|
Adumar
Dec 20, 2015 13:22:01 GMT 1
Post by Revan on Dec 20, 2015 13:22:01 GMT 1
Mikasának annyira nem esett jól, hogy Alia így leteremti, de leginkább azért, mert igaza volt. De arról nem ő tehetett, hogy csak egy bábnak nevelték. Számtalanszor kérte annak idején, hogy tanulhasson egy kis önvédelmet. Szabadabban mozoghasson bármerre. De nem. Mindig a szemére vetették, hogy ő egy hercegnő és neki nem azzal kell mulatnia az idejét, hogy főzőcskézik, vagy másokkal verekszik. Neki illemtudónak kell lennie minden helyzetben. Akkor is, ha mások étellel dobálják egymást. -Nincs is, de... Nem volt idő folytatni, mert Alia folytatta. Hiroyasu pedig tett róla, hogy Tresna ne léphessen közbe. Nyilván ő lett volna az egyetlen, aki megtenné. Ezt Mikasa méltányolta, de most a jedivel kellett farkasszemet néznie. -Bármennyire is nem szeretem ezt, mást nem ismerek...Szégyellem bevallani, de egyedül nem jutnék semmire... Nem mert már senkire sem ránézni, csak a padlót bámulta, most igazán az lett volna jó, ha láthatatlan. Érti már a szándékot, ami a jedi szavai mögött van, de nem érzi magát elég erősnek, hogy csak úgy fejest ugorjon a változásba.
|
|
|
Adumar
Dec 23, 2015 16:20:32 GMT 1
Post by Enz on Dec 23, 2015 16:20:32 GMT 1
Alia egy pillanatig csendben figyelt a lányra a válasza után, majd lemondóan megrázta a fejét. Bármennyire is sajnálta és át tudta érezni azt a helyzetet, amibe került, helyette nem dönthetett és tehetett elhatározást. De még ha hatalma lett volna erre, sem lett volna túl sok értelme, elvégre Mikasa semmit sem fejlődött volna vele, ugyanúgy másoknak behódoló, bábként mozgatott figura maradt volna. Ő maga is talán ilyen lehetett, amíg a Rend mestereinek kénye-kedve szerint ugrált, de azóta bizonyosan saját maga felelt minden döntéséért. - Amíg te nem tudsz bízni saját magadban, addig mástól sem várható el ez - mondta ki azt, amit gondolt a lány hozzáállásáról. - Talán nehéz elsőre, de amíg sosem próbálod meg, addig nem is tudhatod. Sajnálom, még nem áll készen. Utolsó szavait már Hiroyasunak címezte, és még egyszer találkozott a tekintete a lányéval mielőtt hátat fordított volna, és határozott léptekkel megindult K'Kruhk felé. Az idős whipid kifürkészhetetlen arckifejezéssel nézte őt, és Alia meg mert volna esküdni arra, hogy nem tetszett neki, amit látott. Biztosan ő is rájött, hogy pocsék mester lenne belőlem, vonta le a következtetéseket. - Lovag... - szólt még utána a herceg, de nem törődött már vele. - Kérem, mutassák meg a szobámat - szólt oda az adjutánsnak, aki egészen meglepődött a parancsoló hangnemén. - Úgysem láttam még eleget a négy falat. Lehet lassan neveket kéne adnom nekik. Az adjutáns tétován állt egy pillanatig, előbb Aliát nézve, majd Hiroyasura pillantva, aki apró bólintással adott nekik szabad utat. Az adjutáns még megindult előre, Alia pedig hátrapillantás nélkül hagyta ott a szobát, K'Kruhkkal a nyomában. A rejtett ajtó hangtalanul zárult be a távozók mögött. Mielőtt azonban bárhogyan folytatódhatott volna a beszélgetés, Vaiken kommunikátora halk csipogással jelzett, és az államfő egy gyors mozdulattal húzta elő a szerkezetet, majd gyorsan végigfutotta a szöveges üzenetet. - Bocsánat, sürgős államügyek - biccentett Hiroyasu felé, és két törzstisztjétől követve ő is otthagyta a szobát. A folyosóra lépve rányomott a hívás gombjára. - Uram, bocsánat, hogy ilyenkor zavarom - hebegte a titkára, aki tudta, hogy Vaiken milyen kényes az időbeosztására, valószínűleg katonai múltja miatt. - De most kaptunk egy üzenetet Eriaduról, és... - Mindjárt ottleszek - zárta rövidre a beszélgetést az államfő, mivel sejtette, hogy az nem folyosói téma. - Nem tetszik ez nekem - mondta a szokásos komorságával Gregor.
|
|
|
Adumar
Dec 23, 2015 20:37:03 GMT 1
Post by Revan on Dec 23, 2015 20:37:03 GMT 1
Mikasa némán hallgatta a lányt. Nehéz volt állni a tekintetét, párszor le is nézett a földre. Ez a lány nem ismerte őt, mégis igaza volt azzal, amit mondott. De hogyan is bízhatna meg Mikasa saját magában? Épp csak kiszakadt az eddigi életéből. Mégis azt várják tőle, hogy ilyen hamar hozzon egy ilyen döntést. Ha akart volna, akkor se tud válaszolni, mert Alia a mondandója után otthagyta őt. Ő pedig ott állt és szégyellte magát, mert ilyen nyámnyila. -Igaza van...-mondta halkan, inkább magának, mint a körülötte levőknek. Visszaült a székre és a padló tanulmányozásával igyekezett kivonni magát a körülötte állók figyelméből. Rövidesen Vaiken kommunikátora jelezte, hogy valaki kapcsolatba akar lépni vele. Persze ez Mikasát a legkevésbé sem zavarta. Igazából kicsit örült is, hogy végre nem rá figyelnek. A gondolataiba feledkezett egy kicsit. Feltette magának a kérdést, mit is akar tenni? Mitől fél egyáltalán? A haláltól? Attól, hogy nem jár sikerrel? Meg sem próbálni még rosszabb, jött rá végül. Ha csak elbújik és nem tesz semmit, az ugyanaz, mintha egyszerűen elfogadta volna, hogy a testvére egy sith. Szép gondolatokkal nem lehet megváltani a galaxist. Tenni kell érte. A népe megérdemli a jobb sorsot. Ő is megérdemli, hogy ne egy báb legyen, hanem az, aki ő akar. Ha változni akar, azt nem bízhatja másra. Neki kell eldöntenie, ki akar lenni. Eszébe jutottak a regényhősök, akiket végigkísért a kalandjaikon. Ők sem ültek le sírdogálni, csak mert nehéz volt. Küzdöttek tovább. Magukért, másokért, azért, amiben hittek. Sok történet hőse adta életét egy jobb jövőért másoknak. Ő sem lehet önző. Ha meg akarja menteni a népét a bátyjától, akkor össze kell szedje magát és megtenni, amit kell. Hirtelen felpattant a székről és pár pillanatig csak állt, nézve maga elé, kezei ökölbe szorítva, aztán szó nélkül elsietett. Vissza a lakosztályba. Tresna tartotta vele a lépést, de a fürdőszobába már nem követhette, mert bezárkózott. Hosszú percekig csak bámulta a tükörképét. Nem vívódott, már döntött. Elhatározta, hogy megújul. Magáért és másokért is. Elvette a tükör mellett elhelyezett ollót és lassú, óvatos mozdulatokkal elkezdte levágni a haját. Ez jelképezi az újrakezdését. Nem szerette volna elrontani, így tényleg nem kapkodhatta el. De mindig is szerette volna kipróbálni. Még annyi szabadságot sem kapott, hogy maga döntsön a hajviseletéről. Most viszont nincs ki beleszóljon. Soha többé nem fogja hagyni. Végül elkészült vele. Alaposan megnézegette magát a tükörben. Talán pár finomításra megkérhetné Tresnat, ő mégis csak jobban látja a részleteket, mint ő a tükörben. De egyébként elégedett volt. Egyrészt, mert volt bátorsága megtenni, másrészt mert nem rontotta el. Végül kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és kilépett rajta, megmutatva Tresnanak a művét. -Mostantól ne szólíts felségnek. Se pedig Mikasának. Mostantól Asami Hikari a nevem.-közölte ellentmondást nem tűrő komolysággal és láthatóan várt valamiféle reakcióra.
|
|
|
Adumar
Dec 24, 2015 11:44:05 GMT 1
Post by Enz on Dec 24, 2015 11:44:05 GMT 1
Mikor Mikasa kiviharzott a szobából, Tresna gyorsan a hercegre pillantott, majd sietős léptekkel utána indult. Hiroyasu és Uesugi tekintetükkel még követték őket, ahogy eltűntek a folyosó végén. A herceg gondolataiba merülve állt a helyén, és terve apró kirakósait helyezte el a megfelelő sorrendbe fejében. Egyelőre úgy tűnt, minden eddigi elképzelése csődöt mondott, de Hiroyasu nem vállalkozott volna erre a mostani összeesküvésre, ha minden apró kihívástól vagy váratlan fordulattól megijedt volna. Lehet, hogy módosítani kell tervei egy részét, de az is lehet, hogy egyszerűen csak hagynia kell, hogy a dolgok a maguk útján menjenek tovább. Néha a legjobb szövetséges a véletlen - vagy ahogy sokan hívták sors, istenek, Erő - volt, mégha egy egész tervet nemcsak bolondság, de őrültség lett volna erre az egy tényezőre építeni. - Ichiwa - fordult végül csendben várakozó apródja felé, és az előbbi jelentre utalva megkérdezte. - Azon morfondírozom... vajon te követnél? - A világ végére is, felség - érkezett a fiú komoly hangú válasza, és arcán őszinte eltökéltség ült. A herceg gyengéden megcirógatta az arcát. Elvégre a hűséget mindig jutalmazni kell, és az abszolút hűséget különösen. Tresna katonai kiképzésének hála könnyedén beérte Mikasát, és lépést is tudott vele tartani gond nélkül, ám azzal kapcsolatban már gondban volt, hogy mit is tegyen most. A földre mégsem teperhette, mint ahogy annak idején tanulta, és útját állni sem lett volna illendő. Így hát végül csak követte őt, egy kicsit lemaradva a nyomában. Ez a rövid távolság lett az egész buktatója, ugyanis ahogy visszaértek a szobába, a hercegnő sietve bevágódott a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót. Tresna hiába próbálta kinyitni, csak belülről volt lehetséges, ami érthető biztonsági intézkedésnek tűnt egy fürdőszoba esetében. Talán a vészhelyzeti felülíró kódot használhatta volna, hogy bejusson, de ok nélkül nem akart rátörni arra, akit védenie kellett. Márpedig odabentről nem olyan hangok érkeztek, amik arra utaltak volna, hogy bármi kárt okozna magában a hercegnő. Így hát megállt az ajtóban, és hátát a falnak döntve várt, hogy Mikasa mikor kerül elő. A kiszűrődő hangok alapján nagyon ügyködött valamin, és a chiss katona elképzelni sem tudta mit is csinálhat egy ilyen helyzetben. Mindenesetre némi várakozás után váratlanul felnyílt az ajtó, Tresna pedig oldalra lépett, hogy szembe kerülhessen a hercegnővel. Legnagyobb meglepetésére Mikasa jócskán megkurtította saját hosszú hajfürtjeit, és amit mondott, az még meglepőbb volt. A chiss pár pillanatig csak mereven nézett rá, amíg feldolgozta a látványt. Bár próbálta úgy kezelni a kapcsolatukat, mint egy újabb munka, legbelül boldogságot érzett, hogy Mikasa magára talált és a saját lábára állt. - Rendben, Asami - bólintott, és szája aprócska mosolyra húzódott. - A ruháid? - Nincs már rájuk szükségem - jelentette ki. - Tudok hozni testhezállóbb ruhákat is - ajánlkozott Tresna. - Kérlek inkább mutasd meg, merre van. Szeretném magam csinálni - hárította el a lány felajánlását kedvesen, mégis határozottan. - Persze... ez lesz a legjobb - bólintott, megértve a helyzetet, és elindult az egyik szekrény felé, a hercegnővel a nyomában. Alia végig nyomában érezte K'Kruhk mestert, és már előre készült hogyan védi meg saját döntését, ha a mester akadékoskodni fog a hozzáállása miatt. Eleve nem akarta ezt az egész felelősséget a nyakába venni, de Carl jövőbeli megtalálásának érdekében hajlandó lett volna rá. Azon a hercegnőn, akit tanítania kellett volna azonban az látszott, hogy egyáltalán nem szeretné ezt az egészet, Alia pedig olyan volt, aki ha valamit csinál, csakis teljes szívvel és lélekkel teszi. Nem akart senkit megtéveszteni, és egy kiképzés álcája alatt valójában csak a saját céljaira koncentrálni, hiszen ez a sithek módszere volt. Ő pedig többször közel került a sötét oldalhoz Dromund Kaason. Ráadásul a lányt sem akarta belekényszeríteni olyasmibe, amit nem akar, hiszen előtte az egész élete csak erről szólt. Mikor aztán feltárult végre az ajtó, Alia belépett, és rögtön szembeforult a whipiddel, aki láthatóan készült a mostani beszélgetésre. - Alia - szólalt meg, de a lány nem hagyta, hogy övé legyen a kezdeményezés. - Mester, K'Kruhk - javította ki magát gyorsan. - Meghoztam a döntésem, megvannak a magam indokai rá. Nem a Rendben és pláne nem a Templomban vagyunk, nem kérek fejmosást vagy szentbeszédet! - Helyesen cselekedtél, Alia - tette egyértelművé a vélményét a whipid mester, és Alia szája tátva maradt a meglepetéstől. Sosem hittem volna, hogy az öreg K'Kruhk egyszer dicsérni fogja őt, egy Rendből kiugrott lovagot. - Hű maradtál a saját elveidhez, és nem adtad fel azokat előnyökért cserébe. A Sötét Oldal csábítása néha szinte észrevehetetlen. Mikor a Rend renegátja voltam, engem is sokat megkörnyékezett. - Mester... - suttogta Alia, nem találva a megfelelő szavakat. - Bár csak lovagként hagytad ott a Rendet, én azt hiszem már semmi újat nem taníthatok neked - hajtotta meg enyhén a fejét a whipid. - Amit még felfedezhetsz, azt csak magad teheted meg. Innentől magadnak kell megtalálnod az utad folytatását, én nem szólhatok bele. - Ez hatalmas felelősség - nyelt egyet Alia. Annak idején forrófejű módon hagyta ott a Rendet és ez a hév hajtotta előre, most azonban csak nyugodtság volt a helyén. És eltökéltség, hogy megtalálja Carlt. A lány összeszedte magát és bólintott. - Igazad van, mester. Nem ijedek meg ettől a kihívástól.
|
|
|
Adumar
Dec 24, 2015 12:16:29 GMT 1
Post by Revan on Dec 24, 2015 12:16:29 GMT 1
Tresna rövid ideig csak szótlanul meredt rá. Nyilván neki is barátkoznia kellett a látvánnyal. Mikasa is ezt tette rövid ideig a tükör előtt állva. De a változást valahol el kell kezdeni. Egyébként is szokás a népénél az újrakezdésnél megváltoztatni a külsőt. Ő most hátrahagyta a hercegnőt, aki volt és újra kezdi, úgy, ahogy az ő szemében helyes. Mikasa hercegnő nem tűnik el, csak megújul. Egy nap haza fog menni és megteszi, amit kell. Akkor is, ha olyat kell tegyen, amit nem szeretne. A chiss nő, miután úrrá lett a meglepettségén. Egy apró mosolyra húzta a száját. Innen tudta Mikasa, hogy a döntését ő is támogatja, helyesnek ítéli. Rögtön a ruhái felől érdeklődött, mire Mikasa közölte, hogy már nem kellenek. Ez csak természetes. Most nem hercegnőként kell felöltözzön, hanem egyszerű közemberként. Követte a szekrényhez Tresnát és elkezdett kutakodni. Több, mint valószínű, hogy nem fog itt szakadt ruhákat találni. De azt nem is akart. Normális, átlagos ruhákat keresett, amik még nemeshez illőnek sem igazán néznek ki. Végül sikerült találjon egy normális nadrágot, fölé egy egyszerűbb felsőt. Majd még keres valami kabátot is, amit hidegebb helyekre felvehet. -Majd még keresek pár hasonlót. Gyere.-jelentette ki, mikor megcsodálta magát a tükörben, majd elindult a fürdőszoba felé és Tresna kezébe adta az ollót.-Ha szükséges némi apró igazítás, akkor kérlek csináld meg. A tükörben így tudtam levágni. Nem számított rá, hogy nagyon igazítani kell. Talán pár apró vágás itt-ott. De a lényeg megvolt. Most pedig jöhet a következő lépés. -Most pedig mutasd meg, hol van a jedik vendégszobája, kérlek.-mondta, majd követte Tresnat, amint elindult.
|
|
|
Adumar
Jan 5, 2016 12:38:28 GMT 1
Post by Enz on Jan 5, 2016 12:38:28 GMT 1
Tresna illedelmesen kivárta, amíg Mikasa, vagyis most már Asami kikeresi az igényeinek megfelelő ruhákat a szekrényekből. Azok tartalmát egyébként valószínűleg a rangos vendéghez szabták, így beletelt jó pár percbe, amíg sikerült kevésbé cicomás darabokat előtúrnia. Eközben a chiss tudott kicsit gondolkodni mindarról, ami történt az elmúlt fél órában. Az álnév választása teljesen logikus lépés volt, tekintve, hogy rejtőzködniük kellett, és ebből kifolyólag a kinézet megváltoztatása is, de ezek úgy tűnt csak jelei valamiféle jóval nagyobb belső változásnak. A lány egész viselkedése változott meg hirtelen, sokkal magabiztosabbnak és határozottabbnak, sőt eltökéltnek tűnt arra, hogy változat az őt körülvevő világon. Mikor Tresna csellel megszöktette, akkor csak egy összetört, reményvesztett hercegnő volt, de most úgy tűnt végre megtalálta önmagát, és a célt, amiért küzdeni akart. A chiss, bár nehezen akarta bevallani magának, örömet érzett emiatt, és ennek okát még nehezebb volt megfejtenie. Egyáltalán nem jutott közelebb az egész megértéséhez, mikor Asami végzett a ruhadarabok kiválogatásával, és először megkérte, hogy igazítsa ki a haját. Tresna ujjaival végigsimított a finom, selymes hajfürtök között, amiknek az érintését igen kellemesnek találta. Eközben magához vette az ollót, és a másik kezével itt-ott lenyesett belőle egy keveset. Ugyan borbélynak nem képezték ki, a chiss különleges erők filozófiájához hűen rögtönzött, és mikor végzett, úgy gondolta a végeredmény még az kadétkori instruktorát is kielégítené. - Elkészültünk, Mik... Asami - harapott gyorsan a nyelvére, és korrigálta magát. Semmiféle oka nem volt rá, hogy ne tegyen eleget a lány kérésének a megszólítását illetően. Hagyta, hogy a másik szemügyre vegye a munkáját, ő pedig olyasmit érzett, amit előtte soha: elégedettséget az elvégzett munka miatt. Nem csak egy újabb feladat volt a szürke napok valamelyikén, hanem valami olyasmi, amit magáénak mondhatott. Még ha történetesen fizikailag másé is volt. Úgy látszik ma elég sok szokatlanság történik. - A jedik vendégszobája? - kérdezett vissza, ám gondolatban még mindig nem itt járt. Néhány pillanat múlva kapott csak észbe, és sietve próbálta leplezni zavarát. - Igen, persze. Erre, Asami. Azzal megindult előre, a lánnyal szorosan a nyomában. *** A muun gyanakvó tekintettel méregette őket, miközben Hiroyasu herceg diplomatikusan mosolygott rá. Fogalma sem volt, Ickyx hogyan került a jedik csapatához, de abban biztos volt, hogy nem egy csapatban játszanak. Az ESB pedig a bátyja szövetségese volt, így semmiképp sem akart kockáztatni. - Tehát azt mondja, hogy egy titkos akció miatt cserkészték be a jediket? - kérdezte a muun, akinek láthatóan nem volt ellenére a díszesen berendezett vendégszoba, mégha a mozgásában való korlátozás jól láthatóan bosszantotta is. Egyelőre jó úton haladtak azonban, hogy meggyőzzék az asszasszint, nincs itt semmiféle látnivaló, jelentenivaló pedig végképp nem. - Pontosan ez a helyzet - felelte a herceg helyett a mellette ülő nő, Kiku Tsurugim aki egy évvel ezelőttig a Hírszerzés touhoui részlegének feje volt. A fekete hajú, visszafogott öltözködésű, komoly természetű és igencsak sápadtszürke bőrű nagai hölgy a nagai nőideál, a nagai nadeshiko hamisítatlan képviselője volt. Már csak egy páncél hiányzott róla, hogy a régi harcoskaszt egyik képviselője lehessen. - Érdekes - simított végig az állán a muun. Szokatlanul nyúlánk fickó volt, de a herceg népével ellentétben neki a feje is jócskán megnyúlt volt, ez kölcsönzött neki mindig arrogáns arckifejezést. Ez kifejezetten tetszett Hiroyasunak, és kellemes megborzongott, ahogy belegondolt, hogy egyszer a távoli jövőben minden fajtársa arcán hasonlóan felsőbbrendű arckifejezés ülhetne. - És ebben a tervben szerepelt a Jedi Tanács egyik tagja? - Olyan jediket kerestünk, akik nem tagjai a Rendnek - magyarázta Tsurugi, és eddig a pontig igaz is volt. A hölgy politikusnak is tehetséges lett volna, úgy volt képes az igazság magva köré a hazugság hálóját felhúzni. Ki nem állhatta azt a vén bolond Tong igazgatót a hírszerzés élén, és szívből gyűlölte a jelenlegi rezsimet, mégis hűségesnek látszott a felszínen. Nem véletlenül tették meg őt a határon túli elhárítás felügyelőjévé, Hiroyasu legnagyobb örömére. - Mint bizonyára tudják, számos kísérletet folytattunk Erőhasználó személyeken, például a Hattori rendszerben. A Hírszerzés kíváncsi rá, képesek vagyunk-e ezt a tudást a saját javunkra fordítani. - Ami pedig a Tanácstagot illeti - vette át a szót kedélyesen mosolyogva Hiroyasu. - Az már csak a hab volt a tortán. Ezért pedig magát illeti dicséret, Ickyx nagyúr. A Nagai Császárság nem felejti el a hasonló tetteket. - Megnyugtató - felelte színtelen hangon Ickyx. - Akkor gondolom most már szabadon mozoghatok és kommunikálhatok? - A herceg őfelségével együtt arra kérjük, hogy ettől még kicsit tartózkodjon - közölte vele Tsurugi, az eddigiekhez hasonlóan komoly arccal. - A mesterrel egyéb terveink vannak. Régóta próbálunk a Jedi Rend bizalmába férkőzni, hogy belülről pusztítsuk el őket. - Ez érdekelné az ESB vezetését is - jegyezte meg Ickyx, aminek az üzenete világos volt. - Nem véletlenül folytatjuk titokban az akciót. Amennyiben a legkisebb információ kitudódik mindebből, úgy hosszú hónapok munkája veszik kárba - magyarázta Tsurugi. Ickyx nehezen bár, de úgy tűnik hagyta magát meggyőzni. Alig észrevehetően bólintott. - Ám legyen. Szövetségünkre tekintettel egyelőre tűröm a szobafogságot. *** Alia meglepve tapasztalta, hogy kopogtattak szobájuk ajtaján. Istenkomplexusos társuk saját fekvőrészébe vonult vissza, valószínűleg a korlátozott holonet eléréssel múlatva az időt - újabban mindig ezzel foglalatoskodott, K'Kruhk mester pedig éppen meditált. Amiért meglepte a kopogás, az azért volt, mert az ebédet már elfogyasztották, a vacsorához pedig túl korán lett volna még. Váratlan látogatóik a mai korábbitól eltekintve eddig még nem voltak, de úgy tűnik ha egy üzlet végre beindul... - Nyitva! - felelte, elvégre az ajtót belülről nem lehetett kinyitni. A következő pillanatban csakugyan félrehúzódott a fémszerkezet, és meglátta a túloldalon azt a chiss nőt, aki igen szúrósan nézett rá korábbi kijelentései miatt. Talán most akarna elégtételt venni emiatt? Ám alighogy belépett, feltűnt mögötte a hercegnő is, akinek kiképzésére felkérték volna, ám néhány pillantig eltartott, míg ráismert jóval rövidebb haja miatt. - Miben segíthetek? - kérdezte végül, majd az új frizurára pillantva hozzátette. - Ha divattanácsok kellenek, azt meg tudom mondani, hogy a rövid haj sokkal jobban áll. És ennek a ruhának is megvannak a praktikus előnyei. Persze sejtette, hogy a lány nem egyszerűen ilyesmi miatt jött ide elé, de próbálta valahogy oldani a hangulatot, hiszen láthatóan ideges volt a hercegnő, míg chiss kísérője kissé zavart. Fura egy társaság, az biztos. *** - Uram - biccentett az adjutánsa, ahogy a szobába lépett Vaiken államfő, és kertelés nélkül folytatta. - Úgy tűnik üzenet érkezett Eriaduról. Egy kiáltvány. - Kiáltvány? - húzta fel a szemöldökét, majd elvette az adatchipet a férfi kezéből, és becsúsztatta a leolvasóba. Egy gondosan megszerkesztett szöveg került a szeme elé, és nem tetszett neki, amit látot. - Tehát nem tartanak legitim vezetőnek - mondta, ám nem túlságosan tiltakozva. Nem igazán volt annak tekinthető, elvégre egy idegen hatalom képviselőjének kérésére, ennek katonai ereje segítségével került hatalomra. Nem mintha lett volna kialakult gyakorlata a Konföderációban a főparancsnoki pozíción való hatalomváltásban. - Az a patkány Elegin - morogta az orra alatt Gregor, akin látszott felháborodása. Adumar a Galaxis egyik elfeledett planétájából mostanra az egyik állami központtá vált, így érthető volt bosszúsága a sértést látva. Leginkább ők voltak hűek a mostani vezetéshez, és aggasztó módon sokak számára igen tetszetős volt a Nagai Császárság arisztokratikus rendszere. - Most mit teszünk? - tért a lényegre a mindig gyakorlatias Lannick tengernagy, akit Vaiken személyesen is barátjának tekintett, és azon kevesek közé tartozott, akikben megbízott. - Egy katonai erődemonstrációhoz túl messze van Eriadu - jegyezte meg Gregor, bár ez mindegyikük számára egyértelmű volt. - De talán diplomáciai szócsatán kívül más eszközökhöz is nyúlhatunk. - Ezt egyelőre hanyagoljuk - felelte sietve Vaiken, mivel ismerte, hogy a férfinak milyen elképzelései is voltak a háborúról. Az általa meghódoltatott rendszerek adták meg magukat a leghamarabb, de itt volt a legbrutálisabb a pusztítás is. - Először is meg kell bizonyosodnunk róla, hogy helyrehozható-e az egység. Szerezzenek nekem közvetlen összeköttetést Eleginhez. Én magam akarok vele beszélni. Titkosított csatornán. Tette hozzá nyomatékosan az utolsót, és adjutánsa egyetértően bólintott. Legkevésbé arra volt most szüksége, hogy a nagaiok vagy bárki más kihallgassa őket. Elvégre készen állt rá, hogy sokat kínáljon azért, ha Elegin letesz hatalmi, Seswenna pedig szakadár törekvéseiről, és ezek nem mindegyike szólt kívülálló füleknek.
|
|
|
Adumar
Jan 5, 2016 17:05:33 GMT 1
Post by Revan on Jan 5, 2016 17:05:33 GMT 1
Tresna a kérésének megfelelően megigazította a haját. Már amennyire szükséges volt. Ahhoz képest, hogy tükörben csinálta, nem sikerült rosszul. Egy pillanatig felmerült benne, ha a jedi dolog nem jön össze, elmegy fodrásznak. Úgy fél pillanatig még el is játszott a gondolattal. Rövidesen után a chiss nő befejezte az igazítgatást, ő pedig megcsodálta a javított művét. -Tökéletes, köszönöm. A nyelvbotlásért nem tudott haragudni. Egyrészt kedvelte Tresnát, másrészt neki is oda kell majd figyelnie arra, nehogy Mikasaként mutatkozzon be valahol. Mikasa most eltűnt egy időre. Így jobb mindenkinek. Leginkább neki. De azokat sem sodorja olyan könnyen veszélybe, akik vele vannak. Jöhet a következő lépés. El is indult társa után.
Nem telt sok időbe, máris ott álltak az ajtó előtt. Tresna kopogni akart, de Mikasa elkapta a kezét egy pillanatra. Bármennyire el is szánta magát, rendeznie kellett a gondolatait, mielőtt belépne. Nem akart bohócot csinálni magából, még akkor sem, ha most csak a jedikkel fog beszélni. Végül elengedte a nő kezét és bólintott, hogy kopoghat. Hamar meg is kapták az engedélyt és beléptek a lakosztályba. Belépve rögtön észre vette a jedi nőt. De nem kerülte el a figyelmét a sarokban meditáló idős jedi sem. De persze neki a nővel van dolga, így ő rá fókuszált. A jedi egy pillanatra lepődött csak meg. Bizonyára nem számított rá, hogy Mikasa magától fog eljönni hozzá, méghozzá rögtön új küllemmel. Láthatta a hercegnő idegességét, mert rögtön oldani próbálta a hangulatot. Ami különös volt, mert inkább várt tőle valami csípős megjegyzést még így utólag. -Köszönöm.-szólt végül, mikor túllépett a meglepettségén. Kicsit meg is igazgatta a haját. Szüksége volt pár pillanatra, míg újra összeszedte a gondolatait, mert a jedi szavai bár nem voltak sértőek, mégis kizökkentették egy kicsit. -Szeretnék elnézést kérni a viselkedésemért. Nem volt hercegnőhöz illő, de még inkább nem volt bárkihez illő viselkedés. Lelkileg összetört, amit átéltem és sosem fogom elfelejteni. De úgy hiszem felül tudok kerekedni rajta. Kétségtelen, hogy nem kellett bizonygatnia. Sokkal jobban volt. Legalábbis összetörve nem érezte magát. Mi több, el határozta, hogy elindul az úton, amit neki szánt a sors. Mert most már bizonyos, hogy nem az a sorsa, amit egyszerű hercegnőként szántak neki. Közelebb sétált Aliahoz és elé térdelt. -Szeretném, ha tanítványoddá fogadnál. Meg akarom tanulni, amit megtaníthatsz nekem, hogy segíthessek az elesetteken, a népemen. Kerüljön bármibe. Érezhető volt a mondandóján, hogy ez nem betanult szöveg volt, hanem saját magától mondta, teljes őszinteséggel. Nem csak üresen fecsegett, hanem tényleg elhatározta magát.
|
|
|
Adumar
Jan 12, 2016 7:31:33 GMT 1
Post by Enz on Jan 12, 2016 7:31:33 GMT 1
Alia szótlanul figyelte a másik lányt, miközben összeszedte magát, és beszélt, és közben végig azon morfondírozott vajon őszinte-e, amit most előad. Az alapján, ami eddig kiderült róla, akár az is megtörténhetett, hogy bátyja parancsára cselekszik, aki mindenképp ki akarja képeztetni. Azonban a lány érzelmes, megindult szavai igencsak őszintének és szívből jövőnek tűntek, és az Erőn keresztül sem érzett benne hamisságot vagy hazugságot. Ám éppen ezért nem vágott a szavába, és hagyta, hogy folytassa. Ez egy pillanaton belül kényelmetlen helyzethez vezetett, mikor a hercegnő elé térdelt, és így kérlelte. A jelenet más valaki egójának talán hízelgett volna, Aliát azonban inkább irritálta az egész. Ő nem volt sem uralkodó, sem sith nagyúr, hogy mások hajlongjanak és térden csússzanak előtte. Persze a lány ezt nem tudhatta, tette hozzá magában, és igyekezett mérsékelni saját reakciójának az erejét. Felsóhajtott, és teátrálisan megtörölte a homlokát. - Egy pillanatra már azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem - próbálta a helyzetet elütni valamilyen vicces és képtelen felvetéssel. - Vagy esetleg kikötődött a cipőfűződ? Találtál egy aprópénzt a földön? A lány értetlenkedve pislogott rá, láthatóan nem igazán vette a lapot azzal kapcsolatban, hogy nem kér ebből a hajbókolásból. Kénytelen volt direktebb módon megfogalmazni a dolgokat. - Szép és nemes dolog, amire kérsz, tanítani téged mások érdekében. De ha mestereddé és tanítóddá válok is, akkor sem várok el ilyen megalázkodást, sem feltétlen engedelmességet vagy alávetést. Nem szükséges előttem letérdelned - mondta, és egy mosoly kíséretében kinyújtotta kezét, hogy felsegítse a lányt. A hercegnő pár pillanat múlva elfogadta a jelképes kéznyújtást, és felállt. Látszott rajta, hogy zavarban van a helyzet alakulása miatt, így sietve folytatta, mielőtt végleg inába száll a bátorsága, és elmenekül előle. - Úgy érzem, sikerült elhatározásra jutnod, és kezedbe kívánod venni a saját életed. Üdv a csapatban... Mi... Ma... - megköszörülte a torkát. Olyan furcsa neveik vannak ezeknek a nagaioknak. - Bocsánat, nem tudtam a neved megjegyezni.
|
|
|
Adumar
Jan 12, 2016 9:06:57 GMT 1
Post by Revan on Jan 12, 2016 9:06:57 GMT 1
Mikasa fülig vörös lett, amikor Alia viccesen válaszolt a gesztusára. Úgy tűnik, nem igazán ismeri az ő kultúráját. Ez persze egyiküknek sem róható fel. Bizonyára nem azért jött, hogy ilyesmiről tanuljon. Plusz az egész dolog nem így lett megtervezve sem. De ritkán megy minden a tervek szerint. -Mi? Hogy én...nem...ugyan...-kezdte kissé hebegve. Kifejtette végül, hogy ilyesfajta magatartásra semmi szükség. Ami jó, mert Mikasa egyébként sem igazán leli kedvét benne. Plusz nagyon feltűnő is. Főleg, ha sok embert venné őket körül. Végül kezet nyújtott neki, Mikasa pedig elfogadta a segítséget és felállt. -Mikasa.-segítette ki Aliát-Ez az igazi nevem. De jobb lesz egy ideig nem használni, így az Asami Hikari nevet választottam végül...Te pedig? Még nem hallottam a neved. Vagy hívjalak csak lovagnak?-kérdezte egy kicsit jobb kedvvel, hogy oldja kicsit a hangulatot ő is. Jól van, az első lépést megtette. Talán ez volt az egyik legnehezebb. Elhatároznia magát. Bár maga a képzés is nehéznek ígérkezik. Azért a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. -Elnézést, ha kínosan érintett a dolog. Ez afféle tradíció minálunk, legalábbis régen az volt. Ha el akarod nyerni egy mester kegyeit, hogy tanítson, meg kell mutatnod, hogy félre tudod tenni a büszkeséged és megvan benned a kellő tisztelet és alázat.-magyarázta a dolgot.
|
|
|
Adumar
Feb 21, 2016 7:47:19 GMT 1
Post by Enz on Feb 21, 2016 7:47:19 GMT 1
- Akkor a legjobb lesz, ha ennél maradunk, Asami - bólintott Alia. Elvégre a lány fontos személyiség volt, így valóban felelőtlenség lett volna a valódi nevét használnia. A külsejét pedig már meg is változtatta. Talpraesettebb, mint elsőre mutatta, és ez kissé meg is lepte a jedit. Ennyire félreismerte volna elsőre vagy pedig hirtelen ilyen nagy változás játszódott volna le benne? Igazából úgyis csak az eredmény volt lényeges. - Alia vagyok, és igazából már nem vagyok a Rend lovagja - felelte, és kissé elmosolyodott a kijelentésen. Hát, legalább találkozott valakivel, akinek hasonlóan zűrös a jelenlegi helyzete, mint az övé. - A lovag nem lenne sem igaz, sem szerencsés választás. Maradjunk az Aliánál. Kezdtek belemelegedni az ismerkedésbe, és a lány ezután megmagyarázta, miért is térdelt le az előbb előtte. Érdekes meglátás volt, hogy ezzel az alázatát fejezi ki más előtt, de nem volt butaság. Eltérő nép, eltérő kultúra és eltérő szokások. Talán kissé túl gyors volt ennek elítélésében, még ha nem is volt oda mások hajbókolásáért. Elvégre a lány csak úgy tett, ahogy tanulta és nem akart rosszat. - Nem ismerem a kultúrátokat eléggé. Bocsáss meg, ha megbántottalak - mondta, miközben a lány szemébe nézett, majd enyhén meghajtotta a fejét. Egy pillanat múlva ismét kihúzta magát, és folytatta. - Nem várok el egyoldalú alázatot tőled. Legyen a kapcsolatunk alapja a kölcsönös tisztelet. Miután ezt közölte, választ nem várva fordult meg, és a falhoz sétált. Csodálkozott is, hogy mit keresnek itt ezek a gyakorlófegyvernek kinéző alkalmatosságok, de most éppenséggel jól jöttek. Levette a két fából készült kopja és kard szerelemgyerekének tűnő fegyvert a tartóból, és megfordult, majd az egyik fegyvert Mikasa felé dobta, aki kapkodva nyúlt ki érte, épphogy elkapva. - Nos, Asami tudsz vívni? - kérdezte, és arcán mosoly terült szét. - Ha nem, akkor egykettőre megtanulsz. Ugye a kék foltokat nem bánod? Szerintem mennének a hajad színéhez. *** Vaiken államfő mögött bezárult a leárnyékolt kommszoba ajtaja, és gyenge mesterséges fények gyulladtak fel, hogy pótolják a kintről jövő fényforrás hiányát. A szoba közepén lévő holokommunikátor életnagyságú alak megjelentetésére volt képes. Egy vagyonba kerülhetett a megvásárlása, de az adumariak sosem spóroltak az ilyesmiken. Vaiken a kommunikációs panelhez lépett, behelyezte a személyi azonosító kódhengerét, majd amikor zöld jelzést kapott a készüléktől, beütötte azt a hívókódot, amit sikerült megszereznie. Remélte, hogy működni fog a dolog, és azzal lép vele kapcsolatba, akivel szeretne. Elvégre igen kínos lett volna ha mondjuk Diestl Főmarsallnál csörög ki a vonal. Mikor végzett a betáplálással, megnyomta a hívógombot, és várt. A jelnek számos relén kellett végigfutnia, mire Eriadura ért, így a késleltetés nem volt ritka. Percek teltek el eredménytelenül, és már kezdte megunni a várakozást, amikor végül halk pittyegéssel jelzett a panel a sikeres kapcsolódásról. Elegin ezredes teljes életnagyságban jelent meg előtte, és egy pillanatra meglepődöttnek tűnt, de sietve kivágta magát. - Üdvözlöm, commodore - mosolygott diplomatikusan. - Úgyszintén, ezredes - bólintott Vaiken, aki szintén katonai rendfokozata alapján szólította meg a másikat, gondosan kerülve a kényes kérdést, hogy melyikük a Konföderáció igazi főparancsnoka. Persze ezt sokáig nem lehetett kerülgetni. - Micsoda meglepetés, azt kell mondjam erre nem számítottam - hunyorított Elegin. - Az érzés kölcsönös - felelte rezzenéstelen arccal Vaiken. - Váratlan volt a kiáltványuk. - Gondolom inkább az időzítése, mint a ténye - jegyezte meg sokatmondóan az ezredes. A commodore pár pillanatnyi szünet után beleegyezőleg bólintott. Elegin ironikusan hozzátette. - Elvégre ahol három főparancsnok van, még egy már nem kelt feltűnést. - A nagaiok engem is csak átvertek - jelentette ki Vaiken. - Új kezdetet ígértek, valami olyasmit, amit maga is létre akart hozni. Mikor rájöttem a valódi céljaikra, már túl késő volt. - Nem tartom magát személyesen felelősnek - bólintott az ezredes. - A nagaiok még a dörzsölt és tapasztalt Phennirt is képesek voltak becsapni. - A megegyezéshez viszont még nincs túl késő - folytatta zavartalanul előbbi gondolatát, és beszélgetőpartnere láthatóan elgondolkozott, majd ismételten bólintott. - Nem, valóban nem. Hozza nyilvánosságra az árulásukat és buzdítson minden hűséges katonát arra, hogy csatlakozzon az igazi Konföderációhoz. A Főparancsnokság érdemei szerint előlépteti és helyettesemé nevezi ki - tett neki ajánlatot Elegin, miközben érdeklődve figyelte reakcióját. - Megtisztelő - felelte kimérten. - De nem hagyhatom magukra az ittenieket. Ha én nem vagyok, egy még engedelmesebb utódot, egy bábot ültetnek a helyemre. És ki tudja kik esnének áldozatul a nagai császár aljas bosszújának. - Haláluk szomorú áldozat a Konföderáció eszméjéért - felelte Elegin nem túlságosan meghatottan vagy átszellemülten. Sokkal jobb politikus volt nála, már csak gátlástalanságából kifolyólag, ezt el kellett ismernie. - Tartok tőle, hogy már így is több mártírja volt az eszmének, mint hogy számon tudnánk tartani - rázta meg a fejét. - Nem tudnék a lelkiismeretemmel elszámolni. - És vajon a Konföderációban élők számára el tud majd számolni? - tette fel a kérdést alig burkolt fenyegetésként. Vaiken nyelt egyet, nehéz kérdés elé állította a mostani helyzet. Elegin békülékenyebben hozzátette. - Nem kell most meghoznia a döntést. Az ajánlat a jövőben is él ön felé, commodore. - Köszönöm, meg fogom fontolni - bólintott a szőke flottatiszt. - Ezt nagyon jól teszi - felelte az ezredes, majd ismételten felvette korábbi diplomatikus mosolyát. - Örülök, hogy keresett. Viszonthallásra. A holokészülék kékes fényei elhaltak Vaiken pedig magára maradt a szobában a gondolataival, és rátámaszkodott a kezelőpanelre. Fejében annyi gondolat cikázott, hogy jobbnak látta, ha valahogy kitisztítja azt. Előhúzta a kommunikátorát, és betáplálta Tara számát. Talán egy séta a parkban jó kezdet lenne.
|
|
|
Adumar
Feb 21, 2016 11:18:58 GMT 1
Post by Revan on Feb 21, 2016 11:18:58 GMT 1
Különös, hogy az apró félreértések milyen kellemetlenek tudnak lenni. Főleg magasabb körökben, ahol elég egy rosszul időzített gesztus és teljesen másként értelmezik, akár sértésnek is vehetik, amit tesz az ember óvatlanságában. Ezért kell komolyan venni mások kultúráját. De itt most nincs szerepe az ilyesminek. Ő pedig nem annyira beképzelt, hogy mindent ellene irányuló sértésnek tekintsen. -Akkor hát, örvendek a találkozásnak, Alia.-felelte egy apró mosollyal és kezet nyújtott. Rázzanak kezet, mint az egyszerű emberek ismerkedéskor. Alia elnézést kért tőle, amiért megbántotta, pedig szó sem volt ilyesmiről. Valójában még jól is esett neki, hogy nem mindenki hajbókol a környezetében. Az udvari élet is igen fárasztó tud lenni. Azok, akik ettől távol élnek, nem is sejthetik, mennyire kellemetlen, amikor egy kedves szót nem lehet tenni egy szolgáló felé, mert túlértelmezi, vagy szarkasztikus megjegyzésnek veszi a munkáját illetően. -Ugyan, dehogy bántottál meg. Én csak követtem a népem szokásait. Illett volna tudnom, hogy más helyeken ez inkább kellemetlen helyzetet teremt.-felelte zavartan, de azért belül örült annak, hogy kezd oldódni a hangulat.-Rendben, de azért nem kell kesztyűs kézzel bánnod velem. A legkevésbé az hiányzott, hogy azért finomkodjon vele, mert hercegnő. Bár valahogy úgy érezte, hogy Aliatól ezt pont nem kell várnia. Sokkal inkább azt, hogy az ő szemében szinte mindenki egyforma ilyen tekintetben. Kíváncsian figyelt, mi lesz most. Mert hát csak nem itt kezdik el, vagy mégis? Alia a falhoz sétált és levett két onnan két fából készült gyakorló naginatát. Az egyiket rögtön oda is dobta neki, mire ő ügyetlenül igyekezett elkapni, aminek az lett a vége, hogy végül magához ölelte a fegyvert, mert kézzel nem sikerült megfogni. Ezzel talán meg is válaszolta a jedi kérdését. -Öhm...nem igazán. Egy nagai hercegnő fegyvertára többnyire az illemből és papnői teendőkből áll, meg némi diplomáciából. A legközelebbi fegyver az, amit a testőrök viselnek. Illetve...íjat tudok használni, egész jó is vagyok vele, de az csak trandícionális események miatt van. Elég idejétmúlt fegyver.-talán kicsit túlmagyarázza, Alia bizonyára nem igazán érdekelt ebben, gondolja magában-Minden út az első lépéssel kezdődik.-felelte egyszerűen. Ha a vívás tanulás első pár napja abból fog állni, hogy pofonokat kell gyűjtenie, ám legyen.-De a jedik nem kardot használnak?
|
|
|
Adumar
Feb 21, 2016 14:29:39 GMT 1
Post by Enz on Feb 21, 2016 14:29:39 GMT 1
Alia örült, hogy Mikasa nem annyira érzékeny és akadékoskodó, mint amennyire az elkényeztetett hercegnőket elsőre elképzeli az átlagember. Sokkal rugalmasabb és pragmatikusabb volt a lány, mint elsőre hitte volna, és ez őszintén szólva meglepte. Főleg annak fényében, hogy alig pár órával ezelőtt még önmagát sajnáltatta a találkozó alatt. Talán még nem találja az igazi hangját, döntötte el végül, elvégre ez igen nehéz lehetett valaki olyan számára, akit egész életében feltétlen engedelmességre neveltek. Örömmel elfogadta a lány felé kinyújtott kezét, de azért nem szorongatta meg túlságosan. Mikor Mikasa közölte, hogy nem kell kesztyűs kézzel bánnia vele, Alia rögtön rávágta a választ: - Nem is terveztem! Jó volt, hogy ezt előre letisztázták, ugyanis azt jelentette, hogy a lány nem fog bánni egy-két zúzódást meg kék-zöld foltot, amit az edzés során összeszed. Kérdésére, hogy tud-e a fegyverekkel bánni, elég nyakatekert választ adott. Van, amivel tud, ez volt a lényeg, amit kihámozott. - Az íjak hasznosak lehetnek, ha csendben kell valakit kiiktatni - jegyezte meg válaszul arra, hogy a lány idejétmúltnak nevezte. Ráadásul léteztek energialövedékekkel való tüzelésre képes íjak is, még ha működésben egyet sem látott. A jedik fegyverhasználatát firtató kérdésre sem maradt adós a válasszal. - A jedik elsősorban az Erőt használják, az a pajzsunk és a kardunk egyszerre. Az erőszak sosem lehet elsődleges megoldása egy problémának. - Hallottam a jedikről a rajháborúk idejéből - szólalt meg Tresna, aki egészen eddig csendben figyelt. - Nem épp ezt támasztották alá. Alia úgy saccolta, hogy a chiss nem lehetett sokkal idősebb nála a Killik-krízis néven is ismert esemény idején, így valószínűleg neki sem lehetett elsőkézből tapasztalata a rovarszerű lényekkel való harcról. Elhúzódó és véres konfliktus volt, és amit a killikekről a mestereitől hallott, azok elborzasztották. - Ó, az a kivétel - nevetett fel Alia. - Ha valaki megpróbál kicsinálni, akkor szétrúgod a seggét! Vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet békésen megoldani. - Csakugyan - bólintott beleegyezően Tresna. Alia ismételten Mikasa felé fordult. - Nos, Asami, kezdhetjük? - kérdezte, és támadóállásba állt. A lány sután próbálta követni a mozdulatait, mire Alia leengedte a saját fegyverét. - Nem, ez így nem lesz jó. Ha így fogod a fegyvered, akkor nem lesz egyensúlyban és kicsavarodik a kezed az első ütéstől. Kicsit lazábban! Várj... Odasétált mögé, majd karjai mellett átnyúlva fogta meg a kezeit, és eligazította a markolaton. Finom, puha bőre volt, olyan, ami csak igazi kékvérűeknek lehetett. Kezét határozottan, de nem erőszakosan irányította, és így tett néhány suhintó mozdulatot. - Látod, valahogy így - mondta, majd elengedte a kezét, és hagyta, hogy a lány is próbálkozzon. - Na, akkor nézzük most!
Órákkal később
Alia kellemesen megizzadt az elmúlt órákban, amit szinte megállás nélkül vívással töltöttek. Pedagógiai módszere egyszerű volt: először jól feltörölte a lánnyal a padlót, majd megmutatta neki, hogy hol hibázott és mire figyeljen a jövőben. Ugyan nem különösebben kíméletes módszer volt, és bizonyára a Rend mesterei nem jó szemmel nézték volna, elég hatásosnak tűnt. K'Kruhk mester azonban az elmúlt órákat meditálással töltötte, az istenkomplexusos szobatársuk pedig láthatóan jót mulatott a történteken. Azonban mire végezek, a lánynak már volt némi elképzelése arról hogyan is kell egy közelharci fegyverrel bánni. - A fegyveredet jól kell ismerni - magyarázta, miközben kifújták magukat. - A karod meghosszabbításaként tekints rá, ne egyszerű eszközként! Úgy bánj vele, mintha a tested szerves része lenne, hiszen az is! Tudd, hogy mire vagy vele képes, és ne kockáztass feleslegesen! A technika ismerete csak az egyik fele a tudásnak. A temetők tele vannak középszerű fegyverforgatókkal. Mikasa fáradtan, erősen lihegve és leizzadva hallgatta, miközben a falnak támaszkodott, de még így is alig bírt állni a remegő lábán. Azt meg kellett hagyni, hogy elég nagy kitartásról tett tanúbizonyságot a lány, mikor zokszó nélkül tűrte az ütlegelést és a kimerítő edzést. A belső elhivatottság mindenképp megvolt benne, még ha kissé ügyetlen is volt elsőre. - Most javaslom pihenj le. Holnap a változatosság kedvéért az Erőről fogunk tanulni - mondta, és úgy tűnt a lány kissé megkönnyebül, így sietve hozzátette. - Az erősítő gyakorlatok mellett, természetesen. - Várj, Asami, segítek - ajánlkozott Tresna, és bár Mikasa tiltakozni próbált, megtámogatta és együtt indultak meg a lakrészük felé. Alia tekintetével követte őket, egészen addig, amíg be nem zárult mögöttük az ajtó. Kifújta magát, és megfordult, ám legnagyobb meglepetésére K'Kruhk mesterrel találta szembe magát. - Érdekes módszer, mit ne mondjak. Nem tudtam eldönteni, hogy agyon szeretnéd-e verni vagy csak nem zavarna ha mégis sikerül - jegyezte meg a mester, és hanghordozása alapján nehéz lett volna eldöntenie, hogy viccnek vagy gúnynak szánja. - Azt hittem meditáltál, mester - lepődött meg őszintén. - Próbáltam - felelte röviden. - Ó. Hát azt hiszem én akkor lefürdöm - mondta, és megindult a fürdőszoba felé, majd visszafordult a másik lányhoz. - És ezúttal bezárom az ajtót.
Később
Hiroyasu herceg kétszer kopogtatott, majd kinyitotta a húga ideiglenes lakrészébe vezető ajtót. Úgy gondolta, jól venné ki magát, ha érdeklődne vele kapcsolatban, főleg, hogy emberei jelentették, Mikasa meglátogatta a jedit és valószínűleg együtt is edzettek. Tervei szempontjából fontos volt, hogy húga kiképzést kapjon és fel tudja venni a harcot Puyí sith tudományokból nyert erejével. Ahogy belépett azonban meglepő kép tárult a szeme elé. Húga meztelen felsőtesttel, hassal lefelé feküdt az ágyon, tele kék foltokkal, amiket chiss testőre borogatott hideg vízzel. - Látom húgom jól sikerült az edzés - szólalt meg szórakozottan, ahogy belépett. - Bár talán nem lenne szerencsés ha olyan bőröd lenne a végén, mint Tresnának. Legközelebb használjátok a vívótermet, ott több hely és sokkal jobb felszerelés van. A saját testőreim is ott szoktak edzeni.
|
|
|
Adumar
Feb 21, 2016 16:39:32 GMT 1
Post by Revan on Feb 21, 2016 16:39:32 GMT 1
A kezdetek ellenére egész jól kezdték megérteni egymást Aliaval. Örült neki. Elsőre azt hitte, hogy valami nagyon mogorva személy és még az öreg mester is kedvesebbnek tűnt nála. De úgy tűnt, az egész galaxisban igaz, hogy semmit és senkit sem szabad elsőre megítélni. Így végül is elkönyvelte magában, hogy nincs rossz kezekben a képzést illetően. Nem várhatta el, hogy finomkodjon vele. Ha eljön a harc ideje, senki sem fogja megvárni, míg felkészül, vagy elmúlik a fájdalom, amit egy rá mért ütés okozott. Alkalmazkodnia kell, minél gyorsabban. Ha fáj, ha nem, igyekezni fog. -Bizonyára igazad van. De én nem láttam még modern változatot. Tresna is beszállt kicsit a csevegésbe. Azt Mikasa is gondolta, hogy nem lehet mindent békésen megoldani. A jedik hiába a béke őrzői, néha nekik is harcolni kell. Az apró filozófiai társalgás után Alia ismét felé fordult. -Hai. Kezdhetjük. Elsőnek megpróbálta lemásolni Alia beállását. Nem igazán sikerült tökéletesen. Ezt mestere szóvá is tette, majd oda sétált mögé és segített rendesen megfogni a fegyvert, majd együtt suhintottak is néhányat. Értékelte, hogy finoman, nem pedig erőszakosan csinálja.
Az edzés nem volt kíméletes. Alia minden apró hibát könyörtelenül megtorolt. Olyan is volt, mikor erre nem volt szükség. Pár óvatlan megmozdulásnál Mikasa saját magát ütötte meg a fegyverrel. Egyszer úgy megszédült a saját ütésétől, hogy utána elbotlott a saját lábában. Be kellett volna vizezni a ruháját, mert ahogy fel lett vele törölve a padló, most igen nagy tisztaság lenne. Volt még egy lány a szobában, ő úgy tűnt, remekül mulat. Az igazat megvallva Mikasa is élvezte. Végre nem úgy bántak vele, mint egy nebáncsvirággal, hanem mint bárki mással. Igazából ez a módszer valahogy eredményesebbnek ígérkezett, mintha napokig csak pár mozdulatot gyakorolt volna folyamatosan, hogy utána meg az első próba harcnál egyből a földre kerüljön. Elszállt volna minden önbizalma. Végül Alia elégnek látta a püfölést. Mikasa is kifáradt a gyakorlástól, meg a sok padlóra küldéstől. -Értem. Köszönöm a leckét. Meghajolni nem volt már ereje. Talpon maradni is nehéz volt. Végül aztán Tresna segített, bár nem akarta, hogy babusgassák. Még előtte Alia elmondta, miről is fognak tanulni holnap, az edzés mellett persze. Végül Tresna támogatásában elhagyta a szobát és visszatért a saját hálókörletébe.
Egyszer csak kopogás hallatszott, majd pillanatok múlva bátyja, Hiroyasu lépett be a helyiségbe. Mikasa épp meleg fürdőn, majd egy kiadós masszázson volt túl, Tresna éppen a sebeit ápolta. Nem zavartatta magát, hisz bátyja nem látott semmi olyat. Persze most nem ülhetett fel. -Szerintem a kék egy szép szín.-jegyezte meg szórakozottan, közben bókolt is kicsit Tresnanak.-Ez egy rögtönzött, alapozó óra volt. Nem hiszem, hogy bárki is gondolt külön felszerelésre emiatt. Igazából próbáltam jó második benyomást kelteni. Nem akartam, hogy törékeny virágszálnak nézzen.
|
|
|
Adumar
Feb 28, 2016 19:56:31 GMT 1
Post by Enz on Feb 28, 2016 19:56:31 GMT 1
- Csakugyan szép szín a kék - túrt bele Hiroyasu szórakozottan saját hajába, némileg félreértve a bók irányát. Míg Puyí és Mikasa apjuk fekete hajszínét örökölte, addig legidősebb féltestvérük haja az anyjáéhoz hasonlóan kék volt. Tresna szótlanul folytatta a sebek borogatását, és még a tekintetét sem emelte fel Mikasáról, miközben a herceg közelebb lépdelt az ágyhoz, és alig pár centire nővérétől állt csak meg. - Örülök, hogy magadra találtál húgom - simított végig gyengéden, mély testvéri szeretettel az arcán. - Mikor idejöttél, keserű és szomorú voltál. Most újra azt az életerős lányt látom, aki mindig is voltál. Hiroyasu ott tartotta kezét Mikasa arcán, miközben ezeket mondta. Húga ajándéka kétségkívül hasznossá tette a Puyí elleni összeesküvésre szőtt terveiben. Pusztán annyit kellett tennie, hogy jobban húga tudtára adja a szeretetét, mint a császár, márpedig ez nem volt különösebben nehéz, tekintve azt, ahogy Puyí bánt vele a szökése előtt. Hadd higgye azt, hogy szabad és a saját akaratából áll mellette, annál nagyobb hasznára lesz a jövőben. - Látom, hogy elkötelezted magad a tanulás mellett. Tartok tőle azonban, hogy itt nem sokáig maradhattok. De ne aggódj, mindent elrendezek - mosolygott rá, majd óvatosan elhúzta a kezét tőle. - Most pedig pihend ki magad, húgom. Sokan számítanak rád.
|
|
|
Adumar
Feb 28, 2016 20:48:53 GMT 1
Post by Revan on Feb 28, 2016 20:48:53 GMT 1
A kék színt dicsérő szavaival nem is igazán bókolni akart, sokkal inkább elmondani Tresnanak, hogy neki nincs problémája a chissekkel. Amit a szöktetésekor tapasztalt, az nagyon elszomorította. A saját népe, így bánik egy másikkal. Másodrangú senkikként, csak mert rájuk telepedtek. Ha ott lett volna, mint hercegnő, biztosan nem viselkednek így. De így megmutatták az igazi arcukat. Komoly bajok vannak a fejekben. Ezen változtatni kell, majd egyszer. -Alia szavai sokat segítettek rájönnöm, hogy a kesergéssel nem jutok sehova. Elbújhatok és elfelejthetnek, közben retteghetek, mikor találnak meg. Vagy kezembe vehetem a sorsom és megküzdhetek a démonaimmal. Ezt akarom tenni. Jó útra téríteni a népem és ha lehet, a bátyámat is. A húgaként ez az én felelősségem. Belül még mindig nagyon fájt neki, amit átélt, amire rá kellett jönnie. De ugyanakkor boldog is volt, hogy végre szabad kezet kapott a sorsa alakításában. Nem báb többé. A maga ura. De korai még nagyon előre tervezni, épp csak elkezdte a tanulást. Biztosan hetekbe fog telni, mire valami komolyabb eredményt fel tud mutatni. Alia pedig bizonyára a következő alkalommal még keményebben fog bánni vele. De nem bánja, ha ez kell ahhoz, hogy erősebbé válhasson, akkor verje minden nap kékre. -Már így is nagyon nagy kockázatot vállaltál miattam. Egy félreesőbb hely sokkal biztonságosabb. Vagy talán folyamatosan mozgásban maradni.-értett egyet. Elvégre ha Puyí idelátogat, elég nagy a lebukás esélye. Arról nem is beszélve, hogy kémek is lehetnek a bolygón.
|
|
|
Adumar
Feb 29, 2016 10:30:14 GMT 1
Post by Enz on Feb 29, 2016 10:30:14 GMT 1
- Alia? - kérdezte kissé zavartan a herceg, mintha csak azon morfondírozna kiről is lehet szó, és pár pillanatig valóban fogalma sem volt róla, hogy kire is gondolhat a húga. Aztán belenyilalt a felismerés, hogy kiről is lehet szó. - Áh, a jedi hölgy. Örülök, hogy ilyen inspiráló hatással van rád. Persze annak már kevésbé örült, hogy micsoda hülyeségekkel is tömi a húga fejét az a nő. Jó útra téríteni a nagaiokat, és különösen megkímélni Puyí életét a legnagyobb balgaság lett volna. Szerencsére Mikasa korántsem volt annyira ura a saját sorsának, mint hitte, így a kérdés eldöntése nem az ő kezében volt. Persze jóval dörzsöltebb és tapasztaltabb volt már annál, hogy ilyen butaságok felett vitát kezdeményezzen. Annak idején, mikor előkerült apja végrendelete, még a jogosan őt illető uralkodói trónusról is lemondott. Azonban az azóta eltelt időben sem mondott le arról, ami jog szerint őt illetné, és csak a bolond, ideggyenge apja császári tanácsadói vettek el tőle. - Igazad van, húgom - mondta diplomatikusan a felvetésre, amit Mikasa osztott meg vele. - Örömmel vállalom a kockázatot saját testvéreimért. Elvégre ez a jó testvérek kötelezettsége az ősök szelleme felé. Mosolyodott el a végén. Persze sosem különösebben szívlelte a hosszas szentbeszédeket az ősök tiszteletéről, de mint sok mindenhez, megtanult ehhez is jó képet vágni. Még azt a sok buta papi babonaságot is megtanulta, elvégre uralkodásra készítették fel, a császár pedig a vallás legfőbb papja is volt. - Már több hely is szóba került erre a célra - mondta végül, és ezzel egyelőre lezártnak tekintette a témát. - Aludj jól húgom. Mielőtt megfordult volna, látta, hogy Tresna még meghajtja a fejét előtte. A chiss nő remek ügynöke volt, de újabban kételkedni kezdett abban, hogy a hűsége nem húzza-e túlságosan Mikasa felé. Hiroyasu nem volt bolond, és elvárta, hogy az emberei csak hozzá legyenek hűségesek. Talán idővel ez olyan problémává növi ki magát, amivel érdemes lesz foglalkoznia.
Hetekkel később
Alia ezúttal nem jelent meg időben a gyakorláshoz, de váratlan esemény szólította el. Így kiadta Asaminak a feladatot, hogy egyedül eddzen, amíg neki el kell intéznie egyéb teendőit. Bár örülhetett volna, hiszen végre egy kis változatosság következik be a monoton napokban, valahogy mégsem találta vidámnak az eseményt. K'Kruhk mester ugyanis végre megkapta a távozáshoz szükséges dolgokat vendéglátójuktól. Vagyis egy itteni űrhajót a megfelelő betáplált koordinátákkal, hogy elkerülhesse az őrjáratokat. Bár kezdetben ki nem állhatta a whipid mestert, mostanra valahogy mégis megkedvelte az öreget, aki sok hasznos tanáccsal látta el, és aki nélkül valószínűleg már halott lenne. K'Kruhk szokásos szalmakalapja alól pillantott fel rá. Rajta kívül csupán a nagai herceg fiatal, ezüstös hajú segédje és a Gregor nevű rideg fickó volt jelen, mindketten távolról figyelték őket. - Hát itt az idő a búcsúra, mester - jegyezte meg, és hangjában szomorúság csendült. A whipid azonban igyekezett bátorságot önteni belé. - Engem máshova szólít az Erő, Alia. Túl sokáig voltam távol a Tanácstól, és félek az ellentétek tovább éleződtek - közölte vele, bár a lánynak fogalma sem volt róla, hogy nagy ellentétek lennének a Tanácsban. Persze a mester erről bizonyosan többet tudott. - Neked pedig itt van dolgod. Éveket töltöttem el a nagaiok között, hagyománytisztelőek és becsületesek. - Csakugyan, mester - bólintott Alia. - És más dolgod is van itt - tette hozzá jelentőségteljesen. - Carl... - suttogta halkan a választ. A whipid odalépett hozzá, és hatalmas, erős mancsával megfogta az egyik vállát. - Szívből kívánom, hogy járj sikerrel - mondta neki. - Én is, mester. Az Erő legyen veled. - Veled is, Alia. A lány merev arccal figyelte, ahogy a mester felsétált a kiszuperált YT-szériás teherhajó rámpáján, és az lassan becsukódik mögötte. Egyedül kellett helytállnia, de nem ez a szabadság volt az, amire mindig is vágyott? Nem volt szabad félnie, hiszen az biztos utat jelentett a Sötét Oldalra. Mégis hosszasan bámulta azt a pontot, amit az űrhajónak hitt az égen, még akkor is, amikor már tudta, hogy szabad szemmel biztosan nem láthatja azt.
|
|
|
Adumar
Feb 29, 2016 16:14:48 GMT 1
Post by Revan on Feb 29, 2016 16:14:48 GMT 1
Hetek teltek el és Alia napról napra keményebb edzéseket tartott Mikasának. Nem diktált gyors tempót, azonban biztosra ment abban, hogy a leckék megmaradjanak a hercegnő fejében. Meglehetősen változatosan építette fel az edzéstervet. Volt benne vívás, erőnlét, nem kevés elmélet és sok tudnivaló az Erőről. De legalább annyi időt töltött meditációval, mint gyakorlással. Mikasa kezdte megérteni, miért tanítják a jediket már gyerekkoruktól. Rengeteg tanulást és gyakorlást igényel ez az út. A mai nap abban különbözött a többitől, hogy Alia nem várta a gyakorlóhelyen. Egy üzenet fogadta, miszerint akadt egy kis dolga, ezért később fog megérkezni. Addig is gyakoroljon. Így is tett. Bemelegítésnek egy kis erőnléti edzésnek vetette alá magát. Ugyan úgy tanulta, hogy a jedinek az Erő ad kitartást, azért a testi kondíció sem elhanyagolható. Főleg az ő esetében, hiszen nem igen töltötte eddigi idejét aktív edzéssel. A bemelegítés után kézbe vette a vibrokardját és elkezdett gyakorolni. Néhány egyszerűbb vágás, majd szúrás, aztán bukfenc, szúrás előre. Egyszer csak megállt. Valami különös érzés kerítette hatalmába. Valaki figyelte. Körül nézett, de senkit sem látott. Teljesen egyedül volt. Legalábbis látszólag. Aztán hirtelen robbant előtte valami, amitől kényszerűen a szemei elé kapta az egyik karját. De későn, a villanás rövid időre tett róla, hogy ne láthasson. Aztán egyszer csak egy halk puffanást hallott, a következő pillanatban pedig valaki kirúgta alóla a lábait és hanyatt vágódott. -A-Alia? Te vagy az?-kérdezte, amikor felült. A látása kezdett helyrejönni, de csak lassan élesedett ki. Egy alak állt előtte, karba tett kézzel és rá bámult. Ahogy a látása teljesen kitisztult, látta, hogy bizony nem a mestere szórakozik vele. -Ki vagy te? -Én? Az, aki elviszi a fejed a bátyádnak. -Bérgyilkos vagy. -Hú, okos. Le vagyok nyűgözve. Bár nem feltétlen. Sokoldalúbb vagyok egy közönséges bérencnél. De igen, most épp az vagyok. Ez pedig neked nem igazán jó. Nem tudta, mit tegyen. Segítségért hiába kiáltana, nincs a közelben senki. Kommunikációs eszköz sincs nála. Csak a falon lévő terminál. De egy támadóval a hátában esélytelen lenne használnia. A másik nem mozdult, mintha arra várna, hogy döntésre jusson. De végül mégis csak megszólalt. -Na? Azt hittem legalább megpróbálsz elfutni, vagy megvédeni magad.-kérdezte, miközben a farka játékosan járt mögötte. -Csak számba vettem a lehetőségeimet. -Az nem sok van. Vagy gyáva leszel és elfutsz, vagy egyszerűen elfogadod a sorsod. De harcolhatsz is. Akkor legalább elmondhatod a túlvilágon, hogy nem adtad olcsón a bőröd. A hercegnő hirtelen felemelte a kezét és az Erővel ellökte a támadóját, aki bár hátrébb repült. Elég ügyesen mozgott ahhoz, hogy könnyedén talpra érkezzen. -Jó választás, így nem lesz olyan unalmas.-vigyorodott el a neko. A mellette lévő padon ott pihent Alia vibrokardja, amivel a vívást gyakorolta Mikasával. A bérgyilkos felkapta a fegyvert, majd a lány elé szökkent és a nyaka felé vágott. Mikasa elhátrált a vágás elől, majd előre lépve egy szúrással próbálkozott, ám ellenfele kitért a támadás elől. Kihasználva Mikasa pillanatnyi lendületét egyszerűen fenékbe rúgta őt, amitől elveszítette az egyensúlyát, viszont sikerült egy bukfenccel gyorsan talpra állni. De nem pihenhetett sokat, mert jött az újabb roham, ami egy egyszerű felülről lefelé érkező vágás volt. Ha nem hárítja, a kard kettészeli a frizuráját, na meg a fejét. Hárította a csapást a kardjával, miközben a szabad kezével meg is támasztotta a penge végét. Ezt kihasználva a neko gyomron térdelte, hisz nyitva hagyta a védelmét. Mikasa a hasához kapott és térdre rogyott. Nem igazán dőlt be a cselnek, inkább csak az ellenfele jóval gyorsabb volt, mint ő. Gyorsabb és mozgékonyabb. Támadója felvette az elejtett vibrokardot, majd a két fegyvert egymással keresztezve Mikasa nyakához emelte. -Utolsó szavak? Esetleg akarsz könyörögni az életedért? -Gondolom erre a kérdésre sosem mondanak nemet... -Hát, mondják. De inkább úgy, hogy 'Ne, kérem ne...'-mondta kuncogva. Nem felelt neki. Félt, le sem tudta volna tagadni. Itt térdel egy idegen támadó előtt, legyőzve. Várva a halált. Senki sem siethet a segítségére. Talán mégis a futást kellett volna választania. A gyomra még mindig fájt, így nem igazán tudott koncentrálni. Pedig ha el tudta volna lökni újra. -Nos, akkor...-kezdett rá és felkészült a vágásra, de a pengék nem tudtak tovább közelíteni a lány nyakához, mivel az alkarvédőivel megakadályozta ezt, ezzel is nyerve egy kis időt. Bár félt, nem adta meg magát. Ellenfele meglepődni látszott.
|
|
|
Adumar
Mar 14, 2016 0:39:56 GMT 1
Post by Enz on Mar 14, 2016 0:39:56 GMT 1
Alia kissé elmélázva baklatott visszafelé a gyakorlótér felé. Már egészen megszokta a szinte teljesen üres folyosók látványát, elvégre csak rejtve közlekedhetett, nehogy kiderüljön ittléte. Bár betudhatta volna ezt valamiféle felesleges paranoiának, látva a nagai politikát teljesen behálózó intrikákat, biztos volt benne, hogy ez szükséges óvintézkedés volt. Ő ugyan gond nélkül megléphetett volna, a Carlhoz vezető legbiztosabb lehetőségét veszítette volna el, és Asamit is sajnálta volna. A lány nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban nemcsak képességeiben, de személyiségében is. Három hónapja még nem hitte volna magáról, hogy képes lenne bárkit tanítani, hiszen bizonyos kérdésekben előtte ő maga is iránymutatásra szorult. Úgy érezte azóta sokat fejlődött ő maga is a tanítása által, és valahogy közelebb került ahhoz, hogy a Rend híres mestereinek helyzetét megértse. Ahogy azonban közelített a helyhez, hirtelen egy furcsa érzés nyilalt belé, és sietve kinyúlt az Erő segítségével, egészen addig, míg nem érezte Mikasa lenyomatát az élő szövedékben. Volt vele azonban valaki, és ezt a valakit ellenséges szándékok vezérelték. Lépeit hirtelen nagyon szaporára fogta, és próbálta az Erő segítségével kitartásra ösztökélni a lányt, míg ő maga odaér. A hirtelen felgyorsított léptei következményeit szinte meg sem érezte, és teljesen harcrakész volt, mikor végre a teremhez érve berúgta annak ajtaját.
A szeme elé táruló látvány igen rossz volt, de szerencsére nem annyira, mint amennyire lehetett volna. Egy állatfülekkel és hosszú, testtől elálló farokkal rendelkező karcsú, hajlékony lény két vibrofegyver pengéjét tartotta Asami nyakához, aki azonban alkarvédőivel lassította le a támadóját. Bár nem volt annyira járatos a kérdésben, Aliának rémlett, hogy az állati vonásokkal rendelkező emberszerű lény egy neko, akik ügyességükről és mozgékonyságukról ismertek, és a nagaiok birodalmának alattvalóiként éltek már jó ideje. Arról hallott már, hogy igen népszerűek a szórakoztatóiparban, de bérgyilkosaikról aligha. Ami persze ebben a szakmában jó ajánlólevél. A másodperc törtrésze alatt felmérte a helyzetet, majd fénykardját előrerántva kiáltott rá a nekora. - Állj és add meg magad! - a lány láthatóan már tudta, hogy itt van, hiszen nem különösebben lepte meg a jelenléte. Alia reménykedett benne, hogy valamiféle hibát ki tud belőle csikarni, de így más módszert kellett kitalálnia. Üres kezét hirtelen a lányra emelte, majd az Erővel kinyúlva láthatatlanul megragadta őt, felemelte, és oldalra, az egyik oszlop felé hajította. Várakozásaival ellentétben a lány nem háttal csapódott a vaskos faoszlopnak, hanem hihetetlen mozdulattal lábaival érte azt, majd elrugaszkodva egy akrobatikus 360 fokos pördülés bemutatásával eltűnt egy másik oszlop mögött. - Rohadt életbe! - szűrte a szavakat a fogai között, és miközben az Erővel kutatott a támadó után, sietős léptekkel megindult Asami felé. - Gyorsan, talpra! - kiáltotta neki. A háttérben látta néha elsuhanni a lány árnyát, de nem tűnt úgy, mintha támadni akarna. Játszik velünk, ébredt rá az igazságra. Csak egy ragadozó tud így játszani a saját prédájával. Mikor a lányhoz ért, szemével gyorsan végigmérte, nem sérült-e meg, de szerencsére kisebb horzsolásokon kívül semmi baja nem esett. - Gyerünk, védekezzünk vállt vállnak vetve! - szólt rá a kissé még mindig az előbbi támadás hatása alatt lévő lányra.
|
|
|
Adumar
Mar 14, 2016 1:48:20 GMT 1
Post by Revan on Mar 14, 2016 1:48:20 GMT 1
Mikasa megérezte az Erőn keresztül Alia közeledését, emellett a saját élni akarása is erőt adott ahhoz, hogy tovább küzdjön. Ő lett volna a legcsalódottabb, ha nem tesz meg mindent. Szerencsére Alia nem késett el és nyomban fel is szólította a bérgyilkost a megadásra. -Hah! Inkább neked kellene eld...whoa! Váratlanul érte a láthatatlan erő általi elhajítás, de nem eléggé ahhoz, hogy ne tudjon időben megfelelő irányba mozdulni. Egyik fegyverét így is elengedte, hisz szükség esetén üres kézzel könnyebb megkapaszkodni valamiben. Amint az oszlopra érkezett, el is tűnt a két Erőhasználó elől. Mire Alia Mikasához ért, a lány már talpra állt és felkapta az elejtett vibrokardot. -Én ezt nem értem, a nekok nem bérgyilkosok...-jegyezte meg értetlenül. -Kivétel...erősíti...a szabályt...kicsi...szívem!-hallatszott a válasz, de minden szó más irányból, a neko gyorsan mozgott. Mikasa talán egyszer vélte észrevenni a szeme sarkából. Aliaval egymás hátát fedezve álltak fel, így a neko nem lephette meg őket olyan könnyen. Ahogy az várható volt, a bérgyilkos a könnyebbik prédára utazott. Valami kirepült az egyik oszlop mögül, nem látta jól, de a korábbiból okulva az egyik karját a szeme elé emelte, de már előbb észrevette, hogy csak egy kő. Azonban elég időre leengedte a védelmét ahhoz, hogy a neko támadhasson. Az ellenkező oldala felől ugrott elé és egy vízszintes vágással támadta Mikasát, aki még épp időben hárította a csapást. Ezt követően Alia oldalra pördülve vágott a neko felé. Tiszta célpont volt, mégsem találta el, mert akadályba ütközött. Egy másik, különös, vastag kard állta a fénykardpenge útját. Viszont a kardot nem fogta senki. -Nem talált!-örült az idegen. A lebegő kard hirtelen lefelé mozdult és Alia kardforgató kezét felfelé tolva megnyitotta a védelmét, amit a Neko kihasznált és egy hosszú egyenes rúgással tántorította hátrébb a jedit. Eközben Mikasa hátrébb lépett, majd egy fordulatból indított alsó vágással próbálta lentről megvágni ellenfelét, azonban a lebegő kard ismét lecsapott és a neko alatt elszállva nemes egyszerűséggel kiütötte Mikasa alól a saját lábait, aki így hasra esett egy pillanatra. De egy gyorsan elgurult oldalra, mielőtt a támadó lecsaphatna. De épp csak felkelni volt ideje, mert fürge ellenfele a sarkában volt és a nála lévő vibrokarddal próbált több irányból lecsapni rá, ez alatt a lebegő fegyver Aliat szórakoztatta. Nyilvánvaló volt, hogy külön akarja tartani őket, na meg, hogy olyan fémből volt, amit nem fog a fénykard pengéje. De sehol sem lehetett látni, ki irányítja a különös eszközt. Más élőlény jelenlétét sem érzékelte.
|
|
|
Adumar
Mar 31, 2016 19:36:41 GMT 1
Post by Enz on Mar 31, 2016 19:36:41 GMT 1
Nem tudta miféle szerzet volt ez a macska és hogy került ide, de az biztos, hogy piszok gyorsan mozgott, ő pedig alig győzte kapkodni a fejét utána. Próbált érzékszervei helyett az Erőre támaszkodni, hiszen azt jóval nehezebb volt kicselezni, mielőtt azonban ezt az előnyét haszálni tudta volna, támadójuk máris újra lecsapott, ismételten Mikasát véve célba. Ez logikus volt, hiszen nemcsak ő lehetett a célpont, de jóval tapasztalatlanabb is volt. A lány a körülményekhez képest jól állt a sarat, és bár a neko képes volt megtéveszteni, a megszerezett előnyt a gyors reakciónak köszönhetően nem tudta kiélvezni. Most, hogy a támadó kettejük közé került, Alia biztos volt benne, hogy könnyedén le tudják győzni. Oldalra pördülve indított támadást ellene, nagy meglepetésére azonban fénykardja elakadt valamiben. - Mi a...? - kérdezte meglepetten és kissé bosszúsággal a hangjában. Egy lebegő kard volt az. Ilyenhez foghatót eddig még soha nem látott korábban. Más körülmények között biztos lett volna benne, hogy az Erő segítségével mozgatják, ugyanakkor a nekon nem érezte az Erőérzékenység jeleit. Márpedig valaki nem tudja magát egyszerre elrejteni az Erőben és használni a képességeit. Sokáig azonban nem tudott gondolkodni, ugyanis meglepettségét kihasználva a neko hátrébb rúgta, majd újra Mikasára koncentrált. - Miféle csalás ez? - kérdezte hangosan, hiszen akármerre próbált oldalra lépni, a fegyver reagált rá és úgy mozdult, hogy támadhasson, ha előre lép. - Inkább az csalás, ha csak úgy eldobálsz! - felelte a neko, miközben továbbra is Mikasát próbálta felaprítani. Alia egy pillanatig még fegyverén igazította meg fogását, majd hirtelen eszébe jutott a megoldás. Arcára mosoly ült ki. - Jó ötlet! - felelte, és kezét a nekora irányította, mire az kibillent egyensúlyából, és a levegőben tartott fegyverét majdnem kiejtette a kezéből. - Nya? Már megint? - kérdezte némileg méltatlankodva, miközben Alia ezúttal igyekezett jó nagyot dobni rajta. A fegyver persze nem várakozott tétlenül, hanem megindult... Mikasa irányába. Alia sietve próbálta megragadni az Erővel, de hiába: az oszlopról ismételten elugró neko még a levegőben elkapta, majd egy pördülést követően Mikasa mögött ért földet, és felrántotta a lányt a földről, fegyvert szegezve a nyakának. - Legközelebb találj ki valami újat! - szólt oda Aliának győzedelmesen. A volt lovag agyában tucatnyi lehetőség futott végig, hogyan is szabadíthatná ki Mikasát, azonban a jelenetet egy furcsa dolog zavarta meg: hangos, ütemes taps. Ahogy a hang irányába pillantott, egy meglepő személyt vett észre. Az ajtóban Hiroyasu herceg állt, aki láthatóan élvezte a jelenetet. - Maga meg mit...? - kérdezte Alia, aki úgy érezte már semmit sem ért. - Ennyi elég lesz, drága - mondta, mire a neko meglepő módon elengedte Mikasát. - Remek műsor volt, minden pillantát élveztem. Mutatkozz be a többieknek, kérlek!
|
|