|
Post by Grodin Tierce on Nov 3, 2022 0:03:58 GMT 1
A galaxis polneyei haditechnológiáját jól ismerők számára is idegen, szinte nem evilágbeli megoldásokat tartalmazó, a kardassi hajók aranyszínű állapotjelző fényei viselő Cygnus rakétás naszád, amelynek lekerekített élei elütöttek típustestvéreitől, majdhogynem Yuuzhan Vong-szerű megjelenést kölcsönözve ezüstös-lilás sziluettjének, nem a szokásos hipertéri útvonalakon érkezett a Hapesre, hanem a Hapan-Csillagköd legjárhatatlanabb, plazmaködökkel és gravitációs nyelőkkel borított része felől, amelynek navigációs rejtélyeit csak a Hapan Királyi Ház legbeavatottabb ügynökei és titkosszolgái ismerték, a Shedu Maadéhoz hasonlóan egyirányú, járhatatlan csillagfolyosók közti, lényegében nem is létező keresztirányú útvonalak egyikén. A hajó jelzései azonban egyértelműen EGB-sek és diplomáciaiak voltak, nem pedig a Hapan-Sith Monarchia azonosítóit viselte - s miután a felszínről, egyenesen a Források Palotájából megérkezett a pozitív visszajelzés, a magányos, egyszemélyes hajó feltartóztatására felsorakozott Nova-osztályú cirkálók, csatasárkányok és a Roche állományába tartozó hatalmas SiSD-k egy pillanat alatt átminősültek védelmező fenyegetésből díszkíséretté, és az EGB által diplomáciai delegáltnak minősített, a Házak Gyűlésére érkező hajó elfoglalhatta helyét a sorban, amelyben már desevroi, mandalóriai, eriadui, sőt, köztársasági és vostroyai szállítók, siklók és kísérőik várakoztak a landolásra - , sőt, miután az Anyakirályné Főkulcsárnoki irodájának felülíró kódja is befutott az orbitális forgalmi felügyeletet ellátó szuper-csillagromboló, az Anyakirálynő személyes zászlóshajójának számító, a régi Hapan Csillagotthonnál sokkal inkább birodalmi-Sith értékeket és erőt sugárzó SSD “Tears of Lolith” parancsnoki hídjára (amelyet egyes hapan parancsnokok már gunyorosan “SSD Tierce of Lolith” gúnynéven emlegettek), a sor elejére is ugorhatott rögtön a furcsa rakétás naszád, közvetlen landolási engedéllyel a birtokában egyenesen a Források Palotájának egyik legalsó, általában csak az Anyakirályné és családja részére fenntartott hangárban készülhetett a landolásra - alkalmasint éppen abban, amelyben annak idején maga Charis, Folett, sőt később Wenthar is landoltak, elindítva azon események sorát, amelyek létrehozták a mai, feloldhatatlannak vélt szövetséget Vjun és a környező rendszerek Sithjei, illetve a Hapes nemesi házai között.
Így, ami hónapokkal korábban elképzelhetetlen, minden intrikát és udvari szabályt felülmúló, szemtelen, illetlen, sőt, felségsértő gyorsaságnak számított volna, s amely protokoll fényében maga az EGB Főkormányzója is hónapokig várakozhatott orbiton Hapan-Sith SiSD-nek maszkírozott saját zászlóshajója fedélzetén, mielőtt egyáltalán a felszínre tehette volna klónozott lábait, a szervezés alatt álló Házak Gyűlése és a különböző megelőző, azt követő, előkészítő és összegző Tanácsok előkészületi idejében már szinte rutineljárásnak számított. Hapes forgalma sokszorosa volt a korábbinak, a Monarchia és tágabb értelemben galaxis szinte minden sarkából (kivéve persze az olyan, szántszándékkal mellőzött sarkokat, mint a háború küszöbén álló Nordgard és Ershan) özönlöttek az államalkotó, vagy nemrég annak minősített Házak és Egyházak küldöttei, a meghívott államok diplomáciai képviselői, és persze az elmaradhatatlan katonai és titkosszolgálati személyzetet alkotó alakulatok. És ha bármi kétség férhetett volna a prominens vendég kilétéhez és jelentőségéhez, a Források Palotájának már említett sziklahangárjában felsorakozó vegyes, hapan-EGB-s díszőrség és a kettős sorfal közepén álló Tierce főkormányzó jelenléte egyértelműen jelezte a kevés avatott szemlélő számára, hogy bizonyára fontos vendégről, delegációtagról lehet szó. Ahogyan Neo lesétált a rakétás naszád rámpáján, a díszőrséget adó hapanok és polneyei flottakommandósok feszes vigyázzba vágták magukat. A díszőrség egyetlen, ténylegesen vörös testpáncélt viselő tagja - annak is az Első Rendhez kötődő véd- és hűségosztagos verzióját, nem pedig a régi galaktikus birodalmi császári testőrség csepp alakú sisakját és köpönyegét - méricskélte egyedül kritikus arckifejezéssel, lángoló, vörös tekintettel jéghideg chiss arcában a feléjük lépdelő, derek halántékú fiatalembert.
Neo néhány lépésre megállt az apja előtt, majd kezet nyújtott neki, közben végigmérve az idősebb Tierce ösztövér, szikár, mégis, mindig ugrásra kész alakját és egyenruháját. Csak mikor végre kezet ráztak, akkor szakadt át az elméjüket korábban folyamatosan összekötő gát, amelyet egészen eddig a látogatásig, a közelmúltbeli idők során mintha valami láthatatlan választóvonal szedett volna ketté. Grodin nyugodtan, a sztoikus beletörődés nyugalmával tűrte, hogy Neo óvatosan, mégis a Noelre annyira jellemző féltő alapossággal körbesétáljon az elméjében.
- Te is hiányoztál, fiam, igen, jó alaposan eltűntél. - Bocsáss meg, apám, nem itt voltam… nem… ekkor. - Persze, mindenkinek jár egy kis szabadság néha, legalábbis régen így hittem. - Ne gúnyolódj. Miért nem tudtalak idáig elérni? - Folyamatos felügyeletre szorulok tán, ennyire öreg lennék? - Egyszerűen csak… sok minden történt, amíg távol voltam, úgy érzem. - Helyesen érzed, fiam, és el is mondom mindjárt. Mindent a maga idejében. Menjünk.
A Főkormányzó szótlanul megveregette Neo vállát, majd magával intette a felfelé vezető liftek mellett húzódó keskeny. kanyargós lépcsőház felé, amely több emelet magasba kúszott, fel, a sziklák tetején kiépített palotaszintig. Neo arcára kisfiús, gunyoros mosoly ült ki. - Nem kell, hogy felvigyél, képzeld, magamtól is sikerülni fog. - Majd meglátjuk, öregember. - Nem fogok veled vitatkozni arról, hogy mennyire értelmetlen években hasonlítgatnunk egymást.
- Valóban - Neo valamiféle hirtelen megfontolásból kilépett apja elméjéből, ahogy elindultak felfelé. Istarii vezérezredes mögöttük lépkedett, néhány lépés távolságot tartva, ahogy lépcsőfokról lépcsőfokra kapaszkodni kezdtek. A fiatalabbnak tűnő Tierce azonban Basic helyett a polneyeiak nem evilági szlengjére, mirshafra váltva faggatta tovább apját, remélve, hogy így minél kevesebb fülelő hapan-Sith ügynök számára lesz érthető beszélgetésük. - A Főadmirális folyamatosan kerestet, ugye tudod? - Tudom - biccentett menet közben a klón, majd válla felett átpillantott Neora. - Ezért kellett elmenned olyan hirtelen? Valami… hiba csúszott a számításaidba? - Nem igazán voltak erre vonatkozó… számításaim - rázta a fejét komoran Neo. - A tér-és idő szövedékét nem lehet csak úgy egyenletekkel leírni, mint ahogy azt a Leth-félék képzelik a világ minden egyes szegletében és univerzumában…
- Rendben, ne untasd olyan részletekkel az öreg, bolond klónt, amikhez biztosan nem konyít… - Monroe... valószínűleg elárult minket - magyarázta Neo. - Melyik? - Nagyon vicces, apa - sóhajtott fel Neo Tierce. - Az itteni. Akivel lepaktáltunk.
Grodin meg sem állt mentében, csak halkan felheherészett, aztán visszapillantott Neora. - És ez téged, fiam, őszintén meglep? Idő és tér áthatolhatatlan szövedékének urát? A legjobb ember- és klónismerőt minden világ minden Birodalmában? - Nem tűnsz idegesnek - mormogta Neo. Különös mosoly játszott az öregebbik külsejű Tierce arcán válaszul.
- Tudom, hogy Folett napi szinten zaklatja hűséges testőrömet - pillantott hátra a Főkormányzó Istarii felé - , hogy rángasson el innen, vissza a Knotra, vagy a Cosrára. Ahogyan azt is tudom, hogy az Első Rend mindenféle jelentéssel, koholt vádakkal bombázza a Főadmirálisi Hivatal postafiókjait azzal kapcsolatban… hogy kik is vagyunk valójában. De nem izgat - mosolyodott el Tierce. - Megtaláltam a helyem. - Ennél többről van szó, apám - Neo arcán érkezése óta most először őszinte aggodalom tükröződött. - Folett… sosem beszélt neked olyasmiről, akár e világban, akár odaát… hogy… hogy ő is érintett lehet olyan kísérletekben, mint amilyeneket mi folytatunk?
- Sosem - rázta meg a a fejét Grodin. - Ki sem nézném belőle, az igazat megvallva. Egyik verziójából sem. Rendben, voltak néha megmagyarázhatatlan eltűnései és felbukkanásai néha-néha, de hát ahhoz elég egy zűrös családi háttér, nem kell feltétlen hozzá… dimenzióféregjárat, vagy mi. De összességében… - rázta meg a fejét a klón -, mégis, alkalmasint kézenfekvőbb magyarázatnak tűnt a számomra, hogy Folett ilyenkor mindig valami újabb szuperfegyveren dolgozott inkognitóban, valami titkos üzemben, hogy aztán utána még nagyobb dolgokat robbantson fel vele… ahogy azt a Tatooine-al is tette - játszott furcsa, már-már nosztalgikusan elégedett mosolya klón szája szélén a gondolatra.
- Mégsem értem, apám, miért nem tölt el ha nem is aggodalommal, de legalább ésszerű óvatosság-érzettel ez az egész ügy - csóválta a fejét Monroe. - Bármi, amit itt elérsz a Hapesen, amit akár még én is segíthetek elérni… semmivé lehet, ha áruló páriaként tekint ránk ennek az EGB-nek a többsége… - Ha visszatérnék Folett parancsára, talán így lenne - villant meg Grodin tekintete azzal a csalafinta fénnyel, amelyet Neo mindig akkor látott apja szemében, ha valami újabb átverésre, váratlan fordulatra, alkalmasint egy volt szövetséges hátbaszúrására, esetleg családtag űrbe kitranszportálására és szétlövetésére készült. - Azonban semmi ilyesmi nem áll szándékomban, Neo.
- Hogy micsoda? - Neo keze finoman, nem erőszakosan, de ellentmondást nem tűrően nehezebb előtte haladó apja vállára. Egy pillanatra megálltak a lépcsőn. - Most jön a falhoz vagdosás? - fordult felé gunyorosan, félig-meddig komolyan, félig-meddig humorral a tekintetében és a hangjában Tierce Főkormányzó. - Kezdek arra hajlani, apám, hogy valamelyik unalmasabb, hosszú hapesi estéden nem játszottál-e esetleg vostroyai rulettet egy hapan gondolatpuskával - mormogta Neo. - Ha így lenne, az okozhatná, hogy mostanában kevésbé vájkálhatsz a fejemben? - Grodin a mögöttük lecövekelő Istarii vezérezredesre pillantott. A chiss nő tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni a vörös lángok mögött, egyszerűen, kötelességtudó testőrként és kísérőként megállította a biztonságiakból álló menetet a szűkös csigalépcsőn.
- Ennek semmi értelme - sóhajtott fel Neo. - Apám, kérlek, ne gúnyolódd el. Mi történt? - Mi történt? - horkant fel Tierce. - Pedig rém egyszerű, fiam. Gyűjtögettem, olvasgattam, rakosgattam az EGB-ből érkező híreket… és összevetettem azzal, amit itt láttam fiam - a Főkormányzó szemében dacos fény villant. - Míg rá nem ébredtem, hogy rossz helyen vagyok. Pontosabban voltam, amíg nem érkeztem meg ide.
- Apám - szívta a fogait Neo, ugrásra készen hátrapillantva Istarii-ra. - Ne aggódj - nevetett fel Grodin. - Kate nem a Főinkvizítor ölebe, bármennyire is szeretnék annak hinni. Olyan dolgokat mesélt nekem e világ, e galaxis Thrawnjáról, Daalájáról, hogy szinte már sajnálom, hogy odaát nem ismerhettem az öreglányt, itt meg pláne nem. Kate hisz a Birodalomban, és, hogy a megfelelő helyen kell azt szolgálnunk… és én most pont ezt teszem - hunyorított Grodin. - Azokkal a módszerekkel, amikhez igazán értek - tárta szét a karjait teátrálisan. Egy olyan szakaszhoz értek a csigalépcsőn, ahol a szikla szélére futott ki a járat és a páncélozott, előtte lefutó vízpermettel álcázott kilátóüvegen át látni lehetett a távoli hapan főváros, diplomáciai és kereskedelmi komplexum manapság igazán nyüzsgő fényeit, sűrű forgalmát.
- Ez az egész… gyűlésezés… - döbbent rá Neo. - Ez a te terved volt. - Hát nem is Moskau főkormányzóé, vagy valamelyik ostoba talpnyalóé - kuncogott fel Grodin, majd lelkes lánggal a szemében magyarázni kezdett Neonak. - Ez a lételemem, fiú, tudod jól. A veszett ügyek, a rosszul, kényszerűségből összerántott birodalmak naggyá tétele. A Monarchia, bármennyit is őriz magában a sötét oldali örökségből és a Hapesből, valójában sokkal plurálisabb, sokkal… színesebb és e minőségében sokkal több kihívást tartogat magában, mint e világ első rendi rémuralomtól és deista szennytől megmételyezett EGB-je…
- Már ez is elég lenne, hogy Folett és a Főinkvizítor hazaárulással vádoljanak, apám, a… valódi származásunktól függetlenül - törölte meg a homlokát Neo. - Ne tévesszen meg a név és látszat, fiam - szaporázta meg a lépteit felfelé továbbra is lihegés, légszomj nélkül Tierce, maga után sürgetve Neot. - Volt itt már egy Grodin Tierce, aki felismerte ezt, és hű maradt az esküjéhez… - Az a Tierce Wenthart szolgálta, apám - nyelt egyet Neo. Érezte, milyen irányba megy ez a beszélgetés, és nem tetszett neki. Ettől félt, amikor Tierce idejött. Amikor őt idehívta.
- Egy Palpatine-t, ahogy most én is, de nem ez a lényeg - Grodin Neo válla felett lepillantva (nem volt könnyű a szintkülönbség és az eltérő magasságuk miatt) újra a mögöttük araszoló Istarii vezérezredes felé bökött tekintetével. - Kate a megmondhatója, ha azt érzékelné, hogy a Charis Palpatine iránti… személyes odaadásom korlátozna a döntéseimben, ő vágna át a torkomat… - Efelől nincs kétségem - pillantott le a mögötte haladó chiss nőre Neo, és valóban elég egyértelműnek tűnt, hogy ez a kettő valójában mivel vagdosta egymást a Hapesen töltött idő alatt.
- Ami odaát az igazi, hamisítatlan, összetartás és harci kényszer szülte EGB volt, az igaz birodalmiak EGB-je, az itt… nagyon sok tekintetben a Hapan-Sith Monarchia - magyarázta tovább Tierce. - Az Első Rend, a Köztársasággal való kapcsolódási pontok, a deisták… Aweris itteni verziója… felhigították, gyengévé tették ezt a Birodalmat. De itt, a Hapan-Sitheknél még megvan a hűség elolthatatlan magja… ahogy talpraálltak az ő Awerisük után... - A hűség a Hapes iránt, vagy a Sötét Oldal iránt talán, de nem a Birodalom iránt… - mormogta Neo. - Apám, ha ez tényleg így lenne, most nem Moskau Főkormányzóval kéz a kézben kellene itt grasszálnotok, ahelyett, hogy engem hívsz ide?
- A rendfokozatok olykor megtévesztőek lehetnek, igen - értett egyet hümmögve Grodin. - De a vér, a hűség, ami sohasem hal meg, ott van a felszín alatt. Csak rendezni kell a sorokat, az utódlás kérdését, a különböző frakciók egyensúlyát… - Tényleg nem tudom eldönteni - folytatta pár pillanat csend után Neo, miközben egyre feljebb kapaszkodtak a csigalépcsőn az egyre világosodó, magasabb szintek felé. - Hogy ez valamiféle perverz ragaszkodás a részedről, apám, hogy jóvátegyél mindent a Hapesnek, amit odaát nem adtál meg nekik és nem adtak meg neked…
- Nem akarok Ken Ortis lenni ott, ahol nincs Ken Ortis - nevetett fel Grodin. - Nincs bennem ilyen vágy. - Vagy pedig pusztán az intellektuális kihívás életet, hogy egy düledező rendszer szétaprózott frakcióinak leggyengébbikét karold fel, amely történetesen Palpatine névre is hallgat - fejezte be Neo a gondolatot. - Hogy egy újabb metellosi birodalmi gyűlést csinálj, apám, jószerével a magad szórakoztatására…
- Ez nem szórakozás, Neo - sóhajtott fel már-már irritáltan Grodin Tierce. - Ez a létező legjobb megoldás. Hát nem érted? Egy ilyen gyűlés megszólít és megszólaltat mindenkit. Kihozza a részvevők valódi… valóját. - Ha egy újabb Yuuzhan Vong inváziós erőt akarsz a fejükre ejteni, akkor beszélnünk kell S’hanarral - jegyezte meg félig humorosan, félig halálosan komolyan Neo.
Grodin felkuncogott. - Azt hiszed, nem fordult meg a fejemben? Azt hiszed, nem tudom, hogy a részvevő frakciók fele holtan szeretné látni a résztvevők másik felét, és emennek a fele tényleges lépéseket is fog tenni ennek érdekében? Igen, veszélyes műfaj ez, de pont ezért van rá szükség. A megtisztulás végén… - Mi lesz a végén? - csóválta a fejét Neo.
- A Hapan-Sith Birodalom széthúzó erői egyek lesznek, az árulók és a gyengék elhullanak - húzta ki magát dacosan, büszke pátosszal Grodin. - Én pedig az ESB Főkormányzója leszek, ahogy már előttem egy Grodin Tierce itt. Felvállalom a valódi örökségem… te pedig, Neo… - pillantott a fiúra átszellemülten az öreg Tierce. - Elfoglalhatod a téged megillető helyet… a Vezérkarban, helyettem, mint az EGB Főkormányzója. Aminek mindig is lenned kellett volna… - Ahelyett, hogy az idővel és a térrel, és a felélesztéseddel szórakozom? - fejezte be a gondolatot keserűen Neo.
- Nem ezt mondtam, Neo - szegte le a fejét hirtelen támadt bűntudattal az öreg Grodin. - Ne érts félre. Hálás vagyok azért, amit értem tettél, de meg kellett találnom a saját… célom. Ebben a világban. És az itt van, nem a Cosrán, nem a Knoton, és nem ezen a… - sóhajtott fel - hamis Polneyeon. - De mégis, mi lesz így az EGB-vel? - rázta a fejét Neo.
- Nem kellünk nekik… - sóhajtott el Grodin. - Én legalábbis biztosan nem, fiam… olyan ez, mint Fel birodalma… büszke, rátarti, nem szenvedett, nem vérzett. Talán rád hallgatnak, talán téged félnek majd, talán téged elfogadnak, az Erőd… okán. Ahogyan Anakin Solot is. Itt ellenben… itt senki sem kérdezi, hanyadik Grodin Tierce vagyok. Nem számít. - Attól, hogy Charisnak nem számít, másnak még nagyon is - ellenkezett tovább Neo.
- Mindenhol vannak… ellenzékiek, merénylők, bújkáló ellenforradalmárok - vonta meg a vállát Grodin, miközben majdnem felértek a Források Palotája uralkodói szintjére, Charis trónterméhez. - A legjobb fegyver ellenük a nyilvánosság… - megfordult az öreg klón, és megragadta Neo kezét. - Erre kérlek, most Neo. Állj ki velem, álljunk ki a holokamerák elé. Menjünk elébe az Első Rend és Folett vádjainak, öntsünk tiszta kesselit a pohárba. A folyamatos rejtőzködés és hazugságok helyett mondjuk ki, kik vagyunk, és kik nem vagyunk. S így a helyembe léphetsz.
- Nem ezért jöttem ide - rázta a fejét Neo szűkszavúan. - Charis mellé hívtál. Nem szerepelni. - Igen… - harapta be az ajkát Grodin. - De meg kell értened engem is. Amióta beszéltünk… adódott pár… komplikáció… - Apa…. - szorult ökölbe Neo keze. - Mit csináltál? - Én… én esküszöm, nem emlékszem - halkította le a hangját Grodin, hogy a mögöttük haladó Istarii ne hallja. Végül némi hezitálás után újra beengedte az elméjébe Neot.
- Charis terhes. Újra. - APAA… - Én… nem én voltam, én nem emlékszem… - Mennyi kesselit iszol te itt? - Amennyi jól esik. Volt, hogy a császárnő eljött hozzánk, meglátogatott minket, amikor én és Kate… - Wenthar császár büszke lenne rád, apám, ha még élne, azok alapján, amit hallottam róla. Ezt nevezed te… testőrségnek? - Itt minden máshogy megy…. - Apa, te is tudod, hogy az egész örökösödési mizériát, és mindent, amit eddig elmondtál, felülírja, ha kiderül, hogy egy Tierce-fattyú van a Hapan Anyakirálynőben, Palpatine vérében, az Erő szerelmére! Noel forog a sírjában, ha van neki egyáltalán! - Csak irigykedsz, mert nem neked sikerült… tényleg féltékeny lennél... a féltestvéredre, mint valami hisztis, frissen a tartályból kikelt, egy hetes, süldő klón
Neo kezei ökölbe szorultak. Közben megérkeztek a nagyterem bejáratához.
- Neo, meg kell értened - folytatta immár hangosan Grodin. - A bér- és orgyilkosok minden irányból elkezdtek szervezkedni, amikor ide megérkeztem. Gondoskodni akartam az utódlással kapcsolatos… dilemmák tisztázásáról, ezért kérettem vissza ide az udvarba Allana Solot is. De megelőztek. Elvitték a lányt. Még nem tudjuk, hogy kik, de az Anyakirálynő szolgálata már rajta van. Csak utána értesültem a Királynő állapotáról… a gyűlések és a konferenciák értéke… diplomáciailag is megkérdőjelezhetetlenül magas, de csak ezekre hivatkozással tudtunk megfelelő biztonsági személyzetet átcsoportosítani az Anyakirálynő mellé. Tudod, milyenek a hapanok. Amíg a szomszédos házak szúrogatják hátba, mérgezik egymást, a fülük botját sem mozdítják, egy csatasárkányt nem tesznek keresztbe. Abban a pillanatban, hogy idecsődítünk egy csomó… külvilágit - nyomta meg a szót idegen kiejtéssel Tierce - összezárnak, és bármi áron megvédik az ő Erenedájukat. És ne feledd… az Anyakirálynő legalább annyira Anya, mint Királynő…
Neo újra megcsóválta a fejét. Ez az egész szövevényesebb és rosszabb volt, mint gondolta volna. - Egy rettegő, magányos asszony mellé hívtál, apám - folytatta végül. - De az alapján, amit elmondasz, én csak gusztustalan, véres intrikát látok mindenhol… és én még arról akartalak kikérdezni, hogy az itteni Noel Naberrie és az itteni Jagged Fel miért vannak úton ide érvényes diplomáciai akkreditációval..
- Tudom, faramuci, de nem ez a fontos most. Hogy mi a fontos, győzödj meg róla személyesen - Tierce lecövekelt a trónterem zárva lévő, megerősített fa ajtaja előtt. - Charis Anyakirályné személyesen fogad téged, Tierce nagykövet. - Köszönöm… Főkormányzó - Neo direkt nem tette hozzá, melyik birodalomé, csak belépett a feltáruló ajtón.
Ideje volt, hogy személyesen is megnézze magának Charist.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2022 19:01:12 GMT 1
A Hapan Királyi Gárda teremben tartózkodó tagjai, valamint a Császárnő és Királynő bizalmas kegyeit éppen aktuálisan viselő - adott esetben elviselő - udvarhölgy és udvaronc számára a hatalmas kétszárnyú ajtó kitárultával a terembe lépő Neo csak egy újabb, sokadik - bár nem feltétlenül sokadrangú, hiszen, míg remekbe szabott egyenruhája birodalmi származásra utalt, addig arcvonásai alapján Neo akár egy csillagködbeli hapan arisztokrata família vezető férfitagja is lehetett, akit alkalmasint lobbizni, vagy éppen szeretőnek küldtek az Anyakirálynéhoz - vendégnek tűnhetett az uralkodói audienciák egyre sokasodó sorában, ahogyan a meghirdetett állami és államközi, illetve rendközi gyűlések közeledtével egyre több követ és prominens helyi politikai szereplő próbálta előzetesen kipuhatolni Őfelsége valódi szándékait az eljövendő tárgyalások során, vagy pedig előnyt szerezni saját államának, szektorának, családjának, esetleg minden másra való további tekintet nélkül kizárólagosan önnön szerény személyének.
Az elmék és az Erő szintjén azonban más zajlott, a csendes, nyugodt tenger, amelyben lagymatagon úszkáltak a Charis gondolati csápjain csüngő elmék és lelkek a teremben, egy pillanatra felfodrozódott, ahogyan Neo elméje kutatva berobbant a habok közé, keresve, hogy kivel, mivel is áll szemben, hogy azonnal ráugró, hörgő, félőrült udvaroncokra számítson, vagy pedig az ellenkezőjére, tökéletes semmire, remegő, magányos, észrevehetetlen lelkecskékre, jelentéktelen pondrók jelentéktelen tudatára, az élükön a legjelentéktelenebbel, Charissal. Leginkább azonban ezen két véglet helyett valamiféle gunyoros, vékony hangú heherészés lengte be Neo elméjét, ahogy Charis szó szerint beengedte őt udvara, udvartartása külső körébe, de nem tovább. Neonak az volt az érzése, mintha egyfajta állatkertbe került volna, ahol az udvaroncok - és ki tudja még valójában hányan a Hapesen - voltak a plexiüveg mögött mutogatott friss húsok, ritka, egzotikus szerzemények… gazdájuk pedig valahol hátul, valamiféle igazgatói irodában várta, hogy a kedves vendég kinézelődje magát… és aztán kifizesse az élmény árát, családi kedvezménnyel, ajándéktárgyakkal, büfébeli fogyasztással, no meg persze jattal és csomagolással együtt. Grodin végig azt érzékeltette Neoval, hogy Charis egyedül van, és fél. A gyermekét a karján ringató, valóban láthatóan gömbölyödő hasú királynőn azonban Neo semmi ilyesmit nem érzékelt. Valahol érzékelte azt a minden világok és rendszerek feletti hatalom adta felelős magabiztosság és fensőbbség lenyomatát, amely annak idején, Palpatine császár szellemével való találkozásaikor annyira megfogta, annyira imponált neki… de nem ez volt Charis teljes személyisége, nem ez adta meg a valóját. Igen, Neo érezte, ez a nő Palpatine vére volt, bármikor meg tudta volna mondani… de mást is érzett benne. Vágyat, elmondhatatlan akaratot arra, hogy szeressék, hogy tiszteljék, hogy… bálványozzák. Élvezeteket akart, de nem a test élvezetét - bár félreérthetetlen tekintettel mérte végig a belépő és a trón felé közeledő Neot -, hanem a tudatok adta örömökre vágyott, úgymond. És ezért képes lett volna bármire, bármilyen alattomos manipulációra, bármilyen hazugságra…
Neo megrázta a fejét. A tapasztalat különössége és különcsége egyszerre rohanta meg. Valahol mindig is élt egy idilli kép a fejében Hapes közmondásos szépségű, eltökéltségű, és politikai affinitással bíró erős herceg- és királynőiről, részben személyes tapasztalata alapján. De Charis Palpatine nem volt sem Tenel Ka, sem Sayrin Dei. Neo alapjában véve nem találkozott soha sem Wenthar nagyúrral, Charis apjával, sem pedig azzal a lénnyel, entitással, akinek a pusztulása felemelte a Káosz ezen univerzumra boruló leplének erős szövedékét, s egyszersmind lehetővé tette Neo számára, hogy egyáltalán beléphessen ide, hogy áthozhassa az apját… mégis, Charisra pillantva Neo kezdte érteni, miért rettegnek egyesek ebben a galaxisban bizonyos erők kiteljesedésétől.
Mert Charis más volt, mint En Sabah Nuur, akit Neo értett, akihez hasonló ambiciózus nagyurakkal korábbi karrierje folytán úgymond már találkozott, akinek a lenyomata ott volt tanítójában, Noelben is, még ha egyfajta kicsavart módon, még ha En Sabah Nuur nem is úgy heherészett, mint a Neo számára régi időknek és más világok urainak számító, vélt, vagy valós hatalommal bíró Sith Nagyurak.
Charis elméjét megérintve Neo kezdte érteni ennek a galaxisnak a sajátosságait, és önkéntelenül összerezzent a gondolatra. Mert Charis Palpatine volt ugyan, de sokkalta inkább az apja, Wenthar lánya, mint azt a körülötte lévők gondolták. Csak nem a testeket, hanem a tudatokat és a lelkeket erőszakolta, szőtte be pókhálójával… és, bár nem volt még újabb Anya, nem vált még a Csillagok Új Királynőjévé… de elindult az úton.
És Neo rádöbbent, hogy Charis mindvégig őrá vált. Hogy valójában nem Grodin Tierce-re volt szüksége, hanem Neo Tierce-re, de egészen más okból, mint azt az apja gondolta. Charis akart lenni az új Abeloth. És az első lépéseket már meg is tette.
...
Charis hagyta, hogy a fiatal férfi, alkatra idősebb, élemedett korú úriember, lélekben tinédzser gyerek, ez a mutáns klón-ivadék tanulmányozgassa őt. Megnyalta a szája szélét, végigmérve Neot testi és lelki valójában. Aztán felkacagott, előbb az Erőben, majd hangosan, fizikai valójában is.
Sokkal izgalmasabb vagy, mint amilyennek gondoltalak, Neo Tierce. Gyere közelebb.
Neo arcizmai megrándultak.
Ismerős? Kérjem inkább az apád hangján? Ó, fiam, fáradj ide, a Testőrség és Palpatine Császár nevében, mint Főkormányzó a Főkormányzó elé... Hihi…
- Felség - lépett még egyet közelebb Neo, elzárva elméjét a nő kacagó csápjai elől.
Charis arcán irritált undor futott végig, majd legyintett egyet és immár hagyományos módon folytatta ő is a kommunikációt - beszéd útján. - Légy üdvözölve - mondta hideg hangon, majd intett az egyik, a trónja mögött álló árkádos oszlopsor árnyékai mögött rejtőző udvarhölgyének, hogy vegye a karjára gyermekét. A nő sápatag, elzöldülő arccal méricskélte Neot, mint aki mindjárt menten kidobja az ebédjét a trón lába elé, de végül nagy nehezen átvette a gyermeket - bizonyára Reyt, az Anyakirályné leányát, idézte fel a Hapesről olvasottakat és az En Sabah Nuurral folytatott beszélgetéseit Neo - és az árnyékok között ténfergő udvaroncokkal együtt elhagyta a termet. - Ti is elmehettek - intett hanyagul Charis az arany rohampáncélos hapan testőrgárdistáknak olyan hangsúllyal, mellyel talán utoljára nagyapja egrecíroztatta… nos, Neo apjának eredetijét és a többi vörösköpenyest.
Neo még egy lépést közelebb lépett a trónushoz, miután mindenki távozott, és kihúzta magát. Az ő keze és Charis keze is önkéntelenül öveik azon pontja felé mozdult, ahol fénykardjaik voltak elrejtve. Aztán Charis ismét felnevetett. - Apád megosztotta velem, hogy milyen… határozott megjelenésű vagy, Neo úrfi. De erre még én sem számítottam. Vigyázz, még a végén azt hiszem, hogy irigyled tőlem a hapan trónt - csilingelt a nő incselkedő kacagása.
Neo kifújta a levegőt és, bár számára évszázadok és évszázadok teltek el, emlékeznie kellett Noel tanításaira és korai, hapan hercegnőkkel kapcsolatos élményeire. - Ó… - mosolyodott el Charis, hagyva, hogy Neo és saját elméje visszapattanjon egymásról, de közben mindkettő magával ragadhasson egy-egy kis porcikát a jól védett gondolati héjról. - Milyen kedves. Egy újabb reménytelen szerelem. Ti Tierce-k javíthatatlanok vagytok. És még az én apámat szidják, hogy máson sem járt az esze, csak a dugáson, ne nyugosztalja soha nem nyugvó lelkét a Sötét Oldal, akárhol is van - nevetett fel Charis. - De ti, ezekkel a plátói, soha be nem teljesülő, vagy semeddig sem tartó ügyeitekkel… fattyú féltestvéreim más galaxisokból, hapan hercegnőcskék, s mindkettőtök átka és keresztje… - Charis szeme kíváncsian megvillant, ahogy megérezte Neo kötődéseit. - A Császár Keze? Nahát. Akkor te meg nagyapám kisujja vagy, ifjú Tierce?
- Meglep, hogy ezt nem olvastad ki atyám elméjéből - Neo direkt semleges, hideg hangnemet kényszerített saját magára. - Ha már úgyis annyit méltóztattál turkálni benne. - Ne sértődj meg rögtön - mosolyodott el Charis. - Mégis, mire számítottál, fiatalember? Hogy tiszteletre méltó Főkormányzó apádnak igaza van? Hogy tényleg egy pipogya kis hisztis ribanc vagyok, egy árván maradt leányanya, akit elhagytak a gonosz Sith nagyurak, miután felcsinálták? Hogy egy kis Palpatine-ivadék vagyok, akinek a nagy és erős Császári Testőrök generációjának utolsó, legtöbb klóntartályt látott tagjának a védelme az egyetlen maradék esélye? Hihihihi…
Neo sztoikus nyugalommal figyelte, ahogy Charis szája egy pillanatra egészen széles tárul, fogai éles tépőfogakká alakulnak, aztán a nő visszanyerte eredeti alakját. Neo megropogtatta a kezeit a háta mögött. - Ez az, fiúcska - mosolyodott el Charis. - Érzem a benned felgyülemlő, kitörni készülő haragot. Azt hiszed, egy szörnyeteg vagyok, mi? Azt hiszed, kötelességed megtenni valamit, amire téged, meg azt a halálcsaló Anakin barátocskádat közös mesteretek, az a nagyfülű, bugyuta gungan állandóan rá akart venni… de tévedésben vagy. Én nem vagyok semmiféle lény, vagy entitás sokadik, füstszerű maradékának a hordozója, vagy a lenyomata… én Charis Palpatine vagyok…. és tanulok - mosolyodott el az Anyakirálynő. - Magamtól jövök rá. Neked pedig… kötelességed segíteni nekem, Neo Tierce - kacagott fel a nő. - Hisz végre eljöttél hozzám!
- Ha követném az emlegetett gungan tanításait, fegyvert kellene emelnem rád, ugye tudod? - villant meg inkább kíváncsiság, mint ellenszenv Neo tekintetében. - A fajtád állítólag veszélyes erre az univerzumra. - Mondja ezt az, aki nem is innen származik, és aki szintén nem innen származókkal barátkozik naphosszat, családtag, vagy homoki gyermekrabló nagyúr, egyremegy - vonta meg a vállát teátrálisan az Anyakirályné. - Én legalább e világ gyermeke vagyok. Azt hiszed, nem tudom a titkaitokat? Azt hiszed, nem látok mindent apád elméjében?
- Ha ezzel arról akarsz győzködni, hogy potenciális szövetségeseknek jobbak lennénk egymás mellett, mint ellenségekként, akkor egyelőre nem haladsz vele túlságosan jól, Felség - vonta fel ezüstösbarna szemöldökét Neo. - Ha arról akarsz győzködni, hogy te, az idő- és dimenzióutazó nagy és erős férfi bármikor lesújthatsz rám valamelyik nevetséges varázslatoddal, akkor még sokat kell tanulnod a hapan udvari politikáról - nevetett vissza Charis. - Mit gondolsz, ki sietne elsőként a segítségemre? Kinek a testőrlándzsájával kellene elsőként szembe nézned? És ha véletlen mégis sikerrel járná, ki fogadna el téged akár a Hapesen, akár a Vjunon, akár a Cosrán, mint dimenzióutazó gyilkost? És hogy néznél… - Charis szemei egy pillanatra mély, végtelen galaktikus kutakká fordulta. - Hogy néznél az asztrálszemébe ősömnek, akinek hűséget fogadtál, ifjú Neo? - dörögte elváltoztatott hangon a Sith nő.
- A Birodalomra esküdtem, nem a Palpatine vérvonal bármely kicsavart tagjának feltétel nélküli szolgálatára - állta a sarat egyenes derékkal, nyugodt hangulatban Neo, majd megnyomta következő szavait. - És ha a bizalmam elnyerésére játszottál volna, akkor nem azzal kezded, hogy apám elméjével szórakozol. És a köztünk levő mentális kapoccsal… és hazudozol neki… az ilyesmit… - most Neo hangja változott el, de csak alig észrevehetően, mintha egyszerre mindenhonnan, és mindenkor szólt volna, mintha már elmondta volna egyszer, és most újra és újra, végtelen körforgásban ismételgetné ugyanazokat a szavakat. - Az ilyesmit nem viselem jól, Charis Királyné…
Charis újra felnevetett. - Mégis, minek nézel engem, talán valamiféle esetlen, női C’Baoth klónnak? És mondod ezt pont te, akire tán még sokkal inkább igaz ez? Apád elméje nem szenvedett kárt, hacsak nem az itt nálunk elfogyasztott, mértéktelen mennyiségű kesselitől - Charis szemei sértődött, lila szikrákat szórtak. - Én adok a minőségre, és a stílusra, heves vérmérsékletű Tierce úrfi, és nem eszem meg reggelire a hozzád és apádhoz hasonló fiúkat, mint az a homoki nagyúr tenné, akinek a szagát már messziről éreztem rajtad, hanem gondosan konzerválom és elteszem jó állapotban későbbre… érted egyáltalán a különbséget?
Neo kezdte azt hinni, hogy Charisban valójában legalább annyi van a nagybátyjából, mint az apjából, bár előbbihez sem volt szerencséje személyesen. - Én nem tettem ellened semmit - mondta végül. - Te mégis visszaélsz apám elméjével.
- Az tán semmi, hogy kitálaltál annak az ershani heherésző pojácának mindarról, amit az én… gyermekeimről tudsz? - csattant fel hidegen Charis. - Azt hiszed, nekem nincsenek kémeim? Azt hiszed, én nem érzem az Erőben, ha a védelmem alatt álló gyermekeket valaki álmukban taperolja az elméjével? - Nem ígértem semmit En Sabah Nuurnak a… védenceiddel kapcsolatban - rázta meg a fejét hideg nyugalommal Neo. - Pusztán… megbeszéltünk egy próféciát, amit ő úgy értelmez, ahogy neki tetszik. Én nem kérdőjelezem meg a szövetségeseink… értékrendjét, amíg a létük hozzásegít minket a végcélhoz… az egyetlen végcélhoz, amit neked is szolgálnod kellene, apám legalábbis ebben a hitben érkezett hozzád, és ebben a hitben hívott ide engem.
- Persze, persze, a Birodalom győzelme, satöbbi, a nagy, barátságos egyesülés, mindenki szeretetben egyesül minden idők legnagyszerűbb Vezérkarában, aki meg nem, annak felrobban a bolygója - kuncogott fel Charis. - Hihihihi. És te, pont te, ifjú Neo, aki ennyi tudással és tapasztalattal bírsz, lelked mélyén mégis még mindig valahol tizennégy és tizennyolc év között leledzel, pont te tényleg elhiszed ezt a maszlagot? - Ez nem maszlag, apám számára sem, és a számomra sem - rázta a fejét Neo. - Ha már úgyis birizgálod az elmédet, nyugodtan teszteld meg, megbizonyosodhatsz róla, hogy sem én, sem apám nem hazudunk… ellentétben veled, Királyné.
Charis néhány pillanatig szobormerev arccal koncentrált, aztán újra felnevetett. - Én mondom, és tényleg. Szórakoztató egy ficsúr vagy te, legalább nem bűzlesz kesselitől állandóan, mint az öreged, hihihi. Te tényleg nem gyerekeket rabolni jöttél. - Nem - biccentett Neo, és már belekezdett volna, amikor Charis tekintete újra lilán villant a dühtől. - Akkor viszont, ha valaha azt akarod, hogy egyenlő felekként álljak szóba veled, meg kell osztanod velem, ki volt! Ki vitte el a lányokat Odessenről?
Neo néhány pillanatig gondolkodott, felidézte az apjával folytatott beszélgetést és figyelte Charis reakcióját. Igen, talán tényleg ott volt benne, amit apja érzett. Talán tényleg ott volt benne a félelem. - Allana Solo és Uljana Vrosilov eltűnéséről van szó Odessenről, igaz? - kérdezte végül Neo.
- Az egyik legjobb ügynököm halott. Két, a Monarchia szempontjából felbecsülhetetlen kül- és belpolitikai jelentőségű személy eltűnt - sorolta Charis. - Két leány, akikről a fél Peremvidék papjai és papnői azt rebesgetik, hogy ershani barátod feni rájuk a fogát. És ugyanekkor te besétálsz hozzám ezzel az ártatlan arckifejezéssel… - Nem volt benne a kezem a gyermekek eltűnésében, Királyné - rázta meg a fejét Neo.
- Azt hiszed, nem tudom, kivel kokettáltál ott a homokdűnék és piramisok között? - villant meg Charis tekintete ismét, körmei végén villámok pattogtak. - Azt hiszed, nem érzem rajtad az izzadtságszagát, ahogy kétségbeesetten próbálkozik, hogy újra értelmet és célt találjon saját ápolatlan, megtört testének és lelkének? Azt hiszed, nem érzed rajtad, kölyök, En Sabah Lannister hogyishívják nagyúr homokozómester mellett… Darth hónaljszagú Vindicta, Jaina fanszőrzet Solo bűzét? - fröcsögött magáról egy pillanatra megfeledkezve a szőke, hideg tekintetű, máskor vakítóan szépséges királyné.
- Ha En Sabah Nuur, vagy Jaina Solo rabolta volna el a lányokat, bizonyosan tudnék róla, Felség - húzta ki magát Neo,majd gondolatai fénysebességgel száguldoztak térben és időben, oda-vissza. - Nem ők voltak, elhiheted, nem hazudok neked erről. Én inkább a Pengékre, vagy a vostroyaiakra gyanakodnék talán. Talán megsejtették Nuur nagyúr közelgő inváziós terveit. - Inkompetens, impotens öcsém adumari ténykedését és a barátait figyelő szemeim tudnának róla - rázta a fejét Charis. - Nem, ez túl egyszerű. Ők is lemaradtak, bármi történt is azon az átkozott Odessenen.
- Akkor talán Monroe tábornok, aki nem csak Nuur nagyurat, de az én körömet, apám köreit is elárulta - gondolkozott tovább Neo. - S új fogvatartói, az Első Rend, akiknek a családom iránt táplált ellenszenvét, gondolom, felesleges is lenne az időt vesztegetve elmagyaráznom neked, hiszen már úgyis kiolvastad apám elméjéből az egészet - villant meg sértődötten Neo tekintete is, Charis sötétlilájához képest ezüstfehéren. - Nem, ők kivitték volna a Monarchia területéről, ahogyan a perverz homoki nagyúr fogdmegjei is, ebben igazad van - rázta meg a fejét Charis. - Ügynökeim szerint azonban nem ez történt. Szerintük Egyházam vezetői a bűnösek a dologban. De… - most a harag legcsekélyebb jele nélkül pillantott Neora. - tudnom kellett, hányadán állok veled ezzel kapcsolatban.
- Ahogy mondtam, Felséged, én nem hazudok neked semmiről - folytatta neheztelő hangnemben Neo. - Te több mindenben hazudtál azonban apámnak… a félelmeidről, az indítékaidról… a születendő gyermekedről… - Ó, igen, hihihihi - kuncogott fel Charis. - Igazából sosem mondtam neki kifejezetten, hogy az övé lenne… az a chiss kurva amúgy sem engedte, pedig nem is a vén klón trotty miatt mentem oda, hanem miatta… apád nagy testőri odaadásában egyszerűen magától jutott erre a következtetésre…
- Felelősséget akar vállalni ott is, ahol nem feladata, ez jellemző rá… - Neo megnyomta az utolsó szót. - Ahol különösképpen nem feladata. Ne feledd, Királynő, én is, apám is… egy Birodalom követei vagyunk nálad, vendégek. Nem a te alattvalóid. - De hiszem nem erről szól az itt létetek, hogy a két Birodalom újra egy legyen? - simogatta meg a hasát Charis. - Mi más lenne a legkönnyebb módja? Nem szeretnél kistestvért?
- Egy újabb hazugság árán? - vonta meg a vállát idegesen Neo. - Hazudjunk egy Tierce-Palpatine gyermeket a galaxisnak? - A Hapesen ez nem így megy, ezt tudnotok kellene - csóválta a fejét lekicsinylően Charis. - Akit az Anyakirályné, vagy bármely más Ház matrónája megnevez apaként, ő az apa, és kész, függetlenül attól, hogy bármilyen formában jelen volt-e a fogantatásnál, vagy kesselitől bűzösen fetrengett magatehetetlenül valahol egy messzi sarokban. Pont ti, Tierce-k nem értitek, nem tudjátok ezt, akik annyira szeretnének hapan nemesi fruskákat magatokra húzni, ki-ki a magáét? - nevetett fel gunyorosan Charis.
- Tudnom kell, ki az apja - húzta ki magát dacosan Neo. - Oly mindegy - kuncogott Charis. - De rendben, ennyit megelőlegezek neked, Tierce úrfi… azt hiszem, a Császári Főinkubátoré a dicsőség. Akit ostoba látszat-tanítványod, Vindicta úrnő tévedésből magával hozott, testvéröcsém helyett. - A Kelan nevű fiú? - képedt el Neo. - Apám a lelkemre kötötte, még korábban, hogy érdeklődjek nálad a hogyléte felől… nem tudtam, hogy apai örömök elé néz…
- Nem néz semmi ilyesmi elé, ostoba férfi! - csattant fel Charis. - Mondom, hogy ez nem így működik… - egy pillanatig maga elé motyogott, majd megrázta magát, és visszafordult Neohoz. - Végül is akár el is mondhatom. Baleset volt. Azt a hányós ribancot, Monroe “barátotok” másik szerzeményét, a Stülpnagel lányt kellett volna teherbe ejtenie, de azok a makacs kis buzi magok ide-oda vándoroltak, amikor az aktusuk után magamávé tettem az okádós Annabelle-t is… - Charis megrázta a fejét. - A fene se gondolta volna, hogy én esek teherbe, és nem ő… hülye kis kurva. De aztán rádöbbentem, hogy egy fiú örökös, egy kis koronaherceg révén kifoghatom a szelet az öcsém igényét támogató nemesi házak napvitorláiból. Még jól is jön. Ami pedig a drágalátos birodalmacskátokkal való barátságot illeti, amiért apád annyira, s ami ellen a legtöbb tanácsadóm, beleértve hűséges Főkormányzómat olyannyira ágálnak… nos, mi más lágyíthatná meg a hapan matrónák és Moskau asszonyság szőrös szívét, mint egy stramm kis-Tierce?
- Amint kiderül a hazugság… értelmét veszítené az egész - csóválta a fejét Neo szomorúan. - Értem, min jár az agyad, Felség, de… - Nincs de! - Charis felpattant és gömbölyödő hasát meghazudtoló, az Erő Sötét Oldala által segített sebességgel lerohant a trónról és Neo előtt termett. Vékony kezével megragadta, és ellenállhatatlan Erővel a hasára, a magzata fölé húzta Neo kezeit, miközben másik kezével a fiú férfiassága felé nyúlt. - Nincs de, hiszen bármikor Tierce-é teheted, kölyök! - mosolygott rá. - Tudom, hogy tudod, hogy kell… - közelebb hajolt Neohoz. - Nem ezt akartad végül? A saját kis hapan királynőcskédet, akivel azt tehetsz, és úgy, ahogy tetszik?
Neo egy pillanatra visszahőkölt Charis éhes tekintetétől. - Nem hiszem, hogy az apám jó néven venné…
- Az öreged azt teszi, amit parancsolunk neki, Neo! Ha kell, ő veszi el a hányós cosrai lányt, és előttünk csinálja fel az asztalon, Testőr-egyenruhában, ha arra kérjük, vagy elég kesselit adunk neki, mert neki ez mind szolgálat! - csattant fel Charis igézőn és mozgatni kezdte mindkét kezét Neo nemi szervén, és Neo kezét a magzata felett. - Azt tehetsz velem, amit csak akarsz. Megvan rá a hatalmad. Sújt le a hamis gyermekre a méhemben, öld meg, és ültess belém igazi kis TIerce-t…. vagy formáld át az Erőddel és a hatalmaddal, tedd soha meg nem történtté a teherbe esésem, és ültess vissza egy utódot tőled… használj, Neo, használj inkubátornak, ha akarsz, s engedd, hogy tanulhassunk egymástól! - lihegte a férfi fülébe Charis eksztázisban, miközben csípőjét a férfinak nyomta. - Enz óta nem találkoztam ilyen érdekes… sráccal… pedig a fél galaxis a megmondhatója, én a női nemet szeretem, a női igent pedig még annál is jobban… de ez a nyers, hatalom… - jártak Charis csuklói fel s alá, miközben Neo nyakát nyalogatta. - Egy dimenziót kértem az apádtól,az ostoba klón apádtól, egyet… ha nem ezt, hát egy másikat… mi ketten azonban az összeset uralhatjuk, Neo! A Csillagok Királynője elbukott… mert nem volt mellette Király! Egy Anya nem elég, nem Neo… - lehelte halkan Charis, mint a halál, és Neo azt érezte, hogy a nő ujjai végtelen csápokká válva suhannak végig a testén. - Egy új Atyára is szükség van… s ha nem a megtört, az életet megcsúfuló apád az, nem… akkor légy te az! Uralkodjunk minden időn és minden téren együtt, Neo!
- Nincs… nincs ilyen jövő - próbálta eltolni magától Neo Charist. - Nem… nem láttam ilyet. - Akkor majd mi megteremtjük! - erőszakoskodott tovább az Anyakirályné.
- Nem… nem erre esküdtem - tolta el ismét magától Neo Charist, mire az gunyorosan felnevetett. - Ostoba! Talán mégis inkább Anakinnál kellett volna próbálkoznom, én mondom. Ti Tierce-k… annyira esetlenek vagytok… ha nemet mondtok…. - szisszent fel vörösödő tekintettel a nő. - Megkeserülitek!
- Ahogyan én sem, mi sem tudnánk megmagyarázni alattvalóid előtt, ha bármi bajod esne a jelenlétünkben, Felség - lépett három lépést hátra Neo, újra kihúzva magát, az Erővel védőfalat emelve közte és az őrült nő között -, úgy az EGB is támadásnak venné, ha bárkinek, aki a Tierce nevet viseli, bántódása esne a Hapesen. - Ugyan már, hiszen lassan az utolsó rohamosztagos is tudja, hogy áruló imposztorok vagytok! - kacagott fel Charis. - Nincs hová hazamennetek! Sőt, mondok jobbat, ha én teregetem ki a szennyeseteket személyesen, az Első Rend tán még meg is köszöni nekem, hihihihi…
- És ebben az esetben vitán felül a Hapes lenne az új Tatooine, gondolj bele - villant meg Neo tekintete. - Nem gondolod, hogy az a nevetséges homoki pedofil Ershanról… - kacagott fel Charis. - Érdekli is őt az ilyesmi…
- Nem rá gondoltam - rázta a fejét Neo. - Ha ilyen módon avatkoznál vele az EGB belügyeibe, hogy árts nekünk, vagy híreket terjessz rólunk, amíg itt vagyunk… az nem csak a Főinkvizítor fülébe jutna el, de a Főadmiráliséba is. Márpedig garantálom neked, Felség, Folett nem veszi jónéven az ilyesmit. Senki sem moshatja a Cosra szennyesét… a Cosra helyett, Felség - hunyorított Neo szomorúan. - Ezt sajnos első kézből tapasztaltam én is, atyám is. Ne akard te is megtapasztalni.
- Te, minden idők és dimenziók utazója és ura, összes hatalmad birtokában arra fanyalodsz, hogy egy ravaszon függő, utolsó hadúr-utánzattal, egy senki admiráliskával fenyegess meg engem a szabad távozásod érdekében? - dörrent fel Charis. - Akinek történetesen Halálcsillaga van - mosolyodott el Neo haloványan. - És ne feledd, Felség, nem fenyegetlek. Csak emlékeztetlek arra a kijelentésedre, amit a vendégeiddel kapcsolatban tettél. Nem kívánunk visszaélni a vendégszereteteddel, sem én, sem apám, de idő előtt lemondani sem akarunk róla. Csupán… időt kérek, hogy átgondoljam… a javaslatod - villant meg Neo tekintete.
- Lassú Tierce-k, lassú Tierce-k - mosolyodott el gunyorosan Charis. - Lehet, mégis megeszlek benneteket reggelire. De nem holnap. Talán csak holnapután. Addig heverésszetek nyugotan a Palotám lakosztályaiban - mosolyodott el a nő, s ez a mosoly már-már szívfájdítóan Sayrinra emlékeztette Neot, az idilli hapan vendéglátó asszony mosolya volt, aki mindent megad a választott férfinak az asztalnál és az ágyban… és csak a sokadik orgazmus után mélyeszti bele a vibrotőrt, vagy nyomja le a torkán a gondolatpuskát, hogy utána már csak a királynői latrinák takarítására legyen alkalmas az illető. - Köszönöm a vendégszereteted, Felség - biccentett Neo - Hamarosan megkapod a válaszom.
Neo Tierce gondterhelten, egy apjához hasonló arckifejezéssel, vékony hangon heherésző Charissal a háta mögött távozott a trónteremből. - Nincs ilyen jövő - mormolta maga elé. - Nincs… ilyen… jövő…
De mi van, gondolta, ha mégis? Mi van, ha mégis?
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 16, 2022 10:11:27 GMT 1
Neo a Források Palotájának egyik zártkertjében, annak is valamiféle elhagyatott kilátószerűségén talált rá az apjára, miután végzett Charissal, mármint a beszélgetésük vonatkozásában. A toronyra, vagy inkább betontalapzatú leszállóplatformra hajazó alkalmatosságot, amelynek a tetején az EGB főkormányzója ücsörgött társaságával, amely egyetlen,vörös rohampáncélos chiss nőből és számtalan üres kesselis üvegből állt, bizonyosan valami ronda ízlésficammal megáldott hapan Anyakirályné építtette valamelyik szeretőjének évszázadokkal ezelőtt, vagy valamelyik szeretője neki. Neo nem is értette teljesen, miért választották a Hapes kertészei, hogy mindenféle futónövénnyel elfedjék rozsdásodó talapzatát és málladozó vakolatát ahelyett, hogy szimplán lerombolják, de a hapanok már csak ilyenek voltak. Amúgy is, ha itt lett volna Noel, bizonyosan mondott volna valami okosat a növények és a porózus beton statikai kapcsolatáról - talán épp ez kellett hozzá, hogy ne dőljön Neo fejére az egész, miközben az apja és éppen aktuális szeretője felé kapaszkodott a torony külső részén végigfutó néhány lépcsőfokon. Akadozó mondatok ütötték meg a fülét.
- Vot… eta… z’gyesz… - Vót egy… gyesz má… gye'má' ide’
Aztán üvegcsörömpölés, és cuppogás. Neo halkan megköszörülte a torkát és megvárta, amíg a rohamosztagos-féle nőszemély lemászik az apjáról. Grodin zavartan tekintgetett körbe-körbe a szürkületben, majd vibrotőr helyett meglóbálta a kezében tartott kesselis üveget, és vidáman Neo felé intett, mentális kapocs helyett ismét a szavak korlátolt módján kommunikálva vele.
- Á, szervusz fiam, gyere, ülj le közénk! Ismered Kate-t? - Istarii vezérezredes, fiatalúr - tisztelgett a chiss nő zavartan, aki sokkal kevésbé tűnt illumináltnak, mint a Főkormányzó. - Vostroyaiul tanulunk - magyarázta tovább Grodin, szinte erőszakkal lenyomva Neot a porladozó betontető hideg kövére. - Odaát… nem igazán volt népszerű nyelv, de úgy tűnik, itt nem lehet meglenni nélküle…
- Ha Noel látná ezt, apa… - mosolyodott el a gondolatra enyhén, fejét csóválva Neo. - Azt hinné, beteg vagy… - Miért? - pillantott a fiára véreres szemekkel a klón. - Te szórakozol… - Munkaidőben, mi? - krákogta Grodin. - El ne mondd a Vezérkarnak…
- Beszéltem az uralkodónővel… - próbálta értelmes keretbe terelni a gondolatokat Neo. - Elnézést, én akkor megyek is… megfürdöm, vagy valami - köszörülte meg a torkát Istarii, de Grodin elkapta a derekát és lenyomta maga mellé. - Felesleges, vezérezredes asszony, a Birodalom nevében…
- Nem zavar, ahogy elnézem, jobban tisztában van apám helyzetével, mint jelen pillanatban ő maga - telepedett le melléjük Neo és néhány pillanatig némán nézték az egyre szürkülő, sötétedő hapan tájat a Palota környékén, csak a Főkormányzó torka járt ütemesen fel s alá, ahogy tovább kortyolgatta kesselijét. Néha továbbadta az üveget Istariinak, aki továbbadta Neonak. Egyikük sem ivott bele, és az üveg visszavándorolt körútján a Főkormányzóhoz, aki elégedett mordulással konstatálta, hogy még van bőven, és újabb kortyot szippantott belőle.
- Charis megosztott velem… egy lehetséges jövőképet - szólalt meg végül Neo, miután lehunyta a szemeit néhány pillanatra. - Meditálnom kellett rajta… - Rajta, ki vele - a Főkormányzó hangja hirtelen meglepően józan volt, a belőle áradó szintoholfelhő ellenére. - Nem fogok megsértődni, ha ettől félsz, fiam. - Engem akar - folytatta Neo. - Magának, a gyermek apjának… a galaxisok nagyurának. Az Idő társuralkodója akar lenni… mellettem.
- Látod, én megmondtam. Az a ribanc - jegyezte meg Grodin vállának dőlve Istarii, aki csak felmordult, és a nő vállába akart boxolni, de az hárította, és néhány pillanatig bonyolult kétkezes közelharci mozdulatokba bonyolódott a felsőtestük, amit végül anélkül, hogy deréktól lefelé megmozdultak volna, egy csókféleségben zártak le. Neo nem tudta eldönteni, hogy irigykedjen, vagy kinevesse ezt a deviáns tinédzser-viselkedést, amiben valójában neki magának talán soha nem is volt igazán része. - Valamint azt kell mondjam, apa… - próbált jóval finomabban, szinte óvatosan fogalmazni most Neo -, hogy Őfelsége… véleményem szerint, nem teljesen… normális. Nagyon közel áll ahhoz, hogy egy Káosz-entitás váljon belőle, szándékoltan, vagy véletlenül.
- Azt hiszed, vak vagyok, fiú? - mordult fel most Grodin és újat kortyolt a kesseliből, meglengetve az üveget Neo előtt. - Azt hiszed, ez itt véletlen? Legalább ilyenkor… nem lát a fejembe… azt hiszed, nem érzem én is? Azt hiszed, tudok ezzel bármit kezdeni? Az eskümmel? Az egyetlen jó megoldással, ennek a Birodalomnak a megmentésére teendő kötelességszerű kísérletemmel, hogy közben ne lennék tisztában vele, hogy egy őrült markában vagyunk mindannyian? - tekintett körbe az egyébiránt kihalt kertben a klón.
Neo beharapta az ajkát és alaposabban végignézett az apján. Tényleg végig tudta volna az öreg? Tényleg szándékosan menekült volna ennek tudatában a szintohol delíriumába itt egyre gyakrabban? Vagy egy egyszerű függő újabb kifogásait hallgatta éppen, akinek havi rendszerességgel tellett új májra és méregtelenítő rendszerre, nem úgy, mint a galaxis kevésbé kiváltságos milliárdjainak?
- Azt mondtam neki, hogy nincs ilyen jövő - folytatta elfúló hangon Neo. - De idefele jövet meditáltam… és láttam. Értelmetlen, idejekorán kitörő háborút, mi ketten, vagyis hárman…. vagyis négyen - pillantott bocsánatkérően Istarii-ra Neo, bár a chiss nő valójában nem szerepelt a látomásában. - A Birodalom ellen. A Tierce-k és Palpatine-ok Birodalma, vagy inkább Konföderációja az EGB-vel szemben. Az Első Rend és a deisták EGB-jével szemben, miközben a Köztársaság nevet és figyel…. deistákat láttam mindenhol. És láttam magam, ahogy ti is mondtátok, Ershan trónján… mint az idő ura… de nem segített. Nem volt elég. Kigyulladt a Peremvidék, ebben a jövőben, a Knottól Rylothon át a Hutt űrig, idáig, és a Corporate-szektorig… Coruscant csuhásai pedig álltak, nézték és nevettek… nemhogy nem győzünk ebben a jövőben Charis oldalán, apám - ragadta meg Grodin csuklóját Neo. - Hanem mind elpusztulunk!
- Ironikus, nem? - pillantott szürke tekintettel a fiára Grodin. - Ha visszamegyek a Birodalomba… végünk. Lefognak. Ha itt maradok…. végünk, nem nyerhetünk, azt mondod? Te mit tennél, Neo, harcolnál inkább, vagy elfogadnád, hogy nincs kiút, mint Noel tette… annyiszor? - Te sosem fogadod el, igaz? - pillantott az apjára vissza Neo Tierce. - Nem igazán, de egyelőre nem tudom, mit tehetnék ellene, azon kívül, hogy megpróbálom a kevésbé gyors halálhoz vezető utat, hátha közben mégis jön valami mellékút… - mormolta a klón. - Csak néhány hét kell, amíg összeáll a konferencia itt... - Nem tudom, van-e annyi időnk - rázta a fejét Neo. - Ezt te mondd meg, ne tőlem kérdezd - nevetett fel Grodin. - Amúgy is, azt hiszed, nem követem a híreket? Közös időúr barátunk csapatai és a nordgardiak egy ideig lekötik még a főcímlapokat a holohírekben…
- Nem fogsz Charis ellen fordulni, ugye? - pillantott az apjára szomorú tekintettel Neo. - Még úgy sem, hogy tudod…. - Nem tehetem - rázta a fejét Grodin. - Görcsbe fordul a gyomrom még ennyi kesseli után is, még a gondolatától is. Mintha… az Uralkodóm szívét tépném ki… nincs ilyen jövő, azt mondod, hát nekem meg ilyen jövő nincs… - a klón tekintete egy pillanatig haragosszölden villogott. - És ajánlom, hogy te se tedd meg, Neo….
- Ne aggódj - veregette meg apja vállát Neo. - Nem vagyok ostoba. Nem válna hasznodra… de… - hunyta le a szemét ismét az “ifjabbik” Tierce. - Kereshetek más megoldást? Felesküdtél Charis megvédelmezésére, gondolom… ha bárki más… bántani akarná…. - Kötelességem lenne megpróbálni megállítani - mormogta Grodin. - Igen. Az már más kérdés, hogy sikerülne-e…. - Veszélyes játék ez, Főkormányzó - jegyezte meg most Istarii. - A Birodalom nem lesz előrébb, ha újabb Tierce hal meg. - Pedig valakinek biztosan van tartalékja valahol, letartályozva - húzott egy nagyot a kesseliből Grodin. - Ki tudja, talán jobb lenne mindenkinek…
- Apa, épp az imént mondtad, hogy nem engeded el ezt olyan könnyen - ragadta meg a férfi csuklóját Neo. - Akkor ehhez tartsd magad… van egy… ötletem. Beszélnem kell hozzá… valakivel. - Járj szerencsével, fiam - dőlt neki az üveghalomnak Grodin, illetve Istarii vállának.
- Még egy dolog - fordult vissza a csigalépcső omladékának tetejéről Neo. - Ahhoz, hogy el tudjunk innen mozdulni, szükség lesz valakire… aki most egy közös ismerősünk ügyén dolgozik. Dreyfus kormányzóén. - Mire van szükséged? - Grodin hangja nehéz és vontatott volt, nem fordult Neo felé a név hallatán. Neo, bár nem állt helyre köztük a mentális kapocs, világosan érzékelte az idősebb klón férfiből áradó bűntudatot. - Ha vannak embereid Dreyfus mellett, akik csak valamiféle jelre várnak…- köszörülte meg a torkát Neo.
Grodin Istarii-ra pillantott, és biccentett. - Dreyfust áttranszferálták ide a közelbe, a Lothalra, amit most Calim néven ismernek, Folett legújabb parancsainak egyik folyományaként - magyarázta a Főkormányzó engedélyével a nő. - Van vele megbízható kísérő tisztünk, és a hozzánk… bizonyos releváns információkkal tartó ausmanni specialisták is a rendszer környékéről jelentkeztek be első rendi forrásaim szerint utoljára.
- Ha szólni tudnának nekik, hogy amint felveszik a kapcsolatot az ügyön dolgozó ügynökömmel, segítsék őt mindenben…. - mormogta Neo. - És ki ez az ügynök? - kérdezte Istarii, mire Grodin megvillanó tekintettel a chiss nő fülébe hajolt és egy nevet súgott bele, miközben cinkosul Neora mosolygott. - Oh… - csapott a homlokára a chiss nő. - Most már értem. Visszamegyeka zászlóshajóra, üzenek nekik. - Én ezt befejezem - intett az üvegek felé Grodin, majd intett Neonak. - Sok sikert. Legyen igazad, fiú… vagy mindannyian… idő előtt halunk meg. Vagyis, tulajdonképpen, esetünkben idő után, nem igaz? - kuncogott fel a Főkormányzó és ismét a távolba révedt, kesselis üvegével a kezében.
... Neo visszatért az alsó, sziklába épített hangárok egyikében álló hajójához. A királyi testőrség rohampáncélosai nem akadályozták, de a férfi biztosra vette, hogy a sötét sarkokból a hapan kémszolgálat ügynökei követik árnyékként a mozgását, abba a fals hitbe ringatva magukat, hogy semmit sem érzékel a jelenlétükből. Istarii lemaradva követte és egy másik, standard birodalmi konfigurációjú siklóval távozott a hangárból, miközben Neo a rakétás naszádja pilótafülkéjébe lépve és a szükséges árnyékolókat aktiválva felvette a kapcsolatot… kvázi tanítványával és bevetésen lévő ügynökével, az ezen palota falai között jól ismert, inkább híres, mint hírhedt… Darth Vindictával, azaz Jaina Soloval, a Jedik volt Kardjával.
Jaina egyik szeme lila, a másik sárgászöld volt, haja egyik oldalon mintha kihullott volna, és a sárgás szemhez tartozó, rövidebb hajú oldalon a bőre is fehérebb, pergamenszerű volt, szemgödrei pedig sárgásak. A háttér alapján, amennyire Neo ki tudta venni a titkosított holovonal vibráló, kékes árnyalatú képén, valahol valamiféle nem normális hipertérben lehetett, saját hajója pilótafülkéjében - a körülötte vibráló, szerves dudorok és a pilótanő nyakába kapaszkodó korallcsuklya alapján ismét azt a Yuuzhan Vong ágyúnaszádot, a Trickster-t repülhette.
- Látom, nem töltöd tétlenül az idődet, Jaina Solo - jegyezte meg elgondolkozva Neo, ahogy Jaina megváltozott fizimiskáját mustrálta. - De figyelmeztettelek. Ha felelőtlenül, túl korán kíséreled meg átlépni az idő fonalának csomóit és rajtuk keresztül a világok közötti hidakat, az végérvényesen megváltoztathat… és ez mindenkire másképpen gyakorol hatást, ahogy látom… - Nem ülhetek tétlenül a pilótafülkében egész nap, Neo Tierce - mordult fel Jaina. - A fél galaxison át kell követnem ezt a szerencsétlent és a birodalmi konvojt, amelyik szállítja. A Constanton majdnem lecsaptam rájuk, erre felszedelődzködtek ismét, és útban vannak a galaxis másik végére. Talán bizony direkt így szervezted, hogy ezzel húzd az időmet, te klónfajzat?
- Semmi ilyesmiről nincs szó, türelmetlen Jaina Solo - rázta a fejét Neo, miközben megpróbálta magára erőltetni Noel azon nyugodt, magabiztosságot sugárzó hangnemét, amelyet fiatal korában akkor használt vele szemben a Waitakere-n, amikor valamit nem értett, nem akart megérteni, vagy úgy érezte, hogy nincs elég… ideje megérteni. - Most beszéltem atyámmal, a Birodalom Főkormányzójával. Az értesülései szerint Folett Főadmirális parancsa volt, a mi kezünk nincs benne. De szerencsénk van, mert a Főkormányzó válogatott kommandósai is a rendszerben tartózkodnak. Amint megkapom a titkosított komkódjaikat atyám stábjától, továbbítom őket neked, segíteni fognak a csapásmérésben, amint megérkezel a Lothalra. Légy óvatos, mert a rendszert ezer fegyverrel védelmezi az Első Rend.
- A Megtévesztő bejut - húzta ki magát öntelten Jaina a korallnaszád pilótafülkéjében, amennyire a hely és a rácsatlakoztatott Yuuzhan Vong bionikák engedték, melyekkel a járművet irányította a hipertér Yuuzhan Vong megfelelőjében. - Igyekezz, tudom, hogy tőlem furcsán hat majd ez, de az időnk ez esetben nem végtelen - folytatta Neo. - Utána szükségem van rád… itt a Hapesen. Charis királynőről van szó. - Már semmi közöm ahhoz a ribanchoz - húzta fel aszimmetrikus orrát Jaina, ami úgy nézett ki, mintha az egyik felét eltörték volna. - Intézzétek csak el ti apáddal. Én ugyan vissza nem megyek oda.
Egy gondolat hasított át Neo elméjén. Valaki, aki a látomásában is megjelent, amikor Charis vízióját átgondolta. - Charis közel áll ahhoz, hogy a Káosz teremtményévé váljon - folytatta Neo. - Tessék neki, mindenki a javára változik mostanában - mormogta Jaina inkább sápatag, gödrös szemű arcfelével, mintha a bal és jobb arcfélteke külön kommunikált volna.
- Az egyetlen, akinek a révén megőrizhetjük a kontrollt a Hapes felett, ha Charis állapota… visszafordíthatatlan lenne… - folytatta Neo, megnyomva a szavakat, egyenként, lassan, hogy biztos legyen afelől, hogy Jaina érti -, az Allana Solo…. - Allana… - hörögte egyszerre két, elváltoztatott hangon Jaina. - Lila szemében undor, a sárgásban döbbenet tükröződött.
- Igen… - figyelte Neo elgondolkozva Jaina kettős arcvonásait. - Allana… az… unokahúgod, ugyebár… - Ugyebár - hörögte Jaina lila tekintetéhez tartozó arcfele. A sárgás csak figyelt. - Aki miatt sosem lehettünk igazán mester és tanítvány Charissal, nem mintha bánnám… aki közénk állt.. - Akinek mégsem kívánod a vesztét, ugyebár… - mosolyodott el szuggesztíven Neo. - Dehogy! - csattant fel a sárgás arcfél. - Sosem! - Gondoltam - biccentett Neo. - Nos, úgy hírlik, legalábbis apám így tudja és Charis is ez híreszteli, hogy elrabolták a Monarchia ellenségei Odessenről, mielőtt odaértek Ershan erői. Azzal a vostroyai kislánnyal együtt.
- Uljana - biccentett Jaina lilás arcfele. - Zsák meg a foltja. - Apám szerint és szerintem sem az ershaniak voltak és nem is a jedik - folytatta Neo, majd egy hazug fordulatot csempészett a szavaiba. - Nekem meggyőződésem, hogy Charis áll mögötte. A Sith Egyház leágazásait használja fel, hogy a hapan nemesek elől elrejtve végeztesse ki a lányt, hogy gyermekének… gyermekeinek - javította ki magát Neo - ne álljon senki a trónigénye útjában… ki tudja, talán a testvére lesz a következő - mormogta.
- Nem érdekel az a kis pöcs Carl - vonta meg a vállát Jaina lila arcfele, majd a sárga vette át a szót. - De Allanát nem bánthatja! - Ezért fontos, hogy minél előbb visszatérj a Hapesre, Solo… lovag - mosolyodott el Neo. - Legjobb, legerősebb valódban. Csak te mentheted meg Allanát Charis üzelmeitől. - Amint végeztünk a Lothalon, megyünk- biccentett Jaina mindkét arcfele ezúttal összhangban, aztán megrázta magát mindkettő, mint akik zavarba jöttek valamitől. - Úgy értem, amint végeztem, megyek...
- Túl sokat ülsz abban a Yuuzhan Vong hajóban... és csak óvatosan a Lothalon - mosolyodott el Neo. - Furcsa egy bolygó. Azt mondják, ott sokkal szűkebb a fal világok, idők… élet és halál között. - Hogyne… - mormogta Jaina, mint aki éppen teljesen másra gondolt. - Csak akkor térhetsz vissza, ha Dreyfus nem jelent többé fenyegetést a terveinkre - folytatta Neo. - És a Főkormányzó pribékjei? - kérdezte Jaina. - Esetleges szemtanúk? Az Első Rend? - Tégy velük belátásod szerint… Idő Kardja - biccentett Neo és bontotta a vonalat.
Még néhány pillanatig maga elé meredt. Új látomás gyűrűzött a szemei elég. - Apám, remélem meg tudsz majd nekem bocsátani - meredt maga elé kezeit ökölbe szorítva Neo. - De úgy tűnik, nincs más út. Ha a Hapes nem lehet a szövetségesünk… akkor ne legyen az ellenségünk se. Nem tehetek mást. Azzal beütött még egy komkódot.
Kisvártatva egy Tiebolt eltéveszthetetlen szőke fizimiskája jelent meg a képernyőn. - Das ist ein nicht öffentliche Linie… - kezdett bele Tiebolt, de elakadt a mondat közepén, ahogyan felismerni vélte a hívót. - Ah… hát maga tényleg létezik… - Hamarosan szállítom maguknak Tierce Főkormányzót - ígérte Neo. - Csak még egy kis időt kérek, és annyit, hogy addig ne indítsanak katonai akciót a Hapes ellen. Utána pedig nem hallanak felőlem többet. Ezt átadhatja a Főadmirálisának.
- Mégis, miért bíznánk meg magában? - mordult fel Tiebolt. - Mert nincs más módjuk, hogy háborúvá fajuló konfliktus nélkül a Főadmirális elé juttassák Tierce Főkormányzót - mosolyodott el Neo. - És fogadjanak el egy tanácsot. Ne bízzanak meg mindenben vakon, amit Ershan ura tesz. Ahogy abban sem, amit Hapes ura, vagy úrnője - bárki is legyen az majd. - Nem kell külpolitikai tanácsokat elfogadnunk egy körözött árulótól - szisszent fel Tiebolt. - Ahogy gondolják - biccentett Neo. - Alászolgája, csak adja át az üzenetem a Főadmirálisnak.
Azzal bontotta a vonalat, és megropogtatta a tagjait. - Azért… - mondta magának csak úgy. - Azért mégis csak jobb lett volna egy olyan világ… amiben normális hapan hercegnők is vannak.
|
|
|
Hapes
Feb 13, 2023 11:35:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 13, 2023 11:35:14 GMT 1
A küldöttek gyűlésére és a különböző, a választott és választó rendek öröklési kérdésekben szavazásra jogosult delegáltjai és a Főkormányzó terve szempontjából is terelésnek és mellékvágánynak számító, vallási és külpolitikai kérdéseket tárgyaló kisebb-nagyobb tanácsok bizottsági üléseire egyaránt a Források Palotáján kívüli helyszínt jelöltek meg - a Hapan-Sith Monarchia alakulása, pontosabban dualista rendszerré való átalakulása óta tartott messze a legnagyobb rendezvényt már csak a létszám és a küldöttek vegyes összetétele miatt sem lehetett bevinni az Anyakirálynő- és Császárnő rezidenciájára. Helyette az egyik legnagyobb és legkétesebb múltú hapan arisztokrata család, a sok Királynőt támogató és sokukkal utána, vagy még bukásuk előtt szembeforduló Gray-család birtokának egyik hatalmas, romos palotáját alakították át ideiglenesen, plasztacél határoló elemek, ideiglenes falak és tribünök beépítésével egyfajta hevenyészett szenátussá, ideiglenes ülésteremmé. A Hapan-Sith Birodalom nem bővelkedett gazdag, hatalmas tornyokkal és konferenciaközpontokkal felszerelt városbolygókban, Charis és követői pedig már csak politikai szempontból sem merték vállalni, hogy valamelyik Sith Egyházhoz hű világ hatalmas akolita-üléstermei és szektakolosszeumai egyikébe, a Vjunra, vagy akár a Korriban hatalmas, a renegátisták merényletei által elpusztított Sith Akadémiájának romjai közé szervezzék a találkozókat - a Hapesen pedig a bolygó földrajzi és társadalmi széttagoltságából eredő akadályok miatt még a nagy Wenthar császárnak sem jutott eszébe hatalmas, monumentális építkezéseket indítani, inkább a hapan gyereklányok és olykor gyerekfiúk kegyeit élvezte -, így aztán maradt a Gray-família valamelyik balul sikerült összeesküvés-sorozatuk eredményeképp lerombolt és azóta üresen álló ősi kúriája, amely a pletykák szerint így is a valaha épült legmonumentálisabb épület volt a Hapes történetében...
Mármint annak fénykorában, hiszen most a résztvevő államon belüli és azon kívüli rendek, közösségek és érdekcsoportok különböző holografikus jelvényeivel díszített, egységes üléstér helyett egyfajta kusza diplomáciai és fizikai labirintust alkotó, összevissza kanyargó beltér inkább emlékeztetett egy hevenyészett ord mantelli fogatverseny-pályára - már csak a lépten-nyomon elhelyezett óriási holokivetítők miatt is, hiszen a delegáltak nem láthatták egymást a teremrendszer kusza sokaságában, így az aktuális felszólalókat kitetették a mindenfelé elhelyezett makroemitterekre -, mint egy rendes gyűléscsarnokra. Persze ez azt is lehetővé tette, hogy az intrikák, folyosói beszélgetések és egyéb, a döntéseket a falak mögött befolyásoló események akár plenáris időben is folyamatosan történjenek és ismétlődjenek, nem korlátozódva az egyébként elég gyakori kávé- és kesseli-szünetekre. Olyan volt az egész, mint a Hapan-Sith Birodalom maga - változatos, megfejthetetlen, összetákolt, és mégis, valamiféle érthetetlen módon működőképes… legalábbis egyelőre.
A külügyeket tárgyaló KisTanács plenáris felszólalásait bekapcsolták a nagy kivetítőkre, és meglehetős érdeklődésre is számot tartott a külső államok nagyköveteinek felszólalás-sorozata. Bár a hivatalos napirend szerint az EGB-vel, a Köztársasággal, Nordgarddal és a Mor’monokkal fennálló diplomáciai viszonyokat kellett volna megtárgyalni a Hapan-Sith Monarchia szemszögéből, csak az első két állam követei voltak hivatalosak a gyűlésre, Nordgard és Ershan viselt dolgairól lényegében a küldötteik jelenléte nélkül tárgyalt a konferencia. No nem mintha a két legnagyobb hatalom képviselői túlságosan megerőltették volna magukat nyilvános felszólalásaikban - a Köztársaságot képviselő szenátusi megbízott, Noel Naberrie szenátor, aki közvetlenül a felszólalások kezdete előtt érkezett és váltotta fel Coruscant befolyásos, de nem különösebben intelligens, a tágabb Mercer-rokonságba tartozó nagykövetét, meglehetősen visszafogott beszédet tartott, a Köztársaság galaktikus béke iránti elkötelezettségét taglalva, felszólalásában pedig gondosan kerülve az egyházi témájú kérdéseket, egy szóval sem beszélve a hazáját és államát mostanság domináló deistákról, és még beszéde közben is a Hapan Királyi Páholyt kereste tekintetével a kivetítőkön, mintha teljesen másvalami járt volna a fejében, mint amiről valójában beszélt.
Az Egyesült Galaktikus Birodalom még nagyobb meglepetést okozott azzal, hogy nem a bolygón levő Grodin Tierce Főkormányzó szólalt fel Cosra és szövetségesei nevében - aki amúgy is általában a királynői páholyban tartózkodott, számos küldött meglepetésére, vagy éppen rosszallására, védelmező pozíciót felvéve Charis anyakirálynő mellett és mögött, akárhányszor az államfő megjelent - , hanem egy kövérkés, hegyes fülű, lilás arcú hivatalnok, egy bizonyos Sephirot nagykövet, aki a folyosói jólértesültek és rossznyelvek szerint korábban a Bendő Flotta gazdasági intézője és Daala admirális valamiféle bizalmasa volt, és nem is Tierce Főkormányzó, hanem a klón birodalmi vezetőt mindenhová árnyékként követő - a még jobban értesültek szerint az ágyába is, cáfolva ezzel a pletykát, hogy Charis a szeretőjévé tette Tierce-t, vagy éppen a Főkormányzó kísérőjét, bár igazából ezek egyike sem zárta ki a másikat teljesen - Istarii Vezérőrnagy, az Első Rend biztonsági főnökének hívására tért vissza a szolgálatba közeli, Nam Chorios-i magánbirtokairól, s így Hapan-Sith állampolgárként képviselte dagályos, megnyerő szavaival régi munkaadót, a Birodalmat. A jelzés nélküli zubbonyt, vállán babérkoszorúval díszített birodalmi jelvényt viselő sephi elöljáró szinte szóról - szóra lemásolta Naberrie szenátor korábbi felszólalását, persze átfogalmazva; az EGB valójában békeszerető állam, nem törekszik konfliktusra a Hapessel, az Ershan és Nordgard közti háborúban semleges, és valójában a Köztársaság az, akik hazudnak, amikor ugyanezt állítják magukról.
A többi, a feltett külpolitikai kérdésekben tulajdonképpen közvetlenül nem is érintett állam képviselői egynéhány kivétellel nagyjából hozták a küldő államuk elvárt formáját - Desevro delegáltja gondosan kerülte a háború témáját, amely a tanácskozás valódi tárgya lett volna, és a kölcsönös, több oldalú gazdasági együttműködések előnyeiről szónokolt ; a nagaiok diplomáciai kancellárhelyettese egy alacsony, inkább manchunak, mint nagainak tűnő, sárgás-szürkés bőrű alak, bizonyos Yu nagykövet tolmácsolta Hiroyasu régens és Fujiwara kancellár üdvözletét az egybegyűlteknek (furcsa módon külön kiemelve az utóbbit), és megismételte Desevro küldöttjének álláspontját, miszerint a Nagi békében és gazdasági együttműködésben érdekelt, míg Adumar és Eriadu küldöttei szinte ennyit sem tettek, csak röviden köszöntötték az egybegyűlteket és jó egészséget kívántak a császárnőnek… (szavaikból az sem derült ki, hogy egyáltalán Charisra, vagy az előttük felszólaló Nagi delegáltjának formális uralkodójára, a gyermek-császárnőre gondolnak-e).
Egyedül Mandalória küldötteinek, Mirta Gevnek és Kytra Kryzének a felszólalása okozott kisebb meglepetést elsőnek. A két, eredetileg a Mandalore pusztulása után utódszektorokra, rivális területekre szakadt mandalóriai frakciók legnagyobbikainak, a Hapan-Sith Birodalom által szponzorált Halálőrségnek és a Köztársaság által támogatott Ordo-Kryze klánszövetségnek a vezetői - akik az újabb folyosói pletykák szerint nem csak politikailag, de (egyébiránt a gyűlés nyilvános részétől korábbi itteni érdekeltségeik ellenére látványosan távol maradó) mentoraik, Abren Zwerth köztársasági szenátor és Lyrr Moskau Hapan-Sith Főkormányzó példáját követve egymás lábai között is szövetségesre találtak egymásban - voltak az elsők, akik felszólalásukban kimondták, hogy Jakku-Tatooine pusztulása és a Nordgardon zajló vérfürdő között alapvetően nincs különbség, hogy mindkét helyszínen mandalóriai önkéntesek százai áldozták életüket a szövetségüket tagadó szövetségesek, a gonosz tengelyének két sarokpontja, a Renegát örökségét továbbvivő Birodalompáros, az EGB és Ershan egy követ fújó erőivel szemben, ideértve az olyan csatlósokat is, mint a Kli’gohn Birodalom, akiknek bárdolatlanságát a mandalóriai szeretők hosszan ostorozták, bár Quonos képviselői Ershan Mor’monjaihoz hasonlóan meg sem voltak hívva, hogy válaszolhattak volna a vádakra.
A némi derültségre és annál nagyobb felzúdulásra okot adó, két nő általi kéz a kézben előadott mandalóriai nőstény-tiráda után lépett saját, a többiekénél is félreesőbb helyen lévő, szinte csak holokivetítőkön látható pódiumára a külső állami delegációk közül utolsóként felszólaló, mégis egyetlen államfőként jelen lévő Jagged Fel, a Népi Demokratikus Kongresszus elnöke és első titkára. Beszédét már csak azért is nagy érdeklődés övezte, mert az anyaországának és védelmezőjének számító Vostroyai Unió előzetesen kijelölt, magas rangú követe, Molotoff külügyi népbiztos az utolsó pillanatban magyarázat nélkül lemondta szereplését a tanácsüléseken, így Jagged Felre hárult a frontizmus pángalaktikus ügyének egyedüli képviselete.
Jagged Fel volt az első és egyetlen állami képviselő, aki felszólalásában tovább ment a külhoni delegáltak részére kijelölt napirendi pontoknál, és, bár nem kérdezte róla senki, kimondta: ez a gyűlés egy színjáték, az EGB Főkormányzójának színjátéka…. akit hazájában árulással és mindenfélével vádolnak, és valójában nem tesz mást, mint saját felelőssége elől bújkál a diplomáciai színfalak és Charis anyakirályné lakosztályának ajtaja mögött… Tierce az anyakirálynői páholyból sztoikus mosollyal az arcán hallgatta Jagged egyébiránt modoros diplomáciai nyelvezettel, dühkitörések nélkül előadott monológját, melyben felszólította a Hapan-Sith Monarchia népeit arra, hogy álljanak ki saját szabadságukért és függetlenségükért, ahogyan annak idején az NDK dolgozó népe is tette.
Az Egyházak ügyét tárgyaló Hit-Tanács plenáris felszólalóit hivatalosan kisebb érdeklődés kellett volna övezze, hiszen a tárgyalandó napirendi pontok (jelesül az adott egyházak Hapan - Sith Monarchia-béli működésének engedélyezése, avagy tiltása) természetéből adódóan a felszólalók nem a galaktikus érdekeltségű egyházak vezetői, hanem helyi illetékességű hitszónokok és az adott egyházakat legálisan, vagy jelenlegi státuszukból adódóan éppenséggel illegálisan támogató frakciók és famíliák tagjai közül kerültek ki - mégis, megszólalásaikban ezek a kvázi szent emberek jóval nagyobb hévvel érintették azokat a katonai, diplomáciai, és sarkalatos politikai kérdéseket is, melyekben állami képviseletet ellátó diplomata- és nagykövettársaik ódzkodtak a sarkos, vagy éppen olykor bárminemű megszólalásoktól.
A Sith Egyház képviseletében Morrow püspök volt az egyetlen, aki nem személyesen, hanem a bolygó körül keringő hajójáról, a Szentszékről bejelentkezve, holografikus formában köszöntötte az egybegyűlteket, és akinek a beszéde mégis leginkább hasonlított a korábban, az előző Tanács plenáris alkalmain felszólaló állami diplomaták semmitmondó, a lényeget szándékoltan kerülő beszédeire. A repulzoros géptestbe bújtatott félhumán vallási vezető a Sithek szellemének és a Sötét oldalnak az áldását kérte a Hapan-Sith államegyházra, és reményét fejezte ki, hogy az egybegyűltek kezét és elméjét is ez vezeti majd döntéseikben, amikor megszavazzák a különböző, státuszért folyamodó kisegyházak jogosultságait - vagy éppen azok megvonását. Maga a Sith Egyház, mint a hivatalos államegyház természetesen bevett intézménynek számított, és primátusát egyelőre senki sem kérdőjelezte meg. Morrow azonban beszédében konkrétan nem utalt arra, a vallásszabadság korlátozott, megfontolt kiterjesztésének lehetőségére való utaláson kívül, hogy pontosan mely egyházakat javasolja bejegyzésre, és melyeket pedig nem. A küldöttek persze tisztában voltak vele, hogy ahogyan a többi diplomatának és helyi vezetőnek, úgy a Sith Egyház fejének is pontos preferenciái vannak ezzel kapcsolatban, melyeket azonban szigorúan csak zártkörű magánbeszélgetéseken, a színfalak mögött közölt az arra érdemesekkel.
Annál nagyobb figyelmet kapott a Luminista és Mor’mon küldöttek felszólalása. Mivel államaik, pontosabban államuk nem képviseltethette magát a Hapesen, ezek a jelenleg illegalitásuk féligmeddig rejtekéből előbújó térítők, egy kopasz, tetovált fekete humanoid nő a luministák, és egy Korinthosz nevű ravasz képű, fehér bőrű főapostol az ershani Mor’monok képviseletében beszédükben hosszan ostorozták a jediket és szövetségeseiket, a nordgardiakat, nem elmulasztva megemlíteni azt a fontos, de nem elhanyagolandó tényt, hogy a jedik ősi ellenségének számító Sithek birodalmának gyűlésén kényszerülnek arra, hogy egyházaik és igazságuk létjogosultságért szót emeljenek, holott magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy nem csak nevében, de lelkében is Sith állam felsorakozik a jedik és helytartóik, szálláscsinálóik elleni küzdelemben azok mellé, akik már a fronton harcolnak a jedik ellen. A küldöttek nem átallottak halvány félmosollyal az arcukon, gunyorosan megjegyezni, hogy micsoda örömmel konstatálták a tényt, hogy ebben a folyamatban lassan már a Köztársaság is előrébb jár, mint a Hapan-Sith Monarchia.
Azonban az ehhez hasonló gyűlések és a Hapan-Sith Monarchia széttagolt társadalmi összetételének természetéből adódóan ez a kirohanás sem maradt válasz nélkül. Ahogy imént Ershan két egyháza, úgy az emigráns ershaniak, nordgardi menekülők, jedik és általában pacifisták képviseletében a Prófétista Egyház és az Élő Erő Egyházának képviselői, egy hajlott hátú, zöld bőrű twi’lek, Seddwia Freeta, akiről azt pletykálták, hogy jedikkel is rokonságban áll, valamint egy szikár, tetoválások és orr, illetve fülek nélküli Megszégyenített Yuuzhan Vong, Ahai segédpap arról szónokoltak, hogy most már nem csak Ershan, de a Birodalom és a Köztársaság deizmus által megmételyezett képviselői is aktív részesei, sőt egymás cinkosai az Erő Világos Oldalát képviselők elleni szervezett, összgalaktikus népirtásban, és hogy a Hapan-Sith Monarchia hamarosan a szabadság és józan ész egyik utolsó képviselője maradhat a galaxisban, amely, ha nem is akar háborúba menni az egyenlőséget és szabadságot fenyegető ordas hatalmak ellen, a józan ész és könyörület jegyében legalább fogadjon be annyi menekültet, amennyit csak tud, és szavatolja számukra a szabad vallásgyakorlás lehetőségét egyházaik elismerésével, sőt, lehetőség szerint anyagi támogatásával, kiemelve annak a helyi szabályozásnak a fontosságát, miszerint a Hapan-Sith Monarchia bejegyzett klerikális szervezetei alanyi jogon részesülnek a területen működő vállalatok és adófizető állampolgárok jövedelem utáni befizetéseiből, vallási hovatartozásuk deklarált státusza alapján.
Ezek után nagy várakozások előzték meg a Deista Egyház helyi képviselőjének felszólalását. Bár sokan azt várták, hogy hivatalos coruscanti követ érkezik a Vati’caanból, vagy pedig, hogy a Sith Egyház berkein belül rossz nyelvek szerint már régóta működő titkos deista páholyok egyikének vezetője végre felfedi magát, és bevallja, hogy nem csak Sith Nagyúr titokban - ezekben az utóbbi időben ugyanis nem bővelkedett a nevében Sith, lelkében és arisztokráciájában egyre inkább Hapan Monarchia -, hanem deista püspök is. Mégis, ehelyett egy alacsonyabb rangú, megnyerő képű, kissé talán cosrai fizimiskájú alak, Piom Atteo atya szólalt fel a deisták nevében, mint az egyébiránt az EGB területén működő, a Tapani-szektorhoz és a Senex-Juvex szektorokhoz is köthető, de a Köztársaságban is jelentős, a Tagge-família deizmusra megtért tagjai által pénzelt Jesu Dea Hapan-Sith missziójának vezetője. Atteo atya meglepően visszafogott beszédet mondott, az elsőként megszólaló Morrow püspökhöz hasonlóan tartózkodva, hogy egyházhálózata szempontjából egyértelmű állást foglaljon Ershan és a jedik, illetve különféle szövetségeseik, sőt, akár a Birodalom - Köztársaság viszonylatában. Még a Köztársaság deista politikai irányzat felé tolódó kormányzatának állítólagos jedi-ellenes intézkedéseit bíráló prófétista és Élő erős kritikákra sem válaszolt explicite, ehelyett a hit és a szeretet fontosságáról szónokolt. Arról beszélt, hogy a galaxisban egyre több állam és nép fordul az egyetlen igaz hit, a Deizmus felé, hogy a a deizmus határokat nem ismerve erősödik mindenhol, ott is, ahol támogatják, de ott is, ahol üldözik és tiltják. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hívságos politikai ellentétek és mondvacsinált okokkal a galaxisra zúdított szenvedés és háborúskodás csak addig tart, amíg a deisták nem veszik át a tömegek feletti lelki és politikai hatalmat a galaxis minden szegletében, akkor pedig újra béke és tisztesség uralkodik majd a galaxisban, az Atya akaratából, aki hatalmasabb mindennemű Erőnél, annak akár világos, akár sötét oldalánál. Atteo atya végül pedig joviálisan mosolyogva, sok küldöttben nem kis felzúdulást keltve csendben kijelentette, hogy tetszik, vagy sem, a megváltás hulláma előbb-utóbb eléri a Hapan-Sith Monarchiát is, és minél hamarabb levetik magukról a varázslók és nemgyalázók hatalmát, és nyitják magukat meg a szeretet és a megbocsátás egyetlen és egyedüli egyháza, a Deista Atyaszentegyház felé, annál hamarabb üdvözülnek az Atya honában... Erőre érzékenyek és nem érzékenyek egyaránt, kiváltságok nélkül, hitben.
A Sith Egyház primátusának ilyen egyértelmű megkérdőjelezése nyomán még a mérsékeltebb Hapan-Sith küldöttek is zavarodottan súgtak össze egymás között, egyesek azt követelték, hogy azonnal vegyék a deista küldött fejét eretnekségét, mások ellenben a józan ész jegyében azzal érveltek, hogy ebben az esetben a Monarchia talán nem egy-két, hanem rögtön egy tucat állammal és érdekcsoporttal kerülne automatikusan rossz viszonyba, sőt, akár nyílt háborúba is… a Hapan Testőrgárda rohampáncélos amazon őrei végül helyreállították a csendet és a rendet, és a viszontválaszok helyett megnyitották a leginkább várt tanácskozás, az Örökösödési Tanács régi hapan hagyományát tovább éltető új grémium, a Házak Gyűlésének fő ülésszakát, a kisebb külpolitikai és egyházügyi tanácsok bizottsági munkáját a későbbi ülésnapokra hagyva, engedvén, hogy az elhangzottak ülepedjenek a hallgatóságban és mindenki tovább szőhesse aktuális intrikájának megfelelő fonalait a folyosókon, egészségügyi és mellékhelységekben, és a delegáltak ingyen reggelijét biztosító droidkioszkok előtt kígyózó sorokban.
Mikor aztán kezdetét vette a találkozó legfontosabbjának számító grémium, a Hapan-Sith trón utódlási sorrendjéről döntő Örökösödési Tanács üléseinek megnyitó beszédsorozata, az eddig ezt a formátumot nem ismerő, a Hapan Csillagköd olykor meglepően bürokratikus döntéshozatali szokásaiban járatlan külső szektorbeli küldöttek, egyház és állami delegáltak, valamint a galaxis más sarkaiból származó holotudósítók közössége előtt is immáron rögtön világossá vált, hogy talán a vártnál is hosszabb ideig fog elhúzódni ez a tanácskozás. Delegációik álláspontjának öröklési kérdésekben foglalt dimenzióját ugyanis bemutatkozó felszólalásában egyik Hapan-Sith szektorterület delegáltja, azaz a Választó Rendek egyik képviselője sem fejtette ki részleteiben, bemutatkozó felszólalásaik nagyrészt dagályos, saját és famíliáik érdemeit taglaló, és az uralkodói házat és a konferenciát dicsőítő, semmitmondó értekezések töltötték ki legnagyobb részben, és csak körmondatokkal tarkított beszédtirádájuk végén tértek ki arra, hogy várhatóan melyik örököst is fogják támogatni a sok körös felszólalások és az általános vita napirendi pontjait követő tényleges szavazáson.
A felszólalások sorát a legbefolyásosabb és egyben mértékadó véleményű, sőt nem mellékesen a tanácskozás helyszíne szempontjából vendéglátónak számító, a Hapan Csillagköd Nemesi Házainak gyűlését képviselő delegáció vezetője, a helyszínt magáénak tudni hapan klán egyik fiatalabb tagja, Indra Gray grófnő nyitotta meg. A jelen lévő, a hapan udvari politikát ismerő udvaroncok közül többen felhördültek, amikor a fiatal, még gyermekkorú lány elkezdte felszólalását, de többen tisztában voltak vele, hogy Indra grófkisasszony minden bizonnyal családja így is legidősebb nemesi rangú tagja lehet azok közül, akiket nem ért el a Gray-Ház korábbi, mind Tenel Ka, mind Charis ellen irányuló szervezkedései miatt több hullámban az idősebb nőtagokon végigsöprő uralkodói vérbosszúk valamelyik epizódja. Más, befolyásosabb hapan főtisztek pedig az uralkodói udvar katonai állományának részét alkották, így sem a hasonlóan befolyásos házat képviselő Mirna admirális, sem az “utolsó hapan-Sith jedi” gúnynéven ismert, kiugrott és katonai pályára lépett erőhasználó, Launshag admirális, sem pedig az ifjú Ci’hani bárónő sem szólalhattak fel a nemesi házak nevében, hiszen az Anyakirálynő lekötelezettjeinek számítottak. Az ifjú Gray-lány azonban érett diplomáciai készségekről tett tanúbizonyságot, amikor először hosszan köszöntötte az egybegyűlteket AlGrayHall-ban, kitartóan sorolva a delegációk olyan másodrendű tagjait, akiknek ugyan felszólalási joguk nem volt a plenáris szakaszban, de a mögöttes egyezkedések során befolyásos tanácsadónak számítottak házuk beszélő feje felé, majd felsorolta az általa képviselt Hapan Nemesi Házak aktuális vezetőit és az ő felmenőiket, végül beszéde végén rátért a lényegre:
- A közös vér az, ami összetartotta a Hapan Csillagködöt évezredeken át, és a közös vér volt az, ami összekovácsolta egyetlen erős, összetartó állammá a hapanok és Sithek szövetségét, a Hapan-Sith Monarchiát. A közös vér, melynek megtestesítője Anyakirálynénk és Császárnénk, Charis Palpatine... s amely vér csak anyáról leányára szállhat át igazán tisztán, hiszen csak egy anya adhatja át vérét önnön gyermekének, és csak egy leánygyermek viheti tovább ily módon a tiszta vért az ő leszármazottainak. Ezért, a vér oszthatatlan köteléke miatt… a Hapan Nemesi Házak előzetesen Rey Palpatine hercegnő tartják elsőnek az öröködési sorban, az ősi hapan hagyományok értelmében… - Gray grófnő szavait szórványos taps kísérte az Uralkodóhoz közel álló páholyokból szerteszét a labirintusszerű üléscsarnok karzatain és folyosóin, ami azonban elhalt, amint Gray grófnő folytatta:
- Azonban a vér másképp is átjárhatja az arra érdemeseket. Ugyanazon anya gyermekeként Carl Wentharban is ott folyik felmenői vére, és az is köztudott, hogy Charis Királyné Őfelsége és az infáns örökös hercegnő, Allana Djo-Solo osztoztak a vér közös kötelékében - szórványos vihogás jelezte a távolabbi páholyok felől, hogy nem csak mindenki értette, mire gondol itt Gray grófnő, hanem ki is merte nyilvánítani afeletti tetszését, nem tetszését, vagy éppen csak annyit, hogy szívesen megnéznék holofelvételeken az említett… vérszerződést. - Éppen ezért... - folytatta Gray grófnő - a házaink az évezredek óta demokratikus hapan döntéshozatal hagyományai szerint csak a többi álláspont meghallgatását követően, a szavazás legvégén adja le majd szavazatát az örökösödési sorrendre!
Némi zúgolódás és sokatmondó hümmögés után, melynek során minden, a helyi udvari politikához kicsit is konyító elemző és képviselő feljegyezte magának, hogy a hapan nemesi házak valójában még nem döntöttek, és nyitottak bárki meggyőző érvelésére, esetleg drágakövekkel és kreditekkel megtömött holokártya-tartójának nyílására, a felszólalások folytatódtak.
A második felszólalás egy olyan állami tisztségviselőtől érkezett, aki gondosan távol tartotta magát ezidáig nem csak a Hapestől, de a konferencia előkészületeitől is, és, bár sokkal magasabb tisztséget töltött be a Hapan-Sith Monarchiában, mint az eddig a felszólalások sorából szándékoltan mellőzött udvari tisztségviselők, sőt, feladatköréből adódóan elnökölhette és felügyelhette volna az előző két felszólaló kör kül- és egyházpolitikával foglalkozó tanácskozásait, sőt, tulajdonképpen saját hatáskörű döntéseket is hozhatott volna mindenféle tanácskozás nélkül ezekben az ügyekben, úgy, hogy azokat csak maga Charis bírálhatta volna felől... mégis, a Hapan-Sith Birodalom regnáló Főkormányzója és egy személyben Égi Marsallja, Lyrr Moskau úgy döntött, hogy ehelyett az Örökösödési Tanács második felszólalójaként, a második legbefolyásosabb frakció, a Roche központú, a Concord Dawn-on át az Ossusig és a Mandalore felé egészen a Yavinig nyúló, az ESB terjeszkedése idején elfoglalt területeket magában foglaló Hapan-Sith Központi Katonai Térséget uraló rendek, a Birodalmi Rendek képviselőjeként szólalt fel a gyűlésen. Sokan sokáig úgy vélték, hogy Moskau jelen sem lesz a konferencián, hanem helyette a Hapes birodalmi adjutánsa, Trenton Makin kommodore adja majd elő a Maradványból Wenthar szolgálatába állt, és az awerisi összeomlás és császáruk halála után is a Hapan-Sith trónhoz hű maradt birodalmiak álláspontját, Moskau pedig csak az utolsó, kiegészítő napirendi pontnak szánt szavazáson vesz majd részt, ahol minden bizonnyal az Anyakirályné új bizalmasának, Grodin Tierce EGB-s Főkormányzónak az álláspontjával és preferált jelöltjeivel gyűlt volna meg a baja az Égi Marsall és Hapan-Sith Főkormányzó címekért vívandó küzdelemben... Moskau azonban rácáfolt erre, amikor megjelent és régi páncélzatú, fehér mellvértes Maradvány-rohamosztagosok gyűrűjében tartott beszédében az alkalmasságról beszélt, mint döntési kritériumról.
- Őfelsége, Charis Palpatine császárnő bizonyította alkalmasságát, amikor elfoglalta Hapes kristálytrónját elődjétől, és még inkább bizonyította alkalmasságát, amikor atyja halálát követően kiterjesztette hatalmát az Egyesült SIth Birodalom maradványának egészére is, jogos örökösként - magyarázta Moskau. - Ez az alkalmasság, a válságos időkben erőskezű vezetőként való fellépés természet és Erő adta képessége volt az, amikor a lojális birodalmi erők kitartottak esküjük és Császáruk mellett, aki az egy igaz uralkodó, Palpatine Császár vére. Amint az előttem felszólaló hapan delegált elmondta, a vér fontos, de csak akkor fontos, kedves egybegyűltek, ha egyszersmind alkalmassá is tesz az uralkodásra. De a vér önmagában nem elegendő. Tapasztalat és bölcsesség is kell hozzá, és ne feledjük, most örökösödésről beszélünk - fogalmazott nyugodtan, lesütött szemmel Moskau. - Arról beszélünk, hogy ha bármi történne Őfelségével, aki egyébiránt esküm, életem és vérem, és nem kívánom, hogy ilyesmiről egyáltalán vitáznunk kelljen ma itt… de éppen az Aweris utáni események mutatták meg, milyen fontos államunk és eszménk szempontjából egy ilyen esetben a gyors és zökkenőmentes átadás-átvétel. A jelöltnek azonnal alkalmasnak kell lennie. Rey Palpatine még csak gyermek, túl fiatal, bármily erős is a vére. Allana Djo-Solo vérében pedig nincs ott a Palpatine-ok öröksége, még ha számításba veszünk bizonyos… indirekt módszereket - vörösödött el Moskau, hiszen vele kapcsolatban ugyanazok a pletykák járták, mint Charisról, csak nem egymás, hanem bizonyos köztársasági szenátorok és barátnőik vonatkozásában. - Most, hogy a háború itt van a határainkon, és egyes hatalmak nem riadnak vissza attól, hogy belerángassanak minket - pillantott az Anyakirálynő páholyában sztoikus nyugalommal álldogáló Tierce főkormányzóra Moskau -, ebben a helyzetben egyetlen lehetséges örökös mellett dönthetünk a szívünkkel, és hűségünkkel. Ez pedig nem más, mint Carl Wenthar, az ifjú Palpatine-herceg! Ő az egyetlen lehetséges örökös, aki ismeri a politikát, ismeri az Erő útjait, művelt, képzett, és jártas különböző kérdésekben. Az Egyesült Sith Birodalom, egy erős Birodalom hagyománya az a hagyomány, amit követnünk kell, ennek a hagyománynak pedig a letéteményese Carl koronaherceg.
- Jedi-barát, köztársaságpárti szuka, áruló! - visszhangzott a felkiáltások sora a Charishoz közelebb álló hapan és Sith páholyokból. Moskau azonban legalább olyan nyugalommal tűrte az ordibálást, mint ahogyan Tierce a Charis melletti ülőhelyen az ő szavait.
A nagyobb rendbontás, és azt, hogy a Moskau kíséretében lévő rohamosztagosok esetleg összecsapjanak a lojalista hapanok páncélos testőrgárdistáival, az aktuális levezető ülnök, egy alacsony rangú, a pártatlanság tekintetében megbízható, a régi Sith Egyház akadémiáján kiképzett, lobotomizált eunuch, akit homlokimplantja kötött össze az Erővel és az értelemmel, illetve az egyházurai által éppen rábízott aktuális feladat kizárólagos elvégzésére való összpontosítással, gyorsan átadta a szót az első és egyetlen megszólalónak, aki kétszer, két különböző ügyben szólalhatott meg az ülésen, s szintén egyedüliként mindezt továbbra is holografikus formában, emitterről, saját, orbiton keringő templomhajója egyik biztonságos holoterméből tette.
A Vjun - Korriban - Dromund Kaas közti hozzávetőleges háromszöget, a hajdani ESB nagyurakkal tömött szakrális és politikai központjának örökségterületét a Sith Egyház nem csak az államegyház szervezete jogán, hanem önálló szektorhatalmi rendként is uralta, pontosabban a közigazgatásért formailag a hajdan orgyilkosokból és kémekből álló, mára titkárok, tisztviselők,templomszolgák és adószedők önkéntes közösségévé lezüllött Asszaszin Rend felelt, de mindenki tisztában volt vele, hogy valójában a Sith Egyház urainak szava számít azokon a területeken élet, halál, adó és adómentesség kérdésében kizárólagos jelleggel egyaránt, azon belül is a megszólalóé, Morrow püspöké. S bár a repulzortestbe öltött félhumanoid tisztsége, a Sith Egyház Legfőbb Püspökének titulusa a Főkormányzóéhoz és az Égi Marsalléhoz hasonlatos módon a három fő tanácskérdésben születendő döntéseket követő adminisztratív zárószavazás egyik nyitott kérdése volt, valójában talán senki sem gondolta igazán komolyan, hogy Morrow kirobbantható lenne tisztségéből, ugyanúgy, ahogyan a Sith Egyház sem államvallási elsőbbséget jelentő státuszából. Még úgy sem, hogy az avatatlan szemlélők számára talán meglepő módon éppen ez a távoli, a nordgardi háborútól és a hutt űrtől talán legtávolabb eső Hapan-Sith szektor telt meg a legjobban az ershani terjeszkedési övezetből menekülőkkel. Aki ismerte Morrow és a Sith Egyház vezetésének titkos prófétista elhajlásának résztleteit és kiterjedtségét, annak ebben nem volt semmi meglepő, aki pedig nem, az - már aki közülük a Sith Egyház titkos, ügyes-bajos dolgain mert lamentálni csekély szabadidejében - pedig nyilvánvalóan úgy vélte, hogy ez csak egy újabb afféle Sith trükk, amivel rabszolgákhoz, vagy tömeges áldozatok alanyaihoz akartak hozzájutni a tetovált, akolita egyházfiak, akiknek titkolózása leginkább annak elrejtésére irányult, hogy a Sötét Oldal bennük rejlő, még megmarad szikráinak összértéke nagyjából egy coruscanti alsóvárosi mynockfészek erőérzékenységével vetekedett. (Azon belül is olyanéval, amelyet alaposan megfertőztek és átformáltak a Vongformálás idejéből ott maradt erőtaszító korallparaziták.)
Morrow nem vesztegette az idejét arra, hogy hosszasan védelmezze Moskau megszólalását, hanem ehelyett választékosan arról kezdett beszélni, miben különbözik a tiszteletre méltó hapan öröklési szokásjog a szintén államalkotó, s szavai szerint és objektívan is megkerülhetetlenül jelentőségteljes Sith hagyományoktól.
- Wenthar nagyurunk erőskezű uralkodó és császár volt - magyarázta a püspök héjszerkezetű holoképe. - Erős férfikézzel uralta a Birodalmat, és, miközben hűségünk és lojalitásunk leányát, Charis Palpatine császárnőt ugyanúgy megilleti a Sötét Oldal akaratából, a Sith Egyház úgy véli, Wenthar nagyúr őfelsége végső soron mindig is fiát, Carl Wenthar Palpatine-t akarta örökösének. A fiú útja a Sötét Oldalra még nem teljes, de ha eljön az ő ideje, és ráébred valódi hatalmára és az azzal járó felelősségre, egyszer hatalmas Sith Császár válhat belőle, az Erő nem hagy efelől kétséget! Az ehhez vezető úton az ifjú Carl felemelése örökösként, koronahercegként nem lehet megkerülhető, nem fordulhatunk el a Sith Egyház és az ESB öröksége által ránk ruházott felelősségtől, hogy azt tegyük, ami kívánatos, és helyes! Ne feledjük, a Sith Birodalom nem csak a Hapes, a SIth BIrodalom Korriban, Vjun, és a galaxis minden, Wenthar Császárt és a Palpatine vérvonalat elárult, tévelygő birodalmi szeglete! Carl Wenthar Palpatine Sith Koronaherceggé emelése ennek a megerősítését szolgálná! A Birodalom egészének utódlását nem moshatjuk össze a Hapan szokásjoggal, és azzal a kérdéssel, hogy ki uralkodjon szuverén, de a Sith Császárnak hűséges örökösként majdan a Hapan Kristálytrónon, az Atyák és a Sithek ősi szellemeinek akaratával egyezően!
Morrow felszólalását inkább elgondolkozó sustorgás, mint hangos, felháborodott ordibálás kísérte. A gondolat, hogy az öröklés kérdésében elválasszák a Hapan Anyakirálynő és a Sith Császár címét, először a Sith Egyház fejének szájából került megfogalmazásra, és láthatóan zavarba hozta az uralkodói páholyban Charist, aki gyors sutyorgásba is kezdett rögtön Grodin Tierce Főkormányzóval a fejleményekről. A hapan lojalisták azt suttogták magukban, hogy nem csak Moskaut, de Morrow-t is azonnal ki kellene végezni, sőt, utóbbit talán még hamarabb, mert szavaival nem csak az öröklés kérdésében teremtett új opciót és precedenst, de tulajdonképpen Charis jelenlegi kettős címének létjogosultságát is megkérdőjelezte. Mások viszont azt hangsúlyozták a páholyok hátterében zajló suttogásban, hogy Morrow tulajdonképpen, bármennyire is hangsúlyozta a Sith Egyház ideológiai primátusát és különállását államegyházként a többi, státuszra aspiráló egyháztól, lényegében egy, a deista eszmékkel teljesen konform beszédet tartott. Máris megindult a pletyka arról, hogy Morrow tulajdonképpen be akarja manőverezni a SIth Egyházat szervezeti változások és természetesen az ő személyének lecserélése nélkül a Deista Atyaszentegyházak egyre növekvő szövetségébe, amelynek azonban a Hapan-Sith Monarchiában még nem volt képviselője.
A suttogás azonban elhalt, ahogyan a három kevésbé jelentős szektor képviselői közül először az Alsó-Peremvidék néven is ismert, a Cantonicától a Iotran-térségen át a Saleucami-ig és az Anzatig terjedő, a Hutt űr Hapan-Sith kézen maradt maradéka és a többi szektor közti tranzitzónát ellenőrző Fekete Nap, azaz a Hapessel lepaktált bűnszervezeteket összefogó, az Ershannal lepaktáló Szindikátussal szembenálló, az Egyezményt megtagadó bűnvezérekből álló Vigok Rendjének képviselője, Aguro Fess vigo emelkedett szólásra. Az udvari pletykák szerint a mandalóriai Kytra Kyrze helyi viszonyok között abnormalitásnak számító, heteroszexuális kapcsolatot fenntartó szeretőjeként is nyilvántartott humán férfi ugyanis egyáltalán nem azt tette, amit a küldöttek és delegáltak többsége a megmaradt három, kisebb jelentőségű frakciótól elvárt volna előzetesen - nem állt be a felszólaló három nagyobb erőközpont álláspontja mögé, hanem új dimenziót nyitott a tárgyaláson.
- Tiszteletre méltó felszólaló társaim elfelejtenek egy dolgot - magyarázta a férfi diplomatikusan. - Az adott szó, az írott törvény szentségét. Nevezhetnek minket bűnözőnek, söpredéknek, kegyelemből a Hapan-Sith trón hátsó udvarába beengedett csőcseléknek, de a Fekete Nap mindig is híres és büszke volt arra, hogy nálunk a Vigok adott és írott szava egyaránt szent. Tisztelt képviselőtársaim! Álláspontunk szerint nincs mit megtárgyalni az örökösödési kérdésben, mert az már eldöntetett. Nincs miről szavazni, mert még e Konferencia sem bírálhatja felül Charis Anyakirályné és Császárné korábbi döntését, melyet tiszteletben tartunk, tiszteletben kell tartanunk! A döntést, melynek értelmében Őfelsége egyértelműen kijelölte örökösének már korábban Allana Djo-Solo hercegnőt, tanítványát és bizalmasát, udvarleányát és kegyencét, akit a folytonosság a különböző Hapan és Sith, és további, azóta csatlakozott frakciók közti egység jegyében már akkor kijelölt utódjának, amikor elfoglalta helyét a Monarchia egyesített trónján! S amely kijelölést, tisztelt delegáltak, Őfelsége azóta sem vont vissza! - emelte fel a hangját Fess, miközben Charis szobormerev arccal tűrte a hirtelen páholyára és őrá irányuló tekinteteket. Mellette Grodin Tierce legalább olyan csendes, elmélkedő arcot vágott, összevont szemöldökkel szemlélve a felszólaló ábrázatát.
- Ha az adott szót, az írott törvényt figyelmen kívül hagynánk, és valamiféle, a köztársasági intézmények nevetséges demokráciájának mintáján kiindulva valamiféle populista tömegszavazás tárgyává silányítanánk Őfelsége döntését, azzal követnénk el a legnagyobb bűnt államunk egységével szemben! - folytatta Fess. - Ezért, bár álláspontunk szerint az egész ügymenet felesleges formaság, a Fekete Nap és a Vigok Rendje a jelenlegi egyetlen jogos örököst, Allana Djo-Solo koronahercegnőt és ifjúrégenst támogatja!
Még el sem ülhetett volna a felszólalás nyomán kialakult újabb ordibálás, amikor szólásra emelkedett a Külső - Perlemian Szabadkereskedő Céheinek képviseletében, a Desevro menti gazdag rendszereket uraló kalmárok választott képviselője, Rinna Shinev. A fiatal nő, aki valamelyik befolyásos, azóta megbukott desevroi politikus leszármazottja és a Hapessel való szövetséget pártoló katonai diktátor, Desevro Ras marsallának bizalmasa, s egyúttal Charis egyik udvarhölgye volt, nem sokkal a konferencia előtt okozott meglepetést azzal, hogy az udvari pozícióból kilépve, s állítólag Charis áldásával hozzáment egy gazdag feluciai kalmárherceghez, feladva szerepkörét a hapan udvarban, holott mindenki tudta, hogy RInnan lényegében Desevro Hapes felé irányuló lojalitásának záloga az udvarban, afféle vendégként fogadott és a Charisra és a körülötte lévő fiatal nőkre jellemző szeretettel látott politikai túsz. Amikor pedig megszólalt, nyilvánvaló vált, hogy még ennél is többről van szó.
- A Szabadkereskedő Céhek egyetértenek a Fekete Nap Rendjének delegátusával! - közölte Shinev hercegnő. - Az adott szó, az írott szerződés kereskedelmi megállapodásainkban ugyanolyan fontos! Ha megszegjük, nincs bizalom, nincs üzlet! A Céhek is Allana Djo-Solo hercegnő trónöröklésének már szentesített, legitim elismerését támogatják!
A felzúdulásban pedig az utolsó szektor, a Hutt űr megmaradt, nemrég formálisan is a Monarchiához csatolt részét képviselő, a Ton Mund és Nar Kreeta közti területeket uraló Hutt Házak Rendjének képviselője, az egyetlen nonhumán felszólaló, egy Abdulla nevű, a vaskos fejét borító burnusz alapján egyértelműen prófétista, ershani menekültek által a páholyában körülvett, meghatározhatatlan nemű hutt is egyértelműen jelezte: a Próféta akaratából és az írott törvények iránti tiszteletből a Felső-Hutt űr delegáltjai is várhatóan Allana koronahercegnő mellett és a legitimitás jegyében szavaznak, hacsak Charis császárnő nyilvánosan vissza nem vonja korábbi dekrétumát.
Ezzel nem várt helyzet állt elő a Konferencián. Charis vér szerinti lánya, Rey mellett előzetesen egyetlen szektor-rend érvelt, a hapanok, és azok is lebegtetve végső szavazatukat, Carl Wenthar mellett két igen erős rend, a birodalmiak és a Sith Egyház akolitái érveltek, ugyanakkor az egyszerű többség hirtelenjében Allana hercegnő mellé került, az államalkotó szintre felemelt, újonnan csatolt, vagy önállóságot nyert, s egyben a gazdasági hatalmat birtokló szektorok szavazataival.
A levezető lobo-eunuch jobbnak látta, ha hosszabb szünetet rendel el. A delegációk sebesen saját termeikben vonultak, Charis pedig tajtékzott. Az előzetes szavazás nem a várt eredmények szerint alakult, nagyon nem.
- Mindenki kifelé! - ordította a máskor oly higgadt és kegyetlenül nyugodt Charis a stábjának, csepűrágóinak és szolgáinak, amint visszatértek királynői termeikbe. - Csak te maradsz, Főkormányzó - mutatott hosszú körmű ujjával az elgondolkodva maga elé meredő Grodin Tierce-re. - És kerítsd elő a fiadat, ha már nem volt mersze megjelenni a gyűlésen. Beszédem van mindkettőtökkel, most rögtön.
[folyt. köv.]
|
|
|
Hapes
Feb 20, 2023 12:38:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 20, 2023 12:38:00 GMT 1
Mire Neo sokadik hívásra végre megjelent a teremben, Charis már sokkal inkább hasonlított egy valódi, őrjöngő Sith nagyúrnőre, a Sötétség igazi boszorkányára, mint arra a csábosan, mégis halálosan mosolygó, visszafogott, a test örömeiben és a gyilkolásban egyaránt csak ritkán, néhai alkalmakkor kirobbanó, máskülönben elegáns hapan királynőre. Neo meg mert volna esküdni rá - és ez csak igazolta korábbi feltételezéseit Charis lassú, de immáron talán visszafordíthatatlan transzformációjával, káoszlénnyé változásával kapcsolatban -, hogy a nőszemély szemei egyre inkább csillagszerűek, ujjai megnyúltak, mintha készek lettek volna rá, hogy csápokká alakuljanak, szája pedig talán eredeti duplájára szélesedett, és hegyes, új fogak álltak ki belőle… Neo döbbenetesnek találta, mennyire felgyorsult a folyamat, mennyire fűtötte a Charisban hirtelen ténylegesen feltörő, nem csak színlelt félelem, kétségbeesés és düh a Sötét Oldal ezen semmibe, káoszba formálódó transzformációját. A szenvedés és a félelem fűtötte, a kétségbeesés, hogy elveszíti hatalmát, nem felmenői számító, kontrollált haragja és gyűlölete.
Noel megmondta annak idején. A félelem, különösen az afeletti félelem, hogy valakit, aki közel áll hozzánk, elveszítünk, vagy éppen saját magunkat, talán még könnyebb út is a sötét oldalra, mint a szabadjára engedett harag és a tombolás. Az utóbbi energiába kerül, erőfeszítéseket kell tenni érte, az előbbi elhatalmasodik rajtunk, és szinte észrevétlenül uralja el minden pillanatunkat, mígnem testünk lelkünk, és az Erőben képviselt jelenlétünk teljes egészében alárendelődik… Neo rádöbbent, bár nem is igazán érte meglepetésként a felismerés, hogy valójában nem a legnagyobb hatalmú sötét urak és úrnők fordulnak át káoszlényekké… hanem akikben megvan a velük született potenciál ugyan, de valójában sosem uralták. A leggyengébbek átalakulása volt ez. A félelem kivetülése, amelyet Charis azt hitte, megjátssza, hogy ez is a terve része, de ami ténylegesen ott volt benne és egyre inkább eluralkodott rajta. Már alig tudta irányítani.
Neo röpke pillantást vetett szeme sarkából apjára. A Főkormányzó úgy tett, mint akinek nem tűnt fel Charis átalakulása, vagy, mert annyira a gondolataiba volt merülve annak a kérdéskörnek a kapcsán, amely miatt bizonyára az Anyakirálynő eredetileg ide hívatta őket, vagy tudatosan nem adta jelét annak, hogy látná, mi történik, nehogy egy pillanatra is elveszítse Charis törékeny bizalmát, melynek a Konferencia eddigi eseményei fényében valószínűleg így is utolsó, hajszálvékony pengeélén táncolt ebben a pillanatban is… vagy tényleg nem vette észre.
Neo most nem vesztegethette az idejét arra, hogy megpróbáljon belelátni apja fejébe és lefolytassanak egy újabb taktikai egyeztetést - Charis túlságosan közel volt, és túlságosan a teljes megbomlás és elkáoszosulás határán volt. Maradtak így a jó öreg módszerek - az észérvek és az élő, kimondott szó.
Neonak feltűnt az is, hogy egyetlen udvaronc, vagy testőr sincs a lakosztályban, még Charis dajkái és a kis Rey is bizonyára máshol voltak éppen, mintha immáron a nyitó beszédek után az Anyakirályné tényleg nem bízott volna egyáltalán senkiben. - Végre méltóztatott idefáradni, Tierce úrfi! - fröcsögte gunyorosan, kissé remegve Charis. - Most már itt az ideje, hogy maga és a drágalátos, tehetségtelen apja megmagyarázzák nekem ezt az árulást, ami odakint történik, ezt a katasztrófát, amibe a maguk kis konferencia ötlete döntheti az uralmamat és a birodalmamat!
- Ne legyünk elhamarkodottak, Felség - mondta végül az idősebbik Grodin az állát vakargatva, mint mindig, ha éppen elmélyülten gondolkozott valamin. - Ezek csak az első kardcsörtetések voltak mindenki részéről. Az első lapok az asztalon a sabacc-partiban. Még számos vitanap áll rendelkezésünkre, hogy a háttérben elrendezzük a frakciók ügyét… akik jelenleg nem támogatnak minket. - Elnézést - szólt közbe Neo. - De alapvetően mi is a probléma? - Charis vasvilla-csillagszemeinek természetellenes, villámgyors kitágulását látva gyorsan, Noeltől tanult, szuggesztív, megnyugtató hangon folytatta a mondanivalóját: - Úgy értem, számomra is világos, hogy nem a jelenlegi helyzet a számunkra legkedvezőbb kimenet… de a céhek és bűnszervezetek képviselőinek… jogi értelemben nincs igazuk? Őfelsége tényleg utoljára Ameliával, akarom mondani Allanával kapcsolatban tett örökléssel kapcsolatos kijelentést…
- Fiam, azt hittem, ennél jobban ismered a hapan szokásjogot - mormogta Grodin elgondolkozva. - Amit a Céhek csinálnak, az szándékos jogászkodás, a Csillagköd szokásainak semmibe vétele. Egy leány örökös születése automatikusan felülír bármiféle korábbi dekrétumot, amennyiben annak kedvezményezettje nem azonos nemű és azonos származású, alkalmasint idősebb leánygyermek. Őfelségének semmilyen értelemben nem kellett volna kinyilatkoztatnia a tényt, hogy Rey hercegnő automatikusan előre került az öröklési sorban. Ez a Csillagködben magától értetődő. Az, hogy a Ködön kívüli hatalmak így érvelnek ellene… üzenet…
- Üzenet, amelyet el sem mondhattak volna, ha nem hívjátok össze ezt a fránya konferenciát! - rikácsolta Charis majdnem sírva. - Mi adtuk, ti adtátok a kezükbe az eszközt, hogy hűtlenek legyenek és megkérdőjelezzenek! - Tudnunk kellett, Felség, hányadán állunk az egyes frakciókkal - próbált türelmes hangot megütni Grodin. - Semmire sem mentünk volna vele, ha ugyanezek a… törésvonalak akkor derülnek ki, amikor bejelentéseket teszünk… Neo kilétével, a Vezérkar kiegészülésével, és a Hapan-Sith Monarchia EGB- taggá, vagy szövetségessé válásával kapcsolatban. Egy azonnali polgárháborús helyzetet kerülünk el ezzel, hogy már azelőtt kijöttek ezek a… nézetkülönbségek, amikor még kontrollálhatjuk őket.
- Nézetkülönbségek? - nevetett fel keserűen Charis. - Ne légy ostoba, klón testőr! Mindenki nemet mondott rám! Mindenki nemet mondott Reyre! - Igaza van, még a hapanok is - szólt közbe Neo. - Legalábbis lebegtették a szavazatukat. Úgy tűnik, ők sem ismerik olyan jól a saját szokásaikat, mint te az övéket, apám - hunyorított az “ifjabbik” Tierce .
- Tárgyalási taktika. Egy feltételes igen, ahogyan a többi “nem” is bizonyára valamilyen tekintetben feltételes - folytatta elgondolkozva fel alá járkálva, a kezében lévő kesseli pohárral öblögetve Grodin. Ahogy Neo elnézte az apját, egy pillanatra talán túlságosan is Grodin Tierce-nek találta. Vezető helyett a háttérben konspiráló testőr-rohamosztagos-Thrawn keveréknek, akiknek valódi hatalommal bíró, de alantas, kisstílű motivációjú másodvonalbeli hivatalnokokra és egyszerű imposztorokra van szüksége ahhoz, hogy végigvigye egy adott konfliktushelyzetben a saját akaratát. Zavaró gondolat volt, már csak azért is, mert Neo hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy melyikük ő maga, és melyikük Charis ebben a Grodin által leginkább saját szórakoztatására kreált feladványban és egyszersmind robbanásveszéllyel fenyegető, robbanásveszélyes majdnem-konfliktusban.
- Nézzék… nézzétek - folytatta Grodin, kiürítve a poharát. - Ez nem csak személyekről szól. Mindegyik frakció, aki látszólag egy adott örökös mellett érvel, pontosan tisztában van azzal is, hogy az örökös személye adja meg az irányt a Hapan-Sith Monarchia többi nagypolitikai kérdésében is, a külpolitikában és az egyházi kérdésekben egyaránt. Nem véletlen, hogy a másik két napirendi témában elhangzott felszólalások olyan semmitmondóak voltak. A táborok álláspontja szerint az a frakció jelöli ki majd a külpolitikai irányt és az ideológiai kérdésekben követendő álláspontot is, amelyik a többségi támogatással rendelkező, új választott örökös mögött áll. - Ezt tudtuk eddig is, egyértelmű uraság - dühöngött Charis. - Épp csak az a baj, hogy nem állnak mögöttünk!
- Nem feltétlen, de már pontosabban értjük, hogy melyik örökös mögött milyen tábor áll, mint képviselnek… - legalábbis nagyjából - ráncolta a homlokát TIerce. - Az Örökösödési Tanács köpönyegforgató hapan nőszemélyeitől… már elnézést, Felséged - pillantott a klón előzetesen is alázatos, bocsánatkérő arccal Charisra, majd folytatta -, nem is vártam sokkal többet. Hajlandóak voltak elsőként felszólalni, és ha feltételesen is, de Rey hercegnő mellett érvelni. Nyilván a legvégső vitában utolsóként akarnak szavazni majd, és a legtöbb támogatást addig megkapó mellé teszik le a voksukat, már persze csak abban az esetben, ha nem lehetnek rendkívül kényelmes módon az egész mérleg nyelve, mely esetben ennek sokszorosan megkérik az árát, és csak azután, a licitek ismeretében szavaznak majd… valójában végig és következetesen végig saját előnyeiket, túlélésüket és gazdagságukat féltve… a hapanok mindig is így tettek.
- A hapanok az alattvalóim, megmondom én, mindig mit tettek, testőr! Szolgáltak! - ripakodott Grodinra Charis, de az nyugodtan folytatta: - Mert eddig nem fenyegette őket olyan veszély, hogy kisebbségbe kerülnek saját államukban. Az egyházfiak, asszaszinok és birodalmi katonák sosem kérdőjelezték meg úgy a Hapes gazdasági - politikai hatalmát és a hapan nemesek primátusát az úgymond “civil” és igazgatási kérdésekben úgy, ahogyan most ez a Desevro - Hutt - Fekete Nap tengely teszi. - Az árulók - sziszegte Charis.
- Ha árulók lennének, már merényleteket szerveznének ellenünk, és eddig ilyesmiről nincs tudomásunk - rázta meg a fejét Grodin. - Számukra is kényelmesebb, ha úgy kerülnek fölénybe, hogy közben nem szakad darabokra ez az államalakulat. - De miért álltak be hirtelen Allana mögé? - kérdezte Neo. - Aki ráadásul eltűnt? És miért nem mellette érvel Morrow főpap, ha állítólag az ő keze is benne van az eltűnésében? Vagy Moskau főkormányzó?
- Pont azért, mert benne lehet a kezük az eltűnésében - magyarázta Grodin. - Az, hogy Morrow és Moskau egy oldalra tették le a voksukat, még ha ideiglenesen is, és nem a mienk mellett álltak ki, azt is mutatja, hogy koordinálnak egymás között. De ha hirtelen bemutatnák a hercegnőt, azzal rögtön emberrablás vádjával átcsúsznának az eltérő politikai véleményű vezetők kategóriájából a tényleges hazaárulókéba. Ellenben a huttok és a desevroi szindikalisták égen-földön mutogatnák Allanát, ha náluk lenne.
- Carlt sem mutogatja senki, azt az eljedisedett szerencsétlent - szólt közbe Charis. - Az apánk forogna a sírjában, ha látná, mivé lett. - Carl Wenthar Palpatine-ról mindenki tudja, hol van, és mit képvisel - jegyezte meg Neo. - Nincs szükség rá, hogy élőben körbehordozzák, ahogyan Rey infánshercegőt sem kell.
- Így van, a képviselet a lényeg - folytatta Grodin. - Rey pártja Őfelsége aktuális irányát képviseli… azaz minket - tárta szét a karjait Grodin, mintha magához akarná ölelni a másik kettőt a teremben, aztán gyorsan összekulcsolta a kezét a mellkasa előtt, mint akinek egy pillanatig tényleg ez volt a szándéka, és láthatóan zavarba jött a gondolattól. - Carl pártja a Köztársasággal, annak is egyszerre a deista és nem deista felével való kiegyezést, Moskau és Morrow érvelése alapján… - újra ráncok szaladtak a Főkormányzó homlokára. - Érdekes lenne látni, ez mit jelentene az Ershannal való viszony és a nordgardi háború szempontjából, ha véletlenül tényleg Carl nyerne… - látván Charis arcát, gyorsan hozzátette: - Persze nem fog, Felség, ne aggódj. Amint megértjük a harmadik frakció motivációit, rendben leszünk.
- Allana Solo az elzárkózás, a jelenlegi politikai irány, a status quo képviselője, nem? - kérdezte Neo. - Legalábbis a mögötte álló frakciók alapján én erre következtetnék. Sem a Köztársaság, sem az EGB… megmaradnának a SIth-Hapan harmadik úton. Ahonnan ők jönnek, ez érthető is. Erre keresnek garanciát. - Lehetséges kiindulópont, de nem lehetnek olyan ostobák, hogy ne lássák, milyen út ez valójában, hogy ez nem a békéhez és függetlenséghez vezet, hanem előbb-utóbb egy Ershan és a Hapes közti háborúhoz, amelybe a Köztársaság pont a deista és nem deista félhatalmak közti ellentét miatt nem fog beavatkozni, a Birodalom pedig azért nem, mert két potenciális szövetséges között kellene választania. Már csak azt nem értem… - morfondírozott a klón -, hogy ennek nyilvánvalósága ellenére mégis miért soroltak be emögé az álláspont mögé ennyire?
- Pénzért - jegyezte meg Charis. - Hatalomért. Ez a söpredék, akiket jobb híján integrálnom kellett az államba, hogy ne kavarjanak több bajt a határainkon, és ne kerüljenek az ershani bolondok, a te barátaid uralma alá - mutatott egyik hegyesre köszörült körmével az ifjabbik Tierce felé Charis. - Ezek nem értenek a laza szorítás és a puha ököl politikájából, amint elengedi a gyeplőt, a láncaikat az ember, rögtön visszatérnek alantas, pénzszámoló ösztöneikhez… - Lehetséges, de mégis ki kente volna meg őket is mivel? - morfondírozott Grodin. - Felteszem, ugyanaz, aki Allanát elraboltatta… de ha Morrow keze van ebben, miért húzza az időt? Ha negyedikként szavazott volna Allana mellett, ahelyett, hogy Moskau és Carl mellett áll ki… már véget is ért volna a konferencia.
- Talán amíg nem nyeri el a deisták támogatását, nem akarja ezt végigvinni - jegyezte meg Neo. - Addig akarja végigvinni, amíg nem veszem a fejét annak az áruló bödönnek! - sziszegte Charis és sértődötten az ablakhoz lépett, hogy kibámuljon, vagy talán egy röpke, pillanatnyi gondolat erejéig kiugorjon rajta - aztán megfordult, és az undorító, őrült káoszlény helyett újra a szuggesztív, párnabajnok hercegnő nézett rájuk csábosan.
- Fiúk - mondta végül hideg hangon. - Meggondoltam magam. Untat ez a szócséplés. - Közéjük lépett és mindkét Tierce-t egyszerre kezdte kacéran simogatni. Neo elvörösödött, Grodin inkább hátralépett volna, de az ösztönei és az elfogyasztott kesseli ilyenkor felülírta a testőri eskü testi örömökre vonatkozó részét, így hagyta, hogy Charis keze végigfusson a nadrágján. - Mi lenne, ha az egész nevetséges konferenciával leszámolnánk? Elgázosítanánk őket, mint Daala a moffokat… vagy egy orbitális bombázás arra a nevetséges Gray-hodályra, amíg a sok nyomorult küldött együtt reggelizik. Ne mondjátok nekem, hogy nem gondoltatok rá… mi pedig szórakozunk egy kicsit itt, nagy családi egyetértésben… biztos kíváncsiak vagytok… rám… - kacsintott a Tiercekre.
- Egyenes út lenne a polgárháború felé, Felség - köszörülte meg a torkát Neo, és egy józanító gondolatfröccsöt küldött Grodin felé, mire az öregebbik Tierce is hátralépett. - Igaza van Neonak, Felség - krákogta Grodin. - Bár… csábító, gondolat… - De felőlem szarakodhattok is tovább, puhapöcsű klónok! - csattant fel a visszautasítás, vagy éppen látványosan átlátszó szexuális befolyási kísérletének kudarca láttán Charis és hátralépett. - De játszhatunk máshogy is! Ha nem tesztek rendet a delegáltak között, szóval, vagy fegyverrel, akkor neked, fiatalember - meresztette egyik hegyes ujját agresszívan Neo mellkasának - , teleholoplakátolom a képeddel az egész Hapest, sőt, az egész galaxist, hogy ki vagy, mi vagy, hogy itt héderelsz… neked pedig, öregem - fordult sarkon most Grodin felé -, tisztességes testőr-halál helyett elintézek egy első rendi börtönt… - egy komlink villant meg Charis kezében. - Lássuk, felveszi-e az én régi barátom, Anakin Solo Főinkvizítor a privát kis hívásomat…
- Felség, felesleges felhívnia a figyelmünket rá, hogy a konferencia sikessége, vagy bármily szempontból történő, számunkra kedvező kimenetelű lezárása ugyanúgy a mi érdekünk is, mint az Öné - köszörülte meg a torkát Tierce. - Maradjunk… pragmatikusak. Még visszájára fordíthatjuk ezt a helyzetet… megfelelő taktikával. Stratégiával. - Csakugyan? - nevetett fel Charis maró gúnnyal a hangjában. - Már azt hittem, nyitunk egy féregjáratot egy másik dimenzióba, ahol többen szavazak ránk, de előtte jól leisszuk magunkat - mérte végig apát és fiát gunyorosan a királynő. - Szánalmas klónfajzatok.
- Az Allana mögött álló támogatók erőt demonstráltak, mert összeadtak egyet, kettőt, és hármat, és rájöttek a matematikai evidenciára, hogy ez a hat fele - folytatta sztoikus nyugalommal Grodin Charis fröcsögésének ellenszelében. - Ha éket verünk az együttműködésük közé, ha elérjük, hogy bizalmatlanak legyenek egymás felé, ha úgy intézzük a pénzmozgásokat, hogy valamelyik úgy érezze, a másik átveri… megtörhetjük a többségüket. - Ha eltöröljük a föld színéről a három társaság közül az egyiket, akkor is - húzta fel az orrát Charis. - Ez… technikai értelemben igaz - biccentett Neo. - Bár nem túl elegáns…
- Az sem elegáns, ahogy a desevroiaik a hátukat fordították nekem! - tört ki Charis. - Nekem, aki szállást, pénzt, befektetéseket, hapan ágyasokat adtak nekik! Az egyetlen barátjuknak! - Abban igaza van Felségednek - adott igazat Charisnak Grodin, - hogy ez az egész valószínűleg nem a huttok, vagy a Fekete Nap valamelyik ostoba vigoja, hanem a desevroiaik fejéből pattanhatott ki. Ha Desevron rejtették el Allanát, az azt is megmagyarázná, miért nem találják Felséged ügynökei a határainkon belül… - Neonak feltűnt, hogy Grodin immár kollektív sajátjaként utalt a Hapan-Sith területekre szavaiban -.Valaki ajánlott valamit a céheknek és a desevroiaiknak, ami még jobb számukra, mint a függetlenség és a Hapan-Sith Monarchia barátsága.
- Talán csak nem akarnak a következő Nordgarddá válni, amíg mi itt konferenciázunk - jegyezte meg Neo. - A Hapes jelenlegi állapotát figyelembe véve valószínűleg ugyanúgy nem sietne hapan flotta Desevro segítségére, ahogyan Nordgardéra sem sietett… hivatalosan legalábbis. - Desevro a gazdasági előnyöket mindig legalább olyan fontosnak tartotta, mint a háborús biztonságot… - jegyezte meg Charis. - Ennyit azért megtanultam róluk. És ne feledjük, ők a passzív ellenállás mesterei. Az utolsó oda tartó Sith inváziós flottát etették, itatták, és betegségeket terjesztettek el rajta, amíg nyomuk sem maradt… egyetlen lövés nélkül.
- Haladjunk sorban - javasolta Grodin. - Meg kell értenünk, hogy Morrow és elsősorban Moskau Főkormányzó miért állnak ott, ahol. - Nyilvánvaló, Moskau félti a pozícióját, apám - jegyezte meg Neo. - Tőled.
Grodin biccentett. - Nem ismerem, nem ismertem ezt a Lyrr Moskau-t. De ha a feljegyzések hitelesek róla, az itteni… elődöm nagyra tartotta. Talán szót érthetek vele. Személyesen kérek tőle találkozót. Ha meg tudom győzni, hogy ő és én, az ő irányvonala és az enyém… nem üti egymást… talán átállhat a mi táborunkba. Mégis egy Birodalom égisze alatt szolgáltak… az elődeink.
- Moskaunak két szövetségese van a külhoni delegáltak között, egy nyilvánvaló - tette hozzá Neo. - A Köztársaság küldötte… - furcsa árny szaladt át a fiú arcán, ahogy ezt kimondta, és látta a villanást apja tekintetében. - És Jagged Fel. Apa, ugye nem gondolod, hogy… - De, pontosan azt gondolom, Neo - biccentett Grodin. - A desevroiak és Morrow egyházi frakciója között fennálló, vélelmezett titkos szövetség felbontása Moskaunál és a helyi birodalmiaknál kezdődik, ott pedig a Főkormányzó… akarom mondani Égi Marsall személyes befolyásolása mellett a szövetségesein keresztül érhetünk célt. Ez kell legyen a prioritás. Neked kell találkoznod… az itteni Noellel.
- Még ha fel is fedjük ezzel magunkat? - kérdezte Neo. - Még akkor is - biccentett Grodin. - Lassan úgyis tudja a fél galaxis. Számomra is teljesen világos, miért van napi öt nem fogadott komhívásomat Folettől. De ezt most már végigcsináljuk. - Rendben - biccentett Neo. - De készülj fel te is, apám, hogy lehet, nem fogsz tudni megállni Moskaunál. - Na nem - rázta a fejét az idősebb Tierce. - Én nem megyek Jagged Felhez. Nincs az a dimenzió, ahol én még egyszer szóba állok vele.
- Khm - ajánlkozott Charis. - Majd megyek én. Állítólag odaát... - biccentett Grodin felé. - Jóban voltunk. Nem így mesélted, öreg? - Rossz ötlet - csattant fel meglepően gyorsan, szinte féltékenyen Neo. Charis válaszul kaján, csábos mosollyal jutalmazta. - Nem… ez jó ötlet, Felség - mosolyodott el Grodin a hirtelen felismerés és a féltékenység között félúton valahol. Ez sikerülhet. Feltéve, hogy közben az Allana megtalálásán dolgozó ügynökeink kiterjesztik a keresést a desevroi űrre. Ha Moskaut és a birodalmiakat megnyerjük magunknak, Morrow lépéskényszerbe kerülhet… addigra pedig rajta kell tartrani az ujjunkat legalább egy lefizethető frakción a háromból, akik most Allana mellett álltak ki.
- A mandalóriak - jegyezte meg Charis. - Fess vigo úgy mondhatni, elég jóban van azzal a köztársaságpárti mandalóriaival, amelyik még tud járni a kettő közül. Kryze-vel. - Nem tűntek túl lelkesnek a jelenlegi terveink kapcsán - jegyezte meg Neo. - Hozzáteszem, olyannak sem, mint akik férfiakkal vannak jóban.
Charis erre felkuncogott, de nem mondott semmit. - Talán nem kellett volna folyamatosan önkénteseket küldeniük mindenhová, ahol velünk, vagy Ershannal álltak szemben - mordult fel Grodin. - De egyetértek, ez a hibrid Mandalória rosszabb, mint az eredeti állapot. Talán ideje visszaterelni őket a függetlenség és a szabad zsoldos munkák, vagyis a fizetett semlegesség útjára. Megkérem Kate-t, hogy beszéljen velük. Kezdésnek. Amíg mi is lebonyolítjuk a találkozóinkat.
- Ajánlom, hogy sikerüljön - mondta végül Charis a két Tierce-re pillantva. - Mert ha nem… akkor tudjátok hová kerültök… - az Erővel kinyúlva megszorította mindkettő férfiasságát. - De azért a biztonság kedvéért előtte intézek magamnak egy kis Tierce-t, valamelyikőtöktől, hogy csak tovább idegesítsem a hapan rendeket… és aztán rábízom Reyre, hogy vigyázzon rá - villant őrült gyűlölet a nő szemeiben. - Bizonyára jó testvérek lesznek, nem gondoljátok?
A két Tierce jobb híján biccentett, majd kisorolt a teremből, mielőtt Charis nekiállt volna beváltani legutolsó ígéretét.
A másik opció, amiről... beszéltünk... - Grodin odakint indította újra az elmekapcsot Neoval.
Hamarosan, de még kis... időre van szükségem - felelte Neo. - Miután beszéltem Naberrie-vel, el kell mennem... egy időre.
Időnk végtelen, nemde?
Most nem, apa. Most nem.
Tudom. Ez a nő bolond.
Az.
[folyt.köv.]
|
|
|
Hapes
Mar 5, 2023 10:42:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 5, 2023 10:42:30 GMT 1
A mandalóriai delegáció a Források Palotájának diplomáciai szárnyában kapott helyet, olyan lakosztályok között, ahol Charis általában a szeretőit, ágyasait és egyéb kéjnőit tartotta. Kate Istarii, az Első Rend védosztagos vezérezredese olyan érzéssel haladt végig a folyosókon, mint aki nem tudja eldönteni, akkor jár - e jobban, hogyha két csatapáncélos hapan testőrgárdista berántja hirtelen valamelyik párnás szobába a folyosóról, hogy ott aztán kiterjedt kényszerképzésben részesítsék a nők egymás közti örömszerzéséről, és végérvényesen Charis egyik testi kiszolgálójává tegyék - vagy, ha végre megtalálja a Mirta Gev és Kytra Kryze lakosztályául kijelölt szobát, és képességeihez abszolút nem illő módon intrikákkal fűtött diplomáciai beszélgetést kell lefolytatnia a két nőszeméllyel arról, hogy miért nem szavaztak Charis preferált örökös-választottjára.Bár, gondolta a chiss nő, talán a két alternatíva egyszerre is megvalósítható, tekintve, hogy szexuális étvágy terén a repulzorszékes Fett-leszármazott és a közismerten jedi twi’lek nőszemélyek barátjának, sőt szeretőjének számító ifjabb Kyrze asszony sem ütöttek el a hapan sztenderedktől túlságosan… ami Istarii-ról nem volt elmondható, aki maga részéről elsősorban a klón férfiakat preferálta.
Még néhányszor elismételte magának, hogy ezért eltöri Tierce néhány kisebb-nagyobb csontját és megnyomorgatja nemesebb szerveit, ha legközelebb találkoznak, mire megtalálta azt a párnás szobát, amelynek ajtaján egy holovetítőn Mandalore szörnykoponyás jelvénye villogott, jelezve, hogy a klánok diplomáciai képviselői kapták lakosztályul a helyiséget.
Amikor azonban belépett, csak egy ösztövér, hórihorgas, sovány, aszott alakot vett ki a félhomályban a szoba közepén lévő asztalnál. A chiss nő keze automatikusan a fegyvere felé vándorolt, mire az alak megszólalt.
- Hátrább a nekekkel, leányom - recsegte a meghatározhatatlan korú, aszalvány arcú humán férfi. - A mandalóriai nemárulóknak épp máshol akadt dolga, sajnálatos módon. - Mit csinált a mandalóriai küldöttekkel? - szisszent fel Istarii és lángoló vörös tekintettel közelebb lépett a férfihoz. Nem kerülték el a figyelmét a függönyök mögött álló csuklyás alakok, akikről az a hír járta, hogy már rég kihaltak az ESB utódállamából. - Mit csinált velük, asszaszin?
- Fájdalom, egyelőre nem áll módunkban megnyúzni őket és felakasztani valahová, hogy aztán elevenen megégessük őket nemárulásért, ehehehe - heherészett az öreg. - Pusztán csak kaptak egy fülest, hogy a Palota alagsoraiban mandalóriai ereklyéket rejtegetnek még Sordis, a Renegát követőinek uralma idejéből, amelyeket még Wenthar uralma alatt csempésztek be a renegátistak, ehehehe - heherészett tovább az öreg. - Miután kiszórakozták magukat a pincékben, és nem találtak semmit, gondolom, sértetlenül visszajönnek ide. Addigra persze mi már mindketten messze járunk, végezvén kis eszmecserénkkel... - Miért kéne eszmét cserélnem magával a mandalóriaik helyett? - vágott meglepően őszintén értetlen arcot Istarii.
- Azért, drága kislányom, mert üzenetem van a Főkormányzója számára - lépett elő a homályból heherészve Caltanis nagyúr, az ősöreg Sith-deista érsek. - Üzenetem a Birodalom és a deisták barátaitól, az Acolytus Deától, akik készen állnak rá, hogy újra megragadják a Sithek hatalmát és megdöntsék a hitetlen Morrow püspököt és prófétista híveit! - Oh - Istarii-nak az az érzése volt hirtelen, hogy valami nálánál egy fokkal jelentősebb ügybe keveredett véletlenül. - Én... értem. Mit kell átadjak a Főkormányzónak?
- Információk arról, hogy hová tűnt nemrég néhány flottányi hapan és desevroi, illetve régi ESB-s gyártású hajó - nyújtott át egy adatkártyát Caltanis Istarii-nak. - Információk a Jabiim-rendszerben történő független csapatmozgásokról és egy, Nordgard megsegítésére készülő magánflottáról. Információk arról, hogyan alakította át Morrow püspök titokban a Sith Egyházat a bukott ershani prófétizmus fellegvárává… információk, amiket hamarosan megosztok az ESB hajdanvolt nagykövetével, G’Kar úrral, régi barátommal is Ershanon, de amelyekről azt akartam, hogy először a Főkormányzója értesüljön róluk… jóindulatom jeleként.
- Feltételezem, ezt nem csak szívjóságból adja át, atyám - köszörülte meg a torkát óvatosan Istarii. - Eljön a pillanat, amikor erőink készen állnak majd Morrow püspök elmozdítására - magyarázta Caltanis. - Ebben a pillanatban létfontosságú lesz, hogy ne legyen semmiféle… stratégiai elhajlás a jelenlegi egyházpolitikában. A Sith Egyháznak meg kell őriznie szervezeti primátusát a Monarchiában, hogy akadályok nélkül alakulhasson át Sith-Deista Egyházzá - magyarázta heherészve az ősöreg püspök.
“ A te vezetésed alatt nyilván, te randa vénség “ - tette hozzá magában Istarii, de azért annyi magához való esze volt a hosszas, Charissal és Grodinnal töltött idő után, hogy ezt ne mondja ki hangosan. Így csak biccentett. - Átadom, atyám, és köszönjük. Éljen a Birodalom - tisztelgett végül és Caltanis elégedett heherészése közepette elhagyta a lakosztályt.
Megszaporázta a lépteit. Tudta, hogy az információk birtokában sürgősen üzennie kell Tierce-nek, aki bizonyára már meg is érkezett Moskau Égi Marsallhoz és regnáló Hapan-Sith Főkormányzóhoz.
...
Hapesen nem létezett klasszikus értelemben vett birodalmi katonai parancsnokság, a Birodalmi Erők Összekötő Missziója egy, leginkább valamelyik külső állam nagykövetségére hasonlító, bizonyára egy Charis elleni összeesküvésben elbukott alacsonyabb rangú hapan nemesi família vagyonából államosított villaszerű épületben volt, a Források Palotájától nem messzire eső óceánon lévő kis magánszigetek egyikén. A légköri sikló, ami Tierce főkormányzót és kalauzát, a helyi birodalmi erők és a hapanok közti kapcsolatokért felelős adjutánst, Trenton Makin kommodoret szállította, széles manőverekkel, elnyújtott pályán kikerülte nem csak a Sith Főkormányzói Palotát, ezt a klasszikus ESB-stílusban épült monolitikus, a vjuni építészet jegyeit viselő fekete, obeliszk-tornyú, lezárt tömböt a közeli kontinens partján, hanem azt az egyébiránt törölt dezignációjú anyakirálynői villaszigetet is, amelynek rezidenciáján egyes pletykák szerint Wenthar császár halálát lelte annak idején. Így aztán sokszoros kerülővel, bolygók szintjén szokatlanul hosszúnak számító, több órás úttal jutottak el az egyszerű villa-irodát rejtő szigetig.
Makin kommodore, aki az út folyamán udvariasan, de ellentmondást nem tűrően utasította vissza Grodin arra irányuló próbálkozásait, hogy kesselivel kínálja, vagy egyáltalán szóba elegyedjen vele lényeges, például előljáróját érintő dolgokról, egészen a hivatalszerű épület egyébiránt nem túl jelentős fogadóterméig kísérte az EGB főkormányzóját, majd anélkül, hogy akár egy szót is váltott volna az ajtót őrző ügyeletes tisztekkel, vagy klasszikus fehér páncélba öltözött, Grodin által utoljára a Maradványban - az ő Maradványában, Palleon admirális Bastionján - látott rohamosztagosokkal, mérsékelt, vagyis inkább mesterkélt udvariassággal biccentett Tierce felé és csak ennyit közölt:
- Moskau Főkormányzó és Égi Marsall most fogadja Önt, uram. A meghallgatás végén a siklóplatformon várom Önt, hogy visszakísérjem a Források Palotájába. Szép napot. - Önnek is, köszönöm, kommodore - Tierce még egy pillanatig elnézte a távozóban lévő alakot, és azon gondolkodott, hogy Makin távolságtartása valójában neki, vagy esetleg Moskau főkormányzónak szólt-e, és vajon a megvetés, az érdektelenség, vagy esetleg a félelem motiválta-e. További elmélkedésében azonban megzavarta az előtte birodalmi mintára a falakba, oldalra behúzódó páncélajtó és a mögötte feltáruló szalonszerű, az eredeti hapan pompát bezsúfolt komterminálokkal és kijelzőkkel katonai jellegűvé alakított, de még így is hevenyészett hatást keltő helyiség közepén egy egyszerű holoasztal fölé hajoló nő látványa, aki kimérten intett neki, hogy további bámészkodás helyett talán most már fáradjon be beszélgetni, mint afféle Főkormányzó a Főkormányzóval.
- Üdvözlöm, Tierce Főkormányzó, és elnézést kérek a szerény fogadtatásért - biccentett Moskau. - Semmi probléma - mosolyodott el halványan Tierce, megnézve magának a nőt és a környező berendezéseket. Olyan benyomása volt, mintha Moskau afféle Peremvidék szegény Daalája akart volna lenni, aki tudatosan kerülte a hatalom látványos megnyilvánulásait ebben a formaságokra igencsak érzékeny közegben. Már csak a kérdés, gondolta Grodin, hogy ezt szimplán protest-jelleggel teszi a nő, hogy ezzel is kifejezze passzívból lassacskán aktívba forduló szembenállását Charis jelenlegi politikájával szemben - vagy rejteget valamit? - Megtiszteltetés, hogy végre beszélhetünk. A személyi aktája alapján Ön igen figyelemre méltó tiszti karriert futott be, asszonyom.
- A személyi aktám alapján, amihez bizonyára illegálisan fért hozzá, miután közel édesgette magát az Anyakirálynéhoz - Moskau egy pillanatig sem rejtegette a rosszallást a hangjából. - Ne vesztegesse az idejét elcsépelt bókokra, Főkormányzó. Attól, hogy az elődjét, az ESB valódi Főkormányzóját tiszteltem és szolgáltam, még nem fogom magát is. - Nos, ezt nem is várom el - biccentett Tierce és hanyagul körbesétált a teremben, szétnézve, keresve valamit. - Nincs kesseli - jegyezte meg epésen Moskau.
- Milyen kár - hunyorgott Grodin egy pillanatig. - Látom, nem vesztegeti az idejét a vendéglátás elemi alapvetéseire sem. - Ön itt nem vendég, uram - tette csípőre a kezét Moskau. - Csak Őfelsége személyes kívánságának, ha úgy tetszik, parancsának engedelmeskedve voltam hajlandó fogadni Önt egy kávé erejéig, de ennél többet ne várjon tőlem. - Köszönöm, nem iszom kávét... jelenleg - vonta meg a vállát Grodin és sétáját befejezve szembefordult a nővel. - Nem kell barátoknak lennünk, asszonyom, elegendő, ha kölcsönösen tiszteljük egymást. Mindkettőnk számára fontos a Birodalom szolgálata, méghozzá ugyanannak a Birodalomnak a szolgálata, nemde? - vonta fel a szemöldökét enyhén a klón. - Ez nem elég?
- Maga a birodalmi határok rossz oldalán áll, Főkormányzó - húzta fel az orrát Moskau. - Sőt, ha igazak a pletykák, az univerzumok rossz oldalán is. - Egy birodalmi gondolat van, Moskau Főkormányzó - bámult ki kezét összekulcsolva a fogadóterem ablakán Tierce. - Palpatine császár birodalmi gondolata, az Új Rend határokon, galaxisokon, világokon, dimenziókon átívelő egyetlen és egységes eszméje… viselhetünk más egyenruhát, lehetnek eltérések köztünk véleményekben, temporális, vagy molekuláris szinten... - rázta meg a fejét a klón. - De nincs köztünk elemi különbség.
- Szép szavak, mondja ezt az Awerisnél elesetteknek, mondja ezt az egyik Tierce-nek, aki elárulta és megölte a másikat - horkant fel Moskau sértődötten, majd Tierce felé fordult. - Maga most melyik is? - Kvázi nem lényeges - mosolyodott el finoman Grodin. - Az eskünk határoz meg minket, asszonyom, nem a genetikai kódunk... márpedig én úgy tudom, Ön is, én is letettük a Császári Testőrség esküjét. Most mégis, milyen jogon képvisel uralkodójával ellentétes véleményt, ha szabad kérdeznem? - villant meg a klón tekintete.
- Nyilvánvalóan ezért jött, tudhattam volna - biccentett Moskau és ő is az ablakhoz sétált, de gondosan tartotta a távolságot Tierce-től. - De rendben, és pontosan azért, mert valójában nem helyezkedtem szembe Őfelsége és a Monarchia legjobb érdekével szemben, megadok annyi tiszteletet magának, bár nem érdemli meg, hogy ezt elmagyarázom. - Köszönettel venném - biccentett Tierce. - Nekem olybá tűnt, Őfelsége igen dühös, amiért a Birodalmi Rendek nem álltak jogos örököse, újszülött leánygyermeke mögé.
- Bizonyára jó megfigyelő lehet, Tierce úr, ha ennyi, Őfelségével töltött idő után erre a következtetésre jutott - közölte epésen Moskau. - Csak nem féltékeny? - mosolyodott el gunyorosan Tierce. - Nekem olybá tűnt, hogy az Ön ízlésének inkább… sötétebb, liberálisabb gondolkodású asszonyok felelnek meg, még ha a helyi trendeket követni is méltóztatik... - Az azonos eszme szolgálatának tudtommal nem része a másik magánéletében való vájkálás, Főkormányzó - vörösödött el Moskau. - Hogy melyik idő, tér és galaxis szülötte vagyok, az ugyanúgy a magánéletem része, mint az, hogy Ön kivel fekszik össze - jegyezte meg Grodin. - Nem én kezdtem.
- Nos, rendben - biccentett a nő és visszasétált az asztalhoz, előhívva a kerek platformról egy holotérképet, amin a galaxis államai látszódtak. - Egészen egyszerű ez, Főkormányzó. A Birodalmi Rendek szemszögéből a mi rendünk Bastion és a Birodalmi Maradvány jogos örököse és a Birodalmi Eszme továbbhordozója. Az EGB az, aki elárulta ezt az eszmét, nem a ESB Maradványa. Volt egy Grodin Tierce, aki belátta ezt. Amikor Carl Wenthar mellett állunk ki, akkor ezt a folytonosságot hangsúlyozzuk, azt, hogy a Hapan-Sith Monarchia sosem lesz az EGB opportunista, hadurakkal és árulókkal telepakolt Vezérkarának alárendelve, akárhogy is próbálkozik ezen, uram - Moskau tekintete villogott, ahogyan Tierce-re pillantott. - Őfelsége is be fogja látni ezt. Hogy mindez az ő érdekében történik.
- A véleményük tiszteletre méltó, de e tekintetben Őfelsége döntése a mérvadó, nemde? - kérdezte Grodin. - Ahogyan az öröklés tekintetében is követniük kéne az ő szavát. - Rey Palpatine hercegnő lényegében egy fattyú - vonta meg a vállát Moskau. - Egy bukott nagai Sith nagyúr fattya. Ha elismernénk, a Naginak legalább olyan releváns igénye lenne a Hapan trónra, mint a Cosrának, úgymond - pillantott Grodinra. - Ebbe nem gondolt bele, amikor kieszelte ezt a nagyszerű tervet, Főkormányzó kollégám? Én Wenthar császárra esküdtem fel, Wenthar császár pedig világossá tette számunkra annak idején, hogy örökösnek tekinti Carl fiát.
- Kár, hogy ezt elmulasztotta végrendeletbe foglalni, mielőtt meghalt - hümmögött Grodin az állát vakargatva. - Így aztán maguk szabadon hivatkozhatnak rá egy, a Köztársaság és a jedik által támogatott jelölt érdekében - pillantott a klón a másik nőre. - Nem szégyelli magát? Ezt nevezi a birodalmi gondolat tovább élésének? Ezt a szégyenletes lepaktálást... a Lázadókkal és a jedikkel? Bármely világ Pellaeon admirálisa forogna a sírjában - mordult fel Grodin. - Pellaeon admirális megértette, sőt, vezette is azt az összefogáson alapuló katonai erőt, ami egyesítette Coruscantot és a Bastiont a válságos időkben, a Galaktikus Szövetséget - rázta meg a fejét Moskau. - A béke érdekében. Én ugyanezt teszem. Nem engedem, hogy háborúba rángassa a Monarchiát, uram - keményítette meg a hangját Moskau. - A Monarchiának semlegesnek kell maradnia. Már így is túlságosan súlyos veszteségeket szenvedtünk el. Az egyetlen agressziót maga és az EGB követik el azzal, hogy így beleavatkoznak államunk ügyeibe! - csattant fel a nő zárásképpen.
Grodin fél szemmel a komjára pillantott és elmosolyodott. Épp most érkezett egy kódolt üzenete Kate Istarii-tól. A tartalmából pedig úgy vélte, végre megkapta az azt, amire szüksége volt ezzel a makacs, magát Főkormányzónak nevező nőszeméllyel szemben. - Maga beszél nekem agresszióról, asszonyom? - mosolyodott el ismét Grodin kajánul. - Tudja, mit nevezek én agressziónak? Katonai források illegális eltérítését a Hapes flottáiból, állományból kivont ESB-hadihajók rejtegetését, mindenféle csőcselék gyülekeztetését a Jabiim-nál, hogy beavatkozzanak a jedi-barát Nordgard és a Birodalom szövetségese, Ershan háborújába! A maga tudomásával és szemet hunyásával!
Moskau néhány pillanatig csendben volt, aztán diplomatikus mosolyt erőltetett magára. - Ha alkudozni akar, Főkormányzó - mondta végül. - Akkor miért nem ezzel kezdte? Vagy a kémei kicsit kicsúsztak az időből, hogy jelentsék magának? Figyelmeztetem, ha az EGB beavatkozik ebbe, és tüzet nyitnak arra a flottára, olyan gyorsan kerül vissza rájuk az ESB-jelvény, mint hogy a maga cosrai barátai kimondhatnák, hogy torpedo los... akkor pedig megkapja a hőn áhított háborúját, csak éppen velünk...
- Nincs ilyen célom - rázta meg a fejét Grodin visszakozva. - Ha pedig Ershannak játssza tovább az információt, akkor túlságosan el kell aprózniuk a haderejüket, hogy egy független flottával, vagy akár egy ESB-haderővel konfrontálódjanak - folytatta magabiztosan Moskau. - Elegendő átadnom Charisnak - mosolyodott el Grodin. - Nem kell azonnal hipertéri rakétákra gondolni. Csak az ön fejére, Főkormányzó, hazaárulásért... hacsak nem fontolja meg, hogy megvonja a támogatást Carl Wenthartól.
Moskau körbesétált a teremben, Grodin pedig ugrásra készen várta, mikor rontanak be azok a klasszikus, fehér páncélzatú rohamosztagosok. Még szerencsre, futott át az öreg klón agyán, hogy centiméter pontossággal ismerem a vértjük gyenge pontjait, közelharcban különösen... - Ez egy tagadhatatlanul nyilvánvaló zsarolási alap Önnek, Főkormányzó - mondta végül Moskau, Grodinéhoz hasonló kaján mosollyal az arcán. - De biztosíthatom, a Birodalmi Rend egységes... talán megfontolhatjuk, hogy nem támogatjuk az ifjú Carlt... de ha maga nyilvánosságra hozza ezeket az adatokat a jabiimi helyzetről, nos, akkor biztos lehet benne, hogy leváltásom és kivégzésem után Makin kommodore, vagy Davos admirális garantáltan soha nem fog Rey hercegnőre szavazni rendünk nevében... akkor már előbb támogatjuk... mondjuk például Allana Solot.
Grodin arca egy pillanatra nyúlt csak meg, mielőtt diplomáciai szobormerevséggel nyugalmat erőltetett magára a klón, palástolandó, hogy nem egészen erre a válaszra számított Moskau pedig igyekezett leplezni elégedett mosolyát. - Mi a probléma, Főkormányzó? - kérdezte végül Moskau.
- Egyáltalán semmi, amíg meg nem tudom, hogy a maga keze benne van Allana rejtegetésében is - merevedett meg Grodin tekintete. - Bármikor feloldhatom az ellentmondást… csak meggondolom magam a rakétákkal kapcsolatban... csak egy szavamba kerül, és mennek azok a hipertéri rakéták Jabiimra, meg oda, ahol ezt a Solo-fattyat dugdossák jelenleg, maga, meg a barátai. Utána pedig nem lesz miről beszélni - sziszegte a klón dühösen. - Valóban csak egy szavába kerül? - mosolyodott el Moskau. - Ahhoz nem kellene fogadnia Folett főadmirális bejövő hívásai egyikét, amelyekre nem válaszol hónapok óta? Valóban az EGB regnáló Főkormányzója Ön még egyáltalán? Valóban azt hiszi, csak magának vannak kémei, és nekem nincsenek?
- Úgy látom, ezt nehezebb feloldanunk egymás között, mint gondoltam, hölgyem - sóhajtott fel Grodin. - Mivel tudom meggyőzni, hogy nem fenyegetem Önt? - Azon kívül, úgy érti, hogy amúgy most fenyegetett meg, és a pozíciómra pályázik? - mosolyodott el Moskau. - A pozícióhalmozás bárki számára egészségtelen lenne - tárta szét a karjait Grodin, ismét visszakozva előző dühkitöréséből. - Ahogyan az is, hogyha ketten kellene szoronganunk egy semleges, Allana Solo öröksége alatt minden háborúból kimaradó, számunkra együttesen túlságosan is... kicsi Hapan-Sith Monarchiában. De egyelőre úgy látom, ez az alternatívája annak, hogy kölcsönösen elveszejtsük egymást, mint Főkormányzó a Főkormányzót.
- Akkor tágítsuk ki a perspektívát - mondta némi gondolkodás után Moskau. - A Birodalom egységéről beszélt nekem eddig, Főkormányzó. Ha azt akarja, hogy Carl úrfi és Allana hercegnő helyett Rey hercegnőt támogassam a birodalmi újraegyesülés jegyében... lépjünk dimenziót, úgymond - mosolyodott el saját humorán a nő. - Van még egy... birodalmi utódállam ezen a konferencián, ráadásul államfői szinten képviselve, akiket még nem kérdeztünk meg ezekről a nagy, baráti birodalmi összeborulást érintő ügyekről.
- Ezt nem mondja komolyan - csikorgatta a fogait Tierce. - Nem lehet ez a feltétele… - a klón keze ökölbe szorult. - Márpedig így van - biccentett Moskau. - Ahhoz, hogy minden eddiginél nagyobb fordulatot hajtsunk végre a Birodalmi Rend nézőpontjában, minden árkot be kell temetünk, minden bastioni testvérünkkel. És ez ott kezdődik, hogy maga tárgyalni kezd és kiegyezik Jagged Fellel és a Generissel.
Grodin néhány pillanatig maga elé meredt. - Meglátjuk, mit tehetünk - mondta végül. - A végső szavazás ideje még messze van. Addig, ha lehet, ne hagyja el a bolygót, Főkormányzó. Alászolgálja. - Nem tervezem, mégiscsak én vagyok itt a második számú végrehajtó hatalom - mosolyodott el Moskau, miközben Tierce füstölögve távozott.
Az Égi Marsall a lakosztály ablakából figyelte, ahogyan Grodin és Makin siklója felszáll és távozik. Csak azután aktiválta a titkos, kódolt csatornát a holoasztalon. A megjelenő holokép egy ismerős, öreg moffot ábrázolt. - Mindent úgy csináltam, ahogyan maga és az Alapító mondták - közölte vele Moskau. - De Tierce tud a jabiimi csapatmozgásokról. És majdnem felrobbant dühében, amikor elé tártam, hogy Jagged Fellel kell beszélnie. Viszont különös módon nemet sem mondott azonnal sem, ahhoz képest, amire számítottunk.
- Bizonyára neki is van még néhány trükk a tarsolyában - közölte Lecersen nagymoff a vonal másik végén. - Beszélek az Alapítóval. Remélhetőleg nem siklottunk át semmin. Ő abból indult ki, hogy Tierce inkább feladja magát az EGB-nek, semmint hogy Jagged Fellel kelljen kellemeskednie, annyira gyűlöli.
- Igen ám, de eközben bármikor feldobhat engem Tierce az Anyakirálynénak - jegyezte meg gyanakodva Moskau. - Ahhoz túlságosan is számító, hogy egy ilyen lépéssel kényszerhelyzetbe hozzon mindenkit - rázta meg a fejét Lecersen. - Legalábbis Domi Alapító barátom szerint.
- Remélem, nem akarnak beáldozni, nagymoff - szisszent fel Moskau hirtelen támadt gyanúval. - Félreért, drága Főkormányzó asszony - mosolyodott el azonnal Lecersen. - Ön ugyanolyan gyorsan feldobhatna engem az EGB-nek. A diszkréció köztünk... továbbra is, kölcsönösen előnyös. - Merem remélni - mormoga Moskau, mielőtt bontotta volna a vonalat. - Merem remélni...
[folyt.köv.]
|
|
|
Hapes
Mar 11, 2023 11:14:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2023 11:14:36 GMT 1
A következő találkozóra már sokkal fényűzőbb körülmények között, a Források Palotájának egyre ritkábban használt nagy étkezőtermében került sor. Az államfői szintű étkezés megszervezésében szerepet vállaló udvaronc bürokrata, Alyx Tygler és társa, a birodalmi ügyek koordinációjáért felelős Trenton Makin kommodore, valamint Őfelsége testőrségének képviseletében egy fél tucat csatapáncélos hapan testőrgárdista alkotta a Charis asztalvége és a mögötte az Anyakirálynénak helyet adó trónszerű fotel, valamint a felette magasodó, valamiféle drága kristály-fém ötvözetből kifarigcsált hapan és Sith jelvények kiegészítő, emberi dekorációját a terem hátsó végében, Charis mögött felsorakozva, míg a vendégeknek fenntartott oldalon klasszikus fehér páncélos birodalmi rohamosztagosok álltak, akiket csak a váll-lapjukon lévő vörös - sárga - fekete jelvény különböztetett Moskau hasonpáncélú testőreitől, oldalt a találkozó megszervezéséért felelős titkosszolgálat vendég-oldali képviselőjeként Shaffer tábornok posztolt néhány teletöltött ysalamiri-ketrec társaságában, a vendégszékben pedig saját állama stilizált vibrokalapácsot és holonavigációs körzőt ábrázoló állam-holojelvénye alatt személyesen Jagged Fel, a Népi Demokratikus Kongresszus államfője és pártfőtitkára foglalt helyet - a körülményekhez képest lazán, jóízűen falatozva.
- Örülök, Felség, hogy van reggeli - közölte két falat között Jagged, miután Shaffer gondosan előkostolta az elé tolt fogásokat. - Remélem, nem sértődik meg, ha megkérdezem, a rántott calamari... - Ne aggódjon, saját óceánjainkból származó, értelem nélküli egyedeket eszünk - mosolyodott el Charis akinek megnyerő, szexuálisan túlfűtött mosolya egyre szélesebbre - de gondosan figyelvén arra, hogy ne Káosz-szélességűre - húzódott, amióta találkozott az NDK vezetőjével. - Álmomban sem gondolnék rá, hogy a Dacról összefogdosott szerencsétlenekkel traktáljam magát. Bár úgy hírlik, finomak.
- Civilizált dolgozó népek nem fogyasztanak más civilizált dolgozó népeket - biccentett Jagged, majd félmosollyal az arcán hozzátette: - Épp úgy, ahogyan nem küldenek egymás kizsigerelésére sötét oldali végrehajtókat sem, ugyebár. - Sőt, mi több, emberrablással sem rombolják az államközi kapcsolatokat - tette hozzá hasonló mosollyal az arcán Charis.
Jagged akkurátusan megtörölte a száját a tányérja melletti drága, kristályszálakkal átszőtt, drága selyemkendők egyikével, majd gondosan visszahelyezte az evőeszközöket tányérja mellé. - Nagyon köszönöm a reggelit, Felséged, de... - De mielőtt felállna és távozna, mindenféle félreértésre hivatkozva, inkább beszélgessünk, mint államfő az államfővel... - mosolygott tovább Charis.
Jagged fél pillantást váltott hírszerzési tábornokával, de Shaffer rosszalló fejrázását látva csak még inkább kíváncsi fény gyúlt a férfi szemében, ahogyan a kihívóan mosolygó és nagyokat pislogó Charist vizslatta sebhelyes arcának rejtekéből. Végül Jag biccentett. - Rendben, Felség. De csak mert… ilyen kedvesen kéri… nincs ellenére ha… - biccentett az ysalamirik és tábornoka felé Fel. - Tudja, hogy megy ez.
- Tudom - mosolygott tovább Charis és intett Makin kommodore-nak. - Trenton, legyen olyan kedves gondoskodni róla, hogy a díszőrségi egységeink is megfelelő… ellátásban részesüljenek, aztán jelöljön ki számukra néhány… rekreációs körletet, vagy bánom is én, közelharc-gyakorlóteret, ahol a páncélos hölgyeim és Fel főtitkár úr frontgárdistási… jobban megismerhetik egymást - kacsintott Jaggedre Charis.
Makin kiterelte a rohamosztagosokat és a csatapáncélos testőrőket, a teremben csak Jagged, Shaffer, a magát láthatóan az Anyakirályné által implikált fizikai örömök alól kivonó Alyx Tygler és természetesen Fel ysalamirijei maradtak. - Üljenek már le, olyan zavaró, hogy korgó gyomorral ott posztolnak a sarokban - intett türelmetlenül Alyxnak és Shaffernek Charis, majd megnyerő arckifejezéssel felpattant, és lenge ruhájában láttatni engedvén idomait, átsétált, vagyis inkább átsiklott a termen, és egy kisebb fotelben helyezkedett el közvetlenül Jagged mellett.
- Remélem, nem bánja? - csavargatta szőke tincseit az Anyakirályné és töltött Jaggednek az előttük lévő kávéból. - Méregerős - kuncogott. - Fel… ajánlhatom az első kóstolást? - A másodikat - biccentett katonai fegyelemmel Jagged, miközben intett Shaffernek, hogy nyugodtan csatlakozzon a terem másik oldalán Tygler tanácsoshoz. Charis belekortyolt a kávéba, majd mosolyogva átadta ugyanazt a csészét Jagnek, gondosan megfordítva a poharat, hogy az az oldal legyen Jagged felé, amelyet az imént benedvesített ajkaival. Jagged végigfuttatta az ujját a csésze peremén, majd a tiszta oldalról kortyolt bele, visszafordítva a csészét. - Egyenek csak - intett hátra Charis a hírszerzési tábornoknak és tanácsnokának. - Éhes fülekkel… kellemetlenebb a beszélgetés.
- Azért kissé meglepett, hogy emberrablással vádolt az imént - jegyezte meg végül Jagged, ujjával továbbra is a pohár peremével szórakozva. Charis megnyalta a szája szélét, ahogyan a férfi ujjainak mozgását figyelte a csésze peremén. - Ma már szinte a fél galaxis számára köztudomású, hogy az ifjú Carl önszántából tartózkodik egy… általunk is védett államközi illetékességű létesítményben. Bármikor hazatérhetne, ha akarna… az utolsó rablási kísérlet tudomásom szerint… épp az Önök részéről történt - emelkedett fel Jagged mutatóujja a pohárról és irányult egyenesen Charis ütemesen ereszkedő és emelkedő mellkasának. - És meglehetősen… fájdalmasan alakult a számomra - tette hozzá étkezésük óta először sötét, hideg tekintettel és hangon Jagged.
Charis egyelőre letett arról a hangnem hallatán, hogy laza ruhájából kibuggyanó dekoltázsát igazgatva kiselőadást kezdjen tartani Jagnek arról, hogy hány kosárnyival növekedett azóta a mellmérete, hogy anyai örömök elé nézett, és afelől érdeklődjön az NDK államfőjénél, hogy lapos, fejletlen női mellkas tekintetében mennyire rugalmas. Hosszú körmeivel inkább megkopogtatta az asztalt, még néhányat játszott szeme mellett lelógó hajtincseivel, majd azon a nagyapjától örökölt, távolságtartó, hűvös hangon szólalt meg, amelyet elsősorban akkor használt, amikor alárendeltjeivel, udvaroncaival tárgyalt valamiről. - Nos, remélem, főtitkár úr, hogy ezzel a kis államközi reggelivel sikerült legalább némiképp kompenzálnom a korábbi… kellemetlen tapasztalatait. Bizonyára feltűnt Önnek, hogy abban a kellemetlen ügyben inkriminált szolgám, Darth Vindicta úrnő már nincs a szolgálatomban, úgymond… leépítésre került az ügyben tanúsított… néminemű túlkapásai miatt. Amelyekért, hozzáteszem, nem tudom sajnos kizárni, hogy némiképp Ön is felelős, úgymond, az Önök közös, láthatóan lezáratlan múltját tekintetbe véve… - mosolyodott el halványan Charis.
- Nem tudom, magának mennyi felelőssége van abban, hogy Jaina azzá lett, amivé - sóhajtott fel Jagged inkább szomorúan, mint hidegen. - Fájdalmat okozott nekem, igen, és nem csak a testemnek. Meggyilkolta… az új… partnerem. - Milyen kár - sóhajtott fel Charis. - Úgy csiripelték hapan kismadaraim, hogy figyelemre méltó… ifjú leány volt - éles fény csillant az Anyakirályné szemeiben. - Talán nem is olyan távoli egymástól az ízlésünk, mint Ön elsőre gondolná, titkár… elvtárs. - A magam részéről inkább úgy hallottam, hogy Ön az Il-Raz kormányzó féle birodalmiak ízléséhez áll közelebb, már ami a gyermekeket… és a Birodalmakat illeti - jegyezte meg Jagged epésen. - A Tierce-féléket, például.
- Nos, igen - hunyorított Charis és tovább játszadozott a hajtincseivel. - Én sem állítom, hogy mindenben egy húron pendülünk, kedves Jagged… - szuggerálta a férfit, az azonban sztoikus nyugalommal tűrte a nő igéző pillantásait. - De biztos nincs bennünk semmi közös? - Ha arra gondol, hogy mindkettőnknél van valami, vagy valaki, aki a másiknak kell - köszörülte meg a torkát Jagged. - Akkor tájékoztatom, pont, mert Carl Wenthar önszántából vesz részt kiszervezett… képzésünkön, amelynek bizonyára Ön kémei révén ugyanolyan jól tudja a helyszínét, mint én, így szükségtelen megemlítenem a rendszer nevét… egyszóval nem áll módomban semmiféle csereajánlatot elfogadni. Önnek azonban módjában áll elengedni azt a végrehajtója és fájdalmasan megbolondult exem által idehurcolt fiúcskát.
- Kelan éppenséggel nagyszerű dajka - jegyezte meg mosolyogva Charis. - És az ágyban sem utolsó… párnának, úgy értem - kuncogott fel. - Nos, ezzel Carl is így volt, emlékeim szerint - hümmögött Fel. - De ki vagyok én, hogy bárkinek a szexuális érdeklődését bíráljam, nemde? - a férfi megrázta a fejét, majd ismét hivatalos hangnembe váltott, miután egy kis ideig stírölte Charist. - Ez elvi, ha úgy tetszik, állampolgársági kérdés, Felség. NDK - állampolgárok az Ön állama fogságában. Nem viselem jól az ilyesmit.
- Állampolgárok… több is? - villantott ártatlan mosolyt Charis, komolyabb hangszínre váltva az ő részéről is. - Ezért jött ide? Ezért bírálja a többi vendégemet és ezért uszítja a konferencián államfői álláspontommal szemben a saját államom delegáltjait? Ezért… avatkozik bele… a belügyeimbe? - Tévedés ne essék, én nem avatkoztam bele magába… - csuklott egyet a gondolattól Jagged. - Egyelőre. Önök hívtak ide azzal, hogy szabadon elmondhatom saját és dolgozó népem egyébiránt mindenben egyező véleményét, bár történt mindez bizonyára az aktuális ügyeletes birodalmi sutyorgója, Tierce főkormányzó javaslatára… ámbátor nekem úgy tűnik, nem egészen a terveik szerint alakul ez a dolog,nemde? - mosolyodott el Fel. - Különben most nem… villázgatnánk itt együtt, nemde, Felséged?
- Kés, villa, olló, pilóták kezébe nem való - kuncogott fel Charis, majd próbált ő is megkomolyodni. - Tényleg csak ezért jött? Kötözködni? Az ifjú Carl mellett érvelni? Semmi mást nem akar? - Mégis mit akarnék? - tárta szét a karjait Jagged teátrálisan. - Azon kívül, hogy fel nem foghatom, miért kokettál egy olyasfajtával, mint Tierce? Tudja, mit pletykálnak róla az EGB-ben? Azt hiszi, nincsenek füleim ott? - biccentett Shaffer felé Jag.
- Azt, hogy interdimenzionális - mosolyodott el Charis. - Egyébként, tényleg az - tette hozzá kuncogva. - És tudja, titkár elvtársam, Fel tábornok úr, hogy mit pletykálnak még arról a másik dimenzióról? - villant meg most egy pillanatra csillagszerűen a nő szeme, és Fel egy pillanatra úgy érezte, hogy a nagaioktól vásárolt ysalamirik jelenléte ellenére lángol a tarkója. Kissé hátrébb dőlt a székében. - Azt pletykálják, hogy bármelyik alternatív galaxis és dimenzió bármelyik alternatív világában maga és a dinasztiája a Birodalom Császárai - folytatta szuggesztíven Charis és kinyúlva kezét végigsimította Jaggedén. - Az abszolút hatalom birtokosai, bölcs és generációkon átívelő uralkodók, több generáción, mint akár az én vérem, Palpatine vére… ahol… - kacsintott a férfira Charis - a magamfajta csak a magafajta szeretője lehet, kihasznált ágyasa, érzelmi játékszere… gyermekének anyja… ez a hatalom… sosem mételyezte meg, sosem… csigázta… fel?
Jagged felsóhajtott és elhúzta a kezét. Őszinte szomorúság sugárzott az arcáról és elméjéből.
- Egyszer megtettem. Engedtem a csábításnak, amelyben maga a mindennapjait éli, Felséged. A gondolatnak, hogy a Birodalom császára lehetek. Az a nap, az a borzalmas nap a Bastionon okozta a maga apja felemelkedését. Tulajdonképp a maga felemelkedését is, ha így vesszük. Azon a napon halt meg az a Jaina Solo, akit mindennél jobban szerettem. Attól a naptól kezdve küzdök azon, hogy megmentsem a maradékát azoknak, akik hűségesek voltak hozzám, és egy igazságos, felvilágosult Birodalom álmához. És minden nap veszítek, újabb életeket bajtársaim egyre fogyatkozó számából, akik hűségükért, kitartásukért fizetnek ezzel… - Jagged beharapta az ajkát és a nőre pillantott. - Nem neheztelek magára. Sőt, azt sem gondolom, amit a tanácsadóim sustorognak - pillantott röviden Shaffer felé -, hogy maga lenne a megtestesült Káosz és gonosz… - sóhajtott Jagged. - Vagy legalábbis nem tudom megítélni, ki tudja, sosem tudtam. De maga… ettől még… - nyelt egyet a férfi. - Maga a kedveményezettje az én nyomorúságomnak. Nem érdekel a többi világ. Ez a Jag Fel vagyok ebben a világban. És ha én nem bukom el, Anyakirályné - pillantott szomorúan Charisra. - Ön sosem emelkedik fel, nem érti? Miért vágynék ezután bármiféle hatalomra? És ha így is lenne, miért pont maga ne lenne az utolsó ebben a galaxisban, akivel ezt megosztanám?
Charis hirtelen felpattant és magában motyogva, szemeit törölgetve elfordult. - Csak azt akarom megmenteni, ami az NDK-ból maradt - folytatta maga elé meredve Jagged. - Nem érdekelnek a dimenziók.
- Azt hiszi, az én népem nem szenved, azt hiszi, az én népem nincs a bukás küszöbén, a pusztító polgárháborútól egyetlen lépésre? - amikor Charis visszafordult, egy pillanatra mintha őszinte könnyek csillogtak volna a szemében. - Azt hiszi, én nem akarok békét? Azt hiszi, én nem akarom megmenteni az államom és örökséget a magafajtáktól, akik elrabolják a számomra kedves személyeket? Azt hiszi, nem látok át a megjátszott szenvedésén, miközben talán nem csak egy, de két trónörököst is a markában tart a családomból? - tört ki könnyezve Charis. - Maga, aki mögött ott áll az egész frontizmus?
- De ki tudja, meddig? - hunyorított Jagged. - És nem, nem tartom a markomban Allana Solot, ebben tévedésben van, Felség. - Ne legyen nevetséges - sértődött meg Charis. - Tudom, hogy Uljana Vrosilovval látták utoljára az Onderonon a nevelt leányom. Akit egyébiránt szintén maguk oroztak el tőlem…
- Tévedés - rázta a fejét Fel, néhány pillanatig a tányérját bámulva. - De mielőtt Uljana és Allana kérdéséről beszélünk, Felség… szeretném, ha megértené a valós motivációimat. Ön is látja, mi zajlik odakint a galaxisban. Eszelős deisták, még eszelősebb ershani szélsőségesek, bolygórobbantó birodalmiak… a frontizmus recseg-ropog Vostroyán, talán hamarosan mi leszünk Generisen a dolgozó nép eszméjének egyetlen bástyája… azt gondolja, Önt szorítják csak sarokba a különböző, egymással vetélkedő frakciók? Akkor mit mondjak én? Vagy Ön is része ennek az őrületnek? Ezért kokettál a Tierce-félékkel?
- Ön pedig ezért zsarol engem? - könnyezett Charis még mindig. - A szeretteimmel? A biztonságért, a túlélésért? - Lenne bármi más alternatívám? - csillant meg furcsa fény Fel szemében. - A dimenziós maszlag?
- Ez nem csak maszlag - Charis hirtelen előrelendült és meg sem áll Jagged mellkasáig. Amikor felpillantott rá, könnyek helyett vágy volt a szemében. - Maga uralkodó anyagból van, főtitkár elvtárs. Dinasztiát alapíthatna, ha akarna… - simított végig a férfi állán a nő. - Bizonyíthatná, hogy nem csak a gyereklányokat szereti… bár tudok úgy kinézni, ha az jobban tetszik… én pedig rácáfolhatnék a rólam szóló pletykákra… részben legalábbis, hihi - kuncogott fel a nő.
Jagged eltolta magától Charist. - Innen fúj a szél, nemde? - kérdezte végül. - Ezt ajánlotta Tierce-nek is? És ő nemet mondott? Vagy… nem elég jó az ágyban, sem ő… sem a fia? - Milyen tájékozott kis pondró maga - sziszegte sértődötten a nő, inkább a visszautasítás miatt, mint Jagged informáltsága nyomán. Tygler és Shaffer az asztal másik oldaláról aggodalmasan szemlélték a jelenetet, de Jag intett neki, hogy egyelőre semmi ok az aggodalomra.
- Amikor Naberrie szenátor a Köztársaságból felkért, hogy jöjjek ide, alapos tájékoztatást kaptam - mondta végül Jagged a fejét rázva. - További információim vannak arról, hogy a vostroyai sztalkerek miket tapasztaltak a Tython nevű rendszerben. Ahogyan arról is, hogy Ershan felemelkedése mögött talán nem is egy, hanem két Tierce áll, és talán egyikük sem e világ gyermeke - folytatta az NDK államfője. - De továbbra sem tudom felfogni, hogy magának miért éri meg ez… miért áll össze velük, miért nem marad… a normalitás oldalán… - Normalitás? - tört ki Charis keserűen. - Mi a normalitás? Hogy koszos jedik uralmának engedelmeskedve, az agymosott testvéremet követve háborúba menjek ezekkel az eszelős ershani félistenekkel és dimenziokratákkal, elvégezve a piszkos munkát, amit a Köztársaság nem hajlandó, az EGB meg vidáman hátradőlve végignéz majd? Tudom, hogy Naberrie és sokan az én soraimból is ezt akarnák - meredt maga elé keserűen a császárnő. - De hogy maga is csak ezért jött ide, hogy erről a maszlagról oktasson? - szipogta.
- Nem - rázta a fejét Jagged, lehalkítva a hangját. - Én sokmindent tudok, amit Naberrie tud, de Naberrie nem tud mindent, amit én tudok… arról nem is beszélve, hogy az ifjú Carl talán sosem válik azzá, amivé Zwerth szenátor tenni akarta volna… arról nem is beszélve, hogy a Köztársaság agendája talán már nem is a Köztársaságé, hanem a deistáké, akiket én személy szerint ki nem állok, Önt viszont nem értem, mivel vette meg Tierce és bandája, akik láthatóan ezt a népirtó, sötét ershani rezsimet támogatják… nem, én nem köteleztem el magam még ezen az oldalon. Ahogyan tudnom kell, hogy Ön sem a Tierce-félék oldalán, Felség, különben értelmetlen a beszélgetésünk.
- Maga… kettős játékot játszik? - villant hirtelen csodálat Charis szemében. - Mégis… magánál van Allana? - Fájdalom, de nem - rázta meg a fejét Jagged. - És az igazat megvallva, ahogy mondtam, ennek az egész, számomra idegen és irreleváns dimenziósdinak sem tulajdonítanék jelentőséget… ha nem keresett volna meg engem valaki egy szövetségi ajánlattal. Valaki, aki valójában Allana Solo és Uljana Vrosilov elrablása mögött áll. És aki egyébiránt ugyanennek a bolond dimenziósdinak a része. Ugyanúgy, mint Tierce.
- Uram… - szólt közbe Shaffer az asztal végéről. - Szerintem nem lenne helyes, ha… - Ezt most már így játsszuk végig, tábornok - intett Jagged. - Ön és a tanácsos távozhatnak, köszönöm. - Menjen, Alyx - intett Tyglernek Charis is hirtelen megkomolyodó arccal. Leült Jaggeddel szemben, amint a másik két, rajtuk kívül eddig a teremben lévő ember kisorolt az ajtón és az bezárult mögöttük.
- Hallgatom - furta csillagoktól mentes, kékesszürke tekintetét Felébe. - Nos… hallott már egy Domínium nevű államról és egy bizonyos Alapítóról? - kérdezte Jagged. - Csak… a Tierce-ektől - rázta a fejét Charis. - Érintőlegesen. Illetve annak idején, amikor a Káosz ellopta a megmaradt jem’hadarjaimat, ez volt a munkanevük. - Nos, ha jól értem, az új vezetőjük ez az Alapító - magyarázta Jagged. - Nála vannak a lányaink. És olybá tűnik, az EGB-ben és a maga Monarchiájában is kiterjedt támogatókra tettek szert. Nekem is szövetséget ajánlottak.
- És miért nem fogadta el? - kérdezte őszinte érdeklődéssel Charis. - És miért mondja el ezt nekem? Nem bízik bennük? Naberrie tud erről? - Nos, ő nem - rázta a fejét Jagged. - Noel célja valószínűleg tényleg kizárólag a jedik és a nordgardiak megmentése, meg talán a Köztársaságé a deistáktól. Ez az Alapító… hogy miért nem bízom bennük… először is, csak akkor jöttek hozzám, amikor már a kezükben voltak a lányok Odessenről. Az én ügynökeimet is kijátszották, ugyanúgy, mint a magáét. A másik pedig… bombákat kérnek tőlem.
- Bombákat? - vonta fel a szemöldökét Charis. - Az NDK saját kezelésű Cár-bomba állománnyal rendelkezik - magyarázta Jagged. - Vostroya ajándéka volt, úgymond. És itt most nem arról az egy feketepiaci fegyverről beszélek, amelyikkel állítólag mindenféle renegát jedik szórakoznak a Jedha - rendszerben, meg közös ismerősünk, a talán Jainánál is jobban megbolondult ifjú Anakin Solo. Hanem hadrendben álló, sorszolgálati Cár-füzérekről. Az NDK túlélésének zálogáról, enélkül már rég lerohant volna a Birodalom minket.
- És ez a Domínium, ez az Alapító, itt van? - képedt el Charis. - Beépültek elég erősen magához, több frakciót is ők irányítanak, az az érzésem, Allana támogatóit pedig lefizették - magyarázta Fel. - De ott vannak az EGB-ben. - Tierce nem fog örülni ennek - rázta a fejét Charis. - De sok mindent megmagyaráz. - Nem segítene rajtunk, ha elárulná neki - jegyezte meg Fel. - Tierce kegyvesztett. A saját állama sem áll már mögötte. - Nem mondja - kuncogott fel Charis.
- Figyeljen - folytatta Jagged. - Minél többen próbálnak meggyőzni engem arról, hogy maga egy gonosz boszorkány, annál inkább érzem azt, hogy egy normális, helyes, szexuálisan kissé túlfűtött nő… - Ez kedves - pirult el Charis. - Erőérzékeny vagy sem, az engem ugyebár nem szokott zavarni - krákogott Jagged, majd folytatta: - Ez az Alapító le akar számolni a TIerce-ekkel. Meg akarja öletni őket, azért húzza az időt a lefizetett mindenféle frakciójával a konferencián. De az az érzésem, neki és a többi, a maga államán belüli szövetségesének, legalábbis némelyiknek az sem lenne ellenére, ha Felséged járulékos veszteséggé válna ebben a történetben…
- Így aggódik miattam, Jagged? - pislogott tovább vörösödve az Anyakirályné. - Amiatt aggódom, hogy ennek a verziónak a végén valamiféle újabb szektás, vagy Önnél sokkalta szélsőségesebb Sith, esetleg deista bolond landol a trónon - magyarázta Jag, és ezúttal nem húzta a kezét, amelyre Charis ráhelyezte hideg, gondosan manikűrözött ujjait. - Amiatt aggódom, hogy ez az Alapító nem ismeri ezt a galaxist, nem teljesen érti az itteni szabályokat, és rossz rancorra tett a játékban elsőnek, úgymond… és amiatt is aggódom, mert tapasztalataim szerint az oldalán álló birodalmi tanácsadó még sokkal kétkulacsosabb, mint bárki, aki a Tierce nevet viseli bármelyik dimenzióban…
- Igazán? - hunyorgott Charis. - És ki volna az? A saját árulóimat nem kell bemutatnia, Morrow, az az köpönyegforgató, bödön… de az EGB részéről? A még nálam is pederasztább, gyerekkínzó Camillo? Mindig is utáltam, ahogy azokkal a kislányokkal és kisfiúkkal bánt… a gyermeki testet szeretni kell, nem megrontani - kacsintott Jaggedre. - Nem igaz? - Drikl Lecersen - próbált témánál maradni Jagged, katonai fegyelmet erőltetve magára. - Az EGB rejtőzködő, életben lévő nagymoffja.
- Anakin Solo vagyonokat fizetne magának ezért az információért - jegyezte meg Charis. - Talán még Grodin klón úr is. - Nem lennék előbbre vele, ha ezt most elregélné a Tierce-knek, Felség - rázta a fejét Jagged, szórakozottan masszírozva Charis jéghideg, pengevékony ujjacskáit. - Anakint pedig... igen, talán idővel bevonjuk. Ezek a Tierce-k valami oknál fogva eszelős módon a halálomat akarják, különösen az öregebbik, bár én emlékeim szerint sosem tettem ellene semmit, legalábbis ebben a világban nem... így aztán jól felfogott érdekem, hogy ne kerüljenek lépéselőnybe velem szemben, bár én a magam részéről Lecersent még kevésbé tartom megbízhatónak, bár ő eddig nem akarta a fejemet venni, mondjuk, ezután a beszélgetés után…
- Tudok titkot tartani… - kuncogott Charis és megszorította Fel kezét. - Felfogtam… Jag. - Némi gondolkozás után hozzátette. - De mégis… mihez kezdenénk így… ketten a galaxisok ellen? Ugye tényleg nem várja el tőlem, hogy jediket mentsek? - Nem, dehogy - rázta a fejét Jagged. - Ezek a jedik már nem azok a jedik akikhez régi barátságaim és esküim kötnek. Ők szinte kivétel nélkül odavesztek… de nem akarnék sem deistákat, sem Sitheket látni a közelben.
- Ezzel azért azt mondja, hogy én is távozzak - meredt maga elé szomorúan Charis. - Nem tagadhatom meg saját magam. - Ön Hapan királynő, drág… Felség - nyelt egyet kissé elkalandozva és magát kijavítva Jagged. - Aki egy Sith nagyúr gyermekének anyja, egy Sith nagyúr leánya, egy Sith nagyúr unokája - tette hozzá Charis.
- A gyermek Rey, bármennyire nem akarom elvenni magától, emiatt semmiképp nem lehet örökös - folytatta Jagged. - A nagaiok és a Sithek számára túlságosan erős beleszólási lehetőséget adna egy esetleges… a Hapesen és Generisen átívelő… államszövetség számára. Talán beszélhetek az elhelyezéséről... Hiroyasuval. Ő racionális. Ugyanúgy, mint mi. - Nem túlságosan szimpatikus a maguk frontizmusa - jegyezte meg Charis. - Ahogyan ez az Alapító-féle Domínium-dolog sem.
- A frontizmus nem is marad fent sokáig, ahogy a Vostroyán zajló eseményeket elnézem - biccentett Jagged. - Az Alapító pedig számomra nem sokkal jobb, mint Tierce. E világ proletárjai, egyesüljetek - szorította meg Charis kezét Jagged. - Meg tudjuk oldani mi magunk is, nem gondolja? Idegenek segítsége nélkül. - Csak, ha visszaszerezzük Allana felett a kontrollt - jegyezte meg Charis. - És még akkor is ott van Carl kérdése.
- Régen Hiroyasu barátomtól azt tanultam, hogy nincs az a politikai dilemma, amit ne lehetne jó házasságokkal feloldani - mosolyodott el Jagged. - Összeadjuk Allanát és Carlt. Közösen örökölhetnek majd. És akkor sem az EGB, sem ez a Domínium, sem senki más nem diktálhat nekünk. - És mi lesz Ershannal? - kérdezte Charis. - És az EGB-vel?
- Egy ilyen államszövetség, különösen, miután Vostroya káoszba süllyed, rendelkezni fog a maga flottájával, és ha, a feltételeimet elfogadja, az NDK Cár-bombáival. Ez elegendő, hogy távol tartsa tőlünk Ershan kultistáit - magyarázt Jagged fellelkesülten. - Az EGB pedig káoszba süllyed ugyanúgy, mint Vostroya… ha maga kiadja Tierce-t mondjuk az Első Rendnek, én pedig párhuzamosan leleplezem Lecersent. És talán ki tudja, talán akkor erőpozícióból diktálhatunk az Alapítónak, hogy Domíniumostul, egyenlő feltételek mellett csatlakozzon egy normális, deisták és Sithek nélküli államszövetséghez, vagy ha éppen úgy tetszik neki, menjen szépen haza a saját dimenziójába, ahogy tud. Ha pedig Kelan a kezünkben van, akkor nem csak Carl, de például Ben Skywalker is befolyásolható általunk, mármint a jó irányba. Akkor pedig a Naberrie-féle köztársaságiak sem fognak tiltakozni.
- Az udvarhölgyem, Annabelle Stülpnagel révén elérhetjük, hogy Folett főadmirális és a cosrai elit se álljon keresztbe ennek - hümmögött Charis. - Ha pedig az ifjú Uljana Vrosilov újra csatlakozik… közös udvartartásunkhoz, Vostroya maradványai sem jelenthetnek gondot.
Hirtelen felindulásból Charis újra Jag karjaiba vetette magát, és ezúttal amaz sem tiltakozott. - Tudod… - mondta Charis. - Ez a dolog, a hatalommal, meg a házasságokkal, meg a dinasztiákkal… én nem akartalak ám megsérteni vele… én tényleg komolyan gondoltam, hogy látom benned. És ez bejön… - heherészett csilingelő hangon. - Te vagy az első nem Erőhasználó és nem nő, akinél ez ennyire… szexi… azóta játszom a gondolattal, hogy belém ragadtak az exed veled kapcsolatos gondolatai, amikor…
- Nem kell a mese… el akartál csábítani, hogy kiadjam a titkaimat - mosolyodott el csibészesen Jagged. - Sikerült? - viszonozta a gesztust huncutul Charis. - Sikerült - csókolta meg a nőt Jagged. - De aztán erről senkinek egy szót se, amíg nem tisztáztuk a részleteket.
- Gyere - emelkedett fel a nő és az étkezőből nyíló királynői lakosztály felé cipelte kézen fogva a férfit. - Alig várom, hogy tisztázzam veled… a részleteket. - Hapan-Birodalmi Protektorátus - mormolta maga elé Jagged. - Izgató gondolat.
- Szex után megbeszéljük - ugrott a férfi ölébe Charis és beleharapott a nyakába. - Arra van az ágyam, pilóta elvtárs. Navigálj. Tudod, a célpont egy nem egészen két centiméter átmérőjű terület a fő kivezető nyílás felett…
[folyt. köv.]
|
|
|
Hapes
Mar 15, 2023 12:38:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 15, 2023 12:38:25 GMT 1
Noel Naberrie szenátor körlete egyáltalán nem tükrözte sem azt a fényűzést, amiben Charis és Jagged államfőként részesültek a Hapesen, sem azt a határozott, mérsékelt funkcionalizmust, amely alapján Moskau Égi Marsall és ideiglenes főkormányzó berendezte főhadiszállását a felszínen. A vendégszoba egy egyszerű, köztársasági tengerészgyalogosok által biztosított villában volt a Források Palotájától nem messze, amelyet minden bizonnyal Charis egyik azóta megunt szeretőjének tartottak fent korábban.
- Állj! Mit akar itt? Kérem az azonosítóját és az engedélyét! - állt a körlet ajtajában Neo Tierce elé egy quarren flottagárdista idegesen imbolygó szájcsápokkal. - Nem szükséges megnéznie az azonosítómat - Neo utálta, hogy ilyen egyszerű trükkhöz kell folyamodnia, de jobb híján… - Nem szükséges megnézniük az azonosítóját - hangzott fel ugyanebben a pillanatban a szobából az ajtóhoz kapcsolódó komon át szinte Neoéval egyidőben Naberrie hangja is. - Beléphet.
A tengerészgyalogosok félrehúzódtak, Neo pedig kissé zavart arckifejezéssel belépett a szobába. Egy pillanatig földbe gyökerezett lábbal, remegő térdekkel szemlélte a férfit, aki annyira hasonlított barátjára, mentorára, tanítójára, akitől jószerivel többet tanult ifjú élete kezdeti szakaszában, mint akár az apjától… már csak azért is, mert akkor apja rosszabb esetben éppen az elveszejtésén ügyködött, s még legjobb esetben is csak azon, hogy minél távolabb legyenek egymástól. Ez a férfi pedig, aki előtte állt… Noel volt, és mégsem Noel…
- Elnézést, szenátor úr, hogy így… magára törtem - mondta végül nagy nehezen saját zavarának felismerésén is meglepődve Neo. - És az elméjébe sem akartam… - Ne aggódjon, már messziről éreztem, hogy jön - biccentett az asztalnál valamiféle jelentéseket tanulmányozva, csak hanyagul felpillantva Noel. - És ne aggódjon, nem a maga mentális befolyásolására nyittattam ki az ajtót…
- Elnézést, modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam - krákogott Neo. - Ön Neo Tierce, én meg Noel Naberrie vagyok, annak a személynek az alteregója ebben a világban, aki a maga világában a maga mestere, vagy milyen volt… - sóhajtott fel Noel és hanyagul az előtte lévő, az asztala másik oldalán álló üres székre mutatott. - Most, hogy ezeken a felesleges titkolózásokat feloldó körökön túl vagyunk, akár helyet is foglalhat… Neo úr, akarom mondani, Tierce úr.
- Ön… nagyon tájékozott - ült le Noellel szemben gyanakodva Neo. - A munkám része, minden más esetben igaza is lenne, ha feltételezné, hogy aktát vezetek magáról - mosolyodott el Neo számára túlságosan is ismerős arckifejezéssel Noel. - De az Ön esetében ez… szükségtelen volt. Már rendelkeztem, alapvető információkkal Önről, mielőtt, vagyis mikor ebbe a világba érkezett. Azóta pedig nos, fogalmazzunk úgy, az az érzésem, hogy egy pillanatra sem szállt ki a fejemből - csóválta a fejét őszinte atyai rosszallással a köztársasági szenátor.
Neo megcsóválta a fejét. - Én nem is… - Ne tudatos szinten keresse, fiam - rázta a fejét Noel. - Talán nem szántszándékkal csinálta, de az elméje egy apró sarka, mint egy ragaszkodó nabooi palotapincsi…
Neo egy pillanating maga elé meredt, aztán megrázta magát. Ezzel párhuzamosan azt érezte Noel, hogy a tarkóját feszítő folyamatos, kellemetlen tompa érzés hónapok óta először enyhülni kezd. - Én… elnézést kérek - mondta végül Neo Tierce. - Észre sem… vettem. - Ha az embernek, vagyis klónnak, esetleg hibridnek egyszerre több idő, több dimenzió több tudatán kell rajta tartania az elméjét, logikusnak tűnik, hogy néhány kósza gondolatfoszlány elkalandozik és valami ismerőst, valami számára otthonosat keres, akár egy másik elmét - biccentett sokat tudóan Noel.
- Maga… - pillantott rá Neo kérdőn. - Nem, nem vagyok sem jedi, sem más - ingatta a fejét a szenátor. - Sokan sokféleképp próbálták belém beszélni, hogy a vélt, vagy valós képességeimmel mi válhatott volna belőlem, ha igazán akarom, de nem ezt az utat választottam. Már régen nem.
- Ha annyira tisztában van vele, hogy maga kicsoda… számomra - magyarázta Neo szinte félénken. - Ha ennyire átérezte, mit láttam magában, akkor tudnia kell… - Hogy maga úgy gondol volt mesterére, mint Palpatine császár végrehajtójára, sötét jedire, aki képességeit olyan irányba fejlesztette, amelyet mi ebben a galaxisban talán leginkább sszürke jediknek nevezünk, már legalábbis a hozzáérteni vélők körében? - Noel atyai mosolya nem változott, ugyanúgy az arcán maradt. - Nos, ez végképp nem vagyok, még ha csalódást is okozok azzal, hogy nem szolgálok titokban valami Sith nagyurat. És maga? - Noel szemében hamiskás fény csillant.
- Nem egészen azért jöttem, hogy az indokaim felől magyarázkodjak - rázta meg magát Neo az apjára jellemző távolságtartó módon. - Mégis, miképp akarja elnyerni a bizalmamat és támogatásomat bármihez is, amit Ön és az apja terveznek? - mosolyodott el Noel szélesebben. - Ön… nincs zavarban - állapította meg végül némi csend után Neo. - Még csak meglepettnek sem tűnik. - Elhiheti, nem maga az első téren és időn túli… érdekes képességekkel megáldott entitás, aki az utamba kerül - vont vállat Naberrie. - Vagy az… ismerőseim útjába.
- Honnan tudott… rólam? - kérdezte végül Neo. - Ott voltam a Tythonon - mondta Noel. - Én vezettem a köztársasági… delegációt, ha úgy tetszik. Ben Skywalkerrel valamiféle katakombákban ragadtunk… felvételeket láttunk. Önről is. - Igazán? - pislogott Neo. - Érdekes… - Tudja, azóta is próbálok rájönni, hogy miért akkora fenyegetés Tython szellemei szerint maga és az apja - morfondírozott Neot szemlélve Noel. - Ezért jött ide? - kérdezte Neo.
- Hivatalosan küldtek is - jegyezte meg az adattábláit rendezgetve Noel. - Megvannak a magam indokai. De igen, vitathatatlanul kíváncsi voltam magára is, ki nem mondott kérdésére válaszolva. Találkoztam már valakivel, aki fölött ugyanúgy ott lebegett az az árnyék, mint… - pillantott rá a férfira - Maga felett is. - Ren - mondta végül Neo némi gondolkozás után. - E világ averzióinak, anomáliáinak a kiindulópontja. - Olybá tűnik - kulcsolta össze a kezeit Noel Neora pillantva. - De kérdés, maguk… maga és az apja… vajon maguk rosszabbak, mint az a gungan volt, vagy mint a többi követője? Vagy csak tájékozatlan bábok az egész történetben, Charis mögött?
- Maga ugyanolyan kíváncsi arra, hogy én… hogy mi miért vagyunk itt, mint én magára - vonta le következtetést Neo. - A kíváncsiság a munkám része, úgymond szakmai ártalom - mosolyodott el finoman Noel. - De tény, hogy a Köztársaság aggodalommal figyeli az EGB és a Hapan-Sith Monarchia közti közeledést, ezért is küldtek ide engem… de tény, hogy ahogy ez a dolog alakul itt, talán egyre kevésbé lesz szükség rám - kuncogott fel Noel. - A politika megoldja saját magát, úgymond - tette hozzá keserűen. - Ön pedig most nyilván ezért van itt. De tájékoztatnom kell… vajmi keveset tudok arról, hogy mi folyik itt, és még kevesebb befolyásom van rá. Hogy zavar-e? - meredt a távolba, egészen az apró szoba jellegtelen kőfaláig Noel. - Mindenképp. Hogy van-e ráhatásom? Kötve hiszem.
Neo megrázta a fejét és még alaposabban megnézte magának Noelt. Nem tudta legyőzni a késztetést, hogy kissé bepillantson az elméjébe. A keserűség, a lemondás, a veszteség érzése… igen, ezeket már érezte Noelben. Az ő Noelében. Polneye után. Az apja után. Amikor Naberrie néhány híve utolsóként a klónok, a polneyeiak mellett tartott ki, a Cosra árulását követően. Amikor Noel nem követte Neot és a Mélységieket a galaxison túlra, hanem visszavonult egy farmra a peremvidéken. Neo rádöbbent, hogy egy keserű, bukott Noel Naberrie ül vele szemben.
- Mégis, mit várt, fiam? - mosolyodott el Noel a másik ki nem mondott gondolatainak legalábbis a lenyomatát érzékelve. - Miért, Ön mit várt? - kérdezett vissza Neo. - Elhoztam apámmal a galaxis bukását, mindennek a végét? - Nem - rázta a fejét Noel. - Maguk... személyesen… nem. Magának van lelkiismerete, még ha valami nagyon furcsa, kifordult módon is. Ezt tisztán érzem. Egy, a maga által helyesnek hitt ideológiai rendszer megmentéséért küzd. Ezt önmagában nem tudom elítélni. Viszont amilyen módszereket alkalmaz…
- A lelkiismeretem akar lenni? - hunyorgott Neo. - Sok minden mást nem tehetek per pillanat - tárta szét a karjait Noel. - Én itt csak szemlélődő fél vagyok. Meglepően kevés dologba látok bele. - Ha nem rendelkezik információkkal, mi alapon ítél meg engem? - vonta fel a szemöldökét Neo. - Logikus következtetések alapján. Az alapján, amit látok - mosolyodott el Noel. - Ami Tython óta történt a galaxisban. Ha nem is a maguk, a maga konkrét terve volt… Tython nélkül sosem következett volna be. Ahelyett, hogy a Káosz elpusztult volna…
Neo tekintete furcsán megvillant. - A Káosz… tovább él? Ön is így tudja? - Csak következtetés - hunyorgott Noel. - Ershan felemelkedésére gondolok. Ebben pedig a maguk, a maga keze is benne van, ez nyilvánvaló. - A Birodalom szempontjából helyes stratégiai döntést hoztunk egy vonakodó, impotens szövetséges vezetésének lecserélésével - rázta meg a fejét ellenkező arckifejezéssel Neo. - Ön talán nem ezt tette volna?
- Látom benne a stratégiai logikát - hajtott fejet Noel -, de mondja csak, időn és téren át belegondolt valaha abba, hogy milyen szenvedést okoz ezzel? Ezt tanította magának a mestere, ezt tanítottam magának… úgymond… én? A Peremvidéket letaroló szektások, ez az En Sabah Nuur… a deisták felemelkedése, a jedik bukása… egy fél galaxisnyi szenvedés… ami most zajlik Nordgardon… nem nagy ár ez a maguk BIrodalmának az esetleges győzelméért? Ezeket képviseli a maga Birodalma? - Mintha a maga Köztársasága jobb lenne - mormogta dacosan Neo. - A felsorolt tettek felét maguk, vagy maguk is elkövetik…
- Nem tisztem védeni a Köztársaságot, pontosabban a Köztársaságot a normálisan gondolkodó demokraták kezéből kicsavaró deistákat, de szerencsére valószínűleg sokáig nem leszek abban a helyzetben, hogy egyáltalán erre fel legyek jogosítva - sóhajtott fel Noel. - Már csak annyit tehetek, hogy megpróbálok megmenteni minél többeket azok közül, akik vétlenek mindebben az egészben… - Erről szólna az egész? - kérdezte Neo. - Menekültpolitikáról?
- Ártatlanok megmentéséről - magyarázta Noel. - Egyszer egy alderaani bölcs ember, talán Cal Omas, vagy Bail Organa azt mondta, hogy aki egy embert megment azt a világot menti meg. Maguk és a szövetségeseik viszont embereket, sőt, világokat ölnek a Birodalmuk nevében. És igen, a deisták is. De nem tartanának ott, ahol most, hogyha az ershani vallási szélsőségesek maguk által szponzorált, bátorított felemelkedése nem ad neki többlet-legitimitást. Ha maga… - pillantott Neora - Ha maga tényleg olyasvalakitől tanult, mint én, akkor nem hiszem el, hogy nem látja be ezt. Hogy nem érdekli a tettei következményei nyomán létrejövő szenvedés.
- Ez ennél komplexebb, szenátor - válaszolt sértődötten Neo. - Egy világ civiljeinek szükségszerű halála és szenvedése eltörpül minden idő és minden tér egységbe rendeződése mellett, amelyben a szervező elv egy igazságos, egységes Birodalom… - Még ha el is hinném, hogy ezt akarja létrehozni, fiam… - sóhajtott fel Noel. - Még ha meg is érteném a mögötte rejlő gondolatot, hiszen én magam is hosszú évtizedeken át bizony nem válogattam a módszerekben. amikor a Köztársaság megmentésére, elméje, gondolata tovább éltetésére kellett törekedni, ahogyan tán most sem fogok válogatni… nem gondolja, hogy eltért az útjától?
- Mégis mi alapon ítél meg engem? - sértődött meg Neo. - Tapasztalat, logika, józan átgondolása annak, amit feltételezek magáról - ingatta a fejét barátságosan Noel. - Ha feltételezem, hogy Ön valamiféle időn és téren túli entitás, akkor abból logikusan következne, hogy valamiféle univerzális szabályrendszer alapján tud közlekedni a különböző síkok között. Ez a szabályrendszer gondolom, bizonyos feltételeket támaszt azzal kapcsolatban, hogyan nem kötheti le magát egyetlen világ, egyetlen, vagy bizonyos egyedei mellett anélkül, hogy annak ne lennének következményei… ha igaz, amit pletykálnak magával és az apjával kapcsolatban, akkor Ön rendelkezik ezzel a képességgel, az apja viszont nem…
- Mire céloz ezzel? - hűlt ki hirtelen Neo elméje. - Szerintem maga átlépett egy határt - szemlélte a másik alakot Noel. - Egy határt, amit mások, akik a maga hatalmával rendelkeznek, nem léptek át. Legalábbis abból, amit én eddig láttam, értettem ebből. Ön, ha arra használta a hatalmát, hogy egy konkrét személynek, jelesül az apjának segítsen megcsúfolni a halált…
- Maga biztosan az, akinek mondja magát? - villant gyanú Neo tekintetében. - Nekem nincs takargatnivalóm, fiam - mosolyodott el Noel. - A Köztársaságon pedig már úgysem tudok segíteni. Mit érnék el azzal, ha hazudnék magának? Próbálja csak meg… próbáljon meg valamit… varázsolni. Úgymond. Lássuk, működik-e.
Neo lehunyta a szemét. Idő, tér, dimenziók végtelensége kavargott a szemei előtt… aztán, ahogy kinyúlt… Látta, és értette. De amikor befolyásolni akarta, mintha egy tükörről pattant volna vissza. A padlón tért magához. Zihált.
- Jól van? - nyújtotta a kezét neki Noel. - Ki vagyok… zárva… - nyögte Neo majd döbbenten Noelre meredt. - Ezt… maga csinálta? - Én nem csináltam semmit, fiam - mosolygott a férfi. - Csak felhívtam a figyelmét a nyilvánvalóra. A tetteivel lekötötte magát ebbe a galaxisba… miért is akarna tovább menni? - Én… - harapta be az ajkait Neo. - Mit akar?
- Azt hiszi, most alkudozni fogok? - kuncogott fel Noel. - Hogy a segítségét kérem mondjuk… menekült jedik bújtatásában? Azt hiszi, feltételezem magáról, hogy képes és kész segíteni, hogy van egyáltalán bármi hatalma? - Nem kell provokálnia - rázta meg a fejét sürgetően Neo. - Másról van szó, ide figyeljen… - halkította le a hangját. - Ha maga érti ezt az egészet… - hajolt közelebb a férfihoz. - Akkor tudnia kell, hogy a Káosz új letéteményese szerintem nem En Sabah Nuur, hanem Charis királyné…
- Oh - harapta be az ajkát Noel. - Az bizony kellemetlen lenne nekünk, és maguknak meg nem, erre gondol? - Már nem tudom, én és apám jó oldalon állunk-e itt… - rázta meg a fejét Neo. - Nahát, maga nehezebb ügy, mint Ben Skywalker, de látszólag mégis van lelkiismerete - hümmögött Noel, majd a hirtelen felcsipegő komjára pillantott. - Ó… váratlan fordulat.
- Mi az? - kérdezte Neo. - Amikor idehívtam Jagged Felt… - nyelt egyet a szenátor - Csak arra gondoltam, hogy a Káosszal szemben szükség lehet valakire, aki látott már ilyesmit… ehhez képest most azt üzeni nekem, hogy mindenben kövessem a Királyné utasításait, ha a pillanat eljön… - Maga… hívta ide Jagged Felt? - döbbent meg Neo és villámsebesen szánkáztak a gondolatai. - Várjon… ő és Charis…
- Mi van vele és Charissal? - pillantott rá Noel döbbenten. - Hát persze, ez eszembe sem jutott - szitkozódott Neo. - Pontosabban… nem gondolkoztam rajta… - Most aggódnom kellene, hogy Charis révén a Káosz fogja uralni a Generist? - tekergette a nyakát Noel. - Fel ennél… talpraesettebb. - Hát persze - masszírozta meg a tarkóját Neo. - Charis pedig… nos, Feltől megkapja azt, amit tőlem és apámtól nem kapott meg. Annyira egyszerű, tudhattam volna… de már elindítottam egy tartaléktervet.
- Igazán? - pillantott fel érdeklődve Noel. - Szenátor - Neo most áthajolt az asztalon közvetlenül Noel arcába beszélve. - Azt mondta, tudott rólam… kitől? Kitől hallott rólam, mielőtt… megjelentünk itt apámmal? - Hát, ez most kicsit furcsán fog hangzani, fiam - sóhajtott fel Noel. - De azt hiszem, Jacen Solo szellemétől... Bennel kellene beszélnie, ő jobban értette, amit látott… - Jacen… Solo… - morzsolgatta a szavakat döbbenten Neo a fogai között, aztán felpattant. - Mennem kell.
- Akkor nem is fogunk alkudozni arról, hogy mindaz, amit most megerősített nekem… - szólalt meg halkan, mosolyogva Noel. - Segítek magának, ha eljön az ideje - vetette hátra futtában kifelé Neo. - Tartozom eggyel. Ha jediket kell menteni hozzá, ám legyen. Egyszer már megtettem. Nem lesz nagy ügy megismételni. A tartozás az tartozás.
- Hát, már ezért megérte… beszélgetnünk - mosolyodott el Noel, aztán aggodalom ült az arcára. - Az, hogy Jagged most… - Nem a maga hibája, nem tudhatott mindenről, ahogy én sem - rázta a fejét az ajtóból Neo. - Ne menjen sehová, hamarosan keresni fogom. - Pedig már azt reméltem, megpróbál megnyerni az ügyüknek - nevetett fel félszegen Noel.
- Mindent a maga idejében, szenátor, mindent a maga idejében. Egyelőre közölheti a kormányával… a Hapan-Sith Monarchia immár bizonyosan nem áll az EGB mellé, íggy, vagy úgy, efelől nyugodtak lehetnek… később még beszélünk… - rohant ki a folyosóra Neo. Elméjét kiterjesztette a Palotára, először Charis elméjét keresve… aztán, miután megtalálta, amit keresett, és miután megérezte az eddig, kielégületlen női elme feletti kontrollt átvevő szexuális örömet, kielégülést, hovatartozás érzést, ami annyira ismerős volt az előző galaxisból, hogy eddig nem is vette a fáradtságot, hogy háttérzajnál több jelentőséget tulajdonítson neki… szóval, amikor már nem maradt benne kétség, felvette a kapcsolatot az apjával.
Apám, baj van. Mindketten tévedtünk. Charis nem bolond szörnyeteg. Annál sokkal rosszabb. Neked volt igazad, legalábbis ebben.
Neked is jó reggelt, Neo fiam. Mi a gond?
Attól tartok… összeszűrték a levet. Jagged és Charis. Érzem. Mármint… tényleg.
Átmeneti csend volt a mentális vonal másik végén.
Naberrie mondta? De nem eleve ezzel küldtük oda Charist? Túl jól sikerült? Féltékeny vagy?
Ez most más, apám. A tartalék tervünk és ez a fordulat… az egész… önjáróvá vált. És van itt még valami, amiről sem Naberrie nem tud, sem mi. De még nem jöttem rá.
Akkor mit tegyünk?
Azonnal el kell hagynunk a Hapest. Mindkettőnknek. Sajnálom.
De hát…
Ezen most nem állhatunk le vitázni, apám. Mindjárt ott vagyok és megbeszéljük. Sürgősen üzennünk kell valamelyik emberednek, vagy klónodnak a Lothalon. A tartalék tervünknek mindenféleképpen végig kell mennie, különben a Generis paktumot köt a Hapessel. Én már… nem avatkozhatok közbe.
Hogyan?
Elvesztettem a hatalmat, apám. Ide vagyok kötve.. ebbe a térbe, ebbe a galaxisba… legalábbis átmenetileg.
Na jó, én most keresek még kesselit.
Próbálj meg józan maradni, légyszíves, amíg odaérek. Ez létfontosságú. Bármelyik pillanatban lecsaphatnak ránk. Nem tudom tovább garantálni itt a biztonságodat. Többen is az életedre törhetnek. Segítened kell nekem… utána pedig…
Utána pedig?
Utána pedig fel kell adnod magad… Folett főadmirálisnak.
Nagyszerű… és Neo…
Igen apám?
Gyűlölöm Jagged Felt.
[folyt. köv. ]
|
|
|
Hapes
Mar 19, 2023 10:47:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 19, 2023 10:47:52 GMT 1
A titkos komvonalon zajló beszélgetés csak annyiban kötődött a Hapeshez, hogy a Vaal környékéről, egy elhagyott birodalmi helyőrség titokban reaktivált bázisáról, a Yavin melletti szektorból érkező adást Moskau Égi Marsall Hapes felett orbitáló zászlóshajója fogadta, átjátszotta egy kommunikációs szatellitnek a rendszer szélén, amelyik dekódolva és újrakódolva visszapingelte Morrow püspök Szentszékére, szintén a Hapes körüli orbiton, mintha csak egy teljesen máshonnan érkező, a Sith Egyház mindenféle adminisztratív ügyéhez kapcsolódó üzenet lenne, a Sith katedrálishajó pedig továbbította azt a Galidraan - rendszerbe, Desevro és a szövetséges tioni államok határához - ily módon a Hapan-Sith Monarchia két átellenes sarka között zajló titkos kommunikáció, s annak visszája is megjárta a kristálykorona legfontosabb rendszerét, anélkül - legalábbis a beszélgetésben résztvevők reményei szerint -, hogy az felkeltette volna a hapan titkosszolgálat figyelmét. A szatellit leárnyékolt komkamrájának holotermében, egy apró, sötét, alig egy méter átmérőjű gömböt alkotó lyukban a két holoképet még ki is vetítették egymás felé, bár ennek inkább információbiztonsági oka volt, semmint esztétikai. Morrow püspök és Moskau Égi Marsall pedig elég fegyelmezett szövetségesnek tekintették magukat ahhoz, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben ne hallgassanak bele a beszélgetésbe.
- Alapító, hadd mondjam el még egyszer, minden tiszteletem mellett… jelentős aggályaim vannak Jagged Fel bevonása kapcsán - ismételte Drikl Lecersen nagymoff. - Lényegében nélküle is nyerésre álltunk volna. A szavazatok többsége közreműködő pénzpiaci beavatkozásaink révén már nálunk volt, pontosabban az ifjú Allana hercegnő mellett. Elegendő lett volna fenntartanunk ezt az állapotot. - Az hatékony lett volna, de nem igazságos, nagymoff barátom - válaszolt eredeti, enyhén folyós arcú formájában Domi Alapító. - Márpedig, az Igazságnak győzedelmeskednie kell ebben az esetben! Tierce és Jagged Fel ellentéte olyasmi, ami minden időben és minden dimenzióban megbízható szövetségessé teszi az utóbbit a Domínium számára...
- Tisztelettel, Alapító, ez a Jagged Fel nem ugyanaz a Jagged Fel, és pusztán a személyes bosszúra alapozni a stratégiánkat... - ellenkezett Lecersen tovább, de az Alapító mosolyogva félbeszakította: - Ha erre alapoznám, Lecersen barátom, akkor nyilvánvalóan azt kellene gondolnom, hogy az Ön tiltakozása is a Jagged Fellel kapcsolatos korábbi ellentétekből származik... - Ami nyilvánvalóan téves következtetés lenne, Alapító - mosolyodott el Lecersen. - Én nem tartok haragot, de remélem, Jagged Fel sem. - Nézze, nagymoff - folytatta az Alapító. - A Domínium igazsága nem ér véget ott, hogy a Hapan-Sith Monarchia semleges marad az eljövendő háborúkban. Ennél többre van szükségünk Tierce és az eszméje megsemmisítéséhez...
- Az Alapító jem’hadarjaira van hozzá szükségünk, azzal a személyi álcázó rendszerrel - ellenkezett tovább Lecersen. - Moskau és Morrow biztonsági erői szabaddá tették az utat. - Nem adom ki azt a parancsot, amíg nem győződtem meg róla, hogy nem lesznek járulékos károk - magyarázta az Alapító. - Charis királyné nem vétkes ebben az ügyben, a Tierce-k bizonyára félrevezették... emellett racionális okok is vannak a várakozásunk és Jagged Fel bevonása mellett. - Igazán? - kérdezte Lecersen. - Racionális okok, amelyeket az Alapító nem látott jónak előzetesen megbeszélni velem?
- Értékelem a véleményét, mint mindig, nagymoff barátom, de a Domínium biztonsági kérdései az Alapítókra tartoznak - magyarázta szelíden az alakváltó elcserélt. - A lényeg, hogy a Hapes semlegessége és Tierce veresége csak akkor garantált és teljes, hogyha ezzel párhuzamosan a Domínium létre tud jönni, mint elismert állam a galaxisban. Már megtanultam itt, és bizonyára Ön is rájött személyes tapasztalatai útján, hogy politikai agendánk képviseletére a legjobb megoldás az, ha saját állam és saját egyház alá szervezzük a tevékenységünket. Némi módosítással a Domínium erre alkalmas, de meg kell hozzá teremteni egyrészt egy alapul szolgáló magterületet, másrészt gondoskodni kell a katonai biztonságról. Desevro lakossága hamarosan készen áll arra, hogy a Domínium alattvalói és deklarált magterülete legyenek, a biztonságunkról pedig, ami ebben a galaxisban láthatóan elemi fontosságú, a Jagged Fel Népi Demokratikus Kongresszusával kialakítandó katonai és technológiai partnerség gondoskodik majd, amelynek köszönhetően hozzáférünk a Cár-bombákhoz, természetesen csak addig, amíg nem tanuljuk meg magunk is replikálni a technológiát. Uljana Vrosilov személye a kulcs a kezünkben arra, hogy Vostroya ne tiltakozzon a replikáció ellen. Emellett Naberrie szenátor a Köztársaságból, aki ugyebár honi dimenziómban a Tierce-k szövetségese, volt az, aki eredetileg be akarta vonni Jagged Felt ebbe a misszióba. Ha nem is lehetetlen, de nem elképzelhetetlen, hogy a Tierce-ek megnyerik maguknak őt, emiatt pedig létfontosságú volt úgymond… kirobbantanunk Jagged Felt a befolyása alól, mármint nem szó szerint...
- Kirobbanthattunk volna esetleg anélkül is, Alapító, hogy részletesen felfedtük előtte az… érdekcsoportunk összes érdekelt szereplőjét - húzta el a száját Lecersen. - Jagged Fel a saját programját követi... - Idővel bizonyára Generis népe is belátja majd, hogy a frontizmusnál a Domínium erősebb alternatívát kínál - magyarázta magabiztosan az Alapító.
- Nézze, Alapító - halkította le a hangját konspiratívan, de jelentőségteljesen Lecersen. - Én csak azt mondom, hogy kifuthatunk az időből, ha túl sokáig várunk. Tierce bukása így is teljes. Forrásaim szerint körözik az EGB-ben. A fia egyedül tehetetlen, bármiféle hatalma is van, mert nem ismerik, illetve nem ismerik el sehol. Ugyanakkor forrásaim szerint Charis királyné nemrég elküldte a Hapesről valahová az elit testőrgárdájának jelentős részét... - Bizonyára Moskau Égi Marsall bölcs javaslatára, hogy ne legyenek útban, amikor csapásra kész a jem’hadar - biccentett már-már öntelt magabiztossággal az Alapító.
- Igen ám, Alapító - folytatta Lecersen -, de a forrásom e tekintetben pontosan Moskau Égi Marsall, ő pedig úgy tájékoztatott, hogy nem adott efféle parancsot a hapan biztonsági testőrszolgálatnak. Ráadásul a Jagged Fel kíséretét alkotó, bizonyára NDK-s hírszerzésiekkel megpakolt fregattok is a konvojjal mentek... - Ha a biztonsága miatt aggódik, nagymoff, váltson lokációt - vonta meg a vállát képletesen az Alapító. - Jagged Fel sosem fordulna ellenünk… engem pedig megvéd a jem’hadar, és rövidesen amúgy is a határ desevroi oldalán leszek.
- Én csak annyit mondok, Alapító, hogy addig próbáljunk meg lecsapni Tierce-re, amíg valami nem jön közbe - erősködött Lecersen. - Rendben, értékelem a véleményét - biccentett Domi Alapító. - Kiadom a parancsot a jem’hadarnak, de szigorúan csak az EGB-s delegáltakat fogják célba venni. - Természetesen, Alapító - Lecersen bontotta a vonalat, és aggodalmasan rágta a szája szélét Vaal-i bázisán.
Nem Tierce volt az egyetlen ugyanis, akinek a nyaka körül egyre inkább összeszorult az Első Rend oknyomozó marka. Feleségétől, Margarethe von Stülpnagel asszonytól kapott titkos üzenetei alapján Lecersen tudta, hogy rá is vadásznak a biztonságiak. Az Alapító terve pedig… a dörzsölt nagymoff tisztában volt vele, hogy megvoltak a kockázatai annak, hogy Lyrr Moskaut és Morrow püspököt egyaránt bevonták a tervbe, de Jagged Fel... nem, Jagged Fel sokkal önjáróbb volt, mint bármilyen alteregója, akit ez a dimenziók között átesett folyadéklény ismerhetett.
Aztán amikor egy újabb, rövid, egysoros üzenet érkezett Lecersen komjára, egyenesen a Dromund Kaasról, Lecersen tudta, hogy baj van. “ Hapan kommandósok és a generisi Birodalmi Hírszerzés tengerészgyalogosai rajtaütöttek a rejtekhelyen. Náluk vannak a lányok. hitelesítve: Camillo I.R. “
Lecersen tudta, hogy a hír nemsokára eljut az Alapítóhoz, Moskauhoz és Morrowhoz is. Eredetileg, mivel a jem’hadar túlságosan látványos jelenlét lett volna a rendszerben, a lányok, azaz Allana Solo és Uljana Vrosilov őrzéséről birodalmi szövetségesük, Il-Raz kormányzó felesége, Trachta grófnő által felbérelt Corporate-szektorbeli zsoldosok, a Harmadik Birodalom SS-szervezetének tagjai gondoskodtak. Ha az NDK hírszerzői és a Hapes tengerészgyalogosai együtt ütöttek rajtuk, az immár megdönthetetlen bizonyítékot jelentette Lecersen számára, hogy az Alapító tervével ellentétben Jagged Fel és Charis minden bizonnyal összeálltak… de miért? Márpedig ebben a helyzetben csak egyvalaki volt, aki segíthetett ezt megérteni Lecersennek... és elkerülni a Hapan-Sith, vagy első rendi kivégzőosztagokat.
- Végtére is, még mindig egy interdimenzionális összeesküvés lebuktatásáról van szó, tartom magam az eredeti tervhez, nemde… - mormogta magában Lecersen, miközben nekiállt előszedni a régi kódjait. Lássuk, kit is lehet elérni odalent a Hapesen… az a chiss kis nő, Istarii, igen, ő a Bendő-flottában szolgált annak idején, a nagymoff emlékezett rá. Daala régi Daraker-kódjával megpróbálhatná, de Istarii az Első Rend ügynöke, sosem lehet biztosan tudni, hogy nem megfigyelés és alkalmasint elárulás, közbelépés-e a feladata. A nagymoff megrázta a fejét. Akkor szükségszerűen egy deistának kellett lennie valahol a szervezetben, Margarethe fájljai között szerepelt, hogy a deisták kivel tartják itt a kapcsolatot, márpedig logikusnak tűnt, hogy az illető be van kötve amoda is... Lecersen hamarosan be is tárcsázott a megfelelő vonalba. Kockázatos volt, de szükséges.
Amikor a vonal másik végén megjelent egy aszott, Lecersenénél is öregebb arc, a nagymoff elmosolyodott. - Üdvözlöm, Caltanis nagyúr. Gondolom, nem kell bemutatkoznom. Fontos... közlendőm van… az Ön… politikai üzlettársai számára, ha úgy tetszik.
Caltanis zordan elmosolyodott. - A Sötét Atya nevére, aki legyőzte a halált, én mondom, micsoda meglepetés... hallgatom, holtából visszatérő volt nagymoff uram...
...
Neo tanácsára Grodin visszatért az EGB diplomáciai missziójának hivatalos épületébe, amely lényegében nagykövetségként szolgált. Istarii vezérezredes éppen az épület védelmének megerősítésén és a siklóplatformok biztosításán dolgozott, amikor Neo egy hosszabb sprint után végre megérkezett hozzájuk. - Nos, mi ez a káosz, fiam? - mivel szeretője és testőre is a teremben volt, Grodin ezúttal mentális kommunikáció helyett verbálisra szorítkozott, miközben igyekezett a háta mögé rejteni a természetesen már félig üres kesselis üveget.
- Charis és Fel - magyarázta kifulladva Neo. - Összeálltak. Éreztem őket… együtt.
Grodin arcán szürke árnyék futott át. - Hát persze… - szorította ökölbe a kezét. - Az a kis kurva... - szitkozódott hirtelen és hangjában immár nyoma sem volt a korábbi, Charis iránti, félig megjátszott, félig őszinte, szinte vallásos rajongásnak és tiszteletnek. - Ennyit a testőri esküről, a nagy Palpatine név dicsőségéről és a hapan hercegnőkről - sóhajtott fel Neo, majd felpillantott az apjára. - És... apa. Van még itt némi gond. Csökken a hatalmam. Nem tudok… átlépni.
Grodin a rá jellemző hideg, szenvtelen arckifejezéssel és gyakorlatias közönnyel vette tudomásul fia élete eddig talán legnagyobb problémáját, amelyet akkor vett fel, ha a sürgető vészhelyzet, a rögtön aktuális megmenekülés fontosabb volt éppen az efféle “miért létezünk, mi az élet értelme” típusú dilemmáknál. - Akkor gondolom nem tudsz kivarázsolni minket innen… ha kijutottunk, elmehetsz Ershanra, talán ott megvizsgálják a varázserőd, és megmondják, hova lett - legjobb igyekezete ellenére Grodin szavai még így is inkább gúnyos felhangú iróniának, mint őszinte, megnyugtató atyai tanácsnak hatottak, akármelyiknek is szánta őket eredetileg.
- Nagyon vicces - mormogta Neo. - Naberrie-től derítetted ki? - kérdezte most Grodin. - Mármint nem azt, hogy nem tudsz varázsolni, hanem Charist és Felt. - Csak benyomásokat szereztem tőle… nem olyan elvakult demokrata, amilyennek elsőre látszik, és nem kedveli a deistákat - magyarázta Neo. - De még nem áll készen rá… hogy a mi Noelünk itteni megfelelőjévé váljon. Mindenesetre… ígéretet kellett tennem neki, hogy segítünk neki alkalmasint... jedi-mentésben... úgymond.
- Hogy mit csináltál? - sóhajtott fel az idősebb Tierce. - Hát ez nagyszerű. És akkor mi a helyzet azzal, hogy lelépjünk innen, mielőtt hapan kommandósok kopogtatnak? Vagy mielőtt egy Cár-bomba belátogat ide a szomszédba? - Elnézést, urak,de ha menekülünk, még ott van Annabelle Stülpnagel és a Kelan nevű udvaronc kérdése - szólt közbe óvatosan Istarii, de Grodin letorkollta. - Én is tudom, Kate, mit ígértem a Főinkvizítornak, de nem fogok emberrabló kommandót vezetni a Palotába pont most… hogy jutunk ki innen, és miért mondtad, hogy fel kell adnom magam Folettnek? Mit mondok majd neki? - fordult Neohoz.
- Nos... - nyelt egyet Neo. - Az igazat megvallva... beszéltem egy Tiebolttal. - Hogy... mit csináltál? - villant meg Tierce tekintete. - Nézd, apa - Neo érezte, hogy egyre szűkül a köztük lévő mentális híd, ahogyan apja egyre inkább sarokba szorított testőr-klónként kezdett viselkedni, aki foggal-körömmel akarta volna kitépni magát a csapdából, amibe keveredett, akár a fia testén keresztül, mindenféle civilizált diplomáciai megoldás helyett. Neo már kezdett örülni neki, hogy nincs a közelben cardassiai hajó transzporterrel felszerelve, bár a meneküléshez most vitathatatlanul jól jött volna. - Ha itt minden úgy alakult volna, ahogy terveztük, akkor győztesként, Charis szövetségeseként, akár egy új főszektorral az élen térhettél volna haza… vagy független birodalmi főkormányzóként, diplomáciai mentességgel. Csak húzni akartam az időt Folettnél, hogy addig ne rongyoljon be ide valami halálcsillaggal, vagy szuper-csillagrombolóval, és a kiadásod követelje... a lothali tartaléktervem ezt is adresszálja, de beszélned kell valakivel onnan...
- Miért? - kérdezte Tierce. - Ha Jaina Solo már ott van a Lothalon, akkor valószínűleg életbe lépett ott valami biztonsági protokoll - magyarázta Neo és Istarii-ra pillantott. - És egy Lothal-szintű bázis esetén mi az Első Rend biztonsági protokollja, vezérezredes? - Megsemmisítés. Nyomok eltüntetése - rózsaszínedett el Istarii kék chiss fizimiskája. - Mikor óhajtották velem közölni, hogy megtámadják azt a bázist? - És velem? - Grodin és Kate most egyszerre tornyosultak Neo felé. - A tartaléktervben mindig volt némi... beépített bizonytalanság - tárta szét a karjait Neo. - De ezt most ki kell küszöbölnünk. Az volt a tervem, hogy odamegyek, és személyesen tartom kontroll alatt a helyzetet, hogy a bázis ne semmisüljön meg idő előtt... de...
- De nem tudsz varázsolni, a fenébe is, így odateleportálni sem tudsz - csapott a homlokára Grodin. - És nincs az a hajó, ami elvisz oda ennyi idő alatt. - Tényleg nincs? - kérdezte Neo reménykedve a másik kettőre pillantva. - Kardassi portáltecnhika, rejtett transzporterek, bármi? - Az itt orbitáló hajóinkon nincs semmi ilyesmi - rázta a fejét Grodin idegesen. - Ha lenne, már odafent lennék valamelyik hajón, vagy messze innen, elhiheted. Annyit tehetek... - tette hozzá idegesen az öreg klón - , hogy felhívom Kyront. Ő az egyetlen első rendi főtiszt, akivel szót értek. Megkérem, hogy bármi is történik Lothalon, késleltessen mindenféle önmegsemmisítő, eltakarító akciót, amíg nem adunk jelt neki. Amíg Anakin Solo a Jedhán van...
- Addig ez működhet, ha a rendadmirális hajlandó szívességet tenni - értett egyet Kate Istarii és a komjához kapott, de egy bejövő hívás megakadályozta abban, hogy azonnal felhívja Kyront. - Igen? - a chiss nő tekintete vörösen villant. - Engedjék be. - Mi az? - kérdezte a két Tierce egyszerre. - Egy… kontaktunk van itt… - magyarázta a nő. - Személyesen. - Kaptam tőle… füleseket korábban.
Ebben a pillanatban már be is lépett két polneyei flottakommandós testőr kíséretében Caltanis nagyúr-püspök. - Nagy kockázatot vállal azzal, hogy idejött, atyám - pillantott az öregre Grodin elgondolkodva. - Minek köszönhetjük ezt? - Igen - recsegte botjára támaszkodva Caltanis és sűrű köhögések közepette leült. - Sajnos ez átmenetileg azzal is jár, hogy diplomáciai menedéket kell kérnem az EGB-től, amíg nem rendeződik ez a helyzet.
- Nem garantálom, hogy biztonságos menedéket tudunk nyújtani, atyám - rázta a fejét Grodin. - A hapanok bármikor megindulhatnak a követség ellen és egyelőre nincs megoldásunk arra, hogy jutunk ki… - Ó maga csak a hapanok miatt aggódik, Főkormányzó? - mosolyodott el Caltanis zordan, fogatlanul. - Sokkal-sokkal rosszabb készülődik itt.
Azzal a Sith-deista atya egy komot tett az asztalra. - Megengedik? - kérdezte. - Persze - biccentett újra egyszerre a két Tierce.
A holokép láttán először Neo és Grodin is csak értetlenkedve rázták a fejüket. A hófehér szakáll, a más hajforma, a civil egyenruha megtévesztette őket. Istarii volt az, aki felismerte a terminál másik végéről bejelentkező alakot.
- Drikl Lecersen nagymoff -mondta a chiss nő, automatikusan az oldalfegyveréhez kapva. - Maga… életben van. - Legjobb tudomásom szerint igen - mosolyodott el Lecersen. - Ne aggódjanak, nem vagyok imposztor… vagy efféle. Jelen helyzetben úgy vélem, úgy sincs más választásuk, mint megbízni bennem, bár még nem volt szerencsénk egymáshoz személyesen… ugyebár. - Nos, legutóbb amikor találkoztunk… - kezdett bele Grodin, de Lecersen leintette.
- Alkalmasint szórakoztathatjuk egymást, Főkormányzó, vélt, vagy valós alias-aink történetével, de jelen pillanatban sajnos erre nincs idő. - Mi sosem találkoztunk még, és Ön nem e világ gyermeke, ahogyan bizonyára a fiatalember sem, aki önnel van. Neo úrfi, ugyebár, ha nem tévedek? - Izé, örvendek - fintorodott el Neo. - Miért keres minket? - vette át a szót. - Zsarolni akar? - Ellenkezőleg - mosolyodott el Lecersen. - Önkéntes száműzetésem célja annak idején az volt, hogy felfedjek egy… a Birodalom destabilizálására irányuló interdimenzionális összeesküvést.
- Amellyel bizonyára minket vádol - Grodin hangja hideg volt. - Nézze, nem tudom, hogy ez most a legalkalmasabb idő-e arra, hogy… - Ennél alkalmasabb idő nincs is - ingatta a fejét Lecersen holoképe. - Ugyanis az összeesküvés feje, amelyet felfedni szándékozok, nem Ön, Főkormányzó. - Nocsak… hanem? - kérdezte Grodin elhűlve. - Hanem a Domínium Alapítója.
Két másodpercnyi halott csend ereszkedett a teremre. - TUDTAM! Shra’mir’sha’vit’na! - csapott akkorát végül Grodin Tierce a fekete tárgyalóasztalra, hogy saját csuklója és a plasztoid lap egyaránt hangosan reccsent. - Tudtam, hogy van valaki még ezen a játéktéren, aki kavarja a sabacc-lapokat! - És a Domínium... most melyik jelöltet támogatja itt? - kérdezte pragmatikusan Neo, egyik kezét nyugtatólag Grodin vállára téve.
- Eredetileg Allana Solot - magyarázta Lecersen. - De porszem került a gépezetbe. Jagged Fel… és Charis porszeme. Az Alapító zsarolni akarta őket azzal, hogy elrabolta Uljana Vrosilovot és Allana Solot, és a saját oldalára állította őket. Charistól a területei kellettek neki, Jagged Feltől pedig az NDK szövetsége és a Generis saját Cár-bombái. De folyékony volt szövetségesem nem számított rá, hogy ezek egymásra találnak ehelyett. - Háh! - nevetett fel majdnem hisztérikusan Grodin. - Az öreg leves azt hitte, mi, hogy ez a Jagged úgy fog ugrálni neki, mint az a Jagged, hát persze… de nem tudta, amit mi sem vettünk észre időben… - nevetett fel.
- Úgyis mint? - kérdezte Lecersen. - Az én világomban Jagged Fel és Charis Palpatine szeretők - magyarázta Grodin. - Átsiklottunk felette. Ahogyan úgy tűnik… az Alapító is. Az ilyesmivel sosem foglalkozott. A szilárdak szórakozása, mondta mindig. Rekreációs érdekesség, ami nem hasonlítható a Nagy Lánc élményéhez… nincs politikai relevanciája, kommodore… mondta mindig - nevetett fel a klón.
- Ez még mindig nem magyarázza, hogyan került ide a Domínium, hogyan paktált le velük maga… és miért jön most ezzel elő nekünk. - vonta össze a szemöldökét Neo. - Sőt, nekem olybá tűnik, hogy Jagged Fel és Charis pálfordulása nélkül most nem beszélnénk itt. - Nézze, tagadhatatlan, hogy új idők új szövetségeseket igényelnek - mosolyodott el Lecersen, majd Istarii-ra pillantott. - Meg aztán, mindkettőnket fenyeget az Első Rend börtöne.
- Ha a Főinkvizítor rájön, hogy maguk összeszűrik a levet, nincs az a tárgyalási alap, még egy Alapítvány, vagy miféle-összeesküvés sem, amivel mindkettejüket visszaengedi a Vezérkar az EGB-be- rázta a fejét Istarii sötéten, aztán Neora pillantott. - Nemhogy mindhármukat. - Nos, igen - biccentett Neo. - De ha Lecersen nagymoff információi megbízhatóak… - És nem egy elcserélt imposztor - tette hozzá Grodin nyomatékosan -, vagy az Alapító maga…
- A maguk múltját ismerve nem hiszem, hogy az Alapító ilyen pitiáner trükkel próbálkozna magánál, Főkormányzó - mosolyodott el Lecersen. - Arról nem is beszélve, hogy holtan akarja látni… ahogy utoljára látta állítólag. Valami Igazságról papol állandóan. - Szokása - mormogta sötéten maga elé meredve Grodin. - Szóval - vette át a pragmatikus gondolkodó szerepét a családban átmenetileg Neo. - Ha ezek az információk megbízhatóak, akkor többszörös összeesküvésről beszélünk. Nem csak az EGB, de a Hapan-Sith Monarchia ellen is. Van egy… tervem, amivel megoldhatjuk ezt, és azt a dilemmát is, hogy hogyan lesz két államnak két különböző, az ügyünk mellett álló Főkormányzója, és egyikük sem én vagyok…
- Nem fogadnák el magát Sith császárként, ha az a terve, hogy megöli Charist - szólt közbe Lecersen, és Grodin is rázta a fejét erre. Neo elmosolyodott a látványra, hogy a két, egymást soha sem ismerő konspiratőr között öt perc után máris mekkora az összhang. - Engem nem - mosolyodott el Neo. - De valaki mást igen… és hamarosan meg is mondom, kit. - Ez nem változtat azon a tényen, hogy nem csak én, de maguk és akut veszélyben vannak - folytatta Lecersen. - Ne a hapan kommandósoktól féljenek, akik mellesleg már rátették a kezüket Uljana Vrosilovra és Allana Solora…
- Ez hasznos információ - morfondírozott Grodin Neora pillantva. - Az Alapító kristályálcázóval felszerelt jem’hadar osztagokat küld ide maguk ellen - folytatta Lecersen. - Nem tudja visszavonni a parancsot? - kérdezte Grodin. - Nincs ráhatásom a jem’hadarra - magyarázta Lecersen. - Moskau főkormányzó és Morrow püspök pedig egyaránt az összeesküvés részei.
- Akkor viszont Charis és Fel rájuk is le fognak csapni - gondolkozott Grodin. - El lesznek foglalva egymással. Senki nem tud a segítségünkre sietni, ha a jem’hadar ostrom alá veszi a követséget. - Kérhetünk hivatalos segítséget az EGB-től - vetette fel Istarii. - A Corporate-szektor flottája itt lehet órákon belül… - A Corporate-szektor nyakig benne van ebben az egészben, drágám - mosolyodott el gunyorosan Drikl Lecersen. - Mit gondol, melyik szektorkormányzótól származnak a Domínium bennfentes információi, kit nyert meg magának az Alapító először? - Hát persze, hogy Il-Razt - mormogta Tierce dühösen. - Kardass pedig túl messze van.
- Akkor üzenjünk közvetlenül Folett főadmirálisnak és Solonak - próbálkozott tovább Istarii, majd Neora pillantott. - Vagy Ershanra… - Egyik megoldással sem kerüljük el a háborút, és ha a jem’hadar fenyegetés sürgető, nem is segít rajtunk - rázta a fejét Grodin. - Kyron sem tud időben csapatokat küldeni… - Elnézést - jegyezte meg a társaság eddig szótlan tagja, Caltanis nagyúr. - Talán én segíthetek. Az akolitáim felkészültek a Szentszék megostromlására és Morrow püspök kivégzésére, de ha ezt a hapanok saját biztonsági erői is megteszik, akkor segíthetek maguknak.
- Meg kell várnunk, amíg Charis és Fel kiadják a parancsot Moskau, az Alapító és Morrow lefogatására - gondolkodott Grodin. - Vélhetően egy időben fognak lépni a jem’hadar támadásával. - Ha a prófétisták és a birodalmiak a Domínium mellett állnak… - vetette közbe Neo. - Nem reális a veszélye annak, hogy Jagged és Charis vereséget szenvednek?
- Ha már megszerezték a lányokat, azzal a huttok és a Fekete Nap megvásárolt támogatása is átszáll rájuk, hiszen nekik csak azért fizettek, hogy az adott jelöltre szavazzanak - vetette ellen Grodin. - És ez azért mégis csak a Hapes. Ha jól értem a püspök urat - biccentett Caltanis felé - , Morrow támogatottsága egyedül lényegében prófétista menekültekre, kósza jedikre és bektashikra korlátozódik. Jagged Felnek pedig elég birodalmi hírszerzési forrása van, hogy, ha akarja, akkor blokkolni tudja Moskau Égi Marsall saját erőit. Hacsak az Alapító nem rejteget valahol egy jem’hadar flottát, amelyet bevetne itt… - Egyébként rejteget - vetette közbe Lecersen. - De nem fogja bevetni. Desevro Domíniummá alakítására készül. Ott kell neki a flotta.
- Ha segítek, uraim, akkor tudnom kell, hogy a Sith Egyház és az Acolytus Dea unifikált primátusa érvényesült majd az új Hapan-Sith államban, nem akarok menekültek oltalmazója lenni kizárólag - jegyezte meg most epésen Caltanis. - A tény, hogy Allana Solo Charishoz került, segít nekünk - halkította le a hangját Neo és Lecersen, valamint Caltanis felé fordult. - Elmondom a tartaléktervünk lényegét… de a Sith akolitákra szükség lesz a követség védelmében. És feltételezem Lecersen nagymoff személyvédelmében is.
- Átirányítom őket, amint elmagyarázták a részleteket - biccentett Caltanis. - És javaslom, hogy amint ezt tisztáztuk, vegyük fel a kapcsolatot G’kar nagykövettel Ershanon. Az elvarratlan szálak, mint egy független Desevroi Domínium kapcsán… sokat segíthet a Mor’mon Birodalom. - A Jabiimnál gyülekező erőkről nem is beszélve - értett egyet Istarii. - A püspök úrnak igaza van.
- Rendben - mondta Neo. - Hamarosan beszélünk G’Karral. Apám, te kérlek, Kate-el együtt hívjátok fel Kyron rendamirálist a tartalékterv miatt. Én pedig elmagyarázom a nagymoffnak és a püspök úrnak, hogy mi fog történni...
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 11, 2023 20:24:49 GMT 1
A Konferencia a végéhez, az utolsó felszólalások és utolsó szavazások, a végső állásfoglalás idejéhez közeledett, a küldöttek száma és lelkesedése jóllehet nem lankadt, sőt, egyre inkább növekedett. Ahogyan előrehaladtak a folyosói intrikák és formális, semmitmondó, időhúzási céllal elmondott újabb expozék, egy új öröklési elv, a Vérvonalak Egyesítésének elve tűnt ki a felvetett ötletek közül, s mind több és több delegált állt ki mellette. A Carl Wenthart támogató tábort ezt természetesen házassági szerződésként értelmezte, és abban a kellemes helyzetben találta magát, hogy így támogatottjuk rögtön kétszeres eséllyel lépett előre a házasulandó esélyes jelöltek porondján, lévén egyetlen férfi volt. Sokan már a Carl Wenthar-Palpatine és Allana Solo-Djo közti házasságot kezdték emlegetni, mint a lehetséges legjobb megoldást, de voltak olyanok is, akik Carl Wenthar-Palpatine és Rey Palpatine házasságát pedzegették. A deisták eredetileg mindkét verziót szentek és áldottnak kiáltották ki, a birodalmi küldöttek közül sokan a Palpatine vérvonal tisztaságát érezték így megtartottnak, és ugyanezen okból támadták a verziót, amelyben Carl Allanát venné el. Ugyanakkor a prófétisták és a Sith Egyház küldöttei egy idő után néhány keményvonalas deistával karöltve felszólaltak a vérfertőzés tilalma ellen, és kijelentették, hogy a Sithek ereje ide, a Palpatine név hatalmának és tisztaságának megőrzése oda, Carl nem veheti el saját gyermek unokahúgát, nővére gyermekét. Ekkor azonban, mielőtt a küldöttek többsége nyélbe üthette volna egymás között a kézfogót Carl és Allana között, valaki, talán a mandalóriai delegációt vezető Mirta Gev - Kytra Kryze páros egyik tagja felvetette, hogy nem kell feltétlen elmaradott heteroszexuális házasságban gondolkodni, és ennek a gondolatnak bizony voltak támogatói a Hapan nemesi házak küldöttei között is. Miért ne házasodhatna össze egymással rögtön progresszív módon Allana és Rey, mint társkirálynék, vagy mint királyné és császárné? Megint mások felvetették, hogy akkor már Carlt is maguk mellé vehetnék hercegi hálótársnak - ugyanakkor a deisták és Sith hívek ezen felháborodtak és követelték, hogy akkor mégis inkább uralkodói szempontból engedélyezzék a többnejűséget Carl Wenthar-Palpatine számára és vegye el mindkét leányt, háljanak akár hárman együtt. Wenthar császár és Charis császárné szellemisége, öröksége, vagy inkább élvhajhászásának egymás kárára, vagy kettejük perverzióit éppenséggel szintetizálni törekvő új ötletek ütköztek… aztán a birodalmi nagykövet felvetette, hogy akkor már a fő udvarhölgyeket is vegyék be az uralkodó házasok panteonjába, emeljék be Annabelle von Sültpnagel hercegnőt is a régenságyasok közé. A generisiek szószólója az NDK nevében erre a célra Uljana Vrosilovot javasolta, míg a Köztársaság küldötte a Kelan nevű ágyast. Megint mások elkezdtek párokat alkotni ebből a hatosból, egy ideig magasan vezetett az az opció, hogy a négy leány alkosson egy uralkodói kvartettet, de a trónt Carl és Kelan osszák meg egymással császárférjekként… egy küldött javasolta, hogy kérjenek fel további uralkodójelölteket, például Rudeus Randot, a Szenátus újonnan kinevezett tagját a köztársasági kapcsolatok, vagy éppen Sandor Vorent, a Szindikátussal és Ershannal kötendő béke mihamarabbi előmozdításának érdekében. Megint mások kli’hgohn, vagy éppenséggel nordgardi, esetleg nagai beházasítandó családtagokat vizionáltak, például komolyan fontolgatták a Nagira küldendő követség lehetőségét, hogy hivatalosan megkérjék a gyermek Fumiko hercegnő kezét… egyre vadabb és vadabb ötletek láttak napvilágot, néhányan már afelől érdeklődtek, hogy nem lehet-e egy egészen ifjú Grodin Tierce-t, vagy genetikai módosítással egy női Grodinna Tierce-t létrehozni… mások a birodalmi nagykövetség falai között rejtőzködő titokzatos birodalmi küldöttben, egy Neo nevű ifjúban látták a házassági sokadalomból hiányzó szereplőt, akit mindenképp be kellett volna vonni, megint mások amellett érveltek, hogy az Első Rend vezetője, a régóta eltűnt Anakin Solo kellene, hogy az egyetlen értelmes meghívott legyen az egész társaságba, megint mások taktikusan Jagged Fel nevét kezdték rebesgetni, akit mostanában egyre gyakrabban láttak Charis Őfelsége társaságában sétálni, úgy érvelve, hogy Fel elnök elvtárs hamarosan úgyis hozzámegy a Császárőhöz és majd az ő újdonsült leszármazottjuk lesz a jogos örökös…
A Konferencia lassan nem volt más, mint mindenféle nemű és korú humán gyerekek és felnőttek egymáshoz való boronálására alakult klikkek és körök egymás szavába vágó katatóniája, ahol titkos páholyaikban szintidroidok, vagy holografikus emitterek segítségével a küldöttek újra és újra lejátszották egymásnak az általuk preferált összetételű uralkodói páros, vagy éppen sokadalom nászéjszakáját, az egymásba fonódó gyermek- és felnőtt testek szimulált látványára elégítve ki magukat, egymást, és politikai étvágyukat. Olyan felvetés is volt, hogy az összes javasolt örököst zárják össze egy verembe egyetlen vibrokéssel… és győzzön, aki utolsónak életben marad. Vagy, aki utolsóként elégül ki. Vagy éppen, aki elsőként elégíti ki a többieket. Vagy ennek bármelyik verziója vibrokés nélkül, puszta kézzel… esetleg egy vaskos vibrolándzsával. Vagy mindenki kap egy-egy vibrolándzsát és egy-egy vibrokést, illetve egy nagy tubus síkosítót.
És ha Charist nem aggasztotta volna halálosan, hogy mikor unja meg a titkolózó, azóta sem folyadékformát öltő, de lehetséges módon bárhol ott hallgatózó Alapító, vagy a Tierce-párti birodalmiak támogatóinak valamelyike, esetleg az eredeti Allana-pártiak, eredeti Carl-pártiak, vagy eredeti Rey-pártiak egyre fogyatkozó, unalmas, szex- és házasságmentes megoldást advokáló táborainak egy-egy résztvevője ezt az általa és Jagged által kitalált szemtelen időhúzó taktikát, amellyel végtelenségig lealjasították a Konferencia teljes résztvevői körét és ezáltal a Sith-Hapan Monarchia tulajdonképpen teljes elitjét, és közben pedig rengeteg időt nyertek saját tervük megvalósításához, nos, akkor tulajdonképpen még szórakoztatónak is találta volna ezt az egészet, és komolyan elgondolkozott volna azon az opción, hogy az örökösödési konferencia helyett örökösödési orgiát hozzon létre, ahol aztán mindenki vakarhatja a fejét hónapok múlva, hogy melyik nemesi család, melyik rend, melyik céh és melyik egyház melyik újonnan született örököse pontosan kinek is a rokona, kinek ki a felmenője és almenője, nemzője és teherbe ejtője, hogy egy évtized múlva az egész Monarchiának azon főhessen a feje, mint most Charisnak, az utolsó, konyhai lábasnak használt rozsdás R2 kupola majdani öröklési sorrendjét illetően is, vagy, ha másért nem, hát azért, hogy utána az egész problémás, perverz galerit eltehessék a láb alól valami gondosan pozícionált, halálos, nemi úton terjedő betegséggel, amelyekről Jagged váltig állította, hogy a régi Birodalmi Maradvány-Hírszerzés NDK-ba pártolt és hozzá hű medikai specialistáinak tarsolyában bizony több ilyen is rejlik, csak választania kell, hogy szájon át terjedő, orálisan, análisan terjedőt, vagy ezek kombinációját eresszék ki a Konferencia résztvevőire… és amelyekről minden egyes aktusuk után váltig bizonygatta a gyanakodva csillogó szemű Charisnak, hogy egyiket sem kente fel nemesebb szerve végére és máshová sem, az Anyakirályné szemében pedig pajzán vágy villogott arra nézve, hogy hátha talán mégis…
Türelmük, kitartásuk és Jagged hírszerzőinek finom érdeklődése azonban végül meghozta a gyümölcsét… közvetlen, biztonságos komkapcsolatot Charis és az EGB egyik magas rangú funkcionáriusa között… hiszen ahhoz, hogy lezárhassák ezt az egész színjátékot, először meg kellett szabadulniuk azoktól, akik bármelyik kompromisszumos, új koncepciós megoldást minden bizonnyal ellenezték volna, hiszen így nem jött volna létre az egyértelmű elköteleződés a Hapes és az EGB általuk képviselt frakciója között… a konferencia értelmi szerzőitől, akik az új irányt vett eszmecserét passzívan, az egész perverz fordulaton minden bizonnyal némán és tehetetlenül felháborodva a Birodalmi Nagykövetség védett épületéből és tereiből figyelték… Charis előző szövetségeseitől… a Tierce-ektől, apától és fiától, Grodintól és Neotól, és a minden bizonnyal szintén mellettük rejtőzködő Drikl Lecersentől, a konspiratőr nagymofftól.
- Remélem, megérti az indokaimat - magyarázta lakosztályában a holografikus emitteren feszítő, fél-kiborg arcú rendadmirális rangjelzésű alaknak, Kyronnak, az Első Rend Anakin Solo távollétében legmagasabb rangú vezetőjének Charis. - Ez az egész történet a konferenciával… nem jött volna létre, hogyha a Tierce-k nem kezdenek el engem otthonomban fenyegetni, nem kezdik el fejem és családom tagjainak feje fölé vetíteni Ershan fenyegetését, nem kényszerítenek vazallusjelölt-szerepbe… s mindezt, mint kiderült, többszörösen dimenzió- és államellenes összeesküvések részeként, melyek legalább annyira irányulnak az én trónom s életem, mint az önök Vezérkara és Első, akarom mondani Új Rendje ellen… - rebegtette meg szempilláit Charis fájdalmas arckifejezéssel, de Kyron nem mutatta jelét annak, hogy a kőkemény érvek mellett bármiféle bájjal le lehetne kenyerezni.
- Minket elsősorban az érdekel, Felség, hogy a Birodalom árulóit kézre kerítsük és törvény elé állítsuk. Az, hogy Önök hogyan rendezik a belpolitikai válságukat, az kevésbé érint minket… bármennyire is… abszurdnak tűnik innen nézve. - Kérem, ne ítéljen el minket eltérő… kulturális szokásaink miatt, rendadmirális úr - mosolygott hamiskásan Charis. - A megfelelő időben a megfelelő módon lezárjuk ezt, és véget vetünk a színjátéknak, mely nyilvánvalóan csak arra szolgál, hogy belső és külső ellenségeink… és barátaink… - kacsintott Kyronra a királynő - végre felfedjék magukat. Egyetlen aggodalmunk csupán a bűnöző Tierce-k ershani csatlósainak nem múló fenyegetése határainkon, mely feletti aggodalom volt az, amely végső soron eredetileg Hapesre szólította rendjeinket, egyházainkat és katonai vezetőinket… s mely pusztán az árulók Önök kezére adásával önmagában nem csökken, nem tűnik el…
- Megértem az aggodalmát, és efelől ne aggódjon Felséged- biccentett Kyron. - Az Első Rend, akarom mondani a Vezérkar lojális tagjai által messzemenően támogatott… politikai irányvonalakat érintő korrekció révén az Egyesült Galaktikus Birodalom és Ershan szövetsége vitán felül megszűnik majd… addig, amíg felséged új kurzusa nem foglal magában a Köztársaságéhoz hasonló drasztikus deista irányvonalakat, nem látok okot rá, hogy ne élhetnénk békében egymás mellett, meg nem támadási partnerekként, egymás belügyeibe való beleszólás… nélkül. - Abban az esetben is, ha mondjuk a deisták helyett… az NDK-val fűznénk szorosabbra a kapcsolatainkat a jövőben, figyelembe véve a Generis Önök számára minden bizonnyal nem kívánatos… frontista ideológiáját? - mosolygott Charis szuggesztíven.
Kyron holoképe kettőt villant, mintha a rendadmirális egy pillanatra felfüggesztette volnaa kapcsolatot, amíg gondolkozik, aztán újra helyreállította volna. - Felség, mindketten tudjuk - mondta végül Kyron némi szünet után - hogy Vostroya az összeomlás szélén áll. S e minőségben a Népi Demokratikus Kongresszus… ideológiai iránya is némiképp… indokolatlanná válik majd a jövőben. A megfelelő.. mindkét oldalt érintő korrekciók után… talán hajlandóak lehetünk újratárgyalni a kapcsolatunkat… Jagged Fellel és a Generissel. A Maradvány megosztottsága… egy hosszú távon fenntarthatatlan, értelmetlen és főképp fölösleges állapot, amíg együtt harcolunk más dimenziókból érkezett ellenségeinkkel. Végtére is mindannyian e galaxis szülöttei vagyunk… korábbi ellentéteinktől függetlenül.
- Ezt örömmel hallom, Rendadmirális - mosolygott Charis, majd megkeményítette a hangját. - Akkor várom… a beavatkozó egységüket, amelyik végre megszabadít minket a Tierce-ktől, Lecersentől, és bármely más, nem kívánatos vendégtől.Addig igyekszem… megakadályozni az itteni események erőszakos… eszkalációját. És továbbra is bízom a diszkréciójukban. - És meg is kapja, Felséged - biccentett Kyron. - Már megtettem a szükséges előkészítő lépéseket. Skorzeny vezérezredes alakulata… hamarosan érkezik, és őrizetbe veszi a Tierce-eket, és Lecersent.
- Így legyen - mosolygott szuggesztíven Charis, és finom csókot lehet Kyron elvörösödő holoképe felé. - Szép napot magának, rendadmirális. Ahogyan az uralkodónő lekapcsolta a holokomot, egy elfüggönyzött benyílóból Jagged Fel lépett be, és átkarolta, majd csókolgatni kezdte Charis nyakszirtjét. Az Anyakirályné vihogott, mint egy tinédzser bakfis. - Nem nyerne szépségversenyt ez az alak, annyi szent - suttogta Jagged. - De Shaffer és a hírszerzőim azt mondják, hogy még mindig jobban lehet vele tárgyalni a vezérkarközeliek közül, mint azzal a pöffeszkedő, deista Reuenthallal, vagy mint a Főinkvizítorral… a Főadmirálisról nem is beszélve, aki bizonyosan nem vetné el az Ershannal való szövetséget.
- Mindenkinek megvan a maga… perverziója, drágám - kuncogott Charis. - Az új stratégiánkkal annyira összezavartuk az eredetileg Allana Solora szavazó rendek küldötteit, hogy olybá tűnik, amennyiben erőszakos kísérletre kerülne a sor, kizárólag a ti Alapítok tőlem ellopott jem’hadarjai és Morrow keményvonalas prófétistái állnának szemben a Hapan Nemesi Házakkal, a mandalóriaiakkal, a Fekete Nappal, a céhekkel és a huttokkal… no meg persze a ti kommandóitokkal. - Amelyekből nem tudok többet küldeni - jegyezte meg két csók között Jagged. - A bevetési egységeink jelentős része vagy Uljanát és Allanát védi az új helyszínen, ahová szállítottuk őket, vagy az Alsó-Peremvidékre kellett küldenem őket Zouo és Brody javaslatára, hogy helyben legyünk, ha Vostroyán tényleg kitör a polgárháború, aminek napról - napra nagyobb az esélye… belegondolni is szörnyű, mi lesz, ha rossz kezekbe kerülnek ott a Cár-silók…
- Azt hittem, erre van terved - kérdezte most Charis, végighúzva hosszú, vékony ujjait Jagged nyakát, hátranyúlva. - Teszteljük a birodalmi és köztársasági szolgálatokat egy javaslattal - magyarázta Jagged. - Közösen vonnánk ellenőrzés alá a vostroyai silókat egy… nyugtalan periódus esetén, és megsemmisítenénk a Cár-bombákat. - Úgy érted, mindenki a saját területére szállítana belőlük a meglévők mellé - kuncogott fel Charis. - Inkább ellenőrzött kézben legyenek, mint hogy anarchistákhoz jussanak - biccentett Jagged. - Kyron stábja nyitott erre, és a régi, Loran-féle Köztársasági Hírszerzés is. Sok energiát fektetnek most ebbe. De a deistákban nem bízom. Ahogyan itt sem… nincs elég taktikai fölényünk még… - számolgatott magában Jagged. - Egy frakció még… nem pártolt sehová egyértelműen.
- Ó igen - nevetett fel Charis. - Az Égi Marsallom és egy személyben regnáló Főkormányzóm nem olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát. Lyrr Moskau pontosan tudja, mire megy ki a játék. Az, hogy elzárkózik a vérvonalas-vérfertőző tervektől és ötletektől, csak megjátszott prüdéria, még ha a személyiségével teljesen konzisztens is - kuncogott fel Charis. - Moskau vár… várja, hogy elmenjek hozzá. A bocsánatommal, vagy a selyemzsinórral, amelyet hapan szokás szerint a nyak köré kell tekernie, mint áruló, mint az Alapító-féle összeesküvés résztvevője, mint a leányok elrablásának tudója, s mint visszarablásuk szintén tudója… tudja, hogy a kezében van az életem, de van annyi tartása, hogy ne járuljon elém könyörögni, hiszen akkor nem lehet… a mérleg nyelve. És ki tudja, talán azt sem hiszi el, hogy tényleg elpártoltam Tierce-től…
- Bizonyára az öreg klón terve volt, hogy rám mássz - fordította meg maga felé Charist Jagged és megcsókolta. - Csakis, végig hazudok neked, minden egyes orgazmusomat színleltem - kuncogott fel Charis és mélyen Jagged szájába dugta a nyelvét. - A következő is ordas nagy kamu lesz, egy szem sikoltás nem lesz őszinte… - Nyilvánvaló… - emelte fel az ölébe Jagged a nőt és nekiállt levetkőztetni mindkettejüket. - Siessünk? - Annyira azért ne… - kuncogott Charis. - De fél órán belül találkoznom kell Moskauval, az igaz.
- Én mi segíthetek? - kérdezte Jag. - Most… csak csináld, amiben a legjobb vagy - lihegte Charis. - Utána… amíg én császári pardonban részesítem Moskaut, és megszerzem a birodalmi rendek támogatását… beszélj Naberrie-vel. Nem akarom, hogy ez az egész meglepetésként érje… a Köztársaságot. - Lenyomom a torkukon - mosolygott Jagged. - Van még pár ötletem, hogy mit nyomj le, és kinek a torkán - lehelte Charis. - Hány éves legyek neked ma? Tizennégy? Száztizennégy? - Valahol félúton - nevetett Fel.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2023 18:05:03 GMT 1
A Birodalmi Nagykövetség egyre inkább hevenyészett erődítményre hasonlító épületében, miközben odakint zajlottak a Konferencia és a mögöttes politikai machinációk egyeztetés-sorozatai, valóban a várakozásé volt a főszerep - Charis császárnő képzeletével ellentétben azonban ez a hangulat odabent legkevésbé sem volt feszült, sértődött, tehetetlen, vagy éppen bukást idéző, ellenkezőleg, a nagyköveti-parancsnoki főtárgyalóterem leárnyékolt, elsötétített, hosszú, fényes fekete tárgyalóasztallal felszerelt helyiségében ugyanis napok óta öblös nevetés és érdeklődő beszélgetés szűrődött volna ki, ha nem lettek volna hangbiztosak a falak… az asztalon pedig a komterminálok között kesselis és alderaani, illetve koréliai vörösboros flaskák sorakoztak, egyre több, és egyre inkább félig üres, semmint félig tele állapotban.
Lecersen nagymoff és a másik univerzum volt, és ezen univerzum jelenlegi EGB-Főkormányzója ugyanis, mint igen hamar kiderült, roppant szórakoztató társaságnak találták egymást. - Szóval, aztán Ramakaznál megetettem azzal az ostoba Reige-vel, hogy majd együtt jól megtámadjuk a Polneye kontingensét, csakhogy közben a maga előző verziójával is megbeszéltem, hogy csapdába csaljuk az idióta Fel-pártiakat…
- Az még semmi, mi ugyanezt csináltuk Awersinál, nagymoff uram, egy hapan kontingenssel hitettük el, hogy én és Folett halálos ellenségek lettünk, pedig akkor még nem így volt. A pipogya, kövér Ken Ortis tengernagy, Tenel Ka királyné ágyasa még abba is belement, hogy a szuper-csillagrombolóm előtt ő vezesse fel a csapatainkat, kezdésnek kapott egy szuperlézer-lövedéket az ostoba Lázadó a hátába, aztán a cosraiakkal lemészároltuk a galaxisok bármelyike által látott lehető legnagyobb hapan flottát…
- Önöknél is volt awerisi csata? Nahát… a mienkben az Ön kettővel ezelőtti verziójával hitettük el, hogy a Köztársaságot akarjuk lépre csalni, aztán hátba támadtuk az ESB flottáját… a Maradvány kontingense akkor állt át hozzánk, a maga kardassi barátai is… hogy aztán a maga előző verziója megölje a kettővel ezelőttit, maguk Tierce-k igazán hihetetlenek, mondjuk, ha belőlem több lenne, én is gyanakodnék saját magamra, és el akarnám tenni láb alól.. utána pedig bukott Diestl és Daala, látnia kellett volna az arcukat, mármint maga látta is, mármint nem maga… - Apa, nagymoff úr…
- Nos, igen, szomorú igazság, hogy minket sem kerültek el az efféle árulások, és elhiheti, nem voltam mindig a kellemesebb végén, nagymoff uram… a kezdetek kezdetén persze igen, amikor először kiirtottuk a Yuuzhan Vong nagy részét, aztán az Új Köztársaság, végezetül pedig a Domínium, utolsó szövetségesünk ellen fordultunk. - Eredetileg szövetségesek voltak? Milyen érdekes. Hogyhogy? - Apa, nagymoff úr…
- Tudja, nagymoff, a Byss helyén, miután megsemmisült abban az Erő-anomáliában, kialakult egy másik galaxisba vezető féregjárat. Először a cardassiaiakkal találkoztunk onnan, akiket Ön kardassiakként ismer, utána pedig a Domíniummal és az Alapítóval… kényszerszövetség volt, de végül sokakat ellenem, és Folett ellen fordítottak. Sokan elárulták az EGB ügyét… Zouo moff és a ramakazi klónok, Monroe tábornok és a Colonies-főszektor, no és persze mindenek előtt Jagged Fel, az Egyesült Birodalmi Protektorátus vezetője… beláthatja, hogy nem lelkesedek érte… nem volt minden tervünk vége győzelem, sikertörténet… - Ne is mondja, Főkormányzó barátom… meséltem már ugye például a Daala bukását jelentő holotévé-vitáról, amikor jensaarai zsoldosokat kellett felbérelnem, hogy jedinek öltözve megtámadják a stúdiót? Hát, nem jött be a terv… - Az sem jött be teljesen, amikor Metellosra összehívattam a Birodalmi Gyűlést, és aztán rászerveztem egy Yuuzhan Vong inváziós támadást mindenféle extragalaktikus maradványerővel, hogy kirostáljuk az EGB-től elpártolni készülőket… - Apa, nagymoff úr…
- Persze annak idején még nem volt ilyen erős a deizmus… maguknál nincsenek is deisták? - Emlékeim szerint nincsenek, nagymoff úr. Frontisták is csak elvétve. Ershan megfelelője is csak egyetlen rendszer volt… erről a rengeteg szexuális elhajlásról nem is beszélve, ami itt dívik… - Ne is mondja, rendkívül zavarba ejtő, ilyen szempontból az Önök világa szimpatikusabb… és, mondja csak, nem volt bonyolult megrendeznie a saját halálát az awerisi ütközet végén? - Apa, nagymoff úr. elnézést….
- Azon semmi sem volt megrendezve, nagymoff uram… - Persze, én is ezt mondanám… - Én tényleg meghaltam… maga hisz az Uralkodó szellemében? - Amióta elmesélte, hogyan dobta ki magát Palpatine fattya, az a Chimera nevű hadúrnő és jött össze Pellaeon admirálissal, hogy utána maga meg a Császár Kezével kavarjon, hogy… nos, azóta nekem inkább úgy tűnik, a maga Palpatine - szellemét nálunk bizony Wenthar-szellemének hívják, ahogy mondani szokták, különösen itt a Hapesen, ott áll valamelyik sarokban, és… - Nahát, ez vicces… egészségére, nagymoff uram! - APA, FŐKORMÁNYZÓ, NAGYMOFF ÚR Figyelmüket kérem!
Grodin és Lecersen döbbenten figyelték, ahogyan kesseli és alderaani boros üvegeik, illetve poharaik felemelkednek az asztaltól, majd a terem sarkába repülve összevissza törnek. Neo, aki már fél órája állt a terem ajtajában, kiengedte összeszorított kezét. - Igazán nincs szükség ilyen színjátékra, fiam, elég, ha szólsz, hogy fontos közlendőd van - biggyesztette le az ajkát az öreg Grodin. Lecersen pedig hátradőlt a székén és elnyomott egy gunyoros félmosolyt.
- Két bejövő új hívás várakozik a nagykövetségi általános fogadó frekvencián, az egyik a Corporate-szektorból a nagymoff úr fogadó azonosítójával, a másik… - Neo lehalkította a hangját. - A BRH-sorozatú halálosztagos specialistától, apa - pillantott Grodinra. - A Lothal közeléből. - Miért nem ezzel kezdted, fiú - pattant fel Grodin hirtelen életkedvvel, a benne lévő jelentős mennyiségű kesseli ellenére (vagy éppen pont amiatt). - Sikerrel jártunk? Úgy értem… a te terveddel kapcsolatban is?
- Nos… - Neo tekintete elhalványult, a távolba révedt. - Mint már mondtam, az érzékeim és képességeim itt… korlátozottak. De azt… azt hiszem igen. - Beszéljünk Brabhammal először - javasolta végül Grodin, majd intett Lecersen moffnak, hogy üljön át ő is asztal másik oldalára, mellé. Neo ugyanakkor néhány pillanatnyi gondolkodás után kilépett az emitter hatóköréből.
A kapcsolat eléggé zavaros volt, de létrejött. A Halálosztagos specialista hangja dadogó és kifejezéstelen volt, ahogyan megszólalt. - Főkormányzó… je… jelentkezem… - Mi a helyzetük, Specialista, végrehajtották a feladatot? - kérdezte türelmetlenül az idősebb Tierce.
Válasz helyett Brabhamot kitolták a képből és egy szürke arcú Éjnővér jelent meg a képernyőn. - A klón osztagosai mostanra a specialistája kívételével mind halottak, Főkormányzó, ez a rossz hírem… a jó hírem viszont az, hogy az Első Rend kísérleti bázisa Lothalon lényegében megsemmisült. - Maga Taalia, a nő, akiről Speedo parancsnok jelentett nekem - ismerte fel az Éjnővért Grodin.
- Nem az a fontos, hogy én ki vagyok, Főkormányzó - lépett ki a holoképből Taalia is, újabb alaknak adva át a helyét. - Hanem, hogy kit szolgálok. Grodin néhány pillanatig elgondolkozva figyelte a kép másik oldalán megjelenő zöldes szemű, véreres, sápatag arcú alakot… igen, egyértelműen Sithnek tűnt, legalábbis a Sötét Oldal vonásai ott voltak az arcán… ugyanakkor Grodin látta benne a Főinkvizítor idősebb, érettebb, öregebb vonásait is, így még akkor is felismerte rögtön, ha saját galaxisában és dimenziójában soha nem is találkozott vele, csak ikernővérével.
- Maga pediglen Jacen Solo - jelentette ki végül, a teremben a kom hatókörén kívül álló Neo elé pillantva, aki egyetértően biccentett. - Maga pedig a sleppjével együtt az engem illető helyet bitorolja a Sith uralkodók trónján, dimenzióáruló klónfajzat - sziszegte Caedus. - Ellenkezőleg - tárta szét a karjait Grodin. - Semmi ilyesmit nem tervezek. Ellenkezőleg… segíteni szeretnék Önnek, nagyúr - hajtotta meg magát azzal a Testőr-alázatossággal, ami a vérében volt, és aminek láttán mindig végigfutott a hátán a hideg. - Tervünk pusztán az Ön méltó visszatérését szolgálta…
- Nahát, csak nem a quacta hívja nyálasnak a stiflinget, Főkormányzó úr, végig ez volt a terve, azt mondja? - gúnyolódott Caedus és önkéntelenül is összeszorította a markát. - Nem kell szimpatikusnak találnia engem, Nagyúr - hajtotta meg magát Grodin alázatosan. - Nem ismerjük egymást, nincs oka bíznia bennem… de van itt valaki, akiben talán igen. Azzal a klón arrébb ült és átengedte a kom előtti helyet Lecersennek.
- Caedus nagyúr - biccentett Drikl Lecersen. - Micsoda örömteli viszontlátás. - Nahát, Lecersen nagymoff, a Maradvány legaljasabb, legszámítóbb moffja, aki bármikor képes lett volna engem hátba szúrni - mosolyodott el gonoszul Darth Caedus. - Na, így már érdekes… így, így már beszélhetünk… - Sok mindent kell elmagyaráznom Önnek, nagyúr, a távollétében beállt… változásokról…
- Ehhez semmi kétség nem fér - biccentett Caedus. - De mindenek előtt gondoskodnia kell arról, hogy a gyermekem és a hapan trón jogos örököse, Allana biztonságba kerüljön… utána pedig… fel kell készülnie… a visszatérésemre… a Sith Birodalom élén! - Természetesen, nagyúr - biccentett szolgálatkészen Lecersen. - Megtesszük az előkészületeket. - A Tierce-eknek pedig távoznia kell, mire odaérek - tette hozzá Caedus. - Nincs helyük a Birodalmamban. Intézkedjen az ő Birodalmuknál, nem érdekelnek a kifogások…
- De… de nagyúr - próbálkozott Lecercen. - A Tierce-k segítsége nélkül talán a visszatérése sem… - Nem tartozom senkinek semmivel, ezt jól jegyezze meg, nagymoff - sziszegte gyűlölettel tele Caedus. - Senki sem fog nekem semmiféle számlát benyújtani… értve vagyok? Örülhetnek, ha életben hagyom őket. - Magától értetődik, nagyúr - hajtotta meg magát Grodin rutinját idézve Lecersen. - Várjuk az érkezését. - Már én is - mormogta Caedus hidegen. - Én is alig várom.
- Hát, nem tudom, ez jól ment-e … - jegyezte meg Neo, amikor a vonalat végre bontották. - Jól - vágta rá egyszerre Grodin és Lecersen, majd az idősebbik Tierce még hozzátette: - Ez úgymond barátságos beköszönés volt Sith nagyúri mércével.
- Azért engem aggaszt, hogy siettetnünk kell a távozásunkat - jegyezte meg Neo. - Ha most, még mielőtt Jagged Fel, Charis, az Alapító és a többi frakció egymásnak esne, elsőként kísérelünk meg menekülni, Caltanis nagyúr akolitái nem nyújtanak elég védelmet… - Nézzük meg a másik üzenetet, mielőtt döntést hozunk - javasolta Lecersen és Neora pillantott. - Azt mondta… Corporate-főszektor?
Neo biccentett. - Bekapcsoltatom… - néhány pillanatig a komon beszélt a követség ügyeletes komtisztjével, majd hozzátette: - Felvett üzenet Il-Raz kormányzótól Lecersen nagymoffnak.
Miközben Grodin komótosan a sarokba sétált és elkezdett válogatni a Neo által odahajított kesselis és alderaani boros üvegek között, hogy valamelyik épen maradt-e, Lecersen összekulcsolt ujjait és a képernyőn megjelenő alakra pillantott. - F…főnök - hebegte Il-Raz. - Nem tudom, hol van pontosan, de lebuktunk, vége mindennek! Kyron Rendadmirális nemrég személyesen hívott fel az Első Rendtől! Azt mondta, tudnak mindenről! - Il-Raz hangja ijedten remegett. - Az eltűnésed, az Alapító ügye, a Tierce-k terve a Hapesen… a kardassiakkal történtek… mindenről tudnak! Már… már úton van értem egy Sonderkommando… ki fognak… vallatni, elmeszondáztatni fognak… azt mondták, az egyetlen esélyem, ha vallomást teszek… nem csak ellened, az Alapító ellen, de Tierce ellen és Folett ellen is! Még Anakin Solorol is vallanom kell nekik… pedig velenem is találkoztam… figy… figyelmeztetni akartalak… mindennek vége, szólj az Alapítónak, küldje ide a jem’hadart, vagy valamit… Kyron személyesen fog a Hapesre menni egy első rendi flottával… nem vagytok biztonságban… mentsetek meg, f… főnök… - valami zaj hallatszott a kom hatákörén kívül, Il-Raz összerezzent, majd folytatta:
- T… talán már itt is vannak értem… segítsetek, nagymoff úr, én mindig is hűen szolgáltalak téged és az… Alapítókat… segíts! A vonal megszakadt.
- Ez viszont váratlan… - jegyezte meg most elgondolkozva Neo, és az apjára pillantott, aki a sarokban kopogtatott a felvételt figyel, elgondolkozva egy kesselis üveget. - Kyron tovább ment annál, amit megbeszéltem vele - bökte ki végül sápadtan Grodin és gyorsan meghúzta a kezében lévő kesselis üveget. - Ez úgy hangzott, mint egy egész pályás letámadás a Vezérkar ellen… még ha Lothalon nem is tett keresztbe az ügynöknek… az információk alapján, amiket Lothal nyugton hagyásáért ígértem neki, úgy tűnik, teljes körű puccsot tervez. Én azt hittem, csak megtartja őket későbbre, egy szívesség erejéig, hogy tartozom neki eggyel...
- Ha Kyron személyesen jön ide, akkor Caedus ki fogja adni magukat neki - jelentette ki Lecersen. - Én csak azt nem értem… - harapta be az ajkát elgondolkozva az idősebb Tierce, miközben az üveget markolta. - Hogy mire ez a hirtelen fordulat. Kyron eddig… sosem mutatta a jelét… ilyesminek. Konstruktív partner volt… - Ha engem kérdez, főkormányzó barátom, az Alapító néha emlegetett nekem egy tartaléktervet a Birodalom oldalán is - jegyezte meg hirtelen elgondolkodva Lecersen. - Talán Kyron az ő… tartalékterve.
- Azt akarja mondani, hogy Kyron… elcserélt? - a nagymoff értetlen arckifejezését látva Grodin rájött, hogy ezt a kifejezést bizonyára ebben a galaxisban nem ismerik. - Úgy értem olyasfajta alakváltó, mint a maga az Alapító? A Domínium vezetőinek fajtájából? - Nem, ezt nem hinném, az Alapító mindig úgy tűnt, egyedül van - rázta a fejét Lecersen és ő is látványosan gondolkozott. - Annak idején, először egy deista szent könyv formájában gyűjtött információkat Coruscanton, ezt elmesélte. Arról is mesélt, hogy egyszer megpróbált ajándék példányként eljutni Fondorra, Anakin Solo Főinkvizítor asztalára. Talán… végül sikerült neki, de Kyron asztalán landolt. Talán nem fedte fel a saját valóját neki, hanem információnak álcázta magát, ha úgy tetszik. Amíg Kyron nem jutott a neki megfelelő… következtetésekre.
- Nagyobb kérdés, hogy hogyan kerüljük el a kiadatást az Első Rendnek - szólt közbe Neo. - Attól tartok, ezen az Il-Razon már amúgy sem lehet segíteni… - Ha nem az Első Rend, akkor a cosraiak fogják lefogni árulásért… vagy az Alapító, ha rájön, hogy mi történik - tette hozzá Lecersen, majd Grodinhoz fordult. - Mit is mondott, maguknál… - Egy kétkulacsos pedofil áruló volt, magam öltem meg egyszer, mármint Il-Razt - biccentett szárazon Grodin. - De állandóan újraklónozták.
- Visszatérve… ennek az elsimítására - mormogta Lecersen. - Kyron és az Első Rend idevonulása… nem jó szcenárió. Ha Caedus előtt érkeznek, lehet, hogy előbb lőnek egymásra a hapanokkal, mintsem hogy bárki bármit kérdezzen, akkor pedig nyílt háború lesz. Ha Caedus után érkeznek, akkor meg ki kell adni mindkettejüket nekik, és akkor vége a mi kis… újsütetű együttműködésünknek - fintorgott a nagymoff, majd Neora pillantott. - Fiatalember, azt mondja, a terve a Lothallal kapcsolatban, ami annyira létfontosságú volt… sikerült? - Nincs rá bizonyítékom - rázta a fejét Neo. - De úgy érzem, igen. - És azt is mondta korábban, hogy kapcsolatban áll egy Tiebolttal? - kérdezősködött tovább Lecersen. - Igen - biccentett Neo, kerülve Grodin szemrehányó pillantását a kesselis üveg mögül. - Akkor csak egyet tehetünk… - vakarta meg az állát Lecersen nagymoff. - Mielőtt Caedus és az Első Rend megérkezik ide, vagy mielőtt Charis és a többiek egymásnak esnek, el kell hívnunk… még valakit. Méghozzá sürgősen. Utána pedig beszélnem kell… Caltanis nagyúrral.
- De mégis, kivel kell beszélnünk először? - kérdezte Grodin rosszat sejtve. - Most jön az a pillanat, apa - magyarázta Neo -, amikor nem várhatunk tovább. Válaszolnod kell Folett főadmirális korábbi hívásaira. Válaszolnod kell rá… és azonnali hatállyal fel kell magad adnod neki. Grodin visszatelepedett az asztalhoz és újabbat húzott a kesselis üvegből. - Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani - sóhajtott fel végül a klón. - Az Uralkodó szellemére, valahogy sejtettem.
|
|
|
Hapes
Jul 9, 2023 20:53:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 9, 2023 20:53:51 GMT 1
Az Anyakirálynő Palotájában Moskau ideiglenes Főkormányzó - pontosabban az az üres héj, amelyet Charis elmekontrollja maga után hagyott, miután egy ártatlan indokkal, látszólag Carl támogatására utalva magához rendelte a nőt Palotájába, és agresszívan behatolt az elméjébe, áttörve a kétkedő, bizonytalankodó, legtöbbször a Hapan-sith Monarchia jövője helyett szerelme, Abren Zwerth szenátor megmentésének lehetőségein gondolkodó Égi Marsall mentális korlátait, és saját, új gondolatokat ültetett a fejében - éppen térden csúszva, töredelmesen esedezett az Anyakirálynő bocsánatáért, amikor Jagged Fel belépett a fogadóterembe.
- Én csak… a Birodalmat akartam megmenteni, Felség - sápítozott Moskau. - Én… én nem gondoltam volna, hogy az Ön terve… - Legközelebb magánakciók helyett talán konzultálj velem először, Égi Marsall - közölte fennhéjázva Charis. - Most pedig készítsd elő az ifjú Carl hazahívását és a hármas esküvőt! Utána pedig értesítsd, ha akár a Birodalmiak, akár az az Alapító, akár Morrow püspök,akár a köztársasági nagykövet, vagy a barátnőd beszélni óhajt veled valamiről!
- Parancsodra, Felség - hajbókolt Moskau, majd felvillant a kommunikátora. - Különös - pillantott rá öntudata utolsó, maradék szikrájával a nő. - Davos admirális komvonala… az elveszett armókról lehet szó… - Majd a Hapan Titkosszolgálat foglalkozik vele, Égi Marsall - szólt közbe gyorsan az ajtóból Jagged, sürgetően Charis felé biccentve, aki elértette az NDK államfőjének gesztusát és biccentett Lyrr Moskaunak. - Te csak kövesd az eredeti utasításaimat.
Miután Moskau kisorjázott, Charis átvetette egyik lábát a másikon, kivillantotta köztük lévőapró, fehérnemű nélküli szeméremdombját Jag felé, majd játékosan kacsintott, és ehhez képest meglepően hivatalos hangon szólalt meg. - Nos, mondott valami értékelhetőt a köztársasági nagykövet? - Nem tudom, mennyi hasznunk van Naberrie-vel - mormogta Jagged sötéten. - Végig azt hangoztatta, hogy bármiféle segítségért azt várja, hogy a kis jedimentő missziójának segédkezzünk. - Ezt gondolom, nem kell magyaráznom, miért lenne abszurd a Hapan-Sith Monarchia részéről - villant meg Charis tekintete.
- Eredetileg arra számítottam, hogy Noelen keresztül könnyebben a befolyásunk alá vonhatjuk Ben Skywalkert és az ifjú Carlt - magyarázta Jagged. - De minél többször beszélek vele, annál inkább az a benyomásom, hogy igazából a srácok egyrészt egyáltalán nincsenek egy véleményen, másrészt pedig Naberrie talán már annyira sincs pozícióban, hogy ha akarja, elhozhassa őket Adumarról… tudom, hogy neked vannak forrásaid ott, drágám… - De nem fogok ellenkezni, ha a specialistáid besegítenek - lehet csókot Jag felé Charis, majd újra szigorúbb hangnemre váltva Moskau hűlt helyére mutatott. - Mi volt ez a kis közjáték az Égi Marsallommal és az üzenetével?
- Nos… - somfordált közelebb hangját lehalkítva Jagged. - Gondolom, nem újdonság számodra, hogy álcázott felderítőim Shaffer tábornok irányításával mindenhol ott vannak… - Térj a lényegre, pilóta - villant meg türelmetlenül, mélyfekete kútként Charis tekintete. - A Jabiimnál lévő flottacsoportosulás megsemmisült - magyarázta Jagged. - Erről kaphatott üzenetet Moskau, de utólagos engedelmeddel bátorkodtam minden bejövő kommunikácót a saját specialistáimon és a hapan titkosszolgálaton keresztül csatornázni. Amíg nem akarjuk, a sorállomány és a Konferencia résztvevői nem értesülnek róla…
- De ez csak jó nekünk, nem? - mosolyodott el kihívóan Charis. - Azok a Nordgard felmentésére igyekvő lázadók valójában a jedik, a Moskaut félrevezető lázítók és az Alapító erői voltak, nem? Nem volt köztük… frontista, nem igaz? - Tény - biccentett Jag komoran. - És máskülönben én is örülnék. De nem az a lényeg, hogy mi történt velük, hanem , hogyan… - az NDK titkára lehalkította a hangját. - Egy TIE Phantom a részünkről figyelte a rendszert. Nem csak a flotta semmisült meg, de az egész bolygó. Egy Halálcsillag volt.
- Itt a szomszédban? - hűlt el Charis. - Kyron azt mondta, személyesen jön a Tierce-ekért… de ilyenre nem kértem… - Nem tudjuk elérni Kyront - magyarázta Fel. - Fel kell készülnünk arra a lehetőségre hogy ez… nem Kyron volt. - A Tierce-ek sosem mondtak semmi ilyesmit, amikor terveket szőttünk - rázta a fejét sötéten villogó tekintettel, dühösen Charis. - Hogy merészeli az EGB… - Nem zárhatjuk ki, hogy a Vezérkar csak Ershan hadjáratát segítette ezzel - magyarázta Jagged, majd némi szünet után folytatta. - De azt sem, hogy végül nem Kyron fog eljönni a Tierce-ekért… hanem Folett.
- Akkor viszont le kell fogatnunk az összes birodalmi kutyát, most azonnal - szisszent fel Charis. - Vagy megölnünk őket. És Moskaunak azonnal mozgósítani kell.. - Amíg nem látjuk tisztán, hogy mi történik, csak kiugrasztanánk a birodalmiakat a bokorból és az Alapítót a vázából, úgymond - érvelt Jagged. - De felgyorsítjuk a folyamatot, drágám, ígérem… ami azt illeti - hümmögött az NDK vezetője. - Sokat segítene, ha a védőőrizetünkben lévő két gyermek közül a vostroyai leányt, Uljana Vrosilovot átadnád nekem… és talán azt az androgün fiút, Kelant is. Talán rajtuk keresztül nyomást gyakorolhatunk Carlra és Ben Skywalkerre, de ahogy egyre érzékenyebb a helyzet Vostroyán, úgy a Vörös Flotta parancsnokára Vrosilov marsallra is…
- Nos, ezzel várnunk kell, szerelmem - rázta a fejét ellentmondást nem tűrően Charis. - Uljana igencsak… közel áll az én kis Allanámhoz - perverz mosoly játszadozott a királynő szája szélén, Fel szája széle pedig megrándult. Bár ő sem vetette meg a fiatal, tinédzser testeket, és Charis is nagyszerű játszópajtásnak bizonyult, jól tudta, hogy a királynőnek van egy olyan oldala is az ágyban, amelyik bár jóval túlment mindazon, amit Jag elfogadhatónak, legálisnak, és legfőképp jó érzéssel erkölcsösen vállalhatónak vélt. De a politikai előnyök miatt, ugyebár… - Amíg nem zárul le ez az egész és nem boronáljuk és hálatjuk el, illetve háljuk el mindenkivel a szükséges és elégséges frigyeket… - mosolygott tovább Charis - , addig mindenki a helyén marad.
- Ahogy kívánod - hajtotta meg magát Jagged. - De akkor engedelmeddel, tájékoztatom a titkosszolgálatokat. Felkészülünk a birodalmiak és Morrow letartóztatására, Moskau flottáját pedig rendeljük jobb híján gyakorlatra a közelbe, vagy mondjuk a Konferencia záró eseményét nagy szabású űrbeli katonai bemutatóval köthetnénk össze… - Ám legyen - biccentett Charis. - Egy kis díszelgés miatt még senki sem fogott gyanút. És mi lesz a Köztársasággal? Ha ez a Naberrie hasznavehetetlen…
- Akkor mással kell beszélnünk, igen - biccentett Jagged, majd egy pillanatra leszegte a fejét, és döntésre jutott. - Megpróbálhatom felhívni közvetlenül Cha Niathal admirálist. - Tégy így, én hős pilótám - kacsintott és intett Charis, jelezve ezzel, hogy ezúttal sürgős államügyek, vagy Allana és Uljana emlegetése kapcsán a benne feltámadt, Fel testétől eltérő paraméterekkel rendelkező fizikai együttlét iránti vágy kapcsán ezúttal elmaradt a szex. - Hamarosan újra beszélünk.
Fel biccentett, majd kifelé aktiválta a komját. - Felség? - jelentkezett be Shaffer tábornok. Jag arca megrándult. Voltak olyanok a stábjában, akik képtelenek voltak leszokni erről a megszólításról. - Minél részletesebb jelentést kérek arról, hogy mi történt a Jabiimnál, merre tart az az űrbázis, és ki a parancsnoka - sorolta az utasításokat Jagged. - Egyelőre úgy látom, a holohírekbe nem került be…
- Nem, uram - biccentett Shaffer. - Viszonylag kevés arrafele… a nyilvános hírcsatornai közvetítőhajó. Nyilván ezért volt jó helyszín a Nordgard felmentésére verbuvált titkos flotta gyülekezéséhez. - Igyekezzünk azon, hogy ez minél tovább így maradjon - biccentett Jagged. - Utána pedig próbálják nekem újrahívni azt a Kyron admirálist az Első Rendtől… és Niathal admirálist a Köztársaságtól. Titkos és bizalmas vonalon. - Rajta vagyunk, uram - nyugtázta Shaffer.
Jag felpillantott az égre, ahogyan kisietett a palotából. Valahogy egyre kevésbé fűllött hozzá a foga, hogy idelent üldögéljen, amikor alkalmasint a különböző hapan frakciók, az EGB Halálcsillaga, az Első Rend flottája és az Alapító jem’hadarjai egymással összecsapnak orbiton, és csak a jóég, no meg az Erő tudja, hogy ki melyik oldalon áll majd… de a lentiek számára mindez nem kecsegtetett sok jóval, annyi bizonyos volt. Hirtelen erős késztetése támadt, hogy felhívja mondjuk Corran Hornt, vagy a Birodalmi Lovagjai vezetőit… vagy akár Jainát, bármit is csinált vele korábban.
Végül megemberelte magát és a biztonsági különítménye vezetőjét hívta. - Itt Borg - jelentkezett be amaz. - Főnök? - Készítse fel a vadászainkat, őrnagy - kérte Jagged. - Felmegyünk az orbitáló cirkálóinkra. Csak… a biztonság kedvéért. Nem akarok megint úgy járni, mint legutóbb Adumaron.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2023 21:18:18 GMT 1
Az Adumar és Hapes közti hívások igencsak megszaporodtak az utóbbi időben. A Köztársaság követségén Noel Naberrie döbbenten hallgatta Ben Skywalker afféle élménybeszámolóját arról, hogy a környéken újabb Sithek bukkanhatnak fel hamarosan, méghozzá a valahogy visszatért fajtából.
- Én… nem tudom, kihez fordulhatnánk itt - rázta a fejét Noel. - A Köztársaság titkosszolgálatát nem tudom elérni, lezárták a csatornákat, az Arc csak annyit üzent, hogy valami van a Fort Depallo állomáson… - Azt mondtad korábban, hogy tárgyaltál azzal a Neo Tierce-el - magyarázta Ben. - A Tythonon Jacen szelleme vele kapcsolatban osztott meg információkat velünk… azt mondta, vigyázzunk vele… - És akkor most kromag stratégiát követve álljak át egy, az itteni politikai játszmában amúgy is vesztésre álló EGB-s oldalára, Ben? - tárta szét a karjait Noel felsóhajtva.
- Nem maradhatsz a Hapesen, ha Jacen oda tart, márpedig úgy éreztem, igen… - érvelt Ben -, akkor Charis lesz az első célpontja…és bárki, aki mellette van. Charis nem bír el vele… - És úgy gondolod, Neo igen? - kérdezte Noel. - És ez jó döntés a mi szempontunkból? - Nos, mit gondolsz, szenátor, Jacen, vagy akár Charis mikor fognak menekülő jediket segíteni? - érvelt Ben.
- Tierce is csak az ígéret miatt - sóhajtott fel Naberrie. - De rendben, megpróbálom. - Köszönöm - Ben homloka ráncokba futott. - Van itt… még valami… kiderítem. Megkeresem Carlt. Az előbb még itt volt. - Maradjatok Karand ezredes mellett - búcsúzott el Bentől Noel, majd bontotta a vonalat, és átkapcsolt a Tierce-k és a birodalmi nagykövetség frekvenciájára.
- Nagykövet - a képernyőn megjelenő Neo arca sürgető volt. - Beszélnem kell magukkal - halkította le a hangját Noel. - Fontos, sürgős. Személyes. - Három védvonalnyi védosztagos, és hozzánk hű akolita néz farkasszemet a követség épülete körül álló hapan őrgárdistákkal és minden bizonnyal NDK-s ügynökökkel - tiltakozott Neo. - Nagyszerű, akkor én leszek az egyetlen, akire bizonyosan nem fognak lőni, nemde? - mosolyodott el Noel. - Mármint, ha bemegyek… - Ennyire fontos, szenátor? - kérdezte Neo. - Ha a Jabiimmal kapcsolatos hírek…
Noel biccentett. Ő is látta a híradásokat és tudta, mit jelent ez a hapan koalíció bizonyos részei szempontjából, de tulajdonképpen Charis és Jag szemszögéből irrelevánsnak, sőt, faramuci módon kedvező fejleménynek tartotta. - Nem, még fontosabb. Személyesen kell elmondanom. - Akkor várjuk, nagykövet - mosolyodott el Neo furcsa arckifejezéssel. - Diplomáciai jelzésű egységgel jöjjön.
...
Néhány épületsorral odébb, a Sith Egyház egyik nagytemplomának kazamatáiban egy nagy teljesítményű átjátszó mellett néhány, Morrow püspökhöz hű akolita sürgölődött egy kettős átjátszó körül… az Adumarról érkező jelet a Szentszékre küldték, fel orbitra, amelyik pedig a Desevro mellől visszajelet sugárzott. A holoképen megjelenő Alapító egy hapan udvaronc alakját vette fel.
- Kelan - suttogta Carl Wenthar az Adumarról az üzenetben a komfrekvencián, amelynek berendezését az Alapító adumari látogatásakor kapta “Kelantól”. - Menekülnötök kell! Egy nagy hatalmú Sith, valami Caedus, valahogy visszatért, és Hapesre tart, hogy visszaszerezze a jussát! - Csakugyan… - az Alapító meglepetést színlelt, bár a terveiben tátongó lyuk eredetét próbálta visszafejteni azóta, hogy Weyoun jelentette neki, hogy ismeretlen kommandósok rajtaütöttek a Dromund Kaason létesített rejtekhelyen, és visszarabolták tőle Allana Solot és Uljana Vrosilovot, a jem’hadar őrséget pedig lemészárolták, vagy pedig öngyilkosok lettek az őket ért kudarc és szégyen okán. Így már semmi sem lepte meg az elcseréltet. Mocskos, hazug szilárdak, gondolta.
- És nincs köze esetleg ennek a Jabiimnál történtekhez? - kérdezte most ravaszul az alakváltó. - Én… nem tudom, mi történt a Jabiimnál - dadogta Carl. - Lekötött ez az egész… dolog Caedussal… - Persze, megértelek, kedvesem - hazudott az Alapító Kelan szerepében. Ez az ostoba szilárd sem tud semmit, gondolta. - Semmi probléma, félreértés volt. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Máris intézkedem… - Vigyázz magadra… - hebegte Carl, majd a vonalat bontották.
Az Alapító alakja megremegett, és átalakult a Prófétát megtestesítő togruta nővé, amely alakban Morrow püspököt szokta egrecíroztatni. Az akoliták letérdeltek és a prófétát kezdték dicsőíteni. - Adjanak jelet Morrow püspöknek - mormogta az Alapító. - Indítsa a csapatokat. Hamarosan kifutnak az időből.
…
Noel majdhogynem akadálytalanul jutott át a birodalmi nagykövetség biztonsági gyűrűjén. Legnagyobb megdöbbenésére talán amiatt, mert a védőgyűrű hapan gárdistái, miután ellenőrizték a papírjait és átengedték, a távolban felmorajló robbanások felé kezdtek igyekezni. A Konferencia hatalmas hodálya mellől is füst szállt fel. Amint a nagykövet siklója átlebegett a megerősített védműveken, Naberriet és testőreit rohamosztagosok vették körül.
Neo Tierce a követség erődített udvarán állt, Noel felfedezte mellette Grodin Tierce Főkormányzót… és még valakit.
- Lecersen nagymoff - ámult el a szenátor. - Hát igazak voltak a pletykák… - Örvendek - mosolyodott el sunyin Lecersen. - Figyelmeztetni jöttem magukat - magyarázta Noel. - Egy ősi Sith szellem, egy sötét nagyúr tart ide…
Csak most vette észre Neo sokat mondó arckifejezését. - Tudjuk - mosolyodott el Neo Tierce. - Jacen Solo.
Noel hirtelen rádöbbent… - Ez a maguk műve… - szaladt ki a száján döbbenten, miközben odakint robbanások hallatszottak, egyre közelebb.
- Jöjjön, szenátor - invitálta beljebb Grodin, miután konzultált a követséget védő rohamosztagokat vezető Istarii-val komján át. - Úgy tűnik, odakint a prófétista szektások, a Domínium asszaszinjai és a hapan testőrgádra, no meg az NDK hírszerzői egyelőre inkább egymással vannak elfoglalva, mintsem, hogy megostromolják a követségünket. De ez bármelyik pillanatban változhat. Biztonságos helyre kell mennünk.
- A foglyuk vagyok? - nézett körbe sunyin, elnyúlt arccal, saját ostobaságát átkozva Naberrie. - A vendégünk - mosolyodott el Grodin. - Jöjjön, szenátor, a fiam már nagyon sokat mesélt magáról… - mintha emlékek villantak volna a klón tekintetében. - A saját… emlékeimről nem is beszélve. Jöjjön, jöjjön.. megkínálom kesselivel.
|
|
|
Hapes
Aug 9, 2023 10:59:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2023 10:59:19 GMT 1
A harcok intenzitása az első összecsapások után meglepő módon nem nőtt, hanem csökkent. Bár sem az EGB nagykövetségét védő, Caltanis nagyúr által ugrasztott akoliták, sem a Sith Egyház Morrow püspököt követő hívei, sem a távolabbról próbálkozó hapan biztonsági erők nem értek el a felszínen átütő eredményt, a gyűlés helyszíneinek részben kiürítése, részben felprédálása után mintha egyfajta patthelyzet állt volna elő - az egymással huzakodó csapatok hátrébb húzódtak saját, újonnan megszerzett, vagy mindig is birtokolt erősségeikbe, és sandán tekintgettek felfelé, anélkül, hogy egyértelmű információjuk lett volna arról, hogy miért nem eszkalálódik a felszíni, mérsékelt mészárlás odafent széles körű, akár planetáris bombázással együtt járó űrcsatává.
Az erőddé változott EGB-nagykövetségen, ahol a kommunikációs csapatok továbbra is sikertelenül próbáltak a Charishoz hű hatóságok által generált zavaráson át kapcsolatot teremteni a Birodalommal, a két Tierce, valamint Lecersen az egyelőre le nem zárt publikus csatornák figyelésével próbáltak rájönni, mi történhetett. - Talán Folett Főadmirális Jabiim-i csapásmérése elrettentette őket - találgatott Grodin - A Halálcsillag már csak néhány parszeknyire lehet. - A tartaléktervünkkel együtt - jegyezte meg szemeit félig lehunyva tartva Neo. - Már nincsenek messze, de még nem értek ide. Különös… ha tudnának arról, mi közeleg, patthelyzet és várakozás helyett inkább erőltetniük kellene, hogy áttörhessenek a Főadmirális érkezése előtt…
- Nem, ennél többről van szó - szólt közbe Lecersen, aki Caltanis bíboros kódjai segítségével korlátozottan hozzáfért a Hapan-Sith kommunikációs csatornákhoz is, illetve a nagykövetség épületén kívül, ám számukra is ismeretlen helyen tartózkodó Sith-deista vezető közvetlenül is megosztott vele egy biztonságos, régi ESB-kódolást használó komon keresztül információkat. - A jelentések szerint valamiféle planetáris volumenű támadás érte a Korriban-rendszert. A védelmi erők belső forgalmazása szerint a rendszer egyik holdja megsemmisült. A Morrow-t támogató erők vélhetően visszavonulásra és a hapesi pozícióik feladására készülnek, hogy segítséget nyújthassanak a Korriban - rendszerbe telepített ershani és hutt-űrbeli menekültek tömegeinek az evakuációban.
- A nyilvános csatornákon hasonló jelentések érkeznek Adumarról is, és arról is, hogy valami történt Nordgardon és Odessenen - jegyezte meg a publikus holohíreket figyelő Istarii vezérezredes. - Lehetséges, hogy Folett kerülőt tett? - vonta fel a szemöldökét Neo.
- Folett is tisztában van azzal, hogy mennyire sürgős az érkezése, különösen, a Kyronnal kapcsolatos történtek miatt - rázta a fejét Grodin. - Ráadásul arra is rá kellett már, hogy jöjjön, hogy nem a Sith Egyház jelenti a fő problémát, hanem Charis és a Hapes. Ésszerűtlen lenne egy hipertéri rakétás, vagy Halálcsillaggal történő csapásmérés a Korribanra… - Ráadásul akkor a híradásokban nem ez menne, hanem egyértelmű hadüzenet az EGB-nek - tette hozzá Lecersen. - A jelentésekből olybá tűnik, mintha nem is igazán tudnák, mi találta el őket… - Ha feltételezzük, uraim, hogy a Nordgard és Odessen elleni csapás Ershan műve - jelentkezett az egyik leglogikusabb opcióval a chiss testőrnő, Istarii -, akkor nem lehetséges, hogy a Korribanra is Ershan csapott le?
- Csakhogy En Sabah Nuurnak nincs olyan fegyvere, talán saját magát leszámítva, amivel egyszerre több, egymástól lévő bolygóra is csapást tudna mérni… - vetette ellen aggodalmasan Neo, és azért látszott az arckifejezésén, hogy a lehetőség elgondolkodtatta és aggodalommal töltötte el. - És egyik opció sem magyarázza a holohíreket megtöltő csapást Adumar ellen… - mutatott a képre Lecersen, amit minden nyilvános holocsatorna sugárzott Adumarról, aztán összeráncolta a homlokát. - Én… láttam már ilyet… hasonlít a régi koréliai Centerpoint-állomás tüzelésére… - És egyértelműen nem hipertéri rakéta, vagy a maguk által emlegetett Cár-bomba sem lehet… - morfondírozott a képet figyel Grodin. - Mintha valamiféle jelentős gravitációs erőbehatás érte volna a bolygót, anélkül, hogy láthatóan nekiütközött volna egy szilárd test…
- Elnézést, uraim - hajolt be az ajtón két polneyei flottakommandós kíséretében Noel Naberrie. - Tulajdonképp el is titkolhatnám maguk elől, de úgyis mindegy. Ha bármi reményem van arra, hogy maguk segítenek a jedik kapcsán, akkor tudniuk kell erről is… megkértem az urakat - pillantott a flottakommandósokra - , hogy kísérjenek ide a vendégkörletemből… - azzal Noel egy apró holoemittert húzott elő a köpenyéből. A birodalmi tisztek felismerték a vibráló, zavaros, a háttérben robbanásokkal tarkított képen a fekete bőrű köztársasági ex-szenátornőt, Coruscant Nordgardra delegált, de Odessenen diszlokáló nagykövetét, Abren Zwerthet.
- Jabiim után már… nem tudtam megállítani őket… - magyarázta könnyes szemmel a nő. - Sigrid királynő ragaszkodott az akcióhoz a Fort Depallo fedélzetén. Nem tudom, értesültek-e arról, hogy közben mi történt Nordgardon, hogy mit tettek az ershniak… de túl messzire mentek, hibáztak… nem tudom elérni a Köztársaságot, nem tudom elérni Garikot, vagy Jahurt… senkit… Nem tudom elérni a Depallot… valószínűleg megsemmisült az is… mi sosem akartuk ezt… nem akartuk Adumar, vagy Korriban szenvedését… a saját halálunkat pláne nem… nem kérünk, talán nem is érdemlünk segítséget… segítsetek az adumariaknak, segítsetek a menekülteknek Korribanon… szólnotok kell… az Égi Marsallnak… Odessen és Nordgard saját háborús vészükbe veszik bele, mert a szeretet ereje helyett a vérszomj és a bosszú vezérelt minket, hogy Ershan azt kapja, amit Nordgardnak el kellett szenvednie… mentsétek, mentsétek, amit tudtok, de tőlem nem hallotok már csak, hogy… sajnáljuk… nem ezt akartuk… az Erő legyen mindannyiunk bűnös lelkével…
A felvétel megszakadt, ahogy a háttérben lévő robbanások előretörtek és elborították Abren alakját. - Hát ez meg mi volt, és miért mutatja meg nekünk egyáltalán? - rázta a fejét Noelre pillantva Lecersen. - Úgy tűnik, a nordgardiak és odesseni szövetségeseik épp magukra vállalták a bolygórobbantások egy részét - morfondírozott az öregebbik Tierce. - A Depallo-erőd, igen, ez logikus magyarázat lehet a gravitációs romboló jelenségre a közvetítésekben…
- Feltéve, hogy nem hamisítvány - szólt közbe kritikusan Lecersen. - Noel nem nyerne semmit a félrevezetésünkkel - jegyezte meg Neo. - Hacsak nem neki is hamis információkat szivárogtatott a Köztársaság és ez a… wukundai lezbi nő - mormogta Lecersen. - Abren azt mondta, én vagyok az egyetlen, akit el tudott érni - jegyezte meg Naberrie. - Nem tudhatta, hogy a maguk… vendége vagyok. - Meg is nézhette volna az üzenetet a körletében, ahová bezárták - pillantott Lecersen felé Neo. - Szabad akaratából döntött úgy, hogy megmutatja nekünk. Elképzelhető, hogy az egész galaxis bizonytalanságban van…
- Ha a Depallo-erőd tényleg elpusztult, azt jó eséllyel le fogja tagadni a Köztársaság - kapcsolt Grodin. - Ha ezek a terroristák valamit… hibáztak, akkor Coruscant összevissza fog hazudozni erről… ha ez az információ, amit a szenátortól kaptunk, hiteles… - biccentett elismerően Noel felé -, akkor helyzeti előnyben lehetünk… feltéve, hogy élve kijutunk innen. - Igen ám, de mint tudjuk, ez a wukundai lezboszorkány Moskau ideiglenes Főkormányzó ágyasa volt… - szólt közbe ismét kritikusan Lecersen. - Ha Coruscant felé nem is tudott üzenni, de ide, a maga komjára, hirtelen gyanúsan együttműködő szenátor úr, ide igen, akkor mi biztosíték, hogy nem értesítette a barátnőjét is? - Ebben igaza van a nagymoff úrnak - biccentett Naberrie. - Bár az üzenetben azt kérte, hogy én szóljak Moskaunak… lehetséges, hogy utána megpróbálta közvetlenül is kisugározni neki… - a férfi szomorúan maga elé pillantott. - Mielőtt meghalt, mármint… mint mindenki más Odessenen…
Az idősebb Tierce a fiára pillantott. Neo együttérzően a szenátor vállára tette a kezét, aztán apja pillantására zavartan levette. Ez a Noel... továbbra sem a mi Noelünk, fiam, üzente Grodin tekintete. Ne értsd félre. - Amúgy ezeket nem kellene neked érezni az Erőben, Neo? - váltott témát Grodin gyorsan.
- Egy konkrét szenátor halálát nem feltétlen - rázta meg a fejét a fiatalabb Tierce. - Az öt bolygó ktaklizmáját… - Neo néhány percig lehunyt szemmel konzultálhatott az Erővel, vagy ilyesmi. - Mást és mást érzek, bár én már elég sok ilyet éreztem, ugye… - pillantott sötéten apjára Neo, átélve, emlékezve azokra a milliónyi és milliónyi halálokra, amelyeket apjával együtt szemtanúként láttak, de ő az Erőn át is átélt. - Adumar valóban… kataklizmikus. De mivel a bolygó szétesik, nem pedig egy pillanat alatt felrobbant, mint mondjuk az Alderaan… bármelyik univerzumban - tette hozzá tétován Neo, elgondolkozva azon, hogy ez vajon tényleg így van-e, vagy van olyan világ, ahol az Alderaan sértetlen, és ha igen, mindez mit jelent -, így a tömegek domináns érzése nem a meglepetés, a fájdalmas felkiáltás, majd kihunyás, hanem a menekülés, az életben maradás késztetése… igen, vannak, akik kudarcot vallanak, de nem mind… ezért más a lenyomat. A Jabiim, és hozzáteszem a Tatooine és a Geonosis is katonai célpontok voltak, az ott lévő civil lakosság maradéka ugyanúgy militarizálva volt, mint a bolygón, vagy a bolygó körül lévő hajók legénysége… nekik ez az életük, tudják, mivel néznek szembe, nincs… nincs benne semmi különös úgymond az Erőben, ami velük történik, számukra természetes, ahogy mondjuk egy awerisi csata…. - végignézett “közönségén” - bármelyik awerisi csata persze hatalmas rés az élet szövetén, de nem végzetes az Erőben. Korriban… ha jól érzékelem, ugyanaz a helyzet, mint Adumarnál. Ott mellélőhettek, mert alig érzek onnan halált… egyelőre. Sürgetést, kétségbeesést igen. Ugyanazt, mint az itteni prófétisták és Morrow-hívek körében… Nordgard és Odessen… igen - Neo homloka ráncokba fordult - az egy szörnyű rés az Erőben, de inkább… hogy is mondjam. Nordgard oly régóta szenved, hogy az ottaniaknak mintha megváltás lenne az egész… Odessent pedig belengi ez a bűntudat, ez az élni nem akarás… mintha már azelőtt elvesztítettük volna az akaratukat, a kapcsolódásukat az élethez, hogy becsapódott az a lövedék, vagy mi…
- Ez nekem túl absztrakt, fiatalember - vonta meg a vállát Lecersen és visszafordult a képernyőjéhez. - Amikor a Tythonon voltam… - jegyezte meg Neo felé fordulva Noel. - Ott mintha az lett volna a narratíva, hogy minden ilyen esemény… az Erő szövetét gyengíti és a Káoszt erősíti… - Hát, ha arra utal, hogy én ettől erősebb lennék, szenátor, biztosíthatom, nem érzem magam annak - mosolyodott el Neo. - Jacen szelleme azt mondta, maga a káoszlény - pillantott átható tekintettel Naberrie Neora. - Nekem persze nem számít a véleményem, hiszen én nem vagyok jedi… - No persze - kuncogott fel Grodin. - De ha maga nem is az a fajta lény, akit legyőztünk Tythonon… az ershani szövetségesük… - mormogta lassan Noel, mire Lecersen felemelte a kezét.
- Elnézést, a hókuszpókuszt meg lehetne beszélni később? Van itt ennél aktuálisabb probléma is. Ha feltételezzük, hogy Moskau tudja, mi történt Korribanon, sőt, talán Charis is, ellenkezőleg viszont a Morrow-féle prófétisták nem, akkor akár azt is hihetik, hogy ez a Hapes bosszúja a lázadásukért. - Vagy éppenséggel azt, hogy ez az ershani invázió első lépése - tette hozzá Grodin. - Mit akar mondani ezzel, nagymoff? Vállaljuk magunkra az incidenst? Vagy szellőztessük meg szélesebb körben Naberrie szenátor értesülését? - Még ne - rázta a fejét Lecersen. - Előbb megpróbálom elérni Moskau Égi Marsallt…
- Lehet, nem lesz rá idő, uraim - jelentette be a rendszerközi és planetáris csatornákat figyelő Istarii vezérezredes, már azokból a csatornákból kiindulva, amikhez hozzáfért. - A Halálcsillag most jelent meg a rendszer szélén… - Folett itt van - rázta meg magát a felismeréstől Grodin. - És Jacen Solo is - hunyta le a szemeit ismételten Neo. - Érzem.
[folyt. köv.]
|
|
|
Hapes
Aug 15, 2023 11:17:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2023 11:17:33 GMT 1
Jagged Fel orbitról, az NDK diplomáciai küldöttségét szállító, a Birodalmi Maradványból rájuk maradt zsebcsillagrombolók egyikéről figyelte a lenti eseményeket, miközben folyamatosan kapcsolatban volt a Palotában székelő Charissal, aki - révén hapan tisztjei nem bíztak Jagben, és ő maga sem bízott hapan tisztjeiben - közvetítette a parancsokat és a harci helyzetet a felszínen és felszínközelben egymással vállvetve küzdő NDK-s (tulajdonképpen generisi birodalmi lojalista) és hapan titkosszolgálati és kommandós különleges egységek között, akár a legapróbb részletekbe, épületek, erődítések ostromára vonatkozó operatív utasítások cseréjébe is levitte a kommunikációt, ha szükséges volt… s bár nagy mértékben sajátos volt, hogy a Hapan-Sith Császárnő és Anyakirálynő, valamint megbízható udvaroncai, mint a szokás szerint hányingerrel küzdő cosrai udvarhölgy és párnalány Annabelle, és az androgün, remegő Erő-érzékenyke párnafiú, Kelan (akiket Charis gondosan távol tartott a rejtekhelytől, az egyik hozzá mértéktelenül lojális család nyári rezidenciájától a bolygó túlfelén, ahol Fel kommandósai biztonságba helyezték az Alapítótól visszalopott Uljanát, Allanát, és azt a randa nexut, amelyik mindenhová követte őket, Anjit), valamint a minden lében kanál, de az uralkodójuk elárulásához túlságosan gyáva gazdasági megbízott és mindenes Alyx Tigler, vagy a birodalmi ügyekért felelős, de már régen szintén egyszerű udvaronccá silányuló Trenton Makin kommodore által alkotott csapat egyszerű holofonközpontosat játsszon, még mindig ez tűnt a legjobb módszernek arra, hogy az NDK-s kommandós egységek és a hapan rohampáncélos testőrcsapatok lehetőleg a tiercista, prófétista, dominiumista, morrowista, és egyéb csepűrágó és fosztogató pribékek alkotta ellencsapatokat csépeljék utcáról utcára, épületről épületre… és ne pedig egymást.
Jagged éppen az orbiton zajló, eddig korlátozott összecsapás jelentéseit ellenőrizte - mivel Moskau Égi Marsall távolabbi pályákon keringő SiSD-i egyelőre nem csatlakoztak az ütközethez egyik oldalon sem, az alacsony pályák pedig tele voltak a konferenciára érkezett diplomáciai delegáltak és nemesi családok, illetve kereskedő- és bűnszervezeti vezetők luxusyachtjaival és privát korvettjeivel, a közvetlen védelmet adó hapan csatasárkányok és lövegplatformok sem kezdtek azonnali tűzpárbajba a Sith Egyház zászlóshajója körül legyeskedő zsoldos egységekkel - részben, mert egyik harcoló tábor sem akarta magára haragítani jelenleg még passzív szövetségesgyanús, egyelőre halogató partnereit azzal, hogy véletlen őket is eltalálja, másrészt mert valahogy mindenki arra számított, hogy a hirtelen kibontakozó harc hevébe egyszer csak meglepetésszerűen megérkezik a mindkét fél által egyelőre hiányolt jem’hadar haderő, kellemetlen meglepetést okozva… így jobb híján rohamcsónakok és átszálló egységek vadászfedezet alatt egymás zászlóshajói ellen küldésével próbálkoztak… az NDK erői már három próbálkozást visszavertek, Jag pedig mindent megadott volna, hogyha kint repülhetett volna a Vostroyától kapott MiG-ek, vagy a Maradványtól elcsórt Preybird-ök és ágyúnaszádok, de legfőképp a Kéz Birodalmából visszamaradt néhány chiss csuklyás vadász egyikében, amelyek csillagrombolója körül piruetteztek. Ellenben az saját rohamcsónakjaik ellepték a közelben manőverező Sith egyházi zászlóshajó, a faramuci módon - vagy tán mégsem véletlenül, gondolta a vallásokkal szemben egyenlő mértékben kritikus Jag - ősi deista tervek alapján épült Szentszék zsilipjeit és borítását, a körülöttük lebegő vadászfedezet pedig elhessegette a leszedésükre kísérletet tévő vjuni és korribani vadászokat.
A Soontir Fel kapitánya (Jagged nem volt szívbajos, ha a diplomácia zászlóshajója névadásáról volt szó), egy renegát frontista hapan tiszt érkezett a hídra, egy lélekben és hajban egyaránt vörös megjelenésű nő, akihez Jaget egyelőre szigorúan szakmai vonzalom fűzte ( bár voltak vele más tervei, mielőtt a dolgok odalent meglepő, de nem kellemetlen fordulatot vettek Charissal ).
- Főparancsnok elvtárs, Zuni őrnagy jelenti, hogy a behatoló egységek lokalizálták Morrow püspököt a Szentszék hídján. A püspök elzárta a hídra vezető bejáratokat és a megadásról, illetve humanitárius segítségnyújtásról kíván tárgyalni… - Már kinek kellene segítséget nyújtani, Z’gardia kapitány? - értetlenkedett Fel, majd Charis várakozásban tartott holoképére nézett, aki hirtelen türelmetlenül tanácskozni kezdett a tanácsadóival.
A híd másik oldaláról Shaffer tábornok érkezett láthatóan sietősen, integetve Felnek, hogy valami történt, miközben a híd legénységi árkaiban az összes komtiszt hirtelen sűrű teendők közepette hajolt a terminálja fölé. Jag intett Shaffernek és Z’gardiának, hogy várjanak, mielőtt újabb komplikációkkal zaklatják, mert az aktuális problémával szeretne haladni. Visszakapcsolta élesbe Charis vonalát.
- Drágám - kezdte diplomatikusan. - Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje, hogy szigorúbban rápiríts a teszetosza, tökörésző Égi Marsallodra, hogy végre indítsa meg az SiSD-it, és zúzza porrá a Szentszék prófétista-dominiumista kísérő sleppjét, mielőtt bármi váratlan történik? Morrow püspök gyakorlatilag a fogjunk, valamiféle humanitárius segítségről hadovál a parancsnoki hídja transzpariacél ajtói mögül, ahová beszorult, de én úgy gondolom, itt a saját börtöncellájának ellátottsága és fűtése érdekli, illetve, hogy kap-e majd reggelit…
- Bár a bizalmatlanság ízét érzem a szád szélén szerelmem - Charis tekintetében visszafogott düh villant -, biztosíthatlak, az Égi Marsall lojalitása felém töretlen, és végleg elvágta áruló kötelékeit az ellenségeink irányába… az elméje nyitott könyv számomra, és árulást nem látok benne, csak… - Charis egy pillanatra lehunyta a szemeit - , végtelen félelmet és aggodalmat. Moskau nem készül arra, hogy hátba támadjon minket… viszont nem akarja, hogy meglepetésként érje… - a királynő újra lehunyta a szemeit. - Ami… most következik - szisszent fel. Shaffer rá nem jellemző erélyességgel Jag mögé lépett.
- Felség, akarom mondani főparancsnok elvtárs… az EGB Halálcsillaga bejövő vektoron a rendszer szélén… a távérzékelők pedig robbanásokat jelentenek a Korriban mellől. - A fenébe is - káromkodott Jag, és még hozzátett néhány kevésbé szalonképes dolgot a chiss pilóták között tanult szavajárások közül. - Hogy áll a birodalmi nagykövetség ostroma? - A morrowista akoliták elleni műveletek lekötötték a körzetben lévő erőket - Shaffer enyhén sápadt volt. - Még nem vagyunk bent, uram… a klón testőrség igen… eredményesen védekezik. Az akoliták csapatai mindig azokat a kommandóinkat támadják, amelyek épp a követség felé történő áttöréssel próbálkoznak… - Meghiszem azt - harapta be az ajkair Fel. - Bizonyára vannak törésvonalak a Sith Egyházon belül is… - visszafordult Charishoz.
- Beszélned kell a birodalmiakkal, el kell kerülni az eszkalációt… ha Moskau erői és a Halálcsillag egymásnak esnek, akár a Hapes is veszélybe kerülhet… - Vagy a Birodalom szegényebb lesz egy Halálcsillaggal - csattant fel indulatosan Charis, majd mintha átmenetileg transzba süllyedt volna, üveges tekintettel meredt maga elé. - Nem ők az egyetlenek, akik az uniónk megtörésére készülnek… - jelentette ki végül. - Beszélek a Birodalmiak parancsnokával, akárki is legyen az… de utána… más erőpróba vár rám… drágám, próbáld meg elérni az Égi Marsallunkat, légy oly jó.
- Természetesen - biccentett Jagged, miközben a szeme sarkából ellenőrizte, hogy a saját hajójának legénysége harckészen áll-e. - Ami ezt a másik fenyegetést illeti… - Az Erő mestereinek próbája - biccentett Charis. - Nem kell aggódnod miatta…
Jagged arra gondolt, hogy ezt eleget hallotta már erőérzékeny barátnőitől. Újra tartásba tette a vonalat, majd visszafordult Shafferhez. - A korribani támadás… mi voltunk? Charis volt? Az Alapító? Az EGB? - Még elemezzük a jellemzőket, de úgy tűnik, Morrow püspök követői nagy számban szakadnak el a Szentszéktől és a Korriban felé irányuló vektoron távoznak - mutatta a legfrissebb fejleményeket Jagnek a taktikain a hírszerzők parancsnoka. - A holofigyelőink hasonló… kataklizmákról értesültek Odessen, Nordgard, és… - tétovázott Shaffer, majd még egyszer megnézte az adattábláját, mintha nem akarná elhinni, amit lát - Adumar térségéből.
- Ennek nincs értelme - döbbent meg Jagged. - Ha az EGB, vagy Ershan támadna, miért vennék célba Adumart? - Biztosan erre gondolt Charis, amikor azt a másik fenyegetést említette - kotyogott közbe tudálékosan Z’gardia kapitány, bár tulajdonképpen senki sem kérdezte éppen. - Talán valaki téves tűzparancsot adott, vagy az Alapító így akarja megzavarni a konfliktus résztvevőit… vagy a kyronisták akciója - érvelt Shaffer. - Most gyűjtjük a Holoneten elérhető információkat az eseményekről… - kisvártatva Shaffer be tudta kapcsolni az Adumar körzetéből sugárzott híreket. - Adumarról van élő kapcsolat, a többi rendszerből nincs…
- Én már láttam ilyet - döbbent meg Fel. - Ez a találati séma… - pillantott a visszajátszott képre, ahogyan a láthatatlan gravitációs örvény becsapódott Adumar orbitjába. - A Centerpoint-állomás fegyvere tudott ilyet annak idején. Ezt a Köztársaság Depallo-erődjéről is lőhették…
Shaffer ráncolta a homlokát. - Uram?
Jag hirtelen úgy érezte, hogy rosszkor, rossz helyen van. - Hívja fel nekem Zouot és Brodyt a Generisen - utasította végül a tábornokát. - Azonnal helyezzék harckészültségbe az NDK teljes védelmi erejét. A Cár-bombáink álljanak vörös riasztási készültségbe, azt akarom, hogy az egyik bombát ide kalibrálják, a rendszerbe, a Hapes felé… utána próbálják elérni nekem Moskau Égi Marsallt és próbáljanak kapcsolatot teremteni Niathal admirálissal a Dizn-en… Z’gardia kapitány, pozícionálja a Soontir-t és a kíséretet úgy, hogy a közeledő birodalmi halálcsillagtól legtávolabb, a rendszerből kifelé mutató ugrási vektoron legyünk… menjünk a hapan hajók és az SiSD-k vonala mögé, ha kell…
- Mire gondol, parancsnok elvtárs? - kérdezte aggodalmasan a nő. - Nem tudom - harapta be az alsó ajkát Jagged. - De az az érzésem, karnyújtásnyira vagyunk egy összgalaktikus háborútól… és nem akarom, hogy az letolt gatyával találjon minket itt a Hapesen, amikor otthon kellene lennünk hozzá… és még egy… - kapott észbe Jag. - Szóljanak Borgnak, hogy erősítse meg a két lány védelmét!
...
A Halálcsillag egyelőre a hagyományos szuperlézer hatásos lőtávolán kívül, a Hapesnek otthont adó csillagrendszer egyik külső bolygója, a Kavan környékén váltott vissza normáltérbe, lőtávolon kívül a Hapestől, de érzékelők számára mindenképp látható, s szabad szemmel is fényes villanásként kivehető módon. Mind a harcállomás hídján, mind az állomás egyik statikai árkában álcában kapcsolódó űrugró fedélzetén izgatottság uralkodott.
Caedus nosztalgikus érzésekkel pillantott az alattuk - pontosabban felettük, mivel a harcállomás a bolygó egyenlítője alatt jelent meg - húzódó, barlangokkal és sziklákkal tarkított Kavan felszínére, amelyet alig takartak felhők.
- Micsoda illusztris pontja visszatérésemnek - közölte a mellette ülő Éjnővérrel. - Ott, odalent öltem meg Mara Jade Skywalkert… akkori első lépésem a Sithek útján… és most az első visszatérőként… - Caedus lehunyta a szemét, majd kezét a még mindig katatón mozgó Brabham vállára tette. - Vigyél be minket, specialista. Tudom, hol tartják fogva az én kis Allanámat… apa jön érted - susogta az Erőn át az ijedt tudatnak Jacen, aki sehogy sem tudta hova tenni az ismerős, mégis ismeretlen elme érintését. - Ne szólj senkinek, meglepetés - súgta még vidáman Jacen, majd intésére Brabham leemelte a hajót a Halálcsillag héjáról, és álcában folytatták útjukat a Lecersen által megadott biztonságos rendszerközi vektoron a Hapes felé.
- Amint a bolygó körüli pályán vagyunk, Specialista… - nézett bele a Lecersentől kapott holojegyzetbe Caedus. - Lépj kapcsolatba a megadott frekvencián egy bizonyos… Caltanis nagyúrral. ...
A harcállomás parancsnoki hídján Folett fel s alá járkált, háta mögött összekulcsolt kezével igyekezett nyugalmat erőltetni magára és a magabiztosság látszatát kelteni. - Nincs nyoma jem’hadar, vagy másik birodalmi flottának a környéken? - kérdezte a közeli érzékelőket és a rendszeren belüli kommunikációt figyelő Davoot. - El tudják érni a nagykövetséget odalent? - Semmi, főnök - rázta a fejét a khommita. - Főadmirális, planetáris nagyságrendű robbanásokat jelentettek a távolsági figyelőposztok az Adumar, Odessen, Nordgard és Korriban környékéről - jelent meg hirtelen egy Tiebolt.
Folett felvonta a szemöldökét. - Forrás? Van hír Kyronról? Vagy a Főinkvizítorról? - Reuenthal flottaadmirális jelenti, hogy a Cosránál stabilizálták a helyzetet, de Kyron admirális egyelőre szökésben van - folytatta Tiebolt. - Solo Főinkvizítorról továbbra sincs semmi hír. Az adumari támadásról állnak rendelkezésre egyelőre bővebb adatok, a Vezérkar egyetlen tisztje sem jelentett a részünkről tüzelést, továbbá a támadás modellje nem felel meg egy Cár-bomba alkalmazásának. A megsemmisítési séma leginkább köztársasági csapásmérésre utal…
- Erőfitogtatás - mormogta Folett. - De miért vettek célba egy Hapan-Sith rendszert is… - Talán válaszlépés a Jabiim-nál végrehajtott akciónkra - jegyezte meg Tiebolt. - Vagy talán nyomon követnek minket, és látták, hogy mi is erőszakhoz folyamodtunk a Hapan-Sith relációban… - Saját rendszerünket érte támadás? - kérdezett tovább a Főadmirális. - Egyelőre nincs rá utaló jel, uram - biccentett Tiebolt.
- Rendben - mormogta Folett. - Engedjék ki Hänselt a kabinjából. Felügyelet mellett kérjen be jelentéseket az összes szektorflottától minden főszektorból. Emeljék a védelmi készültséget. Ha ez egy köztársasági támadás előszele, készen kell állnunk. - Uram - tisztelgett Tiebolt és elsorjázott, Folett pedig visszafordult Davoohoz.
- Tudunk kommunikálni a Hapessel? - Diplomáciai sávon van egy bejövő hívás a Források Palotájából, főadmirális - erősítette meg Davoo tábornok. - Nagyszerű, ezek szerint felhívtuk magunkra a figyelmet - mosolyodott el Folett. - Foglalkozzunk egyelőre egyszerre egy krízissel. Kapcsolja a Palotát!
Charis császárnő és királynő szőke fürtjei és fiatalos arca jelent meg a képernyőn, csak a szeme alatt lévő sötét karikák emlékeztettek arra, hogy valami köze van a Sithekhez... - Folett Főadmirális és egy Halálcsillag, micsoda váratlan meglepetés - sziszegte. - Váratlan, ormótlan és főképp hívatlan… - Nem engem várt, Felség? - kérdezte Folett gunyorosan. - Kyron rendadmirálisnak talán jobban örült volna? - Azt semmiképp sem vártam, hogy az Egyesült Galaktikus Birodalom egy Halálcsillaggal támad ránk! - csattant fel Charis.
- Nem áll szándékunkban háborút kirobbantani - mosolyodott el Folett. - A Jabiimnál végzett csapásunk ershani szövetségeseink ellen szervezkedő, tudomásom szerint állami jóváhagyás nélkül tevékenykedő katonai erők ellen irányult független, gazdátlan területen… vagy talán azt akarja mondani, Felség, hogy a Hapan-Sith Monarchia vezetésének jóváhagyásával gyülekeztek ott azok az erők, hogy megtámadják Ershant, vagy akár az EGB-t, és nem csak mindenféle szakadárról és dezertőrről van szó? - Én semmi ilyesmit nem mondtam - rázta szőke fürtjeit Charis. - Én a korribani támadásukról beszéltem…
Folett jelentőségteljesen Davoora pillantott, majd folytatta: - Biztosíthatom, ahhoz semmi közünk… mint bizonyára Ön is tisztában van vele, nem egyedül mi rendelkezünk a galaxisban bolygópusztító távolsági fegyverekkel… ráadásul, emlékeim szerint az a rendszer jelenleg az önnel szemben álló lázadók központja… igazán nem kellene szomorkodnia miatta, ha véletlen mégis csapás érte...
- Mely esetben én magam mérnék csapást a Korribanra, mielőtt megkérem magukat - sziszegte Charis. - Most azt akarja bemesélni nekem, hogy segíteni jött a Halálcsillagával? - Azért jöttem, hogy udvariasan megkérjem, adja át nekem Grodin Tierce főkormányzót és minden egyéb Tierce-t, akik a bolygóján tartózkodnak, továbbá bármilyen alakváltót, folyadéklényt, egyéb konspiráló alakot, akik a Birodalom békéje ellen lázítanak, alkalmasint kapcsolatban állva Kyron rendadmirális szervezkedésével… - nyomatékosította a hangját közelebb hajolva a komhoz Folett. - A Halálcsillag pedig, nos… történetesen véletlen ez volt a legkényelmesebb elérhető… úti eszköz - mosolyodott el.
- Ne nézzen ostobának - rázta a fejét szigorúan Charis. - Ez fegyveres provokáció… Kyron rendadmirális küldhetett volna a Tierce-kért egy siklót, megkapta volna őket… - Csakhogy Kyron rendadmirális áruló, kedvesem - kuncogott fel Folett. - Az ő szemszögéből pedig gondolom maga az áruló, Főadmirális - mosolyodott el gonoszul Charis. - Nagy ez a maguk Vezérkara, most akkor kinek higgyek?
- Annak, aki Halálcsillagon érkezett - szorította a kezeit ökölbe Folett. - Ne játszadozzon velem, maga nőszemély… - Maga pedig ne fenyegesse a Hapan-Sith Monarchiát egy diplomáciai konferencia kellős közepén! - csattant fel Charis.
- Nekem inkább csetepaténak tűnik innen nézve - csóválta a fejét Folett, majd Davoo elétolt egy jelentést a rendszerben lévő hajók listájáról. - Ó, érdekes - pillantott rá a Főadmirális, majd visszafordult Charishoz. - Kiegészíteném a listámat, Felség. Adják át nekünk Jagged Felt is. Államellenes bűncselekményekért körözzük ugyanis. Úgy tűnik, itt van a rendszerben. Továbbá átadja nekünk Annabelle von Stülpnagelt, cosrai állampolgárt.
- Ez a diplomácia felrúgása! - tiltakozott Charis hevesen, felháborodottan. - Harmadik állam diplomáciai védettséget élvezőt vezetőjét követeli tőlünk, hogy van bátorsága? Ennél csak az nagyobb szemtelenség, hogy udvartartásom tagját is követeli,személyes barátomat, aki szabad akaratából lakik a házamban! Miféle eljárás ez? - Önnek hogy volt bátorsága parancsot adni Tierce Főkormányzó elfogására? - vágott vissza Folett. - Én úgy hallottam, Tierce még maga szerint is áruló - ellenkezett Charis. - Azt majd én eldöntöm, maga csak ne rendőrködjön a Vezérkar nevében - replikázott Folett, mire Charis elmosolyodott. - Látja, Főadmirális? Pusztán én is ugyanezt kértem az előbb magától. Most akkor melyikünk avatkozik bele a mások belügyeibe úgy igazán?
- Főadmirális, a Hapan-Sith SiSD flotta felfejlődik elénk a rendszerből - jelentette Davoo. - Higgye el, Felség, egyikünk sem szeretne itt újabb awerisi csatát - szorult ökölbe Folett mindkét keze. - Az Égi Marsall flottája nem tesz mást, mint védi az államunk központi bolygóját egy újabb… véletlen, vagy szándékos kataklizmától… bárki részéről - mosolyodott el Charis.
- És ha lemondok Jagged Fel kiadatásáról? - visszakozott Folett, aki rádöbbent, hogy a Halálcsillag persze nagy erejű és robosztus űrbázis volt, de flotta kíséretet bizonyosan nem hozott magával annyit, hogy érdemes legyen vállalni egy közvetlen összeütközést a Hapan-Sith Monarchia láthatóan összes, még megmaradt ESB-s SiSD-jével. - Konzultálnom kell a… követeléseiről a katonai vezetőimmel, Főadmirális, hogy kinek a biztonságos átadását tudjuk szavatolni, jelen körülmények között, és kiét nem - intett Charis, elnézve a dolgok alakulását. - Legjobb lesz, ha én is azt teszem… - mormogta Folett. - Hamarosan újra beszélünk, Felséged. Addig a jelenlegi pozíciónkban marad az állomás.
[folyt.köv.]
|
|
|
Hapes
Aug 19, 2023 11:09:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 19, 2023 11:09:35 GMT 1
A korábban egy Charissal szövetséges hapan nemesi ház, majd a Gray-összeesküvések nyomán kompromittálódott tulajdonként a legmagasabb beosztást viselő hapan férfi, Charis kancelláriájának vezetője és gazdasági-külpolitikai mindenese, Alyx Tygler tágabb famíliája kezébe került villa Hapes egyik óceánjának magányos sziklaszigetén dacolt a természeti elemekkel és a kíváncsi szemek érdeklődésével, hasonlatosan ahhoz a családi erősséghez, amelyben annak idején Wenthar császár veszítette életét.
Az erőd körüli kopár, sziklás, barlangokkal tarkított szigetet úgy alakították a természeti erők és a hapan építészek kristályvágói, hogy a jelentéktelen, a csúcson épült villa sejtetni sem engedte az alatta húzódó pince- és óvóhely-rendszer méretét és kiterjedését, amelynek széles kazamatái akár kisebb űrhajók és vadászgépek gyártására is alkalmasak lettek volna. A Hapes nagyságát jelzendő, néhány Miy’til-elfogóvadász cirkált a szigettől nem messze, mintha csak rutinőrjáraton lennének, pedig valójában az erősséget figyelték… különös tekintettel annak illusztris, fiatalkorú kislány-vendégeire.
Mindez azonban nem akadályozhatta meg a hajdani Speedo parancsnok álcázott futárhajóját és annak Sith elmekontrol alatt álló pilótáját, Brabham specialistát abban, hogy a planetáris és lokális radarokat, érzékelőláncokat és őrjáratokat elkerülve becsusszanjanak az egyik, szinte az óceán felszínével egy szinten lévő barlangba a sziklafalon… láthatatlanul a figyelő szemeknek.
- Maradjatok a hajón, tartsd rajta az elméd a Specialistán, hogy folyamatosan menjen az álcázóberendezés és a kommunikációs terelő zavarás - utasította a némiképp erre csalódott arckifejezést vágó Éjnővér szolgáját, Taalia-Merrint Caedus, aki végül tiltakozás helyett átvette a kéztartás Brabham vállán újjáéledt mesterétől. - És keressetek magasabb platformot a barlangrendszerben, ezt a szintet elöntheti a dagály - tette hozzá Caedus körbepillantva, majd esőköpenyét maga köré tekerve kisuhant a hajóból, tükörszerűen áttetszővé vált, mint egy látomás, mintha ott sem lett volna, és suhanni kezdett a szirteken kapaszkodva a villa egyik, a felszín alatt futó, barlangi páncélkapuban végződő bejárta a felé.
A bejárat előtt néhány tíz méterre megállt, és szemlézte, fürkészte az ajtónál posztoló őrök elméjét… a két nehézpáncélos hapan rohamgárdista mellett két fekete bevetési egyenruhás, sisak nélküli, a Blackhole-rohamosztagosokra emlékeztető, de vörös karsávos és parolis kommandós posztolt, Caedusnak kis idő kellett, mire saját holt, Jaina korábbi élő emlékeiből, valamint a Lecersentől kapott leírásokból, amelyeket igyekezett az idefele vezető úton betanulni, eszébe jutott a váll-lapok és a karon lévő stilizált holokrométer sziluettjéről, hogy ezek minden bizonnyal a Népi Demokratikus Kongresszus, azaz Jagged Fel különleges ügynökei.
Caedus elraktározta magában, hogy a vén konspiratőr moff értesülése, miszerint a Maradványból kiszakadt frontisták egy követ fújhatnak Charissal, minden bizonnyal helytálló lehet. Tisztán érezte a gyerekeket odabent… újabb kapcsolódási kísérlet helyett, hogy szükségtelenül hamar, idő előtt felhívja önmaga közelségére a már így is rendkívül zavarodott Allanácska figyelmét, Caedus a figyelemelterelés jó öreg Sith módozatát választotta, és a másik elme felé nyúlt ki… egy, még Allanánál is naivabb, sérülékenyebb, Caedus számára érthetetlenül perverz gondolatokkal teli, mégis ártalmatlan elmécske felé… és megnyitotta neki a galaxisban tobzódó fájdalom csatornáit.
Mert a fájdalom, milliók szenvedése és halála ott volt, és egyre erősebb lett, egyre több energiát szállított szenvedésük Caedus lelkébe… vagy alkalmasint szerencsés véletlen, vagy a Sötét Oldal akarata révén, de Caedus megérkezése óta folyamatosan egymást érték a galaxisban a planetáris katasztrófák… ez erővel töltötte el a sötét urat, de azt is tudta, hogy fogytán van az ideje, ha egy egy darabban lévő Sith Birodalmat szeretne maga és gyermeke számára órákon belül megörökölni… és nem pedig egy romhalmazt a galaxis egymásnak csapó nagyhatalmainak és bolygópusztító fegyvereinek kereszttüzében.
Caedus zord mosollyal, ugrásra készen várta elmetrükkje hatását.
…
Odabent a villa udvarán - amely valójában jó pár emelettel az eredeti épület körfolyosója alatt, egy megnyitott, erőtérrel védett, kissé börtönszerű térben feküdt, és amelynek bunkerszerű jellegét a gondosan kialakított, földdel mesterségesen feltöltött mélykertbe ültetett és gondosan karbantartott nyövénykavalkád sem tudta teljesen tompítani - Uljana, Allana és Anji, a nexu, néhány a távoli sarkokban posztoló NDK-s és hapan testőr óvó tekintetétől figyel ejtőzött és játszott… pontosabban csak Uljana játszott, Anji a kert közepén feküdt és vonított, mint akinek a fogát húzzák, Allana pedig lábait maga alá húzva meredt maga elé, elgondolkozva.
Örülnie kellett volna, hogy visszakerült Jag bácsihoz és Charis nénihez. Mert Uljanával ellentétben, aki még mindig azt hitte, hogy ez csak a folyadékszerű Alapító bácsi, Domi bácsi trükkje, Allana tisztában volt vele, hogy ahogyan ez az Alapító nevű alak ellopta őket Odessenről, úgy most visszalopták őket… ide, a Hapesre… otthon volt, ezt tisztán érezte, de mégis minden más volt. Itt és a galaxisban is. Charis nem jött el meglátogatni őket, sőt, tulajdonképpen senki sem jött el meglátogatni őket, az Erő pedig háborgott… mintha milliók jajongtak volna, csak épp Allanának nem mondott senki semmit, amikor kérdezte őket. A testőreik vezetője, egy magas, szinte arckifejezés nélküli, szálkás férfi, Borg bácsi, akit Uljana a megérkezésük óta agitált, hogy erőszakolja már meg - ezzel nem kis féltékenységre késztetve Allanát -, többszöri kérdésre sem volt hajlandó elmondani Allanának, mi folyik odakint a rendszerben és általában véve a galaxisban, amikor pedig Allana megpróbált az Erő segítségével nyomást gyakorolni rá, Borg rosszallóan nézett rá és attól kezdve ysalamirivel a nyakában járt-kelt az épületben.
És mindezeken túl nemrég… megérintette… egy ismeretlenül ismerős, egy ijesztően ismerős elme. - Az nem lehet… - mantrázta magában Allana szomorúan. - Miféle játék ez… apa meghalt… ki vagy te és miért hazudsz nekem… - sikoltott ezredszerre is némán az Erőbe, az előző hívás irányába, de az nem felelt…
Már épp megpróbálkozott volna egy ezer és egyedik alkalommal, amikor hirtelen Uljana az udvar túloldalán, ahol épp egy hapan nehézgárdistát kérdezgetett arról, hogy nem szorítja-e a cicijét, vagy a nuniját ez a vastag rohampáncél és van-e benne esetleg beépített vibrátor, és ha igen, kicsatolható-e, és kölcsön tudná-e neki adni pár percre, egyszóval Uljana hirtelen összeesett és kifordultak a szemei. - Halál… - sikította. - Égnek a bolygók… apácska… gyedocska… szmer’ty v’szjehi… idejön… ki kell jutnom innem… biszt’ra…
- Uljana, várj! - Allana és Anji egyszerre ugrottak fel, de akkor már a jed’ka, pontosabban a hatalmát nem ismerő, képzetlen jed’ka is talpon volt, az Erő egyetlen lökésével felborította az ajtó előtt álló kommandósokat, egy másikkal összetörte a mágneses ajtózár terminálját, és a felettük megnyíló erőtéren át macskaszerű, korát és képességeit meghazudtoló ugrásokkal, Allana számára jól érezhetően őrjítő félelemtől hajtva felfelé kezdett igyekezni, majd átvetette magát belső udvar és a külső fal között odafent húzódó gyalogjáró felett. A villakomplexumban felhangzott a szirénák. Háti rakétás hapan őrgárdisták emelkedtek magasba, NDK-ügynökök pattantak fekete, vörös jelvényes, repulzoros robogóikra, hogy üldözőbe vegyék a szökött kislányt. - Állj, álljon meg, Vrosilovna kisasszony! Nincs veszély! Állj! Vigyázzatok vele!
Allana és Anji döbbenten nézték a jelenetet. Allana fejében egy pillanatra megfordult, hogy megbolondult barátnője után rohanjon, de ekkor újabb hapan gárdisták és NDK-kommandósok érkeztek az udvarra, és Allana figyelmét nem kerülte el, hogy élesítették a fegyvereiket.
- Nyomatékosan kérem, Solo-kisasszony, hogy maradjon itt, kint nem biztonságos most - vetette oda a kislánynak Borg őrnagy, a mellette lévő nexu vicsorgására ügyet sem hederítve, majd ő is robogóra pattant, hogy a természetellenes sebességgel rohanó Uljana nyomába eredjen. - Csak simán Amil… - mormogta Allana félhangosan, majd magában hozzátette: - Solo… hát igen, már megint egyedül hagytak… minket… ugye Anji?
A nexu azonban nem válaszolt. Fel s alá csapkodta a farkát, csóválta, körbe-körbe rohangált hirtelen izgatottsággal az udvarban.
Allana már szólni akart neki, hogy nyugodjon meg, minek örül így ennyire, amikor feltűnt neki, hogy az imént még fenyegetően, éles fegyvereket lóbálva körbe-körbe tekintgető itt maradt őrök most mozdulatlanok… pontosabban a kezük remegett, a szájuk alig mozgott, nyál és vizelet folyt végig az egyenruhájukon, szemük pedig kifejezéstelenül meredt valami, Allana számára láthatatlan kép felé, mintha mindegyikük saját személyes legfőbb rémálmával találkozott volna.
Anji pedig hirtelen ugrott egyet, Allana már azt hitte, hogy megtámadta az egyik megbolondult őrt, de ekkor észrevette hogy a nexu alatt egy humanoid alak tűnik elő, nem egy villanás alatt, mintha odonit-alapú személyi pajzsa lett volna, nem is a füstből, ahogy Allana a jediktől és a hapan udvaroncoktól hallott mesék alapján elképzelte a renegátisták megjelenését, inkább valami áttetsző, üvegszerű ott-sem-volt állapotból jelent meg Anji alatt… és Allana legnagyobb megrökönyödésére nevetett, egyik fekete kesztyűs kezével csiklandozta a hatalmas nexu hasát, másikkal pedig próbálta eltolni… nem a ragadozó karhosszúságú, ívelt fogait, amelyekkel tele volt a szája, hanem hosszú, ritkán használt nyelvét, amellyel ütemesen nyalogatta a férfi arcát, mintha régi ismerőssel találkozott volna.
- Jól van, jól van már, elég lesz, hát milyen aranyos egy dög vagy te, akármi is vagy - nevetett az alak, majd csettintett egyet, mire a nexu leült, csak foltos farkát csóválta ide-oda. - Elnézést… bácsi… - köszörülte meg a torkát Allana, aztán, amikor az alak felemelkedett, azt hitte, kiszalad a lába alól a talaj… - Az nem lehet… - nyögte. - Te halott vagy…
Azzal majdnem elájult és fel is borult volna, ha Caedus egy villanással nem terem ott és nem veszi a karjába. - Cssstt, kislányom… itt van apa. Itt van édesapád - simított végig a gyermek fején.
Allana csak résnyire nyitotta ki a szemét. - Ez rossz vicc, Alapító bácsi - mondta végül, és egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. - Ne viccelj az apukámmal… és ne mutatsd… ilyen öregnek és csúnyának.. - Hát igazán köszönöm, te is nagyot nőttél, amióta nem láttalak - kuncogott fel Jacen, majd mélyen a szemébe nézett, Lecersen jegyzeteiből emlékezve arra, ki az az Alapító. - Nézz rám, gyermekem. Nem vagyok valamiféle alakváltó folyadéklény. Én vagyok. Apa az. Visszajöttem… visszajöttem hozzád.
- Az nem lehetséges! - pityeredett el Allana. - Az apukám gonosz, az apukám meghalt, és legfőképpen azért gonosz, mert meghalt! Jaina néni megölte, mert gonosz volt! - Jaj, kicsi Allana… - sóhajtott fel Caedus és tiltakozásra ellenére magához szorította a kislányt. - Annyit kell meg… tanulnod, hogy megértsd ezeket. - Te… nem lehetsz te… - pillantott rá könnyben ázó, dacos szemmel Allana. - Nem akarom! Anyát akarom! - fakadt sírva. - Édes kicsi Allanám - Caedus zöldessárga szemei egy pillanatra átfordultak Jacen barna, meleg tekintetévé… Caedust sosem zavarta az ilyesmi, az atyai szeretet is csak egy érzelem volt, ugyanúgy át tudta engedi magát neki, mint a dühnek és a gyűlöletnek. Szenvedély az szenvedély, egyre megy, amíg használja a belőle származó erőt.
Caedus felállította magával szemben a még mindig remegő kislányt. - Haragszol rám, amiért én itt vagyok, és mert anya nincs itt? - Mit… csináltál Uljanával? - szipogta hirtelen felismeréssel, a kérdést és a választ megkerülve Allana. - Amit velük - mutatott a rángatózó őrök felé Caedus. - Szembesítettem a félelmeivel. Nagyon sok… félelem van benne… - simította végig Allana arcán újra. - Benned… szinte alig van.
- Én már semmitől nem félek - bökte ki dacosan Allana. - Csak attól, hogy hazudnak nekem… - pillantott a férfira. - Mindig mindenki hazudik nekem, sose mond el senki semmit… - szipogta. - Nem akarom, hogy azt hazudják nekem, hogy újra él az apukám… hogy ilyen… csúnya lett. - Amit te csúnyaságnak nevezel, kicsim, az az ára annak, hogy újra itt lehetek - sóhajtott fel maga elé meredve Caedus. - Ha valamiféle alakváltó lennék, csak úgy megjelenhetnék neked úgy, ahogy régen kinézett édesapád, nemde? - Vagy csak újabb játékot játszol velem - szipogta Allana. - Mint mindig mindenki… a fiúk is, a lányok is, Jaina néni is… mindenki csak…
- Kihasznál - látott a gyerek veséjébe Caedus, ahogyan finoman a homlokához érintette az ujjait. - Jaj, kicsim… beléd nézek, és Vergerét látom benned, amit átéltél… mindenki bármit mondott neked, minden szavuk hazugság volt, igaz? Igen… - mormogta Caedus. - Fogalmad sincs, hol voltam… mi voltam… de én sem éreztem, miken mentél keresztül… - Anyát akarom - szipogta Allana. - Nagymamát és nagypapát, Luke bácsit… - Már nincsenek itt - meredt maga elé Caedus sötéten. - Ők nem bírnak azzal a képességgel, amivel én igen… nem tudják legyőzni… a halált… nincs aki… ott maradjon helyettük… Allana elgondolkozva a férfira meredt.
- Miért… miért jöttél ide most, mit akarsz tőlem? - Megszabadítani mindattól, amin végig kellett menned - simított végig a kislány arcán újra Caedus, miközben újra Allana elméjét fürkészte. - Te szerencsétlen, árva gyerek… fogalmam sem volt… amikor átadtam magam az Erőnek, hogy ti megmeneküljetek… a moffok biovírusa… fogalmam sem volt, mi lesz utána… mi lesz anyáddal… Allana - pillantott a kislány veséjébe ismét Jacen tekintetével Caedus. - Annyira sajnálom. - Én… - Allana mentális gátjainak egy része leomlott, ahogyan az általa őszintének érzékelt érzés, a kötődés Jacen elméjéből elérte az övét…
És emlékei kinyíltak Caedus előtt. Allana azon emlékei, amelyek ehhez az élethez kötődtek, amelyek eddig elérhetetlen voltak odaátról Caedus számára. És a szeretet, amelyet kontrolláltan előhívott magában, hogy letörje a gátakat, átadta az utat a végtelen sötét gyűlöletnek, ahogyan Darth Caedus rádöbbent, mit műveltek árván maradt kislányával a távollétében.
Látta Charist, udvarhölgyei és mindenféle kéjenc szemét társaságában, ahogyan örömüket lelik Allana gyermeki testében. Látta a jediket, ahogy kigúnyolják, ahogy álnéven kell járnia köztük, ahogy kihasználják… ahogy folyamatosan, szünet nélkül egyedül van. A jedik titkos bábja, egy David nevű suhanc játékszere, akivel abban a pillanatban csókolózni kezdtek, hogy találkoztak, pedig egyikük sem lehetett több tíznél… és mindaz, amit Charis tett vele. Jaina emlékeivel kiegészítve, amelyeket Jacen már magáévá tett… a kis Uljana, a bolond vostroyai lány, akivel elcsalta az őröket, és aki ugyanezeken ment keresztül, míg a két kislány természet- és életellenes módon, idejekorán egymás karjaiban lelt menedékre ebben a Caedus távollétében magából teljesen kifordult, megcsömörlött, a régi rend minden szikráját, a normalitás minden jegyét nélkülöző, idegenek által erőszakolt galaxisban… látta ezt az Alapító nevű alakot, amint telebeszéli a két kislány fejét valami extradimenzionális baromsággal, valami Domíniummal… és látta újra Charist, ahogy holoüzenetben köszönti itt, új lakóhelyükön a két gyermeket, és felszólítja Allanát, hogy készüljön fel öccsével, Carl Wenthar Palpatine-al, valamint csecsemő gyermekével, Rey Palpatine-al kötendő hármas házasságra, amelyet azonnal el kell hálniuk majd…
Jacen sosem kedvelte a Palpatine-fajzatokat. Mindig is érezte és tudta, hogy a hajdani császár csak játékszer volt a náluk hatalmasabbak, a Vergerének és Lumiyának is parancsoló felébredt sötét urak kezében… de amivé fajzottak ezek itt, a távollétében, az egyenesen undorral töltötte el.
Szexuális elfajzás. Pedofília. Gyermekmolesztálás. Incesztus. Orgiák. Erőszak.
- Sokat köszönhetsz Charisnak, nem igaz? - kérdezte végül, ahogyan kilépett Allana elméjéből. Dühét egyelőre energiaként gyűjtötte ereje és elméje távoli, sötét oldali sarkában… - Én… azt hiszem… - szipogta Allana, mint akit rajtakaptak valami iskolai csínytevésen. Pontosan érezhette, miért haragos az apja. - Ő… vigyázott rám, amikor egyedül voltam… amikor senki nem szeretett… csak ő - ölelte át az apját. - Máshogy, persze…
- Elmondta neked Charis, mi történt anyával? - kérdezte most Caedus zordan. Allana elméje nyitott könyv volt a számára. A Hapes nyitott könyv volt a számára. Jaina tudata nyitott könyv volt a számára… s így közvetve Tenel Ka és Charis emlékeit is látta. - Persze - szipogta Allana. - Elmondta, hogy az apja, a Sötét Nagyúr… Wenthar ölte meg anyát.
Caedus elmosolyodott. Tán mégis csak méltó a Sith névre ez a ribanc Charis, még akkor is, ha elfajzott Palpatine. Hazudni legalábbis, azt tud, - Ez sajnos nem igaz, kis drágám - rázta a fejét, hangját lehalkítva Caedus. - Charis ölte meg anyát. - Az… az nem lehet… - szipogta Allana. - Jaina… Jaina néni elmondta volna nekem… - Jaina nénéd féltékeny volt rád, kis drágám. Megtévesztette és elemésztette Charis sötétségbe. Ő akart lenni a tanítványa, az örököse - magyarázta Caedus. - Azt hiszem, elég jól ismered a hapan udvari politikát, eleget forgattad nagyanyád és dédanyád feljegyzéseit, hogy tudd, hogy megy ez itt, hogy ne kelljen ezt magyaráznom neked…
- Mit csináltál Jaina nénivel? - kérdezte laposan Allana. - Helyet cseréltünk - mondta meg az igazat Caedus, bizonyos szemszögből. - Ő már nem vágyott erre az életre, erre a galaxisra, erre a valóságra… én igen… hogy visszatérjek hozzád… hogy visszaszerezhessük, ami a tied…
- Charis… Charis volt az, aki végig hazudott nekem? - Allana szemében különös, szomorú fény gyúlt, Caedust egy pillanatra megijesztette, mert nem a saját dühe és céltudatossága, aktív bosszúvágya, tenni akarása volt, hanem az a rezignáltság, az az elfogadás, ami inkább Tenel Kát jellemezte, vagy az a nihil semmi, az a vágytalanság, amelyet Jaina tekintetében látott utolsó találkozásukkor. Gyűlölete Charissal szemben csak tovább fokozódott, hiszen nem csak egyetlen szeme fénye testét rontotta meg és tette tönkre… de a lelkét is.
- Te vagy a hapan trón örököse - suttogta Allanának Caedus szuggesztíven. - Nem a kicsi, kicsúfolt Amil. Nem valami perverz nőszemély, vagy férfi felnőtt gyermek testű játékszere. Allana Djo-Solo vagy, Dathomir leánya, a Skywalker- és Solo-vérvonal leszármazottja, Kiválasztottak vére vagy. Ez itt… - intett körbe Jacen. - Mind a tied kellene, hogy legyen. Nem, mint valamiféle társ-párnaszolga jogán, nem a kis tested jogán, nem egy korai terhesség jogán… hanem egyes egyedül a véred jogán. Királynő vagy, mint anyád volt. És hatalmas az Erőben… - Nem akarok olyan lenni az Erőben, mint te, apa - szipogta Allana.
- Édes kicsi gyermek - sóhajtott fel Jacen és végigsimított még egyszer a kislány fején és hajacskáján. - Még nem vagy elég idős hozzá, hogy ezt el tudd dönteni. Áldozatokat hozattak veled, úgy, hogy még fel sem fogtad, mit áldozol fel. Elvettek tőled mindent, amit feláldozhatsz később… nem, drágám, nem leszel olyan, mint apa. Talán másmilyen.. Igen. De elsősorban nagy hatalmú, bölcs és igazságos hapan királynő leszel… uralkodó, mint…- Jacen összeszedte emlékeit, amelyek nem voltak az övéi, de korábbi Erő-hullámsétái során látta a múltat. - Mint a dédnagyanyád. Elviszlek oda, megígérem - mosolygott a kislányra. - Megmutatom. A Köztársaság nagyságát a kultisták előtt, a jedik önrontása előtt, a háború előtt… de előbb… vegyük vissza, ami a tied, jó? - Jó, apu - borult Jacen nyakába szipogva Allana.
Felpattantak a nexura, Anji pedig megiramodott a barlangok felé, akor Taalia-Merrin és Brabham őrizték a hajójukat. Caedus kifelé menet csettintett, mire a semmiből hatalmas energiavillám csapódott be a mélyített udvarba, lángba borítva a villát és a föld alatti járatokat.
…
Órákkal később szivárogtak vissza az NDK-s kommandósok és hapan őrök a villa romjai közé, amikor alábbhagyott a tűz. Uljana ismét normálisan, Borg őrnagy kezét fogva meredt az üszkökre.
- Amil nincs itt - jelentette ki végül magabiztosan a kis jed’ka. - Elment… - suttogta szomorúan és odabújt Borghoz. - Itt hagyott minket… - Felmegyünk orbitra, Jagged Fel parancsnok elvtárshoz, kérek egy siklót, a védett helyszín jól láthatóan kompromittálódott... - Borg előhúzott egy komot és intett az alárendeltjeinek, miközben néhány pillanatig még az üszkös romokat fürkészte tekintetével. - Tájékoztassák egyelőre csak Fel parancsnokot, arról, hogy mi történt itt, a hapanoknak ne szóljanak - az őrnagy attól félt, hogy Charis dühében rájuk szabadítja a megmaradt gárdistákat, márpedig most a megmaradt védőőrizetes biztonsága volt az ez első, aki ráadásul fontosabb volt az NDK-nak, mint a hapanoknak... nem úgy, mint eltűnt barátnője.
- Juhú, Jag bácsi! - örvendezett Uljana, majd Borgra kacsintott. - Ha felfelé menet a hajóban megerőszakolnál, Borg bácsi, nem mondanám el Jag bácsinak, amikor majd ő is biztosan megerőszakol… most biztosan meg fog - nyalta meg a szája szélét a kislány. - Rendben, Vrosilovna kisasszony, elég lesz - vette ki a lány kezeit mindkettejük nadrágjából zavarodottan Borg. - Az ilyen dolgokban… az Uralkodó, akarom mondani a parancsnok elvtárs… elsőbbséget élvez… - Hát jól van, Borg bácsi - cuppantott a nadrágján keresztül Borg nemi szervére egy nyelves-nyálas csókot Uljana amitől az őrnagy még inkább zavarba jött, leginkább saját merevedésétől, ez mégis csak egy kislány volt. - Akkor majd megkereslek odafent, miután Jag bácsi megerőszakolt. Te lehetsz a második. Sikítozok is, ha akarod, megígérem - dörgölőzött hozzá.
- Jön már az a sikló? - krákogta Borg, és magában azt kívánta, bár csak ezt a kis kurvát rabolták volna el a ki tudja, kik - bár Borg első körben jem’hadarra, prófétistákra, vagy tiercistákra tippelt volna, és tudta, hogy egyébként ezért Jagged nem fogja megdícsérni -, és Allanát hagyták volna itt neki. - Csikló? - kérdezett vissza Uljana vihogva. - Igen, mindjárt jövök, elő is veszem… Borgh legnagyobb megkönnyebbülésére ekkor ereszkedett eléjük az álcázott TIE-Phantomból kialakított személyhajó.
- Na befelé, Vrosilovna kisasszony - kommandírozott a kommandós parancsnok. - Nincs vesztegetni való időnk. Odafent irány a gyengélkedő, hogy megvizsgáljanak, mitől viselkedtél olyan furcsán, és miért nem emlékeztél semmire, amikor megtaláltunk. - Az orvos olyan uuunaaalmaas... ülhetek az öledbe, Borg bácsi? Kigombolod a nadrágom? - Uljanaaaaa!
[foly.köv.]
|
|
|
Hapes
Aug 26, 2023 18:55:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2023 18:55:56 GMT 1
Moskau Égi Marsall követte Jagged Fel példáját oly módon, hogy az események eszkalálódásának pillanatában áttette parancsnoki székhelyét orbitra - de nem ám az alacsony orbiton manőverező diplomáciai különítmények közé, vagy az NDK óvatos vezetőjét követve a biztonságos túloldalára, de nem is a Szentszék környékére, hogy esetleg azt a látszatot keltse, hogy éppenséggel megvédeni, vagy netalántán tűz alá venni tervezné a prófétista Sith Egyháziak püspöki zászlóshajóját… nem, Moskau Égi Marsall a rendszer külső karéján pozíciót fogó Halálcsillag EGB-s űrállomása és a Hapes főbolygó között félúton diszlokáló SiSD-flotta, a konfliktusok belső és államközi vetületeiből egyelőre kimaradó, a Hapan-Sith Monarchia legütőképesebb erejének számító Első Roche-i Flotta kontingensének zászlóshajóján, a jelképesen az ESB előző Főkormányzója, az Awerisnél hősi halált halt “eredeti” Grodin Tierce nevét viselő SSD szuper-csillagromboló hídjára tette át a felszínről a zászlaját, nem hagyva kétséget afelől, hogy kit tekint, illetve pontosabban kit nem tekint legitim játékosnak a rendszerben zajló, robbanásveszélyes konstellációban.
A nő hófehér Égi marsalli egyenruhában, korábbi kétségeit látszólag hátrahagyva fogadta a hídon a bejövő hívást… meglepetésére a hívás azonban sem Charis császárnőtől - akitől már régóta várt egyértelmű utasítást a továbbiakra, miközben felvonultatta flottáját az EGB harcállomásával szemben, miközben a Monarchián belülről és a galaxis többi államából érkező kataklizmákról érkező jelentéseket próbálta értelmezni -, sem nem pedig Folett Főadmirálistól érkezett, hanem ismét egy régi ESB-s frekvencián az EGB nagykövetségről, Lecersen nagymoff részéről.
- Az idejét vesztegeti, nagymoff - Moskau, bármennyire is marcangolta belül a fájdalom és a kín a nemrég érkezett hírek hallatán, hiszen a Monarchia katonai főparancsnokaként pontosan tudta már, hogy az Odessen megsemmisült, és rajta minden bizonnyal egyetlen barátnője és alkalmi szerelme, a köztársasági-wukundai-serennoi nagykövet, abren Zwerth jó eséllyel elhalálozott, igyekezett határozott arcot vágni -, ha érdemben hozzá akar járulni ahhoz, hogy elkerüljünk egy háborút, akkor vagy kapcsolja nekem Folett Főadmirálist a bázison, hogy személyesen szólíthassam fel távozásra, vagy adja meg magát a hapan biztonsági erőknek a követségen a Tiercekkel együtt, vagy pedig szálljon ki a vonalomból, hogy egyeztethessek Charis Őfelségével a továbbiakról…
- Mielőtt bontja a vonalat, Égi Marsall, gondolkozzunk néhány pillanat erejéig együtt - Lecersen hangja sikamlós volt. - Mégis melyik fenyegetést akarja ily hirtelen és sürgősen elhárítani? - Ne játssza nekem az ostobát, nagymoff, pontosan tudom, hogy mindenről tud - legyintett Moskau. - Egy bolygónk megsemmisült, ha a jelentések igazak, egy EGB-s halálcsillag van a rendszerünk szélén… ne vesztegesse az időmet azzal, hogy üres fenyegetésekkel húzza azt… - Menjünk végig a lehetőségeken, Égi Marsall, mielőtt következtetésekbe rohanunk - emelte fel egyik kezét Lecersen. - Igen, tudok a galaxisban szerte lezajlott katasztrófákról… de a kérdés az, ki követte el őket… talán a Domínium? - Az Alapító nem üzent, amióta Charissal beszéltem - rázta a fejét Moskau gyanakodva. - Mire akar kilyukadni?
- Nekem sem - biccentett Lecersen. - Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy a jem’hadar műve ez… akkor minek vették volna célba Morrow erősségét, vagy a Nordgardot és Odessent… akkor már inkább azt mondanám, hogy Charis és Jagged Fel csaptak le ellenségeikre… - Ennek ugyanúgy nem lenne értelme, ne húzzuk egymás idejét ostoba feltételezésekkel, nagymoff - kelt ki magából Moskau, miközben igyekezett visszanyelni a könnyeit. A gondolatnál, hogy a jem’hadar, vagy az EGB pusztította el szerelmét és Odessent, csak az volt a szörnyűbb, hogy esetleg tényleg Charis tette, akinek nemrég esküdött ismételt hűséget. - Mindketten tudjuk, hogy ez az EGB akciója volt. Lerendezték a Korribant, Morrow-t… de elkéstek vele, nem igaz? - mosolyodott el Moskau.
- Ugyan már, Égi Marsall, ne nézzük ostobának egymást, én se nézem Önt annak, és sajnálom a veszteségét, Zwerth szenátor bizonyára különleges személyiség volt - mosolyodott el ragadozó arckifejezéssel Lecersen, mire Moskau egy pillanatra ledöbbent. Mit tudhat még a nagymoff? Lecersen folytatta: - Nem gondolja, hogyha ez tényleg a mi tervünk lett volna, akkor biztosra megyünk, és nem állunk meg holmi minimál demonstrációnál? Nem kaptak volna a jem’hadar erők is hipertéri rakétát, bárhol is vannak? Vagy, hovatovább, Jagged Fel hajója ott fent orbiton? Vagy a magáé? Vagy egyenesen a Hapesen? - Sosem tudnák egy ilyen terrorcselekmény után legitimálni a hatalomátvételüket. Az EGB legborzalmasabb főszektora lenne a Hapan-Csillagköd, a maguk rémálma - húzta ki magát Moskau dacos büszkeséggel.
- Képzelje, tisztában vagyok vele - mosolyodott el Lecersen. - Bizonyára sokkal jobb lesz maguknak ebben a kvázi-frontista nihilben, ahol majd a Generis tanácsadói mondják meg magának, mit és hogy csináljon, alsóbbrendű, tehetségtelen Maradvány-csinovnyikok, akik elől maga ide menekült, hogy tisztességes karrierje legyen, miközben Jagged Fel és Charis őfelsége egymást elégítik ki, meg az összerablott gyerekeket, maga meg ehhez asszisztál… - Úgy, most már sérteget - tört ki Moskau. - Modortalan fráter - már a komgombhoz nyúlt volna, hogy bontsa a vonalat, de Lecersen félbeszakította: - Az megfordult a fejében, Égi Marsall, hogy esetleg Charis sem lesz már sokáig trónon? Hogy létezhet… életképesebb alternatíva a Monarchia és az Ön személyes méltóságának és egységének megőrzésére?
- Nem állok be maguk, a TIerce-k és Folett mögé főszektorvezető bábnak, vagy flottaparancsnoknak, akivel legitimálni próbálják majd a Hapes és a környező szektorok elnyomását, most, hogy Charis Őfelsége nemet mondott maguknak - húzta ki magát ismét dacosan Lyrr Moskau. - És ne jöjjön nekem azzal, hogy ez még mindig jobb lenne, mint az ershani erőszakoló, nőkínzó kultisták uralma… semmi garanciája nincs annak, hogy elveszítenénk azt a háborút… - Magam is elgondolkoztam volna ezen, Égi Marsall - hümmögött Lecersen az állát vakargatva. - De így, ahogy most állunk itt mindannyian… egy valahol kószáló, extradimenzionális idegenek által irányított jem’hadar flotta, amelynek a vezetője lassan minden szövetségesét elveszítette… közben pedig az Ön reményei és barátai oldalán, Coruscanttól idáig ez az új ideológia… a deizmus… a deistáktól talán többet remél, talán őket jobbnak gondolja, mint az ershaniakat, tényleg ebben bízik a frontizmus alternatívájaként? - Tudtommal maga is deisták között bujkált, nagymoff - szúrt vissza Moskau. - A Tierce-féle barátai pedig Ershan talpát nyalják. Én sem vagyok tájékozatlan. - Ne keverje össze a politikai érdekszövetségeket és érdekházasságokat az őszinte meggyőződéssel, Égi Marsall, azt hittem, Önnek ezt nem kell magyaráznom - mosolyodott el gunyorosan Lecersen. - Ön pedig, nagymoff, ne mossa össze a deistákat a Köztársasággal - vágott vissza Moskau. Kezdte partalannak érezni ezt a vitát.
Lecersen is így lehetett ezzel, legalábbis szoríthatta az idő, mert előállt az eddig tartogatott farbával: - Mi lenne, ha azt mondanám Önnek, Égi Marsall, hogy a Korriban, az Adumar, az Odessen elleni támadások… a Köztársaság számlájára írhatóak? - Ez egy olyan ostoba hazugság, hogy még a huttok sem vennék be, nagymoff - biggyesztette le az ajkát Moskau. - És ha azt mondanám, téves tüzelés történt a Depalloról, az Ön volt barátnője jóvoltából, illetve nordgardi… inszurgensek és beszivárgók jóvoltából, akik Ershant akarták kilőni, de valami félrement, a deisták pedig most magukénak akarják a kétes dicsőséget, miközben mindent tagadnak? - mosolyodott el Lecersen, és átküldte Moskaunak a Noel által befogott, Abrentől érkezett üzenetet.
- Ezt ugyanúgy farigcsálhatták, hamisíthatták Önök is, semmint hogy igaz legyen - bámult a képernyőre hitetlenkedve Moskau, miközben fehéredő ujjpercekkel markolta a parancsnoki széke karfáját… Abren, kedvesem, hogy hibázhattatok ekkorát… - Az egész galaxis összes frakciója a neki kényelmes magyarázatot fogja most elfogadni ezzel kapcsolatban - mosolyodott el Lecersen. - Én csak a választás és az értelmezés szabadságát adom Önnek, Égi Marsall. Bizonyára Charis császárnő arra kéri majd, hogy a Korriban elleni csapást vállalja magára, holott Önöknek közismerten nincs ilyen fegyverük… pusztán avégett, hogy Folett Főadmirális ne állíthassa ugyanezt.
- Én viszont cserébe nem tudok hűséget ígérni az EGB-nek, nagymoff - rázta a fejét őszinte szomorúsággal Lyrr Moskau. - Nem a maguk hamis Grodin Tierce-ének. Bármelyik verzió is az. És ne jöjjön nekem azzal, hogy a maguk Tierce-e megölte azt a Tierce-t, aki megölte a mi Tierce-ünket… ez nem így működik. - És ha azt mondanám, hogy van mód arra, Égi Marsall, hogy az Önhöz és hozzám hasonlók… egyesítsék erejüket és tehetségüket egy igaz Sith vezető alatt, és együtt dolgozzunk az ESB régi dicsőségének helyreállításán? - kérdezte most szuggesztíven Lecersen.
- És Ön miért tenne ilyet? - képedt el Moskau. - Mert az EGB-be legalább annyira nem mehetek vissza, mint Ön, Égi Marsall - tárta szét a karjait Lecersen. - A frontisták pedig…. Nos, legalább olyan büdösek nekem, mint a deisták. Ön sem tartott Jagged Fel renegátjaival annak idején… - De önnel sem, az alamuszi üzelmeiben, nagymoff, bármennyire is példaképnek tekintettem Önt a Bastioni Akadémián, legalább annyira, mint Pellaeon Főadmirális - tiltakozott őszinte szomorúsággal Moskau. - Nézze… - sóhajtott fel. - Hűséget esküdtem ennek az Alapítónak, kiderült, hogy érdemtelen hazugság az egész… újra hűséget esküdtem Charisnak… most azt kéri, fordítsak hátat újra neki… mégis, mi alapon várja el, hogy ezt jó lelkiismerettel megtegyem?
- Nem kérem erre - mosolyodott el Lecersen. - Arra kérem hagyjon fel hamis reményeivel, ne bízzon a Köztársaságban, ne bízzon Charisban… és ne tegyen… semmit. Főképp pedig ne keveredjen tűzmegnyitásba Folett Halálcsillagával…amíg… bizonyos események nem mennek végbe odalent, amelyeknek időszerűen… végbe kell menniük lassan. - Figyelmeztethetem is Charist, az alapján, amit elmondott nekem. Vagy az Alapítót, vagy Niathal admirálist és a Köztársaságot… - szólalt meg végül némi gondolkodás után halkan Moskau. - És maga nem az az ember, akiben feltétel nélkül, a közös múltunk alapján meg tudok bízni… és a Tierce-ek sem. Folett meg pláne nem.
- Önnek kell eldöntenie, Égi Marsall, meddig marad más hatalmak kiszolgálója, és mikortól hoz felelős döntéseket, amelyek a legjobbak az állama egészének, amelyet képvisel - mosolyodott el Lecersen. - Én csak… támpontokat adtam a döntéshez. Maradjunk passzív vonalban… Lecersen kilép.
Moskau néhány pillanatig tanácstalanul meredt a komtermináljára. A nagymoffnak valahol igaza volt. De hát, korábban valahol igaza volt Charisnak is, előtte az Alapítónak is, Abrennek, aki másnak látta őt, kettejüket, mint ezek közül bárki, meg pláne… Mintha a semmiből érkezett volna a válasz, az SSD Grodin Tierce komtermináljának távolsági relés zászlósa az egyik legénységi árokból távolsági hívást fogott… az Adumar térségéből. - Azonosítsák a kódot - adta ki a parancsot Moskau. - A kód… asszonyom… érvényes, régi ESB-s kód… a küldő azonosítója… - olvasta ki az adatokat a terminálról döbbenten a komzászlós. - Grimes… tábornok. - Az Erőre - csapott a homlokára Moskau. - Carl…. - kapcsolja be!
Moskau ismét rettenetesen érezte magát. Annyira lekötötte az Abren vélt, vagy valós elveszítése felett érzett fájdalom, az Odessen és Nordgard pusztulását követő aggodalom és bűntudat, a Halálcsillag megjelenését követő fenyegetés és a Korribanról érkezett hírek okozta kétségek, hogy tulajdonképpen el is felejtette, hogy Adumart is csapás érte, hogy Adumaron van az, akinek a védelmére, képviseletére az egész, politikai machinációba fulladt utódlási konferencia során eredetileg felesküdött, akit eredeti esküje, Testőr-fogadalma alapján, ami láthatóan ebben a megújult, de inkább erkölcsileg elromlott Hapan-Sith Monarchiában immár rajta kívül egyáltalán senkinek sem számított, eredetileg is védelmeznie kellett volna, szolgálnia kellett volna…
- Koronaherceg - térdelt le Carl megjelenő holoképe előtt Moskau, aki nem tudta hová tenni ezt a hirtelen gesztust. - Izé… helló, üdv, az Atya nevében, mármint… Ön lenne Moskau Égi Marsall asszony? - Lyrr Moskau szolgálatára, fiatalúr - biccentett az Égi Marsall, majd zavarodva észrevette, hogy a holomegjelenítőn két másik alak lép Carl sziluettje mellé.
- Maguk.. Ben Skywalker… - az egyiket, a kócos vörös hajú kölyköt felismerte, a másikat meg csak mintha hírszerzési jelentésekben látta volna. - És egy ErőElhárító Gárdista? - Leszerelt, körözött, asszonyom - biccentett Jahur Karand üdvözlésképpen. - Elnézést, hogy holografikusan Önre törtünk… - Egyáltalán honnan tudják ezt a komszámot? - képedt el Moskau. - Abren Zwerth és Noel Naberrie szenátorok hálózatából - magyarázta Karand. - Ó - döbbent meg Moskau. Fogalma sem volt, hogy az Adumaron őrzött-védett Carl és ezek… pontosabban… - Maguk is Jagged Fel és az NDK ügynökei? - kérdezte végül óvatosan. - Saját hatáskörben járunk el, tehát nem - javította ki Karand. - Attól tartok, a Carl úrfit védő NDK ügynökök meghaltak, amikor az Adumar… mi is alig tudtunk elmenekülni…
- Miért hívtak? - kérdezte Moskau. - Naberrie szenátor a jeladója alapján az EGB-sek foglya a nagykövetségen - magyarázta most Carl helyett a holoképbe behajoló Ben Skywalker. - Ki kell szabadítanunk… - És Kelant is - tette hozzá Carl. - Ő üzent nekem… Charis rabszolgája, ki tudja miket csinál vele… - Hogy menekültek meg az Adumarról? - kérdezte most Moskau. - Az utolsó pillanatban - sóhajtott fel Karand. - Az egész bolygó elpusztult…
- Azt hiszem, meg tudom magyarázni, mi történt - döbbent rá Moskau, hogy mi a helyzet. - De ha a maguk értesülései helyesek, akkor Naberrie valóban az EGB-sek foglya… és hozzáférnek az információihoz. - Az nem jó - felhősödött el Ben Skywalker tekintete. - Segít nekünk, Égi Marsall? - Segítek - biccentett Moskau. - Mit csináljak? - Semmit, amíg nem értünk oda, asszonyom - szólt közbe Carl.
Legalább Lecersen is ezt kérte - mosolyodott el magában Moskau. - Rendben - biccentett. - Ezen a frekvencián elérnek. Húzom az időt… az érkezésükig, fiatalúr. És átküldök mindent, amit az Adumar pusztulásáról... megtudtam. - Köszönjük - biccentett Carl Wenthar Palpatine, és bontotta a vonalat.
Moskau újdonsült meggyőződéssel és hittel bámult a rendszer csillagokkal pettyezett semmijébe, ahol valahol a távolban ott közeledett az EGB Halálcsillaga. - A flotta fejlődjön fel az orbitális pályák és a birodalmi harcállomás felé is, blokád formációban, de provokáció nélkül ne tüzeljenek senkire - adta ki a parancsot. - Húzzák az időt, amíg nem adok újabb jelet… ha a harcbázis, az EGB nagykövetség, Jagged Fel hajója, vagy a Források Palotája hívna… nem vagyok elérhető egyiknek sem.
Abren, az emlékedért teszem - mormogta maga elé Lyrr Moskau eltökélten. - Visszaállítjuk a rendet… és a Monarchiát. Ezerszer éljen az egyetlen legitim örökös… ezerszer éljen Carl Wenthar…
[folyt.köv.]
|
|
|
Hapes
Aug 28, 2023 22:23:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 28, 2023 22:23:11 GMT 1
Caedus és társai a Források Palotájába való beszivárgás szokásos módja, az alsóbb szintek egyikének sziklafalba vájt titkos bejáratainak használata helyett másik útvonalat választottak. A tengerben ázó sziklaszirtnek otthont adó fő komplexum helyett a mögötte elnyúló földnyelven lévő kiszolgáló létesítmények - azaz konyhák, akalmazotti szállások és reaktortermek - alacsony, félig földbe ásott épületei mellett tették le álcázott hajójukat, amely ezúttal az egyszerű láthatatlanság helyett egy helyi tejszállító vállalkozás planetáris teheriklójának képét vetítette ki saját magára holografikusan. Az éjszakai sötétség leple alatt, és miután Caedus és Taalia-Merrin az Erő segítségével eltompították a környéket őrző hapan gárdisták érzékelését és törölték, illetve megváltoztatták idevágó emlékeiket, különösebb gond nélkül jutott el a négyes a konyhakomplexum logisztikai bejáratáig, ahol a hasonló szállítmányok fogadására jogosult éjnővér, pontosabban éjszakás nővér, egyike a Palota Charis által idehozott intézőinek, már várt őket.
- Megbízhatunk az ügyeletes éjnővérben? - kérdezte menet közben Jacen, miközben egyik kezét továbbra is az előttük lépdelő Brabham tarkóján tartotta - ezúttal nem kockáztathatták meg, hogy a hajón marad, mert Caedusnak Taaliára is szüksége volt az akcióhoz -, másikkal pedig Allanát vezette a sötétben. - Régóta felügyeli a palota ezen szárnyát… - jegyezte meg enyhén elvörösödve Taalia - Merrin. - Hé, én emlékszem rád - szült közbe most Allana. - Lia, a barátkozós? Három szobával lejjebb a B-szárnyban? - Már nem használom ezt a nevet, kisFelség - percentek apró villámok Taalia-Merrin dühtől elfehéredő ujjbegyein. - A szobaszámomra pedig nem emlékszem... - Nocsak - hümmögött Caedus az Éjnővérre pillantva. - Mielőtt Charis uralma alatt egy Éjnővér asszaszinná avanzsálhatott volna, be kellett költöznie az udvarhölgyek szárnyába… - magyarázta hirtelen zavarba jőve az éjnővér. - Általában 10 és 16 év között… utána… léphetett tovább, ha letudta… a kötelező… örömszerző szolgálatot, Őfelsége ágyában… - szisszent fel. - Értem - fogta meg egy pillanatra sötét oldali nagyuraktól el nem várt és meglepő módon, őszinte együttérzéssel Taalia-Merrin vállát Caedus. - És… sajnálom. Hamarosan… kiköszörüljük... ezt a csorbát.
A kapuban álló aszott arcú, sokszorosan sminkelt, palafehér bőrű, lila lebernyeget viselő nő eléjük lépett. - A Sötét Oldal hozta magukat - suttogta hálás hangon, majd végigmérte őket. - Várjunk csak.. Caltanis nagyúr nem mondta, hogy maguk… ismerősök lesznek... - Elsbeth néni, csókolom - hajtotta meg magát elsőnek Allana, majd Merrin-Taalia is. - Lányok lányok, ilyenkor elcsámborogni? - rázta a fejét Morgan Lydia Elsbeth, Hapes udvari kéjhölgyeinek első éjszakai nővére és egyben éjnővére, a szexrabszolgák részére fenntartott szárny “nénije”. - Csalódást okoztok… a csalódást okozó lányoknak pedig mi jár?
- Büntetés, vezeklés - nyögték reflexszerűen egyszerre Allana és Taalia-Merrin, amúgy ösztönösen. - Hékás - szólt közbe Caedus, mielőtt mindenki átváltott volna valami agymosott működési módba. - Ide figyeljen, öregasszony, magának elvileg… - Öregasszony az eszed tokja, tiszteletlen ficsúr! - vágott vissza reflexből Morgan-Lydia néni, de aztán végigmérte még egyszer Caedust. - Na várjunk csak… Jacenke?? - Azért tértünk vissza, hogy megbosszuljuk Tenel Ka halálát - közölte a baráti formulák mellőzésével Caedus, de nem tudta elkerülni, hogy Morgan-Lydia néni ne boruljon a nyakába és ne puszilgassa össze. Idegesen sziszegve tűrte.
- Hát visszajöttél, te eltévelyedett, megtévedt rossz fiú. Hát kellett neked ily neveletlenül meghalni? Hát ezért őrzöm a Sötét Oldal zöld éjnővéri lángját, Ta Chume és Teneniel Djo ereklyéit a vánkosom alatt évtizedek óta, rossz fiú? Hogy ennyit késlekedj? - Már itt vagyunk, Elsbeth-Lydia néni - sóhajtott fel Caedus sztoikusan. Az öregasszonnyal nem volt értelme vitatkozni, úgyis mindig neki volt igaza. - Segítenie kell. Gondoskodnia kell Allanáról, amíg… elrendezzük a dolgokat itt.
- Nem akarok itt maradni, apával akarok menni! - tiltakozott Allana. - Ó, már értem - nézett végig a társaságon Morgan Elsbeth-Lydia, majd tekintete megállapodott az eddig szótlan Brabhamon. - És ő kicsoda? Rá nem emlékszem ebben a maskarában. Valami Marok nagyúr? - Nem egészen, de igaz is - biccentett Caedus és ismét megérintette Brabham tarkóját, aki megrázkódott, majd valamiféle primitív harci állást vett fel. - Specialistaként már úgysem vesszük hasznát… Elsbeth néni, kerítene neki egy… - Persze, kisfiam, egy fénykardot, olyan pörgő-forgósat, az való az ilyen debileknek - értett egyet Elsbeth-Lydia, majd intett Allanának. - Amilka, gyere ide, Caltanis és Lecersen bácsik szerint neked most Annabelle kisasszonnyal és Kelan úrfival kell találkoznod…
- Az valóban… hasznos lenne - jegyezte meg Caedus. - Amíg végzünk. - Intézem, fiatalúr - hadonászott aszott, görcsös karjaival a nőszemély. - Amarra vannak a leáenyékolt, biztonságos folyosók, ott átérnek a trónteremig… siessenek, az a bitorló ribanc nincs jókedvében… - Az Erő áldása kísérje, Elsbeth néni - mormolta Caedus, majd Taalia-Merrin és az újonnan felfegyverzett gólem-harcos Brabham által követve megindult felfelé, a trónterem felé a járatokban.
[folyt. köv. ]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 2, 2023 14:33:21 GMT 1
Mialatt kegyencei és udvaroncai - az egy Tyglert, a cselszövőt kivéve, aki igyekezett életben tartani a Palota kommunikációs csatornáit, miközben folyamatosan ide-vagy odafele elvonuló hapan páncélos gárdisták lökdösték fel -, a lakosztályaik biztonságában pihentek, Charis a trónján ült és lamentált. Kezdte megőrjíteni ez a várakozás. Az EGB nagykövetségébe még mindig nem sikerült bejutnia biztonsági erőinek, a birodalmi halálcsillag még mindig ott lebegett a rendszer szélén, a Korriban környékéről még mindig nem érkeztek egyértelmű hírek, és biztonsági főnökei immár a Tygler-villát sem tudták elérni, ahová Allanát rejtette, meg azt a vostroyai fruskát. Morrow letartóztatásáról továbbra sem kapott egyértelmű híreket, Jagged Fel és Moskau pedig még mindig odafent az orbiton vakaróztak… az Erő pedig csendes volt, mintha egy láthatatlan buborék vette volna körbe a palotát… minden… érinthetetlen és néma volt az Erőn át is. Charist újra kezdte magáénak tudta a félelem, az egyedüllét ismerős érzése. Úgy érezte, ha ő nem cselekszik, ez az egész hacacáré… nem kerül megoldásra. Mintha minden egyes parancsát tétlen szerencsétlenkedés, sőt, még inkább cinkos semmittevés követte volna…
A nő irritáltan felhorkant, és magához intette utolsó pillanatban magához hívott testőreit… a repulzorszékes Mirta Gevet és társát, a köztársaságpárti klánokat képviselő Kytra Kryzét, aki azonban, amint hírét vette a Jabiimnál és Adumarnál, és Korribannál történteknek, valamint a Charis és Jagged Fel között köttetett szövetségnek, azonnal megjelent Mirtával együtt a trónteremben és feltétel nélküli támogatásáról biztosították együtt Charist a mandalóri klánok nevében. Ordo és Kalevala mellől már el is indult a mandalóriai flotta, hogy szükség esetén lecsapjon akár az EGB Halálcsillagára, akár a deisták, vagy a Domínium valahol titkolt csodafegyvereinek egyikére, Charis pedig bízott benne, hogy ha más nem, hát majd ez lépéskényszerbe hozza óvatos szeretőjét az NDK erők élén, no meg azt a pipogya Lyrr Moskaut.
- Nem várhatunk tovább, drágáim - mondta. - A biztonsági szolgálatom minden bizonnyal árulókkal van tele, az NDK pedig visszafogja a kommandóit. Be tudtok szivárogni úgy a birodalmi nagykövetség épületébe a föld alatti járatokon keresztül, hogy fentről Folett főadmirális érzékelői ne vegyenek észre? Kaptok gondolatfegyvereket. Kiterelitek a Tierce-eket és minden birodalmi, deista és köztársasági jómadarat, aki esetleg ott bújkál, és idehozzátok őket, ahol szépen hitet tesznek néhány gondolatlövés után a hatalmam békés megőrzése mellett.. Kytra és Mirta bólintottak.
- Beszélek a férjemmel - tette hozzá a két mandalóriai nő közül a nem rokkant, aki különösen elszánt arcot vágott, amióta Odessen és Nordgard pusztulásának híre eljutott a Palotába. Charis biztosra vette, hogy leszbikus szeretőinek egyike ott veszhetett valamelyik bolygón - vagy akár többön -, de most nem volt ideje arra, hogy megvigasztalja és kipróbálja a Kryze-klán vezetőjét, a roki Fett-unokához pedig valahogy nem volt kedve, Darth Vindicta izzadó testére emlékeztette, ahogy abban a repulzorszékben körözött a trón körül. - Ha Fess-vigo hatni tud a Fekete Nap zsoldosaira, akkor fejvadász kommandókat is magunkkal tudunk venni. Ha pedig a gyáva huttok látják, hogy a Fekete Nap erői visszaálltak Felséged mellé, talán megindulnak ők is.
- Rendben - biccentett Charis, majd magához intette Tyglert. - Hozasd ide a kis Reyt. Azt hiszem, Annabelle-nél van… hol van Mirna? Elő kell készítenie a Tears’ of Lolith-ot. Ha a pipogya Égi Marsallom nem hajlandó lőtávolságon belülre vinni a szuper-csillagrombolóját a birodalmiak fémgolyóbisához, hogy végre kitakarodjanak a rendszerből hívatlanul, hát majd megyek én a magaméval…
- Nem tudom, hol van Mirna admirális, Felség, órák óta nem látták az admirális asszonyt… - hebegte Tygler remegő, apró bajuszát igazgatva. - A hajó felkészítésére kiadom a parancsot, de… - Semmi de! - tiltakozott Charis. - Ne szaboltáld el te is a munkámat, mert megszabadítalak attól a ronda szőrtől az arcodon, szálanként! - csattant fel a Császárnő apró erővillámokkal játszva ujjpercei végén, igazi Palpatine-stílusban.
- Felség - hátrált ki Tygler, de útközben beleütközött az egyik rejtekajtón bejövő hapan admirális-páros másik tagjába, Launshag admirálisba, az auxiliáris és csatolt csapatok - tehát klasszikus értelemben sem a Mirna által kommandírozott fő hapan csillagködi házi csatasárkány-armók, sem a Moskau és Davos admirálisok által vezetett SiSD-alapú és régi birodalmi hajókból álló kontingensekhez nem tartozó, nagyrészt az ESB régi Aurora cirkálóiból és a megmaradt néhány harcképes Judicator-osztályú Dreadnought-ból összeállított yavini flotta - parancsnokába, nem mellesleg kiugrott jedi lovagba. - Hé, nem tud vigyázni?
- Launshag, hol vannak a nemesi házi armók admirálisai és grófnői? - csattant fel Charis türelmetlenül, de a Launshag kezében látott, aktivált fénykardra pillantva hirtelen gyanút fogott. - Mi a… - Felség, bent vannak a Palotában - sziszegte Launshag. - Ön nem érzi?
Charis mélyre nyúlt az Erőbe, ezúttal nem engedte, hogy saját gondolatai és csapongó elméje elterelje fókuszát és figyelmét… és valóban… mintha eddig tejszerű ködben úszott volna, mintha egyfajta veszélytelenségi illúzió vette volna körül… és azokon most átnyúlva… Már itt voltak, valóban. Konkrétan a bejáratnál. - Őrség! - ordított fel Charis és saját lilás-fekete kardpengéje a terem másik végében lévő fésülködő és intimborotváló asztal fiókjából a kezébe röppent.
Tygler nyakát behúzva keresett menedéket, Kytra és Mirta sistergő mandalóriai páncélszervókkal és székrepulzorokkal készültek a harcra, Launshag saját, sárga pengéjével a bejárat mellett helyezkedett el, Charis pedig gunyoros nevetéssel figyelte… ahogyan a hívásra egyetlen hapan páncélos gárdista sem lép elő a rejtett falifülkékből. Csak az az NDK-s, fekete páncélos, vörös jelvényes szakasz rohant ki a hátsó teremből és vett fel lőállást a két mandalóriai nő én Launshag között, akiket Jagged hagyott a Palotában. - Árulók vagytok, mind árulók! - sikította jelen sem lévő hapanjainak Charis. - De úgy is leszámolok veletek!
Az ajtó feltárult és egy különös trió masírozott be rajta, mögöttük Charis egy hapan testőrszakaszával. A trió élén egy fekete köpenyes, csuklyás, fehér bőrű, sárgás szemű férfi, mellette egy fénykorbácsos Éjnővér, a másik oldalukon pedig egy hatalmas, gömb alakú sisakot viselő, ránézésre leginkább EGB-speciáltechnikus alak, csak feketében, aki a Palota gűjteményéből származó lila pengéjű dathomiri fénykardok közül szorongatott kettőt a kezében. Először senki sem ismerte fel a jövevényeket, egyetlen pillanatig. Aztán a fekete csuklyás alak végignézett a bent lévőkön, tekintete megállapodott Mirta Geven, és elnevette magát.
Amaz pedig artikulátlanul üvölteni kezdett, a mellette álló Kryze legnagyobb megdöbbenésére, a fejének összes nyílásából vér folyt, összevizelte magát, amitől repulzorszéke sisteregni kezdett, majd az egész kigyulladt, és a lángoló berendezés halálsikolyokat hallató utasával együtt fel s alá kezdett pattogni a teremben, ahogyan elméjét elborította az a szenvedés és fájdalom, amit egyszer már át kellett élnie ettől a férfitől… csak most sokszorosan felerősítve, a széke neurointefésze pedig nem tudott mit kezdeni ezzel, hanem egyszerűen túltöltődött és felrobbant, mint egy rosszul kalibrált Ssi-ru beágyazókeret.
- Mit csináltál, Teeeee! - ordította el magát a másik mandalóriai és fekete pengés sötétkardját felemelve ( a Palota folyosói pletykái megosztottak voltak Kytra kardja kérdésében, egyesek szerint ez volt az eredeti Sötétkard, amit a nő az anyjától, a hírhedt Bo Katan Kryze-től örökölt, mások szerint az eredeti példány Gideon, Lothal moffjának gyűjteményes vitrinjében pihent, valahol az EGB-ben ) a behatoló trió vezetőjének akart esni, de az Éjnővér előlépett és blokkolta villámaival és Erőkorbácsának ágaival a támadást. A korbács fénypászmái és a besh’kar sötét fényű penge halálos táncba kezdett egymással.
Launshag is támadásba lendült, de sárga pengéjét blokkolta a behatolók vezetője melletti sisakos alak két lila, kölcsönvett pengéje. A speciáltechnikus furcsán, darabosan mozgott, mintha valami droid, vagy gólem lett volna, mintha nem is saját akarata hajtotta volna a pengéit, de meglepően nagy erő volt a csapásaiban, Launshag pedig, amióta elhagyta a Rendet, hogy Charis szolgálatában álljon hapan felmenőinek hazahívó szava miatt, nem gyakorolta az Erővel rásegített vívást a Csillagködben, így egyenlő ellenfeleknek bizonyultak. A behatolókat láthatóan pedig kísérő, nem üldöző hapan nehézgárdisták pedig az NDK-s hírszerzési testőrséggel keveredtek azonnal tűz- és ökölharcba, sokan olyannal vívtak élet-halál párbajt, akikkel egy héttel ezelőtt, amikor még szent volt a béke és a fegyverszünet a két csapat között, maximum az ágyban gyakorolhatták együtt a földharcbeli fogásokat.
A kialakuló káoszon át pedig a társaság vezetője gunyoros mosollyal, sárgás tekintettel sétált Charis elé, és a szemébe nézett. A királynő és császárnő csak ekkor ismerte fel a tekintetet, a huncut, mégis velejéig gonosz vonásokat, azt a fajta dühöt, amelyet egyik testvérben sem látott még, holott már mindkettővel összehozta a Sötét Oldal szerencséje…
- Jacen Solo, egyenesen a túlvilágról, lám lám, valahogy visszatértél - mérte végig a férfit. - Hát meg kell mondjam, nem mondhatnám, hogy le se tagadhatnád a testvéreid. Minek ez a színjáték? - intett körbe. - Ha a szolgálatomba készülsz, mint megbukott, mosdatlan és borotválatlan ikertestvéred - Charis lesajnálóan csücsörített, majd huncutul Jacen felé kacsintott -, akkor remélem, te ügyesebb vagy, mint Vindicta volt… most úgyis bi korszakomat élem, hihi - heherészett, majd elmélyítette a hangját az Erő segítségével. - De ha fenyegetni akartál, mint az az ostoba öcséd, annak az idióta gungannak, vagy a még idiótább Tierce-k bábjaként, akkor figyelmeztetlek…
- Senkinek sem vagyok a bábja, te ringyó - vonta meg a vállát Caedus. - Csak egy mérges, nagyon mérges apa vagyok… - Ó, hát innen fúj a szél, a drága kicsi Allana, meg a drága kicsi Tenel Ka - nevetett fel Charis. - Nem emlékszel, hogy a düh és a szenvedés vezet a Sötét oldalhoz? Talán itt sem lehetnél, ha én nem teszem meg neked… azokat a szívességeket…
Caedus dühösen felhorkant és közelebb lépett, Charis pedig gunyorosan elmosolyodott, ahogyan mindkettejük kezéből villámok lövelltek ki, és hatalmas gömbbe kezdtek formálódni kettejük között félúton.
- Ez az, milyen finom, milyen nyers, milyen Solo-szagú, szúrós, Vader-szerű harag, igen, most értem csak igazán, miért lelte kedvét az én nagyapám a te nagyapád egrecíroztatásában - Charis szemei újra végtelen kutakká, halott csillagok fekete lyukaivá mélyültek, ahogyan Caedus haragja egyre nőtt vele szemben, és hirtelen rájött, hogyan győzheti le ezt a zombi-Solot. - Perverz uralkodásod hamarosan véget ér, boszorkány! - kiáltott fel Caedus, Charis azonban további sötét oldali energiák helyett az elméjét nyitotta meg kettejüknek…
- Ó igen, a perverzitás… nézd csak, mit csináltam az ikertestvéreddel, nézd csak, miket csináltam a kislányoddal…. - heherészett Charis. - Az édes kis, nedves puncikájával… ehehehehe… - úgy tört belől elő a heherészés, ahogyan a Erő-emlék teljesen bevonta őket, mintha apja, a nagy hatalmú Wenthar nagyúr szelleme szállta volna meg egy pillanatra a Csillagok Királynője helyett… vagy ki tudja, vele együtt. - Nem volt annál finomabb, mint mikor három-négy ujjamat feldugtam neki, és aztán kéjesen ollóztunk a zsenge kis testével, a kis finom Amilka, ehehehe…. Hát még amikor mások is csatlakoztak…
Caedus artikuláltlanul felordított, és még több villámot küldött Charis felé, aki visszavetette azt, és a közöttük lévő energiagömb egyre nőtt és nőtt… - Ez az… igeeeen - villogtak Charis Palpatine sárgás szemei. - Egyre nagyobb és nagyobb a dühöd Lord Caedus, kiváló tanítványom leszel, kiváló szeretőm leszel, te leszel a férjem, nem az a nyomorék kis ficsúr Jagged Fel, vagy azok a piaszagú, álmatag Tierce-k… nem, hanem Allana Solo igazi apja és én a Sith Birodalom trónján, mint Császár és Császárné… - ehehehehe… ez az, érezd a hatalmat, vesd belém minden gyűlöletet, és én elnyelem, mint egy fekete lyuk… mindened befogadom, Darth Caedus, tövig… mélyre… a mindent elnyelő Anyakirálynő leszek, a Csillag-Anyakirálynő…
Charis leszaggatta magáról a ruháit, és anyaszült meztelenül lépett közelebb Caedus felé, egyre csökkentve a közöttük lévő távolságot és növelve a köztük lévő energiagömb méretét…
- Igen… - élvezkedett a még mindig ordító Caedus dühkitöréséből áradó Sötét Oldalban Charis. - Nincs is jobb, nincs is abszolútabb hatalom, meg fogod látni, drága Jacenem, mint amikor egy törékeny gyermek kis testét zsigerelhetjük ki együtt… igen… meglásd, a kislányod is élvezni fogja… hihi… talán még az én kis Reyem is… persze csak óvatosan, mert még nagyon szűk szegényke… ehehehe…. Olyan jókat fogunk együtt… játszani, mint egy igazi család… csak mondj igent… - lihegte Caedus felé nedvesen az őrült nőszemély. - Csak gyere… egyesüljünk… mint Anya és Fiú…
- De előbb meg kell tenned még valamit - Jacen hangja most a másik oldalról szólt, Charis háta mögül. A nő értetlenkedve megpördült és a trón felé nézett. - Meg kell ölnöd még egyszer, aki valóban köztünk állt, mindig is… - suttogta minden irányból Caedus hangja.
Charis pedig úgy látta, eltűnik körülötte a mindent elborító élet-halál harc, mintha ismét leereszkedett volna a függöny, vagy csak most emelkedett volna fel? Heherészést hallott a háta mögül… talán apja és nagybátyja? Vagy talán Carl? Vagy talán az összes valaha volt Palpatine?
Előtte pedig a trónon ott ült a félkarú ribanc, Tenel Ka, Charis pedig döbbenten ismerte fel, hogy saját lilás-fekete pengéje a dathomiri boszorkány mellett hever a trón karfáján. Charis pedig újra kicsi volt, az ifjú, naiv kis Charis, mint amikor először járt a Hapesen, először mérkőzött meg ezzel a kurvával, ezzel a bitorlóval…
- Gyere csak, gyere, vívj meg velem, te magányos, félénk kislány - nevetett rajta Tenel Ka. - Gyere csak, talán végre valaki megért és szeretni fog, ha legyőzől… talán akkor sosem maradsz… egyes-egyedül… Charislányka… - Én sosem leszek egyedül! - ordított fel Charis. - Én vagyok… és én leszek.. A valaha élt összes Palpatine! A Sykwalker-Solok vére is az enyém lesz! Pusztulj, boszorkánykurva! Azzal, mielőtt Tenel Ka bármit tehetett volna, a gyermek Charis kinyúlt a tejszerű ködön át, megragadta az Erővel a felnőtt Charis kardját, és a trónon ülő Tenel Ka oldalába döfte a penge markolatát, majd felkattintotta az Erővel a pengét…
Abban a pillanatban pedig éles, semmihez sem hasonlítható fájdalom hasított a saját oldalába. - Hogyan… - nyögte és a fájdalom eredetéhez kapott. Azonnal érezte, hogy a fénykardpenge megsüti és feldarabolja az ujjait, ahogy belenyúlt, és érezte, ahogyan a penge energiasugara átégeti a törzsét egészen a gerincéig és azon is túl, a túlsó oldalig… - Minden, amit mondok neked, hazugság… - nevetett fel Tenel Ka arca Caedus hangján, és eltűnt.
És az idő, a tér és a valóság megfordult. És a gyermek Charis helyén Tenel Ka arcának elhalványuló alakja mögül előlépett a zordan mosolygó Darth Caedus.
És a felnőtt Charis a trónon ült. És derékban kettévágta a saját fénykardja.
- Hogyan… győzhettél le… - mormogta Charis Palpatine felsőteste, melynek összes nyílásából fekete vér folyt. - Saját magadat győzted le, te pedofil rettenet, időn és téren keresztül, az illúzióm áldozataként - mosolygott zord elégedettséggel Darth Caedus. - Az igazat megvallva színesen kínoználak még évekig, mint azt ott - pillantott egy falba csapódó tűzgolyóra Charis tekintetének szürkülő fátylán át, ami valaha Mirta Gev torzója és repulzorszéke lehetett. - De ahogy érzem, rád sokkal borzalmasabb vég vár… a Káosz már el nyelt, Anyakirályő…
- Nem, ne, félek… Tierce megmondta… Neonak volt igaza… a másik univerzum… - sikoltozott Charis, ahogyan érezte, hogy lelkéért végtelen csápok nyúlnak át a nemléten és magával rántják oda, ahonnan nemhogy visszaút nincs, de egy átlagos Erőhasználó átlagos halálának megnyugtató sötétsége sem, ahol nincs szellemvilág,csak végtelen zuhanás a fekete lyukba, soha el nem ismert pszeudo-mestere, Abeloth zuhanó lelkéhez kötve, annak nyomdokain… mint a Fekete Lyukak örökké zuhanó királynője és udvarhölgye. - Ne ne ne ne ne - sivalkodott a torzó a trónon, ahogyan egy miniatűr gravianomália ténylegesen emészteni kezdte a testét, már csak a feje látszott ki belőle, ahogyan természetellenesen csavarodott és töpörödött. - Neeeeeeeeeeeeeeee
És Charis Palpatine meggyötört teste és lelke, oly sok másik test és lélek gyötrése után a saját maga által okozott fájdalom sokszorosában elmerülve egy pukkanással eltűnt, csak némi zöldeslilás folyadék, és mindenféle nemi testnedv marad utána a csatakos trónon.
Caedus megtörölve a kezét és körbepillantott a teremben.
Az NDK-s és Hapan gárdisták egymás halálos ölelésében feküdtek, miközben a plafonon egy hatalmas lyuk tátongott, a Charis és Caedus közti energiagömb minden bizonnyal felrobbanhatott, amikor Charist Caedus átléptette a múltba és a jelenbe egyszerre… a bejárat egyik oldalán Taalia-Merrin éppen a térdelő Kytra Kryze felé hajolt. A mandalóriai nő csuklóira rá volt csavarodva Taalia fényostora, mögötte egy zöldes dathomiri Éjnővér - anomália derengett, mintha az Éjnővér hirtelen ellenfele háta mögé került volna egy varázslattal, és aztán ostorát a kezeire tekerve saját maga kényszerítette volna a nőt arra, hogy sötétkardját önnön gyomrában forgassa meg… de ez sem volt biztos, mert Kytra egy, tőlük nem messze álló kékes, twi’lek jedi jelenés felé meredt, amelyik lassan halványult, valami olyasmit mormolt, hogy “Saalia, szeretlek”, és önnön indíttatásból forgatta tovább saját beleiben a sötétkardot, mígnem kiszenvedett, szóval Caedus azt sem tudta kizárni, hogy nem lett-e egyszerűen öngyilkos egy a bolond leszbi is… a bejárat másik oldalán pedig a dathomiri halott jedik fénykardjait elhajító Brabham remegve állt és sisakos fejét fogta, az előtte fekvő lefejezett Launshag holttestére meredve… nem is rossz, gondolta Caedus, távirányítással legyőzni még egy nyomorult jedit, megtartja ezt a specialistát ilyen Erő-gólemnek.
Apró léptek hallatszottak a hátuk mögül. - Apa, jól vagy! - rohant oda Allana Caedushoz. - Persze, kicsim - hajolt le mellé Jacen és egy atyai csókot nyomott a kislány homlokára. - Charisnak vége. - Elment… igen… érzem - Allana tekintete komor volt. - Semmi… sem maradt… utána…
- Atyaég, micsoda vérfürdő, én mindjárt… - közölte a mellettük álló nő és azon nyomban oda is hányt Launshag torzója mellé. A mellette álló, karján egy pólyás gyermeket tartó androgün fiú felsóhajtott. - Annabelle, jaj ne, már megint… - Fe… Felség… - csúszott elő valahonnan az alamuszi Alyx Tygler. - Én… én végig felségedet szolgáltam…
Caedus a csizmájával Allana irányába rugdosta a herélkedő hapan nemes urat. - Öhm, igen, kisFelségedet és Régens atyját… - pillantott a párosra Tygler reménykedve, hogy életben hagyják, majd amikor meglátta, hogy ki van még velük, még jobban összehúzta magát. - Csókolom Lydia-Elsbeth néni…
- Látom, jól jöttek a hapan gárdisták - pillantott körbe a rendetlenség láttán elégedetlenül Morgan Lydia Elsbeth. - Azért maguk férfiak még mindig egyetlen dolgot tudnak… mocskot csinálni. Azért gondolom, most már berendelhetem az Örökösödési Tanács életben maradt tagjait, hogy megerősítsék az ifjú Alla Djo-Solo hercegnőt a Hapan trónon… - Hogyne - biccentett Caedus, miközben felvezette és a trónra ültette Allanát, és mellé áll .- És hívja fel nekem Caltanis nagyurat és Lecersen nagymoffot, mondja meg nekik, hogy beszédem van velük és a nyavalyás EGB-Vezérkarral…Főadmirálisostul, Főkormányzóstul. Mihamarabb.
- Felség, izé, Régens úr, izé, Sith császár úr… izé, Solo úr, akarom mondani, Caedus nagyúr - hebegte Elsbeth néni mögül Tygler ismét. - És Mirna admirális? És Moskau Égi Marsall? - Mirna már úton van a hapan koronaflottával és az alGray-ház saját erőivel, hogy letartóztassa Moskaut, maga idióta - pillantott át a válla felett a férfira Elsbeth-Lydia. - Amíg Allana koronahercegnő őfelsége mellett Rey koronahercegnő is nálunk van - pillantott a gyermeket dajkáló hányásszagú Kelan-Annabelle páros felé a nő, miközben a kis Rey szívszaggatóan visított, mint akit most hagyott el örökre az anyja, és valljuk be, ez is történt -, addig az Örökösödési Tanács mellettünk áll, az összes Hapan Armó úgyszintén.
- És még valami - szólt közbe a halott NDK-gárdistákra pillanatva Caedus, szavait Taalia-Merrinhez és a mellette zombuló Brabhamhoz intézve. - Valamelyik halott frontistából a specialista segítségével bányásszatok ki egy épkézláb NDK-komkódot, és szóljatok fel Jagged Felnek, hogy vele nincs vitám, de amíg módja van rá, táguljon innen és ne szóljon bele tovább a Hapan-Sith belügyekbe, mielőtt tényleg át kell, hogy adjam az EGB-seknek. Eleget szenvedett az idióta nővéremtől, nem akarom, hogy ebből még nagyobb diplomáciai bonyodalom legyen, mint amekkora így is várható. - Máris, mester - hajtotta meg magát Merrin.
Jacen pedig felborzolta Allana haját, és elmosolyodott. - Meséljek egy viccet? - kérdezte. - Miért ment át Charis Palpatine a másik dimenzióba? - Apa, kérlek - sóhajtott fel Allana, majd odabújt Caedushoz. - Te is láttad anyát?
Caedus elmosolyodott. A trükk, hogy visszavigye Charist az időben saját magával szembeállítva, valóban az övé volt. De eredetileg nem Tenel Ka illúzióját akarta elé vetíteni, hanem saját magát, de túlságosan lefoglalta Brabham mozgatása Launshaggal szemben. Tenel Ka mégis… valahogy megjelent. - Én is láttam - borzolta meg a kislány fejét vidáman Caedus. - Segített nekünk.
|
|
|
Hapes
Sept 5, 2023 8:50:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 5, 2023 8:50:15 GMT 1
A Soontir Fel fedélzetén Jagged egyre növekvő aggodalommal, sőt, már inkább rezignált belenyugvással vette tudomásul, hogy egy újabb szeretője sorsa lett az idő előtti, erőszakos halál egy Solo-ivadék kezétől, miközben egyik kezében a parancsnoki szék karfáján helyet foglaló Uljana vörös haját borzolgatta, aki nem tett le azon kísérleteiről, hogy újra és újra Jag nadrágjának dörgölje falatnyi fenekét, kéjesen vigyorogva és arról suttogva, hogy most már igazán tényleg megerőszakolhatná egy államfő.
Az NDK vezetője - bár be kellett vallania magának, hogy lassan Uljana annyi idős lesz, mint Varvara, előző vostroyai jed’ka barátnője volt, amikor összejöttek, és lassan konszenzuális alapon akár legális is lehetne ez az egész - úgy volt vele, hogy bármennyire is liliomtiprásnak tartotta az ilyesmit, így legalább biztos lehetett benne, hogy a számára a rendszerben még mindig a legnagyobb stratégiai értékkel bíró nő és gyermek nem szökik meg tőle, amíg a Generisre érnek… pontosabban befejezik taktikai átcsoportosításukat, remélve, hogy az utókor nem fogja szégyenteljes visszavonulásnak hívni azt.
Jagged egy percig sem gondolta, hogy ténylegesen, őszintén szerelmes lett volna Charisba, ő már túl volt az ilyeneken, túl sok lányról gondolta azt, hogy ez most komoly lesz, és túl sokukat veszítette el, hogy többre számítson némi szexnél - de az elvesztegetett politikai lehetőséget, az NDK esélyét, hogy rögvest középhatalommá váljon, és egyúttal borsot törjön az EGB gőgös birodalmi vezetői és az arrogáns, mindent tudó Alapító orra, nos, azt nem hagyta volna ki önként, és sajnálta is, hogy nem sikerült.
- Megerősítették Charis halálát? - kérdezte végül Borg őrnagyot, aki a parancsnoki szék előtt állt jelentéstétele közepén, és aki korábban Uljanát, most pedig legújabb, díszes hapan flottatiszti egyenruhát viselő vendégüket kísérte a hídra. - A kommandósaink elestek, de az egyikük testpáncéljának kamerája még továbbítani tudott egy teljes értékű adást a Források Palotájából - vetítette ki Jagged intésére a képet eléjük Borg.
- Fúj de csúnya bácsi, na, őt nem akarom, hogy megerőszakoljon - fintorodott el Uljana Caedus holoképe láttán és arcát Jagged mellkasába fúrta. - Ezt is megértük - sóhajtott fel Jagged, majd néhány pillanatig még elnézte Charis abnormális haláltusáját, aztán a kommandós halálos ütést kaphatott, mert eldőlt, a kamerakép pedig vele együtt, majd kihunyt.
- Ezek a Solo-ivadékok elpusztíthatatlanok - csóválta a fejét Jag. - Komolyan kezdem azt hinni, Leia néni emlékére az Erő bocsássa meg nekem, hogy ilyet mondok, de mintha nem is Han bá’, hanem az öreg Thrackan lett volna az apjuk, olyan abnormálisan viselkedik mindegyik, és egyik sem bír meghalni… és bolond nőszemélyekkel veszik körbe magukat, újfent… - nézett végig a kamera által rögzített egyéb harcosokon, ahogy visszapörgette a felvételt, majd megállt az egyik képnél, amelyen egy fekete sisakos alak két bíbor pengéjű fénykarddal mészárolt le egy hapan főtisztet, aki sárga pengével védekezett ellene.
- Az ott Launshag admirális - közölte kérdés nélkül a másik vendégük, Trenton Makin kommodore. - Uram… - tette hozzá tétován. - Felség… khm, Főtitkár úr. - Shaffer tábornok is mindig elrontja… - kuncogott fel Borg. - És a golyófej? - kérdezte most Jagged. - Úgy néz ki, mint egy EGB-s Halálosztagos. Jó lenne biztosra mennünk azzal kapcsolatban, hogy ez a Caedus most Folett és a Tierce-k tartalékterve volt, vagy az Alapítóé, vagy senkié… - Ez nem derül ki a kommunikációból, amit a Palotából kaptunk Tygler tanácsostól - rázta a fejét Borg.
- Sosem voltunk nagy barátok Jacennel, és nem kultiváltam, amivé lett… de sosem volt velem inkorrekt - vakarta meg a tarkóját Jagged, majd Makinre pillantott. A Maradványból Hapesig dezertált bastioni tiszt zavarodottan állt egyik lábáról a másikra. - Biztos benne, kommodore, hogy a hapanok Caedust támogatják? - Elsősorban a gyermek Rey és Allana Solo miatt, de igen, uram - biccentett Makin. - Persze, az én hűségem… - Tudom, tudom, titokban mindig is hozzám húzott - legyintett Jagged és szórakozottan simogatta egyre nagyobb átéléssel Uljana combját, aki kéjesen vihogott az ölében. Nem is olyan rossz ez a kiscsaj, gondolta. - De lehetségesnek tartja, hogy Moskau ellen fordulnának és összeállnának az EGB-vel?
- Az előbbit igen, uram, az utóbbit nem - rázta a fejét Makin. - Bármiről is állapodott meg anno Charis és Tierce, a hapan nemesi családok sosem hódolnának be a Cosrának. - Reális értékelés - biccentett Jagged, majd a távolsági komtermináltól láthatóan sietősen érkező Shaffer tábornok felé fordult. - Mit hozott nekem, tábornokom? - Parancsnok, Kyron előkerült - magyarázta Shaffer. - A szuper-csillagrombolója, pontosabban egy fél szuper-csillagromboló nemrég átlépte az NDK határát és a Generis felé tart, kíséret nélkül. Politikai menedékjogot kér, legalábbis ezt mondta Zouo moffnak. Brody elindult egy flottával, hogy bekísérjék.
- Akkor ezzel az itteni opciók végére is értünk - biccentett Jagged majd a komtisztje felé biccentett. - Moskau hív minket még? - Igen, uram - jelentette a hadnagy. - Rendben - Jagged homlokon akarta csókolni Uljanát, miközben letette a székből, de a lány ügyes mozdulattal a száját tartotta oda és nyelve máris Jagged szájában matatott. Jag felszisszent és tekintettel arra, hogy még mindig a hídon volt, levakarta magáról a kislányt.
- Borg őrnagy, vigye a gyermeket a… körletembe, kérem. Vigyázzon rá addig, amíg nem végzek - Jag úgy volt vele, hogy nem kell Moskau Égi Marsall orrára kötni, hogy kiket szedett… fel. - És menjen Önökkel maga is, kommodore, ezennel az NDK frontista pártja és központi bizottsága nevében garantálom Önnek a menedékjogot… - Makin hálásan hajlongott, Jagged pedig utánuk szólt még. - Semmi szex, Uljana! Amíg nem végzek itt. - Hihi - kuncogott a kislány és Makint, illetve Borgot kézen fogva elszaladt. - Uram… - köszörülte meg a torkát Shaffer de Jagged leintette. - Lassan tizennégy lesz. És nem mondok le arról, hogy a vostroyai polgárháború küszöbén kézben tartsam Vrosilov marsall lányát. Bármi is kell ahhoz, hogy ezúttal ne szökjön el tőlünk. - Értem én, uram, államfőként áldozatokat kell hoznia - közölte fapofával Shaffer majd visszasétált a komtiszt mellé. - Kapcsoljuk Moskau Égi Marsall hajóját, uram.
- A Grodin Tierce hívja a Soontir Felt - jelentkezett be Moskau sápadt, szürke arccal. - Hallotta az újabb szörnyű híreket, Fel tábornok? - Sajnos igen, Égi Marsall - biccentett Jagged. - És most hogyan tovább? Úgy látom, a hapan flotta Önök felé tart… - Én pedig úgy látom, hogy Önök mellett tüzelés nélkül elmentek - Moskau hangja nehezetelő volt. - Emlékezzen, kihez lojális, államfő…
- Érdekesnek találom, hogy erről pont Ön akar nekem kiselőadást tartani, Égi Marsall - mosolyodott el Jagged. - Mindketten Charist… szolgáltuk… szerettük… - szipogta Moskau. - Tartozunk az emlékének és a dinasztiájának. - Talán Ön igen, amennyiben eredeti birodalmi esküjét rám nézve nem érzi kötelezőnek, asszonyom - Jag megkeményítettee a hangját. - Uniónk Charis Palpatine-al, a Fel-Palpatine-Ház létrehozatala igazságos megoldás lett volna… Hapestől a Roche-n át a Generisig és azon túl a Bastioning. Ezt nem érzi magára nézve kötelező erejűnek?
- Engem a Hapan-Sith Monarchiához köt az esküm - húzta ki magát Lyrr Moskau. - Annak jogos uralkodójához. - Akkor adja meg magát Caedusnak és bízzon a Sithek kegyelmében - nevetett fel Jagged. - Sok sikert hozzá. - Önnek sem lenne kedvező, hogyha a Hapes az EGB vazallusává válna - szólalt meg szigorúan Moskau.
- És ezt Ön mégis hogyan tudná megakadályozni? - tárta szét a karjait Jagged. - Visszakönyörgi magát az Alapítóhoz? Nekiront az SiSD-ivel a Halálcsillagnak és a hapan csatasárkányoknak egyszerre? Megvárja, amíg Rey Palpatine öt éves lesz? Vagy amíg az EGB, vagy bárki szétlő egy újabb bolygót? - A Korribant ért találat köztársasági véletlen tüzelés volt, bizonyítékom van rá - mormogta Moskau. - És igen, mindez, és ezen kívül a maguk Cár-bombái kellő nyomatékot adhatnak ennek az egésznek… ne adja fel a szövetségünket, parancsnok! Várja meg velem, amíg Carl Wenthar megérkezik és legyőzi ezt az imposztort!
- Úgy, szóval innen fúj a szél - hajolt közelebb Jagged. - Szóval maguk csaklizták el az ifjú Carlt… - Magának sosem volt több joga felügyeletet gyakorolni a fiú felett, mint nekünk - rázta a fejét Moskau. - Carl hazatér. Ön pedig honorálja az ígéretét, amit Charisnak tett.
- Csakhogy jelen pillanatban ennek az az ára, hogy egy minimál kontingenssel egy Aweris méretű csatába keverednék, márpedig nem azért éltem túl annyi próbálkozást az életem ellen, mert óvatlan volnék - rázta a fejét Jagged. - Mégis, mit akar, mit tegyek egy Halálcsillag és egy Sith nagyúr ellen, célozzam meg Cár-bombával magát a Hapest? Moskau erre nem mondott semmit, csak köhögni kezdett. - Látja, eddig Ön sem akar elmenni - tárta szét a karjait Jagged. - Én pedig nem akarom tovább itt maradni. Amire feltétlen szükségem volt itt, Égi Marsall, azt megszereztem. Kontraproduktív lenne tovább hergelnem Caedust és a Birodalmat… jelen helyzetben.
- Maga ugyanolyan sunyi és alamuszi, mint a Tierce-k - sziszegte Moskau. - Ha ezt bóknak szánta, nem vettem annak - mosolyodott el Jagged. - Maga pedig híresen rossz ebben a politikai pálfordulósdiban, Égi Marsall, úgy látom. Persze, ha meggondolná magát és mártírkodás helyett élni szeretne, önnek is intézhetünk menedékjogot az NDK-ban… - Köszönöm, nem élek vele, titkár elvtárs - húzta ki magát sértődötten Moskau. - További szép napot.
- Dasz’vidanyia, vagy mi - Fel intett Shaffernek, hogy bontsa a vonalat, és vigye ki a rendszerből a hajót. Az NDK lehetőségei itt kimerültek. - Köztársasági véletlen tüzelés, hmmm - mormolta maga elé Jagged, miközben a kabinja felé vonult és a folyosói megerősített ablakain át látta, hogy a hipertérbe ugranak… , és miközben nem volt kétsége afelől, hogy Uljana meztelenül várja már őt az ágyán, Makin és Borg pedig a sarokban izzadnak, természetesen felöltözve. - Carl Wenthar, hmmm… ekkora katyvaszt, örülhetek, hogy élve kikeveredünk belőle.
Már a kabinjában jutott eszébe Jaggednek, miután elküldte Makint és Borgot, hogy Shafferrel együtt nézzenek utána Moskau verziójának a Köztársaság részéről történt tűzmegnyitásról, hogy Naberrie szenátorról el is feledkezett, Moskau-t sem kérdezte meg, hogy hol lehet, de gyanította, hogy ott, ahol a konspiratőr bajnok vén Lecersen… aztán rádöbbent, hogy Uljana milyen észveszejtően szűk, mindenhol… és már nem foglalkozott semmi mással.
…
A Grodin Tierce fedélzetén adjutánsok és tiszthelyettesek rohangáltak fel s alá a legénységi árkok között, ahogyan kívülről a Halálcsillag, belülről a Hapan Házi Armók flottája egyre közeledett Moskau SiSD-i és a Palotában hősi halált halt Launshag Aurorái felé. Lyrr Moskau kezét tördelve járt fel s alá, miközben azon gondolkozott, hogyan kerülhetné el a Hapan-Sith Monarchia bukását, hogyan odázhatná el legalább az összeomlást, amíg az egyetlen méltó örökös Carl Wenthar Palpatine és kísérői ideérnek, anélkül, hogy az egész Hapest veszélyeztető kétoldali ütközetbe kelljen bonyolódnia az EGB-vel és a Hapes saját erőivel…
Lecersennel nem akart beszélni még egyszer, biztosra vette, hogy az EGB-sek csapdába csalnák és kivégeznék, mint annak idején Daalát. Ezek a felfuvalkodott, karót nyelt alakok a Régi Birodalom füstjét szívták magukba, és nem bírták elviselni, ha egy nő feléjük emelkedett rangban és hatalomban… Jagged pedig lényegében lepattintotta. A Köztársaság pedig egyelőre nem volt azonnali opció, azok után, amiket hallott a Korriban elleni és a többi támadásról… így jobbhíján Moskau felsóhajtott, és büszkeségét félretéve beütötte a komkódot, amelyet anno az Alapítótól kapott - aki ezúttal válaszolt.
- Maga tékozló, áruló szilárd - közölte hidegen Domi Alapító. - Most, hogy rosszul áll a szénája, visszakönyörgi magát?
Moskau túllépett azon a kérdésen, hogy mégis honnan tudja az Alapító, hogy mi itt a helyzet, és válaszolt: - Sajnálom, ha megsértettem az érzéseit a nagyszerű tervével kapcsolatban, Alapító, de az igazság az, hogy nekem is van némi fogalmam arról, hogy játsszák ezt a játékot. Nem kell, hogy barátok legyünk, de egyre több közös ellenségünk van…
- Igazán? - mosolyodott el Domi Alapító. - Hol van Morrow? - Hapan speciális erőknek adta meg magát még Charis halála előtt, bizonyára azt hitte, hogy a hapan nemesi családok bevédik majd - magyarázta Moskau. - De így Caedus fogja lesz. És bizonyára mindent ki fognak szedni a fejéből. - Már úgyis mindent tud attól az áruló Lecersentől - vont vállat az Alapító. - Akárhogy is, az öreg Grodin még mindig tudja, hogyan törjön borsot az orrom alá… maradt örökös az Ön befolyása alatt, Égi Marsall?
- Miután az Öné alatt nem maradt, gondolom - mosolyodott el gunyorosan Moskau -, hacsak nem akar átváltozni valamelyikké… Carl Wenthar hozzám tart. Amint megérkezik, lesz még lehetőségünk. A két leánygyermek Caedus éa a hapanok kezében van, minden bizonnyal… - némi hezitálás után Moskau hozzátette. - Az Ön segítsége nélkül nem fog menni, Alapító. A jem’hadar flotta nélkül nem tudom feltartóztatni a Halálcsillagot é a Hapes csatasárkányait egyedül.
- A jem’hadarra most máshol van szükség, így, hogy elveszítettük Morrow-t és a prófétistákat, és jó eséllyel a lefizetett csőcseléket is, egyetlen kivétellel - rázta a fejét Domi Alapító. - A Domíniumnak konszolidálódnia kell. Túl sokáig bíztunk a szilárd szövetségesek jóindulatában. Tion és Desevro Felhő Domíniuma hamarosan létrejön és megáll majd a saját lábán… - Legalább Korriban kiürítésében segítsen Morrow menekültjeinek, Alapító - kérlelte Moskau.
- A Morrow püspökben megbízó szilárdak problémája nem a Domínium problémája jelenleg, Égi Marsall, hanem az öné - húzta fel az orrát elutasítóan az Alapító, sértett büszkeséggel. - És Önnek el kell húznia a konfliktust, nem maradhat ott egyedül harcolni a Hapesen… miért nem megy Ön a Korribanra? - És ha a hapanok utánunk jönnek? Vagy az EGB? - kérdezte Moskau. - Akkor több száz menekülthajó védelmében és a saját feltételei mellett küzdhet meg velük - kacsintott Domi.
- És hagyjam a Hapest... ezekre? - sóhajtott fel teátrálisan körbeintve Lyrr Moskau. - Elveszítheti a Hapest, Égi Marsall, de még megmentheti a Sith Birodalmat - mosolyodott el az Alapító. - És ha egyenlő felekként tárgyalunk majd, akkor újragondolhatjuk az Önök szövetségét… a Domíniummal. Mert az Igazság mindig győzedelmeskedik! Felejtse el az inkompetens Morrow-t, a köpönyegforgató Jagged Felt, és az áruló Lecersent… - emelte fel a hangját szuggesztíven az alakváltó. - Ez a lehetőség az Öné és csakis az Öné, Lyrr Moskau Égi Marsall és Főkormányzó! Az Ön története csak most kezdődik! Kezdje azzal, hogy megmenti magát, a korribani menekülteket… és a Hapan-Sith Monarchia álmát!
Az Alapító bontotta a vonalat, Moskau pedig céltudatosan maga elé bámult. - Asszonyom, a Hapan flotta közelít. Mirna admirális felszólított minket, hogy állítsuk le a rendszereinket és készüljünk fel a megadásra… - jelentette a szuper-csillagromboló első tisztje.
Moskau kibámult a széles, U-alakú hídplexin, balról jobbra… egyik oldalt az EGB egyre közeledő halálcsillaga, másik oldalt a Hapan flotta sárkányainak tányérjai… középen saját SiSD-i és Aurorái… az ESB álmának utolsó letéteményesei.
- Tájékoztassák Mirna admirálist, hogy a flottámmal együtt a Korriban - rendszerben történt katasztrófa mentésére indulok - közölte végül Moskau nyugodtan. - Nincs időnk a politikai játékaikra… ha annyira fontos nekik, hogy őrizetbe vegyenek, nyugodtan hagyják itt a rendszert őrizetlenül a Halálcsillag és az EGB minden bizonnyal közelgő flottája előtt, és jöjjenek utánam… utána pedig adást kérek a Halálcsillag felé. EL fogunk mellettük haladni, lőtávolon kívül. De ha lőnek ránk, vagy akadályozni próbálnak, akkor kipróbáljuk, meddig bírja a héjuk egy SiSD-flotta odonit fézereinek koncentrált támadását, ezt mondják meg nekik. Utána pedig üzenjenek Carl Wentharnak és Ben Skywalkernek, hogy a Korribanon várom őket. Mondják meg nekik, hogy sajnálom Naberrie szenátort, de ha kedves az életük és megvan a magukhoz való eszük, magánakció helyett ezúttal hozzám csatlakoznak előbb.
Moskau SiSD-i elegáns fordulót vettek, és a Hapes körül keringő még mindig legnagyobb és legpotenesebb flotta a Korriban felé vezető hipertéri vektor irányába kezdett sorjázni, mielőtt az üldöző hapan csatasárkányok lőtávolba kerültek volna.
…
A Halálcsillag fedélzetén legalább akkora rohangálás volt, különösen a központi parancsnoki irányítóban, mint a Hapan-Sith hajókon. - Főadmirális, bemértük a mellettünk elhaladó SiSD-flotta zászlóshajóját - jelentette Davoo. - Tűzparancsra várunk. - Ingyen nem pazaroljuk az energiát - rázta a fejét Folett. - Van bejövő hívás a felszínről azóta, hogy jelzést kaptunk Lecersentől? - Igen… máris nézem… igen, a Források Palotájából - biccentett a khommita főtiszt. - Akkor lássuk, mi történt odalent - krákogott Folett és ismét a kivetítő elé lépett.
Valahogy az volt az érzése, hogy már nem Charis fog bejelentkezni, de a látvány így is meglepte. Néhány pillanatig elméje sarkaiban kellett keresgélnie, mire felismerte az illetőt, aki egy trónon trónoló kislány mellett hajolt a kom fölé. - Jacen Solo úr - biccentett végül Folett. - Érdekes fejlemény… a Köztársaság úgy döntött, reaktiválja magát? - Semmi közöm a Köztársasághoz, jelen pillanatban, a lányom protektora és régense vagyok, és a Hapes ügyeinek új intézője - tette Allana vállára a kezét Caedus. - Amint arról magát már bizonyára tájékoztatták.
- Úgy valahogy - biccentett Folett, majd elmosolyodott. - Nos, most, hogy ön végre a helyén van, gondolom, újratárgyalhatjuk a Hapes és az EGB közti szövetséget… Caedus félbeszakította, lángoló tekintettel. - Semmiféle szövetséget nem tárgyalunk újra, sem sehogy, Főadmirális… nem akarok tartozni maguknak, szövetkezni pedig végképp nem. A jussomért vagyok itt, és maguk nem része ennek…
- Méltóztatik elfelejteni, amit minden bizonnyal jobblétre szenderült Palpatine-ivadék elődje is elfelejtett, Solo úr - vonta össze szemöldökét Folett. - Nevezetesen, hogy még mindig a mienk az egyetlen Halálcsillag a rendszerben. - Eleget utaztam rajta a Jabiim óta, hogy tisztában legyek a harcbázisuk képességével - mosolyodott el gunyorosan Caedus. - Inkább önnek kellene hálásnak lennie, főadmirális, hogy nem sétáltam fel a hídjukra és irtottam ki magával együtt a drágalátos vezérkarát…
Folett lenyelt egy döbbent csuklást és Davoo felé kezdett gesztikulálni, hogy azonnal nézzen utána ennek a híresztelésnek. Ilyesmit Lecersen nem osztott meg velük. - Látom, Lecersen nagymoff rutinosan nem avatta be Önöket az összes részletbe érkezésemmel kapcsolatban - mosolyodott el gunyorosan Darth Caedus. - Szálljon ki a fejemből, maga Sith förmedvény - sziszegte Folett és tekintetével ysalamiriket, illetve a szuperlézer vezérlőpaneljét kereste.
- Ehhez nem kell a fejében túrkálnom, főadmirális úr - nevetett fel Caedus. - Üzletet ajánlok, mint regnáló államfő a regnáló államfőnek. Megkapja tőlem Grodin Tierce-t és a stábját, mert ugye eredetileg értük jött, ha jól tudom. Ráadásképp megkapja tőlem azt az emésztési problémás Annabelle von Stülpnagelt Charis udvartartásából, azt hiszem, valami rokona magának… ugyanakkor megtartom Lecersen nagymoffot, megtartom Neo Tierce-t, Rey Palpatine-t, ezt a Kelan nevű kis buzeránst, hogy vigyázzon rá, gondolom, egyikük sem birodalmi állampolgár, vagy, mert sosem voltak azok, vagy, mert jogi értelemben meghaltak, mint a nagymoff úr, szóval nem zavarja… és megtartom még ezt a golyófejet - Caedus intésére Brabham besétált a képbe. - A fejében valami olyasmi van, hogy egy bizonyos Sans tábornok minionja és Tierce megbízásából járt el… és kap tőlem egy ígéretet arra, hogy a Kyron marsall és Jagged Fel félék nem kapnak védelmet a Monarchiában. És egyet arra is, hogy nem veszünk részt egy EGB elleni katonai szövetségben… egyelőre. De az önök területe, vagy vazallusa sem leszünk.
- Rendben - mondta Folett némi gondolkodás után. Az üzlet tartogatott kompromisszumokat, és voltak így, akik kicsúsztak a kezéből, de a köztársasági tűzcsapás után ő sem akart új háborúba keveredni a Hapessel. - De ez azt jelenti, hogy önállóan kell megvívja a háborúját Moskau Égi Marsallal, ha csak nem akarja, hogy leradírozzuk az űrből, sőt, adott esetben a Domíniummal és akár Ershannal is. Nem fogjuk tudni befolyásolni az eseményeket, ha nem kötelezi el magát az EGB felé, nagyúr.
- Ezt a kockázatot vállalom - mosolyodott el gunyorosan Caedus. - Ne becsülje alá a Sötét Oldal, az igazi Sötét Oldal hatalmát, főadmirális. - Szabad utat kérünk a siklóinknak a nagykövetségünkig, mást nem - biccentett Főadmirális. - És remélem, a későbbiekben… még tárgyalunk egymással... nagyúr. - Kétségem sincs felőle - mosolyodott el gunyorosan Caedus. - Folett kilép - a főadmirális bontotta a vonalat és eszelős tekintettel nézett végig Davoon és a többieken. - Derítsék ki, hogy tényleg rajtunk utazott-e idáig - sziszegte. - És szedjék fel a Főkormányzót, meg a többieket. Mihamarabb ki akarok jutni ebből az átokverte rendszerből.
[folyt.köv.]
|
|