|
Adumar
Apr 1, 2016 6:37:27 GMT 1
Post by Revan on Apr 1, 2016 6:37:27 GMT 1
A harc végül egy mondhatni patt helyzettel zárult. A neko elkapta Mikasát és fegyvert fogott a torkához. Viszont így igen rizikós lett volna lezárni a dolgot. Ha megöli a hercegnőt, akkor a jedi nőt semmi sem tartja vissza attól, hogy felaprítsa őt. De nem is kellett sokáig gondolkodnia egyiküknek sem, mert valaki hangosan tapsolni kezdett. Az ajtó felé pillantottak és megpillantották Hiroyasut. Láthatóan elégedett volt a látottakkal. Ennek hangot is adott igen hamar. Így már nyilvánvaló volt, mi a helyzet, de ezt a herceg szavai is elárulták. A neko elengedte Mikasát, nem durván. Egyszerűen eleresztette, mintha az imént csak megölelte volna. Tett pár lépést és az időközben közelebb ért herceg kérésére a páros felé fordult. -Kyoko vagyok. A herceg kért meg, hogy... -Igen, már rájöttem!-szakította félbe Mikasa, meglehetősen bosszús hangon.-Miért volt szükség erre? Elég lett volna kérned... Hiroyasu válaszra nyitotta a száját, de Kyoko egyszerűen leintette őt. Mikasa felvonta a szemöldökét. Azért egy herceget nem szokás csak úgy leinteni. Olyan van, hogy egy herceg jóban van egy alattvalójával, de ennyire ezért nem. Ez igen nagy tiszteletlenség. Ő igen jó viszonyban volt Marisaval, mégsem tett ilyet a lány soha. Pedig Mikasa elnézte volna. -Hiro, majd én. A helyzet az, hogy a bátyád arra volt kíváncsi, egy valódi, veszélyes helyzetben miként reagálsz, mennyire vagy képes megvédeni magad. Az nem igazán lett volna hiteles, ha vele együtt idejövök és azt mondom, hogy 'Most úgy fogok tenni, mintha meg akarnálak ölni, te meg próbáld megvédeni magad.', érted? Azt kellett hidd, hogy tényleg így van. Persze az életed egy pillanatra sem volt veszélyben és a sérüléseidet sem terveztem egyszerű zúzódásoknál komolyabbra. -Jó, és hol a társad?-kérdezte Mikasa, körbe nézve. De nem látott senkit, sem pedig jelenlétet sem érzett többet, igaz, annyira egyébként sem, de ha koncentrál, szokta érezni a közeli élőlényeket. -Társam?-értetlenkedett a neko. -Aki segített, mikor Alia megérkezett. -Ja, értem már. Nem, nincs társam. A kardot én irányítom.-mondta és kicsit eljátszott a fegyverrel, bemutatva, hogy nem hazudik, végül a fegyver vízszintesen mögé repült, ő pedig ráült.-Látod? -Hagyjuk! Ez...ez akkor is aljas húzás volt...-mondta Mikasa a dühével küzdve.
|
|
|
Adumar
Apr 3, 2016 19:55:03 GMT 1
Post by Enz on Apr 3, 2016 19:55:03 GMT 1
Alia csendben hallgatta végig a magyarázatot, és közben fél szemmel Hiroyasu herceget figyelte. Volt valami megmagyarázhatatlanul furcsa ebben az alakban, és ha megpróbálta szándékait vagy érzéseit kitapogatni, szinte semmire sem jutott. Ezt már tapasztalta a többi nagainál is: társadalmuk zártsága és szigorú neveltetésük miatt erős falakat húztak az elméjük köré, de teljesen elzárni annak tartalmát általában nem tudták. Hiroyasu egyike volt a kivételeknek, és ez kissé bosszantotta Aliát. A herceg viselkedése sokszor alkalmat adott a bizalmatlanságra, de megerősítést - vagy éppen cáfolatot - nem tudott szerezni feltételezéseire, így bizonytalanságban kellett tovább folytatnia a munkát. - Aljas világban élünk, Mikasa - szólalt meg a herceg, komoly hangon magyarázva. - Fel kell készülnöd arra, ami rád várhat a jövőben. - Azt hittem meg fogok halni! - felelte a lány, a dühtől kissé remegő hangon. Alia mellé lépett, és kezét gyengéden a vállára helyezte, mire a lány hirtelen mozdulattal rántotta az irányába a fejét. Szinte mintha attól félt volna, hogy újabb orgyilkos érkezik. - Aki fegyvert fog, annak fel kell készülnie rá, hogy mások fegyvere oltsa ki az életét - magyarázta nyugodt hangon. - Erre készít fel minket a Kódex is, ami szerint nincs halál, csak az Erő. - Igaza van a jedinek - értett egyet a herceg. - Én nem félek a haláltól, ha nem egy buta teszt kedvéért kerül rá sor! - Túlreagálod a dolgot, húgom - húzódott aprócska mosoly egyik szája szélére a hercegnek. - Készenlétben álltunk, hogy közbelépjünk ha eldurvulnak a dolgok. - Mielőtt vagy miután átvágta a torkom? - kérdezte Mikasa, és összefonta a kezét a mellkasa előtt, dühös pillantásokat lövellve mind bátjya, mind a rejtélyes neko felé. - Minden ellenőrzés alatt állt. Igaz? - fordult enyhén hátra Hiroyasu, mire az eddig rejtve lévő Tresna előre lépett. Ő minden bizonnyal a terem harmadik bejárata előtt várakozott. - Így igaz, felség - bólintott, hangja pedig a szokott hűvös professzionalizmussal volt tele, de ahogy összetalálkozott a tekintete Mikasáéval, mintha kicsit sajnálkozott volna a mostani helyzet méltatlansága ellen. Erről árulkodott a még tőle is szokatlan túlzott hivatalosság. - Biztosítottuk, hogy a hercegnőnek ne essen baja. - Nyugodj meg, Mikasa - szólalt meg végül Alia, igyekezve végleg lenyugtatni a lányt. - A düh csak a harc idejére való. Most barátok között vagyunk, de nem sokáig. Ha legközelebb megtámad valaki, lehet már komolyan fogja gondolni. Jobb volt így átesni az első éles harcon. - Igazad lehet, Alia - szólalt meg rövid tétovázás után, és hangja tényleg arról árulkodott, hogy már nem haragszik annyira a történtekért. - Most magatokra hagylak edzeni - bólintott Hiroyasu. - Este szeretném, ha együtt vacsoráznánk, húgom. És persze Alia kisasszony. Hamarosan itt kell hagynotok a bolygót, így könnyen lehet, hogy ez az utolsó alkalom.
|
|
|
Adumar
Apr 3, 2016 21:14:23 GMT 1
Post by Revan on Apr 3, 2016 21:14:23 GMT 1
Mikasának igen nehéz volt féken tartania a dühét. Legszívesebben megütötte volna a bátyját, de ahogy mindenki igyekezett magyarázatot adni az egészre, egyre inkább tovaszállt a haragja és inkább kezdte magát kínosan érezni, amiért felkapta a vizet. Bár talán jogos volt. Van épp elég baja, erre még ez is. Elsőre még Aliatól is megijedt, amikor a vállára tette a kezét. -Nekem senki sem szólt, hogy nem ölhetem meg. El sem vállaltam volna.-méltatlankodott a neko viccesen.-Mármint tudod, a puding próbája az evés. Inkább elhallgatott, mikor rájött, hogy senki sem vevő a humorára. Legalábbis jelenleg biztos nem. A jedi nem haragszik, a hercegnő is megnyugodni látszik. Talán ha kifújja magát, megenyhül. Egyébként úgy hallotta, hogy kimondottan kedves, hercegnőhöz képest. Közben Tresna is befutott. Ő sem volt messze. Mindenki készenlétben állt a biztonság kedvéért. Kicsit sajnálta a hercegnőt, tényleg meg volt ijedve, látta rajta. Pedig ő volt az egyetlen, aki tényleg meghalhatott volna. Bár ő már hozzászokott. Végül mondhatni szent volt a béke. Hiroyasu elköszönt, majd távozott. -Én is megyek, van még két bérgyilkosságom uzsonna előtt. Korán is kell feküdnöm, mert hajnalban meg be kell törjek valami nemeshez. El vagyok havazva. Minden jót.-köszönt el az újabb viccelődés után.Elindult, majd még vissza pillantott.-Egyébként egész ügyes vagy, ahhoz képest, hogy nemrég kezdted. Így tovább. Az meg egy percig se keserítsen el, hogy megszorongattalak. Hiro testőrségének a tagja vagyok, nem kispályás. Na további szép napot! Valójában a bérgyilkosság nem az elsődleges szakterülete. Ami azt illeti, eléggé hátul van a listán. Vállára vette a kardját, majd ő is távozott. Mikasa hatalmasat sóhajtott, majd leült a földre. A kezében lévő kardra pillantott, majd végül letette. Felnézett Aliara, majd Tresnara. -Sajnálom, nem kellett volna így kiakadjak. Túl lassan ismerem fel mások szavaiban az ésszerűséget. Ez most is így volt, meg a múltkor is, mikor Alia szavai ébresztették rá, hogy az önsajnálattal tulajdonképpen semmire sem jut. Ha tenni akar a népéért, azt magával kell elkezdje. -Különös volt. Harcos nekot egyébként sem láttam még, de az a kard, nagyon fura. Ilyenről sosem hallottam még. Mondjuk amúgy se tudok sokat az ilyesmiről.
A kis teszt után még kicsit kiértékelték a harcot. Nem tudta igazán eldönteni, hogy a neko csak vigasztalni próbálta, vagy komolyan megdicsérte. De Alia sem kritizálta túl szigorúan. Persze felhívta a figyelmét nem egy hibára, amin javítani kell, de összességében meg volt elégedve Mikasa teljesítményével. A vacsorára Mikasa próbált valami nem túl csicsás, mégis vacsorához illő ruhát választani. De inkább csak a bátyja miatt volt. Az utóbbi időben abban evett, ami épp rajta volt. Nem egyszer az edzőtéren, nyakig koszosan. Ami legelőször feltűnt neki érkezéskor, hogy a neko is velük vacsorázik. -Ó hé! Gyere, ülj mellém! Gyorsan, mert Tresna megelőz!-invitálta maga mellé Mikasát azonnal. Mikasa sóhajtott, amolyan 'miért pont én?' stílusban. De vonakodott, vagy inkább kérette magát. -Ne félj, nem próbállak megölni.-biztatta direkt nem túl meggyőzően. A hercegnő végül úgy döntött, ad neki egy második esélyt. Talán másodjára jobban alakulnak a dolgok. Így leült az asztalfőre a neko mellé. Vele szembe majd a bátyja ül úgyis. -Tessék, ezt neked csináltam a két délutáni gyilkosság között.-utalt a távozásakor mondottakra és egy süteményt rakott Mikasa elé, amin a 'Bocs, hogy meg akartalak ölni' felirat állt. Mellette egy mosolygó neko arc.-Vicc volt, nem öltem meg senkit.-ismerte be a végén, végre őszintének hatva. -Öhm...köszönöm.-bökte ki kis tétovázás után Mikasa. Elég különös humora van a lánynak, gondolta magában.-Majd desszertnek megeszem.-tette hozzá, mire a másik csak elégedetten mosolygott.
|
|
|
Adumar
Apr 6, 2016 12:13:29 GMT 1
Post by Enz on Apr 6, 2016 12:13:29 GMT 1
Alia a kis közjáték után igyekezett jó mesterhez illően kíméletlenül, ám mégse kioktatóan rámutatni a lány hibáira, amiket a harc során elkövetett. Nem értett egyet a Hiroyasu alkalmazta módszerrel, de abból a szempontból mindenképp jó volt, hogy a lányt a jövőben bizonyosan kevésbé érik majd meglepetések. Mikor végeztek az edzéssel, a jedi visszatért a szobájába és szembesülnie kellett egy igen komoly kihívással: nem volt mit felvennie az esti vacsorára. Ez nem csak afféle nőiesen túlzó kijelentés volt, elvégre mindössze egyetlen egy ruhával érkezett meg a nagaiokhoz, akik ugyan adtak neki újabbakat, egyik sem komolyabb alkalmakra készült. Végül jobb ötlet híján Tresnát kereste meg az ügyben, mivel Mikasát nem akarta ilyen apróságokkal traktálni most. A chiss a tőle szokott komolysággal hallgatta meg, majd a szokásosnál sokkal segítőkészebbnek bizonyulva sietve kerített neki egy ünnepiesebb jellegű ruhát. Alia egészen furcsának találta a viselkedését, mintha valamiféle bűntudatot érzett volna a korábban történtek során tapasztalható passzivitása miatt. Erre nem szólt semmit, hiszen tudta, hogy a chissnek először magában kell ezeket a kérdéseket rendeznie.
Mikor megérkeztek, Alia meglepődve vette észre, hogy korábbi támadójuk is az asztalnál ül, és széles mosollyal várja őket, míg Hiroyasu az asztalfőnél foglalt helyett. - Jedi kisasszony, üljön ide - mutatott a hozzá legközelebb lévő székre, Alia pedig bólintott, majd helyet foglalt. A tőle jobbra lévő utolsó üres széket Tresna foglalta el. A chiss még mindig úgy tűnt, mintha gondolatban nagyon távol lenne tőlük. A herceg azonban igen érdeklődő volt, különösen az ő irányába. Egyszerűen lehet valami bennem, ami felkelti a diktátorok érdeklődését, gondolta fanyarul, ahogy eszébe jutott Serenno elnöke, Keller. De valahogy mindig soknak találta a 15-20 éves korkülönbséget. Rövid beszélgetést követően Hiroyasu megköszörülte a torkát, mire csend lett. - Drága testvérem - kezdett bele, Mikasa felé fordulva. - Bár fájdalmas ezt mondanom, hamarosan el kell válnunk egymástól. A jelenlétetek titkossága már kezd veszélybe kerülni. Mindent megteszek az érdeketekbe, de amint elértek új búvóhelyetekre, már csak magatokra számíthattok. Szóval ezért került sor most a próbára, gondolta magában Alia. A herceg látni akarta, Mikasa készen áll-e arra, hogy megvédje magát, ha esetleg ő vagy Tresna nem tud rögtön a segítségére sietni. - És hová megyünk, bátyám? - kérdezett először Mikasa, aki úgy tűnik már nem haragudott túlságosan a korábbi támadás kitervelése miatt. - A Konföderáció másik, távolabbi bolygójára. Selvaris a neve - magyarázta. Aliának halványan rémlett a bolygó neve. - Egy menekültek számára kijelölt bolygó volt a vong háború során, igaz? - kérdezte. - Pontosan - bólintott a herceg, akinek láthatóan tetszett, hogy képben van. - Nemrég fogadták el a csatlakozási kérelmüket. Elég félreeső bolygó, senki nem fog gyanakodni. - Valamit elfelejtettél, Hiro - szólt rá játékosan neko, mire a herceg olyan arcot vágott, mintha eszébe jutott volna a dolog. - Ó igen, persze. Kyoko is veletek tart. - Tessék? - kérdezte meglepődötten Mikasa, és úgy tűnt mintha nem hinne a fülének. - Úgy bizony, nya! - döntötte félre picit a fejét, arcán széles vigyorral. - Nos, amíg nem próbálsz senkit megölni... - szólalt meg Alia faarccal. - ...addig üdv a csapatban. - Inkább nektek üdv az én csapatomban! - Nos, miután ezt megbeszéltük, szerintem ideje tálalni az első fogást - szólt közbe Hiroyasu, mielőtt ez az értelmetlen kérdés vitává eszkalálódott volna.
A neko két kézzel kapaszkodott Hiroyasu hátába, miközben ő ütemesen mozgott felette. Nagyobb testével könnyedén dominálni tudta a lányt, de az ő mozgékonysága sok helyzetben igazán jól jött. Mikor érezte, hogy a hátából vér serken ki a neko éles karmai miatt, mindkét kezével hirtelen a lány felkarjára kapott, és kezeit lefejtette magáról, mintegy mozdulatlanságra kárhoztatva a lányt. - Na ez hogy tetszik? - kérdezte tőle provokálóan. A lány szótlanul csavarta rá macskafarkát a torkára, és ahogy a herceg egyik kezét felemelte, az ő keze máris kicsúszott a szorításából, és egy jó nagy pofont adott a hercegnek. - Nya és ez? - kérdezett vissza, majd testével kizökkentette az egyensúlyából a férfit és egy pillanat múlva máris szó szerint nyeregbe került. Arcán elégedett, gonosz kis mosoly jelent meg. Hiroyasu imádta, amikor így látta a lányt. Korábban is voltak neko szeretői - fiúk és lányok vegyesen -, de egyikükkel sem volt ilyen jó a szex. - Tudod, hogy itt helyeben megfojthatnálak - mondta neki, arra utalva, hogy csak azért irányítható a lány, mert ő megengedte. - Olyan bátran eldobod a büszkeséged - felelte a lány, miközben lassan mozogni kezdett rajta. - Mégis úgy teszel, mintha számítana neked bármit - Nagyon jó, ne hagyd abba - sóhajtott fel a herceg, mire a neko incselkedve mégis megállt. - Különösen ha az öcsédről van szó, nemde? - kérdezte gonoszul, hiszen tudta, hogy mi az, ami a legjobban fel tudja dühíteni őt. - Tőle bármilyen megaláztatást elviselsz. Talán még élvezed is? Hiroyasu dühösen emelkedett fel, megragadta a neko fejét, majd a testét maga alá gyűrve a földhöz préselte. - Megmutatom én neked milyen az igazi megalázás! - mondta a dühtől lihegve és egy nagyot lökött rajta. Izzadt testeik szinte összetapadtak, miközben a férfi egy cseppet sem engedett a szorításból.
Mikor végeztek, Hiroyasu elernyedten feküdt az ágyban. Kyoko mindig jól ki tudta fárasztani, talán a legjobban a szeretői közül. Szemben az öccsével, akit láthatóan kevéssé érdekeltek a testi kapcsolatok, ő mindig igyekezett kiélvezni a pozíciója adta lehetőségeket. Puyí persze mindig is igen különc volt, már apjuk életében is. - Min gondolkozol? - kérdezte a neko, aki a mellkasán pihent, és most két szemével rá nézett. - Hogy szívesen lennél itt a vörös hajú emberlánnyal is? - Valóban csinos lány - felelte a herceg szűkszavúan. - Csak nem kölcsönös a vonzalom, nyahaha - kuncogott a neko. Máskor ezt kihívásnak vette volna egy újabb menetre, de most nem érzett magában elég erőt hozzá. - És az ezüst hajú fiú? Csak a vak nem látja, hogy akarod! - Ichiwa? - kérdezett vissza. A Date-ház leszármazottja csakugyan igen helyes és jóképű volt. - Talán majd egyszer. - Ellustulsz. Régebben tucatnyi más szeretőd is volt. Tunya és kövér leszel, akkor pedig már nekem se fogsz kelleni - jelentette ki játékosan a lány. - Még akkor se, ha én leszek a császár? - kérdezett vissza, mire a neko meglepetten pislogott rá. - Tudod, hogy miért küldelek velük. - Valamelyiknek el kell vágni a torkát? - Egyszer elképzelhető, hogy sor kerül rá. De egyelőre csak figyelned kell, a bizalmukba férkőzni. Tresnában nem bízok, túlságosan kötődik a húgomhoz.
|
|
|
Adumar
Apr 6, 2016 16:19:46 GMT 1
Post by Revan on Apr 6, 2016 16:19:46 GMT 1
Mielőtt elkezdték volna a vacsorát, Hiroyasu röviden elmondta, hogy hamarosan elválnak egymástól. Pontosabban Mikasa és a többiek fognak elmenni egy olyan helyre, ahol jóval kisebb az esélye annak, hogy bárki is felismerné. Ami azonban leginkább meglepte őt, hogy a nekot is velük küldi. De még mielőtt bármi komoly vita alakulhatott volna a dologból, Hiroyasu már hozatta is az első fogást. Ez jó ötletnek bizonyult. Mikasa bár próbált egyre jobban elszokni a flancos ételektől. Úgy gondolta, hogy utoljára még kiélvezi ezen részét a származásának. Az étel fenséges volt, ahogy az elvárható. A végén pedig valóban megkóstolta a süteményt. De nem csak ő, hanem a többiek is, akik kértek belőle. Úgy volt illendő, hogy megossza másokkal is.
A vacsora után Mikasa Tresnával együtt visszatért a szállásukra. Alia a sajátjába. A hercegnő igyekezett leplezni az izgatottságát. Kicsit félt itt hagyni ezt a helyet, ám belátta ő is, hogy a biztonság az első. Az első dolga az volt, hogy összeszedte azokat a holmikat, amiket magával akar vinni. Az elmúlt hetekben sikerült szerezni pár megfelelő öltözetet. Csak be kellett őket csomagolni. De ez még ráért, most más dolog foglalkoztatta. Selvaris. Alia azt tanította neki, hogy sose menjen sehova felkészületlenül. Ha olyan bolygót látogat, ahol még nem járt, akkor érdemes némi információt begyűjteni róla, hogy legyen róla némi elképzelése, mire kell számítson. Így is tett. Egyrészt a tanultak, másrészt a kíváncsisága miatt. -Milyen lehet vajon Selvaris? Te jártál már ott, Tresna? Válasz nem jött, pedig Tresna ott volt vele a szobában. Most mégis szótlan volt és nem válaszolt. Elmerülni látszott a gondolataiban. Mikasa félbehagyta a kutakodást és odalépett a lányhoz, vállára téve a kezét szólította meg. -Tresna! Minden rendben? Valami baj van?-érdeklődött kedvesen.
Az együttlét után Kyoko Hiroyasu mellkasán pihent és közben beszélgettek. Egyik mutatóujjával játékosan rajzolgatott a herceg mellkasára. Szóba került a jedi lány, na meg egy jóképű nemes fiú. A nekot nem zavarta, hogy a herceg ilyenekben gondolkodik. Nem a párja volt, hanem a szeretője. Ráadásul titokban. De neki ez tökéletesen megfelelt. Megvolt a maga kis szabadsága. Közben elvégzett mindenfélét Hironak. -A húgod bizalmát nem lesz nehéz elnyerni. Már most sem haragszik a délutáni miatt. Naív és ártatlan. Fogalma sincs, miként működik a világ. A másik kettő komolyabb kihívás lesz. Ami pedig a kötődést illeti, ha kölcsönös, az még hasznos is lehet a későbbiekben. Felmászott a férfira és karjaival a mellkasán támaszkodva nézett le az arcára. Próbálta kifürkészni a gondolatait. Ez persze nem ment, de ez nem tántorította el a próbálkozástól. -Mégis...a legkockázatosabb tényező a húgod. Most még tapasztalat és tudás híján van, de ez változni fog. Meglehet, hogy egy kritikus ponton kicsúszik a kezedből az irányítása és mindent tönkretesz...Persze, megfelelő terelgetéssel megelőzhető a baj, de az esély mindig megvan...Képes lennél rá?
|
|
|
Adumar
Apr 12, 2016 9:02:31 GMT 1
Post by Enz on Apr 12, 2016 9:02:31 GMT 1
Tresnától szokatlan volt, hogy nem reagál a kérdésekre és ennyire visszahúzódik minden elől. Bár nem volt egy túl közlékeny alkat, ennyire még sosem vonta ki magát a beszélgetésekből. Mikasa második kérdésére úgy kapta fel a fejét, mintha az előbb elbóbiskolt volna és most egy csapat orgyilkos ébresztette volna fel. Idegesen igazított ki egy gyűrődés a ruháján miközben válaszolt. - Selvaris, persze, már utána néztem. Máskülönben hogyan tudnálak megvédeni? - válaszolta kicsit csapongva, majd nyomatékosan hozzátette. - Elvégre ez a feladatom. - A délutáni miatt emészted magad? A bátyám parancsa volt, nem haragszom - mosolygott rá kedvesen a chiss testőrére, hátha attól megnyugszik. Tresna azonban meglepetésére enyhén megrázta a fejét. Mikasa próbált bátorítólag nézni rá, hátha elmondja, ami nyomja a szívét. Pár pillanatnyi habozás után végül is megszólalt. - Csak eszembe jutott egy rossz emlék - felelte csendesen, hangjába azonban mégis mintha egy kis érzelem vegyült volna. - Kudarcot vallottam, és... elveszítettem valami fontosat. De... A mondatot láthatóan már nem tudta befejezni, egyszerűen nem találta a megfelelő szavakat. Mikasa egészen közel lépett a lányhoz, majd az arcára helyezte az egyik kezét, és gyyengéden megszólalt. - Neked köszönhetem az életem. Mindenki hibázhat az életében. Én bízom benned - mondta neki, és közben Tresna saját tenyerét ráfogta az övére, és lehunyta a szemeit. Vörös szemgolyó most eltűntek a kék pupillák mögött, és Mikasának úgy tűnt, hogy a lány végre kezd megnyugodni. Azonban arra nem számított, amire a következő pillanatban került sor. Tresna szabad kezével hirtelen megragadta a derekát, és a közeli ágyra döntötte a súlyt, majd feje alig pár centiméterre állt meg az övétől. A lány teste szinte hozzárpéselődött az övéhez, tekintetük pedig mélyen találkozott. Mikasának még szokatlan volt a helyzet, legfeljebb álmodozásai során gondolt olyasmire, hogy valaki erős karjaiban nyugszik, de arra végképp nem, hogy ez egy chiss nő lesz, aki ráadásul a testőre is. Még soha nem csókolózott, valami pedig azt súgta, hogy most ez fog következni, így megpróbálta száját úgy tartani, ami alkalmassá teszi ezt a műveletet. A csók azonban elmaradt. Tresna ismét olyannak tűnt, mint aki egy rossz álomból ébredt fel, és sietve fonódott ki az ölelésből. Minta feszélyezné ez a mostani helyzet, ugyanakkor abban is biztos volt, hogy a lánynak nem vele van baja. Ahogy elszakadtak testeik egymástól, Tresna hátrébb lépett egyet. - Sajnálom - mondta kínosan. - Én... nem így terveztem. Azzal megfordult, és megpróbált elsietni, egy lépés után utolérte Mikasa, aki megragadta a lány kezét. Tresna nem próbált erőszakoskodni, hogy kiszabaduljon, ehelyett hátrafordult. Mikasa ebben a pillanatban hozzá lépett, és ajkát az ő ajkához nyomta. Ugyan nem tudta mit tegyen, mégis neki kellett kezdeményeznie, és szerencsére Tresna innentől átvette a dolgot, és irányította őt. Egy hosszú csókot váltottak, és Tresna nyelve mohón csusszant át az ő szájába, miközben a lány ismét átkarolta, és gyengéden derekát simogatta. Mikasa még sosem érzett hasonlót, és azt kívánta bárcsak sosem érne véget ez a csók. Élete első csókja. Mikor aztán pillanatokkal vagy talán napokkal később szétváltak, hosszasan néztek még egymás szemébe. - Amiért megmentettél - közölte Mikasa a csók okát, és most először mintha Tresna arcán is egy aprócska, alig észrevehető mosoly jelent volna meg. - Köszönöm - felelte halkan, szinte suttogva. Mikasa az ágy felé húzta, amire mind a ketten ledőltek. Fogalma sem volt, most mi következik, ezért szorosan Tresnához bújt, akinek izmos teste megnyugvással töltötte el. Sokáig figyelte Tresna arcát, majd lassan elnyomta az álom.
Egy hadihajó hídja. A kezelőpanelek némelyike szikrázott vagy lángolt a sérülésektől. Mikasa meglepetten pillantott körbe, mégis úgy érezte mintha teljesen természetes lenne a jelenség. Valamiért tudta, hogy itt a helye, és ahogy a kezében lévő fénykarda pillantott, biztonság töltötte el. Amíg nála volt a fegyvere, meg tudta védeni magát és azokat, akiket szeret. Lábai ösztönösen megindultak előre, és ahogy közeledett a híd elejéhez, úgy lett figyelmes két alakra, akik közül az egyik térdelt. Néhány méter múlva már jól ki tudta venni kik azok, és azonnal kapkodni kezdte a lábát. Meg kellett akadályoznia azt, ami történni fog. Végtelenül hosszú időnek tűnt, míg odaért, és sokáig az volt az érzése, hogy az alakok egyre távolodnak ahogy közeledik. Ahogy megállt előttük, a köpenyes alak felé fordult, és levetette csuklyáját. Bátyja, a sith nagyúr állt ott, szeme vöröslött a dühtől és gyűlölettől, arcára pedig gonosz mosoly húzódott. - Hát itt vagy, húgom - hangsúlyozta ki az utolsó szót gúnyosan. - Épp időben érkeztél. A földön térdelő, sérült Tresna felpillantott rá, tekintetük pedig ismét találkozott. A lány szájából vékony vércsík szivárgott. - Boldog vagyok, hogy ismerhettelek - mondta, és keserédes mosollyal nézett rá. A következő pillanatban egy vörös penge felülről belezúgott a nyakánál a törzsébe, azonnal végezve vele. Tresna vörös szemei élettelenné váltak. - Ne, csak ezt ne! - kiáltott fel Mikasa fájdalmasan, és egy aprócska könycsepp végigcsorgott az arcán. Fegyverét támadóállásba helyezte. - Ezért megöllek! Mikasa riadtan ébredt fel, és felugrott az ágyából. Ahogy látta, már reggel volt odakint, és legnagyobb meglepetésére Tresna már sehol sem volt. Vajon tényleg baja esett? Olyan valóságos volt az álom. De talán mégiscsak egy álom volt? Vagy több annál? Kétségek közepette kászálódott ki az ágyból, hogy lemossa magáról az éjszaka izzadtságát.
Hiroyasu kommentár nélkül hallgatta a neko fejtegetését, és úgy tűnt ő maga is hasonlóképp gondolja a dolgokat. Mikor aztán a lány kérdezett tőle, pár pillanatra gondolkodóba esett, de aligha új dolgokat fogalmazott meg, inkább csak a konklúzióit próbálta összefoglalni. - Aki uralkodni akar, annak készen kell állnia arra, hogy mindent és mindenkit elpusztítson - felelte néhány pillanat múlva. - A hatalom kegyetlensége ezt kívánja meg. Öcsém ezt sokáig nem értette meg. - Úgy hangzik, mintha egészen tetszene neked az új Puyí - incselkedett vele a lány játékosan. De amit mondott, korántsem volt butaság. Puyí végre megértette a világ működését: ölni vagy elpusztulni, a nagyobb hal megeszi a kisebbet. - A trón jogszerűen engem illet - felelte végül, szokatlanul komolyan. - Hiszen te magad mondtál le róla, mikor kiderült apád végrendelete - emlékeztette a neko a történésekre. Csakugyan, Hiroyasu még az érdekében fellázadó egyik nagy udvari nemeshez sem csatlakozott, ami kétségkívül megóvta attól, hogy a rövid életű palotaforradalom következményeként száműzzék. - A hatalom érdekében néha le kell mondani a külsőségekről - felelte, mire a neko érdeklődve fordította kicsit oldalra a fejét. - Érdekes dolgokat mondasz. Ezt szeretem igazán benned - felelte a neko, és Hiroyasu nem tudta eldönteni, hogy komolyan mondja vagy pedig ismételten csak cukkolja. - Túl sokat beszélsz ma este - felelte neki, és kezével lefelé kezdte tolni a lányt, aki rögtön megértette a célzást, és úgy helyezkedett el, hogy más módjon tudjon örömet okozni a hercegnek, aki elégedetten felsóhajtott. - Látod, tudsz te jobb helyet is találni a nyelvednek. Másnap reggel szokatlan ébredésben volt része: egyik tisztje sietett be a szobájába, és kemény csizmájának kopogására Hiroyasu szemei felpattantak. Kyoko mellkasán hortyogott, őt most egy tubrólézer üteg sem ébreztette volna fel. Egy halkan osonó bérgyilkos azonban annál inkább. Elvégre aki hangosan berobog egy helyre, aligha jelenthet bármiféle veszélyt. - Mi az? - kérdezte kissé ingerülten. - Megmondtam, hogy ne zavarjanak! A tisztet láthatóan kicsit feszélyezte az, hogy felettese meztelenül fekszik egy nekoval az ágyban, ugyanakkor mindent megtette, hogy ezt ne mutassa ki. Ehelyette apró köhintéssel ütötte el a dolgot. - Felség, váratlan látogatók érkeztek. - Adjanak nekik kávét vagy tudom is én - legyintett a herceg, akit nem különösebben érdekeltek a kisebb népek követei, akik mostanában megkeresték a Konföderációt a csatlakozás reményében - vagy inkább annak reményében, hogy azelőtt csatlakozhatnak, mielőtt a nagai flották kényszerítik erre őket. - Uram, a vendég magas rangú személy a Chiss Unióból. Őfelsége egyik bizalmasa - közölte, mire Hiroyasu arréb tolta Kyokot, majd felpattant az ágyból. - Azonnal értesítsék a különleges vendégeimet! Távozniuk kell. A vendég fogadását pedig készítsék elő! Személyesen találkozom vele.
|
|
|
Adumar
Apr 12, 2016 10:35:29 GMT 1
Post by Revan on Apr 12, 2016 10:35:29 GMT 1
Tresna nem volt túl közlékeny, még a megszokotthoz képest sem. Aztán másodjára csak sikerült némi választ kicsikarni belőle, bár ettől Mikasa nem lett okosabb. Csak újabb kérdéseket vetett fel benne. De ha a chiss lányt ennyire megviseli az emlékezés, akkor nem kellene nagyon faggatnia. Sokkal inkább éreztetni akarta vele, hogy itt van vele és minden rendben van. Eddig Tresna vigyázott rá, most neki kell vigaszt nyújtania a másiknak. Hogy mit miért tett, azt nem tudta. Egyfajta ösztön vezérelte. Hallgatott rá és pillanatokkal később már az ágyon feküdtek, készülve élete első csókjára, ám Tresna menekülőre próbálta fogni a dolgot. de ő nem engedte. Ha valamit megtanult az elmúlt hetekben az az, hogy nem szabad elfutni. Sem a veszély, sem önmaguk elől. Végül hosszan megcsókolta a lányt. Sosem hitte, hogy az első csókját egy másik nőnek adja majd. De jobban belegondolva, inkább hálából bárkinek, mint kényszerből olyasvalakinek, aki felé a legapróbb érzelmet sem képes táplálni. A végtelenül hosszúnak tűnő pillanat után egy aprócska mosolyt fedezett fel Tresnától. Örült, hogy boldoggá tette az előbbi. Ami azt illeti, őt is. Végül ledőltek az ágyra és még hosszan figyelték egymást. Végül Mikasát elnyomta az álom Tresna karjaiban.
Álmában sok olyan dolgot látott, amit nem szeretett volna. Fájdalmas, szörnyű dolgokat. Végül felriadt és kiugrott az ágyból. Kezében egy hajkefét szorongatva. Mikor realizálódott benne, hogy csak álmodta, amit látott, leült az ágyra és kezeibe temette az arcát. Már megint egy álom. Ami vélhetőleg olyan, mint amit Csillán látott. Egy jövő, ami megtörténhet. A legrosszabb ezekben az álmokban az volt, hogy nem tudta, mi vezethet hozzájuk és mivel kerülheti ki őket. Az elmúlt hetekben többször is látott hasonlókat. Egyszer tovább álmodta a legelsőt. Nem volt épp vidám látvány a galaxis leigázása, sem mások halálra kínzása. Egy másik álma egy távolabbi jövőt mutatott. Járta a galaxist, mint mester, mellette egy tanítvány, aki felnézett rá és itta minden szavát. Megint egy másikban egyszerű életet élt, egy kis településen. Egy aprócska házban, picinyke kerttel. Épp a frissen mosott ruhákat akasztotta a szárítókötélre. Körülötte gyerekek szaladgáltak. Szép volt, nagyon szép. Egyszerű élet, amire mindig is vágyott. De álmodott többször harcról is. Csatákban harcolt, ahol vele volt Alia, Tresna, de még Kyoko is. De olyan szövetségeseket is látott, akiket még soha. Twi'leket még csak könyvekben és pár festményen látott. Élőben soha. Álmában mindjárt kettő is harcolt az oldalán, egy fiatalabb, zöld bőrű lány és egy másik, valamivel idősebb, kék bőrű, akivel kapcsolatban valamiért azt érezte, hogy körülbelül annyira lehet általában komolyan venni, mint a nekot, aki egyszer rátámadt. Felkelt végül és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon. Leszokott a reggeli zuhanyról, de most nagyon leizzadt a rémálmai miatt. Azon töprengett, hogyan tudná vajon megszüntetni őket? Talán mondani akarnak valamit ezek az álmok? Mindegyik valóságos, mégsem történt még meg. Úgy döntött, megvárja, hogy mi lesz, inkább nem kószál el semerre. A fürdés után csak felöltözött és pihent.
Kyoko még egy ideig beszélgetett Hiroyasuval. Aztán a herceg egy idő után megunta a fecsegését, még ha nem is mondott butaságokat. Így arra ösztönözte a nekot, hogy a száját valami másra használja inkább, ha annyira nem bír vele. Így is lett. Folytatódott az esti szórakozás. Később pedig a herceg karjaiban aludta az igazak álmát. Másnap léptek zajára ébredt. Nem sima cipőkopogásra. Ez a valaki rohant és nem csinált ügyet belőle, kit zavar vele. Sürgős volt a dolga. Más körülmények között azt gondolta volna, az illemhelyre igyekszik valaki, de a herceget csak nem zavarná meg ennyire. Nem kelt fel, próbált még pihenni. Nincs is kellemesebb egy neko számára, mint egy jó meleg ágyban lustálkodni. De aztán végighallgatta a tiszt és Hiroyasu közti rövid szóváltást és tisztává vált számára, hogy ő sem szundíthat tovább. Amint a tiszt elviharzott, ő is felkelt az ágyból. -Akkor ennyit a reggeli mókáról. A bátyád csatlósai értenek a pocsék időzítéshez.-mondta, miközben kinyújtózkodott. Rutinosan magára kapta a ruháit és a fegyverét is kivette az ágy alól. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Mindig kéznél van. -Megyek és hozzálátok az előkészületekhez, hogy minél előbb elhúzhassunk.-mondta vidáman, majd rácsapott a herceg hátsójára és kuncogva elviharzott ő is.
|
|
|
Adumar
Apr 26, 2016 12:22:09 GMT 1
Post by Enz on Apr 26, 2016 12:22:09 GMT 1
- Határozottan kellemetlen - értett egyet Hiroyasu, aki jobb szerette az ilyen reggeleket egy kis hancúrozással vagy pocsékabb éjszakák után egy jó erős teával kezdeni. Úgy tűnik, ez most elmarad és helyette bájologhat Puyí valamelyik talpnyalójának. Felettébb kellemetlen fordulat. Nem kapkodva, mégis tempósan öltözködni kezdett, mikor a neko egy pacsit adott a fenekére és elsietett. Szemével követte még a lány, majd tekintete összetalálkozott a tisztével, aki önkéntelenül is feszengni kezdett. Hiroyasu arcára egy komisz mosoly ült ki: imádta a beosztottjait zavarba hozni. Tovább folytatta az öltözködést, majd amikor ingje is rajta volt, újra a katonára pillantott és úgy tett, mintha csak most vette volna észre, hogy itt felejtette. - Maga még itt van? - kérdezte tőle, mire az sietve összevágta a bokáját. - Bocsánat, felség - hajolt meg enyhén, majd sarkon fordult és ő is elsietett, Hiroyasu pedig felhúzta a nadrágját is, végül pedig a császári ház címerével díszített katonai zubbonyát vette fel, majd admirálisi kardját kötötte a derekára. Mielőtt elindult volna, egy pillanatra megállt a tükör előtt és elégedetten mérte végig magát. - Jóképű felség, mint mindig - dicsérte meg magát hangosan, ha már senki nem volt a teremben, aki megtette volna ezt számára. Hiába, nem hagyhatja, hogy még jobban elrontsák a reggelét. Egy herceg még vészhelyzet esetén se viselkedjen közönségesen, ugyebár. Miután kigyönyörködte magát, kilépett a lakosztálya ajtaján, és kezébe vette a kommunikátorát. Ideje volt méltó fogadást szerveznie, elvégre hallotta mi történt Ashikagával és ő maga nem akart ilyen sorsra jutni. Elvégre őt sokkal nehezebb lenne pótolni.
Mikasának nem jutott túl sok pihenésre lehetősége, ugyanis alighogy felöltözött, hirtelen zöldre váltott az ajtónyitó kapcsolója, a fémszerkezet pedig halk szisszenéssel húzódott félre. Az ajtóban Tresna jelent meg, de mielőtt bármit mondhatott volna, belépett utána Alia is. A chiss nőn nem látszott, hogy a tegnapi után bármennyire is megváltozott volna. - Indulnunk kell, Asami - szólította új nevén, ez pedig már önmagában is jelzésértékű volt a lány számára. Mikasa sietve állt fel a helyéről, és előbb a chissre, majd a jedire pillantott, és mindkettejük arcáról azt tudta leolvasni, hogy valami váratlan történt. - Problémánk van? - kérdezte némi aggodalommal a hangjában. - Váratlan vendégek - bólintott Tresna. - A bátyám emberei? - érkezett tőle a következő kérdés, mintegy logikus folytatásaként az előzőnek. - Jobb lenne, ha nem derítenénk ki - jegyezte meg Alia, és Mikasa vette a lapot, egyetlen apró bólintással jelezve. A ruháit és más dolgait amúgy is összekészítette már az utazásra, és elvileg a hajóra is bepakoltak mindent, így csak nekik kellett odaérniük. Mindhárman kiléptek a lakosztályból, és szapora léptekkel indultak meg a hangár felé, ahol hajójuk remélhetőleg várta őket. Ahogy haladtak, Mikasa tarkóját mintha egy jeges kéz érintette volna meg, de ezzel mit sem törődve tovább sietett.
A Chiss Unió jelképét az oldalán viselő sikló két chiss TIE vadász által közrefogva dokkolt az adumari palota főhangárjában. A nem várt látogatás miatt sietve összeszedett nagai és konföderációs katonák áltak kettős sort a magas rangú vendég számára. Gregort pedig az a megtiszteltetés érte, hogy személyesen ő hajbókkolhatott a Tanács egyik legbefolyásosabb tagjának. Persze léteztek ettől sokkal rosszabb munkák is, például piti csempészek üldözése a határvidéken. Ahogy lenyílt a hajó rámpája, egy csapat chiss fegyveres sietett le rajta, akik kissé talán túlságosan is harci felszerelésben voltak egy baráti látogatáshoz. Ők a saját sorfaluk előtt rendeződtek alakzatba, és csak utána érkezett a rámpára egy egyszerű fekete ruhát és felette a chiss hadseregre jellemző, vállon átvetett övet viselő chiss. Bizonyára ő lesz a vendég, bár öltözködési tanácsokat aligha kérnék tőle, gondoltan fanyarul az adumari nemes. Ami azonban meglepte az a chiss nemes arcán lévő csúnya sérülés volt: valamiért egy jóképű, elkényeztetett ficsúrra számított, de a seb miatt szokatlanul komolynak tűnt. Már-már félelmetesnek, legalábbis olyan valaki számára, aki érez ilyesmit. Gregornak azonban több kellett ehhez annál, mint néhány parádézó kommandós. - Üdvözöljük Adumaron - közölte kevés átérzéssel miután megköszörülte kiszáradt torkát. - Hol vannak az árulók? - kérdezte tőle a chiss kertelés nélkül. Gregor elhúzta a száját, miközben járópálcáján megigazította a kezét. - Árulók mindenhol vannak - felelte a legjobb tudása szerint. - De itt különösen sok - mondta megvetően, majd egy pillanatnyi szünetet követően nyomatékosan hozzátette. - Nem bájologni jöttem. - Akkor már ketten vagyunk - motyogta az orra alatt irritált hangon Gregor. - Kérem, kövessen az államfőhöz. - Nem ő érdekel. A herceghez vigyen! - mondta parancsoló hangon, ami ugyan eléggé sértette az adumari fülét, de nem volt olyan helyzetben, hogy ezt szóvá tegye. Talán mégis jobban örült volna a jóképű ficsúrnak: azok legalább csak irritálók, de nem veszik túl komolyan saját magukat.
Ahogy a három lány befordult az egyik folyosón, már elérhető közelségbe került a hangár, és látták a távolban a hajót. Ismételten megszaporázták a lépteiket, de Mikasát valamiért nem hagyta el az a hideg érzés a tarkóján, ami úgy érezte, hogy egyre jobban szorítja. Nehezen tudott bármi másra koncentrálni, és mire észbekapott, már teljesen megállt. Alia és Tresna két lépéssel később egyszerre fordultak hátra felé. A hercegnő kissé imbolyogva állt a lábán, és a következő pillanatban az egyensúlyát is elveszítve kezdett zuhanni. A helyzetre chiss testőre reagált gyorsabban, aki odaugrott mellé és elkapta, mielőtt elterült volna. - Minden rendben? - kérdezte tőle, és szokásos profizmusa mögül most egy leheletnyi aggodalmat is ki lehetett érezni. Mielőtt azonban reagálhatott volna, a merőleges oldalfolyosóról katonák léptek elő, fegyverrel a kezükben. Chissek voltak, élükön pedig olyan valaki állt, akinek az arca ismerős volt Mikasa számára. - Hova olyan sietősen, Tresna? - kérdezte tőlük látható élvezettel. - Nagyon hiányol Adisra úr. És persze én is. - Aevna... - pillantott fel a chiss nő, és a név alapján beugrott Mikasa számára, kiről is van szó. Csillán ő volt az, aki majdnem lebuktatta őket a szökés közben. - Engedj el minket. - Különben? - Különben kénytelen leszek elverni. Igaz érik már neked egy ideje - tette hozzá, és hangjában most először lehetett indulatot érezni. Mikasa tehetetlennek érezte magát, pedig tudta, hogy küzdenie kell a kar ellen, ami lehúzza, bármi is legyen az.
|
|
|
Adumar
Apr 26, 2016 17:55:13 GMT 1
Post by Revan on Apr 26, 2016 17:55:13 GMT 1
Mikasa egész úton próbálta lerázni magáról azt a különös érzést. Sajnos nem állt módjában ennél többet foglalkozni a dologgal. Minél előbb ott kell legyenek a hajónál. Ahogy már megpillantották a hajót, egyre nehezebben tudott a mozgásra koncentrálni. Végül azt vette észre, hogy teljesen megállt egy helyben. Alia és Tresna azonnal visszafordultak felé, mire ő dőlni kezdett. Csak Tresna gyors reakciójának volt köszönhető, hogy nem a földön landolt. Szeretett volna válaszolni, de nem tehette, mert váratlan látogatók érkeztek. Egy csapat chiss, élükön azzal a nővel, akit még Csillán látott szökés közben. Legnagyobb meglepetésére viszont a nő őt mintha észre sem vette volna. Ha nem lett volna félig kábult állapotban, még örülhetett is volna ennek. Mindenesetre a fejét elfordította, mintha nem lenne magánál. Igaz, nem sok esély volt rá valószínűleg, hogy ezt a találkozót megússzák harc nélkül. Próbálta összeszedni magát, de nem ment. Az a láthatatlan kar egyszerűen erősebb volt nála. De nem adhatta fel. Lehunyta a szemét és megpróbált ráhangolódni az Erőre.
Eközben a hajón Kyoko az utolsó ellenőrzéseket végezte, majd végül beindította a hajtóműveket. Minden készen állt ahhoz, hogy elhagyhassák Adumart. Vagyis majdnem minden. Az utasai nem voltak sehol. Márpedig nincs meg az a luxusuk, hogy késlekedjenek. Ó nem, nagyon nincs. -Nya! Hol vannak már?-kezdett türelmetlenkedni. Figyelembe éve a szállás távolságát már rég meg kellett volna érkezniük. Márpedig biztos, hogy baj van, ha ennyi idő alatt nem érkeztek meg. Felpattant a pilótaülésből és fegyverét a hátára rakva lerohant a hajóról. Amint leért, a távolban mintha látta is volna akiket várt. A gond az volt, hogy nem voltak egyedül. -Remek, más nem is hiányzott, mint ezek.-morogta maga elé. Nem vonhatta magára a figyelmet. Abból még nagyobb baj lehet. Úgy kellett odajusson, hogy ne vegyék észre. A szellőzőrendszert vette célba és amint bejutott, igyekezett minél gyorsabban megközelíteni azt a pontot, ahol a lányok voltak. Szerencséje volt, ugyanis épp az elágazás után voltak. Annak a plafonján pedig volt is egy kijárat. Tökéletes hely ahhoz, hogy lesből támadjon. Már csak ki kellett várja a megfelelő pillanatot. Azt látta rögtön, hogy Mikasa nincs magánál. Annál jobb, nem lesz útban, gondolta vigyorogva.
|
|
|
Adumar
May 15, 2016 15:19:00 GMT 1
Post by Enz on May 15, 2016 15:19:00 GMT 1
A díszes faajtó két szárnya egyszerre vágódott ki, és a folyosóról magabiztos léptekkel sietett be a chiss küldött, nyomában a fegyvereseivel. A kint posztoló nagaiok tehetetlenül figyelték, ahogy egy egész kommandósegység bemasírozik a fogadás helyszínére. Ahogy a chiss megállt, rögtön észrevette a díszes egyenruhába öltözött herceget, aki az asztal túloldalán ült, és éppen unottan tanulmányozott egy dokumentumot. Pár pillanattal később pillantott fel csak, és tekintete összetalálkozott az egyszerű egyenruhát viselő, sérült arcú vendégével. Míg az ő arcára egy hamiskás mosoly ült ki, addig a chiss arca idegesen megremegett, és úgy tűnt az arcán lévő sérülés ilyenkor önálló életet él. - Csapla'disr'aeli, a Chiss Unió Tanácsának tagja - mutatkozott be, kevéssé barátságos stílusban. - Hiroyasu herceg - felelte egyszerűen neki a herceg, de végig ülve maradt. Meg kellett mutatnia ki a domináns hím itt, és erre minden apró eszközt kihasznált, így például azt, hogy az asztal másik oldalán egyáltalán nem voltak most székek. - Minek köszönhetjük a váratlan látogatást? Ha a Konföderáció által diplomáciai elismerés kérdése... - Magával van dolgom - vágott közbe türelmetlenül Adisra. A herceg pár pillanatra farkasszemet nézett a chiss-szel és látta a szemében a gyűlöletet, a pusztulni akarást. Hát ilyen alakokkal veszi körbe magát újabban a bátyám, állapította meg magában. - És a testőrségére is szükség van ehhez? - fordította végül a tekintetét a fegyveres kommandósokra. - Olyan információk jutottak a birtokomban, ami indokolttá teszi - mondta, majd kezét összefonva maga előtt a lényegre tért. - A csillai tárgyalások során a cosraiak átadtak egy eszközt az egyik delegáltnak, ami ide jutott el. - Komolyan felülne egy ilyen pletykának? - kérdezett vissza, de a chisst láthatóan nem érdekelte a magyarázata. - Továbbá okom van feltételezni, hogy itt bújkál az áruló szárnysegédem. És még valaki: Mikasa hercegnő - jelentette ki, majd dühösen tovább folytatta. - Ön pedig, herceg, tudatosan nyújtott menedéket nekik! - Nos, Adisra úr, ez mind szépen hangzik - szólalt meg Hiroyasu egy rövid hümmögést követően. - De ha itt is lenne a húgom, nem hiszem, hogy bármiféle törvénybe ütközne. - Meg sem próbálja tagadni - nézett rá megvetően, mire a herceg pimaszul mosolyogva megvonta a vállát. - Ezennel letartóztom felségárulásért! - Én is letartóztatom önt az ellenség segítésének vádjával - vágta rá félig komolyan, féli gúnyolódva a herceg. - Maga a cosraiak ügynöke. - Őfelsége, Puyí császár ügynöke vagyok, a hatamotók egyike! - förmedt rá dühösen a chiss, de a herceget aligha érdekelte a másik lelki állapota. Kortyolt egyet a kikészített kávéból, miközben nyugodtan jobb lábára helyezte a balt, és egy rövid pillanatra elégedetten szemlélte meg csizmája fényességét. Majd felpillantott, és szabad kezével megnyomott egy gombot az asztalon, végig Adisrát figyelve. - Felesleges az őröket hívni - grimaszolt Adisra, miközben előhúzta fénykardját. Hiroyasu mosolya még szélesebbé vált. A következő pillanatban hangos léptek zaját lehetett hallani, és az egy emelettel feljebb lévő karzaton hirtelen teljes testpáncélt viselő fegyveresek foglaltak pozíciót, többszörös túlerőben képviseltetve magukat. Az általuk használt lézer célmegjelölők vöröses csíkjai betöltötték a szobának a másik felét. A chiss kommandósok is sietve felemelték a fegyvereiket, a karzatot pásztázva. Eközben a plafonról ketrecek ereszkedtek alá, a herceg pedig összefont ujjakkal, az asztalra támaszkodva figyelte mindezt. Arca most szokatlanul komoly volt. - Aligha felesleges az ittlétük - jelentette ki, majd hátradőlt a székében, és összefonta a karjait. - Ubese harcosaim szavatolják a biztonságom. Illetve ezek az apró állatok, nem tudom hallott-e már róluk. - Áruló - morogta gyilkos hangon, miközben körbepillantott. - Ashikaga halála óta rájöttem, hogy mások a játékszabályok - felelte a herceg a legnagyobb nyugalommal. - Ha a felséges öcsém szeretne valamit, nem kell a talpnyalóit utánam küldenie. Elég idős már ahhoz, hogy ő maga jöjjön hozzám. - Hogy képzeli, hogy így beszél Őfelségéről?! - csattant fel Adisra, de fegyverét nem aktiválta. Talán rájött, hogy ez egy olyan harc, amit nem nyerhet meg. De sokkal valószínűbb volt, hogy ő sem érkezett pótterv mélkül, és most próbálja húzni az időt. Szerencsére nála nem igazán volt dörzsöltebb. - Nem az én hibám, hogy ide fajult a találkozónk - jegyezte meg Hiroyasu, miközbe összefonta a karjait. - És nem akarom, hogy tovább romoljon a helyzet. Kotródjon el innen jó messzire. A következő alkalommal, akár maga, akár más érkezik, nem leszek ilyen civilizált. Megértettük egymást? Adisra összeszűkült szemekkel figyelte őt, majd körbepillantott a karzaton, és aztán a saját fegyverére nézett. Hiroyasu tudta, hogy ebben a pillanatban dől el az, itt kerül-e sor a nyílt konfrontációra. A polgárháború első lövéseit azonban már leadták, még ha a történészek egyike sem fog tudni róla. Innen már nem volt hátrálásra lehetőség. *** - Úgy érzed olyan helyzetben vagy, hogy fenyegess? - kérdezte Aevna, miközben a csípőjére rakta szabad kezét, és a másikban tartott sugárvetővel becélozta Mikasát. - Még mindig azt hiszed, hogy te vagy kettőnk közül a jobb? Szánalmasan festesz! - Ne lőjj! - felelte Tresna, a kérés és a parancsolás furcsa elegyeként. - Ő nem ártott neked semmit. - Nocsak, hol az előbbi fölényes viselkedés? - szegezte neki gonoszul. Alia azonban nem hagyta, hogy sokáig tartson az öröme, és egy határozott lépéssel kettejük elé állt. - Te meg ki a fene vagy? - Olyan, aki nem nézi szívesen, ahogy fegyvertelenekre céloznak - jelentette ki. Tudta, hogy a fénykardját nem használhatja az összecsapásnál, nehogy leleplezzék magukat, de bízott benne, hogy az Erő éppen elég segítséget fog jelenteni a harcban. - Hősködünk? - kérdezte tőle, de a hangja korántsem volt olyan elégedett, mint az előbb. Mikasa ezt alig érzékelte a nagy nyomás miatt, ami azt is lehetetlenné tette, hogy koncentrálni bírjon. Már-már kezdte úgy érezni, hogy a jeges érzés maga alá temeti és eltiporja, amikor az hirtelen megszűnt, mintha csak elvágták volna a forrását. Még mindig szédült kicsit, de már ura volt a saját testének és képes volt gondolkodni. Tresna is megérezte, hogy bármi is volt a gond, elmúlt, így felesegítette a lányt, majd előhúzta a sugárvetőjét. - Ideje rövidre zárnunk az egészet - szólalt meg Aevna a helyzet alakulását jelezve. - Sajnos bénító lövedékek, de attól még ugyanúgy élvezni fogom!
|
|
|
Adumar
May 15, 2016 17:27:14 GMT 1
Post by Revan on May 15, 2016 17:27:14 GMT 1
Mikasa csak küzdött, de feleslegesen. Bárki is csinálta ezt vele, jóval erősebb volt, mint ő. Már szinte nem is volt magánál. Aztán egyszer csak elmúlt. Hirtelen, mintha felébredt volna. Bár még kicsit gyengének érezte magát. Fel sem tudott volna állni, ha Tresna nem segít neki. De legalább már felfogta, ami körülötte történik. Nem volt túl rózsás a helyzet. Tizenketten három ellen. Jobban mondva csak kettő ellen. Ő aligha ér fel ezekkel a láthatóan nem egyszerű katonákkal. Ott állt Tresna és Alia mögött és most a félelemtől dermedt le. Kyoko eközben még mindig lesben állt. A megfelelő pillanatot neki kell megteremtenie, mert nála a meglepetés előnye. Ha túl sokáig vár, akkor a többiek csak kapnak fejenként pár bénító lövést és minden hiába. Elővett egy apró kis bombát. Elég nagy volt ahhoz, hogy hatásos legyen, de elég apró ahhoz, hogy átférjen a szellőzőajtó egyik nyílásán. 'Én is élvezni fogom'. Gondolta magában, majd leejtette a bombát az ellenséges csoport közé. Amint földet ért, sűrű füst szabadult el belőle. A füst alig terjedt szét, a szellőzőajtó vadul kinyílt és a neko a két hátul álló kommandós feje már koppant is össze, majd az egyiknek a farkával rántotta ki a lábát, míg a másikét kirúgta. A füstben ő sem látott jobban, mint a többiek, de elég jó füle volt ahhoz, hogy meg tudjon különböztetni egy kommandóst és egy nem kommandóst az általuk keltett zaj alapján. A kard leröppent a hátáról és markolattal egymás után arcon vágta a két földön fekvő delikvenst, miközben Kyoko tigris bukfencben előre vetődött és szembe találta magát egy kommandóssal, aki nyomban rá is lőtt, de elvétette. A neko még egyet bukfencezett felé, majd lentről felfelé rúgva megrúgta a kezében a fegyvert, utána tovább gurult és öklével ellenfele lába közé ütött.
|
|
|
Adumar
May 15, 2016 21:31:30 GMT 1
Post by Enz on May 15, 2016 21:31:30 GMT 1
A csapat felkészült rá, hogy az utolsó pillanatig küzdjön, de mielőtt kezdetét vette volna a lövöldözés, hirtelen hangos csilingeléssel földet ért valami a chissek oldalán, és mielőtt bármelyik fél felocsúdhatott volna, sűrű szürke füst kezdett áramlani az eszközből, pillanatok alatt beterítve a folyosót. Az aprócska tárgyat egy nagyobb test árnya is követte lentre, és az átláthatatlan rész felől harc hangjait lehetett hallani. - A neko az - jelentette ki Alia, magabiztosan. Bár Mikasa még nem tudott annyira fókuszálni az Erő segítségével, ő is biztos volt ebben, elvégre maga is megküzdött már a lénnyel. Alia megérintette a karját. - Tudsz futni? - Azt... hiszem - bólintott a lány. - Rendben, akkor áttörünk és egyenesen a hajóhoz megyünk! - rendelkezett, és ahogy Tresnára pillantott, ő is bólintott. Várt még egy pillantott, majd megindult előre, egyenesen bele a füstfelhőbe, a többiek pedig követték őt. Odabent valóban alig lehetett látni, de neki az Erő épp elég segítséget nyújtott ahhoz, hogy tudja merre vannak a katonák. Például előtte állt két tanácstalan kommandós, akik fegyverükkel a ködöt pásztázták. Épp felkészült arra, hogy a meglepetés erejét és az Erőt felhasználva kivonja őket a további harcból, amikor fejük összekoccant, miközben egy mozgékony és karcsú figura átlendült a fejük felett, aki a padlóra érve, kinyújtott lábával megpördült és kiütötte a talajt a két szerencsétlen lába alól. - Szép volt, Kyoko - jegyezte meg, egyúttal azonosítva is magát a neko előtt. - Legutóbb még nem örültél ennyire nekem - kuncogott a lány, mintha nem egy összecsapás közepén lennének, hanem csak egy jó tea felett beszélgetnének. Bizonyos dolgokban a kelleténél jobban hasonlított a hercegre. - Majd megbeszéljük később - hagyta rá a dolgot Alia, és sietve tovább indult. Ahogy a túloldalon kibukkantak, azt vette észre, hogy Tresna és Mikasa még sehol sincsenek. Hátrapillantott a hajóhoz, majd vissza a füstfelhőre. Ha lenne még egy ilyen grántájuk, akkor sem történne más, minthogy a kommandósok felkapnak egy füstszűrőt, és a túlerő legyűri őket. Halkan, a fogát szívva jegyezte meg magának. - Siessetek!
Mikasa kicsit bizonytalanul botladozott végig a folyosón, de minden egyes pillanattal érezte, hogy visszatér az ereje és tagjai egyre erősebbé válnak. Tresna igyekezett közel maradni hozzá, és ahogy egy-egy alak körvonala feltűnt a ködben, egy sietős mozdulattal tett róla, hogy tovább haladhassanak. A köd már kezdett foszlani, amikor újabb alakra lettek figyelmesek. Tresna, kezében tartott vibrokését támadásra emelte, majd egyetlen jól irányzott rúgással leterítette az alakot, és a pengét a torkának szorította. - Aevna - szólalt meg, és ahogy Mikasa tovább haladt, ő is pontosan láthatta. A chiss nő szótlanul nézett Tresnára. - Fejezd be! - mondta pár pillanatnyi szünetet követően. Tresna keze stabilan tartotta a gyilkos eszközt alig fél miliméterre a chiss nő torkától, de nem mozdult. - Nem akarlak megölni - felelte kissé nehézkes hangon. - Emlékszel még a régi szép időkre? Mikor húgomnak szólítottál? - kérdezte tőle, és Tresna keze hátrébb húzódott, nagyobb mozgást engedve Aevnának. - Nem kéne gyűlölnöd. De megértem miért teszed - mondta, és hangja kissé nehézkesnek érződött. Mikasa nem volt benen biztos, hogy ez az alkalams időpont arra, hogy a kérdést rendezzék. Aevna arcára mosoly húzódott. - Akkor remélem ezt is megbocsátod - szólalt meg, és mielőtt Tresna megmozdulhatott volna, saját, titokban előhúzott kését a combja közepébe vágta. A chiss nő felszisszent, de mielőtt a sebével foglalkozott volna, felemelte az üres kezét, és egyetlen jól irányzott mozdulattal elvette Aevna kedvét az azonnali szabadulástól.
|
|
|
Adumar
May 15, 2016 22:24:55 GMT 1
Post by Revan on May 15, 2016 22:24:55 GMT 1
Mikasa annyit tehetett, hogy igyekezett nem útban lenni. A legkevésbé most az kell a többieknek, hogy vele kelljen foglalkozni. Alia beazonosította a támadót. Bár neki sem volt kétsége a bomba miatt. Csak ez most nem villant, hanem füstöt csinált. Nem is kicsit. Végül aztán Alia megkérdezte, tud-e futni, de ő erre csak kissé bizonytalanul tudott választ adni. Talán tud futni, talán nem. Jobb lenne, ha tudna, de ha megerőlteti magát, annak rossz vége lehet. -Rendben.-felelte ő is. Kyoko ügyesen tette a dolgát. Egyik kommandóst a másik után terítette le. Azok pedig alig párat lőttek a fegyvereikkel, nyilván attól tartva, hogy egymást találják el. A füst azonban oszlott, elég gyorsan. Akkor pedig összeszedik magukat, így próbálta a lehető legtöbbet elkapni, mielőtt rendezik soraikat. Végül szembetalálták magukat Aevnával, akit Tresna azonnal le is tepert. Mikasa szerette volna megsürgetni, de annyira gyorsan történt minden, hogy mire feleszmélt, Tresna combjában egy kés volt, Aevna pedig eszméletlen. -Mintha élnétek! Nem érünk rá egész nap! Te meg maradj lent!-dörrent egy újabb ütés hangja. -Gyere, mennünk kell!-kapott észbe Mikasa és felsegítette Tresnat, átbújt a hóna alatt és tovább indultak. A kést majd később kiszedik. Csak jussanak el a hajóig. Akit Kyoko nem ért el, azt a lebegő kardja vágott kupán. Eléggé meglepte őket a magától mozgó fegyver, így nemigen tudtak reagálni rá. Mikor a füst kezdett eloszlani, előkerült a lőfegyvere és a még talpon lévő kommandósokat nemes egyszerűséggel lepuffantotta. Igaz, kábító lövést adott csak nekik. Még a Mikasa elleni harc miatt készült így. Azóta nem vette elő. -Na, gyerünk, mert még lekéssük a hajót!-mondta vidáman, láthatóan élvezte a harcot, még ha eleinte bosszús is volt a késlekedés miatt.
|
|
|
Adumar
May 15, 2016 23:26:52 GMT 1
Post by Enz on May 15, 2016 23:26:52 GMT 1
Tresna próbálta minél kevésbé terheli a sérült lábát, így fél lábon ugrálva haladt Mikasa mellett, miközben Kyoko és Alia próbálták fenntartani a zavarodottságot a kommandósok között, nehogy egy ellenséges össztűz közepén találják magukat. A hajó végtelenül távolinak tűnt, annak ellenére, hogy egészséges állapotban alig fél perc lett volna elérni. Most azonban úgy érződött, mintha órák óta haladnának a cél felé, ami azonban csak nem akart közelebb kerülni hozzájuk. - Fedezünk titeket! - kiáltotta hátra nekik Alia, majd ismételten elgáncsolta a kommandóst, aki úgy tűnt nem fogja egykönnyen feladni. Még ha el is kábítottak párat, a többiek így is túlerőben voltak, és lassan, de biztosan rendezték a soraikat. - Hagyjatok hátra - mondta fáradt hangon a sérült Tresna, miközben Mikasára pillantott. - Csak lassítalak titeket. - Te megmentettél, én pedig hagyjalak hátra? - kérdezett vissza Mikasa, és másnak már nem is kellett elhangoznia. Tovább bicegtek a céljuk felé. Mikor kiértek a folyosóról a hangárba, Alia tudta, hogy ideje lesz utánuk indulnia. - Gyere, Kyoko, elég volt a játékból! - ragadta meg a neko karját, és választ sem várva sietős léptekkel elindult ő is a hangár felé. Szerencsére a lány értett a szóból, és nem kellett elvoszolnia a hangárig. - Jól van nya! - tiltakozott a bánásmód ellen, de még a felháborodását sem lehetett komolyan venni. Ahogy a folyosó végére értek ők is, lövések száguldottak el mellettük. Alia hirtelen megpördült a tengelye körül, majd a kezét a hangárt záró kapura emelve megpróbálta lezárni az utat. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy a kapu megmozduljon, és az engedett is neki, pillanatokon belül lezárva az üldözőik elől az utat. - Javaslom pattanjunk meg - mondta, bár ezt külön nem volt szükség kimondani. Az itt parkoló egyetlen hajóhoz siettek, és ahogy Kyoko kinyitotta a rámpát, fel is szálltak rá. - Üdvözlök mindenkit a Nekopará-n! - köszöntötte őket a neko jó házigazdához illően. - Szép név - jegyezte meg kissé rezignáltan Alia. - Én veled megyek a pilótafülkébe! Mikasa, vidd Tresnát a gyengélkedőbe! Használd az Erőt, hogy csillapítsd a fájdalmait!
|
|
|
Adumar
May 16, 2016 0:01:32 GMT 1
Post by Revan on May 16, 2016 0:01:32 GMT 1
Mikasa csak szóban válaszolt Tresna kérésére. Pedig legszívesebben adott volna neki egy pofont. Még hogy hátrahagyni. Kizárt dolog. Egy haldoklót talán, ha az utolsó kérése lenne. De Tresna nincs a halálán szerencsére. Apránként, de haladtak. Közben Alia és Kyoko igyekeztek minél több kommandóst a padlón tartani. A sérült Tresnával sokkal tovább tartott a séta, de végül csak sikerült. Alia pedig lezárta a kommandósok előtt az átjárást. Egy perccel később már a hajón voltak. Alia utasításba adta Mikasának, hogy vigye Tresnát a gyengélkedőbe. -Értettem!-felelte kérdés nélkül és már indult is. Pedig nem is tudta, hol van az említett helyiség. -Az a folyosó, balra a második ajtó!-mutatta még Kyoko az utat, majd iszkolt a pilótafülkébe. Nem volt vesztegetni való idejük, így minél előbb fel kellett szállniuk. A sietség ellenére a neko óvatosan emelkedett fel a hajóval. Nem akarta, hogy Mikasa és Tresna összetörjék magukat. -Na akkor viszlát, Adumar!-mondta, mikor a beltéri kamerán látta, hogy a beteg sikeresen megérkezett a gyengélkedőre. Aztán gyorsított a hajóval és hamar el is hagyták a bolygó légkörét, majd nem is várt tovább, fénysebességre ugrottak. Eközben Mikasa szerette volna ellátni Tresna sérülését, de rá kellett ébredjen, hogy nincs ehhez elegendő tudása ehhez. Ez nem egy felhorzsolt, vagy megvágott testrész. Plusz ki is kellene húzni a kést, amit megint csak nem mert. Félt, hogy több kárt okoz, mint amennyit segít vele. Inkább csak azt csinálta, amit Alia mondott, próbálta enyhíteni a fájdalmat az Erő segítségével. -Nya, most lazíthatunk egy kicsit. Megyek, megnézem Tresna sérülését.-mondta, majd választ sem várva ott hagyta a jedit.
-Sajnálom, ennél többet nem tehetek. Elsősegély tapasztalatom annyi sincs, mint harci.-mondta szomorúan Mikasa, bár jobban bántotta, hogy teljes mértékben hasztalan volt. -Itt vagyok, hadd nézzem a bibit! Hime, Alia a pilótafülkében van. De ha inkább nyugalomra vágysz, nyugodtan dőlj le az egyik kabinban.-mondta egyből Mikasához fordulva az ajtóban állva. -Segíteni szeretnék.-jelentette ki a hercegnő, bár ő sem tudta, miben tudna. -Ne aggódj, boldogulok vele. Láttam már el ettől komolyabbat is. Visszakapod, megígérem.-kacsintott a lányra huncut mosollyal. Mikasa arca enyhén vörös lett, majd gyorsan felpattant és kiiszkolt a helyiségből, egyenesen az egyik kabinba, ahol le is ült az ágyra, háttal a falnak dőlve. Igyekezett feldolgozni a történteket. -Tudtam, hogy ez bejön! Oké, nézzük a sebet...-mondta és hozzá is látott Tresna ellátásához.
|
|
|
Adumar
May 16, 2016 9:23:18 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 16, 2016 9:23:18 GMT 1
Valami... valami megváltozott.
Ickyx megnyúlt, méretes arcához képest aprónak számító muun szemei felpattantak, ahogyan az Asszaszinok nagyura kinyitotta őket, visszatérvén a fizikai valóságba a sötét oldali meditációból, amelyben ezidáig - és úgy általában az elmúlt napokban - tartózkodott.
A muun körbenézett gazdagon berendezett, őszintén szólva minden kényelmi berendezéssel ellátott szobájában, amelyet talán kissé túlságosan is vendégmarasztalóra alakítottak ki. Ickyxnek az elmúlt napokban többször megfordult a fejében, hogy elhagyja körletét, és magánjellegű nyomozásba kezd a komplexumban, azonban két dolog visszatartotta.
Az egyik vendéglátói kérése volt. A nagaioknak úgy tűnt, határozott szándékaik voltak a jedikkel kapcsolatban, akiket vele együtt Dromund Kaasról idáig repített ez az Erővihar - Ickyx egyelőre nem talált jobb nevet az anomáliára -, és ezeket a saját módszereikkel akarták véghez vinni. A magas rangú nagai parancsnok, akivel tárgyalt, elég világossá tette a kérését, Ickyxnek pedig nem volt oka rá, hogy kételkedjen a szavában... pontosabban, ha lett is volna, mert végtére is egy Asszaszin sosem bízhat meg teljesen senkiben, elnyomta őket a második dolog.
A szégyen és a félelem. Ickyx már ideérkezése kezdetén megállapította, hogy tulajdonképpen kudarcot vallott. Azt hitte, hogy a Dromund Kaas felszínén ennek a társaságnak a felkutatásával közelebb jut a Renegát követőihez, de hamar rádöbbent, hogy inkább messzebb került az eredményektől. Valószínűnek tűnt, hogy a jedi útitársak vagy a Renegát célpontjai voltak, esetleg ők maguk is a Renegát nyomát kutatták, mint Ickyx, de semmiképpen sem a követői. És azzal, hogy eljött velük - bár ott, a vihar közepén nem igazán volt más választása amúgy sem -, tulajdonképpen megszegte esküjét, és elveszítette célpontját. Arról nem is beszélve, hogy gyenge volt. A Dromund Kaas felszínén a jedik és helyi ellenfeleik (akikről mellesleg Ickyx szintén nem tudta megállapítani minden kétséget kizáróan, hogy a Renegát követői-e, vagy sem) összecsapásában sokszor csak díszlet-szerepet játszott, nem ő döntötte el a csatát.
És bár sokszor próbálta azzal vigasztalni magát, hogy az Asszaszinok kedvelt módszere a kivárás, hogy a megfelelő pillanatban csapjanak le, egy perccel sem korábban, valahol mégis úgy érezte, hogy nem ez a küldetés volt szakmája csúcsa.
Még szerencse, gondolta, hogy a harag, a düh, a félelem és a szégyen mind-mind a sötét oldal része.
Táplálkozott az érzéseiből, ahogyan újra és újra lejátszotta magában az eseményeket, meggyőződve arról, hogy az egész nem volt más, mint egy tanulási lehetőség, egy hasznos lecke, amiből Ickyx nagyúr, az Asszaszin Rend első osztályú ügynöke erősebben kerül ki.. a megfelelő pillanatban.
Ahányszor kinyúlt a sötét oldallal meditációi során, mindig csak elmosódott tudatokat érzékelt, a közelben sertepertélő nagai őrök tudatát (talán kissé többet is, mint azt egy szövetséges vendég jelenléte indokolta volna józan számítás szerint), valamint a konföderációs szolgákét és hivatalnokokét. Ickyx úgy vélte, hogy a komplexum távoli szárnyában helyezték el, messze a jedi vendégektől.
Úgy vélte, egészen eddig a pillanatig.
Valami ugyanis megváltozott. Most, ahogyan a meditációból visszatért és újra kiterjesztette érzékeit, nagyobb szeletet érzékelt, több tudatot... indulatokat... érdeklődve vizsgálta őket, olyan érzése volt, mintha valamiféle sűrű szövésű hálón át beszűrődő fény vakítaná el.
Ickyx felmordult. Megerősödve, de nem okosabban? - kérdezte magától, egy pillanatig elcsodálkozva azon, hogy mennyire vak volt. De mielőtt alaptalan gyanúsítgatásba kezdett volna, meg kellett bizonyosodnia igazáról.
Az ajtóhoz lépett, és háromszor megérintette az aktiváló panelt. Az ajtó másik oldalán posztoló nagai katona kérdőn meredt rá.
- Elnézést, csak egy kis segítségre lenne szükségem, azt hiszem, gondjaim vannak a kommunikációs terminállal. - biccentett barátságosan a muun a nagainak, aki néhány pillanatig bhabozni látszott, majd mormogott valamit anyanyelvén az orra alatt, aztán belépett a terembe.
Ickyx helyet foglalt az egyik kényelmesen párnázott fotelben, és néhány pillanatig érdeklődve figyelte, ahogyan a katona a terminállal szöszöl.
- Minden rendben levőnek tűnik, Nagyúr. - fordult meg a nagai, erős akcentussal törve a Basicet, de érthető szavakat formálva.
- Nocsak, azt hittem, a legutóbbi intézkedések miatt romlott el. - intett a kezével Ickyx. Sok nagyúr a jedik gyenge technikájának tartotta az elme befolyásolását, de Ickyx sokszor hasznosabbnak találta, mint a szimpla fojtogatást. Különösen akkor, ha el akarta kerülni a szükségtelen feltűnést, ezt utóbbi pedig azért egy Asszaszin praxisa során elég gyakran előfordult.
- A legutóbbi.. intézkedések miatt... - hebegte a nagai bátortalanul. - Amelyekről be akart nekem számolni, csak elfelejtette. - intett ismét finoman a muun. - Hai.... amelyekről be akartam számolni. - pislogott a nagai őr. - Az ysalamirik.. átirányítása.. nem jelenthet kommunikációs problémát. Önnek nem kell észrevennie semmit, Nagyúr.
Helyben vagyunk, gondolta Ickyx, miközben folytatta a mosolygást, és ismét intett. - Nem jelent problémát, valóban. Hová is irányították az ysalamiriket? - A chiss megbízott fogadására, a herceg termébe. Hamarosan vissza... visszahozzuk őket, és akkor ismét... ismét...
- Ismét teljesen süket és vak leszek, igen. - mosolyodott el újra a muun, majd úgy döntött, elég információt szedett ki a nagai őr agyából. - Arigato. - köszönte meg udvariasan az információkat az őrtől, Ickyx, és újra intett neki.
- Most ki fogok menni az ajtón, te pedig ott maradsz a bejáratnál, mintha mi sem történt volna. - Most pedig ki fog menni az ajtón, nagyúr, én pedig ott maradok a bejáratnál, mintha mi sem történt volna. - Elfelejted ezt a beszélgetést, de előtte megmutatod nekem, hogy hol helyezkednek el a megmaradt ysalamiri - ketrecek... A nagai átnyújtott egy adatmegjelenítő eszközt, amelyen a szoba körül nagyjából száz méteres sugarú körben vörös foltok villogtak... nagyjából fele annyi, mint ami a kör teljes bezárásához kellett volna.
- Köszönöm. - végtére is egy Asszaszin miért ne lehetne, udvarias, mormogta magában Ickyx, ahogyan fekete köpenyt öltött magára, és kiosont a szobából.
Menet közben figyelt rá, hogy elkerülje az őröket, megzavarja a biztonsági kamerákat és csak olyan folyosókon haladjon, amelyeket átmenetileg nem fedett le az ysalamirik blokkoló mezeje. Tiszta szerencse, gondolta, hogy az Erőt megzavaró állatka láthatóan a nagaiok körében is szűk erőforrásnak számított, hiába kedvelték és igyekeztek minél többet beszerezni belőlük.
Amikor átért egy olyan szárnyba, ahol már nem voltak ysalamirik, és bepréselte magas termetét egy szervizjáratba, akkor terjesztette ki csak még jobban a tudatát, és mélyen beitta a mindent átjáró Erőt, annak is a sötét oldalát.
Ó igen, világosan érzékelte. Valami megváltozott... valami a sötét oldalon... nem csak itt, talán szerte a galaxisban is? (te pedig átaludtad, tette hozzá szemre hányóan saját magának)
Két út állt előtte. Az egyik, hogy azonnal valamiféle kikötőt keres és elhagyja ezt a bolygót... a másik, hogy bizonyítékokat gyűjt az itteni nagai parancsnokság árulásáról. Bizonyítékokat és információt, röviden szólva bármit, ami hasznos lehet a Birodalom számára, amivel jóváteheti Dromund Kaas-i kudarcát is, nem mellékesen.
Ehhez pedig az őr elkottyantotta az első két információt is. A herceg minden valószínűség szerint a magas rangú nagai parancsnok lehetett, akivel ő is beszélt. De ki lehetett a chiss megbízott?
Nem volt nehéz megtalálnia őket. Ickyx kinyúlt az Erővel, megkeresve azt a pontot néhány kilométeres körzeten belül, leszámítva persze saját körletét, ahol nem érzékelt semmit... a vakfoltot, amit az átirányított ysalamirik generáltak.
A nagai őr adatmegjelenítőjén megtalálta, hogyan kell előhívni a teljes komplexum térképét, és megjelölte magának a helyszínt... valamiféle parancsnoki szoba lehetett.
Épp el akart indulni felé, amikor az Erőn keresztül érzékelte, hogy a vakfolt mozgásba lendült. Haladtak, ráadásul kifelé haladtak a parancsnoki terem felől.
Ickyx párhuzamosan haladt a vakfolttal, mígnem egy hangárba ért. A közös felszállófolyosó másik oldalán épp akkor emelkedett fel egy magányacht. Ickyx egy pillanatra megborzongott, ahogyan különös érzése támadt a hajóval kapcsolatban, de nem volt abban a helyzetben, hogy egyszerre két nyomozást folytasson.
A sötét oldal azt súgta neki, hogyha a vendéglátója ennek a chiss megbízottnak is ysalamiriket szán, ahogyan neki magának is, akkor a legközelebbi potenciális szövetségest az ő személyében találja meg.
Elég könnyen be tudta azonosítani a csúcstechnológiájú, elegáns vonalú chiss csapatszállítót, amellyel érkeztek. A "vakfoltot" tartalmazó delegáció épp akkor tűnt fel a hangár főbejáratához vezető folyosón; nehézpáncélos, ubesenek tűnő, ysalamiri - ketrecekkel felszerelt kommandósok kísértek egy tucatnyi, meglehetősen sötét arckifejezésű, fegyvertelen chisst. A chissek vezetője valamiféle főtiszti egyenruhát viselt, az oldalán pedig fénykardot.
Ickyx kihasználva, hogy a hangár őrségének figyelme az érkezőkre irányult, a hajójukhoz lopakodott, és a leszállótalpak kamrájának egyikét megközelítve, néhány biztonsági érzékelőt kiiktatva fel is jutott az utastérbe, majd elrejtőzött egy megfelelőnek tűnő helyen...
...
Adisra dühösen a kanapéra vágta fénykardját, amint az ubese kommandósok és ysalamirijeik bekísérték egészen a felszállórámpáig, majd a hajót körbeállva türelmesen várták, hogy mindenestül távozzon, vagy valamiféle meggondolatlan dolgot tegyen, és szétlyuggathassák a díszes alkalmatosságot.
A chiss tanácstag körbepillantott a szobában, majd idegesen felmordult.
- Porig fogjuk bombázni ezt a porfészket.... ezt a szégyent... ha Aevna sem jár sikerrel...
Aztán kinyúlt az Erővel, megérezve a másik jelenlétet a szobában, most, hogy az ysalamirik generálta mező csak a hajón kívül jelentett korlátokat.
A ruhásszekrényből előlépő muun érdeklődő pillantást vetett az aktivált fénykarddal harci tartásba helyezkedő chissre.
- Ez már tényleg nevetséges. - jelentette ki a chiss. - Előbb banditák és ysalamirik, most pedig egy pénzbehajtót küld rám az az áruló?
- Ha ilyen jellegű céllal érkeztem volna, bizonyára nem a szekrényben várom meg, amíg méltóztatik felszállni. - tárta szét a karjait a muun. - Nekem inkább az a gyanúm, hogy egy és ugyanaz a problémánk, uram. Ugyanaz az áruló, ha úgy tetszik.
- Ki maga? - vonta fel a szemöldökét a chiss.
- Darth Ickyx az Egyesült Sith Birodalom Asszaszin Rendjéből. - hajtotta meg magát a muun. - Meggyűlt a bajom a vendéglátóm ysalamirijeivel, ahogyan látom, Önnek is. Logikusnak tűnt, hogy... személyesen is megismerkedjünk, és lehetőleg mindezt ne a vendéglátónk fogdmegjei előtt tegyük. Ezért bátorkodtam ingyenjegyet váltani a hajójára, úgymond.
|
|
|
Adumar
May 21, 2016 11:11:37 GMT 1
Post by Enz on May 21, 2016 11:11:37 GMT 1
Hiroyasu még azután sem kelt fel a székből, hogy a távozásra bírt chiss és az őrzésére küldött ubese harcosok után bezárult az ajtó. Merőben új helyzet állt ugyanis elő, amit végig kellett gondolnia. Hazudott volna, ha azt állítja, hogy eredetileg is így tervezte a dolgokat, de előbb-utóbb szükségszerűen úgyis ki kellett derülnie a machinációinak. Talán korábban történt annál, semmint gondolta, azonban egyértelmű lépéselőnyben volt a bátyjával szemben. A chiss botor módon leleplezte magát, de amíg konkrét bizonyítékot nem szerez, addig nem állhat a császár elé az információival. Ez pedig értékes időt adott neki, hogy felkészüljön. Szövetségesekre volt szüksége belföldön és külföldön egyaránt. És már sejteni vélte, hol fogja ezeket a szövetségeseket megtalálni. - Felség, kisebb probléma adódott a bejáratnál - lépett hozzá az adjutánsa, megzavarva a gondolatait. Hiroyasu komoly arccal pillantott fel rá. - Egy újabb trükk chiss barátunk részéről? - kérdezte. A követet szállító chiss cirkáló még mindig orbiton volt, így nem lenne különösebben nehéz utólag is beváltania a fenyegetését. - Nem, felség. A két pártfogoltja szeretné önt látni, de az ubese őrök... - Magam intézkedem - vágott közbe a herceg, és egy gyors mozdulattal felpattant a székéből, majd egy mosoly keretében még hozzáfűzte. - Mielőtt levágják az őröket. Valahol örült neki, hogy nem került sor harcra az előbb, elvégre mennyivel nehezebb lenne a nehézlézerek ütötte lyukakat és holttesteket kerülgetni, miközben átvág a termen. Az ubesék felbérelése igen hasznosnak bizonyult, de a kezelésük nem volt problémamentes. Egy túlságosan megélezett pengére emlékeztették a herceget, amely egyszerre jelent veszélyt a használóra és az ellenségre egyaránt. Ezúttal is kissé túlságosan szigorúan értelmezték azt, hogy senki sem léphet be a terembe. Ahogy kilépett az ajtón, rögtön észrevette az ubesék által körbevett két apródját. Míg a páncélozott védőruhát viselő harcosok sugárvetőikkel célozták őket, addig a nagaiok kardjaik markolatán tartották a kezüket. - Utoljára mondom konzervfejű, vagy félreálltok, vagy átengedjük magunkat! - fenyegetőzött a némileg előrébb álló, fekete hajú Maeda Toushirou. - Szkkrnnngn! - válaszolta a gépi torzítás ellenére is idegesnek tűnő hangon az ubesék vezetője. Most volt itt az ideje közbelépni. Hiroyasu kihúzta magát, és emelt hangon megszólalt, hogy mindannyian jól hallják. - Engedjék át őket! A hangra egyszerre fordultak oda a nagaiok és az ubesék, utóbbiak egy pillanatig habozva, amíg fel nem ismerték megbízójukat, és engedelmesen le nem engedték a fegyvereiket. - Krrgnnsh - felelte az ubese parancsnok, és a harcosok minden szó nélkül visszaindultak a helyükre. Páncélzatuk fémes csörömpölésének hangja furcsa háttérzajt biztosított. - Felség! - szólalt meg elsőnek az ezüstös hajú Uesugi Ichiwa, ahogy odaértek hozzá és hangja örömről tanúskodott. - Hallottuk, hogy baj történt és rögtön idesiettünk. - Ezek a páncélos alakok viszont feltartottak - tette hozzá a magyarázatot Maeda. - Nézzétek el a testőrök balgaságát - legyintett Hiroyasu, mire a két fiú meglepve pillantott össze. A herceg érdeklődve figyelte, mi okozhatta ezt a reakciót. Végül Ichiwa szólalt meg kettejük közül. - Felséged nekünk kéne megvédenünk! - jelentette ki, és hangjában mintha kis sértettség érződött volna ki. Hiroyasu elmosolyodott, és kezét kinyújtva végigsimított a fiú arcán. - Ti sokkal értékesebbek vagytok annál, semmint ilyen jelentéktelen senkik miatt feláldozzátok magatokat - magyarázta, és úgy tűnik a válasz eléggé megfelelt mindkettőjüknek. - Gyertek be, beszélnünk kell a további feladataitokról. A két fiú az asztal előtt állt meg, kezüket maguk mögött hátrafonva. Jól döntött, hogy a danderoni csata után maga mellé vette őket, azóta nélkülözhetetlen segítői lettek terve megvalósításában. Hiroyasu az asztal másik oldalán volt, de szemben a chiss fogadásával, most nem ült, hanem egyik kezével a szék támláján pihentetve állt. - Bátyám, a császár egyik talpnyalója ma rám támadt - kezdett bele komoly hangon, és a két fiú is hasonló arccal fogadta a híreket. - Úgy tűnik olyan paranoiássá vált, hogy tőlem és húgomtól félti a hatalmát. Félő, hogy a jövőben súlyosabb eszközöket is bevethet, hogy megszabaduljon tőlem. Akár végleg. Tudnom kell, hogy a felségárulás vádjának árnyékában is kiálltok-e mellettem! - Felséged mellett állunk, bármi történjen - húzta ki magát büszkén Ichiwa. - Erre kötelez az eskünk - tette hozzá Toushirou. - Örömmel tölt el, hogy ezt hallom - bólintott a herceg, akinek visszatért szokásos játékos mosolya az arcára. - Szükségem lesz a segítségetekre. Sajnos ismét külön utakon kell járnotok. Maeda, rád fontos szerep vár. A megszólított fiú rögtön még feszültebben összpontosított rá, mintha csak attól tartana, hogy valamiről lemarad. Hiroyasu ellépett a szék mögül, és egy rövid félkört leírva az asztal mellett állt meg. - Esfandiára kell utaznod, és az ottani mélyűri felderítő bázison megkeresni egy Miura névre hallgató kapitányt és vele tartanod. A fedélzeten lévő egyik legénységi tag ismerni fog egy koordinátát, ahová el kell mennetek. - És pontosan mit kell majd ott keresnem? - kérdezte Maeda. Hiroyasu arcán rejtélyes arckifejezés jelent meg. - Leendő barátokat. - Tárgyalnom kell velük? - kérdezősködött tovább, mire a herceg megrázta a fejét. - Elég átadnod egy biztonságos kommunikációt lehetővé tevő eszközt - mondta, és át is nyújtotta a kis méretű berendezést. Toushirou kötelességtudóan bólintott, így a herceg Ichiwa felé fordult. A fiatal ezüst hajú fiú mindig leplezetlen csodálattal figyelte őt. Nem is csoda, hogy Kyoko is olyan lelkesen ajánlgatta neki. - Számodra is fontos feladatom van. El kell vinned egy üzenetet valakinek - kezdett bele ismét sejtelmesen. - Aki nagy segítségemre lehet a későbbiekben. Kazuma Onosakáról, a Nagai Iparvállalat fejéről beszélek. Most ugyan bátyám híve, de elég pragmatikus ahhoz, hogy ne köteleződjön el teljesen. - Ez azt jelenti, hogy Nagira kell utaznom? - kérdezte kissé meglepődve. A herceg persze értette az okát, elvégre a két fiú családját évtizedekkel ezelőtt örökre száműzték a birodalom területéről. - Amíg igazolni tudod, hogy engem képviselsz, nem tartóztathatnak fel - jegyezte meg Hiroyasu. Bár a császárság alkotmányos monarchia volt, a császári család tagjai számos olyan privilégiumot élveztek, amely a törvények felé helyezte őket. És persze ezen kívül rengeteg olyan informális előny létezett, amely a nemesi származásúaknak kedvezett az állami és katonai életben. Egyedül az üzleti szféra jelentett ez alól kivételt, ahol a többség - így Onosaka is - egyszerű származású volt. - Úgy értem... - szólalt meg pár pillanat múlva Ichiwa kicsit bizonytalanul, de a herceg jelezte, hogy nyugodtan beszéljen. - Mindig azt hittem, hogy Maedával együtt láthatom meg milyen is Nagi. Nem szeretném ezt az ígéretet elárulni. - Miatam ne aggódj - mondta Maeda, mielőtt a herceg megszólalhatott volna. - Ha sikerrel járunk, lesz elég időnk együtt körülnézni a bolygón. - Ezt garantálom nektek - bólintott a herceg. - És a többi száműzött családnak is. Ha más kérdés nincs, akkor készüljetek fel az indulásra! Szorít minket az időt. *** - Egy muun asszaszin bújkál a szekrényemben, aki segítséget ajánl. Még egy dolog, amit nehezen fog elhinni Enz nagyúr - jegyezte meg gunyorosan Adisra, aki láthatóan nem volt túlságosan elégedett a kialakult helyzettel. - Kicsoda ez az Enz nagyúr, akit szolgál? - kérdezte tőle a muun. Adisra arca megrándult, és egy pillanatig gondolkodott rajta, hogy sértésnek vegye-e a szavakat, de jobban belegondolva: amekkora titkolózás övezte a személy kilétét, nem volt nehéz elképzelni, hogy valóban nem tudja kiről van szó. - Puyí, a nagaiok császára. A néhai Wenthar császár tanítványa. - Néhai? - vágott a szokásosnál is furcsálkodóbb arcot Ickyx, aki nehezen tudta eldönteni, hogy ezen vagy pedig a nagai császár igazi kilétén lepődjön-e meg jobban. - Csakugyan sok minden történt, amíg itt fogságban voltam. - Nem hivatalos, de az Erőn keresztül érezni lehetett a halálát - magyarázta Adisra, akit láthatóan frusztrált, hogy egyértelmű dolgokat kell a másik szájába rágnia. - Csak idő kérdése, hogy Enz nagyurat kiáltsák ki az ESB új császárának. - Érdekes - húzta végig hosszú, kecses ujjait az állán a muun, aki a faját illető sztereotípiáknak megfelelően éppen a lehetséges hasznokat futotta végig gondolatban. - Akkor azt hiszem, a legjobban azzal járunk, ha segítünk egymásnak. - Talán igen - bólintott Adisra, miután a zsigeri elutasítás gondolatát leküzdve ő is végiggondolta a lehetőségeket. - Csapla'disr'aeli vagyok, de hívjon csak Adisrának, Ickyx asszaszin. - Ickyx nagyúr - javította ki a muun, de a chiss hevesen megrázta a fejét. - A nagyúri cím egyedül Darth Enzet illeti! - jelentette ki, mire a muun rezignáltan bólintott. Efféle apróság láthatóan nem állhatott annak az útjába, hogy valami hasznos munkával tegye jóvá a korábbi hibáját. - Eleget tartózkodott odalent, hogy ismerje a főbb szereplőket. A herceg túl jól védi magát és az embereit, így öngyilkosság lenne újra konfrontálódni vele. - Egyetértek - bólintott aprót Ickyx. - A konföderációs vezetők valamelyikét kell elcsípnünk. Az ő tudtuk nélkül nem folyhatna itt ilyen... szintű és kiterjedttségű konspriáció. - Uram, Aevna és csapata visszatért a hajóra - lépett hozzá az egyik chiss kommandós. - Üres kézzel. - Geh! - csapta a földhöz Adisra a hozzá legközelebb eső dolgot dühösen. Ez pedig nem más volt, mint az éppen most beszámoló kommandós. - Ezt kell tennünk. Az árulást fel kell fednünk Enz nagyúr előtt! Hol kezdjünk hozzá?
|
|
|
Adumar
Jun 29, 2016 16:21:18 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 29, 2016 16:21:18 GMT 1
- Szabad? - kérdezte Ickyx, majd a chiss egyetértő mozdulatától követve a hajó termináljához lépett, és a chiss szimbólumok ellenére gyors felfogóképességről tanúbizonyságot téve megnyitotta a konföderációs vezetők aktáit. - Milyen jól kiismeri magát a rendszerünkben... esetleg gyakorolta? - vágott gunyoros arcot Adisra. - Bár tudom, a látszat alapján nem gondolná, de az asszaszinok nem csak villámmal való sütögetésre és fénykarddal való hadonászásra, meg méregkeverésre használják az Erőt. - biggyesztette le alsó ajkát szokás szerint a muun. - Segíti a megérzéseinket... sok területen. Várjon csak.. itt is van. - Vaiken. - olvasta le a nevet Adisra a fájlból. - A főkolompos kommodore... őt kell elkapnunk? - Nem érdemes alacsonyabban kezdeni. A nagaiok valószínűleg csak kevés konföderációs tisztben bíznak meg, és visszafelé is ez a helyzet. - magyarázta a muun. - Nehéz lehet a közelébe férkőzni.. - jegyezte meg Adisra. - Könnyebb, mint a nagaiokéba. - vont vállat Ickyx. - Az ilyen humánok mindig tartanak legalább egy fél tucat szeretőt... lássuk csak, be tudunk lépni innen a bolygó civil adatbázisaiba? - Magától értetődik. - biccentett Adisra - Ez egy profi műveleti hajó. - Mindjárt gondoltam... - nyugtázta Ickyx. - És most kérem, ne nevessen ki, és egyetlen muun viccet se süssön el, amikor arra kérem, próbáljuk meg a kreditkártya - költések oldaláról megfogni ezt a Vaikent...
|
|
|
Adumar
Oct 8, 2016 20:13:07 GMT 1
Post by Enz on Oct 8, 2016 20:13:07 GMT 1
A füstös, lerobbant kocsma nem éppen illet volna a legtöbb bolygó elitjének színvonalához, de Adumar nemesei sosem a kifinomultságukkal tűntek ki a Galaxisban. Elvégre akik párbajozással és vadászgépharcokkal múlatták az idejüket, azoktól aligha lehetett elvárni, hogy unalmas szalonokban ücsörögjenek. Ezen a helyen is számos fontosabb embert lehetett látni, de meglepő demokráciáról tettek a helyiek tanúbizonyságot, ugyanis itt egyszerre részegedett le középosztálybeli és gazdag, közember és nemes - már ha meg tudta fizetni az árakat. Ickyx nagyúrral kifigyelték, hogy a Konföderáció államfője, Vaiken gyakran eltűnik az éjszaka közepén egy páncélozott siklóban. Bár felmerült a lehetősége, hogy egy ilyen úton támadják meg, a megfelelő kíséretről mindig gondoskodott, ezt aztán el is vetették. De az egyik ilyen út után a kísérő testőrök egy részének az útja ide vezetett, és most épp a pultnál iszogattak drága italaikból. Egészen úgy tűnt, mintha az átlagnál jobban is meg lennének fizetve, talán azért, hogy csendben maradjanak valamiről. Valami olyasmiről, amivel egyébként zsarolható lenne az államfő. Se Ickyx, se Adisra nem merte megkockáztatni, hogy felaprítsanak egy szövetséges állam élén álló személyt, függetlenül a vádak súlyosságától. A muun és a chiss gyakorlott módon ültek le a két iszogató két oldalára. - Hé, haver, igyál valamit, nagyon megnyúlt az arcuk - viccelődött a kövérebb fickó Ickyx-szel, akinek még mosoly sem ült ki az arcára. - Neked meg vérben van a szemed - röhögött a másik is. Láthatóan elég részegek voltak, hogy különösebb nehézség nélkül elcsalhassák őket. - Nos, khm, "haver" - szólalt meg Adisra, ízlelgetve azt a bizonyos szót. - Ismerünk egy jó helyet a közelben, de a magunk fajtát nem engedik be oda. Akarunk egy jót inni végre, nem ezt a löttyöt. - Szerintem ez a pia is rohadt jó - jegyezte meg őszintén a kövérkésebb testőr. - Semmi ahhoz képest, ami ott van - biztosította róla a muun. - Ti helyi nagyágyúk vagytok, ha bevisztek minket, mi álljuk a ti piátokat is. - Hö, ez tetszik. Ez egy igaz ember! - mondta, és megrántotta a haverját is, aki hevesen bólogatni kezdett. Ickyx és Adisra megragadta a két tagot, hogy kitámogassák őket. Másnap reggel két összevert testőrt találtak az egyik sikátorban, akiket támadóik a biztonság kedvéért ki is fosztottak. A két őr semmire sem emlékezett az esti támadás részelteiből, és igen szentségelni kezdtek, mikor húsz nap körletfogságra ítélték őket.
Vaiken feje felett egyre sűrűsödtek a fellegek az elmúlt időben. Először még jóhiszeműen ment bele Zong Yamen ajánlatába, de csúnyán átejtették, és azóta csak komplikáltabbá váltak a dolgok. Hiába csatlakozott Hiroyasu herceg összeesküvéséhez, ez csak még több nehézséget okozott, mint amennyit megoldott volna, és az adumariak is egyre jobban megszorongatták belpolitikai vonalon. Lannick tengernagy ugyan stabil szövetségese volt, nem bízhatott benne, hogy vele tart, ha kenyértörésre kerül a sor a nagaiokkal és az őket támogató adumari klikkel. Ráadásul mindezek ellenére sokszor úgy érezhette, nem is ő irányítja az államot, hanem a különböző egyezmények alapján a nyakára ültetett nagai miniszterhelyettesek. A gazdasági életet, különösen a Bilbringi hajógyáron keresztül pedig teljesen a Nagai Iparvállalat tartotta kezében. De ezekben az időkben is volt olyan, ami könnyebbé tette számára a nehézségek elviselését. Még Hiroyasu herceg ajánlotta figyelmébe Serizawa Tara hadnagyot, nagai haditudósítót, aki a nagai állami holocsatorna egyik népszerű munkatársa volt. Kettejük között a testi vonzalmon kívül érzelmi kapcsolat is szövődött, és Vaiken úgy érezhette nála mindig támogatásra lelhet, még legféltettebb titkait illetően is. Egyedül neki számolt be az Elenorral folytatott beszélgetéséről, és a nő megígértette vele, hogy magával viszi, ha arra kerül a sor. Most is egy nagy csokor virággal és egy ajándékkal érkezett meg hozzá, és illedelmesen csengetett. Volt saját kulcsa a helyiséghez, de Tara ki nem állhatta, ha hirtelen tört rá, mindig nagyon megijedt, talán a munkája miatt. Rövid várakozás után úgy ítélte meg, talán fürödhet a nő, így becsúsztatta a kulcsot és belépett. Kezéből rögtön kiesett a csokor, ahogy meglátta barátnőjét, egy székhez kötözve, betömött szájjal. Mellette egy muun állt, akit már mintha látott volna korábban, valamint a korábbi chiss követ, akit Hiroyasu kidobott. Adisra arcára gonosz mosoly húzódott, ezért a bal arcán lévő seb furcsán élőnek tűnt. - Üdvözlöm, Vaiken államfő. Úgy hiszem, ideje, hogy elbeszélgessünk bizonyos fontos témákról. Azzal az ajtó egy csapódással bezárult mögötte.
|
|
|
Adumar
Oct 24, 2016 10:35:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2016 10:35:02 GMT 1
Vaiken reflexszerűen a fegyveréért nyúlt, de Adisra egy laza kézmodulattal a szoba másik sarkába küldte tokjából a kommodore oldalfegyverét, második mozdulatával pedig az oldalához szegezte Vaiken kezeit. - Mit merészelnek... - sziszegte a kommodore, bár a hangja most már inkább volt ijedt, mint magabiztos. - Csak kiáltanom kell a testőreimért, és.. - A testőrei alszanak, kommodore. - biccentett Ickyx. - Maga pedig minden bizonnyal valamiféle áruló.. csak még nem tudjuk, kit árult el, és hogyan. - Maga... maga vendég itt, nem? - próbálkozott Vaiken összerakni elméjében a muunal kapcsolatos emlékfoszlányokat. - A herceg vendége.. hogy merészeli, nincs hatásköre egyiküknek sem.. - Ha a Birodalmaink biztonságáról van szó, mindenhol és mindekor megvannak a magunk hatáskörei. - mosolyodott el Adisra. - Persze módjában állhatna mindenféle magas szintű következménnyel fenyegetni császárainkat, feltéve, hogy élve kijut innen a hölggyel együtt, de feltételezem, elég okos hozzá, és elég életösztönnel rendelkezik, hogy ne fontolgasson ilyesmit. - folytatta a chiss. - Semmit sem mondok maguknak. - makacsolta meg magát Vaiken.
- Lehet így is.. - azzal a muun kezében megjelent egy fénykard markolata, ami a megkötözött nő nyakának nyomódott. Tara még betömött szájjal is meg tudta oldani, hogy kétségberesetten sikoltozzon. - Ne, ne, várjanak.. - sápdat el Vaiken. - Őt hagyják ki ebből, semmi köze ehhez, figyeljenek, először engedjék el, és aztán... - Meglehetősen amatőr húzás lenne a részünkről, ha ennyire humánusak lennénk. - fogta meg a nő tarkóját a másik kezével a muun. - Bár abban igaza van, kommodore, hogy a gyilkolás primitív dolog... esetleg elcsúfíthatjuk, vagy megváltoztathatjuk az Önnel kapcsolatos emlékeit, hogy halálosan gyűlölje magát.. melyik lenne jobb Ön szerint, kommodore? - Rohadt sithek. - sziszegte Vaiken, miután lassacskán felismerte a nyilvánvalót. - Maguk is jól tudják, hogy ha nem ölnek meg, amikor ennek vége, az egész Konföderáció magukat fogja üldözni... lehet, nem vagyok Császár, de nekem is van pár elég befolyásos barátom... az összes fejvadász konglomerátum vérdíj-listáját maguk fogják vezetni... hacsak nem ölnek meg a végén. De ha nem hagyom el élve ezt a szobát, akkor minek beszéljek bármiről is? - Mondjuk a fájdalommentes halál és a szörnyű kínok közti választás lehetősége miatt? - villant meg Adisra vörös tekintete, mire Vaiken a torkához kapott, és hörögni kezdett. - Nincs.. .elég... idejük.. - krákogta a kommodore. - Ha sokáig szórakoznak... előbb utóbb.. .valakinek... hiányozni.. fogok...
- Ez tény. - engedte el a férfi torkát az Erővel Adisra. - Dícsérem a bátorságát. Azzal a muunhoz fordult. - Alternatíva?
- Lazítsa el az elméjét, kommodore. - engedte el Tara nyakát Ickyx, és közelebb lépve Vaikenhez egyik kezét annak homlokára tette. - Semmire sem fog emlékezni, ha együttműködő. Ez az egész nem lesz más, csak néhány rossz álomkép, amit majd a közösen elfogyasztott kesseli rossz minőségének tudnak be a barátnőjével. Mi pedig megtudjuk, amiért jöttünk... ó igen, és életben maradnak, ez sem utolsó.
Vaiken lehunyta a szemét, és Tarára gondolt. Úgy tűnt, nincs más választása.. - Mondom, lazítsa el az elméjét, kommodore. - ismételte Ickyx. - Semmiféle humanoid pornográf fantázia nem érdekel jelenleg.
A muun gondolatainak nyúlványai egyre agresszívebben, egyre mélyebbre hatoltak be Vaiken elméjébe, kiolvasva a nyomozásukhoz szükséges információkat.
- Érdekes gyakorlat. - közölte Adisra, mikor húsz perccel később Tara és Vaiken immár eloldozva, eszméletlenül feküdtek egymás mellett az ágyon. - Tényleg semmire sem fognak emlékezni?
- Ha minden jól ment, semmire. - biccentett Ickyx. - Tudja, mi asszaszinok nem csak a gyilkoláshoz értünk. Ez olyasmi, mint a jedik elmetrükkje, csak annál sokkal agresszívabb és hatékonyabb. - Abban a pillanatban, hogy Erőhasználó közelébe kerül, fel fog tűnni valakinek, hogy babráltunk az agyával. - vetette ellen Adisra. - Ez lényegtelen. - rázta meg a fejét Ickyx. - A herceg áruló, már akkor is ránk fogja uszítani a fogdmegjeit, ha hírét veszi annak, hogy egy városban tartózkodtunk ezekkel a szálláscsinálókkal... jöjjön, menjünk, közben elmondom, hogy mit szedtem ki az agyából..
|
|