|
Post by Grodin Tierce on Mar 5, 2012 21:31:05 GMT 1
A Jedi Twilight többször egymás után megrázkódott, ahogyan a pályájáról kitérített, mynockokkal borított sötétoldali támadó gépe a fizika törvényeinek - és Maddurin várakozásainak - nagy részét megcáfolva öngyilkos módon a naszád felé fordult, majd a középsõ törzsszekcióba becsapódva felgyorsult, és roncs-, illetve mynockdarabokat maga után hurcolva eltûnt a hipertérben. A pilótafülkét azonnal elborították az idegesség, a halálfélelem és a riasztó szirénák Erõ- és hangullámai.
- Megszakadt a kapcsolat a reaktor szabályozó rendszerével! Azonnali vészleállást hajtunk végre! - üvöltötte a kapitány, miközben lekapcsolt mindent, amit ért.
A naszád hátsó, hajtómûveket tartalmazó szekciója és a parancsnoki kabint magában foglaló elsõ, kerekded rész közti törzsszekció, ahol a legénységi kabinok és raktárak voltak, most vörösen villogott az állapotjelzõkön. Maddurin lehunyta a szemét, és érzékelte az Erõben az ott tartózkodó legénységét halálsikolyait, ahogyan a vákuum kiszippantotta õket a hideg semmibe. Szerencsére a válaszfalak és a helyükre csúszó biztonsági ajtók mindkét irányba kitartottak, de a naszád irányíthatatlanul, sérülten sodródott az ûrben.
Ami egy aszteroidaövezet közvetlen szomszédságában nem volt épp életbiztosítás..
- Hajót elhagyni! - adta ki a parancsot Maddurin, ahogyan az öv szélét jelentõ sziklák egyre közelebb kerültek. - Vészleválasztást megkezdeni!
A hajó orrát a törzzsel összekötõ szekcióba és a hajtómûvek alatt felvillantak a mentõkabinok és a parancsnoki kabint egyben leválasztó robbanótöltetek, és biztonságos távolságra lökték a legénység életben maradt tagjait védõ acélhéjakat a törzs maradékától, ami hamarosan becsapódott egy nagyobb aszteroidába.
A Jedi Twilight befejezte a küldetését, mielõtt még elkezdte volna.
Maddurin kiterjesztette az elméjét. Bizonyos volt benne, hogy a Sekotra küldött Jediket nem fogja tudni elérni a sötét bolygó zavarása miatt, ráadásul az Erõn keresztül érkezõ hívást hamarabb megérezne a bolygót uraló lény, mint bármit a hagyományos, technikai rádiófrekvenciákon. Ezért, miután meggyõzõdött róla, hogy a legénység életben maradt tagjai, és a közelükben ûrruhában lebegõ Jan Ors jól vannak, kelletlenül kiadta a parancsot a hagyományos hipertéri vészjeladók bekapcsolására. A Jedi remélte, valami baráti szándékú hajó fogja majd elõször a jeleket.. bár az Ismeretlen Vidékrõl sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy sûrû a forgalma...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 7, 2012 23:54:56 GMT 1
Saba három megviseltnek tûnõ, rongyokba burkolt Sekot-i Vong és egy fiatal Ferrorai kisfiú társaságában haladt a leégett, elszenesedett boras fák alatt. Mindenütt a Sötét Oldal lehellete fújt végig a tarlón, ami valaha Sekot egyik egyenlítõi, buja õserdeje volt. A Yuuzhan Vong harcosok és sötét oldali követõik elõl menekülõk száraz gallyakat és köveket hánytak a vadászgépre, amivel a Barabel landolt.
Sabát lenyûgözte, micsoda halálos letargiába.. nem is, inkább hibernációba zuhant az élõ bolygó. Sok helyütt hó borította a tájat, mintha utolsó erejével Sekot védõburkot vont volna maga köré, hogy ezzel is távol tartsa a fenyegetést...
Saba lehunyta a szemét, és a fénykardja felé nyúlt.. a sötét tudat olyan gyorsan, váratlanul közeledett felé, hogy alig volt ideje odakiáltani kísérõinek: - Fedesszékbe!!! A halványan fénylõ napot - a bolygó lassú mozgással egyre inkább eltávolodott csillagától, amelyik körül az utóbbi idõben keringett - eltakarta egy árnyék, és a csoport élén haladó ifjú Jedi Lovag, a rodiai U'tar fájdalmas szörcsögés közepette felkiáltott, ahogyan egy Yuuzhan Vong corallskipper plazmaágyúja kirobbantotta alóla az immár élettelen földet.
Saba fénykardja felvillant, és centiméterekkel sárgán villogó hüllõszemei elõtt állította meg az elsuhanó Vong vadászgép pilótafülkéjébõl kiugró kecses, tetoválásokkal tarkított támadó vörös pengéjét. - Sebatyne mester, micsoda megtiszteltetés.. - vigyorodott el gonoszul Tahiri - Öröm lesz tálcán nyújtani Mesteremnek azt a pikkelyes fejedet! - Gyeree cak, Vong Kisszlány... - Saba, a Nagymesterrel ellentétben egy pillanatig sem vesztegette az idõt arra, hogy a Sötét oldal veszélyeirõl prédikáljon a bukott harcosnak és Vong mutánsnak. Az Élõ Erõ világosan, még ezen a halott bolygón is megmutatta számára, hogy mit kell tennie... el kell kezdenie a vadászatot, ez a nõ lesz az elsõ prédája...
Ahogyan a kardok összecsaptak, kilométerekkel arrébb Ben Skywalker visszahasalt az errefelé inkább vöröses, mint fekete aljnövényzetbe, és volt mesterétõl, a Sith-é vált Jacentõl eltanult technikával igyekezett minél kisebbre, szintre láthatatlanra csökkenteni jelenlétét az Erõben... Az a sötét jelenlét, ami ott volt, néhány száz méterre elõtte, olyan közel, hogy egy fénykard kivehetetlen színû villanásait, és a keresésére küldött ferroaiak és Sekot-i Vongok halálhörgéseit is egyesével lehetett hallani, vadul, szinte meztelenül izott, valahogy mégsem illett abba a képbe, amit a bolygó valahogyan a háttérbõl folyamatosan sugárzott magából.. más volt.. nem ide való.
Amikor a kiáltások alábbhagytak, és a sötét tudat elhalványult, Ben felpattant és rohanni kezdett az ellenkezõ irányba. Tudta, hogy a keresésére küldött menekült csapatra már nem számíthat.. egyedül kell megtalálnia az útját és a válaszokat ebben a....
..amikor kibukkant egy fa mögül, hirtelen veszélyérzetének engedelmeskedve, a GAG-ben eltöltött évek rutinja szerint elõrelendült, hogy egyik kezével állcsúcson vágja az elõtte magasodó alakot, másikkal pedig fénykardját aktiválva annak gyomrába mélyessze, de szemein és az Erõn keresztül idejében eljutott hozzá a figyelmeztetés, hogy a támadó mozdulatból egy esetlen bukdácsolás maradjon, és szó szerint felkenõdjön...
Az elõtte magasodó, szálkás tekintetû Jedi Mesterre.
- Elnézést, Smordre Mester.. - porolta le magát zavartan Ben. - Én.. nem vettem észre... jöjjön gyorsan, egy Sith megtámadta és lemészárolta a helyi kíséretet, el kell tûnnünk innen!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 8, 2012 17:34:57 GMT 1
A Jedi mester végigmérte a fiút, majd kifejezéstelen arccal biccentett.
- Egy Sith? - vonta föl szemöldökét.
- Igen, mester - felelte Ben. - Éreztem is őt... Olyan volt, mintha...
- ...Egy sötét homály eltakarta volna az Erő áramlatait - fejezte be a mondatot Smordre, majd komoran bólintott. - Hiszek neked, Skywalker. Gyere, sietnünk kell!
Ben az előre lóduló mester nyomában útnak indult.
- Jut eszembe - torpant meg a magas férfi két lépés után - , máskor elővigyázatosabb is lehetnél.
- Azt hittem, hogy...
- Érezd magad körül az Erőt, Skywalker! - fedte a mester a fiút. - Egy pillanatra se hagyd, hogy lankadjon a figyelmed!
- Mester, hidd el, igyekszem. Az a sötét előérzet hirtelen veszélyt jelzett.
- Meg kell tanulnod kezelni a valóság és a hazugság közti különbséget! Azt az érzést én küldtem rád.
- Hogyan? - hökkent meg Ben.
- Kíváncsi voltam, medidg terjed a hatalmad - felelte egy laza vállrándítással a mester. - A Skywalkerek ereje ott van benned, Ben. Nagyszerű Jedi lesz belőled. De meg kell tanulnod, hogyan zárd ki az elmédből a sötét oldal hangjait! - Időközben útnak indultak. A távolban egy csata heves zajai hallatszodtak.
Smordre mester úgy szedte hosszú lábait, hogy Ben alig tudott lépést tartani vele. A szikár férfi nem tért ki az útjába kerülő, hófödte bokrok előtt, hanem egyenesen átgázolt rajtuk. A fiúnak azonban nagyobb erőfeszítésbe került a száguldás. A makacs ágak rendíthetetlenül kapaszkodtak belé, és hasogatták fel köpenyének alját.
- Meríts energiát az Erőből - folytatta a mester. - Akkor nem fogsz fáradságot érezni, és minden különösebb koncentráció nélkül felfigyelsz a veszélyre.
- Igenis, mester. Igyekszem. - Ben összpontosított, és a tanult módszerrel feltöltődött az Erő energiáival. Ahogy Smordre mondta, valóban úgy érezte magát, mint egy érzékelőszenzorokkal teli felderítőszámítógép. És mindezt erőfeszítések nélkül. Nem fáradt. Az Erő azonban mindennél éberebbé tette. Bizonyos volt benne, hogy ha most érezné meg Smordre mestert, nem ismédlődhetne meg az előbbi eset. Legnagyobb meglepetésére a Jedi nem vette zokon, amikor ő nekiesett.
Hirtelen bizsergést érzett az agya hátsó felében. Azonnal megérezte, hogy közelednek. A sötét aura ismét megjelent, és egyre inkább erősödött. Ben nem látta Smordre arcán, hogy ő is megérezte volna a jelenséget. A Jedi azonban sosem adta tanújelét érzelmeinek. Ben nem tudta, ő mikor fogja már megtanulni ezt a közömbösséget, amivel a Jedik objektíven szemlélhették a galaxist.
Smordre hirtelen felemelte fekete botját, és a magasba szökkent. A mester a közeli tisztáson ért földet, ahol Ben azonnal felismerte a fénykardos alakot. Saba Sebatyne egy vörös pengés alakkal harcolt.
Sirryn Smordre meglódította pálcáját, és azzal védte Tahiri Veila felé érkező csapását. A Sötét Jedi, vagy miféle, elég jól harcol - állapította meg magában a mester. Sebatyne mester gondosan kerülgette a vörös penge csapásait, ám képtelen volt támadásba lendülni. Legalábbis mostanáig.
Smordre elsöprő erejű ütést mért Tahiri karjára, aki megremegett a villámgyors támadás súlya alatt. A dühe azonban erőt adott neki.
Smordre most örült, hogy botja kortózisötvözetből készült. Nem nagyon szerette a fénykardot, és inkább az Erőre szerette bízni magát. Ennek ellenére félelmetes kardforgató hírében állt. Azonnal átlátta, hogy ez a nő Sithnek hiszi magát. Két csapás közepette sikerült bepillantást nyerni annak agyába, és nem volt elragadtatva a látványtól. A sötét Jedi nem a Dracoon parancsnoka volt..
- Ki a mestered? - förmedt rá a nőre, miközben Sebatyne mesterrel összehangolt csapásokat intézett a másik gyors pengéjének védekező rései felé. A lány azonban kellemetlenül képzett volt.
- Nincs idő a besszédre - sziszegte Saba. - El kell pussztítanunk..
- Igen - harsogta Smordre, miközben rézsútosan, fentről lefelé és balra rántotta úgynevezett pengéjét, ami körül kék energia táncolt. Tahiri kivédte a támadást, miközben Sebatyne mester pengéje a lány védtelenül maradt jobb vállára sújtott. A Sötét Jedi félreszökkent a penge elől, majd újra támadásba lendült.
Tahiri Veila előredöfött, a két Jedi közé. Sebatyne és Smordre azonban felismerték az figyelemelterelelésnek szánt mozdulatot, és nem tértek ki, hanem összeütötték pengéiket a lány vörösen izzó kardjával. A két fénykard jellegzetes hangok közepette érte egymást, azonban Smordre pálcája a szél süvítő hangján keresztezte ellenfelének fegyverét.
Ekkor azonban Smordre megelégelte a küzdelmet. Az Erővel nagyot taszított mestertársán, és Saba, döbbent kifejezéssel az arcán tehetetlenül elrepült az egyik bozót felé. Smordre megragatda Tahiri Veila csuklóit, és akkorát rántott rajtuk mű- és ép kezével, hogy a nő elejtette a fénykardját, és egyensúlyát vesztette. A Jedi mester a földre taszíotta őt.
- Foglaljon helyet! - kiáltotta.
Tahiri Veila képén tehetetlen düh vicsorgott, amint A Jedi mester a nyakára helyezte platform csizmájának talpát. Smordre lorrdiai származásából fakadt a magassága, ám a magasított talpak is rásegítettek arra, hogy a Jedi minél égbeszökőbb legyen. Időközben Sebatyne előkecmergett a bozótból.
- Essz meg mi volt? - sipította, miközben leporolta magát.
- Bocsáss meg, mester, de nem akartalak veszélybe sodorni - felelte Smordre nyugodtan. -
Úgy ítélem meg, nincs időnk játszadozni.
- Asszért mász módsszerek issz létessznek - mormogta Saba, majd szó nélkül Tahiri fölé lépett, és faggatni kezdte.
Smordre a tisztás szélén állingáló fiúra pillantott. Bent látszólag lenyűgözte a küzdelem drámai lezárása. Szemében azonban kétely lobbant.
- Mester, úgy tudtam, az erőszak elítélendő - rótta meg a fölé magasodó alakot. Smordre ajkain elismerő mosoly játszadozott.
- Igen - vágta rá azonnal. - De ha uralod a saját gyengeségeidet, sosem fog megkaparintani a sötét oldal. Először mindig magadon kell uralkodnod, és akkor nem leszel az erőszak szolgája. Amit tettem, nem haragból vagy türelmetlenségből, csupán józan gondolkodás alapján követtem el. Valóban szorít minket az idő, és most talán az egész galaxis sorsa forog veszélyben.
- A messzternek igaza van - pillantott felé Sebatyne mester. Ő nem kedvelte túlságosan a társát, de elismerte a tudását. Smordre elvégre könyvtáros és történész volt valamikor, és azok aztán valóban erőszakosak. - Essz a nő talán tud valamit - bökött a földön kuporgó sötét alakra.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 8, 2012 18:18:58 GMT 1
-Hát persze hogy tudok mocskok! -ugrott talpra hirtelen a nő. Ujjaiból hatalmas energiahullám találta telibe Saba mestert, aki azonnal eszméletlenül rogyott össze, miután az energia villámok telibe találták. A Jedi mester ruhája füstölgött az irtózatos energiakisülés miatt. Az energia, pedig egyre csak áradt az ördögien vigyorgó nő felől, miközben Smordre és Ben egyre hátráltak. A két Jedi azonnal Erőpajzsot kreált maga köré. Tahiri szemeiben örjöngő láng gyúlt fel. Ismeretlen szavakat ordított, valószínűleg valamiféle Sith mágiát. Ebben a pillanatban a talaj megremegett Smordre alatt és fekete csápok kezdtek kitörni a közelükben, a föld alól. Ezek a csápok keresztülhatoltak a Jedik Erőpajzsán, és ahol megéríntette őket, ott a hús elolvadt csontostul. Smordre térdre rogyott az eszméletlen kíntól, miközben Ben igyekezett hátrálni a nőtől. Tudta, semmi esélye sincs ez ellen az őrült némber ellen. Az előbb talán csak szerencséjük volt, hogy rajta tudtak ütni.
Tahiri elméjét átvette valami más. A Vong énje tökéletesen leuralta a nő elméjét. Tahiri eltűnt, hogy átadja a helyét a sokkal veszélyesebb Vadállatnak. „Tahiri gyenge, Tahiri esendő, ezért most én mutatom meg a Sötétség igazi hatalmát”, gondolta magában elégedetten a nő Vong énje. És ezek a férgecskék megdöglenek! Az átváltozott, immár Vong Mágussá vált nő, megidézte az egyik leggyilkosabb Sötét Oldali mágiát és egyenesen az idősebb Jedi irányába zúdította. A gyíkszerű, ostoba sziszegő rohadékkal remélhetőleg már végzett. Ha pedig nem, akkor majd rá is sort kerít. A Vong Démon ajkain kegyetlen vigyor jelent meg, amint a fájdalomtól sikoltozó idősebb Jedaii felé tartott.
Smordre üvöltött tehetetlen kínjában, amikor ez a sötét valami, az egyik csáp eltalálta a kardforgató karját. A csáp érintése nyomán elolvadt a hús és a karja lehullott a poros földre. A Jedi elméjét most csak a fájdalom és a kín uralta, semmi más. És sajnos nem vehette igénybe, egyéb képességeit, illetve erejét sem, mert azzal lelepleződött volna. És az egészben ez volt a legbosszantóbb. Pontosan a legnagyobb fegyverét nem használhatta. A Sötét Oldal ereje ezúttal nem segíthetett rajta.
A Vong Mágus elégedetten szemlélte kinlódó áldozatát. Hirtelen azonban sötét hang robbant az elméjébe. „Hagyd a Sii'thet és térj vissza hozzám! Minnél előbb!” A Vong Mágus engedelmeskedett Mesterének, csupán azt nem értette, miért Sii'thnek nevezte Mestere ezt az oktalan Jeda'iit. A nő különös ábrákat rajzolt a levegőbe, majd egyszerűen eltűnt.
Smordre szívében feltámadt a harag és a gyűlölet ez ellen a Valami iránt. Már a lelepleződése sem érdekelte. Csupán az hogy megölje és ízekre tépje ezt a nőt, aki ekkora kínokat okozott neki. Ben már távol állt tőle de most már a fiú sem érdekelte. Elméjét kitöltötte a harag és a bosszúvágy mindent felülíró érzése. Aztán egyik pillanatról a másikra, a nő egyszerűen eltűnt, ahogy a kínzó sötét csápok is, amik ellen kénytelen volt minden megmaradt erejét bevetni. Pár pillanattal később Ben lépett oda hozzá. -Jól vagy mester? -kérdezte a fiú aggodalmaskodva. -Miért szerinted jól vagyok fiam? -kérdezte Smordre a szokottnál kissé indulatosabban. Ben elnézést kérően csóválta a fejét. -Iszonyatos kínokat élhettél át! -Ben segítségével Smordre talpra állt, majd bocsánatkérően nézett a fiú szemébe. -Elnézésedet kérem ifjú Skywalker az előbbiért! -Ben elmosolyodott majd megveregette az öreg mester vállait. -Semmi baj mester! Megértem,-pillantott a Jedi karjának megmaradt csonkjára a fiú.-Hogy kissé felzaklatott az előbbi eset! -Ben most Saba mesterrel kezdett el foglalkozni. Odalépett az eszméletlen mester teste mellé majd leguggolva megérintette annak mellkasát. Hamarosan fehéren izzó ragyogás vette körül Saba mestert, amikor a gyógyító energiák lassan helyrehozták a sérüléseit. Aztán Saba mester szemei hirtelen kipattantak és a Jedi Mester lassan eszméletre tért, miközben Ben Smordre mestert látta el. -Mi történt? -kérdezte értetlenkedve Saba Sabatyne. Smorder fájdalomtól elgyötört arccal válaszolt neki. -Majdnem megölt bennünket ez a valami! -az arca egy pillanatra elkomorodott. -Egy Sith mágus vagy valami hasonló!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 8, 2012 20:30:53 GMT 1
Sirryn Smordre tehetetlenül figyelte, ahogy ellátják a sebét. A bal felkarja megperzselődött a sötét oldal átlátszó, mégis tökéletesen jelen levő csápjától. Érezte, hogy Tahiri nem fog sokáig kitartani, bármiféle erőknek is parancsol. Vagy talán hazahívták. A sötét oldalt anélkül alkalmazta a fájdalmak csökkentésére, hogy Ben ászre sem vette, amint kínlódva összpontosít. Nem akarta, hogy Skywalker unokája tudomást szerezzen erejéről, ezért nem merte megidézni magában a valódi Erőt, hogy elpusztítsa ezt az öntelt némbert. Nem veszíthette el a Jedik bizalmát.
Úgy döntött hát, hagyja a nőnek, hogy saját kis győzelmével örömöt szerezzen magának. A Sith Jedi nem lelte örömét mások megalázásában. Smordre nem volt gyakorlatlan a Sith mágia formáiban, habár ő maga inkább a telekinézis, vagyis a tárgyak mozgatása, megnyújtása ás fegyverré alakítása területén jeleskedett. Például megfojthatta volna azzal a fatörzzsel azt a nőt...
Nem hamarkodhatott el semmit...
- Mester – szólt Ben, miután ellátta a szétroncsolt kart. Csak ámult, hogy a Jedi hogyan képes ellenállni a fájdalomnak. Nem tudta, hogy Smordre nem rendelkezett fájdalomérzékelő neuronokkal – a lorrdiai mindet elpusztította a sötét oldal energiávial, miután évekig tartó kínokat kellett átélnie Kessel fűszerbányáiban, majd azután az Agon kilencesen, egy birodalmi rabszolgatelepen. Az Agon kilenc szabadulása után terméketlen kőgolyóvá változott. Smordre annyirra őrjöngött akkor, hogy a rendszer napját is el akarta pusztítani. Tudta, hogyan kell, hiszen az ősi Nagyuraknak is megvolt a hatalmuk egy hasonló kaliberű teljesítményhez.
- Mester – szólította újból Ben.
- Igen?
- Szerencsésnek mondom magam, hogy magunkkal hoztunk – mondta Ben. – Hiszen te ismered a Sithek erejét. Egész életedben tanulmányoztad. Minden anyaghoz hozzáférhettél. Ha te nem lennél, már nem élnénk.
- Dehogynem – felelte Smordre. – Nem hagytam volna, hogy odavessz. Tudod, kölyökkoromban volt szerencsém Anakinnal, a te nagyapáddal többször is találkozni. Nem hagynám cserben az unokáját... Te erősebb vagy, mint ő. Te képes vagy ellenállni a sötét oldalnak.
- No igen... De nagyapám csak a felesége miatt őrült meg.
- Nem volt őrült, Ben. A szerelem pedig nem elvetendő dolog. A szenvedély viszont igen. Természetesen nem a szexről, hanem az indulatokról beszélek. Skywalkernek türelme nem volt, és az okozta a vesztét. No meg a császár befolyása.
- Nos, igen..- Ben elgondolkodni látszott, azonban ismét a mesterre nézett. – De sikerült elterelned a szót, mester. Valami azt súgja, hogy hagytad magad a nővel szemben.
- Jók a megérzéseid – helyeselt Smordre. – Én megmondtam, kiváló Jedi vagy. Reméltem, hogy ez a Sith elvezet a mesteréhez. Erre egyszerűen csak a B... akarom mondani, valami ismeretlen technikát hasznélva elpárolog.
- Ismeretlen technika? – vigyorgott rá Ben.
- Elég! Induljunk! Sok minden vár még ránk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 10, 2012 11:38:40 GMT 1
A Jedi trió útnak indult, miközben a vongok és a Ferroai fiú mögéjük szegődtek. Saba mester vezette a csapatot, míg Smordre mester tőle kissé jobbra lépkedett, Ben Skywalkerrel az oldalán. Szótlanul haladtak, miközben mindegyikük az elcsendesedő tájat fürkészte.
- Vihar előtti csend – jegyezte meg Smordre. – Az előbb még zsivajt hallottam az épölet irányából.
- Miféle épület? – kérdezte Ben, és a nyakát nyújtóztatva bámult előre a fák között. A távolban valóban megpillantotta egy építmény falainak árnyékát. A fiú csodálkozott mesterén. Hogyan volt képes odáig ellátni?
Smordre ekkoor felé fordult. Feketével kihúzott szemei érdeklődve villantak.
- Megint elfelejtetted az Erőt – oktatta a tanítványt. – Valami nem stimmel itt – fordult az erdőrész felé.
- Egyetértek – mondta Saba mester. – Körültekintőnek kell lennünk.
- Azok vagyunk – felelte Smordre.
- Szóval igaz – szólalt meg egy új hang. – A Jedik még csata közben is tanácskoznak.
Smordre megperdült, és egy teljes harci szerelésbe öltözött Vong harcost pillantott meg, aki a csapat felé közelített. A Jedik kísérői a fék mögé húzódtak Saba mester intésére.
- Már épp ideje volt – szólt a Vongnak Smordre. – Untam már a gyaloglást. Tehát elvezetsz a Sith mesterhez, vagy csak útbaigazítasz?
- A viccelődés nem fog megmenteni, Jedi!
- Hol van a járműved? – Smordre az idegen háta mögé kémlelt. – Ne akard azt mondani, hogy megint sétálnunk kell!
A Vong arca elsötétült. Kezének halovány intésére még három társa lépett elő az árnyakból. Vicsorítva közelítettek prédájuk felé.
Saba mester bekapcsolta fénykardját, és a Vongokra szegezte.
- Add meg magad, éssz nem esszik bántódásszod – sziszegte, miközben Ben is előkapta fegyverét.
Skywalker kíváncsian pillantott Smordre mesterre. A Jedi rendithetetlenül állt a Vong előtt, kifestett ajkain a szándékosan elkent festék nedvesen csillogott.
Smordre vérvörös ajkára tapasztotta a kezét, majd gúnyos csókot lehelt ellenfele képébe. Az alig látható halovány anyag a Vong harcos arca előtt semmivé foszlott.
A harcos felemelte fegyverét, hogy lesújthasson, ekkor azonban minden előjel nélkül megmerevedett, és a földre zuhant. Három társa azonnal nekirontott a fegyvertelenül mosolygó Jedi mesterre.
Saba elterelte az egyik harcost Smordretól, és párbajba bonyolódott vele. Bennek is jutott egy.
Smordre előrántotta fémkezét, amiből míves markolatú fénykard ugrott elő. A fehér, rövid henger alakú markolatból zöld penge ugrott elő, és azon nyomban nekifeszült a Vong harcos büszke kardjának.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 10, 2012 22:22:35 GMT 1
Lord Waranous befejezte a varázslatot, és módfelett elégedett volt az eredménnyel. Nemcsak megtalálta az Elveszetteket, hanem Sekot körül is kialakított egy különleges Erőhálót, amelynek segítségével napok múlva elviheti a bolygót, az Elveszettekhez.
Pihent, és közben vizsgálódott az Erőben. Érzékelte tanítványának jelenlétét és azt is hogy közeledik az ellenség. Nem volt megelégedve Tahirivel. Azért kínozta meg és alázta porig, hogy hátha a Vong énje, az a szunnyadó vadállat átveszi az uralmat. Azonban sajnos nem ez történt. Ehelyett romantikus, ostoba érzelmeket kezdett el táplálni felé. A Sötét Úr haragjában nem engedte meg neki hogy részt vegyen a különleges erőpróbát igénylő mágiánál. Tahiri talán gyenge ahhoz, hogy a tanítványa legyen? Meglehet! Ekkor azonban olyan vérfagyasztó vigyor jelent meg a Sötét Úr ajkain, hogy attól talán még a sokat próbált Nas Choka is halálra rémült volna.
Tahiri eltűnt, és ezt az Erőben világosan megérezte. Valami sötét és sokkal borzalmasabb lényt érzékelt gyenge tanítványa helyett. Remek! -gondolta magában elégedetten a Sötét Úr. Ideje volt már. A Sötét Úr koncentrálni kezdett és letapogatta tanítványa közvetlen környezetét. Ekkor különös dolgot érzékelt. Az a Valami, amely egyben Tahiri is volt harcolt egy másik Valakivel.
Különös alak lehet, gondolta magában a Sötét Úr csodálkozva. Nem is Jedi de nem is igazán Sith. Mégis, a Sötét oldal energiái csak úgy tombolnak benne. Ez felkeltette az érdeklődését. Kíváncsi lett rá, hogy ki is lehet ez a különös hibrid, ez az undorító, szentségtelen szürke Valami, amely egyaránt meggyalázta a Világos és a Sötét Oldalt. Ahogy megérintette annak a valakinek az elméjét az undortól felfordult a gyomra. Egy kaotikus szürke valamit érzékelt. Az Erő bemocskolása és megszentségtelenítése volt megtestesülve. Egy szürke, hideg üres Valami...
Ez tetszett a Sötét Úrnak. És ha valami meg tetszett neki azt általában meg akarta szerezni. Így hát visszarendelte a Vadállat/Tahirit. A nő hamarosan pontosan a Sötét Úr előtt manifesztálódott. Lassan a talajra ereszkedett majd meghajolt Ura előtt. -Rendelkezz velem Mesterem! -A Sötét Úr intett hogy álljon fel, mire a nő hamar talpra állt. -Neked kell fenntartanod a mágiánkat, amíg megnézem kis barátainkat! -adta ki a parancsot a nőnek Waranous, majd a kezébe nyomta a holokronját. A nő áhítattal vette át a rendkívüli értékkel bíró ereklyét. -Használd és fókuszáld az erőd! -fejezte be waranous majd egyszerűen eltűnt. A Vadállat magára maradt és pontosan azt tette amit Ura parancsolt neki. Folytatta a bonyolult mágikus rítust, amit Waranous elkezdett. A holokron lassan lebegni majd pörögni kezdett, miközben a vadállat egyre koncentrált. A piramis csúcsából előbb apró majd egyre jobban lüktető, vérpiros energiasugár tört elő. Sekot égboltja pedig egyre sötétebb, vörösebb árnyalatot vett fel.
Waranous megérezte őket. Pontosan tudta hol vannak. Hirtelen megjelenésével nemcsak ellenségeit, hanem a velük éppen harcban álló Vong harcosokat is meglepte. Waranous egyenesen ahhoz az émelyítő Szürke valaki felé vette az irányt, akire kíváncsi volt. A másik kettővel nem foglalkozott, őt csak a Szürke érdekelte.
A Vong harcos, akivel Smordre éppen harcolt, egyetlen sikollyal omlott porrá, amikor a különös jelenség manifesztálódott. A Sötét Úr volt az, személyesen. Azok a tébolytól izzó szemek, egyenesen Smordre tekintetébe fúródtak. -Ki vagy te? Undorító mocsok? -sziszegte a Sötét Úr gyűlölettel. Majd a választ meg sem várva, aktiválta kettős fénykardját és támadásba lendült.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 11, 2012 12:48:11 GMT 1
Sirryn Smordre érzékelte, amint oár perccel ezelőtt egy idegen tudat őt vizsgálgatja, de nem fordított neki különösebb figyelmet. Úgyis tudta, hogy előbb vagy utóbb az a Waranous nevezetű illető, akit valaha Wenthar őrzött, tudomást szerez a jelenlétéről. A Sith mágiával éltetett világos oldali aura, amit Sordis a Jedik megtévesztésére szőtt, nem foghatott ki a Sithen. Sordis érezte azonban, hogy a megtévesztő mező elhomályosította sötét kisugárzását, mintegy Szürke Jedivé vagy valami ahhoz foghatóvá avatván őt.
Alighogy ezen gondolatok átvillantak az elméjén, az előtte magasodó Vong harcos eltűnt, és hűlt helyén egy fekete köpenyes alak torz képe materializálódott. A férfiból olyan mély sötét oldali – de még annál is rosszabb energiák sugároztak, hogy Sordis kelletlenül tapasztalta, amint a jelenés hatására Jedi pajzsa mindenestől szertefoszlik.
Gyors pillantást vetett Saba mesterre és Benre, akik jócskán eltávolodtak tőle. Helyes. Így legalább nem kell tartania attól, hogy észlelik. De ha még észlelnék is, a fenyegető jövevény kisugárzása eltompítaná az övét.
- Ki vagy te, undorító mocsok? – harsogta Waranous, miközben életre keltette dupla pengéit, és azon nyomban támadásba lendült.
Sordis megperdítette zölden izzó fénykardját, és kivédte a fejére érkező csapást. Mintegy folytatásként Erőpajzsot varázsolt maga köré. Ez a módszer a Sith Nagyurak elsőrangú védekezési technikájának számított. Legalább ellenfele nem támadhatott rá az Erő segítségével, de még át sem törhetett volna a pajzson, ha netán erősebb lett volna Sordisnál. A Nagyúr ugyanis a saját fenséges elméjének vasidegeiből építette az Erőteret, amit gyűlölete táplált. Sordis érezte, amint Waranoust is hasonló veszi körül.
Egyetlen lehetőségük maradt csupán: vívótudásukat kellett összemérniük.
Darth Sordist nem tévesztette meg Waranous dupla fegyvere. A Nagyúr azonnal felismerte, hogy ha tudja az egyik penge helyzetét, abból nyomban meghatározhatta a másik pozícióját is.
Engedte, hogy átáramoljon benne az Erő. Hátrálva hárította Waranous vad, és látszólag kifinomulatlan csapásait. A Sith azonban akkora erejű támadásokat intézett ellene, hogy Sordisnak az Erőt kellett segítségül hívnia, hogy ne tántorodjon meg. A sötét jelenés stílusa egyre kiszámíthatatlanabbá és pontosabbá vált. Bizonyára régen nem harcolt, és lassan nyerte vissza régi erejét.
Darth Sordis rájött, hogy azonnal el kell pusztítania ezt a förmedvényt, ha nem akarja, hogy rászabauljon a galaxisra, a Sekot megrontott szuperorganizmusával együtt.
Már majdnem elérte a tisztás szélét, és ellenfele még nem adott neki lehetőséget, hogy ő is támadhasson.
- Hogy én ki vagyok, azt nem kell tudnod – mondta, miközben a két penge egymásnak akaszkodott, szüneteltetve a küzdelmet. – Viszont ki vagy te? - Nincs időm efféle béjcsevelyre – recsegte Waranous. – Én vagyok Lord Waranous, a Sith Mindenkori Sötét Nagyura! A Sith’ari! Hajolj meg előttem, vagy pedig engedj elmenni.
- Én vagyok a Sithek Sötét Nagyura – kiáltotta Sordis Nagyúr, mérhetetlenül haragosan.– Hogy képzeled, hogy egy magadfajta parazita, aki a bolygó energiáit kiszipolyozva remél győzelmet, elpusztíthat engem?! – A Sith ajkain torz mosoly jelent meg. – Egyedül nem vagy elég erős, mi?
.- Akkor hát – dübörögte Waranous – végzeted a halál. Megtagadtál, holott kétszer ekkora hatalmat adhattam volna a kezedbe! Másfelől – töprengett - , nem vesztegethetem az időm efféle árulókra. Az én erőm fontosabb tettekre hivatott! Rejtőzz el, amíg teheted. Darth Wenthar hajtja végre az ítéletedet.
Darth Sordis gúnyosan felelt:
- Wenthar Nagyúr nem osztja a nézeteidet, féreg. Fuss csak el, gyáva! H... – ekkor azonban a torkához kapott.
Waranous nem tört át a pajzsán, csupán a saját nyitva felejtett elméjén keresztül zárta el a légútjait. Sordis nem kaparászta a nyakát, továbbra is rendületlenül állt a másik Sith előtt.
-Próbálkozz cs-csak – hörögte. Hagyta, hogy a jelenés az utolsó szuszt is kiszorítsa belőle. Azon törte a fejét, hol vághatna magának új légutat, méghozzá a tápcsatorna károsítása nélkül.
A Sith elengedte őt, mire Sordis habozás nélkül a háta mögött magasodó szikla tetejére szökkent. Fénykardját régen elejtette, de nem érdekelte.
Megpattintotta a fémkarján vöröslő egyik kapcsolót.
Waranous tébolyult dühvel nézett rá. Látszott rajta, hogy elhatározta magát, és úgy döntött, mégis elpusztítja a tervei útjában álló akadályt.
- Láttam a fejedben, hogy Wenthar elárult engem. – mondta, miközben lassan közelített Sordis felé.
A Sith úgy döntött, ideje segítséget kérni. Üzenetet küldött a testvérének. Hirtelen bosszúsan szorította őssze a fogait. A bolygó körüli Erőpajzs nem engedett át semmit, aminek köze volt az Erőhöz. Szóval Waranous el akarja vinni a bolygót.
Sordis fejében megfordult a gondolat. Hogy a Zonama Sekot bolygót el kell pusztítani. Azonban egy csillagrendszer elpusztítása is könnyebb ennél.
Waranous tovább szidta őt, miközben egyre közeledett. Ő viszont cselekedett is. Testének körvonalai elmosódtak, majd fekete füst kezdett derengeni körülötte. A folyamat egy tizedmásodpercig tartott, és Darth Sordis már repült is a tisztás közepe felé. Alaktalan formája áthaladt Waranous testén, aki haragosan meredt utána.
Ben egyszer csak azt érezte, hogy valami nyakon ragadja, és már repült is. Mire felocsúdhatott volna, egy felé repülő Jedi StealthX alakját pillantotta meg.
Második megdöbbenésére hirtelen a pilótafülkében találta magát, mellette Smordre mesterrel. A férfi arcát újonnan keletkezett sebhely éktelenítette, míg bensője hideg céltudatosságot tükrözött.
És ekkor Ben megérezte a sötét foltot az erdőben.
Nem volt ideje bámészkodni, amikor a Jedi vadász az égbe emelkedett.
- Mi... – kezdte volna, azonban Smordre mester leintette.
A SeatlthX hamarosan kikerült az Erőpajzs hatósugarából.
Sordis orbitális pályára állt.
- Vedd át a vezetést – mondta.
Ben értette a parancsot, és cselekedett.
Sordis érzékelte testvére távoli jelenlétét. Hozzá szólt.
Wenthar Nagyúr! Waranous az egész galaxisra pusztítást hozhat! Segítségre van szükségem! Mindent hagyj félbe! Semmi sem fontosabb a galaxis megmentésénél!
Mit óhajtasz, testvérem? – hallotta meg Wenthar hangját a fejében. – Mi történt?
A Jedik is a bolygón vannak – felelte Sordis. – Két legyet egy csapásra! Mindössze egy flottára van szükségem.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 11, 2012 17:41:36 GMT 1
Waranoust éktelen haragra gerjesztette, hogy ellenfele ilyen könnyedén kijátszotta. De ami még ennél is jobban dühítette, az Wenthar nyilvánvaló árulása volt. Persze eddig is sejtette, hogy az a féreg elárulta őt. Sordis és a fiú eltűntek a kicsin hajóikon. A Nagyúr körülnézett, és megpillantotta a Saba nevezetű Jedit, aki még mindig a Vongokkal harcolt. Úgy döntött, rajta éli ki minden dühét, de nem tehette. A Sötét Úrnál talán csak Sebatyne mester volt meglepődötteb, amikor a Jedi harcos egyszerűen eltűnt. Waranous átkozódva pillantott fel az égre, ahol egy másik Jedi Stealth-X szált fel, majd tűnt el az egyre vörösebb színben izzóbb égbolton.
Sebatyne mester igencsak meglepődött, amikor hirtelen a saját hajójában termett. Előbb még a Sekoton van, miközben az a Sötét Valami közeledik felé, aztán hirtelen a saját Jedi Stealth-X-én találja magát. A meglepő folyamat során felvetődött kérdéseire, hamarosan választ kapott, amikor Smordre jelentkezett be a rádión. -Elnézésedet kérem Saba mester! -szabadkozott a vonal végén Smordre. -De el kellett tűnnűnk a Sekotról, minél hamarabb! -Sebatyne bólintott, és egyetértett a másik Jedi szavaival. Azt a Sötét Lordot úgysem győzhetik le, legalábbi hárman semmiképpen. -Helyesszen celekedtél Sszzmordre tesssztvér! -válaszolta Sebatyne.
Ebben a pillanatban a Sekot körvonalai megremegtek, elmosódtak, majd a bolygó hirtelen:egyszerűen eltűnt. A pillanatok alatt keletkezett vákuum, alaposan megdobálta a Stealth-X-eket, de szerencsére a Jedik urai voltak a helyzetnek. A Zonama Sekot egyelőre végleg eltűnt.
Smordre megdöbbent ekkora hatalom láttán. Homlokán veríték ütött ki, amikor a Sötét Oldali energiákat megérezte. Végtagjai remegni kezdtek ettől a fagyos, hideg, ürességtől, ami a Sekot helyén termett. Nem lesz alkalma arra, hogy elpusztítsák ezt a förmedvény bolygót azzal a Sötét Valamivel a felszínén. Kudarcot vallottak...
A Sekot felszíne, percekkel előbb:
A Vadállat/Tahiri egyre jobban koncentrált, de az elemi gonoszságú mágia, szinte az egész erejétől megfosztotta. „Nem fog sikerülni” -a Vadállat dühöngött. A harag pedig feltöltötte energiával, amit viszont a holokron azonnal elszívott tőle. A nő teste már csatakos volt az izzadságtól, amikor Mestere hirtelen megjelent mellette és a vállára tette a kezét. A Vadállat hátrapillantott és látta, Mestere öszpontosít. Egyesíti erejét az övével. A Vadállat máris érezte, hogy könnyebb az összpontosítás. Az égbolt immár ugyanolyan vérszínű izzással ragyogott, mint az energia, amely a holokronból tört elő. Az égbolt megzendült, és kékes villámok cikáztak a sötétvörös menyboltozaton. A Sekot előbb kicsit, majd jóval erősebben remegni kezdett. A Vadállat annyit vett észre,hogy az égen különös, színes csíkok jelennek meg, különös délibábszerű jelenségként. És mintha a bolygó hirtelen elmozdult volna eddigi pályájáról. A vadállat sejtette,hogy így van. Végül a Sötét Úr elengedte Tahirit, és kimerülten leroskadt a földre. Tahiri letelepedett mellé. A Sötét Úr zihált az erőkifejtéstől. -Mik a további parancsaid Mester? -kérdezte kimerülten Tahiri. A Sötét Úr elmosolyodott. Hideg és gonosz, örömtelen mosoly volt ez. -Nos hamarosan a Sekot megérkezik új otthonába!-jelentette ki diadalittasan. -Ahol találkozunk testvéreinkkel, az Elveszettekkel! -fejezte be sötéten izzó örömmel a férfi. A Vadállat ajkain állatias öröm jelent meg. Tudta jól, kik azok az Elveszettek. Vadállatias, tetovált őrültek, akik a régi Sith elveket vallották, és akik a kegyetlenség és a gyilkolás öröméért léteztek. A Vongok imádni fogják őket, gondolta kárörvendően Vadállat/Tahiri.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2012 21:57:18 GMT 1
Ben a StealthX ülésében Smordre mester mellé préselõdve próbálta lenyugtatni magát és áttekinteni a történteket. Minden olyan gyorsan történt, olyan hirtelen.. és olyan furcsán. Bennek valahogyan az az érzése támadt, hogy ez az egész nem... normális.
Nem normális az, hogy egy bolygó pillanatok alatt eltûnik a szeme elõl. Nem normális az, hogy Jedik és Sithek és Vongok tûnnek és jelennek meg, beleértve saját magát is.. nem normális az, hogy sokszor nem érezte a határvonalat Sötét és Világos között ott lent a bolygón...
És különösen nem normális az, emlékeztette magát Ben, ahogyan a mellette ülõ Smordrére pillantott, ahogyan ez a Mester az Erõt használja. De talán csak újabb módszereket és eljárásokat, õsi technikákat alkalmaz, amelyek régen feledésbe merültek...
Vagy talán, emlékeztette magát kritikusan Ben, talán nem errõl van szó.
- "Elemezd, értsd meg, gyûjtsd össze a bizonyítékokat, és zárd le a nyomozást!" - visszhangoztak a fejében öreg barátja, a volt CSF-rendõr, Lon Shevu szavai, akitõl annyit mindent tanult néhány évvel ezelõtt, amikor Coruscanton szolgált a GAG kötelékében. Ben elhatározta, hogy amint visszatérnek a galaxis ismert részébe, alaposabban utánanéz néhány dolognak...
Saba eközben a saját gépében az Erõn keresztül lassan összehívta a többi Jedit, akiknek sikerült felszállniuk, mielõtt Sekot eltûnt volna. A távolban érzékelte bajtárást, Maddurin-t is, a messzi aszteroidaöv mellett..... Saba összehúzta hüllõszemeit. Nem jó.. Maddurin üzenete szerint a Jedi Twilight megsemmisült. Mentõkabinokkal pedig nem fognak tudni visszajutni az ismert galaxisba.
Tépelõdésének a közelségi riasztó hangja vetett véget.. valaki máris fogta volna a jelzéseket? De ki járna az Ismeretlen Vidék ilyen távoli pontján... Saba ellenõrizte a mûszereket, és a reményt keltõ arckifejezés leolvadt a arcáról. Hangos, ideges sziszegésbe kezdett, miközben a StealthX asztromechje jelezte neki, hogy az érkezõ hajó aktivált egy tiltógenerátort. Ebbõl a távolságból most már egyetlen Jedi vadászgép sem tudott ugrani..
Saba lehunyta a szemét, hogy üzenetet küldjön a többieknek.
- Sebatyne mindenkinek.. evakuálássz lefújva... egy Chisssz mélyûri korvett tart felénk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 24, 2012 13:15:37 GMT 1
- Vettem – nyugtázta Smordre mester. Ő is megpillantotta a feléjük araszoló könnyűcirkálót. A Jedi átvette a vezetést Bentől, és felzárkózott Saba mester vadásza mellé.
- Hívnak minket – közölte Ben, és a kormánypulton villogó fény felé mutatott.
- Maradjunk összeköttetésben – harsogta Smordre a többi Jedinek, saját kommunikációs sávjukon keresztül. – Nyiss egy vonalat, Skywalker!
A kommunikátor életre kelt, de a Jedi mester egy szót sem értett az előtörő mély hang furcsa nyelvéből. Láthatóan a többi Jedi sem.
- Nem értjük – magyarázta Saba mester az idegeneknek. – Besszélik a galaktikusz Basszic nyelvet?
- Dehogy ismerik – szólt Smordre. – A chissek nem nagyon merészkednek ki az Ismeretlen Régiókból. De talán ismernek pár kinti nyelvet…
- Sietnünk kell – fűzte hozzá az egyik Jedi.
- Nem mozgósítják az egységeiket – jegyezte meg Saba. – Bizonyára tudni akarják, mi folyik itt.
- Azonosítatlan hajók! – hallatszott a kommunikátorból. – Önök ismeretlen céllal tartózkodnak a Chiss Expanziós Védőflotta területén. Jelezzék céljaikat!
- Hé, ezt nagyjából értem – mormogta Ben.
- Sszi bissszi nyelven beszél – sziszegte Saba. – Úgy tudom, Smordre mester tekintélyesz nyelvisszmeretekkel rendelkezik.
Smordre bólintott, és átvette a szót. Mikor lesz már ennek az egésznek vége?
- Itt Sirryn Smordre Jedi mester – kezdte. – A Jedi Tanács küldetésében. A csoportunk képviselői Jedik, és a segédeik. Amint bizonyára korábban tapasztalhatták, ennek az aszteroidamezőnek a közepén az imént egy bolygó keringett.
- Miért vannak itt? – kérdezte a chissek parancsnoka.
- Kik maguk? – engedte el a füle mellett Smordre. Ezenek az idegenek hol hagyták a modorukat? Illett volna, hogy bemutassák a felettesüket.
- A mi feladatunk többnyire a Chiss Birodalom határainak védelme. Az első számú Chiss Expanziós Védőflotta parancsnoka vagyok. Sindyc Fehlaaur’aitel’loro tábornagy. Most pedig meséljék el szépen, hogy mit műveltek itt.
Smordre megfontoltan válaszolt.
- A béke árulóira vadászunk.
- A Sith?
- Gratulálok.
A chiss parancsnok azonnal kérdezett.
- Kifejtené?
- A Sith, vagy valami annál is idegenebb az uralma alá erőszakolta a Zonama Sekotot, és szövetkezett egy szakadár Vong csoporttal. Miután felszálltunk, a Sith elrepült a bolygójával együtt.
- Lehetséges ez?
- Az a férfi rettenthetetlen energiáknak parancsol.
Időközben Smordre megnyitotta elméjét a többiek előtt, hogy megossza velük is a párbeszédet.
- Landolniuk kell a hajómon – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a chiss parancsnok. – Ez a dolog a Chiss Birodalom határán történt, tehát érinti a népemet.
- Haladéktalanul értesítenünk kell a Tanácsot – dörmögte Smordre. – Másrészt viszont a Jedikre most égető szükség van a galaxisban. Nem tarthat fogva minket.
- Ez békés tárgyalás, és nem a feltételeik megszabása.
- Mi a különbség?
- A hármas hangárt tettük szabaddá önöknek! – folytatta a magáét a Chiss. – Az ellátmányaikat szállító szétszórt naszádjuk tartalmának már nem vehetik hasznát. Kielégíthetik mindennapi szükségleteiket a hajón.
- Rendben van. De szívesen találkoznék a Mitth’ras’safis nevű úrral.
- Megoldható - felelte Fehlaaur'aitel'loro, és bontotta a vonalat.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2012 16:32:45 GMT 1
A fogadóterem, amibe a Jediket bevezették, leginkább egy sebtiben kiürített raktárnak tûnt. Ben kiterjesztette az elméjét, hogy valamiképpen feltérképezze a hajón lévõk gondolatait, de Saba mester rosszallóan pillantásainak tüzében végül visszavonult saját elméjébe... pedig alapvetõen nem volt semmi érdekes ezekben a Chissekben, gondolta Ben. Sõt, üdítõen profinak és fegyelmezettnek találta õket a többi Jedihez képest; szó nélkül tették a dolgukat, nem volta tele kétségekkel.. kicsit arra az idõre emlékeztette Ben-t, amikor Jacennel együtt szolgált az AnakinSolo fedélzetén, igazi bajtársak között, a Gárdában... aztán elkomorult, amikor eszébe jutott, mi is lett annak a vége..
Gondolatait összeszedve végül a terembe lépõ Chiss felé fordult. Négy fegyveres õr kísérte, a többiek éppen Maddurint, a felrobbant naszád legénységének túlélõit, illetve Ben nagy meglepetésére Katarn mester batárnõjét, Jan Orsot kísérték be a terembe. Ben megnyugvást érzékelt Saba részérõl, a Chissek róluk sem feledkeztek meg... vagy csak alaposak és nem akarnak egyetlen szemtanút sem szabadon hagyni, villant át Ben agyán a bizalmatlan gondolat. Észrevette, hogy Smordre mester a chiss parancsnokot méregeti.
- Velem beszéltek, nevezzenek nyugodtan Raitell-nek. - állt meg elõttük az ezüstös hajú, kapitányi egyenruhát, a vállán pedig egy ökölbe szorított, a birodalmi jelvény kék változatát tartó jelvényt viselõ chiss férfi. Bennek azonnal feltûnt, hogy a legénységben voltak nem chissek is. - Mindannyiukat összegyûjtöttük, a gépeik pedig biztonságban vannak a hangárunkban.
- Kösszönjükk, hogy minden barátunkra gondot visszeltek - sziszegte Saba, és meghajtotta magát a chiss elõtt - Mikor üzenhetünk a barátinknak a Tanáccban?
- Nos, erre sajnos még egy kicsit várniuk kell. - A férfi vörös szemei állták a barabel tekintetét. - Ez a hajó nem alkalmas nagy hatótávolságú kommunikációra... de hamarosan randevúzunk a szektort felügyelõ Phalanx-unk parancsnoki egységével, az a hajó már van szerelve mindennel, ami szükséges a... fogadásukra.
Bennek nem igazán tetszett, ahogyan Raitell az utolsó szót hangsúlyozta..
|
|
|
Post by sithlord on Mar 31, 2012 20:29:59 GMT 1
Zonama Sekot felszínén...
A Tahiri/Vadállatot nagyon megviselték a pokoli mágiával járó erőfeszítések. A két holokron, amit Ura hagyott itt neki, rőtvörösen lángolt, miközben energiasugárral vették körül az egész bolygót. A Vadállattól nem messze, undorító bogarakként, a Dracon általl itt hagyott kisebb hajók mélyesztették csápjaikat a Sekot felszíne alá. Vadállat körül Vong harcosok őrködtek, hogy semmi és senki ne zavarja az összpontosításban.
Lord Waranous azaz új nevén Lord Krayt, csak nemrég hagyta el a Sekotot, hogy megsemmisítsen valami jelentéktelen ellenséget, de Vadállatnak máris hiányzott a Gazdája. Nélküle senki és semmi volt. Ráadásul bonyolult mágiával kellett megőriznie a befolyását a Sekot felett, hogy míg ura távol van, az átkozott bolygó nehogy kitörjön az uralmuk és befolyásuk alól. Lord Krayt itt hagyta a holokronját, -amely észvesztően pusztító hatalommal rendelkezett,- hogy ennek a segítségével tartsa uralma alatt szolgája a bolygót. Vadállat elég erős volt a folyamathoz. De vajon meddig bírhatja még szusszal? Remélte, hogy ura és mestere, hamar elrendezi a dolgot, amiért elment. Nem volt benne biztos, hogy sokáig fent bírja tartani a pusztító mágiát, amely máris elkezdte sorvasztani a testét...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 5, 2012 10:44:29 GMT 1
A kabin pont elég tágas volt az öt Jedi részére. A falak mentén emeletes ágyak sorakoztak. Smordre mester ezt hosszú vendégeskedésnek fordította le magában. És ráadásul ezek a lények megígérték neki, hogy beszélhet Mitth’ras’safis parancsnokkal, akivel már találkozott azelőtt. De az ismeretségek kihasználásának lőttek.
Clighal Lowbacca mellett térdelt, és a vuki sérüléseit vizsgálta. A Sekot felszínén egy csapat Vong támadott rájuk, és a kalamárinak be kellett vetnie minden gyógyító tudását, hogy az eszméletlen társát rendbehozza. Lowbacca állapota kétségkívül sokat javult az elmúlt napokban.
Saba mester állandóan a helyiség egyetlen számítógépét bújta. Smordre nem sejtette, mit kereshet, de nem is érdekelte különösebben.
Ben az ágyán ült, és magában morfondírozott a kalandjain. Egyik fele szeretett volna mielőbb elhúzni erről a helyről, de a Jedik által belénevelt lojalitás és az Erő azt sugallták, hogy okkal vannak ott, ahol. A fiú észre sem vette, amikor Smordre mester az ágyára zuhant.
- Nem ülhetünk itt tétlenül – mondta neki Ben. Amióta felszálltak a Chiss hajóra, csak a középkorú mester szakított időt a képzésére. A többieket túlságosan lekötötték a saját problémáik. – Kapcsolatba kell lépnünk a Tanáccsal!
- És mégis hogyan tervezed ezt? – szögezte neki Smordre. A férfi ébenfekete haja kétoldalt a fülei mögött megmaradt, azonban az orcái fölött nem volt egy szál sem. Kivéve a feje tetejéről a bal felére leengedett fésületet. A Jedi szemeit fekete festék koronázta, ami kissé horrorisztikus ábrázatot kölcsönzött neki. A mester vállain valamiféle fekete, laza felsőjéhez csatlakoztatott vállapok voltak. Ezen kívül a férfi egy rankorbőr nadrágot és egy térdig érő, fura fekete csizmát viselt. Egyes Jedik a háta mögött gyászmadárnak nevezték amikor ilyen sötétbe öltözött.
- Nos – felelte Ben - , én úgy tudom, minden mester hord magánál egy különleges adóvevőt.
- Hát persze, hogy hord – mondta Smordre mester. – Csak nem ebben az évszázadban. Nekünk csak rövid hatótávolságú komjaink vannak.
- Uh-uh – a fiú lelkesedése azonnal lelohadt.
- Türelem, Skywalker – oktatta a Jedi. – Meg kell tanulnod, mi az, hogy várni. Mindenekf…
- Figyelem! – hallatszott Saba mester metsző hangja.
Smordre és Ben a nő felé fordultak.
- Sszükszégünk lesz valakire – folytatta Saba - , aki elhagyja esszt a hajót, és értesíti a Jedi Tanácsot a Sekoton történtekről! Ez az ügy nem tűrhet halassztászt!
- És ki legyen az? – kérdezte Clighal.
- Én Sszmordre meszterre gondoltam – felelte Saba.
A többiek egyetértően bólogattak.
- Mikor szökök? – érdeklődött tréfás hangsúllyal a Jedi.
- Egyedül kell megtenned – utasította Saba. – Mi nem keveredhetünk bele. Asszt kell hinniük, hogy a te ötleted volt. Sszok sszikert, ész az Erő legyen veled!
- Az Erő legyen veled, mester! – bámult utána Ben.
- Velem van – morogta Smordre mentében. Ez igen hamar ment. Ezek szerint az Erő akarja úgy, hogy ő, Smordre mindenképpen megjelenjen a bastioni ünnepségen.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 4, 2012 21:09:54 GMT 1
- Kegyelem, ne tegyék ezt velünk... könyörgööökk... eöerrrrggghhhh...
Nas Choka elégedetlenül elhúzta a száját. A szánalmasan nyivákoló ferroai-val tulajdonképpen jót tett a fiatal harcos, aki amphii-botjával elmetszette a nyakát... gyors és kényelmes halállal ajándékozta meg türelmetlen ölési vágyában, amivel megbecstelenítette az áldozatot, melyet az isteneknek, s mind közül a leghatalmasabbnak, Yun Yammkának szántak.
A Hadmester intésére két tagbaszakadt Yuuzhan Vong harcos a saját testõrségébõl elõlépett, és megragadták a fiatal, tapasztalatlan harcost. Amaz egy pillanatig saját fegyvere felé kapott, mintha az ellenállás szentségtörõ gondolata fordult volna meg a fejében, majd, mikor Nas Choka egy pillanatra ráemelte tekintetét, engedelmesen lehajtotta fejét és hagyta, hogy a Hadmester testõrei belökdössék az áldozatra szánt Megszégyenítettek és ferroaiak sorába.
A legtöbbjük némán, megadóan tûrte a procedúrát, ahogyan a fegyveresek a hatalmas, lekerekített aljú gödörbe terelték, majd ahogyan a gödör kezdett megtelni, már szinte dobálták õket.
Felhangzottak a dobok, pontosabban azok a hatalmas, hártyás lények, amelyeket a Papi Kaszt ceremóniamesterei két kezükben tartottak.
- tchurokk Yun'tchilat! - lássátok az istenek akaratát!
A vallási jeladásra a dobok egyre hangosabban dübögtek, miközben a gödör szélén álló soklábú szörnyetegek szájából egyszerre savtenger ömlött a gödörben vonagló, legyengített áldozatokra.
A visítás, a sav cuppogása és a papok kántálása végre mosolyt csalt Nas Choka arcára. Az égnek emelte a kezét, és Yun Yammkát dicsõítõ kiáltásokkal emelte az áldozat fényét. Végül megragadta bal kezének mutatóujját, és átszellemült arccal letépte saját kezérõl, hogy saját testrészével is csatlakozzon az áldozathoz.
Számos harcos ugyanígy tett vezérük cselekedetét látva, miközben a Hadmester megfordult, és sárgán vérzõ ujjával szent jeleket rajzolt arra a hatalmas ínkötegre, ami száz méter magasan nyúlt fel az égbe, számos másikkal együtt, majdnem ezer méter hosszan.
- tchurokk Mid Ro'ik!!
Az áldozat befejezõdött, a tekintetek pedig ismét az égre emelkedtek, ahol a szétoszló viharfelhõk között jól ki lehetett venni azt a hatalmas tömeget, amelyik az ínkocsányokon lebegett, hatalmas dovin basal-okkal dacolva a Sekot generálta gravitációval.
A Yuuzhan Vong elsõ új ûrcirkálója készen állt a hosszú útra...
A Hadmester elégedetten bólintott. Remélte, az isteneket kiengesztelték ezzel az apró, alig néhány száz fõs véráldozattal is, miközben a gödörben a visszahúzódó savtenger alól elõtûntek az áldozatok hófehér csontjai.
Tudta, hogy az istenek haragszanak népére, amiért hagyták, hogy több klekket-el ezelõtt a jeedai hordák feldúlják új szent otthonukat.. szükség volt tehát az engesztelõ áldozatokra. De áldozatból egyre kevesebb és kevesebb volt.
A Hadmester végignézett a tájon, amely egyre inkább emlékeztette õsi világhajóik felszínére. Sekot átalakult, lassan, de biztosan. Egyre több ismerõs, vagy továbbfejlõdött Yuuzhan Vong életforma ütötte fel a fejét a felszínen, ahogyan a Formálók egyre inkább megismerték a bolygó tulajdonságait, és rájöttek, hogyan használhatják fel anyagait, vegyületeit és életformáit saját élõlényeik létrehozására. A bolygó áruló, a jedaai által megmérgezett akarata többé nem állt ellen nekik, nem dacolhatott a megtestesült Isten, Yun-Yammka nagyúr akaratával...
De a Yuuzhan Vong nem helyhez kötött nép volt.. a Pusztítás istene mindig is vándorlást, dúlást és szent missziót várt el gyermekeitõl, hogy az univerzum minél több pontjára elvigyék a szent hitet, és minél több áldozatot mutassanak be az isteneknek, akik testrészeiket adták gyermekeik teremtéséért.
És az áldozatok egyre fogytak.. egyre kevesebb hitetlen ferroait lehetett összefogdosni az elszáradt erdõk mélyérõl, és egyre kevesebb Megszégyenített kerülhetett melléjük.. szükség volt a munkájukra. A Hadmester tudta, hogy a Yuuzhan Vongnak vissza kell térnie az ûrbe, hogy újfent megmutassa a galaxisnak, milyen ár jár a hitetlenségükért és a bûneikért.
Nas Choka megérezte, hogy a Mester elsõ papnõje közeleg.
- Üdvözlégy, Kiválasztott, üdvözlégy, Riina Kwaad! Rendelkezz az életemmel, akár vedd el ebben a pillanatban! - Túl nagy örömet okozna neked... - húzta el a száját Tahiri. Az elmúlt hónapok alatt megerõsödött, de egy fikarcnyi sem veszített szépségébõl. A Nagyúr, aki magára vette a Yuuzhan Vong pusztító istenének szerepét, olyan dolgokkal ismertette meg, amirõl álmodni sem mert volna.. többek között azzal, hogyan használhatja fel a Sötét Oldalt saját fizikumának építésére anélkül, hogy az elemésztené, és ráncos, undorító öregasszonnyá tenné, mint annyi más Úrnõvel történt a múltban. És ahogyan Tahiri egyre erõsebbé vált, annál inkább megvetette ezeket a csúszó mászó, vérben fürdõ harcosokat. Épp itt volt az ideje, hogy valami hasznosat is csináljanak...
- Látom, végeztetek. - pillantott fel a hatalmas korallhajóra.
- Igen, Kiválasztott! - hajtotta meg magát a földig ismét Nas Choka. - Készen állunk, hogy új hajónkon elinduljunk, és felkutassuk az Elveszett Hordát! - Akkor ne késlekedjetek.. induljatok! - intett Tahiri. - LEgjobb harcosaid fele kísérjen el! És a Papok is!
- Ahogy.. .kívánod, Kiválasztott! - hátrált el a földet bámulva a Hadmester, de Tahiri világosan érezte vongérzékén keresztül a harcosból áradó ellenszenvet. Hát persze, ki nem állhatta a Papokat, akik még régi elõdeiknél, Shimmrra Legfõbb Nagyúr szolgálóinál is vérszomjasabbak és fanatikusabbak voltak, és fenntartás nélkül szolgálták az új Nagyurakat - azaz õt és mesterét.
Tahirinak szemernyi kétsége sem volt afelõl, hogy Nas Choka abban a pillanatban, hogy hajója elhagyta az átformált Zonama Sekot gravitációs terét, elkezdi fõzni saját terveit, hogy õ maga állhasson a Yuuzhan Vong újjáéledés élére... és ez így volt helyes, ez volt a Sithek útja. Az öreg Hadmester talán még hasznosnak bizonyulhat...
Tahiri elnézte a korallcirkálót, ahogyan leoldotta magáról a kötõrostokat, amelyek Sekothoz rögzítették, és emelkedni kezdett. Meg kell hagyni, kemény és fáradságos munkát végeztek a Formálók, hogy a rendelkezésükre álló anyagokból és életformákból létrehozzanak Sekot felszínén egy csatahajót, melyhez hasonlóból annak idején száz és száz volt a vándorló Yuuzhan Vong flottájában.
Elõször összeszedték az összes mechanikus gépezetet, droidot, alkatrészt, amelyek Sekot istenkáromló hiperhajtómûvét és vadászgépeinek gyártósorát alkották, és kezelõikkel együtt kilõtték egy közeli csillagba, hogy nyoma se maradjon az élõ bolygó felszínét borító istenkáromlásoknak. Majd széles keltetõket hozták létre, hogy elkezdhessék növeszteni a villip-eket, dovin basal-okat és yorrick korallokat, amelyek a Yuuzhan Vong hadviselõ flóra és fauna legalapvetõbb lényei voltak.. utána pedig lépésrõl lépésre, DNS-rõl DNS-re felépítették az ûrhajót..
De mindez, Nas Choka ostoba tervével együtt nem volt más Tahiri szerint, csak haszontalanság, hogy legyen mivel foglalkoztatni az egyetlen bolygón összezárt Yuuzhan Vongokat, nehogy egymásnak essenek. Még egy mégoly hatalmas flotta sem fogja elhozni a gyõzelmet, mint amirõl Nas Choka beszélt..
Nem. Tahiri elmosolyodott, megvillantva gondosan, Yuuzhan Vong módra kihegyezett elülsõ fogait, amelyek azonban tökéletesen fehérek és tiszták voltak.. már nem is emlékezett, mikor evett utoljára. A Sötét Oldal táplálta.
Ahogyan leereszkedett az emelkedõn, amely az áldozati magaslathoz vezetett, láthatóvá váltak a saját klánjához, a Kwaad domain-hez tartozó szigorúan õrzött hatalmas élõlények, a damutekek, melyek lakásként és laborként funkcionáltak a Formálók számára.
Ahogyan átlépett az õrség vonalán, a harcosok leeresztették fejüket. Egyiküket megérintette, mire a fiatal harcos összerázkódott.
Tahiri elmosolyodott. Hátul, a damutek legbelsõ helységében szinte teljesen sötét volt, csak néhány világító bogár zöldes fénye vonta be a helységet. Két hatalmas, tízujjú kézzel rendelkezõ Formáló állt egy széles kád mellett, amiben egy humanoid alak mozgott, alig lélegezve.
Tahiri az egyik kezében lévõ apró, hegyes obszidián kõvel megvágta tenyerét, majd hagyta, hogy vére egy kézfej méretû bogárra csöppenjen, amelyik azonnal elindult a humanoidot körbefogó folyadék irányába.
- Talán most sikerül... - suttogta átszellemülten az egyik Formáló.
A folyadékban lebegõ alak öntudatlanul kinyúlt, elkapta a felé úszó bogarat, majd beleharapott, kettéroppantva a kemény kitinpáncélt... az egyik pillanatban csak csámcsogás és ropogás hallatszott... aztán..
A Formálók hátrahõköltek, ahogyan az alak felüvöltött, torkából zöldes vér folyt, majd rángatózva visszasüllyedt a folyadékba.
- Nem sikerült... - suttogta a másik Formáló. - Várj! - emelte fel a kezét Tahiri, mire a Formáló mozdulatlanná dermedt, tízujjú kezén az arcától alig fél centire csillogott az a mérgezett tû, amellyel rituális öngyilkosságot akart elkövetni a kudarc miatt.
A folyadék folyamatosan bugyborékolt, Tahiri pedig kiterjesztette érzékeit, ám ezúttal nem a Yuuzhan Vong által használt telepatikus módon, hanem az Erõben... és mintha egy gát szakadt volna, megérezte.
Szintre hátratántorodott, ahogyan a holtnak hitt humanoid - egy hatalmas, két méternél és magasabb Yuuzhan Vong harcos, teljesen meztelenül - kiemelkedett a kádból, és velõtrázó, erõteljes üvöltést hallatott..
Miközben lénye szinte lángolt az Erõben.
- Sikerült... sikerült! - nevetett fel Tahiri, és nem sokára a két Formáló is csatlakozott hozzá, majd kisegítették a harcost a kádból.
- "Nézz rám" - súgta ez Erõn keresztül Tahiri, mire a harcos csodálkozva rábámult, majd kinyitotta vörösesen csillogó szemeit.. csak úgy áthatotta az Erõ, és a Sötét Oldal.
Tahiri újból felnevetett, gonoszul, elégedetten. Annyi balul sikerült kísérlet és halott után végre sikerült neki. Létrehozott egy mutáns Yuuzhan Vong harcost, amelyik nincs elvágva az Erõtõl, sõt, mi több használni tudja azt.
A Yuuzhan Vong új generációját, a Sötét Oldal új bajnokát, a Berzerkerek Kasztjának elsõ képviselpõjét...
|
|
|
Post by sithlord on Sept 24, 2012 13:08:47 GMT 1
A Sekot központi palotája, pár nappal ezelőtt...
Darth Waranous vagy más néven Lord Karyt, a palotájában üldögélt elmélkedve, a koponyákkal és csontokból kirakott trónusán. Gondolatai a rejtélyes és elveszett Sith törzs körül forogtak. No meg a bosszún. A tanítványa Tahiri, nemrég ért el egy sikeres áttörést, amivel Erőérzékeny Vong harcosokat lehet teremteni. Jól alakultak a dolgaik.
Egy adattáblát tanulmányozott, amin a legfrissebb információk voltak a Sith Birodalomról és a galaxis eseményeiről. Wenthar az ostoba, nem is sejtette, hogy egyik leghűségesebbnek tűnő embere Kandor, az ő beépített ügynöke! Krayt meglepődve fedezte fel, hogy Wenthar a Nagin van. Vajon mit akarhat ez a félnótás ott?
Ekkor léptek kongó zaját hallotta. Egyik kedvenc Vong harcosa, Nas Choka lépett be a hatalmas terem boltíves bejáratán. A falakon elhelyezett fáklyák, csalóka árnyékokat varázsoltak a Vong Hadmester arcára. Nas Choka meghajolt majd urára várt hogy engedélyezze a szólást számára. -Mit akarsz Hadmester?-kérdezte a Sith-Vong Hadúr a szolgáját. -Érdekes híreket kaptunk nagyuram, a Dromund Kaas körzetéből! -mondta Nas Choka titokzatosan. -Az a Sithek egyik ősi bolygója volt! -suttogta maga elé Krayt. -És mi hírt kaptál onnan? -érdeklődött a Hadúr. -Legfőbb Hadúr! Egy újabb Sith Nagyúr tűnt fel! -mondta Nas Choka. -Igazán? -kérdezte a Hadúr gúnyosan elhúzva ajkait, ördögi vigyort villantva meg. -Nocsak! Ez felettébb érdekesnek ígérkezik! És honnan szerezted ezt az igazán érdekes információt? -a Hadúr körül megfagyott a levegő, ahogy a Hadmesterre pillantott. Szóval egy újabb őrült aki Sithnek merészeli hívni magát. -Van egy emberünk, a Dromund Kaason! Fanatikusan szolgálja érdekeinket! -jelentette ki magabiztosan a hadmester. -Ő mondta, hogy állítólag feltámasztottak egy Sith Nagyurat, bár ez pár napja volt, azóta nem hallottunk róla! -fejezte be az összegzést Nas Choka. -Egy újabb Nagyúr, akit felhasználhatunk Wenthar ellen! Remek híreket hoztál barátom! -a Hadúr hangjában őszinte és elégedett gonosz öröm bujkált. -Küldjük oda Vaalort! -parancsolta a Hadúr, ellentmondást nem tűrően. Nas Choka megborzongott. Vaalor egy kegyetlen gyilkos volt. Embernek született de még a Vongokat is felülmúlta kegyetlenségével. Kandor küldte hozzájuk hogy a Hadúr személyes Testőre legyen. Ha valaki, akkor ő ideális követ lesz. -Óhajod szerint lesz Hadúr! -hajbókolt Nas Choka.
Nemsokára egy álcázott Vong hajó indult el a Drommund Kaas irányába, fedélzetén Vaalorral a Gyilkossal.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 14, 2012 12:19:00 GMT 1
Lord Waranous vagy másnéven Krayt Nagyúr, a tróntermében üldögélt és a különös, ébenfekete színű kristálygömböt nézegette. A Palanthírnak nevezett Sith mágikus eszköz, egyetlen célt szolgált: kapcsolatba lépni a Sötét Úrral akinek Szeme éberen figyelte a galaxis eseményeit. Vong harcosai már majdnem elkészültek a Sötét Erőddel, amelyett ősi Sith nyelven csak Fekete Erődnek avagy Barad Dhuurnak neveztek. Krayt a koponyákkal és ősi Sith rúnákkal diszített emelvényhez lépett, amelyen a különös gömb hevert. Lehunyta szemét majd megérintette a kristálygömb felületét.
Ekkor a gömb belseje örvényleni és kavarogni kezdett, majd hirtelen megjelent egy lángokból álló különös Szem. Mennydörgés szerű hang szólalt meg, méghozzá ősi Sith nyelven. A trónterem falai megremegtek az iszonyatos gonoszságtól, amely a hangból áradt.
KÉSZEN VAN AZ ERŐD AMELYEN KERESZTÜL KAPCSOLATOT TARTHATOK A GALAXISSAL? Krayt meghajolt és tisztelettel vegyes áhítattal felelt igazi Ura kérdésére. -Barad Dhuur Erődje nemsokára felépül Nagyuram de a Gyűrűdet még nem találtuk meg!
Egy különleges Gyűrűről beszélt, amelybe egykoron készítője szinte minden hatalmát beleágyazta. Ez a különös Gyűrű azonban eleddig nem került elő: még nem!
NEM VAGYOK MEGELÉGEDVE VELED SZOLGA!
A Sötét Úr haragosnak bizonyult a hírektől, Krayt megremegett. -Mindent megteszünk Nagyúr, hogy megtaláljuk az ereklyét! -a Szem amely a gömbből figyelt, haragosan fellobbant.
A GYŰRŰ VALAHOL EGY TÁVOLI VILÁGON LEHET! FEL KELL KUTATNOD EZT A HELYET ÉS ODA KELL MENNED MAJD MEG KELL SZEREZNED! MEGÉREZTEM A JELENLÉTÉT NEMRÉG, BÁR AZT MÉG NEM TUDOM HOGY HOL VAN! A JEDIKNEK SIKERÜLT TELJESEN ELREJTENI ELŐLEM DE ENNEK MOST MÁR HAMAROSAN VÉGE!AZONBAN VAN EGY MÁSIK EREKLYE AMIT SZINTÉN MEG KELL SZEREZNED A SZÁMOMRA!
Hirtelen egy bolygó körvonalai jelentek meg a trónterem falán, Krayt azonnal felismerte hogy melyik bolygó is az. Belia Darzu egykori otthona a Tython!Ahol a Sithek Frigyládája volt elrejtve. Ezzel az ereklyével és a legendás Gyűrű, amely megidézheti testi valójában is a Vongok Öregistenét, a Sötét Úrral a pusztulást fogja hozni a galaxisra!
A SZOLGÁIM VAKOK VOLTAK! AZ ŐSÖK SIKERESEN ELREJTETTÉK ELŐLEM AMINT EL AKARTÁK REJTENI ELŐLEM A FRIGYLÁDÁMAT IS MÉGHOZZÁ PONTOSAN ODA AHOL MINDEN ELKEZDŐDÖTT! ENNEK AZONBAN VÉGE! HA MEGSZEREZZÜK A KÉT EREKLYÉMET AKKOR ISMÉT ÉN ÉS A SÖTÉT HORDÁK LESZNEK A GALAXIS URAI!
Krayt bólintott majd elvette tenyerét a Gömbről, mivel a Sötét Úr, másnéven Yun Yammka vagy ahogy egyes bolygókon nevezték Sauron, távozott. Egyetlen dologban tévedsz Nagyúr, villant át egy sötét gondolat Krayt elméjén. A Gyűrű az enyém lesz nem pedig a tiéd!
Ebben a pillanatban egyik Vong szolgája lépett be a trónterem ajtaján. Térdre borult a Nagyúr előtt majd előadta mondandóját. -Nagyuram! Megérkezett a Lord akire várt! -Krayt arcán elégedett mosoly jelent meg. A szolgához fordult. -Remek! Azonnal vezessétek elém! -a Vong harcos máris távozott hogy ura parancsát sietve teljesítse.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 14, 2012 12:33:15 GMT 1
A különös alakú hajó fürgén ereszkedett a számára kijelölt platformra. A leszállóhely körül erőtérfalak magasodtak, s a lenyíló rámpát az épület mélyébe vezető, hosszú vörös szőnyeg egészítette ki. Az így kialakított ösvény két oldalán egyforma egyenruhába öltöztetett Vong harcosok álltak. A második sorban már emberi lények, a többiben vegyesen strázsáltak a díszgárdisták.
A rámpán Vaalor lépkedett le, majd félreállt az útból, és fejet hajtott. A hajó gyomrából egy színtelen berakásokkal díszített fakózöld köpenyt viselő alak lépkedett alá, akinek megjelenése inkább a szürke, mint a zöld árnyalatait tükrözte. A maszkjának szemüregeiben narancsszínű, éles szemek villantak fel, amint Aloysius Kallig a szőnyegre érkezett. Mozgása inkább volt nevezhető suhanásnak, mint halandó járásnak.
Válla fölött két, fejjel lefele a levegőben lógó fekete egyenruhás és maszkos emberi lény lebegett. A Nagyúr szolgái halálfélelmet sugároztak – és árasztottak - , de megszólalni képtelenek voltak. Ajkaik ugyanis összemosódtak, és képtelenek voltak nyílásra ösztökélni őket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 2, 2013 19:27:52 GMT 1
Tahiri egy zöldes, egész testét borító élõ köpönyeg takarásában figyelte a platformon landoló hajót és utasát, aki minden bizonnyal valami másik Sith szektától, vagy erõhasználó közösségtõl érkezett a Nagyúrhoz audienciára.
A köpönyeg, vagy ahogyan Tahiri hívta Yuuzhan Vong nyelven, a rhu'ith a Kwad-klán formálóinak egyik legfrissebb, eredeti munkája volt a régi reagensek és Zonama Sekot saját forrásainak kombinációjával; nem csak védelmet nyújtott a támadások ellen, mint a legjobb páncél, de testre simuló, könnyû szabása kiválóan kiemelte Tahiri vonzó alakját - nem utolsósorban pedig képes volt a környezethez hasonlóra változtatni színét, amivel Tahiri még egy ilyen kopár tájékon is beleolvadhatott a Vong növényzetbe, mint a leszállópályák környéke.
Tahiri elhatározta, hogy új ura szolgálatában eleget tanult ahhoz, hogy saját útjára lépjen. Elsajátította a Sötét Oldal fortélyait, és megtanulta, hogyan használják a Yuuzhan Vong Formálók vegyületeiket és DNS-szálaikat, hogy új életeket, új eszközlényeket készítsenek - erõsebbeket és hatalmasabbakat, mint a dicsõséges Yuuzhan Vong hosszú történelmében bármikor.
Tahiri személyes szolgái, az Erõvel felvértezett Yuuzhan Vong harcosok, a Berserker-ek pedig ott voltak a Hadmester küldetésre indult hajóján, hogy teljesítsék saját küldetésüket - természetesen Tahiri parancsai alapján.
De tervének megvalósításához Tahirinek szüksége volt valakire, akin keresztül felveheti a kapcsolatot másokkal is... akiket talán megtéríthet az Yuuzhan Vong igaz, immár Erõvel felvértezett útjára - Yun'Harla, a Megtévesztõ útjára.
Tahiri ugyanis valójában egy pillanatig sem hitt a nyers, bárdolatlan Erõben, amelyet Mestere, és amelyet a primitív isten Yun-Yammka harcosai képviseltek. Tahiri a titkos kaszt istenét, az intendánsok és kémek úrnõjét követte, és feltett szándéka volt, hogy egyszer majd nem a nagy mamlasz Darth Krayt, hanem õ maga fog ülni a Yuuzhan Vong kiválasztott népének isteni trónján...
És ehhez az elsõ lépést, ahogyan remélte, ezen az ismeretlen vendégen keresztül fogja megtenni.
|
|
|
Post by sithlord on May 25, 2013 11:13:40 GMT 1
Darth Krayt a trónusán ült és elmélkedett. Vendége Kallig már elment és örömmel konstatálta hogy ez az idegen Nagyúr, ha eljön az ideje akkor hajlandó szövetkezni vele. Most azonban más problémák adódtak amiket meg kell oldania.
Tahiri aki áruló lett. Az ostoba azt hitte nem tudja meg hogy mire készül? Ennyire bolondnak gondolja? Hát téved! Ám ezt a tévedését talán a hasznára is fordíthatja. A Tahiri által létrehozott harcosok nagy hasznára lesznek a Vad Erőnek, amit ő képvisel.
Aztán itt van Wenthar is. Kémei segítségével tudomást szerzett a Nirauani csatáról és ezek a hírek még jobban megelégítették. Hiszen ha megszerezné azt a rejtélyes vírust akkor Vongok, Zombik és egyebek segítségével legyőzheti Wenthart azután pedig a Galaxist! De ehhez először meg kell találnia azokat, akik valóban a szövetségesei lehetnek! A Rejtett Sithekre gondolt. Azokra az ősi és elemi gonoszságú Sithek akik még a Régi Rend követői...
El kell mennie egy időre, addig pedig Tahiri hadd játszadozzon a kis bábúival! De ha visszatér a Rejtett Sithekkel akkor saját maga fogja bedobni Yammka áldozógödrébe az átkozott ribancot!
A Sötét Hajó amely Yammka ajándéka volt, elhagyta a bolygót, fedélzetén a Sötét Úrral, hogy az Elveszettek keresésére induljon...
|
|