|
Taris
Apr 23, 2016 11:22:44 GMT 1
Post by sithlord on Apr 23, 2016 11:22:44 GMT 1
Taris, valahol egy ismeretlen helyen:
Vorennus éppen elmélkedett, miközben alantas terveit szövögette, amikor hatalmas lökéshullámot érzékelt az Erőben. A sok-sok kezdő úgynevezett Nagyúrral ellentétben, ő pontosan tudta mi történik. Ajkain kaján mosoly jelent meg az örömtől, amint rájött ki is halt meg. Legfőbb ellenségeinek és lehetséges riválisainak egyike az. Vorennus azt is megérezte, hogy ki is az illető…
-Áá szóval meghaltál kedves Wenthar császár! -Vorennus hangjában a tömény rosszindulat és káröröm lett volna érzékelhető annak számára aki hallja, ám a Sith Nagyúr ezt csak önmagának mondta, mintegy hangos gondolatként. -Remek! Minden a terveim szerint alakul4 -a sötét alak fekete köpönyegébe burkolózva, tovább szövögette félelmetes terveit…
Most hogy Shantalt sikerült felmérnie szolgái segítségével, a Sith Nagyúr bizakodó volt. Hatalmas ellenfele, bár nem ismerték egymást, immár halott. Ő pedig a halála utáni űrt káosszal és pusztulással fogja kitölteni. Az Árnyék Szindikátus segítségével immár közelebb került céljához, vagyis a galaxis elfoglalásának nagy tervéhez. Mert a Sithek lényege a hatalom! Éppen ezért nem elégszenek meg, nem is tehetik, azzal hogy holmi Birodalmakat hozzanak létre, mint a régi idők Sith Nagyurai. Bane rendjének utolsó képviselője, Darth Vorennus Nagyúr pontosan tudta, minden Birodalomnak és a Köztársaság maradékának is el kell tűnnie. A Jedikről nem is beszélve. Anarchia káosz és reménytelenség kell a galaxisba, hogy aztán ő mint a Sithek igazi Nagyura adjon választ és megoldást a zűrzavarra. Csak az őskáoszból nőhet ki az Új Világrend, vagyis a Sithek Rendje! Ehhez pedig sajnos háborúk kellenek, társadalmi és politikai feszültségek.
Az ehhez vezető egyik első lépés a Tarisi Szenátor meggyilkolása, amely ha Shantal csakugyan olyan nagy erejű mint amilyennek a „tanítványa” állítja, könnyedén végbe megy majd. Természetesen utasította az embereit, hogy Shantalt és bandáját engedjék el. Remélhetőleg a lány érteni fog a szóbol és szépen legyilkolja azt a férget, aki keresztbe tehet neki és a Szindikátusnak! A Szenátor nélkül az Árnyék szépen megnöveli hatalmát, rombolást és káoszt terjesztve szép lassan a Köztársaság szívében…
Most azonban ünnepelni kell. Wenthar az Eretnek halott, ő pedig egy lépéssel közelebb került a Sithek Nagy tervének megvalósításához...
|
|
|
Taris
Apr 26, 2016 16:57:57 GMT 1
Post by sithlord on Apr 26, 2016 16:57:57 GMT 1
Vorennus Nagyúr a hideg trónuson üldögélt, miközben rendszerezte gondolatait, amelyek foglalkoztatták. Többek között átnézte az Árnyék Szindikátus megbízható embereinek listáját, akiket felhasználhatott terveihez. Így bukkant egy igen ígéretes lányra, aki a Szindikátus megbízásából teljesített apró cseprő küldetéseket. A Nagyúrnak azonban az Erő valahogy megsúgta, hogy a lány ennél jóval többre képes. Nikaa Rothan, alig 25 éves, szőke hajú szépség volt. A Szindikátus mentette meg még a Tarisi Alsóváros fogságából, amikor járvány tört ki a szegények által lakott területeken. Cal Omec saját árvaházába vitték, mint egyedüli túlélőt a járvány után. A Szindikátus ugyanis előszeretettel gyűjtötte össze a bolygó árváit, akikből aztán fanatizált, mindenre kapható harcosokat nevelt. Nikaa élete ezután sem volt könnyű, ahogyan addig se, azonban a Szindikátus megadott neki mindent, a kemény kiképzésért cserébe. Otthont, barátokat, életcélt sőt még némi pénzt is. Omec Nagyúr kiképzői és annak kegyetlen vezetője, a lelketlen mindenre képes Jóságos Nagymama, kítűnő munkát végeztek. Nikaaból céltudatos, kegyetlen harcos vált. Egyetlen emberhez fűzte kizárólagos hűség...A mindenkori Magiszterhez, jelen esetben először Omekhez, majd Vorennus hatalomátvétele után magához a Sötét Nagyúrhoz. A lány nem volt Erőérzékeny, de bámulatos ügyessége, kíméletlen gyilkolási vágya és démoni ügyessége, felkeltette a Nagyúr kíváncsiságát. Maga a Jóságos Nagymama, vagyis a Szindikátus bérgyilkosainak kiképzője és vezetője vezette be a lányt, Vorennus tróntermébe, amely mélyen a Taris felszíne alatti barlangrendszerben volt kialakítva, összeköttetésben állva a Szindikátus toronyházaival. Az elektrofáklyák által megvilágított, gazdagon berendezett terem közepén, aranytrónuson ült a sötét köpenyes, csuklyás alak. A trónus mellett Cal Omek álldogált, miközben halkan suttogott Mestere fülébe. Nikaa nagyon izgatott volt, enyhe izzadtságcsöppek jelentek meg a bőrén, miközben közeledett a Sötét Úr felé. A trónustól nem messze megállt és fejet hajtott. Jóságos Nagymama úgyszintén. -Lépj közelebb leányom! -szólt hozzá hidegen a Nagyúr. -Nagymama te elmehetsz! -a gonosz, valószínűleg Dathomiri boszorkány azonnal távozott a Mester utasítására, magára hagyva a lányt.
|
|
|
Taris
Apr 26, 2016 18:46:37 GMT 1
Post by Revan on Apr 26, 2016 18:46:37 GMT 1
A fiatal lány sok megpróbáltatáson ment már keresztül életében. Ha nem lett volna elég nélkülöző családba születni, az végképp megpecsételte a sorsát, amikor a járvány elvitte a szüleit és a testvérét. Mára már csak emlékfoszlányok maradtak belőlük. Még egy csecsebecséje sem maradt, amit őrizhetne. Csak az egyre távolabbi, fakuló emlékek. Az új családja, a Szindikátus mindent megadott neki, amire szüksége volt. Cserébe elvárták a feltétel nélküli hűséget. Amikor odakerült, nem volt senki. Csak egy árva a sok között. Hamar tudatosult benne, hogy a túlélés kulcsa az, ha nem mutatja gyengének magát, valamint maradéktalanul engedelmes, akkor is, ha minden porcikája ellene van. Nyilvánvaló volt, hogy az ott lévők közül kevesek érik majd meg a felnőttkort. De ők valóban a legjobbak lesznek. Az évek múltával szépen megfogyatkozott a létszám. Bár sosem lehetett tudni, ki mikor bukik el végleg, mégis szövődtek barátságok. Néhányak közt olyan szorosak, mintha csak testvérek lettek volna. Nikaa egy Coren nevű fiúval került nem kicsit közeli kapcsolatba. Együtt edzettek és gyakoroltak, még az ágyukat is megosztották egymással alkalomadtán. Egyikük sem nevezte volna ezt a kapcsolatot a nevén, noha tiltott nem volt. Mégis, izgalmasabb volt úgy tenni, mintha az volna. A kiképzés kemény és fájdalmas volt, mind a testnek, mind a léleknek. A legkeményebb mégis a kiképzést lezáró kis vizsga volt, ami után már senki sem volt ugyanaz. Párba állították őket, mindenkit azzal, akivel a legközelebbi kapcsolatban állt. A feladat egyszerű volt. Öld meg a barátod. A fiatalok rövid ideig tétováztak, majd végül az összes páros összecsapott és a végére kevesek maradtak talpon. Voltak, akik nem voltak hajlandóak ebben részt venni, ezért megölték őket. Voltak, akik egymás fegyverébe dőlve tagadták meg a továbbiakat. Igen, Nikaa megölte azt, akit szeretett, parancsra. Ilyen volt egy jó tanítvány. A lelke egy része meghalt aznap. Többé nem gondolt arra, mi lesz, ha nem lesz képes lesújtani. Képes volt.
Sok idő telt el azóta. Eljött az idő, hogy személyesen találkozhasson a Szindikátus fejével. Jóságos Nagymama szerint felfigyelt a tehetségére. Nikaa elégedettséget érzett, hisz tudta, hogy nem él hiába. Az elégedettség mellé izgatottság társult. Alig ugyan, de észrevehetőek voltak rajta ennek jelei. Hisz igazi megtiszteltetésben volt része. Ahogy a terembe lépett, rögtön felmérte azt. Bár az egyetlen érdekes számára a trónuson ülő alak volt. Miután Nagymama magára hagyta, ő féltérdre ereszkedett és lehajtotta a fejét, várva, hogy ura és parancsolója rendelkezzen vele.
|
|
|
Taris
Apr 26, 2016 19:25:17 GMT 1
Post by sithlord on Apr 26, 2016 19:25:17 GMT 1
Vorennus alaposan szemügyre vette a lányt, az Erővel tapogatta meg elméjét és csendre intette háborgó lelkét. Amit kiolvasott a lány elméjéből, annyi elég is volt ahhoz, hogy tudja, tökéletes tanítványra tehet szert benne. A lány ugyan nem volt Erőérzékeny, de ha érdemesnek bizonyul rá talán ezen is lehet segíteni.
Volt egy nagyon ősi és nagyon tiltott Sith varázslat, amely gyakorlatilag arra volt kitalálva, hogy az Erőre érzéketlen személyeket Erőérzékennyé tegyék...Valaha mint annyi más sötét dolgot, ezt is a híres Belia Darzu alkotta meg. Ő ugyan az élettelen kiborgjait akarta egyfajta hibrid, Erőt használó gépezetekké tenni, azonban valahogy úgy alakult, hogy ez nem sikerült neki. A tanítványa viszont, miután Darzu meghalt, a mágikus varázslatot megtanulva, kicsit módosította azt. Eszerint ennek a varázslatnak az alkalmazója csakis Erő nélküli lény lehet, saját vérét felhasználva és egy Erőérzékeny lény meggyilkolásával, gyakorlatilag ellensége érzékét az Erőre, szerezte meg.
Mivel nagyon kevés átlagos lény képes elbánni egy Erőt használó, netán Sith élőlénnyel, a varázslatot eddig mindössze hárman alkalmazták.
Vorennus azonban látta a tehetséget a lányban. És látta a feltétlen engedelmességet is, amely a büszke és kevély Shantalból teljesen hiányzott. Ez a lány Nikaa, sokkal inkább illett hozzá mint tanítvány, már csak a múltjából adódóan is, mint Shantal… És máris megvan a megoldás. Nikaa megtanulja azt a mágikus rituálét, amellyel meg tudja szerezni Shantal Erőérzékenységét, de akár más Jediét, s máris nyert egy ígéretes tanítványt magának. Ráadásul az egyfajta próba is lesz a lánynak, hogy alkalmas e arra hogy az ő kinyújtott karja legyen…
-Nos leányom amiért idehívattalak az roppant egyszerű! -kezdte el atyai jósággal a hangjában Vorennus. -Mint hallottad bizonyára, nemrég lettem én az Árnyék Szindikátus vezére és feje!
-Igen Nagyuram! -felelte alázatosan Nikaa, miközben szemei mindvégig a padlót fürkészték, nem mert a rettegett Nagyúr szemeibe pillantani. -Egy nagyon egyszerű feladat vár rád! -folytatta a Sith Lord. -Meg kell ölnöd valakit...nekem!
A lány magában elmosolyodott. Nagyon is jól sejtette, hogy ezért hívták ide.
-Az illető nagyon sok kellemetlenséget okozott eddig Szervezetünknek! -folytatta már-már ünnepélyes hangon a Lord. -Kiszivárogtatott dolgokat, ráadásul nem által a Szenátusban harcolni ellenünk! Túl sok és veszélyes anyag van a birtokában ahhoz hogy életben maradjon!
Nikaa már kezdte sejteni kiről beszélhet a Nagyúr. A Tarisi Szenátorról…
-Jól gondolod lányom! -olvasta ki a gondolatát Vorennus. -A Tarisi Szenátorral kell végezned!
|
|
|
Taris
Apr 26, 2016 20:45:32 GMT 1
Post by Revan on Apr 26, 2016 20:45:32 GMT 1
Idegessége hamar tovaszállt, nem tudta miért. De elmúlt. Sejtette, hogy Vorennusnak köszönheti, de túl sokat nem foglalkozott a dologgal. Az neki csak jó, ha nyugodt. Bár miért is lenne nyugtalan? Már bizonyított. Itt az ideje egy komoly feladatnak. Alig várta, hogy valami jelentőset cselekedhessen. Most pedig rábízzák egy igen fontos személy likvidálását. -Értem, Nagyuram! Gyors halált szán neki, vagy lassú és fájdalmas vége legyen? Netán hozzak szuvenírt? Egyáltalán nem volt ellenére egy kis kínzás. Sőt, szívesen elhoz egy testrészt, ha mestere úgy akarja. Nem nagyon zavarta, hogy a férfi olvas a gondolataiban. Semmi olyasmire nem gondolt, ami gondot okozhatna. Máris azon járt az agya, milyen módon ölhetne meg egy szenátort. Miféle kínokat okozzon, mielőtt végez vele. Izgalmas volt ezeken elmélkedni. Alig várta, hogy ismét valaki vérét onthassa. Keze beleremegett az izgatottságba. -Mikor kellene végrehajtanom a feladatot?
|
|
|
Taris
Apr 27, 2016 13:40:50 GMT 1
Post by sithlord on Apr 27, 2016 13:40:50 GMT 1
-Nos megkínozhatod kedvesem! -válaszolt a lány kérdésére Vorennus elégedetten, miközben gonosz és kaján mosollyal nyugtázta, ez az a tanítvány és szolga aki kell neki. -Holnap indulhatsz is gyermekem! -azzal intett a lánynak hogy elmehet. Kal Omek mindvégig síri csöndben figyelte a jelenetet, de szemmel láthatólag megnyugodott Mestere döntésében. A lány lopva felpillantott, még az ő szíve is megfagyott a gonosz jelenéstől, aki a trónuson üldögélt. A fekete kámzsa egy ősöreg vénembert rejtett, sárgán villogó szemei kiviláglottak a súlyos kámzsa alól. Nikaa már értette, miért győzhette le ez az idegen Kal mestert... Azok a gonosz szemek szinte belefúrták magukat az agyába, a lány remegni kezdett.
-Van még kérdésed kedvesem? -Vorennus kíváncsian várta a lány mondandóját.
|
|
|
Taris
Apr 27, 2016 16:33:00 GMT 1
Post by Revan on Apr 27, 2016 16:33:00 GMT 1
A lány örült a lehetőségnek. Nincs unalmasabb annál, mint amikor valakit csak gyorsan kell megölni. Időnként szükséges. De sokkal élménydúsabb a piszkos munka. A piszkos munkát pedig szó szerint gondolja. Élvezi, ha áldozata meleg vére a kezén folyik. Ha nem kell kapkodjon, sokszor meg is ízleli. Szeret ölni, nincs ezen mit szépíteni, de szégyellni sem. Erre nevelték, ez az élete. Végül lopva felpillantott és megrémült. Sok félelmetes dolgot látott már, de tagadhatatlanul ez volt az egyik legijesztőbb. Még számára is. Észrevette magán, hogy remeg. Nehezére esett abbahagyni. -Nem, nincs kérdésem, Nagyuram! Kissé meg kellett erőltesse magát, hogy válaszolni tudjon. Hangján némi apró remegés is érezhető volt. De csak alig. -A Tarisi szenátor rövidesen halott lesz.-jelentette ki, majd felállt és meghajolt és elindult kifelé. Közben már játszadozott is a gondolattal, miként öli majd meg áldozatát.
|
|
|
Taris
Apr 27, 2016 17:57:11 GMT 1
Post by sithlord on Apr 27, 2016 17:57:11 GMT 1
Másnap reggel egy különös, burnuszos alak várta a lányt Taris forgalmas kikötőjében. Hassan al Iftahan, megértve azt, hogy a főnöke Shantal rabja, valamint egy Jedi bábja, meglógott az egyik kis légisiklón, vissza Tarisra. A Szindikátus emberei persze hamar elfogták, de nem bántották. Új megbízást adtak neki. Egy gyilkos kísérőjévé kellett szegődnie. Hassan persze elvállalta, ugyan mit is tett volna mást, és most ott várta a híres Nikaa Rothant, hogy a Coruscantra kísérje. Hassan nem örült a dolognak annyira, de nem tehetett mást.
Shantal megbolondította a barátját, felforgatta egész addigi jól megszokott életüket. Hassan azonban nem akart ennek a része lenni, bár Shantalt tisztelte a maga módján. Talán ezért is engedte el jared olyan könnyen, az egykori bajtárs kezdett kellemetlenné válni. Shantal, bár először talán szimpatikus volt számára, megfosztotta őt a Családtól, ahova tartozott. Ez pedig vért kívánt, talán Shantal vérét... Gondolatai elég kuszák lettek, azonban amikor megpillantotta Nikaat, minden kétségét háttérbe szorította egy időre. Hassan szinpadiasan meghajolt a lány előtt és üdvözölte.
-A Próféta áldása kísérje lépteidet, Nikaa effendi! -mondta a férfi teljesen őszintén. Nagyon nagyra becsülte Nikaat képességei miatt.
|
|
|
Taris
Apr 27, 2016 18:31:58 GMT 1
Post by Revan on Apr 27, 2016 18:31:58 GMT 1
Az éjszaka hamar elillant. Jól aludt. Kipihente magát, ahogy kell. A kiköbe érve egy különös alak várta őt. Nem ismerte, nem érdekelte. Csak annyi dolga volt vele, hogy elfogadja kísérőjeként. Gyorsan végigmérte, majd egyszerűen csak biccentett felé, fogadva a másik szavait. Sok mindent el lehetett mondani róla, de beképzeltnek nem lehetett nevezni. Legjobb tudása szerint elvégezte a feladatait és ennyi. Hagyta, hogy a tettei beszéljenek helyette. Azok egyébként is hangosabbak. Őt pedig ismerjék csak olyannak, aki nem szokott kérkedni. Általában egyedül dolgozik, de időnként nem árt, ha van egy hátvédje az embernek. Coruscanton sok dolog keresztül húzhatja a terveit. Meglehet, hogy gyorsan kell majd távozni. -Indulhatunk.-jelentette ki végül, teljesen szokványos hangon. Hagyta, hogy Hassan menjen elöl. Mutassa az utat. Nem tartott semmitől sem. Csupán formalitás. Hagyta, hogy kísérője végezze a feladatát. Neki egyébként is ki kellett még dolgoznia a terv részleteit. Meg kell tudja, hol találja a szenátort és mikor a legalkalmasabb lecsapni rá. Egy ilyen feladatra fel kell készülni. -Mennyi idő az út Coruscantra?-kérdezte már a hajóra érve.
|
|
|
Taris
Apr 29, 2016 20:34:31 GMT 1
Post by sithlord on Apr 29, 2016 20:34:31 GMT 1
Jared hosszasan elmélkedett az eddigieken. Tény hogy Hassan lelépett, az is tény hogy helyette kapott egy holdkóros Jedit és egy buggyant csajt, aki Sithnek képzeli magát, de mi legyen a további teendő?
Hassan nélkül magányosnak, céltalannak érezte magát. Nagyon fájt neki hogy régi barátja, csak így se szó se beszéd nélkül lelécelt, azonban Jared hagyta futni. Mit is tehetne mást?
Viszont át kell gondolnia, mi légyen most Shantallal és azzal a bolond Jedivel. Kívánta a lányt, nagyon is... Nő még ennyire nem tetszett neki, mint jelenleg Shantal. Azonban a lány életveszélyes volt...Túlzottan is.
Annyi bizonyos, hogy elkíséri Shantalt a Coruscantra, aztán magára hagyja. Nem kért a galaktikus intrikákból, és elege volt az Erőhasználók hókusz-pókuszaiból... Most, ahogy a hídon állt és a sorsán tűnődött, ő Jared Solo csak kétségeket, kiábrándultságot érzett. Az hogy mi a további teendő? A lányon múlik...
Nem messze tőlük, két különös utas szintén arrafelé tartott, amerre Shantal és Jared. Hassan szinte érezte a zsigereiben a volt főnöke közelségét. Nikaa hajója gyors volt, és ismert különlegesebb hiperútvonalakat, éppen ezért hamar utolérték Jaredéket, bár tisztes távolból álcázva követték őket.
-Hamarosan megérkezünk Lady! -törte meg a kettejük közötti csendet Hassan, miközben a pilótafülke műszerfalán kalibrálta be az értékeket. -Van terved hogyan végezzünk a szenátorral?
|
|
|
Taris
Apr 30, 2016 12:41:56 GMT 1
Post by Revan on Apr 30, 2016 12:41:56 GMT 1
Útra keltek tehát. Nikka tisztán tartotta a fejét. Leginkább azzal ütötte agyon az időt, hogy a felszerelését nézte át. Feleslegesen ugyan, de mégis biztosabb a dolgában, ha tudja, hogy átnézte. Volt itt minden, amire szükség lehet. Persze az ésszerűség határain belül. Ritkán végzi a munkáját nagy zajt csapva, így a felszerelése nagy része csendes gyilkolásra alkalmas dolgokból áll. Apró kések, egy vibrokard. Sugárvető, ha nagyon muszáj. Jobb alkarján egy kis nyílvető. Némi méreg, na meg pár robbanószer sem jön rosszul időnként. De ezek csupán játékszerek, hisz a teste is egy fegyver, valamint a legtöbb tárgy, ami a kezébe kerül. A felszerelését egyébként sem szereti pazarolni, sokkal kreatívabbnak tartja abból dolgozni, ami kéznél van. De alkalmanként változik, miként végzi el a feladatot. Csendes szórakozását Hassan zavarta meg. -A helyzettől függ, mi a legalkalmasabb módszer. Szükségem lesz egy kis időre a felkészüléshez. Lehetőleg kellene a szenátor időbeosztása. Tudnom kell, mennyi őrrel kell számolni. Minden hasonló információ hasznos lehet.-fejtette ki, milyen dolgokra lenne esetleg szüksége. Ezek nélkül is végrehajtható a feladat, de a tervezést nagyban megkönnyítik. Ugyan nem kimondottan a bájolgás híve. De akadt már olyan 'ügyfél', akit úgy volt a legkönnyebb megközelíteni, hogy könnyűvérű, kicsit magasabb körökbe való nőnek adta ki magát, aztán szobára mentek és még jól is érezték magukat, mielőtt megtörtént a dolog. Azt is lehetne mondani az áldozatra, hogy legalább elment, mielőtt elment. Kedvtől és megrendeléstől függ a végrehajtás módja. Volt, akit még mondhatni gyengéden küldött a túlvilágra. Volt, aki órákon át szenvedett a kezei közt a végén már ő könyörögve a halálért. De még sosem kegyelmezett.
|
|
|
Taris
May 22, 2016 21:51:37 GMT 1
Post by darthshantal on May 22, 2016 21:51:37 GMT 1
- Nem kellett volna velem jönnöd. Önállóan is elvégeztem volna a dolgot. - Szólalt meg Shantal megtörve a csendet. Jaredet szinte félálomból ébresztve fel. - Nem vagy te olyan biztonságban mint hiszed. Itt a csapatomban is akadnak "olyanok" akik a vesztedet akarják és az én vesztemet is. - mondta Jared összeszedve magát. - És itt van ez a Jedi is....Nem túl jó fényt vet ránk. - Shantal egy fintort megeresztett a mögöttük alvó Miraluka férfira. - Talán ezt hamarabb kellett volna közölnöd. - mondta sokat sejtetően. - Mire gondolsz? - kérdezte Jared teljesen kitisztulva hirtelen. - Hogy ezzel hogy kilépsz és eljössz, elvállalod nekem a munkát ami miatt tőled és tőlem is elfordulnak mindannyian....Eleget menekültem....Vorennus tudja mit akar és nekem volt egy találkozásom az Időrablóval is. Nyilván ezt ő is sejti. Talán fél is. - és ismét nyitva hagyta a gondolatmenetet. - Te is kilépsz...Nemde? Úgy érted hogy te nem a munkát vállaltad el hanem a szökés lehetőségét? TE nem tudod kivel állsz szemben, KIK elől akarsz eltűnni, gondolod hogy Vorennus annak a találkozásodnak a tudatában majd csak hagy úgy elmenekülni hogy bármikor felbukkanhatsz és felboríthatod a terveit? Vagy hogy gondoltad? Bármit is jelentsen az a "találkozás" TE NEM SZÁLLHATSZ KI! BIZONYÍTS! Ne a kibúvókat keresd....terve van veled az Erőnek...ha Dyanon keresztül is de terve van. - Jared sosem próbálta volna meg ezt a beszélgetést ha nem állt volna közel hozzá Shantal. - Mit tudsz te erről...Jobban mondva mit tudsz egyáltalán....Mi van a mögött hogy eljöttél valójában? Ki szúrt hátba, mit sejtesz? Még tekint rád Sinisto bárhogyan is vagy bukottként hullasz a földre és miattam feldobod amit felépítettél? - Jared szóhoz sem jutott. Felállt és tüntetőleg az ajtóhoz sétált ami a hálórészekhez vezetett. Majd visszafordult dühösen és morgott valamit magában majd elindult a folyosón. Shantal forrongott, a férfi titkol valamit. Ügyet sem vetve a Jedire elviharzott Jared után. a szűk folyosó fémpadlója nem visszhangzott a tér kicsinysége miatt...De Jared tudta hogy jön a lány. - Talán beavathatnál ha már nem engedsz el...Mi készül ellenünk? Vagy ki? - kérdezte dacosan és olyan közel állt hogy érezze a nyomást ami belőle áradt. Jared beletekintett a forrongó szempárba. - Miért nem használod az Erőt Shantal...akkor az megadná a választ....TEDD MEG! Arra várnak hogy elbuksz. Pedig te nem erre vagy hivatott... - de akkor már minden egybe folyt és Jared átfogta a lány arcát a tenyerével és magához húzta. Shantal csak hagyta hogy megtörténjen...Nem tehetett mást. Nem ő irányította az érzéseit. Azt érezte régóta hogy az Erő rabként tartja és játszadozik vele és az életével...Nem a maga ura hanem csak egy szolga. De most először azt érezte valami BELŐLE tört ki és nem az Erő akarata volt ez. Ez most más szenvedély volt mint amit Wentharral érzett igazi, földhözragadt, egyszerű, nem az Erő által létrehozott tény. A kabin ajtaja bezáródott mögöttük és csak tovább sodródott azzá ami felszabadította ŐT.
|
|
|
Taris
May 24, 2016 0:05:43 GMT 1
Post by kaindiyan on May 24, 2016 0:05:43 GMT 1
Bevett szokásom volt, hogy meditáció közben a fénykardomat szedtem darabokra az Erő segítségével és raktam újra össze lassan. Ez amolyan kis segítség volt a számomra az összpontosításban és ennek a kis gyakorlatnak hála sokkal nagyobb rálátásom volt arra, hogy miként működik a Jedik fegyvere. Folyamatosan azon járt az eszem amit Shantal mondott, hogy ő utálja az Erőt. Útmutatást vártam, a jelenlegi helyzetben, hiszen én sosem vetettem meg az Erőt és nem is tudom, hogy milyen is nélküle élni, így most segítségre volt szükségem, hogy hogyan is tudnám meggyőzni Shantalt arról, hogy az erő nem egy rossz dolog. Ahogy meditáltam és felidéztem a mesterek tanításait a következő mondat volt az amelyik hangzott el a fejemben mint segítség a kérésemre:
„Amikor gyermekek vagytok még. az Erő áramlása ijesztőnek és félelmetesnek tűnhet. Találjátok meg az egyensúlyt és az áramlat hatalmat adó, nyugodt folyammá változik. Ha harcoltok az Erő ellen, a testetek lázadozni fog. Ha az Erő mellett harcoltok, maga az Univerzum fog támogatni titeket.”
Ez volt az, amire szükségem volt, hiszen Shantal is lázadt az Erő elő ellen és nem próbálta azt megérteni, így hiányzik az egyensúly belőle és az Erőt okolja, azért ami vele történhetett. Így mindig egy belső konfliktust fog megélni, ami csak a haragját fogja táplálni és így a sötétoldalon fog mindaddig maradni, ameddig el nem fogadja, azt az ajándékot, ami megadatott neki. Nagyjából tudtam, hogy mire van szükségem és mit is kell, tegyek, viszont ezt még ki kell tervelnem, hogy miként is fogom a fentieket megvalósítani. Közben lassan felkeltem a szobám padlójáról, majd az ágyamhoz sétáltam, hogy kipihenjem az elmúlt nap fáradalmait. Nem mondanám, hogy nyugodtan pihentem, hiszen attól függetlenül, hogy megmentettem Hassant, az nem azt jelenti, hogy már is a barátjuk lettem, így bármilyen húzásukra számíthattam. Nem volt ebben semmilyen fölényeskedés, egyszerűn ismertem ezeket az embereket és azt is, hogy miként képesek viselkedni. Nem egyszer akadt már dolgom kalózokkal szóval nem volt okom feltételezni, hogy ők is jobba lennének az eddig látott példáknál. A pihenésből csak a szobám ajtajának halk szisszenéssel való kinyílása ébresztett. Egy nagydarab alak állt az ajtóban.
-Shantal látni akar. – Mondta közömbösen majd intett, hogy kövessem.
Nekem sem kellett több, felpattantam az ágyból és követtem a nagydarab fickót. Talán ez volt az esély, amire vártam, de a tervem még ugyan akkor nem volt készen. Ugyan is az eddig meg volt, hogy miként próbálnám meg rávenni Shantalt, hogy az Erőt használja, viszont arra még mindig nem volt megoldásom miként is tudnám, hogy azt ne a sötét oldalát használja. Viszont még talán lesz időm, hogy kitaláljam, miként fogom ezt véghezvinni. Másrészt számomra ott volt az Erő is, hogy bízzak az útmutatásában. Nemsokára megérkeztünk Shantalékhoz akit már mondhatni messziről éreztem és láttam is az Erőn keresztül. Viszont a nagydarab fickó csak intett, hogy menjek tovább egyenesen, hiszen úgy is láttam, hogy hova kell, menjek. Valahogy éreztem, hogy itt nem csak beszélgetés lesz a téma. Valami tervük lesz velem, amit miután megtudtam, hogy mi is kitűnő örömmel fogadta. Ez pont az a lehetőség volt, amire szükségem volt idáig. Viszont tudtam, hogy nem bízhatom el magam, hiszen ez még egyáltalán nem garancia semmire sem. Szóval jobbnak láttam, hogyha továbbra is csak csendben maradok és figyelem a kibontakozó beszélgetést Shantal és Jared között. Jelenleg jobbnak láttam nem belefolyni a kettőjük dolgába. Amúgy is lesz még arra bőven időm az utunk során, hogy egyáltalán megismerjem őket szóval most a hallgatás volt a legjobb dolog, amit tehettem. Amit mondjuk egyre könnyebbé vált, a kettőjük közt kialakuló vita miatt. Ami azzal végződött, hogy mindkettőjük sértődötten elvonult. Csak sóhajtottam egyet és keresztbe font karral vártam a helyen, amire vezettek. Remélem ennél azért könnyebb lesz meggyőzni őt, gondoltam magamban.
|
|
|
Taris
May 25, 2016 18:01:50 GMT 1
Post by sithlord on May 25, 2016 18:01:50 GMT 1
Jared hevesen csókolta a lány formás és bársonyos melleit, szopogatva az érzékeny bimbókat. Majd lejjeb haladva, megcsókolgatta és nyelvével végig cirógatta a tökéletesen lapos, meztelen hasat, aztán még lejjebb haladt.
Shantal szeméremajkai és hüvelye olyan ízű volt akár a barack, ahogy Jared ritmikusan nyalta. Majd a csiklót szívogatta, mialatt a lány szinte sírt a kéjtől és a saját melleit markolta önkívületben. Jared ki akarta elégíteni a lányt. Azt akarta hogy remegjen hogy könyörögjön az immár duzzadtan lüktető hímtagért. De a lány, bármennyire is jól esett neki a férfi kényeztetése, nem könyörgött. Ahhoz ő büszke és harcos volt. Végül Jared volt az aki nem bírta tovább, és a lány fölé hajolva bevezette merev hímvesszejét, abba a nedves és meleg rejtekbe, amire a férfi annyira vágyott.
Jared ritmikusan kezdett mozogni a lányban, miközben felé hajolva nézte a tüzes szemeket, amik most kéjtől izzottak. Mozgása egyre gyorsabb lett, Shantal halkan nyögdécselt de a szeme elárulta, nagyon vágyott már erre. Jared mohón markolta a lányt, aztán belegyorsított és egy hatalmas sóhaj kiséretében elélvezett. Forró magja pulzálva hagyta el a kielégült hímvesszőt, hogy megtöltse a lány ölét szerelme nektárjával.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 16, 2016 17:33:57 GMT 1
Vorennus Nagyúr elmélkedett. A galaxis erői folytonos mozgásban voltak, forrongtak, formálódtak. Jelenleg a Naboo vette a fejébe azt, hogy kilép a Köztársaság poshadt állóvizéből, önállóan megkezdve életét a galaktikus politikában.
És ekkor a Sith Nagyúrnak hirtelen bevillant egy aprócska, ámde annál jobbnak tűnő ötlet. Mi lenne ha a zűrzavart kihasználva, a Tarist és környező szektorait is rávennék a kilépésre? Akkor az lenne a Texit, egy csomó kellemetlen problémától szabadulna meg, ami a terveit illeti. Egy önálló Taris, politikai csatározásokkal és zűrzavarral. Ez lenne a tökéletes a Szindikátus és az ő hatalmának kiépítéséhez.Egy önálló terület, egy szektor amit saját képére formálhat. A Köztársaság révén, nagyon is jelentős erőforrásokkal. Ehhez a tervhez persze hatalommal rendelkező és sok szövetséges kellenek, befolyásos támogatók. No és persze be kell biztosítania a hatalmát a bolygó és a környező szektorok felett. Fél füllel hallott már szóbeszédeket az Első Rendről. Talán ezt a szervezetet kellene megkeresnie és szövetséget ajánlania? Meglehet!
Másik eshetősége az ESB, vagy másnéven Sith Birodalom lenne, de az ottani vezető, Wenthar neki túlságosan ellenszenves, őrült és régimódi elveket valló volt. Márha egyáltalán életben van még...
Érzett valami hiányt, egyfajta ürességet az Erőben, amit nem tudott megmagyarázni. Csupán azzal hogy egy hatalmas Nagyúr távozott az élők sorából.Kósza hírekre sosem szeretett adni, azonban tény hogy az emberei különös híreket hoztak a Sithek Császáráról. Aki állitólag élt, de inkább halott volt. Ez persze majd zűrzavart okoz a Sitheknél, amit szintén kihasználhat majd. No nem az ESB kellett neki ó nem! Ő mint Sith Lord akkor ment Korribanra amikor csak akart, hiszen ismerte a szublimálásnak nevezett ősi Sith mágiát, amellyel gyakorlatilag bárhová eljuthatott, így a Korribanra is. A félőrült Nagyurak sem érdekelték. Emberei egyre másra, a Szindikátus nevében, újabb és újabb Sith ereklyékre, holokronokra pergamenekre bukkantak, így ezekre sem volt szüksége a Korribani Akadémiáról. Nem feledve azt az aprócska tényt, hogy az ottani holokronok nagy része hamisítvány volt, az eredetieket gondosan elrejtették szerte a galaxisban, vagy a Jedik Templomában rejtőzött, várva hogy a Bane Rendjének Nagyura felfedezze.
Pontosan ezért nem volt a galaxis ura még az ESB. Hamis tudáson és hamis tanokon, félinformációkon alapult a tudásuk. Maga Wenthar is szembe ment azzal a doktrínával, amelyben az igazi hatalom rejtőzött. Így eleve kudarcra volt ítélve.
A Szindikátus bűnözői viszont igencsak eredményesnek bizonyultak, amikor Vorennus instrukcióinak megfelelően, felkutatták a Nagyúr számára fontos Sith ereklyéket. Vorennus gondolatai azonban most más felé, más irányba terelődtek. Leszögezhetjük, nem az ESB kellett a Nagyúrnak, hanem az ősi ereklyékben gazdag, erőforrásokban bővölködő Hapan Királyság! Az ostoba kislány aki méltatlanul vezette ezt az ősi népet, a Nagyúr kezétől fog kiszenvedni, ha eljön az ideje. Aztán a Szindikátus visszaszerzi azt a régi területét, amely egykoron kalózok, csempészek és persze a legendás Hapan amazonok tulajdona volt. Nem beszélve a Hapesen található számos ősi ereklyéről, amely a Sithek eredeti tudását tartalmazták. És annak a bizonyos Rin nevű mozgalomnak az eredetét, amely az Egyensúlyról szólt...
Ideje hát a tettek mezejére lépni! Vorennus az Erőben küldött üzenetet Sinestonak.
"Jöjj a Trónterembe szolga! Beszédem van veled!"
|
|
|
Taris
Jul 16, 2016 18:51:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 16, 2016 18:51:23 GMT 1
- Az informátorokat megöltem, Omek Nagyúr – hajbókolt a Szindikátus beszerzési igazgatója, aki valójában nem alkatrészeket, hanem Sith ereklyéket, illetve információkat szállított.
- Biztos vagy benne, hogy ez a... tárgy, amiről oly lelkesen számoltál be nekem, még létezik? Úgy értem – tette hozzá érdeklődve Sinisto -, ha tízezer éves ereklyéről beszélünk, azért megfordul a fejemben, hogy nem vesztette-e el az értékét.
- Biztosíthatlak, nagyuram, a tárgy ép! – erősítette a középkorú férfi. – Hinned kell nekem!
- Jó, jó – legyintett Sinisto. – Eredj, és szerezd meg!
Miután a férfi távozott, Sinisto leült az asztalához, és töprengeni kezdett.
Hosszú évek teltek el anélkül, hogy a mestere kapcsolatba lépett volna vele. A kiszámíthatatlan teremtmény egy ideje eltűnt, hosszú, hosszú ideje. És az elmúlt napokban hirtelen felkereste őt, hű szolgáját, és feladatot adott neki. Sinisto már korábban sugallta Vorennus Nagyúrnak a Nexit kínálta lehetőségeket. A Tarisnak mindenképpen önállósodnia kellett, ha fel akarták használni a saját terveik végrehajtására. A felbukkant mester által megtervezett Nexit ennek volt az előkészülete.
Fémgallérján megnyomott egy gombot, mire a feje körüli hamis kép – a vizenyős, kékes bőrű arc – egyszeriben eltűnt. Sinisto csak saját magának mutatta meg az igazi arcát. Koponyája formátlan volt és koromfekete. Szem és orrüregei üresen csillogtak, de ami még gusztustalanabbá tette, az a sok kicsi, fehér féreg volt, ami egyik lyukból a másikba mászkált a fején. A kis lények folyamatosan nedvesen tartották a halott szöveteket, mentve azt, ami még menthető volt Sinisto bőréből és csontjaiból.
Ő tette ezt vele, a gungan mester. Sinisto életében először járt a Naboon, jóképű, ember férfiként, hogy elvigyen egy üzenetet Palpatine szenátor részére. Csakhogy nem vele találkozott, hanem a gungannel, aki, miután alaposan kikérdezte olyan dolgokról, amiket a mai napig nem értett, hogy miért voltak fontosak, a szolgájává tette őt. Ő adta neki a Galaxisban fellelhetetlen, apró férgeket, akik tulajdonképpen az egész testét körbejárták, és életben tartották őt.
Meghallotta a Nagyúr üzenetét, és visszakapcsolta az arcát. Semmi emberi nem volt a mostani megjelenésében, de hát nem is érezte magát embernek. Hosszú évek óta.
Amikor megérkezett a trónterembe, fél térdre ereszkedett.
- Parancsolj velem, Nagyúr!
|
|
|
Taris
Jul 26, 2016 8:38:14 GMT 1
Post by sithlord on Jul 26, 2016 8:38:14 GMT 1
Vorennus hagyta várakozni a szolgáját, vagyis Sinistot. Hogy meddig várakoztatta amíg a másik térdelve várakozott, nem érdekelte túlságosan. Elmélyedve gondolataiban, lelkével befogva az egész sötét űrt, az elmúlt eseményeken pörögtek gondolatai.
A Naboo kiválási szándéka, majd a Wenthar halálát felkavaró Erőhullám után, most mást is megérzett. Egy óriási hatalommal rendelkező, egyértelműen Sötét Oldali valaki került veszélybe. Aztán hirtelen az Erő hullámai, amit efelől a gonosz entitás felől érzett, az émelyítően jóságos, világos oldallal vegyült...Aztán borzalmas tejfehér köd borult az Erő áramlataira, amit Vorennus nem tudott mire vélni...
Egyetlen szó vetült ki az Erő fonadékára : Renegát!
Több órán keresztül várakozott Sinesto, amíg Mestere elfoglalta magát az éjnél is sötétebb, gonoszabb gondolataival. Sinesto azonban ezt nem bánta, a Mester közelében lehetett. Feltöltődött a masszív Sötét oldali energiákkal, míg aztán Vorennus végül szóra méltatta. Mindössze egy kérdést tett fel, amely viszont megrázta Sinisto egész belső lényét...
-Mond csak tanítványom? -kérdezte Vorennus halkan, miközben mereven Sinesto tekintetébe fúrta a sajátját. -Ki az a Renegát igazából?
|
|
|
Taris
Aug 20, 2016 17:41:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 20, 2016 17:41:03 GMT 1
Sinisto minden kérdésre számított, csak erre nem. Ugyanakkor mégsem rémült meg annyira, mint mutatta. Természetesen tudta, hogyan nevezik Sordis Nagyurat a Sith Birodalomban, ezért azonnal tudta, hogy kiről van szó. Csakhogy Sinisto azt is tudta, hogy nem Sordis az Első Rend tényleges feje, ezért elárulhatott egyet s mást Vorennusnak.
Emellett arra is rájött, hogy Vorennus valójában nem magára a Renegátra, hanem a mögötte csoportosuló szervezetre kíváncsi. Talán meg akarta szerezni magának az Első Rendet? Sinisto majdnem elmosolyodott, amikor felötlött benne a képtelen gondolat.
Mindenesetre kezdett elege lenni az itteni szolgálatból. A Legfőbb Vezér nem kereste őt, és nem látta el újabb utasításokkal. Darth Sordis és a tisztikar többi tagja is figyelmen kívül hagyta ezt a kis peremvidéki, jelentéktelen műveletet. Pedig Sinisto abban reménykedett, hogy a Legfőbb Vezér visszatértével megváltoznak a dolgok, és őt magát is belevonják a fő történetszálba.
- Darth Sordis Wenthar császár fivére és Darth Sidious egyik fia – magyarázta a feltett kérdésre. – Míg Wenthar a Sith Birodalmat vezeti, addig Sordis a saját árnyékszervezetét.
- Csakugyan? – hajolt előre Vorennus. Sidious volt az utolsó a Bane-i vonalban. Ez azt jelentette volna, hogy ő volt a legerősebb. De ha a fiai még élnek... – Mondd, ifjú szolgám, miféle szervezetet vezet ez a Sordis?
- Egy afféle háttérhatalom császára ő – folytatta Sinisto készségesen. – Az ESB-n belül létezik egy terrorszervezet, aminek a magját a Renegát hívei alkotják. Ez a szervezet szorosan kapcsolódik egy önmagában álló birodalommal, ami a Galaxis egyik rejtett zugában tevékenykedik. Én nem tudok sokat, Nagyuram, de egy olyan állam, ami akkora erőforrásokkal rendelkezik, hogy évtizedek alatt észrevétlenül manipulálja a Galaxist, azzal nem érdemes...
- Elhallgass! – emelte fel a kezét Vorennus. – Te is tagja vagy ennek a bizonyos szervezetnek. Nem igaz?
- Nem teljesen, Nagyúr – nyelt egyet Sinisto, miután fel mert pillantani a Sith Lord arcára. – Én külsős megfigyelő vagyok. Az én feladatom és tudásom nem terjed ki olyan információkra, amik a hasznodra válhatnak.
- Egész pontosan mik az utasításaid?
- Az a feladatom, hogy figyelemmel tartsam ezt a köztársasági szektort. Ha a szervezet úgy döntene, terjeszkedni kezd, nekem az a feladatom, hogy úgy alakítsam az eseményeket, hogy a Taris kiválhasson a Köztársaságból. Ezért vettem át a Szindikátus vezetését, ami már évtizedekkel ezelőtt a legbefolyásosabb szervezet volt a régióban.
Darth Vorennus töprengve tanulmányozta az alázatosnak tűnő szolgát. Cal Omek nélkül a Szindikátus elbukott volna, ez tény. Az ő családi örökségét ez a pondró mentette meg, akárkinek az oldalán is áll valójában. Vorennus úgy döntött, egyelőre nincs értelme megbüntetni őt.
- Beszélni akarok a Renegáttal! – bökte ki, és összehúzta a szemeit. – Vagy esetleg problémát jelentene neked, Sinisto, hogy ezt összehozd?
Sinisto amilyen gyorsan csak tehette, megrázta a fejét.
- Nem, Nagyúr. Bár nem tudom, hol jár a Renegát, kapcsolatba lépek az embereivel.
- Tedd azt! Ez a díszes társaság még a hasznomra válhat...
|
|
|
Taris
Oct 16, 2016 15:03:33 GMT 1
Post by sithlord on Oct 16, 2016 15:03:33 GMT 1
Taris Alsóvárosa:
A magas, szikár fehér köpenyt viselő öregember, egy szőke fiúval bandukolt Taris Alsóvárosában. A fiú olyan 15 éves korú lehetett, szintén fehér köpenyt viselt. Különös látványt nyújtottak ők ketten, ahogy rótták a nyomorúságtól, patkányürüléktől kipárolgásoktól bűzlő utakat.
Bisztámi al Rakhman. Így hívták az öreget, aki a Próféta Igéjét hirdette már szinte gyerekkora óta. A fiatal meglehetősen jóképű srác pedig a Gabriiiel névre hallgatott, harmadik generációs klón volt, egy milliárdos család egyetlen örököse, illetve klónja. A test amelyből készítették, már rég halott volt talán, vagy éppen most haldoklott valahol Felső Taris egyik luxus villájában. Gabriiiel miután egy éve elszökött, mert több akart lenni egy szerv donornál, amelyből az eredetije, kioperálva a szerveit, meghosszabíthatta életét… Alsó Tarisra szökött üldözői elől, éhesen fázósan, reménytelenségbe burkolózva. De Bisztámi rábukkant, amikor éppen pár zsoldosnak tűnő idegen fajzat, próbálta megerőszakolni a rémülten sikoltozó fiút...Az öreg hamar végzett a kafírokkal, majd magához vette Gabriiielt.
Ahogy E'Allah Apostola írja:
Gyűlöletesek a kafírok minden tettükkel, csak a szenny és a mocsok tapad hozzájuk! Öröm hát végezni velük E'allah dicsőségére! Ha megmentheted egy ártatlan életét, E'allah megjutalmaz érte! (Kohuran, 3. sura 4-5. vers)
A rémült fiúcska hamar feltalálta magát Bisztámi mellett, aki szívesen oktatta a Kohuran, vagyis a Próféta Szent Tanainak leírt tanításai alapján. A Hee'shlam vagyis az Út Tana, hamar értelmet adott a fiú életének is.
Szintén E'allah apostola írja:
Egy ifjú elméje a legjobb szántóföld, amelybe az isteni bölcsesség magvait elvetheted! A Próféta, áldott legyen emlékezete, mondja: tanítsátok az ifjakat az én utamra, a Hee'shlam útjára! (Kohuran, 5 sura 6. vers)
Gabó, ahogy Bisztámi hívta becézve a fiút, jó tanulónak bizonyult. Bisztámi elégedetten vette tudomásul, hogy a fiú agya olyan akár a szivacs, és azalatt az egy év alatt, amióta vele van, betéve megtanulta a Kohuran szövegeit. Napjaik koldulással teltek amikor éhesek voltak, cserébe pedig vigasztalták a szegényeket, tanította, igét hirdettek. Alsó Taris szegényei mindig szívesen meghallgatták Bisztámit és tanítványát. Sőt! Gabó máris népszerűbb lett mint mestere, talán az ártatlan gyermeki báj és kisfiús kinézete tette. A lényeg: a Próféta igéje terjedt!
Egyik napon, mialatt éppen Igét hirdettek, különös alakok jelentek meg a kis ház előtt, ahol éppen megszálltak. Mindenki megismerte kik azok. A Szindikátus emberei voltak, vörösen világított a különös jelkép a vállapokon, amiket a Szindikátus katonái viseltek. Egyenesen Bisztámi felé tartottak, majd a parancsnokuk megállt az öreg előtt és tiszteletteljesen fejet hajtott. – Bocsáss meg Szent Öreg, de urunk beszélni akar veled! -tért rögtön a lényegre a parancsnok. Gabriiiel pedig bizalmatlanul méregette a jövevényeket, de Bisztámi nyugalomra intette. – Nincs mitől félnem fiam! -mondta amilyen kedvesen csak tudta az öreg. -Veletek megyünk! -A fiú is jön? -lepődött meg a parancsnok, miközben emberei csendben várakoztak. -Igen Silverthorn Parancsnok! -válaszolta az öreg. A férfi arcán őszinte meglepődöttség látszódott, amikor Bisztámi a nevén szólította. Vajon honnan tudja a nevemet?
Pár percen belül, Bisztámi és tanítványa útban volt Felső Tarisra, hogy beszéljen a titokzatos Nagyúrral, akihez a katonák vitték őket...
|
|
|
Taris
Oct 16, 2016 16:24:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 16, 2016 16:24:23 GMT 1
A társaság végigvonult a sikátorban – a falak mellett fekvő koldusok kitartott kezei azonnal visszahúzódtak, amikor meglátták a Szindikátus katonáit. A sötétszürke, térd alá érő porköpenyek, amiket viseltek, a bőrszerű anyagokhoz hasonlóan fénylettek, és szorosan, már-már gépszerűen tapadtak a gazdáikhoz. Akárcsak a vállukon viselt jellegzetes, vörösen világító embléma.
Az utca másik oldalán hagyott sikló nem kevésbé volt precíz megjelenésű, de miután felszálltak vele, hamar beleveszett a Taris légterében járkáló egyéb, elegáns és lepukkant hajók közé. A furgon egyre beljebb merészkedett a bolygón még megmaradt felhőkarcolók sűrűjébe, de nem állt meg a kormányzati központban. Egy sokkal csendesebb, külön védőpajzzsal elkerített épületegyüttes felé repült.
A Szindikátus rezidenciájához hasonló épületek százával voltak a Taris felszínén, de mint minden titkos társaság esetében, a hírhedt Cal Omek birodalma belülről teljesen másképp festett, mint a közönséges épületek.
Silverthorn parancsnok intett az embereinek, mire azok kivezették a két fehér köpenyes alakot a járműből. Egy légihídon álltak, ami egyenesen a főépület oldalának bejáratához vezetett.
A katonák közrefogták Bisztámit és a szőke kisfiút, úgy vonultak velük végig a sivár folyosókon. Bisztámi észrevette, hogy ahogy egyre beljebb haladnak az épület belsejébe, egyre díszesebbé válik a berendezés.
Végül befordultak egy széles csarnokba, aminek a végében magas, kétszárnyú ajtó állt. Előtte pedig egy kékesszürke arcú, szürke fémruházatot viselő, nagyon is ismert alak várakozott.
A katonák megálltak előtte.
- Volt valami fennakadás? – kérdezte Cal Omek, a Szindikátus vezetője.
- Semmi, nagyságos úr – jelentette alázatosan Silverthorn parancsnok. – A vendégeink önként jöttek velünk.
- Vendégek.. hm.. Örülök, hogy látom, Omek igazgató! – vonta fel a szemöldökét Bisztámi. – Silverthorn parancsnok igazán gyorsan ideszállított minket.
Omek kíváncsian pillantott Silverthornra – tudta, hogy a parancsnok nem mutatkozhatott be magától. Akkor a „vendég” már előre tudta, kik ők, és ki kicsoda, ráadásul még őt magát is felismerte. De volt valami, amit nem tudhatott.
- Leléphet, parancsnok – mondta mosolyogva.
Silverthorn és a gárdistái tisztelegtek, majd jobbra fordultak, és eltűntek az egyik átjáróban.
- Én pedig a valódi vezetőhöz viszem magukat – folytatta Omek, és sötéten elmosolyodott. – De mielőtt bemegyünk, figyelmeztetnem kell magukat, hogy itt nem egyebek, mint szolgák! Azt teszik, amit mondanak, és ami a legfontosabb... akkor beszélnek, ha kérdezik. Megértették?
- Természetesen, Omek igazgató, de én azt hittem, hogy ön a... – Omek felemelte a mutatóujját, mire Bisztámi elhallgatott.
- Jöjjenek utánam – mondta, és benyitotta az ajtó egyik szárnyát. – Odabent én beszélek, maguk csak akkor lépnek elő, ha engedélyt kapnak rá.
Azzal bevezette Bisztámit és a fiút a trónterembe.
Nem lehetett látni, mekkora kiterjedésű a helyiség, mert állandó félhomály uralkodott benne. A fekete sötétség mintha nem lett volna természetes, de azért volt annyi – ki tudja, honnan eredő – fény, hogy a középen álló emelvényen a csuklyás alakot sejteni lehessen.
- Sötét Nagyúr! – mondta Sinisto, és előresietett a trónushoz. Mögötte a két fehér köpenyes vendég lépkedett, de Sinisto intett nekik, hogy jóval mögötte álljanak meg. – Engedd meg, hogy bemutassam, akiket iderendeltél: Bisztámi al Rakhman és Gabriiiel!
|
|