|
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2011 21:28:07 GMT 1
A Yuuzhan Vong rég elveszett és újra megtalált õshazája, a galaxis peremén rejtõzködõ Élõ Bolygó... [Bevezetõ történet hamarosan!]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2011 21:14:24 GMT 1
Zonama Sekot... az Élõ Bolygó, a Yuuzhan Vong rég elveszettnek hitt és újra megtalált õshazája. Az egész bolygó egyetlen hatalmas, élõ organizmus, szimbiózisban a rajta létezõ életformákkal.. a Bolygó, amely megtanította a Yuuzhan Vong népének, hogyan hagyja maga mögött a vérszomjas, háborúra és pusztításra éhes hamis isteneket, és hogyan térjen vissza gyökereihez, hogyan találja meg helyét a galaxis egyensúlyában, hogyan növekedhessen zavartalanul az Ismeretlen Vidék egyik félreesõ szegletében..
Nir Kwaad kihúzta a kezét az elõtte fortyogó hámszerû tartályból, amiben az ifjak számára szükséges tanító- és gyakorlómembránok fejlõdtek. A Yuuzhan Vong által évszázadokon át alkalmazott yorrick korall-kereteket és tartóoszlopokat itt-ott felváltották a Zonama élõ fáiból készített gerendák, de összességében a Formálók damutekje a mai napig ugyanúgy szinte kizárólag szerves anyagokból állt, mint évtizedekkel ezelõtt, a Nagy Bevonulás idején.. az õsbolygóra költözésük óta sokat tanultak arról, hogyan kapcsolja össze Sekot a bolygó élõ és élettelen lényeit és anyagait, de a Yuuzhan Vong is megtanította Sekotnak, hogyan váltsa ki a számos helyütt, például hajói építésénél még mindig alkalmazott gépi technológiát például dovin basalok és más Yuuzhan Vong lények alkalmazásával.
A kölcsönösen elõnyös együttélés a szimbiózis lényege... Nir Kwaad megfordult, és hátralibbentette Formáló fejdíszét, hogy jobban lássa a Damutekbe belépõ alakot. Yorh Shel, egy felszabadított Kitaszított, aki az új hit jegyében büszkén viselte azokat a deformációkat, amelyekért két évtizeddel ezelõtt társait kitaszították, üldözték, és sok esetben a bûntudat legkisebb jele nélkül meggyilkolták a Papok és a Harcosok.
- Mi hírt hoztál, Yorh Shel? - Sekot bölcsessége mosolyogjon rád ma is, Nir Kwaad - a hím Yuuzhan Vong finoman megérintette társa kezét. A kasztok közötti párkapcsolat az új hit szerint egyáltalán nem számított idegennek vagy istentelenségnek, Sekot többször is kifejezésére adta az elmúlt évtizedekben, hogy a Yuuzhan Vong nép véres háborús veszteségeinek pótlása érdekében minél többen párzanak, annál jobb, egészen addig, amíg a bolygó elbírja a populációt.. Yorh Shelt örömmel töltötte el, hogy akár nyilvánosan is együtt mutatkozhat választottjával, bár mindketten a mai napig viselték hajdani Kasztjukra utaló jeleiket és tetoválásaikat, jelezve, hogy a Yuuzhan Vong nem szakított egészen múltjával, csak annak istentelen, renegát elemeivel, a régi Véres Hittel..
- Rossz hírt hoztam ma azonban.. - Yorh Shel tetovált arca szomorúságot tükrözött... - Követünket, Nen Raapungot a Véres Hit szektája meggyilkolta, és egy oglith maszkot viselõ dublõrt állítottak a helyébe, hogy elvigye üzenetünket Coruscantra...
Nir Kwaad bólintott. Ebben a hónapban õ felelt a Kasztok Tanácsában, a Yuuzhan Vong legfelsõbb döntéshozó szervében az Igazság és Hit képviseletéért, párja, Yorh Shel pedig több mint tehetségesnek bizonyult a új hitet tagadó, Shimmraista szekták, a Harcosok és bukott Papok ellenzékének felderítésében, akik a mai napig ott munkálkodtak Sekoton, a Yuuzhan Vong társadalom sötét bugyraiban, hogy visszaállítsák régi, véres isteneik uralmát. Ha Yorh Shel fényt derített arra, hogy az összeesküvés elérte a Tanács legfelsõbb szintjeit és a Szövetséghez küldött követük helyén egy Shimmraista ül, az baj volt, nagy baj..
- Rossz hírek ezek, Yorh Shel.. - szorította ökölbe végül hosszú, tíz ujjú Formáló Kezét Nir Kwaad. Azt hiszem, beszélnünk kell a Magiszterrel is.. kövess hát!
|
|
|
Post by darthcicmok on Jul 17, 2011 23:39:21 GMT 1
"Tahiri Veila naplója:
Nem értem az emberek miért ilyen előítéletesek csak azért, mert egy kicsit máshogy látom a világot..Törvényeket,szabályokat gyártanak, olyan dolgokról amiben bekorlátozzák az ember gondolkodását, végül bármennyire is egyéniségnek tartják magukat, később úgyan olyan átlagosak lesznek, mint az összes többi csúszómászó féreg..Engem valahogy nehéz ilyen téren megtörni,mikor először belementem ebbe a játékba magam is kezdő voltam,de milyen nagy árat fizettek azok, akik azt gondolták,hogy majd velem játszadozhatnak,hát nagyon nagyot tévedtek,nagyon nagyot!.. Szeretek naplót vezetni, segít visszaemlékezni dolgokra,néha akkora káosz van a fejemben,hogyha nem írnék, úgy érzem összemosodnának a gondolataim. Persze ez is egy feladat amit teljesítenem kellett ahhoz,hogy újra szabad lehessek..A szabadságért így vagy úgy de nagy árat kell fizetni,aki nem élte át, nem is tudja milyen igazán sarokba szorítva lenni,megfosztva mindentől,bekorlátozva lenni éjjel-nappal, miközben a szobád faláról egy kamera figyeli minden lépésedet, bármerre is mész.. De ez is csak egy játék volt,amit titkon én írányítottam.. Van akit megtörnek az évek,bármennyire is kemény legénynek tartja magát valaki a kinti világban,ha ide bekerül előbb-utóbb úgyis betörik,mert nem elég erős arra hogy túlélje.. Azt hiszik megváltoztam,hogy gyenge lettem, pedig nem tudok,nem akarok megváltozni. Olyan vagyok mint egy Wroshhir..A Rancor se tudja megváltoztatni a pikkelyeit,majd persze pont én leszek a kivétel,hülyék ezek?!..De hát végülis mindenki átverhető csak tudni kell érteni a nyelvén nem igaz? Úgy fáj a fejem, szinte hasogat mintha éles késekkel szúrkálnák a halántékom,elviselhetetlen ez az érzés ahogy lüktet a vér az ereimben bár abbamaradna végre csak egy kis nyugalomra vágyok,semmi többre csak egy kis nyu-ga-lom-ra!.. -Aarg! Neee kéreeem neee!-sívít egy hang a fejemben. Talán valamelyik áldozatom hangja lenne? Megeshet. Eljönnek értem! Tudom jól, hogy Ők nem hagynak cserben. Nem hagynak megdögleni itt. A Nagy Öreg már küldött jeleket. Álmok, azok a sötét és véres álmok... Tahiri Veila vissza tér, és megmutatja a Sötétség igazi hatalmát! Hamarosan..." (naplóbejegyzés vége)
A Vong Hadúr, Kreel Kresh, a Véres Hit szektájának vezetője, sejtette, az Öreg Istenek hamarosan visszatérnek. Van egy kiválasztottjuk, aki jelenleg ki tudja hol van a galaxisban, de Kreel szerint ez csupán részlet kérdés volt. Az Öreg Istenek, meg fogják szabadítani választott edényüket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2011 20:25:27 GMT 1
A Tahirit szállító Vong hajó Zonama déli pólusa közelében ért felszínt, ahol a sûrû vegetáció átadta a helyét a sziklás, havas barlangoknak, és ahol jóval kevesebb élet volt jelen, mint az egyenlítõi övben.. így a Sekot tudata elõl bujkáló õsi hitû Yuuzhan Vongok számára kiváló búvóhely volt. Sekot tudta, hogy ott vannak valahol, de ezekben az években, amikor nem csupán néhány ezer Ferroan, hanem a több milliós, sõt lassan milliárdos Yuuzhan Vong populációval is meg kellett osztania területét és tudatát, mindig maradtak vakfoltok, ahol egy-egy kisebb csoport menedékre lelhetett.. Keel Kresh, a Yuuzhan Vong Igazhitûek szektájának vezetõje összehúzott szemekkel figyelte, ahogyan a hajó dovin basaljai puhán letették a jármûvet a felszínre. A félrehúzódó membránok közül elõrenyúló nyelvszerû képzõdményen néhány harcos kíséretében pedig valóban megjelent a Jeedai, akit a Yuuzhang Vong képére formáltak hosszú klekket-ekkel ezelõtt..
- Üdvözöllek itthon, Riina Kwaad! - hajtotta meg magát Kreel Kresh, ökleit a harcosok üdvözlését imitálva ellentétes vállaihoz érintve, miközben Yuuzhan Vong nevén szólította a nõt. - Már hosszú ideje várunk Rád..
Tahiri megnézte magának a Yuuzhan Vongot, aki a harcosok tetoválásait viselte.. de visszaemlékezve a húsz évvel ezelõttieken látottakra, ez a harcos még ifjú volt. Tahiri felismerni vélte a harcos hátán az Intendánsok zöld rostköpönyegét is, és felvonta a szemöldökét.. miféle keverék ez??
Kreel Kresh nem szólt, viszont amikor léptek hangoztak fel a mögötte nyíló barlangból, hasra vágta magát, és felnézni sem mert, úgy nyögdécselte a kilépõ két alaknak.. - Valóban Riina Kwaad az, nagyuraim..
Amazok bólintottak, ahogyan Tahiri is. Ezek már valódi, régi vágású Yuuzhan Vongok voltak, mindketten számos korall kinövést és bonyolult fejdíszt viseltek, mint a régi hit képviselõi. Az egyikük kifejezetten öregnek tûnt.
- Yun-Yammka végre ismét lemosolygott ránk - villantotta meg fogait a Papi Kaszt régi ruháját viselõ, fiatalabbik Yuuzhan Vong. - Légy üdvözölve, Riina Kwaad! A nevem Jakan Fõpap, apám a Rettegett Nagyúr mellett szolgált a Nagy Háborúban... és most hamarosan újra eljön a mi idõnk!
Tahiri a másik, öregebbik, ráncos vonású Yuuzhan Vong felé fordult, és elõhívva régi emlékeit, Vong nyelven szólott hozzá. - Téged ismerlek.. régrõl.. a Nagy Háború végérõl. - Emlékeid tiszták, Leányom, csakúgy, mint az enyémek.. - az öreg Yuuzhan Vong hangját akár barátságosnak is lehetett volna nevezni. - Nem hiába imádtam hûen Yun-Yammkát, a Rettegett Úr szellemét és Klánom õseit, mégis elhoztak minket hozzánk, Jeedai. Én is emlékszem Rád.. egykor a Népem Hadmestere voltam.
Tahiri bólintott. Nem gondolta volna, hogy húsz év után ez az öreg Yuuzhan Vong nem hogy életben van, de visszavonulás és a Zonama Sekot-al való egyesülés helyett az élére áll a régi Isteneket imádó földalatti mozgalomnak.. meghajtotta magát ugyanúgy, ahogyan a Kreel Kresh tette. - Megtiszteltetés, hogy Elõtted állhatok, Nas Choka Hadmester!
|
|
|
Post by sithlord on Dec 10, 2011 14:11:16 GMT 1
-Amiért visszatértem, nagy hatalmú mester, egyetlen dolog miatt történt! -Tahiri szemeibe hirtelen lázas tűz költözött ahogy a Vong mesterre pillantott. A nő arca ettől földöntúlian boldog de egyúttal gonosz is volt, perverz ötvözetet alkotva ezzel. A Vong harcmester türelmesen várta a nő mondanivalóját. Nas Choka türelmes Vong hírében állt. A Többi Vong nem mert közbeszólni, így türelmesen körülvették Tahirit. -Hamarosan visszatér ő, a Pusztítás Ura, Yum Yammka! -Nas Choka hitetlenkedve csóválta a fejét. A fiatalabb Vong harcosokat is megdöbbentette a nő mondata. Végül Nas Choka legyőzte kételkedését. -És ezt honnan veszed leányom? -Tahiri válaszolt a hitetlenkedő kérdésre. -Látomást kaptam tőle, miközben a börtönben raboskodtam! Amikor kínoztak, megjelent előttem egy vörös köpönyeges, kámzsás alak, kinek arca nem volt, csak mérhetetlen sötétség a kámzsája mélyén....-Nas Chokának ennyi is elég volt. Felismerte, a nő által említett személyt. Valóban ő volt a Pusztítás Ura! Aki üres és teljes, aki élet és halál! Minden üresség mestere! -Hmmm, szavaid elgondolkodtatnak leányom! Valóban Őt láthattad, akiről legendáink mesélnek, melyek ősibbek mint maga a galaxis! Eezekről a legendákról te nem tudhattál! Folytasd, mit láttál? -Tahiri folytatta az elbeszélést. -„Elküldöm hozzátok a Hírnökömet, ő majd közvetíti felétek akaratomat! Új korszakot hozunk el, és a Sötétség és Káosz újra rendbeszedi és felkavarja a galaxis posványos tavát!” -Tahiri elhallgatott. Nas Choka ennyivel nem elégedett meg. -Mondott még valamit ezen kívűl minden Üresség Mestere? -Tahiri nemet intett a fejével. -Ennyit közölt velem, az ő szolgájával! -Nas Choka bólintott. -Meg kell beszélnünk a látomásodat és a további teendőinket! Kövess Tahiri Veila!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 11, 2011 21:13:24 GMT 1
Sekot aggódott. A Magiszter háza fölé nyúló magas, vaskos, göcsörtös bora-ágak idegesen rázkódtak a feltámadt szélben. Yor Shel és Nir Kwaad, az Újjászületettek képviselõi lassan közeledtek a ház felé. Harmadik társuk, egy magasa, világos bõrû humanoid, Beregron, az élõ bolygó Ferroa-i telepeseinek vezetõje néhány lépésre lemaradva követte õket. A Ferroanok, akik Sekotot szintén õshazájuknak tekintették, bár rendelkeztek saját, másik honbolygóval, a mai napig sokszor bizalmatlanul tekintettek a bolygóra költözött Yuuzhan Vong populációra régi hírnevük és elsõsorban a soraikban élõ volt Harcosok miatt.. azonban már több Yuuzhan Vong asszony házasodott be Ferroan családba, és a Formálók biotechnológiái és a Ferroanok Sekot élõvilágával kapcsolatos tapasztalata jól kiegészítette egymást, így hamar rájöttek; együttmûködve a bolygó is többet nyújt nekik, hogy eltartsák a megnövekedett populációt.
Mindebben persze nagy szerepe volt az új Magiszternek, különösen az elmúlt öt évben, amióta átvette elõdje helyét. Sem nem Yuuzhan Vong, sem nem ferroai, az új Magiszter a békét elhozó Jedik utolsó képviselõjeként maradt Zonamán, majd végül feladta rendbeli pozícióját is, visszaadva fénykardját a Nagymester Skywalkereknek, hogy Zonamán élhessen. Bár gyönyörû, hosszú szõke hajú, harmincas éveiben járó nõ volt, akit sok ferroai, Yuuzhan Vong, sõt, lefegyverzett harcos is megkörnyékezett, mégis egyedül élt ebben a házban nem messze Zonama legõsibbé, pulzáló erdejétõl.
- Üdvözlünk, Jedi Danni Quee, üdvözlünk, Magiszter! - hajtották meg magukat a Yuuzhan Vongok és a Ferroan küldött. Danni meg sem próbálta lebeszélni õket a tiszteletkörökrõl, vagy a Jedi cím használatáról.. rá kellett jönnie, hogy nem csak vallásos érzületüket fejezik ki ezzel, de a két közösség egymásnak is üzeneteket küld; a Magiszter egyikünkhöz sem tartozik, a Magiszter semleges, egy, sõt, két nagyobb hatalom képviselõje, a Magiszterhez bármikor fordulhatunk, hogy rajta keresztül Sekot igazságot tegyen ügyeinkben... így aztán Danni hagyta, hogy továbbra is Jedinek - is - nevezzék, bár már régen elveszítette a fonalat az Erõ, Sekot telepátia és a Yuuzhan Vong telepátia olykor még mindig különös és idegen vonalai között.
- Gyertek be, barátaim, legyetek a vendégeink Sekottal.
Danni bevezette a két Yuuzhan Vongot és harmadik társukat házába, hogy Sekot fáinak nektárjából készített teával kínálja õket. Sokat tanult Sekottól; megismerte a bolygó történetét, kincseit, élõvilágát, gondolatait, és megismerte azokat a technológiai megoldásokat, amelyeket Sekot évezredekkel ezelõtt oly sikeresen integrált magába, hogy saját hiperhajtómûvel rendelkezhessen, és saját hajókat építhessen... élet és fém tökéletes esszenciája. Danni csak remélte, hogy egy nap a Yuuzhan Vong is megtanulja, hogy a két forma békében élhet egymás mellett, sõt, egymás segítségére lehetnek.. és akkor Zonama Sekot visszatérhet a galaxis ismert vidékeire, véget vetve önkéntes, a Yuuzhan Vong népének tanítására szánt számûzetésnek.. ki tudja, talán pár év, talán pár évtized múlva.
Nir Kwaad elgondolkodva kavargatta a nektárt. - Gondterheltnek tûnsz, Magiszter. Talán hallottál már Nen Raapung sorsáról? - A forrásaink szerint a Coruscantra küldött delegációnk egyelõre semmiféle.. rendelleneset nem tett.. talán meglapul az ügynök, vagy talán nem is sikerült a merénylet.. - vetette közbe Beregron. Sok társával együtt a ferroaiak azon generációjába tartozott, amelyik természetes, mezõgazdasággal és kézmûvességgel kapcsolatos képességeit feladva egyre nagyobb szerepet vállalt Sekot "technikai" ügyeinek rendezésében is, ott voltak a hiperkamrákban, de az õ kezükben volt a szûkös, más bolygókkal titokban folytatott kereskedelem és részben a titkosszolgálat itteni megfelelõje is.. nem mintha a Yuuzhan Vongok között ne lett volna ezer és ezer szakértõ Intendáns és Pap ezekre a feladatokra, de egyrészt a technikától való irtózás a mai napig sok Yuuzhan Vongot megakadályozott abban, hogy az élõ bolygó nem biológiai alapú technikáival foglalkozzanak, másrészt a ferroaiak rájöttek, ha nem jönnek elõ kunyhóikból és nem vállalnak szerepet ezekben a feladatokban is, az egész mindenestül az új lakóké lesz.. és ennyire ugyebár egyelõre messzire nem bíztak meg bennük.
Danni hagyta õket, nem csak azért, mert az egészséges versengés a bolygó javára is vált, hanem mert így az egymás mellett dolgozók jobban megismerhették egymást.
- Talán csak a megfelelõ pillanatra várnak.. szólnunk kellene a Szövetségnek valahogy. - vetette közbe Yor Shel. - Már egy delegációval is nagy kockázatot vállaltunk, barátaim.. - vetette ellen Danni Quee. - Ne feledjétek, a galaxisban nem minden faj bocsátott meg a Yuuzhan Vongnak a hamis istenek vezetése alatt végrehajtott invázió miatt.. a Bothan Kémszolgálat minden egyes delegációval, vagy hajóval, amit a galaxis központjába küldünk, közelebb kerül Zonama megtalálásához..
- Megvédjük magunkat, ahogy korábban is tettük.. - csapott a levegõbe harcosan Beregron.
- Igen, hamarosan meg kell védenünk magunkat.. - bólintott szomorúan Danni. - De egyelõre nem a galaxis gyûlölködõ népeitõl.. van odakint.. vagy pontosabban odabent, valami sokkal sötétebb, sokkal öregebb.. valami, ami egyidõs Sekottal. Sekot fél tõle, Sekot ismeri, de még nekem sem hajlandó elárulni, hogy pontosan mi az, vagy ki az.. talán nem is emlékszik rá pontosan.. - Talán népünk egy csoportja, amelyik még mindig úton van, és amelyik még mindig a régi istenekben hisz? - morfondírozott nektárt szürcsölgetve, aggodalmas arccal Yor Shel. Nem igazán tetszett neki az a kilátás, hogy ismét Megszégyenítettként éljen..
- Nem - rázta a fejét a Magiszter. - Valami még sokkal-sokkal öregebbrõl van szó.. abból az idõbõl, amikor a Yuuzhan Vong õsei még Sekot anyján éltek.. abból az idõbõl, hogy Sekot megszületett... - Azt hittük, a Jedik fényt derítettek Sekot múltjának minden szeletére.. - Nir Kwaad csodálkozva, egyben hitetlenkedve pillantott a Magiszterre. Lehetséges, hogy van még olyan tudás az új hazában, amit a Jedik se ismernének?
- Nos... Sekotban sok titok rejlik.. néhányat megtart magának. Nem akar, vagy nem tud emlékezni.. - biccentett Danni. - Higgyétek el barátaim, ez nehezebb, mint új hipertéri vektorokat számítani a vándorlásunkhoz, vagy meghatározni, hogy melyik bora-erdõket vághatjuk ki ebben az évben... ezek Sekot magjának legmélyebb, õsi emlékei.
- Akkor merülj le, Magiszter. Merüljünk le a Magba.. veled tartunk és segítünk! - emelkedett fel Yor Shel. Nir Kwaad leplezetlen csodálattal nézte szerelme bátorságát. - Ha valami fenyegeti az új hazát, kötelességünk segíteni!
- Legyen. - Bólintott Danni.- Gyertek velem, barátaim.. mindannyian..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2012 20:55:56 GMT 1
Yor Shel, Nir Kwaad és a még mindig bizalmatlan Beregron a Magiszter háza elõtt téblábolva várták, hogy Danni Quee magához vegye az úthoz szükséges eszközöket. A csodaszép, még mindig fiatal nõ a kunyhója hátsó részében szöszmötölt, azokat a faragott, ébenfekete Serra'i köveket kereste, amelyekkel Sekot legmélyebben fekvõ berendezéseihez lehetett hozzáférni, azokhoz a szintekhez, ahol annak idején, a bolygó öntudatra ébredése után elõször találkozott biológiai élet és technika, hogy valami nagyobbat, erõsebbet, örökebbet hozzon létre.
Még egyben itt kell valahol lennie... Danni egyre mélyebben kutatott a régi gönceit rejtõ fonott kosarakban, olyan dolgokat elõszedve, amelyeket az elsõ években használt, amikor még régi mûszereivel próbálta megérteni Sekot nagyságát ahelyett, hogy elõdjétõl, az elõzõ Magisztertõl tanult volna.. hol lehet.. mégsem ide tette volna? Ebben a pillanatban keze ráfonódott valami ismerõsre, és csodálkozva kihúzta a kupacból.
A fénykardja volt, amelyet annak idején, a mikor a Killik krízis kezdetén kilépett a Jedi Rendbõl, visszaadott Skywalker mesternek, azonban néhány évvel késõbb Luke meggondolhatta magát, mert az egyik utolsó, Sekotra küldött Jedi delegációval visszaküldte neki.. azóta itt porosodott a sarokban. Danni érezte, hogy az Erõ olyan hangosan beszél hozzá, ami elhomályosította a Sekot tudata felõl érkezõ, mára már megszokottá vált, napi szintû impulzusokat.. egy pillanatig látta magát Sekot mélyén, a központi reaktorteremben, ahová indulni készült, ahogyan a kard arany pengéje sisteregve néz farkasszemet valami láthatatlan ellenséggel... nem, nem hagyja magát sötét képzetek által befolyásolni, döntötte el.
Már indult volna, amikor hirtelen elhatározással mégis visszafordult, és köpenye fodrai közé rejtette a fénykardot. Ki tudja mi lehet Sekot, vagy az Erõ szándéka..
Nem sokára összeszedett minden egyebet, és csatlakozott kint várakozó társaihoz. A ferroaiak lassú, hatalmas léghajói helyett egy Yuuzhan Vong légijármûvet, pontosabban légi élõlényt, egy plazmavetõitõl és mérgezett csápjaitól megfosztott Ma'at-ot választottak az utazáshoz.. a Yuuzhan Vong és Zonama Sekot együttélésének egyik újabb gyümölcsét, amelyek segítségével jóval gyorsabban tudtak közlekedni a légkörben, mint annak elõtte..
Hangtalanul suhantak a siklólény dovin basaljai által gerjesztett gravitációs taszító erõtérnek köszönhetõen a boras erdõk felett, az egyenlítõ mentén húzódó reaktorokig és energiahuzalokig, amelyek Sekot légköri hiperhajtómû-rendszerét kötötték össze a föld alatt húzódó reaktorokkal, amelyek egyenesen Sekot forró magjából nyerték a védelmet és mozgékonyságot nyújtó energiát...
Nir Kwaad csendesen kezelte a légi élõlényt, vezérlõ csuklyával a fején, miközben a Magiszter az elsuhanó tájat bámulta.. Sekot ideges volt, zavart, mintha az az új, eddig ismeretlen veszélyforrás már nem csak valahol a galaxis túlsó oldalán settenkedne, hanem egyik csápja elért volna ide is, Sekotra, a közvetlen közelbe, a megfelelõ alkalmat várva, hogy lecsapjon.. Danni tudta, hogy sietniük kell.
...
Eközben több ezer kilométerrel arrébb, a déli bolygócsúcs közelében az összeesküvõk barlangjában a Harcos Kaszt tagjai áhítatos csendben, lehajtott fejekkel vették körbe a Hadmestert és vendégét. - Mi Yuuzhan Vong vagyunk! Nem vagyunk többé jeedai, mert a hamis istenek elárultak minket, elvették tõlünk a hazánkat, a szerelmünket és a becsületünket! Mi Riina Kwaad vagyunk!
Nas Choka a kezében sziszegõ amphii-botot az áldozat - egy elfogott, a félelemtõl artikulátlanul hebegõ-habogó és rezsketõ ferroai - fölé emelte. - Yun'Yammka, Pusztító, halld meg a szavunkat! Családom tagjává fogadom ezt a harcos nõstényt, akit azért küldtél hozzánk vissza, hogy megmutassa nekünk a jeedai varázslatok használatát a te akaratod szerint! Mától fogva, legyen a neved Riina Choka! Riina Choka, a S'iith - a szó még mindig idegen volt a Hadmester akcentusának - és a Yuuzhan Vong harcosa! - Akaratod szerint lesz, ó nagy Hadmester! - Tahiri szemében õrült öröm villant, ahogyan az öreg, de még mindig fenyegetõ erejû Yuuzhan Vong hadvezér belevágta botját a félelmében izzadságot és egyéb testnedveket árasztó Ferroaiba. A körben összegyûlt Yuuzhan Vong harcosok az örömtõl megrészegülve szívták be végre egyszer megint a frissen kiontott vér illatát.
- Dicsõség Yun Yammkának! Dicsõség a Hadmesternek! Dicsõség a S'iith-nek!
A szertartás végével Tahiri és Nas Choka visszavonultak az egyik hátsó barlangba.
- Tanulmányoztam a terveiteket, Hadmester..- tért rögtön a tárgyra a nõ. - Láthatóan megbízható hálózatotok van, de amíg a Magiszter és követõi életben vannak, nem szabadulhattok Sekottól. - Annak idején, mielõtt a bukás magával ragadta volna nagyurunkat, Shimmrát, a rettegettet, az az áruló Nom Anor eljött erre a bolygóra, és megpróbált mérget juttatni a biológiai rendszerébe.. - magyarázta a Hadmester. - Nem járt sikerrel, de mi az elmúlt idõben a hozzánk hû Formálók segítségével megformáztunk egy hasonló mikroorganizmust.. nem pusztítja el a bolygót, hamis isteneink leszármazottját, de eléggé legyengíti ahhoz, hogy elhagyhassuk.. akkor pedig megkeressük a galaxisotokon túl hidegre állított tartalék Világhajónkat, amelyet a bölcs, vén Czulkang Lah hagyott hátra, és akkor már semmi nem állíthat meg minket!
- De ehhez végeznetek kell a Magiszterrel és el kell juttatnotok vírusotokat a bolygó idegrendszerébe.. - bólintott Tahiri.
- Nem közelíthetjük meg a Magisztert úgy, hogy Sekot ne venne észre minket.. - dobbantott dühödten Nas Choka. - Harcosaim nem félnek a haláltól, de Sekot hatalma isteni, viharokkal, földrengésekkel és villámokkal sújt le ránk, ha megpróbáljuk elérni a Magisztert... már több alkalommal próbálkoztunk, mindhiába.
- Talán elég lenne egy kisebb csapat is... néhány válogatott harcos és egy Formáló, aki eljuttatná a mikroogramizmust az idegáramba... - gondolkozott Tahiri. - Én el tudom rejteni õket szemei elõl!
- Hogyan? Ez valóban istenektõl való képesség, Riina Choka.. - hajtotta meg magát babonásan a Hadmester. - Vedd el az életemet, ha ezzel megerõsödhetsz, és végbeviheted ezt a szent feladatod! Válaszd akár bármelyik testrészemet!!
- Szükségtelen.. - húzta el a száját gonosz mosollyal Tahiri. - Semmi kifogása nem volt a Yuuzhan Vong önsanyargatása és a fájdalom ellen.. amennyiben az célt szolgált. Az esztelen és felesleges áldozatokról viszont az évek során megtanulta, hogy.. nos, esztelenek és fölöslegesek. - Mint tudod, Hadmester, én nem csak a Yuuzhan Vong telepatikus érzékével rendelkezem, de bírom az Erõ feletti hatalmat is. Azt is tudhatjátok, hogy Sekot és az új Magiszter együttmûködve hasonló hatalommal bír.. ezért nem tudtok elõle elrejtõzni..
- Akkor te mégis hogyan tévesztenéd meg õket? Tán Yun-Harla, a Megtévesztõ ereje is benned van? - méregette bizalmatlanul fogadott.. nos, leányát a Hadmester.
- Olyasvalakitõl tanultam meg a képességet, hogy elrejtõzzek az Erõben és a Ti.. azaz a Mi érzékeink elõl is, aki ennek mestere volt.. - biccentett gonosz mosollyal Tahiri. - Az a szerencsétlen azt hitte, dróton rángat, mint egy babát, mert elborult az elmém, de közben sokat tanultam, tõle.. többet, mint, amit feltételezett rólam. Õ gyenge volt, és elpusztult, de én élek, és továbbviszem Mesterem örökségét!
- Ki volt a Mestered, Riina Choka? - a Hadmester hangja áhítatos volt.
- Ti Jacen Soloként ismeritek... de én már Darth Caedusként szolgáltam õt! Õ volt az a jeedai, aki megbolondította a világagyat Corus... azaz Yuuzhan'tar felszínén. - magyarázta elégedetten Tahiri.
- Áh.. pfh... annak a koszos Vergerének, a Papok háziállatkájának a játékszere, az a jeedai! - köpött ki szitkozódva Nas Choka. - Meglep, Riina Choka, hogy egy olyan söpredéktõl...
Tahiri egyik kezébõl villámok lövelltek ki, amelyek körbefogták a Hadmester testét. Nas Choka szeme tágra nyílt a döbbenettõl.
- Az a söpredék nagyobb hatalmú Mester lett bukása elõtt, mint te bármikor, Nas Choka. - dobbantott Tahiri. - A Galaxis hadmesterévé akart válni, ami nektek nem sikerült! De gyenge volt, és elbukott! Én pedig túléltem, és most én vagyok hatalmának az örököse! - Tahiri tudta, hogy ez így azért egy kicsit túlzás, de nem akarta eljátszani a Harcosok eddig megszerzett bizalmát.. márpedig, ahogyan azt a Yuuzhan Vong körében megtanulta, a határozott, fenyegetõ fellépés itt jóllehet még többet számított, mint a Sithek és Sötét Jedik Erõ uralta világában.. - Kételkedsz tehát még a hatalmamban, Hadmester?
Nas Choka térde borult, tarkóját õsi Yuuzhan Vong szokásként fedetlenül hagyva a halálos csapáshoz. - Bocsáss meg a hitetlenségemért, Riina Choka!
- Mindjárt más. - bólintott Tahiri, majd elhunyta a szemét, és kinyúlt az Erõvel. - Tudom, merre tart jelenleg a Magiszter... egy olyan helyre, ahol lecsaphatunk rá, és egyúttal a mérget is eljuttathatjuk Sekot központjába... de messze van innen, a bolygó egyenlítõjénél... tudsz módot arra, hogy pár óra alatt odajussunk, Hadmester?
- Ebben segíthetek.. - tápászkodott fel gonosz mosollyal a Vong harcos. - és melléd adom legjobb harcosaimat is, leányom!
- Így legyen!
Tahiri tíz perc múlva a barlang egyik szegletében megdöbbenve nézte a földalatti régihitû Yuuzhan Vong mozgalom egyik legpotensebb arzenálját... egy fél tucat lehálóhozott, valamiféle hibernációban lévõ, tömzsi corallskippert.
- Ezekkel hamar eljuttok a Magiszterhez! Vigyázzatok, mert Sekot észreveheti a közeledéseteket, és ellenetek küldheti saját vadászait.. azok a szégyenletes istenkáromlások gyorsak és mozgékonyak.. - tette hozzá a Hadmester.
- Lesz rájuk gondom. - Tahiri fejére húzta a korallhajó irányításához szükséges csuklyát, majd a telepatikus kapcsolaton keresztül jelzett társainak.. négy fiatal Harcosnak és egy Formálónak, akinek karjába a mérget tartalmazó bogarak voltak rejtve, hogy indulásra kész. Nemsokára a corallskipperek kisuhantak a Harcosok barlangjából, és egészen magasra emelkedve viharos sebességgel süvítettek ugyanabba az irányba, amerre Danni Quee és társai tartottak...
|
|
|
Post by sithlord on Jan 13, 2012 11:10:56 GMT 1
Tahiri, miközben harcos társaival a jedaii tartózkodási helye felé tartott, elgondolkodott a kialakult új helyzeten. Immár ő a Sii'th, aki a Sötét Oldal és a Vong harcitudományok különös hibridje. A nő nagyon is jól tudta a szíve mélyén, hogy ő egy új faj első képviselője. Folyamatosan álcázva haladtak kijelölt céljuk felé. Bár Tahiri sejtette, hogy mindez hiábavaló, mert Sekot úgyis tudja hogy hova tartanak, ez nem kérdéses. Ezért is csodálkozott azon, hogy Sekot nem küldött ellenük egyetlen vadászt sem. Talán ő is azt akarja amit mi? Meglehet, gondolkodott el Tahiri, ezen a különös dolgon. A korallhajók végül megérkeztek a kijelölt koordinátákhoz és kecsesen leszáltak, egy dzsungelszerű táj kicsiny tisztására. A négy harcos és Tahiri, kipattantak és a jedaii keresésére indultak. Ugyanezen a helyen, más hajókat is észrevettek, talán a jedaii harcosaié lehetnek. Hamarosan a távolban megpillantottak egy különös építményt, valószínűleg az egyik föld alá vezető reaktor bejárata lehetett. A harcosok elindultak egyenesen az építmény irányába. Alig tettek meg pár száz métert amikor Tahiri hirtelen megtorpant, csapatával szemközt találta magát a jedaii embereivel és harcosaival, akik valószínűleg szintén a reaktor bejárata felé tartottak vagy azt őrizték. A nő azt is észlelte hogy a Világformáló harcos eltűnt, nyomtalanul felszívódott. Tahiri megálljt parancsolt harcosainak mert azok már éppen támadni akartak. Különös módon a jedaii nem mutatott ellenséges szándékot. -Üdvözlégy Sötét Hölgy! Békésen kellene megbeszélnünk a dolgokat! -Tahiri gúnyosan elmosolyodott. -Békésen? Hahh ha te lettél volna egy Birodalmi kinzókamra vendége, leszarnád a békét! -Danni megértően, már-már szeretettel fordult Tahiri felé. A nőt meglepte ellenfele reakciója. -Nincs harag, béke van! Tahiri, valaha te is hajlottál a Jóra! -tehát ismer, gondolta meglepve magában Tahiri. -Még nincs késő neked! Visszatérhetsz a helyes ösvényre! -Tahiri Veila ezekre a mondatokra meglepő módon reagált. Éktelen röhögésbe kezdett, de olyanba hogy a könnye kicsordult. A nő egyre csak nevetett és nevetett! Harcosai nem értették mi ilyen nevetséges. -Azt hiszed nem látom hogy a nevetséges Jedi szólamaiddal csak el akarod terelni a figyelmemet? Azt hiszed nem látok át rajtad te ostoba picsa?! De a tévedésedért súlyos árat fizetsz! Meghalsz! -Tahiri éktelen üvöltéssel vetette rá magát a meglepett Jedire, és harcosai követték a példáját. Ádáz harc kezdődött...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 15, 2012 21:21:28 GMT 1
- Dro'ik vong pratt'e! - a Tahirit kísérõ Yuuzhan Vong harcosok tradícionális csatakiáltásukkal vetették magukat a Magiszter kíséretére. A magas, egyenes tartású ferroai parancsnok és a reaktorjáratot védõ társai csupán primitív, mechanikus nyílvetõkkel és egyéb kézifegyverekkel voltak felfegyverezve. Beregron megdöbbenve tapasztalta, hogy vibrodárdája éle elolvad és szürke cseppekben hullik a lábai elé, amint a felé nyomuló Vong harcos amphi-botjából kilövellt méreg ráspriccelt. Megpróbált közelharcot kezdeményezni, de a jóval erõsebb, fiatal Vong harcos a földre taszította, és hagyta, hogy élõ fegyvere a ferroai torkába mélyessze mérgezõ fogait.
Danni azonban mindebbõl egyelõre semmit nem vett észre. Lekötötte, hogy teljesen átadja magát az Erõnek, és a Gonosz ellen folytatott küzdelemnek, amit ez a tetovált nõ testesített meg, aki valaha szintén Jedi volt, csakúgy, mint õ. Érezte, hogy Sekot ereje minden korábbinál erõsebben lobog benne, mintha a bolygó végre túltette volna magát a félelmen és a rettegésen, és elszánta volna magát, hogy megküzdjön ezzel a fenyegetéssel... Danni végül nem volt más, csak Sekot kiterjesztett keze és akarata. Fénykardja fel s alá járt, hárítva a dühödten rohamozó Tahiri csapásait... õ csak Egy volt, egyetlen lény, de Danni mögött, bár õ maga soha nem volt tehetséges kardforgató, most Sekot egész életereje állt.
Arrébb, a nyitott bejáratnál a ferroaiak szénája már sokkal rosszabbul állt.. Yor Shel, a Felemelkedett, egyszer csak azon vette észre magát, hogy egyedül áll szemben négy életerõs, hatalmas, fiatal Vong Harcossal. Az ötödik a lábai elõtt feküdt, akinek saját kézzel tekerte ki a nyakát, hogy segítse a Ferroai õröket.. de õk már nem viszonozhatták ezt a szívességet, mert az amphi-botok mérgétõl és harapásaitól agonizálva fetrengtek a földön, hogy aztán lassan elcsendesedjenek.
A legmagasabb, tetoválásokkal tarkított Vong harcos kivált társai körébõl, és botját lassan, vicsorogva forgatva elindult Yor Shel felé, aki érezte, hogy a félelemtõl megremeg a térde..
- El az utunkból, Megbélyegzett! Annyit sem érsz, hogy rád emeljem a fegyverem! Kushadj, és reménykedj, hogy tisztességesen feláldozunk Yun Yammka dicsõségre, te nyomorék! - a Harcos szájából köpetként záporoztak a gyûlölettel teli szavak, és Yor Shel érezte, hogy visszatér belé a félelem, amit fiatal korában érzett nap mint nap, amikor egy Világhajón szolgált, a Formálók dovin basal növesztõ pöcegödreit takarítva..
A Vong harcos végül elõreugrott, Yor Shel kitartotta egyik lábával, kezével pedig a másik torkához kapott, de akkor a harcos karpáncéljából éles, páncélos bogarak rajzottak elõ, amelyek beették magukat Yor Shel húsába. A nyomorék Vong meggörnyedt fájdalámban, és csak ekkor vette észre, hogy szerelme, Nir Kwaad már régóta nincs mellettük.. talán neki sikerült megmenekülnie, és értesítenie a többieket.. gondolta, miközben szemei fölé tornyosult a hatalmas Vong harcos, nevetve halálos csapásra emelve botját..
Nir Kwaad valóban nem volt a harcolók közelében.. ellenkezõleg, lefelé tartott a barlangszerû, hosszú, itt-ott csövekkel tarkított járatban, miközben hosszú, tíz ujjú Foráló karjának végén lévõ lényekkel világított maga elõtt.. Sekot hívta ide le, érezte, ahogyan a bolygó egyre erõsebben beszél hozzá. - "Meg kell védened, meg kell védened.." - suttogta elméjében egyre világosabban ez a halovány hang, és ahogyan Nir Kwaad befordult az egyik sarkon, rögtön meg is pillantotta, hogy mitõl.. a Sekot mélyébe vezetõ központi idegvezetékek vaskos, bronzszínû réteggel borított rostjai felett egy másik Formáló állt, akinek fejdíszében agresszíven tekeregtek a magas rangot és a különbözõ isteneknek való odaadást jelképezõ "Ne'shel" kígyók, egyik szeme helyén pedig egy méregköpõ implant tekergõzött.
- Nahát, egy áruló.. üdvözöllek, áruló! - sziszegte a másik Formáló, miközben Formáló kezével az egyik vezeték felé nyúlt, és Nir Kwaad rémülten látta, hogy kari implantjaiból különféle bogarak másznak át a vezetékbe, átrágva magukat a rostokon.
- A nevem Dar Yim, és az igazi isteneket imádom! - villantotta meg a fogait a Formáló. - Hajolj meg elõttem, és imádd õket velem, és akkor talán a Hadmester megbocsát neked, és méltó módon áldozunk fel Yun Yammkának, áruló!
- Neeem!! - Nir Kwaad tizenöt körömmel vetette rá magát a másik nõre, ledöntve amazt a lábáról. A mérgezõ bogarak szanaszét szóródtak a padlón és zavart mászkálásban kezdtek... sikításokkal és hörgésekkel tarkított küzdelem vette kezdetét a sötétben..
Odakint Danni érzékelte, hogy a Yuuzhan Vong harcosok most felé közelednek... kinyújtották karjaikat, hogy páncél- és csonttörõ bogarak hullámaival árasszák el, megvédve ezzel mesterasszonyukat. Tahiri nem habozott uszítani õket. - Essetek neki, fattyak! Nem látjátok, milyen erõs??
A Vongok zavartan egymásra néztek. Tradícionális harci kódjuk szerint vezetõjüknek, ez esetben a Sii'thnek egyedül kellett volna legyõznie az ellenség vezérét, ezzel bizonyítva, hogy méltó Yun-Yammka kegyeire, és az õ vezetésükre.. õk megtették a magukét azzal, hogy halálba küldték azt az árulót és a kísérõ helyi pondrókat.. de végül a szabadulás vágya és a Magiszterrel szemben érzett gyûlöletük gyõzedelmeskedett. egyikük vad csatakiáltással útjára eresztette bogarait, mire Danninak korrigálnia kellett, szabad utat hagyva Tahirinak.... nem lesz ez így jó.. gondolta Danni. -Sekot, segíts meg!!
Abban a pillanatban Danni szemeiben arany fény gyúlt, ahogyan Sekot tudata beköltözött ebbe a törékeny nõi testbe.
- Nem hagyjuk, hogy idehozzátok az Öreg Pusztítót! - zengte Danni hangján Sekot.
A Vong harcosok és Tahiri zavartan forogtak körbe, amint a közelben álló fák ágai és indái egyszerre életre keltek, és a lombok közül, vagy a földbõl elõkúszva lábaik, majd karjai köré csavarodtak.. Tahiri vadul vagdalkozott, majd Erõ-villámokkal próbálta megsütni a gyökereket, de ezzel csak azt érte el, hogy a fák egyre szorosabban fogták. Néhány gyökér a nyakára fonódott, amitõl kapkodnia kellett a levegõt..
Más gyökerek a lángoló tekintetû Dannit emelték egészen könnyedén a levegõbe, hogy a szorításban vergõdõ Vongok fölé magasodjon..
- Nem engedjük.. - dörögte Danni hangján Sekot. - Nem engedjük...!
...
Odalent a reaktorterem járataiban Nir Kwaad és Dar Yim halálos ölelésben, mindketten több sebbõl vérezve forogtak a padlón. A Sekotot szolgáló formáló feromonokat bocsátott a levegõbe, amelyek ellenfele felé vonzották a mérges bogarakat.. Dar Yim érezte, hogy a még a kar-implantjában ragadt lények elkezdik kiereszteni mérgüket saját vérébe.. dühödten felüvöltött. - Már nem akadályozhatod meg, hogy a bot'uun szétterjedjen.. elég került belõlük az idegáramba...
- Neee... - Nir Kwaad ijedten az idegrostokat és elektromos impulzusokat szállító vezetékek felé nézett, amelyek a bolygómagba futottak... a bronz felületet több helyebn átrágták a bogarak, és a rostok beteges, lilás színben villogtak.. a rohadás pedig egyre terjedt. A Formáló kétségbeesetten a vezetékekhez lépett, saját karjából semlegesítõ oldatokat fecskendezve az idegekbe.. és ezzel elkövette azt a hibát, hogy egy pillanatra nem figyelt oda Dar Yimre. A Yammka-hitû formáló a szemét helyettesítõ implanthoz nyúlt, amelyetannak idején a Beszivárgók hordtak, aktiválva az egyszer használatos méregköpõ zsákot.. a zöldes, sistergõ méreganyag telespriccelte Nir Kwaad arcát, aki ijedten magához kapott, majd elszánt tekintettel tovább folytatta saját gyógyító oldatainak fecskendezését Sekot véráramába.
- Már nem tehetsz semmit, áruló... semm..mit... - Dar Yim addig nevetett, amíg saját bogarainak mérge fel nem õrölte saját testét is, és nem sokára mindketten élettelenül az egyre liluló, rozsdásodó padlóra roskadtak..
...
Odafent Tahiri a gyökerek szorításából származó fájdalmat használta, hogy még tovább jusson levegõhöz.. a Vong harcosok már mindannyian halottak voltak, a gyökerek szó szerint összeroppantották csontjaikat és tüdejüket.. Tahiri azonban még küzdött.. és ekkor észrevette, hogy Danni szemében Sekot fénye egy pillanatra megszakadt, majd pislákolva, bizonytalanul tér vissza... ezzel egy idõben a gyökerek szorítása is enyhült.
- Mit tettek velünk... megmérgeztek.. - motyogta maga elé Danni.
Tahiri gyõzedelmesen felnevetett. Eszerint a Formáló elérte a célját. Dicsõség a Sötét Oldalnak és a Hadmester praktikáinak!
Bíborvörös pengéje még néhányszor megvillant, ahogy egyik csuklója szabad mozgáshoz jutott, és lemetszette magáról a szoros gyökereket, egy cseppet sem törõdve vele, hogy többször saját bõrét is lehorzsolta a pengével. A fájdalom éltette. Elmerült benne, és hagyta, hogy a Sötét Oldal a fájdalmán keresztül megerõsítse.
Danni szemeibõl teljesen eltûnt Sekot fénye, ahogyan a bolygó tudata visszavonult saját magába.. a fák is visszahúzódtak, és hideg szél támadt a halált susogó erdõben. A lányt teljesen kimerítette a küzdelem és Sekot befogadása.
Tahiri elõször bizonytalan, majd egyre határozottabb lépésekkel a másik nõ fölé lépett és csapásra emelte a kardját.
- Elbuktál, kicsi Jedi, elbukott veled együtt a drágalátos bolygód is! Mi pedig ismét szabadok leszünk! Tchurokk Yun'Yammka'tchilat! Ez az istenünk akarata!
Danni lehajtotta a fejét. - Nincs halál, csak élet van.. - ismételte maga elé lassan. - Nincs szenvedés, nincs fájdalom, csak az Erõ van... nincs...
Amikor pedig Tahiri fénykardja lesújtott, csak a Magiszter üres, hímzett köpenyét vágta ketté. Sekot utolsó Jedije eggyé vált az Erõvel.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 17, 2012 17:20:58 GMT 1
A Zonama Sekottól nem messze...
A hatalmas, tecnoorganikus hajó, méltóságteljesen kilépett a hiperűrből. A hajóbol kinyúló organikus érzékelőcsápok, tekergőző kígyóként vonaglottak az űr sötétjében, melyett a Sekot smaragdszínű gyémántként díszített. A hajó fedélzetén, a teljesen átalakult Waranous, aki immár se nem Sith se nem ember nem volt, várta a találkozást az ősi bolygóval, ahova vagy akihez új Mestere küldte. Waranous a Hírnök, a meditációs kamrájában lebegett. Hirtelen kipattantak vérvörös lángban égő szemei és feleszmélt. Olyan sötét helyen volt, ahova rajta kívül halandó nem merészkedne. A kamra falából egy érzékelőcsáp nyúlt egyenesen a homloka felé, a férfi pedig hagyta, hadd kösse össze elméjét a Dracoonéval. -Tehát megérkeztünk! „Meg Waranous! Mesterünk utasításának megfelelően, a megadott koordinátákra fogunk leereszkedni!” -Rendben van! Tedd amit Yunn Yammka kíván tőlünk!
Tahiri alig tudta kiélvezni az örömét, amit legyőzött ellenfele miatt érzett, amikor az égbolt hirtelen elsötétedett. Egy hatalmas hajó készült leereszkedni oda, ahol ő és harcosai akik immár halottak voltak, tartózkodtak. Tahiri igyekezett elfutni a hatalmas hajó leszállási vektora elől. Jól tudta hogy nem lenne szerencsés ott tartózkodnia, ahova ez a Sötét Jármű leereszkedik. De Tahiri tévedett, mert a hajó mérete miatt elvétette a leszállási vektorokat. Nem a reaktorhoz közel, hanem attól kb. két mérföldnyire ért talajt a Hajó. Tahiri megállt és elrejtőzött egy fa árnyékában hogy kifujja magát, hirtelen egy alak jelent meg előtte. A semmiből materializálódott. Egy hatalmas termetű, Vong külsejű mégis ember formájú férfi. Tahiri azonnal aktiválta a fénykardját. -Tedd el a fegyveredet Yammka leánya! Nem akarok ártani neked! -Tahiri azonban nem hitte el azonnal, amit a különös idegen állított. Mi van ha ez csupán Sekot egyik csapdája? -Honnan tudjam hogy te nem Sekot egyik förmedvénye vagy? -a Vong harcosnak látszó Valami, elmosolyodott. Tébolyítóan hideg és gonosz vigyora volt. Tahiri már sejtette, ez nem lehet Sekot embere. Ha ember egyáltalán! -Láss és higyj, Yammka leánya! -a férfi intett mire Tahiri halott harcosai lassan feltápászkodtak, és esetlen ormótlan léptekkel közeledtek a nő felé. -Yammka Harcosai! -intett a zombi Vongok felé a férfi.-Halljátok szavam! Hamarosan újjá élesztjük Yammka hatalmát! -Tahiri megdöppenve pislogott volt harcosai felé. -Ki...ki vagy te? -Tahiri döbbent kérdésére gonoszan elégedett, szinte már vidám válasz jött. -Az vagyok, akire vártatok! Yammka Hírnöke!
A Dracoon, miután leszállt a kijelölt koordinátákra, kéjesen mélyesztette bele tapogatócsápjait Sekot felszíne alá. A bolygó remegni kezdett tehetetlenségében. Olyan volt mintha megerőszakolták volna, de a mérgek miatt nem tehetett semmit. A Sekot nőnemű míg a Dracoon hímnemű lehetett, ezt az bizonyítja hogy amit a Dracoon művelt Sekottal azt csak a nemi erőszakhoz lehetett hasonlítani. Sekot sikolya visszhangzott a Dracoon érzékelőiben de a hajó nem törődött ezzel. Fürdött a bolygó szenvedéseiben. És most már nem akadályozhatja meg senki sem, hogy átalakítsa a saját képére és hasonlatosságára. „Végre, hosszú évezredek után ismét találkozunk kedvesem”
A bolygó felszínén földrengések és viharok tanúskodtak a Sekot ellenállásáról. Számos Vong falu megsemmisült az elemi csapások miatt, aztán végül csönd lett, halálos csönd. A Dracoon átvette az uralmat Sekot felett...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2012 18:02:59 GMT 1
Tahiri az újonnan érkezett hatalmas hajó egyik göcsörtös, sötétséget kisugárzó kitüremkedésén figyelte, ahogyan a hajóból szétterjedõ lilás, fekete csápok lassan befonják Sekot felszínén. Az egész hasonlított arra, amit a Yuuzhan Vong terraformálás révén tett meg más bolygókkal, bár a Sötét Hajó legalább annyira õsi, ismeretlen technológiák és biomechanika keveréke volt, mint Sekot maga. Ez meglepetésként is ért néhány konzervatívabb Yuuzhan Vongot, de a legtöbben megelégedtek azzal a tézissel, hogy csak részben vezették meg õket régi papjaik.. Yun Yammka nagyon is létezett, ahogyan a többi isten is, sõt, nem csak létezett, hanem le is igázta õket ezen az élõ planétán, bebizonyítva, hogy õ Yun-Yuuzhan legnagyobb és legdicsõbb darabja.
Így aztán az, hogy a technika és a bionika keresztezésébõl táplálkozott õ is, már elfogadható volt sokak számára. Ferroaiakat és ismét régi nevüket viselõ Megszégyenítetteket hajtottak a harcosok ezerszámra a hajó környékére, hogy újra szolga-implantokkal lássák el õket, vagy feláldozzák õket Yun-Yammka dicsõségére. Tahiri a sötét valakin gondolkozott, aki ugyan nem mutatkozott be, de õ ugyanúgy érezte benne a Sötét oldal erejét, mint saját magában is. Nem volt Yuuzhan Vong, ez bizonyos. De nem volt közönséges Sith sem.. akkor mi volt?
Nas Choka azt mondta neki, hogy valószínûleg meg fogják választani a hatalmas idegent a Yuuzhan Vong legfõbb hadurának, ha rá tudják venni, hogy elvigye a bolygót a galaxison túlra, ahol a taktikai tartalékot, köztük több Világhajót rejtettek el a kapituláció után. Ha voltak is ilyen ambíciói az öreg hadmesternek saját magának is, azt beismerte, hogy Sekot megtörése még Tahirivel együtt sem állott volna módjában ilyen mértékig, és meghajolt a nagyobb, isteni hatalom elõtt.
Sekotnak és követõinek nyomát sem látták az összefogdosott Ferroaiakon kívül. Nem jelent meg új Magiszter sem, a mûködõképes sekoti hajók pedig elhagyták a bolygót. Sekot visszavonult magába, és nem adta jelét annak, hogy még élne. Csak egy halott kõ volt, amit teljesen magáévá tett ez az újonnan érkezett isteni hajó.
Tahiri azonban tudta, hogy a feladataik még nem értek véget. Érezte, hogy a Jedik közelednek..
|
|
|
Post by sithlord on Jan 22, 2012 21:04:53 GMT 1
Tahiri és megannyi Vong harcos várakozott az új Von Hadúrra, Yunn Yammka Hírnökére, hogy elmondja nekik hogyan tovább. Számos véráldozatot bemutattak már a Gonosz Ősöreg Isteneknek, a vér patakokban folyt. Nas Choka elégedett volt de, tőle szokatlan módon félelem költözött aszott szívébe. Maga sem tudta mitől fél, de a rettegés szinte fizikai rosszullétet okozott neki. Hirtelen egy éjfekete köpenybe burkolózó, sötét csuklyás alak jelent meg. Bár a köpeny ormótlan volt, még így is látszott ,a különös alak hatalmas termetű. A Sötét Ember, mert a Vongok így nevezték el, fellépdelt az áldozatok vérétől iszamos, magaslatra. A Vong harcosok üvöltésben törtek ki és a mellüket verve biztosították népük új vezérét a hűségükről. A csuklyás csendet intett mire mindenki elhallgatott. -Testvéreim! Nas Choka, Yammka gyermeke különös kérést intézett hozzám! -a Vongok áhitattal hallgatták a Sötét Embert, Nas Choka pedig próbált nem gondolni rettegésére amit ennek az alaknak a közelében érzett. -Felkért rá, hogy vezesselek titeket! Nos én mint Yammka Hírnöke igent mondtam! -kezét felemelte hogy csendre intse az ismét örjöngő üvöltésben és üdvrivalgásban kitörő harcosait, majd folytatta. -Mienk Sekot és mienk Yammka áldása! A hamis istenek követőit legyőztük és bosszút álltunk a Yammkát ért sérelmek miatt! Itt az ideje, hogy helyreállítsuk uralmunkat és Birodalmunkat a galaxisban is! Eljött az idő testvéreim, hogy megmutassuk a galaxisnak azt, hogy a mi népünk pusztítóbb mint azt valaha gondolták! Vége a puhakezű bánásmódnak! Yammka vérre szomjazik és mi megadjuk neki! Tartsatok velem és eljön a Vongok aranykora! Yammkáért és az ő dicsőségéért! -a tömeg üvöltözve helyeselt, a Sötét Ember pedig intett Tahiri felé, hogy lépjen oda mellé! Tahiri nem értette mi ez a hirtelen kivételezés de engedelmeskedett. Odaállt a Sötét Ember mellé, és érezte annak hidegségét és gonoszságát. A Sötét Ember megragadta a kezét és felemelte! -Hódoljatok Úrnőtöknek! Hódoljatok Yammka Leányának! Térdre! -a Vong harcosok engedelmeskedtek és hódoltak Tahirinek, aki nem értette miért részesül ebben a kegyben. A Sötét Ember megmagyarázta. -Yammka kiválasztott téged is kedvesem! Állítása szerint te leszel a nőm aki társamként leigázza a galaxist! -suttogta a nő fülébe. Tahiri hirtelen azt sem tudta örüljön ennek vagy iszonyodjon e még a gondolattól is. Hirtelen különös energia burkolta be, miközben a Sötét Ember még mindig a karját fogta. Tahiri túláradó gyönyört, részegítő hatalmat érzett. Szívében túláradó gonosz öröm lángjai tomboltak. Igen, szolgálni fogja Yammka Hírnökét és végre...BOSSZÚT áll!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 22, 2012 23:09:12 GMT 1
Messze, a Sekot sötét, élettelennek tûnõ gömbjét rejtõ mélyûr szegletétõl fél parszeknyire, egy halott csillagrendszer magányosan lebegõ aszteroidaövezete mellett tûntek elõ a hipertérbõl a Jedi vadászgépei, hogy aztán abban a pillanatban aktiválják álcázórendszereiket, hogy még jobban belemerüljenek a fekete háttérbe. A legtöbb gépet az asztromechek irányították, a Jedik a szakaszt vezetõ Saba kivételével továbbra is mély, meditatív, szinte hibernált állapotban várták, hogy elérjék Sekotot. Mostantól óvatosan kellett haladniuk, hogy a bolygót uraló sötét erõk ne érezzék meg közeledtüket. - Várrjanakk a jelzésszeeinkre.. - sziszegte halkan a komba a barabel, mire a StealthX-ek mögött lebegõ Corelli ágyúnaszád lassan behúzódott az aszteroidák közé. - Vettük vettük - hangzott a pilóta hangja.
Saba ismét behunyta a szemét, és hagyta, hogy a gépek az elõre beállított pályán tovább sodródjanak Sekot felé. Még napokat kellett eltölteniük ebben az állapotban, egészen lassan, szinte a semmiben keringõ ûrszemét sebességével kellett megközelíteniük azt, ami az élõ bolygóból lett, hogy elkerüljék a felfedezést.. legalább is ez volt a terv. Saba gyorsan végignyúlt az elméjével, egészen finoman, mint egy vadászó árnyék, letapogatta a többi Jedi tudatát.. nyugodtnak tûntek és türelmesen várták, hogy megkapják tõle az ébredésre szóló jelet.. és mintha.. eggyel többen lettek volna?
De mire Saba újra kinyitotta a szemét, és gyanakodva kimeredt az Ismeretlen Vidék eme fekete szegletébe, az új tudat, ami leginkább valamiféle távoli, sötét lenyomatnak tûnt, már el is enyészett. Sekot új ura ilyen messzirõl is megmutatná magát? Saba is még mélyebbre merült a meditációba, nehogy felhívja magára és a többiekre a figyelmet, és a gépek lassan tovább sodródtak..
Az aszteroidaöv másik végében Jan Ors a kivilágítatlan Moldy Crow pilótafülkéjében fészkelõdött. Egy heti itt tartózkodás után már neki is kezdett kényelmetlen lenni a dolog, bár a hajó pilótaülései mögött volt egy kis egészségügyi helység és egy heverõ, ahol többé-kevésbé kinyújtóztathatta magát, ha máshogy nem, vízszintesen... a Nar Shadda, majd az Ossus óta, gyakorlatilag a galaxis háromnegyedén át követett hajó jeladója továbbra is monoton módon villogott a mûszerfalán... valahol itt volt õ is az övben, a Sötét alak, akit Kyle kiszúrt ott az ostrom alatt álló csempészholdon.. és valahol itt voltak a Jedik is, akiket követett. Jan nem lepõdött meg azon, hogy az õ gépeiket nem érzékelik a mûszerek, hiszen a StealthX-ek lopakodó képességeikrõl voltak híresek - a drága és megbízhatatlan kristályalapú álcázó pajzs helyett a matt fekete bevonat, az áramvonalas kialakítás, és a célzó és kommunikációs berendezések szinte teljes hiánya tette õket észrevehetetlenné - hiszen pilótáiknak minderre ott volt az Erõ, és az asztromech.
Jan a jeladó adatai alapján meg volt gyõzõdve arról, hogy a sötét alak követni fogja a Jediket, akárhová mennek... õ maga viszont már nem volt annyira biztos abban, hogy szeretne hozzájuk csatlakozni. Csak halvány elképzelése volt, hogy mi lehet a Jedik úti célja, de ha ennyien kellenek hozzá, akkor sok jóra nem számíthat õ sem... épp itt az ideje, gondolta, hogy megkeresse azt a kísérõ naszádot, és figyelmeztesse a Jedik szövetségeseit arra, hogy nem várt vendéggel kell majd számolniuk..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2012 15:30:50 GMT 1
Darth Mordeis kesztyűs kezeivel erősen markolta az irányítókart, amint a Bloody Vulture kilépett a hiperűrből. A vörös hajó szenzorai könnyűszerrel felfedezték a Jedi hajókat. A Sith lovag úgy gondolta, Sordis mester minden bizonnyal ezzel az utolsó próbával akarja őt próbára tenni, hogy aztán tényleges Sith Lorddá avassa. Amennyiben ez a feltételezése helytálló, ő, Mordeis nem fogja elszalasztani az alkalmat, és a cím megszerzése után azonnal kivégzi a Sith Nagyurat.
Azon észrevételétől vezérelve, miszerint hamarosan minden hatalom az ő kezében ősszpontosulhat, úgy ítélkezett, eljött az idő, hogy bemutassa tudását a Jedik mestereinek. Tudván tudta, hogy egy Jediből akkor válik mester, ha megértette az Erő bizonyos megnyilvánulásait. A Sitheknél viszont csak ekkor kezdődik a kiképzés.
Hirtelen éledező önbizalmától vezérelve energiát adott a toloerő-szabályozónak, és kikapcsolva álcázóberendezését, egyenesen a Jedi naszád mögé zúgott.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 25, 2012 22:03:29 GMT 1
Az Ősöreg Gonosz, akit jelenleg Waranousnak hívtak, elégedetten konstatálta, hogy hamarosan vendégei lesznek. Már akkor megérezte, a Világos Oldal émelyítő erejének képviselőit, amikor azok beléptek a Sekot körzetébe. Világosan látta őket az Erő segítségével. Őt nem lehetett átverni, újdonsült hatalma ellen mit sem értek holmi álcázó bűbájok.
A Sötét Ember csupán egyetlen ruhadarabot viselt. Éjfekete színű, csuklyás köpönyeget, amely eltakarta hatalmas izmoktól duzzadó testét, és ocsmány, félig Vong félig ember külsejét. Kezében egy ugyanolyan színű botot tartott, mint a köpenye. A bot végén egy bíborszínben villogó piramis szerű valami volt. Az Ő; holocronja. Még a Prakithon,sikeresen megszerezte Wenthartól a saját holokronját,majd a Jedi férgek támadása miatt, amikor távozott a bolygórol, magával vitte.Szüksége volt egykori ereje minden szikrájára és a tudására , amit évezredekkel ezelőtt szerzett. A holokront csak Darth Andeddu holokronjaként ismerték az egész galaxisban. Ez azonban hazugság volt. A holokron ugyanis az övé volt. Az Ő tudását tárolta el, évezredekkel ezelőtt. Csupán megtévesztésül plántálta belé egykori mesterének, Andeddunak a holografikus mását, hogy az egykori Istenkirály hívei őt higgyék Andeddunak. A sors iróniája, hogy a holokoron örzője, azt a férget személyesítette meg, akivel személyesen végzett. Mert Waranous a Sötét Úr, Yammka Hírnöke, már akkor is hatalmas erőkkel rendelkezett. Olyan erőkkel, amik lehetővé tették a szelleme számára hogy átvészelje az évezredeket. Hogy amikor eljön az ideje, újra megtestesüljön anyagi valójában. Andeddu ostoba hívei pedig óvták és őrizték uruk gyilkosának holokronját és porhüvelyét. És most eljött az idő, amire eddig várt, amikor megmutatja ezeknek a férgeknek, hogy mire képes a Sithek ősi tudását és a Vongok mágiáját egyesítő hatalmas mágus. Ő maga.
Valaha viselte a Darth előnevet, azonban ez most már mitsem számított. Ő volt a Sekot jogos Uralkodója, a Vongok Hadistenének megtestesülése! A Sötét Ember, az egyik nyílt mezőségen várta ellenfeleit. Körülötte már gyülekeztek a harcosok, hogy megállítsák a betolakodókat. Ők azonban csupán bábok voltak, se többek se kevesebbek. A lényeges dolgot ő maga fogja megcselekedni. A Draacont elküldte a bolygó másik oldalára, és a különös ősi hajó, csupán a Sötét Ember jelére várt, hogy megtámadja Sekot betolakodóit. A talpa alatt apró remegéseket érzett, Sekot próbált harcolni ellene, a Gonosz ellen. A Sötét ember koncentrált. Ezer harcos adta önként az életét, hogy végrehajthassa ezt az ősi Sith mágiát.
A közelben Tahiri Veila várakozott csendben, és elgondolkodva nézte a Mesterét. A nő, azóta ocsmányabbnál és perverzebbnél perverzebb módon közösült Yammka Hírnökével. A Sötét Úr a legkegyetlenebb módokon alázta meg és gyalázta meg a testét, amit a számtalan heg és seb bizonyított. De fura módon Tahiri élvezte ezeket a mások számára undorító együttléteket. A Sötét Úr azt állította, hogy az efféle szexuálmágiák, hatalmas erőket szabadíthatnak fel. Tahiri pedig nem kételkedett, hanem engedelmeskedett Urának.
Nas Choka Hadmester, Ura jelére várt csupán. Különös, baljós előérzet gyötörte, de nem törődött vele. Ő Vong Harcos volt. Nem félt a haláltól. Örömmel áldozza életét Yammkáért. A legszebb harci páncélzatát öltötte fel és az arcára,- vérrel bekenve,- Vong jeleket mázolt fel. Kezdődik hát a harc.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 27, 2012 0:03:48 GMT 1
Ahogyan egyre közeledtek a bolygóhoz, és a távolban már szabad szemmel kivehetõvé vált a sok-sok sárgásfehér, egy-egy csillagot jelképezõ pötty közül az a sötétebb, sok százezer kilométerrõl is valahogy idegen, halott fényt árasztó pont a StealthX-ek pilótafülkéjének plexijén át, amelyik Zonama Sekot bolygóját jelentette.. a Sötét oldal egyre erõsebbé vált, szinte percrõl percre lehetett érezni, ahogyan ránehezedik a maroknyi Jedire, akik vadászgépeikben lopakodva reménykedtek abban, hogy észrevétlenül eljutnak a bolygóig.. Saba számára csak mostanra vált világossá, hogy mennyire hatalmába kerítette a bolygót ez az új Sötét tudat.
Sekot élettel és Erõvel teli kisugárzásának, ami annyira megfogta korábban a Barabelt, ahányszor csak a felszínre lépett, most abszolút nyoma sem volt.
A sötét csápok viszont egyre közelebb nyújtóztak hozzájuk.. Saba érzékelte a többi gépben ülõ Jedikbõl egymás és a bolygó felé irányuló nyugtalanságot.. felfedezték õket. Körülbelül ekkor villant fel a mûszerfalán egy vészjelzõ, jelezve, hogy az aszteroidaövben hagyott ágyúnaszádjukat, a Jedi Twilight-ot megtámadták.
... Ahogyan a Moldy Crow lassan, aszteroidáról aszteroidára araszolt a jedik kísérõhajójának pozíciója felé, Jan Ors komor tekintettel szemlélte a képernyõket. A két jel, a sötét ellenfél hajójának jeladója, és a jedik naszádjának nagyjából becsült pozícióját jelölõ pont gyanúsan közel került egymáshoz.. a nõ a nyakát nyújtogatta a hatalmas, kitûnõ kilátást biztosító pilótafülkében, hátha megpillantja valamelyik gépet, de az aszteroidák fémtartalma miatt ennél pontosabb helymeghatározásra sem szabad szemmel, sem az érzékelõkkel nem volt lehetõség... aztán behúzta a nyakát, ahogyan abban a pillanatban, amikor kivágott két egymáshoz közelítõ aszteroida között az alsó alól, a másik ûrbéli kõ felsõ oldaláról szinte ugyanazon a vektoron elõbukkant a hajó, amit idáig követett... és mindkettejükkel szemben pedig ott lebegett a Jedik naszádja, pontosan elõttük...
Jan érzékelõi azonnal felvisítottak, amint jelezték, hogy az elõtte lévõ hajó célra tart. Nagyobb és erõsebb volt, alaposan felfegyverzett magánjachtnak, vagy hasonlónak tûnt, torpedókkal és egyéb robbanótöltetekkel a fedélzetén... a naszádnak ebbõl a szögbõl esélye sem lett volna... Jan keze a botkormányra tapadt, villámgyors mozdulatokkal élesítette a Moldy Crow Kyle által feltubrózott fegyvereit, és... nagyjából, egyszerre nyitottak tüzet, szinte sorban.
A sötét alak hajójának lövedékei szikrázva csapódtak be a minimális pajzsenergián üzemelõ, láthatóan csak az aszteroidamezõ elleni védelemre berendezkedett naszádba... majd elhalványultak, ahogyan Jan lövedékei is célt értek.
A naszádot támadó hajót ugyanolyan felkészületlenül érte a csapás. Rakéták és torpedók zúgtak el célt tévesztve különbözõ kisebb-nagyobb aszteroidák irányába, robbanásokkal és kõzáporral beborítva a környéket.. a kecses, sötét támadó egyik hajtómûvébõl füst szállt fel, mire a gép élesen kivágódott és eltûnt két aszteroida között.. Jan azonnal nyílt frekvenciára kapcsolt. - Jedi ágyúnaszád, itt Jan Ors, Kyle Katarn Mester.. munkatársa - kereste a megfelelõ szót egy ideig a nõ - Ne lõjenek, én ülök a második hajóban!
Kis csend után végül bejelentkezett a naszádról egy reszelõs, idegen hang, akiben Jan felismerte Madurrin-t, a Rend Anx fajhoz tartozó tagját, a Jedik harctéri koordinátorát. - Jan Ors.. - recsegte a hang a komban - Köszönjük a segítséget.. csak egy támadó volt? - Igen, és már elég régóta követem... de még itt lehet valahol. - Jan egy pillantást vetett az érzékelõkre de azok nem jeleztek semmit.. a támad, ha sérülten is, de eltûnt az aszteroidák között. - Figyelmeztetni akartam magukat, de már támadásba lendült.. - Aktiválunk egy dokkolócsövet, és biztonságos távolságba megyünk, ahol pásztázni tudjuk a környezõ ûrt.. - az idegen Jedi hangja aggodalmasnak tûnt, miközben a naszád máris elindult kifelé az aszteroidák közül, a Sekottal átellenes irányban.. - A Sötét oldal segítette azt a pilótát.. javaslom, Jan Ors, szállj át a hajónkra, és mondj el mindent személyesen..
...
Ahogyan a fény felvillant, úgy egy pillanat múlva el is tûnt.. Sabának nem volt ideje azon tûnõdni, hogy csak vaklárma volt a Jedi Twilight riasztása, vagy csapdába sétálnak, mert az Erõ figyelmeztette, hogy már nincsenek egyedül... a barabel keze a kapcsoló felé nyúlt, hogy aktiválja a StealthX fegyver- és védelmi rendszereit, a csapásra készülve, de aztán az Erõn keresztül csak ennyit hallott... "Ne".
Elegánsak, zöldtõl a liláig mindenféle színben játszók, kerekded formákkal, a végükön hatalmas, erõs hajtómûvekkel... egyszerre vagy két tucat Zonama Sekot-i élõ vadászgép materializálódott a Jedi gépek elõtt és mögött a hipertérbõl. Saba kiterjesztette az elméjét, de legnagyobb meglepetésére nem érzékelt gonoszságot.. ellenkezõleg.. - "Sekot megmaradt hû pilótái vagyunk.." - hallotta a vezérgép pilótájának hangját az elméjében, ha halványan, furcsán, tompán is, de érthetõen Saba. A mellé manõverezõ gép pilótafülkéjében egyértelmûen ki tudta venni a sebhelyekkel borított, mégis szimpatikus harcot.. egy Yuuzhan Vong! Egy Yuuzhan Vong, aki a hajdani Kitaszítottak egyik tagja lehetett, akik Sekoton, a régi Sekoton legalábbis, szabadságot nyertek, és néhányan csatlakoztak a védelmi erõk magját alkotó Ferroaiakhoz is.. egy Yuuzhan Vong, aki telepatikusan kommunikált vele! - "Nevem Yor Te'nair, de ez nem számít most, Jeedai barátom. - folytatta Saba elméjében a valamiféle bonyolult fejfedõt viselõ Vong pilóta hangja. Saba úgy gondolta, a hagyományos corallskipper irányító csuklya és Sekot kommunikációs technikájának ötvözete lehet. - "Sekot a Sötét Úr hatalma alatt áll, aki tud a közeledésetekrõl, és vár titeket... nem pusztulhattok el, ti vagytok az Egy bolygó megmenekülésének egyetlen reménye! A Potentium akarata szerint!"
Saba bólintott, hiszen örült a váratlan segítségnek, és nem tartotta célszerûnek, hogy az Erõ elméleti oldaláról kezdjen vitatkozni a pilótával. Sekot eredeti lakói, a Ferroaiak, és a hozzájuk csatlakozó volt Kitaszított Yuuzhan Vongok máshogyan szemlélték az Erõt, mint a Jedik, mégis elfogadták egymást. - "Mi magunkra vonjunk a Sötét Úr figyelmét... " - Saba elméjében világosan megjelent egy sor különbözõ koordináta. Leszállóhelyek.. - "Ezeken a pontokon rejtõztek el a megmaradt barátaink.. segítenek nektek, Jeedai, és elrejtenek Titeket... segítsetek nekünk! - Kösszönjükk, Harcosszz - sziszegte némán a pilótafülkébe Saba, és remélte, hogy az ismeretlen Vong pilóta és a Jedik is hallják.. nem lett volna értelme vitatkozni velük arról, hogy vállalkozásuk a biztos halálba vezet-e, vagy sem.. ez nem is volt kérdés. Saba tudta, hogy az Erõ akarta így. Az Erõn keresztül kommunikálta társainak az új koordinátákat, és az új parancsot: "Menjetek külön-külön, rejtõzzetek el, tanuljatok és vadásszatok óvatosan! Az ellenség erõsebb mindannyiunknál, meg kell ismernünk, és rá kell jönnünk, hogyan szabadíthatjuk fel a bolygó régi énjét!"
Miközben a Sekot-i vadászok, amelyek Nas Choka és Tahiri sikeres akciójának elején elmenekültek a bolygóról, most támadó sebességre gyorsultak, hogy magukra vonják az új, Sötét Sekot védelmi rendszereinek figyelmét, a jedik gépei továbbra is csendesen, immár egyesével, vagy géppárokban siklottak különbözõ eltérõ vektorokon a mostanra már nagy, lilás, beteges fényû koronggá növekedett Zonama Sekot felé...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 27, 2012 15:45:22 GMT 1
Darth Mordeis rá se pillantott a Bloody Vulture sikoltozó műszereire. Sikerült észrevétlenül behúzódnia egy arra sündörgő aszteroida mögé. Az Erőhöz folyamodott, hogy rendbehozza a hajó meghibásodott rendszereit. Azonnal be kellett látnia, hogy hatalma túl kevés ahhoz, hogy a sötét oldal segítségével mozdítsa helyre a találatot kapott hajtóművet. Azt azonban megállapította, hogy a lövedék nem okozott visszafordíthatatlan kárt.
Lekapcsolta a hajó rendszereit, épp csak a legalapvetőbb műszereket hagyva életben.
Személyi kommunikátorára állította a Bloody Vulture csatornáját, hogy a hajó jelezhessen neki, ha szenzorai észlelnek valamit, amit ő nem. Fő a biztonság.
Kiszállt a pilótaülésből, majd a szemközt nyíló szekrényhez lépve kotorászni kezdett. Egy lenge, vékony ruhadarabot csavart magára, amely minden porcikáját betakarta. A finom fejlesztésű űrruha segített megvédeni a bőrét az űr vákkuumának káros hatásaitól, legalábbis egy bizonyos ideig. A polcon egy maszk is várakozott, azonban Mordeis csupán egy szerelőövet csatolt magára.
Fénykardját gondosan a pilótafülke biztonságában hagyta, majd belépett a felvonóba.
Szempillantás alatt az alsó szinten termett.
A kör alakú terem végében ott sötétlett a lejárórámpa. Mordeis azonban úgy határozott, kockázatos lenne azon keresztül elhagynia a hajót. Utasította a főszámítógépet, hogy nyissa meg alatta a szervizfolyósót.
A kör közepén sötét lyuk jelent meg.
A Sith belemászott, majd kúszni kezdett a szűk helyiségben, egyenesen a hajtóművek hihetetlenül veszélyes belseje felé. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, amint elérte a forróság központját.
Nem kellett sokat mászkálnia, amíg megtalálta a baloldali motor fölé nyíló szellőzőt.
Kinyitotta a szűk rácsot, és megpillantotta az űr sötétjét.
Amiben a Jedik könnyűcirkálója lebegett.
Mordeis megnyugodott, amint észlelte, hogy a naszád nem figyelt fel rá, a köztük terjengő távolság miatt.
Szájába helyezte légzőkészülékét, és kilépett a semmibe.
A vékony kötél biztosan tartotta, mialatt a kialudt hajtómű oldalához ereszkedett.
A megpörkölt fém begörbült, ezért a Bloody Vulture energiavezérlő egysége nem merte kockáztatni, hogy túlterhelje a motort, ezért nem indíthatta el. A biztonsági előírásoknak megfelelően. Mordeis hiába is adott parancsot neki, a komputer felülbírálta őt.
Remek! - szitkozódott. Ezzel nem jutok sehová.
Hacsak...
Elrugaszkodott a hajótesttől, bízva a kábele erősségében. Az Erő egyetlen parancsára váratlanul vöröses csík jelent meg a hajó parancsnoki kabinjának falában. A fénykard átvágta magát, majd mestere kezébe röppent.
Mordeis visszahúzta magát az átalakított üzemanyag kibocsátójáig. A kivezető nyílást közülvevő széles, téglalap alakot formázó duracél lemezek csatlakozásai valóban erősek voltak, azonban nem egy fénykard számára. A vörös energiapenge úgy mélyedt a fémbe, mintha vajat vágott volna.
Mordeis körbevezette fegyverét a korláton. Miután eltette a fénykardot, az Erő segítségével elmozdította a lemetszett darabot, amelynek egyik oldala görbe és deformálódott volt.
A fúvókát körülvevő darabnak a hajtómű energiáinak koordinálása és korlátok között tartása volt a szerepe. E nélkül a hajó háta szét fog égni, mihelyt aktiválja a berendezést. Talán igen, talán nem. A komputer legalább most bekapcsolja.
A Sithet ekkor baljós érzés fogta el. Körülvette magát az Erővel, és akkor megérezte.
A Jedik naszádja felé közeledett. Nyilván szenzoraik észlelték, amikor kapcsolatba lépett a Bloody Vulture vezérlőjével.
Úgy döntött, nincs idő a mászkáláshoz, ezért egyenesen a pilótafülke hátuljában éktelenkedő, fénykard vágta lyukhoz tornázta magát. Kiszélesítette a nyílást, és belépett a hajóba.
Anélkül, hogy hátrafordult volna, megérezte egy idegen létforma közeledését. Egy másik hajó volt az. Kisebb, mint a Jedik naszádja, és nem ült benne Jedi. Sem Sith. Az Erőn keresztül megmarkolta a leválasztott alkatrészet, és gyilkos erővel az idegen hajó felé repítette. Nem maradt ideje, hogy megfigyelje a végeredményt, így azonnal a műszerfal elé telepedett, és egyetlen mozdulatára a hajó köré védőernyő szaladt, míg a hátulról fenyegető vákuumot vastag válaszfal rekesztette a pilótafülkén kívülre.
Mordeis aktiválta ahajó rendszereit, majd minden energiát a hátsó pajzsokra adott. Nem hallott lövéseket, azonban érezte, hogy üldözői közelednek. Hajója egy másodperc múlva szintén figyelmeztette.
A Jedik lehallgatott szóváltásainak írásbeli kivetítésére pillantott.
- Hát persze, hogy a sötét oldalon állok. Hamarosan azt is megtapasztaljátok, miért - dörmögte, miközben a hajtóművek hatalmas robajjal életre gyúltak.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 28, 2012 20:32:27 GMT 1
Waranous Nagyúr alaposan megizzadt, a rendkívüli erőpróbától. A varázslathoz a teljes erejét latba kellett vetnie. A teste már tajtékos volt az izzadságtól, mialatt a Vong harcosok lassan körülállták a Sötét Nagyúrt, hogy ne zavarja meg senki az összpontosításban.
Nas Choka alig pár perce hozta a hírt, miszerint a régi Sekot hívőkböl megmaradt parányi sereg, tart errefelé. A Sötét Nagyúr azonban nem foglalkozott ezekkel a parányi férgekkel. Sőt, a Jedikkel sem, akiket megérzett az Erőben. Őt most csak egyetlen dolog érdekelte: a varázslatának sikere.
Ősi Sith Mágia volt ez, amelynek segítségével, fel lehetett kutatni valamennyi Sötét Oldali teremtményt, akik az Erőt ugyanolyan módszerekkel alkalmazták. A Nagyúr, magához hasonló, durva és vad Erőhasználók után kutatott. Mert azzal sajnos tisztában volt, hogy Wenthar és ostoba csatlósai nem ilyenek. A varázslat, -amely egykoron a Sötét Pajzs nevet viselte,-ugyanakkor más célt is szolgált. Nevezetesen el lehetett rejteni vele egy egész bolygót, méghozzá úgy, hogy többé senki meg nem találhatta. Ugyanis nem egyszerűen egy másik helyre került az adott bolygó, hanem egy másik dimenzióba, ha úgy tetszik. Ez azonban kockázatos is volt egyben, mert ha a varázslat nem sikerült, akár az egész bolygó megsemmisülhetett.
De a mágiája sikeres lesz. Mert Waranous pontosan tudta, hogy hova rejti majd el Sekotot, hogy többé senki ne találja meg. Egy sötét és hideg létsíkra, ahol aztán a pokoli energiáktól feltöltekezve, tanulhat. Magához Yunn Yammkához fogja vinni a bolygót, ahol közvetlenül a Pusztítás Istenétől tanulhat. És ha visszatér, akkor elpusztítja ezt a szánalmas galaxist a fattyú népével együtt...
Azonban kell egy hadsereg is, akikkel majd visszatérhet. És bár a Vongok kiváló harcosok voltak, egy nagy hátrányuk azért akadt. Nem tudtak bánni az Erővel. Waranousnak pedig Erőhasználók kellettek. Olyanok, mint ő maga.
Wenthar egyik adathordozóján olvasott egy legendát. Az Elveszett Sithek történetét. Ezek a legendás alakok, egykor Naga Shadow ellen harcoltak, egészen addig amíg rejtélyes módon el nem tűntek. Állitólag ma is élnek valahol ezeknek a legendás harcosoknak a leszármazottai, és Waranous őket akarta megtalálni. Mert ők még a Sötét Oldal tiszta, érintetlen energiáját használják, ha ugyan valóban léteznek.
Márpedig léteznek, ebben egészen biztos volt. És... már meg is találta őket végre! A varázslat segítségével máris látta a bolygó körvonalait ahol tartózkodtak, sőt most már azt is pontosan tudta, hogy a galaxis mely szegletében vannak... A Sötét Úr ajkain gonosz mosoly jelent meg.
Ha sikerül a varázslat, akkor először Sekotot arrafelé irányítja majd, ahol ezek az Elveszett harcosok vannak, azután pedig a szertartás második fázisának segítségével, átlép Yammka Birodalmába! Akkor pedig a galaxis népei máris megáshatják a saját sírjukat, mert nem lesz irgalom!
Az egész galaxist feláldozza Istenének, Yunn Yammkának, és a Pusztítás Ura végre elégedett lesz. Az igazi Vongok pedig végre megízlelhetik az oly régóta vágyott bosszú ízét!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 2, 2012 0:46:26 GMT 1
A Jedi Twilight parancsnoki kabinjában az Ankh Maddurin elgondolkozva figyelte az aszteroidák közül újra elõbukkanó ismeretlen hajót, amelyik az elõbb mozgásképtelenné tette a segítségükre sietõ Jan Ors gépét, majd, láthatóan nem törõdve a sérülésekkel, amelyeket eddig összeszedett, most újból rohamra indult. Maddurin tudta, hogy csak idõ kérdése, amíg a sötét erõhasználó abban a gépben nem találja meg a módját, hogy átszálljon, és akkor a legénységnek nem lesz esélye.
Egyik göcsörtös, hosszúkás kezét a kapitány, egy fiatal, láthatóan ijedt corelli férfi vállán nyugtatta, aki láthatóan nem számított rá, hogy a Fény Hadseregének egyik elsõ önkénteseként ilyen hamar akciót láthat majd.. ráadásul egy Sötét Jedi, vagy hasonló ellen.
Maga Maddurin tudta, hogy fénykard párbajban, vagy bármilyen összecsapásban a fedélzeten nem lenne esélye.. az Ankh az Ithoriakhoz hasonló faj volt, azaz testes, lassan mozgó, és alapvetõen békés természetû - akik az Ithoriakat a cseppet sem hízelgõ kalapácsfej névvel illették, egy Ankh láttán leginkább a csákányfejre asszociáltak volna -, és ezen az Erõvel sem lehetett sokat javítani.. Maddurin maga sem fénykarddal, vagy fegyverekkel akarta eldönteni ezt a csatát. A harci meditáció mesterként a különbözõ értelmes lények elméjének befolyásolása volt a specialitása, azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ellenfele a másik gépben eléggé képzett ahhoz, hogy ellenálljon egy egyszerû agykontrollnak, vagy hasonlónak... a legénységet pedig hiába tüzelte volna fel saját naszádján maximális hatékonyságra, a sötét alak yachtjának akkor is sokkal modernebb pajzsai és fegyveri voltak..
Miközben támadójuk újabb rohamra fordult, Maddurin végsõ kétségbeesésében kiterjesztette az elméjét.
Jan idegesen csapkodta saját gépének kezelõszerveit. Kyle ezért meg fogja tépni... a sötét alak olyan pontossággal vágott hozzá valamit az elõzõ manõvere után a gépéhez, hogy az egyik hajtómû azonnal tropára ment.. ez pedig egy aszteroidaöv kellõs közepén nem volt életbiztosítás.. Jan még egy pillanatig elnézte a gyorsan, csigavonalban közeledõ hatalmas sziklát, amelyik felé az irányíthatatlanná vált gépe tartott, majd kelletlenül meghúzta a katapultkart... Kyle ezért tényleg nagyon mérges lesz...
A távoli robbanás egy pillanatig elhomályosította Maddurin érzékeit, de megnyugodva konstatálta, hogy Jan Ors idõben elhagyta a gépet.. ami felrobbanva az egyik aszteroidán felzavart valamit, amire Maddurinnak szüksége volt... elégedetten elmosolyodott, és kinyúlt az elméjével a primitív lények felé...
"Veszély... veszély... veszélyben a fészketek! Nem csak ellenséges, de finom is!... Finom!"
Az aszteroidák barlangjaiból mynockok, a mélyûr mindenhol, még az Ismeretlen vidéken is megtalálható élõsdijei vetették magukat határozott szárnycsapásokkal Mordeis gépére. A karcsú, elegáns testet pillanatokon belül száz és száz szörcsögõ, verdesõ létforma borította be, amelyek mohón szívták be a Vulture energiáját...
- Közelítsünk arra... - mutatott Maddurin abba az irányba, amerre Jan Ors ûrruhás teste lebegett, miközben egy hullámra való magabiztossággal látta el a naszád kormányosának és parancsnokának elméjét. - Vegyük fel Katarn mester bajtársát, aztán tûnjünk el innen, mielõtt a Mynockok minket is megtalálnak...
-------- Sekot felszínét vörösre festették a hosszú, lángoló csíkokat húzó Corallskipperek és Sekot-i vadászgépek lezuhanó sziluettjei... Tahiri egy kiszögellés tetején állt, és majd fel tudott volna robbanni a méregtõl. Vong-érzékei figyelmeztették, hogy Nas Choka közeledik.
- Végeztünk az összes behatoló vadászgéppel még azelõtt, hogy leszállhattak volna, Úrnõm! - hajtotta meg magát a földig az öreg Hadmester. - A Jedik mind halottak!
Tahiri lehunyta a szemét, majd kinyitotta az egyik kezét. Tenyerében vörös, friss vércsíkok csörgedeztek, amelyeket imént vájt bele körmeivel. - Ostoba! - az ujjai végén képzõdõ Erõ-villámok körbefonták Nas Chokát, aki ijedten hörgött a fájdalmas elektrosztatikus szorításban. Tahirit dühítette, hogy a Nagyura eltaszította magától arra az idõre, amíg a varázslatot végezte, és nem lehetett a részese azoknak a fájdalmaknak, amelyeket mellette átélt. - De hát Úrnõm... - hörögte a Hadmester. - A Jedik... halottak...
- Egy fenét halottak! - engedte el végül a hasznavehetetlen öreg Vongot Tahiri, és kézbe kapva a fénykardját, futtában elindult a legközelebbi, a felszínen parkoló Corallskipper felé. - Ez csak a régi, áruló Sekot trükkje volt, hogy elterelje az ostoba Harcosaid figyelmét! A Jedik már itt vannak a bolygón!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 4, 2012 17:23:30 GMT 1
A baloldali hajtómű nem zavartatta magát, azonnal leégette a hajó hátsó burkolatát, mihelyt Mordeis beindította. Azok a nyavalyás mynockok pedig tönkretették a navigációs számítógépét. A Sith tudta, hogy a hajó létfonosságú kábelei a bal burkolata alatt futnak. Repülés közben kinyitotta a bal oldali hajtómű üzemanyagcsapját, így a gyúlékony anyag szétkenődött a Vulture bal felszínén. A sérült hajtómű tüze gyilkos hullámban kezdett terjengeni a hajótesten, ropogósra sütve az oda tapadt parazitákat. Mordeis füstölgött tehetetlen dühében.
Tennie kell valamit, mielőtt a hajó végleg használhatatlanná válik.
Egyenesen a Jedik naszádja felé fordította a Bloody Vulture elejét. Teljes sebességre kapcsolt, és stabilizálva az ütközőpályát, megindította a hajót. Úgy tervezte, hogy egyenesen a Gunship tetejére katapultálja magát, és elfoglalja...
Hirtelen zavart érzett. Az Erő áramlatai megcsusszantak.
Mordeis a csipogás irányába pillantott. A navikomputer magától egy új útvonalat állított be, és utasította a hajót az azonnali ugrás végrehajtására. A hiperhajtómű hirtelen feldübögött, és a Sith rémülten meredt a transzparacél ablakra. A Bloody Vulture a naszádba ütközve, hatalmas lyukat hagyva maga után felgyorsult, és a csillagok fényes csíkokká alakultak.
A Sith még látta, amint a Bloody Vulture vezérsíkjára akadt roncsdarab vele együtt belép a hiperűr kékjébe, aztán elvesztette az eszméletét.
|
|