszközöket.. a sor végén egy elhaló sikoly, egy lecsapó bár, majd az egyik újonc Zekk elé guruló feje jelezte, hogy az Õrzõk nem viccelnek.
Az egyik kardmester Zekk elé ért a sorban, átvette a férfi fénykardját, majd a kezébe nyomta a nehéz, fémes tapintású rituális eszközt, és ekkor egy pillanatra Zekk és a kardmester tekintete találkozott.. Zekk megdöbbent.. a többi kardmesterrel ellentétben, akik szürkés-fehéres, szinte szemgolyó nélküli tekintettel meredtek elõre, ez a férfi, bár fekete kámzsa takarta az arca nagy részét, valahogy nem ideillõnek tûnt.. Zekk kinyúlt az Erõben, de elõször csak egy afféle "átlagos", szinte másolatnak tûnõ sötét jelenlétet észlelt, mintha a kardmester egy másik "kollégája" személyiségét, auráját másolta volna.. Zekk egy kicsit mélyebbre nyúlt, miközben úgy vette át a kardot az idõsebb férfitõl, hogy kezük egy pillanatra összeérjen, és abban a pillanatban megütötte a másik részérõl is a felismerés. A férfi felismerte Zekket, és ebben a pillanatban egy szemvillanásnyi ideig Zekk átlátott az álcáján, és megismerte a Jedi Mester ismerõs, mindig szemlélõ, mindig résen lévõ jelenlétét.
A kardmester tekintete nem árult el semmit, csak gyorsan továbblépett a következõ újonchoz, hogy neki is átadjon egy kardot. Zekknek kényszerítenie kellett magát, hogy ne bámuljon utána.. a felismerés megdöbbentette. Nem õ volt az egyetlen Jedi, vagy ha úgy tetszik, volt Jedi, aki bejutott a Korribanra. Sõt, láthatóan ennek a Jedi Mesternek, bár Zekk nem tudta, pontosan mióta van itt, máris sikerült feljutnia az egyik legbelsõbb pozícióba... Zekk biztosra vette, hogy a Jedi végzett az eredeti kardmesterrel, és valami trükkel saját aurája köré építette annak személyiségét, ezzel megõrizve az álcáját...
Zekk számára világossá vált, elõre kitervelt missziója sokkal komplikáltabb lesz, mint azt gondolta... szemmel kell tartania ezt a másik Jedit.
Szemmel kell tartania Corran Hornt, a kardmestert...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 20, 2011 20:54:56 GMT 1
Darth Sordis életnagyságú hologramja statikus zavarok közepette recsegett, amikor a Nagyúr indulatosan járt körbe a transzmissziós rácson. - Sora mester ostobasága miatt búcsút mondhatok a terveimnek, s vele a mandalóriaiak támogatásának – kiáltotta hirtelen megállapodva Kandor mester előtt. – Az a bolond még egy diplomáciai üzenetet sem képes megszerkeszteni! - a kiképzőmester tétován hátralépett egyet, amikor Sordis felé indult, azonban idejében észbe kapott. A hologram nem fog megtorlást alkalmazni vele szemben – mindazonáltal a Sith szavainak súlya mit sem változott. - Én megértem, hogy nekem akart hízelegni. De ez árulás! A Sith Rend nem tűrheti, hogy gátlástalan, minden józan gondolkodóképesség hiányában szervezkedő lázadók, fene tudja, mi okból indíttatva, döntéseket hozzanak az egyház nevében! - Nagyúr – szólt Kandor, minden bátorságát összeszedve – ő már látta az Akadémia vezetőjét hasonló helyzetben, és nem szeretett volna a Sith azon ellenfelei közé kerülni, akiket árulással vádol. – Mit tegyünk a nővel? - Nehogy máglyára vesse, mielőtt nem beszéltem vele! – Sordis merev kifejezést vett fel, miközben hirtelen témát váltott. – Mi van az Arnyakadémia bajnokával? A minap úgy informáltak, messze tehetségesebb a legügyesebb ifjoncunknál is. - Így van, nagyúr – bólintott a Sith Mester. – Fölöttébb figyelemreméltó, amilyen ütemben halad előre. Tény és való, hogy jól forgatja a fénykardot, de még korántsem tud mindent. - Hívasd elém, Nagyúr! Szükségem van rá! Kandor mély fejhajtással távozott, hogy percekkel később visszatérjen a sötét köntösbe bújt tanonccal. - Hívatott, Sordis Nagyúr? – ereszkedett féltérdre Zekk, majd a hologram elé egyenesedve folytatta. – A rendelkezésére állok, mester. - Feladatot bízok rád! - Örömmel fogadom, Nagyúr! - El fogsz menni Coruscantra, a galaktikus fővárosba. Rendkívül fontos teendőink akadtak. Az asszisztensem átküldi a találkozási pont koordinátáit. - Megtudhatnám, mester – kérdezte a Sith - , hogy kivel hoz össze a sorsom? - A forrással, fiam. Nincs helye több kérdésnek! Ne teketóriázz, indulj azonnal! Kandor Mester majd eligazít az utazást illetően. Minden költséget természetesen az Egyház áll! Végeztem – mondta, miközben a hologram elenyészett. Zekk Kandor mesterrel az oldalán indult a holmijáért. Nagyszerű! Ezek szerint elérte hát, hogy a Templom Nagymestere feligyeljen rá, és a kegyeibe fogadja. Mi sem volt tisztább bizonyíték, mint ez a személyes küldetés a Nagyúrnak! Agyának rejtett zugaiból azonban egy másik gondolat tört elő. Lehet, hogy az egész csapda. Talán Sordis így akarja félre tenni az útjából, miután rájött, hogy hatalmasabb képességekkel rendelkezik, mint ő maga annak idején. Aztán meg, a Sith Nagyúr a kezdetektől fogva elutasítóan tekintett rá. Mindazonáltal annak is tudatában volt, hogy a Nagyúrnak valóban szüksége volt valakire, hogy helyrehozza Sora mester hibáit.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 23, 2012 16:09:49 GMT 1
Minden előjel nélkül egy mattfekete, jobb időket élt csatacirkáló bukkant ki a hiperűrből, közvetlenül a Korriban mellett. Egy ilyen veszélyes manővert csakis tapasztalt pilóták hajthattak végre... Ilyen közel ugrani egy bolygóhoz... A Sith megfigyelő nem vesztette el lélekjelenlétét, felismerve a rombolót. A Birodalom korai szakaszának hadigépezete tornyosult az orbitális pálya közelében. Egy valódi biordalmi csillagromboló. Méghozzá fekete. A férfi azonnal a riadógombra tenyerelt. A hatalmas monstrum gyomrából apró sikló ereszkedett alá, majd megindult a Korriban gyilkos energiáktól fűtött felszíne felé. A Theta-osztályú hajó szintén fekete volt. Sebesen suhant keresztül a Sötét Nagyurak Völgyének emlékművei között, mígnem megállapodott a magánleszállón. Az üdvözlésére küldött tíz Sith Harcos szálegyenes sorokban várta, hogy a sikló beléből előlépjen a betolakodó. A lejáról lesétáló alak azonnal konstatálta, hogy a csillagromboló elhagyta a rendszert, mivel verőfényes napfénybe érkezett. Két kísérője fedezetet biztosított neki. A jövevény nő volt. Abnormálisan magas, ősi légkört árasztó asszony. Egyszerű fejdíszt hordott, amely öltözetéhez csatlakozott - és mégis, a sima ruhadarab holmi királynőhöz tette hasonlatossá. Egyenes tartása, és a levegőt szimatoló orra jelezte, hogy parancsoláshoz van szokva. Kandor mester, a fogadóbizottság vezetője elé lépett. - Üdvözlöm a Sithek ősi otthonában, asszonyom. Bizonyára bukott Jediként keresett fel minket. Helyes. Szükségünk van a tapasztalt oktatókra. Sz... Torkára forrt a szó, mihelyt megkörnyékezte a nő aurája. - Egy Sith Nagyúr?! - lépett hátra Kandor. - De hát... - A Sith egy cím, igen - jelentette ki a nő. - De nem fedi azt, ami valójában vagyok. Mert mindig kell lennie egy Darth Trayának, aki megőrzi árulásának történetét. Hajolj! - kiáltotta, mire a kiképzőmester akarata ellenére térdre ereszkedett. Darth Traya, ezen a néven a harmadik, egyetlen intéssel szakította el a fonalat, amely a fogadására kiküldött Harcosokat az élethez kötötte. Kandor viszont semmit sem érzett meg a halálos vészből, csupán a halálsikolyokat. - Állj fel - parancsolta a nő. A vívómester azt tette, amit mondtak neki. Traya hirtelen mozdulattal Kandor nyakába döfte hegyes körömben végződő mutatóujját, és visszafogva a sebből kibuggyanó vért, benne is hagyta azt. - Vezess! Azt akarom, hogy a Nagyurakhoz vigyél! Ha hátbaszúrsz, a Sith Rend odavész. A kiképzőmester kínok közepette indult az Akadémia bejárata felé. Darth Traya gondosan eltömte a sebet, míg két testőre szorosan közrefogta őt.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 24, 2012 13:33:58 GMT 1
Kandor a Mészáros, azonban nem egy pipogya Jedi volt, akit egy ilyen ócska trükkel le lehet győzni. Mialatt a nő a diadalával volt elfoglalva, Kandor a belsejében összegyűlő haragot a Sötét Oldal megidézésére használta. Tudta, ha hibázik, az az életébe kerül. Egyre növekedett benne a harag és a gyűlölet ez iránt a nő iránt. Végül elszánta magát.
Hirtelen, olyan gyorsasággal hogy Traya fel sem eszmélhetett, egyik kezével megragadta a nő vékony karját, azt amelyik Kandor nyakánál volt, majd iszonyatosan megszorította. A nő csuklója azonnal eltört és fájdalmában kitépte Kandor nyakából a körmeit. A vér azonnal spriccelni kezdett, de Kandor igyekezve nem elveszíteni az önuralmát, mindvégig a Sötét Oldalt hívta segítségül, kezeit odatartva a sebéhez valamit mormogott. A Sötét Oldal energiái, vörös fénnyel borították be a Mészárost és a seb pillanatok alatt eltűnt. Traya, talán a váratlan támadás okozta meglepetés hatására, még mindig nem ocsúdott fel, hanem eltört karját szorongatva a földre esett amikor Kandor elrúgta magától. A két testőr, Kandor szerencséjére nem volt elég jártas a harcban, és mint valami lassított felvételnél, úgy mozogtak. Kandor az Erőgyorsítást használta, és ez könnyen ment neki, lévén hogy a Sötét Oldal energiái szinte szétrobbantották a mellkasát. Minden gyűlöletét a két szerencsétlenre zúditotta, egy energiavillám formájában. A két testőr ropogósra sült. Traya közben, megmaradt karját használva, aktiválta a fénykardját de már elkésett. Kandor Erővilláma tetőtöl talpig beburkolta és szaggatta a testét ahol érte. A férfi levonta a következtetést, Darth Traya bár elméletileg értheti a Sötét Oldal természetét, gyakorlatilag már régen alkalmazhatta. A talpnyalóktol és csicskáktól körülvéve, nem igazán gyakorolhatott. Ez a nő csak a szavaiban Úrnő, valójában egy gyenge tehetetlen kis féreg. Kandor gyűlölete egyre csak növekedett és az őrület egyre jobban eluralkodott rajta. A villámok egyre erősebb intenzitásúak lettek, Darth Traya sikoltozva vonaglott a kegyetlen csapások alatt.
Traya keservesen rádöbbent arra az egyszerű tényre, hogy itt ő is ugyanolyan kis senki, mint bármelyik másik újonc. Ostobaságot követett el akkor, amikor az Akadémia második leghatalmasabb Mesterével újat húzott. Ezek szerint igazak a híradások. Ez nem csak egy ósdi szekta, mint annyi másik egyházacska a galaxisban. Ezeknek a Sitheknek tényleges hatalmuk volt. A kegyetlen fájdalom kezdte elhomályosítani az elméjét. Rádöbbent arra, hogy ellenfele nem csak Erővillámokkal sújtja de az életerejét is elszívja, hogy azzal a saját energiáját növelje meg. -Elég volt Úrnőm! Most már beszélhetünk! -Kandor abbahagyta a tehetetlenné vált ellenfele kínzását. A nő fénykardja, Traya legnagyobb megdöbbenésére Kandor kezében volt, és egyenesen a torkának szegezte.
A Korriban közelében...
Sith Dreadnaughtok, amiket Wenthar a Commenor Flottájából küldött a bolygó védelmére, vették körül a régi elavult csillagrombolót, majd hamarosan Sith Tie Vadászok százai kezdtek körözni a hadihajó körül. A négy Dreadnaught élesre töltött fegyvereivel csak a parancsra várt, hogy megsemmisítse az ellenséges hajót. De erre végül nem volt semmi szükség. A hajó parancsnoka belátta, ha harcérintkezésbe folyik a Dreadnaughtokkal azzal a háborút kockáztatja meg. Nem kívánt a Commenori illetve most már Sith Flottával szembeszállni. Megadták magukat.
Korriban
-Nos kedves Traya, most el fogja nekem mondani, hogy ki is ön, honnan a fészkes fenéből volt magának egy istenverte csillagrombolója, továbbá azt, hogy ki is küldte ide magát! -Kandor mindvégig a nő torkához szegezte Traya saját fénykardját. A nő szemeiből kiolvasta, amaz hamarosan támadni fog. Kandor azonban erre is felkészült. -Ne is próbálkozzon Mylady! -köpte a szavakat gúnyosan ellenfele irányába a Mészáros.-Legalább két tucatnyi Sith orgyilkosom vár a jelemre hogy végezzen önnel! És higgye el, nem fognak habozni hogy végrehajtsák a parancsom! Szóval ismét megkérdezem! Ki ön, mit akar és ki küldte ide?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 26, 2012 21:29:46 GMT 1
Darth Traya, az Árulás Úrnője felemelkedett a földről. Érezte a másik diadalát, ahogyan a gyűlöletét táplálja. Ezek szerint igaza volt a felderítőknek. Korriban már nem csak egy poros kőgolyó, ahogyan azt képzelte. Igaz, képzett Sith Nagyurak kormányozzák a bolygót. Remek! Sikerült kitapasztalnia ennek a szerencsétlennek a képességeit.
Kissé sajgott a karja.
Megidézte magában az Erő sötét oldalát, és egyetlen süvítéssel szívta el a földön heverő kísérői életerejét. Azok úgy tápászkodtak fel, mintha élő-holt katonák lennének... valóban azok voltak, akik csak azért kötődtek még az élethez, hogy szolgálhassanak. Nem voltak harcosok. Tisztek, hajópilóták, talán. Darth Traya mint holmi férgeket, csak minimálisan tartotta őket életben.
Az asszony hirtelen erőre kapva megfékezte a Sith Nagyúr következő támadását, és a földhöz szögezte őt. A férfi képtelen volt védekezni a régimódi Sith technika ellen.
- Én nem azért jöttem, nagyúr, hogy bántsalak titeket. Te szerencsétlen féleszű! Mit szólnak majd a mestereid, hogy megtámadtál engem? Sok minden van, amit taníthatnék neked. Többek közt azt, hogyan tégy különbséget ellenség és szövetséges között.
Kandort meglepetésszerűen érte a hirtelen rátörő kínroham. Nem tudta, hogyan védekezhetne ellene, mert azt sem tudta, mi ellen kell védekeznie. Ez a vén banya meg fog halni!
Darth Traya abbahagyta a kínzást. - A mestereiddel akarok beszélni! - Alighogy kimondta, Kandor kommja visítozni kezdett.
Az arasznyi holoalak így szólt. - Kandor Nagyúr! Árulással vádoltál meg, és ez nem maradt rejtve Lord Wenthar szeme előtt. Jogod volt ezt tenni, de bizonyítanom kell fivéremnek, hogy nem fordultam ellene. És ha ez bebizonyosodik, meghalsz. A Sith sosem tévedhet. - Na... nagyúr - Kandor még a földön feküdt. - Kérlek... - A cselszövéseidnek vége. Wenthar Nagyúr hív. Jobban teszed, ha meghúzod magad, amíg odaérünk. - mikor a hologram elenyészett, Traya arca gúnyos kifejezést öltött.
- Kandor úr! - mondta. - a Mestereid hamarost megérkeznek! Tégy róla, hogy megétkezhessem. Szörnyen kimerített a hosszú út.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 27, 2012 10:30:09 GMT 1
Kandor sejtette, a nagyratörő terveinek ezennel vége! Pedig olyan jól felépített mindent. Ha sikerül a terve és kiiktatja Sordist, akkor lassanként ő kerülhetett volna a helyére. Kandor ugyanis ostobának és gyengének tartotta a Sith Fivéreket, ahogy az akadémián nevezték, a két egyedüli Nagymestert. Azt hitte, egykor legyőzheti mindkettőjüket, és ő lehet az egyetlen Nagymester! De ennek immár lőttek. Örülhet ha nem ítélik halálra árulásért. Mert Kandor bízott abban, hogy öreg barátja nem fogja hagyni, hogy Sordis végezzen vele, bárhogy fenyegetőzik is. Hiszen olyan sokat tett érte eddig is! Nem hinné, hogy Wenthar csak úgy elfelejtené az együtt töltött harcos éveket. Különben is ő eggyike Wenthar legrégibb embereinek. Nem hallhat meg csak úgy! Ebben reménykedett, ez maradt számára egyedül! Ráadásul ez az átkozott nő is felülkerekedett rajta. Kandor eleinte azt hitte legyőzheti, de tévedett. Belátta, csúfos kudarcot vallott, amikor alábecsülte ezt a nőt. -A Mestereim hamarosan visszatérnek a Korribanra, Urnőm! Addig is elvezetlek az Akadémiánkra! -Traya elégedetten bólintott. Kandor vezetésével hamarosan megérkeztek az ősi, rendbehozott Templomhoz, amely az Akadémia otthonául szolgált. -Nos innen már egyedül is odatalálsz a konyhához!-köpte gúnyosan a szavait Kandor a nő felé. -Valóban Kandor úr! Valóban! -Traya elindult a konyhául szolgáló kis helyiség felé. Pontosan arra ment, amerre Kandor az irányt mutatta neki. Amikor megérkezett, a kiszolgáló személyzet meghajolt előtte. Traya gyorsan elmondta mit szeretne, és jóízüen lakmározni kezdett. Igen éhes volt...
|
|
|
Post by sithlord on Feb 7, 2012 16:35:40 GMT 1
/18+/
Darth Traya, mialatt elégedetten étkezett a finom falatokból, türelmetlenül várta a Sith Nagyurakat :a két Sith valamelyikét. Órák teltek el azonban és nem jöttek. Traya gyanakodni kezdett, és úgy döntött elindul felfedezni magának az Akadémiát. A borongós, elektromos fáklyákkal megvilágított, barlangszerű helyiségekben, mindenütt a küzdelem zajait lehetett hallani. Sercegő, egymásnak feszülő fénykardokat, ordításokat és harci üvöltéseket, a kiképzés nyilvánvaló hangjait. Az Erő segítségével, könnyedén felmérhette a környezetét, és mostanra nyilvánvaló volt, hogy a két Nagyúr nem tartózkodik az Akadémián.
-Keresel valamit? -Traya , Kandort és még két másik, éjfekete maszkot viselő, vibrokarddal felfegyverkezett alakot pillantott meg, nem messze a sötét folyosón ahol haladt. Kandor ajkain gúnyos mosoly jelent meg. -Mit akarsz itt szolga? -köpte oda Kandor felé megvetően a szavait a nő. -Az előbbiek nem voltak elegendőek neked? -Traya legnagyobb megdöbbenésére, a férfi egyáltalán nem félt tőle. Valami nagyon furcsa volt itt. -Ostoba módon, belesétáltál a csapdámba! -jelentette ki Kandor gúnyos határozottsággal.-Elfelejtetted megnézni, hogy vajon az étel amit kapsz, nem mérgezett e? Trayát, hirtelen rosszullét környékezte meg. Az Erőhöz akart folyamodni, de valamiért nem ment neki. A torkából csak érthetetlen bugyborékolás tört elő. Nem tudott beszélni. Ráadásul a látása is egyre homályosabb lett. A férfi,-miközben segítői lassan az egyre magatehetetlenebb nő felé közeledtek-,egyre csak gúnyolódott. -Ne aggódj! -játszotta meg a tettetett aggodalmat Kandor -Ez csak a synox hatása. Nemsokára elmúlik, és akkor meghalsz! -Kandor hirtelen éktelen röhögésben tört ki,-mialatt Traya egyre nehezebben vette a levegőt,-amikor ellenfele a földre rogyott. -Milyen mókás látványt nyújtasz ha tudnád! -jelentette ki a férfi vidáman, majd gyűlölettől összeszűkült szemmel, az emberei felé fordult. -Végezzetek ezzel a lotyóval! És ha akarjátok, meg is erőszakolhatjátok! -tette hozzá gyűlölködve. Az emberei máris rávetették magukat a tehetetlen nőre, majd letépték a ruháit, így Traya keblei fedetlenné váltak. Kandor hideg közönnyel nézte végig, ahogy az emberei megbecstelenítik a nőt. Amikor az emberei kiélték alantas vágyaikat, egyetlen intésére felhasították a mellkasát a vibrokardjukkal. Élénkpiros vér buggyant elő, az iszonyatos sebből,-Trayát a szegycsontjától egész a medencéjéig felnyitották,-és Traya élete lassan a vérrel együtt szivárgott el. -Senki nem szálhat szembe az Obszidián Renddel! -köpte le, az immár üveges tekintettel, felfelé meredő szemű nő, meggyalázott testét. -És csakis két Sith létezhet! -tette hozzá gyűlölettől fröcsögve. -Csakis ketten viselhetik a Darth előnevet!
Kandor megvetően belerúgott Traya hullájába. -Takarítsátok fel! -vetette oda hidegen az embereinek. Azok pedig sietve engedelmeskedtek a vívómester parancsának.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2012 17:31:00 GMT 1
A frissiben felújított egyszemélyes hajó akadálymentesen landolt a Sith Akadémia felső hangárcsarnokában. A magasan fekvő hajótestről hosszú híd nyílt a hangár padlójára. A kék köpenybe burkolt férfi sietős léptekkel száguldott az ő fogadására kirendelt kisebb különítmény felé.
A Sith katonák kisebb csoportja közrefogta a rámpát, majd mikor Kaard, a Sith közéjük lépett, letérdeltek.
Kaard megpillantotta a felé siető, vigyorba rendeződő arcot.
- Kaard! Az egyik Sötét Nagyúr kiemelt tanítványa! Üdvözöllek itthon!
- Kandor! Darth Sordis utasíására érkeztem. Mostantól én felügyelek az Akadémián folyó kiképzési folyamatokra.
- Természetesen. - Kandor kissé feszült volt, hiszen nem tudta, hogyan kell szólítania Sordis tanítványát. Hiszen még nem volt Nagyúr. Ezért úgy döntött, a megtisztelő címeket mellőzni fogja. - Erre fáradj.
Kaard követte a kiképzőmestert.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 10, 2012 18:00:01 GMT 1
Kandor a Mészáros, a Sithek Rendjének orgyilkosa és vívómestere, magában mélyen megvetette ezt a Kaard nevű illetőt. Nagyon is pontosan tudta, hogy ki is ő.
Ennek ellenére, megpróbál összebarátkozni vele,-nagy hasznát veheti még a terveiben. Ha ügyes, praktikus ütőkártyaként használhatja fel, Sordis Nagyúr ellen. Igazság szerint Kandornak mélységesen elege volt az egész bagázsból. Wentharból és Sordisból egyaránt. Ő gyilkos volt, nem holmi világmegváltó idióta.
Kaard és Kandor egyenesen a konyha felé tartottak, azonban a fiatal Sithet esze ágában sem volt megmérgezni,-egyelőre!
-Foglalj helyet mylord! -mutatott az étkező kantinban elhelyezett, kényelmes ülőalkalmatosságok felé a vivómester,-egyetlen intésére szolgák jelentek meg, ízletes falatokkal megrakott tálcákkal. A gőzölgő étel látványára, a fiatal harcos gyomra hangosan megkordult. Kandor úgy döntött, ő maga is eszik pár falatot. -Úgy hallom, a Mester megharagudott rád! -fordult barátságosan Kandor felé a fiatal Sith, miközben egy zecchra bogarat rágcsált éppen. -Módfelett elégedetlen veled, és azzal hogy sületlen pletykákat terjesztesz róla Lord Wentharnak! -tette hozzá fölényesen. Kandor szemei résnyire szűkültek, de visszafojtotta a haragját. -Én pedig azt halottam kedves Kaard, hogy alaposan elszúrtad a Mandaloreval történt találkozót! -Kandor szavai a fiatal harcos elevenébe találtak. -Sőt azt hallottam hogy nem is vagy igazi Sith! -Kaard mélységesen megdöbbent, hogy Kandor tud a csúfos kudarcáról. De nagyon jól tudta azt is hogy az Obszidián Rend ügynökei, -akiket Kandor személyesen vezetett- mindenütt ott vannak a galaxisban. Akár a csótányok a rodhadt rancor dögén.
Kandor gúnyos szavaira, Kaardban felment a pumpa. A fénykardja markolatához kapott, azonban Kandor leintette. -Nyugalom fiam! -mondta nagyvonalúan. -Erre semmi szükség! Mindkettőnket átvertek és kisemmiztek! -suttogta izzó gyűlölettel a hangjában. -Ez...árulás! -ugrott talpra Kaard, izzó haraggal, feldöntve a székét. Kandor azonban nem ijedt meg, Kaard reakciójától, épp ellenkezőleg. -Csak azért haragszol rám, mert igazam van nemde? -kérdezte némi gúnyos éllel a szavaiban.-Ha összefogunk mi ketten, tehetünk a sorsunk javulásáért! -tette hozzá csábító magabiztossággal.
Kaard ezen őszintén elgondolkozott. Mi van ha ennek a gyilkosnak ez egyszer igaza van? -Mégis hogyan gondolod? -kérdezte Kaard bizonytalankodva, de egyre inkább érdeklődve. Kandor nagyon megörült hogy a fiú bekapta a horgot. -Nos úgy, hogy átvesszük az Akadémia irányítását mi ketten! -Kandor intett a szolgáinak majd egy nagyon ritka és régi óbort hozatott. A szolga két poharat tett le az asztalra és töltött. Kandor felvette az egyiket, majd belekortyolt. Élvezettel ízlelgette a nedűt. -Ezt a Coruscanti aszút még a Clone Wars előtti években palackozták! -jelentette ki az ínyencek magabiztos tudásával. -Engem nem érdekel a kibaszott bora! -mondta Kaard haragosan és felindultan. A benseje felkavarodott attól a ténytől, hogy éppen elárulni készül a Mesterét. -Engem az érdekel, hogy mire akar engem rávenni! -tette hozzá dühösen. -Mindent megtudsz a maga idejében! -válaszolta Kandor titokzatosan. Ajkain gonosz vigyor jelent meg.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2012 19:31:21 GMT 1
- Tudom, mire akarsz kilyukadni - nézett a vívómesterre Kaard. - Azonban ahhoz, hogy legyőzzük Sordis Nagyurat, nem elég a mi hatalmas erőnk. Még a kettenünké sem.
- Az a fattyú csak egy kontár, aki magára terítette a Sith Nagyurak köpenyét! - ordította Kandor.
- CSEND - üvöltötte le Kaard a másikat. - Ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk, nekem is hozzád hasonló szintű vívóvá kell válnom! Kandor hosszan nézett maga elé.
- Akkor hát képezni foglak, amíg Sordis vissza nem tér. Aztán legyőzöd őt.
- Megegyeztünk, Kandor Mester!
- Remek! A tanítványommá fogadlak, Kaard!
Helyes! Kaard elhatározta, hogy a másik férfi bizalmába férkőzik. Természetesen csak azután végezhet majd vele, miután elleste annak minden tudását. Sordis Nagyúr pedig biztosan ki fogja adni a parancsot, hogy móresre taníthassa Kandort. Akkor ő, Kaard bizonyíthat, és megölheti a mészárost. És végre elnyeri a Sith Lord titulust - ami után már csak a Sithek Sötét Nagyura cím következik!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 29, 2012 15:29:31 GMT 1
Kaard elmélázva rótta a Sith Akadémia ősi folyósóit. Érezte, mekkora hatalom lakozik ezekben a falakban. Az Erő sötét oldalának egyik gyűjtőhelye volt a Korriban, az ősi Sith bolygó, amelyen tulajdonképpen az egész Rend megszületett. A régi rend.
A mestere által készített belépőkártya csak a Kettő Szabályának feljegyzéseibe engedte belenézni az újdonsült Sithet. Kaard azon morfondírozott, vajon miért nem engedik más dokumentumok átvizsgálását a számára? Amelyek még a Darth Bane előtti korokban íródtak? Bizonyára azért, amiért Sordis oly sokszor kihangsúlyozta, hogy őők tulajdonképpen a Kettő Szabálya, avagy a Bane Sith Rend tagjai, és nem a régmúlt, ostoba Nagyurak hibáit követik. Kaardot furdalta a kíváncsiság, hogy mit rejthetnek az ősi feljegyzések. A türelem - ahogyan mestere ezt is számtalanszor kihangsúlyozta - segített abban, hogy ne zavarja különösképpen a dolog. Ha a Sith így akarta neki megtanítani a türelmet, és azt, hogy a Kettő Szabályának továbbélése milyen fontos, akkor sikerrel járt.
Tisztában volt vele, hogy törvényük szerint csupán két Sith létezhet: egy mester, és egy tanítvány. Bane utalt arra, hogy ezt egy Darth Revan nevezetű illető holokronjából olvasta ki...
Visszatérve önmagához, Kaard tuda, hogy ő még nem tagja a Sith Rendnek. A Kettő Szabályában ugyanis most két Sith Nagyúr, két mester jelképezte a törvényt. A tanítványok tehát nem kerülhettek be... És ezért kell végeznie Darth Sordissal, ha eljön az ideje. Ha mindent megtanult tőle, amit tud.
Az események szerencsétlen fordulata miatt azonban Sordisnak még tanítani sincs ideje őt.
A Jedi Tanács valamiféle veszélyforrást észlelt, és Sordis felismerte, hogy a fenyegetés igenis valós, ezért elutazott, hogy segítsen a Jediknek.
Őt visszaküldte Korribanra, hogy fejlessze magát, míg hazaér, és vegyen vívóleckéket Kandor mestertől. A Mészáros igyekezett mindenre megtanítani őt, hogy ketten legyőzhessék a Sith Nagyurat.
Kaard elismerte, hogy Lord Sordis a lényegére tapintott, amikor maga mellé állította. Azt sugallta ugyanis, hogy végre elérheti álmait, és megszabadulhat gyötrelmeitől. A Sith megmutatta neki, mit tett a Coruscanton. Kaard maga sem tudta, hogyan borulhatott ki amiatt a Jedi lány miatt, akit valaha a barátjának nevezett. De sebaj. Már nem rágódott ezen. Annak idején, még az Árnyakadémia idejében, Brakiss mester kezei alatt kételkedett a sötét oldalban. Nem a hatalmában, hanem azt, amit képviselt. A pusztításban, ami értelmetlen dolognak tűnt fel a számára. Sordis azonban kijózanította őt. Kaard megtanulta, hogy a pusztítás a Sitheknél is elítélendő dolog, főleg, ha semmi értelme sincs. Azt hitte, alaposan meg fog lakolni azért, amit a Coruscanton elkövetett, de a Sith nagyúr nem büntette meg.
Kaard arra is rájött, az, hogy gonosz, nézőpont kérdése. Megtanulta, hogy a Sith nem gonosz, nem a rossz, ami ellen küzdeni kell. A Sithek csupán természeti ösztöneiknek engedelmeskedő lények, akik kordában tarják érzéseiket. Ezekkel azonban bármire képesek. A Jedik viszont ebből kifolyólag gyengék.
Igaz, hogy a Sithek az Erőt sötét oldalnak nevezték, holott Sordis azt mondta, nincs két oldal, csak egy, amit a Jedik és a Sithek különbözőképpen használnak ki. Ezt a megkülönböztetést a Jedik találták ki, mert tudatlanságukban féltek az ismeretlentől, és igyekeztek minden erejükkel távol tartani azt maguktól. Még az Erő formáit is megnevezték. Világos, vagy sötét.
Kaard elismerte, hogy a Jedik a jót képviselik. Szűk látókörű tanaikkal azonban a vesztükbe rohannak. A Sitheket az ősidőkben ellenségnek kiáltották ki, és azóta tart a versengés, ami a galaxist romba dönti majd. Sordis megpróbálta meggyógyítani a Jediket ott a Tanácsban, mert meglátta, hogy Skywalker hajlik az újítások felé, hiszen nem ismerte a régi Jedik tanait, akik el is buktak saját hülyeségük miatt.
Kaard sokszor eltöprengett azon, hogy miért is állt Sordis szolgálatába. Brakiss alatt elveszettnek, gonosznak, bosszúvágyónak érezte magát, most azonban teljesen józan ésszel érzékelte maga körül a világot. Így értette meg, hogy ez az igazi Sith. Kaard lelkét öröm töltötte be, amikor arra gondolt, hogy egy szép napon nem lesz mellőzött, és ő fogja uralni a galaxist. Akkor majd mindenki az ő kegyeiért fog esedezni. Előrelépett a vastag kőajtó felé. A küzdőóra időpontja elérkezett.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 24, 2012 20:26:38 GMT 1
A sötét férfi mozdulatlanul állt a Sith Akadémia esőáztatta tetején. Kaard. Egy új név. Új élet. Magasabb rendű lénynek lenni mindig felemelő érzés volt gyermeki képzeletében. Viszont felnőtt. De most a hatalom már nem csak egy álom. Brakiss, a Sith kezei alatt az Árnyakadémia Legsötétebb Lovagja hiába vágyakozott a halhatatlanság után. Most azonban közel a siker. Az életét csupán úgy képes megőrizni ebben a torz világban, ha legyőzhetetlenné válik. Kaard felvette hát a Sith Mester által felé nyújtott Sötét köpönyeget. Darth Sordis. A Sith-rend Sötét Nagyura azt parancsolta neki, hogy szabaduljon meg a múltjától. Mindenestől. Ez azonban nem ment olyan könnyen, ahogy a középkorú férfi elképzelte. A Sith érzékei felerősödtek a sötét oldal energiáitól. Tisztán érezte, hogy valaki közeleg a szűk kőlépcsőn. Tudta előre, mikor fog benyitni, és hogy mikor ér hallótávolságon belül. A tetőajtó kicsapódott. A nyíláson egy megtermett alak mászott ki a csillagos ég alá. Kissé megtántorította a bolygó felszínéből áramló rosszindulat, de tűrtőztette magát. Ahogy a tető végén álló férfi, úgy ő sem mutatott félelmet. Veriss, a Sith közelebb lépett az Akadémia ideiglenes vezetőjéhez. - Lord Kaard! - Mi van? - Kandor Nagyúr azt parancsolta, azonnal menj a megfigyelőterembe! Kaard lelkét iszonyatos gyűlölet árasztotta el. Hogy képzeli az a senki kis mitugrász, hogy csak úgy parancsolgathat neki? Kandor közvetlenül Sordis után szerepelt a feketelistáján. De hát meg kell hagyni, sokat tanult tőle. Kaard még nem állt teljesen készen, hogy kezelje a sötét oldalt, ezért ki kellett engednie a haragját. Veriss, a Sith felemelkedett a kőpadlóról. A férfi tagjai fájdalmasan kicsavarodtak, amint a levegőben vegetált mozdulatlanul. - Ha megölsz… Tudod, hogy Kandor engem akar a tanítványának. Veriss hirtelen a kövezetre pottyant. - Vezess! – utasította Lord Kaard, majd a férfi nyomába eredt. A megfigyelő kihalt volt. Egyetlen alak tornyosult a központi képernyő előtt. A vívómester megvárta, míg társa mellé lép. - Kaard! Azt nézd! – bökött az egyik oldalképre. A felvételen egy parányi, hegyes formájú hajó körvonalai jelentek meg. - Elfelejtette bekapcsolni az álcázómezejét. A Galandférget pedig bizonyosan nem vettük volna észre. Kaard jobban szemügyre vette a képet. Valóban felismerte a különleges csillaghajót. - Hát itt van – mormogta maga elé. Hetek óta erre a pillanatra várt. A mellette vigyorgó Mészáros nemkülönben volt izgatott. Eljött hát a pillanat! A Sith gyorsan elrejtette a Kandor iránti érzéseit, és a vezérlő számítóéphez lépett. - Mi készen állunk! – jelentette ki Kandor. Aztán gonosz vigyor kíséreében hozzátette: – De azért nehezítsük meg a Nagyúr sorsát…
Darth Sordis, a Sith-rend Sötét Nagyura megállapodott az Akadémia lezárt bejárata előtt. Két marcona Sith Birodalmi katona állta el az útját. A maszkos alakokból félelemhullámok sugároztak. Az Erőben apró rezgések éktelenkedtek, amelyek egyenesen összefonódtak az ő, Sordis és a Kaard, továbbá Kandor Nagyúr sorsával. Ahm… Ez igen érdekes. Roppant érdekes. Ő is pontosan így tervezte. A zavaró jelek azonban egyre erősebbé váltak… - Nyissa ki! – utasította a Nagyúr a hozzá közelebbi katonát. A harcos viszont nem mozdult. - Az Akadémia vesztegzár alatt van. Tilos a belépés. Sordis elvesztette a türelmét. Egyetlen intésére mindkét őr holtan rogyott össze, amint a Sith Lord megszakította bennük az élet fonalát, majd a bejárathoz lépett. A Sötét Nagyúr hirtelen berúgta a masszív fémszerkezetet. Az elpusztíthatatlan ötvözet két darabra szakadt az orbitális erejű csapástól. A hatalmas fémlapok egyszerűen bedőltek. Sordis fellépett a roncsra, és elindult az épület mélye felé. Alighogy beérkezett a szűk folyosóra, Sith tanoncok tucatjait pillantotta meg maga előtt. Mindegyik kezében vörös fénykard pislákolt. A Sith Nagyúr habozás nélkül folytatta az útját. Hirtelen két fiú rontott rá. Sordis nem vesződött a fénykardokkal, megragadta a fejüket tartó testrészt, majd gépkezének erejével összeroppantotta őket. Mindeközben cseppet sem lassult. A Sithek újabb rohamot indítottak, de Sordis mindegyiküknek kitekerte a nyakát. Mindezt a jobb mesterséges kezével. A ballal kitépte a hullák kezéből a fegyvereiket, és darabokra morzsolta őket. Így haladt egy ideig. A Nagyúr szempillantás alatt megtisztította a folyosót. Hullák tucatjait hagyva maga mögött, megérkezett a tágas előcsarnokba, ahol legnagyobb meglepetésére senki sem várta őt. És ekkor felkutatta őket. - Ne fussatok majd előlem; nem hagyom abba a számolást. Egy és kettő. A Sötét Nagyúr volt az Erő, és az Erő volt Ő. Körbeölelte a két alakot, és vasszorításába kulcsolta őket. És akkor ők megindultak. Darth Kaard és társa hirtelen több szintet röpültek lefelé, egyenesen a kemény kőfalakon keresztül. Egymás után törték át testük eleven húsával a gyilkos követ. Az előcsarnok mennyezete leszakadt, és két sötét köpenyes férfi érkezett a padlóra. Utánuk pár ezer kiló kőfal. Darth Sordis érzékelte mindkettejük Erőpajzsát, és kifejezetten örült neki. Nem akarta legyengíteni őket gyáván az ütközet előtt, de hát tudniillik a kő az nem párna. Kaard és Kandor szempillantás alatt talpon voltak. A két Sith gyilkos pillantásokkal méregette a Sötét Nagyurat. - Á, Kaard – sietett elébük Sordis. – Örülök, hogy megvártál – folytatta, mintha mi sem történt volna, és csak egy kellemes teadélutánon bájcsevegnének. – Tehát elkezdhetem a képzésed.
- Képzettebb vagyok én, mint gondolnád – vágott vissza Kaard. - Sejtem – somolygott Sordis. Kandort láthatóan zavarta, hogy módszeresen levegőnek nézik. A vívómester hirtelen a társa elé lépett, és egyenesen a Sötét Nagyúr felemás szeme közé nézett. - A tanítványod nem az, akinek gondolod. Én nem vetnék bizalmat belé. - Azt hiszed, komolyan ilyen ostoba volnék? – recsegte Sordis. A nagyúr fürkésző pillantást vetett Kandor feje fölött Kaardra, és szemében felcsillantak a megértés szikrái. A Sith közelebb hajolt a vívómester torz képéhez. - Le kell számolnom veled, mielőtt kivégzem ezt a kis senkit, úgyhogy kussolj! Különben életben hagylak… - Ezt vegyem fenyegetésnek? - Én nem fenyegetek, fiam. Csupán közöltem veled a sorsodat. Szavait azonnali tett követte, és hirtelen kezében termett tűhegyes sétapálcája, amit az övére erősítve viselt. A fekete bot lassú mozdulatokat rótt a levegőben. Kaard és Kandor elhátráltak, hogy aktiválhassák fénykardjaikat. - Ezzel a husánggal akarsz legyőzni minket? – gúnyolódott Kaard. A Sith arcán sötét düh uralkodott, míg társáén vad gyűlölet lángolt. Sordis nem szólt semmit. Hátratette egyik kezét, és fegyverével üdvözlő mozdulatot tett. Tisztán érezte ellenfelei elszántságát. A Sötét Nagyúr várta a támadást. Kandor lépett először. Fénykardjával rárontott a Mesterre. A vérvörös penge azon nyomban átszelte volna a Sith torkát, ha az idejében nem kapja oda a kardját. Az elegáns fegyvert művészien kifaragott markolatánál fogva védekezett. Kaard a másik oldalról támadta. Sordis azonnal felismerte, hogy ezek ketten sosem tudnák legyőzni az őt az Erő segítségével, pedig a fénykard csaták lételeme az Erő volt, nem maga a penge. A Nagyúr minden támadó mozdulatot előre látott, hogy megfelelőképpen védekezhessen velük szemben. Félkézzel állta ellenfelei gyilkos erejű csapásait. Kaard oldalirányú vágás indított a combja felé, de a Sith a levegőbe szökkent, így a tanonc elvétette. - Jó! Nagyon jó! – dicsérte tanítványát. - Aranyom, jól tudod, hogy ez jobban fog fájni neked, mint nekem. De elnyújthatjuk ezt. Kandor időközben nem vette észre, vagy egyszerűen csak képtelen volt védekezni az arcába érkező jobbegyenessel szemben. Az ütés hatására megtántorodott, és hátra kellett lépnie, nehogy a Sith Nagyúr lekaszálja. Sordis ismét hátratette az egyik kezét, és úgy folytatta a küzdelmet. Érezte, amint ellenfeleiben morbid pánik születik. A két áruló egyre jobban belátta magában, hogy nem győzhetnek ellene, de azért derékul állták a sarat. Sordis mindenekelőtt kitartásra akarta nevelni tanítványát. Kandort messze repítette, hogy ne zavarja a kiképzést. Kaard egyre nehezebben tudott védekezni a heves támadások ellen. Sordis érezte, amint tanítványa egyre jobban átadja magát a vereség érzetének, de azért nem adja fel. A tanonc a fejére sújtott, de a Sötét Nagyúr szemrebbenés nélkül visszaütötte a pengét. Aztán védőállásba emelte a következő kétségbeesett támadás előtt. Ekkor azonban jobb ötlete támadt. Megragadta Kaard csuklóját, és kitépte belőle a fegyvert. A tanoncot alaposan tarkón teremtette, és miután az elesett, fölé lépett. - Jó. Megtanultad a türelem és a kitartás első leckéjét – oktatta a férfit. – A cselszövés igen mesteri volt. De sokat kell még tanulnod. Kaard csillagokat látott, de azért felfogta a Mester szavait. - Igen, Nagyúr. - Jó. Most pedig fejezd be, amit elkezdtél. – A meghajlott fénykardot Kaard mellé ejtette. – Végezz áruló barátoddal, hogy méltó tanítványommá fogadjalak végre! Darth Kaard. Jól hangzik. De türelmesnek kell lennie. Még nem győzhetett. Titokban sejtette, hogy nem. Felemelkedett, és kezébe vette fegyverét. Kandor félájultan feküdt az egyik fal tövében. Kaard megindult feléje. - Nem őt! – Rá gondoltam – mutatott a Sordis Nagyúr a másik sarokban megjelenő termetes férfira. Veriss, a Sith. - Bizonyíts! Kaard egyetlen ugrással új ellenfele mellett termett. Veriss szó nélkül aktiválta véres pengéjét. Kezeit a feje fölé emelve támadóalakzatba állt. Kaard Nagyúr dühödt rohamot indított ellene. Sordis elégedetten figyelte a kibontakozó csatát. Azt ígérte Verissnek még a Bastionon, hogy életben marad, ezért a Sith harc közben még bátorította is ellenfelét. - Használd ki a gyűlöleted! Tudom, hogy megvetsz! És őt is utálod – bökött Sordis felé, miközben hárított két villámgyors csapást. Kaard nem adta egykönnyen az életét. Darth Sordis végig mellettük lépdelt, amíg harcoltak, és szavaival igazítgatott tanítványa mozdulatain. A férfi azonban nem élvezte túlságosan a helyzetet. A Sötét Nagyúrnak sikerült a háromszorosára növelnie gyűlöletét s ezzel erejét az okvetetlenkedéseivel. - Kiváló! – suttogta magában a Nagyúr. – Meríts erőt a sötét oldal energiáiból, amelyek ott nyugosznak benned! Tedd, amit mondd Veriss – a Sith nevét gonoszul elnyújtotta. Veriss bosszús pillantást vetett rá. Kaard precíz csapásokkal támadta egyre gyengülő ellenfelét. Sordis kíváncsian figyelte, amint tanítványa egyetlen jól irányzott csapással átdöfi ellenfele mellkasát. Veriss döbbent pillantást vetett rájuk. Kaard elengedte a fegyvert, ami azonban aktív maradt a testes férfi húsában. Veriss gondolt egyet, megmarkolta a fénykardot, és fordított egyet rajta. Így megmerítve a beleiben a fegyvert, üveges szemekkel rogyott össze. - Helyes – kurjantotta Sordis Nagyúr. – Jól van! És most hívd ide a katonákat! Kaard eleget tett a parancsnak. A helyiségbe két felfegyverzett őr érkezett. - Hozzák őt! – mutatott a Sith Lord a földön kuporgó Kandorra. Úgy tűnt, nagyon siet valahová. Aztán Kaardhoz fordult. - Te itt maradsz. - Hogyan? - Nem értem. Hogy mondtad? - Igenis, mester. - Helyes. Egy hajó sincs a bolygón, és egyelőre nincs szükségem rád. A két őr melléjük támogatta a félájult Kandort. A vívómester szótlanul ballagott a hangárok felé. Mentében Sordis a füléhez hajolt. - Ne akard tudni, hogy mit fogok tenni veled. A Sith Nagyúr utánuk ballagott. - A feladatod a következő – mondta mentében Kaardnak. – Elhagyod ezt a bolygót. Aztán felkeresel a Harmadik Birodalomban, pontosan két nap múlva. Kaard értetlenül pislogott. - De hát… Olyan állam nincs a galaxisban. De mestere válaszra sem méltatta. Talán így akarja büntetni őt az árulásáért. Itthagyja ezen az immár üres kőgolyón. Vagy ez csak ismét egy próba. De szívesen megölte volna Kandort! Viszont azzal is tisztában volt, hogy a hajdani vívómesternek sokkal szörnyűbb lesz a sorsa, mint amiről valaha is rémálmodott. Kaard tehetetlenül bámult a távozó alakok után. Sordis magára terített egy hófehér köpenyt, és csuklyáját a fejére vetette. A Sith tanonc legnagyobb meglepetésére mestere betapasztotta az ajtót maga mögött. Bezárták!
|
|