|
Post by Grodin Tierce on Jun 4, 2021 12:24:05 GMT 1
Az Elnöki Hivatal főtárgyalójában, amely a Szenátusra néző egyik, a coruscanti felhőkarcoló-rengetegből is kissé kiemelkedő magaslaton állt, s hatalmas erkélyéről jól be lehetett látni az egész kormányzati negyedet, most izgatott sustorgás és feszült hangulat uralkodott, mígnem az állam- és kormányfő végre megérkezett. Givli G’Sil csak nem rég búcsúztatta el egy szem fiát az Adumarra induló, frissen jelentkezett kadétokat szállító járat platformjánál, rossz kedve azonban nem kizárólag ennek volt köszönhető. Az államfő elégedetlenül megsimította tökéletesre fésült és trimmelt, hófehér szakállát, majd megropogtatta tagjait és végignézett kormánya tagjain, mialatt ütemesen kopogott sétabotjával az asztalon. Kopp-kopp-kopp...Depallo krákogása és köhécselése törte meg végül először a csendet, miközben a kormány néhány tagja tétován bámult Rozess szenátor megürült helyére - láthatóan nem nézték az előző napi holohíreket. A tájékozottabbak, mint Dorvan és Casterfo, mereven, csendben figyelték elöljárójukat, Kre’fey a saját sétapálcájával tökéletesen követte G’sil kopogási ütemét, így csak a hozzá egészen közel ülők tudták megkülönböztetni a két hangot. Az FRG holografikusan jelen lévő képviselői csak azért nem adtak ki semmi különösebb hangot, mert készenléti módban üzemelő megjelenítőjük sistergése is elegendőnek tűnt. - Nem vagyok boldog, uraim - szólalt meg végül G’Sil. - Ajánlhatok az elnök úrnak néhány kitűnő szórakozási lehetőséget - jegyezte meg a láthatóan nagyon jó kedvű Thanlis Depallo. - Haladjunk sorban, azt javaslom, szenátor, annak is eljön az ideje - villantott különös mosolyt Depallora G’Sil, majd visszafordult a többiek felé. - Először hadd mutassam be a Rozess szenátort érintő… kellemetlen fejleményeket követően a kormány új tagját - az asztali komba szólt ezután. - Kérem, küldjék be a szenátort. Az ajtó feltárult, és a cirkalmas díszítésű, drága kabátot viselő sovány, öreges tekintetű, mégis ravasz arcú férfi besétált a Köztársaság legfőbb hatalmi szervének asztaltársasága elé, majd elfoglalta Rozess szenátor helyét a kulturális, oktatási és egyéb hasonló ügyeknek fenntartott megbízotti székben. - Talley Rand képviselő, Perigord rendszer szenátora, a Köztársasági Deista Népi Párt képviseletében - jelentette be formálisan Casterfo az újonnan érkezőt. - Gratulálunk a kinevezéséhez, Rand szenátor. - Köszönöm uraim, a bizalmat, és a lehetőséget hogy a Köztársaság népeit szolgáljam - pillantott körbe elégedett, komor mosollyal Rand. - Maga lesz az új bohóc, mi? - jegyezte meg ellenségesen Depallo. - Miért is nem a Technokraták jelölik az utódját? - Az ezzel kapcsolatos leiratot már tegnap köröztettük, szenátor úr - szólt közbe finoman Casterfo. - A legújabb, legfrissebb felmérések a KDNP-t bőven a Populisták fölé mérik, nem mehetünk el mellettük, ha egyszer közben kormánykészséget mutatnak. Ezzel erősödik a többségünk a Szenátusban. - Bla bla, akkor adják oda nekik a Populisták helyét - fröcsögött Depallo, majd Kre’feyre pillantott. - Miért nem annak a szőrgombócnak a helyére ül? - Bár nagy megtiszteltetés lenne a védelmi ügyek képviselete a kormányban, magam sem hiszem, hogy készen állnék rá - köszörülte meg a torkát finoman, kulturáltan Rand, miközben Kre’fey csak ellenségesen felmordult Depallo felé, de arra már nem vesztegette az idejét és a szavait, hogy érdemben reagáljon a technokrata szenátor szavaira. - Határozott elvárásaink vannak Rand szenátorral és az őt támogató szervezetekkel szemben - folytatta G’Sil -, amelyekre mindjárt ki is térünk. - Na, látják, az elnök úr mondta is, hogy szórakozni szeretne - dőlt hátra a foteljében Depallo, miközben Randra pillantott, aki joviálisan mosolygott vissza rá. - Előbb talán térjünk rá a fontosabb napirendi pontokra - szólt közbe ismét Casterfo és aktiválta a terem fő megjelenítőjét, amelyen különböző bejátszások követték egymást... Sordis a mimbani cellájában, Geonosis felrobbanása, majd egy nehezen kivehető, képkockákra hasadt, szaggatott felvétel, amely Ershanról származhatott és a körülötte rajzó hajókról... majd még egy - két helyről a szektorból, végül Monroe-ról, amint éppen egy újabb rendszer megszállását jelenti be a Mormon Birodalom nevében. - Meh, Monroe Birodalom - horkant fel Depallo a képeket elnézve. - Az a mocskos áruló kis pöcs. - Nos, igen, épp erről lenne szó első pontként, szenátor - fejezte be a kopogást a botjával G’Sil, majd felemelte a hangját. - Csalódtam magukban. Mindannyiukban, uraim és hölgyem, de különösen magában, szenátor - pillantott Depallo felé. - Énbennem? - nyúlt meg a commenori képe. - Má’ miért? Nem én vagyok a Renegát titkos ügynöke, meg effélék, azt hittem, az lesz a mai program, hogy Rozesst osztogatjuk, röhögünk a hülyeségein, amiket korábban előadott, eldöntjük, hol legyen a kivégzése, ilyesmi... - Erre is sor kerül majd - jegyezte meg halkan Casterfo, de G’Sil leintette és folytatta. - Nézze meg alaposabban azokat a képsorokat, szenátor - intézte szavait ismét Depallo felé. - És gondolkozzon... gondolkozzon! - érintette egyik kezét a homlokához jelképesen G’Sil idegesen hangon folytatva a mondanivalóját. - Azok ott... azok ott az egész tesztlövési programunk és az ahhoz kapcsolódó kommunikációs kampány csődjét jelentik, hát nem érti? Sordis, a Renegát életben van, még ha egy börtönben is ül. Az erődünk erődemonstrációja nem rettentette el az EGB-t egy újabb bolygó elleni csapástól. Ráadásul a hírszerzési jelentések egyértelműen megerősítik, hogy az Ershanon elpusztítani vélt alvilági vezető és a sleppje áll az ershani hatalomátvétel mögött, a Szindikátus hajói foglalják el azokat a rendszerekt Ershan körül, a határainkon túl! Annak a Monroe-nak a vezetésével, akit ünnepelt hősként kellett volna itthon fogadnunk, ha nem tűnt volna el! Erre most így bukkan fel! - Valóban nagyon kellemetlen, mon dieu - ámuldozott anyanyelvén Rand szenátor is az asztal végéről, tekintete furcsákat villant, amikor éppen Monroe beszélt a képernyőkön. - Micsoda árulás, az Atya nevére... - Azok a képsorok ott, uraim - pillantott körbe villámló tekintettel G’Sil a társaságon - a szavahihetőségemet, a tekintélyemet rombolják, és nem csak az enyémet személyesen, de az egész kormányét, az egész Köztársaságét, az ígéretet arra, hogy erősebb Köztársaságot építsünk, hogy megvédjük magunkat! Azt üzenik, hogy nem értünk el semmit, nem rettentettük el a bűnözőket és terroristákat, ellenkezőleg, megengedjük nekik, hogy az ellenzékkel parolázzanak, politikai karrierbe kezdjenek, vagy éppen a határainkon túl terrorizálják a galaxis kevésbé szerencsés lakosait, akiknek nem jutott ki a Köztársaság védőernyőjéből! Ez volna a felelős Köztársaság képe, uraim? - Rozess szenátor letartóztatásával némiképpen csökkenteni tudjuk az ügy negatív kihatásait - tette hozzá Casterfo óvatosan. - De ez is visszaüt ránk, ismét kormánytagra vetült a megbízhatatlanság árnya. Azok után, ami Fyor Rodannal történt, ez rendkívül kellemetlen összességében is. - Jó, de miért rám néznek? - horkant fel Depallo, majd Zwerth szenátor vibráló holoképére mutatott. - Kérdezzék a wukundai ollók királynőjét, ott ni! Nekem ez úgy hangzik, mintha hírszerzési kudarcok sorozatáról beszélnénk, az ő sara, ezekkel kellene foglalkoznia, ahelyett, hogy a végtelen mennyiségű barátnőjét látogatja! - Eltekintek attól, szenátor, hogy reagáljak a sértő, szexista és rasszista megjegyzéseire - jegyezte meg nyugodt hangon Abren, aki valahonnan a Peremvidékről jelentkezett be. - És felhívnám a figyelmét, hogy éppen maguk, commenoriak és a hadsereg szolgálatai voltak azok, akik ebből az egész, a Szindikátust, Sordist és Monroe-t érintő háromszögből szánt szándékkal kihagyták a hivatásos hírszerzési szolgálatokat. Ezen kívül ne becsülje alá a Köztársaság érdekében végzett munkámat általában sem, jelentős eredményeket értünk el mind a Sith-Hapan Monarchiával, mind Nordgarddal kapcsolatban. - Akkor talán üljön át Dorvan székébe - replikázott Depallo. - Ha már ilyen jól megy magának, asszonyom. - Ez nem vezet sehová - szólt közbe a szintén holografikus formában jelen lévő Noel Naberrie. - Szenátor, kérem ne sértegesse a kolléganőmet. - Na, megszólalt a másik munkakerülő grácia, aki a távollétével győzte le a rynavírust - legyintett Depallo. - Zsák meg a foltja... - Elég legyen - szólt közbe G’Sil is, aki láthatóan nem akarta elveszíteni az FRG támogatását. - Thanlis, valakinek vállalnia kell ezért az egészért... a politikai felelősséget, remélem érti, mire akarok kilyukadni, ugye? - intett sétapálcájával a másik alak felé, de a commenori csak tovább mondta a magáét. - Lárifári, nem húz be ebbe a csőbe, G’vli! Akkor - mutatott Coruscant vezetőjére egyik húsos, kövérkés ujjával Depallo - Miért nem mond le maga, he? Idáig azt hallgattuk, hogy maga égett ezzel a legnagyobbat... G’Sil még legendás türelme ellenére és beharapta az ajkát, Casterfo megragadta a karját és valami olyasmit súgdosott a fülébe, hogy egy államfőnek manapság már nem illik kormányüléseken ordibálni. - Nyilván mindketten tudjuk. Thanlis, hogy ez nem így működik - fújta ki a levegőt végül G’Sil és leütött néhány billentyűt a terminálján. Két Békeőr lépett be és megálltak a megdöbbent Depallo mögött. - A megbízatását és a kódjait visszavonom, Depallo szenátor. A Technokrata Párt elnökségét már korábban tájékoztattam a döntésemről, ők felelősek az utódja kijelöléséért. - Hogy van pofájuk! - tiltakozott Depallo, miközben kivezették - Lu’uthor találta ki az egészet, váltsák le őt, ne engem! - Fájdalom, de Alexander Lu’uthor nem választott képviselő, hanem egy gazdasági konglomerátum feje - tárta szét a karjait Casterfo, miközben Depallo tovább sipítozott, mialatt kivezették. - Kitálalok a Szenátusnak, ezt még megkeserülik... hé, ne nyúljon hozzám! Hé... - Reális ez a fenyegetés? - kérdezte most a Zseb fejecskéjét eddig elgondolkodva simogató Dorvan. - Tényleg a Szenátus elé tárhat ezt-azt? - Lex majd gondoskodik róla - legyintett Casterfo. - El fog tűnni egy időre, majd beteszi valamelyik vállalata igazgatótanácsába, hogy csendben maradjon. - Még mindig jobb, mint egy siklóbaleset - dünnyögte Javis Tyrr. - Kérem, nyilván senkinek sincs ilyen szándéka - replikázott önérzetesen Dorvan, majd G’Silre és Casterfora pillantott. - Ugye, senkinek nincs ilyen szándéka, uraim? - Térjünk rá a következő napirendi pontra, most, hogy a személyügyek végére értünk - G’Sil határozottan nyugodtabbnak tűnt, és válasz helyett újabb kérdést intézett Dorvanhoz. - Wynn, mit várhatunk a jövőben az EGB-től az akciójukat követően? - Nos, alapvetően jó szokásukhoz híven ismét saját szövetségesük ellen használtak bolygópusztító fegyvert - kulcsolta össze a kezeit Dorvan, miközben visszatolta Zsebet a zsebébe. - A magam részéről nem is hiszem, uraim, hogy az ehhez hasonló akciók ellen bármiféle elrettentő erőt jelentenek akár a mi fegyvereink, akár a vostroyaiak rendszerpusztító fegyverei, sőt, éppenséggel a Geonosis erős frontista jelenléttel bírt, ennek ellenére az EGB mégis meglépte ezt, merik ennyire provokálni a vostroyaiakat. De szerintem beérik ennyivel, nem lesz több fegyveres akciójuk ezen felül. - És egy vostroyai ellencsapás elképzelhető? Vagy éppenséggel nekünk aggódnunk kell emiatt a reformálódó ershani állam és a terjeszkedésük miatt? - kérdezte G’Sil. - Nos, a területek, amelyeket elfoglaltak, nem kértek hivatalosan sem frontista, sem köztársasági segítséget, és tagsági kérelmet sem nyújtottak be sehová - magyarázta Dorvan. - Afféle bűnszervezeti hátországnak számítanak, amit az ershaniaknak valószínűleg amúgy is meg kellett volna szállniuk, mert az EGB-nek nem volt kedve, ideje, elég hajója, érdeklődése, efféle. Szóval én inkább azt hiszem, hogy csak lecserélték egy vonakodó szövetséges legvonakodóbb fejét. És hozzá kell tennem, hogy sem a mi határainkat, sem Vostroyáét nem fenyegették fegyveresen. - Kevés képet kaptunk Ershanról, de azok aggasztóak - jegyezte meg Casterfo, Naberrie-repillantva. - Azt hittem, a maga kis kirándulásának pont az volt a lényege, hogy efféle szupernaturális szörnyetegek többé ne szaladgáljanak szabadon a galaxisban. - Talán érdemes volna ezügyben konzultálni a Jedi Tanáccsal, mielőtt elhamarkodott következtetésekbe bocsátkoznánk - jegyezte meg az eddig szótlan Traest Kre’Fey. - Tisztelem a véleményét, admirális - biccentett az öreg bothan felé G’Sil, majd megrándult az arcéle. - De a jedik mást sem csinálnak, csak konzultálnak. Bármiféle kérdéssel fordulunk hozzájuk, mindig az a válasz, hogy a Tanácsuk még nem tárgyalta meg. Mintha ne lenne bármi egyéb dolguk azon kívül, hogy egész nap a tornyukban ülnek és tárgyalják ezeket, legalábbis nekem nem úgy tűnik, mintha lenne. Továbbra sem hajlandóak kiadni azt a vostroyai bombát, amiről még azt is tagadják, hogy náluk van... kezd fogyni a türelmem. - Ráadásul - jegyezte meg Casterfo. - Azt csiripelték a madarak, hogy az ifjú Draay Rozess is hozzájuk menekült - pillantott Randra, aki sokat mondóan hümmögött, egyetértően. - Nagyszerű - fújta ki a levegőt G’Sil. - Újabb őrizetes, akit csak a rácsokon keresztül nézhetünk, ahelyett, hogy politikai tőkét kovácsolunk belőle. - Tyrr-re pillantott. - Javis, nyilvános, élőben közvetített tárgyalást akarok Rozessnek, hogy nagyot szóljon, és egyúttal tisztára mosson minket is. Valamiféle narratívát szeretnék, ami Rozesstől egészen az ellenzékig és Sordisig ér, amiből az tűnik ki, hogy végig ez volt a terve… bánom is én, ha közben kiderül, hogy titokban Sith nagyúr is volt... mit bánom én, ha magát a Renegátot szólítják akár tanúskodni, hátha így elengedik a mimbaniták. Aztán persze letartóztatjuk utána... - Mint már elhangzott, ez a Sith-központú narratíva nem biztos, hogy jó fényt vet ránk, elnök úr, a Rodan-ügy után - jegyezte meg Tyrr. - Nem tűnhetünk az Organa-Solo és Gavrisom-féle kormányok újabb kiadásának. De kitalálunk valamit, megígérem. - Nagyszerű - biccentett G’Sil, majd Naberrie-hez fordult. - Noel, azt hiszem, Commenor és a Technokraták házon belül gondoskodnak majd Depallo pótlásáról, ahol a részvények szerinti befektetői szavazatoknak nagyobb szerep jut majd, mint az egyetemes állampolgári választójognak. De Metelloson az utóbbit szeretném, nyílt versenyt és tiszta szavazást, nem szeretnénk, ha egy egész városbolygó megorrolna ránk, csak azért, mert voltak olyan ostobák, hogy ezt a kétszínű idiótát választották korábban. Láttuk már a Fondor esetében, hogy ez kockázatos helyzeteket tud teremteni a birodalmi határ mellett. - Amint meglátogattam Waylandet, indulok oda - ígérte Naberrie. - És akkor ha jól értem, külügyi vonalon egy aktívabb Ershan mellett nem számítunk nagy változásra - folytatta G’Sil. Dorvan bólintott. - Lényegében egy jelentősebb menekülthullámot eltekintve egyelőre nem, uram, de jobban meg kell értenünk mi történt ott. Az a gyanúm, hogy összefügg az EGB vezető tisztségviselőinek visszatérésével Tythonról. - Naberrie? - pillantott G’Sil Noelre. - Ez a maga szakterülete. - Igen - vakarta meg a fejét Noel, miközben intenzíven villogott a közvetített képe. - Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni bizonyítékok nélkül, elnök úr, de a forrásaim alapján fokozottan figyelnünk kell majd a birodalmi vezetők további tevékenységét. A Főadmirálisét, a Főkormányzóét és a Főinkvizítorét is. Nem kizárt egy hatalmi átrendeződés, csak a mögöttes okokról megalapozott bizonyítékok birtokában szeretnék beszámolni... - Hagyja, hogy a kolléganője elvégezze a feladatot, amiért beválasztottuk a bizottságba - biccentett Abren holoképe felé G’Sil. - Ossza meg ezeket az információit Zwerth szenátorral, és engedje, hogy ő folytassa a titkosszolgálati felderítést. Ha pedig jediket is érint, akkor mi is tudni akarunk róla - intett két kezével G’Sil Casterfo és Dorvan felé, akik két oldalt mellette ültek. - Igen, elnök úr - biccentett Naberrie faarccal. - Megkérdezhetem... - tette hozzá végül némi hezitálás után. - Hogy mi a szándéka a jedikkel? Egy fegyveres akció... - Lekötelez az aggodalma Erőérzékeny barátai iránt - villantott gunyoros mosolyt G’Sil. - De egyelőre ilyesmiről szó sincs, én sem vagyok ostoba. Amíg a választók egy igen jelentős része egyre inkább a jedik által képviselt... tradicionális ellenzékiség felé fordul... - pillantott egy pillanat erejéig Kre’feyre G’Sil, jelezve, hogy kikre gondol még “ellenzékiség” kifejezés alatt -, ahelyett, hogy az egyre radikalizálódó, terroristákat támogató szélsőbalos Holdo-féle elemek táborába sorolódna be, addig nem akarom a kormány nagykoalíciós és középutas jellegét veszélytetni efféle, egyértelműen a jobbszél felé tett gesztusokkal - hunyorított Casterfo felé, aki szolid mosollyal jelezte, hogy persze, érti, de azért igény lenne rá bőven a régi ESZM-esek táborában. - De valamiféle akció lesz, nem igaz? - kérdezte most az általában jól tájékozott, de ezügyben láthatóan néhány beszélgetésből kimaradó Dorvan. - Igaz - biccentett G’Sil és Randra pillantott. - És itt jön maga a képbe, Talley. - Elnök úr? - emelte fel kissé az állát arisztokratikus mozdulattal Rand szenátor. - Mire gondol? - Amíg a jedik a kormánykritikus, vagy választásoktól távol maradó, sőt, bizonyos kormányon belüli erőket támogató választói rétegek körében a legnépszerűbb, a Köztársaság spirituális oldalával egyenértékesnek vélt erőt jelentik, addig minden erőszakos fellépés velük szemben népszerűségvesztéssel, százalékokban mérhető veszteséggel jár majd - folytatta G’Sil. - Ezért azt akarom, hogy a maga hátterével mostantól azon dolgozzon kulturális felelősként, hogy ez megváltozzon. - Dezinformációs kampány a jedik ellen? - kérdezte most Tyrr, mire Abren és Naberrie holoképei is kényelmetlenül villogni kezdtek. - Nem - rázta a fejét G’Sil. - A jog uralma hozta el Rozess szenátor bukását, és azt akarom, hogy bármi is történik a jövőben a jedikkel, az is a jogszerűség talaján nyugodjon... legalábbis egyelőre. Intrika, hazugságok és erőszak helyett. A támogatottságukat kell kiegyenlíteni... azáltal, hogy alternatívát ajánlunk a választóknak, finoman áttereljük őket egy másik spirituális táborba - ismét Randra pillantott. - A Pius Dea aktív támogatását kérem Öntől, szenátor. Térítőket, templomokat, utcai jelenlétet és aktív spirituális életet szeretnék látni szerte a Köztársaságban, mindenféle ásatások és áskálódás helyett. Deistákat akarok látni minden utcasarkon, ahol eddig jedi mesterek, padawanok és gyógyítók szolgáltak a Jedi Templom jelvénye alatt. Itt az ideje a rynavírus utáni nyitásnak, fizikailag és szellemileg is, és azt akarom, hogy ebben a Dea vigye a prímet. Ért engem? - Természetesen, elnök úr - hajtott fejen engedelmesen Rand. - Megszolgáljuk a belénk vetett bizalmat. Az Atya nevében. - Ellenvetés? - pillantott G’Sil éles tekintettel az FRG képviselőire, de úgy tűnt, mind Zwerthnek, mind Naberrie-nek megvan a magához való esze ahhoz, hogy erről ne kezdjen vitát. - Azért engedelmével, Elnök úr, megerősíttetném a határőrizetet az Ershannal szomszédos szektorokban - jegyezte meg Kre’fey, mire G’Sil csak egyetértően bólintott. - Nagyszerű, a szünet után a következő napirendi pontunk Sheridan nagykövet jelentése a Manchun történtekről. Elég vaskos olvasmány, remélem, volt idejük tanulmányozni... utána pedig megbeszéljük a Renegáttal kapcsolatos további lépéseket és az ellenzék renegátista tagjai elleni tervezett gazdasági és belügyi szankciókat. Miközben Zwerth és Naberrie átmenetileg kikapcsoltak, G’Sil, Casterfo és Dorvan pedig Tyrr társaságában, kivonultak kávézni, Rand szenátor azon vette észre magát, hogy csak ő és Kre’fey maradtak a teremben. A perigordi szenátor megigazította díszes gallérját, majd odalépett a háborús veteránhoz. - Mondja csak, admirális, az Atya Könyve megvan már Önnek? - húzott elő egy vaskos holokötetet kabátja belső zsebéből és a bothan orra elé tartotta. - Most alkalmi vétel, alig huszonthétezer kredit, egyedi darab, kézzel készült, banthabőr kötésű... hát nem gyönyörű? - És még abba a hitbe ringattam magamat, hogy Ön egy szemernyivel is jobb lesz, mint Rozess - kaffantott irritált hangon Rand felé Kre’fey. - Szemmel fogom magát tartani, hallja-e. - Mindannyian ugyanazt az Urat, az elnök urat, és ugyanazt az Atyát szolgáljuk, admirális - hajolt meg Rand és eltette a könyvet, majd sarkon fordult. - Ha nem, nem. De nem kell ellenségeknek lennünk. Bármikor meggondolhatja magát, alászolgálja. Kre’fey még egy pillanatig a humán férfi után bámult, majd megvetően felhorkant és nekiállt felvenni a kapcsolatot a Flottaparancsnoksággal. ... Rand odakint gyorsan az irodájába ment, mert magán kommunikátora két bejövő kódolt hívást is jelzett... két nagyon fontos barátjától és szövetségesétől, akikkel régóta nem beszélt. Először Monroe-t kapcsolta be. - Szenátor úr - mosolyodott el a vonal végén Monroe. - Biztonságos az adás, ugye? - Persze - hunyorított Rand. - Remélem is, nem jöhetnek rá, hogy mi is kapcsolatban vagyunk, jó kis galibát okozott ezzel ott Ershanon, Monroe fiam. Mégis, mit gondolt? Most aztán az egész Commenor csávában van maga miatt. - Ami az Ön esélyeit javítja a kormányban, nemde? - mosolyodott el Monroe. - Két dejarik-lépéssel kihúztuk a Technokraták alól a padlószőnyeget, a maga Deista pártja pedig elkezdheti betölteni a nyomukban támadt rést a kormányban. Ahogy elterveztük. - Azt terveztük el, hogy gyengítjük Lu’uthor és Depallo pozícióit, és párhuzamosan leszámolunk Rozessel az információt alapján, amiket maga hagy ott a Szindikátus főhadiszállásán - sziszegte Rand. - Arról nem volt szó, hogy közben maga visszaáll oda kultista hadúrnak, Monroe! Haza kellett volna térnie. - Nézze el nekem, szenátor, az volt az alternatíva, hogy egy kardassi börtönben rohadjak meg - tárta szét a karjait Monroe. - Nem fűlött a fogam hozzá. Először azok a mocskos jedik tettek keresztbe, aztán elfogtak a kardassiak... és különben is, azóta... új perspektívákkal találkoztam. Ambíciózusabb lettem. Olyan dolgokat tudtam meg a birodalmi felső vezetésben zajló változásokról, tátva marad a szája, ha egyszer elmondom…... - Érdeklődve fogom hallgatni - simította meg az állát Rand. - A jedik miatt pedig ne aggódjon. G’Sil partner a második kommunikációs hullámban, amivel már a jediket célozzuk majd. Sőt, azt hiszi, az ő ötlete volt, ahogy annak lennie kell. A deizmus erősödésével a jedi barát frakciótagok, mint a Populisták és a Független Rendszerek sleppje majd szépen háttérbe szorul. És amikor a jedik elkövetik első hibájukat, lépni fogunk... inkább térjünk vissza az információira... Monroe biccentett. - Ami nincs ingyen, szenátor... az új... üzlettársaimnak is információ kell. Még pedig a cosrai és a vostroyai deista mozgalmakról. Egy kardassi ügynöknek kellene átadnia ezeket. Ha ez megtörtént, akkor megosztom Önnel, amit megtudtam. - És honnan tudom, hogy ez nem egy újabb komplikált manőver abból a célból, hogy csőbe húzzanak, és az ellenséggel való kollaborálás miatt perbe fogjanak? - kérdezte Rand gyanakodva. - Ugyan már, szenátor, a maga és a csuhás barátai zsebében van a bírói karnak az a fele, a közös alvilági ismerőseinkkel egyetemben, akiket nem közvetlenül G’Sil rángat huzalokon - kuncogott fel Monroe. - Különben is, ha zsarolni akarnám, már azzal megtehetném, hogy velem beszél egyáltalán. Nem kényszerítem semmire, de ez az információ ára. - Már megint a kardassiak... - törölte meg a homlokát Rand, majd felsóhajtott. - Gondolkozom, még keresni fogom. - Ahogy kívánja, szép napot - kapcsolta ki a vonalat Monroe, mielőtt a szenátor megkérdezhette volna, hogy nem akar-e esetleg banthabőr kötésű deista szent könyvet venni. Így aztán Rand aktiválta a másik bejövő, eddig várakoztatott hívást... éppen a kardassiak említéséről jutott eszébe, hogy másik hívója is van. - Garak, jó szabómesterem - a kód alapján ez a hívás a Köztársaságon belülről jött, Rand a Tarisra tippelt volna. - Régen beszéltünk, jól van? - Tökéletesen a magam szerény szabó módján, Rand mester - mosolygott joviálisan a kardassi, majd azonnal a lényegre tért. - Szenátor, egy üzleti ajánlatom van... segítenie kellene átjuttatni egy... mondjuk úgy, távoli unokatestvéremet a Tarisról az EGB-be, a Tapani-szektorba, közvetlenül a köztársasági határ mellé. Sajnos összezördült a hatóságokkal, a Maradványon és a hazáján keresztül nem mehet… és a Cosra érintése sem kívánatos számára. Így csak a Köztársaságon átvezető útvonal marad. - Akkor miért nem adja fel magát az unokatestvére és kér köztársasági oltalmat, vagy egy időpontot Zwerth szenátornő hírszerzőitől? - kérdezte Rand. - Nos, mondjuk úgy, nem tervez tartósan és életvitelszerűen a Köztársaságban tartózkodni - magyarázta Garak. - Csak átutazóban van, természetesen... inkognitóban. De érdekes információi vannak az EGB vezetését érintő összeesküvésről... Kinek nincsenek mostanában - kuncogott magában Rand. - Várjon, kitalálom, hajlandó ezeket megosztani velem cserébe, ha segítek? - simogatta meg az állát elgondolkozva a vén deista szenátor. - Vág az esze, mint az ízlése, szenátor uram - biccentett joviális mosollyal Garak. - Hadd gondolkozzam - jegyezte meg Rand. - Addig is ajánlhatok egy új öltönyt? - Éppenséggel én akartam kérdezni, hogy nem kér-e az unokatestvére banthabőr... - Elnézést, rendkívül sajnálom, de fennáll a veszélye, hogy bemérik a vonalat, le kell tennem - vágott közbe Garak. - Még jelentkezem. Rand megrázta a fejét, és a komra pillantott, ami immár inaktiválódott. Két régi barát, két régi szövetséges, mindkettő furcsa helyen... és mindkettőnek van egy furcsa, kardassi ismerőse, aki mindenféle birodalmi titok ügyében akar konzultálni. Micsoda véletlen egybeesés. Már csak az a kérdés, gondolkozott magában Rand, hogy melyiknek higgyen, melyikkel találkozzon adott esetben. Mindkettővel? Csak az egyikkel? Egyikkel sem...?
|
|
|
Post by sithlord on Jun 6, 2021 15:40:35 GMT 1
Rand végül a legkonzekvensebb dolgot tette, felhívta azt a személyt, aki felettese s egyben főnöke volt a Pius Dea szervezetében. Hamarosan egy joviális de szigorú tekintetű férfi arca jelent meg. Kecskeszakálla és egész arckifejezése arról árulkodott, hogy a férfi hatalomhoz szokott ember. Bíborvörös ruházata, arany nyakéke hamar elárulta a rangját. A Pius Dea bíborosa volt az illető, a nagyhatalmú Richelieu bíboros, akinek nevét még a Szenátusban is csak suttogva merték kimondani.
-Nohát kedves barátom! -kezdte vidáman a beszélgetést a Bíboros. -Minő meglepetés hogy keres! Mit szeretne? -Nos attól tartok gondban vagyok uram! -Rand röviden elmondta a két "barát" kérését és azt hogy információik vannak bizonyos dolgokról. Richelieu elgondolkodva hallgatta, miközben szakállát babrálta. Végül Rand befejezte és várta főnöke válaszát. -Nos kedves Random, ismeri jól a kedvenc mondásomat ugye? -kérdezte a Bíboros. -Igen uram, méghozzá a "Cél szentesíti az eszközt"! -vágta rá habozás nélkül Rand. -Pontosan!Ez esetben pedig attól tartok fel kell áldoznunk pár testvérünket, az információkért cserébe! -mondta halálos nyugalommal a Bíboros. -Nyugodtan adja ki a deisták listáját annak a Hadúrnak...testvéreink áldozata semmiség ahhoz képest, amit megtudhatunk! Ne feledje, egyetlen igazi hatalom van a világon:az információ! -Richelieu arcizma se rebbent attól, hogy tulajdonképpen a halálba küldte pár testvérét. Rand pedig meggyőződött arról, hogy a Bíboros kegyetlen és rideg is tud lenni az Egyház érdekében...ellentétben a sok nyafogó liberálissal, akikn ek úgymond minden élet szent volt. Na igen, pont ezért tart ott az Egyházunk ahol... -Igenis Bíboros atya! És a másik dolog? -kérdezett rá Garak ügyére. -Arra még inkább szükségünk van, hogy megtudjuk az EGB hatalomváltásáról azt, amit csak lehet! Tegyen belátása szerint, de kell az info!És most elköszönnék, rengeteg dolgom van! -lépett ki végül a vonalból a Bíboros.
Rand máris felhívta Monroet. -Na ez gyorsan ment szenátorkám! -Monroe hangja vidám volt, kicsit talán még gúnyos is. -Megkap mindent, amit akar, cserébe az információiért! -Rand máris bontotta a vonalat, Monroenak még reagálnia sem volt ideje. Rand máris tárcsázta Garakot. A kardassi hamarosan jelentkezett is, azzal a hízelgő és alattomos arckifejezésével együtt. -Megkapja amit akar Garak! A kuzinja a védelmemet élvezi, segítek amiben tudok! -Rand máris átküldött Garaknak egy Köztársasági kódot és egy DNS kulcsot, valamint egy térképet, amely egyenesen a Köztársaságon keresztül vezetett a Tapani szektorba, az EGB határához. -Remélem nem bánom meg az üzletet jó szabómesterem! -Garak arcán behízelgő mosoly jelent meg. -Szavamat adom rá kedves barátom! És mint tudja a szavam ér is valamit, természetesen megkapja amit akar, de csak akkor ha a kuzinom sértetlenül eljut oda, ahova menni akar! -Garak bontotta is a vonalat, Rand pedig nagyon reménykedett benne, hogy nem farag rá erre a két alakra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 14, 2021 12:37:09 GMT 1
Rand dolgozószobájában esti, sötét csend honolt, miután a megbízotti titulushoz jutó szenátor valamelyik kedvenc szórakozó- és társalkodóhelyén pihente ki éppen az egyre gyakoribbá váló szenátusi és bizottsági ülések fáradalmait. Az újabban a szenátor kedvenc heppjének számító banthabőr kötésű, nyomtatott szent könyvek egyik példánya, az Atya Könyvének legújabb, díszes kiadása most is ott pihent a holoterminál melletti asztalon, a szenátor gyakran lapozgatta, hogy ihletet merítsen belőle legújabb üzelmeihez és politikai manővereihez.
A magányos könyv azonban most megremegett, majd folyadékszerűvé vált, barnás masszává... és végül egy humanoid magasodott az asztal fölé.
Az Alapító megrázta magát, és gyorsan a terminálhoz hajolt, majd bepötyögte Rand jelszavát, amit volt alkalma jó párszor könyv formájában megfigyelni, amikor a szenátor belépett a rendszerbe, egyenesen a klaviatúra mellől. Az elcserélt gyorsan körbenézett, de nem látott a zárt, sötét szobában aktív biztonsági kamerára utaló jeleket sem - logikusnak tűnt számára, hogy a sokféle titkos üzelemben érintett Rand szenátor nem szerette volna, ha terminálja előtt töltött idejét titkos dolgozószobája magányában bárki is megfigyeli.
Az Alapító nemrég érkezett Coruscantra, miután elég ideig tanulmányozta a galaxis híreit és megbizonyosodott róla, hogy a nagy politika meghatározó sorsfordulatai jelenleg ehhez a bolygóhoz kötődnek, amely az általa korábbról ismert univerzumban egy vongformált, hajdani dicsőségét soha vissza nem nyert dzsungel- és romhalmaz volt csupán... és egyszersmind itt volt a legkönnyebb információkhoz, jutni, például befolyásos szenátorok asztalain heverő könyvek formájában... mármint nem belőlük, mosolyodott el az elcserélt, hanem könyvként.
Persze az elcseréltet egy pillanatig sem érdekelték jelenleg Rand titkos üzelmei, a Szenátus és a Pius Dea szervezetében végrehajtott manipulációi... tanulságosak voltak, az elcserélt kifinomultnak, már-már művészinek találta eme galaxis politikai játszmáit, amelyhez képest az általa ismert hasonló univerzum csak drabális katonák ordibálásának tűnt. Igen, érdekes és fontos megfigyelések voltak ezek, melyek révén az Alapító egyszer talán vállalkozhatott volna arra is, hogy megszemélyesítsen egy szenátort ebben a galaxisban... de ennek még nem volt itt az ideje, ahogyan annak sem, hogy bármilyen módon befeketítse, lebuktassa Randot, vagy bármelyik szenátortársát.
Nem, az Alapítót csak egy cél vezérelte, amióta ide érkezett. Az Igazság.
Az Igazság pedig az volt, sejtette meg Rand videohívásait könyv formájában hallgatva az Alapító, hogy ebben a világban többről van szó valamiféle egyszerű párhuzamosságnál, hasonlóságoknál... nem, az elcserélt veterán politikai érzéke azt súgta neki, hogy több minden történt ott, abban a furcsa, Tython-nevű rendszerben, mintsem egy véletlen hipertéri csavar, amelynek révén ő és jem'hadarjai végül itt landoltak.
Küldetésük volt, ezt az elcserélt érezte. Küldetésük, hogy megállítsanak valamit, aminek még ő sem mérte fel teljesen a súlyát és a mibenlétét, hiszen nem rendelkezett az e galaxisok meghatározó játékosainak számító Erőérzékenyek különleges képességeivel, amelyhez mértet csak a Próféták néven illetett metalények esetében látott, legyen átkozott a nevük, hogy ide juttatták őt és harcosait... igen, átkozott... vagy éppen áldott?
Az Igazságnak ki kellett derülnie, hogy győzedelmeskedhessen. Egyre inkább ez volt az Alapító érzése, ahogyan a Rand terminálján, pontosabban amellől, az asztalról, banthabőr kötésű szent könyvként e világ híradásait és a szenátor hívásait figyelte, hallgatta. Oly sokan voltak itt, oly hasonlóak, és mégis, oly különbözőek. Az elveszett, túlélésért küzdő Jagged Fel és társai, a szellemi vezetés és bizalom ajándékai nélkül egyre másra lehetetlen pálfordulásokat és árulásokat végrehajtó kospiratőr Monroe, a rátarti Folett, egy sor, az Alapító számára ismeretlen, érdekes kihívásokat tartogató szilárd... és persze az egész központjában valahol az az izgága Főkormányzó.
Vagyis annak itteni megfelelője... vagy mégsem? Az Igazságot valamiféle ködfátyol lengte körbe ebben az univerzumban, ezt érezte az Alapító. És Rand hívásai után azt is sejtette már, hogy kik húzták ki legalábbis részben ezt a fátylat. Az áruló, hazug, kétkulacsos cardassiaiak, akik hátat fordítottak a Dominiumnak... most pedig itt voltak és bajt kevertek, ehhez nem fért kétség.
Persze egyszerű lett volna itt és most megmutatnia magát a Köztársaság szilárdjainak, akár ennek a Randnak. Talán még a támogatásukat is elnyerte volna... de nem, nem volt itt az ideje, az elcseréltek megtanulták ezt több ezer éves történelmük során. Csak azután bízz a szilárdakban, hogy kiismerted őket. Az Alapító pedig még nem ismerte ki a Köztársaságot, de cselekednie kellett. És egyúttal be kellett vonnia még egy szilárdat a játszmába... sejtette, hogy az összeesküvés magja az izgága, áruló birodalmiak sorain belül rejtőzik, ehhez pedig annak kellett átjátszania az információkat, akinek megvolt a képessége és a hatalma hozzá, hogy valamit ténylegesen kezdjen is velük.
Az Alapító gyorsan belépett Rand levelezésébe, és átírta a korábban Rand szenátor által Monroe-nak és vélt szövetségeseinek, majd pedig ettől függetlenül a Garaknak küldött instrukciókat és útvonalakat... új, közös, fedett találkozási és transzfer pontot jelölt meg mindkettejük számára, nem messze a Denon és a Hosnia Prime közti sűrűn járt hipertéri útvonaltól, ahol a gazdátlan peremvidéki térségek és az EGB felé a legszűkebbre húzták a Köztársaság jelenlegi határait. Küldött belőle egy példányt Rand saját fogdmegjeinek is, "szigorúan titkos, kódolt" minősítéssel, és külön kikötötte, hogy ez annyira titkos, hogy még neki magának a szenátornak sem mondhatják vissza. Aztán az egészből átküldött még egy másolatot egy többszörösen kódolt, a semleges Eriadui Konföderáció egyik új kereskedővilágán székelő céhnek, amely az újraklónozott, immár a Dominiumhoz, a valódi Dominiumhoz szükséges vorták és a jem'hadar flotta rejtegetésére szolgált.
Aztán visszakódolta a levelezést, hogy Rand lehetőleg ne vegye észre a kimenő üzenetekben megváltoztatott instrukciókat, majd elégedetten elmosolyodott. A cardassiai informátorok követik majd Rand instrukcióit, és ugyanoda futnak majd be... a jem'hadar pedig várni fogja őket.
Most már csak néhány kiegészítő lépésre volt szüksége, hogy a köztársasági hatóságoknak ne tűnjön fel a Hosnian környékén áthaladó néhány álcázott hajó és jem'hadar szakasz. És persze arról is gondoskodnia kellett, hogy utána a végcélhoz is eljussanak az információk.
Belépett abba az állományba, ahol Rand azt jegyezte fel magának, hogy kinek kell tiszteletpéldányt küldenie a banthabőr szent könyvből, azzal a visszautasíthatatlan ajánlattal, hogy egy hétig ajándékként használhatja, utána pedig, ha nem küldi vissza - postaköltség a feladót terheli - , akkor huszonhétezer kredit leemelésre kerül a számlájáról a Pius Dea javára. Megjelölte az asztalon lévő, saját álcájául szolgáló kötet legújabb megajándékozandójának Noel Naberrie szenátort. Remélte, a különös nabooi legalább egy estére az asztalán felejti Rand ajándékát, hogy a belügyi nyilvántartásba belépve fedőkódokat generálhasson a Hosnian felé tartó cardassiai és jem'hadar hajóknak, hogy a rajtaütés a helyi hatóságok és a Békeőrség nevezetű szövetségi biztonsági szervezet számára szervezett, fedett akciónak tűnjön... utána pedig, mivel biztosra vette, hogy Naberrie idejében visszaküldi majd a köldeményt egy "köszönöm, nem kérem" cetlivel kísérve, megjelölte a következő címet is.
A Teutonius Dea kirendeltségét Fondoron, azzal a megjegyzéssel, hogy a kötetet a deisták személyesen Anakin Solo birodalmi és első rendi Főinkvizítor íróasztalára kézbesítsék.
Miután ezzel végzett, az Alapító elégedetten lezárta a terminált, eltüntette a nyomokat, majd újra felvette a könyv alakját. Még dolgoznia kellett néhány fejezeten, hogy tökéletes legyen a központozás és a betűk alakja. Lássuk csak, hogy is volt? Egy arany siblón az három ezüst...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2021 12:51:53 GMT 1
Rand szenátor éppen a következő beszédét fogalmazta a Szenátusban való felszólaláshoz. Világossá akarta tenni ellenségei számára, hogy jobb, ha nem packáznak sem vele, sem a Pius deával, sem pedig a Szindikátushoz köthető szervezettekkel, de úgy kellett fogalmaznia, hogy nyilvánvaló utalásokat ne tegyen a nyilvános grémium előtt illegális tevékenységeire.
- Lássuk - mormolta megint, miközben elégedetten konstatálta kommunikációs terminálján egy megjelenő gyorsüzenet információját, miszerint legutóbb küldött banthabőr kötésű, exkluzív példánynak számító Atya Könyve sikeresen megérkezett a Teutonius Dea EGB-n belüli központjába. Az ilyesféle küldeményekkel mindig nagyon kellett vigyáznia, de hát a hit nem ismert határokat, mondogatta sűrűn és ájtatosan. - Szóval, hogy is fejezzem be a beszédet... legyen mondjuk... “ Remélhetőleg a Bíróság igazságos és pártatlan eljárásban elítéli a korrupt és aljas Rozess szenátort, és hátralévő éveit egy köztársasági agrártelepen, repulzoros traktoron fogja tölteni... “
Rand megrázta a fejét és megtörölte a homlokát méregdrága, chandrilai selyemkendőjével. - Nem tudom, jó-e így - lamentált. - Legyen mégis inkább “repulziós traktor alatt”? Nem, az túl direkt... menjünk inkább tovább, azt mondja... “ Nem állíthatom biztosan, hogy Rozess szenátornak köze volt mindenféle aljas bűnszervezethez, de azt sem állíthatom biztosan, hogy nem volt ”... hmmm - morfondírozott. - Remélem, ezt így mindenki érteni fogja... esetleg hozzátehetném: “ Remélem, érthetően fogalmaztam mindenki számára ”.
A szenátor arca felderült, de ekkor feltárult a szobája ajtaja és bekacsázott rajta egy protokolldroid. - Szenátor úr, roppantmód röstellem, hogy zavarom...
- Mi az, RE-B? - kérdezte türelmetlenül a szenátor. Rand alapvetően a Pius dea hithű híveivel egyetemben ki nem állhatta a droidokat, de a szenátusi megbízottaknak alanyi jogon járt egy a legmodernebb, humanonoid vonásokkal jár, már-már android-kvalitású modellekből. Rand sokáig lamentált, hogy hím, vagy nőstény konfigurációjút válasszon, de a fejlesztők megnyugtatták, hogy könnyen transzformálható. Így aztán egyelőre az utóbbi mellett döntött, diszkréten domborodó mellkasi lemezzel. Hasznos volt, lefoglalta a vendégei figyelmét, amíg ő kikutatta a titkaikat. - Vendégei vannak, szenátor úr, az Alsóvárosból - magyarázta a droid jól hallható arisztokratikus ellenszenvvel a hangjában. - Egy bozontos úriember, valamiféle Cs'ar Tosch atya, és egy testesebb neko hölgy, Sissa Missa néven mutatkozott be. Azt mondják, bizonyos... bűnügyekről van szó. Eltűnt fiatal lányokról.
- Ó, az Atya szerelmére - sóhajtott fel Rand. Cs'ar Tosch atya az Alsóváros legjobb deista hittérítőinek egyikre volt, aki az aljanép egyszerű nyelvén szólott, de sokszor rossz társaságba keveredett, és olyankor nem átallott egyenesen becsámpázni Rand szenátorhoz, hogy befolyásos barátja és patrónusa segítségét kérje. Rand persze elsősorban alvilági információk begyűjtésére használta ezeket az alakokat, de alkalmatlan, előzetes bejelentkezés nélküli látogatásaik egyre gyakoribbak és zavaróbbak lettek, ráadásul egyre többször keveredtek bele az alsóvárosi rivális nagai és tof bandák ellentéteibe. - Mondd meg nekik, RE-B, hogy fáradjanak a várótermembe. Most nem érek rá. Adj nekik valamit enni, és vedd rá őket, hogy fürödjenek meg.
- Jaj, tervezőm - sopánkodott a protokolldroid. - Miért mindig én... - Ez a dolgod, fémkupac! - ripakodott rá Rand hidegen. - Ha még egyszer ellentmondasz nekem, te is mész az agri-átnevelő táborba, mint Rozess szenátor, aztán programozhatsz bináris párologtatókat a kellemes, mostani munkád helyett, értve vagyok? - Természetesen, szenátor úr, Rand gazdám... - csilingelt a droid, de még nem fordult sarkon.
- Más is van? - törölte meg ismét a homlokát Rand. Nagyon meleg volt a mai nap Coruscanton. - Igen, gazdám - állt egyik fémlábáról a másikra RE-B. - Monroe gazda kereste. Azt mondja, rendkívül sürgős. - Hát miért nem ezzel kezdted, haszontalan fémfehérnép! - szisszent fel Rand és a komterminálos asztalához ült. - Menj, tartsd szóval Tosch atyát, adj neki valami olcsó koréliai bort, ha találsz, azt szereti. Majd beszélek velük, csak ne lennének olyan ostobák. Annyi eszük van, mint egy zsák mynocknak. De most aztán hagyj magamra, majd megyek, ha ezzel végeztem!
A droid végre kicsámpázott, Rand pedig bezárta a dolgozószobája ajtaját, aktiválta a különböző árnyékoló és kódoló berendezéseket, hogy a Köztársaság és az idegen hatalmak csak értelmetlen számsorokat lássanak és halljanak tényleges lefolytatott beszélgetése helyett, majd végre valahára fogadta a villódzó holoképének türelmetlen és mérges vonásai alapján immár igencsak türelmetlen Monroe hívását.
- Na végre, Talley barátom - szisszent fel amaz. - Már azt hittem, sosem érlek el. Talán bizony megfeküdte az időbeosztásod a politika? - Ne bizalmaskodj, mit akarsz, Monroe fiam - legyintett lekicsinylően Rand. - Ha ilyen szemtelen vagy, bizonyára felmérgesedtél valamin... - Még szép! - csattant fel Monroe. - A birodalmi kontaktot, akit hozzád küldtem, csapdába csalták! Rajtuk ütött egy köztársasági flotta a Hosniannál! - Ostobák, mit kerestek a Hosniannál, arról volt szó, hogy a Pantolomin, vagy a Denon térségében… - rázta a fejét értetlenkedve Rand. - Én sosem küldtem őket a Hosnianhoz.
- A birodalmi kapcsolattartóim őrjöngenek, szenátor! - rázta a fejét Monroe türelmetlenül. - Egy hajszálnyira vagyok attól, hogy engem vádoljanak árulással és csapdával! Most nincs az ideje a félrebeszélésnek! Azt mondják, magától jött az üzenet, hogy a Hosnianhoz menjenek! - Érthetetlen... no várjunk csak... várj egy pillanatig, Monroe fiam - Rand belépett a személyi termináljára és lehívta a kimenő üzeneteket. Aztán elfehéredett, olyan fehér lett, mint drága, aranyszegélyű arckendője. - A szentségit - káromkodta el magát. - Az Atya valagára mondom... a rohadt életbe!
Monroe majdnem elkuncogta magát, ha nem lett volna ennyire ideges ő is, még szórakoztatónak is találta volna Rand idegességét. - Mi történt? - kérdezte végül. - Ilyesmi nem fordult elő velem fél évszázadnyi karrierem óta - csóválta a fejét immár inkább elvörösödve, mint elfehéredve Rand. - Feltörték a holonet-profilom. Üzeneteket küldtek a nevemben... hogyan lehetséges ez... fel nem foghatom.
- Ajánlhatok egy kitűnő holonetes levelezési és spamszűrő protokollt, vostroyai-eriadui vegyesvállalati gyártmány, állítólag Manchun kitűnően vizsgázott - horkant fel Monroe. - Tényleg a Hosnianhoz hívták a kapcsolattartót? - Igen, a nevemben aláírva - sziszegte Rand. - De ha rájövök, ki tette ezt, megnyúzom... engem így hitelteleníteni, engem, Talley Rand szenátort... az üzletfeleim előtt - füstölgött. - Valamit tennünk kell, szenátor - ismételte Monroe. - Semmivel sem jobb a helyzetünk, ha a Birodalmiak nem csak engem, de magát is megvádolják árulással, vagy alkalmatlansággal.
- A köztársasági hírszerzés tagjai amatőrök, nem lennének ilyesmire képesek... - Rand tovább olvasta az eddig töröltnek tűnő, vagy számára ismeretlen kimenő üzeneteket, miután visszafejtette az őket fedő algoritmust és megnézte a törölt elemeket a hololevelező fiókjában. Ismét elfehéredett. - A szentségit.... van itt még más is. - Tudom - biccentett Monroe. - Garak. Nem igaz, szenátor? Erről elfelejtett tájékoztatni. Nemrég üzent nekem, hogy csapdába került a Hosniannál és menekülnie kell. Ide jön hozzám. Márpedig neki nem volt semmi köze az én kardassi kapcsolataimhoz, ellenkezőleg, körözték.
- Garak... oda megy Ershanra? - rázta a fejét Rand. - Merem remélni, szenátor, hogy tényleg feltörték a profilját, és nem próbálta meg egymásnak ugrasztani régi közös barátunkat a kardassi ügyfelemmel - hajolt közelebb fenyegetően Monroe a saját komjához. - Vagy, hogy ez nem egyenesen Garak műve. - Nem vagyok ostoba - tiltakozott Rand. - Igen, Garakkal is volt egy lebonyolítandó ügyem... de ő nem tenne ilyet, az életét kockáztatná vele... és ő nem tudott a ti ügyetekről. Eredetileg máshová küldtem őket, a fondori határ környékére... de őket is átirányították.
- Valaki egymásnak akarta ugrasztani a két kardassi ügyfelet? - villant meg Monroe tekintete. - És más is van - olvasta tovább az üzeneteket Rand haragosan. - Úgy néz ki, eltérítettek egy Pius Dea katedrálishajót a kódjaimmal. De még nem tudom, kik... de rájövök. Ha a bíboros atya ezt megtudja, elevenen megnyúz... - nyelt egyet, majd újra Monroe-ra pillantott.
- Monroe fiam, ha Garak is hozzád tart és a birodalmi kapcsolattartóid is választ várnak... - Akkor ide fognak jönni, és pont beleszaladnak Garakba - biccentett Monroe, majd lehalkította a hangját. - Szenátor, atyám, miről szólt Garak ügye? Átadhatjuk a birodalmiaknak, hogy visszanyerjük a bizalmunkat?
Rand elgondolkozott. Monroe természetesen nem volt beavatva abba, hogy Garak kit és kihez akart eljuttatni, ezt egyedül Rand tudta. De ha beavatja, vagy ott hagyják Garakot, akkor kiderül, hogy ellentétes táborban játszanak... és nem lehetett megjósolni, nem esik-e egymásnak a két volt bajtárs a birodalmiak előtt, vagy az érkezésük után. Ha viszont elviteti Garakot, és megőrzi a titkot Monroe előtt... akkor a Birodalmiak kompenzációt fognak követelni és Monroe marad pácban. Nehéz ügynek tűnt. Arról nem is beszélve, hogy az eltűnt katedrálishajó után is nyomoznia kellett, mert Richelieu ebben nem ismert tréfát. És mindenek előtt ki kellett derítenie, ki törhette fel a profilját. Talán Garak tudhatja, gondolta, ő végül is Monroe szavai alapján ott volt a rajtaütésnél... igen, Garak holléte volt a kulcs minden szempontból.
- Mit tegyünk, szenátor? - kérdezte sürgetően Monroe. - Mit tud Garak, és mit kezdjek vele, ha ideér? Nem tudom elrejteni a Birodalmiak elől, ha megérkeznek, a nagyuram elől sem. Vagy elküldöm vissza magához, vagy itt marad, de akkor tudnom kell, miről van szó… és a birodalmiaknak is, különben nem fognak megbízni bennem. Mondja meg, mit tegyünk?
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2021 13:32:21 GMT 1
Rand csak egy darabig vacillált Monroe kérdésén. Átgondolva, Garak túl veszélyes ahhoz, hogy csak úgy Monroe Nagyuránál maradjon... -Küldje vissza hozzám, én pedig majd elrejtem és instruálom Garak barátunkat a továbbiakról! Most pedig engedelmével távozom! -azzal megszakította a vonalat.
Módfelett gondolkodóba ejtette mindaz, ami történt és kiderült. Rand tudta jól, hogyha Garak Monroeval marad akkor esetleg rájöhetnek a másik igencsak kínos projektre, méghozzá a Lecersen ügyre...Mert Lecersen nem volt halott, távolról sem. Öreg barátját többek között ő is segítette és támogatta a rejtőzködésben, mert egyelőre ebből volt több haszna. Rand azonban nagyobb távlatokban gondolkodott. Pontosan tudta azt, hogy az EGB -n belül jelentős változtások mennek keresztül. Ahogyan azzal is tisztában volt, hogy Lecersent bármikor tálcán kínálhatja nekik, ha az érdekei de legfőképpen a Pius Dea érdekei úgy kívánják... egyelőre a talonba raklak öreg cimborám, gondolkodott Rand derűsen.
RE-B totyogott oda az asztalához egy csésze astoriasi kávéval, majd letette az asztalára. Hirtelen Rand rájött hogyan oldhatná a benne lévő feszültséget.
-RE-B! Hajolj az asztalra! -parancsolt rá a droidra Rand. Bár nőkkel nem lehetett közösülnie a Pius Dea szigorú szabályai szerint, ez azonban a droidokra nem vonatkozott. A droid tette a dolgát, ahol lennie kellett egy szilikon mű vagina várta Rand nemesebbik szervét a behatolásra, a mellei környékén pedig RE-B testmeleg hőt sugárzott a minél hitelesebb hatás kedvéért. Rand megkönnyebbülve élvezte tele a droidját, legalább valami haszna is volt. RE-B teljesen természetesen vette a dolgot. -Szüksége van még valamire Rand gazda? -kérdezte érzéki hangon a droid. -Nincs! Elmehetsz!
Rand most már kielégült és tiszta nyugodt fejjel hagyott üzenetet Garaknak:
"Minnél hamarabb térjen vissza hozzám, Monroe úr majd segít!"
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2021 12:10:15 GMT 1
A korábbi Borleias-i, illetve nemrég történt mimbani események óta a köztársasági magas biztonsági fokozatú börtönök összképe némiképp megváltozott, különösen azoké, amelyek védelmében a Békeőrség is részt vett - legalábbis Ben próbált erre gondolni, ezzel magyarázni, amit látott. A komplexum, amelybe a nemrég lezárt, és a Vongformálást követően immár második alkalommal lángszórókkal és mindenféle egyéb pusztító eszközzel kitakarított és sterilizált Iparnegyed közepén helyezkedett el, s amelyet a helyiek csak a Békeőrség Renegátlanítási Műveleti Központjának hívtak afféle félhivatalos jelleggel, valójában a régi, vjuni Sith erődítmények és a polneyei föld alatti klónozó komplexum ijesztő keverékére emlékeztette Bent.
Még Fyor Rodan hajdani börtöne sem volt ennyire... ijesztően jól védett (bonyolult, mélyre nyúló árkok, függőhidak és földbe ásott alagutak több koncentrikus körben elhelyezkedő, labirintusszerű sorozatán mentek végig, mintha az építők célja az lett volna, hogy a betörni szándékozó Erőhasználók számára minél több akadályt, vagy inkább minél tartalmasabb szórakozást igénylő, leküzdenivaló pályákat építsenek), ennyire ijesztően tele ysalamirikkel - legalábbis a külső szekcióban -, és ennyire ijesztően, nos, birodalmi.
Noel és Ben egy alacsonyabb rangú Békeőr altiszt vezetésével haladtak végig a Rozess szenátor börtöncellája felé vezető utolsó folyosón, miután huszonhatodszorra is ellenőrizték és rendben találták az azonosítóikat. Az erőtaszító ények nyugtalanul tekergőztek Ben jelenlétére a falakon, mígnem az inkább elrejtette magát az Erőben, hogy ne zavarja őket. Végül az utolsó előtti ellenőrző ponthoz érve megpillantottak valakit a biztonsági ajtónál, akinek a jelenlétére végképp nem számítottak.
- Nem tudtam, hogy a Jedi Tanács is küldött kihallgatót - fintorodott el Ben, amikor a barna rohamköpönyeges alakhoz közelebb érve felismerte a jellegzetes, hátborzongatóan Vader-szerű szörcsögést hallató respirátorról és a súlyos, hegeket maga után hagyó fejsebekről a Fény Hadseregének veteránját és a Tanács ügyeletes nehézfiúját és igazságosztóját, Judicar mestert. - Hmm... - Noel gyorsan előkapta az adattábláját és konzultált a magas biztonsági fokú, adásblokkolt hálózatokon keresztül is elérhető szenátori főkódjait használva a legfrissebb bejövő üzenetek tartalmával, hátha talál valamit ezügyben. Végül köhintett egyet és elrakta az adatpadot. - Kre’fey szenátor nemrég köröztetett egy kommünikét, miszerint a Jedi Tanács kihallgatói hozzáférhetnek Rozesshez. Az a sejtésem, a legutóbbi ülésen kötött politikai alku eredményeit szüreteli le éppen a vén bothan.
- No lám, a szenátor, aki állandóan beleüti az orrát a jedik dolgába, és önjelölt titkosügynöke, az Erő és a családja nevének szégyenbe hozója - Judicar szavai nem voltak éppen barátságosak, de pozitúrája és a mód, ahogyan lassan, tekintélyt parancsolóan meghajolt, nem hordozott semmiféle olyan agresszív szándékot, ami alapján a kíséretében lévő Békeőrök reálisan akcióba léphettek volna. - Legyenek üdvözölve - tette hozzá diplomatikus félmosoly nélkül, hiszen légzőkészüléke miatt utóbbit maximum odaképzelhette volna a kiterjedtebb fantáziával bíró galaxisszülötte. - Gondoltam, megvárom Önöket, bemehetünk együtt.
- Judicar mester - biccentett a másik kettő egyszerre, ahogyan Ben a szeme sarkából Noelre sandított, mintha csak arra lett volna kíváncsi, hogy megpróbálnak-e fellebbezni, vagy tiltakozni a döntés és Judicar jelenléte ellen. Eközben a Békeőr kísérők gyorsan váltottak egymással komjaikon keresztül néhány szót, majd az utolsó előtti biztonsági ajtó is feltárult, egy nagyobb, kupolás terembe vezetve őket, ami régen valamiféle szerelőcsarnok, esetleg a Yuuzhan Vong megszállás ideje alatt valamiféle keltető, vagy droidégető lehetett. A hatalmas teremben itt is, ott is mobil biztonsági egységek és lövegtornyok forgolódtak, hálószerűen közrefogva a középen magasodó kisebb, konténerszerű épületet - minden bizonnyal Rozess szenátor tényleges átmeneti - vagy, a Bíróság döntése függvényében éppenséggel végleges - otthonát.
A konténerhez érve a legbelső őrség parancsnoka, egy, az eddigi kékesszürke egyenruhásoknál sokkal marconább, fekete, GAG-szerű rohampáncélba öltözött Békeőr kommandós őrnagy lépett eléjük, biccentett Naberrie és Ben Skywalker felé, majd értetlen pillantást vetett Judicar mesterre. - Szenátor, Skywalker parancsnok... - Parancsnok? - forgatta a szemeit respitárora felett Judicar idegesen Benre pillantva, de ekkor az őrnagy eléjük lépett.
- Jedi mester, elnézést, még egyszer el kell kérnem a beléptetési engedélyét. - Valami probléma van? - szisszent fel Judicar légzőkészüléke, miközben egy adatkártyát húzott elő a tunikájából. - Már bent van a Jedi Tanács kihallgatója - biccentett a háta mögé az őrnagy. - A reggeli váltáskor ment be. A váltás szerint rendben voltak... a papírok... - a férfi a tarkójához kapott. - Izé, elnézést, én...
Ben ekkor kapott észbe, és kitárta magát az Erő előtt. Jól sejtette, a konténer körül már nem voltak ysalamirik, egyfajta aktív Erőbuborékban voltak. Rögtön megérezte, hogy odabent két tudat... egy őrült, megrettent... és egy elszánt, az Erőben világító. - Minek vacakolunk itt - rángatta meg Judicar mester tunikáját, aki még mindig az egyre zavarodottabbá vált őrnagy előtt pózolt, ahelyett, hogy már rég félrelökte volna, és berohant volna a konténerbe. - Maga végig érezte, nem?
- Nem vagyok ostoba, hogy hagyjam magam provokálni, Skywalker... parancsnok úr - hörgött Judicar megvetően a respirátora mögül. - Nem játszom el a Tanácsba vetett ideiglenes bizalmat valamiféle heveskedő ostobasággal. Hagyjuk a Békeőr urakat szépen tisztázni ezt az... adminisztratív problémát. - Ugyan már, ha tudta volna, hogy komplikáció van, nem várt volna ránk odakint - csóválta meg a fejét Noel és szelíden félretolta Judicart, majd a Békeőrök parancsnoka elé lépett. - Rendeljen el riadót és vizsgálatot, parancsnok, tudni akarom, hogy megvesztegetés, elmebefolyásolás, vagy efféle történt-e az előző váltáskor. Most pedig rögtön engedjen be minket.
A Békeőrök intézkedni kezdtek, de mielőtt Noel berohanhatott volna, Judicar utolérte és ellentmondást nem tűrően megfogta a karját. - Kérem, szenátor - szörcsögte ezúttal egy fokkal halkabban. - Ez jedi ügy. Hadd menjek én előre. - De szorosan maga mögött leszünk - adta át az elsőnek való belépés jogát finom biccentéssel Noel, miközben a hátuk mögött szobrozó Benre kacsintott.
Odabent egy sztázisszékhez szíjazva ült volna Rozess szenátor - hogyha az egész alkalmatosság nem lebegett volna éppen. A szenátor arcán őrület, kaján nevetgélés és reménytelen levegőért kapkodás látszódott egyszerre, miközben a vele szemben álló, jedi lebernyeg és mindenféle peremvidéki páncél gönc keverékét viselő, gyűrött arcú fiatal nő összeszorított ököllel, kissé eszelős arccal meredt rá. Ben ösztönösen megérezte a fiatal nőből áradó, a Sötét Oldal felé nyúló, jediktől messzemenően idegen energiákat, bár öltözéke alapján minden bizonnyal a Rend tagja volt, ha nem is mester, de lovag mindenképpen. - Utoljára kérdezem, hol vannak a kristályok, te pondró! - sziszegte a nő. - Hová dugtad a cuccot, he?
- Sosem árulom el neked, Enfys Nest, te drogos nőszemély - gurgulázott Rozess, miközben Ben nem tudta eldönteni, hogy önálló Erő-érzékenységre utaló kisugárzást vél felfedezni a szenátorban, amellyel ha teljesen kivédeni nem is, de legalább némiképp el tudta nyomni vallatója Erő-fojtó technikáját, de mintha közben kissé élvezte volna is, hogy szorongatják a torkát... ennélfogva Ben abban sem volt biztos, hogy tényleges kihallgatást, vagy valamiféle beteg, előre megkoreografált szado-mazo szeánszt zavartak meg éppen. - Csak ha egy kicsit, jobban szorítasz... ez így nem... elég... ennél még a mesterem utolsó csizmatalp-nyalogatója is többet tudott, hehe...
A nő szemei kigúvadtak egy pillanatra, és összeszorította a markát, mire Rozess széke remegni kezdett, a fogoly pedig eszelősen krákogni és heherészni. - Sarasi Suun mester! - dörrent bele Judicar az Erő által felerősített, dübörgő hangja a vallatókonténer kongó csendjébe. - Megkérlek, azonnal hagyd abba! A Tanács nevében!
A nő, mintha csak ekkor vette volna észre, hogy mások is vannak már a teremben, hirtelen zavartan körbepillantott, a tekintete egy pillanatra megállt a respirátoros mester helyett Benen, aki kíváncsiságot vélt felfedezni a sárgás-véreresből újra normálissá vált szemekben. Aztán lesütötte a szemét és elengedte Rozesst, aki kajánul röhögve a földre zuhant emelvényestül, mindenestül. - Elnézést kérek, Judicar mester... én csak úgy gondoltam, néhány nem hagyományos vallatási módszerrel... - A módszereidről és az engedetlen viselkedésedről külön beszélgetünk még a Tanácsban, Suun mester - dörögte Judicar. - Most kérlek, hagyd el ezt a létesítményt, és ki ne tedd a lábad még egyszer a Tanács egészének engedélye nélkül a Jedi Templomból, megértetted?
Suun bólintott és kifelé indult, de Noel finom köhintéssel félbeszakította gyors távozást. - Örülök a kissé szokatlan, de feltétlenül érdekes első találkozásunknak, Suun mester, sok érdekeset hallottam már - cártalan, akarom mondani számtalan érdekes pletyka kering a Jedi Partizánokról.
Suun fáradt, beesett tekintetet vetett Noelre. - Ne szórakozz velem, papa, rosszul alszom mostanában - azzal Benre pillantott. - És te, kölyök, te is belém akarsz kötni? Egyáltalán hogy hívnak, olyan ismerős a képed, csak nem ugrik be... eh, a memóriám, tudod... - Ben Skywalker vagyok - biccentett Ben.
- Na nézd már, celebtalálkozó - szólt közbe Suunhoz megtévesztésig hasonlóan őrült-szerű hangon Rozess is a székből. - Maguk folytatják, amit a csitri nem tudott befejezni? - Te idefigyelj, te... - fordult sarkon a nő, de Judicar felemelte a kezét. - Suun mester, nem mondom még egyszer... kérlek... távozz!
- Judicar mester - hajtotta meg magát finoman a nő, majd odakacsintott Bennek, akinek majdnem kiült az arcára az undor ettől. A nő kisugárzása az Erőben... Ben megpróbálta megfogalmazni magának... piszkos volt. Mint aki nem fürdött már egy jó ideje, a szó jedi, világos oldali értelmében. Kétség kívül ráfért volna egy hosszabb meditáció, de ehelyett mindenféle, a jediktől teljesen idegen gondolat járt a fejében, amelyeket viszont Ben egy nőtől immár maximum viszolygásra érdemesnek talált. - Ugorj be a Templomba, kölyök, ha ráérsz, dumálunk majd, jó?
Azzal Suun kisétált és kifelé még megveregette a döbbenten befelé bámuló Békeőr kommandós őrnagy vállát. - Üdvözlöm a pufi haverod, mondd meg neki, hogy jó fej volt, lógok neki eggyel. Na csáó.
Judicar megcsóválta a fejét, és belefojtotta a szót Naberriebe, mielőtt a szenátor megszólalhatott volna, hogy ezer és egy kérdést tegyen fel a távozó Suunnal kapcsolatban, kezdve például azzal, hogy “Ez a bolond nő lopta el a vostroyaiak Cár-bombáját?” - Hadd emlékeztessem, szenátor, hogy ittlétünk mai célja a másik szenátor kihallgatása, nem egyéb - közölte végül, miután nyugalmat erőltetett magára. - Minden más kérdéssel forduljon a Jedi Tanács hivatalos szenátusi összekötőjéhez, szenátor. Vagy pedig a serennoi kolléganőjéhez - tette hozzá felsóhajtva Judicar, mintha csak Erőnek erejével küzdenie kellett volna, nehogy hozzátegyen valami olyasmit is, hogy “tudja, a leszbihez”.
- Értékelem a rugalmasságát, mester - vonta meg a vállát Naberrie és közelebb sétált Rozesshez. - Minden rendben van, Rozess úr? - Unalmas reggelem volt - heherészett Rozess, és Ben meglepetésére mindennemű korábbi Erő-kisugárzás eltűnt belőle. Mintha ott sem lett volna, mintha csak Suunról verődött volna vissza az egész... vagy mintha elrejtőzött volna az Erőben.
Judicart mindenesetre láthatóan nem érdekelték az efféle finom részletek, mert félretolta Naberriet. - Maguk lépjenek hátrébb, amíg megpróbálok behatolni az elméjébe. - No nem, álljunk csak meg - Ben oldalba bökte Naberriet, mire a szenátor is felemelte a szavát. - Jedi mester, olvastam Kre’fey szenátor kommünikéjét. A mandátuma együttes, nem pedig külön, és végképp nem priorizált kihallgatásra szól. Ha a szenátor elméjében próbál meg olvasni, én semmit nem fogok tudni tanúsítani az eredményekből. - Ha azt akarja mondani, hogy nem hisz az adott szavamnak, öregem, akkor majd a kölyök szignózza, ő érteni fogja - vonta meg a vállát Judicar és a hisztérikusan heherésző Rozess felé lépett, hogy kezét a másik férfi halántékára tegye. - Ez a leggyorsabb megoldás.
- Mester... - érintette meg a férfi vállát tisztelettudóan Ben. - Kérem, várjon. Ha tényleg olyan közel állt Rozess szenátor a Renegáthoz, mint az ügyészség és a Békeőrség közös gyanúsítási dokumentuma taglalja, akkor jó eséllyel lehet egy mentális blokk a fejében, amelyet még a Renegát helyezett el. Ha pedig egy erős behatás eredményeként élesedik, akkor a szenátor összeomlik, maga pedig nem tud meg semmit, és egyúttal megkárosította a kihallgatás alanyát, akadályozva ezzel a Békeőrség és a CSF nyomozati munkáját. Ezt, ugye maga sem akarja?
Judicar szitkozódva hátralépett és szembefordult Bennel. - Nicsak, milyen okos valaki. Látszik, kitől tanultál anno, te Skywalker-ivadék. Caedustól bűzlenek a szavaid, meg ezeknek a gárdistáknak a szagától. Amúgy is lényegtelen, a Renegát halott, nem igaz? Akkor pedig nem tud bekapcsolni semmiféle agyleolvasztást ezen a pernahajderen - biccentett hátra Rozess felé, akinek kikerekedett a szeme.
- Micsoda? A nagyúr meghalt? Erről miért nem szólt a drogos nő? - Nem vagyok benne biztos, hogy ezt jó ötlet volt a volt kollégám tudomására hoznunk, jedi mester - sóhajtott fel a homlokát masszírozva Noel. - Nem lényeges - horkant fel türelmetlenül Judicar, de Ben ismét közbeszólt.
- Mester, kérem hallgasson rám. Ismerem a Renegát trükkjeit. Simán lehetnek passzív mentális blokkok Rozess elméjében, amelyek csak bizonyos Erő-behatásra aktiválódnak, hogyha megpróbálnak az Erőn át hozzáférni bizonyos emlékeihez. Csak ő maga tudja feloldani őket, hogyha önszántából beszél. - Olyan jól informált vagy a Renegát viselt dolgaiban, kölyök, hogy kezdem azt hinni, te is egy követ fújsz vele - hunyorgott Judicar gyanakvóan Ben felé.
- Sokat voltam mellette - húzta ki magát Ben. - Amikor még Smordre mester néven a Tanács tagja volt, Judicar mester. Megjártam vele Zonama Sekoton és beleláttam különcségébe, amikor maga, Judicar mester, már elnézést, de még csak kezdő lovagocska volt Hamner mester tanítványai között, és a Fény Hadseregének zászlósa. Nem is olyan régen, már elnézést, de mindenképp évekkel azután, hogy én már lovag voltam. Már elnézést. Jusson eszébe mindez, mielőtt vádaskodik.
Rozess felröhögött a hátuk mögött. - Na, ezt megkaptad, Fény-Vader, nagy a szád, kölyök, tetszel nekem.
Judicar respirátorából apró füstfelhők szálltak fel. - Könnyen beszélsz, kölyök, ha engem Skywalkernek hívnának, valószínűleg én sem itt tartanék... én is azt képzelném magamról, hogy túl jó vagyok a jedi úthoz, megengedném magamnak, hogy tetszés szerint, önfejű módon vállaljak el mindenféle kétes magánzó munkát, és én döntsem el, a nálam bölcsebbek és idősebbek, a Tanács iránymutatása nélkül, hogy melyik út vezet a Fénybe és melyik a Sötétségbe--- szégyen, gyalázat, apád forogna a sírjában, ha lenne neki...
Ben sértődötten beharapta az alsó ajkát az utolsó kijelentésre. - Apám ott volt, ahol én, és ahol maguk nem, jedi mester. Szembeszállt a Káosszal, tudja hol, és győzött, feláldozva magát - Ben direkt nem említette, hogy Serennora, Endorra, vagy Tythonra gondol éppenséggel. - Ne merészeljen ítéletet mondani felettem egy olyan Tanács tagja, akiknek a munkáját a galaxis fenyegetései elleni harcban olyasféle magánzók végzik, akiket maga itt ostoroz.
- Fogja vissza az ölebét, szenátor - fordult most Judicar Naberrie-hez -, mielőtt én teszem. - Sajnálom, maga kezdte a sértegetést - fonta össze karjait mellkasa előtt Noel türelmesen. - Skywalker parancsnok csak felhívta a figyelmet az alkalmazni kívánt kihallgatási módszer visszásságaira. Nagyon remélem, jedi mester, nem ragadtatja el magát annyira, mint az előző kollégája, akiről még a végén azt kell hinnem, hogy illegálisan, engedély nélkül tartózkodott itt, rögtön veszélybe sodorva azt a bizalmat, amelyet a Köztársaság törvényes bűnüldöző szervei a téma érzékenységére való tekintettel megszavaztak a Jedi Tanácsnak...
Judicar ismét füstölgött egy sort, de végül Ben számára is érzékelhetően mélyre merült az Erőben, türelmet és nyugalmat erőltetve magára. - Nagyon jó, egész kis műsor - heherészett mögöttük Rozess. - Ha ezt tudom,hamarabb lebukom, ez szórakoztatóbb, mint titokban beépülni a köztársasági kormányba, hehe.
- Hogy akarják csinálni? - kérdezte végül Judicar. - Hagyományos módszerrel - lépett közelebb Naberrie Rozesshez. - Kérdések és válaszok formájában, ahogyan azt szokták. - Ha önszántából válaszol, nincs az a mentális blokk, ami megolvasztaná az agyát - tette hozzá Ben. - Nekem úgy tűnik, amúgy sincs már mit megolvasztani - sóhajtott fel Rozess eszelős tekintetére meredve Judicar. - Ez az alak nem normális. Össze-vissza fog beszélni.
- Csak meg kell találni, mivel hathatunk rá, nem igaz, szenátor? - lépett még közelebb Rozesshez Naberrie és összevonta a szemöldökét. - A mestere halott. Már nem állhat bosszút magán. - Azt hiszik, félek? - röhögött eszelősen Rozess. - Sosem féltem... sosem tudta senki, ki vagyok... sosem jöttek rá... ehehehe... sosem fognak rájönni. Maguk is csak... szórakoztatnak... a vörös ribanc jobb volt. Magukból még ezt se nézem ki - azzal a férfi Benre kacsintott. - Na jó, belőled igen, egy kicsit, de túl öreg vagyok hozzád, nemde? Draaynek tetszenél bezzeg, annak a kis buzinak..
Ben elvörösödött, aztán megrázta magát. Hát persze, villant át az agyán. - Magának vége, szenátor, és ezt Ön is tudja - tolta félre Noelt és lépett egészen közel Rozess arcához. - A mások átverése, megtévesztése és a vele járó intellektuális kielégülés ideje elmúlt. Ha szerencséje van, életben hagyják, a Köztársaság is, és a titkaikat féltő Renegátisták is, akik mostanra bizonyosan halálra marták egymást néhány kivételtől eltekintve Sordis bűnszervezetének maradványain. Ha szerencséje van, kap egy repulzortarktort és megbecsült, életfogytiglani kényszermunkát egy köztársasági jóvátételi telepen, ahol pakolhatja a leszerelt hadianyagot napestig.
- Halálra fogom unni magam, kölyök, akkor inkább öljetek meg - köpött ki Ben mellé Rozess, de amaz csak lehalkította a hangját, és hátrébb lépett. - De nem kell, hogy a családja is így járjon. - Kit érdekelnek engem azok a pondrók - horkant fel Rozess. - Mit bánom, élnek-e, halnak-e. Nekik is mindegy már.
Judicar eddig csendben figyelte a beszélgetést, most közbeszólt, mint aki végre rájött, mire akar kilyukadni Ben Skywalker. - Megvédhetjük a fiát. - Azt sem tudják, hol és kivel farkal éppen - köpött ki ismét Rozess, de most már inkább volt csalódottság a hangjában, mint düh. - Nálunk van - tette hozzá Judicar.
Ben elmosolyodott, az apró rezdülés, amit érzékelt Judicarban, amikor Rozess először említette a fiát, úgy tűnik, helyes megérzést sugallt. - Tudja, szenátor - folytatta. - Én is sokáig küzdöttem azzal, hogy elfogadjam és újraértelmezzem... a szüleim örökségét. Talán nem váltam azzá - pillantott Judicarra -, aminek eredetileg szántak, vagy szerették volna, hogy legyek. De voltak, akik segítettek - pillantott most Noelre. - Nekem pedig meg kellett tanulnom elfogadni a segítséget. Ez a lehetőség mindenkinek jár. Az ön fiának is.
- Unalmas az erkölcsi kiselőadásuk - ásított Rozess. - Mintha engem ez egy szemernyit is érdekelne. - A maga vére - suttogta szuggesztíven Ben. - Ezen nem változtathat. Nekünk csak néhány információra van szükségünk arról, hogy hol keressük a Renegát halálával beállt hatalmi vákuumot a galaxis bűnös szövedékén. Magát nem menti meg vele... de a fiát igen.
Rozess bizalmatlanul Judicarra pillantott. - Hogy a Fény-Vader egy ostoba jedit neveljen belőle, vagy effélét? Akkor már inkább a munkatábor neki is... - Van más megoldás is - pillantott most Judicar Benre. - A Tanács megbízhatja Ben Skywalkert a fiú védőőrizetével.
Ben ismét elvörösödött. Nem ismerte Draay Rozesst, de olvasta az apja letartóztatási körülményeit. - Én nem is tudom... - Ugye mindannyian tudják, hogy legalább annyira érdekelnek minket a Rozess szenátort ide juttató információk forrásai, mint a ténylegesen elkövetett bűncselekményei - tette hozzá most az eddig szótlan Noel.
- Ugye, hogy maga sem bízik abban a szentfazék Randban? - heherészett Rozess. - Álságos pöcs. De igazuk van. Ha megvédik a fiamat, többet is kaphatnak rajta keresztül. A hátsó bejáratot... - kacsintott Benre. - Valahová, ahol úgy gondolják, a Köztársaság leszáll róluk azután, hogy engem beáldoztak. - De szükségünk van a Renegáttal kapcsolatos információkra is - tette hozzá Judicar. - Különös tekintettel a kristálycsempészeti útvonalakra és az eredetükre.
- Ja, gondoltam, hogy magát is érdekli, nem csak a drogos nőt. Mondjuk maga legalább nem tudja elszívni, ha egyszer eljut Jedhára - kuncogott fel Rozess, majd egy pillanatttal később kikerekedett a szeme a felismeréstől, hogy elszólta magát. - Vagyis... izé...
- Hogy hová? - kérdezte most halkan, szuggesztíven Ben Skywalker. - Izé... én... ne már... akkor most... mindjárt... - Rozess egy pillanatig forgatta a szemeit. - De várjunk csak... élek... még élek - hisztérikusan elvigyorodott. - Kicsúszott a száján - fordult Judicar felé Ben. - Megmondtam, ilyenkor nem működik a passzív blokk. Ha Sordis még élne, akkor talán. De így nem.
- Maga tudja, hol található a legendás Jedha, és mi köze a kristálycsempészethez? - kérdezte Judicar. - Már hogyne tudnám, szörcsike - csóválta a fejét Rozess. - Mit gondolsz, szórakozásból ástam annyit? Azt hiszed, a régiségek gyűjtése csak valami bolond hepp volt a részemről? Tán azt hitted, valamiféle Thrawn-utánzatnak képzelem maga, idióta jedi? - Szorítkozzunk a lényegi információkra - szólt közbe Noel, mielőtt újra elfajul a beszélgetés.
- Okés - pillantott a hármasra Rozess. - De tényleg csak akkor, ha a kis köcsög... - biccentett Ben felé. - vigyáz a másik kis köcsögre, fiamra. Inkább, mint valamelyik karót nyelt jedi, vagy egy nő. Annyira még én sem utálom, hogy ezt kinézzem neki, hehe. - Rendben - mondta Judicar. - Engem meg sem kérdez senki? - kérdezte zavarodottan Ben. - A Tanács jóváhagyja - ismételte sztoikusan Judicar. - Eddig azzal piszkált, hogy nem hallgatok a Tanácsra - jegyezte meg Ben.
- Gondolom, a Békeőrség is jóváhagyja, meg a mindenféle egyéb köztársasági illetékes szerv - pillantott Noelre sokat tudóan Judicar. - Végtére is a Renegát ügyein kívül van egy újabb közös érdekünk, nemde, szenátor? A deisták kapcsolódási pontjai ott bűzlenek az Erőben Rozess szenátor letartóztatása körül. A szálak messzire vezetnek. A szenátor fia az egyik kulcs, a másik Rand szenátor. Ez fontos magának is, nemde? - Úgy érti, olyan fontos, hogy inkább a Tanáccsal való együttműködést válasszam, és szemet hunyjak a Templom egyes tagjainak túlkapásai felett? - biggyesztette le az ajkát Noel annak felismeréseként, hogy Judicar füstölgéséből egyszerre előbújt a taktikus. - Ezt maguk megbeszélték Traesttel előre, nem igaz?
- Kre’fey szenátor a Jedi Tanács barátja - tárta szét a karjait Judicar. - Legyen és maradjon ön is az, szenátor, és a protezsáltja megkapja a Rozess-fiút. A többi a maguk dolga. Addig, amíg a nyomozati eredmények deista és esetleges egyéb bűnszervezetekhez vezető vonatkozásairól tájékoztatnak minket is. - Mire gondol? - kérdezte Naberrie.
- Az ifjú Rozess elméje nyitottabb számunkra, mint az apjáé, elég ideje pihen már a Templomban - magyarázta Judicar. - Tudjuk, hogy volt egy vendége, mielőtt ez az egész kipattant. Egy még fiatalabb, különös ifjú, akit körbelengett a Sötét Oldal és olyan utakon keresztül közlekedett, amelyeket korábban a Szindikátus titkos vezetői használtak, mint a Lannisterek, vagy Papa Legba, az Öreg. És akit utána a nyomkövetőink a Mormon Birodalomba, ebbe az új szektás államba követtek. Egészen a határig. Tovább már nem mehettünk, Tatooine után már nem ér el a kezünk. De talán a magáé és az ifjú Skywalkeré igen. Elhiheti nekem, ha a hivatalos szerveknél érdeklődne utána, csak annyi választ kapna, hogy minden tiszta és legális.
- Kis köcsög, mibe keveredett - sóhajtott fel Rozess, őszinte aggodalommal a hangjában. - Legyen - szólt közbe Ben. - Vállaljuk el, szenátor.
Noel biccentett, miközben Judicart méricskélte. - Rendben, jedi mester. Ne haragudjon, amiért elsőre tévesen ítéltem meg. Egy oldalon állunk, igen. De maradunk a hagyományos kihallgatási módnál. - Persze, persze - Judicar biccentett Bennek és Rozess két oldalára álltak. - Mi blokkoljuk az Erőt itt a konténerben is Skywalkerrel. Semmi sem fog kikerülni innen, amit a szenátor elmond. Maga pedig tegye fel a kérdéseit, és ne hagyjon ki semmit, ami a Jedhával kapcsolatos lehet. Lehetőleg gyorsan, mielőtt feltűnik valamelyik Békeőr fejes, vagy deista a mestertársam előző kis magánakciója miatt...
|
|
|
Post by sithlord on Aug 17, 2021 10:58:55 GMT 1
Rand kissé kétkedve hagyta ott a Kormányülést, magában nevetségesnek gondolva ezt az egész népszavazási kezdeményezést. Mindenesetre bele ment a játékba, más választása úgy se volt. Vagy talán mégis. Mikor interjút adott a galaktikus hírcsatornáknak a közelgő népszavazásról, feltűnt neki valami. Egy alig észlelhető kis törpepárt, a Mi Köztársaságunk, szintúgy támogatta a KDNP ötletét. Ez pedig még hasznára válhat, hiszen a Pius Deának kellenek a lehetséges szövetségesek…
Hazaérve kényelmes lakosztályába, egy pohár jófajta Tho Kaji fűszerbor mellett, volt ideje átgondolni az elmúlt napok és órák eseményeit. Garak...és az ő különleges vendége bajba került, ezzel bajba sodorva őt is. Most biztos azt hiszik Garak megbízói, hogy ő tolt ki velük...pedig ez nem igaz! Randnak esze ágában se volt kitolni senkivel sem, talán ezalól kivételt jelentett Rozess szenátor, de neki már amúgy is vége… Pillantása az asztalon heverő, bantha bőr könyvre esett, a Szent atyák írásaira, az Út könyvére. Elégedetten vette fel hogy bele lapozzon, de valahogy fura érzése támadt ahogy lapozgatta. A betűk valahogy furák voltak. A francba!-gondolta elégedetlenül. -Biztos a sok stressz teszi velem. Rand olvasni kezdett.
Csar Tosch mester, a Pius Dea egyetlen fél klingon tagja, éppen az Alsóvárosi szutykos gyerekeknek tartott előadást arról, miszerint bármi és bárki lehet táplálék. -No figyeljetek meööö úgy bezony dáá! Itten vagyon ez a saru és ezt most felfalom meööö plöö!
A mester máris rágcsálni kezdte a saját saruját, nem kis derültséget okozva az Alsóvárosi gyerekeknek és fiataloknak. Egészen addig, amíg meg nem jelentek Rand szenátor emberei. -Velünk kell jönnie Möster! A szenátor látni óhajtja! -lépett hozzá egy jól felismerhető katona. -Dobravécseer népettyűm! Ha látni akar akkor elmegyek hozzá úgy bezony dáá! -mondta a jól láthatóan eléggé ittas és részeg mester. A gyerekek eloldalogtak, a móka véget ért.
-Nagyon jól játssza a félőrült ostobát barátom! -kínálta meg egy kis fűszer pálinkával a most már normális és színjózan Csar Tosch mestert Rand. -Mondja csak, megtudott valami érdekes dolgot? -érdeklődött a szenátor. -Sajnos nem, bár az alsóvárosban keringenek pletykák, ez és az! -válaszolta Csar Tosch. -Új küldetése van barátom! Egy ismerősömnek fog segíteni méghozzá az ön régi hazájában! -tért a tárgyra Rand. -A barátom hogyis mondjam, diplomáciai küldetést hajt végre a Klingon Birodalomban, s ön mint e nép jeles tagja, talán segíthetne neki! Nem mellesleg érdekeinket is képviselhetné! Az ön népe erősen vallásos nem igaz? -Az! Csar Tosch kicsit kényelmetlenül kezdte érezni magát. Visszatérni oda ahonnan eljött, az államba amit olyannyira gyűlölt. Rand kérésének azonban nem mondhatott ellen, feljebbvalója volt és a Pius Deánál az ilyet tiszteletben kellett tartani, hacsak nem akart egy jó kis excommunicatiós eljárást magának.-Rendben, holnap indulok! -Örömmel hallom barátom! Itt egy adatdiszk a koordinátákról, ahol az ismerősöm várni fogja! -Konkrétan mi a feladatom? -kérdezett rá Csar Tosch. -Nos maga kikémleli, hogy melyik frakció támogatja majd a Mormonokat, és az ellenséges oldalnak felajánlja a Pius Dea segítségét! Röviden ennyi! -Csar Toschnak kikerekedett a szeme. -Honnan a devlából tud maga ilyeneket? -Higgye el megvannak a forrásaim! Nem véletlenül én lettem Rozess utóda nemde? És most hagyjon magamra, készüljön a küldetésére! -Csar Tosch még egy utolsó kérdést feltett. -Az ismerőse kit támogat? -Az most nem lényeg! Tulajdonképpen őt is ellenőriznie kell majd, mennyire maradt lojális hozzánk, a Pius Deához! S talán ez lesz az igazi küldetése barátom!
Csar Tosch elment, Rand pedig magára maradt a konspiráló gondolataival. Reménykedett benne hogy nem Monroe verte át őket megint, de ez hamarosan kiderül. Ahogyan az is hogy Garak vissza tud e térni hozzá. Túl veszélyes ahhoz, hogy csak úgy kint kószáljon a galaxisban.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 13, 2021 17:42:27 GMT 1
- Összefoglalva úgy gondolom, hogy a Jedi Tanács által leadott értékelés megfelel a kihallgatáson elhangzottaknak, és indokolt, hogy ugyanakkor szükséges és elégséges, hogy a fogoly Rozess szenátor által megadott koordinátákat elsődlegesen a Jedi Rend kontingense vizsgálja ki, mivel ezek jelentősége elsősorban a Renegát személyes hálózatának felgöngyölítéséhez, és nem feltétlen a Köztársaság Békeőrsége által feltárandó terrorista fenyegetésekhez kapcsolódik. Ebben a minőségben egy hírszerzési külön alakulat Zwerth szenátor egyetértésével elegendő, ha elkíséri a jedi kontingenst - fejezte be a Rozess szenátor kihallgatásáról adott jelentését Naberrie a megbízottak tanácsának gyorsan összehívott ülésén.
- Tábornok úr, akarom mondani szenátor úr, egyetért? Amellett, hogy köszönjük Naberrie szenátor összefoglalóját - pillantott a tanács bothan tagjára, Traest Kre'feyre az ülést elnöklő ideiglenesen elnöklő Wynn Dorvan, miután a Rozess által megadott koordináták a Köztársaság határán kívül feküdtek, így külügyi illetékességűvé avanzsált a beadvány. - Megerősítem - biccentett két morgás közepette Kre'fey. - A jegyzőkönyvek és a jedik szerint nem utal semmi arra, ami miatt flottát kellene küldenünk velük. Egy gyorsreagálású kontingens készenlétben lehet a Bakurán mondjuk, de ennél többre nincs szükség.
- Nekem még mindig nem tetszik, ahogyan bartereznünk kell a jedikkel a fogoly Rozess-kölyök kapcsán - szólt közbe Casterfo. - Ez nem kellene, hogy alku tárgya legyen, egy bűnöző kiadatása. - A másik lehetőség egy hosszas kiadatási procedúra Draay Rozess ügyében a Jedi Tanáccsal, akik biztosítottak, hogy ez esetben elmennek a falig - vetette ellen Kre'fey. - Továbbá csak közvetett bizonyítékok szólnak a fiú bűnössége mellett az ügyben, ellenkezőleg, a periratok szerint a koronatanú vallomásában együttműködő forrásként szerepelt - tette hozzá Naberrie. - Ha jogászkodni akar, szenátor, biztosíthatom, napokon belül szállítok megfelelő bizonyítékot, amely alapján nem csak az ifjú Draayt zárhatjuk el évekre, de a konspiratőr bújtatóit is - sziszegte Casterfo válaszul. - Mely esetben garantáltan nem kapjuk meg a jediktől a koordinátákat és a jóváhagyást, hogy elkísérjük őket - tette hozzá Zwerth békítő hangnemben.
- Minek a jóváhagyás, miért nem megyünk oda magunk egy flottával? - kérdezte most a heveskedő Trosh Beltane. - Az imént mondtam, hogy ezt semmi sem indokolja, fiatalember - rándult meg idegesen Kre'fey összes bajsza. - Bármit, ami ott érdekes lehet és a jedik nyomozásának potenciális eredménye, vagy tárgya, csak kiugrasztanánk idő előtt egy erődemonstrációval.
- Nekem sem tetszik, hogy engedményeket teszünk ezügyben a jediknek... - mormogta végül az eddig csendes, hófehér, gondosan nyírt szakállát simogató G'Sil elnök. - De ha a kölyök a szemünk előtt marad, és ráadásul kikerül a Templomból, az csak növeli a mozgásterünket, nemde? Ha most erővel akarnál lefogatni, meg kéne ostromolnom a templomot... - G'Sil figyelmen kívül hagyta Beltane és Casterfo elégedett helyeslését, miszerint ezt már rég meg kellett volna tenni. - Ha viszont egy semleges helyszínen parkol, akkor sokkal könnyebb bármikor felkapni, nem? - A jedik Adumart javasolták, a katonai akadémiát - szólt közbe Naberrie. - Ben Skywalker elkíséri.
- Egyrészt nem örülnék neki, ha ezek ketten a fiam körül ugrálnának... - biggyesztette le az ajkát, gondosan kifényesített és hegyesre reszelt körmeivel az asztalon kopogva G'Sil.-, másrészt annál jobban felügyelt és megfigyelt semleges helyszín most amúgy sincs a galaxisban, nem igaz, Zwerth szenátor? - kérdezte Abrentől aki ébenfekete és hófehér fogú mosolyt villantott rá. - Bármikor ollóba kapják az ügynökeim a srácokat, ha gond van, elnök úr. - Azt meghiszem, mármint pont, hogy nem hiszem el - kuncogott fel Beltane.
Casterfo csak azért nem csatlakozott hozzá, mert túl közel ült G'Silhez.
- Akkor, ha nincs ellenvetés... - köszörülte meg a torkát Dorvan, egyik kezével a mellénye zsebe nyílásából kikandikáló Zseb fejecskéjét simogatva...
Volt ellenvetés. - Elnézést, khm, de azt hiszem, khm, elfeledkeztünk egy fontos dologról - szólt közbe az eddig csendes Rand szenátor, aki egészen idáig Tyrrel sustorgott valamin. - És mi volna az, szenátor? - fordult felé joviális arccal, Zseb ragadozó mosolyával Dorvan. - Na, tessék, a szentfazék - csuklott Beltane az asztal alá pillantva.
- Ha jól olvasom Naberrie szenátor egyébiránt rendkívül érdekes expozéját - igazította meg látássegítő vizorát Rand. - Akkor valójában ezek a sajnálatos módon bemocskolódott nevű elődöm által megadott és a jedik által meglátogatni óhajtott koordináták a Jedha mondákban és regékben élő, szent rendszerét rejtik? - Hát, mondott valami ilyesmit Rozess... - vonta meg a vállát Naberrie. - Miért fontos ez? - Hogy miért, hitetlen és műveletlen nabooi kollégám, azt kérdezi? - tárta szét a karjait teátrálisan Rand. - Hát nem ismert maguk előtt ennek a helynek a klerikális értéke a Deista Anyaszentegyház berkein belül? Csak rosszra való, átkozott Rozess kollégám sötét üzelmei magyarázhatják, hogy egy ilyen horderejű felfedezést magának tartott meg... - Nyilván ki akart ásni valamit ott - kuncogott Beltane. - Vagy el.
- Elnök úr - fordult G'Sil felé Rand. - Kérem. Ezt nem bízhatják kizárólag mindent összetörő, hebehurgya kémekre és fanatikus jedikre, akik nem tudnak megkülönböztetni egy leleletet egy értéktelen kacattól. Még megsemmisítenének valamit. Valami kulturálisan felbecsülhetetlen értékűt. - Na, a régi nóta - sóhajtott fel G'Sil, majd Randra pillantott. - Mire akar kilyukadni, szenátor? - Kérem, hogy a Pius Dea régészei és szakértői is elkísérhessék a küldetésre a jedik és a hírszerzők kompániáját - magyarázta Rand. - Ez létfontosságú. Olyan szent ereklyék lehetnek ott, amelyeket meg kell menteni a galaxis számára! - Ellenvetés? - pillantott körbe a társaságon G'Sil fáradtan. - Továbbá egy médiastáb is hasznos lenne, ha tényleg annyi potenciális felfedeznivaló van ott, mint Rand szenátor mondja... - szólt közbe halkan Tyrr. - Jól mutatna egy igazi, nagy értékű kulturális eredmény a sok terroristáról és tragédiáról szóló hírblokk után. - Hát, ha maga is azt mondja - tárta szét a karjait G'Sil, majd Kre'feyre nézett. - A jedik ennyibe csak belemennek, nem? - Ha nem katonai a kiegészítés a kontingenshez, hanem civilek, akkor nem lesz okuk tiltakozni. Pláne, ha csak utánuk lépnek a bolygóra - köhintett a bothan, Noel és Abren pedig bólogattak.
- Akkor eldőlt - masszírozta meg a tarkóját fáradtan G'Sil. - Szenátorok, tudják a dolgukat! Most pedig bocsássanak meg, le kell pihennem.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 13, 2021 17:54:35 GMT 1
Az IMU-torony legfelső emelete jóval a reggeli coruscanti felhőzet fölé nyúlt, így átható fehérségen kívül semmit sem lehetett látni odalent. A tárgyalóban levő hosszú asztal közepén ülő muun elnyomta a szivarát a vukicsont hamutálban, majd felpillantott az előtte ülő vegyes társaságra. A muun - Velmut Hill, mint az IMU direktorátusának vezetője - igen ritkán hagyta el az otthonát, de most kénytelen volt rá. Nem csak a tanácsadói és a szexrabszolgája szerint, de még a jobbján ülő Dashit helytartó szerint is, aki pedig nem szokott légből kapott véleményeket formálni.
Velük szemben ott ült a direktorátus egyik sztárügyvédje, Miss Rosenthal. Mellette pedig a Versus hajó- és fegyvercég igazgatónője, Arihnda Monay, a holomédiában a botrányairól és felkavaró fellépéseiről ismert intergalaktikus popsztár, Mordiemort, illetve Perre Needmo, a híres chevin újságíró, aki várakozóan meredt a kezében tartott, jegyzetekre váró adattáblára.
– Tehát... – kezdett bele Hill magiszter. – Önök mindannyian állítják, hogy az IMU-t renegátista Sithek alapították, és erre bizonyítékaik is vannak. Olyan bizonyítékok, ami tönkreteheti a muun bankárok hitelét galaxisszerte. – A hitel szót megnyomta, ugyanis büszke volt a kettős értelmére, és a módra, ahogy felhasználta a mondatban. – Továbbá engem is tönkre akarnak tenni az IMU egészével együtt. Erről van szó?
– Nem – felelte Rosenthal. Mordiemort állta a szavát, és eljött tanúnak, Monay igazgatót pedig elég volt azzal megzsarolnia, hogy tud a renegátista múltjáról. A nő hiába mosta tisztára magát a Franchise pénzével, és alakította át a kérdéses profilú terrorista vállalatot köztársasági hajógyárrá, Rosenthalnak konkrét bizonyítékai voltak ellene, mint bárki ellen a Renegát holdudvarában. Perre Needmo pedig szívesen eljött, miután Rosenthal olyan ajánlatot tett neki, amit nem lehet visszautasítani – vagy az együttműködés, vagy agyvelő a párnáján. – Mindössze arról van szó – mondta a nő –, hogy támasztunk bizonyos követeléseket önökkel szemben azért cserébe, hogy ezek az információk, pontosabban bizonyítékok ne kerüljenek a hatóságok, illetve – itt Needmo felé fordult – a holohírlapok kezére.
– Úgy gondolják, hogy holmi híresztelések elegek lesznek arra, hogy tönkretegyenek minket? – Hill felkuncogott. – Tudja, Miss Rosenthal, csak azért, mert Rozess szenátornak voltak IMU érdekeltségei, minket semmiféle felelősség nem terhel a szenátor úr állítólagos terrorista tevékenysége révén. Számos ügyfelünk és befektetőnk van, és mindegyikük rendelkezik a magánélet jogával.
– Nem Rozessről beszélek – felelte Rosenthal ridegen, mire a hátánál állomásozó két fogdmeg idegesen megmoccant. A megtermett férfiak láttán Hill nyelt egyet, az ő biztonsági személyzete nem volt jelen a teremben. Nem akarta, hogy bárki is hallja ezt a beszélgetést. Hirtelen megbánta ezt az előrelátó döntését. – A fivéreim, nem kell figyelni rájuk – folytatta Rosenthal, elértve a pillantást. – A tárgyhoz visszatérve pedig arról van szó, hogy konkrét bizonyítékaim vannak róla, hogy az IMU közvetlenül felelős az Anakin Solo néven ismert terrorista cirkáló eltulajdonításáért. Tudja, az ellopott cirkáló, ami felelős a Mandalore felrobbantásáért, és más emberiesség ellenes, vagy háborús bűncselekményekért.
– Khm.. Parancsol? – nézett vissza rá Hill magiszter. – Az IMU egyik ügyvédje, egy bizonyos Harmin Kwell elterelte a Sluis vani gyárigazgató figyelmét, amíg az IMU viseletében parádézó renegátisták eltulajdonították az antik hajót – Rosenthal megnyomott egy gombot a karpaneljén, mire az asztal fölött megjelent a rablás visszajátszott képe. A gyárigazgatóval beszélő nő egyáltalán nem hasonlított Rosenthalra, a renegátisták még akkor, a rablás idején módosították a helyi állomások felvételeit. A képeken pedig jól látszott, hogy a sordisisták, akik ellopták az Anakin Solot, az IMU emblémáját viselik. Ezt maga Rosenthal javasolta Sordisnak annak idején, hogy kordában tarthassák Rozesst az IMU-n keresztül, ha esetleg áruláson törné a fejét. Vagy ha a direktorátus rájönne, hogy néhány cégük nem más, mint a Renegát fedőszervezete.
– De mégis mit akarnak tőlem? – kérdezte végül Hill. Ha tönkretenni nem is tudnák ezek a vélt vagy valós bizonyítékok, mármint az IMU-t, de őt magát igen. Sejtette, hogy ez a ribanc az ő aláírását is odahamisította valahová.
– Azokat a cégeket akarom, amelyek ezen az adatkártyán szerepelnek – vetett oda egy adathordozót Rosenthal. A Sordishoz köthető vállalatokat tartalmazta. Arra már megvolt a terve, hogy hogyan vegye ki a pénzt belőlük, ráadásul nyom nélkül. – Azt akarom, hogy adja el őket a Rosenthal család érdekeltségeinek. Továbbá átadja nekem az IMU-hoz köthető politikusok, bürokraták és nagyvállalkozók listáját. Ezek az alakok az én zsebembe vándorolnak.
Mordiemort értetlenül pillantott Rosenthal felé, míg Monay és Needmo szótlanul üldögéltek. – De hát azzal megerőszakolnánk az ügyfeleink alapvető jogait! – kiáltott fel Dashit helytartó. – Joguk van névtelennek maradni a nyilvánosság számára! – Én nem a nyilvánosság vagyok – Rosenthal csettintett egyet, mire a hátánál álló egyik testőre egy újabb adatlemezt dobott felé. A nő ismét aktiválta az asztal vetítőjét, ami fölött most a Dashit család – feleség, gyerekek – lakócímén kívül megjelent a napi rutinjuk részletes leírása, és néhány lesifelvétel. – Ha élve akarja látni őket, maga ebbe nem szól bele – mondta Rosenthal, és ismét Hill felé fordult. – Maga és én soha többé nem fogjuk látni egymást, hacsak nem jön el az az idő, amikor újabb szívességre lesz szükségem. Cserébe természetesen ön is fordulhat hozzám. Még számos vádat tudok a fejéhez vágni, játszhatjuk ezt a végtelenségig. Javaslom, hogy ne harcoljon velem. Nem az a személy vagyok, aki ellen ezt megtehetné, magiszter.
Dashit sugárvetője már villant is, hogy semmivé lobbantsa Rosenthal fejét. A vörös energianyaláb centiméterekre állt meg a nő fejétől, aki szenvtelen képpel bámult vissza a helytartóra. Mordiemort felemelt kézzel ült mellette. A testőrök előrerontottak, kiverték a fegyvert Dashit kezéből, és a falhoz nyomták a férfit. Hill maga is talpra szökkent meglepetésében. A levegőben álló lövedékre, majd Rosenthalra, végül pedig Dashitre pillantott. – Maga idióta! – kiáltotta a helytartónak. – Azt hiszi, ezekből a bizonyítékokból csak egy példány van? És miért veszélyezteti a családját, amikor még profitálhatunk is ebből az... együttműködésből... Dashit Rosenthalra nézve esdekelt: – Kérem... ne... a családomat ne... – Hát persze, hogy nem – vont vállat a nő. Bólintott, mire Mordeimort elengedte az energiasugarat, ami irányt változtatva a falba csapódott. – Azzal csak fölösleges cécót vonnánk magunk után. De maga mit mond az ajánlatomra, Hill magiszter?
– Az... érvei, nevezzük így... az érvei elvitathatatlanok, Miss Rosenthal. De nekem elsősorban a profitra kell gondolnom. Ha csak úgy átadok néhány céget, és nem kapok értük semmit cserébe, az nem jó üzlet a befektetőink számára. Esetleg ha eladnám őket. A bizonyítékai csak a tárgyalási alaphoz elegek. De a másolatokat úgy sem fogja átadni. Rendes, becsületes üzleti tranzakciót javaslok. – Talán az utódja majd másképp látja ezt. – Hát persze, tipikus pénzéhes muun. – Az utódom? – Hill visszaült az igazgatói székébe. A következő pillanatban lerobbant a feje, Rosenthal testőre pedig eltette a hangtompított, füstölgő sugárvetőt. Mordiemort az Erőt használva felemelte a halott muun kezét, azzal írva alá a jóváhagyást, amit a direktorátus ügyvédeként Rosenthal már korábban előkészített, és ami átruházta a magiszteri hatalmat a rangidős tagnak. – Dashit magiszter. Remélem, ön belátóbb az elődjénél. – Természetesen – mondta Dashit, akit az egyik őr még mindig a falhoz nyomva tartott. – Helyes – Rosenthal összeszedte az adatlemezeket, Dashit pedig átadta neki a kért adatokat, és elindította a cégek átadásának procedúráit.
A részletekkel egy standard órán belül meglettek. Rosenthal pedig beírhatta magát a galaxis leggazdagabb személyeinek körébe. Az új cégei tökéletesek lesznek majd Rosenthal-klán kevésbé legális befektetéseinek tisztára mosásához, például mint a kristálypor- és emberkereskedelem. Arihnda, Mordiemort és Needmo megkapják majd hónaponta a hallgatásukért járó sápot, és ha valamelyiküknek megered a nyelve, akkor meg fognak halni. A Szenátuson pedig csak azok a törvénytervezetek fognak átmenni, amelyek számára előnyösek. Mert Rosenthal eldöntötte, hogy mindenkiről lesz valami mocska, amit felhasználhat ellene, még akkor is, ha az illető tiszta, becsületes életet él.
Oh, Sirryn, milyen jó, hogy megöletted magad, te ostoba.
Néhány óra múlva, már a saját hotelszobájában megengedett magának egy pohárnyi taygetai óbort, miközben az épület oldalán végigfutó teraszról Coruscant esteledő látképét nézegette. Eleinte remélte, hogy a direktorátus hallgat az érvekre, de végül más módszerekhez kellett folyamodnia. Gyanította, hogy ebben a galaxisban előrébb jutnak azok, akik először az agyvelődet kenik fel a papírra, és csak utána az aláírásodat. A Rosenthal család, az apja vezetése alatt értette ezt, de akkor még csak kisstílű cosrai bűnözők voltak. Rosenthal a saját nevén sosem mehetett volna vissza oda, mert ott éltek még az örökletes bűn hagyományai, de nem is kívánkozott visszamenni.
Ő ezt akarta – bámult ki ismét az égitornyokra és a körülöttük szlalomozó, fénylő forgalomra -, bármeddig is tart majd. Mert abban biztos volt, hogy Cosra nem nyugszik mindaddig, amíg az egész galaxist, beleértve a Coruscantot és a magvilágok egészét az uralma alá nem hajtja.
Akkor pedig csak azok maradnak életben, akik tudják, hogyan vigyázzanak magukra.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 14, 2021 18:50:04 GMT 1
Kibaszott bürokraták! Káromkodott Rand, de csak gondolatban, miközben elhagyta a tárgyalótermet hogy visszatérjen a lakosztályába. aggasztó az egész helyzet, ami a Jedhát illeti. Richelieu Bíboros nagyon nem fog örülni a Jedik jelenlétének az egyik legszentebb helyen, amit a Pius Dea tisztelt. Nem elég hogy az a fanatikus ősi sith vagy mi az ördög megszállta Ershant, még ez is... Még jobban aggasztotta a fiának, Rudeus Randnak a hogyléte. Nem jó hírek érkeztek felőle, mert a fiú a Pius Dea számára elfogadhatatlan erőkkel rendelkezett. Rand fia és egyetlen örököse erőérzékeny volt, apja azóta titkolta ezt mindenki előtt, mióta a fia egyszer csak úgy a gondolatával megemelt egy légisiklót... Rand imádta a fiát, bármit megtett volna érte. Rudeus a legjobb iskolákban tanult, fényűzésben ahogy az egy Randhoz illett. Most azonban az egyik nevelője aggasztó hírt közölt. Rudy ugyanis eltörte egy fiú nyakát az iskolában, aki addig kötekedett vele és piszkálta Rudeust, amíg megfizetett érte...az életével. Rand máris hozzálátott a nyomok eltüntetéséhez...Ide vezet az ha a gyerek Mordiemort számokat hallgat egész nap... Rudeus rajongója volt annak az abnormális féregnek, egy alkalommal még adományt is küldött neki egy elég busás összeget, amikor a zenész elmondta hogy anyagi gondjai vannak, a holotubeon...Ide vezetett hát a rajongása! Megölt egy fiút, aki ugyan nem módos család sarja volt, de a meggyilkolása felkeltheti bárki figyelmét... Rand azonban most más dolgok felé fordította a figyelmét. Hamar visszaért lakosztályába és első dolga volt egy titkosított hívást kezdeményezni egy régi baráttal. A kommunikátor lassan dekódolta a jeleket majd a holovizoron megjelent egy mandalore páncélhoz hasonló, védőöltözetet viselő alak képe. -Rand! -üdvözölte tömören a szenátort az alak. -Deathstroke! -viszonozta az üdvözlést Rand. -Volna egy feladat az ön számára! Illetve kettő is, de arról majd később! -tért rá a lényegre Rand. -Mindjárt gondoltam öreg barátom! -Deathstroke nem volt meglepve, általában akkor keresték, ha valakit el kellett tenni láb alól, vagy valakiket. Rand jó párszor vette igénybe már a szolgálatait, mindannyiszor busásan megfizette érte. -Nos Deathstroke, a feladat egyszerű! -tért rá a feladat ismertetésére Rand. -A Jedhára kellene menned és csatlakoznod egy Köztársasági kontingenshez! Természetesen titokban! -Jedha? Az kicsit messze van innen! -Nos igen, de az Egyháznak fontos hogy azok az akadékoskodó Jedik, ne köpjenek a levesünkben ott! A Pius Dea idővel uralma alá akarja hajtani Jedhát, egyházunk régi ereklyéivel egyetemben! -Rand hangján érezni lehetett a dühöt, amiatt hogy Jedi férgek akarják megszentségteleníteni az Egyház szent földjét. -aha...szóval Jedik! Miért nem ezzel kezdted barátom? Azonnal indulok! -Deathstroke hangjában enyhe gyűlölet jelent meg, ahogy a jedi szót kiejtette. Nem is csoda, hiszen ősi mandalore család sarja volt, egyesek szerint annak a Mandalorenak volt leszármazottja, aki ellen annak idején Revan és Darth Malak is harcoltak. -Van még valami...haza kell hoznod a fiam! -mondta szomorúan Rand -Rudeust? Nagy fiú már, 11 éves, haza tud jönni ha akar. Nincs szüksége a pátyolgatásomra! Deathstroke kicsit csodálkozott a másik küldetésen, de csak addig, amíg Rand el nem mondta a hiányzó részleteket... -Rudeus jelenleg az iskolája börtönében ül...megölte az egyik osztálytársát! Két hét múlva lenne a tárgyalása, azt akarom hogy hozd el onnan és öld meg az összes tanút is, aki a fiam ellen tanúskodhatna! Ha kell robbantsd fel azt a kibaszott iskolát! -Rand egész indulatossá vált, hiába egyetlen fiáról volt szó. -Ja hogy így? -Deathstroke elmosolyodott a maszk alatt. -Rudyt akár ingyen is kiszabadítom hiszen a keresztfiam nemde? És amúgy is atyám, mióta beszélsz te ilyen csúnyán? -Rand lecsillapodott. -Csak ideges vagyok a fiú miatt...örülök hogy elhozod, itt biztonságban lesz. -Mondtam neked hogy dobd ki azokat a Mordiemort cd-ket nem? Az az alak egy őrült a fiú meg a rajongója! -Az anyja halála óta van ez... -Rand hangja elcsuklott, ahogy néhai szeretett feleségére gondolt.-Teljesen mindegy! A kormány új tagjának a fia nem lehet gyilkossággal vádolva! A jediket meg felőlem meg is ölheted, csak ne tegyék rá a koszos mancsukat az Egyház értékeire! -Deathstroke bólintott majd elköszönni készült. -Ma el is indulok, nem kell aggódnod sem a jedik sem a fiú miatt! -Deathstroke alakja eltűnt, Rand pedig készült megírni a jelentését a Bíborosnak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2021 17:09:24 GMT 1
Perre Needmo a tőle megszokott kényelmes, szemlélődő tempóban csoszogott végig az IMU díszes, zárt terepsiklójától az irodaházáig vezető rövid gyalogjárón, miután a jól sikerült "interjú" után vendéglátói visszahozták a Médianegyed színes, modern felhőkarcolóinak kerületébe, az épülethez ahol jelenleg privát stúdiójának helységeit bérelte. Felment a turbolifttel a legfelelső szintre, majd udvariasan köszöntötte stábjának tagjait a recepción, elmajszolt egy energiarudat és öreges léptekkel becsoszogott az öltözőjébe, hogy felkészüljön a következő, Holdo szenátor örökségével foglalkozó dokuholojának felvételére...
Az öltözőben kurtán biccentett unokatestvérének és dublőrének. Radyotha Needmo - aki nőstény volt, de a chevineknél nem volt ember, vagy bármi másféle faj képviselője Coruscanton, aki meg tudna volna mondani a tényleges különbségeket a faj két neme között - biccentett unokatestvérének, akivel megszólalásig hasonlítottak egymásra, majd nekiállt átvenni Needmo szövegét a felvételhez. Már csak néhány perce volt, hogy kisétáljon és beálljon a másik chevin helyére, miután reggel óta itt várakozott... népéhez méltó türelemmel.
Perre az öltöző másik végében lévő apró fülkéhez lépett, ami külső szemlélőnek a chevinek számára kialakított ürítőhelységnek tűnhetett - emiatt nem is volt, aki belső szemlélőként szerette volna megtekinteni, megelégedtek a takarítódroidokkal -, majd aktivált egy gombot az öblítőtartály mellett, mire az egész apró helység zuhanni kezdett a padló alá épített mágneses karmokon... felette pedig helyére csúszott a tényleges wécé, arra az esetre, ha Radyothának ki kellett volna mennie ténylegesen.
A turbowécélift a torony földszintje környékén landolt - ez Coruscanton a mínusz kilencvenediknek felelt meg -, Needmo pedig átszállt az apró mágneses fülkébe, ami immár nagyrészt vízszintesen utaztatta tovább... egyenesen, pontosabban görbékkel tarkítva egészen a Békeőrség egyik Alsóvárosban lévő védett házáig, ahonnan már csak néhány emeletet kellett lépcsőznie a bordélyháznak álcázott, amúgy üres szolgáltató épület felső szintén lévő fogadóteremig... ahol bőven volt ideje meglepődnie a rá váró illusztris, a szokott egyetlen fedett ügynökhöz képest jóval nagyobb létszámú társaságon.
A sztárriporter morogva köszönt mindenkinek, majd sokredős ruhájának egyik bugyrából, amelyről el nem tudta volna dönteni senki sem, hogy még a tényleges alsóruházat vége, vagy már a ráncos chevin bőr kezdete, előhúzott egy miniatűr felvevőt és átadta a poloskát a jelenlévők egyikének, egy jól fésült, szőke humánnak.
Az Arc, azaz Borath Maddeus ezredes, a Köztársasági Hírszerzés vezetője behelyezte a diszket egy miniatűr lejátszóba, és a teremben ülő többi vendéggel együtt végignézték Rosenthal performanszát az IMU székházában, amit Needmo rögzített.
- Értékeljük a bátorságodat, Perre - jegyezte meg végül a társaság vitán felül legjobban fésült tagja, a szenátorok és a nézők kedvence, Javis Tyrr. - Ez érzékenyebb ügy volt, mint előre gondoltuk volna. A Köztársaság hálás, hogy vállaltad a veszélyt, ami ezzel járt. - Mindannyian tudjuk, hogy nem volt választásom, Javis barátom - krákogott Needmo. - Mármint ebben a szobában... tudjátok, hogy nem volt választásom, vagy megcsinálom az összes ilyen akciót, amit kértek, vagy mehetek börtönbe a Sordis-interjú miatt. - Nem kell túldramatizálni - villantott egy inkább kameráknak, mint a jelenlevőknek szóló, s e minőségében jelen helyzetben teljesen felesleges műmosolyt Tyrr. - Nem a mi hibánk, Perre, hogy az ellenzék Mimban óta teljesen szét van esve, és az ügyvéd, aki mögötted állt, amikor összehoztad azt az interjút, jelenleg munkanélküli, menekül, vagy darabokra robbant.
- Arról nem is beszélve, hogy erkölcsi elégtételt kellene éreznie, riporter úr - szólalt meg a Békeőrség szürke egyenruháját viselő, puffadt, vöröses arcú Heol Girdun látható elégedettséggel, hogy ismét efféle ügyekben és hivatalos pozícióban dirigálhat és konspirálhat, amire Jacen Solo bukása óta erősen korlátozottan volt csak módja. - Segíti a Köztársaság bűnüldöző szerveit szent kötelességük teljesítésében, a rend fenntartásában.
Needmo lekicsinylően a Békeőr parancsnokra, a GAG volt funkcionáriusára nézett, majd inkább nem szólt semmit, csak krákogott egyet. - Ami a rend fenntartását illeti - jegyezte meg a társaság másik nonhumán tagja, a szikár, sovány, háromszemű Peen Ter, a CSF főparancsnoka. Needmo őt legalább minimálisan tisztelte, mert nem volt olyan megalkuvó, mint a Békeőrök és volt gárdisták. - Kiadjam a körözést Rosenthal asszony ellen gyilkosságért? - Attól tartok, itt még nem tartunk, rendőrparancsnok úr - szólt közbe erőltetett sajnálkozó hangnemben Maddeus-Loran, és a mellette ülő, jól öltözött, de apjától örökölt kopaszsága révén annál kevésbé fésült férfira pillantott, aki mindenféle jelölés nélküli zubbonyt viselt, mégis úgy nézett ki benne, mint egy rangjelzését vesztett birodalmi kapitány, a ruha szabása miatt legalábbis. - Ugye, szenátor úr?
Trosh Beltane biccentett. - Még nincs itt az ideje, nem. - Már elnézést - köhintett Ter. - Maguk is látták, milyen brutálisan ölték meg azt a muunt. Az a nő és az egész bandája gyilkos. - Gyilkosok, akik ezer szálon kötődnek a Renegát éppen széthulló és újjáalakuló bűnszervezetéhez - magyarázta Beltane. - Amit jobban meg kell értenünk először. Tudnunk kell, mivé válnak, és hol, mielőtt lecsapunk rájuk. - Arról nem is beszélve, hogy ezekkel a bizonyítékokkal még tovább fűzhetjük a Renegát és az ellenzék kapcsolatáról szóló történetünket a médiában - tette hozzá elégedetten Tyrr. - Most már az IMU is besározódott. Ahogyan besározódik majd mindenki az ellenzékből, aki valaha üzletelt velük. Például az új-alderaaniak és a Calrissian-konzorcium vezetői, akik eredetileg idehívták őket annak idején. Amit Ön továbbra is segít majd nekünk teríteni a hírekben, nem igaz, Perre barátom? - tette hozzá a chevinre kacsintva. - Mármint, ha továbbra is szüksége van a Hírszerzés személyi védelmére - tette hozzá Maddeus, majd a holofelvétel utolsó kockájára pillantott, végül vissza Needmora. - Nekem úgy tűnik.
- Hogyne lenne, látták, mit műveltek - krákogott Needmo, ide-oda forgatva a szemeit. Nem lehetett eldönteni, hogy inkább fél, vagy inkább mélységesen fel van háborodva, hogy efféle piszkos ügyekbe keveredett, és nem úgy tűnt, hogy egyhamar ki tudna belőlük kászálódni. - De ez akkor is... elég mocskos ügy. - Egyetértek - szólt közbe Peen Ter. - Hiba lenne csak úgy elengednünk ezeket az alakokat Coruscantról. - Ha most lecsapunk rájuk, a helyükbe lép valaki más a szervezetükből, akihez nincs kapcsolatunk, akit nem tudunk követni, akivel nem tudunk majd kommunikálni, ha a szükség úgy hozza... - rázta a fejét határozottan Beltane. Sőt, tulajdonképpen még jobb is nekünk, hogyha megfelelő felügyelet mellett ezek a jómadarak elhagyják Coruscantot a cégekkel és a vagyonnal együtt, amit elcsakliztak. Ezzel a felvétellel a kezünkben - biccentett a holokocka felé - akár nyomást is gyakorolhatunk rájuk, hogy vigyék ki a Köztársaságból a piszkos pénzüket egyszer és mindenkorra, ha nem akarnak büntetőeljárásokat a nyakukba. A gazdaságfehérítés pedig jelenleg magasabbrendű érdek - húzta ki magát elégedetten a gran rendőrfőnökre pillantva. - Ugyebár.
- Előkészítem a megfelelő csatornákat, hogy ezt Rosenthal asszony tudomására hozzuk Needmo úr belekeverése nélkül - szólt közbe Maddeus és bátorítóan megveregette Perre egyik vaskos alkarját. Maddeusként már ezzel is túlment a megalkuvó, nyálgép hírszerző imázsán, aki úgy ugrált, ahogy a kormány Casterfo-féle tagjai fütyültek, de mint Arc, régóta , gyerekkora óta ismerte az öreg chevint és rettenetesen sajnálta, hogy ilyeneken kell keresztülmennie. De ennél többet a jelenlegi közönsége előtt természetesen nem tehetett. - Mi pedig gondoskodunk a személyi védelem második védvonaláról - szólt közbe Girdun, akit tulajdonképp senki sem kérdezett. - Legyen - horkant fel Peen Ter, akinek láthatóan ugyanannyira nem tetszett az egész, mint a chevinnek. - Kiváló, akkor ezt meg is beszéltük - vigyorgott Tyrr. - Perre, köszönjük. Jelentkezni fogok azzal kapcsolatban, hogy legközelebb melyik Holdo-történet menjen adásba. Lehetne mondjuk a lezbikus kaland Organa Soloval, nem gondolod? - Amit csak akartok - hajtotta le megnyúlt fejét a chevin. - Csak védjétek meg a családom. - Ne aggódjon, Needmo úr - biccentett Maddeus. - Minden rendben lesz. Köszönjük, hogy idefáradt.
Girdun és Peen Ter visszamentek a főbejárathoz, hogy folytassák a razziát a környező kuplerájokban, aminek az ürügyén eredetileg idejöttek, amíg Needmo visszament saját mágneskapszulájához. Tyrr és Maddeus egy másik mágnesvasút-alagút felé vették az irányt, ami a Szenátus negyede felé vezetett. Már bent ültek a kapszulában, amikor Tyrr megszólalt. - Hát, ez simán ment, nem gondolja? - De, persze - hümmögött Maddeus. - Most már csak az a kérdés, mit reagál végre az ellenzék a következő híradásokra, amiket kiadunk. - Nem tudom, melyik a nevetségesebb - hümmögött Tyrr. - Nolga szenátor előválasztási kampánya és árnyékkormány terve, amikor a semmiből akar visszakerülni a holohírekbe, vagy Triebakk szenátor erőfeszítései, hogy visszakönyörögje magát a Populisták közé és letagadja, hogy valaha is köze volt a Holdo-féle ellenzékhez... vagy éppen Penes szenátor sirámai, ahogyan igyekszik úgy tenni, mintha soha semmi köze nem lett volna az egészhez Renegátostul - Holdostul - Mimbanostul, és újfent arról ajvékol naphosszat, hogy az Ershanon nőket kínoznak és végeznek ki nyilvánosan a piramisokon. - Magam részéről azt hiszem, legközelebb nem ők fognak a hírekbe kerülni, hanem Cortez szenátor lesz az, akik felülírja a maguk menetrendjét - jegyezte meg Maddeus. - Már eljuttattam az erről szóló jelentésem a kormánynak, nem olvasta? - Oh igen, a valós fordulatok mindig sokkal nagyobb fejfájást okoznak a hírkészítőknek, mint a gondosan előkészített szenzációk - hümmögött Tyrr. - Az Új Ellenállás és az EGB hírszerzése tényleg átjáróháznak használja a szenátor és az apja közötti kapcsolatot? - Van egy nyomunk - közölte sejtelmesen Maddeus. - De még csak az elején tartunk. Az Ismeretlen Vidékre vezet. Valamit épít a Birodalom. - Na tessék - köhögött Tyrr. - Az ilyeneket nem kellene nekünk mindenféle konvojmozgás alapján előre tudni? - Úgy érti, mint amikor a logisztikai adatokból kikövetkeztette a szolgálatunk, hogy az ESB halálcsillagot épít? - kérdezte Maddeus. - A...aha - hümmögött Tyrr, aki akkor még nem volt kormánytag. - Az más volt - magyarázta Maddeus. - Tudja, szenátor, azt a Sith Halálcsillagot gyakorlatilag a Commenoron építették, itt a szomszédban, csak a Maradványon túl rakták össze. Az orrunk előtt közlekedtek az alkatrészeket szállító konvojok, lényegében. Az EGB esetében más a helyzet, a Maradvány kereskedik a Corporate-szektorral, a Cosra a Knottal és a Polneye-al, de az egymástól távoli térségek közti forgalom minimális, csak személyi és katonai. Az Ismeretlen Vidék mélye pedig egy fekete lyuk előttünk. Legalábbis most még. Reméljük, ez az új szál hoz némi... információt. - Csak szóljanak előre, hogy mit tegyek róla a hírekbe - krákogott Tyrr. - Még csak az kéne, hogy találjunk még egy Halálcsillagot, vagy ilyesmi. Az egész médiakampányunk belebukna, senkit sem érdekelne, mindenki azon pörögne, mikor jelenik meg Coruscant felett egy elpusztíthatatlan birodalmi harcállomás... - Ne is mondja - sóhajtott fel ezúttal őszintén az Arc. - Remélem, nem kerül rá sor.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 17, 2021 17:30:04 GMT 1
A Pokoltűz Klub Magániskola börtöne és fogdája... Rudeus Benjamin Rand, alig 11 éves múlt és máris egy sötét fogda mélyén várta azt, hogy ítélkezzenek felette. Pedig véletlen volt az egész, ő nem akart megölni senkit sem... A hollófekete hajú kisfiú, meglehetősen izmos alkattal rendelkezett, egyszerű egyrészes ruhát viselt, mint az igazi rabok. Hallgatagon ült cellájában, miközben azon gondolkodott hogyan jutott ide... Az egész dolog még akkor kezdődött, amikor ebbe a magánsuliba jött. Mivel édesanyja halála óta meglehetősen visszahúzódó fiú volt, rendszeresen érték atrocitások és kötekedések. Egyedül legjobb barátja Draay Rozess látogatásai vigasztalták meg és a lány akit mindenkinél jobban szeretett. A kislány, Catherine Raye Shaw, rendkívül régi és ősi Coruscanti bankár családból származott, a régi Köztársaság idején nem egy tagjuk szenátor sőt Főkancellári státuszt is viselt a Régi Köztársaságban. Cat azonban nem volt beképzelt sem pedig elkényeztetett. Akárcsak bátyja, ő is ide járt Rudeussal iskolába. Catherine bátyja Erik, legalább olyan magába zárkózó fiú volt mint Rudeus. Ők hárman egészen jó csapatot alkottak. Rand szenátor fiaként és aktív Pius Dea hívőként, a két nemesi gyerek egyenrangúnak tekintették Rudeust. Édesapja szeretete is sokat jelentett neki. Rand a lehető legtöbbet megadta a fiának, például egy saját lakosztályt Coruscanton, mindennel felszerelve hogy a fiú oda vonuljon vissza három legjobb barátjával, Catherinnel, Erikkel és Draayyal. Ilyenkor a négy gyerek kibeszélte mindazt, ami történt velük. Megbeszélték gondjaikat, jókat ettek vagy éppen a holovízoron lógtak órákig. Draay és Rudeus ráadásul Mordiemort rajongók voltak. Imádták a zenészt, mindent összegyűjtöttek róla, amit csak lehetett. Rudeust igazán egyedül Draay értette meg, ő állt a legközelebb a szívéhez. Catherine más volt. Ő a szerelme a múzsája volt. Draay azonban az volt, akinek Rudeus a legsötétebb titkait és vágyait is elmondhatta. Ráadásul mindkettejük apja szenátor volt és ez külön összekötötte őket. Erik is jó haverja volt, de nem annyira mint az ifjú Rozess... A baj akkor kezdődött, amikor Draay apját lecsukták a fiú pedig felszívódott. rudeus rendkívüli módon megharagudott az apjára, mert elárulta az ő legjobb barátját azzal, hogy közreműködött Rozess szenátor lecsukatásában. ráadásul átvette a pozicíóját is. Rudeus dühös, még inkább magába húzódó lett, eltávolodott Erikéktől is...És ekkor történt a baj. Egyik osztálytársa, éppen tornaórán edzettek, túlzásba vitte a zrikálását. Rudeusból elemi erővel tört elő a harag. Ordított, magánkívül volt amikor az a féreg Draayt merészelte mocskolni. -Rohadt buzik vagytok Rudy! Te és az a Draay fiú! Ez a mondat volt az, ami bepöccentette Rudyt. Aztán egyik pillanatban még röhögtek a dühöngésén, másik pillanatban sikolyok hallatszottak. A gúnyolódó osztálytárs, kitört nyakkal hevert Rudy lába előtt...Nem értette mi történt, ez ő lett volna? Osztálytársa halott volt, őt pedig lefogta a biztonsági személyzet. Hát így történt. Most itt volt s még Erikék se jöhettek meglátogatni őt, az apjáról nem is beszélve. Egy elveszett kisfiú a sötétben, ez volt ő most. ebben a pillanatban hatalmas robbanás hallatszott, a védő erőtér pedig, amely a cellát védte megszűnt. Sikolyok és halálhörgések, robbanások, dühödt kiáltások, lövések...Kint maga a káosz tombolt. Egyszercsak a cella ajtajának romjai előtt megjelent egy különös alak, akár egy mandalori úgy nézett ki. Deathstroke megérkezett. A rémült fiú a sarokba húzódott, tudta hogy meg fog halni. A harcos azonban nem akart neki ártani, ellenkezőleg. Belépett a cellába s a kezét nyújtotta Rudeusnak. -Sietnünk kell! Apád küldött! -a fiú valahogy most már megbízott benne, egyedül a barátaiért aggódott. -Erik és Catherine... -Deathstroke azonban megnyugtatta. -Jól vannak!Őket nem öltem meg...csak a többieket! Na menjünk végre! Deathstroke és a kisfiú hamarosan eltűntek, nyomuk sem maradt. Ahogy az iskolának sem, amelynek termeiben immár holtan hevertek a tanárok és a diákok egyaránt, kivéve Eriket és Catherinet! Rand külön utasítása volt, hogy a fia barátai nem halhatnak meg. A Pokoltűz Klub nevű elit iskola immár romokban hevert, valaki pedig a Renegát jeleit festette fel a kiégett üszkös romokra...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2021 22:38:53 GMT 1
Coruscant nem az első, és nem az utolsó terrortámadást szenvedte el minden bizonnyal - a Yuuzhan Vong egész bolygót letaroló inváziója és vongformálása, a Gárda rémtettei és a Daala-rezsim tisztogató akciói, majd a Szindikátus sorozatos bombatámadásai mind-mind nyomot hagytak a bolygón. A galaxis és a Köztársaság legnépesebb világa és motorja azonban mindig talpraállt, és rövid időn belül még fényesebben ragyogott a csillaga, mint korábban.
Mégis, ezidáig egyetlen rezsim, vagy terrorszervezet sem vetemedett arra, hogy gyerekek százait gyilkolja le a legdrágább üzletvezetői és diplomáciai negyed legdrágább iskolájának egyikében. Nem csak akármilyen gyerekeket, hanem a kormányzat befolyásos hivatalvezetőinek, szenátorainak, a pártok mögött álló vállalatok pénzembereinek gyerekeit.
A bolygó megbénult. Különböző nemű és fajú egyedek milliárdjai figyelték a megbénult forgalom közepette a reklámok és hírek helyett az iskolából, pontosabban annak romjai felől bejelentkező holohíradó stábok képeit a felhőkarcolók kivetítőin mindenhol. Végignézték, ahogyan a Békeőrség és a CSF erői elözönlik a területet, végignézték, ahogyan szinte rekordsebességgel megérkezik nem csak Naberrie szenátor, a katasztrófavédelemre és katasztrófákra szakosodott politikai vezető, de a coruscanti rendőrség és a Békeőrség, sőt még a Hírszerzés három vezetője is, sőt, valahonnan előkerült először Javis Tyrr tömegtájékoztatási szenátor és megbízott - aki magában, a kamerák mögött átkozta saját gondolatait, amiért ilyen gyorsan bevonzotta a váratlan katasztrófát -, majd pedig maga Givli G'Sil államfő, aki először sápatag arccal végigjárta az üszkös romokat, majd a kamerák képe előtt megtántorodott és lerogyott egy kőtömbre, hogy onnan egészségügyiek kísérjék a közeli operatív központnak kikiáltott, a rendkívüli helyzetekért felelős csapatok felállította eligazítósátorba.
Jó néhány percnek kellett eltelnie, mire az államfő összeszedte magát, és zárt egyeztetést rendelt el. Maddeus-Loran, a gran Peen Ter, a kezét tördelő Heol Girdun, valamint a jelen lévő Naberrie és Tyrr szenátorok felsorakoztak előtte. Abren Zwerth, Wynn Dorvan, Casterfo és Kre'fey bolygón kívül voltak éppen, Trosh Beltane és Talley Rand szenátorok pedig személyes érintettség miatt nem vehettek részt az egyeztetésen... mindketten megfigyelés alatt voltak, mármint egészségügyi szempontból, mert saját gyerekeik is a tanulók listáján szerepeltek... ahogyan G'Sil lánya is.
- Ha Kat nem jön haza reggel rynavírus gyanújával... - nyögte falfehéren az államfő, miközben jobb híján Tyrr támogatta. - Bele se merek gondolni... az egész osztályát kiirtották, ugye? - Nos, elnök úr, még várjuk a terrorelhárítók megerősítését - magyarázta Noel, miután röviden konzultált Peen Terrel. - Egyelőre összesen két túlélőt találtak. Egy cosrai-alderaani emigráns kereskedőfamília tagjai, a szüleik most jönnek értük. - Hogy lehet ilyesmire képes az a mocsok - sziszegte G'Sil. - A renegátisták... ez egy iskola, az Erő szerelmére. - Elnök úr, nem zárhatjuk ki, hogy ez kifejezetten a kormányzathoz közel álló személyek gyerekei elleni célzott bosszúakció volt a Renegát hívei, vagy az ellenzék szélsőségesei által - magyarázta Girdun. - Újabb támadások lehetnek. Javaslom, zárjuk be az iskolákat és vezessünk be kijárási tilalmat. - Ekkora pánikra még nagyobb pánikot kelteni? - vágott vissza Peen Ter. - Inkább hagynák, hogy végre érdemi nyomozati munkát végezzünk!
G'Sil néhány pillanatig maga elé meredt, majd Maddeusra pillantott. - Maga, meg a maga főnöknője... maguknak tudnia kell, mi folyik itt - aztán Noelre pillantott. - És magának is, nem igaz? Személyesen... magukat teszem felelőssé! - Nyugodjon meg, elnök úr - Tyrr gyorsan a sátor bejáratához rohant, hogy nyugtatót és vizet kérjen. - Hát nem értik - sziszegte G'sil. - Tudják, hány család jövője semmisült meg itt? És tudják, abból hány támogatta a kormánypártok kampányát? - Tessék, ezt igya meg - tért vissza Tyrr, aki már alig várta, hogy Casterfo, vagy valamelyik ESZM-funkcionárius befusson és átvegye az államfő istápolását. Utálta mások munkáját végezni, pláne, amikor ekkora sztori állt a küszöbön. Várakozón a Maddeus-Naberrie párosra pillantott. - Mondjanak már valamit!
- Két nyomunk van - hunyorgott végül Maddeus. - Az egyik az életben maradt két gyerek ügye. Védőőrizetbe fogjuk őket helyezni, nem engedjük őket haza. Kell legyen oka, amiért őket érintetlenül hagyták a támadók. - Helyes - biccentett Tyrr. Végül is, gondolta, ez is olyan, mint az oknyomozás. - A másik nyom? - A Renegátista opciót erősíti, hogy egyebek mellett ez az iskola volt az ifjú Draay Rozess szociális önkéntes gyakorlati helye - tette hozzá Naberrie. - Nem kizárt, hogy őt célozták. Talán nem tudták, hogy védőőrizetben van. Vagy azt nem tudták, hogy hol. - Már megint azok a Rozessek - sziszegte G'Sil és Noelre pillantott. - Elment már a protezsáltjával? - Még nem indultak el Adumarra - rázta a fejét Naberrie. - Hívassa ide őket - rendelkezett G'Sil. - És tudják meg, volt-e kapcsolata a másik két kölyökkel a Rozess-fiúnak. - Jó ötlet, elnök úr - helyeselt Tyrr. - Persze, hogy jó ötlet, maga idióta nyálgép - dörrent rá az államfő. - Nem vagyok hülye, csak fáradt. - Engedelmével, elnök úr - szólt közbe Naberrie. - Amellett, hogy Ben Skywalkert idehívom helyszínelni, ildomos lenne a jedik segítségét kérnünk. Egy mester a Templomból talán találhat olyan nyomokat, mint amiket a mi nyomszakértőink nem... - Tiltakozom - ágált Girdun. - A Békeőrség minden tekintetben képes... - Maga fogja be, vagy mehet Rozess szenátorral együtt a mezőgazdasági büntetőtelepre, és a hátralévő életében repulzortraktort fog vezetni a Waylanden - szisszent fel G'Sil és Naberrie-re pillantott. - Csinálják, vonják be a jediket, hívják fel a Birodalmat, bánom is én, mit tesznek, de vessenek véget ennek...
- Beltane szenátor és Rand szenátor hogy van? - kérdezte most Tyrr. - Beltane szenátor lánya meghalt - közölte száraz hangon Maddeus, miután röviden konzultált Terrel. - Teljesen maga alatt van. Be kellett nyugtatózni. Azt ismételgeti, hogy Kuatra kellett volna küldenie, nem ide. Rand szenátor fia is az eltűntek listáján van, de úgy tűnik, ő jól viseli... megszemlélte a romokat, aztán azt kérdezte, mikor mehet vissza dolgozni. - Igazán? - hümmögött Noel. - Érdekes...
- Elkezdhetnénk összeállítani valamiféle anyagot - javasolta Tyrr. - Ha mindenki megnyugodott... tudják, az ellenzék és a terroristák összefonódásáról... - Elkezdhetnének a valódi elkövetők után nyomozni - sziszegte ökölbe szorult kézzel G'Sil. - A változatosság kedvéért. - Naberrie-re pillantott. - Mondja meg a wukundai kolléganőjének, hogy elég volt a kicsapongó estékből. Ennek a támadásnak a visszafejtése a titkosszolgálatok első prioritása... értették? - Igen, elnök úr - válaszolt Noel helyett is Maddeus-Loran.
- Akkor nem kell blokádot elrendelni? - kérdezte fapofával Girdun, de csak annyit ért el, hogy a gran Peen Ter megfogta és kitessékelte.
Noel elkomorult arccal szemlélte a romokat, miközben Tyrr végre néhány komhívás után elintézte, hogy egy medikus team kezelésbe vegye a láthatóan sokkos állapotban lévő államfőt. Egy pillanat múlva Loran-Maddeus lépett mellé. - Nem hagy nyugodni valami - közölte végül Noel. - Érzem, hogy összefüggés van Rozess ügye, a mimbani támadás és eközött, de nem értem még, hogyan. - Az elkövetés brutalitását láttuk már máshol - jegyezte meg Loran. - A Szindikátus robbantásainál. Amikor elveszítettük Karrdét és Calrissiant. - Én is épp erre gondoltam - biccentett Noel. - De mit akarhattak elrejteni? Gondolom, nem csak arról szól ez az egész, hogy egy titokban Sith nagyúr diák el akarta tüntetni a naplókat, mert rossz jegyeket kapott. - Utasítom a nyomkeresőket, hogy keressék meg az összes gyermek és tanár holttestét - jelentette ki az Arc. - Látni fogjuk, ha vannak nyomtalanul eltűntek, hiányzók. ÉS lekérjük az iskola adatbázisát a központi rendszerből, abból látni fogjuk, volt-e valami belső balhé, fegyelmi ügy, bármi anomália a napokban. Késés, bukás, becsempészett Cár-bomba, bármi. - Rendben - biccentett Noel. - Én pedig szólok Bennek, hogy szedje össze az ifjabb Rozesst a Templomból, és hozza ide. Ha máshogy nem megy, egy jedi mesterrel együtt. Azt akarom, hogy együtt szembesítsék őket a két túlélő gyerekkel. Ők lesznek a kulcs. - Reméljük, az államfő munkaképes marad ezek után - pillantott a sátorba besorjázó medikusok felé az Arc aggodalmas... arckifejezéssel. - Nem örülnék, ha Casterfo venné át a helyét ideiglenes ügyvivőként. - Csak a vakszerencsének köszönhette, hogy a lánya nem halt meg - sóhajtott fel Noel. - Ez érthető... - azzal visszafordult a romok felé. - Ilyen mértékű brutalitás... de miért? Mi célból? - Kiderítjük, szenátor - nyelt egyet Loran is. - De szükség lesz a jedik és Zwerth kapcsolatainak segítségére is. - Megteszem, amit tudok - biccentett Noel.
Loran megköszönte majd arrébb sétált és némi gondolkozás után visszahivta Perre Needmot. - Hallotta a híreket? - Ne is mondja, szörnyű. - Sajnálom, hogy erre kell kérnem, Perre, de vissza kell mennie egy kérdés erejéig Rosenthal asszonyhoz. - Megőrült? A legutóbbi után... - Tudnunk kell, hogy valóban a Renegátisták voltak-e a támadók az iskolánál. Ha valaki, az a nő meg tudja mondani. - Persze... értem - közölte végül némi szünet után Needmo a vonal túlvégén. - Rendben. Megteszem. De csak a gyerekek miatt, Garik. Az Erő szerelmére... - Köszönöm - Loran deaktiválta a komot. Arra gondolt, ő mit tenne, ha saját gyereke lenne az asszonnyal... és ide járt volna.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 18, 2021 8:23:48 GMT 1
Rand megdöbbenve tapasztalta, mekkora pusztítást végzett Deathstroke. Le volt sújtva...Nem erre kérte meg, hanem arra hogy a fiát mentse meg. Igaz, azt mondta hogy robbantsa fel akár az iskolát de nem gondolta komolyan. Ez az akció most teljesen felbolydítja majd a politikai életet, az egész Köztársaság majd azon fog dolgozni, hogy kézre kerítse a terroristákat...
Dolgozószobájába sietett, beütötte a megfelelő kódokat, majd felvillant a holovizoron a jól ismert arc. Deathstroke azonnal jelentkezett. -Veszélyes hívnod engem most. Nem gondolod? -A mandalori szinte már csúfondáros hangon beszélt vele. -Ezt mégis...miért kellett? Gyerekek voltak az Erő szerelmére! -Rand tajtékzott, de Deathstrokeot nem hatotta meg. -Most ez az Út! A Köztársaság gyenge, meg kell erősödnie! A szánalmas bürokratáitok nem tudnak szinte semmit megakadályozni, ahogyan hagyták a húgomat is meghalni... -Deathstroke hangjában megjelent a gyász és a fájdalom, valamint a bosszú érzetének különös keveréke. Aztán folytatta, mert Rand nem igazán tudott semmit se mondani. -A húgom, az egyetlen rokonom, azért halt meg, mert a te drága kormányod nem tudta megakadályozni hogy a Szindikátus ne hajtson végre terrortámadást! Gyengék vagytok de a háború majd megedz titeket!
Ezúttal Rand szívébe is fájdalom hasított. Deathstroke húga, az ő felesége...A fiú még kicsi volt, amikor az anyja meghalt abban a támadásban, amit egy titokban Sith Nagyúr hajtott végre. azóta se találta a helyét sem Rand sem pedig a fia...Rudeus... -Rudy...jól van? -kérdezett rá végül Rand. -A fiú jól van és biztonságban! Most alszik, nem keltem fel!
Randnak hirtelen iszonyatos felismerés ugrott be. Az Erőre a jegyzőkönyvek, a felvételek az iskolában, rá fognak jönni a Köztársasági nyomozók, hogy Rudy mit tett. Az pedig egyenesen elvezeti őket hozzá. Lőttek a karrierjének, a pozíciójának! Deathstroke mintha csak az aggodalmát akarta volna elhessegetni. -Nyugodt lehetsz, a jegyzőkönyveket, felvételeket mindent eltüntettem Rudy aktájából, sőt az iskola központi szerveréről is! Semmit sem fognak a nyomozóitok találni! -Rand megkönnyebbülten sóhajtott fel, egy valami azonban nem hagyta nyugodni. -Miért tetted? Miért kellett ennyi gyereket lemészárolni? -Deathstroke tömör választ akart adni, de végül meggondolta magát. -Ideje hogy a Pius Dea helyzetbe kerüljön! Mi lehetne alkalmasabb egy terrortámadásnál, hogy bizonyítsa a Kormány tehetetlenségét? Ahogy az egyik kedvenc deista íród mondta: A Cél szentesíti az eszközt!
Rand szívébe jeges félelem markolt. Hát ezért tette? Politikai hatalomért? A Pius Deának minden megengedett? Még gyerekek halála is? Mindez a szenvedés azért hogy Casterfo helyzetbe kerüljön?Az Erőre is! -De..de.. -Rand nem is tudta mit mondjon hirtelen, Deathstroke azonban kimondta helyette. -A húgom, a fiad anyja azért halt meg, mert hitetlen förmedvények irányítják a galaxist! Jedik, leszbikus szenátornők, buzik, degeneráltak! Nem csoda hogy egyre erősödik a sötétség! Itt az ideje hogy a valódi Rend kerüljön uralomra! -Mi...mi lesz most Rudyval? -kérdezte aggodalommal Rand. -A fiú...erőérzékeny, ez világos! Mielőtt a Jedik felfedezhetik, elrejtem egy biztos helyre, ahol meghúzhatja magát, amíg elül a vihar! Az Erő segítségével törte ki annak a másiknak a nyakát! Éppen ezért semmisítettem meg minden dokumentumot róla. A Pius Deában is gondot okozhat ha kiderül hogy Erőérzékeny! -Mi..micsoda? Az én fiam? -Rand teljesen le volt sújtva. egy Erőérzékeny a Pius Dea hű tagjának családjában. Micsoda irónia! -Igen az! De ez most nem számít! Az egyetlen rokonom aki még él, gondoskodom hogy biztonságban legyen! -Deathstroke hangja megkeményedett. -Nem fogom hagyni hogy a Jedi férgek átneveljék, telebeszéljék a fejét a nevetséges dogmáikkal! -És hova...hova viszed? -Rand kérdése jogos volt, végül is egyetlen fiáról volt szó. -Manchura! Ott egy közös barátunk vigyáz majd rá! szerintem kitűnő szabósegéd válik majd belőle! -Az Erőre! Miért pont oda? -Rand már semmit sem értett. -Abban a zűrzavarban ami ott van, bárki el tud tűnni, és amúgy is van ott egy kis munkám, be tudom juttatni! Valamint oda nem tudnak eljutni a Köztársaságod buzgó nyomozói sem! Nyilatkozd azt majd ha kérdik, hogy elrabolták a fiadat! Mondd azt hogy a vallási nézeteid miatt! -Rand fejében kezdtek összeállni a dolgok. -A mártír Pius Deás apuka, akinek elrabolják a fiát és ráadásul szenátor! Ez ki fogja vívni a nép sajnálatát, s egyben felhívja az Egyházra is a figyelmet! -Deathstroke bólintott. -Látom kezded kapisgálni! Most azonban mennem kell! Hosszú még az út Manchuig, és utána még a Jedhára!
Deathstroke kilépett, Rand fejében pedig máris összeállt egy terv. Rudy...drága kisfiam... Rand szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. A fia élni fog, de milyen áron? A fiú és ő is most eszközökké lettek egy magasabb játszmában, az Egyház játékában, amelynek célja a galaxis feletti uralom megszerzése...
Pár perccel később, Rand máris elkészült hogy nyilatkozzon mint megtört apa, miszerint a fiút elrabolták. Mielőtt kilépett a hívásból, Deathstroke egy megfejthetetlen kódolású levelet küldött neki, méghozzá a Renegátisták azonosító pecsétjeivel, kódjaival ellátva. Hogy ezt a mandalori honnan szerezte az rejtély... Mindössze az állt a levélben hogy a fiút elrabolták és soha többé nem látja viszont. Kezdődjék hát a műsor!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 18, 2021 20:33:05 GMT 1
Az elegáns vonalú, krémfehér űrszkiff előbb fürgén megkerülte a lángoló romhalmazt, ami az egykori iskolából maradt, és az ég felé törő, sűrű füstkígyók között szlalomozva végül talált egy biztonságosnak tűnő leszállóhelyet a szirénájukat villogtató CSF és Békeőrség egységektől nem messze. A hajó egyenesen Naberrie szenátor előtt állapodott meg, aki szomorú képpel figyelte a mentőegységek hiábavaló erőfeszítéseit. Mindannyian tudták, hogy több száz gyermek halt meg ma, ráadásul nem akármilyen képességű gyerekek. A tagrendszerek és Coruscant elitjének az utánpótlása. Így lelték a halálukat a Köztársaság örökösei, gondolta keserű szájízzel Noel. Hiába voltak még ehhez hasonló, jónevű iskolák és kiképzőpontok, az utóbbi években számos nagyhatalmú teremtmény íratta ide a gyermekeit. Ahogy az előtte landoló szkiff rámpája leereszkedett, Noel még egyszer visszapillantott a recsegő-ropogó, lángoló romhalmazra. Draay Rozess négy jedi templomőrtől közrefogva lépkedett hátratett kezekkel, és leolvashatatlan arckifejezéssel pásztázta a pusztítás szörnyű maradványait, mielőtt undornak álcázott sokkal elfordult. A magas, hirtelenszőke fiú a húszas évei legelején járhatott, fekete öltözéke éles kontrasztot alkotott sápadt bőrével és világos fürtjeivel. Széles, méregdrága övén Noel meglepetésére sugárvető himbálózott. Az őrizetes egyáltalán nem úgy viselkedett, mint aki őrizetben van: a kiállása alapján az őt közrefogó templomőrök között is úgy tűnt, mintha az őrök nem a fogvatartói, hanem a magántestőrei lennének. Noel a kronométerére pillantott. Bennek is hamarosan be kellett futnia. – Noel Naberrie szenátor vagyok – mutatkozott be az elé lépő fiatalembernek. – Azt hiszem, szükségünk van egy kicsit a segítségedre, ifjú Rozess – pillantott a füstölgő romhalmazra. – A megszólításom Lord Draay, vagy magiszter úr – vágott savanyú képet Draay, akinek látványosan nem akaródzott a romokra néznie. Mintha attól félt volna, hogy meglát valamit, amit nem kéne. – A Draay Tröszt tulajdonosa vagyok, nem holmi iskolákat robbantgató, menekült huligán. Mit óhajt tőlem, Naberrie szenátor? Ha jól tudom, ön Ben Skywalker munkatársa. – Attól tartok, szükségünk van a renegátistákkal kapcsolatos ismereteidre, khm... Rozess úr – döntött végül a legkevésbé nevetséges megszólítás mellett Noel. Emellett arra sem ártott emlékeztetni a fiút, hogy ki volt az apja, és hogy hol volt jelenleg az egykori szenátor. Mert az apjának köszönhetően egész eddigi életével ellentétben most nem Draay Rozess rendelkezett minden ütőkártyával. – Ez a két fiú itt... a tragédia túlélői. Ismered őket? Draay az orra széle mentén lepillantott a két gyerekre. Aztán felhúzta az orrát. – Nem elég, hogy belöknek egy izzadságszagú katonai akadémiára, de még koldusokat is kell istápolnom – mormogta alig hallhatóan. Majd hangosan csak ennyit mondott: – Nem. Nem hiszem, hogy találkoztam volna velük, bár jártam néhányszor itt, még korábban. De remélem, hogy ettől még nem kell fizetnem az orvosi számlájukat. – A hatóságok szerint az egyik potenciális célpont te magad lehettél – mondta erre Noel. – Vagy a renegátistáké, vagy apád egyéb ellenségeié. Van tudomásod bárkiről, aki képes lenne idáig menni azért, hogy elkapjon? – Persze. Az apám – vont vállat Draay, és arca hirtelen ismét a rideg arisztokrácia kifejezéstelen maszkjává merevedett. – Bár azt nem hiszem, hogy egy Békeőr-cellából képes lett volna egy ilyen akció megszervezésére. – Na és a Renegát követői? Ők képesek efféle pusztításra. – Inkább katonai célpontok esetében – csóválta a fejét Draay. – Amikor civileket céloztak meg, akkor is mindig stratégiailag fontos, vagy propagandaértékű csoportokat vettek célba. Úgyhogy lehetséges, bár szerintem ők most a saját bőrük mentésével vannak elfoglalva. A Sötét Nagyúr váratlan halála után vagy hatalmi vákuum tört ki, vagy eszét vesztett menekülési láz. Mindenki tisztára akarja mosni a nevét. – De te át tudsz adni neveket – hunyorított Noel. – Állítólag – helyesbített Draay. – Állítólag át tudok. De még mindig nem hallottam semmiféle garanciát afelől, hogy védelem alá helyeznek, vagy sem. Nekem ez az egész... ügy – Draay továbbra is tudatosan nem nézett a romok irányába. – Amatőrnek és fölöslegesnek tűnik. A Sötét Nagyúr káoszlordjai hátrahagyták volna a névjegyüket, magukra vállalták volna. És valószínű, hogy több célpontot érintettek volna, nem csak ezt az egyet, nem csak ezen az egy világon. – A Borleias terrortámadása is egyetlen akció volt. Draay nyelt egyet. – A Borleias... nagy kaliberű támadás volt. Annak nem a terror, hanem a régi renegátista hívek kiszabadítása volt a célja. Ez az egész iskolarobbantás túl... kis célpont lenne a Sötét Nagyúr belső körének. Az is lehet, hogy a Nagyúr halála óta szervezetlen, amatőr banditákká alacsonyodtak. – Erről a belső körről beszélned kell majd nekünk, azt hiszem. De erről később. Úgy tudom, nem önként vállalkoztál a káoszlord szerepre – folytatta Noel együttérző arccal. – Miért nem próbáltál meg korábban kitörni onnan? Draay karba tette a kezét, és elfordult. Végre rávette magát, hogy a romok irányába nézzen. A tekintete egy pillanatra elködösült, világoskék szemei ezüstszürkére színeződtek a feltörekvő haragtól. Az arca többi része azonban továbbra is kifejezéstelen maszk maradt. – Bármit is gondol rólam, szenátor – mondta végül halkan, csak Noel füleinek szánva a szavakat –, bármekkora jólétből is jöttem, de a legfontosabb luxus sosem adatott meg a számomra. A döntéseim soha nem lehettek az enyémek. Az összes vagyonom ellenére sokkal szegényebb vagyok, mint ezek a gyerekek itt – pillantott a tragédia helyszínén szétszóródott emberi és tárgyi maradványokra. – Mármint azon kívül, hogy halottak... úgy értettem, hogy a haláluk előtt – hadarta gyorsan, amikor rájött, hogy mit mondott, illetve hogy mit árult el véletlenül. – Merhogy én sosem akartam meghalni ám, nem bizony. Noel úgy döntött, hogy a kamaszos önsajnálatra ráér később reagálni. Most fontosabb volt, hogy a Rozess örökös eljusson az Adumarra. És hogy átadja azokat a neveket. Mindeddig esszenciális információkkal szolgált a Renegát stábjának belső működéséről, olyan neveket is bedobott, amik még G’Silt is megdöbbentették. De egyvalaki még hátra volt. – Mondd csak, magiszter úr – préselte ki magából az egyáltalán nem kiérdemelt megszólítást, amikor a fiú ismét felé fordult. – A Renegát nem említett egy bizonyos... Rosenthal nevű alakot? Valakit, akivel összeköttetésben állhatott, aki mellette lehetett...? – Rosenthal? – ráncolta a homlokát Draay. Az arca nem árult el semmit, de a tekintete megkeményedett. – Nem tudom, bár nem sok ilyen új-alderaani nevű rajongója akadt a Nagyúrnak. Épp ellenkezőleg. – Igen, tudom, de ez az illető úgy véljük, inkább cosrai, mint új-alderaani. – Cosra sem arról híres, hogy a Sordis-félék kebelbarátja – felelte szárazon a fiú. – Nézze, szenátor, ha ez az egész valóban miattam történt... akkor talán tényleg jobb, ha mihamarább indulunk az Adumarra. Ott nem könnyen férnek majd hozzám. Ha én vagyok a célpont, minden nagy népsűrűségű helyen, ahol megfordulok, civilek ezrei halhatnak meg... a fenébe, pedig még el akartam menni a Fellowship plázába. – Előbb lefolytatunk egy kihallgatást. – Hát persze. Már kezdődhet is. – Draay elhatározta, hogy a vallatói előtt is tartani fogja a hátát, az önbecsülését és az önbizalmát. Ellenségekkel van körülvéve, akik egyelőre a barátjuknak, potenciális erőforrásnak tekintik. Át kell adnia nekik a káoszlordokat, mert ha nem teszi, sose nyeri el a bizalmukat. Sordis stábjának mennie kell, menniük kellett volna már évekkel ezelőtt. Kivéve Rosenthalt. Róla nem mondhatott semmit. Még nem. A többiek is veszélyt jelentettek, de Rosenthal... na meg Jude néni... Ha életben akarta tartani magát és a leendő társát... mintha csak a gondolataival vonzotta volna ide őt, azonnal megérezte. – Skywalker itt van. Noel kommja a következő másodpercben felcsipogott – Ben jelezte, hogy hamarosan odaér. A szenátor követte Draay pillantását, aki a horizont egy távoli pontját bámulta, mintha tökéletesen tudná, hogy Ben vadászgépe hol fog felbukkanni. Noel sejtette, hogy még a legamatőrebb erőhasználó is érzékelne egy olyan kisugárzást, mint amilyen a Ben Skywalkeré – bár Draay pontosságérzete arról tanúskodott, hogy a fiúnak nem csak távoli benyomásai támadtak, de képes fókuszálni is a képességeit, mint aki részesült már erőhasználó kiképzésben. Talán jobb képzésben is, mint más, kevésbé szerencsés származású sorstársai. Ben gépe elsuhant felettük, majd leszállt a Draay-szkiff mellett. A lángoló vörös hajú Jedi-lovag és ex-GAG kommandós hosszú léptekkel közeledett, majd megállt Noel előtt, aki egy kézfogással üdvözölte őt. – Hát te se a nagyanyádtól tanultál öltözködni – szaladt ki Draay száján a sértés, mielőtt még észbekaphatott volna. Aztán a következő is: – Neki legalább volt stílusa, bár annak örülök, hogy nem viselsz olyan elvetemült hajkölteményeket... mondjuk rád férne, az a madárfészek a fejeden ordítva követeli a fésűt- áá akarom mondani... öhm... Draay Rozess vagyok. Mi a rossebet csinálsz, mindig is találkozni akartál vele, legalábbis tízéves korodban, amikor a hősöd volt, mielőtt még apád bevezetett volna a Sötét Nagyúr létezésének titkaiba... errefel az első szavaid... Szedd össze magad! KÉT uralkodói ház sarja vagy.– Örvendek, Ben Skywalker – biccentett a Jedi, aki összehúzott szemöldökkel meredt Draayre, aki viszont igyekezett minél kisebbre összehúzni magát az Erőben és a térben egyaránt. – A Tanács üzeni, hogy az ő küldöttjük is úton van – fordult Noel felé Ben. – Azt hiszem, már itt is van. A Jedik siklója azonban meglepő módon nem a Templom, hanem az egyik űrkikötő irányából érkezett. A szürke, kopott oldalú csapatszállítóból szürke páncélos harcosok ugráltak elő. Ben a Fény Hadseregének egykori, bár kissé átalakított páncélzatú fényosztagosait ismerte fel bennük. Ketten közrefogták a grafitszín egyenruhát és köpenyt viselő, barna bőrű nőt, akinek az oldalán fénykardmarkolat lógott. A nő megközelítette a fiúkat, az emberei pedig szétszóródtak a környéken, hogy egyeztessenek a CSF és a békeőrök illetékeseivel, illetve hogy segíthessenek kimenteni a még esetlegesen a romok alatt ragadhatott áldozatokat. – Suduri végrehajtó vagyok – mutatkozott be a nő, aki lobogó köpennyel állt a füstöt szétkergető szélben. – Elnézést, hogy nem érhettem ide hamarább. Csak most érkeztem vissza a Coruscantra. – Végrehajtó? – vonta fel a szemöldökét Ben. – Úgy van. Az én feladatom, hogy levadásszam és a Tanács elé vonszoljam a világos oldal útjáról letért, renegát lovagokat. Ahogy az is, hogy felülvizsgáljak bizonyos kérdéses eseteket... meg hogy néha ránézzek a szabadúszó Jedik munkájára. Mégsem engedhetjük, hogy dühöngő őrültekké váló mániákusok szaladgáljanak a galaxisban, nemde? – Ezzel most rám utaltál, Trilla? – mosolyodott el Ben, aki Judicar mester kezét érezte a változtatások mögött. – Nem álltam át a sötét oldalra csak azért, mert nem a Tanácsnak, hanem a Köztársaság egészének dolgozom. – Változnak a szelek...előbb vagy utóbb a kettő ugyanazt fogja jelenteni – vont vállat Trilla. – Naberrie szenátor, azt hiszem, elkezdhetjük a kihallgatást. Ezután is én leszek a Tanács és a köztársasági hatóságok közötti kapcsolattartó, úgyhogy azt hiszem, be is mutathat nekik – pillantott a CSF és Békeőr-egységek vezetői felé. – Mindegyikünk felettesei eredményeket várnak, úgyhogy jobban tesszük, ha nekiállunk dolgozni. ... A zseb- és vesemetszőktől elhíresült, húsevő gránticsigákkal és sólyomdenevérekkel tarkított Bíbor Folyosó az Alsóváros igazi tüneményének számított a maga züllött, tudatstimuláló szerektől függő és elkorcsosult véglényektől hemzsegő sikátoraival. A szemét és a mocsok igazi toronykupacokban bűzlött errefelé, és a lerobbant lakótömbök tiszteletreméltó lakói válogatás nélkül támadtak rá bárkire, akiket a mutáns létformák vagy a sólyomdenevérek még nem szaggattak ínycsiklandozó falatokra. Normális járókelő nem merészkedett le idáig, ha pedig valakinek át kellett utaznia a legendásan rossz hírnevű szektoron, akkor testőröket bérelt – itt még a CSF egységei, de még a rendvédelmi droidok sem jöttek ki a hívásra. Fennec Shandnak azonban nem volt szüksége sem testőrökre, sem rendőrökre idelent. Az aljanép egyetlen pillantással felmérte, hogy ezúttal nagyobb prédával van dolguk, mint amivel érdemes lenne bepróbálkozni. A fejvadásznő az egyik legbrutálisabb gyilkosnak számított nem csak a coruscanti alvilág berkeiben, de a Hutt Űrben is, ahol eredetileg dolgozott. Bárhol, ahol a legendás bűnkartell, a Szindikátus megvetette a lábát, előbb vagy utóbb megjelent Fennec Shand is, aki a Szindikátus egyik legveszélyesebb fegyverének számított valamikor. Amikor pedig Rozess szenátor személyi orgyilkosa lett, alvilági körökben csak még ismertebbé vált. A szenátor ügyeit már jóval diszkrétebben kellett intézni, és Fennec sosem hagyhatta ott a névjegyét egyetlen meló után sem – de éppen ezzel ért el még nagyobb presztízst. Most viszont úgy tűnt, hogy Rozess bukásával újra adódik valami, talán valami sokkal jobb, talán nem, de a lényeg az, hogy jól fizetett. A fejvadász elővette a sugárvetőjét, és egyetlen határozott rúgással betörte a kupleráj ajtaját. A fémlap nekivágódott a falnak, és Fennec első sortüze le is terítette a bentről alig magukhoz térő őröket. Sejtette, hogy nem fog nagy ellenállásba ütközni, de ha tévedett, majd megbírkózik vele. Egy leromlott, málló falú folyosón találta magát, amit két oldalt ócska függönyökkel és kárpitokkal elválasztott ajtónyílások kereteztek. Fennec sorra nézett be mindegyikbe, de mocskos ebédlőkön és egy konyhán kívül semmi mást nem talált. Az egyik lenge ajtó mögött viszont megtalálta, amit keresett – a tágas, csarnokszerű helyiséget szűkös, függönyökkel kialakított fülkék népesítették be. Fennec benézett az elsőbe – a fülke berendezése egyetlen matracból és az azon szipogó, szürkévé sápadt rodiai prostituálton kívül nem állt semmi másból. Ahogy végigkutatta a fülkéket, a kéjnők mind kidagadt, véreres szemekkel meredtek rá. Olyan sápadtak és vékonyak voltak, mintha egy birodalmi munkatáborból szalasztották volna őket. Karjukon fekete foltok éktelenkedtek, a bőrük felfeslett a narkótól, amit azért kellett használniuk, hogy kikapcsolhassák magukból a rossz élményeket, és hogy ébren maradhassanak az alultáplált testükkel legalább addig, amíg a kliens el nem végzi rajtuk a dolgát. Egyik fülkében egy rattataki nő körömreszelővel fűrészelte a twi’lek prostituált egyik fogát, miközben a másik kezével saját magát kényeztette, a következőben egy Lasat erőszakolta bele hatalmas szerszámát egy kisméretű, nyomorúságosan nyöszörgő yuzzem nő szájába. Fennec még a sisakján keresztül is érezte a büdösséget. Elhúzott egy függönyt, és benézett az egyik fülkébe – az a többivel ellentétben ez teljesen üresnek tűnt. Csakhogy Fennec érzékei mást súgtak, ezért felemelte a fegyverét, és elkiáltotta magát: – Mystril! Azért jöttem, hogy munkát ajánljak! Ismétlem, nem a vérdíjadért jöttem! Azzal hirtelen a mennyezetre szegezte a sugárvetőjét. A plafonon kiterpeszkedett nő csupán egy mocskos felsőt és vékony alsóruházatot viselt. Vékony volt, de nem annyira, mint a többiek. Egykori izomzatán látszott, hogy még most is igyekszik fenntartani őket, és tűnyomok sem voltak a bőrén. Az arcán viszont egy vadállat kifejezése ült, ahogy a jobb kezében tartott kést Fennec számára ismeretlen harci pózban tartva, fenyegetően lóbálgatta a fejvadász fölött. – Állj le, árnygárdista – szólalt meg ismét Fennec. – Nem a fejedért jöttem, bár elég sokat ér a Szindikátusnak. – A Szindikátusnak dolgozol – lihegte tébolyult képpel a nő. – A Szindikátus fejvadásza vagy. A Szindikátus akar engem, évek óta üldöznek. Te üldözöl. A Szindikátusnak dolgozol, tehát meg fogsz halni, ahogy én is meghaltam. Azzal a nő egyenesen ráugrott Fennec fegyverére, a kést pedig beledöfte a vállpáncélja illesztései közé. A fejvadásznak nagy erőfeszítésébe került, hogy ne tüzeljen. Ennek a nőnek egyáltalán nem számított, hogy meghal-e vagy él. Az ilyen ellenfél volt a legveszélyesebb. Az egykori Mystril árnygárdista Fennec hátán csimpaszkodva kihúzta a kést a sebből, hogy máshová döfjön vele. A fejvadász azonban most résen volt, és nekihátrált a falnak – illetve a falakat helyettesítő kárpitoknak, amivel csak azt érte el, hogy mindketten belegabalyodtak az anyagba, ami leszakadt, és a földre vitte őket. Fennec került felül, és igyekezett a padlóba nyomni a még mindig rajta csimpaszkodó ellenfelét. De a nő olyan szoros satuban tartotta, hogy szinte képtelen volt megmozdulni. Hirtelen előre szökkent, és sikerült kiszakadnia az ölelésből. Egy gyors fordulattal hátrarúgott, hogy elrepítse az árnygárdistát, de a csizmája talpa fémesen csattant, a bokája pedig majdnem eltört az ütés erejétől. Fennec döbbenten nézett vissza – a Mystril felhúzta a felsőjét, láthatóvá véve a hasa alsó felét helyettesítő, durván megmunkált fémprotézist. Az árnygárdista az elmeháborodottak győzelmi tekintetével nézett vissza Fennecre, miközben a szájából vér folyt elő... aztán hirtelen kétrét görnyedt, és tébolyult köhögőrohamba kezdett. Fennec furcsállkodva nézte az összeeső ellenfelét. – Tovább, tovább, fejvadász, ölj meg! – sziszegte a nő, akinek továbbra is ömlött a vér a szájából. Fennec mindezt nem is csodálta, amikor megpillantotta a horpadást az innen-onnan összetákolt hasi implanton. A saját csizmája formáját. – Nem ezért jöttem – rázta meg a fejét a fejvadász. – Versid, igaz? Ezt a nevet használod most. Azért vagyok itt, mert megbízásom van a számodra. Biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal jobb orvosi ellátásban részesülhetsz, ha velem jösz. – Ellátás... Én már halott vagyok. – Ugyan már. Szükséged van ránk, különben itt halsz meg a szemem előtt. Annak pedig a főnök nem fog örülni. – Fennec körülnézett, majd elővett egy baktakapszulát, és odanyújtotta a másik nőnek. – Gyerünk! Versid hitetlenkedve pillantott fel rá. – Nem működik – magyarázta. – Amíg bennem van ez az izé, mindenképpen meg fogok halni. Vorennus nagyúr örülhet... – Nézd, én nem tudom, ki ez a Vorennus, de ahogy elnézem, alaposan helyben hagyott. Mindeddig én is azt hittem, hogy az egész kompániád odaveszett. Hogy jutottál el idáig? Na és a főnököd miért hagyott itt? Hiszen te voltál valaki, miniszter, ha jól emlékszem... – A Harmadik Birodalom biztonsági főnöke voltam! – húzta ki magát kirobbanó öntudattal Versid, és teljesen kiegyenesedve Fennec elé lépett. – Brodrig nem tudta, hogy élek. Azt kellett hinnie... mindegyiküknek azt kellett hinnie, hogy Vorennus nagyúr akarata teljesült. Hogy levágott, és levágva maradtam. Bordrig Vezér csak így vihette véghez a terveit! – Igen, Brodrig belső köréhez tartoztál. Azelőtt pedig árnygárdista voltál az Emberlene-ről. D’ezirol, ha jól emlékszem. Als Dezirol. – Mostmár Versid vagyok. Als Versid. De ez sem számít... úgyis megtaláltál, és hamarosan elviszel a Szindikátusnak. Hátha Vorennusnak nem lesz ideje rám, és gyorsan végez velem... remélem, nem kell már sokat... szenvedni – köhögött fel hirtelen. Fennec elővette a holokommunikátorát. – Azt nem hiszem, ugyanis nem ennek a Vorennusnak dolgozom. – Beütötte a kódot, mire hamarosan megjelent egy arasznyi, sistergő holokép. – Hadd mutassam be az új munkaadódat, Als Dezirol. Vagy Versid, ahogy akarod. – a holokép kitisztult, és egy elegáns, középkorú nő képévé formálódott. – Megtaláltam, Rosenthal asszony. Siralmas állapotban van. – Szedáld le és hozasd a hajómra – recsegte a kommon keresztül Rosenthal. – Egyre forróbb itt a talaj. Azonnal indulnunk kell. – Annyira sürgős? Mi történt? – Majd később – villant a holokép. – A barátunk majd útközben megkapja az ellátást, de egyetlen percet sem vesztegethetünk. Az is lehet, hogy be kell dobnom a neveket. – A neveket? De Rozess is átadhatta már őket, nem? Akkor pedig a te neveid nem érnek semmit, főnök. – Rozess semmit sem adott át – mosolyodott el Rosenthal. – Még nem. Sirryn agyblokkolóit nem lehet ilyen rövid idő alatt teljesen kijátszani. És gondoskodni fogunk róla, hogy ne is legyen rá idő. Hozd a nőt, és indulunk. Rosenthal ki. Fennec a taktikai övéhez nyúlt, és elővette a szedatívval teli fecskendőt. Mégiscsak a vállán kell elcipelnie ezt a ribancot. ... A legmagasabb torony legfelső szintjeként funkcionáló tanácsteremben gyülekeztek a Jedi Rend legfontosabb, legmagasabb rangú mesterei. Mint oly sokszor, most is megvitatták a galaxis legsürgetőbb eseményeit, terroristák halálát és a szervezeteik felszámolásának lehetőségét, az iskolai robbanást, amiben gyermekáldozatok százai vesztették az életüket, és az Egyesült Galaktikus Birodalom árnyékát, ami úgy vetült a Köztársaság fölé, mint egy türelmes, de lecsapni készülő kvarc-sólyom. Megvitatták, hogy hogyan reagáljanak ezekre a fenyegetésekre, és hogyan vegyék elejét a továbbiaknak. Az egyik mester széke azonban üresen állt. Sarasi Suun, egykori kalózvezér, egykori háborús bűnös, most pedig a Jedi Véderő vezető tisztségviselője, egyben a Jedi Tanács egyik vezető tagja most a társaitól elkülönülve, a mesterek székeitől körülvett rotunda közepén állt magányosan, megtépázott ruhában. A filigrán nő megigazította sötétbarna haját és a mindig viselt szürke overallt, ami fölé ezúttal nem terített ugyanilyen színű utazóköpenyt. Fénykardmarkolata nem lógott az övén. Az elmúlt hónapok eseményei vezettek el idáig, és utólag visszagondolva Suun nem lepődött meg az útján. Maz Kanatának mégsem volt igaza, amikor erőltette ezt a Jedi dolgot. Suun még akkor, a Cardovyte-on túllépett rajtuk, amikor azt tette, amit a helyzet megkövetelt. Igazságtalanságnak tartotta magával és a mestertársaival szemben is, hogy elvállalta ezt az utat. Egy olyan utat, ami csak újabb tragédiákat okoz a számukra, ha nem jól játszák ki a lapjaikat. – Előbb a Cár-bomba, most meg ez – hőbörgött erőteljes géphangján Judicar mester, aki nemrég tért vissza a Mimbanról. – Végre eltűnik a Káosz, és eltűnik Sordis, errefel mi magunk elkezdünk ismét szét esni. Hát nem emlékeztek, mi történt Luke Új Jedi Rendjével? Vagy azzal, ami előttük volt... nem igaz, K’kruhk mester? – pillantott sandán a mellette ülő termetes whipidre, aki már akkor is a Jedi Rend tagja volt, amikor a klónháborúk zajlottak. – Sirryn társunk halálával hatalmas sötétség távozott a galaxisból, ez igaz – mondta a bölcs, öreg nagymester. – De nem szabad hagynunk, hogy mi magunk váljunk sötétséggé – itt szomorúan Suunra pillantott, aki vállszélességű terpeszben várta a sorsát meghatározó rendelkezést. – Ezért is döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy végrehajtói szervezetet Suduri lovag vezetésével, hogy felkutathassuk és ellenőrizhessük azon eltévelyedett testvéreinket, akiket megérintett a sötét oldal. A mi Rendünknek jobban kell ellenőriznie magát, mint az elődszervezeteinknek. Hisz a jedikre most még inkább szükség támad, mint valaha! – Már elnézést, de a végrehajtás nem éppen a sötét oldal módszere? – szólalt meg Suun, akinek kezdett elege lenni a szófosásból. – Olyan tehetséges lovagokra bízzuk ezt a feladatot, akik bizonyították a világosság iránti elköteleződésüket – felelte Ashere mester. A tetovált képű togruta nőt nevezték ki a Jedhára induló misszió vezetőjének, mert a Tanács mindenképpen rajta akarta tartani a szemét az ottani eseményeken. Mindegyikük érezte, hogy készül valami. – Suduri fővégrehajtó majd kiválogatja a megfelelő ügynököket. Ne feledjük, hogy ez a mi új szervezetünk nem csak a régi jedi hagyományokból táplálkozik, de Hamner mester katonáinak hagyományaiból is – itt Judicar mesterre biccentett. – Nem gondoljátok, hogy túl nagy hatalom ez egyetlen személy kezébe? Mármint Suduri kezébe – akadékoskodott tovább Suun. – Suduri tudja, mit csinál – förmedt rá Judicar. – Az biztos, hogy nálad tisztább, Suun. Ami pedig a végrehajtókat illeti, a Jedi Rend védelme a feladatuk, nem az olyan elvont koncepcióké, mint a béke. Jóformán korlátok nélkül végezhetik a munkájukat, természetesen a Jedi Kód szellemében. Nem engedünk még egy hatvanhatos parancsot! – De mi lesz a lelkünkkel, ha ezt végbevisszük? – vágott vissza Suun kaján képpel. Bolondok.– Ezek csak címek, gyakorlatilag minden egyes Jedi végrehajtói szerepkörben mozog – felelte most Leru Donnell lovag. – A mestertársunk esetére visszatérve pedig... – szólt közbe Avar Kriss, a Jedi Misszió egyre terjedő segélyszervezeteinek és egyben hírszerző szolgálatainak a Judicar mester alá rendelt vezetője. – Mindannyian táncoltunk már a sötét oldal határán. Sarasi, bizonyára te is érzed, hogy a fáradságod, a bomba és a mandalore-i küldetésed okozta kimerültség milyen közel sodort a sötétséghez. Ami a Rozess szenátor kihallgatásán történt, elég bizonyíték. Elismered? Suun felpillantott. – Ti... nem voltatok ott a Mandalorenál – felelte, és nyelt egyet. – Én láttam, mi maradt belőle. Láttam, hogy élnek a helyi népek. Hogy a mi drága Köztársaságunk hogyan szipolyozza ki az értékes fémjüket, ami az egyetlen megélhetésük... Azt hiszem, akkor történt. Amikor legyőzve, a halálomra várva feküdtem egy aszteroidán, ami valaha élettel teli bolygó volt. Csak úgy, mint a Cardovyte. – Nehezen bírkózol meg a múltaddal – bólintott K’kruhk mester. – Lehúz téged a mélybe. Nem tudod elengedni. Kötődsz hozzá. A Mandalore pedig emlékeztetett erre. – Igen. A kötődések pedig, mint tudjuk... – Suun nem fejezte be a mondatot. Egy sor mélyenszántó, lélekkutató hallgatás után Judicar mester megköszörülte a torkát, illetve megcsikorgatta egymáson a beleépített implantokat, mielőtt megszólalt. – Az utad kristálytiszta a számunkra, Suun. Az utad, ami idáig vezetett. Viszont úgy látom, magad is rájöttél, mit kell tenned. Hosszabb pihenésre van szükséged, és terápiára. Mi itt mindannyian meg fogunk hallgatni, ha erre van szükséged. Amikor pedig úgy ítéled meg, hogy ideje visszatérned, a széked itt fog várni. A tanácstagok egyetértő harmóniában bólogattak. – Igen, tudom, mit kell tennem – húzta ki magát Suun. – Ezúton kérvényezem a mesteri rangom teljes és megmásíthatatlan visszavonását, valamint a Tanácsban betöltött szerepem és rangom visszavonását. Mesterek, én egyszer már megjártam ezt, és akkor a Tanács megbocsátott nekem. Az a Tanács abban a pillanatban elárult engem, a saját tudta nélkül. Mert büntetést érdemeltem volna, nem pedig feloldozást. A mostani eset más, ugyanakkor mégsem óhajtok a tagja maradni lenni ennek a testületnek. – Mármint... – fészkelődött kényelmetlenül a székében Ashere mester. – Ennek a Tanácsnak, vagy a Jedi Rendnek? Suun szinte kézzel foghatónak érezte a társai döbbenetét. A bejelentésével sikerült elérnie, hogy előbb-utóbb kételkedni kezdenek magukban. Ez pedig mindig a Rend bukását hozza maga után. A dühe azzal fenyegetett, hogy kirobban belőle és elemészti mindannyiukat egy hatalmas, vörös tűzgömbben... De Suun kontrollálta, és a mesterek csak a szikráját érezhették a belsőjében. Sejtette, hogy az is ki fog aludni majd, de amíg ott volt, és amíg ilyen vindiktív dolgok jártak a fejében, addig nem maradhatott nemhogy a Tanács tagja, de ennek a Templomnak a lakója sem. – Én túl sérült vagyok ehhez – mondta végül. – Éppen ezért döntöttem úgy, hogy kilépek a Rendből. Amint itthagyom ezt a termet, átmegyek a flottabázisra, hogy átadjam a kódhengereimet Ramius tábornoknak, aki megőrzi majd az utódom számára. – A...bizonyosságod csak úgy sugárzik az Erőben – vakarta meg a kalapját K’kruhk. – Igen, de... nem gondolod, hogy csak időre van szükséged? – Avar Kriss a bejelentése óta tátott szájjal bámult rá. – Nehéz élet a miénk, és egyikünk sem ép lelkű, ebben a galaxisban nem is létezik olyasmi. – Igen, jól mondjátok – dörrent bele a beszélgetésbe Judicar. – Jól gondold meg, Suun, különben nincs visszaút! Ez az élet a szolgálatról szól. És azzal, hogy a kilépést választod, a saját hübriszedet növelve ahelyett, hogy alárendelnéd magad az Erő akaratának, árulást követsz el még csak nem is ellenünk, de saját magaddal szemben! Ashere lesétált Suun mellé, és a vállára tette a kezét. – Ezt az ülést később folytatjuk – jelentette ki. – A felmondásod addig nem érvényes, amíg nem folytatjuk. Gyere, rád fér egy kis frissítő. Suun meghatódott. Majdnem. Csak majdnem. – Sajnálom, de a döntésem végleges. Láttátok, mivé válok, ha itt maradok. Ezt egyikőtök sem akarhatja. – Azzal fogta magát, megfordult, és kimasírozott a helyiségből. Az ajtó összezárult mögötte, és a mestertársai döbbent, kényelmetlen, szomorú, Judicar esetében pedig vádló tekinteteinek kereszttüzében örökre távozott a tanácsteremnek otthont adó toronyból. Bolondok. Bolondok mind egy szálig.... A Jedhára induló Jedi koalíció tagjai már orbiton gyülekeztek a kisebb csapásmérő flottával, amit a biztonság kedvéért a Tanács melléjük rendelt. Ashere Tano mester letörölte a fejnyúlványairól az izzadságot, ahogy továbbhaladt a Zonjuról megmentett, mindeddig Suun mester parancsoklása alatt levő bothan csatacirkáló főfolyosóján. Micsoda egy ülés volt, gondolta. Először mindenki örült, amikor a renegátista terroristák egy sejtjének felszámolásáról kaptak jelentést, de már akkor ott volt mindannyiuk elméjében az a baljós előérzet, hogy hamarosan a saját társuk fölött kell ítéletet mondaniuk... aki végül ítéletet mondott saját maga felett. De még milyen ítéletet! Vajon Suun szobra is ott lesz a Huszonkét Elveszett szobrai között, huszonharmadikként? Ashere elnyomta magában a rátörő stresszt és a hidegzuhany utóérzetét, amit Suun bejelentése okozott neki. Talán igaza volt a társuknak, talán a kalóz-kiruccanása és a korábban elszenvedett traumák valóban rossz Jedivé tették őt. De ez az egész akkor sem tűnt igazságos megoldásnak. Ahogy belépett a hídra, megtorpant. A szokásos keretlegénység helyett szedett-vedett páncélos alakokat látott, akik az eredeti személyzet munkáját végezték, néhányan pedig ajtónállóként vigyázták a rendet. Hát persze, Suun egykori martalócai, akiket a különös kirándulásai során mindig magával hordozott. Az utóbbi időben azonban afféle személyi testőrökké degradálódtak, de Ashere érezte bennük, hogy ez az élet is kielégíti őket, ha a honfitársukat szolgálhatják. Vajon Suun magával viszi őket is, vagy magányosan fog utazgatni, mint a Jedi Rendből való legelső távozása idején? A híd első traktusában álló martalóc levette a sisakját, és Ashere ereiben megállt az ütő. Suun volt az. – Mit keresel itt, Sarasi? – kérdezte kissé szemrehányón a togruta mester. – Nem arról volt szó, hogy átadod a parancsnoki kódjaidat Ramiusnak? – Ramius nem jön velünk – felelte hidegen Suun. – Velünk? – ismételte Ashere. Valami nagyon nem stimmel. – Ebbe a hajóba már beleprogramozták a személyi kódjaidat, senki sem fog megállítani minket. Azt hiszik, itt vagy a hídon. – De hát itt is vagyok. – Persze. Csakhogy jobb szeretném, ha kimaradnál ebből, Ashere. Ó, úgy látom, indulnunk kell – biccentett az egyik martalócnak, aki továbbította az indulási parancsokat, és Tano mester kódjait. – A csomagot gondolom beszereltétek, ahogy kértem? – Igen, Enfys, minden rendben van – recsegte egy másik martalóc. – Amúgy is ezzel a hajóval akarták átszállítani a biztosított helyre. Egy kis kitérőt teszünk a kicsikével, de hát azt senki sem fogja észrevenni. Amúgy is mi loptuk, a miénk. – Igazából nem is lopjuk el, csak visszalopjuk, az igazságos mán, nem?! – röhögött fel egy másik. – El... elhoztátok a bombát – állapította meg Ashere. – Szükségem lehet rá, tárgyalási alapnak. Tudod, hogy mennek a dolgok az alvilágban. Illetve, nem, nem hiszem, hogy tudod. – Időközben a hajó megrándult: a flotta elindult a Jedha felé vezető pályán. Suun babrált valamit az övével, majd előkapott egy sugárvetőt, és a togruta mesterre szegezte. – Kábítólövedék. Ne állj ellen, Ashere, és minden rendben lesz. Legalább alszol egy jó pihentetőt. Ashere elővette a fénykardját. Suun érdekes módon nem nyúlt a sajátja után – Ashere tudta, hogy a Tanács elkobozta, de azt is tudták mindannyian, hogy egy olyan felkészült alaknak, mint Suun, mindig volt tartalékfegyvere. Kissé baljósnak találta, hogy egykori mestertársa nem lett még paranoidabb a Mandalore-on és a később történtek után. Suun még mindig nem lőtt, de ezt Ashere nem érezte megnyugtatónak. Aktiválta a pengéjét... ... és nem történt semmi. – Ezeket keresed? – mutatta fel Suun az energiacellákat. – Nem kellett volna olyan sokáig a vákuumon meditálnod, mester. – Az Erőt nem tudod kikapcsolni belőlem. – Nem? – Nem, ha nem akarod kikapcsolni magadból is. – Pffh... ti Jedik, meg az erőmániátok. Kinek kell az Erő? – Suun biccentésére az egyik martalóc előrelépett, és felfedte a hátán levő ketrecet, és az abban tekergőző ysalamirit. Viszlát, Ashere. – Suun lőtt, Ashere pedig félre akart ugrani, de ekkor érezte, hogy lefogják. Eszméletlenül esett a padlóra. – Tegyétek egy siklóba, és küldjétek vissza orbitra – parancsolta Suun. – Gyömöszöljétek valami padlódeszka alá, hadd keresgéljék. Néhány perc múlva a flotta a hipertérbe lépett, csak egy üresnek tűnő siklót hagyva maga után. Suun hátratett kézzel állt a hídon régi harci szerelésében, oldalán dupla és más formájú markolatokkal, amelyeket az eljövetelekor lopkodott össze a Templomból. Sajnos későn jutott eszébe, hogy pénzt is kellett volna, mielőtt letiltják a számláját. ... A Draay fiúnak meg kell halnia. A Draay fiúnak meg kell halnia. Perre Needmonak meg kell halnia. Talán Rozessnek is meg kell halnia. Mindenkinek meg kell halnia. A figyelem úgyis rám irányul. Hálát adok annak a robbantónak, aki kiirtotta azokat a gyerekeket. Sajnálatos, de legalább tereli a figyelmet. Így töprengett Rosenthal az űrhajóban levő kapitányi irodában, valahol a Coruscant orbitja fölött. Mégiscsak az első tervére kellett volna hallgatnia, és eltenni láb alól azt a riportert. Ez volt az utolsó alkalom, hogy elvarratlan szálakat hagy ilyen horderejű ügyben. Attól tartott, hogy Needmo meggyilkolása túl nagy médiafigyelmet generálna. A jövőben nem engedhette meg magának a tévedést. Amikor megszólalt a hívásjelző, és megpillantotta Perre Needmo hatalmas képét a képernyőkön, már meg sem lepődött. – Nocsak... hogy van ma, kedves Perre? – kérdezte ridegen. – Mondja, Rosenthal asszony – kezdett bele a chevin –, hallott a robbantásról? – Igazi tragédia – vetette oda Rosenthal félvállról. – Nos, igen. Khm... Na és... nem tud valamit esetleg... hogy esetleg a Renegát hívei is benne lettek volna? Ha valaki tudja, hát az maga, nem igaz? – Fogalmam sincs, hogy Sordis pánikoló hívei mikor és kit támadnak meg – felelte a nő. – Nézze, Perre... Maga elárult engem. Könnyedén kreálhatok egy szcenáriót, ahol maga is kompromittálódik, mint terrorista. A családja még mindig az én kezemben van, és a barátai soha nem fogják megtalálni őket. De én sosem ölnék gyerekeket, Perre. Sordis? Talán. Biztos vagyok benne, hogy a hívei között is akad egy-két elvetemült gazfickó, aki simán létrehozna egy ilyen műsort... akarja a nevüket? A chevin nyelt egy nagyot, mielőtt válaszolt. – El kell engednie a családomat! G’Sil és a többiek csak annyit akarnak, hogy tűnjön el innen. Nem üldözhetik a Köztársaságon kívül. Ha átadja a családomat... és a neveket, nem fogják üldözni. – De ilyen ígéretet maga nem tud nekem garantálni, Perre. Sajnálom, a családja egyelőre nálam marad. Nem szennyezem be magam azzal, hogy végzek magával, az már nem oldana meg semmit. De talán még szükségünk lehet egymásra. És ne aggódjon, jól vannak mindannyian. – Persze, a gyerekek is jól vannak az iskolánál – köpött ki Perre. – Egyébként a Draay gyerek is azt mondta, mint maga. Senki sem érzi bele a Renegátot... A fiúnak meg kell halnia.– Még beszélünk, Perre – szólt közbe Rosenthal. – Addig is szerezzen nekem olyasvalakit az új barátai közül, aki garantálni is tudja nekem az ígéreteit. Rosenthal vége. A nő felállt, rágyújtott egy szivarra, és nagy füstfelhő közepette most ő indított egy hívást. Hamarosan megjelent egy elegáns, de valahogy mégis durva nő képmása. – Igen? – reccsent rá Rosenthalra. – Üdv neked is, Jude. Tudom, hol van az unokaöcséd.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 27, 2021 11:25:06 GMT 1
- Elnézést - szólt közbe Ben Skywalker Suduri lovag és Naberrie szenátor beszélgetésébe, miközben igyekezett tudomást sem venni arról, hogy Draay Rozess sértődött grimaszokat vagdos felé és magában még mindig megjegyzéseket mormog a ruházatára és a megjelenésére. - Előbb felmérném... a helyszínt. - Semmi akadálya, csak nyugodtan - biccentett Noel a fiú felé, majd a vele lévőkhöz és a jedihez fordult. - Suduri lovag, az urak itt Ter főkapitány a CSF-től, Girdun vezérőrnagy a Békeőrségtől és Maddeus ezredes a Hírszerzéstől. A két bemutatott humán férfi és egy gran biccentettek, miután eddig csendben hallgatták végig az ifjabb Rozess belépőjét Noel mögött állva, majd Ben és Trilla érkezését is figyelemmel kísérték. - Uraim, az Erő legyen önökkel - üdvözölte a többi funkcionáriust Suduri, majd megköszörülte a torkát. - Esetleg addig én átnézném a hivatalos jelentéseket... - Trilla, ne haragudj, de szükségem lenne rád is - intett Ben fejével a romok felé. - Szeretném, ha igazolnál a Tanács tagjai előtt azokkal kapcsolatban, amiket találok. - Hmm... rendben - csatlakozott Benhez Suduri, miután egy pillanatig gondolkodni látszott. A páros távolodni kezdett a romok irányába. A terepet felügyelő Békeőrök és CSF-rendőrök átengedték őket a kordonokon. - Most még itt szórakozunk? - szegte fel az állát dacosan Draay a fenti események láttán. - Nem a két kölyköt kellene kihallgatniuk? - pillantott a Noel mögé húzódó két maszatos arcú gyerekre. - Vagy éppenséggel engem? - A fiúk kihallgatása azután kezdődik, ha Ben végzett a helyszíneléssel - magyarázta Noel. - Elnézést, szenátor bácsi - mondta a kisebbik, maszatosabb gyerek. - Már előbb is mondani akartam, én lány vagyok... - Jaj ne haragudj, kedveském - vörösödött el Noel, letérdelt a kisebbik gyerekhez és letörölte véres, maszatos arcát, majd halkan megkérdezte, fejével Rozess irányába biccentve. - Te sem ismered őt? - Dehogynem, ez Draay, a barátunk - válaszolt azonnal a kislány, mire a nagyobbik maszatos arcú túlélő hátba vágta. - Ne mondj nekik semmit, Cathy! - Kérem, vigyék be őket a kihallgató sátorba, adjanak nekik valamit enni és mossák le őket - biccentett a CSF parancsnoknak Naberrie, mire Peen Ter bólintott és néhány specialistájával együtt terelgetni kezdte a testvéreket egy szomszédos sátor felé. - Megvannak közben a megerősített személyazonosságok - szólt közbe Girdun, fejével a távozó gyerekek felé intve, miközben komon konzultált valakivel. - Catherine és Erik Raye Shaw. - Nos, még mindig azt mondja, hogy nem ismeri őket, fiatalember? - fordult vissza Draay Rozesshez Noel szigorú tekintettel. - Ne feledje, az együttműködésére számítva hozattuk el ide, nem azért, hogy hazudozzon. - Ki tudja, talán, lehet, nem tudom, olyan koszosak ezek a kölykök, honnan kéne megmondanom, hogy melyikek a sok kis köcsög közül, akik ide járnak... mit mondott, hogy hívják őket, Habsburg? - Raye-Shaw - ismételte még egyszer, sztoikus nyugalommal Girdun. - Na jó, nekem erre nincs időm - vonogatta a vállát Draay és intett jedi őreinek, hogy kövessék. - Gyerünk srácok, elugrunk plázázni, amíg ezek itt szerencsétlenkednek, szenátor úr, dobjon nekem egy komüzenetet, ha a jedi haverjai végeztek a földtúrással… Meglepetésére azonban a jedi őrök nem mozdultak. - Mi van már, megalszik a kék tej a szátokban! - rivallt rájuk Rozess, de Noel ismét megköszörülte a torkát, és halkan folytatta. - Elnézést, magiszter úr, biztos elfelejtettük tájékoztatni róla, feltétlen a mi hibánk… a Jedi Tanács ettől a perctől kezdve átadta Önt a Békeőrség védőőrizetébe. Draay a jedi őreire pillantott, akik egyetértően biccentettek. - Esetleg hívhatok két ügynököt, hogy egy őrzött siklóba kísérjék... magiszter úr, amíg várakozunk - vigyorodott el Girdun, most először őszintén. - He, ne már, ácsi - tiltakozott Rozess. - Azt mondták, speciális elbánást kapok! - Ez így is van, ne haragudjon, biztosan ezt sem említettem - mosolyodott el Noel is. - A Békeőrség részéről az ön személyi védelmével megbízott ügynökünk Ben Skywalker parancsnok - intett a romok felé. - Miért nem ezzel kezdték - vörösödött el Draay, és futva megindult a romok irányába Skywalker és Suduri után. - Hé, várjatok meg! Engedjetek már át, paprikajancsik, magiszter vagyok! - pörölt az akadékoskodó CSF-őrökkel, akiknek végül Noelnek kellett intenie, hogy átengedjék. - Amúgy is, milyen tehetséges ez a Skywalker fiú... - mormogta utánuk pillantva Girdun. - Most már helyszínelhet is... - Nemrég tette le a CSF-minősített nyomozói vizsgát - jegyezte meg Noel. - Nem tudom, jót tesz-e neki, hogy ezzel a kis pedofil buzival rakják össze - biggyesztette le az ajkát Girdun, Draay távolodó háta közepét figyelve. - Kasztrálni kéne az ilyeneket. Érzéstelenítés nélkül. - Legyen olyan jó, vezérőrnagy úr, és ne kérdőjelezze meg a saját beosztottjai alkalmasságát - jegyezte meg Noel. - Mintha bármi közöm is lett volna ahhoz, hogy a beosztottam lesz-e, vagy sem - mormogta rosszallóan Girdun és elsétált a CSF-sátor felé, ahol a kihallgatásra készítették elő a gyerekeket. - Bármikor átvesszük Skywalkert a Hírszerzéshez - jegyezte meg az eddig szótlan Maddeus, aki a komján hallgatott valamit. - Tudom, de az Abren területe, és a magáé - jegyezte meg Noel. - Nekünk is jobb, ha Ben belülről szemmel tudja tartani a Békeőröket. És bármennyire nem szívlelik Girdun és a hozzá hasonló talpnyalók Casterfo körül, az alacsonyabb rendfokozatú ex-GAG őrök közül még mindig sokan felnéznek rá. - Csak kérdés, miért - hümmögött Maddeus, majd lehalkította a hangját. - Elnézést, szenátor, el kell kérnem magam a kihallgatásról. Némi gond adódott a forrásunkkal. - Hmm... - mondta Noel. - Semmi gond, majd küldök Önnek egy összefoglalót róla, meg persze Abrennek is. Mi történt? - Ez a Rosenthal - suttogta az Arc. - Akit állítólag ifjú Draay barátunk nem ismer. Megint megfenyegette Needmot. Pedig azt hittük, begyűjtöttük az összes unokatestvérét. De úgy tűnik, vannak még Rosenthal emberei között is. - Ezért hátrány, ha nagy az ember családja - sóhajtott Noel. - Mármint a cheviné, jelen esetben. Menjen csak, ezredes. - Köszönöm - Maddeus-Loran futólépésben távolodni kezdett az iskola romjaitól, miközben csatornát váltva a privát, otthoni, természetesen titkosított sávjára állt. - Hamarabb jössz, drágám? - csilingelt egy női twi’lek hang a komban. - Még főzöm a vacsorát. - Dia, szólj körbe a régi srácoknak, kérlek - kérte Loran. - Fél órán belül kell nekem egy lista az összes Lidércről, aki Coruscanton van, és ugrasztható. Küldöm a koordinátákat, felmegyünk orbitra. Addig blokkoljunk egy-két órára minden kiugró forgalmat. - Oh... jó nagy dugó lesz. Akkor azt hiszem, visszateszem a nerfsültet a hűtőbe - válaszolt a kommandóban annak idején szintén férje alatt harcoló Passik asszony. - Buli lesz, ugye? - Az lesz, Arcoskodunk egy kicsit - biccentett Loran magában mosolyogva. - Készítsd össze a pilóta-overallod is. ... Ben egyfajta folytonos kígyóvonalban járta be az iskola romjait, a legkülső saroktól S-alakban haladva, folyamatosan lefedve a szélétől kezdve a helyszín minden négyzetméterét, olyasfajta vonalban, ahogyan a nagy forgalmú orbitális személykikötőkben szokták sorakoztatni a csillagközi járatokra váró utasokat. Ez persze sokkal tovább tartott, mintha egyszerűen csak össze-vissza rohangált volna a leglátványosabb romhalmaz-kupacok között, de Ben nem akart félmunkát végezni. Skywalker szemei félig lehunyt állapotban jártak fel-alá szemhéjai mögött, miközben néha megállt, és egy jelölőt tűzött a földbe. A jelölők nagyjából megegyeztek azokkal a miniatűr holoszignálokkal, amelyekkel a CSF helyszínelői megjelölték a már elszállított szerves maradványokat, de Ben jelölőiből nem került mindenhova. - Most mit csinálsz, zsenigyerek? - szólt közbe Draay Rozess, miután némi kocogás után végre utolérte őket. - Figyelj már, azt mondta a szenátor haverod, hogy rám kellene vigyáznod. Nem megyünk inkább plázázni, mint hogy itt tocsogjunk a szemétben? - Meg akarom jelölni az összes halál helyét az Erőben - közölte félhangosan Ben, majd a mellettük haladó Trillára pillantott. - Ha bárhol tévednék, kérlek, javíts ki. - Azt kihagytad - intett a hátuk mögé egy helyszínelős holojelölő felé Draay, ahová Ben nem helyezett a saját markerei közül. - Attól, hogy valahol találtak a rendőri helyszínbejárók szerves maradványt, még nem biztos, hogy ott meg is halt valaki - magyarázta Ben. - Lehet levált végtag, vagy egy robbanás eredményeként szétszakított test egyik maradványa. Az Erőben viszont ilyen távlatból még pontosan érzékelhető egy apró torzulás, ahol az élet maga kihunyt, ami a maradványokhoz tartozott. Ezeket akarom bejelölni. - Nagyon jó, dupla munka - szisszent fel Draay, majd Trillához fordult. - Szerinted ennek van értelme, jedi kislány? - Neked, kölyök, csak Suduri Végrehajtó, mint már mondtam - húzta fel az orrát megvetően Trilla, bár mindhárman körülbelül hasonló korúaknak tűnhettek a külső szemlélő számára, majd Benre pillantott. - Ez nagyon pontos fókuszálást igényel, Ben, és olyan módon kell használnod hozzá az Erőt, ami a Sötét Oldalra vezet. Ez nem jedi technika, a Tanács biztosan nem hagyna jóvá ilyet. - Nem is mondtam, hogy jedi technika - vonta meg a vállát Ben, és ismét lehunyta a szemét, majd leszúrt egy újabb jelölőt, ezúttal a CSF markerei alkotta koncentrikus kör közepén lévő üres szegmensbe. - Hát, ez a kis pöcs szétloccsant - nyelt egyet Draay. Kezdte kényelmetlenül érezni magát. - Csak két embert ismertem, akik alkalmazni tudták ezt, és mindkettő a rokonom - jegyezte meg Ben. - Ne is mondd, Jacen Solo és Anakin Solo, ugye? - fintorodott el Trilla. - Mondom én, hogy sötét oldali átok ez, még ha a véretekben is van valahogy. - A családom minden tagja küzdött a sötétséggel és küzdenek ma is - biccentett szomorú tekintettel Ben Skywalker. - De ez nem átok, Trilla, ez egy szimpla nyomozási technika. Azért alkalmazta Jacen, és azért alkalmazza Anakin is, mert egyedül ők használják így az Erőt nyomkeresésre tudomásom szerint, ezzel a... hogy is mondjam neked, eszközszemlélettel. Bár ha tippelnem kellene, azt mondanám, a vostroyai sztalkerek is képesek rá. Te nem akarod megtanulni? - A sztalkerek is sötét oldaliak, szóval nem - húzta ki magát Trilla. - Eddig nem éreztem semmit, ahol tévedtél volna, de én nem tudnám ilyen pontosan megjelölni és elkülöníteni egymástól az egyes halálokat. Olyan, mintha minden egyes halált újra kellene élned... - Nem kellemes - Ben arca megrándult. - De szükséges ahhoz, hogy megérthessük, mi történt itt. - A Sötét Oldal ott ólálkodik az elmém körül, amikor megpróbálom - szisszent fel a következő helyszínhez érve Trilla, ahol Ben ismét letűzött egy jelölőt, ezúttal közel a CSF-esek jelzéséhez. - Nem hiszem, hogy téged nem ránt be... ennyi halált, ennyi gazságot átélni, amiket a mocskos Renegát mocskos követői követtek el... - pillantott villámló szemmel Draayre Trilla, aki inkább nem szólt semmit egy pillanatig, de aztán csak legyőzte a fennhéjázása a józan eszét. - Hé, ne nézz így rám, jedi nő, nem én voltam, jó?! - Trilla, őrizd meg a nyugalmad - kérte Ben. - Sajnálom, hogy elrángattalak erre, de nem szeretném, ha a Tanács megkérdőjelezné az eredményeket. Igazából nem nehéz amúgy elvonatkoztatni tőle... a halál, az csak halál. Én nem őrzök magamban dühöt a Renegát rémtettei kapcsán, csak szomorúságot az értelmetlenségük miatt. De megértem, ha te máshogy látod - pillantott a lányra. - Ja tényleg - kapott észbe Draay is. - Már emlékszem, téged megkínzott az öreg drogos, nem igaz? - Ez most lényegtelen - vörösödött el Suduri. - Az Erő a szövetségesem és általa nyugalmat lelek. - Kezdhetnéd - kuncogott fel Draay, mire Trilla már éppen újra kitörni készült felé, amikor Ben megtorpant. - Állj... valamit nem stimmel - letűzött egy újabb jelölőt, de ezúttal le is térdelt és megérintett néhány üszkös romdarabot, aztán megrázta a fejét. - Ugye, te is érzed? - pillantott Sudurira, aki a tarkójához kapott. - Itt... hideg van - borzongott meg Draay Rozess is. Ben elismerően pillantott rá. Már a találkozásuk pillanatában érzékelte, hogy az ifjú Rozess érzékei kifinomultabbak, talán egy alaposabb teszttel még Erőérzékenynek is nyilváníthatták volna - még ha nem is lovag kategóriájúnak feltétlen, de valami oka csak kellett, hogy legyen a Renegát szervezetében betöltött posztjának is. - Ez a halál más, és az elkövető is más - magyarázta nekik Ben. - A Sötét Oldal ölt itt... a többi halál szenvtelen volt, csak fájdalom lengte körbe, az áldozatok rémülete, de a gyilkos hidegvérrel végzett mindegyikkel, mintha egy orgyilkos droid lett volna, vagy nem is tudom... - ismét lehunyta a szemét. - Bár valószínűbb, hogy hús-vér elkövető volt. De ez az egy halál más... itt dühből öltek. Sötétséggel, sőt, az Erővel. A Sötét Oldallal - ismét letérdelt és némi port és hamut húzott végig a kezén, majd az orra előtt. - És korábban. Ez a halál legalább egy nappal korábbi, mint a többi - azzal átállította a jelölője színét a korábbi kékről vörösre. - Az iskola logjai és szerverei megsemmisültek a robbanásokban - szólt közbe Trilla, miután előkapta a helyszínről készült legfrissebb CSF-Békeőr összefoglaló jelentés másolatát egy miniatűr adattáblán, melyet a Jedi Lovagrendnek is eljuttattak Naberrie szenátornak a bevonásukra vonatkozó kérése után a hivatalos szervek, s így Sudurinál is volt egy példány belőle. - De a kapcsolt adatbázisokban sem találtak a nyomozók arra vonatkozó utalásokat, hogy bármi bűncselekmény történt volna az iskolában a támadást megelőző napokban. - Hmm... - vakarta meg az állát Ben és Draayre pillantott. - Mi volt itt? Te bejáratos voltál ide. Emlékszem, mi volt itt? - Mittom’én - vont vállat Rozess. - Az egyik osztályterem. - Le tudjuk ellenőrizni, melyik, és kik jártak ide? - kérdezte Ben Trillát, aki magához intett valakit a közelben posztoló CSF nyomozók közül. A bith rendőrtiszt eddig némi bizalmatlansággal figyelte, mit művel ez a három alak, de amint Suduri magyarázni kezdett neki, előkapott egy komot és beütött néhány kódot, majd saját bugyborékoló, bináris nyelvén beszélni kezdett valakihez. - Menjünk tovább - Ben ismét lehunyta a szemét és tovább sétált, még leszúrt néhány jelölőt, de aztán egy pillanatra megtorpant, és most egy periodikusan villogó rózsaszín markert szúrt a földbe. - És itt mi volt? - kérdezte Draayt, aki ráncolni kezdte a homlokát. - Őőő... fogalmam sincs. - Ne hazudj, megérezzük, tudod jól - szisszent fel Suduri dühösen. - Jó van má’ - tárta szét a karjait idegesen Draay Rozess. - A fogda. - Fogda, egy iskolában? - bámult el Trilla. - Miért, ti nem zárjátok be a rossz padawanokat néhány napra, erkölcscsősz jedi? - vágott pofát Trilla felé Rozess, de Ben ismét leintette őket. - Ugye érzitek? Itt járt... a sötét oldali erőhasználó. Sőt, azt mondanám, legalább egy napot itt ült egyhelyben. És itt volt a gyilkos is, a másik. - De nem érzek halált - rázta meg a fejét értetlenkedve Trilla. - Csak arrébb, másokét. - Így van pontosan - biccentett Ben. - Fejezzük be a bejárást. Még néhány kék markert leszúrtak, aztán visszatértek a bejárás kezdőpontjára. Ben egy adattáblán lehívta az összes markert. Egy rózsaszín, egy piros... - Hány kék van? - kérdezte Draay Rozess a nyakát nyújtogatva. - Összesen nyolcvanhat - magyarázta Ben. - Azzal együtt, akit a sötét oldali erőhasználó ölt meg, nyolcvanhét. De magának az erőhasználónak a halálát nem éreztük, annak ellenére, hogy találkozott a másik gyilkossal. - Nem lehetnek egy és ugyanazon személyek? - kérdezte Draay. - Belopakodott, megölt valakit, elfogták és bezárták, másnap kitört a börtönből és kiirtott mindenki mást. - Túlságosan különböző a lenyomatuk az Erőben - magyarázta Ben, majd megérintett egy kapcsolót az adattáblán, ami összekötötte a kék vonalakat. - Ráadásul ha megnézitek, feltéve, hogy a kék pontok mentén haladt végig az iskolán a gyilkos, a kurzusa végpontja a fogda hűlt helye a rózsaszín jelölővel, ahol a másik gyilkos volt. Csak így jön ki a bejárt út vektora, ahhoz, hogy minden kék helyszín érintve legyen, ahol ölt. Ha kifelé vezető kurzust is megpróbálnék rátenni ölésekkel együtt, az algoritmus hibára fut. Tehát mire eljutott a fogdáig, és az ott lévő erőhasználó gyilkosig, már végzett mindenkivel. Ráadásul, nézzétek csak - Ben megérintett még egy kapcsolót, amitől a vörös elkezdett villogni. - A vörös egyik kurzuson sincs rajta. A kékkel jelölt gyilkos nem járt azon a ponton, ahol a vörös villog, ott nem is éreztem a jelenlétét. - Hacsak nem volt titokban Sith nagyúr, vagy Renegátista Hit Lord - jegyezte meg Draay. - Ezek könnyedén felvesznek két személyiséget. Elrejtőznek az Erőben. Ilyesmi. - Milyen jól ismered a Hit Lordokat - pillantott gyanakodva Rozessre Trilla, aki inkább megint nem szólt semmit erre. - Tudjuk, hányan jártak az iskolába? - nézett most Ben Trillára, aki konzultált a saját adattáblájával. - Mint mondtam, a jelentés szerint az iskola saját szerverei megsemmisültek. A logok is - morfondírozott, majd lehívott még pár adatot. - Az a regiszter van meg, amit hét elején lejelentettek a Coruscanti Oktatási Hivatal kerületi központjának. Azt mondja... kilencvenhárom a tanárokkal együtt, ennyi volt a létszám a hét elején. És azóta tudjuk - olvasta tovább -, hogy három gyerek otthon volt a merénylet időpontjában betegen. Kat G’sil és még kettő. - Tényleg, Kat is ide járt - jutott Rozess eszébe. - Pár hónapja jött. Nem lehet, hogy ő volt a célpont? - Semmi sem zárható ki - hümmögött Ben. - Be kell hívni a túlélők szüleit kihallgatásra és a túlélők szüleit is... - ráncokba szaladt a homloka. - Várjunk csak. Kilencvenhármat mondtál, Trilla? Suduri bólintott, aztán ő is grimaszt vágott. - Várj, igen... mínusz három beteg otthon, az kilencven. Mínusz két túlélő, az nyolcvannyolc. - Eggyel több, mint ahány halált találtunk - biccentett Ben. - Várjatok, akkor van egy túlélő kis pöcsös a romok alatt? - Rozessen végigfutott a hideg. - Szólnunk kell a mentőegységeknek, vagy mi... - Nem, azt éreztük volna - rázta meg a fejét Ben. - Trilla, te is érezted a halálokat mindenhol, igaz? - Jól számoltál, Skywalker - biccentett Suduri. - Valaki hiányzik. - A sötét oldali Erőhasználó - tette hozzá Ben. - Az ő halálát nem éreztük. - Mé’, a két kölyök egyike nem lehet amott? - biccentett a Rozess-fiú a sátor felé, ahová a két túlélőt kísérték. - Ezek csak gyerekek - rázta a fejét Ben. - Éreztük volna, amikor találkoztunk velük, ha az egyikük gyilkolásra is képes sötét oldali erőhasználó... - Miért, azt hiszitek, attól hogy valaki tíz éves, még nem lehet Sith Lord, vagy Hit Lord? - fennhéjázott Draay. - Ha tudsz valamiről, mondd el, Draay - lépett a másik fiú elé Ben. - Ez most fontos. Vagy ha esetleg emlékszel, hogy volt-e Erőhasználó gyanús gyerek itt az iskolában. - Én... nem tudom - rázta meg a fejét Draay. - Tényleg nem. - Foglaljuk össze - jegyzetelt az adattáblájára Ben. - Van egy erőhasználónk, sötét oldali, aki életben maradt, és valószínűleg hiányzik. A két túlélőt amikor kihallgatjuk, még szkennelnünk kell az Erővel, Trilla, hogy kizárhassuk, nem az egyikük-e az. Ez az egyik rejtély. A másik, hogy ez a Sötét oldali erőhasználó megölt valakit a támadás előtt kb. egy nappal itt az iskolában, az egyik osztályteremben. Ami viszont nem szerepel a logokban. A másik gyilkos viszont magával vitte az első gyilkost. - Szabadító akció - villant meg Trilla tekintete. - Eltüntették a nyomokat. - Noel már akkor mondta, amikor először kijött ide, hogy az egész elkövetési mód a Szindikátus kivonulása utáni merényletekre emlékezteti - mormolta Ben, majd ismét Draayre pillantott. - A Renegátisták ölnének gyerekeket, csak azért, hogy elcsaklizzanak egyet? Adott esetben... járhatott ide titokban Renegátista gyerek? - Ennyi baromságot - forgatta a szemét Draay Rozess. - Honné’t tudjam. Én még mindig azt mondom, egy gyilkos volt. Valaki bejött ide, gyereknek, vagy tanárnak álcázva magát, elveszítette a kontrollt egy pillanatra, aztán kiment. És közbe megölt mindenkit. Ilyen egyszerű. - Ez nem magyarázná meg, hogy az első eset miért nem lett lejelentve - vetette ellen Ben. - Ha betört volna egy renegátista ide, és megölt volna valakit csak úgy, akkor nem csak bezárják a helyi gondolkodó szobába, hanem már a tömeges támadás előtt itt nyüzsögtek volna a rendőri egységek és a jedik. Nem... - morfondírozott a tarkóját masszírozva. - Ha megváltoztatták a logokat az első incidens miatt, akkor ez csak azt jelentheti, hogy az első gyilkos, az erőhasználó sötét oldali, nos, egy belső elkövető volt, akit fedezni akartak. Valószínűleg egy gyerek. A bith rendőr közeledett feléjük és egy adattáblát nyújtott át. Trilla szemöldöke felszaladt, ahogy olvasni kezdte. - 10. Besh osztály. Itt történt az első halál. Hmm... a két túlélő gyerek közül az egyik ide járt, Erik Raye Shaw. A kislány meg alattuk pár évvel. Rozess maga elé motyogott valamit. Ben egy pillanatig fürkésző tekintettel figyelte, majd visszafordult Trillához. - Kérjük meg a rendőröket, hogy villámgyorsan hívják fel az összes ide járt gyerek szüleit. Azt akarom tudni, hogy voltak-e közöttük olyanok, akik már a támadást megelőző napon sem aludtak otthon. - Az első elkövető, akit bezártak, és az első áldozat, igaz? - értett egyet Trilla. Ben biccentett. Trilla elmagyarázta a bith nyomozó hadnagynak a tényállást, mire az biccentett és ismét elrohant komolni. - Addig menjünk át a kihallgató sátorhoz - intette maga után a párost Ben, majd menet közben Draay Rozesshez fordult. - Ugye tudod, hogy most minden információra szükség van? Ki járt még ide? - Én... nem to’m - mormogta Rozess. - Annyi kis pöcs volt itt, érdekelt is engem, hogy éppen kivel lógok, a nevüket sem jegyezte meg... - Hátha majd arcról ismerős lesz valaki - Ben konzultált az adattáblájával. - A CSF-esek azt írják itt, hogy az előzetes szembesítésen a két túlélő gyerek felismert téged. - Hátő’ lehet - vont vállat Rozess. Közben befutott a bith rendőrtiszt, mialatt a sátor előtt gyülekeztek. - Két gyerekről tudjuk a szülőktől, hogy nem aludtak otthon, mindenki más hazament este a szülők beszámolói szerint - jelentette. - A helyi Pius Dea cserkészcsapat a jelentés szerint kirándulást szervezett... lássuk csak, az előző napra a Marmara hegységbe, ott alvással. A 10. Beshből részt vettek Lauri Renatto, és... - bugyborékolt egyet a bith. - Rudeus Benjamin Rand. - Basszus - sziszegte Rozess. - Bassza meg... bassza meg... - Az egyikük a sötét oldali gyilkos, a másikuk az előző napi áldozat - harapta be az ajkát Ben. - Köszönjük, Triblow hadnagy. - Nem tesz semmit, parancsnok úr - tisztelgett a bith. - A főfelügyelő úr, a vezérőrnagy úr a szenátor úr már bent várják önöket a gyerekekkel. - Draay, ez az utolsó esélyed - ragadta meg a fiú vállát Ben, mielőtt bementek volna. - Lógtál együtt bármelyikkel? - Izé, Rudyval néha - hebegte Draay. - De most mit akarsz, mondjam meg, hogy megölték-e egy nappal korábban, vagy sötét oldali gyilkos-e titokban? - Nem, ezt nem tudjuk még egyértelműen - jegyezte meg Trilla. - De ha Rand szenátor ennyire érintett a dologban... - Az bonyolítja az ügyet - biccentett Ben. - Menjünk be, hallgassuk ki a túlélőket. ... Erik és Cath takaróba csavarva üldögéltek a sátor sarkában, velük szemben Naberrie, Girdun és Peen Ter, illetve két biztonsági őr a Békeőrség jelvényével, két CSF-rendőr és egy szociális munkás-droid, aki a gyerekeket istápolta. - Öt percük van - közölte tárgyilagos, meleg női hangon a NA-N1 - sorozatú oltalmazó droid. - Nem bírnak többet szegénykék. Trilla és Ben letérdeltek a két gyermekkel szemben, és megfogták a kezüket. - Nem lesz semmi baj, jedik vagyunk, megvédünk titeket - simogatta meg Trilla a kislány arcát, aki hálásan pityergett. - Ne érj hozzám, buzi jedi - húzódott el azonban Erik Bentől, aki elvörösödött. - Hülye buzi vagy, meg jedi is, ezt mindenki tudja! Az ilyeneket fel kéne lógatni a legközelebbi Deista Templomra! - Ejnye, Erik, nem szabad így beszélni - feddte meg a fiút NA-N1. Ben megrázta a fejét és felállt a sráctól, majd Trillára pillantott. Aztán Noel és a főtisztek felé fordultak. - Egyikük sem gyilkos, és nem sötét oldali, csak halálra rémült gyerekek, akiknek megölték az összes tanárát és osztálytársát - magyarázta nekik Ben, majd közelebb lépett Noelhez és még néhány részletet leírva az adattáblájára, átadta a szenátornak, aki szintén ráncolni kezdte a homlokát, majd a gyerekekhez fordult és Draay Rozessre mutatott. - Ismeritek őt? - Nem ismerek hülye buzikat - húzta fel az orrát az Erik nevű kisfiú, majd Draayre pillantott. - Te is hülye buzi vagy, Draay. Ne hidd, hogy nem tudjuk. Nem ismerlek soha többé. Miattad haltak meg... - Ne mondj rá ilyeneket, ő nem csinált semmit, nem az ő hibája, hogy Rudy... - szipogott felsírva a húga. - Megmondtam, hogy ne mondj nekik semmit! - Erik pofon vágta a húgát, majd ismét le akart csapni, de ekkor már Ben megragadta a csuklóját. - Elég lesz, engedj el, hülye buzi! - sírt fel Erik. - A hülye buzik miatt haltak meg a barátaim! Mert nektek mindig buzulnotok kellett! - Vigye ki, adjanak neki valami nyugtatót - utasította a szocdroidot Peen Ter, aki ölbe vette és kivitte a gyereket. Noel letérdelt Cath elé és letörölte az arcát. - Nem lesz semmi baj - mondta végül. - Mi volt ez az egész, és mi köze ennek hozzá - intett Draay felé -, és Rudyhoz? - Én... nem tudom - sírt fel a kislány. - Erikék osztályába volt, én csak utána hallottam a folyosón - szipogott. - Annyit mondtak a többiek, hogy Lauri is buzizta Rudyt a szünetben, aztán Rudy bepöccent... aztán rohangálás volt, tanárok voltak mindenhol, sem Laurit, sem Rudyt nem láttam utána, Erik azt mondta, hogy ne beszéljek róla senkinek... aztán... aztán mindenki... - hüppögött a kislány és sikoltozni kezdett. - Nem akarom nem akarom... - Küldjenek be még egy szocdroidot, sokkban van mindkét gyerek - szólt bele a komjába Peen Ter részvétteljes hangon. Ben és Trilla is letérdeltek Noel mellé, és a kislány kezeit megfogva az Erőn át nyugalmat erőltettek rá. - Csak még egy utolsó kérdés, kicsim - suttogta Ben szuggesztíven. - Te és Draay, meg a bátyád... és Rudy, volt, hogy együtt játszottatok? - Persze, állandóan - pislogott könnyes szemmel Draayre Cath. - De Erik nem szerette, amikor Draay és Rudy együtt játszottak, és ő nem játszhatott velük. Azért is mondta, hogy hülye buzik… de ő nem bántotta volna sosem a többieket emiatt - hüllögött Catheryne. - És Lauri? - kérdezte most Trilla. - Jaj, ő undok volt, ő nem játszott velünk - rázta a fejét Cath. - Állandóan az udvar sarkában ült a lócáján, és mutogatta nekem a fütyülőjét, meg mondogatta, hogy ő nem buzi... - Szép kis iskola volt ez a Pokolsár - ingatta a fejét Girdun. - Pokoltűz - jegyezte meg halkan Draay. - De mindegy. Közben bejött egy másik szocdroid és kivitte Cath-et is. Ben és Trilla felálltak és szembefordultak Draay Rozessel, aki igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. - Most mit bámultok, jedik, mi van? - Rozess magiszter, ennyi választja el attól, hogy a korábbi megállapodásunkat félre téve a nyomozás akadályozásáért átadjam a CSF-nek - lépett közelebb szigorúan Noel is, ujjaival mutatva az aprócska távolságot. - Draay, mi van veled meg a kisfiúkkal? - csóválta a fejét Trilla. - Már az apád letartóztatása körül is furcsa volt az a vallomásod azzal az örökös gyerekkel kapcsolatban. - Igen, Sandor Lannister - jegyezte meg Noel is. - Hé, ott nem történt semmi, csak a kis pöcs erősködött végig! - tiltakozott Draay Rozess. - De nem volt semmi, oké? - Ha nem működik együtt, villámgyorsan kiegészítjük a vádakat kiskorú sérelmére elkövetett többrendbeli megrontással - folytatta Noel. - Az ügyvédeim tönkretesznek téged, nabooi kutya - sziszegte az ifjabb Rozess. - Talán elfelejtetted, hogy magiszter vagyok? - Felhívnám a figyelmed, hogy egy oldalon álltok a szenátorral - bökte oldalba Draayt Ben. - Most, hogy Rand szenátor bekerült a képbe, többszörösen is. Nem Naberrie szenátor jelent itt veszélyt rád. - Jó, igazad van - sóhajtott fel Draay. - Csak nem akartam elmondani, hogy ismertük egymást Rudyval, mert akkor pont ez lett volna a vége, mint a Lannister gyerek után... - Talán nem kellett volna kisfiúkat molesztálni - jegyezte meg epésen Trilla. - Nem molesztáltam, jó?! - Draay szemei villámokat szórtak. - A beleegyezési korhatárból melyik részt nem érted, jedi ribanc? Tudod, mi az a beleegyezés, he? - Tudom, mi az a korhatár - szisszent fel Trilla. - Ebből elég - csattant fel Ben Skywalker. - Draay, amint végeztünk itt, velem jössz. Majd külön megbeszéljük ezeket. - Meh - vont vállat amaz. - Lőttek a plázázásnak, mi... - Be kellene hívnunk Rand szenátort kihallgatásra - jegyezte meg Peen Ter. - Egy hat éves kislány összevissza történetére akarják alapozni a nyomozásukat? - csattant fel Girdun. - Ez koholmány! Az ifjú Rudeus Rand ugyanúgy lehet áldozat is! - Abban igaza van, hogy ez önmagában nem áll meg a bíróságok előtt - harapta be az ajkát Noel, majd a komjára pillantott. - Pillanat, elnézést... Pár szó után elfehéredett és lekapcsolta a komot. - Nos, attól tartok, ez a probléma elkezdte megoldani magát. Most hívtak az embereim, utánuk pedig Tyrr. Lauri Renatto szülei eltűntek azután, hogy a CSF először beszélt velük. Felrobbant az apartmanjuk, holttestek nincsenek. Rand szenátor pedig nemrég jelentkezett be Javisnél azzal, hogy exkluzív interjút akar adni és közlendője van. A fiát, Rudeust Randot renegátista terroristák rabolták el, azt állítja, és fogva tartják. - Nem tudhat róla, hogy tudunk az Erőhasználatról - vonta össze a szemöldökét Ben. - Ha csak valaki nem adja le neki a drótot - pillantott rosszallóan a Békeőrség vezetőjére. - Amire mellesleg a maguk fantáziálásán kívül szintén nincs bizonyíték - vetette közbe Girdun. - Köszönöm, felügyelő, vezérőrnagy, ennyi elég lesz. Jelentkezni fogunk - Naberrie határozottan kiküldte Peen Tert és Girdunt. - Amíg nem szerzünk megfelelő erejű bizonyítékokat, nem vádolhatjuk semmivel Randot - folytatta a hangját lehalkítva Noel. - A Pius Dea jelenleg Casterfo egyik legerősebb szövetségese, ahogyan a Békeőrség is, Ben, a te kivételeddel, persze. Ha most betámadjuk ezzel a kormány egyik tagját, G’Sil le fogja lőni az egész ügyet, és a nekik megfelelő narratívával fogja telepakoltatni a médiát. Talán már el is kezdték. Ami pedig Randot illeti, nos, ő képes lenne behazudni a fia elrablását, ha ez a céljait szolgálja, akkor is, hogyha a srác valójában már halott, és akkor is, ha éppenséggel sötét oldali gyilkos. - És a nyilvánosság miatt lépéselőnybe került... na tessék, kamerák előtt kellett volna helyszínelnem - tárta szét a karjait Ben. - Kár, hogy Needmo úr szabadságon van, vagy hol van épp. - A két túlélő gyereket és a szüleiket biztonságba kell helyezni - vetette közbe Trilla. - Ott, ahol a hatóságok sem érik el őket. - Egyet kell értenem, sajnos - biccentett Noel. - A Tanács vállalja? - Beszélek velük, de szerintem igen - biccentett Trilla. - Talán, ha egy mester kihallgatja őket, pontosabban képet kaphatunk az elméjükről. És az emlékeikről. - Rendben - értette egyet Noel. - Ben, Draay, ti pedig azonnal induljatok az Adumarra. Nem biztonságos itt Coruscanton ezek után. Különösen a magiszter úr számára. Hátha egy új környezetben befejezi a beteges hazudozást is... - pillantott lesújtóan a Rozess-örökösre Noel, majd folytatta. - Közben megbeszélitek a dolgokat. Rozess magiszter, ezek után teljes együttműködést várok el a maga kapcsolati hálójáról, különben nem jutunk előbbre. Ben, tőled pedig jelentést. - Vettük, értettük - azzal Ben kiráncigálta a tiltakozó Draay Rozesst. - Sajnálom, hogy ennyire komplikált lett a helyzet - pillantott Noel Trillára. - Önnek nincs szüksége védelemre, szenátor? - kérdezte Suduri. - Kint vár a sátor előtt néhány árnygárdista, akikkel sokat dolgoztam együtt korábban - biccentett Naberrie. - Ne aggódjon, tudok vigyázni magamra, jedi lovag. Pontosabban ők rám. ... Rosenthal hajója éppen besorolt az ugrásra készülők egyik hipersávjába, amikor egy hatalmas gamorreai sárszállító bárka manőverezett be eléjük. Egy másik meg mögéjük. - Hé! - tiltakozott Rosenthal pilótája. - Mit tolakodtok be, foglalt ugrási sávunk van! - Röff, bocsi, röff, megromlik a gedvánk, oszt akkor nem tudnak mibe’ páncsikolni a kis malackák - röfögött bele a vonalba erős akcentussal az egyik bárka pilótája. - Há engeggyé’ má be jóember a sáristen ággyon meg. - Mi ez a ribillió - sietett be Rosenthal a pilótakabinba. - Csak dugó van, állnak az ugrási sávok órák óta. Meg pár tolakodó malacpofa, asszonyom - akarta leszerelni idegeskedő főnöket a pilóta, de ekkor mindkét sárszállító tartályainak széléből kábelek suhantak ki a yachtjuk felé. - Idióták! Ez csapda! - szisszent fel Rosenthal. Arra gondolt, hogy tényleg meg kellett volna ölnie a chevint. - Készüljetek átszállásra, fegyverbe! A két tartályhajó közti háló egyfajta holografikus megjelenítő rács volt, ami az érintetlen yacht képét közvetítette a külvilág felé, ahogyan ugrási besorolásra vár az orbiton lévő csúcsforgalomban, két, egymást vontató gamorreai tartályhajó közé beszorulva. Miközben a tartályhajókból űrruhás alakok suhantak át a holorácstól láthatatlanná téve Rosenthal yachtja felé. Rosenthal fogmegjei pozíciót foglaltak a zsilipeknél, miközben kopácsolás hallatszott kintről. Aztán csend, és percekig semmi. - Hello, Rosenthal asszony - hallották a hátul mögül. A fogdmegek megperdültek, és összeestek a beléjük csapódó kékes kábítólövedékektől. Rosenthal elhúzta a száját. Támadóik úgy néztek ki, mint egy átlagos peremvidéki kalózbanda, ez azonban itt Coruscant orbitja felett ritkának számított. Végül tekintete megállapodott a társaság vezetőjének tűnő jó vágású, középkorú férfi fizimiskáján és a vállán lévő kör alakú jelvényen, mely stilizált vadászgépeket ábrázolt egy fehér-lila háttér előtt. - Hát persze, a Lidércek nyugdíjasklubja - konstatálta lekezelően Rosenthal, miután felismerte Garik Lorant. - Magát nem nyugdíjazták? - Ó, ne aggódjon, asszonyom - mosolyodott el az Arc és sugárvetőjével a közeli benyíló felé biccentett. - Vannak dolgok, amiben még mindig mi vagyunk a legjobbak. Jöjjön csak, beszélgessünk. Rosenthal citromba harapott fejjel figyelte, ahogyan Loran és egy megtermett selonai társa beterelik a benyílóba és leültetik az egyik kanapészerű priccsre. - A legénysége sértetlen, a távozásunk után fél órával fel is ébrednek majd, a hajója alján a raktérnél vágott lyukat már foltozzuk, szebb lesz, mint újkorában - kezdte Loran. - Pusztán néhány technikai dologban kell megállapodnunk, mielőtt sértetlenül, és az inkognitója tiszteletben tartásával elengedjük magát, asszonyom. - Milyen kedves - sziszegte Rosenthal. - Mit akarnak? - Két dolgot, kezdésnek, meg még néhány ráadást - mosolyodott el az Arc. - Az egyik, Perre Needmo és az összes családja és üzletfele sértetlenségét. Tudja, nem szeretjük, ha olyasvalakit fenyegetnek a családtagjai életével, akinek már hivatalosan védelmet ígért a Köztársaság. - Lehallgattak rajta keresztül, mi? - szisszent fel Rosenthal. - Meg kellett volna ölnöm. - De most már nem fogja, sem őt, sem a rokonait, mert így járt - keményítette meg a hangját az Arc. - A másik, amit kérünk, egy névlista, a maguk kis szervezetének olyan tagjairól, akikre a további üzletmenethez nincs szüksége, ezzel szemben jól mutatnak a rendőrségi elfogások holoképein. Gondolom, nem véletlenül választotta az IMU-portfolió bizonyos részét az egész helyett. Nagyjából ötven százalékos arány meg is felelne, nem gondolja? A szervezet főkolomposainak fele. - Nem vagyok telhetetlen - sziszegte gyilkos tekintettel a nő. - Mint látja, a Köztársaság Hírszerzése sem - biccentett Loran. - Cserébe szabadon üzletelhet a megmaradó üzletfeleivel valami Köztársaságon kívüli kereskedelmi központból. Eriadu és szövetségesei úgy hallottam, mostanában rendkívül kellemes időjárással bírnak - tette hozzá egy félmosoly kíséretében a különleges ügynök. - Továbbá és cserébe elfelejtjük a kis gyilkosságra felbujtással járó afférját az IMU központjában, meg ezt a Needmo-ügyet... - Pusztán ennyi? - villant meg a nő tekintete. - Milyen kedvesek. - Nos, ha bármi információja van arról, hogy a Pokoltűz iskolát érintő támadáshoz bármelyik üzletfelének van-e bármi köze, az is érdekelne minket ráadásképpen - mosolyodott el az Arc. - Ahogyan az utolsó kimenő hívása is, amelyet a hajóról küldött. Azt hiszem - pillantott az adattáblájára a hírszerző. - A Tarisra. Hát, ennyi lenne. Mit szól hozzá?
|
|
|
Post by sithlord on Sept 29, 2021 18:27:07 GMT 1
Rand kimerülten ücsörgött az irodájában, pillantása minduntalan a holovízióban futó hírekre esett, amiben hosszasan kimerítően részletezték az újabb hatalmas terrortámadás részleteit. Rand dühös volt, elsősorban Rudyra de leginkább Deathstrokera. Nem ezt akarta, nem ezt kérte tőle! De az az átkozott mandalori utánzat ezúttal is túltolta! Lemészárolt egy csomó gyereket, neki meg főhet a feje, hogy az a kotnyeles Noel meg a Jedi kurvája, nehogy kitalálja mi történt.
Rand fiának eltűnése már a Pius Dea berkeiben is keringett. A Bíborosok Kollégiuma már nyíltan pletykált arról, hogy vajon miért pont Rand kisfiát rabolta el az ismeretlen terrorista. Természetesen ő volt a megtört apa, aki elveszítette egyetlen örökösét! Ezért is találta ki a Javis Tyrr interjút, hogy még idejében elejét vegye bármiféle gyanúsítgatásnak. Rudy iszonyatosan hiányzott neki, a nevetése, a csendes együtt töltött percek, amikor ő éppen dolgozott mialatt a fia a kedvenc történelmi könyveit olvasgatta. Egyedül ő maradt meg neki, miután a felesége meghalt, szintén egy terrortámadásban...Most vajon mi lehet vele? Érti egyáltalán mi történt? És mit fog csinálni a Manchun? És annak az átkozott Deathstrokenak pont Garakhoz kellett vinnie? R-EBI lépett be a kis irodába. -Parancsol masszázst Rand gazda? -a női droid máris odatotyogott Randhoz, ezen pedig a szenátor annyira felbaszta magát, hogy nemes egyszerűséggel a droidhoz vágta a teáját. -Takarodj innen a büdös picsába te baszódroid! Baszasd meg magad mással! Takarodj!! Kifelé!! -R-EBI pityergést szimulálva kioldalgott az irodából. a tea pont fejen találta el. Rand mérhetetlenül dühös volt. Elveszíteni a fiadat, na annál rosszabb nincs. Egyik aszisztense kopogott, Rand pedig beengedte. -Elnézést uram, két óra múlva kezdődik az interjú! Tyrr úr most szólt ide! -közölte alázatosan a tényeket az asszisztens, miközben feltűnt neki hogy a szőnyeg teafoltos lett. Rand legyintett egyet, ezzel jelezte hogy távozzon az irodából. -Rendben Jarvis, hamar összekapom magam aztán mehetünk! Készítse elő a légisiklóm! -Ahogy óhajtja szenátor úr! -a kopaszodó, öltönyös, joviális alak meghajolt majd távozott is. Rand íróasztalán pedig, Rudy holografikus képe tanúsította, hogy a szenátor gondolatai most csak a fia körül forognak...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 1, 2021 19:23:15 GMT 1
– Nem vagyok pedofil. Ben Skywalker felnézett a nyomozati eredményeit rendszerező adattábláról, és egy pillanatig értetlenül meredt az előtte karbatett kézzel pózoló Draay Rozessre. – Mi? – kérdezte. Ő maga egy tartógerenda maradványain gubbasztott. Körülöttük még mindig füstölögtek a felrobbantott iskola maradványai, az Erőben pedig nyomasztó, elhaló sikoltásokként a halál és a pusztulás utóhangjai. Draay odanyújtott egy holohírek-flimsimagazint, amit az egyik túlélő gyerek kezéből tépett ki az előbb. Ben végigfutotta Rand interjúját. – Bezzeg az én nevemet nem merte tisztázni az öreg – sziszegte ezüstszürkén villámló szemekkel Draay. Ben régi GAG-os szokás szerint feljegyezte magának a részletet, miszerint a másik fiú szürkéskék szeme ezüstössé válik, ha dühös. – Eleve ők mocskoltak be azzal a Sandoros dologgal. Pedig én csak átadtam néhány adatkártyát az apámról a felkapaszkodott bandájuknak! Most az ő dolguk, hogy tisztára mossanak. Ben sejtette, hogy a fiú órák óta kereste az alkalmat, hogy felhozza a témát. Ordított róla, hogy mielőbb tisztázni akarja a méltóságával nem összeegyeztethető pletykát, ugyanakkor azt sem tartotta méltóságához illőnek, hogy egyáltalán komolyan vegye a témát. Ben érezte a vívódását. A hatóságokkal szembeni bravadója ellenére amikor négyszemközt maradt Bennel, Draay bizonyára úgy döntött, hogy már csak a hosszú utazás és az elkövetkező együtt töltött idő miatt is érdemes felhozni és megoldani a kék rankor problémáját a szobában. – Na és mit tudsz Rudeus Randről? – vetette fel végül a kérdést Ben. – Hallgatag kis pöcs volt. Éppen ezért kellett szemtanúk nélkül üzletelnem vele. Innen eredt a pletyka, hogy a szexrabszolgám, vagy valami ilyesmi. Csak mert én voltam a gazdag és jóképű mecénás, már egyből rám mutogatnak azok a mitugrászok. – Hozzáadtad a jóképűt – hunyorított Ben, és eltette az adattábláját. – Nem csináltunk semmi olyat – mordult fel Draay. – Ahogy Sandorral sem. Én nem vagyok hedonista Sötét Nagyúr, mint a Sötét Nagyúr. Ezek, mármint a békeőr haverjaid még a végén kihozzák, hogy megerőszakoltam Shawékat és Rudyt, vagy az egész nyamvadt iskolát, meghogy ezért reagált Rudy ilyen agresszívan, amikor lebuzizták. – Ha őszintén válaszolgattál volna a kérdéseikre, nem ezt gondolnák. – Tudod te, mennyi pletykát talál ki a pórnép az én pozíciómban levő vezetőkre, Skywalker? Ez is csak egy a sok közül. Minek védekezzem, ha én egyszer ötven év múlva is a Draay Tröszt tulajdonosa leszek, ők pedig gránitcsigákat fognak lapátolni a Peremvidéken. – A Peremvidéken nincsenek gránitcsigák. Csak a Coruscanton őshonosak. Draay eltátotta a száját. – Nicsak, professzor úr... nem csak zsenijedi, de már mehetne is tanárnak a Santanni Egyetemre! Hogy is gondolhatjuk mi, szerényebb képességű halandók, hogy egy levegőt szívhatunk a brilliáns Ben Skywalkerrel, akit nem csak a méltán megérdemelt hírnév, de még a szerénysége is fölébünk helyez ám! Ben egy pillanatra lehunyta a szemét. Senki más nem váltott ki belőle ilyen hirtelen feltörő haragot, mint az előtte álló, öntelt alak. Ha Draay Rozess lesz az úti, később pedig a lakótársa, nagyon rá kell koncentrálnia, hogy ne essen át a sötét oldalra. – Azt mondtad, üzleteltél Rudyval? – váltott témát végül. – Apám kérésére... Az a kis korcs csak úgy volt hajlandó nyomást gyakorolni az apjára a Rozessek érdekében, ha barátkozom vele és meghallgatom az infantilis hülyeségeit. A Sötét Nagyúr bele akart avatkozni a Pius Dea ügyeibe, így hát sokat jártam a Pokoltűzbe. Sok befolyásos kis töplec volt ott, akire az apám és a Sötét Nagyúr... számítottak – Draay tekintete egy pillanatra elsötétült, ahogy felrémlett benne az egykori ismerősei képe cafatokban heverve a romok alatt. – Miért nagyurazod állandóan? Sordist. Már nem jelent fenyegetést senkire. Ott voltam a Mimbanon, éreztem és láttam a pusztulása nyomait. Sosem jön vissza. – Nem szokás kimondani a nevét – vont vállat Draay, és a karján levő perecen felvillant egy jelzés. – A Sötét Nagyúr nem igazán volt... barátságos. Az ő szemszögéből mindenki a haverja volt, de a Hit Lordok rettegő óvodásoknak tűntek a jelenlétében. Egyébként itt a hajóm! Megmondhatod a haverjaidnak, hogy ha egyetlen karcolás is esett rajta, akkor úgy megkopasztom őket, hogy éhen halnak! A Draay Vállalat mindig benyújtja a számlát. – Tudod, sokkal egyszerűbb lett volna, ha az én hajómmal megyünk – pillantott fel a fejük fölött elhúzó csillogó luxusyachtra Ben. – Nem ücsörögtünk volna itt órákig, amíg átvizsgálják. – Na és te, paradicsomfej, te tudod hogy azok a rongyok, amiket magadra hajigáltál reggel nemhogy öltözéknek nem valók, de még a padlót sem törölném fel velük?! – Aha, gondolta Ben, helyben vagyunk. – Különben is hová sietsz, vár a barátnőd, vagy mi? – Nincs barátnőm – rázta a fejét Ben, aki tökéletesen biztos volt benne, hogy a másik még emlékezett Erik Shaw később egyáltalán nem tagadott, korábbi kitörésére, miszerint egyikük sem szerette a nőket. – És mivel vélhetően terrorista célpont vagy, sietnünk kell. – Nem érdekel, én akkor sem vagyok hajlandó beülni holmi lepukkant, csúf jedi taligába – közölte Draay. – És azhogy az előbb olyan zseniálisan megállapítottad, egy támadás esetén szeretem tudni, hová kell nyúlni. Márminthogy a pilótafülkében – fordult el hirtelen. Miközben Ben a tőlük néhány méterre landoló yachtot figyelte, folyamatosan az az érzés gyötörte, hogy Rozess tart valamitől, ami nem fedhető le a logikusan kikövetkeztetett, nyilvánvaló Renegátista fenyegetettséggel. Olyasvalamitől tartott, ami konkrétabb volt holmi névtelen terroristák esetleges támadásánál. – Nézd, ha tudomásod van egy elkövetkező támadásról, akkor jobb, ha közlöd – adott hangot a gyanújának végül. – Az Adumaron biztonságban leszünk, de odáig hosszú az út. Ha tudsz valamit, fel tudunk készülni a fenyegetésre. Draay a yacht felé indulva válaszolt, Ben a nyomába szegődött. – Nem t’om. Nyilván utánam fognak jönni. De hogy maradt-e kapacitásuk levadászni egy dezertőrt, fogalmam sincs. Az is lehet, hogy szétmindenezték magukat a Sötét Nagyúr készletéből, most pedig detoxolnak. Ennek a megállapítása a te dolgod, professzor. A CSF szárazdokkjából átirányított gép karcsú, áramvonalas járgány volt, bizonyára a legdrágább modell, amit kreditekkel a Magrendszerekben vásárolni lehetett. Mérete és kialakítása alapján versenyhajó is lehetett, ami tökéletesen belesimult volna egy cantonicai hajóparkba. De ugyanígy lehetett egy luxusyachtnak álcázott, jól manőverezhető nehézvadász is, legalábbis az oldalain álló turbo- és quadlézer-ütegek erről tanúskodtak. A krémszürke gép borítása olyan fényes volt, hogy Ben látta benne a saját tükörképét. Az ágyúk is csillogtak, de legalább volt lyuk a végükön. A rámpán egy CSF egyenruhás nő lépett elő, és vállszélességű terpeszben lecövekelt a fiúk előtt. – Skywalker parancsnok, Rozess magiszter – tisztelgett. – Az átvilágítás befejeződött, a hajó teljesen biztonságos. Rejtekhelyeket és gyanús eredetű tárgyakat nem találtunk. Nyugodtan rábízhatják magukat a kicsikére... – vetett egy vágyakozó pillantást a hajó felé. – Meg kell jegyeznem, hogy meglepődtünk a képességein. – Remélem elégedett magával, pilóta asszony – szólt Draay, mielőtt Ben észbekaphatott volna. – Rendeljek ide még egy hajót, hogy annak a terveit is ellophassák, vagy már ki is takarították?! Esküszöm, ha még csak egy virágcserép is hiányzik... – Köszönjük, hadnagy, a magiszter úr csupán ideges – szólt közbe emelt hangon Ben, amikor a nő képe kezdett ellilulni. – Találtak nyomkövető berendezést, esetleg bármi meghibásodást? – Nem és nem – felelte mogorván a nő. – Alászolgája. Hpmf. – Azzal kikerülte a fiúkat, és indulatosan elmasírozott. – Ezt meg minek kellett? – kérdezte villámló szemekkel Ben. De Draay csak csípőre tette a kezét, és megsimogatta a yacht oldalát. – Ez egy Versus XV-3 szuperyacht, dizájner modell – hencegett, és megpaskolta a hajó fénylő borítását. – Nem szokásom engedni, hogy bárki csak úgy vezethesse... Összesen hármat gyártottak le belőle az egész galaxisban. Természetesen a Versus átalakíttatta nekem, ahogy kértem. A Versus jelenleg a legmenőbb katonai modelleket gyártó hajóépítő, és persze a legdrágább. – De azért ugye repül is... úgy értem, remélem nem csak azért vetted, mert szépen veri vissza a fényt. – Te beszélsz a hőskomplexusoddal meg a holosztár-fejeddel, Skywalker? – vágott vissza Draay. – Mármint ami a fényvisszaverést illeti. – Gondolom, a másik három is Renegátistáké – forgatta a szemeit Ben, nem reagálva a beszólásokra. – Nem csoda, hogy Sordisnak ennyi híve volt, ha ez járt cserébe. A barátaid gondolom mind jól jártak, hogy a nagyurad mellé álltak. Ben azon kapta magát, hogy Draay a mellkasába nyomja a mutatóujját, és ezüstszürkén villogó szemekkel vicsorog rá. – Ne merészeld... – sziszegte. – Ne merészeld a barátaimnak nevezni azokat a vén ráncospöcsű káoszistákat, különben rankorverembe dobatlak, Skywalker! Bár azt a te fajtád úgy is mindig túléli, nem igaz? Az apja emlékére Ben lelkébe belehasított valami távoli, mégis friss fájdalom. – Sithköpet... – káromkodott Draay, és elhátrált tőle. – Nem gondoltam ám annyira komolyan. Na gyerünk – azzal megfordult, és felsietett a rámpán a yacht mélyébe. Érezte a hangulatváltozásomat. Vagy ennyire az arcomra volt írva? – töprengett magában Ben. A közös helyiségben egy szikár inasdroid fogadta őket. A gépezet borítása ugyanolyan krémszürke színben és intenzitással csillogott, mint a hajó külseje. Amint megpillantotta a fiúkat, modorosan meghajolt, majd fennhéjazó tónusban szövegelni kezdett. – Micsoda öröm, Draay gazda! Erre az alkalomra külön ölajfürdőt vettem, hogy olyannyira csillogjak, mint ami a Draay Háznak kijár! Hiszen egy Draay droidnak ügyelnie kell a megjelenésére, de ügyelnie bizony! A legújabb, legmodernebb protokoll- és inasmodellként nem adhatom alább. Hiszen szuperior konstrukció vagyok, aki legalább hétmillió pilóta-, ellátó- és nyelvfordító minőségemben felsőbbrendű vagyok bármelyik közönséges, beszélő ócskavashoz képest! – Az ikertestvéred? – kérdezte Ben Draaytől vigyorogva. A droid következő tirádájára Draay arca egyre vörösebbre és vörösebbre gyúlt. A végére úgy festett a képe, mint Ben haja. – Nahát, Draay úrfi... milyen helyes partnert választott. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobb felépítésű, mint az előző játékszere. A master bedroom elő van készítve. Mindjárt hozom is a segédeszközö- – KÖSZÖNJÜK, EYTEE! – talált rá a hangjára harsogva Draay. – Most pedig helyedre, idióta droid! Sicc!! A gépezet öntudatosan mormogva elcsoszogott. – Játékszer? – vigyorgott kajánul Ben. – Semmit nem hallottál, Skywalker! – förmedt rá vörös fejjel Draay. – Jobb is, ha magam vezetlek körbe... Miután bemutatta a yacht számos helyiségét és elmagyarázta vendégének és felügyelőjének a funkciójukat, illetve elhencegett a ruhatárával, amiben minden elépzelhető alkalomra akadt legalább egy méregdrága márkájú, külön öltözék, Ben ledobta egyetlen vászonzsákját a közös helyiség egyik sarkát uraló, kényelmesnek tűnő, párnákkal telerakott kanapéra. – Azért remélem, hogy nem csak a luxusra pazaroltál ennyi pénzt – jegyezte meg végül. – Nem fizettem egy árva kreditet sem – rázta a fejét Rozess. – Mondtam már, hogy csak három van. Ezeket nem lehet csak úgy megvenni. A Draay Tröszt és a tarisi kormány engedélyezte a Versusnak, hogy megvethessék a lábukat a bolygón. Ezt kértem cserébe. Te pedig látom, nem sok mindent hoztál, Skywalker. – A túl sok holmi csak hátráltat – vont vállat Ben. – Csak az alapvető felszerelésekre van szükségem, amivel elláthatom a küldetésemet. És magamat. – Magadat is? Akkor meg mi az a tépett felmosórongy a fejeden? Fogadok hogy fésűd sincs. És hiába akarod itthagyni azt a turkálós táskát, nem alhatsz idekint. – Miért nem? Innen lehet a legkönnyebben eljutni a hajó bármelyik pontjára. Stratégiailag megfelelő. – Nem fogok benned botladozni éjjel, Skywalker. – Akkor hol aludjak? Odakint? – forgatta a szemeit Ben. – Remélem azért a hajtómű borítólapján maradhatok, legalább nem fagyok meg azonnal! – Mellettem. Mármint a szobámmal szomszédos szobában – helyesbített Draay. – Elvégre a testőröm vagy, vagy mi. – Nem éppen. A kirendelt őrszemed vagyok. – Szemantika – vont vállat Draay. – A lényeg, hogy ki vagy rendelve. Még ha nem is én rendeltelek. Mármint, izé, nem mintha szoktam volna fiúkat rendelni ám... úgy értem, testőrnek! – hirtelen elharapta a mondatot, mert rájött, hogy ebből már nem jön ki jól. Ehelyett maga után intette Bent, és amíg a pilótafülkébe értek, egy szót sem szólt. Draay megállt a fülke közepén, és karba tette a kezét. Közvetlenül előtte a kapitányi szék állt, ami előtt a két pikótaszéket elválasztó irányítópulton, a levegőbe vetítve ott pörgött a galaxis részletes, színezett holotérképe. Mellette két oldalt pedig két-két üres szék az előttük villogó panelekkel – a navigátorok, fegyverkezelők és egyéb specialisták helye. A Versus azonban úgy volt kialakíttatva, hogy egyetlen pilóta is könnyedén hozzáférjen a rendszerekhez, hiszen szinte bármelyik rendszert át lehetett kapcsolni a két pilótaszék körüli műszerpultokra. Rendszerint egyedül is vezette a hajót. Végül tétován megfordult, és kelletlenül a pilótaszékre intett. Ben felvonta a szemöldökét. – CSF engedélyek kellenek a felszálláshoz, Skywalker – magyarázta kissé ingerülten. – Az összes Rozess ingóságot, beleértve a járműveket is lefoglalták. Nincs hozzáférésem. Ha viszont az Adumarra értünk, átiratom a Versust Draay állományba. Ben biccentett, majd elfoglalta a baloldali pilótaszéket. Draay megkerülte a kapitány trónnak is beillő ülőalkalmatosságát, és belezuttyant a Ben melletti székbe. A Versus hajtóművei felizzottak, majd a lebegtetőrendszerek a levegőbe emelték a gépet. Ben azonnal megdöbbent a kezelhetőségén. A rendszerek túl gyorsan aktiválódtak, szinte észre se vette, hogy a hajó túl gyorsan emelkedik. Érezte, hogy belepréselődik a székbe. Miután korrigált, helyreállt az egyensúly. Előrenyomta – már jóval óvatosabban, és az Erőre hagyatkozva – a tolóerő-szabályozót, és a Versus kilőtt Coruscant ege felé. A felhőtornyok néhány perc múlva már alattuk csillogtak. – Most pedig én vallatok, Skywalker – szólt Draay, amikor az ég elkezdett mélykékbe, majd végül feketébe váltani, ahogy fokozatosan kiértek az űrbe. – Mondj el mindent, amit tudsz az Adumarról. Csak egyszer jártam ott az apámmal, de az diplomáciai látogatás volt, és a legmenőbb szállodákba vittek. Még a végén kiderül, hogy valami lepukkant lepratelepre viszel. ... Rosenthal keresztbe tette a lábát, majd elővett egy vékony, szipkás cigarettet, és rágyújtott. Loran felé nyújtotta a dobozt, de a férfi megrázta a fejét. Végül benyúlt a felsője egyik rejtett zugába, és előhúzott egy, a hírszerzők számára ismerős szerkezetet. – Ezen az adatkártyán megtalál mindent a Needmo-család hollétéről – közölte. Loran a kártya után nyúlt, de a nő elkapta előle a kezét. – Egy pillanat. Milyen garanciát kapok arra nézve, hogy amint letudtuk ezt a kis üzleti megbeszélést, valóban szabadon enged? – Garanciát? – vonta fel a szemöldökét Loran. – Ugyan már, asszonyom. Hibát követett el, és most elvesztette az ütőkártyáit. Kényszeríthetjük is, hogy együttműködjön. – Csakhogy az én ütőkártyáim még mindig megvannak – kontrázott mosolyogva Rosenthal. – De maga nem tudhatja, hogy mit vagyok képes feláldozni azért, hogy kijussak innen. Talán az sem érdekel, ha mindjárt levisznek a felszínre, és cellába dobnak. Talán nem érdekel semmi. Talán ugyanolyan tébolyodott vagyok, mint a Renegát. – Énszerintem maga ennél sokkal racionálisabb, Rosenthal asszony. És ne feledje: vannak mások, akik magánál sokkal szívesebben regélnek nekünk a Renegátistákról. Olyanok, akik máris a kezünkben vannak. Még olyan is van, aki önként. – A Rozess gyerekre gondol? – fújta ki a füstöt Rosenthal. – Biztosíthatom, hogy a vakarcs még azt sem tudja, hogy hol van Sordis erődje. Én, esetleg, tudhatom. Csakhogy ez az információ kevésbé releváns a maga számára, öreg Lidérc... lévén, hogy nem köztársasági terület. – Rosenthal hátradőlt, hogy hozzáférhessen a többi, hasonló esetekre előkészített adatkártyáihoz. Már azokhoz, amelyek itt voltak nála: a máshol eladásra szánt adatokat külö utakon, külön széfekben, külön bolygókon tároltatta, például azt a kártyát, ami Sordis erődjének adatait tartalmazta. – Ezeken megtalálja a saját kormányzatának azon tagjait, bürokratákat, bírókat, takarítónőket egyaránt, akik tudva vagy tudtukon kívül a Renegátnak dolgoztak – és a Needmo-kártyával együtt átadta őket Lorannak, aki biccentett az egyik emberének, aki azonnal hozzálátott a kártyák autentifikálásához. – Nagylelkű – mosolygott. – De nem elég. – Azt hittem, nem telhetetlen – felelte a nő. Egy pillanatra elgondolkodott. Ha Jude nem végez azzal a Draay-vakarccsal, a fiú esetleg elárulhatja a hatóságoknak, hogy ő, Rosenthal nem csak egyszerű asszisztense volt a Nagyúrnak, hanem a publicistája, aki a Renegát-propagandát szervezte galaxis-szerte, és aki néha még egy-egy terrorakció koordinálásáért is felelt. A fiúnak meg kellett halnia. Vagy még rosszabb. – Jude Rozess – mondta végül. – Átvizsgáltuk, tiszta – tárta szét a karjait Loran. – Nem olyan tiszta – rázta a fejét Rosenthal. – De el kell menniük a Tarisig, hogy megfoghassák. A helyi békeőr-fájlokra gondolok, különösen Astoria Draay nevére. – Egy újabb Renegátista? – Nem, Astoria Rozess szenátor néhai felesége, akivel a fiát nemzette. Ellenezte a Renegát módszereit, és ezért lett eltávolítva. Jude Rozess maga intézte a gyilkosságot Rozess parancsára, ő pedig valószínűleg a Sötét Nagyúr parancsára. – Hmm... érdekes, de Jude Rozess neve adott, ha figyelembe vesszük a bátyja sorsát. Nem túl csillogó név a holohírekben. Rosenthal elnyomta a szivarját. – Draay Rozess részt vett a borleiasi támadásban – közölte. – Ahogy azt a felvételek is tanúsítják, bár nem részt vett, csak átadott egy táskát. Az ügye konszideráció alatt van. Másvalami? – Aretha Slint. – Ugyan már – mosolygott Loran szárazon. – Slinték és a magbeli régi házak folyamatosan támogattak minket a renegátellenes akciók során. A kormányunk barátai. Még Rozess ellen is felszólaltak. – És soha a büdös életben nem fogja tudni rájuk bizonyítani, hogy hithű Renegátisták – mosolyodott el Rosenthal. – De van más is, aminek örülhet. – Azzal átnyújtotta az utolsó, legnagyobb adatkapacitású adatkártyát. – Ezen megtalálja az összes terrorista névsorát, akik köztársasági területen valaha működtek. Nem csak erőhasználók és mandalóriaiak, de olyan káoszlordok is rajta vannak, akik csak kiszolgálták őket. Talán még az Alsóvárost szétszedő, lázadó fiatalok is. Loran nem szólt egy darabig. Végül felnézett. – Adódik a kérdés, hogy maga túl jól informált a Renegát ügyeit illetően. – Az utóbbi évtizetet arra tettem fel, hogy kijussak onnan – hajolt közelebb a nő. – Mindent összeszedtem, amit csak tudtam. Maga is látta, milyen gyorsan reagáltam. – Igen, majdnem kicsúszott a kezünk közül. – És még mindig szükségük lehet az információimra, és rám. Tehát, elmehetek? Rosenthal hátradőlt, és karba tette a kezét. A nyelvével kitapogatta az egyik hátsó fogaként pózoló inaktív jeladót arra az esetre, ha az előtte ülő öregember nem váltaná be az ígéretét.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 26, 2021 20:23:09 GMT 1
Az Arc kissé hátradőlt a székében, majd egy pillanatig némán farkasszemet nézett Rosenthallal. - Rendben - mondta végül. - Öröm önnel üzletelni, asszonyom. És ha netalántán eszébe jutna még néhány név… - pillantott az adattáblájára. - Például extravagáns, politikai ambíciókat dédelgető művészféleségek, vagy bármi ilyesmi... - Akkor nyilván azonnal elküldöm maguknak, hogy mennyiért osztanám meg őket - szegte fel a fejét Rosenthal. - És elvárom, hogy levonják a költségekből, ha akár egy karcolás is marad a hajómon. - Majd elintézzük a biztosítójával - tápászkodott fel Loran és ügynökei nyomában visszasétált a zsilipükhöz. - További szerencsés utat, és vállalkozást, hölgyem. Egy perccel a távozásunk után felszabadul a forgalmi akadály, és Önök gond nélkül ugorhatnak, amerre csak jól esik, és lehetőleg minél tovább a Köztársaság központjaitól.
...
Eközben az ifjú Rozess luxusyachtja már a hipertérben száguldott az Adumar térsége és a konföderációs - köztársasági határ felé. Ben megmosdott, maga sem tudta, milyen indíttatásból, de amennyire tehetségtelensége engedte, megpróbálta rendbetenni a haját - leginkább lenyalta valamiféle zselével, amit a szekrényben talált, bár nem volt benne biztos, hogy vax, vagy síkosító -, majd átöltözött egy egyszerű, az Adumari Intergalaktikus Katonai Akadémia által már indulásuk előtt a coruscanti hivatali címükre megküldött szürke kadétzubbonyba, pár pillanatig nézegette magát a tükör előtt, majd megvonta a vállát és kisétált a pilótafülkébe. Draay ott támasztotta a lábát a pulton.
- Gratulálok, most aztán tényleg úgy nézel ki, mint egy szopottgombóc - nevetett fel Draay, amikor megpillantotta Ben Skywalker, majd azzal a lendülettel ráripakodott a mellette babráló protokolldroidra. - Meg ne szólalj Eytee, mert ha kinyitod az olajlesőd, betömöm valamivel, és nem úgy, ahogy szeretnéd, kifelé, hagyj minket magunkra a hipertérrel és Ben úgy-nézek-ki-mint-egy-óvodás úrfival - kuncogott tovább. - Ha befejezted a piszkálódást, átnézhetnénk pár dolgot az úticélunkkal kapcsolatban - foglalt helyet a másodpilóta ülésében Ben, majd kérdőn Draay műszerfalra rakott lábaira pillantott.
- Majd akkor dobálod őket az égnek, ha én azt mondom, mármint, ha megengedem - vörösödött bele a mondandójába a ficsúr. - De semmiképp sem itt a pilótafülkében. Tudod, amit szabad a főkancellárnak, nem szabad a... - Titkos Sith nagyuraknak? - vágott vissza Ben. - Baromság, én nem így ismerem - replikázott Draay. - De mindegy is, lényegtelen. Szóval a lepratelepnél tartottunk, mielőtt elszaladtál maszt... akarom mondani kinyalni, mármint magad, heh, nem mást.
- Ez egy afféle galaxisközi, az elit körébe tartozó nemesi családok leszármazottainak fenntartott katonai akadémia - magyarázta Ben, miközben lehívta az intézmény egyik holonetes szórólapját az egyetlen terminálra, amelyhez Draay hozzáférést engedett neki, és amely nagyjából dejarik és sabacc játékokra, és a fülke plexijén is látható hipertér újabb képernyőn történő bámulására volt jó egyébként, másra nem adott neki hozzáférést az ifjabb Rozess. - Kifejezetten államközi intézménynek hirdetik magukat, deklarált céljuk, hogy minél több kapcsolatot építhessenek ki az itt tanulók, akik állításuk szerint néhány év múlva mind flottaparancsnokok lesznek, különböző államokból. Afféle modern elitképző. - Aha, szóval böszme csillagrombolókkal böszmélkedő úrifiúk és úrilányok, randa, kicsi nagaiok, arrogáns birodalmiak és fizetős, vizenyős szemű mon calok gyűjtőhelye - fintorodott el Rozess. - Attól tartok, ez nekem büdös lesz. Forduljunk vissza.
- Attól tartok, ez nem így megy - ellenkezett Ben. - Magas rangú politikusok gyermekei is járnak oda, több államból. Nagai felső vezetők családtagjai, eriadui, serennoi, commenori, sőt, még cosrai nemesek is, tarisiak, desevroiak, hapanok, sőt, még chissek is, pedig ők aztán évtizedek óta nem küldenek a határaikon kívülre kadétokat. Emiatt aztán jelenleg ez a legmagasabb biztonsági fokozatú intézmény. Minden állam titkosszolgálata ott van, de nem úgy, mint Eriadun, vagy Yag’dhulon, nem egymás után kémkednek, hanem kvázi együttműködésben. G’Sil fia is oda jár. A legbiztonságosabb hely, ahová vihetünk.
- Unalmas, unalmas - replikázott Draay. - Nem fogok évekig valamiféle öreg, aszott bothan vendégelőadót hallgatni arról, hogy ötszáz hajót hogy kell átnavigálni valami istenverte kvazáron. - Nem kell kijárnunk az összes évfolyamot - csóválta a fejét Ben. - Lehet, elég lesz pár hónapig ott maradnunk, amíg a jedik és a titkosszolgálatok utána járnak az ügyeknek a Renegát követőivel és az egyéb terrorista fajzatokkal kapcsolatban.
- Legalább mutass pár jó arcot, akik oda járnak - kapta ki Ben kezéből a terminál távirányítóját Draay, és kapcsolgatni kezdett. - Na lássuk, egy randa kis sárgásszürke nagai, még egy randa kis sárgásszürke nagai, én mondom, ezek annyian vannak, mint a nagaiok... fúj, egy lány. Ide lányok is járnak? - Külön van a hím és a nőstény részleg, úgymond - sóhajtott fel Ben. - Na azért - vont vállat Rozess, aztán tovább kapcsolgatott, de egyszer csak Ben szeme elkerekedett és rámarkolt Rozess csuklójára.
- Hé, ne érj hozzám, mi van, máris izgalomba jöttél ennyi egyenruhától? - hördült fel Rozess. - Pedig még csak nem is jó a ruhájuk, én fel nem veszem ezt a szar posztót, amit magadra húztál... - Ne haragudj - rándult meg Ben arca. - Csak... kérlek, menj vissza hármat a kadétok listáján. - Aha, máris - Rozess a szeme sarkából kissé kíváncsisággal vegyes lenézéssel vizsgálta Ben megváltozott arckifejezését. - Nem kell rögtön hisztizni, Skywalker. Na... egy, kettő, három, tessék. Antares Vao Grimes. Micsoda idióta név - meredt a Benéhez hasonló egyenruhás, teljesen átlagos tekintetű fiú profilképére Draay. - Micsoda mamlasz lúzer.
- Hadd keressek rá valakire, kérlek - nyelt egyet Ben, mire Draay visszaadta neki a távirányítót, Ben pedig kapcsolgatni kezdte. A profilok felgyorsulva pörögtek előtte. - Na, ez már pont olyan, mint a HoloGrinder - vigyorodott el Draay. - Egyet jobbra, egyet balra, egy meg... mármint, én csak... egy ismerősömtől hallottam, nem vagyok ám rajta. Ennyi mamlasszal egy platformon... csak a HighVIP, nem más...
- Nincs itt, nincs itt, hogyhogy nincs itt - szakadt ki Benből, miután végigpörgette háromszor a listát. - Kelan... hol vagy, Kelan... - Ki a bánat az a Kelan? - forgatta a szemeit Draay. - Azóta vagy ilyen, amióta azt a Grimest megláttad. - Noel megígérte... - mormogta maga elé ökleit összeszorítva Ben Skywalker. - Megígérte, ha megcsinálom Tythont, akkor utána... együtt lehetünk... azt hittem... miért hazudna nekem Noel... - Mert politikus, kölyök, ne szívd mellre - horkant fel az ifjabb Rozess. - Mind hazudik. Mi van, mondd már... ki ez a Vao, akitől így begőzöltél? És ki ez a Kelan...
- Ezeknek ketten... - nyelt egyet Ben, majd kibámult a hipertérre. és letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. - Én... nekik együtt kéne lenniük. Bárhol. Akárhol. Adumaron, az akadémián is. Nem tudtam, hogy ott vannak, de hogy csak az egyikük... nem... - lehunyta a szemét, és szitkozódott egy sort. - Nem halt meg egyikük sem, az érezném... de... az Erőre... - zihált. - Különváltak, érzem... de mikor... - Lemaradtál valamiről, nekem úgy tűnik, de én is - hümmögött Rozess, majd megpróbált némi együttérzést csempészni a hangjába. Nem volt könnyű. - Hé, nehogy itt nekem sírva fakadj, te jedik gyöngye. - Én... adj egy percet, kérlek. Ők… mindketten fontosak nekem. Jó barátaim. Tudnom kell, mi történt. Hadd távkomoljak egyet a kabinomból, kérlek.
- Jól van, ne avass be a kisiskolás dolgaidba... - húzta fel az orrát Draay. - Kettőnk közül nem nekem vannak kisiskolás dolgaim, ugyebár - szúrt vissza Ben. - Akkor legalább annyit mondj meg, ki ez az Vao Grimes, vagy mi, Antares hét, vagy tudom is én - rázta meg a fejét Rozess. - Valahogy ismerős nekem. Bármekkora mamlasz is. - Nem érdekes - sóhajtott fel Ben és felpattant. - Hékás! - emelte fel a hangját Rozess. - Ha valami titkos Sith nagyúr kölyke ott rejtőzik, tudnom kellene, nem, különben hogy fogsz megvédeni tőle? - Nem titkos - rázta a fejét Ben. - Mármint, az apja. Nem titkos. - He? - Mindenki tudta, hogy Sith nagyúr volt az apja - vetette oda kifelé menet Ben. - Ez Carl Wenthar Palpatine. De ő nem Sith. Nincs félnivalónk tőle... csak... ne haragudj... mindjárt jövök. - Biztonságos hely, mi - meredt a profilra álmélkodva Draay Rozess, majd a távozó Ben után. - Azt a jó... Eytee, hozz valamit inni!
...
Ben berohant a kabinjába, és végigpörgetett egy sor személyes üzenetet, holohírt és jelentést a kompadján, amelyekre nem volt ideje, amióta visszatért Tythonról. Aztán megrázta a fejét, és sorra próbálgatta a hipertéri személyi komján a különböző ismerősöket, de senki sem válaszolt, miközben magát átkozta. Az Adumart nem lehetett elérni, azt a vonalat leárnyékolták, hátha valaki követni akarta volna a hajót. Kelan és Carl személyhívója nem válaszolt, ahogyan Varvaráé, a vostroyai jed’káé és magáé Jagged Felé sem. Noelt és Abren Zwerthet sem tudta elérni, foglaltat jelzett mindkét kom… végső kétségbeesésében Ben már arra is gondolt, feltárcsázza a Jedi Tanács valamelyik tagját, vagy a Tythonon megismert kompánia tagjai közül valakit, de végül utolsó utáni ötletként beütött még egy, a régi Jedi Lovagrend idejéből ismert, az apja híváslistáján szereplő komkódot.
És szerencséje volt. A koréliai kódolás átváltott vostroyai, majd cosrai nyelvre, többszörös átjátszást indukálva, néhány pillanat múlva pedig Corran Horn bozontos, őszes arca jelent meg az apró kom képernyőjén. - Az Erőre! - kiáltott fel amaz. - Hát abban sem voltam biztos, hogy te még élsz, kölyök. - Corran bácsi, szervusz - vigyorodott el kisfiúsan Ben Skywalker. - A sztalkerektől csupa jót hallottam rólad, állítólag jól seggbe rúgtátok a Káoszt Tythonon - mosolyodott el atyaian Corran Horn. - Merre vagy, fiam? Elég sűrű a naptáram, de bármikor megiszom veled egy pohár kávét apád tiszteletére... - Corran bácsi - Ben hangja akadozott. - Ne haragudj, nem ezért hívtalak. Majd bepótoljuk, de… de nem tudod véletlenül, mi történt Kelannal, a barátommal és a másik sráccal, akivel volt? Próbáltam hívni Jagged Felt, meg az ottaniakat...
- Nagyon paranoiásak mostanában, és elfoglaltak is - sóhajtott fel Corran. - Várj csak, azt akarod mondani... jaj, fiam. Mi az utolsó dolog, amit tudsz róluk? Ne aggódj, én be vagyok ám avatva, gyakran járok Generisre... csak... az Erőre - sóhajtott fel Corran ismét, a fejét csóválva. - Nem tudod, igaz? - Semmit nem tudok... - rázta a fejét Ben. - Az utolsó egy késleltetett üzenet Noeltől, hogy Jaghez utaztak… Carl, és Kelan, mármint... - Tudom, kikről van szó - csóválta a fejét Corran. - A szenátor pajtásod, nem mondta el, mi? Jainát sem, igaz?
- Én... - Bent hirtelen jeges rémület szállta meg. - Én... egyikük halálát sem éreztem... vagyis, én... - szinte elsírta magát. Valójában be kellett vallania magának, hogy nem is gondolt rájuk. Annyira lekötötte, amit Tythonon átélt, a találkozás Anakinnal, Jacen szelleme, ez az egész dolog Neo Tierce-el, és minden más... az anyja emlékhelyének meglátogatása, aztán a coruscanti merényletek... mélyebbre nyúlt az Erőbe, közéjük, köréjük...
- De, mégis. Valaki meghalt közülük, igaz? - kérdezte végül. - Varvara, a jed’kánk, Jag barátnője - mondta végül Horn felsóhajtva. - Volt... egy támadás. Jaina nénéd... a Sithek szolgálatában... a barátod, Kelan... fogoly... - Fogoly? Hol? - csattant fel Ben. - A Hapesen, Charisnál - folytatta Corran. - Figyelj, nincs sok időm, de elmondom, amit én tudok Jag biztonsági szolgálatától, oké? Elég csúnya ügy, úgy kezdődött, hogy...
...
Miután Ben órák múlva sem jött elő, a kabinban való üldöglést megunó Draay végül rácsengetett az egymásköztin. - Te, figyelj már, jedi hős, bármit próbálsz a hajaddal, nem lesz jobb, nem érted? Inkább gyere ki, megkérem Eytee-t... - Csak hagyj most békén, kérlek - válaszolt végül Ben elhaló hangon a kabinjából. - Szólj, ha majd Adumarra értünk. Addig... hagyj békén. - Mi történt? - kérdezte Rozess aggodalmasan. - Noel... nem mondta el... - nyögte Ben inkább magának, mint Draaynek. - Noelnek… el kellett volna mondania... miért nem mondta el Noel... - a kom kattant egyet, és csend borult a pilótafülkére.
...
Coruscanton, a Független Rendszerek Galaxisának pártközpontjában teljesen elfüggönyzött és minden kommunikációs szempontból leárnyékolt, sötét teremben ült a párt két társelnöke. A falakon az Organa-kormány köztársasági alkotmányának szövege, az előző kormányzat csoportképei villogtak, mindenhol kiemelve az előző, bukott pártelnök, Moog Ulur rodiai szenátor képét. Képeket és eszméket, amiket elárultunk a hatalomban maradásért, ismételgette magának sanyarú arckifejezzéssel Noel, amint végighallgatta párttársa, Abren Zwerth mondatait.
- Nem tudlak meggyőzni az ellenkezőjéről, igaz, Abren? - kérdezte végül. - Nem - a fekete bőrű nő mosolygott, tekintete átszellemült volt, fehér fogai villogtak a félhomályban. - Értsd meg, Noel, nem várom, hogy velem gyere. Nem várom, hogy mindenki így tegyen frakciónkból. De amit Rand és a deisták művelnek, már nem veszi be a gyomrom. Nem akarok tovább a részese lenni. Ha akarnék se tudnék. Most ott kell segítenem, ahol a legtöbbet tehetek.
- Beszélhetünk a szenátorokkal, attól, hogy Serenno visszavonta az akkreditációdat, egy másik rendszerben még megválaszthatnak. Akár Metelloson is, vagy bárhol - rázta a fejét Noel kétségbeesetten. - Megvannak az eszközeid, az eszközeink, hogy elintézzük... a pénzünk hozzá. A kapcsolataink. - Nem, ahol Lu’uthor és a deisták keze összeér, ott nem rúgok tovább labdába, pontosabban nem látom értelmét - mosolyodott el Abren. - Nem szállhatsz ki csak úgy - tárta szét a karjait Noel. - Tudod, mi történt Belindivel. Ők is tudják.
- És talán remélik is, hogy elszakad nálam a cérna ettől, és elrohanok a médiához, vagy bárkihez is, aki Kathylin utódja lesz majd - mosolygott Abren. - És akkor kierőszakolhatják G’vliből a kilövései engedélyt rám. De nem vagyok ostoba. Lemondok, de nem vonulok vissza. Már megbeszéltem Wynnel. Köztársasági nagykövet leszek, Nordgardban, de konzulátusi és közvetlen képviseleti jogkörrel a Hapan-Sith űrbe, és a Mandalore-szektorba. - Micsoda diplomáciai csavar, egy kishatalomba delegálni egy közvetett képviseletet egy középhatalom vonatkozásában - csóválta a fejét Naberrie. - És ebbe a Hapes belemegy? Nem veszik sértésnek?
- Hidd el, össze tudok ott ollózni bármilyen feltételrendszert, amit elfogadnak - kacsintott Abren a férfira. - Amíg Lyrr a Főkormányzó. - Nem hiszem el, hogy csak így elengeded - csóválta a fejét ismét Noel. - Te egy harcos vagy, Abren.
- A saját hátországom, Serenno nem állt ki mögöttem, amikor a Technokraták és a Deisták elkezdtek fúrni otthon. Grenhill és a többiek a zsebükben vannak - magyarázta Abren. - Ez egy veszedelmes koalíció, Noel, bármikor kiszoríthatnak téged is, a Populistákat is, ha akarják. Általában gyűlölik egymást, de ha félreteszik az ellentéteiket, G’Sil és a többiek a játékszereik lesznek. Rand és Lu’uthor játékszerei. Én nem akarok az lenni. És nem adom fel, nem engedem el. Ott segítek, ahol tudok. Nem olvastad a külügyi jelentéseket és a legutóbbi beadványt a Flotta Parancsnokságtól? Niathaltól? - Ó, hát persze - csapott a homlokára Naberrie. - Ha konfliktus lesz Ershan és a Hutt űr környékén, vagy akár egészen a hajdani Sith területekig terjedően, Nordgard pont ott lesz a közepén. A jedi enklávéval.
- És ha egy magas rangú, mindegyik féllel jó kapcsolatokat ápoló politikus a köztársasági nagykövet, akkor háromszor is meggondolja bármelyik fél, hogy a nordgardi fegyverek mellett szembe akar-e a nézni a zargatásom diplomáciai következményével - mosolyodott el Abren. - Végig ez volt a terved, nem? - veregette meg a nő vállát Noel. - Vagy ez, vagy sarokba szorulok itt Coruscanton - biccentett a nő. - De szerencsémre te maradsz, és nem hagyod. - Mit tudnék én tenni? - képedt el Naberrie.
- Noel, egyszerű, ne légy buta férfi - szorította meg a nabooi kezét Zwerth. - Vedd át a tárcám. Ne engedd, hogy a deisták, vagy a technokraták beleüljenek. - Miért nem lehet Kre’feyé? - kérdezte Naberrie. - Ne légy naiv, a hadügy még annyira sem kerülhet azok kezébe - nyomta meg a kifejezést Zwerth -, mint a titkosszolgálatok. Ráadásul G’Sil direkt örülni fog, hogy minden kis párt képviselete egy szenátorra csökken majd így a kormányban. Amíg Traest és te bent vagytok, az FRG-t és a Populistákat nem lehet kitúrni.
- Hiányozni fogsz, Abren - hajtotta le a fejét Noel. - Nehéz feladat a tied. - Eddig is majdnem annyira benne voltál, mint én - nevetett fel a nő. - És ne feledd, nem kizárt, egyszer még visszatérek. - Nagyon remélem - fújta ki a levegőt Noel. - Őszintén remélem.
...
A Jedi Akadémia egyik belső udvarán, ahol néhány padawan játszott egy ősöreg, göcsörtös fa körül, hirtelen remegni kezdett a föld. A tanítványok egy ideig értetlenkedve tekergették a nyakukat, nem értve, honnan jön a földrengés, aztán riadtan szétszaladtak, ahogyan a fa hangos berregéssel és recsegéssel elkezdte visszahúzni ágait és gyökereit saját magába, és végül egy humanoid arc bámult vissza rájuk. - Segítség, él a fa! - kiáltották páran, és szétszaladtak.
A templom udvarára vezető lépcsősorok egyikén a nagydarab, páncélba bújt, fekete bőrű humanoid nő, Imani mester közeledett. A fa megrázta magát még egyszer, és szembefordult vele. - Elnézésed kérem a tanulatlan gyermekek nevében, majd beszélek Donnell mesterrel - bicentett Imani mester. - Oly régóta meditáltál, hogy a legújabb évfolyam úgy látszik, elfelejtette, ki vagy, ‘Saa mester. - Nem tesz semmit. Ha az Erőben nem érzékeltek, akkor még amúgy is rengeteget kell tanulniuk - ropogtatta meg a nyakát a neti Tra’saa. - Sürgős mondandóm van a Tanácsnak, Imani mester, kérlek, hívd össze, akit tudsz. Ki van rendszeren kívül?
- Nos, K’kruhk mester Odessenre utazott, Freeta lovag és Waz lovag küldetésen vannak, mint mindig - magyarázta Imani. - Tano mester is egy különleges küldetésre ment az Ismeretlen Vidékre... mindenki más... - Nem... - emelte fel egyik göcsörtös ág-végtagját Tra’saa. - Itt van. Tano mester itt van... a rendszerben - lehunyta kérges szemeit. - És... bajban van. Azonnal hívj össze mindenkit, kérlek. - Én... nem éreztem... - pislogott Imani.
- Olyan Erők és Oldalak árnyékolják az érzékelésünket, amelyekről korábban alig volt tudomásunk... - susogta Tra’saa, mint egy fa lombja. - Nincs már Világos és Sötét Oldal, Imani mester. Nekem is mélyre, az Erő gyökereiig kellett merülnöm meditációmban, hogy átlássam. Színkavalkád van. Zűrzavar. A Káosz sötét semmije helyett a Káosz színkavalkádja. Nem látunk át rajta. Csak színeket látunk, de a valóságot nem. Kérlek, siess, hívd össze a Tanácsot.
Imani térdet hajtott. - Úgy teszek... nagymester asszony.
Tra’saa recsegve, ropogva megtette hosszú idő után az első lépéseket humanoid alakjában. Vén, öreg neti volt már, az ő korában már gyakrabban bölcselkedtek akár évszázadokig egy helyben az Erőre érzékeny netik, semmint hogy fiatal fákhoz hasonló módon összevissza rohangásszanak. Eredetileg Tra’saa is ezt tervezte. De az Erő... az Erő mást akart. Az Erő... meg volt bolondulva. A Jedi Rend pedig lengedezett az általa kreált viharban, mint a fiatal levelek... és még maguk sem tudtak róla, maguk sem értették. Nem látták a szélcsendet ami a Tythonon elpusztult Káosz nyomában maradt. Nem látták, mikor fordul ismét pusztító viharrá.
- A végtelen jelen... - sóhajtotta fel Tra’saa. - Hát sohasem bírja elengedni a galaxis ezt az őrületet. Hát sohasem lesz már nyugalmam... Megcsóválta a fejét, és a Tanácsterem felé indult.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 4, 2021 12:03:19 GMT 1
Maddeus ezredes irodája az Igazságügyi Szektor egyik masszív, alacsony erődépületének a legfelső szintjén foglalt helyet. Az íróasztal mögött széles ablak nyílt, amin át kivételesen tágas kilátás esett a környező épületekre, a napsütötte, fel-fel-csillanó légisávokra, és a kék égre, ami fölött orbiton ott áltak a gigantikus sugártörő tükrök. A Köztársasági Hírszerzés vezetője pedig háttal ült mindennek, vele szemben pedig egy grafitszürke egyenruhás, barnabőrű fiatal nő. Trilla Suduri, a Jedi Rend végrehajtási szervének a vezetője farkasszemet nézett a férfival, aki idehívatta, és akiről az Erő teljesen más személyiség lenyomatát sejtette még úgy is, hogy Trilla nem vizsgálta őt behatóbban a képességeivel, csupán a hosszú jedi kiképzés során beleépült, teljesen tudattalanul működő kisugárzás-felmérést alkalmazta. Úgy tűnt, a férfi is tisztában van vele, hogy a jedi megérzett valamit a valódi kilétéből, de egyikük sem zavartatta magát a különbség okozta helyzettel. Trilla továbbra is Maddeusként hivatkozott rá, ő pedig Maddeusként viselkedett. - Miért rendelt be, ezredes? – kérdezte a nő. – Attól tartok, nem sok szabadidőm akad. - Ne aggódjon, nem a vonzó külseje miatt van itt – hunyorított Maddeus álarca mögül Garik „az Arc” Loran. – Az egyik jelentéséről szerenék értekezni magával. A hírszerzéshez eljutott a CSF-fel közösen végzett ziosti misszió anyaga... A jelentése alapján ott találkozott a Renegáttal, igen? - Így van – bólintott Trilla. – Ha arra kíváncsi, hogy hogyan éltem túl, sajnos nem tudok segíteni. Sordis egyszerűen azt mondta, hogy egy szép napon a saját akaratomból fogok csatlakozni hozzá. Talán abban reménykedett, hogy idővel a maga oldalára állíthat. - Igen, töviről-hegyire elolvastam a jelentését. Engem nem a Renegát maga izgat, hanem az a nő, aki odacsalogatta magát. - Igen, korábban többször is kérvényeztem, hogy a Slinteket vonják megfigyelés alá. - Nem olyan egyszerű az – pillantot fel kissé ingerülten Maddeus. – A Slintek szinte fanatikus támogatói G’Sil elnök úr kormányzatának. Nem csak anyagi, de propagandaértelemben is. A képiselőik, a kémeik mindenütt ott vannak, méghozzá G’Sil személyes engedélyével. Aretha Slint könnyedén értesülne a saját megfigyeltetéséről. - Miért nem rejtettek kémprogramokat a holokommjába? – vetette fel Trilla. – Úgy tudom, számos közéleti szereplőt lefüleltek már azzal a Pegazus szoftverrel. Maddeus halványan elmosolyodott. - Elhiheti, Suduri végrehajtó, hogy megtettük. Nem lett eredménye. A Slintek túl körmönfontak ahhoz, hogy bármilyen érzékeny információt hátrahagyjanak a kommfelületeiken. - A Tanács nekem pedig nem engedte, hogy letartóztassam őket, mondván, hogy a jedik útja nem az erőszak – horkantott fel Trilla. - Ebben igazuk van – vonta fel a szemöldökét Maddeus. – Maguk finoman szólva sem rendőrök. - Én az vagyok – vont vállat Trilla, és felmutatta a CSF engedélyét. – Most tettem le a vizsgát. Kicsit nehéz lesz megőrizni a Tanács és a CSF közötti egyensúlyt, de én elsősorban a Köztársaságot szolgálom, nem az olyan megfoghatatlan ideákat, mint az Erő. - Á. És mi a következő lépés? Békeőrség? Vagy hírszerzés? Tudja, végrehajtó, a kormányunk nem szívesen bízna jedikre érzékeny feladatokat. Főként Rand szenátor kinevezése után. - Na és Ben Skywalker, a maguk kis titkosrendőre? - Ön nem kedveli a fiút – olvasta le Trilla arcáról az elégedetlenséget Maddeus-Loran. – Ne feledje, hogy Skywalkernek ott van a kormánytag barátja, Naberrie szenátor, aki el tud intézni ezt-azt. Trilla szeme megvillant. - Senki sem fog tudni megakadályozni abban, hogy békeőr legyek – közölte ridegen. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem evilági aura venné körül. Loran magában átkozódott, hogy miért nem tettetett az irodájába ysalamiriket. Mondjuk nem volt szokása erőhasználókat szórakoztatni az épületben, maximum az előcsarnokban. - Nem azért hívattam ide, hogy a karrierjéről beszéljünk, Suduri lovag – mondta végül. – A Slinteknél tartottunk. Egy ilyen kaliberű név jól mutatna a holoműsorok hasábjain. Az ön tanúvallomása elegendő, de nemrég még valaki megnevezte Aretha Slintet. És bizonyítékokat is átnyújtott – tévedt az ujja az asztalán levő adatkártyák egyikére. - Persze, tanúskodom majd – készült felemelkedni Trilla. – Ha pedig más kérdése nincs, Maddeus ezredes... - Egy pillanat – intette le a férfi. – Azt szeretném, ha egy jedi vezetné a Slintek elleni hadjáratot. Erre maga megfelel, végrehajtó. A CSF-es barátaival és néhány jedivel bizonyára könnyebben elbírnának egy renegátista csoporttal, mint az én... halandó ügynökeim. - Nem akarja fölösleges veszélynek kitenni az embereit – bólintott Trilla. – A jelentésen viszont a saját nevét fogja feltüntetni. Maddeus-Loran széttárta a kezeit. - Maga végrehajt, én koordinálok, a fizetését úgy is megkapja a CSF-től és a Tanácstól egyaránt, ha elkap egy ilyen hírhedt renegátistát. Nem mindegy, kinek a neve szerepel a holohírekben? Különben ha Girdun ezredesnek megemlítem, hogy maga kapta el Aretha Slintet, talán a békeőr vágyai felé is tehet egy lépést. - Nem kell lefizetnie, vállalom. De a beajánlást elfogadom – somolygott Trilla. – Csak nehogy adós maradjon vele, Lor... Maddeus ezredes. - Én mindig betartom a szavam – hunyorított a férfi. - Gondolom tisztában van vele, hogy ezt a mondatot senki sem hiszi el egy kémfőnök szájából – villantotta fel fehér fogait Trilla. – De tény, hogy azt a nőt el kell kapni... A Renegát belső köréhez tartozott. Jobb is, ha a jedik bánnak el vele. - Örülök, hogy így látja – Maddeus átnyújtotta az Aretha Slint feliratú adatkártyát, amit Rosenthaltól kapott. – Egy terroristával kevesebb. Köszönöm az együttműködését, Suduri végrehajtó. ... Tylissa Imani mester belépett a tanácsterembe. Először K’Kruhk nagymester termetes holoképével nézett farkasszemet, aztán végighordozta a tekintetét a társain, többek között a Suun átalakított székében ülő öreg netin, Tra’saa mesteren, aki összehívta az ülést, és akinek a megérzése nélkül Imani sosem ért volna időben az orbiton levő állomásra, hogy kimenthesse Ashere Tano mestert a padlódeszka alól, mielőtt az ájult állapotában megfullad. Imani teljes páncélozott valójában kiállt a terem közepére. Igyekezett megnyugtató hullámokat sugározni a társai elméjébe, miközben várakozó arcukba nézett. - Igaza volt Tra’saa mesternek – biccentett a neti felé. – Az Erő mélyen áthatja őt. Örömmel jelenthetem, hogy Ashere állapota stabil. Tra’saának köszönhetjük, hogy a CSF előtt értem oda, és egyenesen ide, a Templomba tudtam hozni Tano mestert. - Hála az Erőnek – emelte meg a kalapját K’Kruhk hologramja. A whipid arcizmai ellágyultak. – Reméljük, mihamarább felépül. Már értesítettem a tanítványait... mennyire súlyos az állapota? - Suun... az elkövető nem intézte el nagyon – felelte Imani. – Csupán eszméletlen volt, és begyömöszölték a padlóborítás alá. Arra azonban nem gondolt a lecsúszott mestertársunk, hogy az eszméletlen állapotban levő togruták levegőháztartása csökken, és hogy Ashere bármelyik pillanatban megfulladhatott volna azon a szűk helyen. - Sarasi Suunban ott pislákol még a világosság lángja, de eltemeti, mélyre eltemeti... – jegyezte meg K’Kruhk. – Direkt kímélte meg a társunkat, tudta, hogy rátalálunk. Érzem, hogy így van. - Akárhogy is, Suun áruló, és el kell bánni vele – szólt ellentmondást nem tűrő hangon a nagydarab, kiborg Judicar mester. – Épp most beszéltem Ramius tábornokkal, a flottánk újdonsült vezetőjével. Suun hamarább ért a Jedhára, mint ők. Egyszerűen ellopta a zászlóshajót, és hamarabb elindult. Ramius egyelőre nem akadt se a kalózok, se a zászlóshajó nyomára. - Van még valami, mesterek – nyelt egyet a fekete bőrű Imani. – Kelln mester idejövet megállított, hogy... nos, a Cár-bomba is eltűnt. - Hogyhogy eltűnt?? – kiáltott fel Stex Salvador mester, az astoriasi muun, aki a Rend pénzügyeiért volt felelős. – Tudjátok, mennyibe kerül ez a veszteség?! Zászlóshajó, Cár-bomba, elveszett, áruló mesterek... Az én zsebem is véges! Nem lehet mindent arra apellálni hogy majd Salvador fizeti! - Nem kell aggódni, Salvador mester – intette szelíden Leru Donnell mester. A miriali arca a nyugalom mintaképe volt. – Halgassuk meg Imani mester jelentését. - Jardis, akarom mondani Kelln mester lefuttatott egy gyors kibocsátás-ellenőrzést, mert hallotta, hogy mi történt Asherével és Suunnal – folytatta Imani. – Továbbá leellenőriztette a bomba energiakibocsátását is, nyomokat keresett odafent, az állomáson... kilencvenöt százalékos pontossággal bemérte, hogy a bomba a zászlóshajónkon távozott. Én pedig kikérdeztem néhány gépészt. Sarasi martalócai – a testőrei, ahogy ő nevezte őket – napokkal korábban felszerelték a hajóra a bombát. A gépészek szigorú utasításba kapták, hogy ne jelentsék nekünk a dolgot... nem tudom, Suun mivel félemlítette meg őket, lehet, hogy egyszerű elmetrükköt használt. - Meg kell hagyni, Sarasi jól ért a svindlerkedéshez – mondta erre Salvador. – Úgy átvert minket, hogy észre se vettük. Ha eladja a bombát és a hajót, jól fog keresni. Mindig is mondtam, hogy jobb ő kalóznak, mint jedinek, főleg, miután idehozta a Cár-bombát! - Árulás!! – harsogta Judicar mester. – Amikor Corrannal, ezzel a frontista köpönyegforgatóval összeállt, hogy ellopják a Szindikátustól a bombát az még nemes célnak tűnt, hiszen nem kerülhet szuperfegyver holmi bűnözők kezébe. De fogadok, hogy Suun már akkor is csak a lehetőséget látta benne. Ezért lopta el a bombát még Corran orra elől is, és hozta el hozzánk... hogy miután felgyógyul, meglóghasson vele az áruló bandájával együtt! Most pedig van nála egy naprobbantó, rendszerpusztító fegyver, és én mondom nektek, be is fogja vetni! - Én nem hiszem, hogy Sarasi erre készülne – rázta a fejét Donnell. – Hiszen jedi volt. Egyszerűen nincs benne a karakterében. Szerintem krediteket akar keresni a bombával. Meglátta a kínálkozó lehetőséget, és cselekedett. - Nincs benne a karakterében?! – háborgott Judicar. – Te vak vagy, he?? Hát mi történt korábban, mielőtt beállt kalóznak, amikor először otthagyta a rendet? Suun éppenhogy imádja, ha bolygókat robbantgathat! Sosem szabadott volna megbíznunk olyasvalakiben, aki már egyszer elhagyott minket. Az a nő bolond. Ellopta a zászlóshajónkat, a szuperfegyverünket és a méltóságunkat! - Sarasi... lehet, hogy félreismertük – töprengett K’Kruhk. – Túl sok időt töltött a peremvidéken kalózkodással, banditák között, az ő sérült lelkével... - Félreismertük?? – vágott vissza Judicar. Mindenki tudta, hogy a rendből való kilépés a szemében alapból árulásnak minősült, Suun a bűncselekményeivel azonban még ezen is túltett. Judicar látványosan képtelen volt ezt feldolgozni, vagy tolerálni. – Ti nem láttátok, mit művelt, amikor kihallgattuk Rozesst. Ha az Erő nem hív be engem egy órával korábban az épületbe a megbeszélt idő előtt, Rozess már nem élne! - Na de Judicar mester... – próbálkozott Donnell. - Semmi Judicar mester! Ti nem láttátok, nem éreztétek. Suunt megérintette az Erő sötét oldala. Sárgán villogó szemekkel abuzálta Rozesst! Annak a lehetőségét se felejtsük el, hogy esetleg ellenséges ügynök volt. Mint az a bothan. Vagy valamit nagyon benéztünk, de alaposan benéztünk. - Ez a mi hibánk, nem háríthatjuk másra a felelősséget – fedte meg K’Kruhk nagymester szelíden. A whipid gyászosan levette széles karimájú szalmakalapját, majd töprengve vakargatta az agyarait. – Suun nagyon sok tragédiát élt át az elmúlt hónapok során. Túl sokat egyetlen embernek. Amikor Kriss mestert elküldtük, hogy kiszabadítsa, akkor is inkább a saját útját választotta – biccentett Avar Kriss, a Jedi Misszió vezetője felé. – Figyelmen kívül hagytuk a társunk szenvedését, nem találtunk rá időt, hogy meghallgassuk. Sok fiatal jedi roppant már bele abba, hogy a mesterei, a társai nem figyeltek oda rá. Imani mester időközben a székéhez ment, és leült. Most enyhe bűntudattal az arcán üldögélt, és végül ő törte meg a rájuk törő csendet. - Igazad van. Félvállról vettük a mentori és baráti kötelezettségeinket. Túlságosan engedjük, hogy az evilági dolgok eltereljék a figyelmünket arról, ami valóban fontos... Ezért is tartom jó ötletnek, hogy Tra’saa mester újra itt van velünk. Ő és K’Kruhk nagymester a tapasztalatukkal visszafoghatnak minket, hogy ne kövessük el a régi jedik hibáit. - Apropó, evilág – csapta össze kesztyűs tenyereit Judicar mester, mielőtt a két említett öreg megszólalhatott volna. – Elnézést, egyelőre ezzel is foglalkoznunk kell, aztán mehettek meditálni... A kérdésem az, hogy mit kezdünk az ellopott rakéta információval? Jelentsük a Köztársaságnak, vagy megtartsuk magunknak? - Amennyiben jelentjük, nem kapunk több állami támogatást – felelte Salvador. - Ha nem jelentjük, és a bomba felbukkan valahol, és tömegkatasztrófát okoz, akkor az a mi felelősségünk lesz – tette hozzá Donnell mester. - Szerintem csak akkor jelentsük, ha nem sikerül magunktól megoldani a problémát – mondta erre Imani. – Egyelőre ez belső ügy. Szeretném, ha ebből a teremből nem jutna ki. Suun nyomába eredünk a Jedhán. Ha az Erő velünk van, nem csak a rakétát, de a társunkat is visszaszerezhetjük. A feléje áradó egyetértő hullámok hatására bólintott. - Mit is mondtál, hol vannak most a Partizánok? – pillantott Judicarra. - Horn lovag és Horn lovag elég tapasztaltak, hogy odaküldjük őket. Ha nem is olyan éles eszűek, mint Sarasi, Ramius tábornokkal együttműködve képesek lesznek ártalmatlanná tenni őt. - Miért nem küldjük Suduri végrehajtót, ez az ő hatásköre – vetette fel Donnell mester. - Mert Suduri jelenleg renegátisták levadászásával foglalatoskodik – felete Judicar. – Sajnos a végrehajtó testületünk még gyerekcipőben jár, kevés taglétszámmal. Salvador mester azt ígérte, hamarosan több forrást szerez nekik. A muun komoran hallgatott. - Akkor eldőlt – mondta Imani. - Itt van még az ügy lényege, amiatt összehívtalam a teljes tanácsot – szólalt fel Tra’saa mester. A neti az ágait ropogtatva kért csendet, mire mindenki felé fordult. Tra’saa végignézett a társain, mielőtt folytatta. – Arról kell beszélnünk, hogy miért nem éreztétek Suun mester pálfordulását... és Ashere Tano mester szomorú sorsát. - Van erről egy teóriád, mester? – pillantott rá érdeklődve K’Kruhk. Mindannyian tudták, hogy a neti nem nagyzásból hozta fel a témát. Fajának sajátossága volt, hogy mélyebben belenyúlhatott az Erő áramlataiba, miközben fa alakjában akár hónapokig, máskor évtizedekig meditált. A Tanács tagjai tudták, hogy akármennyire is nagy a hatalmuk az Erőben, efféle mélyenlátásra fiziológiailag képtelenek, ezért nem irigykedtek a társuk képességeire. - Évekkel ezelőtt megsejtettem valamit, de csak most tudatosult bennem az átfogó igazsága – fogott bele a magyarázatba Tra’saa. – Akkoriban, a polgárháború, a vong... olyan sok mindennek tettük ki ezt a galaxist... az Erőt, hogy kedves barátaim, rést nyitottunk rajta. Ezen pedig beáramlottak a színek. A káosz, a renegátok, a birodalmi inkvizítor. A szürkének az árnyalataival találjuk szembe magunkat, a bonyolultság árnyalataival, a nagy egésszel, olyan teremtményekkel, amik ellen mi kevesek vagyunk. A jedi-sith, sötét-világos paradigma értelmét vesztette. A jedi felfogás... elavult. A teremben szinte tapinthatóan érződött a mester utolsó mondata iránti döbbenet. - Úgy érted, pakoljunk és kérezkedjünk át sith nagyúrnak? – vonta fel a szemöldökét Donnell. - Úgy értem, hogy itt az ideje véget vetni... a Jedi Rendnek. A mesterek általános döbbenete szinte hasított. Judicar mester légzőkészüléke magasabb fokozatra kapcsolt, és úgy szívta-fújta a levegőt, mint egy maratont lefutott Darth Vader. Imani mester eltátotta a száját, Donnell és a többiek értetlen, zavarodott arcot vágtak, Salvador hosszú képe még jobban megnyúlt. Egyedül K’Kruhk holografikus ábrázata tükrözte továbbra is a whipid szelíd érdeklődését – ő már sejtette, hogy öreg kollégája mire akar kilyukadni. - Hogyhogy... véget vetni? – nyelt egyet Imani, akinek a fekete bőre mintha halványodott volna egy árnyalatot. - Véget kell vetnünk a Jedi Rendnek, ahogy ma ismerjük – folytatta könyörtelenül a neti. – Alapjaiban kell megváltoztatnunk a hozzáállásunkat. Az Erő... mondani akar valamit, mi pedig képtelenek vagyunk meghallani. A ma ismert Jedi Rend idejétmúlttá vált, barátaim. Ha nem akarunk mi magunk is irrelevánssá válni, változnunk kell. - Változni? – ráncolta a homlokát a még mindig fújtató Judicar mester. - A történelmi események sodrása elkerülhetetlen, barátaim. Az élet rejtelme nem egy probléma, amit meg kell oldani. Hanem egy realitás, amit át kell élni. Egy folyamat, amit nem lehet úgy megérteni, hogy megállítjuk. A folyamat áramlatával együtt kell mozognunk. Csatlakoznunk kell hozzá. Együtt kell folynunk vele. Nem maradhatunk állva a galaxis folyásával szemben, együtt kell áramolnunk vele, mesterek! Ha ezt nem ismeritek fel... a Jedi Rendnek befellegzett. A többiek lehunyt szemmel, emberi ésszel felfoghatatlan magasságokban igyekeztek átérezni ezt, megérteni ezt. Több perc telt el így. Mindannyian érezték felszólaló társuk igazságát. Mindannyian, még ha nem is vallották be a tudati szint fölött, de értették, hogy Tra’saa olyasvalamire érzett rá, ami létfontosságú. És amit ők maguk, mivel nem voltak hónapokig fává változtatható netik, akik az Erő olyan mélységeibe merülhettek volna alá, mint Tra’saa, sosem érezhettek volna át maguktól. Csak együtt, egységesen... - Veszélyes gondolatok ezek – szólt végül Judicar. - Veszélyesek, de igazak – felelte Donnell. – Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a változást. Különben a történelem megállíthatatlan sodrása letaszít minket a semmibe, ahogy számtalanszor megtörtént már ez. Főleg olyankor, amikor a Tanács túl biztos lett saját magában. - Ja, erre vannak az enklávéim – a szőke Avar Kriss általában unta a tanácsüléseket, de most élénknek tűnt. – Fénypontok egy barbarizmusba visszasüllyedni készülő galaxisban. A tudásunk őrzése mindennél fontosabb, de egyetértek, hogy ki kell egészíteni. Hisz így egészítjük ki önmagunkat, és másokat is. - Tra’saa felvetésének megértéséhez... időre van szükségünk. Közös, mély meditációra – K’Kruhk visszatette a kalapját, ami árnyékba vonta agyaras pofázatát. – Egy időre muszáj elvágnunk magunkat a világi eseményektől. Tra’saa mester képes nekünk segíteni alámerülni, hogy megértsük a folyamatokat, amik a galaxist és az Erőt jelenleg átszövik. Néhány hétre... el kell zárkóznunk a külvilágtól. - A külvilágnak szüksége van ránk, arrogancia lenne magukra hagyni azokat, akiken segítenünk kell – rázta a fejét Judicar. – Elismerem, hogy Tra’saa mester valami fontosra bukkant, aminek a megértése nélkül elveszítjük ezt a háborút és talán magunkat is... De hagynunk kell magunk helyett valakit, aki menedzseli a Rend mindennapi ügyeit. - Ez csak természetes – biccentett K’Kruhk, és Tra’saa is szelíden bólintott. - Először is itt van a propagadnánk kérdése – folytatta Judicar. Aztán mintha világosság gyúlt volna a fejében, elkerekedett szemekkel motyogni kezdett. – A luministák, a mormonok. A luministák... a mormonok... Igen, nagyon elmés. Nagyon elmés. Nagyon hatásos. - Mit mondasz, Judicar mester? – hajolt közelebb a suttogó kiborghoz Imani. Judicar felocsúdott, és immár hangosabban megjegyezte: - Itt az idő, hogy felvegyük a harcot a Pius Dea, a luminizmus és a mormonok ellen. A Templomunknak szent hellyé kell válnia... Kriss mester – szólította meg a szőke misszióvezetőt. – Azt hiszem, ez a te feladatköröd lesz. Hogy állnak az enklávéid szerte a galaxisban? - Odesseni segítséggel és Salvador mester pénzével már betelpítettük a legtöbb olyan területet, ami nem tartozik más államok közvetlen fennhatósága alá – jelentette Avar. – Most azon dolgozunk, hogy a missziósok oda is bebocsáttatást nyerjenek, ahol a jediket nem látják szívesen. Ezért a missziósok közé igen kevés jedit keverünk. - Vallás – tárta szét a kezeit Judicar. - Vallást... akarsz csinálni a segélyszervezetünkből? – hunyorítot rá a whipid nagymester holoképe. - Talán ez egyfajta megoldás Tra’saa mester problémájára is – felelte Judicar. – A missziót alapból övezi egyfajta miszticizmus. Hisz látjátok, mit művelnek azok a luminista huligánok, és mit művelt valamikor régen a Sith Egyház. Én egy percig se tagadtam eddig sem, hogy a Jedi Missziót kémszolgálatként akarom bevetni. Ebben az új paradigmában a jediknek is a világi szervezetek alapján kell felépülnie. Állam az államban kell lennünk. Ráadásul ha a Köztársaság a vallást akarja fegyverként használni, akkor nekünk is csatlakozni kell ehhez az... áramlathoz. - A spitirualitást nem használhatjuk fegyverként – ellenkezett Donnell mester. – Nem etikus. Nem játszunk mások lelki világával. - Ó, te tiszavirág, te – vesztette el a türelmét Judicar. – Éppen rólad beszélt Tra’saa az imént, amikor a pusztulást emlegette. Modernizálódni kell. A vallás most modern dolog. A kémhálózatunk pedig fejlesztésre szorul, ahogy a flottánk is, de azt majd Salvador fizeti. A deisták még azt sem engedik, hogy a missziósok itt, a Coruscanton jelen legyenek. Rand szenátor hatalomra jutása óta csak a Peremvidéken tevékenykedhetnek hivatalosan. A Köztársaságnak pedig egyelőre fontosabb Rand, mint mi. - A vallás mások manipulációjára való használata nemcsak nem etikus, főleg a Jedi Rend számára nem az, de mindig rosszul sült el a történelem során – Donnell mester arcán most először nem a szerénység, hanem az indulat pezsgett. – Erre a legjobb példa a régi emberközpontú Pius Dea. Judicar mester összetéveszti a békét a terrorral. - Valahol el kell kezdeni – tárta szét a karjait a kiborg. - Ami azt illeti, ez jó meglátás – szólt Avar Kriss, mielőtt a miriali és a kiborg ismét egymásnak eshettek volna. – A miszticizmus valóban egyre erősebb a Misszió tagjai között, erre nyilván lehet építeni. A galaxisba kitelepített enklávék segítséget nyújtanak az elmaradottabb régióknak... a szegények, a hányatott sorsúak mindig is jó táptalajt adtak egy alulról jövő hadsereg kiépítésének. - Hát, ha ezt az EGB-n belül érnénk el, akkor nem tiltakoznék – felelte Donnell. – De a Köztársaság nem az ellenségünk. - Nem-e? – vonta fel a szemöldöke helyét Judicar. – Na és Rand? És Rozess? G’Sil elnök úr igazán keményvonalas, kemény férfi, mondják. De meg tudta-e akadályozni, hogy Sordis beékelje magát a kormányába? A mi elődeink meg tudták-e akadályozni, hogy Sordis bejusson a Tanácsba, hogy itt üljön velünk, hallgassa a terveinket, és kiadja azokat a sitheknek? És most bevették azt a majmot, aki pápa akar lenni. Ha vallási vezető lesz Randből, nekünk befellegzett. Ennek alája kell menni és kész. - Nem lennénk jobb, mint a Sith Egyház – vágta el a vitát Donnell mester egy kézmozdulattal. – Én ilyesmire sosem fogok igennel szavazni. És nem, a Köztársaság nem az ellenségünk. Judicar hallgatott egy sort. Majd a mirialihoz fordulva megjegyezte: - Suun mester is... tiltakozott a radikális megoldások ellen. - Engem is árulónak tartasz, mi? – vetette fel Donnell. - Ha annak tartanálak, most Sudurival beszélgetnél egy ablaktalan, sötét szobában, nem velünk – felelte a kiborg fenyegetően lemélyítve gépi hangját. - Végre kimutattad a fogad fehérjét, a szelíd jediarc mögött rejtőző katonát – emelkedett fel a miriali mester. – Én olyan tanácsülésen, ahol ilyen fasiszta, az elveinkkel ellentétes kinyilatkoztatások elhangozhatnak, nem vagyok hajlandó részt venni. Ha Judicar mester továbbra is ragaszkodik az erőszakos elképzeléseihez, akkor itt rám nincs is szükség. – Azzal fogta magát, és távozott. A mesterek döbbenten bámultak a miriali mögött összezáró ajtószárnyakra. - Jobban szeretem, amikor csak hárman vagyunk egy szobában... – mormogta alig hallhatóan Judicar. - Elnapolom az ülést – köszörülte meg a torkát végül Imani mester, akit hallgatólagosan még az új tanács megalakulásakor kineveztek az üléseket levezető elnöknek. – Sokmindenen kell elgondolkodnunk. Én Leru után megyek, nézzetek rá Tano mesterre. Remélhetőleg hamar felépül, és a következő alkalommal teljes létszámban gyűlhetünk össze.
|
|