|
Adumar
Nov 30, 2014 10:32:43 GMT 1
Post by Enz on Nov 30, 2014 10:32:43 GMT 1
Adumar első kolóniáit évezredekkel ezelőtt alapították a Galaktikus Köztársaság által legyőzött egyik emberi bolygó menekültjei, akik az idők folyamán az elzártság következtében igen pezsgő és sajátos kultúrát alakítottak ki. A társadalom alapja a nemesi születés és a becsület, amit harccal és mások legyőzésével lehet kiérdemelni az itteniek szerint, így igen népszerűek a vadászpilóták és a párbajok. A bolygó ezen kívül a rakétagyártás egyik galaktikus szinten elismert fellegvára, ami miatt harminc évvel ezelőtt felhívta magára a Birodalom és az Új Köztársaság figyelmét. Akkoriban a bolygó területén nemzetállamok osztoztak, amelyek közül a szárazföldek felét uraló Cartann volt a legnagyobb és legerősebb, ennek uralkodója pedig birodalmi támogatással kikiáltotta az első planetáris kormányzatot, amely törekvés azonban elbukott a Wedge Antilles vezette koalícióval szemben a rövid adumari polgárháborúban. A koalíció államaiból valamint a legyőzött Cartannból jött létre az Adumari Unió, amely hivatalosan is csatlakozott az Új Köztársasághoz, majd a Galaktikus Szövetséghez, és a Konföderáció egyik alapító állama lett.
|
|
|
Adumar
Dec 5, 2014 16:34:58 GMT 1
Post by Enz on Dec 5, 2014 16:34:58 GMT 1
Tiaan Vaiken commodore még egyszer rápillantott az egyenruhájára, majd gondterhelten az ablakon túli látványt kezdte fürkészni. Alig pár napja még nem gondolta volna, hogy belekényszerül az államfő szerepébe, és kezdte sejteni, miért is őt szemelték ki erre a pozícióra: Bilbringi ideális felvonulási terület volt annak, aki a környező rendszereket kívánta uralni, valamint elég tekintéllyel bírt ugyan, hogy a katonákat az új állam szolgálatára bírja, de korántsem annyira, hogy az életüket adják érte. Viszont még így is jó döntés volt, ha figyelembe vette, hogy ezzel megelőzte az egész szektor katonai meghódítását, és egy helyi haderő kialakításának a lehetőségét, ami alkalomadtán fel is kelhet a távoli hódítók ellen. - Gondterheltnek tűnik, Vaiken - szólalt meg a háta mögött házigazdája, mire a megszólított lassan hátrafordult. - Csak mérlegelem a lehetőségeket, tengernagy - bólintott felé diplomatikusan. A tar kopasz Lannick tengernagyot az új állam flottájának az élére szánta, mivel Bilbringi megszerzésekor és pacifikálásakor nagy szakértelmet mutatott, ráadásul keményvonalas katona volt, nem olyan, akit a nagaiok egy bankjegyköteggel vagy bókok duruzsolásával zsebre tudnak vágni. - Ehhez már talán kissé késő, nemde? - kérdezte halovány mosoly keretében. Ezúttal is igencsak igaza volt, innen már nem tudott visszatáncolni, bármi is legyen. - Csak annyit tudok javasolni, ami Adumar jelmondata is "bízzatok a legjobban, de tartsátok készen a rakétákat". - Köszönöm a tanácsot - bólintott ismételten. Tisztában volt vele, hogy a tengernagy is így tesz, és ezért fogadta el az ajánlatát a nagaiokkal való harc helyett. Hiszen a küzdelemnek is megvolt a maga ideje és helye, és az határozott nem most volt, nem olyan csatatéren, amit a nagaiok maguk választottak ki. Vaiken az órájára pillantott: ideje volt indulni, hogy eljusson az Ideiglenes Konföderációs Tanács ülésére, ahol az elmúlt napok eseményeit politikailag is véglegesítik. - Sok sikert, commodore - mondta a tengernagy arcán meghatározhatatlan kifejezéssel. Vaiken biccentett, majd elhagyta a tágas nappalit, és a lakásból kiérve azonnal a turbólifthez sietett, aminek fülkéjében még gyorsan kisimított egy aprócska gyűrődést az egyenruháján. A platformon már várta egy katonai gép, ám a kirendelt őrség mellett rosszkedvűen fedezte fel Yamen nagykövet arcát, aki már egyszer Asmerun bizonyította gerinctelenségét, és ő ezt első kézből tapasztalhatta meg. Rossz ómen volt, hogy pont egy ilyen személy bábáskodott ennyit az itteni folyamatok körül, de ahogy látta, a herceg - bár katona - felette áll rangban, ezért ha vele sikerül jó viszonyt kialakítania, egyszerűen kijátszhatja ezt a bohócot. - Készen áll a nagy napra, commodore? - kérdezte tőle szokásos behízelgő stílusában, amihez azt követően is ragaszkodott, hogy bebizonyosodott, semmiféle hatást nem gyakorol rá. - Nem tudom ebben mi olyan nagy - vetette oda, majd figyelmet sem szentelve a diplomatának felsétált a rámpán. Yamen tisztes távolságból követte, és mikor helyet foglalt a siklóban, vele szemben ült le a kerek asztal másik oldalán. - Szeretne még valamit? - kérdezte tőle hűvösen. - Ne legyen olyan bizalmatlan, commodore - mosolygott amaz diplomatikusan. - Néha kifejezetten az az érzésem, mintha ellenségek lennénk. - Ez kölcsönös - felelte szűkszavúan. - Gondolom szívesebben venné, ha a sithek vagy ez az új színházi kölcsönzőből szökött birodalmi maskaraparádé lenne itt helyettem - jegyezte meg, és abban tökéletesen igaza volt, hogy létezett náluk rosszabb választási is. - Mi nem várunk teljes behódolást, csak együttműködést. - Igazán megnyugtató - felelte a legnagyobb nyugalmat magára erőltetve. A Konföderáció ereje eddig vetekedett a nagaiokéval, de Phennir árulása után csak az volt a kérdés, ki mekkora szeletet hasít magának a bukott államból. "Jajj a legyőzötteknek" mondták annak idején a tioni tisztek is, míg nem megtapasztalták saját módszerüket. - A titkárságán, vagyis leendő titkárságán keresztül átküldtem magának néhány szerződéstervezete, ami segít új alapra helyezni a baráti viszonyunkat. - Milyen figyelmes. - Most magára is hagynám, hadd pihenjen kicsit. Engedelmével - emelkedett fel a helyéről, Vaiken pedig nem tartotta vissza. Kipillantott a sikló ablakán, és a bolygó élénk forgalmát figyelte, amibe itt-ott vegyültek katonai járművek. Most minden a politikusokon múlott, ami cseppet sem villanyozta fel az igencsak szkeptikus katonát. A Nagy Operaház épülete már messziről kivehető volt, és kellőképp díszbe öltözött a nagy eseményre, az előtte álló téren az összes megjelent bolygó zászlaját felhúzták, és kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen nagai se legyen se közel se távol, leszámítva persze a nagykövetet, akinek könnyen magyarázható volt a jelenléte. Ahogy a siklójuk landolt, és Vaiken a díszes küldöttség elé lépett a rámpa tetején, kénytelen volt látni, hogy nem ez az egyetlen kellemetlen meglepetés a mai napra: a sithek csuhás nagykövete is jelen volt, valami fontoskodó hapan nővel együtt. A fogadóbizottságot Testan ke Harran, a Dammant Killers fegyvergyár képviselőjéből Adumar képviselőjévé vedlett figura, aki legalább olyan kétes hírű volt, mint egy sor más megjelent. Az ifjú Marcass ke Teldan, az Adumari Unió jelenlegi államfője legalább nem árasztotta magából az árulás szagát annyira, mint a köré gyűlt kedélyes mosolyú politikusok. - Üdvözlöm, Vaiken commodore - hajolt meg előre enyhén az uralkodó, ami legalábbis jelzés értékű volt a nemrég megtartott titkos szavazás eredményéről. - Enyém a megtiszteltetés, perator - tette hasonlóan ő is, bár ez a fajta bájolgás igen messze állt tőle. Intézze ezt csak a mögötte somfordáló nagai, biztosan sok mondanivalója van ezeknek a köpönyegforgatóknak. - Szeretnék az Egyesült Sith Birodalom nevében gratulálni és a Sötét Oldal áldásában részesíteni - lépett oda hozzá ájtatos hanghordozással a csuhás. - Talán majd máskor, szentatyám - mondta az első megnevezést, ami eszébe jutott, majd a fogadóbizottsággal a nyomában megindult lefelé a tanács üléstermébe. Yamen szinte loholni kényszerült, hogy utolérje. A terem ajtói előtt adumari és konföderációs katonák vegyesen strázsáltak, de rögtön felismerték, így fegyverüket tisztelgésre emelve engedtek neki utat. Vaiken itt várta be a hajbókoló népséget, majd hogy elejét vegye az újabb hízelgéshullámnak, azonnal benyitott, amit megérkeztek. Odabent a képviselők - köztük néhány olyan bolygóé, amik eddig tagok sem voltak, mint például Selvaris - felállva üdvözölték, és Testan ke Harran, a Tanács ideiglenes elnöke is besietett utána. - Tisztelt képviselők! - szólt bele Harran a rejtett mikrofonjába, miközben pulpitusa felé igyekezett. - Körünkben üdvözölhetjük Tiaan Vaiken commodoret, aki a tiszteletre méltó Tanács mostanra idézett meg. Commodore, fáradjon a képviselők elé. Vaiken katonás léptekkel tett eleget a kérésnek, miközben tudta, hogy éppen ezernyi holokamera figyeli lépteit. Kétségkívül nagy eseményről tudósítottak: végre valaki kimondja, ami eddig is tudott volt, hogy a Konföderáció halott és az élet megy tovább. - Ezennel közlöm magával a Konföderációs Tanács döntését - szólalt meg ünnepélyesen az elnöki pulpitusról, miközben Vaiken odalent állva hallgatta. Érdekes, kifelejtette az Ideiglenes megnevezést. Bár persze ez volt az utolsó ülése, innentől kezdve úgyis lényegtelen apróság volt már. - Tiaan Vaiken, a Tanács egyhangúlag magát választotta meg a Konföderáció államfőjének tisztjére, aki teljes bizalmát bírja az itt megjelent rendszereknek a köpönyegforgató Turr Phennir és a tisztséget illegálisan bitorló Wedge Antillesszel szemben. Egyúttal a Tanács felszólít minden hű rendszert, hogy csakis az Adumaron székelő Tanács és államfő utasításait kövesse, az előbb megnevezettekkel, akiket árulónak nyilvánítunk, semmilyen kapcsolatot ne tartson fel. - Micsoda? - kérdezte, persze úgy, hogy a hangosításba ez ne hallatszódjon bele. Arcát Yamen felé fordította, aki sejtelmesen mosolygott. A rohadék végig tudta, hogy a Konföderáció nevét és presztízsét elbirtokolni akarják, nem pedig felszámolni. Ő pedig naivan belesétált ebbe a csapdába, és nevét adta hozzá. Mint Lannicknál megjegyezte, innen visszaút nem létezett, de ha ellenáll, majd megválasztanak helyette egy engedelmesebb szolgát. - Tiaan Vaiken, elfogadja-e a megtiszteltetést? - kérdezte Harran még mindig ünnepélyesen. - Elfogadom. Legjobb képességeim szerint vezetem majd a Konföderációt - jelentette ki, bár a hangja talán némileg mellőzte az ünnepélyességet. Egy kifogástalan múltú, politikai affiláció nélküli katona volt, pontosan olyan, aki bárkit meggyőz a kezdeményezés önállóságáról és komolyságáról. Hogy lehetett ilyen naiv és megvezethető? Yamen most röhöghet a markába, akárcsak az egész nagai vezetés. Csúnyán átverték, és ezért fizetni fognak. Harran lépett mellé, kizökkentve a gondolatokból, és felé nyújtott egy díszpéldányt a Konföderáció alkotmányából, amire kis hezitálás után rátette egyik kezét, másikat pedig a szívére szorította. - Most ismételje utánam az eskü szövegét...
|
|
|
Adumar
Mar 7, 2015 9:08:02 GMT 1
Post by Enz on Mar 7, 2015 9:08:02 GMT 1
Vaiken rosszkedvűen olvasta a személyi terminálját. Megválasztását követően az államfői hivatalnak a korábbi prefektusi hivatal épületét kapta meg, amely kellőképpen modern és jól felszerelt volt a célra, de a berendezést még nem tudta a kedvére átalakítani. Ráadásul közvetlen munkatársai közül alig páran voltak, akiket a saját emberének mondhatott volna. Lassú személycserékre lesz szükség, amelyek nem keltenek gyanút. Amit olvasott, azonban nem derítette jókedvre. - Ez a Konföderáció szuverenitásának a végét jelenti - nézett végig az egyezménytervezeteken Vaiken, amiket még Yamen nagykövet küldött át neki titkárságán keresztül. Ezek közül is a védelmi szerződés tervezete volt az, amely különösen dühítette. Ez a külpolitikát és így a haderőt szinte nagai hűbéressé degradálta, nem is beszélve arról a sok katonai bázisról, amelyek 99 évre szóló jelképes összegért történő bérletét biztosítani kellett volna a nagaioknak. A vámunióról szóló javaslat pedig gazdaságilag szolgáltatta volna ki őket egyetlen irányba. A Konföderációnak csak a hullája maradt meg mostanra, és még ezt is ki akarták rabolni ezek a magukat nagyra tartó galaxisszéli barbárok. Javukra csupán az szolgált, hogy nem akartak mindenbe belekotyogni, így a belső viszonyokban megmaradt az állam függetlensége, és a nyakukba sem terveztek ültetni mindenféle uniformisban született cosrait vagy ájtatos sith papot. - Államfő, vendége érkezett - szakította meg füstölgését a kommján keresztül titkára. Érdekes, nem várt mára senkit, de hát biztosan olyan vendég volt, akinek szakmailag ártalmas lett volna előre bejelentkezni vagy pedig rangon aluli. A Konföderációban újabban mindkettőből bőven akadt. Legnagyobb meglepetésére azonban nem egy újabb nyerészkedő vagy talpnyaló érdekember lépett be irodája ajtaján. Kikusai Hiroyasu nagai herceg, Puyi császár testvére, a 6. Flotta tengernagya jött hozzá ugyanis látogatóba. A jóképű férfi katonásan tisztelgett az irodájába lépve, mire ő is felállt, és viszonozta a gesztust, majd a vendége elé sietett, és kézfogással is üdvözölte. A herceg nem zavartatta soká magát, külön kérés nélkül is kényelmesen helyet foglalt a dohányzóasztal melletti egyik széken. - Iszik valamit? - kérdezte tőle Vaiken egy házigazdához illően. - Köszönöm, most nem - utasította vissza mosolyogva a herceg a kérést. - Minek köszönhetem ezt a... váratlan látogatást? - próbált Vaiken udvariaskodni, de ez sosem volt az ő műfaja. A másik mondjuk legalább katona volt, nem egy olyan pondró, mint Yamen. Közben helyet foglalt a mellett lévő bőrfotelben. - Jöttem megnézni, jól van-e - felelte a herceg vidáman, és nem tudta eldönteni, komolyan mondja-e. - Köszönöm a kedvességét, voltam jobban is - mondta, és nem tudta kihagyni, hogy él legyen a hangjában. - Kevesebbet kéne Yamen nagykövet leveleit olvasnia - mosolygott továbbra is, mint aki csak viccelődni jött ide. - Ámbár azt hiszem attól még alá kell majd írnia ezeket. - Azt hiszem, erre én is rájöttem - felelte az államfő fanyarul. A herceg pedig még mindig mosolygott. - Ne aggódjon, államfő, én leszek a helyi főparancsnok - mondta, és Vaiken nem érezte, hogy ettől jobb kedvre derült volna. - Ma még talán így állnak a dolgok, de sokan gondolják úgy, hogy szükségesek bizonyos átalakítások a Nagai Császárságban. - Azért küldenek ide még több flottát? - vonta fel a szemöldökét Vaiken, akinek ugyan tudomásul kellett vennie új "szövetségesei" minden lépését, de jó arcot korántsem akart vágni hozzá. - Csak szép sorjában haladjunk - szólt rá a herceg, mint akinek valamiféle logikusan felépített terve van. - Egyelőre arról van szó, hogy ez a bizonyos átalakítás személycseréket jelentene a legfelsőbb szinteken. És új, baráti alapra helyezné az együttműködést szövetséges államainkkal. - Csak nem azt mondja, hogy át akarja venni a hatalmat? - lepődött meg Vaiken. Akárcsak a Galaxis nagy része, ő sem látott bele a nagai politikába és különösen az udvari intrikákba, de tény, hogy a legidősebb gyerek jogán a herceget illette volna a trón. - Ha ön ezt hallja ebből, akkor én azt mondanám rá, hogy bolond - felelte a herceg szokásos vidám stílusában, de Vaiken pontosan értett már mindent. Határozottan bólintott. A nagai ölelésből talán nem tud teljesen kibontakozni, de legalább egy olyan hűbérúrra tudná elcserélni, aki nem ennyire atyáskodó. - Visszatérve a másik kérdésre... - Igen, a flották. Mintegy ezer hajónk fog felvonulni a Köztársaság határbolygóinál, szövetségesünk, az Egyesült Sith Birodalom kérésére - magyarázta Kikusai. - Az Önöktől nagylelkűen átengedett bázisokat fogjuk logisztikai háttérnek használni, mivel az otthoni bázisterületeinkről nehezen lenne megoldható az ellátás. Amit maguktól kérünk, mindenért fizetünk, nem lesznek rekvirálások. Szavamat adom. - Ezt igazán méltányolom - bólintott. - De gondolom ettől nagyobb szerepvállalást várnak a Konföderációtól? - Mivel ekkora flottával kell felvonulnunk, itt csupán egy flottaegységet hagyunk, Bilbringinél. Az önök feladata másodvonalbeli lesz, de azonnal a flottáink segítségére kell sietniük. Nemcsak itt, de az újonnan csatlakozó területeken is. - Új csatlakozás? - kérdezte meglepetten. - A stratégiai pontokig minden területet az Önök felügyelete alá helyezünk. Ezek: Yinchoor, Ord Mantell, Phaeda, Er'Kit - sorolta a helyeket. Vaiken gyorsan fejben felrajzolta a csillagtérképet, és rájött, hogy ez azt jelenti, mintegy másfélszeresére nő a Konföderáció területe. - De hogy tervezi kétezer hajóval útját állni a Köztársaság flottájának? Többszörös túlerőt vonhatnak össze! - Statikus védelemre semmiképp sem rendezkedhetünk be, és a döntő csata elvét sem követhetjük. Rugalmas védelemre van szükségünk a kiépített védelmi rendszer mentén. De a Mikado-vonal védelmére jó esélyünk van - fejtette ki az álláspontját, Vaiken pedig egyetértően bólintott. Ha kitérnek egy nagyobb támadóerő elől, és kisebb részleteiben igyekeznek azt megsemmisíteni, jó esélyük lehet a győzelemre. - Remélem igaza lesz - felelte végül. - Ha ezt megbeszéltük, ideje, hogy bemutassam Önnek a törzskaromat - állt fel, és indult meg az ajtó felé, az államfő pedig követte. Odakint tucatnyi flottatiszt és planetáris katona várakozott, akik egyszerre tisztelegtek neki. Kivéve egy fiatal lányt, aki elgondolkozva bámult ki az ablakon. Vaiken inkább őt tanulmányozta elmélyülve. A császári herceg a füléhez hajolt. - Serizawa Tara főhadnagy, a szeretett Serizawa tábornok lánya. Haditudósítóként lesz jelen. Szereti a fess katonafickókat. Vaiken meglepetten kapta fel a fejét, a hercegre pillantva, de ő csak kacsintott egyet.
|
|
|
Adumar
Oct 23, 2015 15:47:24 GMT 1
Post by Revan on Oct 23, 2015 15:47:24 GMT 1
Mikasa kénytelen volt teljes mértékben Tresna utasításaira hagyatkozni. Teljesen el volt veszve ebben a jelenlegi helyzetben. Milyen sors vár rá most? Milyen várt volna rá akkor, ha Tresna nem szabadítja ki? Az egyetlen, amiről volt valami fogalma, mi lett volna, ha nem emel szót Puyíval szemben. Igen, akkor ment volna minden tovább, ahogy eddig. Bár már nem lett volna meg számára a boldog tudatlanság. Kedve támadt elbújni valahol és újra kisírni magát, de most nem tehette meg. Csak állt tanácstalanul a rámpánál, míg Tresna eloldozta a foglyokat. Ez után a pilótafülkébe indultak. Mikasa kénytelen volt csatlakozni, mivel a chiss nő megragadta a karját és vitte magával. Ráadásul még kissé illetlenül közel is kerültek így egymáshoz. De most ez volt a legkisebb problémája. Ha ezek a chissek meglátják őt maszk nélkül, felkoncolják. Ő legalábbis erre számított. A legjobb lesz megőrizni az álcáját. A pilótafülkébe érve eleresztette őt, így Mikasa kissé bizonytalanul a navigátori székben foglalt helyet. A legjobb lesz csendben maradni és kerülni a feltűnést. Eközben Tresna a központtal tisztázta az utazás körülményeit. Végül Mikasa megcsodálhatta a flottát, aminek az egyik hajóján ő is érkezett. Megint sírni támadt kedve attól, amit átélt nem olyan rég. Talán jobb lenne neki, ha telibe találta volna egy kósza sugárlövedék még a támadás alatt. Talán halott lenne, de nem szenvedne most legbelül. Végül a navigációs rendszer felé fordult, mintha értene is hozzá. Aztán egyszer csak Tresna lépett hozzá, ő pedig próbált a lehető leghátrébb dőlni a széken, elkerülvén a leleplezést. De végül a chiss nő sikeresen levette róla a szemüveget és bemutatta őt a másik nőnek, aki nem túl bizalomgerjesztően nézett rá, majd pillanatokon belül már fölé magasodott. Mikasa tudta, hogy elég egy rossz szó és neki ront. -Sa-sajnálom, ami a népetekkel történt...-mondta félénken, elfordítva a tekintetét és összehúzva magát a székben, amennyire lehetséges. Nagyon aprónak érezte magát ebben a helyzetben. A legvalószínűbbnek azt gondolta, hogy az Elena nevű nő megragadja a torkát és menten tesz róla, hogy ne szenvedjen tovább.
|
|
|
Adumar
Oct 26, 2015 10:57:30 GMT 1
Post by Enz on Oct 26, 2015 10:57:30 GMT 1
Elana csípőre tett kézzel állt meg Mikasa felett, miközben Tresna a háttérben várakozott, talán arra készen, hogy közbelépjen, ha nagyon elfajulnának a dolgok. - Sajnálod, hát ez jópofa - jelentette ki gunyorosan a chiss nő. - Vajon visszahozza ez a sok tízezer halottat? Semmissé teszi mindazt a pusztítást, ami a támadásotoknak köszönhetően érte a világainkat? Cioralon milliók haltak meg! Jól ismerhette Mikasa is a nevet, hiszen az egész Galaxis háborodott fel azon, ahogy az EGB megsemmisített egy egész bolygót, megszámlálhatatlan civillel végezve. A nagaioknál azonban elsősorban csak a hadvezetés számára okozott komolyabb fejfájást, hogy ellenségük ilyen fegyverekkel rendelkezik. - Fogadjunk, hogy ránk se bagóznál, ha nem vesztél volna össze a testvéreddel! - olvasta a fejére Elana. Mikasa, ha lehetséges még jobban összehúzta magát a székben. Igazából egyáltalán nem érezte úgy, hogy nem jogos a szemrehányás. Végül is kinek tegye? A testvérének hiába tenné. Ő nemigen törődik mások véleményével. Ha így lenne, az övé is ért volna valamit. - Nem...Nem hoz vissza senkit... - dünnyögte halkan. Látta Tresnán, hogy ugrásra készen van. De vajon mikor lépne közbe? Amikor már vér folyna? Azért hagyja Elenának, hogy kicsit levezesse rajta a feszültséget? Bele se mert gondolni. Igen súlyos dolgok lettek a fejéhez vágva. De mit tehetne? A sajnálaton kívül mást nem tud adni. - Nekem fogalmam sem volt arról, mi történik a galaxisban... Arról, hogy a népem más népeknek okoz szenvedést... hogy a bátyám egy sith...- A tökéletes kis életedbe nem fértek volna bele mindezek, igaz? - folytatta Elana Mikasa ostorozását, kegyetlenül és kíméletlenül. - Legbelül még mindig azt kívánod, hogy bárcsak ne tudnál semmiről, és élhetnél tovább gondtalanul, jól mondom? A lány lehajtotta a fejét. Bár úgysem lett volna értelme rejtegetni a könnyeit. Ugyan kit hatna meg a jelenlevők közül? Nem, ez itt már nem az a világ. Ez itt a kegyetlen valóság. Egy hajón utazik egy csapat szökevénnyel, miközben ő sem több már náluk. - Egyáltalán nem volt tökéletes... Gondtalan, igen. De milyen áron? Azt sem hagyták, hogy magamnak készítsek ételt... Úgy kezeltek, mint egy tudatlan, magatehetetlen embert, aki semmire sem képes egyedül... Még arról sem tudtam, mi folyik a szülőbolygómon, nemhogy a galaxisban... Ha azt hiszed, olyan jó hercegnőnek lenni, hát tévedsz...Talán most meglepte kicsit a két másik nőt, de igen, ez így van. Ő nem a bátyja és nem a népe. Csak egyetlen magányos lány. Elveszve a galaxisban. - Ó, egyem meg, felség - mondta Elana, de egyáltalán nem olyan hangon, mint aki megbánta volna a dolgokat vagy megsajnálta volna a lányt. Sokkal inkább érződött düh és elkeseredettség a hangjában. Az utolsó szót külön kihangsúlyozta. - Biztos szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül. Csillán majdnem az összes emberemet lemészárolták az aljasan támadó nagaiok. A szemem láttára semmiaült meg minden, amiben valaha hittem és amiért harcoltam. Mégsem nyafogok ennyit. Én csak ugyanazt a hercegnőt látom, aki vidáman, hódítóként vonult be hozzánk, és most azon kesereg, hogy nem élhet tovább jól a mi kárunkra. Mikasa önsajnálata a szó szoros értelmében dühbe csapott át, felpattant a székről és nem csak, hogy állta Elena tekintetét, de ki is adta magából, ami bent volt. - Ó, semmiség! Csak szembesültem azzal, hogy a bátyám, akit egy kedves embernek ismertem, valójában egy véreskezű hódító! Az egyetlen barátom ellenem fordult, amikor kérdőre vontam őfelségét! Aztán, mert nem voltam hajlandó jó kislány módjára elhallgatni és elfogadni, hogy így mennek a dolgok, begyógyszereztetett és bezáratott a saját bátyám! Most pedig még meg is szöktem, bár azt sem tudom minek? Váltságdíjat akartok kérni értem? Vagy nyilvánosan kivégezni, hogy legalább ennyi elégtételetek legyen? Tudod mit? Nesze, itt van! Essünk túl rajta!Előkapta a fegyvert az oldaláról és a chiss nő kezébe nyomta. Ha attól jobban fogja érezni magát, akkor ölje csak meg. Neki már úgyis mindegy. Legalább nem szenved. Elanán picit meglepődöttség látszott, ahogy Mikasából hirtelen kitörtek az érzelmek, amelyek eddig nyomták, és dühét kiadva magából mindent rázúdított. Tresna eközben szenvtelen arccal figyelte tovább az elkövetkezőket, de mintha az ő szemeiben is fel lehetett volna fedezni némi érdeklődést. Mikor aztán Mikasa a kezébe nyomta a fegyverét, láthatóan tanácstalanul állt tovább, fegyverét egyenesen a lány mellkasára irányozva, amit a lány keze tartott a helyén. Így álltak valameddig - talán pillanatokig, talán perekig -, mikor Elana a szabad kezét a lányéra rakta, és kiszabadította a szorításából a fegyver csövet. - Nem tudom Tresna mit akarhat tőled, de annak igen kevés lehet az értéke, aki semmire sem tartja a saját életét - mondta, és hangjából nem lehetett kiérezni, hogy pontosan milyen véleményen van erről. - De azt el kell ismernem, van benned kurázsi. Vagy csak tudtad, hogy nem fogom meghúzni a ravaszt. Megfordította a kezében tartott fegyvert, most már a kevésbé veszélyes végét tartva a lány felé. - Tessék, ez a tiéd - nyújtotta oda a kezébe. Mikasa nem volt az a típus, aki kiabál az emberekkel. A palotában a legutolsó szolgával is emberként beszélt mindig. Kért és megköszönt, hiába volt ő a hercegnő. Talán ezért is szerették őt annyira az udvarban. Nyilván Elena is észrevette, hogy hiába a düh, és a szikrázó tekintet, az ajkai nagyon is remegtek. Talán csak egy lökés kellett volna, hogy a földre kuporodva sírva fakadjon. Ő maga sem tudta, hogy a chiss nő vajon élni fog-e a lehetőséggel. Bár Tresna nyilván nyomós okkal hozta el őt. Végül kissé megnyugodni látszottak a kedélyek. - Én szeretnék élni... De nem tudom hol és hogyan. Tanácstalan vagyok... Nem tudtam, mit teszel. Azt sem tudom, megvan-e töltve. Sosem volt még a kezemben fegyver.Visszavette a fegyvert és leült a székbe, lehajtott fejjel bámulta az ölében pihenő tárgyat, ami akár ki is olthatta volna az életét. - Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Teljesen jogosak az érzéseid a népemmel szemben. - mondta, immáron sokkal higgadtabban, kissé szipogva. Elana hirtelen Mikasa vállára tette a kezét, mikor mondandóját befejezte. - Azért el ne sírd most magad, mert nagyon elrontaná az előbbi összhatást - mondta a lánynak, egészen vigasztaló hangon. - Nehéz idők ezek mindannyiunk számára. Majd alakulnak valahogy a dolgok. Mikasa felnézett, ahogy a másik a vállára tette a kezét. Egészen másképpen beszélt vele, mint az imént. Talán mégis tartja valamire, amiért kiállt magáért. Pedig csak egy kirohanás volt. - Remélem, hogy igazad van. Főleg, ha jó irányba alakulnának. Bár attól tartok, nem sokat tehetek hozzá. Nem értek semmi olyanhoz, amivel segíthetnélek titeket.Az apró kedvesség elég volt hozzá, hogy legalább egy kicsit összeszedje magát. Eltette a fegyvert is, mielőtt leejti és elsül. - Hova megyünk egyébként? - kérdezte, bár ha megtudja sem lesz sokkal okosabb. - Ha tényleg változtatni akarsz, formálnod kell a saját jövődet - mondta Elana, majd elvette a kezét a lány válláról. - Amíg csak sodródsz az árral, sosem teheted azt, amit szeretnél. A páncélos chiss nő megfordult, majd az ajtó felé indult. A jövő felemlegetésétől Mikasa arca elkomorodott. Megint eszébe jutott az túlzottan is valóságosnak ható álom, amit látott. - Sosem tehettem. Gyakorlatilag fogoly voltam egy aranyozott börtönben - felelte szomorúan a chiss szavaira. De csak a padlót bámulta. Még rápillantott Elenára, ahogy kibicegett az ajtón. Szegénynek valószínűleg csekélység volt a fogdában töltött idő ahhoz képest, amit a népe elszenvedett. Valahogy tisztelte a nőt, és sajnálta is. Haragudott Puyíra, egyre jobban. Végül kettesben maradtak Tresnaval és megkapta a válaszát. Nem lett okosabb, de úgy hangzott, van valami terv. - Tresna minden bizonnyal engem is tájékoztatni fog - közölte, inkább igényként, mint egyszerű megjegyzésként. - Most megyek, és gondoskodom az embereimről. Útközben keze még sebére csúszott, amit nemrég szerzett az egyik nagai őrmestertől, aki annak ellenére ütlegelte, hogy fegyvertelen volt. Bizonyára a cellákban is verték és kínozták őket, mert járása is kissé furcsán darabos volt, ami ugyan a vezetőszáron nem látszott meg, de most igazán kiütközött. Mikor bezárult mögötte az ajtó, Tresna enyhén a műszerfalnak dőlt. - Egy chiss űrtől távoli, de szövetséges rendszerbe - mondta egészen titokzatosan, bár ez inkább a fogalmazás módjának, semmint szenvtelen hangjának volt betudható. - Eltart egy ideig, amíg odaérünk. Javaslom, pihenjen le. Lehetőleg itt a pilótafülkében. Lehet a chiss katonák egy része máshogy reagált volna. Nekem pedig élve kell, hercegnő. - Talán az lett volna a legjobb, ha levezetik rajtam a dühüket. Mást úgysem tehetnék értük... És azt hiszem már nincs okod hercegnőnek szólítani. Nem akarok többé az lenni. Talán a nevem sem kellene többet használnom...- Megszüntetné ezeknek a katonáknak a fájdalmát? - tette fel a kérdést Tresna, bár szokásához híven igen tartózkodó, értékítélettől mentes hangon. - Jóvá tenne bármit is? Aligha. Abban azonban biztos vagyok, hogy mást is tehet. Ez utóbbi megint sejtelmesen hangzott, de valószínűleg Tresna sem tudott erről részleteket vagy pedig nem akarta megosztani ilyen vagy olyan okból. - Viszont azt hiszem, hercegnőként teheti a legtöbbet a népéért - tette még hozzá, néhány pillanatnyi csend után. - Vajon mennyire hallgatnának egy egyszerű nőre? - Nem, nem változtatna semmin. De a lelkük megnyugodhatna egy kicsit... Mire gondolsz?Nem igazán értette, hogy Tresna mire is gondol. Az egész olyan sejtelmesen hangzott. Tud valamit, de csak utalgat. Vajon hova viszi pontosan? Kinek a megbízásából? Vagy saját elhatározásból teszi mindezt? Nem, kell legyen valaki, akinek a parancsait követi. - Mennyire hallgatnának egy hercegnőre, akinek annyi tekintélye sincsen, mint a császárság egy alacsonyabb rangú tisztjének? A hercegnői státuszom kimerült némi papnői tevékenységben. Meg abban, hogy majd egyszer házasság útján valaki szövetségre lép a bátyámmal, vagy megkap jutalmul a szolgálataiért... Egyébként sem értek a katonai dolgokhoz, a vezetéshez... Csak egy báb vagyok...- A chissek szerint a boldogság a nyereség és veszteség különbözete - felelte Tresna Mikasa felvetésére, betekintést engedve a chissek sajátos, észérveken nyugvó gondolatai világába. - Ez az ötlet semmi jóval nem szolgálna, főleg ha figyelembe vesszük, hogy pár katonáról van csak szó, nem milliókról. - Ami pedig azt illeti - folytatta Tresna, áttérve a másik gondolatra. - Megbízóm kifejezetten hercegnősége miatt kíváncsi magára. Mikasának már a Csillán is sajátosnak tűntek a chissek. Érdekes, ahogyan a dolgokat szemlélik. Mindegyikük kimértnek és ridegnek tűnik. Mintha nem lennének érzelmeik. De vannak, látta. Épp Tresna szemeiben. - Érdekes életszemlélet. De igazad van. Nincs értelme mártírt játszanom. Nem vezet sehová. És nem is érdekel senkit.Tehát jól sejtette, van egy megbízó. Aki pont azért akarja őt, mert hercegnő. Csak remélni tudta, hogy nem valami túsznak akarják felhasználni. Bár akkor talán már megkötözték volna. - Ha jól sejtem, majd akkor tudom meg a részleteket, ha odaérünk... Akkor... megpróbálok pihenni valamennyit - mondta végül és megpróbált valamennyire kényelmesen elhelyezkedni a székben. Jó lett volna legalább valami párnaféle, vagy csak valami, amire ráhajthatja a fejét. De nem volt meg ez a luxusa, így sokáig csak mocorgott, mire végül csak elszunnyadt. Mikor felébredt, már egy kék-zöld színű bolygó volt látható a plexin túl. Elana mellette állt, és keresztbe font kézzel figyelte az előttük elterülő bolygót. A távolban különféle hadihajókat lehetett felfedezni, és a bolygónál folyamatos volt a kétirányú civil közlekedés. Nem egy Erő háta mögötti bolygóra hozták, ebben már biztos volt. - Örülök, hogy felébredt - szólalt meg Tresna, aki hamarabb észrevette, mint a gondolatai közé zárkózó Elana. - Javaslom a szemüveget vegye vissza, hercegnő. Mikasa engedelmeskedett a kérésnek. Hajójuk közben megkapta a szükséges engedélyeket, és ereszkedni kezdett a bolygó légkörében. Ahogy átértek a felhőrétegen egy nagy központi város tárult a szemük elé, nagy lakóblokkokkal, jól védett központi negyeddel és mindenféle katonai épülettel. - Hol vagyunk?- Adumaron, a Galaktikus Konföderáció központjában - közölte Tresna, miközben hajójuk megindult a központi negyed felé. Ahogy közelebb értek, jól kivehetővé váltak az egyes laktanyák, védművek és persze az összetéveszthetetlen nagai katonai jelenlét. A legnagyobb épülethez érkeztek, amelynek dokkjában tucatnyi helyi vadászgép várakozott. Mikasát mégse gyötörte rossz előérzet.
|
|
|
Adumar
Nov 6, 2015 9:24:47 GMT 1
Post by Enz on Nov 6, 2015 9:24:47 GMT 1
A tárgyalóasztalnál két, jól elkülöníthető csoport foglalt helyet. Az egyik oldalon vállalati logókkal ellátott zászlók jelezték a tárgyalófeleket, a fődelegátus székében Arcturus Maeni ült, a teljes vállalatszövetség nevében, mellette Dieter Strunzzal, a hajógyártásáról ismertté vált Strunz Nehézipar képviseletében. Mindketten másodvonalbeli vezetők voltak saját cégeiknél, de egyúttal azok örökösei is, így nem kellett aggódni azzal kapcsolatban, hogy ne képviselnék vállalataik vezetésének érdekeit. Velük szemben Testan ke Harran foglalt helyet, aki igencsak kalandos és nagyon kétes úton lett a Dammant Killers fegyvergyár vezetőjéből előbb Adumar képviselője majd gazdasági miniszter. Mellette ült a nagai érdekeket képviselő, szintén igencsak opportunista Zhong Yamen nagykövet, aki előbb Asmerun, majd a Konföderációban képviselte hazáját, és nagy szerepe volt abban, hogy Adumart és környékét sikerült nagai érdekszférába vonni. Az igazán fontos szereplők azonban a háttérbe vonultak, és nem is voltak részei a delegációnak: mintegy megfigyelőként volt jelen a Bilbringi helyőrség parancsnokából államfővé lett Tiaan Vaiken és Hiroyasu herceg, a Nagai Állandó Véderő parancsnoka. - Remélem megelégedésükre szolgált a körbevezetés a hajógyárban - udvariaskodott Yamen, akinek előzékeny külseje egy igazi kígyót rejtett. De ha el tudod kerülni, hogy beléd marjon, hasznos figura a sakktáblán, morfondírozott csendben Hiroyasu. - Bilbringi olyan, mint újkorában. Lenyűgözőek a fénylően új dokkok - bólintott Strunz, aki a fiatalabb, csendesebb és kifinomultabb is. Maeni ezzel szemben jól agresszívabb, hangosabb és vadabb volt. Remek párost alkottak, és feltételezései szerint több mint egy módon. - A termelési becslések is biztatóak - tért vissza rögtön a gondolataiban emlegetett férfi a realitások talajára. - Habár bizonyos számokat erősen túlzónak érzek. - A Konföderáció garanciát vállal a lehető legjobb feltételek megteremtésére - szólalt meg a sunyi képű Harran, aki még Yamennél is veszélyesebb volt. Az adumari nemesség konfliktuskereső természete legendás volt, és a férfi politikai ellenfelei rendszeresen áldozatául is estek ennek. Habár Harran nem annyira kedvelte a népére jellemző egyenes harcmodort, és nem is igazán alkalmazta. - A lehető legjobb kevés - grimaszolt Maeni, és bár nem láthatta, Hiroyasu biztos volt benne, hogy Harran arcáról is lelohadt az ilyenkor itt tanyázó sunyi vigyor. - Pontosan meghatározott, szigorúan betartott feltételek kellenek! Cégeink profizmusa nem enged kevesebbet. - Kérem, ne rontsuk el a megbeszélések baráti hangulatát... - próbálta csitítani őket Yamen, de most Dieter Strunz szólalt meg. - A barátság az üzleti életben a szerződés aláírásáig tart. Amit nem rendeztünk addig elégségesen, abból már hosszabb jogi huzavona lesz - mondta a maga csendes, higgadt stílusában. A herceg napról napra jobban kedvelte a fiatal követ bölcs meglátásait, és meg tudta érteni, Arcturus mit is kedvelhet benne annyira. - Ez itt - helyezett az asztalra egy adattáblát teátrális mozdulatokkal Maeni. - Kívánságainkat tartalmazza az üzlettel kapcsolatban. Kezdve a nyersanyag mennyiségétől és minőségétől, a rendelkezésre álló munkaerő, az esetleges konkurencia és a biztonsági protokollok kérdéseit is érinti. - Bármit is hallott rólunk, főtárgyaló - szólalt meg vidáman a herceg. - Nem kell félnie attól, hogy korlátozzuk az üzletben magukat. Mi civilizált nép vagyunk, nem az ön átlagos peremvidéki diktatúrája. Ugyanúgy áldozunk a kapitalizmus fénylő istenének, mint sajátjainknak. - Épp ezért kívánunk körültekintőek lenni - felelte Strunz, mire a herceg szája sarkában apró, vidám mosoly jelent meg. Ha eddig nem kedvelte volna a fiatalabb férfit, most határozottan sikerült volna ezt a státuszt elérnie. Kezdett egészen irigy lenni Maenire. Ebben a pillanatban megszólalt a kommunikátora, halk csipogással jelezve, hogy máshol is dolga van. - Ha megbocsátanak, a tárgyalások holnapra halasztását kérném. Addig Harran úrnak is lehetősége van tanulmányozni az önök listáját - tette hozzá, mire a gazdasági miniszter megfordult a székében. - Parancsnok, emlékeztetném, hogy ön jobban teszi, ha nem szól bele a Konföderáció szuverén... - Meg fogja nézni - zárta rövidre a tiltakozást Vaiken államfő, aki a beszélgetés alatt végig a távolba révedt, és látszott, hogy gondolatai egészen máshol járnak. Amennyi négyszemközti exkluzív interjút adott mostanában Serizawa hadnagynak, meg tudta érteni az okokat. A szex az értelmes lények legnagyobb gyengéje. A herceg felállt, majd egy meghajlás után távozott. Maeni sínen lévőnek gondolta a megállapodást, és csak idő kérdése volt, hogy megegyezést csikarjon ki. Amennyiben sikerül a megegyezést tervei szerint nyélbeütni, a Interplanetáris Vállalatok Szövetsége a hajógyár kapacitásának 20%-át saját céljaira kapja meg, illetve a Bilbringi Művek részvényeinek 30%-os tulajdonosa lesz, ezzel az Iparvállalat után a legnagyobb magánbefektető lesz. Mivel Hypori kapacitásának egészét a katonai termelés kötötte le, a Strunznak, mint a vállalatszövetség legfontosabb gazdasági szereplőjének, szüksége volt egy új helyre, ahol folytathatta a civil járművek építését. Mivel Bilbringi revitalizálása hatalmas kreditmilliárdokat emésztett fel, a főbefektető Nagai Iparvállalat minél hamarabb pénzt akart viszontlátni, ez pedig erős nyomást jelentett tárgyalópartnerein. Ügyes húzások egész sorával túrt ki mindenféle potenciális konkurenciát a tárgyalásokból, és fordított minden helyzetet a saját pozíciója erősítésére. Még apjának, a hatalmas Crollus Maeninek is el kell majd ismernie, hogy fia nem hiába született meg, és egyúttal méltó örököséről van szó. Most azonban más kérdések jobban érdekelték, és amikor megérkeztek kijelölt lakrészükhöz, alig bírt magával, izgatottan tenyerelve rá az ajtónyitó gombra, a szisszenéssel feltáruló szobába pedig szinte belökte Dietert. - Arco, türtőztesd magad! - szólt rá szelíden, mégis határozottan a másik. - Én türtőztessem magam, Diet? - kérdezte kihívóan a férfi. - Talán jobban szeretnéd, ha az a piperkőc nagai nemes állna itt helyettem? Láttam milyen tekintettel nézett rád! - Ki tudja, ő talán kifinomultabb - felelte Dieter, és arcára most először ült ki egy alig észrevehető mosoly. - Kifinomult? Meg akartak zsarolni titokban készített képekkel! - mondta, bár azt nem tudta, hogy ez a húzás mennyire képezte a tárgyalások részét, és mennyire szólt a jövőnek. - Mondtam, hogy feltétlenül adják oda a felvételeket, a legjobbakat megmutatnám az apámnak, esetleg akármelyik jegyesjelöltem családjának. - Szóval örökre a nyakamon akarsz maradni. - Igen - válaszolta, és egy határozott mozdulattal a kanapéra lökte Dietert, aki útközben felborította az egyik csésze teát, majd utána vetette magát, és elkezdte csókolgatni a nyakát. Dieter egyik kezével elkezdte róla lesegíteni a kabátját, míg a másikkal megtámaszkodott, félig felülve. - Vagy szeretnéd, hogy ne csak a nyakadon maradjak? - Javíthatatlan vagy, Arco. *** Alig pár tucat méterre, a folyosók kialakításának köszönhetően mégis diszkréten elkülönített tárgyalóteremben készült fel a herceg a különleges vendégek fogadására. Mellette a danderoni csata eredményeként szárnysegédként alkalmazásába állt, a száműzött tozama nemesi családok egyikének leszármazottja, Uesugi Ichiwa állt, miközben elválaszthatatlan társa, Maeda Iesada a herceg nevében vizsgálta az er’kiti incidenst. Semmi sem hiányzott kevésbé Hiroyasunak, mint hogy Puyí császár egyik ölebe szagot fogjon valami szabadon rohangáló erőhasználó miatt. A fiatal Uesugi szokott komolysággal állt mellette, olyan pózban, mint aki bármikor kész egy ellene irányuló támadás elhárítására. - Felség, a vendégek megérkeztek! - jelentette a herceg másik segédje. - Jöjjenek be! - rendelkezett a herceg, mire kinyílt az ajtó és két, jellegzetes légzőmaszkot és testpáncélt viselő alak lépett a terembe, őket pedig egy szokatlan, egyedi páncélzatot viselő alak követte, aki kinézete alapján egyértelműen a vezetőjük lehetett. Arany veretekkel díszített sisakja és számos rendjele is elárulta fontosságát, bár a herceg meg mert volna rá esküdni, hogy a mellkasán viselt kitüntetések döntő része saját maga által alapított és adományozott volt, mindössze egyetlen létező darabbal. Legjobb tudomása szerint az ubesék évezredekig egyedül vagy kisebb közösségekben mozogtak, nem törődve olyan kérdésekkel, mint fajtársaik túlélése. Vendége bizonyára másképp gondolta, mikor egyesítette Ube IV lakóit saját uralma alatt. - Thorax a Vorsazg klánból, minden ubesék hadmestere - jelentette be szárnysegédje. - szkkrhgnzzgzzssz - szólalt meg a vendég sisakmikrofonja érthetetlen zörejes beszéddel. Az ubesék xenofóbiájára jellemző volt, hogy mikrofonjaikat úgy állították be, hogy beszédüket csak ők maguk érthessék, így ha másokkal találkoztak, fordítóberendezésekre kellett támaszkodniuk. - Enyém a megtiszteltetés, hadmester - biccentett a herceg joviális mosollyal. - Igazán örülök, hogy időt talált erre a találkozóra. - szkknrgg! krgnshg - felelte a hadmester gépies hangján. - Megértem, hadmester, nekem sem célom a felesleges finomkodás - ült ki komolyság az arcára, miután a másik kevéssé diplomatikusan figyelmeztette, hogy ne rabolja az idejét. A háta mögött Uesugi feszülten várakozott, és Hiroyasu látta rajta, hogy legszívesebben felaprítaná a tiszteletlen fickót. Ezt igazán jó lett volna elkerülni, kár lett volna ezért az ízléses adumari berendezésért. - Hallottam történeteket az ubesék példás harci tetteiről, és szívesen tudnék ilyen hatalmas harcosokat szövetségesemként. - krgnzzzksh? - Bátyámnak, a nagai császárnak saját különleges erői vannak, én pedig nem érzem magam biztonságban ennyi erőhasználó mellett - fejtette ki az igényeit Hiroyasu a kérdésre. - Testőrökre és tapasztalt elit katonákra van szükségem. - gnshhrzzzksz? - Nem, hadmester, ez az ajánlat nem azt jelenti, hogy a katonáink gyávák lennének - erőltetett újabb diplomatikus mosolyt az arcára. Az ubesék vezetője értett ahhoz, hogy tegye próbára mások türelmét. - Pusztán azt, hogy vannak olyan feladatok, amikre független harcosok kellenek, akiknek a hűsége csak hozzám fűződik. - nkkrgshhgrssz... krrgghhssn - felelte a hadmester, rövid szünetet tartva a gépies zörejjel fűszerezett válaszában. - Ubertica szövetségesünk, a Konföderáció tagbolygója, így sajnos nem áll módunkban azt önöknek átadni, hogy megbüntessék az "árulókat" - felelte Hiroyasu az ubese igényeire. - Legalábbis egyelőre. - szkkkggnnrrshs! - a hadmester válasza a gépies torzítás ellenére is dühösnek tűnt, és ahogy Hiroyasu felpillantott az ezüstös hajú Uesugira, látta annak "most már levághatom őket?" tekintetét. Haloványan nemet intett a fejével. - Hadmester, évezredek óta tervezgetik a bosszújukat a... rak pootzck ellen. Azt hiszem pár évet még tudnak várni - mosolygott számítóan. - Busásan meg lesznek fizetve a szolgálataikért, mind kreditekben, mint áruló életekben. - kkrggshnsz. - Örülök, hogy értjük egymást, hadmester - bólintott Hiroyasu. - Számítani fogok a harcosaira. - Biztos, hogy jó ötlet bízni bennük, felség? - tette fel a kérdést Uesugi, mikor az ubesék távoztak a tárgyalóból. - Bízni? Aligha - túrt bele a fiatal harcos hajában szórakozottan a herceg. - De az ubeséket két dolog élteti: a pénz és a bosszú ígérete. Amíg ezeket megkapják, addig jól fognak szolgálni. Ha pedig már nem... akkor itt vagyy te, Ichiwa. *** Mikor végül dokkoltak az egyik hangárban, Mikasa meglepve tapasztalhatta, hogy egyetlen lélek sincs odabent, sőt rajtuk kívül csak egy furcsa kialakítású hajó várakozott itt, számára ismeretlen faj részéről. A hercegnő követte a két chiss nőt kifelé a pilótafülkéből, miközben a leszállórámpa nyitómechanizmusát már aktiválták is, az pedig halk szisszenéssel indult meg. A hajó mindegyik utasa csendben várakozott, láthatóan senkinek sem volt kedve beszélgetni, és Tresnán kívül aligha tudhatta más érkezésük célját. A chiss százados elsőként indult meg lefelé a rámpán, őt követte Elana, aki megbökte Mikasát, hogy ne maradjon le. A lány észbekapva indult utána, és őt követve indultak meg az egyszerű chiss közkatonák. Odalent alig pár fegyveres állt a rámpa mellett, és a hercegnőt kevéssé emlékeztette ezt a Shinzen állomáson vagy a Csillán tapasztalt fogadtatásra. A kis osztag mellett egy szőke, fenyegető képű, szeműveges emberi tiszt várakozott, aki egyik kezében sétapálcát tartott. Tresna megállt, és tisztelgett, majd Elana is követte a példáját, igaz csak vonakodva. - Gregor ke Halbegardia altengernagy - mutatkozott be a férfi, majd Mikasára pillantott, aki valamiért érezte, hogy a másik tudja a titkát, vagyis igazi kilétét. - Vaiken államfő nevében üdvözlöm önöket Adumaron. A közkatonák lepihenhetnek a kijelölt részben. A segédem odavezeti őket. Maguk pedig kövessenek. A szigorú tekintetű férfi igen hamar letudta a kötelező formaságokat, és az egész út alatt semmi sem hangzott el négyük részéről. Felettébb furcsa volt, hogy üres folyosókon haladtak végig, míg végül megérkeztek egy ajtóhoz, ahol Gregor maga elé engedte őket. - Puccsos hely - jegyezte meg Elana kissé rosszallóan, aki láthatóan nem volt hozzászokva az ilyen fényűzéshez. - Az államfő lakosztálya - jegyezte meg Gregor. - A dolgozószobában várják magukat. - Mármint kicsoda vár? - tette fel az egyértelmű kérdést Mikasa. - Őfelsége - felelte röviden Tresna, miközben ezt kimondta, már ki is nyílt előttük az ajtó. Mikasa egy ismerős férfi alakot látott nekik háttal, amint épp az ablakon keresztül néz ki. Puyí, ötlött rögtön az eszébe a gondolat.
|
|
|
Adumar
Nov 6, 2015 11:26:08 GMT 1
Post by Revan on Nov 6, 2015 11:26:08 GMT 1
Mikasának azonnal feltűnt dokkoláskor, hogy bizony a teremtett lélek sincs a hangárban rajtuk kívül. Persze, hogyan is lehetne díszes fogadtatás? Pár tisztnek és katonának ilyesmi nem jár. Ő pedig álruhát visel. Vélhetően itt kevesebb, mint fél tucat személy tud a kilétéről, Tresnát és Elenát is beleszámítva. De ez így volt jó, ha rájönnek, hogy kicsoda, akkor Puyí hamar tudomást szerez róla és mehet vissza toronyba zárt hercegnőnek, aki hiába vár bármilyen segítséget. Követte a két chiss nőt a rámpához. Mire a rámpa lenyílt, már voltak páran a fogadásukra. A katonákban nem volt semmi érdekes, de volt velük egy szőke hajú tiszt állt, akinek elég fenyegető arca volt. Szerencse, hogy Mikasa arca többnyire takarásban volt, így nem látszott rajta, hogy kellemetlen érzéseket kelt benne. Tresnahoz és Elenához hasonlóan ő is tisztelgett a látszat kedvéért. Mikor találkozott a tekintetük, Mikasa úgy érezte, hogy a férfi átlát az álruhán, vagy nagyon is benne van a keze a szöktetésében. Vagy csak a bizalmasa annak, aki a szálakat mozgatja. Kezdte nagyon érdekelni, hogy ki és miért hozatta őt ide. Az nyilvánvaló, hogy nem ellenséges szándékai vannak, hisz akkor egy zsákba tuszkolva is ki lehetett volna csempészni. A közkatonákat elvezették a pihenőhelyükre, őket pedig a Gregor nevű férfi vezette tovább. Az út közben nem volt sok látnivaló. Üres folyosókon haladtak végig és beszélni sem beszélt senki. Mikasa sem sietett kérdezősködni. Valószínűleg minden kérdésére választ kap perceken belül. Legalábbis néhányra bizonyosan. Egy ajtóhoz értek, ami az államfő lakosztályába nyílt. Mikasa ösztönösen rákérdezett, hogy ki is várja őket odabent, mire Tresna felelt a kérdésére, ám a hangzása alapján eléggé baljós válasz volt. Az első, aki eszébe jutott, a bátyja volt, főleg, amikor megpillantotta a bent várakozó alakot, nekik háttal állva. De az nem lehet. Minek hozatná ide titokban Puyí? Ennek semmi értelme. Pár pillanatra földbe gyökereztek a lábai, majd erőt vett magán és elindult. Ideje megtudnia az ittlétének okát. Túl közel nem ment, megállt néhány lépésnyire a várakozó személytől és várta, hogy bemutatkozzon.
|
|
|
Adumar
Nov 7, 2015 15:25:46 GMT 1
Post by Enz on Nov 7, 2015 15:25:46 GMT 1
Mikor Mikasa megállt mögötte, az eddig kifelé bámuló személy most megfordult, kezében egy adattábával, amelynek tartalmával mostanáig foglalkozhatott. A hercegnő sejtése beigazolódni látszott, hiszen valóban nem Puyí állt előtte, és azonnal megérette a hasonlóság okát. Legidősebb féltestvére, Hiroyasu herceg volt az, aki apja első feleségétől született. Annak idején sokan őt hitték a következő császárnak, míg a végrendeletből ki nem derült, hogy őfelsége, Chun császár Puyít tartotta legalkalmasabbnak a birodalom vezetésére. A sokak által különcnek tartott Hiroyasu kénytelen volt elfogadni a döntést, annak ellenére, hogy kapcsolata Puyível sosem volt túl rendezett. A féltestvérek ugyanis mindig versengtek a trónért, és mivel a nagai uralkodóknak mindig is sok ágyasuk és feleségük volt, ez már-már szokássá is vált az évszázadok alatt. - Felség - hajtott térdet előtte Tresna, tekintetét a földre sütve. - Csalódott vagyok, Tresna. Legközelebb ne útközben szólj, ha ilyen tervet eszelsz ki. Mikasa jissé furcsálla, hogy a szöktetés Tresna ötlete volt. Azt gondolta, hogy valakitől kapta az utasítást, miután a fülükbe jutott, hogy mi történt közte és a testvére között. Ami még meglepőbb volt, hogy a féltestvérével találta szembe magát. - Bocsánat felség, nem láttam más módját - felelte a nő. - Amennyiben elégedetlen velem, úgy büntessen meg. - Nem, kifejezetten örülök, hogy így alakultak a dolgok - válaszolta a herceg pár pillanatnyi csend után, majd tekintete Mikasán állapodott meg, és arcára széles mosoly ült ki. - Húgom, gyere, öleld meg a bátyádat! - Bátyám? Nem kellett kétszer mondani, máris testvére nyakába ugrott örömében. Mivel neki nemigen volt esélye sosem a trónra, egy testvére sem viszálykodott vele emiatt, így mindegyikükkel jó kapcsolatot tudott ápolni mindig. Örült, hogy nem veszítette el az egész családját. - Úgy örülök, hogy látlak. Már azt hittem, sosem látok többé ismerős arcokat. Rövid összeborulás után végül elengedte Hiroyasut és hátrébb lépett tőle, majd Tresnara pillantott, aztán ismét a testvérére. Láthatóan nem értette teljesen a helyzetet. - Ha már ismerős arcokról van szó - szólalt meg az ölelkezés végével a herceg, és Tresnához hasonlóan az arcához nyúlt, majd levette róla az arcának harmadát elrejtő szemüveget. Mikasa meg is feledkezett a szemüvegről, hisz bátyja egyértelművé tette számára, hogy tisztában van vele, kit rejt az álca. Na meg persze egyébként és megszokta, hogy bárhova megy, általában akinek kell, az tudja, kicsoda. Hiroyasu is bizonyosan látta Mikasa értetlenkedő pillantásait, de nem sietett a válasszal. Az őket idekísérő katonatiszt, Gregor pedig közben az üveges ajtajú italvitrinnél matatott valamit, majd egy félig töltött kristálypohárral a kezében fordult meg feléjük, ugyanolyan szigorú arccal fülelve, mint korábban. - Őfelsége lekötelezett híve vagyok - felelte végül Tresna, miután felkelt a földről. - Megmentett a haláltól, így őt szolgálom, míg a hazámmal is meg nem teszi ugyanezt. - Tresna, azt hittem a chiss függetlenség motivál, nem még egy maskarás bohóc, aki holmi isteni kegyre hivatkozva... - elégedetlenkedett Elana, de Tresna megrázta a fejét. - Hiszek a herceg céljainak a tisztaságában - mondta komolyan, a másik nő szemébe nézve, mire ő kelletlenül bólintott egyet. - Remélem, tudod mit csinálsz.
- Sz...szóval, akkor ez valami szervezkedés a bátyám ellen? Kicsit úgy tűnhetett, most kérdőre vonja őket, pedig egyáltalán nem volt ellenére. Valakinek meg kell állítania Puyít. Ahhoz viszont sokan kellenek. - De viszont, nem tudom, én miért vagyok itt. Nem állok Puyí mellett, de mire mennétek velem? Se diplomata, se harcos nem vagyok. Semmi ilyesmire nem tanítottak. Vagy csak menjek, amerre szeretnék? - Szervezkedés? - kérdezte Hiroyasu, olyan hangon, mint akit még a feltételezés is meglep. Kezét Mikasáéra rakta. - Szó sincs róla, Mikasa! Hiszen Puyí mégiscsak a Nagai Császárság uralkodója, a hatalom legfőbb birtokosa. Engem pusztán az motivált, hogy legalább annyira szeretem a családomat, mint a hazámat. - Attól tartok, ez nem jó ötlet - szólalt meg Gregor, Mikasa második kérdése kapcsán mogorva hangon. - A nagai hatóságok kerestetik magát, mondván emberrablás áldozata lett. Kissé kezdett összezavarodni. Most akkor mégis mi ez, ha nem szervezkedés? Elvégre Elena az embereivel nyíltan Puyí életére tört. Most pedig egy másik családtaggal van egy szobában, méghozzá nem fogolyként. - Nem értem. Akkor mi ez, ha nem szervezkedés? Vagy csak nem akarod az orromra kötni? Rendben van úgy is, talán jobb, ha kevesebbet tudok. Arra az ötletére, hogy szabadon elmehet, elég határozott ellenkezés volt a reakció, ami persze érthető. Nem csak azért, mert mint elhangzott, a nagai hatóságok keresni fogják, de egyébként sem sok esélye lenne egyedül, bármerre is menjen. - Akkor? Túsz vagyok? - Dehogyis! - reagált meghökkenten, már-már magyarázkodva Hiroyasu. - Természetesen bármikor távozhatsz, Halbegardia altengernagy pusztán kételyeit fogalmazta meg. - Igen - helyezte arrébb a sétapálcáját a tiszt, akinek a válasza inkább hasonlított egy vadállat morgásához, mint rendes beszédhez. Hiroyasu közelebb lépett hozzá, kezét megnyugtatóan a vállára helyezve át. - Megértem, hogy sok megpróbáltatáson mentén keresztül, és csúnyán alakult a vitád Puyíval. Én magam is átéltem ezt vele, akaratos tud lenni, ha úgy látja jónak. De ez még nem ok arra, hogy megbuktassuk. Arra gondoltam, hogy találkozóra hívom, és ott összebékítelek titeket, mit szólsz? - Akkor mi értelme volt ide hozni engem? Eljöhettél volna Csillára és beszélhettél volna vele ott is. Mint ahogy azt az altengernagy is mondta, el lettem rabolva. Szerintem ez nem a legjobb tárgyalásalap egy békekötéshez. Egy kicsit megkönnyebbült azért, hogy hallotta, elmehet bármikor. Talán így is tesz. Csak ki kell találja, hova menjen. Talán a legjobb lenne mozgásban maradni.
- Egyébként... nem hiszem, hogy ki tudnánk békülni. Én nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a bátyám egy sith nagyúr. Talán nem sokat tudok a galaxisban zajló dolgokról, de azt még én is tudom, hogy mifélék a sithek. - Sith nagyúr? - lepődött meg Hiroyasu, és ez őszintének tűnt, majd enyhe feddéssel folytatta. - Vigyázz miket állítasz, Mikasa, ez nagyon komoly vád, és az ilyeneket alá kell támasztani! - Minden szava igaz. Egy vörös színű fénykarddal támadott az embereimre. Mindegyikük meg tudja erősíteni - szólalt meg Elana, megelőzve bárki mást. - Én is saját szememmel láttam a dolgokat, felség - értett egyet szokásos érzelemmentességével Tresna is. - Ezért is láttam jónak a hercegnő őfelségét idehozni. Hiroyasu úgy tűnt, nem tud a saját lábán megállni, és egy lépést hátrált, a kellemes ívű faragásokkal díszített asztalban kapaszkodva meg. A herceg pár pillanatig csendben volt, miközben nagy levegőket vett. - Akkor ok nélkül feddtelek meg korábban - mondta Tresnának. - Húgomat nem lehet egy sith nagyúr kezében hagyni. És... és tartok tőle, hogy a birodalmat sem. Már értem Mikasa, hogy miért gondoltál rögtön szervezkedésre. Ha ez valaha is kiderül, hazánknak, a sok ezer éves nemes birodalomnak vége. Ahogy Mikasa sejtette, testvére nem teljesen volt tisztában a dolgokkal. Csak a vitáról tudott. De hogy tudta Puyí eltitkolni a kilétét? Több tucatnyian látták a kezében a fegyvert, ami leleplezte. Ez miért nem derült ki? Végül Tresna és Elena is igazolta az állítását, így nem volt több kétség. Mikasa nem az a manipulátor alkat, aki két jól fegyelmezett chisst így meg tudna győzni. - Azt mondta, hogy egy bizonyos Wer... nem, Wenthar volt a mestere. Nem tagadta, beismerte. Aztán, mivel nem voltam hajlandó elfogadni ezt, benyugtatóztatott és arra ébredtem fel, hogy Tresna bejön a lakosztályba. Remélte, hogy ez a Wenthar név mond valamit a bátyjának. Akkor legalább ismerheti az ellenség kilétét. - Akkor... mit fogtok tenni? A nyílt merényleg nemigen jött be... Igazából nem is nagyon értek egyet vele. Sith vagy sem, a bátyám. Nem akarom a halálát. De azt sem, hogy egész népek szenvedjék a zsarnokságát. - Wenthar? Ő az Egyesült Sith Birodalom császára - jelentette ki Hiroyasu. - Akkor hát ezért kötöttünk szövetséget a sithekkel! Ezért veszünk részt olyan háborúkban, amikhez semmi közünk... Tartok tőle, hogy Puyí miatt már többen szenvedtek, mint tudni szeretnéd, húgom. Hangja nyugodtabbnak tűnt, és most Mikasát is megpróbálta megnyugtatni, mivel láthatóan újra felkavarta a téma előhozása. - Azt még nem tudom mit tehetünk, olyan hirtelen jött ez az egész. Szerintem neked is jobb, ha lepihensz. Egy kiadós alvás után nyugodtabban tudunk majd tervezni. Viszont Mikasa, ne felejtsd el, hogy egy élet áll szemben milliókéval. Ha a szükség úgy hozza... meg kell hoznunk az áldozatot. Tresna, kísérd el a hercegnőt a lakosztály vendégszobájába. Mikor a testvére és a chissek távoztak, Elana még egy bizalmatlan pillantást vetett a herceg felé, majd követte a másik kettőt. Gregor elegáns mozdulattal hörpintette fel a pohár maradékát. - Bolondját járatja szegény lánnyal, herceg - mondta rosszallóan. Hiroyasu felállt az asztaltól, és ravasz mosollyal pillantott vissza a mogorva altengernagyra. - Néha a cél megköveteli ezeket az eszközöket. Mikasa együttműködésére van szükségünk, méghozzá őszinte együttműködésre. Ha szívtelen, hűvös pártütőnek lát, talán elgondolkozik rajta, hogy Puyí legalább őszintén sith... - ...és talán más dolgokban is őszintébb - fejezte be a gondolatot Gregor. - Érthető, de nekem továbbra sem tetszik. - Önnek nem is kell résztvennie benne, altábornagy. A maga keze nem lesz mocskos.
|
|
|
Post by Revan on Nov 8, 2015 20:51:21 GMT 1
A vendégszobába érve Mikasa azonnal leült egy székre. Gondterhelt volt. Hiroyasunak igaza van, ha úgy hozza a sors, akkor egy ember élete jelentéktelen milliókéval szemben. De talán még meg lehetne menteni. - Mondd, Tresna, szerinted is menthetetlen a testvérem? Tudta persze, hogy a chiss nőtől valószínűleg hasonló választ fog kapni, mint az imént a bátyjától, legfeljebb még érzelemmentesebb stílusban. Elana megállt az ajtóban, míg Tresna odabent az egyik fal mellé simult be, láthatóan igen megszokva ezt az árnyékként való viselkedést míg Ahnener jobbkeze és személyi titkára volt. A kérdésre rövid csend után felelt. - Nincs olyan, hogy szükségszerű veszteség - mondta, és Mikasa elképzelései legalább stílusát illetően beigazolódtak. - Mi soha nem írunk le senkit előre. Ha azonban a helyzet úgy hozza, nem félünk áldozatot hozni. Nemzeti hősünk, Mitchell ezredes ennek remek példája. Nem számított ilyen válaszra. Azt gondolta, egyöntetűen azt fogják hangoztatni, hogy márpedig Puyínak vesznie kell mindenképp. Kicsit jól esett neki, még akkor is, ha talán csak kegyes hazugság volt. Szeretné elhinni, hogy tényleg jó útra lehet téríteni a testvérét. - Nem hallottam róla, sajnálom. De bizonyára valami nagy dolgot vitt véghez, ha nemzeti hőssé avatták. Pár pillanatig szótlanul ült, majd felállt és az ágyhoz ment. Mivel a másik két jelenlévő is nő volt, nem zavartatta magát és levette az egyenruhát és az ágy szélére tette, majd befeküdt az ágyba és betakarózott. - Az lesz a legjobb, ha tényleg pihenek egy kicsit. Nyugodtan gyertek ti is, elég nagy ez az ágy.-mondta és úgy helyezkedett, hogy a másik kettő is elférjen. - Felséged talán névről nem ismeri, de ő volt az, aki fogságba esett a Puyí császár elleni támadásnál, és a tofok ellenállásának élére állva megtámadta a császári palotát - fejtette ki Tresna, és Mikasának rögtön eszébe jutott az ominózus eset, amikor több száz rémült nemessel együtt lemenekült a föld alatti óvóhelyre, miközben odafent a testőrség és Puyí élet-halál harcot vívott a támadókkal. Meglepő, és elgondolkodtató, hogy valaki ezt az alakot nem bűnözőnek, hanem nemzeti hősnek tartsa. Mikor Mikasa megtette az ággyal kapcsolatos megjegyzését, Elana meghatározatlan mosollyal az arcán bökte oldalba Tresnát, aki felhúzott szemöldökkel pillantott vissza a páncélt viselő nőre. - Ha ez a kívánsága - bólintott a százados, és gombolni kezdte saját egyenruháját. - Nos, én még szeretném megnézni az embereim, így nem is zavarok - mondta Elana még mindig vigyorogva, és mielőtt bárki ellenkezhetett volna, elhagyta a szobát. Nem várta el, hogy tényleg befeküdjenek mellé, de azért figyelte a két nőt, hogy miként reagálnak. Elena úgy tűnik kevésbé volt fegyelmezett, mint Tresna. Széles mosolyra húzta az arcát és oldalba bökte a társát, aki láthatóan nem értette, mire céloz. - Nem muszáj, ha nem akarod. Csak felajánlottam. Te vezetted a hajót, míg én pihentem. Rád fér a pihenés. Az pedig kényelmesebb egy ágyban, mint egy széken. Elena nyilvánvalóan félreértette az ajánlatot. A társaság persze jól esett neki, de ez minden. Nem akart visszaélni senki jó szándékával. Tresna szó nélkül gombolta tovább a zubbonyát, majd kibújt belőle, ezt követően pedig a cipőjét és nadrágját húzta le magáról, és helyezte az ágy sarkába katonásan összehajtogatva. - Nem kell magyarázkodnia felségednek, ez teljesen természetes dolog - felelte, és egy szál melltartóban, illetve bugyiban ő is befeküdt az ágyba. Alakja szikárabb és edzetebb volt, mint Mikasáé, mellei pedig kisebbek és jobban testhezállók, arányosak. Egy olyan testről volt szó, ami nem tűrte magán a felesleget. Ahogy bebújt a takaró alá, szembefordult Mikasával. Mikasa kissé elpirult Tresna válaszát hallva. Tényleg félreértették a szándékát. Persze, inkább egy nővel osztja meg így az ágyát, mint egy férfival. Az előtt le sem vetkőzne csak úgy. A női szolgálók és Marisa révén megszokta, hogy nem kell szégyenlősködnie más nők előtt, ha maguk vannak. - De én nem...Mindegy... Figyelte, ahogy a chiss nő katonásan elhelyezi a ruháját az ágy sarkában. Ezzel szemben az övé csak hanyagul le lett dobva. Na igen, ő nem sűrűn hord ilyet. Akaratlanul megfigyelte Tresnát, miközben bebújt mellé az ágyba. - Hát akkor, pihenjünk.-mondta halkan, miközben a lány szemeibe nézett. - Megöleljem, felség? - kérdezte Tresna, mikor Mikasa javasolta, hogy pihenjenek. A chiss vörös színű szemei fürkészően néztek vissza, és a százados arcán nem úgy tűnt, mintha szégyenlős lett volna ilyen helyzetben. Elgondolkodtató, hogy akkor vajon milyen feladatkörei is voltak mikor még Adisrát szolgálta. - Ha bármire vágyik, ne félje közölni, felség. A hercegnő ismét csak elpirult és egy pár pillanatig próbált máshova nézni, de túlságosan is érezte magán Tresna tekintetét, így végül inkább úgy döntött, hogy nem próbál nem oda nézni. - Nos...Nem volna túl illendő. Nem igaz? Különös volt, hogy Tresna ilyen tárgyilagosan beszélt erről is. Mintha teljesen normális lenne, hogy két nő együtt alszik összebújva. Na jó, vannak nők, akik ily módon élvezik egymás társaságát, de ő nem tett még ilyet. Aludtak egy ágyban Marisával, de csak egymás mellett, nem összebújva. Ahogy Marisa eszébe jutott, ismét könnyesek lettek a szemei. Igazán jó barátja volt, még énekelt is neki, hogy megnyugodjon. De szegény annyira nem látta át, hogy mi a probléma Puyí sith dolgaival. Ha testvérét nem is sikerülne, őt mindenképp meg szeretné menteni. - Talán mégis...egy kicsit...-húzódott közelebb a chiss nőhöz. - Ketten vagyunk itt, így az illendő, amit annak érzünk - jegyezte meg Tresna, rámutatva a lényegre, de Mikasa kissé szomorkás állapotát látva nem feszegette tovább a kérdést, hanem szótlanul figyelte a hercegnőt tovább. Mikor aztán könnyes szemmel megkérte, hogy bújjanak össze, eleget tett a kérésnek, és magához ölelte a nagai nőt, aki érezhette a chiss testének melegét és azt, ahogy meztelen bőrük összeér a takaró alatt. Korábbi megállapításaival egybehangzóan kellett rájönnie, hogy a nő testén kevés puhaság van, mindent a szikár izmok tesznek ki rajta. - Minden rendben lesz, felség - súgta oda neki, talán azért, hogy megvigasztalja. Bár kérdés, hogy ez mennyire emberi oldalról és mennyire kötelességként élte meg. Tresna teste nem csak látszólag, ténylegesen sokkal edzettebb volt, mint az övé. Ez persze egy katonától nem is meglepő, bár eddig nem volt ilyen közel katonához. Marisa ráfeküdt ugyan, mikor masszírozta a hátát, de az teljesen más érzés volt. - Bár úgy lenne. Miért kell állandóan egymást ölni? Miért nem lehet béke?-kérdezte naívan. Kár lett volna arról nyafogjon, milyen érzés ilyen hirtelen elveszíteni ennyi mindent. Tresna nagyon is jól tudhatta. Ki tudja, hány barátot és rokont veszített el az ő népe miatt. Ő mégis megmentette őt. Pedig egyszerűen végezhetett is volna vele, csak hogy fájdalmat okozzon Puyínak. - Köszönöm, hogy kihoztál onnan. Azt hittem, hogy egyedül maradtam. - A háború a történelem kezdete óta velünk van és mindig velünk is lesz - felelte Tresna a kérdésre hűvös logikával. - Mindenkit érnek veszteségek, és mindenki siratja valamelyik halottját. Ilyen az élet rendje. Tresna ezután továbbra is csendben feküdt a hercegnő mellett, és szorosan magához ölelte. Mikasa érezni vélte, hogy ez a téma felzaklatja a nőt is, aki azonban ragaszkodott az érzelmei kirekesztéséhez, és csak logikai szempontból, objektíven közelített. Mikasa köszönetére azonban igen nehezen tudott válaszolni, és a hercegnőnek rá kellett jönnie, a százados zavarban van. - Igazán semmiség. Ez a munkám - ütötte el végül a dolgot. - Mert az egyik mindig többet akar. Több pénzt. Nagyobb hatalmat. Erről szól az egész. Az erős elnyomja a gyengét és kihasználja. Nem tudnak megelégedni azzal, ami van. És még mi tartjuk magunkat értelmes lényeknek. Az állatokat meg primitívnek. Valahogy érezte, hogy Tresna sem mentes annyira az érzelmektől, mint ahogy azt mutatja. Nagyon is vannak érzelmei, de elnyomja őket. Jó mélyen. A köszönetére kissé lassan válaszolt, talán zavarban volt? Pont ő? - Hercegnőket szöktetni? Érdekes foglalkozás.-próbálta egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget. - Egymás gyűlölete a legnagyobb civilizációs vívmány - felelte szűkszavúan, de láthatóan tovább már nem akart a kérdéssel foglalkozni. Mikor aztán Mikasa elsütötte a viccét, kissé ő is feloldódott, bár bármiféle nevetés vagy kuncogás nélkül. - Ilyesmit csak ritka alkalmakkor csinálok - felelte kicsit ő is szórakozva. - Szomorú, hogy bármit alkotunk, pusztításra használjuk. Először az otthonunkban, aztán mások ellen. Nem valami civilizált. Látta Tresnán, hogy már kezdi unni a kérdéseket. Nyilván fáradt. Jobban, mint ő. Jobb lesz, ha hagyja végre aludni, ha már meginvitálta az ágyba. Azért a viccétől kicsit tényleg oldódott a hangulat. Érezte. Végül adott egy puszit a lány homlokára. - Én meg ilyesmit teszek ritkán.-felelte mosolyogva. Hálás volt, hogy itt van vele. Mindegy miért. Neki jól esett. Végül lehunyta a szemeit és rövidesen elaludt. Mikor felébredt, egyedül volt a szobában. Úgy gondolta, jobb lesz nem csatangolni felügyelet nélkül, így teendők híján a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon.
|
|
|
Adumar
Nov 9, 2015 23:37:01 GMT 1
Post by Enz on Nov 9, 2015 23:37:01 GMT 1
Mikasa hagyta, hogy a kellemesen forró víz ellazítsa a testét, és a kicsapódó gőz lassan körbeölelje. Tökéletes pillanat volt ez arra, hogy kicsit magára maradjon a gondolataival, és rendezze magában azokat a kérdéseket, amik az elmúlt pár napban egyre csak halmozódtak. Kérdésekből pedig jócskán több volt mint válaszokból... Mikor aztán észbe kapott, fogalma sem volt róla, mennyi időt is töltött el a zuhany alatt, így sietve elzárta azt, és kilépve maga köré tekert egy törölközőt. Most kezdte azonban csak felismerni, hogy mikor felkelt, legutóbbi egyenruhája már nem volt az ágy végében, és fogalma sem volt róla, hogy akad-e bármilyen más ruha a szobában. Egy szál törölközőben mindenesetre nem szívesen töltötte volna el a napot. Ahogy kilépett az ajtón, szembe találta magát Tresnával, aki egyik lábát a másikon átvetve ült a szoba közepén lévő egyik székben. A chiss nő szokott katonai egyenruháját viselte, a szék melletti asztalon pedig egy kis tálcán reggeli sorakozott egy pár evőpálcikával. Tresnáéval rögtön találkozott a tekintetük. - Nem hittem, hogy ilyen hamar újra itt leszel - jegyezte meg gondolkodás nélkül meglepődve Mikasa. - Tizenkét órát aludt és fél órát fürdött felséged - közölte a választ tényszerűen Tresna. - Igen, ez talán nem is annyira hamar - igazította ki magát kínosan mosolyogva Mikasa. - Kialvatlanság és a gyógyszerek mellékhatása - jegyezte meg Tresna, mintha csak azt akarná, hogy ne érezze magát a másik kínosan emiatt. - Hoztam reggelit, és ruhákat, felség. Gondolom először talán felöltözködne. Mikasa bólitott, és az ágyon lévő ruhákhoz lépett, majd rövid vacillálás után kiválasztotta az egyiket, és öltözködni akart kezdeni, de mozdulatai suták és ügyetlenek voltak. Tresna felkelt a székből, mögé lépett, és a hónalja alatt átnyúlva segédkezett a ruha felvételében. Néha pár pillanatig melle hozzányomódott Mikasa csupasz hátához, keze pedig megérintette fedetlen bőrét. Ezekben ugyan semmiféle szexuális szándék nem volt, mégis kicsit zavarba hozták a másikat. Mikor végeztek, a chiss százados a tükörhöz vezette a lányt. - Kifejezetten előnyösen áll, felség - dicsérte meg Tresna, bár hangja szokottan szenvtelen volt. - Ha megfelel, akkor javaslom reggelizzen meg, Hiroyasu herceg fél óra múlva fogadni szeretné.
|
|
|
Adumar
Nov 10, 2015 0:39:00 GMT 1
Post by Revan on Nov 10, 2015 0:39:00 GMT 1
Próbálta nem kimutatni, de kissé zavarba jött, ahogy Tresna segített neki felöltözni. Nem csak azért, mert alig ismerte ezt a nőt, hanem mert magatehetetlennek érezte magát, aki arra is képtelen, hogy magától felöltözzön. Eszébe jutott az a borzasztóan kínos eset, mikor nem engedte a szolgálónak, hogy megkösse a cipőjét, mert ő akarta megcsinálni. Nem sikerült. Szerencse, hogy a szolgáló volt az egyetlen tanúja kudarcának. Ez az ő titkuk maradt. Remélte. De még ő sem rótta fel neki, hisz neki ilyen életet szántak. Kiszolgálták mindig mindennel. Tresna sem tett rosszalló megjegyzéseket. Igaz, eddig sem mondott semmi sértőt. Talán tiszteletből, talán szándék sem volt hozzá. Az öltözködés végén megcsodálhatta magát a tükörben. Majdnem a megszokott látvány fogadta. A szomorú tekintettel nem tudott mit tenni. Semmi oka nem volt a boldogságra. Még a dicséretre is csak egy apró 'köszönöm' jutott csak. Végül Tresna szemébe nézett a tükörben, aztán az asztalhoz ment és leült mellé, hogy megreggelizhessen. -Felteszem, te már ettél, igaz? Nyugodtan vegyél belőle, ha még éhes lennél. Tudta, hogy úgysem fogadja el, de azért egy próbát megért. Talán most ő a legközelebbi barátja. Nem tudhatja. Ahogy azt sem, hogy mi fog most történni. Megbízhat-e még valakiben azok után, hogy a saját bátyja és barátnője is hazudtak neki? Marisának még megbocsájtaná, hogy eltitkolta kilétét, de hogy ő egyszerűen elfogadta Puyí vallomását, azt nem tudta megérteni. Végül felpillantott Tresnára. -Mondd, vannak újabb hírek Csilláról?
|
|
|
Adumar
Nov 13, 2015 5:17:58 GMT 1
Post by Enz on Nov 13, 2015 5:17:58 GMT 1
Tresna követte a hercegnőt az asztalhoz, és ő is leült, ugyanabba a székbe, ahol előbb várta, hogy végezzen a fürdőben, de most egyszerű ülőpozícióban foglalt helyet. - Ha felségednek jobban esik mással elköltenie a reggelijét - bólintott Tresna, félreértve Mikasa szándékát, és elvett egy ledús, édes gyümölcsöt a tálcáról, majd beleharapott. Az étel az otthonát, Nagit idézte és ez némi honvágyat keltett a lányban. Jó dolog volt önállónak lenni, és a maga életét élni, de távol az otthontól magányosnak érezte magát, még úgy is, hogy itt volt vele a testvére és önkéntes örzője, Tresna. - Érkeztek új hírek - bólintott Tresna. - Puyí császár békét kötött az EGB-vel, és hazaindult Nagira. Felségedet hivalatosan is kerestetik Galaxisszerte. - Vagyis itt is - bólintott, és úgy érezte, hogy nehezebben csúszik a falat. - Hiroyasu herceg valameddig még képes elrejteni, de valamikor új búvóhelyet kell néznünk - felelte Tresna a legnagyobb nyugalommal. Mikasa elgondolkozott rajta, vajon a chiss nő érez-e honvágyat mindazért, amit hátrahagyni kényszerült, hogy őt megmentse. Vajon visszavárta valaki? A chiss arisztokrácia szövevényes szálai behálózták az Uniót, és minden nemesi származású rokona volt a másiknak, így ebbe a polgárháborúban testvérek kerültek más-más oldalra. A nagaiok úgy igyekeztek elkerülni az ilyen helyzeteket, hogy a nagy családok képviselőinek a császártól kellett egy-egy főági eljegyzés szentesítését kérniük. - Végzett, felség? - kérdezte Tresna, mikor Mikasa végül letette az evőpálcikákat. A gondosan elkészített étel nagy részét elpusztította, míg Tresna azt az egy gyümölcsöt ette. - Akkor kérem kövessen. A korábbi együttalvásukhoz képest még mindig igen kimért és távolságtartó maradt a másikkal szemben, így Mikasa kezdte azt sejteni, hogy a lány csak kötelességtudatból tett bármit, amire megkérte őt. Mégis kezdte úgy érezni, hogy olyan erős kapocs köti őket össze, mint őt korábban Marisával, még ha ez a felszínen nem is volt látható. Nem tudta miért, talán valami súgta neki. Most másfele haladtak, és egy jóval nagyobb teremhez érkeztek, ami előtt két őr posztol. Mikor meglátták Tresnát, félreálltak és kinyitották számukra az ajtót. Odabent most jóval többen várakoztak: Hiroyasu herceg, mögötte egy fiatal, ezüstös hajú nagai nemesi testőr, mellettük pedig egy kisebb emberi társaság, akik közül csak Gregort ismerte fel. Mellett állt egy fejjel magasabb, tarkopasz és körszakállas férfi, akinek az arca olyan volt, mintha állandóan cinikusan mosolyogva, közöttük pedig egy alacsonyabb, szikár testű, szőke hajú férfi állt. - Húgom, sikerült kipihenned magad? - kérdezte mosolyogva a bátyja, miközben az emberi társaság tagjai bizalmatlanul méregették. - Hadd mutassam be Lannick tengernagyot és Vaiken államfőt. Uraim, Mikasa hercegnő a Kikusai klánból. - Enyém az öröm - bólintott a tarkopasz Lannick. - Örülök a találkozásnak - felelte kimérten Vaiken.
|
|
|
Adumar
Nov 13, 2015 11:11:58 GMT 1
Post by Revan on Nov 13, 2015 11:11:58 GMT 1
Mikasa sehogy sem tudott kiigazodni a chiss nőn. Vajon csak kötelességből tesz úgy, ahogy kéri, vagy egyéb oka is van. Jól jönne egy jó barát, akire bármikor számíthat. Eddig úgy tűnik, hogy Tresna törődik vele, de az indítékai nem tiszták. Rákérdezni nem is volna helyes. Mindenesetre, legalább némi látszatot sikerül keltenie így. Közben beszélt arról, mi történik odahaza. Igaz, elég kevés hírt hallott. De mihez is kezdhetne ennél többel? -Van valami ötleted, hova lenne érdemes menni? Vagy talán okosabb mozgásban maradni, nem igaz? Fogalma sem volt, hova lehetne elutazni. Látott már ugyan térképet a galaxis bolygóiról, de számára egyik olyan volt, mint a másik. Sok bolygó, más és más nevekkel. Hogy melyiken miféle népek élnek, milyen maga a bolygó. Ezekről fogalma sem volt. Közben azon elmélkedett, hogy talán valamelyest jobban járt így, hiszen egyébként sem szeretett teljes tudatlanságban és tehetetlenségben élni. Mindig is arra vágyott, hogy kicsit szabadabb legyen. Most megkapta. Igaz, nem a remélt módon. -Igen, befejeztem. Köszönöm, hogy velem tartottál. Sokkal kellemesebb társaságban étkezni. Elindultak, hogy csatlakozzanak testvéréhez. Mivel a hely nem volt neki ismerős, továbbra is Tresnara hagyatkozott. Hamarosan egy ajtóhoz értek, aminél két őr állt. Szó nélkül beengedték őket. Egy jóval nagyobb terembe értek, mint korábban. Mikasát azonban jobban lekötötte a jelenlévők felmérése. Kapott pár bizalmatlan pillantást, de nem foglalkozott velük. -A történtekhez képest jól aludtam, köszönöm.-felelte testvérének, majd a két bemutatott férfi felé fordult és enyhén meghajolt feléjük.-Örülök a találkozásnak. Kicsit zavarta, hogy ennyien vannak itt. Minél többen vannak, annál könnyebben vegyülhet el valaki, aki esetleg nem teljesen lojális a testvéréhez és kiadja az ittlétének titkát a császár felé.
|
|
|
Adumar
Dec 18, 2015 8:05:29 GMT 1
Post by Enz on Dec 18, 2015 8:05:29 GMT 1
- Ezt majd őfelsége eldönti - hárítottta el a kérdést Tresna a jövőbeli tartózkodási helyüket illetően. Egészen úgy tűnt, mintha ő is bizonytalan lenne ezt a kérdést illetően, mindenesetre ezt többnyire azért sikerült lepleznie. Tresna biztosan jóval többet utazott már az életben, mint ő, de Mikasa valahol azért sejtette, hogy a chiss területeken túl a nő is legalább annyira elveszett lehet, mint ő maga. Legbelül örült neki, hogy féltestvére így a gondoskodásába vette őt, hiszen nem tudta mihez kezdhetne egyedül ebben a hatalmas univerzumban. - Örülök, hogy jól esett - felelte Tresna, és most ismét visszatért a szokásos érzelemmentes oldala, amely valamiféle küldetés teljesítéseként értékelte azt, hogy együtt evett a hercegnővel. A másik teremben még ettől is kimértebb és formálisabb volt a hangulat, és ez Mikasát is feszélyezte kicsit. Testvére is jóval közvetlenebb volt, mikor egymás között voltak csak jelen a teremben, de talán ez a hatalom igazi átka, az állandó képmutatás. - Enyém az öröm - biccentett Lannick, és tarkopasz fején egy pillanatra visszatükröződött a kintről beszűrődő fény. - Én is - felelte bizalmatlanul a szürke egyenruhát viselő Vaiken. - Leszámítva, hogy lassan szállodát nyithatnék politikai disszidenseknek. - Nézze a jó oldalát, nem lennének üres szobák - válaszolt az államfő elégedetlenkedésére Hiroyasu egy halovány mosoly kíséretében. - Húgom jelenléte azonban kiemelkedően fontos. Mint bizonyára hallottak róla, Puyí császár elmélyült a sithek tudományában. - És a hercegnő hogy tud ez ellen fellépni? - érdeklődött Vaiken kissé hihetetlenkedve, miután újra végigmérte Mikasát. Hiroyasu Tresna felé biccentett, aki egy készüléket húzott elő a zubbonya zsebéből. - Ez az Erőérzékenységet mérni képes műszer - mutatta meg Vaikennek és kíséretének, majd hátrafordult Mikasa felé. - A tegnap este elvégzett mérések egyértelműen kimutatták, hogy a hercegnő képes az Erő használatára. - A képesség egy dolog. De meg is kell tanulni - mutatott rá a lényegre Vaiken, és tisztjei egyöntetűleg helyeseltek. - És mégis ki tenné meg ezt? A sithek? Jedik? Nem hiányzik egyikük bevonása sem. - Legmegbízhatóbb embereim, mint például Uesugi - pillantott az eddig csendben figyelő ezüsthajú fiúra, aki nagyjából Mikasával egykorú nagai lehetett. - Előkerítettek olyanokat, akik a Jedi Rendtől függetlenül működnek. Vezesd be őket! A fiatal testőr bólintott, és a többiek tekintetétől kísérve egy rejtett ajtóhoz lépett, amit egy gomnyomással aktivált. A kis folyosóról egy whipid mester és egy fiatal vöröshajú lány léptek elő. Hiroyasu nem érezte szükségét, hogy a fura lányt beavassa a terveibe, az Ickyx nevű muun asszaszint illetően pedig egyenesen paranoid gondolatai voltak. K'Kruhk és Alia csendben álltak meg a két társaság között félúton, és a három csoport gyanúsan méregette egymást.
|
|
|
Adumar
Dec 18, 2015 9:43:34 GMT 1
Post by Revan on Dec 18, 2015 9:43:34 GMT 1
Úgy tűnt, Tresna sincs jobban tájékoztatva a jövőjüket illetően. Na persze, talán nincs is a jövőjükben semmi közös. Lehet, hogy bátyja rábízza valaki másra, az pedig elviszi valahova, ahol biztonságban lesz. Aztán soha többet nem is hall Tresna felől. Sajnálná, mert a komolysága ellenére megkedvelte. Bár szinte lehetetlen kiigazodnia rajta. Sokszor úgy tesz, mintha csak munka lenne számára, hogy vele barátkozik. Mármint most valami barátságféle van köztük, nem igaz? Elmélkedett a dolgon. De ha rákérdezne, biztos csak valami hűvös terelő választ kapna. De nem, látta a szemeiben az érzelmeket. A másik teremben még rosszabbul érezte magát. Mindenki olyan kimért és formális volt. Hiába szokta meg rég, sosem szerette, ha mindenki így viselkedik körülötte. De csendben tűrte. Úgy tett, ahogy nevelték. Nem fecsegett feleslegesen. Akkor beszélt, ha hozzászóltak. Egyébként sem nagyon tudott hozzászólni a katonai témákhoz. Szóval így biztosabb, hogy nem hozza magát kellemetlen helyzetbe. A gyors bemutatkozást követően Hiroyasu máris a tárgyra tért. Azonnal Puyí sith tanulmányaival nyitotta a megbeszélést. Mikasa kíváncsi volt, miként vélekednek erről a többiek. A Vaiken által feltett kérdés teljes mértékben jogos volt. Mikasa mit is tehetne? Se nem katona, se nem vezér. Csak egy lány, akit arra neveltek, hogy majd valami rangos ember felesége legyen. Ő semmit nem tehet. Arra számított, hogy a beszélgetés át fog menni vitába, meg egymás győzködésébe. De bátyja jelére Tresna egy készüléket vett elő. Kérdezni nem kellett, rögtön elmondta, mire is való. Mikasa először kérdőre akarta vonni őket, hogy milyen dolog az, hogy a tudta nélkül vizsgálgatják a vérét. De aztán magában azon döbbent le, hogy Erőérzékeny. Mindent végiggondolva persze ez ésszerű dolog volt. Ha Puyí képes, akkor nyilvánvaló, hogy benne is megvan a lehetőség. De túl gyorsan történt minden. Az előbb még Tresnaval reggelizett, most meg jedit akartak belőle nevelni. Mielőtt bármit is mondhatott volna, egy rejtett ajtón keresztül egy vöröshajú lány lépett be egy különös szerzet társaságában. Legalábbis Mikasa még nem találkozott ilyen lénnyel, még könyvekben sem. Azonban nem is az kötötte le a gondolatait, hogy miféle faj képviselője lehet. Lassan elhátrált és leült egy székre. Sok volt neki ez egyszerre. Leginkább azért, mert ha tényleg Erőérzékeny, akkor valóra válhat az álom is, amit látott. Azt pedig nem akarta. Puyí sem jobb. De ha egyik zsarnokot a másik követi, az csak ront a dolgokon. Arcát a kezeibe hajtotta. Máshol akart lenni, más időben. Mindegy merre, csak nyugalom és béke vegye körül.
|
|
|
Adumar
Dec 20, 2015 10:20:55 GMT 1
Post by Enz on Dec 20, 2015 10:20:55 GMT 1
Alia igen kényelmetlenül érezte magát az elmúlt napokban, és úgy érezte állandóan figyelik őket, mióta megérkeztek Adumarra. Az állandó gyanakvás légköre vette őket körbe, ráadásul annyira bújtatták őket, hogy néha felmerült benne a kósza gondolat, hogy tulajdonképpen foglyok ezen a bolygón. Ebben az időszakban nem sok dolga akadt, így hát sokat gyakorolt és még többet meditált, ezért legalább a helyzetükkel kapcsolatban végiggondolhatott sok mindent. Nem teljesen értett egyet K'Kruhk azon döntésével, hogy a nagaiokkal menjenek, de sok más ötlete nem igazán akadt. Ráadásul meg akarta találnia Carlt, és ehhez a nagaiok elég jó kiindulópontot jelentettek, már csak Dromund Kaas tapasztalatai alapján is. Főleg, ha valóban az egyik disszidens frakció talált rájuk, hiszen így szinte bármilyen információhoz hozzáférhettek a belső információs hálózatukat igénybe véve. Márpedig ha Carlt egy sith ragadta el, előbb-utóbb fel fog tűnni valahol a nyoma a nagaiok, mint ESB-szövetséges állam rendszereiben. A fiú hirtelen eltűnése még mindig nagyon bántotta legbelül, hiszen komoly érzelmi kötelék alakult ki közöttük az Erőn keresztül. Viszont valami azt súgta neki, hogy Carl életben van, ami valamelyest megnyugtatta. De egyúttal eltökélt is volt, hogy újra előkerítse a fiút, és együtt lehessenek. Alia nehezen értette meg a helyzetet, hiszen annyiféle ellentétes érzés kavargott benne, ráadásul alig pár héttel ezelőtt még csak koloncként tudott gondolni rá. Most pedig hajlandó volt mindent annak alárendelni, hogy újra megtalálja őt. Szívesen kért volna tanácsot bárkitől, még a mestertől is, de K'Kruhk így is elég gondterheltnek tűnt, ő pedig nem akarta ilyen apróságokkal zavarni. Ezúttal gondolataiban azonban megzavarták, amikor az ajtó diszkrét kopogást követően halk szisszenéssel feltárult. - K'Kruhk és Alia, kérem kövessenek - szólalt meg az adjutáns kinézetű nagai férfi, egészen jól beszélve a basicet. Ez nem mindig volt ilyen magától értetődő közöttük. - Végre kitalálták mihez kezdenek velünk? - kérdezte Alia kicsit csipkelődve. - Hova viszik a szolgáimat a tudtom nélkül? - lépett ki a zuhanyzóból egy szál törölközőben az istenkomplexusos lány. - Beverjem még egyszer a képed? - fordult hátra Alia, egészen tárgyilagos maradva a kérdés közben. - Legutóbb se sikerült - vonta meg a vállát a lány, majd a nagai tiszt tekintetétől követve visszasétált a fürdőszobába. Miután ez elrendeződött, a két jedi elhagyta a szobát. Ickyx a mellettük lévő lakrészt kapta meg, és mivel nem volt kijárásuk a szobákból, azóta, hogy megérkeztek még csak nem is találkoztak vele. Persze nem mintha Alia annyira hiányolta volna a muun irritált vagy épp életunt arckifejezését, amitől még Darth Vader maszkjában is több élet volt.
Egy ajtó előtt várakoztatta őket alkalmi kísérőjük, amin keresztül igencsak jól kivehető volt a bent folyó beszélgetés. Valószínűleg nem véletlenül, hanem valamiféle hangerősítő készüléknek köszönhetően, amit a másik szoba lehallgatására használhatnak. Alia egészen biztos lett volna benne, hogy ez a rész a másik irányba teljesen le van némítva, így akár ordibálva ugrálhatna is. Mindenesetre kipróbálni nem volt kedve. Mikor aztán jeleztek kísérőjüknek, mindketten beléptek a másik helyiségbe. Ő maga is legalább annyira meglepődött, mint a teremben lévő többiek, mikor szembetalálta magát velük. Az mondjuk mindenképp megnyugtató volt, hogy nem egy csapat sith vagy egy kivégzőosztag állt velük szemben, bár Alia bizonyos volt benne, hogy ha vendéglátóik azt akarták volna, akkor már rég nem lennének életben. A kiképzési feladat gondolata eléggé meglepte, és nem igazán tudta az egész helyzetet hova tenni, tekintve, hogy a politika sosem érdekelte különösebben. Ráadásul a nagaiok az egyik legtitokzatosabb faj voltak az egész Galaxisban. K'Kruhkkal együtt figyelték, ahogy a lány hirtelen elveszíti a lába alól a talajt, és az egyik székre huppan, majd eltakarja az arcát. A szobában lévő chiss nő rögtön odaugrott hozzá, és leguggolt mellé, átölelve a hercegnőt. - Minden rendben felség? Rosszul érzi magát? - kérdezte tőle, őszinte törődéssel a hangjában, miközben másik kezével megpróbálta megnyugtatni. - Bocsánatot kérek, Mikasa hercegnő mostanában sok kellemetlenségen megy keresztül - hajtotta meg a fejét enyhén Hiroyasu az irányukba. - Semmi gond, megértjük - bólintott a whipid mester. - Nehéz idők ezek mindenki számára. - Hogy képezzünk ki valakit, aki ennyitől összeomlik? - kérdezte Alia hangosan, anélkül, hogy kifejezetten a teremben bárkinek szánta volna ezt, inkább egyfajta általános megjegyzésként. - Ahhoz, hogy valaki jedi legyen, elhivatottság kell. - Te sem vagy jedi, Alia - jegyezte meg szelíden K'Kruhk, hogy elvegye az élét a szavainak, és a lány arca hirtelen kipirosodott. - Önként hagytad el az utat. Én jedi mesterként nem vállalhatom a lány képzését a Rend keretein kívül. Te igen. - Ehhez akarnia is kell - mutatott rá pár pillanatnyi csend után a lány. Ekkor minden tekintet Mikasára helyeződött át, aki mellé Hiroyasu is odalépett, és egyik kezét a vállára tette. - Húgom, tudom, hogy nem szívesen fordulsz szembe a bátyáddal, de a nagai népnek szüksége van rád. Gondolj mindazokra, akiket megmenthetsz - kérlelte a herceg.
|
|
|
Adumar
Dec 20, 2015 11:28:20 GMT 1
Post by Revan on Dec 20, 2015 11:28:20 GMT 1
Ahogy ez a jedi képzés dolog felmerült, hirtelen úgy érezte, hogy hatalmas nyomás nehezedik rá. Sok volt neki ez az egész. Túl hirtelen történt túl sok minden. A minap elveszítette a bátyját és a legjobb barátját egyszerre. Most meg azt várják tőle, hogy egyszer megütközzön a bátyjával, ráadásul most még hozzá jön ez az egész Erő dolog is. A jedi nő szavai nem voltak sértőek a számára. Valójában igaza volt. Ő nem alkalmas erre. Biztosan nem. Jól esett neki Tresna közelsége. Bár kicsit zavarban is volt miatta, hogy ennyi ember előtt kellett így összeomoljon. -De igaza van...Nem vagyok alkalmas...-felelte K'Kruhk szavaira. Végül a herceg próbálta őt jobb belátásra bírni. Persze, megmenteni sokakat szép dolog. De mi van akkor, ha az az álom nem csak álom volt, hanem a jövője? Azt nem engedheti, hogy megtörténjen. De azt sem akarja, hogy a zsarnok bátyja tovább hódítson a galaxisban. Egyik opció sem túlzottan megnyerő. -Nem...ez nem jó ötlet. Nem akarom, hogy az az álom valóra váljon...Nem akarok a bátyámnál is nagyobb zsarnok lenni... Még ha az álomban a hang azt is mondta, hogy a jövő nincs megírva. Attól még ez egy nagyon is esélyes jövő, ha ezt látnia kellett. Ha pedig valóra válik, akkor még rosszabb jövő várhat a népére, mint jelenleg.
|
|
|
Adumar
Dec 20, 2015 12:22:25 GMT 1
Post by Enz on Dec 20, 2015 12:22:25 GMT 1
- Ez nem igaz, hercegnő - simított végig az egyik karján Tresna, hogy megpróbálja megnyugtatni. Hangjában ezúttal nagy komolyság hallatszott, de nem az a szokásos szotikus fajta, ami rá jellemző volt, hanem érezni lehetett szavaiból az őszinte meggyőződést. - Felséged sokkal erősebb, semmint elsőre hinné magáról. - Milyen álomról van szó, Mikasa? - kérdezte a bátyja, ahogy ez szóba került, és ő is próbált erőt önteni a hercegnő. - Ne feledd, húgom, az álmok tovaszállnak, de a valóság itt marad. Bármit is láttál, nem válik igazzá, hacsak te nem szeretnéd. - Mit keres itt a Jedi Tanács egyik tagja? - súgott össze közben Gregor és Vaiken félhangosan, előbbi igencsak felháborodva. - Arról volt szó, hogy őket kihagyják az egészből! - Diszkréten fogom kezelni az információkat - fordult feléjük K'Kruhk. Persze valószínűleg akkor is meghallotta volna a beszélgetést, ha tényleg csendben próbál a tábornok hangot adni az elégedetlenségének, köszönhetően a kifinomult vadászérzékeinek. - Erre a szavamat adom. - Köszönjük, ez elegendő - bólintott kimérten Vaiken, aki jelenleg láthatóan nem osztotta két vezetőtársa aggodalmait az Erőérzékenyeket illetően. Alia közben szintén csatlakozott a maga alá temetkező hercegnőt körbeállók kis csapatához, csendesen mérve végig a lányt. Aztán megállt előtte, kinyúlt, megfogta a vállainál fogva, és egy szempillantás alatt talpra állította. Szeme sarkából látta, hogy a chiss lány készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban ráugrojon, így nem akarta nagyon feszegetni a határokat, de tudta, hogy segítenie kell a lánynak összeszednie magát. Egészen megsajnálta az előbb, és valahogy saját fájdalmát látta visszaköszönni benne. - Na és aztán mi van? Volt egy rossz álmod, és ezért nem teszel semmit másokért? Ha lenne listám a legrosszabb kifogásokról, kidobnám, mert ez mindegyiket kenterbe veri! - sziddta meg kicsit a hercegnőt. - Ülsz itt és pityeregsz, ahelyett, hogy a sarkadra állnál és tennél azért, hogy megváltozzon a világ körülötted. Persze, egyszerűbb keseregni, de mondok neked valamit: amíg nem állsz ki magadért, addig mindenki beléd fogja törölni a cipője talpát. Ha valaki keresztbe tett neked, rúgd jól seggbe, ez az én mottóm!
|
|
|
Adumar
Dec 20, 2015 12:47:40 GMT 1
Post by Revan on Dec 20, 2015 12:47:40 GMT 1
Egyre inkább szégyellte magát amiatt, hogy mindenki előtt így viselkedik. Kellemetlen helyzetbe hozza a bátyját. Na meg saját magát is rossz fényben tünteti fel az egész társaság előtt. Tényleg úgy érezte magát, mint egy gyenge kis hercegnő, akinek mindenki lesi minden szavát. Máris körbeállták, hogy vigasztalják. Ezt nem akarta. -A támadás után a lakosztályban, ledőltem pihenni, hogy megnyugodhassak. Álmomban helyeket láttam. Más helyeket, más időkben. Láttam magam kislányként, idősebbként...Aztán a palotában voltam, amolyan...szellemként. Nem érzékelt senki és semmi. A trónterem tele volt zsákmánnyal. A padló véres volt, rabszolgák küzdöttek az életükért, hogy szórakoztassák a jelenlévőket...A trónon egy csuklyát viselő alak ült. Miután kivégeztetett egy vesztest, közelebb mentem, hogy lássam. Amikor felfedte magát, akkor láttam meg, hogy a csuklya az én arcomat takarta...Aztán egy hang azt mondta, hogy a jövő nincs megírva...De...én akkor is félek, hogy könnyen ez lehet a vége... Ahogy előadta a kis történetet, észrevette, hogy a jedi nő is már előtte áll. Legalábbis a tenyerén keresztül látott még egy pár lábat előtte megállni. A méretéből ő lehetett az. Szeretett volna felállni és kihúzni magát, de nem volt meg a bátorsága hozzá. Azonban a másik lány megfogta a vállainál fogva és talpra segítette. Majd először megszidta, aztán mintha motiválni próbálta volna a szavaival. -Szeretnék másokon segíteni...de én nem vagyok harcos. Soha nem tanítottak nekem ilyesmit...Jóformán felöltözni sem hagytak egyedül...Főzni is csak azért tanultam meg, mert volt, aki titokban segített...Hercegnőnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben...Szívesebben lennék egyszerű közember...
|
|
|
Adumar
Dec 20, 2015 12:59:55 GMT 1
Post by Enz on Dec 20, 2015 12:59:55 GMT 1
Alia végighallgatta azt, amit a lány mondani akart, még ha kissé nehézkesen is killódta ki magából a szavakat. Látszott rajta, hogy rossz passzban van és túl sokáig engedte, hogy a saját kínja maga alá temesse. Néha nem ártott egy kis baráti seggberúgás sem, mert csodákat volt képes tenni másokkal. Mikor Mikasa befejezte a mondandóját, teátrálisan jobb oldalra lépett kicsit, és onnan nézte meg, majd bal oldalára és onnan is végigmérte, aztán visszaállt a saját kezdőpozíciójába. - Nem teljesen értem ezt a hercegnős kesergést. Nem látom sehol, hogy rád lenne írva - jelentette ki, és Tresna rosszallva pillantott rá, de Hiroyasu diszkréten a chiss nő elé tette a kezét, ezzel adva a fiatal kiugrott jedinek szabad utat, hogy folytassa. Nos, legalább egy valaki már látja a mondandójában a rációt. - Mindnyájan azok vagyunk, aminek mutatni akarjuk magunkat. Te hiába panaszkodsz a hercegnő léteddel kapcsolatban, még mindig úgy viselkedsz, mint amit gyűlölsz. Keseregsz miatta, de nem mersz kitörni belőle. Várod, hogy valaki megmentsen a szorult helyzetből. Pechedre, én nem egy csinos herceg vagyok fehér siklón. Ha nem akarsz hercegnő lenni, akkor szedd össze magad, és ne legyél az!
|
|