|
Taris
Jan 4, 2016 21:58:32 GMT 1
Post by darthshantal on Jan 4, 2016 21:58:32 GMT 1
Micsoda magabiztosság...Mintha Shantal nem hallotta volna azokat a gondolatokat amiket a miraluka férfi a fejében forgatott. Lényegtelen volt, mint ahogy a saját gondolatait, a harcmodorát, úgy a következő lépéseit sem tudja majd eltitkolni a lány elől. Ez minden stílust és formát lefegyverez. Olyan dolgokat tudhatott magáénak amelyekről a Jedi csak kódexekben olvashatott. Találkozása az Időrablóval...hogy Hírnök lett...egy kirakós ezer darabjának egyike. Szabadulni akart a Sötét Oldaltól, a Mesterétől és nem hogy távolabb került volna ezektől....még az Időrabló "megáldotta" ezzel a képességgel...és ki tudja még mivel. Jóformán azóta a találkozás óta nem használhatta az Erőt. - Ez a szabadság számodra? Aki nem tetszik megölöd vagy befolyásolod az Erővel hogy ezt tegye amit kívánsz? Unalmas, és önző, egy idő után pedig rájössz hogy nincsenek körülötted.... - de ezt már nem tudta befejezni mert a lány megindította a támadást egy váratlan Erő lökéssel hátralökte a férfit, és egy könnyed szökkenéssel a férfi fölé repült. A Jedi maga felett pillantotta meg Shantal vérförös pengéit amint a mellkasa felé száguldanak és akkor megpillantotta a lány elszánt pillantását. Dyan csak egy pillanat törtrészéig figyelte a felé suhanó halálos árnyékot majd egyszeriben oldalra gördült könnyedén kitérve a lány pengéi alól. Két penge fúródott a duracél padlóba tehetetlenné téve a lányt. - Az érzelmeid a kontrolálatlanságod az ami ide juttatott! - modta nyugodtan a Jedi. - Mit tudsz te arról az Erőről amit én ismerek? - mondta lebecsmérlőn a férfinak. És agy széket repített azon nyomban a Jedi felé. - Tudod mi az a bztonság? - kérdezte ugyan azon a flegma hangon és büszkén nézte végig ahogy váratlanbul eltalálja. Még felocsudni sem volt ideje. Shantal máris akrobatikus mozdulstokkal repült ét a feje fölött a levegőben.
(Folyt.köv)
|
|
|
Taris
Jan 10, 2016 14:02:51 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 10, 2016 14:02:51 GMT 1
Veriss azon gondolkodott, hogy Vorennus valóban mester volt. A sötét oldal és az Erő mestere. Ilyen értelemben szólította mesternek, nem feltétlenül az ő saját mesterének. Természetesen maga is tisztában volt a Sithek útjaival.
- Robogóra szállt – mondta Vorennus Nagyúr, a távolodó Jared felé mutatva.
- Nekünk is jut, mes.. Nagyúr – állapította meg Veriss, amikor egy másik robogót vett észre nem messze a helytől, ahol álltak.
Elindultak, és felpattantak a járműre. Vorennus levette eddigi álcájukat, hogy úgy tűnjön, teljesen más alakok vannak a férfi nyomában, mint eddig. Immár mindketten fekete csuklyás köpenyt viselő, rejtélyes alakokká váltak, vagyis vissza önmagukká. Eközben keltett egy aprócska illúziót. Jared úgy látta, hogy a két alak, akik eddig következetesen mindig arra fordultak be, amerre ő, eltűntek a láthatárról, amikor bementek az egyik épületbe.
Veriss Jared robogója mellé sorjázott be a légiforgalomban. A férfi végigmérte mindkettejüket, de a Sithek illúzióinak köszönhetően nem tűntek gyanúsnak. Egyáltalán nem, még a ruházatuk ellenére sem.
Nemsokára Jared leszállt, és ők is követték a példáját. A férfi eltűnt az egyik épületben.
Vorennus éppen leszállt a robogóról, amikor valami arra késztette, hogy kinyújtsa a karját, és védekezzen. A váratlan Erőlökés erejétől Veriss tovaszállt, de az öreg Darth Vorennus helyben maradt.
- Szóval így néztek ki igazából.. mit mondjak, elég rondák vagytok..
- Nem beszélsz így a Sith Sötét Nagyurával, Asmodeus – jelentette ki Vorennus. – Végre valami mozgalom.. élvezni fogom a halálodat!
- Hahahahahaa – nevetett fel az ESB Nagyúr. – Egy vén kriptaszökevény és a kis társa semmit sem ér egy Sith erejével szemben! Az ESB és a Sith Egyház nevében.. le vagytok tartóztatva!
Asmodeus elővette a fénykardját, és aktiválta a vörös pengét.
- Te, mindenek fölötti imposztor – mondta Vorennus gúnyosan. – Hát még mindig nem látod az igazságot? Nincs is jelentősége már. Most megtapasztalhatod az erejét egy igazi Sith Nagyúrnak!
Azzal az ő kezében is ott termett a vörös penge, és a két különböző elveket valló Sith halálos táncba kezdett.
|
|
|
Taris
Jan 11, 2016 20:55:49 GMT 1
Post by sithlord on Jan 11, 2016 20:55:49 GMT 1
A Sith Lord ügyes riposztokkal védte ki ellenfele csapásait, ahogy az keringett körülötte. Asmodeus le volt nyűgözve az öreg Sith tudásától, nem igazán erre számított. Veriss a háttérben várakozva várta a csata végkimenetelét.
Vorennus bensejét megtöltötte a hideg gyűlölet, ahogy ellenfelét egyre nagyobb erővel rohamozta meg. Egy ügyes vágással sikeresen megsebezte ellenfelét a bal karján. Ellenfele megfelelően védte ki a csapásokat. Pár hátraszaltó és ugra bugra után azonban kezdett fáradni, míg Vorennuson egyáltalán nem látszottak a fáradtság jelei sem. Asmodeus azonban nem maradt adósa, egy Erőlökéssel akarta ellökni magától a Sith Nagyurat, ám legnagyobb megdöbbenésére ez nem hatott Vorennusra, ellenben kezdett még jobban elgyengülni. -Ostoba féreg! -mondta megvetően Vorennus, ellenfelének. -Még egy ilyen ócska trükknek sem vagy képes ellenállni? -azzal vörös villámszerűségek hagyták el Vorennus ujjait és beburkolták Asmodeust, tetőtöl talpig. Vorennus energiáitól Asmodeus hihetetlenül legyengült, úgy érezte mindjárt meghal. Arca hirtelen vagy húsz évet öregedett. -Add fel, itt nem győzhetsz! -Vorennus hideg kegyetlenséggel szívta tovább ellenfele életerejét. Asmodeus végül hörögni kezdett és belátta, hogy nem tehet mást: meg kell adnia magát.
-Megadom magam...kegyelmezz! -könyörgött immár a magabiztosból, elkeseredetté váló Nagyúr. Vorennus arcán erre olyan kegyetlen vonás jelent meg, hogy Asmodeus most már kezdte sejteni miért mondta azt ellenfele, hogy nem ismeri az igazi Sötét Nagyurakat. Az immár térdelő Lord Asmodeus, teljesen porig alázva várta sorsának bevégzését vagy folytatását... -A sorsodról Veriss Nagyúr dönt majd! -bicentett a csendesen álldogáló Veriss felé.
|
|
|
Taris
Jan 12, 2016 21:28:48 GMT 1
Post by darthshantal on Jan 12, 2016 21:28:48 GMT 1
- Nekem más terveim vannak veled! ÉN neked akarok jót...nem eszköznek készítenélek el...hanem hogy jó célt szolgálhass....Nem engem KELL szolgálnod. A Jedik nem hűséges szolgálókat hanem tudásszomjas TANULÓKAT gyűjtenek....Olyanokat akik bátor védelmezőkké válnak...a galaxis őrzőivé. - Dyan hajthatatlan volt minden kardcsapás és mozdulat között elmondott egy mondatot.
- Elszakítjátok a gyermekeket a szüleiktől és ti vagytok a védelmezők? A nagy igazságosok? - Shantal hangja dühödt zihálásba csapott át. Akkor jött rá hogy a Jedi nem is törekszik arra hogy megsebesítse őt. Végig nyugodt maradt. Hallotta a gondolatait, és azt kívánta bárcsak ne hallotta volna őket...vajon Wenthar gondolatai és tervei is ilyen tiszták lettek volna vele kapcsolatban? Vagy az amit hajdani mestere szájából hallott az egyáltalán nem egyezett volna meg azzal amit az Erővel érzékelt volna Sith mesteréből....Valószínűleg nem! Dyan gondolatai és szavai azonban egyeztek....és Shantal kétségbeesetten állt a terem közepén.
- Tudod hogy ez nem így van...Igaz? - mondta a férfi és elmosolyodott. Nem öntelt és gúnyos mosoly volt ez hanem egy szívélyes befogadó mosoly. A lány azt érezte mint a Hapesen....megfolytja őt, meg akarja ölni, már egészen nem kap levegőt...nincs se élete, se terve, csak ez az átkozott Erő amely átsző mindent....és NEKI ezt éreznie KELL pedig nem szeretné. Nyakában a fél galaxis bérgyilkosa, azzal hogy Erőhasználó még több "követőt" vonz maga köré amelyek vagy meg akarják ölni vagy fel akarják használni vagy....meg akarják menteni.
-" Jared hol vagy?!" - ordított a gondolat a fejében, őket sem nevezhette volna csöppet sem a családjának de ők legalább nem kérdeztek és nem tudtak erről a hatalmas teherről amelyet a lány hordoz. Ők elviszik a Coruscantra....megígérték....és ott a nagybátya mellett nyugodt és polgári élete lehet majd....nem akar már "többet-és-többet" tudni az Erőről.
Dyan hirtelen a semmibe révedt. Majd a lányra. Shantal még csak most csendesítette el az elméjét annyira hogy a környezetére összpontosíthasson addig csak Dyan volt számára a középpontban. Érezte. Egyszeriben mintha a gravitáció jobban hatott volna rá...mint amikor egy csillagot életének a végén neutroncsillagá zsugorít a saját magja...A fejéhez kapott, hasító fájdalmat érzett. Utoljára az Időrabló okozott benne ekkora sötétséget és kétségbeesést. A szakadék szélén állt, ott egyensúlyozott, ha lenézett a sötétség hullámzott előtte, fekete selyemszőttesként, puhán, csábítóan, akár egy ágy, ha maga mögé nézett fényt látott és tiszta árnyékok nélküli egyszerű és letisztult tájat, szinte hallotta a fák és a források hangját. De nem volt számára ismerős az. Hívogatta az egyszerűbb a megszokott, csak elengednie magát és belezuhanni abba a szenvedélyes és titokzatos világba amelyről mióta megszökött többet tud és érez mint előtte. Ott volt egy kéz ami felé nyúlt hívogatólag.
- " Ne higgy neki....az Erő ami benned van, a Sötét Oldal...az ami felszabadít téged. Már most szabadabb vagy mint amiről bármilyen halandó álmodhat...félve mondják ki a nevedet majd a Jedi Tanácsban....Ugorj!" - a hang elengedte őt és hirtelen újra a Jedit látta maga előtt és a termet.
- Mennünk kell! MOST! - szólalt meg határozottan Dyan. Shantal azonban a felettük lévő hatalmas ablakra nézett ami mennyezetéül szolgált a teremnek.
- Nem fogok többé menekülni a sorsom elől! - mondta nyugodtan a fiatal lány, hangjából hiányzott minden előbbi kétely. A férfi csak állt és érezte hogy fogy az idejük. IDE TARTANAK!
- Olyan idők jönnek a Jedi Rendre amik hasonlítani sem fognak az eddigiekre. - mondta sejtelmesen szikrázó tekintetét egyszer sem láthatta Dyan.
- Végre hogy beláttad... - Sóhajtott fel a férfi és a kezével sürgetőleg jelezte hogy akkor talán minél hamarabb induljanak.
Shantal egy pillanatra a földre pillantott majd egy pillanatra a Jedi magas alakjára nézett és megengedett egy elfintorodott mosolyt, sajnálta.
- Én nem azt a tanácsot kaptam hogy veled tartsak... - Mondta a lány és egy Erő lökéssel berobbantotta a biztonsági üvegezés középső fazettáját. Az apró csillogó szilánkokban hullott a lány köré.
- Ne! Várj! - Szólt a lánynak. Shantal lerázta magáról a szavait és felugrott a terem tetejére a lyukon keresztül.
- Elveszel! - kiáltotta utána.
- Dehogy is.... Az Erő útjai kifürkészhetetlenek kedves Jedim! Ha majd azt akarja hogy Jediként éljek tovább ott leszek melletted! Találkozunk Coruscanton! - és már csak elsuhanó könnyed alakját "látta".
Shantal mosolygott, egyik épületről a másikra ugrott. Érezte Jaredet! szinte örömtáncot lejtett ahogy a falakon és emeleteken keresztül egyre feljebb jutott. Őket akarta...a "családját".
|
|
|
Taris
Jan 16, 2016 21:08:50 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 16, 2016 21:08:50 GMT 1
Veriss csipőre tette a kezét, és elnézte egy darabig Asmodeust. A középkorúnak tűnő, de már szürke hajú férfi leirhatatlan dühhel nézett szembe vele. Annak ellenére, hogy ténnyé változott az alulmaradása, mégiscsak az ESB Nagyura volt. Veriss érezte, ahogyan gondolatban azon morfondirozik, hogy milyen szörnyű sorsa lesz ennek a két vakarcsnak, amikor Wenthar császár tudomást szerez róluk és a tetteikről.
- Mivel nem lehet a hasznunkra, azt mondom, likvidáljuk - felelte végül a fiatal Sith. - Ezután csak akadály lenne a számunkra.
- És mit tartasz a megfelelő kivégzési módnak? - tette fel a következő kérdését Darth Vorennus.
Veriss nem tudta, hogy a Sith Mester tesztnek veti-e alá, vagy csupán kiváncsi a véleményére. Esetleg mindkettő... Akármelyik is, amennyire rövid kalanduk alapján megismerte az öreg Vorennust, sejtette, hogy ez esetben is a racionalista gondolkodásmód a helyes - természetesen a Sith Kód tükrében.
- Nem érdemes megkinoznunk, azzal az időt vesztegetnénk - felelte végül. - Ha pedig fénykarddal vetünk véget nyomorult életének, akkor könnyedén a nyomunkra akadhatnak. Valahogy el kell pusztitanunk, de mindenestől.
Vorennus elmosolyodott, majd halkan felnevetett. Veriss pedig nem tudta eldönteni, hogy a Nagyúr most megharagudt és gúnyolódik, vagy örvend. Az Erőből mély megvetést sugárzott Veriss felé, aki nem tudta, hogy valóban ennyire gyengének tartják, vagy csak meg akarja leckéztetni az öreg.
- Fiatal bolond - mondta neki elnézően Vorennus. - Mi vezetett rá arra, hogy feltétlenül meg kell ölnünk? A kérdésem tévesztett meg? No és ha igen? Ugyanazon a sémán belül kell gondolkozni?
- Mit értesz ez alatt? - kérdezte értetlenül Veriss.
- Sithnek lenni nem azt jelenti, hogy megölünk mindenkit, aki az utunkba kerül. Ennél távolabb kell látni. A Rendünknek nem lételeme a céltalan pusztitás. A gyilkosság nem mindig szükséges, fölöslegesen pedig nincs értelme.
- De hát mi hasznunkra lehet még ez az alak? Nem tud semmit, ami kell nekünk.
- Még mindig nem hallgatsz rám - csóválta a fejét Lord Vorennus. - Mit gondolsz, mit fog hinni az ESB, ha ez a féreg eltűnik.. vissza kell mennie! Méghozzá abban a tudatban, hogy megölte a két szökevényt.
Vorennus odament Asmodeushoz, és a kezét a férfi homlokára tette. Veriss nem értette, hogy a Sith Mester mit mormol, de valami Sith mágia lehetett. Asmodeus szemei eleinte tiltakozva jártak, de egy idő után üvegessé váltak. Nemsokára megint megteltek élettel, és az ESB Sith tekintete úgy derült fel, mintha megértett volna valami nagy életigazságot. Vorennus kicsit még bibelődött vele, aztán ellépett előle.
Asmodeus megnyekkent, de szempillantás alatt visszanyerte régi kisugárzását. A szemei gőgösen villogtak, amikor végignézett Vorennuson és Verissen, azután hanyagul Veriss kezébe nyomott némi apró cimletű kreditet.
- Köszönöm az útbaigazitást - mondta fennsőbbségesen, és ijesztő arcot vágva hozzátette: - Ne feledjétek, ha bárkinek is szóltok a jelenlétemről, parasztok, megtalállak, és a büntetésetek örökké tartó halál lesz!
Azzal megfordult, és elcsörtetett az űrkikötő felé, elméjében azzal a tudattal, hogy elvégezte a feladatát.
- Mi.. mi történik, mester? - kérdezte Veriss továbbra is értetlenül, bár kezdte kapisgálni.
- Mostantól hivatalosan is halottak vagyunk - jelentette be ünnepélyesen Darth Vorennus. - Itt az ideje a feltámadásnak!
Belökte az épület ajtaját, ahol az imént Jared bement, és Veriss a nyomába szegődött. A két Sith bejutott az Árnyék Szindikátus központjába.
|
|
|
Taris
Jan 16, 2016 22:04:47 GMT 1
Post by sithlord on Jan 16, 2016 22:04:47 GMT 1
Vorennus, mialatt várakozott Veriss döntésére, hirtelen megérzett valakit az Erőben. A lenyomata azonban érdekes, szinte már eretnek volt ahogy lassan felmérte az elméjét. Egy lány aki...nocsak! Vorennus döbbenten vette tudomásul hogy az Erő ami ezt a lányt körülveszi valahogy olyan idegen...mintha nem is lett volna sose Erőérzékeny, hanem úgy kapta volna…
Aztán pár gondolatot sugárzott a lány felé, és azt nagyon jól tudta hogy egyszer majd találkozniuk kell. Hogy végez e vele? Az majd attól függ hogy a lány megéri e a fáradtságot hogy kitanítsa…
Jared megérkezett Varees Palotájához és az egyik garázsban leparkolt a járgányával. Nagyon ideges volt Shantal miatt és reménykedett benne hogy nem érkezett későn… Az őrök persze beengedték hiszen pontosan tudták ki is ő, Varees Nagyúr egyik legjobb embere és kegyetlen bérgyilkosa. Jared hamar megérkezett Varees irodájához. Az ajtónálló mikor látta hogy Jared megérkezett, bement majd hamarosan kis szünet után beinvitálta a Főnök irodájába, az eléggé zilált idegállapotban lévő férfit…
A kövér kopasz férfi nagylelkű gesztussal fogadta Jaredet. -Te pokolfajzat! Légy üdvözölve! -tárta ki karjait kissé eltúlzott gesztusként Jared felé. -Hol van?! -kiáltott rá a főnökére Jared. -Hol van ő?! Mit tettél vele?! -Jared magánkívül üvöltött de Vareest mintha nem is érdekelte volna az embere dühöngése. Helyet foglalt a hatalmas fa íróasztala mögött és megvárta amíg Jared lecsillapodik. -Semmi ok az idegességre barátom! -kezdte talán a kelleténél kissé gunyorosabban Varees. -A kis barátnőd épségben van és remekül szórakozik! -Jared azonban nem lett nyugodtabb, éppen ellenkezőleg: hatalmas harag öntötte el a szívét és már éppen a fegyveréhez nyúlt volna amikor Varees leintette. -Csak nyugalom! Ha csak egy hajam szála meggörbül mindenki megtudja a galaxisban ki is vagy! -mondta gúnyosan, a férfi tehetetlenségét látva Varees. -Ha meghalok akkor automatikusan elmegy egy üzenet a Köztársaság Bűnüldöző és antiterrorista szervezeteinek arról, hogy Jared Solo a Mészáros igenis életben van!
Jared nem tehetett mást, meg kellett nyugodnia. Az élete és a biztonsága jelenleg többet ért neki mint a lány. Varees elégedetten bólintott amikor a feszült férfi ledobta magát az egyik kényelmes fotelbe. Bár az arcán olyan mély gyűlölet látszódott hogy Varees számára nem volt kétséges, ha Jareden múlna ő már halott lenne. -Ezt már szeretem barátom! Intett végül nagyvonalúan Varees majd ő is helyet foglalt ismét az asztala mögött. -Akkor térjünk rá az üzletre!
Miközben Shantal lelépni készült, Hassan nem várakozott tovább és a lány után eredt. Vesztére… Különleges félig gép félig ember alakokkal futott össze akik szinte azonnal rátámadtak. -E'allah Poklára! Mi az Erő nyavalyája vagytok? -a férfi azonnal védekező pozíciót vett fel és szembeszállt a majd egy tucatnyi kiborggal. A Caltech Bérgyilkosok azonban nem véletlenül voltak a legjobb gyilkológépek...Hassan védekezett ahogy tudott de ezek a kiborg szarzsákok minden csapását kivédték és az egyik meg is sebesítette a jobb alkarját. Hassan rájött hogy a Jedi, a gyakorlás az egész minden amit Varees ajánlott Shantalnak, az nem más mint… -CSAPDAA! -ordította Hassan abba az irányba ahol a lányt látta eltűnni a Jedivel az egyik ajtó mögött. -MENEKÜLJ TE OSTOBA LIBA! -Hassan reménykedett benne hogy a nyilvánvaló sértés majd megakadályozza a lányt hogy visszajöjjön érte. Nem akarta hogy ezek a valamik megöljék a lányt, őszintén szólva és ezt magának se vallotta be szívesen de Hassan megkedvelte Shantalt. A Caltechek némán támadták tovább a félőrültté váló férfit, aki egy hatalmas handzsárral kaszabolta őket, illetve csak kaszabolta volna, mert a kiborgok gépi precizitással védték ki a csapásait. Hassan egyre csak hátrált, majd térdre rogyott, amikor az egyik kiborg alattomosan oldalba szúrta. Hassan Al Iftahan felkészült a halálra...
|
|
|
Taris
Jan 17, 2016 20:50:35 GMT 1
Post by kaindiyan on Jan 17, 2016 20:50:35 GMT 1
Egyszerűen nem tudtam elhinni, a második alkalmon, hogy a lány kicsúszik a kezem közül. Nem csodálom, hogy a mestereknek nincs efféle dologra idejük a jelen helyzetben. Talán ez mind azt bizonyítja, hogy nem ismertem meg őt eléggé, vagy talán neki van abban igaza, hogy az Erő egyelőre más utat szán mindkettőnknek. De nem vagyok hajlandó ilyen könnyen lemondani a lányról, sosem voltam az a típus, aki feladja, és most sem fogom. A mennyezeten tátongó lyuk felé indultam, hogy üldözőbe vegyem a lányt, aki talán még nem járhatott messze, eszébe jutott az a halk zaj amit, nem sokkal Shantal megszökése előtt hallott. Valaki bajban volt… hiszen az emberek nem kiabálják azt, hogy csapda, hacsak nem találják szembe magukat azzal. A fenébe is, választanom kellett, hogy mit csinálok és minél gyorsabban, hiszen valaki odakint bajban lehet. Az ajtóra pillantottam, majd a lyukra.
-Valóban kifürkészhetetlenek… - Jegyeztem meg halkan magamnak, miközben az ajtó felé siettem.
A gyengék és ártatlanok védelme lett az egyik ok, hogy ma Jedi vagyok, ezért is győzött bennem az ösztön, hogy a hang irányába kell, most tartsak és nem Shantalt üldözzem. Lehet, hogy meg fogom bánni ezt a döntésemet, de még így is van egy nyomom, amin elindulhatok és valakinek most nagyobb szüksége van rám. Ahogy közelebb értem az ajtóhoz, már a látásommal is kiszúrtam, hogy egy ember van odakinn, aki bajban van. Még egy utolsó pillantást vetettem az a lyuk felé majd ezután megpróbáltam, elterelni a kétkedés gondolatait, hogy még is ez volt-e a helyes döntés, hiszen a csatában nincs helyük a kétségeknek. Hinni kell. Hinni az Erőben. Majd futásnak eredtem, még mindig a kezemben tartott fénykarddal, amelyet még az óta sem tettem el. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílott és én kisiettem rajta, miközben pedig minden erőmet összegyűjtöttem, hogy egy ugrással szinte azonnal közel kerülhessek a térdén lévő emberhez. Most nem terveztem előre és nem is tudtam mi vár rám, de most kockáztatnom kellett, hiszen más élete forgott kockán. Így az ugrással könnyedén előtte tudtam landolni, ami azért jól jött, mert még egy koncentrálatlanabb erő lükéssel is képes vagyok egy kicsit hátratántorítani a támadókat akárkik is legyenek azok és így könnyebben tudok összpontosítani a maradékra akik, elkerülik ezt. Az ellenfelek, akikkel most állt szemben, valahogy mások voltak, nehezebb volt őket az Erőn keresztül látni, így ez még nagy hátránynak számíthat a továbbiakban. De nem is volt esély ezen gondolkodni, mert a támadók ismét támadásba lendültek, szinte meg se viselve őket a feltűnésem. A legtöbb embert meglepne egy Jedi feltűnése, de nem ezeket… Sokan voltak és tudtam, hogy nem nyerhetek, így csak menekülhetünk, de közben védenem is kellett a férfit. Szinte csak ösztönösen hajtottam végre a következőket: Véd, véd, hátrál, véd, blokkol, hárít, hátrál, véd, hátrál… Gyönyörűen forgattam a kardot: szépség, kecsesség, csupa ritmus és lendület. A mozgásom szinte már tánc, viszont az övék csupán szögletes és darabos. Nincs ritmus, nincs stílus, nincs taktika, az ösztönök és a gyakorlat vezette őket. Támadni viszont nem merte, mert most nem én voltam az elsődleges, hanem a férfi, így nem kockáztathattam azt, hogy esetleg elmozdulok az ő védelméből.
-Uram jól van? Mert ideje lenne menekülni nem, gondolja? – Tettem fel a kérdést, miközben egy percre sem pillantottam hátra. Vagy is a az ellenfeleim nem engedték meg, hogy egy percre ne rájuk összpontosítsak és arra hogy hogyan hárítsam az ütéseiket. Viszont ha nem válaszol nekem, az csak egyet jelent, hogy akármennyire is hű akartam maradnia fogadalmamhoz nem sikerült és rosszul döntöttem. Így pedig csak magamat hoztam rossz helyzetben… De reménykedtem benne hogy a döntésem nem volt hiába.
|
|
|
Taris
Jan 18, 2016 0:44:38 GMT 1
Post by darthshantal on Jan 18, 2016 0:44:38 GMT 1
Dyan nem értette a lányt és utána ugrott. Shantal akkor már egy másik épület tetején állt ahonnan jól beláthatta a terepet....Jaredet várta. - Nem értelek! - hallotta meg maga mögül a férfi hangját. - Menekülnünk kell! GYERE! - hallotta újból. - MONDTAM...Ha a sors majd azt akarja hogy Jedi legyek még találkozunk. És nekem nem kell menekülnöm....Veled ellentétben. Menj! - Dyan még csüggedten ott állt egy pillanatig majd megcsóválta a fejét és eltűnt. Észrevette Jaredet ahogy leszáll a siklóról és a bejárat felé tart. Épp el akart indulni felé amikor a becsapódó lézerlövedékek hangja a fülébe jutott. HASSAN!
Két tűz között állt. Érezte Hassant, a gondolatait az adrenalint ami elönti a szervezetét, a sérüléseit, azt is hogy elszáll belőle a remény. Akkor jött rá...Ez egy csapda. Valaki itt akarta tartani őket addig amíg ideér az a "valaki" aki így le tud velük számolni egy csapásra. Jared eltűnt mire visszanézett. Dühödten ütött bele a tetőszerkezetet tartó panelba. Magába szívta a Sötét Oldal erejét, most fény derülhet arra mit kapott még az Időrablótól. Számára azonban a legfontosabb most a legfontosabb hogy egyben tartsa azokat akikre számíthatott. Elsötétült a tekintete és megnyíltak benne a harag és a gyűlölet kapui szabadjára engedve benne a tomboló sárkányt, a gyilkos bestiát. Kényelmesen elhelyezkedett abban a puha és lágy forgatagban amelyet a gyűlölet diktált. Lépései a halál kecsességével értek talajt, magabiztosan és önelégülten. Keresztülvágta a folyosó ablakát és kimérten a folyosóra lépett rögtön a cyborgok mögé. Hassan a végsőket húzta. Shantal a szemébe nézett, elsötétült tekintete végigmérte a férfit. - Csodálom hogy eddig kitartottál. NEM HAGYLAK ITT! - Jared a lány hangját hallotta a fejében, arcán végugcsurgó vér miatt felismerhetetlen volt de Shantal ezerből felismerné azt a mosolyt amit akkor látott. Shantal kezeiben már ott volt a két fénykard. Koncentrálni kezdett, megpróbált rákapcsolódni az összes cyborg vezérlő egységére. Nem próbálta sosem, a tettei ösztönösen törtek föl belőle. Bekapcsolta a két pengét. A fénykard jellegzetes zord búgására szinte egyszerre fordított hátat az összes Cyborg Hassannak. Shantal lenézte ezeket a lényeket, rangon alulinak érezte őket. Jólesett számára ez a tudat hogy játszi könnyedséggel hatalma van a sors felett...ez a delejes és megbabonázó érzés volt az egyetlen ami hiányozni fog számára ha végre "civil" életet élhet. Ez a szenvedély tette azzá ami most ő. Még idő kell amíg bejut az Erővel mindegyikbe, addig amennyit tud időtöltésként megöl belőlük. Hassan fedezékbe vonult, a lőfegyvere kiürült és nem volt nála muníció. Shantal szemeiben látott valamit, tudta hogy itt most a lány győzni fog. Vérre szomjazott. A Jedit nem hagyta nyugodni a gondolat....Mondta magában Shantal mert egyik pillanatról a másikra ott termett és a cyborgok közé vetette magát. És Hassanhoz ment. - Dyan....Ez egy csapda tűnj el innen! - kiabálta a lány és keresztül vágott vagy két cyborgon. - Jedi vagyok, arra esküdtem fel hogy segítek a bajbajutottakon... - Shantal arcán gúnyos fintor jelent meg miközben egy Erő lökéssel leterített még egyet. - Jedik...Lehetetlen dolgokért harcoltok. Itt egyedül aki bajban van az TE! Nem tudod ki tart éppen ide. Kevés vagy ahhoz hogy megküzdj vele az „igazság” nevében. - mondta neki és egy művészi forgással kettévágta derékban a mögötte álló cyborgot. Eljött a perc már csak 3 volt és ÉREZTE őket. Felemelte lassan a kezét és összeszorította az öklét, lehunyta a szemét és kitört belőle egy üvöltés. A három cyborg mozdulatlanul esett össze. Dyan és Hassan is megrökönyödve nézték a lányt. Hassan most érezte azt hogy kár volt annyi szitkot szórnia rá, kár volt bizalmatlankodnia lánnyal. Ha ilyen erő lakozik benne és ezzel visszaélt volna velük kapcsolatban már rég halottak lennének. Dyan nem tért magához. - Te voltál ott a Dathomiron! Igaz?! - hangja kissé ideges volt. Felsegítette Hassant aki a Jedibe kapaszkodott hogy állni tudjon. - Ahelyett hogy ilyen rendkívül „fontos” kérdésekkel foglalkozunk ahelyett mennünk kéne az a valami vagy valaki ide tart és nem az én bőrömet fogja először kikészíteni hanem a tiédet! - Dyan megértette és a hangár felé vették az irányt. Shantal egyre közelebbinek érezte a lény jelenlétét, erős volt és nem volt mit titkolnia. Már a hangár bejárata előtt álltak amikor Shantal ránézett a két férfira. Sötét tekintete a maga mögött lévő folyosókat pásztázta. Jared! - Gyere! - szólt Dyan és mindketten ránéztek az egyik hajóhoz érve ami megfelelt a céljaiknak hogy visszajussanak a VSD-re. - Nem! Ti mentek a VSD-re én majd ha Jaredet kihúztam a pácból majd akkor utánatok megyek! - és az Erővel bezárta a hangár ajtaját. - Megöleti magát. - mondta Dyan és Hassanra nézett. - Téged az zavar hogy hozzátok képest túl irracionálisan gondolkodik? De én mégis bízok benne és tudom hogy helyt fog állni....de ő törékenyebb mint hinnéd... - mondta elfúló hangon és köhögni kezdett. - Tudom. - és felmentek a rámpán.
Shantal nem félt. Felesleges lett volna ha az Erő azt akarja még nem hal meg....az Időrablónak tervei voltak/vannak vele különben nem neki szánta volna ezeket az erőket ha minden bizonnyal a sors kudarcra ítélte őt. Nem lehetett hiábavaló ez az ajándék.
De most Jared volt a lényeg. Bajban van.
|
|
|
Taris
Jan 18, 2016 17:36:59 GMT 1
Post by sithlord on Jan 18, 2016 17:36:59 GMT 1
Vorennus hatalmas háborgást, haragot és dühöt érzett az Erőben, ahogy egyre beljebb haladtak a Palotában, amely a Szindikátus központja volt. A társa Veriss egyre nyugtalanabb lett, amit Vorennus nem nagyon értett. A két Sith hamar levágta az akadékoskodó őröket, minekutána egy ember se mert az útjukba állni. Vorennus elemében volt, élvezte a gyilkolást. Veriss azonban elcsendesedve és kissé kedvetlenül kaszabolta le az őröket.
-Milyen üzletről beszélsz? -kérdezte megvetően a kopasz főnököt Jared. Varees nem maradt adós a válasszal. -Nos bizonyára tudod, hogy szervezetünket nem én irányítom! -kezdte a magyarázkodást Varees. -Az aki ennek a meglehetősen jövedelmező szervezetnek a vezére, az sajnos nem én vagyok! -És nekem ehhez mi közöm van? -kérdezte unottan Jared. -Hát az barátom, hogy te fogsz segíteni megölni azt az átkozott Cal Omacet! -Varees összekulcsolta kezeit, miközben az asztala mögött ücsörögve Jaredet vizslatta. A reakcióit várta. -Te megőrültél! Varees te is tudod hogy erre még SENKI nem volt képes mert… -Jared mondatát Varees fejezte be. -Mert Erőhasználó? Nos barátom rátapintottál a lényegre! Van veletek Valaki aki ezt a kényes kérdést megoldhatja!
Hassan nem értette mit akar tőle a Jedi de azt nagyra értékelte hogy segített neki. Több sebből is vérzett mégis Shantal járt a fejében, aki veszett macskaként kaszabolta az ellenséget. Az Omac Cyborgokat eddig még senki nem tudta legyőzni...Shantalt leszámítva. Legalább ötven ha nem több cyborg testrészei, szervesek és szervetlenek egyaránt, hevertek immár a vérmocskos kövezeten. A Jedi megdöbbenve pislogott ennyi harag és gyűlölet láttán. A lány meggyötörten pihegett tőlük kissé távolabb. Hassant hirtelen hatalmas balsejtelem töltötte el, mintha valami nagyon sötét és gonosz dolog közeledett volna…
A lány is megérezte a Sötétséget, amely az Erőben fodrozódott. Jól sejtette hogy az a Valaki aki üzent neki az igencsak közel van. A lányt perverz kíváncsiság fogta el hirtelen, hogy vajon ki lehet az a titokzatos illető…
Vorennus és Veriss megérkezett a céljához, vagyis Varees irodájának bejáratához. A tébolyult tekintetű különös öreg és társa azonnal arra késztette az irodát örző biztonságiakat, hogy sebesen távozzanak. Egyikük nem volt olyan szerencsés mert Vorennus felkapta az Erő segítségével és teljes erőböl a hatalmas faajtónak vágta. A szerencsétlennek minden csontja összetört, amikor a szilánkosra zúzott ajtón beesett, egyenesen Jared lábaihoz. A két Sith átlépdelt az ajtó roncsain és körülnézett az irodában. Apró szemcséjű por szállingózott az iménti események következtében. -Megjöttem! -mondta szinte őrült vigyorra Vorennus. Jared azonnal támadásba lendült, mire Vorennus az Erővel taszította a falnak, hogy csak úgy nyekkent. A férfi azonnal elveszítette az eszméletét. Vorennus most Vareessel foglalkozott, mialatt társa arcán is kaján és gonosz mosoly jelent meg.
Varees a rémülettől szinte összepisilte magát, amikor meglátta ezt az őrült öreget, azonban amikor meglátta hogy ki is az aki jön vele elfehéredett. A csuklyát hátrahúzva Cal Omac vigyorgott rá épen és egészségesen. -Te...te...teeee! -üvöltötte Varees és előkapott az asztal alól egy kisebb lézerfegyvert és azonnal célzott és lőtt. Vorennus aktiválta a fénykardját és kivédte a lövést. -Nocsak ti ismeritek egymást? -kérdezte módfelett gonosz vidámsággal Vorennus, aztán hirtelen elkomorodott az arca. Jeges lett a levegő amikor a Sötét Oldal hatalma hirtelen megnövekedett az irodában. -Szóval? Ismeritek egymást? -a rémülettől félőrült Vareest, Vorennus az Erő segítségével ragadta torkon és emelte a levegőbe. -Khhg...kh...ő Cal...Omahkg! -próbálta kinyögni fuldokolva Varees. _Ő a… khgkhhh..Szikhindikhátush vezére! -nyögte ki végül. -Igen...én vagyok az akit keresel Vorennus Nagyúr! -Veriss arcán düh harag és gyűlölet jelent meg, de nem Vorennus hanem Varees ellen irányult.
|
|
|
Taris
Jan 18, 2016 18:34:58 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 18, 2016 18:34:58 GMT 1
- Én vagyok Cal Omec - folytatta Veriss, és tekintetének nyugtalansága hirtelen elillant. Levetett csuklyával meglehetősen csúf látványt nyújtott - kékesszürke fejbőre csillogott a tetején, ahol nem volt haja. A füle fölött azonban, hátul és két oldalt a koponyáján hosszú, egyenes szálú szőr nőtt, ami leért egészen a válláig. Szemei fénylőbarnán világitottak, és ahogy a vonásai kisimultak, mintha teljesen más arca lett volna.
Jared magához tért, és amikor megpillantotta Verisst, ijedten hőkölt hátra a látványától. Úgy döntött, a háttérből figyeli meg az eseményeket, ha már elmenni nem tudott.
- Te? - kérdezte értetlenül Darth Vorennus, miközben elengedte Varees-t. A kövér ember a földre rogyott, és erőszakosan kapkodott levegő után.
- Igen, Nagyuram. Az Erő akarta, hogy találkozzunk a Korribanon. Egészen véletlenül az Árnyék Szindikátust kerested, én pedig, a vezetője, ott voltam kéznél. Mind tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.
- Ha te vagy Cal Omec, akkor mit kerestél a Korribanon?!
- Volt.. volt ott egy kontaktunk.. az Akadémián - hörögte Varees. - Omec.. személyesen ment tárgyalni vele üzlei ügyekben. Azóta csak kommunikátoron keresztül utasitott engem.
- Nem tudtam kijutni a Korribanról észrevétlenül, ezért Sith akolitusnak álcáztam magamat - magyarázta Veriss, azaz Cal Omec. - De a képességeim nem voltak elég meggyőzőek, hogy rangot kapjak, ezért maradnom kellett. Tanitványok nem hagyhatják el a bolygót. A Cal Omec nem az igazi nevem. A Veriss nevet pedig Varees barátunktól kölcsönöztem..
- Tee.. te átkozott! - kiáltotta a kövér ember.
- Szóval a Szindikátus teljes vezetősége itt van, és csak annyit kell tennem, hogy egyszerre.. leváltalak - mondta Vorennus elégedetten.
- Nagyúr - lépett hátra Veriss, amikor Vorennus aktiválta a fénykardját. - Nem kell végezned velem. A szervezetet átadom neked, de szükséged lesz a poziciód megerősitésére rám. Mindent tudok a Szindikátussal kapcsolatban. Kiborg seregeket állithatok a szolgálatodba! Méltó és hasznos szövetséges lehetnék. Minden hatalmamat neked adom,, de ahhoz, hogy az embereim hűen szolgáljanak téged, nekem kell őket meggyőznöm.. ők csak a pénz nyelvén értenek. Ez az üzlet mindkettőnkek megérné. Fogadj szolgáddá! - és leborult Darth Vorennus lábai elé.
- Most már igazán érdekelne a valódi neved - pillantott le rá fennsőbbségesen Vorennus.
- Sinisto. Az életem a tiéd.
|
|
|
Taris
Jan 18, 2016 18:51:10 GMT 1
Post by sithlord on Jan 18, 2016 18:51:10 GMT 1
-Hmmm érdekes ajánlat barátom! -mondta Vorennus miközben Sinisto engedelmesen várta sorsa bevégzését. -Nos azt hiszem értékes szolgám leszel de nem több! Kelj fel! -parancsolta Vorennus az egykori vezérnek. -Igenis Mesterem! -mondta engedelmesen Sinisto. -Mi a parancsa? -Végezz ezzel a féreggel itt! -bökött Varees felé, mire az sikítozni és vinnyogni kezdett akár egy ócska transzvesztita. Sinisto céltudatos vágásokkal szeletelte fel egykori emberét majd Jaredre esett a pillantása. Vorennus követte a tekintetét és aktiválta a fénykardját hogy végezzen vele. Jared bátor férfiként várta a halált azonban az még váratott magára. -Ne öld meg Mester! -mondta Sinisto békítő hangon. -Ő az egyik legjobb emberem és gyilkosom! -Csakugyan? -rakta el a fegyverét Vorennus. -Ki vagy te? -bökte oda fenyegetően, miközben Sinisto a háttérben várakozott. -Abu vagyok és… -kezdte volna el Jared de a főnöke Sinisto másnéven Cal Omac félbeszakította. -Nem kellenek a kisded mesék! Vorennus Nagyúrban megbízhatsz! -utasította rendre a férfit, mialatt az lassan összeszedelőzködött és talpra állt. Undorodva pillantott Varees hullájára. -Rendben! -hajtotta meg a fejét Jared. -A nevem Solo, Jared Solo!
|
|
|
Taris
Feb 2, 2016 0:58:44 GMT 1
Post by darthshantal on Feb 2, 2016 0:58:44 GMT 1
A hűvösség amint a folyosóra lépett szinte hátrakényszerítette, nem igazán a hőmérséklet volt itt más, ez a hűvösség a Sötét Oldal ereje volt. Mintha az idő is lelassult volna...érzékei eltompultak, mintha lassítva látta volna az eseményeket. Egyetlen társa a saját lélegzetvétele volt, ahogy a helységhez közeledett egyre tompábbak lettek az érzékszervei a lélegzetvételeit viszont egyre hangosabban hallotta. Megélte ezt már egyszer, egy súlyos sérülésekor amikor kis híján meghalt a vérveszteségtől. Jaredet viszont még érezte, egyre fátyolosabb volt a látása, késztetést érzett arra hogy lerogyjon a földre. NEM ájulhat el! Oda kell mennie. Lerogyott a fal egyik kiálló eleme mögött, csak erőt akart gyűjteni. Egy pillanatra adta át magát az érzésnek és azonnal önkívületbe zuhant. -” Még várnod kell...sokat...sokat....még nem vagy kész....még nem! Mindjárt túl leszel rajta!” - hallotta az Időrabló elfelejthetetlen hangját, kántálását. - „ De igen...meg kell mentenem! Nem hagyhatom!....SEGÍTS!” - válaszolt Shantal úszva a puha és elragadó sötétségben. - „ Hrrrr...Meggyűlik a bajom veled te lány! Csak egy pillantás! Hahahahahahaaa!” - kacaja még sokáig visszhangzott a fejében. Mit jelenthet ez? Egy pillantás? A pillanatok törtrésze alatt történt hogy magához tért. Első gondolata az volt hogy a fénykardjaihoz nyúl. Tagjai azonban erőtlenek voltak és nem engedelmeskedtek. Szemei azonban jól láttak és az érzékei is kitisztultak. Kimozdult a holtpontról. Nagy nehezen kinézett a rejteke mögül. Elakadt a lélegzete. Jaredet pillantotta meg a levegőben amint szépen lassan „kiúszik” a helységből, görcsösen kapkod a nyakához lábai nem érik a földet és két fekete csuklyás alak jelenik meg kisvártatva! - Úgy lesz Nagyúr ahogy akarja! Kérem bízzon bennem! - Shantal visszabújt majd újra kilesett. A szíve a torkában dobogott. Őket érezte. - Mi az Veriss?! Talán van ott valami? - kérdezte a magasabb és öregebb hangú alak a mellette álló fiatalabbtól. - Érzem már egy ideje Nagyúr! - de az öreg felnevetett. - Csak megcsalnak a kifinomulatlan érzékeid...Sokat kell még tanulnod! Engedd el. - és Veriss elengedte egy egyszerű és elegáns mozdulattal amaz meg a földre rogyott. Jared még egy ideig a nyakát fogdosta majd óvatosan félre pillantott tudta hogy Shantal ott van. - Jared jól figyelj! Ha elbaltázod nem éred meg a másnap reggel bárhová is bújj el...megtalállak téged is és a slepped! - fenyegette meg Veriss. A másik alak amíg társa nem figyelt oldalra pillantott. Tekintetük találkozott. Átható tekintete mintha mindent tudott volna róla....mégis szokatlan volt számára az hogy a többi Sith megpróbálná eltörölni a föld színéről ebben a pillanatban, ez a férfi pedig mégsem. - Induljunk, hagyd! Gyerünk! - és olyan lendülettel fordultak meg az ellenkező irányba hogy a köpenyük akár a háborgó tenger úgy hullámzott a levegőben. Shantal végigkísérte őket a tekintetével, megbabonázta a két lény látványa. Egész más volt mint Wenthar jelenlétében. Nehezen felállt a padlóról és Jaredhez rohant. - Tudtam hogy itt vagy királylány! - préselte ki magából eme szavakat látványára. - Kik voltak ezek? És mit akartak? - kérdezte miközben felnyalábolta őt a földről és átvette a kezét a vállán hogy segítsen neki járni. - A cimboráim. Semmi komoly....régi sztori.- viccelődött Jared. - OOOO tényleg? Pont engem is így szoktak köszönteni a barátaim. - mondta Shantal félig morogva, cinikusan. - Akkor lehet hogy ugyan azok a barátaink vagy egy társaságból vannak. Nem gondolod? - kérdezte nyilvánvalóan bosszantva a fiatal lányt. - Mára elég volt a viccekből! Mindkettőtök seggét én mentettem meg....valahogy nem vagyok vicces hangulatban. - mondta. Miután elhagyták Taris felszínét és a VSD fedélzetén voltak újra. Gondolatai a két alak körül forogtak. - Elfáradtam. Lepihenek két óra múlva találkozunk a hídon! - mondta és sietve a hajójára ment. Egy pillantás....csak ez visszhangzott a fejében miközben a forró zuhany alatt állt. Lehunyta a szemeit és elmerült az Erőben. Ahogy végig folyt a meztelen testén a víz úgy mélyült el elméje az Erőben. Most nem várták ott válaszok. Csalódottan és fáradtan lépett ki a szőnyegre. Magára húzott egy fekete köpenyt és a hálófülke irányába sietett. Gondolatai csakis a két alak körül forogtak. Nem hagyták nyugodni. Kibontotta a haját és lefeküdt. Az álom hamarosan a hatalmába kerítette.
|
|
|
Taris
Feb 3, 2016 21:29:12 GMT 1
Post by kaindiyan on Feb 3, 2016 21:29:12 GMT 1
Lassan támogattam felfelé Hassant a rámpán. Meg kellett jegyeznem, hogy nem volt ínyére hogy ilyen helyzetbe került. Nyilván egy büszke harcos, akinek a jelenlegi helyzet éppoly megalázó, mint ahogyan azok a cyborgok elbántak vele. Itt volt viszont az esély, hogy egy kicsit betekintsek Shantal velük való életébe, anélkül, hogy bármilyen eszközt is alkalmaznom kellene.
- Mindig ennyire megfontolatlan? –Kérdeztem miközben a legénység részlege felé vettem vele az irányt, mihelyt felértünk a rámpán, hogy szemügyre vehessem a sérüléseit.
- Legtöbbször… Viszont eddig a bátorsága mindig az előnyére vált. – Mondta köhécselve Hassan.
- Nem az a bátor, aki nem fél. Aki nem fél, az csak vakmerő, vagy meggondolatlan, vagy pedig kevés az információja a szituációról. Az a bátor, aki tudja, mi vár rá, fél, és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy. – Mondtam, miközben lassan elértünk, legénység részlege felé ahol az első ágyra lefektettem, hogy jobban szemügyre vehessem a sérülései súlyosságát.
Nem voltam, nagy gyógyító a Jedik között, de ez nem is volt gond, hiszen én az Erő használatában, mást tartottam fontosnak. Viszont, az Erő nélküli gyógyításhoz annál többet értettem, hiszen ez valljuk be egy harcokban edzett ember számára nagy hasznot hozhat. Hassan sérülése nem voltak halálosak, viszont volt köztük súlyos sérül is amit, itt nem tudok ellátni, a rendelkezésre álló felszereléssel. Viszont, ahogy közelebb hajoltam Hassan tiltakozóan emelte fel a kezét.
- El a kezekkel Jedi! Nincs szükségem a segítségedre, nem bízok meg egy magad fajtában, hiszen még meg is ölhetsz, vagy ki tudja, mi más jár a fejedben. – Mondta Hassan tiltakozóan.
- Ugyan… Ha meg akarnálak ölni, akkor eddig miért segítettem volna neked? Másrészt pedig a magunk fajta nem ölne meg egy ártatlan embert és akármennyire is fura a jelen esetben te most annak minősülsz. Szóval miért halnál most meg értelmetlenül? – Mondtam neki nyugodtan, hogy így talán sikerül őt is meggyőznöm arról, hogy nincsenek hátsó szándékaim.
Hassan egy pillanatra elgondolkodott majd hátradőlt és megszólalt: Rendben van Jedi. Egy feltétellel, add a kezembe a fegyveremet, így ha bármivel is próbálkoznál, megszabadítalak a kezedtől.
- Rosszabb, vagy mint egy Wookie. – Morogtam miközben a fegyverét a karja mellé tettem, aminek a markolatát azonnal el is kapta. – Remélem most már nincs akadálya, hogy segítsek?
- Nincs… De tudd, még mindig nem bízom benned, nem, csak azért mert jedi hanem mert vak is vagy, ami, nem egészen bíztató abban az esetben, ha valakit ellátsz. – Mondta még továbbra is idegesen Hassan és közben nem vette le róla a szemét.
- Ne aggódj, az Erő a segítségemre van a látásban, bár szerintem ezt te is tudod a fajomról, mindössze addig nem akarod elhinni még nem tapasztaltad igaz? –Mondtam sóhajtva miközben elszorítottam a karján lévő artériát, hogy elállítsam a vérzést és beköthessem azt.
Hassan viszont nem válaszolt, csak árgus szemekkel figyelte azt, hogy mit is csinálok és a fegyverét szorította, mintha azt tartotta volna életben. Én csak tettem a dolgomat és közben végig azon aggódtam, hogy Shantal épségben jöjjön vissza. Nem feltételeztem róla, hogy most itt hagyna minket, hiszen ahogy láttam törődik ezzel a férfivel és nem hagyná itt. A gondolataimból csak Hassan apró nyögései szakítottak ki miközben a dolgomat végeztem. Reméltem, hogy Hassan beszélni fog és egy kicsit rajta keresztül, beleláthatok Shantal világába is. Nemsokára végeztem Hassan sebeinek az ellátásával. Elégedetten álltam fel mellőle majd az ágytól nem messze található széken foglaltam helyet.
- Meg is volnánk… Ugye hogy túl lehetett élni? De meg kell, jegyezzem nem ez volt az első ehhez hasonló eset igaz? – Kérdeztem egy kis élt adva a hangomnak.
- Valóban nem, de akkor nem is a hozzád hasonlók láttak el ezt is meg kell, jegyezzem. –Mondta Hassan ugyan olyan éllel a hangjában. – De térjünk is a lényegre Jedi… Ki vagy te és mi a célod neked Shantallal? – Szegezte nekem a kérdést Hassan.
- Kain Diyan Jedi fegyvermester vagyok. A célom pedig nagyon egyszerű. Meg akarom őt győzni, hogy csatlakozzon hozzánk. – Persze az ok az már más, de az nem tartozik rá.
- Te fegyvermester? Az alapján, amit ma láttam, valahogy ezt nem akarom elhinni, hogy te mester lennél, főleg nem a fegyvereké. – Mondta gúnyosan Hassan.
- Valóban? Érdekes meglátás attól, aki az én tudásomnak köszönheti, hogy életben van. Lehet, hogy Shantal is segítségedre sietett volna, viszont ha én nem vagyok ott és védelek téged elvonva azoknak a kiborgonak a figyelmét, akkor Shantal akármennyire is segíteni akart volna, te már halott lennél. – Mondtam neki nyugodtan, hiszen nem voltam ideges az észrevételén. – Lehet, hogy a „bátorsága” ott is megmentette volna, viszont téged nem… - Szúrtam oda gúnyosan Hassanak.
- Mondasz valamit... –Simított végig Hassan a szakállán. – Viszont ti meg a csavaros észjárástok, ki tudja, hogy valóban így lett volna? Mindenesetre miért akarod, hogy Shantal csatlakozzon hozzátok? –Kérdezte érdeklődve Hassan.
- Ő egy Sith, aki megszökött a mesterétől és vérdíj van a fején. A sithek pedig nem szeretik a szökevényeket és bármit megtesznek azért, hogy végezzenek vele, vagy visszaszerezzék. Én egy új utat szeretnék, neki kínálni ahol nem kellene többet félni és képesek lennénk őt megvédeni és képezni. Talán nem is kell bemutatnom a mai kis incidens után, hogy miért is mi lennénk a legjobb opció a számára.
- Nem vagyok buta Jedi. Itt nem csak védelemről, meg jó szándékról van szó, mindenki akar valamit, ahogy ti is. Tudni akarjátok, mit tud a lány nincs igazam? A többi meg már csak egy jól hangzó szlogen, amivel elrejthetitek ezt. – Hassan hangjában érezhető volt a fölényesség.
- Valóban, de elhiheted nem ez a legfőbb célunk. Ha nem is tud semmiről, akkor sem válna értéktelenné a számunkra. Továbbra is képeznénk és a védelmünk alatt állna. Az információ talán csak egy kis extra lenne az újabb tanítványunk mellé. – Nem volt kétségem, a felől, amit mondtam és tudtam, hogy a tanács még információk nélkül is nagyon értékesnek tartja a lányt.
- Nos, majd meglátjuk… Ha valóban beleegyezik, hogy veled megy, de ehhez szerintem mindannyiunknak lesz egy-két szava ehhez a dologhoz, hiszen a lány közén tartozik, és ezt ne felejtsd el.
- Nem fogom… De most pihenj egy kicsit, szükség lesz az erődre, ha még egy-két szót akarsz szólni a dologba. –Mondtam miközben felálltam a székből és a pilóta fülke felé vettem az irányt.
Készen akartam állni arra, ha Shantal visszér és azonnal indulni tudjunk, majd ha úgy adódik a helyzet. Szóval igyekeztem mindenről meggyőződni, hogy az rendben van-e. Majd a hajó bejáratához sétáltam, hogy onnan várjam a lány visszatértét. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt előttem és meg is álltam egy-két lépéssel utána. Kezdetét vette a várakozás, miközben egyfolytában a Hassannal való beszélgetésen járt az eszem. Igaza volt Kyle-nak ez a küldetés valóban meg fog változtatni. Az Erő valóban kiváló leckét ad nekem úgy érzem. De nem volt sok időm gondolkodni ezen, hiszen megéreztem Shantal közelségét, így egyből tudtam, hogy erre felé tart szóval a fénykardomra helyeztem a kezemet, hiszen nem tudtam, hogy minek a kíséretében lép majd be az ajtón. Szerencsére csak ő és egy másik férfi volt az, aki láthatóan Shantal egy másik társa lehetett. Megvártam még besietnek és elfoglalják a helyüket a pilótafülkében, elvégre most rájuk voltam utalva, mert ők tudták, hogy merre megyünk. Én visszatértem Hassan mellé, aki látszólag örült annak, hogy visszatértek, viszont ezt igyekezett nem kimutatni, nehogy észrevegyem. Nem sokkal később meg is érkeztünk egy VSD-re. Felsegítettem Hassant és segítettem neki elhagyni a hajónkat, viszont az után hogy a hangárba értünk már el is engedett jelezve, hogy innen neki is menni fog. Szótlanul álltam és csak arra lettem figyelmes, hogy Shantal fáradt és pihenni akar. Talán jobb is volt, hogyha nem most folytatjuk azt, amit még Tarison elkezdtünk. Szerencsémre Hassan szólt értem pár jó szót, így ideiglenesen kaphattam, egy szobát. Ahogy beértem az ágy helyett a padlóra ültem és a fénykardomat letettem magam elé és meditálni kezdtem.
|
|
|
Taris
Feb 7, 2016 10:22:06 GMT 1
Post by sithlord on Feb 7, 2016 10:22:06 GMT 1
Vorennus remekül szórakozott azon, ahogy megleckéztette ezt a pimasz és beképzelt fickót, Jaredet. Aztán megérzett Valakit, aki erős volt, mégis más az Erőben mint egy átlagos Sith. Mialatt Jareddel rendezte a dolgokat, volt ideje elmélkedni azon hogy ki is ő és hogyan is jutott idáig… Veriss ugyanis nem értette teljesen hogy Mestere miért egy lepukkant bűnbandát akar magának megszerezni. Vorennusnak azonban megvolt rá az oka, nagyon is…
Évszázadokkal ezelőtt, amikor a Sithek még csak egyen-ketten voltak, amikor Darth Bane még alig fektette le azokat az alapelveket amelyeket követve a Sithek fennmaradtak, a Tarison élt egy módfelett gazdag és befolyásos család. A Vorennusok. Ez a család mindennel foglalkozott, a fegyverkereskedelemtől kezdve a tőzsdei manipulációkon át, ami pénzt hozott a konyhára. Baldar Vorennus a család alapítója és legravaszabb tagja pár évtized alatt egy egész birodalmat épített fel. Zsarolt, kereskedett, ölt ha kellett. Kíméletlen és hideg üzletember volt, aki lefektette az alapokat egy nemes és gazdag család számára. Alig száz év alatt a Vorennus Klán, a leggazdagabb családdá vált a Tarison… Ebben a családban született meg egy kisfiú. Tehetséges volt, eszes és családjának reménybeli örököse. Volt azonban egy sötét titka, amiről csak ő tudott. Valahogy hatalma volt, maga sem értette igazán hogy mi ez, de képes volt tárgyakat mozdítani a puszta akaratával. Ha egy kutya megtámadta, akkor elég volt rápillantania és vinnyogva menekült előle. Valahogy érzékelte a környezete gondolatait és érzéseit is. Fura és kínos képesség volt ez, hiszen pontosan tudta érezte, amikor apját mondjuk át akarta verni egy ravaszkás üzletember. Apja ugyanis mindig elvárta, hogy a megbeszéléseken ott legyen, ezáltal is oktatva őt leendő tevékenységére.
Anyja a születésekor meghalt és a kis Vorennust apja nevelte eléggé szeretetlen módon. Mert bár mindenhova elvitte magával, rendkívül keményen bánt vele, lévén őt hibáztatta az anyja haláláért. Vorennus rideg, szeretetlen környezetben nőtt fel. Apja pedig rajta töltötte ki minden dühét, amit szeretett feleségének elveszítése okozott nála...Sokszor megverte a fiút, néha már-már súrolva az életveszély határát is… Vorennus pedig tűrt és gyűlölt. Szívében egyre növekedett a harag, a gyűlölet apja iránt és az egész mindenség iránt. Talán ezért nem árulta el apjának a tehetségét és hagyta hogy átverjék. Pedig meg tudta volna akadályozni, mégsem tette. Gyűlölte ezt az embert, akinek szeretettel kellett volna őt nevelnie, ehelyett verésekkel, kérlelhetetlen szigorral és kegyetlenséggel bánt a fiával…
Amikor Vorennus betöltötte a 18. évét, történt valami ami örökre megváltoztatott mindent… Egyik nap megint összetűzésbe került az apjával, mégpedig egy lány miatt, aki az udvarházban volt cseléd és a fiú fülig szerelmes volt belé. Néha néha amikor csak alkalom nyílt rá, szeretkeztek is a fiú szobájában. A fiú végre boldog volt hogy szerették és az a sötét űr ami lassan már- már felemésztette, csökkenni kezdett… A lány nevére már nem emlékezett de nem is volt ez már lényeges, az volt a lényeg ami történt… Az apja ugyanis megtudta, hogy fia az egyik cselédet abajgatja és éktelen dühbe gurult. Magához hívatta a lányt és miután az gyanútlanul a gazdája emeleten lévő irodájába ment, embereivel és pár szenátor ismerősével először megerőszakoltatta, aztán kihajíttatta az emeletről. A lány szörnyethalt, meggyalázva és megbecstelenítve…
Amikor ezt a fiú megtudta, a sötétség amely a szívében volt, immár eluralkodott rajta teljesen. Egy vibrokardot ragadott fel, majd lemészárolta apját és egész udvartartását. Két órán keresztül tartott a mészárlás és esztelen dühében mindenkit megölt, aki a Vorennus palotában volt. Senki nem állhatott az útjába, hiszen akaratával egyszerűen széttéphette az ellene törő katonákat… Hogy könyörgött apja kegyelemért, de Vorennus nem irgalmazott neki. Mikor apja térden állva könyörgött életéért, Vorennus szívében a harag egyetlen kitörő gyűlölethullámmá állt össze és minden eddig elfojtott haragját és gyűlöletét kiengedte. Apja szemei kifolytak üregükből és az agya egyszerűen szétrobbant. A teste elrothadt, végül csak egy kupac hamu maradt belőle…
Arra eszmélt hogy egy vénember élesztgeti. Egy sötét köpönyeget viselő öregember. Körülötte szilánkokra robbant bútorok, hullák és testrészek hevertek. Vorennus különösen bágyadtnak érezte magát. Minden ereje elment. Aztán az öreg elmondta neki, hogy most el kell tűnniük méghozzá sűrgősen. Vorennus pedig engedett neki, miért is ne? Hiszen immár mindenét elveszítette… Az öreggel csendesen osonva elhagyta a félig lerombolt palotát amely egykor az otthona volt. Három hónapig bújkáltak az öreggel és közben Vorennus értesült a kósza hírekről. A Vorennus családot lemészárolták, az örökös eltűnt, a Tőzsdén pedig rohamosan estek a család részvényei. Az öreg elmondása alapján, a Szindikátusnak nevezett bűnbanda egyik rejtekhelyén tartózkodtak éppen, hogy kivárják amíg leülepednek a dolgok. Vorennus nem értette miért segít neki ez a különös öreg, aztán egyik nap kiderült az igazság…
Darth Cleeon, így hívták az öregembert aki megmentette, okkal segített neki. Vorennusban látta azt a hatalmas potenciált, amely méltó örökösévé tehette. Elmondta hogy Rendjének a Sitheknek egyetlen tagja és Vorennusban látja azt a hatalmat, ami ahhoz kell hogy Sith Lorddá váljon. Érzi benne a gyűlöletet, a Sötétséget, a hatalmat! Vorennus először megdöbbent ezen, aztán összeállt minden...Az ereje a képességei a hatalma:mindez egyetlen célért adatott neki. A sok sok szenvedés immár értelmet nyert. Felkészítették,hogy jövendő sorsát beteljesítse. Gyűlölet, harag és Sötétség, amely irányította egész életét. Apja gyűlölte, kortársai kinevették, az egyetlen lény pedig aki szerette őt, immár halott… Darth Cleeon adott neki egy kis gondolkodási időt, hogy dönteni tudjon és Vorennus élt ezzel. Átgondolta eddigi életét és rádöbbent hogy mindennél jobban vágyik egyetlen dologra:hatalomra! Uralkodni, leigázni a galaxist, használni a képességeit! Bosszút állni azokon, akik valaha ártottak neki… Apja már halott volt, de voltak mások, akiket szintén szívesen legyilkolt volna. Például azok a gazdag szenátorok, akikkel apja megerőszakoltatta a lányt, akit szeretett!
Így aztán igent mondott, aminek Cleeon módfelett örült. Igen, meg akarta ismerni az igazi Hatalmat… Darth Cleeon pedig beavatta őt a Sith Lordok titkaiba és Lorddá avatva, a Darth Vorennus nevet adta neki, emléket állítva a családnak ahonnan a fiú jött. Vorennus azt is megtudta, hogy a rettegett Szindikátust valójában az öregember irányítja, vagyis a Sithek…
Sok sok év telt el, Vorennus mintegy álcaként visszatért a közéletbe, mint a Vorennus Klán egyetlen örököse és átvette örökségét. A hatalmas vagyon pedig ezután a Sithek hatalmát növelte. Mindenki örült a Tarison a szerencsés fordulatnak, Vorennus pedig igyekezett megnyerni a Taris népét, különböző jótékonysági felajánlásokkal, pénzosztással, műsorok szervezésével. Hamar elnyerte a köznép, de még a Tarisi nemesség jóindulatát is. Kevesen sejtették hogy a fiatal és kedves ifjú, valójában a Sithek rendjének egyetlen örököse, vagyis egy Darth...Aztán eljött a nap, amikor Mestere már nem taníthatott neki semmit és megküzdöttek egymással. Egy mindentől távol eső vidéken történt, szintén a Tarison. Éppen egy régi elveszett holokront kerestek Mesterével, amikor Vorennus úgy döntött, elérkezett az ideje annak, hogy átvegye jogos örökségét. Hosszú küzdelem után Darth Cleeon elbukott, Vorennus pedig immár egymaga lett a Sith Sötét Nagyura…
Évek teltek el. Vagyonával és kapcsolataival, ott tett keresztbe a Jediknek és a Köztársaságnak, ahol csak tudott. Manipulált szervezkedett, lefizetett embereket, szenátorokat és növelte a Káoszt. Igyekezett betölteni Darth Bane doktrínáját, vagyis a galaxis feletti uralom megszerzését és bosszút állni a Jediken. Tanítványa is lett, méghozzá egy fiatal lány, akinek a Darth Sheraak nevet adta. A szőke hajú gyönyörű nő, nemcsak a küzdelmeit, hanem az ágyát is megosztotta Mesterével...Tehetséges tanítvány volt, sokat segített neki, ő pedig tanította cserébe, apránként a Sithek útjára és küldetésére… A lánynak több volt ő mint Mester, az apja volt, a szeretője, a barátja, a Kedvese! Éppen ezért amikor eljött az ideje annak hogy megküzdjenek, Sheraak nem tudta magát rávenni arra hogy végezzen Vorennussal, ehelyett egy köztes megoldást talált ki...Mert a Hatalomra ő is mindennél jobban vágyott…
Éppen a Korribanon kutattak egy elveszett Sith ereklye után, amikor az egyik barlangban egy fura koporsót vettek észre. Sheraak felnyitotta a koporsót és örömmel kiáltott fel, megtalálta amit kerestek...Vorennust pedig ezúttal cserben hagyták a megérzései és a szerelme amit a tanítványa iránt érzett, elhomályosította érzékeit...Sötét és kéjes, de mély szerelem volt ez, amit az idős férfi a fiatal lány iránt érzett...Rég elveszett szerelmére emlékeztette a lány. Ezért is esett bele abba az orvul felállított csapdába, amit Sheraak állított neki… Mikor belepillantott a látszólag közönséges koporsóba, Sheraak az Erővel orvul lebénította Mesterét, akinek védekezni se volt ideje hirtelen, majd beletaszította a koporsóba és a fedelet ráborította… Vorennus tehetetlenül vergődött, a valójában sztázis koporsóként működő eszközben… Nem tudott kiszabadulni, az Erőt sem tudta használni. Tökéletes csapda és tökéletes börtön… Tanítványa mindennél nagyobb szenvedésre, vagy talán lehetőségre ítélte… Csapdába esett, viszont minden érzéke, gondolata működött, volt ideje bőven átgondolni mindent, tervezni és gyűlölni..
Az ősi ereklye ugyanis csapda volt. Sheraak pontosan tudta, hogy egy sztáziskoporsó az amibe beletaszította Mesterét, örök feledésre ítélve… Megölni nem tudta, de a hatalmára viszont vágyott. Egyszerre szerette és gyűlölte… Darth Sheraak immár átvehette jogos örökségét. Ravaszságával legyőzte Mesterét! Búcsúzóul egy üzenetet vésett a sírkamra falára, mementóul a későbbi korok számára és figyelmeztetésül hogy ne zargassák meg a koporsót, amely a kamra közepén lévő oltáron hevert… ITT NYUGSZIK DARTH VORENNUS…
Évszázadok teltek el, és borzalmas börtönében Vorennus a lehetőségre várt, hogy kiszabaduljon. Gyűlölete és sötétsége csak nőtt ezalatt. Gondolkodott, tervezett és valahol a szíve mélyén ő is érezte, hogy a galaxis egykor újra rettegni fogja majd az ő nevét...Aztán az Erő lehetőséget adott neki arra, hogy kiszabaduljon… Egy kisfiú felnyitotta koporsójának és börtönének fedelét és a Sith Nagyúr kiszabadult… Új lehetőséget kapott az Erőtöl…
Most pedig itt volt a Tarison. Régi otthonában és régi életének emlékei megrohanták. Visszaszerezte azt, ami egykor az övé volt és most már végre hozzáláthatott ahhoz, amire rendeltetett. Az igazi Sith Rend helyreállításához és a galaxis legyőzéséhez…
Jared akit „tanítványa” megkínzott, végül visszatért a hajójára. Vorennus visszavonult Verissel, a Szindikátus központjának egyik gazdagon berendezett lakosztályába. Megbízást adtak Jarednek, hogy törlessze régi adósságát a Szindikátus felé. Egy nap haladékot adtak neki a válaszra. Azonban nem telt el két óra sem, amikor hívás jött be az egyik terminálon, amely a lakosztályban volt elhelyezve. Veriss éppen Kesselit kortyolgatott, Vorennus pedig aktiválta a terminált és Jared holografikus képmása jelent meg. Vorennus kajánul elmosolyodott. -Hamar döntöttél barátom! -kezdte kissé gúnyos hangnemben a Sith Lord. Jared a másik oldalon gombócot érzett a torkában és mérhetetlen haragot a Lord iránt. -Igen...döntöttem Nagyuram! -válaszolta tettetett alázatossággal, azonban Vorennust nem verhette át. -Elvállalom a megbízást Nagyuram! -Remek, remek ifjú barátom! -mondta szinte nevetve a Sith. -És hogy akarod elkezdeni kedvesem? -Vorennus arca, akár egy prédára éhes hüllőé, úgy nézett Jaredre, akinek az ütő is megállt a szívében a nem mindennapi látványtól. -Van valaki...aki meg tudja csinálni! Az egyik társunk, alkalmas lehet a feladatra...Nagyúr! -Ó igen! A kis barátnődre gondolsz igaz? -Vorennus hüllőarcán, atyainak látszó mégis gonosz mosoly jelent meg. -Veriss Nagyúr már beszámolt róla! A Szindikátus már elég régóta tud rólatok kedvesem! -Igen Mylord! -válaszolta kissé elkeseredve Jared. -Őrá… -Tökéletes fiam! Holnap várom őt és téged a palotámban! -a Lord hangja ezúttal rideggé és érzelemmentessé változott. -Ne késsetek! Ha itt lesztek elmondom a részleteket!
A Sith Nagyúr bontotta a vonalat és visszatért sötét gondolataihoz...
|
|
|
Taris
Feb 10, 2016 15:37:59 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2016 15:37:59 GMT 1
Az Árnyék Szindikátus központi épületében, a vezetőség csarnokméretű irodájában Sinisto egy kisebb magaslatról bámult le a csatlósaira. Elégedetlenül fintoritotta el az orrát, amikor arra gondolt, hogy mennyi időt kellett eltöltenie a Sith Akadémián, a Korribanon. Miután Vorennus Nagyúr és ő visszatértek, hogy átvegyék a vezetést, azzal kellett szembesülniük, hogy a Cal Omek alatt mindeddig profitálóan működő szervezet elindult egy olyan úton, ami közelebb állt a bebukáshoz, mint a sikerhez.
Mindössze pár évig volt távol, Sinisto mégis úgy érezte, egy generációnyi idő telt el. A könyvelés alapján minden bizonnyal így is volt. De Varees, akinek Sinisto átadta a vezetést, nem vette komolyan a munkáját. A pénzéhes üzletember csak arra figyelt oda, hogy ő maga megszedhesse magát – a Szindikátus sorsával nem törődött. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem figyelt oda a szervezetre, csupán nem látott elég messze – pedig ahhoz nem kellett az Erő hatalma.
Sinisto arca bosszúságának ellenére valamivel jobban festett, mint a Varees irodájába való betoppanásakor. A Korribanon elhanyagolt fejszőrzetét teljesen leborotváltatta, és magára vette kékesszürke, jellegzetes öltözetét, ami talált a bőrszinéhez.
Az Árnyék Szindikátus főigazgatója megköszörülte a torkát.
- Sajnálattal értesültem a hozzá nem értésetekről – kezdte a mondókáját. – Amig itt voltam, a Szindikátus terjedt, behálózta az egész szektort üzleti tevékenységeivel! Mára viszont csupán egy vagyunk a többi árnyékszervezet között. A bűnösöket kiválasztottam, szörnyű kínhalált halnak. Kell Bambik termelési vezető, Jordi anyagbeszerző, és a szolgakereskedelemért felelős Marrd – fogják el őket!
A terem őreiként posztoló kiborgok engedelmesen megindultak, és elvezették az emlitett társaságot.
- A rabszolgaszállitmányt megkétszerezzük – jelentette ki Sinisto.
- Növeljük a termelést, Omek igazgató?
- Kiterjesztjük a befolyási övezetünket, gyártásvezető – felelte Sinisto. – Mától a befogott szolgák teljes állományát feldolgozzuk. A gépi elemek beszerzése nem jelent akadályt. Rabokra pedig nincs szükségünk.
- Mostantól nem csak a tarisi nemeseknek és a coruscanti nagykutyáknak szállitunk majd kiborg testőrséget – folytatta Sinsito. – A vezetőség ezennel utasitásba kapja a termelés felfuttatásának megkezdését! A vevőkörünket is bőviteni óhajtom. Ezután szállitani fogunk a legnagyobb szervezeteknek is. Vegyétek fel a kapcsolatot a Fekete Nap, a Kanjiklub, a Bala-Tik Klán, a Zulla Kalózköztársaság, a Zann Konzorczium, és az Eminenciás képviselőivel is. Egész hadsereget hozunk létre nekik, miközben a Szindikátus befolyása és gazdagsága a többszörösére nő!
- A találkozókat megszervezzük – hajtott fejet egy idős twi’lek férfi. – Az Eminenciás viszont a huttokkal üzletel. Nem tartom túl jó ötletnek, hogy őt is...
- A huttokkal valóban nem foglalkozunk – hagyta rá Sinisto. – Viszont az Eminenciás sem. Biztos forrásból tudom, hogy kedvét leli a gépi harcosokban, úgyhogy vele is vedd fel a kapcsolatot!
- Úgy lesz, Omek Nagyúr.
- Kezdjétek meg a beszerzési munkálatok kiterjesztését. Ha jól tudom, áll még a szerződésünk a Fekete Nappal. A többiekkel is kössetek élőanyag-beszerzési megállapodást. A rabszolgákért cserébe kedvezmény jár a kiborgjainkért. Ellenvetés?
Sinisto végighordozta tüzes tekintetét a társaságon.
- Fogjatok neki. Mától megváltoznak a dolgok. Ha valamelyikőtök nem végzi a munkáját, tudjátok, mi vár rátok. Mindannyiótokra.
A főigazgató az emelvény mögötti ajtón eltűnt a teremből. Szavaihoz nem kellett értelmezési kéziszótár. A Szindikátusban a hiba lehetősége egyenlő volt a hosszan tartó halállal. Varees helyettesítése alatt az emberei talán ellustultak, de Sinisto biztosra vette, hogy a puszta megjelenésével sikerült megkettőznie a tempót.
Saját gyártmányú testőrei mögötte csörtettek a szűk folyosón. Nem is álmodhatott volna náluk hatékonyabb hadierőt. Bár a mester biztositotta afelől, hogy hosszú évekig kell még a háttérben maradniuk, mire bemutathatják erőforrásaikat a galaxisnak, de Sinisto meg volt győződve róla, hogy ő maga még megéri a kiborgok bevetését. Ha a Sötét Nagyúr háborús erőfeszítésekbe kezd, meg lesz hozzá az alapanyaga és a pénze.
A folyosó végében megnyíló fal előtt elparancsolta maga mellől a testőreit. A nagyobb szalonba érkezve a bőrén tapasztalta a levegő lehűlését. Megkerülte a helyiség közepén levő obeliszket, és végighaladt néhány kisebb szobán.
A trónteremnek átalakitott helyiség egyik titkos bejáratán átsietve Sinisto szembefordult a trónussal, ahol valószínüleg Darth Vorennus székelt.
- Miért zavarsz most? – süvített bele a Sith Nagyúr hangja a levegőbe, anélkül, hogy a széke szembefordult volna Sinistóval.
- A felfokozott munkálatok hamarosan megkezdődnek, mester – hajolt fél térdre a főigazgató. – Tárgyalásokba bocsátkozunk a legközelebbi szerveződésekkel.
- Gondolom, nem kellene aggódnom amiatt, hogy jól képzett embereket adunk ismeretlenek kezébe – suttogta fenyegetően Vorennus.
- Akármelyik oldalról nézzük, ezek a mi embereink – mosolyodott el Sinisto. – Legvégső esetben nekünk engedelmeskednek. Mindenik egyed szerkezetében van egy gátló-chip, aminek aktiváláskor az alany a főigazgató parancsait teljesíti...
- Nem területi terjeszkedésre gondoltam, amikor arra utasítottalak, hogy indítsd újra a termelést! – csattant fel Vorennus. – Ezek a te gépezeteid semmit nem érnek az Erő sötét oldalának hatalmához képest!
- A beépített emberek hasznosak lehetnek, Nagyúr! – hadarta gyorsan Sinisto. – Csak előbbre vihetik a terveidet. A Szindikátus pedig szép lassan visszaszerzi azt a vagyont, ami egyszer a birtokodban volt, mester. És azt a hatalmat is, ha nem nagyobbat!
- Kár, hogy a Jedik nem alkalmaznak testőröket – mondta némi hallgatás után Vorennus. – Most már alaposabban végrehajtanánk a 66-os parancsot. De a Jediknek vannak alvilági barátaik... Hmm. Erről majd máskor fogunk tárgyalni, Sinisto gyermekem! Most menj... Mással kell foglalkoznom.
Sinisto meghajolt a szék hátának, és elindult, hogy egy másik titkos járaton keresztül távozzon.
Eddigi elégedett arckifejezése gondterheltté változott. Ugyanis eredetileg, amikor még a Sith Nagyúr Darth Vorennus nem volt benne a képben, úgy tervezte, hogy saját magának alakít ki egy bűnbirodalmat. De aztán a tudomására hozták, hogy a Vorennusok utolsó leszármazottja, a Szindikátus örököse évszázadokkal ezelőtt csapdába esett a Korribanon. Cal Omek, azaz Sinisto nem véletlenül ment a Sith Akadémiára...
Csakhogy a terve kudarcba fulladt, ugyanis mielőtt megtalálta volna Vorennust, hogy megölhesse, beszipkázták a tanoncok közé.
Szerencséjére az Erő közbenjárásával minden a helyére került. Végül is Vorennus megjelenése még meg is segíti a dolgokat. Sinisto rendelkezett az Erő hatalmával, de az ereje nyers és zabolálatlan volt. Szüksége volt egy tanárra, hogy kamatoztathassa a képességeit. Darth Vorennussal a háttérben a Szindikátus még nagyobbá nőhet, mint azt eredetileg elképzelte...
Amikor a kesselis pulthoz ért, megint elégedetten nyúlt a pohár után.
|
|
|
Taris
Feb 11, 2016 1:20:23 GMT 1
Post by darthshantal on Feb 11, 2016 1:20:23 GMT 1
Zavartan ébredt. Magához tértek az érzékei, meg kellett tennie az első lépést. Felöltözött, végre nem kellett titkolnia a kilétét, a múltját. Egyetlen dolog volt amit soha nem akart volna eldobni magától, a fénykardjai. Olyanok voltak számára mintha a testrészei lettek volna. Felcsatolta őket az övére és kilépett a hajó rámpájára. Elindult. A gondolataiba mélyedt, észre sem vette a személyzet elismerő tekinteteit, akár melyikük mellett elhaladt mind felkapta a fejét és mintha egy "hőst" látott volna úgy néztek utána. Érzékei Hassant keresték és Jaredet. De érzékelt még valakit...Dyant. Az átkozott Jedi nem értette meg hogy nem áll be egy újabb "szektába"?! Nyilván ünnepelteti magát, és már a droidokat is megpróbálta a "FÉNY" felé fordítani. Megállt az orvosi ajtajában és a férfira nézett aki észre sem vette hogy ott van. - Jól vagy? - kérdezte halkan. Hassan felé fordult és elmosolyodott. - Jó kör volt. Meg kell hagyni. És összeszedtél egy újabb hódolót. - mondta fáradt hangján. A Jedire gondolt. - Kilométerekről érezni a Jedi-szagot a hajón ne aggódj. Át akar téríteni a "jó" oldalra. Pont kapóra jött neki ez hogy hősként ünnepeltesse magát és a Jedi rendet. - mondta cinikusan a lány. - Nem vetted észre ki a valódi "hős" a hajón? - mondta Hassan kajánul elmosolyodva újra. - Ugyan már....A Jedi kollégámnak köszönheted hogy visszajutottál a hajóra. - legyintett a lány. - Te azért segítettél mert a TÁRSAD vagyok....Jedik....csak mert a Rend és a társadalom ezt kívánja...jelen esetben így elérhette hogy a küldetésének célját elérje...TÉGED! - mondta és a kijelzőre nézett maga mellett, majd újra a lányra. - Ez a sorsuk. Nem kell hogy oka legyen annak ha segítesz valakin. - mondta és nagyot sóhajtott. -Mennem kell! - mondta és már elfordult Hassantól amikor az újra megszólalt. - Nem sokszor hagyja el a számat egy ilyen mondat: Bámulatos voltál...és nincs olyan hogy rossz vagy jó oldal....te jó helyen vagy még akkor is ha azt egy "vak" nem így látja. - mondta elismerően, teljesen megdöbbentve a lányt. - Köszönöm. - lassan visszafordult, majd hirtelen megindult, határozottság nélkül a férfi felé. Megállt a férfi ágya mellett, Hassan megfogta a kezét. - Te képes lettél volna megadás nélkül meghalni értünk....szembenéztél a halállal...nem féltél...TE vagy a HŐS! - és a férfi arcához hajolt majd egy csókot adott annak homlokára. Hassan már csak a lány elviharzó alakját látta, megszólalni sem tudott. Shantal a hídra tartott. Az őrök kérdezés nélkül beengedték. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt és belépett rajta. Jared fel alá sétálgatott gondterhesen. - Jared! - szólította meg. A férfi hirtelen mint akit megijesztették úgy nézett rá. - Elnézést csak igen elgondolkodtam....Beszélnem kell veled. - a lány bólintott és összekulcsolta maga előtt a kezeit várva a mondandójára. Két fénykardja elővillant a derekát körülfogó ruhadarab alól. Jared tekintete a két fénykardra tapadt. - Hassan le van tőled nyűgözve....teli fújta a hajót azzal ahogy a Tarison harcoltál a Jedivel és a kyborgokkal. Látom most már nem szégyenled előttünk a kilétedet. Hassan jól érezte annak idején azt hogy nem vagy...átlagos! - mondta és újra az arcára tekintett. - Miről szeretnél velem beszélni? - kérdezte visszatérve a tárgyra. - Ne itt...gyere! - mondta, a lány összeráncolta a homlokát és elindult a férfi után. Egy tárgyalóterembe léptek be. Jared az italokhoz lépett és kitöltött két pohár fehérbort. - Kérsz? - mondta a lánynak és odanyújtotta a poharat. Shantal bólintott szótlanul, és az Erővel magához húzta a poharat. Jared meglepetten állt és nyelt egy nagyot. Shantal leült és a férfi felé fordult. - Megint bajban vagy ugye?...Elárulnak a gondolataid...érzéseid amiket sugárzol magadból. - mondta könnyedén és végigmérte. - Most már minket is alávetsz a "hatalmadnak" és a gondolataink közt mászkálsz? - nézett rá idegesen Jared. Leült és feltette a lábait az asztalra mint aki próbál magabiztosságot sugallni. - EZ NEM HATALOM HANEM ÁTOK! Ez az ÁTOK mentette meg az életed. És nem használom továbbra sem rajtatok...szimplán csak olvastam a mimikádból testtartásodból....a kiképzésen tanították. De köszönöm a bizalmat....Minek is beszélgetünk tulajdonképpen ha te nem bízol bennem? - hangja dühös volt, jogosan. - Sajnálom...Össze vagyok zavarodva. Nagy a nyomás. - mondta magába fordulva és a poharat fixírozta nem mert a lány parázsló szemeibe nézni. - Kik voltak azok az alakok? Sithek? Azok ugye? Talán fel akarsz adni...kell a pénz?! - mondta kihívóan, és megvetően a szemeibe nézett. - Bizalom igaz?! Pont te esel nekem az előbb most meg feltételezed hogy feladlak...már megtehettem volna hatszázszor. Találkozhatsz velük ha akarsz...nem tudnak rólad semmit és nem is te érdekled őket ne aggódj. - Shantal megcsóválta a fejét. - Gondolod...Az Erőhasználóknak nem kell kérdezősködniük ahhoz hogy érezzék hogy egy másik hozzájuk hasonló is van a közelben. Az az alak egyenesen rám nézett miközben te a padlón fetrengtél...TUDTA hogy ki vagyok. A másik aki téged fojtogatott ő kis pont a rendszerben...de az idősebb az nem lehet akárki. Engem Ő érdekel. - mondta és várta a választ Jaredtól. - Ő az Árnyék Szindikátus új feje...többet én sem tudok...a fiatalabbik pedig a régi vezetője a szövetkezetnek. Az idősebbet "mesternek" szólította Omec őt pedig amaz Verissnek aztán mint kiderült az eredeti neve Sinisto. - Shantal hangosan felnevetett majd beleivott a borba. - Úgy látom ez a legújabb divat a galaxisban....ugye Abu?! - és tovább nevetett. - Sajnálom. De most nem ez a lényeg. - mondta morgolódva. - Hanem?! - Shantal fölényben volt...nem szerette ezeket a kicsinyességeket Jaredben, mégis elismerte csavaros észjárását és a marketing érzékét. - Van egy munkám a számodra. A te képességeidre van szükség ehhez a munkához. - Shantal megemelte a szemöldökét. - Mégis használjam ezt a "hatalmat" mégis jól jön igaz?! Kissé gyakorlatias vagy tárgyias a gondolkodásod nemde? - kekeckedett vele Jared felvette a kesztyűt. - Idefigyelj, ha te ehhez a csapathoz tartozol sajnos muszáj vagy azt tenni amit én mondok...mert ennek a csoportnak én vagyok a vezetője...ha ez nem tetszik beülsz a hajódba és továbbállsz de légyszíves akkor tedd meg azt a szívességet hogy a Jedidet is magaddal viszed. - Shantal mereven a falat bámulta, sértetten. - Neked van szükséged rám mégis mindenkiről kiderül valami amiről "elfelejtett" szólni! Gyűlölöm a hazugságot, abban nőttem fel a Sitheknél! - mondta ingerülten továbbra is a falhoz beszélve. - Nem is tudom ki volt az aki csupán azt rejtegette előlünk hogy Sith és ráadásul Wenthar császár egyik szökött játékszere....kiről aztán kiderül hogy ő maga is elég jelentős "képességekkel" van megáldva és lehet hogy végig úgy rakosgattál minket ahogy kedved tartotta!!!! - nyomatékosította a dorgálását Jared a felemelt hangsúllyal. - 1:1 . Most Boldog vagy? - arcán fölényeskedő mosollyal tekintett Jaredre. - Bejön ez a harciasság akár milyen hihetetlen. Persze természetesen nem ez az ami miatt először megakad rajtad az ember szeme...Mégis egy gyilkos lakik benned akit nem hagysz kitörni magadból...próbálod elfojtani, sőt megfojtani. Ez nem egy átok...neked jövőd van a bérgyilkosok között. Én célt tudok adni az életednek...ha tudunk együtt dolgozni velem gondtalan életed lehet, mindig itt fogunk állni melletted. - Shantalnak ezek a szavak hiányoztak az életéből. Elgondolkodott. - Mit kell tennem? - kérdezte hidegen és tárgyilagosan hidegen hagyta hogy Jared finoman bepróbálkozott nála, már megszokta az efféle mondatokat. - Egy szenátort kell megölnöd Coruscanton aki túl sokat tud a szindikátusról. A többit majd a megbízónk fogja elmondani. - mondta Jared. - Fizetség? - kérdezte tettetett flegmasággal. - Nincs többé bujkálás, nincs többé vérdíj stb... - mondta mosolyogva. Shantalt már annak a gondolata feltüzelte hogy Coruscantra kell mennie. Ott az egyetlen élő rokona a nagybátyja, aki álnéven dolgozik a szenátusban. Végre! - Az én hajómmal megyünk! - mondta és kecsesen az ajtó felé sétált. Jared ábrándozva nézte tovább. - Héjj pattanj már és gyerünk! - szólt rá újból.
|
|
|
Taris
Feb 11, 2016 14:18:13 GMT 1
Post by sithlord on Feb 11, 2016 14:18:13 GMT 1
Vorennus Nagyúr elméjében sötét gondolatok cikáztak, ahogy átgondolta a helyzetét. A trónteremben kellemes félhomály uralkodott, csupán pár elektromos fáklya világította meg, a gazdagon berendezett hatalmas termet.
Bár ő lett a Szindikátus vezetője, sejtette hogy Veriss vagy Omek vagy Sinisto vagy hogyishívják ezt az alakot, a helyére tör már most is. Persze próbálkozhat az arcátlan kutya ahogy akar, őt nem fogja legyőzni! Elég bolond került az útjába ahhoz hogy pontosan tudja és ismerje a gyengeségeiket. Sinisto pedig gyenge, máskülönben nem esett volna a Korribani ál Sithek fogságába…
Aztán itt volt ez a lány is akire rögtön felfigyelt. Erős volt de nem voltak céljai, inkább hatalmas zavart érzett benne, nem pedig a higgadt és sötét nyugalmat, ami a Sith Nagyurakat jellemezte. Mégis használhatónak bizonyulhat, és ezt hamarosan bebizonyíthatja azoin a küldetésen, amivel ő maga bízta meg. Persze Vorennus az árnyékban marad, személyesen ő nem fog beszélni a lánnyal, ennek még nem jött el az ideje… Viszont arról gondoskodott a Szindikátus hálózata segítségével, hogy úgy tűnjön mintha a lány meghalt volna a Taris feletti légi csatában, amikor üldözték őt a hatóság emberei. Emberei sikeresen meghamisították a videó felvételeket, a hatóságok pedig a megfelelő ellenjavadalmazás ellenében szemet hunytak...Így a lányról sikerült elhitetni hogy tökéletesen HALOTT! Majd új nevet és személyazonosságot is kap, feltéve ha engedelmes szolga lesz és megteszi azt az apróságot amit a Szindikátus kér tőle… Sinestot már elküldte a lány fogadására. Vorennus Nagyúr pedig forrón remélte, hogy a lány nem fog ellenkezni.
Shantalék siklója éppen ott ért talajt ahol legutóbb is, Sinesto és pár testőr már várta. -Jöjjetek! -intett Jarednek és a lánynak akik komótosan kászálódtak elő a kis siklóbol. -Kövessetek és megbeszéljük a részleteket!
A két „vendég” és az egykori Főnök elindultak Sinesto irodájába, hogy megtárgyalják a részleteket...
|
|
|
Taris
Feb 15, 2016 0:00:49 GMT 1
Post by darthshantal on Feb 15, 2016 0:00:49 GMT 1
- Rossz előérzetem van ezzel a találkozóval kapcsolatban. - mondta halkan a lány Jarednek. - Ne aggódj, te csak maradj mögöttem, majd én beszélek. - mondta Jared és lesétált a rámpáról. - Héjj talán nem gondolod hogy majd csendben állok mint egy szolgáló míg ti egyezkedtek felettem???!!!! - fakadt ki Shantal. Jared csak megrázta a fejét...női hiszti. - Figyelj kisasszony! Ezek nem azok az alakok akikkel olyan marhára szívesen tárgyalok! Valljuk be te néha túlfűtött vagy...amivel csak a bajt kevered magad körül. Szóval ha jót akarsz magunknak maradj veszteg...Ott van Sinisto. Gyere. - mondta és lezárta a beszélgetést. Shantal elnézett a férfi válla felett és rápillantott a magas férfira aki néhány őrrel maga körül lent állt a rámpa előtt. - Üdvözlöm...Újra, köreinkben. Kérem fáradjon utánam. - mondta fölényesen és végigmérte előtte a lányt. Jared észrevette a dolgot. - A mesterem rendkívül örült hogy ilyen hamar vállalták a munkát. Még ha nem is a maga babérjainak lesz köszönhető az esetleges teljesítés. - mondta gúnyolódva a csuklyás férfi. - A FŐNÖKE nem kifogásolta a döntésem miszerint Shantalt küldöm el a feladat teljesítésére. - válaszolta diplomatikusan. Shantal szíve szerint letromfolta volna rögtön a kellemetlenkedő férfit. Nem sokáig tudja magát türtőztetni.
|
|
|
Taris
Feb 15, 2016 16:56:36 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 15, 2016 16:56:36 GMT 1
Jared meglepő csendességgel szegődött a magas teremtmény nyomába. Shantalnak feltűnt, hogy az eleddig magabiztosnak tűnő férfi most lehorgasztott fejjel lépked, mint valami másodosztályú alak, mint egy alattvaló. Aztán, amikor hármasban haladtak végig egy hosszú, megvilágítatlan folyosón, Cal Omek alakja megrezzent.
A test körvonalai lassan elmosódtak, hullámossá és egyenetlenné váltak. A főigazgató már egy humán alakban lebegő démonra hasonlított.
Shantal épp ezért igencsak meglepődött, amikor Jared bátorsága visszatért – a férfi, mintha rádöbbent volna a saját erejére, felkacagott, és gúnyosan intett a megváltozott teremtménynek.
- Már megint a hatalmadat fitogtatod? – mondta lekezelően. – Csak az a baj, hogy nem vagy egyedül vele! Ezt a többi barátod is meg tudja csinálni!
- Ez az igazi alakom – morgolódott a szellemszerű, de mégis emberinek kinéző férfi.
- Hát persze, Tawrich – biccentett immár elkomolyodva Jared. – Szinte el is felejtettem, hogy ti komorbidok a fajotok utolsó képviselői vagytok. Shantal, ő nem a vezetőnk, csupán az egyik szolgája.
- A Sötét Vezér hívei vagyunk – háborodott fel Tawrich, és szembepördült Jareddel. – Te viszont vigyázz, Solo. A kegyelmes úr elégedetlen a teljesítményeddel. Nagyon.. haragszik.. rád.. – mosolyodott el gonoszul, kihangsúlyozva minden szót.
- Nem.. elégedett? – ráncolta a szemöldökét Jared, és beléptek a liftbe. – Mégis miért ne lenne...
- Te voltál a legbizalmasabb szövetségese, és miután eltűnt, cserben hagytad őt! – dörrent rá Tawrich. – Amikor Varees átvette az igazgatói széket, és a saját zsebeivel kezdett törődni, te vajon mit tettél? Semmit. Amikor a Szindikátus vagyona stagnálni kezdett, mint a lélegzetét vesztett bestia, te hol voltál?! Elég! Örülnöd kellene, hogy még élsz – tette hozzá csendesen.
Az ajtú kinyílt előttük, és a toronyszobában találták magukat.
A félhomályba borult helyiségben különös alakok foglalták el a hosszú asztal melletti székeket. A fekete, jellegzetes mintákkal átszőtt köpenyekbe öltözött társaság lopott pillantásokat vetett az asztalfőn terpeszkedő teremtmény felé. A humánszerű Sinisto arcbőre fénylőszürkén csillogott a sötétben. Kezei kékesen meredtek elő szűk talárjának ujjaiból. Shantal, Jared, valamint az időközben a helyére telepedő Tawrich vele szemben léptek be.
A dermesztő csendet végül maga Sinisto törte meg.
- Légy üdvözölve köreinkben, Darth Shantal – mondta, enyhén meghajtva a fejét. – A szolgálataidat szívesen vesszük.
- Enyém a megtiszteltetés – vetette oda türelmetlenül Shantal, mire Jared figyelmeztető pillantásával találta szembe magát.
- Ó, Jared Solo – fordult most a férfi felé Sinisto. Éles hangja hasította a levegőt. – A tékozló fiú – ugye nem felejtetted el, hogy én voltam az, aki engedetlenséged ellenére megkértem a Nagyurat, hogy hagyjon életben.
- Engedetlenség?!
- Szegény fiú – csóválta a fejét Sinisto, és megvakarta nedvesen sima, keskeny arcát. – Micsoda sors vár itt rád... ülj le! Ami pedig az új orgyilkosunkat illeti – szeretném, ha mindennel tisztában lennél, kedvesem. Meg kell értened, miért fontos ez a bizonyos szenátor. Nos, ki segít nekem? – villantotta körbe a tekintetét.
Egy ideig semmitmondó csend uralta a helyiséget. Aztán az egyik szélen ülő köpenyes jelezte felszólalási szándékát – mindkét tenyerét az asztallapra támasztotta, és a kígyószerű illető felé fordította kérdő tekintetét. Sinisto alig észrevehetően bólintott.
- Kegyelmes úr – kezdte a teremtmény. – A közelmúltban tudomásunkra jutott egy s más a szenátor viselt dolgairól. A kiborgjaival meg van elégedve, mégis panaszkodik. Olyan információkkal rendelkezik a Szindikátusról, amivel meggazdagodhat... mi pedig elbukhatunk.
- Nem ezért kell elintézni – suttogta Sinisto hidegen. – A felvetésed mégis helytálló, Narcass. Azonban sokkal messzebbre nézünk most a Szindikátus ügyeinél. Eljött az idő arra, hogy beleavatkozzunk a helyi politikába. A Köztársaság ketté fog szakadni – mielőtt ez bekövetkezik, a Tarisnak függetlenné kell válnia. Nem fogom kockáztatni azt, hogy belefolyjunk a konfliktusba... Mikorra tudunk felkészülni a teljes tarisi kormány leváltására, Ciucet? – fordult egy másik csatlósához.
- A kormány levál... leváltására? – visszhangozta zavarodottan a komorbid.
- Kételkedsz bennem, Ciucet? – szűkült össze Sinisto szeme. – Ejnye...
- Nehem, kegyelmes uram. Csupán csak... nem értem, amit a Köztársaságról mondtál.
- Nem érted – Sinisto hűvös hangjától egy fokkal sötétebb lett a teremben. – Nem értitek. Pedig olyan egyszerű. Működésbe hoztam bizonyos terveket. Biztosíthatlak benneteket, hogy a Köztársaságban polgárháború fog kitörni, mégpedig azelőtt, hogy a Sithek vagy az EGB felmorzsolja őket! Egy ilyen esemény nyomot hagy minden tagrendszerben. Azt akarom, hogy mire az általam említett események mozgásba lendülnek, a Taris kiváljon a Köztársaságból. Két nap múlva elém hoztok egy részletes felmérést a helyi politikai viszonyok jelenlegi állásáról. Amire a kedves szenátorunk meghal, és mielőtt új képviselőt küldhetnénk a Coruscantra, a Taris a mi kezünkben legyen! Nem akarok csalódni a képességeitekben...
Néma csend fogadta a szavait. De Sinisto olyan szilárdan ült a társai között, mint egy kőszobor a kerti törpék között. A puszta jelenlétével uralta a környezetét. Csatlósai félelemmel vegyes tisztelettel függtek a pillantásától, és mire eltelt a következő perc, megnövekedett a feszültség, ami átszőtte a levegőt.
Több szó nem esett. Mindenki tudomásul vette a feladatát, de Sinisto szava nélkül senki sem mert felemelkedni ültéből. A sűrű levegőben egyre hangosabbá váltak az apró hangok. A halk neszek, minél több idő telt el, annál hangosabbá váltak. Már-már zavaró lett egyik-másik sötét alak egyenletes lélegzése. Senki sem nézett sehová, mindannyian előre bámultak, és várták, hogy mikor ér véget a kellemetlen várakozás.
- Miközben a szenátort meggyilkolják – biccentett Shantal felé Sinisto, miután abbahagyta a merengést -, ugyanabban az időpontban ti leváltjátok a kormány egyéb tagjait. Vesztegessétek meg a nemeseket, raboljatok el gyerekeket, családokat, ha kell. Aki nem áll mellénk, azonnal meghal. A kulcsszereplőknek viszont mindenképp pusztulniuk kell, de amint említettem, fontos, hogy a szenátorral egyszerre haljanak meg.
- Ez nem ilyen egyszerű – tiltakozott Tawrich. – Még ha elő is húznánk a vostroya-vong szavazás kártyát, akkor sem válhatunk le csak úgy. Egy államcsíny megszervezése...
- De igenis ilyen egyszerű!! – sipította haragosan Sinisto, és felpattant. – Ez nem egy államcsíny, ez színtiszta, nyílt támadás!
- Méltóságos úr, még te sem lehetsz ennyire vak – replikázott tovább a komorbid. – Ha sötétben akarunk maradni, ezt nem így kell intézni... áá!!
Sinisto intett egyet, mire Tawrich arca felhasadt. A mély sebből sötétvörös vér szivárgott elő, és jópáran felszisszentek az asztal körül.
- Ejnye, Tawrich – sziszegte a kékesszürke alak. – Ne kényszeríts... ne merészelj! – kinyújtotta a kezét, mire az elmosódott körvonalú férfi mintha megmerevedett volna. Aztán hangos ordítássorozat hagyta el a torkát, amint összehúzódott arcizmokkal reszketni kezdett. A férfi kiborította a széket maga mellől, és a padlóra zuhanva szenvedett tovább. – Elég! – kiáltotta mintegy magának Sinisto, és abbahagyta a kínzást. – Ez a marakodás nem vezet semmire.
- Elindítjuk a Taris függetlenítését a Köztársaság egészétől – jelentette ki ellentmondást nem tűrve. – Darth Shantal, a feladatod egyszerű – elutazol, és megölöd Berty Torbes szenátort. Ha sikerül balesetnek intézni, ha nem, úgy fogunk eljárni az itteni kormánnyal is.
- Értettem, Nagyúr.
- Nem vagyok Nagyúr – mosolyodott el Sinisto. – Sokkal több vagyok, minthogy annak szólíttassam magam. De ez a bájolgás a megszólításomról jelentéktelen. Megkaptad a feladataidat. Mehetsz!
- Valóban... bölcs döntés beavatni egy kívülállót? – kérdezte az egyik komorbid.
- Épelméjű vagyok – jelentette ki Sinisto, miután Shantalék távoztak. – Egyébként nincs jelentősége. A tervek törékeny dolgok, én nem tervezek. Shantal valami egyébre vágyik... nem érdeklik a mi játékaink. Eredjetek, az idő sürget!
|
|
|
Taris
Feb 25, 2016 1:41:55 GMT 1
Post by darthshantal on Feb 25, 2016 1:41:55 GMT 1
- Te meg vagy húzatva? Mi volt ez a Nagyúr meg ilyenek? Megmondtam hogy ne szólj egy szót sem! - Shantal egy ideig figyelmen kívül hagyta Jared szövegelését majd kisvártatva egyszer csak hirtelen megállt és kiegyenesedve, mereven hátrafordult. - 1 : Sajnos nekem úgy tűnt ahhoz hogy ne én beszéljek hanem Te ahhoz az kellett volna első sorban hogy HOZZÁD beszéljenek. 2: A Nagyúrazás azért mert ő meg nyilvánvalóan nem tudja hogy én nem MÁR nem használom a Darth nevet...és egyébként is próbálkozni meg csak lehet. Nem?! - a férfi levegőért és szavakért kapkodott, hihetetlenül felbosszantotta a lány nyugodt és kimért fölényeskedő kiosztása....vesztett pillanatnyilag de már "gyűjtögette a katonáit". Shantal újra visszaforfult és megindult újra a folyosón. - EZEK A PRÓBÁLKOZÁSAID AZ ÉLETÜNKBE KERÜLHETNEK! FELFOGTAD? Neked ott van a csiribú-csiribá erőd de gyanítomezek ellen még az sem segítene. - Jared ki tudta volna tépni az összes haját. - NE becsüld alá az Erőmet. Nem tartozok sehová és átkozom a napot amikor rájöttek hogy Erő-érzékeny vagyok....de néha nem sajnálom használni. Például azt már tudom hogy ez az ember csak egy bábú valaki kezében aki ténylegesen hatalommal bír! Engem Ő érdekel nem ez a Sinisto....nekem ő olyan mint egy hüllő. Számító, rideg és hazug lény. De ez nyilván csak az én csiribú-csiribá véleményem. - mondta pökhendien, utánozva Jaredet. A férfi elkapta a kezét és visszapördítette egy rántással. - Ehhez még a varázslásod sem kell hogy erre rágyere! Idefigyelj nekem semmi közöm a dologhoz hogy te kinek és mikor járkálsz a fejében....de elég öngyilkos ötlet! Mi van ha Sinisto rájön hogy turkálsz a fejében....ne próbáld meg még egyszer ha lehetséges! - az atyai pofonnal is felérő észosztásokat már megszokta Jaredtól. Mindig úgy vigyázott rá mintha a bátyja lett volna.
A VSD nyugodt hídján álltak egymás mellett, Hassant várták. Ehelyett Dyan jelent meg a bejáratnál. - Ki kell üttetned a hajómat. Azzal akarok menni. És szólj az embereidnek hogy cseréljék ki az álcázó berendezés akkumulátorait. - mondta csendesen Jarednek. - Sinistonak szólok ezzel kapcsolatban nem lesz gond! Feltöltjük a hajód raktárkészleteit, és fegyverkészleteit is. Ezekkel a fénykardokkal nem rohangálhatsz csak úgy Coruscanton. - mondta Jared és mind a ketten Dyant nézték ahogy közeledik.
- Talán készül valahová Shantal kisasszony? - kérdezte kissé túl halkan mintha azt nem akarná hogy Jared hallja. - Igen...Irány Coruscant! Együtt megyünk, útközben pedig átbeszéljük a dolgokat! - mondta és ezzel láthatólag is hatalmas örömet okozott a Miraluka férfinak. - Shantal! Hassant utánad küldhetem ha kell....ő megvéd és segít ha baj van! - mondta miközben a hangja megremegett. - Még nem tudom, meg akarom keresni a nagybátyámat és nem ártana megismerkednem a Jedik vallásával. - mondta egykedvűen és elsétált kecsesen ringatózva.
|
|