|
Post by Grodin Tierce on Apr 24, 2012 22:41:24 GMT 1
Kaard Nagyúr, miután ilyen csúnyán alulmaradt Sordissal szemben, tudta, hogy nem vesztegetheti az idejét.
Törökülésben elhelyezkedett a lezárt szoba padlóján, és hagyta, hogy a gyûlölet és a fájdalom egyre nagyobbra nõjön benne... olyan volt ez, mint egyfajta sötét jedi meditáció... erõt, hatalmat és magabiztosságot adott Kaardnak, ahányszor ezt az egyénileg kifejlesztett gyakorlatot alkalmazta...
Aztán, amikor arra gondolt, milyen könnyen legyõzte õt a másik Sith, rádöbbent. Dühödt üvöltéssel a falhoz vágta fénykardját, amelyiket még Jediként hozott magával számûzetésébõl.. a henger hangos koppanással a földre esett, majd, miután Kaard izzó tekintete rámeredt, izzani kezdett..
Végül egy szikraesõ kíséretében felrobbant. A robbanás ereje, amelytõl Kaard egy Erõpajzs segítségével védte magát, lyukat ütött a falon, amin keresztül ki tudott jutni a terembõl, ahová bezárták..
Igen, pontosan olyan, mint egy sötét Jedi meditáció.. gondolta Kaard, miközben szótlanul végighaladt a folyosókon, amelyek a hangár felé vezettek. Mert az is vagyok.. csak egy sötét Jedi. Fájdalom, magány, csalódottság és düh, azoknak az éveknek a keserû emlékei, amelyeket Zekk néven töltött, amikor mindezeket elfojtotta magában... ezek az érzelmek mind nagyon fontos energiaforrást jelentettek egy Sith számára is, de a Sordissal vívott párharc megmutatta, hogy önkontroll, és a Sith mélységeiben való elmélyülés nélkül ezek önmagukban nem érnek semmit...
Még egy lehetõségem nem lesz, gondolta Kaard. Most már presztízsbõl és saját büszkesége végett is meg kellett találnia a módját, hogy nem csak névleg, de ténylegesen is a Sithek útjára lépjen.. hogy legyõzhesse Sordist, aki megszégyenítette.
És nem utolsósorban, tette hozzá magában, azért is, mert a következõ alkalommal a Mester nem lesz ennyire elnézõ...
|
|
|
Post by sithlord on Apr 24, 2012 23:01:46 GMT 1
Hirtelen léptek zaját hallotta, majd a hangárba Sith katonák, valamint az Obszidián Rend Sötét Jedijei léptek be. És ott volt velük gyűlölt ellenfele Kandor is! De hogyan...
Pár órával ezelőtt:
Miközben a félájult Kandort Sordis emberei kísérték, hirtelen lépteket hallottak. Az ESB fekete egyenruhás katonái és az Obszidián Rend Sötét Jedijei állták útjukat.
-Elnézést tábornok úr a késlekedésért! -segítette fel Kandort az egyik Sötét Jedi, mivel az öreg vívómester elesett.-Wenthar Nagyúr parancsot adott hogy haladéktalanul a Bastionra vigyük! -Kandor bólintott, Sordis pedig csak pislogott összevissza. A megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Felismerte Wenthar embereit, tehát a parancsukat közvetlenül a testvérétől kapták. Végül Kandor látva Sordis zavarát, zordan elmosolyodott. -Rendben van! -mondta elégedetten a Sötét Jedi harcosnak aki felsegítette. -Azonnal indulhatunk! -aztán jelentőségteljesen Sordis Nagyúrra mutatott. -Vele mi legyen? -Wenthar Nagyúr parancsa értelmében elhagyhatja a bolygót! - Válaszolta a Sötét Jedi osztag parancsnoka, miközben Sordis katonái máris csatlakoztak társaikhoz, és kibiztosított fegyvereikkel egyenesen a Nagyurat célozták meg. Közben két fegyveres katona vette körül Sordist. A Nagyúr igen dühösnek mutatkozott. -Mégis mit képzelnek! Én... -Sordis szavait egy másik, öregebb Sötét Jedi szakította félbe. -Ön legyilkolta az ESB Sith Akadémiájának tanoncait! Örüljön, hogy nem tartóztatjuk le! -mondta ingerülten a Sötét Jedi. Láthatólag nem érdekelte a Nagyúr gyűlölettel teli tekintete. Egyáltalán nem félt tőle. -Én nem akárki vagyok! -fenyegetőzött Sordis. -Én Wenthar Nagyúr testvére vagyok! -a Nagyúr igyekezett higgadtan viselkedni, de majd szétvetette a méreg. A Sötét Jedi folytatta. -Ön egy gyilkos, aki megtámadta az Akadémiánkat! Távozzon vagy megsemmisítjük önt és a kibaszott hajóját is! -a harcos teljesen érzelemmentesen köpte Sordis felé a szavait. Szinte gúnyolódott a tekintete a Sith Nagyúrral. Sordis ezt már nem hagyhatta szó nélkül. El akart merülni az Erőben, de valamiért nem sikerült neki. Ysalamirik! Megvetően fedezte fel a katonák oldalán a kis ketreceket, amelyben ezek a visszataszító lények csiripeltek.Éppen mechanikus karját akarta használatba venni, hogy eltörje a nyomorult gigáját ennek a féregnek, amikor halk, kattanó hangok hallatszottak. A katonák kibiztosították a fegyvereiket. Sordis belátta, itt most nem arathat sikert. Nem szándékozott ugyanis lézerpörköltté változni. A Sötét Jedi parancsnok ajkain gonosz, elégedett vigyor jelent meg. Örült hogy megalázhatta ezt a pökkhendi alakot. -Mint említettem, távozzon amíg megteheti! -mondta a Sötét Jedi fenyegető hangon. Sordis, pár pillanattal később dühösen belépett a hajójába,-miközben magában elátkozta Wenthart és megfogadta hogy ezért a sértésért még bosszút áll!- majd a kis hajó, a Gallandféreg felemelkedett és elhagyta a Korriban orbitját. Sordis, a hajó plasztacél kilátóján keresztül még láthatta, az álcázásból kilépő SiSD-ket és Judicatorokat. A műszerei szerint tüzelésre készen álltak a hajók, így nem vehette fel velük a harcot. Átkozott Wenthar! Ezért kegyetlenül meg fogsz lakolni, gondolta magában gyűlölettel. Mindig is sejtette, hogy ez a pillanat el fog érkezni. Ilyen a Sötét Oldal hatalma. Gyorsan a hiperűrbe lépett, majd elhagyta a Korribant...
Így esett meg hogy Kaardot maga Kandor fogta el. -Uralkodónk parancsa szerint magunkkal visszük! - mondta az egyik Sötét Jedi a fiúnak, azzal két ysalamirivel felszerelkezett Sith katona máris lefegyverezte Kaardot. Kandor bár undorodott az ysalamiriktől, mégis roppant hasznos kis állatkáknak tartotta őket ilyen esetekre. Egyedül Wenthar Nagyúr volt képes ellenállni a Sithek között ezeknek a dögöknek, valamilyen Sith mágia segítségével, így rá nem hatottak ezeknek az undorító férgeknek a tulajdonságai. Viszont minden más Sith az ESB-ben kénytelen volt elszenvedni azt, hogy megfosztják ezek a dögök az Erőtöl. Így Kaard is. A fiú tehetetlenül vergődött a katonák szoros markában. Kandor kacsintott rá egyett. -Ne aggódj fiam! -mondta a Mészáros derűsen. -Nagy szolgálatot tettél nekünk! -Mégis mi a fenére gondol?! -üvöltötte a fiú Kandor felé. -Bebizonyítottad amit a Nagyúr már hónapok óta sejt! -mondta tárgyilagosan Kandor -Te és a Mestered árulók vagytok!
|
|
|
Post by sithlord on Aug 10, 2012 11:51:06 GMT 1
Charis uth Mathar, Darth Traya lánya, a Korriban fagyos sziklái között gyakorlatozott a nagybátyjával Raistlin Mayerével. A lány aranyszőke hajfürtjeit, meglibbentette a fagyos, viharos szél, amely a fekete köpönyegébe is bele-bele kapott. A lányt azonban nem érdekelte a vihar és az sem, hogy nagybátyja aki egy villogó szemű, tetőtöl-talpig feketébe öltözött alak volt, egyre sikeresebben támadja le kishúgát. Charis csak mosolygott, amikor Raistlin egy különösen aljas trükköt vitt be. Elméjét az Erő irányította, ez mozgatta a karját és teste minden porcikája feszülten reagált a nagybácsi mozdulataira. Könnyedén kivédte Raistlin csapását, aki egy duplapengés fénykarddal szándékozott felszeletelni őt. Charis egy hirtelen mozdulattal kirúgta ellenfele alól a lábait, amaz pedig döbbenten roskadt le a vöröses homokkal borított talajra. Charis máris ott termett macskaügyességgel és pengéjét a nagybátyja torkának szegezte. -Győztem bácsikám! -mondta a lány kipirult és izgatott arccal. -El kell ismerned, hogy legyőztelek! -a fekete burnuszos alak lassan felemelkedett. Szemeiben őrült, fanatikus tűz égett. Az Aszasszinok rendjének tagjaként, halálos gyilkoló gép volt. Unokahúgát azonban nem akarta megölni. Arcát és egész testét beborította a fekete burnusz, így csak villogó szemei látszottak. -Igen Charis! -suttogta a férfi. -Győztél! Egyre ügyesebb leszel és egyre gyorsabb! Méltóvá válsz lassan az Aszasszin névre! -Raistlin hangjában leplezetlen büszkeség csendült meg.
Az Aszasszinok Rendje, talán még a hírhedt Obszidián rendnél is veszélyesebb volt. Tagjait félőrült, gonosz Sötét Jedik alkották, akik mesterien értettek az orgyilkosságokhoz és a fekete mágiához. Az Aszasszinokat a Sith Egyház pénzelte már évtizedek óta, és azóta a Rend hírhedt és rettegett lett. Rengeteg orgyilkosság és politikai merénylet fűződött a Rendhez, akiket félőrült elmebeteg mesterük, a Hegyi Öreg irányított. Persze a nagytiszteletű Hegyi Öreg, aki Alamuth Várában lakott, amely a Korriban déli részén volt, szintén engedelmeskedett egy nagyobb hatalomnak. Személyesen Wenthar Császárnak.
-Nem közétek akarok tartozni bácsikám! -mondta tiszteletteljesen Charis. -Hanem Sith akarok lenni! Hogy mint az Erő mestere, szolgálhassam Uralkodónkat, Wenthar Császárt! -a fekete ruhás aszasszin bólintott a lány megjegyzésére. -Azt ki kell érdemelni lányom! -mondta Raistlin. -Egy Sith nem akárki! Erejük sokkal nagyobb és pusztítóbb mint bármelyik Sötét Jedié! -Charis szemeiben hirtelen gonosz elszántság és tűz lobbant fel. -Márpedig én Sith leszek bácsikám! -mondta a lány határozottan és eltökélt magabiztossággal. -Akár az életem árán is! -Raistlin mosolyogni látszott az arcát takaró burnusz alatt. -Éppen olyan eltökélt vagy akár apád! -mondta nem titkolt büszkeséggel. Charis szemeiben hirtelen fájdalommal vegyes harag jelent meg, egy csipetnyi gyűlölettel fűszerezve. -No persze, éppen olyan! -suttogta megvetően. -Olyan mint aki elhagyott engem! -Raistlin azonban nem hagyta annyiban a lány szavait. -Apádnak jó oka volt erre a lépésre! Megvédett téged! -Raistlin igyekezett védelmébe venni Charis sosem látott apját. -Ha veled maradt volna az ellenségei felhasználtak volna ellene, akár meg is gyilkolhattak volna! Ő pedig, mindennél jobban szeret téged leányom! -mondta Raistlin valami furcsa eltökéltséggel a hangjában, mintha tudna valamit, amit a lány nem. -Mond csak bácsikám! Ki volt az én apám? -kérdezte a lány érdeklődve. -Hamarosan megtudod Charis! -mondta az aszasszin titokzatosan. -Hamarosan megtudod!
|
|
|
Post by sithlord on Aug 13, 2012 11:32:31 GMT 1
A Hegyi Öreg Alamuthi székhelyére beérkezett Getelles Nagymoff üzenete. Természetesen az Aszasszinok rettegett vezére persze fogadta a hívást; nagyon jól tudta, hogy a Császár végrehajtó hatalmát neki is figyelembe kell vennie. Előtte azonban még értesítette kedvenc tanítványát, a fanatikus Raistlint.
A fekete burnuszba, tetőtöl-talpig beburkolózó, fanatikus gyilkos, bejövő hívást észlelt a kis kommunikátorján. Azonnal felvette, amikor meglátta a kódot. A Hegyi Öreg küldte a hívást. Raistlin féltérdre ereszkedett, jobb kezével megtartotta magát míg a bal kezével a földre helyezte a kis holokommunikátort és aktiválás után a háta mögé rejtette a kezét ökölbe szorítva. Ez az Aszasszinok hagyományos tiszteletadása volt Mesterüknek. Raistlin lehajtott fejjel várta, hogy a kis holovetítőn megjelenjen a mestere arca. -Hű tanítványom! -kezdte a Hegyi Öreg. -A Bastionra kell jönnöd minél hamarabb! -a Hegyek Öregje lényegre törő volt. -Méghozzá velem! Hamarosan indulunk! -Raistlin bólintott. -Ahogy óhajtod dicsőséges Mester! -mondta suttogva. -A lányt küld a Korriban II-re! -mondta a Hegyi Öreg szűkszavúan. -Ez a Császár parancsa! -közölte tárgyilagosan, mielőtt még raistlin kérdéseket tehetett volna fel, azzal bontotta a vonalat. Raistlin talpra ugrott és elindult az unokahúga lakrésze felé, hogy közölje vele a Császár óhaját. Aztán pedig utazásra indul, magával a Hegyi Öreggel!
Eközben a Hegyek Öregje, Getelles Nagymoffal tárgyalt. A holokivetítőn a Nagymoff vagy most már Praetor, ravaszkásan sunyi képe látszódott. Az Aszasszinok Vezére azonban nem hajolt meg előtte, egyenrangú félként viselkedett vele. A Hegyi Öreg kizárólag a Császárnak tartozott engedelmességgel. -Mondja! -bökte Getelles torkának a szót az Aszasszin, mintha csak egy alsóbbrendű kutyához szólna megvetően.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2012 21:24:36 GMT 1
- Nagyságos Nagymester... - Getelles hangja oktávokkal eltért attól, mint ahogyan még az imént a bastioni konferenciateremben Dorjával tárgyalt. Végtére is a Sith Birodalomban való sikeres érvényesülés egyik legfõbb záloga volt, hogy az ember mindig megfelelõ mélyre tudjon hajolni. - Hallgatlak, szolga.. - Nagymester, jelenleg a Bastion bolygón tartózkodom, a Birodalom legtávolabbi bástyáján! A Sith Egyház hívõit a mai napig fenyegetik az áruló, trónbitorló Jagged Fel és hordái, akik csak arra várnak, hogy figyelmünk elforduljon róluk.. - folytatta lehajtott fejjel Getelles. - Á igen, az a Jedi-barát nyomorult, igen... - a nagymester arcára kiült a harag. - Nagymester, bátorkodtunk felvázolni egy tervet, amivel megörvendeztethetnénk Császárunkat és Uralkodónkat, mire visszatér a távoli Nagai Birodalomban folytatott tárgyalásáról.. - folytatta Getelles. - És miféle terv lenne az, kormányzó? - Egy terv, amellyel csapást mérhetnénk a Jagged Felhez húzó árulókra, és Nirauan nevû bolygójukra! - És egy tervhez, amit egyedül nem tudtok megvalósítani, így van-e szolga? - az Öreg sárgás fogú mosolya szinte beleégett a holoképbe. - Nagymester, nincsenek rejtett gondolataim Egyházunk vezetõi elõtt.. - hajtotta magát még mélyebbre Getelles, olyannyira, hogy az már a vevõkészülék hatókörén kívül álló Dorját szinte a Yuuzhan Vong harcosok hajbókolására emlékeztette, amelyet az idegenekrõl készült összefoglalókban látott.
- Helyes, helyes... Sith harcosok kellenek a tervedhez, szolga ugyebár? - Így van, Nagymester... ha rövidesen megindítjuk az akciót, akkor az Uralkodó visszatérésére már a gyõzelmünket ünnepelhetjük! - Jól van... jól van... - az Öreg láthatóan jártas volt a Sith Birodalom (és általában a legtöbb diktatórikus állam) alapvetõ belpolitikai szabályában, miszerint az elõrelépés legegyszerûbb módja, ha elnyerjük a legfõbb vezér kegyeit... - Rögvest indulunk a bolygótokra, szolga, hogy személyesen tekintsem meg a terveket! És magammal viszem legjobb harcosaim válogatott csapatát is! - Megtisztelt a látogatásával, Nagymester - hajbókolt, Getelles. - Felkészülünk a fogadására.. !
|
|
|
Post by Haruhi on Nov 21, 2013 0:32:01 GMT 1
A férfi még egy utolsót felhördült, majd élettelenül terült el a hideg kőpadlón, gyengített energiájú fényostorának markolata mellette csendült, s szintén megállapodott. Orrlyukaiból és füleiből vér buggyant, bizonyságul halálos belső sérüléseire. Az anzati assassin zord elismeréssel bólintott, melyet elégedetten szétterülő mosolya követett. Kiváló - állapította meg, sejtései a leányban megbúvó potenciállal kapcsolatosan igaznak bizonyultak, mindössze a megfelelő üzemanyagra volt szükség lángra lobbantásához: a fájdalomra. Az Akadémián általa eltöltött idő alatt egyre nyilvánvalóbbá vált, ezért is vélte úgy, hogy le kell tesztelnie elképzeléseit. Ehhez mindössze le kellett láncolni, s addig kínozni, míg bebizonyosodnak, vagy éppen ellenkezőleg. De most már maga is látta: azzal, hogy saját fájdalmát katalizátorként használja, a tanítvány kiszabadult és haragjának erejével elpusztította kínzóját. Az Erő tömény koncentrációban járta át, olyan volt mint a tenger, mely mikor felkorbácsolódik, sziklákat zúz szét. Természetesen, egy ily "érzékeny" lény személyes célokra is megfelelhetett... kiválóan. - Á... éreztem a belőled kitörő haragot, melyet fájdalmad épített fel! - dícsérte meg a kislányt, ahogy az a padló fölé görnyedten zuhált, csupasz hátát számos égésnyom karistolta, a férfi pedig lelkesítőn folytatta - Ez a hatalom pusztítja el mindazokat, kik utadba állnak!Elfordult tőle, s örömteli kuncogást hallatott, valóban jobb célpont lehetett volna, mint tanítvány. Végül fáradtan sóhajtott, talán éppen szüksége is volt rá, tagjai igazán elnehezedtek. Vagyis... hogy lehet az? Erőtlenül hullott fél térdre. Lehetetlen... nem lehet...! Gondolatok százai rohanták meg, kutatva okait, hogy miként is juthatott el idáig. Rápislogott most remegő, elráncosodott kezére, aztán előrebukott és nem mozdult többé, maradék ereje is elhagyta. - Ahogy te is... - motyogta maga elé a lány, frissen begyógyult sérülései helyét tapogatva. Kínzóját azért ölte meg, mert fájdalmat okozott neki, élvezettel, míg a másikat azért, mert tudta hogy az egész az ő ötlete volt. Letörölte könnyeit. Nem volt hajlandó elviselni, hogy ilyen játékok részese legyen, ahol felnőttek saját kíváncsiságukból ártsanak neki. Tudta, hogy most sem maradt teljesen egyedül, s ezt az éppen félresikló ajtóban felbukkanó twi'lek alakja is nyomban alátámasztotta. Csupán felé sandított, miközben az gondolataiba mélyedve nézett végig rajta és a padlón fekvő két holttestre. - Ostobák... - mondta az mély, méltóságteljes hangon - nem ártott volna gondolkozniuk, mielőtt belevágtak tompa fejszéjükkel a náluk nagyobb és erősebb fába.Tekintetük összetalálkozott, a lány azonban szégyenkezve félrekapta, s vállát kezdte dörzsölni. - Nem voltam erős... - válaszolta halkan, mégis a gyermeki konokság élével - nem figyeltek...- Tehát gyengébbek voltak nálad, Thyla - mutatott rá a lényegre, végigmérve az anzati testét - Ő arra számított, hogy legfeljebb csupán az eszközét ölöd meg, s majd ő learathatja a gyümölcsöt bármely módon, hogy neki tetszik. Reményeket vetni a jövőbe... bizonytalant bizonyosnak kihirdetni... mind gyengeség! Te a jelenben élsz, tudom, s erős akarsz ugyan lenni soraink között, mégsem bízol az ismeretlenben. Helyes látásmód, ahogy az is, hogy nem csupán a harag és félelem azok, melyekből erőt meríthetsz...- Szenvedélyek...? - suttogta kérdőn Thyla. - Ahogy sok minden más is - bólintott az helyeslőn, de ettől függetlenül pontosítóan - persze, a ragaszkodás olyan eszköz, melyet jól használva kitolhatjuk korlátainkat. Nem kell őrültnek, vérszomjasnak, vagy gyúnyosnak lenned ahhoz, hogy felszabadítsd a Sötét Oldal igazi erejét... néha azonban szabadjára kell engedned azt, ami belülről feszeget. Ezt tetted, győztél!- Ennyi elég...? - kérdezte hitetlenkedve, s megremegett a hűvös helyiségben. Észrevéve, a twi'lek körbenézett és észrevételezvén Thyla hiányzó felső ruhadarabját egy asztalon, az Erő segítségével megfogta és felé hajította, ki pedig könnyedén elkapta. - Persze, hogy nem! - erősítette meg kételyeit, okos lány volt, mindössze kevesebb gondolatát mondta ki, mint amennyit kellett volna - Nincs két azonos helyzet, ahogy az erőszak sem lehet mindig tanácsadó, többek között a nevelésben. A Jedi kód általában tiltja, hogy számodra értékes dolgokat óvj meg, a Sith ösvény ellenben szabadságot nyújt. Ettől azonban saját döntőképességed teszi próbára: mikor határaid akarod leküzdeni, először tudnod kell mikor tehetsz meg mit, máskülönben szakadékba ugrasz, s nem lesz aki utánad kapjon. Kik válltig azt mondogatták, hogy a Sötét Oldal útjai könnyen járhatóak... már rég halottakThyla azúttal nem válaszolt, csupán megigazította ruháját és néhány gyakorlott mozdulattal begumizta eddig kibontott haját
|
|
|
Post by sithlord on Nov 23, 2013 14:04:07 GMT 1
Úton a Korriban felé...
A kis csapat úton volt, Wooda mester saját kis hajóján a Korriban felé! Bár a hajó meglehetősen szűkös volt, azért mind a hárman kényelmesen elfértek benne! A pilóta Dominica volt, lévén őt képezték ki a különféle űrhajók vezetésére. David még túl fiatal volt, Wooda pedig nem igazán konyított az űrhajókhoz. David elgondolkodva nézte a kilátó ablakon keresztül elsuhanó fényes csíkokat, amelyek különféle színekben pompáztak, ez a hiperűr egy igen szép jellegzetessége volt. David egy kicsit félt. Félt attól ami rájuk várt. Bár Dominica igyekezett megnyugtatni, a kisfiúban mégis változatos érzelmek dúltak. Harag, félelem, és düh... -David, érzelmeid a Sötét Oldal kapujába vezetnek! -okította az idős Jedi a kisfiút. -Ne engedj ezeknek! -Dominica a pilótafülkében navigálta a kis hajót, de mindent hallott. Ő is aggódott az öccséért. Nem szerette volna elveszíteni, márpedig ha a Sötét Oldal leuralja akkor elveszíti... -Félek mester! -mondta a kisfiú. -Félek attól ami ránk vár...! -Ne félj! – vigasztalta Wooda. -Megvan benned minden amire egy Jedinek szüksége van! De azért elmondhatod nekem hogy mi bánt, hátha tudok segíteni! -fejezte be az idős Jedi, miközben a fiú válaszára várt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 23, 2013 17:29:21 GMT 1
Mélyűri koordináta nem messze a Vaal rendszertől, a Perlemian útvonaltól a Korriban felé vezető új hipertéri sávon...
Lyrra Moskau kapitány száján majdnem kiszaladt egy ásítás, de végül türtőztette magát. Hiányzott neki a Muunilinst, a moffok adjutánsai, akikkel kiválóan el lehetett tölteni egy-egy estét, a birodalmi szektorok kultúráltsága... számos más, a moffok flottájába tartozó hajóhoz hasonlóan az ő Interdictor elfogó cirkálóját is az ESB egyik kulcsfontosságú bolygója körül elhelyezkedő hipertéri útvonalak mentére vezényelték, távol az otthonától, hogy gondoskodjon a sith mesterek biztonságáról.
Rutin feladat volt, hiszen legtöbbször csak csempészek, vagy meghibásodott jeladóval közlekedő, de amúgy teljese legális ülgyben járó személyi hajók futottak bele az ellenőrzési pontba. Egy nagyobb hajót már a határhoz sokkal közelebb lekapcsoltak volna az ESB flottájának rombolói.
Így aztán a tiltócirkáló mellett jelenleg egyetlen Aurora-osztályú nehézcirkáló alkotta a kíséretet, leginkább abban a szerepkörben, hogy a gravitációs kútba futó szerencsétleneket, akik nem tudták, hogy a néhány parszeknyire lévő ellenőrzési ponton ki kellett lépniük a hipertérből, bejelentkezniük az irányításnak és egy másik vektort követniük a sith főbolygó felé, a hangárjába húzza és minél gyorsabban eltüntesse a nyomukat is.
- Spider's Nest, figyelem, bejövő cél a második útvonalon, aktiválják a tiltógenerátorokat. - az Aurora parancsnoka, a Sith Egyház tetoválásait viselő kopasz, tagbaszakadt férfi (szinte mindenki egyházas parancsnok kopasz és tagbaszakadt, gondolta magában Lyrra - néha az volt a benyomása, mintha az ESB új gyártású hajóinak teljes tisztikarát kocsmai kidobókból toborozták volna - lehet így is volt) még a legapróbb kirándulóhajó elfogását is olyan élvezettel adta utasításba, mintha utána személyesen kínozta volna halálra az összes utast. (és megint, lehet, hogy így is volt)
- Vettem, Rampage, nyugtázom. Generátorok aktiválva! - az Interdictor kupolái megremegtek, ahogyan a tiltómező működésbe lépett, és percek múlva egy apró yacht jelent meg a taktikai képernyőn.
- Vonósugarat aktiválni. - adta ki az utasítást Moskau kapitány. - Amint megvannak, húzzák őket az Aurora hangárjába. - utána pedig lemegyek a gyengélkedőbe, és megmasszíroztatom magam az orvosdroiddal, gondolta.
Wooda mester és hajójának többi utasa csak annyit érzett, hogy hipertérben haladó hajójuk egyszerre megrándul, majd pillanatok múlva a hipertér kékes örvényeit felváltotta a fekete, csillagokkal pettyezett űr... és két hadihajó alakja. Egy szögletes sith csatacirkáló, és egy birodalmi tiltóhajó. A yacht újra megrándult, ahogyan a láthatatlan vonósugár húzni kezdte őket a nagyobbik hajó felé...
Zenith kapitány, a Sith Rend Lovagja és a Rampage parancsnoka tetovált mosolyt villantott az Aurora-osztályú csatacirkáló hídján. Azonnal megérezte az Erőben, hogy most igen értékes zsákmányra akadt... a yacht utasaiban világosan lehetett érezni az Erőt... az Erő világos oldalát. Jedik kerültek a markába!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 23, 2013 18:25:42 GMT 1
Ebben a pillanatban Moskau kapitány hajójának hídjára egy jeges sötétséget árasztó, csuklyás alak lépett be! A kapitány már nem volt a hídon, azonban az asszaszin harcos az Erőben máris megérezte a jónak ígérkező zsákmányt...Két jelenlétet érzett különösen erősnek, míg a harmadik már öreg és eléggé meggyengült volt.
Tahn Siar mester, aki az asszaszinok Rendjének újabb Hegyi Öregje, és nem mellesleg Wooda egyik régi barátja volt, elégedetten mosolygott magában! tehát Wooda bevette azt a trükköt amit pont a számára talált ki. Valami rejtélyes módon elhitette vele hogy rég halott kuzinja, Yoda szól hozzá...És most idehozta neki a különleges csemegét, a két legerősebb padawant!
Tahn Siar nem véletlenül raboltatta el a testvérüket, pontosan tudta hogy a két testvér addig nem nyugszik amíg fel nem kutatják a testvérüket és a számítása bevált! Továbbá az évekig tartó színészkedése is, amivel megtévesztette Woodát...Ez a Szürke Jedik hátránya, könyebben megtéveszthetők a Sötét Oldal hatalmával! Mert Wooda Szürke Jedi volt, nem engedelmeskedett igazán a Tanácsnak és a maga útját járta...
Évekig tartott míg elhitette Woodával hogy ő valójában a Jedik barátja, a Sith Egyházon belül. Wooda pedig benyelte a Sötét Oldal manipulációját akár éhes Rakhgoul az ewokot! Wooda pedig nem is sejthette hogy manipulálják és szándékosan dezinformációkat kap a Sithektől hogy megzavarja a Tanácsot! Ez volt az oka a Sheedu Madi kudarcnak is, ahogy a Prakithi vesztes csatának is. Dezinformáció és manipuláció a Sithek két legrégebbi fegyvere...
Wooda Mester hajója:
Az öreg Jedi felkészült a halálra! Valószínüleg senki nem fogja érteni amit tesz de ez így is helyes! Már hónapok óta elhitette a Sith "barátjával" hogy bekapta a csalit. Azt azonban Tahn Siar nem sejthette hogy egész végig az aprócska Mester manipulálta őt... Mert Wooda nem véletlenül tette azt amit tett!
Már hónapok óta végeláthatatlan vitákat kell hallgatnia és közben a Sithek ellen senki nem tesz semmit! Az Erőre hivatkozva a Tanács meglehetősen bölcstelenül jár el! A rákos daganat máris jobban elterjedt mint gondolta volna...A Sithekhez újabb és újabb bolygók álltak át, és a Sötétség szépen lassan növekedett. Szürke Jedi volt a javából és egy csöppnyi bűntudata nem volt azért amit tett. A galaxis a legfontosabb és az Erő, az egyének nem, mégha olyan értékesek is mint Dominica és David!
A galaxis érdeke pedig az hogy a Sitheket megállítsák: egyszer s mindenkorra! Mivel pedig a Tanács semmit nem akar tenni, akkor bízzuk a piszkos munkát a Sithekre! Wooda reménykedett benne hogyha a Sithek elfogják őket a Tanács lovagjai a keresésükre indulnak, és ezzel kiprovokálnak egy háborút...Mert ez az egyetlen nyelv amiből a Sithek értenek! Háború! Csak a háborús taktikával lehet őket legyőzni, mint tette egykoron Hoth tábornok a legendás Jedi...
A két gyerek rémülten pillantott Mesterükre, aki bíztatóan rájuk mosolygott. -Ne féljetek gyermekeim, mi most egy nagyobb cél eszközei vagyunk! -mondta bíztatóan, miközben tudta jól, az ellenség hamarosan behatol a hajóba...Remélhetően a Jedik résen lesznek és talán kirobbanhat az a háború amely elsöpörheti a Sitheket a galaxisból...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 24, 2013 21:48:16 GMT 1
- Kapitány.. - Moskau hátán végigfutott a hideg a hangot hallva. Igyekezett minél mélyebben elnyomni magában az olyan gondolatokat, hogy "na, már megint itt ez a sápatag szörnyeteg", és Siar Nagyúr felé fordult. - Nagyúr. Egy azonosítatlan yachtot léptettünk ki a hipertérbõl. Zenith kapitány utasítására a Rampage hangárjába vontatjuk. - Nem, nem kapitány. - rázta meg csuklyás fejét az öreg sith mester. - Ide vontatja, ebbe a hangárba.. - Értem Nagyúr... de Zenith kapitány.. - Õt bízza rám. - Moskau úgy érezte, mintha láthatatlan marok szorulna a torkára. - Sugárvezérlés - krákogta villámgyorsan, hiszen egy pillanatig sem óhajtott az állandóan egymással rivalizáló sith parancsnokok kereszttüzében lenni. - Irányítsák át a vonósugár célját a mi hangárunkba.
Megerõsítésképpen azonban a megszokott, fegyelmezett "igenis", vagy hasonló helyett újra felhangzottak a közelségi és riadójelzõk... - Két újabb hajó, és több apróbb jel az érzékelõkön! - jelentette a radaros tiszt, hangja érezhetõen feszültebbé vált. - Asszonyom, egy Nebulon-B2 és egy kisebb fregatt lépett ki a hipertérbõl!
- Jedik.. - sziszegte ugyanebben a pillanatban Moskau háta mögött a nagyúr. - Harci riadó, pajzsokat, fegyverzetet! - a nõ egyszerre elemében volt. Az Interdictor önvédelmi lövegei lassan a célok felé fordultak, miközben a szárnyukon a háromszor akkora Aurora-osztályú nehézcirkáló sith vadászgépeket kezdett ontani magából. Moskau érezte, ahogyan hatalmába keríti a feszült készenlét. Végre azt tehette, amire felesküdött... sith nagyurak elõtti hajlongás helyett fegyverrel védhette a Birodalmat ellenségeitõl.
...
Ahogyan az ûr ismét vakító, csillagokkal pettyezett fekete semmivé alakult elõttük szinten minden, érzékelõvel mérhetõ jel nélkül, Seff Helin tudta, hogy megérkeztek. Hosszú órákon át utaztak feltérképezetlen vektorokon az ESB-n át, hogy elkerüljék az õrjáratokat és ismert ellenõrzõ pontokar, abban az irányban, amerre az aktivált vészjeladó szerint Wooda mester hajójának kellett lennie..
És mégis, amikor Seff megpillantotta az apró yachtot, a nem messze tõle lebegõ birodalmi Interdictor tiltóhajót, és a mögüle elõre igyekvõ hatalmas Aurora-osztályú ágyús cirkálót, már tudta, hogy nem csak megérkeztek, de kissé el is késtek...
A StealthX-ek felgyorsultak és géppárokra szakadtak, ahogyan mögöttük a fedezetet adó Curiosity és a Little Buddy is kiengedték saját vadászaikat. Seff a pilótafülkében gyorsan felmérte a taktikai helyzetet. Vadászok terén nagyjából kiegyenlített volt a helyzet, bár a jedik nem tudhatták, hogy vannak-e erõérzékeny sithek a két ESB-hajón, és ha igen hányan - már pedig, ha voltak, akkor a StealthX-ek nem számíthattak lopakodó képességeikre, hiszen jedik vezették õket. A Fény Hadseregének két fregattja pedig nem sokáig bírt volna egy közvetlen csapásváltást azzal a sith nehézcirkálóval.
Gyorsan kellett végezniük.
- "Vegyétek célba árnybombákkal az Aurorát!" - adta ki a parancsot az Erõn keresztül Seff társainak, miközben a kisebbik jedi fregatt Wooda mester yachtja felé vette az irányt. Mögötte a Nebulon B-2 lövegei tüzelni kezdtek az Interdictorra, amely közepes lézerütegekkel viszonozta ezt. Seff tudta, hogy ha nem iktatják ki gyorsan a sith nehézcirkálót, akkor ez egy igen-igen rövid összecsapás lesz...
|
|
|
Post by sithlord on Nov 26, 2013 1:05:08 GMT 1
Wooda Mester yachtja:
Wooda Mester utasította a padawanokat. -Álljatok készenlétben gyermekeim! -mondta, azzal aktiválta a fénykardját! Nem fogja olcsón adni az életét! David nem szólt semmit, hanem ő is azt tette amit Wooda és Dominica. Kékesfehér ízzással villogot fénykardja, miközben a kis yacht bejárata felől zajokat hallottak. Sietős lépteket. Hamarosan ideérnek és elkezdődik a harc! -Ne aggódj David! -nyugtatgatta Domi a kisfiút. -Elbánunk velük!
A Sithek parancsnoki hajója:
Eközben a Sith Nagyúr érzékelt valamit ami nagyon nem tetszett neki. -A Jedik...támadnak! Össztűz! – utasította Moskaut a Nagyúr. – Lőjék ki ezeket a férgeket, én addig a hangárba megyek, hogy illően fogadjam a vendégeinket! – recsegte a parancsait Siar mester. -De ezzel kiprovokálhatunk egy háborút! – mondta Moskau, amikor rádöbbent, hogy mire is kapott parancsot. A Sith Nagyúr azonban nem izgatta magát. -Lője ki őket! Bármi áron a többit bízza rám! – utasította szinte sziszegve a kapitányt. -És ne aggódjon, nem lesz háború csak akkor ha az Uralkodó jónak látja! Tegye amit mondtam!
Moskau végül belátta, hogy nem tehet mást, engedelmeskednie kell...
Kint eközben a Sith Vadászok máris támadásba lendültek a Jedi hajók ellen és halálos ösztüzet bocsátottak a Jedi mentőalakulatra. A Jedik sem voltak restek, máris tucatnyi vadászt szedtek le. A csata elkezdődött, remélhetőleg nem alakul át valami sokkal szörnyűbb dologgá...egy háborúvá amit a galaxis immár ezredévek alatt nem élt át. Az újabb Sith-Jedi háborúvá. Közben a parancsnoki hajó már bevontatta Woodáék hajóját a hangárba és egy igencsak gonosz valaki tartott a kis yacht felé hogy köszöntse vendégeit...Tahn Siar már alig várta, hogy learassa a zsákmányt. Különösen a kisfiú érdekelte, őt még lehet formálni. A többi meghal...
|
|
|
Post by david on Nov 27, 2013 18:51:01 GMT 1
-Mégsem olyan jó itt lenni-Mondta David. -Mondtam, hogy nem olyan jó! -válaszolta durcisan Domi. -Jól van már! Ne veszekedjetek!-Mondta Wooda mester. Egyszer csak összeesik David. -Mi a baj?-kérdezte Domi Davidot. -Érzem a sötét úr közellétét!-Mondta David. -Adj neki egy kis vizet!-Mondta Wooda mester. -Már nem olyan sápatt!-Mondta Domi -Húú, ez meleg helyzet volt-Mondta Wooda. -Jaja.-Mondta sóhajtozva Domi.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 9, 2013 4:23:14 GMT 1
Zenith kapitány dühösen figyelte, ahogyan a kísérőhajója, felrúgva az összes érvényes protokollt a saját hangárjába vontatja a fogoly jedi yachtot... biztos az ottani mester sántikál valamiben... Zenith nem tudta pontosan, hogy kicsoda a volt birodalmi hajóra kirendelt Sith Nagyúr - sőt, ezidáig abban sem volt biztos, hogy egyáltalán van Nagyúr a tiltóhajón -, de eltökélte, hogy nem engedi csak úgy lecsapni a kezéről kiszemelt áldozatát..
- Üzenet a Spider's Nest-nek - recsegte idegesen a komtiszt terminálja irányába, miközben az Aurora hídján egyre hangosabban szóltak a különféle, harci riadót jelző szirénák. - Azonnal parancsnolják meg a kapitányának, hogy adja át a foglyokat nekem, különben kivégeztetem árulásért!
- Nem válaszolnak a hívásra, uram.. - a kommunikációs tiszt hangja enyhén remegett. Zenith nem éppen a legtürelmesebb előljáró hírében állt.
- Mi az hogy nem válaszolnak.. - sziszegte Zenith. - Kivégeztetek mindenkit....
- Kapitány, azonosítatlan energiajellemzők a hajó bal oldalán! - Zenith az első tiszt riadt hangjára végre kiterjesztette az érzékeit, hogy saját dühén és sértettségén kívül a kibontakozó harcot is alaposabban "szemügyre vegye" - és rögtön megérezte a hajóhoz egészen közel lévő fél tucat jelenlétet, akiket átjárt az Erő világos oldala.. és akiknek akarata azokat az apró, fénylő, gyorsan közeledő tárgyakat pontosan a híd felé irányította... - Kitérő manőver! - kiabálta Zenith. - Árnybombák!
A kapitány megpróbált kinyúlni az Erővel, de csak néhány protontorpedót tudott eltéríteni. A többi becsapódott a Rampage orr-részében lévő irányító központba. Zenith szemei előtt megjelent egy vöröses, mindent elnyelő fényesség... aztán szemeit és általában mindent az arcáról letörölt a forró lökéshullám.
Seff Helin újabb fordulóba döntötte a StealthX-et, és elégedetten konstatálta, hogy a nagyobb fenyegetést jelentő sith nehézcirkáló orr-részét elborítják a lángok. A hajó súlyosan rongálódott az árnybombák találataitól, így a jedik most az Interdictorra koncentrálhattak... Seff kinyúlt az Erőben, és döbbenten tapasztalta, hogy a riadt jedi gyermekek jelenlétét már a birodalmi hajó ék alakú törzsén belül érzi.
- Elkéstünk.. - suttogta maga elé. Amíg az Aurorával foglalkoztak, a másik hajó hangárba vezette a yachtot....
- Utána! - adta ki a parancsot jedi-társainak. Kilenc megerősítő választ kapott az Erőn át... két társuk már elpusztult a sith vadászokkal vívott közelharcban. A StealthX-ek közül négy, amelyek mögött éppen nem sorjáztak folyamatosan tüzelő ellenséges vadászgépek, most kifordult, és egyenesen az Interdictor hangárja felé vette az irányt...
Moskau kapitány döbbenten figyelte, ahogyan a Rampage orra egyszer csak minden előjel nélkül lángba borul. Egyszerre taktikai előnyből taktikai hátrányba került, hiszen csak egy önvédelmi turbolézerekkel felszerelt hajója volt két jedi fregattal szemben... - Hol van már az erősítés! - fordult a saját komtisztjéhez. Tisztában volt vele, hogy semmit nem érnek a jedi hajó foglyul ejtésével, hogyha utána pillanatokkal később darabokra robbantja, vagy szerencsésebb esetben mozgásképtelenné teszi hajóját a jedi ellenség... - Indítsák a saját vadászainkat is!
Tizenkét TIE-Hunter izzította be ionhajtóműveit, azonban abban a pillanatban, amikor a hangárirányítás leengedte a pajzsot, hogy útjára engedje a vadászokat, legnagyobb megdöbbenésükre négy kecses, éjfekete X-szárnyú száguldott be a hangárajtón, és földet értek a foglyul ejtett yacht mellett.... pilótafülkéikből pedig villogó zöld fénykardos jedik pattantak elő..
|
|
|
Post by sithlord on Dec 14, 2013 12:46:23 GMT 1
A Sith Nagyúr elkésett. A Jedik már körülvették a foglyul ejtett yachtot, amelynek fedélzetén ott volt az értékes zsákmány, David. Dühében nem törődve semmivel egyenesen rárontott a Jedikre. Ujjaiból villámokat szórt ellenfelei felé miközben a kardját is aktiválta. A vörös penge céltudatosan szabdalta ellenfeleit de mindhiába. Két Jedi máris rátámadt és egyikük fénykardja majdnem eltalálta a kardot forgató jobb karját. A Nagyúr sziszegve a dühtől egy adag villámot szórt meglepően ügyes ellenfele irányába.
Eközben a hajó belsejében a gyerekek meglehetősen félve hallgatták a kinti csatazajokat. David sejtette, ez a küldetés nem olyan mulatságos mint elsőre gondolta. Az öreg viszont meglepően nyugodt volt. Tudta, ennek most meg kell lennie. Ha ez elősegíti, hogy a Rend tagjai felébredjenek végre a kómából és végre háborút indítanak a Sithek ellen, akkor érdemes meghalnia. -Gyerekek, most harcolnunk kell! -jelentette ki sztoikusan az öreg Mester. Azzal aktiválta ő is a fénykardját, miközben kinyitotta a kis hajó zsilipajtaját. David marcona pillantással aktiválta a fénykardját, ahogyan Domi is. Kemény csata lesz...
A Sith Nagyúr miközben ádázul harcolt a Jedikkel, észrevett valamit. A yacht ajtaja lassan kinyílt és egy fiatal lány rohant ki rajta, aktivált fénykarddal a kezében, akit egy vénséges vén, apró öreg lény követett. Aztán meglátta a szákmányt is. A fiút. A Jedi Mesterek meg akarták állitani a felbőszült Dominicát de elkéstek. A lány egyenesen a Sith Nagyúrra rontott, aki egy jó nagy adag villámot küldött irányába. A lányt beburkolták a fura, vöröses fényben izzó villámok, és Dominica az iszonyatos fájdalomtól csak sikoltani tudott. A hatalmas energialökettől azonnal meghalt, védekezni sem volt ideje...A Nagyúr úgy hajította félre ahogy a szemetet szokás, miközben maradék ellenségével folytatta a küzdelmet...Két Jedi már holtan hevert a lábai előtt, a harmadikat most végezte ki...És ami ennél is jobb volt, érezte a fiúban felgyülelmlő fájdalmat majd a haragot végül a gyűlöletet is! Nagyon jó gondolta magában elégedetten Siiar Mester. Gyorsabban tanul mint reméltem! A csata folytatódott, de érdekes módon az öreg Wooda nem nagyon erőltette meg magát. Mintha csak meg akart volna halni...
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2013 22:18:24 GMT 1
Tahn Siar neve fülrepesztő sikolyként hagyta el a lány ajkait, a panaszos hang oly mélyről fakadó gyülölet és harag által volt fűtve, hogy kevesen állták meg. Valóban: a kínnal elegyült érzelmek felszabadították az Erő Sötét Oldalát, mely most vadul kavargott körülötte: növendékek kuporodtak a földre, képzett asszasszinok fogták fejüket reszkető tagokkal. Még a nyugalmáról és tűrőképességéről ismert twi'lek mester is fogait összeszorítva áltt félre. Ugyan nem félt, s nem aggódott, a Sötét Oldal zabolázatlan hullámai áthatóan rengették meg összpontosító készségét, ám a felismerés talán még annál is erősebben hatott gondolataira. Igen, az igazság meglepte, de... érezte mélyen, hogy nem is, hogy mindvégig sejtette azt, amit rajta kívül senki más: amire ez a parányi lény képes volt, olyan erőt szabadítva fel szinte már a semmiből, melyet előtte nem lett volna benne képes megérezni senki, még a Sith ma élő Sötét Nagyurai sem. Valóban, ő sem érezte, ám logikára és tényekre hajló elméje kikövetkeztette, s most a valós események végre bizonyították sejtésének alapját. A falak remegtek, kődarabok potyogtak alá, ám ő erőt vett magán és egy határozott lépéssel a lány mellett termett, s kezét a vállára tette. - Elég... legyen... - mondta enyhe erőlködéssel, ám határozottsággal hangjában. Most sem tévedett, szinte azonnal enyhült az ő és mindenki más közelben levő elméje ellen irányuló pusztító támadás. Néhány pillanat s vége volt, tudta jól, ha bárki más tette volna meg ezen egyszerű mozdulatot, jó eséllyel pórul járt volna. Ő azonban tudta: Thyla egynek tartotta azon értékek közűl, melyeket még fontosnak tartott, legfőképpen az után, hogy alig néhány pillanattal ezelőtt elveszített egyet. Lenézett a lányra, ki most úgy lógatta fejét mintha állva aludt volna el. - Porrá fogom zúzni a csontjait... - mormolta, szavai méregtől csöpögtek - addig fogom taposni, amíg egy véres tócsává passzírozom...! A mester felvonta szemöldökét, nem mutatva ki az elméjén keresztültóduló gondolatokat. Tudta, hogy nem maradhat itt a lány, nem asszasszinnak termett, sokkal többre, s nem úgy volt Sith mint ahogy valamennyien, talán... túlságosan szívvel fogadta be mindazt, melyet ő tanított neki. Ez jó volt ugyan, ám annál veszélyesebb. Az, hogy valaki önnön értékeit üldözte, konfliktusba hozhatta bárkivel, aki a környezetében akadályt jelentett. Ő pedig tudta, a lány nem fog nyugodni addig, míg Tahn Siar történelemmé válik, az ő keze által. S lehetett erősebb az Öregnél, míg óvatlanabb volt nála, addig csupán önmagát pusztítaná el, ha a férfi életére törne. Ami pedig őt illette, nem állt szándékában letérni a saját ösvényéről: el kellett innen vinnie a kislányt, hogy az majd akkor pusztítson, mikor végre készen áll majd. - Elég volt... - ismételte meg iménti szavait, s határozottan eltessékelte onnan - Tudom, mi történt és tudom, mit akarsz. De most túlságosan bizonytalan, melyikőtök kerekedne felül a másikon. El kell mennünk innen, különben túl korán rohansz a falnak... mindössze rövid idő és a szél megváltozik, s a szárnyán lovagolva lesulythatsz majd.
Magányos vadászgép hagyta el a Korriban légterét, a bolygót védő erők egyik résében, s alig fél perc múlva hipertérbe ugrott. Messze elkerülte az ellenőrzött területeket, kilépett egy szomszédos rendszerben, majd újabb koordinátákra ugrott, többször is megismételve a procedúrát: így képtelenek lett volna követni a nyomaikat bárki is. Ami pedig a lehetséges jeladókat illette, a biztonsági rendszer már az összeset kiiktatta volna, ha lett volna.
A fedélzeten a twi'lek komoran ült a pilótaszékben, miközben Thyla feldúlt álmaival viaskodott a háta mögött. Kimerült, ahogy ő is. De a mester tudta, amit Tahn Siar és a többiek talán csak nem sokára, mostanra mindenképp későn érthettek meg: a valódi, vágatlan ékkő mindvégig a markukban volt, s most hogy elhajították egy csiszoltabb, ám jelentéktelenebbért cserébe... hiába nyúltak volna utána, vagy kaparintották volna meg: hamuvá égette volna a kezüket. Késő volt, soha nem fogadná el Siart, soha nem hajtana fejet előtte, inkább halna meg. A twi'lek ugyan nem érezte át a lány fájdalmát, ám nem volt ostoba, hiszen megértette azt. Amennyiben ő veszített volna el egy számára értéknek minősülő dolgot, így gondolkodott volna okozójával szemben maga is. Hisz ezen alapult tanítása, ez volt mely egykor a Legelsők többségét idegenítette el a Jedik rendjétől, s melyet a mai Sithek már réges régen elfeledtek. Ők a hatalomra, az erőre és a tökéletességre törekvésre építették tanaikat, nem arra mely akár mindezeket is egyesíthette: vágyaikat, értékeiket üldözni, s általuk fűtve tépve el láncaikat. Ő pedig megalapozza mindezt neki. Nem voltak benne kétségek, a lány nyitott szívvel fogadta be tanításait mindeddig, s most eljött az idő hogy ezt tanárként meghálálja neki. Mellette fog állni, sosem előtte, s így az útjában. Még ha ez más is volt mint Bane vagy más egykori mesterek közvetett tanítása.
Merengve vizsgálta a navigációs térképeket, mindenképpen meg kellett szabadulnia hajójától, túlságosan könnyen ismerné fel bárki, aki utánuk ered és mégis képes lesz a nyomukra akadni. A jövő bizonytalan jelenség volt, most csupán a jelen számított igazán.
|
|
|
Post by david on Dec 15, 2013 18:30:31 GMT 1
Hirtelen David szeme aranysárga lett. Világosabb mint a nap. Tekintetét Domira irányította és villámot szort ki de nem pusztítót hanem az ellenkezőjét.
De Domi nem támadt fel, David erre aktiválta fénykardját és a hatalmas mérgével nekiugrott az Sötét Úrnak! Az azt se tudta hirtelen mi történik, csak a perzselő hőséget érezte amit a fiú kezeiből áradó sárgás villámok okoztak. Megbénult így végül David beleszúrta fénykardját az ellenségébe így nyert David.... Legyőzte egy pillanat alatt ellenségét!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 15, 2013 21:37:26 GMT 1
Moskau kapitány a hangárból közvetítõ biztonsági kamerák felvételén élõben, nagy felbontásban nézhette végig, ahogyan az idegesítõ biztonsági problémának induló kis csetepaté a leszállóegységek környékén nem várt fordulatot vesz. A hangárba behatoló jedik láthatóan az elfogott yacht utasainak segítségére akartak sietni, azonban a velük egy idõben a hangárba érkezõ Siar nagyúrra nem számítottak... kettõjük rögtön a küzdelem elején elesett a nagyúr kardcsapásai alatt, majd a yachtból elõkerülõ két gyermek közül is az egyik...
Moskau itt elfintorodott. Hûségesen szolgálta a Birodalmat, melyrõl úgy hitte, a régi, hatalmas Galaktikus Birodalom örököse és letéteményese, az egyetlen mód arra, hogy a Rend helyreálljon a galaxisban.. és azzal sem volt problémája, hogy ennek érdekében sithekkel dolgozzon együtt, persze minél nagyobb távolságból, annál jobb. De gyerekeket ölni?
A meglepetése csak növekedett, amikor a következõ momentumban a másik jedi gyermek elõrelendült... és pillanatok alatt végzett Siar nagyúrral.
Moskau szája tátva maradt egy pillanatra, majd a nõ fejében átvette a csodálkozás helyét az évtizedes drill, ahideg, katonai gondolkodás, melynek egyetlen célja az ellenség legyõzése. Kintrõl támadás alatt állt, és jedikkel volt tele a saját hajója... és, döbbent rá hirtelen, Zenith és Siar gyors egymás utáni halálával õ volt a csata rangidõs ESB tisztje.
- Hangárajtókat lezárni, pajzsokat aktiválni! - fordult a legénységi árok felé villámgyorsan. - Az összes rohamosztagosunkat abban a hangárban akarom látni, kábító lövedékekkel! Készüljenek a tiltó generátorok újraindítására! - De asszonyom, a pajzsaink alig bírják, így nem marad energiánk a védelmi fegyverzetbe! Az a fregatt leradíroz minket! - pillantott a közeledõ Nebulon B-2 felé az elsõ tisztje. - Nem fogják megsemmisíteni a hajót, amíg a jedik a fedélzeten vannak. - rázta a fejét Moskau. - Érjenek el nekem valami kompetens személyt a Rampage-n! Akárkit! - Azonnal, asszonyom!!
Kisvártatva egy apró kék holokép jelent meg Moskau a parancsnoki székébe épített holovetítõn, egy véres arcú twi'lekkel. - Vol'ner fõgépész jelentkezik. Kapitány. - tisztelgett a twi'lek. - Elveszítettük a kapcsolatot a híddal. Attól tartok, a teljes tiszti karunk elesett. Várom a parancsait. - Manõverezni tudnak, fõgépész? - szegezte neki a kérdést Moskau. Az Aurora-osztályú csatacirkáló így sérülten is komoly potenciált képviselt, amelyre szüksége volt, ha elegendõ ideig egyben és a saját kezében akarta tartani az Interdictorát. - Pozitív, asszonyom. - nyugtázta a twi'lek. - A tûzvezetésünknek annyi, csak manuális célzással tudnak lõni az ütegeink. És a kommunikációnk is... aka.. dozik. - Manõverezzék a hajót a Spider's Nest és az ellenséges Nebulon fregatt közé! Ha kell, a saját törzsükkel tartsák távol azt a fregatott! - Értettem. - biccentett a twi'lek. - Hajtómûvek maximumon.. - Kövessék az általunk küldött vektort, így pontosan mellénk kerülnek majd. - vezényelt Moskau. - További utasításig maradjon kapcsolatban! - Parancs!
- Most pedig... - fordult a vadászirányító tiszthez a nõ. - Utasítsák az Omicron-szakaszt, hogy vegyék célba a kisebbik jedi hajót, a tiltókorvettjüket. A vadászok nem érdekesek! A nõ csípõre tett kézzel a plexihez sétált, és feszülten figyelte a kibontakozó ütközetet. Kisvártatva oldalról megjelent a sérült, lángoló orrú Aurora, hogy az Interdictor elé manõverezve testével védje az ellenséges fregatt tüzétõl. - Az SiSD Argos jelentkezik, öt percre vannak tõlünk. - érkezett egy újabb jelentés. - Kitûnõ.- bólintott Moskau. Percek kérdése, és itt az erõsítés... akkor pedig, döntötte el magában, egyetlen jedi sem hagyja el ezt a rendszert. Élve legalábbis biztosan nem.
.. Seff Helin döbbenten figyelte a hangárban kialakuló vérfürdõt.. négyen értek padlót társaival együtt, és kettejük máris holtan feküdt a fémen, ahol a sötét nagyúr kettévágta õket... néhány méterrel arrébb a szerencsétlen padawan kislány elszenesedett teste hevert, halálában is természetellenesen kicsavarodva.... és még néhány méterrel arrébb a Sith Nagyúr, ugyanilyen állapotban, felette a másik jedi gyermekkel, akinek tekintete még mindig sárgásan villogott, Seff pedig olyan energiákat észlelt felõle az Erõn keresztül, amit nem tudott hová tenni.
A füle mellett elsuhanó sugárvetõ lövedékek ébresztették rá, hogy a harcnak még nincs vége. Az egyik folyosóról, amely a hangárba vezetett, vagy két tucat rohamosztagos özönlött be, és gyorsan szétszóródva lõni kezdtek. Seff a szeme sarkából látta, hogy a hangár páncélajtaja csukódni kezd... - Fiú! - kiáltott oda a jedi lovag Davidnek. - Gyere, indulnunk kell! - Nem mehetek... megölték... megölték Dominicát! - remegett meg a gyermek hangja, és a másik padawan holttestére pillantott. - Valóban nem mehet. - Seff lepillantott, és rádöbbent, hogy az apró, zöld Wooda mester állt elõtte. - Te ezt nem értheted, Lovag. Ne avatkozz bele!
- Wooda mester. - Seff Helin úgy fordult, hogy fénykardja most az apró zöld mester felé irányuljon. Egyetlen életben maradt társa, egy barnás szõrû bothan jedi eközben aranysárga pengéjével verte vissza a rohamosztagosok lövéseit, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy minél közelebb legyen õ is a mesterhez és a fiúhoz. - Ez már nem a te döntésed. Parancsom van rá, hogy visszavigyem ezt a fiút a Tanácshoz, veled egyetemben! Ha kell, erõvel!
Azzal Helin, fél szemét még mindig Woodán tartva ismét odakiáltott Davidnek. - Padawan, gyere ide hozzám! Minél elõbb el kell hagynunk ezt a hajót, sürget az idõ!
|
|
|
Post by sithlord on Dec 15, 2013 21:54:26 GMT 1
David szemeiben könnyek jelentek meg, ahogy a testvére holttestére nézett. Meghalt...az aki anyja helyett anyja volt! A másik testvére ki tudja merre van ő pedig itt maradt egyedül! Ekkor egy alig érezhető gyengéd érintést érzett a vállán és valahogy tudta:Dominica szelleme az. Ő már a Fény honába távozott... „Erősnek kell lenned David, engem nem tudnak megölni!” -a kisfiú a fülében és az elméjében halotta a halott testvére hangját. -De...de meghaltál és...és egyedül vagyok, félek! -mondta sírva a kisfiú, miközben a Jedi mester türelmetlenül nézett rá hogy menjen már végre. Wooda békésen álldogált, láthatóan nem hatotta meg a dolog, és David meggyűlölte! Teljes szívéből gyűlölte ezt az arrogáns Jedit, aki miatt meghalt a nővére! „David, ne add át magad a Sötét Oldalnak! Légy erős és légy bátor, én mindig veled leszek!”
A fiút megnyugtatták nővére szavai, miközben a Jedi Mesterre pillantott. Mi legyen most? Legyen övé a bosszú? De akkor nem lehet Jedi! Vagy hallgasson a nővérére? Döntő kérdés ez most egy ilyen kisfiú életében!
-Na mi lesz padawan? Jössz vagy maradsz? Nem érünk rá! -mondta a Jedi mester egy kissé ingerülten.
|
|
|
Post by david on Dec 19, 2013 17:26:59 GMT 1
-Maradok jedi!-Mondja David a Jedi mesternek. Igen! Jó választ adtál!-Mondta boldogan a jedi mester.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 5, 2014 12:44:31 GMT 1
- Akkor futás! - azzal Helin kézen fogta Davidet, és rohanni kezdtek a parkoló vadászgépek felé. Életben maradt jedi társuk fedezte õket. - Nem fogunk tudni átjutni a tiltómezõn, ha nem iktatjuk ki a generátorokat.. - kiabálta menet közben Helinnek a társa. Helin megtorpant. - Igazad van... - Én itt maradhatok. Kiiktatom a rendszert, te pedig havaviszed a fiút. - ajánlkozott a társad.
- Erre nem lesz szükség. - szólalt meg mellettük egy harmadik hang, miközben a rohamosztagosok lövései egyre közelebb csapódtak be. Mind a négyen, még David is folyamatosan hárították fénykardjaikkal a lövéseket, így beszélgettek tovább.
Helin az apró zöld lényre pillantott, aki mellettük állt. Fel sem tûnt neki, hogy Wooda is követte õket. Bizalmatlanul vizsgálta az apró mester arcát - még mindig bizonytalan volt a szándékai felõl. - Az én célomat már elértem. - magyarázta a zöld lény, majd Davidre pillantott. - Ahogyan te is döntöttél, fiam. Most már csak annyit tehetek, hogy segítek nektek, hogy döntésed ne legyen hiábavaló. Majd én kiiktatom azt a reaktort.
Azzal Wooda megfordult, és gyors szökellésekkel eltûnt az egyik oldalsó folyosón, ami kivezetett a hangárból. Néhány rohamosztagos utána rohant. Helin bólintott. - Rendben. Akkor gépre!
Seff, David és életben maradt bothan társuk bevágták magukat a hangárban álló StealthX-ek közül kettõbe, és gyorsan emelkedni kezdtek. A rohamosztagosok lövései a fekete páncélzaton kopogtak.
.....
Odakint eközben egyre több és több találat csapódott be a jedik kisebbik fregattjának törzsébe. - Kapitány, két jedi StealthX elhagyta a hangárt! Velük van a gyerek! - jelentette Moskaunak az ügyeletes tiszt. - Egy harmadik jedi a hajón maradt! - Üldözés! És zárják le a reaktortermeket! Minden tiltógenerátort aktiválni! - szitkozódott magában Moskau. A fiút kicsúszott a kezei közül, ráadásul az egyik jedi még mindig a hajón van...
Néhány pillanattal késõbb robbanás rázta meg az Interdictort, és a tiltómezõ összeomlott. - Átkozott jedi.. - szívta a fogát Moskau. - Jelezzenek az Aurorának, hogy koncentrálják a tüzet a kisebbik jedi hajóra! - Asszonyom, megérkezett az Argos! - mutatott a másodtiszt a plexin túl megjelenõ hatalmas, hat kilométeres csillagrombolóra. - Túl késõn... - Moskau idegesen figyelte, ahogyan a megmaradt jedi vadászok és a Nebulon-fregatt belépnek a hipertérbe. A kisebbik jedi fregatt minden fedélzete lángolt, és mentõkabinok hagyták el.
- Jelezzenek az Argosnak, hogy szervízcsapatokra és asszaszinokra van szükségünk. Még el kell fognunk azt a jedi mestert, mielõtt még több kárt okoz a hajóban.- parancsolta Moskau, majd a tekintete a hangár képét mutató kamerákra tévedt. A sith nagyúr elszenesedett teste, a jedi kislány maradványai, két másik halott jedi, elesett rohamosztagosok és szerteszét heverõ konténerek...
És két érintetlen, üres jedi vadászgép.
Moskau érezte, hogy ismét átjárja az izgalom. Talán mégis van mód rá, hogy elkerülje elöljárói és a sith mesterek haragját, amiért a fiú kicsúszott a kezei közül. - És árnyékolják le a hangárt! Technikus csapatot és biztonságiakat kérek azokhoz a jedi vadászokhoz azonnal!
|
|