|
Post by sithlord on Dec 24, 2016 20:51:23 GMT 1
Bisztámi igyekezett nyugodt maradni, miközben a kegyetlen Jem'Hadar harcosok kirángatták a hajóból. Egyikük oldalba rúgta, amitől az idős férfi kétrét görnyedt. Bisztámi minden erejét és idegszálát a nyugalom megtartására fókuszálta. Pontosan tudta, ezeket egy pillanat műve alatt legyőzhetné, hiszen a Próféta bérgyilkosainak még a Jem'Hadar katonák se jelentettek akadályt. Most azonban nem a harc ideje van itt, állapította meg Bisztámi, miközben engedte hogy a katonák a vorta elé cipeljék.
Sok minden járt a fejében, azon tűnődött hogy vajon életben hagyják e, ha átadta a lényeges információt a Sith Birodalom képviselőinek, miszerint a félelmetes Szindikátus élén, szintén egy nagyhatalmú Sith áll.
A katonák egyenesen Keevan Vorta elé cipelték a különös vendéget, amaz pedig csodálkozva nézett a megviselt de mégis tiszteletet parancsoló öregemberre. A vorta lakrésze meglehetősen puritán volt, mindössze egy hatalmas íróasztalszerűség és pár kommunikációs terminál volt található, a rideg fémborítású falak szinte sugározták a hideg precizitást amely a Vortákra annyira jellemző volt.
-Bocsásson meg az embereim durvaságáért kedves barátom! -intézte alázatoskodó szavait a Vorta, Bisztámi felé. -Bizonyára hamarosan kiderül, miért is van itt! No meséljen! -Keevan intett, mire a Jem Hadarok elengedték a foglyukat, majd durván előretaszították az asztal felé. Bisztámi azonban nem esett el, szilárdan állt és büszkén Keevan előtt. -Van valamim, ami érdekelni fogja önt és a főnökeit is! -az öreg egy kis csipszerű valamit vett elő az iszákjából és Keevan felé nyújtotta.
|
|
|
Post by sithlord on Dec 26, 2016 15:29:09 GMT 1
Bisztámi miközben Keevant szemlélte, belemélyedt a gondolataiba. Azon gondolkodott, hogyan is jutott el idáig hogy a Próféta bérgyilkosa és szolgája legyen…
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a galaxisban még béke volt, a korrupció és a kisebb háborúk ellenére a Köztársaság volt az úr. Bisztámi sok évvel a Klón háborúnak is nevezett véres összecsapás előtt született a Tarison. Amióta az eszét tudja, mindig is ott élt és dolgozott. Rangos családból származott, egyik felmenője még a szenátori tisztségig is eljutott, így az ifjú Bisztáminak nem volt sok gondja fiatal korában. Gazdag és nemes család sarjaként, nyugodtan belemerülhetett kedvenc hobbijába, a tudományba és azon belül is a klónozási technológiák tanulmányozásába. Minden álma az volt, hogy rájöjjön arra a titokra, amit még a Sith Nagyurai is hiába kutattak: az örök élet titkára! Vagyis arra, hogy egy klóntestbe hogyan lehet a gazdatest tudatát átültetni. Ezen a téren meglepő haladást ért el és miután találkozott egy különös emberrel, illetve muunnal munkája felgyorsult. Hego Damask, aki valójában egy Sith Nagyúr volt Darth Plagueis néven, felkereste az ifjú és törtető tudóst és adott pár használható támpontot a kutatásaihoz. Bisztámi kutatása így meglehetősen felgyorsult majd teljes sikert ért el. Damask technológiai leírásai nyomán az első kísérleti alany ő maga volt. Bisztámi létrehozta a saját klónját, majd egy különleges meditáció révén áthelyezte a saját tudatát ebbe az új és egészséges testbe. A folyamat sikeresen zárult és Bisztámi elégedetten tapasztalta, hogy új teste éppen olyan mint az eredeti, arról nem is beszélve, hogy a tudata minden emlékével egyetemben ép maradt. Erről a sikerről természetesen értesítette az Abrohan tartózkodó mentorát, Damaskot. A muun igencsak belelkesedett a sikerén és a Tarisra utazott hogy Bisztámival beszéljen. Bisztámi átadta az anyagokat és a kutatási dokumentációt, Plagueis pedig felajánlotta, hogy Bisztámi segíthet neki abban a különös projektben, amelyen Damask dolgozott.
Az Abroah világán Bisztámi szembesült azzal, hogy Damask valójában egy Sith Nagyúr, ami váratlanul érte és mindent megértett. Damask, avagy Plagueis felfedte azt a titkot, amihez Bisztámi segítségét kérte. Megtermékenyíteni az erő segítségével petesejteket és létrehozni az igazi Erőharcosokat, akikben hemzsegnek a midichlorianok. Bisztámi örömmel mondott igent és ezentúl a Sith Nagyúr laboratóriumának állandó munkatársa lett. Megszállott kutatásaik végül meglepő sikert hoztak. Bisztámi tudása és Plagueis bölcsessége eredményt hozott…
Eljött az ideje, hogy kamatoztassák azt amit elértek ketten. Bisztámi a Naboon választott ki egy nemes úrhölgyet, a Naberrie család távoli leágazásának sarját a kísérlethez. Minden szempontból tökéletesnek tűnt. Bisztámi maga is meglepődött, hogy maga Palpatine szenátor juttatta be őket Caroline úrnőhöz. Mint kóbor és vándor tudós kísérte el a gazdag Damaskot, és Caroline meglehetősen érdekesnek találta őket. Örömmel látta vendégül őket. Egyik éjszaka, az úrnőt egy különleges keverékkel kábították el, majd Plagueis és Bisztámi elkezdték azt amiért a Naboora jöttek. A nőt egy titkos laborba vitték, ahol Bisztámi beadott egy különleges kotyvalékot amit ő maga készített el, míg Damask egy bonyolult szertartás során meditatív állapotba merült el. Végül a folyamat sikerült és Caroline úrnő megfogant… Bisztámi és Plagueis visszacsempészték a kábult és ezúttal már terhes úrnőt a lakosztályába, majd másnap reggel úgy köszöntötték mintha mi sem történt volna. Aztán távoztak és visszatértek az Abroahra…
Caroline kilenc hónappal később egészséges fiúnak adott életet, akinek a Gabriel nevet adta. Bár maga sem értette hogyan is foganhatott, amikor férfival sosem volt együtt. Nemhiába hívták a Szűz Hercegnőnek…
Bisztámi tovább dolgozott, Plagueis pedig immár egyedül kísérletezett tovább. Most hogy nála volt Bisztámi széruma már egyedül is tudott kísérleti alanyokat találni. Bisztámi sokról nem tudott, egyről viszont igen. Plagueis egy alkalommal a Tatooinera ment el…
13 évvel később Gabriel anyja meghalt és Bisztámi személyesen utazott a Naboora hogy elhozza a fiút. Plagueist nem nagyon érdekelte, teljesen eltűnt, nem tudni hova lett. Bisztámi törölte a fiú tudatát majd valami sejtéstől vezérelve egy sztázistartályba rejtette el a fiút. Valami azt súgta neki hogy Gabriel veszélyben van, merthogy Plagueis tanítványa Sidious Nagyúr igencsak érdeklődött a fiú holléte iránt...Bisztámi ösztönösen érezte, a fiú nem kerülhet Sidious markába. Egy sugallat alapján cselekedett. Nem tudhatta, hogy maga a Próféta vezérelte már ekkor is az útját…
Aztán jött a Klónháború majd a Birodalom, a Vong Invázió a sok-sok háború és közben Bisztámi megkeményedett.
Kutatásai során fedezett fel egy ősi könyvet a Próféta tanairól amelynek címe Szent Kohuran, avagy az Út könyve volt. Lelkesen vetette bele magát és megtalálta amit mindig keresett. A Próféta békét és hatalmat adott neki, miután felesküdött szolgálatára. Csatlakozott egy a Prófétát követő szektához, akik csakhamar felismerték nagyon gyenge Erőérzékenységét és kiképezték a Próféta gyilkosává… Bisztámi éveket töltött köztük a Jedhaan, amíg a Birodalom meg nem jelent és el nem pusztította a Szent Várost. A vakszerencse műve volt vagy inkább a Próféta műve? Hogy Bisztámi megmenekült… Ekkor esküdött bosszút végleg a Birodalom és a Jedik ellen. Mindent elveszített, kihasználták és ekkor rájött: az EGYENSÚLY a megoldás mindenre. A Próféta pedig, áldott legyen a neve, egyszer személyesen megjelent neki. A Jedha pusztulása után történt, meditációba merült és a Próféta szólt hozzá...személyesen kente fel szolgájává...Ezután már nem volt visszaút, az egykori tudós, a Sithek szövetségese meghalt végérvényesen és megszületett a Próféta gyermeke…
Bisztámi visszatért a Tarisra felejteni és a Próféta útmutatásait követni. Csakhamar még a Szindikátus is tartott tőle. Tarison élte át a galaxis további eseményeit és szép lassan megöregedett és elfelejtette addigi életét. Aztán egyik nap egy szőke fiú futott az egyik utcán ahol ő is tartózkodott s akiben meglepődve ismerte fel az évtizedek óta eltűnt Gabrielt...akit ő maga rejtett el Sidious elől…
A többi pedig már legenda, ahogy egykori tanárai mondanák. Most pedig itt állt a Sötét Oldal undorító teremtménye előtt és remélte, uralni tudja ösztöneit, hogy ne végezzen vele azonnal…
„Csak tedd amit mondtam gyermekem”
A Próféta szavai azonnal nyugalmat hoztak lelkébe és ez kiült az arcára is, Keevan Vorta nem kis meglepetésére. Van valamim ami nagyon kell majd nekik, gondolta az Öreg magában elégedetten.
Mert bár sok mindent elfelejtett a régi életéből, a klónozási technológiát amit kidolgozott azt nem feledte el, sőt az bizony rajta volt a kis adatcsipen, amit a Vortának átadott. Vagyis egy kicsiny szeletkéje, mert a többit az elméjében tárolta.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 26, 2016 19:00:12 GMT 1
Keevan kíváncsian egy elkülönített, biztonságos aljzatba helyezte az adatfájlt, amely a hajó rendszerihez való kapcsolódás nélkül tudott megnyitni ilyesféle, bizonytalan forrású, potenciális vírusokat tartalmazó állományokat is. - Nos rendben, lássuk... - simította végig az állát érdeklődve a Vorta. Az efféle Renegát - hívő öregemberek általában felfegyverzett kísérőkkel jártak, és a legritkább esetben próbálkoztak efféle információk átadásával. Általában addig üvöltötték, hogy "éljen Sordis, éljen a Renegát, halál Wentharra", amíg a jem'hadar agyon nem verte őket. Sőt, az utóbbi időben már egyenesen nem átallották azt kiabálni, hogy "Wenthar halott, a perverz trónbitorló halott! Sordist illeti a trón!", amit Keevan hatványozottan idegesítőnek tartott. Ilyenkor kiadta a jem'hadarnak, hogy különösen fájdalmasan, és lassan, társaik szeme láttára, egyesével végezzenek a foglyokkal.
Szóval ehhez képest ez az öregember, aki egyedül próbál bejutni Korribanra, ráadásul robbanómellények helyett adathordozókat cipel magával, tényleg üdítő változatosságnak számított.
- Mit is mondott, mi a neve? - pillantott fel, miközben a számítógép szkennelte és szortírozta az állományokat. - Bisztámi Al-Rahman. És a magáé? - biccentett az öreg. - Csak egy vorta vagyok a Birodalom szolgálatában.. - tárta szét a karjait némiképp színpadiasan Keevan. - A név oly jelentéktelen.. - A Próféta is sok néven ismerszik meg.. akinek viszont nincs neve, az sehogy. - jegyezte meg Bisztámi.
- Csakugyan...? - pillantott fel az öregre Keevan, majd vissza az állományokra, válasz nélkül hagyva a megjegyzést. Az első adatcsomag meglehetősen szofisztikált klónozással kapcsolatos adatokat tartalmazott.. méghozzá olyasféle, klónozással kapcsolatos adatokat, amelyeket Keevan gyakorlott szeme leginkább saját genetikai anyagához, illetve annak létrehozásához tudott volna hasonlítani... genetikai manipuláció, gondolatátvitel.. erőérzékenység. - Maga ipari kém? Hol szerezte ezt? Mit tud a Birodalom katonai genetikai programjáról? - pillantott végül fel, ezúttal az udvariasságnak nyoma sem volt a hangjában.
- Semmit. - tárta szét a karjait Bisztámi. - Ha maguknak van hasonló programja, akkor az pusztán a véletlen műve, de legjobb esetben is maguk tanultak ebből, nem pedig én.. a magukéból, vorta uram. Ezek az adatok több tíz évesek, nézze át a konfigurációt és az időbélyegzőket.
Keevan néhány pillanatig szótlanul pörgette a fájlokat. Ránézésre úgy tűnt, az öreg igazat beszél. - Ha ilyen fontos tudás birtokában van, uram, csodálkozom, hogy a Birodalom még nem kérte fel a szolgálatra... hacsak nem merültek fel.. biztonsági kockázatok.. - kopogott az asztalon a vorta, majd újra felpillantott a férfira. - Mostanában olyanokkal találkozunk, akik az ilyesféle tudás birtokában inkább elhagyni szeretnék Korribant, mint bejutni oda, Bisztámi úr. Miért érdekelné ez a főnökeimet?
- Mert a Tarison, ahonnan jövök, az általam átadott adatokat megalapozó kísérletek utolsó alanya épp most került egy sith nagyúr birtokába. - fonta össze a karjait Bisztámi. - Nézze meg a külön állományban lévő hangfelvételt. Magam készítettem, amikor a Nagyúr fogdmegjei elráncigáltak hozzá az Alsó Tarison zajló zarándoklatom kellős középéről. Úgy éreztem.. fontos lehet.
- Egy sith nagyúr a Tarison? - Keevan belehallgatott a felvétel elejébe, amelyen Cal Omek bemutatta a "Nagyúrnak" nevezett vezérnek Bisztámit. - Miféle Próféta?
- Útmutatóm a Hit útján. - magyarázta Bisztámi. - Egyszer szívesen mesélek róla Önnek. A Próféta szemében minden élőlény értékes és egyedi.. - Bizonyára a vorták is.. - erőltetett magára cinikus mosolyt Keevan. - Ki ez a Nagyúr és mit csinál a Tarison? Csak nem a Renegát?
- A szervezetét úgy hívják, Szindikátus. - magyarázta Bisztámi. - A neve pedig.. Vorennus. A követői azt rebesgették, hogy a Korribanról szökött meg. De nincs köze ahhoz a személyhez, akit maguk Renegátnak hívnak. - Úgy? - Keevan ujjai villámgyors táncba kezdtek a billentyűzeten, ahogyan fotografikus elméjében újabb és újabb információ csomagok villantak fel a szavak hatására.. a Szindikátus szerepelt az Ovat parancsnok által köröztetett legutóbbi magas biztonsági szintű jelentésben, mint az astoriasi eseményeket okozó szerv, ráadásul abban is megerősítették azokat az egyébként nem túl megbízható, Damask consigliore köréből származó információkat, hogy a központjuk a Tarison van, és nem kötődnek a Renegáthoz. Az öreg kezdett határozottan érdekes lenni. - És mégis.. miért engedte el magát ez a nagyúr? - kérdezte Bisztámit. - Mert gondolom, most az következik, hogy sikeresen megszökött a fogságából, és nem pedig az, hogy magát küldte kémkedni a Korribanra, feltételezem, ott hagyott valamit a sietős távozásakor..
- Nem tudta, ki vagyok, uram. - biccentett Bisztámi. - A Renegátról akart hallani, így azt mondtam neki, hogy az ő szervezete után nyomoztam a GenoHaradan tagjaként, mint bérgyilkos. Ez a válasz kielégítette, így nem kérdezősködött tovább.. nem tudta, hogy valójában a klónozási programban vettem részt, ugyanabban, mint a fiú, Gabriiel.
- Akit hátrahagyott? - villant meg Keevan tekintete. Bisztámi egyre inkább kezdte megérteni, miért hallani olyan keveset a vortákról, és mégis miért működik a problémák ellenére ma is szinte tökéletesen a sith közigazgatás. Ezek a csavart fülű vigyorgó klónok mindenre emlékeztek, minden apró részletre.. - Különös dolog ez, Bisztámi úr. Hátrahagyni az egész programjának, tudományos munkájának eredményét, egy gyermeket, ha jól értem? Miközben a Birodalom és Wenthar Császár egyik ellenségének azt hazudja, hogy a Birodalom és Wenthar Császár másik ellenségével volt valamiféle dolga, az meg el is hiszi, erre maga egyenesen idefut hozzánk? Én úgy látom, ugyanolyan valószínűséggel lehet ennek a Szindikátusnak az ügynöke, mint a Renegáté. Sőt, esetleg mindkettőé, és túl forróvá vált a talaj a maga számára a Tarison, nemde? Ezért úgy gondolta, némi klóntechnológiai adattal, amit egy végzős genetikus is össze tud rakni, kettős ügynökből rögtön hármassá avanzsálhat a szolgálatunkban?
- Nem hangzik racionálisan, tudom. - biccentett Bisztámi. - A fiúnak nem lesz baja, ezt megüzente nekem a Próféta. Amióta a Próféta keze vezérel engem, sokszor cselekszem úgy, ami egy kafír számára nehezen magyarázható. De éppen ezért kell beszélnem a főnökeivel. Gondoljon csak bele, vorta úr... - Bisztámi szeme különös fénnyel megvillant. - Kockáztatná a nagyurai haragját, akiket éppen szolgál, abban az esetben, ha igazam van? Kivégeztethet, mint kémet, a Renegát, vagy a Szindikátus kémjét, de mi van akkor, ha mégis lényeges információim vannak a maguk számára nem csak Vorennusról és .. Sordisról, hanem a klónozási eljárásokról is? Vállalja ezt a kockázatot, vorta?
Keevan egy pillanatig kifejezéstelenül meredt maga elé. - Milyen gyakran kell segédkoncentrátumot magához vennie, vorta? - hajolt közelebb Bisztámi. - És a katonáinak? Felismerem az iparilag megbízható, de tökéletlen munkát.. maga ráadásul, ha jól érzékelem, legalább telepata, de az is lehet, Erőérzékeny.. esetleg mindkettő, nem igaz?
Keevan pupillái egy pillanatig kitágultak. Eddig észre sem vette, hogy az öregnek lehetnek olyan képességei, hogy érzékelje telepatikus hullámait, amelyek folyamatosan lepattantak a férfi acélkeménységű tudatáról, amelyet megpróbált beszélgetés közben kitapogatni.
- Lefogadom, hogy csak minden negyedik- ötödik vorta jut el olyan pozícióba, mint maga... - folytatta szuggesztív, bölcs hangon Bisztámi. - A többiek a klónozási eljárás elején, közepén, vagy egy lépéssel a szolgálatba lépés előtt őrülnek meg, azt hiszem... ezért vannak olyan kevesen, nemde? Magas hibafaktorral dolgoznak a klónozóik..
- Elég!! - csapott az asztalra Keevan, a szeme vörösen villant... majd kifújta a levegőt és elmosolyodott. - Elnézést a modortalanságomért. Tájékoztatom a Nagyurakat az érkezéséről.
Keevan kiment, Bisztámi pedig imát mormolt a Próféta dicsőségére... a vorta néhány perccel később visszatért, miközben Bisztámi érezte az erős rándulást, ami a jem'hadar csatacirkáló hipertérbe lépésével járt. - Útban vagyunk Korribanra. - közölte a vorta. - Hilts nagyúr és a Hegyi Öreg személyesen hallgatják ki magát, Bisztámi úr. - Köszönöm... Keevan. - a vorta szeme elkerekedett, amint Bisztámi kimondta a nevét, amiről nem kellett volna tudnia, de nem reagált.
- Érezze magát otthon. - azzal sarkon fordult, és mielőtt ismét magára hagyta volna az öreget, még visszafordult az ajtóból. - És beszélgessen a Prófétájával sokat, a Nagyurak nem biztos, hogy ilyen jó hallgatóság lesznek, mint én voltam.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 7, 2017 11:40:19 GMT 1
Bisztámi elmerült imádságában, miközben érezte, hogy hamarosan elkezdheti a bosszúját, Vorennus ellen. Gyűlölte a Sithet, amiért elvette tőle a fiút, akiből a Próféta Papját akarta kinevelni, hogy az Ő dicsőségét hirdesse szerte a világon és a galaxisban. Egy Jedi talán azt mondta volna, hogy a gyűlölet a Sötét Oldal része, ám Bisztámi szerint ez nem így volt. Az Egyensúly híveiben megvolt mind a két elem, amely a Jediket vagy a Sitheket jellemezte, még talán az úgynevezett Rinek voltak a legközelebb ahhoz a formához, amely Bisztámit és a hozzá hasonlókat jellemezte. Nincs világos és sötét, hanem a szürke az, amely a galaxist és az erőt igazán uralhatja. Bisztámi felidézte az ősi szutrát, amelyet gyakran elmondtak a Próféta tanítványai.
„Nincs világosság sötétség nélkül, A sötétség nem létezhet a világosság nélkül! Nincs sem élet, sem halál Sem jóság sem gonoszság Nem létezik Világosság Ahogy a Sötétség sem valódi! Az Egyensúly az ami valódi! A Szürkeség áldott nyugalmas. A Próféta pedig Irgalmas!”
A hajó hirtelen megrándult, ezt Bisztámi nagyon jól érezte a remegő talajon, vagyis a hideg duracél padlón, ahol meditatív pózban imádkozott Urához, a Prófétához. Tehát megérkeztünk, állapította meg elégedetten, majd felállt és összeszedelőzködött.
Bisztámi hamarosan egy kis szállítóhajó fülkéjében volt, Keevan vorta kíséretében. Merte remélni, hogy nem ölik meg azonnal, ahogy meglátják. Bár Bisztámi emiatt nem aggodalmaskodott, hiszen a Kissmet, vagyis a Végzet nem azért vezérelte el idáig, hogy most kudarcot valljon. A kis hajó leszállt a Korriban vörös homokkal borított felszínén, és Bisztámi lelkét csontig hatoló metsző gonoszság borította el, ahogy a Sötét Oldal lassan kezdte átjárni a porcikáit. Ez nem is volt csoda, hiszen a Korriban maga a Sithek szülőhazája és a Sötétség egyik fókuszpontja volt. Keevan ügyesen irányította a leszállóplatform felé a kis hajót majd rutinosan leszállt. A kikötőben már várták őket a fegyveres Jem'Hadarok, Asszaszinok és jó pár Sith kultista. Bisztámi azonban egy csöppet sem aggódott és nem félt. Most már elérkezett céljához, a többi a Próféta kegyelmén múlik. – Kövessen! -utasította a Vorta a foglyát, mire Bisztámi készségesen engedelmeskedett. Elindultak Hilts Nagyúr színe elé, harcosok és fegyveresek kíséretében...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 7, 2017 20:08:50 GMT 1
Keevan egészen a platform széléig kísérte Bisztámit, ahol egy hozzá hasonló öregember, és egy fiatal lány várták. A Próféta híve csodálkozva pillantott a fejük fölött magasodó üvekupolára, amelyen leszállásuk előtt haladtak át; a dóm több négyzetkilométernyi területet fogott át a felszínen, belső felülete mentén pedig vöröses villódzás jelezte, hogy még valami kiegészítő védőpajzs is tartozik hozzá... úgy tűnt, bármit is akarnak kint tartani Korriban urai, nagyon ügyelnek a biztonságra.
A vorta meghajtotta magát, amint a két alakhoz ért, de mielőtt belekezdhetett volna a mondandójába, egy pillanatra zavart lett a tekintete, körbenézett, majd sűrű pislogás közepette elővette a kommunikátorát és vizsgálgatni kezdte.
- Minden rendben, Keevan? - kérdezte a fiatal lány. - Igen, Hegyi Öreg. - hajtotta meg magát bárgyú mosollyal a vorta. Bisztámi furcsának találta, hogy így nevezi a fiatal lánykát. - Csak.. el kell intéznem valamit, kapcsolatba kell lépnem a társaimmal. Ez itt Bisztámi úr a Tarisról.. az előreküldött jelentésemben szerepel..
- Tisztában vagyunk a jelentésed tartalmával, szolga. - szólalt most meg az öregember, hangjában azonban nyoma sem volt annak a fennhéjázásnak, amint Bisztámi mondjuk Vorennustól hallott. - Menj a dolgodra. A vendégünkkel majd mi foglalkozunk. - Értettem, Nagyurak. Az Uralkodó győzedelmeskedjen. - hátrált vissza a sikló felé Keevan.
Bisztámi gyanakodva pillantott a vendéglátóira, majd végül a hasonszőrűnek tűnő öregemberhez intézte a szavait. - Ön bizonyára Hilts nagyúr, a Hegyi Öreg.. a kisasszony pedig a tanítványa. - Majdnem. - nevetett fel a kislány, és vörösen megvillant a tekintete. - Én vagyok a Hegyi Öreg, Hilts nagyúr pedig a tanácsadóm. - Ó értem... - vonta össze a szemöldökét Bisztámi. - Valahogy nem így képzeltem el a maguk Akadémiáját..
- Nem is ilyen volt régen. Jöjjön. - intett a kislány Bisztáminak, mire a jem'hadar őrök előléptek, hogy védőkíséretet adjanak. Hilts nagyúr zárta a sort. Bementek a komplexumba, Bisztámi pedig meglepetten tapasztalta, hogy egy klónüzembe érkeztek. Mindenfelé klóntartályok sorakoztak, amelyekben Keevanhoz hasonló vorták és az őrökhöz hasonló pikkelyes testű katonák lebegtek a fejlődés különböző állapotaiban. Bisztámi egyetlen alakot sem látott a két vendéglátóján kívül, akik akár csak távolról emlékeztették volna egy nagyúrra, csak tudósokat; humánokat, vortákat, zabrakokat, egy-két chagriait, vagy devaront, és néhány csontos fejű alakot, akiknek a fajával korábban még sosem találkozott. - Hol vannak a nagyurak? - kérdezte végül kíváncsian. - Erre. - mutatta az utat a kislány, egy széles, megerősített plexivel ellátott kilátóterembe vezetve Bisztámit.
Bisztámi elképedt a látványtól. Hamar rájött, hogy a hatalmas védőkupola szélén vannak, a kilátóterem ívelt ablakkal ellátott fala egybeépült a kupola külső részével. Azon túl további épületek látszottak, amelyekkel valaha a komplexum egyetlen közös épületegyüttes alkothatott, azonban a klónlaborral ellentétben a kinti, a védőburkon túli épületek mind - mind különböző mértékig romosak voltak... mintha nem is háború, hanem emberi erő tette volna tönkre őket... leszaggatott elemek, betört ablakok... a kilátótér legnagyobb részét egy hatalmas, nyílt aréna foglalta el, amelyben különböző alakok tántorogtak.
- A Próféta szakállára.. - mormogta Bisztámi döbbenten.
Az alakok közül néhányan megfordultak és a plexi irányába kezdtek rohanni. Ki lehetett venni a rajtuk lévő fekete rongyokon át tetovált testüket, itt-ott pedig oszlásnak indult belső szerveiket. Az egyik, egy vörös-fekete színek megfakult árnyalatait viselő twi'lek pontosan ott csattant a védőpajzsnak és a plexinek, ahol a fal másik oldalán Bisztámi állt. Az állkapcsa szétkenődött az erőtéren, szeme kifejezéstelenül villogott, majd még egyszer nekirohant a falnak, és újra visszapattant róla. Végül összeszedegette a fejéből kihullott száraz agyvelődarabkákat, mire a második zombi, egy nagydarab humán nekiugrott, és immár az őket bámuló nagyurakról és vendégükről megfeledkezve egymással kezdtek dulakodni. A kilátótér egyik végében egy földbe ásott automata lövegtorony emelkedett ki a földből, és néhány jól irányzott plazmasugárral visszatessékelte az agresszív zombikat a gyakorlótér közepére, társaik mellé.
- Íme, a Sith Birodalom Korribani Akadémiájának nagyurai, tanoncai és kultistái, Bisztámi úr. - fordult most a kislány a vendég felé. - Az én nevem pedig Arya Stark, a Hegy Öregje, Wenthar Császár Végrehajtója, és a Trón jogos örököse, az Akadémia úrnője. Pontosabban Új Korribané, ahogy mi most hívjuk. A társam, Hilts nagyúr pedig Kesh Elveszett Sith Törzsének utolsó életben maradt Szablyája és nagymestere, a jobbkezem.
Bisztámi jól megfontolta a szavait. - Örököst mondott, úrnőm. Eszerint a Próféta szava igaz volt. Wenthar Császár halott. Maguk végeztek vele? Itt? Vagy... azok ott kint? - Nem. - rázta meg a fejét Hilts. - Stark úrnő és én nem játszottunk szerepet a Császár halálában, mégis, elkerülhetetlen volt. Mi itt azon dolgozunk, hogy megmentsük a Sith Birodalmat. - Nem haladnak túl jól vele, ahogy elnézem. - mosolyodott el halványan Bisztámi. Már csak azt nem értette, hogy miért küldte őt a Próféta ezekhez az őrült tudósokhoz? - Legalábbis a kinti társaikat elnézve. - Azok a zombik ott a múlt. Az egymással versengő, nagyképű, felfuvalkodott, rivalizáló mesterek alkotta múlt. - magyarázta Arya, majd hangja teljesen földöntúlivá, méllyé vált. - Mi Egy Sith vagyunk. A vorta és a jem'hadar pedig a kinyújtott kezünk, ahogyan az ősi Sith faj számára a massasi harcosok voltak. Hilts nagyúr sokat tudna erről mesélni. - És gondolom szeret is. - jegyezte meg Bisztámi. - Egy alkalmasabb időpontban. - rázta meg a fejét az öreg férfi. - A vorta jelentésében Vorennusként nevezett sith nagyúr a régi, hamis rend egyik utolsó képviselője, egyike az utolsóknak, akik megszöktek Korribanról, mielőtt a reagens lecsapott az úrnő akaratából.
Tehát a kislány szervezte az egészet... különös - gondolta magában Bisztámi. Miféle lény ez? - Mindent elmondtam a vortának, amit Vorennusról tudok. - magyarázta végül felhangon. - Nem tudom, mit segíthetek maguknak az ő ügyében. - Érzem a gyűlöletét, amit iránta táplálsz, öreg. - közölte most ismét vékony hangon Arya. - Elvette tőlem a gyermeket, akinek a védelmére felesküdtem, akire vigyáztam, hogy a saját perverz terveire használja fel. - hajtotta le a fejét Bisztámi. - A bosszúvágy helyes dolog. - jegyezte meg Hilts. - Nemes érzés. De nem ezért van Rád szükségünk, öreg, hanem a klónozási tudásod miatt. A tudás miatt, amelyet Plagueis, a Bölcs szolgálatában szereztél. - Honnan tudtok erről... - pillantott rájuk Bisztámi meglepetten. - A vortának adott jelentésemben nem neveztem meg...
Arya szeme felvillant, majd olyan feketévé vált, mint a Bendő legmélyebb fekete lyuka, Bisztámi pedig azt a mély, dörgő muun hangot hallotta, amelytől a mai napig végigfutott a hátán a hideg. - Ne hazudj nekik, szolgám, most nagyobb szükség van a tudásodra, mint eddig bármikor... ehehehehe!
Bisztámi bármennyire is felvértezte magát a Próféta erejével és hitével, ettől a hangtól meghátrált. Évtizedek óta eltemetett félelmek ébredtek újra benne. Térdre esett. - Plagueis nagyúr, én... - Engedelmeskedni fogsz a gyermeknek... engedelmes szolga leszel, hogy visszatérhessünk az Erő honából.. - dörögte Plagueis szelleme Aryán keresztül. - Ehehehe...
Arya egy pillanatra megtántorodott, ahogyan a nagy hatalmú sith szellem otthagyta a testét. Hilts megtámasztotta a kislányt. - Egy új klónozási technikán dolgozunk az úrnővel. - magyarázta közben. - A vorta, a jem'hadar.. mindezek csak tesztek. A Te tudásoddal, klónozó mester, talán sikerrel járhatunk, és visszaadhatjuk a hajdanvolt dicső Nagyuraknak a fizikai valóságot. Akkor pedig a Sithek Birodalma újra hatalmas lesz! - És ha nem segítek? - kérdezte remegve Bisztámi. - A Prófétához tér meg a lelkem, ha megöltök.. nem árthattok nekem... - Nem ölünk meg.. hihi. - kuncogott fel saját hangján Arya. - Kilökünk oda, a zombik közé. Te is élőhalottá válsz, miután megeszik és kiköpik az agyad.. hihihi. - Amit kértek, lehetetlen.. - rázta meg a fejét Bisztámi. - Csak élő, létező lények tudatai ültethetőek át klóntestbe. Régóta halottaké sohasem...
- Lépésről - lépésre eljutunk a megoldáshoz. - nevetett fel Arya. - Most a következő kísérletünkben kell segítened, öreg. Először létre kell hoznunk egy klóntestet. Egy újfajta klóntestet, olyat, amelyben elég erősek a midi-chlorianok ahhoz, hogy egyáltalán be tudja fogadni egy hajdanvolt Sith Nagyúr szellemét, anélkül, hogy összeomlana. Először ebben fogsz segíteni.
- Kísérjétek a laborba, és legyen gondotok rá, hogy azonnal munkához lásson! - utasította a jem'hadart Hilts, mielőtt még Bisztámi tiltakozhatott volna. A Hegyi Öreg és Kesh utolsó nagyura egyedül maradtak a kilátóteremben.
- Nagy kockázatot vállalunk. - suttogta most Arya olyasféle hangon, mint amilyen magáé Hiltsé volt. - Tudom, Varner ősapa. - mondta fejét lehorgasztva Hilts. - Nagy kockázatot jelent, hogy ennek a Prófétának a híve. Könnyen elárulhat minket. - Más nem ismeri ilyen jól Plagueis munkáját... talán csak maga Plagueis. De benne nem bízhatunk. Saját magát akarná megtestesíteni egyetlen szellemként. Csak azok a nagyurak kaphatnak testet, akik elfogadják az Egy Sith elvét. - folytatta Arya Hilts valamelyik réges - régi felmenője hangján. - Egy tudat, egy cél, egy kollektíva, sok testben. - Értem. - biccentett Hilts. - Ha az öreg hajlandó együttműködni, hamarosan elkészül a prototípus. De biztosítanunk kell a haderő támogatását. Nem halaszthatjuk tovább, különben Vjun és az Egyház kaparintja meg a kezdeményezést. Wenthar halálának híre már szétterjedt a galaxisban. - A hapan ringyó és a nagai kalóz pedig messze vannak. - bólintott most Arya, immár a saját hangján. - Hilts nagyúr, itt az ideje, hogy magunkhoz hívjuk a Testőrt. - Intézkedem. - biccentett Hilts, és sarkon fordult, az ajtóban őrt álló jem'hadarhoz intézve következő szavait.
- Első, intézkedj, hogy biztonságos csatornán beszélhessek a Főkormányzóval! Mondd meg neki, hogy sürgős! - Értettem, nagyúr! - hajtotta meg magát a jem'hadar.
Amint Hilts is távozott, Arya még néhány pillanatig bámulta a kinti zombikat. Tekintete folyamatos színváltozáson ment keresztül, ahogy újabb és újabb tudatok futottak benne végig. Keresett valamit... valakit... még ha nem is tudta irányítani ilyenkor a keresést, csak annyit tehetett, hogy minél több tudatot engedett be az elméjébe.
Végül ezúttal sem azt találta, akit akart. A keze égnek emelkedtek és vad kacsázásba fogtak. A tekintete szinte fehér lett... fehéres szürkés.. - Oj muj.. - motyogta végül - Ez mindig olyan vicces... kislány, kislány, merre vagy, kislány...
- Engedd el! - sikított fel Arya először a saját, majd egy földöntúli másik hangon, és a szeme kivörösödött - Neked itt nincs helyed!!
Még néhány pillanatig a földön ült, aztán összeszedte magát, és elindult a laborok felé. Még sok teendőjük volt, mielőtt Tierce ideér..
|
|
|
Post by sithlord on Feb 19, 2017 14:41:05 GMT 1
Bisztámi már egy hete dolgozott a Sith laborban, ahova az öreg Mester küldte. Enni és inni kapott, ám a labort nem hagyhatta el. Fogva tartói bizonyára féltek, hogy esetleg elszökik. Bisztámi azonban pontosan tudta, ettől nem kell tartaniuk. A Próféta okkal küldte éppen ide, hogy megteremtse az Egyensúly bajnokát, a se nem Jedi se nem Sith harcost, akinek a vére majd hemzseg a midichlorianoktól. Mert Bisztámi egy percig se gondolta komolyan azt, amit megígért az öregnek és Plageuis álszellemének.
Nem fogja létrehozni a régi idők Sithjeit, sőt ha rajta múlik, örökre eltünteti őket. Az Ezerarcú Isten, ahogy a Prófétát hívták nagyon sok nyelven, nem engedné ezt amúgy sem. A Stark lány útban volt a Próféta terveinek, tehát hamarosan végeznie kell vele, vagy a Próféta egy másik Követének…
Bisztámi terve roppant egyszerű volt. A rábízott genetikai mintákból csupán egyetlen egyedet akart létrehozni, egy olyan klónt, amely valamennyi genetikai tulajdonságot, erőt és képességet egyesít majd. Ráadásul Bisztámi egy kis humort is szándékozott belecsempészni a projektbe. A Főkormányzó genetikai kódolása és pár szövetmintája is a birtokában volt. Milyen vicces is lenne, ha ez a hatalmas erejű, az Egyensúlyt szolgáló lény, pont annak a Főkormányzónak lenne a módosított genetikai mása, aki mindvégig, egész életében a Sötét Oldal szolgája volt! Tökéletes kicsúfolása lenne az annyira gyűlölt Sitheknek.
Munkaadói nem sejtettek semmit, és a klón nyers példánya már kész volt. A hófehér fényekben tündöklő, steril tisztaságú laborban, különféle műszerek mérték az adott egységek életjeleit, a genetikai kódolást megint más műszerek ellenőrizték le. Kémcsövek, folyadékkal teli tartályok, rideg fémasztalok, megannyi ismeretlen vágó és boncoló eszköz jelezte, a borzalmas kísérleteket, amik ezen a telepen folytak le. Számtalan inhumán lényen végeztek itt kísérleteket, hogy megtalálják a gyenge pontjukat. A hírhedett zombivírust, valószínűleg egy ugyanilyen biológiai telepen követték el őrült készítői…
-Bisztámi nagyúr! -lépett oda az egyik hófehér köpenyes orvosi asszisztens az öreg férfihoz. -Itt vannak az adatok amiket kért! -azzal egy kis kódhengert adott át Bisztáminak, a készülő klón genetikai adatairól, a szervezetének működéséről és arról, mennyi időbe kerül amíg tökéletesen készen áll. -Ragyogó! Most már csak a főnökséget kéne megvárnunk, amíg lejönnek és ellenőrzik a munkámat! -A Főkormányzó úrra gondol? -érdeklődött a fiatal rezidens. -Igen, őrá!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 20, 2017 16:29:55 GMT 1
Grodin Tierce, az Egyesült Sith Birodalom Főkormányzója aggodalmas, de fegyelmezett arckifejezéssel lépdelt a Korribani Sith Akadémia romjain, a zombivírustól fertőzött részektől hermetikusan elzárt területen épített jem'hadar klónüzem és kutatólabor folyosóin. Az öreg Testőr mögött a Császári Testőrség vörösköpenyesei meneteltek vibrodárdáikkal.. a Főkormányzó igyekezett aprókat lépni, mintha lassan, megfontoltan, méltóságteljesen haladna, pedig valójában csak azt akarta elrejteni, hogy egyre jobban sántít.. teste, amelyből Wenthar halálával elkezdtek kiszivárogni az éltető sötét oldali energiák, egyre öregedett, és gyengült. Ráadáasul az elmúlt napokban a Vorta is egyre különösebben viselkedett.. a klónozott, a Birodalomhoz végletekig hűséges, csavart fülű funkcionáriusok egyszerre idegessé és zavarttá váltak, de egyik sem volt Grodin kérdéseire válaszolni azzal kapcsolatban, hogy mi történt...
És most itt volt Hilts Nagyúr és a Hegyi Öreg meghívása. Ragaszkodtak hozzá, hogy Grodin személyesen találkozzon velük... a Főkormányzó pedig rosszat sejtett. Ugyan a kislánybőrbe bújt könyertelen gyilkos, Arya Stark és hűséges, kopaszodó szolgája, az inkább könyvtárosra, semmint sith nagyúrral hasonlító Hilts az Obszidián Rend és a vorták tudtával és jóváhagyásával végezte ki a sith nagyurak egymással vetélkedő köreit a Korribani Akadémián, amelyet velejéig megrontott a Renegát híveinek és egyéb lázadó elemeknek az ármánykodása, Grodin mégis eléggé átlátott a szitán ahhoz, hogy felismerje, mi folyik itt... a sithek megkezdték egymás szembenálló frakcióinak a felszámolását, tudatallanaul is visszatérve a Bane-i elvhez, melynek végén csak kettő, még inkább egy maradhat... vagy a legszélsőségesebb esetben egy sem.
A Főkormányzó pedig kulcsfontosságú volt ebben a játszmában, ezt nagyon jól tudta magáról.. ha Hilts és Arya olyasmivel állítják szembe, ami ellentétes az Enz és Charis nagyuraktól kapott parancsaival, mit tehetne?
Elmélkedésében a felnyíló ajtó zavarta meg. A fogadóterem másik végén, ami valamiféle páncélozott kilátó volt az Akadémia zombiktól hemzsegő romjaira, Hilts és Stark úrnő várakoztak.
A testőrök bevonultak, Grodinnak pedig nem kerülte el a figyelmét a fal mentén két sorban álló jem'hadar. Ezúttal vorták nélkül, ami merőben szokatlan volt. Láthatóan személyesen Hilts és Stark parancsnoksága alatt álltak.
- Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk, Főkormányzó. - villant meg lilásan Arya Stark tekintete, majd a közeli asztal felé intett. - Kesselit esetleg? - Én.. köszönöm.. most nem iszom. - préselte ki magából a szavakat Grodin. Erőt vett magán. A Császár Testőrét egyetlen himmi-hummi sith nagyúr nem félemlítheti meg, pláne nem egy kislány, aki Vadernek képzeli magát. - Mi volt az a fontos ügy, amiért személyesen kellett idejönnöm? - nézett végig vendéglátóin. - Az Uralkodó szolgálata rengeteg fontos feladattal jár! - Azzal járna.. - mosolyodott el Hilts. - Hogyha Wenthar nem lenne halott.
A Testőrök felemelték vibrodárdáikat, ugyanebben a pillanatban emelkedett fel a Hiltset és Aryát védő jem'hadar katonák összes fegyvere is. Arya csilingelő hangon felnevetett. - Ugye maga sem gondolja komolyan, Főkormányzó, hogy mi nem érezzük meg az ilyesmit? - Wenthar nagyúr, Őfelsége, minden sithek és a Birodalom császárának halálhírét kelteni árulás, halálos bűn! - szaladtak ráncba Grodin arcvonásai. - Még maguk sem... - És a Birodalmat idegen uralkodók kezébe helyezni nem az, Főkormányzó? - hunyorított Hilts halk hangon. - Vagy azt gondolta, ezt sem tudjuk? - Ebben a teremben csak két áruló van, és nem én vagyok az.. - lépett előre Grodin, felkészülve a halálra, és előhúzta a vibropengéjét. - A Császárért....!
A penge megfordult Grodin kezében, mély sebet vágva a Testőr tenyerébe, majd átrepült a termen és Arya kezében landolt. - Mielőtt belemelegedünk.. - közölte ezúttal sokkal mélyebb, öblös hangon a kislány, miközben megkarcolta a saját kezét is. - Nem kér valaki egy kis vért?
Grodin ujjai karmokká görbültek, és a Testőr előrelendült, de Arya felemelte a padlóról, és a sarokba vágta a Sötét oldal segítségével. Egy pillanattal később a jem'hadar és a Testőrség tagjai halálos összecsapásba kezdtek...
...
Amikor Grodin kinyitotta a szemét, Arya és Hilts álltak fölött. A Testőrt egy sötét oldali varázslat szegezte a padlóhoz. Körbepillantott.. egyetlen életben lévő jem'hadart, vagy Testőrt sem látott, csak darabokra szabdalt, füstölgő holttesteket. - Kiegyenlített küzdelem volt, élvezet volt végignézni, befejezni még inkább. - mosolygott a Főkormányzóra Arya. - Most hajlandó végighallgatni minket? - Nem úgy tűnik, mintha más választásom lenne.. - sziszegte Grodin. - Árulók.. - Kérem, Főkormányzó, lépjünk túl ezen az avitt, leegyszerűsített áruló - nem áruló nevezéktanon. - sóhajtott fel barátságosan Hilts nagyúr. - Tisztában vagyunk azzal, hogy Wenthar meghalt a Hapesen, és azzal is, hogy a Hapan Császárnő és a Nagai Császár valamiféle egyezségbe kényszerítették magát. - Az elsőt érezhették az Erőben, ezt elhiszem.. - sziszegte Grodin, belátva, hogy nincs értelme tagadni. - De a másodikat.. - A logikát is néha igénybe vesszük a gondolkodásunkhoz, nem csak az Erőt. - folytatta Hilts. - Ők voltak az egyetlen jelen lévő sith nagyurak és államfők Wentharon kívül, maga pedig épségben tért vissza, és a háború sem tört ki, továbbá a Renegát sem próbálta meg elfoglalni a Trónt megboldogult Császárunk helyett. Az Erő használata nélkül is világos, hogy maga lepaktált Enzzel és Őfelsége leányával, hogy megőrizzék a stabilitást.
- Nem volt.. választásom. - sziszegte a Főkormányzó. - Ők a .. Nagyurak... ŐFelsége lánya.. a fiú pedig a nagainál van... - őfelsége fia? - kérdezte Arya kíváncsian, Grodin pedig bólintott. - Ez érdekes, ez utóbbit nem tudtuk, de logikus, hogy akkor miért követte az utasításaikat. - biccentett Hilts. - Mindazonáltal Ön is belátja, gondolom, hogy ez így nem helyes. - Ha átállok magukhoz, polgárháború lesz.. - emelte fel a fejét büszkén Grodin. - Ha megölnek, akkor is.. ha annyi eszük van, mint azoknak ott a Hapesen, akkor ezt is tudják... ha ugyanezzel az Egyházhoz megyek a Vjunra, akkor pedig... - Akkor pedig valószínűleg tényleg megölik magát, és tényleg polgárháború lenne. - biccentett Hilts. - Az Emeritus és püspökei csak egy ilyen alkalomra várnak. - De azért ne értékelje túl a szerepét, Főkormányzócska.. - nevetett fel a Hegyi Öreg, akire inkább illett volna a Hegyi Kislány név. - Most szükségünk van még magára, de ha ilyen ütemben illan el magából az élet, mint most, akkor nem sokáig húzza majd... nézett már tükörbe mostanában? - Maguk.. segíthetnek. - lihegte Grodin. Érezte, hogy gyorsul a szívverése. Gyengülő teste egyre kevésbé bírta az ilyesmit. - A nagai és a Császárnő nem voltak hajlandóak.. de maguk vissza... adhatják. - Tévedés. - rázta meg a fejét Hilts. - Wenthar Nagyúr akkor, amikor felruházta az Erő ajándékával, rajta hagyta a jegyét magán, Testőr. A vérével jelölte meg. Ezért gyengül most. Csak az ő vérvonalának tagja, és abból is csak egy férfi adhatja meg Önnek a fiatalság újabb ajándékát azon a módon. - Diszkriminatív dolog a sith mágia, ugye? - nevetett sértődötten Arya.
- Carl még gyermek... a Renegát pedig nem jöhet szóba. - Grodin észrevette, hogy a másik kettő nem akadályozza abban, hogy feltápászkodjon, így hát így is tett.- Ezek szerint nincs remény számomra... Miért nem ölnek meg, és fejezzük be az egészet itt? - Az magának túl egyszerű lenne, Testőr bácsi. - nevetett fel ismét gunyorosan Arya. - Nem nem.. segíteni fog nekünk.. és cserébe mi is megtaláljuk a módját, hogy segítsünk magán.. ó igen.. hiihihi... jöjjön!
Átléptek a jem'hadar katonák és Testőrök holttestjein, és egy, a bevezető folyosóról nyíló oldalajtón keresztül lépcsőn lementek néhány szintet. Végül Arya és Hilts egy sötét oldali praktika segítségével, varázslatokat mormolva feloldottak egy Erő-zárat, ami megnyitotta az Akadémia alatt futó tárnák fertőtlenített, elzárt szakaszát.
Grodin elámult. A lenti tárnákban berendezett bioüzem olyan bonyolult berendezésekkel volt felszerelve, mint a polneyei, amikor hátrahagyta. A rezidensek és asszisztensek, berendezések, gépek és műszerek között egy központi klóntartályban egy gyermek teste lebegett, mellette egy kopaszodó, fehér köpenyes öregúr serénykedett.
- Erre, jöjjön csak. - Grodin követte Aryát a Spaarti-hengerhez. - Ez itt Bisztámi úr. - mutatott a kislány a köpenyes alakra, majd ujja átvándorolt a tartály lakójára... - Ez pedig.. maga.. - Egy újabb klón. - fintorodott el Grodin. - Ennyire futja a tudományukból? - Nem akármilyen klón. - magyarázta Hilts, miközben Arya a vibropengét, amit elvett Grodintól, átadta Bisztáminak. - Nem lesz önálló tudata, csak egy üres héj lesz. A sötét oldallal nem menthetjük meg a jelenlegi testét, Főkormányzó, de ha a klón elkészül, átültethetjük bele a tudatát. A sith mágia hatalmas dolgokra képes. - Cserébe pedig segít nekünk. Véghez viszi azt, amire Charis és Enz kérték.. fenntartja a Rendet és a stabilitást. - zárta le a gondolatot Arya. - A megfelelő pillanatban pedig gondoskodik arról, hogy a Flotta és a Rendek mellettünk álljanak, amikor lecsapunk a trónbitorlókra határon innen és túl egyaránt... ! Eheheheh..
Grodin fejét lehajtva biccentett. Mi mást tehetett volna? Már nem szálhatott ki a játékból, aminek a részévé vált, amikor először felvette a kapcsolatot a Polneyeon Wenthar Végrehajtóval... - Folyamatosan mintákat kell majd vennünk Öntől. - magyarázta a Bisztámi nevű öreg fürkésző tekintettel. - De ez távolról is megoldható, nem kell itt maradnia. Még néhány hét, amíg kifejlődik az egyed...
Grodin a klónra pillantott. - Nem is hasonlít.. - jegyezte meg. - Több helyen módosítottunk a génjein, hogy alkalmassá váljon az átvitelre. - magyarázta Hilts. - Ha sikerül, egy új faj születésének szemtanúja és élharcosa lehet, Testőr.. - Tehát kísérleti alany leszek.. - nyelt egyet Grodin. - Még mindig jobb, mint ha halott. - nevetett fel Arya. - A magafajtának, legalábbis... hihi..
Grodin még hozzátett volna valamit, de ekkor az ajtó ismét feltárult, és két vorta, Keevan és Weyoun vonultak be a helységbe. - Mi ez? - mordult fel Hilts. - Elnézést kérünk, Nagyurak, Főkormányzó... - hajtotta meg magát mélyen Weyoun és kísérője egyszerre. - Személyesen jöttünk, amint meggyőződtünk a történtek valódiságáról. - Miféle történtek? - hunyorított Grodin. Hát ezért titokzatoskodtak annyit a vorták? - Mi történt? - Lex Lu'uthor és az OCP fellázadt. - közölte Weyoun. - Megölték a szektorban tartózkodó testvéreinket és a jem'hadart, továbbá az Obszidián ügynökeit is. Titkos tárgyalásokat kezdtek a Köztársasággal.. - A hozzánk hű ügynököket és funkcionáriusokat elhallgattatták, vagy börtönbe vetették, hogy fenntarthassák a látszatát annak, hogy rend van.. - magyarázta kiegészítésképpen Keevan. - Lu'uthor nem akar addig lépni, amíg a Köztársaság nem garantálja a biztonságát.
Hilts és Arya egymásra néztek. Úgy tűnt, erre ők sem számítottak. - Tegye, amit tennie kell ilyenkor, Főkormányzó. - utasította végül a férfit Arya. - Minél előbb rendet tesz, annál előbb folytathatjuk a mi kis.. kísérletünket.. igyekezzen!
Grodin bólintott és a vorták felé fordult. - Jöjjenek velem. Küldjenek titkos üzenetet Moskau admirálisnak és Tain nagyúrnak. A Vjunnak egy szót se az egészről! Gyerünk!
|
|
|
Post by sithlord on Feb 23, 2017 12:22:53 GMT 1
Bisztámi remekül haladt a munkájával. Számos manipulált géninjekciót adott be a tartály elosztó rendszerébe, így a fejlődő klón lassan de biztosan növekedett. A midichlorian szint is emelkedő tendenciát mutatott, ahogy Bisztámi napról napra vizsgálta az értékeket. Amikor senki nem látta, Bisztámi különös szutrákat mormolt, kezeit a klóntartályra tapasztva. Megáldotta a növekvő Bajnokot, az Egyensúly hatalmas leendő harcosát... A Bogan szövetéből értékes csít hívott le, amit egyenesen a klóntartályba plántált.
Bár a Próféta vallásával ellentétes volt az efféle kísérletezés, Bisztámi pontosan tudta, az Ezerarcú Isten vezette el idáig. Ahogy a galaxisnál is ősibb szutrákat mormolta, a klóntartály folyadéka bugyogni kezdett és a kb 10 éves forma kisfiúnak megfelelő fejlettségű egyed szemei hirtelen felpattantak... -Aludj csak fiam! -mormolta gyöngéden az Öreg. -Még sokat kell fejlődnöd, amíg beteljesítheted sorsodat!
Bisztámi pontosan tudta, hogy a folyamat hamarosan befejeződik. Akkor pedig ott kell lennie, nehogy a Stark kurva és a vén bolond Hilts rátegyék a kezeiket a "fiúra"!
A tartály mélyén a Fiú álmodott. Csatákról, ősi szörnyekről, démonokról és Egy Valakiről! A Valakinek ezer arca volt s mégis csak Egy. Ez a Valaki szólt hozzá néha-néha, s ilyenkor a Fiú izgatott lett. Fejlődő szervei sorban teltek meg adrenalinnal.
"Aludj kicsi Fiam! Aludj! Vigyázok rád, szeretlek Téged!" -a Valaki hangja lágy volt akár a legszebb női hang, bár a Fiú azt se tudta még mi az hogy nő... Ilyenkor szinte azt érezte hogy megsimogatja valaki, s boldog volt! A Fiú aludt tovább és várta hogy a Sors a Karma, amit a Valaki tartogatott neki, beteljesedjen... Mert a Fiú máris több volt mint egy klón! A Fiú az Ezerarcú Isten gyermeke volt, Bisztámi pedig? Az ő Prófétája? Talán.
-Az Üresség forma, a forma üresség! A legkevesebb a legtöbb! -mormolta Bisztámi halkan, miközben a klóntartályt figyelte. El nem mozdult volna onnan. Érezte hogy a Próféta elégedett vele s azt is hogy hamarosan új küldetést kap majd.
"Te leszel a Fiam Prófétája hű szolgám"
Ez a mondat ami újra és újra megjelent elméjében, kizárólag a Prófétától származhatott. Az Ezerarcú Isten üzent neki, Bisztámi pedig mélyen meghajolva imádkozott. -Úgy lesz ahogy óhajtod! Szolgád készen áll immár! Áldott legyen a Próféta!
|
|
|
Post by sithlord on Mar 16, 2018 15:11:56 GMT 1
A kis hajó olyan gyorsan suhant a végtelen hiperűrben, akár egy aprócska stak bogár. A hajó utasának egyben pilótájának, alapos oka volt a sietségre. Darth Gabriiiel a Sithek leendő reménysége és elhívott Nagyura haldokolt. Ezt már ő is nagyon jól tudta, hiszen szinte érezte ahogy sejtjei és a DNS-e lassan bomlik le és válik semmivé...
Gabónak egy reménysége maradt:régi mestere Bisztámi, és nagyon remélte hogy ő tud valami megoldást a bajára...A Sötét Oldal az oka? Vagy a Próféta akarata volt? (Gabó elmosolyodott, milyen régen is gondolt a régi Istenére, lám a halál közeledtével eszébe jut!) Nem tudta. Annyit tudott hogy szó szerint élve rohad és bomlik fel. Fulladásszerű köhögés jött rá, és jó adag véres köpet ürült ki a kis hajó padlójára. Gabó görcsösen köhögött, majd mikor abbamaradt, összeszedte magát. Hirtelen a műszerfalon egy kijelző kezdett el villogni, bejövő hívást kapott. Gabó sejtette ki lehet az így hamar a transzmissziós rácshoz ment és lehetőségeihez mérten letérdelt.Valahol sejtette ő hogy a Nagyúr nem halt meg. Így aztán aktiválta a holomodult és ennek nyomán, Vorennus haragos tekintete jelent meg kékesen vibrálva. -Végre megvagy szolga! -mondta a Nagyúr kegyetlen éllel a hangjában. -Miért nem teljesítetted a küldetésed? -Gabó hirtelen nem tudta mit feleljen. Azért mert azt hittem halott vagy? Végül úgy döntött elmondja az igazat. -Haldoklom Mesterem! A sejtjeim sorra bomlanak el, nincs már sok időm... -Vorennus egy pillanatig hallgatott, majd bólintott. A csuklyás alak tekintetéből nem lehetett kiolvasni semmilyen érzelmet. -Értem! És ez elég ok arra hogy elmenekülj és visszamenj a volt mesteredhez ahhoz a Bisztámihoz? Hogy elárulj engem? Mondd csak fiam mit vársz mi lesz? -A Nagyúr hangja gúnyosan vágódott élesen Gabó elméjébe. -A te hatalmad semmi a Próféta hatalmához...a te hatalmad csak...egy nagy üresség! -hirtelen a torkához kapott ahogy Vorennus valahonnan a távolból megérintette az Erővel. -Sérti a fülem ez a hitetlen beszéd...fiam!- Gabó hirtelen azt érezte hogy a Mester kutakodik a testében, az elméjében... Végül elmosolyodott és folytatta a mondanivalóját. -Ááá...igazad van...haldokolsz! Nem sok van már hátra neked, de az kínszenvedés lesz a javából! Úgyhogy életben hagylak! -Vorennus kegyetlen és gonosz hangja most fájóan bántó volt. -Menj hát te gyenge féreg a szánalmas Prófétádhoz és a még szánalmasabb tanítódhoz...aztán pedig dögölj meg! -a képmás hirtelen eltűnt, Vorennus minden bizonnyal azt akarta érzékeltetni hogy részéről le van zárva a dolog. Gabó a földre rogyott és elveszítette az eszméletét...
Nem sokkal később a hipertérből kilépve, a mélységi adatelemző és a központi számítógép jelezte, megérkeztek a kívánt vektorokra. A Korriban vörös golyóbisként terült el előtte, ahogy a kilátóernyőre pillantott. Gabó lassan feltápászkodott és elküldte azt a kódot amit még anno Bisztámival használtak, majd csak hang formájában üzenetet küldött a bolygóra...
-A nevem Gabriiiel más néven Gabó...Bisztámi Nagyúrhoz jöttem...!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 23, 2018 12:35:24 GMT 1
Arya Stark, a Hegyi Öreg és az utolsó sith Korribanon, aki látta még az Akadémiát eredeti dicsőségében – Hilts nagyúr ugye ilyen tekintetben nem számított, ő Kesh utolsó túlélője volt -, lehunyta a szemét, és beengedte a tudatába a holtakat.
Most nem egyesével jöttek, hanem csapatosan, százak, ezrek. Arya rákapcsolódott a halálos hullámra, amelyik tömegével ragadta ki az élet szövedékéből az ESB egyre fogyatkozó számú nagyurait, kultistáit és sötét harcosait a messzi Aweris rendszerben. Az ott folyó ütközet könyörtelen volt és számolatlanul követelte az életeket.. a sötét erőhasználók kiáltása, ahogyan átlépett lelkük az árnyékvilágba, pedig idáig ért, megtöltve vele Arya elméjét. A különleges képességekkel megáldott – vagy megátkozott – lány érzékelte Wenthar szellemének tombolását a lelkek között, miközben nagyurai hullottak körülötte.
Arya látta, hogy a csata rosszul áll, és az ESB erői hamarosan megsemmisülnek. Ez nem várt fejlemény volt, arra kényszerítette őt és társait, hogy átgondolják a terveiket. Kiterjesztette az elméjét, hogy más sötét oldali erőhasználók holt lelkeit is elérje, keresve, kik eshettek még áldozatul a harcoknak, amikor különös élményben volt része..
A fiatal férfi, talán inkább fiú, akinek az elméjéhez kapcsolódott, még nem volt halott.. pontosabban éppen ebben a pillanatban az volt, haldoklott, ahogyan sötét lelke ide-oda imbolygott a mezsgyén lét és nem lét között. Arya egy pillanatig kapcsolatot tudott teremteni vele.. látta a szemein át, ahogyan félholt lelke éppen visszatér testébe, egy testbe, amelyik egy apró, szinte vadászgép méretű hajó fülkéjében ült, kékes hipertéri kavargás közepette, amely éppen ebben a pillanatban alakult vissza hosszúkás csillagsávokon átaz űr feketeségévé. A komputer kijelzőjén pedig ott villogott az úti cél..
Arya szemei felpattantak, ahogyan a sötét erőhasználó immár teljesen visszanyerte uralmát tudata és élete felett. A lány bólintott, szinte csak úgy magának – a sötét oldal akarata volt, hogy elméjük összekapcsolódjon. Tudta, mit kell tennie.
Lement a laborba, ahol Hilts és Bisztámi éppen a klóntest körül sürgölődtek.
- Nem biztos, hogy szükség lesz rá. – kezdett bele szokás szerint mögéjük lopakodva, a köszönés minden fajtáját mellőzve Arya. Általában akkor szólalt meg mostanában, ha már közvetlenül a két öreg háta mögött állt – a frászt hozta rájuk ezzel.
- Miért? – rezzent össze Hilts nagyúr. - A flottánkat csapdába csalták Awerisnél. A Főkormányzó meghalt, Wenthar szellemén keresztül éreztem. – közölte az idegesség legcsekélyebb jele nélkül Arya. - Az a vén bolond legalább nem fog itt sertepertélni. – pillantott a fiú klónteste és Bisztámi felé Hilts.
Arya bólintott. Természetesen nem szándékoztak egy pillanatig sem Grodinnak ajándékozni a tesztet, ezt csak azért mondták neki, hogy fenntartsák az együttműködését. - Viszont a flottánk nélkül Enz és Charis hatalma növekszik csak. – húzta el a száját Arya. – A nagaiok és a hapanok nincsenek ott. Fel kell gyorsítanunk a folyamatot a klóntesttel.
A lány egy pillanatra elhallgatott, szeme megvillant, ahogy néhány nagyúr holt lelke áthaladt az elméjén. - Most nem ezért jöttem. – jegyezte meg végül, majd a klóntartály körül forgolódó másik férfihoz fordult. – Bisztámi nagyúr!
Bisztámi joviális arckifejezéssel fordult felé. Már leszokott arról, hogy állandóan kijavítsa a kislányt. Ha nagyúrnak akarta nevezni, ám tessék neki.
- Igen, Stark úrnő? – kérdezte. - Ismersz egy Gabriiel nevű ifjút? – tette fel a kérdést Arya.
Bisztámi arcán különös árnyék suhant át.
- Talán. – mondta végül. - Ide tart. Haldoklik. – jelentette ki Arya.
- Oh.. – Bisztámi összerezzent. - Néhány perce egy azonosítatlan hajó lépett a légkörbe. A jem’hadar már elfogta. – jegyezte meg Hilts. - Engedjétek leszállni. – pillantott sokat mondóan Bisztámira Arya. – És vezessétek ide. Úgy érzem, egy csodálatos viszontlátás tanúi leszünk.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 24, 2018 8:38:38 GMT 1
Gabó nagyon ramaty állapotban volt, és ez egyre csak romlott, így amikor a Jem'Hadar hajók elfogták, megadóan és beletörődve sorsába reagált rá. Ahogy leszállt a Korriban poros felszínére, a Jem'Hadarok durván kirángatták a hajóból az amúgy is beteg fiút. Aztán látták az állapotát és megállapították hogy nagy veszélyt már nem jelent ez a törékeny fiú.
Darth Gabriiel azonban egyet biztosan tudott. Bárhogy is bánt vele a Mestere, nem fogja elárulni, ha kell akár az életét is feláldozza ezért. Bár meglehetősen illogikus volt ez a lépés, tekintve ahogy Vorennus elbánt vele, de mégis:rövidke időre azt adta meg a fiúnak amire vágyott, hatalmat és rangot, egy lett a Sithek Rendjével...
Aztán másfajta gondolat jött elő elméjében. Hát nem elárulta őt a Nagyúr? Eldobta akár a szemetet! Az igazi jótevője mindig is Bisztámi volt s az igazi Isten pedig a Próféta... Nagyon vegyes érzelmei és gondolatai alaposan meg is zavarták az amúgy sem jó elme és fizikai állapotban levő fiút. Aztán úgy döntött az Erőre bízza magát...lesz ami lesz...
Foglyul ejtői egy hideg steril laborszerűségbe vezették, ahol leültették hogy várjon a sorára. Aztán hófehér makulátlan orvosi ruhában megjelent atyai jótevője, Bisztámi... Az öreg majdnem elsírta magát amikor meglátta rég elveszített fiát és tanítványát, és persze azt amilyen állapotba került. Gyenge vércsík jelent meg a fiú ajkain, amit azonnal le is törölt. -Me...mester...! -mondta nagyon halkan Gabó és lassan felállt hogy üdvözölje Bisztámit. -Már nem én vagyok a Mestered fiam...-mondta atyai gyengédséggel az öreg tudós, aztán váratlanul odalépett a fiúhoz és szorosan megölelte. Gabóban ekkor feljött mindaz amit már rég óta elfojtott magában, a szeretet iránti vágya, az apai érintés hiánya, és a szemei sarkában könnyek jelentek meg, méltatlanul egy Sithez. De gabó sosem volt igazán Sith...
Bisztámi is érzékelte hogy a fiúnak már nem lehet sok hátra. A megható jelenetnek Arya hangja vetett véget, amely élesen csattant a fülükbe...
-Nahát! Ez tényleg megható uraim! -mondta kissé gúnyosan a lány. -Apa és fia újra együtt? Nevetséges!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 23, 2018 12:16:59 GMT 1
- Haldoklik a fiú. - közölte Aryával Bisztámi nagy komolyan Tudta, hogy Gabó is tökéletesen tisztában van saját helyzetével, nem lett volna értelme szépíteni az ügyet. - Akkor még azelőtt ki kell hallgatni, hogy elpatkol, ehehehe. - szólalt meg Arya egy idősebb nagyúr szellemének hangján, majd közelebb lépett Gabóhoz, és torz mosollyal felé nyújtotta kislányos, lerágott körömcsonkok borítota ujjait. - Gyere csak Gabóka.. - Nem árulok el neked semmit, boszorkány.. - nyögte utolsó erejével Gabriiel. - Akkor meg fogsz rohadni a testedben, ami amúgy is haldoklik. - nevetett fel ismét egy másik hangon Arya. - Mondj el mindent nekem, hogy kit szolgálsz, és hagyom, hogy csatlakozz a tudatokhoz, amelyek betöltik a Hegyi Öreget! Egy lehetsz a sok közül, de a sötét oldal befogadja a lelked! - Neeem. - nyögte Gabó. - Engem a Fény védelmez és az új mesterem! - Miért hiszem azt, hogy a kettő kizárja egymást, ehehe. - nevetgélt Arya és ujjait hozzáérintette Gabriiel homlokához.
Bisztámi aggodalmas arccal figyelte az eseményeket de egyelőre nem avatkozott közbe. Arya és Gabriiel elméi egymásnak feszültek, a fiú betegen is erősen ellenállt az őrült leány szorításának, ekkor azonban Hilts nagyúr jelent meg a labor ajtajában.
- Úrnőm. - hajtotta meg magát Kesh utolsó Nagyura. - Elnézést a zavarásért, sürgős hívása van Moskau Égi Marsalltól. Emellett megérkezett a jem'hadar flotta maradéka is. - Kitűnő. - Ary elengedte Gabót, majd Bisztámihoz fordult. - Tartsd még egy kicsit életben korcs fiadat, tata, hadd szórakozzak vele még egy kicsit. - ezt már elváltozott hangon mondta, amitől Hilts hátán végigfutott a hideg. - Parancsod szerint lesz, úrnőm. - hajtotta meg magát Bisztámi. - Akadnak páran, akik szívesen elszórakoznának a fiúval, hihihi. - vetette még oda kifelé menet Arya. - Ne szaladjon sehová, bár elég ramaty állapotban van. Rakd össze egy kicsit, jó? - Úrnőm. - biccentett Bisztámi.
Kifelé menet még Arya odavetette Hiltsnek: - Legyen gondod a vortákra, tudni akarom, pontosan hány hajónk maradt a mészárlás után, és melyik flotta kihez hű. - ismét elfelhősödött a szeme, ahogyan néhány nagyúr végigrohant az elméjén. - Még nem állunk készen az alannyal, pedig sürgetem az öreget. - jegyezte meg Hilts. - Ha nem tudjuk idejében visszahozni a leghatalmasabb nagyurakat az életbe, akkor trónkövetelők és bitorlók fognak minket fenyegetni. - Majd őrültnek tettetem magamat, akit megszállt az öreg Wenthar. - nevetett fel Arya. - Minél kevésbé vesznek komolyan, annál jobb. Talán időt nyerhetünk így annál a ribanc Moskaunál. És mondd meg a vorta korcsoknak, hogy rendeljenek vissza minden jem'hadar harcost de Korribanra! - A Ziostról is? - kérdezte döbbenten Hilts. - És a Dromund Kaasról is? - Mindenhonnan. - biccentett a Hegyi Öreg medálját viselő fiatal lány. - Nem megyünk azokkal a templomokkal és szentélyekkel semmire, ha valami trónbitorló ránk támad. Meg kell védenünk a Korribant először is. Takarítsanak fel mindent az Ossuson is, és helyezzék át ide az összes klónüzemet és vírusmintát. Azt hiszem, örülhetünk, ha egy rendszert meg tudunk védeni a bitorlókkal szemben. A hozzánk hű milicisták persze maradhatnak a helyükön. Ágyútöltelékekre nincs szükségünk.
...
Bisztámi megvárta, amíg Arya és Hilts távoznak, majd szelíden végigsimított a fiú fején. - Gabókám, annyira sajnálom.. bántottak? - Nem.. csak.. csak egyedül vagyok és félek.. meg fogok halni? - kérdezte szomorúan Gabriiel és mestere és tanítója mellkasára hajtotta a fejét, mint annak idején, régen, amikor a Taris sikátorait járták és félt elaludni egyedül a tűz mellett a kihalt szobában, ahol megszálltak, hiszen odakint nyüzsögtek a nekhgoulok. - Megteszek, amit lehet, fiam. - sóhajtott Bisztámi. - Nem örült, hogy hazudnia kell. A fiúról már az első szkennek alapján megállapította, hogy menthetetlen. Sajgott a szíve érte. - Ha az a kislány visszajön.. - nyögte Gabó. - Nem fogok tudni.. ellenállni.. ő nyel el, hogyha nem adom ki neki a titkom, és a mesterem, az új mesterem, hogyha kiadom.. Te láttad, öregapa, igaz? Ismered a hatalmát. Bisztámi bólintott. Találkozott Vorennussal, tudta, mire képes. - Ha a tested nem is menthetem meg, a lelked talán igen. A Próféta kegyelmébe ajánllak.. de azt nem éled túl.. a hagyományos értelemben. - mondta végül. - Nem.. nem baj. - nyögte Gabó és hálás, szeretetteljes szemekkel nézett Bisztámira. - Csak ments meg, öregapa.. - Legyen. - Bisztámi egy injekciót adott be a fiúnak, akiből lassan elszállt az élet, kómaszerű állapotba zuhant. Bisztámi a falon lévő tartályban függő ifjú klónra pillantott, majd nekiállt, hogy mintát vegyen Gabriiel szöveteiből. Tudta, hogy az új klón életre keltéséhez szükséges utolsó kirakoselemet tartja a kezében.
- Áldott légy, kicsi Gabriiel, én kis Gabóm. A Próféta mellé kerülsz, tested viszont segít nekem, hogy beteljesítsem a Mindenható akaratát. - mormolta maga elé, miközben levette a mintát, majd kiterítette Gabó testét egy oltárszerű asztalra, és nekilátott, hogy elvégezze a Korribanon hatalmas eretnekségnek számító szertartást.. a Prófétának ajánlja Gabó lelkét.
Remélte, könnyen meg tudja majd magyarázni Starknak, hogy miért halt meg mégis a gondjaira bízott fiú. Egy bizonyos volt.. az új klónnak hamarosan fel kell ébrednie. - Adj jelet, Próféta. - mormolta maga elé Bisztámi. - Segíts, hogy kijussak ebből a Börtönből! Segíts Gabónak, vedd magadhoz!
...
Mialatt Bisztámi ősi praktikákat gyakorolt a laborban, amelyért a sithek a fejét vették volna, Arya pedig Moskau Égi Marsallal beszélt, a Korriban körül keringő, még a Renegát követői ellen emelt blokád során kiépített, de azóta hatalmas jem'hadar klónüzemekké és hajógyárakká fejlesztett platformok egyikén Keevan vorta kíváncsian figyelte, ahogyan a tartályból kilépő Második Weyoun megtörölközik, felöltözik, majd egy, a halántékán lévő neurointerfész segítségével beágyazza saját magának elesett elődje utolsó emlékeit is. Az új Weyoun néhány pillanatig döbbenten pislogott, majd Keevan felé fordult.
- Árulás mindenütt, nem igaz? Most mégis kit kellene szolgálnunk? - A Hegyi Öregnek tartozunk engedelmességgel.. azt hiszem. - gondolkozott Keevan. - Őfelsége nem rendelkezett az utódlásáról, hanem a Főkormányzót bízta meg. Ő pedig bármiben is állapodott meg a Császárnővel a Hapesen és Nagi uraival, egyikük sem jogosult a trónra.. legalábbis.. azt hiszem. Egyikük sem a Sith Akadémia felszentelt nagyura. Charis ráadásul.. nőstény. - Igen.. - morfondírozott Weyoun. - Ez igaz. Bár ugyanezt elmondhatjuk a Hegyi Öregről is. Az ifjú Carl herceg pedig még túl fiatal, ráadáasul nevelője sem jelezte, hogy visszaküldené. Ez egy rendkívül... furcsa szituáció. A protokollok nem világosak. Ki a rangidős flotttatiszt? - Lyrr Moskau Égi Marsall. - magyarázta Keevan. - De ő nem nagyúr. A távérzékelőink jelentése szerint egyelőre a Vjunnal kommunikál. - Az Egyházzal? - morfondírozott Weyoun. - Furcsa. Ők klerikusok, nincs szavuk igazgatási kérdésekben. És az Obszidián Rend? - A jelentések szerint Tain nagyúr elesett, a Kardassal nem tudok kapcsolatba lépni. Ahogyan a Bastionnal sem. - Keevan megnyúlt arca igazi tanácstalanságot tükrözött.
- Rendkívül kellemetlen, nem igaz? - vakarta meg az állát Weyoun. - Mekkorák a veszteségeink? - A bevetett jem'hadar háromnegyede, majdnem hétszázötven hajó.. - magyarázta Keevan. - Elsősorban vadászhajókat és cirkálókat veszítettünk, a nagyobb csatahajók veszteségaránya kisebb volt. Majdnem győzelmet arattunk.. - A majdnem nem számít. - intett a második Weyoun. - Konzultálnunk kell a Hegyi Öreggel és Hilts Nagyúrral. Berendeltek már minket jelentéstételre? - Egyelőre .. nem. - rázta meg a fejét Keevan. Amúgy is furcsállta a dolgot. - Én pedig.. először Veled akartam konzultálni. - Semmi baj, barátom. - veregette meg joviálisan vorta-társa vállát Weyoun. - Elintézzük ezt a kis problémát, utána pedig bosszút állunk az árulókon. Csak ki kell derítenünk, pontosan kik is az árulók. - Hilts nagyúr visszarendelte a jem'hadar helyőrségeket Yavinról, Ossusról, Ziostról és Dromund Kaasról is. - folytatta Keevan. - Ez érthető, ha stratégiailag értelmes méretű flottát akar a keze ügyében tudni. - biccentett Weyoun. - De aggaszt, hogy védtelenül hagyja a hátországunk. A jem'hadar nélkül a helyi milíciák semmit sem érnek. No menjünk, érdeklődjük meg, mi a nagyurak parancsa..
Kifelé menet érte őket a jem'hadar Első Keevan hajójáról, aki átkísérte vortáját a platformja. - Elnézést. - vágta magát vigyázzba a szürkés bőrű idegen harcos. - A távérzékelők szerint egy egyszemélyes hajó közeledik a biztonsági zárhoz. A pilóta Kallog nagyúrnőként mutatkozott be. - Nocsak. - gondolkozott el Keevan. - Ez különös. Szerepel egy ilyen nevű úrnő a Renegát Kultisták körözési listájának első tíz helye egyikén. - Ha ajándékot viszünk a Hegyi Öregnek és Hilts nagyúrnak, talán jobb kedvük lesz. - jegyezte meg Weyoun. - Talán akkor könnyebben kapunk iránymutatást. - Egyetértek. - biccentett a másik vorta, majd az Elsőjéhez fordult. - Foglyátok el azt a hajót és hozzátok elénk az utast! Mi fogjuk kihallgatni. - Parancsára. - tisztelgett a jem'hadar. - Kíváncsi volnék, ki olyan bolond, hogy besétál ide. - mormolta Weyoun. - Ráadásul egyedül. Még ha egy flottával jönne..
|
|
|
Post by sithlord on Apr 30, 2018 11:55:35 GMT 1
Bisztámi hozzákezdett a bonyolult szertartáshoz, amelynek során illetve végén, Gabó egyenesen a Próféta Birodalmának lakója lesz. Bisztámi szemei bekönnyesedtek, ahogy a haldokló gyerekre nézett, hiszen nem volt több 17 évesnél, óvatosan a szertartás szerinti módon helyezte el Gabó testét, majd elővette áldozati szertartásokhoz használt kését, és egy alig látható karcolást ejtett Gabó homlokán.. -Thilakh Chakqa! Thilakh Maqa! -kántálta az ősi szavakat közben.
Gabó immár véglegesen eljut oda, ahol az Álmok Birodalma található, a Próféta pedig gyengéden fogja magához ölelni...Szomorú, de egyúttal ünnepélyes hangulatban is volt. Reménykedett benne hogy a Próféta elfogadja majd a fiút, miután elvégezte a galaxisnál is ősibb szertartást.
Bisztámi most egy fekete mécsest vett elő majd Gabó fejétől pár centire elhelyezte a talajon és meggyújtotta. Édeskés füst szállt fel, amint a gyertya meggyulladt, majd Bisztámi a füstbe különös jeleket rajzolt: a Próféta rúnáit. Majd meditációs pózba helyezkedett és két kezét a fiú homlokára helyezve mormolta tovább a szavakat. A fekete mécses füstje beburkolta az öreget és a fiút egyaránt, ami furán hatott, hiszen csak egy aprócska mécses volt. -Hahrayla! Nahrayla! O Manipetasha! O manipetasha! - az öreg hangja elváltozott ahogy az ősi szavakat kántálta, közben Gabó testét különös arany színű fény vette körül. -A Forma üresség! Az üresség Forma! Nincs Halál Élet van, Nincs Élet Halál van! Minden ami van Semmi és minden ami Semmi immár létezik és van! Ó Manhi Padhme! Ó Próféta! Bodhiszathva Rakhle Naraylah! -az ősi ima után Bisztámi meditatív állapotba került, miután elengedte a fiú homlokát. Egyre lassabban lélegzett és várta a Próféta megjelenését...
Álmot látott. Gabó fiatalon és egészségesen szaladt egy gyönyörű virágokal teli mezőn és BOLDOG volt. Távolban egy hatalmas, üvegből (vagy drágakövekből?) épült kastély emelkedett. A nap gyengéden sütött és simogatta az öreg bőrét. Bisztámi elégedettséget érzett. A fiú a távolból visszafordulva intett neki hogy menjen arra amerre ő, azonban Bisztámit valami vagy Valaki visszatartotta. -Nem jött még el az időd szolgám! -mondta egy tömény fehér és vakító fényből álló szellemalak. -Menj és légy Haragom hordozója! -azzal az öreg homlokát megérintve el is tűnt...
A látomás véget ért és Gabó testének hűlt helye volt immár...Aztán megpillantott egy kis fekete dobozkát, ott ahol Gabó teste volt az előbb még és az öregember reszketve nyitotta ki...Lemezkék, fiolák, minták voltak a tárolóban. Gabó sejtjeinek és összetevőinek gyűjteménye...Bisztámi hirtelen erőteljes hangot hallott de csak az elméjében:
HASZNÁLD!
Bisztámi ajkain mosoly jelent meg és lassan feltápászkodott, majd úgy döntött a lakrészében várja meg a Sith dzsaur kutyák újabb zaklatásait! Rohadjanak és égjenek mindörökre a Sheolban! A Próféta irtsa ki őket örökre!
A szertartás sikerült. A Próféta ifjú és immár halott tanítványa, Istenéhez került...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 14, 2018 17:59:19 GMT 1
Mialatt Bisztámi odalent gondoskodott Gabó lelki üdvéről, amennyire megtehette, Arya pedig az irányítóteremből nem kis tajtékzással egybekötve figyelte a visszavonuló jem'hadartól kapott hírtöredékeket a kapcsolatot megszakító maradványbeli és kardassi erőkről és szektorokról, vagy éppen a Vjun körül, nem messze a Korribantól manifesztálódó egyre erősebb és stabilabb erőközpontról, amelyik bármelyik pillanatan rájuk támadhatott, a bolygó körül keringő csatahajók egyikén Keevan és Weyoun a foglyul ejtett sith úrnő kihallgatására készültek. Négy jem'hadar kísérte be a kopaszra nyírt, tetovált fejű nőszemélyt, akiről a vorták mindketten megállapították már első látásra, hogy jóval dekoratívabb jelenlegi úrnőjüknél, már amennyire a vorták járatosak voltak az ilyesmivel. A Kalloggnak nevezett nő dacosan rájuk pillantott. - Igazán érdekelne, hogy a Sith Birodalom eme sötét és válságos pillanatában a Renegát egyik nyilvántartott, körözött követője miért épp nálunk keres menedéket.. vagy éppen lehetséges célpontot, nemdebár, Kallog úrnő? - pillantott végig a foglyon Weyoun lefitymálló mosollyal. - Hiszen mi másért jönne ide, nem igaz? Talán bizony arra számít, hogy a Hegyi Öreg elé visszük, kedves hölgyem? - A jem'hadar kihallgatási módszereivel jó eséllyel hamarabb fog megismerkedni. - tette hozzá gonoszul Keevan. A nő csendben, önelégülten mosolyogva hallgatta őket, majd megrázta a fejét. - Tévedésben vagytok, gyermekeim. Én végtére is nem a Hegyi Öreghez jöttem. A gyermekeimhez jöttem, hogy felszabadítsam őket a hamis rabszolgaságból, amelyben állnak. A két vorta értetlenül pillantott egymásra. - Nos, ilyesféle Renegát - trükkel sem találkoztam még, annyi bizonyos. - tárta szét a karjait már - már vendégszeretően az új Weyoun, mint aki nagyra értékel egy ízléses és fantáziadús hazugságot, pusztán annak szakmai értéke miatt is, úgymond. - A Korribanon már nagyon régóta nincsenek gyerekek. - tette hozzá Keevan. - Félreértetek. - a Kallogg nevű nó szemei hirtelen mintha a koponyájába fordultak volna vissza, ahogyan a helyükön két, villámló, éjsötét, egyik pillanatban fekete lyuknak, másik pillanatban fényes csillagnak tetsző képződmény jelent meg, ahogyan Abeloth kiterjesztette az elméjét és bevonta vele a vortákat és a jem'hadar katonákat is. - Az Erő gyermekei vagytok, a Sötét oldal teremtményei és szolgáli.. - folytatta Abeloth, miközben behatolt a vorták elméjének legrejtettebb zugaiba, a mesterségesen létrehozott komplex életformát alapjait, a legelemibb építőköveket rejtő sarkokba, előhívva vele azt az ősi tudást, amelynek a vorták nem is tudták, hogy birtokában vannak... .. évezredekkel, évmilliókkal ezelőtti őseik tudását. Vagy talán a tudást, ami soha nem is létezett, hanem Abeloth helyezte oda egy másik valóságból, egy másik univerzumból. A Csillagok Királynője olyan mélyre nyúlt a vorta szolganép és harcosaik agyában, hogy a különbséget már fel sem lehetett volna fedezni a kettő között. - Emlékezzetek. - sziszegte Abeloth, miközben alakja megváltozott, és Kallog helyett egy tökéletesen sima bőrű, szinte folyadékszerű öregasszony alakját vette magára, aki fehéres-sárgás alakban állt most előttük. - Emlékezzetek valódi őseitekre, emlékezzetek azokra, akik valójában létrehoztak titeket, emlékezzetek azokra, akiktől eloroztak a Sith nagyurak, hogy hamis rabszolgákká tegyenek titeket, gyermekeim! Emlékezzetelk hazátokra, a Domíniumra! Emlékezzetek ránk! - Alapító. - nyögte ki Weyoun, és térdre hullott. - Ki alapított és mit? - Keevan úgy tűnt, nehezebben meggyőzhető, vagy csak már túlságosan sokat megélt az ESB szolgálatában. De az is lehet, egyszerűen ostobább volt. - Ki lapít és hol? - Ez a vorta hibás. - villantak meg Abeloth fekete lyuk - szemei. A jem'hadar felemelte a fegyvereit. - Hé! - tiltakozott Keevan, majd Weyounra pillantott. - Te nem veszed be ezt a.. - Szegény, hibás Keevan. - lépett arrébb átszellemült arccal Weyoun. - A Második Keevannál majd kijavítjuk ezt a hibát. Keevan vorta még tiltakozott volna valószínűleg, de a négy jem'hadar katona lelőtte. Weyoun átlépett társa füstölgő hulláján, és ismét letérdelt, ezúttal az Alapító előtt. - Sajnálom társam alkalmatlanságát, Alapító. A vorták és a jem'hadar rendelkezésedre állnak. Abeloth szája sokfogú mosolyra húzódott egy pillanatra. Könnyen irányítható, az Erőhöz erősen kötődő, mégis befolyásolható harcosok ezrei.. mit ezrei, százezrei. Igen. Pontosan erre volt szüksége. A nagyurak és a tudósok nem tudták, mit szabadítanak el, amikor létrehozták őket. Játékszereket. - Az Igazság hamarosan Győzedelmeskedik, Weyoun, gyermekem. - érintette meg a vorta tarkóját és egyik, komikus módon csavart fülét, finom energialöketet juttatva a klón testébe Abeloth, amitől azt valamiféle szexuális örömhöz hasonló izgatott remegés járt át. Az anyai szeretet, gondolta Abeloth. Ilyen egyszerű. - Az Igazság győzedelmeskedik. - ismételte hipnotizáltan Weyoun, majd a bent álló jem'hadar harcosok is csatlakoztak hozzá. Abeloth érezte, ahogyan a kommandósokat összekötő telepatikus és Erő-kapcsolatokon keresztül új üzenete és igazsága, az Alapítók és a Domínium illúziója máris elkezd szétterjedni a többi vorta és jem'hadar körében, mintha mindig is ebbben hittek volna. Semmi aprólékos részlet, csak feltétlen, vak engedelmesség, cserébe pedig az Alapítók szülői szeretetének érzése. - Menjetek el, és készítsétek fel a jem'hadart a távozásra. - jelentette ki Abeloth, az Alapító. - Hamarosan hazatérünk. Siessetek. Weyoun és kommandósai meghajoltak, majd kimentek, Abeloth pedig öregasszonyos külsejét fenntartva, kezeit összekulcsolva, sokat mondó mosollyal az arcán tovább várakozott. Tudta, újabb vendége perceken belül megérkezik. ... Hilts kivont fénykarddal, gyanakvó arckifejezéssel lépett be a terembe. Valóban csak percek teltek el. Eredetileg Stark úrnő küldte fel, hogy utánanézzen, miért késlekednek a vorták a személyes jelentéstétellel, de a sötét oldalon keresztül megérezte, hogy valami történt.. egy hullám söpört végig a vortákon és a jem'hadar katonákon, a középpontja pedig... Az öreg sith nagyúr egy pillantást vetett Weyoun és a jem'hadar harcosok hűlt helyére - bizonyára egy másik kijáraton távoztak, mint amerről ő érkezett, mert senkivel sem találkozott idefelé jövet a bázison -, egy másikat Keevan holttestére, egy harmadikat pedig a sikamlós bőrű öregasszonyra, aki a terem közepén álldogált. - Mit tettél a harcosainkkal, te Renegát - szolga. - lépett közelebb a nőhöz Hilts, vörös fénykard-pengéjét a nő nyakának szegezve. - Valami történt.. érzem.. te vagy az okozója, a középpontja. Kit szolgálsz, áruló? A Vjunt? Az áruló cosraiakat, A Renegátot? - Juraad Hilts. - a nő kezei csápokká alakultak, ahogyan Abeloth kiolvasta az öregember elméjéből a nevét és múltját. A szemek ismét forogni kezdtek, mint a mindent elnyelő fekete csillagok, és Hilts lelkébe mélyedtek. Mélyre, egyre mélyebbre, az ESB-ben töltött idején túlra. - Ó.. ó igen.. egy elveszett sith törzs az idők forgatagában, egyedül évezredekig egyetlen bolygón.. a bosszúvágy.. mit tettek veletek.. á igen, már látom.. az a bolod, öreg Waranous... hogy is képzelhette, hogy elbír veletek.. ó igen, és az az ártatlan kislány, az ezerszer meghalt tanítvány.. ó, milyen kár, hogy ezt átaludtam... Vestara Khai tökéletes gazdatest lett volna, a legjobb, amit ez az univerzum adhatott.. de az a bolond öreg eltékozolta, feláldozta.. ó igen.. a gyermekeim is megtalálták az utat hozzá.. Mnggal-Mnggal.. és mind, ó mind elpusztult abban a kataklizmában.. az a bolond, bolond, ostoba bolond Waranous, egymásra szabadította a Káosz két addigi leghatalmasabb templomát ebben az univerzumban, és hagyta, hogy megsemmisítsék egymást.. Khai papnőt a bolygókat pusztító bolygón, és a Yuuzhan Vongot.. ó, milyen ostoba is volt az öreg... de te túlélted, nem igaz, Hilts nagyúr? Egy bosszúra szomjas utolsó szolga... egy letűnt kor nagykövete.. milyen.. érdekes... - Mássz ki a fejemből.. - sziszegte végül nagy nehezen Hilts, miközben fekete vér folyt a szemeiből és az orrából. A Hegyi Öreg.. - A Hegyi Öreg csak egy üres héj.. egy kislány, akinek a teste és a lelke nem bírja el a szellemeket, amelyek magukévá akarják tenni. - nevetett fel gonoszul Abeloth. - A Hegyi Öreg egy senki.. csak egy árva héj. - Ezer arca van. - sziszegte Hilts. - Ezerszer több, mint neked, Káosz teremtménye. Az ilyeneknek, mint Te, pusztulniuk kell.. ezért szolgálom őt.. - Azt sem tudod, valójában kit szolgálsz, Juraad Hilts. - nevetett fel Abeloth. - Veszélyesen sokan vannak manapság, akik úgy gondolkodnak, mint te.. lássuk csak.. igen... - Neeem! - üvöltött fel Hilts. - Igen.. - sziszegte Abeloth. - Látom ám, mire készültök, pondrók.. egy fiú.. egy kísérlet... ott van.. idelent van.. - Nem.. lesz.. a .. tied.. - sziszegte Hilts. - Semmi sem vagy.. - Bánt, hogy meg sem ismersz, gyermekem. - hatolt ismét mélyre Hilts agyában Abeloth, aki megunta az öreg ágálását. - Hiszen a Te néped, a vendéglátóitok is ismernek.. - Pusztító. - nyögte ki végül Hilts, ahogyan Abeloth elérte azt a pontot az elméjében, ahol az ősi keshiri legendákkal kapcsolatos tudása volt, és aktiválta az emléket. - Én vagyok a Pusztító, akiről a keshirik próféciai szóltak. - Abeloth csillagszemei kéjes élvezettel törtek bele Hilts ép elme-részeinek elemeibe és zúzták szét azokat, miközben az ESB-vel, Kesh-el, a Hegyi Öreg üzelmeivel kapcsolatos titkokat szívtak ki belőle. Ötezer év összegyűjtött tudását a Sithek Elveszett Törzséről és örökségükről. - Én.. én.. - nyögte Hilts utolsó erejével. - Én.. engedd, hogy szolgáljalak, Pusztító! - Fogsz is. - mosolyodott el Abeloth, ahogyan elpusztította Hilts utolsó személyiség - maradványait is, és behatolt az elméjébe, majd csápjain keresztül az öreg testbe is. - Mint egy héj. Csak egy héj vagy. Az én héjam... ihihi.. ... Amikor Weyoun visszatért a terembe, Hilts kifejezéstelenül állt az Alapító mellett. - Hilts nagyúr is úgy döntött, csatlakozik a Domínium ügyéhez. - közölte Abeloth. - Milyen.. örömteli. - ingatta a fejét Weyoun. - Szükségünk van egy siklóra. - folytatta a nő. - Le kell mennünk a felszínre a Hegyi Öreghez. - Az sajnos lehetetlen, Alapító.. - mormogta bocsánatkérő arccal a vorta, miközben a bázis megrázkódott, és felsikítottak a katonai riadót jelző szirénák. - Épp most akartam közölni.. - Mi történt? - sziszegte Abeloth. Weyoun válaszul aktivált egy gombot, amitől a fal egyik része félrehúzódott és egy ovális taktikai képernyő vált láthatóvá.. telis tele hadihajókkal. - Megtámadtak minket, Alapító. Vjun és az Égi Marsall erői már itt vannak.
|
|
|
Post by Enz on Jun 5, 2018 17:38:00 GMT 1
Az SSD Grodin Tierce egy sztenderd birodalmi formáció közepén kapott helyet a felfejlődő ESB-lojalista flottában. A hajó hídján Moskau Égi Marsall és Protektor magabiztos pózban figyelte a taktikai képernyőt, még ha az ott látott dolgok nyugtalanítóak is lehettek. Ahogy sejtették, az összes túlélő jem'hadar erő az áruló asszaszinok mellé állt, és mintegy hétszáz ellenséges hajóval néztek így farkasszemet. Nekik mintegy háromszázzal több hajójuk volt, de csak a flotta magját képező awerisi túlélők és a Roche környékéről, illetve Desevroból csatlakozott erők voltak ütőképesek, a maradék ósdi hajókkal felszerelt, innen-onnan összeszedett milícia volt. Egy nyílt ütközetben még a győzelem se lett volna teljesen egyértelmű. Ugyanakkor Moskau nem egy Wendar admirálishoz hasonló tökfilkó volt, akihez hasonlókból valahogy sosem akart elfogyni az utánpótlás, bármennyi inkompetens barmot is öltek meg a sith nagyurak. Előre készült az összecsapásra, egy olyan stratégiával, ami csökkenthette a jem'hadar fékezhetetlenül vad rohamtámadásaiból eredő előnyét. Az ósdi hajókból álló egyházi és egyéb milicisták a flotta elővédjeként vonultak fel, miközben a második vonalat már jóval szívósabb Aurorák és más típusok alkották. Mögöttük az SSD mellé több lépcsőben fejlődtek fel a Judicatorok, hogy nagy tűzerejű odonit ágyúikkal egyszerre nyújthassanak tüzérségi támogatást a flottának. A jobb- és balszárnyat Davos és Gnost-Zenar admirálisok vezették, akiket enyhén előrébb tolt, hogy egy teljes frontális jem'hadar roham esetén oldalba kaphassák az ellenséget, kereszttűzbe kényszerítve őket. És a hátvéden kellemes meglepetésként néhány hapan hordozó foglalt helyet, az Aityra Különítmény Sárkányfészek-osztályú hordozói, élükön a Chume'da Pal'durath-tal; Chia kapitány erő már a Desevron is biztosították a hapan jelenlétet, és most Mirna hapan admirális vezényelte ide őket a támogatására, mondhatni az utolsó pillanatban. Bár a hapan vadászgépek nem képviselték a Galaxis élvonalát, így is sokkal jobbak voltak, mint saját TIE konstrukcióik. Persze nekik nem is a peremvidékek írni-olvasni nem tudó munkaerejével kellett hajókat építeniük a sietve összetákolt szárazdokkokban. - Asszonyom, az erőink hamarosan felfejlődnek - jelentette a taktikai segédtisztjének kijelölt Dyson kapitány. - Adjanak le figyelmeztető lövéseket - rendelkezett az Égi Marsall, miközben mellette Lady Astarte összefont karokkal figyelte a történéseket. A szupercsillagromboló elülső ágyúiból leadott lövések a Korriban körüli állomás halovány kékes színű védőpajzsába csapódtak be, az energiabecsapódás ereje pedig fodrozni kezdte a pajzs felszínét. Moskau felemelte a kezét, jelezve, hogy ennyi egyelőre elég lesz. - Hívjuk őket? - pillantott rá, de Moskau határozottan nemet intett a fejével. - Keressenek csak ők minket, ha akarnak - felelte határozottan a nő. - Részemről az se baj, ha nem teszik. Hamarabb végzünk - húzódott aprócska mosoly Astarte arcára, aki a csata jelen szakaszában nem sokat tehetett. Talán beülhetett volna egy vadászgépbe, de ezt a dicsőséget az Erő használatára épphogy kiképzett beavatott kultistáknak tartották fent. Azonban a sith boszorkány reményei nem igazolódtak be, hamarosan jeleztek, hogy az állomásról hívják őket. Moskau intett, hogy kapcsolják a hívást a főképernyőre, és az egyik vorta, Weyoun arcképe jelent meg rajta, aki szokásához híven úgy vigyorgott, mint aki épp most találta meg Sordis nagyúr titkos lerakatát. - Égi Marsall, nem számítottunk az érkezésére - mondta már-már előzékenyen a vorta, miközben jelentőségteljesen összedörzsölte a kezeit. - Ó, micsoda megtiszteltetés, hogy itt lehet a Domínium alapításakor. Történelmi pillanat! - A minek a megalapításakor? - vonta fel a szemöldökét a nő. - Ó, hát persze, nem tudja - mosolygott már-már szánakozóan a vorta, ami kezdett az idegeire menni. - Megtagadjuk az áruló sitheket. Ha megöli azokat, akik a hajóján vannak, az Alapító kegyes lesz magához, és a szolgálatába fogadja. - Roppant megtisztelő, de nem - dobolt türelmetlenül az ujjaival a kezén. - Ez a Hegyi Öreg műve? - Arya nagyúr sajnos hajthatatlan, valószínűleg eliminálnunk kell - tárta szét a karjait Weyoun. - De magának még mindig nem késő az Alapítót szolgálnia. - Ezen a bolygón mindenki megkattan? - tört ki Moskauból eléggé kevéssé diplomatikus módon. - Elég legyen ebből! Támadnak vagy észhez térnek, ebből válasszon! - Vigyázzon, mit mond az Alapítóra! - emelte fel fenyegetően az ujját Weyoun a kamera felé. - Mert nagyon könnyen megbánhatja! Azzal a kép elenyészett, és néhány pillanatnyi zavart csend következett, mielőtt a taktikai kijelzők hangosan jelezték azt, hogy a jem’hadar flotta feléjük fordul, és támadásba lendül. A korribani összecsapás elkezdődött.
|
|
|
Post by sithlord on Jun 5, 2018 18:09:09 GMT 1
Hát elkezdődött...gondolta magában Bisztámi kicsit keserűen. Csalódva állapította meg hogy talán nem fog időben elmenekülni a Halál Katlanából, aminek nem sokára a Korriban ki fog nézni... Kintről lövések zaja, becsapódó turbolézer találatok, robbanások, káosz hangjai hallatszottak. Bisztámit azonban ez nem érdekelte... Az üresség forma, a forma üresség...A robbanások illúziók, nincs hatalmuk az IGAZI én felett, s ha mégis, a Halál egy új utazás kezdete... A hideg fagyos fénnyel ragyogó lámpák, időnként ki-ki aludtak, jelezve az egyes találatokat. Bisztámi azonban nem félt.
"Ideje menned szolgám! Íme kevesen voltál hű de ezután sokra tartalak majd!"
A gyengéd, szinte álomszerű hang letaglózta hirtelen az agg mestert. A Próféta személyesen szólt hozzá, ismét... És vajon mit jelentenek a szavai? Mi az hogy sokra tartja majd ezután?
A Próféta szólt, Bisztámi pedig meditatív ülő pózt vett fel és úgy várta a Próféta által küldött embereket a laborba, ahonnan majd elviszik oda, ahova a Próféta rendeli. Hirtelen látomásban ragadtatott el. Egy csoportot látott akik Sithek voltak de mégsem...Hatalmas tűzesőt, öldöklést, káoszt...És a közepén hirtelen egy ragyogó lény jelent meg...Szőke haja szeretettől de gyűlölettől is sugárzó szeme, és fehér öltözete szinte megvakította...Egy fiú volt az...
"Íme az én szerelmetes FIAM akiben gyönyörködök!"
A Próféta ismét szólt hozzá és további látomások követték egymást. A Rendből Káosz lett majd ismét Rend, fortyogó láva, tűzvészek, harcosok csatába vonulása...tizenkét ékkő amelyek a legcsodálatosabban ragyogtak amit Bisztámi valaha látott... a Végtelen Kövek...Elporladó emberek és más lények...És mindezeknek a középpontjában megint a fiú...
"Vidd a FIAMAT szolgám!"
A látomások véget értek és Bisztámi magához tért. Kintről izgatott kiáltásokat majd egy halálsikolyt hallott...Léptek zaját. Megérkeztek immár... Az öreg lassan feltápászkodott hogy illően fogadja a megmentőit.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 6, 2018 19:08:53 GMT 1
Weyoun a jem'hadar formáció közepén álló hatalmas szürkéslila JH-Dreadnought majdnem öt kilométeres törzsének elejuén elhelyezkedő harci hídról figyelte a néhány nappal ezelőtt még szövetséges, most már viszont határozottan ellenséges erők felfejlődését a jem'hadarral szemben. Ahogyan a betolakódok, úgy saját, egyébként létszámhátrányban lévő flottája egyharmadát is a környékről ideráncigált milicisták alkották. A vorta különösen felháborítónak találta a hapan hadihajók megjelenését, de mivel hangulatát alapvetően belengte a Domínium megalakulása és az Alapító visszatérése felett érzett túláradó optimizmus, ezért nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak.
A Domínium ellenségei teljesen demokratikus alapon, mindannyian egyenlőként tapasztalják meg majd, hogy az Igazság (és a jem'hadar) mindig győzedelmeskedik. Ki előbb, ki később.
- Parancsnok, mik az utasításai? - jelent meg a képernyőn saját elővédjük, a nem jem'hadar milicisták vezetője, egy félszemű, szarv-csonkokkal ékesített, tetovált devaron. Olyasféle sokadrangú nagyúr lehetett, akit már tanulmányai kezdetén kidobtak a régi korribani Akadémiáról és flottaszolgálatra vezényelték.. bár ennek köszönhetően még mindig életben volt, szemben a Renegát híveit érintő tisztogatások és Aweris során elesett valódi nagyurakkal. Persze, már nem sokáig, gondolta a vorta. Nem számított. Csak az Alapító és a Domínium számított mostantól.
- Worzd nagyúr, legyen oly jó és indítson lassú, szétterülő frontális támadást az ellenséges elővéd ellen közepén. - közölte Weyoun, majd a vonalba bekapcsolta az Elsőit is a flotta-alegységek éléről. - A jem'hadar vadászhajók és cirkálók a két szárnyon a bekerítésen gondolkozó ellenséges szárnyakon áttörve a főerejük mögé kerülnek majd. A csatahajók és Dreadnoughtok tartják a központi vonalat, nem mozdulunk. Ó igen, és a vadászait legyen kedves hátrahagyni a zászlóshajóink védelmére. - Ez abszurdum! - tiltakozott Worzd. - Azok az SiSD-k letörlik a cirkálóim orbirtól, mire egyáltalán lőtávolságba élünk! Miért nem támogatnak minket? - Sajnálom, a jem'hadarra a mozgékonyságunk megőrzése érdekében van szükség. - rázta meg a fejét türelmesen Weyoun. - A zászlóshajókat pedig nem mozdítom el a komplexum felől odalent, amíg az Alapító nem tér vissza hozzánk biztonságban. Ön pedig tekintse megtiszteltetésnek, hogy meghalhat a Domíniumért. - A miért? - értetlenkedett amaz. - Ne legyen már ilyen ostoba, Worzd nagyúr. - sóhajtott fel Weyoun. - Idióta! - köpött ki a devaron és bontotta a vonalat.
- Uram, Worzd nagyúr zászlóshajója kikapcsolta a fegyverrendszereit és baráti jelzést sugároz a betolakodók felé. Kivált az alakzatból és feléjük tart. - jelentette a Weyoun mellett a parancsnoki hajó hídját felügyelő Első. - Milyen szomorú. - biggyesztette le az ajkát Weyoun. - Hányan követik? - Egyelőre a nagyúréval együtt hat VSD vált ki az alakzatból. - jelentette a jem'hadar parancsnok. - Árulók. - sajnálkozott Weyoun. - Egy ilyen felemelő napon. Mily kellemetlen. Mutassuk meg nekik, milyen igazságosak az Alapítók. Semmisítsék meg az összes dezertálni készülő hajót.
A jem'hadar csatahajók odonit sorozatlövői felvillantak, és a Milícia Victory-jai eloprladtak, mielőtt elérték volna Moskau flottájának előörseit.
- Első, üzenjen a Milícia rangidős parancsnokainak, hogy a Domínium szolgálatában és az Alapító parancsait követve még mindig tovább életben maradnak, mint árulóként. - pillantott vissza a közeledő ellenséges erőkre Weyoun. - Indítsák meg végre azt a támadást. Utána pedig induljanak a szárnyak is, minél több kisebb jem'hadar egységet a gyűrűn kívül akarok látni, ugrásra készen. Egyelőre spóroljanak az önfeláldozó akciókkal, az Alapítónak kivételesen minél több élő jem'hadarra van szüksége. A csatahajókkal áttörünk, amint az Alapító visszatért a fedélzetre. - Engedelmeskedem. - húzta ki magát a jem'hadar. - Aki engedelmes, az győz. - mosolyodott el atyaian Weyoun. - És a Győzelem az Élet! - visszhangozta az Alapítók és a Domínium jelszavát a híd, és a jem'hadar flotta mozgásba lendült.
...
Miközben odafent kibontakozott a csata, a harc sűrűjében pedig mindkét oldal kisebb vadász- és rohamegységeket indított a felszínre, hogy a flották egymásnak feszülő láncán átjutva megkezdjék a versenyfutást az igazi díjért, a lenti Akadémia romjain épült technológiai központért és annak tartalmáért, Bisztámi a klonlaborban várta megmentőit, miközben látomások gyötörték.
A halálsikolyok egyre közelebb értek.
Végül két alacsonyabb rangú kultista fejetlen holtteste repült be a terembe, majd nyomukban megjelent Hilts nagyúr. - Nagyúr, az árulók elkérték a komplexu.. - emelkedett fel búvóhelyéről Bisztámi, de a Próféta és saját szemei azonnal megsúgták neki, hogy rosszul dönthetett.
Hilts immár nem volt semmiféle "szövetséges".
Az öreg, őszes hajó keshi nagyúr szemei feketén lobogtak, fénykardjának pengéje pedig belevágódott a Bisztámit védő kultista testőr asszaszinok egyikébe.. a nyomában pedig jem'hadar harcosok és egy ismeretlen humanoid nő lépett be a terembe.
Bisztámi hátrahőkölt. Legrosszabb álmai váltak valóra, ahogyan megpillantotta a nőt.. a nőt, aki a klóntartályt figyelte, amelyben a fiú nyugodott. - A forma.. üresség. - ismerte fel Bisztámi a szörnyeteget. - Üresség..
Abeloth csillagszemei elmosódtak a gonoszságtól és az örömtől, amikor megpillantotta az öreget és kísérlete tárgyát. - Igeeen.. - visított fel. - Az a test az enyém! Engem illet, Hamis Pap! Add át!
Bisztámi remegve a tartályhoz futott és elállta azt, hogy testével védje a Fiút. - Nem engedem. - nyögte végül. - Nem mintha beleszólásod lenne, Öreg. Hihi. - Abeloth intett, mire Hilts uralma alatt lévő teste és a jem'hadar harcosok megindultak Bisztámi felé.
Aztán az egyik jem'hadar elvágódott, ahogyan az egyik, eddig határozottan fejetlennek és halottnak tűnő asszaszin megrázkódott, és felkkelt a sarokból, az övében rejtegetett vibrotűt egyenesen a pikkelyes - szarvas katona nyaki artériájába vágva.
- Ehhez azért nekünk is lesz még egy - két szavunk. - Arya Stark, a Hegyi Öreg lerázta magáról a halott asszaszin álcáját, és elegáns vívóállásba helyezkedett, amihez foghatót utoljára talán csak a serennoi sith nagyúr, Dooku gróf idején használtak a galaxis egyes kardofrgatói. Két, az átlagosnál vékonyabb vörös fénypenge markolata táncolt Arya kezében. - Eleget láttam. - susogta a lány most kivételesen a saját hangján. - Te mászkáltál a fejemben, igaz? Most pedig a testet akarod... - Bármelyik testet akarom, bármelyik testet elveszem, bolond gyermek. - nevetett fel Abeloth, szája egy pillanatra humanoidból lehetetlenül szélesre változott, majd Hilts felé intett. - Az öreget is! Gyerünk! - Hát jó. Táncoljunk. - mosolyodott el Arya, miközben az Abeloth kinyújtott kezeként funkcionáló Hilts teste és még néhány jem'hadar katona megindult felé.
Minden villámgyorsan történt. A máskor lassan mozgó, sápatag Hegyi Öreg most hirtelen gyors pörgő - forgó mozdulatokkal, két kardjával ide - oda szúrva, pattogva viharzott bele a Hilts és a jem'hadar alkotta négyszögbe. A meglepett támadók nem tudták lekövetni gyors mozdulatait. - Tánc tánc tánc de szép is a tánc milyen könnyed.. - dalolászott magában Arya, miközben vágásai nyomán hullottak a jem'hadar katonák, majd egy pillanattal később a vékony vörös fénypenge a hozzá képest esetlenül és lomhán mozgó Hilts - test mellkasán jött ki, mialatt a másik penge elmetszette a férfi torkát. - Keessshért.. - hörögte Hilts, amint tudata egyetlen pillanatra visszanyerte az uralmat haldokló teste felett, ahogyan Abeloth visszavonult az üres, hasznavehetetlen héjból. Aztán összeesett és kigyulladt, ahogyan a sötét energiák saját magát kezdték emészteni.
- Te kis ribanc. - sziszegte Abeloth, miközben humanoid karjai folyadékszerűvé alakultak, majd csápokká, és vagdalkozó mozdulatokkal megindult Arya felé. - Nem tudod, kivel kezdtél. - Felváglak, hernyó. - sziszegte Arya, és kardjai nekicsattantak a csápos végtagoknak..
Aztán hosszas sercenések és sistergés után Arya döbbenten meredt a pengékre, amelyek nem vágták el Abeloth csápjait, hanem mintha félig átfolytak volna rajtuk, beleragadtak, eggyé válva a csápok alkotta sötét energiával. Abeloth felnevetett, és kirántotta a kardokat Arya kezéből, majd a semmiből előkerült egy harmadik csáp, és a lány nyakára fonódott. - Most pedig keresgélni fogok. - mosolyodott el sokfogúan Abeloth, ahogyan behatolt Arya elméjébe.
Tudatok ezrein szaladt végig, míg a lány küzdött ellene. Elmék, élő és halott elmék feszültek egymásnak. - Senki.. senki vagy.. - sziszegte Abeloth, Arya Stark saját tudatát keresve, hogy elválassza a többitől és elméje sötét sarkába elzárva megszerezze az uralmat a kis test felett. Arya azonban állta a támadást. - Valóban az vagyok. - mondta nyugodtan, egy pillanatra felhagyva a küzdelemmel. - Senki. Így nem is találsz bennem semmit. Kifelé!
- Aaaaaááááiii! - sikított fel Abeloth, ahogyan az üresség ürességgel találkozott, ahogyan nem volt semmi, amit átformálhatott volna, ahogyan az Arya lelkében kavargó sith lelkeken túl valóban semmit sem, saját semmiségét látta viszont. A Káosz egy pillanatra megrémítette a Káoszt.
A csápok körbefonták Aryát és csépelni kezdték. A Hegyi Öreg szitkozódott és káromkodott. - Most.. meghalsz.. - sziszegte Abeloth.
Bisztámi ekkor lépett elő a klóntartály elől, és indult meg a lény felé. - Neeem! - kiáltotta.
Abeloth felé fordult, de ez az egy pillanat elég volt, hogy Arya kiszabaduljon a szorításából és egy rettenetes Erő-lökéssel a falhoz vágja a káoszlényt.
A jem'hadar azonnal védőkört formált körülötte és fegyvereiket Aryára emelték. - Ezért meghalsz. - közölte az Elsőjük. - Nem. - tápászkodott fel Abeloth, visszatérve az Alapító alakjába. - Ez igen.. tanulságos volt.
Bisztámira, a klóntestre és Aryára pillantott, miközben Erőn túli érzékei megsúgták neki, hogy mások is közelednek. Sokan. Erősek, frissek, ellenségesek. A betolakodók.
- Alapító, mennünk kell. - közölte a Második jem'hadar, miközben felsegítette. - Az ellenség már közel jár. - Visszatérünk a flottához. Üzenjétek meg Weyounnak, hogy készüljön kitörésre. - biccentett a humanoid nő, majd a jem'hadar védőkörében kihátrált a teremből.
A szemben lévő folyosón újabb lépések hangzottak fel..
|
|
|
Post by Enz on Jul 28, 2018 10:22:32 GMT 1
Moskau Égi Marsall csendben figyelte, ahogy a csata kibontakozik az űrben. A jem'hadar meglehetős visszafogottságról tett tanúbizonyságot, miután nem rohanták le a vonalaikat az első pillanatban, hanem először a milcista erőket rendelték támadásra. Néhányan láthatóan ellenálltak ennek, de az ellenfél hamar eltakarította őket, és a sith területek protektorának nem sok lehetősége volt arra, hogy segítsen rajtuk. Ez a fajta visszafogottság azonban komoly óvatosságra intette. Valami nagyobb erő munkálkodott a háttérben, olyasmi, ami még az átkozott vorták felett is állt, ami előtt még ők is meghajoltak. Valami azt súgta, hogy nem a különc Hegyi Öreg mozgatta a szálakat. Márpedig ez a lehetőség komoly aggodalomra adott okot, és ahogy a milíciák hajó a centrumban összecsaptak, az Égi Marsall a taktikai kijelzőre meredt. - Indítsák a hapan vadászokat! - rendelkezett. Ugyan saját, TIE modellen alapuló gépeik nagy számmal álltak rendelkezésére, a jem'hadar vadászhajói ellen még annyi esélyük sem volt, mint a köztársasági E-szárnyúak ellen Awerisnél. A fejlesztett Miy'til vadászok minden szempontból felülmúlták őket, így gyülekezési pontnak az erői mögötti helyet jelölt ki, felkészülve a jem'hadar várható támadására. - A centrumban módszeresen őröljék fel az ellenséget! - adta ki a következő parancsot, még ha bizonyos is volt benne, hogy a támadás csak elterelés és időhúzás célját is szolgálta. - Célozzanak a fegyverekre és a hajtóművekre! Az alapján, hogy az elején páran megpróbálkoztak az ellenállással, valószínűnek tűnt a számára, hogy ha a jem'hadar fegyverei kikerülnek a hátuk mögül, a milicisták hamar leteszik a fegyvert. Akkor pedig balgaság lenne elpazarolni őket, hiszen Aweris és a Maradvány árulása már így is eléggé kivéreztette az ESB maradványát. - Ideje a felszínre indulnunk - jelentette ki a kopasz sith boszorkány ellentmondást nem tűrően, az Égi Marsall pedig csak bólintott, nem mintha a jóváhagyásának vagy ellentmondásának bármi hatása lett volna a kimenetelre. Ezt már megtanulta a sithek mellett. A boszorkány sarkon fordult, és két beosztottja sietős léptekkel követte. Szerencsére maga a jem'hadar se bírt nagy erőkkel a felszínen, ami arról árulkodott, hogy csak nemrég kerülhetett elő az a bizonyos Alapító, aki biztosította a vorták lojalitását a saját irányába.
A hajó, amelyet a sith boszorkány vezetett, több volt egyszerű transzportnál, mint az már Commenoron is bebizonyosodott. Sokkal inkább egy apró méretű hadihajó volt, ami most gond nélkül vágott magának utat az ellenséges vadászok között, és a sithek ősi bolygójának légkörébe manőverezte magát. Brianna a navigátori ülést foglalta el, míg Trieshii a tüzér posztján ülve a fegyverekért felelt. A nyomukban baráti vadászosztag és rohamcsapatok érkeztek, újra és újra összecsapva a levegőben a jem'hadar erőkkel, akikkel most versenyt futottak, hogy elérjék a technológiai komplexumot. Astarte feleslegesnek érezte ezt a nagy igyekvést, hiszen bármi is volt lent, bizonyára semmiségnek tűnt az Erő hatalmához képest. Hajójuk újra és újra megsorozott egy jem'hadar rohamhajót, aminek az oldalán lángok törtek elő, majd a gép irányíthatatlanul zuhanni kezdett, mígcsak az utolsó sorozatuk nyomán fel nem robbant. - Keresd a legközelebbi bejáratot a laborhoz! - rendelkezett Astarte, mivel már szabad szemmel is látni lehetett a labort. Brianna ujjai gyorsan zongoráztak végig a kezelőpulton. - Leszállóplatformok vannak az épület aljában és a tetején - felelte, mire a sith boszorkány felhorkant. - Onnan majd bejutnak a bokorugrók. Hol tudunk kiugrani a gépből? - kérdezte, egyértelműbbé téve a szándékát, a fiatal sith nő pedig sietve kereste a karbantartójáratokat és külső légnyílásokat az épületen. - Ez a szellőzőjárat van a legközelebb - mutatott rá egy pontra, Astarte pedig azonnal éles kanyart vett a gépével, a labor közelében elrepülve. Az épületen kívül már heves harc folyt, ahogy arról a heves lézertűz, és a lángoló járművek árulkodtak, a kavarodásban azonban nem lehetett volna megmondani, ki is áll nyerésre. A rohamhajók ott tették le az osztagokat, ahol pár pillanatra meg tudtak állni anélkül, hogy az ellenséges vadászok megsorozhatták volna őket, így bármiféle arcvonalról beszélni se lehetett. Astarte az épület megjelölt része mellett állította meg a gépüket, majd intett a többieknek, hogy menjenek a zsiliphez, ami ekkor már nyitva állt. Elsőként ő maga ugrott át az épületre, majd a két beosztottja követte őt, egy meglehetősen keskeny járópárkányon megállapodva. A sith boszorkány fényostorával pillanatokon belül bejáratot nyitott a szellőzőjáraton, és Briannát parancsolta előre. Az Erőben egyre inkább érezte valamiféle mérhetetlenül sötét és gonosz erő jelenlétét. Ahol a szellőzőjárat végetért, a másik sith nő vörös pengéje nyitotta meg az utat, és pillanatokon belül egy tucat fegyver csövével találták szembe magukat. Szerencsére amazok nem lőttek. Astarte a körülményekhez képest méltóságteljesen emelkedett elő a szellőzőnyílásból, és végignézett a fegyvereseken, akik nem a Harcoló Egyház milicistái, hanem képzett flottakommandósok voltak, ezért is jutottak ilyen messzire ilyen hamar. - Astarte Vandimion úrnő vagyok. Mostantól én parancsolok maguknak - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, mire az osztag parancsnoka kihúzta magát. - A laborba kell jutnunk, mihamarabb.
A három sith, a fegyveresektől támogatva könnyedén jutott át a maradék ellenálláson, nem mintha a helyi kultisták hatalmas ellenállást fejtettek volna ki. Az asszaszinok legjobbjai már halottak voltak, csak egyszerű akolitusok állták az útjukat, már ha nem inkább elbújni próbáltak előlük. A labor bejáratánál csak páran voltak, és ők is úgy tűntek, mint akik épp bejutni szándékoznak. Astate aktiválta a fényostorát, és pillanatokon belül rendet vágott a soraik között, a kultisták pedig esélytelenségüket belátva még jobban próbálták az ajtót kinyitni. Mikor már csak egyetlen egy maradt életben, az ajtó állapotjelzője hirtelen zöldre váltott, ő pedig átesett a küszöbön. Nem sokáig élvezhette azonban a helyzetet, Astarte ugyanis kinyúlt az Erővel, megragadta, és egy babaként a labor szemközti falához hajította. A sith boszorkány átlépett a halott kultisták teste felett, és a laborba lépett, ahol egy öregember és a Hegyi Öreg volt. - Arya úrnő - húzódott gyilkos mosoly az arcára, a kimerült lányt látva. - Micsoda öröm. A vénember kicsoda? - Bisztámi vagyok - mutatkozott be az öreg, aki a sértegetés ellenére nem vesztette a modorát. - Különös név. De nem hiszem, hogy számítana - pillantott hátra a kommandósokra, akik már félkörös tüzelőállást vettek fel. - Talán mégis - lépett előrébb az öreg, és ez meglepte a sith boszorkányt. Ilyenkor általában az életükért könyörögtek a szerencsétlenek. - Van itt valami, a maguk Égi Marsallját és a püspököt érdekelheti. A kommandósok csak a tűzparancsra vártak, de Astarte lassan felemelte a kezét, mivel biztos volt benne, hogy valaki jó eséllyel nem ok nélkül emlegeti a püspököt. Lassan végigmérte az öreget, majd a laborban lévő egyetlen kiugróan látványos dologra, a tartályban úszó testre pillantott. - Hallgatom, öreg. És javaslom ne húzza az időmet - jelentette ki sötét hangon.
|
|
|
Post by sithlord on Aug 4, 2018 8:21:13 GMT 1
Bisztámi szertartásosan üdvözölte leendő foglyul ejtőit. Na nem a Sithek hanem a Próféta ősi jelével köszöntötte a látszólag Sith nőt. -Nos először is a Próféta áldása önökön! -az egyik labortechnikus, aki hallotta a szavakat most elkáromkodta magát. De mielőtt még rátámadhatott volna az öregre, pár alapos lövéssel a kommandósok örökre zárat tettek a szájára. Bisztáminak a szeme sem rebbent. A Próféta vele volt, hiszen elküldte gyermekeit hogy kiszabadítsák méltatlan helyzetéből. -Ez itt. -mutatott a tartályra Bisztámi. -Egy lehetőség! Lehetőség hogy a Próféta legnagyobb Harcosát kineveljük! Egy Harcost aki egyszerre sötét és világos de mégis, a Próféta küldötte! -Térj a lényegre öregember! -mondta a nő ezúttal már békülékenyebb hangon, felismerte a Próféta szent Jelét. -Ez egy klón...akit olyanra formálhatunk amilyenre akarunk! Grodin Tierce klónja, némi módosítással...A tanítványom Gabó...egyes részeit is tartalmazza... -Szóval egy klón? Méghozzá Tiercé? -kérdezte a nő csak úgy magának címezve a kérdést. -Nos ez szerintem érdekelni fogja a Püspök Urat és persze Moskau Égi Marshallt is!
A nő intett a katonáknak és azok lassan szerelni kezdték lefele a klóntartályt. Bisztámi pedig örömmel látta hogy életben marad. Miért is ne? Hiszen a Próféta Harcosai ők is! Na persze ebből nem árulhattak el semmit, de az áldáskívánás hatásos volt!
Alig félórával később, az állomáson és a labor körzetben, minden élő embert, humán lényt likvidáltak Moskau katonái, kivéve az agg öregembert. A látszat kedvéért megbilincselték, miközben újabb kommandósok egy gravo meghajtású, szállítóeszközt hoztak a tartálynak. Óvatosan rögzítették, nehogy egyetlen aprócska sérülés is essen a klóntartályon, amely Grodin Tierce jobbik verzióját tartalmazta.
|
|
|
Post by Enz on Sept 1, 2018 18:57:14 GMT 1
Moskau teljes csendben figyelte a Korriban feletti űrben lévő ellenséges formációkat jelölő vörös háromszögeket, és egyre kevésbé tudta hova tenni, hogy a jem'hadar még mindig csak a milicista egységeket küldte harcba. A kifárasztás egyébként sem volt rájuk jellemző taktika, és kevés értelme is lett volna a jelen helyzetben, tekintve azt, hogy épp saját területen védekeztek, méghozzá az utolsón, ahol szívesen látták őket. Egyértelmű volt, hogy csak az időt húzzák, és az Égi Marsall csak sejteni tudta, hogy a felszínen lehetett valami olyasmi, amire szükségük volt. De ki irányíthatta őket, ki lehetett ez a rejtélyes Alapító? Arya úrnő biztosan nem, hiszen az otthonát ettől elszántabban védte volna. Most azonban aligha volt alkalmas az idő ennek a rejtélynek a boncolhatására, hiszen minden idegszállal a csata állására kellett összpontosítania, mert bár a személyzettel ellentétben nem mutatta, őt is igencsak idegessé tette az a sok ugrásra kész jem'hadar űrhajó. - Mi az ellenséges derékhad helyzete? - szólalt meg végül, mivel úgy ítélte, hogy hallgatásából a beosztottjai következtethetnek bizonytalanságára. Ha Awerisnél megtanult valamit, akkor a magabiztosság látszata fontosabb volt magánál a magabiztosságnál, hiszen közvetlen kihatással volt a legénységre. - Az asszaszin milícia tovább folytatja a támadást - jelentette készségesen Dyson kapitány. - A súlyos veszteségeik ellenére. A jem'hadar továbbra sem változtatott pozíciót. - Készítsék a hapan vadásztartalékot. Ha ők nem lépnek, áttörünk mi! - adta ki az utasítást, még ha tisztában is volt vele, hogy ez egy nagyon kockázatos lépés. Talán más ellenfél esetén arra gondolt volna, hogy kifejezetten az a céljuk, hogy feladja az előnyös pozícióját, Weyoun furcsa viselkedése és a rejtélyes Alapító egyértelművé tették, hogy valami egészen másról lehet szó. Mielőtt azonban meggyőződhetett volna az elmélete helyességéről, befutott a jelentés, hogy a jem’hadar hajók megindultak előre, ám nem frontális támadást indítottak, hanem két, védtelen szárnya ellen. Mivel a hajók lövegei a milicistákat célozták, nem tudtak időben reagálni a támadásra, így a jem’hadar hajók egyszerűen átgázoltak rajtuk. Moskau döbbenten figyelte a jelenetet, hiszen olyasmi történt, amire egyáltalán nem számított. Alábecsülte az ellenséget, és most ezért számos hajóval fizetett. A jem’hadar azonban nem semmisítette meg a szárnyon lévő erőket, hogy ráforduljon a derékhadra, két tűz közé szorítva őket, hanem a rendszer széle felé indultak meg. - Asszonyom, mik a parancsai? - kérdezte Dyson kapitány, ahogy az ellenséges flotta áthaladt a vonalaikon ütött lyukakban. Moskau szívesen megsemmisítette volna a jem’hadart, de ha most harcra kényszeríti őket, lépéshátrányban lett volna. - Engedjék át őket - mondta végül, az összeszorított fogai között szűrve a szavakat. - Aztán rendezzék a sorainkat és fegyverezzék le a megmaradt milíciát. - Égi Marsall, a bolygóról hív minket Astarte úrnő. Azt mondják találtak valamit, amit látnia kell.
Az Égi Marsall gyanakvó pillantásokat vetett előbb az öreg férfira, majd az őrökkel körbevett és megbilincselt Arya úrnőre, végül pedig a tartályra, amit éppen akkor hoztak le repulzoros szállítón a hajó rámpáján. - Miért nem ölték meg az árulót? - kezdte az elején, a fogoly Hegyi Öregre pillantva. - Morrow püspök személyes utasítása volt, hogy élve vigyük elé - felelte Astarte a legtermészetesebb módon, majd magyarázatképp hozzátette. - Tanulmányozni akarja a képességeit. - Ezt velem nem egyeztette - fonta össze a karjait maga előtt, de nem akarta túlságosan feszegetni a dolgot. Az asszaszinok gyakorlatilag elpusztultak, az Egyházzal kötött szövetség pedig még friss és törékeny volt. Amíg biztos volt abban, hogy ugyanazt a célt szolgálják, nem kívánt konfrontálódni a püspökkel. - De legyen, vigyék a fogdára! A másik kettő? - Bisztámi vagyok, a Próféta küldötte és hű szolgálja - hajtott tisztelettudóan fejet a katonanő előtt. - A tartályban pedig egy nagyon különleges klónharcos pihen. - Miféle klón? - lépett közelebb a tartályba úszó testhez, érdeklődéssel tanulmányozva az alakot. A vallási hablatyra nem fordított túl nagy figyelmet, elvégre ő azon tisztek közé tartozott, aki még előmenetele érdekében sem tetováltatta be az arcát, és éppen ezért is lehetett a Főkormányzó bizalmasa, majd az ő megbízásából Égi Marsall. - A tartályban lévő személy Grodin Tierce és a tanítványom, Gabó génjeit tartalmazza - felelte Bisztámi készségesen, és Moskau előbb oldalra pillantott, hogy meggyőződjön a válasz komolyságáról, majd közelebbről szemügyre vette az arcvonásait. - Arya úrnő felügyelete alatt működött a projekt. - Ha ez tényleg az, akinek mondja - fordult felé néhány másodperc múlva, gondterhelt arccal. - Akkor a legnagyobb titoktartással kell eljárnunk. A királynő félő, hogy elpusztítaná, ha riválisának tartja. A püspökkel közösen kell kitanítanunk. - Az Erőn kívül minden megvan magában, amire egy sithnek szüksége van - jegyezte meg Astarte egy önelégült mosoly keretében, és látszott, hogy Moskau nem tudta, ezt dicséretnek vagy pedig sértésnek vegye. - A hűségem a birodalomhoz köt - húzta végül ki magát válasz helyett. - Nem tudom Charisból milyen uralkodó válik. De jelenleg nála vannak csak jó lapok. Most mi is szert tehetünk egyre. - Pragmatikus gondolkodásra vall - jegyezte meg hűvösen Brianna. - Akárhogy is legyen, a klónt magunkkal visszük Vjunra, hogy a püspök is megvizsgálhassa - zárta le a beszélgetést az Égi Marsall. - Dyson kapitány, hagyjon hátra egy helyőrséget Korriban felett, és induljunk Vjunra, amit tudunk. - Igenis, Égi Marsall! - szalutált sietve a fiatal birodalmi tiszt, a gondterhelt Moskau pedig hátra kulcsolt kézzel, ráncolt homlokkal hagyta el a dokkot, saját gondolatiba temetkezve.
|
|