|
Taris
Mar 28, 2015 23:25:48 GMT 1
Post by Enz on Mar 28, 2015 23:25:48 GMT 1
- Lorula odavezeti magukat - bólintott Zara, aki már maga is elégnek érezte az eligazítást ahhoz, hogy a feladat teljesíthető legyen. A többi már az ő képességeiken múlott. Búcsúzóul még hozzátette. - Az Erő legyen magukkal.- Jöjjenek - indult el előre a sephi nő, és a helyiségből kiérve hamarosan az egyik turbólifthez értek, ami teljesen üres volt. Láthatóan az épület ezen része teljesen el volt szeparálva a vállalati részektől. A lift száguldani kezdett, és nemsokára megállt. Egy hangárba érkeztek, ahol egy ismerős, vörös festésű hajó várta őket. - Csak nem... - lepődött meg Versta, de a vigo egyszerűen csak megvonta a vállát válasz helyett. - Nagylelkű vagyok, na! - Ha szükségük van kapcsolatba lépni a bázissal, használják ezt - nyomta Kytra kezébe az Abrenéhez hasonló kommunikátort Lorula. - Sosem közvetlenül egy másik sejttel, hanem mindig a kapcsolattartójukkal fognak beszélni. Az információk itt futnak össze, így a legtöbb tag nem tud a másikról.Lorula megnyomta a hajót aktivizáló gombot a távirányítón, majd azt is átadta Kytrának. A lenyíló hajórámpán egy pittyegő repulzoros droid repült le. - Ez milyen droid? - hajolt hozzá közel Versta, mire a droid elülső kamerája felvillant, mire Versta megpöckölte. - Onika XE-1-es többcélú droid. Kis példányszámú, és igencsak drága, akárcsak a hajó. Vigyázzanak mindkettőre. És különösen magukra.
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 0:00:04 GMT 1
Post by Revan on Mar 29, 2015 0:00:04 GMT 1
Az eligazítás megvolt, így hát Lorula vezetésével elindultak. Az Erő legyen velük mondatra Saalia megállt egy pillanatra. Csak egyszer lenne olyan napja, hogy se nem hall, se nem gondol a jedikre. Végül tovább ment anélkül, hogy bármit is mondott volna. A turbólifttel a hangárba mentek, ahol egy ismerős hajó várta őket. -Ó, ez lenne az? Mondjuk neked már nem kell. Egy ideig legalábbis biztosan nem. -Remélem számíthatunk rád. Ha már így összebarátkoztunk. Kytra elvette a kommunikátort és eltette. Másik zsebbe, természetesen. Nehogy Abrent hívják, amikor a szükség úgy hozza. Végül a hajó távirányítóját is megkapják. A rámpa lenyílik és egy droid repül le a hajóról. -Oké. Pontosan mit tud ez a droid?
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 9:14:25 GMT 1
Post by Enz on Mar 29, 2015 9:14:25 GMT 1
- Persze, odaadó vagyok a barátaimmal - jegyezte meg cinikusan. Persze nagyobb valószínűsége volt, hogy azért tesz meg majd mindent, mert Kytráék esetleges halála után az ő személye is felettébb feleslegessé válna. Kytra kérdésére a droid vadul pittyegni kezdett, mintha csak bemutatkozna. - Hjá, milyen kis önérzetes vagy, Pici! - kuncogott Versta, és megpaskolta a fejét, mire a droid ismét ráfókuszálta az elülső kameráját és pittyegése most eléggé panaszkodónak hangzott. - A legmodernebb AI-t kapta, ám elfogás esetére jobbnak láttuk nem beszédprocesszorral felszerelni. Ezekkel bármikor dekódolni tudjátok a mondanivalóját - nyújtott át Lorula három apró, fülbe rakható mikrofonszerűséget. - Mint a neve is mondja, számos feladatot el tud látni, például a hajó számítógépére kapcsolódhat, rendelkezik asztromech dugókkal, egy lézerfegyverrel és több száz elterjedt nyelvet programoztak belé. Igen hasznos mindenféle feladathoz. Az EX-1-es droid egyetértően pittyegett ismét.
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 9:31:33 GMT 1
Post by Revan on Mar 29, 2015 9:31:33 GMT 1
-Hogyne. Tapasztaltuk Ord Mantellen az önzetlenséged.-folytatta Saalia a gúnyolódást. Ez a 'barátság' úgy tűnik a gúnyolódásra fog alapulni. Legalábbis egyelőre nagyon úgy tűnik. Persze megengedhetik maguknak. A vigo kénytelen tenni, amit tennie kell. Különben vége a dalnak. Meghalni meg nyilván nem akar ő sem. -Bizony, már a régebbi droidok is eléggé önérzetesek tudtak lenni. Főleg, ha sokáig nem lett törölve a memóriájuk. Elvették a mikrofonszerűséget. Hasznos lesz, az biztos. Remélhetőleg nem szófosó droid, csak annyit beszél, amennyit feltétlen kell. -Ennyi mindent tudsz? Akkor hasznos kis fickó vagy!-kedveskedett vele kicsit Kytra. -Mit szólsz hozzá, ha csak Oni-nak hívunk? Egyszerűbb kimondani és jól is hangzik. Esetleg keressünk valami egyedibb nevet?
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 9:48:57 GMT 1
Post by Enz on Mar 29, 2015 9:48:57 GMT 1
- Borítsunk fátylat a múltra - mondta látszólag nagylelkűen, de egyértelműen ki lehetett érezni hangjából az a feletti gúnyt, hogy a lányok ezért nem tudják felelősségre vonni. - Én is hajlandó vagyok ezt-azt elfelejteni. Fess egyértelműen Saalia fénykardjára és jedi képességeire utalt itt. - Szerintem aranyos - jelentette ki Versta, aki tovább szórakozott a droiddal, ami megint nem tetszését fejezte ki a helyzet miatt, majd a fiatal twi'leket ott hagyva Kytrához száguldott, éppen, amikor előbbi hátulról ölelésbe akarta szorítani. Így Versta, aki csak a levegőt kapta el, egyensúlyát veszítve végigterült a földön, a robot pedig győzedelmes csipogást hallatott. - Azt hiszem találó ez az Oni név - pillantott fel Versta a földről Saaliára, majd ördögi gyorsasággal felpattant. - Javaslom induljanak. Minél hamarabb oldják meg a küldetést, annál több életet menthetünk meg - mutatott rá Lorula.
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 10:10:20 GMT 1
Post by Revan on Mar 29, 2015 10:10:20 GMT 1
Saalia értette a célzást. Bár igazából nem volt mit titkolni. A hajó kapitánya, ami idehozta őket, tudja, hogy ő micsoda. Érezte. Arról nem is beszélve, hogy Versta is kikotyogta, így a legénység egy része is tud róla. Jedit meg nem minden nap lát az ember. Legalább akkora szenzáció, mint rancort látni Coruscanton. -Ki tudja, ha jól végzed a munkád, talán idővel megbocsájtják a mulasztásodat. Versta tovább játszott a droiddal, aminek nem igazán tetszett a bánásmód. Ott is hagyta őt, mielőtt a lány át tudta volna ölelni. Szegényke elterült a földön. De a név kérdésben egyetértett. -Nem szabad játékként kezelni. Már csak azért sem, mert van beépített lézerfegyvere.-mondta mosolyogva Saalia. -Jól van, induljuk hölgyek!-értette egyet Kytra Lorula. Saalia nem vitázott, csak biccentett a nő felé, majd felballagott a hajóra, nyomában Kytra és a többiek. Amint mindenki a hajón volt, bezárult a rámpa és rövid előkészület után megkezdődött a felszállás.
|
|
|
Taris
Mar 29, 2015 17:26:37 GMT 1
Post by Enz on Mar 29, 2015 17:26:37 GMT 1
- Dehogy is kezelem játékként, végre nem én vagyok a legfiatalabb tagja a legénységnek! Ő az új kisöcsém! A droid ismét vad pittyegésbe kezdett, mintha csak hevesen tiltakozna valami ellen, mire Versta meglepődött. - Á, szóval akkor a kishúgom! - bólogatott, miután rövidesen megértette miről is van szó, mire a droid csak röviden pittyegett valamit válaszul. Versta keresztbe fonta a karjait és sértetten nézett a kis lebegő gépezetre. - Hogy érted azt, hogy érettebb vagy, mint én valaha lehetek?! - kérdezte duzzogva, mire a droid vígan trillázott, és megindult a hajó felé. - Nehogy a szeméttelepen végezd, húgi... - mondta még utána, majd a lányokhoz csatlakozva ő zárta a sort. Mikor mindannyian elfoglalták a helyüket, felemelkedtek, majd a hangár elhagyva a gazdag Magváros közepén találták magukat. Viszonylag impozáns épületek között repültek el, amit bizonyára csak az tartott lenyűgözőnek, aki nem látott még egy coruscanti külvárost sem. Végül femelkedtek a légkörből, és az űrbe léptek, majd a bolygó ellenőrzőrendszerét elhagyva gyorsítottak fénysebességre. - Tatooine... Hé, ez a Galaxis másik felében van! Sosem érünk oda.
/Folytatás: Tatooine/
|
|
|
Taris
Oct 23, 2015 9:11:28 GMT 1
Post by sithlord on Oct 23, 2015 9:11:28 GMT 1
Az átalakított VSD kilépett a hiperűrből és orbitra állt a Tarisnál. Nem jelentett veszélyt hiszen a tömegpusztító fegyvereknek híjával volt, mégis félelmetes látványt nyújtott...még mindig. Hiszen az egykori Birodalom jelképe volt.
-Ellahu Eakbar! La illaha Mud'al Dibh rasszul! -Hassan a kabinjában imádkozta el ezeket a szavakat, amikor főnöke Abu kopogtatott az ajtaján. Hassan dühös lett, utálta amikor ima közben zavarják meg, de tudta a főnökével ellenkezni nem ildomos így beengedte.
Abu belépett a puritán, vallási relikviákkal és különleges kardokkal fegyverekkel kidíszített falú kabinba és üdvözölte a barátját. -Üdv Hassan! -kezdte el mondandóját a férfi. -Beszédem lenne veled!
Hassan sejtette miről. -A nőröl van szó igaz? -kérdezte Hassan, pontosan úgy mint aki tudatában van annak hogy mit is akar a főnöke. És ez igaz is volt valamilyen szinten. -Igen barátom...róla! -barátja szavaira Hassan csak biccentett egyet. -Gondoltam. Túl veszélyes ránk nézve különösen rád… Jared! -Hassan szavaira a főnöke szemei elsötétültek. -Ne használd az igazi nevemet Hassan! -utasította rendre beosztottját. -A falnak is füle van, azt akarod, hogy valaki megsejtse ki vagyok...valójában? -Előbb utóbb úgy is kiderül...amilyen óvatlan vagy! -felelte Hassan cinikusan. -Mindig a farkad után mégy testvérem...sose gondolkodsz! -Abu illetve Jared e szavakra előbb begurult de aztán belátta, barátjának igaza van. Végül megszorította barátja vállát. -Igazad van Hassan...óvatosabb leszek! De most térjünk a tárgyra! Arra gondoltam mulathatnánk egyet a Tarison a legénységgel, hadd ismerkedjen meg Shantal mindegyikőtökkel! Könnyebb a beilleszkedése is így! Mit szólsz hozzá? -Jared kérdő pillantását látva Hassan csak egy választ tudott adni. -Nos ha kockáztatni akarsz akkor csináld! Én magam rendkívül rizikósnak tartom az ötletet, de Eallah akaratából te vagy a főnök Abu...vagy inkább nevezzelek Jarednek?
Jared végül kifelé indult a kabinból, hogy magára hagyja csípős nyelvű barátját. -Szólok Shantallnak hogy készüljön el, mert ma mulatni fogunk! -azzal magára hagyta Hassant aki ezt már alig várta, hiszen ima közben zavarták meg. Hamarosan a férfi kabinjából ismét a monoton imádság hangjai hallatszottak...
|
|
|
Taris
Oct 23, 2015 23:18:55 GMT 1
Post by darthshantal on Oct 23, 2015 23:18:55 GMT 1
Shantal a hajó hídján állt amikor Abu belépett. A lány érzékelte a férfi közeledtét, látta a gondolatait és az első mondatot amit ki fog ejteni a száján ez az űrcowboy. Elmosolyodott. Örült hogy köztük lehet és lerázhatja az Erő hatalmát. Nem akart többé "különleges" lenni. Ekkor határozta el hogy többé se Abunak se Hassannak nem "tekint bele" az elméjébe és egyenlőre máséba sem. - Mindenkivel közölném hogy a mai estét mindenki Tarison tölti...méghozzá szórakozással! - Abu megnyerő mondata üdvrivalgást és hangos füttyögést idézett elő. Sőt utasította a kommunikációs "tisztjét" hogy ezt az egész hajóval tudassa. Shantal féloldalt fordult hogy a férfira nézhessen aki büszkén sztároltatta magát a legénysége között. Ez illett hozzá. Shantal pimaszul mosolygott, de benne volt az a szabadsága által okozott öröm amit eddig sosem tapasztalt. - Végre jókedvűnek látlak...Remélem velünk tartasz. Téged is ünneplünk! - hajolt oda a lányhoz. - Ki nem hagynám! - és megszorította Abu kezét. - De én ragaszkodom hogy a hajómmal menjek...jó lenne eladnom ezt a tragacsot. Megszabadulnék ma este minden béklyómtól. - mondta kissé leplezett örömmel. - Veled tartunk Hassannal. - mondta. - Az a biztos ha nem egyedül látnak a hajóval. - tette hozzá. És Shantal tudta hogy igaza van. A hajóval landolna egy kikötő platformján és ezer hiéna lesné hogy mikor vághatják el a torkát egy magányos utazónak. - Rendben. Én addig a hajómon leszek. Szükségem van egy kis készülődésre. - és továbbra is azt a titokzatos mosolyát felvillantva elhaladt a férfi mellett. A hajó pilótafülkéjében leroskadt a székbe. Vörös köpenye mely az egyik vállán összefogva díszlett beterítette a padlót és a szék karfáját is egyben. Jólesett számára a víz meztelen bőrén csillogva ültek a vízcseppek ahogy kilépett az aprócska zuhanykabinból. Villámgyorsan törölközőbe csavarta magát és dúdolva tépte fel újra a ruhásládáit. Haja kibomolva hullott alá annyira kutatott egy bizonyos ruha után. Nem tartozott hozzá köpeny de talán nem is kéne akkora feltűnést kelteni. Képesnek kell lennie harcolni is benne bármi eshetőségre. Végre rátalált. Megérkezett Hassan morogva és Abu mint akit kicseréltek. Már közel sem volt olyan kitörő a lelkesedése mint nemsokkal ezelőtt a hídon. Indulás volt. A hajót apró "flotta" hagyta el és együtt indult útnak a városbolygó felé.
|
|
|
Taris
Oct 24, 2015 10:21:28 GMT 1
Post by sithlord on Oct 24, 2015 10:21:28 GMT 1
Hassan szavai alaposan elgondolkodtatták a férfit, akit most Abu Bak'r-nak neveztek. Pedig hát annak idején hívták őt máshogy is. Hírneves Koréliai család sarja volt, aki aztán később követte legendás nagybátyjának az útját és kalóz lett, valamint csempész. Valaha Jared Solo néven ismerték, de ezt a nevet el kellett felejtenie. Olyan bajt hozott magára életének egy sötét időszaka során, hogy teljesen fel kellett számolnia a régi életét. A negyven év körüli férfi élete már így is tele volt kudarcokkal azonban ami akkor történt vele örökre megváltoztatta az életét…
Amikor legendássá vált unokafivére, Jacen Solo kis híján elfoglalta a galaxist, Jared az ő oldalára állt.Tetszettek neki azok az eszmék amiket Jacen képviselt, és azt hitte helyreállítja a rendet a galaxisban. Ezért csatlakozott hozzá örömmel. Megtévesztették mint annyi más embert szerte a galaxisban, aki Jacen ügyéhez csatlakozott. Jacen persze örömmel fogadta a rokont és rögtön hasznát is vette tehetségének.Jared elsőrangú katona volt, ehhez értett akkoriban egyedül, Jacen pedig nem átallta kihasználni a képességeit. A ranglétrán hamar feltört, és Jared Solo hamarosan Jacen hadseregének egyik oszlopa lett. Jared Solo kegyetlen tetteket hajtott végre a háború idején, bolygókat tett pusztává, asszonyokat gyerekeket gyilkolt le, mindezt Jacen kedvéért. Ölt pusztított machinált, mikor mit parancsolt az őrült unokatestvére. Jared tagja, vezetője volt annak a gyilkos különítménynek, amely Jacen leggyilkosabb katonáit egyesítette magában, a Feláldozhatóaknak. Számos kommandós akciót hajtottak végre, rengeteg embert legyilkoltak a háború során.Mivel Jared volt a parancsnokuk, így amikor Jacen elbukott, a Feláldozhatóak tagjait is körözni kezdték mint háborús bűnösöket, főképpen a vezérüket... Jared pedig igazi hidegvérű gyilkos volt, élvezetből ölt így számos bolygón körözték mint hírhedt katonai vezetőt. A háború után, amikor látta, hogy különítményének tagjait egymás után fogják el és végzik ki, Jared döntött. Nevet változtatott és külsőt is. Jellegzetes szakállát lenyírta, kicsit változtatott a stílusán és így nehezen lehetett felismerni az egykor Barbarossa Solonak is csúfolt Jaredet...
Ekkoriban találkozott a Feláldozhatóak egyik megmenekült tagjával, Hassan al Iftahannal, aki már akkor is jó barátja volt, amikor még a háború zajlott és a Feláldozhatóakat vezette. Hassan zsákmányolt egy VSD-t Jacen megmaradt Flottájából, amely persze tömegpusztító fegyvereket már nem tartalmazott, egyszerű ócskavas volt csupán. Örömmel látta egykori főnökét maga mellett és így ketten, kihasználva tehetségüket és kapcsolataikat, kalózkodásra adták a fejüket. Hassan azonban alaposan megváltozott az eltelt évek során. Csatlakozott a Kree'szlam valláshoz és fanatikus hívő lett. Mud al Dibh követőjeként Jaredet is megpróbálta csatlakozásra bírni, de ez nem sikerült neki...még. Mindenesetre Jared felvette az Abu Bak'r nevet, és új életet kezdett. Dolgozott a Fekete Napnak és számos bűnszövetkezetnek is. Közben tetemes vérdíjat szedett össze a saját fejére, a kormányzati erők részéről de eddig még nem tudták elfogni. Arról nem is beszélve, hogy a Coruscanti Kormány első számú körözött bűnözői közé tartozott mint háborús bűnös, gyilkos terrorista…
Egyszer majdnem lebukott. Találkozott egy gyönyörű nővel az egyik küldetése során és beleszeretett. A nő azonban a Coruscanti Védelmi erők embere volt és pontosan ő utána nyomozott. Hogy hogyan talált rá azt a mai napig nem tudta meg, lévén hogy mikor a nő lelepleződött, Hassan elvágta a torkát és kihajította a zsilipen akár egy rakás űrszemetet. Hassan sejtése szerint az egyik rivális banda szivárogtatott ki valamit, csak azért hogy eltegyék az útból kellemetlen üzleti riválisukat. Az a banda persze már nem létezik, Hassan és ő gondoskodtak róla...Megöltek mindenkit, többek között a banda tagjait is, akihez a nőnek valaha is köze lehetett...Kiderítették, hogy hol lakik a nő, Salina családja és velük is végeztek. Hassan a Kohuran tanításai szerint járt el, és írmagjukat is kiirtotta… Minden adatot amely Salina birtokában volt, megsemmisítettek. Ekkor derült ki számukra, hogy a Coruscanti Kormányzat, személyesen Han Solo megbízásából, majdnem kétmillió kredit vérdíjat tűzött ki Jared fejére…
Ezután persze felszívódtak és tovább dolgoztak. Valamint felhalmoztak a sok szerencsejáték miatt egy halom adósságot. Legnagyobb hitelezőjük, Gragba a Hutt volt, akit persze sikeresen átvertek több százezer kredittel. Gragba azóta is követte őket de eddig még egy embere se ért célt...valamennyi szemétként végezte az űrben… Úgy nézett ki hogy a Hutt lemondott róluk, mert már közel egy éve egyetlen fejvadászt sem küldött a nyakukra. Jared vagyis Abu azonban aggódott egy kicsit, túl gyanús volt ez a csönd. Gragba csak úgy nem mond le a pénzéről és azokról akik megkárosították őt…
Mialatt életén elmélkedett Shantal kis hajóján, beléptek a Taris orbitjára, majd az űrkikötő megadta a szükséges kódokat a leszálláshoz. Többi embere már sikeresen landolt, amikor meglátta a kis hordozó hajókat a kikötőben, amely az embereit szállította le a bolygó felszínére. Taris, mindig is kedvelte ezt a Coruscanthoz hasonló de azóta jóval jelentéktelenebbé váló bolygót. Megpillantva Shantalt, elűzte magától a borús gondolatokat. A lány gyönyörű és kívánatos volt, még abban az egyszerű ruhában is amit most viselt. Mögötte Hassan lépdelt, barna burnuszába alaposan beburkolózva, így a férfinak csak villogó szempárja látszott ki a fejkendő alól. -Nos hölgyem! -Jared színlelt udvariassággal, egyszerűen belekarolt Shantalba. -Mehetünk? Shantal elmosolyodott, hosszú napok óta először és követte a férfit. Ma mulatni fognak.
|
|
|
Taris
Oct 24, 2015 16:25:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2015 16:25:58 GMT 1
Doldur Vann kibámult a miniszteri iroda ablakán, miközben odalent Taris ébredezett - pontosabban Taris azon oldala, ahol a miniszteri iroda feküdt, és ez sem jelentett túl nagy eltérést a korábbi állapothoz képest... valamivel kevesebb fényreklámot és prostituáltat az utcákon, valamivel több siklót és nyitva lévő gyorséttermet. Coruscanthoz hasonlóan Taris sem aludt soha valójában, folyamatosan mozgásban volt, mint bármelyik városbolygó azok közül a galaxisban, amelyek jóval kevesebb médiafigyelmet kaptak, mint a Köztársaság fővárosa, holott ugyanannyi, vagy több lakossal rendelkeztek. Azonban sem Denon, sem Metellos nem húzódott olyan közel a sith határhoz, mint Taris.
Heol Girdun éppen ekkor lépett be az irodába, kurtán köszöntötte a minisztert, és helyt foglalt a vendégeknek fenntartott kanapén. Vann végigsimított a kopasz fején lévő néhány, gondosan előrefésült hajszálon, majd intett a sarokban várakozó protokolldroidnak, hogy töltsön a felügyelőnek a reggeli kávéból. Girdun szótlanul elvette a forró bögrét, és belekortyolt. Vann hagyta, hogya felügyelő még néhány pillanatig élvezze a forró italt, mielőtt rátért volna az aktuális témákra.
Girdun felügyelőt jobb volt nem siettetni semmivel sem, bár így belegondolva Doldur Vann egyetlen egy dolgot sem tudott volna mondani Tarison, amit érdemes lett, vagy egyáltalán módjában állt volna siettetni. Taris önálló életet élt, mintha csak tévedésből tartozott volna még mindig a Köztársasághoz. A bolygó infrastruktúráját, szórakoztató és kereskedelmi központjait fenntartó vállalatok és befektetők kezében volt a tényleges hatalom, az olyanok, mint Doldur Vann pedig csak szükséges kirakatembernek számítottak. Az, hogy éppen az Egységes Galaktika, vagy a legújabb időkben az ESZM jelvénye villogott holokép formájában a miniszter falán, tulajdonképpen nem is számított igazán. Lehetett bármelyik, egészen addig, amíg az aktuális coruscanti hatalom ellenzékének számított.
Girdunt is ugyanez a rebellis hozzáállás juttatta ide Tarisra, ami korábban Vannt. Pedig Girdun megtehette volna, hogy a politikába lépve Coruscanton marad, és G'Sil szövetségeseként talán még a Szenátusba is beülhetett volna egy kisebb rendszer ESZM-képviselőjeként. Az ex Szövetségi Gárda-felügyelő azonban ragaszkodott az egyenruhához, és amíg Daala idején megtűrték a CSF állományában, Organa Solo hatalomra kerülése után hamar a Tarison találta magát.
Doldur Vann azonban hamar rájött, hogy az ex - gárdakapitány egyáltalán nem veszített a lelkesedéséből és a szakmai rutinjából. Girdun hamar felmérte az alsóvárosok és a kocsmák, bordélyok valódi erőviszonyait, szemei és fülei megszaporodtak az utcákon, Doldur Vann pedig háromszor hasznosabbnak találta, mint azokat a mandalori gyilkosokat, amelyeket Daala irodája küldött neki, még a választások előtt. A fejvadászok így eltűntek, Doldur Vann viszont maradt, és megposztotta Girdunnal titkos információit, üzleti érdekeltségeit... és a kávéját. - Mit hozott ma nekem, felügyelő? - fordult végül gondolataiból felmerülve Girdunhoz.
- Karand parancsnokot a Vinsothra vezényelték. Gondoltam, érdekesnek találja. - kortyolt még egyet a kávéjából Girdun.
- A jó öreg Jahurt? - mosolyodott el Doldur. - Úgy látszik, mindannyian a Köztársaság ezen legsötétebb szegletében végezzük. Ha van bolygó a határ innenső oldalán, ahol a sikátorokban a mienknél is több sith kultista rohangál, akkor az a Vinsoth. Tudjuk, mi a feladata?
- Csak annyit tudunk, hogy egy jedivel állították párba. - vonta meg a vállát Girdun. - Ez lenne a másik dolog, miniszter.
- Hogy érti?
- Idejön egy jedi. - fészkelődött kényelmetlenül a karosszékben Girdun. - Hivatalos értesítést kaptunk az összekötő irodától.
- Ó igen, új barátaink immár minden lépésükről tájékoztatnak minket. - mosolyodott el cinikusan Vann. A Társulási Egyezmény aláírása óta a jedik minden fontosabb lépésükről tájékoztatták a Köztársaság szerveit az érintett szektorokban és bolygókon. Legközelebb Yuuzhan Vongok jönnek majd kertészetet nyitni, az lesz csak az igazán vicces, futott át a miniszter agyán. - Emlékszem, amikor az alsóváros minden szegletéből jediket jelentettek, akkor bezzeg nem szólt senki...
- Akkor még nem voltam itt. - vonta meg a vállát ismét Girdun.
- Mit tudunk róla? - kérdezte a miniszter.
- Valami miraluka. Diyannak hívják. - játszadozott a pohárral Girdun. - Maga a nagy Kyle Katarn küldte, egyenesen a Dathomirról.
- Ah. - mormogott kedvetlenül Vann. - Csak belerángatnak minket a közös műveletükbe a serennoiakkal? - Ez felettébb kellemetlen fejlemény lett volna. A Taris nagyon közel esett a Dathomirhoz, ahol a Köztársaság új hídfőállást épített ki jedi szövetségeseikkel a sithek által megszállt területen túli, a Magtól elvágott új szövetségesük, Serenno ellátására. Taris is hozzájárult ehhez, de a maga módján... itt gyülekeztek azok a független szállítmányozók, kalózok és üzletemberek a mandaloriai fegyvergyárosoktól kezdve az ord mantelli kalózvezéreken át a bilbringi mágnásokig, akik nem számítottak csókosnak a köztársasági vezetés szemében. Egy nagyobb létszámú flottaegység megjelenése nagyban rontotta volna az üzletet, különös tekintettel Taris "vendégeinek" biztonságérzetére.
- Nem hiszem, akkor egy mester, vagy valami nagyobb fejes jönne. - rázta a fejét Girdun. - Ez inkább egy magányos lovagnak tűnik, amolyan nyomkövető, illetve vadász-típusúnak.
- Valakit kereshet? - emelte fel a fejét kíváncsian Vann.
- Nagy ez a bolygó. - vont vállat ismét Girdun. - Nem lepne meg, ha az átutazók között lenne valaki, aki a jedik számára is érdekes lehet.
- Aki a jediknek érdekes, az érdekes nekünk is. - biccentett Vann. - Gondolom nem kért hivatalos segítséget jedi vendégünk.
- Nem. - rázta meg a fejét Girdun. - De ráálíthatok pár embert.
- Az lenne a legjobb. - bólintott Vann. - Hagyjuk, hogy jedi barátunk elvezessen minket.. bárkihez is. Aztán majd eldöntjük, elég érdekes-e, hogy beavatkozzunk.
- Rajta leszek, miniszter. - biccentett Girdun.
- Nagyszerű. - mosolyodott el Vann. - Akkor a másik üggyel kapcsolatban...
|
|
|
Taris
Oct 25, 2015 15:21:27 GMT 1
Post by kaindiyan on Oct 25, 2015 15:21:27 GMT 1
El is felejtettem, hogy milyen hosszú is lehet egy út két bolygó között. Talán csak azért is tűnt ez az idő hosszabbnak, mert így volt időm, a pilótaülésben meditálni. Szükségem volt arra, hogy átgondoljam az előttem álló feladatot, tervezni és végiggondolni a helyzetet amibe kerültem. Hiszen a terv csak annyit ér, amennyit a végrehajtói. Nem akartam egy esetben sem, hogy harcra kerüljön a sor, hiszen ebben az esetben olyanoknak is baja eshet akiknek semmi köze az egészhez. Szóval, úgy kell, hogy kiderítsem a szándékát és többe megtudjak róla, hogy ki is ő és milyen ember is valóban. Viszont, dolgoznom is kellett azon, hogy hogyan vegyülhetek el. Hiszen egy Jedi nem cselekedhet hirtelen, először meg kell vizsgálja a körülményeket és a helyzetet és csak azután, tehet bármit is. De abból a tényből kellet kiindulnom, hogy Sith hiszen nem hiába viselte a Darth előtagot a nevében... A Sitheket a gyűlölet és a félelem vezérli. Egy olyan ember, aki tele van félelemmel, csak gyűlölni tud - a gyűlölet a félelem természetes következménye. Aki tele van félelemmel, tele van haraggal is, ami pedig a Sithek erejének a forrása. -Ismerd meg a tudatod ürességét és nyugalmát. Légy üres: ne légy stílus vagy forma, amelyre az ellenfél építhet.- Mormoltam magam elé. Gyakran mantráztam ezt magamnak meditáció közben. Ez volt az ami szerint mindig harcoltam és éltem is legtöbbször és segített tisztán gondolkodni és könnyeben voltam képes meditálni. Volt időm az Erőt segítségül hívni, hogy megértsem azt, hogy mi is az amiért, ezt a küldetést kaptam. Mert mindannyian okkal vagyunk ott, ahol vagyunk, csak el kell fogadnunk azt is, hogy mi lehet az oka, amiért az Erő arra terelt minket. Kyle szavai visszhangoztak az elmémben: "Mérlegelned, döntened kell majd olyan helyzetekben, ahol a jó és a rossz közti határmezsgye nem olyan egyértelmű." Ha a helyzet valóban olyan lesz mint, ahogy Kyle mester leírta, akkor valóban jól kell döntsek a legapróbb dolgokban is, hiszen az élet már nem lesz fekete fehér többé... Amikor eljöttem az akadémiáról, olyannak láttam a jövőmet, mint egy, a távolban elvesző, egyenes utat. Mérföldekre elláttam háborítatlanul. De most váratlanul egy olyan helyzet tárult elém, amivel nem csak valakit más nézőpontját változtathatom meg, hanem egy időben az enyém is megváltozik majd miatta. Az utam során most az egyszer éreztem azt, hogy bizonytalan vagyok, de nem volt mást tenni, hiszen ahogy Kyle mondta: "Amikor bizonytalan az út,legjobb, ha vársz." Szóval talán ezt kellett, hogy tegyem most is, várnom arra, hogy az Erő megmutassa nekem mit is kell majd tennem és hagynom az vezessen engem a most következő úton. A meditációmból fedélzeti számítógép jelzése zökkentett ki. A hang azt jelezte, hogy végre elérkeztem az ulticélomhoz és már nem volt más hátra, csak a dokkolás volt hátra. Szóval a bolygó felé vettem az irányt, hogy minnél hamarabb dokkolhassak és minél hamarabb felderíthessem magamnak Taris-t. Orbitra álltam álltam és a landoláshoz szükséges kódokra vártam az űrkikötőtöl. -Kaian Diyan vagyok, engedélyt kérek a landoláshoz. Ezután egy kis szünet következett. Nem gondoltam magamban, hogy a nevem puszta elárulásával felfedném azt, hogy Jedi vagy így azt szándékosan nem tettem hozzá. Majd nem sokkal később megkaptam a szükséges kódokat a landoláshoz, ami valljuk be kicsit tovább tartott a szokásosnál, de nem szenteltem ennek túl sok figyelmet, hiszen egy kis várakozás még nem a világ vége... Szóval egyből nekifogtam a landolásnak, amely sikeres volt. A landolás után lassan felálltam a székemből és magamra kaptam a köpenyem. Szerettem elrejtőzni az emberek elől és most nem is tudhatták meg, hogy Jedi vagyok, hiszen a fénykardom egyből elárult volna. Sőt lehet, hogy a vakságomnak most haszna is lesz... Hiszen így még könnyebb lehet magam álcázni, talán egy vak koldusnak vagy bármi másnak... A hajó kijárati ajtaja egy halk szisszenéssel kinyílt és kiléptem rajta. Nem várta mást annál amit láttam, hiszen minden űrkikötő már csak ilyen nyüzsgő volt, de Taris egy sűrűn lakott bolygó szóval erre kell számítanom. A nagy tömegben legalább könnyebb elvegyülnöm, viszont ez megnehezíti a Shantal után való keresést. Szóval a fejemre tettem a csukját és lassan elkezdtem sétálni, hiszen sehová nem siettem, de egyenlőre igyekeztem a hajóm körül maradni.
|
|
|
Taris
Oct 27, 2015 23:50:30 GMT 1
Post by darthshantal on Oct 27, 2015 23:50:30 GMT 1
Shantal talán túl személyesnek vette azt hogy Abu belekarolt. Eszébe jutott Wenthar...mindig azt magyarázta neki hogy ők ketten különleges lények a galaxisban...érinthetetlenek a "halandók" számára. Azért sem húzta el a kezét, Abu nem volt rossz kötésű férfi és valahol irigyelte a szabadságot amit ő már olyan régóta magáénak tudhat...neki természetes volt mulatni és felszabadultan mozogni mások között.
Taris, hajdanán csillogó városbolygó volt, de a támadás óta eltelt idő drasztikusan átváltoztatta az itt élőket és szokásaikat. Talán azért nem építették régi képére a várost mert a helyiek tudat alatt féltek attól hogy újra és újra kárhozatra ítéltetné őket a sors, és még egyszer nem akarják látni hogy a pompa és a hatalmas árkádszerű sétányok újra az enyészeté legyenek, inkább megpróbáltak együtt élni a természettel és egy sokkal árnyékosabb, zegzugosabb bunkerhalmazt hoztak létre. Még mindig látni lehetett a régi idők romjait de most már inkább volt ez a hely Kasyhyyyk mint Coruscant kicsinyített mása. Eltűntek az oly nagy társadalmi különbségek is. A háborúkor aki túlélte és tehetős volt elhagyta Tarist...csak páran maradtak akik itt maradtak. Előre gondolkodtak. Elmentek a vetélytársak és Taris attól még ugyan úgy központi bolygó marad, megteremtették a leghívogatóbb paradicsomot a fejvadászok kereskedők és csempészek körében. Amolyan "kalóztanya"-ként funkcionált. Kaszinókat, szórakozóhelyeket hoztak létre...mindezt a fák rejtekében. A járókelők egyetlen okból méltatták őket egy pillantásra, méghozzá a csapat nagysága miatt, de amikor konstatálták hogy csak a szokásos csempészek alkotta bandáról van szó tovább végezték a dolgukat. Abu tudta hova megy, Hassannal nem először járnak itt. Mint mindig most is csak megbízható helyre mennek a Taris Barlangja nevű cantinba. Ott kényelmesen kibérelnek egy helységet és észrevétlenül kikapcsolódhatnak. Feltűnés nélkül. - Bemegyünk Shantallal és lefoglalok egy helységet...Addig itt várjatok. - mondta Abu határozottan. A legénységnek ez látszólag szokásos procedúra volt mert nem hőbörögtek. Beléptek a félhomályos előtérbe majd a cantin központi része felé vették az irányt. Amint benntebb értek Shantal körülnézett. Mindenhol szabbakjátékosok várták leendő áldozataikat és a hely bűzlött a vízipipák a füstölők és a kiömlött italok szagától. - Szerbusz Greh! - szólt a Bith pultoshoz. Az azonnal felé fordította aránytalanul nagy és ráncos fejét. - Azt hittem már sosem jöttök...Oh és ki ez a bájos hölgy? Talán csak nem... - de Abu félbe szakította. - A Shantal a csapat legújabb tagja! Mégmielőtt beleélnéd magad hogy pletykálkodhatsz rólam. - mondta a Bith-nek és felnevetett ahogy Shantal is. - Ha rám hallgat otthagyja ezt a haszontalan gazfickót. Nem is tudom hogy keveredhetett egyáltalán pont hozzájuk...nem valami sikeresek az üzletkötésben! - osztotta meg Shantalhoz hajolva a mondatot. - Greh! Elég, ne vedd el a kedvét tőlünk. És sztem úgysem hallgat rád. Ne fáradj! Adj egy jó nagy helységet és már itt sem vagyunk. - mondta felsóhajtva Abu, és a bith azonnal odahívott egy pincért. A szokásos eljárás, külön pincér, álnévre bejegyzett páholy és elhúzott függönyök. - A hatos jó lesz? - kérdezte. - Persze természetesen. - válaszolta Abu.
Shantal kiterjesztette az Erőt és körbetapogatta a körüllevőket, kereste azokat a nyomokat amik zavart okozhatnak a mai estében. Nem észlelt más Erőhasználókat. Bementek a páholyba és a többieket várták. - Mindenkivel előre közlöm hogy aki elsőnek Taris ale-t rendel az nem jön többet a hajómra! Mindenki válasszon valami kevésbé gyilkos italt! - adta ki a parancsot Abu. A középső asztalon bekapcsolt egy holokivetítő és két twi'lek lány kezdett el táncolni a zenére. A legénység némi hőbörgés után elfogadta a játékszabályokat.
|
|
|
Taris
Oct 28, 2015 18:14:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 28, 2015 18:14:05 GMT 1
Heol Girdun az egyik, Taris sokadik üdülőkerületének parkokkal, fákkal tarkított épületegyüttesei felé magasodó nagyobb felhőkarcoló erkélyén lévő kávézóban kortyolgatta a sűrű, fekete löttyöt, amiért az ishori tulajdonos nem átallott a helyi átlagár háromszorosát elkérni, és egy apró makrotávcsövön keresztül figyelte a hajót, amellyel a jedi érkezett. Diyan lovag volt olyan előzékeny, hogy saját néven jelentkezzen be az irányításnál, így a forgalomirányítók a végső engedély megadása előtt még jelezhettek Girdunnak, aki így szemmel tarthatta a helyzetet... ami azonban még fontosabb, mozgósíthatta az ügynökeit.
Ügynökökből ugyanakkor a látszat ellenére még hiányt szenvedett... a Tarishoz régóta kötődő banditák erre a feladatra nem jöhettek szóba, hiszen az első adandó alkalommal feladták volna a jedit, esetleges célpontját, vagy éppen mindkettőt a bolygó vállalaturainak... Girdun némi utánajárással végül kerített egy elsőre elég szerencsétlennek tűnő, de talpraesett párost, akik korábban az Egységes Galaktika bérenceiként az Újjáépítési Hatóság jelvényei alatt valamiféle rabszolga-incidensbe kerültek a szomszédos Tronos bányabolygón, és ennek köszönhetően kiestek a pixisből - bár Girdun arra nem talált utalást, hogy pontosan miért is.
A felügyelő gyorsan ellenőrizte, hogy megkapta-e a másik adatcsomagot a forgalomirányítástól... annak a VSD-nek az engedélykódját, valamint a legénységi sikló landolási helyéül szolgáló dokk számát, amelyik az első volt az esetleges, jedik számára érdekes célpontokat szállító hajók listáján, amelyet Girdun állított össze. Azok a fanatikusok mindig mindenféle ügynököket fuvaroztak Er'Kitről Tarisra, a nagai kémektől kezdve a Sith Egyház őrült térítőin át az Adumari Konföderáció üzetembereiig, akik még mindig nem kívánatosnak számítottak a Köztársaságban. Átküldte a dokk koordinátáit a "fogadóbizottság" humán tagjának komjára, jelezve, hogy arrafelé folytassák majd az utat.
Amaz - rendkívüli rutintalanságról tanúbizonyságot téve - felpillantott az étterem felé, ahol Girdun ült, esetlen tisztelgést imitálva intett fölfelé, és Ryn társával együtt elindult a hajója körül őgyelgő jedi irányába. Girdun idegesen felhorkantott, és a számlát kérte a pincérdroidtól. Most mehet át másik kávézóba, ahonnan látja, mi történik. Talán mégis amatőrök, gondolta.
Odalent a dokkok mellett hirtelen egy apró, sárgás bőrű, alacsony fekete hajú férfi és egy magasabb, hórihorgas Ryn lépett Diyan elé.
- Szervusz, utazó, nem kérsz halálpálcát? - tolt a férfi orra elé egy vaskos, zöldes rudat a Ryn. - Finom, olcsó! - Nyugalom, Joschi. - tette társa vállára a kezét az alacsony férfi, szavait a miralukához intézve. - Ne értse félre a barátomat, jó ember, csak azt akartuk kérdezni, hogy elkísérjük-e a legjob ivóba itt a kerületben? Ahogyan mi itt a Tarison mondjuk... őőő... egy vendég torka sem... őőő... maradhat szárazon, igen, ez az! Nos, mit szól?
A csuklyás férfi kérdőben feléjük fordult, csuklyája alól pedig kivillant a szemét fedő kötés. - És hát ugye izé - tette hozzá gyorsan a sárgás bőrű férfi -, ha amúgy is segítségre szorul, mi szívesen mutatjuk az utat, jóember. Nos?
|
|
|
Taris
Oct 28, 2015 20:55:09 GMT 1
Post by kaindiyan on Oct 28, 2015 20:55:09 GMT 1
Be kell valljam, kicsit sem lepett meg, hogy megszólítottak és véletlenül pont egy szerencsétlen utcai árus, aki a portékáit kínálta. Azon voltam, hogy az elfoglaltságomat színleljem és egyszerűen csak továbbsétálok, mintha észre se vettem volna azt, hogy hozzám szólnak, de mint tudjuk nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni. Szóval megálltam és végighallgattam ahogy valami halálpálcával kínál. Egyáltalán mi lehet az a halálpálca? De most nem hagyhattam, hogy ilyesmi elvonja a figyelmem.
-Köszönöm de...
Kezdtem volna bele annak a megmagyarázásába, hogy jelenleg miért is nincs pénzem holmi vacakra, amiről még azt sem tudom, hogy micsoda. De szerencsére, egy magas férfi, aki nyilván valóan a társa, megmentett attól, hogy tovább kelljen folytassam a mondandómat. A magasabb eléggé darabosan beszélt. Talán nem idevalósi? Badarság... Akkor miért árulna itt holmi vackot a társával? Hmm különös... Jobb lesz hogyha elővigyázatos leszek ezzel a kettővel, hiszen kénytelen leszek elfogadni a segítségüket, elvégre többet tudnak erről a bolygóról mint én. Ám ekkor valamit észrevettem a kis emberen, ami nem volt más, mint a meglepődés amely ha csak egy rövid időre is de átsuhant az arcán. Gondolkodtam, hogy mi is okozhatta és ekkor eszembe jutott, hiszen én vak vagyok, legalább is sokan nem tudják megkülönböztetni, hogy egy miraluka vagy, egy vak emberrel állnak szemben. Sosem akadt nehezemre ezt a kártyát kijátszani, ha szükségem volt rá. Elvégre minden hátrányból lehet előnyt kovácsolni, szóval ez a tudatlanokat könnyen megtéveszti. Szóval belemegyek ebbe a játékba, mindössze ők azt nem tudják, hogy én jól fogok látni egész idő alatt. Az elméjükben még nem akartam olvasni, feleslegesnek tartottam, hiszen két árus nem jelenthet rám nagy veszélyt. De a biztonság kedvéért az én elmémben erős érzelmeket vetítem a felszínre, haragot, csalódást, szomorúságot. Ez egy jó trükk arra az esetre, hogyha valaki olvasni akar benne, először úgy is a felszíni gondolatokkal jönnek és így könnyen eltántoríthatok valakit attól, hogy mélyebbre is nézzen. De itt volt az ideje annak, hogy válaszoljak a párosnak és felvegyek egy szerepet.
-Valóban segítségre szorulok, mert a léhűtő társam azt mondta itt fogunk találkozni, ehelyett megint magamra maradtam. Azt mondta, hamarabb ideér majd és várni fog rám, erre tessék megint itt vagyok egyedül. De kerüljön csak a kezeim közé, megkapja majd a magáét... Biztos megint az egyik kocsmában ragadt mert "nyerő" szériája van. -Mondtam idegesen és közben még a kezeimmel is hadonásztam, hogy meggyőzőbb legyek. -Viszont jó látni, hogy magukba szorult némi sajnálat felém... Menjünk hát, abba az ivóba, ha ott lesz és meghallom a hangját, aznap nevetett utoljára... - Szitkozódtam.
Közben azért, végig figyeltem őket, nehogy bármivel is próbálkozzanak. Nem utolsó sorban pedig mivel vaknak hisznek, nagyon sok mindent elkaphatok, hiszen ők azt hiszik, hogy nem látok így már egy kicsivel könnyebb dolgom akad annak a felderítésében, hogy mik is a szándékaik és az arcukról is könnyű olvasni, hiszen nem rejtik el olyan jól az érzelmeiket mint amennyire szeretnék. Szóval ki tudja, még hasznom is lehet belőlük, elvégre ők jobban tudják, hogy hol is lehet az akit keresek mint én. Viszont elég nehéz lesz így, hiszen ha találkozok Shantallal azt kettesben tenném és a figyelmet elkerülve, vagy is csak a legvégső esetben harcolnék vele, egyáltalán ha arra kerülne a sor. Még szerencse hogy hoztam magammal, némi pénzt, hogy könnyebb legyen információt esetleg a pultosokból kicsavarni. Az emberek emlékezet mindig kitisztul ha fizetnek azokért az emlékekért. De egyenlőre a jelnre kelett koncentráljak és a páros útmutatására bíznom magam.
|
|
|
Taris
Oct 29, 2015 23:00:53 GMT 1
Post by darthshantal on Oct 29, 2015 23:00:53 GMT 1
Shantal kényelmesen elhelyezkedett az egyik pamlagon az elfüggönyözött kijárattal szemben. Addigra már a pincér kihozott egy jó adag italt amit még nyilván jó néhány tálca fog követni. Mereven a két függöny közötti apró nyílást figyelte...illetve az azon túl lévő történéseket. Abu mellé ült és a vállára tette a kezét egy pillanatra, mintegy figyelemfelkeltésből. - Héjj...mi a baj? - mondta és felvett egy pohár Trandosan-i Átok fantázianevű italt és a lánynak nyújtotta. - Koccintsunk a szövetségünkre...ha innál velünk az oldaná a feszültséget a "fiúk" és közted. - Shantal rámosolygott, de a gondolatai nem ott jártak. - Kedves vagy. Köszönöm. - elvette az italt és koccintottak. Hassan közben lefitymáló tekintettel nézte a történéseket és azon gondolkodott vajon Abut vagy a lányt ölje meg először.
Valami nincs rendben. Olyan érzése volt mintha valami kellemetlen közelségét kellene elviselnie. Ki akart szakadni belőle hogy meneküljön de mintha erős láncok tartották volna vesztegen akarata ellenére. A legénység és Abu is belemélyedtek a szabbak rejtelmeibe, sajátos játékszabályaik miszerint minden rossz kör után annyi alkohol elfogyasztását tették kötelezővé ahány percig tartott a kör, meghozta hatását. Hangosak és jókedélyűek voltak és kizárták a külvilágot. Hassan viszont délcegen külön állt a többiektől egy félreeső helyen és úgy tett mintha nem a lányt figyelné. Shantal rá sem pillantott, csak a "rést" figyelte. Elkerülte a figyelmét a férfi, de a szúrós tekintete szinte kivájta az oldalát...ő is ivott, és az oldja a gátlásokat, az eltemetett ellentétek kiszabadulásának esélye is sokkal nagyobb így. Shantal a pultost figyelte, a Bith egykedvűen törölgette a poharakat. Nem merte az Erőt használni, valami készül, valami zavart érez. Aztán a Bith egy pillanatra megállt egy háromtagú társaságnál. Egy Miraluka férfi volt aki beszélgetni kezdett a csapossal. Shantal először fel sem figyelt rá, a csukjás, köpenyes alak nem helyi szerzet volt. Már jóideje őket figyelte, a férfi alkoholmentes italokat ivott viszont társai nem. Időről időre a Bith-től kérdezősködött. Mígnem a köpenye alól egy jó köteg pénzt csúsztatott a Bithnek. Ez elég is volt Shantalnak nem várta meg a végét. Sietve körbepillantott és mivel nem figyelt senki szólt a pincérnek. - Kérem kísérjen ki a mosdóba. - a férfi engedelmesen bólintott és utat akart engedni maga előtt. - Mellettem jöjjön. - hangja szenvtelen volt és érzelemmentes. A férfi mellé rejtőzve hagyta el a páholyt.
Hassan észrevette a lány menekülését, és szerencsére időben észrevette hogy valamit lát a lány a függönyön kívül. Gyilkosként jól ismerte az emberi reakciókat, és tudta hogy egy másik hozzá hasonló ilyenkor mit tenne, így mire a lány körbe pillantott Hassan már a szabbakozók között ült és látszólag a játékra koncentrált. Mikor a lány elhagyta a páholyt feltűnésmentesen utána sétált.
- Nem kell megvárnia, menjen vissza nyugodtan. Köszönöm. - és egy pár kreditet csúsztatott a kezébe. Shantal néhány másodpercet a mosdóban töltött majd lopakodva a kijárat felé sétált. Hassan tisztes távolból követte a lányt. Shantal a dokkok felé igyekezett, a hajójához, Hassan sejtette ezt...de ő arra gondolt árulásra készül a lány és vagy itthagyja vagy feladja őket. Ám Shantal fejében teljesen más járt. A fénykardjáért sietett vissza a hajóhoz és remélte hogy akkor elmúlik ez a feszítő kellemetlen érzés az Erőben. Macskaszerű mozgása könnyed volt és rugalmas, harcra termett, de most a kardjai nélkül meztelennek és esetlennek érezte magát. Odaérintette a konzolhoz a belépőkártyáját, körülnézett majd belépett a dokkba és futva a hajó rámpájára sietett. Hassan előlépett a nyiladékból ahova elrejtőzött. Szája szélén egy apró mosollyal. -" Olyan mint egy rossz Wampa...ravasz és halálos de túlontúl büszke." - mondta magában. A konzolhoz sétált és belépett a kártyájával. Elrejtőzött egy hatalmas rekeszekből álló halom mögött. És várt.
Shantal ködös gondolatai a Dathomir körül forogtak...mintha ott érzett volna ilyet. Talán még sincs egyedül itt mint Erőhasználó? Mindegy...kikapta a rejtett páncélszekrényből a kardjait és az övére csatolta. Magára húzott egy combközépig érő fekete rövidujjú kardigánt és így elrejthette a kardokat a kíváncsiskodó szemek elől.
|
|
|
Taris
Oct 30, 2015 11:11:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 30, 2015 11:11:55 GMT 1
A sötétszürke, massziv hajó hosszú teste beleveszett a Taris felhőrétegeibe. Úgy festett, mint egy közepes méretű könnyűcirkáló, de méreteiben valamivel elmaradt egy csatahajótól. Ettől eltekintve megfelelő tűzerőt képviselt, nem beszélve arról, hogy a manőverezhetősége messze felülműlta a méreteit. Lövegei ártalmatlanul csatolódtak vissza az ütegeikbe, és ahogy a hajó kibukkant a felhők alatt, a pilótafülkében tevékenykedő alak robotpilótára kapcsolt.
Maryc Dar felállt a székéből, miközben megvakarta borostás állát. A másik ülés karfájára hajitott köpenyért nyúlt, és átvetette a nyakán. A ruhadarab eltakarta a fejvadász elejének a felét, és az egész hátát, elrejtve a felszereléseit. Egész megjelenése olyanná vált, mint egy középosztálybeli, stilusosan öltözködő férfi, akiről inkább jutott volna eszébe a szemlélőjének, hogy felújitási szakember vagy üzleti alkalmazott, mint fegyveres bérgyilkos.
Kilépett a pilótafülke mögötti előhelyiségbe, aminek a szemközti ajtaja a hajó rakterébe nyilt. A kabin közepén egy négyzet alakú kockalap volt, ami rendes körülmények között a pilóta zsilipjéhez vezetett. Dar azonban beirt valamit a csuklópaneljébe, és ráállt a négyzetre. A lift ezúttal a hajó gyomrába vitte őt, elhagyva a köztes, beépitetlen szintet, megállapodva kettővel lennebb.
Itt már valamivel sötétebb volt a világitás. Belépett a nyitott ajtón, és a széles terem közepén elterülő, kör alakú kommunikációs pulthoz lépett. A feje fölött vékony függőjárda vezetett végig, összekötve a sötét szoba felső részein levő két ajtót.
Dar összeigazitotta a saját berendezéseit a hajó komcsatornájával.
- Maryc Dar - jelentette be.
A vetitő fölött megjelenő arcona a Fejvadász Céh szokásos kézjeleivel tisztelgett.
- Miben segithetek? - kérdezte előre programozott robothangon.
- Információt kérek. Hely: Taris. Célpont: Darth Shantal. Átküldtem a felhivást.
- A transzfer megtörtént. Megkapta az adatokat. Segithetek még valamiben? - érdeklődött.
Dar megszüntette a kapcsolatot, és kifelé menet ellenőrizte a Captivator biztonsági rendszerét. Szóval ez a Shantal vallási fanatikusokkal töltötte az idejét. Dar nem úgy ismerte a Sitheket, mint akik lepaktálnak hasonló szervezetekkel. Shantal azonban más volt. Tanitvány volt még, nem igazi Sith. Dar utazása alatt órákig tanulmányozta a nő személyiségét. A Fejvadász Céh ügynökei alaposan megfigyelték őt, és információik alapján a Mu’hammah’dahn alakok egy közeli kantinban szórakoztak. Dar azonban sejtette, hogy egy ilyen vérmérsékletű jellem, mint Shantal, nem feltétlenül fogja élvezni a részeg társaságot. Talán megpróbál megszökni előlük, esetleg visszamegy a hajójára felkészülni.
Dar úgy döntött, előbb a dokkoknál néz szét, ahol az informátorok szerint a Muhammadánok landoltak. A Captivator leszállt az egyik külső állomásban, Dar pedig kilépett a Taris egyik kikötőjébe.
Megkereste az Információt, és némi kredit megtámogatásával afelől érdeklődött, hogy merre van a fanatikusok hajója.
Végül elindult a kiszemelt jármű felé.
|
|
|
Taris
Oct 30, 2015 16:53:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 30, 2015 16:53:42 GMT 1
A kocsma egyike volt a Taris ezen fertályán húzódó rengeteg ivónak, Ulan Bataar mégis kelletlenül összébb húzta magát, ahogyan beléptek "pártfogoltjuk" nyomában.
A miraluka, bár Girdun felügyelő tájékoztatása alapján tökéletesen tudott tájékozódni az Erőn keresztül, elfogadta Ulan és társa, a ryn Joschi segítségét, és hagyta, hogy az ivóba kísérjék, ahol rövid úton beszédbe elegyedett a csapossal.
Ulan és Joschi szemei alaposan elkerekedtek, amikor az álruhás jedi egy nagy összeget csúsztatott a bith csapos kezébe. Ulan sok mesét hallott már arról, hogy a jedik különféle ivókban és lebujokban gyűjtik be a megfelelő információkat (vagy azok hordozóit), de ezekben a történetekben mindig az Erőre, vagy a szép szóra hagyatkoztak, megvesztegetésre sohasem... úgy tűnt, ez a jedi lazábban kezeli a Rend merev szabályait.
A bith az egyik box felé mutatott, ahol néhány rossz arcú alak üldögélt nem sokkal korábban egy nő társaságában - Ulan jól megjegyezte magának, amikor beléptek, mert határozottan formás pofikája volt -, de a nő azóta eltűnt.
- Köszönöm. - biccentett a csaposnak a jedi, és már indulni akart a box felé, amikor Ulan megráncigálta a ruhája ujját.
- Hékás Főnök... izé.. nem is hívsz meg minket egy italra, ha már segítettünk?
- Hogyne, de, persze.. - fordult vissza a csaposhoz a miraluka, miközben Ulan megpróbálta szóval tartani.
- Nos, megtaláltad a barátodat, itt van a lebujban, ahogy mondtad, igaz?
- Azt hiszem... - mormogta maga elé a jedi. - Talán.
- Hallgass a jó öreg Ulanra. - jegyezte meg Ulan. Remélte, hogy ha a saját nevét használja, a jedinek később támadnak olyan gondolatai, hogy a fejében körülnézzen, és kiderítse, mi az, amiben kevésbé ilyen nyitott. - Ezek itt nehézfiúk, nem biztos, hogy mindegyik beszélgetni akar veled.. még az is lehet, hogy a barátod rossz társaságba keveredett.
- Lehet... - biccentett a jedi - és a Tied?
Ulan Joschi hűlt helyére pillantott, és megnyugodva konstatálta, hogy a ryn teszi a dolgát. Itt bent Girdun nem láthatta őket, ezért a társának ki kellett menni a kocsma elé, hogy zűr esetén leadja a drótot a biztonságiaknak.
- Azt hiszem, csak WCre ment... - mormolt a mellékhelység felé pillantva Ulan. - Gyere, jóember, inkább igyuk meg, amire meghívtál! - Ulan feltett szándéka volt, hogy még egy ideig beszélteti a jedit, mielőtt az magától belekeveredik valamibe. "Vendégük" eddig nem volt túl közlékeny, és Ulan utálta volna, ha azelőtt öleti meg magát, hogy bármiről is beszámol, és üres kézzel kell ezután visszatérniük Girdun felügyelőhöz.
Ennél már csak at utálta volna jobban, ha jedi "barátjuk" őket is megöleti magával együtt.
|
|
|
Taris
Oct 30, 2015 22:03:55 GMT 1
Post by kaindiyan on Oct 30, 2015 22:03:55 GMT 1
Amikor megérkeztünk az ivóba, valahogy úgy éreztem, hogy közel vagyok a célhoz, elvégre ha ide vezettek akkor itt megtudhatok valamennyit a környékről és talán a csapos még Shantalt is látta. Körülnézve láttam, hogy kisebb meglepődést keltek, hiszen kétlem, hogy a két kísérőm lenne ennyire meglepő személyiség az itt szórakozók számára. Talán, hogy ne is keltsek feltűnést, egyből a csaposhoz siettem. Ő többet tud arról, ami itt folyik és ha Shantal megfordult itt akkor azt is tudja majd. Mosolyogva toppantam elé és lehúztam a csuklyámat, hogy láthassa az arcom, majd egy kis beszélgetésbe elegyedtünk.
-Nos egy nem mindennapi ajánlatot tennék uram. Abban a helyzetben vagyok, hogy egy csapos szakértelmére és egyedi emlékező képességére lenne szükségem. Tudja a társam keresem, akivel Tarison kellene találkozzak de tudja nem jelent meg ott ahol találkoznunk kellet, így az a kételyem támadt, hogy talán az egyik ivóban piheni ki a hosszú út fáradalmait, ami lehet, hogy az öné. Képzelje, hogy nem velem jött hanem valami szállító hajóra kérezkedett fel, szóval nem kizárt, hogy egy nagyobb csapattal érkezett, hiszen mindig is könnyen szerzett barátokat. Szóval ha belegondol rontott-e be a maga épületébe egy nagyobb sereg akik azóta mulatnak? Nyugodtan... van ideje gondolkodni, de azt tudnia kell, hogy ha segít nekem, nem marad el a jutalom, sem lévén, hogy becsületes ember vagyok. - Villantottam meg egy nagyobb összeget a kezemben, persze nem feltűnően de úgy, hogy a csapos jól láthassa.
Jól értettem, ahhoz, hogy miként is kell az emberekből kiszedni azt amit akarok, ha nem használhatom az Erő-t. Egyik jó oldala annak, hogy a sokat látott Kyle Katarn volt a mesterem, akitől az ember nem csak a Jedi lét elemeit lesheti el, hanem néhány olyan dolgot is, ami ilyen esetekben, mint a mostani jó jöhet. Egy kis hezitálás után a Bith kinyögte, hogy nagy valószínűséggel akikről érdeklődöm, még mindig itt vannak és még a páholyt is megmutatta, ahol találhatom őket. Így ezután csak rámosolyogtam és kezet fogtam vele ami közben könnyen és diszkréten tudtam neki átnyújtani az ígért összeget.
-Köszönöm. -Tettem hozzá a kézfogás után.
Mennyivel is könnyebb lett volna, most az Erőt használjam, hogy kiszedjem belőle azt, amit tud. De nem tehettem, hiszen egyben közel is jártam a célomhoz és az csak feltűnést keltett volna, a kísérőimben és egyből kiderül, hogy Jedi vagyok. Nem mellesleg egy másik Jedi azonnal kiszúrta volna a jellegzetes kézmozdulatot és a tényt, hogy a csaposnak milyen hirtelen megered a nyelve egy soha nem látott idegennek. A gondolataimból csak Ulan szakított ki aki javasolta, hogy hívjam meg egy italra. Hát igen viselnem kellett a tetteim következményét, de azt hiszem ennyibe még nem halok bele és egy kocsmában sokat meg tudhat az ember, csak néhány ital és valakinek azonnal megnyílik a szája. Szóval magamnak csak egy alkoholmentes Gardulla-t rendeltem, még a társamnak pedig egy Bonadan-t. Az asztalhoz menet pedig óva intett attól, hogy beszéljek azokkal, akik a páholyon belül mulattak. Talán igaza van, elvégre semmi nem jó nem származna abból, ha most csak úgy berontanék oda. Közben pedig észrevettem, hogy hiányzik a társa, így kérdőre is vontam, hogy hol van. De megint mintha nem lenne biztos magában. Egyre gyanúsabb nekem ez a kettő.
-Hát, akkor jobb ha siet mert lemarad az ingyen italról. - jegyeztem meg magamnak.
Közben végig azon járt az eszem, hogyan is juthatnék be oda, anélkül, hogy megbotránkozást okoznék. Nem használhattam megint az Erőt, hiszen most többen vannak odabenn és figyelnének is rám, ha belépnék. Ekkor az eszembe ötlött valami. Kyle mondta, hogy valakit úgy nyerhetsz meg a legkönnyebben egy ivóban, ha meghívod őt valamire. Szóval intettem a pincérnek, hogy fáradjon ide hozzánk. Majd amikor ideért akkor egy kisebb összeget adtam a kezébe.
-A fiúk következő körét én állom. Mondja meg a vezetőjüknek, hogy én küldtem nekik. -Mutattam a nevezet páholy felé
Ahogy a pincér el ment, magam előtt heverő pohárra néztem, majd felhajtottam a tartalmát. Ahogy letettem az asztalra, a pohár szájával kezdtem e játszadozni, miközben a velem szemben ülő Ulanra néztem, aki lehet nem vette jó néven az előbbi húzásomat.
-Nos kedves Ulan igaz, hogy az emberek rendszerint pontosan ítélnek, amikor külsőnkről, képességeinkről, anyagi helyzetünkről mondanak véleményt. De sosincs igazuk, amikor ezek alapján meghozzák azt a bizonyos második ítéletet: hogy jó vagy rossz emberek vagyunk. Én most próbára teszem magát az előbbi cselekedetemmel, hogy valóban jól ítélt-e azokkal az alakokkal szemben. Nem ez az első eset, hogy a partnerem bajba keveredik és nekem kell kihúzzam őt a bajból. Tudja mit tanultam meg azalatt? A világ tele van aljas, szívtelen szélhámosokkal! Fontos, hogy megkapják azt ami jár nekik ugye? De sose felejtse el, lehet, hogy most maga vagy én vagyunk az előbb említett szélhámosok. Látja néha jobb, ha magunkba nézünk először. El sem tudja képzelni, hányszor tettem fel ezt a kérdést magamnak, miután úgymond megmentettem őt.
Igyekeztem jól tartani a szerepet és a lehető legkevesebb információt kiadni a célpontomról. Nem bízhattam meg akárkiben ami szerintem teljesen elfogadható volt, mármint ha a jelenlegi helyzet nézzük, akkor mindenképpen a diszkréció volt a legbiztonságosabb döntés ameddig meg nem találom Shantalt.
|
|
|
Taris
Oct 31, 2015 9:42:32 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 31, 2015 9:42:32 GMT 1
A fejvadász, még mielőtt elérte volna a hajót, amin vélhetően Shantal is utazott, egy férfit pillantott meg, amint lapulva sietett fel a rámpán. Dar úgy döntött, inkább megvárja, hogy a benti események kibontakozzanak, mielőtt közbelép. Azt akarta, hogy Shantal tiszta célpontot nyújtson. Ő sosem követte el azt a hibát, mint a társai, hogy idő előtt lecsapott az áldozatára, felkészületlenül.
Továbbra is a hajó felé tartott, de messze megkerülte azt. Addig forgolódott körülötte, amig meg nem találta azt a kis szerkezetet, aminek a segitségével a Mu’hamm’ah’dahnok nyomába szegődhetett. A nyomkövető ugyanúgy sugározta a jelet, csak nem neki, ezért a fejvadász leválasztotta a hajótörzsről, és feltette helyette a sajátját. A nagai technológiának tűnő kütyü nehezen akarta elereszteni a prédáját. Dar sejtette, hogy a Sithektől kapott információ valójában a nagaioktól származik, hiszen a két állam szoros szövetségesnek számitott.
Megbizonyosodott róla, hogy fogja a jelet, aztán komótosan visszasétált a saját hajójához. Beütött egy kódot a karján levő karperecbe, mire féltucatnyi apró, gömb alakú, lebegő kutászdroid repült le a rámpán. Beprogramozta nekik Shantal és társainak leirását, és szétküldte őket a város különböző pontjaira. Tudta, hogy az intelligens szondák különböző informátorokat szerveznek be a tevékenységükbe, a megfelelő összeg ellenében. Emellett pedig nem lehetett megkülönböztetni őket a Tarison csakúgy, mint más világokon elterjedt légfrissitő droidoktól.
Dar a hajójába ment, és bezárta maga mögött a bejáratot. Lement a lifttel a kommunikációs terembe, és várakozni kezdett. Végül a hátsó erkélyre ment ki, ahonnan szabad rálátása nyilt a környező épületekre és hajókra. Várta, hogy mi történik a célpont környezetében.
Ekkora összeget nem puskázhatott el. Még ő sem.
|
|