|
Taris
Nov 2, 2015 15:18:39 GMT 1
Post by darthshantal on Nov 2, 2015 15:18:39 GMT 1
Shantal belépett a hajó védelmi rendszerébe. Wenthar egy mindennel jól ellátott hajót adott az hogy ilyen könnyen a nyomára akadt egy Jedi annak oka volt. - El kellett volna játszanom ezt a roncsot valahol! Ki tudja hány fejvadászt állíthatott rám a mesterem amúgy is. - mondta magában bosszúsan. Ilyenkor jutottak eszébe az apja által mesélt régi történetek még teherhajós korából. Amikor kalózok és mindenféle bűnszövetkezetek fosztogatták őket. A homlokára csapott! - Hogy lehettem ilyen figyelmetlen. - szólalt meg hangosan és benyomott két gombot. A hajó míg a vizsgálatot végezte Shantal bosszúsan csóválta a fejét. Hamarosan a hajó testét mutató scanneren megjelent egy vörösen villódzó pont. Megvolt a tettes. - Rohadékok! - megtalálta a jeladót. Óvatosnak kellett lennie ha más nem elvinnie innét a hajót és magára hagyni. Kimerészkedett a hajó rámpájára és körbepásztázta a dokkot az Erővel. Karjai azonnal a két fénykardra csúsztak és előrántotta azokat. Megérezte valaki jelenlétét ám amikor közelebb férkőzött az Erővel ismerős "lenyomatot" talált. Visszaakasztotta a fénykardjait, és elmosolyodott. Hassan. Elindult a hajó törzse mentén és megkereste a jeladót. "Szép" nagai jeladó. A kiképzése tartalmazta ezeket az apró "fogásokat" is. Most észnél kellett lennie. - Hassan. Kérlek gyere velem! - szólalt meg a rámpa előtt. Nem sokat kellett várnia, a férfi kivont fegyverrel állt fel a szállítóládák mögül. - Erőhasználó vagy igaz? Talán egy Sith? - kérdezte lekezelően és büszkén. - Igen. De én már nem vagyok Sith...nem tartom magam annak és nem is voltam az...csak egy eszköz! - válasza nem volt köntörfalazó és nem akart rejtegetni tovább semmit! - Mindenkinek vannak titkai...Csak van aki ezek szerint arra használja a kis titkait hogy irányíthasson vele másokat! - Hassan összeszorított fogakkal préselte ki magából a mondatot, Shantal tudta is hogy miért. - Nem használtam arra az Erőt hogy titeket befolyásoljalak...és azért sem hogy mások nehezebben akadjanak a nyomomra. Ha használom az Erőt felfedem a kilétem és a többi Erőhasználó számára "láthatóvá" válok. Segítened kell. - mondta a lány esetlenségnek nyoma sem volt a hangjában. - És ezt most higgyem el? - kérdezte gúnyosan. - Ti is veszélyben vagytok... - de nem tudta végig mondani mert Hassan felcsattant. - MIATTAD!!! Mindent felbolygattál ami eddig működött... - mondta haraggal a hangjában és a fegyverrel a feje felé mutogatott. - Rendben. Akkor tényleg ki is az aki felbolygatott mindent? Én egy csapatként gondoltam magunkra...nyomkövetőt találtam a hajómon. Végig tudta valaki vagy valami hogy ide tartok és hogy veletek vagyok...én a ti bőrötökre gondoltam először hogy kimentem. NEM MAGAMRA! - hangja elvesztette nyugodtságát. - Igen, egy nyomkövetőt...tudod ki tette oda? Maryc Dar! Nagy bajban vagyunk kisasszony! - Shantal meglepődött Hassan információi hallatán. - Voltam fejvadász én is egykoron...akkor kerül össze az ember olyan arcokkal akiket aztán nehéz "elfelejteni" a szakmában. - folytatta. - Menjünk fel a hajóra! - mondta Shantal és hátat fordított a férfinak, az még utoljára végigpásztázta a dokkot és Shantal után ment.
- El kell vinnünk a hajót Tarison kívülre...van álcázóberendezésem és egy robogóm a hajómon. Ott leszedhetjük a nyomkövetőt. -vázolta fel a tervet. Hassan csóválta a fejét. - Azonnal rájönne...ezt ha eltávolítod leadja a jelzést a "tulajának". Ahogy Dar-t ismerem már teli van Taris a kutacdroidjaival...egy sunyi lusta féreg! Pakold össze a cuccodat a hajóból, intézkedem hogy Martin hajójára átkerüljenek. - és a kommjához nyúlt. - Martin...itt Hassan. Küld át G-3 4T-t és G-2 3T-t Shantal hajójához....Csak a droidokat kértem nem a kérdéseidet. Jó mulatást - és befejezte a beszélgetést. - Ezt a hajót felejtsd el. Kezd el törölni a létező összes adatot amit tárol. - utasította a férfi. - Már megtörtént. - Hassan helyeselve bólintott. Shantal és a két droid feltöltötték a szállító ládákat és azok átvitték a holmijait Martin hajójára. - Most pedig elvisszük a hajót...kapcsold be az álcázó berendezést. - Hassan leült a pilóta ülésbe kérdezés nélkül. Shantal arca tükrözte gondolatait. - De hát az hogy itt a dokkban álcázzam nem túl feltűnő? Szted ez senkinek nem fog feltűnni? - Shantal azt hitte kitér a hitéből. - Nyugi nézz csak fel oda? Mindenhol kamerák de megfigyelő a tornyokban egy sem. Mire esetleg valaki rátalál arra a felvételre hogy egy hajó elment addigra mi már rég nem itt leszünk. Nem foglalkoznak ők velünk. - és tényleg az imént távozott a megfigyelő toronyból a felügyelő. - Most. - a hajó álcázóberendezései bekapcsoltak és azzal együtt a hajó hajtóművei is. Hassan ügyesen kikormányozta a hajót a dokkból és irányba vették a horizontot.
|
|
|
Taris
Nov 3, 2015 10:47:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 3, 2015 10:47:18 GMT 1
Maryc Dar karpanelje felvillant, mire a fejvadász besietett a kommunikációs terembe. Az oldalsó falnál levő követőpulthoz sietett, leült, és a fejére tette a nagy hatótávolságú fejhallgatót. Átállitott néhány kapcsolót az előtte elterülő terminálon, hogy tisztábban hallhassa a zörejeket. Nem pusztán a saját hallására támaszkodva megállapitotta, hogy Shantal hajója lehallgatásbiztos volt, igy a nyomkövetőbe szerelt felvevőkészülék nem tudott aktiválódni. Ennek ellenére egy ismerős férfihang foszlányait vélte hallani..
- Csak nem... - dünnyögte, és egy másik panelhez lépett. Beirt egy jelszót, mire a pult fölött megjelent a dokk és Shantal hajójának a képe. Visszatekerte a felvételt egészen addig, amikor látta bemenni azt a férfit a nő hajójába. Kimerevitette a képet, és a kémprogramnak köszönhetően egyre jobban kitisztult az illető arca.
Dar elkáromkodta magát.
Látta már ezt az arcot, mégpedig a Fejvadász Céh berkeiben. A burnuszos illető valamikor maga is fejvadász volt, de mivel mindenkinél jobbnak gondolta magát, és mindig olyan helyeken járt a szája, ahol nem kellett volna, népszerűtlenné vált. Végül olyasvalakinek sikerült beszólnia, aki alaposan megleckéztette őt, utána megvonták a vadászati engedélyét. A férfi azóta nyilván álnevet használt, és Dar bosszúsan vette tudomásul, hogy a pasas megnehezitheti a dolgát.
A nagyképű, ostoba alak ugyanis ismerte az ő módszereit, és úgy látszott, nem a Shantal fejére kitűzött vérdijat akarta begyűjteni, hanem éppen ellenkezőleg. Segitette a kis ribancot.
Figyelte, amint a hajó felszállt. Sejtette, hogy néhai kollégája valahol egy veszélyes világon, esetleg a világűrben akart megszabadulni a nyomkövetőtől. A fickó ki fogja használni Shantal hajójának minden képességét, hogy meglóghasson előle. Természetesen megpróbálja őt megtéveszteni, és a hajót valószinűleg csalinak használja. Azonban Dar nem talált másik hajót a dokkban, ahová Shantalék átpakolhattak volna. Az is lehet, hogy nem volt ilyen hajó, talán újat vettek, vagy valahol a bolygón akartak letelepedni... Valóban ügyesen álcázták magukat, az biztos.
A fejvadász visszahivta a droidjait a hajójára, és amig a visszatérésükre várt, kiküldött egy nagyobb, gömb alakú interrogátor droidot, hogy kutassa fel azt a bizonyos második hajót kisebb kollégáinak segitségével. Tudta, hogy Shantal vissza fog térni a Tarisra, ő pedig nem akart a nyomába eredni. Itt marad, amig a nő vissza nem tér a barátaival. Lehet, hogy maga a célpont nincs is már a lekövetett hajón. Talán még mindig itt bujkál...
Ha azt akarta, hogy ne vegyék észre, hogyan gondolkodik, utánuk kellett volna mennie, vagy elküldenie a hajót, hogy elaltassa a gyanakvásukat. De neki egyéb módszerei is voltak erre.
Akár igy, akár úgy, túl sok kredit forgott kockán, hogy Dar elhamarkodja a dolgokat. A terem közepén elterülő széles holoasztalhoz lépett, és létrehozott egy fedett csatornát. A Külső Gyűrűnek ebben a részében néha akadozott a kommunikáció, ezért várnia kellett néhány percig, amig a hologram megjelent. Beütötte az egyik hamis azonositóját, mire a kék vonalak egy magas, szikár alakká álltak össze.
- Mit akarsz? - recsegte a vörös maszkot és páncélzatot viselő illető.
- A segitségedet - mosolyodott el Dar. - Tudom, hogy kire fáj a fogad. Én pedig el tudom mondani neked, merre találod.
- Nem kell mondj semmit - legyintett a másik. - Shantal még mindig a bolygón van, és én fogom előbb megtalálni. Úgy bizony. Rossz érzés lesz neked, Maryc, hogy egy újonc átvág? Hogy érzed magad?
- Erre nincs időnk, Red - rázta meg a fejét dühösen Dar. - Shantal felszállt, a hajója nincs a dokkban.
- Én is kint vagyok, és nem látok semmit. Ha igy akarsz megvezetni...
- Nyilván álcázta magát - vont vállat Dar. - Te pedig ebben vagy jó.
A vörös öltözetű fejvadász gépies hangon felsóhajtott. Végül azt mondta:
- Igen. Ebben vagyok jó.
Red Death apró hajójának pilótafülkéjében ülve megszakitotta a vonalat, és engedte, hogy régi emlékei újra a felszinre törjenek. Néhány évvel ezelőtt ébredt fel a Nar Shaddaa legmocskosabb szemétkupacában. Ezeréves álomba szenderitették. Emlékezett rá, hogy a Jedik lökték bele oda, és emlékezett, hogy valóban testi halott volt. Valaha az Erő nagymestere volt, faja alapján Sith, csakúgy, mint az elvei alapján. Azonban annak a kornak rég vége volt, és ő még mindig sok mindenre nem emlékezett, ilyen volt például az igazi neve..
Egyvalamit azonban semmilyen millenium nem törölhetett ki belőle.
A testét átjárta az a nagyfokú feketeség, amit a jelenkor Sithjei még mindig sötét oldalnak neveztek. Red Death nem is akart többre emlékezni, mostmár végleg az ölésnek szentelte az életét. Ragadozó volt, és az is marad. Nem érdekelték már sem az elvek, ideológiák, sem a galaxis sorsa. Semmi, csak az, hogy pusztithasson, és az, hogy ebből meg tudjon élni. Fejvadász volt, semmi több.
Lenyomatokat keresett, de vigyázott, Shantal nehogy megérezze őt. Nem elriasztani akarta, hanem visszaterelni a Tarisra. A régi időkben a Sithek az álcázás mesterei voltak, és bár érezte Shantal hatalmát, tudta, hogy az ő módszerét nem lehet kijátszani. Még a legnagyobbak sem tudnák, és nem azért, mert ő lett volna az erősebb. Hanem mert az Erőben voltak olyan módszerek, amelyek ellen egyszerűen nem létezett védekezés. Miközben Shantal nem érezhette őt, ő hamarosan ráakadt a lány energiáinak a hullámaira.
Tudta, merre haladnak.
Beizzitotta a hajtóműveit, és utána eredt. Úgy kellett elkapnia, hogy ne porladjon el. A megbizók látni akarták Shantal fejét, vagy a fénykardját.
Megvolt az az előnye, hogy az ő, Red neve, sem az alakja nem volt ismert. Még úgy sem, hogy megölte azt a hires fejvadászt, Frexis Denzet. Úgyanúgy fogja kitekerni Maryc Dar nyakát. Tudta, hogy a férfi át fogja verni őt, ezért felkészült, hogy ne is a Taris felé terelje Shantalt, hanem a Sith Űr felé. Persze tudta, hogy mielőtt még odaérne, Red Death fogja szétlőni az űrben.
Lassan kioldotta a manuálisan irányitható rakétáit, és bemérte a célt.
Aztán lőtt.
|
|
|
Taris
Nov 3, 2015 11:35:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 3, 2015 11:35:12 GMT 1
- Szörnyűek az emberek manapság, ez sajnos így van, senkiről sem lehet tudni, ki is valójában, különösen egy ilyen bolygón, mint a Taris, jóember. - kortyolgatta az italát Ulan, miközben nem nézett a miraluka jedire, remélve, hogy enélkül kevésbé tűnik számára ordas hazugságnak, amit itt előad. A kis embernek nem voltak illúziói, bizonyos volt benne, hogy a jedi valamilyen mértékben átlát rajta, azt viszont már kevésbé értette, hogy miért őt faggatja, ahelyett, hogy a célszemélynek tűnő alakokkal foglalkozna. De nem fog ilyen könnyen lerázni, döntötte el magában az ex-pártügynök. Már éppen visszafordult volna Diyan felé, hogy válaszoljon, amikor Joschi szaladt be a kocsma ajtaján, gyorsan felhajtotta a rózsaszín löttyöt a pultról, ami valószínűleg nem is az övé volt, és fejét ingatva Ulan és vendége felé hadonászott. - Balhé van odakint, haverok! Valami lövöldözés!
A kocsma jó néhány vendége, Ulannal, Joschival és a többiekkel egyetemben kitódultak a bejárat elé. Fölöttük, a felhőkarcolók magasságában jól lehetett látni egy kisebb, vöröses színű hajót, amint egy nagyobb, füstölő yachtot kerget folyamatosan tüzelve. A féligmeddig ittas társaságban gyorsan megszülettek az első fogadások, miközben Ulan azt a vendégcsoportot figyelte a szeme sarkából, akit korábban kiszúrtak - a szakállas férfiak a hajó felé mutogattak, és idegesen kiabáltak egymásnak egy Ulan számára ismeretlen nyelven.
A távolban szirénázás hangzott fel, ahogyan két TSF-rendőrségi sikló bukkant elő az egyik torony mögül, és a tüzelő hajó, valamint prédája után vetette magát. Tarison ritkán jelentek meg a rendőrségi erők a színen, a kisebb nézeteltéréseket simán lerendezhették egymás között az érdekelt felek a kocsmákban és sikátorokban... a nyílt ég alatti hajók közti tűzharc azonban más lapra tartozott... rontotta az imázst.
Ulan elszánta magát, hogy némiképp előmozdítja a helyzetet, még akkor is, ha ez veszélyesnek ígérkezett. Kacsintott Joschinak, mire a ryn odasétált a szakállas alakokhoz, és megvillant egy kreditchipet előttük. - Tesók, fogadtok velem és a barátaimmal, hogy a vörös nem tudja lelőni a szürkét odafent?
...
Heol Girdun feje kezdett fájni a sok kávétól, de nem tudta rávenni magát, hogy vizet igyon. Az ilyen napokon tanácsos volt gyorsan gondolkodni és szellemileg frissnek maradni, különösen, ha egész éjjel alig aludt az ember, hála a Taris bőséges szórakozási és ellenőrzési lehetőségeket kínáló klubjainak. A felügyelő éppen fél szemmel a napi jelentéseket olvasta, fél szemmel pedig a kocsmát figyelte, amelybe ügynökei bevitték a jedit, amikor a felhőkarcolón lévő, kiugró kávézó plexije előtt egy nagyobb, sérültnek tűnő yacht húzott el, nyomában egy folyamatosan tüzelő vörös hajóval, majd két rendőrségi siklóval. Girdun elkáromkodta magát, és a komjáért nyúlt. - Irányítás, mi folyik a BB-12-34-es szektorban? - Engedély nélküli fegyverhasználat, felügyelő úr. A siklóink már elindultak. - Azt látom... szerepel bármelyik hajó a prioritási listán, amit adtam? - Máris ellenőrzöm... - hangzott az operátor válasza. - Öhm... úgy tűnik... a menekülő hajó a lista első öt hajója között van, felügyelő. A másik hajó azonosító kódja hamisnak tűnik. - Futtassák át az üldöző hajtóműjellemzőit az intergalaktikus körözési adatbázison, beleértve a nyilvántartott fejvadászokat. - rendelkezett Girdun - Ó igen... és lőjék le!! De legyen gondjuk rá, hogy a másik se szökhessen meg!
Rohadt fejvadászok, gondolta Girdun, bár ez megerősítette a feltételezését, hogy érdemes volt a jedi nyakára küldenie az ügynökeit... érdemes, csak úgy tűnik, elkésett, mert bárki után is loholt a jedi, néhány fejvadász úgy tűnik, megelőzte. Akkor pedig az eddigi üldögélés és kávézás teljesen hiábavaló volt, fejvadászok nyakára mégsem ültethet fedett ügynököket.
Eközben az egyre magasabbra emelkedő Red Death folyamatosan tüzelő hajója mögött felbukkant két rendőrségi suhanó, és figyelmeztetés nélkül tüzelni kezdtek...
|
|
|
Taris
Nov 3, 2015 19:24:51 GMT 1
Post by kaindiyan on Nov 3, 2015 19:24:51 GMT 1
-Valóban kedves Ulan. De tudja, hogy én hogyan találtam meg a partnerem? Próbálja meg, nézzen a másik ember szemébe. Érzékeny, sebezhető lényt fog látni, valakit, aki biztonságot, boldogságot, szeretetet keres. Valakit, aki képes nagy, önzetlen együttérzésre, aztán kizárólag önmagát tartva szem előtt gázol át másokon. Valakit, akit megsebeztek, és aki cserébe szintén sebeket osztott. Aki képmutató, gyermeki, árva és harcos egyszerre. És ha mélyen a szemébe néz, akkor meglátja a lelkét. És fölfedezed benne azt, amit saját emberi mivoltodból már ismersz. Ugyanez az érzés fogott el, amikor először találkoztam vele és megéreztem őt.
Valójában nem hazudtam, mert valóban ezt éreztetem amikor Kyle-al megbeszéltük a részleteket és láthattam őt Kyle elméjén keresztül. Igaz én ugyan nem nézhetek mások szemébe, hiszen a megszokott módon nem is lettem volna rá képes. Le akartam rázni ezt a kettőt, hiszen Shantalhoz vezető emberek csak egy karnyújtásnyira voltak és nem hiányzott volna ez a kettő, hogyha elfajul a dolog. Elmetrükkökkel meg nem sokat értem volna, hiszen nem tudtam volna mindenkit meggyőzni arról, hogy nem láttak és itt sem voltam. Szóval már az is megfordult bennem, hogy kisurranok a mellékhelységbe egy részegnek adom a köpenyem és pár kreditért cserébe megkérem, hogy fusson ki innen olyan gyorsan amennyire csak tud. De egyenlőre még nem kellett ilyen lépésekhez folyamodjak, hiszen a tervem eddig jónak bizonyult. Pár ital és aztán kíváncsiak lesznek beszélgetünk egy kicsit, talán néhány Jedi trükköt is bevetek és már is megvan Shantal. A kellemes gondolati világomból csak Joschi zökkentett ki, aki kiabálva adott hírt valami balhéról. A fenébe is... Így most másik tervet kellett kieszeljek. Szóval megvártam még a tömeg nagy része kiáramlik majd lassan én is követtem őket. Joschi, hogy jöhetett kintről, ha elviekben a mellékhelységet használta és észrevétlenül sem juthatott ki. De most valami más érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy elkéstem és ennek az egész lövöldözésnek köze van ahhoz amiért itt vagyok. De a tény most már nem hagyott nyugodni, hogy ez a kettő rejteget előlem valamit. Szóval Ulan és Joschi mellé léptem.
-Én is a szürkére fogadok...
El sem akartam hinni, de most magamban is egy Sithnek szurkoltam, hogy élje ezt most túl. Nem akartam, hogy ez az egész egy kudarccal érjen véget. Csak annyit kellet, hogy kitartson elég ideig, ameddig a hatóságok oda nem érnek, ha egyáltalán értesítette őket valaki. Közben ettől eltekintve továbbra sem hagyott nyugodni a tudat, hogy a kettő valamiben tényleg sántikál. Most talán felfedem magam, de kénytelen leszek használni az Erőt Nem érdekelt, hogy felfedhetem magam, de jobbnak láttam, ha most biztosra megyek és megtudom, hogy valójában kik ezek. Szóval csak Ulanra néztem, akik kettőjük közül nyilván az okosabbik volt, így tehát kénytelen voltam vele kezdeni. Kiváncsi voltam, hogy mit is találok az elméjében...
|
|
|
Taris
Nov 9, 2015 11:47:00 GMT 1
Post by sithlord on Nov 9, 2015 11:47:00 GMT 1
Hassan al Iftahan elkáromkodta magát, ahogy szembesült azzal hogy üldözik őket, méghozzá az egyik Fejvadász kollegája. Ehhez még hozzájárult a helyi rendőrség járőr szolgálata is. Tényleg ennyire fontos lenne ez a lány? Hogy ennyien akarják elkapni? -Kapaszkodj! -mondta a lánynak. -Ez húzós verdikt lesz!
Jared Solo a kocsmát elhagyva azonnal felvette a kapcsolatot a helyi alvilági ismerősével, aki az Árnyék Szindikátus embere volt. Sietve pattant az egyik emberének a tehersiklójába és elfoglalva a pilótafülkét, máris instrukciókat adott a VSD fenn maradt parancsnokának hogy azonnal lépjen be a Taris légkörébe. Jared nagyon dühös volt, hogy a lány eloldalgott mellőle hogy aztán bajba kerüljön…
Éppen nyerésre állt sabaccban, amikor különös morajlást és felzúdulást hallott a kantinában. Shantal persze eltűnt valamerre, Jared hagyta hogy a lány elmenjen a dolgára vagy ahova akart, de az emberét Hassant utána küldte. Jobb az elővigyázatosság, gondolta magában a bandavezér. Elmosolyodott azon hogy immár a lányt akarja védeni azzal, hogy utána küldte Hassant. Kíváncsian kiment a kantina előterébe, ahol többen is a holonet híradóját nézték. Láthatóan harc bontakozott ki két hajó és a hatóság emberei között. Jared elkáromkodta magát amikor felismerte az egyik hajót…
Az azonosító kódok elfogadása után, a VSD hangárjába leszállt Jared hajója. A férfi idegesen pattant ki és azonnal a hídra sietett. Meg fogja torolni ezt az arcátlanságot! A hatóság ugyanis gyakorlatilag le volt fizetve, méghozzá a Szindikátus által. Az hogy üldözőbe vették a Szindikátus egyik emberét és ráadásul még lőttek is rá...nos ez vért kíván!
Hamarosan a két hajó és a hatóság emberei között fokozódott a tűzharc, majd Hassan elégedetten vette tudomásul hogy a hatósági hajók hirtelen eltűnnek, így már csak annak az átkozott Maricnak a hajója üldözte őket. Hassan pontosan tudta hogy ez miért következett be. A hatóságok kenőpénzt kaptak rendszeresen attól a szervezettől, amelynél ők is dolgoztak. A Szindikátus pedig nagyon nem szerette, ha a rendőrök beleszólnak a dolgaikba...Jared, Eallah áldja a neved az eszedért! Hassan most már nem aggódott, hamarosan lezárul a dolog.
A hídon Jared éppen egy sebhelyes, ősz hajú fickóval beszélt. A holografikus kép, amelyen a Szindikátus egyik kápója jelentkezett, megremegett a zavarás és a titkosítás miatt. -Természetesen segítünk Jared! -mondta az ősz hajú férfi. -Eddig is nagyon jó szolgálatokat tettél nekünk, illő hogy viszonozzuk! -Jared enyhén meghajolt a holografikus alak előtt. -Köszönöm Magiszter a bizalmát! -köszönte meg Jared a segítséget. -Természetesen a továbbiakban sem leszek hálátlan a Szindikátus felé! -jelentette ki, majd előhúzott egy adatkártyát amit a komterminálba illesztett. -Ezen érdekes adatok és némi kredit található a legutóbbi akciónk után! Biztos érdekelni fogja a Szindikátust a lefizethető újonc rendőrök névsora és adatai! -a Magiszter elégedetten bólintott. -Jó szolgálatot tettél nekünk ismét Jared Solo! -közölte elégedetten a Magiszter. -Vedd úgy hogy a lány máris megmenekült! Térjetek vissza Tarisra, beszédem van veletek és az új kollegátokkal...személyesen! -a szigorú őszes férfi holoképe immár elenyészett, Jared pedig visszament a hangárba hogy újra a Taris felszínére menjen. Nagyon remélte hogy Shantal épségben megmenekül…
Hassan még mindig igyekezett kitérni üldözője elől amikor hirtelen ezüst páncélzattal borított csatacirkálók, a Szindikátus hajói jelentek meg a kijelzőkön. Hassan megint elkáromkodta magát, de aztán ez örömujjongásra váltott, amikor a Szindikátus hajói szilánkokra robbantották az üldözőjét… Jó öreg Dar, Eallah irgalmazzon fekete lelkednek, intézett rövid fohászt Istene felé Hassan. Azt persze nem sejtette hogy egy másik fejvadászt ért utol a halál... Hirtelen aktiválódott a rádiójuk és egy recsegős hang szólalt meg. -A Szindikátus nevében kövessenek! Ellenállásnak helye nincs! -Hassan elkomorodott. Mi a francot akarhatnak? -Értettük! Azonnal betápláljuk a követési Vektorokat! -Hassan jobbnak látta engedelmeskedni. -Rendben! A VSD Serenitynek már jeleztük az új koordinátákat! Az Erő legyen önökkel! -köszönt el a hang tulajdonosa Hassanéktól. -Nos kisasszony! -fordult Shantal felé a férfi. -Hamarosan megismerheti az új Főnökeit!
Eközben a kantinában, ahol egy Jedi várakozott arra hogy az általa keresett személy életben marad e vagy sem, egy rodiai lépett hozzá egy cetlivel. Kain Dyan meglepődött és gyorsan elrakta a cetlit, miközben átfutotta az írást ami állt rajta.Bár vak volt miraluka létére, de az Erővel ugyanúgy látott ha nem jobban, mint mások.
„Ezeken a koordinátákon megtalál! Jöjjön oda amilyen gyorsan csak lehet!”
Dyan sejtette ki lehet az üzenet feladója. Régi barátja aki jelenleg a Szindikátus Magisztere. Nem tudta el se képzelni, mit akarhat tőle öreg barátja. Azt pedig a Jedi sem sejthette, hogy a barátjához mások is tartanak jelenleg, akik között ott van az a lány akit keres...Dehát az Erő már csak ilyen szeszélyes.
|
|
|
Taris
Nov 9, 2015 12:01:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 9, 2015 12:01:17 GMT 1
Ulan arckifejezése egyszer csak megváltozott. Az imént még Joschit bökdöste, hogy fogadjon a szakállasokkal a harc kimenetelése, most azonban, miközben miraluka vendége szemek nélkül meredt rá, zavartan megvakarta a fejét. Úgy érezte, mintha hirtelen el kellene mondania valamit...
Joschi egy rakás kredittel tért vissza. - Na, lássuk... - mondta elégedetten a ryn. - Te is benne vag, Ulan? - Hát... nem kellene jelentenünk előbb Girdun felügyelőnek? - szaladt ki Ulan száján, majd zavartan meredt maga elé, aztán a rynre, aztán a mellette álló vendégekre. Többen felkapták a fejüket a közismert felügyelő nevének hallatán. A miraluka jedi félig még mindig Ulan irányába nézett, azonban láthatóan egy mellette álló alak is lekötötte a figyelmét. - Girdunt mondtál-e? - kérdezte reszelős hangon egy, a Basicet erősen törő aqualish-i. - Én.. - hebegte Ulan. - Hát csak annyit mondtam...
Odafent fényes robbanással darabokra szakadt az üldöző hajó, Joschi pedig kihasználta a hirtelen támadó tapsvihart és káromkodást a fogadók részéről, és kiráncigálta a tömegből Ulant. - Nyertünk? - nézett rá bambán amaz, miközben a ryn futni kezdett. - A fejedben turkált, lebuktunk miattad, gyere már! - ráncigálta tovább társát a ryn. - De miért rohanunk? - Mert még mindig nálam van az összes pénz, amivel fogadtak...
...
A sokadik kávézóban ülve Heol Girdun komja felcsipogott. Meglepetésére Doldur Vann jelent meg a képernyőn. - Mi a helyzet, miniszter? - Girdun fél szemmel még mindig a tűzharcot figyelte a hajók között. Aztán egyszer csak döbbenten vette tudomásul, hogy az üldöző felrobban, a rendőrségi siklók pedig lemaradnak. Odafent egy ezüstös cirkáló sziluettje lebegett. - Jöjjön vissza az irodámba, Girdun. - Vann hangja furcsán tompa volt. - Most azonnal. Akció leállítva. - Miniszter, én.. - Girdun összevonta a szemöldökét. Mibe tenyerelt? - Várom fél órán belül. - Vann bontotta a vonalat.
Girdun a komja pillantott, majd az üres kávéspohárra. Vann természetesen megtehette, hogy leállítja, erre azonban korábban még egyszer sem volt példa. Visszafordult a makrotávcsövéhez, és döbbenten látta, hogy az ügynökeinek nyoma veszett. A jedi kíséret nélkül sétafikált a kocsma vendégei között. - Nyomorult bérencek... - mormogta magában. Úgy döntött, épp elég volt a kávéból mára. Vann határozottan elrontotta a napját.
|
|
|
Taris
Nov 11, 2015 22:31:22 GMT 1
Post by darthshantal on Nov 11, 2015 22:31:22 GMT 1
Taris egy távoli pontján Shantal hajója kecsesen landolt az indákkal beszőtt épületek közé. Nem tudta mi vár rájuk úgyhogy egy pillanatra kiterjesztette az Erőt. A szenny és a mocsok ami megérintette az Erőn keresztül elborzasztotta. Ezek közé került...ő aki a galaxis egy irigyelt kasztjához a Sithekhez tartozott? De egy pillanat alatt elhessegette ezeket a Sötét Oldal által vezérelt gondolatokat...ő már nem tartozik közéjük. Lesétáltak a rámpán, már vártak rájuk. Két Devaroniai és egy chiss férfi, hatalmas vibrolándzsákkal nem kifejezetten barátságos arckifejezéssel mérték végig őt és Hassant. - Indulás! - adta ki a parancsot és maga elé mutatott. Hassan és Shantal összenéztek. - A ti főnökötök mindig ilyen kedves fogadtatásban részesít titeket? - kérdezte gúnyosan és elindultak amerre a chiss mutatott. (Folyt.köv)
|
|
|
Taris
Nov 12, 2015 0:18:52 GMT 1
Post by kaindiyan on Nov 12, 2015 0:18:52 GMT 1
Tudtam, hogy nem lesz teljesen tökéletes, hiszen akár mennyire is sokat gyakoroltam, most nem tudtam a figyelmem elterelni a kibontakozó harcról. A küldetésem sikere függött azon, hogy túléli-e Shantal az ütközetet és amit még ennél jobban is utáltam, az, hogy nincs beleszólásom az eseményekbe. Nem lehetek ott, hogy bármit is tegyek. Viszont bíznom kellett abban, hogy az Erő nem hiába vezetett ide, hiszen az Erő útjai kifürkészhetetlenek még a legnagyobb mesterek számára is. Így minden koncentrációmat bevetve néztem bele Ulan elméjébe, ami úgy látszott, hogy még működött is, ami talán azt bizonyítja, hogy nem egy profival állok szembe. Kezdtem megörülni az eredménynek, amikor a koncentrációmból egy Rodiai lépett hozzám, ami meglepő volt, de amikor észrevettem a kezében heverő cetlit gyorsan az egyik markomba gyűrtem a legkisebb feltűnéssel. Nem szándékoztam, hogy beleszólok a két kém meneküléséből, hiszen azzal csak figyelmet vonnék magamra és fölöslegesen sodornám bele maga, egy olyan dologba ami nem hiányzik a jelenlegi helyzetemben. Tehát mihelyt a kettő sietve távozott újra feldobtam a csuklyámat és lassan kisétáltam a tömegből, miközben a tenyeremben széthajtva a kis papírt és elolvastam ami rajta állt. Az hajóm felé sétálva, megannyi kérdés vetődött fel bennem. Kitől kaphattam ezt az üzenetet? Még is miért kémkednének utánam? Harmadrészt pedig, egy Sith miért is hagyatkozna olyan emberekre akik a kellő pénzért el is árulnák őt, talán nem teljesen igaz amit mondanak a Sith büszkeségről. Nem sokkal a dokkok előtt eszembe jutott, egy lehetséges ember aki ennek az üzenetnek a feladója volt. A levél nem mástól mint az egyik régi barátomtól származhattak, így talán már nem kell azon aggódjak, hogy egy csapdába sétálok. Talán mondhatjuk is, hogy jól jön egy kis nyugalom a társaságában azok után miután megtapasztaltam Taris "vendégszeretetét". Közben pedig már a hajóm előtt álltam, és miközben a bejárat rámpáján sétáltam felfelé, már azon gondolkoztam, hogy mennyi kérdést is fogok feltenni rég nem látott barátomnak. Talán még abban is segíthet nekem, hogy megtaláljam Shantalt és megkönnyítheti a feladatom, hiszen jelenleg már csak az ő útmutatásában bízhatok, mert fogalmazhatunk úgy, hogy nélküle zsákutcában lennék. Lehet, hogy örültem annak, hogy a Sith túlélte ezt az egészet, viszont arra az egyre nem gondoltam, hogy azután mi lesz? Nem lett volna egy nyom sem amin elindulhatnék. Közben pedig már a pilótafülkébe értem amelyet csak az ajtó halk szisszenése jelzett. A székemhez sétáltam, majd helyet foglalva hátradőltem.
-Girdun felügyelő... Jobb lesz óvatosnak lenni.
Suttogtam magam elé, végigsimítva a szakállas arcomon. De ennél több időt most vesztegethettem, hiszen mint tudjuk, mindig több a kérdés mint a válasz. Ideje volt, hogy útnak induljak újra. Tehát betápláltam a megadott koordinátákat a fedélzeti számítógépbe így a robotpilóta egyből oda vitt ahová kellet és így egy kis időm is maradt magamra. Mert nem az számít, hogy mennyi időd van, hanem, hogy hogyan használod azt ki. Elővettem a fénykardomat és magam elé helyeztem azt. Egy régi de még mindig használatos meditációs technika volt a Jedik között, hogy az Erdő segítségével darabokra szedni a fegyverüket majd újra összerakni azt. Ez mindig megnyugtatott miközben magamban a következőkön elmélkedtem. A Sith, nem hiába jött ide, hiszen itt elég könnyű elbújni bárki elől, legyen az egyszerű ember vagy Erő használó. A zsúfolt utcák és az élet zaja még az Erőn keresztül is nehéz egy embert megtalálni hacsak nem lehetetlen, kivéve ha az ember tudja, hogy merre nézzen. Ezért be kell valljam elismerem a taktikusságát, bár egy Sith nem élhet sokáig, ha nincs meg benne a kellő ambíció és ravaszság. Ahogy végeztem, már meg is szólalt a fedélzeti számítógép jelezve, hogy megérkeztem a koordináták által jelölt helyre. Nekifogtam a landolásnak, miközben lehúztam a fejemen még mindig ott lévő csuklyát, sőt már a köpenyemre se volt szükségem, mivel most nem kell veszélyre számítsak lehetőleg így azt a hajómon hagytam. Majd a kijárati ajtóhoz léptem, amely halk szisszenéssel nyílt ki és elkezdtem lefelé sétálnia rámpán, ahol már az Erőn keresztül kiszúrtam a fogadó bizottságot.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 12, 2015 15:45:58 GMT 1
A Magiszter már alig várta, hogy öreg barátja a Jedi megjelenjen, hiszen meglehetős aggodalommal töltötte el az, hogy az embere Jared Solo az az idióta zsoldos felszedett egy Erőérzékeny valakit. Egy lányról volt szó, aki nemrég került Jaredék hajójára és ez a Magisztert igencsak nyugtalanította.
A kopasz és meglehetősen kövér férfi, kényelmes íróasztala mögött üldögélt, a gyönyörű brokát selymekkel díszített falú és előkelően berendezett irodájában. Hatalmas ébenfa asztala mögött ülve a Magiszternek volt lehetősége elmélkedni és átgondolni a tennivalókat. Márpedig a Szindikátus vezetése, a kémhálózat fenntartása, a sok-sok szervezkedés, rengeteg gondolkodást igényelt. Végül, a drága selymekbe bugyolált testű férfi felállt az asztal mellől és lassan, gondolkodva járkálni kezdett a felbecsülhetetlen értékű szobrait megtekintgetve. Szemközt a plafonig érő polc roskadásig meg volt rakva ritka könyvekkel és pergamenekkel. Főleg Sith ereklyéket gyűjtött, de volt egy egy értékesebb darab a Jediktől is könyvtárában. Valamiért vonzódást érzett ezek iránt a dolgok iránt, bár azt maga sem tudta volna megmagyarázni hogy miért…
A magas boltozatos falak, egyfajta fennkölt előkelőséget tükröztek a látogatók felé, és a Magiszter pontosan ezt akarta. Lord Varees az Árnyék Szindikátus Magisztere és második embere adott a formaságokra. Az irodának nevezett hatalmas lakosztály közepén még egy aranyból kivert téglájú és gyémántokkal díszített ivókút is volt, meglehetősen giccsessé téve az amúgy is gazdagon felszerelt helyiséget. A hatalmas ódon faajtón, amely a bejáratot volt hivatva őrizni, most kopogás hallatszott. Varees pedig kenetteljes és behízelgő hangján invitálta be vendégét.
-Jöjjön be! -mondta a Magiszter, erre válaszul kinyílt a hatalmas ajtó és belépett két őrséget teljesítő katonája. Mindketten a Szindikátus egyenruháját viselték. Varees sejtette mit akarnak és erről meg is bizonyosodott amikor a katonái elmondták jövetelük célját. -Nagyuram! -kezdte el a rangidős, régi páncélzatba öltözött katonatiszt. -Egy Jedi kér bebocsátást, arra hivatkozik, hogy az ön régi ismerőse! -Varees arcán egy pillanatra ravaszkás öröm suhant át ami aztán el is tűnt. -Engedjék be! -utasította a közben tiszteletteljesen meghajoló katonáit. -Vezessék elém Lord Dyant! És készítsenek elő a számára egy lakosztályt! -a katonák máris elmentek, hogy teljesítsék a Magiszter parancsait.
Varees újra helyet foglalt a termetes íróasztal mögött, és türelmesen várakozott vendégére, a Jedi barátjára.
|
|
|
Taris
Nov 15, 2015 18:14:16 GMT 1
Post by kaindiyan on Nov 15, 2015 18:14:16 GMT 1
Az, hogy megjelentek az őrök már nem volt más teendőm, csak követnem őket még elvezetnek remélhetőleg öreg barátomhoz. Az őrök, ahogy odaértek hozzám, biccentettek, hogy kövessem őket és nekem eszem ágában sem volt másképp cselekedni. Miközben tovább haladtunk a cél felé, nem éreztem szükségét, hogy egyikőjük elméjébe is belenézzek, hiszen az üzenet szerin, nem volt okom azt feltételezni, hogy csapdába sétálnék. De végképp csak akkor nyugodtam meg, amikor az utunk egy iroda ajtaja előtt ért véget. Az őrök egy hatalma fa ajtón kopogtattak először, miközben engem maradásra intettek.
-Jöjjenek be! - hangzott bentről, a parancs.
A hang ismerős volt bár, kicsit hallatszott rajta, hogy egyikünk sem lett fiatalabb azóta, mióta nem találkoztunk. Az őrök kinyitották előttem az ajtót, amely már egyet jelentett azzal, hogy beléphetek az irodába. A szemem elé táruló látvány elég meglepő volt. Sosem voltam nagy híve a fényűzésnek túldíszítettségnek, de nem is azon akadt meg a szemem, hanem magán a könyvespolcon. Nem hittem volna, hogy ekkora nagy vonzalmat érez az ereklyék után, nem hinném, hogy mindnek tudná a valós értékét. Talán csak olyan egyfajta díszként tartja ezeket, hogy ha fontos vendégek mint én, akiket személyesen fogadna akkor, megmutathassa ezen ereklyéket. De gyorsan be is fejeztem a nézelődést és inkább jobbnak éreztem, hogyha végre meg is szólalok, végre és megpróbálom kipuhatolni, hogy mi is lenne az a fontos dolog, ami miatt minél hamarabb ide kellett jöjjek. Közelebb léptem az asztalhoz, persze neki is helyet hagyva, hogyha esetleg elém akarna lépni.
-Varees! Hosszú idő telet el a legutóbbi találkozásunk óta. Mond, hogy bántak veled az évek?
Jobbnak gondoltam, hogy ha még nem térek rá egyből a tárgyra, hiszen, ha tiszták a szándékai akkor nyilván már sokkal hamarabb el fogja mondani ezt nekem, lehetőleg anélkül, hogy még egyáltalán rá kellene kérdezzek.
|
|
|
Taris
Nov 15, 2015 19:18:20 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 15, 2015 19:18:20 GMT 1
Maryc Dar fülkomja aprót sippantott, mire a fejvadász belesimult az egyik épület falának benyilójába. Apró, fekete droidja azonnal abbahagyta az elektromos ketyegést, és a férfi egyik válláról átmászott a másikra.
- Dar ügynök? - szólt egy női hang, amikor Dar aktiválta a kommunikátort.
- Jelen - felelte.
- A megbizás megszűnt - jelentette ki a hang. - Akció megszakitva. Nincs fejpénz.
- Dinna, ugye most viccelsz? - a fejvadászok összekötőjeként szolgáló nő volt az a kapcsolat, aki a Fejvadász Céh diszpécsere volt. Dar sohasem látta őt, senki sem látta, de tudták róla, hogy néha hajlamos a túlzásokra. Ilyen komoly ügyben azonban nem szokott hülyéskedni.
- A Céh megszűnt, Dar - felelte a nő, és hangjában szomorúság csendült. - Az Állomás felrobbant, és a fejpénzeket tartalmazó fájlok is.
- Az adattár... nincs többé?
- Ahogy Dengar sincs. Azonnal hagyd abba, amit csinálsz. Feleslegessé vált.
- De hogyan fogok megélni? Melyik magánzó fizetne annyit, hogy megérje dolgoznom?
- Engem nem kaptak el, és már van is egy kapcsolatom a huttoknál. A jutalom nem rossz. Most mennem kell. Jelentkezz, ha a Hutt Úrben vagy. Dinna vége.
Dar beütött egy kódot a karpaneljébe, és elindult vissza a hajójához. Ha nem is érte meg ez a küldetés, legalább Red Death elpusztult. Sosem szivlelte az arrogáns alakot. Egy vetélytárssal kevesebb.. vagy talán az összessel?
A Céh biztositotta a legjobb szerződéseket, amihez fejvadász valaha is hozzájuthatott. Ez a cég intézte a különböző megbizások összegyűjtését és reklámozását. Persze a huttok sem voltak túl fukarok, ha el akartak tenni valakit láb alól, de az ők megbizatásaik nem jelentettek presztizsnyereséget a galaxis egyéb régióiban. Dar nem szivesen lett volna hutt bérgyilkos. Ahhoz túl finom felszerelésekkel rendelkezett.
Mire a hajójához ért, apró droidparancsnoka már a rámpa előtt várta.
- A többiek mind visszatértek, Dar - jelentette a lebegő gépezet. - A Captivator indulásra kész. Bár nem értem, miért halasztasz el egy ekkora vérdijat..
- Induljunk - vágott közbe a fejvadász, és a pilótafülkébe sietett.
A tömör, szögletes alakú, de elegáns Captivator megkapta a felszállási engedélyt, és a levegőbe emelkedett. A sötétszürke hajó elszáguldott a horizont felé, majd kiért a nyilt űrbe.
Maryc Dar felkészült, hogy ismét eltűnjön a szinről. A hiperkapcsolóhoz nyúlt, és felkattintotta azt. A csillagok összemosódtak, és a hajó belépett a hiperűrbe. Dar megint felszivódott.
Egy bizonyos ideig...
|
|
|
Taris
Nov 15, 2015 23:54:38 GMT 1
Post by darthshantal on Nov 15, 2015 23:54:38 GMT 1
Hassan most járt először ezen a helyen. Jared sokszor említette a Magisztert de számára csak mint egy fantomként létezett. Shantalra nézett. Meglepődött a lányon, magabiztos és nyugodt volt, mint aki tudja mi vár rá. És Shantalnak nem kellett sokat keresnie a választ...TUDTA. Nem lehet nem észrevenni azt a "lenyomatot" amit egy Jedi hagy az Erőben. Gonosz csillogás tűnt fel a szemében...az ősi ellenség gyűlölete az ereiben csordogált még nem vetkőzte le a Sötét Oldal minden "ajándékát". - Itt van egy Jedi. Nyilván nem ok nélkül. - szólalt meg egyszer csak halkan és sejtelmesen. Hassan odakapta a fejét és összeráncolt homlokkal nézett a lányra aki mereven előre nézett azzal a hamis mosollyal ami nem sok jót sejtetett egy Sith-től. - Legalább nem egy Sith...akkor nagyobb bajban lennénk. Nem szeretnék összefutni Wenthar egyik "kis" ügynökével sem. Őszintén attól sem vagyok nyugodt hogy a Sith Birodalom Uralkodója által halálraítélt szökött Sith sétál mellettem. - és nagyot fújt bosszúsan. - Meg tudom magam védeni! Ezen ne aggódj...és tudom mit csinálok. Jobban mint te azt hinnéd. - mondta némi éllel a hangjában és kihúzta magát büszkén. Hassan hangosan felnevetett. - Persze te aztán már csak tudod...Egy dolgot tudsz kicsi lány és ezt jól jegyezd meg! Káoszt teremteni magad körül, és manipulálni másokat! - Hassan lenézően bólintott a végén, és szinte éreztette ahogy a lány fölé magasodott azzal hogy közelebb sétált hozzá. - Mit tudsz te bármiről is...te csak ezt a világot látod magad körül! Én érzékelem azt is amit csak mi Erőhasználók láthatunk. Sokkal nagyobb és szövedékesebb dolgokat, összefonódott sorsokat, mások gondolatait...elhiszem hogy irígykedsz erre de nem mindenkinek adatik ez meg kedves Hassan. - a férfi vérig lett sértve ezzel, utálta hogy a lány ilyen beképzelt és az ujja köré tud bárkit csavarni a szépségével és az Erejével. Nem értette mi haszna van Jarednek ebből a lányból.
A Chiss megállt egy nagy és díszes ajtó előtt. - Kérném befáradni önöket! - szólt az udvarias hang. Shantal felhúzta a szemöldökét és egy szúrós tekintet kíséretében elhaladt a chiss férfi mellett. Amint beléptek, Hassan akár egy kisgyermek az állatkertben úgy kapkodta a fejét. Shantal azonban csak egyvalamire koncentrált. Emelt fővel büszkén vonult be a hosszú folyosón. Megkapta amire várt! A Jedi ott állt tőle alig pár méterre.
|
|
|
Taris
Nov 18, 2015 16:31:45 GMT 1
Post by kaindiyan on Nov 18, 2015 16:31:45 GMT 1
Varees felállt a székéből és egy mosoly is megeresztett felém.
-Amint látod, elég jól. De látom a te sorod is elég jól megy. Fegyvermester mi? -Szegezte nekem a kérdést egy kis éllel a hangjában. -Be kell valljam, nem csalódtam benned, tájékozott vagy mint mindig. De felteszem nem csak egy kis baráti csevej volt az oka annak, hogy idehívtál. -Jegyeztem meg egy mosolyt megeresztve Varees felé. -Ugyan már, ha az ember magiszter, akkor ez a legkevesebb, nem mellesleg pedig tudod jól, hogy a tudás hatalom, de nem hiszem, hogy egy Jedinek kellene elmagyarázzam. -Miközben jót mosolygott a saját viccén. -Természetesen nem kell és ne érts félre, nem akarok tolakodónak tűnni, de még nem válaszoltad meg azt, hogy miért is hívtál most ide. - Jegyeztem meg, igyekezve nem hangot adva a nyugtalanságomnak és ugyanakkor az izgalmamnak. -Hát, az ok már úton van... -Jegyezte meg mosolyogva, az asztalához visszaülve és onnan bámult, sejtelmesen az ajtó felé.
Ötletem sem volt, hogy mi akar ez most lenni, elvégre még mindig lehetett csapda, de nem akartam elhinni hiszen, az már elég nyilvánvaló lenne és már tucatnyi alkalma lett volna ezt bizonyítani. Nem mintha nem bíznék Vareesben, de akkor is ő a Magiszter és van egy arculat amit fenn kell tartani barátság ide vagy oda. jobbnak láttam, hogyha most az erőhöz nyúlok és felmérem a környezetemet annak segítségével. Két őr az ajtónál ő és én, mást nem igazán éreztem, így most már sikerült megnyugodnom, hogy Varees szándékai tiszták. Még utoljára felpillantottam Vareesre aki éppen valamilyen iratokkal babrált, aztán lépéseket véltem felfedezni a szobán kívülről és nem sokkal később, kopogás hallatszott az ajtón. Viszont amit azután éreztem, az nem mindennapi volt. Egy másik Erőhasználó és csak egy ajtó választott el kettőnket. Nem ez nem lehet... ha ez valóban az akire gondolok, akkor azt jelenti, hogy itt állok a küldetésem teljesítése előtt.
-Hmm... Itt is van. -Jegyezte meg Varees a kopogás után. - Fáradjanak csak be.
Hangzott a parancs és nem sokkal később, egy férfi és egy nő lépett be. A férfi koránt sem kötötte le a figyelmem, hiszen most nem ő volt a fontos. Shantal ott volt előttem és most már nem csak egy hajszál választott el attól, hogy megtegyem azt, amit a Jedi tanács vár tőlem. Igyekeztem leplezni viszont az örömöt, ami hirtelen elfogott, hiszen még nem teljesítettem a küldetést és a felkutatás csak a kisebbik dolog volt, most jön talán a legnehezebb része.
-Köszönöm Varees, nagyra értékelem azt amit most tettél engedd meg, hogy a Jedi tanács nevében megköszönjem a szolgálatod, amit ma nekünk tettél. - Mondtam Varees felé fordulva - Nem élnék vissza a vendégszereteteddel, de nekem és a hölgynek egy kis időre lenne szükségünk, hogy beszélgessünk, ami lehet, hogy nem csak szóváltásból fog állni. Emiatt szeretnék egy nagyobb üres szobát, ahol kettesben lehetnénk, talán ha lenne olyan szoba ahol az őreid szoktak gyakorolni vívni vagy hasonló. Megoldható lenne ez? -Néztem kérdően Vareesra.
Eközben pedig az erőn keresztül, folyamatosan Shantalt figyeltem, elvégre egy Sith számára az megaláztatás, hogyha elfogják őket és ez a legkevesebb harccal történik. Szóval kénytelen, voltam arra felkészülni, hogy a kis csevegésünk talán odáig is fog fajulni, hogy meg kell ütközzek vele, mert nem veszi majd jó néven, azt amit tenni készültünk. Shantalla pedig csak négy szem között akartam beszélni, hiszen a mi beszédünk, négy szem között kellett beszélnünk, hiszen ott nagy valószínűséggel senki nem zavarhat majd minket.
|
|
|
Taris
Nov 30, 2015 23:17:36 GMT 1
Post by darthshantal on Nov 30, 2015 23:17:36 GMT 1
Varees zavartan a társaságra tekintett. Nem ismert a Jedire...úgy tudta nem hívei az "agresszív" társalgásnak. Az "ötlet" azonban nem Dyan fejében született meg hanem a lányéban. A miraluka férfi fejében lévő hang ugyanis nem a sajátja volt.
Hassan összeráncolta a szemöldökét. Azon gondolkodott hogy a Jedi honnan veszi egyáltalán hogy a lány szeretne vele "beszélgetni"?! - Ne aggódj Hassan minden rendben lesz. - Shantal pontosan hallotta a férfi fejében a gondolatokat és hidegen válaszolt. Méltóságteljes kimértsége annak szólt inkább aki határozottan átlépte a lány ingerküszöbét...a Jedinek. Felvonta a szemöldökét és Vareesre tekintett. - Akkor talán rendelkezésünkre bocsájtana egy "konferenciatermet"?- hangja cinikus volt. Varees vére kihűlt ahogy a lányra tekintett, szemei és tartása akár egy halálos ragadozóé. Csak tátott szájjal bólintott és az őrre tekintett.
- Nekem is veled kell mennem! Jared készül valamire! És ahhoz kellesz neki. - mondta Hassan miközben a terem felé vezette őket az őr.
- Ki az a Jared? - Hassan tudta hogy lényegtelen információ immáron. - Abu...De nem ez a lényeg. - mondta a férfi türelmetlenül de látta hogy akár a falnak is beszélhetne. A lány vérszomjas tekintete az őr előtt sétáló Jedit nézte. Mint egy megbabonázott őrült. Hassan feladta...lenyűgözte ez a momentum a lányban, az ösztönös gyilkos aki nem tervez mert nincs rá szüksége, kecses volt akár egy sárkánygyík, nem látott még ennél impulzivabb dolgot.
- "Meghalsz Jedi! " - mondogatta magában akár egy vámpír aki hosszú éhezés után megérezte a vér szagát.
|
|
|
Taris
Dec 11, 2015 22:40:00 GMT 1
Post by kaindiyan on Dec 11, 2015 22:40:00 GMT 1
A lány hangja, a fejembe, bebizonyította, hogy nem ez a kis beszélgetésünk, nem csak egyszerű vitázás lesz ideológiákról és ehhez hasonlók. De valahogy nagyon is jól tudtam, ott legbelül, hogy így vagy úgy de oda kötnénk ki. Másrészt, ahogy Kyle ismertetőjéből megtudtam, a lány egész életében csak egy fogoly volt, amiről talán Ő nem is tudott, de így már van némi előnyöm, azzal, hogy meg akarják ölni, ami arra enged következtetni, hogy nincs hová mennie. Szóval nem lett volna, mondjuk úgy, megnyerő, ha egy fegyveresen őrzött cellában próbálnám, meggyőzni arról, hogy kövesse inkább az Erő világos oldalát. Csak ugyan azt látta volna, mint amit eddig is tapasztalt a másik oldalon, egy fogoly lenne, semmi több. Így pedig megmutathatom neki, hogy többről van itt szó, mint ideológiáról vagy meggyőződésről. Látnia kell, hogy a szabadság, amit adhatunk neki, nem egy olyasfajta, amit a Sithek neveznek annak, hanem egy egészen más fajta szabadságot, ahol nem kell a testvéreitől és a mesterétől tartani, vagy önmagától. Hiszen annak is jó oka lehetett, talán csak merem remélni, hogy az lesz, hogy Shantal rájött, hogy milyen is az Erő sötét oldala és azért hagyta ott. Ha csak részben is ez lenne az ok, ezt kihasználhatnám, hogy bizonyítsam neki, miért is lenne jobb, ha megváltozna. Miközben az egyik őr útmutatásával, a „konferencia” terem felé tartottunk csak az előttem álló feladatra próbáltam összpontosítani. Viszont annak az ideje is eljött, hogy kiderítsük, hogy miben ki Shatnal barátja, aki velünk tart. De minden esetre az őrök lesznek olyan szívesek és kint tartják őt, mivel nem hiszem, hogy sok hasznát venném a céljaim megvalósításában így majd kint fog várakozni. De azért ideje volt egy kicsit feltérképezni a dolgokat. Lehet, hogy úgy hittem, hogy hittem jobb, ha csendben maradok, de azért jobb lesz még is valamennyit megtudni. Még Varees tanította nekem. Ő tanított meg arra: bújj el a tömegben, hagyd, hogy alábecsüljenek. Csak annyit tégy, amit elvárnak tőled, de abban ne legyen hiba. Ne fuss előre, figyelj és tanulj. Nem szégyen hátrálni, csald vele csapdába az ellenfelet. Jó tanácsok voltak, nagy hasznukat vettem itt is az évek során. Talán amit készülök tenni, belefér a tanulás fogalmába.
-Darth Shantal igaz? Úgy hallottam, hogy a Sithek ragaszkodnak az előneveikhez, hiszen az mindig jelentéssel és ranggal bír, nincs igazam? Viszont meg kell, jegyezzem, elég érdekes társakat választott magának. Maga szerint a csoport, akiben megbízik, mennyi pénzért adnák el önt, egy fejvadásznak, vagy a Sitheknek. Ha talán nem is ő, de a legénységnek is bőven elég lenne meghallani, hogy mennyit is képesek fizetni önért és hamar otthon találná magát, ahol nem hinném, hogy kesztyűs kézzel bánnának magával. Bár ez nem lenne új magának, hiszen ahogy a mondás is tartja: „a gonosz útját járva a hatalmat meglelheted, de a hűséget nem.”
Közben megérkeztünk a gyakorló teremhez. Égig érő falak, tükörfényesre csiszolt, mértani oszlopok, halottként csüngő vérvörös lobogók, steril fényözön. Nem is kérhetne talán mást a magam fajta, nem gyakran küzdöttem még ehhez hasonló helyen, lévén, hogy a Jedi templomban nem voltak ehhez hasonló szobák, amelyekben a vívást lehetet volna gyakorolni. Intettem az őrnek, hogy kísérje a lányt.
-A férfi kint marad és ügyeljen rá, hogy ne próbálkozzon semmivel, annyit viszont kérnék magától, hogy ne essen komolyabb baja, ha a bármi megfontolatlan dolgot is tenne. – Mondtam az őrnek, akit talán ez mind meglephetett, de elvégre Jedi vagyok és a férfi ártatlan a jelenlegi helyzetben. Mondtam majd, ahogy bezárult az ajtó a terem egyik végébe léptem és még mindig a termet szemlélgettem. Közben azért szemmel tartottam a lányt, nehogy valami merészet tegyen.
-Remélem hogy vannak kérdéseid, azzal kapcsolatban, hogy ki is vagyok és miért is csinálom ezt. De előtte nekem lenne néhány. Tudom, hogy illetlenség az ilyesmi, de valamit tudnom kell. Miért ragaszkodsz a sötét oldalhoz? Egy olyan közösséghez, amelyet csak az önzés, árulás és kétszínűség mételye tart össze. Kettős játszmák a hetente változó szövetségesek és ellenségek között, ahol minden forduló csapdába rejtett csapdát és buktatót takar. De te is feltetted magadnak ezt a kérdést nemde? Elvégre valamiért megszöktél tőlük és ezért vadásznak rád. Szóval valóban így képzelted el az életed, mint Sith? Tudom, hogy életedben nem láttál más utat és tudtál más utat elképzelni, korábban. Valahogy túl kellett élned és meg találnod és a saját Erődön megállnod, hiszen nem volt semmid és senkid, akiben megbízhattál volna, igazam van? Én mindössze egy másik utat szeretnék neked mutatni. Egy a békéhez vezető utat, ami kanyargós és hosszú is, de érdemes végig menni rajta. - Mondtam miközben már őt néztem és csak a fénykardom markolatán tartottam a kezem. Ki tudja, hogy milyen hirtelen tud lenni, főleg hogyha jó nyomon indultam el vele kapcsolatban. Mert a sértődöttségnek csak kell erednie valahonnan nemde?
|
|
|
Taris
Dec 15, 2015 1:21:07 GMT 1
Post by darthshantal on Dec 15, 2015 1:21:07 GMT 1
Hassan bizarrnak tartotta az egész jelenetet...idejön egy Jedi és "hittéríteni" akar? Valakit aki mint ahogy látta napról napra erősebb és egyre jobban tisztában van az erejével? Nem gondolta hogy Shantal az a lény aki nem tudná hogy mit akar. Látni akarta a lányt. Az oldalsó üvegfalnak tapadva nézte az eseményeket ahol szépen lassan egyre többen gyűltek össze. Tudta hogy így lesz...és ő döntötte el.
A beszélgetés vérgőzös hangulata a falakon kívül is érződött. - Kár gondolkodnod bármin is...Minden gondolatodat hallom ha akarod ha nem. A "csodálatos" ajándékom az Időrablótól. - mondta, tekintetét le sem vette a férfiról. Ugrásra készen akár egy wampa, várta a csatát amit megtervezett előre. Gyűlölte az erejét, gyűlölte a Jediket, gyűlölte a Sitheket. - Ahogy én is a tiédet! Sokat elárulsz magadról. - mondta a Jedi nyugodt hangon. - Hahaaha...tévedésben élsz. Csak azt tudtad meg rólam amit akartam...lényegtelen dolgokat. TE NEM TUDSZ RÓLAM SEMMIT! Még most is azon gondolkodsz hogy mi juttatott idáig, és mi az OK! - felnevetett a Jedi általa vélt naivságán. - Én legalább megpróbállak megérteni és nem akarlak elítélni. Előttem nem kell titkolnod a kiléted a természeted, a lényed. SZABAD VAGY! - igaza volt. Ki akarta őt megvédeni, megérteni! SENKI! - Te mit tudsz a szabadságról? Beszélsz olyan dologról amihez mint Jedi nincs is JOGOD! Te csak az Erő és a rend egyik fogaskerekének foga vagy...Isten báránya. NE magyarázd el nekem mi az a szabadság! - gúnyos tekintettel nézett a férfira és fel alá járkált előtte akár egy ketrecbe zárt vadállat. Tekintetében a megvetés és a büszkeség játszott. Alakja felegyenesedett és tündökölt a Sötét Oldal erejében. Őszintén, szenvedéllyel teli. - Bujkálnod kell és más lényeket kell ölnöd ahhoz hogy ezt a "szabadságot" megtartsd! Ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni! Az Erőt csupán arra használod hogy megszabadulj mindenkitől aki a szabadságodhoz vezető utat elállja. - mondta a férfi és maga előtt keresztbe tette a kezét. - GYŰLÖLÖM ezt az Erőt! NEM ÉN VÁLASZTOTTAM EZT! Ha tehetném odaadnám másnak ezt az "ajándékot" ez okozta az összes bajt az életemben! - mondta dühösen és összeszorított fogakkal dühöngött. - Hahh...Nem irónikus? Arra használod az Erőt hogy megszabadulj tőle? - majd egy sóhaj és fejcsóválás után folytatta - Nem hogy szabadabb lennél...még jobban magába szippantott a Sötét Oldal, gyűlöletet és félelmet, dühöt gerjesztve benned. NEM FOGSZ megszabadulni tőle! A rémálmok a mestered, örökké kísérteni fog. - Betelt a pohár a lánynál és a Jedi tudta ezt. Shantal a Jar' Kai és a Juyo harcmodorban volt jártas. Wenthar eredendően az agresszióra épített a lányban, és a gyors refkexeire ezért választotta számára ezt a formát amelyhez Shantal a két fénykardját készítette. Macskaszerű könnyedsége és magabiztossága pedig alkalmassá tette a halálos Juyo gyakorlására is. Ezzel a két technikával képes volt több ellenféllel és eggyel is ugyan úgy küzdeni. Lassan levette a tekintetét a férfiról és a köpenye csattjához nyúlt hogy kikapcsolja azt lassan levette a csukját a fejéről és a földre dobta. Kecsesen az övéhez nyúlt és egyetlen mozdulattal levette a két kardot amelyek életre keltek a kezében. - Erre semmi szükség. Én nem állok az utadban! Én ki akarlak szakítani közülük hogy végre nyugodt életed lehessen! - mondta Jedi de hangjában nyoma sem volt a kétségbeesésnek. - Te nem az utamban vagy...Te szimplán felesleges vagy számomra! Egy újabb ember aki meg akarja mondani mit csináljak....És szimplán GYŰLÖLÖM ezt az álszenteskedéseteket. - fogai közül kipréselődtek a szavak, és felkészült a Sötét Oldal elsöprő szenvedélyére, arra a halálos táncra amely oly emlékezetes marad. Wenthar sosem kedvelte őt eléggé...de azt ahogyan harcolt, azt a kecsességet, és azt hogy mennyire az ura a testének, a szenvedélyt ami a mozdulatait irányította....szinte irigyelte. Agresszív volt mégis lágy. Várta a Jedi reakcióját, hogy teljes erővel beleveszhessen a harc forgatagába.
|
|
|
Taris
Dec 15, 2015 17:55:08 GMT 1
Post by sithlord on Dec 15, 2015 17:55:08 GMT 1
Varees egy darabig őszintén érdeklődve hallgatta a Jedit de aztán elunta ezt a feleslegesen fecsegő pojácát. Meglehetősen unta már a hosszas erkölcsi prédikációit, valamint azt hogy azt hitte ők valami híresen remek barátok. A Jedi útjában volt, ahogy az a különös lány is aki Jaredék bandájába került. Éppen ezért nagyon megörült annak, amikor a lány és a Jedi találkozásának harc lett a végeredménye. Pontosan erre számított, azonban arra nem hogy a Jedi lesz az aki indítványozza azt hogy egy gyakorlóteremben, Varees saját edzőtermében bonyolítsák le a csatát.
És ez a Jedi ostoba volta ellenére jót tett ezzel a számára. Igazság szerint a terhelő és kínos „jóbaráttól” már meg akart régóta szabadulni így vagy úgy. Diyan túl sokat, túl sok kompromittáló dolgot tudott róla ahhoz, hogy életben hagyja. A lánnyal viszont tervei voltak. Hasznos eszköznek bizonyulhat a számára. Az Árnyék Szindikátus titokzatos vezetőjét eddig még senki nem látta csak egyedül Varees. A kopasz kövér férfi mindig is a második helyen foglalta el kétes helyét, mivel a vezér aki ezt a szervezetet irányította, túl nagy falat lett volna a számára. Kaal Omec, az Árnyék Szindikátus vezetője, Erőérzékeny volt. Vareesnak pedig esélye sem lett volna szembeszállni vele, hiszen különleges képességei segítségével a lassú mozgású tohonya férfit egy-kettőre legyőzte volna. Persze a Főnöke, Kaal jól tudta ki küldte rá azokat a kedves bérgyilkosokat a lakomáira, azonban életben hagyta második emberét. Varees értett valamihez amit Kaal nagyon nagyra értékelt. A pénzhez. A Szindikátusnak, bármennyire is sajnálatos volt, egyelőre szüksége volt Varees tehetségére. Azonkívül Kaalt remekül elszórakoztatta Varees kísérletezgetése a meggyilkolására vonatkozóan. Játéknak tekintette csupán azt, amit Varees véresen komolyan gondolt. Eddig egyetlen kísérlet sem sikerült, Varees valamennyi bérgyilkosa holtan végezte, vagy élőhalott Kaltech bérgyilkosként…
A Kaltech bérgyilkosok, Kaal Omac legértékesebb találmányai voltak. Félig humán, félig gép szörnyek, akik egyesítették a gépi hideg logikát a szerves életformák döntési képességeivel, valamint a rideg gépi kegyetlenséget, a humánok ravaszságával. Ezek nem kiborgok voltak, hanem értelmetlen gépi szolgák és gyilkosok. Csak a gazdájuknak engedelmeskedtek, ezt létrehozásuk pillanatában beprogramozták náluk. Általában bukott bérgyilkosokat, katonákat alakítottak át ilyen lényekké. Tehetségük és szakértelmük egyesült és kiegészült a gépi hidegséggel és precizitással. Varees valamennyi bérgyilkosa, akiket Omac ellen küldött, így végezte. A Szindikátus első embere pedig, értékelve és módfelett mulatva másodhegedűse kísérleteinek, visszaküldött egy pár Kaltech bérgyilkost Vareesnek...Természetesen ezek a gépi zombik mind engedelmeskedtek Omacnak, és bár a visszaküldött példányoknak Varees volt a gazdájuk, Omac volt az elsődleges mesterük. Vareesnek ökölbe szorult a keze, amikor eszébe jutott hányszor megalázta már őt Omac. Mennyire gyűlölte ezt a jedi utánzat patkányt…
Most azonban vissza kell térnie fontosabb tennivalóihoz. A speciális Kaltech gyilkosok már elindultak a gyakorlóterembe, egyrészt hogy felmérjék a lány képességeit, másrészt hogyha lehetséges, végezzenek a Jedivel. Diyan számára kellemetlen meglepetés lesz az, amikor egykori barátja majd csapdába csalja, és ez a meglepetés és a lány együttes ereje talán képes lesz végezni a nagy hatalmú Jedivel…
Máshol…
A kis sikló kecsesen landolt a Taris kikötőjének egyik leszálló platformján. Miután a kellő kredit és információ gazdát cserélt, a kis hajó utasai elhagyták a járművet és elindultak szétnézni a Taris kecsegtető felszínén. Vorennus és Veriss megérkeztek úti céljukhoz, amely a jövőt tartogatta nekik. Persze mielőtt beléptek Taris légkörébe, tenniük kellett pár óvintézkedést. Vorennus emlékezve az adattárban olvasottakra, átbuherálta a hajó számítógépes kódrendszerét, így az most már Köztársasági azonosítóval rendelkezett. A külső burkolaton pár molekula átrendezésével, az ESB jelvény is eltűnt a hajórol, helyette egy kereskedő család szimbóluma jelent meg. Mind két dolgot az Erő segítségével hajtotta végre az idős Sith, a koncentráció alaposan kimerítette. Most viszont sikeresen megérkeztek végre és zökkenőmentesen.
-Azt hiszem a legjobb az lenne ha információt gyűjtenénk először! -vetette fel az ötletet Vorennus, Veriss egyet értett az idős Sithtel. -Ahogy óhajtod Mester!Tudok errefelé pár kantinát, ahol információval szolgálhatnak a Szindikátusról! -Vorennus biccentett és ajkain rideg számító vonás jelent meg. -Akkor menjünk… -az idős Sith hirtelen megakadt mondanivalójában. Megérzett valamit, vagy valakit… -Ez egyre érdekesebb lesz Veriss Nagyúr! -folytatta vidáman.
A két férfi hamarosan úgy eltűnt még a környékről is, mintha sose léteztek volna...
|
|
|
Taris
Dec 17, 2015 16:47:16 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2015 16:47:16 GMT 1
Az arcukat csuklyával elfedő Darth Vorennus, a Bane-i Rend Sötét Nagyura, valamint újdonsült szövetségese és tanitványa, a meghatározhatatlan nemű Veriss elvonultak a különböző űrhajóalkatrészeket bemutató standok mellett, és a fősétány felé vették az útjukat. Taris nem tűnt felüditő látványnak: az évezredekkel korábbi bombázás maradványai már réges rég eltűntek, de a bolygó maga sosem nyerte vissza régi szépségét.
A hajdan a teljes glóbuszt átfogó város több településre vált szét. A Tarison újra voltak erdők, felszaggatott, megtépázott zöld területek, és nem voltak a coruscanti épitészetet utánzó lakótornyok. Ehelyett sok helyen egybeépült, magas épületegyüttesek emelkedtek az ég felé, parkokkal, szökőkutakkal, és a természet látható megnyilvánulásaival, minél kevesebb fémmel. Ettől eltekintve a lezárt területeken még ma is gigantikus nagy lyukak ásitoztak a földben.
Veriss elbámult az egyik távoli épitődorid felé. Majdnem teljes négyezer év kellett egy ekkora világ újjáépitéséhez, és a felújulás még mindig tartott. Ezzel szemben mindennek a lerombolása csupán néhány órába tellett.
Nem jártak messze az űrkikötőtől, amikor egy népes helyiség felé vezetett el az útjuk.
- Meginnék valamit - suttogta Lord Vorennus, és mindketten beléptek a Taris Barlangja elnevezésű kantinba.
A pultos megfelelő mennyiségű aurodium-rudacska után elmondta, hogy a helyi alvilági figurák nem tudnak semmiféle Árnyék Szindikátusról. Aki a legközelebb állhat egy hasonló misztikus csoporthoz, az csakis a burnuszos vallásos szervezet köre lehet. A kocsmáros elmondta, hogy az általa csak barnafejűeknek nevezett alakok egyik kedvelt gyűjtőhelye a Taris Barlangja.
- Mit gondolsz, mester? - kérdezte Veriss. - Megvárjunk néhány fanatikus bolondot? Ők talán útba igazithatnak.
- Azoknak az idiótáknak nincs semmi közük a Szindikátushoz - legyintett Vorennus. - Biztos vagyok benne, hogy semmilyen kapcsolat nincs a két szervezet között. Amit a mi kedves barátunk el akart az imént mondani, az az, hogy látott valakit, nem is olyan rég, aki burnuszos volt, aki nem volt egyedül, és aki valószinűleg egy másik csoportnak közvetitett valamit. Pultos barátunk arra következtet, hogy a burnuszos az általam emlitett csoporttal óhajtott találkozni. Kihagytam valamit? - fordult a csapos felé, aki ijedten pillantott vissza rá.
- Éles a logikája - felelte. - Hallottam, amit beszéltek. Gondolom ez a szervezet, amit keresnek.
- Értem. De mit keresett itt a Jedi? - szögezte neki Vorennus.
- Milyen Jedi? - visszhangozta a csapossal együtt Veriss.
- Érzem a keze érintését ezen a pulton - húzta végig aszott tenyerét a fémlapon Darth Vorennus. - Ezt a fajta mocskot csak az idő mossa le.. vagy az sem. Ami azt jelenti, hogy egy Jedi volt nem olyan rég itt, feltehetően ugyanakkor, amikor a mi burnuszos barátaink. Merre mentek?
- Nem tudom, uram. Nem emlékszem, mikor hagyták el a kantint.
- Már hogyne emlékeznél - mosolyodott el a csuklya alatt Vorennus. - Az agy minden apró rezdülésre emlékszik, ami az utóbbi pár napban történt. A tudatalattid minden megtapasztalt élményt elraktároz. Csak elő kell hivni ezeket az emlékeket. Hunyja le a szemét.
- Mi maga, médium? Mondom, hogy nem láttam. Nem nézem, hogy a vendég mikor megy el és főleg azt nem hogy hová!
- Ó igen, médium vagyok, méghozzá a legjobb a környéken. Én és a segédem hamarosan fel fogunk lépni.. Hunyja le a szemét!
A kocsmáros engedelmeskedett, és Vorennus tradicionális módon elhúzta a kezét a férfi előtt. Halkan mormogott magában, mintha valóban a másik tudatalattijával diskurálna. Aztán intett, mire a kocsmáros kinyitotta a szemét.
- Tényleg nem látta - mondta dühösen Vorennus.
- Szerintem próbáljuk meg ugyanezt a trükköt a többi vendégen - javasolta Veriss. - Valaki biztosan emlékszik rájuk.
Amikor a két Sith elhagyta a kantint, egy sárga páncélt és sisakot viselő köztársasági pilóta szegődött a nyomukba. Biztos távolságból követte a két kereskedőköpenyt viselő alakot. Az utca emberei között tökéletesen elvegyült, nem egy rendész és egyenruhás volt a tömegben.
Egy pillanatra megállt, megpróbálva kikövetkeztetni, hogyan vághatna eléjük. Rá kellett jönnie, hogy nincs más választása, követnie kell az áruló szökevényeket. A pilóta felkattintotta sisakjának arclemezét, és láthatóvá vált Lord Asmodeus tetovált tekintete.
Egy pillanatig hagyta, hogy a friss levegő áthágjon az ábrázatán, aztán megint elrejtette az arcát, és áldozatai nyomába szegődött.
|
|
|
Taris
Dec 19, 2015 0:05:34 GMT 1
Post by kaindiyan on Dec 19, 2015 0:05:34 GMT 1
Egy halovány mosoly teleped az arcomra a lánnyal való vitázás közben. A válaszaiból tudtam, hogy még van remény a számára és nem szippantotta teljesen magába a sötét oldal, mint ahogyan a legtöbb Sithet. Benne viszont konfliktus volt, nem volt benne meg az a meggyőződés, hogy ő a sötét oldalhoz tartozik. Kívülről úgy tűnt, mint akiben sok a harag, ezért véltem eddig vaknak, kegyetlennek, viszont, jobban szemügyre véve, akkor rádöbbentem, hogy ez a harag, amelyet látok, álarc csupán, és a harag álarca mögött valójában a szomorúság és sértődöttség rejtőzködik. Én úgy láttam, ahogy vélhetően senki más, ezért is tudtam az Erővel való kapcsolatából jól olvasni, hiszen őt is átjárta az akár csak engem.
-Ha úgy láthatnád magad, hogyan én, akkor tudnád, hogy még mindig ott van a fény benned, csak félsz attól, hogy kilépj a sötétségből. Viszont, nem hagysz más utat nekem, talán azért, hogy bizonyítsd, hogy még mindiga sötét oldalhoz tartozol és az én halálommal bizonyítsd ezt. De mint mondtam én átlátok rajtad… - Mondtam miközben leakasztottam a fénykardom az övemről amiből, hamarosan elő is tört a kék fényű penge.
Jedi fegyvermester létemre sok stílust ismertem, azonban mindet mesterien elsajátítani lehetetlen volt. Ezért talán a hozzám legközelebb álló formát választottam, a Makashit. Ennek a formának voltam a mestere, hiszen sokban tükrözött engem. Elegáns, hatásos és halálos és a végsőkig kifinomult fénykard fénykard ellen harcmodor. Ezen kívül ebben a stílusban a penge kezelésének lehető legmagasabb szintű elsajátítását is meg tudtam oldani. Ezt pedig egy Luke mestertől nem rég elsajátított stílus jeggyel ötvöztem, ez a technika pedig nem volt más, mint Tràkata. A fénykardom segédkristályát is eköré a stílusjegy köré építettem, hiszen a Jenurax kristály segítségével a technikák sokkal könnyebben kivitelezhetőek voltak, abból a szempontból, hogy a penge gyorsabb volt, mint az átlagos fénykardokban. Ezt a két stílust azért szerettem, mivel nagyon régiek volta, így nagyon kevesen számítottak arra, hogy ilyen formákat használ még valaki.
-Ha arra számítasz, hogy egyszerű dolgod lesz, tud, hogy nagyot csalódsz majd. – Mondtam a lány felé mutatva a fénykardommal, majd egyből a vívó állásba ugrottam. – Viszont a nagy szavakat be is kell válltani, szóval mutasd, mit tudsz.
Nem számítottam arra, hogy a lány bármelyik stílus mestere is lenne, hiszen ahhoz túl fiatal, nem beszélve arról, hogy a bonyolultabb formákhoz, több előző fénykard forma tökéletes ismerte szüksége. De ez nem azt jelentette, hogy alábecsülhetem, így jobb, ha nem is teszem. Nem volt más választásom, mint hogy teljesen kiürítsem az elmémet és a harcra koncentráljak. Hiszen a forma, amit használok megkövetelte, azt, hogy hideg fejjel gondolkodjon az ember, szóval így minden más gondolattól meg kellett szabaduljak, így az Erőhöz is könnyebb volt nyúljak, hogy segíthessen az előttem álló harcban.
|
|
|
Taris
Dec 20, 2015 13:24:15 GMT 1
Post by sithlord on Dec 20, 2015 13:24:15 GMT 1
Vorennus elgondolkodva baktatott a Tarisi utcákon, miközben útitársát figyelte. Nem értette miért hívja rögtön Mesterének a különös idegen, hiszen nem fogadta tanítványául! A Banei Kettő Szabálya szerint ez nem ment ilyen könnyen! Szigorú próbák, felkészülés után lehetett valaki a Sith Rendjének tanítványa. De ez a Veriss úgy viselkedett mintha máris a kegyeibe fogadta volna őt. Pedig ez távolról sem volt így! Verisst egyelőre nem találta alkalmas tanítványnak! Túl szolgai és túl gyenge volt ahhoz, hogy egy Banei Sith csak úgy tanítani kezdje.
Ámbár Vorennus kezdte úgy érezni, hogy a Banei szabályok ideje lejárt. Az utolsó igazi Sith, Palpatine is keresztbe-kasul értelmezte a Sith Rend fennmaradását biztosító szabályt, számos Sötét Jedit, Inkvizítort és több tucat tanítványt képezve ki. Vorennus látta, a galaxis alaposan megváltozott amióta sztázisban raboskodott. Minden addigi szabály és kóda immár értelmét veszítette. Ő pedig rugalmas volt, kitűnően alkalmazkodott a változásokhoz.Még akkor is ha nem volt egyáltalán ínyére való amit tapasztalt.
De egy dologhoz mindig is ragaszkodni fog:csakis két igazi Sith létezhet ebben a galaxisban, se több se kevesebb! Elhatározta hogy ezt a zilált galaxist a saját képmására fogja átformálni és be kell vallani ehhez megvoltak az eszközei. Veriss például. A magát Sithnek képzelő útitársa, lelkesen mesélt amikor kérdezgette, így Vorennus információkra tett szert egy bizonyos Renegátról és az Első Rendről. Ez a Rend bár eretnekeb volt mint bármi amit ismert a Sithek történetében, mégis nagy ígéretekkel kecsegtetett. Ezzel a Renddel és a Szindikátussal karöltve, elérheti célját: a teljes hatalmat a galaxis felett ami után sóvárgott. Veriss pedig egyelőre kiváló eszköz, nem más volt ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen majd ha eljön az ideje, ezzel az Első Renddel…
Azt biztosan tudta, hogy egyszer eljön az ideje annak is, hogy találkozzon azzal a különös lénnyel, aki magát Renegátnak nevezte. Nagyon érdekelte ez az illető! Wenthart a Sithek úgynevezett Császárát semmire valónak tartotta, egy eszelős bolondnak, aki nem tud élni a hatalmával! De a Renegát? Nos ígéretesnek tűnik...Veriss elmondása szerint az árnyékokban rejtőzködik mint minden igazi Sith…és ez roppant tetszett az öreg Mesternek!
-Mondcsak Veriss Nagyúr, miért hívsz engem Mesterednek? -törte meg a gyaloglásuk közben a csendet Vorennus. Társát váratlanul érte a kérdés. -Megmentetted az életemet és én ezért szolgállak téged, a tanítványod vagyok! -válaszolt Veriss kissé átszellemülten. -Tanítvány? -bökte oda Vorennus ridegen. -Legkevésbé sem! Ahhoz több kell Veriss Nagyúr, hogy valaki a Sith tanítványa lehessen! De jó úton haladsz efelé! -fejezte be az idős Sith, látva Veriss elkomorodó tekintetét. -Ahogy óhajtod Nagyúr! -Veriss engedelmesen követte tovább megmentőjét.Vorennusnak feltűnt hogy ezúttal nem Mesterenek szólította. Helyes gyorsan tanulsz, gondolta elégedetten Vorennus. -Most pedig! -mondta Vorennus az előbbinél talán atyaibb hangon. -Mesélj nekem erről a Renegátról! Mindent tudni akarok róla!
A két alaktól távolabb egy burnuszba öltözött alak igyekezett sietős léptekkel a célja felé. A különös alak a kikötőbe tartott. Jared átkozta magát, hogy elengedte csak úgy a lányt és azt a félőrült Hassant. Most aggodalomtól zilált lélekkel tartott a Tarisi kikötő felé hogy egy robogót béreljen. Sietségét csak fokozta a lány iránt érzett növekvő aggodalma. Valahogy azt érezte hogy Shantal veszélyben van és ő nem akarta ilyen hamar elveszíteni! Maga sem értette pontosan hogy mi tetszett neki a lányban, de nem volt számára közömbös az hogy mi történik vele. Egy rövid üzenet, amit a hajója hídján kapott kézhez, mindössze ennyi állt Jared rendelkezésére ahhoz hogy megtudja hol is van pontosan a lány. Amikor pedig megtudta hogy Shantal pontosan hol is van, kirázta a hideg. A lány egy roppant veszélyes ember otthonában volt jelenleg. A Szindikátus második emberének Palotájában...Jared pedig sejtette hogy ez nem sok jóval kecsegtet. Varees egy kellemetlenkedő és meglehetősen veszélyes alak volt, aki már régóta zsarolta Jaredet, hogy felfedi a nevét a galaxis előtt, kiszolgáltatva őt a fejvadászoknak akik örömmel vitték élve vagy holtan a Köztársasági bíróságok elé… Így a férfi kénytelen kelletlen Varees szolgálatára kellett hogy álljon. Jared valahogy ösztönösen megérezte, hogy Varees most is valamire fel akarja használni a lányt és őt magát is...Sejteni vélte mire...Varees már nagyon régóta szeretett volna a Szindikátus első embere lenni, eddig nem sok sikerrel. Most azonban értékes madárkához jutott, egy Erőérzékeny, magát Sithnek tartó lényhez, aki könnyűszerrel véghezviheti azt ami eddig nem sikerült sem neki sem pedig másnak: Caal Omac meggyilkolását!
A kikötőben hamar szert tett egy robogóra és arra felpattanva máris becélozta Varees palotáját. Szerette a lányt, most már bevallotta saját magának is, és nem akarta hogy baja essen. A robogó szélsebesen vitte utasát a cél felé...
|
|