|
Taris
May 30, 2014 21:03:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 30, 2014 21:03:22 GMT 1
Ben bizalmatlanul méregette a furcsa, meghatározhatatlan Erő-kisugárzást árasztó idegen lényeket, amelyek hirtelen egyik pillanatról a másikra úgy döntöttek, hogy barátból ellenséggé, majd ellenségéből megint baráttá válnak. - "Ne engedj az előítéleteidnek, hagyd, hogy az Erő vezesse a kezed" - emlékezett apja szavaira, de be kellett vallania magának, hogy ezzel sem jut sokkal előbbre. Sötét oldal és Világos oldal keveredett meghatározhatatlan masszában a helyen, ahol néhány pillanattal ezelőtt még öldöklő harc dúlt. És ami a legfurcsább volt, ez láthatóan saját magán kívül senkit sem zavart. - "Mérd fel a helyzetet, értékeld, elemezd, és találd meg, hogy mi nem illik oda" - jutottak eszébe másodszorra a Gárda köreiben és CSF-es barátaitól hallott szavak. Ez már használhatóbbnak tűnt, és Ben megpróbálta ezen a szemüvegen keresztül értékelni az eseményeket. Végtére is, ha belegondolt, az elmúlt néhány percben, sőt órában már nem is csinált mást, mint sodródott a történésekkel. A whipid mester megjelenése óta, és különösen azután, hogy megérezték ezeket a lényeket, mintha különleges erő kerítette volna hatalmába a körülötte lévőket, amely átgyúrta, és szivárványszínűvé tette, míg Ben ezekben a pillanatokban is megmaradt, az elmúlt időszakban volt.. egy tiszta, egynemű fényforrás.
Ha tisztán egy jedi szemével, ugyanakkor kritikusan akarta volna szemlélni a dolgot, akkor akár azt is megtehette volna, hogy lenézően végignéz a társaságon. Sok minden volt, ami bizonyos szemszögből nézve nem tetszett neki. Nem tetszett neki, ahogyan K'Krukh ezekkel a lényekkel tárgyalt. Bármit is mondtak magukról, ezek a lények a Sötét oldal teremtményei voltak. Bármivé is váltak mostanra állításuk szerint - arról nem beszélve, hogy a sötétség egyik fegyvere mindig a megtévesztés, jegyezte meg magában Ben -, akkor is a Sötét oldal hozta őket létre annak idején, s mint ilyen, meghatározta a lényüket. Úgy tűnt, a whipid mégis megbízik bennük, és egyáltalán nem okoz neki fejfájást, hogy fenyegető ellenségből egyszerre baráti útitársakká akarnak válni. Nem tetszett neki az sem, ahogyan Carl ehhez a renegát jedi lányhoz fordult... alig napokkal azután, hogy a fiú egyetlen gondolata a Shedu Maad bázisán hátrahagyott szerelme és a vélt elveszítése fölötti bánat volt, most újra olyan erős energia lengte körül, amitől Bennek borsódzott a háta. Ha nem kötötték le volna az Erővel kapcsolatos, magasröptű gondolatok, talán még féltékenységet is érzett volna amiatt, hogy ez az amúgy olykor érzékenynek és szeszélyesnek is tűnő, bátortalan Carl milyen sikereket arat a lányoknál.. kvázi egyiket a másik után. Persze ki tudja, mik lehetnek az Alia nevű lány céljai Carllal? És az sem tetszett neki, ahogyan a szarvas, tetovált zabrak az idegenek fegyverei elé vetette magát, hogy a testével védje Carlt. Ugyan Ben még az Erő révén felerősített hallásával sem hallotta pontosan, hogy mit mondtak egymásnak, mielőtt a zabrak kiszenvedett, mégis nagyon úgy érezte, hogy az idegenben egy pillanatig sem volt nyoma a jónak és a világosságnak. Benne volt a sötétség, de nem vágyott hatalomra.. szolgálni akart, mint egy hűséges háziállat, még életének utolsó pillanatában is. De vajon miért tette ezt? Bennek megvoltak a saját ötletei Carl származásával kapcsolatban.. ahogyan jól emlékezett az apjától és a jedik holokronjaiból tanult történetekre is a sithek rendjének előző száz évével kapcsolatban. Abban márpedig csak egyetlen sötét oldali zabrak volt, legalábbis a tetovált fajtából... de az lehetetlen, gondolta Ben. Az egy több, mint hatvan évvel ezelőtti történet, még abból azt időből, amikor apám meg sem született. Valami mégis volt a zabrak őrült, azóta kihunyt tekintetében, ami megborzongatta Bent. Vagy talán nem is a tekintet, hanem az érzés, mintha valaki megszorította volna a vállát az Erőn keresztül, amikor az idegenre pillantott már először, mintegy jelezve, hogy vigyázzon vele? Valaki, aki nem volt ismerős, és mégis?
Vagy talán csak arról van szó, gondolta tovább Ben, hogy mindenki megtalálta a helyét ebben a furcsa társaságban, a kollektív tudatú idegenekkel együtt. Hogy mindenki céllal érkezett a Tarisra, azzal a céllal, hogy együtt menjenek tovább. Mindenki, egy kivétellel.
Ben úgy érezte, megtalálta a nem odaillő elemet a kirakósban, ezért K'Krukhoz fordult. - Mester. - hajtotta meg magát a whipid előtt. - Én nem tarthatok veletek. Úgy érzem, az Erő máshová hív.
|
|
|
Taris
Aug 18, 2014 5:38:09 GMT 1
Post by Enz on Aug 18, 2014 5:38:09 GMT 1
K'Krukh mester megfontoltan bólintott, amikor előállt kérésével. Tudta, hogy az ifjú Bennek most máshol nagyobb hasznát vehetik a Világos Oldal egyre fogyatkozó erőik. Neki egyébként is olyanokra volt szüksége, akiket nem kötött sem a Rend, sem annak szabályai. Ő maga már a Klónháborúk óta saját útját járta, és sem akkor, sem most nem hagyta, hogy a Rend megkösse a kezét. Carl volt a jövő reménysége, akinek segítségével megmenthetik a Galaxist Wenthar rémuralmától és talán még sötétebb erők titkos terveitől. - Az Erő útja kifürkészhetetlenek, ifjú Skywalker - mondta neki válaszul. - Ezért mindig engedni kell a hívásának. - Boldogulni fogsz egyedül? - fordult felé Carl kissé túl aggódón, amit a mester annak tudott be, hogy a fiú félt az egyetlen ismert dolog elvesztésétől. Sokat kell még tanulnia a Sötét Oldal természetéről és kiindulási pontjáról. - Ez a specialitásom - próbált megnyerően válaszolni a lovag. - Hajót nem tudunk neked biztosítani - jegyezte meg a mester, ami igaz is lehetett, tekintve, hogy nekik se volt egy sem. - Nekem van egy hajóm - szólalt meg most Alia, fájdalommal a hangjában. - Nektek nagyobb szükségetek van rá - bólintott, bölcs választ adva a felajánlásra. - Ez még mindig a Szövetség bolygója. - Menjünk - szólalt meg baljóslatúan Légió is. - Nyugtalanok vagyunk, az Ő jelenléte miatt. A csapat egyetlen tagja sem emelt ez ellen kifogást, így elhagyták a csata nyomait még mindig magán viselő helyet. K'Krukh sajnálta, hogy ennyi életet kellett kioltaniuk, és nagyjából sejtette, mi is okozhatta ezt a támadást. Az Erő Világos Oldalával való tartós kapcsolata a nekghouloknak meggyöngítette a Sötét Oldalt bennük, így a kapcsolatot is a kollektív tudatukkal. Néhány bölcs, mint Légió képes volt saját maga számára ismeretlenül saját személyiséget kialakítani, míg mások a központi tudatot elveszítve egyszerű, tudattalan gyilkológépekké vedlettek. Bennel ellentétben ezért nem is érzett kétséget a nekghoullal kapcsolatban. - Ezt itt lezárom - mondta, amint elérték a vasfal maradványait, és egyetlen mozdulattal beomlasztotta a bejáratot. Ha Taris felszínét ellepik ezek a gyilkos őrültek, abból semmi jó nem származik. Majd lekapta magáról a köpenyét, és odadobta a nekghoulnak. - Odafent viseld ezt. Nem akarunk felesleges pánikot. Légió magára csavarta a ruhadarabot, így már inkább egy túlméretezett jawának tűnt. Egyelőre megteszi, gondolta magában K'Krukh és a csapat elindult a csatornából kivezető úton.
A hajó még mindig ott állt, ahol Alia hagyta, ugyan a rámpáján ott vöröslött egy büntetési cédula pirosas csomagolása, ami arra utalt, hogy tulajdonosa nem épp ilyen hosszúra fizette be a helyi díjat. A hajó érdekes kombinációja volt egy luxusyacht eleganciájának és egy nehézvadászgép fegyverzetének, ezüstös borítása pedig méltóságot kölcsönzött neki. Oldalán a Strunz Nehézipar kör alakú, egyenes szakaszokra vágott bronziumköre foglalt helyet. Az biztos, hogy egy elmenekült jedi nem saját keresményéből szerzett ilyeneket, de ez egy későbbi beszélgetés témája volt a mester szerint. - Elmegyek befizetni a bírságot - mondta a mester, mivel tudta, hogy a helyi hatóság vonósugarai nem olyan megértőek a jedi küldetések képlékeny hosszát illetően, mint szeretné. Sarkon fordult, és elindult a kikötőparancsnokság felé, ahol a hasonló ügyeket intézni kellett. - Mi attól felmehetnénk - hallotta háta mögül Carl megjegyzését, aminek a jedi lány mindenféle ellenvetés nélkül elegetet tett, és a hajó rámpája halk szisszenéssel nyílt le.
Alia kissé egykedvűen vezette végig két vendégét a hajón: nemrég még Tüsivel együtt használták ezt, hogy megtalálják életük célját, filozófiai kötődését. Ehelyett egy halott társat, egy önmagára ügyelni képtelen fiút, egy furcsa szörnyeteget és egy furcsa mestert, akit láthatóan nem különösebben érdekeltek a dogmatikus megkötései a Rendnek. Már csak egy sith nagyúr fia hiányzik ebből a csodálatos társaságból, hogy tíz év múlva sikerholokönyvet írhasson belőle. - Légió emlékszik - szólalt meg váratlanul a pilótafülkében a nekghoul, egészen olyan hangon, mintha lettek volna érzelmei. - Annak idején űrhajót vezetett. A távoli csillagokba, hogy segítse a Köztársaságot. Sok ezer éve. - Jedi voltál? - kérdezte meglepődötten a fiú, ami igazán rá vallott, hiszen rajta kívül már mindenki leesett, hogy a nekghoulok pontosan erőérzékenységük miatt nem váltak egyszerű rakghoulokká. - Légió nem tudja biztosan. Túl sok emlék, de néhány élénkebb a többinél. A nekghoul láthatólag tapodtat sem akart mozdulni a pilótafülkéből, így Alia finoman megérintette a fiú kezét, hogy hagyják hátra furcsa útitársukat és folytassák ketten a hajó szemléjét. Valahogy furcsán hatott rá a gondolat, hogy kettesben lehet a fiúval. Emlékezett rá, milyen furcsán hatott rá korábbi ölelkezésük, és milyen kellemes érzései is voltak utána. Nehezen tudta kezelni ezt a furcsa érzést, amit előtte még sosem tapasztalt. - Sietnél? - kérdezte tőle némileg élesebb hangon, ahogy a fiú lemaradt, hogy megcsodálja a teljesen haszontalan berendezési tárgyakat. - Nem tudtam, hogy rohannunk kell valahova - jegyezte meg kissé naivan, mire Alia úgy érezte, felrobban a fiú butaságától, jobban, mint eddig valaha. - Akkor ne gyere, érdekel is engem! - mondta neki dühösen, és pár sietős lépéssel faképnél hagyta, a hátán érezve Carl meglepett tekintetét. Nem tudta miért zavarta annyira a fiú jelenléte, de ez az érzés túl furcsa volt a számára. Kellett egy kis idő, hogy rendezni tudja a dolgokat. A kabinjába sietett, és bezárta maga mögött az ajtót egy gombnyomással. Olyan sok minden történt vele olyan rövid idő leforgása alatt, és nem tudta mindezt feldolgozni. Nemrég még az Erő természetével kapcsolatos kérdések foglalkoztatták, most pedig a saját érzelmeit próbálta valahogyan összekaparni, és helyre tenni magában. Talán nem volt még elég erős vagy más hiányzott belőle? Esetleg teljesen normális volt időnként ilyen időszakokat megtapasztalnia az életében? A földre ülve meditációba kezdett, hátha úgy jobban sikerül megbirkóznia saját érzelmei viharával.
K'Krukh mester a kikötőparancsnokságról kifelé jövet megállt a helyi nyilvános kommunikációs központban, ahol több százan folytattak éppen különböző magán vagy üzleti beszélgetéseket a legkülönbözőbb fajok tagjaival. A pultnál ülő fickótól egy külön szobát kért, ahonnan üzenhetett a Tanácsnak. Mint ennek a furcsa csapatnak a vezetője, az ő dolga volt értesíteni a Tanácsot arról, mi is történt. Persze a hírekből ítélve a sithek offenzívája teljes erejével elkapta őket az Ossuson, ami a régóta titokban folyó háborúnak hivatalos kezdőpontot adott. Mikor belépett, leellenőrizte, nincs-e lehallgatókészülék a szobában, majd mikor nem talált semmit, a készülékhez lépett, és bekapcsolta. Megigazította szalmakalapját, miután beütötte a célkészülék számát, majd beszélni kezdett. - K'Krukh mester jelentése a Jedi Tanácsnak. Taris bolygóján megtaláltam az álmaimban látott egyik dezertőr jedit, aki nem jelent fenyegetést a Galaxisra nézve. Vele együtt furcsa lényekbe futottunk, akik végeztek a lány Sötét Oldali erőhasználó társával, aki önfeláldozása révén feloldozta önnön béklyóit. Egy fiút próbált megmenteni, aki véleményem szerint fontosabb a számunkra, mint az egyelőre bárki hihetné. Mesterek, egyelőre nem tudok visszatérni hozzátok, ugyanis több rejtélyt is meg kell még oldanom ezzel az újdonsült csapattal. Nektek a legjobbakat kívánom a sithek elleni küzdelemben, amit én a magam módján folytatok. Az Erő legyen veletek.
Alia kissé felfrissülve, de semmivel sem okosabban hagyta el saját kabinját. Nem érette, miért kavarta fel annyira az előbb egy egyszerű megszólalás a fiútól. Amikor kilépett, annál nagyobb volt a meglepetés: a fiú az ajtaja előtt várakozott, hátát az acélfalnak döntve. Ahogy meglátta, rögtön kihúzta magát, és odalépett hozzá. - Nem tudom mivel bántottalak meg az előbb, de szeretnék bocsánatot kérni - közölte a fiú saját naiv stílusában, ami megint betett Alia lelki békéjének. Szeretett volna dühöt vagy egyebet érezni, bármit, amit ismer, de újra ez a furcsa, meghatározhatatlan érzés tört rá. - Elfogadva - közölte a fiúval kissé hűvösen, mire egyelőre nem akart visszatérni - vagy inkább menekülni - a szobájába előre. Csak egy egyszerű fiú volt, nem valami furcsa töredékes erőszellem, és mégis őt tudta nehezebben kezelni. - Carl vagyok - mutatkozott be, ami logikusnak tűnt, tekintve, hogy valószínűleg egy jó darabig útitársak lesznek. - Alia - tett maga is így, enyhén biccentve a fiú felé, majd kissé kevésbé magabiztos hangon megkérdezte. - Szeretnéd a hajó többi részét is látni? - Örömmel - mosolygott rá Carl, amitől megint furcsa érzései lettek. Kissé furcsa mozgással indult el, enyhén a fiú előtt maradva - így legalább nem kellett látnia őt, és kevésbé érezte magát furán. - Mit kerestél te a sithek között? Nem olyannak tűnsz, aki közéjük való lenne. - Másabb voltam, mielőtt Ben megtalált. Az egyik főtiszt fogadott fia, nagyravágyó - mondta szokatlanul komoly hangon. - Sok olyan dologban részt vettem, amit már sajnálok. - Sosem gondoltam volna - csodálkozott rá Alia, hogy néhányan micsoda változásokon mehetnek keresztül. Talán csak ő volt egyedül mindig akaratos és önfejű lány képzése kezdete óta. - És mik a további terveid? - Veletek tartok. Úgy látom a mester sok reményt fűz hozzám, de tartok tőle, hogy nem tudok megfelelni ezeknek - adott hangot a kétségeinek Carl. - Ne kételkedj magadban, és könnyebben fog menni - adott neki egy jótanácsot, miután a fiú láthatóan rá volt éppen szorulva. - Köszönöm, megfogadom - bólintott Carl jelentőségteljesen, mire Aliának halkan kuncognia kellett, és nem tudta elnyomni a késztetést rá. - Valami rosszat mondtam? - pislogott megint értetlenül, mire a lány még jobban kuncogott. - Semmit - mosolygott rá vidáman, mire a fiú kissé megilletődött. Tekintetük találkozott, és Alia ismét érezte azt a furcsa érzést legbelül, ám most egyáltalán nem tűnt kellemetlennek a számára. Álltak egymással szemben, egymás szemébe nézve hosszan, és úgy érezte, mindent tudnak egymásról, ami eddig történt vagy valaha történni fog. Egy bátortalan lépést tett előre. - Visszatértem - hallatszott a rámpától a whipid hangja, ami teljesen megölte az előbbi hangulatot, és mindketten zavartan pillantottak félre az acélpadló felé, Alia pedig meg mert volna esküdni, hogy elpirult. Elsőnek Carl fordult meg, és indult meg a hang felé, és ő maga is követte. - Á, itt vagytok! - Körbevezettem Carlt a hajón - közölte a mesterrel, akit szándékosan nem a címe szerint szólított meg, mivel számára semmit sem jelentett már, de ő láthatóan igen nagyvonalú volt ebben a kérdésben. - Helyes. Én pedig előkészítettem következő utazásunkat. - Coruscantra megyünk? - kérdezte érdeklődve Carl, mire a mester megrázta a fejét. - Kissé kevésbé lakott helyre. Dromund Kaasra, a Sith Birodalom egykori fővárosába - közölte, további magyarázat nélkül. Ali megdöbbent: nem olyan régen még ő is oda sietett, Dooku holocronjának utasításai alapján. - Gyertek, hamarosan indulunk.
|
|
|
Taris
Aug 28, 2014 10:57:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 28, 2014 10:57:50 GMT 1
Bennek jó idejébe telt, amíg feljutott a felső szintekre, és be kellett vallania magának, hogy a magasabb szintek nem tűnnek sokkal jobb állapotúnak, mint az alacsonyan fekvők. Mindenütt a Szövetség többi részén betiltott Gárda alakulatai járőröztek az utcákon, miközben a polgárok félrehúzódtak előlük... Ben egy ideig úgy érezte, mintha figyelnék, és a szeme sarkából észre is vett egy kormányzati épület erkélyén néhány mandalore páncélos harcost, melyen a támogatását veszített Egységes Galaktika jelvénye virított. Úgy látszik, a változások szele még nem igazán ért el Coruscantról ide, legalábbis a holohírek elolvasása után, melyre Bennek végre valahára alkalma volt egy kávézóban némi méregerős lélekerősítő mellett - mindenesetre ez volt a fiatal jedi benyomása. Az Ossus elesett, amíg távol volt, az apjáról pedig nem kapott semmi hírt. Leia néni megválasztása természetesen jó jelnek tűnt, de elveszett a baljós információk tömkelegében. Ben azon gondolkozott, mit is csináljon legközelebb.
Végül keresett egy félreeső sikátort (ez a felső városban is könnyebben ment, mint elsőre gondolta volna), és aktiválta személyi komját, kiválasztva a "forródrót" csatornát, amelyen a Jedi Tanács bármelyik mesterét el lehetett érni az éppen küldetésre váró lovagoknak... pontosabban azt, aki épp a forródrótnál "ült". - Ben Skywalker jedi lovag jelentkezik feladatra. - húzta ki magát katonásan Ben, ahogyan megjelent az ügyeletes mester holoképe, majd halványan elvigyorodott, meglátva, kivel hozta össze a véletlen. - Nahát, Katarn mester! - Szervusz Ben. - biccentett Kyle Katarn. - Örülök, hogy egyben vagy. A Shedu Maad kiürítése óta nem hallottunk rólad. - Volt egy kis... kitérőm. És összefutottam K'krukh mesterel és csapatával. - magyarázta a fiú. - Érdekes, érdekes. A Tanács érdeklődéssel olvassa majd a jelentésed, ebben biztos vagyok, ifjú lovag. - Katarn Mester.. Kyle bácsi. Hallott bármit a Tanács apáról? - Ben feleslegesnek érezte a hivataloskodást. Kyle Katarn az egyik legrégebbi mester volt, már a Yuuzhan Vong háború előtt csatlakozott az apjához. Afféle régi barátnak számított, aki egy időben anya mestere is volt, gondolt vissza Ben az anyja elbeszéléseire. - Sajnos nincs hírünk Luke-ról, Ben.. de érzem, hogy életben van, és jól van. - meredt maga elé Kyle. - Igen, ennyit én is. - biccentett Ben. - Mester, van feladatotok a számomra? - Nos, igen. Végül is lenne valami, amire te vagy a legmegfelelőbb. - válaszolt kis szünet után Kyle Katarn. - Biztosan hallottál a hírekben a holovita-incidensről a választás előtt. - Igen. - biccentett Ben, aki a kérdéses időszakot jobbára Carl-al töltötte az alsóvárosban bolyongva, de azóta átolvasta a fontosabb híreket. - Elég csúnya ügy, sajnálom, ami A'kla szenátorral és a többiekkel történt.
- Ami nem derül ki a hírekből - folytatta Katarn -, az az, hogy az egyik mesterünk Octa Ramis is ott volt a helyszínen, de közvetlenül a behatolók semlegesítése után eltűnt. Utoljára a szintén köddé vált Il-Raz frakcióvezető után látták rohanni, miután a nagynénéddel közösen legyőzték a behatolókat vezetőt sithet. - Különös. - morfondírozott Ben. - Nem igazán ismerem Ramis mestert, de ha egy mester meghalt volna, azt mindannyian éreztük volna az Erőben, nem? - Valóban. - értett egyet Kyle. - Octa inkább eltűnt az Erőből. Mintha folyamatosan blokkolnák a jelenlétét. - Tehát gyanakodtok valakire. - ébredt fel Benben a Szövetségi Gárdánál kapott kiképzés egyik tanulsága. Ahol nyomozás folyik, ott előbb-utóbb gyanúsított is van. - Úgy gondoljuk, hogy a Daala-féle klón terrorelhárítók keze van a dologban. - magyarázta Kyle. - De a szövetségi kormánynak egyelőre nincs semmi bizonyítéka, ami alapján vizsgálóbizottságot küldhetne a Polneyera. És a jelenlegi politikai helyzetben sokan ezt szimpla bosszúhadjáratnak látnák. - Tehát valakinek körbe kellene szaglásznia. - biccentett Ben, miközben érezte, hogy ismét emelkedni kezd az adrenalinszintje. Ez igazi kihívásnak ígérkezett. A Daala testőrségét alkotó klónok bázisa, a Koornacht-halmazban lévő Polneye afféle sötét folt volt, amelyről sem a többi szövetségi hivatal, sem a jedik nem tudtak túl sokat. Egy elzárt katonai bázis, amelynek egyes pletykák szerint a sith császár felemelkedéséhez is köze volt, valahogyan mégis lojális szövetségi polgárként állították be magukat. A Polneye volt azon pletykák egyik sarokköve és alapja, miszerint Daala összejátszott a sithekkel. És bár a Carl-al töltött idő alatt Ben semmi ilyesmit nem hallott, ez mindenképpen érdekesnek ígérkezett. - Akkor vállalod a feladatot, Skywalker lovag? - kérdezte Kyle Katarn. - Ha valaki be tud szivárogni egy olyan bázisra, mint a Polneye, az te vagy. - Igen, a Gárda-tapasztalatom előnyt jelent. - biccentett Ben. - És ha elzárom magam az Erőben, akkor bármilyen eszközeik is vannak a klónoknak, nem fognak tudni beérni. - Így van. - biccentett Kyle. - De légy óvatos. A polneyeiak technokraták, számukra az Erő egy leküzdendő feladat, amellyel szemben gépeket, technológiákat fejlesztenek. Legalábbis ez a hír járja. Ha Octa náluk van, nem engedhetjük meg, hogy kísérletezzenek rajta.. vagy rosszabb. - Megteszek minden tőlem telhetőt. - biccentett Ben. - Ha szükséges, hívj segítséget.- tette hozzá Katarn. - Jelenleg minden mestert lefoglal az evakuáció befejezése az új menedékünkbe, de hamarosan lesznek szabad kapacitásaink. - Köszönöm, Mester. Amint vannak híreim, jelentkezem. - Az Erő legyen veled, Ben Skywalker. - Veletek is, Kyle bácsi.
Klónok, akik gépekkel akarják ellensúlyozni az Erő hatalmát. Érdekes, gondolta Ben. Még a Gárda legsötétebbnek tűnő, legtitkosabb alakulataiban sem találkozott ilyesmivel. Mondjuk Jacennel.. azaz Darth Caedussal az élen ez furcsa is lett volna, tette hozzá magában. Ez érdekes küldetésnek ígérkezett, arról nem is beszélve, hogy őt, egy fiatal lovagot kértek fel egy mester utáni nyomozásra. Ben remélte, hogy ez nem csak a családnevének szól. Már csak módot - és elsősorban hajót - kellett találnia ahhoz, hogy eljusson a Polneyera. Jobb ötlet híján beütött egy hívókódot, és legnagyobb meglepetésére választ kapott. Az ismerős bináris füttyögés hallatán elmosolyodott. - Artu? Merre vagy? Nem vagy apával? Újabb füttykoncert. - Értem. A Tarison vagyok. Fel tudsz venni? Hosszú sípolás, ami igent jelentett. - Köszönöm. Várlak.
Ben deaktiválta a komot, és elindult egy másik kávézó felé. Megtehette volna, hogy az eredetibe ül vissza, de az érzés, hogy figyelik, nem hagyta nyugodni. Biztosan csak sok volt a rakhgoulokból, gondolta magában.
|
|
|
Taris
Mar 23, 2015 20:34:02 GMT 1
Post by Revan on Mar 23, 2015 20:34:02 GMT 1
A zabrak már nem nagyon reagált a szavaikra, csak némi hümmögéssel nyugtázta azt, amit Kytra felelt. Végül elköszönt, ők pedig felszálltak a siklóra, amin rajtuk és a vigon kívül csak a pilóta volt, na meg három fegyveres. Amolyan testőrök gyanánt. Na persze lehet, hogy nem is ő miattuk voltak, csak az ex-vigora figyeltek. Saalia kinézett az ablakon, mikor Versta Coruscanthoz hasonlította a bolygót. Tudta, ez melyik bolygó, anélkül is, hogy a pilóta bemutatta volna. -Ez a bolygó...Sokmindent megélt. Évezredekkel ezelőtt kereskedelmi csomópont volt. Aztán a kereskedelmi utak változásával hanyatlani kezdett. Aztán a jedi polgárháború idején mindössze egy személy miatt porig bombázta a sith flotta. Egyetlen...jedi miatt. Kytra érdeklődve figyelte társát, aki felé fordult. Saalia megvonta a vállát. -Attól még, hogy nem sűrűn látod, szoktam olvasni.-mondta mosolyogva. Ez persze csak féligazság volt. Egy részét mesélte a mestere, egy részét érezte. Sok emléket őriz meg az erő azoknak, akik hajlandóak meghallgatni a történeteit. Coruscantot is ezért mellőzi, ha teheti. Fél évszázada már, de még mindig visszhangként érezni a jedi templomban történteket.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 11:36:46 GMT 1
Post by Enz on Mar 24, 2015 11:36:46 GMT 1
- Nahát, kiköpött egy jedi vagy - gúnyolódott Fess. - Elmélkedjünk kicsit a Galaxisról! Ez a ti fajtátok baja, állandóan csak meditáltok a tettek helyett. - Fogd már be! - mérgelődött Versta, mire az ex-vigo elmosolyodott. - És ha nem? Egyesek átoknak mondanák, de valójában igazi szabadságot ad, ha az ember tudja, hogy hamarosan meg fog halni. Versta nem felelt többet, inkább ismét a bolygót kezdte el figyelni. Sosem tanult történelmet, de innen fentről határozottan szépnek látszott a bolygó, és talán a felszíne is az lehet. Persze Coruscant sem volt az a mintabolygó, főleg az alsóváros vagy ami még attól is rosszabb, a vongformált területek olyan helyek voltak, ahol állandó harc folyt a túlélésért. Siklójuk lassan leereszkedett a légkörbe, ahol láthatóvá vált Taris. Versta meglepődve nézte a felhőkarcolók tetejét és a felsőváros platformokat. Coruscant felsővárosához azért nem ért fel ez a hely. Minden olyan kopott fényű és leamortizált volt, a bolygó múló dicsőségéről számolva be nekik. Saalia bizonyos tudhatta, hogy a mostani Taris a régitől legfeljebb a rakghoulok jelenlétében különbözött. Elszáguldottak a felsőváros épületei között, így jobban megfigyelhette magának Versta a helyet. - Inkább a coruscanti alsóváros - motyogta morcosan, egy népes birodalompárti politikai gyűlést látva. Az Erősebb Szövetségért Mozgalom tagsága az Egyesült Galaktikus Birodalom uralma alá kerülő köztársasági területeken szinte azonnal az új rendszer szolgálatába állt. Na nem mintha Coruscant szenátora nem ennek az elmeháborodott gyülekezetnek a vezetője lenne. Siklójuk végül megközelített egy felhőkarcolót, amin hatalmas aurebesh betűkkel szerepeltették a tulajdonost, a Strunz Heavy Industriest, és egy magánplatformon landoltak. Az egyik fegyveres kísérőjük a rámpához kísérte őket, ami halk szisszenéssel nyílt le. Odalent egyetlen nő várt rájuk kék színű köpenyben, hosszú ezüstös haja elől két oldalt szétválasztva lebegett a szélben. Hosszú, hegyes füle elárulta, hogy egy sephivel volt dolguk. Versta ezen kívül nem sokat tudott ennek az igencsak arisztokratikus fajnak a képviselőiről. - Üdvözlöm vendégeinket - hajolt meg enyhén feléjük. - Lorula vagyok, én fogom elkísérni magukat.Nem is vesztegette tovább a szót, elindult befelé, a csapat pedig követte. Egyre szövevényesebbek a szálak, gondolkozott el Versta útközben. A Strunz Nehézipar egy fiatal és feltörekvő cég volt, szoros szövetségben egy sor más fiatal galaktikus vállalkozással, mint például a Maeni cégbirodalom. Ha kapcsoltuk van az Igazi Köztársasággal és Fekete Nappal is... hát, az semmi jót nem jelent. Vagy éppen jót jelent? Üres folyosókon átvágva végül megérkeztek egy tágasabb szobába, ami nem igazán hasonlított az épület élettelen és fantáziátlan, üzleti berendezéséhez. A szobában egy sor gyönyörű műtárgy kapott helyet, a falakon festmények sorakoztak sephi uralkodókról. Versta követte a képeket, míg végül tekintete az asztal mögött álló fickóra siklott, akit először egy képből kilépett fickónak hitt. Az egyetlen szépséghiba az egyik szemét takaró míves, díszített bőrkötés volt. Hátratett kézzel, katonásan állt a helyén, ruhája valamiféle katonai egyenruha lehetett, fém váll lapokkal. - Bemutatom Zara Eurenicet, Thustra második hercegét, Greuthung urát, a trón jogos örökösét - közölte fennhangon Lorula. Szóval herceg, akkor ez megmagyarázza a hasonlóságot a képekkel. De vajon mit keresett itt egy ilyen rangos thustrai? - Köszönöm, de inkább egyszerűen maradjunk a Zara tábornoknál - mondta, mire a nő mintha kissé szomorkásan pillantott volna fel rá. - Nem vagyok trónörökös, csak egy száműzött herceg és jelenleg a Köztársaság ügyét szolgálom, mint az Igazi Köztársaság katonai vezetője.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 14:47:27 GMT 1
Post by Revan on Mar 24, 2015 14:47:27 GMT 1
-Talán meglep, de annak ellenére, hogy nem tartom magam annak, jedinek neveltek. A saját döntésem volt, hogy nem leszek a rend tagja és nem követem a szabályaikat. De kár volna magyaráznom, mire jó a sok meditáció, túl szűk látókörű vagy ahhoz, hogy megértsd. De abban igazad van, hogy az átlag jedi túl sokat elmélkedik tettek helyett. Ez okozta többször is a rend vesztét. Többet nem mondott. Fess úgyis csak kiforgatná a szavait, inkább figyelte a bolygót, miközben a sikló lassan a légkörbe lépett és ereszkedni kezdett. Ha elmeditált volna pár órát, sok dolgot megtudhatott volna a bolygó múltjáról. Bár nem biztos, hogy megéri. Olyan helyeken éri meg meditálnia, ahol közismerten sokszor és sok jedi fordult meg és tett dolgokat. Néha, ha nagyon nincs kedvük megbízásokat vállalni, eljárkálnak pár ilyen helyre. Van olyan is, hogy egyedül megy, míg Kytra mással van elfoglalva. -Na igen, közelről már nem annyira fényűző. Végül a sikló leereszkedett egy felhőkarcoló magánplatformjára. Az épület a felirat szerint a Strunz Heavy Industries tulajdona. Nagyon nem foglalkoztatja őket a céges téma. De mindenképp fontos információ lehet. Persze az is lehet, hogy szimplán ide szervezték a találkozót azzal a Báróval. Végül a rámpa leereszkedett, ők pedig elhagyták a siklót. Odalent egy sephie nő várta őket. Udvariasan üdvözölte őket és be is mutatkozott. -Üdv! Kytra Parry, a társaim Saalia Storm és Versta Cera. Megvolt a kötelező kör. Igaz, csak kísérő, de azért adni kell kicsit a formaságokra. Követték a hölgyet az épület belsejébe, ahol bemutatta őket egy katonai egyenruhát viselő férfinak, akinek szemkötés volt az egyik szemén. -Saalia Storm, örvendek. -Kytra Parry. Tehát az Igazi Köztársaság katonai vezetője. Úgy tűnik, sínen vannak a megbízással.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 16:32:42 GMT 1
Post by Enz on Mar 24, 2015 16:32:42 GMT 1
- Versta - mondta a fiatalabb twi'lek is, de mint annyi komoly beszélgetésben, itt megint érdemtelenül mellőzték. - Üdvözlöm magukat egyik ideiglenes főhadiszállásunkon - biccentett kimérten a sephi, aki még a száműzetésben is igazán fajára jellemző nemességgel viselkedett. Versta tekintete megint körbevándorolt az irodában, ami díszességében illett egy herceghez, már amennyire meg tudta ítélni. A szeme megakadt az asztal felett lévő képen: egy láthatóan idős embert ábrázolt, akinek befont tincsei egy magas fejdíszt tekertek körbe, egészen annak tetejéig, ami egy hosszúkás tüskeszerűség volt. Kész életveszély lehet ilyesmivel a fejen mászkálni. Érdeklődését Zara is észrevette, aki szükségét érezte, hogy elmondja kit is ábrázol. - Ez dédnagyapám, a bölcs Alaric király képe. Parancsára a sephik életüket is feláldozták, hogy megtörjék a köztársasági klónhadsereg támadását - mondta, mire Versta meglepetten pislogni kezdett. Rémlett neki valami a klónháborúkról, de csak a régi 700-as ügynök filmekből. Zara fesztelenül folytatta. - Végül barátja, Yoda mester végzett vele. Talán meglepő lehet, de Alaric hitt a Köztársaság eszméjében, de Dooku grófot választotta, hogy megtisztítsa a korrupciótól. Vannak dolgok, amik nem változnak. Versta tisztelettudóan bólintott. Világos, ez a száműzött herceg... várjunk csak? - Hé, ugye ez nem azt jelenti, hogy te is a Köztársaság ellenségeivel cimborálsz? - kapott észbe Versta, de a herceg csak halványan elmosolyodott. - Ha a szükség úgy hozza. Mi mind számkivetettek vagyunk, akiket csak egy eszmény tart életben, egy jobb Köztársaság. Néha az a legjobb, ha a fertőzött testrészt levágjuk, így megmenekül az egész. Lorula ezúttal mintha ismét szomorúan nézett volna rá, és csak ők ketten tudhatták, miért volt ez. Zara vezette ugyanis a Rochénál a sitheket hátba támadó flottát, és mikor elrendelte az erősítés elől a visszavonulást, előtte a rendszerben maradt civilek és létesítmények bombázását rendelte el, ezreket megölve. Roche gyártósorait azóta sem sikerült teljesen újra munkába állítaniuk a sitheknek.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 16:47:34 GMT 1
Post by Revan on Mar 24, 2015 16:47:34 GMT 1
Versta szeme nagyon megakadt az egyik képen, ami a szobát díszítette. Ezt észrevéve Zara egy kis rögtönzött történelemórát tartott a klónháborúkból. Nem a legkellemesebb téma Saalianak, de nem szólt közbe. Hátha hall olyat, amit nem tudott. Végül úgy is lett. -Yoda mester... Igen, sokat hallotta ezt a nevet kislány korában. Meg idősebb korában is. Yoda azon kevés jedik egyike volt, akik nem estek áldozatul a 66-os parancsnak. Végül ő képezte ki Luke Skywalkert, aki újraélesztette a Jedi Rendet. A rendet, amihez ő valahogy nem kíván csatlakozni. Leginkább személyes okokból, de ezeket még Kytranak sem mondta soha. Csak aggódna. -Igen, a politika egy bonyolult témakör. Ha lehet, mi el szoktuk kerülni inkább. Kevesebb a fejfájás. A testrészes hasonlat elég logikus volt. Ha valakinek üszkös a lába, még nem kell megölni, csak a lábát kell levágni, hogy megmentsék. Ráadásul egész jó művégtagokat lehet készíttetni.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 17:33:46 GMT 1
Post by Enz on Mar 24, 2015 17:33:46 GMT 1
- Egyetértek, a politika fárasztó - bólintott Zara Kytra felvetésére. - De fontos is - szólt közbe kicsit bátortalanul Lorula, aki láthatóan nem volt hozzászokva, hogy ellent mondjon a hercegnek. - A demokráciát a népnek kell életben tartania. Ha az emberek már nem politizálnak, az maga az egyeduralom. - De ha az emberek mindig rosszakra szavaznak! Nálunk is az az elmeháborodott birodalmi muksó nyert! - tiltakozott Versta, akit ugyan különösebben nem érdekelt a politika, de Coruscant új, szigorított rendszabályai igencsak kihatottak az ő életére is. Lorulának láthatóan nem tetszett, hogy egy fiatal lány belekotnyeleskedik ilyen komoly témákba, de mielőtt folytatása lett volna a dolognak, közbeléptek. - Nehéz kérdések ezek, de most nem filozofálni érkeztünk - vette elejét a vitának Zara tábornok. - Az Igazi Köztársaságot megtalálták. Tagságunk döntő többségének nincs ilyen szerencséje. Sejtszerűen szerveződünk a Galaxis területén, már persze akik nem adják fel egész életüket egy ilyen cél szolgálatáért. De azt hiszem az Ezüst Báróval szeretnének találkozni elsősorban.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 17:46:25 GMT 1
Post by Revan on Mar 24, 2015 17:46:25 GMT 1
-A demokrácia a legtöbb helyen csak elvben létezik. Szép szó, amivel meg lehet etetni a népet. De mi abban a demokrácia, hogy a választások erejéig fűt-fát megígér mindenki, aztán amikor megválasztották, akkor tesznek a népre. Na persze nem mindenhol van így, de sok helyen. A politikusok egy része csak a saját érdekeit tartja szem előtt. A nép meg csak éhezzen és robotoljon. Kytranak fájó pont volt ez, hisz az ő szülei is hasonló robotok voltak egy gyárban. Ha nem lettek volna igazi, önzetlen szülők, ő talán sosem nő fel. Igaz, teljesen végül egyedül kellett felnőjön. Sajnálatos, de nem szokatlan sors a galaxisban. De még szerencsésnek mondhatja magát, mert egész jól alakult végül az élete. Kis vita kezdett kialakulni a témában, de a herceg nem nagyon akarta hagyni a kibontakozását és inkább a lényegre tért, mielőtt elfajulnak a dolgok. -Nos, a mi feladatunk az, hogy a megbízónknak kapcsolatot találjunk a szervezet fejével. Sajnos nem tudjuk, pontosan mit szeretne tőle. Saalia csendben volt ezúttal. Verstat tartotta féken, hogy ne nagyon kotnyeleskedjen bele a dologba. Most nincs szükség rá.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 18:13:18 GMT 1
Post by Enz on Mar 24, 2015 18:13:18 GMT 1
- Az egyeduralomban nem ugyanúgy megvezetik a népet? - tette fel a logikus kérdést Lorula. - A fő különbség, hogy a demokráciában szabadon lehet beszélni a vezetők botlásairól. Persze tényleg nem ezekért az eszmefuttatásokért voltak itt, és egyébként is furcsa volt ezt olyantól hallani, akinek népénél nem igen volt hagyománya ennek az eszmének. Zara azonban láthatóan sokkal pragmatikusabb volt segédjénél, és jobb szeretett a földhözragadtabb témákkal foglalkozni, mint a tipikus katonák általában. Versta igyekezett nem foglalkozni a dologgal, bár igen nehezen uralkodott magán. - Az nem számít, a Báró úr fogadja és meghallgatja magukat. Kövessenek, odakísérem magukat - mondta, azzal megnyomott egy gombot az asztalán, mire a mögötte lévő falban kihúzódott egy rejtett ajtó. Azon túl egy rövid fémfolyosón vezetett át az útjuk, majd egy nagy, kör alakú helyiségbe érkeztek, ami közvetlenül a felhőkarcoló kupolája alatt kapott helyet. - Mélyen tisztelt Ezüst Báró, megérkeztek a várt vendégeink - jelentette be őket Zara.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 19:23:26 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 24, 2015 19:23:26 GMT 1
A jellegtelen, csupasz fémfalú helyiségben magányos íróasztal és a mögötte megbúvó üres szék töltötték be a bútorzat szerepét. Mellette világos köpenybe burkolózó emberalak állt: tartása egyenes volt, jobb keze az asztal lapján pihent, tekintete pedig valahol csuklyája árnyékából meredt a másik négy lény irányába. Humán mivolta könnyen megállapítható volt termetéből, s arcának néhány felfedett vonásából, melyek komor, határozott megjelenést biztosítottak neki. Ezt leszámítva, üres figura volt, talán több szempontból is, mint ahogy az valamennyiüknek feltűnhetett. Ott volt, ám valahogy mégsem: az Erő üresen tapogatózott utána, mintha csupán egy másik berendezési tárgy lett volna, ám ott lebegett körülötte egyfajta állandó figyelem, melynek most középpontjában álltak. Talán szobor is lehetett volna, ha nem mozdul meg hogy testsúlyát enyhén áthelyezze bal lábáról jobbjára, s rebbennek meg ajkai szóra nyílva - Legyenek üdvözölve - köszöntötte őket, hangjbában a nyugalom és kimértség ötvöződött - Érkeztük céljáról bár informáltak, inkább önöktől hallanám, mi mozgatta tagjaikat, hogy végül ide érkezzenek?
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 20:02:41 GMT 1
Post by Revan on Mar 24, 2015 20:02:41 GMT 1
Nem kívántak többet vitatkozni ezen a demokráciás témán. Mindenkinek megvolt a véleménye és láthatóan nem tudták egymást ennyivel meggyőzni. Ugyanakkor nem is ez volt az ittlétük célja. Végül a tábornok kinyitotta a titkos ajtót és bevezette őket a Báróhoz, aki már várta őket. Elég érdekes figura volt. Még Saalia sem volt biztos benne, hogy valóban van ott egy személy. Különös volt. Talán valami nagyon élethű hologram? Mindegy. A férfi üdvözölte őket és szerette volna megtudni érkezésük okát. Amit ugyan már tudott, de mégis tőlük akarta hallani. -Nos, ennél többet nem tudunk mondani. A megbízónk Önnel kíván kapcsolatba lépni. Nem avatott be abba, mik a pontos tervei. -Igen, de ő maga elmondhatja. Egy kis türelmet kérnék, hogy kapcsolatba léphessek vele. Azzal félrevonult és elővette a kommunikátort, amit Abrentől kaptak. Szerencse, hogy nem hagyta el, most jó nagy gondban lennének. Ennyi minden a semmiért. -Helló! Itt megint a lány a twi'lek barátjával! Megvárta, míg megkapja a jelet, miszerint végre nyíltan kommunikálhat a nővel, majd elkezdte a mondandóját. -Nos, sikeresen eljutottunk az Igazi Köztársaság fejéhez. Mi legyen a következő lépés?
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 20:13:02 GMT 1
Post by Enz on Mar 24, 2015 20:13:02 GMT 1
- Csak nyugodtan - adta beleegyezését Zara, aki láthatóan a biztonsági ügyekért is felelt az épületben. Mozdulatlanul várta, hogy Kytra elintézze a hívást, mivel a készülék formájából már sejtette, hogy nem lehet egykönnyen lehallgatni. Abren válaszára várniuk kellett valamennyit, aztán csak bejelentkezett a vonalba. - Itt Abren. Kis türelmet, rosszul hallom - mondta, és a statikus zaj mellett még azt is meg lehetett állapítani, hogy egy tömeg közelében van. Jobban működött a rendszer innen, mint a Köztársaságon kívül peremvidékről. Végül elhaltak a hangok, és megbízójuk rendesen válaszolt, megadva a jelet arra, hogy beszéljen. - Ezt alig hiszem el - csendült némi elismerés a hangjában, de annyira nagyon örömről nem árulkodott a stílusa. Sokkal inkább elégedettségről. - Megoldható lenne, hogy közvetlenül beszéljek a talált kontakttal?
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 20:28:03 GMT 1
Post by Revan on Mar 24, 2015 20:28:03 GMT 1
Kytra váltott pár szót Abrennel. Úgy tűnik, biztonságos most beszélni, mi több, még jobb is a vétel, mint korábban. Persze, Taris közelebb van Coruscanthoz, így érthető. Végül elindul vissza a Báróhoz. -Hogyne, hölgyem. Csak meg akartam győződni arról, hogy megfelelő az alkalom. Na persze nem jött volna ki jól, hogy eljönnek, elindul a tárgyalás, aztán meg azt mondják, hogy bocsi, de most mégsem. Azért a gondolat szórakoztatta Saaliat, mikor eljátszott vele. Kytra végül odalépett a Báróhoz és elé tartotta a kommunikátort. Nem tukmálta rá, csak odatartotta. Ezzel is azt mutatta, hogy semmi meglepetést nem tartogat számára. De persze, ha nagyon privát a beszélgetés, akkor lehet jobb lenne átadnia. De nem erőszakoskodik. -Akkor én át is adnám a kommunikátort és a szót. Itt leszünk, ha további feladata lenne számunkra.
|
|
|
Taris
Mar 24, 2015 22:10:39 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 24, 2015 22:10:39 GMT 1
Az alak fejének apró mozdulatai jelezték, hogy szemmel követte az előtte folyó cselekményt, illetve rövid szócserét. Mikor a távbeszélőt felé nyújtották, könnyed, ráérős mozdulattal vette át egy cseppet sem siettetve a dolgokat, s inkább a lépést illetve "ütemet" tartotta a többiekkel. Nem tartott gondolkodási időt, mikor a szó végül őhozzá került, mindössze az eszközt vette szemügyre, hogy ha kellett lenyomjon és nyomva tartson egy esetleges működtető gombot a beszédhez - Abren? Abran Zwerth, ha nem tévedek? - kérdezte - Mily módon elégíthetjük ki kíváncsiságát?
|
|
|
Taris
Mar 26, 2015 9:41:20 GMT 1
Post by Enz on Mar 26, 2015 9:41:20 GMT 1
- Maradjanak - tartotta ki kezét a távozni kívánó csapat elé Zara, képletesen így zárva el az utat. Úgy tűnik rájuk még várt szerep a megbeszélés után is, legalábbis mi másért marasztalták volna őket? Versta keresztbe font karokkal állt meg, majd a Báró nevűt kezdte nézni. Volt valami furcsa a mozgásában, mintha le lenne lassulva. Eközben a vonal túlsó végén rövid csend következett. - Azt hiszem hamar lebuktam. Elszoktam már a konspirálástól - mondta kicsit szórakozottan a nő, de szinte rögtön rá is tért a fontosabb kérdésekre. - Együtt szeretnék működni a maguk szervezetével, az Igazi Köztársasággal. Vannak közös ellenségeink, hogy úgy mondjam. Olyan ellenségek, akikkel szemben akkor is fel kell lépnünk, ha a Köztársaság nem vállalja a háborút kezdeményezőként. A sithek.
|
|
|
Taris
Mar 26, 2015 16:30:20 GMT 1
Post by Revan on Mar 26, 2015 16:30:20 GMT 1
A lányok ki szerettek volna menni a szobából, hogy nyugodtan megbeszélhessék a privát dolgot. De marasztalták őket. Úgy tűnik, hogy még közel sem ért véget a megbízatás. Vagy kapnak rögtön egy újat. Az sosem baj. Több munka, több pénz. Pénz meg kell, hisz nincs hajójuk. -Csak oda akartunk kimenni, hátha olyan hangzik el, amit nekünk nem kell tudnunk.-magyarázta Kytra. Stílusosan nekidőltek a fal szabad részének. Kytra látványosan a körmeit kezdte vizsgálgatni. Saalia pedig hol a Bárót, hol Zarat figyelte. Na meg kicsit Verstara is figyelt. Tudta, hogy nem csinál galibát, de érezze a figyelmet. Emellett kicsit elmerült a bolygó múltjában. Bármennyire is tagadta, hogy jedi lenne. Kedvét lelte abban, hogy az Erőn keresztül szemlélődik. Ugyanakkor hasznosnak is bizonyult nem ritkán.
|
|
|
Taris
Mar 26, 2015 19:23:04 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 26, 2015 19:23:04 GMT 1
- Az Igazi Köztársaság már aktívan fellép a sithek ellenében - válaszolta az - olyasvalamire van szükségük, melyet egyébként már tulajdonképpen megkaptak? Amennyiben másra gondol, kitérhetne a részletekre arról, hogy mire is lenne szüksége tőlünk, hol és persze mikor. Miért is van szüksége a velünk való közös munkára? Lehetett is ebben valami, illetve nem is. Tény, következtethetett volna lehetséges válaszokra, azonban talán így is tett már, mindössze az ő szájából akarta hallani a megerősítést? Netalán egyáltalán nem foglalkozott Abren Zwerith elméjének lehetséges terveivel, így a puszta tényekre volt szüksége? Bárhogy is, a kérdései nem voltak feleslegesek, vagy más irányba terelőnek, egy javaslatot jobb volt kivesézni, mintsem burkolt megfogalmazására alapozva tárgyalni felette
|
|
|
Taris
Mar 26, 2015 19:33:08 GMT 1
Post by Enz on Mar 26, 2015 19:33:08 GMT 1
A vonal túlsó végén ismét csend honolt, Abren valószínűleg a megfelelő válaszon gondolkozott vagy pedig nem bízott még teljesen a másik oldalon állóban, aki Ezüst Bárónak nevezte magát. Pár pillanatig tartott a némaság, aztán végül megszólalt az SZRSZ magas rangú képviselője. - Pontosan ez keltette fel az érdeklődésem. A sithek Junctionnél blokádot vontak hazám és a Köztársaság közé. A Jedi Rend már felajánlotta segítségét, ugyanakkor jobb szeretek több lábon állni. Azt akarom, hogy vérezzenek a rohadékok, és kétszer is meggondolják, fenntartják-e a blokádot! Tudniuk kell, hogy ha minket megégetnek, ők is velünk égnek! Hangjában határozottság és leplezetlen gyűlölet érződött. Zwerth, bár sokan tartották gyenge nőnek, igazán félelmetes hírnevet szerzett a serennói felkelés vezetőjeként.
|
|