|
Hapes
Apr 23, 2016 17:10:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 23, 2016 17:10:49 GMT 1
Ovat parancsnok a kardassi cirkáló hídjáról figyelte a hapan köd kavargását, és az előtérben sodródó roncsot, amelyet nem sokkal az érkezésük előtt vágott ketté a közelben rejtőző nagai zászlóshajó szuperlézerének találata.
Az üzenet Moskau admirálison, a Hapan - szektorba Wenthar Császár Őfelsége erőit kísérő ESB - hajóhad kíséretét ellátó flottacsoport parancsnokán keresztül érkezett, személyesen a Főkormányzótól.
"Kövesse mindenben a Nagai Zászlóshajóról érkező utasításokat, és menjenek a megadott koordinátákra! Utána pedig jelentkezzem nálam személyesen a felszínen, és gondoskodjon arról, hogy biztonságos kommunikációs kapcsolatunk legyen Thain nagyúrral!"
Ovat hajói a Dromund Kaasról indultak visszafelé az ESB központjába, ahol leszámoltak a Renegát szolgájával, az áruló Anubis nagyúrral, és mellékesen nyomát veszítették a felszínen jedikre vadászo Ickyx nagyúrnak - amit Ovat némiképp sajnált, mert a muun egészen tehetséges és intelligens szövetségesnek bizonyult ahhoz képest, hogy sith volt -, amikor a parancs érkezett.
"A Renegát követőit, vagy személyesen magát a Renegátot találják a célkoordinátákon" - fejeződött be a Főkormányzó üzenete, Ovat pedig nagyobb sebességre sarkallta a cirkálóit.
A megadott koordinátákon egy fél SiSD lebegett, amelyet jól láthatóan most vágott ketté egy szuperlézer - találat. Ovat különösnek találta az esetet, nem gondolta volna, hogy a Renegát ilyen könnyen csapdába csalható.
- Átkutattuk a roncsot, parancsnok. - lépett Ovathoz egy bőrpáncélt viselő kardassi ügynök. - Két erőhasználót találtuk, egy súlyosan sérült barabelt a hídon, és egy eszméletlen, sérült humanoidot az egyik épen maradt gyengélkedőn.
- Elfogták a hajó parancsnokát? - kérdezte Ovat.
- Igen, uram. - biccentett a kardassi. - A kihallgatása folyamatban van, egy Distint nevű alak.
- A nagai zászlóshajó tájékoztatása szerint a barabelt vissza kell küldenünk hozzájuk. - adta ki a következő utasítást Ovat. - Azt a tisztet és a másik humánt tartsák elszeparálva itt a hajón, nekem pedig készítsenek elő egy rohamsiklót!
A kardassi flotta csak néhány percig tartókodott a Dark Side roncsai mellett, csak amíg odonit fézereikkel befejezték a Yamato munkáját, Ovat pedig átszállt egy Hideki-osztályú vadászhajóba, hogy találkozzon a Főkormányzóval, aztán a cirkálók eltűntek a hipertérben Zekkel és Distinttel a fedélzeten, a távoli Kardass irányában...
|
|
|
Hapes
May 2, 2016 9:18:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 2, 2016 9:18:25 GMT 1
A hatalmas máglya sűrű, feketés, fémszagű füstöt okádott a sziklák között, hiába igyekezett a Főkormányzó minden szervetlennek tűnő anyagot eltávolítani a testről. Néha, amikor a lángokon keresztül látni lehetett a tetemet, Grodinnak az volt az érzése, hogy Wenthar porhüvelye valójában abban az állapotban lángol a máglyán, ahogyan annak idején, emberöltőnyinek tűnő idővel ezelőtt – bizonyos szempontból ez így is volt – a Polneyeon először találkozott vele; fekete, Vader-szerű páncélban, elkorcsosulva valamiféle szörnyű küzdelem nyomaitól, amelyeket magán viselt. Az öreg testőr lepillantott saját, egyre inkább ráncosodó kezére, és megborzongott... egyre inkább úgy érezte, hogy a a sötét energia, ami Wenthar ajándéka révén megfiatalította, kezd elillanni a testéből, hogy ismét azzá a nyolcvan éves öregemberré válik, aki a Polneye elhagyása előtt volt... gyengévé és betegessé.
Nem, gondolta Grodin, az nem lehet. Még nincs itt az ideje... még szolgálnia kell mesterét így halálában is, a Birodalom javára. Meg kell mutatnia a galaxisnak, hogy ez a lángoló máglya csak a látszat, hogy valójában nem is történt itt semmi, hogy Őfelsége Wenthar Császár, az Egyesült Sith Birodalom ura él és virul... meg kell mutatnia, amíg nem lesz méltó utódja, amíg a nagai és hapan császárok duója, akik valójában közelebb álltak a trónhoz, mint azt Grodin valaha is gondolta volna, áldását nem adja arra, hogy az Örökös elfoglalja apja helyét... a fiú, aki valójában végzett atyjával.
Grodin idegesen nyelt egyet, a füst kaparta a torkát és a szemeit is. Felsóhajtott, és még néhány korhadt fadarabot hajítot a máglyára, remélve, hogy PuYi, vagy ahogyan egymást között nevezték, Enz nagyúr és Charis nagyúrnő nem találják túlzottan figyelemfelkeltőnek a lángokat... teljes diszkréciót parancsoltak neki, és az eszközeik is megvoltak hozzá, hogy ezt betartassák. A Főkormányzó mégis úgy érezte, hogy valahol talán gúnyolódnak vele. Megtehették volna, hogy eltüntetik Wenthar tetemét, megtehették volna, hogy saját katonáikra bízzák.. de nem, helyette hagyták, hogy végigráncigálja urát és parancsolóját a sziklákon, távol az életben maradt gárdisták és testőrök tekintete elől, és saját kezével építse meg a halotti máglyát.
Vajon afféle sith szórakozás ez, vagy most kezdődött el valódi büntetése, melyet azért érdemel, mert megszegte esküjét, mert nem védte meg utralkodóját a merénylőktől, akik most utódai, örökösei lesznek?
Grodin eljátszott a gondolattal, hogy bosszút áll mindenkin, akik érintettek voltak ebben. Nem is lett volna olyan nehéz... élve kijutni innen először, biztonságos távolságba kerülni a Hapan Ködtől másodszor, rárereszteni az ESB inváziós erőit először a kisebb falatot jelentő hapanokra harmadszor, aztán a nehezebb ügynek számító nagaiokra negyedszer és utoljára... a sith nagyurak bizonyára örömmel követték volna a csapatokat újabb hódításokra, és még az EGB-vel vívott alacsony intenzitású konfliktus és a Köztársasággal kapcsolatos határproblémák mellett is belefért volna egy-egy újabb hadjárat... a Köztársaság nem megy sehová, amilyen inkompetens tutyimutyi banda, ezt is végignézték volna ölbe tett kézzel.. sőt, ki tudja, a Cosra és Polneye talán még örömmel segítséget is nyújtott volna egy Nagi elleni hadjárathoz a chissek területén vívott harcok okán.
De nem, gondolta tovább a Főkormányzó. Akkor a sithek irányította kisállamok elbuknak, jó eséllyel a nagyurak a túlerő segítségével PuYi és Charis fejét veszik, és ki tudja még mi mást.. és mi következne utána? Anarchia, egymás ellen forduló vjuni, korribani és bastioni sithek és kormányzók, polgárháború. Wenthar Császár halálát a végtelenségig nem lehetett volna titkolni, örökös hiányában pedig egy Császári Testőr szavára nem ad senki ebben a Birodalomban.
Nem, nem ez volt a megoldás. A folytonosságot, a trón egységét meg kellett őrizni, ehhez pedig kellett a nagaiok és hapanok, valamint vezetőik személyes támogatása is. Az ő játékszabályaik szerint kellett jászatnia ez egyszer...
Finom köhintés szakította félbe a hosszú gondolatfolyamot. A Főkormányzó kényszerítette magát, hogy ijedt sarkon fordulás helyett saját felelőssége és hatalma tudatában, méltóságteljesen nézzen szembe vendégével, mintha mi sem történt volna.
- Tehát gond nélkül átengedték a testőrök. – közölte tárgyilagosan.
- Gond nélkül, Főkormányzó. – Ovat parancsnok megigazította bőrpáncélját, és kíváncsi arccal közelebb sétált a mágláyhoz. – Oh.. csak nem?
- Részleteket nem közölhetek. – jelentette ki a Főkormányzó. – Rajtam kívül mindenki, aki szemtanúja volt az esetnek, és nélkülözhető, már halott.
A kardassi sokat tudóan bólintott.
- Logikus, hogy engem hívott, uram, és köszönöm a bizalmat. Nyilván egy Nagyúr bevonása nem feltétlen lett volna megfelelő megoldás... ami a trónt illeti...
- Folyamatban van egy erre vonatkozó, mondjuk úgy, eljárás. – szűrte a szavakat a fogai között a Főkormányzó. – De erről sem mondhatok többet. Szükségem van egy sztáziskamrára, és az összes holofelvételre, ami Őfelségéről készült. Valamint egy megbízható technikus csapatra, amelyik tudja tartani a száját, és amelyiknek a munka befejezésével gondoskodhatunk a... teljes diszkréciójáról.
- Értem, mire gondol, uram. – biccentett Ovat. – Intézkedem.
- Erről rajtam kívül csak maga tud, parancsnok. – folytatta a Főkormányzó. – Személyesen kell tájékoztatnia Tain nagyurat, majd ő megszervezi az egyéb, szükséges részleteket.
- Igenis. – a kardassi arca merev volt. – Bármi más, amiről tudnom kell?
- Az eddigi kurzus szerint haladunk tovább. – folytatta a Főkormányzó. – Mintha mi sem történt volna. De ennek titokban kell maradnia, a Nagyurak nem tudhatják meg. Azt hiszem, még a vorták sem.
- Ezért szolgálunk. – hajtotta meg magát a kardassi. – Az Obszidián Rend lételeme a diszkréció, uram. Ami pedig a Renegát követőit illeti...
- Á igen. – biccentett Grodin. – Találtak valami érdekeset a hajón, ahová a barabel vezette magukat?
- Valamiféle főtisztet és egy áruló erőhasználót, de a Renegát nem volt ott. – jelentette Ovat. – Az átszállításuk Kardassra folyamatban van... magam akartam őket kísérni és kihallgatni.
- Azt kell mondjam, ez most fontosabb, parancsnok. – biccentett a máglya felé Grodin. – A honi vezetőik majd kezelésbe veszik a foglyokat. Biztosra veszem, hogy a Renegát társai hamarosan valamiféle szabadító akcióval is próbálkoznak majd, ha elég magas rangúak a foglyai...
- Tájékoztatom Dukat főpraetort és Ocet alpraetort a foglyok érkezéséről, és hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket. – biccentett Ovat. – Bárki megpróbál betörni Kardassra, rá fog jönni, a kifelé vezető út sokkal nehezebb.
- Helyes. – bólintott a Főkormányzó. – Intézkedjen, hogy egy kardassi hajó fel tudjon venni majd, a továbbiakról gondoskodom. Maga pedig azonnal induljon Thainhez a Korriban 2-re.
- Így lesz, uram.
Grodin megvárta, amíg a kardassi távozik, majd leült a máglya mellé, nem zavartatva magát amiatt, hogy forró hamudarabok potyognak a vállára. Az előírásos eljárás az lett volna, ha térdelő helyzetben várja meg, amíg ura és parancsolója elhamvad, de valahogy nem érzett sok kedvet az előírások követéséhez.
- Mit tegyek, uram? – bámult át a tűzön keresztül Wenthar csontjaira – Hogyan szolgáljak, ha nincs kit?
|
|
|
Hapes
Jan 6, 2017 12:48:26 GMT 1
Post by Enz on Jan 6, 2017 12:48:26 GMT 1
A hapesi események lezárulása, és az utódlás elrendezése után nem sokkal az uralkodók magára hagyták a testőröket és a Wenthar végtisztességének megadásán dolgozó Grodint a sziklaerődben, hogy visszatérjenek a fővárosban. A mestere halála komoly változást jelentett a Sith Birodalom belső erőviszonyában, és így persze a Galaxisra is nagy hatással volt az esemény. Enz nem tudta biztosítani magának az ESB trónját, legalábbis egyelőre. Akárcsak idefelé, visszafelé is egy siklón utaztak, de ezúttal feltűnő volt Wenthar hiánya. Helyette a két foglyot hozták magukkal. Nem sokat beszéltek út közben, láthatóan mindenki a gondolataiba mélyedt ezen az úton. Wenthar önteltsége lett a veszte, de a fia, Carl, ígéretesnek bizonyult. Ha most a kezei között lenne a húga, tudná mivel erősítse meg a saját befolyását a fiú felett... Mikasa azonban jelenleg túl veszélyes volt. Nem eshet ugyanabba a hibába, mint mestere, aki túlságosan alábecsülte a saját családtagjait. Meg kell találnia, és vagy maga mellé állítani, vagy pedig elvenni az életét. Más út nem volt. A Palotába visszatérve jó hír fogadta őket: Saba küldetése sikerrel járt, a barabel pedig már úton volt visszafelé Hapesre. Enz fellettébb érdekes szolgának tartotta a barabelt, egy olyan végrehajtónak, akiben feltétlenül megbízhat. Szemben a hatamotó-kkal, neki nem volt saját akarata, csakis az a vágya, hogy a kedvére tegyen. - Megmutatom a szállását, Felség - hajolt meg a Palota körszakállas ügyintézője, a sunyi képű fickó, akit már korábban is látott. - Ne fáradjon, Alyx, Őfelségét elvezetem én - szólalt meg hirtelen Charis, a férfi nagy meglepetésére. - Nem terveztem maradni - szólalt meg, majd Charisra sandított. - De meggondoltam magam. - Élvezni fogja a hapan nép vendégszeretetét - felelte a királynő, és ahogy mondta, egyértelművé tette, hogy az érdeklődése nemcsak szakmai jellegű. Mikor a neki kijelölt szoba bejáratához értett, intett a testőreinek, hogy kint várjanak, majd Charis-szal együtt a helyiségbe lépett. - Mi ez a kis játék? - fordult a nő felé, ahogy bezárult mögöttük az ajtó, mire az kezét a szája elé téve kuncogni kezdett. - Szó sincs semmiféle játékról, kedves Enz - mondta, majd huncut hangon hozzátette. - Már ha nem kedveled jobban a gyíklényeket.- Nekem pedig felettébb gyanús az, aki hagyja, hogy a testvérét más vigye magával, és inkább egy kislányt választ védencének - vágott vissza Enz, aki láthatóan nem élvezte ennyire a helyzetet. - Hogy mindennap láthatsd azt, aki elorozta előled a dicsőséget. Apám nem volt vevő az ilyesféle csínyekre. Rá hasonlítasz - tette még hozzá, és ezt nem lehetett másnak tekinteni, mint egyértelmű csipkelődésnek. Enzet dühítette a pimaszsága, de valahol mégiscsak tetszett neki ezt a fajta viselkedés. Szinte bárki örömmel dobta volna magát az ő karjaiba, de ezekben nem látott semmiféle kihívást. Neki volt tartása, arcvonásain pedig az arisztokratikus emelkedettség látszott - pontosan az, ami Marisában is megfogta annak idején. - Megértem Wenthart, miért akart megöletni - szólalt meg Enz kissé puffogva, mire Charis felnevetett. - Pedig még semmit se láttál igazán belőlem, nagaiok mindenható császára - monda, tovább cukkolva őt. Enz odalépett hozzá, megragadta az állánál, és kicsit maga felé emelte a fejét. - Lehet, hogy szívesen látnék többet is - mondta, mire Charis gonoszul mosolygott vissza. - Akárcsak ő, te is a gatyádban hordod az eszed.- Akkor legalább okosodsz kicsit - vágott vissza Enz, majd rátapasztotta a száját a királynőjére, és vadul csókolni kezdte. Charis nem állt ellen, sőt kifejezetten bátorítónak tűnt. A heves harc kettejük között csak rövid szünetet vett a délután és az este között. Most talán kicsit közelebb volt a testük, mint amikor egymást próbálták megölni, de a körülmények nem sokat változtak. Véresen és mocskosan szeretkeztek az ágyon, ami nemsokára úgy nézett ki, mint egy csatatér. Enz lelkesedése sokáig nem lankadt, de Charisnak is megvoltak a maga eszközei a válaszra: hamarosan harapás és karmolásnyomok borították a testét, és a harci sérülései ehhez képest igencsak enyhének tűntek. Végül aztán mindketten fáradtan ernyedtek el, ki tudja mennyi idő múlva. A fájdalomból nyert Sötét Oldali erő néha elképesztő erőfeszítésekre sarkallhat valakit. - Na milyen érzés volt egy élő istennel szeretkezni? - fordult Enz elégedetten a mellette pihegő Charis felé, akinek aprócska, de formás mellei fel-le mozogtak, ahogy a levegőt vette. - Úgy érted egy nagyképű, magát túlbecsülő sith-tel? - kérdezett vissza Charis, és arcán játékos mosoly ült, ahogy oldalra fordította a fejét. - Végre valami, amiben egészen jó vagy.- Nekem legalább egy ilyen van - felelte Enz, de túl kimerült volt hozzá, hogy erőteljesebben fellépjen a pimaszság ellen. Az mindenesetre biztos volt, hogy ennyivel nem törte be a nőt. Hirtelen távolinak tűnt minden otthoni probléma, és nagynak a csábítás, hogy tovább maradjon. Csak néhány napot... Kezdte már érteni, hogy Wenthar miért szeretett olyan hosszú időszakokra itt lenni. - Például a cselvetésben eléggé sablonos és átlátszó vagy - szólalt meg kis idő múlva Charis. - Tudom, hogy mire készülsz Carllal. Azt akarod, hogy te légy a mestere, aki majd uralkodik mögüle a háttérből. Egészen addig, amíg félre nem állíthatod, azzal az akadékoskodó klónnal és velem együtt.- Talán így van - felelte Enz rövid szünetet követően. Meglepően könnyen látott át rajta Charis, és most ön- és kielégült vigyor ült az arcán. - Tudom, hogy így van. De nekünk nem kell ellenségnek lennünk. Ezt csak Wenthar szerette volna. Lehetnénk helyette... szövetségesek is - mondta Charis sugalmazóan, és a hangja egészen mézesmázas volt most. Enz szívesen hallgatta volna még. - És nem zavarna az, hogy ha végeznék a testvéreddel? Nem néztem ki belőled ezt az érzéketlenséget - jegyezte meg Enz, mire Charis megrázta a fejét. - Carl életben marad. Ha a közvetlen hatalom megüresedik, egymás ellen fordulnánk. Az ő személye biztosítja a békét - magyarázta, mire Enz arcára pimasz mosoly ült ki, és végigsimított Charis egyik mellén. - Talán lennének alkalmasabb személyek is a trónra. Olyanok, akikre egyikünk se emelne kezet. Egy új dinasztia, amely hatalmasabb minden másnál, mert átjárja a Sötét Oldal elemi ereje. - Mersz nagyot álmodni, Enz. És nekem talán nincs ellenemre a dolog - mosolygott vissza hasonlóan Charis. *** Az órák napokba, a napok hetekbe fordultak át. Enz szinte észre sem vette azt a jó húsz napot, amit a hapanok királynőjének palotájában töltött. Méghozzá a királynő intim közelségében. A kedvére való volt Charis tárasága, és nehezen tudta magát megfosztani tőle. Azonban kimerülten az ágyon feküdve lassanként egyre inkább úgy érezte, hogy elpuhul, mint Wenthar. Azt a hatalmat ünnepelte máris, ami nem volt még az övé. Hiszen még a nagaiokat se tartotta teljes bizonyossággal a szorításában. Így hát aztán a huszonnegyedik napon bejelentette Charisnak, hogy hazatér, és utasította a kíséretét a készülődésre. A búcsúéjszaka után azonban erős kételyei voltak afelől, hogy másnap el bír indulni, így hát erővel kellett kényszerítenie magát. A hapan királynőnek nem tetszett, hogy ilyen hamar útnak indul, így utolsó sértésként beteget jelentett, és csak fő udvarhölgyét bízta meg a búcsúztatásával. Enz majd felrobbant a dühtől, és kedve lett volna személyesen felkeresni Charist, de tudta, hogy ebből mi lett volna. Így hát lenyelte a becsületét, és szótlanul felszállt a siklóra, majd kissé rosszkedvűen elfoglalta a helyét a Yamato parancsnoki székében. A hajó lassan megfordult, majd elhagyta a bolygó orbitja körüli pályát. Ideje volt visszatérni a mindennapokba, és ahogy a hajó hipertérbe lépett, Enz máris a következő tervein dolgozott. Ha rend lesz odahaza, és az ESB-ben, akkor annyi időt tölthet el Charis mellett, amennyit csak szeretne. Persze volt már egy jegyese Marisa hercegnő személyében, de Enz nem különösebben feszélyezte magát: egy császárnak mindig számos ágyasa volt, a nagyapjának legalább kétszáz a pletykák szerint. Miért ne lehetne akár több felesége is? Ki merne nemet mondani egy élő istennek?
|
|
|
Hapes
May 15, 2017 18:33:42 GMT 1
Post by Enz on May 15, 2017 18:33:42 GMT 1
Trenton Makin commodore, az ESB katonai missziójának vezetésért felelő tisztként vegyes érzésekkel viseltetett a dolgok mostani alakulásával kapcsolatosan. Egyrészt, mint birodalmi tiszt büszkeséggel töltötte el az, hogy milyen flottát tudott kiállítani a Főkormányzó a hadjáratra, és valahol szomorúsággal töltötte el, hogy nem tarthatott velük, még ha így exe, az újdonsült Égi Marsall alatt kellett is volna szolgálnia. Más részről azonban a hapan királynőhöz is fűzte a hűsége, sokkal nagyobb mértékben, mint az posztjából egyébként következett volna, és csak reménykedni tudott benne, hogy a királynő nem köti össze túlságosan a saját sorsát az ESB-jével. Mert a Főkormányzónak ugyanakkora esélye volt a kudarcra, mint a diadalra, és ha egyszer ő elbukik, semmi sem állíthatja meg a bukást. De abban se volt biztos, hogy a győzelemmel hosszabb távon jóljárna a királynő, hiszen az ő pozícióját is gyengítené az ESB erősödése. Minden bizonnyal Charis királynő is úgy láthatta, hogy nehéz helyzet előtt állnak, hiszen legfontosabb tanácsadóit - így őt magát is - összehívta tanácskozásra. Hogy van-e valamilyen kialakult álláspontja, azt nehéz lett volna most megmondani, de Makin biztos volt benne, hogy hamarosan okosabb lesz ezügyben. Mielőtt befordult volna a királynői tanácsteremre vezető folyosóra, a commodore megállt, és gyorsan megigazította az egyenruháját. Bár sosem volt a külsőségek embere, birodalmi tisztként adnia kellett a megjelensére. Kihúzta magát, majd tovább indult, és ahogy befordult, máris megláttot néhány alakot, akik a bejárat előtt várakoztak bebocsátásra. Ahogy néhány lépéssel közelebb ért, felismerte az idős Calven Rix'faront, aki a Gavian-incidens óta az Olanji-ház régense volt, és így a legnagyobb hatalmú nemes a Királyságban, valamint Alyx Tylgert, a királyi palota pénzügyi intézőjét, aki informálisan pénzügy-, és G'Kar távozása óta külügyminiszterként is tevékenykedett. Annak ellenére, hogy vele együtt mindhárman férfiak voltak, jól szerepeltek egy korábban nők által dominált világban, és ez is a Charis-féle reformok erejét hirdette. A két várakozó közül először az utóbbi vette észre, aki felé fordult és kedélyesen üdvözölte. - Á, Makin commodore, pontos, mint mindig - mondta tenyérbemászó mosollyal az arcán. Nem különösebben szívlelte ezt a törtető, arrogáns alakot, mindenesetre válaszul csak biccentett felé, és az éppen csak odapillantó Calvennek is. Tylger azonban láthatóan nem akarta csak úgy hagyni, hogy csendben elálldogáljon. - Mit gondol, mekkora az esélye a Főkormányzónak a sikerre? - szegezte neki a kérdést, és Makin kissé kényelmetlenül kezdett feszengeni. - Nehéz lehet megondani - mondta végül diplomatikusan. - Sok tényezőtől függ, például, hogy beavatkoznak-e a cosraiak és melyik oldalon. - Egy halódó birodalom agóniáját vajon meddig lehet elnyújtani? - tette fel a kérdést ravaszul mosolyogva Tylger, nem is annyira burkoltan jelezve saját véleményét a kérdésben. - Talán több hálával is tartozhatna annak az államnak, ami ebbe a pozícióba juttatta - jegyezte meg epésen Makin, mirne az intéző teátrálisan széttárta a karjait. - A politika világában a hála nem túl értékes vagy tartós fizetőeszköz. Csak a színtiszta érdek számít, márpedig a Királyságnak már nem érdeke egy ilyen kellemetlen barátság. - Vagy inkább magának nem az - pontosított, de úgy tűnik Tylgeren ezzel sem talált fogást. - A hapan állam nem más, mint Charis királynő. Én az ő hűséges alattvalójaként csak az ő érdekeit tartom szem előtt, és persze legjobb tudásommal szolgálom őt, alázatosan viselve ennek terhét - adta elő a véleményét, és Makin nem látta értelmét tovább vitatkozni vele, így hát várakozóállásba helyezkedett, a bebocsátást várva.
|
|
|
Hapes
May 22, 2017 13:17:26 GMT 1
Post by Haruhi on May 22, 2017 13:17:26 GMT 1
- Titkár asszony! - szólt közbe az eddig passzívan szemlélődő Ryx'faron, mire Tylger és Makin szintehogy egyszerre pillantottak a régens tekintetének irányába, hol egy a megszokott hapan nők legalább egy homloknyival alacsonyabb képviselője állt. Alighanem a szóváltás alatt érkezett, de inkább mintha csupán most termett volna ott bármilyen előjel nélkül. Tylgernek is beletelt egy másodpercébe mire végre megszólalt, de nála ez mindössze annyit sejtetett, hogy igazság szerint ő is valaki másra számított, de nem érezte emiatt magát kényelmetlenül. Egy cseppet sem - Á, meglepetés! - fogadta túlontúl nyájas mosollyal - Bár az íróasztalának illata már messziről megütött, nekem mégis miért nem szólt senki arról hogy kísértetjárás van a palota folyosóin? Ezt úgy értem hogy igazi felüdülés a dolgozószobáján kívül találkozni önnel, mintha máris szerzett volna némi színt, én mondom, egy kiadós séta egészséges foglalatosság! Remélem nem csupán az orvosa javaslatára tisztel meg minket jelenlétével! Amaz válaszképp biccentett a férfinak, semmitmondón, a tiszteletlenség vagy megvetés bármi jele nélkül Ez utóbbi még a Hapesen sem feltétlen lepte volna meg Makint, ennek azonban ellent mondott az hogy ismeretes volt előtte kiléte, s emiatt nem kimondottan bízott meg benne. Ha nem lett volna így, mostanra már maga is rájött volna arra hogy a hapan hírszerzéssel állt összefüggésben, így viszont azt is tudta hogy mint a Közkapcsolati Titkár, a szerv fejének pozícióját töltötte be. Persze nem ez volt Makin gyanakvásának forrása, a nőt ugyanis Eeyn Mirnanak hívták, s annak a bizonyos admirálisnak a húga volt, kivel közel sem volt felhőtlen a viszonya. Még Tylger cinizmusával is érzett e pillanatban némi rokonszenvet, a nő valóban egy szellem volt a palota mindennapjaiban, sötétben bújkáló és suhanó enigma ki sosem beszélt hacsak valami célja nem volt vele. Ellentéte a beszédes Flottaadmirálisnak, ám a nepotista Hapesi élet mindennapjaiban nem tudhatta hogy a két nő befolyási viszonya minek volt minősíthető. Az inkább többé mint kevésbé nyílt véleményű Elin Mirnaval Makin legalább tudta hogy hányadán állt, ennek a nőnek azonban már jelenléte is maga volt a megtestesült kétely. Már Tenel Ka udvartartásában is ott volt, s hogy csendben ülte ki a Sith hatalomátvételt és az azt követő krízist, még rejtélyesebbé tette lojalitásának minőségét. Biztosan kellett lennie valami szerepének az eseményekben, különben a Császár helyben kivégeztette volna... vagy maga nézett volna a dolog végére... ...Charis királynő részéről persze egyáltalán nem volt példátlan egykori Tenel Ka udvaroncok megtartása, Wenthar császár ellenben. Kellett lennie oka annak, hogy nem csupán egy haja szála sem görbült, hanem még pozícióját is megtartotta. Ha tehát a sithekkel volt akkor kapcsolata - még ha ez részleges és meg nem erősített logikai következtetés is volt csupán - Makin még kevésbé örült a jelenlétének
|
|
|
Hapes
Jul 5, 2017 22:10:46 GMT 1
Post by Enz on Jul 5, 2017 22:10:46 GMT 1
A folyosón a rövid beszélgetést követően újra beállt a csend, és úgy tűnik mindenki visszafogott várakozással tekintett a közelgő királynői meghallgatás elé. Makin úgy látta, két frakcióval kell számolniuk a tanácskozás során: az egyiket Tylger intéző vezette, és amellett álltak, hogy látványosan szakítani kell az ESB-vel. A másik csoportosulás élén Mirna admirális állt, ide tartoztak azok, akik nem voltak biztosak az ESB bukásában, és fő alapelvük a csendes kivárás taktikája volt. Makin ez utóbbi csoportba sorolta magát, és bár az ESB tisztjeként ez furcsa lehetett, megvolt a maga magyarázata az álláspontjára. Legjobb tudomása szerint Charis királynő volt Wenthar császár egyetlen életben maradt leszármazottja - a Lu'uthor által megszellőztetett információkban nem kételkedett, főleg a gyenge hivatalos választ látva -, és nem volt szabad a Főkormányzó sorsához kötni az övét. A dinasztia túlélése fontosabb volt az ESB túlélésénél, hiszen megfelelő császár nélkül birodalom se létezhet. A Köztársaság minden bizonnyal megpróbál majd elkerülni egy hosszú és véres hadjáratot a Csillagköd ellen, amennyiben ezt nem provokálják ki. De az ESB győzelme esetére is bebiztosítják magukat azzal, hogy Hapes engedélyezte az áthaladást a büntetőhadjárat flottái számára. Miközben a soron következő tanácskozás esélyeit latolgatta, újabb alakok, egy kisebb csoport tűnt fel a folyosó végén. Makin felismerte közöttük Mirna és Launshag admirálisokkal, és a többiek is feléjük fordultak. Calven, az eddigiekhez hasonlóan, kimérten bólintott, és talán ő volt az egyetlen, aki az errefelé divatos udvari intrikák és pártoskodás nagy részéből kimaradt. Míg Gavian saját ambíciói érdekében használta fel az Olanji-ház hatalmas befolyását, addig neki úgy tűnik nem voltak ilyen szándékai. - Milyen emelkedett bevonulás, az ember azt hinné már a győzelmi díszszemlén vagyunk - jegyezte meg gunyorosan mosolyogva Tylger, akitől sosem állt messze a cinizmus. Makin nem kedvelte a fickót, de el kellett ismernie, nemcsak ügyes szakember és jó taktikus, de valahol megragadó személyiség is volt. - Nos, most, hogy együtt a család, akár kezdhetünk is. - Kérem mellőzze a nepotizmust sejtető kommentárjait, intéző - szólalt meg hűvösen az admirális, de demonstratívan a húga, Eeyn mellett állt meg. - Ismeri azt a mondást, hogy csak az a korrupció, amiből engem kihagynak? - kérdezte jókedvűen, ezzel elütve az egész élét. Alyx Tylger mesterien értett a szavakhoz, ami eddigi útját egyengette. De Charis királynőt ismerve, őt nem ez, hanem a többi képessége indította arra, hogy ilyen magasra emelje. További várakozásra már szerencsére nem volt szükség, ugyanis az ajtó előtt posztoló gárdisták egyszerre mozdultak, és a díszítésekkel tarkított, hatalmas duplaszárnyú ajtó feltárult. Odabent egyelőre még nem volt jelen a királynő, de Makin tudta, hogy amint elfoglalják a helyüket, azonnal megjelenik ő is. A teremben, a szokásoknak megfelelően egyetlen egy szék, a királynőé kapott helyet, méghozzá központi helyen, míg a tanácsadók állva vitatták meg a Csillagköd legfontosabb kérdéseit. Már a helyezkedés alapján is látni lehetett az erőviszonyokat: az egyik oldalon állt a két Mirna, velük szemben Tylger és Rix'faron, míg kettejük között Makin. A két tábor lapos tekintettel méregette egymást, igaz nem túl sokáig, ugyanis az újabb ajtónyílás hangjára minden tekintet odaszegeződött. Charis királynő sétált be magabiztos léptekkel, nyomában egy fiatal udvarhölggyel, aki valamiért nagyon is ismerős volt Makin számára. A megjelentek mind meghajoltak az etikettnek megfelelően, és csak akkor egyenesedtek fel, amikor Charis a trónushoz érve megállt, és intett nekik.
|
|
|
Hapes
Aug 6, 2017 9:31:50 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2017 9:31:50 GMT 1
- Őfelsége Wenthar Császár, a Birodalom uralkodója halott - jelentette ki nyíltan ahelyett, hogy előtte helyet foglalt volna ülőhelyén. Eme nyers és váratlanul időzített szavak még azokat is meglephették, kiknek egyébként már tudomásuk volt a hírről. A Flottaadmirális mintha fel akarta fújni volna magát, de félúton sikerült visszafognia magát, míg húga arcán ugyan észrevehetetlen volt bármiféle reakció, ellenben testsúlyát áthelyezte jobb lábáról a balra. Launshag összefonta karjait, mintha nem tudta volna eldönteni hogy gyász- vagy éppen örömhírként fogja fel. Makin leginkább olyan kifejezést öltött fel, kinek éppen összeszorult a gyomra, Tylger pedig jobban kezdte hegyezni fülét a tőle megszokottnál, Charis mögött a lány eddig sem tűnt úgy, mintha kényelemben érezte volna magát, de most sem tűnt úgy, mintha a tények egyáltalában megrázták volna. A helyiséget a meghökkentséggel kevert várakozás kezdte megülni, a Királynő - ki úgy festett mint akinek bőven volt ideje feldolgozni a történteket - azonban hamar folytatta. - A körülmények jelenleg nem képezik tárgyát a mai megbeszélésünknek - szögezte le, s ezúttal hatásszünet nélkül folytatta - miközben beszélünk, Grodin Tierce Főkormányzó nyíltan bitorolja a hatalmat és a Köztársaság erőivel harcol. Ha győzedelmeskedik és így nagyobb befolyásra tesz szert, melyre technológiánk és szervezettségünk tekintetében jó esélyt látok, kételkedem afelől hogy a Csillagköd szuverenitása vagy az uralkodói öröklődési rend tiszteletben tartása érdekei közé tartozna majd. S ha pedig felmerült az öröklési rend, atyám hiánya királyságunkban is ezt érintő problémákat vet fel: eddig csupán két örökös merülhetett fel, mindkettő férfi, s mint így csupán egyikük lett volna alkalmas e trónra: ő azonban halott. A megoldás azonban már felkínálta magát... A lányt, aki eddig tanácskozásuk perifériájáról figyelte őket, most lassan maga elé vonta, kezeit annak vállain pihentetve meg - Allana Solo-Djo mostantól a Palpatine-ház tagja, atyám leánya, s ebből következvén a királyság koronahercegnője, amennyiben nem születik gyermekem. Ez királyi rendeletem, beleértve... - körbepillantott a résztcvevőkön, mielőtt folytatta - Tylger Intézőt és Mirna Flottatengernagyot helytartóimmá nevezem ki, Launshag Tengernagyot pedig katonai adjutánsommá, ugyanis erőket mozgósítok a Nagai rendszerekbe hogy a Császárral karöltve kivizsgáljuk az aktuális politikai helyzetet a Birodalomban. A koronahercegnő szintén velem tart Ekkor oldalra lépett, majd Allanát saját székébe ültetve mögötte foglalt helyet, kezei újfent a lány vállait érintve. Tekintete több mint elárulta hogy szavai végére ért
|
|
|
Hapes
Aug 12, 2017 19:08:41 GMT 1
Post by Enz on Aug 12, 2017 19:08:41 GMT 1
Tylger szokott számító mosolyával az arcán nézte végig a királynő által prezentált műsort, és egyszerre volt nagyon meglepve és teljesen lenyűgözve. A chume mindenki számításait keresztülhúzva teljesen új felállásról indított, így a sok korábbi udvari intrika és az eseti szövetségek mind értelmüket veszítették. Wenthar csakugyan halott, és egyértelműnek tűnt, hogy a lánya csak arra vár, hogy elfoglalhassa a trónját a Főkormányzó első hibájára, ehhez pedig megszerezte a nagai császár támogatását is. Mitöbb, egyetlen húzással bebiztosította saját hátországát arra időre, amíg távol van Hapestől. A királynő még a belső köre elől is eltitkolta Allana jelenlétét, azzal pedig, hogy örökösévé tette, értelmetlenné tett bármiféle akciót a lojalisták részéről. Ezzel egyébként nem gyakorolt valami túlságosan nagy gesztust, hiszen az idő előtti halála esetén egyébként is jó eséllyel Allana követte volna a trónon. Így viszont olyan módon lehetett túszként a királynő mellett tartani őt, hogy nem feltétlenül érezte annak magát. Charist nehéz volt kiismerni, és maga Tylger is hajlamos volt időről időre alábecsülni a képességeit. Ebben a mostani húzásában azonban egyetlen hibát sem tudott találni. A többi megjelent nála sokkal inkább kimutatta megdöbbenését, és még felocsúdni sem volt idejük, mikor már be is jelentette, hogy távolléte alatt ő és Mirna admirális fogják a kormányzói feladatokat ellátni. A palota intézője szeme sarkából sandított csak rá az admirálisra, aki rezzenéstelen arccal vette tudomásul új szerepét. Ők ketten nem is állhattak volna távolabb egymástól személyiségüket és hátterüket tekintve, így Alyx ismét csak a királynő gondos tervezését látta az egész mögött: egymást fogják ellenőrizni, így egykikük sem léphet a királynő ellen anélkül, hogy a másik ne lépne fel ellene azonnal. A színjáték zárásaként Charis oldalra lépett a fehér királynői tróntól, és Allanát ültette le a helyére, aki láthatóan nehezen tudott mit kezdeni a helyzettel, és zavartan pislogott körbe, majd megpróbálta magára erőltetni az udvarban tanult viselkedést. Tenel Ka és Jacen Solo lánya ügyetlennek tűnt ebben a szerepben, egy sith uralkodónőnek biztosan nem lehetne kihívója. Legalábbis egyelőre, tette hozzá magában Alyx. - Felség... - szólalt meg hirtelen az ESB fekete egyenruháját viselő Makin commodore, aki néhány pillanatig úgy tűnt a szavakat keresi. - Velem mi a helyzet? - Nem határoztam meg új feladatot az Ön számára, commodore - jelentette ki álnaivan, lehetőséget adva a számára, hogy szó nélkül engedelmeskedjen és hallgatólagosan neki tartozzon hűséggel az elkövetkező időszakban. - Úgy érzem a jelenlegi helyzetben konfliktus áll fenn megbízatásom és államom érdekei között - jelentette ki Makin, egyértelművé téve, hogy mire is gondol. Charis szótlanul nézte néhány pillanatig. - Commodore, ön az ESB-nek tartozik hűséggel vagy Grodin Főkormányzónak? - tette fel a kérdést, és Makin idegesen állt egyik lábáról a másikra, mintha csak nem lenne biztos a válaszban. - Az állam vezetői az egész államot megtestesítik - felelte végül, láthatóan nem tudva különbséget tenni a kettő között. Charis határozottan megrázta a fejét. - A Főkormányzó nyíltan bitorolja a hatalmát, apám hatalmát. Egy hitszegő árulót ilyen nagyra tartana, commodore? - kérdezte, mire Makin kihúzta magát. - Nem, felség - jelentette ki, bár minden kétségét láthatóan nem sikerült legyőznie. - Elnézést az alkalmatlankodásomért. Charis csak biccentett, majd alig észrevehetően Allan vállához érintette a kezét, aki erre felkelt a trónból, majd belekarolt, és így indultak meg kifelé a teremből. Tylger ugyanazzal a mosolyával nézte végig az egészet. Egyetlen ellenkezés nélkül vitte végig az akaratát a tanácson, és végig micsoda méltósággal viselkedett.
Allana zavartan érezte magát, és minden eddiginél jobban kavarogtak benne az érzések és gondolatok. A lány mellette a trónbitorló volt, dinasztiájának rombadöntője, anyja gyilkosa és egy sith. Mégis olyan figyelmesen és tisztelettel bánt vele, hogy a kettő képet nem tudta összeegyeztetni. Mikor fogságba ejtették a Zátony Erődben, meg volt róla győződve, hogy egy ilyen gonosz személy nem hagyja életben, mégsem ez történt. Mintha két külön személyiség lett volna, de az is megfordult a fejében, hogy a kísérői nem az igazat mondták róla. De miért hazudott volna Trista néni neki? Semmiféle okot nem tudott volna mondani rá. Talán csak máshogy élték meg az eseményeket, és ez csinált belőlük ellenséget olthatatlan gyűlölettel a lelkükben. - Zavartnak tűnsz, húgom - szólalt meg kedvesen Charis, aki úgy tűnik egy ideje az arcát figyelte. - Én csak... alig értek valamit - mondta, és a hangja is elég bizonytalannak tetszett a saját számára. - Ne aggódj, most már itthon vagy, én pedig vigyázok rád - felelte Charis, majd a szabad kezével megsimogatta az arcát, és bátorítóan a szemébe nézett. Allan végképp nem értett már semmit, és nem tudta volna megmondani hol húzódik a határ a jó és a rossz között.
|
|
|
Post by Enz on Sept 26, 2019 9:03:57 GMT 1
A királyi és császári jelzésekkel és a kettős monarchia nem hivatalos, félbe vágott logójával ellátott luxusyacht leereszkedett a díszes palota legfontosabb, csak az uralkodó számára fenntartott platformjára, ahol már udvaroncok és testőrök egy csoportja feszülten várakozott, az érkező tiszteletére felvont lobogók pedig lengtek a szélben. Hapes állandó fényben úszó bolygójának lüktető szíve fogadta jelenlegi uralkodóját. Ahogy a rámpa lenyílt, páncélosok siettek le róla, majd a testőrség parancsnoka, az igencsak ormótlan testalkatú Isodel Tyrridon elfoglalta helyét a Hapesen hátrahagyott gárdisták élén. Charis pedig ezután jelent meg a rámpa tetején, nyomában Allanával és adjutánsával, Eirel Ci'hanival. Wresh inkvizítort otthagyta segédkezni Mirna flottaadmirálisnak, akinek az erői most is épp a Hutt Űr egy szeletének a leszelésén fáradoztak. Egy új, Hapes központú birodalom, gondolta magában, és valamiért az a furcsa érzése támadt, mintha valahol, valamilyen formában megtörtént volna ez. Azóta, hogy Rin megmutatta neki azt a bizonyos felvételt, kellemetlen érzések gyötörték. De most egy pillanatra se hagyta, hogy ez akár egy csöppet is látszódjon rajta. - Őfelsége Charis királynő és a trónörökös, Allana hercegnő! - jelentették be érkezését, miközben a tradicionális hapan fanfárok vidámsággal kürtölték tele a környező kerteket. A palotára felhúzták a királyi lobogót. A hapanok és az utolsó betűig betartott buta szokásaik, gondolta Charis magában vidáman, és még egy félmosolyt is megengedett magának. A miniszterek és tisztek mellett néhány más udvaronc, így például fiatal udvarhölgyek is bejutottak a fogadásra, ki tudja milyen ellentételezés fejében. Ők nagyon hamar megtanulták, hogy kecsesen pillogjanak rá, és kicsit illegessék magukat, hátha megakad rajtuk a szeme, és aztán az affekciót valamilyen politikai ellentételezésre válthassák. A hapan udvar mindig is így működött, talán apja, az a vén bolond Wenthar is ezért élvezte annyira az itt tett hosszú látogatásait. Ahogy Charis végigpillantott rajtuk, érezte, hogy Allana dühössé válik. Remek, gondolta magában, a lány ugyan nehezen fordult a Sötétség felé, de volt benne potenciál. Például a hatalmas birtoklási vágya, amivel a magáénak akarta tudni őt. Érezte, hogy legszívesebben szétkergetné ezeket a buta hapan nemeskisasszonyokat. Igen, ez mindig remek út volt a Sötét Oldal felé. De ki tudja mennyi időbe telik még, mire a lány képes lesz teljesen átadni magát ezeknek az érzelmeknek, a szenvedélynek és a birtoklási vágynak, ami a sitheket mindig is hajtotta. Allana egy hosszútávú projekt volt, akárcsak Vader a nagyapjának, aki számos tanítványt „elfogyasztott” az évek alatt. Neki egy Végrehajtó kellett, valaki, akiben tökéletesen megbízott, hogy bizonyos ügyeket megoldjon neki. Elvégre nem ugorhatott el minden alkalommal, mint most, hogy a Birodalom valamelyik sarkában problémákat oldjon meg, miközben uralkodói teendői is rá vártak. Moskau remek szolgálatot nyújtott ezen a téren, de ő sosem lehetett második, csakis harmadik, hiszen nem bírt az Erő ajándékával. De vajon ki lehetett volna ilyen személy? - Felség, örülünk visszatértének - hajtott fejet felé Alyx Tylger, aki az összbirodalmi pénzügyeket kezelte. A számító arcvonások mögött pontosan olyan veszélyes politikus rejlett, mint arra bárki számíthatott volna. Tylger pár hónapja még az ESB elárulását javasolta volna Charis-nak, most pedig a Birodalom egyenesbe hozásán ügyködött. - Jelentést várok arról, mi történt a távollétemben! - közölte a rá jellemző uralkodói határozottsággal, majd egyik szemével a jediből alattvalójává avanzsált Launshag admirálisra pillantott. - A gazdasági és katonai fejleményekről egyaránt. - Felség - hajolt meg felé az ifjú Rinna Shinev is, az elbukott Thuv Shinev idősebb lánya, aki időben állt át apja ellenségeihez, a herceg-marsall duóhoz. A nőt Ras marsall (egyesek szerint annak a pederaszta Il-Raznak valami távoli rokona) Desevrón összekötőnek adta mellé, de a munkastílusa annyira elnyerte a tetszését, hogy maga mellett tartotta. Egyesek persze a róla pletykált szexuális túlfűtöttségnek tudták be a dolgot, de Charisnak nem volt az esete a mindig komoly katonanő. De a tehetséget bárhol képes volt meglátni. - Mi hír Tionból? - kérdezte látszólagos kíváncsisággal. - Őfelsége, Evrard herceg szeretne valamikor diplomáciai látogatást tenni - közölte vele a nő. Épp ideje volt, tört volna ki belőle, de ettől azért okosabb volt, így aztán csak mosolygott. - Nagyon jó. Magam gondoskodom róla, hogy a Hapes elnyerje a tetszését - jelentette ki. És a Hapesen magát értette. Ha a férfi mégsem lenne hajlandó megadni magát a bájainak, akkor volt olyan B terve, ami mindenki számára előnyös lehetett. Márpedig ezt még azelőtt kellett meglépnie, hogy a terhessége nem válik túl nyilvánvalóvá. - Kövessenek - intett a két korábban megszólított miniszternek, akik eleget is tettek ennek, míg Allana és Ci’hani illedelmesen lemaradtak. - Van valami hír a mandalóriakról az északi határainkon túl? - szegezte az első kérdést Launshagnak, ahogy a lakosztálya felé tartottak. - Egyelőre semmi - felelte a férfi. - Úgy hisszük az Első Rend elleni gyors sikereink eltántorították őket. - Csakugyan? - horkant fel. - A mandalóriak se a régiek már. Nézze át azokat a terveket még egyszer, admirális. Azt hiszem, még szükség lehet rájuk. - Természetesen, felség - bólintott a rőtszakállú férfi. - A gazdaság helyzete? - pillantott most Tylgerre. - Sikerült visszafognunk a kiadásainkat az eddigi intézkedéseinkkel, a köztársasági és EGB-s cégek pedig plusz bevételt hoztak. A legrosszabbon azt hiszem, már túl vagyunk - foglalta össze a dolgokat a férfi. - Független befektetők? - tette fel a kérdést. Végső soron a cél az volt, hogy a két nagyhatalom bizalmát látva ezek is csatlakozzanak hozzá. - A Strunz Nehézipar és a kapcsolt konglomerátum már jelezte a szándékát, hogy hajógyárakat telepítsen - közölte Tylger. - Remek. Személyesen tárgyaljon velük, és ígérjen katonai rendeléseket a flottánk fejlesztésére. Azt hallottam, hogy a Strunz vadászgépek igen kiválóak - csillogtatta meg tudását az ifjú uralkodó. - Ezt csak megerősíteni tudom - felelte Launshag. - A keletkező tőkét fektessük további katonai befektetésekbe? - kérdezte Tylger, mire Charis felnevetett. - Most csak tesztel, ugye? - kérdezett vissza. - Nem vagyok bolond, mint az apám. Fejlesszük a flottát, de csak ésszel. Nem sprintre készülünk, hanem hosszútávfutásra. Ezt sose feledjék! - Igeni, felség - hajtotta meg a fejét mindkét férfi. Ekkor már Charis lakosztályához értek, és illedelmesen hátra maradtak, míg az uralkodó külön köszönés nélkül faképnél hagyta őket. A két férfi összepillantott, majd különváltak, és a maguk útján elindultak.
Charisra odabent nem más várt, mint az ifjabbik Mirna, az új közös hírszerzés hapan részlegének főnöke. A fiatal nőt ő maga rendelte ide, mivel amiről beszélni kívántak, az nem palotai folyosókra való volt. - Felség - hajtott szertartásosan fejet a nő. - Eeyn - szólította a keresztnevén, elvégre megtehette, majd rögtön a lényegre tért. - Mi a helyzet a nagybátyámmal? - Elképesztő sebességgel gyűjti a szövetségeseket - felelte a nő. - Nem meglepő, mindenhol voltak ügynökei. Most magához hívja az összes kis parazitát - jelentette ki megvetéssel a hangjában. - Viszont ha sok van belőlük egy helyen, könnyű eltaposni őket. - Igaza van, felség - bólintott Eeyn Mirna kimérten. - Jelentéseink szerint a Főkormányzó egyik embere, Steffensen commodore is áruló lett. - Végülis a flottát leszállította nekünk, itt már túlélte a hasznosságát - vonta meg a vállát. - Mindazonáltal a potenciális árulók aggasztanak. Minden vezetőt figyeltessenek, akiről sejthető, hogy ennek a pártütőnek a talpnyalója. Hátha valamelyik elvezet hozzá. - Parancsára! - Vizsgálódjanak a mandalóriaknál is. Amikor bácsikám megpróbált megölni mindannyiunkat a Hapesen, akkor ők támadták meg az erőinket. Feltételezem a kapcsolat nem véletlen - közölte, majd néhány pillanatra elhallgatott. - És nem fog ennek örülni, de mindenben együtt kell működnie a Köztársasággal, ami Sordis előkerítését illeti - tette hozzá még másik igényét, mire a nő arca megrándult. Hapan büszkeség és persze a teljes titoktartás iránti vágy. - Felség, bizonyosan jó ötlet ez? - kért megerősítését a nő. - Biztos vagyok benne, hogy annak az ébenszínű nőnek hátsó szándékai vannak, de mire szembe kerülünk a Köztársasággal, a mostani információ semmit se fog érni. Sordis viszont közvetlenül a legitimitásom támadja, és ismeri a belső működésünket. Olyan veszélyforrás, amivel hamarabb kell leszámolni, mint később - közölte vele, mi alapján is jutott erre a döntésre. - Természetesen felség, a parancsa szerint lesz - bólintott Eeyn, majd miután Charis jelezte, hogy ennyi lesz, egy oldalsó titkos ajtón keresztül távozott. - Felség, Morrow püspök kereste Vjunról - tájékoztatta a helyét időközben elfoglaló Ci’hani. - Akkor legyünk illedelmesek, és hívjuk vissza - parancsolta, mire a szobában található rejtett holovetítő életre kelet, és a kiborg püspök képe rövidesen megjelent rajta. A püspök a tradicionális sith köszöntéssel féltérdre ereszkedett előtte, míg nem intett, hogy emelkedjen fel. - Úgy értesültem, keresett, püspök - jelentette ki. - Így igaz felség. Szerettem volna jelentést tenni Nordgard és a renegát nagyúr, Hadra ügyében - közölte hívása okát a férfi a rá jellemző élettelen, gépies hanggal. - Renegátnál először egészen másra gondoltam - jegyezte meg Charis, aki nem tudta eldönteni, hogy most megkönnyebbüljön-e avagy sem. - Hogy haladnak a kézre kerítésével? - Astarte főinkvizítor és csapata követte a nyomát Nathemára - felelte a férfi. - Vitiate régi bolygója. Ezek az ősi sithek annyira kifinomultan rejtőzködnek, mint egy bantha a hóban - kuncogott. - Na és mi a helyzet Nordgardban? - Megbízott követem, Villier esperes behálózta a királynő egyik főtanácsadóját, és átadta nekik az árulót. A királynőjük, Sigrid azonban beleköpött a levesbe. Úgy hiszem, nem kér a barátságunkból - jelentette a fejleményeket. - És a jedikről tudunk már valami közelebbit? Hogy hol a bázisuk? - vonta fel a szemöldökét. - Sajnos ezt még nem árulta el a kapcsolatunk - felelte a püspök. - Akkor dolgozzák még meg egy kicsit. Ki tudja, ha nyitott az együttműködésre, akkor át is vehetné a jelenlegi uralkodó helyét - jelentette ki. - Érdekes elképzelés, felség - közölte a férfi diplomatikusan. - Az erőinket meg kell őriznünk. Most is hiába voltunk erősebbek az Első Rendnél, értek minket veszteségek, amiket pótolni kell. A nordgardiak jó harcosok, hasznos szövetségesek lennének a jövőben - fejtette ki az elképzeléseit a királynő. - Remélem világos voltam. - Természetesen, felség - hajolt meg enyhén a kiborg. - Igyekszünk meggyőzni az illetőt. - Nagyszerű - bólintott az uralkodó is, majd bontotta a vonalat. Ennyi államügy elég is volt mára. - Eirel, küldd ide azt a fiatal udvaroncot, a sötétszőke hajút, aki a csoport szélén állt. - Parancsára, felség - nyugtázta a nő az utasítást. Rin, Sordis, a mandalóriak és nordgardiak meg a többi bajkeverő után kijárt neki egy kis pihenés és szórakozás.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 13, 2019 11:43:18 GMT 1
A bolygót védő többszörös, koncentrikus védelmi háló egységei csak akkor észlelték a Yuuzhan Vong korallfregattot, amikor az már egészen megközelítette a bolygó körüli alsó orbitális pályákat. No nem mintha ne lett volna minden valamire való nagyhatalom központjához hasonlóan a Hapesnek is kellően alaposan kiépített védelme... az első, természetes védelmi zónáz a nehezen navigálható Csillagköd jelentette, amelyben Hapes magbirodalmának legfontosabb világai húzódtak... a második vonalat a csatasárkányokból, SiSD-kből és orbitális védelmi platformokból húzott katonai háló, a harmadikat pedig maga az Erő... Charis császárnő és a hozzá hasonló, a Sith-Hapan monarchiában még ha egyre fogyatkozó számban is, de jelen lévő Erőérzékeny testőrök érzékei...
A Hapes és az ESB azonban mondhatni, hogy ne háborúztak volna a Yuuzhan Vonggal, de ezt inkább sporadikusan tették, a régi invázió Centerpoint állomással kapcsolatos balesete, valamint a Keshnél történt katasztrófa miatt azonban mindkét államrész haderejében viszonylag kevés olyan túlélő volt az állományban, aki ténylegesen, első kézből ismerte volna a lopakodó korallhajók felderítésének csínját-bínját... az Erőben pedig eleve nem lehetett érzékelni a Yuuzhan Vong életformákat... pilótájának pedig szinte lételeme volt a rejtőzködés.
Végül egy volt maradványbeli Interdictor gravitációs érzékelői fogták be a behatoló meghajtásra használt dovin basaljai keltette anomáliát, a Miy’til és Sith Starfighter elfogóvadászok pedig, amelyek azonnal startoltak, vizuális azonosítás alapján vették célba a támadót... ez azonban ekkor már a légkör felső karéjában járt.
A Források Palotájának hátsó oldala felől lépett be a különlegesen védett légtérbe, gravitációs anomáliáival és a legjobb pilótákat is meghazudtoló, nyaktörő manővereivel zavarva és elkerülve az üldöző, tucatnyi vadászgép tüzét, egymásnak vezetve a hapan és sith pilótákat váratlan fordulói végén. A felszíni légvédelem ütegei hamarosan átvették a főszerepet, ekkor azonban a korallnaszád nyaktörő függőleges zuhanásban ment át, mintha csak eltalálták volna, végül pedig hatalmas csobbanással a tengerbe zuhant nem messze attól, ahol a hullámok a palota alatti biztonsági járatok, bunkerek, katakombák és régi hangárok, valamint a királyi család menekülését szolgáló vészkijáratok felszínre nyíló rései voltak...
Amíg a Trickster nevéhez és multifunkciós Yuuzhan Vong természetéhez méltón csápjaival lemanőverezte magát a tenger fenekére, hogy ott várja pilótája jelét az esetleges indulásra, Jaina egy miniatűr Yuuzhan Vong oglith maszkhoz hasonló, a víz alatti légzést elősegítő, fejre húzható membrán segítségével küzdötte le a néhány kilométeres távolságot a Palota alatti sziklaszirtekig. Az Erőt továbbra sem használhatta, így légzőszövetét lecserélte egy klasszikus, a Trickster fedélzetén gondosan, erre a célra kitenyésztett másik oglithra. Az egész testét fedő membrántól kifelé egy teljesen átlagos hapan őrgárdistának tűnt, teste fedetlen részein az újabban szokásossá vált Sith rúnákkal és tetoválásokkal.
Ahogyan végighaladt a hangáron és az egyes posztos őrök elméjére gyakorolt tűhegyes, pillanatnyi erő-nyomással mindenkit meggyőzött arról, hogy a Királyi Testőrség különleges jogosultságokkal bíró tagjaként joga van ezeken a folyosókon áthaladni, különös érzés kerítette hatalmába… érezte a falakon Charis, Wenthar, sőt még Jacen és Tenel ka lenyomatát is... olybá tűnt neki, mintha egyszer már ezeken a járatokon keresztül haladt volna a trónterem felé annak idején a most regnáló császárnő, a Palpatine név örököse, Allana fogva tartója... s most ismét innen nyílik majd a Hapes jövőjét meghatározó újabb fordulat.
Jaina eltökélt, csendes határozottsággal haladt a trónterem felé, miközben őrjáratok rohantak el mellette, odakint pedig még a megerősített falakon át is hallani lehetett a becsapódási pont körül rajzó helyi vadászgépek és légisiklók motorhangját... nem akármilyen riadófokozatot és minden bizonnyal jó néhány ügyeletes biztonsági parancsnok családjának bukását jelentette az, ha egy illetéktelen behatoló – pláne egy potenciális Yuuzhan Vong orgyilkos – ilyen közel került Őfelségéhez és a trón örököséhez.
Végül egy testőrkapitány állta az útját, fél tucat rohampáncélos, láthatóan nemrég kirendelt őrgárdistával a trónterem ajtaja előtt. - Állj, melyik Gárdához tartozik? - A 69-eshez – vágta ki zsigerből Jaina. - A 69-est kivezényelték a főbejárathoz a behatoló miatt... - nyúlt a fegyveréért a parancsnoknő. A többi páncélos is Jainára szegezte karba épített sorozatlövőjét és gondolatpuskáját.
- Ó tényleg, igaz is... majd elfelejtettem a behatolót – mosolyodott el a hívatlan gárdista testőr, majd az őrök legnagyobb meglepetésére az arca közepén függőleges, vöröses lila vonal futott végig, majd az egész bőre a ruhájával együtt szétnyílt, mint egy héj. – Én volnék az. - Jedik Kardja! – üvöltött fel meglehetősen jó tájékozottságról tanúbizonyságot téve a testőrök parancsnoka, majd intett társainak, hogy tüzeljenek, ő maga pedig megpróbált a csatapáncélok jelentette biztonságos sorfal mögé húzódni… ezzel azonban némi lökdösődést okozott saját formációjában és odaajándékozta Jainának a számára szükséges egy pillanatot.
- Majdnem, de nem – mosolygott tovább ragadozó arckifejezéssel a nő, tekintete vörösen villant, majd ujjaiból lilás energiavillámok cikáztak ki. A rohampáncélok elektromos rendszerei túltöltődtek, a bennük lévő testőrnők felforrósodtak, majd szemeik kirobbantak, mint a túlérett, romlott tatooinei gyümölcsök a grillen. A parancsnokukat Jaina az Erő segítségével felemelte, majd nekivágta a díszes lengőajtónak, ami ettől kinyílt. A nő véres csíkot húzott a trónteremben a földön szánkázva, majd megállapodott.
Jaina határozottan, fénykardját még mindig az övén függve hagyva belépett a helységbe. A tágas, oszlopsoros terem két oldalán lévő árkádokhoz húzódtak az életüket féltő vezérkari tisztek, talpnyalók, udvaroncok és kurtizánok. Egy túlságosan lelkes nemes gondolatpuskát lóbálva rohant felé az egyik oszlop mögül, de Jaina a levegőbe emelte az Erővel és a szemközti oldalon lévő oszlopok egyikéhez vágta. Most már nem kellett rejtőzködnie Erő-képességei terén, hiszen látogatásának célpontja most is ott üldögélt a trónusos, sokat sejtető, lenge, szinte fátyolszerű köpönyegben, kihívó mosollyal az arcán.
Charis tisztán érzékelte a Jaina Erő-kisugárzásában beállt változást legutóbbi találkozásuk óta. Ezért nem is riasztott a formálisan szokásosnál nagyobb, több száz fős testőrkontingenst. Hadd érezze a vendég, hogy szívesen látják. Jaina akadálytalanul küzdhette le a trón felé vezető út nagy részét, csak az utolsó oszlopsor mögül lépett ki egy lángoló tekintetű, falfehér, sötét, testre simuló ruhát viselő kislány.
- Megmondtam múltkor is, hogy őt ne bántsd, Jaina néni... - jelentette ki dacosan Allana, de daca meglepetéssé változott, ahogyan ő is megérezte és meglátta, mivé vált Jaina. - Most nem érted jöttem, gyermek - üzente neki az Erőn keresztül Jaina, mire Allana egy pillanatig megzavarodottan forgolódni kezdett, hátra-hátrapillantva nevelőjére, barátnőjére és szeretőjére további instrukciókért. - Menj vissza a háziállataidhoz, drágám – villantott meg felé egy egyszerre anyaian gondoskodó és erotikusan kihívó mosolyt Charis a trón felől. – Hagyd, hadd beszélgessenek picit... a felnőttek.
Allana visszaoldalazott és az oszlop mögül sasolva figyelte a fejleményeket, csakúgy, mint az udvar jelen lévő többi tagja.
Charis Palpatine levette keresztbe vetett lábát a trón karfájáról, bekapott még egyet a másik karfán lévő kosárban heverő, méregdrágának és rendkívül egészségesnek tűnő egzotikus gyümölcsök közül, majd némi cuppogás mellett megnyalta a szája szélét és felállt, majd lesétált az aranyozott lépcsőfokokon. Végül egy méter távolságban, fejét kíváncsian ingatva megállt Jaina előtt. - Úgy tűnik, a második találkozások mindig érdekesebbek, mint az elsők. Megváltoztál, Jedik Kardja, mióta utoljára láttalak... szimpatikusabbnak tűnsz így... mi történt? Ennyire meghozta az étvágyadat... önnön férjed és gyermeked lemészárlása?
Jaina előrelendült, Charis szemében pedig egy pillanatra félelem és kíváncsiság elegye villant... a mozdulat azonban nem volt fenyegető. A volt jedi karjai a hapan királynő csuklóira kulcsolódtak, majd Jaina húsos ajkaival erotikusnak szánt, de talán kissé nyálas csókot biggyesztett Charis vékony, feketén kirúzsozott szájára. A nő utána a másik meglepően törékeny alkatához dörgölte a csípőjét, majd egyik kezével átfogta Charis derekét és kissé hátradöntötte, nyelvével játszadozva az uralkodó fogai között. Charis kissé felsikkantott a meglepetéstől, de Jaina egy pillanatig erősen tartotta, aztán elengedte. - Hát... huh – rázta meg a fejét Charis. - Hát ez... érdekes volt. Ezt általában én szoktam... a nálam kisebbekkel. Most azonnal folytatni is szeretnéd, jedi?
Jaina megrázta a fejét, és egy pillanatig a padlót bámulta. Aztán az udvaroncok és Charis legnagyobb meglepetésére letérdelt a császárnő előtt. Az oszlopok mögül leskelődő Allana meglepett, őszinte sikoltást hallatott. - Elnézést, amiért elragadtattam magam, Felség – szólalt meg végül Jaina. – Az engem ért... áldozat oka valójában a Renegát volt. Átvert, megtévesztett és felhasznált arra, hogy visszatérjen ebbe a világba. Vérbosszút esküdtem ellene.
- Hmm…...- Charis hangja egy pillanatra elmélyült, ahogyan alaposabban is behatolt Jaina elméjébe. A nő engedte neki, hogy lássa mindazt, amit ő látott a New Alderaanon, a Diznen és Lumiya rejtekhelyén… hogy érezze csalódását, magára hagyottságát, dühét és bosszúvágyát. - Igen... - Charis hangja egy pillanatra elmélyült, szemei pedig sárgába váltottak, ahogyan egy pillanatra átengedte magát a Jainából áradó sötét oldal nyers, zabolátlan... úgymond, kulturálatlanul férfias mivoltának. Egy pillanatig inkább ízig-vérig Palpatine volt, mint a Hapes és Korriban felvilágosult úrnője, az ESB megmentője. – Érzem rajtad. Egyszerre bűzlesz a Káosztól és a Renegáttól, és egyszerre árad belőled valami tiszta... és kívánatos. Az öcsédnek talán mégis igaza volt.
Jaina nem adta a jelét, hogy a név említése felkavarta volna, de elméjében gondosan megjegyezte a tényt. Tehát találkoztak azóta Anakinnal, gondolta magában. - Engedd meg, hogy szolgáljalak... - folytatta Jaina. – Ahogyan nagyatyám szolgálta a tiédet.
- Lady Vader... heh... majd találunk neked alkalmasabb nevet... - kuncogott fel Charis. – Már csak egyet mondj meg, Jedik elsötétedett Kardja. Miért hozzám fordultál? Miért nem az öcsédhez, miért nem valamelyik homályban lebzselő Sith nagyúrhoz, akinek a nevét sem ismerik? Miért nem a Káoszhoz? Biztos vagyok benne, hogy nem egyedül neked és nekem vannak... tisztázatlan félreértéseink szemtelen nagybátyámmal.
- Egy Palpatine és egy Skywalker, kéz a kézben a sötétség oldalán, úrnőm – folytatta Jaina, felpillantva Charisra lilás, égő tekintettel. – Egyszer már leigázták a galaxist. - Csak nehogy úgy járjunk, mint azok ketten – simította végig kezével a nő állát Charis. – Esküszöl, hogy hűséges leszel új mesteredhez, Jaina Solo?
- Esküszöm, Felség – biccentett Jaina. – Taníts meg a Sötét Oldal praktikáira, add át nekem a tudásod, és cserébe tiéd a fénykardom, és minden tudásom a jedikről és a Renegátról. Segíts, hogy elpusztíthassam a Sötét oldal ellenségeit... a Te ellenségeid, úrnőm... mint Végrehajtód.
|
|
|
Post by Enz on Oct 27, 2019 16:59:11 GMT 1
- Jó… Nagyon jó - mosolygott gonoszul Charis az előtte térdelő Jainára. Sosem hitte volna, hogy ilyen hamar megoldás kínálkozik az alkalmas tanítvány hiányából eredő problémáira. Méghozzá úgy, hogy a kisujját se kellett mozdítania érte. Alkalmas időben majd megköszöni a nagybátyjának, hogy hozzá vezette Jainát, aztán megöli. Ezúttal úgy, hogy ne térhessen vissza soha többé. - Ha belegondolok, hogy a bosszúért eldobod mindazt, ami voltál, felégetsz magad mögött minden hidat, és elárulsz mindenkit, aki hitt benned és támogat téged… - Mindent megér, ha végezhetek azzal a féreggel. Ő vett el tőlem mindent, ami valaha számított. A többi… csak kolonc - felelte Jaina, és szavaiból csak úgy sütött a gyűlölet. Ilyen hamar ilyen mélyre jutni a sötétségben, ez igazán lenyűgöző volt. - Azt hiszem meg is találtam a megfelelő nevet a számodra - Charis mosolya most inkább hasonlított egy elégedett, jóllakott krayt sárkányéra. - Kelj hát fel, hűséges Végrehajtóm és tanítványom… Darth Vindicta. - Ahogy parancsolod, mester - emelkedett fel lassan Jaina. Az udvar félelemmel vegyes kíváncsisággal szemlélte azt a nőt, aki alig pár perc alatt lett egyszerű fegyveres behatolóból a Birodalom második embere. Az uralkodók szeszélye bárkit magasra juttathatott vagy a mélybe vethetett, ezt a hapanok nagyon jól tudták, de sosem hitték volna, hogy ennyire. Charis a trónon lévő egyik kapcsolóhoz nyúlt, mire egy csapat fegyveres sietett a trómterembe, de ahogy meglátták, hogy a császárnő nyugodtan ül a trónusán, egyből leengedték a fegyvereiket és alázatosan térdre ereszkedtek. - Ő a palota biztonsági főnöke - mutatott az elöl térdelő nőre. - Az ő hanyagsága révén juthattál el hozzám. De persze ki tudja, talán a nagybátyám is ide juthatott volna. - Mit kívánsz, mester? - hajtott enyhén fejet Charis felé Jaina. - Rád bízom mit teszel vele, Vindicta úrnő - közölte Charis, és Jaina rögtön megértette, hogy ez egyfajta teszt. Kíváncsi volt arra, mit is tesz újdonsült tanítványa ilyen helyzetben, illetve, hogy mennyire elkötelezett a szolgálata mellette. A testőrparancsnok rögtön megértette, hogy ebben a helyzetben ő a rövidebbet húzta. Charistól általában szokatlan volt ez a viselkedés, ő sosem végeztetett ki senkit egy-egy hiba miatt, most azonban mégis az újdonsült végrehajtója kezébe adta az életét. Azt is tudta, hogy szükségtelen könyörögnie az életéért, úgysem hatja meg egyikőjüket sem, így aztán hát maga elé bámulva várta a sorsát. Az udvar egyetlen tagja sem mert közbelépni, még a testőrség egészének parancsnoka, Tyrridion sem. Jaina maga sem tudta mi lenne az a lépés, ami elégedetté tenné Charist. Ha megöli ezt a nőt, akkor bizonyítja eltökéltségét és hűségét, de egyúttal arra is lehet belőle következtetni, hogy nem elég hideg fejjel gondolkodik. Ha viszont nem öli meg, azt lehet, hogy nem a bölcsességnek, hanem valamiféle gyávaságnak tudja be. - Nos? - illesztett össze az ujjait Charis maga előtt, miközben Jainát figyelte. Vörös fénykardpenge villant, és pörögve végigszáguldott a termen, de aztán az utolsó pillanatban mégis megállt, rögtön a testőrparancsnok nyaka előtt. - Úgy vagyok vele, mint a bogarakkal - közölte Jaina Charis-szal. - Ha el is taposod őket, csak mocskos lesz a cipőd. Azzal deaktiválta a fegyverét. - Legközelebb nem leszek ilyen nagylelkű. Megértette? - förmedt rá a nőre, aki alighanem maga alá vizelt. Most megnyikkanni se tudott, így inkább hálálkodva a földre vetette magát. - Távozhatnak - közölte Charis unottan, mire a testőrök talpra segítették a nőt, és sietve elhagyták a termet. - Most visszavonulok az udvartól. Vindicta úrnő, csatlakozz hozzám. Mindenki térdre borult, ahogy Charis felkelt a trónusról, kivéve két embert: Jainát és Allanát, aki még mindig hitetlenkedve figyelte őket. A királynő még csak rá sem pillantott, ahogy ellépdeltek mellette. Ahogy a trónterem vaskos ajtói bezárultak, az udvar tagjai egyszerre keltek fel, és indultak a dolgukra, kivéve Allanát, aki még mindig úgy állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
- Vader nem hezitált volna - jegyezte meg a palota udvarán Charis a tanítványának. - Nem vagyok Vader - felelte a nő kurtán. - Érdekes megoldás volt - utalt vissza a történtekre. - Egyszerre akartál hű lenni a régi sith elvekhez és boldoggá tenni engem. Charis oldalra pillantott, de Jaina nem felelt semmit. Újra maga elé emelte a tekintetét, úgy folytatta. - Hatásos műsor volt, biztos eltart egy darabig, amíg ez a szerencsétlen újra észhez tér - húzódott apró kis gonosz mosoly az arcára. - Tudod, az udvar, a birodalom, sőt a Galaxis olyan, mint egy terrárium, tele aprócska hangyákkal. Szórakoztató nézni, ahogy azok a kis bogarak szánalmas, értéktelen kis életüket élik, fel sem fogva, mennyi nagyobb dolog van ezen a világon. Ha megpöckölöd őket, a hátukra esnek és dühösen kalimpálnak az ég felé. - Sosem gondoltam még így rá - felelte őszintén Jaina. Charis vidámnak látszott a választól. - Hát persze, hogy nem. Új még neked ez a hatalom, idő kell, hogy kiélvezd azt, hogy mások felett állsz - közölte vele Charis, majd rátért arra, miért is hozta fel ezt az egészet neki. - Viszont amit mondtál a bogarakról… nagyon is tetszett. Van aki élvezetét leli a bogarak eltaposásában, pedig ez csak legfeljebb gyermekek játéka. Éretten közelítettél a problémához. A Sötét Oldalhoz sok olyan lény fordul, akiknek, nos… nem volt gyerekszobája. Halkan kuncogott ezen a császárnő, de Jaina nem csatlakozott hozzá, csak hűségesen lépdelt a nyomában. - Mindazonáltal, a palotán kívül, ahogy főleg szolgálni fogsz, nem lehet ilyen patikamérlegen kimért megoldásokkal élni - folytatta, ezúttal komolyabb hangvételben. - Ha valaki már használhatatlan a számomra, ne habozz végezni vele. - Ahogy kívánod, mester - közölte Jaina szolgálatkészen. Eközben a császári lakrészhez értek, ő pedig az ajtóban megállt. - Gyere, csatlakozz hozzám, Vindicta úrnő. Vár még rád egy teszt - hunyorított rá Charis. Jaina pontosan tudta, hogy miféle tesztről lehet szó, így alighogy beléptek, megragadta Charist, és erőteljesen a szájához nyomta a sajátját, hevesen megcsókolva őt. A másik nőt láthatóan meglepte a dolog, de nem ellenkezett, hagyta, hogy a másik nyelve az övével vívja a csatát. - Nem is rossz - jegyezte meg Charis, ahogy elváltak az ajkaik, de Jaina szusszanásnyi időt sem adva neki, máris a felsője alá gyömöszölte a kezeit, és ujjai markolászni kezdték az uralkodónő apró, de formás melleit. A nő érezhetően kezdő volt ezen a téren, és valószínűleg egyéb esetben nem gondolkodott volna azon, hogy azonos neműekkel kezd, de most mindent beleadva igyekezett lenyűgözni őt, tudása hiányát pedig kellőképp ellensúlyozta a hozzáállása. A dolog pedig igencsak elnyerte Charis tetszését, aki pedig Jaina nadrágjába dugta be a kezét. - Fúj, szőr - nyilvánította ki nemtetszését hangosan. - Elnézést, mester, gondoskodom majd róla - ígérte Jaina. - Előbb folytassuk - közölte Charis, majd elkezdte csókolgatni a nyakát.
Órákkal később, miután végzett a friss hússal, Charis elégedett fáradtsággal feküdt ágyán, ami most leginkább egy csatatérre emlékeztetett. Jaina tapintatosan távozott a közös móka után, így ő magára maradhatott a gondolataival. Most, hogy Vindicta a szolgálatába szegődött, az ő pozíciója is biztosabbnak tűnt: míg ő a birodalmat járta, és különféle feladatokat végzett el a számára, addig ő nyugodtan irányíthatta a háttérből az eseményeket, vagyis pontosan úgy, ahogy szerette. Nagy reményeket fűzött a Moskau-Zwerth találkozóhoz, ahol szorosabbra vonhatja a kapcsolatát a Köztársasággal. Ha nem akart az EGB csatlósává süllyedni, mindennél nagyobb szüksége volt saját mozgástérre, mert így független hatalomként versenyeztethette a „kérőit”, kinek érnek meg többet az ESB bájai. Volt azonban még egy dolog, amit idehaza el kellett rendeznie, mielőtt a galaktikus politika felé fordítja ismét a figyelmét. Ahogy neszezést hallott kintről, felkelt, és felöltözködött, majd ajtót nyitott. Allana állt előtte, láthatóan zaklatott állapotban. - Mire készülsz, Allana? - szegezte neki a kérdést teljes nyugalommal, ahogy felismerte, hogy egy fegyver, egy parancspuska van a kezében. - Megharcolok Jaina nénivel. Nem engedhetem… még neki sem, hogy elvegyen téged tőlem - közölte hevesen. Charis elmosolyodott, olyan módon, ahogy a szülők szoktak az irracionálisan viselkedő gyerekeikre. - Szerinted mennyi esélyed lehet ellene? - kérdezte tőle, a fejét csóválva. - A hajódon is, amikor megtámadott… én… - felelte a lány kétségbeesetten, de Charis hamar tett róla, hogy ne legyenek illúziói. - Ha azt hiszed, azért nem harcolt veled, mert félt tőled, akkor nagyot tévedsz - közölte, és szavai olyanok voltak, mint az ostorcsapások a lány számára. - Nem akart kárt tenni benned, de most már azt hiszem ez sem tartaná vissza. - Én… én… - mondta a lány, és kétségbeesésében úgy tűnt, mint aki mindjárt sírni kezd. - A hasznodra lehetek! - Igen - bólintott Charis. - De nem itt és nem most. Túl fiatal és ártatlan vagy még ahhoz, hogy a Sötét Oldal igazán erősen gyökeret verjen benned. De hosszútávon látok benned potenciált. Ha bizonyítasz. - Mivel tudnék? - nézett rá reménykedve Allana. - A jedik, a rájuk jellemző szemtelenséggel valahol a szomszédomban, Nordgardban szervezkednek. Kell oda egy megbízható szem, aki segít megfigyelés alatt tartani őket - közölte, és Allan úgy tűnt, nem ellenkezik. - Hogy is hívott az a fiú annak idején? Amil? Azt hiszem tökéletes álnév lesz - folytatta, látva, hogy a lány tényleg bármire hajlandó, hogy bizonyítson neki. - Itt pedig bejelentjük, hogy a hapan tudósvilágokra repülsz, hogy a legnagyobb koponyáktól tanulj, mint Chume’da. - E-ennyi lesz a feladatom? - kérdezte a lány. - Egyelőre férkőzz a bizalmukba, és figyelj, majd jelents mindent. Aztán ki tudja, talán eltapossuk őket, mint az idegesítő bogarakat szokás - mosolyodott el Charis a gondolatra. - Most menj és készülj fel. Napokon belül elindítalak. - És ha bizonyítok…? - Akkor megfelelően megjutalmazlak - felelte Charis, majd odalépett hozzá, és gyengéden magához ölelte a lányt. - Légy jó kislány, és a hálám nem marad el.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 29, 2019 1:01:37 GMT 1
A Források Palotájának egyik legfényűzőbb, mégis a klasszikus hapan ízléstől élese elütő lakosztályát választotta ki Charis új tanítványa, Végrehajtója és némi gyakorlás és kozmetika után potenciális szeretője számára... Jaina titokban talán némiképp tartott tőle, hogy Allana mellé, vagy akár a kislány saját szobájába költözteti, tisztességes Sith úrnőként tovább élezve a kettejük között bimbódzó konfliktust (azt ugyanis még az e téren kezdőnek minősülő Jaina is biztosra vette, hogy inkább ezzel próbálkozna Charis, mint egy édeshármassal), végül azonban másik lakosztályt kapott. Ahogy Jaina végigjárta a Sith ereklyékkel telepakolt lakosztályt, amelyben az előző tulajdonos preferenciáit tükrözve három óriási ruhásszekrény is állt, meg egy akkora öltözködő- és szépítkező asztal, ami egy rancornak is untig elég lett volna, igyekezett magát trenírozni, hogy immár Darth Vindictaként gondoljon önmagára... és hogy emlékezetébe idézze az Ellenállás anyagaiban olvasottakat a szoba előző tulajdonosáról. Callista Dorja, azaz Darth Shantal... ötlött végül némi gondolkozás után Jaina eszébe a név, valamelyik anyagból, amit Yang fájljai között talált… az előző szerető, az előző potenciális második Sith úrnő a hapan császárnő után, második a sötét oldalon, második az ágyban... és mégis, neki úgy hírlett, ez nem volt elég. Elárulta Charist és Wenthart és egy másik nagyúr, vagy talán éppen a Káosz szolgálatába szegődjön, hogy aztán a Köztársaság ügynökei Tarison elfogják, és eltűnjön a Loran-féle süllyesztők egyikében – csakúgy, mint fogva tartója, Monroe tábornok is. Jainának azonban megvolt a maga véleménye és verziója erről az ügyről, ezért eszébe is ötlött, hogy gyorsan ellenőrizze, kapott-e automatikus riasztást, vagy bármilyen egyéb üzenetet a Lumiya-bázisról. Egyelőre azonban a személyi kommunikátora e tekintetben néma maradt... Jaina remélte, az eredeti terve beválik, és Anja Gallandro Szindikátus-béli valódi munkaadója gyorsabban ráharap az Uljana Vrosilov jelentette kis vostroyai ruhácskába csomagolt csalira, mint Galfidrian és köztársasági barátai. Jaina nem lett volna a Megtévesztés Yuuzhan Vong istenségének tiszteletbeli avatarja, hogyha ne lett volna tisztában két önként és meglepően gyorsan jelentkező jövendőbeli segítője valós munkaadóival és azok szándékaival… éppenséggel a Killik fészek behívása is ehhez a célhoz kapcsolódott... pontosabban nem is maguké a rovaroké, hiszen bár Jaina tisztában volt a harctéri képességeikkel, azt is tudta, egy jól felszerelt behatoló kommandó ellen egyetlen csapat Killik nem védheti meg a bázist... nem, Raynar, azaz UnuThul volta kulcs. Jaina remélte, hogy a köztársaságiak lassabban ugranak majd, hiszen a Thul család még mindig a Szenátus és a gazdasági élet egyik legbefolyásosabb ellenzéki konglomerátumának része volt, erős alderaani gyökerekkel… egyetlen bázisra sem ronthattak rá némi háttéregyeztetés nélkül Loran Lidércei, amelyen a Killik egyesültté vált volt jedi lovag, Raynar Thul üldögélt csápos-bebábozott formájában. Nem, Jaina terve arra épült, hogy a Szindikátus ügynökei érnek oda először és magukkal viszik Uljanát... akkor pedig a kislánnyal kialakított kapcsolata lévén követheti őket és elvezethetik reményei szerint ahhoz a sötét entitáshoz, akinek lenyomatát meditációi, a Lumiya feljegyzései között talált sötét oldali erő-lokációs technikák alapján világosan érezte az Erőben, de lokalizálni nem tudta... és akinek lényétől közvetve ugyanez a lakosztály is bűzlött, még ha talán soha nem is járt itt valójában… a Shantal lenyomata és eközött az entitás között fennálló Erő-szövedék léte is elegendő volt Jaina számára ahhoz, hogy érezze a kapcsolatot, és érezze, jó úton jár... mert bárhogy is hűséget esküdött Charisnak, Jaina minden lehetséges sötét oldali erőhasználót fel akart térképezni a galaxisban... feltérképezni, és ha hasznos szövetségesnek bizonyulnak, új mestere szolgálatába állítani őket… ha a Renegát követőinek, akkor megölni... harmadik eset... nos, tulajdonképpen Jainában fel sem merült, hogy harmadik eset is lehetséges. Ekkor látta meg a számára már kialakított és felinstallált, mindenféle ESB – Hapan parancskódot és hírcsatornát, titkos közleményszálakat és egyéb jelentéseket tartalmazó terminálon a legújabb bejövő anyagot, egy fedett ügynök rögzített felvételét Fondorról... és ekkor sorolta be elméje hátsó traktusaiba átmenetileg terveit és gondolatait, és ült le a képernyő elé meredten, hogy megnézze a felvételt az EGB fondori holotájékoztatójáról... újra és újra. Így talált rá Charis hosszú órákkal később. ... - Nem túl jó indítás lekésni az első órát a sötét praktikákról és Sith történelemről... Vindicta úrnő - állt meg lenge köntösében a lakosztály ajtajában a császárnő, ajkait harapdálva jelezve, hogy valójában miről is szólt volna tervei szerint az elmaradt, vagy legalábbis késve elkezdődött foglalkozás. Jaina megrázta a fejét és felpillantott a termináltól, amit órák óta bámult. - El... elnézést, mester. Én azt hiszem, elkalandoztam... még sokat kell tanulnom. - Azám, a pontosságról, a személyes higiéniáról és a női test rejtelmeiről mindenképpen – telepedett le mellé Charis és fejét kíváncsian tekergetve a képernyőre pillantott. – Gondoltam, hogy ezt nézed. Hozzám is csak nemrég futott be. Jaina, mint aki álomból ébred, hirtelen lesütötte a szemét, és keze a kikapcsoló gomb felé nyúlt, de Charis megállította. - Hagyd csak, tanítvány, ez valójában egy nagyon érdekes kérdés... vehetjük úgy, ez lesz a második, pontosabban a harmadik leckéd. Mit érzel most... ezzel a felvétellel kapcsolatban? - Dühös vagyok... - mormogta Jaina. - Ne hazudj nekem! – villantak meg vörösen Charis szemei és ápolt kezének ujjaiból apró villámok rajzották körbe Jaina fejét, aki felszisszent. – Ennek semmi köze a Sithek dühéhez. Nagyjából annyi haragot érzek benned, mint abban a szobanövényben ott a sarokban. - Inkább... zavarodott vagyok, mester – ismerte be Jaina. – Talán őt kellett volna tanítványodul választanod. Én vagyok a Megtévesztő, Anakin mégis... átvert. Azt mondta, Sordis ölte meg anyámat, most erre meg bejelenti, hogy ő--- és a legrosszabb az egészben, hogy az Erő semmi olyasmit nem súg, hogy ez valamiféle EGB-s trükk lenne. Hitelesnek érzem. De csak most először… pedig találkoztam már vele Endor óta. - Hát én is, ugyebár – hümmögött Charis. – Szóval úgy véled, méltóbb Sith lenne? - Én csak nem értem, miféle terv alapján tévesztett meg eddig mindenkit, köztük engem is – rázta meg a fejét Jaina. – Márpedig ha nem értem, akkor biztosan jobb terve volt, mint nekem... - Gyűlöletet érzel iránta azért, amit anyátokkal tett? – kérdezte most Charis. - Én... nem, mester – rázta meg a fejét távolba révedve Jaina. – Akkor még nem ismertem be magamnak, de most már látom, hogy addigra anyám eszét teljesen elvették a Káosz erői. Anakin csak egy üres héjat ölt meg... meghozta a saját áldozatát, azt hiszem. A fondorlatossága zavar... - Fel tudnád használni az iránta érzett gyűlöleted emiatt? – kérdezett tovább Charis. - Én nem.. én nem hiszem, hogy gyűlölném – rázta meg a fejét Jaina. – Inkább csak sérti a büszkeségem, azt hiszem... - Helyes, legalább ezzel tisztában vagy, tanítvány. Azért örvendetes, hogy nem az alapoknál kell kezdenünk - veregette meg Vindicta vállát Charis. – De ne az ellen a pojáca ellen, vagy valamiféle Vong totemről keringő legendák ellen mérd magad, Vindicta úrnő, ez nem méltó a Sithek nevéhez. Különösen nem méltó a mi nevünkhöz. Jaina értetlenül, de kíváncsian pillantott a másik nőre. - Nem az efféle aljas szervezkedés, és nem is a saját sértettségünkből származó tiszta, de gyönge szégyen, önutálat és gyűlölködés tesz minket igazi Sithekké – pillantott körbe a szobában Charis. – Nem a sértett büszkeség. Ennek a szobának az előző lakója nem értette meg ezt, és csúnyán meglakolt érte. A Sithek árulása, megátalkodottsága, fondorlata ennél sokkal mélyebb... és türelmesebb. Meg kell tanulnunk rejtőzködni, de nem feltétlen valódi személyazonosságunkat elrejtve, ahogyan azt a mai napig néhány, magát Sithnek képzelő bolond öreg teszi galaxisszerte, hanem valódi, pusztító potenciálunkról nem szabad idő előtt lerántanunk a leplet. Találkoztam ezzel a kölyökkel még egyszer az... adumari közös kis alkalmunk óta is, és elmondhatom neked, Vindicta úrnő, nem több, mint egy sértett, önelégült kisfiú... bármilyen hatalmas is az Erőben, sosem értette a Sithek valódi mélységét és bölcsességét. Amúgy is férfi, pfúj, sosem tanítanám. Ő talán őszintén hiszi azt, hogy ezzel a hepciáskodással, amit most művel, segíti a kaotikus, mutáns erők elleni harcot, de nem válik többé ettől, mint mynockká a bogarak között... emlékezz arra, amit korábban mondtam neked erről! Nem lesz tőle valódi, öt csillagos Sith. - Mégis, elbitorolja tőlünk Vader örökségét ezzel a lépéssel – szólt közbe Jaina. – Nem őt illeti... - Bah, érdekel is engem az efféle megtört hímek ostoba propaganda játéka – kuncogott fel lekicsinylően Charis. – A mi tervünk sokkal összetettebb, a mi hatalmunk sokkal... elegánsabb. Ezt kell megtanulnod, Vindicta úrnő. Jaina tekintete megvillant. - A születendő gyermeked is része a tervednek, mester? – kérdezte végül árnyalatnyi szemtelenséggel a hangjában. – Éreztem, amikor... együtt voltunk. Erős a sötét oldalon. És nem teljesen... humán. - Attól, hogy jó megfigyelő vagy, még ne érezd magad feljogosítva a szemtelenkedésre, tanítvány! – Jaina felszisszent, ahogy újabb adag energiát kapott az arcába Charis ujjaiból. Az apró villámok ezúttal fájdalmasan körüljárták melleit, mellbimbóit is, Charis pedig leplezetlen érdeklődéssel figyelte, ahogyan a másik nő szívja a fogát. – Talán tényleg annyira vonz a nagyapád iránti hirtelen támadt nosztalgia, hogy jobban örülnél, ha összetörném és elcsúfítanám azt az izmos kis tested? - Nem gondoltam volna, mester, hogy vonzanak az efféle Yuuzhan Vong szadomazo játékok – pillantott őszinte meglepetést színlelve arcán Jaina a másik nőre. – Esetleg én is... taníthatok neked egypárat róluk, ha óhajtod. - Itt egyelőre én mondom meg, ki és mikor kerül, továbbá kinek a Fájdalom Ölelésébe – szisszent fel Charis, és pofon vágta Jainát. – Most pedig irány a fürdőszoba, Vindicta úrnő, szedd rendbe magad mestered szolgálatára! - Igen, mester – bólintott amaz, de azért az ajtóból még megkérdezte: - Ezzel megváltozik Allana helyzete is, nemde? - Érzékelted a feléd irányuló értetlenségét, ami hasonlatos ahhoz, amit Te érzel visszatért testvéröcséd iránt – biccentett Charis. – Neki ugyanolyan hosszú utat kell még bejárnia, hogy a Sötét Oldal valódi szolgája legyen, mint Neked. Meg kell hoznia a maga áldozatát is. De egyelőre más terveim vannak vele. Átmenetileg elküldöm a Hapesről. Elég, ha ennyit tudsz, tanítvány. Egyelőre a saját testeddel és a saját feladatoddal foglalkozz. Amit hamarosan meg is kapsz tőlem, amint befejezted a szövegelést, és végre arra használod azt a becses kis szádat, amire én parancsolom neked. - feküdt végig Charis Jaina ágyán egyértelműsítve az utasítás lényegét. - Ahogy parancsolod mester – biccentett Vindicta és visszatért a fürdőbe, nekiállva előkeresni a lézerszikét. Végtelenségig nem várakoztathatta mesterét, végtére is.
|
|
|
Hapes
Dec 29, 2019 14:35:25 GMT 1
Enz likes this
Post by Grodin Tierce on Dec 29, 2019 14:35:25 GMT 1
Jaina a hapan kastély sziklába épített pinceszintjén várakozott, amikor végre fél tucat Miy'til elfogó vadász kíséretében feltűnt a galaxisszerte ismert Firespray - osztályú járőrhajó, majd vízszintbe állva leereszkedett a leszállóplatformra. Azonnal nehézpáncélos hapan gárdisták vették körbe.
- Vindicta úrnő, a Fett-klán nagyasszonya megérkezett - jelentette a testőrség parancsnoka a nyilvánvalót. - Magam is látom - horkant fel Jaina, miközben szorosabbra húzta magán fekete csuklyás köpönyegét. A lakosztályában talált csiricsáré göncök helyett egy egyszerű, fekete bőr pilótaruhát hordott általában, ami kiemelte idomait, és rengeteget diétázott, a Sötét Oldallal sanyargatva, szálkásítva és soványítva a szüléstől megereszkedett, izmoktól dagadó testét, hogy jobban kedvére tudjon tenni vele mesterének és úrnőjének.
Azonban az információ, gondolta, amit ezek a Fett-pondrók hoznak, sokkal érdekesebb lesz majd neki remélhetőleg bármiféle ágyi élvezetnél. ... vagy talán, futott át az agyán, ahogy szemügyre vette a rámpán nehézkesen lesétáló Mirta Gevet, talán odaadhatnám neki ezt a nőt is.
Mind Mirta, mind a férje, Ghes, láthatóan éveket öregedtek a legutóbbi útjuk óta. Jaina csak akkor küldte meg nekik transzponderkódját, iderendelve őket, amikor befutottak az első jelentések a Mandalore sorsáról. A Sötét oldal tisztán is világosan beszélt Jaina számára, érezte a Renegát bűzét az egész kataklizmán és félelemmel vegyes dühvel töltötte el a gondolat, hogy Sordis ilyesmire képes lehet... a környező államok egyszerre ijedt és hezitáló első reakciója azonban arra engedett következtetni, hogy ők nem olyan biztosak a tettes kilétét illetően, és egy esetleges EGB-érintettségtől félve óvatoskodnak.
A Hapan Csillagflottát és a Monarchia többi egységét is természetesen riadókészültségbe helyezték már, de Charis Császárnő még nem adott indulási parancsot. Jaina szinte biztos volt benne, hogy helyette az a szolgalelkű Moskau fogja megkapni a takarítás feladatát a Mando űrben, aki aztán bottal üti majd a Renegát nyomát... olyasmit kellett prezentálnia Charisnak, ami felkelti mestere érdeklődését. Itt volt az ideje, gondolta, hogy Darth Vindicta a császári hálószobán kívül, a trónteremben is szóhoz jusson. Ehhez azonban adnia kellett valamit.
Mirta és Ghes megálltak a rámpa alján és szemügyre vették Jainát. Ha nem következett volna be Mandalore katasztrófája, Jaina talán ide sem hívja őket... hosszas magyarázkodásra számított volna, arra, hogy ezek a nyomorultak megkérdőjelezzék átállását a Sötét oldalra, melynek immár látható jelei voltak. Most azonban Mirta meglepően hasonlított Jainára. Hozzá hasonlóan a hajdan erős testalkatú, izmoktól dagadó nő az elmúlt hetekben csonttá soványodott, mintha a sötétség és a bosszú emésztené, kényelmes, ugyanakkor robosztus és lassú repulzorszékét egy deréknél kezdődő exoszkeletonra cserélte immár véglegesen, ami láthatóan irtózatos fájdalmakkal járt, de nagyobb mozgékonyságot kölcsönzött neki. Szeme alatt fekete karikák éktelenkedtek, tekintete dacos és kihívó volt.
Ghes megőszült, az arca egyik oldalt szinte teljesen meg volt égve, szeme kékesfehéren, üresen világított. Még a férfiakat lenéző hapan testőrgárdisták is félelemmel vegyes tisztelettel figyelték a két Mandot. Láthatóan elsősorban az tartotta vissza őket a vendégek ittlétének megkérdőjelezésétől, hogy a párosból Mirta lépkedett elől és ő tűnt magasabb rangúnak úgymond, ami konzisztens volt a hapan világképpel. Ghes Orade itt csak testőr és szexuális játékszer lehetett.
- Jelentsétek, mit láttatok - biccentett a két kommandósnak Jaina. - Támadás érte Lumiya rejtekhelyét? - Mire visszaértünk, már üres volt - hajtotta le a fejét Mirta. - Galfidrian és Thul holttestét megtaláltuk, Gallandro azonban eltűnt. Ahogy Uljana is... sajnáljuk, Jaina, nem tudtuk megvédeni... - Találtatok biológiai maradványokat a szobájában, ahogy kértem? - kérdezte Jaina. - Igen - nyújtott át egy apró konténert Mirta, amelyben néhány hajszál árválkodott. A méretük és színűk alapján legalább két különböző emberé.
Jaina átvette és felbontotta a konténert. A Charistól elsőként megtanult Sith trükkök egyikeként a vérmágiát alkalmazva először levágott saját hajából is egy tincset és a másik kettő mellé tette, majd apró bemetszést ejtett a kezén tőrével és vérét a hajszálakra csepegtette. Aztán rúnákat rajzolt a levegőbe és lehunyta a szemét, majd a kezeiből apró villámok lövelltek ki, amelyek elégették a tincseket. Végül a nyomukban maradt hamut Jaina ujjával szájához és orrához emelte, megízlelve annak ízét, illatát... Gev és Orade félelemmel vegyes tisztelettel figyelték, ahogyan a Jedik Kardja eddig sosem látott módon használja az Erőt.
- A vérmágia megmutatja, hogyan fonódnak egymáshoz azok, akiket a Sötét oldal összekötött... különös... - mormolta Jaina, miközben elővette kézi terminálját és félig lehunyt szemmel ujjait egy miniatűr galaxistérkép felett kezdte köröztetni. - A vérük is keveredett, ennek a kettőnek... márpedig ez csak úgy lehetséges... Uljana, te ostoba kis kurva, hát semmit sem jegyeztél meg abból, amit neked tanítottam a megerőszakolásról? Nem baj, végig ez volt a tervem... ihihihi...... nem ugyanott vagytok, Te és ez a férfi.
Jaina egyik ujja a hutt űr felett állapodott meg, másik viszont félig kicsavarodva, az Erő vonzásának engedelmeskedve átszáguldott a Hapes felett is és a galaxis legkülső Peremének felső karéjánál állapodott meg, a hajdani Yuuzhan Vong betörés környékén... a Vad űr és az Ismeretlen Vidék határán, nem messze az EGB Kardass Főszektorának határától. Aztán egy fekete kisülés húzott végig Jaina ujja és a térképen lévő pont között, amitől a nő káromkodva a földre hajította a mobil terminált. - Árrrggh! Igen... ez nem Sordis. Ahogyan számítottam rá, nem a Renegát vitte el a lányt. Valami sötétebb és a maga módján erősebb. Nála van Uljana. Ez már érdekelni fogja a császárnőt.
A két mandalóriai nem sokat értett a dologból. Jaina ide-oda forgatta a fejét, majd eltette a tőrét és kíváncsian rájuk bámult. - Tibennetek pedig olyan halált és sötétséget érzek, mint soha eddig. Érdekes... finom. Mondjátok csak, honnan jöttök? Hová mentetek, miután a bázison nem találtatok senkit? - Vissza a mandalóriai űrbe... - nyelt egyet Mirta Gev. - Ott voltunk. Sikerült... bejutnunk Mandalore fölé. Folytatni akartuk a nyomozást a régi klán-kapcsolataink és információforrásaink segítségével a Renegát után... amikor... AZ történt. Csak a Slave I modifikációinak és Ghes pilótaképességeinek köszönhetjük, hogy el tudtunk menekülni a kataklizma elől... súlyos károkat szenvedett a hajó is, mi is... - Manda'yaim-nak vége - közölte üres tekintettel Orade. - Nincs több út... - Csak egy út van, a bosszú útja - mosolyodott el gonoszul Jaina. - Boba Fett örököseinek nem kell ezt elmagyaráznom, nemde? Az Erő azt súgja, Sordis keze van a dologban. Ti pedig első kézből voltatok szemtanúi annak, amit tett. - Akkor most már nem megbízásból nyomozunk utána - torzult el Mirta arca. - Innentől személyes ügy.
- Gyertek velem - intette maga után a párost Jaina. - Talán Őfelsége meglátja bennetek a lehetőséget... és akkor a Fett név újra felkerül a Sithek és Birodalom hű szolgái közé.
|
|
|
Post by Enz on Jan 6, 2020 6:04:36 GMT 1
Charis látszólag unottan ült trónusán, a semmibe meredve, miközben a meghívottakra várt. Most a trónterem szinte üres volt, csak a legfontosabb személyek kaptak meghívót, és sehol se voltak a mindenféle megszokott udvari talpnyalók, akik azt hitték mindenféle nemesi rangjuk holmi előjogokat biztosít számukra, a számos udvari kérelmezőről nem is szólva, akik mindenféle nevetséges apró-cseprő ügyben kérték a közbenjárását. A hapanok mind a mai napi nem értették meg a sithek útját, hogy csakis erővel és hatalommal lehet előrébb lépni, még ha legbolondabbak el is hulltak közülük Gavian Olanji botor és teljesen értelmetlen lázadása során. Ugyanakkor Charis az előnyére is használhatta mindazt a felsőbbrendűségi érzést és magasztosságot, amit köreik közelsége kifelé közvetített: szemben apjával, Wentharral, aki leginkább csak baszni járt Hapesre, őt mindenki elsősorban hapannak és másodsorban sithnek tekintette. Ahogy a külsőjét is egészen gyermekire és ártatlanra formálta, úgy alakította megjelenése más aspektusait is, a sithek másik kedven eszközével, a megtévesztéssel élve. Olyannyira ügyesnek bizonyult ebben, hogy nem is akadt volna senki, aki igazán megértette volna mesterkedéseit és ügyes manipulációit, a tényleges alakot a maszk mögött. Akárcsak nagyapja, Sheev... Visszaidézte azt a lidérces álmot, amelyet nemrég látott, és biztos volt benne, hogy az Anakin Solo által mutatott beteges és torz film lehetett az oka, de úgy érezte, mintha valamiféle csáp tekeredne a torkára. Ott állt egy sötét arénában, amely felett villámok cikáztak és sok ezer csuklyás alak figyelte, ahogy kezében fénykarddal áll, vele szemben pedig nagyapja... furcsa torzképe, amint egy furcsa berendezésről lóg le. - Én vagyok minden sith, aki valaha élt. Sújts le rám, Rey, és te benned élek majd tovább! - mondta sötét és fenyegető hangján. - Rey? - kérdezte meglepődötten. - Nem értem... - Te vagy az unokám, Rey - került még közelebb Palpatine, miközben a kultisták hangosan kántálni kezdtek. - Én nem Rey vagyok - folytatta még mindig meglepetten. - Hát persze, mert te igazából nem is létezel - közölte vele egy hang, ami azonban nem nagyapja szájából jött, inkább csak érezte mindenhol maga körül, és a nyakán mintha erősödött volna a szorítás. - Nem! - pillantott fel Charis dacosan. - Neeem! Te nem létezel! Azzal felkapta a kezét, amelyből villámok csaptak ki, elemésztve nagyapját és az egész arénát körülötte, őt pedig elnyelte a sötétség. Zihálva, izzadtan ébredt fel az ágyában, és úgy érezte menten szomjan hal. Hamarosan szolgálónők dörzsölték végig a testét felmelegített törölközőkkel, és másik hálóinget hoztak a számára. Ez a kép azóta nem hagyta nyugodni, és a név, Rey... valamiért úgy érezte, több köze van ehhez, mint egy egyszerű elmejáték. A lánya dacosan mocorogni kezdett, ő pedig mondhatni gyengéden a hasára tette a kezét. Ebben a ritka pillanatban nem volt sem császárnő, sem hapan főnemes vagy sith, egyszerűen csak egy leendő anya. - Jól van Rey, ne türelmetlenkedj - súgta neki halkan, az Erőn keresztül is, mire abbahagyta a mocorgást. A császári doktor szerint már csak néhány hét lehetett hátra a szülésig. Hasát még nagyapja technikájával és öltözködéssel is alig tudta úgy elfedni, hogy ne adjon alapot a pletykáknak, illetve ötleteket azoknak, akik szívesebben véget vetettek volna a Palpatine-vérvonalnak, esetleg Allana öröklését szerették volna bebiztosítani. - Felség, Vindicta úrnő megérkezett és bebocsátást kér - szakította félbe a gondolatait a testőrgárda parancsnoka, a nagydarab Tyrridion. - Ó, igen, engedjék be - pillantott fel, ahogy tőle szokatlan módon túlságosan elmélázott. Bizonyára a közelgő szülés tette ezt vele, ekkor a legsebezhetőbb egy nő. Pillanatok alatt öltötte magára a magabiztos és erős uralkodónő álcáját, ahogy Darth Vindicta bemasírozott a terembe, míg két mandalóriai kísérője odakint megállt, bebocsátásra várva. A nő, akit egy egész Galaxis ismert úgy, mint a Jedik Kardja, alázatosan térdet hajtott előtte. - Emelkedj fel, Vindicta úrnő - parancsolta Charis, majd intett, hogy foglalja el a helyét mellette. - Lyrr Moskau főkormányzó - érkezett a következő bejelentés, és többen meglepődtek ezen, beleértve Vindictát is, elvégre úgy tudták, őt egészen más ügyek kötik le. A puritán eleganciájáról ismert nő hűségéhez nem férhetett kétség, ahogy acélos elszántságához sem, aminek köszönhetően meglehetősen rövid időn belül lett egyszerű kapitányból a Monarchia legfontosabb nem sith vezetője. Haját csak annyira hagyta hosszúra, amennyire muszáj volt, egyenruhája pedig nélkülözött bármiféle giccset. Charis valahol meg tudta érteni az által személyesen nem ismert Zwerth szenátort, amikor ezt a nőiességét tekintve csiszolatlan gyémántot magának akarta, és épp ezért sajnálta, hogy ez a találkozó egyelőre elnapolódott. Az ágyban az emberek jóval őszintébbek voltak, és Moksau nem olyan típus volt, aki feleslegesen fecsegne. De ami késik, nem múlik, gondolta elégedetten, gonosz kis mosollyal a szája sarkában. Moskau szertartásosan hajolt meg előtte, majd megállt a trónus előtt. - Meglep, hogy itt látom, főkormányzó - jegyezte meg Vindicta, és a hangjában ellenséges tónus csendült fel. - Őfelségét már értesítettem a tervekben beállt változásról, aki úgy utasított, személyesen legyek jelen a megbeszélésen - felelte Moskau látszólag teljes protokollaritással, de Charis érezte rajta, hogy legbelül ő is ellenszenvvel viseltetik a másik iránt. Charis persze értette az okát: Moskau az egész életét a Birodalomra tette fel, aminek mostanáig második embere volt, de aztán jött valaki, aki egész életében a jedik ügyét szolgálta, és mégis a felettese lett. Vindicta ezzel szemben megvetette mindazt az általa szolgalelkűségnek tekintett attitűdöt, amit a régivágású birodalmi tisztnő képviselt. „Nagyszerű, nagyszerű” mondhatta volna, ahogy kettejük ellenszenvére nézett. A régi sith hagyományok alapján Charis kifejezetten bátorította a versengést az őt szolgálók között: birodalmiak és hapanok, az Egyház és az államszervezet, és így tovább. Ha a második és harmadik is bizalmatlanok egymással szemben, az az ő pozícióját is erősítette. Persze arra ügyelnie kellett, hogy ezek a versengések erősítsék és ne gyengítsék az államot, ahogy arra is, hogy ne forduljon át ellene irányuló összeesküvésbe az egész. Az öregedő, bolond Tierce is így végezte: megborította a belső egyensúlyt, ami Lu’uthort árulásra vitte, majd a halála után elszakadt a Maradvány és a Kardass is. - Engem miért nem értesített? - vágott vissza Vindicta, érezhető bosszúsággal a hangjában. - Mert úgy gondoltam, őfelsége parancsáról ön is értesült, úrnő - replikázott a tőle megszokott protokolláris közlésmóddal Moskau, de így is érezni lehetett az élt a szavaiban. Mielőtt folytatódhatott volna a műsor - Charis legnagyobb örömére - újabb vendéget jelentettek be. - A Sith Egyház püspöke, Morrow, valamint Lady Astarte Vandimion főinkvizítor - közölte a testőr, mire a félig gép-félig ember kiborg megjelent az ajtóban, nyomában a teljesen kopaszra borotvált fejű, brutális megjelenésű női kísérőjével. Moskau megjelenésénél is talán nagyobb reakciót váltott ki ez, elvégre a kiborg püspök csak kivételes alkalmakkor hagyta el Vjunt, és kelt személyesen útra. Régebben azt rebesgették, hogy ennek oka az, hogy szemmel tartsa a riválisait, de a trend azóta sem változott, hogy végzett velük. A megjelenése azt is mutatta, Charis már van olyan pozícióban, hogy magához rendelhessen bárkit a Birodalom bármely pontjáról, elvégre a részvételük holoalakként is ugyanúgy teljesértékű lett volna. A sithek tudják, hogy a hatalom nem csak önmagában rejlik, de a hatalom látszatában is, foglalta össze magában Charis. - Akkor azt hiszem mindenki itt van - jegyezte meg Charis, körbepillantva, ahogy Morrow és kísérője elfoglalták a helyüket Moskauval szemben, a trónusa másik oldalán. - Kezdjük az elején. Moskau főkormányzó? - Felség - biccentett felé a nő kimérten. - Abren... Zwerth szenátor arról tájékoztatott, hogy a Köztársaság meglehetősen elégedetlen a Vaynain történt fejlemények miatt, amikor az Egyház képviselői puccsot kíséreltek meg a köztársasági támogatású kormányzat ellen. - Hallhatnánk erről többet? - fordult most Morrow felé Charis kíváncsian. - A helyzet eszkalálódott a Hadra nevű renegát sith levadászása során - kezdett bele gépies hangon Morrow. - A helyi biztonsági erők bevonására volt szükség a felkutatásához, és ez tűnt a legjobb megoldásnak a meggyőzésükhöz. - Az önök boszorkányüldözése destabilizálja a Monarchia külpolitikai helyzetét! - mutatott rá Moskau, nem rejtve véka alá megvetését a vallási fanatikusok iránt. - Én vagyok a felelős a döntésért - lépett előrébb Astarte, mielőtt a püspök bármit felelhetett volna. - A Hadra nevű alak pedig több annál, akinek mutatja magát. Régóta élt egy jedi mester testében, és talán több ezer éves múltra nyúlik vissza a létezése. Úgy gondoltam, felséged trónjára nagy veszélyt jelent. - Ezt jobb szeretem magam eldönteni, főinkvizítor - felelte Charis. A piti hatalmi harcok mindig jól elszórakoztatták, ugyanakkor azt nem szerette, mikor mások az ő helyzetéből gondolkodtak. Veszélyes gondolatok voltak ezek. - Ez csak holmi kis diplomáciai malőr, úgy hiszem a főkormányzó remekül elsimította, nemde? - Humanitárius segítséget ígértem a helyzet rendezése érdekében - felelte a nő újfent alázatosan. - Nagyszerű, ezzel biztos ellesznek egy ideig - bólintott Charis. - Ha valamelyikük hülyeséget csinál, mindig akad más, aki fellapátolja a szart. De azt ne akarják megvárni, hogy egyszer Vindicta úrnőt küldjem el ilyen feladatra. Érthető voltam? A tekintete Astartén állapodott meg, aki nem viselte túl jól ezeket a szavakat, de néhány pillanatnyi dac után alázatosan fejet hajtott. A jó akk kutya sosem harapta volna meg a gazdáját, megfelelő tartás mellett. - Azt hiszem akkor ezt el is intéztük... Tylger, beavatna minket a Monarchia legújabb gazdasági adataiba? - pillantott a karzat irányába, ahol ott várakozott a hapan gazdasági ügyintéző alázatosan. Hiába töltötte be a főkormányzó és Mirna flottaadmirális után a legfontosabb pozíciót, a hapan társadalom mégiscsak egyszerű férfiként tekintett rá, aki nem járulhatott csak úgy az uralkodó színe elé. - Természetesen, felség - nyomott meg egy gombot, mire gazdasági kimutatások jelentek meg az egyik beépített holokivetítőn. - A Köztársaságból és a Corporate-ből érkező befektetéseknek hála sikerült stabilizálnunk az Aweris utáni gazdasági sokkot és pótolni az OCP és a Commenor távozásával jelentkező hiányt. A termelésben jelentkező jelentős fluktuációk és kiesések jelentősen javultak, ahogy a korábban az OCP vagy az Egyház tulajdonában lévő üzemeket független befektetők vették át. Stabilizálódott az általunk kibocsátott sith kredit értéke is a pénzpiacokon, ami a jelenlegi konszolidáció iránti galaktikus bizalmat mutatja. A Hutt Űrben szerzett új területek között több értékes is akad, például az Első Rend által jelentős fejlesztéseken átesett Ton Muund, ahonnan az adóbevételek hosszú távon visszahozzák a katonai akció jelentette jelentős kiadásokat. Fontos még megemlíteni, hogy a Desevroról és más tioni bolygókról is jelentős tőkebefektetéssel történnek, különösen a Strunz Konzorcium részéről. Összességében véve, a Monarchia új rendszere gazdaságilag is konszolidálódott, és rövidesen növekvő pályára áll. - Azt hiszem ez egy jelentős siker - jegyezte meg Charis, bármiféle öntömjénezés nélkül, hiszen a Wenthar és Tierce által rájuk hagyott szarkupacra adott megoldás nagyrészt az ő ötlete volt. - Ha jól sejtem, ez azt is jelentheti, hogy hamarosan olyan pénzünk is lesz, amit elkölthetünk. - Igen, realizálódni fog profitunk ezekből az üzletekből, különösen a koncessziókért adott pénzekből - mondta Tylger, akit ebben a pillanatban bármelyik muun vagy alderaani is megirigyelhetett volna. - A kérdés már csak az, mire költsük el ezeket a forrásokat. - A flottánk fejlesztése szorul Aweris után. Aggasztó, hogy az Első Rend, egy peremvidéki paramilitáris erő is majdnem annyi hajót tudott felvonultatni, mint mi - szólalt meg most Moskau. - Ugyanakkor Mandalore fényében azt hiszem az még aggasztóbb, hogy lassan egyedül maradunk a Galaxisban azzal, hogy nincs tömegpusztító képességünk. - Mandalore, igen - dünnyögte Vindicta, akin látszott, hogy alig várja, a sok gazdasági süketelés és hatalmi harc után végre erről is szót ejtsenek. De Charis nem véletlenül hagyta, hogy kifárasszák magukat beosztottjai az ezt megelőző kérdésekben. - Egyet kell értenem a főkormányzóval - közölte most Morrow is. - Nagyszerű. Állítsa rá a tervezőit, főkormányzó - pillantott rá Charis. - Az EGB rakétái nem érdekelnek, meg aztán bonyolult is lenne megszerezni őket. Maradjunk a bevált szuperlézer konstrukciónál. De a nagy szuperfegyverek kora lejárt. Tierce-ék is megépítették a Halálbolygót, hogy aztán felrobbanjon. - Gondoskodni fogok róla, hogy ez ne ismétlődhessen meg, felség - bólintott Moskau. - Úgy tudom, már a Halálbolygó alternatívájaként is rendelkezésre állt egy kisebb kapacitású, de ugyanolyan hatalmas pusztításra képes miniatürizált változat tervrajza. - A büdzsére ne legyen gondja, ez a projekt prioritást élvez. Aztán készítsék el, miféle új hajótípusokra van szükség. - Legalább kétezer új, modern hajóval és több zászlóshajóval meg kéne erősíteni a sorainkat - közölte a nő minden kertelés nélkül. - Dolgozzanak ki rá egy gazdaságilag is fenntartható flottafejlesztési tervet. Ebben Tylger intézőt keressék - pillantott most oldalra, a partvonalon túl álló férfira, aki nem adta semmiféle jelét a megbízással kapcsolatos érzéseinek. Tylger ügyes szolga volt, és igencsak a hasznára vált. Már csak G’Kart hiányolta, hogy a külügyek iránt vénával rendelkező egyén is legyen a közelében, és akkor nem lehetett volna oka a panaszra. - Igenis, felség - nyugtázta az utasítást Moskau.
- Akkor azt hiszem már csak egy, nagyon fontos kérdés maradt... A Mandalore-i események - közölte Charis, és további kommentárra nem is volt szükség, hiszen mindenki tudta, milyen sorsra jutott a bolygó. - Zwerth szenátor tagadta, hogy a Köztársaság állt volna a támadás mögött - jelentette ki Moskau. - A pusztítás alapján a vostroyai cárbombát is kizárhatjuk. Talán az EGB akarta így elejét venni, hogy szorosabban együttműködjünk a Köztársasággal? - Nem - jelentette ki határozottan Vindicta, mire Moskau rápillantott, egy pillanatra még frusztrációját is elfelejtve leplezni. - Nem ők voltak. - Kérem, fejtse ki, úrnőm - mondta látszólag alázatosan Moskau, de ez csak a már megszokott színjáték része volt. - Az egész ügy bűzlik a Renegát mocskától - jelentette ki, de a tekinteteket látva rögtön rá kellett jönnie, hogy ez nem elégséges válasz. - Mielőtt idejöttem, összeállítottam egy kisebb csapatot, akiket Lumiya úrnő egyik régi titkos bázisán rejtettem el. - Ötletes - jegyezte meg Charis elismerően. - Gondolom a két kint várakozó mandó közülük való... Ellenben, van valami oka, hogy ide nem kísértek el? - Vigyáztak egy fiatal erőérzékeny lányra, Uljanára, aki Vrosilov vostroyai marsall lánya, de támadás érte őket, rajtuk kívül mindenki megh... - magyarázta volna Vindcita úrnő, de Charis nagyon hamar belé fojtotta a szót. - Miből gondoltad, hogy ez a lány nem lenne tökéletes ajándék a számomra, úrnő? - kérdezte, és bár hangját szokásához híven most sem emelte meg, hanghordozása igen fölényes és csattanó volt, akárcsak a hapan arisztokratáknak általában, éreztetve a másikkal saját nyomorultságát. - Nem... nem voltam még biztos benne, hogy tanítványodul fogadsz, és... - És ezért hagytad, hogy egy ilyen értékes zsákmány kicsússzon a kezeid közül - fejezte be a mondatot könyörtelenül Charis, aki a felszín alatt szinte forrongott a másik öntelt, amatőr hibáján. - Ott hagyod Vostroya második emberének lányát, aki nemcsak értékes alkualap, de még erőérzékeny is, egy csapat... bűnöző kezében. Nem kellett volna Allanát se elküldeni, ha van olyan, akivel együtt tanulhat... egy kis barátnője. - Úgy hittem megbízható szövetségesek lesznek, amíg... - próbálta menteni a helyzetet, de ebben a pillanatban Charis fizikailag is arcon csapta, nemcsak szavakkal. - Megbízható!? Meg ne halljam ezt a szót újra tőled, Vindicta úrnő. Kezdőbb sith vagy, mint egy frissen beavatott peremvidéki írástudatlan akolitus Vjunon! - közölte vele nyersen, miközben Jaina megalázottan állt a trónus mellett, ahol az összes tekintet rászegeződött. - A sithek soha nem bíznak senkiben! Lám, téged is feladott az egyik embered... kinek is? - A hátramaradtak alapján... két hajszálon vérmágiát hajtottam végre... a támadó egy szolgáló, aki maga nem erőérzékeny, de egy sötét oldali mestert szolgál, éreztem rajta a kisugárzását - szedte össze magát gyorsan Vindicta. - A két mandó hozta el nekem, akik épp Mandalore felett voltak, amikor a pusztítás megtörtént... láttak mindent. - Tehát van egy újabb bolond, aki sithnek hiszi magát. Ezzel gondolom az inkvizíció majd foglalkozik, akárcsak azzal a... már el is felejtettem a nevét kivel - vonta meg a vállát, mintha lényegtelen információ lenne. - Ellenben ha a lányt követni tudod... nekem kell. - Az Erő megmutatta merre találom. A férfi, aki elrabolta - mondta, mire Charis tekintetét látva magyarázóan hozzátette. - Tudom, hogy férfi, mivel megerőszakolta a lányt, többször is. Charis tekintetét látszott, hogy legszívesebben azt mondaná „a fenébe”, de most tartózkodott ettől. - Tehát ez a férfi egy másik helyen tartózkodik most. Valahol, ami nagyon erősen, már-már émelyítően át van itatva a Sötét Oldallal - magyarázta. - Egy újabb titkos sith bolygó, milyen érdekfeszítő - mosolyodott el Charis. - Talán megfelelő erődemonstráció lenne az új játékszereinknek, főkormányzó. Feltétlenül vetesse fel a listára. Folytassa, úrnő. - A hely, ahogy láttam... egy sötét, élettelen bolygó volt, tele villámlásokkal, közepén egy lehetetlen hellyel, egy piramissal, amelyet szem nem láthat, belül pedig... egy hatalmas aréna van rajta - magyarázta. Az Erőn keresztüli víziója rövid és velős lehetett, de a hely leírása pontosan ráillett arra, amit Charis saját álmában látott. Most valóban sikerült felkeltenie az érdeklődését. - Főkormányzó, azt hiszem ide személyesen fogok ellátogatni a közeljövőben - mondta most teljes komolysággal a császárnő. - Állítson össze egy illendő kíséretet a számomra. Legyen ott belőle egy a bolygópusztító egységünkből is. - Igenis, felség - hajolt meg felé kimérten a főkormányzó. - És a két mandó? - fordult most Vindcita felé újra, mire intett a testőröknek, hogy vezessék be a két kint várakozó vendéget. A páncélos alakok a legnagyobb természetességgel haladtak végig a tróntermen, miközben a hapan testőrgárdisták árgus szemekkel figyelték minden léptüket. - Mirta Gev, Boba Fett unokája és a férje, Ghes Orade - mutatta be őket Vindicta. - Be tudok én is mutatkozni - közölte a nő kettejük közül, ezzel is tovább erősítve saját imidzsét a matriarchikus szemléletű hapanok között. - Nocsak - jegyezte meg Charis, és kíváncsian előre dőlt trónusában, és a nő fáradt, dühvel teli tekintetével találkozott a sajátja. Olyasvalaki volt, aki túl sokat veszített már az életben, és most elérte azt a pontot, ahol már csak a bosszú éltette. Akárcsak új tanítványa, Jaina Solo. - És mit láttál Mandalore-on, Mirta? - Elpusztulni mindazt, ami a népem hazája volt - közölte a nő fájdalmas hangon, de egyáltalán nem önsajnáltatva. Megtanulta már kezelni a veszteségeket. - A semmiből érkezett egy szuperlézernyaláb, amely elemésztett mindent. - Egy álcázott hajó - tört ki szinte Moskauból, majd zavartan köhintett. - Mármint szerintem logikus magyarázat. - Tehát egy olyan hajó, ami elég nagy ahhoz, hogy szuperlézere lehessen, de elég kicsi ahhoz, hogy álcázható legyen. Aggasztó - jegyezte meg Charis. - Ez minden lehetséges állami elkövetőt kizár, mivel senki sem rendelkezik ilyen technológiával. Ha jól emlékszem, azt említette, főkormányzó, hogy vannak terveink a hajóra szerelhető szuperlézerre. - Igen, felség - biccentett. - Még a Halálbolygó projekt tervezési fázisából. - Vagyis a Renegát kiterjedt kapcsolati hálózatán keresztül megszerezhette akkor vagy később - jelentette ki Charis, majd a két mandó felé fordult. - Azt hiszem ez elég erős érv amellett, hogy ki is volt az elkövető. - Elvett tőlünk mindent - jelentette ki Mirta. - Még ha azt sem tudja épp, hogy kik vagytok - jegyezte meg Charis. Emberek, akiknek igazuk van. Akikben szinte tűzoszlopként világít mindaz az igazságtalanság, amely velük történt, és az egész világot elpusztítanák, hogy elérjék, amit akarnak, még ha nem is tudják pontosan, mi is lenne az... Alderaan elpusztítása után legfeljebb halálra untatásra számíthatott a Birodalom, de a mandók maradékából ellenséget csinálni... botor lépés. Olyasmi, amit a Köztársaság is bizonyosan ki fog aknázni, ő pedig nem akart ebből kimaradni. - Igazságot nem ígérhetek nektek. Nem hiszek benne, hogy ilyen létezne. De bosszút igen. Ha hajlandók vagytok az életetekkel szolgálni. - Téged szolgálunk, Charis császárnő - hajtott térdet gondolkodás nélkül Mirta, a kissé vacilláló Ghes pedig követte a példáját. - Életünk végéig. - Ti Moskau főkormányzóval tartotok Mandalore-ra. A Renegát érintettsége alapján aligha maradhatunk ki ebből az egészből. Ha jól sejtem, a Köztársaság is számít ránk - pillantott Moskaura, aki beleegyezően bólintott. - Azt kívánom, hogy személyesen vezesse az akciót, és gyűjtsön össze annyi bizonyítékot, amennyit tud, miközben ti, Mirta, pedig gyűjtsétek össze azokat, akik hajlandók engem és a Palpatine-házat szolgálni, miközben segítetek felkutatni nagybátyámat, és újra jól megérdemelt helyére, a halálba külditek. - A Köztársaságnak mondjunk valamit az értesüléseinkről? - kérdezte Moskau. - Ne, egyelőre ne - felelte Charis megfontoltan. - Hagyjuk csak, hadd rágódjanak kicsit ezen ők is. Ha nagyon nem jutnak semmire, értékesebb lesz az információ. - És mester, én...? - tette fel a benne motoszkáló kérdést Vindicta, mire Charis csak a szeme sarkából pillantott rá. - Te hibáztál és jelét adtad annak, hogy gyenge vagy, úrnő - közölte vele könyörtelenül Charis. - Te Uljana után mész, és ide hozod őt hozzám. Nem tűröm az újabb hibát. Megéretted? - Igenis, úrnőm - bólintott Vindicta alázatosan. - Remek - mosolyodott el Charis elégedetten. - Házi feladat: kezdjenek el gondolkodni, hogyan tudná megmutatni a birodalmunk a visszanyert erejét a Galaxis előtt. Sajnos a renitens mandalóriak megrendszabályozásával már aligha. - A klingonok birodalma még célpontot szolgáltathat a térségben - jegyezte meg Moskau. - Valami koszból előverekedett peremvidéki barbár faj, akiről senki se hallott? - kérdezte, és ebben már benne is rejlett a válasza. - Tion hűséges hozzánk, az Első Renddel a megkötött szerződés értelmében nem ellenségeskedünk, a Corporate-ben elvesztett területek visszaszerzése pedig nem érné meg a jó gazdasági kapcsolatok beáldozását és az EGB potenciális válaszcsapását - foglalta össze a többi szóba jöhető célpontot. - Egyedül még Nordgard az, amelyre lecsaphatunk. - Úgy tudom ott az Egyház már igen aktív tevékenységet fejt ki - jegyezte meg Charis, miközben a püspökre pillantott. Természetesen ő maga is elmondhatta volna, de egyszerűbb volt átadni ezt a feladatot másnak. - Így igaz, felség - felelte gépi hangján Morrow. - Egyik ügynököm jelenleg is egy baráti kormány hatalomra jutását készíti elő. - A puccsot érdemes lehet egyfajta bevonulással összekötni, akár a puccsisták támogatására, akár mindkét fél ellen - jegyezte meg Moskau. - Az megmutatná az erőnket, és biztosítaná, hogy hűséges maradjon az új vezetés. - Ezzel egyelőre várjuk meg, hogy a kémünk jelentsen a jedik titkos bázisáról - jegyezte meg Charis, Allanára célozva, de rajta és Vindictán kívül senki se tudta, hogy ott van, így név szerint nem említette meg. - A célpont ígéretesnek tűnik mindenesetre, de azért keressék a további lehetőségeket. Akkor azt hiszem ennyi lett volna. Mindenki távozhat.
Odakint az egyik folyosón újra összetalálkozott egymással Moskau és az Astarte által kísért Morrow püspök. Mindketten egyszerre álltak meg, pár lépésre egymástól, néhány pillanatig szótlanul figyelve egymást. - Püspök úr, remélem nem érti félre, hogy felhoztam a császárnő előtt Vaynait - törte meg a csendet a főkormányzó. - Ebben semmi személyes nem volt. - Ettől még nem lesz kevésbé szánalmas dolog az árulkodás - felelte Astarte, de Morrow felemelte a kezét, elcsendesítve a nőt. - Megértem, főkormányzó, a feladata és kötelessége az elsődleges. Ön igazán a birodalmi tisztek ideáljának a megtestesítője - közölte a püspök, ugyanakkor gépi hangjából kifolyólag nehéz volt eldönteni, hogy komolyan beszél-e. Mondjuk abból kiindulva, hogy a püspök sosem viccelt, ez tűnt valószínűnek. - Nem áll szándékomban felrúgni az eddig jól működő megállapodást közöttünk - folytatta Moskau, aki úgy döntött, nem reagál semmit a dicséretre. - Ezt vegyük úgy, mint... a határok kitapasztalását. - Részemről nincs akadálya - felelte a gépi hang. - És hogy van... a közös ismerősünk? - tért át a tartályba növekvő Grodin klón kérdésére, az esetlegesen fülelő kíváncsiskodók miatt meglehetősen virágnyelven. - Jól, bár adódott némi komplikáció. Keresse majd fel az orvosát, ha többre kíváncsi - felelte a püspök, utalva Bisztámira. - Természetesen. A legközelebbi viszontlátásra - búcsúzott el tőle, majd az útjára ment. - Túl megengedő ezzel a szemtelen fruskával, püspököm - jegyezte meg Astarte, ahogy már hallótávolságon kívül jártak. - A mindenható Erő hatalmához képest semmiség ez a kellemetlenség - felelte a püspök. - Te is érezted azt az energiát, ami nemrég elszabadult. Meg kell találnunk a többi követ. Mielőtt Hadra teszi meg. Azzal és a Koronával... - Igenis, püspököm - bólintott Astarte, majd tovább haladtak.
|
|
|
Hapes
Mar 28, 2020 10:09:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 28, 2020 10:09:52 GMT 1
Jaina zord mosollyal vegyes elégedettséggel figyelte, ahogyan két hapan udvaronc és néhány csatapáncélos testőr elvezetik a még mindig remegő, de láthatóan kíváncsian nézelődő Annabelle-t a palota egészségügyi és higiéniai körletei irányába, hogy alaposan megmosdassák, megborotválják és általában minden tekintetben hapan-konformmá varázsolják, hogy csatlakozhasson Őfelsége Charis Anyakirályné és Császárné udvarhölgyeinek köréhez.
Darth Vindicta kinyújtóztatta tagjait, majd miután ellenőrizte, hogy mestere nem küldött-e neki sürgős hívást, visszatért a yacht pilótafülkéjébe, és Sith meditációba merülve újra végigsimította a hajszálat, amit a mandalóriaiak hoztak neki Lumiya hajdani bázisáról. Megismételte a vérmágia varázslatot, remélve, hogy ezúttal az immár megtisztított elméjű Annabelle jelenléte nem fogja megzavarni a keresésben... de nem érzékelt semmit. Mintha Uljana nem is létezett volna egy pillanatig...
Jaina dühösen a hajó pultjára vágott, és még mélyebbre merült a Sith meditációban. Mély sebeket ejtett szikéjével a tenyerén és még több vért áldozott a hajtincseknek és az ősi Sith szellemeknek, hogy útra vezessék... végül hirtelen megfeszült, szemei befordultak, ahogyan erőfeszítéseit siker koronázta és látomás szállta meg.
Egy hatalmas, szélesen elterülő mezőt, valamiféle mezőgazdasági területet látott. Nem tudta, hogy ez a múlt, vagy a jövő, de a Sötét Oldal azt súgta neki, hogy bizonyosan nem a most, nem a jelen. Ketten... nem ketten, hárman... sőt... négyen játszottak a fűszálak között, furcsa, bíbor páncélban. De aztán az egyik alak elhalványult, mintha a Sötét Oldal sem döntötte volna még el, hogy melyik lehetséges alakot mutassa. Vindicta a másik háromra fókuszált.
Különös, bíbor-fekete testpáncélt viseltek, csak a fejük volt fedetlen. Fénykard is volt náluk, ezt Jaina most már ki tudta venni. Az arcukat is. Az egyik az ifjú Ben Skywalker volt, Jaina idegesítő, mitugrász unokaöccse... a másik és a harmadik pedig...
Jaina elmosolyodott a látomás köde alatt is.
Carl Wenthar, Őfelsége öccse, és ott volt Uljana is.
Charis eddig titkolta Vindicta elől az öccse hollétével kapcsolatos részleteket, de a Sötét Oldal most kegyes volt és helyes útra vezette. A nő hagyta, hogy ujját a látomás ereje a közben aktivált holotérkép egy újabb pontjára vezesse. Most már azonosítani tudta a bolygót is a lokáció és saját tapasztalatai, emlékei alapján. Talán jártam is ott a Yuuzhan Vong háború alatt, futott át egy pillanat erejéig az agyán.
Jaina kinyitotta a szemét és lehívta a yacht számítógépéből a planéta adatait. Elfintorodott. Azért sétagalopp ez sem lesz, gondolta magában.
Végül a műveleti központot hívta. Kisvártatva és némi meglepetésre nem valamelyik drabális hapan admirálisnő jelentkezett be, hanem a Főkormányzó összekötője, Trenton Makin.
- Mit tehetek Önért, Úrnő? - a férfi leplezni sem próbálta a hivatalos arckifejezés mögé rejtett megvetését. - Információkra van szükségem bármilyen, az EGB területén lévő Agamar rendszerben folytatott bármilyen titkos műveletünkről és az esetleges odarendelt ügynökökről - közölte tárgyilagosan Jaina.
Makin elfehéredett. - Az... a Főkormányzó személyes projektje, Végrehajtó... talán meg kellene várni, amíg visszatér Mandalore-ról... meg kellene beszélniük először talán személyesen... - Félreértett, uram - keményítette meg a hangját Vindicta. - Nem várok Moskaura... sem most, sem máskor. Tehát van valami missziójuk ott... az ügynökök nevét és elérhetőségét átadja nekem... Most. - A Főkormányzó nem fog örülni... - ingatta a fejét Makin. - Ezt közölheti majd velem személyesen, ha egyszer méltóztatik végezni a rendkívül időigényes látogatásával Mandalore romjain - szisszent fel Jaina. - Már alig várom. Küldje át az adatokat, ne kelljen átmennem személyesen elkérni. - Máris... küldöm - nyelt egyet Makin. - De kötelességem jelenteni a Főkormányzónak... - Azt és annak jelent, amit akar - vonta meg a vállát Jaina. - Igyekezzen! - Máris... - Makin ujjai végigzongoráztak a vonal másik végén néhány billentyűn. - Az archívumban úgy látom, folyamatban van egy asszaszin-megfigyelés... Adisra és Ickyx Végrehajtók. - Kérem a személyes fájljaikat és a komfrekvenciákat is - biccentett Jaina. - Sürgősen beszélnem kell velük.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 20:42:58 GMT 1
Jaina a Források Palotájának legmagasabb szirtjén figyelte az alatta morajló tengert. Csak a hullámok zúgása töltötte meg a fejét, az Erő néma volt... mély, sötét, szótlan némaság lengte körül Jainát.
Egyedül volt. Teljesen egyedül, újabb kudarcsorozata után.
Fülében ott csengett Charis anyakirálynő - most már szó szerint Anyakirálynő, hiszen szavait konkrétan gyermekágyán, a kislányát karjaiban tartva intézte hozzá - elbocsátó szózata... és saját vakságának újabb bizonyítéka.
"Még egy ilyen böszme Skywalker-Solot, mint te, Vindicta, nem hordott hátán a föld. Idehozod nekem ezt a kis buzeránst, és azzal álltatsz, hogy elveszett testvéröcsém? Tán gúnyolódsz velem? Tán idiótának tartasz, tán már nem szeretsz? Tán bizony féltékeny vagy Reyre? Takarodj a szemem elől! Ezt a kis buzeránst meg itt tartom az udvarban, legalább szórakoztatja azt a hányingeres fehérnépet, akit legutóbb idehordtál! Tán bizony legközelebb valami nordgardi pajzsszüzet hozol nekem? Ó nem, ahhoz is böszme vagy, édes Vindictám. Majd Astrate tábornokkal végeztetem az ilyesmit, neki inkább van ízlése ehhez..."
Jaina leforrázva érezte magát, nem csak a megalázó szavak miatt, hanem azért is, mert alapvetően Charis igazat szólt. Képes volt bedőlni az egyik legalapvetőbb Erő-álca trükknek, képes volt elhozni ezt az imposztor kis pöcsöt Carl Wenthar Palpatine helyett, képes volt hagyni, hogy a figyelmét elterelje a Jagged kínzása és megcsonkítása felett érzett öröm és ne lásson tisztán... és képes volt valóban arra gondolni, amikor a trónörökös érkezésének és Allana Solo-Djo elutazásának híre ment a szűkebb hapan udvarban, hogy ezzel talán új öröklési rend veszi kezdetét a Birodalomban, amelynek Darth Vindictának, a Végrehajtónak már nincs hely... mert végül is mit hajtott végre? Semmit.
Nem hibáztatta Charist. A gyermekágyi fáradalmat, a sorozatos kudarcok... nem várta tőle, hogy az ágyába hívja, és Charis valóban nem is hívta többet.
És azért sem hibáztatta, hogy Charis még a bosszút sem adta meg neki, a kérését sem teljesítette, hogy a magát botor módon - vagy valamiféle újabb tökéletes terv részeként - a Köztársaság utolsó Erő háta mögötti sárgolyóján feladó és azóta egy helyi börtöncellában ülő Sordis elpusztítására indulhasson. Ahogyan az Anyakirálynő mondotta, a Köztársaság szemétdombjain nem a Sitheknek kell rendet tartaniuk... Jaina mégis érezte, hogy valójában immár méltónak sem tartotta magát a feladatra.
Próbálkozhatott volna kiköszörülni a csorbát. Újra visszatérhetett volna Fel álságos kis minibirodalmába, hogy újra rábukkanjon Uljana Vrosilov és Carl, előző kudarcai nyomára. Vagy utána járhatott volna a renegát jediknek, akikről az a hír járta, hogy ellopták a Szindikátus által rejtegetett vostroyai Cár-bombát és visszaadták a Jedi Tanácsnak. Vagy elindulhatott volna a Renegát követői nyomán, vagy a hírek szerint Coruscanton lefogott, állítólag Renegát - párti politikusok nyomán...
Vagy kitakaríthatta volna a Császári Testőrgárda páncéljait, esetleg wécéit. Pontosan ugyanennyi haszna lett volna annak, amit tesz, az Anyakirálynő számára.
Senki volt, és nem volt senkije. Az Erő korábban haloványan azt súgta neki, hogy valami nagy szabású, fontos, világok, univerzumok sorsát meghatározó történik valahol a Galaxis mélymagjához közel... és mégis, Jaina még arra sem érzett erőt magában, hogy utánanézzen az idevágó hírszerzési jelentéseknek.
Elfáradt.
Tétován egy lépést tett az alatta tátongó mélység felé. Oly könnyű lenne... elrugaszkodni, ugrani, suhanni, vizet érni... és merülni, merülni, egészen Hapes tengereinek legmélyebb fenekére, egészen a bolygómagig, és ott megnézni, hogy mindig van-e egy még nagyobb hal...
Mielőtt zuhanni kezdett volna, egy látomás zuhant a szemei elé.
Egy hatalmas, szikár sivatag, egy két méteres, vagy még magasabb alakkal, amint kezével a porból alakzatokat formál az Erőn át... rongyokba öltözött kultisták, amint kántálnak... és egy magányos, fénylő tekintetű fiú, aki őt bámulja.
"Ne menj még. Ne engedd el. Maradj. Még nincs vége."
Jaina megrázta magát és kinyitotta a szemeit. Hátralépett a sziklaszirtről.
Összehúzta magán esőköpenyét, és a hangárok felé indult. Ideje volt némi időt szentelnie azoknak a testőrségi kiképzési feladatoknak, amiket mostanában rábíztak.
|
|
|
Hapes
Jul 19, 2021 15:38:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 19, 2021 15:38:04 GMT 1
Az újabb látomás, mely ezúttal sokadszorra látogatta meg álmában, csak úgy égette Jaina elméjét.
"Jöjj leányom! Csatlakozz a seregemhez! Legyél az én küldöttem az Apostolom! És többé nem leszel mások játékszere és bábja! Vár téged az Apokalipszis!Jöjj hát gyermekem!"
Jaina felriadt és letörölte az izzadtságot a homlokáról. Annyira különös, nem evilági volt ez az egész, amit látott, ez a nagyúr, az arckifejezése, a tekintete... elborzadt tőle. Mi dolgom lenne egy ilyennel? - gondolta magában.
Persze olvasta a híreket, hogy micsoda transzformáció ment végbe Ershanon és környékén - és furcsállta is, hogy nem a Sith-Hapan Monarchia nemhogy nem mozgósított, de egyáltalán nem tett semmit erre reagálva. Tán bizony nem fenyegetés, hogy a galaxis bűnszervezeti konglomerátuma immár államképző fegyveres tényező? - gondolkozott tovább Jaina, de inkább visszatért a látomásához.
Miért őt? Mit akar tőle ez a hóbortos alak?
- Más, ugye? - suttogta most a fülébe egy hang, pedig már ébren volt. - Nem evilági. - Takarodj a fejemből, Renegát - szisszent fel Jaina. - Miért gondolod, hogy ő vagyok? - kuncogott a hang. - Már meg sem ismersz? Jaina, Jaina... sokat felejtettél, húgom. Többet kellene együtt lógnod... Anakinnal és Bennel. A családoddal. - Jacen - szisszent fel Jaina, de rögtön görcsbe rándult a gyomra. - Én... én... ne haragudj... már... semmi sem maradt belőlem, ami Solová, vagy Skywalkerré tett... elfelejttetelek titeket... már csak egy halom kielégítetlen bosszú vagyok... Vindicta vagyok. - Ha ez a módszered arra, hogy hasonlatossá válj a nagyapánkhoz, nem haladsz túl jól - kuncogott a hang. - Válaszolj a hívásra, Jaina - suttogta tovább a hang. - Mit adhat nekem ez a nagyúr? Nem az én világom. - Rátapintottál a lényegre - kuncogott Jacen asztrálhangja. - Hát nem érted? Most... itt... nem tanulsz semmit. Ettől a ringyótól, aki Palpatine-nak meri nevezni magát. És Sith-nek. Meh, nevetséges. De ott... mindent megtanulhatsz... - Attól a kék idiótától? - Nincs egyedül - suttogta a hang. - Meg fogod találni a válaszokat, arra is, amire én nem. És téged elfogadnak. Anakinnal és Bennel soha szóba sem állnának. Végére kell járnunk a rejtélynek, édes nővérem... - Ó, hát erről van szó - nevetett fel keserűen Jaina. - Most szükséged van rám. Amikor Sordis elvette az egyetlen, meg sem született gyermekem életét, a szerelmem életét, amikor ide juttatott... akkor nem volt... amikor a Sötét Oldalt választottam és Charis ágyát, akkor nem volt. Most egyszerre fontos lett a család, öcsémuram?
A hang sokáig hallgatott. Aztán megtörten csengett... - Igazad van, Jai - sóhajtott fel végül. - Egy manipulatív szemétláda vagyok. Én csak... én csak azt reméltem, hogy ha itt maradsz a Hapesen, ha idekerülsz... akkor szemmel tarthatod nekem őt. Vigyázhatsz rá. Az életem és halálom egyetlen fényére. - Alig találkoztam vele. Gyűlöl, féltékeny rám, el sem fogad, és nemrég elvitték innen - nevetett fel keserűen Jaina. - Kudarcot vallottál velem, öcsém, ahogyan Allana megmentésében is. - Talán nem... ha most még egyszer segítesz - csengett ezúttal megtörten és halkan a hang. - Fogadd el a hívást, Jaina! Itt már nincs számodra semmi. - És számoljak be mindenről, nem igaz? - szipogott elkeseredetten Jaina. - Jace, mivé lettél... még a halálon túlról is manipulálni próbálsz, hazudsz magadnak... mit keresel... - A kiutat... mindkettőnknek - suttogta Jacen. - A tudást, amit sosem találtam meg. De te... te megtalálhatod, Jaina. Szükség lesz rá. Nem csak nekem... Anakinnak is. Bennek is. A családunk minden tagjának. Fogadd el a hívást!
Jaina felriadt. Újra. Pedig mintha úgy emlékezett volna, hogy már felébredt egyszer.
Akkor mégis mi volt ez? Látomás? Valóság? Álom?
Nekiállt, hogy rendbeszedje magát. Meghallgatást kellett kérnie Charistól.
Hogy olyat tegyen, amit még sötét oldali végrehajtó tán sosem tett a mesterével szemben. Hogy a felmentését kérje a szolgálatból.
|
|
|
Hapes
Jul 22, 2021 8:01:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2021 8:01:29 GMT 1
Jaina végül hosszú várakozás után és sokadik próbálkozásra jutott be Charishoz, mivel a különböző Hapan és Tion-környéki független házak képviselői szó szerint egymásnak adták a kilincset, hogy gratuláljanak az újszülött trónörökös Ereneda érkezéséhez. Persze megfordult Jaina fejében, hogy az ajtónállók zaklatása és az udvarias sorban állás helyett afféle Sith tanítvány és inkvizítor módjára fellökje az aktuális hajbókoló szerencsétlent és ellentmondást nem ismerve odarongyoljon úrnője és anyakirálynője elé, de valahogy úgy érezte, hogy a mondandójára tekintettel ez nem lenne éppen stílusos megoldás. Így aztán várt, és végül Moskau Főkormányzó után jutott be a császár- és királynőhöz, aki éppen láthatóan lelkesen próbálta valamiről meggyőzni uralkodóját - amúgy is ritkaságnak számított, hogy a főkormányzó személyesen jelenjen meg a Hapesen -, miközben a tróntermet két oldalról övező díszes oszlopsorok egyikének árnyékában Jaina felfedezni vélte a desevroi Hapan-Sith nagykövetet is, egy joviális arcú, kövér alakot.
Bár elég messze állt a tróntól, közvetlenül a bejárati ajtószárnyak mellett, Jaina így is elkapta Charis és alattvalói beszélgetésének utolsó foszlányait.
- Látom, nem bízik elődje vérében, főkormányzó, pedig ő hűségesen szolgálta atyámat - ingatta szőke fürtös fejét Charis miközben a mellkasán pihegő gyermeket simogatta önkéntelen mozdulatokkal. - Az utódja pedig elárulta és meggyilkolta, Felség, ez köztudott. Ő az, aki most audienciát kér Öntől közvetítőin keresztül, nem pedig az eredetinek mondott Grodin Tierce - pillantott az ájtatosan mosolygó desevroi követre Moskau. - Csodálom, hogy Camillonak nem volt mersze hozzá, hogy személyesen idejöjjön és előadja ezt - Charis szórakozottan a gyermekére pillantott, majd megrázta a fejét. - Bár tulajdonképpen nem is biztos, hogy beengedtem volna. - Végigsimított Rey fürtöcskéin, majd megrázta a fejét, mintha valamiféle féltransz állapotból tért volna vissza, majd Moskaura pillantott. - Hogy is mondtad, hűséges... Főkormányzóm... nem ő az? Olyan biztos vagy ebben? - mosolyodott el. - Elnézést Felség, nem teljesen értem, miről beszél - állt egyik lábáról a másikra zavarodottan Moskau. - Semmiség, csak különös álmain vannak mostanában - mosolyodott el Charis és Moskaura pillantott. - Más világokról álmodom, ahol minden másképp van... és hatalmas ollókról, amelyek feketék, mint a legsötétebb világűr... erről sincs fogalmad, Főkormányzó? - kacsintott Moskaura.
Amaz elvörösödött. - Felség, én... - Jól szolgálod a Birodalmat és Királynődet, de ne feledd, belelátok az elmédbe, és akkor is az eszközöm vagy, amikor nem tudsz róla - Charis tekintete megvillant, és bár végig Moskauhoz beszélt, itt egy pillanatra az ajtóban várakozó Jainára vetette tekintetét. - Helyesen cselekedtél, Főkormányzó, amikor elém járultál ezzel az üggyel, és megfogalmaztad aggodalmaidat... ami nem mondható el mindenkiről ebben az udvarban - pillantott ismét Jaina irányába Charis, de a desevroi követ testes alakján elakadhatott egy pillanatra a tekintete, mert amaz térdre vetette magát az árkádok alatt, és összefüggéstelenül motyogni és remegni kezdett.
Charis egy pillanatig elmosolyodott, megigazította a mellkasán Reyt, majd folytatta. - De nem osztom feltétlenül az aggodalmaidat, Főkormányzó, hogy ez valamiféle csapda volna, vagy birodalmi cselvetés. Talán inkább rádöbbentek saját bénultságuk korlátaira, vagy alkalmasint végre hajlandóak érdemben foglalkozni hutt alattvalóim sorsának kérdésével, most, hogy egy hajbókoló idióta helyett egy másik hajbókoló idióta uralja az alattuk elterülő űrt... - Én mégis óva inteném Felséged, hogy találkozzon a birodalmi főkormányzóval - húzta ki magát Moskau.- Diplomáciai vonatkozásai is lehetnek, ha ez nyilvánosságra kerül - tette hozzá halkabban. - Amiket majd szépen elsimítasz a barátnőddel, Főkormányzó - mosolyodott el vészjóslóan Charis. - Az, hogy jó viszonyra törekszünk a Köztársasággal, nem jelenti azt, hogy az ölebeik vagyunk, és összerezzenünk minden vakkantásukra. Még megálmodom, hogy elfogadom-e a felajánlott találkozó lehetőségét... most pedig menj, és vidd magaddal Delacroix nagykövetet is, mielőtt összeesik itt nekem - ismét Jainára pillantott. - Másnak is sürgős mondandója van számomra, ahogy elnézem.
Moskau tisztelgett és karon fogta a remegő hájcsomót, majd kifelé menet szúrós pillantást vetett Jainára. - Végrehajtó. - Főkormányzó - biccentett Jaina, majd előrelépett a trónig.
Charis gunyorosan mosolygott le rá, majd elkezdte kipakolni apró, formás, anyatejtől feszülő kebleit. Rey türelmetlenül az egyik felé nyúlt és szívogatni kezdte. - Nem kóstolod meg, Vindicta úrnő? - biccentett kihívóan másik, szabadon maradt mellére Charis, de tekintetében vágy helyett megsemmisítő rosszallás villogott. - Bár tulajdonképpen minek is kérdezem, hitetlen tanítvány. Már régóta nem látom szemedben a vágy és az engedelmesség lángját. Talán bizony nem kedveled a kismamákat, erről van szó? - igazította meg szabadon maradt kezével fürtjeit, majd Rey fejecskéjét simogatta. - Meg sem látogattál idáig, hogy gratulálj. - Nem hívtál, Felség - térdelt le kényszeredetten Jaina. - Ostoba vagy - kuncogott fel Charis. - Nem azért vagy a tanítványom és a Sötét Oldal mestere, hogy cirkalmas leveleket küldözgessek neked. Ha meg sem hallottad a hívásomat, talán bizony nem is vagy érdemes a feladataidra - csóválta a fejét. - Túlságosan lefoglalnak a saját álmodozásaid...
Jaina nyelt egyet majd feltápászkodott. - Én... erről akartam beszélni veled, Felség. - Dehogy akartál, merszed sincs hozzá - nevetett fel Charis, és szabad kezének ujjpercein apró energiagömböcskék jelentek meg. Jaina ösztönösen hátrébb lépett. - Ahogyan ahhoz sincs, hogy kihasználd esendő helyzetemet, nem igaz? Tétlenül végignézted, hogy ez a gyenge test anyává válik, kitágul, megfeszül - simított végig saját idomain Charis, majd ismét felnevetett. - Azaz, hogy végig sem nézted. Meg sem fordult a fejedben, hogy élj bármiféle lehetőséggel, hogy kihasználd védtelenségem, tétlenül engedted, hogy újabb örököst hozzak a világra, aki egyszer majd hatalmasabb lesz nálam is és nálad is... - Charis megcsóválta a fejét. - Ez a te bajod, Vindicta úrnő. Csak bosszúra vágysz, hatalomra nem. Így pedig sosem lesz belőled valódi Sith, nem igaz?
- Kudarcot vallottam, Felség, ezt jól tudom - nyelt egyet dacosan Jaina. - Jogodban állt megvonni tőlem a bosszú lehetőségét, ezt elismerem. Csak egy utolsó feladatot kérek. - Tőlem? - nevetett fel Charis, majd csettintett egyet, mire egy rejtett ajtón keresztül besietett egy szemtelenül fiatalnak tűnő dajka, aki ölébe vette Reyt, és ahogy jött, úgy el is tűnt vele. Jaina elsőre nem tudta eldönteni, hogy fiú volt-e, vagy lány, de hát ez Charis hapan udvarában nem számított olyan különlegesnek. Mégis, valahonnan ismerős volt neki, de mire elgondokozhatott volna ezen, már kiment. Charis megigazította felsőjét és elrejtette melleit, majd felállt és Jainához sétált. Megfogta az idősebb nő állát, és maga felé fordította. Jaina némán tűrte, de ekkor Charis körmei belevájtak az állába, vörös vérpatakokat festve a nyakára. Felszisszent, de nem mozdult. - Látod, már ez sem hoz lázba - kuncogott fel Charis. - Unalmassá váltál, Vindicta úrnő. - Nem kell kérned semmit tőlem. Cselekedj, ahogy jónak látod... - Felség... - szisszent fel végül Jaina. - Én... én úgy gondolom, hogy az új ershani nagyúr ereje fenyegetést jelenthet ránk... engedd, hogy kivizsgáljam... - Az a piramisépítő pojáca, akinek fogalma sincs a Sithek valódi hatalmáról? - nevetett fel Charis. - Ne álltass se engem, sem magadat, Jaina Solo. Még a Vindicta névre sem vagy érdemes. Menj, fuss oda, ha annyira akarsz. De biztosíthatlak, ezt már nem a Sith Birodalom végrehajtójaként fogod megtenni, hanem egyszerű, kitaszított senkiként.
- Nem félsz, hogy elárulom a titkaidat? - döbbent meg Jaina. - Ugyan - kuncogott Charis. - Egyiket sem ismered. Még arra sem vagy érdemes, hogy megosszam veled.
Jaina ismét letérdelt. - Akkor kérlek, bocsáss el a szolgálatodból. - Ugye tudod, hogy ilyesmi nem létezik? - sétált vissza a trónhoz Charis, majd a szék egyik karfájának mélyedéséből kiemelte díszes fénykardját és aktiválta a pengét. Visszasétált Jainához. - Életed és halálod az enyém.
Jaina üveges tekintettel nézett vissza rá. - Magad sem gondolod ezt komolyan - mondta végül. - Valóban - kapcsolta ki a fénykardot Charis. - Még arra sem vagy érdemes, hogy tisztességgel elvegyem az életed, és ahhoz sem vagy elég bátor, hogy ugyanezt megpróbáld velem. - Befogadtál - nyelt egyet dacosan Jaina. - Tartozom neked. Nem vagy az ellenségem. - Ostoba ribanc! - nevetett fel Charis, és az ujjaiból egy egészen apró energiakisülés ívelt végig Jaina orráig, aki idegesen felszisszent, ahogyan az ívecske bekúszott az orrlyukain és elkezdte kiégetni az orrszőrét. - Ez nem jótékonysági klub, hanem a Sithek Birodalma és Hapes Anyakirálynőjének csillogó otthona, az árulás és cselvetés szívcsakrája a galaxisban! Ennyit sem tanultál tőlem? - A perverzióidon, beteges szexuális játékaidon kívül semmit nem tanultam tőled - vágta ki sértődötten Jaina. - Ezért is kell mennem. - Nem is tűnt úgy, hogy valaha is élvezted őket, te borotválatlan fapina - fordított hátat a nőnek Charis. - Most eredj, takarodj a szemem elől, és soha többet ne lépd át a birodalmam, vagy a palotám határait, nevetséges jedik nevetséges kardja, aki azt képzelte, hogy a nagyapja nyomdokaiba léphet. - Nem vagyok egyedül az utóbbival - sziszegte Jaina, miközben kisétált.
Charis visszaült a trónra és maga elé bámult. Ráncolta a homlokát. Nem amiatt, amit Jaina mondott... hanem amit nem mondott. - Miért alacsonyodtál le ennyire, Jaina Solo - mormolta maga elé Charis végül. - A Jedik Kardja már az első sértésért nekem ugrott volna. Miért váltál ilyen megalkuvóvá... miért volt olyan fontos neked, hogy épségben kisétálj innen. Kinek a küldetését teljesíted valójában... akárhogy is, legalább a begyűjött szerencsétlenjeidnek hasznát veszem. - azzal ismét csettintett, ezúttal kettőt, mire megint kinyílt a titkos ajtó és bejött a dajka, hosszú, az alakját kiemelő dresszben, ezúttal Rey nélkül.
- Kelan - pillantott rá Charis. - Menj, és nézd meg, hogy van Annabelle kisasszony. Aztán gyertek a lakosztályomba mindketten. De ha szükséges, adj neki valami gyomorerősítőt előtte. Nem szeretném, ha megint összehányná az ágyamat... aközben. Te pedig vedd fel... a kedvenc szettemet, azt a pirosat. Tudod, hol találod. - Felség - sápadt el a fiú. - Kérlek... tudod, hogy... - Elhallgass - szorult ökölbe Charis keze, mire a fiú fuldokolni kezdett. - Nem érdekel, mit szeretsz, és mit nem. Vindicta úrnő csalódást okozott nekem, ti pedig ennek a következményei vagytok azzal a cosrai ribanccal. Szóval addig fogtok dolgozni rajtam, amíg jóvá nem teszitek - dőlt hátra elégedetten a trónját és beharapta az alsó ajkát. - Sminkelni se felejts el! - Igen... igen Felség - próbálta visszafojtani az öklendezését Kelan, majd kisétált. - Nehéz dolog az uralkodás - ásított egyet Charis, és a királynői zuhanyzó felé vette az irányt.
|
|
|
Hapes
Apr 4, 2022 12:16:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 4, 2022 12:16:57 GMT 1
Ha van olyan szeglete a galaxisnak, amelyik az összes lehetséges világban és univerzumban a lehető legidegesítőbb mértékben modoros, fennkölt és úgy általában véve a tétlen, urizáló időhúzás letéteményese, akkor az minden bizonnyal csakis a Hapes lehet. Itt nem változott semmi, és talán soha nem is fog.
Grodin az ideiglenes otthonát jelentő SiSD főparancsnoki VIP-kabinjának ablakán keresztül nézte a forgalmat a bolygó körül. Már túl volt a reggeli klóntartály-kezelésen, kezében pedig a mindig félig üres, vagy nézőponttól függően félig tele kesseli pohár csillogott vidáman a rendszer napjának fényében, amelyik arisztokratikus lassúsággal vánszorgott elő a planéta mögül. A Főkormányzó megropogtatta a tagjait, és kelletlen arckifejezéssel pillantott körül a mindenkori Bellicose-hoz hasonló rombolókhoz képest számára talán túlságosan is boltozatos, terebélyes, a steril birodalmi funkcionalitás helyett a Sithek és a kabint régen elfoglaló mindenféle nagyuracska hatalmát hirdető kabinban.
Persze, csak azért zavar, mert nem tudom levetkőzni a gondolatot, hogy az efféle hodályokban a magamfajtának vörös páncélban kellene posztolni az ajtó előtt, nem pedig a fő kiáltóernyőnél reggelivel tele, mint valami elkényeztetett, állandóanszabadságon lévő Sith funkcionárius... apropó, levetkőzni...
Grodin átmenetileg elhessegette magától a gondolatot, hogy mennyire idegenkedik ettől a hajótól. Nem mintha lett volna lényegi választása ezzel kapcsolatban, hagyományos birodalmi egységgel mégsem jöhetett volna ide. A Corporate-főszektor Maradványból átimportált állományának raktárkészletét alkotó, átalakítások nélküli, a küldetéshez Hapan-Sith színekre átfestett és átazonosítózótt SiSD-ről legalább nagy jóindulattal elmondhatta az egyszeri Hapesre látogató, hogy ténylegesen a Hapan-Sith Monarchia katonai egysége, így nem keltett a szükségesnél nagyobb figyelmet a különböző, Hapesen megszokott rivális frakciók és besúgók körében annak ellenére sem, hogy már hetek óta sztoikus nyugalommal keringett a bolygó körül, várva, hogy végre valami történjen a fedélzetén várakozó magas rangú utas vonatkozásában... Tierce már régen elfogadta, hogy ezt most nem lehet siettetni, és idejét a kabinjában való olvasásra, korábbi, itteni énjének minél jobb megismerésére, a gyakorló-edzőtermek meglátogatására, és némi kikapcsolódásra fókuszálta... a kikapcsolódás egyik tárgya azonban már felöltözött, amíg a Főkormányzó elveszett saját gondolataiban. Istarii vezértábornagy-vezérőrnagy (Grodin rég elfelejtette, épp milyen hivatalos rendfokozati megnevezés illeti a nőt), hivatalosan az Első Rend összekötője és Tierce biztonsági főnöke a titkos diplomáciai misszión, nem hivatalosan háló- és edzőtársa már az elmaradhatatlan fehér rohamosztagos páncélban feszített a reggelit biztosító terminál mögött, miközben a kabin egészségügyi és zuhanyrészlegéből sűrű gőz gomolygott kifelé.
És én még azt hittem, hogy a chissek hidegkedvelők. Nem baj, ez legalább ad a higiéniára.
- Már megint lemaradt a fürdésről, Főkormányzó - mosolyodott el halványan a villogó vörös szemű nő, és Tierce leplezetlen élvezettel mustrálgatta a nő páncélzat alatt is jól kivehető szikár, izmos testét. - Mármint a közösről, úgy értem. - Gondolkoztam, elment az idő - mondta végül kurtán Grodin és az ablak előtt lévő asztal felé biccentett. - Ha esetleg óhajt valamit inni... - Önnel ellentétben én ebéd előtt nem iszom, mármint kesselit, Főkormányzó - mosolyodott el a nő, majd azért odalépett a humán főtiszt mellé és visszafogottan megcsókolta, miközben azért belemarkolt a klón nadrágjába, ellenőrizve, hogy mindene megvan-e még a tartálykezelés után, amire este még szükség lehet. Aztán a nő is kipillantott az ablakon.
- Nos, úgy látom, a helyzet változatlan. Újabb nap várakozás, udvariaskodás, bármiféle előrelépés nélkül. Mikor unjuk meg, és távozunk, Főkormányzó? Ez már a tiszteletlenség határát súrolja. - Ez szokványos variálás, Kate, akarom mondani, tábornagy asszony - vont vállat a klón.
Abból is a jobb fajta, itt legalább nem mutogatják naphosszat nekem az állítólagos technológiai csodáikat, amelyek annyival jobbak kellene, hogy legyenek, mint bármelyik birodalmi hadihajó. Hála az Erőnek, hogy a Ken Ortis - félék vagy egyáltalán nem szolgálnak itt ebben a valóságban, vagy nem jutnak szóhoz a kis mellbőségű, divatlezbikus hapan flottaparancsnokok mellett.
- Már eleve tiszteletlenség, hogy titokban, Hapan-Sith sorhajónak álcázva kell várakoznunk - jegyezte meg még a nő. - Vannak olyan politikai erők a Hapesen és a Vjunon, akik nem néznének jó szemmel egy hivatalos EGB főtiszti látogatást - jegyezte meg Grodin. - Úgy hallottam, különösen Moskau főkormányzó és köre lobbizik Charis Anyakirályné udvarában azért, hogy ez a találkozó ne jöhessen létre egyáltalán. - Én meg úgy hallottam, hogy a főkormányzó asszony a nőket szereti, és igen gyakran találkozott Abren Zwerth köztársasági szenátorral - fintorodott el Istarii. - Legalábbis az Első Rend hírszerző szolgálatánál ezt beszélik.
Na igen. Értem én, hogy bizonyos univerzumok egymás alternatívái, “tükrei”... de ami itt megy... amit Kate-el művelünk, itt lassan az az abnormális.
- A Köztársaság számára nyilván kedvező, ha sokáig parkoltatnak itt - mondta végül a klón, elgondolkozva belekortyolva a kesselijébe. - Ahogyan a hapanok számára is. Amíg nem tisztázódik az ershaniak szándéka a Hutt-térségben és azon is túl, bizonyára vannak itt, a rendszerben, akik szerint egyfajta biztonsági garancia az ittlétem, hogy nem lesz a szektoron túlnyúló eszkaláció. - Ezzel tulajdonképpen saját maga mondta ki, Főkormányzó, hogy túszok vagyunk, ráadásul önként vállaltuk - fintorodott el a chiss nő. - A tagadhatatlanul kellemes... körülmények ellenére is. - hajtotta egy pillanatra a fejét a férfi vállára.
Nos, valóban. Kezdem érteni, mit jelent errefelé a “Sokáig marad, mint Wenthar a Hapesen”. Vagy... “mint Folett Ershanon"? Fura egy galaxis ez, a vendégségben ott ragadás univerzuma.
- Charis is tisztában van vele, hogy ezt végtelenségig nem játszhatja. Előbb-utóbb fogadnia kell - markolt bene a nő fenekébe szabad kezével a klón végül. - Én csak... aggódom a biztonsága miatt, Főkormányzó - lépett el gondterhelt arccal Istarii. - Láttunk már rá példát a Vezérkarban. - Tudom, hogy Folett főadmirális is végül közvetve egy merényletkísérlet kapcsán ragadt Ershanon - jegyezte meg Grodin. - De a Charishoz hasonló államfők számára az ilyesmi... nem volna rangon aluli? - Nem erről van szó - rázta a fejét a chiss nő. - Ön itt... bizonyos értelemben... - nyomta meg a kifejezést Istarii - lényegében közellenség. - Ha arra gondol, hogy az előző... az itteni Tierce Főkormányzó halála miatt esetleg elővesznek gyilkosságért... - bámult ismét a bolygóra a klón.
- Mindketten tudjuk, hogy ebben az esetben Ön bármikor védekezhet azzal, hogy tulajdonképpen nem is maga volt az - Grodin nem tudta eldönteni, hogy a nő hangja bántóan és sértődötten hideg, vagy némi incselkedés bujkál benne, ahogy ezekkel a szavakkal visszament némi harapnivalóért a reggelizőasztalhoz.
Ismét csak, na igen. Témánál vagyunk, ugyebár.
A Főkormányzó pár pillanatig nem is reagált az elhangzottakra, csak ujjait a kesselis pohár köré fonva, másik kezével az állát vakargatva figyelte a Hapes körüli, fájóan monoton forgalmat. Csak néha húzódott arrébb az amúgy igen tiszteletre méltó védőernyő egy-egy, hozzájuk hasonló, az eredeti ESB-állomány kevés megmaradt részéhez tartozó SiSD-je, vagy autentikusabb kinézetű hapan csatasárkánya, hogy beengedje egy-egy nálunk szerencsésebb hapan nemesi család, vjuni Sith egyházfi, vagy desevroi vállalati követ magánjachtját a Források Palotája felé tartó leszállóvektor irányába... már persze feltételezve, hogy valóban szerencsés, az időpontfoglalásban eléjük került funkcionáriusokról volt szó, és nem utolsó útjukra induló, végzetes hibát elkövetett szerencsétlenekről, akiket a Tierce-éhez hasonló egyszerre diplomáciailag világos és egyszerre körmönfontan titkos élethelyzet nem tett - legalábbis a főkormányzó reményei szerint - kvázi érinthetetlenné.
Érinthetetlenné, igen, itt és átmenetileg a Hapesen, talán, vagyis pontosabban remélhetőleg. De érinthetetlenné a Birodalomban? No nem, nem.
A Főkormányzó kifújta a levegőt, és kényszerítette magát, hogy ne menjen Istarii után. Megvárta, amíg a nő valamiféle bántóan egészségesnek tűnő facsart gyümölcslével újratölti a poharát (a korai órákra tekintettel ezúttal nem kézzel facsarta ki és nem a klón orra előtt, cinkos-cinikus mosollyal az arcán), és visszatér a kilátóablakhoz. - Azért Ön sincs könnyű helyzetben - jegyezte meg végül a klón, ritka alkalmai egyikekor, amikor visszatért a kölcsönös magázódó formulára, és nem csak “Kate”-nek hívta szeretőjét, akinek immár minimum a második Grodin Tierce volt az életében. - Kötelessége lenne jelenteni, azok után, amit... tapasztalt.
- Amit tapasztaltam, kedvemre való - mosolyodott el alig észrevehetően a nő és vállával nekiboxolt a klón vállának. - Maga öregebb, de rutinosabb. Az előző azt sem tudta, mi fán terem a nő. Ráadásul, Ön a kezdetektől fogva pontosan tudta, amikor felvette velem a kapcsolatot, hogy addigra már tele lesz az Első Rend részéről kibocsátott holonet-fiókom Solo Főinkvizítortól származó utasításokkal, miszerint Önről senkinek semmit, amíg ő személyesen nem engedélyezi. - Csodálom, hogy az instrukciókban nem szerepelt olyasmi, hogy velem sem senkinek semmit - kuncogott fel halkan Tierce az ágy felé pillantva. - Pláne ilyesmit.
- Van ennél jobb módja annak, hogy szemmel tartsam magát? - villant meg vörösen a chiss nő tekintete. - Az Első Rend figyeli, még az ágyában is, szex közben is. Kell ennél jobb, hogy bizonyosan tudja, hol a helye, Főkormányzó? - Örülök, hogy humoránál van - mosolyodott el fanyarul a klón, majd Istarii-ra pillantott. - De ettől még a maguk szabálykódexe szerint az árulás az árulás, a gyilkosság az gyilkosság, nemde?
- Ha ez szóról szóra igaz lenne, akkor már én sem lennék itt - rázta meg a fejét Istarii. - Tudom, hogy nem mindenben értenek egyet a Főinkvizítorral, és hogy van neki egy... sajátos stílusa, és győzködni sem akarom erről magát, Grodin... de Anakin Solo nem rossz ember, és legfőképpen nem rossz Birodalmi. Ha az Első Rend nem lett volna, a Bendő-flotta tagjai a mai napig az árulónak kikiáltott Daala halálra ítélendő láncos nekjeiként lennének nyilvántartva különösen az enyéim, már ami maradt belőlünk Aweris után. Éppenséggel az... elődjének köszönhetően. Solo nélkül nem szolgálhatnék, nem lehetnék most itt... Önnel.
- Mégsem fordult ellene sem, mármint az előző Tierce ellen... - jegyezte meg Grodin. - Ahogyan ellenem sem, amint... találkozásunk után öt perccel felismerte... a nyilvánvaló különbségeket. - A rutinja mentette meg az életét, Főkormányzó - mosolygott a semmibe Istarii.
- Mondja csak... Önt egyáltalán nem zavarja? - kérdezte végül egy pillanatnyi szünet után Grodin. - Micsoda, Főkormányzó? Maga? - Nem, ezt már megbeszéltük... - rázta a fejét Grodin. - Tudom, hogy tudja, és bizonyára a maga Főinkvizítora is tudja magáról, hogy tudja... ez egy ilyen helyzet, nincs mit tenni, ha eljön az idő a vezérkari politikában, amikor ebből robbanáspont lesz, bizonyára mindenki megissza majd miatta a maga levét, kesselijét, kinek mit tetszik majd. Én a gunganról beszélek. Az Első Rendről. Arról, amit mesélt nekem... Nirauanról. A maga Nirauanjáról - bámult egy pillanatig a semmibe a klón. - Nem az enyémről... ahol... születtem.
- Maga ugyanannyira idegen volt a saját, immár halott polneyei bajtársai között, mint bármelyik univerzumban - vont vállat a nő. - Miért zavarja tehát, hogy a Kéz, amit én szolgáltam, és Thrawn itteni verziója, akinek a megfelelője magát is létrehozta... egy titkos mesternek jelentett? Miért piszkálja ez Önt folyamatosan, Főkormányzó? Ön a legjobb ellenpélda rá, hogy ez nem kellene kizáró ok legyen... a szolgálat szempontjából.
- Mert nem ő volt az Uralkodó - keményedett meg Tierce arca. - Mert ez az egész színjáték, amit ez a Ren nevű alak felépített, hiteltelenné tette az egyetlen törvényes császár, Palpatine Őfelsége hatalmát a galaxisban... - Aminek maga genetikájából adódóan legalább annyira megszállottja, mint az a Grodin Tierce, aki anno itt volt Főkormányzó - biccentett az ablakon kibámulva Istarii, majd a férfira bámult. - És amiből semmi sem volt meg a másikban, akit ismertem maga előtt - villant meg mélyvörösen a nő tekintete. - Számomra nem árulás, hogy Palpatine mögött állt valaki, akinek a céljai értelmezésem szerint egyeztek a Birodalom létrejöttének céljaival... ahogyan szigorúan véve az sem árulás, hogy most Ön állt itt mellettem, és nem egy másik, hasonló nevű tartálylakó.
- A cselekedeteink határoznak meg minket, melyeket a Birodalom szolgálatában teszünk, nem a múltunk - biccentett Tierce. - Régen én is így hittem, azt hiszem. - Solo Főinkvizítor vonatkozásában mégsem tudja elfogadni, nemde? - pillantott rá a nő, majd lehalkította a hangját. - Ugye tudja, hogy tudom, hová ment a Főinkvizítor? Hogy Ren nagyúr halálának ügyében nyomoz. Csak egy buta chiss kommandósnak néznek az Első Rendben, aki szeret zuhanyozni, de ugyanúgy hozzáférek a felső vezetésünk fájljaihoz, mint Kyron admirális.
Megint témánál vagyunk. Többet kellene innom.
- Tudom - mondta végül száraz torokkal Grodin, és lehajtotta maradék kesselijét majd az asztalhoz sétált, hogy újratöltse. - És azt is tudom, hogy nem a cosrai volt vele az utolsó beszélgetésem.
Nekem sem. Ugye, Neo?
- És azt is tudja, hogy akármit is talál a Főinkvizítor, én értem magát, azon is túl - pillantott most rá Istarii és a kezében vette a férfi arcát, miután az visszasétált hozzá. - Maga mindent elveszített. Nem az öregedő teste vonz, bár azzal sincs különösebb baj... - mosolyodott el a chiss nő. - Hanem a vesztesége. Amint én is átélek mindennap... Daala és az elesett bajtársaim nélkül, akik együtt hittünk és küzdöttünk a Kéz Birodalmáért, a Yuuzhan Vong ellen, és mindazért, amiben évtizedekig folyamatosan véreztünk, napról napra, úgy, ahogy ebben az Első Rendben, akik nem átallják állítani, hogy ugyanennek az örökségnek a részei, senki, talán kivéve magát a Főinkvizítort. Az áldozatát és a veszteségeit tisztelem, Tierce. Azzal tudok azonosulni... azt tudom... szeretni, úgymond. - Köszönöm - nyelt egyet a klón.
Ne érzékenyüljünk már el, nem vagyunk tizenévesek. Bizonyos számrendszerek szerint, legalábbis.
- De ha odalent, ha valaha lejut - pillantott a bolygó felé a nő -, esetleg hajlamos lenne ebből egy-két dolgot elfelejteni, és az első szembejövő Palpatine vezetéknevű ribanc lábai elé borulni, mindenféle nevetséges, avitt testőr-esküt mormolva, könyörögve, hogy hadd folytassa az előző Tierce főkormányzó örökségét az Egyesült Sith Birodalom maradványában... - villant meg vörösen a nő tekintete. - Akkor is ott leszek, és megvédem. Megvédem magát saját magától is, Tierce, ugye érti? Mert a hűség sohasem hal meg... maguk így mondják, nem?
Tierce röviden, mégis szenvedélyesen megcsókolta a nőt.
Teátrális kis ribanc, ezt szeretem benne. - Így mondják, Kate, igen. De ne feledje, az esküm az Uralkodóhoz köt, nem a családfájához. Az Uralkodóhoz, aki transzcendens formában még valahol a mai napig él és létezik számomra.
És Neo számára is, de hát mindent nem köthetek az orrodra, nem igaz, drágám? Akkor nem lennének titkaim, és egy klón Főkormányzó titkok nélkül nem jó Főkormányzó.
- Értelmeznem kell az akaratát, és feltételeznem, hogy helyesen cselekszem, annak fényében - folytatta a klón.
Eddig is mindig sikerült, ugye? Oh, várjunk csak, nem...
- De... ha hibáznék - nyelt egyet Grodin megragadva a nő csuklóit. - Akkor igen, azt akarom, hogy legyen mellettem, Istarii vezértábornagy, és emlékeztessen. Emlékeztessen, hogy ne menjek túl messzire Charis előtt. - Életem a szolgálat, uram - húzta ki magát a nő, és a szemében meglepett felismerés tükröződött. - Végig ez volt a terve, uram? Ezért hívott... magához?
A klón diplomatikus mosollyal és pókerarccal biccentett és megszorította a nő kezeit.
Hidd csak ezt, drágám, nem baj, amíg ilyen lelkes maradsz. Amúgy pedig... dehogy is. Dugni akartam. Ez csak járulékos nyereség és kármentés, miután lebuktam előtted. Fene sem gondolta volna, hogy a másik Tierce olyan béna volt az ágyban, hogy öt perc alatt észreveszed, hogy nem én vagyok... én. Most mit tegyek, nyilván nagyon várom a találkozást Charissal, de nem vagyok ostoba. A heteroszexuális nő ebben a galaxisban ritkaság- és értékszámba megy, ez a Kate pedig sokkal magasabb rangú, sokkal intelligensebb, és sokkal kikupáltabb... egyszóval... Natasidaallább annál a hasonnevű kis ribanc rohamosztagos őrnagynál, aki annak idején kimentett valami Yuuzhan Vong szutyokból.
- Mondjuk úgy, a lehetséges legjobb kimenet volt - mosolyodott el a klón végül kimérten, és már azon gondolkozott, hogy visszaráncigálja Istarii-t a fekvőhelyre, mire megvillant a komja. - Egy pillanat. Hírek az Ausmannról... és a Kardassról. Úgy látom, a specialista, akit kértem, megérkezett a Draco-rendszerbe. Haladunk... mindenhol máshol, csak itt nem - ráncolta a homlokát munka-üzemmódba kapcsolva Grodin. - Intézkedem, hogy egy vegyes stáb kimenjen elé, és behozza - biccentett Istarii, ekkor azonban megvillant az ajtó jelzője is a kabin végében.
Micsoda forgalom. Ebből nem lesz repeta.
- Tessék - lépett hátra végül professzionális távolságba Tierce Istarii-tól. Egy adjutáns lépett be. - Főkormányzó, vezértábornagy asszony - mondta végül némi zavar után, nem számított rá, hogy nem egyedül találja a férfit. - Charis Anyakirályné fogadja önöket. A siklójuk kész az indulásra a felszínre.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 1, 2022 9:59:36 GMT 1
Micsoda pucc, valószínűleg nem létezik olyan alternatív univerzum a párhuzamos galaxisok sokaságában, amelyikben ez a bolygó ne lenne a szükségtelen, fontoskodó hivalkodás jelképe - és egyszerre a Birodalom egyik legnehezebben feloldható stratégiai dilemmája... vagy éppen újboli bukásainak sarokköve, ahogy tetszik.
Grodin és Istarii az előző esti fizikai gyakorlataik után kissé kábán, de annál kíváncsibban sétáltak végig a Források Palotájának fogadóterméhez vezető oszlopsorok mentén. Saját kíséretük, egy szakasz csukaszürke egyenruhás klón Védelmező-flottakommandós és egy szakasz Istarii alá tartozó, az eredeti Bendő-flotta speciális erőinek túlélő állományából verbuvált első rendi vörösosztagos céltudatosan, ugrásra készen menetelt mögöttük, a Hapan Királyi Testőrség rohampáncélos, aranyló mellvértet viselő, a birodalmi őrök létszámát sokszorosan felülmúló tagjai között. Amikor az őket szállító, Hapan-Sith felségjelű siklók landoltak a Palota zárt hangárterében, onnantól már nem kellett rejtőzködniük, saját egyenruhájukban és saját kíséretükkel járulhattak Charis Palpatine Anyakirályné és Császárnő elé.
Pedig azt gondolná a klón, hogy a találkozóra legveszélyesebb ellenlábasok, orgyilkosok és miegymások az efféle királyi udvarok legbelsőbb köreiben rejtőznek, nem odakint...
Tierce elméjében jótékonyan bizseregtek azok a mentális gátak, amelyeket Neo még jóval a látogatás megszervezése előtt telepített apja fejében, megakadályozandó, hogy a Sith nőszemély bizonyos információkhoz hozzájusson a Tiercekről Grodin fejében vájkálva. Emiatt, és természetesen a diplomáciai kötöttségekből adódóan a delegáció ysalamiriket sem hozott magával, bár Grodin ettől eltekintve némi meglepetéssel konstatálta, hogy ide vezető útjuk során egyetlen Sith-et, vagy sötét oldali erőhasználót, kultistát sem láttak.
Mégis, miféle Sith Birodalom ez, Sithek nélkül... no persze lehetséges, hogy a föld alatti járatokban rejtőzködnek, konspirálnak, bujkálnak, ahogy a fajtájuk szokott...
A Főkormányzó próbált az előtte álló tárgyalási feladatra fókuszálni, összpontosítani elméjét, elvonatkoztatni a mellette haladó, tekintete alapján sokkalta kevésbé komplex, a biztonságukért érzett aggodalom által fűtött Istarii tábornagy ruganyos testétől, amelyet a feszes első rendi főtiszti egyenruha rejtett, próbálta összeszedni kissé csapongó gondolatait.
Elhúzódott ez a tárgyalás, és a Birodalom, vagy a galaxisok egyike sem áll meg közben. Már régen Ausmann felé kellene repülnöm a hipertérben.
Nyugalom, Apa, fókuszálj, kézben tartjuk az ügyeket...nem kell mindenhol személyesen ott lenned, és nekem sem. Nem véletlen nem vagyunk egyedül... itt sem...
Köszönöm, Neo, de majd elválik, majd elválik...
Neo tudatának azon csápja, amelyik kapcsolatban volt Grodinnal, visszahúzódott az elmegátak mögé, ahogyan az utolsó ajtó feltárult előttük, és a delegáció bevonult a trónterembe.
Istenem, mennyire hasonlít Chimerára... és mégis... mennyire... nem... ez a Charis inkább... az a Charis...
Grodint egy pillanatig teljesen lekötötte a trónuson üldögélő, fiatal, filigrán, szinte sérülékenynek tűnő nő látványa, aki mellett egy fiatal, meghatározhatatlan nemű humanoid alak egy aranyozott bölcsőt ringatott. A trónus előtt némi meglepetésre a Főkormányzó nem egy drabális hapan admirálist látott kíséretként, lett légyen az akár női, akár férfi verzióban, hanem egy joviálisan mosolygó, körszakállas, Charishoz hasonló testalkatú, drága köntösbe bújtatott férfit, aki megjelenésével egyszerre cáfolt rá a hapan társadalmi struktúrára és egyszersmind egyszerre erősítette azt.
Mondjuk, ha az ember, illetve a klón ahhoz szokott hozzá, hogy a hapan uralkodónők oldalán a Ken Ortis félék jelentik az etalont, akkor ezek után egy átlagos Isolder-képű adjutáns, vagy miféle, nem is kellene, hogy annyira szokatlan legyen... ki tudja, talán ez a Hapes sokkal Hapesebb annál, mint ahol én jártam korábban...
Istarii finoman oldalba bökte Grodin, hogy újra kizökkentse a gondolkodásból, majd mindketten előreléptek. A joviális arcú, lenyalt hajú hapan funkcionárius-férfi meghajolt előttük, majd teátrálisan hátrafelé, a trón felé gesztikulált. - Őfelsége Charis Anyakirályné és Császárnő, minden Birodalmak és a Hapan Csillagköd népeinek jogos örökadója és uralkodója fogadja az Egyesült Galaktikus Birodalom képviselőit.
Már épp ideje volt.
- Köszönjük - lépett előre még egy lépést Grodin, megelőzve a bájgúnárt. A klón tesztelte, hogy milyen közel mehet a trónhoz. Még három lépést tett, mielőtt Charis lassan felemelte a kezét, ő pedig érezte, hogy láthatatlan falba ütközik. Az elmegáton túl, gondolatai egyik sarkában Neo tudatrésze sértődötten felszisszent.
Most mit vagy úgy oda, fiam, így legalább sejthetjük, hogy tényleg Erőérzékeny. Még mindig stílusosabb, mintha két testőr oldalról beszaladna lefogni engem, vagy ilyesmi...
Többen is vagyunk? Milyen érdekes... és mi az, hogy én meg Jagged Fel? Fúj...
Az idegen hangot hallva és a trónon ülő törékeny szőke nő pillantásában rejlő kíváncsi, egyúttal ellentmondást nem ismerő, az Erő Sötét Oldala által diktált hatalmat felfedezve Tierce idegesen visszavonult saját elméjéből. Charis folytatta az irritáló mosolygást, majd megszólalt. - Pedig már kezdtem azt hinni, hogy a legérdekesebb Grodin Tierce, aki valaha ennek a palotának a padlóját taposta, egyszeri, megismételhetetlen, és legfőképp halott. Magát honnan szalajtották, és mit csinált az előzővel?
Istarii idegesen megmoccant Grodin mögött.
Nos, úgy látom, nem vesztegetjük az időnket, Felség...
Grodin újabb, utolsó utáni elme-mozzanatára válaszképp csak valami cérnavékony kuncogás érkezett. Charis láthatóan élvezte a helyzetet. - Felség, az Egyesült Galaktikus Birodalom Főkormányzójaként népeink és a Vezérkar üdvözletét hozom - próbálta tartani magát az előre megbeszélt és megírt fülszöveghez Grodin. - Ezekben a nehéz időkben...
- Nehéz idők talán a maga számára, a bitorló Főkormányzó helyét bitorló újabb Főkormányzó - kuncogott fel Charis, aki a szeme sarkából Grodinnal egyetemben figyelte az ugrásra kész, a klón kíséretében érkezett chiss nőt. Istarii jelen pillanatban legalább annyira monitorozta saját testőrségük reakcióit az alapvetően nem váratlan, a kíséret számára talán némiképp mégis félreérthető irányba terelt beszélgetésre, mint amennyire a rájuk leskelődő esetleges hapan bérgyilkosok megjelenésének első jeleit próbálta meg elkapni, megfigyelni. - Mi köszönjük szépen, alapvetően jól vagyunk... eltekintve persze afeletti felháborodásunktól, hogy a maguk Vezérkara nem csupán a Birodalom nevét és a mi jogos hatalmunkat elbitorló, elorozó förmedvény, de még az adott szavukat is képesek újra és újra megszegni... - Charis tekintetében vészjósló fény villant. - Mégis, mit gondoltak, hogy tétlenül fogjuk nézni, amit a maguk burnuszos, szektás idióta barátai művelnek a Hutt űrben? - Felség, tisztelettel, már régen… rendezhettünk volna bármiféle félreértést, amennyiben nem kellett volna annyit várakoznunk… - köszörülte meg a torkát Grodin.
- Magának nem az lenne a dolga itt, hogy vendégként a vendéglátás mikéntjéről panaszkodjon, udvariatlan Főkormányzó-utód úr - húzta el a száját rosszallóan, teátrálisan Charis. - Még kevésbé az, hogy Vezérkara ostoba döntéseit magyarázgassa itt nekem... vagy tán bármiféle értelmes mentséget fel tud arra hozni, miért rúgták fel szóbeli megállapodásunkat a Hutt űrrel kapcsolatban? - emelte fel egyik ujját finom kezeinek egyikén tanítónői stílusban Charis. - Kifüstöltük volna onnan a magukra nézve legalább olyan veszélyes Első Rendet - pillantott a császárnő elégedetlen arckifejezéssel Grodin testőrségének egyik felére -, ha maguk nem ragaszkodnak ahhoz mindenáron, hogy a keblükre öleljék ezt a holt Solok társaságát, a Káosz tanítványaité... aztán pedig mindezek után még azt a megállapodást is felrúgták, miszerint a részes felek egyenlően részesednek a hutt tortából, és az egészet odaadták a legrosszabb kultistáknak, akiket valaha a hátán hordott ez az univerzum, és az akikhez hasonló káoszurak elleni harcról a maguk Főinkviztora rendszeresen papolt nekem, amikor éppen nem próbált megölni, kikényszerítve az ideiglenes fegyvernyugvást, erre maguk odaadták nekik az egész szektort... és akiknek még annyi, szemernyi bátorságuk sincs, hogy idejöjjenek utána magyarázkodni, hanem magát küldik helyettük könyörögni, Főkormányzók gyöngye és utolsó aktuális Tierce a sorban...
Grodin egyelőre szenvtelen arckifejezéssel állta Charis gúnyolódását. - Ittlétem célja éppenséggel az, Felség, hogy ezeken túllépve értelmes párbeszédet folytathassunk és racionális megállapodásra juthassunk... - próbálkozott végül. - Mégis, kitől várjak rációt, klón uram? - nevetett fel Charis. - A maga hitszegű cosrai rankorzabáló admirálisaitól? Akik nem átallották hátbalőni a maga utolsó tisztességes verzióját? Ki és mi a biztosíték arra, hogy bármihez, amit itt maga előad nekem, tartja majd magát a Vezérkara?
- Én vagyok a biztosíték, Felség - keményítette meg a hangját Grodin. - Maga nem biztosíték, maga cáfolat - villant meg Charis tekintete. - A Vezérkar biztosítja a Hapan-Sith Monarchiát arról, hogy az Ershannal kötött megállapodásaink a Hutt űr vonatkozásában nem érintik az ESB által megszállt negyedet... - Grodin ezt a mondatát sem tudta befejezni az uralkodónő ideges közbevágása nélkül.
- Aminek korábbi számításaim szerint, matematikában láthatóan nem járatos Főkormányzó-verzió uram, leginkább egyharmadnak kellene lennie eleve - ingatta szőke fürtös fejét Charis, mire Grodin újra és újra elámult azon, mennyire Charisabb ez a Charis, mint amire elsőként számított úgymond. - De mégis, ki állítana meg akkor, ha úgy vélném, a katonai válasz a helyes megoldás erre a dilemmára? Talán maga? Talán Ershan legyőzhetetlen dimenziókatonái? - nevetett fel a Sith Császárné, megnyomva a “dimenzió” szót, miközben kétértelmű pillantást vetett a Főkormányzóra, minta incselkedne vele. - Vagy tán azért jött ide, hogy emiatt fenyegetőzzön, kétkulacsos, újdonsült kultista barátaik védelmében?
- Egy államaink, vagy épp Ershan közti konfliktusból csak a Köztársaság és a jedik profitálnának, ezt Önnek is látnia kell, Felség - folytatta a Főkormányzó. - Legutóbb, ha jól emlékszem, a Tierce-k közti együttműködésből is csak ők profitáltak... tulajdonképpen mindenki más, kivéve minket - vont vállat Charis. - Nézze, Felség, én megértem, ha számos... érdekcsoport elvárásait figyelembe kell vennie - köhintett körbepillantva Grodin, de Charis enyhe keserűséggel a hangjában leintette. - Ne gúnyolódjon velem... mit tud maga a Hapesről?
Többet, mint gondolná. Ezzel nem jutunk sehová, Felség. Akkor már inkább jöjjön vissza az elmémbe... gyerünk...
Grodin szeme egy pillanatra befordultak, ahogyan a parttalan vitatkozás helyett megnyitotta az agyát Charis kíváncsian tapogatózó elméje előtt, kivéve persze a mentális gáttal védett részt. A saját maga által emelt gát mögött rekedt Neo tiltakozása így alig volt kézzel fogható, az előrelépő Istarii-é annál inkább. A hapan testőrök és a birodalmiak egyszerre emelték fel a fegyvereiket, ahogyan egy pillanat tört részéig Charis kinyújtott kezétől engedelmeskedve a Főkormányzó teste természetellenesen megfeszült, majd görcsösen rángatózni kezdett.
Képek, villanások borították el Tierce és Charis elméjét egyszerre.
A Hapan királyi udvar. Tenel ka, Ortis, és a többi menekült köztársasági - lázadó főtiszt, mert nem volt Köztársaság már, csak a Birodalom volt... ármány, szövetségek, barátságok... egy darabokra szakadt Birodalom... egy hatalmas, minden képzeletet felülmúló hapan flotta... egy mon calamari csillagcirkáló, amelyik a birodalmi kontingensek között áll, félúton... és amelyet megsemmisítik a szövetségesnek gondolt csillagromboló szuperlézere. Üvöltés... “Célpontok a hapan egységek... ismétlem, célpontok a hapan egységek!” Lövések, sorozatok… filmszakadás... vége...
- Ezzel akar meggyőzni, Főkormányzó? - nevetett fel a még mindig görcsösen rángatózó Tierce felé nézve Charis hangosan. - Egy újabb, Hapes elleni árulás történetével? Ezt a fenyegetést hozta ide nekem tárgyalási alapnak? Egy újabb Awerist? - Tovább... - nyögte Tierce gurgulázva. - Van.... tovább...
Villanások, dübörgés... és és... egy tudat, ami Charis számára ijesztően ismerős volt. Nevetés, igazi, Palpatine-szerű férfi hangú nevetés, de nem az, amelyiket Charis ismert... öregebb, régibb... egy elmecsáp, ami kinyúlt a nő felé, de nem is oda, hanem a mellette lévő bölcsőbe... - Reeeey...
Rey sikoltozni kezdett a bölcsőben. - Hogyan? - üvöltött fel Charis - Hogyan lehetséges? - Tovább... - hörögte Tierce. A mentális gát működésbe lépett, a Grodin elméjében vájkáló Charis pedig azt érezte, mintha valamiféle megfoghatatlan hullám tovalendítené.
Más képek. Egy kizsigerelt Hapes. Egy Csillagködök határa mögé szorult Hapes egy Sithek és hatalom nélküli világban. Egy magára maradt uralkodónő. Egy férfi, akinek könyörög, hogy őrizze meg, védje meg a gyermekét. Egy másik bolygó, valahol a Corporate-szektorban, egy másik magányos anya, egy magányos gyermekkel... két vér, közös sors. Filmszerű képek. Nem Grodin Tierce... emlékei. Ő is csak figyeli, itt sem voltak eddig... N...
A gát újra bekapcsolt, Charis pedig elengedte Grodin. Mindezt a másodperc tört része alatt, de ekkor már belehasított a terembe Istarii hangja. - A Birodalom nevében, állj! Engedje el a Főkormányzót, asszonyom!
- Milyen kis...heves. Már-már szexi... - pillantott most a chiss nőre Charis, és megnyalta a szája szélét. Hirtelen felfedezett egy frissebb emléket a padlón térdeplő Tierce agyában. - Nahát? Fúj... tényleg? Maguk ketten? Húha... és tényleg ilyeneket tud? Fúj. Mármint... hmm... - Szálljon ki a fejemből és az ő fejéből is - nyúlt Istarii az oldalfegyveréhez, de a még mindig térdeplő Grodin leintette.
- Kate... elég... rendben van... én... engedtem meg. Nem alkalmazott... erőszakot... - megpróbált felállni, de egyelőre nem ment neki. - Miért nem marad térden, Testőr? - kérdezte mosolyogva Charis. Kezdeti mosolya visszatért. - Több van magában az Uralkodó vörösköpenyeseiből, mint gondoltam... miért nem teszi azt, amiben a magafajta igazán jó? Miért nem követi az esküjét, ugyanúgy, ahogy egy előző Grodin Tierce is tette, aki apám szolgálatában állt, és szolgál... itt? Miért nem szolgálja egy jogos Birodalom jogos uralkodónőjét, az... Ön... jogos uralkodónőjét?
Istarii kezében kattant a sugárvető. A hapan testőrök kezében is. - Nem... - Tierce végre feltápászkodott. - Ne haragudjon, és ne értsen félre Felség. Ön az, aki, és én az vagyok, aki... de én a Birodalmat szolgálom... nem pedig a Hapest.
- Ez hát a baj,nem igaz? - nevetett fel Charis. - Zavarja jogos hatalmam ezen... helyi variációja? Büdösek a maga birodalmi orrának a Hapan csillagdrágakövek? Túlságosan... fényesek? - csóválta a fejét az Erőn át pásztázva Grodin elméjének reziduális kisugárzását a nő, és egy pillanatra igazi Palpatine-mosoly ült ki az arcára. - Micsoda undor, micsoda gyűlölet... magában meglepően sok Sötét Oldal, egyre érdekesebb verziójú Főkormányzó uram... - Amit látott... - nyelt egyet a szavakat keresve Grodin. - Egy lehetséges... alternatíva. Látta, meddig mehet el a Hapes egyedül, és azt is látta, mi történik, ha túl messzire terjeszkedik a határokon. A Csillagköd végül mindig visszatér saját vonalai mögé, egy Hapesről irányított Birodalomnak... - sziszegte a szavakat keresve Tierce. - Nincs... jövője...
- Most már talán Önmaga sem tudja, hogy szövetséget ajánl, vagy fenyeget - csóválta a fejét Charis. - Van egy közös ellenségünk - mondta Tierce. - A Lázadók, a Köztársaság. Minden korábbi ellentétünket félretéve dolgozhatnánk az ő legyőzésükön.
- Sem a maga fejében, sem való életemben nem láttam még olyan példát, amiben ne lett volna ennek a végre árulás, hazugság, hátbaszúrás, sajnálom, Főkormányzó - csóválta a fejét ajkait lebiggyesztve Charis Palpatine. - Nem... kételkedem a maga szándékaiban, még ha kissé zavarosak is, és talán egy kicsit túlságosan sok bennük a frissen csapolt kesseli és a hetero szex. De biztosítékokra van szükségem, ha újra akarjuk építeni szövetségünket.
- Hagyja itt ezt az egészet, Felség - tört ki Tierce-ből. - A maga vérének... a Birodalomban a helye. Oda szólítja. A Vezérkar tagja lehetne... - Bizonyosan nincs felhatalmazása ilyen ajánlatra, Főkormányzó - mosolyodott el Charis gunyorosan. - És értelme sem lenne, nem? Ki garantálná, hogy valamelyik admirális nem lát bennem egy második Anakin Solot? Ki garantálná, hogy a Főinkvizítoruk is helyesnek tartana egy ilyen döntést, aki korábban az életemre tört?
- Van más lehetőség is, szövetséges hatalmi modell - mondta gyorsan Grodin. - Kompenzálna? - kuncogott fel Charis. - Átadná a Hapan-Sith Monarchiának akár az egész Corporate-főszektort is a Birodalom? Együttműködésért cserébe? - Ne vesse el az állami szintű együttműködést sem Felséged - rázta a fejét gyorsan Grodin. - Nem kell, hogy két Birodalom maradjon...
- Úgy, szóval inkább felborítaná a Vezérkara hatalmi viszonyait, minthogy területekről tárgyaljon - kuncogott tovább a császárnő. - Ön pedig inkább megtartaná a Csillagköd biztonságát, semmint hogy magasabb ambíciók kedvéért kilépjen belőle - szúrt oda Grodin.
- Fogalma sincs, mennyire nincs joga gyávának nevezni, saját esküjéhez méltatlan klón testőr! - dörrent meg Charis hangja nagyon is Palpatine-osan. - Elnézést kérek - biccentett Tierce. - Igaza van, nem tisztem megítélni Önt. Úgy látom… - hümmögött a klón. - Hogy tényleg a biztosítékok kérdése a sarkalatos…
És van olyan biztosítékom, amit még nem látott, Felség.
Csakugyan?
Csak kettesben tudom megmutatni.
Mekkora kujon maga, Főkormányzó... nem fél, hogy féltékeny lesz a kis chiss ribanca?
Melyikünkre?
Hihi...
- Úgy vélem, kezdhetnénk apró... lépésekben - tért vissza a ki nem mondott, szellemi szintű társalgásukból Charis a szó-szót követő verzióra, mielőtt a többi jelenlévő furcsának találta volna a köztük zajló néma párbeszédet. - Gesztusokkal. - Így van, Felség - vette át a szót Tierce, emlékezve az Anakinnal és Neoval folytatott külön-külön beszélgetésekre. - Amúgy valójában lenne néhány... kiegészítő kérésem... Bizonyos, az Önök védelmét élvező személyek kapcsán...
- Ó, Kelan miatt jött? - villant meg Charis tekintete a kisgyermek bölcsője mögött lapuló, összefüggéstelenül mormogó alak felé. - Ő az. Én úgy vettem észre, jól érzi magát itt... - Van még másvalaki is... - folytatta Grodin. - Egy Annabelle von Stülpnagel nevű hölgy. És néhány, egyéb, stratégiai szempontból jelentős személy, például... Uljana Vrosilov - A Főkormányzó első körben direkt nem említette Allana Solot.
- A gyomorrontásos udvarhölgyem is kell? - nevetett fel Charis. - Meg az a vostroyai loli is? Micsoda telhetetlen alak maga… a végén azt fogom hinni, hogy Il-Raz küldte. - Kezdetnek elég lenne, ha a testőrségem meggyőződhetne arról, hogy életben, kielégítő állapotban és biztonságban vannak - biccentett Tierce. - Rendben - nevetett fel Charis. - Gesztusok, nem igaz? Alyx!
- Úrnőm - lépett közelebb a felkonferálásukért felelős alak. - Tygler miniszter elkíséri a testőrségét az udvarhölgyek és udvarnemhölgyek szárnyába, Kelan odavezeti magukat - biccentett a bölcső mellett álló szolgáló felé Charis. - Ott részletesen leltározhatják a vendégeimet, és meggyőződhetnek róla, hogy a testük nem csak jó karban van, de rendszeresen használom is - kuncogott fel a Császárnő. - Maga, Főkormányzó itt marad. Beszélgetünk még egy kicsit... a gesztusokról és a bizalomról.
- Itt hagynám a testőrség felét, uram - lépett oda Istarii. - Nem kell - viszonozta a karján érzett szorítást a chiss nő felé Grodin. - Rendben leszek, Kate, tényleg. Megígérem. - Ne féltékenykedjen már, kislány - nevetett fel Charis és ismét megnyalta a szája szélét, Istarii-ra pillantva. - Vagy inkább... itt marad Ön? Itt velem? És menjen a klón uraság? - Felség, uram - villant meg sértődött vörös árnyalattal Istarii tábornagy tekintete, és a birodalmi és hapan testőrökkel együtt kivonultak a teremből.
- Na, jöjjön már ide - intette magához a még mindig néhány lépésnyi távolságban posztoló Grodin Charis, miközben a bölcsőhöz sétált és felvette a még mindig halkan sikongató Reyt. - Nem fél a gyerekektől, ugye? Bár maguknál, klónoknál...
Tierce tekintetében megvillant valami.
- Ez az, ugye, eltaláltam - kacsintott Charis. - Maga tényleg nem szokványos klón. Gratulálok a szerencsés apukának... Kisfiú, vagy kislány? Ettől a kékbőrű atlétától? - pillantott Istarii hűlt helyére Charis. - Kisfiú... - sziszegte Tierce, miközben érezte, hogy Neo mentális gátja egyre inkább feszíti.
Sajnálom, Neo. Bíznod kell bennem. Másképp nem fog menni. Engedj el, kérlek...
- És nem, ez egy... régebbi történet - folytatta Grodin. - Az imént... amikor a fejemben volt. - Láttam egy csomó hetero közösülést, nem kell rá emlékeztetnie, köszönöm - ült ki a pillanatnyi undor Charis arcára.
- Nem erről akarok most beszélni - rázta a fejét Grodin. - Térjen vissza a fejembe. Volt ott egy... rész, ahová nem tudott belépni. - Sok minden volt ott - ringatta Reyt Charis. Tierce közelebb lépett hozzájuk és megszemlélte a gyermeket.
- Különös a szeme - jegyezte meg végül. - Mintha nem lenne teljesen... humán. - Nagai apja volt - mosolyodott el Charis. - Nagy hatalmú uralkodó és a Sötét Oldal igazi bajnoka... - beharapta az ajkát. - De elvették tőlem… azok a bitorló mocskok. Azok a Pengék...
- A tervünk, amelynek eddig nem ismerte minden részletét Felséged... - mondta határozatlanul Tierce, kissé még mindig aggodalmasan, hogy felfedi a lapjait. - A nagaiokra és a chissekre is kiterjed. És Nordgardra is - tette hozzá. - Ahol a gyermek apjának a gyilkosai rejtőznek. Segíthetünk magának bosszút állni. Ezt a lehetőséget lássa az ershani szövetségben. Ez is a tervünk része. - A tervük... - pillantott rá Charis.
- A fiamé és az enyém, bár tulajdonképpen inkább az övé, én csak segítek benne - magyarázta Grodin. - Felség, látta, kinek esküdtem hűséget, látta, miért tekintem szent feladatnak a Birodalom újraegyesítését, a Lázadók legyőzését és a szakadás meggátlását... ezúttal. - Láttam... őt. Nagyapámat - simított végig Charis Rex fürtjein. - És ő is látott engem... engem, és Reyt. Különös, tudja?
- Miért? - kérdezte Tierce. - Nagyapám... sosem szólt hozzám még így, ebben a világban - magyarázta Charis a távolba révedve. - A tudat, hogy... egy magafajta, erősebb kapcsolatban lehet vele, mint én magam... zavaró. - Amit én látok Őfelségében, az a Birodalom maga, nem a családos ember, már elnézést - mormolta Grodin. - Hát épp ezaz... - sóhajtott fel Charis. - A név kötelez, mindig kötelez, mindig az az átkozott név - csattant fel leginkább magának a nő.
- Miért olyan fontosak ezek a biztosítékok, Felség? - kérdezte most közvetlenül melléjük lépve Grodin. - Ön a galaxis egyik leghatalmasabb államának császárnője. Erővel szerezte meg a Hapan trónt… miért gondolja, hogy együtt nem tudunk meggyőzni néhány admirálist és egy Főinkvizítort?
Charis szemében megvillant valami. - Maga is apa, magának értenie kell - mondta végül halkan, magához szorítva Reyt. - Maga nem érezte soha? Nem félti... a fiát?
Na várjunk csak...
Grodin szembefordult Charis Palpatine-al és a szemébe nézett. - Ön fél, Felség...
Charis szemében egy pillanatra újra megjelent a dacos tiltakozás.
Na nem, de mi van, ha mégis...
Grodin finoman, nem szexuálisan, inkább atyaian megérintette a lány vállát. - Ne feledje, Felség, hogy valahol, mélyen, Ön is a nagyapja lánya, ha nem is a Hapeshez, de a testőri hűségem Önhöz is köt... nem tennék olyat, amivel ártanak magának, vagy a gyermekének, ezt el tudja hinni?
- Mindenki ezt mondta... mindenki ezt mondja, mindig, mindenkinek csak Palpatine vagyok, a hatalmas és jogszerű uralkodó, akinek rabszolgasorba kellene taszítania a galaxist... - Charis szeme sarkában megvillant egy könnycsepp és szorosan szorítani kezdte Reyt. - De el akarják venni... éreztem... ő is el akarja venni, ha azt mondja magának, hogy vegye el tőlem, kit szolgál majd, Testőr-klón?
A nő egyre erősebben szorította a kislányt. - Csak adja ide, nem fogok bántani, és nem adom oda senkinek, csak visszateszem, így ni... - Grodin Charis számára is meglepő rutinnal vette át és helyezte az alkarján pozícióba a csecsemő leánygyermeket, és visszahelyezte a bölcsőbe. - Semmi baj, semmi baj...
- Maga ezt nem érti... - szipogott tovább Charis. - Ezt soha senki sem fogja érteni... én... - rázni kezdte a sírás, aztán kitört belőle. - Apám sosem mondott nekem ilyeneket, mindig csak uralkodás és a szex, uralkodás és a szex, így meg úgy, te leszel a leghatalmasabb, kislányom, uralkodni fogsz, utánam jössz, meghódítod a Hapest... sosem kérdezte senki, hogy igazán ezt akarom-e. Kötelességeim voltak... én vagyok az istenverte Hapan császárné és az utolsó hatalmon lévő Palpatine ebben az isterverte galaxisban, én aki sosem kértem ezt! A férfi, akire felnéztem, elhagyott, odaveszett, apám elhagyott, odaveszett...
Charis könnyben ázó szemekkel pillantott Tierce-re. - Mit gondol, miért vagyok én az utolsó Palpatine véréből, az öcsémet nem számítva? Mit gondol, hány és hány merényletkísérletet és áskálódást kellett elsimítanom, hogy maga ide tudjon jönni? Mit gondol, mennyi jövője lenne Palpatine vérének a palotán és a Ködön kívül? Meddig élhetnék? Meddig vigyázhatnék Reyre? Mennyivel húznám tovább, mint Wenthar, Sordis, a nagyapám, vagy akár valamelyik Solo-Skywalker szerencsétlenség, vagy akár Enz? Mit gondol, kértem én ezt valaha? Akartam én ezt valaha?
Basszus. Ne már. És igen, mégis. Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy nem láttam a név mögött a magányos, elhagyott anyát. Hogy nem láttam a Charist, a Palpatine mögött.
- Semmi baj, Felség... semmi baj, Charis... - Grodin hagyta, hogy a nő átölelje és kisírja magát a mellkasán.
És, amikor Charis támogatásra vágyó, a szexuális örömök mögé rejtőző, aggódó és félős anyai elméje visszatért Grodin gondolatai közé és megérintett ott egy pontot Neo mentális gátján...
Sayrin...
A gát leszakadt, Charist és Grodint pedig elárasztották Neo érzései egy másik hapan hercegnővel kapcsolatban.
- Oh... - mondta Charis, még mindig kissé szipogva. Az érzelmi hullám olyan erős és olyan pozitív volt, hogy még Charis Sötét Oldalt erősítő, azt tápláló rettenetes, magányos félelmén is felülkerekedett egy pillantra. - Micsoda hősszerelmes ez a maga fia, hát ezt nem gondoltam volna.
Hát én sem, pedig tudhattam volna, hogy ez lesz a vége. Már megint Neo viszi el a hapan hercegnőt, és nem én. Jellemző.
- Ha én nem tudom magát megvédeni, Felség - folytatta Grodin. - Akkor Neo fogja. Neo a biztosíték. A fiam a biztosíték arra, hogy bízhat bennem... bennünk. - Ide tudja hívni? - kérdezte Charis kíváncsian. - Nem, illetve nem azonnal - rázta a fejét a Főkormányzó. - Azt hiszem... - egy pillanatra lehunyta a szemét. - Most épp... elfoglalt lehet. De idejön, amint tud. Már meg is ígérte.
- Ezek a másik világok... - kérdezősködött tovább Charis. - Mindenhol van benne, Charisból? És Reyből? - Talán nem, talán nem Palpatine-ként, talán igen, de mégis máshogy - ráncolta a homlokát Grodin. - Ez már Neo... szakterülete.
- Nem akarom, hogy a gyermekem itt, így nőjön fel, ebben a romlott világban - szipogott Charis és végigsimított a csodálatos módon megnyugodott, elszenderedett Rey fejecskéjén. - Ahol csak intrika van, ahol csak életveszély van, ahol nem lehet őszintén... önmagunk lenni. A maga fia tud ebben segíteni? El tud vinni... - pillantott rá a lány. - El tud vinni minket máshová, ahol nem kell Charis Palpatine-nak lennem? Ahol lehetek másvalaki, úgy, ahogy az itt csak az öcsémnek, Carlnak adatott meg, de nekem soha nem fog?
- Nem akarok Neo nevében ígérgetni - rázta a fejét a klón. - De biztos vagyok benne, hogy meg fogja próbálni. - Maradjon itt velünk, Testőr - kérte a férfi vállára hajtva a fejét Charis. - Védjen meg minket... legalább addig, amíg ez a Neo fiú ide nem ér. Legyen hű önmagához, tegye azt, ami felesküdött. Testőrködjön.
Nagyszerű. Gyermekfelügyelet. Újabb főkormányzói feladatkör. Gondolom, játszótérre is megyünk és pelenkáznom is kell. Úgy tűnik, ez a diplomáciai látogatás még hosszabbra nyúlik majd... Neo... remélem, nem ez volt a terved végig, mert ha igen, apád mérges lesz... neveletlen kölyök, Noel sem rángathatott volna bele jobban ilyesmibe... most biztosan rajtam nevet valahol az öreg, néhány univerzummal arrébb...
- Rendben - pillantott a távolba felsóhajtva Tierce. - Ahogy kívánod, Felség. Maradok, amíg nem ér ide Neo.
|
|