|
Post by Grodin Tierce on Nov 6, 2021 23:58:11 GMT 1
Feszült, emelt hangú vita töltötte be a kormányülésnek helyet adó tárgyalótermet a Szenátusban. Az újabb szenátusi ülésszak kezdte masszív átrendeződést hozott nem csak az ellenzék, de a kormányzó nagykoalíciót alkotó pártok soraiban is, és bár tömeges, általános választásokra nem került sor, számos rendszer választott alkalmi, vagy rendkívüli eljárásrendben új szenátort, és a régebbi szenátorok is ide-oda lépkedtek a frakciók között. Mind közül az egyik legnagyobb meglepetést a metellosi választások eredménye jelentette, ahol az ESZM és a Technokraták jelöltjét éppen csak néhány százalékkal megelőzve a deisták jelöltje futott be szoros versenyben elsőnek. Egyre több csuhás, vagy taláros deista, vagy a deizmus jelvényeit viselő szenátor fordult meg a Szenátus folyosóin, a deisták pártirodájából pedig az újonnan kinevezett egyházfőjük enciklikáival összhangban pedig kitiltották a nőket, erőérzékenyeket, droidokat, és a génmódosításon átesett egyedeket. A klónokat csak azért nem, mert az ő belépésük már Daala bukása óta lényegében amúgy is tiltott volt a Szenátus bármely részére. A kormányülésnek otthont adó teremben Beltane szenátor, a helyettes helyettese, egy nyurga, sápatag kuati éppen befejezte mondandóját.
- Összefoglalva, nem csak a Technokrata Párt, de a Belső Gyűrű Ipartestülete, az OCP, valamint a Kereskedelmi Szövetség és az Ipartestületi Konzorcium is jelentős veszteségeket kénytelen majd elkönyvelni, hogyha a deista vezetésű rendszerek és a deista érdekeltségű szervezet tényleg bojkottálni fognak minden kibernetikus és genetikailag módosított technológián alapuló árut, szolgáltatást, vagy személyt! Ehhez hasonló veszteségeket a kereskedelmi útvonalak megadóztatása óta nem kellett elszenvednie a vállalati szektornak, már pedig mindannyian tudjuk, az mihez vezetett! A klónok és droidok háborújához! - Köszönjük, Kuat szenátor, és reméljük, Beltane szenátor hamarosan jobban érzi magát, és visszatérhet - biccentett fáradtan a tiráda végén G’Sil és Randra pillantott, aki éppen mérgesen matatott a holopadján, mintha éppen váratlan, rossz híreket kapott volna. - Rand szenátor, óhajt erre reagálni?
- Miért, ha nem teszem, a vállalatigazgató urak újrakezdik építeni a droidhadseregüket, a Szenátusban szervezkedő Sith nagyúr pedig utasítást ad egy jedi álnevén újabb klónhadsereg létesítésére az EGB-nek? - replikázott gunyorosan Rand. - Ne legyünk már gyermetegek, elnök úr, szenátor úr. A deizmus térnyerése igazi erkölcsi megújulást hoz a Köztársaságnak és szavazatok millióit, milliárdjait azok soraiból, akik kiábrándultak az ellenzékből, a pacifistákból, vagy bármely másik hamis vallásból, és stabilitást, erkölcsöt, tiszta értékeken és családszereteten alapuló galaxis szeretnének. Békét, végre békét, uraim! Ezt pedig nem lehet erkölcsi megtisztulás nélkül elérni. Erről szól új egyházfőnk enciklikája, nem többről. Nem kell túldramatizálni a gazdasági szektort érintő megszorító tanokat, a vállalatok nyilván alkalmazkodnak majd és módosítják termékkörüket. Amúgy is, a droidok visszaszorítása még a munkanélküliségre is jótékony hatással lehet, nem? - mosolyodott el Talley Rand.
G’Sil néhány pillantást váltott Javis Tyrrel és Casterfoval, majd miután mindketten megrázták a fejüket, felsóhajtott.
- Kuat szenátor - fordult végül a technokrata felszólalóhoz. - Magam részéről jobban örülnék, hogyha a Technokrata Párt végre döntést hozna arról, hogy ki képviseli magukat Depallo szenátor helyett a kormányban, ez az állandó helyettesítgetés nincs az ínyemre - simított végig őszes szakállán az egyházfő. - Ez alapvetően egy vallási kérdés, a Deista Egyház és a kormány vonatkozásában jelenleg egy dolog érdekel, hogy Rand szenátor beszámoljon az újonnan megszövegezésre kerülő társulási szerződésünkről. Az, hogy a deista egyházfő mire szólítja fel a híveket, hogy mit vásároljanak, vagy ne vásároljanak, alkalmasint kulturális, életviteli kérdés, egy szabad és demokratikus rendszerben bárki bármi ilyesmit kijelenthet. Nem szankcionálhatjuk, hogy mit mond a Deista Egyház új egyházfője, és azt ki és hogyan szívleli meg, amíg nincs benne semmi explicite törvénybe ütköző. Gondolom, nem akar egy platformra kerülni a frontistákkal, az idegenek és droidok jogait hirdető mindenféle kispártokkal... - G’Sil összehúzott tekintettel méregette egy ideig Kuat szenátorát, majd hozzátette: - Ha esetleg Lu’uthor főigazgató személyesen szeretne beszélni velem erről, bármikor szívesen látjuk Coruscanton.
Kuat nem tiltakozott, G’Sil pedig néhány további pillantást váltott Casterfoval és megköszörülte a torkát. - Rendben, következő napirendi pont, Zwerth szenátor lemondása - Noelre pillantott. - Elfogadtam a Független Rendszerek Galaxisa kérését, hogy Naberrie szenátor váltsa Zwerth szenátort a titkosszolgálati poszton. Ugyanakkor Naberrie szenátor helyére új szenátor nem kerül kinevezésre, a tárcáját felosztjuk - pillantott végig a társaságon G’Sil, majd ellenkezés hiányában folytatta.
- Tyrr szenátor megkapja Naberrie szenátor tárcájából az innovációt, a kommunikációs szabályozást, valamint bizonyos felsőoktatási és szakképzési területeket. Új felelőssége a média és a tömegtájékoztatás mellett a tudományos-technikai fejlődés előmozdítása a Köztársaságban, a tudásalapú gazdaság kiszélesítése. A droidok helyett ugyebár technológiailag képzett munkaerőre lesz szükség - mosolyodott el az államfő, aztán folytatta: - Rand szenátor és a deista párt felügyelete alá tartozik ezentúl Naberrie szenátor előző tárcájából a szociális terület, az alapfokú oktatás és köznevelés, az egészségügy, bizonyos bolygószintű kormányzati kérdések, valamint a segélyezés és a közmunka. Mind olyan terület, ahol a deista egyház, illetve egyházak erősödő szerepvállalása a társulási szerződés megkötése után tehermentesítheti a köztársasági intézményeket. - Köszönöm a bizalmat, elnök úr - hajbókolt Rand. - Az Atyaszentegyház nevében is.
- A rendőrségi, nyomozati és katasztrófavédelmi, egyszóval belügyi feladatok pedig Casterfo szenátor úr és a Kancellária hatáskörébe kerülnek - tette hozzá még G’Sil. - Köszönöm, elnök úr - nyugtázta Casterfo. - Határidőre az asztalán lesz az előterjesztésem a rendvédelmi szervek működésének racionalizálásáról és a jelenlegi, túlzottan szerteágazó szervezet egyszerűsítéséről, valamint néhány személyügyi változásról... - pillantott Noel és Kre’fey felé, akik éppen jegyzeteket cserélgettek.
- Amennyiben az elnök úr tartja magát az ígéretéhez, miszerint a kibővített hatáskörű és létszámemelésben részesülő titkosszolgálatok átvehetik az esetlegesen feleslegessé váló állományt, vagy, ha ott nincs számukra hely, akkor a katonai rendőrség - hunyorított G’Sil felé Naberrie, Kre’fey egyetértő bólogatása mellett. - Természetesen - intett az elnök, egy újabb holomappát véve maga elé. - Az utolsó terület, a jogalkotás, ügyészségek és bíróságok pedig személyes igazgatásom alá kerülnek, amíg nem találunk egy, erre a feladatra alkalmas, lehetőleg hölgy jelöltet - azzal G’Sil ujjlenyomatával szignálta az átvezényléseket. - A sokszínűség jegyében, ugyebár.
- A következő napirendi pont Niathal admirális és Zwerth nagykövet, leköszönő szenátor közös előterjesztése, amelyet rendkívüli eljárásrendnek megfelelően az ellenzék néhány egyéni szenátora is ellátott támogató kézjegyével - jelentette be az eddig szótlan, Zseb fejecskéjét szórakozottan simogató Wynn Dorvan. - A tájékoztatót megkapták, az előterjesztés lényege egy több lépcsős gazdasági, politikai, illetőleg katonai fellépés a Mor’mon Birodalom ellen, annak agresszív politikája, a Hutt-űrben végrehajtott inváziós műveletei és antidemokratikus, az alapvető szabadságjogokat sértő eljárásai miatt, különös tekintettel a nőkkel, bizonyos idegen fajokkal és a hitrendszerüket nem követő állampolgárok elleni fellépésükre és a tömeges kínzásokra, méltatlan és aránytalan szenvedést okozó igazságszolgáltatásukra. Az előterjesztés befogadójaként a Külügyi Hivatal és az Egységes Galaktika platform támogatja a javaslatot és a katonai fellépést Ershan ellen.
- Hallgassuk meg a többieket - pillantott körbe elgondolkozva G’Sil. - Egyetértek - jelentkezett Naberrie, és egy pillanat múlva Kre’fey is csatlakozott hozzá. - A Független Rendszerek Galaxisa és a Populista Párt támogatja. Túl messzire mentek a nagyurak és hadurak arrafelé. - Nevetséges, a Technokrata Párt tartózkodik, ez álságos eljárás, ezzel az erővel a Birodalom elleni háborút is újra kihirdethetnénk a táboraik miatt - ellenkezett Kuat szenátor, majd Randra pillantott. - Tudják, ha nem mennek olyan messzire a szekták támogatásával, akár máshogy is szavazhattunk volna ám. De így tartózkodunk.
- Ellenzem, a Deista Párt minden szenátorával egyetemben - köszörülte meg a torkát Rand. - Ez színtiszta belügyekbe beavatkozás. Azért, mert nem egyezik mindenben a nézőpontunk Ershannal, még nem indokolt a katonai fellépés. Niathal és Zwerth csak terelnek, miközben az ellenzék céljait szolgálják ezzel a javaslattal. Az ershani nőstények többsége megbízható információk szerint elégedett az új társadalmi renddel, és örülnek, hogy végre nem kell dolgozniuk, és a családukkal tölthetik az idejüket. A Mor’mon és luminista egyház tanai pedig eleve kizárnak mindennemű agressziót és kizsákmányolást. Ez egy ellenzéki, renegátista trükk, uraim, amelynek felült néhány izgága nőstény, akarom mondani hölgy, itt a Szenátusban és a fegyveres erőknél is. Kérem, ez nem volna jó háború. Ellenezzük.
- Egyet kell értenem a szenátorral a lépés tömegtájékoztatási és véleményformáló vonatkozásával kapcsolatban - jegyezte meg Javis Tyrr némi gondolkodás után. - Ha a mi sorainkon belülről érkezett volna a javaslat, más lenne a helyzet. De így, hogy Zwerth már a leköszönése után nyújtotta be, és olyanok álltak be mögé az ellenzék felől, mint Nolga szenátor, megbecsült volt kollégám… nehéz lenne úgy tálalni, mint a mi győzelmünket. - Te mit gondolsz? - pillantott most Casterfora G’Sil.
- Nehéz ügy - vakarta meg az állát Casterfo. - Ha úgy nézzük, bizonyos dolgok már most javulóban vannak a Hutt űrben, amióta ez a háború megindult. Olyan bűnszervezetekre sújtott le a Mor’mon igazságszolgáltatás, vagy, ha úgy tetszik, bosszú, amelyekkel nekünk is elszámolnivalónk volt. A feketepiac és az alvilág átalakul, de erősebb kontroll alá kerül, de a kormányunkkal kifejezetten rossz viszony ápoló bűnbandák rovására. Arról nem is beszélve, hogy a jedik erőtlen ténykedéseit is felülírja a térségben ez az akció. A Hutt űrbe a Birodalomnak is, a Yuuzhan Vongnak is beletört a bicskája. Miért büntessünk olyasvalakiket, akik a maguk primitív módján igazából hasznos takarítást végeznek számunkra? Miért büntessünk olyasvalakiket ráadásul, ahogyan Tyrr szenátor is mondta, akiket igazából hangos ellenzéki feministák akarnak megbüntetni?
- Ha elállunk a büntető akciótól, az EGB-t erősítjük. Ershan a Birodalom szövetségese - vetette közbe Dorvan. - Nem lennék benne olyan biztos - mosolyodott el Casterfo. - Az EGB az elsők között tiltakozott emiatt. Ha történik is köztük bármi koordináció, ez a Cosrának legalább olyan rossz, mint mondjuk a Hapesnak. Nem számítottak erre a lépésre, éket vert közéjük. Ha beavatkozunk, összezárnak, pont az ellenkezőjét érnénk el. - Ugyanakkor egy kiállással megerősíthetnénk a jó viszont a Hapan-Sith Monarchiával - szólt közbe Naberrie. - Ők erősebb szövetséges lennének, mint amekkora veszélyt Ershan jelentene egyértelmű ellenségként.
- Lehet - vont vállat Casterfo. - De az is lehet, hogy akár készek egyedül is háborúba menni a Mor’monok ellen emiatt. Vagy a vostroyaiakkal közösen. Vagy ketten egymástól függetlenül. Az EGB addig nem valószínű, hogy beavatkozna, amíg mi nem lépünk. Minden más esetben kishatalmak peremvidéki csetepatéjáról beszélünk. Gondoljanak csak bele, valójában nem nyernénk-e többet egy Hapes és Ershan közti korlátozott háborúval, amelyben mindkét fél egymást gyengíti, mintha mindenféle elsietett szövetségesi állásfoglalással háborúba rántjuk az egész galaxist és annak minden hatalmát? - Egy korlátozott háború esetén is köztársasági, jedi és nordgardi területek ragadhatnak pont a frontvonalban - vetette ellen Noel.
- Ugyan már, szenátor - kuncogott fel Casterfo. - Ez Zwerth asszony nótája, ne fújja helyette. Mégis, mindenki szerint olyan rossz lenne… - pillantott körbe jelentőségteljesen. - Ha, teszem azt, pár millió nordgardi páncélos idiótának öltözött leszbikus egy ilyen háború közepén ragadna véletlenül? Ahelyett, hogy hagyjuk magunkat Niathal admirális asszony ambícióitól vezérelt újabb háborúkba rángatni? - Azért több érv szól a beavatkozás mellett is, mint holmi személyes ambíciók, szenátor - kaffantott idegesen Traest Kre’fey.
- De ellene is, admirális - szólt közbe G’Sil és Casterfora pillantott. - Elfogadom az érvelést, az ESZM is tartózkodik. A támogató pártszövetségek nem érték el a kormányt alkotó koalíció szenátusi helyeinek felét, így nem tudunk kormánydöntést hozni erről. - Igen ám, de ez nem veszi figyelembe az ellenzéki szenátorok támogatását - szólt közbe a bothan volt főparancsnok. - Ha szenátusi szavazás elé terjesztjük független indítványként, megfordulhatnak az erőviszonyok, elnök úr.
- Csak tessék - mosolyodott el keményen, hidegen G’Sil. - A Populisták megtehetik. De a szenátusi szavazáson számolni fogom, hogy ki merészel holmi ellenzéki bajkeverőkkel együtt voksolni a kormányzat hivatalos, többségi álláspontjával szemben. Értve vagyok? - Ezzel még nem feltétlen garantálja a többséget, elnök úr, tisztelettel - köhintett Noel is.
- Lehet, hogy nem - mosolyodott el G’Sil. - De még hozzátehetem, hogy ha teszem azt az ellenzékből lesznek olyanok is, akik a kormány álláspontjával azonosan voksolnak... nos, akkor ki tudja, talán egy átstrukturált kabinetben majd nekik jut hely. - Nos, nekünk kötelességünk kiadni a javaslatot bármely szenátor kérésére - dőlt hátra a székében Wynn Dorvan. - Amennyiben egyéniként a Szenátus elé kívánná valaki terjeszteni.
- Ezt nem is tiltja meg senki - somolygott G’Sil. - Éljen a demokrácia és a szabadság ünnepelt platformja, a Szenátus. Most pedig, uraim, mára ennyi. Pihenjenek, vegyenek magukhoz némi frissítőt, mielőtt folytatjuk az ülést. Még rengeteg munka vár ránk. A Jedha-misszióval kapcsolatos első jelentésekkel folytatjuk majd...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 8, 2021 14:11:03 GMT 1
Coruscant üdülőholdján teljes volt a pánik. A magbeli politikai és vállalati elit magánbirtokaival teleépített Hesperidium rendszerint a visszavonulást, a pihenést, a nyári rezidenciákat és a titkos megbeszéléseket jelentette a galaxist irányító kiváltságosok számára. Egyfajta státusszimbólum volt – aki itt megengedhette magának, hogy területet vagy épületet tartson fenn, annak a gazdagságához és befolyásához nem férhetett kétség. Mégis, a legprominensebb helyi család a hold uraiként számon tartott arisztokrata ház, a Slintek voltak, és az ő neoklasszicista, mára már legendás építészeti alapműnek tekintett kúriájukkal. A Slintek számos összejövetelt tartottak hatalmas birtokukon, ahová a politikai-vállalati elit tagjai mindig hivatalosak voltak, így évtizedek óta befolyásuk nyílt a coruscanti politikába akkor is, ha ők maguk nem politizáltak közvetlenül. És most mindannyian halottak voltak. Andressa Divo, a CSF nyomozója felpillantott az előtte tornyosuló kastélyra. A hajnali fényben az épület égbe törő, sötét monstrumnak tűnt. Az egyetlen szépséghibája a negyedik emelet kirobbant sarka volt, ahonnan a fal egy nagy része szinte teljességgel hiányzott. Az alsó emeletek ablakának egyikében megpillantotta saját magát. A nő felsóhajtott, és belépett az előcsarnokba. A falakat és a méregdrága falikárpitokat nem tarkították sugárfegyver bevetésére utaló égésnyomok, fénykardvágásra utaló jelek sem voltak, és Divo felügyelő CSF-egyenruhás emberei a betörés nyomait is kizárták. A Slintek saját maguk engedték be a végzetüket okozó gyilkosokat. És bár a köztársasági hatóságok nem foglalkoztak volna egyetlen család ügyével ilyen behatóan még akkor sem, ha azok ennyire befolyásosak voltak, de nem csak a Slintek haltak meg itt – az előző, a renegátista bűntettekkel megvádolt Aretha Slintet kereső jedi-CSF egység tagjai is odavesztek. Divo keserűen lépkedett keresztül a saját kollégái hulláin. Az emberei arcán dühöt és tettrekészséget látott, bosszút akartak állni brutálisan meggyilkolt társaikért. Odafent, a kirobbantott falú emeleti sarokszobában még több CSF-őr hullája hevert, köztük az egységük vezetőjével, a jedi Suduri végrehajtóval. A barna bőrű nő halotti maszkként égnek meredő arcán halálfélelem ült. Divo továbbhaladt – a gyilkosságsorozat nagyrészt ebben a sarokszobában történt. Elhaladt a haláluk sorrendje szerint a helyükön hagyott Slint gyerekek tetemei között. Mindegyik gyermek mellé világítórudakat állítottak, ami holografikus feliratokat vetített ki az elhaladó Divo felügyelő számára, mutatva az áldozatok nevét és korát: Arion Vaan Slint, 10 Remi Vaan Slint, 4 Joorna Vaan Slint, 12 Zorinna „Zori” Vaan Slint, 4 Jander Vaan Slint, 18 Lokust Vaan, 42. Trilla Suduri, 22 És itt következtek a jedi végrehajtó egységébe tartozó CSF-egyenruhások nevei, amelyeket nagyjából Divo is személy szerint ismert. Ő maga annyit tudott, hogy Suduri kapott egy CSF-egységet – a jedinek voltak bizonyos régi együttműködéseken alapuló hatósági kapcsolatai, lévén hogy a nő a jedik egyfajta rendőrfőnökének számított -, és ideutaztak a Hesperidiumra, hogy letartóztassák a renegátista vádakban bűnösnek ítélt Aretha Slintet. A gyanúsított, Aretha Slint nem volt a hullák között, az általános konszenzus természetesen az volt, hogy a sarokba szorított renegátista terrorista gyilkolta meg a saját családját, hogy elvarrja az őt esetleg a Renegáthoz köthető szálakat. Aztán elmenekült. Divonak azonban valami sántított ebben a nagyon logikus feltevésben. Túl egyértelműnek tűnt, mintha valaki a szájukba akarta volna rágni a megoldást. Valaki, aki állítólag a Renegát belső köréhez tartozott, de mégse látta senki, semelyik szomszéd vagy ismerős megérkezni. A kamerákat pedig Suduri – vagy a gyilkos – egy jedi trükkel haszontalanná tette. A képek csak elmosódó, kivehetetlen alakokat mutattak. Ezek az ostoba erőhasználók mindig megnehezítik a saját haláluk kinyomozását, sóhajtott fel elégedetlenül a CSF-nyomozó. A szárnysegéd, akit kiküldött, hogy jelentsen be vörös szintű terrorfenyegetettséget nem csak a Hesperidiumon, de a biztonság kedvéért a terrortámadásokat az utóbbi évben valamiért nagyon magához vonzó Coruscanton, és a rendszer többi nagy populációjú bolygóján, például a Metelloson is, most berontott a szobába, és lefékezett Divo előtt. - A CSF helyi kirendeltségei együttműködnek – jelentette. – Coruscantról Girdun ezredes kérdezi, hogy mi ez a nagy felhajtás. Divo elgondolkodott. Nem tudta, hogy kiben bízhat, ezért nem tudta, mennyire számíthatnak a Békeőrségre. Nem szívesen hívta volna be őket, mert a CSF emberei haltak meg, nem pedig békeőrök. Az ügyet tehát Divo felettesei maguknak akarták. Egyébként pedig a felhajtás nem volt nagy, a CSF igyekezett olyan diszkréten kezelni a helyzetet, amennyire csak lehetett. Divo pedig a vezetőségben elhangzott, kétes eredetű híresztelésekből azt hallotta, hogy a rendőri szerveket hamarosan átszervezik... Ha ez igaz, fogalma sem lehetett róla, hogy mi is az ő konkrét hatásköre. - Személyesen fogok jelentést küldeni az ezredesnek, ha itt végeztünk – mondta végül a szárnysegédnek. Mert egyvalamit biztosra vett: ha már ide vezényelték, el kellett végeznie a feladatát, mielőtt bármit is csinál. – Mit tudunk a gyilkosságok részleteiről? Mitől haltak meg? Se lövés, se kauterizált vágás nincs rajtuk. - Még a falakon sincsenek égésnyomok, senki nem használt lőfegyvert, vagy fénykardot, vagy bármilyen vágóeszközt – vont vállat az egyenruhás férfi. – Még azt sem tudtuk megállapítani, hogy a fal hogyan szakadt ki... - Valamiféle erőpraktika – guggolt le Divo az egyik áldozathoz. Suduri bőrén hajszálvastagságú, vértelen szakadásnyomok voltak, akárcsak a többi hullán. A testek lehetetlen prózokban voltak kicsavarodva. Mindegyik tetem arca a döbbent halálfélelem kifejezésébe merevedett. – Láttam már ilyet. Csak nem ilyen mértékben. – Divo felállt, és kinézett az épület oldalán tátongó lyukon. A horizonton a coruscanti felkelő csillag lágy fénye pulzált. – A gyilkos fegyver erővihar volt. - Ami logikus, hiszen Aretha Slint az egyetlen szóbavehető elkövető – jegyezte meg a szárnysegéd. - Vagy bármelyik, még szabadlábon levő renegátista – fordult vissza Divo a szoba felé. – Az a baj, hogy nincs semmi nyomravezető eszközünk. Ha be tudnánk mérni az Erőt, mint a birodalmiak, akkor talán azt is megállapíthatnánk, hogy pontosan ki volt a tettes. - Mit kell ezen megállapítani, főnök? Hisz már tudjuk. Csak kerüljön a kezünk közé az a némber! Személyesen fogom kiverni belőle az összes terrorista haverja nevét! - Elég, Jenkins – zárta le a vitát Divo. – Egyebet úgy se tehetünk, hisz a kamerafelvételek használhatatlanok... Jenkins! – csillant fel a nő szeme. - Mi az, főnök? - A hangfelvételek. Vannak berendezéseink, amikkel ki lehet tisztítani őket. - A holofelvételek hangja? - Amennyire én tudom, a jedik sosem bajlódnak a felvételek hangjával. Emlékszel, amikor elkaptuk a denoni hasfelmetszőt? A jedik szerint nem jedi volt, hanem sith. Heh, egykutya mind! Akkor is ottfelejtették a hangot, bár akkor csak egy-egy foszlányt tudtunk kiszedni belőle, mert az a barom szétverte a főkomputert, mielőtt kereket oldott... de itt egyben van a főszámítógép. - Zseni vagy, főnök! Máris intézkedem. Andressa összecsapta a tenyerét, és utánaindult. Hamarosan mindannyian a felvevőberendezés előtt álltak. Egy CSF specialista a szerkezet mellett guggolva kábeleket csatlakoztatott a gépezetbe. Divo kivárt, míg a vetítő fölött villogó kékes holomassza abbahagyja a sistergést. A CSF tisztítóberendezése kiszűrte a torzított hangokat, és hamarosan viszonylag tiszta beszélgetésfoszlány ütötte meg a nyomozó füleit. Suduri hangja volt az, miután rátörték az ajtót a Slintekre. - CSF! Kinyitni! – némi dulakodás hallatszik, majd egy apró, magas hang. – Hé, mit akarnak? Jander! Jandeeeer!! - Nyugalom, kisfiam, segíteni jöttünk. – Lábdobogás, egy nagyobb fiú hangja: - Állj félre, Joorna... mit akarnak? Kopoghattak is volna. - Elnézést, de az anyád túl veszélyes, kölyök. Hol van? - Anya? Anya hetek óta nem jött haza. Azt hittem, maguk tudják. Be is jelentettük a CSF-nél eltűnt személyként. - Azt kötve hiszem, nincs ilyen bejelentés... mi is a neved? - Jander. Jander Slint. - Helyes. Jander, nem kell félned. Most bemegyünk, és átkutatjuk a házat.A hangokból ítélve a fiú félreállt, a jedi és a CSF kísérete pedig nekiállt módszeresen átvizsgálni a kastélyt. Ez beletelt néhány percbe. Suduri a fenti sarokszobába parancsolta a gyerekeket és az apjukat, itt a felvétel felsistergett, de aztán újra kitisztult. - Melyikőtök tudja, hol van édesanyátok? - Nem jött haza. Azt mondta, ha egyszer nem jön haza, ne szóljunk senkinek. - Köszönöm... Zorinna, ugye? - Igen. - Jander, te vagy a legnagyobb... neked tudnod kell, hová ment az édesanyád. Veszélyben lehet. Sok sötét tárgyat találtunk, amik a Renegáthoz köthetők a házatokban. A nagyuratok halálával hatalmi vákuum keletkezett, anyátok veszélyben lehet. Tudod, hogy ez mit jelent? - Persze. Hogy anyám és a többiek egymás torkának esnek. - Akkor beláthatod, hogy anyád jobban jár, ha feladja magát. Mi legalább nem fogjuk megkínozni vagy kivégezni. - Pedig igazán megtehetnék, szívesség lenne... bármikor kiadnám, ha tudnám, hogy hová ment. Ugyanannyira érdekel a sorsa, mint az enyém őt!
- Hmpf, kékvérűek – horkantott fel Jenkins a vetítő mellől. - Téged viszont ismerlek, jedi. - Engem? - Aha, te voltál az a lány, aki azzal a vörösfejű jedivel és Draayjel nyomult a Tarison, nem? Amikor felrobbantottátok a Sötét Nagyúr gyárát. - Honnan tudsz te erről? - Draay elmondta, amikor legutóbb itt járt... tényleg, tudsz valamit róla? Úgy hallottam, hogy feladta magát. és gondolom anyámat is, különben nem rontottak volna ránk a gorilláid. Kár, pedig olyan helyes az a Draay... szerintem lett volna esélyem nála, egyszer még anyámtól is megmentett. De kár, hogy megölette magát. - Hogyhogy megölette magát? Draay Rozess él. - Persze. De a Sötét Nagyúr minden árulót megbüntet... nem fogjátok tudni megvédeni. - A Sötét Nagyúr? A halott Sordis már nem árthat nektek. - Hogyhogy... halott?
Divo összenézett Jenkinssel. Úgy tűnik, a Slint gyerekeket teljes sötétségben tartották, már ami a híreket illette. És Divo azt is érdekesnek találta, hogy Suduri miért nem az apát faggatta, aki a korábban elhangzott parancsai szerint szintén ott állt velük a szobában. A férfi nem tűnt túl intelligensnek még hullaként sem, de a szája nem volt bevarrva, vagy ilyesmi. Suduri talán azt hitte, hogy a gyerekeken könnyebb fogást találni, ezzel a taktikával Divo is egyetértett. - Igen, anyátok főnöke halott. Nem figyelitek a holohíradót? - Nekünk... nem szabad hozzányúlnunk a holokészülékekhez. Sem semmi máshoz. Az életünk lényege a Sötét Nagyúr szolgálata, a kiképzés... De nem vagyunk túl tehetségesek. - Azt elhiszem – zendült egy új, rideg hang.
- Állj, ez lezárt terület. Azonosítsa magát! - Az embereid odalent halottak, jedi... - Felszólítom az azonnali megadásra!! – hallatszott Trilla kétségbeesett hangja, és egy fénykard felharsanó sistergése. Dulakodás hangja, iszonyatos dörej, majd mintha testek csattantak volna a padlón. - Most már egyedül vagy, jedi... hiába állsz be eléjük, úgyis elérem őket... - El innen, pokolfajzat! - Ha félreállsz, nem esik bántódásod... – folytatta a hűvös hang könyörtelenül. – Nekem csak a Slintek kellenek. A Slintek, akik testvéreimnek merik nevezni magukat... - Testvérnek? Csak öt Slint gyerek van. Ki vagy te valójában? - Állj félre, ha jót akarsz... - Renegátista asszasszin... - Semmit sem tudsz, jedi... menj arrébb... ne dobd el az életedet ezekért a koszos kis senkikért... - Nem! Előbb rajtam kell átjutnod! - Állj félre... állj félre, te ostoba... - Ne! Neeeeeee!! - Hát legyen...És a felvétel megszűnt, nem volt tovább. - Hát ezért voltak odakint a kövezeten is hullák... – szólt Jenkins. - Egyszer megölték a rendészeket, azután a jedit és a Slinteket. Ez egyezik a megállapított halálok időtáblázatával. - Igen, a tettes kirobbantotta a társainkat a fallal együtt, de valamiért nem bánt el azonnal Sudurival és a gyerekekkel. – Divo magába merülve töprengett. – Vagy csak arról van szó, hogy a jedi erőpajzsa kivédte a támadást, megvédte a gyerekeket és az apjukat, míg a CSF rendészeink nem voltak ilyen szerencsések... Nem tetszik ez nekem. A gyilkos egyértelműen nem az anya volt, de akkor ő hol van? És ki a gyilkos? - Igazad volt... A Slint nővel kapcsolatban. Elhamarkodott voltam – szólt Jenkins. - Nem, logikus voltál. Csakhogy ehhez a szakmához nem elég a logika. Hallgatni kell a kopóösztönre... A motiváció, az indíték tiszta, de az már nem, hogy mit értett a gyilkos az alatt, amikor a Slintek testvérének nevezte magát. - Mintha sértette volna az önérzetét, hogy ő maga is Slint – jegyezte meg Jenkins. - Igen... de mind az öt Slint leszármazott odafent van kinyújtva. Szerepel bármelyik adatbázisban Aretha Slint eddig ismeretlen terhessége? Egy vetélés esetleg, vagy abortusz? Jenkins a holopadjára pillantott. Néhány percig kutakodott, majd felnézett. - Nem. Csak ez az öt lehetséges gyerek van. Illetve volt... Semmi orvosi látogatás, a nőgyógyászához nem volt beírva más, amiből egy rejtett terhességre következtethetnénk. - Hozasd be az őrsre! – utasított Divo. – Ne csak a nőgyógyászt, de mindenkit, akit Aretha Slint, vagy bármelyik Slint valaha is ismerhetett. - Nem tartóztathatunk le csak úgy civileket... - CSF rendészek haltak meg! Azt csinálunk, amit akarunk. Nehogy azt hidd, hogy a kormányunk megfeddne érte, Jenkins. – Divo elindult, hogy még egyszer végignézze a kastély helyiségeit, hátha ráakad még valamire. – Az éj leple alatt csináljátok – szólt vissza a válla fölött. – Szépen, csendben, ha lehet, és ne hagyjatok rajtuk maradandó nyomot, sértetlenül kell mindenki... és egyelőre élve - tette hozzá sötéten, majd felkaptatott a széles lépcsősoron. Alig várta, hogy véget érjen ez a nap annak ellenére, hogy még el sem kezdődött.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 19, 2021 14:40:23 GMT 1
A Hesperidium hold felét elfoglaló világvárosban teljes volt a káosz. A terror érzése szinte tapinthatóan terjedt a levegőben, és ahogy a Slint gyilkosságokat követő ámokfutás kezdetét vette, sötétség borult a hold lakóira.
Az ő szemükben a Renegát szörnyű visszképe csillogott.
A jedik katonai löveghajója a CSF és a Békeőrség egységeitől lebegett egyfajta előre megegyezett háromszögben, több kilométerre egymástól, hogy befoghassák az egyre terjedő robbanássorozat gócpontját – egy hol kitáguló, hol emberi méretűvé összehúzódó, fekete masszát, ami végigszáguldott a légijárdákon és a légtornyok között, bele-beleütközve az építményekbe, amelyek a nyomán azonnal lángra kaptak és megingottak, némelyik torony össze is omlott... ezrek halálát okozva másodpercek alatt.
A sötét, anyagtalan massza úgy száguldott végig a Hesperidium városán, mint egyfajta mondabeli gyilkolószellem. Anyaga, a füstszerű feketeség Sordisra emlékeztetett, de a sötétségbe most parázsló, halálos lángok vegyültek, mintha a fekete massza egyszerre állt volna az Erő sötét oldalának fizikai manifesztációjából és egyfajta perzselő, égő szénforgatagból.
Ez a pusztító, menekülő entitás volt az, amit a jedik megéreztek Trilla Suduri lovag-végrehajtó halálával szinte egyszerre... és ami olyan erőteljes volt, hogy nem hagyhatták figyelmen kívül, azonnal üldözőbe vették, a CSF-egységekre bízva a Slint ház átkutatását, a jedik úgyis tudták, hogy ott mindenki halott, hiszen megérezték a tragédiát abban a minutumban, ahogy megtörtént. Ez az entitás ölte meg a Slinteket, és még ki tudja, kit... A Jedi Tanács azonnal értesítette a hatóságokat és a flottát, és ideküldték a leginkább harcba fogható mestereiket, hogy gátat vessenek a pusztító ámokfutásnak.
- Olyan, mint Sordis – jegyezte meg a löveghajó nyitott oldalában a páncélozott Imani mester. A fekete bőrű nő elégedetlenül szemlélte az előttük végbemenő pusztítást. – Gyorsabban, pilóta! Lehagy minket, és szeretnék mielőbb lőtávolságba érni!
- Rosszabb, mint Sordis – zengte a mellette álló, robosztus méretű kiborg mester, Judicar. – Nagyobb... sötétebb. És ebben az állagában hiába állunk neki lövöldözni, minden átmegy rajta, és nincs időnk lemeditálni az égből.
- Én sem érzem Sirrynt – rázta a fejét a széles karimájú kalapot viselő whipid nagymester. K’kruhk alacsony, nagydarab termetű nonhumán volt, akinek most az agyarain a szeméből lecsorduló könnyek csillogtak. – Egykori társunk nem jöhet vissza többé. Ez valami... zavarosabb. És azt is tudom, hogy mi lehet.
Társai kérdő tekintetére hozzátette: - Ez egyfajta... A múltban volt rá példa, hogy azok az erőhasználók, akik valamilyen oknál fogva elnyomták magukban a képességeiket, és képzetlenek is voltak, idővel ösztönszerűen kirobbantak, mint egy energiazuhatag, ami mindent letarolt maga körül... De ezek az entitások sosem élték túl a kirobbanásukat. Az ott lent... erősebb. Képzettebb.
Odalent a massza épületekbe csapódott bele, felhőtornyokat roppantott ketté, és függőhidakat robbantott szét a rajta levő járókelőkkel együtt. A jedik minden egyes halál nyomán felszisszentek, érezték mindegyiküket. A CSF és Békeőrség egységek mellé besoroló flottahajók és vadászegységek, illetve a jedik egységei közösen koordinált turbólézerlövésekkel igyekeztek eltalálni a gyilkoló energiaentitás közepét, de sokszor mellélőttek vagy a sugárnyalábok áthaladtak az anyagtalan masszán, ezzel még több kárt okozva feleslegesen. Így a lövések abbamaradtak, és mindegyik szervezet azon tanakodott a maga parancsnoki siklóján, hogy milyen más módszerrel lehetne lehozni az égből a megállíthatatlan, természeti erő szerű alakot. Az orbiton lebegő csillagvédő pedig képtelen volt precíziós csapást kalibrálni egy olyan gyorsan mozgó valamivel szemben, mint ez a deformálódott illető.
A városban persze kiadták a kiürítési parancsot, de ez sokszor csak annyit ért el, hogy a tomboló massza előtt több áldozat csoportosulhatott egyszerre és több ártatlan civil lelte a halálát, akik eszeveszett menekülésükben feltorlódtak előtte.
Casterfo szenátor egy valamivel távolabb lebegő leszállóegységből figyelte az eseményeket. A férfi elkeseredetten nézte a távoli felvillanásokat, hallgatta a robajsorozatot, nézte a társai tehetetlenségét... végül a mellette strázsáló Girdun ezredeshez fordult. - Hol vannak már... bekalibrálták ezt az izét?? – követelőzött. - A mieink igen... a Fort Depallorol viszont jelentik, hogy nem tudnak ilyen pontossággal tüzelni. Az eltüntetné a város egy részét is. És ki tudja, milyen károkat okozhatna a bolygókéregben. Casterfo bólintott. A Hesperidium a legközelebbi égitest volt a Coruscanthoz. Ha szétesik, vagy neadjdea elmozdulna a pályájáról, az katasztrofális következményekkel járna a fővárosra nézve. De erőt kellett mutatni. Egyelőre fogalma sem volt, hogyan döntsön.
Távolabb Judicar mester a szája elé emelte a komlinkjét. - StealthX egység, készen állnak? – kérdezte. – Helyes. Közelítsék meg a masszát, de vigyázzanak, ne érintkezzenek vele! Azt már próbáltuk, és öngyilkosság. Mi pedig nem vagyunk nagaiok. - Úgy véli, az árnyékbombák lelassíthatják, mester? Hacsak nem dobunk egyet a közepébe valamelyikünk áldozata árán, szerintem nem lesz elég. Judicar lehunyta a szemét, légzőkészüléke magasabb fújtatásra kapcsolt. - Nem vagyok hajlandó senkit feláldozni, így is egyre kevesebben vagyunk! – recsegte. – Vezéreljen a flotta vagy a békeőrség öngyilkos manővereket, ne mi! Tegye a dolgát, rajparancsnok, és ne hősködjön fölöslegesen!
Nem messze a jedi löveghajótól a CSF csapatszállítójában Filmond Graves alezredes sötét szemekkel bámulta a kibontakozó katasztrófát. Soha életében nem látott még ilyet, még renegátista támadásokkor sem. A Slintek meggyilkolása egy dolog volt, Aretha Slint félresikerült magánakciója, de ez... ez valami más volt. Odalent a massza érintésére egy függőhíd kettérepedt, és különböző fajú civilek zuhantak alá a több száz méteres szakadékba. CSF egységek és elfogóhajók rajzottak körülöttük, igyekezve vonósugárral befogni annyi áldozatot, amennyit csak tudtak a hosszú zuhanás időtartama alatt. A massza széleinél bombák villantak fel, mintha terelgetni akarnák a füstöt – a jedik álcázott X-szárnyúi. A massza irányt változtatott. Graves a mellette bambuló őrnagy felé fordult. - Tegye le a gépet! – parancsolta. - Mi? – hebegte a másik. - Nézze – mutatott Graves az ámokfutóra. A massza lelassult, és hirtelen visszavett a térfogatából. Aztán lezúdult az alsóváros bolygófelszínnel megegyező magasságú szintjei felé. Hirtelen sokkal nehezebb volt követni, ez pedig egyvalamit jelentett Graves számára: az entitás gondolkodóképes.
Az őrnagy bólintott, a csapatszállító pedig aláhúzott. Nemsokára landolt a remegő felhőtornyok között, amelyek porral és menekülő civilekkel lepték el a kiugráló CSF őröket. Graves ugrott ki elsőnek, és parancsba adta az embereinek, hogy maradjanak hátra vezényelni a tömeget. A protokollt figyelmen kívül hagyva egyedül vágott neki a gyorsan száguldó füstmassza üldözésének.
Amikor maga mögött hagyta az embereit, és nem láthatták már őt, természetellenes sebességre kapcsolt, mert csak így tudott lépést tartani az entitással. A távolban holokamerákat tartó holoriportereket pillantott meg, így irányt változtatott, hogy kikerülhesse őket. A férfi olyan gyorsan szaladt, hogy a körvonalai elmosódtak... egy pillanatra felvillant Jude Rozess arca Graves álarca mögött, de ezt senki sem láthatta a nagy tumultusban.
A kamerákat pedig Jude-Graves a szokásos erőtechnikával elárnyékolta.
Ha ennek vége lesz, meg kell bíznom valamelyik jobb képességű káoszlordomat, hogy vegye fel helyettem Graves alakját. Hasznos lehet még a CSF alezredes a Renegát szervezete számára.
Megpillantotta az egyik üres liftaknában alázuhanó masszát, de kiélesített látásával meglátta a szemben leszálló hajót is, amiből jedik ugráltak elő. Graves/Jude még most is rejtegette magát az Erőben, így ebből nem lehetett gond. Elővette a komlinkjét, és magához rendelte a legközelebbi CSF csapatot. Mire a jedik közelébe ért, már két osztag CSF rendész is volt vele. - Kérem, alezredes, mi megyünk elsőnek – szólt Judicar mester. – Önök pedig utánunk, így a legbiztonságosabb mindenkire nézve. - Természetesen – felelte Graves-Jude. – Meghajlok a szakértelmük előtt, Judicar mester. De sietnünk kell!
A nagydarab kiborg bólintott, majd leugrott az aknába. Társai egyenként követték – a termetes whipid, a páncélozott, magas fekete nő, és egy nonhumán férfi, aki erős dohányszagot árasztott, és ellenséges pillantásokkal méregetett mindenkit, aki nem volt jedi. Jude felismerte benne Jardis Kelln mestert, egy feltörekvő, fiatalabb férfit, akit a jedik egyre gyakrabban vetettek be kényesebb helyzetekben.
Ő maga az embereivel együtt mászókötelet lőtt az akna aljára, és azon kúsztak lefelé. Mire elérték a jediket, azok döbbenten álltak az alsóbb szintek egyikén, alacsony mennyezet alatt... Jude-Graves előrenyomakodott az emberei között, de még a jedik között is, ám ekkor érezte, hogy Judicar belemarkol a könyökébe. - Ne... nem biztonságos – sisteregte a kiborg. A velük szemben álló huszonéves férfi egy előkészített, régi vadászgépnek támaszkodott, és úgy lihegett, mint akinek elzárták a légútjait. - Ő az? – hebegte Jude, akinek a szemében izgatott mohóság gyúlt, de ezt a hátánál álló jedik nem láthatták.
A barna hajú, sötét szemű fiatal férfi kiemelten helyes volt, csak fakó arca árulkodott arról, hogy valami nincs rendben vele. A szélei még mindig füstölögtek, mint anno a Sötét Nagyúrnak, gondolta Jude. Az arca pedig... hát igen, egyértelműen Slint vonások.
Ó, Aretha, te ostoba ribanc, mit tettél...
Lehetséges volna? Jude töprengve kinyújtotta a kezét, mintha magához akarná inteni a fiút, aki több ezer életet oltott ki menekülés közben. Ha a jedik nem érezték volna meg, talán lett volna ideje elmenekülni... de így, hogy a jedik szinte azonnal ott termettek, menekülésre kényszerült. Látványos, katasztrofális menekülésre.
Ilyesmire csak Sordis volt képes eddig.
Ez a gyerek viszont nem ő volt, és mégis... volt benne valami ismerős. Jude-Graves kihúzta magát, és igyekezett nyugtató ábrázatot ölteni az arcára, miközben Kelln mester előrenyomakodott mellette. A jedik meg akarták nyugtatni a fiút, hullámokat küldtek felé az Erőben. Nem mintha nem lett volna nyugodt – jóképűségét eltorzította az arckifejezése, ami viaszos maszkká tette vicsorgó ábrázatát... tisztára, mint egy sarokba szorított, veszélyes vadállat. - Semmi baj, fiam – recsegte Judicar, akinek a hangja most meglepően gyengéden szólt. – Gyere velünk. A Templomban biztonságban leszel. Kiprogramáljuk belőled ezt a renegátista őrületet, és megtanítunk kezelni az erődet... Ne félj. Nem adunk át a hatóságoknak. - Hogy mi? – pördült a kiborg felé Graves-Jude. – Nézze, Judicar mester, ez közös akció volt. Nyilvánvalóan szükségünk van a maguk segítségére, ha be akarjuk vinni ezt a... ezt a fiút. De közös felügyeletre van szükség. - Most nincs idő politizálni, eldöntjük utána – zárta le a vitát Judicar. - Nem fogunk megbüntetni – lépett elő K’Kruhk mester, aki olyan megnyugtató aurát árasztott magából, hogy Jude egy pillanatra az anyja meleg ölelésében érezte magát. – Gyere velünk! Én már találkoztam olyannal, mint amilyen te vagy! - Nincs más olyan, mint én! – ordította a fiatal férfi. Előrelökte a kezét, mire közte és a jedik között áthatolhatatlan, fehér energiafal képződött. Judicar irritáltan megérintette, mire fémkeze felszikrázott és elszenesedett.
- Arcátlan kis... – morogta. – Gyerünk! – intett a társainak, akik előrenyújtották meztelen tenyerüket, és egymásra hangolódva koncentráltak. A fal halványulni kezdett.
Jude-Graves karbatett kézzel járkált, miközben az emberei biztosították a hátát. Egy másik járaton a Békeőrség és a flottaegységek is befutottak, pont az átellenes részen, de a gyilkos oda is energiapajzsot vont. Valószínűleg a környező energiavezetékeket szipolyozta ki valahogy... legalábbis egy gyakorlatias gondolkodású CSF alezredes valami ilyesmire gondolt volna, így Jude kiadta a parancsot a rendészeinek, hogy keressék meg a fővezetéket, és robbantsák le, ha kell. Ő pedig visszafordult a fiú felé, akinek a pillantása rátévedt – és gúnyosan elmosolyodott, mintha csak azt mondta volna, hogy nézd ki van itt, LOL.
Amikor Jude először érzékelte a Slintek elleni merényletet, még javában az Adumari támadást szervezte a Remnicore-on. A Jehdáról is kaptak egy sajátos eszközökkel átjátszott pinget, ami azt jelentette, hogy az ottani fűszertermelőik bajban vannak. Épp kiadta a parancsot, hogy az összeverbuvált káoszlordok és a nehezen megszerzett transzportok azonnal indulhassanak a sivatagbolygóra, amikor megérezte... A jelenlét szólította őt, de nem specifikusan őt, talán minden erőhasználót. És túlságosan erős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja. Az Aretha Slintre állított emberei is jelezték, hogy valami nincs rendben, így Jude azonnal ideutazott. A renegátisták szolgálatában álló Graves álcája alatt pedig sikerült eljutnia idáig...
Azt azonnal megérezte, hogy a támadó veszélyt jelenthet a Renegátizmusra.
Judicar váratlan robajjal intett egyet, mire a pajzs megszűnt. A Slint-arcú fiú már a vadászgép fülkéjében tevékenykedett, amikor a jedik megszüntették a másik pajzsát is, és a CSF, Békeőrség, flotta és jedi üldözők berontottak a géphez, hogy azonnal mozgásképtelenné tegyék azt. A jedik feltépték a pilótafülke plexijét, és kiráncigálták a fiatalembert, aki arcán teljes nyugalommal engedte, hogy lehúzzák a padlóra, térdre vessék, és erősztázis alá helyezzék. Jude-Graves azonnal ott termett, és hátracsavarta a karjait, majd energiabilincseket kattintott a csuklóira.
- Azt hiszik, elkaptak, és meg is tudnak tartani? – nevetett fel élesen Darko Slint.
- Mindent megteszünk érte – ígérte sötéten Judicar mester.
Két békeőr és két jedi körbeállták a fiút, talpra rángatták, és a kijárat fele indultak vele. Annak az arcán nem tükröződött érzelem, és átalakulni se próbált, bár bizonyára a körvonalai közül pulzáló sztázismező, amibe a jedik helyezték valószínűleg gátolta ebben. Amikor Jude-Graves elé ért, lefékezett.
A férfira villantotta sötét szemeit, amelyek mögött mintha vörös lángok égtek volna. - Hát nem meghalunk mindannyian egy kicsit, alezredes úr?
Jude még jobban izgalomba jött attól, hogy a fiatalember átlátott az álcáján. Mert már biztosra vette, hogy tudja, ki ő. A szavai azonban kétségeket ébresztettek benne, mert nem először hallotta őket. A Sötét Nagyúr beszélt így... Ezt az illetőt nehéz lesz a maga oldalára állítania. Erőszak vagy érzelmi manipuláció nem működött volna rajta, ezt Jude már most tisztán érzékelte. A veszélyérzete megnőtt az előbbi kérdéstől. Talán jobb lenne, ha megölnék a fiút. Túl veszélyes volt mindenkire nézve. Jude tudta, hogy mindenképpen szüneteltetnie kell az adumari akciót addig, amíg itt végez. Most ez volt a fontosabb, a katonai akadémia megszállásához pedig amúgyis idő kellett még, amíg előkészítik.
A fiatalember elvigyorodott, majd halványulni kezdett. Az energiabilincs lehullott róla.
A jedik nyomban ott termettek, de mire bármit is csinálhattak volna, Darko Slint eltűnt, mintha álcázta volna magát... K’Kruhk nagymester pedig összerogyott.
Judicar és Imani kidülledő szemekkel nézték mestertársuk állapotát és a gyilkos hűlt helyét. Kelln mester letérdelt K’Kruhk mellé, és hamarosan egy CSF szanitéc is megérkezett. De az öreg whipid kinyitotta a szemét – kisugárzása az Erőben olyan sötét volt, mint egy feneketlen sith kút. - Az enyém vagy, vénember... – sziszegte nem a saját hangján. - K’Kruhk mester – kiáltott fel Imani. – Ne engedd be az elmédbe! Ne engedd, hogy kiürítsen!! - Lélekátvitel? Segítenünk kell neki! – recsegte Judicar, és az öreg whipid homlokára tette az ép kezét. A jedik mindenkit elparancsoltak a közeléből, és letérdeltek a nagymester mellé, hogy átadják neki az erejük egy részét a belső küzdelemhez. - Judicar... ölj meg, Judicar, különben sosem szabadultok meg a fiútól... - K’Kruhk mester! Térj észhez, tudjuk, hogy odabent vagy még! – recsegte válaszul a kiborg. - Ostoba, gyenge jedik... Úgyse meritek megölni a vénembert... Tylissa leányom, gyere csak közelebb... hadd érintselek meg még egyszer utoljára... NEM!! Hallgass, vénember!! Te már nem létezel... csak én vagyok...
Imani könnyes szemekkel koncentrált, de nem válaszolt. Minden erejével azon volt, hogy világos oldali energiákat öntsön a whipidbe.
- Ölj meg, Kelln... igen, látom ennek a hegyoldalnak a fejében, hogy kik vagytok... mindent tudok rólatok és a senkifajzat fajtátokról... sosem érhettek a nyomomba... Na és te, drága Judicar mester? Meg kell mentened őket, láttad, mire képes... Ölj hát meg... legyen vége a szenvedésnek... nem bírom tovább...
Imani és Kelln tovább segítették a társukat, Judicar egyik keze azonban a fénykardmarkolatára csúszott, ezt a nem messze álló Jude-Graves tisztán látta... megteszi a mindig gyakorlatias kiborg? Jude el volt ájulva, olyan jól szórakozott.
Emellett pedig hideg rettegés kúszott fel a gerince mentén.
Ha ez az entitás életben marad, az veszélyezteti a terveit, nem pedig segíti. Miféle fogást találhatna rajta? Miféle fogást találhatott volna például Sordison, amíg a Sötét Nagyúr mellett szolgált? Az is csak a testét szerette, de az ehhez a kölyökhöz öreg volt. Talán nem is érdekelte a szex.
Nem.
Összenézett a szemközt álló Girdun ezredessel, aki bólintott. Graves kézjelekkel közölte a parancsot az embereivel. Sugárvetők kattanása hallatszott, és több tucatnyi fegyvercső emelkedett a kínlódó K’Kruhk agyaras formája felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2021 9:04:05 GMT 1
Judicar fénykardja újraaktiválódott, mire távolabb Girdun arcára egy pillanatra bátortalan grimasz ült ki, és gyorsan hadarni kezdett a komjába, csak a jedi mesterrel szemben álló Jude-Graves arcára ült ki magabiztos mosoly. Így még érdekesebb lesz, gondolta villámgyorsan. - A jedi nagymester sorsáról a Tanács dönt majd, miután elfogtuk! - keresztezett egyet a levegőben Judicar mester a rendőrök előtt. - Tegyék le a fegyvereket!
Jude-Graves egészen közel sétált Judicarhoz, a férfi megmaradt kezében villogó fénykard pengéje szinte sütötte a CSF tiszt arcát. Az álcázott Rozess-dinasztia tag fölényesen elmosolyodott. - Itt és most hajlandó fegyveres konfliktust kezdeni a Köztársasággal a Jedi Tanács... egy terrorista és egy öreg, bolond loncsos-agyaras trotyli kedvéért, mester? - Tartsátok egy helyben! - kiáltott hátra Judicar Imaninak és Kelln-nek.
- Céélozz! - vezényelt Jude-Graves. - Lépjenek hátra! - ordított közbe egyszer csak Girdun távolabbról, egészen biztonságos, több tíz méternyi távolságból, ahová jobbnak látta visszavonulni az ócska vadászgép és a körülötte kialakult jelenet elől. - Mindenki lépjen hátra! - Ne utasítgasson minket, inkább a fogdmegjeinek szóljon! - kiáltott vissza dühtől fekete arccal Imani mester a még mindig hörgő és nyögdécselő whipid mellől. - Megpróbál felállni! - ordította Kelln. - Lépjenek hátra! - sikoltozta rekedre magát Girdun. - A saját biztonságuk érdekében!
- Elfoghatjuk a rohadékot, uram! - kiáltott vissza Jude-Graves, aki egy ilyen érdekes helyzetből most már láthatóan nem szándékozott visszakozni beszari feljebbvalója határozatlansága miatt. Attól, hogy Girdun gyáva volt vérre menni a jedikkel, attól még túlságosan is izgalmas fejleménynek érkezett ez a egész...
Judicart mintha megérintette valami. Leengedte a fénykardját és felfelé sandított, mire Jude-Graves félretolta és odasietett a whipidhez. - Na ugye, így kell ezt - szegezte most az alezredes utánzat egyre növekvő magabiztossággal a sugárvetőjét most Imani páncélos mellkasának. - Te jössz, yammockszedő. Menj arrébb.
- Vigyázz! - ordította Judicar, ahogyan egy árnyék vetült föléjük. A többi CSF katona hallgatott Girdun ordibálására, még a whipid mellett térdelő egészségügyis is elkotródott, a lehetőségtől megrészegült Jude-Graves volt az egyetlen, aki az egyenruhások közül ott posztolt a whipid fél méteres körzetében.
Judicar respirátora kelletlen, szörcsögő hangot hallatott, ahogyan a veterán jedi mester meghozta élete és az elmúlt néhány pillanat egyik legnehezebb döntését - és azt mentette, akire aktuális állapotában legnagyobb szüksége volt a Jedi Rendnek. - Hé, mit csinálsz?! - kiáltott fel Imani, ahogyan Judicar az Erővel megsokszorozva a sebességét odavillant, és a hóna alatt megragadva a nagydarab nőt, mintegy ékesen illusztrálva azt a jedi mondást, hogy “A Méret nem számít, az Erő az elmédben van”, egy szemvillanás törtrésze alatt az egész platform másik végéig rántotta.
A whipid vöröses, idegen tudat által megszállt szemei felpattantak és megragadta a mellette térdelő Kelln nyakát. Jude-Graves sugárvetőjét egyenesen a páros nagyobbik, láthatóan őrültebb és megszállottabb tagja fejének szegezte. - Mindent nekem kell csinálni - mormogta.
Hátrébb Girdun bemenekült egy felborított konténer mögé. Aztán mielőtt bármi történhetett volna, a felettük lebegő árnyék szélén hirtelen éles fények villantak, nagyjából a vadászgép körül egy koncentrikus körben...
És rájuk szakadt a Hesperidium légköre, pontosabban az abban, felettük lebegő furcsa tákolmány. A whipid-Kelln-CSF alezredes trióját hirtelen egy, a semmiből alázuhanó, három méter magas, körkörös, gyűrű alakú fémfal választotta el mindenki mástól. A CSF-bevetési egységek és a két, a körön kívül rekedt jedi mester döbbenten figyelte, ahogyan a fémgyűrű oldalán kialakított, védett ketrecekben gyíkszerű lények tucatjai tekergőznek és krákognak... az Erőn pedig eltűnt Judicar és Imani elméjéből.
- Nevetséges kis trükk! - hörögte az ysalamirik láttán odabentről a whipid agyaras száját és hangszálait használva minden és mindenki, aki éppen megszállva tartotta a testet. Bizonyára a gyűrű belső oldalán is vannak ketrecek, gondolta kintről Judicar. - Büdös gyíkok... áááá...
Szavai ordításba fulladtak, ahogyan a felettük lévő kavargásból láthatóvá vált a gyűrűt tartó felső szerkezet, egy mobil szervízplatformhoz hasonlító valami, amely most leengedte hatalmas, pókszerű fémlábait a gyűrűn kívülre, majd az azokban lévő emittereket aktiválva egy második, izolációs energiakupolát emelt a belső fémkerítés köré, néhány lépésnyi hátrálásra késztetve a kint rekedteket, majd a következő pillanatban a belső fémgyűrű ysalamiri-ketrecek melletti emittereiből statikus, kékes energiahullámok vágódtak a középen rekedt trióba. A whipid, Jude-Graves és Kelln fájdalmas arccal vonaglani kezdtek.
- Mi a titkos Sith mester ez... - szaladt ki Imani száján, inkább technológiai érdeklődés és kíváncsiság, mint félelem által hajtva, de rögtön választ is kapott rá, ahogyan a platform körül rajzó fekete, villogók nélküli rohamsiklók ereszkedni kezdtek, vonósugaraikkal félretolva a körben rajzó jedi, CSF és Békeőr egységeket, egy harmadik védelmi vonalat képezve. Rohamfedélzetükről deszantköteleken fekete páncélos, a Galaktikus Szövetség Gárdájának sisakkialakítására emlékeztető vizoros rohamsisakot viselő humanoid alakok csúsztak le, vállukon villámszerű “EE” jelvénnyel.
A leszállóplatform gyűrűje feletti, a gyűrű és a külső lábrengeteg felett átívelő stabilizátorkarok által tartott, valamiféle parancsnoki toronynak tűnő felépítmény alján kinyílt egy kohószerű doboz szája, majd vonósugarak felrántották az ósdi vadászgépet és minden más fémszerkezetet, ami a csapdába esett, energiasugarak által kínzott, Erő nélkül hagyott trió körül volt, és egy pillanat alatt elnyelte őket a sisterő gőzkamra. Imani mester nyelt egyet. Ha Judicar nem rántja ki onnan, ez az izé lehámozta volna róla oly kedves, és életben maradása szempontjából legalább oly fontos páncélját, vagy őt magát is berántotta volna ebbe a mini-bolygópusztítóba.
A következő pillanatban pedig sziszegő, fehéres köd váltotta fel az energiaíveket, ami egy pillanat alatt betöltötte a gyűrű és a védelmi erőtér alatti levegőkapszulát. - Karbonit - mormogta Judicar.
A platform felső részéről, a kohó becsukódó szája mellől három robotkar szögletes konténereket eresztett le a felhő közepébe. Megszilárduló, recsegő hang hallatszott, majd a platform szivattyúi elkezdték kiszipkázni a megmaradt gázokat és egyéb felesleget, aztán a berendezés pár méter magasra emelte a belső gyűrűt, hogy be lehessen sétálni alatta, a póklábak közti külső, izolációs erőtéren pedig három helyen apró bejáratok nyíltak, amelyeket azonnal elfoglaltak a fedezetet adó “EE”- kommandósok. Ahogyan a füst eloszlott, láthatóvá vált három tökéletesen karbonitba fagyasztott alak - Graves alezredes szoboromereven, felfelé pillantva, sugárvető nélkül, mint aki éppen átkozni készül az alkalmatosságot, ami csapdába ejtette, Kelln a fájdalomtól összegörnyedve (egyedül az ő állapotjelzői villogtak narancssárgán a konténere mellett, a másik kettőé zöld volt), a whipid pedig széttárt karokkal és lábakkal, egyfajta kifeszített pozícióban fekve. A fekete páncélosok egyik osztaga berohant hozzájuk és azonnal kapcsolgatni kezdték a berendezéseket a karbonitkonténerek oldalán. Végül kézjelekkel intettek kifelé, hogy minden rendben.
Girdun csak most mászott elő a konténer mögül. Judicar megkerülte a gyűrűplatformot és odasietett elé, miközben Imani lekapott egy mobil szkennert páncéljának karjáról, és körbe-körbe kezdett járkálni a berendezés körül. - Mégis mi a jó ég ez - támadt neki Judicar Girdunnak, aki csak hebegni tudott, ekkor azonban egy nagyobb fekete rohamsikló landolt mögöttük, a rámpáján lesiető váll-lapot, mellpáncélos alak pedig leemelte a sisakját és biccentett a párosnak.
- Köszönöm, Heol, innen átveszem. - U... uram... én... örülök, hogy visszajött... uram - nyögte Girdun, tisztelgett és hátrébb kotródott.
Judicar számonkérően megpördült, és meglepetten hátralépett, ahogyan a szürkés, hideg szempárba bámult. - Rég nem láttam, ezredes - közölte végül két szörcsögés között.
Jahur Karand biccentett, majd a platform felé érkező siklók felé pillantott, az egyik a Szenátus kékjét, a másik a Hírszerzés vörösét viselte. - Engedelmével, a magyarázkodással megvárnám a többi érintettet - közölte végül, majd a komjába szólt. - Minden Békeőr és CSF reguláris egységet vonjanak ki tíz click sugarú körben. Csak az Erő-Elhárítás jelzésű egységek maradhatnak - Judicarra pillantott. - Kérem, jedi mester, legyen olyan jó, és adja parancsba ugyanezt a jedi egységeknek is. Ne keltsük tovább a felesleges feszültséget, most, hogy megszüntettük a fenyegetést. - Én nem tudom, minek nevezném ezt - pillantott a platformra Judicar, de azért a komjához kapott és diktálni kezdett bele, mire a jedi hajók és StealthXek is hátrébb húzódtak.
A két magas rangú vezetőket szállító sikló landolt. Casterfo lépett elő a kékből, akihez nem sokára csatlakozott a jobbára ismét a konténerek között bújkáló Girdun és néhány Békeőr-testőr, a másikból Naberrie szenátor és Maddeus ezredes dühtől és meglepetéstől vöröslő feje bukkant elő. Karand kajánul elmosolyodott, és sisakját a hóna alá csapva Casterfo elé sietett, összecsapta a bokáját is tisztelgett.
- Szenátor úr jelentem, a Békeőrség 31. szekciójának Erő-Elhárító különleges műveleti egysége végrehajtotta első sikeres elfogását és semlegesítését. Az alany stabil állapotban, fagyasztva. Járulékos károk: két személy, egy jedi, egy CSF-reguláris főtiszt. - Én mondtam mindenkinek, hogy húzódjon hátra, amikor leszólt a vezérezredes úr, hogy jönnek - hebegte Casterfo háta mögül Girdun, miközben a Kancellária szenátora széles mosollyal megveregette Jahur Karand vállát.
- Magyarázatot követelek, szenátor úr - szólt közbe szörcsögve Judicar, majd a melléjük lépő Naberrie-re és Maddeusra pillantott. - Ahogyan mi is - szólt közbe Noel. - A Szenátusnak nem volt tudomása ilyen... technológiai szörnyszülöttek létezéséről - pillantott Karandék platformja felé. - Az efféle műveletek pedig eddig a Hírszerzés hatáskörébe tartoztak - intett a döbbenten bámészkodó Maddeus felé.
- Patália helyett talán örüljenek, hogy elfogtuk ezt a terroristát, aki megszállt a Rend legkompetensebb nagymesterét, vagy mit - kuncogott Casterfo. - Ami egyébiránt sokat elmond magukról - pillantott Judicar felé. - Ez... illegális... - Noel csak ekkor vette észre, hogy néhány holokamerás sikló is ott lebeg körülöttük. - Az egyikről Javis Tyrr integetett feléjük vidáman. - Nem... - rázta meg a fejét Naberrie és Casterfora pillantott. - Ez megrendezett, igaz? Végig erre készültek.
- A speciális alakulat még nem állt készen a iskola elleni terrortámadás idején - magyarázta Casterfo. - Karand vezérezredes ezen dolgozott a maguk kis közös… utolsó küldetése óta - mosolygott lekezelően Noelre Casterfo. - Amikor ez a pojáca nekiállt itt Erősködni a holdon - intett K’Krukh lefagyasztott teste felé, amelyet a bevetésiek elkülönítettek a másik kettőtől -, azonnal riasztottuk őket. - De szenátor úr, szabadjon megjegyeznem - szólt közbe Maddeus. - Ezek... birodalmi módszerek... - Ne Arcoskodjon itt, ezredes úr - kacsintott Casterfo Maddeusra, majd visszafordult Noelhez. - Maga meg legközelebb olvassa el az apró betűs részeket, ha az elnök úr átstrukturálja a kormányt. Ez itt kérem, nem más, mint a katasztrófaelhárítás és a belső rendvédelem új területe, az Erő-Elhárítás. Az én hatásköröm.
- Ne gondolják, hogy a technológiai szörnyszülötteikkel gúzsba köthetik az Erő hatalmát - sziszegte Judicar. - Pedig pontosan ezt tesszük, jedi mester - mosolygott Casterfo. - Amíg maguk a Templomukban vakaróztak, már elnézést, Borleias alatt, Mimban alatt, a coruscanti merényletek alatt, és kvázi most is majdnem, addig Karand ezredes ezen dolgozott. A legutóbbi küldetése során elég kiterjedt ismeretanyagot halmozott fel az Erő-mutánsok és mindenféle egyéb természetfeletti lények elleni hatékony hadviselés taktikájával kapcsolatban.
- Azt meghiszem... - mormogta Noel, akik részt vett a tythoni konfliktus minden pillanatában, és így pontosan tudta, miről beszél Casterfo, és mit látott Karand. - De a hardver... ezek az eljárások... nem hiszem el, hogy az ellenségtől fogadtak el segítséget, vezérezredes. - Az EGB-s klónok és a vostroyaiak csak ihletet és tanácsokat adtak, meg néhány technológiai mintát, szenátor úr - mosolyodott el Karand. - Az elfogó rendszer saját tervezés, ahogyan az eljárások is.
- Ez volt az utolsó alkalom, hogy egy Erő-mutáns mindenféle terrorista cselekménnyel veszélyeztette a Köztársaság polgárait - tette hozzá Casterfo, most már inkább a körülöttük lebegő holokamera-drónoknak, mint a jelen lévőknek. - A Békeőrség Erő-Elhárító egysége ezennel hivatalosan is bevetésre kész állapotba kerül, a katonai, kommandós, vadászvédelmi és flotta-szárnyakkal együtt. - Nem hozhat létre párhuzamos katonai és speciális műveleti kapacitásokat, szenátor! - tiltakozott Naberrie. - Ezt sem én, sem Kre’fey szenátor nem fogja hagyni!
- Megbeszélhetjük a bíróságon is, ha óhajtja, kolléga - mosolyodott el Casterfo. - Mondtam, hogy olvassa el az apró betűs részeket az elnök úr statútumában. Annyira rá akartak ülni Zwerth szenátor összeollózott hírszerző szervezetére, hogy nem figyeltek a részletekre, nabooi barátom. Maguk - pillantott Maddeus és Noel felé - mostantól nem rendelkeznek belső elhárítási hatáskörrel az ilyesféle cselekmények vonatkozásában. Az egyetlen, amivel foglalkozniuk kell, a birodalmi és egyéb kémek jelenléte, a klasszikus külső hírszerző hálózat, és a mindenféle gyülevész csempész, lezbi mandalóriai bűnöző, meg az ilyesmik. A korábbi ESZTEK-létesítmények és a különleges műveleti kapacitás mostantól a Békeőrség és Karand vezérezredes EE-egységei alá tartozik - húzta ki magát széles mosollyal a kancelláriaminiszter.
Noel még mormogott valamit, de Maddeus elrángatta a gyűrű körül sertepertélő Imani mester felé. - Nagyon szép expozé volt, szenátor úr - szörcsögte Judicar. - Most már átadhatják a Rendnek és a Tanácsnak a nagymestert.
- Nem addig a’ - emelte fel egyik ujját figyelmeztető-oktató mozdulattal Casterfo. - Az a maguk peche, hogy a terrorista, akit elfogtunk, véletlenül épp a nagymesterük testében tartózkodik. Megkapják a másik szerencsétlen jedit, akit lefagyasztottunk. Úgy tűnik, nála nem volt tökéletes az eljárás, remélem, nem lesz semmi baja tőle - hunyorított Kelln összevissza villogó, most már narancsból vörösbe forduló állapotjelzős konténere felé Casterfo, amely körül nyüzsögtek az EE valószínűleg egészségügyi és karbotronikai egységei.
- Szenátor úr, a másikkal mit csináljunk, a CSF-essel? - kérdezte most Karand Graves felé biccentve, ő nyugodtan, zölden villogott. - Vigyék be az egyik kerületi örsre, és olvasszák ki, aztán részesítsék megrovásban, vagy éppen dícséretben és prémiumban a túlbuzgósága miatt, nem érdekel - vont vállat Casterfo és visszafordult Judicar felé, érdeklődve figyel, hogy a jedi mester ismét fénykardot ránt-e. Girdun mögöttük ismét a konténerek felé kezdett somfordálni.
- Nem ejtheti túszul a Jedi Lovagrend nagymesterét, szenátor - sziszegte Judicar. - Ez messzemenően agresszív lépés. - Önök is megtették korábban emlékeim szerint a köztársasági hatóságok alá tartozó foglyokkal, és körözött egyénekkel, nem is egyszer - vont vállat Casterfo. - Csak tessék, tud módot arra, hogy a kiolvasztásuk nélkül elválasszuk egymástól a maguk főnökét meg az az Erő-hányást, ami több tízezer köztársasági polgár haláláért felelős?
- Imani mester már vizsgálja a lehetőségeket - pillantott a körülöttük lebegő rohamsiklók erdejébe és a platformra Judicar. - Esetleg óhajtja személyesen kipróbálni Ön is a rendszer hatékonyságát? - kötözködött tovább Casterfo. - Ezzel nincs vége ennek még - fordult sarkon Judicar, és dérrel-dúrral elvonult, csak úgy lobogott utána a köpenye.
- Vigyék a foglyot abba a volt Daala-klónok által használt biztonsági bunkerbe, ahol korábban Rodant, meg azt a lábatlan Sith ribancot, vagy kit tartották Naberriék, meg az az áruló Monroe - utasította Casterfo Karandot. - És őrizzék teljes kapacitással. Azt akarom, hogyha a jedik megpróbálnák Erővel kiszabadítani, akkor ott legyen maga is, a rendkívül drága új játékszerei is, és Tyrr barátainak és üzletfeleinek holokamerái is.
- Parancs, értettem, szenátor úr! - tisztelgett Karand, majd lehalkította a hangját. - Elnézést, még azt akartam csak kérdezni, hogy esetleg Ben Skywalker parancsnok... - Érdeklődjön közös nabooi barátunknál - vonta meg a vállát Casterfo. - Valamiféle pederasztát pesztrál tudomásom szerint a határainkon túl. Leléphet, vezérezredes, köszönöm.
Karand tisztelgett és még átsétált Noelékhez. - Szenátor úr - szólította meg Naberrie-t. - Sajnálom, hogy nem avathattam be az előkészületekbe. Casterfo szenátor személyes parancsa volt. - Én csak... nem hiszem el, hogy képes volt lepaktálni... fogalmam sincs, kikkel, hogy létrehozzák... ezt - pillantott a platform felé Naberrie, amikor egyedül maradtak, minekutána Imani elvonult valamit megbeszélni Maddeus-Lorannal.
- Szenátor, Ön ott volt Tythonon, látta, mi ellen harcoltunk, és mennyire felkészületlenek voltunk - bámult a lefagyasztott whipid testére Karand, amelyet éppen betuszkoltak az egyik legnagyobb EE-rohamsiklóba. - Letolt gatyával álltunk a jedik, a birodalmiak és a vostroyaiak mellett a mindenféle anomáliák elleni harcban, és akármelyik hatalom akármelyik erőhasználója úgy szórakozott velünk előtte és utána, ahogyan akart. Ezt nem hagyhattuk tovább. A klónok adtak ysalamiriket, a vostroyaiak a sztalkereik személyi felszerelését. Egyedül a birodalmiak Erő-érzékelőit nem kaptuk meg. A gyűrűplatform saját tervezés és gyártás.
- Az OCP legjobbja, gondolom - vakarta meg a fejét Noel. - Nézze, vezérezredes - pillantott körbe. - Maga valójában tudja rólam, hogy engem igazából mennyire nem érdekel a politika. De ezzel Casterfo ki fogja élezni az ellentétet a jedikkel. - Gondolom, éppen ez a szenátor úr célja - grimaszolt Jahur Karand. - Az én célom egy biztonságos Köztársaság, ahol nem mészárolják erőhasználó mutánsok a békés civilek tízezreit heti rendszerességgel. Ez csak méltányolandó, nem, szenátor?
- De - sóhajtott fel Noel. - De tudja, mi aggaszt engem ebben igazán, vezérezredes? - pillantott a fekete páncélosokra. - Hogy maguk GAG-ebbek lettek az eredeti Gárdánál. - A tervek... már Solo ezredes úr személyes fájljai között is szerepeltek egy ilyen bevetési egységről, ez nem kétséges - biccentett Jahur Karand. - Sajnálom, ha ez aggasztja. - Ez aggaszt leginkább... - fordult sarkon Noel és köszönés nélkül elsétált.
- Pojáca - jelent meg valahonnan Girdun Karand mellett. - Ezerszer éljen a Gárda, parancsnok úr! - Ezerszer éljen a Gárda, Heol - veregette meg a helyettese vállát Karand. - Csomagoljunk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 10, 2021 13:40:51 GMT 1
Rozess szenátor – pontosabban már csak Rozess elítélt felült a priccsén, amikor elkerített, gyakorlatilag megközelíthetetlen zárkájának ajtaja felszisszent, és belépett rajta a Fennec Shand által szerzett sztárügyvéd. Eddigi képviselete elég sok kivetnivalót hagyott maga után. Előbb elszeparálták a többi raboktól, aztán fenyegették, végül fizikai bántalmazás áldozata lett, ráadásul egy nevenincs jedi ribanc kezdett ki vele, akit még csak meg sem büntettek érte. Rozessnek kezdett elege lenni ebből az egészből. Éppen ezért amikor az adattáblájából fel se néző, nyálkás arcú quarren ügyvéd lezuttyant a helyiség közepén levő asztal melletti székek egyikére, Rozess lelkét megkönnyebbülés töltötte el. – Nevem Saul Kochman, ne tévessze meg az új alderaani írásmód... csak az ingyensüti miatt vettem fel... Nos... igen... igen... igen – bugyborogta a quarren szájcsápjai alól, miközben továbbra is az adattáblájára bámulva leolvasta az adatokat. – Meg is van. Nyilvános maszturbáció. Heh. – Hogy mi? – ráncolta a homlokát Rozess, de a quarren még most sem nézett fel. – Mégis mi vonzó ebben, miért nem csinálja otthon, mint mindegyikünk – emelte fel a hangját az ügyvéd, és tovább pörgette az adattábláját. – Nagy laposképernyő előtt, mind az ötven csatornára előfizetve, Csillagcaf-fal a kézben, ahogy azt kell? Heh. Ehelyett a padon ül és lóbálja, mint valami taszken bennszülött... – Nézze, ön engem itt összekever valakivel. Én Rozess szenátor vagyok... tudja, akit renegátista terrorcselekményekkel vádolnak. Állítólagos cselekményekkel. A quarren nyomkodni kezdte a képernyőt, aztán felpillantott, majd bólintott. – Na... igen. Meg is van. Elnézést, egy kis transzpozicionális probléma, de minden megoldható egy kis kifehérítéssel. Nos, igen. Ja, szóval... volt már korábban letartóztatásban? – Semmi összeütközésem nem volt a törvénnyel. – Ja, csak alig... a zsernyákok úgy megszállták a házát, mint a legyek. Hatalommal való visszaélés, terrorizmus... ejnye, ejnye. Sok sikert a bizonyítékok elleni érvekhez, szenátor úr. A bíró nem fog elolvadni magától... Ha csak el nem ássa, nem igaz? Heh! Na lássuk csak... szerzek magának egy második holohívást, és szépen felcsilingeli anyukát-apukát, vagy a testvérkét, és elutaltat velük négyezer hatszáz kreditet, le is írom a névjegykártyám hátuljára, tehát... négyezer, ja és igen, a számla pedig az Aargau bankba megy a Vízipipa Szövetség részére, egyik érdekeltségem, totálisan legális, adóérdekek miatt. – Mi ez... valami vicc? – Hogyisne, ki vagyok én, a barátnője, hogy szórakoztassam, öt ujj, semmi visszafogottság? Amint megérkezik a pénz, elkezdhetünk beszélni arról, hogy mit fog átadni a renegátisták belső köréről és a még működő terrorista szervezetekről a hatóságoknak, cserébe pedig szépen leszállítjuk a büntetését fegyházról büntetőmunkára... mondja, tud repulzortraktort vezetni? – Még hogy traktort... hallatlan! – Adót csalni, iskolákat robbantgatni tudunk, mi, de az igazi munka büdös, mi? Na ne féljen, Rozess úr. Akkor talán kereshetünk valami egyéb profilú büntetőmunkát... akkor persze sokkal nehezebb dolgunk lesz, ha az ügyét a Szenátus saját büntetőbírósága tárgyalja, de ebben az esetben inkább javasolnám a... tudja, szóval hogy használja egyébre azt a drága hívást. – Mégis mire? – Hát, ha nem akarja feladni a csoportterápiás haverjait, akkor kérjen tőlük segítséget. Tudja, ki innen. Mint az ügyvédje javaslom, hogy szívódjon fel, potom áron megszervezem azt is, heh! Hiszen védtem én már a Szindikátus vezetőit is! A magafajta mindig is úgy szerette az ügyvédeit, mint a nőit: csak a legjobbat, egy kicsit mocskosan. A másik dolog... azt állítja, hogy fogsága alatt fizikai bántalmazásban volt része? – Így van. A családomat is fenyegették, de a fizikai bántalmazást egy jedi követte el. A neve ott van az adatai között. – Igen... hát, van egy jó hírem. Ezt a jedit máris körözik a hatóságok. Úgy tűnik, elege lett a cölibátusból, otthagyta a Rendet és megszökött egy flottával. Heh! Nők, mit ki nem találnak a figyelemért, nem igaz? Na de ha nem lennének ki mosná az alsóneműnket? A CSF? Heh! Most pedig ha megbocsát, vár a maszturbátorom. Nem szeretném, ha többet kellene előzetesben töltenie, mint kellene. A tof közös zárkában van. Gondolkodjon, szenátor úr, és néhány nap múlva ismét eljövök... Azzal az ügyvéd már ott sem volt. Rozess pedig a kezébe temette az arcát. ...
A legközelebbi CSF-őrsre kéretett, fagyasztott, humán alakú tömb lassan felizzott, az oldalán levő állapotjelzők pedig zöldből narancsba, majd vörösbe váltottak. A kiolvadó alak lassan láthatóvá vált részleteiben is – egy termetes, edzett férfi CSF egyenruhában. Amikor teljesen kiolvadt meglepett pozíciójából, kizuhant a tömbből az előkészített matracra. Azonnal medikai droidok sereglettek köré, hogy megvizsgálják az állapotát. A férfi nehézkesen mozogva ült fel, mint aki nem érzi sajátjának a testét. Tekintete az előtte álló felettesére villant. - Hogy van, Graves alezredes? – szólította meg a CSF-főnök. Graves nehézkesen felállt, és irritáltan leporolta magát. - Remélem megölték azt a jedit! – sziszegte ingerülten. – Túl veszélyes életben hagyni azt az abominációt, ami megszállta. - Ez már nem a mi gondunk – felelte a másik. – Kérem, talál új ruhákat a szomszédos öltözőben. A buzgóságára való tekintettel, no meg a kényszerű lefagyasztása miatt kap egy hét eltávot. Örüljön neki, Graves. Graves-Jude megrázta magát. - Egy hét múlva találkozunk – mondta. Azzal fogta a Graves nevére kiállított siklót, és kereket oldott az épületből. Amikor orbiton járt, betáplálta a legközelebbi bontóállomás koordinátáit, ahol átszállhat a saját hajójába. Na meg a saját alakjába, gondolta Jude Rozess. Eredetileg a fivére miatt érkezett a Coruscantra, és szándékozott is visszajönni. A műszerfalon arasznyi holokép villant fel. - Igen, Kochman? Hogy van az öcsém? - Jól, jól. Kicsit szomorú. - Ha legközelebb találkozik vele, ölje meg – döntött végül Jude. Rozess nem érte meg a fáradságot, és így is túl sokat elárult már a hatóságoknak. Tisztább volt végezni vele. Jude kissé sajnálta, mert nem erre a sorsra szánta eredetileg. Gyerekkorukban ő védte meg az öccsét, ő szedte össze, ha baj volt, és ő mutatta be az első renegátista kapcsolatuknak. De ennek most... így kellett lennie. - Én ügyvéd vagyok, nem gyilkos! – tiltakozott Kochman. - Az vagy, amire utasítalak, féreg. Mi majd segítünk. – Azzal Jude lekapcsolta az adást. A következő pillanatban a hiperűrbe ugrott. ... A Jedi Rend felségjeleit viselő sikló átszelte az esőáztatta coruscanti pirkadatot, és két vadászgép kíséretében áthaladt a kormányzati épület külső biztonsági zónáján. A katonai jármű a műszerek szerint élesített fegyverekkel repült. Mire leszállt az előkészített platformon, az eső még jobban rázendített. Az időjárás-generátorok ma valamiért dupla kapacitással dolgoztak. A sikló rámpája lecsattant a nedves duracél padlóra, miközben a vadászgépek odafent köröztek. Négy páncélozott, erőhasználó testőr kíséretében pedig előmasírozott Judicar mester. A Tanács vezető tagjai a tegnap kihirdetett szabályozás szerint sehová sem mehettek testőrök nélkül – erre a Tanács természetesen a Tano és K’kruhk mesterekkel történtek miatt adott parancsot. Judicar a vizet tapodva masírozott az épület felé. Még nem hívatták be, de az a pletyka járta, hogy hamarosan be fogják. Judicarnak azonban nem volt türelme ezt kivárni. Személyesen akart dörömbölni a főkancellária irodáinak ajtaján addig, amíg be nem engedik. Legnagyobb meglepetésére az előcsarnokban nem mással futott össze, mint Jardis Kelln lovaggal, illetve nemrég már mesterré előléptetett Kelln mesterrel. - Mit keresel itt?! – förmedt rá Judicar. - Be voltál fagyasztva K'kruhk mesterrel együtt! Kelln egy gúnyos félmosoly kíséretében megpörgette a nyakában viselt deista szimbólumot. - Judicar mester. Azért vagyok itt, hogy a Jedi Rend jövőjéről tárgyaljak. Te pedig gondolom azért, hogy kiszabadítsd a mestertársadat. Arról pedig, hogy engem miért fagyasztottak ki olyan előzékenyen a erőelhárítók, hát... hamarosan megtudod. - Nem adtunk neked engedélyt semmiféle tárgyalásra!! - Mester, minden tisztelettel, de... nekem nem kell olyanok engedélye, akik ilyen jelentéktelenné tették a rendünket, akik képtelenek megvédeni egymást, nemhogy másokat... – Kelln elfordult, majd visszanézett Judicarra. – A régi rendszernek vége. Ti szokás szerint későn igazodtatok az új paradigmához. Judicar fújtatott. Kelln sok fiatal jedit tudhatott a követői között. A Tanács eleinte nem szankcionálta ezt a fajta bálványimádatot, de Kelln sem követelte senkitől, hogy a rajongója legyen. A fiatalság egyszerűen csak érdeklődött a fiatal férfi kiemelkedő képességei és a rendhagyó filozófiája iránt, ami rugalmasabb felfogást harsogott, mint a klasszikus jedi dogmák. Kelln mindeddig hithű jedinek mutatta magát, de most csak úgy sütött belőle a Tanács iránti megvetés. Hogyhogy nem ismertük fel ezt? Úgy, ahogy a Suun árulására utaló jeleket sem, gondolta keserűen Judicar. Eltávolodott a férfitól. Egy pillanatra azon gondolkozott, hogy azonnal letartóztatja, vagy elküldi egy öngyilkos misszióra, ahonnan soha nem tért volna vissza. De aztán úgy döntött, hogy a politikai események sodrása miatt ezt a helyzetet óvatosabban kell kezelni. Kelln vetett még rá egy pillantást, aztán a nyíló ajtó felé fordult.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 19, 2021 22:34:33 GMT 1
Az OCP fekete-lila luxusyachtja nem hasonlított azokra a kecses, ívelt, szuperspéci kütyükkel teletűzdelt korvettszerű járművekre, amelyekkel a Coruscant, Taris, Metellos, és számos más nagy múltú városbolygó évezredes múltú családfákkal büszkélkedő famíliái, a Taggék, Rozessek, Malreux-ok és mindenfélék szerették mutogatni egymásnak és a galaxis műértőbb, sznobabb részének intelligenciájuk hiányát kiváltó vagyonosságukat és fényűző életmódukat - az OCP hadi- és nehézipari komplexum és konglomerátum volt minden előtt, azok közül is a legerősebb a Köztársaságban régen maga mögé utasítva és konszernje részeivé alacsonyítva az olyan nagy múltú vállalatokat, mint az Incom, a KDY, a Sienar, vagy a Rendli, vezérigazgatójának pedig ehhez mérhető civil bárka dukált.
A hivatalos adatbázisok szerint fegyvertelen, odonit-reaktorától megfosztott, katonai szolgálatból kivont és külön engedéllyel ipari és civil forgalomba állított SiSD láttán több coruscanti védelmi flottás és milicista is aggodalmas arccal, reflexszerű mozdulattal nyúlt a planetáris védelem riasztógombjai felé, ahogyan a roppant tömeg méltóságteljesen kiszakadt a hipertérből, kíséretében a jóval hagyományosabban felszerel, Nebula-osztályú csillagcirkálókból álló Colonies-Milícia kísérőhajóival - maga az OCP igazgatósági vezérhajó különböző színes fényekkel és leárnyékolt, lefedett részekkel adta a szemlélő tudtára, hogy mekkora hatalom és befolyás összpontosul a cégvezető kezében - és az esetleg fenyegető szándékkal fellépő támadók tudtára is, hogy a civil jelzések alatt minden bizonnyal nagy összegű kenőpénzek forgatása után és eredményeképp fennhagyott, sőt tökéletesített pajzsok és fegyverrendszerek lapulnak - Lex Lu’uthor személyes hajója felvette volna a versenyt éles ütközetben bármelyik nagyhatalom bármelyik zászlóshajójával, szuper-osztálytól lefelé.
No nem mintha az Öregúr, az OCP, a Commenor, és lényegében a Belső Perem teljes vállalati szektorának közvetlen, vagy közvetett ura túl gyakran hagyta volna el bolygóját, vagy túl gyakran választotta volna az utazás ezen módját. Tulajdonképpen ez volt a Krypton első útja a Kolóniákon túl.
- Igazgató úr, Andarsyn tengernagy jelenti, hogy beszerezte a szükséges engedélyeket a coruscanti légi- és űrforgalmi irányítástól - lépett a hajó parancsnoki hídjából kialakított kilátóterem közepén lévő, trónszerű, a karfáiba épített terminálokban információk bitmillióit rejtő székhez Lex újdonsült asszisztense és adjutánsa, egy bronzszerű szobormerev arcú alak, akiről első látásra azt sem lehetett megállapítani, hogy férfi-e, vagy nő, gép-e, vagy humanoid, hús-vér lény.
- Köszönöm, Ollie - biccentett a kifogástalan öltönyt viselő, tarkopasz, idősödő, de ennek ellenére - és a génmódosított beültetéseknek hála - tökéletes fizikai kondícióban lévő férfi, ahogyan elégedetten szemlélte legújabb kísérleti projektjeinek egyikét. Az Ollie-hoz hasonló humán replikák, melyek Xizor herceg hírhedtté vált asszisztense, Guri óta illegálisnak számítottak a galaxis legnagyobb részében, függetlenül attól, hogy éppen hol és milyen kormány volt hatalmon, különösen piszkálták a deisták és egyéb szekták orrát, Lu’uthor azonban meg volt győződve róla, hogy hatalmas üzlet rejlik bennük - klónozni bárki tudott, afféle elértéktelenedő hobbivá, avitt szakmává vált a galaxis legtöbb részén a birodalmiak tömegtermelési filozófiájának köszönhetően… de szerves és szervetlen anyagok egyvelegéből, polimerekből, izomrostokból és ritkafémekből pozitronikus tudatot generálni és élethű testbe építeni… erre már nem volt képes az átlag nagyszájú nagyhatalom átlag beteges elméjű tudósa… nem volt meg hozzá a türelme, a szakembergárdája, a függetlensége, és legfőképp a pénze.
Lex elégedetten megropogtatta ujjcsontjait. Amióta sikeresen átmentette a Sithek alkotta káosz közepette hatalmát és pénzét - sőt, nem csak a saját pénzét, de Damask consigliore pénzét is - az ESB-ből a Köztársaságba, sőt, sikeresen vált a Sithek birodalmából kiugró frakció legmeghatározóbb politikusává és vállalatvezetőjévé, hatalma üstökösként ívelt felfelé a Köztársaság pénzügyi-gazdasági köreiben... most azonban, oly hosszú idő után olyan erők kezdtek mozgolódni, amelyek veszélybe sodorhatták eddig gondosan építgetett bázisát... vagy a még nagyobb hatalomhoz való jutás lehetőségével kecsegtettek, attól függően, hogy az egyszeri ember, pontosabban az egyszeri vállalatvezető kész és képes volt-e rögtön innoválni, elébe menni az új kihívásnak… egyszóval, kockázatot vállalni.
És ahogyan ezek az erők egyszerre veszélyeztették az OCP eladási és profitszámait, és a Lu’uthor másik lényeges befolyási eszközének számító Technokrata Párt kormányon belül kivívott pozícióit, a kihívás elébe történő belépés egyúttal fizikai lépést is szükségessé tett. Így aztán Lex Lu’uthor először látogatott személyesen Coruscantra, mióta a Commenor és szövetségesei átugrottak az ESB-ből a Köztársaságba, előidézve az Aweris néven ismert kataklizmikus ütközetet és végső soron az egész galaxis hatalmi - politikai rendszerének átalakulását... És ezért még csak prémiumot sem kaptam, gondolta magában öntelten mosolyogva Lex. Épp az ideje behajtani. Mindenkin.
A vállalatigazgató csillagromboló-yachtja csatlakozott az OCP tulajdonában lévő coruscanti orbitális platformhoz, ami önmagában nagyobb volt, mint egy Golan III katonai védelmi platform. Az igazgató és stábja innen átsétált a platform közepén lévő indulóteremig, ahonnan egy Coruscant-, sőt galaxisszerte máshol ismeretlen technológiai vívmány vitte le őket a felhőkarcolószintig. A hatalmas, vaskos fémkábelköteg, amely körül az OCP biztonsági szolgálatának saját vadászgépei és drónjai cirkáltak, és amelynek átmérője akkor volt, mint egy Gallofree-transzport törzshossza, több tíz kilométeren át nyúlt lefelé a platformtól az OCP legmagasabb felhőkarcoló-együttese tetején kialakított fogadóállomásig. Amíg mindenki más siklók és transzportok sűrű forgalma közepette, nem ritkán légköri dugókban araszolva tudott eljutni céljáig odalent, addig Lu’uthornak és az OCP-nek saját lifjte volt.
A toronyépület tetején lévő fogadóplatform előtt két alak alkotta a lényegi fogadóbizottságot, a szokásos testőröktől és egyebektől eltekintve. Az Összfegyvernemi Koordinációs Iroda vezetője, a commenori veterán Matric Klauskin tábornok, aki Lu’uthor nevezett ki az eredetileg Antilles által kiötölt és Traest Kre’fey számára létrehozott vezérkarszerű stáb élére, egy vaskos holomappa-csomagot szorongatott a hóna alatt. A páros másik tagja, az arisztokratikus külsejű, kifogástalan öltönyt viselő Alisdair Mercer szenátor ellenben nem hozott magával semmit. - Megtiszteltetés az érkezése, igazgató úr - sietett Alisdair Lex elé, amint amaz és kísérői kiléptek a légköri szuperlift fogadócsarnokából. - Örvendek, Ali - Lu’uthor kézrázás helyett csak megveregette a férfi vállát. - Még mindig rendetlen az unokanővére? - Én, khm... - vágott zavarodott arcot a férfi.
- Semmi gond - lépett el a férfi mellől Lu’uthor. - Ne higgye, hogy nem értékelem a nekem és az OCP-nek tett szolgálatait. A Zwerth szenátor asszonyról szóló jelentései... igencsak hasznosak voltak annak érdekében, hogy végérvényesen meg tudjuk fordítani a politikai széljárás Serennon. - Ezt... örömmel hallom, uram - lihegte Alisdair. - Ami a kinevezésemet illeti...
Lu’uthor megtorpant. - Hogy mit? - Nos... - hebegte Alisdair. - Reméltem, hogy a Zwerth szenátor elmozdítására tett szolgálataimat figyelembe véve, és minekutána a hírek szerint Ön elégedetlen Kuat és Balmorra képviselőinek a kormányban végzett munkájával, továbbá mivel Depallo szenátor végül mégsem tér vissza Coruscantra... azt gondoltam...
Lu’uthor megfordult és halkan, lekezelően elnevette magát. - Ali, Ali... csak nem gondolta komolyan, hogy azért utazom idáig személyesen, hogy magát ültessem a jó öreg Thanlis helyére? - Hát én... - krákogott Alisdair.
- Ollie, kérem, kísérje vissza Mercer urat a felügyelőbizottsági váróba és rendezze el vele az anyagiakat. És adja át neki az újabb megbízását Naberrie szenátorral kapcsolatban... a szokásos anyagi ellentételezés mellett, természetesen - intett android-asszisztensének az Öregúr, majd további szóra sem méltatva Alisdairt, egyenesen a másik, egyenruhás alakhoz fordult. - És magának milye van a számomra, Matric?
- Parancsoljon, elnök úr, khm, igazgató úr - kereste a szavakat Matric Klauskin, majd átnyújtotta a köteg holoanyagot Lexnek. - Röviden? - pillantott az adatkártya-halomra Lex lekicsinylően. - Csak nem képzeli, hogy ezt mind végigolvasom most? Majd alvás közben beteszem egy neurális interfészbe, de ugyebár arra most nincs időnk... - Khm, nos, igen - krákogott Klauskin. - A Hírszerzés nagyon közel jutott Rosenthal asszonyhoz, igazgató úr. Nem sok hiányzott hozzá, hogy elfogják.
- És miért nem lépett közbe, jó Matricom? - pillantott rá a kopasz üzletember olyan arckifejezéssel, amitől Commenor egyik veterán katonája majdnem összecsinálta magát ijedtében. - Talán bizony koktélozni küldtem ide magát? - Én... én konkrét ügyekben az irodám csak tájékoztatást kérhet a titkosszolgálatoktól és javaslatokat tehet, a hatáskörünk... javaslattételi jellegű operatív kérdésekben... - hebegte végül Klauskin.
- Úgy - hümmögött Lu’uthor. - Na majd változtatunk ezen is. - Ne aggódjon, Matric, amit lerendeztem az új Technokrata párti kormánymegbízott kérdését, újra kézbe vesszük ezt az ügyet is. Gondoskodunk egyszer és mindenkorra az összes mitugrász kis pszeudo-szeparatistáról, anarchistáról és rejtőzködő frontistáról, akik mindenféle magasztos liberális eszmére hivatkozva rontják itt az üzletet kormányon belül és kívül egyaránt. Mi van még? - A Külügyi Bizottság kapott valami beadványt az Astorias-rendszerben zajló fogatversenyek néhány prominens csapatától - jegyezte meg Klauskin. - Valami jogdíjakkal kapcsolatos vita…
- És ehhez mi közünk is van? - villant meg Lex tekintete. - Mi, mármint Ön szponzorálja a csapatok egy részét és a versenysorozat magántőke-alapjait - magyarázta Klauskin. - Ennek... khm... ellenére a Köztársaságnak nincs hivatalos diplomáciai képviselete ott. Dorvan szenátor azon dolgozik, hogy egy nagykövetség-alakítási javaslatot terjeszt a Szenátus elé, akadályozandó a nagaiok és a birodalmiak térnyerését. - Gáncsolják el - vonta meg a vállát Lex. - Ha kell, fizessenek le néhány szenátort. Az a térség eriadui befektetési partnereink hatásköre, majd ők foglalkoznak vele. Mi van még?
- Negyvenkettes adatkártya uram, jedi ügyek - sorolta Klauskin. - K’krukh nagymester letartóztatása, továbbá a negyvenhármas a jedik és a deisták ingatlan-tulajdonjogokkal kapcsolatos vitája. - Hmm... - vakarta meg kopasz feje búbját Lu’uthor. - Rendben. Lehet, mégis lepihenek pár percre, amíg ezeket feltöltöm. Önnek lassan vissza kell mennie a hivatalába, tábornok, a Köztársaság szolgálata nem várhat. - Öhm, igen, igazgató úr, köszönöm, hogy fogadott, igazgató úr, máris indulok, igazgató úr - Klauskin elporzott, Lu’uthor pedig szórakozottan játszadozott vaskos, izmos ujjai között az adatkártyákkal.
Ekkor tért vissza Ollie. - Készítsd elő az irodámban lévő neurokabint, utána pedig ezeket add be feltöltésre - adta át az androidnak a két kérdéses adatkártyát Lu’uthor. - Tizenöt perces interfészt kérek, utána pedig egy vonalat… Tanácstag barátunkhoz. Mondd meg neki, hogy fontos, sürgős, nem várhat. - Igenis, igazgató úr... máris intézkedem - hajlongott az android.
Húsz perccel később, miközben még mindig egy vaskos kábel lógott ki a tarkójába rejtett neurális interfészből, Lex az irodájában üldögélt az OCP itteni székházának legfelső szintjén, miközben hagyományos olvasással több tucat óra alatt feldolgozható, több ezer oldalnyi jelentést és egyéb információt rendezett mátrixokba genetikailag és kibernetikailag felturbózott elméje a jelentésekből... egy jó vállalatvezetőnek minden részletre kiterjedő tudással kellett bírnia, ugyebár.
Az apró holoplatformon megjelenő alak egy hórighorgas muun volt, a Jedi Tanács mestereinek köpönyegét viselte. - Oh... igazgató úr - hajtotta meg magát enyhén. - Nem várt meglepetés. - Csak azt ne mondja, hogy nem tudott az érkezésemről, Salvador mester - biggyesztette le az ajkát színtelen arckifejezéssel Lex.
- Én... öhm, hát persze, az Erő megsúgta - krákogott a muun. - Miben lehetek a szolgálatára? - Információkra van szükségem, olyanokra, amiről nem tud a hatóság, ami nem szerepel a jelentésekben - magyarázta Lu’uthor. - A K’krukh ügy és a deisták kapcsán előrelépést kell tennünk, méghozzá mihamarabb. Ha most nem sikerül kiélezni a jedik és a deisták közti konfliktust, akkor a csuhások tovább közelednek majd az Ershanhoz hasonló szektásokhoz és tovább rontják az üzletünket.
- Engedelmével, igazgató úr, szerintem túldimenzionálja a mor’monok gazdasági jelentőségét - tiltakozott a muun jedi mester. - Számításaim szerint... - Nem érdekelnek a számításai, Salvador - szólt közbe rekedtes hangon Lu’uthor. - Maga is nagyon jól tudja, hogy mekkora pénzügyi konglomerátumhoz jutunk az IMU bizonyos bedőlt hitelintézeteinek bekebelezésével, és azt is tudja, hogy ebből mekkora lesz a maga családja jussa... ahogyan azt is, hogy ki az, aki még mindig életben és Mor’mon szolgálatban van.
- Monroe uram, az áruló, igen - hajlongott újra a muun. - Akkor pedig tegye végre, amiért a jedikhez küldtem, és nyissa ki a száját - sziszegte Lex türelmetlenül. - Nos, igazgató úr... - hümmögött a muun. - Van valami, amit hasznosnak és érdekesnek találhat majd. Ön is, és a deisták is. A Jedháról van szó, egy bizonyos Sarasi Suunról és a jedik által ellopott Cár-bombáról... illetve a Rendben belül szerveződő pro-deista irányzatról.
Percekig tartott, mire Salvador befejezte a meséjét. Lu’uthor ragadozó mosolya egyre szélesebb lett, ahogyan hallgatta.
- Ez már igen - mondta végül. - Egyelőre ne csináljon semmit, csak derítse ki nekem, hogy a Tanácsának van-e bármi érdekeltsége a maga jó unokatestvéreinek birtokán, azon az Astoriason, vagy mi. Utána pedig... mit is mondott, a Tanácson kívül ezt egyetlen Lovag sem tudja, ez a Kelln sem? - Azt a döntést hozta a Tanács, hogy egyelőre nem hozzuk a lovagok tudomására, igen - biccentett a muun. - Rendben - nyugtázta Lu’uthor. - Beszélek a deistákkal. Lex kilép. Várjon a jelemre.
Lu’uthor némi gondolkozás után újra behívta az adjutánsát. - Ollie, kérje a megbeszélt időpontom elhalasztását G’Sil államelnök hivatalánál. Előtte egy szenátorral szeretnék végre találkozni, szemtől szemben. - Szolgálatára, igazgató úr - merevedett meg további instrukciókra várva az android.
- Intézzen el nekem egy találkát Talley Rand szenátorral és a Deista Egyház képviselőivel - folytatta Lex. - Üzenem nekik, hogy tudom, a múltban volt köztünk... némi koncepcionális nézeteltérés. De van valamim a számukra, ami segíthet nekik egy mindkettőnk számára közös zavaró tényező, a jedik kiküszöbölésében. Így mondja meg nekik. - Parancsa szerint - hátrált ki az android, alig leplezett félelemmel fotoreceptorokat rejtő tekintetében. A deisták közmondásosan gyűlölték a hozzá hasonlókat.
Lu’uthor hátradőlt a székén, és meggyújtott egy méregdrága onderoni szivarkát. Az efféléből már csak alig néhány száz volt a galaxisban. - Lássuk, olyan okosak vagytok-e, mint amilyennek gondoljátok magatokat, ha nagyban játszunk... - bámulta a tornyon túli forgalmat az Öregúr.
...
G’Sil épp az irodájában ült, a legutóbbi hírek és jelentések felé görnyedve, miközben Tyrr magyarázott neki - Nem, nem akarom, hogy betegyék Randot és azt a Voiellot Lex lemondott időpontjára - sóhajtott fel fáradtan az államfő. - Javis, kérem, intézze el ezeket, nincs kedvem megvárni, amíg Casterfo előkerül. - Már elmondtam nekik, hogy nem tudok azonnali birtokfoglalást intézni a Jedi Templomra, ez nem így működik, így is van elég bajunk a jedikkel.
- A népszerűségük a Hesperidium-incidens óta rohamosan csökken - jegyezte meg Tyrr. - Újabb ezrek, tízezrek halála árán - csóválta a fejét fáradtan az államfő. - Fel nem fogom, mitől remélünk ezzel újabb szavazatokat, Javis. - Nem remélünk, nagyon is kapunk, elnök úr, itt a legutóbbi közvéleménykutatás, itt és itt mutatja - sorolta türelmesen a különböző holografikus grafikonok jelentését Tyrr. - Ez volt az első sikeres Erő-elfogás, élő adásban ráadásul.
- Akkor is szeretném, ha Naberrie és a stábja utána járni, hogy eredetileg miféle volt az a tűzgolyó, vagy káosz-szellem, vagy bolond renegátista - masszírozta a homlokát fáradtan az államfő. - Nem akarom, hogy az egész Sordis-Renegát mizéria újrakezdődjön… hacsak nem ez is a show része volt… ugye nem? - pillantott remegő tekintettel G’Sil Tyrr-re. - Nem, kivételesen nem, elnök úr - tiltakozott mosolyogva Javis Tyrr. - Természetesen, rajta vannak a hírszerzésiek.
- És a jedik? Az előbb úgy hallottam, itt patáliáznak a folyosón - pillantott üveges tekintettel kifelé G’Sil. - Casterfo foglalkozik velük, elnök úr - erősködött Tyrr. - Casterfo, igen... ő nincs itt? - kérdezte az egyik sarokba bámulva G’Sil. - Az előbb még itt volt... - Jöjjön, elnök úr, megint túlhajtotta magát - Tyrr aggodalmas arccal figyelte az államfőt, majd csöngetett a medikus droidnak. - Aludjon egy kicsit. Majd én helyettesítem a sajtótájékoztatón.
...
Az ajtó, amely előtt Kelln és Judicar szobroztak, feltárult, és meglepetésükre G’Sil államfő helyett Casterfo szenátorral és Karand vezérezredessel találták szemben magukat. No meg egy tucat ysalamirivel felszerelt EE-kommandóssal, akik félkörben álltak az asztal mögött. - Mégis, mi ez a díszőrség, minek néznek minket, holmi renegátista banditának? - csattant fel a terembe sétálva Judicar.
- Nos, a legutóbbi események tükrében sajnos ezt az opciót sem tudjuk immár teljes mértékben kizárni, ezért indokolt az elővigyázatosság, nemde? - vigyorgott rájuk testőrei köréből Casterfo. - Minek köszönhetem a látogatásukat? - Nagyon egyszerű - szörcsögött idegesen Judicar. - Adják vissza K’kruhk nagymestert. - Sajnálatos módon, amíg nem tudjuk megmondani, hol kezdődik a nagymester, és hol végződik a hesperidiumi merénylő, addig ez lehetetlen - csóválta a fejét Casterfo.
- El sem tudták volna fogni, ha a nagymesterünk nincs ott - szitkozódott Judicar. - A mi segítségünk nélkül még mindig szabadon kószálna… és pusztítana. - Ezt nem tudja biztosan, jedi mester - szólt közbe Casterfo mögött vigyázzállásából Jahur Karand. - Ne becsülje alá az EE képességeit. - Egy jedi lovagunk is meghalt az incidensben, innentől ez jedi ügy - tiltakozott Judicar. - Ha a számokkal akar dobálózni, biztos vagyok benne, Karand ezredes úr szívesen a rendelkezésére bocsátja a teljes veszteséglistát civilek tekintetében, jedi mester - biggyesztette le az ajkát Casterfo.
- Akkor legalább hadd legyünk ott, amikor megvizsgálják a nagymestert - kérte Judicar. - Rendben - vonta meg a vállát Casterfo némi gondolkozás után. - De nem maga, hanem a haverja - biccentett Kelln felé. - Ő mehet. Karand ezredes átkíséri a létesítménybe. - Nem maga dönti el, kit bíz meg a Tanács ezzel - sziszegte Judicar. - De én döntöm el, kit engedek be egy titkos, magas biztonságú létesítménybe - tárta szét a karjait Casterfo. - Maga pedig, háborús hős mester barátom, csak a páncélajtókig jut majd, ezt garantálhatom. Hacsak nem óhajtja saját bőrén tesztelni az EE képességeit.
- Tudom ám, hogy erre megy ki a játék, ne higgye, hogy nem tudom - szörcsögött Judicar. - A deista barátja mehet, maga nem, ennyi, vagy semmi - hunyorított a magaslati előny birtokában, vagy annak bizonyos tudatában Casterfo. - Ha nem tetszik, forduljanak a bírósághoz, vagy a társulási együttműködésekért felelős tárca vezetőjéhez, Rand szenátorhoz. - Azzal aztán sokra megyek - szörcsögte Judicar és kivonult, magára hagyva a többieket. Karand és Kelln nemsokára együtt távoztak. Casterfo elgondolkozva kopogott az asztalon egy pár pillanatig, majd megcsóválta a fejét és beütött egy komkódot.
Egy pillanattal később Talley Rand szenátor rizsporos parókás, kiművelt arca jelent meg a képernyőn.
- Mit tehetek Önért, barátom? - kérdezte Rand. - Ez a K’Kruhk ügy gyorsabban eszkalálja a Jedi Renden belüli ellentéteket, mint gondoltuk - jegyezte meg Casterfo. - Lassan oda jutunk, hogy nyílt konfliktust kockáztatunk velük. Ha van valami a tarsolyában, szenátor, amit még nem húzott elő, javaslom, hamarosan tegye meg. - Ne aggódjon, ifjú kancelláriaminiszter barátom - hunyorított Rand. - Hamarosan... hamarosan. Hamarosan értékes és érdekes információk birtokába jutok majd, azt hiszem... valaki találkozni akar velem, úgy bizony... - heherészett a deista szenátor.
- Csak aztán ne habozzon idejében megosztani őket - halkította le a hangját Casterfo. - Javis szerint az öreg G’vli állapota egyre romlik. Nem kizárt, hogy hamarosan egészségügyi felmentés lesz belőle. Akkor pedig tudja, mi következik... - Minő szörnyűség - sápítozott Rand. - Mindannyiunk apukája és kormányfője, a bölcs G’Sil elnök. Remélhetőleg nem tartós állapot, és egy kis pihenés jót tesz majd neki. Imádkozom majd érte.
- Mindannyian a legjobbakat reméljük - mosolyodott el Casterfo. - Azt meghiszem - kacsintott Rand, és bontotta a vonalat.
Casterfo tovább kopogott az asztalon. - Casterfo kancellár - ízlelgette a szóösszetételt a fogai között. - Igazán jól hangzik... igazán jó fekvése lenne.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 19, 2022 15:15:59 GMT 1
A Gyűrű Hesperidium legújabb látványossága volt, és rekordsebességgel megépült letéteményese annak, hogy a Köztársaság szépjei, gazdagjai és legfőképpen az ő boldogságukért és kreditjeik felszippantásáért felelős vállalatok többé nem hagyják megfélemlíteni magukat. A Káosz-Erő terrorista vihara által ejtett sebet a VIP-hold felszínén nem temették be, ellenkezőleg, mélyítették, és végigfuttatták a holdon körbe. Aztán, miközben a Sebnek nevezett mélyedés két oldalát napok, sőt hetek alatt eluralták az extravagáns művészek, titokban renegátista kultisták és az újabb egyre sűrűbben megjelenő, talán éppen a deizmus technikaellenességével nyíltan szembeszegülő kibernetikus testmódosító kultuszok, a modok gyülekezőhelyei és klubjai, addig a mélyedés alján hatalmas emitterek és fényszórók kerültek telepítése, hogy helyben tartsák és megvilágítsák az OCP legújabb grandiózus építészeti látványosságát - a Gyűrűt. A hatalmas, a bolygók gyűrűihez hasonló fémstruktúrákat az OCP eredetileg új típusú kereskedelmi központokként alkotta meg, és elsősorban mélyűri, vagy éppen lakható bolygó nélküli rendszerekben való használatra, de a specialisták és technikusok gyorsan feltalálták magukat, amikor Hesperidium szenvedéséből extravagáns újdonságot, kvázi látványosságot kellett kreálni, mielőtt a gazdag villákat és udvarházakat bérlő gazdagok és nemesek zöme más rendszerekbe teszi át székhelyét a megsebzett holdról. A bolygó felszínével szembeforduló, ívelt felszínű struktúra ellentétes irányú, forgásból eredő mesterséges gravitációja révén a galaxisban szinte - de legalábbis a Magban mindenféleképpen - egyedülálló módon a hold és a Gyűrű lakói egymás fejjel lefelé álló, egyre növekvő városai felé nyújtózhattak az égben… a településrendezési hivatal holoirattárában már ott voltak az első engedélyezési tervkérelmek a két struktúra összekötéséről. A reflektorokkal és tükrökkel generált folytonos, gyorsított nappal-éjszaka ciklusok közepette a Gyűrű hamar megtelt élettel, drága éttermekkel, művészeti galériákkal és persze a különféle pártok és mozgalmak képviselőivel. Voiello bíboros az egyik, a plafon panorámaablakán keresztül éppen a Sebre néző étteremben ülve ennek ellenére csak nehezen tudta leküzdeni szédülését és rosszallását. A földhöz, pontosabban a szó szoros értelmében Coruscant földfelszíne alá ragadt egyházfi számára az efféle extravagancia nem csak felszínes hivalkodásnak számított, de az eretnekség fejfájdító érzését keltette benne... csak az asztalán lévő drága, kreditmilliókat érő kulináris finomságokra koncentrálva tudta elterelni a figyelmét. - Megértem, hogy igazán sűrű az időbeosztása, atyám, de fölöttébb örülök, hogy végre sikerült tető alá hoznunk ezt a munkavacsorát - vigyorodott el a szójáték közepén, egy pillanatra felpillantva Lex Lu’uthor, ahogy gondosan megtörölte drága gyűrűkkel megrakott ujjait, miután hozzálátott volna a kandírozott gunganszelethez és a calamari tengeri herkentyű-salátához. - Ugyan már, igazgató úr, az itt éppenséggel filozofiai értelemben legalábbis aggasztó módon nem látható Corusca napjánál is világosabb számomra, hogy ez a késlekedés elsősorban az önök újabb hívságos technológiai szörnyszülöttjének tudható be, semmit annak, hogy ne tudtunk volna a rendkívül fontos protokollprogramjaink közé beszorítani némi villásreggelit - Voiello bíboros arcán inkább őszinte kriticizmus, mint lekicsinylő gőg villant át, majd elismerően hümmögött, ahogyan ő is beleharapott a tálról figyelő calamari tintahal-fejek egyikébe. - Valóban kitűnő az íze, éppen csak nem kiabálja onnan a tányérról, hogy “ez csapda”. Már-már felmerül bennem a kérdés, hogy nem esik-e az illegális, tiltott fogyasztású, értelmes kategóriába. - Ugyan már - mosolyodott el Lu’uthor. - Bizonyára minden jóérzésű köztársasági élelmiszerbiztonsági tiszt meg tud különböztetni egy értelem nélküli, alacsonyabb fajszintű tintahalat mondjuk egy néhány éves mon cal kisgyermektől. - Bizonyára - ropogtatta az egyik szemkocsányt Voiello. - A megfelelő kreditekért cserébe. - E tekintetben mindketten kiterjedt tapasztalattal bírunk, nemde? - kacsintott Lu’uthor. - Ezért sem lepett meg, amikor a Rand szenátor irodája felé továbbított vacsorameghívásomra végül az ön személyi titkára válaszolt. - Rand szenátor jelenleg igen felelősségteljes, és politikailag érzékeny ügyekben érintett, továbbá sok álmatlan éjszaka áll mögöttte a gyermekével történt… sajnálatos tragédia miatt - vakarta meg diszkréten Voiello az arcán lévő, megjelenése sarokpontjának számító hatalmas, barna bibircsókot. - A legkevesebb, amit tehetek, hogy leveszem a válláról az Önnel való... udvariaskodás terhét, igazgató úr. - Teher lennék tehát a Deista Egyház számára? - kérdezte Lu’uthor, miközben odaintett egy droidszolgát. Voiello enyhe pírrel az arcán figyelte, ahogyan a nőies idomú kiszolgálódroid teletölti a poharaikat olyan évjáratú alderaani óborral, amely még a Birodalmi Vezérkar egyébiránt e tekintetben vitán felüli ínyencnek számító főtisztjeinek szekrényében sem járt soha. - Ellenség? Mindazzal, amit képviselek? - Ön egy olyan konglomerátum feje, amely termékeivel és az általa promótált életmóddal sokszor bizony gyökeresen szembemegy a Deista Anyaszentegyház tanításaival - igazította meg ósdi, veretes látássegítő binokulárját Voiello bíboros, majd hangját lehalkítva hozzátette. - Legalábbis újonnan megválasztunk egyházfőnk, Richelieu szentatya meg van győződve minderről. - És Ön nem, bíboros úr? - roppantott el egy zsenge gungan-nyakat a fogai között Lex. - Én abban hiszek, kedves igazgató úr, hogy az információ hatalom - biccentett Voiello. - Ezt pedig bizonyára Ön is tudja, hiszen olyasvalaki, mint Ön, megfelelő háttértudás nélkül biztosan nem válhatott volna a Sith Birodalom kiszolgálójából… a Köztársaság hősévé és leggazdagabb mecénásává - mosolyodott el a bíboros. - Reméltem, hogy ezt mondja, bár fájdalom, én nagyságrendekkel kevesebbet tudok Önről - hunyorított Lex, végigsimítva egy méregdrága chandrilai selyemkendővel kopasz fején. - Nos, ez már csak ilyen, én végtére is csak egy egyszerű deista bíboros vagyok, aki nemrég bújt elő évtizedes rejtőzködés után a föld alól, nemde? - mosolyodott el Voiello, majd eltűnt az arcáról a kedvesség minden álságos nyoma. - Rátérhetnénk végre arra, hogy miért óhajtott velem beszélni, vagy tovább raboljuk egymás idejét és tovább eszegetjük más, alacsonyabbrendű nonhumán fajok utódjait? - Nos... bár... konglomerátumaink nem mindenben értenek egyet, reméltem, hogy fel tudok ajánlani valamit, amivel közelíthetjük egymáshoz az érdekeinket - vett maga elé egy jó tucat rybet-tojásból álló rántottát Lex Lu’uthor, majd felpillantott a bíborosra. - Valamit, ami előmozdíthatja a jedikkel kapcsolatos terveiket, atyám. - És mit kér cserébe? - vakarta meg az állát Voiello. - Már persze feltéve, hogy értékes az információja... - Mit szólna, ha azt mondanám, hiteles tanúvallomásaim és bizonyítékaim vannak arra, hogy a Jedi Tanács egy önjáró tagja úgy döntött, magával viszi a jedik által rejtegetett vostroyai Cár-bombát a maguk Szent Jedhájára induló misszióba, bizonyára azzal a szándékkal, hogy megsemmisítsen ott mindent... a Jedi Tanács pedig elhallgatja ezt a Köztársaság és a Deista Egyház elől? - illesztette össze ujjait Lu’uthor, ragadozó mosollyal lehalkítva a hangját. - Ez megüti az Önnél értékesnek számító szintet, bíboros úr? Voiello egy pillanatig csak hápogni tudott, aztán gyorsan lehúzta az egész pohár alderaani óbort. - Amellett, hogy ha ezt a szentatya meghallja, éktelen haragra gerjed majd, s Rand szenátor nemkülönben, elképzelni sem tudom, mennyire rombolná ezt a jedik és a kormányzat amúgy sem dícséretre méltó viszonyát - hümmögött végül. - Ez igencsak értékes információ, igazgató úr... most gondolom arra kíváncsi, mit ér ez nekünk - hunyorított a bíboros. - Hagyjanak fel a prédikációikban a klónozás, a testmódosítás, a kibernetika és a droidtechnológia támadásával - mosolyodott el Lu’uthor. - Ne rombolják tovább a piacunkat. Ön bizonyára meg tudja győzni az egyházfőt. - A klónozásnak politikai vetülete van, mivel a Birodalom sokkal intenzívebben használja, mint akár maguk - hümmögött Voiello. - De valóban... ha meg tudjuk menteni Jedhát, és ezzel érvényesíthetjük érdekeinket a Jedi Tanáccsal szemben... akkor a droidok, kibernetika és egyéb gépi technológiák kapcsán képviselt álláspontunk... elképzelhető, hogy revízió tárgya lehet. - Igen, úgy hallottam, van némi... ingatlanvitájuk, amit még nem sikerült a jedikkel szemben dűlőre vinniük a kormánynál - biccentett Lu’uthor. - Ön igen csak jól értesült, igazgató uram - látott neki a saját rántottájának Voiello, majd vett mellé egy szelet kowakmajom-szűzérmét is. - Egyszóval, nem lehetetlen a dolog... némi utánajárást, korrupciót, ilyesmit igényel majd, de hát valakinek az Egyház sötét oldalával is foglalkoznia kell - mosolyodott el. - Már félre ne értse, nem Erő-értelemben. Nálunk nincsenek titkos Sith nagyurak. - Ha lennének, sem zavarna, a Sith nagyurak könnyebben befolyásolhatóak és egyszerűbb lelkek, mint egy rodiai fűszerárus - kuncogott fel Lu’uthor. - Maga csak tudja - kacsintott Voiello, majd megköszörülte a torkát. - De egy ilyen... ideológiai elhajlásnak tovanyúló konzekvenciái vannak ám, igazgató úr. Elengedhetetlen, hogy ebben az esetben... kiterjesszük az együttműködésünket más területekre is... - ismét lehalkította a hangját. - Tudja, ha a híveknek most egyszer csak azt mondjuk, hogy a gépi technológia mégsem istentelen, rá kell erősítenünk valami más üzenetre, különben megzavarodnak, bátortalanok lesznek, kételkedni fognak a Deista Anyaszentegyház legfőbb igazságosságában... - Mire gondol, bíboros? - ropogtatta meg az ujjait Lu’uthor. - A Technokrata Pártnak ki kell állnia a Deisták mellett az Ershan elleni háború elkerülése kérdésében... - magyarázta Voiello. - A maguk tartózkodása mellett fennáll a veszélye, hogy a kormány viszkető tenyerű tagjai esetleg nem átallják megnyerni maguknak a jedi-barát ellenzék maradékát a Szenátusban. A háborúellenes pártok mellett kell kampányolniuk és szavazniuk. - És miért jó ez maguknak? - álmélkodott Lu’uthor. - Mit esznek azokon a fanatikus bolondokon? Szerintem nem jobbak egy fokkal sem, mint a fél bolygókat leromboló renegátisták. Ráadásul a Birodalom barátai, állítólag. - Nos, megbízható forrásaink szerint - suttogott Lexnek Voiello -, Ershan következő célpontja Nordgard lehet... Nordgard és az ott bújtatott jedik márpedig mindannak a képviselői, amit az Egyházunk elítél. Nem- és fajárulás, szexuális elhajlás, jedi és egyéb káros Erő-tanok támogatása... - Igen, erről hallottam - hümmögött Lu’uthor. - Bizonyára tudja, mi történt a nemrég lemondatott serennoi szenátorral. - Ahogyan azt is, hogy Serennonak hamarosan technokrata szenátora lesz, igen - mosolyodott el a deista bíboros sokat tudóan. - Arról nem is beszélve, hogyha ez az ershai invázió előremozdul Nordgard ellen, akkor a jedik oda fognak koncentrálni, és nem marad elég erőforrásuk a Templomuk megtartására. A maguk által ígért... további információk birtokában - igazgatta a szemüvegét Voiello -, hamarabb régi szentélyünk birtokába kerülhetünk, mint azt a Szentatya valaha is gondolta volna. Ehhez viszont az kell, hogy a Köztársaság letegyen Niathal admirális és politikai támogatói ostoba és felesleges demokratizáló hadjáratának tervéről, különben Ershan vagy nem mer lépni, vagy a Birodalom racionálisabb Vezérkara fogja majd vissza. - Egy dolgot azonban elfelejt, bíboros - suttogta Lex. - Ha a Köztársaságot vissza is fogjuk a megállapodásunk szerint, a Hapan-Sith Monarchia még mindig beleköphet ebbe a levesbe. Márpedig ők legalább annyira nem kedvelik magukat, mint minket... - Önök legalább rászolgáltak - kuncogott fel Voiello. - Végül is csak a büszkeségüket, a területeik értékesebb felét és az államkincstáruk tartalmát lovasították meg, úgymond, ha megengedi, hogy ezzel a régi coruscanti idiómával éljek. Mi ezzel szemben csak a császárnőjük többszörösen elhajló viselkedését bíráljuk. - A mozgásterünk ugyan nem nulla, de a régi töredéke a Hapan-Sith területeken - magyarázta Lu’uthor. - A... Köztársaságon kívüli befektetési tevékenységünk súlypontja már jó ideje az Ismeretlen Vidék. Nem tudom Önnek garantálni, hogy vissza tudjuk fogni azt a Palpatine-szukát, ha úgy dönt, ő tesz igazságot Ershan hordáival és a Szindikátus bűnözőivel szemben... arról nem is beszélve, hogy a Hutt-űr miatt már most is viszkethet a tenyere. Akkor pedig oda a maguk propagandaértékű, mégis roppant praktikus módon mások által megvívott tisztító hadjárata. - Nos, ezt rám bízhatja, igazgató barátom - mosolyodott el Voiello. - Nem én lennék a Deista Egyház Coruscanti Prépostságának és a Szentatya irodájának camerlengoja évtizedek óta, ha nem lennének ott is... mozgósítható kapcsolataim. Amint bizonyára Ön is tudja, a Sith Egyházban régen nincs egyetlen valódi nagyúr sem. Szerencsevadászok, perverzek, pederaszták és hazug, karrierista eretnekek gyűjtőhelye. - Értem, tehát sok barátja van arrafelé - kuncogott Lu’uthor és ismét gondosan megtörölve a kezét, odanyújtotta Voiellonak, aki megrázta azt. - Az együttműködésünkre, atyám. - Az együttműködésünkre, igazgató úr - biccentett Voiello, majd az asztalra pillantott. - Ugye nem bánja, ha... van valaki, akinek szeretnék vinni belőle. - Csak nyugodtan - Lex intett a felszolgáló droidnak, hogy csomagolja össze a maradékot. ...Visszatérve a Vaticaan föld alatti városának falai közé, Voiello azonnal a körletébe ment. Tudta, hogy sürgősen beszélnie kell Rand szenátorral, amint megkapja a szükséges fájlokat és bizonyítékokat Lex Lu’uthortól. Utána pedig valahogy meg kell győznie azt a kövér, bolond twi’leket, Richelieu-t, hogy hagyjon fel a droid- és modtechnológia ostorozásával enciklikáiban, ha máshogy nem, legalább ideiglenesen. De előbb a végére kellett járnia a Hapan-Sith államot érintő ügynek. Egy ilyen komplex tervben nem maradhatott egyetlen szál sem elvarratlanul, és egy ostoba lépés a Hapes, vagy a Vjun részéről veszélybe sodorhatta volna az egész, Nordgarddal, a jedikkel, Ershannal és a Templommal kapcsolatos tervét, amelyhez képes Jedha apró nüansz volt csupán, egy első fogaskerék, ami elindítja majd a galaxist átformáló, és a Deizmus dicsőségét és hatalmát végre helyreállító gigantikus gépezeteket. A bíboros beütött egy titkos komkódot a deisták egyik hatalmas, saját holocsatornákon kommunikáló gépezetén. A kapcsolat létrejötték mindenféle sötét oldali rúnák, a Sith Egyházhoz tartozó szimbólumok jelezték. A képernyőn megjelenő alak valamiféle humanoid-muun-korribani és talán ó-sith keverék lehetett, a fején lévő apró, zabrakszerű szarvakat vastagon zselézett haj fedte el, az arca pedig legalább kétszáz évesnek tűnt. Minden ízében úgy nézett ki, mint a régi idők összeaszott Sith nagyurai, nyakában mégis hatalmas deista kereszt lógott, jelezve, hogy a Sith Egyházban fennmaradt kevés, félig-meddig illegális tömörülés jeles tagja. - Caltanis Érseknagyúr, hogy szolgál az egészsége? - üdvözölte az öreg Sith-szerűséget Voiello, aki válaszul csak hosszú, krákogó köhögést hallattot, amit a Klón Háborúk rettegetes szeparatista háborús bűnöse, Grievous tábornok is megirigyelt volna. Voiellonak rögtön bevillant, hogy nem is igazán értette, hogy Caltanis érseknagyúr miért nincs telepakolva légzéssegítő berendezésekkel már évtizedek óta... no persze, a doktrína, meg a varázslatai, gondolta. - Voiello, csak nem végre rájött, hogy az Egyházunk felemelkedésével bizonyítást nyert a kultuszunk helyessége? - krákogta végül Caltanis. - Megszüntetik a kitaszítottságunkat? - Mindent a maga idejében, Érseknagyúr - mosolyodott el Voiello. - De az első lépéseket vitathatatlanul megtehetjük. - Eljön majd az idő, és a deista klérus többsége is belátja majd, öreg barátom, hogy az Erő féle förmedvény megértése és uralása csak annak Sötét Oldalán keresztül, nem annak eltiltásával, hanem tanulmányozásával és megértésével történhet - köhögött tovább Caltanis. - A Szent Holomátrix világos üzeneteket közvetít... a beavatottak számára, az eljövendő változásokról. - Caltanis érseknagyúr, szeretném, ha képviselné a rendjét az Oikumenikus Gyűlésen - folytatta Voiello. - Személyesen. Már elkezdtem intézni a szükséges vízumokat és akkreditációkat. - Ez igazán... meglepő... és egyszersmind örvendetes fejlemény - hümmögött Caltanis. - De ugye tudja, hogy egyelőre nem mehetek az Acolytus Dea főpapjaként. Rendünknek egyelőre titokban kell tevékenykednie, Morrow püspök eretnek prófétista besúgói mindenhol ott vannak. Csak a Sith Egyház képviseletében mehetek. - El lesz intézve, öreg barátom - hümmögött Voiello. - Ha Vostroya és a Cosra deistáit is meg tudtuk hívni, miért ne tehetnénk ezt magukkal is. A vízumot a Sith Egyház nevére és címére állítjuk ki. A Sith Egyházzal kapcsolatban pedig Őszentsége titkársága, jelesül szerény személyem majd kiad egy rövid, tisztázó enciklikát. A... jószolgálati tevékenységükre való tekintettel, vagy valami ilyesmi. - A jedik bizonyára ki lesznek kelve magukból - vigyorodott el halálfejszerű arcával Caltanis. - Bizonyára, de most kisebb gondjuk is nagyobb ennél - értett egyet Voiello. - Várom itthon, Érseknagyúr. - Én... krh... nemkülönben - krákogott valami véres köpetet a zsebkendőjébe Caltanis, majd bontotta a vonalat. - Csak éld meg, hogy ideérj, de két lábon járó zombivírus - meredt a kikapcsolt komra Voiello, majd további teendői után nézett. A Deista Egyház főtitkára végtére is nem azért maradt évtizedek óta a pozíciójában, mert állandóan lustálkodott volna.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 19, 2022 12:12:55 GMT 1
Rand ,Voiello irodájában várakozott, amíg az egyházfi le nem zárta éppen aktuális folyóügyeit, amelynek során újabb a galaxist érintő szarkavarást foganasított éppen. Rand kissé össze volt zavarodva az elmúlt napok eseményei miatt. Rettenetesen hiányzott neki a fia Rudy, ez az űr jeges késként hasogatta végig a szívét. Azt sem értette nagyon, miért kell a mormon papokkal s főleg a luministákkal szövetségre lépnie a Deizmus igaz hitét képviselő, Pius Deának. Voiello azonban erre is rövid magyarázatot adott: „ az ellenségem ellensége mindig a barátom lesz” -szólt az ősi mondás, és ezzel Rand végül is egyet tudott érteni. Az iroda ajtaja kinyílt, majd megjelent Voiello jellegzetes alakja. Rand máris felállt a kényelmes fotelből hogy üdvözölje régi barátját s egyben harcostársát. -Á Rand! Hát itt van! -fogadta a szenátor kézfogását nyájasan az atya. -Új fejleményeink vannak barátom, sikerült talán megnyerni ügyünknek az egyik legnagyobb ellenségünket! -Voiello leplezetlen öröme picit megrémisztette Rand szenátort. Az ilyesmi sosem ígért túl jó dolgokat. -Mármint? A mormonokat? -érdeklődött kíváncsian a szenátor, miközben helyet foglaltak a kis kör alakú tárgyaló asztal mellett, a kényelmes plüssfotelekbe. -Dehogy Random! Annál sokkalta nagyobb zsákmányt sikerült elejtenem! Lex Luuthor neve mond magának valamit barátom? -Vagyis..az a Lex...aki amúgy ellenzi a mi egyházunkat is a Jedikről nem is beszélve, s akit sikerült a Szentatyának végig sértenie a droid ellenes encikliájával? -Rand megdöbbenése őszinte volt. Erre nem számított hogy Voiello az agyafúrtságával megnyerte magának Luuthort. -Egyelőre óvatos tapogatózások vannak, de sikerült legyőznöm az ellenállását legalább részben! Szükségünk lesz rá és a Technokrata Pártra is, amikor magát indítjuk el Főkancellárnak!
Rand arca elfehéredett. Szóval ez a terv? És vajon mi lesz Casterfoval? Rand mindig is azt hitte, őt fogják indítani a Deisták. Voiello látva a barátja arckifejezését, máris megválaszolta a szenátor gondolataiban megfogalmazódó kérdésekre a választ. -Gondoltam hogy meglepődik, hiszen maga amúgy is roppant szerény! Luuthorra azonban más ügyben is szükségünk van! Az eretnek Jedi kurva fel akarja robbantani és megsemmisíteni a szent Jedhát, ezt pedig nem engedhetjük meg! Ráadásul a mi missziónk tagjaként viszi oda a Cárbombát, s mindezt a Jedik tudtával, eltitkolva előlünk és a Köztársaság előtt is! -Voiello arca kicsit vörös lett a méregtől, bizonyára nem sejtette hogy a Jedik még őt is képesek kijátszani. -Felháborító! -reagált Rand is felzaklatva. -A Jedik és az ő hazugságaik, a fiam is miattuk… -Ez most nem ide tartozó téma szenátor, de igaza van! Ha ezt kiteregetjük a Köztársaságnak, mármint Lex információit, akkor abból méretes politikai botrány lesz! -Rand hirtelen mindent megértett. -Ez akár a Kormány bukását is elhozhatja, de a Jedik leszereplését mindenképpen! Egy terrorista Jedi! Ezzel igazolhatjuk a Deizmus érveit a Jedik ellen! -Randban forogtak a gondolatok. Voiello arcán most sejtelmes mosoly jelent meg, arcán élesen kihangsúlyozva jellegzetes ismertetőjelét azt a híres bibircsókot. -Inkább van esély a Jedik bukására, de ha a Kormány is belebukik az se baj! És akkor jövünk mi és szépen elindítjuk önt, a családi tragédiáktól szenvedett, a békére és rendre törekvő családapát! Továbbá Lex segítségével megakadályozhatjuk Ershan ellen a Köztársaság invázióját is! -De mit akar Ershantól? Az egy sötét csürhe nem több! -Voiello elvigyorodott. -Ugyanezt kérdezte Lex is, de megmagyaráztam neki, hogy Nordgard szempontjából van szükségünk rájuk! Nem tudom hallotta e, de az az En Szábák vagy ki a frászkarika, inváziót tervez az ellen az eretnek fészek ellen! Na ezért van szükségünk Ershanra, továbbá inkább ők mint a szexuális elhajlásokról híres, Nordgardi Jedi férgek!
Rand mindent értett. Egy dolog azonban még aggasztotta, illetve kettő. -Mi lesz Casterfoval? És a fiammal? -Casterfo úr biztosan örömmel segít önnek, kedves leendő Főkancellárom! Nyugodjon meg, én majd meggyőzöm hogy ne akadékoskodjon! Az ugyanis senkinek se lenne jó nemde? Ami Rudyt illeti, nos lehetne ő a mi Ershani Nagykövetünk, talán még annak az En Szabaknak a köreibe is be tud épülni a képességeivel! Jut eszembe, egy közös ismerősünk gondoskodott róla, hogy a fiáról készült utolsó felvétel is eltűnjön a feledés homályába! Deathstroke úr igen alapos munkát végzett!-Randnak még hümmögni se volt ereje, annyira letaglózta a hír, miszerint Deathstroke is Voiello embere. És vajon kit ölt meg? Kikkel végzett hogy eltussolja Rudy ügyét?
-Drága barátom! -állt fel lassan tápászkodva a bíboros. -Önnek semmiért sem kell aggódnia! Rudyról egyébként egy régi barátom gondoskodik majd! Ő maga is pap, bár másfajta iskolát végzett mint mi! Üzent nekem hogy találkozott a fiúval, s alkalom adtán befogadja ha kell és kitanítja! -Ki az? Ismerem? -Rand teljesen össze volt zavarodva, Garak mint pap? Na azt kétlem! De akkor ki lehet az? -Nem ismeri, a neve Kaine, a Shamballa mestere, amely egy ősi rend és iskola, még nálunk deistáknál is ősibb szervezet! A lényeg hogy Rudy megfelelő kiképzést kaphat ott, azután pedig visszatér hozzánk hogy a Deizmus szent ügyét szolgálja, ahogyan azt mindig is akartad barátom! Most viszont engedelmeddel, ha nem haragszol visszatérek ügyes bajos dolgaimhoz! -Voiello alig észrevehetően az ajtó felé intett, Rand pedig vette a lapot. Feltápászkodott és elköszönt. Ezernyi kérdés kavargott elméjében...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2022 13:52:05 GMT 1
Bár Voiello nem számított túl gyakori vendégnek a kormányzati megbízottak irodapalotája, vagy akár a szenátusi képviselők bizottsági fogadótermeinek folyosóin, azért Casterfo szenátor meglátogatásához vette a fáradtságot, hogy megmutassa saját, bibircsókos, deista lebernyegbe és drága, csak az Anyaszentegyház főkulcsárának járó arany-fehér-vörös köpenybe és fejdíszbe öltöztetett valóját. Évekkel és kormányokkal ezelőtt még jelentőséget sem tulajdonítottak volna a látogatónak, a számtalan, a Szövetségben, illetve Köztársaságban működő vallási egyház, szekta és szervezet egyikét képviselő lobbistának hitték volna Voiellot, hónapokkal ezelőtt pedig sokak szemében minden bizonnyal a Pius Dea megaláztatását jelentette volna, hogy egy magas rangú szenátorhoz rapportra hívnak egy, ugyancsak magas rangú deista egyházfőt... mostanra azonban Voiello szelíd, veszélyességét rejtő mosolya és az utóbbi időben galaxisszerte a tradíciókhoz való visszatérés jegyében egyre népszerűbbé váló hajlított lencsés optikai látássegítő eszköze - köznyelven szemüvege - közismertté, és elsősorban köz-rettegetté vált szenátusi körökben, így a képviselők udvariasan félrehúzódtak az útjából, ahogyan Casterfo irodája felé tartott. Voiello joviális mosollyal üdvözölte az ellenzéki és kormányzati képviselőket, akiknek mind-mind egyesével ismerte mocskos kis titkait és takargatnivalóit... majd, amikor belépett Casterfo irodájába, csak akkor olvadt le az arcáról a mosoly és vette fel tárgyilagos, azonnal a lényegre törő, késlekedést nem ismerő munkastílusának másik létfontosságú felét.
- Hogy állunk a szenátusi szavazással, Ransolm barátom? - kérdezte leereszkedő stílusban, kevesek által ismert és még kevesebbek által használni merészelt keresztnevén Casterfot Voiello. - Meglesz a szükséges többség a békés megoldás érdekében? Remélem, nem szenvedi meg nagyon ezt a kis segítséget a kormánykoalíciójuk - mosolyodott el szemüvege mögött az egyházfi.
- Nos, szükség van némi kreativitásra, atyám - Casterfo félretolta holografikus gyűjteménye egyik albumját, amelyben különböző, a régi Galaktikus Birodalom klasszikus vonalait idéző egyenruhák részletes szabásmintái sorakoztak. A szenátor csak kevesek előtt merte nyíltan elővenni különös hobbijának tartozékait, de Voiello előtt hiába is tiltakozott volna, ezt tudta jól - a deista főkulcsár és titkárságvezető mindenről és mindenkiről... mindent is tudott. - Elsősorban a Populisták és a Független Rendszerek Galaxisa soraiból erős az egyéni, szenátori szintű kiáramlás. A pletykák szerint az ellenzék csendes befolyásoló ereje, Gron Marrabb gyűjti maga köré azokat a szenátorokat, akik vagy egyesével felmondanak, vagy kilépnek a kispártok kormányzó koalíciórésze mögül, még akkor is, ha Kre’fey és a bothanok, illetve Naberrie és a Naboo formálisan nem fognak a háború ellen szavazni, mert féltik a megbízotti pozícióikat. A kormányzaton kívülre kell nyúlnunk a megfelelő támogatás megszerzéséért.
- A Mi Köztársaságunk szenátorai a békére fognak szavazni, ne aggódjon, Ransolm fiam - mosolyodott el Voiello. - Furcsán veszi ki majd magát, hiszen eddig minden katona kérdésben ők voltak a leginkább háború pártiak és a leginkább birodalmisták - fintorodott el Casterfo. - A képviselőik jórészt csak a szenátusi mentességi joguknak köszönhetően kerülték el, hogy a militarista Stavin Thaal-összeesküvés kapcsán letartóztassák őket.
- Ez igaz, de az is igaz, hogy mind Odora asszony, mind pedig az Egységes Galaktika frakciómaradványából kilépett Tor Ockza szenátor nem csak meggyőződéses háborúpártiak, de immár hívő deisták is - mosolyodott el Voiello. - A KDNP és a Mi Köztársaságunk közti szakadék formalitás csupán, de hitbeli kérdésekben, ideológiai kérdésekben a Birodalommal kapcsolatos álláspontjukat kivéve egyetértünk. - Csakhogy ez nem lesz elég - tette hozzá Casterfo. - Több biztonsági szavazat kell.
- Talán extrémnek hangozhat, de az Atya kegyelme végtelen - mosolyodott el ismét Voiello. - Az Élő Elő Párt maradványain a fejüket felütő kisebb utódpártocskák ugyanis szélsőségesen békepártiak, így hiába állnak a politikai paletta Denonnal, Bestine-el és Corulaggal ellentétes oldalán, az ő szavazataikra is számíthatunk valójában. - A Kiber Élet Pártjára, gondol, azzal a G0-DENY nevű kibernetizált toprawaival az élen, akik összeálltak Skako szenátorával, Lob Otomiával? - biggyesztette le az ajkát Casterfo. - A modpártiakra és kiborgokra? Nem ellentétes ez a Deista Anyaszentegyház felfogásával? Arról nem is beszélve, hogy ők a rynavírus elleni biológiai alapú védőoltások legnagyobb ellenzői.
- Az Anyaszentegyház egy csodálatos, mindig megújulásra, és tanulásra képes szervezet - mosolyodott el Voiello ismét. - Richelieu Szentatya immár belátja, hogy bizonyos enciklikái... revideálásra szorulnak, például a gépi... pontosabban gépi rásegítésű élet minősítése kapcsán. - Ez bizonyára nem függ össze azzal, hogy Önök kiegyeztek a történetesen véletlenül éppen mostanában a rendszerbe érkezett Lex Lu’uthorral, atyám - viszonozta a gunyoros mosolyt Casterfo.
- Természetesen merő véletlen, Ransolm fiam - viszonozta a gesztust szemüvegét babrálva és bibircsókját simogatva Voiello. - A másik szerveződés, amelyet az ellenzék oldaláról megnyertünk a békepárti szavazás ügyének, a Végső Megoldás Mozgalom a Falleenről. - Gatth Yani szenátor pártja, igen, akik összeálltak Embarra Singh szenátor mozgalmával, amelyiket a Vishkar pénzel - biccentett Casterfo. - Azok mind bolond, volt LMGP-sek, emigráns tofok, zeltronok, pornósok, kurtizánok... gyorsan levetkőzték a rájuk ragadt renegátizmust, annyi bizonyos... mégis, ezek szélsőségesen liberálisnak számító pártok, hogyhogy nem ellenzik Ershan politikáját?
- Az önkifejezés és az egyéni szabadságjogok gyakorlásának tartják láthatóan az asszonyok és nőstények korbácsolását is, fiam - villant meg Voiello ragadozó mosolya. - Ami, valljuk be, végső soron nem is áll olyan messze Anyaszentegyházunk felfogásától sem... - Azért bizonyára nem szavaznak majd ingyen ezek a pártocskák - babrált idegesen a feljegyzéseit tartalmazó holokártyákkal Casterfo. - Nos, igen - biccentett Voeillo. - A Lu’uthor úrral kötött megállapodásunk része az is, hogy az Újjáépítési Hatóság volt szervezetein keresztül az OCP kiemelt támogatásokat és kedvezményes beruházási hiteleket folyósít az érintett csillagrendszerek infrastrukturális projektjeire... a Deista Egyház befektetési alapjainak igénybe vételével, természetesen - tette hozzá elégedetten a főkulcsár-főtitkár.
- Azért én a Naberrie-féléktől több ellenállásra számítottam - jegyezte meg Casterfo kritikusan. - Egy cseppet se aggódjon, történetesen megfelelő és hiteles információim vannak arról, hogy Noel Naberrie ezer szállal kötődik olyan nabooi körökhöz, akik a Ju Dea titkos körein keresztül az alderaani-nabooi rokonságot hirdetik, és azt, hogy Naboo humán telepesei valójában alderaani kivándorlók, s mint ilyenek, a Kiválasztott Nép tagjai - eresztett meg újabb energikus félmosolyt Voiello. - Naberrie-nek több esze van annál, semmint hogy úgy akarjon járni, mint az a faj- és nemáruló Zwerth.
- Az is meglep, hogy Korélia nem állt a Populisták tiltakozó köré mögé - hümmögött tovább Casterfo. - Igen, érdekes történet - krákogott Voiello. - Sokat szenvedett, magányos koréliai asszonyok szerepelnek benne, akik magukra maradtak, és a deizmus felé fordultak... Syal Antilles Fel, az öreg Soontir Fel özvegye, és a sógornője, Iella Wessiri... mint bizonyára tudja, szenátor úr, azt csiripelik bizonyos kismadarak az Alsóvárosban, hogy Wedge Antilles volt szenátor és a lánya, a pilóta Syal Antilles nyomtalanul eltűntek valamiféle balul sikerül, az alderaani Új-Ellenállás által szervezett, a Birodalom ismeretlen vidéki bázisainak egyike elleni támadást követően.
- Igen, olvastam erre utaló jelentéseket a Hírszerzéstől, Maddeus ezredes tollából - biccentett Casterfo. - Naberrie is foglalkozik vele. A másik Antilles-lány, a kis Myri egyre izgágább az apja eltűnése miatt. - Amíg az anyja és a nagynénje a Koréliai Deista Misszióba járnak lelki békéért magányukban, nem kell aggódnunk - mosolyodott el Voiello. - Delpin szenátor nyilván nem akar ilyen befolyásos családtagokat magára haragítani... velük, és a Technokrata Párt össze képviselőjének támogatásával már jók az esélyeink.
- De csak addig, amíg az ellenzék ennyire széttagolt - biccentett Casterfo. - Cortez, Triebakk, Penes és Nolga gyakorlatilag külön pártokat visznek mostantól, a Szabadság és Együttműködés szétesett lényegében, és egymás ellen áskálódnak, még az is lehet, több lesz köztük a tartózkodó, mint a háború mellett szavazó. A Diverzitás például úgy hírlik, nem igazán tudja, mit kezdjen Ershannal, hiszen az elnyomásuk messzemenően nem humán faji alapú, így nem tudják értelmezni. Tartózkodhatnak is akár. A Mindenki Köztársasága pedig önmérsékletre érint és tartózkodni fog szintén... persze ezzel Ocassia Cortez csak további erősíti a vádakat saját maga ellen, miszerint birodalmi kollaboráns lett belőle...
- Mint már kértem korábban, tanúsítsanak önmérsékletet Cortez kisasszony... esetleges tévelygése iránt - biccentett Voiello megértően. - Zavart lelkületű kislány, de jelen helyzetben nem szolgálná az Anyaszentegyház érdekeit, és az ügyünket a békéért, ha letartóztatnák. Talán egyszer visszatalál ha nem is édesapja, de az egyébiránt az EGB-ben igen erős és befolyásos Tapani Anyaszentegyház, a Jesu Dea keblére. Ha mindenáron ügynökösködni akarnak, Ransolm fiam.... - hümmögött tovább Voiello. - Akkor zaklassák inkább a frontistákat. Ők úgy tűnik, némi belső vita után teljes mellszélességgel beállnak a háború ügye mellé. És nincsenek egyedül. Márpedig senki nem szeretné, ha ők lennének az ellenzék új vezető ereje, nemde? Eh, szélsőbal, belegondolni is rossz, kulturálatlan, vallásellenes, tiszteletlen népség - törölgette a homlokát Voiello. - Éppen, hogy csak nem jedi pártiak, nemde? - villant meg cinkosan a tekintete.
- Igen, én is hallottam azokról a pletykákról, hogy a DIU szenátorai mostanában az Antideistákkal, azzal a holosztár botrányhőssel, Mordiemorttal, meg azzal a hogy is hívjákkal közösködnek... tudja, atyám, a Sluis van dokkmunkás mozgalmának vezetője, az a pernahajder, szintoholista... - Sanieti Bor, a Megszégyenített Yuuzhan Vong, akiknek a sleppje fémhajókat szokott rakodni és ezért a saját fajtájuk is kinézni őket, igen - mosolyodott el Voiello. - Az Illegális Szövetkezés az Organikus Köztársaságért. Mindent tudunk az ISZOK-ról. És persze ott van az az ithori bakfislány, már amennyire egy kalapácsfejűnél ez egyáltalán értelmezhető, az Atya nevére, hogyan teremthetett ilyen lényeket - sóhajtozott a homlokát törölgetve, teátrálisan Voiello. - Aki mostanában hozzájuk dörgölőzik jobb híján.
- Tatun Berg szenátor és a zöldesvörös fordulat, igen - biccentett Casterfo. - Az Ég és az Atya óvjon minket a környezetvédőktől és ökologistáktól, mind közül a legrosszabbak. - Egyszóval, ha az új belbiztonsági szolgálatát esetleg olyan irányba tudná kormányozni... - folytatta Voiello -, hogy a jedik és ezek között a frontista pernahajderek közti kapcsolatokra fény derüljön...
- Természetesen, de azért annál többre van szükségünk a jedik ellen, mint egy jégbe fagyasztott, vén bolond whipid, aki magába szívott valami Sordis-vírust - rázta a fejét idegesen Casterfo. - Úgy tűnik, a Templom bitorlói egyelőre mégsem oly ostobák, hogy megpróbálják erővel, azaz Erővel kiszabadítani Krukkot, vagy hogy is hívják azt a vén szőrgombócot. Pedig válogatott Erő-elhárítóim egész hadosztálya várja őket - sóhajtott fel a szenátor. - Ebben talán segíthetek - húzott elő egy adatkártyát Voiello a köpenye redőiből és az asztal közepére helyezte, de egyelőre rajta tartotta drága gyűrűkkel díszített, kissé zsíros, bütykös ujjait. - Bizonyára ebben a pillanatban Lu’uthor igazgató, vagy valamelyik bizalmasa épp most ad át egy hasonlót személyesen G’Sil elnöknek... de gondolom, Ransolm barátom, Ön sem szeretne lemaradni azzal, hogy nincs saját példánya, amikor a mélyen tisztelt Elnök úr a véleményét kéri ezzel kapcsolatban...
- A tájékozottság a Szenátus igazi valutája, atyám - biccentett Casterfo és az adatkártyáért nyúlt, de Voiello egy picit visszahúzta, megrázta a fejét, szabad kezének felfelé nyújtott mutatóujját pedig intő módon megrázta. - Nem, nem, türelmetlen fiam, várjunk még egy kicsit - vált hegyessé és szúróssá az egyházfi hangja. - Előbb még egy dologról kell beszélnünk, Ransolm. Úgy hallom, a kevélység és önhittség bűnébe estél, ami nem kedves az Atya színe előtt.
- Miről beszél? - dőlt hátra Casterfo remegő kézzel. - Nos, olyan hírek szállingóztak a fülembe, kedves fiam... - babrált a szemüvegével Voiello -, miszerint amennyiben szeretett G’vli G’Sil elnökünk mentális állapota, akarom mondani, kimerültsége rosszabbra fordul, és hosszabb szünetre, netalántán a lemondására lenne szüksége, ebben az esetben méltónak tartanád magad az államfői pozícióra. - És ez miért lenne olyan rossz, szentatyám? - villant meg Casterfo tekintete kérdőn. - Hiszen régi barátja vagyok a Deista Egyháznak... - Ez igaz, fiam, de nem oly régi és nem oly közeli, mint felebarátod, Talley Rand szenátor - mosolyodott el Voiello. - Az Anyaszentegyház álláspontja szerint... Rand szenátor jobb kancellár lenne.
- Ne legyen nevetséges, atyám - horkant fel Casterfo, ismét az adatkártya felé nyúlt, de Voiello ismét visszahúzta azt néhány centivel. - Rand tele van sötét ügyekkel, egy amatőr, elővigyázatlan konspiratőr, akinek csak azért nem boncolgatjuk a mindenki számára látható bűnszervezeti kapcsolatait, mert szentatyám megkért rá minket - csóválta a fejét Casterfo. - És éppen ezért sokkal könnyebb biztosítani, hogy megfelelően... viselkedjen egy ilyen felelős pozícióban, egy hívő deistától elvárható... szerénységgel, mértékletességgel - mosolyodott el Voiello. - Amire, félek, Ransolm fiam, ifjonti héved miatt te nem lennél képes.
- Túl önjáró vagyok maguknak, mi? - emelte fel kissé a hangját Casterfo és előrehajolt ültében. - Vigyázzon, atyám, ne menjen túl messzire, még mindig, sőt egyre inkább én vagyok a Köztársaság belső elhárításának és terrorellenes erőinek a feje... maga sokat tud, de én is sokat tudok... a magafajtákról. - Még szerencse, hogy én csak egy egyszerű deista pap vagyok, aki alázatosan végzi évtizedek óta egyházi titkári feladatait - kacsintott Voiello, majd ő is megkeményítette a hangját. - Figyelmeztetem, Ransolm fiam, bizonyos dolgokkal nem érdemes próbálkoznia, a saját érdekében.
- Most zsarolni akar, öregem? - nevetett fel hirtelen Casterfo. - Azt hiszi, nem tudok másolatot készíteni arról a nyomorult kártyáról, amit fogdos, G’sil irodájában, miután a vén demens elaludt az asztalánál? Azt hiszi, tényleg fenyegethet? - Természetesen - mosolyodott el Voiello. - Ez a munkám, tudja... - megkocogtatta gyűrűivel az adatkártyát. - Nem csak ezekről az információkról van ám itt szó. Mint már mondtam, az Antilles-család prominens tagjai mostanában igen nyíltan és őszintén gyónnak deista atyáinknak Korélián... rajtuk keresztül, illetve Lu’uthor barátunk egy bizonyos üzletfele, egy Ezüst Báró nevű illető gazdasági érdekeltségeiben működő OCP-informátorok révén a fülünkbe jutottak hírek egy bizonyos hírszerzési összeesküvésről, ami a nagykoalíció stabilitását biztosította annak létrejöttekor... és amelyből természetesen a koalícióban részt vevő pártok közül egyedül a KDNP lenne teljesen tiszta, hiszen mi a kezdetekkor még nem voltunk annak tagjai - mosolyodott el Voiello.
- Olyasmiről beszél, ami legalább annyira szúrja az én szemem, mint a magáét - hajolt közelebb a hangját lehalkítva Casterfo. - Ezzel komolyan engem akar zsarolni, atyám? Ez maximum arra volna jó, hogy kigolyózzunk mindenkit Wynn Dorvantól kezdve a Populistákon át a Hírszerzés vezetéséig és az FRG Naberrie köré csoportosuló maradékáig, de ebben a helyzetben én és az öreg Talley még mindig egyenlő esélyekkel indulnánk a kancellári székért, nem gondolja? - Igaza van - mosolyodott el Voiello. - De itt nincs vége a múltba nyúló történeteknek, Ransolm fiam, amelyek gyóntatóink fülébe jutottak - folytatta kíméletlenül. - Vostroyai Popius Deás hitbarátaink révén fülembe jutott, hogy Vostroyán menedéket keresett egy elveszett bárány, egy szegény, rossz helyre keveredett humán a korábbi ESZM régi stábjából...
Casterfo szeme elkerekedett. - Egy bizonyos Emmer Novakh úr - folytatta Voiello mosolyogva. - Aki természetesen immár a Deista Egyházak védelme alatt áll és megtért... és igen érdekes dolgokról számolt be nekünk, az Erősebb Szövetségért Mozgalom, az ESZM korai napjaiból, amelyben ugyebár Ön is nyakig benne volt, Ransolm fiam... egészen konkrétan az előző, a Sithekkel kokettáló nagai uralkodó, PuYi-Manchu titkosszolgálata által finanszírozott nagai támogatásokról maguk felé, a Jedi Templom elleni megrendezett támadásról, az LMGP székháza elleni merényletről és számos más, közrendi értelemben is illegális cselekményről...
Casterfo magában motyogott, aztán kitört. - Ezt nem tehetik! Nincs tisztában vele, mit okozna ezzel! Mi vagyunk az egyetlen elkötelezett és megbízható szövetségesük a jedik elleni eljárásokban! - Ezt nem is áll szándékomban felbontani, barátom - somolygott tovább Voiello. - Nem kérek lehetetlent, csak annyit, hogy önnön túlzott ambíciói helyett talán mégis érdemes lenne egy olyan, a fent említett ügyekben érintetlen szenátort támogatnia a kancellári székért folyó versenyben, ha valami történne ne adja az Atya, G’Sil szenátor úrral, mint Talley Rand szenátor...
- Rendben, értek én a szóból - sóhajtott fel végül Casterfo az arcát a kezeibe temetve. Aztán felült, kifújta a levegőt, és megrázta magát. - A szavamat adom, atyám. - Látja, nem olyan nehéz ez - tolta át az adatkártyát Voiello az asztalon Casterfo felé. - Legyen vidám, és teljen meg a szíve az Atya szeretete iránt érzett hálával és örömmel, Ransolm fiam. Akik megalázkodnak, azok megvigasztaltatnak… vigasztalja Önt is ez a kis információcsomag arról, hogy mi mindent titkol még el a kormány elől... a Jedi Tanács.
Casterfo éhesen meredt az adatkártyára. - Csak azt nem értem, atyám - mondta végül. - Hogy mégis a mi szolgálataink nélkül hogyan remélhetnék a jedik megtörését? Az Erő használata illegális az Egyházban, tudtommal...
- Amennyiben ismerős a Malreux-mozgalom, vagy a Hapan-Sith Monarchiában működő titkos testvériségeink működésének részleteiben, akkor nem nyilatkozna így, Ransolm fiam - csóválta a fejét Voiello. - Sőt, úgy hírlik, cosrai Teuton testvéreink a hamarosan kezdődő Szent Kongregációra ennél is érdekesebb hírekkel érkeznek majd. Önnek aggodalom helyett nem kell mást tennie, mint az általam elmondott, és most átadott információk birtokában biztosítani a két nagyobbik kormánypárt szavazási egységét. - Megteszem, amit tudok - biccentett kissé kelletlenül, de még mindig kíváncsian Casterfo, Voiello pedig felállt, meghajtotta magát és kihátrált.
Casterfo pedig nem egészen tíz percig olvasta az anyagot, amelyet Salvador mester állított össze Lex Lu’uthornak, és ami végül a Deistánál landolt a jedikkel, a Cár-bombával, és Jedhával kapcsolatban. Aztán remegő kézzel tárcsázta Karand komszámát. - Vezérezredes, azonnal készítse fel bevetésre a teljes állományát! - suttogta átszellemülten Casterfo. - A jedik végzetes hibát követtek el. Én tájékoztatom G’Sil elnököt, de elképzelhető, hogy azonnal bevetésre kell készülnünk rendszeren belül és rendszeren kívül is. - Értem, uram, parancs - hangzott Jahur Karand, az ErőElhárítók vezetőjének hangja a komban. - Megkérdezhetem, mi történt?
- A jedik irányítása alól kikerült a vostroyai rendszerpusztító fegyver, amelyiket korábban megtagadtak, hogy átadjanak - magyarázta Casterfo. - Valószínűleg terroristák, vagy renegátista, kiugrott jedik kezében van, de az sem kizárt, hogy a Tanács asszisztált hozzá. Ez innentől állambiztonsági kérdés. Naberrie-nek és Kre’feynek nem lehet majd egy szava sem. Most felhívom G’vlit. Ezerszer éljen a Gárda, Jahur, hamarosan lecsapunk a jedikre! - Ezerszer éljen a Gárda, uram - kattant a kom, miután Karand sztoikusan viszonozta a köszöntést.
Casterfo remegő kézzel kezdte beütni G’Sil komszámát. Évek óta erre várt. Már az sem zavarta volna, ha alkalmasint tényleg az a bolond Rand lesz a kancellár, ha ő cserébe végre betöltheti hőn áhított küldetését, titkos vágyát... a mocskos jedik kiűzését Coruscantról, ahogyan példaképe, Jacen Solo ezredes is tette annak idején.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 10, 2022 10:17:01 GMT 1
- Kösz... köszönöm a támogatást a szenátusi szavazáson - G’Sil holoképe világoskékes, hangja gyenge volt, mintha audiovizuális halványsága nem a kórház biztonsági rendszerének, ahol tartózkodott, hanem önnön gyengeségének terminálszerű kivetülése lett volna. Casterfo megnyugtató mosolyt eresztett el gyengélkedő felettese irányába, miközben az előtte álló lehetőségeken gondolkodott.
A végszavazás rendben lezajlott, a Szenátus elutasította az ellenzék - részben kilépett kormánypárti szenátorok és a katonai elit egy része álta isl támogatott - indítványát az Ershan területén történő katonai beavatkozásról, viszont ahogyan azt várni lehetett, megszavazták a gazdasági szankciók kiszélesítését... ezügyben Casterfo még Dorvan volt Egységes Galaktika - szenátorait, valamint a Populisták és a Független Rendszerek Galaxisa másképp, a háborús szavazáson lojalitást mutató képviselőit sem tudta tömegesen a deisták és a technokraták oldalára állítani, akik ellenezték a szankciókat is. A széleskörű kormányválságot elkerülték, azonban úgy tűnt, Casterfo nagyobb mozgástérhez jut az azonnal eszkalálódó, újabb válságban.
Ugyanis G’vli G’sil még levezette a Szenátusban a számára oly fontos, háború, vagy béke között döntő voksolást, azonban rögtön utána, már a pulpituson rosszul lett, és testőrei egészségügyiek kíséretében vitték ki az épületből, hogy azonnal visszaszállítsák a Deista Betegápoló Irgalmasrend coruscanti kórházába, további kezelésekre... és bár Casterfo a korábbiakban is gondoskodott arról, hogy az államelnök ne legyen teljes sötétségben a jedik ügyével kapcsolatban, nagyon úgy tűnt, hogy G’Sil még csak el sem olvasta részletesen a Lu’uthortól kiszivárogtatott jelentést a jedik jedhai missziójával kapcsolatban.
- Minden kézben tartunk, elnök úr, amíg lábadozik - tette hozzá bátorítóan G’Silnek Casterfo, akire a holokép túlsó oldalán köhögési roham tört rá. - Nem beszélhet sokáig - hajolt be a kékesen villogó adásba egy hófehér csuhás deista orvos. - Vissza kell tennünk a kemocirkulátorra. Utána pedig bacta.
- A... a másik ügyről akartam kérdezni, Ransolm... - krákogott G’Sil, miközbe kezelője apró vércsíkot törölt le az államfő szája széléről. - Ez a jedi... probléma... mi is volt? El... elloptak egy hipertéri rakétát, és megcélozták vele a... Jakkut? - Nem egészen, egy feketepiaci fegyverről van szó és a Jedha rendszerről, de megoldjuk a távollétében, elnök úr... folyamatosan tájékoztatni fogom - sunnyogott Casterfo, majd elköszönt G’Siltől, és az adjutánsát hívta. - Ormes, küldje ki a szenátusi orvos stábot a deista irgalmasrendi kórházba, azt akarom, hogy Dr. Tamadasa személyesen felügyelje az államfő kezelését.
- Jó reggelt, kancellár úr, akarom mondani, kancelláriaminiszter úr - Ormes Apolin, ez a karót nyelt, Casterfo birodalmi-relikvia-gyűjtő múltjából hozzácsapódott, gondosan trimmelt szakállú, igazi kuati nyárspolgárnak tűnő férfi, akinek nemi preferenciáit Casterfo több, mint valószínűsíthette abból, hogy a deisták egyik zárt fiúkollégiumában végzett a deista negyedben, (amelyet a jedhai deista misszió vezetője, Gutierrez püspök igazgatott korábban) a hazájára jellemző Telbun kollégáiumok helyett, azután került a befolyásos, bizalmi titkári pozícióba, hogy a technokrata vezetésű Kuat a pártjuk központi ajánlásával szembemenve nem őt, hanem az uralkodó kuati család cserfes, fiatal, a rossz nyelvek szerint alvilági kapcsolatokkal rendelkező tagját, Vyola Kuatot választotta az iparmágnás rendszer új szenátorának. - Már próbáltam intézkedni, de a deisták nem engedték be, azt mondták, nagaiok nem léphetnek a deista kórház területére.
- Klonok Tamadasa doktor köztársasági állampolgár, évek óta a Szenátus és az államfő személyes orvosa! A korábbi, nagai nagykövetségen teljesített szolgálata nem lehet kizáró ok, átment minden biztonsági ellenőrzésen! - csattant fel Casterfo, és azt már csak magában tette hozzá, hogy persze ettől függetlenül Tamadasa doktor a nagai hírszerzés egyik utolsó kontakja volt hozzájuk, még az ESZM-es időkből, de éppen ezért bízott annyira az elismert xenobiológusban és belgyógyászban. Szinte bizonyos volt, hogy a deisták álltak G’Sil egyre rosszabbodó állapota mögött, és Casterfo fogadni mert volna rá, hogy a kezelések és a kemoterápia égisze alatt titokban nehézfémekkel mérgezték abban az ispotályban, de Voiello túlságosan a markában tartotta ahhoz, semmint hogy ezt a gyanút nyíltan megfogalmazhatta volna. Ettől függetlenül a nagai családorvos jelenléte volt a legjobb biztosíték arra, hogy G’Sil megéli a jövő hetet. Márpedig minél tovább volt életben és többé kevésbé eszénél az öreg, annál később kerül sor a hivatalos államfőcserére, és annál később kell, hogy attól a pojáca Talley Randtól fogadjon el utasításókat, gondolta magában Casterfo. - Ha kell, küldessen vele egy osztag ErőElhárítót, a mindenségit! Azért ez már túlzás! Vagy a szenátusi őrséget, bánom is!
- Intézkedem, elnök úr - Ormes az adattábláival babrált a vonal másik végén. - Összeállítottam a névlistát azokról a szenátorokról, akik végül egyelőre nem nyújtották be a kilépési szándéknyilatkozatot az FRG, vagy a Populisták frakciójából, de a végszavazáson a háború megindítása mellett voksoltak. Elkezdtem fogalmazni engedelmével, a kizáró nyilatkozatokat, de még a pártelnököknek és a megbízottaknak is jóvá kell hagyni. - Küldje át, hamarosan úgyis kezdődik a rendkívüli megbízotti ülés, majd odatolom Naberrie és Kre’fey elé - morogta Casterfo. - És a másik lista azokról a kormánypárti szenátorokról, akik a gazdasági szankciók mellett szavaztak?
- Összekészíthetem, szenátor úr, de ez gyakorlatilag az érintett pártok teljes tagsága, plusz az Egységes Galaktika-platform fele lenne - magyarázta affektálva Apolin. - Ha őket is kizárjuk, akkor bizonyosan elveszítjük a többségünket a Szenátusban. Még Dorvan pártelnök-titkár is világossá tette, hogy az EG-platform békepárti támogatásának feltétele a gazdasági szankciócsomag. - Wynn nem tud rendet tartani a saját térfelén sem, összevissza szavaznak, mondjuk annyi idegennel nem is csoda, gyakorlatilag azt sem tudják, melyik csápjukkal melyik gombot nyomják meg éppen - szitkozódott Casterfo. - De rendben, akkor ezekkel majd később foglalkozunk. Így előbb lesz szükségem a hármas számú listára, a kormányon kívüli támogató szavazatokra mindkét szavazás kapcsán.
- Ez már megvan, engedelmével, kancelláriaminiszter úr, ezért is akartam beszélni Önnel - szabadkozott a titkár. - Sindian szenátor-úrnő már összeállította, és csak Önnek személyesen hajlandó átadni - magyarázta Ormes. - Ahogy fogalmazott... bársonyszékért cserébe - halkította le a hangját a titkár. - Nem emelhetem be a Mi Köztársaságunkat a kormányba a többi partner helyzetének rendezése nélkül - tiltakozott Casterfo idegesen. - És az ilyesmit nem egyeztethetem közvetlenül Carise-vel, Odora és Oczka kihagyása nélkül. A deisták is tiltakoznának, csak Denon és Corulag szenátorai tagjai a Hét Gyülekezetének, Sindian afféle szabadkártyás.
- A lista átadása után Sindian asszony elmondása szerint kész átlépni az Erősebbik-Platformba, vagy akár önálló pártfrakció élén beléptetni a támogatóit a kormányba - magyarázta Apolin. - Nem ragaszkodik a Mi Köztársaságunkhoz. Azt mondja, átvilágította és átszervezte a Centrista Pártot, kiszortírozta a Rozess-támogatókat. Így már önálló platformként is koalícióképesek, még akkor is, ha a Mi Köztársaságunkkal elhúzódnak a tárgyalások. A mellette szavazó független szenátorok mind aláírták és letétbe helyezték nála a Centrista belépési nyilatkozatokat, amiket akkor érvényesít a Mi Köztársaságunkból való kilépésével egyetemben, ha maguk megállapodnak.
- Hmm, rendben, így talán megoldható - hümmögött Casterfo. G’Sil volt a legnagyobb akadálya a Coruscant központi szerepét megkérdőjelező centristákkal való megállapodásnak, de az államfő indiszponáltsága megnyitotta ezt a lehetőséget Casterfo előtt, még akkor is, ha ezzel kissé túlfeszítette talán a húrt a deisták irányában. - Beszéljen Javissel, hogy hogyan lehetne ezt kommunikálni. Valahogy le kell nyomnunk ezt a deisták torkán. Majd a Naberrie korábbi belügyi tárcájából rám pakolt területeket egy részét leválasztjuk, és Sindian megkapja. Katasztrófavédelem, tudom is én - mormogta a kancelláriaminiszter, miközben azon gondolkozott, hogyan gondoskodhatna majd arról, hogy Carise Sindian a személyes lekötelezettje legyen a deisták helyett, ezáltal gyengítve Voiello mérgező szorítását a kormányon, amelyet immár egyre jobban érzékelt, minél közelebb került a tűzhöz, úgymond. Sindian úrnő már csak azért is jó ötletnek tűnt a többi MK-s helyett, mert Odoráék Casterfo számára kényelmetlenül közel álltak ahhoz a régi, azóta felszámolt ESZM-s platformhoz, amelynek volt tagjával, a mindenféle, Casterfo számára személyesen is kellemetlen hírszerzési ügyekbe keveredett Emmer Novakh-al zsarolta őt Voiello, legalábbis a Novakh jelentette információcsomag volt a minden lében kanál deista egyházi titkár zsarolólistájának nyilvános első helyén, amennyire Casterfo tudni vélte. Sindian azonban az utóbbi időben egyre erősödő, Voiellotol független deista platformokhoz húzó, vagy éppen hedonista-ateista, rosszabb esetben bizonyos pletykák szerint renegátista régi arisztokráciához, a Malreux-Rozess-Slint félékhez állt közelebb, viszont többekkel ellentétben még nem kompromittálódott, és mindenféle Erőverte terrortámadás áldozatává sem vált sem ő, sem valamelyik iskolás korú kisfia. Úgymond, üdítően normálisnak tűnt a nemesi közösség többi tagjához képest. - Foglalja be a naptáramba Sindian úrhölgyet a megbízotti értekezlet utánra. Karand hívott?
- Csak üzent, pozícióban vannak, van valami komplikáció az objektumnál, ellenzéki szenátorok kötözték magukat a Templom főbejáratához - magyarázta a titkár. - Eh - szívta a fogát Casterfo. - Most melyik idióta? - Triebakk és a Vuki Életek Számítanak mozgalomcsoport - magyarázta Ormes.
- Gondolhattam volna - sóhajtott fel Casterfo. - Senki más nem tart velük? A pacifisták és a frontisták sem? - Egyelőre nem, uram. - Akkor ez még belefér, üzenem Karandnak, hogy maradjon pozícióban. - Igen, miniszter úr - biccentett a titkár, miközben lepillantott a termináljára. - Elnézést, Rand szenátor titkára kérdezi, hogy sokáig késlekedik-e még a megbízotti ülésről.
Casterfo kelletlenül elhúzta a száját. Talley egyre szemtelenebb, egyre jobban nyeregben érzi magát, gondolta, aztán be kellett ismernie magának, hogy ő is ugyanezt tenné az öreg deista kavarógép helyében. - Azonnal megyek - mondta végül, és feltápászkodott, hogy átsétáljon a szenátusi épületegyüttes másik szárnyába, ahol már gyülekeztek az általa összehívott szenátorok. - Mindenki személyesen van jelen? - Sajnos Kre’fey szenátor és Naberrie szenátor nem mondták le a végszavazás utánra már korábban befoglalt bothawui és nabooi látogatásaikat, most látom - ráncolta a homlokát a titkár.
- Akkor ennyit a megbízotti ellenjegyzésről a kizárásokról - húzta el a száját Casterfo. - Tudja mit? Küldje át az egészet Dorvannak, foglalkozzon vele ő. És kezdje a saját párttársai átvilágításával. Adja az értésére, hogy amíg nem látok három EG-platformos idegen szenátort kipenderítve, addig nem hagyom jóvá az új Republikánus-összpárti költségvetést. Utána pedig takarítson ki az FRG és a Populisták táján, kerül, amibe kerül.
- Intézkedem - biccentett a titkár. - Én pedig megyek, nem váratom tovább a többieket - biccentett Casterfo, de még eszébe jutott valami. - Megérkezett a Technokraták új akkreditáltja?
- Meg, miniszter úr, személyesen jelen lesz - köhintett Apolin. - De nem fog neki örülni... - szöszmötölt a jegyzetei között a titkár a holon, mintha csak nem jutott volna a eszébe a név, vagy inkább, mintha nem hitte volna el, amit előzőleg olvasott ezzel kapcsolatban, és újra meg akarta volna nézni. - Ugye nem személyesen Lex az - fehéredett el Casterfo. - És nem is az a barom Alisdaiir, akinek az unokahúga, vagy nővére, a nemáruló Zwerth pajtása, vagy mi. Tamadasa doktor mondta múltkor... egy nőgyógyászati konzíliumon hallotta. Mindenféle betegséget ragasztanak egymásra ezek a... lezbik. Ott vannak például a Symeong-himlős esetek... azt mondják, a wukundohumánok különösen fogékonyak rá... - kuncogott fel Casterfo.
- Egyikük sem - rázta a fejét Apolin, figyelmen kívül hagyva Casterfo megjegyzését a majomszerűek egyre inkább elharapódzó, új rynavírusnak is hívott betegségével kapcsolatban. - Alisdaiir Mercer egyelőre megtartja a pozícióját az Újjáépítési Hatóságban, de a commenori szenátori széket végérvényesen átadta az új jelöltnek. Az OCP is megerősítette. Az új gazdasági megbízottunk, kancelláriaminiszter úr... Dorothel Omina - Tagge. - Coruscant fényeire - fújta ki a levegőt Casterfo. - Egy ESB-főpraetorból csináltak szenátort, sőt szenátusi megbízottat? Normális ez a Lex?
- A kinevezési dokumentumot a Technokraták mellett a deisták is ellenjegyezték - tette hozzá Apolin. - Ráadásul a Konklávé nemrég kibocsátott egy enciklikát Richelieu egyházfő neve alatt a volt ESB-posztot betöltő hivatalos személyek bűnbocsánati és feloldozási eljárásáról. A hírek szerint D. Omina asszony volt az első egyik új bérmállkozó. - Értek én a szóból, értek én - szisszent fel Casterfo. Úgy tűnik, gondolta, a Lu’uthor és a deisták közti barátság eddig nem látott magasságokba emelkedett hirtelenjében.
- Elnök úr, elnézést, Rand szenátor személyi titkárja... - Igen, megyek már, nem várakoztatom meg a jó megbízott urakat - mormogott Casterfo irritált arckifejezéssel.
Épp itt az ideje, hogy visszavegyem a kezdeményezést, gondolta magában, miközben a Jedha-dosszié holoanyagával a hóna alatt elindult az egyeztetésre. Biztosra vette persze, hogy Rand már olvasta az egészet, nem lesz benne semmi újdonság a számára.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 10, 2022 23:02:10 GMT 1
A kormánymegbízotti ülés a szokásos hévvel zajlott - miután kielégedetlenkedte magát Casterfo vélt, vagy való “késése” felett, Rand szenátor rögvest belekezdett egy kiterjedt tirádába, melyből nem csak az derült ki, hogy a biztonsági ügyekért hivatalosan nem felelős szenátor nemcsak valóban ismeri már a Casterfo és G’Sil asztalán lévő titkos jelentés összes részletét - és ezen Casterfo nem is igazán csodálkozott, hiszen ő maga is deista szivárogtatáson, Voiello kettős játékai révén jutott hozzá az anyaghoz - , de azt szívfájdalom és szégyenérzet nélkül kész és képes összekötni a deisták és a jedik közti fennálló egyéb vitás pontokkal.
- Ez tehát összességében nem csak, hogy a hívők megsértése és a deisták által az Erő felfuvalkodott urai részéről nap, mint nap megnyilvánuló gyalázatos üldöztetés egy újabb iskolapéldája, de egyenesen az állam, az egyház és az államegyház ereklyéinek, szentségének és szolgáinak elpusztítására irányuló tervezett cselekedet, e minőségében pedig... - verte az asztalt Rand egy hatalmas, bőrkötéses szent könyvvel -, árulás! Terrorizmus! Renegátizmus! - Elnézést, Rand szenátor, de a jelentésben, amit elénk tártak, nem olvastam, hogy a jedik tervezetten azért csempészték volna a Jedhára a Cár-bombát, amit rejtegettek a hatóságok elől, hogy azt ott aktiválják - jegyezte meg a Bothan-szektorból bejelentkező Traest Kre’fey tárgyilagos, elgondolkodó hangon, őrajta is látszott, hogy megdöbbentette a jelentésanyag, amelyet bemutattak nekik.
- Az viszont egyértelmű belőle, szenátor, hogy a Jedi Tanács tudatosan eltitkolta az... anomáliát és azt a fegyelmi ügyet a Szenátus és a hatóságok elől, ami ahhoz vezetett, hogy végső soron az általuk renegátnak, akarom mondani legalábbis önjárónak tekintett Sarasi Suun lovag ellopta a fegyvert, és átvette a jedhai jedi misszió vezetését, elmozdítva az illetékes, a Tanács által kijelölt Ashere Tano mestert… - szólt közbe Casterfo, kíváncsian várva, hogy a kormányzat jedi-párti tagjai meddig mennek el a protestálásban. - És az is egyértelmű, hogy az egész ügyet a tájékoztatásunk nélkül, házon beül akarták megoldani, és saját hatáskörben küldtek Suun és az első delegáció után üldöző flottát… ezzel végső soron veszélyeztetve a mi erőinket is.
- Ez viszont vitathatatlan - krákogott Kre’fey halkan. - Legalábbis, ha hitelt adunk az elénk tárt bizonyítékoknak. - Ugyanmár, Ransolm fiam, ne legyünk ostobák! - replikázott az eddigieknél is harsányabban Rand. Casterfo kelletlen arcrándítással tűrte, hogy az idősebb szenátor tegezze és lekezelje. - Ez a Suun nevű koszos kis ribanc, elnézést, akarom mondani, rossz életű jedi nőszemély volt eredetileg az, aki eleve rátette az enyves kezét a vostroyaiak elveszett bombájára, és azután nem akarta bűnbánó gyermek módjára beszolgáltatni azt! - folytatta a deista párt főképviselője. - Nyilvánvaló, hogy az az égetnivaló Jedi Tanács áll az egész mögött, direkt így tervezték az egészet és most ujjal mutogatnak a tékozló leányukra, mintha nem az ő parancsuk alapján cselekedne eleve a kis mosdatlan szerencsétlen! Nyilván mindenki ezt tenné a helyükben...
- Attól még, hogy Ön ezt tenné, szenátor - szól közbe halkan a Naboorol bejelentkező Noel Naberrie kék holoja -, még nem biztos, hogy így is történt... amíg nincs bizonyíték... - Lárifári, nagyokos, azért nincs bizonyíték, mert a maga hírszerzése oda se szagolt az egészhez! - fújta fel magát Rand. - Eleget hallgattuk a maga nemáruló, inkompetens elődjét arról, miért maradt le erről, vagy arról a titkosszolgálat! Ha nincsenek hithű deista források, meggyőződéses állampolgárok... - Akik feljelentették a jediket, igen - mormogta elgondolkozva az eddig csendes Wynn Dorvan, Zseb fejecskéjét simogatva. - A kérdés az, hogy miért most.
- Ez egy irreleváns, időpazarló vita, uraim - szólt közbe a Commenor új főképviselője, a meghatározhatatlan korú, uralkodói tartású ténsasszony, az OCP volt fő - ügyvezető ügyintézője, Lex Lu’uthor jobb és bal keze attól függően, hogy kőkemény munkáról, vagy kőkemény örömszerzésről volt szó, az alabástrom testű és lelkű Tagge-matróna, az ESB volt főpraetora, aki immár bocsánatot nyert szenátorként és főképviselőként vitte a gazdasági ügyeket a kormányzatban, D. Omina asszony. - A publikus hírek, amikkel tele van a Holonet, egyértelművé teszik, hogy az ostoba, alkalmatlan jedik ennél is többet tettek... eszkalálták a Jedha körüli eseményeket, amelynek köszönhetően a Birodalom, pontosabban az Első Rend, és újdonsült, ha jól értem, Yuuzhan Vong szövetségeseik lépéselőnybe kerültek...
- Ha sikerülne bizonyítani egy fegyveres együttműködést az EGB és a Yuuzhan Vong között, annak hatalmas propagandaértéke lenne - jegyezte meg Javis Tyrr. - Így van! - csattant fel Rand. - Mocskos jedik! Mocskos Erőhasználók! - aztán rájött, hogy akivel éppen egyetért, az meg kvázi egy mocskos Sith, vagyis régebben az volt. - És mocskos, birodalmiszívű Yuuzhan Vong, igen, micsoda propaganda... - lassan úgy tűnt, a kulturális- és élőerő-forrásügyi szenátor elméjében lecsapódik a szavak valódi jelentése is. - Mármint... a propagandát félretéve... ez nem veszedelmes fenyegetés is? - pillantott körbe hirtelen ijedelemmel a hangjában.
- Nem vehetjük elég komolyan a szituációban rejlő... katonai kockázatot - értett egyet Traest Kre’fey holoképe. - Nem csak a renitens jedi által odacsempészett fegyver biztosítása létfontosságú, de magáé a rendszeré is... ha pedig bizonyítékok vannak arra, hogy alakulóban van ekörül a helyzet körül egy birodalmi-Vong szövetség... nem engedhetjük, hogy ez eszkalálódjon.
A bothan volt hadparancsnok és katonai-védelmi megbízott az ülésre ideiglenes jelleggel meghívott fegyvernemi parancsnokok legtekintélyesebbike felé pillantott. A szintén holografikusan bejelentkező Cha Niathal admirális asszony megköszörülte a torkát. - Mivel támadó műveletekre vonatkozó politikai felhatalmazás hiányában a Ruusan - Dizn vonal között húzódó speciális műveleti zónában továbbra is kedvezőtlenül magas erőket kell felvonultatnunk a teljes ershani-hutt határszakasz védelme céljából... - Niathal nem rejtette véka alá a szenátusi szavazás végkimenetével kapcsolatos negatív véleményét, hiszen végső soron ő volt az egész, Ershani elleni támadó műveletre vonatkozó javaslatcsomag nem kis részben a mon calamari admirális előkészítő munkáját dícsérte. - Emiatt a környéki bevetési egységeim nem mozgósíthatóak. A Borleais-i Ötödik és Hatodik Flották tartalék komponenseivel közvetlenül a Borleias-Pantolomin térségből a Selvaris felé vezető korridoron, közvetlen irányzással viszi át a bevetési egységeket Makin admirális az Ismeretlen Vidék felől húzódó hipertéri gáton, nemrég kidolgozott hipertéri ugrási eljárások segítségével.
- A korridoron való egyenes áthaladás a birodalmi és nagai őrjáratok figyelmét is magára vonhatja, nemde, admirális asszony? - vetette fel az ülés másik commenori résztvevője, az összhaderőnemi parancsnokságért és a stratégiai tervezésért felelős Matric Klauskin tábornok. - Nem veszélyes ez? - A hírszerzési információk szerint a nagaiok nem érdekeltek igazán a Jedhán zajló eseményekben, ahogyan Adumar sem, Klauskin tábornok - vetette közbe Naberrie szenátor. - Nem lep meg, nem a fartúrók terepe - kuncogott fel halkan Rand, de Noel rendíthetetlenül folytatta a magyarázatot.
- Ami az EGB-t illeti, amennyiben a kiszivárogtatott adások helytállóak, úgy ez egy Első rendi akció. Ebből pedig valószínűsíthető, hogy a Polneye nem fog közvetlen erőket küldeni. A hipertéri gát ilyetén történő merőleges átlépése a Mélymagban végzett... katasztrófavédelmi szimulációink alapján nehéz, de nem lehetetlen, és valószínűleg nem vált ki majd ellenséges választ a Clone-Főszektor erői részéről - zárta a gondolatot Noel, természetesen gondosan kerülve mindenféle, Tythonra való közvetlen utalást, hiszen az ottani gravitációs megoldásokat alkalmazta most Klauskin flottája is, bár Noelnek fogalma sem volt, hogy mivel helyettesítik az efféle navigációhoz elengedhetetlen jediket.
- És mire alapozza ezt a feltételezését, szenátor úr? - szájalt vissza Klauskin. - Az Első Rend és a klónok között az EGB-ben egyre erősödő ellentétekre - szólt közbe Naberrie helyett a szintén holografikusan jelenlévő Borath Maddeus ezredes, a hírszerzés operatív vezetője. - A gát áttörése után a rendszer környékén utoljára aktív ügynökeink jelentései alapján már be tudják majd háromszögelni a Jedha pontos koordinátáit.
- Ha ilyen jók az ügynökei, ezredes, talán megakadályozhatták volna ezt az egészet - gúnyolódott tovább Klauskin, majd, minekutána nyeregben érezte magát, folytatta. - És egyébként, ha már amúgy is tudjuk a Jedha koordinátáit, és fennáll a veszélye, hogy birodalmi kezekbe kerül… nem volna helyesebb továbbítani a koordinátákat a Fort Depallo részére, és... - Elég, hogy merészeli! - csattant fel Rand. - Nem lennénk jobbak a jediknél!
- Tábornok, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy a harcálláspontunk, akarom mondani a Köztársaság harcálláspontja precíziós, és nem tömegpusztító fegyver - D. Omina hangja selymesen, mégis halálosan fenyegetően csengett. A vele egy tányérból nem kifejezetten együtt eszegető, inkább általában a maradékok kieszegetésére jogosult Klauskin összehúzta magát, és valami elnézéstkérek-félét rebegett. A gazdasági megbízott folytatta. - Abban viszont egyetértek az előttem szólókkal, hogy a hírszerzésünk kudarcot vallott ebben az egészben, a jedik pedig felrúgtak minden, a korábbi törvényes együttműködést és a bizalmunkat megalapozó szabályt. Beszélnünk kell a szankciókról és következményekről.
- Ez a beszéd! - helyeselt Rand. - A jediknek fizetniük kell ezért! Bánatpénzt, méghozzá! - Egyetértek - szólt közbe az eddig nem túl szószátyár Javis Tyrr, Casterfo egyetértő tekintetét keresve. - A jedikkel kötött együttműködési megállapodás... - pillantott körbe kezeit tördelgetve, ravasz tekintettel Casterfo, majd tekintete megállapodott Wynn Dorvanen. - Felmondható ilyen esetben? Külügyi megbízott úr?
- Vannak kiszállási klauzulák a megállapodásban, mint a társulási egyezmények többségében - biccentett visszafogottan Dorvan, miközben öltönye egyik hajlatából Zseb dühösen morgott Casterfora. A külügyi megbízott szelíden visszanyomta a chitliket ruhája redői közé. - De alaposan körbe kell járnunk, mire van azonnali jogi lehetőségünk... - körbepillantott. - Területfoglalásra, házkutatásra önmagában az egyezmény felmondása alapján biztosan nem. Ahogyan a Templom blokádjára sem...
- Arra felhatalmazást ad az ErőElhárítás működését megalapozó különleges terrorellenes jogrend - söpörte le az érvet Casterfo. - Mely egyéni renitens erőhasználók elleni fellépést engedélyez, olyat, mint ami Hesperidiumon történt - tiltakozott tovább Dorvan. - Itt egy egész szervezetről beszélünk... kollektív bűnösségről. - Ebben Önnek bizonyára már kellő rutinja van... korábbi ciklusaiból, kedves Wynn - mosolyodott el gunyorosan Casterfo. - Vagy napoljuk el talán a témát és vegyük előre az Egységes Galaktika platform... tagdíjfizetésekkel és szavazási fegyelemmel kapcsolatos adminisztratív... hiányosságait?
- Nem kell túlzásokba esni, kancelláriaminiszter úr - Dorvan hangja hideg, fegyelmezett és hivatalos volt. Casterfo biztosra vette, hogy mostanra eljutottak a külügyi veteránhoz és Daala ex-adjutánsához a titkárán keresztül feladott üzenetek. - Amint a Deista Konklávé körüli... protokolláris feladataim engedik, elkészítjük a társulási megállapodás felmondását megalapozó jogi aktusokat a Jedi Lovagrenddel szemben. - Kitűnő, kitűnő! - heherészett Rand. - De legyen ám benne a területi bérlet felmondása is! Végre kitakarodnak abból a Templomból ezek a terroristák, amit mindig is csak bitoroltak!
- Nos, azt egyébként nem a társulási megállapodás alapozza meg, hanem megelőző elbirtoklás... - jogászkodott tovább Dorvan, de Casterfo intésre emelkedő kezét látva hozzátette. - Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne felmondani... én csak... komfortosabb lennék, ha az elnök úr maga... - pillantott G’Sil üresen álló széke felé. - Aggodalomra semmi ok, mindenről tájékoztatom majd az államfőt - mosolyodott el Casterfo.
- A Templom lefoglalása a meglévő törvények mellett akkor sem legitim - jegyezte meg most Naberrie is rosszalló tekintettel. - Gondoskodhatunk egyfajta... biztonsági veszélyhelyzetről, nemde? - vetette fel Tyrr. - Nem hiszem, hogy érdemes lenne újabb szenátusi hercehurcába bonyolódni - szólt közbe D.Omina. - Rosszat tesz... a piacoknak.
- A kormányzat egyszerű többséggel módosíthatja a veszélyhelyzetekre vonatkozó szabályozást, amelyet követően aztán Kancelláriahivatal kihirdetheti a veszélyhelyzet speciális formáját, amely plusz jogosultságokat biztosít - morfondírozott Casterfo, majd a többiekre pillantott. - De ez csak akkor járható út, ha egyöntetűen minden koalíciós partnerünk mögé áll. Az ESZM - platform természetesen igen...
- A deisták megszavazzák! - csattant fel elégedetten Rand. - Ide a Jedi-veszélyhelyzettel! - Az Republikánus-platform megszavazza - biccentett a kérdésben Casterfo szócsöveként működő Javis Tyrr. - Az EG-platform megszavazza - közölte sötét tekintettel Javis. - A Technokraták is - biccentett Dorothel Omina.
Casterfo tekintete a Kre’fey - Naberrie párosra vándorolt. - Gondolom, mondanom sem kell... - köszörülte meg a torkát Casterfo. - Hogy azok után, hogy a legutóbbi szenátusi szavazáson az Ershan elleni békés fellépés és a gazdasági szankciók kapcsán micsoda nézetkülönbségeink voltak, egy ilyen kényes nemzetbiztonsági ügyben... - Ne fárasszuk egymást - emelte fel a kezét Naberrie, többek őszinte meglepetésére. - A Független Rendszerek Galaxisa megszavazza, ha ez az, amit a kormányzat többsége akar. - A Populisták is megszavazzák, már akik felett még rendelkezünk frakció-hatókörrel - tette hozzá halkan kaffogva Kre’fey is.
- Ez mind nagyon szép, de ne higyjék, hogy a Hírszerzés ezzel megússza a felelősségre vonást! Arról nem is beszélve, hogy a maguk távolléte sértő! Egy ilyen... fontos ügy, és maguk a peremvidéki választóik körül sertepertélnek! - replikázott tovább Rand, majd egyik, vaskos aranygyűrűkkel díszített ujjával Maddeusra kezdett mutogatni. - Maga, maga, mi a mentsége erre, maga pernahajder? Miért nem tudtuk előre, mire készülnek a galád jedik? - Engedelmével, szenátor úr, nem kaptunk rá sem felhatalmazást, sem parancsot - húzta ki magát faarccal Maddeus. - A katonai hírszerzésnek nem feladata a belügyi társulásokban részes partnerek állandó figyelése... így a jediké sem.
- Akkor épp itt az ideje, hogy ez változzon! - csattant fel Rand, de Noel leintette. - Rand szenátor, kérem, koncentráljunk a valódi fenyegetésekre, Önök pedig hagyják, hogy én és Kre’fey szenátor, valamint a hivatásos állományunk a munkáját végezze. Kérem. A Birodalom mozgolódik a teljes ershani határ mentén, ez pedig nagyobb fenyegetést jelent, mint az összes jedhai és jedi ügy együttvéve.
- Lárifári, az egész jedhai hóbelebanc is a birodalmiak ügye, ne kisebbítse ezt! Ne tiszteletlenkedjen! A maguk hírszerzése kudarcot vallott, a deisták nélkül azt sem tudnák, mi van - vágott vissza Rand, de Noel csak elmosolyodott. - Bizonyára elkerülte a szenátor úr figyelmét, hogy a publikus sávon közölt jedhai üzenetet olyan hajóról sugározták, amely eredetileg Maddeus ezredes jelentése szerint hírszerzési operatív kódokkal hagyta el a rendszert, de utána mégis... a komsáv, amit használtak sugárzáskor... csak a Ju Dea használ ilyet. Ezt jelentené az Ön olvasatában a deista szerepvállalás? A sajátjaik elleni akciót?
- Nevetséges - hebegett kikerekedett szemekkel Rand. - A Ju Dea ugyanolyan deista egyház, mint a többi, ez nem jelenti azt, hogy a liberális, pénzsóvár új-alderaani ellenzéknek bármi köze lenne ehhez, nekem is vannak becsületes alderaani felmenőim, kikérem magamnak... - Térjen a lényegre, Naberrie szenátor - szólt közbe a további eszkalációt elkerülendő Casterfo.
- A lényeg az - biccentett Noel -, hogy sürgősen a Hapesre kell utaznom. A hírszerzésünk adatai szerint ugyanis jó ideje ott tartózkodik Tierce főkormányzó és titkos tárgyalásokat folytat Charis császárnéval. - A Hapan-Sith Monarchia esetleg átállása felboríthatja az erőegyensúlyt a Peremvidéken - tette hozzá Kre’fey sztoikus nyugalommal, de éllel a hangjában. - Nyilván figyelembe vettük ezt, amikor oly nyíltan… tisztogattunk a Hapes által barátinak tekintett kormánytagjaink és politikusaink között.
- És mégis, Naberrie szenátor, honnan származnak ezek a különös információk? - szólt közbe D.Omina szenátor. - Mint mondottam, gazdasági megbízott asszony, ha a hírszerzésünknek hagyják, hogy tegyék a dolgukat, akkor teszik is - húzta ki magát Noel. - És mégis, miért releváns ez Önnek?
- Önnek is releváns - mosolyodott el D.Omina. - Ha olyan jók lennének a forrásai, akkor nem verte volna olyan nagy dobra ezt az egész témát, hacsak nem miután megjárta a Hapest és élve kijutott onnan, eredményekkel az aktatáskájában - vette elő megnyerő vállalatigazgató-mosolyát az ősöreg nő. - De mivel ehelyett napirendi pontot csinált belőle, szenátor, feltételezem, nem tudja, hogy jusson be - mosolyodott el újra Dorothel. - Én ellenben tudom.
Noel biccentett. - Segítsünk egymásnak, megbízott asszony, és meglátom, hasznára lehetnek-e Önnek is a forrásaim. Csak egy megfelelő, nyilvános ürügy kell, ami alapján diplomáciai minőségben utazhatok, a Hapan-Sith Főkormányzósági Iroda tudtával és jóváhagyásával.
- Nos, van néhány... elakadt vállalatfelvásárlási tranzakció, amiben érintett a Köztársaság - gondolkozott D. Omina. - Például az újratőkésített és reaktivált Weyland-Yutani konglomerátum hapan jogutódjai kapcsán... kisebbségi hapan tulajdonosok, akik blokkolják az ügyletet. - No de kérem - krákogott a láthatóan még mindig az előző témán fennakadt Rand szenátor. - Az egy deista befektetési alap üzlete...
- Köztársasági alapkezelővel - biccentett D.Omina. - A pénzpiaci szabályozás alól tudtommal még nem kapott mentességet a deista egyház... - Ez megfelelő ürügy lehet - értett egyet Noel. - Köszönöm. - Kitűnő - biccentett Casterfo. - Akkor térjünk vissza a jedik kérdésére... a Templom fennálló közműrezsi-tartozása felől is megközelíthetjük a témát...
...
Még órákig tartott a vitatkozás, mire a nagy nehezen elkövetkező szünetben Randot karon ragadta D.Omina a mosdók mellett. - Ne aggódjon, nem akarok magától semmit - értette el az öreg férfi sóvárgó pillantását a nő. - Azon kívül, hogy fogja vissza magát egy kicsit a többi szenátorral szemben. Jövendőbeli... elnökként Önnek a kompromisszum emberének kell lennie...
- Nem játszhatja a kezükre a Weyland-Yutanit! - tiltakozott hevesen Rand. - Ígéretet kaptam...! - És amit az OCP megígér, én betartom - mosolyodott el a volt Sith főpraetor-asszonyság. - Naberrie-nek nem a maga vállalata kell. Ne aggodalmaskodjon, inkább segítsen, hogy a megfelelő időben a körmére nézhessünk a mindkét... ismeretségi körünk számára egyre terhesebb és egyre inkompetensebb hírszerzésnek.
- Sokan tartják a hátukat nekik - rázta a fejét Rand. - Kellene valami... támadási pont. - Amint az elöljáróm... tudomást szerez ilyenről, keresni fogja Önt - mosolyodott el D.Omina.
- Lex Lu’uthor, engem? - Horkant fel Rand. - Kötve hiszem, már ne is haragudjon. - Soha ne mondja, hogy soha - mosolyodott el D.Omina, majd lehalkította a hangját. - Addig inkább derítse ki, hogy hogyan keveredett bele a jedhai ügybe a Ju Dea.
- Igen - ráncolta a homlokát Rand. - Ez valóban aggasztó. - Akkor járjon utána - azzal Dorothel faképnél hagyta a deista szenátort.
- Sithfattya - sziszegte utána őszinte gyűlölettel a hangjában Talley Rand. - Wenthar ágyasa. Nyílna meg alattad a föld.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 24, 2022 18:15:17 GMT 1
Ahogyan az ErőElhárítók parancsnoki siklója - amelyet a Daala-féle lekonzervált ESZTEK-tartalékból vettek elő, s ami ilyetén minőségében nem volt más, mint egy köztársasági jelvényekkel átfestett, polneyei gyártású birodalmi Chariot - egyre közeledett a Jedi Templomhoz a szokásos coruscanti forgalomon keresztül, priorizált sávokra váltva és szirénázva, miközben pilótája szorgosan terelgette maga elől a forgalmat más sávokba, az esős-felhős időjárás is egyre inkább intenzívebbé vált, szemben a városbolygó többi részén uralkodónak számító napsütéssel (kivéve persze az aktuális éjszakai oldalt), mintha csak az időjárás-szabályozó emitterek beállításait direkt módosították volna, hogy a Jedi Rend kerületében a szokottnál is szürkébb, borúsabb és depresszívebb legyen. Heol Girdun nem tudta kizárni annak a lehetőségét, hogy valóban így történt. Amióta az ErőElhárítók terrorellenes egységei kiemelt jogosultságokat kaptak Casterfo szenátor igazgatása alatt, gyakorlatilag az állami és helyi infrastruktúra bármely komponensét irányításuk alá vonhatták, a különböző - adminisztratív okokból jórészt még mindig a Renegát és a Szindikátus jelentette - biztonsági veszélyhelyzetekre hivatkozva.
A sikló átmanőverezett a Templom köré vont több szintű biztonsági kordon páncélozott repulzortankjain és lövésszállítóin, az OCP által gyártott besugárzó és radartányéros berendezések soklábú platformjain, amelyekel lehallgatni, illetve blokkolni próbálták a Templom falain belül zajló kommunikációs és Erő-folyamatokat. Az Elhárítók Hesperidiumon is használt berendezése, a repulzoros elfogórendszer-platform az épület tornyai felett lebegett, mint egy támadásra kész, Yuuzhan Vong életformákat imitáló géppók... egyszóval nagy volt a nyüzsgés. A civil forgalmat elterelték, a bevetés ellen tiltakozó demonstrálók nagy részét a tér távolabbi sarkába szorították a tömegkezelő egységek... Girdunt az egész látvány volt bajtársa és Gárda-kollégája, Salle Serpa őrnagy évekkel ezelőtti akciójára emlékeztette (akiért egyébként kezdett aggódni, mivel börtönéből való szabadulása óta mit sem tudott róla), nosztalgikus érzéseket felébresztve a férfiban, csak ez alkalommal sokkal több, és sokkal professzionálisabb hardverrel.
A szinte tökéletes, steril és biztonságos látványt egyedül a Templom főbejárata előtti, elkordonozott résznél csoportosuló tömeg törte meg. Ahogyan a mobil parancsnoki állást, egy, modernizált, sokkerekű, óriás Juggernaut-tank mellé kanyarodott a siklója, közvetlenül a kérdéses szakasszal szemben, Girdun elégedetlenül vette tudomásul, hogy több tucat, ha nem százas nagyságrendű, loncsos, korpulens tüntetőnek láthatóan még az EE felvonulásának befejezése előtt sikerült tábort vernie a jedik főbejárata és a biztonsági egységek között - a minden bizonnyal a Vuki Életek Számítanak Mozgalom tagjai, nagyrészt a kérdéses fajhoz tartozó egyedek, de közéjük keveredve ewokok, talzok, whipidek és hasonló fajú lények most öklüket rázva ordibáltak a biztonságiak felé, páran pedig a Templom lezárt kapujához láncolták magukat, aránytalan erőszak alkalmazása nélkül lehetetlenné téve az elhárító erők esetleges behatolását - legalábbis a főbejáraton keresztül.
Girdun megvető pillantást vetett a loncsosokra és felsietett a Juggernaut meredek rámpáján a bevetésirányítóba, ahol Karand vezérezredes éppen a különböző, a Templom körül kijelölt koncentrikus biztonsági szektorokat felügyelő alárendeltjeinek tartott részletekbe menő, operatív eligazítást a várható szcenáriókról. Girdun türelmesen megvárta, amíg felettese végez, majd vigyázzba vágta magát és tisztelgett. - Jelentkezem, parancsnok. - Á, Heol, végre megérkezett... - mosolyodott el Jahur Karand feszesen. - Mi hír a mi Erő-tévelygő, fagyott whipid barátunkról? - Befejeztük a kiolvasztására irányuló előkészületeket, uram - jelentette Girdun. - Az OCP specialistái most végeznek a kijelölt, izolációs célú mélyűri lokáción. Fort Depallo párhuzamos irányzása befejeződött a Templomra, és a kijelölt ébresztési zónára is.
- Nagyszerű - konstatálta elégedetten Karand. - Ez a Kurukk, vagy hogy is hívják azt a két lábon járó, agyaras szőnyeget, lényegében az utolsó kihallgatási lehetőségünk arra az esetre, ha ezek a törvénykerülők - mutatott a Templom lezárt, némán, defenzíven magasodó épületegyüttese felé - továbbra sem hajlandóak válaszolni az idézéseinkre. De csak utolsó lehetőségként akarom alkalmazni a kiolvasztást, nem tudhatjuk, hogy azt a renegátista terroristát vallatjuk-e adott esetben, vagy tényleg ennek a pojáca Jedi Tanácsnak az állítólagos nagymesterét - rándult meg megvetően Karand tekintete a gondolatra.
- Értem, uram - biccentett Girdun, majd ő is kipillantott a tér felé. - Engedelmével, mi az a cirkusz a vukikkal? - Triebakk szenátor valahogy megneszelte, hogy felvonulunk, és a legfanatikusabb követőivel odaláncolta magát a bejárathoz - magyarázta megvetően Karand. - Kaptunk füleseket arra vonatkozóan is, hogy nagyon kapacitálta a frontistákat, hogy csatlakozzanak, de a DIU központi utasításra hivatkozva visszahívta az aktivistáit, így ők megelégszenek a holotranszparensekkel való hadonászással - intett fejével a tér túlsó, távolabbi végén ordibáló, látszatra is jóval ártalmatlanabb, valószínűleg az Alsóváros szintoholista csőcselékéből álló, biztonságos energiafalak mögé szorított, kisebb tüntető tömeg felé az EE főparancsnoka, majd visszapillantott Girdunra.
- Nem akarom ezt a szükségesnél tovább húzni. Az itteni felvonulás nagyban gátolja a Köztársaság más részein lévő, szétszórt jedi menedékek és missziós kirendeltségek lefoglalását. Lépjen kapcsolatba Casterfo szenátor irodájával, és jelentse, amint megkapjuk a zöld jelzést a behatolásra! - Ha nyilvános ostromot indítunk a Jedi Templom ellen a vukikon keresztül, abból nem lesz politikai botrány, uram? - hüledezett Girdun.
- Szép, tiszta akció lesz, csak az idézésben szereplő, a Jedha-ügyben kollaborációval és hazaárulóssal gyanúsított tanácstagokért megyünk be... első körben - mosolyodott el Karand. - Nem lesznek felesleges, járulékos veszteségek egyik oldalon sem. - Ha Ön mondja, uram - nyelt egyet Girdun, aki azért ebben láthatóan nem lett volna olyannyira biztos. - Kapcsolatba lépek a Kancelláriával, és amint megtudok valamit, jelentem, uram. - Nagyszerű - Karand felkapott egy makrotávcsövet és a Templom különböző, lezárt ablakait és zsilipeit kezdte vizsgálgatni. - Addig mi megismételjük az ultimátumot ezeknek a... hazaárulóknak.
...
Amekkora nyüzsgés volt odakint, olyannyira szabályos, dermedt csend honolt a Jedi Tanács termében. Az egyik kilátótoronyban lévő helyiségből jól rá lehetett látni nemcsak az odalent gyülekező tüntetőkre és hatósági erőkre, de a Templom felett lebegő repulzoros förmedvényre is, ami máris úgy nézett ki, mintha a Birodalom kezdte volna meg valamiféle cosrai csodafegyverrel a városbolygó megszállását, ősi ellenségeik, a jedik állásaival kezdve mindezt.
A Tanácsteremben erősen foghíjasak voltak a betöltött székek… nem csak K’krukh mesteré állt üresen, de több, adott esetben mesteri címmel nem, de tanácsbeli tagsággal ezidáig rendelkező lovagé is; Sarasi Suun lovag ülőhelyét is demonstratíve visszafelé fordították, jelezve számkivetett státuszát, Trilla Suduri lovag helyén az ülőhely tulajdonosának elhalálozását gyászoló kékes emlékkristály villogott, de üres volt ezen kívül - méghozzá mindenféle magyarázat nélkül -, “igazolatlan” távollétet mutatva Seff Helin lovag helye, Izal Waz és Saalia Freeta lovagok helyén pedig kapcsolat nélküli komholokronok jelezték, hogy tulajdonosaik akadályoztatva vannak valamiféle jóváhagyott titkos missziókrévén, és majd később, holokronjaik saját komrácsának oldalán majd felvételről meghallgatják az ülést, alkalmasint. A mesteri székek közül pedig üresen tátongott Tra’saa, az ősöreg neti gyökerező emelvénye, a biztonsági ügyekért felelős Judicar mester helye, valamint a pénzügykért felelős Salvador mester ülése is.
A szenior levezető elnök szerepe így Imani mesterre hárult. A kibernetikus implantokkal telerakott, kigyúrt wukundai jedi nő, aki, ha foglalkozott volna ilyesmivel, most minden bizonnyal az újra teret nyerő mod-mozgalom hangos szószólója is lehetett volna akár, türelmetlenül pillantott az éppen a terembe visszatérő Jardis Kelln-re, akire Judicar távollétében a biztonsági ügyek hárultak.
- Sehol sem találtam a hiányzó négy mestert a Templomban - közölte szárazon Kelln, egyik kezét fénykardján, másikat a nyakán függő deista, kereszt alakú amuletten nyugtatva, mintha egyszerre két hitből akart volna Erőt meríteni az előtte álló kihívásokhoz - bármik is voltak azok. - Judicar és Salvador mesterek siklói nincsenek itt, ahogyan Helin mester StealthX-e sem... Tra’saa mester kashyyyk-i forgószárnyas napvitorlása igen, de utólagos engedelmükkel, mesterek, nem álltam neki megvizsgálni az összes fát a botanikus kertben, hogy...
- Nem lényeges, köszönjük - intette le a lovagot Imani, majd a jelen lévő többi mester felé fordult. - ‘Saa mester minden bizonnyal úgy döntött, hogy az előttünk álló kihívásokra a párbeszéd helyett ismét magányába visszavonulva, az Erőről meditálva keres válaszokat - a technomod mesternő hangjában vissza sem fogott rosszallás csengett, ahogy azt hozzátette. - Ahogyan azt mindig is, az elmúlt évszázadok alatta jónak látta, ezzel gyarapítva éveit... bölcsességét, és túlélési esélyeit krízishelyzetekben. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Judicar, Helin és Salvador mesterek is követnék a példáját... vagy rosszabb.
- Nincs bizonyítékunk arra, hogy bármelyiküket árulással vádoljuk - jegyezte meg a nemrég a Templomba visszatért Leru Donnell, aki nemrég tért vissza a Peremvidékről,és szinte a Templomba befelé igyekvők közül utolsóként tudott átcsusszanni a kiépülő kordonon, mielőtt az EE kihirdette volna a hivatalos zárást és benyújtották volna a Tanács elé követeléseiket, amelyek írott, holografikus formája most egy mobil, holoemitteres pókdroid felett lebegett minden mester számára láthatóan, a terem közepén. - Én úgy tudom, Salvador mester a Belső Gyűrűben működő befektetési alapjaink auditján vesz részt, Judicar és Helin mesterek meg... nos, nekik nem az a feladatuk, tisztelt Tanácstagok, hogy mindenféle titkos, kétes ügyben vegyenek részt? - nézett a többiekre gunyorosan a miriali Donnell.
- Nyugodt lehet, ezúttal Judicar mester tudomásom szerint senkit sem tájékoztatott holléte okáról, ahogyan Helin mester sem - jegyezte meg rosszallóan Avar Kriss, a jedi missziós tevékenység vezetője, aki éppen egy Imanival folytatott technológiai konzultáció céljából tartózkodott újra Coruscanton, amikor felállt a blokád, és ő a többi mesterrel együtt itt ragadt. - Akár bármelyikük is elárulhatta a hatóságoknak, hogy mit döntött a Tanács a Suun-ügyben - tette hozzá Kelln az ajtó melletti ülőhelyről, akit ugyan senki sem kérdezett, mert formálisan nem is volt a Tanács tagja, de a jelenlegi... erősen létszámhiányos helyzetben senki sem kérdőjelezte meg, amikor utolsó jelen lévő illetékes operatív lovagként elfoglalta Judicar helyettesének üresen álló helyét, gondosan arrébb téve Suduri lovag emlékkristályát a földre. - Sajnos egyetlen opciót sem zárhatunk ki.
- Hiányzó mestereink távollétének okát és hátterét feltárjuk, ha lezárul ez a krízis - ragadta újra magához a szót Imani mester, a terem közepén villogó szövegre pillantva. - Jelenleg azt kell megvitatnunk, hogy mit válaszolunk erre. - Önként jelentkezem! - szólalt meg ekkor az eddig szótlan togruta, a Suun támadása után sérüléseiből már felépült Ashere Tano. - A követeléseik világosak. Engem akarnak kihallgatni Suun szökése miatt. Miért ne adhatnám fel magam? - Gyanúsítottként akarnak maguknak, nem tanúként - rázta implantos fejét Imani. - Példát akarnak statuálni rajtad, Ashere.
- Nem vagyok tévedés és hibák nélküli, Imani mester, ahogyan egyikünk sem ringathatja magát abba a fals hitbe, hogy az lenne, hogy minden döntésünk helyes volt - tiltakozott halkan a togruta jedi. - Nem láttuk a Sötétséget Suunban. - Ahogyan a Köztársaságban sem látod akkor, Tano mester, ha kegyelmükben és demokráciájukban bízva fel akarnád adni magad nekik - vetette ellen Avar Kriss. - Ez egy velejéig romlott, diktatórikus rendszer, nem jobb, mint Jacen Soloé, vagy Daaláé volt. Nem fognak kegyelmezni. - Elnézést, Kriss mester, de legjobb tudomásom szerint még mindig jogállamban élünk! - érvelt ellene magához képest szokatlan hevességgel Leru Donnell. - És vitathatatlan, hogy követtünk el hibákat, amikor eltitkoltuk Suun szökését és a bomba eltűnését!
- Apropó, még mindig nincs hír Jedháról? - kérdezte sötét tekintettel sötét arcában Imani mester. - Nincs - válaszolt faarccal Kelln. - Sem a Horn-testvérek, sem Dak’tellya lovag nem jelentkezett. - Az adás, amivel tele volt a Holonet, és a birodalmi - Yuuzhan Vong szövetség híresztelése, az sem tartalmazott utalást jedikre - tette hozzá Tano mester. - Aggódom a mieink miatt. - Újabb elem aggodalmaink hosszú sorában... - sóhajtott fel Imani. - Ha nem tudjuk magunkat sem megmenteni, nem tudjuk megmenteni a Jedhán esetlegesen csapdába került barátainkat - pillantott fürkésző tekintettel a wukundai nő Kelln-re.
- Ha tudnék bármit ezzel kapcsolatban, vagy találtam volna valamit erről Judicar mester feljegyzései között, már elmondtam volna - húzta ki magát sértődött dacossággal a deista-jedi férfi. - Tekintsetek belém az Erővel, mesterek, ha nem hiszitek. - Oly kevesen... túl kevesen maradtunk itt ahhoz, hogy egymással vitatkozzunk - sóhajtott fel Leru Donnell, majd a legidősebb mesterhez fordult. - Hogyan szavazzunk a felvetésről, hogy Tano mester feladja magát az EE-nek, ahogyan követelik?
- Mivel nincs megbízható információnk arról, hogy Tra’saa, Judicar, Helin és Salvador mesterek fogságba estek, vagy esetleg árulást követtek el, vagy éppenséggel utólagos visszajelzés mellett igazoltan vannak távol, nem jár nekik a tartózkodás joga sem - idézte fel magában a Tanács idevágó szavazási szabályát. - Egyszerű többség a jelen lévők és helyetteseik révén. Én... ellenzem. Nem tudjuk megvédeni magunkat, ha tovább csökkentjük erőnket.
- Én támogatom - vetette ellen rögtön az érintett Tano mester. - Viselnünk kell korábbi tévedéseink következményeit. A Köztársaság immár nem bízik bennünk, de mi magunk szolgáltattunk okot rá... tévedéseinkkel. - Én is támogatom - szólt a miriali Leru Donnell. - Bíznunk kell a Szenátusban és az ellenzéki képviselőkben... és a kormányban is vannak barátaink. Nem fognak megszavazni egy példa-statuálást. - Én ellenzem - szólt a legújabb tanácstagok egyike, Avar Kriss. - Álomvilágban éltek, mesterek. Ezek a Gárdisták a halálunkat akarják. Javaslom, a Jedi Misszió távol lévő tagjaitól kérjünk segítséget a Templom blokádjának megtörésére.
- Ez nem csak, hogy nyílt konfrontációval járna, Kriss mester, de eljárásrendileg sem helyes, mert ez már egy másik szavazást igényelne - rázta a fejét Imani és az ötödik jelen lévő mester-helyetteshez fordult: - Kelln lovag, Judicar mester és a többi illetékes hírszerzési és különleges műveleti jedi lovag távolléte, illetve elhalálozása után rangban maga a következő jedi lovag, aki mesteri cím hiányában is szavazhat a Tanácsban. Öné a döntő szavazat.
Kelln néhány pillanatig hallgatott, aztán megacélozta a tekintetét. - A Tanács talán követhetett el hibákat, mesterek, ezt nem tisztem megítélni, de nem engedhetjük, hogy Rendünk szentsége... csorbát szenvedjen holmi csip-csup kiadatási ügy miatt. Ez méltóság és biztonság kérdése. Nem érünk el semmit, ha újabb, csak egyetlen mestert adunk át, ezzel elismerjük Tano mester bűnösségét, és hárítjuk a felelősséget. - Tán csak nem azt akarja javasolni, hogy az egész Jedi Rend kollektíva adja meg magát ezeknek a... gyilkosoknak? - döbbent meg Avar Kriss.
Mielőtt Kelln visszavághatott volna, Tylissa Imani ismét felemelte a hangját. - A szavazásra bocsátott kérdésről döntöttünk, a Tanács tagjainak mentelmi jogában újabb, tágabb körű szavazás nem tartható, hacsak egy másik mester nem jelentkezik arra, hogy feladja magát... - a fekete bőrű nő Kelln felé nézett. - Esetleg Ön? Ön nagy barátja az Erő-Elhárítóknak amúgy is... - De nem is osztozom a Tanács tévedéseiben, tisztelettel - mosolyodott el gunyorosan Kelln.
- Akkor kérem, szavazzunk a felmentő csapatok kérdéséről - szólt közbe Avar Kriss. - A Misszió külső egységei hamar ideérhetnek... - Nem engedhetjük, Kriss mester, hogy ez a félreértés nyílt, fegyveres konfliktussá alakuljon! - tiltakozott Donnell. - Arról nem is beszélve, hogy ha velünk bármi történne, a Misszió kirendeltségei jelenthetik a jedik és a Világos Oldal utolsó reményét - tette hozzá Ashere Tano. - Már persze, ha feltételezzük, hogy a távol lévő mestertársaink fogságba estek, meghaltak, vagy ilyesmi...
- Érezünk kellene ezt az Erőben, nem? - vetette fel Kriss, de Imani megrázta a fejét. - Az Elhárítók mindenféle sávon blokkolják a Templomunk kommunikációját, kivéve a nyilvános Holonet-csatornák egy részét. És azt gyanítjuk, hogy a Templomon kívüli érzékelésünk is korlátozott az Erőn át. Fejlett blokkolóik vannak, amilyenekkel idáig csak az EGB és a nagaiok területein végzett alkalmi bevetéseken találkoztak a lovagjaink - magyarázta Imani mester közbeszólva. - Emellett pedig - folytatta -, a Templom biztonságát érintő kérdések nem képezhetik szavazás tárgyát, a Nagymesterek instrukciói egyértelműek. Mindenáron el kell kerülnünk a fegyveres konfliktust a Köztársasággal, de azt is, hogy a Templom az EE kezére kerüljön - a többiek várakozó tekintetét látva Imani mester kifújta a levegőt. - Éppen ezért utasítottam a Templom új kyber-meghajtó rendszerét tesztelő technikusokat, hogy végezzenek kísérleti indítást a Tho Yor hajtóművünkön. Nem várhatunk tovább a jedhai missziós szállítmányra.
- Fel akar szállni a Templommal, Imani mester? - döbbent meg Avar Kriss. - De hiszen még sosem teszteltük élesben! És nem is biztos, hogy így elég kyber-kristály van hozzá lerakatban! - Arról nem is beszélve, hogy ha lelőnek minket orbiton, és lezuhanunk, egyrészt ugyanúgy harc lesz, sőt, vérfürdő, másrészt civilek milliói halhatnak meg! - tette hozzá fájdalmas arccal Tano mester. - Menekülnénk, tényleg a Szenátus és a Köztársaság polgárai, sőt, bárki szemébe tudnánk nézni ezek után? - jegyezte meg Donnell is. - És mindemellett sorsára hagynánk a Nagymestert, fogságban?
- K'krukh is ezt akarná - csikorgott enyhe sértődöttséggel Imani gépies hangja. - Nem akarná, hogy Erővel próbáljuk meg kiszabadítani, konfrontálodva a Köztársaság hatóságaival. Ahogyan azt sem, hogy felelőtlen módon megpróbáljuk kiolvasztani, ki tudja, milyen erőket elszabadítva ezzel.
- Elnézést... miről van szó? - Kelln arca gyanakvást tükrözött. - Oh, igen, maga erről nem tud - villantotta meg egy mosollyal hófehér fogait Imani. - Csak a Tanács eredeti tagjai, ahogyan K’krukh mester utasításba adta. A technológia azonos azoknak a piramishajóknak a meghajtásával, amelyeket Tythonon találtak a lovagjaink, miután kiűzték a Káosz erőit. Az energiát a Templom alatt lévő hatalmas kristálytelér szolgáltatja. Ha ez nem elég, szétszerelünk annyi fénykardot, amennyit csak kell, és sorba kötjük őket. A repulzoros rendszer eltudja szakítania Templomot az alapkőzettől, az orbitális manőverek miatt pedig nem kell aggódnunk. A Jedi Mérnöki Kar tagjai összehangolt, közös meditációval ki tudnak számolni egy légköri hiperszökkenést, amellyel kikerüljük a bolygópajzsot és a köztársasági flottát odafent. Már az alsó atmoszférában ugorhatunk így. Megmentve ezzel a Jedi Rend központját, hogy máshol, egy baráti bolygón tovább létezhessünk, és szolgálhassunk... és megmenthessük a többieket, akit tudunk.
- Ehhez fel kell készítenem... a biztonsági személyzetet.. és kikell nyitni a fegyvertárakat is... - borult ráncokba Kelln homloka, és kisietett az ajtón. - Elnézést. A másik négy jedi mester fáradtan pillantott egymásra.
- Rossz előérzetem van - mondta végül Leru Donnell. - A halál lengi be az Erőt, akárhányszor a Tanács sorsáról meditálok. Minden egyes szcenárióban, ahol harcolni, védekezni, menekülni próbálunk... elveszünk.
- Ezek csak lehetséges jövők, Donnell mester, de a sorsunk a mi kezünkben van, az Élő Erő segedelmével - Imani körbenézett a tanácstagokon. - Leru, inkább készítsd fel kérlek indulásra a tanítványokat és a személyzetet. Tano mester, te próbálj meg kapcsolatba lépni lehetséges szövetségesekkel, az ügyünk mellett álló kormányzati és ellenzéki szenátorokkal, például Kre’fey, Naberrie, vagy Marrabb szenátorokkal. Tudom, hogy a kommunikációs zavarás miatt nehéz, de keressétek a módját. Én lemegyek a hajtóművekhez...
- Én mit csináljak? - kérdezte Avar Kriss. - Megpróbálhatok üzenni a missziós erőknek, hogy térjenek vissza... - Üzenj nekik, de ne hívd ide őket - rázta a fejét Imani. - Meneküljenek, ha tudnak. Rejtőzzenek el.
Kriss sötéten bólintott, Imani pedig feltápászkodott, és csikorgó szervókkal elindult a Templom mélyére, ahol hasonlóan teleimplantált technologistái már elmélyülten, és hosszú ideje dolgoztak a speciális hajtóműveken.
...
Kelln nem a biztonsági központba ment, hanem saját imaszobájába, amely deista jelképekkel volt teleaggatva. Leemelt egy mindenféle lebernyegbe öltöztetett, ájtatos képű női szoboralakot a polcáról, kettécsavarta, és a benne lévő, avitt, sokgombos kommunikátoron begépelt egy üzenetet, amely ősrégi, analóg, rövid-hosszú kombinációs rádiójelekké konvertálva ultrarövidhullámon hamarosan el is hagyta a Templomot. - Sürgős, nem tudom sokáig elodázni, hogy valamiféle őrült, számunkra kedvezőtlen megoldást találjanak a helyzetre - suttogta bele a komba kiegészítésképpen, amit a dekóder szintén átalakított az általa használt faék egyszerűségű jelekké.
Jó pár percig kellett várnia, hogy a Holonetes információ-továbbításhoz képest jelentősen lassabb megoldás útján választ kapjon… a kommunikátor képernyője egy rövid, alig néhány mondatos visszajelzést dekódolt és írt ki Kelln számára.
- Üzenetét a Templom titkos meghajtórendszeréről vettük. A Konklávé hamarosan döntést hoz a kérdésben. Legyen készenlétben. Az Atya hatalmas!
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 20, 2022 10:53:18 GMT 1
A Republica 1500 grandiózus, új építésű, magasba nyúló, a tetején saját űrkikötő platformmal rendelkező, teljes egészében az OCP tulajdonában lévő tornyának tetőlakosztálya előtt kinyílt a turbolift ajtaja, és a kedélyes beszélgetés közben kilépő Lex Lu’uthor, Dorothel Omina és a Jedi Tanács egyik hiányzó tagja, a muun Stex Salvador mester döbbenten meredtek az előtérben lévő kanapén könnyed mosollyal helyet foglaló, rövid, vörös hajú fiatal nőre.
- Nos, mint mondtam, igazgató úr, az általam felszabadított jedi befektetési hamarosan átkerülnek a már korábban is használt, az IMU közvetítésével vezetett számlákra, onnan pedig a Deista Egyház Vaticaan-i Bankjának kötvényszámláira... - Salvadorba belefagyott a szó, ahogyan meglátta az alakot, és ijedten körbekémlelt. - Magának nem kellett volna éreznie, hogy ez itt van? - pillantott ellenszenvesen a nőre, majd a muunra Omina gazdasági megbízott asszony. - Öhm, épp lefoglaltak a pénzügyi dilemmák - szabadkozott Salvador. - Ne aggódjanak, ez nem hírszerzési akció - mosolyodott el a nő és felállt, majd kezet nyújtott Lu’uthornak. - Myri Antilles vagyok. Szigorúan magánügyben.
- Tudom, ki maga, és valóban, ha hírszerzési akció lenne, akkor tudnék róla - Lex megszorította vasmarkával a lány törékeny kezét, aki egy pillanatra elbizonytalanodott az OCP legfőbb vezetőjének lángoló tekintetét látva. - Azt viszont nem veszem jó néven, ha betörnek hozzám... a csinos intelligencia önmagában nem mentség rá - mérte végig Lex a fiatal lányt. - Csinos?? - tiltakozott azonnal féltékenyen Omina. - Dorothel, kedvesem, menjetek át a bárba, és papírozzátok le Stex barátunk adumari kiküldetését - bocsátotta el a másik kettőt sietve Lu’uthor, majd amint azok távoztak, visszafordult a nőhöz. - Természetesen nem vagyok udvariatlan a hívatlan vendégeimmel sem, Antilles kisasszony, de alapos okot kell mondania nekem arra, hogy élve hagyja el ezt a tornyot - sétált oda az egyik szekrényhez Lex és kivett belőle egy kékes színű italt. - Ivott már canart? Méreg... erős. A kardassiak kedvence. Nem könnyű hozzájutni, de ez még… a régi időkből való. ESB-s évjárat.
Myri a félelem különösebb jele nélkül elfogadta az italt, majd mindketten belekortyoltak poharaikba. - Finom - mosolyodott el végül kissé vörös fejjel a lány. - A pohárba tette az idegmérget? - Egyelőre sehová, a levegőztető rendszer bármikor be tudja fújni ide, csak rá kell gondolnom, az ellenanyag pedig a neurointerfészemben van - simogatta meg saját tarkóját Lu’uthor, majd hellyel kínálta a lányt a kanapén, amelyről előzőleg felállt. - Tudom, hogy szakmai titok... de...
- Hogyan jutottam be? - mosolyodott el Myri. - Kódtöréssel. Csináltattam magamnak egy jóváhagyott OCP-beszállítói igazolványt. Hivatalosan a Vishkar kiszervezett tisztasági specialistája vagyok. - A deisták őrültsége miatt sajnos még nem tudtuk minden pozícióba visszatenni a droidokat, a Vishkar megbízásait pedig az állami megrendeléseknek való magas kitettségük miatt egyelőre nem tudtuk teljesen visszamondani - mormogta irritált arckifejezéssel Lu’uthor. - Mondjuk olyan nyomott áron, amin ők dolgoznak...
- A biztonsági rendszerük egy szita, én a Flotta helyében aggódnék, amióta a hajóinkon is ők felügyelik a takarító droidokat - tette hozzá Myri. - Gondolom, nem azért jött el hozzám, hogy a Hírszerzés piszlicsáré problémáival zaklasson, amelyekre láthatóan Matric barátomnak a főparancsnokságon nincs elég nyitott füle - sétált a torony kilátóplexijéhez Lu’uthor, elnézve a lenti forgalmat.
- Az apámról és a nővéremről van szó - szólalt meg hirtelen komolysággal Myri. - Naberrie szenátor és a hírszerzési vezetőség csak hiteget azzal, hogy megtalálják őket, de valójában tudom, hogy nem tesznek semmit. - Sajnálatos, kisasszony - mormogta Lu’uthor. - De mi köze ehhez az OCP-nek? - Maguknak... magának megvannak az erőforrásai, hogy olyan helyekre is bejusson, ahová a mi szolgálatunk nem tud, vagy már nem engedik - húzta ki magát a törékeny, fiatalabbik Antilles-lány. - Ugye tudja, hogy ezzel tulajdonképpen árulást követ el? - kérdezte mosolyogva Lu’uthor.
- Nem, azt csak most fogom elkövetni, eddig csak beszélgettünk - azzal Myri előhúzott egy halom adatkártyát a zsebéből. - Ezeken megtalálja az összes anyagot arról, hogy a volt Lidércek hogyan épültek az előző, és a jelenlegi hírszerzési vezetésbe. Az összes anyagot arról, hogyan... lett a főnökömből, az Arcból, Garik Loranból... Borath Maddeus. - Igen... - hümmögött Lu’uthor. - Ez egy régi pletyka, de nagyon ingatag és veszélyes, mert a kelleténél több lábon áll... ez G’Sil államfőig is felmehet, ha kiderül, nem véletlen, hogy óvatosan játszunk az ilyen méretű tűzzel, kisasszony - mérte végig villogó tekintettel a lányt Lex. - Könnyen és gyorsan megégethetjük... a csinos kis pofikánkat.
- Igen ám, de valami azt súgja nekem, pontosabban a HÍrszerzésnek, hogy G’vli G’sil nem lesz sokáig államfő, ellenben a OCP, akarom mondani a Technokraták és a Deisták lényegében a két legnagyobb párt a kormányban, akiket nem érintett meg ennek az adatcsomagnak a szele - lobogtatta az adatkártyákat Lu’uthor felé Myri. - Ami ma veszélyes, hamarosan hasznos lehet, nemde? - Még a végén azt fogom hinni, hogy maguk megfigyelnek minket, hovatovább állítólag nem ez a feladatuk, és a jediket sem sikerült - nevetett fel keserűen Lu’uthor. - A főnököm és Naberrie szenátor szeretnek több lábon állni - biccentett Myri.
- Maga viszont most képes lenne az összes lábuk alól kirántani a talajt, már amennyiben ez nem egy rendkívül amatőr kompromittációs kísérlet... - hunyorgott Lu’uthor. - Értelmetlen lenne, ha maga volt olyan amatőr, hogy itt, kvázi mindenki szeme előtt hurcolja ide-oda a hiányzó muun jedi mester a Tanácsból, ezek után amúgy sem engedhetne el élve... vagy amíg meg nem bizonyosodik... a lojalitásomról - hunyorgott Myri.
- A lojalitás saját munkavállalóink iránt az OCP legerősebb mozgatórugója - biccentett Lu’uthor, és közelebb húzódott Myrihez. - De nem lehet egy pillanat alatt és egy aranyos kis mosollyal kiérdemelni. Ennél több kell. - Nekem pedig a hiányzó családtagjaim kellenek - csúsztatta az adatkártyák felét Lu’uthor hatalmas tenyerébe az ifjabbik Antilles lány határozott tekintettel. - Bármit megtennék értük. Ha maguk nem, akkor a maga deista barátai talán tudnak róluk valamit. - Lehet - hümmögött Lex, és újra ráfogott Myri kezére, ezúttal sokkal finomabban. - Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem... ezek az adatok bizonyára alkalmasak arra, hogy elbánjak az Arccal és a kompániájával, de emögött több kell, legyen... - Lex tekintete Myri lelke mélyére hatolt. - Magának valami... hiányzik... valami... nem stimmel. Nem csak emiatt jött el hozzám.
- Van egy hipotézisem, de a főnökeim nem hallgatnak rám, mert nincs bizonyítékom - folytatta Myri. - A beszállítói hozzáféréseket szabályozó kódban lévő sebezhetőség, amellyel a Vishkar rendszerén keresztül bejutottam Önhöz, szerintem nem véletlen. Szerintem direkt helyezték el, és intenzíven használják a Flotta minden egyes hajóján, ahol Vishkar-os alvállalkozók dolgoznak. Adatok jönnek mennek a szokásos tisztasági jelentések és egyebek részeként, de nem tudtam kiszűrni a bináris zajból, hogy mi a lényegük...
- Azt akarja bemesélni nekem, kislány, hogy a Vishkar kémkedik a Köztársasági Flotta ellen? - nevetett fel Lu’uthor, aztán megkomolyodott. - Vagy talán azt gondolja, hogy én állok emögött? - Gondoltam rá, de amikor a maguk rendszereiben turkáltam, nem találtam azonos sémákat - Myri lehalkította a hangját. - Szerintem... ez birodalmi kód. - Csakugyan? - Lu’uthor keze továbbvándorolt Myri vállára és finoman megszorította. - Érdekes hipotézis.
- Hipotézis, amelyet a maguk erőforrásaival, a maguk szuperszámítógépeivel tudok csak tesztelni - folytatta Myri. - A szolgálatunk már ad nekem gépidőt. Költségvetési okokból... az új gazdasági megbízott csökkentette a büdzsénket, ugyebár. - Micsoda szerencsétlen véletlen - kuncogott fel Lex, aztán mélyen a lány szemébe nézett. - De ugye tudja, hogy nem szolgálhat két hatamat, kislány? Vagy a maga hírszerzése, vagy az OCP. És még ha garantálni is tudnám a hiányzó... családtagjai biztonságát, nekik sem beszélhet erről.
- Az életük fontosabb nekem, és mindannyiunknak vannak... titkai - mormolta Myri. - Maguknak, Antilleseknek bizonyára - nevetett fel Lu’uthor és a vállánál fogva felemelte a lányt. - Jöjjön, kedvesem, átmegyünk az egyik gépterembe... és ott beavathat engem ezekbe a... kódokba.
Myri hirtelen krákogni kezdett és a levegőért kapkodott. - Ó, majd elfelejtettem, az idegméreg - mosolyodott el Lu’uthor és a tarkójában lévő gépi interfészből gyorsan kivett egy ampullát, ketté törte, és a folyadékkal teli részét Myri kezébe nyomta, aki gyorsan megitta. - Úgy tűnik, mégis volt egy bizalmatlan, pillanatnyi gondolatom magácskával kapcsolatban... nagyon érzékeny ez a neuroszellőztető rendszer, úgy bizony.
Myri nagyot nyelt, ahogyan újra kapott levegőt. - A maga helyében én is azt hinném, hogy ez az Arc újabb trükkje, és én vagyok a csapda - köhögte végül. - Ön pedig az imént kapott ízelítőt abból, hogy miként bánok el azzal, aki mégis megfontolná, hogy csapdát állít nekem - simított végig Myri arcán Lu’uthor, aztán ismét átkarolta . - Indulás, még rengeteg dolgunk van.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 25, 2022 19:38:33 GMT 1
A Jedi Templom végidőket idéző hangulatot árasztott, amit a legjobban a gigantikus, több ezer szintes piramisba zárt bentlakók érzékeltek. A fölöttük lebegő hatalmas, ám az épületkomplexum méreteihez képest elenyésző mobil lövegplatform ágyúi egyenesen a központi toronyra szegeződtek, az öt közül arra a felhőcsúcsra, amiben rendszerint a Fény Tanács, vagyis a jedi rend vezetősége ülésezett. Odalent a főbejárati lépcsőnél egyre inkább elharapózott a konfliktus: a lezárt erődajtóhoz és az oszlopokhoz kötözött ellenzéki szenátorok, a blokád ellen tüntetők és szociál-jogi aktivisták, illetve a Békeőrség, az ErőElhárítók és a CSF fegyveres egységei nagyon közel jártak ahhoz, hogy egymásnak rontsanak. A piramis körül lebegő löveghajók és régies kinézetű, csáklyás orrú blokádtörők pedig egyre közelebb araszoltak a falakhoz, és egyre szorosabbra zárták a blokádgyűrűt. A napok, sőt hetek óta zajló kilátástalan blokád mindenkit türelmetlenné tett a konfliktus-zónában – mindenki arra várt, hogy vagy a jedi terroristák törjenek ki, vagy az ostrom kezdődjön már meg a hatóságok részéről. Jayn Rannoch lovag biztos volt benne, hogy amint kijön a legutolsó, az ostromot jóváhagyó rendelet, a köztársasági-deista kormányhatóságok azonnal meg fogják kapni a behatolási parancsot. A fiatal, vöröslila komplexusú christori férfi tekintélyt parancsoló magasságával kitűnt a társai közül. Hegyesfogú, vágásokkal tarkított arckifejezése láttán sokan félrehúztak az útjából, mert egy igazi Fény Hadserege-veterán képét mutatta, egy igazi harcosét, aki most az új rendet védelmezte. Rannoch lovagot a Rend egyik nagy ígéretének tartották, a tanácsban levő, az utóbbi hetek során szélsebesen megürült és hiányossá vált székek egyik nagyreményű várományosának. Azonban őt már nem érdekelte az egykor annyira áhított pozíció. Sokkal nagyobb ambíciói voltak már, mint holmi kihalt tanács kihalt nagymesterének lenni. Az Arhívum holokönyv-polcai között áthaladva belefutott Imani mesterbe, aki udvariasan biccentett neki, miután sietve továbbhaladt a dolgára. Imani mögött lemaradva, konspiratív tekintettel a környezetét – de főleg Imani hátát – leső Jardis Kelln szinte súrolta, amikor elhaladt mellette. Olyan észrevétlenül nyomta Rannoch kezébe a kulcskristályt, az pedig olyan gyorsan rejtette a köpenyének redőibe, hogy az átadást csak az láthatta volna, aki közvetlenül alattuk fekve nézi. A christori fejet hajtott a könyvtármester előtt, majd a holokrontermet elzáró zsiliphez lépett. Amikor a zsilip melletti panelbe helyezte a lopott kulcskristályt, ami a jedi törvények szerint csak a tanácsmestereknek lehetett a tulajdonában, az sziszegve kitárult előtte. Rannoch áthaladt a folyosó-lyukon, és belépett az elsötétített holokronterembe. Az Erő megmutatta neki, melyik holokront keresi. A több százezer kocka közül az egyik felvilágított a tartójában, leolvasva a belépő szándékait az energiamezőn keresztül. Rannoch odalépett, benyomta, majd kivette a szabaddá vált, kékesen pulzáló ereklyét. Érezte benne a csillagtérképeken bejelölt pozíciókat, a rend számára megjelölt, potenciálisan besorozható erőhasználó gyerekek koordinátáit szerte a galaxisban. A deisták nagyon, de nagyon fognak örülni neki. Nem lesz jedi a Köztársaság területén, de még a Remilitarizációs Zónában sem, aki elrejtőzhet az új kormány új törvényei és erőszakszervezetei elől. Meg kellett szereznie, nehogy egy esetlegesen túlélő jedi meglépjen vele, vagy elrejtsék valahova. A gyermekek begyűjtő-akcióját nagyjából egyszerre kellett időzíteni a Templom ostromával, nehogy értesítsék egymást. Az EE-egységek készen álltak erre is. A christori, aki fajtársaival ellentétben nemesi vért hordozott magában, eltette a holokront a magával hozott, vállra akasztható táskába, majd elővette a kommunikátorát, és sorozatos rövid-hosszú kattanásokkal adta a társai tudtára, hogy itt az idő cselekedni. - Vive le déisme, vive Malreaux, vive la révolution! – harsogta bele végül a komlinkbe átszellemült kétéltű-arccal a deista-jedik vezéralakjának ó-vjuni, gyakran a régi rylothi akcentussal összetévesztett ősnyelvén. - Itt az idő cselekedni az Atya nevében! Foglaljátok vissza ősi templomunkat! Aztán csak úgy magának, suttogva hozzátette: – Most meglátjuk, kire mondják, hogy buta pirosképű mythoszaurusz. … A kommunikációs toronyban, amit legutoljára talán a Klón Háborúk idején használtak stratégiai gyűlések és egész bolygók sorsát eldöntő, illetve ahogy jelenleg is, a Jedi Rend sorsát eldöntő horderejű megbeszélések és eligazítások helyéül, most az öt legmagasabb rangú, a foghíjassá vált jedi tanács főmestere, bizonyos esetekben csak tiszteletbeli tagja állta körül a központi vetítőasztalt. Az elsötétített helyiségben az ablakokat fénytompító reteszek zárták el a külvilág elől – a Templom előtt és fölött manőverező EE harci platformok és löveghajók így nem láthatták a bent tartózkodókat, a bentieknek pedig nem kellett állandóan a blokádot alkotó katonai-rendész egységek csúf csatanaszádjait bámulniuk. Imani mester, a rangidős nagymester teljes páncélban, kigyúrt wukundai valójában belépett, és a taktikai asztal mellé lépett, azonnal a társai fölé tornyosulva. Mellette a togruta Ashere Tano, a miriali Leru Donnell, a humán, hirtelenszőke Avar Kriss misszió-mester, és a közvetlenül Imani nyomában loholó, nyakában lógó deista szimbólumot szorongató Jardis Kelln lovag is megérkezett, akit a többiek óvatos, vagy Imani mester esetében egyenesen gyanakvó pillantásokkal méregettek. Az előttük sistergő holoképre nézve Imani megjegyezte: - Akkor hogy is van ez, Malreaux lovag? Azt mondod, hogy az érdekünkben igyekszel eljárni, mégis itt ülünk ebben a sírboltban, miközben odakint CSF és ErőElhárító osztagok és lövegplatformok zárnak körül minket. - Ne értsetek félre, mes anti-révolutionnaires – felelte szokásos ó-vjuni nyelvjárásában Mads Malreaux. – Nyilván megvannak az okaim rá, hogy ellentartsak a Tanács szokásos beszűkült látókörű politikájának, vagy egyáltalán ne kedveljelek titeket személyesen. – A férfi kissé beesett arca végignézett az előtte sorakozó nagymestereken. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bukásotokat akarnám. Kár lenne az elvesztegetett képességekért, és én nem leszek a Rend újabb hóhéra, bármit is gondoltok. Az események tőlem függetlenül indultak el. - Azt akarod mondani, hogy te egyszerűen a hited miatt álltál át a Kódexet feladva a deizmushoz? – vetette fel kissé gunyorosan Donnell mester. A miriali kifejezetten frusztráltnak tűnt, mintha nem tudná megőrizni a máskor olyan megszokott szelíd kisugárzást. - Megpróbáltam elintézni, hogy csupán kiutasítsanak titeket a magvilágok területéről, esetleg biztosítsanak egy peremvidéki enklávét a számotokra – felelte szenvtelenül Malreaux, de adós maradt a válasszal. - De hallani sem akarnak róla. Erőt kell demonstrálniuk a választások idejére, márha lesznek egyáltalán választások. Mindazonáltal meg kell mutatniuk, hogy komolyak a szándékaik, így attól tartok, mesterek, hogy az ostrom elkerülhetetlen. - Magával Voiello bíborossal kell beszélnünk – jelentette ki Kriss mester. – A Misszió kémei szerint ő az, aki a legtöbb szálat mozgatja. Kár, hogy Judicar mester nincs itt, hiányzik a hírszerzési szakértelme. Na meg a szenátusi kapcsolatai. - Akárhogy is, valahogy érzékenyíteni kell a helyzetet – rázta a fejét Tano mester. A togruta lesújtottnak tűnt. – Én továbbra is amellett lennék, hogy feladjam magam, de a Tanács leszavazott. Ám ha ilyen vehemensen akarnak ellenünk lépni, a megadás mindenképpen irreleváns. Így, vagy úgy, de találnak okot a betörésre. - És a gyerekek… mi lesz a gyerekekkel – sóhajtott fel Kriss mester. – Talán ha Voiello atya… Te bejáratos vagy hozzá, Malreaux lovag. - A votre ecellence-t nem érdeklik a jedi gyerekek – biggyesztette le az ajkait a deista jedik vezéralakja. Aztán szárazon elmosolyodott, ahogy hozzátette: - Ironikus, hogy egy papról mondom ezt, de ez az igazság. Voiellonak is az az érdeke, hogy erővel lépjenek fel ellenetek. Az ifjoncok nem számítanak nekik. Nem érdeklik őket a járulékos veszteségek, ezt tisztán közölték velem. Éppen ezért nem támogatom az ostromot. Annak ellenére sem, hogy ez az épület jog és hagyomány szerint az Atya szentélye. Már csak ezért sem mocskolhatjuk be erőszakkal és vérrel. - Érezzük… a bűntudatodat, Malreaux lovag – pillantott fel Donnell mester. – Mérhetetlen súlyként nyomja a lelkedet. Előlünk nem rejtheted el az érzéseidet. Éjjel nem alszol, mert fenntart a bűntudat, hogy a tetteid, a politikai manőverezésed milyen következményeket vont maga után a rendünk számára. - Szabályosan lesújt téged a terhe annak, aminek a részesévé váltál – tette hozzá bólintva Kriss mester. – Vegytisztán érezzük ezt. Talán… okod is van rá? - Mit tettél, te ostoba… Te még nem értél meg arra, hogy lovag legyél – toldotta meg emelt hangon Imani nagymester. – Miért kellett ezt, miért így?! - Én csupán ki akartam simítani a ráncokat – rázta a fejét a fiatal nemes-jedi. – Egészen jól is ment a dolog addig, amíg ki nem került Suun mester árulása. Ezzel csak okot és ürügyet, teszem hozzá jó ürügyet adtatok nekik. - Ki más szivárogtatta ki, ha nem te? – vetette oda Imani. – És ne halljam többet ezt a szánakozó álmegbánást, mert lehet, hogy a többieket meg tudod téveszteni, de engem nem! - Az értesülés Luuthor irányából érkezett – vont vállat Malreaux. - Luuthor? Akkor kémei vannak a Templomban – ráncolta a homlokát Kelln. A többiek tekintetére gyorsan hozzátette: – Esküszöm, nem én voltam! Ahogy Malreaux lovag is említette, nekünk nem célunk a kiirtásotok, vagy semmi ilyesmi. Mi csak… helyezkedni akartunk. - Előbb a Renegát, most meg Luuthor – csóválta a fejét Imani, ügyet sem vetve a deista vakarékra. – Ha elfogadjuk tényként, hogy a szivárgás belülről jött, és nem a deista szakadároktól, akkor arra kell gondolnom, hogy talán meg is érdemeljük a pusztulást. A biztonsági szerveink mindenképpen felelni fognak ezért. - Nem ez az első alkalom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk – rázta a fejét Avar Kriss. – Az események történelmi sodrása nem egy-egy jedi mester tettein vagy előrelátásán múlik. Nem hibáztathatjuk magunkat. A Rend mindig is vonzzani fogja a Sötét Oldal, vagy a hatalmasságok ellenszenvét. - És mindez pusztán azért, mert örököltünk bizonyos képességeket – húzta el a száját kelletlenül Malreaux, és a holoképe megremegett, miközben szimpátiát sugárzott ki az Erőben. – Képességeket, amiket az átlag halandó nem ért, ezért el akar törölni minket. Most is ez történik. - A te… elszakadásod – pillantott fel a felsistergő hologramalakra Imani – ugyanazt az utat követi, mint Jacen Solo választott sorsa. Ő is egyre távolabb került a rendtől, és ezzel egyidőben közelebb a rend végét jelentő hatóságokhoz. Még ha nem is érezzük benned, Malreaux lovag, még ha kifinomult képességeiddel el is tudod rejteni előlünk, azért a párhuzamot látjuk. A jelek, a sémák ott vannak az események mögött. Te, Malreaux, a Sötét Oldal befolyása alatt állsz, és semmiféle nemes ifjú-forradalmár érzület nem vezérel, csakis a puszta hatalomvágy. - Ha el tudja rejteni előletek az érzéseit, akkor mégis miféle tanácsmesterek vagytok? Megérdemlitek egyáltalán a vezetői széket? – vetette fel mintegy mellékesen Kelln, és megsimogatta a nyakában lógó keresztet. – Különben én nem állok a Sötét Oldal befolyása alatt, én nem tudnám elrejteni előletek. Mégis Malreaux lovag mellett állok. - Ez is láttatja, hogy ki a belső árulónk – pillantott rá Imani. - Sajnos az ifjú elme számára a hathatós, racionálisnak tűnő beszédek és kinyilatkoztatások mindig is nagy vonzerővel bírtak – sóhajtott fel Donnell mester. – És sajnos nincs kapacitásunk minden tévelygő gondolatcsírát kimetszeni, mielőtt szárba szökken. Malreaux felnevetett. - Sajnálom, hogy ezt gondoljátok, bár valamit gondolnotok kell az elszakadásomról, ha nem akarjátok a saját tanításaitok hiányosságát beismerni – mondta, majd elkomolyodott. – Bármennyire is szeretnétek, hogy ilyen egyszerű legyen a megoldás, vous fossiles obsolètes, de nem állok a Sötét Oldal befolyása alatt. A döntéseim a sajátjaim. Kérlek ne degradáljátok a hitemet és szavazópolgárok milliárdjainak a hitét efféle alantas ösztönökké. – Kihúzta magát, majd végigtekintett a tanácstagokon. - Talán… mindenkinek jobb lenne, ha önként feladnátok magatokat. - Nem tehetitek ezt! – kiáltott fel hirtelen Imani. A repulzortank-méretű wukundai félelmetes látványt nyújtott. – Mi lesz az ifjoncokkal? A padawanokkal, az ártatlanokkal, a gyerekekkel?? Mi őket védjük, miattuk nem adhatjuk fel magunkat, mert nincs elég hihető garanciátok arra, hogy nem esik bántódásuk! Mi felesküdtünk az ártatlanok védelmére, ahogy te is, Malreaux!! Nincs választásunk, mint harcolni. - Épp ti jösztök ezzel a jaj a gyerekek dumával, amikor hagytátok, hogy Kazuda Malreaux-t elrabolják és meggyilkolják a renegátisták?! – csattant fel Malreaux villámló szemekkel, miközben az arca még beesettebbé vált. – Előbb Whie, aki megkönnyebbülten ölelte át Anakin Skywalkert, akiben a megmentőjét látta, miközben a hóhéra volt! Most meg az unokaöcsém. Ha nem erősködtetek volna, hogy a Templomban nevelkedjünk, ha nem lett volna olyan fontos nektek a családom pénze, hogy az erőhasználó-törvények szerint elvegyetek a szüleinktől, akkor Whie és Kaz még most is élnének! Ugyanez, ha képesek lettetek volna megvédeni őket. De nem, ti valójában semmire sem vagytok képesek… csak ígérgettek a morális magaslatotokról, miközben az Atyával ellentétben csak arra vagytok valók, hogy terrorcselekményeket hajtsatok végre a Köztársaság ellen, miközben az erőszakkal besorozott ifjoncaitok rabigában szenvednek! Nem, mesterek. Mi ki fogjuk menteni őket a karmaitokból! Miután befejezte a tirádát, a tanácstagok összenéztek. - Ez hát a célod, Malreaux lovag? – pillantott fel végül Tano mester szomorúan. – Padawanokat akarsz toborozni a deista seregedbe, még több csatlóst a Malreaux-klánba? - Ők a barátaim – szögezte le a hologramalak. Aztán újra kifejezéstelen, már-már közönybe forduló lett az arckifejezése. – Amint mondtam, mindezek ellenére nem kívánom a veszteteket. Nem vagyok barbár. Én nem fogok erőhasználó vért ontani. Én azon voltam, hogy megkíméljenek titeket. Hogy átneveljenek. - Vagy letartóztassanak – nézett rá undorodva Imani mester. - A Köztársaság vigyázna rátok, ha feladnátok a tanácstagokat – felelte egy vállrándítással Malreaux. – Mi nem az EGB vagyunk. Amit még megtehettek, ha racionálisan nézzük, nincs választásotok. Elég időtök volt rá, hogy felkészü-ssszzzkzzzszkzt- A hologram váratlanul megremegett, majd elenyészett. A következő pillanatban az összes világítás lekapcsolt a Templomban. Leru megpróbálta újra behozni az adást, miközben Tano a világítást próbálta ellenőrizni. A miriali döbbenten fordult a társaihoz. - Nincs… lekapcsolták a Templom teljes kommunikációs hálózatát – közölte. – El vagyunk vágva mindenkitől! – És az energiaellátást. – tette hozzá Ashere. – A gyógykamrák is lekapcsoltak… a sérült Fény-veteránok nem fogják sokáig kibírni nélkülük! - Ez… csak egyvalamit jelenthet. Inváziót – mondta Kriss mester. - Inkább szabotázst – helyesbített Imani. – A rendszer teljesen önellátó, ne felejtsétek el, hogy a Klónháborúk idején innen irányították a jedi hadigépezetet. Csak belülről lehet lekapcsolni. - A hajtóművek? – vetette fel Ashere. - Nem, nem okoznának kommzárlatot – rázta a fejét Imani. – Sem zavart az energiaellátásban. És még van pár percünk, amíg teljesen feltöltődnek. Ez valami más lesz. Belső szabotázs, Malreaux vagy a deisták emberei. – Azzal minden előjel nélkül a sötét oldalra tévedt padawanok számára tartott erőbilincset kattintott Kelln kezeire. - Én ugyan nem szabotáltam semmit! – emelte fel a fejét Kelln. – Ez nem a mi módszerünk. Bármit is gondoltok rólunk, mi még mindig jedik vagyunk! - Szét kell szóródnunk, és ellenőrizni a kristályreléket – sóhajtott fel erre Imani. – Én vállalom. Valaki ittmarad ennek az árulónak az őrzésére. - Én maradok – felelte Tano mester. – A Sarasi által okozott sérüléseim úgyis lelassítanak, itt legalább hasznomat vesszük. - Rendben – bólintott Imani, és intett a többieknek. – Ti pedig ellenőrizzétek az energiaellátást! Ha nem kapcsoljuk vissza időben… Nem kellett befejeznie a mondatot. Mindannyian tudták, hogy amennyiben nem áll vissza az energiaellátás, a létfenntartó rendszereken kívül minden le fog állni, az ajtók pedig könnyen kinyithatóvá válnak odakintről. … A sötétkék bőrű twi’lek kihúzta a fénykardpengéjét a Templom energiaellátásáért felelős, nagyméretű szuperszámítógép vezérlőműjéből, mire azon kékes villanások futottak végig. A következő pillanatban az energiacellák sora berobbant, és így történt a Templom más pontjain is, beleértve bejáratokat és a belső választóajtókat kontrolláló automata számítógépekkel is. - Vive Malréaux, vive le déisme! – kiáltották a gigantikus épület minden pontján elhelyezett Mads Malreaux hívek és ügynökök, nagyrészt fiatalabb jedikből álló, a rendből kiábrándult, új vezetőt és elveket találó árulók. A következő másodpercek során a Jedi Templom főbejáratához láncolt Triebakkk-szenátor és ellenzéki társai érezték, hogy a talpuk elhagyja a lépcsőfeljáró tetejének padlóját. Az ajtó, amihez odakötözték magukat lassan emelkedni kezdett, ők pedig tehetetlenül vergődve igyekeztek kiszabadulni a vastag fémlap fogságából. Odabentről pedig csatazaj jellegzetes neszei szűrődtek ki. Jedik támadtak rá jedikre, padawanok mesterekre, és bár a deista beépített ügynökök nem voltak nagy számúak, mégis elég káoszt okoztak pillanatok leforgása alatt ahhoz, hogy az ErőElhárítóknak, a Békeőrségnek és a CSF-nek gyakorlatilag törvényes ürügyet adjanak a beavatkozásra. A Jedi Rend újabb, talán végső lejtmenete elkezdődött.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 21, 2022 23:36:24 GMT 1
- Emelkedik, lövéseket jelentenek az épület belsejéből! Nem tudjuk felvenni a kapcsolatot a bentiekkel, minden kapcsolat megszakadt, ismétlem, minden kapcsolat megszakadt! - az EE parancsnoki járművének parancsnoki tornyában Heol Girdun éppen csak a helyhiány miatt nem szaladgált fel s alá fejvesztve, így megmaradt a különböző kapcsolók és komcsatornák eszelős állítgatásánál és a fejhangon történő kiabálásnál. - Casterfo és Tyrr szenátorok jelentést kérnek!
- Jelezzenek az elfogó platformnak, hogy emelkedjenek feljebb… - mormogta kezeit ökölbe szorítva Karand vezérezredes, ahogyan a Jedi Templom lassan emelkedő tömegére pillantott. A talapzat alsó részéről vuki és talz szimpátiatüntetők és vezetékek, félig elszakadt szenny-és tisztavízcsövek lógtak le, másutt elszakadó energiakábelek vonták szikraesőbe a környezetet. A templomhoz legközelebb álló blokádtartó könnyűpáncélosok lassan, óvatosan elkezdtek hátrébb húzódni.
A templom ablakain és erkélyein túl, a lezárt búvónyílásokon keresztül pedig Jahur Karand még makrolátcső nélkül is jól ki tudta venni a bent dúló harc, az egymásba és az élő húsba vágódó fénykardok sistergése közepette a Jedi Rend egymásnak eső tagjainak árnyékát. Girdun pedig tovább folytatta az ajvékolást, majd némiképp összeszedte magát. - Parancsnok, Malreux lovag a Deista Konklávé központjából hív minket, az eseményekkel kapcsolatban…
- Most nem beszélek senkivel - rázta meg a fejét makacsul saját magán komjára pillantva Jahur Karand, ami egyelőre néma maradt, így elégedetlenül konstatálta, hogy láthatóan ezt az ügyet tényleges felettese és munkaadója nélkül kell megoldania… nyilvánvalóan egy Lex Lu’uthorhoz hasonló üzletember pontosan tudta, mikor ne zaklassa a hatóságokat hívásaival és utasításaival - ... kivéve a Coruscanti Védelmi Flotta ügyeletes parancsnokát… érje el nekem…
- Bombázni akarja a felszálló Templomot, uram… - ez még Girdunnak is sok volt. - Nem az Erővel irányítják, nem kizárólag meditációval emelik… látja azokat a nagy repulzortányérokat a szuperstruktúra alján? - mutatott a piramoid alakú épület lassan láthatóvá váló aljára Karand. - Ez valami mechanikus rendszer, bármi is az energiaforrása, antigrav elven dolgozik… tehát, ha ionágyúkkal tüzelünk rá, le fog állni… kapcsolja nekem az összes, orbiton elérhető Mon Cal csatacirkálót!
Girdun már éppen intézkedett volna, amikor az elhárítósok ismét vad hadonászásba kezdtek, és ezúttal már Karand érzékelőterimálján is kilengtek a nagai és birodalmi forrásból beszerzett Erő-szenzorok. - Valami… jön a Templom alól… - döbbent meg Girdun. - Valamit… kicibál magával a földből…. - Nem… - konstatálta elhűlve Karand is. - Nem cibálja. Magától jön…
Az ErőElhárítók és a térséget fedező rendőri egységek, holotévé-stábok és bámész tüntetők egyaránt ámulva figyelték a Templom alatti hatalmas, ragyogó kráteréből előtörő hajónyi vastagságú indákat, csápokat, és gyökereket…
És az egész sokkarú, kérges, rettenetes, hatalmas élő struktúra közepén villogó tekintetű apró, humanoid alakot, pontosabban felsőtestszerű torzót, akinek egész lénye villogott, fénylett az Erő világos oldalától…
Annyi meditáció és tétlen gondolkodás után a Jedi Tanács egyetlen hiányzó, s egyúttal legősibb tagja végre megmozdult.
A Templom közepén álló udvar apró, szilárd talaja nem volt más, mint egy roppant szikla legteteje, mely egybeforrott Tra’saa gyökereivel, ahogyan az ősöreg, a Klón Háborúk előtt is tapasztaltnak számító neti jedi mester sokszorosára növesztette végtagjait, ágait, indáit és gyökereit, szimbiózisba kerülve mindazzal az élő organizmusrendszerrel, amely Coruscant fémhéja alatt szunnyadt, mint minden normális bolygón.
A Templom struktúrája remegni és lassulni kezdett, ahogyan Imani mester hajtóművei, és a felettük gyakorolt ellenőrzését harcoló deista és nem deista jedik egyszerre hallották meg Tra’saa mindent elsöprő, mély, az Élő Erővel egyesült hangját az Erőn át.
- Elég! Legyen vége ennek! Az Erő egyesítse lelkeiteket, nem a viszály! Ez a mi Templomunk, a mi otthonunk, a Mi Erőnk… csendesedjetek végre, Erő gyermekei!
Templomszerte számos deista és nem deista jedi leengedte a fegyverét és döbbenten bámultak egymásra, és a falakat kintről egyre sűrűbben behálózó gyökerekre. Tra’saa humanoid része lassan, saját gyökérzetén vándorolva elért a templom felső részéig, onnan pillantott le a döbbenten figyelő Erő-Elhárítókra, miközben kisebb kacsai és ágai a Templom külső felületén kétségbeesetten kapaszkodó vuki szenátorokat, whipid és talz tüntetőket óvták meg derekukra csavarodva a halálos zuhanástól. - Mindenki húzodjon vissza… - krákogta a látványtól megdöbbenve Jahur Karand.
De elég volt egy, egyetlen Erő-Elhárító rossz, téves beidegződése, hogy a patthelyzet csak egy pillanatig tartson. - Yuuzhan Vong! - ordította valamelyik volt gárdista valamelyik repulzortankban az első vonalban, félreismerve a netik fiziológiáját, és nyilvánvalóan sosem találkozva ilyennel, csak azt látva, hogy a már eltűntnek hitt, az Alsóvárost, talán generációk óta családja otthonát oly sokáig pusztító idegen biom most ismét feltör a mélyből a duraplaszt napfényre… - A rohadt Vong szarság újra itt van! Végig a jedikkel paktáltak!Irtsátok a Vongot! Tűz! Tűz!
- Tüzet szüntess, nem adtam rá parancsot! - ordította Karand, de ekkor meglepetésére Girdun is csatlakozott a kakofóniához. - Tűz! - ordította a helyettese. - Karn századosnak igaza van! Minden EE - egység, tűz!!
Tra’saa Erőn és földön túli visítást hallatott, ahogyan a Templomot bekerítő egységek nem csak sugárnyalábokkal, de lángszórókkal kezdték bombázni gyúlékony testrészeit. Egy pillanattal később specializált egységek is becsatlakoztak a sortűzbe, miközben Karand és Girdun egymással üvöltöztek a parancsnoki járműben. Most már nem csak lángszóróval és sugárlövedékekkel, de az Alsóváros alatti Vong bioszférák kitakarítására tartalékolt gyomirtóval is lőni kezdték a Templomot körülölelő kérgeket. A neti jedi mester kinyúlt, szinte reflexből, és egyik hatalmas, űrhajónyi karjával lesöpörte az égről a pókszerű elfogóplatformot, ami megpróbált feléjük ereszkedni. A méregdrága létesítmény letarolt két felhőkarcolót a tér szélén, majd rázuhant az EE egyik Juggernaut tankjára és a körülötte csoportosuló tüntetőkre. Közben lángoló, szőrös testek zuhantak le a templom aljáról a hirtelen támadt kráterekbe és szakadékokba.
- Meneküljetek! - nyögte a Erőn át Tra’saa utolsó erejével a Templom egyre forrósodó folyosóin fejvesztve rohangáló jediknek. - Csak lefelé! A gyökereken keresztül, a barlangokba! Fussatok! Sajnálom, hogy nem vált be a tervem… most már ti vagytok… az utolsó jedik, barátaim…
- Tüzet szüntess, azt mondtam, tüzet szüntess! - ordította Karand vezérezredes. - Negatív, negatív, főnök, leszedte az égből a platformunkat! Tüzet folytatni! - ágált ellene Girdun. - Védekeznünk kell! El kell... hárítanunk ezt! - Hallották a vezérkari őrnagyot! Tűz! Adjatok a Vongnak! - vezényelt az egymásköztiben a Karn századosként azonosított alak. - Vezérezredes… - jelentkezett egy száraz torkú EE-adjutáns a parancsnoki fülkében. - Casterfo és Tyrr szenátorok a vonalban… - Kapcsolja - hanyatlott le a székébe fejét a kezeibe temetve Karand. - Jahur, mi az istent csinálnak, az egész holonet tele van vele, hogy épp most gyújtják fel a Jedi Templomot! - ordította Casterfo. - Voiello bíboros és a fél konklávé élő adásban veri az asztalomat, hogy nem üszkös romokat ígértünk nekik!
Mialatt a lassan lángoló Templom elkezdett visszazuhanni a kráterbe, amelyet elhagyni próbált, miközben az aljához kötődő gyökereken keresztül apró alakok ugráltak mindenfelé, Karand még egyszer felemelte a fejét, és felsóhajtott. - Elveszítettük a kontrolt a helyzet felett, szenátor úr… kérem… hívják le a hadsereget és a flottát… katasztrófahelyzet állt elő… - figyelte az egyre több helyen kialakuló Templom körüli tüzeket.
- Girdun őrnagy! - változtatott hangnemet Casterfo szenátor. - Uram? - lépett elő amaz. - Egyetért a parancsnoka helyzetértékelésével?
- Az egész azzal kezdődött, szenátor úr, hogy a jedik egymásnak estek - rázta a fejét Heol Girdun a magába roskadt Karandra pillantva. - Aztán ez a … valami - mutatott odakintre -, összecsápolta a Templomot, vélhetően el akarta ragadni magával. Azt javaslom, ne humanitárius vészhelyzetként, hanem fenyegetésként kezeljük a helyzetet… - Küldje be a csapatait tüzet oltani, és rendet tenni, őrnagy - komorodott el Casterfo. - A parancsnokát mentse fel, ha kell. Ha egy órán belül nem pacifikálják a Templom romjait… magam fogom elrendelni az orbitális tűzcsapást az egész struktúra ellen.
- Értettem! - tisztelgett Girdun és félretolta a magába roskadó Karandot a fő komtermináltól. - EE-egységek, itt Heol Girdun, behatolás a létesítménybe, a feladat katasztrófaelhárítás és megsemmisítés, ismétlem, elhárítás és megsemmisítés!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 27, 2022 11:03:16 GMT 1
A Jedi Templom lakóinak végzete olyan gyors volt, amilyen gyorsan a lángszórós EE-egységek által kibocsátott vongirtó permet és tűzorkán elnyelte a templom köré védelmező módon fakéreg-erőteret borító Tra’saa mester kocsányait és kinövéseit.
Miután az első hullám EE behatolói szinte mind elestek az egymással is harcoló deista és nem deistra jedik két tüze, pontosabban fénykardpengéi közé kerülve, Girdun őrnagy személyesen állt a harmadik, tartalék egységekből felállított EE-hullám élére, míg a második vonalas támadással az egész káoszt első tűzparancsával közvetve, vagy közvetlenül kiváltó Karn századost bízta meg. Girdun csapatai mentek a Templom visszazuhant romjainak felső szintjei felé, amelynek tornyait letörték az elpusztított EE-elfogógyűrű széttöredezett darabkái, míg Karn százados csapatai mentek az alsó járatok és barlangok felé, amerre a legtöbb jedi menekülni próbált.
A még mindig ijedten makogó Jahur Karand és a nemrég terepsiklón beérkezett, de az összecsapástól magát arisztokratikusan távol tartó Malreaux lovag a tér széléről a parancsnoki jármű mellől figyelték az eseményeket. Karand majdnem elájult, amikor egy egészségügyi repulzorszánon eltolták mellette Triebakk szenátor kettőbe szakított holttestét. A vuki minden bizonnyal akkor halt meg, számos másik, magát az ajtókhoz láncoló ellenzéki tüntetővel együtt, amikor az emelkedni kezdő templom visszazuhant eredeti talapzatára, a bozontos testükkel a jedik életét védelmezni szándékozó, de valójában csak botor módon öngyilkos mutatványba rohanó ellenzékiek pedig a visszazuhanó templom talapzata alá szorultak. Amikor aztán a füstből előbb megjelent véresen, kisebb-nagyobb vágásokkal előbb Girdun, majd Karn osztaga, és felsorakoztak Malreux és Karand párosa, majd a nem sokkal később befutó Tyrr és Casterfo szenátorok előtt - Talley Rand a híradásokat elnézve bizonyára vagy taktikusan távol maradt, vagy a helyszín felmérését kollégáira bízva egyenesen Voiello bíboroshoz sietett, hogy megtárgyalják a deisták szükséges lépéseit az egészből valószínűsíthetően következő PR-katasztrófa elkerülése végett -, hogy jelentést tegyenek, hamar világossá vált, hogy itt és most talán tényleg véget ért és súlyosabb veszteségeket szenvedett el a jedi rend, mint az elmúlt száz évben bármikor, amikor hasonló pusztítás érte a Templomot, ideértve Vader padawan-irtását és a Yuuzhan Vong inváziót is.
Girdun osztaga Tano mestert és Kelln lovagot holtan találták a Tanács termében. Girdun őrnagy jelentése szerint Kelln mellett egy kikapcsolt energiabilincs volt, bizonyára megláncolták a deizmust elítélő mesterek, de valahogy kiszabadíthatta magát a bilincsből és rátámadt az őrzésével megbízott, még mindig sebesült Ashere Tano-ra. Girdun hivatalos jelentésében később úgy fogalmazott, hogy mindkét jedin fénykard okozta szúrások okozták a halált, a törvényszéki boncolás pedig nem szükséges, így az EE szakértői eltekintettek annak vizsgálatától, hogy valóban fénykard, vagy esetleg sugárvető-sorozatlövések ütöttek-e annyi lyukat a két holttesten. Mindenesetre a Tanács termeinek falain a helyszínt később bejáró nyomkeresők és takarítók a CSF korábbi állományából nem találtak olyan tipikus, sugárvetőlövések fénykarddal történő visszapattintásából származó hosszúkás égésnyomokat, amelyeket egy tűzfegyverek ellen aktívan védekező jedi pengéje művel zárt térben. Malreux lovag szomorúan somolygott, amikor elé tolták egy repulzorszánon Kelln holttestét, és deista szokás szerint lezárta hittestvére szemeit, majd egy deista keresztet helyezett annak mellkasára, azért imádkozva, hogy az Atya mennyei honába fogadja lelkét és megbocsátsa Erőhasználóként elkövetett vétkeit.
Karn osztaga két sikeres elfogásról is beszámolt, pontosabban az egyik esetben csak az érintett jedi mester halálhírét tudták megerősíteni. Leru Donnellt, a miriali mestert a Templom alagsorának lakó- vagyis valószínűleg foglyok őrzésére használt börtöncella-szintjeinek egyikében találták meg, amint egy őrizetes, egy hozzá hasonló fajú miriali nő cellájának ajtaját próbálta kódolással felülírni. Végül Donnell mester bejutott a cellába, de Karnék jelentései szerint már nem jutott ki onnan. A másik nő állítólag azt ordibálta Karn osztagosai felé, hogy ő Baris Offee, volt birodalmi végrehajtó, aki Tythonról érkezett ide, de Karn százados ezt nyilvánvaló hazugságnak minősítette, hiszen akkor a kérdéses mirialinak több, mint 90 évesnek kellett volna lennie, márpedig láthatóan fiatalabb volt. Akárhogy is, Karn jelentése szerint végül Donnell mester valahogyan megszerezte az egyik EE-kommandós hődetonátor-övét - nem csak egy golyóbist, hanem az egész muníciós övet, bizonyára az Erő segítségével -, és magára robbantotta a cellát az őrizetessel és még vagy fél tucat EE-kommandóssal együtt a gyorsan biztonságos távolságba vonuló Karnék csapatából, hogy elkerülje a fogságba esést. Hogy valójában segíteni akart-e a másik mirialinak, vagy eleve azért ment oda, hogy megölje, esetleg végig kettős öngyilkosságot tervezett, már nem lehetett törvényszéki vizsgálatokkal megerősíteni, mert a hődetonátorok szó szerint cafatokra szaggattak mindenkit a cellában és beomlasztották a szintet.
Cyril Karn százados azonban nem ezzel az akcióval érdemelte ki a Köztársaság Becsületmedálját és a Deista Egyház Középkeresztjét, hanem egy másik jedi mester elfogásával. A hatalmas, kiborgszerű Thalissa Imani mestert többszörös energiabilincsben, leszedálva, karbonitos fagyasztásra előkészítve hozták ki a Templom generátortermének romjai alól, ahol állítólag az utolsó pillanatig azon próbálkozott, hogy helyreállítsa az energiaellátást és az elpusztult neti nagymester akaratával szembemenve valahogy mégis felszállásra kényszerítse a Templom szuperstruktúráját. Állítólag Karn személyesen vezényelte az elfogását, de tény, hogy a generátorterem romjai között rengeteg halott deista jedit és Imani csapatából származó jedi-mérnököt találtak, holttestjeiken szinte kizárólag fénykardot okozta sebekkel. Amikor Karnt szembesítették ezzel, szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a “nagydarab wukundai tehén elfogása tiszta munka volt, és csak egy iontöltetű E-web kellett hozzá, hogy megsüssük az implaintjait, aztán magától felborult”.
Karand eddigi agóniájából előlépve megpróbálta megragadni a pillanatot és magához a kezdeményezést. hogy rendelkezzen a fogoly Imani mester átszállításáról az EE-kísérleti központjába, de a vezérezredes mellett álló Malreaux lovag szelíden, de erélyesen a másik parancsnok vállára tette a kezét, majd közölte, hogy az EE és a tojásfejűek már megkapták azt a nagydarab loncsos K’kurkhot, így, hacsak nem sikerül bizonyítani, hogy Imaniban is elbújt egy renegátista őrült szellem, a jedi mester deista bíróság elé fog állni és vezekelnie kell bűnei miatt. Malreaux a karbonitfagyasztást azért engedélyezte, amíg Imanit a Vati’caan föld alatti bunkerbörtöneibe szállítják, aztán személyesen rázott kezet Karn századossal és Girdun őrnaggyal, Tyrr szenátor tájékoztatási csapatának forgó holokamerái előtt, amelyeket gondosan úgy pozícionáltak, hogy a háttérből kimaradjanak a Templom üszkös romjai.
Egyedül a peremvidéki Jedi Misszió vezetőjét, Avar Krisst nem találták, mondjuk nem is lett volna reális megállítani és személyazonosítás céljából bionikai ellenőrzés alá vetni minden szőke hajú humán férfit az Alsóvárosban. A Templom romjai alatt több felrobbantott járatot találtak, amelyek beomlottak, de a szkennerek alapján az Alsóváros vongfertőzött területeire vezettek.
Csak a későbbi ellenőrzések után derült ki, hogy egy, Kriss személyleírásával megegyező személy Alehander Eldemir néven felszállt az UK-TH-468-es, Empress Teta és a Mélymag felé induló civil transzportra egy több szektorral és kerülettel arrébb lévő űrkikötőben. Nem is feltétlen gyanakodtak volna rá az utaslisták utólagos ellenőrzésével, ha nem vitt volna magával szokatlan poggyászt, ami felkeltette az ellenőrzést végző CSF-őrmester figyelmét, de további intézkedés helyett végül egy egészségügyi bejegyzéssel és némi bírsággal útjára engedte az utast, megfelelő minőségi bizonyítvány nélküli kaspós szobanövény szállításáért. Csak a biztonsági kamerák EE-központban történő elemzését követően derült ki, hogy Kriss valószínűleg egy vázába rejtett neti-magonccal távozott, amelyet minden bizonnyal a Templom tetejére felmászó förmedvény, Tra’saa hagyott maga után, fajtája szokása szerint a halála pillanatában. Az EE felderítőket küldött az Empress Teta környékére, de a Tython felé vezető vektoron és néhány magánzó szállító kihallgatása után elveszítették Kriss mester nyomát, Jahur Karand pedig hirtelen nem emlékezett rá, pontosan milyen vektoron navigálta be őket Naberrie szenátor és Ben Skywalker Tythonra, így a Mélymag ősi jedaai planétája elleni műveletet az EE átmenetileg felfüggesztette.
Mialatt a holohíradások a Jedi Templom elleni korlátozott, különleges katonai műveletről, és a rend és biztonsági helyreállításáról szóltak, a káoszban Perre Needmo egy független híradó csoportja bejuttatott egy miniatűr kameradroidot a Szent Ataranta Irgalmasrend deista kórházába, és a kiszivárogtatott felvételek alapján hamarosan újabb hírek töltötték be a holonetet, amelyeket Tyrr propagandistái hiába próbáltak cáfolni: G’Sil elnök haldoklott, és már csak napjai lehettek hátra.
...
A Republica 1500 legfelsőbb lakosztályában Lex Lu’uthor elégedetlenül vakargatta tarkóimplantja újabban egyre gyakrabban viszkető, sajgó interfészét, miközben fél szemmel a Templom elleni ostromról szóló, magánnyomozói sokkalta informatívabb felvételeivel kiegészített központi híradásokat figyelte, fél szemmel pedig elégedetten méricskélte az alulöltözött, átlagos kódtörőhöz képest egész elfogadható humanoid női bájait kidomborító, divat szempontból értelmetlen, szexuális örömszerzés szempontjából viszont a megfelelő funkcionális pontokon kivágásokat tartalmazó zöldes-lilás, testre feszülő egyberuhát viselő Myri Antillest, aki nemrég mászott le a vállalatelnök öléből, és ült vissza a terminálja elé, hogy két munkája közül a Lu’uthor számára inkább hasznosabbat, mint kellemesebbet is folytassa.
No nem mintha bármi panasz lett volna a rövid, vörös hajú, szeplős fiatal nő teljesítményére, terhelhetőségére és munkabírására bármilyen téren. Lu’uthor elégedetten konstatálta, hogy néha bizony pont nem a kifestett, gazdag, befolyásos úrhölgyek - ha úgy tetszik, Domina főpraetorok - rejtegetik a legnedvesebb ajándékot a lábaik között és a legjobb ötleteket a fejecskéjükben. Bár, gondolta Lu’uthor, aki eddig nem volt különösebben a nálánál évtizedekkel fiatalabb lányok rajongója, és általában vele egyidős, tapasztalt matrónákkal, vagy kibernetikus aszisztensekkel vette körül magát, talán itt az ideje, hogy esélyt adjon a fiatalabb generációnak, miközben szorosabbra húzta magán drága köntösét, amelyen alderaani rózsák évtizedekre hibernált példányainak selyméből szőttek rovátkákat chandrilai gyerekrabszolgák, s amelyhez hasonlója Coruscanton talán csak Voiello bíborosnak és Rand szenátornak volt. - Nos, mink van mára, drágám? - lépett végül a máris hosszú számsorokat és kódokat vizsgáló kiugrott hírszerzőnő mögé Lu’uthor, hatalmas kezeit egy pillantra végigfuttatva a Myri ruhájának kivágásaiból kilógó apró, szinte gyermeki mellek érzékeny, duzzadt mellbimbóin. Az ifjabbik Antilles-lány egy pillanatra megremegett, de megőrizte professzionalitását.
- Biztonsági aggályok merültek fel a Ford Depalloval kapcsolatban, főnök - közölte végül, előhívva a megfelelő adatsort. - A Klauskin tábornoktól az ÖHP-től érkező rendszeret adatcsomagok egyikében találtam. Úgy tűnik, Abren Zwerth nagykövet még megmaradt diplomáciai jogosultságait használva egy csomó, a mi listánkon szereplő, megbízhatatlan elemnek, illetve több tucat nordgardi diplomatának kértek látogatói VIP-engedélyt a bázisra. - Bármennyire is idegesít a tudat, hogy nem találtunk újabb, megfelelőbb nevet annak a fránya Centerpoint-bolygónak, sajnos Tyrr ragaszkodik ezekhez a fizetett tömegpusztító-fegyver-túrákhoz - hívta elő az adatokat Myri terminálján Lu’uthor. - Persze mindegyik tranziton VR-szemüvegeket kapnak a megközelítés során a vendégek és az útvonal szigorúan titkos, de akkor is, elég egyetlen túlontúl lelkes idiótának becsempészni egy hipernyomkövetőt...
- Most nem is ez aggaszt, főnök, hanem a látogatólista összetétele - folytatta Myri, előhívva a megfelelő adatokat. - Nézze, ezek mind olyan alias-ok, amelyek a kockázatelemző és titkos, Renegátista Sith Nagyúr-azonosító identitásautoentikációs algoritmusom alapján magas rangú nordgardi katonatisztek, vagy pajzsszüzek is lehetnek akár. Miért vinne a megbukott szenátor, az odesseni nagykövet képzett nordgardi harcosokat a Fort Depallora, miközben rájuk pont most lenne a legnagyobb szükség odahaza, az egyre durvuló ershani invázió miatt? - Szabotázsra készülhetnek? - hajolt közelebb az adatokhoz, a képernyőhöz, és Myri tarkójához Lex. - De miért pont a Fort Depallo ellen? - Talán az ershani inváziós erők ellen akarják bevetni - találgatott Myri.
- Megvonhatjuk innen az engedélyeket? - kérdezte Lu’uthor. - A látogató listákat a Hírszerzés hagyja jóvá, a volt főnököm, az Arc irodája, főnök, és Tyrr szenátorék közkapcsolati hivatala intézi a kérelmek beadását - magyarázta Myri. - Az ÖHP csak olvasható másolatot kap, nem írható felül, ha meglenne a régi hozzáférésem, akkor sem. Amióta alkotói szabadságon vagyok… - kacsintott Lu’uthorra az ifjú Antilles-lány -, csak olvasó hozzáféréssel rendelkezem ezekhez… - Hmmm… - gondolkozott Lu’uthor. - Akkor fel kell gyorsítanunk az Arc elleni lépéseket. Beszélek Dre’llye szenátorral az ügyészségtől és Marlon főbíróval. Amint összeállnak a megfelelő akták, amelyek birtokában életfogytiglanra ítéltethetjük Garik Lorant identitáshamisítás és hivatali csalás miatt úgy, hogy a kormány többi tagja érintetlen marad, elindítjuk a lefogatását.
Myri érzelemmentes arccal vette tudomásul volt főnöke és mentora közelgő végzetét. - Visszatérve a nordgardiakra a Depallon... talán tényleg csak egy veszélytelen látogatás… de ha engem kérdez, főnök, nem az - rázta vöröses tincseit a fiatal nő. - Körbekérdezek a deista kapcsolataim között is - jegyezte meg Lu’uthor. - Talán ők tudnak valamit, hogy mit terveznek ezzel kapcsolatban a nordgardiak. Tájékoztassuk Klauskinon keresztül a szárazföldi erők tábornokait is, figyeljenek esetleges beszivárgásokra.
- Máris visszaírok Klauskinnak - biccentett Myri, majd felpillantott főnökére. - Apropó, főnök, ha már a hírszerzési információkról beszélgetünk… megtudott valamit a testvéremről és apámról? - Az OCP vezetése mindig beváltja az ígéreteit és lojális az alkalmazottaival, mint már mondtam, leányom - simított végig Myri vállain Lu’uthor, majd köntöse zsebeiből egy adatkártyát vett elő. - Itt tartunk most.
Myri beillesztette a leolvasójába a diszket és végigfutott az adatokon. - Ezek birodalmi katonai kísérletekkel kapcsolatos feljegyzések - mondta végül. - A Tatooine pusztulása, az új birodalmi Halálcsillag lehetséges technológiai képességeinek elemzése, chiss és nagai jelentések az Ismeretlen Vidéken zajló kísérletekről… mi köze ennek apámhoz és Syalhoz?
- Nos, a Jedhánál lévő saját forrásaim és deista partnereim is megerősítették, hogy az Új Ellenállás ott veszett aszteroidahajójának valami köze volt a Birodalom Halálcsillaga elleni rajtaütéshez, mielőtt Folett átvitte arra az erődemonstrációra a Tatooine-hoz -magyarázta Lu’uthor. - A rajtaütés lehetséges helyszíneként egy Ausmann nevű rendszert emlegetnek a források. - Ez honnan derül ki? - vizsgálgatta az adatokat Myri.
- Következtetés - magyarázta Lu’uthor. - A második adatsoron vannak az astoriasi, nagai és chiss gazdasági érdekeltségeim jelentései. Úgy tűnik, a birodalmiak egy bizonyos S’hanar nagykövet koordinációja mellett valamiféle új hullámos tudományos kísérletet folytatnak a volt Ssi-ru űrben, legalábbis ez a nagykövet megjelent Astoriason, beszélt egy kontaktommal a Formula Nova fogatsorozatból, majd a nagai ipari miniszterrel, Teichii Kazua gróffal együtt továbbmentek a Ssi-ru űrbe, talán pont ebbe az Ausmann nevű rendszerbe. Kazua márpedig a csúcstechnológia közismert rajongója, és rejtélyes kísérletekkel foglalkozik állandóan. A Csillára kinevezett új birodalmi nagykövet, Sans tábornok személyi anyaga szerint pedig szintén érintett olyan, magas prioritású birodalmi projektekben, akik személyesen a klón Főkormányzó alá tartoznak.
- Úgy gondolja, a családom tagjai ezek után a birodalmi projektek után nyomoztak, mielőtt eltűntek? - kérdezte Myri. - Ez a legvalószínűbb következtetés - biccentett Lex. - És minél többször visszanézem a Tatooine elpusztításáról készült felvételeket, azzal a… féreglyukkal, vagy mifene - ráncolta bozontos szemöldökét kopasz homloka alatt az OCP vezetője - , annál inkább érdekelnek maguk a kísérleteik is, nem csak a neked tett ígéretem, leányom. - És mi a következő lépés, főnök? - kérdezte a mindig pragmatikus Myri.
- Az astoriasi forrásaim említenek egy muunt, egy bizonyos Carlos Castrot, aki történetesen a mi Stex Salvador barátunk unokatestvére, ahogy az a muunoknál szokás - folytatta Lu’uthor. - Ez a Carlos állítólag személyesen ezzel a rejtélyes birodalmi nagykövettel, ezzel a S’hanarral tárgyalt Astoriason, mielőtt hirtelenjében a semmiből, lázadó vezérből és inkognitó Formula Nova fogatversenyzőből a rendszer választott vezetőjévé avanzsált - magyarázta az OCP elnöke, miközben vastag ujjai az előtte ülő Myri egyre keményedő mellbimbóit csavargatták. - Ezt a Carlost Adumarra küldi, hogy ott képviselje az újonnan a Konföderáció tagjává váló Astoriast. Odaküldöm Stexet, mint a Köztársaság új adumari nagykövetét és Dominát, mint az új adumari-köztársasági kereskedelmi egyezmény letárgyalásáért felelős szenátusi gazdasági megbízottat, hogy megnézzék maguknak egyrészt azt a pederaszta katonai akadémiát, ahová mostanában a celebek járnak, köztük ugyebár gyengélkedő G'Sil elnökünk fia is, másrészt ezt a Carlos Castrot. Ha megtudunk tőle többet arról, hogy miről tárgyalt a birodalmiakkal, nyert ügyünk lehet. Domina ezután tárgyal majd az eriaduiakkal, akik ugyanezen információk visszafejtésén dolgoznak Csillán és Astoriason. Ha megértjük a birodalmiak kapcsolódási pontjait, megértjük, mit támadhatott meg az Új Ellenállás és ez elvezet minket a rokonaidhoz.
- Jó terv - biccentett Myri. - Hát persze, az én tervem - heherészett Lex. - Javaslom a Manchu és a Jedha eseményeinek vizsgálatát is - tette hozzá Myri. - Bár a hírszerzési jelentések egyik rendszerből sem említették különleges fegyverek alkalmazását, legalábbis ez idáig, a birodalmiak motivációját sikerülhet megérteni.
- Jedha a deisták figyelmének középpontjában van, abba most nem zavarhatok bele - rázta a fejét Lu’uthor. - De Manchut megpróbálhatjuk… mi a helyzet a Vishkarba beépült esetleges birodalmi titkosügynökök vizsgálatával? - Lelassítottak, amióta rájöttek, hogy Klauskinék elkezdtek másolatokat küldözgetni a hírszerzésnek és nekem a regisztrált takarítók és kiszervezett szerelők névlistáiról - magyarázta Myri. - Egy ideje nem érkezett újabb regisztrációs kérelem, mondjuk új kiszervezési pályázat sincs.
- Reméljük, nem azért, mert végeztek a telepítéssel - mormogta Lu’uthor, és lenyúlt Myri lábai közé az ott kialakított kivágáson. A lány kéjesen felnyögött. Lu’uthor néhány pillanatig masszírozta, aztán a csúcspont előtt abbahagyta, nehogy túlságosan kivételezettnek érezze magát ez a kis kurva. - Mindegy, elég az időpazarló szórakozásból. Szedj össze nekem mindent a hapesi diplomáciai konferencia résztvevőiről, tudni akarom, miért ment oda az az idióta Naberrie szenátor. Aztán szedd rendbe magad és vegyél fel valami irodait, bejössz velem az OCP vállalati igazgatótanács ülésére. Tudni akarom, melyik igazgatóhelyettesem hazudik nekem a költségszintekről.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 11, 2023 12:01:48 GMT 1
Az ErőElhárítók rohamsiklója néhány méteres magasságban lebegve felügyelte a füstölgő, fekete lövedéknyomokkal tarkított Jedi Templom életben maradt lakóinak összeterelését és az épület előtti csoportokba – és persze láncra – verődését. Mads Malreaux a nyitott oldalú löveghajóból, a menetszéltől lobogó félköpennyel és hajjal figyelte az odalent zajló műveleteket. A gigantikus épület elé több száz életben maradt, többnyire még fiatal és harcképtelen jedit tereltek ki tömött oszlopokban EE-kommandósoktól körülvéve, miközben a CSF rendvédelmi erői a látványt igyekeztek sorfallal elzárni a nézelődő coruscanti tömeg elől, amiben persze jócskán előfordultak ellenzéki – a Tyrr-féle holomédia szerint mind áruló, háborúpárti aktivisták – agitátorok, akik igyekeztek feltüzelni a tömeget a törvényes hatóságok ellen. A CSF-sorfal kordon és a Templom között rabszállító siklók parkoltak, amikbe az EE-kommandósok szakértői a megfelelő erőblokkoló energiapálcákkal döfködve beterelték a rabosított, a Köztársaság árulójává vált túlélő jediket. Malreaux szőke fürtökkel keretezett, nemesi arcélű ábrázatán együttérzés, sőt megbánás ült annak ellenére, hogy pontosan tudta, miért kellett ezt a szörnyűséget megengedni. Azt is tudta, hogy ilyen fajsúlyú döntések és tragédiák esetén szokványos dolog az elbizonytalanodás, de a fiatal férfi kihúzta magát, és példát mutatva a körülötte álló kommandósoknak és rendészeknek igyekezett nem kimutatni a megrendültségét. Ahogy a löveghajó lassan továbbúszott a levegőben, hogy újabb és újabb elszenesedett vérmaradványok, rabosított jedik és kiskorú padawanok megégett és telelyuggatott hullái tárulhassanak az utasok szeme elé, Malreaux-nak egy pillanatra le kellett hunynia a szemeit. - Azokkal ott kezdeni kell valamit – mutatott az épület mellett az energiabilincsekkel és erőblokkoló szerekkel leszedált rabokra Cyril Karn százados, akik EE-felügyelőik irányítása alatt halmokba hordták a holttesteket. – Ahogy a foglyokkal is. Meglepően sokan vannak. - Vannak bizonyos tervek gyűjtőhelyek kialakítására – fordult feléje a mellette nézelődő Casterfo szenátor. – A Köztársaság kész megtenni a nehéz lépéseket, hogy szavatoljuk az állampolgáraink biztonságát ezekben a vészterhes időkben, Karn. Maga és az emberei kiváló munkát végeztek. - Köszönöm, uram – hajtott fejet a férfi, aki Jahur Karand töketlenkedése ellenére levezényelte az ostromot, és aki így előnyös pozícióba került egy esetleges előléptetéshez. – Azt lehet tudni, mi lesz az új összevont biztonsági szerv neve? Malreaux most közelebb lépett hozzá, és a másik férfi vállára tette kesztyűs kezét, majd biztatóan kimutatott az odalent elhúzó látványvilágra. - Annak majd az Atya lesz a megmondhatója, ahogy annak is, hogy az itteni tetteink a nagyobb jót szolgálják-e, vagy sem – mondta a főnemes. – Magára bízom, hogy összehívja a parancsnoki gárdáját, százados. Meg kell nyugtatni a lelküket, hogy amit tettek, azt az Atya és a Köztársaság nevében tették. … Nem sokkal később Malreaux főnemes a Jedi Templom főlépcsőzetének tetején állt, háttal a városnak és a CSF-kordonnak, előtte pedig a Karn által összeverbuvált EE- és CSF egyszégparancsnokok. Karn a balján, Karand pedig a jobbján strázsált, Casterfo mellettük. - Az Atya keze velünk volt ma – szólalt meg emelkedett hangon az előtte felsorakozott egységparancsnokoknak a főnemes. – Ő vezette a tetteiteket, az ő eszközei voltatok az egyetemes igazság eme dicső, de nehezen megemészthető harcában. Mindez olyan szépen hangzik, nem? – Malreaux halványan és kissé gúnyosan elmosolyodott. – Nektek azonban hiába beszélek egyházi lózungokról. Amit itt tennetek kellett, azt a jedik kényszerítették rátok, nem a deizmus, nem a köztársasági kormány. Gondoljatok csak bele, hány és hány galaktikus konfliktus okozói voltak ezek a felelőtlen, nagyerejű szerzetesek, ezek az arrogáns, luxuspiramisukba rejtőző remeték? Gondoljatok erre, és akkor elmúlik a bűntudatotok, a bizonytalanságotok. - Mert a jedik árulóvá váltak, amikor a Tanácsuk az ellopott Cár-bombát a kormányzatunk megzsarolására akarta felhasználni. A jedik nagyon el voltak telve az új szuperfegyverükkel, ami persze nem is volt az övék. Ahogy a gyerekeink sem! – Malreaux előrelépett, és frusztráltan járkálni kezdett a tiszti kar előtt. – A gyerekeink, akiket csecsemőkorban elszakítottak a szüleiktől, hogy még időben indoktrinálhassák őket a jedi dogmák szerint! Hogy úgy formálhassák őket, olyan fegyvert kovácsoljanak belőlük, amit aztán bárki ellen fordíthatnak! Velem is ez történt. Engem is elraboltak a szüleimtől. Még csak engedélyt sem kértek tőlük. És mi történt az unokaöcsémmel, akit szintén besoroztak? Természetesen belehalt az értelmetlen küldetésbe, ahová elparancsolták. A ti gyerekeitekkel is megtörténhetett volna, ez ellen harcoltatok ma! - Nézzetek rá erre a förmedvényre – intett hirtelen megtorpanva a Templom kiborult aljzatára, ami még jelezte, hogyan akart elszakadni az épület a felszíntől, hogy bolygókörüli pályára emelkedjen. – A menekülésük bizonyítja a bűnösségüket. Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy kiadják a háborús bűnös Suun mestert, aki korábban egy egész bolygónyi ártatlan teremtményt irott ki, és Tano mestert, akitől szintén nem óhajtottak megválni. Nem, a jedik inkább elárultak minket és menekülőre fogták a tömegpusztító fegyverükkel együtt. A Köztársaságnak nincs szüksége rájuk. A Köztársaság ezentúl önmagától fog fennálni, nem pedig misztikus, amorális varázslók felügyelete alatt, akik casus bellit szolgáltattak a velünk szövetséges Vostroyának a Köztársaság ellen, amikor ellopták a Cár-bombát. Amit tettünk, szükségből tettük. Mindenki látta, hogy nem mi léptünk először az erőszak útjára – intett Tra’Saa mester maradványaira. – A gyerekeink, a barátaink nem ezt érdemlik!! A feltüzelt katonák és rendészek egybehangzóan és egyetértően felmorajlottak. - Jól van. Hamarosan ennél részletesebb információk is nyilvánosságra kerülnek, addig is három standard óra múlva várom önöket eligazításra az Igazságügyi Szektorban – szólalt meg Casterfo szenátor mindenkinek címezve a szavait. – Lelépni! - Karn százados – lépett a magánsiklója felé tartó Malreaux Cyril elé, aki éppen az embereit készült vezényelni Karand segítségével. – Kérek egy listát azokról az egységparancsnokokról, kommandósokról és szakaszokról, akik a legtöbb jedit ölték meg vagy a legkiválóbb munkát végezték a küldetés során. Ugyanezt szedje be a CSF-egységektől is, ismétlem, csak azok a nevek kellenek, akik ma bizonyítottak. Megértett? - Igenis, uram! – tisztelgett Karn. – Mikorra kell ez a lista? - Casterfo eligazítása után – felelte Malreaux. – És ne feledje saját magát az élére tenni, százados. Kiváló munkát végzett. - Köszönöm, exellenciás uram – tisztelgett mereven a kissé túlbuzgó férfi. - Ne féljen, százados, lesz alkalma még bizonyítani. Sokkal elitebb csapatba kerül, mint ezek itt – pillantott körbe kissé leereszkedően a főnemes. – Leléphet. Azzal elfordult, és a magánsiklója felé indult, ami előtt a személyi testőrei már felsorakoztak. … A Malreaux felhőtorony-együttes legmagasabb épületében, a saját magának kiutalt lakosztályába lépve Mads Malreaux vett egy szonikus zuhanyt, és elkezdte felcsatolni a megérkezett egyszerre félkatonai-high fashion egyenruháját, amit magának szabatott ki. A grafitszürke, deista szimbólumokkal diszkréten kiegészített uniformis tiszteletet parancsoló megjelenést kölcsönzött neki, ugyanakkor arisztokratikus tartását is megőrizhette benne. Mindenesetre inkább utilitárius volt, mint látványos. Alighogy azonban felcsatolta az ezüstben pompázó övét, halk szipogásra lett figyelmes az ajtó felől. Ahogy odapillantott, egy fekete hajú, ötévesforma kisfiú surrant ki a szobából. Mads még hallotta a zokogását, ahogy a gyerek az egyenruha látványától megrendülve elmenekült. - Mint abban a klasszikus holodrámában, ahol az apa felvette a parancsoló uniformist, és a gyerekei kétségbeesetten menekültek a szemük elé táruló szörnyeteg elől – rázta meg a fejét elbizonytalanodva a férfi. - Ugyan már – lépett a helyiségbe Vinda Rosier. A nő, aki a vjuni származású Malreaux-családhoz hasonlóan a rylothi twi’lek populáció eredeti rabszolgatartó-famíliái közül került ki, azoktól az évezredekkel ezelőtt élt főnemesektől, akiktől azok a csápfejűek átvették a nyelvüket, most az ex-jedi mestere mellé lépett, és ájtatosan felnézett rá, amitől a férfinek az ágyéka felé indult a vére. – És nincsenek gyerekei, Lord Malreaux. Vagy tudnom kéne valamiről? - Tudod, hogyan egyeztünk – nézett ki a plexin túl zubogó városra a férfi. – A percepciók színpadára léptünk. Ez az egyetlen út a célunkhoz. - Ezt én is tudom, de még hozzá kell szoknom – felelte a nő. – Ez a sok olcsó kinézetű felhőtorony, meg azok az izzadságszagú főpapok... - Egyelőre erre visz a Köztársaság útja – vont vállat Mads Malreaux. – Nekünk pedig kell a Köztársaság. Különben az ex-jedi csatlósaink odalent gyülekeznek, alig várják, hogy valaki megmondja nekik, mit kell tenniük. A gyengék mindig vezért keresnek maguknak. - Azok közül a „gyengék” közül néhányan ott voltak a Templom ostrománál, úgyhogy akár hálás is lehetnénk nekik – pillantott rá a nő. - Fizetésemelést akarsz, Vinda? - fordult meg kissé baljóslatú - arcéle miatt mindig ezt a kifejezést látták rajta, pedig Mads Malraux nem volt egy nyílt fenyegetéseket tevő rosszarcú alak - képpel a férfi. - Nem. De a hűségüket ki kell érdemelni. Malreaux elfordult. - Nagy változások jönnek. Mi pedig ott leszünk a nagyobbik asztalnál, hogy formálhassuk őket. - Visszafordult a nőhöz. - Menj, és intézd el - pillantott a soros szeretője ajtóból leskelődő gyerekeire a férfi. - Mostantól a deista hitrend szerint kell élnem. Nem fogadhatok ilyesféle vendégeket. - De akkor az utcára kerülnek - pillantott fals lesajnálással a kukucskáló gyerekekre Rosier. A férfi átnyújtott neki néhány kreditrudat, mire a nő felélénkülve felsóhajtott. - Ennek örülni fognak. - Majd elindult, hogy kiterelgesse a hívatlan vendégeket - a gyerekeket és az anyjukat - a luxuslakosztályból.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 1, 2023 15:52:55 GMT 1
Rand idegesen olvasgatta a jelentéseket, amelyek a legutóbbi pusztító eseményekről szóltak. A Jedi Rend végleg leírta magát, s bizony G’sill is. Visszaemlékezett arra, amikor legutóbb bentjárt a haldokló elnöknél, s aarra gondolt mennyire esendő és gyenge a Köztársaság. Gsil már nem volt tudatánál, nem látta nem érzékelte Randot, ahogyan azt sem, hogy Rand a gyógybachta adagolóba egy lassan ölő mérget fecskendez be… Gsill hamarosan halott lesz, ők pedig elkezdhetik Voielloval a következő fázist. Rand homlokán ráncok szaladtak végig, lassan masszírozgatta a fejét. Alaposan megviselték az elmúlt hetek eseményei, ahogyan az is amire rájött. A fiával kapcsolatban. Rudy jelenleg a Manchun tartózkodott Garak oltalma alatt, azonban ez már nemsokáig lesz így. Hamarosan hazatér és átveszi örökségét, apja mellett természetesen. Ebben a pillanatban apró csippanás hallatszott a kompanelből és a titkárdroid vendéget jelentett be. -Voiello bíboros úr keresi önt gazdám! -recsegte bele a droid a mikrofonba az információt. – Engedd be, ő mindig szívesen látott vendég itt! -utasította Rand a droidot. Az iroda ajtaja feltárult és Voiello lépett be rajta, arcán azzal a jellegzetes hamiskás mosollyal ami annyira jellegzetessé tette alakját. Foglaljon helyet bíboros úr! -intett Rand szívélyesen a plüssfotelek felé, ahol a vendégei szoktak pihenni általában. Voiello nehézkesen helyet foglalt, Rand pedig feltápászkodott székéből, majd a bíboroshoz indult. Kezet csókolt neki, ahogy a Deista hierarchia megkövetelte, aztán maga is helyet foglalt az egyik plüssfotelben. Egy felszolgáló droid csörömpölt be, némi frissítővel és nasival majd letette a fotelek előtti asztalkára és távozott. -Mit szól a közelmúlt eseményeihez Rand Kancellár, izé szenátor! -érdeklődött Voiello szívélyesen, majd belekortyolt az egyik pohár Ó Astoriasi borba. -Hmm igazán ízletes nedűket tart magánál barátom! -Rand bólintott. -Nos azt gondolom, hamarosan leszámolunk fő riválisainkkal a Jedikkel! Egyszer s mindenkorra! -válaszolta Rand. -Végre megfizetnek azért, amit velünk tettek ezredévekkel ezelőtt! Végre újra a Rend és a Béke galaxisa leszünk! És beköszönt végre az áldott béke! -Voiello kicsit furán nézett Randra amikor hallotta a szavait. -Ezt már mintha más is mondta volna barátom! De valóban, eljött végre a mi időnk és az Atya ideje! Intézkedett Gsillel kapcsolatban? -Rand elkomorodott a kérdéstől. Tudta mire céloz Voiello. -Igen bíboros úr, beadtam neki azt a lassan ható mérget, amelyet ön adott át nekem! Végül is mi csak segítünk a szenvedésein! -Rand mintha vigasztalni akarta volna magát a szavaival. Voiello bíboros arcán enyhe mosoly jelent meg. -Kiváló barátom! Elégedett vagyok! A mi szeretett givlink hamarosan elköltözik s akkor életbe lép a tervünk új fázisa! Végre...megszabadulunk ettől a nonhumán fertős vezetéstől! Mondanom se kell hogyha ön lesz az új Kancellár, a Szenátusban csak humán delegáltak lehetnek majd! De ez egyelőre részletkérdés! -Ez olyan...Birodalmi! Ezt nem fogjuk tudni keresztülvinni bíboros úr! -csóválta kétkedőn a fejét Rand. -Ó dehogynem! A Jedik pont kapóra jönnek ehhez! Majd bebizonyítjuk, hogy a nonhumán lények mindig is ki akarták írtani az ősi civillizációt alkotó fajt, a humánokat! A Jedik is azért buktak el, mert ezeket az undorító lényeket felvették soraikba! És ne feledje az ősi Igéket! „Teremte pedig embert a maga képére, s a maga képére és hasonlatosságára teremté! Igen, az Atya képmása az ember vala!”
Rand végül is igazat adott Voiellonak de foglalkoztatta más dolog is. -Most hogy a Jedik eltűnnek a jelenlegi vezetéssel együtt, mi lesz a fiammal? Rudyval? Hazajöhet? -Voiello szélesen és joviálisan elmosolyodott. -Drága Rand, Rudy sosem volt a maga fia de hát ezt jól tudja igaz? -Igen, tudom a próféciát...de akkor is az én fiam, én neveltem és a feleségem! Még akkor is ha félig isteni lény! Rand arca mintha már már dühössé vált volna. Voiello vett a finom coruscanti pogácsából majd majszolni kezdte. -Részletkérdés, tudom én! De ne feledje kinek a VALÓDI fia ő! És azt se mi a küldetése! Az ön dolga az, hogy felnevelje s előkészítse arra amire rendeltetett! Mint az Atya Egyszülött Fia, ő fogja elhozni az örök üdvösséget amiről Prófétáink már ezredéve írtak! Ő a Christos más néven a Messiás! Ő fogja megmutatni a galaxis útját egy jobb igazságosabb Királyság felé! Ahogy írva van: „Hívd a te fiadat Immanuelnek, mert velünk az Atya és ő szabadítja meg népét az ő bűneikből!” -Biztos benne hogy Rudy az aki? Hogy ő a Messiás Király? -Rand hangja enyhe kétséggel volt tele. -Egészen biztos! Rudy az Atya fia és a sorsa meg van írva előre! Amikor befogfadtátok jól tudtátok ezt! -Voiello magabiztosan tekintett Randra. -Hazajöhet a mi fiunk! Hamarosan érte küldök egy osztagot! És most térjünk rá más, szintén fontos dolgokra barátom!
Amiben Voiellonak igaza volt, az a tény miszerint Rudy valódi apja egy isteni lény.Abban viszont tévedett, hogy melyik isteni lény fia volt valójában. Rudy Randnak ugyanis köze sem volt a Deisták Atyjához. Mert az ő apját, a valódit egykoron Apokalipszis Nagyúrnak hívták egy letűnt másik világban. Itteni nevén talán ismerősebben cseng az olvasónak, az En Sabah Nuur név...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2023 21:18:35 GMT 1
Luuthor felhőszint felé nyúló irodájában, pontosabban annak nyilvános, vendégek várakoztatására kijelölt részében a megszokott munkatermináljánál Myri Antilles éppen a hírszerzési jelentések általa feltört és megvont hozzáférési kódjai ellenére még mindig rendszeresen olvasott verzióinak tanulmányozásába temetkezett - a tudat, hogy az ígéretek ellenére még mindig nem talált semmi kézzelfogható utalást apja és nővére hollétéről, egyre inkább nyugtalanította… mintha a galaxisok közti tér nyelte volna el apját… ráadásul amióta Luuthorral kezdett dolgozni, az anyjától érkező rövid, kódolt, udvarias üdvözlésekre szorítkozó, de a sorok között az aktuális tartózkodási helyéről és nagynénjük, idősebb Syal Antilles, Soontir Fel özvegyének egyre inkább a deista kultuszrendek bűvkörébe süllyedéséről szóló üzenetei is szinte nullára csökkentek… Myri kezdte úgy érezni, hogy magára maradt a galaxisban, és Lexen kívül nincs senki, aki megértené… nem neheztelt rá, hiszen tudta, a dúsgazdag, szuperintelligens üzletember a tenyerén hordozza, és még csak azt sem várta tőle, hogy egyik pillanatról a másikra előkerítse valahonnan hiányzó családtagjait… hírszerzőként Myri jól tudta, hogy az efféle munkához idő kell, sok idő…
Lex privát lakosztályának ajtaja - amelyen itteni munkája kezdete óta Myri oly sokszor lépett át anyaszült meztelenül, hogy egyéb örömökben is részesítse az igazgató urat a szakmaiakon kívül - feltárult, és a vörösesbarna, rövid hajú nő gyanakvó pillantást vetett Luuthorra és éppen távozó vendégére.
A jól fésült, leginkább sokadrangú szabványhivatali könyvelőre hasonlító, enyhén deres halántékú, máskülönben egész helyes férfi első ránézésre sokadrangú, érdektelenül szabott, második ránézésre a legdrágább thyferrai rovarselyemből készült öltönyének zsebéből egy ráncos, véreres szemű chitlik vicsorgott nem túl kedvesen Myri felé. A nő kissé eltúlzott grimasszal válaszolt, mire Zseb visszabújt a róla elnevezett öltönykellékbe a férfi mellkasán.
- Még egyszer köszönöm az értékes… eszmecserét és az üzleti ajánlatát, Wynn - engedte útjára Luuthor az egységes Galaktika és az alvilági Peregrine információs hálózat titkárát, a Szenátus külügyi megbízottját, Daala államfő és Naberrie szenátor jobb és alkalmasint bal kezét Luuthoz, majd enyhén rosszalló tekintettel Myri irányába pillantott, és amikor a Dorvan távozott a turboliftek felé az elmaradhatatlan protokoll-szintdroidok biztonsági kíséretében, az OCP vezérigazgatója és a Köztársasági gazdasági életének leghatalmasabb alakja az ifjabbik Antilles-lány felé lépett, és egyik puha ujjpercű, gyűrűkkel ékesített lapátkezét finoman a nő vállára helyezte, lecsúsztatva azt egy pillanat múlva Myri formás mellei felé. - Nem szeretem, ha gúnyolod… az üzlettársaimat, leányom. - Elnézést, főnök - szabadkozott Myri. - Nem tudtam, hogy most már ilyen köpönyegforgató, a túlélésért bármire képes, aktatologató szekértolókkal is üzletelünk. - Nos, éppenséggel én sem vetem meg ezeket a jellemvonásokat, ugyebár - mosolyodott el magabiztosan Luuthor, majd lendületes mozdulattal maga felé fordította a terminál előtti forgós széken a lányt. - Dorvan szenátor-főtitkár… értékelhető ajánlatot hozott nekem. Az információs hálózatuk hamarosan... a mienket erősíti.
- Ehhez azért gondolom az Arcnak és Naberrie-nek is lenne egy-két szava - fintorodott el Myri. - Ha csak nem megtaláltuk a módját, hogy a kormány másik felének bevonása nélkül buktassuk meg őket… - Nem, Dorvan nem emiatt jött hozzám, ellenkezőleg - csóválta a fejét Luuthor. - Az együttműködése, illetve az Egységes Galaktika maradékának a Technokrata Párt érdekeit szolgáló szenátusi szavazatai fejében azt kérte, hogy válasszuk… külön a Naberrie és Loran elmozdításával kapcsolatos ügyeket… az összkormányzati összeesküvés vádjaitól. - De hiszen ha azt elengedjük, akkor nem lesz elég bizonyítékunk… a volt főnököm ellen - döbbent meg Myri. - Az identitáshamisítás önmagában nem elég, Loran állandóan ezt csinálja, ebből él, senkit nem fog meglepni a közvéleményben sem, talán az elmozdítására sem lesz elég… és ezzel nem jutunk el Naberrie szenátorhoz sem…
- És akkor úgy véled, nem jutsz hozzá minden információhoz, amelyek hiányzó családtagjaid felkutatásához kellenek, nem igaz, leányom? - mosolyodott el zordan Lex Luuthor. - A Jedhával, Nordgarddal és Hapessel kapcsolatos legfrissebb jelentések először mindig a Hírszerzés operatív vezetőjéhez és a szenátusi megbízotthoz mennek, főnök - magyarázta Myri kissé sértődötten, vagy inkább csalódottan. - Ők megszűrik és csak az általuk jóváhagyottakat továbbítják az általam is feltörhető, alacsonyabb szintű kommunikációs csatornákra… ha bármelyik “forró” konfliktusos helyszínen bárki felbukkanna, aki apámhoz és a nővéremhez köthető…
- Már mondtam, hogy bízz bennem, gyermekem - Luuthor ujjai végigsimítottak Myri arcán, majd rákulcsolódtak a torkára. A nő egy pillanatig levegőért kapkodott volna, legalábbis reflexből, de inkább jól nevelt szexrabszolgához illően bent tartotta a levegőt, várva, hogy főnöke elengedje. - De Dorvan szenátor információi alapján sajnos nem tudjuk úgy befeketíteni az Arcot és Naberrie-t, hogy a szálak ne érjenek el egészen Casterfoig. Márpedig annak a deisták sem örülnének, szükségük van rá egyelőre… az átalakuló kormányban. Így vissza kell nyúlnunk azokhoz az a látogatási engedélykérelmekhez, amelyeket a leszbi wukundai nagykövet, hogy is hívták, Zwerth ex-szenátor irodáján keresztül továbbítottak Nordgardból a Fort Depallora…
- De hát Klauskin tábornok megerősítette, hogy az egy ténylegesen beszivárgásveszélyes ügy, és nem javasolja engedélyezni… - tiltakozott Myri Antilles. - Túl nagyok a biztonsági kockázatok egy... egyszerű PR-művelet várható hasznához képest... - Ha lenne néhány… mesterségesen generált levélváltásunk az Arc és Zwerth szenátor között, amelyben Loran személyesen hagyja jóvá Zwerth kérését… - morfondírozott Luuthor - az felülírná az összhaderőnemi koordinációs iroda ajánlását, nemde? És az már eléggé kompromittálná Lorant, nem? - Azt hiszem, igen - biccentett Myri. - De csak akkor, ha hiteles a fenyegetés. A nordgardiaknak effektíve fel kellene jutniuk a Depallora, hogy ténylegesen súlyos biztonsági incidensnek minősítsék az egész ügyet… ráadásul Zwerth szenátor nem írt ilyen kérelmet, a volt főnököm pedig nem…
- Zwerth kérelmét meghamisíthatjuk, nem? - csapott le most már kissé türelmetlenül Luuthor az Antilles-lány akadékoskodására. - Mármint amiben külön eljárást kér a hírszerzés vezetőjétől. Sajnálatos módon annyira ostoba nem volt, hogy eredetileg ilyesmivel ténylegesen kompromittálja Naberriet... - Kellene valaki, aki az ő szervezetéből való, hogy hitelesítő kódot szerezhessünk tőle - morfondírozott Myri. - De végül is, igen, úgy megoldható lenne… de ugyanez nem fog működni Lorannál. Az ő engedélykódjai egyediek, saját maga készíti őket, őt kvázi lehetetlen hamisítani…
- Ó, Garik Loran saját maga fog válaszolni Zwerth szenátor kérésére, pontosabban zsarolására - mosolyodott e immár magabiztosan Lex Luuthor. - Tudod, leányom ez is része volt a Dorvan szenátorral kötött megállapodásomnak - azzal a tarkóján lévő bioneurális interfész állapotjelzői villogni kezdtek. Myri már felismerte ezt a sémát, Lex akkor használta, amikor a kibernetikus - szintdroid személyi asszisztenseivel kommunikált.
Kisvártatva megjelent két szint-asszisztens, és négy marconább, fémes felületű testőrdroid - Myri leginkább a régi Tendrando YVH-sorozat egyedeit vélte felfedezni bennünk, ugyanis gyártó cégüket az OCP nemrég felvásárolta Lando Calrissian özvegyétől. Myri a droidok által bekísért két “vendég” egyikét felismerte.
- Dia néni - meredt döbbenten a zöld bőrű, foltos lekkujú twi’lek Lidércre Myri, de amaz csak kifejezéstelen arccal bámult rá. Két YVH egy szomszédos helyiségbe kísérte a láthatóan illuminált állapotban lévő nőt. A másik, egy fiatal, ezüst hajú sephi fiú szintén sztoikus nyugalommal tűrte, hogy a YVH-k egy székbe szíjazzák és egy, Luuthorénál sokkal masszívabb, lobotikus neurális interfészt szegezzenek a fejére. - Az Arc bosszúhadjáratot fog hirdetni az OCP ellen, főnök, ha kiderül, hogy elraboltuk a feleségét - hebegte bátortalanul Myri. Már amiatt is aggódott, hogy Dorvan esetleg felismerte és utólag elkotyogja valakinek, hogy most már itt dolgozik, de Loran feleségét kínozni…
- Nem, ha úgy tudja, hogy Passik asszony önként csatlakozott Zwerth szenátor… norgardi és odesseni szabadságharcosaihoz - kacsintott Luuthor a bedrogozott nőt rejtő szoba felé. - Az elmeszondát hamarosan átállítjuk twi’lek fiziológiára, és akkor felvesszük a kis twi’lek penészvirág vallomását erről, de előbb fel kell törnünk fiatal barátunk, Kai elméjét - biccentett a leszíjazott sephi felé - hogy egyáltalán legyen mivel autentikusan megfogalmaznunk Zwerth szenátor hamisított üzenetét az Arcnak.
Myri felsóhajtott és megcsóválta a fejét. Ezt a sephi kölyköt nem ismerte, de Dia Passik az Arc és közvetve apja baráti köréhez tartozott, kislány kora ismerte a twi’lek pilótanőt. - Akármit is csinálunk, ennek az lesz a vége, hogy tényleg terroristák mennek majd a Fort Depallora, szabadságharcosok, vagy sem - nyögte végül, láthatóan megbékélve a gondolattal, hogy ebből az erkölcsi sarlaccveremből már nem húzza ki magát egykönnyen, innen már csak lefelé vezet az út, úgymond.
- Klauskin és a Hadsereg vezetése készen áll majd, hogy méltóképp fogadja őket, efelől ne aggódj, gyermekem - mosolygott lekezelően Lex, majd hozzátette: - Ami pedig az ígéretemet illeti a családoddal kapcsolatban… nos, azt be is tartom. Bár fájdalom, ez annyit jelent, hogy elszakadunk majd egymástól… okos vagy, de nem elég engedelmes ahhoz… hogy állandó személyi titkárként alkalmazzalak…
Myri fájdalommal gondolt vissza a szadisztikus szexuális játékokra, amelyeket eltűrt ettől a nagy darab, erőszakos férfitól a családja megmentése és az információgyűjtés reményében, de mivel ismerte Luuthor módszereit, és tudta, hogyan tünteti el a megunt játékszereit, ijedten meredt a még mindig a szobában lévő YVH-kra. - Aranyos - kuncogott fel Luuthor. - Ne aggódj, leányom, egyelőre nem tartom szükségesnek, hogy egy hadihajó-olvasztóban végezd… sőt, vedd inkább előléptetésnek. Üzlettársak leszünk, túllépünk a kicsinyes… főnök-asszisztens viszony fizikai létsíkján. Természetesen nem felejted el majd eközben, mit köszönhetsz nekem…
- És mégis pontosan mit? - villant meg kíváncsian Myri tekintete az első ijedtség után. - Naberrie-ről… politikai úton fogunk gondoskodni - magyarázta Luuthor. - Utána pedig... a Technokrata Párt küldöttsége pedig egy új, Dorvan szenátor közvetítésével és a deistákkal kötött szenátusi megállapodásnak hála kijelölheti majd Maddeus hírszerző ezredes utódját… ha bármi okból akadályoztatva lenne pozíciója betöltésében, például kiderülne róla, hogy ő Garik Loran… - Én… - hebegte Myri. - Én még… elég fiatalnak érzem magam… - Belindi Kalenda sem volt sokkal idősebb, amikor Daala kinevezte, gyermekem - vonta meg a vállát barátságosan Lex. - A Hírszerzés új, jövendőbeli vezetőjeként neked, Antilles igazgatónőnek rendelkezésére áll majd minden információforrás, ami a szüleid felkutatásához és az egyéb ügyeink kézben tartásához kell, lett légyenek azok izgága deisták, vagy pedig a hajóink után koslató, Birodalom-szagú takarító alvállalkozók… és természetesen minderről…
- Nem felejtem el tájékoztatni az OCP igazgatóját - Myri előrelendült, és kislányosan-tinédzseresen egy puszit nyomott Lex Luuthor arcára, éppen csak ugrálni nem kezdett örömében. - Persze mindezt miután rendeztük a nordgardiak és a Depallo-erőd ügyét - pillantott a YVH-droidok szorításában egy székhez szíjazott Kai vergődő teste felé Luuthor. - Szóval, mielőtt örömödben engem tepernél le, inkább foglalkozz ezzel a fiatalemberrel… vagy hívjak medikus droidot?
- Nem kell - tolta félre a testőrdroidokat Myri és letérdelt a vergődő srác fejére húzott, villogó berendezés felé. - Kiképeztek minket az ilyesfajta elmeszondák használatára… lássuk, szükségünk van még az ép elméjére, főnök? - Nincs - vonta meg a vállát Luuthor. - Ez csak egy beképzelt kölyök Zwerth szervezetéből. Ha az Ezüst Báró vagy hogy hívják azt az idiótát, aki a wukundai lezbiket pénzeli, kerestetné esetleg, majd elhíreszteljük, hogy elment önkéntesnek a Jakkura, vagy Nordgardra, vagy tudom is én. Lelépett G’Sil elnök szintén leszbi lányával. Mármint szigorúan baráti alapon, tudom is én.
- Akkor a Birodalom által lebombázott félig értelmes medúzalények gyerekeinek jajkiáltásait felajánló fájdalomközpontú funkciót egyelőre kikapcsolhatjuk - tekert az agyszűrő berendezésen néhányat Myri - , és rögtön rátérhetünk a kisütésre. Csak a szükséges szekciók maradnak épen az elméjében. Miközben elfelejti személyisége minden valós dimenzióját, egyetlen álomban fog ragadni… amiben Zwerth szenátor komterminálján ütögeti be a kódokat - Myri a sisaktól egy tranzitképernyőre kötött egy vaskos adatkábelt. - És azok majd szépen megjelennek itt. Luuthor elmosolyodott. Mindig is lenyűgözte, ha szofisztikált kódtörögetés helyett nyers mentális erőszakkal is célt lehetett érni.
- Akkor láss hozzá, leányom - simított végig Myri tarkóján. - Minél hamarabb végeztek, annál kevesebb fájdalmat fog érezni addig twi’lek vendégünk… és annál hamarabb foglalhatod el a helyedet, a téged megillető széket… a Köztársasági Hírszerzés igazgatói irodájában.
Myri beharapta az ajkát, kizárta magából az arra vonatkozó gondolatokat, hogy milyen szenvedéseket fog átélni ez a kölyök, amíg elméje minden egyéb részét kisüti a berendezés, és munkához látott. - Ha ezzel végeztél - tette hozzá elégedett mosollyal az arcán Lex Luuthor -, és mielőtt átmennél Passik nénédhez… szeretném, ha segítenél megfogalmazni nekem egy kérelmet… olyan cirkalmas deista körmondatokkal. Kikérjük az ErőElhárítóktól és az Egyháztól a Jedi Templom ostroma során elfogott tanácstagokat… a komplexebb mentális rekombináló kísérleteinkhez.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 19, 2023 15:08:53 GMT 1
A Szenátus épületében a szokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás - a szenátorok odabent, a Szenátus előtti téren felállított nyilvános ravatalnál pedig az egyszerű polgárok odakint adózhattak az elhunyt államfő, a nagyszerű G’vli G’Sil emlékének, akinek a Deista Egyház hatalmas emlékező körmenetet szervezett, a Vaticaan föld alatti városában pedig, melyet immár megvilágított az első kibontott felső szinti héjak helyén átszűrődő természetes napfény, személyesen Riche Lieu, a twi’lek szentatya, a deista egyház pápája celebrált búcsúztató misét az államfő lelki üdvéért.
A Szenátus három napos összköztársasági gyászt hirdetett, amelyen a nyilvános programok bőven felülmúlták a privát, családi körre szorítkozott emlékezéseket - ez oly mértékben igaz volt, hogy kizárólag G’Sil összeaszott, sápatag özvegye jelent meg a nyilvános ravatalnál, az államfő Köztársaságon kívüli magániskolákban tanuló gyermekei, K’Spar és Kat G’Sil egyelőre el sem jöttek. Egyesek azt pletykálták, hogy a deista konklávé tiltotta meg részvételüket a nyilvános eseményeken korábbi kicsapongó, szentségtelen, nemáruló életmódjuk miatt, mások azzal nyugtatták magukat és egymást, hogy majd a nyilvános búcsúztatókat követő temetésre bizonyosan megérkeznek a hiányzó családtagok, akiknek bizonyára még a szörnyű veszteség ellenére is nehéz elszabadulni elit iskoláik szigorú óra- és hetirendje mellől.
A Szenátusban a kancellári kinevezésére váró Talley Rand szenátor mondott személyes hangú megemlékező beszédet G’Silről. Elmondta, hogy hasonló korú politikai partnerével és kartársával mára Klón háborúk előtt iskolatársak és elvbarátok voltak, a deizmus titkos és meggyőződéses támogatói a Birodalom alatti időkben, majd az Új Köztársaságban is. Rand méltatta G’Sil erőfeszítéseit a politikai platformra és a nyilvánosság elé való visszatérésében, hajlott kora ellenére is, és a tetteket, amelyekkel az Erősebb Szövetségért Mozgalmat központi kormányzó erővé, a Deista AnyaszentEgyházat pedig ismét régi fényének megfelelő rangú intézménnyé segítette tenni.
S bár Rand államfői-kancellári kinevezését hivatalosan még nem szentesítette a Szenátus, a deista szenátor beszédében többször említett egy új kifejezést, amelyet minden bizonnyal a jövőbeli politikai berendezkedés leírására szánt; a Deista Együttműködés Rendszeréről, azaz a DER-ről beszélt több alkalommal is, G’Sil-t pedig a DER szellemi atyjának, ideológiai megteremtőjének nevezte. Végezetül felolvasta a szenátus kormánypárti szenátorainak közös nyilatkozatát, melyben egyöntetűen megerősítették abbéli szándékukat, hogy a kormányzati működés zavartalan biztosításának érdekében és különös tekintettel az egyre nagyobb kihívásokat jelentő belpolitikai és külpolitikai környezetre, előző esti zárt, titkos szavazásukon a szenátorok többsége megszavazta egy korábbi, a rendkívüli állapotokról szóló, még G’Sil aktív kormányzása alatt benyújtott és elfogadott törvénycsomag apró betűs kiegészítéseként a veszélyhelyzeti kormányzás időszakának meghosszabbítását és a kormányzat jogosultságainak kiterjesztését olyan ügyekben, mint az állami működés és berendezkedés szabályozása, állami szervek megalakítása és átalakítása, mindezt pedig az ideiglenes veszélyhelyzeti struktúrában a kormányzat további korlátozások nélkül, rendkívüli végrehajtó és törvényhozó jogosultságok alapján megteheti, a Szenátus, vagy ezzel egyenértékű jövőbeli törvényalkotó összköztársasági szerv, vagy szervek utólagos jóváhagyásával, mely utólagos jóváhagyás a veszélyhelyzet megszűnését követő kilencven standard galaktikus basic naptári napon belül esedékes. Az új veszélyhelyzeti jogi struktúra a Rand által néha köhécselve, száraz torokkal, hosszan felolvasott kommüniké szerint az Államfő Halála, Valamint Határokon Túl Zajló Háború és Határokon Belüli Jedi, Illetve Renegátista Szervezkedés, Valamint Társadalmi Morális Válság Miatti Veszélyhelyzet átmeneti megnevezést kapta. Rand mosolyogva hozzátette, hogy Javis Tyrr szenátor már dolgozik egy könnyebb, közérthető megnevezés kidolgozásán az új veszélyhelyzeti kormányzási időszakra, majd apró félmosollyal az arcán bejelentette, hogy a kormányzat már meg is hozta az első döntéseket az új struktúrában, elismerve és meghaladva az elhunyt G’Sil államfő érdemeit és azokat a körülményeket, amelyek betegsége alatt oda vezettek, hogy a fenti döntések meghozatala végsősoron nem tűrhetett további halasztást.
- A gyász és az emlékezés idején sem feledkezhetünk meg felelősségünkről a Köztársaság jövőjét illetően - jelentette ki atyai mosollyal Rand szenátor, majd átadta a szót a változtatások ismertetése végett Casterfo szenátornak, igazgatási és belügyekért felelős szenátusi megbízottnak, G’Sil betegsége alatt ügyvezető államfőhelyettesnek.
- Kedves barátaim, kollégák, szenátorok, képviselők! - kezdett bele beszédébe Casterfo. - Nagy alázattal és nagy felelősségtudattal hoztuk meg a most ismertetni készült döntéseket, annak tudatában, hogy a veszélyhelyzet, melynek léte indokolja és feljogosítja a kormányzatot bizonyos rendkívüli döntések meghozatalára és bizonyos rendkívüli eljárások bevezetésre, amint azt a neve is mutatja, sokrétű, és sok fronton jelent kihívást Köztársaságunk társadalmára, demokratikus értékeire, egyszersmind… jövőjére. Mert alapvetően jogalkotó és társadalmi együttműködést megvalósítani hivatott állami berendezkedésünk, döntéshozatalunk gyorsasága és meghozott döntéseink végrehajtásának hatékonysága az igazi fokmérője annak, hogy a Köztársaság szembe tud-e nézni a jövő biztonsági, erkölcsi kihívásaival és mindazzal a helyzettel, amely szeretett volt államfőnk, G’Sil elnök távozása nyomán űrt hagyott lelkünkben és Szenátusunkban - magyarázta Casterfo.
- Éppen ezért… ! - folytatta a szenátor. - Uniónkat immár új alapokra helyezzük, melynek neve, amint azt tanult kollégám, Rand szenátor már említette, a Deista… Együttműködés… Rendszere! - De mit is jelent ez a rendszer, barátaim? - nézett körbe Casterfo, amint elhalt a kormányzatot támogató szenátorok vastapsa, az ellenzék fújolása és a csendes közép csendje is még mélyebb, még várakozásokkal telibb lett. - Mit jelent ez, miért van szükség rá, és hogyan fogjuk létrehozni? A javaslat részleteinek ismertetésében segítségemre lesz a köztársasági államjog nagyszerű ismerője - invitálta fel a nőt a szenátusi pódiumra Casterfo -, Syndian szenátor asszony!
Az újabb tapsot követően Casterfo folytatta: - Mert kedves barátaim, válságunknak csak egy részét okozzák külső tényezők… a renegátisták és a jedik álnok szervezkedése, a szomszédunkban zajló különleges művelet Ershan erői részéről Nordgardon, vagy éppen a Vostroya-szerte tapasztalható nyugtalanság. Legalább ilyen fontos a Köztársaságot behálózó morális, társadalmi válság, amelynek egyik letéteményese minden vitán felül a törvényhozó testületbe magába, azaz ezen Szenátusba vetett egyre csökkenő bizalom és megbecsülés! Mert hiszen milyen állam az, amelynek összgalaktikus tanácskozó és törvénykező testülete nem élvezi a polgárok megbecsülését, bizalmát, amely nem ér fel azokhoz a magas erkölcsi normákhoz, amelyek egy becsületes, deista elvek mentén szervezett köztársasági társadalom alapjai?
- Mit akarnak, fel akarják oszlatni a Szenátust, hogy a tartományi kormányzók közvetlenül gyakorolják a hatalmat? Fasisztoid klerikális pribékek! Diktatúra! Rendkívüli jogokat bitorló Palpatine-utánzatok! Protobirodalom! - ordította valami a Dolgozók Intergalaktikus Uniója és a Demokratikus Köztársaságért Koalíció közti repulzorpáholy-szekciók egyikéből. - Csendet a teremben! - kiabált Sindian. - Adják meg a tiszteletet a Szenátusnak! - Megnyugtatom izgága, tiszteletlen, névtelen ordibálásra szorítkozó ellenzéki kollégámat, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, bár az észrevétele megtételének módja jól leképezi a problémát, amelyet kormányzatunk kezelni szándékozik - válaszolt udvarias félmosollyal Casterfo, majd folytatta:
- Természetesen nem oszlatjuk fel a Szenátust, de erősítenünk kell a legitimációját - magyarázta a szenátor-alelnök. - Mert, teszem fel a kérdést, tisztelt küldött-társaim… igazságos a jelenlegi választási és képviseleti rendszer? Nem! Arányos a jelenlegi választási és képviseleti rendszer? Nem! Leképezi értékeinket egy olyan, nagyvonalúan rendszerszintű szenátori képviseletnek nevezett, a gyakorlatban szenátoronként egy sokszor jelentős népességű magbolygóból és kisebb környező világokból, aszteroidák, űrállomásokból álló szektorszintű választási kerület, ahol az egyszerű többség és a közvetlen választott, de pártok által nyújtott támogatással induló szenátori képviselet elve alapján minden egyes homogén magbolygó - és itt Casterfo jelentőségteljesen az idegen származású szenátorok pulpitusai és repulzorplatformjai felé nézett az ellenzéki oldalon, ahol, különösen a peremvidéki rendszerek esetében igen gyakori volt a nonhumán magvilág és vegyes, vagy humán lakosságú ipari-mezőgazdasági periféria által alkotott kerületek előfordulása - bármikor és folyamatosan rákényszerítheti akaratát saját területi kisebbségére? A válasz nem, nem és nem, szenátor barátaim!
Casterfo fellelkesülve folytatta: - Mert mit hozott ez a rendszer és az állandó kormányzati instabilitás a Szenátusnak és Köztársaságnak? Állandó káoszt. Folyamatosan változó dinamikát a Szenátus kormányzati és ellenzéki oldalának összetételében, ahogyan egyes szenátorok kényükre - kedvükre, pártfegyelem nélkül ugráltak frakciók között, és ezáltal instabilitást, bizonytalanságot… és ami még rosszabb, tisztelt barátaim, korrupciót! A szenátusi helyek elosztása, különösen az ellenzéki oldalon, barátaim, közismerten primitív alkuk és kenőpénz tárgya és kérdése az egyre szaporodó, egyre jelentéktelenebb pártocskák között… mit hozott ez nekünk? A Renegát felé forduló ellenzéket! Az áruló, fegyverkereskedő jedik felé forduló ellenzéket! Hazaárulással kacérkodó ellenzéket!
- Tiltakozunk! - ordította valaki az Ehet Mást a Galaktikus Politikus, vagy talán az Antideista Párt kis számú platformjának egyike felől. - Maguk ugyanezt csinálják! Álszent pápisták! A saját korrupciójukat olvassák a fejünkre, kreditszámolgató szentfazekak! - Elég, csendet a teremben, vagy kiürítettjük az érintett frakció-szekciókat és pénzbírságot szabunk ki a renitens képviselőkre! - ordibált felháborodottan sikoltozva Casterfo mellől Sindian szenátor. - Hallgassák tisztelettel az alelnök urat! A viszontválaszok napirendi pontja alatt mindenkinek lesz ideje reagálni!
- Éppen ezért - folytatta Casterfo -, új kormányzati veszélyhelyzeti reformintézkedéseink egyikeként átalakítjuk a Szenátust, melynek új megnevezése Szenátusi Képviselőház, avagy Alsóház lesz. A jelenlegi szenátorok megtarthatják pozíciójukat, de melléjük megegyező számú, külön szavazati joggal rendelkező pártlistás képviselőt választunk az arányos területi képviselet elve alapján. A leadott szavazatok az egész Köztársaságban összesítésre kerülnek egyetlen központi listára. A központi lista arányos feltöltésére a választáson megfelelő eredményt elérő pártok és pártszövetségek jogosultak. Pártszövetségek esetén a delegáláshoz elérendő bejutási korlát magasabb lehet, ez a pártszövetség jellegétől függ. Az egyes szövetségek mandátumát és a számukra meghatározott bejutási korlátot a Köztársasági Választási Iroda fogja meghatározni a képviselőházi választás kiírása előtt. Az így választott Képviselők és a jelenlegi posztjukon maradó Alsóházi szenátorok együtt alkotják az Alsóház Képviselőtestületét. A Képviselőtestület jövőbeli feladata a listás választásokat követően a szenátusi kerületek felosztásának újraértékelése, illetve a megfelelő körzeti győztes-és veszteskompenzációs rendszerek kialakítása egy arányosabb, egyenlőbb, igazságosabb képviseleti rendszer és kisebb, gazdaságosan, költséghatékonyan működtethető szenátusi alsóházi infrastrukúra jegyében!
- Persze, hogy aztán összecasterfozzák a választókerületeket! - jegyezte meg valaki az Élet és Fény pártjának páholyaiból, talán a Zeltros szenátora. - Zeltros képviseletét tízezer kredit szenátori tiszteledíj-megvonásra ítélem - szólt közbe hivatalosan Sindian és valamit körmölt a kezében lévő holopadba. - Társadalmi munkában végzem a képviseletet, nem kapok érte fizetést, te heteronormatív, transzfób Sith Boszorkány! - ordította válaszul Embarra Singh szenátor. - Akkor is be kell fizetnie a bírságot. Majd az ErőElhárítás pénzügyi divíziója behajtja. Kísérjék ki - legyintett Sindian, majd intett a Szenátusi Őrség tagjainak, hogy átmenetileg távolítsák el az ülés rendjét zavaró Singh szenátort a teremből.
- Ezen kívül - folytatta joviális mosollyal Casterfo, töretlenül - nem mehetünk el amellett sem, hogy nagyon sok, a Köztársaság és polgárai életében kulcsszerepet játszó szervezet jelenleg egyáltalán nem rendelkezik törvényhozási képviselettel, vagy pedig tagjaik pozíciójuk, esküjük, státuszuk, vagy eltérő lokációjuk okán nem vesznek részt hazai rendszerük, vagy szektoruk szenátusi képviselőválasztásán. Olyan rendszerre van szükségünk, ahol ők, a közvetlen képviseleti demokrácia ellenzéki, sordisista, renegátista, jedista, hitetlen erkölcsű tagjai által megmételyezett korrupt hatalmi körök áldozatai, ők is képviseleti joghoz juthatnak, méghozzá elismervén, méltányolván és annyi év figyelmen kívül hagyás, negligálás után végre érdemeikhez mérten értékelvén mindazt, amit a Köztársaságért e szervezetek tagjaiként tesznek, hivatásrendként! A hivatásrendek képviseletének megteremtése - folytatta fennkölt hangon Casterfo - az egyetlen igazi válasz képviseleti, biztonsági, vezetői, és legfőképpen erkölcsi válságunkra! A hivatásrendek képviseletének színtere pedig az újonnan létrehozandó Szenátusi Felsőház, a Hivatásrendek Háza! Felsőházi delegációra jogosult hivatásrendek pedig, a gazdaságért felelős vállalati trösztök rendje, akik anyagi világunk építői - delegálásukat koordinálja az Újjáépítési Hatóság, a Gazdasági kormánymegbízott hivatala és kiemelt vállalati stratégiai partnerként… az OCP!
Miközben D.Omina szenátor és a vendégpáholyok egyikében ülő Lex Luu’thor integettek a feléjük szóló tapsnak, néhány újabb bekiabáló próbálta megszakítani az ülést. - Kapitalista métely! Vásárolt szenátusi helyek, skandallum! Mi lesz a szakszervezetekkel?! - ezúttal egyértelműen a DIU platformjainak egyike felől jött az ordibálás, a Wayland páholyából. - Csendet! Tuppee szenátort tizenötezer-kredit tiszteledíj-megvonásra ítélem! - intézkedett azonnal Sindian. - Életembe nem láttam még annyi pénzt, el se tudom képzelni, mennyi az, te száraz seggű satrafa! - Akkor javaslom, kezdje el elképzelni, amíg szenátusi őrség őrizetében ül rendbontásért és a kormánytagok sértegetéséért - biggyesztette le ajkait Sindian, ahogyan a kék köpenyes protokollbiztonsági személyzet kivezette a Wayland képviselőjét is a teremből.
- A Felsőház további hivatásrendjei - sorolta Casterfo -, a népeink és vívmányaink védelméért felelős testületek alkotta védelmi rendek összessége, melybe delegálhat a Flotta és a Vadászerők, az Összhaderőnemi Parancsnokság, a Hadsereg, továbbá az Erőelhárítás és a Hírszerzés, valamint minden jövőbeli, hasonló jogosultságokkal bíró rend és szervezet! - itt érdekes módon az ellenzék blokkjai sem tiltakoztak, így Casterfo folytathatta: - Végezetül pedig a harmadik hivatásrend erkölcsi iránymutatónk, társadalmi megújulásunk régi-új alapja, a DER alapköve, a Deista Anyaszentegyház és fontos, közfeladatot ellátó kísérő intézményei, mint a Banco Vaaticano! A kormányzat megbízottainak összetételét pedig paritásos alapon választjuk majd a két rendi Házból, különös tekintettel arra, hogy a Hivatásrendi Ház esetében nem kerül meghatározásra a pozíciók betöltésére univerzális minimum korhatár, hiszen kik tudnék hitelesebben képviselni a jövő nemzedék érdekeit előttünk, barátaim,ha nem a saját gyermekeink?
- Botrány, skandallum, nepotizmus, önmaga paródiája! - ordibálta most már magából kikelve Új-Alderaan és Rodia képviselője is egyszerre, és még sok másik DK-s és egyéb, a korábbi Szabadság- és Együttműködést alkotó ellenzéki platform tagja. - Rasszizmus! A deisták kezéhez számos idegen faj és alderaaniak vére egyaránt szárad! Éljen a Diverzitás Szövetség! - Penes szenátort és Blqub szenátort egyaránt húsz-húszezer kredit tiszteledíj… - kezdett volna bele Sindian, de addigra a nevezett képviselők számos másik ellenzéki szenátorral együtt felálltak és tüntetőleg kivonultak a teremből.
- Ne engedjük, nem engedhetjük, barátaim, hogy a renegátista, jedik által pénzelt ellenzék nagyhangú tagjai elrontsák ezt a tiszteletteljes, ünnepi pillanatot - folytatta Casterfo. - Hiszen ők szemlátomást atyánk és vezetőnk, G’Sil elnök elveszítését és az afelett érzett gyászt is önnön politikai céljaikra akarják felhasználni. Sindis szenátor szerencsére hamarosan kodifikálja a Szenátus házainak új magatartási kódexét, ami komolyan szankcionálja majd az efféle felforgató tevékenységet - köszörülgette a torkát elégedetten Casterfo, majd folytatta:
- A további felszólalásokban tanult kollégáim és az újjászerveződő kormányzat tagjai beszélnek a DER új sarokpontjairól; Dorvan szenátor, aki továbbra is a külügyek és társulások avatott szakértője lesz kományunkban, a jelenlegi társulási megállapodás elavultságáról és a viszonzatlanul kiszervezett állami feladatok átláthatatlanságáról beszél majd, illetve arról, hogy miért van szükség ehelyett a jelenlegi megállapodások felmondására és a feladatok kiszginálására a hivatásrendek felé. Tyrr szenátor, a tömegtájékoztatásért felelős megbízott a Köztársasági Médiatanács felállításáról fog beszélni, hogy szabályozhassuk és megakadályozhassuk a gyermekeinket megrontó holotartalmak terjesztését. Malreaux felsőházi szenátor és védelmi megbízott jelölt a haderőreformokról fog beszélni, az egységesítésről, a hatékony védelmi struktúrákról. Voiello főmegbízott, kancellárhelyettes-jelölt a pénzügyek felelőseként az új, a lakossági finanszírozást erősítő Köztársasági Kincstárjegyekről és a Köztársasági Békekölcsön-programról beszél majd, hiszen e nehéz időkben az a jó hazafi, aki megtakarításait köztársasági váltóban tartja, nem pedig az, aki jedinek képzeli magát, és összevissza hadonászik! További tanult, kinevezésükre váró kollégáim beszélnek még a rynavírus-járványok jövőbeli újabb kitörését megakadályozandó homogén lakossági zónák telepítési és családtámogatási programjáról, a deista templomépítési programról, illetve a sordisista rétegek számára új esélyt jelentő rekondicionálási programról, valamint a deista oktatás iskolai bevezetését célzó programokról. Végezetül kancellárjelöltként tanult kollégám és mentorom, Talley Rand szenátor visszatér a pódiumra, hogy még néhány szót szóljon államfői terveiről és bemutassa, ki veszi át a helyét eddigi posztján. Casterfo elégedetten körbenézett a kétharmadosra fogyatkozott Szenátusban.
- Mert ne legyenek kétségeink, kedves barátaim. A Deista Együttműködés Rendszerének kialakítása és bevezetése a Köztársaság jövőjének, sikereinek, erkölcsi megújulásának záloga… tegyünk együtt egy szebb, jobb… emberibb Köztársaságért! A bent maradt képviselők tapsorkánja pedig keveredett az odakint a folyosókon tobzódó ellenzéki szenátorok dühödt tiltakozásával.
|
|