|
Ausmann
Sept 18, 2021 8:22:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 18, 2021 8:22:30 GMT 1
Carl nem sokára megérkezett Sanshoz.
- Hozott valami ebédet? - pillantott fel az asztalától Sans. - Olyan érzésem van, mintha már ebédeltem volna... - Az tegnap volt, uram - magyarázta a Halálosztagos. - Elfelejtett aludni az éjszaka. - Ó, tényleg - masszírozta a homlokát Sans. - Tudtam én. A lánnyal minden rendben? - Ön után érdeklődött - magyarázta Carl. - Legyen vele óvatos - tette hozzá a tábornok. - Tiebolt azt mondja, köztársasági kém lehet, vagy ellenálló. Csapdába akarja csalni rajta keresztül az Ellenállást. - Akkor azért akart annyira barátkozni - Carl hangja csalódottan hangzott a sisakban, majd gyorsan témát váltott. - Uram, Brabham jelenteni szeretne. Idejön. - Akkor várjuk meg - ásított egyet Sans. - Esetleg ihatnánk addig egy kávét... - Azonnal intézkedem, uram.
...
Villya beállt a sorba az ebédlőben, és azon gondolkozott, hogyan terelhetné el legjobban az őrök figyelmét az egész szinten. Egyszerűnek tűnt volna megpróbálni elcsábítani a konyhaparancsnokot, és valami hasmenést okozó adalékot keverni az őrök ebédjébe, vagy éppen a bájait kihasználva verekedést provokálni mondjuk a vuki és talz építőmunkások között, de attól félt, hogy ilyen esetekben csak az étkező őrei ugranának, a környező szinteken lévők pedig nem. Így aztán a sokkal kockázatosabb megoldást választotta.
Az Erőt.
Megvárta, amíg a sor leghosszabban kanyargó részéhez ért, ahol vagy ötvenen álltak egy kupacban, olyan sűrűn, hogy azt sem lehetett megmondani, melyik a munkás, és melyik az ebéd - aztán egy pillanatra megszüntette rejtőzését az Erőben... kinyúlt... és a terem másik oldalán egy nagy rakat tálca felemelkedett a levegőben, és a sarokban posztoló fekete páncélos flottaőrök fejére zuhant. A fejük felett pedig azonnal villogni kezdett egy narancssárga, Erőhasználatra utaló érzékelő, ahogyan azt Villya sejtette. - Béta kettes kód, béta kettes kód! - üvöltötték a flottaőrök és összevissza rohangászni kezdtek, miközben az étkező páncélajtói csukódni kezdtek. - Mi ez? - sziszegte Villya mögött egy trandosham. - Razzia, láttam már ilyet, biztosan az Első Rend - suttogta Villya olyan hangerővel, hogy a körülöttük állók is hallják. - El fogják gázosítani az ebédlőt, mindenkit megölnek. - Assszt már nemmm - sziiszegte a trando, és két társával együtt nekiugrott a legközelebbi Flottaőrnek.
Pillanatokon belül kész is volt a verekedés. A még nyitva lévő ajtókon Halálosztagosok rohantak az ebédlőbe, hogy helyreállítsák a rendet. Villya elégedetten látta, hogy Brabham felslisszolt az irodaszintre, majd ha már itt volt, úgy gondolta, ő is kihasználja a helyzetet, és egy éppen záruló szervízjáraton át ő is felmászott egy emelettel feljebb.
Tudta, hogy nagy kockázatot vállal, ezért ismét elrejtőzött az Erőben. Két Halálosztagos rohant el mellette, az egyik falifülkébe kellett rejtőznie, hogy ne vegyék észre. Továbblopakodott. Arra gondolt, minél messzebb jut, annál többet segít Brabhamnak. Majd azt mondja, ha elfogják, hogy a vécét kereste, vagy ilyesmi.
Egy lezárt lakosztályhoz jutott. Kíváncsian rápillantott az ajtó melletti terminál közvetítette kamerára. Főtiszteket nem szoktak csak úgy egy random riadó miatt bezárni, szóval nem igazn értette, mi történik itt. Meglepetésére nem valami parancsnokot, hanem egy fiatal lányt talált itt. - Hello - pillantott Villyára Sansa értetlenkedve. - Te vagy a bejárónő, vagy mi? - Rasszista - húzta fel az orrát Villya. - Azért mert twi'lek vagyok, csak tisztasági dolgozó lehetek, vagy kéjnő, mi? - Ne haragudj, az utóbbi eszembe sem jutott - vörösödött el Sansa. - Ebédet hoztam - próbálkozott Villya. - De hát nincs is nálad semmi. - Őő... elvesztettem odakint. - Reaktormunkás vagy, igaz? - pillantott rá a twi'lek egyenruhájára Sansa. - Kényszermunkás, egészen pontosan... - Oh, sajnálom, nem tudtam, hogy itt vannak olyanok. - Te jó ég, te mégis hol éltél, Chandrilán? - kapott a lekkuihoz Villya. - Éppenséggel igen...
Mindkettejük belső riasztója nagyjából egyszerre szólalt meg. - Öhm... Kirov elvtárs kedvence a tea? - próbálkozott Villya. - Én meg épp azt akartam kérdezni, hogy milyen magas volt az Organa - palota Alderaanon... - kuncogott fel Sansa. - Alderaanon nem volt Organa palota, minden palota a választott kormánynak volt kiutalva, nem voltak családi kastélyok. - Ezt honnan tudod? - bámult el Sansa. - A Kirovos kérdést mi nem használjuk... - Tudod, szoktam olvasni - mosolyodott el Villya. - Új Alderaan? - Vostroya?
Mindketten bólintottak. - Nem tudtuk, hogy jössz... - ült le a szoba egyik székére Villya. - Nem tudtuk, hogy itt vagytok - rázta a fejét Sansa. - Adódott egy váratlan lehetőség. Ez tényleg egy Halálcsillag? - Miért, mit gondoltál, hold? - pillantott rá a twi'lek. - Mi az a balhé odakint? - kérdezte Sansa.
Villya elmosolyodott - Hihi. Segítek valakinek. Neked nem kell segítség? - Azt se tudom, mit keresek itt - sóhajtott fel Sansa. - Azt mondták, a bázis parancsnoka az apám... - Te jó ég - forgatta a szemeit Villya. - A klónok egyike, vagy a chiss? - Sans. A nevem Sansa D'acy. - Villya Secura, örvendek. - Secura, te jedi vagy, vagy mi? - Pszt - villant meg Villya tekintete. - Így is keresni fognak egy Erőhasználót. Ugye nem vagy bepoloskázva? - Ne nézz idiótának, én is kaptam kiképzést, kiiktattam a lehallgatót, amikor bejöttem - rázta a fejét Sansa. - Hogy segítsünk egymásnak? - Megpróbáljuk megszerezni a bázis részletes konstrukciós tervét, aztán ki kell juttatnunk valahogy - magyarázta Villya. - Vostroyának tudnia kell erről. - Segítek - biccentett Sansa. - Ha előbb én vihetem ki a terveket. Az Új Ellenállásnak is szüksége van rájuk... - Valamit biztos meg tudunk beszélni - hümmögött Villya. - Most menj, mielőtt itt találnak.
Megölelték egymást, és Villya kirohant. Úgy döntött, tényleg keres egy mosdót, ahol feladhatja magát eltévedt munkásként, remélve, hogy ezzel megússza a magánzárkát.
...
Brabham épp belépett Sans irodájába, amikor az ő folyosójukon is megszólaltak a szirénák. Sans majdnem elejtettte a kávéját. - Mi ez a ribillió odakint? - kérdezte a tábornok.
Carl villámgyorsan konzultált az osztagosaival a saját csatornáján. - Valaki az Erőt használta egy pillanatra az alattunk lévő, munkásoknak kijelölt étkezőben. A technikusok most ellenőrzik, hogy téves riasztás volt-e, mert nagyon a hibahatárhoz közel jelzett az érzékelő. De közben kitört egy fogolylázadás. - Amilyen kaját ott adnak - sóhajtott fel Sans. - Ha nem lenne ez a sok átalakítási terv, akkor most nem egy szintnyire lenne az irodám a foglyok körletétől, ekkora marhaságot... - Elnézést, uram, fenn kellett tartanom az álcámat - magyarázta Brabham. - Azt hiszem, találtam egy vostroyai kémet. - Jelentsen - biccentett Sans.
- Javaslom, gyorsan, uram - szólt közbe Carl. - Martez igazgató érdeklődik a másik vonalon, hogy mi történt.
|
|
|
Ausmann
Sept 18, 2021 9:34:31 GMT 1
Post by nightmares on Sept 18, 2021 9:34:31 GMT 1
Brabham belépett az irodába, és napok óta először levette a gömb alakú sisakját. Örült, hogy végre friss levegőt lélegezhet. Sans meglepődött, máshogy képzelt el egy speciális egységet, ez jobban emlékeztette őt Thorra egy holo-filmből.
-A vostroyai egy Jedi? -kérdezte Sans a kémtől, közben belekortyolt a kávéjába. -Még nem tudom, uram. -mondta Brabham. -Hogy őszinte legyek, még a nevére sem jöttem rá. Egy givinnel szállt le, de őt a felszínre osztották be. -Értem. -bólintott a tábornok. -Ezesetben ezt minél előbb tudja meg, Brabham. Mi utánanézünk a givinnek.
Carl közben a többi halálosztagossal kommunikált, majd tolmácsolta Sanséknak. -Uram, jelentést kaptam, hogy egy twi'leket magánzárkába zártak, mert túlságosan elkóborolt a kijelölt részétől. Sans a kémre nézett. -Brabham, menjen és szabadítsa ki őt, gondolom van hozzáférése a zárkákhoz. -Igenis, tábornok! -mondta Brabham. -Még egy dolog, uram. Amiért idejöttem... valamilyen információk kellenek a Halálcsillagról, átépítési tervek. -Attól félek ez nem lehetséges. -felelte Sans. -Tiebolt utasítása szerint a terveket az Új Ellenállásnak kell kiszivárogtatnunk. Ó, egy pillanat. Sans meggondolta magát, és kinyitotta az egyik fiókját, amiből előhúzott egy adatkártyát, és Brabham felé nyújtotta. -Ezt egy darabig tartsa magánál! -utasította a tábornok. -Mondja a twi'leknek, hogy információja van egy ellenállóról az egyik lakosztályunkban. Egy Sansa nevű nő az. Neki adja oda ezt az adatkártyát! Brabham bólintott, elvette az adatkártyát, visszatette a sisakját, és elment kiszabadítani Villyát. Sans Carl felé fordult. -Nos, mit akar Martez?
...
Brabham elküldte a magánzárkát őrző halálosztagosokat, majd kinyitotta Villya zárkáját. -Ez gyors volt, elvtárs. -mondta a twi'lek. -Sikerült megtudnod valamit? -Van valahol egy kém az Új Ellenállástól. -válaszolta Brabham. -Igen, találkoztam már vele. -Ó, remek. -mondta a kém. Közben sikerült kiosonniuk a börtönrészlegből. -Amúgy hallottam, hogy erőhasználót találtak az étkezőben. Te voltál az? Talán Jedi vagy?
|
|
|
Ausmann
Sept 18, 2021 19:07:54 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 18, 2021 19:07:54 GMT 1
- Martez igazgató azt kérdi, beküldje-e a vörösosztagosait az ebédlőbe, és kivégezzenek-e mindenkit - üzente vissza Carl. - A Halálosztag kézben tartja a helyzetet? - kérdezett vissza Carlnak Sans, aki bólintott. - Akkor mondja meg neki, Carl, hogy minden rendben és nem kell akkora ügyet csinálni azon, hogy két munkás összeveszett az utolsó szelet nerfsültön - vonta meg a vállát Sans. - És menjen le, felügyelje, hogy tényleg minden rendben van-e. - Igenis, uram - tisztelgett Carl és kifelé indult, majd az ajtóban sarkon fordult. - Elnézést, tábornok úr, de a történtek után azt hiszem, tényleg találkoznia kell a lányával... még mielőtt megszökik a kódokkal és a tervekkel. - Carl maga sem tudta, miért mondta ezt. Mintha reménykedett volna, hogy Sans még valahogy maradásra bírja Sansát, legalább egy időre.
...
Villya figyelmét nem kerülte el, milyen gyorsan megszerezte a kódokat Brabham, ahogyan az sem, hogy gond nélkül kiszabadította a fogdából. Oké, persze, mindenhez volt hozzáférése, tudta a jelszót, meg minden... de nem lehetett elég óvatos, és nem szerette az ilyen keresztkérdéseket. Így aztán úgy döntött, ezt az utolsó részletet megtartja magának. - Én, dehogy is - vonta meg a vállát. - Csak megbuheráltam a falon lévő Erő-érzékelőt, hogy késleltetve beriasszon. Elég hozzá egy csavarhúzó, meg egy inverter. - Oh... értem - hümmögött némi szünet után Brabham, hitte is, meg nem is talán. - Mikor találkozol legközelebb az ügynökkel? - Azt hiszem, jó pár nap múlva - hümmögött Villya. - Most rákerültem a rossz fiúk és lányok listájára ezzel az elkószálással, tuti, hogy sehová sem engednek egyedül, Golyófej. Azt javaslom, pár napig húzzuk meg magunkat és dolgozzunk. Aztán megkeresem újra ezt az alderaani lányt. - Csak nehogy addig elvigyék máshová - jegyezte meg Brabham. - Nem tudsz róla kideríteni valamit a kódjaiddal? - kérdezte Villya. - Csak annyit tudtam meg róla, hogy Sansának hívják, és állítólag Sans tábornok lánya. De nem értem, hogy kerülhetett ide, gondolom nem csak úgy beengedték családegyesítési céllal... fura nekem ez az egész, Golyófej...
|
|
|
Ausmann
Sept 19, 2021 9:10:50 GMT 1
Post by nightmares on Sept 19, 2021 9:10:50 GMT 1
Miután Sans végzett a jelentések írásával, elindult Sansa lakosztálya felé. Nem tudta, hogy mit fog neki mondani, vagy hogy egyáltalán meg tudja-e győzni, hogy hagyja el az ellenállást. Út közben az adattábláján a Brabham egységet figyelő technikusok jelentését olvasta. "A twi'lek saját elmondása szerint nem Erőhasználó, viszont meglátogatta már a VIP vendéget." Sans meglepődött, és már szólt volna Carlnak, hogy erősítse meg az őrséget Sansa kabinja körül, de rájött, hogy azzal csak akadályozná Tiebolt tervét, tehát inkább nem csinált semmit.
Megérkezett a lánya lakosztálya elé. Belépett az ajtón, a két halálosztagos testőre kint maradt. Sans meglepően tapasztalta, hogy egyáltalán nincs őrség a lakosztálynál. Sansa egy holo-könyvet olvasott, meglepődően nézett a tábornokra, amikor az belépett a terembe. -Te lennél az apám? -kérdezte. -Én miért vagyok itt? -Sansa. -mondta a tábornok. -Tudom, hogy ez furcsának tűnik, de én sem tudom, miért vagy itt. Ez Tiebolt utasítása volt. Sans tudta, hogy lány viszont pontosan tudja, hogy miért van itt. A tábornoknak az az ötlete támadt, hogy úgy tesz, mintha csak ő tudná, hogy Sansa egy kém. -Tudomásomra jutott néhány dolog. -folytatta Sans. -Köztük az is, hogy az ellenállásnak dolgozol. -Nem tudom miről beszélsz. -Sansa a földre nézett. -Erről csak én tudok. -A tábornoknak hirtelen eszébe jutott, hogy Sansa láthatta a halálosztagos testőröket az ajtó előtt. -Meg néhány emberem, de velük nem lesz gond. -magyarázta Sans. -Viszont szeretném, ha átgondolnád ezt az egészet. Az ellenállás egy bukott ügyért harcol, soha nem fog sikerülni nekik. -Továbbra se tudom, hogy miről beszélsz. -mondta Sansa. -Nem vagyok ellenálló. -A Birodalom már más. -Sans ügyet sem vetett a lány magyarázkodására. -Ha hű vagy hozzájuk, akkor megjutalmaznak. Egy bányakolónia irányításától jutottam el odáig, hogy a kint épülő dolgot felügyelem. A te döntésed, Sansa.
...
-Nem lehet olyan nehéz. -mondta Brabham. Igazából csak annyit kellett volna tennie, hogy megkérdezi Carlt, amikor Villya nem figyel, de az túl egyszerű lett volna. -Csak egy egyszerű adattáblát kell lopnom egy tiszttől vagy felügyelőtől, az engedélyeimmel valószínűleg hozzá tudok férni a fontosabb jelentésekhez. -És ezt hogy akarod csinálni? -kérdezte a twi'lek. -Jó kérdés. Skzhzt. -a kémet tájékoztatták, hogy ha szükséges, kaphat egy adattáblát. -Hogy mondod, Golyófej? -Műszak végén, amikor már alszanak az őrök és a többi munkás, megpróbálok ellopni egyet.
|
|
|
Ausmann
Sept 20, 2021 7:59:10 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 20, 2021 7:59:10 GMT 1
- Én a demokráciáért harcoltam otthon - pillantott elsötétülő tekintettel az egyik sarokba Sansa, mintha azt várná, hogy előbukkan onnan egy rejtőzködő rohamosztagos, és megpróbálja lelőni, amennyiben elszólná magát. - A szabadságért, a szabad választásokért... a nők és egyéb nemek jogaiért... egy olyan államban, ami elvileg szabadabb, mint a tiétek. És mi történt? Menekülni kényszerültem. A hatóságok befeketítettek, besároztak, megvádoltak, rám és társaimra húzták, hogy a Renegáttal, Sordissal paktálunk... - Nem alaptalanul, úgy hallottam - szúrta közbe Sans. - Nem ez a lényeg - húzta fel az orrát Sansa. - Nem azt mondom, hogy a Köztársaság a legrosszabb, azt mondom, hogy még nem találtak ki jobbat nála... nem hiszem el, apám, hogy te nem látod ezt! - Mégis idejöttél - vetette közbe Sans. - Ha pedig menedéket keresel a Birodalomban, nem szép dolog árulással kezdeni. - A Halálosztagos mondta, hogy erre háklis vagy, igen - vonta meg a vállát Sansa és körbenézett. - Hogy tudtok itt létezni? A tudat, hogy olyasféle pusztító eszközt építetek, ami milliók és milliók halálát okozza majd? Csak mert egy Főadmirális úgy dönt? - Úgy tudom, a Köztársaságnak is van ilyen fegyvere - jegyezte meg Sans. - A holohírekben büszkélkedtek vele. Szétlőttek vele valami csillagrombolót. - Amit ellopott egy terrorista - ellenkezett Sansa. - Nézd, apám, nem értek mindenben egyet az ottani kormánnyal... - Különben nem lennél itt... vagy talán éppen azért vagy itt, mert egyetértesz velük - Sans tekintete szomorúan villant. - Sajnálom, lehet, nem kellett volna idejönnöm. Én csak meg akarlak védeni attól, hogy valami ostobaságot csinálj, ami miatt végül kivégeznek... ha egyszer mégis csak a lányom vagy. - Az vagyok - ölelte át a férfit Sansa. - Anya annyit mesélt rólad... amikor még egy oldalon harcoltatok, egy célért. - Az a Yuuzhan Vong háború volt - krákogott Sans. - A galaxis minden élőlénye egy célért harcolt, el akartuk kerülni a teljes megsemmisülést. Nem volt nehéz összefogni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettünk. - Apám - pillantott a férfira Sansa egy színésznő tökéletes műmosolyával, még könnyezett is a szeme. - Hinned kell nekem. Nem vagyok kém. Menekült vagyok. Nem mehettem máshová. - Nem lesz ez így jó, Sansa - rázta a fejét Sans. - Így nem tudok neked segíteni. - Akkor csak vezess körbe az állomáson - mosolygott rá a lány. - Mutasd meg, mit csináltok itt. Hogyan dolgoztok. Mutasd meg nekem, hogy van valami haszna a galaxisnak abból, amit itt építetek... - Ugye tudod, hogy eredetileg bányaszakértő vagyok? - kérdezte Sans. - Számomra ez is egy konstrukciós projekt, csak nagyobb a kihívás. Ez a Birodalom lényege, Sansa, tehetséggel és kemény munkával bármit elérhetsz. - Győzz meg róla - kacsintott a lány. - Mutasd meg, mit építetek itt... - eszébe jutott, mit mondott Villya arról, hol és mit dolgozik - Esetleg bemutathatnál néhány munkásnak is. Nőknek. Hogy lássam, hogy megy a soruk a Birodalomban. Talán még arról is meggyőzöl, hogy tényleg jobb nekünk itt, mint a Köztársaságban - mosolygott az apjára.
...
A műszak végén Villya elnyúlt a priccsén, és csak annyira, egy pillanatra merült el az Erőben, hogy nyugalmat erőltessen magára, meditálhasson. Semmi kifelé észrevehető, éppen csak a saját testében őrizgetett pici Erő-csomócskákat stimulálta, mintha belülről masszírozta volna saját magát... annyira hiányoztak neki az eltársai, a férje, Andrei, aki most is Lehonon, a legközelebbi vostroyai bázison várta, hogy épségben visszatérjen hozzá... még a koponyafejű Ely is hiányzott neki. Szöszmötölés hallatszott a szomszéd ágy felől, és nem sokára megjelent Golyófej hatalmas fekete kobakja.
- Itt az adatkártya - nyújtotta át Villyának a kódokat és a Sansával kapcsolatos információkat Brabham. - Köszi - sóhajtott fel Villya és a másik oldalára fordult. - Jó fej vagy, Golyófej. Most aludjunk, reggel kitaláljuk, mit kezdünk vele.
...
Dreyfus a felszíni irodájában ült, amikor megjelent Carl fekete sisakos arca a komképernyőjén, legalábbis a klón kormányzó feltételezte, hogy a Sans bizalmasának számító Halálosztagos parancsnokhoz van szerencséje, végtére is az egyik Halálosztagos pontosan úgy nézett ki, mint a másik. - Van egy givin-szerű alak a nemrég a bázisról érkezett munkásai között, kormányzó... skzth - közölte Carl. - Az a gyanúnk, hogy vostroyai kém. Átküldöm az anyagát. - Ha jól látom, a szemétfeldolgozó melletti erőműbe lett beosztva - jegyezte meg Dreyfus. - Letartóztassam? - Sans tábornok fel akarja térképezni az egész hálózatot - közölte Carl. - Utána tudnának nézni, kikkel beszél, lehetnek-e ügynöktársai?
Dreyfus biccentett. - Rendben, de intézzék maguk, nem akarom, hogy az Első Rend randalírozni kezdjen a munkásaim között. - Vettem - biccentett Carl és bontotta a vonalat.
|
|
|
Post by nightmares on Sept 20, 2021 12:04:40 GMT 1
Sans továbbra is úgy érezte, hogy a lány, amint lehetősége lesz rá, elszökik a megfelelő információkkal, de mivel nem volt jobb dolga, Carl pedig éppen nem ért rá, úgy döntött, hogy reggel körbevezeti Sansát. Két halálosztagos testőr kísérte őket a folyosókon. A reaktorteremhez értek, ami lassan megtelt munkásokkal, ahogyan a felügyelők sorra felébresztették őket. Sans az ott dolgozók munkájának célját magyarázta Sansának, aki a dolgozók között Villyát kereste.
-Szóval, bemutatsz néhány munkásnak? -kérdezte Sansa az apjára nézve. -Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne feltartani őket. -jött a válasz a tábornoktól. -Megígérted. -mosolygott rá Sansa. Sans visszaemlékezett Brabham jelentésére, hogy a lány és a twi'lek találkoztak. Körvonalazódott a fejében Sansa szándéka, de nem akarta megakadályozni, még mindig csapdába kell csalnia az ellenállókat.
...
-Ébresztő, te lusta dög! -rúgott bele az egyik felügyelő az alvó Brabham lábába. A kém felnézett, és látta, hogy Villya és a munkások nagy része már ébren van, és dolgozni indulnak. Hozzá kellett még szoknia, hogy itt nem reggelivel kezdik a napot, mint a Halálosztagnál. -Azonnal. -mondta Brabham, és próbált lábra állni, mielőtt a felügyelő bevetné az idegkorbácsát.
Ahogyan beléptek a reaktorterembe, Brabham megpillantotta a Sansot. -Az ott a tábornok! -mondta a twi'leknek. -Az meg mellette az ügynökünk. -suttogta Villya, és látta, hogy Sansa is észrevette őt.
-Az a munkás megfelelő lesz. -mondta Sansa a tábornoknak, és el is indult a twi'lek felé. Sans ekkor örülni kezdett, hogy Brabham a halálosztagosok kéme, ő legalább megpróbálja titkolni, hogy kikkel találkozik. -Üdvözlöm, a nevem Sansa! -köszöntötte a twi'lek munkást a lány. -Maga meg ne bámészkodjon! -mondta Sans, és nyakon ragadta Brabhamet, és úgy tett, mintha odébb ráncigálná egy kicsit. Tudta, hogy Sansa valószínűleg nem nagyon fog örülni, hogy így bánik a munkásokkal, de ez érdekelte őt a legkevésbé. -Nem is tudtam, hogy van lánya, tábornok. -suttogta Brabham, miközben a tábornok még mindig a nyakát szorította. -Van egy olyan érzésem Brabham, hogy ezek ketten összedolgoznak. -nézett Villya és Sansa felé Sans. -Te is vegyél részt mindenben, amit őt csinálnak, majd még jelentkezem. -mondta, és a többi munkás közé lökte a kémet, majd visszaindult Sansához, aki még a twi'lekkel beszélgetett.
|
|
|
Ausmann
Sept 20, 2021 19:35:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 20, 2021 19:35:42 GMT 1
- Na és, mondja csak, hogy megy a sorsa maguknak itt a reatorszinten? - kérdezte Sansa felhangosítva a szavait, amikor észrevette, hogy az apja ismét közeledik. Közben Villya az alderaani lány ruhájának egyik zsebébe csúsztatta az első kódkártyát, amin a tervek voltak... azonban a több kódkártyából álló sorozat többi részére egyelőre nem volt idejük, mert Sans visszatért. - Nos há't kérem mink'et nággyon jól tartanak itten a birodálmi urak - válaszolt széles, eltúlzott peremvidéki dialektusban Villya Sansának, miután rákacsintott, amitől az egész úgy nézett ki, mintha egyfelől tofnak akarná ki adni magát és eladni valami értéktelen csecsebecsét Sansának jó áron, mintha csak a legközelebbi peremvidéki sivatagbolygó piacán lettek volna, másfelől meg mintha a twi'lek megpróbálta volna elcsábítani a másik lányt. - Há sokat kell dógozni, persze, de aztán elengednek minket, mögböcsült tág'jái leszünk mink is a birodalmas tá'sadaumnak.
- Remélem, ennyi beszélgetés elég volt, és most már látod, milyen jól bánunk a foglyokkal - tért vissza Sans. - Arra gondoltam eltölthetnék velük... egy kicsivel hosszabb időt - vetette fel Sansa. - Mondjuk ha ott alhatnék az egyik körletükben... felügyelet mellett, természetesen. - Mégis, miért olyan fontosak neked ezek a foglyok, akarom mondani önkéntesek? - sóhajtott fel fáradtan Sans. - Tudod, apám, meg akarom érteni, miért kerültek ide... vajon önszántukból? - bámult a szedett-vedett dolgozókra Sansa. - Vajon szívesen vannak itt? Ezt nem lehet öt perc alatt megérteni... - Komolyan mondom, jobban jártál volna, ha holostáb-riporternek adod ki magad... - mormogta maga elé Sans. - Milyen jó ötlet - mosolyodott el Sansa. - Nálatok van ilyesmi? Hírszolgálat? - Hát, a Cosrauer Beobacther készíthet csak riportokat... - vakarta meg a tarkóját Sans. - És nem mutatna jól egy képanyag, amin egy szegény köztársasági menekült önkéntes együtt dolgozik az állomás építésén a ... izé... helyi önkéntesekkel? - lelkesült fel teljesen Sansa. - Csinálhatnánk pár beállított snittet. Tudod, odaát én voltam a szenátorom médiamegjelenéseinek felelőse - Sansa odarohant az apjához, kezébe vette a férfi arcát és ide-oda forgatni kezdte. - Egészen... hologén vagy. Csinálhatnánk pár anyagot rólad is. - Gondolom, mondanom sem kell, itt van olyasmi is, ami hadititok - próbálkozott Sans. - Ugyan, majd bemutatjátok, ha elévült a titkosítás, vagy elküldöd a főnökeidnek... ők is szerepelhetnének, hol van például az a magas, helyes... - lelkesedett be még jobban Sansa az apja Halálosztagosaira pillantva. - Hát, nem tudom - csóválta a fejét Sans. - Na, légyszi légyszi légyszi apuuu - Sansa egészen belejött a szerepébe. Vagy ki tudja, mindig is ilyen volt, mint az átlag huszonegynéhány éves lányok, akiket megcsapott a holomédia és a vele járó hírnév szele. - Forgathatnánk holnap egész nap, jöhetnének a munkások is, megnézhetnénk a bolygót is odalent! - Honnan tudod, hogy egy bolygó körül keringünk? - csapott le az elszólásra Sans. - Izé... őőő... - láttam a hajóból, amikor idejöttünk, különben is, ha nem lenne bolygó, nem lenne mi körül keringeni - vágta ki magát elvörösödve Sansa, és már a munkások közé beterelt Villyának is a szája elé kellett tapasztania a kezét, hogy ne nevesse el magát.
...
Carl éppen az osztag felszerelését ellenőrizte a siklóhangárban, amikor bejövő hívást rögzített a felszínről. Dreyfus volt az. - Parancsnok, hol van a tábornoka? - Öhm... személyes ügyben jár el - Carl nem volt benne biztos, mennyit tud Sansáról a lenti klón munkások vezetője. - Mit tehetünk önért, kormányzó? - Helyzet van idelent az egyik szemétégetőben - jelentette Dreyfus. - Amikor ki akartuk emelni a munkások közül a givint, akiről szóltak, egy csapat Ssi-ru és Killik kényszermunkás a szemétfeldolgozóból felkapta és elvitte, aztán bezárkóztak az egyik dianoga-kamrába. Beküldeném értük a flottakommandósaim, de akkor nem maradna, aki odafigyeljen a szigorú őrizetesekre, a Hadsereg milicistái pedig nincsenek erre kiképezve. Le tudnak küldeni egy osztagot? Utálnám, ha az Első Rendet kellene riasztanom...
|
|
|
Post by nightmares on Sept 21, 2021 14:28:17 GMT 1
Sans eldöntötte, hogy ezentúl soha nem fog Carl javaslatára beszélgetni valakivel, eddig soha nem jött ki belőle jól. -Azt hiszem ez nem megoldható anélkül, hogy Tiebolt mindkettőnket kidobjon az űrbe. -jelentette ki Sansának. -Ő is szerepelhetne. -próbálta Sansa tovább győzködni az apját. -Biztos vagyok benne, hogy neki sincs jobb dolga, és... -Carl! Örülök, hogy látom. -mondta vidáman Sans a közeledő halálosztagos látva. -Tábornok! -biccentett Carl. -A hangárba tartok, Dreyfus kormányzó nem bírt el néhány lázadozó munkással. Egy rövid eligazítást tartok egy 20 fős osztagunknak, és engedelmével én is velük tartanék. -Fölösleges lenne, Carl. -legyintett Sans. -Én majd megtartom nekik az eligazítást. Jelenleg itt van önre szükség, Carl. -Valóban? -Carl a tábornok lányára nézett, aki visszamosolygott a halálosztagosra. -Sansa kisasszony hosszabb időt szeretne a munkásokkal tölteni. -folytatta a tábornok. -Ön fogja őt felügyelni, nem fog sok időbe telni, 1-2 nap legfeljebb. -Tábornok, engedelmével... én nem erre vagyok kiképezve. -mentegetőzött Carl. -Lehetne mondjuk amellett a twi'lek munkás mellett beosztva. Azt hiszem, az a fekete izé is velük van. -mutatott Brabham irányába Sans. -Jó munkát Carl!
Sans elindult a hangár felé, mikor már megtett pár lépést, Carl utánament. -Kapok részletesebb utasításokat, tábornok? -kérdezte Carl, hogy a munkások és Sansa ne hallhassák. -Sansa semmilyen körülmények között nem szökhet meg. -magyarázta Sans. -Tartsa itt, lehetőleg élve. Brabham majd segít.
Carl bólintott, és visszament Sansához, aki továbbra is csalódott volt, mivel nem forgathatott. -Te fogsz felügyelni? -kérdezte Sansa mosolyogva, ahogy Carl valószínűleg tudatta Brabhammel a tervet a belső csatornáján. -Igen, én. -mondta Carl. -A tábornok utasításai szerint a twi'lek és a... másik lény mellé lesz beosztva, beszélgethet velük, ha akar, akkor segíthet is nekik a munkában.
...
-Parancsnok, már egy kémmel is nehezen bírok el, nemhogy kettővel. -mondta Brabham a belső csatornáján Carlnak, aki próbálta felvázolni neki Sansa jelentőségét a tervben. -Hé, Golyófej! -kiáltotta Villya, ahogyan megérkezett a Sansáékkal folytatott beszélgetéséből. -Megtudtál valamit, elvtárs? -kérdezte a kém. -Ha az apja is beleegyezik, velünk dolgozhat az ügynök. -magyarázta a twi'lek. -Látom beleegyezett. -mondta Brabham a feléjük tartó mosolygó lányra és halálosztagosra pillantva. -Ó, itt dolgoztok? -kérdezte Sansa, bár ez többé-kevésbé egyértelmű volt. -Ó, veled még nem találkoztam, te milyen lény vagy? -kérdezte Brabhamre pillantva. -Öhm... kel dor. -mondta Brabham, közben Carlra pillantott, aki már valószínűleg abban reménykedett, hogy Sans meggondolja magát, és még is leküldi őt a felszínre.
...
Sans tábornok visszaérkezett az irodájába, miután leküldte a felszínre a 20 halálosztagost. A holo-kommunikátorán Dreyfust kereste. -Tábornok! -biccentett Dreyfus holoképe. -Kerestem korábban, de csak a parancsnokot értem el. -Minden rendben, kormányzó! -mondta Sans. -Leküldtem néhány halálosztagost a felszínre, csak közöljék velük, hogy hol a célpont, a többit bízza rájuk. -Köszönöm, tábornok! -Ó, és még valami... -jegyezte meg a tábornok mielőtt szakította volna az adást. -A givint élve szeretném, ki kell szednünk belőle, hogy kik a társai. -Értettem, átadom az osztagának.
|
|
|
Ausmann
Sept 23, 2021 17:38:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 23, 2021 17:38:26 GMT 1
Odalent a szemétégetőben egyre hangosabban csattantak az átmenetileg lezárt és keresztülreteszelt ajtón a kint gyülekező rohamosztagosok és milicisták ütései és egyéb parttalan próbálkozásai, hogy robbanóanyagok, vagy egyéb durva módszerek mellőzésével jussanak be a Ssi-ru és Killik munkások tömegei által tartott páncélajtók mögé. Ely elvtárs az egyik égetőkemence mellett állt tanácstalanul, miközben a két faj munkásait vezető vezérhímmel és vezérnősténnyel próbált dűlőre jutni, miközben a keshiri Arapad tanácstalanul álldogált mellettük.
- Tényleg értékelem, hogy meg akartak menteni egy teljesen hagyományos letartóztatástól, amihez már rég hozzászoktam - sóhajtott a félgivin, majd a keshirire pillantott. - Mondjuk nem lennénk itt, ha Arapad elvtárs nem kezd idefelé lökdösni, amikor megjelentek a milicisták. - Én csak meg akartalak menteni, nehogy elvigyenek a fasisztik és megkínozzanak... - szabadkozott láthatóan teljesen megsemmisült egóval Arapad. - Azt tervezték, nem? - Most már bizonyosan azt tervezik, nem csak velünk, hanem az egész frontista sejttel együtt a táborban, akikkel itt most mindannyian szépen kompromittálódtunk - sóhajtott fel Ely, mire a Ssi-ru és Killik rangidősek mellettük fájdalmas csáprágó-csattogtatásba és hüllőszerű füttyögésbe kezdtek, amitől Arapad még kisebbre húzta össze magát néhány pillanatig, majd felpattant és szinte nekiesett Elynek, a félgivin által korábban az egyik iszákos őrtől elcsaklizott apró sugárvető felé kapkodva. Ely alig győzött hátrahúzódni, még csak az kellett volna, hogy a rengeteg gyúlékony szemét között nekiálljanak lövöldözni.
- Ely elvtárs, hadd hozzam helyre! Lőjön le itt és most, feláldozom magam a frontizmusért! - És ez miért segít nekünk? - biggyesztette le hústalan ajkait a félgivin. - Hát, gondolom... - vakarta meg az arcát tanácstalanná válva a keshiri, mintha tesztelni akarna valamit, majd Ely-re pillantott. - Izé, gondoltam itt-ott levágnak rólam, lenyúznak rólam ezt-azt, és máris úgy nézek ki, mint maga... és akkor azt hiszik, meghalt... - Erről most nem tudom eldönteni, hogy rasszista volt, vagy naivan segítőkész - rázta meg a fejét Ely, majd elgondolkozott. - Nem... mást fogunk csinálni, Arapad elvtárs, kap egy lehetőséget, hogy kijavítsa a hibáját. Nekem viszont fel kell adnom magamat a katonáknak. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Halálosztag mindjárt megérkezik és átveszi a behatolási műveletet.
Az egyik Ssi-ru füttyögve kommunikált az ajtónál lévő társaival, majd integetve jelezte, hogy bizony, a Halálosztag már odakint gyülekezik.
- Elmondom, mit csinálunk... egy pillanatra kinyitjuk az ajtót, és berántunk egyet... utána csak pár perc kell... - osztogatta az instrukciókat Ely.
A Ssi-ruk és Killikek néhány pillanatig valamiféle fura jelnyelven koordináltak egymás között, minekutána képtelenek voltak egymástól olyannyira eltérő hangokon alapuló saját nyelveik megértésére, vagy épp reprodukálására, majd egy pillanatra néhány Ssi-ru lerántotta a reteszeket a lezárt ajtóról. A behatoló csapat élén álló Halálosztagos megtántorodott, amikor épp egy robbanótöltetet akart az ajtóre szerelni, mire az egyszer csak kinyílt, két Killik pedig óriás csáprágóival berántotta. - Zárjátok vissza! - vezényelt Ely, miközben egy tucat Ssi-ru és rovar ugrott a szerencsétlen Halálosztagosra, aki hármat is lelőtt közülük, de a túlerő csak legyűrte. - Skzzzvzt - sziszegtek odakint a Halálosztagosok, miközben rájöttek, hogy egy társukat túszul ejtették. - Csak öt percet adjatok még - kiabált oda Ely az ajtót tartó munkásoknak, majd az eszméletlen Halálosztagoshoz lépett és elkezdte lefejteni róla a páncélját.
- Mire készül, Ely elvtárs? - kérdezte Arapad. - Vedd fel a páncélját - magyarázta Ely. - Te leszel a túszul ejtett Halálosztagos. Velem együtt elfognak majd. Feltételezem, élve van szükségük rám, különben nem hívták volna ide a Halálosztagot, a bajtársukat pedig nyilván ki akarják menteni majd. - Jó, de vele mi legyen? - kapkodta a levegőt Arapad, ahogy feltette a sisakot a fejére, majd a mellettük heverő eszméletlen katonára pillantott. - Semmit se látok ebben a sisakban. És tele van mindenféle kütyükkel. - Sajnos, be kell dobnunk a szemétégető kemencébe, hogy ne jöjjenek rá a cselre - intett Ely két közel álló Ssi-runak, akik elkezdték az eszméletlen testet az egyik aprító-égető felé cibálni. - És add ide a sisakot, Ely elvtárs, megbuherálok benne pár szenzort, hogy ne vegyék észre a cserét... engem valószínűleg foglyul ejtenek majd. - A... az jó... és én mit fogok csinálni? - kérdezte remegő hangon Arapad. - Megmented a forradalmat - veregette meg a keshiri vállát a félgivin. - Felmész a Halálosztaggal, úgy csinálsz, mint egy közülük, aztán megkeresed a társam, elmondod neki, amit megtudtunk a Ssi-ruk és a Killikek hadihajójáról, meg hogy engem foglyul ejtettek... és utána Villya megmondja, mit kell csinálni. - Ő még magasabb rangú, mint maga, Ely elvtárs? - nyögte Arapad. - De hiszen maga komisszár ezredes... - Villya pedig jedi lovag - kacsintott volna a félgivin, ha lettek volna szemhéjai. - Ne aggódj...
Az ajtó a terem szélén berobbant. - Gyorsan, feküdjünk le ide, mintha mindkettőnket ledöntött volna a robbanás! - instruálta Ely a Halálosztagosnak öltözött Arapadot, miközben az ajtónál megkezdődött a mészárlás a fizikailag erősebb, két-három méteres Killik bogarak, a kivételesen velük egy oldalon harcoló óriás, sokfogú hüllő Ssi-ruk, és a rohamot vezető Halálosztagosok között.
Ely őszintén remélte, hogy a kavarodásban legalább egy-egy kisebb méretű Killik bogár, vagy alacsonyabb rangú Ssi-ru, esetleg kisebb P'weck rokonaik egyike meg tud majd szökni a munkások közül, hogy értesítsék az aszteroidamezőben várakozó társaikat.
...
Sansa és Carl jobb híján egész nap Brabham és Villya után koslattak a reaktorteremben, ami elég érdekes helyzeteket eredményezett, mert Ely hiányában Villyának kellett volna megcsinálnia a félgivin konfigurációs és szerelő feladatait is, márpedig ő a fénykardok készítésén kívül nem sok mindenhez értett technikailag - amikor a küldetés előtt kidolgozták az aliasa profilját a vostroyai titkosszolgálattal, mindenki arra számított, hogy együtt maradnak Ely-vel. Sansának nyilván fogalma sem volt a reaktortechnikáról, így aztán sokszor csak álltak és nézték, hogy Brabham többpercnyi hezitálás után megcsináljon valami feladatot négyük helyett, miután nagy nehezen rájött arra a belső vonalain konzultálva, hogy milyen színű energiatekercset melyikre kell lecserélni, és melyikhez nem szabad hozzányúlni, amikor feszültség alatt van... Carl pedig csak annyit tehetett, hogy mogorva módon távol tartotta a többi munkást, nehogy feltűnjön a társaság látványos inkompetenciája, miközben igyekezett távolságot tartani Sansától, aki látványosan igyekezett rácsimpaszkodni, dobálta és csavargatta a haját, és mindenféle olyasmit csinált, amiről Carl nem tudta eldönteni, hogy ezt most a kémiskola "hogyan csábítsuk el az ellenséges katonát" gyorstalpalóján tanulta, méghozzá holo-távoktatással, vagy pedig tényleg komolyan gondolja.
Persze a csetlés-botlás közepette volt ideje arra Villyának és Sansának, hogy néha összesúgjanak, és Villya átadja a maradék adatkártyákat az alderaani lánynak, amelyeket korábban szerzett Brabhamtól. - Hogy akarod kijuttatni őket? - kérdezte két energiarelé közé szorulva Villya, miközben kicsit távolabb Carl látványosan Brabhamat vegzálta, hogy dolgozzon már, miután a fekete gömbsisakos kém nem bírt az újabb mágneses tekercs bekötésével, állandóan belenyúlt a kisülésbe és megszakította azt. - A holovíziós forgatás volt a tervem... - sóhajtott fel Sansa. - Arra gondoltam, be tudok hívni egy kontaktot az Ellenállástól, mint a forgatóstáb tagját, utána pedig a felvételek egy másolata közé rejtettem volna a terveket, amiket a Cosrára küldtünk volna futárral. Az Ellenállásnak csak annyi teendője lett volna, hogy útközben elfogja... nektek nincs alternatív kiugrási pontotok? - Amint látod, mi eleve nem valami magasrangú fejes elveszett lányának álcáztuk magunkat, hanem egyszerű munkásnak - somolygott rosszmájúan a twi'lek ügynök. - Nyilván nem vár ránk sehol semelyik hangárban egy YT-1300-as teherhajó, hogy csak úgy néhány TIE-t leszedve elpucoljunk vele... amúgy is - rángatóztak Villya lekkui, amikor valami eszébe jutott. - Meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg valami átverés van a dologban? Hogy ennyi mindent megengednek neked? - A tábornál lánya az a tábornok lánya, így megy ez a birodalmiaknál, nem? - Sansa teljesen magabiztosnak tűnt. - Amúgy is, a forgatást például nem engedték... - Naiv vagy, kicsim - sóhajtott fel Villya, pedig valószínűleg pár évvel még fiatalabb is volt Sansánál. - Rendben, akkor a nap végén, ha lepihentünk, és te is ledőltél a jó meleg főtiszti ágyadba, megint megkérdezem Golyófejet, hogy tud-e nekünk segíteni a kijutásban... és kiderítem, hogy vannak-e más munkástranszportokkal érkezett vostroyai ügynökök a bázison még rajtam kívül. - Rendben - mosolygott Sansa. - Addig én megpróbálom elcsábítani a Halálosztagos parancsnokot. - Remélem, jobban megy majd, mint amit apádnál intéztél - forgatta a szemeit Villya, majd végigmérte Sansa pirospozsgás arcát. - Várj már. Tényleg tetszik neked? Azt se tudod, hogy néz ki páncél nélkül. Lehet talz, vagy bith. Vagy rodiai. - Remélem, idővel megtudom - kuncogott Sansa és Carl felé kacsingatott.
- Skkzhvzt - mondta Carl, miután Brabham sokadjára végre megszerelte az energiakapcsot, miközben percek óta káromkodott a Halálosztagosok egymásköztijén. - Lejárt a műszak. Visszakísérem a kabinjába, Sansa kisasszony.
Visszafelé menet Carl még értesült róla, hogy Sans tábornok visszavonult az irodájába és az egész napot azzal töltötte, hogy az átalakítási terveket tanulmányozta.
- Golyófej... - jegyezte meg Brabhamnak Villya a szomszéd priccsről, miután lekapcsolták a villanyt. - Segítened kellene megint... az egyik munkás azt mondta a vacsoraszünetben, hogy egy csomó Halálosztagost leküldtek a felszínre. Aggódom a társam miatt, akit levittek. Ely, a givin... és azt is jó lenne tudni, hogy van-e rajtunk kívül még ügynök az állomáson. Valahol kéne lennie egy osztag sztalkernek, nehézfémköszörűsnek álcázva. Talán az átalakításokon dolgoznak. - Más nem kell? - kérdezte mogorván a rengeteg szerelgetés után holtfáradt Brabham. - Hát, ha bármi ötleted van, hogy juttassuk ki a terveket - halkította le a hangját még inkább Villya. - Nem bízom az alderaani kiscsajban, elég bénának tűnik... van nála egy másolat, de én is megtartottam egyet - villantotta meg rövid nadrágjának zsebébe csúsztatott adatkártyáit Villya. - Nem tudom, nélküle próbálkozzunk-e, vagy vele...
|
|
|
Post by nightmares on Sept 23, 2021 19:46:11 GMT 1
-Én nem nagyon bízok benne. -mondta fáradtan Brabham. Carl utasításai szerint Sansa nem szökhetett meg. -Gondolj bele, elvtárs! A tábornok lánya, mi van ha csak beépült közénk? A tábornok nem hülye, nem engedné közénk a lányát csak úgy. -Mi van ha a tábornok őt is átveri? -vetette fel az elméletét Villya. -Lehet, hogy kémnek használja a lányt úgy, hogy még ő sem tud róla. -Ahogy gondolod elvtárs. -állt talpra Brabham. -Én kiosonok, amíg tart a váltás az őröknél. Utánanézek a givinnek, és keresek kiutat. Hamarosan visszajövök.
...
Sans kiment az irodájából, vissza a hangárba. Értesítették, hogy a kiküldött halálosztagosok visszatértek. A részletes jelentéseket még nem olvasta, annyit tudott, hogy nem tért vissza mind a 20 halálosztagos. A transzport rámpáján tizenegy halálosztagos jött le, a givin is velük volt, megbilincselve. Sans megállt a rámpa előtt. -Uram! -szólította meg őt a givint maga után ráncigáló halálosztagos, nem tudva pontosan Sans rangját, vagy akár nevét. -Elkaptuk a szökevényt. -Remek munka! -bólintott Sans afféle dícséretként. -Ha szabad megkérdeznem, uram... -folytatta a halálosztagos. -Merre van a munkások részlege? Még új vagyok itt, folyton eltévedek. -Arra ott, át a folyosón, második ajtó balra. -mondta a tábornok. Nem nagyon értette a halálosztagos szándékát.
A halálosztagos megköszönte, és elindult a Sans által mutatott irányba. Másik két halálosztagos ragadta meg a givint, aki próbált ellenkezni. -Nekem pedig most megmutatják a cellámat? -kérdezte Ely megvetően a tábornokra nézve. -Cella? -kérdezte Sans mosolyogva. -Nekünk nincs erre időnk. -mondta, és az egyik halálosztagos felé fordult. -Értesítsék Tieboltot, hogy van egy beszivárgó, aki alig várja, hogy kihallgassák. Ha akarja ide jöhet, ha meg nem, akkor azonnal elküldjük neki a foglyot. Sans a givinre nézett, aki arcán már inkább ijedtség tükröződött, mint megvetés.
...
Carl elkísérte Sansát a kabinjához, majd miután a lány bement, Carl megállt a kabin előtt, remélve, hogy Sansnak minél hamarabb szüksége lesz rá. -Nem jössz be, parancsnok? -kérdezte Sansa a kint álló halálosztagost. -Eléggé hideg lehet a folyosókon. Carl elkezdett gondolkodni, hogy ha az ellenállásnál ilyen kiképzést kap mindenki, akkor igazából nem kell aggódniuk, soha az életben nem fognak veszélyt jelenteni. -Köszönöm, megleszek! -válaszolta Sansának. -Biztos vagy ebben? -kérdezősködött tovább Sansa. -Skzzzvzt! -Carl megnyomott egy gombot és a kabin ajtaja becsukódott. Sans tábornokkal beszélt. -Nem, egyelőre nincs szükség itt önre, Carl. -jelentette ki Sans a hangárból. -Elfogtunk egy givint, talán ki tudjuk szedni belőle, hogy kik a társai. Tiebolttal próbálunk kapcsolatba lépni. -Szeretnék én is ott lenni, tábornok. -győzködte Carl. -Rendben van, a maga döntése, Carl! -egyezett bele Sans. -Csak hagyjon valakit Sansa kabinjánál őrködni.
Carlnak nem kellett kétszer mondani, azonnal magához hivatott egy másik halálosztagost. -Parancsnok! -biccentett a megérkezett őr. -Csak itt kell őrködnöm, igaz? -Pontosan. -bólintott Carl. -Jó munkát! -azzal tovább is állt a hangár felé sietve. -Hé, kint vagy még, parancsnok? -jött Sansa hangja a zárt ajtó mögül, a halálosztagos őr meglepetésére.
...
Brabham kiért a munkások szállásából, és rögtön szembetalálta magát egy halálosztagossal. Szokása szerint egy bólintással üdvözölte őt, mint minden halálosztagost, amikor éppen nem Villya mellett van. -Ez itt a munkás lakosztály? -kérdezte sietve a halálosztagos bármiféle köszönés nélkül. -Igen, ez lenne az. -mutatott Brabham a háta mögé. -És maga is egy közülük? -kérdezte a másik halálosztagos. -Miért járkál szabadon ilyenkor? Brabham nem értette. Nem ismeri fel őt a halálosztagos? Az lehetetlen, Carl mindet tájékoztatta a kém kilétéről. -Mi az azonosítószáma, katona? -kérdezte Brabham. -Mit érdekli az magát? -a halálosztagosnak láthatóan fogalma se volt, hogy egy egyszerű munkás miért kérdez tőle ilyent. -Skkzhvzt -mondta Brabham Carllal kommunikálva. Ezután megragadta az előtte álló halálosztagos sugárvetőjét, és amaz fejéhez tartotta. -Utoljára kérdem, mi az azonosítószáma?
|
|
|
Ausmann
Sept 24, 2021 12:59:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 24, 2021 12:59:52 GMT 1
- TZV-6971, Ziva, maga idióta! - sziszegte vissza a másik Halálosztagos női hangon, és saját oldalfegyverét Brabham hasába nyomta. - Skvzthz - ugráltak mindketten a csatornáik között, egyszerre próbálva kommunikálni Carllal.
Két közönséges, fehér páncélos rohamosztagos fordult be a folyosón a benyíló felé, ahol a Halálosztagosok álltak, és amikor meglátták az incidenst, a lépteiket megszaporázva feléjük siettek. - Elnézést, őrmester úr, minden rendben? - Persze, tizedes, csak megzabolázom ezt a kószáló foglyot - közölte nyugodtan a külső mikrofonján keresztül Ziva és lassan kicsavarta Brabham kezéből a sugárvetőt. - Semmi probléma, menjenek tovább. - Értettük, uram, mármint elnézést, asszonyom.
Carl végre bejelentkezett mindkettejük csatornáján. - Elnézést, hogy nem szóltam korábban, csak a börtönblokkban felügyeltem a felszínről hozott fogoly átvételét, most értem le hozzájuk - közölte. - Ziva osztaga most érkezett a rendszerbe, erősítésként. Brabham pedig a mi beépített emberünk a foglyok között, Ziva. Álljatok át mindketten a TKY-78-Iota közös csatornára. - Skzttthvz - közölte Ziva, immár nem saját sisakmikrofonján, hanem a Halálosztag eltorzított, kódolt csatornáján. - Brztvzkht - tette hozzá Brabham, és most már sisakon belül is kommunikálni tudtak. - Elnézést - szabadkozott Ziva. - Nem tudtam, hogy beépített vagy. Egy rendkívüli prioritással átirányított kényszermunkás csoportot kísértünk be, nekik akartam helyet csinálni a foglyok körletében, de aztán leirányítottak minket egy rajtaütésre a felszínre erősítésnek - gyorsan visszaadta Brabham fegyverét. - Amikor felhoztuk a foglyot, akkor azt mondta a tábornok, erre találom a munkások körletét. - Én sajnálom - szabadkozott Brabham. - Egész nap fedetten dolgoztam, megütött az áram vagy egy tucatszor. Biztos átsiklottam valamelyik belső jelentésen, ami rólatok szólt. Információkra van szükségem a fogolyról, akit felhoztatok. - Itt vagyok mellette - közölte a vonalba harmadikként belépő Carl. - A tábornok a Tieboltoknak akarja átadni... és szinkronizáljátok össze a csatornáitokat a többi osztagtársaitokkal is, a direktíva szerint az egy rendszerben dolgozó Halálosztagok közös sávon vannak. Nehogy még egyszer valami félreértés legyen ebből. - Persze, elnézést, parancsnok - szabadkozott Ziva és Brabham egyszerre. - Parancsnok, a vostroyai kém, akit figyelek, aggódik a tábornok lánya miatt - jegyezte meg Brabham. - Saját maga akarja kijuttatni a terveket. - Gondoltam - mormogta Carl. - A tábornok meghagyta, hogy a lánya nem szökhet meg. - De uram, nem az volt Tiebolt ezredes parancsa, hogy a frontisták nem vihetik ki a terveket, csak az alderaani ellenállók? - kérdezte Brabham. - Most pont az ellenkezője felé haladunk. - Előbb tisztázzuk a fogoly ügyét - közölte Carl. - Utána beszélek a tábornokkal... elnézést... várjanak... kilépek.
Egy pillanatig csend ereszkedett a kommunikációs térre. - Te jó ég, mibe keveredtetek ti - jegyezte meg végül Ziva. - Mi csak különleges foglyokat őriztünk a Wobanin. Most transzferálják a munkaképeseket ide rendkívüli munkaerőként. Mi vagyunk az előkészítő csapat. Nem gondoltam volna, hogy rögtön egy fogolylázadást kell levernünk odalent, amint kipakoltunk. A tieitek felét szétszedték azok a bogarak meg hüllők, mire lelőttük őket. - Sajnálom, nem tudtam - Brabham hirtelen aggódni kezdett a bajtársai miatt. - Nem tudod letölteni a parancsnok fájljait a fogolyról? - Dehogynem, sőt, el is mondom neked, hogyan fogtuk el - biccentett Ziva. - Sietned kell vissza? - Tarthatok egy kis szünetet - sóhajtott fel Brabham. - Oké, gyere velem, keresünk egy üres körletet - állt élre a Halálosztagos nő, Brabham pedig követte.
...
Carl, aki magában hálát adott az Uralkodó szellemének, hogy végre elszabadult Sansától, a Sz'amu Ely őrizetest tartalmazó CC-24-es börtönblokk termináljánál tanulmányozta éppen a felszíni összecsapásról szóló jelentéseket, miközben Brabhammal és Zivával beszélt az egymásköztin, amikor hirtelen váratlan vendégek érkeztek. Az Első Rend vörös páncélos védosztagosai. - Halálosztag parancsnok, Martez igazgató utasítására átvesszük és az Első Rend kihallgató körzetébe kísérjük a foglyot! - közölte a védosztagosok vezetője. - Tiebolt ezredes autorizációjára várunk az ügyben - ellenkezett Carl. - Tiebolt ezredes átruházta Martez igazgatóra a belsó felforgatók kihallgatásának feladatát, kivéve az SN-S-A-01 célszemélyt - közölte valamiféle belső szabályzatból idézve a védosztagos. - Tehát a kihallgatás az Első Rend hatásköre! Adja át a foglyot! - nyújtott át egy vezénylési parancsot a védosztagos Carlnak.
...
- Ő... igen, itt vagyok - mondta a kint strázsáló Halálosztagos jobb híján. - Bejönnél? Nem érzem jól magam - búgta Sansa. - Ó, persze... - a Halálosztagos belépett, és döbbenten konstatálta, hogy a bent lévő, igencsak szemrevaló humán nő szó szerint ráveti magát és elkezdi masszírozni a testrészeit, majd ujjait a fekete sisak alá csúsztatja, hogy lehúzza a fejéről... - Izé, én nem... - akart közbeszólni a Halálosztagos, de Sansa rámarkolt oda, ahol általában a humanoidok nemi szervei voltak, és már egészen betolta a kezét a sisak alá. - Ne csináld már, tudom én, hogy azóta szemeztél velem, hogy idejöttem... na gyere csak, szépfiú...
Mindketten kissé meglepődtek, amikor a fekete sisak nagyot csendülve a földre esett, és Sansával nem egy humán, hanem egy lila arcú humanoid nézett farkasszemet. - Nagaiokat is felvesznek Halálosztagosnak? - húzódott hátrébb tanácstalanul Sansa. - Nem vagyok nagai, keshiri vagyok - húzta ki magát dühösen amaz. - És nem vagyok Halálosztagos sem. - Oh, basszus - vörösödött el Sansa és hátrébb ugrott. - Hát ezt elszúrtam... ne haragudj, nem vagyok ám mindig mindenkivel ilyen... jaj, de kínos... - A nevem Arapad - folytatta Arapad. - Az Ellenállás és a Frontisták ügynökeit keresem. Egy bizonyos Villya Securát, például. Ely elvtársat foglyul ejtették... - hadarta. - Maga az alderaani nő, igaz? - Hát, öhm igen - ült le Sansa megsemmisülve a kanapéjára. - Ne haragudj, hogy rádmásztam. Azt gondoltam, talán ha elcsábítok egy Halálosztagost, akkor felcipel a hajójára, és azzal meg tudok szökni... - Amúgy nem rossz ötlet - ingatta a fejét Arapad, majd gyorsan elkékült a szégyentől. - Mármint, úgy értem, általában, egy igazi Halálosztagossal, nem arra gondoltam, hogy folytassuk... Eredetileg a munkásokhoz akartam menni egyenesen, de aztán meggondoltam magam, és úgy tűnt, itt épp fel kell váltani a parancsnokot. Nagyon sietett. - Na szép... - nyelt egyet csalódottan Sansa. - El tudsz vinni Villya Secura lovaghoz? - kérdezte Arapad. - Szólnom kell neki... pár dologról. - Tudod, mi, Kirov elvtárs kedvence? - ötlött gyorsan eszébe Sansának Villya biztonsági kérdése korábbról. - Persze, a vod'ka, így, aposztróffal és eltolt hangsúllyal, nem is a tea - hadarta sürgetően Arapad. - Szóval? - Hát, alapból fogoly vagyok - nézett körbe Sansa. - De te Halálosztagos vagy, mármint nem vagy az, de mégis... szóval elkísérhetsz hozzá. - Oké - biccentett Arapad. - Menjünk.
|
|
|
Ausmann
Sept 24, 2021 16:53:19 GMT 1
Post by nightmares on Sept 24, 2021 16:53:19 GMT 1
Carl ki nem állhatta az Első Rendet. Szívesebben hallgatta volna ki személyesen a foglyot, de gondolta, hogy igazából az Első Rendnek is megvannak a megfelelő módszerei, hogy kiszedjék a givinből a megfelelő információkat. Félreállt a vörös páncélosok útjából. -Szolgálják ki magukat! -intett a givin irányába. Carl visszamenni nem akart Sansához, tehát úgy döntött, hogy meglátogatja a tábornokot, aki valószínűleg már visszament az irodájába, hogy a Halálcsillag átépítési tervein dolgozzon.
Sans a felszíni akció jelentéseit tanulmányozta, amikor Carl lépett be az irodájába. -Üdvözletem Carl! -mondta a tábornok, amikor megpillantotta a halálosztagost. -Van hír Tieboltról? -A foglyot elvitte az Első Rend. -közölte az információt Carl, meglepte, hogy Sans még nem tud róla. -Hogyan? -vonta fel a szemöldökét a tábornok. -Azt mondták, hogy Martez intézi a kihallgatásokat, uram. -mondta Carl. -Érdekes... -Sans átfutott még néhány jelentést. -Sansa hogy viselkedik? -Esélytelen, hogy mellénk álljon, tábornok. -jelentette Carl. -Hagytam neki egy kis időt a twi'lek kémmel, Brabham szerint az át is adta Sansa kisasszonynak az adatkártyákat. A nap végén azt hiszem meg próbált elcsábítani, de aztán eljöttem, hogy szemügyre vegyem a givint. De ne aggódjon, hagytam a kabinjánál egy másik halálosztagost. -Hogy micsoda? -kérdezett vissza Sans, felemelve a hangját. -Ha sikerül elcsábítania az őrt, akkor lehet, hogy valahogyan megszökik! -Valahogyan ki kell juttatnia a terveket, tábornok. -próbált mentegetőzni Carl. -Nem hiszem, hogy meg fog szökni. A twi'lek nélkül biztosan nem sikerülne neki. -Igaz. -a tábornok visszadőlt a székében. -Brabham pedig akkor nyilvánvalóan szólna. -Nos, ami Brabhamet illeti... -Carl nyelt egyet. -Nem hiszem, hogy jelenleg a twi'lekkel van. -Ez valóban probléma, Carl. -Sans letette az adattábláját. -Szerintem a biztonság kedvéért le kellene ellenőriznie.
...
-Tehát éppen vostroyai kémnek adom ki magam a twi'leknek, és próbálom megakadályozni, hogy ellopja a terveket. -mesélte Brabham a történetet Zivának. -És a twi'leknek nem tűnik fel, amikor a többi halálosztagossal kommunikálsz? -kérdezte Ziva érdeklődően. -Kezdetben furcsállta, de szerintem betudta annak, hogy valami nagyon furcsa köhögés, vagy hasonló. -magyarázta a kém. -Meddig kell még beépülnöd? -érdeklődött tovább Ziva, ahogyan a körlet felé haladtak. -Mikor fogod el őt? -Csak a parancsra várok Carltól vagy a tábornoktól. -Brabham maga sem tudta, hogy mikor fog ez megtörténni. -Remélem minél hamarabb megkapom. Eléggé rossz kaját kapnak ezek a munkások. Aztán ott vannak azok az idegkorbácsok... -Skzttthvz -jött a hang mindkettejük sisakjából. Carl szólt, hogy leellenőrzi Sansát és a munkások részlegét. -A tábornok lánya is egy kém? -kérdezte Ziva Brabhamtől. -Igen, bár ha Carl megy leellenőrizni személyesen, nem hinném, hogy szükség lenne rám. -mondta Brabham. -Szóval, a givin...
|
|
|
Ausmann
Sept 26, 2021 11:28:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 26, 2021 11:28:11 GMT 1
Arapad lekísérte Sansát a munkások részlegébe, Villyához. Kezdett egészen belejönni a szerepébe. - A tábornok lánya szeretne még pár kérdést feltenni az egyik munkásnak - szólt oda a felügyelők vezetőjének, egy kövér, idegkorbácsos, ideges nőnek, majd az autentikus megjelenés érdekében még hozzátette: - Skzvzt. - Takarodó után vagyunk, nem várhat reggelig? - vont vállat a nő és nagyot ásított. - Szeretné ön tájékoztatni a tábornokot, hogy akadályozta a lányát a Birodalom erényeinek megismerésében? - kérdezett vissza Arapad. - Bzvztstz. - Mint például a munkaerő zaklatása éjszaka? - feleselt a nő, de aztán úgy tűnik, átgondolta, mert megvonta a vállát. - Rendben, menjenek. De ne tartson sokáig.
Villya felült a priccsén, amikor megjelent Sansa és egy Halálosztagos. - Mi van már, csak nem bajba került Golyófej? - pillantott körbe a társát keresve a twi'lek lány, majd bizalmatlanul a Halálosztagosra pillantott. - Veled valami nem stimmel, hallod-e. - Ő Villya Secura - súgta oda a Halálosztagosnak Sansa segítőkészen. - Elnézést, Secura elvtárs - kapta le a sisakját Arapad. - A Keshiri Forradalmi Szabadcsapatok beépített ügynöke vagyok, a nevem To'tawe Arapad, Kirov elvtárs pedig él-hal a vod'káért. Aposztróffal. Egy pillanat türelmet kérek még. - Gyorsan belesutyorogta a sisakba: - Skvzt, bzvzt, minden rendben, brékó.
- Mi történt, Ely küldte magát? - kérdezte a hangját lehalkítva Villya. - Elfogták - hadarta Arapad. - Elvitték a Halálosztagosok. Az egymásköztin azt hallottam, hogy átadták az Első Rendnek. - Az Erőre - suttogta ijedten Villya. - Nincs időnk megvárni Golyófejet. Ha kivallatják Elyt, megtudják, kik a társai. - Nem szabadítjuk ki? - kérdezte Sansa. - Csak betörünk a börtönblokkba, meg ilyenek, sima ügy, nem? - És hogy jutunk ki utána, nagyokos? - vágott vissza csípősen Villya. - Elcsábítod az őröket? Utána meg lecsúszunk a szemétledobón, engem meg elküldtök, hogy kapcsoljam ki a vonósugarat, mint az ügyeletes jedi a csapatban? Vuki nem kell? - Egész jó ötlet, most, hogy mondja, jól jönne egy, elvtárs - szólt közbe a galaxis ismert részének történelmét kevésbé ismerő Arapad. - Nem látod, hogy piszkál? Nem gondolta komolyan - vörösödött el Sansa. - Oh értem... - szabadkozott Arapad. - Attól tartok azonban, erre most nincs idő. A Carl nevű parancsnok ide tart, hogy ellenőrizze a körletet. Ezt is most hallottam az egymásköztin. - Na végre, a cuki fiú - mosolyodott el Sansa. - Azonnal ki kell juttatnunk a terveket az állomásról - sziszegte Villya. - Elküldtem Golyófejet, hogy a kódjaival szerezzen infokat Elyről és lehetőleg egy hajót is. Vele nem találkoztatok? Ő is gondolom valami álnéven forgalmaz a Halálosztagos csatornákon, mint te, Arapad elvtárs. Nem tudsz belépni a vonalba, és megnézni, honnan forgalmaz? - Várjatok... skvztz - Arapad ismét a fejére illesztette a sisakot. - Ely elvtárs végzett néhány módosítást, amivel le tudom kérdezni a titkos állományokat is, meg a logokat... lássuk csak...
Mire megint levette a sisakot, kék volt a feje a zavartól, mint egy chissnek. - Nem találtam semmit... de a parancsnokoknak szóló csatornán Carl parancsnok most utasította a BRH-03-a speciális Halálosztagos kém egységet, hogy ne térjen vissza ide a körletbe, Secura kisasszony mellé, hanem maradjon a szolgálati körletben TZV-6971-el. - Hogy mi? - Villya arca inkább ellilult, most ő nézett ki úgy, mint eredetileg a Keshiri. - Basszus, ne már! Golyófej mégis csak kém! Hogy lehettem ilyen hülye... - A jedik megérzik az ilyet, nem? - kuncogott fel Sansa. - Amúgy meg eddig piszkáltál, hogy én vagyok a béna... - Nem használhatom itt nyakra főre az Erőt, egy pillanatnyi használatból is balhé volt az ebédlőben, emlékeztek, mindent kiszúrnak az érzékelőik - sziszegte Villya. - Ráadásul tudta a jelszót... mondjuk kicsit lassan és döcögősen. - Még jó, hogy nem próbáltad elcsábítani - kuncogott tovább Villya kudarcán Sansa. - Férjnél vagyok, jó? - vágott vissza Villya. - Bocs, nem tudtam, olyan fiatalnak tűnsz - vörösödött el most Sansa is. - Carl mindjárt ideér, nincs erre időnk, elvtársnők - próbálta békíteni őket Arapad. - Amúgy meg, ha megfigyelték Secura elvtársnőt, már úgyis tudnak mindenről, nem? Lényegében mindegy is, mit szednek ki Ely elvtársból... - Érdekes, hogy ennek ellenére nem tartóztatták le még egyikünket sem - morfondírozott Sansa. - Talán arra várnak, hogy lépjünk - gondolkozott Villya. - Basszus, basszus... - Esetleg dezinformálhatnánk a kémet, amikor visszatér - jegyezte meg Arapad. - Nem, most kell lépnünk, nincs több időnk - döntötte el Villya és a nadrágja különféle eszközöknek fenntartott zsebéből egy köteg adatkártyát húzott elő és átadta Arapadnak. - Arapad elvtárs, te vagy az egyetlen, aki még nem kompromittálódott közülünk. Neked kell kijuttatnod a terveket, amíg én és Sansa eltereljük a birodalmiak figyelmét. - Nem bíztál meg bennem? - vörösödött el Sansa. - Van egy másolatod? - Ne haragudj - szorította meg a másik lány vállát Villya, majd visszafordult Arapadhoz. - Ki tudod juttatni a rendszerből a terveket, ha felszálltál? - Nem kell kijuttatni, van egy Ssi-ru - Killik aszteroidahajó a rendszer szélén az aszteroidaövben elrejtve, majdnem elfelejtettem említeni - szólt közbe Arapad. - Ott eltudok rejtőzni és onnan le tudjuk adni az adást a segítségükkel. A munkások mondták lent, mielőtt a fasisztik elfogták Ely elvtársat.
Sansa gyorsan belekotort a ruhái redői közé és egy komot adott át Arapadnak. - Ezen add le az előre beprogramozott kódot, kérlek, ha kiértél. Az Ellenállás segít nektek. - És ti mit fogtok tenni? - kérdezte Arapad. - Eltereljük a figyelmet - sóhajtott fel Villya és elmerült az Erőben. Valami azt súgta neki, hogy nem biztos, hogy valaha viszontlátja a férjét. De mivel ő buktatta le magát Golyófej előtt, neki kellett elvinnie a balhét. Szeretlek, Andrei. - Figyeljetek, elmondom, mit csinálunk. Arapad elvtárs, adj valami fegyvert. Ne az elsődlegest, valami pisztolyt, vagy vibrotőrt... - pattant fel Villya, majd elkezdte magyarázni a másik kettőnek, hogy mit fognak tenni.
...
Carl akkor ért a munkások blokkjának a bejáratához, amikor megszólaltak a szirénák odabent. Egy Halálosztagos rohant kifelé, miközben befelé egy tucat munkafelügyelő és flottaőr igyekezett. - Mi történt? - állította meg a kifelé siető osztagost Carl. - A twi'lek kém, uram - hadarta az alárendeltnek álcázott Arapad. - Túszul ejtette a tábornok lányát! Riasztom a többieket! - azzal elrohant a Halálosztagosok hangárkörlete felé. - A fene... - sziszegte Carl és berohant a blokkba, ahol megpillantotta Securát, amint egy vibrokést tart Sansa nyakához. - Egy lépést se közelebb! - sikoltott fel Villya. - Vagy ez az elkényeztetett ribanc meghal! Azonnal kísérjetek egy fegyvertelen, feltöltött, üres siklóhoz a főhangárban, vagy megölöm!
|
|
|
Ausmann
Sept 26, 2021 15:57:58 GMT 1
Post by nightmares on Sept 26, 2021 15:57:58 GMT 1
Sans az irodai székében aludt egy keveset. Kezdett beleunni a sok jelentés és átépítési terv átolvasásába. Arra ébredt fel, hogy hangosan csipogott a kommunikátora. A tábornok álmosan kinyomta a hívást, arra gondolva, hogy biztosan valami gond van a projekttel. Remélte, hogy másnap is elintézheti az ügyet. Pár másodperccel később újra szólt a kommunikátor. Sans ezúttal úgy döntött, hogy nem nyomja ki, visszaaludni már úgy sem fog tudni egy darabig. Az adás másik végéről Carl szólalt meg. -Tábornok, a twi'lek beszivárgó túszul ejtette Sansát, és azzal fenyegetőzik, hogy megöli.
A tábornoknak más sem kellett, hogy azonnal magához térjen. Az adáson keresztül hallatszott, ahogyan többen egymással beszélgetnek, illetve ordítanak. -Carl, ismételje, mi folyik odalent? -ordította Sans a komba, és felállt az asztala mögül. -A twi'lek azzal fenyegetőzik, hogy megöli Sansát, ha nem teljesítjük a követeléseit. -ismételte Carl. -Mik a követelései? -kérdezte Sans. Az asztala fiókjait nyitogatta sorra, amíg meg nem találta a pisztolyát. Kivette a fiókból, és elindult kifele az irodájából. -Egy siklót akar, tábornok! -kiáltotta Carl. -Várjanak meg, személyesen megyek oda. -A tábornok elhagyta az irodáját. Elkezdett a munkás lakosztály fele rohanni. -Minden rendben, tábornok? -érdeklődött az egyik halálosztagos őr. -Szóljon Marteznek, vagy végezhetnek a givinnel! -parancsolta Sans. -Nincs már rá szükségünk.
...
-A bogarak pedig magukkal rántották az egyik halálosztagost. -mesélte Ziva a givin elfogását. -És meghalt? -kérdezte Brabham. Egyszerre mindketten kaptak egy eléggé hosszú és sietős helyzetjelentést Carl parancsnoktól a belső csatornájukon. -Ez gond. -nézett Brabham a másik halálosztagosra. -Vissza kell mennünk! Gyorsan! -szólt Ziva, és már el is indultak a lakosztály felé, láthatóan a Halálosztag többi tagja is így tett. A fehér páncélos rohamosztagosok próbálták kikövetkeztetni, hogy mi történik, de mivel nem jöttek rá, így ők is futottak a halálosztagosok után.
...
Villya háttal a falnak támaszkodva, vibrokését továbbra is Sansa nyakán tartva várta, hogy történjen valami. Percek óta semmi nem történt, azon kívül, hogy halálosztagosok jöttek be folyamatosan a blokkba. Az alvó munkások halálra rémülve feküdtek a kijelölt részeiken, nem értve még, hogy mi is történt. Carl és a többi halálosztagosok folyamatosan a belső csatornáikon kommunikáltak egymással, és Villya elképzelése szerint eddig már riasztották az összes fontosabb tisztet a szektorban. Csak remélte, hogy ennyi idő elég lesz Arapadnak ahhoz, hogy kivigye a terveket. -Én bezzeg tudtam, hogy ebből baj lesz, de nem... neki aztán látnia kellett a munkásokat, meg is lett az eredménye! -mesélte a felügyelő nő a kollégáinak. -Most emiatt hulla fáradt lesz holnapra az összes munkás.
Villya egyre nyugtalanabb lett, ahogyan egyre több katona jött a blokkba. Eszébe jutott, hogy ha végig lehallgatták őket, akkor valószínűleg azt is tudják, hogy Sansa egy beépített kém. Ha viszont nem a tábornok fogja intézni a helyzetet, hanem Carl, vagy legrosszabb esetben az Első Rend, akkor őt ott rögtön szitává lövik Sansával együtt. -Azt mondtam, hogy azonnal! -ordított Carlra a twi'lek. Carl amióta bejött, sugárvetőjével folyamatosan a Villya fejére célzott, ahogyan a többi katona is. -Nem hagyhatod, hogy megöljön! -kiáltotta Sansa a halálosztagosnak. -A tábornok személyesen jön ide. -közölte Carl, fegyverét továbbra is kettejükre szegezve. -Ő majd eldönti, hogy mi lesz.
Sans sietve lépett be a terembe, majd Carl mellé állt. -Mond meg a fekete páncélosaidnak tábornok, hogy adjanak egy üres siklót! -ordította Villya. -Ha csak nem akarod hogy meghaljon a lányod! -Nem, nem akarom. -mondta Sans. Talán részben igazat mondott, de ezt még ő sem tudta volna eldönteni. -Azért jöttem, hogy tárgyaljunk.
Abban a pillanatban belépett a blokkba Brabham és Ziva is. Villya rögtön észrevette őket. -Elvtárs! -mondta Brabham megszokásból. -Golyófej, te rohadt áruló! -kiáltotta Villya. -Ó, hát így... -A kémet meglepte, hogy a twi'lek tudja az igazságot. Hirtelen nem volt ötlete, hogy honnan deríthette ki. Ziva egy sugárvetőt nyújtott Brabham felé. Ő elvette azt, és most már ő is a két beszivárgó felé tartotta a fegyverét.
-Ó, tehát már tudnak a kémünkről! -lepődött meg Sans. -Akkor valószínűleg azt is tudják, hogy végig lehallgattuk önöket. -Azt hittétek átverhettek minket! -Villya még jobban a túsz nyakához szorította a kést. -Remélem sikerült rájönniük arra is, hogy tudunk Sansa árulásáról. -mosolyodott el a tábornok. -Apa, ez nem igaz! -Sansa már tényleg kezdett félni, hogy megölik mindkettejüket. -És ezért megölnéd a saját lányodat? -kérdezte megvetően Villya. -Nem, dehogy is. -mondta Sans. -Nem vagyok szörnyeteg. Remélhetőleg majd tanulni fog ebből. -Egy siklót, most! -követelte Villya. -Rendben van. -Sans feltartotta a kezeit. -Megkapja. Feltéve persze, ha elengedi Sansát mielőtt felszáll. -Mi a garancia, hogy nem lőnek szét abban a pillanatban, hogy elengedem a lányt? -Villya nem nagyon akarta elhinni, hogy ez ilyen könnyen menne. -Irányítás, itt Sans tábornok! -szólt a kommunikátorába Sans. -A 25-ös sikló pár percen belül fel fog szállni. Hagyják, hogy elhagyja a rendszert! Az összes löveget deaktiválják! -Igenis, uram! -jött a válasz. -Rendben van! -Villya továbbra sem volt meggyőzve, de tudta, hogy a deaktivált lövegeket nem lehet egyik pillanatról a másikra újra aktiválni, az az idő pedig neki bőven elég lesz. Szegény Sansát sajnálta, hogy itt kellett hagynia, de meg kellett tennie, ha élve akar kijutni. Sansát amúgy sem ölnék meg. A halálosztagosok nagy része elhagyta a termet, a maradék pedig mutatta nekik az utat a hangár felé. Továbbra se vette le a vibrokését a lány nyakáról.
-Carl... -suttogta Sans a halálosztagosnak. -A siklóink önmegsemmisítő rendszereit innen is tudjuk aktiválni, igaz? -Igen, tábornok! -Carl elmosolyodott a sisak alatt. Már kezdte azt hinni, hogy Sans szó nélkül elengedi a twi'leket.
|
|
|
Ausmann
Sept 27, 2021 15:59:05 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 27, 2021 15:59:05 GMT 1
Szamu Ely izzadva feküdt a vallatóágyon, ami a padlóhoz képest húszfokos szögben állt az Első Rend kihallgatótermében. A falakon száradt vérnyomok éktelenkedtek egymástól körülbelül egyteremtménynyi távolságra, magasságuk azonban nem volt egy, ahogy a rendszerint a fal elé állított falnézők magassága sem volt ugyanaz, mielőtt egyetlen pontos lövéssel kivégezték őket. A givin nyeldekelve nézegette ezeket az árulkodó jeleket – mégis hogy a fenébe volt ideje Marteznek máris kivégezni valakit, amikor alig néhány napja volt az állomáson? Arról végképp fogalma sem volt, hogy kik lehettek az áldozatok: talán engedetlen, lázadozó kényszermunkások.
Mindenesetre Ely ebből tökéletesen megértette, hogy az Első Rend és a ráncos képű igazgatójuk nem viccel. Igyekezett is komolyan venni a vénasszonyt, amikor az két vörös páncélos védosztagos kíséretében belépett a helyiségbe. – Kényelmesen ül, koponyaszerű barátom? – járta körbe Martez a vallatóasztalt. Aztán elővette az adattábláját, felhúzta a fájdalomcsíkot a maximumra, és szenvtelen arccal rányomott a képernyőre.
A következő pillanatban Ely felsikoltott. A testébe vezetett kábeleken és drótokon keresztül olyan kínt tapasztalt, amit élete során még soha. Teljes testében tehetetlenül vergődött és rázkódott, mintha epilepsziás rohamot kapott volna. Martez megszüntette a kínzást, majd a mennyezetről levezető, fehéren izzó lámpát a fogoly arcába irányította. – Ez csak egy kis ízelítő volt a miheztartás végett, elvtárs – mondta, majd közelebb húzott egy széket, és Ely előtt leült. A givin lihegve nézett le rá. – Amennyiben együttműködik, nem kell megtapasztalnia még egyszer. Kezdjük a legegyszerűbbel. Lássuk csak... neve, lánckódja és küldetése célja?
Ely meg-megrázkódott az utóhatásoktól, de csukva tartotta a száját. – Az ellenállása hiábavaló – tette keresztbe a lábait Martez. – Annyit mi is tudunk a beépített emberünktől, hogy neve Szamu Ely, és a Vostroya ügynöke. Namármost ez az utóbbi tény egymagában elég arra, hogy statáriális kivégzésben részesítsük. De vegyük úgy, hogy átlépünk ezen... – Martez közelebb hajolt, és felnézett a givin szemeibe. – Nézze, én nem szívesen vállalom magamra a vallatótiszt szerepét, de ezen a szervezetlen, ócska romhalmazon nincs senki, aki átvehetné ezt a feladatot. Higgyen nekem, amikor azt mondom: én vagyok a kisebbik rossz. Tehát... fogjon neki regélni. Kezdje az elején: kik a társai, mi a közös jelszavuk, illetve milyen útvonalon terveztek távozni a szabotőr barátai?
Ely nyált gyűjtött a szájába, és leköpött a nőre. Martez lábai alól kisiklott a szék, ahogy a nő félreugorva felszökkent. A szeme megvillant, majd még egyszer, utoljára megkérdezte: – Ez az utolsó esélye, Ely elvtárs – vagy együttműködik, vagy kiadom a parancsot az egész munkáskolónia kiirtására. – Ely még a saját bőrszínénél is sápadtabbnak tűnt, amikor Martez folytatta: – Csak nem akarja, hogy ártatlanok ezreinek az élete száradjon a lelkén? Ely megrázta a fejét, de nem volt hajlandó beszélni. Mit érdekelte őt, hogy a birodalmiak mit tesznek a rabszolgáikkal. Vostroyának is voltak munkatáborai, ezek az elítéltek pedig megérdemelték, amit ott kaptak, ahogy a helyiek is. Neki csak egyetlen feladata volt, és nem törhetik meg. Nem válik árulóvá.
– Ahogy akarja – húzta el a száját Martez, és intett, mire a szoba ajtaja felszisszent, és ismerős hang hatolt Ely hallójárataiba. A bináris búgás zaja annyira ikonikusnak számított, hogy még Vosroya ügynökei is azonnal felismerték. – Nem. Ne – suttogta, de mindhiába. A feketén csillogó, gömb formájú interrogátor-droid odalebegett a leszíjazott givinhez. Kinyújtotta egyik manipulátorkarját, aminek a végén fehér folyadékkal teli fecskendőtű csillogott. Ely nyelt egyet – az igazságszérumnak ugyan ellen lehetett állni, de ha fizikai fájdalommal kombinálták, még a legerősebb áldozatok is megtörtek. Ezek a droidok pedig a szakértői voltak mindkettőnek.
A tű beleállt a felkarjába, és Ely majdnem felordított. Azonnal érezte, hogy a tudata elhalványul, de nem ájult el. Továbbra is érezte a tudatát, de minden ködösnek és távolinak tűnt. Martez arca kitágult, majd összement a szemei előtt, mintha a nő alakváltó lett volna. Az arcába irányított erős fény annyira irritálta a szemét, hogy érezte, könnyek futnak le az arcán.
Martez igazgató felpofozta, mire kicsit magához tért. – Most pedig beszéljen, maga korcs! – ordította a nő. – Hogy akartak kijutni innen? Kik a társai? Vannak erőhasználók köztük vagy nincsenek?! Válaszoljon azonnal, maga disznó! Maga kutya, hiéna!! És Ely érezte, hogy a szavak akarata ellenére elhagyják a száját.
– Van... van egy Ssi-ruu és killik flotta valahol az aszteroidamezőben... nem tudok... nem mondok többet – megfeszítette az izmait, de Martez rátenyerelt az adattáblájára, mire elviselhetetlen fájdalom hasított Ely elméjébe. Az idegi alapon gerjesztett kín eltartott egy darabig, és ismét ködösnek látott mindent. A gondolatai homályosak maradtak, amikor folytatta: – Van... egy szabadon mászkáló kém, halálosztagos páncélban. Martez a védosztagosokhoz perdült. – Parancs minden egységnek: tessék leváltani a halálosztagot a mi védosztagosainra és klasszikus rohamosztagosokra meg darktrooperekre! – Bölcs döntés ez? – sisteregte az egyik védosztagos. – Ha az a célunk, hogy csapdát állítsunk fel, úgy értem. – Ah, igaz... igaz. Egyelőre csak folytassák a vallatást. Szedjenek ki mindent ebből a lázadó mocsokból, amíg távol vagyok. Tanácsot kell kérnem. Helyezzenek titkos megfigyelés alá minden halálosztagost, még Sans tábornok személyi testőrségét is! Továbbá közöljék a tábornokkal, hogy ha nem hallgatja ki azt a lányt személyesen, akkor mi fogjuk!
Azzal Martez távozott. Az igazgató egyenesen az irodájába masírozott, ahol lesötétítette a fényeket, majd beütötte a vezérkari azonosítót. Hamarosan megjelent Tiebolt ezredes holoképe. – Igen? – Érdekes információim vannak önnek, ezredes – mosolyodott el Martez. – És hamarosan több is lesz.
|
|
|
Ausmann
Sept 28, 2021 15:41:54 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 28, 2021 15:41:54 GMT 1
Villya válogatott káromkodások közepette cipelte végig Sansát a harcállomás folyosóin, továbbra is a nyakán tartva a vibrokését. Előttük, mögöttük jelentős távolságot tartva Halálosztagosok biztosították a terepet. - Vigyél magaddal - kérlelte egyáltalán nem megjátszott könnyek között Sansa a twi'leket. - Ne hagyj itt. Apám sosem fog szeretni, sosem fog elfogadni... - Ne feledd, mi a célja annak, amit csinálunk, alderaani kislány - súgta vissza Villya idegesen. - Csak addig kell húznunk az időt, amíg Arapad felszáll. - Ha nem viszel magaddal, biztosan felrobbantanak valahogy, ha elindulsz - suttogta Sansa. - Akkor már inkább játsszuk el, hogy kiszabadulok, és add fel magad! Hátha életben hagynak.
Villya szomorúan megrázta a fejét, miközben tovább oldalaztak a kijelölt hangár felé. - Halványan érzem Ely jajkiáltásait az Erőben, még akkor is, ha el vagyok rejtőzve. Közeli bajtársak voltunk, de nem hiszem, hogy tudnék még segíteni rajta... Elszúrtam Golyófejjel, Sansa. Ha téged meg is kímélnek, engem bizonyosan kivégeznének. Akkor pedig már inkább odakint próbálok szerencsét... téged pedig nem veszélyeztetlek azzal, hogy kivigyelek magammal.
Épp akkor értek a hangárba, amikor egy Halálosztagos sikló felemelkedett és kisorolt, láthatóan a pilótája csak helyet akart csinálni a hangárban az odakészített, landolásra várakozó Sentinel-osztályú transzportnak, amelyet Villya követelt magának. - Itt a siklója, most már kérem a lányom - biccentett a hajó felé Sans tábornok, amikor ők is beértek a hangárba. A Halálosztag tagjai védőkört alkottak a hajó körül. Villya elengedte Sansát, és felrohant a rámpán, majd azonnal be is zárta mögött. A hajó villámgyorsan emelkedni kezdett és pillanatokon belül elhagyta a hangárt. - Sok szerencsét - suttogta felé Sansa, de ekkor már közrefogták a Halálosztagosok. - A frászt hoztad rám, kislányom - lépett oda Sans, aki ekkor kezdett el csak azon gondolkozni, hogy most mitévő legyen. De ekkor Carl közbeszólt, mielőtt bármit mondhatott volna Sansának.
- Elnézést, tábornok úr, Tiebolt ezredes keresi - azzal egy komot nyújtott át neki. - Sajnos most nincs időm átmenni egy biztonságos terembe, nem várhat? - vonta meg a vállát idegesen Sans. Még mindig remegett a dühtől, hogy Sansa ennyire elbaltázta ezt, már persze, ha nem szándékosan rendezte meg az egészet, hogy a twi'lek kijusson. - Azt mondja, semmiképp sem, uram - rázta a fejét Carl, miután kommunikált a belső vonalán. - Na jó - rázta meg a fejét Sans. A hangár tele volt Halálosztagosokkal, műszakiakkal, katonákkal, akik nem voltak beavatva. Ilyen körülmények között nem beszélhetett nyilvánosan Tiebolttal. - Add ide a sisakod, Carl - kérte végül. - Aztán Zivával vigyázzatok Sansára - intett a lány felé, majd Brabhamnek. - Brabham, játszd át Carl sisakjába Tiebolt hívását és maradj bent a vonalban.
Carl egy pillanatig hezitált, aztán levette a sisakot, és átnyújtotta Sansnak, aki a fejébe húzta.
Sansa most először látta sisak nélkül Carlt. Elmosolyodott, és ájulást színlelve rögtön a karjaiba vetette magát. Hátha nincs még veszve ez ez elcsábítás dolog. - Azt hiszem, rosszul vagyok... megviselt ez az egész. Segítsen, parancsnok...
- Most már beszélhetünk, ezredes - közölte Sans a sisakban. Kissé komikusan nézett ki a planetáris tábornoki fekete zubbonyban, egy Halálosztagos rohamsisakkal a fején, de hát most másra nem volt idő. - Na végre - hadarta Tiebolt. - Jelentést kaptam Marteztől. Az Első Rend kivallatta a givin foglyot. Az egyik Halálosztagosuk áruló, egy frontista ügynök rejtőzik a páncélban, és lehet, hogy van nála egy példány a tervekből! - A fene - szitkozódott Sans. Hirtelen megértette, mire ment ki Sansa és a twi'lek akciója. - Brabham, szkenneld az összes sávotokat! Keress anomáliát, bejelentkezést elmulasztó Halálosztagos, bármit. - Szkennelés... - közölte kissé gépiesen elváltoztatott hangon Brabham, ahogy általában a külső környezet megfigyelésére kalibrált extra szenzorainak kapacitását saját osztaga kommunikációs adatbázisára fókuszálta. - PRD-923, Pradi. Nem jelzett vissza, amikor elrendeltük a riadót. Carl parancsnok találkozott vele, amikor befelé tartott a túszejtési incidens miatt a munkások körletébe, állítólag erősítésért indult. Viszont ehelyett elvitte az Omega-2-Iota rohamsiklónkat, az imént szállt fel azzal az indoklással, hogy biztosítja a hangár körüli űrt. Ehhez képest kikapcsolt minden transzpondert és távolodik a bázistól, már a közeli aszteroidaövben jár. A korábbi logok alapján azonos azzal az osztagosunkkal, akit rövid időre túszul ejtettek az Ausmann felszínén folytatott elfogó bevetésen.
- Ő lesz az emberünk... vagy akármilyen fajú frontistánk - húzta el a száját Sans a sisakban. Ezért még lesz egy beszélgetése Carllal, gondolta magában. - Az Első Rend parancsnoka szerint le kellene tartóztatni az összes Halálosztagost - szólt közbe Tiebolt. - Nem szükséges, azonosítottuk az ügynököt - rázta a fejét sisakostul Sans. - Már felszállt a tervekkel. Csak az a baj, hogy frontista. A lányom itt maradt a bázison. Nem hagyhatjuk ugrani. Utána küldöm a vadászainkat. - Nem szükséges. A givinből kiszedték azt is, hogy van egy rejtőzködő Killik aszteroidahajó a rendszeren belül - folytatta Tiebolt szárazon. - Már tájékoztattam Grev'nario admirálist. Készültségbe helyezünk egy védelmi flottát azonnali bevetésre. Az ügynök oda tarthat. Maguk pedig átengedik az aszteroidaövig, de hipertérbe nem ugorhat. Grev'nario már parancsot kapott tőlem, hogy helyezzen készültségbe további tiltóhajókat a kiugrási pontokon. - De akkor hogyan akadályozzuk meg, hogy a frontistáknak üzenjenek az Ellenállás helyett? Sansa nincs velük - jegyezte meg Sans.
- Kell a közelben lennie egy, az Ellenálláshoz tartozó rejtett őrposztnak, akiknek eredetileg venniük kellett volna Sansa adását - magyarázta Tiebolt. - Derítse ki a lányától, tábornok, hogy hol van, és milyen frekvencián sugároz. Akkor a SupSD zavaró-csillagrombolóink le tudnak árnyékolni bármilyen üzenetet, amit a frontisták kifelé küldenek az aszteroidájukról, kivéve ezt az egy irányt és frekvenciát. Így az Ellenállás kapja meg az üzenetet. Róluk pedig jó okunk van feltételezni, hogy nem adják majd tovább a frontistáknak. - És ha Sansa nem hajlandó elárulni? - kérdezte Sans. Kiszáradt a torka a sisakban. - Még azt is tagadja, hogy egyáltalán kém. - Akkor át kell, hogy adja a lányát az Első Rendnek - közölte hidegen Tiebolt. - Úgy tűnik, az ő vallatási módszereik hatékonyabbak, mint a magáé, tábornok. Tiebolt vége.
Sans megrázta a fejét, majd levette a fejéről a sisakot. Ziva lépett elé, miután Carl még mindig az ájult, vagy ájulást tettető Sansát próbálta lehámozni magáról. - Uram, mi legyen a megszökött twi'lek hajójával? Aktiváljuk a távolsági önmegsemmisítőt?
|
|
|
Ausmann
Sept 28, 2021 18:35:05 GMT 1
Post by nightmares on Sept 28, 2021 18:35:05 GMT 1
A kérdés hallatán Sansa azonnal magához tért, egy pillanatig el is feledkezett Carlról, aki még próbált hozzászokni a fényhez. Ritkán vette le a sisakját. -Apa, kérlek ne öld meg! -könyörgött Sansa a tábornoknak. -Van hasznunk abból, ha életben hagyjuk? -kérdezte a tábornok Zivától, ignorálva a lányát. -Fölösleges kockázat lenne, hogy a Vostroyaiak kezébe kerülnek a tervek. -lépett Carl Sans mellé, és visszavette a sisakját. Sans már látta Carlt sisak nélkül, hozzászokott már a szinte hófehér archoz és barna szakállhoz, de még mindig nem ismerte fel elsőre a nem eltorzított, természetes hangját. -Igaza van, Carl. -bólintott Sans. -Aktiválják az önmegsemmisítőt. -Nem teheted! -ellenkezett Sansa. -Ez történik ha szembeszegülsz a Birodalommal, Sansa. -mondta a tábornok. -Carl, Brabham, menjenek az irodámba és várjanak meg ott engem és Sansát. -Engedélyt kérek a csatlakozásra, uram! -szólt Ziva, miután kiadta a parancsot a sikló megsemmisítésére. -Ki maga? -Sans emlékei szerint még soha nem találkozott női halálosztagossal. -Szerintem megbízhat benne, tábornok. -szólt közbe Brabham. -Azok között volt, akik elfogták a givint. A neve Ziva. -Ám legyen, engedély megadva. -egyezett bele végül Sans.
Ziva, Brabham és Carl azonnal elindultak Sans irodája felé. Sansa arcán újra megjelentek a nem megjátszott könnyek. Fogadni mert volna, hogy az apja nem fogja csak úgy futni hagyni a twi'leket. És végül igaza is lett. -Most engem is meg fogtok ölni? -kérdezte halkan az apjától. -Ha rajtam múlik, akkor nem. -közölte Sans. -De ehhez együtt kell működnöd. Most pedig az irodámba megyünk.
...
A három halálosztagos megérkezett Sans irodájába. Brabham első dolga az volt, hogy levegye a sisakját. Carl ezt mindig furcsállta, de meg tudta érteni. A kém sisakja egy fémgömb volt, nehezen juthatott be rajta levegő. Brabham a szinte vállig érő haját igazgatta, mire Carl megtörte a csendet a szobában. -Szerintetek mi fog most történni? -A twi'lek és a magát halálosztagosnak álcázó lény nem fog messzire jutni. -mondta Ziva. -A tábornok lánya pedig remélhetőleg elmond mindent, hacsak nem akarja hogy az Első Rend szedje ki belőle. -Semmiképp nem engedhetjük, hogy az Első Rend kezére kerüljön. -járkált körbe az irodában Carl. -Miért nem? -nézett rá Brabham. -Mármint természetesen én sem akarom, hogy megtörténjen, de ha nem beszél, akkor valahogyan muszáj megtudnunk az információkat. -És mi van a tábornokkal? -tette fel a kérdést Ziva. -Mi van ha a lány nem beszél, de ő mégsem adja fel az Első Rendnek? -Akkor mi is mellette állunk. -lépett Ziva elé Carl. -Nem tudom, mióta van a Halálosztagban, Ziva, de mi a tábornok emberei vagyunk, bárhogyan is döntsön. -Persze, ezt nem vitatom, parancsnok. -tette fel kezeit Ziva. -Nyugodjatok már le! -szólt közbe Brabham, kezdte unni a másik két halálosztagos vitáját. Kicsit viszont vissza is húzta magát, amikor rájött, hogy letegezte Carlt. Nem tudta, hogy szabadott-e neki. -Fölösleges aggodalmaskodni, Sansa elmond mindent, azzal mehetünk ebédelni. Amúgy sem ettem normális ételt amióta be vagyok épülve. A twi'lek is utálta az ottani kaját. Kár érte...
Sans lépett be siető léptekkel az irodába, Sansával a nyomában. A két halálosztagos testőr szokásuk szerint az irodán kívül állt meg a bejárat két oldalán. A tábornok leült a szokásos székébe, Sansa pedig az apja asztala előtt állt meg, mellette a három halálosztagos. -Szóval Sansa, tudjuk, hogy van egy rejtett őrposztotok a közelben. -kezdte Sans. -Nem vagyok ellenálló! -védekezett Sansa. -Elég ebből! -Sans kezdte elveszíteni a türelmét. -Brabham napokig be volt épülve közétek, hülyének nézel minket? A lány lesütötte a szemét. Nem válaszolt a kérdésre. -Sansa... -a tábornok vett egy mély lélegzetet. -Ha nem mondod el nekünk, amit tudni akarunk, akkor majd az Első Rend fogja kiszedni belőled. Kínozni fognak az eszközeikkel, különböző szereket adnak be neked, majd egy vallatóágyon fogsz meghalni, azok a rohadékok pedig ugyanúgy tudni fogják, amit akarnak. Ezt akarod? -Nem...-jött egy halk válasz a lánytól. -Ennek örülök. -Sans hátradől a székében. -Ez esetben csak annyit kell tenned, hogy elmondod, amit tudni akarunk. Utána vége lesz ennek az egésznek, kapsz normális kabint, meg minden egyebet. -Mit akartok tudni? -nézett az apja szemébe Sansa. -Tudunk a rejtett őrposztról a rendszerben. -hajolt előre Sans. -Tudnunk kell hol van, és milyen frekvencián sugároz.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2021 19:29:55 GMT 1
Villya rövid keresgélés után talált egy külső javításokhoz használt űrruhát, miközben az automata pilótára állított űrsikló csendesen, egyenes vektoron távolodott a harcállomástól. Persze nem valódi mélyűri lebegésre kialakított szett volt, csak egy egyszerű vész-overall, arcra szerelhető maszkkal. A twi’lek lány villámgyorsan felvette a felszerelést, miközben megnyitotta magát az Erőnek… nem voltak kétségei afelől, hogy a Birodalmiak bizonyára nem engedik majd el élve. Viszont fogalma sem volt arról, hogy milyen módszerrel kísérelik majd meg elpusztítani, így csak az Erőre hagyatkozhatott, mint néhány pillanatnyi mozgásteret biztosító előrejelző rendszerre.
Aztán végül a vészcsengő megszólalt az elméjében, és bár egyetlen állapotjelző szenzor kijelzője sem váltott vörösre a terminálon, ami a pilótafülke nagy részét uralta, amely külső támadásra utalt volna, Villya azért észrevette azt a néhány narancssárgából vörösre váltó vészfényt a pilótafülke hátsó konzolainak sarkaiban, és érezte a talpa alatt a reaktor túlterhelődéséből adódó remegést.
A rámpához rohant, felülírta a vészlezáró algoritmust, és miközben ajkai valami olyasfélét formáltak, hogy “Szeretlek, Andrei”, több rendszernyi távolságban lévő férjére gondolva, kilépett a fekete semmibe a száguldó hajóból… ellökte magát, amennyire tudta. az Erővel mozgásra ösztökélve testét, amikor a harcállomásról vezérelt önmegsemmisítő szekvencia végigért, és az űrsikló hatalmas tűzgolyóvá vált… a robbanás törmelékei és lángjai összevissza forgatták, forróság járta át a testét, az arcmaszkjának plexije megrepedt, a repedésen keresztül pedig sziszegve távozni kezdett az oxigén és helyette ömlött be az űr jéghidege.
Villya megremegett, és lehunyta a szemeit, transzba lökve a testét, és reménykedve, hogy elég ideig életben tudja tartani magát, amíg lebegve, lassan sodródva eléri a közeli aszteroidaövezetet… feltételezve, hogy a bajtársai megtalálják. Csak abban bízhatott, hogy Arapad megtalálja a Ssi-ruk és Killikek bázisát, és szól nekik - már amennyiben látta a robbanást.
...
Távolabb a rendszer főbolygójától, a harcállomástól és a robbanástól, ami Villya siklója után maradt, a korábban elemi nyersanyagok kinyerésére használt aszteroidaövben manőverezett Arapad siklója. A transzponderek nélkül, kikapcsolt navigációs fényekkel keringő Halálosztagos rohamsikló már órák óta kóricált az aszteroidák között, míg végül vagy fél tucat apró, tűszerű valami vált le egy közeli kőhalomról. Először hosszúkás, egyetlen darabból kifaragott kőtömböknek tűntek, de aztán apró vezérsíkok és antigrav hajtóműgondolák tűntek elő belőlük, Arapad pedig a pilótafülke plexijén át is jól ki tudta venni a felső részükön, vagy éppen az orrukon kialakított áttetsző membránstruktúra mögött tevékenykedő Killik pilótákat. A rovarok tűvadászai valamiféle ragacsos mynockháló-szerűséggel vonták be a Halálosztag siklóját, azzal húzták maguk után vonósugarak helyett az egyik hatalmas aszteroida felé, amelynek a pontos kiterjedése szinte kivehetetlen volt a körülötte kavargó többi kőtől. Hirtelen az egyik kráter alja elmozdult az aszteroida felszínén, és egy olyan széles járat tárult ki mögötte, mint egy jól megtermett űrcsiga otthona. A Killik tűvadászok magukkal ráncigálták Arapad siklóját a mélybe és nemsokára egy hatalmas belső csarnokban tették le meglepő precizitással és óvatossággal. Arapad levette a sisakját, hogy ne nézzék birodalminak - azért a páncélt a biztonság kedvéért magán tartotta, csak a sisakot cserélte le egy hordozható arcmaszkra és levegőtartályra -, majd lesétált a rámpán.
Mindenhonnan vöröses, halovány fények, előttük pedig rovarok és Ssi-ruk százai, ha nem ezrei néztek vele hüllő- és bogárszemet, úgymond. A keshirit kellemetlen érzés kerítette hatalmába, ahogyan egyre inkább azon gondolkodott, hogy ezek itt most megeszik-e. A távolban, ahogyan érzékeny szeme nagy nehezen hozzászokott a Kesh legtöbb részén szinte ismeretlen, a mélyűr végtelenségében viszont annál gyakoribb homályos, fekete sötéthez, ki tudta venni a Killik fészkek keltetőit és tűvadászait, felsorakoztatva a falak mentén kialakított beszögellésekben, alattuk pedig az ideiglenesen velük szövetségbe kényszerült, ide menekült Ssi-ruk berendezéseit, piramis alakú drónjait, valamint a felszabadított P’weck dolgozóik házait. Minden jel arra mutatott, hogy ez nem is igazából katonai bázis, hanem a két, a Birodalom, a chissek és a nagaiok által egyaránt üldözött faj maradékának egyik menekültkolóniája.
- Izé, Szabadság, Kirov elvtárs, meg a vod’ka - kezdett bele akadozva Arapad, de a Ssi-ru hüllők vörös pikkelyes gárdástái és a hatalmas sáskákra emlékeztető Killik harcos fészkek tagjai csak dühösen csattogtatták az orra előtt fogaikat, csáprágóikat és egyéb karmos, szúró-vágó végtagjaikat. Aztán száraz krákogás hallatszott a soraik mögül, a Killikek jobbra, a Ssi-ruk és P’weckek balra húzódtak, és néhány rosszul öltözött vostroyai rohampáncélos alak sétált Arapad orra elé.
- Arapad elvtárs, igaz? - mérte végig a keshirit avostroyaiak vezetője. - A felszínen lévő ügynökeinktől már értesültünk a maguk szerencsétlenkedéséről. Krylov őrnagy vagyok, a vostroyai sztalkerek összekötője a frontista helyi milíciák felé - biccentett a fejével az idegenek félköre irányába. - Én... én... a tervek - nyújtott át remegő kézzel egy köteg adatkártyát a keshiri. - Izé... Villya elvtársnő és Ely elvtárs... üdvözletüket küldik… ha még élnek egyáltalán - nyelt egyet. A vostroyai káromkodott valamit az anyanyelvén. - Követték? - kérdezte végül, majd a siklóra pillantott. - Kikapcsolta a transzpondereket? - Amennyire tudtam... - nyelt egyet ijedten Arapad. - És nem, szerintem nem követtek... - Szerintem meg maga egy jó szándékú idióta, aki veszélybe sodorta ezt az egész kolóniát - húzta el a száját Krylov. - A fasisztik biztosan nem ilyen hülyék. Bizonyos vagyok benne, hogy valahogy bemértek minket. Hamarosan támadni fognak. - Én... sajnálom - kékült el ijedtében Arapad. - Az elvtársak meghagyták, hogy a terveket... mindenképpen... - Persze - veregette meg a vállát Krylov. - De amíg kommunikációs zár alatt van a rendszer, nem küldözgethetek a szélrózsa minden irányába futárhajókat.
Arapadnak eszébe jutott a kom, amit Sansától kapott. - Talán ez segít - adta át. - Ezen üzenni lehet az Ellenállásnak. - Nem nevezném őket a szövetségeseinknek - vonta meg a vállát Krylov, de azért elvette a komot. - De több, mint a semmi. Ne helyezze magát túlságosan kényelembe, Arapad elvtárs. Ha nem tudunk üzenni, akkor csak egy dolgot tehetünk, felrobbantjuk az aszteroidát.
- Előbb nézze meg a terveket, elvtárs - szólt közbe Arapad. - Idefelé átolvastam, már amit értettem belőlük. De azt hiszem, a harcállomás szuperlézere már üzemképtelen, a rakétasilók beszerelése viszont még eltart. - Hmm, szóval azt mondja, egy nagy lyuk tátong a harcállomáson, és inaktív a fő fegyverzete? - vakarta meg borostás állát Krylov, aztán magához intette a Ssi-ru és Killik vezetőket. - Akkor talán mégis tehetünk valamit, elvtársak. Itt építik a fasisztik ezt a rettenetes űrállomást az orrunk előtt, mi pedig hónapokon át csak lapultunk és néztük... A várakozásnak most azonban vége. Figyeljenek, elmondom, mit fogunk csinálni...
...
- Semmit sem tudok a frontisták rejtett aszteroidájáról a rendszerben - bukott ki Sansából, majd azonnal el is vörösödött, amikor a többiek arckifejezését látva bizonyossá vált számára, hogy ők tulajdonképpen és minden valószínűség szerint nem is erről kérdezték, ergo elszólta magát.
Sans elmosolyodott. - Rendben, most, hogy ezt megbeszéltük, beszéljünk arról, kislányom, ami valójában érdekel minket. Az Ellenállás őrposztjáról az egyik szomszédos rendszerben, ahová üzenni akartál. - Sosem árulom el... mármint, nem árulhatom el, amit nem tudok, ugyebár, mert nem vagyok kém - hebegte össze-vissza Sansa. Láthatóan még mindig megjátszott, vagy tényleges sokkban volt a Villyával történtek miatt. - Erre már igazán nincs időnk - fészkelődött a székében türelmetlenül Sans. - Ha ideérnek érted az Első Rend védosztagosai, Carl és a többiek nem fognak tudni megvédeni - ebben persze nem volt olyan biztos a tábornok, de egy blöfföt megért. Carl, Ziva és Brabham a hatás kedvéért fenyegető vigyázzba vágták magukat, bár nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez most Sansának szól, vagy a még meg sem jelent védosztagosoknak. - Apa, én... - Sansa elpityeredett. - Én csak nem értem, hogy szolgálhattok ilyen ordas rendszert...
- Megmondom én, mi az ordas rendszer, Sansa - emelte fel a hangját Sans. Most már igazán türelmetlen volt. - Az Első Rend kínvallatóinak a rendszere, az! És ha perceken belül nem beszélsz nekem, akkor ők fogják kiszedni belőled, ahogyan abból a givinből is! Akarod látni, mi maradt belőle? - nyúlt az egyik holomegjelenítő gombja felé Sans. - Én... nem... én nem tudtam, hogy ez ilyen lesz, amikor jelentkeztem - pityergett tovább Sansa. - Azt akarod, hogy az Ellenállás helyett a frontisták kezébe kerüljenek a tervek? - rögtönzött tovább Sans. - Tudod, mit fognak csinálni? Ideküldenek egy Cár-bombát, felrobbantják a rendszer napját, és akkor mindannyian elpusztulunk... a foglyok is, a civilek is, te is, én is. - És a harcállomás is - jegyezte meg Sansa. - Mármint én... én nem akarom ezt, mert én nem vagyok... - Nem kérem, hogy a kedvemért tedd meg, Sansa - folytatta a tábornok. - Vagy, hogy a Birodalomért. De biztosíthatlak, ha nem az Ellenállás kezébe kerülnek a tervek, akkor a frontisták valahogyan megszerzik őket, ez bizonyos. És akkor itt mindennek és mindenkinek vége.
Sansa ismét elpityeredett, majd előhúzott egy ugyanolyan komot a ruhájából, mint amit Arapadnak adott. - Ezen vannak - nyögte végül. Sansa betette a mellényzsebébe, majd magához intette Carlt. - Ezt most felvisszük az eligazítóba. Ziva, Brabham, vigyétek vissza a lányt a kabinjába és maradjatok mellette. Ha kell, hívjatok hozzá medikus droidot.
Sans és Carl futólépésben haladtak az irányító felé, amikor felharsantak a riadójelzések. Tiebolt és Grev’nario már a parancsnoki terem holomegjelenítőjén villogott, amikor megérkeztek. - Megvannak! - emelte magasba a kódhengert Sans. - Épp ideje, de lehet, elkéstünk, tábornok úr - közölte szenvtelenül Tiebolt, majd a chiss főtiszt holoképe felé biccentett. - Az al-admirális most készült jelenteni a vészhelyzet okát.
- Behatoltunk az aszteroidaövbe a Halálosztagos kém vektora mentén - magyarázta lángoló tekintettel Grev’nario. - Egy álcázott TIE-Phantomunk követte. De mire célba vettük volna az ellenséges aszteroidahajót, az pályát változtatott és elindult kifelé. Eddig ötszáz Killik tűvadászt és vagy három tucat Ssi-ru cirkálót eresztett ki. - Jelentős - tette hozzá Tiebolt. - De ennyivel elbírnánk még, vagy nem? - Az aszteroidahajó is mozog - közölte Grev’nario. - Ez a probléma. Ütközőpályán van a harcállomással. Feltételezzük, hogy bele akarnak csapódni.
|
|
|
Post by nightmares on Oct 1, 2021 9:31:39 GMT 1
-Ez probléma. -jegyezte meg Sans. -Igen, ezt nagyon jól látja, tábornok. -mondta Tiebolt. -Nem lehetne szétlőni az aszteroidahajót? -kérdezte a tábornok a chissre nézve. -Nem, legalábbis azelőtt nem, hogy becsapódna az állomásba. -válaszolta Grev'nario. -Ahhoz túl nagy. -Nincs esetleg valami Concord Dawnról származó szeizmikus töltetünk, vagy bármilyen nagyobb bombánk? -kezdett ötletelni Sans. -Esetleg nem tudnának egyet, vagy akár több kisebbet összerakni a technikusaink?
...
Sansa a kabinja felé tartott, már nyugodtabban. Továbbra sem tudta, hogy mi fog vele történni, vagy hogy valaha elhagyhatja-e a birodalmat. Erre nem látott egyelőre túl sok esélyt. Brabham és Ziva kísérte őt. Ziva megbeszélte volna a tábornok irodájában történteket Brabhammel a belső csatornáján, de ezt nem tudta megtenni, mivel Brabham túlságosan is élvezte a friss levegőt. -Ziva, miért van riadó? -kérdezte a speciális egység Zivától. -Megtámadtak. -közölte Ziva. -És a bogarak aszteroidahajója a harcállomás felé tart. -Meg fogják semmisíteni az állomást? -szólalt meg Sansa. -Azért ebben ne reménykedj! -szólt rá Ziva. -A tábornok és Carl valószínűleg már dolgozik az ügyön. -Bárcsak itt lenne Carl... -sóhajtott Sansa. -Szerintem rá most nagyobb szükség van fent. -jegyezte meg Brabham. -Carl és apám... régóta ismerik egymást? -kérdezte Sansa. -Nos, egyikünk sem volt ott, de Carl meséi alapján néhány éve a Sotanaxon dolgoztak először együtt. -emlékezett vissza Brabham. -Igen, Carlnak soha be nem áll a szája az ott történtekről. -nevetett Ziva. -Sotanax? -nézett vissza rájuk Sansa. Láthatóan nem hallott még a helyről. -Igen, a tábornok irányította az ércek kitermelését azon az aszteroidán. -felelte Brabham. -És mit csinált egy bányász aszteroidán Carl? -érdeklődött tovább Sansa. -Úgy tudom, hogy kémeket ejtettek csapdába. -mondta Ziva. -Hamis terveket adtak a beszivárgóknak, hogy azok megtámadják a rendszert. -Most is hasonlót csinálnak? -Sansa megint a twi'lekre gondolt. -Azt a twi'leket, Secura lovagot sikerült átverned... -nézett Brabham felé. -Nos, igen. -vakarta meg a tarkóját Brabham. -Várjunk! Secura lovagot? -Ó... -Sansa máris megbánta, hogy elszólta magát. Közben megérkeztek a kabinjához. -Ez esetben én nem aggódnék. -tette hozzá Ziva. -Ezek biztosan megérzik a csapdát, lehet hogy kikapcsolta az önmegsemmisítő rendszert, vagy valami hasonló. -Nem kellene szólnunk a tábornoknak erről? -nézett Zivára Brabham. -Szerintem most fontosabb dolga is akad. -felelte a halálosztagos. -Igaz... -Brabham Sansára nézett. -Szükséged van valamire? Orvosi droid, vagy valami? -Megleszek. -ment be a kabinjába Sansa. -Rendben. -a kém visszafordult Ziva felé. -Hívj ide két őrt, most viszont ellenőrizd le, hogy kiket. -Azonnal. -Ziva rögtön a belső csatornájára is váltott, hogy hívjon két halálosztagost a kabinhoz őrködni. -Most pedig nézzük meg, hogy mi folyik itt. -mondta Brabham. -Lehet, hogy a tábornoknak szüksége lesz ránk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2021 8:22:43 GMT 1
- Van egy lehetőség - szólalt meg végül némi gondolkozás után Tiebolt, miközben Brabham és Ziva épp akkor értek be a parancsnoki terembe és jelentették, hogy biztonságba helyezték Sansát. - A hipertéri rakéták robbanófejei. A teljes rakéták még alkatrészekre vannak szerelve, a silóik sincsenek még készen, viszont ha jól olvastam az idevágó jelentést, akkor magukat a robbanófejeket levitették az Ausmann felszínére... bár rejtély számomra, hogy miért - villantott kétértelmű mosolyt Tiebolt. - Volt egy kis félreértés... az Első Renddel - mondta végül Sans, majd beütött egy kódot. - Hívom Dreyfust.
Miközben Dreyfust próbálták elérni, Grev'nario jelentette, hogy az odakint dúló összecsapásban lekövettek egy Killik tűvadászt, amelyik sikeresen kisugározta a Sansa által megadott frekvencián a terveket kódolt formában - Tiebolt pedig visszaigazolta, hogy az egy rendszerrel arrébb álló SupSD zavaró-csillagromboló vette az adást, kiszűrt belőle mindenféle frontista maszlagot és továbbította az Ellenállás bázisának vélelmezett helyszíne felé, néhány rendszernyivel arrébb.
- Miben tudok segíteni, uraim? - jelentkezett be közben Dreyfus a közös vonalba odalentről. - Aktiváltuk a felszíni planetáris ütegeinket, de az ionágyúink egyelőre nem tudják célba venni az ellenséges aszteroidahajót, takarásban van. - Egy ekkora követ amúgy sem tudnak megbénítani tisztán ionágyúkkal, több benne a kőzet, mint az elektromos töltésű fém alkatrész - vetette közbe Sans. - A hipertéri rakéták robbanófejei bevetésre készek, kormányzó? - kérdezte Tiebolt. - Igen, itt vannak a Kappak-Omicron-Béta-Huszonhetes bunkerben - biccentett Dreyfus. - De rakéták nélkül. Nem tudjuk felszerelni őket ennyi idő alatt. - Akkor más célba juttatási módszer kell - szólt közbe Grev'nario. - Ráadásul még ha részecskeromboló fejet is használunk... - A járatok szivacsos struktúrája miatt egy ekkora aszteroida esetén annak középen, a kő legmélyén kell detonálnia, hogy teljesen dezintegrálódjon az aszteroida - szólt közbe az efféle bányászati témákhoz jobban értő Sans is. - Nem elég a felszínen felrobbantani. Akkor csak darabokra esik és egyszerre több kő fogja fenyegetni az állomást eltérő vektorokon.
Tiebolt a Halálosztagosokra nézett. - Meg tudják csinálni, katonák? - pillantott rájuk a cosrai ezredes holoképe. - Be tudják juttatni egy rohamsiklóval az első hangárig, onnan pedig a járatokon át az aszteroida mélyébe a robbanófejet? - Ez öngyilkosság, uram - szólt közbe Dreyfus. - A Halálosztagosok, akik betörnek, nem fognak tudni időben kijutni! - a klón rájött, hogy tulajdonképpen erre hozták létre őket, ezért gyorsan hozzátette. - A polneyei flottakommandósaim természetesen elkísérik őket, de egyedül nincs elég rohamkatonám erre. Osztagosok is kellenek, páncélozott rohamsiklókkal és az aszteroida járataiban használható nehézpáncélokkal. - Rábízhatom az Első Rendre is, ha maguk nem vállalják - vonta meg a vállát Tiebolt holoképe. - Az aszteroida ütközési pályája egyenesen a konstrukció alatt álló szuperlézer-silószekció nyitott struktúrája felé konvergál - szólt közbe Grev'nario. - Ha nem állítjuk meg az aszteroidahajót, és oda csapódik be, a lánckreakció elérheti a nyitott főreaktorteret, és megsemmisülhet az egész harcállomás.
Sans elhúzta a száját és kelletlen pillantást vetett Carlra és a társaira. Gyakorlatilag arra kellett kérnie őket, ha a Halálosztagra bízza a feladatot... nos, hogy szó szerint halálos bevetésre menjenek. - Nos? - türelmetlenkedett Tiebolt. - Tábornok, meg tudják csinálni az osztagosai, vagy szóljak Martez igazgatónak is?
|
|