|
Hapes
Sept 10, 2023 22:54:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 10, 2023 22:54:19 GMT 1
A Birodalmi nagykövetség közti utcákban felborogatott terepsiklók, felrobbantott konténerek és itt-ott holttestek kupacaiból felpolcolt, összehordott, majd közegészségügyi megfontolásból meggyújtott máglyák jelezték a környéken folyó harcok utóhatásait. Amikor azonban a hapan testpáncélos nehézgárdisták végigkísérték Tiebolt és Hassel ezredeseket és a Halálcsillagról érkezett fekete egyenruhás, bőrkabátos cosrai kommandósokat, akik jelenléte minden kétséget kizáróan jelezte, hogy az EGB Főadmirálisa semmit sem bíz nemhogy a véletlenre, de a társfegyvernemek erőire sem, egyetlen benyílóból, vagy épületrom alatt kialakított bunkerből sem rontottak elő kultisták, prófétisták, zsoldosok, vagy éppen láthatatlan, álcázott jem’hadar katonák, de még csak Moskau Égi Marsall régi birodalmi felszereltségű, hófehér páncélos rohamosztagosai sem, jelezve, hogy a korábban utcai harcokat vívó frakciók egyelőre mindegyike tiszteletben tartja Hapes átmeneti, törékeny békéjét.
A cosraiakat és hapa kísérőiket az új hatalom, Darth Caedus még meg sem választott uralkodó végrehajtói kísérték - Taalia-Merrin, az ESB hajdanvolt éjnővére és asszaszinja, a Sith-Hapan Monarchia manchui nagykövetségének biztonsági főnöke, aki előbb a nagai Sárkány, majd utóbb Darth Caedus szolgálatába szegődött, valamint a Sith Egyház és az Acolytus Dea vezetőaspiránsa, az aszott Caltanis püspök-nagyúr, akinek botja ütemesen kopogott a kövezeten, ahogyan korát meghazudtoló energiával rótta a métereket az Éjnővér mellett.
Ahogyan a menet bevonult a birodalmi nagykövetség udvarára, a fogadóbizottságot alkotók közül Drikl Lecersen nagymoff előrelépett, és hanyag eleganciával az érkezők elé sétált - Caltanisnak kezet csókolt, Taaliának biccentett, majd komótos mozdulattal levette zubbonya mellkasáról EGB-s nagymoffi rangjelzését, a két Hapan-Sith funkcionárius pedig egy arany gallérral és egy medalionnal jelezte, hogy Lecersennek immár nem csak új munkaadója van, de a Hapan-Sith Birodalom Főkormányzói címét is birtokolja Darth Caedus nagyúr, császári és királyi Régens egy és oszthatatlan akaratából.
A két Tierce sztoikus nyugalommal figyelte az eseményeket, miközben Istarii vezérezredes sugárvetőjét a mellettük álló Noel Naberrie hátának tartotta. Miután az új Hapan-Sith elit befejezte a helyezkedést az udvar jobb szélén, a bal szélen felsorakozott cosraiak közül Tiebolt - ki más - előlépett. - Tierce Főkormányzó - közölte tárgyilagosan. - Azért jöttünk, hogy Folett Főadmirálishoz kísérjük. Hapesi kiküldetése… véget ért. - Mindjárt gondoltam - az idősebb Tierce arcáról nem lehetett különösebb érzelmeket leolvasni, ahogy átvonult Tiebolték mellé, majd visszapillantott a többiekre. - Azért… kaphatunk közös kabint a fiammal?
Neo már mozdult volna, de Tiebolt megrázta a fejét. - Az utasításunk nem terjed ki Neo Tierce úrfi őrizetbe vételére, Főkormányzó. - Akkor szabadon távozhat? - pillantott körbe értetlenkedve, majd tekintett Neon megállítva, a mesterkélt reménykedés legcsekélyebb jele nélkül Grodin, mint aki egy pillanatra tényleg őszintén megkönnyebbült.
- Neo Tierce úr a továbbiakban a Sith-Hapan Birodalom Régensének személyes vendégszeretét élvezi - lépett előre a Sith kísérőkkel érkezett Éjnővér, és szinte egyetlen pillanaton múlt, hogy Grodin ne lendüljön előre, valamiféle régi Testőr-fogással próbálkozva a nő ellen, remélve, hogy ezúttal sikeresebb lesz, mint névadó elődei hasonló helyzetekben... - Főkormányzó, kérem… - sziszegte Tiebolt helyett a cosraiak harceljárásokban rutinosabb vezetőjének tűnő Hassel nevű ezredes, és szemközt a Naberrie mögött álló Istarii, a kék bőrű chiss első rendi testőr keze is oldalfegyvere felé kezdett vándorolni. Lecersen arcára őszinte rosszallás, Caltaniséra kaján vigyor ült ki, ahogyan várták a nyilvánvalóan pillanatokon belül bekövetkező, az államfők előzetes megállapodását felrúgó, a békés elvonulás helyett azonnali káoszt eredményező összezördülést…
Neo azonban nem tett egy tapodtatnyi lépést sem, csak halványan elmosolyodott… Grodin pedig csak most döbbent rá, hogy bár Charis pletykált halála óta már akár hosszú órák is eltelhettek, csak most hallotta újra a fejében fia tudatának kivetülését és annak szavait.
Ne haragudj, hogy átvertelek, apám… a képességeim, az erőm… hinned kellett benne, hogy ez az egész végigmenjen, úgy, ahogy végig kellett mennie…
Neo, miről beszélsz, mi a…
Apám…
Nem hagyom, hogy itt maradj fogságban…csak van valami más…
Nem kell más megoldás, apa… én ugyanis… valójában… itt sem voltam… soha
Hogy… Neo, ne tedd ezt velem…
Már nincs szükséged rá, hogy melletted legyek… a ti sorsotok, a tiéd és Foletté, újra összefonódik…
Grodin és a többiek döbbenten figyelték, ahogyan Neo alakja lassan halványul, majd semmivé foszlik az udvaron. - Mi a ördög! - csattant fel Taalia-Merrin és a nő indulatosan Neo hűlt helye felé sietett, csizmája sarkával tapodva a port, ahol az előbb az ifjabbik Tierce állt. - Ennek nem fog örülni a Régens úr - húzta el a száját Lecersen. - Nagyon nem. - Talán végig számított rá - heherészett a másik két funkcionáriussal ellentétben egyáltalán nem meglepettnek tűnő Caltanis nagyúr. - Ügyes trükk, én mondom, tartós kivetülés, illúzió ehehehe….
Grodin néhány pillanatig még tátott szájjal bámulta fia hűlt helyét, aztán megköszörülte a torkát. Most nem volt idő gyászolni, vagy kétkedni, mantrázta magában. Ha a fiú nem itt van, nem itt volt, akkor valahol máshol van, akkor akár biztonságban is lehet, legalább olyan jó eséllyel, mint hogy halott, és egy Erő-szellemmel csevegtek idáig... - Ezzel még nincs rendezve… minden személyügyi kérdés… - pillantott először Tieboltékra, de amazok nem tiltakoztak, nem vonták kétségbe a Főkormányzó intézkedési jogát, legalábbis ilyen egyszerű személyügyi kérdésekben, ezt pedig a klón jó jelnek vette. - Istarii vezérezredes velem jöhet, gondolom… - Ha valakivel osztozhat a kabinján, Főkormányzó, akkor az a vezérezredes - biccentett Tiebolt olyan arckifejezéssel mintha épp humorizálni próbált volna. - Legalábbis, amíg le nem zárul a Kyron-vizsgálat… - Értem, köszönöm - biccentett Grodin, majd Istarii társára pillantott.
- Naberrie nagykövettel kapcsolatban van bárkinek személyügyi instrukciója? Jelenleg… a vendégünk… - Khm, erről nem tudtunk - vonta össze a szemöldökét Tiebolt. - A Hapan-Sith Birodalom nyilvánvalóan szívesen gondoskodik Naberrie szenátor… biztonságáról, mint diplomáciai személyzet… - köszörülgette a torkát Lecersen szolgálatkészen, de Grodin közbevágott: - Tisztelettel, nagymoff, de mivel itt amúgy is elválnak útjaink… talán bízzuk ezt a döntést… Naberrie úrra - hunyorított a köztársasági alak, majd Neo hűlt helye felé. - Az általa már amúgy is… birtokolt információk birtokában…
- Én… - Noel körbenézett a kompánián, és villámgyorsan rájött, hogy vagy a klónnal tart, vagy egy újdonsült Sith nagyúr foglya lesz… vagy hazaküldik a deistákhoz. - Én… kérem jegyzékbe venni, hogy… khm… diplomáciai menedékjogot kérek az EGB-től. - Megadva - húzta ki magát Grodin Tierce. Tiebolt és Hassel egymásra néztek, azán megvonták a vállukat, hogy felőlük aztán mindegy. Noel és Istarii pedig átsétáltak Grodin mellé.
- Továbbá rendezetlen az alábbi urak sorsa - folytatta Grodin Lecersen felé pillantva. - Brabham Halálosztagos komspecialista… - Folett főadmirális és Caedus nagyúr megállapodás alapján az EGB… átmeneti diplomáciai képviselőjeként nálunk marad - közölte Lecersen önelégült arccal, miután összesúgott Merrinnel és Caltannissal, Grodin pedig ezúttal hiába kereste TIebolt és Hassel közönyös tekintetét, ezúttal a cosraiak egyértelmű bólintással jelezték, hogy ez bizony így van.
- És Speedo parancsnok? - kérdezte most reménykedve Grodin. - Sajnos ő elhunyt a Calim-rendszerben, ha minden igaz - rázta a fejét az Éjnővér, ezúttal őszinte sajnálatszerűséggel a hangjában, bár ezeknél a boszorkányoknál sose lehet tudni, gondolta Grodin. - Részvétem, Főkormányzó.
- Nos, rendben… - sóhajtott fel Grodin, emlékezve korábbi, Anakin Soloval folytatott kombeszélgetésére. - Volna itt továbbá egy Kelan nevű úr Charis udvartartásából.. - Nálunk marad - heherészett most Caltanis. - Caedus nagyúr már kiadta Annabelle von Stülpnagelt a Főadmirálisnak, és ezzel lezárva tekinti… az udvaroncok kérdését - tette hozzá Tiebolt. - Solo Főinkvizítor nem fog örülni - csóválta a fejét Grodin. - Az ő személyes…
- Akkor mondja meg neki, Főkormányzó, ha előbb találna beszélni vele, mint Caedus nagyúr, és túl találná élni mindezt - szólt közbe ismét az Éjnővér, aki láthatóan Caedus legközelebbi bizalmasa volt a jelenlévők közül, hiszen őt bízták meg az új régens személyes véleményének interpretációjával - , hogy amennyiben Kelan úrfit óhajtja a Főinkvizítor, jöjjön el érte személyesen. Grodin elkapta Noel pillantását, ami valami olyasmit rejtett magában, hogy ezt most jó lenne nem erőltetni, ezért udvarias mosolyt erőltetett magára és annyiban hagyta. - Rendben. Látom, minden részletet körüljártak a Főadmirálissal. Akkor itt valóban nincs rám, ránk további szükség…
Azzal Grodin maga után intette Istariit és Noelt és önérzete, valamint büszkesége maradékát maga után cipelve a cosraiakkal a nyomában megindult a közelben várakozó siklójuk felé. Ideje volt, gondolta, hogy véget érjen ez az egész itt.
Ideje volt, hogy kiderüljön, hányadán is állnak Folettel.
|
|
|
Hapes
Oct 31, 2023 22:01:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 31, 2023 22:01:17 GMT 1
- Így, ezt most ide, ezt pedig most ide - a virtuális szimulátor kifogyhatatlan memóriája szabadjára engedte a VR-sisakot viselő Allana fantáziájának szárnyait, és a felhasználó játékos Erőérzékenységét mérő szenzorok megsokszorozták Allana avatarjának hatalmát a virtuális térben, pont ugyanúgy, azaz sokkal inkább felerősítve, mint ahogy a való világban egy Erőhasználó képességei kiterjesztésével fölébe kerekedhetett romboló és teremtő képességek tekintetében egyaránt mindazoknak, akik nem bírtak az Erő ily kifinomult ajándékával.
Allana kinyújtotta a kezét a szimulációban, és a mesterséges intelligencia által teremtett holografikus megjelenítés szinte tökéletesen reprodukálta a gyermek akaratát - a lányka fején lévő sisak nem is a kiterjesztett valóság vizuális megjelenítésére, inkább szenzoros, idegi és Erő-alapú mérésre, illetve a többi természetes érzékszervre fejtette ki a hatását - szagokkal, hangokkal, telepatikus hullámokkal egészítette ki és tette teljesen valósághűvé az élményt.
A gyereklány pedig… épített… a lánya mellett álló, hasonló szenzorok mellett egy bionikus, talán a Yuuzhan Vong telepatikus korallhajók irányító csuklyájára emlékeztető kiegészítő interfészt viselő Jacen nem csak büszke apaként, hanem afféle játékmenedzser adminisztrátorként felügyelte gyermeke előrehaladását… Allana pedig olyasmiket alkotott, csak sokkal nagyobb, végtelen dimenzionalitásban, mint akár maga En Sabah Nuur nagyúr az Ershanon… homok helyett azonban bitekből.
Jacen, azaz Darth Caedus lenyűgözve figyelte gyermeke ténykedését és egyszersmind a rákapcsolt szenzorok adatait, amelyek világosan megmutatták, melyik teremtéshez milyen Erő-szint és dimenzió és milyen emóció kapcsolódik. A Yuuzhan Vong fájdalomalapú kísérletei, a Fájdalom Ölelése, melyet Jacen oly jól ismert, a múlté voltak, ez a technológia volt a jövő.
Caedus háromféle inputot kombinálva hozta létre ezt a kísérleti, mesterséges teret… a Yuuzhan Vong intelligens biohálózatokról meglévő tudását, az EGB-s specialista, Brabham fejéből és sisakjából kinyert információkat a polneyei klónok Erő-mérő technológiáival kapcsolatban, és egy holografikus kivetítési mechanizmust, amelyet Lecersentől kapott, aki állítólag az Alapító nevű alakváltón keresztül jutott hozzá.
Allana pedig imádta. És nem csak az töltötte el zord elégedettséggel a Hapes új Sith Régensét, hogy egyetlen gyermeke és a Hapan Csillagtrón egyetlenként megerősített jogos örököse végre egyszerű kislányként érezte jól magát… de az is, hogy az adatok megkérdőjelezhetetlenül bizonyították Allana sokrétű képességeit, amelyeket megfelelő fejlesztéssel határtalan mértékig lehetett emelni.
Caedus zord mosollyal gondolt arra, hogy ezeket a tudományos förmedvényeket szinte mindig az Erő ajándékával nem bíró, arra irigykedő társadalmak hozták létre, azért, hogy valahogy a nyomába érjenek azoknak, akik természetesen birtokolták mindezt… de sosem gondoltak rá, milyen felhasználásban rejlik az igazi potenciális… abban, hogy az Erőhasználók megismerjék, megmérjék, és trenírozzák, felerősítsék vele önnön képességeiket.
Azonban Allana e pillanatban nem foglalkozott ilyesmivel, csak… teremtett. Nem piramisokat, monumentális építményeket hozott létre az Erő és akarata által kombinált kreatív szimulációs térben… hanem Jacen legnagyobb megrökönyödésére és legnagyobb tiszteletét kiváltva… életet. Buja dzsungeleket, a nabooi függőkertek hatalmas másait, lebegő sziklákat ahol különböző természeti elemek keveredtek eddig lehetetlennek tűnő, Allana képzeletében mégis létező kaleidoszkópszerű szupertérben…
Még Zonama Sekot sem volt képes ilyen.. Végtelen kreatív lehetőségekre. Caedus elámulva nézte, aztán elégedetten elmosolyodott, amikor a gyermek ártatlan lelkesedéssel megkérdezte: - Megmutathatom Sabeeusnak?
- Hát persze, kicsim, menj csak - Caedus pedig figyelte, ahogyan Allana megnyitja elméjével a holonet-csatornát, amely összekötötte egymással galaxisszerte ezer és ezer, millió és millió, többségében gyermek felhasználó teremtett világait, hogy alkotásaikat megoszthassák egymással.
Mert ebben rejlett az egész innováció lényege. Caedusnak a Sith Birodalom újjáélesztéséhez kreatív, Erőérzékeny, de formálható fiatalokra volt szüksége. Nem akarta új Sith Rendjét az általa uralt néhány szektorra limitálni, ami az erőforráskeresést, toborzást illette, és még azelőtt akart lecsapni az igazán tehetséges gyermekekre, hogy e tekintetbeli riválisai… a Birodalmi Vezérkar, a Deista rendek, En Sabah Nuur Mor’mon egyháza, vagy éppen a jedik megteszik ezt… ezért nem csak jövőbeli formálódó állama határain belül keresgélt, hanem szerte… a galaxist átszövő kommunikációs hálót, a Holonetet felhasználva, létrehozva ezt a mindenki által hozzáférhető szimulációs teret… amit elsősorban a valóság pusztító kataklizmáitól megcsörömlött gyerekek használtak. Caedus és adminjai pedig így könnyen megtalálhatták a leginkább Erőérzékeny, leginkább elveszett, leginkább kreatív gyerekeket galaxisszerte... jövőbeli Sith Akadémiájuk első potenciális évfolyamát.
A Sabeeus nevű felhasználó rendelkezett az egyik legmagasabb képességi profillal Allana mellett és Caedus abban is biztos volt a Holonet-terminál geolokációja alapján, hogy a szim mögött álló srác valahol a Hapan-Sith Monarchia határain belül tartózkodik. De meg akarta ismerni… játszani akart vele… mielőtt felkeresi.
Caedus a szim-térben felvette Allana elválaszthatatlan barátja, az Anji nevű nexu avatar-alakját (a kislány néha teljesen elfeledkezett róla, hogy a szimben van, és azt hitte, hogy saját házikedvence is követi őt a digitális térbe, ahelyett, hogy valaki más lenne a nexu formájú bitcsomag mögött), és hatalmas, fejjel lefelé lógó sziklák között loholva követte Allana avatarját abba a szimtérbe, ahol a Sabeeus nevű felhasználó építkezett általában… egy sötét, ködös, Caedust leginkább a régi korribani völgyekre emlékeztető térbe.
Miközben avatarja letelepedett egy sziklán, és figyelni kezdte, ahogy Allana nyúlánk, kékes bőrű, lehetetlenül vékony avatarja közelít ahhoz a holonet-alakhoz, amely mögött a Sabeeus nevű felhasználó rejtőzött, hogy újabb beszélgetést és adat-, illetve szim-megosztást kezdeményezzen vele, miközben azon gondolkodott, hogy tudná következő lépésként Ben Skywalkert és Carl Wenthart becsábítani ebbe a térbe - talán pont olyasfajta, eddig a szimtérben Allana védelme miatt letiltott szexuális tartalomengedélyekkel, amelyeket eddig nem akart elérhetővé tenni? - felvisított a holografikus szimtermen kívüli világgal kapcsolatot biztosító komja.
- Elnézést, Caedus nagyúr - közölte a teljesen mentálkondicionált Brabham monoton hangja, akit Caedus afféle személyi titkárnak, félintelligens asszisztesnek használt. - Caltanis nagyúr és Lecersen Főkormányzó keresik. Fontos híreik vannak. Moskau Égi Marsallal és a Jedha - rendszerrel kapcsolatban...
- Közölje velük, hogy hamarosan kilépek, és fogadom - szívta a fogát Caedus. Nem szívesen hagyta volna ott leánya és a Sabeeus nevű, igen tehetséges Erő-felhasználó között alig bimbódzó, eddig szigorúan a virtuális térre limitált bizalmi kapcsolat figyelemmel követését, de sajnálatos módon az államügyek intézését egyelőre nem lehetett az új Erő-szimtérbe delegálni. Caedus felsóhajtott, és levette a fejéről a szim-sisakot, majd kisétált a holoemitteres, kiterjesztett valóságot kivetítő teremből, és a Charis által régen használt trónterem felé indult, hogy ellássa régensi feladatait, míg gyermeke új lehetőségek után kutatott helyette is a galaktikus digitális hálón.
[folyt.köv.]
|
|
|
Hapes
Nov 5, 2023 21:13:10 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2023 21:13:10 GMT 1
Charis trónterméből Caedus egyelőre eltávolíttatott minden hapa cicomát és Charis perverz ízlésére utaló jelet, egyedül a Hapan Anyakirálynőt illető Kristálytrónt tartotta meg, mellé állítva egy fekete tákolmányt, amelyet a bolygót védő, Charishoz hű testőrök és a maga Charis által összegyűjtött, általa legyőzött jedik megégetett fénykardjaiból kovácsoltatott össze és pörköltetett me, hogy minél inkább lenyűgözőnek, félelmet keltőnek, s egyszermind olyannyira idegennek hasson a Hapan uralkodó termében, hogy senki se gondolja akár egy pillanatig sem, hogy Allana Gyermek-Császárnő apja és régense ne szánná a Hapest ideiglenes helyszínnek a fénykardtrón számára, és ne készülne arra, hogy a Sith Birodalom újjászületése alkalmából egy arra érdemes bolygóra helyeztesse át hamarosan… saját székhelyével egyetemben. A fénykardok persze ideális esetben saját legyőzött ellenfeleié kellett volna, hogy legyenek, de per pillanat Jacen nem sok jedi relikviával, vagy effélével rendelkezett… no nem mintha ne lett volna tele a galaxis silány minőségű másolatokkal, amelyeket ilyen-olyan rendek és Erőhasználó szekták buheráltak össze maguknak.
Azt már pedig Caedus nem kötötte senki más orrára sem, még a saját lányának sem mondta el, amikor Allana iszonyodva kérdezte tőle, hogy miért kellett ilyen csúnyaságot építeni a Kristálytrónterembe, hogy halálában, álmaiban és látomásaiban Caedus nem saját magát látta ám ezen a trónon, hanem egy Yuuzhan Vong korallpáncélba öltözött Sithet, egy bizonyos Darth Kraytot. Akiről azonban Caedus egyelőre semmi egyebet nem tudott kideríteni. Mintha nem is lett volna jelen idő és tér e kombinációjában, márpedig ez aggodalommal töltötte el Caedust annyi interdimenzionális látogatója, alkalmi szövetségese és ellensége után. Mert legyőzni azt a legnehezebb, akiről még azt sem tudja, hogy létezik… vagyis, aki talán még nem is létezik, mert nem jött el az ő ideje.
Caedus azonban nem szándékozott előd-dinasztiái, a sötétséget csak hírből ismerő Skywalker-Solok és a Sötét Oldal által nagylelkűen rájuk szabott ajándékot ilyen-olyan módon, beképzeltségből, őrületből, vagy éppen perverz gondolatoktól fűtve, esetleg közönséges impotens alkalmatlanság okán eltékozló Palpatine-ok példájából nem tanulva sokadiknak belépni a Sötétség visszatért, és mégis kudarcot valló átmeneti urainak sorába. Ahogyan helyet foglalt szándékosan kényelmetlennek szánt trónján és tekintetét a terem másik új berendezési tárgya, egy, a galaxis kétdimenziós, síkra vetített képét a Hapan-Sith Monarchia kincstárának összes maradék odonitjából kifaragott obszidiánfekete, masszív térképszerű asztal felé vetette - csak magában ismerte el az irónián nevetve, hogy a kőfaragók gyors, tökéletlen munkája nyomán az egész képződmény inkább egy Yuuzhan Vong világhajóra, mintsem egy finoman kimunkált galaktikus térképre hasonlított - , pontosabban az asztal túlsó oldalán helyet foglaló bal- és jobb kezére új birodalma vezetésében, arra gondolt hirtelen, milyen szűkös egyelőre az a kompánia, akikben ténylegesen megbízhat… egy Sith birodalmi udvar árulásokkal, intrikákkal és effélékkel teli dinamikáját figyelembe véve.
Kezdésnek mindjárt ott volt a tény, hogy egyelőre egyetlen másik Sötét Nagyúr, vagy bukott sötét jedi sem csatlakozott a vezetése alatt álló Birodalomhoz. Taalia-Merrin épp lothali fogjuk, a Beniko nevű első rendi nő vallatásával volt elfoglalva, Allanát nem akarta Caedus ilyesmikkel terhelni és amúgy is ott hagyta a játékban… mások pedig, akik méltók lettek volna a Sith Birodalom fekete köpenyére, mint öccse, Anakin Solo, vagy unokaöccse, Ben Skywalker, még nem találtak ide… maguktól. Megint mások ugyan egyelőre viselték Charis volt Monarchiájának címeit, de még nem hajtottak térdet az új uralkodó és leánya előtt. Így aztán Caedusnak be kellett érnie az Erőhöz egyáltalán nem konyító, frissen kinevezett Lecersen Főkormányzóval és Caltanis püspökkel, aki átvette a pincebörtönökbe küldött Morrow püspök és prófétistái hatalmát a Sith Egyház élén, és aki inkább mágusféle, az asszaszin mágiák ismerője, mint valódi sötét oldali nagyúr - ahogyan az annak idején Wenthar császár ESB-jében inkább a normalitás része volt, semminthogy szabályt erősítő kivételnek számítson. Két vénséges aszalvány, gondolta magában kajánul Caedus, aki bizonyos volt afelől, hogy Caltanis és Lecersen is titkon azt remélik, hogy azt teszi majd velük új sötét oldali uralkodójuk, mint annak idején Wenthar császár tette leghűségesebb alattvalóival, például Dorja Égi Marsallal, vagy éppenséggel saját magával - hogy megfiatalítja őket valami sötét oldali praktikával, visszaadva ifjúságuk életerejét. Caedus azonban semmi ilyesmit nem tervezett, legalábbis rövid időn belül nem. Így sokkal hasznosabbak voltak számára, hogy a válluk felett leselkedő idő és halál fenyegetésétől rettegve minden nap reménykedtek, hogy uralkodójuk és a Sötét Oldal talán megkönyörül rajtuk… és addig is engedelmesen szolgáltak.
- Megérkeztek a legfrissebb jelentések, nagyuram - kezdte elsőnek hajlott korához mérten meglepő módon - vagy épp elvárt módon, heherészett magában Caedus - mélyre hajolva a Sith Egyház új püspöke, akit Coruscanton még mindig úgy is számon tartottak, mint az Acolytus Dea feje és a deista ügy hű képviselője Hapesen. - A galaktikus holohírcsatornák és saját figyelőink szerint egybehangzóan kozmikus katasztrófa történt a szent Jedha-rendszerben is, a korábbi planetáris eseményeken túlmenően…
Caedus egy pillanatra lehunyta a szemeit ezt hallva és elmerült az Erőben. Annyira a szimulációs kísérleteire volt hangolódva és manapság olyan olcsón mérték az életet a galaxisban, hogy néhány millió újabb élet felkiáltása és kihunyása mostanság már fel sem tűnt neki… vagy tán oly közel maradt az élet és halál közti határmezsgyéhez, hogy egy élőhöz képest sokkal kevésbé volt fogékony a köztük lévő tömeges átkelés keltette hullámokra az Erőben? Caedus elhatározta, hogy később meditál ezen, mert még nem tudta eldönteni, hogy ez helyzeti előny, vagy éppen hátrány… Caltanis hírei most mindenesetre kissé meglepték. Viszont, amikor a számára fontos tudatokért nyúlt ki... Azokat érezte. Talán ezért sem tűnt fel neki, nyugtatta magát. A pondrók halála az Erőben annyi, mint egy-egy rezdülő szellő által keltett avarkavargás bármelyik bolygón, ahol léteznek leveles fák… nem érdemes Erőt, energiát vesztegetni a figyelgetésére, hacsak valakinek nem éppen ez okoz valamiféle perverz örömet.
És egyúttal Caedus azt is érezte, hogy Jedha volt az egyetlen kataklizma, az utolsó. Nem követnék újabbak. Nem rezdült újabbakat az Erő.
Anakin, te huncut kölyök… bármire képes vagy nem igaz, hogy borsot törj az orrom alá? Akár egy csillagrendszer elpusztítására is? Nos, legalább látom, hogy képes vagy áldozathozatalra. Jó. Így legalább van miről beszélnünk.
Caedusnak feltűnt, hogy az egyetlen pillanatnyi elrévedés kissé hosszabbra sikerülhetett, mert Caltanis és a máskülönben az ilyesmire nem túl fogékony Lecersen is néhány másodperc óta egyre értetlenebbül bámulják őt. - Értem, köszönöm… volt még egy hírük, nem igaz? - dörrent rájuk, hogy érezzék a figyelmet és a törődést, úgymond, ezúttal inkább Lecersennek címezve a szavait, mert a volt Maradvány-EGB nagymoff tűnt a kekeckedőbbnek így ránézésre, no meg az Erőben való jelenlétét sem tudta olyan rutinosan alázatos semlegességbe tolni, mint Caltanis.
- Moskau Égi Marsall küldött egy kétértelmű jelentést a Korriban mellől - magyarázta Lecersen szolgálatkészten, amennyire tőle tellett. - Megerősíti, hogy a főbolygó egyelőre intakt, és az egyik holdat érte megsemmisítő csapás, de az orbitális katasztrófa miatt a másik hold pályája is módosult és törmelék hullik a bolygóra mindenhol, valamint klimatikus változásokra is fel kell készülni. Az Akadémia régi épületeinek egy részét meg tudják védeni mobil védőpajzsokkal, de a civilek evakuációjára több erőforrásra van szükség. Egyelőre a helyszínen lévő katonai egységek veszik fedélzetre, akit tudnak, de teherszállító kapacitás kérésére, fegyvertelen személyszállítók küldésére szeretne kérni felhatalmazást, pontosabban arra, hogy közvetlenül a Köztársaságtól és más külső hatalmaktól kérjen humanitárius segítséget, egyúttal a Hapan Csillagköd, a Hutt Kartellek és a Fekete Nap flottáinak bevetését is kéri.
- Ez nevetséges, felőlem ez a batár nőstény teletömheti a csillarombolóit prófétista menekültekkel Korribanról, de hogy a hozzám hű hajókkal is ezt tegye? Ez a szemtelenség netovábbja - fortyant fel Caedus. - Ha nem egyenesen csapda, hogy flottánként csalja lépre humanitárius beavatkozásra való hivatkozással a mi erőinket - tette hozzá Caltanis. - A hapanok Jabiimnál megsemmisült armói nélkül a Csillagköd flottája is csak második Moskau SiSD-i és csillagrombolói mögött a Monarchia flottának hadrendi erősorrendjében. Ha egyesével érkeznek oda a flottánk és belőjük futnak, leszalámizhatják a csapatainkat még akkor is, ha tényleg menekültekkel vannak telezsúfolva a raktereik és hangáraik.
- De még ha Moskau ennyire nem álnok is, a külső hatalmaktól való segítségkérésre való esetleges felhatalmazással nem csak azt üzenjük kifelé, hogy egyedül képtelenek vagyunk megoldani egy, a többi államot ért katasztrófáknál tulajdonképp kisebb volumenű helyzetet, de egyszersmind felhaltalmazzuk az Égi Marsallt, hogy kvázi árnyékkormányt alakítva nemhogy ne a mi nevünkben, de ellenünk vezessen tárgyalásokat akár Coruscanttal, akár a Generissel, akár Desevroval, még akkor is, ha vélhetőleg a Cosrát nem fogja ezzel megkeresni - vélekedett a rossz hírek hozójaként Drikl Lecersen is.
- Akkor izoláljuk a kommunikációját a riherongynak - mormogta Caedus idegesen. Igencsak zavarta, hogy átfogó, galaktikus mértékű jövőépítő terveinek első bukkanóját az jelenti, hogy még mindig nem hódolt be neki neve, születése és leánya jogán szerzett állama kvázi erősebbik fele, de nyíltan szembe se helyezkedett vele. Caedus nagyúr magában annyira elismerte Lyrr Moskau politikai képességeit, hogy az Égi Marsall láthatóan nem akart az első lenni, aki kirobbant bármiféle Hapan-Sith polgárháborút. - És ne küldjünk semmit néhány rozoga hutt űrbárkán kívül, hogy inkább lassítsák, mint segítsék az evakuációját. Minél több menekült marad a felszínen, mikor a Korriban légköre lakhatatlanná válik, annál jobb.
- Nagyuram, akár az engedélyünkkel, akár nem, előbb-utóbb Lyrr Moskau megtalálja a módját, hogy eladja magát, mint jólelkű mártírt a többi nagyhatalomnak, ha nem teszünk semmi jelentősebbet - vélekedett Caltanis is. - És ezzel növelje saját és végső soron Carl Wenthar legitimációját is, amint tényleg csatlakozik hozzá. - A coruscanti deistákat nem hiszem, hogy jobban izgatná egy csomó prófétista söpredék halála, mint minket, még akkor is, hogyha közvetve ők a felelősek érte, úgymond - vonta meg a vállát villogó tekintettel Caedus, mint akit kissé untat a téma. - De mi sem fogjuk őket jobban izgatni, úgymond, ha nem nyitunk még Moskau előtt a Köztársaság felé, vagy, ha nem küldünk egyértelmű jelet mindenki számára azzal kapcsolatban, hogy Moskau elveszítette a legitimitását - tette hozzá Lecersen is.
- Nem fogok abból a trampliból mártírt csinálni azzal, hogy megöletem, vagy potenciális lázadó trónkövetelőt azzal, hogy nyilvánosan megfosztom minden rangjától és a Sith Birodalom ellenségévé nyilvánítom - mormolta a holografikus emitterekkel felszerelt asztalra pillantva Caedus, amelyen körülhatárolták a volt Hapan-Sith Monarchia területeit, azon belül is a Hapeshez és a Korribanhoz hű területeket más és más színnel. A volt Hapan-Sith Monarchia területe jelenleg túlságosan egyértelmű kettéosztottságot mutatott, ahonnan avatatlan szemlélő számára is egyértelmű módon látható volt, hogy egy éles polgárháborús helyzet esetén mennyire adná magát a területek kettészakadása:
A Fekete Nap és a Huttok uralma alá tartozó területektől kezdve, ahol az Alapító által lefizetett zsoldosvezérek vagy nem voltak elég intelligensek, hogy felismerjék, a gyermek Rey Palpatine és Allana Djo-Solo támogatása immár nem áll eredeti megbízóik érdekében és csak követték a korábban kiadott neveket, vagy pedig Lecersen és Caltanis közvetítői ismételten lefizették őket (Cantonica és Saleucami térsége kivételével, ahová Aguro Fess vigo követői bevették magukat és Moskaunak, pontosabban Morrow korribani erőinek fogadtak hűséget), a hapan területeken és tágabb befolyási övezetükön át (kivéve egy beékelődést a Perlemian hipertéri útvonal mentén a Concord Dawn és a Roche aszteroidaöv között, melyek még mindig Moskau legerősebb, maradványbeli Ubiqtorate-stílusban kiépített statikus állomásai, a Yaga Minor orbitális erődrendszerének másolatai voltak) a Vjun és Phindar közti, az Acolytus Deához és a Caltanis-féle asszaszinokhoz hű Sith egyházfiak által tartott területekig terjedt Darth Caedus hatalma, míg ettől a vonaltól jobbra és felfelé a Tharin-szektortól az Anzaton át a Tion-menti kereskedővilágokig és azon túl a Felucia-Korriban-Yavin háromszögig terjedt Lyrr Moskau, valamint szövetségesei uradalma, hivatalosan egy állam, mégis két részre vágva anélkül, hogy a felek egyáltalán lőni kezdtek volna egymásra. Egy fegyveres eszkaláció esetén pedig Caedus flottája számszerű, Moskau erői viszont egyértelmű minőségi fölényben lettek volna, és ez gazdasági-területi értelemben is igaz volt: bár számszerűen és köbparszek-szempontból Caedus területei több rendszert és nagyobb űrszeletet foglaltak magukban, a Hapan Csillagködöt magát leszámítva szinte az összes sűrűn lakott városbolygó-jellegű planéta, az összes sűrűbben lakott szektor és gazdaságilag erősebb, nagyobb jelentőségű rendszer Moskauék frakciója oldalához húzott…
A másik két vén politikus most egy pillanatig jobbnak látta, hogy hagyja Caedus nagyurat gondolkodni és ne kotyogjanak bele azonnal a nagyúr gondolataiba.
- Még akkor is, hogyha Anakin és Ben öcséimen keresztül a Carl Wenthar jelentette fenyegetést neutralizálni tudjuk, és az EGB miatt átmenetileg nem kell aggódnunk… - fűzte tovább a gondolatot Caedus -, azzal kapcsolatban igazatok van, hogy a Köztársaság számottevő frakcióival valahogy kapcsolatban kell lépnünk, mivel az ő érdekeltségeik veszíthettek a legtöbbet az itteni átalakulás kapcsán, legalábbis az ő nézőpontjukból, és az ő szempontjukból a legnagyobb a kísértés, hogy akár egyedül is megkörnyékezzék Moskaut - értett egyet végül Caedus tanácsadóival.
- Elnézést, nagyúr, egyelőre EGB-s vezérkari forrásaink sem erősítették meg, hogy Anakin Solo Főinkvizítor túlélte volna a Jedha pusztulását… - szólt közbe Lecersen, de Caedus vasvilla tekintettel meredt rá: - Ha az öcsém átlépett volna, azt érezném, nagymoff, ezt vésse az eszébe. - Ahogy parancsolja, nagyúr - harapta be az ajkát Lecersen, emlékeztetve magát, hogy ismétlő órákat kell vennie a Sith nagyurak sikamlós és egyszerre konfliktusmentes szolgálatából, mert az ilyesfajta stílustól EGB-vezérkari karrierje alatt igencsak elszokott. - Bocsánatáért esedezem.
- Esedezés helyett inkább azon gondolkozzon, Főkormányzó - javította ki magát Caedus -, hogy ki segíthet minket be egészen Rand kancellár irodájáig. Még ha fel is hívnám mondjuk régi barátomat, Niathal admirálist - gonosz vigyor terült el a gondolatra Caedus arcán, ahogy előre elképzelte, milyen szemkocsányrángatózással fogja fogadni bejelentkezését a volt társ-államfőnő mon cal főtiszt -, a deisták vonatkozásában csak Caltanis püspökre számíthatunk…
- Márpedig én mindent megígérek majd Voiello bíborosnak, és biztosítom, hogy a Sith Egyház az Acolytus Dea titkos szellemi irányítása alatt működik majd tovább… - heherészett az aszott egyházfi, majd lebiggyesztette pengevékony ajkait - , de sajnálatos módon ennél több gesztusra lenne szüksége a coruscanti klérusnak, nagyuram, hogy komolyan megfontolják a baráti kapcsolatokat… nyilvános deista kinyilatkoztatásokra, templomokra, a Sith vallás betiltására… - Márpedig ezekre nem fog sor kerülni, már most szólok - meredt maga elé gyűlölettel teli tekintettel Caedus. - A Köztársaságot, a galaktikus civilizáció központját, amelyben annyi lehetőség rejlett, már megrontották, tönkretették… a leányom örökségét nem fogják… összepiszkítani ezek az ájtatos csuhások.
- Akkor viszont tényleg közvetlenül Rand kancellárhoz kell bejutnunk - értett egyet Lecersen. - És van is egy ötletem. Egy kardassi szabó, aki a Monroe-féle bandával is jó kapcsolatokat ápolt, és annak idején segített nekem eltűnni az EGB-ből. Az Obszidián Rend régi ügynöke, az ESB eredeti Obszidián Rendjének idejéből, mielőtt Gul Dukat és a többiek EGB-irányba állították Kardasst és a Második Rend átvette az uralmat. Ha valaki, akkor talán ő szívesen szolgálná újra az ESB méltó utódállamát. A neve Garak, és tudomásom szerint jelenleg a Manchu - rendszerben bújkál, miután Rand elnök megbízásából vigyázott egy, a kancellár számára fontos gyermekre… akit nemrég informátoraim szerint visszahívtak Coruscantra, így Rand számára Garak jelenleg értéktelen.
- Nem tudom, nem bízom ezekben a kanálfejűekben, mind szélsőséges tiercista… - mormogta Caedus. - És ráadásul ha Rand összes szennyesét ennél a Garaknál mossa, ha rátesszük kezünket, mi a biztosíték, hogy nem próbálja inkább megöletni? - Ha mi nem nyújtunk neki baráti jobbot mielőbb, akkor majd az EGB, vagy Ershan fog, hiszen náluk is szolgálnak kardassiak és meggyőződésem, hogy G’Kar is ismeri valamennyire - érvelt Lecersen. - De mivel én a személyes adósa vagyok, talán nekem előbb válaszol… egy sürgős komhívásra. - És ez a Garak össze tud kötni minket közvetlenül Rand kancellárral egy tárgyalás erejéig? - kérdezte Caedus. - Gyorsabban, mint Niathal, vagy Voiello?
- Tisztelettel, nagyúr, nem hiszem, hogy Niathal admirális túlságosan értékelni fogja az Ön… új személyiségét - krákogott közbe Caltanis, miután sikeresen túlélt egy száraz, levegőért kapkodó köhögési rohamot, és közben fél szemmel azt figyelte, hogy nem Caedus egyik keze szorult-e ökölbe és okozta neki ezt az állapotot. - Voiello bíboros pedig legújabb deista informátori híreim szerint… egy szobányival kintebb találta magát nemrég, már ami Rand kancellár belső körét illeti.
- Ha sikerülne megállapodni a Köztársasággal deista ideológiai elköteleződés nélkül, akkor nem függenénk tovább az EGB jóindulatától, csökkentenénk egy ershani invázió esélyét, és egyúttal kihúznánk a fedélzetet Moskau ambíciói alól - összegezte Caedus, majd némi gondolkodás után hozzátette: - De mi mit adhatunk nekik?
- Például a Depallo-erőddel kapcsolatos EGB-s információkat - jegyezte meg Caltanis püspök. - Segíthetünk nekik félreállítani Lex Lu’uthort. Az OCP szövetsége a deistákkal… legalábbis alkalmi. Ha Rand és köre tisztában lennének azzal, hogy Lu’uthor információkat tart vissza tőlük a Depallo-erőddel kapcsolatban, pontosabban ha tőlünk hitelesebbnek tekintetének erre irányuló bizonyítékokat, mint az EGB-től, akkor máris ők tartoznak nekünk…
- Ez mind szép és jó, püspök uram, de nem oldja meg a fegyverzeti problémánkat - szólt közbe Lecersen. - A Köztársaság a fenti logika alapján jelenleg nem rendelkezik rendszerpusztító fegyverrel, ahogyan mi sem. Persze egyelőre Moskau és az Alapító sem, ez tény. Az EGB és a vostroyaiak több frakciója viszont igen, és egyre több esemény azt mutatja, hogy nem félnek használni. Mit ér nekünk Rand kancellár túlzott barátsága, ha összekötjük magunkat a Köztársasággal, és egyikünknek sem lesz olyan döntő erejű fegyvere, mint lehetséges ellenfeleinknek?
- Mire akar kilyukadni, főkormányzó uram? - villant meg érdeklődően Caedus tekintete. - Talán… megállapodhatunk Randdal, hogy legalább Moskaut hagyják békén, ha mondjuk formalizálunk vele egy megállapodást párhuzamosan az immár vezető nélkül maradt mandalóriai területek felosztásáról, esetleg neki ígérjük magát a Mandalore-aszteroidaövet, és mi megelégszünk néhány kisebb határmenti rendszerrel - folytatta a gondolatot Lecersen, majd felemelte egyik kezét. - De ezen túlmenően fel kell tennünk a kérdést, nagyuram… nem értékesebb számunkra Lex Lu’uthor és az OCP?
- Tudomásom szerint Lu’uthorék már megkezdték a tapogatózást az EGB-nél, nemde? - kérdezte Caltanis.
Lecersen úgy nézett a püspökre, mint aki arra a következtetésre jutott, hogy erről csak akkor tudhat, hogyha saját deista forrásain kívül a Sith Főkormányzó és az EGB Vezérkar közti titkos üzenetváltásokat is megfigyeli, amelyeken keresztül természetesen Lecersen saját hatáskörben döntötte el, hogy mit osszon meg Tierce-el és Folettel, és mit nem… és amelynek birtokában persze Caltanis őt magát is bármikor árulónak állíthatta volna be Caedus színe előtt… ideges arcrángását látva Caltanis persze csak idiótán vigyorgott.
- Még ha ez igaz is, Caedus nagyúr… - vágott közbe gyorsan a volt nagymoff, hogy megelőzze a szájjártató püspököt -, miért ne tehetnénk az OCP-nek magasabb értékű ajánlatot? Miért ne licitálhatnánk rá Folett és Tierce ajánlatára? Nem tartozunk nekik ilyen tekintetben semmivel… - Remélhetőleg ezt ők is így látják majd - harapta be ajkait elgondolkozva Caedus, majd végignézett a másik kettőn: - De Lu’uthor nem az ESB bukását okozó első számú áruló? Mégis, mivel indokolhatnánk, hogy újra a köreinkbe fogadjuk?
- Lex Lu’uthor elsősorban üzletember, oda megy, ahol a legjobbak a befektetési lehetőségei - magyarázta Lecersen. - Másodsorban pedig az OCP a mai napig a galaxis egyik legfejlettebb technológiai konglomerátuma, holtversenyben a Cosrai Iparvállalattal és talán a nagaiok trösztjeivel. Nem véletlen, hogy a köztársasági deisták rá akarják tenni a kezüket az OCP és Commenor, valamint vállalati szövetségesei szabadalmaira és nem utolsósorban a kreditjeikre. - Az már igaz, hogy alternatív technológiai előnyre van szükségünk - értett egyet Caedus. - Addig bizonyosan, amíg nem építjük újra a sötét oldali erőhasználók megbízható rendjét, és ehhez idő kell. Gazdaságos, modern megoldások kellenek… mesterséges intelligencia által irányított, holonetrácson és az Erőn át szabályozható bevetésű flották…
- Mint az Örök Flotta legendája - villant becsvágyó fény Caltanis vénséges szemeiben. - Az Örök Birodalom fegyverei… - Én inkább olyasmire gondoltam, amivel Kueller nagyúr kísérletezett az Almanián, de igen - biccentett Caedus. - Bármi, amivel viszonylag kevés és nem feltétlen erőérzékeny legénységgel jelentős flottát tudunk felállítani és irányítani is, megbízható módon… és kellenek még kis méretű, mobil, jól elrejthető, de bolygópusztításra képes fegyverek. - Az OCP ránk maradt, feltöretlen ESB archívum-másolataiban létezik ilyesmi - jegyezte meg Lecersen. - Az EGB Vezérkara sosem fért hozzá. A Hapesre menekült Birodalmi Maradvány-lojalisták rejtették el a terveket. Charist sosem érdekelte az ilyesmi…
Lecersen intésére a holoemitteres asztal egyik tömbjén lévő emitter egy méretarányosan a szokásos csillagromboló típusok kétszeres nagyítottjának tűnő hajót emelt ki háromdimenziós képbe. A csillagromboló alján hatalmas, visszahúzható mini-szuperlézer üteg villogott, azoknál a lövegeknél sokkal masszívabb, mint amilyeneket az EGB tányér-emitteres hajói, vagy az Első Rend űrpusztító nehézrombolói használtak.
- Ha valaki képes megtervezni, megépíteni és sorozatban gyártani a Xyston-osztályt, az az Omni Consumer Products és Lex Lu’uthor… - mormogta Lecersen. - Csak át kell nekik adnunk a terveket. Utolérnénk a nagyobb űrhatalmakat a stratégiai pusztító fegyverek versenyében, kompaktságban, elrejthetőségben és mozgékonyságban pedig meg is előznénk őket. Nem tudhatnák, melyik rombolónkon van a bolygópusztító ágyú, amíg nem aktiváljuk.
- Milyen ember ez a Lu’uthor? - kérdezte elgondolkodva Caedus, akit most már komolyan foglalkoztani kezdett az ötlet. - A kibernetika rajongója, ezen felül pénzsóvár, makacsul ragaszkodik a saját érdekeltségeihez és ki nem állja, ha befeketítik, ha hibázik a stábja, vagy ha zsarolni próbálják - magyarázta Lecersen. - Afféle igazi pszichopata zseni… - pillantott Caedusra, mintha valami olyasmit akart volna mondani, hogy “mint maga, nagyúr”.
- Hát, ez jobban hangzik, mintha az EGB-mézesmadzagot rágnánk a végsőkig, vagy ha Jagged Felhez kellene visszabájolognom a régi időkre emlékére hivatkozva, hogy aztán valami értelmetlen szövetséget ajánljak neki, hogy a deistákat visszaszorítva próbáljuk meg rátenni a kezünket közösen újabb frontista Cár-bombákra… - mormogta Caedus. - Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbit vélhetően sem az EGB Vezérkara, sem a deisták nem néznék jó szemmel - tette hozzá Caltanis.
- Folett Főadmirális akkor is felbőszül, ha elcsaklizzuk Lex Lu’uthort az orra elől - jegyezte meg Lecersen elgondolkodva. - Talán annyira nem, hogy fegyveres bosszúval fenyegetőzzön, de lehet, hogy átgondolja azon taktikáját, hogy megfékezni kívánja az ershaniakat egy ellenünk indítandó háború esetén. Ershannak nem érdekes az OCP, más céljaik vannak, de ahogyan Randdal, úgy célszerű En Sabah Nuur nagyúrral is legalább egy kölcsönösen előnyös semleges viszonyra lépnünk, mielőtt továbbvisszük ezt a tervet…
- Kérjük fel őket, hogy közvetítsenek a Moskauval kialakult helyzetben - villant meg Caedus tekintete. - Ismerek egy tehetséges gyermeket, aki talán ha találkozna egy másik tehetséges gyermekkel az ershani elitből… talán barátok is lehetnek. - Sandor Vorenre gondol az utóbbi esetén? - kérdezte Caltanis felvillanyozódva, pedig róla korábban nem terjedt el, hogy kedvelné a kisfiúkat.
Caedus biccentett. - Csak rá kell vennem, hogy csatlakozzon az ifjú Sandor… egy szimulációs játékhoz. Talán Rand gyermekét is bevonhatjuk… utána pedig rájuk bízzuk, hogy rendezzék Moskau, és egyszersmind Carl Wenthar ügyét. A többit majd én… elrendezem - fűzte tovább fejében a Sabeeussal és Allanával kapcsolatos terveit Caedus.
- Beszélek Garakkal - foglalta össze Lecersen. - Elintézem, hogy közvetlenül Rand kancellárral tudjunk tárgyalni Coruscanton. De Lu'uthor ügyét akkor egyelőre nem említem neki, tartsuk tartalékban feléjük. - Én pedig hivatalosan felkérem Ershant G’Karon keresztül, hogy Sandor Voren nagyúr közvetítsen a Hapes és Moskau közti vitában a korribani evakuációs helyszínen - tette hozzá Caltanis. - Talán ebből kiindulva ráerősíthetünk arra az EGB-s kezdeményezésre, hogy Ershan inkább Desevro felé tekintsen háborús szándékkal, mint felénk. Még akkor is, ha a Cosra esetleg később… meggondolná magát e téren.
- Én pedig megbizonyosodom róla, hogy Anakin öcsém mit és miért tesz - biccentett Caedus nagyúr elégedetten. - És megtalálom a módját, hogy közvetlenül beszéljek Lu’uthorral… - azzal jelentőségteljesen Lecersenre pillantott. - Ön, vagy az EGB Vezérkar, vagy a deisták tudta nélkül, ha megbocsátja nekem, főkormányzó úr.
- Még egy dolog, nagyuram - szólt közbe Caltanis. - Ahhoz, hogy biztosítsuk magunkat, nem elég a diplomáciai háló. Kell, hogy legyen B-tervünk, arra az esetre, ha Moskaut mégis meg kell gyilkolni, vagy ha Lu’uthor erővel kell kimenekíteni. Nem csinálhat mindent Ön egyedül, és alig vannak harcképes asszaszinjaink. - A zsoldosok pedig gyanítom, nem lennének kielégítőek az Ön számára… - tette hozzá savanyú arccal Lecersen, bizonyára még Caedus előző megjegyzésén rágódva.
Caedus magában igazat adott tanácsadóinak. - Rendben - mondta végül. - Értem. A gyermekek… kondícionálása, hogy megtanulják az új szimvilágon keresztül, hogy mit jelent a valódi áldozathozatal, időbe telik. De honnan szerezhetünk kész, szolgálni képes, kipróbált erőhasználó orgyilkosokat, akik nem fordulnak azonnal ellenünk? Csak nem fogok menekülő jediket összefogdosni…
- Nem csak a jediket üldözik a deisták és az EGB-sek - jegyezte meg halkan Caltanis. - Vannak más… elítélt, páriának minősített szekták is… - Ó, püspök uram - villant meg gonoszul Caedus tekintete, miután a ki nem mondott szavakat kiolvasta Caltanis elméjéből. - A zsák meg a foltja, nem igaz? Hány köpönyege is van? - Én… én nem mondtam, hogy kapcsolatban is állok velük… - visszakozott újra köhögési rohamot kapva Caltanis. - Dehogy, dehogy - nevetett fel Caedus. - Ennek ellenére zseniális ötlet.
Azzal a sötét nagyúr lehunyta a szemeit és üzenetet küldött szolgájának, Taaliának, az Éjnővérnek, hogy milyen információkra van szüksége, és kitől.
- Elegáns, mégis egyszerű megoldás - villogott elégedetten Caedus tekintete Caltanis felé, Lecersen arca pedig egyre savanyúbb lett, látva, hogy ki nyerte kettejük között egyértelműen a “nyaljunk be az új főnöknek” verseny ezen fordulóját. - Menjenek a dolgukra, mindketten - legyintett Caedus végül, mielőtt Caltanis újabb hajlongásba, Lecersen pedig újabb tirádába kezdhetett volna. Vissza kellett térnie a szimbe. Tele volt új ötletekkel. - De iziben!
...
A Források Palotájától nem messze egy kisebb nemesi kúria pincerendszerében Beniko végrehajtó-miniszter hasogató fejfájásra ébredt, már csak azért is, mert azt az időt, amíg Caedus és társai megszerezték maguknak a Hapest és Charis trónját - no meg persze a megelőző ideutat is -, a futárhajó egyik padlórekeszébe gyömöszölve töltötte, minekutána a visszatért Sith nagyúr nem akart, nem tudott, vagy egyszerűen elfelejtett foglalkozni alkalmi foglyával, aki csak addig volt hasznos számára, amíg parancskódjait felhasználva átjutottak a Lothal-Calim körüli első rendi védőhálón. Így aztán egyéb teendői elintézése közepette, pontosabban azokat követően Taalia-Merrin úrnőre maradt a feladat, hogy valamit kiszedjen a birodalmi szőkeségből - vagy, ha úgy tartotta kedve, beletegyen ezt-azt.
Beniko végrehajtó, miután nagyjából kikóvályogtatta fejét abból a kavargásból, amelyet a több hetes álmot okozó altatók, drogok és egyéb kezelések okoztak neki, majd felmérte, hogy egy X-alakú emelvényre szíjazva fekszik, végtagjait és nyakát pedig Erőhasználók féken tartására tervezett energiakapcsok rögzítik helyükön, majd körbejártatta szemét a zöldesen megvilágított helyiség egyéb bútorain és felszerelésein, hidegkék tekintetét most vélelmezett fogva tartójára és vallatójára emelte. - Te koszos kis kurva, nem találtak nálad alkalmasabbat arra, hogy kivallass? - sziszegte végül, majd újra körbepillantott a falra felszerelt mindenféle kínzó és örömszerző eszközön. - Te takarítod ezeket, amikor nincs itthon a főnököd?
Taalia-Merrin elengedte a füle mellett a gyengécske sértéseket és szakértő tekintettel vizsgálgatni kezdte az emelvény mellett kihelyezett, elsősorban testnyílások penetrációjára szolgáló eszközöket. - Annyiban igaza van, asszonyom - mondta végül, bár Beniko egyáltalán nem biztos, hogy idősebb lett volna az Éjnővérnél - , hogy a helyszínt csak… megörököltem, úgymond, eredetileg nem én rendeztem be így. Astarte tábornok, a Hapan - Sith Hírszerzés előző feje használta. - Egy leszbi ribanc - sziszegte a jól informált Beniko, majd az Éjnővér felé fordult, amennyire az energiakapcsok engedték, tekintetében vággyal vegyülő kihívó düh villant. - És, akkor mire vársz?
- Tulajdonképpen magam sem tudom még eldönteni, mi lenne a… célravezetőbb - simogatta energiakorbácsának nyelével a bunkós végű vibrátorokat, tomfákat és mindenféle egyéb be- és feldugható berendezést Taalia olyasfajta kíváncsisággal, mint aki talán nem is tudja, melyik mire jó. - Azt se tudod, fájdalmat, vagy örömöt kell okozni ezekkel, te ostoba kis asszaszin-utánzat - köpött ki Beniko lekicsinylően.
- Azt nem tudom inkább, hogy maga áruló, akit alaposan meg kell kínozni és büntetni, vagy ellenkezőleg, értékes eszköz a kezünkben, a mesterem és a maga főinkvizítora közti testvéri összeborulás esetleges záloga - simított végig Beniko arcán Taalia-Merrin az energiakorbács nyelével. - Bármit is csinál velem, ha az Első Rend megtudja… - sziszegte inkább általános fenyegetésként, mint valódi félelemmel a hangjában Beniko, mint aki maga sem döntötte még el, hogy szeretné-e, hogy Taalia-Merrin megkínozza ezzel-azzal, vagy inkább nem.
- Az Első Rend legjobb tudomása szerint Ön meghalt a Calimon, minden bizonnyal, őminisztersége - mosolyodott el Taalia-Merrin. - De legjobb esetben is dezertált a többi kyronista árulóval együtt… amíg nem hozzuk a tudomásukra ennek ellenkezőjét. - Miféle ostobaság ez a Rendadmirálisról, ő sosem árulna el senkit, főképp nem az Első Rendet, és amúgy is, magának mi köze hozzá… - vágott vissza Beniko.
- Kíváncsiság, természetes kíváncsiság - kopogtatta meg az energiakorbács végével Beniko vállát az Éjnővér. - És honnan tudja, hogy nem adnék át maguknak.. magának akár önként is információkat? - hunyorított taktikát váltva a másik nőre Beniko megbízott. - Nem az imént dícsérte volt főnöke egyenességét e tekintetben? Ennyire nem tekinti példaképnek Kyront? - biggyesztette le feketére mázolt ajkait Taalia-Merrin.
- Ha az Első Rend számára potenciálisan… kölcsönösen előnyösnek értékelem a maguk új rezsimjével való együttműködést, akkor jogosult vagyok képviselni a szervezetemet, és bármi, amit átadok, nem vallomás, hanem tárgyalási alap - próbálta magát a béklyók ellenére büszkén kíhúzni Beniko. - Ehhez azonban az kell, hogy magácskát… relevánsnak tekintsük… - kopogott tovább a nő mellkasán a korbács nyelével Taalia-Merrin. - Akár csak olyannyira, hogy egyáltalán megérje időt fecsérelni a kondicionálására…
- Mekkora egy fapina maga - köpött ki megvetően Beniko. - Csak azért, mert itt egy csomó penetrációs eszköz, maga meg le van szíjazva, még nem jelenti azt, hogy unalomból azonnal dugdosni fogom őket minkettőnkbe, nem vagyok Odessennen, vagy Nordgardon - vonta meg a vállát Taalia-Merrin. - Mondjuk, már ott se dugdosnak nagyon.
- Miért, mi történt Odessenen? - csillant fel érdeklődés Beniko tekintetében. - Itt én kérdezek, nem maga - rázta a fejét az Éjnővér, majd egy pillanatra lehunyta a szemét és utána elmosolyodva visszatért a másik nő elé.
- Nos, ezzel meg is oldódott a probléma. A mesterem végre úgy döntött, használhatjuk magát. Hogy talán mégis lehetnek információi, amikért érdemes lehet…. - nézett végig a mindenféle kínzó- és kéjfelszerelésen Taalia-Merrin - végigmenni a repertoáron. - Hogy ehhez is a mestere kellett, mert magának annyi fantáziája se volt, hogy - köpött ki Beniko, de Taalia-Merrin ügyet sem vetve rá kotorászni kezdett az asztalon hagyott vibrátorok között, és végül előhúzott egy viszonylag újnak tűnő szimsisakot.
- Ezzel kezdünk. - Most komolyan, a maga pofája helyett idevetíti nekem Caedus nagyurat, ahogyan a sarokban önkielégít, miközben megkínoznak? - Beniko majdhogynem felnevetett. - Hát maguk aztán tényleg méltók akarnak lenni Wenthar örökségére. - Nem teljesen - mosolyodott el Taalia-Merrin. - Tudja, van egy szimulációs gyakorlat, amelyet még Waranous nagyúr használt a… kísérletei tárgyain. Egyfajta ismétlődő halál-élmény. Végtelen zuhanás a semmibe, a Káosz-által történő elemésztődés és újrakreálás végtelen körforgása…
Beniko tekintetében először csillant valami ijedtség-szerű. - Az ilyesmi nem játék, te kis kurva… - sziszegte végül. - De nem ám - biccentett Taalia-Merrin, majd Beniko fejére helyezte a szimsisakot. - Caedus nagyúr szerint ellenben nagyon fontos kísérlet… és maga lehet az első, Beniko megbízott, aki átélheti, pontosabban áthalhatja ezt a szimulációs terünkben… Caedus nagyúr rendkívül fontos információ, hogy hogyan reagálnak erre a szimje játékosai, úgymond.
- Ez lenne a relevancia? Kísérleti lepinek akarnak használni? - lihegetett Beniko, akinek láthatóan klausztrofób érzést okozott a fejére helyezett berendezés. Taalia-Merrinnek csak most tűnt fel, mennyire hasonlítanak ezek a szim-sisakot Brabham fejfedőjére. Hiába, gondolta az Éjnővér, minek menjen a szomszédba Caedus nagyúr új ötletekért, ha egyszer van mit helyben is lemásolni. - Ne aggódjon, miniszter asszony, azért kérdezek is… - fekete semmi kavalkádja vette körbe Beniko összes érzékét, mintha egy fekete lyukba zuhant volna folyamatosan, ahogyan Taalia-Merrin aktiválta a szenzorokat a sisakon és a hozzá kötött elektródákat, amelyek végig fel lettek erősítve Beniko testére. - Mit tud az Első Rend és a Sordis-féle renegátisták kapcsolatáról? Kin keresztül juthatunk el a Renegát követőihez? Hogyan veheti fel velük a kapcsolatot… Caedus nagyúr?
- De hát én… semmit…. - visított fel halálfélelmében Beniko, ahogyan a szimben valamiféle Abeloth szerű jelenés felé kezdett zuhanni, hogy az csillagszemeivel és lehetetlenül éles fogaival széttépje apró darabokra. Az elektródákon keresztüli impulzusok pedig mintha valóban marcangolták volna a testét. - Semmit nem tudok erről! - Látja - mosolyodott el Taalia-Merrin a kezelőterminál mögött csavargatva a szimuláció változóit - , végre eljutottunk oda, miniszter asszony, hogy nem hiszek magának. Közös utazásunk… a Renegát követőivel kapcsolatos információi földjére... - tekerte magasabbra a rémképek intenzitását Beniko fejében az Éjnővér, mire a lekötözött nő nyáladzva visítani és rángatózni kezdett. - Csak most kezdődik…
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 14, 2024 22:41:36 GMT 1
Az Errant Venture a Hapan Csillagködben rejtőzve várakozott a Calimról remélhetőleg mihamarább bejövő jelentésre. Az egykor kaszinókat és kincstárakat tartalmazó csillagromboló, Booster Terrik birodalma, otthona és vállalkozása kívül nem sokat változott – ugyanaz a feltűnősködő vörösre festett, régi ISD volt, mint azelőtt. Belül azonban Raynar Thul és a killik fészek átvétele óta jócskán elformátlanodott – a valamikor éles sarkú, duracél és jól kivehető formákban álló folyosók most barlangszerű, nyálkás bogárjáratok voltak. A falakat fekete, nyálkaszerű folyadék vonta be, és a killikek ösztönösen szikla- és földszerűvé formálták a belső tereket, amitől az egész hajó úgy festett, mintha valaki kiszedte volna a falakat, aztán kaotikus módon egymásra hajigálta volna őket mindenféle mérnöki vagy esztétika-tudás nélkül. A parancsnoki híd hátsó traktusa szintén fekete földtúrás volt, de Raynar Thul az Anakinnal való, jedhai összetalálkozása óta valamiért fontosnak érezte, hogy megtartson valami emberit, valamit, ami nem a fészeké, hanem csak az övé. Így a híd első felén a plexit nem borította fekete nyálka, a padló és a falak tiszták maradtak, az irányító- és kezelési munkapadok, a legénységi árkok tiszták és birodalmiak, pontosabban boosteresek maradtak. Anakin Solo maga is itt állt az orrban, innen figyelte lehunyt szemmel, az Erőn keresztül a környező csillagköd rejtelmeit. Halványan érzékelte például, hogy nem messze vannak a Kavantól – ezen a helyen még mindig kísértett Mara Jade Skywalker halálsikolya, legalábbis Anakin számára mindenképp, aki közel állt a nagynénjéhez. Jacen ment és megölte, ez volt az ő áldozata, ahogy Anakin áldozata volt Leia, az édesanyjuk – az indoktrinációval eleget kísérletezett annak idején a Constanton ahhoz, hogy tudja, hogy a Káosz által indoktrinált áldozatokat lehetetlen visszatéríteni, meggyógyítani, és csak rosszabbul lesznek, sőt aktívan kártékonnyá válnak, másokat is megfertőzve, eltorzítva. Csak a halál volt megoldás erre. És az olyan áldozathozatalnak is, mint a jedik, a sithek, mindenki, aki fenyegette a galaxis békéjét. Ironikus, gondolta Anakin. Jacen tetteit mindenki ismerte, mindenki tudott róluk. Anakin sokkal szörnyűbb, sokkal borzalmasabb és visszafordíthatatlanabb tetteiről pedig csak sugdolóztak, nem emlékeztek meg róluk, elfelejtették, vagy észre se vették. Ahogy most őt is, remélhetőleg. Caedus nagyúr visszatérésének híre futótűzként terjedt a galaxisban, de Anakin túlélése titokban maradt. Jacen vele ellentétben szeretett dicsekedni. Mintha az univerzum kiolvasta volna a gondolatait, a híd ajtaja felnyílt, és belépett Sarasi Suun. A beesett arcú nő megközelítette a Főinkvizítort, és mellé lépve ő is kibámult a sűrűn álló csillagmezőkre. - Pléhpofa elküldte a jelentését – közölte a nő. – Valóban a bátyád van odakint, legalábbis Khabarakh szerint. A bogárfiúd pedig azt jelenti, hogy szívesen átvennének és bogarasítanának egy palotát odalent. - Jacen – Anakin szemei felpattantak. – Hát mégis te vagy az. Az érzékeim nem csaltak meg engem… Akkor fel kell készülnünk az indulásra. Parancsnok! Ortiz hadnagy lépett elő. - Igen, uram? – kérdezte a férfi, aki birodalmi egyenruhájában kissé kitűnt a killik operátorok közül. - Készítsen fel egy vadászgépet – utasította Solo. – Lehetőleg ne legyenek rajta a Csempész-szövetség jelzései… És ellenőrizzék a tűzerejét a biztonság kedvéért. - Álljon csak meg a menet – lépett közbe Suun. – Olyan hajót kerítsen, hadnagy, amiben van hely lövésznek is – Anakinra nézve hozzátette: - Azt hitted, szólóban mész, Solo? - Igaz is, hadnagy – pillantott Ortizra Anakin rosszindulatú vigyorral. – Üríttesse ki a vadászgép… szeméttárolóját, hogy legyen hely a lövészemnek is, akarom mondani az elrejthető potyautasoknak. - Szeméttároló, mi? – hördült fel Suun, miután Ortiz távozott. – Ki tudja, miket dobáltak az itteni kalózok a hajóikba… remélem, nem valami perverz hutt nyálkafészket üríttetsz ki nekem. Nem túl romantikus. - Nem, nem az – pillantott ki a csillagokra ismét Anakin. – De amíg én Caedusszal tárgyalok, te és a noghrik körbejárjátok a helyet. Csak akkor szálltok ki, amikor én már nem vagyok ott. - Nagyszerű. Összepréselődve szőrös, büdös noghrikkal a szemetesben. Te aztán értesz a nőkhöz, Solo. És mit akarsz csinálni a bátyáddal? Összeborultok, vagy beleállítasz egy fénykardot a hátába? - Az… attól függ – felelte őszintén Anakin. – Caedust én valójában sosem ismertem. Ő nem Jacen. Nem igazán. És amiket róla olvastam, sith nagyúrként már túlságosan átlendült a téboly irányába. - Attól tartasz, hogy a Káosz befolyása alatt áll, mint az anyátok – bólintott Suun. – Hát lehet, de az is lehet, hogy nem. Majd ha látod, tudni fogod. Azt mondtad, Sordis is indoktrinált lett. - Igen, és a céltalan hedonizmus volt az ő harca a szabadságáért – felelte Anakin. – De az indoktrináció, ahogy Ren tudósai régen elnevezték visszafordíthatatlan folyamat. Van, aki viszonylag racionális marad, mint Sordis, mások agyatlan zombik lesznek, mint Anya. - Különben miért dicsekedtél el a megölésével – pillantott fel rá Suun, akinek abszolút nem volt öncenzúrája, már nem. – Mármint anyádéval, az első birodalmi beszédedben? - Miért, mert kiderült volna – mosolyodott el Anakin. – Jaina érezte, és mások is voltak a közelben. Ne felejtsd el, hogy az Endoron történt. Az ewokoknak ma már egész jó felvevő-készülékeik vannak. Civilizáltak. - Így legalább felhasználtad az elköteleződésed fitogtatására – Suun hátrapillantott, és éppen elkapta, ahogy a bogárfőnök kimászik az egyik csöpögő, ásott lyukon. - AnakinSolo – kattogta Raynar Thul, miután a padlóra ugrott. – Mi is… akarom mondani, én is lemegyek a Hapesre. Látni akarom ezt a Caedust. Látni akarom… Jacent. - Na tessék. Noghrik, szemét és most még bogarak is. Inkább nem megyek le veletek, fiúk – húzta el az orrát Suun. – Nem csodálom, hogy mellettetek mindenki sith nagyúr lesz mérgében. Anakin Raynar vállára tette a kezét, és belenézett a deformált arcba. - Ahogy akarod – mondta. – De neked akkor külön gép kell, úgyis meg akarsz mutatkozni, és így fedezhetjük egymást, ha úgy adódik. - Szépen nézünk ki – sóhajtott fel ismét Suun, miután Raynar távozott. – Először az Ivánok segítségére szorulunk, aztán meg kitalálod, hogy nem akarsz visszatérni egy legyengült Első Rend élére, és hómlesz maradsz. Én is a lehető legjobb emberek mellé csatlakoztam. Csoda, hogy rákaptam a halálpálcára? - Először mindenképpen a Régenssel kell beszélnünk, aztán eldöntöm a további sorsunkat – felelte szárazon Anakin. – Jó lenne megfigyelni, miféle belső változások mennek végbe a Vezérkaron belül Kyron ámokfutása után. Sokkal átláthatóbb lesz, hogy ki hol áll. - De te a deisták ellen akarsz harcolni, nem? – vetette fel Suun. – Vagy a Tiercek ellen is? - Nem. Neo Tierce… már nincs itt. Az öreg Grodin pedig egyelőre nem találja a helyét. Talán megtalálja az én helyemet. Én azt akarom látni, hogy ez a dimenziószökevény hová illeszti be magát a hatalmi struktúrában. - Na és Lecersen? – pillantott ki a csillagokra Suun, nagyjából a Hapes irányába. – Meg a Jedhán ránk támadó Reuenthal? És Folett, akiről szintén nem tudunk mindent, amit tudni lehetne? - Mindenki elnyeri a büntetését, aki közvetlenül ellenem támadt – szegte fel a fejét Anakin. – Például Reuenthal. A többiek a birodalmi hatóságokra tartoznak, nem rám. Már nem. És az eltűnésemmel… talán a Neo Tierce félék ismét felfedik magukat. - Ezért pusztítottad el Sordist éppen akkor, amikor? – ráncolta a homlokát Suun, aki mintha hirtelen felfogott volna egy mögöttes gondolatot a férfitól. – Hogy kikerüljön a képből… hogy megtisztítsd a színt a valódi ellenségek számára? - Vannak más… dimenzióutazók is – bólintott Anakin. – Olyanok, akik nem olyan egyértelműek, mint a Tiercek. Az első járat megnyitásakor sejtettem már, hogy ez lesz, Rennek sem szabadott volna ilyenekkel foglalkoznia. Ki lehet a mozgásukat olvasni a galaktikus háttéresemények alakulásából, prominens személyek cselekedeteiből. - Te a Domínium miatt aggódsz – értette el Suun. – Volt időm átnézni az ideút során a jedhai felvételeket. Ez a szervezet tűnt egyedül olyasminek, ami zavarhat téged – Anakin bólintott, mire Suun hozzátette: - Ezért akarod mindenáron elkapni a Tierceket. Hogy kihallgasd őket az ellenségeikről. - Igen. Te is láttad a filmeket. A Clone Szövetség és a Domínium két ellentétes érdekszféra, bár a részletek homályosak, ahogy a filmek is hiányosak. Talán a Fondoron tárolt Tyrhon-filmek között találunk olyat, ami konzisztens ezzel. Eredtileg azok mutattak Tierce irányába. Meg kell keresnünk Kyront is. Sosem volt hataloméhes. Valami oka volt annak, hogy Folett ellen is fellépett, méghozzá ilyen ügyetlenül. A legutóbbi első rendi jelentések, amikhez hozzáfértem azt tárgyalják, hogy Folett is áruló, vagy legalábbis dimenziószökevény. - Ezek azok a jelentések, amiket Serpa a Fondorról küldözgetett neked a Jedha robbanása előtt? - Igen. Kyron bizonyára úgy érezte, túl fontos információk ezek ahhoz, hogy ne lépjen fel velük. De miért nem várt egy kicsit? Miért éppen most? Mi indította be ennyire a saját ambícióin kívül, amik sosem terjedtek tovább Sordis elfogásánál? - Talán lebecsülted őt – felelte Suun. – Talán időközben más ambíciói lettek. Talán remélte, hogy nem térsz vissza. - Csak reménykedhetek, hogy így történt – bólintott Anakin. – A Hapesen viszont nem lesz nyomunk. Neo Tierce felszívódott, az öreg meg a Calimon furikázik Folett Halálcsillagával. - Kit kell felkeresnem a bolygón akkor, ha nem Neo után nyomozunk? - Azt, aki minden ilyesmiről mindig tudni szokott – mosolyodott el Anakin. Suun nagyot nézett, mintha bolondnak tartaná Solot. Aztán határozottan megrázta a fejét. - Nem, Lecersen azonnal levágná, hogy miről van szó. Csak úgy belépek, vadidegenként, hahó, öreg, mesélj nekem dimenzióutazókról, cserébe nem öllek meg? Nemhiszem, hogy ez működne. És azt is kockáztatnánk, hogy lelepleződik a túlélésed. Ilyen információt pedig olyan ember kezébe adni, mint Lecersen nem szabad akkor sem, ha éppen puszipajtások vagytok. - Akkor érdeklődj másról. Mondd azt, hogy Ben Skywalker alkalmazásában állsz, amúgy sem vagy egyértelműen hozzám köthető, és egy szolgálófiú után nyomozol, aki legutoljára Charis mellett volt, és akit Kelannak hívnak – vont vállat Anakin, aztán Suun kimondatlan kérdésére hozzátette: - Merthogy őt is fel kell kutatnunk ám. Tartozok valakinek egy szívességgel. Utána megölheted az öreget, túl gyanakvó, kutakodni fog. A noghrikat meg küldd szét a Források Palotájában. Sosem tudhatjuk, a Hapanok mit titkolnak és ki elől, esetleg a fiút is rejtegethetik ott. - Egyszóval vénembereket, szellemeket és kisfiúkat üldözünk – pillantott vissza Suun kétkedve. – Remélem, nem lettél te is amolyan Il-Raz féle. Vagy Jagged féle, ahogy a hírszerzési jelentéseid állítják. - De tudom, hogy a megérzéseim helyesek. És a filmekkel összekapcsolva… a háttérben mozognak bizonyos erők… személyek, akik nagyon eluzívak. A valóság-filmek átnézése után éreztem meg ezt, ezért akarom újra megnézni őket és egyben megmenteni, hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe… Az biztos, hogy valami, vagy valaki mozgolódik az olyan emberek mögött, mint Lecersen. Vagy mint Jagged Fel. Én is ugyanerről fogom kérdezni Jac… Caedust. Suun bólintott. Időközben Ortiz visszatért, nyomában ott állt Raynar Thul – a birodalmi tiszt kissé undorodó képpel távolabb lépett tőle. - Főinkvizítor, a hajók készen állnak – közölte. – Mindkettőt átalakítottuk, így elfér bennük tíz-tíz álcázott, noghri-méretű majom. A mellette álló, lemajmozott noghri felhördült. Ortiz ijedten hátralépett, amikor meglátta a hegyes fogakat és a semmiből előkerülő belezőkést az idegen kezében. - Mubarakh, tudod, mi a feladatod – szólt rá a teremtményre Anakin. – Maga pedig csak saját felelősségre inzultáljon gyilkolásra képzett noghri halálosztag-parancsnokokat, hadnagy. Ennél okosabbnak kell lennie. Főleg most. A férfi bólintott, és kitátotta a száját, mintha mondani akarna valamit. - Tudom – emelte fel a kezét Anakin. – Tudom, hogy a halálommal maga mögött kell hagynia a barátait, a családját, a bajtársait a birodalmi űrben, a Fondoron. Tudom, hogy a Jedhán is… sokakat kellett hátrahagynunk. De mindez nem fog sokáig tartani, Ortiz hadnagy. Idővel… hazamegyünk. Idővel felvesszük a kapcsolatot azokkal, akik fontosak nekünk. Az Első Rend éléről sosem vezethettünk volna igazán háborút, ami minden bizonnyal be fog következni vagy a deista és nem-deista világnézet, vagy a Lázadó és birodalmi világrendek között. Mi most… jobb pozíciót fogunk találni az eddiginél ahhoz, hogy megvédhessük a galaxist. Ortiz bólintott, és elsietett a dolgára. Nemsokára Anakin és Raynar egy-egy vadászgépnek alig nevezhető Z-95-ös Fejvadászban ülve, illetve nyomorogva várták a zöld jelzést a felszálláshoz. Csomag- és szeméttereikben ott volt a rejtett jedi és a rejtett noghrik egymás szagával összezárva. Anakin nem tudta, hogy a noghrikat sajnálja-e jobban, vagy Suunt. - Vörös Egység, felszállásra felkészülni – szólt a repülésirányító tiszt helyén pózoló Ortiz hadnagy, aki beállt a killik operátor helyére, hogy a Főinkvizítor is értse a szavait. - Miért nem lehettünk akkor már kékek, mégiscsak birodalmi főinkvizítor vagyok – morogta Anakin, bár ez utóbbiban már nem volt olyan biztos. – Vörös Egyes készen áll – mondta bele a mikrofonba. - Vörös Kettes készen áll – bugyborékolta bele Raynar is. - Tudjátok, mi a feladat - szólt közbe Anakin az egymásköztiben. - Amint megérkezünk a Hapesre, leteszünk titeket valamelyik külső palotában, ahonnan mindenki gyalog megy tovább. Én és Raynar beosonunk a Források Palotájába, felkutatjuk Caedust, Suun és Mubarakh Kelant és Lecersent. Nem hagyhatunk semmilyen szemtanút Caeduson kívül, senkit, aki engem megláthat. Raynar, te a háttérből támogatod a többieket, aztán jöhetsz csak Jacenhez. Mindenkinek világos? - Tudjuk, tudjuk, Solo - harsant Suun nem túl udvarias hangja. - Menjünk már! A két vadászgép elhagyta az Errant Venture hangárterét, eltávolodott a rombolótól, aztán eltűntek a hiperűrben. A Hapes csak egy rövid ugrásra volt tőlük, körülbelül fél standard óra távolságban, de a visszaútjuk már hosszabb lesz - Anakin nem akarta, hogy az Errant Venture úgy járjon, mint Distint csillagrombolója annak idején, így a killikek parancsba kapták a rendszer és a csillagköd legszélére való visszavonulást. Anakin mély tudati transzba merült, hogy felkészüljön a nővére elméjét felszívó és magáévá tevő, rég halott, most szabályosan feltámadt bátyjával való sorsdöntő találkozásra. Ő maga ugyan nem támadt fel, Vergere és Ren nem hagyták, hogy a vongok megöljék, nem a totális halálból hozták őt vissza, bár mindenképpen a halálhoz való kényelmetlen közelségből. Jacen viszont, aki mindig is szeretett nagyzolni, és akinek mindig mindenben a legjobbnak kellett lennie, nyilván a konkrét halálból jött vissza. Nem is ő lett volna, ha nem így történik. Anakin arcán mosoly jelent meg, ahogy teste elernyedt a meditációban. Jövök, Caedus. Remélem, otthon leszel.… A Források Palotájának királyi lakosztálya előtt strázsáló őrök négyese felemelte a fegyvereit a jövevények láttán. Egy fekete kesztyűs kéz nyúlt előre, mire a gárdisták a torkukhoz kapva összerogytak. A kéz egy újabb intésére az ajtószárnyak félresiklottak, Anakin Solo pedig belépett a helyiségbe. Újabb intésére az ajtók összezárultak mögötte, eltakarva a palota többi részét, a távoli, egy másik épületben szlalomozó Sarasi Suunt és noghri testőreit, Mubarakhot, a noghrik vezetőjét, aki a Kelan nevű fiút kereste álcázásra képzett halálkommandósaival a kiszolgálószemélyzeti szinteken, Raynart, aki ott kattogott a másik folyosón az ártalmatlanná tett őröket nézegetve, és Allanát, aki viszont távol volt, mert nem lehetett ekkora titokkal még megbízni, és csak Anakin maradt bent fekete birodalmi egyenruhájával, rangjelzések nélkül, szeme előtt egy feketén fénylő székben ülő, rég nem látott arccal… …Darth Caedus felpillantott. A beesett képű, szürkés bőrű, sárga szemű férfi elvesztette már egykori jóképűségének egy részét, de ahogy megpillantotta Anakint, kegyetlenségbe merevedett arca hirtelen feloldódott, hogy helyet adjon a csibészes Solo-vigyornak. - Nocsak… nem gondolod, kedves öcsém, hogy csak mert nem látom, nem is érzem a Palotában garázdálkodó barátaidat? - Olyasmit keresnek, amihez neked, vagy nekem semmi közünk – lépett közelebb Anakin. – Ráadásul biztosítani fogják, hogy a Hapan elhárítás az ő megfigyelésükkel legyen elfoglalva ahelyett, hogy az én kilétemet firtatná. Jacen felkuncogott. - Egyszóval megfordult a kocka - mondta. - Most én élek, és te lettél halott. De szerencsére most csak mások számára. Gyere ide! Lord Caedus felállt, és Anakinhoz lépve megölelte az öccsét – az öccsét, akiről annak idején Jacen Solo ezredes a csillagrombolóját elnevezte, akit még sith nagyúrként is gyászolt, akinek a halála olyan gyászt, olyan dühöt váltott ki belőlük, hogy először majdnem Jaina… aztán Jacen maga is elbukott. A két testvér egymás vállát markoló kézzel állt egymás szemébe nézve – Jacen beesett, most zöld szemei elérzékenyülten bámultak Anakin váratlanul felolvadó jég-íriszeibe. A két fivér csak állt, megosztva egyetlen összefonódott tekintettel mindent, ami az elmúlt évtizedekben velük történt – Anakin története volt a hosszabb, hiszen Caedus alig néhány hete tért vissza csak az élők világába, a holtak világa pedig homályos volt egy élő elme számára. Az efféle felsőbbrendű kommunikációhoz nem volt szükség szavakra vagy intonációkra, csupán az Erő magasabb rejtelmeire, amiket mindketten olyan jól ismertek – egy téridő-közti, dimenziókon átívelő áramlat-séta, amit csak két testvér erős köteléke tudott létrehozni. Amikor elengedték egymást, Caedus tekintete Anakin egyenruhájára tévedt. - Mindig is… sejtettem, hogy ha életben lettél volna, amikor… a Második Galaktikus Polgárháború idején, te megértetted volna. Te mellém álltál volna – Caedus felpillantott. – És akkor nem kellett volna Anyáékkal, és Jainával vesződnöm. - Miért jöttél vissza, Jacen? – szögezte neki a kérdést aztán Anakin, és hátrált egy lépést. – Mi a célja… mindennek a felelőtlenségnek? Az én esetemben nem volt választás kérdése, de te szándékosan csúfoltad meg a természetet a feltámadásoddal. Miért kockáztattál ekkorát, amikor ma már tudjuk, hogy az Erő az ilyesmiért… bosszút áll? - és szemeiben egy tizedmásodpercig felcsillant a valahogy visszatérő Abeloth rémképe.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 20, 2024 10:50:36 GMT 1
Saabeus elégedetten építette a Templomot, amely pontosan úgy nézett ki akár egyike az ősi Korribani szentélyeknek. Élvezte ezt a virtuális valóságot, mert legalább addig sem kellett az idióta szüleivel bajlódnia! Szülők, na persze! Inkább rabtartók! Semmit nem engedtek meg neki, senkivel nem barátkozhatott, ráadásul anyja az a mocskos penészvirág betegesen féltékeny volt az új barátaira. Allanával jó volt játszani és az a másik a Jacen nevű is jó havernak bizonyult. Saabeus érzett abban a Jacenben valami furcsát is. Nem tudta megmagyarázni hogy mit, de olyan volt mintha egy titkos összeesküvés kétszemélyes résztvevői lettek volna. A virtuális valóságban önmaga lehetett, azt tehette amit csak akart. Máris ügyesen felépítette a Korriban ősi mását a játékban, éppen a Főszentélyt kraftolta. Egyszercsak olyan velejéig gonosz hang hallattszott az elméjében, hogy a kisfiú szinte megrémült. Szinte, hiszen nem nagyon félt már semmitől és senkitől, amióta megkapta az újdonsült ajándékát. De a hang az rettenetesen ősi hideg és gonosz volt. Valamelyik Ősi Istenség? Meglehet gondolta magában a fiú. -Örömmel látom hogy gyakorolsz fiam! -a hang egy kékes bőrű, majd két méter magas, ősi Sith páncélzatot viselő alaktól jött. A díszitések a páncélján, mely egyszerre volt sötét és világos, ősi szimbólumok és hieroglifák voltak. Az alak arca ősrégi és olyan gonosz volt, hogy aki a tekintetébe nézett meg is őrülhetett volna. A kozmosz ősisége volt abban a két, vörösen izzó szempárban. -Köszönöm...uram! -Saabeus önkéntelenül is tisztelettel szólt az idegenhez, tudta hogy ez egy nálánál jóval hatalmasabb Lény, aki bármikor végezhet vele ha úgy akarja. Pusztán szórakozásból! -Ugyan, hagyjuk ezeket a formalitásokat drága fiam! -az alak ajkai keskeny késpengényire szűkültek össze, miközben mosolygott. -Én adtam az ajándékodat és én ruháztalak fel az Ősi hatalommal de ezt bizonyára már tudod! -Saabeus megborzongott. Tehát ő lenne...En Sabah Nuur? A kisfiú emlékezett a névre amely az elméjében visszhangzott még hosszú álmatlan éjszakákon át. En Sabah Nuur Ershan ura és a Káosz Lordja, személyesen eljött hozzá ide, a virtuális valóságba? Hihetetlen! -Mit...mit akarsz hogy cselekedjek Uram? -a kisfiú hangja áhitatosan rezgett a virtuális térben, ösztönösen térdre ereszkedett. -Ugyan fiam! -intett En Sabah. -Tápászkodj fel és figyelj rám! -Saabeus engedelmeskedett, körülötte a virtuális tér megváltozott, az épületek helyét átvette Ershan jellegzetes tája és megjelentek az ősi Piramisok is. -Hamarosan eljön hozzád és megkeres a Mester, akitől megtanulhatod használni a hatalmadat! Kövesd és engedelmeskedj mindenben neki, ja és még valami! Az a kislány akivel játszol, később nagy jelentőséggel fog bírni az életedben! -En Sabah kivárta amíg Saabeus feldolgozza a hallottakat. -Ki lesz az a mester Uram ha nem te? -kérdezte a kisfiú enyhe kétkedéssel a hangjában. -Ne kételkedj, ez a valaki ugyanlyan Káosz hitű bár ezt még ő maga sem tudja, mint én! Nagyon hasznos lesz számomra a felemelkedése és még hasznosabb lesz számomra ha te tőle tanulod meg a dolgokat! -En Sabah szemei megcsillantak, sötét öröm tükröződött azokban a mélyfekekete és vörösen izzó szemeikben. -A leghasznosabb pedig az lesz, ha átveszed Nagyapád örökségét, egyesíted vérvonaladat a Nagyúr vérvonalával és egy erős Birodalom Hercege majd Uralkodója leszel! -En Sabah ismét elhallgatott, várta a reakciót. Közben más szimek jelentek meg körülöttük, Ershani áldozó papok, kínzó mesterek, sikolyok és pokoli üvöltések hallatszottak, ahogyan a szim kínzómesterek feláldozták áldozataikat. -Egyesíteni a vérvonalakat? Vagyis? -Saabeus semmit sem értett. -Igen fiam! Egy Palpatine és egy Solo házassága az egész galaxisra hatással lehet! Pontosan olyan módon, ahogyan azt elterveztem! Idővel megtudod majd miről beszéltem neked...fiam! -En Sabah Nuur szimje úgy tűnt el mintha ott sem lett volna, a virtuális tér pedig visszaváltozott eredeti formájára, ahogyan azt Saabeus építette egészen idáig.
Verejtékben fürödve tért vissza a virtuális valóságból, újra a megszokott kabinjába. Hamarosan vacsora s ebben a penészvirág anyja nem ismert tréfát. Így letussolt majd átöltözött. A szüleinek nevezett rabtartók már várták, droidok szolgálták fel a jellegzetes Hapan ételeket. -Már megint a játék! Elegem van! -rikácsolt a penész, miközben papucs férje csemdben hallgatott. -Mindig csak játék meg hívás! Velünk nem is beszélgetsz sose! -Saabeus gyomrában hirtelen gombóc gyűlt, majd valami sötét hullám kerítette körbe a szívét. -Mit képzelsz magadról némber hogy így beszélsz velem? -Maaria hirtelen a torkához kapott, szemei kidülledtek miközben levegőért kapkodott. Leslie felpattant és megpróbálta leállítani a fiút. -Hagyd abba azonnal vagy lekeverek egyet! -kiabált rá Leslie a nevelt fiára. Saabeus az apja felé fordult, miközben Maaria tovább fuldoklott. Leslie felemelkedett, maga sem értette mitől, aztán négy darabra szakadt szét a teste, vérpermetet árasztva mindenüvé belső szervei kiloccsantak a padlóra, majd a testrészek lehullottak a földre. Maaria fuldoklott, nem tudott többé szóhoz jutni, majd a gyomrában hirtelen iszonyatos forróságot érzett. Lángoltak a belső részei és szó szerint. A penész egyszerűen kigyulladt ,mint egy ócska fáklya és üvöltve sikoltozva égett addig amíg csupán elszenesedett széndarab maradt belőle. A zajra bejött két protokoldroid, akik közönyösen vettek tudomást a vérengzésről. -Takarítsatok fel! -utasította Saabeus a droidokat, majd egy kis kajával visszavonult a kabnjába hogy tovább játszon.
Három nappal később, a holohírekben egy apró közlemény és hír jelent meg, hogy a gazdag Hapan Iparvállalatok tulajdonosai meghaltak és az egyetlen örökös, Saabeus veszi át a céget és a konzorciumot. A gyilkosságot balesetnek, és egy droid őrült támadásának tudták be a kisfiú vallomása alapján. A droidot deaktiválták, a kisfiú pedig az egyik leggazdagabb Hapan nemes lett, az élet ment tovább...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2024 23:48:26 GMT 1
Caedus válaszul egy pillanatra hátat fordított Anakinnak, és visszasétált a trónhoz, majd a közeli elfüggönyzött terület felé biccentett inkább az Erővel, mint szóval, de azért hozzá is tette: - Allana, kicsim, gyere ki nyugodtan, ismerd meg Anakin bácsit. És mutasd be a többieket is.
Anakin döbbenten meredt a belépő trióra - a vörösesbarna fürtös kislány egyértelműen hajazott nem csak Jacenre, de Tenel kára is, Anakinnak csak most jutott eszébe, hogy valójában soha nem is találkozott vele. A mellette álló androgün, az Erőben inkább rettegő, mint hatalmas sugárzó feminin fiú személyleírása pedig jól ráillett arra, amit Bentől kapott a Kelan nevű sráccal kapcsolatban… a fiú karjában gyügyögő gyermek kislány pedig inkább ijedten, mint meglepetten nézett Anakin Solora, majd végül elmosolyodott és integetett neki, Anakin pedig érezte rajta Charis hideg, jeges érintését, kisugárzását.
- Hát persze, gondolhattam volna, hogy a kis Reynek rögtön tetszeni fogsz, édes öcsém, te mindig vonzod az ilyen alternatív lányokat - kuncogott fel a Caedus, majd komolyabbá vált a hangja, ahogy végignézett a többieken. - Tudom, hogy a noghrijaid összevissza kurkásznak a palotajáratokban, így gondoltam, kiterítem itt és most a legfontosabb lapjaim, mielőtt rájuk kellene uszítanom a hapan nehézgárdistákat, vagy össze kellene vesznünk azon, hogy melyikünk a méltóbb mal’ary’ush. Láthatod, kik vannak velem…
- Apa, én már ismerem Anakin bácsit - jegyezte meg szárazon Allana, elbizonytalanodva. - Csak nem jól... emlékszem rá... Charis nénivel voltam... amikor... meglátogatott minket... - Ó, hogyne persze, végig tudtam... - Jacen afféle álcázott magabiztosságot öltött magára Anakin legnagyobb meglepetésére, amit utoljára apjuktól, Han Solotól látott, amikor Leia Organa megkérdezte tőle, hogy jó helyre tette-e el az elmosogatnivaló edényeket. Caedus szinte szabadkozva fordult vissza öccse felé: - Szegény kislány emlékei meglehetősen... keszekuszák a Charis mellett töltött időszakból... - Hogyne - fintorodott el Anakin, akinek igazából szintén nem voltak Allanával kapcsolatos releváns emlékei abból az időből, amikor még Amil volt... no nem azért, mert elfelejtette volna, egyszerűen csak nem voltak... relevánsak.
- Apu, Anakin bácsival is le kellene majd feküdnöm, mint Jaina nénivel kellett volna? - méregette Anakin az ifjú Allana amolyan még-nem-igazán-döntöttem-el-hogy-van-e-kedvem-hozzá tekintettel, amitől Anakin egészen zavarba jött. - Dehogy is, kincsem - rázta a fejét végigsimítva a kislány fürtjein Jacen, majd bocsánatkérően pillantott Anakin felé. - Sajnos túl sokáig volt Charis rossz hatása alatt. Azzal intett a fiataloknak. - Allana, Kelan, menjetek vissza szépen holobloxozni, és vigyázzatok Reyre. Nem kell aggódnotok, biztonságban vagytok. Én és Anakin bácsi csak… beszélgetünk… - hunyorgott az öccse felé huncutul Caedus. - Egy kicsit.
Amikor amazok újra kimentek a függönyökkel álcázott biztonsági erőtereken túlra, Jacen a kezeit széttárva Anakinra mosolygott.
- Ez nem csak bizonyíték arra, édes öcsém, hogy akiket keresel, részben tényleg nálam vannak, és jó volna, ha nem vesznénk össze rajtuk sem mi ketten, sem az a rengeteg hívatlan vendég, akiket magaddal hoztál, részben pedig a magyarázat a kérdésedre… - pillantott Allana hűlt helyére Jacen. - Elrendezetlen ügyeim voltak, és úgy tűnt, senki sem képes arra, hogy vigyázzon otthonunk, e galaxis, e dimenzió… - Caedus szinte szipogott, ahogy a megjátszott, vagy valós könnyek majdnem elöntötték, Anakin majdnem felröhögött ezen a ripacskodáson, ami az ő hideg énjéből teljesen hiányzott, de a mókamester Jacen annak idején sosem habozott, ha műsírást kellett rendezni valamiért, ha másért nem, egy újabb csínytevés miatt büntetés elkerülésére. - … Elárvult gyermekeire… - fejezte be a gondolatot valamivel komolyabban Jacen. - Amin Allana át kellett, hogy menjen… szörnyű. De egyszersmind jó analógia is arra, hogy mi történt távollétemben… gyakorlatilag az egész galaxissal. Erőszakolták, megrontották, kihasználták… arra érdemtelen hatalmak. Nem hagyhattam, hogy tovább… szenvedjen… sem Allana, sem a galaxisunk, a világunk.
- És a világegyetem minden problémájára a megoldás Darth Caedus, a galaxis meggyógyítója? - enyhe gúny jelent meg Anakin arcán, ahogy végignézett bátyja tróntermén. - Csak be akarom fejezni, amit elkezdtem, ahogy te is, öcsém - feszült meg a trónusára leülve Caedus. - Megállítani a világunkra, az univerzumunkra, erre a kis lakájos létsíkra, melyet magunkénak mondhatunk életben és halálban, ezernyi, milliónyi külső forrásból leskelődő veszedelmet. - Nekem nem úgy tűnt, hogy végeztél volna Neo Tierce-el, amikor itt a Hapesen lehetőséged lett volna rá - Anakinnak nem kellett magyarázkodnia, hogy erről honnan tud, hiszen Jacennel nem csak megosztották egymással a régmúlt és a közelmúlt kölcsönösen átélt eseményeit, de a Jedha óta Anakin hozzáfért különböző jelentésekhez és információs forrásokhoz is, így volt némi fogalma a távolléte alatt történt - vagy éppenséggel nem történt - dolgok állásáról.
- Ha ilyen jól értesült vagy, öcsém, azt is bizonyára tudod, és elfogadod, hogy egy asztráltestet nincs sok értelme elpusztítani, maximum kellemetlen viszketés maradt volna utána az ifjú Neon - kuncogott Caedus, majd tekintete sárgássá változott, ahogy Anakin hideg szemeibe fúrta saját kisugárzását. - Arról nem is beszélve, hogy ezt mintha te tekintetted volna szent feladatodnak, és nem én… - Úgy, mint Charis Palpatine kivégzését? - ingatta a fejét kíváncsian Anakin. - Ne irigykedj - kuncogott tovább Caedus. - Te nem tudtad megtenni. Én igen.
Anakin felsóhajtott és kezeit háta mögött összekulcsolva fel s alá kezdett járni a teremben. - Öt perc sem kellett hozzá, hogy megint itt tartsunk, Jacen - sóhajtott fel, majd szemeiben őszinte szomorúság volt, amikor bátyjára nézett. - Miért haragszol még mindig rám? Miért érzed szükségét, hogy azzal kérkedj, te vagy az idősebb, az erősebb…
- Én mindig csak motiválni akartalak, Ani - csóválta a fejét Jacen. - Bármivel, amit tettem. Ha bármiért haragszom rád, az azért van, mert nem volt erőd, bátorságod megtenni, betölteni mindazt, amire képes vagy… nézz csak magadra… - Jacen hangja elmélyült. - A galaxis új Vadere lehetnél. A Birodalmad ura. Erre mi vagy? Egy csapat, a palotám barlangjárataiban koslató menekült vezetője…
- Én meg már azt hittem, Anya miatt haragszol… - szűkült résnyire Anakin tekintete. - Az áldozatod volt, ahogyan az enyém Mara néni… és Jaina… - vonta meg a vállát Jacen. - Ez az élet és halál rendje, az Erő rendje… - Jacen, te sosem teszel semmit első és második tartalékterv, elgondolás nélkül… - viszonozta Anakin bátyja korábbi fejcsóváló gesztusát. - Legalábbis… amivé lettél… Caedus nem tesz. - Ahogy az EGB halott Főinkvizítora sem - mosolyodott el gunyorosan Caedus. - Ne kerülgesd Winter néni forró kásáját, Anakin. Tudom, hogy tesztelsz… csápokkal van tele az elméd.
- A Káosz lengi be ezt a helyet. A Csillagok Királynője, a szellemének bűze… - nézett körbe Anakin. - Jól ismerem ezt… elhiheted. - Nem volt még időm szellőztetni - legyintett Jacen és intésére a trónterem ablakai mind kitörtek. Szélviharszerű lökéssel levegő áramlott ki és be, Anakin köpenye csak úgy lobogott a nyomában. - Csak nemrég költöztem be. De nem az én szagomat érzed, édes öcsém. Ez csak Charis hullabűze. - És nem a Tierceké? - vonta fel a szemöldökét Anakin. - Akik ellen annyira… óva intettél engem és Bent?
- Ó igen - mosolyodott el Caedus, majd halotti csend ereszkedett rájuk egy pillanatra. Aztán Caedus szemében különös fény villant. - Máskülönben eljöttél volna hozzám, Ani? Az Első Rend Főinkvizítoraként? Rég nem látott bátyád viszontlátása céljából jöttél volna, vagy flottástul, dérrel-dúrral, rendet tenni? - Folettet is elengedted, ha jól tudom… - hunyorgott Anakin. - Mert őt nem akartam megkérni, buta öcsém, hogy álljon mellém, hogy foglalja el méltó helyét egy új Sith Birodalom trónja mellett - tárta szét a karjait Caedus.
- Nem a Sithek útját járom, Jace - rázta a fejét Anakin Solo. - Érzed rajtam. Ne ringasd magad értelmetlen vágyakba. - Azok útját járod, mint én, a tenni akarókét, akik nem félnek az Erőt az egész univerzum érdekében, a mi univerzumunk megvédelmezésére használni - szorította ökölbe a kezeit Caedus. - Sötét és világos… ez már mind idejétmúlt. Csak eszközök. A cél számít, öcsém. Ezt te is tudod.
- A Tythonon azt mondtad, a Káosz és a Tierce-k legyőzése a cél - rázogatta a fejét Anakin. - Ehhez képest én úgy látom, épp a Tierce-k intézték úgy, hogy visszatérhess, kvázi. A megosztott emlékeid is ezt sugallják. Ekkorát tévedtél volna? - Igen… - heherészett Jacen. - Azaz nem… gondolkozz, öcsém, mi kellett ahhoz, hogy most így számkivetve itt állj előttem, hogy mindenki halottnak hisz…
Anakinon jeges borzongás futott végig, aztán elnyomott egy keserű nevetést. - Ne gyere nekem azzal, Caedus, hogy végig ez volt a terved, hogy te intézted így… - Miért… - mosolyodott el Jacen. - Ha nem kezdesz a sugallmazásom nyomán személyesen vendettába Neo Tierce ellen, tán elmentél volna Jedhára? - Neo megölte a mesterem - húzta ki magát Anakin. - Hacsak nem ebben is benne volt a kezed…
- A lapátfülű öreg gungan halála volt az ifjú Tierce áldozata, Ani - kuncogott ismét most már Anakin számára kissé irritáló módon Jacen. - Mindannyiunknak megvan a magunké. Értelmetlen lenne bosszút esküdnöd amiatt, mert egy erősebb tanítvány legyőzte mesterét, ez a Sötét Oldal rendje… ismét csak magadra haragudhatsz, hogy ne te értél oda előbb, hogy elvedd mestered hatalmát… de nem ez a lényeg. Nem jó felé figyelsz… - Caedus mögött mintha viharfelhők gyülekeztek volna. - Nem ő… a valódi ellenség. - Akkor miért volt szükség arra a dajkamesére Tythonon nekem és Bennek? - rázta a fejét Anakin, aztán elborult a tekintete. - Ó…
- Minden, amit mondok neked, hazugság
Mindketten egyszerre, szinkronban ismételték Caedus, azaz eredetileg Vergere szavait.
- Tudod, a kölyökre nem is lett volna szükség - magyarázta Caedus. - A kis buzeráns Ben öcsire. De valami megmagyarázhatatlan okból úgy érezted, öcsém, hogy a srác fontos lehet számodra. Megértettem, tiszteletben tartottam… - Ben és Neo kapcsolata… - kezdett bele Anakin, de Jacen kárörvendően megrázta a fejét. - Irreleváns. Amit tudtam, megtanítottam neki, de egy idő után rádöbbentem, hogy reménytelen eset. Túl sok benne… a naiv, használhatatlan, ostoba jóság, mint annak idején Luke bácsiban. Csak azért használtam, mert ti ketten… úgymond, jól kijöttetek.
- De mi hasznod volt Jedhából? - tartotta összevonva a szemöldökét Anakin. - Tudtál a bombákról? - Eredetileg csak azzal számoltam, hogy a deisták megérkeznek és vadászni fognak rád - rázta a fejét Caedus. - Hogy végre tényleg kialakul a kenyértörés a vallási fanatikusok és az Első Rended között… hogy a Yuuzhan Vong szövetségesének kiáltanak ki… és egyedül maradsz… - Erről… honnan tudtál? - Anakin hangja kíváncsi volt. - Hisz… nem is éltél még… úgymond… akkor… - Ne feledd, a Yuuzhan Vong számára élet és halál között sokkal könnyebb az átjárás, az ő telepátiájuk áthat minden élőt és holtat a kultúrájukban… - Jacen elméje hirtelen bizsergetni kezdte Anakinét, pont úgy, mint a yammosk Jedhán. Ismerős?
Anakin hátratántorodott. - Te voltál… - Benne voltam, inkább abban a Yuuzhan Vong világagyban - mosolyodott el Jacen. - Nem tudtam, mi köze az egészhez a robbanó androidnak, és a kultisták bombáiról sem tudtam, amíg nem mutattad meg nekem őket… onnantól már csak egy kicsit kellett noszogatni, hogy megtedd, amihez a legjobban értesz, öcsém… - Caedus itt rövid hatásszünetet tartott, majd hangjába tagadhatatlan kritikus él vegyült. - Hogy másokat áldozz fel magad helyett. Mert hiszen ebben vagy a legtehetségesebb, nemde? Csubi és Tahiri óta…
Anakin nyelt egyet. - Helyesen cselekedtem - mondta végül. - A pusztítás, ami végigsöpört volna a galaxison… - Semmi ahhoz képest, amit valójában mindketten meg akarunk akadályozni, Ani… - Caedus hangjából újra eltűnt minden gúny. - Hamarosan megmutatom. De engem valójában nem érdekelnek holmi rejtett pokolgépek. Egyetlen hatalmas fegyverre volt szükségem, hogy eljöjjön hozzám… és most itt állsz előttem - tárta szét a karjait nevetve Caedus. - Ne érts félre, öcsém, ne kioktatni akarlak… - villant meg az idősebb Solo-fivér tekintete. - Felemelni. Bátorítani… mert… - halkította le a hangját. - Ami következik… azt csak együtt állíthatjuk meg, te és én.
- Mit láttál? - Anakin körbe-körbe sétált a teremben, igyekezvén túllépni bátyja dagályoskodó, kissé színészkedő álcáján, a valódi indokait keresve halálon túli testvére elméjében. Anakin korábban többször megérintette Jaina elméjét, aki szinten visszatért odaátról, de máshonnan… mégis, össze sem lehetett hasonlítani Jacen gondolataival, ahol egy fegyelmezett, szinte mazochista elme a fájdalom kéjes kínjaitól vezérelve, annak mégis ellenállva tartotta vissza az általa emelt mentális falak mögött… kavargó sötétséget.
Jacen megrezzent, ahogyan megérezte öccse elméjének tapogatózó csápjait. - Jól van… jól van - mosolyodott el. - Látom, a dolgok mögé akarsz látni, nagyon helyes. De a Fájdalom Ölelésében megtanult falépítő technikáim között, mint már mondtam, nem annak a csápos förmedvénynek a káosza van…
- De valami mást láttál… - ráncolta a homlokát inkább a Jacen elméjében rejlő rejtélyen, mint bátyja szavainak látszólagos jelentésén rágódva Anakin. - Máshogy. - Á igen, a szakmai érdeklődés, a gyermeki kíváncsiság, ami abban a kis görcs Benben is ott van - mosolyodott el Jacen, aztán elkomorodott a hangja. - Az Erőjárás tudománya, Anakin, az Erő áramlatain asztrál módon történő, a fallanasik között megtanult figyelő közlekedésem, amelyet bár neked nem tanítottam meg… - De megtanultam másoktól, akik tőled - biccentett Anakin, bár nem tekintette különösen hasznosnak a módszert. Korlátozta egyéb látomásai… holisztikus mivoltát. - Szóval ez a tudás nem korlátozódik az Erő élő oldalára - magyarázta trónusán előrehajolva Jacen. - Az árnyékok között, a sötétség és fény közti szürke világban, odaát is olvasható és utazható… a Holt Erő és áramlatai. - De nem kapcsolódhatsz rajta keresztül az Élethez - rázta a fejét Anakin. - És a Káoszhoz sem.
- A Káosz nélküli halál minden egyszerű halandóért eljön egyszer, akik nem elég… felvilágosultak hozzá, hogy lelkük egyesüljön az Élő Erővel, Annie… - csóválta a fejét kioktatóan Caedus. - A Yuuzhan Vong jobban értette ezt, mint e galaxis halandó elméi. Még a Tierce-k is jobban értik, a maguk görcsös, kitekert módján, azt hiszem… de a lényeg, hogy aki egyszer eljut oda… annak már Erőjárhatok az emlékeiben. Mint az ifjú Valin Hornéban… - hunyorított fejét csóválva, rosszallóan Caedus Anakinra. - Csúnya ügy volt, ejnye, öcsém.
- És ugyancsak szükséges, ráadásul, ha te voltál, a yammosk, felesleges is - rázta a fejét Anakin, majd égszínkék szeme elszomorodott. - Sok időt töltöttél az árnyak között, bátyám… tán már magad sem tudod, mi a valóság, és mi a látomás… - Láttam, hogyan pusztulnak el a barátaid… - keményítette meg a hangját Caedus. - Láttam, hogyan robban millió darabra a bogárember Killik haverod, szerencsétlen Raynar… láttam, hogyan ég le a hús a kis koszos, mosdatlan barátnőd testéről… - Nem a barátnőm - harapta be az ajkát Anakin, a palota alsó járataiban küldetést teljesítő társaira gondolva. - És most fenyegetsz?
- Dehogy, öcsém - rázta meg a fejét Caedus inkább csalódott szomorúsággal, mint irritált dühvel. - Projektálok, emlékezem… a Holt Erő számára az idő időtlen… láttam azokat, akik meghaltak már… és láttam azokat, akik még csak később lépnek át az árnyékvilágba… még Neo Tierce sem képes erre tudtommal.
Anakin Caedus sárgán villogó szemeibe nézett. - Valami megrémített… - az ifjabb Solo odasétált Caedushoz és a Sith nagyúr kezére tette sajátját. - Mit láttál?
Caedus tekintete egy pillanatra elhomályosult. - Nem… Tierce okozza. Ő csak… akaratlan előidézője… afféle tehetséges amatőr. És nem is mi okozzuk. Katedrálisokat láttam… és piramisokat… egy másik világ Sithjeit, másik világokból átözönlő, nem ide való nagyurakat és idegen erők flottáit… azt hittem, Tierce és a társai vezetik őket… de nem. A holtak beszéltek hozzám, Anakin, a jövő holtjai… - Jacen megremegett. - Annyian voltak… minden valaha volt és lévő lélek fele… kiszívta őket…
- Micsoda… - Anakin bátyja csuklójára kulcsolta a kezét, hogy valamennyire részese lehessen a látomásnak. - Micsoda? - Akitől családunk első generációjáig visszamenőleg mindannyian rettegünk… - mormogta Jacen. - Végtelen mennyiségű homokot láttam. Elmosta az élőket és holtakat más világok… időtlen idejének homokja, míg nem maradt más, csak a pusztaság, Anakin. Ahol már nem vezetett sehová az Erőjárás. A végtelen sivatag, ahol megszűnt a válaszfal az Élő Erő és a Holt Erő hona között…
- A Káosz… - mormogta Anakin. - Nem, nem és nem - csattant fel majdnem indulatosan Caedus. - Sokkal rosszabb, Anakin. A Káoszból mindig új rend születik, nem a mi rendünk,el sem tudjuk képzelni, de a Káosz egyszerre rombol és teremt. Ez más. Ez az Üresség maga. Ahonnan soha többé nem születik semmi. És eljött az univerzumért. Templomok és piramisok hátán, de eljött… - Ren sosem látta ezt - rázta a fejét Anakin. - Mert ez Ren UTÁN jött el… - suttogta Jacen, ismét megragadva a másik férfi csuklóját, most eszelősen villogott a tekintete. - Hát nem érted? A régi mesterek helyébe kell lépnünk, csak a Sötét Oldal és a Világos Oldal új erőre kapva és szövetkezve állíthatja ezt meg…
- Nem látom egyikünket sem jedi mesterként, Jace… - Anakin majdnem felnevetett. - És ezeket Luke bácsi is látta már… - Ostobaság… - horkant fel Jacen. - A pondrókról és a tömegekről, a technológiai szörnyszülöttek és a leszbikusok fegyvereinek mindehhez semmi köze. Ez az Erő próbája, Anakin. A Világos oldalról… majd gondoskodnak a birodalmi jedik, vagy kik. A barátaid, mint a kis buzerátor Ben, vagy az a Naberrie szenátor… nekünk a Sötétség egyensúlyát kell visszaállítanunk, Anakin…
- Nincs rám szükséged a Sötét Oldalon, Jacen - rázta a fejét Anakin Solo. - Arra van szükségem, hogy középen állj, e világ szülötteként, Anakin, te, aki ide tartozik, nem mint az a vendégelőadó Neo gyerek… - csóválta a fejét Jacen Solo. - És mellettem ebben a Birodalomban. Mellettem és az örököseink mellett…
Anakin kifújta a levegőt és ismét körbesétált a teremben. - És ha nem? - fordult Jacennel szembe végül. - Ha nem értek egyet a mesterterveddel, bátyám, ha nem látom melletted magam, szolgaként, végrehajtóként, ahogy Jaina szolgálta Charist? Hogy aztán… oda kerüljön… ahol a te helyed lenne? - Ne aggódj, nem kell semmiféle természetellenes incesztusba keverednünk, ha ez aggaszt… - nevetett fel Caedus. - És ne gondold, hogy Jaina nem akarta szinte önként és szomorúan dalolva, amivé lett…
- Nem csak erről van szó - rázta a fejét Anakin. - Igazságot kell szolgáltatnom… és nem akarom, hogy egymáson kezdjük. - Ne aggódj, ez nem egy “állj mellém, vagy meghalsz” szituáció … - meredt a távolba lemondóan Jacen. - Többre tartom annál mindkettőnket, semmint hogy ilyen vetélkedésre fecséreljem az Erőt. Nem teszem meg ezt a szívességet… az ellenségnek. Igen, van második lehetőség, van B-opció. - Segíthetünk egymásnak, összedolgozhatunk - értett egyet Anakin. - De vannak… feltételei.
- Kelan, és Ben… - pillantott öccse gondolataiból kiolvasva a neveket Caedus, majd megcsóválta a fejét. - Nem értelek, öcsém. Felhasználtam az unokaöcsénk iránt érzett… szakmai rajongásod, a vágyat, hogy a magad képére formáld… de ő sosem lesz olyan, mint te. Megtört… - Nem te törted meg, mármint nem Mara halála - szólt közbe Anakin. - Más miatt… futott ki a lába alól a talaj…
Caedus néhány pillanatig maga elé meredt, Anakin nyitva hagyott gondolataiban kutatva. Aztán felnevetett. - Miért ment át a Császár Keze a koréliai csempész hálószobájába? Hát ez nagyon jó. Tényleg… a nagyfülű gungannak volt humorérzéke, Anakin, csak te sosem értékelted… de mit számít, hogy ki az apja? Küldd ide, el-Erőjárok vele a pillanatig, ahol fogant, aztán megnézheti… mi van, ha Luke és Han bácsi egyszer csak túltolták az alderaani bort, szendvicsbe vágták Marát, aztán… - Caedus önkéntelen felröhögött.
- Látom, kezded kényelmesen érezni magad Wenthar trónján, bátyám - csóválta a fejét Anakin Solo. - Igaz, ez ízléstelen volt, elnézést kérek - szabadkozott Jacen. - Komolyra fordítva a szót… nem Ben érdekel engem, hanem Carl Wenthar, aki a társaságában utazik, és jelenleg épp Charis Égi Marsalljánál alkalmatlankodnak.
- Á igen, a konszolidáció dilemmája… - Anakin csóválta a fejét. - Mégis mit vársz, bátyám, ugorjak át igazságot tenni a nevedben a Korriban romjaihoz? - a volt Főinkvizítor az elfüggönyzött átjáró felé pillantott, amerre eltűnt Allana és Kelan. - Amíg téged lefoglalnak… a holonetes játékok? - Az Erő és e galaxis reménye az új generáció, azzal pedig oktatás, rávezetés… egy új Akadémia nélkül nem megyünk semmire, öcsém, ez nyilvánvaló - rázta meg a fejét Jacen. - De ne aggódj. Nem veled akarom elvégeztetni a piszkos munkát, ami a birodalmam konszolidációjához kell.
- Akkor? - pillantott Jacenre Anakin. - Szükségem van olyan zsoldosokra, akik értik és tisztelik a Sith hatalmát - magyarázta Jacen. - És látom benned édes öcsém, hogyha nem is léptél a való sötétség útjára, ismered őket, rendelkezel velük. A Renegát elárvult követőit keresem. Mondjuk úgy… tagfelvétel van nálunk.
- Irigykedsz a szedett-vedett nyomoronc csapatomra? - kuncogott fel Anakin. - Inkább úgy mondanám… értelmesebben tudnám őket foglalkoztatni. Cserébe megkapod tőlem Bent, Kelant, és még akit akarsz, a két kislányt kivéve - utalt Reyre és Allanára Jacen. - Ők már szenvedtek eleget. Ha nemet mondasz, és nem leszünk társudalkodók… - Jacen sárgás tekintetében barnás őszinteség villant. - Legalább maradhatunk testvérek, Anakin. És szövetségesek.
...
Sarasi Suun a palota egyik alsó régiójának barlangrendszerében haladt, amikor hirtelen egy kisebb helyiségből kiszűrődő fényre lett figyelmes. Az ütemes csapkodás félig kéjes, félig fájdalmas üvöltéssel vegyült. Amikor belépett a szobába, megpillantott egy talpig fekete bőrbe öltözött éjnővért, aki egy szőke, egyenruhás nő lemeztelenített hátát csapkodta végig korbácsával, a fogoly hajtincsei pedig egy hatalmas szenzorsim-sisak alól buktak ki. A páros mellett egy másik hasonló sisakos alak állt, de annak állapotjelzői inkább arra utaltak, hogy dolgozik, semmint szenved.
- Átlagos nap a Hapes katakombáiban… - nyúlt egykedvűen a fegyverért Sarasi Suun, majd maga elé meredve megjegyezte. - Hello. Gondolom egyikük sem Lecersen nagymoff. Egyikük sem elég ronda és öreg hozzá… vagy azért húztak golyót a fejükre? - Ó, hát végre itt van - fordult vissza Suun felé a bőrruhás, aki szemből határozottan Éjnővérnek tűnt. - A mesterem mondta, pontosabban az Erőn át üzente, hogy hamarosan érkezik. - Pedig nem jelentkeztünk be időpontra… - Suun csapdát keresve nyújtogatta a nyakát.
- Ezt a jómadarat kell átadnom magának - Taalia-Merryn csettintett, mire Beniko végrehajtó energiabilincsei kikapcsoltak és az első rendi főtiszt a földre hullott. - A mester azt üzeni… ajándék. Már kezdte élvezni a pszichedelikus kínvallatást, úgyhogy jobbnak látjuk megszabadulni tőle. Amúgy sem tud semmit arról, amit kérdezni akartunk tőle… - Hát… oké.. - tekergette a nyakát Sarasi, majd az asztalon lévő színes üvegcsék egyik-másikában megcsillanó kristályszerű anyagokra esett a pillantása. Türelmetlenül megnyalta a szája szélét. - Azokat ott még… megeszitek? - Azt sem tudom, micsodák, én csak beköltöztem ide, kollegina - vonta meg a vállát Taalia-Merryn. - Ezek nem dathomiri főzetek. - Hát reméltem is - szagolt bele egyikbe másikba türelmetlenül Suun, és megremegett az egész teste. - Elnézést… nem baj, ha leülök? - Csak nyugodtan - vonta meg a vállát Taalia, majd intett Brabhamnak, miközben Beniko a sarokban nyáladzott a szimsisak alól, összefüggéstelenül motyogva. - Golyófej addig hoz valami frissítőt. Úgyis unatkoztam.
- Melyikből adtál neki? - pillantott szakértő szemmel a motyogó nyáladzó Beniko-re Suun. - A pirosból és a kékből egyszerre? - Már nem is emlékszem, melyikben mi van - tárta szét bőrkesztyűs karjait Taalia. - A halál-szimet egy idő után élvezni kezdte, ahelyett, hogy beszélt volna, még könyörgött, hogy folytassam, csak még egy menetet, csak még egyet. Bolond ez a nő, én mondom. Szóval elkezdem neki beadni abból, amiket az előző tulajdonos itt hagyott. Valami Astarta, vagy Astoria, Asti… aztán gondoltam, kipróbálom a korbácsokat… - pillantott Taalia a hátsó szervízfalon sorakozó kínzó és kéjeszközökre - ,de meg se érezte.
- Hát, ha a sárgából is adtál neki, nem csoda - Suun végigfuttatta az ujjait az üvegeken. - Csak egy módon tudhatjuk meg, melyik micsoda… mégsem vihetem vissza úgy a foglyot a mestereinkhez, hogy ne tudnám, mi történt vele. - Persze, persze - legyintett Taalia-Merryn. - Kóstold csak meg, tessék.
- Kösz - Suun kezet rázott a másik nővel. - Amúgy csá. Sarasi. - A bombás csaj? - vihogott fel az Éjnővér. - Menő. Az én nevem Taalia. Szervusz. Meséljek neked igazán beteg történeteket a boxer lázadásról, Manchurol? - Csak ha közbe a droidod hoz valamit ezekre - szippantott fel az orrába két kék kristályt Suun az egyik üvegből. - Ezek baromi erősek… - Ja, Brabham? Képzeld, nem droid. De legalább olyan buta, mint egy asztromech. Erről is van egy storym, figyelj csak…
...
Raynar Thul hosszú, nyálkás csíkot húzott maga után, ahogy ide-oda csámpázva egy hatalmas, üreges, boltíves térbe érkezett a Palota legalsó szintjén. A volt jedi-Killik kíváncsian meredt a boltíveket tartó oszlopokon nyugvó karmos lényekre.
A Sith szentély közepén álló oltáron fekvő hapan kisfiú, egyike Charis alacsonyabb rangú játszótársainak, még egy utolsót rángott, ahogyan a köpenyes, hórihorgas, ősöreg férfi kiemelte felnyitott mellkasából még remegő szívecskéjét és beleharapott, aztán elcsendesedett, miközben az öreg olyan varázsszavakat mormolt, amelyeket Raynar jól ismert… anyja ó-alderaani szeánszairól. - Szá’de’ma’ro’nan’drago’nan’drago’szaj, koloh’etut’masej, oj’vej’prima’god’ej…
Caltanis nagyúr püspök letörölte a szája széléről a vért és kíváncsi tekintettel fordult Raynar felé. - Sh’alom, Bogárember. Ó-alderaani atyáink nevére, a Kabbalára, minden Sith és ős-deista tan titkaira mondom, Cilic vagy, látom ám… és mégis, testvéri vér is folyik ereidben, fiú, az Erő és Alderaan vére egyszerre, Mázeltov…
- Alagútépítő hüllőfészekember… - Raynar arcán csodálkozásba rendeződtek a redők. - Nemnagymoffember. - Igen, híre ment a járatokban, ahol kultistáim és a noghrijaitok fogócskáznak, hogy Lecersen nagymoffot keresitek - biccentett Caltanis nagyúr. - De szegény öreg nagymoff nem bírja a bogárszagot, sajnos… én sokkal… érdeklődöbb vagyok, fiam. Jesu Dea, Ju Dea, Acolytus Dea… egyre megy. Csak egy atya van, nem igaz, Építők rabszolgája?
- RosszFészek - rázta a fejét Raynar. - HalálFészek. Sötét Fészek. NemAnakinFészek. NemSoloFészek. - Ugyan már - nevetett fel Caltanis. - Ne légy ostoba. Az Anya csápjai és az Apa Magja két ellentétes tan. Tán nem emlékeztek rá jól, bogárkák?
- Miért hívta SoloFészket a DeuszFészek - rázogatta a fejéből természetellenesen kicsavarodó csápogatókat Raynar Thul. - Miért hívja SoloThult… ShabeszDea Fészke? - Fajtáink évmilliók óta háborúban állnak, Fészek - Caltanis mintha egyszerre ezer és egy hangon szólt volna. - És itt az ideje, hogy oldalt válasszunk az eljövendő ítéletkor. Amikor a gyermekek törékeny teste.. - pillantott Caltanis a felnyitott mellkasú kis holttest felé - Megnyitja az utat… a homok ura előtt. A homok ura eljön, Fészek… és a te mestered sem tudja majd megállítani… ahogyan Caedus császár sem… a gyermekek mutatják az utat… - Vén bolond SzenilisFészek - mormogta Raynar és hirtelen máshol szeretett volna lenni. - Ugyan már, bogaram… - nevetett fel Caltanis. - Csak a mi fajtánk és a ti fajtátok élte túl, amikor évmilliókkal ezelőtt utoljára eljött a homok. Amikor mindenki a Csillagok Királynőjéhez imádkozott a Tudás kútjának vizéért, de nem azért, mert tudni vágytak, hanem mert szomjaztak… a jeedai előtt, az Erő előtt.
- Idő előtti Fészeknek nincs királynője - rázta csáprágós fejét Raynar. - Nincs Káoszfészek előtti Fészek. - És épp ezért nincs, ami valójában útját állhatná a homoknak - fordult vissza Caltanis az oltár felé és újra kántálni kezdett valami ó-ershani-ó-alderaani keveréknyelven.
- En shalom, en goa’uld, en’ afet en’amon ‘a’mun… anakh’suun’amun, aneh’aton, ek’natoh,shabaton’a en… en’aton’a’nuur, en’sabah… a nuur!
Raynar döbbenten meredt az oltár felett lassan örvénylő, lassan formát öltő, heherésző kékes alakra.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 23, 2024 14:54:44 GMT 1
A tűzben áttetsző rémalak jelent meg, kezében egy hatalmas ezüst kaszával, amely egyben a Káosz jelképe is volt. Aztán az alak lassan elnyerte végleges formáját, egy magas, majd két méteres kolosszus manifesztálódott, aki ősi sith vagy ki tudja milyen páncélt és fekete köpönyeget viselt. A kék bőrű lény körül kékes aura sugárzott amelyet a lángok okoztak melyek körbevették de nem árthattak neki. -Caltanis te vén sakál! -kezdte derűsen mondandóját a különös alak. -Te aztán tudod mi kell a magamfajta Káosz Isteneknek! Kisfiú esszencia...finom! -az alak szinte kéjesen nyalta meg az ajkait, miközben a levegőbe emelkedett, majd pontosan Caltanisék előtt ért földet. Az aszott vén varázsló máris leborult a földre és imádta Istenét, a Káosz Urát, En Sabah Nuurt… Raynar Thull egyelőre nem tett semmit, inkább döbbenten szemlélte a félelmetes jelenséget. -Nagyúr! -kezdte ájtatosan Caltanis. -Milyen megtisztelő, hogy láthatunk téged, a Káosz Urát és Istenét! -En Sabah hirtelen módfelett dühös lett. -Gondolom nem bájcsevegni idéztél meg! -hangja jegesen csengett s a két alakra mély sötétség borult. Mintha maga az üresség hullott volna le reájuk. Caltanis remegni kezdett a félelemmel vegyes áhítattól. Raynar Thull pedig bénultan állt, mozdulni sem tudott. Killik érzékei vadul ciripeltek elméjében de hiába, nem tudott meg se mozdulni. -Úgy gondolom Nagyúr, beszélned kéne Császárunkkal a Halhatatlan Lorddal aki visszatért a halálból… -Caltanis rettegett de tudta nagyon jól, hogy ez felkelti az Isten érdeklődését. -Nos igen… magam is beszélni óhajtottam vele! Van miről! -En Sabah intett hogy Caltanis álljon fel. Közben az oltáron a meggyalázott kisfiú teste hirtelen rángatózni kezdett. Kékes lángok vették körül amelyek beburkolták, majd a gyerek testén lévő iszonyatos sebek begyógyultak és a kisfiú lassan lekászálódott az oltárról. Szemeiben kékes láng villogott, egyébként szemüregei teljsen üresek voltak. Caltanis és Thull elborzadva nézték a különös jelenetet, amint az előbb még halott kisfiú odalép En Sabah mellé és kis karjait a nagyúr izmos karjaiba kulcsolja. -Menj játszani kis drágám! -suttogta En Sabah alig hallhatóan, majd Raynar Thull felé mutatott. Az élőhalott kisfiú odament a bénult bogáremberhez, majd harapdálni kezdte a karjait. Kis fogai alaposan belevájtak Raynar Thull végtagjaiba. -Nem, nem szabad! Azt mondtam menj játszani! Nem esszük meg a bogárbácsit! -kiabált rá a kisfiúra En Sabah, amaz pedig megindult valahova az alagutakba. -Nagyúr… mi ez? -Caltanis szinte undorodva vette tudomásul, hogy az imént meggyalázott kisfiú, most valami természetellenes élőhalott lény lett. -Ne tégy úgy kedvesem mintha nem tudnád? -En Sabah Nuur mutatóujját egyenesen Caltanis homlokába fúrta, amaz pedig térdre rogyott és aszott teste haldoklani kezdett, ahogyan a Nagyúr elszívta életenergiáját s hatalmát…
Alig pár perccel később, Caltanisból az aszott vénemberből egy kékes lánggal világító szemgödrű, vékony szinte már csontvázszerű lény lett. A lích lassan talpra kászálódott, majd En Sabah tekintetébe fúrta kékes lánggal égő szemgödreit. -Nagyúr...ez… -Maga a halhatatlanság amire vágyt6ál öreg barátom! -fejezte be Caltanis gondolatát Nuur Nagyúr. -Élőhalott mágusként immár senki le nem győzhet aki halandó! Egy lích aki az én szolgám lesz, s engem fog képviselni ebben a kis Birodalomban! -közben a távolból eszeveszett bogárciripelés és bogár sikolyok hallatszottak, csilingelő kisfiú kacagás kíséretében. Roppanások, reccsenések, böfögés, mintha valaki a rovarnépet zabálta volna. -A kis drágám most táplálkozik! És te...mától az ÉN Fészkemet szolgálod!
En Sabah Nuur odalépett a még mindig béna Raynar Thullhoz, megfogta a koponyáját majd belevájta körmeit szerencsétlen lény homlokába. En Sabah Nuurt vöröses energiahullám hagyta el, amely átvándorolt Raynar Thull testébe. -A Fészked és a néped mától...az enyém! És most, vezessetek a Halhatatlan Császárhoz! Mondandóm van néki! En Sabah Nuur elengedte az immár mozgásképes Thullt majd Caltanis a Lích Lord vezetésével elindult oda, ahol Caedus Nagyúr trónolt s uralkodott.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 1, 2024 14:01:51 GMT 1
- Mi ez?! – pördült meg a saját tengelye körül Anakin Solo olyan elánnal, hogy köpenye csak úgy suhogott a levegőben. A volt Főinkvizítor falakon-ajtókon át túllátó, hidegkék szemű tekintettel bámult egy pontot valahol a távolban – úgy tűnt, mintha nem is a fizikai világot vizslatná, hanem a metafizikait. Mindeközben úgy felszikrázott körülötte a levegő, mintha a támadni készülő fenevad lenne. Caedus is megérezte. A sith régens ábrázata most nem tükrözött játékosságot vagy humort, de még a Solokra olyannyira jellemző gúnyt vagy félmosolyt sem. Visszafojtott, de mindig őrlángon égő haragja, mindenkori sötét romlottsága most felkúszott, előmászott a lelkéből az arcára, ami ettől megkeményedett. Úgy parázslott a tekintetén két vörösessárga szeme, mint világokat elnyelő napok. A bátyjához visszaforduló Anakin azonban a felszín alatti érzelmeket is felfogta – félelmet. Méghozzá nem valami idegen dolgot, hanem ugyanazt, pontosan ugyanazt az érzést, ami önmagában is megvolt, ami elől nem volt menekvés a családja számára. A Solok generációs ősfélelme volt ez, ami abban a pillanatban indult ki a forrásából, amikor Anakin Skywalker először kezdett el a homokról panaszkodni a nőnek, akit meg akart kapni, akit megkívánt – csakhogy Nagyapa akkor még egyáltalán nem értette, hogy mibe tapintott, hogy mibe látott bele. Talán csak halvány megérzései voltak az eljövendő fenyegetésről, de az is lehet, hogy pontosan tudta. Ugyanez volt az a benyomás, az a genetikai ősfélelem, amit minden sivatagvilági ember a zsigereiben hordozott, tudat alatt cipelt, mint valami túlvilági előérzetet. Anakin most értette meg, hogy Caedus, akinek az Erő tanulmányozásában és tudásában nem volt riválisa ezen a létsíkon – hiszen nem csak életében akadémikus elmeként, de holtában is csak tanult és tapasztalt ahelyett, hogy felejtett és elmúlt volna – valójában miről beszélt. És Anakin azt is megértette, hogy bátyja valóban nagy hatalommal rendelkezik. És rádöbbent, hogy a semmiből megjelent, ugyanennek a palotának a falai között most feléjük közeledő entitással szemben mindketten tehetetlenek és mindketten kicsik még – En Sabah Nuur több ezer éves tudással és több ezer éves tapasztalattal még a Solo-fivérekkel is elbánt volna, akkor is, ha nagy árat fizetett volna érte. - Már érted – csikorgott fel Caedus nagyúr ezúttal halálosan komoly hangja. – Már érzed, öcsém. Ez ellen most nem léphetünk fel, még nem. Még ha meg is öljük, attól még lesz ideje elpusztítani a galaxist, elhozni a homokviharokat, és életre kelteni olyan teremtményeket az idő és tér szövetén kívül, amiket mi nem értünk, és amik ellen nem tudjuk, hogyan kell harcolni. - Jace, ez az a vén szar, En Sabah Nuur, az ershani uralkodó – ráncolta a homlokát Anakin. – Eddig nem éreztem benne ezt, bár az is igaz, hogy az EGB részéről Folett, később pedig Tierce volt megbízva az ershani kapcsolattartással. Én magam sosem találkoztam vele, akkor láttam volna, akkor megéreztem volna a felszín alatti dolgokat. - Nem érezted volna meg, Ani, amíg nem mutattam meg neked – rázta a fejét Caedus. – Na persze nem azért, mert nem lenne meg a hatalmad hozzá. De neked elterelték a figyelmedet. Előbb Abeloth, aztán Ren, a Tiercek, a deisták. Ezernyi veszély leselkedik a galaxisra, igen, de mindig lesznek hősök, akik megoldják őket. De nem lesz senki, aki megállítja a Semmit, ezt az ürességet. Ellene… csak mi vagyunk. - Persze, legyőzzük, mi sem egyszerűbb, aztán jön a következő, mégnagyobb hal, illetve istenség – forgatta a szemeit Anakin. – Jace, nekem kötelezettségeim vannak a galaxis iránt. Nem foglalkozhatunk csak egy fenyegetéssel. Persze, igen, mindent nem oldhatunk meg, de létrehozhatunk egy olyan galaxist, ami meg tudja önmagát védeni. Én nem vagyok halhatatlan, mint te. Nekem számít a hagyatékom. - Ahogy nekem is – pillantott a trónterem elfüggönyözött része felé Caedus, ami mögött Allana az imént eltűnt. – És talán neked is jó lenne elszaporodnod, ha már úgyis szereztél magadnak egy újabb mezítlábas, lecsúszott nőt, nem? És ja, mindig van egy nagyobb hal, de éppen ezért kell végleg… életben maradnunk. - Nocsak, halhatatlanság, Jacen? – húzta fel a szemöldökét Anakin. – Sordis is kereste. Ren is kereste. Palpatine is kereste. Azért remélem, mi nem vagyunk önnön nagyszerűségünktől megrészegült vén szarok, mint amazok, bár te mindig is el voltál telve magaddal, bátyám. - Nekünk ez nem gyengeség, Anakin – rázta meg a fejét Caedus. – Nem hübrisz. Épp az ellenkezője! Mi nem önmagunk miatt keressük az örök életet. Hát nem érted? Ez… a mi valódi sorsunk. A galaxis őrzőinek kell lennünk. Igaz persze, hogy ez nagy áldozat, mivel egy idő után rohadt unalmas lesz. – Jacen Anakinra pillantott. – Éppen ezért kell hagyatékot nemzeni. Anakin nem felelt. Érezte En Sabah Nuur elsöprő jelenlététől kissé távolabb levő személyeket, izolálni tudta őket még a Homok Nagyurának minden más kisugárzást elnyomó pulzálása közepette is – Suunt, az éjnővért, na meg a kínpadra kötözött Beniko minisztert, Kyron egykori végrehajtóját és a rossz szájak szerint ágyasát, bár Anakin ez utóbbiról nem volt meggyőződve. - Ne gondolkozz sokat, mindjárt itt van – hatolt be a tudatába Jacen hangja. – Még van időd felszívódni, ha akarsz, ha nem akarod, hogy bárki értesüljön a túlélésedről. - Nem hinném, hogy Sabah nagyúr pletykás lenne. Szembenézek vele, nem hagylak itt – rázta a fejét Anakin, és kék szemeit Jacen tekintetébe fúrta. – Ezúttal nem. - Nahát, nem is tudom, mit mondjak – felelte hetykén Jacen, de nyelt egyet, ahogy a torkában hirtelen megjelent egy gombóc, és egy pillanatra elszorult a szíve. Hirtelen belenyillalt az a borzalom, ahogy a kisfiú fehér fénytől körülvéve elesik a Yuuzhan Vong harcosok között, míg ő, Jaina és a többiek időt nyernek a menekülésre. A múltbeli víziót öccse hangja szakította félbe. - És el kell rejtened a fiatalságot – figyelmeztette Anakin. – Allanát, Kelant, és a kis Reyt, bár ez utóbbit talán inkább a kemencébe kéne betenni, ha tényleg Charis lánya. - Ejnye, te aztán jól hozzászoktál a neked nem tetszők elégetéséhez – kacsintott Caedus. – Miért ment át a jedi az úton? Mert másképp a kéményen át távozott volna, nem igaz? - Nem érted – rázta a fejét Anakin, aki úgy döntött, most szemet huny az újabb ízléstelen poén fölött. – El kell rejtened őket… előle – bökött a kijárat felé, ahonnan egyre közelebbről érződött En Sabah Nuur mindent felőrlő kisugárzása. – Ő valami más, nem az Erő, de nem is a vongérzék. A fiatalok erőt jelentenek a számára, hatalmat. És nem tud ellenállni nekik. - A vongokat is te kezdted el megérezni, még előttem – mosolyodott el Caedus. – Örülök, hogy kezdesz visszatérni önmagadhoz, Ani. De úgyis megérzi őket, hiába vitetem el Allanát másik rendszerbe. - Az a Holoboksz, vagy mi – emelte fel a kezét Anakin, hogy elhallgattassa a bátyját. – Veszélyes. Érzem. Ha virtuális valóság, akkor önmagában egy másik dimenzió. Ez olyasmi, amit egy olyan elme, mint amaz odakint valósággá tud tenni nekik. - Hmm. Jó tudni – hümmögött Jacen, aki felidézte magában, hogy amit Anakin a technológiáról mondott, abban eddig sosem tévedett, veleszületett érzéke volt hozzá mindig is. – De most kell döntened, hogy halott akarsz maradni, vagy sem. Nem olyan jó móka, mint mondják. - Te nem is voltál halott, nem teljes módon – rázta a fejét Anakin. – És nem, nem látom be, hogyan lenne előnyösebb. Nekem vissza kell térnem a Birodalomba. Így két hegemónián belül tevékenykedhetünk összehangolódva, nem csak az ESB-ben. - És van egyáltalán hová visszatérned? – vonta fel a szemöldökét Jacen. – Úgy hallottam, a teutonok máris elkezdték felprédálni a peremterületeidet, és gondolom hamarosan mások is sorba állnak ételért. Ki tudja, ki fog kopogtatni a Fondoron akár már holnap reggeliért. - Én nem félek visszatérni egy legyengített pozícióba. Engem már nem érdekel a hatalom projektálása, a politika. Különben is biztos vagyok benne, hogy a Kyron-helyzetre való tekintettel a Vezérkar máris kigondolt egy új államszervezési módszert, egy új apparátust, amivel kibekkelik a fegyvernemek rivalizálását és a vezetők túlzott hatalmát. Persze ettől előny lenne az ESB-be való hivatalos bejegyzésem is, még akkor is, ha ehhez itt kötelező valami öntelt, rémes Darth cím. De a Hapest ki nem állhatom. - Nekem tetszik. És biztos szívesen fogadnak majd vissza a vezérkari társaid, hiszen bezártad és megerőszakoltad a fél EGB-t, de hát a békéért meg a szépségért meg kell szenvedni, ugyebár – nevetett fel Caedus és felállt, majd Anakin mellé lépett. – Viszont igazad van, Ani. Téged nem tudlak elképzelni a háttérben, mint a Neo Tierce féléket. Te mindig is az előtérben voltál. Na meg a nappaliban, a hálóban, a konyhában - pontosabban másokéban, a kémeid és poloskáid minden államellenes tisztecske házában ott voltak. Konyháról jut eszembe, tényleg kéne egy asszony, mert egyedül az én támogatásom nem lesz elég. Minden hatalmi pozícióban levő férfinak kell a lelki támasz, ezt már nem félek én sem bevallani. Na meg ki fogja kimosni Anya nélkül az alsóneműnket, nemdebár? - Az EGB elfogad, ha tetszik neki, ha nem – vont vállat Anakin. – És Reuenthal pedig, aki kiadta ellenem a kivégzési parancsot a Jedhán, szintén meg fog halni az év végéig, ezt garantálom. Egyelőre viszont elég büntetés a deistáknak a szent világuk pusztulása. Különben én is érzem… a vágyaidat, Jace – tette hozzá, és ittléte óta először elmosolyodott. A Főinkvizítor arcán a mosoly teljesen idegen látvány volt a galaxis többi lakója számára. De Jacen jól ismerte ezt a kifejezést az öccse részéről. – Az egyébként szintén homokvilágról származó robbantójedim a te… mi is az, éjnővéreddel beszél éppen – folytatta a fiatalabb férfi. - Érdekes, hogy ott van velük Beniko miniszter. Tudtommal kyronista. - Éppen azért jó neked, mármint a homokos nőd – mondta Caedus. – Talán ő is megérzi a Nuur jelentette fenyegetést. Talán felfogja a fontosságát, és ott lesz melletted. És mini főinkvizítorok fognak szaladgálni körülöttetek. - Az lehet, azóta flörtöl, mióta valami rejtélyes oknál fogva nem öltem meg – hunyorított Anakin. – De nem voltam magányos. Voltak nőim, persze csak a főtiszteknek kijáró katonák, ajdutánsok. De Beniko jelenlétét még mindig nem értem. - Magunkkal hoztuk, azt hittem, tud valamit a renegátistákról – felelte Jacen. – Ebben viszont te tudsz segíteni, ahogy már mondtam. - Tetszeni fog a vezetőjük, de a Jedhán ő is elcserélt lett – Anakin egy különleges hívókódokkal ellátott komlinket akasztott le az övéről, és Jacennek hajította. – Már a saját útjukat és agendájukat követik, nem lesznek hűségesek, de biztosan kell nekik erőforrás, amikért cserébe adnak asszaszinokat. De már céltudatosabbak, erősebbek, sordistalanabbak. - Majd odafigyelünk rájuk – vigyorgott Jacen, és felvillant a szeme, ahogy elkapta a szerkezetet. – Akkor hát lássuk, mekkora diplomaták vagyunk. Te most az EGB részéről jött mediátor vagy, majd Tierce haverod jóváhagyja odaát. - Ha eddig nem fulladt bele a kesselibe a Calimon – tette hozzá reménykedve Anakin. - Annie, nem most beszéltük meg, hogy az efféle piti rivalizálások nem méltók hozzánk? - Nem beszéltünk semmi ilyesmiről. - Akkor csak gondoltunk rá – vont vállat Jacen. – Mindenesetre majd igazságot szolgáltatsz, ha kiderül, hogy tényleg hűtlen, ha már ez olyan fontos neked. De amint mondtam, Tierce és a stábja a tudtuk nélkül járultak hozzá a vendégünk terveihez. - Attól még dimenziószökevény, egy idegen – szólt szigorúan Anakin. – Azok meg több kárt okoznak, mint hasznot. Ebben az új Grodinban is van egyfajta céltalanság, kapkodás. - Meg rengeteg szintohol, de ez most mellékes – hadarta Caedus, miközben kinyílt a trónterem ajtaja, és belépett rajta En Sabah Nuur. Az ershani nagyúr mellett pedig ott ácsingózott új killik szolgája. - Nahát, még régi barátokat is hoztál nekem – pillantott fel Jacen. Ahogy a jövevények hallótávolságba értek, hozzátette: – Raynar, micsoda meglepetés! Már el is felejtettem, milyen őhm… jóképű vagy. A bogár erre csak ciripelt, mintha megfosztották volna a hangjától. Jacen kissé csalódottnak tűnt. Anakinnak sem tetszett, hogy mostmár nem bízhat Raynarban és el kell engednie. De az erőforrások már csak ilyenek voltak. - Egy másik meglepetés pedig az öccse, régens – A trónus előtt megállapodó En Sabah most Anakint fürkészte. Mélyen zengő hangjába túlvilági sugallatok vegyültek. – Persze én előre láttam… végig tudtam… nincs az az esemény, nincs az a káosz, ami meglepne, mert mindezt… én uralom. - Nuur nagyúr – hajtott fejet üdvözlésképpen Darth Caedus, aztán a trónjához sétált és beleült. Anakin a szék mellé állt, és a méltóságteljesen eléjük járuló ershani-killik delegációt figyelte. – Tetszenek a módszerei. Az érkezése igazán... nos, inspiráló. … A nő keze végigsiklott a márványfalakon, amikre ragacsos, furcsa homok tapadt, miközben kissé tántorogva haladt előre a palota trónteremhez vezető főfolyósóján. A paldót is csíkokban bevonta az az idegen hatású anyag, ami a Savareenen levő, kicsit élesebb, a Jedhához képest szúrósabb homokra emlékeztetett, olyasmire, ami át tudja vágni még egy hutt vastag torkát is – maga sem tudta, ez az utolsó gondolat miért ötlött fel a fejében. Hirtelen elkapta a kezét a zavaros anyagtól, ami mintha tekergőzni kezdett volna, mintha analógia akart volna lenni az Abeloth féle csápokra, csak sokkal szebb, sokkal művészibb, magasabbrendűbb kiegészítője volt egy olyan entitásnak, aki galaxisokon és téridőn túli dolgoknak parancsolt. Sarasi Suun tekintetét hirtelen elterelték a semmiből megjelenő háztartási droidok, akik azonnal nekiálltak felsepregetni és lekaparni a csillogó, sárga homokváladékot a falakról és a padlóról. - Jó a cucc, mi? – röhögött fel Taalia, aki ugyanazt az anyagot nyalogatta a falon, amit Suun az imént puszta kézzel megérintett. – Nem is tudtam, hogy ezek a Hapanok ilyen dolgokat tudnak keverni. Nekem mindig úgy tűnt, hogy karó van a seggükben. - Ez nem a szerek hatása – ráncolta a homlokát értetlenkedve Suun. – Éjnővér, figyelj rám! Ez nem homok. Nem teljesen. Én már csak tudom, a Savareenről származom. A homok bemegy mindenhová, de ez valami más. Valami… veszélyesebb. Én a helyedben nem nyalogatnám. - Caedus nagyúr és Solo Főinkvizítor is veszélyes alakok, mégis nyalogatnivalók – vont vállat Taalia-Merrin. – De igen, én is érzem, amit mondasz. De arra nem gondoltál, hogy éppenhogy ez a homok az eredeti őshomok, ami pedig a Savareenen meg máshol van ebben a galaxisban, az a gyenge másolat? - Az összetétele ugyanaz, mégis rossz előérzet fog el, ha ránézek – rázta a fejét Suun. – És ezekkel a betépett gondolati körökkel nem megyünk semmire, főleg ilyen feldúsított vérű állapotban. Mindez attól a kék páncélos, nagydarab genyótól származik, aki a trónterembe ment Caltanissal, nem? - En Sabah Nuur tárgyalni ment a régenssel – felelte Taalia. – A fiúk majd beszámolnak róla, mi a helyzet ezzel az egésszel. De én nem ezt akartam megmutatni neked. Caedus nagyúr azt mondta, adjak nektek egy hajót. Hát tessék, lehet válogatni – azzal megnyomta az egyik ajtó melletti panel kapcsolóját. Az ajtó feltárult, és egy rejtett, de jól felszerelt magánhangár tárult a szemük elé. - Nincs valahol a városban… egy parti? – nézett körül a különféle luxusjárműveken Suun. – Kéne valami füstös lebuj. Még a Hapanok is szoktak szórakozni, nem? - Fogalmam sincs, de nem kéne itt maradnunk? A fiúknak segítségre lehet szükségük – szólt Taalia. – És különben sem ajánlott beállva pilótáskodni, nem csak illegális, de ön- és közveszélyes. - Közönséges téveszme – legyintett megtántorodva Suun. – És a fiúk tudnak vigyázni magukra. Gyerünk! Egy percig se tudok megmaradni ebben a biztonságos puccban. A Jedha után kell valami kikapcsolódás. - Nem mondom, hogy a Calimra vezető út pihentető volt – mondta bizonytalanul Taalia, miközben Suun már az egyik sportsikló mellett tevékenykedett. Láthatóan nagy szakértelemmel tépte le vezérmű alatti panelt, és a kábelek között kezdett babrálni. - Hé! – szólt rá Taalia. – Nekem van felszállási engedélyem, nem kell ám ellopni! - Ó – egyenesedett fel ködös tekintettel Suun. – Nahát. A szokás hatalma. - Benikot sem hagyhatjuk hátra… A nehézgárdisták ugyan ott vannak… - Golyófej vigyáz majd rá – ragadta meg Suun Taalia karját, és a következő pillanatban már mindketten a siklóban ültek. – Vigyél ki minket innen, éjnővér! Egy kicsit eltűnünk ebből a forgatagból. Azzal a sportsikló felemelkedett, és kilőtt a horizont felé, a két nő pedig egy időre eltűnt a szemlélődő hapan kémek, noghri halálosztagok és palotaőrök, na meg a felelősségtudat vigyázó szeme elől.
|
|
|
Hapes
Feb 4, 2024 14:22:43 GMT 1
Post by sithlord on Feb 4, 2024 14:22:43 GMT 1
En Sabah Nuur hatalmas energiát érzékelt a két Nagyúrban, olyan mennyiségűt amely alapján akár Apostolok is lehettek volna, ha En Sabah fedezi fel őket. Érzékelte hogy ezek ketten testvérek. Először arra gondolt elteleportálja az anakin nevűt, de végül is hallhatja azt, amiről beszélni akart Caedussal. -Legyetek üdvözölve gyermekeim! -En Sabah kitárt karokkal közeledett a két fivér felé, majd megállt előttük karba font kézzel. A Nagyúr ezúttal csak két méteres valójában jelent meg, szükségtelennek tartotta a felesleges erőfitogtatást. Körülötte halványkék aura jelent meg, ahogy aktivált egy védővarázslatot, biztos ami biztos. -Miért kerestél fel bennünket Nagyúr? -kérdezte Caedus, miközben az üres szemgödrű lích Caltanisra pillantott, aki hűségesen követte Nuur Nagyurat. Caltanis szemgödrei jéghideg lánggal égtek. En Sabah végül a lényegre tért. Megfigyelte, hogy az Anakin nevű, ugrásra kész. Akár meg is támadhat, gondolta En Sabah és jót derült magában a gondolatra is. -Azért jöttem hogy elmondjam, akit keresel a közelben van! A fiú, akire sok gondolatodat fordítod, nincs messze tőled! -En Sabah kivárt, amíg Caedus megemészti a hallottakat. -Honnan tudsz róla? -Caedus arca őszinte meglepetést tükrözött. -Ismerem az enyéimet és tudom hol vannak! Bárhol rájuk akadok ha kell! -mondta En Sabah meglehetősen titokzatoskodva. -A tieid? -kérdezte Anakin kíváncsian. -Vagyis egy újabb őrült piramisépítőt keres a testvérem? -A főinkvizitor hangján érezni lehetett az enyhe gúnyt. -Mondjuk úgy, hasonló képességeink és eredetünk van! -válaszolt Nuur. -Mondd el amit akarsz aztán...tűnj el! -Caedus arcán düh jelent meg, nem nagyon szerette a Káosz ivadékait. Ezt a Nuurt pedig ha tehette volna menten elpusztítja! Dühös volt és...félt! Ősrégi zsigeri félelem volt ez, a rájuk váró dologtól, amely En Sabahban testesült meg. -Nade Nagyúr! Így kell bánni a vendéggel és a leendő...szövetségeseddel? -En Sabah ajkain gonosz mosoly jelent meg, majd folytatta. -Az ÉN tervem volt, én találtam ki hogy ti egymásra akadjatok és találkozzatok! Minden amit tesztek az én akaratom! Tehát...akit keresel! -En Sabah Nuur pár fura kézmozdulattal pár rúnát rajzolt a levegőbe és megjelent egy magányos kisfiú arca. A kisfiú egy kabinban feküdt egy kényelmes ágyon, álmodozva gondolkodott. A kép hirtelen eltűnt. Caedus pedig...felismerte a fiút. -De hiszen ő...az a kisfiú akinek a családját nemrég mészárolták le! Saabeus… -Caedus tekintete meglepetést de egyben örömöt is sugárzott. -Hívd csak Saabienak, ahogyan a szülei, vagy Szabi! Úgy látom meglepődtél! -En Sabah arca kifürkészhetetlen volt, közben Anakin megpróbált az elméjébe hatolni mire a Nagyúr intett. Anakin úgy repült el mintha megszűnt volna a gravitáció és hirtelen valaki megrúgta volna. Nyekkenve vágódott a falnak, de nem sérült meg különösebben. -NE kutakodj ott, ahol semmi keresnivalód Inkvizitor! -En Sabah nem volt bosszús, csak Caedus arcán villant át némi düh, de Anakin feltápászkodott és leporolta magát. -A lényeg bartátaim hogy hamarosan valóra válik a jövendölés, amit az Őrült Abdul al Shared írt évezredekkel ezelőtt! -En Sabah Nuur hangja ünnepélyes lett. Majd szavalni kezdett. Caedusék csendben hallgatták.
„Amikor megszületik a Fattyú, akinek apja és nagyapja egy! Amikor a halottak vére újra éled! Amikor a Sosemvolt Hercegnő férjül megy a Fattyúhoz! Amikor feltámadnak az Ősi Halott Nagyurak! Amikor a Káosz és a Rend összekeveredik! Amikor Szentté válik a Szentségtelen! Amikor egyesül a KÉT VÉRVONAL! Amikor eltűnnek a Béke Lovagjai! Amikor a Fattyú átveszi örökségét! Akkor Akkor Akkor Eljön a Vég! Feltámad a Homokvihar Belep mindent az Ősi Homok! Újjáépülnek az Ősi romok! Helyreáll a Rend és a Káosz! Egyensúlyba kerül a két rossz! Fele meghal másik fele életben! A Nagyúr meghal attól kit barátnak hitt! Kisfiúk lesznek az új Nagyurak! Sose nőnek fel gyerekek maradnak! De előtte eljön a Mahdi! Győz az Ősi Gonosz felett! A felének a fele is meghal! Amikor maga a Mahdi is elmegy!”
-Nos ennyi hát ez az ősi Szentírás! -fejezte be végül En Sabah. -Úgy gondolom a te Saabeusodnak köze van az ősi próféciához, ezért akarom, hogy ti ketten megismerjétek egymást! -En Sabah Nuur alakja hirtelen semmivé foszlott, miután hirtelen homokvihar támadt a teremben, Caedus és Anakin alig tudott talpon maradni a hirtelen vihartól, majd az Ősi Nagyúr eltűnt, kérdéseket és titkokat hagyva maga után...
|
|
|
Hapes
Mar 9, 2024 20:07:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 9, 2024 20:07:50 GMT 1
Anakin és Jacen egyöntetű döbbenettel néztek En Sabah Nuur hűlt helyére, legalább annyira meglepve a jelenés feltűnése, mint eltűnése által, mint amennyire zavartan bámult maga elé motyogva Raynar Thul és Caltanis bíboros, akik vagy szánt szándékkal és előre kitervelten, vagy pedig a nagy hatalmú idegen tudat hatása alá kerülve minden bizonnyal olyasmire számíthattak, hogy itt és most rögtön élet-halál harcba kezd En Saba és a Solo-testvérpár, és előbbi győztesen kikerülve a küzdelemből nyomban ki is nevezi őket a Mor’mon Birodalom újabb tartományainak urává.
Jacen egy pillanatra lehunyta a szemét. - Nem érzek rajta kívül, pontosabban a hűlt helyén kívül több idegen testet az Erőben, sem a Palotában, leszámítva persze a még mindig az alsó járatokban kóborló noghrikat - pillantott Jacen öccsére, majd megrándult a szemöldöke. - Bár ezek után még jó néven is venném, ha segítenének körülnézni, nehogy valamiféle áruló mormon, vagy ershani gyerekrabló hátramaradjon itt. Végtére én legalább annyira mal’ary’ush lennék, mint te, édes öcsém.
Anakin biccentett, majd lehunyta a szemét, végül intett. - Üzentem nekik. - aztán a volt Főinkvizítor is En Sabah hűlt helye felé fordult. - Érdekes módja a fenyegetésnek, annyi szent. - Én inkább magamutogatásnak nevezném - mormogta elgondolkodva Jacen Caltanisra és Thulra pillantva. - Egyszersmind fennhéjázásnak, demonstrálandó, hogy mennyire sebezhetőnek tart mindkettőnket, mennyire könnyen megtörhetőnek tartja őket…
- Magától nem jöhetett ide - tévedt Anakin keze a fénykardja markolatára. - Valaki idehívta, Raynar márpedig lehet, hogy bogáragyú, de nem szánt szándékolt áruló… - Mit szól ehhez, püspök uram? - pattogtak apró villámok Jacen Solo ujjai végén Caltanis felé pillantva. - Én… - hebegte az öreg, aztán megtalálta magát. - Talán jobban örülne felséged, ha a deisták istenét szolgálnám ténylegesen? - emelkedett fel Caltanis aszott teste. - En Sabah Nuur megmondta, hogy barátként és tanítványként magára, Caedus nagyúr. Megtiszteltetésnek kellene vennie, nem fenyegetésnek.
- Akkor gondolom innentől tárgytalan, hogy Ershan önálló nagykövetet nevezzen ki hozzánk, majd magával beszélgetek, ha akarok valamit mondani neki… - Jacen intésére szürke köd ereszkedett Caltanis szemére, és magában motyogva a padlóra zuhant, miközben összevizelte magát. - Most egy kicsit el lesz foglalva az át nem élt félelmek rémképeivel, amelyeket magammal hoztam odaátról - biccentett Anakin felé magyarázólag Caedus. - Nem tolerálom, ha hazudoznak nekem.
Anakin Raynar felé biccentett, aki nagyjából teljesen magától fordult abba a katatón állapotba, amelybe Caedus elméje lökte Caltanist. - Összeomlott a Fészektudata - állapította meg az ifjabbik Solo fiú. - Egyedül van. Meg sem kell büntetnem, beleőrülhet, ha így marad. De így nem veszem hasznát. Nem túl udvarias beköszönés ettől a nagyúrtól, hogy üzenget, és közben az erőforrásainkat fogyasztja. Gondolom, a reggelit is megette valahol a konyhán útközben.
- A lényeg, hogy Nuur nagyúr hatalma ránk fókuszált, és nem a gyermekekre - mormogta maga elé meredve Jacen. - De igaz is, lehet, Allana és a többiek nem lesznek biztonságban. Amikor Neo Tierce elméje kinyúlt felém, még ha közvetve is, mielőtt visszatértem, éreztem, hogy a gondolatai En Sabah, és bizonyos gyermekek körül forognak… - Anakin zavart tekintetét látva Jacen gyorsan korrigálta magát. - Nem, nem úgy, mint Charisnak, vagy az Il-Raz famíliának, legalábbis, ami Neot illeti. De a gyermekeket át fogom vinni máshová, amint stabilizálódik a helyzet… talán a Yavinra. Egy új Akadémia, igen… - mosolyodott el különös tekintettel Caedus.
- Igaz is - tért vissza korábbi témájukra Anakin. - Miért is akarod beszervezni a renegátistákat? Talán segíthetek. - Moskau Égi Marsall a Korribannál gyülekezteti erőit - magyarázta Caedus a trónjára visszaülve. Erős a gyanúm, hogy Carl Wenthar már nála van, vagy hamarosan megérkezik hozzá. Így, hogy a csecsemő Rey Palpatine és Allana is mellettem van, a deisták által befolyásolt Carl az egyetlen, aki megkérdőjelezheti a hatalmamat… és a leányom örökségét. - Akkor miért nem mész oda és végzel velük személyesen? - pillantott bátyjára fénylő kék tekintettel Anakin. - Én is megtehetném esetleg. Ehhez nem kellenek neked renegátisták.
- Igaz is… - Caedus lehunyta a szemét. - Az eredeti szándékom itt már nem állja meg a helyét. Én nem mehetek, amíg a gyermekek nincsenek biztonságban ettől az En Sabah pernahajdertől… ha egyenesen Korribanra mentem volna, ahelyett, hogy itt találkozom veled… - En Sabah a távollétedben akadálytalanul bejuthatott volna a Hapesre és elvihette volna a lányokat - értett egyet Anakin. - De a hatalma egyúttal figyelmeztetés is, bátyám… biztosan meg kell vívnod ezt a háborút Moskau marsallal?
- Moskau nem sokkal ostobább, mint Lecersen nagymoff, egyszerűen rossz oldalra szólították a perverz hajlamai, és a vesztesek közé állt, most pedig, miután prófétista menekültekkel van körbepakolva, nem mehet máshová, csak előre, a konfrontáció felé - vonta meg a vállát Caedus. - De ha én személyesen statuálok példát ellene, vagy akár te, öcsém, az nem oldja meg az új birodalmam megosztottságát. Carl Wentharnak kell meghalnia, méghozzá annak a gyermeknek a keze által, akiről En Sabah is szavalt - pillantott Nuur nagyúr hűlt helye felé Caedus, majd ismét lehunyta a szemét. - A gyermek tehetsége egyértelműen Sötét oldali, és a Sabah-prófécia része, ezt világosan érzem. Annál inkább ki kell vetnem rá a befolyásom, nehogy ez a vén gyíkféleség tegye. - Akkor hadd menjek el a Korribanra, hogy legalább alternatív kiutat ajánlhassak valami módon Moskaunak - ajánlkozott Anakin. - A Carl nevű kölyök pedig legyen a tied. - Ben Skywalker pedig a tied - biccentett Caedus. - A te csapatodhoz jobban illik, és a bolond Raynar nélkül amúgy is kompenzációra szorulsz. Megkapod azt a kis buzeráns alakváltogató illuzionista kölyköt az udvartartásomból, akit nővérünk ostoba vak módon idehozott annak idején Carl helyett, Kelant. Az ő segítségével Ben talán hajlandó leválni a társaságról és veled tartani. Felőlem regélhetsz neki a Tiercekről is, mint én tettem legutóbb, vagy Ershanról, vagy amit akarsz. De Carl Wentharnak maradnia kell, és én gondoskodom róla. És megkapod a pincémből ráadásnak Beniko végrehajtót.
- A halálosztagos technikust nem? - kérdezte Anakin, mire Caedus gonoszul elmosolyodott. - Pedig róla nem is beszéltem neked, tájékozott vagy, öcsém. - Ki tudja, talán elfelejtetted, mint én, hogy már találkoztam Allanával - vonta meg a vállát Anakin. - Lecersen nagymoffnak szüksége van rá valami machinációhoz, és az én holonetes vállalkozásomon is ő az… admin bot - nevetett fel Caedus. - Szólj a koszos barátnődnek, hogy szedje össze Benikot.
Anakin lehunyta a szemét. - A te koszos barátnőddel mentek vásárolgatni, ha jól érzékelem. Nincsenek a Palotában.
Caedus tekintete idegesen körbeforgott - Nők. Most mehetünk utánuk, hogy összeszedjük őket valami olcsó tenelkista krimóból. Vagy ami még rosszabb, ruhaüzletből. - Jacen sárgás tekintete Raynar kocsonyaként remegő alakjára vándorolt. - A bogár akkor nem kell? - Így semmi hasznát nem veszem - vonta meg a vállát Anakin.
- Amikor az elmédben jártam és láttam, hogyan bántál el az ostoba Valin Hornnal, adott egy ötletet ez a dolog… - mormogta Jacen. - Az államom híján van hipertéri rakétáknak és Cár-bombáknak. De talán Corran bácsin keresztül megoldhatjuk ezt.. Ehhez viszont szükségem van a renegátistáidra, a bolond bogár maradék ép eszére és a vörös csillagrombolóra, amivel jöttetek. Cserébe bármit elvihetsz a Csillagköd bármelyik parkolójából. Vagy, ha úgy tetszik, Moskautól - mosolyodott el gonoszul Jacen. - Azt hinné az ember, a köpönyegforgató nagymoffodnak erre már van kész terve… - mormogta Anakin. - Mármint a bombákra, nem arra, hogy mivel megyek tovább innen.
- Van, de nekem nem tetszik - rázta a fejét Jacen Solo. - Túl sokban függenék attól a Lex Lu’uthortól, aki, bár roppant tehetséges, nagyon is önjáró. Megmondtam a nagymoffnak, hogy gondolkozzon egy alternatív terven is. Egyelőre odáig jutott, hogy rá akarja bírni a Vezérkarotok egyelőre élőnek tekintett tagjait, hogy a Köztársasági mon caljai helyett kizárólag deista célpontokat küldjenek meg rakétákkal, a Ramakaztól Coruscanton át Vostroyáig. De nekem ez a szcenárió túlságosan En Sabah kezére játszik, arról nem is beszélve, hogy nem tudom, mennyiben motiválja a nagymoffot a stratégiai meggyőződés, és mennyiben a kedves felesége mellett kényszerűségből bezártságban töltött idő. Egy összgalaktikus háború a deisták és a nem deisták között csak Ershan felemelkedését hozhatja el, ha kimaradnak belőle, mint nevető harmadik. De ha módot találunk arra, hogy Vostroya katonai potenciálja a deisták és a frontisták irányíthatatlan bűvköréből a mi befolyásunk alá kerüljön…
- Meglehet erre a megfelelő emberem, pontosabban twi’lekem, aki segíthet… Corran bá’-nak… - hümmögött Anakin. - De veszélyes játék lesz, bátyám. Egy olyan kötöttségek között vívódó jedi, mint Corran Horn, veszedelmes sötét oldali nagyúr lenne. - Túl kell jutnia saját fájdalmának szükséges fázisain - hümmögött Jacen. - Majd én gondoskodom róla. Most menjünk, mielőtt a koszos barátnőink balhét csinálnak.
...
A Palota egy másik, a korábbi össz-Hapan-Sith Konklávé helyszíneként szolgáló AlGray-udvarház felé vezető titkos járatokból a sziklába vájt és onnan kinyúló platformok egyikén a perpatvarból számítóan kimaradó Lecersen várta kissé késlekedő vendégét, miközben adjutánsai jelentették neki, hogy Caedus nagyúr tőle várja, hogy összeszedje a kazamatákból Brabham specialistát, Kelan udvaroncot és a fogva tartott Beniko első rendi végrehajtót, mert utóbbi kettőt át kell adnia majd Anakin Solo főinkvizítor számára, aki nemrég tért vissza… nos, a biztos halálból… utána pedig átmenetileg át kellett vennie a Sith Egyház ügyes-bajos dolgainak adminisztratív intézését az ideiglenesen indiszponált, gyengélkedő Caltanis püspöktől, közben pedig a Csillagköd széléről begyűjtenie az Errant Venture-t, és egy a pincékből egy csomó noghrit, mindezt addig, amíg őfelsége Caedus nagyúr és vendége, tiszteletreméltó öccse vissza nem térnek némi privát ügyek elintézéséből a bolygó legnagyobb űrkikötőjében.
A magában mormogó, az események váratlan fordulatán lamentáló nagymoff-főkormányzó keresve sem találhatott volna jobb munkatársat a feladatok elvégzéséhez, mint akit éppen várt.
A Manchu-rendszer nagai felkelő napot üldöző draganszerű lényt ábrázoló ősjelvényét viselő egyszerű sikló egy kisebb platformon landolt. A rámpán lesiető kardassi férfi udvarias mosollyal üdvözölte régi szövetségesét. - Csak nem új öltönyre van szüksége, Lecersen nagymoff? Az új munkahelyhez új egyenruha dukál? - Mondjuk úgy - mosolyodott el az öreg nagymoff. - Számos… öltözködési kérdésben szeretném kikérni a tanácsát… Garak úr. Amennyiben már nem... elfoglalt. - Hogyne, biztos lehet benne, nagymoffom, hogy a kezem és az egyik fülem az Öné - biccentett Garak. - És mondjuk úgy... épp ráérek. - A másik füle pedig minden bizonnyal ilyenkor is Talley Rand kancelláré - biccentett Lecersen. - Akivel alkalmasint talán jobban szót érthetünk szükség esetén, mint a deista csuhásokkal, nemde?
- Az attól függ, milyen jellegű öltözködési kihívással szembesülünk - somolygott Garak. - Milyen alkalomra, milyen méretben, egyházi, vagy világi gúnya… felnőtt méret, gyermek méret, alkalmasint, kisfiú, vagy kislány… - Nos igen, igen - bólogatott Lecersen. - Jöjjön velem, mester uram. Mindent megbeszélhetünk… az OCP-öltönyöktől a Birodalom Első Rendi Főinkvizítorának egyenruháján át mindenféle gyermek-konfekcióig. - Igazán… széles körű ruházati portfolió, én mondom - hümmögött Garak. - Még a végén azt fogom hinni, moff uram, hogy a tanácsomra van szüksége. - Ugyan, hiszen ön csak egy egyszerű szabó, távol álljon tőlem, hogy olyasféle stratégiai kérdésekben kérjem a tanácsát, hogy ugyan bizony kinek érne meg a legtöbbet az az információ, hogy például Anakin Solo életben van. Szigorúan hipotetikus gondolat, persze - köhintett Lecersen. - Erre tessék. - Az volnék - mosolyodott el Garak, és követte a kazamatákba a nagymoffot. - Csak egy egyszerű szabómester.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2024 21:45:36 GMT 1
A “Generális” egyike volt a Hapes kereskedelmi kikötői szélén megtalálható lebujoknak, ahol azonban békésen megfértek egymással a Charist és az ESB-t dicsőítő holojelvények és veteránok, Tenel Ka régi, lojalista követői, akik a Hapes régi dicsőségét éltették kellő mennyiségű alderaani bor és kesseli sör után, és mégsem keveredtek élet-halál harcba a Dorja, Moskau, vagy éppen személyesen Wenthar és leánya alatt szolgáló veteránokkal és pilótákkal, akik a hatalmas tomporral rendelkező, bőr pilótakabátos twi’lek női sziluett vibráló holoképe alatti bejáraton át a pincehelység egy-egy kioszkjában foglaltak helyet, s ahol még békésen megfért egymás mellett a szintoholgőzben egy csókolózó klin’gohn leszbikus pár, és néhány Sith Egyházi térítő pap, akik elítélő tekintet helyett az ajkukat nyalogatva, italukat szürcsölve élvezték a műsort… egyszóval, a változatosság békéje uralta a helyet általában az államban zajló turbulens állapotok ellenére… egészen addig, amíg Sarasi Suun szintoholtól kevert gyorsítószerektől fűtve neki nem állt kártyázni a helyi nehézfiúkkal, pontosabban nehézlányokkal.
- Már megmondtam, hogy ez nem Sabacc, hanem Balaans! - tiltakozott a nagydarab, láthatóan hapan nehézgárdista múlttal rendelkező nőszemély, miközben tetovált, dagadó bicepszű karját egy csenevész, bárgyún vigyorgó köztársasági pilóta összevissza trimmelt, szakállas feje köré fonta, miközben másik öklével az asztalt verte. - A kék sorból csak én húzhatok, a vörösből csak te, az ütőpaklit pedig nem keverheted a kombinációk közé! - Hagyjál’ már’ te kövér leszbi - röhögött Sarasi és szintoholos lehelletét a nő arcába fújta. - Mit hadonászol itt, te fél karú hapan rabló, Tenel kának képzeld magad? Itt a nyolcas, ott a tizenhárom - vett el maga elől, majd a nő elől két eltérő színű kártyát, majd az az Erővel megpöccintette a sarkukat, mire kék-vörösből mindkettő sisteregve lilává váltott. - Így ni, most már egy sorban vannak, nálam van még a Kardok Királynője, tehát nyertem, ehehe…
Suun a kredithalom felé nyúlt volna, de a hapan nehéznő böfögve megállította, mialatt alkalmi szexjátéka a hirtelen mozdulattal beesett az asztal alá, ahol is a mellettük ülő, az előző körben kiszállt és most már csak Suun sebtiben kitalált szabályain szórakozó Taalia-Merrin lábainak kezdte el magyarázni, hogy ő már pedig Kyu Fidge, az Új Köztársaság tábornoka, és majd együtt helyreállítják a minden bizonnyal a dathomiri bőrcsizmás lábakhoz tartozó Teneniel Djo asszony, az utolsó igaz hapan anyakirálynő hatalmát. - Hékás, mondom, hogy nem sabacc, ez a Pengék Vihara, a színek pedig nem változhatnak!
- Micsoda idióta név, ki találta ki, valami nagáj leszbi - nevetett fel Suun, majd megpöccintette a kardos lapot is. - Tessék, most már a Cár-bombák asszonya van nálam - a lap holomegjelenítőjéről egy kövér robbanószerkezeten ücsörgő, koponyaszerű sisakot és bikinit viselő alacsony, szeplős testű humán nő integetett vissza a kártyáról. - Tessék, Enfys, a Joker, tehát nyertem, hihi, a következő kört is én nyertem, te kövér leszbi. - Nincs is ilyen lap, és nem vagyok leszbi! - ordított fel a magát Brit néninek nevező hapan exgárdista és felborította az asztalt, de mielőtt lecsaphatott volna Sarasira, Taalia fényostora megvillant előtte.
- Helló, a vicceken nevetni lehet, de verekedni miattuk udvariatlanság, lányok - szólt közbe lazán az Éjnővér. - Dögölj meg, te sötét boszorkány! - ordította Brit, a gárdista. - Hamiskártyás ribancok! Éljen Tenel Ka! - Hékás, vigyázz a pofádra! - dörögte egy robosztusabb pilóta hátulról, aki a Sith Egyház szállítmányozó tagozatának jelvényét viselte overallján. - Wenthar császár ellenségét szádra ne vedd, Britta! - Téged senki sem kérdezett, Ugo, te vén SiSD-töltelék, te, te jem’hadarok ágyasa!
Erre már elszabadult a pokol. A magát Kyu Fidge-nek nevező pilóta rátekeredett Taalia lábaira, miközben a hapan nehézgárdisták és a kiszolgált ESB-s veteránok csépelni kezdték egymást, Sarasi pedig a tömegen átverekedve magát azt próbálta csukladozva megtudakolni Ugo-tól, hogy a jem’hadart miképpen kell szeretnie, és főképp, tud-e valamelyik exétől szerezni abból a ketracel nevű serkentőből, amelyet amazok állandóan szívnak a rossz - és jelnyelvek szerint, de utóbbi nehézkesen tudott csak válaszolni, miután Britta most már két kézzel szorongatta a nyakát.
A bunyóban felborult az egyik hátsó sarokban álló boxban egyedül ülő sportos, vörös testpáncélt viselő chiss nő itala, rá az előtte lévő birodalmi jelzésű diplomáciai terminálra, amit éppen szórakozottan olvasgatott, az eddigi eseményekről kvázi tudomást sem véve, de mikor a helyiségbe újonnan érkező, láthatóan a nehézgárdista vonalat erősítő erősítés néhány tagja ütésre emelt öklökkel felé indult és előkerült egy vibropenge is, a chiss felpattant és eddigi passzivitását megszégyenítő forgó rúgással ártalmatlanította őket, majd a sarokba szorított Taalia-Merrin és a kissé ingatag, idiótán vihogó Suun mellé érkezett a sarokba.
- Nem ismerem magát? - pillantott a nőre Taalia. - Majd ha elvertük ezeket, megbeszéljük - válaszolt foghegyről amaz. - Halál a tiercistákra! Halál az Éjnővérekre! Éljen Carl Wenthar, Éljen Moskau marsall! - ordította az újonnan érkezettek közül valaki és sugárvetők kattanását lehetett hallani. Erre már Suun is felkattintotta a fénykardját.
- A faszomat már a sok hülye szabályba, kártya-kártya, nem mindegy - mormogta lassan kijózanodva a martalóc jedi-szökevény és már ugrott volna, hogy elkezdje aprítani a társaság erőszakosabb tagjait, amikor hirtelen mindegyik levegőbe emelkedett és fuldokolni kezdett. - Kisanyám, adod - pillantott Merrin felé Suun, de az Éjnővér megrázta a fejét. - Nem én csinálom… nézd…
A helyiség ajtajában megjelenő két alak szinte ugyanolyan volt, fekete sziluett jelenés, bőrkesztyű, csak az egyik tekintete sárgásvörös volt, a másiké égszínkék, ahogyan tökéletes szinkronban összeroppantották beszorított ökleiket és a nehézgárdistáktól a kiszolgált köztársasági pilótákon át mindenki, aki Suunés két társnője ellen szándékozott fegyvert fogni, eltörött nyakkal hullott előbbi lebegő helyzetéből a padlóra. - Micsoda felvágás - vonta meg a vállát Sarasi Suun. - Ugyan már, fiúk, nekünk nem hagytatok semmit.
Taalia letérdelt az érkező páros elé. - Elnézést, amiért… engedetlenek voltunk, mester… - Végül is… kellemes helynek tűnik - csóválta meg a fejét Darth Caedus, majd Anakin Soloval a nyomában leültek az egyik üresen maradt kioszkba. - Persze nem mintha ne lenne… fontosabb dolgunk.
Suun visszacsámpázott a többiekhez egy nagy marékra való új kesseli sörös korsóval megkapolva, majd végignézett Solon és Caeduson. - Hu, már azt hittem, annyit ittam, hogy kettős látásom van… akkor nem lesz… testvér vendetta?
Caedus lesajnálóan nézett Suunra, majd Anakinra. - Tényleg ez a barátnőd? Ez zűrösebb, mint Tahiri volt… - kérdezte Anakint, de mielőtt amaz válaszolhatott volna, hogy “nem a barátnőm”, Suun elröhögte magát és a társaság életben maradt chiss tagjára bámult, aki leesett állal nézte Anakin Solot. - Mi van, kékség, kísértetet látsz, szívem?
Most a chiss nőn volt a sor, hogy letérdeljen. Csak ő Anakin Solo elé. - Az Első Rendet szolgálom, Főinkvizítor… - Érdekes, nem úgy hallottam - hümmögött amaz láthatóan azon gondolkozva, hogy kivégezze-e a nőt azonnal, vagy meghallgassa, mi hozta ebbe a krimóba.
- Magának nem a Halálcsillagon lenne a helye Folettékkel? - szólt közbe Caedus is. - El… elnézést - hebegte a chiss nő, majd átnyújtott Caedus felé egy kódhengert. - A… nagyköveti megbízólevelem… Folett Főadmirális ellenjegyzésével. - És a hivatal helyett kocsmázni ment rögtön? Hihi - kuncogott fel Suun. - Máris szimpatikus. De ki ez? - Tudtam, hogy ismerős - jegyezte meg Taalia-Merrin. - Ez Kate Istarii vezérezredes, Tierce Főkormányzó barátnője… - Nem vagyok a barátnője - szisszent fel Istarii. - Minden klón szemét… - Hát ezt megmondtam volna neked drágám egy korsó kesseliért én is, nem kellett volna valami öreg klónnal vedelned hozzá - nevetett fel Sarasi és feltessékelte a nőt.
Caedus elgondolkodva meredt Taaliára, majd Anakinra. - Tulajdonképpen, édes öcsém, te most tervezted, vagy nem tervezted tájékoztatni az EGB Vezérkart arról, hogy életben vagy? - Hmmm… - krákogott Anakin, majd Istarii-ra meredt. - Kényszerhelyzet, nemde? - Halottnak hiszik Önt, az EGB-ben mindenki, Főinkvizítor - hajtotta meg magát ismét Istarii. - De hát él - kotyogott közbe Suun - Mármint végül is én is…
- Ez viszont olyan információ, amit nem osztok meg csak azokkal, akikben feltétlen megbízom - vándorolt Anakin keze a fénykardja markolatára Istariit figyelve. Grodin Tierce szeretője nem biztos, hogy ezek közé tartozik… - Mintha azt mondta volna, hogy az ő az új EGB-nagykövet - jegyezte meg Taalia. - De nem értem, a Főkormányzó hogy engedhette el maga mellől… - Öcsém, emlékszem erre a nőre, tényleg Tierce mellett volt - tette hozzá Jacen. - De nem végezhetjük ki csak úgy, diplomáciai bonyodalmak nélkül… - Akkor láthatóan nem izgattak annyira a bonyodalmak, bátyám, amikor Beniko végrehajtót magaddal hoztad a Lothalról - kuncogott fel Anakin, mire Istarii vörös tekintete tágra meredt.
- Tierce elárult engem… - mondta végül. - A Kyronhoz fűződő kapcsolata miatt. Nem akart bajba kerülni Folett előtt. - Igazán érdekes - hümmögött végül Anakin Solo, de az Erőn keresztül érezte, hogy a nő nem hazudik. - De ha maga ennyire lojális volt TIerce-hez, miért nem védi meg? - Közös múltunk van a Főkormányzóval, Főinkvizítor - hajtotta meg magát ismét Istarii - De maga az elöljáróm.
- A dolog praktikus oldalát nézve - mosolyodott el számítóan Jacen és öccsére pillantott -, a hölgy itt van, és még az én jó öreg Lecersen moffomnál is hitelesebb bennfentes információkkal rendelkezik az EGB ügyes-bajos jelenlegi dolgairól. Akár szánt szándékkal intézte így Folett, hogy ő kerüljön visszaküldésre hozzánk, akár véletlenül, az információi hasznosak nekünk, nemde? Rajtad áll, öcsém, hogy a szavára adsz, vagy kevésbé barátságosan húzod ki belőle…
Mielőtt Anakin válaszolhatott volna - már csak azért is késlekedett a válasszal, mert az újabb korsó kesseli után Sarasi Suun egyre inkább azon mesterkedett, hogy valahogy a Főinkvizítor ölébe üljön , Taalia-Merrin komja bejelzett. - Brabhamtól jött üzenet - jegyezte meg az Éjnővér Caedusra pillantva. - Solo Főinkvizítor hajója készen áll az indulásra, de azt üzeni a specialistánk, nagyúr, hogy nekünk is sürgősen vissza kell mennünk a Palotába, valami gond van…
...
Még ki sem tört igazán a Generálisban a verekedés, mikor Garak és Lecersen a Források Palotájának egyik kazamatájában sétáltak és következő lépéseiket tervezgették.
- Tudja, nagymoffom - próbálta összegezni számítóan a kardassi szabó az eddig hallottakat -, a tudás, hogy Anakin Solo Főinkvizítor életben van, valóban hasznos és értékes lehet, de mi a garancia rá, hogy akár ő maga, akár nemes bátyja, az Ön új ura nem akarja ugyanezt értéktelen nyilvános információvá tenni és ezzel lényegében devalválni az ön tudása értékét? - Megbízható forrásaim szerint, szabó barátom, sem Caedus nagyúr, sem Solo Főinkvizítor nem tervezi jelenleg, hogy kitörnek ebből az önként vállalt inkognitóból - mosolyodott el Lecersen. - Caedus nagyúr jelenlegi terve arra épít, hogy Anakin Solo vagy az új Sith Birodalma jobbkezeként, vagy teljesen fedésben folytatja eddigi áldásos tevékenységét az EGB Vezérkara helyett, következésképp az életben maradásának ténye nagy értékkel bírhat sokat számára…
- Kezdve az EGB Vezérkarával, gondolom - jegyezte meg Garak. - Kézenfekvő lenne akár Folett Főadmirális, akár Reuenthal admirális részére átadnia az információt, nagymoff uram… - Csakhogy én nem azért kerestem új lehetőségeket az EGB-n kívül, mert szolgalelkű kiszolgálója lennék a cosrai, vagy a ramakazi rezsimnek, kardassi barátom, még ha rejtőzködésem bizonyos komponenseit a deizmus egyházi álcája biztosította drága feleségem okán, aki hovatovább bizonyárs nagyon hiányol már, és el nem tudja képzelni, hogy kerültem ide a Hapesre - mosolyodott el gunyorosan Lecersen. - És ne feledje, végső célom mindig is az e galaxist fenyegető extradimenzionális összeesküvés felfedése volt, melyhez az Alapító és Tierce titkainak megismerésén keresztül közelebb jutottam… de ki tudja, mi van akkor, ha Anakin Solo Főinkvizítor csodálatos megmenekülése a kataklizmába zuhant Jedháról is csak egy újabb egyenlet ezen interdimenzionális összeesküvés bonyolult képletében?
- Úgy sejti, bölcs és jó öltözködésű nagymoff barátom, hogy Solo nagyúr alkalmasint szintén… extradimenzionális? - Nos, mivel a Jedha megsemmisült, számára roppant kényelmes módon bármilyen erre utaló bizonyíték, mely ott található lett volna, szinte elpusztult - jegyezte meg Lecersen. - Nem tér vissza senki sem csak úgy a biztos halálból, nemde?
- Kivéve persze Caedus nagyurat - grimaszolt Garak. - Ami felveti a kérdést, nagymoff barátom, miszerint extradimenzionális alkalmi és múltbeli szövetségese, az Alapító nem említette-e esetleg közös jó barátaink, Gul Dukat és Gul Damar sorsát-e Önnek? - Nem, de érdekes kérdés, rá sem kérdeztem - ráncolta a homlokát Lecersen, majd az öreg nagymoff megveregette a kardassi szabó vállát. - Igaza van, barátom, kezdek berozsdásodni. Talán bizony az Alapító is érdekesnek találná az információt, hogy Anakin Solo él. Érdekesnek és értékesnek. - Megfontolandó - hümmögött Garak. - De talán a Köztársaság számára is értékes lehetne, nemde? A deisták végtére is továbbra is keresik Jedha kataklizmájának felelősét…
Közben tovább rótták a kazamatákat, amíg megérkeztek egy kisebb laborszerű terembe. Garak figyelmét nem kerülte el, hogy Lecersen néhány Sith Egyházi jelvényeket viselő alárendeltje éppen egy szőke, első rendi egyenruhát viselő nőt próbált mindenféle stimulánsokkal szállítható állapotba hozni, láthatóan komoly kínzások után. Lecersen csak intett nekik. - Vigyék Beniko végrehajtót a Solo Főinkvizítor által választott hajóra, és próbálják meg értelmes állapotba hozni előtte ezt a szerencsétlen ribancot!
Aztán a nagymoff visszafordult Garakhoz: - A deisták nyilván érdekesnek tarthatják ezt az információt, de még sokkal többet nyerhetünk abból, ha mondjuk Lex Luu’thorral, az OCP kiugráson gondolkozó vezetőjével osztjuk meg ezt az információt, nem gondolja, Garak úr? - És ő mégis milyen értékkel bír a Hapes számára, kérdezi egy egyszerű szabómester? - morfondírozott Garak.
- Egyszerű, szükségünk van a technológiájára, a tudására, az OCP eszközeire financiális és tudományos értelemben a nagyúr új birodalmi flottájának kiépítéséhez - magyarázta a nagymoff. - Éppenséggel ezért sem lenne a legmegfelelőbb megoldás Folett vezérkarának átjátszanom az információt, bármennyire is magától értetődőnek tekintenék ők - folytatta Lecersen. - Mert hiszem tulajdonképpen versenyben vagyunk a Cosrával Lex Luu’thor és az OCP újabb kiugrásra csábításáért. Ha Coruscantnak adnám át a Soloval kapcsolatos információkat, akkor talán ezt elfogadható ellenértéknek tekintenék, hogy elengedjék cserébe hozzánk Luu’thort. Ha neki személyesen adnám át, a lekötelezettünk lenne, ugyanezt arra használhatná, hogy kivásárolja magát a Köztársaságból kvázi, mindkét esetben az adósunk, az adósom lenne…
- Való igaz - hümmögött Garak. - De mégis milyen módon tud Ön kommunikálni Lex Luu’thorral, nagymofff uram? Ezt mégsem lehet afféle titkosítatlan Holonet-üzenetben továbbítani… - Ez a legjobb része, Caedus nagyúr új holonetes játékát használjuk a Főkormányzó régi Halálosztagos komspecialistája közreműködésével - biccentett Lecersen a laborszerű helyiség sarkában elárvultan álló Brabham felé, akit a Benikot kikisérő akoliták bizonyára valamiféle deaktivált protokolldroidnak, vagy ilyesminek nézhettek, ezért békén hagyták a sarokban álldogálni. - Caedus és az Éjnővér ribanca átmosták az agyát, vagy a bitjeit, ami a helyén van, de ettől függetlenül megfelelő kódok birtokában hallgat rám… - azzal Lecersen Brabham felé fordult, önelégült mosollyal:
- BRB-01, felülíró parancsnok Drikl Lecersen, EGB Vezérkar, Munkaerőforrás-felügyeleti Hivatal főtiszti tag, ellenőrző kód Hethrir-Desann-Kueller-07-19-Aurek-Besh-Kesh-Desh-négy-tized-hét… - Autentikálva - dörögte Brabham gépies sisakhangszórója a humán öntudat legcsekélyebb jele nélkül, hitelesen bizonyítékát adva annak, hogy a fejébe épített lobotikus áramkörök irányítanak épp. - Parancsát várom, nagymoff úr. Operatív instrukciók felülírva.
- Lépj be a Holoblox 009 szerverre, jelszó Jacen-Allana-Anji-Uljana-OL-LO-69 - adta tovább az instrukciókat Lecersen, majd Garakhoz fordult. - Ez Caedus nagyúr egyik holonetes játéka, amin új potenciális erőérzékeny tehetségeket toboroz jövendőbeli új akadémiájára. Van két nagyon érdekes játékos a szerveren, az egyik Folett Főadmirális szuperszámítógépe, a maga Monroe barátjának digitalizált maradványa, a másik az OCP és Luu’thor főigazgató főadmin-botja, egy MY-R1 nevű alany, nos, az utóbbin keresztül tudok teljesen biztonságosan üzenni Lexnek… - Lenyűgözően kreatív megoldás még egy olyan egyszerű, technológiailag képzetlen szabó számára is, mint jómagam - hümmögött Garak, miközben ráncolta csontos homlokát. - De Caedus nagyúr vajon nem szándékszik eleve titokban tartani öccse felbukkanását? Nem cselekszünk ezzel újdonsült nagyurunk ellen, nagymoff barátom? Vagy nevezzem inkább Sith Főkormányzónak?
- Caedus nagyurat nem kell zaklatni ilyen bürokratikus apróságokkal, Garak barátom - veregette meg a kardassi férfi csontos vállát Lecersen. - Majd alkalmasint ő is szembesül vele, hogy a birodalma számára a legjobb döntést hoztam, épp azért bízott meg ezzel engem, hogy az ilyesféle ügyeket a távollétében és teljes diszkréció mellett elintézzem… - Igazán figyelemre méltó - hümmögött Garak. - Ha megengedi, nagymoff uram, elmélyednék egy kissé a nevezett játékban, amit Caedus nagyúr talált ki, mialatt Önnek gondolom, számos fontosabb teendője van, mielőtt felvesszük a kapcsolatot a megfelelő partnerrel…
- Persze, csak nyugodtan, addig intézkednem kell még egy opció kapcsán - biccentett Lecersen. - Az Alapító felé a legjobb útvonal Moskau Égi Marsallon át vezet, vele is fel kell vennem a kapcsolatot… maradjon itt, Garak, hamarosan visszajövök. - Ne aggódjon, nem megyek sehová - mosolyodott el Garak, majd amikor Lecersen kiment és egyedül hagyta a Brabham mellé kötött játékterminálnál, a kardassi ügynök azonnal egy komhengert vett ki mellényzsebéből és a Halálosztagos specialista sisakinterfészébe süllyesztette.
- Másodlagos felülírás - darálta azonnal Brabham. - Kapcsolat létesítése a Skynet kódolt, titkosított hálózaton át… autentikáció… minden más fogadó számára értelmetlen jelsorozat küldése... kapcsolat él a Vul'caan - 007 szerveren keresztül MTRX-44 jelszóval.
A specialista, mint egy asztromech droid, hirtelen egy kék holoképet vetített ki a labor padlójára. Talley Rand holoképét.
- Garak barátom, látom, sikeresen megérkezett a Hapesre - heherészett Garak régi szövetségese és barátja. - Mit tudott meg erről az új rezsimről? Sikerült beférkőznie Lecersen nagymoff, a nagy visszatérő konspiratőr bizalmába? - Magától értetődik, Talley barátom - biccentett Garak. - Már sok információt megosztott velem. Kezdve azzal, hogy az EGB és a Hapes egyaránt és egymás ellen azon dolgozik, hogy Lex Luu’thort és szektorait, szervezeteit, az egész OCP-t dezertálásra bírják a Köztársaságból.
- Gondolhattam volna, hogy a vén kopasz ilyesmire készül - harapta be az ajkait irritált arckifejezéssel Rand elnök. - Van módja arra, Garak, hogy felfedje az ügyet? - Nem, hacsak nem számolok le Lecersennel és nem vonom kontrol alá az itt hagyott EGB specialistát - magyarázta Garak. - Valami agymosott Halálosztagos komtechnikus-kiborg. Úgy tűnik, Caedus nagyúr rátette a kezét, pontosabban az elméjét… de ehhez segítségre van szükségem, én ugyebár mégis csak egy…
- Egyszerű szabómester, igen - mosolygott joviálisan Rand, majd lehalkította a hangját, mintha attól félne, hogy a titkosított vonalon is elérik a beszélgetést lenyomatát illetéktelen kezek és fülek. - Már meg kellett érkezzen a Hapesra egy roppant tehetséges fiatalember, Sandor Voren nagyúr, Ershan képviseletében, aki régi barátom és bizalmasom, mint Ön, Garak barátom. Keresse meg őt. Ő rendelkezik azzal a hatalommal és képességekkel, amire itt szüksége van. Átküldöm a komkódját. Létfontosságú, hogy megszerezzék a Lex Luu’thorral való kommunikációs mechanizmust… ezen múlik a műveletünk sikere, vagy kudarca.
- Megkaptam, értettem - mosolyodott el hirtelen teljesen más arckifejezéssel újra Garak. - De van itt még valami, elnök úr. Anakin Solo Főinkvizítor, Jedha elpusztítója… életben van. - Hmm… - Rand arcán látszott, hogy gondolkozik. - Váratlan, de nem meglepő fejlemény. Meg kell tudnunk tőle, mi történt valójában Jedhán. Ez legalább olyan fontos, mint Luu’thor elérhetősége. - Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy Drikl Lecersen meghal? - kérdezte Garak. - Még akkor is - biccentett Rand. - A nagymoff betekintést engedhet tudásán keresztül a legbelsőbb EGB-s titkos berkekbe. Talán arra is magyarázatot találhatunk, hogy mi történt Monroe tábornokkal…
- Igen, kaptam Lecersentől információt ezzel kapcsolatban is - biccentett Garak. - Igen… közlékeny napja volt ma a nagymoffnak, a viszontlátás öröme végett, ugyebár… - Nagyszerű - Talley Rand majdnem, hogy tapsikolt örömében. - Csak így tovább. Keresse fel Sandor Vorent, és férkőzzön Caedus nagyúr bizalmába. Ezen múlik minden.
- Óhajod szerint lesz, Talley barátom - Garak bontotta a vonalat, miután elköszönt, majd még beütött egy egyszerű interfész-parancsot Brabham lobotikus aljzatába, mielőtt kivette a terminálját, hogy visszahívja Taalia éjnővért és Caedust a Palotába, aztán pedig Rand kódjával üzenetet küldött Sandor Voren nagykövetnek, hogy sürgőse találkozniuk kell vele is.
Ideje volt, hogy a nagyurak értesüljenek Lecersen árulásáról. Hogy vélt, vagy valós árulásáról, az tulajdonképpen, mosolyodott el magában Garak, az ördög részletekben rejlő kérdése.
|
|
|
Hapes
Apr 15, 2024 6:52:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 15, 2024 6:52:13 GMT 1
Az újabb ershani követ ezúttal nem valamiféle kazamatán és varázslaton keresztül, hanem egy díszes ershani Hat’ak, egy korábban Hadra és követői által kommandírozott, új gyártású piramishajó-szupercirkáló fedélzetén érkezett a Hapeshez, ahonnan egy jaffa sikló fedélzetén siklott be a Források Palotájának egyik alsó szinten lévő, sziklába vájt hangárjába, amelyet Wenthar és Folett óta előszeretettel használtak az állampuccsban, vagy éppen legitim diplomáciai látogatásban gondolkodó államférfiak és államnők, vagy épp azok, akik még nem döntötték el, vagy itt létük célját, vagy állami nemi minőségüket, az aktuális uralkodó szája íze szerint, vagy alkalmasint azzal ellentétesen.
A fogadóbizottság sem sikerült kifejezetten illusztrisra, hiszen a kikötővárosban fontos államügyeket intéző Caedus nagyúr, a Moskau Égi Marsall ügyes, de leginkább bajos dolgaival elfoglalt Drikl Lecersen főkormányzó-nagymoff, vagy éppen a még mindig egy székben leszíjazva vergődő, az előző ershani vendég szelleme által kissé túlontúl is extázisba hozott, s ily módon megkérdőjelezhető ítélőképességű és szellemi épségű Caltanis atya helyett egy egyszerű, civil ruhás kardassi és néhány, Lecersen köréhez tartozó rohamosztagos adta a díszsorfalat, ahogyan a rámpán lesétált egy díszes ruházatot viselő kisfiú.
Kiköpött Rudy Rand lenne ez a kölyök, ha nem lenne teljesen más fizimiskája, nem csoda, hogy az öreg Talley hozzá irányított, gondolta magában Garak, de akkor már Sandor Voren, Ershan rendkívüli meghatalmazott követe a Hapesre, akinek hivatalosan a Caedus és a hapan trón, illetve Moskau Égi Marsall közti… félreértés terén kellett volna közvetítenie, valójában azonban Rand elnök javaslatára gyorsította meg ide érkezését, csípőre tette a kezét és megállt Garak előtt, majd végigmérte az egyszerű szabómestert.
- Maga volna Talley bátyám öreg barátja? - mérte végig Garakot. - Hát, végtére is nem tűnik olyan ostobának, mint minálunk az a kanálfejű, tepsiképű Gul Rahim. - Igazán kedves, Voren úrfi - hajtotta meg magát Garak. - Ami a Rand elnök úrnak már említett ügyet illeti, bátorkodtam komüzenetet küldeni Caedus nagyúrnak a Lecersen moffal kapcsolatos biztonsági aggályokról….
Sandor végignézett Garak kíséretén, majd csettintett egyet, mire a rohamosztagosok kitekert nyakkal a földre hullottak. Az ershani hajó rámpáján ezüst páncélos, kígyószerű, magas, vörös vizoros sisakot viselő jaffa testőrök siettek le, hogy biztosítsák a termet. A két utolsó jaffa egy hatalmas ládát tolt le repulzorszánon, amelyből félig kiállt egy gyűrűszerű struktúra kerek sziluettje.
- Feltételezem, nem akarjuk, hogy a nagymoff valamelyik testőre tovább hallgatózzon a mondandónkkal kapcsolatban - nézett végig elégedetten a halott rohamosztagosokon Sandor nagyúr. - Most már értem, miért gondolta Rand elnök úr, hogy Ön a megfelelő… fiatalember erre a célra… - biccentett Garak. - Engedelmével, megmutatom, merre találja Lecersen nagymoff titkos termeit a pinceszinten, ahol a specialistát őrzik, amíg én bemutatkozom Caedus nagyúrnak…
- Állj - emelte fel a kezét ellentmondást nem tűrően Sandor. - Változtatunk a terven, szabó uram. Én beszélek Caedussal, mégis csak én vagyok az ershani követ és ismerem… a fajtáját. Te csak vidd le ezt mobil a chapa'ai-t - mutatott a jaffák ládájára Sandor - a terembe, ahol a komspecialistát őrzik. A segítségével közvetlenül feljuttok a hajóm fedélzetére orbiton, ott ráköthetitek a terminálokra a kiborgot, és kinyerhetitek belőle a Talley bátyámnak oly fontos információkat… feltűnés nélkül. Majd én tartom addig szóval Caedus nagyurat. - És ha Lecersen nagymoff közbelép? - kérdezte óvatosan Garak. - Akkor megtapasztalja, miért nem jó ujjat húzni Ershan régiókormányzójával és Nuur nagyúr hatalmának áldottjával! - heherészett magabiztosan Sandor. - Hadra sem tudott megállítani, egy pipogya vén trotty áruló nagymoff sem fog, nem gondolod, kém uram, azaz szabómesterkém?
Mielőtt Garak válaszolhatott volna, hatalmas ordítás keretében egy nexu vágódott ki a raktárszint szétdobált konténerei közül - a rengeteg idelátogató és állampuccs közepette senkinek sem jutott láthatóan eszébe, hogy néha rendet rakjon a hangárban - feldöntötte a jaffákat, miközben széles, karmos szájából nyál folyt egyenesen a jelenetet sztoikusan szemlélő Sandor nagyúr lába elé, mialatt Garak megpróbált az ershani gyermek- nagyúr háta mögött menedéket keresni.
- Atyám hatalma ellen áskálódó árulóknak nincs helye a Források Palotájában, ez a színjáték itt és most véget ér! - pattant eléjük egy energikus kislány, kezében egy apró, csenevész testméretéhez illő dathomiri energiakorbáccsal, amelyet minden bizonnyal a Charis Palpatine-t megelőző hapan királynők, Tenel Ka és Teneniel Djo kegy- és értéktárgyainak vitrinjéből csent el, mondván, családi örökség, és az övé. - Elnézést, milyen modortalan vagyok, bizonyára nem mutatkoztam be - hajtotta meg magát a félelem legcsekélyebb jele nélkül Sandor Voren. - Ön bizonyára Allana koronahercegnő. Sandor Voren vagyok, Ershan helytartója, a Szindikátus és az Egyezmény védelmezője, En Sabah Nuur nagyúr tanítványa… ez itt pedig a szolgám és előörsöm, Garak - intett félvállról a remegő kardassi felé.
Nagyszerű, gondolta magában Garak. Szolga. Azért magára erőltetett egy udvaria félmosolyt. - Allana Gyermekkirálynő, micsoda megtiszteltetés, és már ne vegye sértésnek, de gyönyörű dresszt tudnék Önnek készíteni ehelyett a…. - nézett végig Allana dathomiri bőrruháján, amely fejletlen, de izmos testére szorult, s amelyet bizonyára ugyanabból a vitrinből csent el nagyanyja cuccai közül, mint a korbácsot. - Sportruházat helyett…
- Miben mesterkednek maguk itt? - kérte számon a párost csípőre tett kézzel Allana, de legnagyobb meglepetésére Sandor elővett egy apró terminált és előhívta rajta Jacen játékát. - Ó…. Te is…. Bloxer vagy? - tágultak kerekre Allana pupillái. Még sosem találkozott élőben senkivel kedvenc szimulációjából, amelybe Caedus vezette be. - Mondjuk úgy, inkább, passzív módban szoktam belépni - vonta meg a vállát Sandor nagyúr, majd előhívott egy profilt. - De van egy… közös ismerősünk… - Nahát, Sabeeust ismered? Miért nem ezzel kezdted? - nevetett fel a profil láttán Allana, majd körbepillantott. - Ő is itt van esetleg? Bloxtali, juhé!
- Még nincs, de róla, miatta kell beszélnem atyáddal - magyarázta Voren. - Ah, értem, admin probléma… - sóhajtott fel barna fürtjeit simítgatva Allana, majd körbepillantott. - De akkor nincs semmi… árulás és összeesküvés? Legutóbb, mielőtt apa és a tes… a vendége - Allana időben észbe kapott, hogy ne említse szó szerint Anakint - elmentek a barátnőik után valami kocsmába, szóval amikor legutóbb itt járt valaki tőletek, nekem el kellett bújnom, Caltanis bácsi, az a csúnya öreg bácsi pedig megbolondult…
- Semmi félnivalód nincs, Amil - használta Allana Blox-beli felhasználónevét Sandor Voren magabiztosan. - Bár a csúnya öreg bácsiknak semmi jót nem tudok ígérni, én úgymond… tudok disztingválni, nincsenek olyan… extravagáns belépőim, mint mesteremnek, Nuur nagyúrnak. - Hát jó - karolt bele Allana Sandorba. - Gyere, apa mindjárt visszajön, várjuk meg a trónteremben… a kanálfejű? - Ne is törődj vele - vonta meg a vállát Voren nagyúr, majd intett Garaknak. - Szolga, szedd össze a poggyászom, és vidd oda, ahová megbeszéltük!
- Parancsod szerint lesz, nagyúr - hajolt kétrét görnyedve, a fogát csikorgatva Garak, és a jaffákkal együtt nekiállt összeszedni a Gree-hiperkapu ládából kihullott alkatrészeit. Anji, a nexu most már Allana mögött foglalt helyet és a farkát csóválta, további morgás nélkül. - Na, gyere már, Anji nem bánt, csak rátok akartam, hogy ijesszen - ráncigálta Sandort Allana magával. - Figyelj csak, valamit már rég meg akartam beszélni… - Sabeeussal kapcsolatban? - kérdezte távolodóban Sandor. - Te már találkoztál vele? - Személyesen nem… de jól ismerem…
- Hihi - kuncogott Allana. - Oké, mesélj róla, milyen… de igazából tudod, kit akarok rég berántani a Blox-ba? Csak az NDK-s holoszerverek állandóan le vannak tiltva… hallottál már Uljana Vrosilovról? - Hajjaj, ki ne hallott volna… - Képzeld, barátnők vagyunk! - Öhm… úgy? - Hát… most épp nem úgy, de úgy szeretném, ha végre játszhatna velünk… - Csak nem tud felcsatlakozni, értem, nos, hallottál már a virtuális holo-magánhálózatról? - HVPN? Csak a rövidítést ismerem… én nem értek olyan jól az ilyen technikai dolgokhoz, állítólag Jaina néni régen értett hozzá, de hát ugye ő már… - A Szindikátus rendszeresen használja titkos üzenetek küldésére… figyelj, az a lényege, hogy a holon úgy tűnik, mintha máshonnan jelentkeznél be, mint ahol valójában vagy… tudok HP-címet adni a barátnődnek, és akkor ershani szerverről fellépőnek fog tűnni még a Generis legbiztonságosabb termináljáról is… - Juj, hihi, Jag bácsi biztos őrjöngene…
Garak a fejét csóválva nézett a két fiatal után, majd intett a jaffáknak, hogy gyorsan vigyék le a térkaput a pincébe, abba a szobába, ahol korábban megtalálta Brabhamot.
...
Fél óra múlva, miközben Jacen és Anakin Solo siklója a még mindig illuminált Sarasi Suunnal, az őt támogató és vödörrel kísérő Taalia-Merrinnel és a jobb híján sofőrnek befogott EGB-nagykövettel, Istarii vezérőrnaggyal landolt az egyik királyi leszállóplatformon a Palota tetején, hogy aztán Jacen a trónterme felé induljon Istarii kíséretében, miközben Éjnővérére bízta Anakin és Suun biztonságos, inkognitóban történő útnak indítását és a Palota különböző járataiban esetleg még mindig kószáló noghrik összefogdosását, Garak már az ershani piramishajó fedélzetén felügyelte, hogy az átmenetileg diplomáciai és egyéb célokra konfiszkált Brabhamot rákössék ugyanarra a Blox-játékszerverre, amelyen keresztül Allana, Sabeeus és Voren is megismerkedtek. A kardassi ügynök aggodalmasan figyelte a tétován vezetékekkel hadonászó jaffákat. Talán Ershan legmagasabb rangú tárgyalója, a hüllőszerű G’Kar kiismerte volna magát ezekben a Holonet-bitekben, de neki az EGB Vezérkarával volt fontos tárgyalnivalója, így nem tudott jelen lenni, máskülönben pedig úgy tűnt, a burnuszos ershani szolgák nem különösképpen nagy ismerői ezeknek a dolgoknak.. Garak csak remélni tudta, hogy ki tudja nyerni a szükséges információkat a halálosztagos kibernetikus sisakjából és golyó alakú fejéből, mielőtt Lecersennek, vagy éppenséggel Caedus nagyúrnak feltűnik odalent, hogy kölcsönvette a játékszerüket, pontosabban játékszerverüket, tulajdonképpen.
Végül jobb híján beütötte Brabham egyik externális kominterfészébe a Randtól kapott komkódot, miután rájött, hogy ez nem fog menni Talley erőforrásai és segítsége nélkül. Az ershaniak sok mindenhez értettek, de nem voltak jó kódtörők. Meglepetésére egy kopaszodó, pufók, vörös arcú deista atya arca jelent meg a holoképen.
- Constipadre atya - ismerte fel a heherésző alakot Garak, akiről az a hír járta mind coruscanti, mind intergalaktikus körökben, hogy hozzá képest Camillo Il-Raz kispályás, ami a gyermekek iránti szeretetet illeti. Ha Il-Raz alakja valóban az Anef Rank naplója című galaktikus pamflet-holokönyv alapjául szolgált, mint ahogyan az pletykálták, nos, akkor Constipadre atya maga volt a coruscanti deista nagykönyvtár. - Ön volna az elnök úr legjobb kódtörője?
- Nos, nem én, Garak uram, hanem az én kis Aprószentjeim, bizony ám - nevetett fel öblösen Constipadre, és Garak csak ekkor látta, hogy az ölében egy dekranizált kisfiú ül. A gyermek alteste ütemesen ringott Constipadre ölében, már csak azért is, mrt deréktól lefelé egyikük sem viselt semmit, miközben a fiú felsőtestét egy elrongyolt jedi padawan-köpönyeg borította, ami akár azt is jelenthette, hogy az ErőElhárítás a coruscanti Jedi Templom ostromra után húzta ki a törmelék alól, a humánközeli fajhoz tartozó, talán miriali gyermek fejének felső részén pedig egy holoterminál villogott az orr helyétől felfelé. - Több ezer ilyen kis… bot áll készen a hálózatba lépésre, bizony ám - heherészett Constipadre. - Rand elnök már tájékoztatott a teendőkről… - Rákapcsoltam a specialistát a hálójukra, meddig lesz szükség rá? - kérdezte Garak.
- Nem permanensen, csak a mesterkód kell, amivel a kis botjaim szimulálni tudják az adminisztrátor jogosultságokat. Utána megkeresik a Lu’uthorhoz kötődő felhasználókat és immár közvetlenül tudunk velük beszélgetni. A specialistát pedig visszavitetheti utána oda, ahonnan kölcsönvette - heherészett Constipadre. - Lecersen feljegyzései alapján a kapcsolatot egy M1RI azonosítójú felhasználó jelenti - magyarázta a nagymofftól elcsent egyik kódhengert egy párhuzamos terminálba helyezve és a képernyőt olvasva Garak. - Ó igen, az bizonyára a jó alaposan eltűnt Myri Antilles szimje lesz - nevetgélt a kisfiút lovagoltatva Costipadre magában. - Lex barátunk személyi titkárnak és játékszernek alkalmazta egészen a közelmúltig. Ha vele kapcsolatba tudnak lépni az Aprószentjeim… jó lehetőségünk lehet Lu’uthor lokalizálására, igen.
- Még bizonyítékokra van szükségem Lecersen nagymoff érintettségével kapcsolatban… - tette hozzá Garak. - Ki tudunk nyerni logokat, ha megvan, milyen felhasználónévvel generálta magát a játékban az öreg - magyarázta Constipadre. - De ehhez alkalmasint lehet, hogy hozzá kellene férnem a játékban lévő teutonok fájljaihoz is. Majd meglátom, mit tehetek. - Köszönöm - krákogott Garak, a fejét csóválva. Ez bizony nem volt túl sok, úgy tűnt, a nagymoff befeketítése bonyolultabb feladat lesz, mint gondolta. Saját magára és Sandor Vorenre kell majd hagyatkoznia jó eséllyel.
- Apropó, ha már szívességek, szabómester uram… - lihegte Constipadre. - Nem tudna nekem elintézni egy találkozót az ifjú Sandor Vorennel? Ehehe… - Higgyen nekem, atyám, forróbb élmény lenne, mint amire számít - sóhajtott fel Garak. - Túl forró. - Ehehehe, na sebaj, na gyere, botocska, szádba az adatocska, ide lentre pedig a kis pöcörődhöz a… ...ehehehehehe - Garak bontotta a vonalat inkább, mielőtt Constipadre kéjesen nyögdécselni kezd.
A szabómester csak remélte, hogy nem jut Caedus nagyúr tudomására, hogy kifélék-mifélék árasztják el a Blox-ot Rand elnök megbízására információszerző botokkal. És ahogy azt is remélte, hogy sikerül időben visszaküldenie a pincében elrejtetten miniatűr csillagkapun át Brabhamot a helyére, mielőtt Caedus követői visszaérnek a női mosdóból, ahol érkezésük óta tartózkodtak a Sarasi Suun nevű renegát jedi fejét támasztva. Azt márpedig különösen remélte a szabómester, hogy ő is vissza tud kapuzni időben, mielőtt Lecersen keresni kezdi, ahogyan azt is, hogy Sandor Voren sikeres magyarázattal álló elő Allana kíséretében Caedusnak, hogy mi a célja itt létének. Garak nem tudta pontosan, hogy ki az a Sabeeus, akiről Allana és Sandor beszélgettek, már pedig ha a tudás hatalom, akkor a hiánya effektíve hatalmatlanság.
- Lekérés, Sabeeus-nevű Blox-felhasználó - adott még egy utolsó manuális utasítást Brabhamnak a kardassi, majd miután letöltötte az adatokat egy kódhengerre, megkapta a Köztársaságból a pinget, hogy Constipadre botjai bent vannak a rendszerben, így leköthette Brabhamot a hálózatról. - Vigyétek vissza oda, ahol találtátok - adta ki a parancsot Garak a jaffáknak. - Utána én is lemegyek.
...
Így történt, hogy a visszatérő Lecersen Brabham mellett találta Garakot, aki sztoikus nyugalommal dolgozott egy fekete egybeszabott kezeslábason a specialista számára. - Olyan nyomorúságos volt az a Halálosztagos specialista-páncél, semmi stílusa nem volt ezeknek az Első rendi ruhatervezőknek, moff uram - panaszkodott Garak a nagymoffnak. - A forrásaim szerint Carl Wenthar hamarosan megérkezik Moskau Égi Marsallhoz, és Ben Skywalker is vele, így Anakin Solo is oda tart - foglalta össze komoran Lecersen az információkat, amiket távollétében összeszedett. - Ezt is el kell adnunk, jó értesülések… talán mégi a Köztársaság a legjobb vevő. Kapcsolatban tud lépni Rand elnök hivatalával? - Nos, khm, nem egyszerű, khm, meglátom mit tehetek - krákogott Garak ártatlanul.
- Amúgy, történt valami, amíg távol voltam? - pillantott körbe a teremben gyanakodva Lecersen. - Semmi, nagymoffom, egyáltalán semmi - tárta szét a karjait Garak. - Itt legalábbis… mármint úgy hiszem, újabb ershani követ érkezett, egy bizonyos Sandor Voren, talán már most is személyesen tárgyal Caedus nagyúrral… - A francba - szitkozódott Lecersen. - Ezek a piramisépítő pojácák sosem képesek előre bejelentkezni… a birodalmi nagykövetet, Tierce chiss kurváját meg valami krimóból szedte össze a nagyúr… a diplomácia szégyene, ami itt történik… na mindjárt intézkedem.
- Elnézést - kopogott be a laborszerű terem ajtaján Taalia-Merrin, az Éjnővér, majdnem beleütközve a kifelé induló Lecersenbe. - Ha Beniko megbízottak keresni, Éjnővér, már nincs itt, elvitettem - vetette oda foghegyről Lecersen. - Karbonitba fagyasztották és bepakolják a tudjuk, ki által választott járműbe… - Tudom, az már el van intézve - biccentett Taalia-Merrin. - Csak vödröket, hideg vizet és néhány felmosórongyot szeretnék elvinni. - Ó, Garak, segítsen neki - legyintett Lecersen. - Kiborult valami?
Az Éjnővér a fejét rázta. - Nem. Csak Sarasi Suun még mindig hányik, és lassan fel kéne szállnia, tudjuk, kivel. - Persze, megyek, segítek - morogta Garak. Először gyerekek, aztán pedig hánytatás, takarítás, gondolta magában. Ez a Hapes még őrültebb hely annál is, mint a Manchu volt, annyi bizonyos.
- Az egy boxer jelvény? - ismerte fel Garak egyik apró ruhadíszét Taalia kifelé menet a folyosón, miután ők ketten a női mosdó felé indultak, ahonnan távolról is hallatszott Sarasi káromkodása és öklendezése - Lecersen pedig az ellenkező irányba, hogy felsiessen a trónterembe, mielőtt lemarad egy újabb diplomáciai afférról Caedus nagyúr és Ershan, illetve az EGB képviselője között. - Hát nem is Bloxer. Bizony, személyesen Mingtől, a Leghatalmasabbtól kaptam - mosolyodott el Garak. - Ön is járt a Manchun, kisasszony?
- Hosszú történet - kuncogott fel az Éjnővér. - De maga nem Lecersen bizalmasa? - Miért, maga nem a Sárkány, Darth Nihl tanítványa? - tormfolt vissza a szája sarkában elvigyorodva Garak. - Tusé - hümmögött a nő. - De most már Caedus nagyurat szolgálom… - Az jó - hümmögött Garak. - Ugyanis Caedus nagyúrnak valamit tudnia kell Lecersen nagymoff hűségével kapcsolatban…. El akarja adni az információt külső hatalmaknak, hogy Anakin Solo, a nagyura testvére életben van.
- A szemét áruló - táncoltak villámok Taalia-Merrin ujjai végén. - Van erre bizonyítéka, kardassi? - Az én életem, hogy bizonyítékokat gyűjtsek - hümmögött Garak, miközben megérkeztek a női mosdóhoz, amelyből akkor tántorgott ki Sarasi Suun böfögve.
- Soha többet nem iszom, sohat többet, bazdmeg - pillantott véreres szemekkel a párosra. - Elment már a Főinkvizítor hajója? - Csak rád várnak, drágám - karolt bele Taalia-Merrin a másik nőbe. - Gyere, felviszlek. Addig…
- Ez a kanálfejű majd kitakarít, böff - röhögött fel Sarasi és elsétált az Éjnővérrel. - Nagyszerű, igazán nagyszerű - nyalábolta fel a vödröt és a rongyokat Garak, majd kitámasztotta egy partfissal a női mosdó bejáratát. - Csodálatos hely ez a Hapes. Álmodni sem merhet jobbat egy egyszerű szabómester, mintsem hogy a telehányt hapan női mosdót ganézza, én mondom.
|
|
|
Hapes
Apr 15, 2024 10:16:29 GMT 1
Post by sithlord on Apr 15, 2024 10:16:29 GMT 1
Sandor Voren és Allana, sietős léptekkel tartottak oda, ahol Voren Nagyúr majd audienciát vesz Caedus Nagyúrtól. Voren elméje lepörgette az elmúlt napok hetek eseményeit. Bár En Sabah tanítványaként mutatkozott be, ő már egy ideje más mestert szolgált. Kifinomult és bonyolult terveket szőttek újdonsült mesterével, hogy eltegyék az útból Hadrát. Saabeus tanította meg azokra az ősi, védő rúnákra és mágikus szavakra, amellyel kivédhette Hadra tudatátvitelét, sőt gyakorlatilag a folyamat visszafordult és Sandor úgy szívta el Hadrát a képességeit egész lényét, mint anno Sordis Nagyúr egy jóízű halálpálcát. En Sabah persze megtudta mi történt, Sandor meglepetésére egyáltalán nem haragudott sőt! Örült hogy végre megszabadult attól a penész kurvától, mondta neki a Nagyúr szinte már hálásan. Természetesen Sandor megkapta Hadra összes rangját birtokát tulajdonát, így Sandor lett az új Rendszerúr és a Szindikátus vezetője is… Napokig tanulmányozta azokat az ősi iratokat, amelyeket Hadra gyűjtött össze, s amelyek olyan ősi titkokat tartalmaztak, amelyek a Mesterét is érdekelhetik majd… Sandor végül úgy döntött, nem fordul Nuur ellen, hiszen az Ősi Istenség még neki is nagy falat lenne, valamint Saabeus is tőle kapta az erejét...örökségét...Mind az Ő teremtményei vagyunk, filozofált ezen a gondolaton kicsit keserűen a fiú, még Saabeus is… Természetesen En Sabahot az olyan piti ügyek mint a Szindikátus vagy a Rendszerurak már nem nagyon érdekelték, neki ezek apró játékok voltak csupán. Apró homokszemek az Idő Homokján, amelyet ha akart szétszórhatott kedvére...Sandor csupán egy volt a megannyi sakkbábú közül, akik céljait szolgálhatták… -Megérkeztünk! -mondta Allana hirtelen megtörve a csendet, kizökkentve a kisfiút gondolataiból. -Rendben Amil! Akkor ideje hogy megismerd a Mesteremet! - egy holografikus panelt vett elő majd Amil lábai elé helyezte ő maga pedig a kislány elé állt. Pár kapcsolóval aktiválta a holoprojektort, Sandor lassan térdre ereszkedett, amíg a megannyi titkos csatornán áthaladó jel egy holografikus kivetülésben öltött testet. Egy éjfekete köpönyeget viselő, csuklyáját mélyen az arcába húzó kisfiú, alig valamivel idősebb mint Sandor, jelent meg a vonal túlsó végén. -Mi újság Sandor Nagyúr? Van valami híred a számomra? -Mester, úgy gondoltam bemutatok neked valakit! -válaszolta Voren. -Ugyan Sandor, állj fel kérlek, nem a nagyapám vagyok! -a fiú hátravetette csuklyáját és láthatóvá vált egy optikai lencsét viselő, szőkés barna hajú, meglehetősen jó fizimiskájú fiúcska arca. Sandor engedelmeskedett, majd intett Amilnak hogy lépjen a Mester elé. A kislány elpirult, amikor meglátta hogy Saabeus milyen jóképű és cuki...tisztára mint Apu, gondolta magában, erre még jobban elpirult. -Allana vagyok, a Hapanok legális örököse, a Trón Hercegnője a leendő Ereneda! Köszöntelek Saabeus Nagyúr! Örülök hogy végre személyesen is megismerhetlek! -a kislány gyorsan elhadarta ezeket a szavakat, leplezve zavarát. A vonal túlsó végén, Saabeus is zavarba jött, nagyon szépnek találta a lányt, ráadásul a bőrszerkóját kifejezetten szexinek. A nagy Sith Lord, Palpatine unokája elpirult és zavarba jött. -Részemről a szerencse Amil...izé Hercegnő! -dadogta Saabeus kicsit zavarban. A kémia működik úgy látom, gondolta szarkasztikusan Sandor, majd keskeny mosoly jelent meg az ajkain. -Szóval te is Sith Nagyúr vagy? -érdeklődött most már kedélyesebben a kislány. -Tiszta apa vagy, ahogy látom! Az Erőre még a szemetek is ugyanolyan...sárga! -Saabeus ismét elpirult, nem igazán tudta hogy most mit is mondjon. Ez a lány elrabolta a szívét annyi szent. -Igen...fogjuk rá! Apukádat amúgy nagyon nagyra tartom! Menő arc! -Allanánal nem kerülte el a figyelmét hogy Saabeus szinte rajongva beszélt az apjáról. -És a néhai nagybátyád...Anakin! Na ő az igazi badass arc! -Allana magában jót kuncogott, szóval nem tudod, hogy Ani bácsi nagyon is él? -Apa nemsokára megérkezik és akkor te is beszélhetsz vele! Amúgy is meg akar ismerni! -Mi lenne ha addig mennénk egy meccset srácok? -vetette fel az ötletet Sandor. -Aztán ha apukád meg akarja ismerni Saabeus Nagyurat, újra hívom a holokommon? -Nincs ellenemre az ötlet! Játszunk akkor! -válaszolta Saabeus majd kilépett a vonalból.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 22, 2024 6:07:36 GMT 1
Jacen már a trónterem felé menet érezte a tudatot, amelyik lelkes, ifjonti energiájával megtöltötte a Palota egyik alacsonyabb szintjét, miközben a Sötét Oldalon is vibráló jelenlétet adott, és bizonyos volt benne, hogy ez csakis az ershani újabb vendég, a Szindikátus követe, Sandor Voren nagyúr lehet, akinek a társaságában elégedetten érezte meg leánya, Allana jelenlétét is, és még egy harmadik, árnyékszerű tudatot, amelyet már régen felfedezett a játékban, és amely messze, mégis közel várakozott rá, hogy Caedus kinyúljon érte és magához hívja… s amely ugyanaz a tudat volt, mint amelyet Nuur nagyúr is említett, a különleges gyermek… amíg ezen lamentált, Caedus elhelyezkedett a trónteremben felállított régensi karosszékben, miközben jobb híján az egyedüliként vele maradt Istarii vezérőrnagyot kérte meg arra, hogy a gyermekek megérkezéséig szedje le Charis régi függönyeit az ablakokról - a gyermekek azonban csak nem akartak megérkezni.
- Játszanak, nagyúr - jelentette a chiss nő, miután Caedus kérésére konzultált a testőrökkel, akik a Palota folyosóinak és szobáinak mozgását figyelték - Félrevonultak Allana hercegnő szobájába és a holografikus játékszerveren vannak. - Nagyszerű - rándult meg Caedus szája széle, miközben arra gondolt, hogy talán kissé túlságosan is addiktívra sikerült tervezni ezt a jövőbeli Erő-tehetségek felfedezésére szolgáló játékot, le se akadtak róla a kölykök. - Üzenj Taaliának, hogy hozza fel azt az idióta fejű halálosztagos komkiborgot, felcsatlakozom én is, és megírom a lányomnak, hogy szíveskedjen mellőzni az ide érkező fiúk azonnali szobára cipelését és a vég nélküli gémezést…
Istarii, miközben magában valami olyasmit mormogott, hogy Folett talán büntetésképpen nem is nagykövetnek, hanem háziszolgának küldte ide vissza a Hapesre, éppen csak kiment, és már vissza is tért az aggodalmas ábrázatú Taalia-Merrinnel és Brabhammal. - Ez gyors volt - csettintett elismerően Caedus. - Elnézést, nagyúr, már itt voltak az ajtóban - hajtott térdet Istarii. - Lecersen nagymoff is itt van és a gyerekeket keresi, beengedjem őt is?
Caedus már legyintett volna, hogy neki aztán mindegy, amikor elkapta Merrin aggodalmasan fénylő tekintetét, aki az összevissza villódzó sisakú Brabham kezét fogta. - Még ne, menjen ki, tartsa szóval odakint az öreget - intett Kate-nek, akinek most már sértődötten villant meg vörös szeme. - Elnézést, nagyúr, de az EGB követeként az Ön jelenléte nélkül mégis akarhatnék tárgyalni közvetlenül Lecersennel… - Ezer és egy dologról, leányom - villant meg türelmetlenül Caedus sárga tekintete. - Például, hogy aktuálisan melyikünk mennyit ígért és kinek Lex Lu’uthor fejéért, attól függően, hogy a nyakán van, avagy sem… ne hidd, hogy nem tudok ám róla… - Öhm… igen… értem… - hajtotta meg magát a chiss nő és gyorsan kifarolt a teremből, egyenesen Lecersenhez.
- Mi történt? - pillantott Taaliára Jacen, mikor egyedül maradtak a bambán villogó Brabhammal. - Elromlott a szervere ennek az idiótának? Le kell sétáljak a lányom szobájához személyesen bekopogni, hogy fejezzék be, amit művelnek, és… - Legalább fiúval van, Felség, és nem lánnyal - Taalia majdnem elröhögte magát, de aztán céltudatos arcot vágott. - A főinkvizítor és Suun lovag hajója elindult, magam biztosítottam. Utána mentem le a Specialistáért, nagyuram, akkor vettem észre…
- Mit is? - Jacen tekintete sárgásan villogott, kezdett elege lenni ezekből az apró kis intermezzokból. - Valaki belenyúlkált - magyarázta az Éjnővér. - Mármint a specialistánkba. - Istarii végig velem volt - rázta meg a fejét Caedus. - És ha álcázott U-hajó rejtőzködne a bolygó körül, láttam volna a gondolataiban. - Hacsak nem Folett és Tierce őt sem tájékoztatták róla, nagyúr - Taalia-Merrin tekintetében továbbra is bizalmatlanság tükröződött. - Miért gondolod, hogy az EGB volt? - kérdezte Caedus.
- Nos, egészen véletlenül emlékszem erre a mintára a golyófej sisakfényei kapcsán - mutatott Brabham kaleiodoszkopszerű, félig öntudatlan villogására Taalia-Merrin. - Már láttam rajta ilyet, pontosan így villogott órákig azután, hogy Kardassról átmentünk a Draco-rendszerbe, egy olyan Gree-hiperkapun… és olyan tudomásom szerint csak az EGB-nek van… - Az akarod mondani, hogy az EGB-sek ellopták egy hiperkapun keresztül a specialistánkat? - ámult el Caedus. - Akkor miért küldték volna vissza? Ha Tierce ráteheti így a kezét, nem küldi vissza, hacsak…
Jacen keze a fénykardjáért nyúlt, de az Éjnővér megrázta a fejét. - Nincs benne bomba, megnéztem… - Nem áll össze a kép - rázta a fejét szemeit lehunyva egy pillanatig Jacen. - Biztosan nincs másnak ilyen technológiája? Azt mondtad, Kardasson használnak ilyesmit? Nem láttál semmi gyanúsat?
- Nos, éppenséggel találkoztam egy kardassi takarítóval, valami Garak nevű alakkal odalent, de úgy tűnt, Lecersen nagymoff asszisztense, vagy valami, felmosattam vele a mosdót, amit Suun összehányt… - mormogta Taalia - Merrin elgondolkozva. - Éppenséggel furcsálltam is, hogy közben arról próbált meggyőzni, hogy áruló, mármint nem ő, hanem a nagymoff, hogy el akarja adni az információt, hogy nagyuram öccse életben van… - Garak? Hmm.. - mormogta Jacen. - Találkoztam már ezzel a névvel. De nem Lecersen jelentéseiben, hanem az ifjú Rudy Rand blox-profiljának kiterjesztett verziójában. Gondolkozz, Éjnővér, biztosan nincs senki másnak ilyen kapu-technológiája? A Köztársaságnak? Manchunak?
- Ershannak, uram - kapott észbe Merrin. - Az a hír járja, hogy egy ugyanilyen kapu segítségével jutott be az az ershani kommandó Odessenre, amelyik elfogta Mikasa hercegnőt. A volt mesterem, Nihl nagyúr, a Sárkány is köztük volt, onnan tudom. - Remélem, nem folytatsz bizalmas beszélgetéseket volt mestereddel - hümmögött Jacen. - Bár e tekintetben ez most hasznos… - Caedus felpattant. - Magam megyek a lányomért. Az ershani követnek felelnie kell. A Specialista maradjon itt, hagyd meg Istarii-nak, hogy ne engedje, hogy Lecersen babráljon vele. Ha kell, vegye EGB-védelem alá, bánom is én. Te pedig menj vissza a mosdókhoz, és kerítsd elő azt a kardassit.
Így történt, hogy Allanát és Sandor Voren nagyurat, Sabeeus nagyúr holoképével egyetemben a hercegnő szobájában találta Caedus nagyúr, diplomáciai tárgyalás vagy éppen szexuális játékok helyett bősz holoblokk-építkezésben. - Rekord, hét és fél milliós blokklánc csapatban! - ordibálták elégedetten, amikor Caedus belépett. - Apa, hallottál már a kopogásról? - fordult az ajtó felé sértődötten Allana. - Meg az intim szféráról? - Most miért, nekem úgy tűnik, semmi intimet nem csináltatok épp… - Caedus végignézett a pároson, miközben Sabeeus holoképe várakozó merevedésbe állt. A Sith-Hapan Monarchia régense végül Sandorhoz fordult.
- Voren nagyúr, ugyebár - szólalt meg végül. - Üdvözlöm a Hapesen, fiatalember… - Én, öhm, Ershan és Nuur nagyúr diplomáciai… - kezdett volna bele a félig még mindig a játék virtualitásában gondolkozó Sandor Voren, de Caedus atyaian félbeszakította, mármint a szavait: - Mindenekelőtt elmondaná nekem, fiatalember, hogy miért nyúlkál a halálosztagos szerver-specialista kiborgom fejében, és miért csempészik be a Palotánk területére beszivárgáshoz használt hiperkapukat, végezetül pedig, hogy nem ismer-e egy bizonyos Garak nevű szabómestert?
Sandor Voren dacosan nyelt egyet, Caedus tekintete pedig sárgás villogott. - Várom a válaszát, udvariatlan fiatalember - sziszegte végül Jacen, fél szemmel Sandor, fél szemmel a lányát figyelve, az Erőn át pedig Sabeeus holoképét, aki valahogy nagyon ismerős volt neki. - Tekintheti ezt diplomáciai kapcsolatfelvételünk… első feltételének… a második feltételem pedig, hogy bemutassa a holografikus formában jelen lévő kis barátját...
|
|
|
Hapes
Apr 22, 2024 10:20:30 GMT 1
Post by sithlord on Apr 22, 2024 10:20:30 GMT 1
- Nos miért is ne? -mondta Sandor kicsit flegmán. -A dolog több rétegű, amiért felhasználhatták ezt a kiborg valamit! -Caedus érdeklődve hallgatta az ifjú beszámolóját, közben Allana nagyon izgatottnak tűnt, bizonyára nem akarta elveszíteni a barátait. Saabeus közben türelmesen várt a vonal végén, nem szakította meg a kapcsolatot, hiszen ki tudja hogy reagálna Caedus. -Igen? Szóval mi volt a terv úrficska? -Caedus egyáltalán nem haragudott a kisfiúra. -Nos mondjuk úgy, üzleti titkos kapcsolatban állok Rand főkancellárral és van egy bizniszünk, amely Lex Luuthor érdekeltségeit is érinti! -Caedus erre nem számított, kezdett érdekessé válni számára a dolog. -Szóval te a játékon keresztül akartál kapcsolatba lépni... -Így van! Ugye nem kell elmagyaráznom hogy nem szerencsés a magamfajtának üzletelni nyíltan a Köztársasággal? -Sandor higgadt és bátor maradt, nem látszott rajta hogy megijedt volna a Nagyúrtól. -Továbbá bizonyítékokat szereztem arról, hogy Lecersen Moff áruló és kijátssza önt! Garak elmondja majd a részleteket! Őt személyesen Rand Főkancellár bízta meg, hogy segítsen az üzlet lebonyolitásában, már ami a Weyland-Yutani tulajdonjogát illeti!
Caedus egy pillanatig hallgatott, ezek meglepő és új információk voltak, át kell gondolnia a taktikus lépéseit. -Rendben fiam, de miért pont itt? Mit szeretnél elérni? Mindegy erre ráérsz később válaszolni, most azonban mutasd be nekem kérlek a kis barátodat! -Allana csak toporgott, nagyon izgult mit fog szólni az apja Saabeushoz. -Hadd mutassam be önnek a Mesteremet Lord Caedus! -a holografikus kép megelevenedett. -Lord Darth Saabeus, Palpatine az igaz Császár unokája, Wenthar Nagyúr titokban tartott fattya! Az ESB legitim örököse a Sötét Oldal jogán és a...mesterem! -Sandor letérdelt a holografikus kivetülés előtt, mélyen meghajtva a fejét. Caedusnak önkéntelenül is Vader jutott eszébe, amint az Uralkodó előtt térdel. Saabeusban pedig nagyapja nevéhez illően nemesség, uralkodói vonások tükröződtek. Pontosan tudta ki ő és mihez van joga. Caedus megdöbbenésére, egyenrangú félként szólt hozzá. -Üdvözlöm önt Nagyúr! Végre megismerhetem azt az embert, akitől ilyen csodálatos lány született! -Allana elpirult zavarában, Caedus pedig hirtelen nem tudta mit is mondjon. -Lord Saabeus, enyém az öröm hogy végre megismerhetem önt! Mondja pontosan mik a tervei a lányommal vagy velem? -Saabeus tömören válaszolt. -Szövetség és...és...-Saabeus a Sithek Nagyura zavarba jött a kérdéstől. De aztán nagy nehezen kinyögte. -Szeretem a lányát, azóta hogy megismertem! szeretném ha egyszer...ő lenne a társam, a párom a Császárnőm! -Saabeus gyorsan hadarta el e szavakat, Allana pedig égővörösre váltott.
|
|