|
Post by Grodin Tierce on Aug 5, 2015 12:55:57 GMT 1
A csillagromboló hídján uralkodó káosz nem volt éppen túl kicsi, de még így is eltörpült amellett, amivel a jelentések szerint a feszínen szembe néztek az Akadémián végzett pusztítást felmérő csapatok. Ovat prefektus felsóhajtott, és megvakarta csontos fejét, a legutolsó jelentéseket olvasva.
- Négy hadihajó egymást találta el, miközben a Renegát hajójának vélt fals célpontokra lőttek, egyéb eredmény nélkül. Az Akadémia nagyságrendileg százötven halottat, legalább ennyi sebesültet és vagy tíz összerondított termet jelent. Az egyik vezető nagyurat pedig, ha jól látom, a gyengélkedőn ápolják, azt mondja... erő-mentes tünetekkel. Hát ez meg?
- A Bitorló nincs az Akadémián, nyomát sem találták. - lépett a kardassi tiszthez korábbi alkalmi bajtársa, a muun Ickyx nagyúr, akivel vállvetve már egyszer szembeszálltak a Renegáttal az Ossus felett, bár legalább olyan eredménytelenül, mint a korribani sith nagyurak az imént. Ennek ellenére mind Ovat, mind a muun azonnal a Korribanhoz repültek, amikor híre ment az Akadémia elleni támadásnak - Bizonyos, hogy elhagyta a rendszert.
- Akkor gondolom, nincs ellenére, ha mégiscsak a nyomkövetős opciónál maradunk. - biggyesztette le az ajkát Ovat.
- Én legalább annyira bosszút akarok állni a Renegáton. - bólintott a muun. - De Korriban biztonságáról is gondoskodnunk kell.
- Amíg a Renegát szabadon kószál a Birodalomban, nem hiszem, hogy az életben maradt, egymással marakodó sith mesterek jelentik a fő prioritást odalent, Ickyx nagyúr. - biccentett némiképp gunyorosan a kardassi ügynök. - De utána gondoskodunk róluk.
Azzal a kardassi az érzékelőket kezelő tiszthez fordult. - Hány nyomkövetővel felszerelt hajó hagyta el a rendszert az incidens óta?
- Egyetlen egy. - kérte le az adatokat a másik, nagydarab kardassi. - Solence teherkomp, Rastari Vos tanítvány jelentkezett be rajta. Leszállási engedélyt kért az egyik SiSD-n, de aztán a hipertérbe ugrott.
- Azon lesz a Renegát. Úgy látszik, még mindig vannak árulók, akik segítik. - Ovat hálát adott a korábbi óvintézkedésnek. A legutóbbi merénylet után a Sith Akadémia automatikus rendszere nyomkövető drónnal látott el minden be- és kimenő hajót. Úgy látszik, ez az egy sem volt kivétel alóla. Milyen ironikus, gondolta, a nagy és hatalmas Renegát bedől a legegyszerűbb, évtizedes trükknek, ami már a yavini csata idején is szakállasnak számított... és akkor is működött, többé-kevésbé, tette hozzá magában. - Azonosítsák, hogy melyik forgalomirányító tisztünk engedte át, és haladéktalanul végezzék ki. Jelez a nyomkövető?
- Egy pillanat... - futottak végig a billentyűkön a kardassi csontos ujjai. - Igen uram! A Dromund Kaas felé tartanak.
- Dromund Kaas, hhmmm... - bámult a semmibe Ovat. - Az nincs messze.
- Közvetlenül a Corporate-szektor határvidékén van, jelenleg háborús zóna - szólt közbe Ickyx. - Az utolsó jelentés szerint egy jem'hadar helyőrséget telepítettünk oda, akik jedi tevékenységről számoltak be...
- Várjunk csak... - Ovat gyorsan átböngészte a legfrisebb jelentéseket az Obszidián Rend adatbázisában, amelyeket "szokatlan" minősítéssel láttak el. - Ugyaninnen jelentette a kirendelt vorta nemrég egy be nem jelentett nagai különleges osztag érkezését. Hatályos, legmagasabb szintű császári engedélykódjuk volt, a jem'hadar által bejelentett jedikre vadásznak, állítólag...
- Szóval már a saját területünkön is a Kések végzik el a munkánkat? - fintorodott el irritált arckifejezéssel Ickyx (bár egy muun esetében szinte mindig kizárólag irritált arckifejezésről lehetett beszélni).
- És a Renegát pont ebbe a kétes összetételű dzsemboriba tart. - húzta ki magát Ovat. - Nos, lássunk, mit tehetünk, hogy megnehezítsük a dolgát.
- A vadászat kezdődik, kardassi. - simított végig hosszúkás ujjaival a fénykardja markolatán Ickyx. - Most elhozzuk a Renegát fejét. Még egyszer nem babrál ki velünk.
- Kormány, készüljenek fel ugrásra a Dromund Kaas felé! - vezényelt Ovat. - Azt a nagyurat, akiből meg hiányzik az Erő, adják át az Obszidián Rend medikusainak! Ha kell, szállítsák egyenesen Kardassra!
A zászlóshajóként funkcionáló SISD és a kíséretében lévő kardassi cirkálók maguk mögött hagyták a korribani káoszt, hogy üldözőbe vegyék a Renegátot a Dromund Kaas felé vezető úton...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 20, 2015 14:04:38 GMT 1
A Korriban-közeli űrben...
Haggart Ophidiani elküldte a bolygórobbantós Sitheket az Áldottföldre, ő maga pedig helyben maradt. Tudta, hogy még valamit el kell végeznie, mielőtt jelenti a fejleményeket a császárnak. Mielőtt még borsot tör az ESB flottájának orra alá a Korribanon...
- Hogy kik vagyunk mi? – fordult az előtte álló kisebb tömeghez Ophidiani. A figyelmét nem kerülte el mostanában, hogy egyre többen csatlakoznak a sápadt császár ügyéhez. A jelenlegi csoport például épp a Korribanról érkezett, dezertált tanoncok és katonák voltak. Ophidianinak meg kellett vizsgálnia, hogy vajon igaz hívők-e, vagy csupán azért használták ki a hittérítődroid ajánlatát, hogy így elmenekülhessenek a bolygóról. Ophidiani volt a legmagasabbrangú kurátor, de nem volt előtte ismeretlen a harci jártasság. Egész flottája várta, hogy ha a Sithek esetleg felbukkannának a szökevények után, megvédhesse őket.
- Nem az számít, hogy kik vagyunk – folytatta a beszédét. – Legyen elég annyi, hogy a nevünk a Kultusz, és egy titkos szervezet vagyunk. De nehogy azt képzeljék, hogy alvilági csoport vagy vallási szekta lennénk. A Kultusz egyfajta filozófiai egyház, ahol az egyén megtanulhatja kezelni a saját hatalmát, kibontakoztathatja a lehetőségeit, és mélyreható kapcsolatokra tehet szert a galaxis minden táján. Egyetlen vezetőt szolgálunk. A sápadt császár birtokában van a tudásnak, ami a halál utáni életet jelenti. A halál császára ő, és ha nem engedelmeskedtek neki, miután beléptek a kötelékünkbe, nem csak ti haltok meg, hanem mindenki, akivel érintkezésbe léptek.
- Ha nem hisztek a hatalmunkban, akkor nézzetek szét. A Kultuszba özönlenek nem csak a független, hanem a frakciókhoz elkötelezett tagok. Vannak követőink az ESB, a Köztársaság, az Egyesült Galaktikus Birodalom, a Nagai Császárság, de még a galaktikus alvilág legbefolyásosabb vezetői közül is. Ha jobban meg akarjátok érteni, miről is van szó, keressétek a vezetőinket, amíg ezen a hajón tartózkodtok.
- Most pedig induljatok, hogy megértsétek a lényegünket, és utána a Kultusz alvezérei beavatnak titeket. Menjetek békével.
Mialatt a tömeg kisomfordált a teremből, Ophidiani magához intette a vörös osztagosok parancsnokát. A férfi most is viselte a sisakját. A kurátor még egy mozdulatot tett, mire egy egység vörös osztagos katona sorakozott fel a parancsnok mögött.
- Őrmester, megfigyelte a jelentkezőket? – érdeklődött tűnődve.
- Igen, uram.
- Helyes. Volt köztük egy rodiai fiú, amelyik kék kabátot viselt, valamint egy chalactan kölyök. Terelje ezt a kettőt a légzsilipekhez, és dobja ki az űrbe. A többiek ne szerezzenek tudomást a két árulóról. Lelépni!
Ophidiani egyedül maradt a tágas teremben. Letérdelt a földre, és lehunyta a szemét. Kapcsolatot keresett az Erővel, de most jobban kellett koncentrálnia, ugyanis nem úgy akarta megragadni azt, mint ahogy az utóbbi időben szokásává vált. Nem, valaha Aing-Tii szerzetes volt, amikor még úgy gondolta, hogy az Erőnek csupán egyetlen értelmezési módszere létezik. Micsoda bolond volt, mielőtt kereket oldott!
Légzést hallott, és felpattantak a szemei. A semmiből megjelenő alak egyszerűen ott termett, minden logikus magyarázat nélkül. Szemeiben fájdalom, de a fájdalmat egy pillanatra eltakarva a csodálkozás ült.
- Daman – üdvözölte Ophidiani, és felállt. – Ezen nincs amit csodálkozni. Kiszabadítottalak a Sithek fogságából, mert hallottam, hogy elfogtak. Jól tudod, hogy a Kultusz nem hagy hátra senkit...
- Nem lehetek többé a tagotok – felelte a Sith Nagyúr. Nem szorult magyarázatra, ugyanis Ophidiani is érezte, hogy valami nincs rendben. Egész pontosan, hogy valami nincs.
- Az Erő... elhagyott téged – vonta fel a szemöldökét a kurátor. – Mi történt?
- Sordis – szorította ökölbe a kezét Daman. Még most sem jutott túl a sokkon, azon, hogy nem tudja irányítani, kordában tartani, vagy felszítani a gyűlöletét. Azon, hogy közönséges halandó lett...
- Mi az a Sordis?
- Ki. Ki az. Wenthar császár testvére, aki elárulta a Birodalmat. Azt hittem, legyőzhetem, hogy elkaptam, amikor berontott az Akadémiára. De nem volt esélyem a hatalma ellen. Mostmár tudom, hogy Wenthar Nagyúr testvérével hiba volt kikezdenem. A renegát átlépett rajtam, aztán megmutatta, hogy mit akar tenni. Parancsba adták a kivégzésemet, mielőtt elmondhattam volna a császáromnak Sordis terveit...
- Érdekes história. A következő gyűlésen részt veszel, hátha valamelyik Jedi vagy Sith mester tud rajtad segíteni. De most gyere – karolta át a fickót Ophidiani. – Igyunk meg egy nagy pohár jinnt, aztán menjünk innen!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 24, 2015 14:57:07 GMT 1
Ophidiani és vendége, az Erőtől megfosztott sith, Daman éppen a kultisták kedvenc italát kortyolgatták a hajójuk előkelő vendégek számára fenntartott kabinjában, amikor váratlanul megremegett a hajótörzs, egy pillanattal később pedig a hídon tartózkodó első tiszt ideges hangja csendült fel Ophidiani komjában:
- Mester megtámadtak minket! A semmiből tűntek elő, megbénították a hajtóműveket, tiltógenerátorokat aktiváltak! - Hogyan lehetséges ez... - mormogta maga elé Ophidiani, aztán Damanra pillantott. - Te... - Én... - Ophidiani egy pillanat alatt Daman veséjébe látott, aki ijedten, egy láthatatlan tekintetnek engedelmeskedve húzta elő a fogai közé épített hipernyomkövetőt a szájába nyúlva, miközben a hangja remegett. - Értsd meg, sajnálom... nem tehettem mást... a kardassiak azt mondták, évekig fognak kínozni, mielőtt megölnek, ha nem segítek nekik... az Erő nélkül nem bírnám a fájdalmat... meg kell... értened...
Ophidiani káromkodását elnyomták a hajón felhangzó szirénák és a becsapódások.
...
Odakint a kultisták rejtőzködő konvojára lecsapó kardassi különítmény vezércirkálójának hídján a kirendelt parancsnok, Macet prefektus elégedetlen pillantást vetett a sebtében összerántott erőre, amelyet azután riasztott, hogy Ovat parancsnok rá bízta a Korribannál jelentkező újabb, esetleges anomáliák kezelését.
Meg kellett hagyni, a flotta kissé esetlegesen nézett ki, bár ugyanez elmondható volt Macet saját stábjáról is. Maga Macet hivatalosan nem is volt az Obszidián Rend tagja, hanem a Kardass saját védelmi erőit parancsnokló nagy hatalmú legátus, Dukat unokatestvére és nagycsaládjának tagja volt - azonban mivel a Sith Flotta legtehetségesebb parancsnokai és élvonalbeli egységei mind a Császár többfrontos háborúit vívták, Kardass saját védelmi egységei és legtapasztaltabb belbiztonsági szakértői közül irányítottak át néhányat az újabban folyamatosan biztonsági lyukakat mutató Korribanhoz Tain nagyúr parancsára, és alájuk rendelték a helyi reguláris és jem'hadar erőket, sőt, közvetve a nagyurak asszaszin-különítményeit is. Ugyanezt tükrözte Macet flottájának felépítése - a kardassi sorhajók mögött régebbi Dreadnought-ok, jem'hadar vadászhajók, egy INT-418 tiltóhajó a Borosk-rendszerből, és két Aurora-osztályú ágyús cirkáló alkotta a különítményt. Csillagrombolók és SiSD-k ugyan maradtak a Korriban körül is, de az üldözésre bevethető csatahajókat Ovat parancsnok magával vitte a Renegát forró nyomán haladva a Dromund Kaashoz, a Corporate-szektor mentén húzódó frontra. Így Macetnek másodlagos erőkkel kellett a Renegát által Erő-mentesített Daman jeladója után indulnia, amikor az egyik pillanatról a másikra eltűnt a Korriban felszínéről.
A nyom azonban így is ígéretes volt. A koordináta, ahonnan Daman jeladója bejelzett azonos volt azzal a vektorral, amerre nem sokkal korábban egy menekülő hajó eltűnt - Macet így már biztos volt benne, hogy lázadók rejtőzködnek ott, talán a Renegát szolgái és csatlósai.
A hipertérből kilépés pillanatában tüzelni kezdtek az előttük lévő hajók hajtóműveire, az Interdictor pedig aktiválta tiltógenerátorait, megakadályozva az ellenséget a menekülésben. Macet gyorsan felmérte az erőviszonyokat, majd a mellette álló nagyúrhoz, a lázadókra vadászó asszaszin-különítmény fejéhez fordult.
- Shamed nagyúr, az átszállást az ön szakértelmére bízom. Csak jem'hadar kommandósokat tudok adni, de remélem, ez is megfelel. Bánjon el a Császár ellenségeivel, amíg mi gondoskodunk róla, hogy ne menekülhessenek innen!
Kisvártatva leszállóegységek indultak a kardassi és jem'hadar hajókról a kultisták zászlóshajója felé...
|
|
|
Post by sithlord on Aug 24, 2015 15:29:05 GMT 1
Abdul Shamed a Gyilkosok Gyilkosa, elemében volt. Hamar átszállt csapata a kultista vezérhajóra, miután a burkolatot több helyen is gránátok tépték fel, majd a hangárba érve a várakozó kultistáknak esett. Shamednek nem ártott a világűr, révén használta az Erőt ennek érdekében, így a barna burnuszba öltözött férfi, akinek arca sunyi és megvető tekintetű volt, hamar bejutott a zászlóshajóra. A Jem'Hadarok követték és máris célba vettek számos kultistát.
-Eellahh Eekbaar! -kiáltotta az asszaszinok jellegzetes harci üvöltését a Nagyúr, majd az Erővel módszeresen szétzúzta a hangár acélfalait. Számos kultista veszett oda miközben kirepültek az űrbe. Különös módon a pajzsokat, ami pótolhatta volna az acélfalakat, nem tudták aktiválni. Shamed egy Erőburkot vont a Jem'Hadar különítmény köré, így azoknak meg se kottyant ez a tény. Viszont ezen a pajzson nem hatolhattak át a kultisták lövedékei sem más fegyvereik. Shamed szíve gyűlölettel telt meg és egy hatalmas bíborszínű golyóbist formált maga előtt amit egyenesen a megmaradt kultisták felé hajított.
Közben a hangárba vezető folyosókat lezárták de már későn. A tűzgolyóbis 6000 celsiusra forrósította fel húsz méteres körzetben a levegőt, elporlasztva mindent maga körül, kultistákat és falakat egyaránt. Az irgalmatlan hőt a Jem' Hadarok meg se érezték a Shamed által létrehozott Erőpajzs miatt. A Nagyúr, módszeresen kezdte darabokra szedni a hajót az erővel, mialatt osztaga egyre mélyebben behatolt. Shamed ölt, vágott villámokat szórt, a gyűlölet vezérelte. A kultisták száma rohamosan fogyatkozott, a Jem' Hadar és Shamed működésének eredményeképpen…
Kintről az ESB Flotta zászlóshajójának kivetítőjén csak annyi látszott, hogy az ellenség hajója rohamosan hatalmas felvillanásokkal és tüzekkel fogy...Mintha valami láthatatlan erő porlasztotta volna a hajót...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 24, 2015 17:09:42 GMT 1
Ophidiani, miután intézkedett, hogy letörölje a navikomputer adatait, nehogy a Sithek felfedezzék, hogy egyenesen a Lehonról utazott ide, visszatért abba a szobába, ahol a reszkető Damant hagyta. A néhai Darth tehetetlenül állt a helyiség közepén, és bár félelem nem tükröződött az arcán, Ophidiani tisztán kiérezte belőle a rettegést. Daman tudhatta, hogy a Sithek büntetései gyermekjátékok azzal szemben, amit a sápadt császártól kapna, ha ezek után a színe elé kerülne... Tény és való, hogy az Erő elvesztése egy kissé összezavarta őt. De most, hogy tisztábban tudott gondolkodni, rájött, hogy talán hibázott...
Ophidiani eljátszadozott a gondolattal, hogy mégcsak azért is megmenti Damant, hogy elvihesse a sápadt színe elé. Hogy végignézze, ahogy a fekete bőrű férfi rájön, hogy az Erő elvesztésénél sokkal rosszabb dolgok is léteznek. De nem tehette. Vagy hívhatott volna erősítést, ám néhány csillagrombolója épp az ESB felségjeleit viselte, míg mások a Köztársaságét, vagy a galaxisszéli bűnszervezet, a Zann Konzorczium azonosítóit, és úgy vélte, nem éri meg megmentenie a flottát.
- Az Erő, vagy bármelyik isten, amiben hiszel, ma kegyes hozzád - lépett Daman elé, miközben egyetlen pontos mozdulattal leszelte a férfi fejét a vibropengéjével.
A testőrparancsnoka lépett a terembe, és Ophidiani megparancsolta neki, hogy menjen ki a folyosóra, és védje meg a helyiséget. Miután a katonatiszt távozott, hatalmas robbanás rázta meg az egész hajót. A kurátornak megfordulni sem volt ideje, amikor a bejárat szétolvadva bedőlt, a válaszfalakkal egyetemben. Az iszonyú hőség lepattant Ophidiani hirtelen szőtt Erőpajzsáról. Az ajtóban pedig egy sötét alak állt, egyetlen fegyverével.
Az Erő sötét oldalával.
Ophidiani azonban az Erő egyik másik aspektusát használta, és a Sith Nagyúr egy pillanatra értetlenül nézett utána, amikor a kurátor egyszerűen eltűnt, hogy a galaxis egyik távolabbi pontján jelenjen meg, pontosan ugyanabban az időpontban.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 25, 2015 8:44:14 GMT 1
- Eltűnt. Egyszerűen eltűnt. Éreztem, hogy kinyúl ar Erőbe valami olyan módon, amihez foghatót korábban nem láttam, és aztán nem volt ott... pedig ő volt a vezetőjük, ebben biztos vagyok.
Shamed nagyúr véres ujjain apró erővillámok pattogtak, ahogyan igyekezett visszafolytani maradék dühét. A lázadók vezetőjének elveszítése felett érzett haragját bőven kitöltötte a hajón, onnan átrepülve a kisebb lázadó kísérőkre, jem'hadar kommandósaival a nyomában, bár utóbbiaknak általában csak a takarítás és néhány esetben a túlélőknek kiosztott kegyelemlövés jutott feladatul.
- Igazán... érdekes. - meredt a holoképen lévő idegen nagyúr hűlt helyére Macet, újra meg újra lejátszva a Shamed nagyúr páncéljára erősített holokamera felvételeit. A kamera Macet egy másik újítása volt, és a nagyurak egy része tiltakozott is ellene, de a kardassiak végül végigvitték akaratukat, azzal érvelve, hogy a felvételek és az egyéb rögzített információk hasznosak lehetnek a Renegát és követői titkainak felfedésében. - Az elfogott árulók kikérdezését nyugodtan bízza ránk, Nagyúr.
- Gondoltam. - köpött Shamed.
- Utána megkapja őket, ha végeztünk. - próbált békülékeny hangot megütni Macet. Neki is előnyösebb volt, ha a nagyurak együttműködőek voltak. Ehhez általában elég volt kielégíteni a vérszomjukat, szerencsére.
Amikor a Gyilkosok Gyilkosa távozott, Macet kibámult a híd plexijén túl lebegő roncsokra. A lázadók hajóiból csak apró törmelék maradt, de a legzsírosabb falat, a lázadók vezetője kereket oldott, ráadásul ezen a rendkívül különös módon. Macet már nem volr biztos abban sem, hogy a Renegát követőivel állnak szemben. Az eltűnési technikához a felvételek tanúsága szerint minden bizonnyal valamiféle ismeretlen Erő-trükköt alkalmazott a lázadók vezetője, és a Renegát is híres volt furcsa varázslatairól, mégis, ilyesmiről nem olvasott Ovat parancsnok jelentéseiben. Ráadásul az a néhány fogoly, akik túlélték Shamed ámokfutását, össze-vissza beszélt rémületében. Mindent bevallottak Sordisról... legalábbis akkor, amikor kihallgatóik Sordisról kérdezték őket. Akiknek viszont nem említették a Renegát nevét, egy szót sem szóltak róla... inkább valamifle kultuszról beszéltek össze-vissza, és sokuk kihallgatás közben meghalt, mintha valamiféle láthatatlan, beépített biztonsági mechanizmus végzett volna velük.
Macet kezdte úgy érezni, hogy a rejtély felfedéséhez segítségre van szüksége. Aktiválta a kardassiak saját, belső kommunikációs hálózatát, amely a Holonettől függetlenül teremtett élő kapcsolatot Kardassal. - Macet prefektus, minek köszönhetem a korai zavarást? - jelent meg a Dukat legátus arca a síkképernyőn. - Elnézést, uram. - biccentett az alacsonyabb rangú kardassi. - Átküldenék néhány felvételt. A Renegát, Sordis nagyúr követői után nyomozunk. Rajtaütöttünk egy konvojon Korriban mellett, de több mint érdekes jelenségeknek voltak szemtanúi az átszálló erőink. - Nos, ne várakoztasson tovább, lássunk. - hajolt közelebb a képernyőhöz a Kardass biztonsági főnöke.
Néhány perc csend következett. - Ah... értem. - biccentett végül Dukat. - Jól tette, hogy azonnal hozzám fordult. Küldjön valami semmitmondó jelentést azért az Obszidián Rend-beli barátainknak is a biztonság kedvéért. Aztán törölje az egészet. Majd keresni fogom. - Parancsára, legátus. - tisztelgett Macet. Dukat legátussal szemben nem volt helye kérdésnek, vagy ellenvetésnek.
...
Sok-sok fényévvel arrébb Dukat legátus kiemelte a Macet adatait tartalmazó kristályt a termináljából, és törölte a kompanelen lévő másolatot, majd magához intette asszistensét. - Vidd le ezt a kaputerembe. - nyújtotta át a kristályt. - Elemeztesd ki a technikusokkal, utána pedig küldd át egy adacsomagban a Polneyera... az az érzésem, klón barátaink érdekesnek fogják találni.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 8, 2015 18:27:48 GMT 1
David az erőteljes kiképzések között is kapott néha egy kicsi szabadidőt, amit a Korriban unalmas Templomainak átkutatására használt fel. Sok érdekesség lapult az ódon Templomokban, amelyeknek padlóját telefújta a szél a Korriban jellegzetes vörös homokjával. Ezeknek az épületeknek még a falaiból és minden apró kavicsából is a Sötét Oldal áradt…
Éppen ezeken merengett a kisfiú, amikor felfedezett egy Templomot amely más volt mint a többi. Ez valahogy kisebb volt és kevésbé díszesebb. David elmélázott a cikornyás betűkön, amik a bejárat felett voltak a falba vésve, és hála mesterei tanításának, el tudta olvasni az ódon betűket.
„Itt nyugszik Darth Vorennus Nagyúr, a Banei Rend 5.-ik Mestere, akit tanítványa legyőzött végül”
Ennyi volt, se több se kevesebb. David kíváncsian belépett az ódon szagot árasztó kriptába, hogy körülnézzen. Alig félórás kutakodás és séta után végül megtalálta amit keresett, a templom központi termét. Középen egy emelvényen a hibersztázis kamrához hasonló valami feküdt. Egy láda talán, gondolta kíváncsian a kisfiú. Lassan óvatosan lépett oda a hatalmas körevelvény körül futó lépcsősorhoz és lassan fellépdelt rajta. Ősrégi elektrolit fáklyák lobbantak fel, amint élőlény lépett a sírba, David ehhez már hozzászokott, hiszen az összes sírban ezt látta és tapasztalta. A kisfiú ajkai kiszáradtak az izgatottságtól amint a ládához közelített…
A Korribani Akadémia őrei unottan teljesítették egyhangú szolgálatukat, amikor hirtelen az egyik holomonitor vörösen kezdett el villogni. Illetéktelen behatolót jelzett az egyik szigorúan titkos szektorban. -A francba! Az Ismeretlen Sithek Sírjánál valaki babrál! -ugrott fel ültéből az egyik őr majd értesítette a mestereket, köztük David tanítóját is. Hamarosan a szirénák felvijjogtak az egész Akadémián…
A kisfiú közel lépett a ládához és megérintette. Hirtelen meleg bizsergést érzett az ujjai között, ahogy a láda vörös fénnyel kezdett el izzani. Majd az ódon koporsó lassan felnyílt, David pedig megdermedve várta, hogy mi vagy KI lép ki belőle. Olyan volt akár egy rémült kis állatka, aki reflektorfénybe kerül. Aztán a koporsó tulajdonosa lassan felült és a kisfiú számára láthatóvá vált egy meglehetősen barátságos öregember arca. Az öreg kedvesen atyaian mosolygott rá, azonban David pontosan tudta és érezte a benne tomboló Sötétséget…
Rohamosztagosok és katonák igyekeztek a kijelölt célszektorhoz, David tanítói pedig őrjöngtek. Pontosan tudták, hogy a kisfiú az, aki a tiltott zónában csatangol. Hamar meg is találták azt a Templomot, ahova a kisfiú belépett.
Az öreg lassan feltápászkodott és kimászott kényelmetlen fekhelyéből. Teljesen meztelen volt, de aztán csettintett egyett és hamarosan fekete bársony köpönyege beburkolta a testét, amit az egyik titkos rekeszből, amiket a falakba építettek, vett elő. David közben el is akart szaladni meg nem is. Valami fogva tartotta. Az öreg végül megszólította. -Ki vagy te gyermekem? -kérdezte atyai modorral Davidet, aki erre illően bemutatkozott. -Szóval Sith tanítvány vagy? -érdeklődött tovább az öreg. -I...igen Nagyúr! -felelte félelemmel teli szívvel David. -Örvendek gyermekem és köszönöm! -mutatott az öreg az immár felnyílt szarkofágra. -Örökre hálás leszek, Darth Vorennus pedig megadja az adósságait! -azzal odalépett a gyerekhez és megveregette a vállát.
A rohamosztagosok és a katonák, élükön a mesterekkel behatoltak pontosan oda ahol David és új Mestere tartózkodott. -Meghalsz féreg! -üvöltötte az öreg felé az egyik Sith tanító, szavait megerősítendő máris aktiválta a fénykardját. Ellenfele a háta mögé parancsolta a gyereket. Nem szólt semmit pusztán rámutatott a Sithre, aki hirtelen porrá omlott össze. -Tüzeljenek idióták! -üvöltötte egy másik Nagyúr, mire a rohamosztagosok és a katonák máris elkezdtek hevesen lőni, bár azt nem értették, hogy egyik Nagyúr miért akarja megölni a másikat...Azonban engedelmeskedtek a parancsnak...vesztükre… Az öreg Sith kivédett minden lövést és egy Erőbuborékkal vette körül magát és a kisfiút egyaránt, így a lövedékek ártalmatlanul pattantak le a védőhálóról. Azután az öreg fura mozdulatokat tett a kezével és ősi nyelven még furább szavakat mormolt, mire az ujjait bíbor lila nyalábok hagyták el és valamennyi harcoló felet eltalálták...Aztán ezek csápszerű módon ölelték körbe a katonákat és a Sith Nagyurakat egyaránt. Vorennus táplálkozott...Lassan elszívta valamennyi ellenfele életenergiáját és csak egy kupac hamu maradt mindegyikükből…
David rémülten pislogott az öreg irányába de amaz nem akart neki ártani. Sőt szinte már kedvesen viszonyult a kisfiúhoz, aki teljes 12 évének minden bölcsességét összekaparta az esetleges védekezéshez, ha az öreg be akarná őt is támadni…
Erre azonban semmi szükség nem volt. -El kell tűnnünk gyermek! -törte meg a kettejük közötti feszült csendet az öreg Sith. -Illetve pontosítok, el kell rejtőznünk! -mosolyodott el, miközben a kisfiú zavarát látta. -De hol? És hova? -kérdezte David. -Itt a bolygón fiam! -az öreg arca rejtélyes kifejezést vett fel. -A Korribanon sok olyan hely van amit nem fedezhetnek fel! Most gyere velem, sietnünk kell! -David gyorsan összeszedelőzködött, az öreg addig megigazította magán a köpönyegét és a csuklyát az arcába húzta. Nagyon is emlékeztette a kisfiút valakire...Egy halott Sithre aki egykor uralta a galaxist… -Te...te Sidious Nagyúr vagy? -kérdezte rémülten a kisfiú. Az öreg köpönyeges Sith felnevetett majd David kínos zavarát látva elkomolyodva fordult a fiú felé. -Nem tudom ki az a Sidious, de engem Vorennusnak hívnak! Darth Vorennusnak! És most kövess!
Darth Vorennus, a Darth Banei Sith Rend ötödik nagymestere és feltámadt Nagyura és a kisfiú hamarosan eltűntek a poros és emberi hamvakkal borított sírkamrából...
|
|
|
Post by sithlord on Oct 23, 2015 14:37:21 GMT 1
-Most akkor te leszel a Mesterem? -kérdezte a kisfiú az öreg aszott Sith Nagyurat. -Nem fiacskám! -válaszolt hidegen a Sith Lord. -Ahhoz te még túl gyenge vagy! Éppen ugyanaz a hibád mint ennek az egész förtelemnek, amit Sith Birodalomnak hívtok! -az öregember hangja sziszegéssé halkult, ahogy a szívéből feltörő harag egyre hatalmasabb lett.
Már két napja rejtőzködtek egy különleges Templomban, a Rosszakarat Templomában a kisfiúval, és közben Vorennusnak bőven volt ideje meditálni és feltérképezni a kort és a helyszínt ahova került. David mivel az Akadémia tanulója volt, hozzáférési kóddal rendelkezett az archívumokhoz is. Miután végeztek ellenségeikkel, az öreg egy konzolon és David segítségével, megismerhette az elmúlt korok történéseit és a Sithek teljes csődjét…
Olvasott a Birodalom felemelkedéséről és bukásáról, az Uralkodó Palpatine és Vader uralmáról és csúfos bukásukról...Az utána következő háborúkról, a Vong invázióról majd az ezt követő káoszról és persze az új Sith Birodalom felemelkedéséről. És amit olvasott módfelett felbosszantotta. Először is az hogy annyi évszázad tervei vallottak kudarcot, azzal hogy Palpatine azt az undorító fél Jedi Vadert rendelte tanítványául, amely majdnem a Sithek teljes bukását okozta...Palpatine hibát követett el, hirtelenkedett és rosszul döntött...És ez a döntése végül a halálát okozta. Vader elárulta és megölte Mesterét de nem azért amiért az elődei a többi Sith Nagyúr, hanem hogy megmentse a fiát az Uralkodó dühétől...Szánalmas, gondolta magában undorodva a Lord.
Persze Palpatine aztán újra feléledt és ismét rosszul döntött, amikor az áruló Vader fiát próbálta tanítvánnyá tenni...Megint elbukott. És aztán szép lassan a Birodalom is. És aztán felemelkedett egy olyan Sith rend aminek sosem kellett volna. Egy eretnek Rend amely sárba tiporta a Kettő Szabályát és alaposan meggyengítette a Sötét oldal erejét a galaxisban. Ez a Wenthar nevű illető őrült volt, hatalommániás és gonosz, de nem nevezhető Sithnek a szó Banei értelmében. Már eleve az a módszere, hogy a régi elavult módon próbálta a Sithek erejét növelni, magában hordozta a bukását...Mert minél több ember között osztódik meg a hatalom, a Sötét Oldal annál gyöngébb lesz. Úgy látszik Wenthar és „sithjei” ezt elfelejtették immáron. Szinte az egész galaxis tele volt rohangáló Darth előjelű őrültekkel. Ugyanaz volt a helyzet mint a Bane felemelkedését megelőző időkben és ez látszott is a Sötét Oldal erején. Valahogy gyengébbé vált és szétforgácsolódott. Bár létrehozott egy Birodalmat, Wenthar bukásra volt ítélve. A Sith a hatalomért létezett és semmi másért. Már Bane is megmondta, hogy csakis ketten lehetnek: egy aki birtokolja és egy aki sóvárogja a hatalmat, vagyis az Erő Sötét oldalát. Ékes példa volt a Banei Kóda hasznosságára az a sok tehetetlen öntelt, magát Darthnak nevező Nagyúr bukása akiket nemrég ölt meg.
Vorennus most már sejtette, hogy az Erő miért akarta, hogy kiszabaduljon évszázados börtönéből. Neki mint Darth Bane eszméinek utolsó és igazi örököse, kellett, hogy helyreállítsa a Rendet és megtisztítsa az eretnekségtől. Ahogyan egykoron Darth Bane éppúgy fogja ő Vorennus is helyreállítani a Sötét Oldal hatalmát! És mindez azért kellett, hogy megvalósuljon a Nagy Terv amit minden Sith akart és vágyott. Korlátlan hatalom az EGÉSZ galaxis felett, nem csak annak egy szeletkéje felett. -Meg fogom tenni Bane Nagyúr! -suttogta szinte már szelíden az öreg Sith, miközben arcába húzta fekete kámzsáját. -Helyreállítom örökségedet és továbbadom eszméidet! És a Sith rend újra felvirágzik és végrehajtja a Nagy Tervet! -a Lord ökölbe szorította kezét és hagyta hagy áradjon szét testén a gyűlölet adrenalinja. -Velem most mi lesz?-rángatta meg a köpenye ráncait a kisfiú, akiről szinte meg is feledkezett. A Lord lenézett Davidre. -Amit az Erő akar, az lesz veled fiam! -A Lord keskeny ajkain lassan elégedett és gonosz mosoly jelent meg. Pontosan tudta, hogy Davidet keresik, méghozzá a Jedik. Megérezte az Erőben azt a másik gyermeki jelenlétet és gondolatfoszlányt. Egy másik gyerek egy kislány, aki kötődött ehhez a fiúhoz. Persze először arra gondolt hogy kiképzi Davidet tanítványnak de végül elvetette az ötletet. Túl sok volt a gyermeki ártatlanság és a Jóra való hajlam Davidben ahhoz hogy az ő tanítványa legyen. Ráadásul megérzett benne egy lenyomatot méghozzá egy ősrégit, ami által megértette, hogy a kisfiúnak más a sorsa, minthogy az ő tanítványa és a Sith Rend, az IGAZI Sithek örököse legyen. -Éhes vagyok…! -nyöszörögte David. -No igen hát persze! -válaszolt immár kedélyesebben a Sith Lord. -Akkor hát menjünk együnk valamit kisfiam, én pedig kiderítem, hogy ki is az a Renegát valójában! Érdekelne!
Azzal a Sith Nagyúr és a kisfiú elindultak vissza átmeneti táborhelyükre, amit az egyik teremben rendeztek be. A terem közepén egy ősrégi terminál és számítógép is volt, Vorennus ennek a segítségével elemezte ki és jutott hozzá a szükséges adatokhoz. David kódjai csak alapszintű belépést engedélyeztek de ennyi is elég volt ahhoz hogy megtudjon ezt azt egy Renegát nevű illetőről. Továbbá ez az ősrégi gép arra is kiválóan alkalmas volt hogy kommunikációt bonyolítson le. Mialatt a kisfiú falatozott abból a kevéske élelemből amit sikeresen szereztek az Akadémiáról addig a Lord a gépet böngészte. Kutatott keresett és elemzett...Fejében pedig egy Terv körvonalai kezdtek összeállni...
|
|
|
Post by sithlord on Oct 26, 2015 14:53:31 GMT 1
Vorennusnak bőven volt ideje átgondolni a saját és a Sith Rend helyzetét. Ahogy a mellékes információkbol megtudta, a galaxis jelenlegi helyzetéért, vagyis a Sith Rend mostani szétzilált állapotáért, két ember volt a fő felelős…
Egyikük Wenthar a másik pedig a renegát néven ismert Sith Nagyúr, Wenthar testvére… Vorennusban felbuzgott a harag és a gyűlölet, amikor arra gondolt hogy a Sith Rend évszázados terve jelenleg füstbe ment. Egymással marakodó Nagyurak, kaotikus Birodalom...Lázadók és megerősödött Jedik...Nos ezt okozta az hogy megszegték a Bane által lefektetett szabályokat. Lesz mit rendbe tenni.
Aztán itt volt ez a Waranous vagy Időrabló vagy hogyishívják valaki. Ez állitólag egy isteni létforma egy megtestesült Démon volt. Vorennus azonban nagyon is jól tudta, hogy az igazság ennél jóval egyszerűbb. Ez a Waranous nevű lény az Erő Sötét Oldalából és a Káoszból táplálkozott. Ismerte a legendáját még tanítvány korából és ismerte a gyenge pontjait is. Kell neki egy gazdatest akit uralhat, máskülönben csak az Abyss fél őrülten üvöltöző démonfejedelme lenne, nulla befolyással a galaxis életére. Annak idején Karneess Muur, száműzte erről a létsíkról, miután a Száz Éves Sötétség alatt szembeszálltak vele. Hát ezért gyenge a Sötét oldal...Ezért nem tudta Wenthar meghódítani a galaxist, ezért rohangál annyi őrült, önmagát Sithnek nevező jövevény…
Aztán itt van ez a Renegát nevű illető. Ő egy furcsa deformitás az Erő szövedékén. Olyan deformitás ami alapjaiban gyalázza meg a Sötét Oldalt. Nem baj, gondolta elégedetten a Nagyúr, hamarosan végzek veled! Undorodott attól amit ez a szánalmas bolond képviselt. A megannyi Sithje akik nem is Sithek... Nevetséges! Mindenesetre ezt az anomáliát az Erő szövetén korrigálni fogja. Egy biztos: a renegát, lehet akármilyen über Sith, halott ember! Saját magam tépem ki az álnok szívedet áruló!
De először is az Időrablóra kell sort kerítenie, aki a legnagyobb haszonélvezője volt annak amit Wenthar és a Renegát műveltek az Erővel.
Mert Waranous pontosan ebből a Káoszból élt, amit ez a két testvér gerjesztett a galaxisban. Szívta az energiákat és egyre csak erősödött...Azonban Vorennus jól tudta, hogy a gazdateste nem bírja már sokáig ezt a terhelést. Két humán lényt jelölt meg pecsétjével. Egyik ez a kisfiú, aki jelenleg is vele volt és rejtőzködött a másik...a másik pedig egy nő, ezt világosan érezte az Erőben. Vorennus ősi szavakat mondott ki suttogva, mialatt David a távolból szemlélte. Hirtelen émelyítő sötétség hullt le a teremre, ahol tartózkodtak, majd lassan egy izzó szem kezdett manifesztálódni. David hátrahőkölt a perzselő Gonoszság megjelenése miatt és halkan sírdogálni kezdett. Vorennus rendíthetetlenül állt a helyén és furcsa kézmozdulatok kíséretében ősi szavakat suttogott.
-Hát itt vagy vénséges öreg Gonosz! -mondta egyenesen a lángoló Szemnek, amely megvilágította az emésztő sötétséget. -Visszatértél de hiába! Tudok rólad és hamarosan...végzek veled! -A Szem felizzott -NEM TUDSZ MEGÁLLÍTANI FÉREG! -dörmögte rettenetesen mély és velejéig gonosz hangon. -Dehogynem! -röhögött bele egyenesen a Szem irányába Vorennus. -Nagyon is! Figyelj csak!
Vorennus hirtelen Davidre pillantott aki a sarokban vinnyogott a rémülettől mint egy kis kölyökkutya. Vorennus rámutatott majd ősi szavakat mormolt. A kisfiút hirtelen rőt lángok vették körül és beburkolták. David üvöltött és sikított de hiába. Aztán abbamaradt a folyamat és csak a kisfiú maradt, a benne lévő Gonosz eltűnt. – Megsemmisítettem a lenyomatodat benne, a fiú most már csak az aki volt! -Vorennus elégedetten mosolygott amikor a Szem hirtelen vörös lángokkal izzani kezdett. -EZÉRT MEGÖLLEK! ÁTKOZOTT FÉREG! -Waranous testetlen hangja végigdübörgött a terem falain, de Vorennus tudta, jócskán legyengítette. Csettintett egyet az ujjával és a Szem, s vele a Sötétség eltűnt. Az öreg lassan Davidhez lépett és újabb ősi szavakat mormolt, mire a koporsó amiben a Nagyúr nyugodott addig, felnyílt. Vorennus összenyalábolta a kisfiút és óvatosan belefektette. Újabb szavak után a koporsó fedele bezáródott, elrejtve Davidet az avatatlan szemek elől. -Álmodd azt az életet amire vágytál fiam! -suttogta maga elé áhitattal vegyes szomorúsággal a Nagyúr. -Leróttam az adósságomat! -Vorennus azt adta meg Davidnek amit legjobb tudása szerint adhatott neki. Egy félig élő félig holt, álmokkal teli örök életet...egy sztáziskoporsó foglyaként...
-Most pedig rátérhetek a fontosabb dolgokra! Lássuk ezt a Renegátot!-Vorennus ugyan magának mondta e szavakat, de nem zavarta az egyedüllét. A Sith Nagyúr ajkain gonosz vigyor jelent meg, a győzelme bár messzire van még de eljön! Mert a Nagy Tervnek meg kell valósulnia! A Sithek Rendjének igazi Nagyura tovább elmélkedett, tervezett és konspirált...a győzelme érdekében...
|
|
|
Post by sithlord on Nov 2, 2015 20:49:49 GMT 1
Vorennus Nagyúr szomorúan olvasgatta a különböző beszámolókat, amelyeket az adattárban talált. Ez az Egyesült Sith Birodalom mint állam, egy eretnekség volt. Mialatt a Nagyurak egymással marakodtak, az Erő Sötét Oldala jelentős mértékben meggyöngült. Ezért lehetséges az hogy még mindig a Jedik az egyik vezető frakció a galaxisban…
Azt már kezdte kapiskálni hogy mit nem fog tenni...Nem fogja átvenni az ESB feletti hatalmat, hiszen semmi értelme se lenne! A Sithek Nagy Terve az EGÉSZ galaxis feletti uralom megszerzéséről szólt, nem csupán annak egy szeletkéjéről. Arról nem is beszélve hogy egy igazi Sith soha nem nyugodna abba bele hogy a Jedik életben maradjanak, nemhogy még saját kormányzatuk legyen.
Wenthar éppen ezért gyenge és éppen ezért fog elbukni. Az ESB feletti uralom túl sok energiáját elvette és eltévesztette a célt...Az IGAZI célját amire a Sithek valaha törekedtek. Méghozzá egy Sith Nagyúr uralma alá vonni a galaxist és kiirtani a Jediket. A Sithek Rendjére újabb küzdelmes évszázadok ha nem évezredek várnak, amíg elérik ezt a magasztos célt. És akkor eljöhet a Sith'arii, a tökéletes Nagyúr, aki majd uralkodásával és vasakaratával egyetlen galaxis felett fog uralkodni. A terveihez pénz kellett méghozzá rengeteg, és egy háttérbázis, ahonnan árnyékban megbújó pókként szövögetheti terveit. Mert Wenthar ezért volt gyenge. Túl sokat fedett fel magából, túlságosan nyilvánvalóvá vált a léte…
Olvasott a Renegátról is pár adatot és lenyűgözte az az álcázóképesség, amellyel ez a Sithnek nevezett förmedvény rejtőzködött. Őt soha nem lehetett elkapni, mindig az árnyékban rejtőzött. Vorennus azt már eltökélte magában, hogy egyszer ezzel a Sith Lorddal találkozni fog. És vagy az oldalára tudja állítani vagy...végez vele! Mindenesetre elszomorító volt a galaxisban a Sötét Oldal helyzete.
Mintha a Bane mester által lefektetett elvek a feledésbe merültek volna...visszatértek a régi idők Sithjei a marakodásukkal és gyengeségeikkel egyaránt. Vorennus pedig erre nem vágyott. Bár megtehette volna hogy valahogy végez Wentharral és átveszi az uralmat az ESB felett de annak nem lett volna semmi értelme. Pontosan ugyanolyan gyenge lett volna mint Wenthar. Feladni az árnyékban rejtőzködést és a Sithek terveit csak azért hogy legyen egy állama ahol embereket kínozhat lolikat dughat stb? Nem Vorennus ezekre nem vágyott. Ő az igazi vegytiszta hatalom után sóvárgott.
Elméjében egy nagyszabású terv kezdett körvonalazódni és ahhoz hogy ez megvalósuljon, először is el kell hagynia a Korribant. Ahhoz pedig hajó kellene… A David segítségével feltört ősrégi konzol világosan megmutatta a Korriban egész térképét, helyrajzát és azt hogy hol van a kikötő valamint megfelelő hajó az utazásához. A gond csak az volt hogy elvileg az egész bolygó blokád alatt állt így igen nehézkes lesz a kijutás. De nem lenne Sith ha egy ilyen csekély kis dolgot ne tudna véghezvinni… Aztán ha ez megoldódik jöhet a következő fázis…
Azt fogja tenni amit maga Bane mester is. Zsarolással nyers erővel de titokzatosan, kiépít egy szervezetet amely az ő céljait szolgálja majd, de ő maga mégsem lepleződik le. Egy tökéletes Árnyék szervezetet, amely a kezdete a Sithek Rendjének megreformálásában!
Mert Vorennus célja immár világossá vált. A galaxisban csak KÉT Sith maradhatott; egy Mester aki birtokolja a hatalmat és egy tanítvány aki sóvárog utána! Ennek így kell lennie…
Mivel mindent megtudott amit csak akart, nem volt értelme tovább vesztegetni az időt így Vorennus hamar összeszedelőzködött és az idős Sith Lord elindult kifelé a sírkamrából, hogy a kikötőbe menjen.
Pár órával később, Vorennus távozása után, a koporsó amelyben David feküdt, lilás lángokkal kezdett izzani, majd felpattant a fedele. David lassan felült a sztázis koporsóban és nem értette mi történt vele, ahogy a fura öreget sem találta immár. Vorennus már órák óta messze járhatott. Mialatt a kisfiú feltápászkodott és körülnézett, a sírkamrában egy másik testetlen alak kísérte figyelemmel a mozdulatait. Waranous az Időrabló nagyon legyengült, a Vorennussal vívott csatában, de erre az apró mágiára még volt ereje. Davidnek szabaddá kellett válnia, hogy majd egyszer befogadhassa a lényt, amelyet Időrablónak neveztek...Ehhez viszont még túl fiatal sajnos, így az Időrablónak új gazdatest után kell néznie...A Sötét Istenség asztrális teste hirtelen eltűnt, magára hagyva az ifjú Davidet...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 8, 2015 0:32:14 GMT 1
Veriss elhatározta magát. Minden erejét összeszedve, miután befalta szegényes reggelijét (kinosan ügyelt alakjának megtartására), egyenesen elindult a Sith Mester dolgozókritpája felé. Napok óta készült felkeresni az Akadémia Nagymesterét. Veriss hirnevet szerzett magának a többi tanonc között, és a küzdőkörben nem egy ellenfelét győzte le, nem is akárhogy. Egyikük sem élte meg a következő étkezés időpontját. Azok nem, akik szembe mertek szállni vele. Mégis, a Nagymester nem tüntette őt ki különleges figyelmével. Helyette egy Jedi fattyúval foglalkozott inkább, egy fekete hajú, Brakiss Árnyakadémiájáról szabadult alakkal, akinek a képességei középszerűek voltak. Veriss szerint a tapasztalat mit sem ért a vele született tehetség hiányában.
Arra készült, hogy végrehajtson egy feladatot, amit Darth Sordis szabad a gazda alapon hirdetett meg az előző héten. Verissnek nem voltak kétségei a saját képességeit illetően, mégis beleremegett a gondolatba, hogy ezúttal valós kihivást vállalhat magára. Sordis Nagyúr bejelentése alapján egy bizonyos régi riválisa, Karlee Binks újra felbukkant, hogy eltegye őt láb alól. A gungan harcos fajának legveszélyesebb egyede volt, és társaival ellentétben még látszólag sem volt olyan ügyetlen, mint népének a többi tagja.. Ráadásul Jedi lovagnak készült, amig Sordisnak köszönhetően ki nem penderitették a Rendből.
Veriss átalakitotta a félelmét haraggá, és felszitotta ezt a hatalmas dühöt a belsejében, hogy önbizalmat nyerjen általa.
A falakból és a mennyezetből - vagy talán a háta mögül? - furcsa, idegenszerű hangok duruzsoltak számára ismeretlen szavakat. Hátborzongató volt, ahogy a mormogás egyre mélyebben morajlott körülötte, ahogy közelebb ért a Sötét Nagyúr kamrájához. Néha egykedvű szisszenés válaszolt a helyiségből kiáramló emberi hangfoszlányokra.
Veriss, a Sith az ajtó elé ért. Tenyerével benyomta azt, mire éles csikorgást hallatva a fémtömb befordult a terembe. Veriss tudta, hogy ha a Sötét Mester nem akarta volna, hogy zaklassa őt, akkor nem tudta volna kinyitani a bejáratot. Ez is Sordis Nagyúr egyik alapszabályaihoz tartozott, amiket akkor vezetett be, amikor a néhány évvel ezelőtti emlékezetes belépője óta átvette az Akadémia irányitását.
Darth Sordis, a Sithek Sötét Nagyura éppen alkotott.
A hangok, amiket Veriss kivülről hallott, a Darson nevű tanonctól származtak, aki jelenleg fejjel lefelé lógott. Térdei vascsipeszekkel voltak a mennyezetre kapcsolva, és a fémszerkezetek mélyen belevágtak a fiatal férfi bőrébe. A meztelen tanitvány arcába belecsepegett a vér, és Darson ide-oda kalimpálva igyekezett megszabadulni. A térdébe varrt csipeszek azonban helyben tartották, és a férfi eszét vesztve üvöltözött.
Sordis Nagyúr éppen művészi felvételeket készitett róla.
- Ez az! - állitotta be manuálisra a holoképző gépet a Nagymester. - Engedj a gyűlöletednek! Érd el, hogy csillapodjanak a fájdalmaid! Gyűlölsz engem, nem igy van?
- Meg foglak ÖLNI! - orditotta a megkinzott tanitvány. Szájából folyt a vérrel összekeveredett nyál, ahogy köpte a szavakat.
- Jó! - Sordis láthatóan élvezte, amit csinált. Több pózból is lekattintotta az áldozatát. Fürgén körözött körülötte, és különböző beállitásokkal kisérletezett. Közben visszanézte a képeket, de még mindig nem volt elégedett az eredménnyel. Végül dühösen kiegyenesedett.
- A fényviszonyok nem elég jók. Á, Veriss - fordult a jövevény felé, mintha csak most vette volna észre, hogy ott van. - Hozz egy fénycsövet!
- Meghalsz, te átkozott vénember! - hörögte összeszoritott foggal Darson.
- Nem, nem, igen, igen. Igen! - visszhangozta magát gúnyosan Sordis. - Ez lesz az! Merits erőt az érzéseidből! Erőltess nyugalmat magadra és hidegvért. Ne úgy, mint a Jedik, idióta! A gyűlöletedet szitsd fel, te féreg, és vess véget a benned kigyózó fájdalom keserveinek! Csak igy fogsz innen kiszabadulni élve. Addig kinozlak, hogy az agyad nem birja majd a terhelést, ezért ki fog sülni.. ellent kell állnod neki! Tombolj! Mosd el a félelmedet, különben szétrobbantod az elméd! Ez mind anatómia, barátom. Anatómia és Erő - tette hozzá, miközben Veriss felé pillantott.
Veriss, a Sith fénnyel árasztotta el Darson eltorzult arcát.
- Ez az - csapott le Sordis a holoképzővel. Kattintott néhányat, aztán vizsgálgatni kezdte az eredményt. Közben dünnyögve motyogott. - Darson, a tanitvány. Heh...
- Mester.. - szólt tétován Veriss. Aztán ijedten hátralépett, amikor meglátta a ránéző Sötét Nagyúr ábrázatán az őrültek elhivatottságát.
- Ne félj - reccsent rá a Nagymester -, amig hű vagy hozzám. Hoppá.. gondolom, nem azért jöttél, hogy nekem itt asszisztálj.
- A feladatod miatt jöttem, Nagyuram - hajolt kétrét Veriss. Sordis idegesen intett neki, hogy ne hajbókoljon annyit.
- Mondtam, hogy viselkedj Sith módjára! - emelte fel a hangját. - Igen, a feladat.. mondd, milyen feladat?
Veriss az Akadémián élő összes teremtménnyel együtt jól tudta, hogy nem éri meg nevetni a Sötét Nagyúr szórakozottságán. Nem mintha bárkinek is megfordult volna a fejében a gondolat, de Veriss hallott már különböző pletykákat, hogy hogy járt, aki mégis humorosnak találta a dolgot.
- A kihivásodat akarom teljesiteni, mester. A gungan - magyarázta Sordisnak.
- Ja, igen, igen. Szóval mindenképpen el kell kapni ezt a bizonyos illetőt. Élve kell idehoznod. A Mustafaron találod. Ez egy vulkanikus bolygó. Elmész oda, és.. beleugrasz a fortyogó lávába, és megdöglesz! - kiáltotta hirtelen. - Bocsánat. Darsonnak szüksége van egy kis ébresztőre. De majd gondoskodom róla, hogy ne unja a modellkedést..
- Igen, Nagyúr. Azonnal indulok!
- Akkor lefoglalom neked a küldetést. De ne hidd, hogy könnyű lesz. Remélem, meghalsz. Másképp nem válhatsz igazán hatalmassá... - egy sátáni sikoly hallatszott, mire mindketten megpördültek a kamra közepe felé.
Darson talpon állt, maga előtt tartva egy vörös fénykardot. Térdéből húsdarabok és fémtörmelék fityegett.
- Most jött el mindkettőtök ideje - jelentette ki vérfagyasztóan, magából kikelve a tanitvány.
- Sikerült - állapitotta meg Sordis. - Jó. Már azon gondolkoztam, hogy élvezed a lógándozást, én meg festhetek a testrészeiddel a jövőben. Bár abból is jut.. - pillantott a plafonról lógó csipeszeken függő szerves maradványokra. - A fájdalom is hasznos, bizony. Újabb lépést tettél az Erő sötét oldalának megismerésére, Darson lovag! Jó úton jérsz, hogy igazi Sith lehess! De még meg kell tanulnod talpraállni egy halálos csapás után...
Darson testét telibe találták a Sötét Nagyúr kék villámai. A férfi a helyiség közepére repült, és a földön rángatózva, görcsösen merevitette ki a végtagjait és a nemi szervét. Néhány pillanatig átláthatóvá vált a bőre, és felvillant a férfi csontvázfelépitménye, aztán a villámok megszűntek.
- Tekintsd a fájdalmat egy újabb.. leckének! - ajánlotta Sordis, és újabb energiakisüléseket irányzott Darson kinok közt vergődő testére.
Veriss úgy látta, a Mester jól elszórakozik az ifjonccal, ezért kilépett a kamrából, és egyenesen a hangár felé iramodott.
Veriss kinyitotta a szemét, és megpróbált a kezével gesztikulálni a gondolataihoz, de képtelen volt megmozditani a végtagjait. Végignézett egy szál rongyba burkolt testén, és zavartan konstatálta, hogy füstölög a bőre. Aztán észbe kapott, és eszébe jutott, hogy egy cellában van, és éppen a szokásos reggeli kinzásánál tartanak. Az imént, mint az elmúlt napokba oly sokszor, bizonyára elájult, és kellemetlen látomásai támadtak a múltból. Érdekes módon ezek az álmok mindig Sordisról szóltak...
Végigmérte az előtte álló, fekete Sith ruhába öltözött férfit. Darson azóta sem változott, talán annyiban, hogy térdeivel kissé megrogyva járt. A férfi teljes jogú Sith lovag volt már, és ő volt a kihallgatója.
Veriss ugyan halványan emlékezett arra, illetve pontosabban szólva nem emlékezett, hogy néhány óra kimaradt az emlékezetéből azon a bizonyos estén, amikor az omniózus eset történt. Állitólag ő maga is a puszta szerencsének köszönhetően élte túl a robbanást, amit ő maga okozott. Azt mondták neki, hogy a Renegát manipulálta őt, és hogy nem nyugszanak, amig ki nem szednek belőle mindent, amit Sordisról tudott.
Csak hát ez igen kevés volt, igy Veriss továbbra is árulónak minősült.
Veriss ismeretlen fajhoz tartozott, és nem volt neme. Ilyen szempontból szaporodásra nem volt képes, és beállitottsága is aszexuális volt. Valószinűleg a fajának tagjai mesterséges keltetéssel szaporodtak, bár Veriss nem tapasztalt semmi hasonló gépi működést soha, a saját szervezetében. Viszont nem is kellettek neki nemi szerepek ahhoz, hogy magabiztos lehessen, ugyanis a testéről nem lehetett megállapitani semmit, de a lelkéről sem. Számára teljesen természetes volt a nemtelenség.
Fénylőszürke bőre volt, és ugyanolyan humanoid volt, mint az emberi lények. Átlagos termetű humanoid, aki mégis félelmetes látványt nyújtott. Fejszőrzete a koponyája körül körben nőtt, hosszan és mereven és feketén a vállára és a hátára hullva. A feje teteje kopasz volt, és arcát különös alakú tetoválások diszitették. Ezeknek a java Sith rúna volt, beleértve a feketére tetovált ajkait. Testi adottságai miatt nehezebben reagált a Sith kinzásokra, de mozgása kecsesebb és gyorsabb volt, afféle vonaglás-szerű.
Ugyanazzal táplálkozott, mint mindenki az akadémián. Hosszú ujjaihoz annakidején nagyon vékony fénykardmarkolatot készitett. Ma már azt sem tudta, létezik-e még a fegyvere. Az is lehet, hogy megsemmisitették.
- A Renegátnak van egy izlése - köpött ki már sokadszorra Darson.
- A Renegát legalább elfogadott - vetette oda Veriss, megvillantva éles fogait. - Ő a képességeket értékelte, nem a származást!
- Aha! - csapott le Darson. - Szóval mégis a szövetségese vagy.
Veriss harsányan felnevetett.
- Nekem nem kell oldalt választanom - felelte. - Rossz Sith-el kezdtetek ki, te is és Sordis is! Mind elpusztultok!
- Ezért vagy te bezárva?
- Még egy Sith-villámot sem tudsz megidézni, ostoba imposztor - sziszegte Veriss. - Lehet, hogy a reputációmnak lőttek, de még mindig eltaposnálak fair küzdelemben.
- Az élet nem fair - vont vállat Darson. - Különben is, ne akard, hogy én kinozzalak meg!
- Nem tudnál. Ha tudnál villámokat szórni, nem távirányitóval rázogatnál!
Ha Darson ujjai nem is, de a tekintete szikrákat hányt.
- Te.. te mocskos áruló! Hogy mersz igy beszélni az Akadémia tagjával? Megtanulod, hogy tiszteld a gazdádat, korcs!
Veriss majdnem felsikoltott, amikor az elektromos töltés átjárta a porcikáit. Meg kell szöknie innen. Ezek itt nem fogják megölni, hiszen megszégyenitette az Akadémia vezetőit. Azt hitték, hasznos információkkal rendelkezik a Renegátról, ez azonban nem volt igaz. Ha tőlük függ, örökkön örökké itt fog raboskodni, márpedig egyelőre tőlük függött.
Darson egy idő után megunta, és kibicegett a helyiségből. Szánalmas egy alak - gondolta Veriss.
A kijutásával kapcsolatban pedig fogalma sem volt, hogy mihez kezdhetne. Ha elszökhetne a Korribanról, akkor sem lenne hová mennie. Arra nevelték, hogy Sith Nagyúr legyen, de a Sithek ellenségnek nyilvánitották őt. Ettől ő továbbra sem szűnt meg Sithnek lenni, azonban nem volt senki, akitől tanulhatott volna. Céljai sem voltak. Hogyan hajthatná uralma alá az egész galaxist, egyes-egyedül? Talán mégsem ez a feladata. A Sith Kód követője volt. De nem volt Sith, akit követhetett volna.
Sordis...
Darth Sordis, pontositva. A Sith Nagyúr, aki szembeszállt az egész Sith Birodalommal, és nem veszitett. Nem győzött, de nem is ez volt a célja, amennyire Veriss meg tudta állapitani. Ő igazi Sith volt, nagy hatalmú lény. Talán ő meg tudná tanitani arra, amit még nem tudott. Veriss fellelkesült a gondolattól, hogy megtalálta a megoldást. De hogyan keresse fel őt? Darson volt az egyetlen látogatója, őt pedig nem manipulálhatta.
Esetleg.. ha Sordis manipulálta őt, akkor ő is küldhetne egy visszhangot az ellenkező irányba.
Veriss lehunyta a szemét, és minden gyűlöletét összeszedte, amit csak talált magában. A belsejében fellángolt egy tűzgömb, és a sötét oldal átmosta az érzékeit. Nyomát sem látta Sordis maradványainak a fejében. Nem adta fel, hiszen tudta, hogy élete egyik legnehezebb küldetésére vállalkozik. Sokáig hagyta, hogy az Erő kitöltse belülről, és kiélesitse a szokványos érzékeit. Sordisra összpontositott, és az ő elméjére.
Kisvártatva apró, alig érzékelhető visszhang válaszolt.
Veriss égbetörő nevetése felrázta az egész cellát.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 26, 2015 20:49:05 GMT 1
Vorennus Nagyúr már napok óta őgyelgett a Korriban kikötőjének környékén, és közben felmérte a terepet. Bár a bolygó blokád alatt volt, mégis eléggé nagy forgalmat bonyolított le a kikötő. Vorennus azonban nem talált módot arra, hogy fellopakodjon egy hajóra és a blokádot áttörve elmeneküljön. Így aztán azt tette amit minden Sith tenne a helyében:felfedezett, megfigyelt, várakozott…
Mivel egy tökéletesen átlagos, szürke Nagyúrnak látszott, amolyan akadémiai tanárnak, nem foglalkoztak vele különösebben, bár azért látott egy-egy kutakodó tekintetet megakadni rajta amikor a felszálló Jem Hadar hajókat nézte, amint elhagyják a bolygót. Elméjét lezárta a kutató fürkésző elmék előtt, így nem tudták beazonosítani, hogy ki is lehet, de ez a Nagyuraknál megszokott eljárás, egyfajta erőfitogtatás volt. Aztán elunta a kilátástalan kutakodást és visszatért a katakombákba. Sikerült az egyik Akadémiai tanárt levadászni és meggyilkolni, amikor az bemerészkedett egy sötétebb szegletbe, ahol Vorennus rejtőzködött az egyik sírboltban. A gyilkosságnak nagy hasznát vette, miután átkutatta a holttestet és elrejtette az avatatlan szemek elől, örömmel konstatálta, hogy egy belépő kódkártya volt a szerencsétlen egykori Sith tanítónál. A kártya hozzáférést engedélyezett mindegyik terminálhoz és konzolhoz, amint azt Vorennus a későbbiekben örömmel felfedezte, amikor az egyik Templomban található modern konzolt kártyaolvasójába beillesztette. Hozzáfért valamennyi adathoz, amely a bolygóval kapcsolatos volt. Flotta, létszámok, tanárok nevei, a Korribanon tartózkodó Nagyurak létszáma és nevei, és a bolygón őrzött foglyok listájához. Vorennus az összes kameraképhez is hozzáférést kapott a kártya segítségével, valamint a blokádból való kijutáshoz szükséges biztonsági kódot is megtudta…
Azonban mivel jól tudta, hogy kell egy nyomósabb indok ahhoz hogy a Korribant elhagyja, máris tervelni és forralni kezdett valamit...Aztán összeállt a kép a fejében.
Egy Veriss nevű fogoly, akit a felvételek alapján naponta kínoztak meg, bizonyára örömmel segít majd neki a kijutásban ha cserébe szabadon engedi és megmenti. Az esetleges komplikációk miatt is szükséges volt számára egy társ, hiszen két Sith jobban boldogul mint egy. Arról nem is beszélve, hogy a segítségéért később viszont szívességet is elvárhat majd tőle. Az adatbázis szerint Veriss veszélyes volt, mivel a Renegát egyik embere lehetett, akit pontosan emiatt kínoztak a börtönben, hátha elárul valamit Mesteréről… Vorennus beütött pár kódot, majd üzenetet küldött a börtön parancsnoknak, miszerint ezt a Veriss nevű illetőt hamarosan elszállítják, hogy személyesen az Uralkodó hallgassa ki… Mivel a kódok megbízhatóak és korlátlan hozzáférésűeknek bizonyultak, senki nem fogott gyanút. Hamarosan jött a válaszüzenet, miszerint a parancsot vették és természetesen egy kisebb Flotta is Kooplex Nagyúr rendelkezésére áll, ha úgy kívánja, hogy a foglyot azzal szállítsák el a bolygóról. Az illető akit meggyilkolt az a Sith Egyház egyik püspöke volt ugyanis, mint azt megtudta később, és mint ilyen elég nagy hatalommal rendelkezett. Vorennus miután mélyen bevéste tudatába az egykori püspök arcvonásait, egy apró Sith praktikával elváltoztatta a külsejét és a megszólalásig hasonló lett halott áldozatához. Ebben volt némi kockázat, ha megvizsgálják az elméjét hamar lebukik és kitudódik a turpisság, de ennyi kockázatot igazán bevállalhat! A Sithek ereje a kockázat és a meglepetés!
Küldött egy aprócska gondolatot Verissnek, miután megérezte őt az Erőben. "Hamarosan szabad leszel, készülj!"
Az öreg Sith arcán farkasvigyor jelent meg. Hamarosan úton volt a börtön komplexum felé. Minden a tervei szerint alakul...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 26, 2015 23:33:10 GMT 1
Veriss az apró cella aljában ült, és igyekezett kinyújtóztatni a végtagjait. Amikor megpróbálta elérni a Renegátot, hogy segitsen neki, biztos volt benne, hogy a Sith Nagyúr észlelte őt, és küldött is visszajelzést nem is olyan rég. De akármennyire is bizakodó volt, Veriss a napok múlásával egyre melankolikusabb lett. Senki sem jött, hogy kiszabaditsa őt, vagy hogy megölje. Öngyilkosságra pedig képtelen volt.. ő Sith volt, és a félelméből táplálta a haragját, de nem volt gyáva.
Megnyalta feketére tetovált ajkait. Szőr nélküli fejteteje alól összecsomósodott, fekete vakorcsokban lógott le a haja, karcolva a vállait. Szürke bőréből semmit sem lehetett megállapitani, az arca pedig tele volt tetoválásokkal. Úgy festett, mint egy haldokló, kiszáradófélben levő ragadozó, akire rádobtak néhány mocskos rongyot, hogy eltakarják meztelen testét.
“Hamarosan szabad leszel, készülj!” - hallotta a fejében. Csak nem képzelődik? Ennyire meggyötörték volna az elméjét? Vagy ez egy újabb csel arra, hogy olyan dolgokat kotyogjon el, amiket nem kellene? Dehát nem tudott olyat!
Lehunyta a szemeit, hogy meditáljon. Ám ekkor különös életjelet érzékelt.
Veriss felvigyorgott, és talpra szökkent izgalmában. Végre, végre! Valaki mégis itt van, hogy kiszabaditsa őt! Összeszedte az erejét, hogy tudja segiteni a Sötét Nagyurat a szökésben. Az Erő elárasztotta a bensőjét, és megköszörülte a torkát, hogy bemelegitse a hangszálait a beszédhez. Itt nem igazán volt alkalma megszólalni, ezért semleges hangja rekedtessé lett.
A kamra ajtaja feltárult, és egy sötét alak lépett be a helyiségbe. Váltott néhány szót a kapuőrökkel, akik bólintottak, és kimentek a kamrából. Veriss egyre bizalmatlanabb tekintettel méregette a megmentőjét, aki közelebb csoszogott a cellájához. Az illető egyáltalán nem hasonlitott Darth Sordisra, bár a kisugárzása alapján ő volt a Renegát. De amikor Veriss elé ért, és lekapcsolta az energiahálót, visszaváltozott a saját lenyomatára.
- Ki vagy te? - kérdezte Veriss, gyorsan kilépve az energiaketrec hatásköréből.
- Éreztem, hogy megmentőért sóvárogsz - felelte az idős alak. - Hát eljöttem. Te és én kijutunk innen!
- Te kaptad el a mentális üzenetemet, amit a Renegátnak küldtem! - döbbent rá Veriss.
- Úgy van. A Renegátot akartad, és kaptál egyet. De mit számit a személyazonosságom? Azért jöttem, hogy segitsek kijutni! Te pedig szolgálni fogsz engem ebben..
Veriss elkapta az egyik halott fogoly fekete köpenyét, és magára teritette.
- Mehetünk!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 27, 2015 19:31:50 GMT 1
Vorennus furcsállta, hogy a Veriss nevű fogoly ilyen könnyen kapható volt arra hogy engedelmeskedjen neki, de végül is...érthető volt.
Hamar végigcaplattak a komor barlangba vájt cellasoron, majd a felszínre vezető lépcsőn feljutva, hamarosan a regisztrációs barakknál találták magukat. Vorennus álcájának köszönhetően, simán kitöltötték a szabadlábra helyezési és a deportálási jegyzékeket, majd illedelmesen elköszöntek a Nagyúrtól, akit a Sith Egyház püspökének véltek. Biztonsági óvintézkedésként egy Sith rohamosztagos különítmény kísérte el a két különös alakot a kikötőig. Elvégre mégis a Renegát egykori tanítványa volt a fogoly.
Útitársa csendesen követte Vorennust, mialatt a Sith Lord újabb terveken agyalt. A következő lépésén morfondírozott, miközben lassan lépdelt a kikötő felé. Az még rendben van, hogy elszökik, ahogy az is hogy ezzel a Verissel, de mi lesz utána? Hogyan fogja teljesíteni a feladatát? Aztán az Erő adott neki egy sugallatot. Az adattárakban olvasott egy bűnszövetkezetről, amit a Sith titkosszolgálat már megfigyelt egy ideje. Az Árnyék Szindikátusról. Ez a bűnszövetkezet jelenleg nem volt kellő mértékben kihasználva, ami a kapacitását illeti. Megfelelő vezetéssel sokkal nagyobb hatalomra és befolyásra tehetne szert a galaxisban. És ez a megfelelő vezér ő lesz: Vorennus. Megszerzi magának ezt a szervezetet és kiépíti a bázisát a hátterét, ahol elrejtőzve szövögetheti terveit és céljait, elsődlegesen a Banei Doktrína megvalósításának lépéseit. Ami a teljes hatalom megszerzése a galaxis felett volt. Ez a Veriss nevű valaki pedig éppenséggel segíthet neki.
Az ötletet magától Bane Nagyúrtól vette, aki hasonló módon építette ki hatalmi bázisát. Egyszerre rejtőzködik és mégis befolyásol. Saját ötlete vagy az Erő sugallata? Oly mindegy! Az ötlet megtetszett neki! És most már meg is tudja majd valósítani. A szökése után tehát úticélja a Taris lesz, ahol szépen végez ennek a Szindikátusnak a vezetőjével és átveszi a helyét. Majd amikor ez megtörténik, belekezd abba, amiért feltámadt és visszatért. Megvalósítani Bane Nagyúr álmát és győzelemre vezetni az igaz Sitheket! Mert ezeket a tucat Sitheket akik jelenleg a galaxisban szaladgáltak, mélységesen megvetette. Morfondírozásából az zökkentette ki, hogy feltűntek a kikötő sziluettjei. Veriss néma hallgatózásba burkolózott, talán ő is a jövőjén mereng, állapította meg magában a Lord.
A kikötőben már várta őket egy jellegzetes, Sithek számára átalakított Lambda osztályú űrsikló. A rohamosztagosok vigyázzba vágták magukat ahogy a két Sith lassan fellépdelt a rámpán. Majd a kis hajó ajtaja bezáródott és megkapva a felszállási engedélyt, kilépve orbitról, egyenesen a kis Flotta vezérhajója felé vette az irányt.
-Valahogy túl könnyen ment ez a dolog! -jegyezte meg Vorennus kissé aggodalmas hangon. -Igen és itt pusztultok el férgek! -egy asszaszin rejtőzött a kis hajón, most pedig ezen a szűkös hajón készült legyilkolni a két utazó szökevényt... Vorennus Veriss felé biccentett, majd aktiválták a fénykardjukat… -Gondoltam hogy túl könnyű ahhoz hogy igaz legyen! -sziszegte Vorennus majd elindult ellenfele irányába hogy bevégezze a rá váró újabb feladatot...végezni az asassinnal.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 9, 2015 22:29:49 GMT 1
Veriss a Sith Lord elé ugrott, megálljt intve az öregnek. Mialatt gyors csapásokat váltott az asszasszinnal, Vorennusnak hátra kellett lépnie, nehogy a saját szövetségesét kaszabolja le a szűk térben.
- Ezt én elintézem! - kiáltott a válla fölött Veriss, amikor észrevette a Darth Vorennus arcára ülő éktelen haragot. - Te szempillantás alatt eltipornád őt, mester. De én évek óta nem mérettethettem meg magam.
Vorennus kikapcsolta a fénykardját, és arrébb hátrált, helyet hagyva a párbajozóknak. Végül is mit veszithetne, ha megengedné ennek a Sithnek, hogy bizonyitsa a rátermettségét. A Bane-i Rend egyik mestere oldalán nem mutatkozhatott gyenge szolga, ez nyilvánvaló volt. Darth Vorennus pedig a sötét oldal mestere volt, és atyai mosollyal figyelte, ahogy Veriss és az asszasszin felszántják a sikló belsejét pengéikkel. De ebben a mosolyban nem volt melegség - a kor által barázdált arcon rideg megvetés sötétlett.
Az asszasszin harci botja ugyanolyan sebesen szelte a levegőt, mint Veriss vörösen izzó fénykardja. A Sith bukfencekkel és kisebb ugrásokkal tért ki ellenfele kaszáló csapásai elől. A szűk tér miatt arra kényszerült, hogy az orgyilkos támadásait ne a kardjával verje vissza. Fejére boritott csuklyája alatt meg-megvillant szürke bőre, és egész testével úgy tekergett és vonaglott, mint az Umbara ezüstkigyói.
Ám akárhogy erőlködött, az assszasszin mindig kivédte a szúrásait a kevés mozgástér miatt.
Veriss egy váratlan irányú rúgással kibillentette ellenfelét az egyensúlyából, aki nekiesett az oldalfalnak, és csaknem elejtette a fegyverét. De mielőtt a Sith bevihette volna a gyilkos csapást, kapott egy jó kocsmai balegyenest, amitől ő tántorodott meg.
- Nem tudtam, hogy ti jártok kocsmába - dünnyögte Veriss, miközben kivédte a következő orvcsapást.
Az asszasszin néma maradt. Veriss visszalökte az ellenfele pengéjét, majd kikapcsolta a fénykardját, és megint tekeredni kezdett. Becsusszant az oldalsó üléssor alá, és amig az asszasszin lebukott, hogy beleszúrjon, Veriss felugrott székestől együtt. A tetőtől talpig bebugyolált, arctalan alakot meglepte a nőiesnek tűnő Sith fizikai ereje. Ettől eltekintve nem engedte le a védelmét. De egyvalamire nem figyelt oda eléggé.
Mialatt Veriss kiszakitotta a berendezést, hogy talpra álljon, és megtévessze ellenfelét, inkativált állapotban tartott fénykardját közelcsempészte az asszasszinhoz. A penge életre kelt, és az orgyilkos felnyársalt törzzsel dőlt a padlóra.
- Ha kiszórakoztad magad, ildomos lenne fontosabb ügyekre koncentrálni - csapta össze a két tenyerét Vorennus.
- Ahogy óhajtod, Kooplex eminenciás uram - hajtott fejet Veriss. Megtörölte izzadságtól fénylő homlokát, és eltette a fegyverét.
- Ó, nem vagyok én főpap - mosolyodott el Vorennus, és arcára misztikum költözött. - Ők mind pöffeszkedő pojácák. Én fogok velük végezni!
Veriss egy pillanatra megtorpant. Talán mégis a Renegát jött el hozzá? De akkor miért nem fedte fel az álcáját korábban?
- Darth Vorennus vagyok - folytatta Vorennus. - Bane Rendjének Sötét Nagyura.
Veriss rájött, hogy ideje megfeledkeznie a Renegát mentőakciójáról.
- Örömmel szolgállak, mester - ereszkedett fél térdre Vorennus előtt. Érezte az erejét, és nem merte volna megkérdőjelezni.
- Kelj fel - intett a Sith Lord, és Veriss felállt. - A továbbiakat később megbeszéljük. Ha kijutottunk a Korriban légteréből, el kell tériteni a hajót. Hadd mutassam meg, hogyan kell zajtalanul megölni néhány pilótát!
|
|
|
Post by sithlord on Dec 10, 2015 18:59:13 GMT 1
A két szerencsétlen pilótának nyekkenni se volt ideje, amikor az öreg Sith hangtalanul elroppantotta a gégéjüket az Erő segítségével. A kis hajó megbillent, egyensúlyt vesztett hirtelen, amikor a pilótái meghaltak, de Vorennus az Erővel hamarosan ismét egyensúlyi vektorba hozta a gépet. Veriss le volt nyűgözve az idős Mester képességeitől.
Már nem volt szüksége többé a Renegátra, immár új életcélt kapott ettől az idegen Sith Nagyúrtól, akiben valahogy másképpen volt érzékelhető a Sötétség, mint akár a Renegátban, akár más Sithekben, netán Rinben. Új Mestert kapott az Erőtöl aki láthatóan értette a dolgát.
A kis hajó amelyben Verissék utaztak, hamarosan dokkolt az egyik SiSD fedélzetén. A hullákat gondosan elrejtették a sikló tároló rekeszeiben, majd landoltak a leszállóplatformon. Ahogy az ajtó sziszegve kinyílt, Veriss és Mestere, lelépdeltek a kis hajó lépcsőin. Vorennus az álcamágiát kiterjesztette Verissre, és akik rájuk pillantottak, két aszasszint láttak, egy rangidős vezetőt és segédjét. Vorennus úgy kalkulálta, hogy ez megtéveszti ellenfeleit, hiszen ha aszasszin gyilkosokat küldtek rájuk, akkor az azt jelenti, hogy aszasszinokat is várnak. Vorennus sejtése beigazolódott, amikor a hajó egyik segédtisztje üdvözölte őket, majd rákérdezett a dolgokra.
-Üdvözletem Mesterek! -kezdte kenetteljes hangon a tiszt, miközben a Sith rohamosztagosok vigyázzba vágták magukat. -Ezek szerint sikerült az akció? -kérdését Vorennus irányába intézte. -Igen. -válaszolta a Nagyúr. -Az árulókkal elbántunk, hulláik immár a galaxis szemete csupán! – Hogyhogy nem látok egy hüllőpofát se a hajón? -kérdezte ezúttal Veriss a tisztet, aki egy picit el is sápadt a vakmerő kérdéstől. Azonban természetesen válaszolt. -A Kardassiai erők nem tartózkodnak ezen a hajón jelenleg, ők a Flotta más egységein teljesítenek szolgálatot. -mondta monotonan eldarálva a tiszt. -Az Aszasszin Rend ragaszkodott hozzá, hogy a hajójukon ne tartózkodjanak Kardassiai erők! -adta meg a magyarázatot a fiatal, húszas éveiben járó tiszt. -Annál jobb! -vágott közbe Vorennus ellent mondást nem tűrve. -Vezessen a hídra minket, azonnal!
A tervei, egyelőre úgy alakultak ahogy eltervezte. Bár azt nem tudta hogy kik lehetnek azok a Kardassiaiak. Majd alkalomadtán kikérdezi erről Verisst.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 12, 2015 17:20:35 GMT 1
- Nehogy megközelitse a hajót, parancsnok - mondta Vorennus élesen, miközben elindultak a felvonók felé. - A szökevényekkel történt összecsapás során meghibásodott néhány rendszer..
- A szenzoraink nem jeleztek rendellenességet - vonta fel a szemöldökét a fiatal tiszt, de azért a válla fölött hátrapillantva kézjeleket mutatott az embereinek, hogy maradjanak távol a siklótól.
- Reaktorszivárgás - magyarázta a fiatalabbik asszasszinnak álcázott Veriss alázatosan. - Amikor landoltunk, csak akkor indult meg. Az én hibám.. nem voltam elég elővigyázatos..
- Meg fogod kapni a méltó büntetésedet! - közölte ridegen Vorennus, és vérszomjas mosolyt varázsolt álcázott arcára. - Parancsnok, ha a meseterinknek tetszően akar eljárni, akkor kivontatja a lezárt siklót az űrbe, és biztonságos távolságban szétlöveti!
- Értettem, uram - emelte a szájához a kommunikátorát a tiszt.
A hid felé vezető úton különböző rendfokozatú asszasszinok haladtak el mellettük, és Veriss örömmel látta, hogy egyikük sem magasabbrangú az ő álcájuknál. Egyszer viszont előfordult, hogy Vorennus kénytelen volt kicsit változtatni a beosztásán, hogy rangidőssé váljon a szembejövő asszasszin mesterrel szemben. A változtatás Veriss meglepetésére észrevétlen maradt a mellettük haladó tiszt számára. Nyilván Vorennus befolyásolta az elméjét.
Ahogy felértek a főfedélzetre, Veriss riadt pillantást vetett a mellette haladó Sith mesterre. Darth Vorennus üres tekintettel menetelt mellette, de Veriss érezte, hogy ő sokkal hamarabb felfigyelt a veszélyre, mint a tanitványa.
Már a parancsnoki helyiségeken belül jártak, amikor a hideg hirtelen dermesztővé vált. Nem a megszokott fizikai értelemben hűlt le a levegő, hanem természetellenes módon, ami csak egyvalamit jelenthetett.
A sötét oldalt.
A sötét oldalt egy eddig ismeretlen illető belsejében.
A hid ajtaja felnyilt, és a két asszasszinnak álcázott szökevény belépett a parancsnoki központba. A hid közepén álló alak puszta jelenléte arra ösztönözte őket, hogy tovább sétáljanak felé. Veriss koncentrált, hogy minél inkább asszasszinnak tűnjön, úgy az Erőben, mint külsőleg, de Vorennus Nagyúr álcája tökéletesnek bizonyult. A SiSD szürke ruhás parancsnoka elé érve Veriss fél térdre ereszkedett, és szerencsére Vorennus is át tudott lépni a saját büszkeségén, és követte a példáját.
Elvégre nem ámokfutást rendezve, hanem lopakodva szándékoztak megszökni.
- Az életem a tiéd, Asmodeus Nagyúr - mondta Veriss, aki felismerte az idős, de még mindig jóképű, sárga szemű illetőt. Éppen ezért nem volt elragadtatva, hogy belefutottak. Bárcsak valami ismeretlen Nagyúr lett volna a csillagrombolón! De hogyhogy nem érezték meg őt? Talán elrejtette magát az Erőben? Ha igy tett, arra csak az lehet a magyarázat, hogy tud az álcájukról.
- Ó, fogadd jelentésünket, ó, Lord Asmo.. dus - próbálta utánozni Vorennus a tanitványát, aki alig észrevehetően megbökte a könyökével. Lehet, hogy archaikusan fogalmazott? Hogy is kell szólitani a fickót? Asmo.. Á, a fene essen belé. - Khm. Óhajtod a jelentésünket, Nagyúr?
A sárga szempár fölött Sith tetoválások kanyarogtak végig Asmodeus arcán. Ha arcának szürkeségét a ruhájával mélyitette el, akkor a tetoválásokkal tette a vonásait figyelemfelkeltővé. - Miért óhajtanám? - suttogta mosolytalanul. - A tény, hogy itt vagytok, magáért beszél. Likvidáltátok a két szökevényt, ezzel sikeresen teljesitettétek a parancsot. Igen? - Igen. - pillantott fel rá Vorennus. - Kiváncsi vagyok, ti voltatok-e ügyesebbek, vagy azok a férgek - jegyezte meg töprengve Asmodeus. - Parancsol, Nagyúr? - kérdezte Veriss. - De ez nem az én dolgom, igaz-e. Nem számit. Sforza kapitány át fog adni egy részletes jelentést az ügyről, amit kiegészitetek, és elviszitek a központba. A siklótok elő lett készitve. Most pedig el innen. Más dolgok kötik le a figyelmemet.
Asmodeus ugyanolyan közönbösen nézte végig a két asszasszin távozását, mint ahogy az imént az érkezésüket. Szobormereven állt még akkor is, amikor a sikló felszállt a SiSD hangárjából. Biztos volt benne, hogy furcsának tűnik, hogy elküldte őket a Korriban rendszeréből. De nem azért adott alájuk lovat, mert nem bizott bennük. Az Erő azt súgta, hogy valami nincs rendjén. Titokzatos módon a foglyokat még mindig életben érezte, de az utánuk küldött asszasszint nem.. ráadásul nem kettő, hanem csak egy orgyilkos eredt a nyomukba a Korribanon.
Asmodeus végül elmozdult a helyéről. Lassú léptekkel indult meg a hangárok irányába. Nem az ő ügye. Abban biztos volt, hogy nem a Renegát műveletéről volt szó. - Nagyúr, mik a parancsai? - lépett mellé Sforza kapitány. - A hajómat, az embereimet, a hipernyomkövetőt - sorolta Asmodeus. - A posztom az öné. Hagyják őket elmenni.
Asmodeus nem szeretett tétlenül álldogálni egy SiSD fedélzetén. A parancsnokainak nem feltétlenül kellett tudniuk róla, hogy tesz egy kis kitérőt. Tudhatták volna, hogy egy várakozásra itélt harcos, egy éhes vadász a legveszélyesebb.
Vorennus és Veriss hajója eltávolodott a csillagrombolók alkotta formációtól, majd amikor kellően kikerültek a szenzorok hatóköréből, beállitották az irányt a Taris felé, és eltűntek a hipertérben.
Alighogy a sikló fénysebességre lépett, és eltűnt a monitorokról, egy másik villanás lobbant fel az eltűnt hajó közelében, jelezvén, hogy még valaki elhagyta a rendszert.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 17, 2016 15:35:42 GMT 1
régi feljegyzés
Korriban.
A Sith Rend szülőhelye. A Sith faj szülőhelye. Egy gyéren népesitett, élhetetlennek minősitett világ, ahol nem terem meg semmi, és ahol mindent megront a narancsvörös homok rosszindulatú sugárzása. Még az is érezte az Erő sötét oldalának ezen erős jelenlétét, aki maga nem volt fogékony rá. A Korriban ereje átitatta a bolygó minden porcikáját, beleértve a helyi egyetlen nagyobb látványosságot is, a testes, monumentális ősi kőépitményt, ami eggyé vált a hegyekkel.
A Sith Akadémia fenyegetően emelkedett a porló levegőbe.
Előtte nagy kiterjedésű sikság terült el a mesterségesen megszakitott hegyvonulat lábánál. Ebben több hatalmas, ősi szobor emelkedett, mögöttük a Sith Rend valaha élt legnagyobb mestereinek a sirtemplomaival. A föld alá mélyedő, mégis nagy kiterjedésű istenkirály-kripták összeértek, ugyanakkor megközelithetetlenné váltak.
Ezen a helyen, a Sötét Nagyurak Völgyében vonult át az a bizonyos csillaghajó, ami az imént megközelitette a Korribant. Az első része fele elvékonyodó vadász tű alakot formázott, és szélsebesen beékelődött a Nagyurak Sétányába. Évezredes porokat vert fel halk suhanásával, és láthatóan határozott cél felé repült. A pilótája nem volt bizonytalan, nem csak úgy kóborolt, hanem valóban tudta, merre kell mennie.
Annak ellenére, hogy a Sith ismét felbukkant a galaxisban, az Akadémia meglehetősen elhagyatottnak tűnt. Ezen az oldalán egyetlen civilizációs mutatvány sem éktelenkedett, sem légikikötő, se a tisztást járó őrség nem volt látható.
A pilóta természetesen tudta, hogy az űrkikötő a hatalmas épület másik oldalán található. Ennek ellenére semmivel sem tartotta lecserélhetőnek azt az érzést, amit a Sötét Nagyurak Völgyén való átrepülés okozott neki. Ráadásul nem akarta felhivni magára a figyelmet. Ő, aki mindig a háttérben tevékenykedett, a hátsó udvaron szándékozott leszállni.
A kis gép hajmeresztő sebességgel ereszkedett alá a Völgyet és az Akadémiát összekötő, simának nevezhető területre. Majdhogynem odacsattant a homokba - a pilótája nem túlságosan törődött a finomságokkal. Nyers landolására való tekintettel azonnal felkeltette a közeli, eddig meglepően jól álcázott járőrök figyelmét, akik futva iramodtak meg az irányába.
Fegyvereiket készenlétbe helyezve sorakoztak félkörbe az idegen formájú és jelzésű vadász előtt. A jövevény megkimélte őket a várakozástól - a rámpa másodpercekkel később leereszkedett, és puhán csapódott neki a homokkal boritott földre.
A nyugodt léptekkel érkező alak pedig megjelent a lejárón...
A járőrök közül többen is hátrébb léptek egyet, amikor megpillantották a félelmetes illetőt. Ahogy leérkezett a földre, és még néhány lépést tett a katonák felé, azok mindegyike legalább két lépést hátrált. Arcukon zavarodottság, undor, ijedtség és mérhetetlen viszolygás keveréke jelent meg.
Az irreálisan magas alak fekete, csuklya nélküli köpenyt viselt, alatta a Sith Rend hagyományos tunikájával. Ruhájának anyaga viszont finom anyagból készült, nem pedig az Akadémián megszokott durva szövetből. A férfi vékony volt, de termetes.
Arca olyan fehér volt, mint egy halotté, szemei feketére voltak festve. Pupillái különböző szinűek voltak - az egyik sárga, a másik piros -, és ajkai sötétvörösre voltak kimázólva. A festék minden esetben túlment a vonalakon.
A férfi idősnek tűnt, mégsem volt ráncos az arca. A haja a koponyájának egyik felén teljesen hiányzott, a másik oldalon a feje tetejéről lenőve a vállát verdeste. Kora ellenére a hajszine ébenfekete volt - bizonyára nem ez volt a természetes szine.
A járőrök kibiztositották a fegyvereiket, amikor meglátták, hogy a jövevény köpenyének felső szegélyén a Jedi Tanács kitűzője diszelgett. Normális esetben egyáltalán nem volt meglepő egy Jedi megjelenése a Korribanon. Számos egyén akadt, akik áttértek a sötét oldalra, és eljöttek az Akadémiára, hogy kitanithassák őket. De a Jedi Tanács prominens tagjai közül egyik sem tett még látogatást a jelenlegi Sith csoportnál. Ugyanakkor egy Jedi mester sem nézett ki igy, és egyik tanácstag sem árasztott ilyen visszataszitó aurát magából.
-Azonositsa magát! - kiáltott rá a járőrparancsnok, amiután összekaparta maradék bátorságát.
-A Sith Sötét Nagyura vagyok - jelentette be a sötét jövevény. Mély hangja karcosan és öblösen szólt. - Az elöljárótok. Most pedig vezessetek az Akadémia jelenlegi nagymesteréhez!
-Nem tudunk semmiféle látogatóról - vágott vissza a járőr. - Van belépési engedélye?
A Sith Lord szemei villantak egyet.
-Hogyne lenne - mondta nagyon, nagyon lassan.
Felemelte a jobbját, és ökölbe szoritotta a kezét. A parancsnok négy társából a legszélen álló kettő a talaj főle emelkedett, és mindketten ijedten kaptak a torkukhoz, elejtve a fegyvereiket. Amikor a marok teljesen összeszorult, a két katona heves reccsenést hallatott, és ernyedten hullottak a homokba. Társaik gyorsan megvizsgálták őket - halottak voltak.
A járőrparancsnok tüzet intett, és mind az öten lőni kezdték a félelmetes alakot. A lézernyalábok ellen a férfi mit sem csinált, csupán állt ott leeresztett kézzel, és kifejezéstelenül bámulta újdonsült ellenfeleit. A lövedékek egyenesen a mellkasába csapódtak, és...
...nem történt semmi.
A magát Sith Nagyúrnak nevező férfi ugyanolyan sértetlenül állt ott, mint azelőtt.
A járőrök még egy elkeseredett próbálkozás után abbahagyták a tüzelést. Arcukon döbbenet ékeskedett. Bizonytalanul léptek még hátrébb, holott ellenfelük meg se mozdult. Fegyvereiket továbbra is rá irányozták, de szemeikből félelem sugárzott. Remélték, hogy élve megússzák. Az Akadémián tanuló Sithek sosem ölték meg a tehetetlen őröket - nem láttak kihivást a meggyilkolásukban.
Remélték, hogy ez most is igy lesz. De ekkor a sötét férfi megszólalt:
-Ti katonák mikor tanuljátok meg már végre, hogy egy Sith Nagyurat nem lehet csak úgy lepuffantani?
Ujjait hivó mozdulattal begörbitette, mire a járőrök kezéből kitépődtek a fegyvereik. A karabélyok a levegőben lebegve a Sith elé suhantak, majd egy újabb intésére megfordultak, és célba vették a saját gazdáikat. Az öt lövés egyszerre harsant, és mind az öt egyenruhás lerobbant fejjel esett a földre. A fegyvereik a hulláikra pottyantak, a Sith pedig átlépve fölöttük, továbbindult.
Mentében benyúlt a köpenye alá, és elővette fekete sétapálcáját. A következőben a bot csontfehér, rúnákkal körberótt, görbe fogójára támaszkodva ballagott az előtte elterülő, hegyekkel határolt bejárat felé. A sötét alak kissé görbe háttal, lassan közeledett az Akadémiához.
A bejárat előtt két oldalt sorakozó őrök vártak rá. Amikor A Sith Lord elhaladt mellettük, fél térdre ereszkedtek, és tiszteletteljesen lehajtották a fejüket. Az ajtó előtt pedig egy csuklyát viselő, ősz körszakállas férfi álldogállt. Ő volt az Akadémia egyik leghirhedtebb kardmestere és oktatója. Lord Kandor, akit néha úgy neveztek, hogy a Szadista, megvetésbe torzitotta a tekintetét.
-Nincs tudomásunk bejövő küldöttekről - mondta nyersen az előtte megálló jövevénynek. - De tudom már, mi vagy, Jedi. Csatlakozni akarsz a Sith Rendhez, mert rájöttél, hogy a sajátod megtévesztett. Az ilyesféle látogatókat szivesen fogadjuk.. ha túléli a kezdeti próbákat - mosolyodott el ördögien.
-Úgy nézek ki mint egy mocskos Jedi? - dörögte a látogató. - Ráadásul állva fogadsz... Megfizetsz az arcátlanságodért!
Kandor egyszerűen képtelen volt védekezni, amikor a Sith villámok telibe találták. A támadás olyan hirtelen történt, hogy a kiképzőmesternek pillogtatni se maradt ideje. A sötét oldal energiái egyszerűen áthatoltak a védelmén, és döbbenten orditott fel, amikor megérezte a kék kisülések csipős, égető kinjait. Ahogy a felemelt kéz ujjaiból kicsapódó villámok körülmarták minden porcikáját, Kandor csontfelépitése át-átvillant a bőrén.
Az őrök meghökkenten álltak a háttérben.
A szadista térdre esett, és előrebukott, hogy a kezeivel támassza fel magát. Nem akart megalázkodni az alattomos, visszataszitó Sith előtt. Elvégre ő volt a Sith Akadémia kardmestere, nem pedig ez a... felorditott kinjában, és ekkor a villámok hirtelen elillantak.
-Úgy - mondta a kinzója, aki ismét a pálcájára támaszkodott. - Térdelsz a Sith Sötét Nagyura jelenlétében, alattvaló!
-Én.. én.. megértettem, Nagyúr! - füstölgött tovább Kandor dühösen. Nem volt más választása, ezt belátta, együtt kellett működnie. - Azonnal.. azonnal bevezetlek az Akadémiára, és bejelentem az érkezésedet... de kinek az érkezését?
-Ó, garantálom, hogy meg fogod tudni, ki vagyok - felelte a Sith. - Vezess a jelenlegi nagymester elé, és mondd meg neki, hogy Darth Sordis eljött, hogy átvegye a helyét!
Egy Darth?!
Kandor meglepetten emelkedett fel, amikor parancsba kapta az indulást. Hogy értette azt, hogy Darth Sordis? Ő úgy tudta, hogy csupán egyetlen Sötét Nagyúr van a Birodalomban, ő pedig nem volt más, mint Wenthar császár.. Ami azt jelentette, hogy ez az illető az ő közvetlen belső köreihez tartozik. De Kandor nem volt bolond. Mi van akkor, ha ez a Sordis valójában a császár egyik riválisa a múltból, aki azért jött a Korribanra, hogy átvegye a hatalmat? Kandor magában mosolyogva gondolt rá, hogy nagyot fog csalódni, ha szembekerül Wentharral.. azt bizonyosan nem élné túl.
A mellette haladó Darth Sordis kifejezéstelen arccal követte Kandort az Akadémiára.
-Mindet átszállitottam, Lord Mosh - hajtott fejet a fiatal tanitvány. - De ha megbocsátasz, a mestereim értem küldtek. Mennem kell!
-Mi sem természetesebb - vette át a köteteket a szőkésszürke hajú asszony. A tágas helyiség végében levő üres polcokhoz sétált, és elkezdte rendezgetni az újonnan beszerzett tekercseket és irásokat.
Ezután tűnődő tekintettel bámult a távozó fiatal férfi után. Mosh, mint az Akadémia történésze és könyvtárosa, a kiképzőmesterek társaságához tartozott. Számos akolitus megfordult a kezei között, és ő átadott minden elméletbeli tudást, amit csak tudott a Sith Rendről. Ami nem is volt kevés.. Viszont sosem találkozott még egy ilyen különösen nyers hatalmú alakkal.
A korosodó, de még mindig kifogástalan szépségnek örvendő asszony hirtelen megérzett valamit. Gyorsan letette a legutolsó könyvet a kezéből, és a könyvtár kijárata felé iramodott. Mégis mi ez? Megszaporázta a lépteit, és kiigyekezett az Akadémia központi csarnokába.
A nagy kiterjetésű területen több tanitvány éppen a vivást gyakorolta, néhol tapasztalt mesterek oktatták a növendékeiket. Saprasin, aki az imént neki segitett, ott állt a kör alakú helyiség egyik végében, és társaival egyetemben a bejáratot figyelte.
Lord Mosh átfurakodott a diákok között, és végre megértette, mi okozta a felfordulást.
Kandor mester érkezett, társaságában egy fekete köpenyes, torz arcú alakkal. Lagg mester megközelitette őket, hogy megtudja, ki ez a nagybecsű vendég, akit maga a kiképzőmester vezetett eléjük.
Mosh érezte a hatalmát, és egy pillanatra az idegen felemás szempárja is az ő irányába fordult. Amikor az illető ránézett, Mosh olyan mértékű romlottságot látott benne, hogy maga is meglepődött saját iszonyatán. Aztán felismerte a Sith trükkjét: a ravasz alak egy ősi mágiát használt, hogy megváltoztassa a kisugárzását. Ettől volt olyan visszataszitó és megközelithetetlen.
Mosh viszont úgy vélte, hogy enélkül is veszélyes lehetett.
-Ő itt Darth Sordis - jelentette be Kandor, miközben egy piros lapot tartott a levegőbe. Mosh felismerte rajta az Egyház pecsétjét. - A Sötét Nagyúr azért érkezett, hogy átvegye az Akadémia vezetését! Hajoljatok meg Wenthar császár legérgebbi barátja előtt!
A tanitványok és mesterek egytől egyig fél térdre ereszkedtek. Sordis körülhordozta a tekintetét a társaságon. Mosh észrevette, hogy akin a Sötét Nagyúr szemei megállapodtak, az egy pillanatra megmerevedett, néhányan fel is nyögtek közülük. Aztán a felemás szemek Moshra irányultak...
Aki majdnem felkiáltott meglepetésében. Amikor Darth Sordis belemászott az elméjébe, hogy feltérképezze őt, nem finomkodott. A könyvtáros asszony védelme egyszerűen semmivé foszlott a Sith mester érintésétől. A fájdalom nagy volt, de nem tartott sokáig. (Lord Mosh-t hetekkel később is migrén kinozta).
-Én nem hajolok meg előtted - zengett egy éles hang.
Az Akadémia nagymestere, Barron Nizel előlépett a tömegből, és állhatatosan pillantott a Sötét Nagyúrra.
-Mind semmik vagytok - intett Sordis, mire a levegő húsz fokot hűlt. A muzeális kövekre jégvirágok kúsztak fel, és a jelenlevők mindegyikének láthatóvá vált a lehelete. Nemsokára az ajtók is lezárultak, mind a hat, és kinyithatatlanul odafagytak... - Szükségetek van néhány leckére. Te, fiú, lépj előre! - mutatott a sor elején álló fiatalemberre.
A vörös ruhát viselő tanitvány méltóságteljesen kilépett a sorból. Társai látható áhitattal viseltettek iránta.
-Öld meg a nagymestert! - parancsolta neki Sordis.
-Azt hiszed, próbának vethetsz alá, imposztor? - hüledezett éktelen haragjában Nizel.
-Imposztor? Vigyázz a szádra - figyelmeztette Kandor.
-Te ne mondd meg nekem, szadista, hogy mit csináljak! Ha úgy akarom, eltaposlak, mint egy gilisztát! Én vagyok a Sith Akadémia megbizott nagymestere! Ez a fickó áruló.. gondolom, mindannyian látjátok a Jedi jelvényt a ruháján.
Sordis a felsőjére pillantott. Lepattintotta a kitűzőjét, és megforgatta az ujjai között. Érzelemmentes arcán nem látszott sértődés. Kisvártatva unottá változott.
Nem mondott semmit.
-Tedd amit mond, bolond! - kiáltott Kandor a fiúra. - Mielőtt darabokra szedlek!
-Mind meghaltok!! - kiáltotta dühösen Nizel.
-Elég erős vagyokk hozzá, hogy legyőzzelek.. mester - jelentette ki a fiú. - Én vagyokk a legjobb képességű tanonca ennek a testületnek! - felvillantotta dupla pengéjű fénykardját, és megállt a nagymester előtt. - Te pedig megöregedtél!
-Nem hiszek a fülemnek, Broden! - mondta Nizal, és villámokat eresztett a fiú irányába. Ő azonban felfogta a kisüléseket a kardjával. - Áruló.. mind azok vagytok! Wenthar nem fogja hagyni, hogy ezt megússzátok!
-Neked Wenthar császár - morogta Darth Sordis. Elővett egy apró tubust, kicsavarta, és egy fehér tablettát ejtett a tenyerére. Gyorsan bekapta, és lenyelte. Aztán megzörgette a kis dobozkát, de az üresen hallgatott. - Hol van a legközelebbi orvosi ellátóközpont? - fordult a mellette levő Kandorhoz.
-A sötét oldal a mi orvosunk - felelte megrökönyödve Kandor.
Sordis nemtetszően morgott még valamit, de a két egymásnak csapódó fénykard elnyomta a hangját. Nizal és Broden megkezdték halálos párbajukat. A Sötét Nagyúr unottan figyelte a táncoló vörös pengéket, miközben próbálta kiterjeszteni az érzékeit. Hátha van ezen a helyen mégis valamiféle győgyszertár.. Legalább a halandó katonáknak biztosan szükségük volt efféle medikai anyagokra. Sordis körbepillantott, de egy katonát se látott, akit megkérdezhetne efelől.
Ha pedig nem jutott hamarosan hozzá ahhoz, amire szüksége volt, általában ideges lett. Ha pedig egy Sordis-kaliberű Sith ingerült, akkor annak következményei lehetnek a tágabb galaxis számára.
Időközben Nizal és Broden tovább csépelték egymást. Akrobatikus mozdulatokkal vivtak. Ennek az új Sith iskolának Sordis egyáltalán nem örült. Fölösleges, túlságosan elhúzódó csapásokkal küzdöttek, nem pedig a saját érzéseik által. Nizal valamivel jobban értett a sötét oldalhoz, mint a fiatal fiú, de Broden akarata erősebbnek tűnt. El kellett volna küldenie valakit, hogy a legközelebbi rendszerben, ahol vannak orvosok, keressen egy lerakatot...
-Használd azt, ami belül van! - mondta Brodennek.
-Tessék?
-Használd a belső energiáidat - ismételte meg immár hallhatóan Sordis.
-Ha olyan nagyra vagy a hatalmaddal, miért nem te magad állsz ki ellenem? - kiáltotta Nizel, és ellökte magától a fiatal Brodent. Azután megiramodott Sordis felé. A Sötét Nagyúr félig leereszkedő szemhélyai mérhetetlen unalmáról tanúskodtak. Ahogy Nizal egyre közeledett hozzá, Sordis arca végleg közönyössé változott.
A felemás szemek elfordultak róla, és Nizal is megérezte, hogy baj van. Az oldalról érkező csapás majdhogynem ledöntötte a lábáról. Amikor visszaverte az alattomos csapást, hátrálásra késztette Brodent. Hogy lehet az, hogy egy ilyen féreg keresztül tudta húzni a számitásait? A vörös pengék éles csattanásokkal csapkodták egymást. A két Sith már álló helyzetben harcolt.
Barron Nizel bevetette minden tudását. Az Akadémia nagymestereként ismerte minden tanitvány vivóstilusát, de rá kellett döbbennie, hogy Broden kijátszotta őt. Valós tudását sosem mutatta meg a vivóórákon. Nem véletlenül volt ő a legjobb taitvány.. de mégsem volt olyan harcedzett, mint a mesterei.
Nizel villámgyors manőverekkel játszotta ki a fiú védelmét. Számos lyuk tűnt fel előtte a védelemben, de a nagymester mégsem használta ki őket. Feleslegesnek tartotta megölni a fiút, amikor ekkora potenciál lakozik benne.
Miközben a két fénypenge összeakaszkodott, Nizal látta ellenfele arcán az elkeseredett erőlködést. Ő maga könnyedén tartotta a pengéjét, és lassan el is nyomta a két kardot a tannitvány irányába.
Aztán a nagymester hirtelen hátraszökkent, és ugyanebben a pillanatban a mennyezetből kirepedő kődarab lezuhant. Broden fel kart ugrani, hogy Nizal nyomába eredhessen, de mielőtt a lábai elhagyhatták volna a padlót, a kőzuhatag eltalálta, és maga alá temette.
Ahogy Broden eltűnt a kövek alatt, Nizal érezte, hogy még él. Helyes.
-Te leszel a következő - mutatott fénykardjával a magát Darthnak nevező Sith felé.
Nizal megiramodott Sordis felé.
A következő pillanatban egy új fénykard villant, és a nagymester térdre borult. A felsőteste lassan lecsúszott róla - miközben döbbent arccal nézett végig magán, vörös pengéjét még mindig a magasba emelve. Ahogy a tekintete lassan elüvegesedett, a teste kettévált, a zsigerei pedig bűzölögve kifolytak a padlóra.
A tanitvány pedig, aki kettévágta, letérdelt a tetem mellett.
-Sordis Nagyúr, teljesitettük a parancsot! - mondta a rattataki akolitus.
-Érdekes - csillant némi érdeklődés Sordis szemeiben. - Mi a neved, ifjú?
-Saprasin, mester - felelte a rattataki. Szürke arcbőrén a szeme körül sötétkék és fekete tetoválásokat viselt, akárcsak az ajkain.
-Érdekes név - vélte Sordis. - Mesterien ötvözted a rejtőzés és a meglepetés erejét. A tanitóid jól kiképeztek. De még mindig semmi vagy a sötét oldal igazi hatalmához képest!
-Értettem, nagyuram.
-A Jedik akkor neveznek ki valakit mesterré, ha az illető a lehető legözelebb került az Erő megértéséhez. A Sith nevelésnek ez csupán csak a kezdete. Ahhoz, hogy elsajátitsátok a mestereitek tudását, nem elég a puszta rivalizálás és a vetélytársaitok meggyilkolása. Csakis akkor lesztek igazi Sithek, ha kihivjátok a mestereiteket, és megölitek őket! Ezáltal erősebbnek bizonyultok náluk. Ez A Sith Rend legfőbb törvénye. Most pedig menjetek az óráitokra! Kandor Nagyúr, kérlek mutasd meg a nagymesteri kamrát. Minden kiképzőmestert küldj be hozzám, egyenként!
-Azonnal, Sordis Nagyúr. Erre tessék - indult meg a hirtelen felmelegedő és felnyiló ajtók irányába. A szadista végigvezette Sordist a bámuló tanitványok között, és egy hosszú, lefelé vezető lépcsősor felé vették az irányt.
Az Akadémia legalsó szintjén egy rövid, de boltives folyosó tárult eléjük Két oldalon keskeny ajtók nyiltak, itt laktak a legmagasabb rangú mesterek. A szemközti kamra ajtaján belépve Sordis megpillanthatta leendő szállását - amin nem tölthetett annyi időt, mint szeretett volna, ugyanis túlságosan beleártotta magát a galaktikus eseményekbe ahhoz, hogy állandóan a Korribanon tartózkodjon.
A helyiség egy nagy szobából állt. A kör alakú, jól fűtött kamra egyetlen berendezése a legtávolabbi részében elterülő tárolószekrény volt, amiben különböző ampullák sorakoztak. Sordis intett Kandornak, hogy hagyja őt magára.
A Sötét Nagyúr ezután a szekrényhez sietett, és alaposan átnézte az ampullák tartalmát. Legnagyobb sajnálatára nem talált egyebet, csupán az öregség elleni csodaszerek kivonatait. Különböző gyógynövényekből nyerték ki őket - Sordis meglepődött, hogy Barron Nizel miért éppen igy akarta legyőzni a halhatatlanságot.. talán több közös volt bennük, mint sejtette volna.
Sordis pár nap alatt átrendezte a helyiséget. Az ampullatároló helyére nagy könyvespolc került, a kamra közepére pedig vörös kristályokból kirakott meditálókör. Ugyanezen nagy erejű kristályok világitottak a fal egy-egy repedéséből - egyéb fényt az új nagymester nem látott szükségesnek. Emellett kiszereltette a fűtőberendezést, és lehűtötte a kamrát, hogy mindig fagypont alatti hideg legyen benne.
Két nap alatt kivégeztette az összes hozzá nem értő mestert. Bár az Akadémia tanulói és tanárai együtt sem voltak sokan, mégis elegendőnek tartotta a legképzettebb kardmesterek, elméleti tanitók és egyéb mesterek jelenlétét.
Lagg mestert fő kardmesterré nevezte ki, Lord Mosh könyvtáros asszonyt az Ősi Tudás katedra élére, mig Kandort, a szadistát saját helyettesévé tette meg. A büntetőasztal munkásságát magára vállalta, illetve ha nem tartózkodott az Akadémián. Kandor látta el a biró feladatát.
-Mint tudjátok, egy Sith sosem pusztit feleslegesen - magyarázta Darth Sordis a központi átriumban összegyűlt tanitványoknak. - A láncainkat csakis a hatalom szakithatja el, ezzel pedig elérjük a győzelmet. Amennyiben a győzelem érdekében cselekszünk, minden eszközt meg kell ragandunk ahhoz, hogy végbevigyük a terveinket! Bármit is mondtak neked a Sithekről, nem igaz, hogy a pusztitásban leljük örömünket. A Jedik gonosznak tartanak minket. De mi is a gonoszság definiciója? Mit jelent rossznak lenni? Elmondom, hogy mit jelent.
Két templomszolga érkezett a helyiségbe. Egyikük létrá-ra állt a kör alakú kamra közepén, és fekete, vastag kötelet erősitett a mennyezetre. Melléje pedig sorban még többet, egy egyenes vonalként haladva.
-Az gonosz, aki nem ért egyet veled. Aki a másik oldalról szemléli ugyanazt az Erőt, mint te. Hogy miért gonosz ez? Mert te magadat jónak gondolod. Ebből következik, hogy aki a vele szemben álló oldallal nem ért egyet, az gonosszá teszi ezt a bizonyos ellenfelet. A Jedik a Sitheket tartják gonosznak, a Sithek a Jediket ridegnek és kegyetlennek. A Jedik nevezték el a sötét oldalt sötétnek. De egyiküknek sincs igaza.
-Ahhoz, hogy igazán megismerd az Erő sötét oldalát, el kell ismerned ezt. A Jedik nem gonoszak, csupán tudatlanok. Ahogy mi sem vagyunk kegyetlen gyilkosok. A szadizmus és az értelmetlen gusztustalanságok több romlást hoznak a számunkra, mint a kontroll megtartása érzelmeink felett. De mi Sithek vagyunk, és az érzéseinkből táplálkozunk! Mi szabadon engedjük őket!
Lord Kandor érkezett, maga előtt egy fekete lepellel letakart csomót lebegtetve. Egyenesen a középső kötél alá vitte a szállitmányát. Ott levették róla a leplet, és a templomszolgák segitségével Kandor felakasztotta a már élettelen tetemet.
A tanitványok undorodva fogták be a szaglószerveiket.
-Ez a.. madárijesztő az ellenem lázadó társaitok testrészeiből lett összevarrva - magyarázta Sordis, és Kandor felé biccentett. - Kandor mester kérésemre összeállitotta azokat, akik nem megfelelően látták el a feladataikat az Akadémián belül. A gyengék nem érdemelnek mást! Kiszűrjük őket! Vigyázzatok, nehogy ugyanigy járjatok, ahogy ők!
Azzal felemelte fekete kesztyűs kezét, és kinyújtotta a vérfoltos, mocskos tetem felé. A varratok jól látszottak az összekaszabolt testen. A feje nem volt más, mint az előző nagymesteré, Barron Nizelé.
Ahogy Darth Sordis lehunyta a szemeit, a hulla megfeszült. A hurok a nyakára feszült, ahogy a tetem megmozdult. Éppen csak megrándult, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy az Akadémia diákjai ijedten kapaszkodjanak egymásba. Végül a test megint mozdulatlanná dermedt.
Sordis megforditotta a kézfejét, és hivogató mozdulatot tett.
A hulla pedig kinyitotta a szemeit.
A tanitványok serege döbbenten állta körbe a csodát. Sordis Nagyúr figyelmét nem kerülte el, hogy Kandor rémülten bámult vissza rá.
-Örökké élni fog - szögezte le a Sötét Nagyúr. - Ahogy ti is, ha ellenszegültök a mestereiteknek - előrehajitotta az ujjait, és kék villámot lövellt az újjáéledő testbe. Nizal és társai porhüvelye megrázkódott, de emberi hangokat képtelen volt hallatni.
Napok múlva is csak állatias morgásokkal nyilatkoztatta ki zavarodott rettegését. Ő maga sem értette a saját helyzetét, a tudatát pedig szinte teljesen elvesztette. Egy vegetáló példa volt csupán.
A mellette lógó kötelek egyelőre nem leltek gazdára.
-Olyan a szined, mint a madárszar - járta körbe Nizalt Kandor, miután a kamra teljesen kiürült. - Mégis a legjobb részekből raktalak össze.. - kinyúlt a kezeivel, és megsimogatta a testét. Nizal viszolyogva húzódott el, már amennyire tudott.
De Kandor a saját vállaira húzta a lábait.
-Van kedved szórakozni? - kérdezte.
-Ha el akarod törölni a gátlásaidat, hajlandónak kell lenned megtenni mindent, ami csak kell, hogy elérd a céljaidat - támaszkodott a botjára Sordis az előtte térdelő tanivtányokkal szemben.
aA saját kamrájában voltak. Csakis a legerősebbeket tanitotta személyesen. Ő és Wenthar sosem akarták visszaállitani az ősidők Sith Rendjét, ahol több ezer Nagyúr kószált a galaxisban, megosztva a hatalmat. Az Akadémia növendékeiből nem akartak igazi Sitheket nevelni, hogy legyengitsék a Rendet. Viszont harcosokra és tábornokokra volt szükségük, akik vezetik majd a seregeiket.
Olyan végrehajtókra és szolgákra volt szükségük, mint a legendás Darth Maul, a Sith harcos.
-Ha nem vagy elég erős, hogy saját magadat legyőzd, akkor büntettess meg a sötét oldal által, vagy halj meg örökre - folytatta. - Nem kell papnak lenned az Egyházban ahhoz, hogy nagyhatalmú Sith legyél. A papok prédikációi mit sem érnek az igazi hatalom birtokosával szemben. El kell fogadni azt, hogy mindenki fölé rendelitek magatokat. Csakis akkor lesztek igazi Nagyurak, ha megölitek a mestereiteket, mert ezáltal a következő mestergeneráció erősebb lesz, s vele a Sith Rend.
-A meditációhoz nem szükséges egyéb tudnivaló. Hunyjátok le a szemeteket, nehogy az evilági látásotok az utatokba álljon az Erő megértésében. Nem kell egyebet tennetek, mint figyelnetek. Kizárni a külvilágot és a hangomat.
-Ez által megértettétek a Jedik egyik erősségét: erőt meritenek a tudatalatti békéből. Nektek viszont nincs szükségetek a saját lelketekben való barangolásra ehhez. Álljatok párba! A páros egyik tagja meditáljon, a másik próbáljon behatolni a transzba esett társa elméjébe, hogy két világ között foghassa a Jedit! Nem létezik uralom élet és halál fölött, de a kettő közötti rést megragadhatjátok, és bármelyik irányba elmozdithatjátok. Kezdhetitek!
vége
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 5, 2016 10:58:52 GMT 1
Hilts nagyúr és Arya a Sith Akadémia egyik lezárt szárnyában meditáltak, amelyet a jem’hadar és Kardass néhány biztonsági alakulata már megtisztított a Renegát és egyéb áruló szekták híveitől. Az ősz hajú nagyúr, Kesh tudomása szerint utolsó túlélője, a Sithek Elveszett Törzsének, ahogyan közössége hívta magát, örököse és egyetlen képviselője egy egyszerű székben üldögélt, Arya pedig szokásához híven fel s alá járkált a szobában... fizikailag itt volt, elméje azonban most is, mint legtöbbször, messze járt.
Az együtt töltött idő alatt, amelynek nagy részében ebben a helységben tartózkodtak, Hiltsnek volt ideje kiismerni a fiatal, szinte még gyermeknyi lányt, és rájönnie arra, hogy vélelmezett hatalmas ereje mögött, amelynek révén megörökölte a Hegyi öreg pozícióját, valójában mi rejlik.
Ott volt, amikor Arya először kezdett el halott, majd élő sith nagyurak hangján beszélni, amikor az Erővel védőfalat kellett emelnie maga és a lány köré, hogy megvédelmezze Aryát saját magától... ott volt, amikor a lány több alkalommal is incselkedve bújt hozzá, olyan mozdulatokkal, amelyeket Hilts korábban el sem tudott volna képzelni egy ilyen fiatal lánytól... és amikor a mellkasát markolászva egyszer csak véget ért a révület, Arya pedig csodálkozva pillantott az öreg sithre: „De hát sokkal idősebb vagy nálam, Marok nagyúr (Arya mindig így hívta, nem tudni, melyik sith személyisége ragasztotta rá ezt, de úgy látszik, a többinek is megtetszett, mert józan pillanataiban is így szólította újabban), mit képzelsz, fúj!”
Hiltsnek idejébe telt rájönni, hogy ezek a pillanatok valójában nem tudatosak Aryától. A kislány, akitől még a leghatalmasabb nagyurak is rettegtek, olyan volt, mint egy szivacs, vagy inkább, mint egy csatorna. Mintha valamiféle különleges kötődése lett volna az Erő honának azon részéhez, ahol a halott sith nagyurak lelkei vándorolnak végtelen dühben és fájdalomban, de egyúttal ahhoz is, ahová az életben lévő nagyurakét húzza magához a Sötét Oldal, amikor azok meditálnak.
És amikor Hilts erre rájött, megismerte és megértette a kislány különleges képességét, egyúttal megértette vele is, hogy mellette nyugodtan elengedheti magát, mert a csak a megfelelő alkalomra váró korribani mesterekkel ellentétben ő nem fogja bántani.. és amikor túl tudott lépni azon, hogy Arya egyes kivetüléseit kísértésként kezelje, akkor Hilts ráébredt a lányban rejlő valódi potenciálra.
Ekkor született meg a fejében a Korriban blokád alá vonásának ötlete, de nem abban a formában, ahogyan azt a termeikbe zárt nagyurak elképzelték. Ó igen, a Renegát híveit és egyéb árulókat kerestek, de Hilts hamar rájött, hogy ezt a legegyszerűbben akkor szűrheti ki, akkor találhat rájuk, ha nem túl szorosra, ellenkezőleg, túl lazára húzza a Sith Akadémiát és magát a bolygót körülvevő biztonsági hálót.
Aki elég erős volt ahhoz, hogy a Renegáthoz, vagy egy másik, a pletykák szerint csak Káoszistennek nevezett entitáshoz húzzon (utóbbit pedig nem kellett bemutatni Hiltsnek, hiszen személyesen találkozott vele, és tanúja volt, ahogyan elpusztította bolygóját), azok kijutottak a védőgyűrűn, szépen, lassan egyesével elszivárogva a Korribanról... akik pedig hátramaradtak.. nos, Hilts egyre inkább meggyőzőődött róla, hogy ők voltak a kolonc.
Arya képességei nagyban segítették ebben. Itt, a Korribanon, ahol annyi élő és halott sith szelleme kevergett, és szinte látható átjárás nyílt a Sötét oldal életet túli, időtlen Birodalmába, a kislány szinte fél óránként egyik sith személyiségéből a másikba ugrott. Izzadt, sikoltozott, sírt, vagy éppen Hiltset harapdálta, esetleg a sarokban ült mereven maga elé nézve, de nem adta fel, valahol a lelke mélyén ő is érthette, hogy ezzel segít Hiltsnek, cserébe pedig életében először védelmet kap, és szabadon kibontakoztathatja képességeit... Hilts pedig látta a tekintetében, hogy milyenek is valójában a korribani nagyurak.
És minél többet látott, annál inkább megdöbbent azon, mennyire felhigult a sith nagyurak, az Akadémia mestereinek közössége. Annak idején otthon, a Keshen világos, hierarchikus szabályok szerint válhatott valakiből Szablya, vagy Mester, esetleg Nagyúr. Korribanon azonban, annak köszönhetően, hogy a Sith Akadémia és a hozzá kötődő Sith Egyház hatalmas, bürokratikus, szinte már a Köztársaságot is megszégyenítő összetettségű intézményrendszerré vált, mindenkinek jutott valamilyen mesteri cím. A sötét oldallal éppen csak megismerkedő lelkek minimális hatalom, és annál több politikai felkészültség birtokában juthattak fontos pozíciókhoz, onnantól kezdve pedig a számukra kijelölt szobákban és termekben üldögélve játszották öncélú, kisded játékaikat, egymás ellen szervezkedve legtöbbször pusztán azért, hogy egy egész szárny, egy csapat tanonc, vagy az Egyház valamelyik ága felett nagyobb befolyást szerezhessenek.
Hilts nevetségesnek találta az egészet. Ott volt az egész meghódítható galaxis, de ezek a nagyurak legtöbbször megaláztatásnak tekintették, ha áthelyeztették őket a Birodalom hatalmas hadihajóinak egyikére, mert féltek attól, hogy távollétükben ellenlábasaik kiszorítják őket nehezen megszerzett, másrészt abszolút jelentékelen pozícióikból. Ezért a hajókra a politikai érzékkel nem rendelkező, fiatal, avatáson alig átesett tanoncok kerültek, vagy épp azok, akik a mesterek megítélése szerint túl nagy veszélyt jelentettek saját pozícióikra, de azt mégsem tudták elkerülni, hogy át ne irányítsák őket.
Hilts számára egyre inkább egyértelművé vált, hogy a Sith Birodalom belső megtisztítását itt, Korribanon kell megkezdeni. Csak ezután láthattak neki az igazi feladatnak, a Renegát és a Káoszisten követői utáni hajszának, miután legalább annyit elértek, hogy a métely nagy része magától távozott a Birodalom szívéből, amikor híre ment a blokádnak... ó igen, gondolta Hilts. Először a Korriban, aztán a szomszédos Vjun, az Egyház központja... ez azonban már nehezebb feladatnak ígérkezett. Az Egyház vezetője dörzsöltebb volt ezeknél a mű-nagyuraknál, és kiterjedt befolyással rendelkezett az egész galaxist behálózó, a Kardassi Obszidián Renddel párhuzamosan működtetett titkosszolgálati hálózata révén, melynek bázisát a Egyház missziói jelentették. Hilts tudta, hogy előbb uróbb neki és Aryának szembe kell nézniük az Egyház vezetőivel, de ehhez mindenek előtt meg kellett alapozniuk a hírnevüket.
Arya képességei révén Hilts azt is pontosan tudta, hogy az Egyház vezetői a saját pecsenyéjüket, rosszabb esetben a Káoszistenét sütögetik... azok voltak a legtanulságosabb pillanatok, amikor Arya valamelyik püspök, vagy az Emeritus személyiségébe engedett bepillantást Hilts számára. A nagyúr ilyenkor gondosan jegyzetelt, elraktározott minden információt vetélytársairól.
...
A kislány szeme ekkor felpattant, első pillanatban fehér volt, mitha valamiféle hám borította volna, mint mindig, amikor visszatért egy transzból. Egy pillanatig kifejezéstelenül meredt Hilts irányába, majd üvölteni kezdett.
- Ég.... égek... forró... áááá!
Hilts kapcsolt, és a sötét oldal segítségével védőburkot vont Arya köré, sötét energiákkal táplálva a lány testét. Az átkozott mindenit, gondolta, már megint belefutott egy haldokló nagyúrba. Az élet és a sötét Erő hona, a lét és a másféle lét közti átmenet alatt volt a legfájdalmasabb Arya számára rácsatlakozni egy tudatra, ilyenkor úgy tűnt, mintha a kislány teste szó szerint ki akarna fordulni saját magából.
Hilts erősen tartotta a lányt az Erőn keresztül és kezei között egyszerre, miközben furcsa hullámot érzékelt az Erőben… ó igen.. ezt érezte volna a gyermek is? Különös.
- Marok nagyúr, már megint tapogatsz, mit gondolsz? – pillantott rá hirtelen ártatlan, tiszta tekintettel a lány. Hilts ilyenkor sosem tudta eldönteni, hogy magától incselkedik-e, vagy valamelyik Traya, esetleg Domina főpraetor Erővel egyesült tudata játszik vele megint Arya tekintetén keresztül.. ennél csak az volt a rosszabb, amikor Arya egy alkalommal a Káoszisten tanítványává vált keshi lány, Vestara Khai halott lelkét csatornázta ide a szobába... Hilts akkor szó szerint bezárkózott a szomszédos helységbe, és majdnem egy napot várt, hogy a sírással egybekötött őrjöngés alábbhagyjon. Ilyenkor szinte vágyott rá, hogy inkább a Shantal nevű nőszemély tudata költözzön percekre Aryába. Olyankor csak a tükör előtt állt, és nézegette magát, Hilts pedig végre alhatott egy keveset.
- Elnézést. – mormogta Hilts és elengedte a lányt. – Mit láttál?
- A.. a bádogember... a félig fém nagyúr, akit az Erő másmilyenné tett... a nagyurak élvhajhász nagyura. – suttogta Arya. – Halott.
Hilts megborzongott.
- Kiről beszélsz, te lány?
- Wen... Wenthar. – mormogta Arya, miközben leült az ágy szélére, és maga elé nézett, ahogyan láthatóan lecsapódott benne, hogy mit is élt át. – A Császár halott, Marok. – Elmosolyodott.
Hilts egyik lábáról a másikra állt.
- Arra gondolsz, hogy...
- Igen. – biccentett Arya és felpattant. – Eljött az időnk! Gyerünk, Marok, hívjuk fel a vörös szolgáját, azt a vénembert, tudod, amelyik még nálad is öregebb, gyere!
Arya végigráncigálta Hiltset a lezárt szárny kommunikációs központjába vezető folyosón. Ilyenkor, ha egészen intenzív látomásai voltak, hajlamos volt utána egészen gyerekszerűen viselkedni, különösen, amikor Hilts mellett biztonságban érezte magát. Ugrált és nevetett, mégis gonoszul és halálosan. Hilts nem tudta eldönteni, hogy ijesztőnek, szánalomra méltónak, vagy... mondjuk úgy, vonzónak találja.
A komközpontba érve Arya gyors mozdulatokkal beütött egy kombinációt a holovetítőn, és kisvártatva egy viseltes, szikár arc jelent meg a képernyőn.
- Stark nagyúr.. Hilts nagyúr. – üdvözölte a párost Grodin Tierce Főkormányzó apro holoképe. – Minek köszönhetem a hívásukat?
Arya Hiltsre pillantott, de amaz arrébb tolta a lányt, és megköszörülte a torkát. A sokadik érzéke azt súgta, hogy nem jó ennek olyan hirtelen kérdéssel nekifutni, mint mondjuk „Ugye meghalt az Uralkodó?”
- Jelenteni akartunk a Korribannal kapcsolatos biztonsági intézkedésekről. – köszörülte meg végül a torkát az idős férfi. – Hamarosan befejezzük a Renegát és a Káoszisten áruló híveinek azonosítását. (azt ugyan nem tette hozzá, hogy ez leginkább annyit jelentett, hogy hagyják őket elmenni).
- Nagyszerű.. – biccentett a Főkormányzó. – Az Obszidián Rend összekötő ügynökének küldjék meg a névlistát, és intézkedjenek a kihallgatásokról.
- Ahogyan parancsolja, Főkormányzó. – biccentett Hilts, majd hozzátette. – Lehetséges lenne, hogy személyesen jelentsük a részleteket Őfelsége Wenthar Császárnak? Néhány részletet biztos vagyok benne, hogy érdekesnek találna...
A Főkormányzó egy pillanatig a párosra meredt, miközben a holokép kissé zavarodottá vált. - Nos.. nem. Attól tartok, jelenleg nem, nagyurak. Őfelsége rendkívül elfoglalt itt a hapesi tárgyalásokkal. Hamarosan holoüzenetben szól az alattvalóihoz, intézkedem, hogy Önöknek is lehetőségük legyen felhívni Őfelségét hamarosan.
- Milyen kár, reméltem, hamarosan a Korribanra látogat Őfelsége. – jegyezte meg Hilts, miközben Arya közelebb hajolt a vetítőhöz, szinte belebámult a Főkormányzó arcába.
- Őfelsége rendkívül elfoglalt az államközi ügyekkel. – folytatta semleges hangon Tierce. – Én képviselem addig. - Akkor talán Ön? – kérdezte ragadozó mosollyal Arya. - Személyesen, ide hozzánk a Korribanra? Nos nos nos? - Meglátom, belefér-e az időrendembe. – fintorodott el finoman Grodin. – Addig is, az Obszidián Renden keresztül... - Tudjuk, tudjuk, a kanálfejűeknek odaadjuk a névlistát, satöbbi. – fújta fel magát Arya sértődöttséget színlelve. – Köszönjük, Főkormányzó.
- Részemről a szerencse, Stark úrnő... Hilts nagyúr. – biccentett a Főkormányzó, miközben Hilts bontotta a vonalat. - Hazudik, mint a fekete vízfolyás, Marok. – bökte oldalba derékmagasságban Hiltset Arya. – Én mondom, minden szava hazugság.
- Tudom. – biccentett Hilts. – De úgy tűnik, megpróbálja kézben tartani az ügyet. Még az is lehet, hogy eljátsszák, hogy.. hogy az Uralkodó még él. - A sok ostoba uracska még el is hinné. Nem tudnak azok semmit. – nevette el magát Arya, majd szembefordult Hiltssel és felpillantott rá. – Figyelj... figyelj csak, Marok. – Közelebb húzódott. – Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy...
- Ő... minek, Arya? – nyelt egyet zavartan Hilts. Már megint kezdi, gondolta. – Minek lenne itt az ideje? - Hát hogy leszámoljunk ezzel a sok nyomorulttal itt, mit gondoltál, minek? – nevetett fel Arya, és maga után ráncigálta Hiltset. – Gyere, Marok!
...
Hilts követte a lányt a lezárt szektorok egyikébe, egy hatalmas raktárba, ahol óriási tartályok sorakoztak, rajtuk az Obszidián Rend jelvényével és „veszélyes” felirattal. A lány leakasztott egy, a saját méretének megfelelő szakfandert a falról, és egyet átnyújtott Hiltsnek is. A szeme vörösen villant, és földöntúli nevetésben tört ki.
- Na, ez megint Exar Kun lesz, vagy valamelyik őrült, mondjuk Andeddu... – mormolta magában Hilts.
- Mire vársz, Marok? – lépett az első tartályhoz Arya, aki úgy tűnt, most nem engedte át magát teljesen a halott tudatnak, amelyik befészkelte magát az elméje egyik sarkába. – Aktiváld a légszűrő rendszert!
Hilts lezárta a szkafanderét, majd aktiválta az Akadémia többi részét ezzel a szárnnyal összekötő légszűrő szelepeket, amelyeket az Obszidián Rend technikusai gondosan áthuzaloztak, hogy a tartályok tartalma végszükség esetén eláraszthassa az Akadémiát...
Arya elfordította az első tartály szelepét, amelyből vöröses gáz áramlott ki.
- A kanálfejűek azt mondták, hogy a vírus szétoszlik a légszűrő rendszerben, és akár egyetlen apró víruska is elegendő, hogy egy Nagyúr is élőhalottá váljon. – nevetett fel gurgulázva. – Olyan lesz, mint az Ossus, hallod, Marok, pont olyan!
Hilts bólintott, miközben a Nirauanon és Ossuson is bevetett vírustörzs felerősített, Erőhasználókra is hatásos reagense elkezdett szétáradni az épületben.
- Megtisztítjuk az Akadémiát, Arya. – mormolta maga elé, majd a komterminálhoz lépett, hogy leadja az értesítő kódot a bolygó körül keringő kardassi hajóknak.
- Kód Alfa – Omega – Vörös – Fekete – Három. – sorolta a számokat. – A Renegát hívei fellázadtak és átvették az irányítást az Akadémia felett. Vészprotokoll, ismétlem, vészprotokoll aktiválva, küldjenek nekünk egy dekontaminációs mentőhajót a Hármas Szárnyba..
Hilts nem zavartatta magát különösebben amiatt, hogy a kardassi hajók érzékelőjén valószínűleg semmiféle lázadás nyomai nem látszanak, régóta meg volt győződve róla, hogy a bőrpáncélos alakok legalább olyan szívesen aktiválnák ezt a vírust, mint ő maga... egészen pontosan azóta, hogy Arya többszöri kérésre sem tudott rácsatlakozni egy bizonyos Nagyúr tudatára, világos bizonyítékát adva annak, hogy az a Nagyúr valójában nem Nagyúr, és nagyjából annyi köze van az Erőhöz, mint mondjuk ennek a vírustartálynak.
- Vészprotokollt vettem, megerősítem. – érkezett a válasz az ügyeletes kardassi hajóról. – Mentőhajó indul Önökért, Nagyúr.
Arya és Hilts kisétáltak a szárnyhoz tartozó, elszeparált leszállóplatformra, miközben a távolban, a hatalmas komplexum különböző szárnyaiból egyre több hörgés és üvöltés hangzott fel, ahogyan a Sith Akadémia nagyurai és tanoncai a zombivírustól eltorzulva végre valahára mind kijöttek termeikből és szobáikból, és jobb híján egymás húsát kezdték marcangolni...
- Itt kezdődik a Sithek Birodalmának új korszaka, kicsi Arya. – pillantott fel az égre Hilts. – És a mi bosszúnk kezdete.
Arya nem válaszolt, csak fel alá járkált a platformon, és artikulátlanul nevetett, hadonászott maga előtt, amíg Hilts meg nem ragadta, markában tartva, hogy ne tegyen kárt se benne, se magában. Úgy látszik, gondolta az ősz nagyúr, a zombivá váló mesterek elméjének is van valamiféle maradéka, amire a kislány rá tud csatlakozni. Hilts szinte már sajnálta társát, jó néhány újabb álmatlan éjszaka kinézett Aryának.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 8, 2016 14:29:00 GMT 1
A Korriban körüli űrt a szokottnál is jobban megtöltötték a járőröző jem'hadar és sith hadihajók. Senki se ki, se be, egy lélek sem léphetett az immár tiltottnak számító Akadémia szent földjére, vagy hagyhatta el azt. (pontosabban az Akadémia halálcsapdává változott romjain egymást és az oda merészkedőket öldöklő fertőzött zombik birodalmát, de az ezzel kapcsolatos információkat a rendszer új nagyurai, Hilts nagyúr és Arya, a Hegyi Öreg parancsára gondosan titokban tartották a szélesebb nyilvánosság előtt)
Egész jem'hadar hadosztályokat vontak ki a Corporate - szektor frontjáról, állóháborúvá változtatva az EGB apró, de annál erősebb és annál agresszívabb exklávéja elleni hadjáratot a Ziost és az Almania közti vonalon annak érdekében, hogy a többszörös biztonsági zónát és a blokádot fenntarthassák Korriban körül, mégis, nap mint nap akadt néhány merész lélek, aki valamelyik irányban megpróbálta áttörni a védőfalat...
Ezeket rendszeresen a Renegát híveinek minősítették - akár azok voltak valójában, akár nem, a jem'hadarnak megfelelő kihallgatási módszerei voltak annak érdekében, hogy egy idő után az összes elfogott kincsvadász és csempész is Sordis hívének vallja magát, ezzel váltva meg a kivégzést és a menekülést a fájdalom honából, amibe taszították. Ennél egy fokkal kellemetlenebb feladatnak számított, amikor fertőzött zombik kerítettek hatalmukba egy-egy korribani hajót, és megpróbálták túlterjeszteni az orbiton fertőzött tagjaikat... ilyenkor egész jem'hadar vadászhajókat kellett nagyobb cirkálókkal darabokra robbantani, miután az általuk megsemmisített zombifertőzött teherhajó utasai olykor még az űrben lebegve is, saját lendületüktől hajtva nekicsapódtak a jem'hadar vadászok oldalának, és körmükkel próbálták feltépni a plasztoid borítást...
Éppen ezért a Dromund Kaas térségéből átvezényelt jem'hadar hadosztály zászlóshajójaként szolgáló Dreadnought fedélzetén Keevan vorta szinte fellélegzett, amikor az újabb riasztást leadó érzékelők információi szerint a befogott hajó ezúttal kívülről, a rendszer külső karéja felől próbált meg behatolni, és eljutni a planétára. Ezen legalább biztosan nem lesznek zombik, gondolta a vorta.
- Vonósugarat neki. - vezényelt a vorta, miközben érdeklődve figyelte a lila sugár szorításában vergődő apró teherhajót. YT - osztályú lehetett. - Köztársasági jelzései vannak, a Tarisról. - közölte tárgyilagosan a sugarakért felelős jem'hadar. - Különös, általában ilyen rozzant hajókkal nem jutnak el idáig.. kivéve persze, ha az ossusi akadémia kicsi zöld mesterei, egy rakás kölyökkel a fedélzeten. - nevetett fel félhangosan a saját viccén a vorta, felelevenítve a régi anekdotát, amelyik rossz nyelvek szerint az ossusi sith invázió kiváltó oka volt. . Vontassák be a hármas hangárba! Szkenneljék a fedélzeten lévőket, aztán válasszák ki, hogy pontosan melyik idegbénítót adjuk be legújabb csempész vendégünknek..
- Szkennelés.. - közölte a Második, miközben a szeme elé húzott apró holografikus vetítőplexin különféle karakterek táncoltak a jem'hadar saját, mesterséges nyelvén, ami igencsak megnehezítette a kíváncsi ellenséges fülek számára a faj egyedei által kezelt sith hadihajók közti kommunikáció értelmezését. - Szkennelés ismételve.. - tette hozzá egy pillanatnyi zavar szünet után a szürkés bőrű, csontos kinövésekkel tarkított arcú katona.
- Mi a gond? - fordult oda türelmetlenl Keevan. - Ha megint elromlott valami... - Negatív, parancsnok. - rázta meg a fejét a jem'hadar. - Lefuttattam egy plusz diagnosztikát, az érzékelők szerint egyetlen egy humán férfi van a fedélzeten, az átlagosnál jóval idősebb.. de a kristályszenzorok alapján Erőérzékeny. - Oh értem.. - mosolyodott el Keevan. - Valószínűleg egy újabb Renegát kultista... bár ők nem járnak egyedül, roppant különös. Küldj érte egy megerősített egységet, amint behúztátok a hajóját, és hozzátok elém! Magam hallgatom ki!
Inkább, mint hogy valamelyik, még itt kószáló nagyúrra bízzam. - tette hozzá magában Keevan. Hilts nagyúr instrukciói e tekintetben egyértelműek voltak, minden mestert, nagyurat és erőhasználót, aki be akart jutni a Korribanra, a vortáknak kellett kihallgatni, és utána átadni Hilts nagyúrnak, lehetőleg személyesen...
A Bisztámit szállító transzport alig landolt a jem'hadar csatacirkáló hangárjában, máris állig felfegyverzett katonák rohantak fel a rámpáján, hogy kirángassák és Keevan elé cipeljék az öreget...
|
|