|
Ziost
Jan 28, 2010 21:23:06 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 28, 2010 21:23:06 GMT 1
A lemenő nap halvány sugarai még láthatóak voltak egy-egy égbenyúló épületen, megcsillanva és megtörve a fürgén suhanó légijárműveken. Az alacsonyabban közlekedők már nem élvezhették e napfény töredékeit sem, mivel az ég felé meredő épületek árnyékot vetettek a lent levő sikátorokba. Ott este volt. A Szövetségi Tanács székháza azonban szinte fürdött a fényben, mivel ez volt a legmagasabb építmény az egész bolygón. Ziostban alkonyodott. A város nem fedte az egész bolygót, még megtalálhatóak voltak a zöldövezetek, sőt… Nehéz munka árán sikerült kiirtani a bolygó dzsungeleit, majd fémvárosokat húzni a felszínre, amelyek majdhogynem összeértek. Ezt azonban nem engedhették meg, ugyanis szükségük volt az idelátogató turisták pénzére, akik a vadon élő – megszelidített – állatokat voltak hivatva megbámulni. Azonban a legtöbb embernek a legendás gonosztevő, egy sith nagyúr palotája keltette fel érdeklődését, akinek léte a múltba, igen messzi múltba vész. A palota új lakója azonban meggyőzte őket, hogy nincs semmiféle sötét energia, ami Freedon Nadd nagyúr hagyatékára utalna. Azonban azt is tudták, hogy a kastély lakója maga is olyan sötét lelkű, mint egy sith lord. A bolygó bekebelezte a Corporate szektort, megalakítva egy új államot, a Világok Szövetségét. A hadiflottája az utóbbi két uralkodó idejében igencsak megerősödött, gazdasága a környező világokkal való kereskedelemben teljesedett ki. Nehéz volt elérni mindezt, de a bölcs és célratörő uralkodók mindent megtettek, ami tőlük tellett, és meg is lett az eredménye. A Tanács székházának csúcsminiszteri irodájának ablaka ragyogott a megtört fénysugaraktól. Belülről azonban ez nem volt látható.
|
|
|
Ziost
Jan 28, 2010 21:24:52 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 28, 2010 21:24:52 GMT 1
Arven Aberrnum a csúcsminiszteri, tágas irodájában várta helyettesét. A nemrégiben érkezett jelentéseket tanulmányozta, amelyek új kormányának elfogadásáról, vagy ellenzéséről szóltak. Nem is olyan régen volt, hogy az első államfő, Woriolis csúcsminiszter megalapította a Világok Szövetségét. A modern állam haderejének főbb részét zsákmányolt, felújított hajók képezték, melyeket Woriolis kaparintott meg. Azonban a csúcsminiszter ott tévedett, hogy demokráciát akart a népre erőltetni, sikertelenül. Ez a zsarnokoskodó demokratikus rendszer nem felelt meg senkinek -hívta föl Aberrnum figyelmét az első miniszter -, ezért új kormányzási forma vált szükségessé. Aberrnum létrehozott hát egy sajátos rendszert, a direktorális rendszer sajátos formáját, melyben ő maga tejhatalommal bírt –mert ő maga a kormányfőnek, az első miniszternek is a feljebbvalója volt. Aberrnum erőskezű uralkodó volt, azonban jó szándékok vezérelték. Senki sem tartott tőle, már második mandátumát nyerte meg. És lám, elfogadják őt a politikájával együtt. A Szövetség népe azonban annál inkább rettegett az első minisztertől. A kormányfő kegyetlen, véreskezűségéről volt hires. Mindíg kimagyarázta tetteit, mindent előre kiszámított, lássan lépett előre, de kezeihez mindíg vér tapadt. Már itt is van, nézett a kijelzőjére Aberrnum. Az iroda ajtaja felszisszent, majd belépett rajta Lord Brodrig. A szürke eminenciás sötét talárt viselt, hosszú, már-már fekete ruhája fényesen ragyogott, de így is eleganciát sugárzott. Kezében volt elmaradhatatlan csontfejű sétapálcája, melyet hanyagul maga elé tartott. Arca, mint mindig, kifejezéstelen volt. -Látni kívánt, uram?-kérdezte. -Igen, Brodrig, igen.-Aberrnum félretette a jelentéseket, és felnézett.-Mint már bizonyára tudomására jutott, a Szövetség elérte azt a pontot, amikor egy fiatal, modern állam felveheti a harcot a galaxis más kormányaival. -Igen, exellenciás uram - felelte közömbös arccal az első miniszter. -Nos, a sikeres kereskedelmünk segítségével elértük azt a szintet, már két évvel ezelőtt, hogy fejlett gazdaságunk és hadseregünk mérete, és fejlettsége vetekedhet a többiekével. Most, hogy az új kormányzási forma életbe lépett, elismert állammá nőttük ki magunkat. -Hála az ön intézkedéseinek, exellenciás uram -jegyezte meg Brodrig. -Igen. Jöjjön -azzal felállt, és a hátánál levő kitekintőablakhoz fordult. Az első miniszter mellé lépett. A város útszakaszain különböző járművek siklottak, nem messze lebegve a talajtól. Egyesek felülrő kerülték ki az előttük közlekedő járművet, ez olyannak hatott, mintha átugrották volna. A Szövetségi Tanács Székházának legmagasabb tornyából mindezt csak sejteni lehetett, azonban jól kivehető volt, ahogy a levegőben suhanó légijetek egymást érve közlekedtek, néha egy-egy magasabban elhelyezkedő platformra űrbéli sikló ereszkedett alá. A bolygó kékes-zöldes égboltja itt-ott sötétedett. A mesterséges éjszaka már közel volt, a nap halvány sugarai lesiklottak a magas épületekről. - Nem hittem volna, hogy valaha is elérjük mindezt - sóhajtotta Aberrnum. - Így kellett lennie - jelentette ki Lord Brodrig, kinek arckifejezése nem tükrözött semmiféle érzelmet.
|
|
|
Ziost
Jan 28, 2010 21:27:19 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 28, 2010 21:27:19 GMT 1
Lord Balkis főtitkár belépett a csúcsminiszteri irodába. Az államfő fel se pillantva jegyzeteiből így szólt: - Mondja. - Csak egy meghívót szeretnék közölni önnel – vette kézbe adatrögzítőjét a főtitkár. Aberrnum felnézett, Balkis felé nyújtotta a szerkezetet. A csúcsminiszter szemöldökráncolva olvasta végig, majd visszaadta. - Remek! Végre észhez tértek! – -montda vidáman. – Milyen államok lesznek jelen? - Nos – a hivatalnok állított az adattárolóján. – Jelen lesz a Galaktikus Konföderáció, a Jedik, a Birodalom és a Chiss Unió. No meg a meghívó állam, a Galaktikus Szövetség. - Rendben. Akkor jelezzen vissza, ott leszünk. - Exellenciás uram, most tudtam meg, hogy Lord Brodrig még a Konföderáció előtt bejelentkezett… - Brodrig?És miért én tudom meg utoljára?Azonnal keríste elő! – Aberrnum feje kékülni kezdett. - Igen, uram – indult az ajtó felé Lord Balkis.
|
|
|
Ziost
Jan 28, 2010 22:03:25 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 28, 2010 22:03:25 GMT 1
Kuordis Kwest lassú léptekkel haladt az első miniszteri rezidencia felé. Kwest független volt, egy fejvadász, aki az utóbbi időben igen nagy hírnévre tett szert. Ő volt az, kinek segítségével Lord Brodrig keze mindenhová elért, még oda is, ahol a Szövetségnek nem volt befolyása. A kormányfővel való kapcsolatáról nem tudott senki. Voltak, akik a háta mögött a nagybetűs Fejvadászként emlegették, aki majd végez Brodriggal, noha jól tudták, hogy egy ilyen jó képességű fejvadász sem tehet semmit a hivatalnok ellen. Fekete köpenye lebegett utána, sötét mellvértje és speciális fekete öltözéke egy rugalmas droidhoz tette hasonlatossá. Egyesek Lord Vadert látták benne, holott sem külsőleg, sem máshogy nem hasonlított a Sötét Nagyúrra. Megérkezett az előszobába. Egy szögletes asztal mögött középkorú twi’lek nő ült. - Lord Brodrig már várja – köszöntötte a fejvadászt. Az némán belépett a terembe. Az első miniszter elésietett, majd kiküldte őreit és a hivatalnokait, és meggyőződött róla, hogy senki sem hallgatja le őket. - Kwordis Kwest – suttogta a nevet. – Hát ittvan a legendás fejvadász. - Legendás? - Nos, gondolom tud róla, hogy a galaxis elismert államai konferenciát szándékoznak tartani Coruscanton. Ó – a fejvadász szólni akart, de Brodrig folytatta: - , hát persze, hogy tudja. Hiszen szigorúan bizalmas és titkos információ, ezért természetesen az egész galaxisbéli lény birtokában van az információnak. És még csodálkozni fognak, hogy az államok vezetői merénylet áldozatai lesznek. - Bizonyára már szervezkednek ellenük – jelentette ki Kwest. - De minden állam fog gondoskodni a biztosnágáról, és az… - Én biztos vagyok benne, hogy szervezkednek, és nem lenne kedvemre, ha Aberrnum odaveszne. Élve nagyobb hasznát veszem. - Tehát segítsek megvédeni? -Pontosan. De más ne tudjon róla, és vigyázzon, nehogy merénylőnek nézzék. – felemelte fejét és a fejvadászra meredt.- Ön a legjobb. Talán el tudom intézni, hogy a biztonságiak tudjanak magáról és ne fogják el ha véletlenül meglátnák… - Mert élve több hasznom van?- húzta föl érdeklődve szemöldökét Kwest. - Igen, így van, de a csúcsminiszter úr nem oly fontos, mint ön. Végeztem. És ha szüksége volna rám, szóljon. - Kinek szóljak? - Akárkinek, majd csak talál valakit, aki ismer. Indulhat. Kwordis Kwest hátravetette éjfekete köpenyét, majd elindult a hajója felé, hátában Lord Brodrig győzedelmes tekintetével.
|
|
|
Ziost
Feb 24, 2010 16:46:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 24, 2010 16:46:03 GMT 1
Az államközi járat behemót utaszállító csillaghajója fáradt lassúsággal dokkolt a Ziost égnek meredő épületei egyikében. A feljárón a tömeg hömpölygögve araszolt lefelé, türelmetlenül gyúródva igyekezett mindenki az ellenőrzőpontohoz. Kain Darell elbűvölten figyelte a város karcsú épületeit, a levegőben közlekedő légijárműveket, a magasba szökkenő légi jeteket – számára mindez újdonság volt, hiszen ő egy elhanyagolt, kicsiny bolygón nőtt fel, és még csak nem is a Világok Szövetsége területein. Tudta, hogy Ziost meg sem közelíti a Galaktikus Szövetség fővárosának méreteit, valahol a magban, és megpróbálta elképzelni Coruscantot – azonban fantázíája itt felmondta a szolgálatot. Elhatározta, hogy oda is ellátogat egyszer…ha kikeveredik ebből - Menj már! – dörrent rá egy görbe orrú, furcsa idegen lény. Akcentussal beszélte a basicet, és látszólag nagyon sietős volt neki. Kain udvariasan utat engedett neki, majd egy kis újabb bámészkodás után ő is elindult az ellenőrzőpont felé. A sötét köpenyes tiszt páncélján ott díszelgett a rendfenntartók, az Admiralitás jele, a villámmal kettétört bolygó, mely a gyors és határozott beavatkozást jelképezte. Hamar túlestek a formaságokon, a tiszt leellenőrtizte a személyi kódját, hovatartozását, majd felsőbb parancsank engedelmeskedve továbbengedte. Kain egy kerek helyiségbe jutott, melyben körben széles turbóliftek sorakoztak, mindegyiket egy egyenruhás egyén kezelte. Egy Lift maximális befogadóképessége 20 fő volt. A fiatal utazó az információs pult elé lépett. Egy felé hajoló, bús ithorival találta szembe magát, aki udvariasan megkérdezte, mit segíthet. Kain hallott Ithor pusztulásáról, és arról, hogy a Szövetség engedélyezte számukra az itt kínálkozó munkalehetőségek elfogadását. - Mondja, hogyan juthatnék el ebbe a – egy cetlit halászott elő belső zsebéből, melyre a címet firkanották, és megmutatta az ithorinak- szállodába? - Ha innen kilép, beszáll egy légitaxiba, majd betáplálja az útirányt és a jármű odaviszi. Teljesen automatizált, a pályák előre ki vannak számítva, az ütközés és a meghibásodás lehetetlen – tette hozzá látva a másik kérdésre táruló száját. – Érezze jól magát, affelől biztosíthatom, hogy a Luxor Szálló minden vágyát kielégíti. - Köszönöm – indult a legközelebbi lift irányába Kain. Az irányító tiszt beengedte őt és még három embert, azután bezárult az ajtó és elindultak lefelé. A földszinten voltak. Szédült. Sietősen belemászott a domború, szürke járműbe. A kicsiny taxi belül korántsem volt szűkös. Csomagját letette maga mellé az ülésre, majd betáplálta a Luxor Szálló nevét az előtte álló egyszerű, kevés helyet foglaló terminálba. A taxi lassan elindult, a robotpilóta automatikusan választotta ki a legrövidebb útirányt. Az információs pultról azt is megtudta, hogy hogyan tértítheti le pályájáról a járművet. A taxi oldalai hirtelen átlátszóvá váltak, feltárva a felhőkarcolók és a város látképét. Kainnnak tériszonya támadt, ahogy feltekintett egy magas épületre, míg egy kereszteződésnél álltak. A hirtelen rátörő érzés miatt azonnal elsötétítette a jármű belsejét. Besiklottak egy sötét alagútba, egyre gyorsuló sebességéből Kain semmit sem érzett, mert a tehetetlenség kiegyenlítők zavartalanul működtek. Az alagút hirtelen véget ért; Kain azt hitte, itt a vég, amikor szemben megpillantotta a falat. Azonban a taxi felfelé kanyarodott, majd függőlegesen haladva suhant egy ideig. Ezután ismét egyenesbe kerültek, és kilövelltek Ziost légiforgalmába. Pár perces utazás után a robotpilóta bejelentette: - Luxor Szálló. Örömünkre szolgált, hogy velünk utazott. – Kain fizetni akart, de az elé szaladó portás megelőzte. - Üdvözletem, uram. Ön külföldi? – kérdezte, míg átvette a csomagokat , majd megparancsolta egy droidnak, hogy elviheti. A portás is droid volt, a fatalember számára ismeretlen modell. Nem vitte túlzásba az udvariaskodást, és emberként viselkedett. - Igen. Itt a meghívóm. - Ó, ide nem szükséges… - Aki ideirányított, kért meg rá, hogy feltétlenül adjam át – magyarázta Kain – aki a galaxist átszövő újonnan alakult titkosszolgálat egyik embereként kapta ezt a feladatot. Erről a titkos szolgálatról, mely a legveszélyesebb bűnözőket vadászta, senki élő ember fia nem tudott a galaxisban, csak ők maguk. Meghívója sem tudta, valójában kivel beszél. Abban a tudatban él, hogy Kain egy független kereskedő, aki kereskedelmi tevékenységet bonyolít éppen, és ezért találkozik vele. Kain megbízói azt feltételezték, hogy a meghívó, egy magas rangú politikus, feketeáruval kereskedik, és bűnözőket is felbérel… Hamarosan belépett a tágas, elegáns luxusszobába. Sötét volt. A villanykapcsoló után nyúlt, de valaki megelőzte. - Hát épségben ideért – hallatszott egy halk, kíváncsi hang. A szoba közepén egy sötét, de elegáns viseletű ruhát és köpenyt - amit már palástnak lehetne nevezni – viselő alak állt. Kezében szürke sétapálcát szorongatott. - Máris üzletelni akar? – értetlenkedett Darell. – De hiszen csak most érkeztem. Az alak közelebb lépett, s láthatóvá váltak kegyetlenséget tükröző arcán a mosolyra húzódó barázdák. Szeme eltökéltséget sugárzott, megjelenése határozottságot keltő. - Nem. Csupán tudatni akarom, miért hívtam meg. - Kereskedni…Az árum még nem ért ide, de… - Ne játsza meg magát. Tudom, ki maga. És épp ezért van itt. Kain teljesen megzavarodott. Itt valami nagyon nem volt rendjén. - Én vagyok az a kereskedő, akit… - Nem utazom fekete árucikkekkben, ha erre gondolt – szakította félbe a hivatalnok. – Tudom, mik a parancsai, Darell különleges ügynök. Azonban ön mit sem tud rólam. Kain előtt elsötétült a világ. Hogyan engedhették meg főnökei, hogy ezek az információk egy…egy ismeretlen kezébe kerüljenek?! Ez lehetetlen…mégis igaz. - Had tájékoztassam – folytatta a másik - , hogy miért intéztem úgy, hogy ideküldjék. Bizonyára hallott már az egyesítő konferenciáról…Aminek a védelme nem vetekedhet azzal, ami ellene készül fordulni. Szükségem van a segítségükre. A beépített emberem most győzi meg feletteseit, hogy szükség van rájuk. Azért van itt, Darell különleges ügynök, hogy legyen egy biztosítékom arra, hogy betartják majd a szavukat, mivel önnek létfontosságú információk vannak a kezében a testületről… Kain kimerülten dőlt végig a heverőn. Nem volt teljesen magánál, a hír, az információ ami fejbekólintotta, sok volt. Túl sok.
|
|
|
Ziost
Feb 25, 2010 16:56:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2010 16:56:23 GMT 1
A Szövetségi Tanács ülésterme lassan megtelt. A tanácsosok - az emberi lények voltak számbeli fölényben – körben foglaltak helyet az erre a célra kialakított emelvényen. A végbe nyúló plafon nem látszott, a tágas helyiség közepe még üres volt. Amikor a tanácsosok majdnem minden rendelkezésre álló sort betöltöttek, a középen nyíló padlómélyedésből előbukkant az első miniszteri emelvény. Enyhén a tanácsosok fölé magasodva megállapodott egyhelyben. Lord Brodrig középen állt, jobbján tanácsadójával, balján egy tolmácsként funkcionáló protokolldroiddal. A „politikus droid”, ahogy felsőbb körökben emlegették – mert ő volt az első kísérleti modellje egy olyan egységnek, amely képes diplomáciai feladatok ellátására – mereven bámult előre. A nem kevesebb, mint 2 szabványéve alakult Világok Szövetsége, mely egyesülése előtt is fejlett technikával és gazdasággal rendelkezett, kezdeti virágkorát élte. Nem voltak politikai viták, törvénnyel szembeni elégedetlenségek, a flotta tisztje mindennapjaikat családjukkal töltötték, vagy gyakorlattal. Egyedül Veed admirális panaszkodott a tétlenség miatt. Veed karizmatikus, eltökélt és határozott ember volt, olyan ember, aki nem szívesen engedelmeskedik a parancsnak, ha az ő nem látja elfogadhatónak. Ezenkívül a flotta egyik legjobbja volt…és most mégis… Az első miniszter rövid idő alatt gondolta végig mindezt. Tudta, hogy a Szövetség nem marad békében mindörökké. Tudta, hogy előbb utóbb bekövetkeznek a tiltakozások, amelyeket a politikához konyító egyének terjesztenek elé. Nem tetszik nekik Aberrnum egyeduralma – mert annak vélik. Az e célból szerveződött asatadisták, akik vezetőjükről, Jo Jo Asatad-ról kapták a nevüket. És most megszerezték az egyik legjobb flottatisztet, és a Tanácsban is tégla van… A kormányfő felöltötte legudvariasabb arckifejezését – mely kicsit enyhített torz vonásain – majd belekezdett. - Az ülés ezennel kezdetét veszi – jelentette be, majd folytatta. – Mint tudják, nemrég ismét elárultak minket. Méghozzá egy hűséges, kiváló flottatiszt, Morlish Veed admirális – a Tanács tagjai már értesültek a tényekről, így hátradőlve figyeltek tovább. – Ő volt az egyik legjobb stratégánk…Az asatadistáknak már egy erős flotta van a kezükben, amellyel, az admirális jólértesültségének segítségével lassan bekebelezik a külső világainkat. Azért hívtam össze ezt az ülést, hogy megoldást találjunk e fenyegető problémára. Szünet következik, melyben mindenki előállhat a javaslatával – és ha kell, törvénymódosítás lesz. A hivatalnokok összesúgtak, egymás között vitatták meg az ügyet. Brodrig a legundorítóbb dolognak az ellenszegülést vélte. Tudta, hogy az árulás néha szükséges…legfőképpen az elkövetkező időkbe. De ha őt árulták el, mindig megfizettek. Megérdemelték, hogy a saját mocskukban fetrengjenek. Mindent be kell vessen, hogy megakadályozza a puccsot, mert Jo Jo Asatad keze alatt a Szövetség anarchiába süllyedne. Ez az ügy talán a saját hasznára is lehet… Egy óra hosszadalmas vita után megszületett a döntés. Brodrig egy szempillantás alatt megállatpította, ki a tégla, amikor Lasik tanácsos közbeszólt : - A parancsnokságukat támadjuk?Mivel és mikor?- majd az ezután elhangzó információt egy kis készülékre vette, amely nem volt észrevehető helyen. Minden tanácsosnak volt ilyen készüléke, de minek kell felvetetni egy titkos információt?talán azért, hogy az ellenség értesüljön róla.
Deen Lasik tanácsos sietve igyekezett Jo Jo irodája felé. Azonnal továbbítania kell az információt, hogy időben eltűnhessenek innen. Jo Jo az íróasztala mögött ült, előrefonnyadó fejét felemelve a belépőre pillantott. - Ej…Mi ilyen sürgős, Lasik? – kérdezte kimérten. -Jo Jo, meg akarnak támadni. Holnap Azonnal… - Ó – egyenesedett fel Asatad. – Ahogyan ismerlek, bizos van egy felvételed… - Igen, itt van. - Remek. Talán még a saját hasznunkra is fordíthatjuk ezt a kis akciót. - igen. Igen. Nem kéne indulnunk? - Várj. Miért olyan sietős?- húzta föl szemöldökét, míg kiemelkedett a székéből. – Á, hát persze, félsz, hogy rajtakapnak…De nincs okod aggodalomra. Biztosra veszem, hogy ezúttal Brodrig húzza a rövidebbet. Lasik távozott. Asatad undorodott tőle. Akár egy féreg, annak dolgozott, aki többet fizet, és nem habozik elárulni legjobb barátait is…Asatad tudta, hogy szüksége van rá. De már nem sokáig – hamarosan megszabadul Brodrigtól, és akkor tőle is. Egyszer és mindenkorra.
|
|
|
Ziost
Mar 27, 2010 22:54:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 27, 2010 22:54:55 GMT 1
Toran Pritcher türelmetlenül járkált fel-alá a csúcsminiszter irodája előtt. Az Eres III-ról érkezett Ziostra, a csúcsminiszter meghívására. Nyolc nappal ezelőtt előadást tartott egyik katonai műveletéről, amire még az egyesítés idején került sor. Az államfő, Aberrnum csúcsminiszter felismerte, hogy Pritcher kapitány módfelett fejlett stratégai képességekkel rendelkezik. Ezért hívta meg magához, mielőtt az ellenség megkaparintaná. A csúcsminiszter fél óra múlva fogadta. Barátságos arcán hosszú, kiszáradt ráncok uralkodtak, oroszlánszerű arckifejezése kedvesnek hatott. Haja ősz volt, már ami maradt belőle. Számos műfoggal is rendelkezett. - Köszönöm, hogy eljött, Pritcher kapitány – üdvözölte az idegent. – Ajánlatom van az ön számára. Hamar végeztek, megegyeztek, hogy Pritcher egy rombolón fog dolgozni, méghozzá a Felicity fedélzetén. Nem tudott hová lenni örömében, hogy egy saját hajót kap. Azonban nyugalomra vágyott, elindult a park irányába. Toran egy padon ült. Vele szemben egy fehér öltözetű férfi újságot olvasott. Az ösvényen nem sokan sétáltak. A hivatalnokok a Palotában tevékenykedtek, a polgároknak pedig nem volt szabad a bejárás ide. Egyszer elsétált előtte egy sötét egyenruhás katona, mellkasát megannyi kitüntetés díszítette. Elképzelte, amikor ő maga is odáig jut a ranglétrán…már gyerekkorában tiszt akart lenni, méghozzá a Haditengerészetnél. Rossz érzése támadt. Két suhanc közeledett, nem tudhatta, hogy őt keresik-e, hiszen még messze voltak, de látta, hogy mutogatnak rá. Nevetségesen néztek ki. A köztük lévő távolság hamar lecsökkent. A magasabb eléállt. - Nézd, Croy, milyen rongyokban jár…szégyelllje magát. – azzal Toran felé nyúlt, de az elütötte a kezét. Tudta, hogy nem olyan ruhában van, ami ezen a bolygón a divat, így egyből megállapíthatták, hogy külföldi – és belekötöttek. - Hé, tata – böffentette a másik – Jobb lenne, ha kirámolnád a zsebeidet! A helyszínről mindenki elsomfordált, egyedül a vele szemben ülő alak olvasta tovább az újságját. - Mit akartok?Kevés pénz van nálam… - Kreditet akarunk. De ha nincs, az az undorító rongy is jó lesz. Majd eladjuk egy másik külföldi patkánynak. - Ja. Add a pénzedet, mert úgyis kipofozzuk belőled. - Azt kötve hiszem – szökkent talpra Toran. Az újságos alak most közbeszólt. Mély, nyugodt hang tört át a suhancok röhögésén. - Hagyjátok őt. Nincs szükségetek erre. - Maga maradjon ki ebből, nekünk csak ő kell. – azzal megragadta Toran ruháját. A kapitány azonban fél perc alatt leterítette, mikor reccsenést hallott. Az újságos férfi eltörte a másik suhanc karját. A két kurafi fajdalmas nyögéseket hallatva mászott, menekült el a helyszínről. - Látom, jártas az önvédelemben – mondta az idegen leporolva ruháját. – Az én nevem Eilar Kinroy. Újságíró vagyok, és a fülembe olyan információk is eljutnak, amiket nem közölhetek. Fogadja el a segítségemet. - Oh, én igazán hálás vagyok önnek. De úgy hiszem, biztonságban vagyok. Nincs szükségem segítségre, de mégegyszer köszönöm. - Ugyan. Magának nagyobb szüksége van segítségre, mint gondolná. - És ezt honnan tudja? – húzta föl szemöldökét Toran. - Sok mindent tudok, ami nem kerülhet a nyilvánosság elé. Önt nagy veszély fenyegeti…méghozzá az eslő miniszter személyében. - Az eslő miniszter? Ugyan, mit akarhat tőlem az eslő miniszter? – értetlenkedett a kapitány. - Brodrig nagyon is sokat akarhat magától…a saját céljaira használná, hiszen nem Aberrnum felügyeli a flottát, többé már nem. Brodrig az olyan kiváló strtatégák segítségével akarja átvenni a hatalmat, mint ön. - De hát ez lehetetlen! - Egyáltalán nem az – az idegen arca meggyőző volt, szemében az igazság fénye tüzelt. – Olyan dolgokra bukkantam rá hivatásom révén, melyeket egyszerűen nem lehet a nyilvánosság elé tárni. Sok információ van a birtokomban…és ezek alapján azt gyanítom, hogy azt a két suhancot is ő bérelte fel, hogy megfélemlítse magát, bizonyára azért, hogy… -De hát…ez nem igaz. - Emlékszik, mikor egyikük azt mondta, hogy nekik csak maga kell? - Igen, de…- Pritcher tanácstalanul rogyott vissza a padra. - Jöjjön velem. Én elrejtem, nekem hatalmamban áll a munkám révén. Pritcher nagy nehezen felállt, és elindultak a park e kihalt ösvényén.
A kis suhanó egy hosszú, kivilágított alagúthoz ért, majd a falak mentén kirajzolódó sínnel párhuzamosan haladt előre. A szembejövő forgalom is ugyanilyen színes járművekből állt. Kinroy vezetett. Toran ujjait tördelve ült mellette. - Mostmár nem én vezetek, a velünk párhuzamosan futó sín automatikusan elvisz minket az alagút végéig. De úgy vélem, közben megállunk pihenni. - Meddig utazunk? - A hatos szektorba. Az út eltart egy darabig, talán négy órát is. - Négyet? – hüledezett Pritcher. – És hol fogunk megállni, mármint higiéniai szempontból? - Az út mellett minden tíz percben találunk egy pihenőt, ahol megebédelünk, majd dolgunk végeztével továbbmegyünk – nyugtatta meg Eilar. Addig azonban beszélgetünk. Tudja, Brodrig még az egyesítő konferencia előtt szándékozik átvenni a hatalmat, hogy ő maga dönthessen a Szövetség sorsáról. - De hát ezt nem engedhetik… - Nem is fogják. Nemrég rátaláltam egy lázadó bandára, amely alá akarja ásni az eslő miniszter hatalmát. - De hogyan jövök ide én? - Azt csak Brodrig tudja, és az említett banda vezetője, Jo Jo Asatad. Talán ön is belátja, hogy hasznosabb volna Asatad oldalára állni. - Természetesen. Tehát most hozzá megyünk? - Ha nincs kifogása ellene. Torannak lett volna kifogása, de ennek az embernek az állításai és a kósza pletykák, melyeket az utcán hallott meggyőzték az igazságról. Tudta, hogy így lehet hasznára legjobban népének, mint hajóskapitány.. Nemsokára lehúzódtak egy hosszú bemélyedésbe, majd kiléptek a pihenő peronjára. Mindenfelé asztalok és bárok voltak, az illemhelyiség hívogatóan állt a tágas barlangterem végében. Megebédeltek, majd nekivágtak az útnak. Négy óra múlva az alagút véget ért, és Ziost hatodik szektorában találták magukat.
|
|
|
Ziost
Mar 27, 2010 22:55:25 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 27, 2010 22:55:25 GMT 1
Asatad szívélyesen fogadta Pritchert, majd vendégül látta pár napra, míg Kinroy odavolt. Eilar elfoglalt ember létére szinte sohasem látogatta meg őket, még Jo Jo sem találkozott vele. Rövid „rabsága” idején rájött, hogy maga Brodrig az ellenség. Asatad jól tartotta, de még nem volt hajlandó beavatni terveibe. Toran csak annyit tudott meg, hogy egy előtámadást fognak végrehajtani a tanács épületében, amely segít eltávolítani az első minisztert. A puccs napján Asatad saját hadserege támadta meg Brodrig rezidenciáját, a néhai Freedon Nadd palotáját. Pritcher szemét meresztve ült a holoadó előtt, amikor a bemondó a puccs kudarcát ecsetelte. Asatad katonái váratlan támadást intéztek, de Brodrig személyi testőrsége és a Szövetségi Erők résen álltak. Tudták. Tudták előre, hogy támadás készül. Jo Jo seregének legtöbb embere megadta magát, nem voltak hajlandóak az életüket kockáztatni egy vesztett ügyért. A kapitány felnézett, amikor Asatad belépett a szobába. Az összetört, búskomor férfi elgyengülten rogyott le egy székre. - Tudja, Pritcher, én mindig azt hittem, hogy az embereim az életüket adnák értem, és ez így is lett volna, ha Brodrig nem ingatta volna meg hűségüket. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve volt. Ha valóban akarták volna, sikerülhetett volna. A lázadó magába roskadva suttogta a szavakat. - Ön már használhatalan. Köszönöm, hogy segíteni próbált – felállt és előhúzta sugárfegyverét. – De ha már rajtam nem segíthet, Brodrignak se fog – azzal lövésre emelte azt. Toran tudta, hogy vége. Vége mindennek. Szemét behunyva várta a gyors, fájdalommentes halált, mely után csak egy folt marad belőle a padlón. Hirtelen kicsapódott az ajtó és Kinroy rontott be rajta, egy hegyes sétapálcával ütve ki a fegyvert Asatad kezéből. Egy szakasz elitkatona rohant be, hogy a székre nyomja a lázadót. - Kinroy! – lelkendezett Toran. Életében nem örült ennyire még seninek sem a világon. Barátja ezúttal elegáns, sötét köpenyt viselt. - Kinroy?- bámult rá értetlenül Jo Jo. - Eilar Kinroy – világosította fel Pritcher. – A pártfogóm és védelmezőm. - A pártfogója?! – Asatad tehetetlenül mérgelődött. – A pártfogója?De hiszen ez nem más, mint Brodrig…! Jó kis kelepcébe került, mondhatom. Máskor jól válogassa meg „védelmezőit”!
|
|
|
Ziost
Mar 27, 2010 23:59:47 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 27, 2010 23:59:47 GMT 1
A tárgyalóterem középső terét betöltő asztal mellett öten foglaltak helyet, a tágas helyiséget mesterséges fény világította meg. Az elnöki szék mögött helyet kapó képernyő és az előtte magasodó holoállvány észrevétlenül illeszkedtek be a terem falaiba és bútorzatába. Az elegáns fali berakások, no meg az észrevétlen, beépített automatizált rendszerek az elnök pazar, kifinomult ízlését tükrözték. A Corporate Csereforgalmi Vállalat alapítója és tulajdonosa Rigir Trierris volt. A Vállalat a Szövetség megalapítása előtt jött létre,mára már felügyelte a Corporate szektorban történő kereskedelmi tevékenységeket is. A CCV-nek az iparvállalattal és a gazdasági miniszterrel való szoros kapcsolata révén sikerült stabilizálnia az új állam gazdaságát, és a külső léányvállalatok segítségével létrehoznia az államon kívüli, export-import sikeres kereskedelmet is. Azonban nem ez volt az egyetlen nagy kereskedelmi társaság, így a konkurensek még nagyobb teljesítményre ösztönözték vezetőjét. Rigir Trierris sikeresnek mondhatta magát. Mindene megvolt, amit csak kívánhatott magának. Köpcös, alacsony emberke volt, kinek szájában miníg ott virított drága szivara. Határozott, elegáns stílusa sokakat lenyűgözött. Bal kézfején alig látható heg futott végig, melyet a Lord Brodriggal folytatott, évekkel ezelőtti heves összecsapásban szerzett. Trierris ismerte az első minisztert, és ezt egyedül csak ő mondhatta el magáról. Együtt nőttek fel; ő állt valaha a legközelebb Brodrighoz. Senki más nem férkőzött annyira a bizalmába, ahogyan ő tette valaha. Mindenki másnál többet tudott róla; ismerte őt. Ezt számította az egyik legnagyobb előnynek, melyet az elkövetkező időkben felhasználhat. Ő is, mint sokan mások, le akarta váltani az eslő minisztert. Azonban volt valami, ami megkülönböztette ellenszenvét másokétól. Trierrist ugyanis nem a személyes bosszú vezérelte, mivel olyan információval rendelkezett a kormányfőről, amire nem szabad fényt deríteni, és csak ő tudta az igazságot. Mások csak sejtették. De ő tudta. Ez adott okot rá, hogy terveket szőjön ellene, ez adott okot a jelenlegi ülésre is. Trierris mindenkit elhívott, aki számít. Ott voltak mind. Ethruard Serrith, a kereskedelmi bank igazgatója igazat adott az elnöknek. Tudta, ha nem lépnek, a katasztrófa elkerülhetetlen lesz. Egyike volt azoknak, akik a kezdetektől fogva támogatták a Corporate Csereforgalmi Vállalatot. Karizmatikus, termetes férfiú volt, aki minden célt megvalósított, amit csak kitűzött maga elé. Elhatározásai megingathatatlanok voltak. Ő is azon ritka élőlények közé tartozott, aki tudta, ha igaza van. Nem remélte, nem találgatott, nem sejtette, tudta. Jiskin Lamarti gazdasági miniszter Trierris egyik legerősebb szövetségesének számított. Szálkás, komoly, határozott és naiv politikus volt, akit a személyes bosszú vezérelt. A Társaság menedzsere Ruch Karilda, az elnök mellett foglalt helyet. Elegáns, ápolt középkorú férfi volt, titkos forrásaiból szerzett szivara kialvófélben volt. A társaság egyetlen nőnemű tagja Ramia Sernton, a bájos mesterkereskedő volt, aki hírszerzéssel is foglalkozott. Feszes, testhez simuló egyenruhában érkezett, szövetségesei őszinte örömére. A mesterkereskedő jelentős kapcsolatokkal rendelkezett, melyeket örömmel bocsátott a Vállalat rendelkezésére. Az ajtó feltárult és négyen léptek a terembe. A középen álló magas alak utasította a hátánál álló két katonát, akik ezután távoztak. - Üdvözlöm önöket, uraim – szólt Darius Delaqua. A biztonsági tiszt bemutatta társát, a Vesram-Lor névre hallgató bonadanit. Az idegen Lord Ennius küldötte volt, aki a ráhárült felelősségek jóvoltából nem tudott megjelenni az ülésen. Lord Ennius, a Kereskedelmi Szövetség elnöke titokban támogatta Trierrist. Ő sem kedvelte, sőt, minel hamarább meg akart szabadulni az első minisztertől. Enniusnak elég befolyása volt ahhoz, hogy az anyagiakban segítségére legyen az összeesküvésnek. Mostmár a teljes létszám jelen volt. A Vállalat elnöke végigmérte szövetségeseit, majd szólásra nyitotta száját. - Uraim, hálás vagyok, hogy nem hagytak cserben. Tudom, hogy ez az ügy ugyanolyan fontos az önök számára, akárcsak nekem. No meg a Szövetség polgárai számára – légúti betegsége miatt hangja nem volt öbb suttogásnál. - Mivel Karildával, a Vállalat vezetőjével arra az eredményre jutottunk – folytatta - , hogy a társaságunk képes beavatkozni a politikába, méghozzá Lord Brodrig kárára. Talán még arra is képesek vagyunk, hogy az önök segítségével eltávolítsuk az első minisztert jelenlegi posztjáról. - Brodrig a Szövetség megalakulása óta uralkodik – szólt közbe Ramia Sernton. Bársonyos, határozott hangja nyugodtságáról árulkodott. – Számtalanszor lázadtak fel ellene, mégis… - Ez most nagyjából legális lesz – állította a menedzser. -És mi jobban állunk, mint ő – toldotta meg Trierris. - „Nagyjából” legális?! De hiszen Brodrigot nem lehet kijátszani a törvénnyel…- Ramia mindig is pesszimista nézeteket vallott ezzel kapcsolatban, de mégis mindent megett az ügyért. - Várjanak – zengte Ethruard Serrith megnyugtató basszusa. A bankigazgató külseje és arcvonásai mindenki felé nyugalmat sugároztak. – Van még egy bökkenő. Ezt a Szövetségért tesszük. A népért; de mi lesz Asataddal? Hamarosan elkezdi támadni a külső rendszereinket. Delaqua biztonsági főnök a bankigazgatóra meresztette kidülledő szemét. - Arról már gondoskodtam – jelentette ki fontoskodóan. - Persze, hogy gondoskodott. Méghozzá Brodriggal szövetkezve – vádaskozott Jiskim Lamarti, a miniszter, aki egyenesen gyűlölte a hivatalnokot. - Nem volt más választásom a hazám érdekében – vágott vissza indulatosan Delaqua. - Ebből elég! – emelte fel békítően mindkét kezét Trierris. –Nem azért vagyunk itt, hogy egymás torkának ugorva felhívjuk magunkra a figyelmet! – szippantott egyet drága szivarából, majd folytatta. – Nyugalom. A dolgok az én kezemben vannak. Mindenki figyelje a hátam mögötti képernyőt – a szerkezet egy terv főbb cselekményeit mutatta be, igen hitelesen. – Íme a bizonyítékuk, uraim. Lord Brodrig első miniszter elveszett. A meghívottak elismerően bólogattak. -Ez elég lenne ellene? – kételkedett a mesterkereskedő, magára vonva a férfiak igéző tekintetét. - Biztosíthatom, hogy elég – nyugtatta meg az elnök. – Én ismerem őt. Jobban, mint bárki ebben a teremben, sőt, jobban, mint bárki a világon. Talán még némi befolyásom is van… - Túl sok holofilmet néz – mormogta Vesram-Lor, a helyettes. Serrith igazgató felé fordult. - Ó, és Lord Ennius hogyan óhajt szavazni? - Rám bízta a döntést. - Magára?! – hüledezett Trierris. – Sajnálom, de azt nem engedhetem. Tudnom kell, hogy aki mellettem áll, az saját maga dönt. Ön nem tud meggyőzni. Vesram-Lor kelletlenül bólintott. - Sejtettem. Van lehetőségem kapcsolatba lépni Lord Enniussal… - Tegye meg! A helyettes beütötte a kombinációt, majd az asztal fölött megjelent a kereskedelmi helytartó életnagyságú holoképe. Arca kőkemény és merev volt, üdvözlő mosolyra húzódó ajkai vékonyak. - Köszönöm, hogy szánt ránk egy kis időt – mondta Trierris. - Ez természetes. - Elküldöm a tervezetet. Ha támogat, eszerint fogunk eljárni. Pár másodperc leforgása alatt és két szivar meggyújtása után a helytartó igennel szavazott, dicsérve az elnök éles elméjét. Ezután egy konfliktushoz hívták, ezért kénytelen volt bontani a kapcsolatot. A tervbe mindenki belement. - Remek – lelkendezett Trierris. – A Corporate Csereforgalmi Vállalat a Luxon-Ex társasággal, a lassan önállósult leányvállalattal karöltve legyőzi a zsarnokot. Velünk együtt. Uraim, a győzelmünk biztos. -Ne szálljon el túlságosan – motyogta nem túl meggyőzött arckifejezéssel Ramia Sernton. – Lebegjen csak vissza közénk. Ehhez idő kell. - Van időnk, Ramia – szólt közbe Lamarti miniszter. - De még mennyire, hogy van! – a bankigazgató körbenézett, majd folytatta – Megfontoltan készítünk elő mindent, a legapróbb porszemig, hiszen a galaxis legbefolyásosabb geng… politikusával állunk szemben. - Úgy legyen – bólintott Trierris. – Az ülés ezek szerint befejeződött; és bevégeztetett. Társaim, a győzelem elkerülhetetlen, ha akarnánk, se vallhatnánk kudarcot.
|
|
|
Ziost
Mar 28, 2010 14:46:47 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 28, 2010 14:46:47 GMT 1
Mor Brodrig első miniszter gondolataiba mélyedve ült az asztal végén, Pritcherrel szemben. A kapitányt mélységesen megrengette a felismerés: életben maradt, de mégis vesztett. Kudarcott vallott, ahogy mindenki más a kormányfő ellenzői között. - Hamarosan indulok a galaxis szívébe – a galaktikus fővárosba – fogott bele a hivatalnok. – Előtte azonban van még egy kis időm magára, mert úgy vélem, tudnia kell, miért történt mindez. – Toran magába roskadva hallgatott, egy hang sem jött ki a torkán, így a másik folytatta – Tudja, engem számtalan élőlény elítél, mert célratörően oldom meg a problémákat. Nem egy esetben történt már meg, hogy egy adott konfliktusnak puszta kegyetlenséggel kellett véget vetnem – összekulcsolta kezeit, majd egyenesen a kapitány szemébe nézett. – Egyesek attól tartanak, hogy célom a hatalom átvétele, majd a Szövetség zsarnokává akarok válni, holott ezek botor és megalapozatlan feltevések. - Tehát nem ez a célja? – kérdezte Toran. – Ugyanis bárkivel beszéltem, szent meggyőződése volt,hogy magával valami nincs rendben. És ezt én is látom. Brodrig félmosolyra húzta zord ajkait. Az első miniszter most megtörten, fáradtan ült a kapitánnyal szemben. - Az a rengeteg megpróbáltatás, lázongás, adminisztrációs feladat és még ki tudja milyen dolgok, amelyek mind munkámat nehezítik, igencsak kifárasztottak eme hosszú két év során. Hát csodálkozik, ha nem vagyok olyan energiadús és fölényes, mint például Aberrnum? Mi az ő dolga? Ezekben az időkben már semmi. Akaratom ellenére hárult rám a feladat, hogy kezembe vegyek olyan ügyeket, amelyek nem tartoznak hivatásomhoz…Elfáradtam, de nem mutathatok gyengeséget, ezt gondolom megérti. - Értem én…de akkor miért vádaskodik mindenki? Miért gyűlölik annyian? - Mert erőskezűen uralkodom, és azt hiszik, azért, mert zsarnok vagyok, holott ahhoz, hogy megőrizzem a Szövetség egységét, a békét, és persze megvédjem azt, egyszerűen lehetetlen másképpen eljárni. Ezek még nehéz idők, és bár a polgárok nem látják, de még csak a kezdeteknél tartunk. Két év. Mindössze ennyi. Pritcher szivarra gyújtott. Elmerengve pásztázta az asztal sima, szürke lapját. - A kocsiban, még Kinroyként azt mondta nekem, hogy Brodrig a saját céljaira használna engem, ha az ő oldalát választanám. Szeretném tudni, mivel lehetnék hasznára, és bár nem engedelmeskedem… - Az én hasznomra? A Szövetség hadiflottájának lesz hasznára, nem nekem. Én mindent, amit teszek, a Szövetség érdekében teszem. Jelen voltam, mikor megalapították. Jelen voltam az eslő elégedtlenségeknél, és mindent mgetettem, hogy a nép semmiben se szenvedjen hiányt. - Valami nem stimmel önnel, első miniszter úr. Nem a fáradtsága – Pritcher a hivatalnok szemébe nézett - , valami egészen más. Hogyan tudja megőrizni nyugalmát a legveszélyesebb helyzetekben is? Hiszen Asatad megölhette volna. - Jo Jo Asatad nem volt tisztában mindennel. Nekem is volt beépített emberem nála, habár más forrásból értesültem időben az ellenem készülő invázióról. A téglámat ugyanis megölték. - Sajnálom – és ön az én életemet is megmentette. Ha semmi hasznára nem vagyok, akkor miért? - Önnek semmi köze sem volt az egészhez. Nem engedhetem ártatlanok halálát, ha egyáltalán nem szükséges. Tudja, Pritcher, én gyűlölöm az erőszakot. Teljes szívemből megvetem azt, habár rákényszerítenek, hogy használjam. Ha azt látom, hogy valaki erőszakot alkalmaz, vagy arra készül, arra kényszerít, hogy én is ezt tegyem ellene. - Ez bizonyára a sith kastélyában lakozó sötét erő hatása. - Sötét erő? – Brodrig arcvonásai megenyhültek. Fiatal, középkorú férfi volt,aki az utóbbi időben kicsit sem öregedett. Azonban most, amikor egy pillanatra elengedte magát, láthatóvá váltak arcán a mélyülő barázdák. – Freedon Nadd, a sith nagyúr hagyatéka? Sajnálom, de nem létezik. Biztos vagyokbenne, hogy nem, hiszen akkor megszállt volna, nemde? - De hiszen mindenki szerint meg is… - Tudom, hogy nem. Ha befolyásolna, érezném most a béke, az igazság vágyát? Érezném azt, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy a Szövetségnek jobb legyen? Én érzem ezeket, és gondolom, egy sötét, eltorzult lélek másképp vélekedne. Talán máris újabb galaktikus inváziót indítottam volna. Bíznia kell bennem, ahogy bíznia kell a Szövetség polgárainak is. - Az első miniszter hatásszünetet tartott, majd folytatta – Elmondok önnek valamit. Ismertem egy Jedi mestert, aki meg akart tanítani az Erő útjaira. Azt mondta, Jedi lehetnék…de én már akkor sem bírtam a kötődéseket. A Jedikből pedig könnyen lehet Sith, és én nem akartam kockáztatni józan eszemet. A Sithek brutálisak, ostobák és a vak bosszú vezérli őket. Nem a saját elméjük szerint cselekednek, mivel az eltorzult. A Jedik pedig szabályaik rabjai. - Most vár magára egy út – emlékeztette a kapitány - , és ismét össze kell szednie magát. - Affelől ne legyen gondja. - Tudom, hogy ez magának nem probéma. Az előbb ugyanis észrevettem valamit. Rájöttem, hogyan tudja megőrizni merev, kifejezéstelen arcát, inkognitóját, és miért hallgatnak magára a Tanácsban. - Rájött – Brodrig felemelkedett. – És? Mit tapasztalt? - Első miniszter úr, ön nem ember. Brodrig arca felderült, majd elmosolyodott. - Ugyan, miből gondolja? Eddig épeszű embernek nézett ki. - Meg tudna egy emberi lény felelni ennyi kötelességnek és élőlénynek? Meg tudná őrizni egy emberi lény felhőtlen nyugalmát káoszhelyzetben? Brodrig kapitánya szemébe nézett. - Nincs más választása – azzal faképnél hagyta a mosolygó kapitányt.
|
|
|
Ziost
Apr 19, 2010 18:19:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 19, 2010 18:19:18 GMT 1
A hosszú, sötét folyosón egy középtermetű alak sziluettje bontakozott ki a félhomályból, ahogy egyre közelebb ért. Fürgén, fiatalosan mozgott, holott kortársai nem örvendhettek efféle energiának.
Az alak elérte a folyósó végét; láthatóvá váltak sötét csuklyája alá rejtett rideg, fémszürke szemei. Köpenye lengén suhogott utána. A barázdákkal tarkított arc kellemesnek, mégis rettegést keltőnek hatott, ahogy az kintről beáramló halvány fény megvilágította.
A sötét terem falai a semmibe vesztek; nem volt látható, hol érnek véget. A mindent elnyelő feketeség félelmetes kisugárzást adott a kemény és durva arcnak. Mindössze csak egyetlen fényforrás volt: a helyiség közepén álló szerkezet ontotta magából, mindhiába, ugyanis a sötét minden cseppjét elitta.
A csuklyás nem volt egyedül.
Az árnyakból hirtelen, minden előjel nélkül egy fiatal nő lépett elő, azonban egyáltalán nem lepte meg a köpenybe burkolózó alakot.
- A terveid első fázisa sikeresen lezárult – jelentette a nő bársonyos, határozott hangján.
A férfi közelebb lépett hozzá, majd manikűrözött, puha kezével leemelte az arcát takaró ruhadarabot.
- Tudtam előre, hogy bízhatom benned – mennydörögte bele a háborítatlan csendbe kellemes hangja. - Azonban az gondolkodóba ejt, hogy a harmadik ügynök nincs itt. Vajon mi okból döntött úgy, hogy nem hajlandó eljönni és jelentést tenni?
- Engem bízott meg jelentése átadásáról – felelte a nő. – Elvégezte feladatát, azonban személyes ügy szólította el… egy igen hamar megoldást kívánó ügy.
A férfi úgy látszott, eltöpreng a hallottakon, és alaposan fontolóra veszi azt. Végül megszólalt.
- A galaxis érdekében kell cselekednünk. Az államfők konferenciája teljes kudarcra ítéltetett. A jövőt háború, hosszú háborúk sora homályosítja el, vérengzés, hatalomvágy, halál… Maga a Káosz. A galaxis söpredéke terveket sző a konferencia ellen, holott ő maga sem tudja, miért teszi. Egy államfő vagy kormányfő élete természetesen sokat ér – bizonyos embereknek. Azt azonban nem veszik észre, hogy saját maguk alól rántják ki a talajt.
A nő megigazította hosszú, derékig érő hajzuhatagát, majd magasba emelte a középső ujját díszítő különleges gyűrűt.
- Ennek a készítője – mondta – meglehetősen sokat tudott a galaxis lényeinek pszichológiájáról. Nem csak szakmája volt ez; kötelességének érezte, hogy megmentse galaxisunkat a szándékos öngyilkosságtól. Tudván, hogy annak népe igenis hajlamos saját maga vesztét okozni, pusztán azért, mert nem méri fel, nem látja körültekintően és teljes nyugalommal a dolgok menetét… akaratlanul pusztít.
- Igazat beszélsz, kettes ügynök – helyeselt a köpenyes férfi, távolba révedő tekintettel. – Ezért dolgozott ki egy évszázadokig, sőt évezredekig tartó vésztervet, ahogy ő nevezte, amely talán képes lassítani a galaxis hanyatlásának folyamatát…
- ...és ránk, pontosabban rád bízta annak tökéletesítését, amit megfelelően kézben is tartasz. De nem pusztán a folyamat lassítása a cél. Az emberek jobb belátásra bírásával talán meglehetősen enyhíteni lehet annak körülményeit.
A nő arca határozottságot sugárzott. Eltökélt, csillogó szemei talán némi fényt is adtak a helyiségnek.
- A kettes fázis elindítása előtt azonban alaposan ki kell vizsgálnod az államok vezetőit, kezdve azt ezen a bolygón – jelentette ki a férfi, miközben ismét fejére húzta sötét kámzsáját.
- Belátom, ezt kell tennünk – hajtott fejet a kettes ügynök. – Feltevéseim szerint ezért választottad ezt a bolygót találkozási pontnak. A támaszpontunk távol van… számos csillag takarja a vizsgálódó, kíváncsi szemek elől.
- Ne feledd: a honvágy legyengít. Ezekben a percekben nem mutathatunk gyengeséget. Ezt te tudod a legjobban.
- Tisztában vagyok vele, így szükségtelen figyelmeztetned. Feladatomnak azonnal hozzálátok.
- Igen, tudom – bólintott a sötét lelkű férfi. – Ha az államfők és beosztottjaik nem felelnek meg az elvárásoknak – példának okáért a hátuk közepe sem akarja a találkozót, vagy egyszerűen nem tudnak megbírkózni a feladattal, azonnal le kell váltanod. De ne feledd: törvényes kereteken belül kell eljárnunk.
- Természetesen szem előtt tartom – helyeselt a nő. – A hármas ügynök tájékozódni fog a feladatról.
- Akkor hát, ismét visszakényszerülök búvóhelyemre, néha-néha megrántani egy-egy zsinórt.
- Ha így folytatjuk, a galaxis meghajol az akaratunk előtt.
- Nem! – emelte fel hangját a férfi. – Nem ez a cél. És bár tudom, nem befolyásolhatjuk egymást, de mást sem, csak rendkívüli esetben. Hamarosan újra találkozunk, kettes ügynök.
Azzal elindult az ajtó felé, míg a nő visszalépett az árnyék takarásába.
- Viszlát, Első Polgár – suttogta, és bár a férfi már eltűnt, a nő biztosra vette, hogy hallotta a szavait.
|
|
|
Ziost
May 7, 2010 13:06:25 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 7, 2010 13:06:25 GMT 1
A nem túl nagy méretű tárgyalóterem mindössze egy kör alakú asztalt és nyolc széket tartalmazott. A panorámaablakkal szemben széles képernyő kapott helyet, amely most a gazdasági előrelendülés mértékét mutatta. A magasrangú kereskedelmi képviselők egy-egy kényelmes, a test alakjához alkalmazkodó széken foglaltak helyet. Lord Dorwin, a Szövetségi Tanács elnökhelyettese megnyitotta az ülést. - Tiszteletreméltó vállalkozók és politikustársaim – tárta szét hosszú karjait. – Elérkezett az idő, hogy megszilárdítsuk a szövetség közgazdaságát. Mivel eslő miniszterünk távol van, így én vezetem az ülést. Hát persze, gondolta magában Trierris, a Corporate Csereforgalmi Vállalat igazgatója, hiszen Brodrig tudja magáról, hogy senki sem kedveli. Körbenézett a helyiségben. Mindenki, aki számított, jelen volt. Ott volt Werlis, az ő, Trierris legfőbb riválisa, a Werlis Szórakoztatóipar-testület atyja, kinek társasága a Sortnies Inc. segítségével fölépítette a ziosti Fehér Holló Kaszinót, amely a legforgalmasabb, vagyis a D szektorban – Dyorban – kapott helyet. Ezenkívül Werlis megkaparintotta a Zlato Hotelhálózat húsz százalékát a durosi Zlato fivérek elől. A zhug most mogorva tekintettel meredt maga elé. A Szövetség leghírhedtebb szállodája, a Luxor Szálló igazgatója, Ton Tasha elégedett képpel tanulmányozta a gazdasági jelentéseket. Az ő cége szintén Werlis kezében volt. Bel Sieder, a Sortnies Incorporation vezetője méltóságteljesen figyelte a tanácsost. Mindnyájan tudták, hogy nem szívesen szövetkezett Werlisszel, ugyanis bizonyos megalapozatlan pletykák szerint elfogadta a Kereskedő Liga, azaz a nemrég önállósult, bűnszervezetté vedlett kartell ajánlatait. A Fehér Holló Kaszinó számtalan szórakoztatási lehetőséget nyújtott bárkinek. Versenyek, kártyajátékok, hosszú szabakktermek várták az odalátogatót. A gazdasági miniszter, Jiskin Lamarti szintén részt vett a találkozón. A tárgyalás nem nyúlt hosszúra. Trierris felügyelte a Szövetség kereskedelmének nagyrészét, és megkapta a Kereskedelmi Szövetség támogatását is. Biztosra vette, hogy terve mostmár valóra válik. Új szövetségesei minden reményét felülmúlták.
|
|
|
Ziost
Jun 25, 2010 22:49:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:49:32 GMT 1
A Ziost külső védelmi zónájában egy diplomáciai kódot viselő, a régi birodalmi csillagrombolók felépítésére hasonlító Galactic-osztályú anyahajó lépett ki a hipertérből kíséretével.
- Itt E'limb ellentengernagy a Szövetségi Flottától - jelentkezett be a hajóraj Sullustan parancsnoka - Utasításunk van, hogy a Világok Szövetségének nemes küldöttsége számára díszkíséretet biztosítsunk az Egyesítő Konferencia helyszínére. Biztonsági tisztjeiket már fogadtuk Coruscanton.
|
|
|
Ziost
Jun 30, 2010 16:32:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 30, 2010 16:32:03 GMT 1
Arven Aberrnum csúcsminiszter összeráncolt szemöldökkel olvasta a jelentéseket. Nem számított rá, hogy a Szövetség díszkíséretet is biztosít a Konferenciára. Mindenesetre, ez a fordulat tanújelét adta, hogy a galaktikus állam mielőbb kezdetét akarja venni az eseménynek. Halk berregés zavarta meg gondolatmenetét. Rápillantott a titkosított privát kódra, és aktiválta a hiperhullámú távközlő berendezést. Íróasztala közepén az első miniszter szürke alakja jelent meg. - Felség – kezdte. - Sikerült egyeztetnünk a biztonsági intézkedéseket. - Brodrig – szakította félbe nyersen a csúcsminiszter. – A Szövetség saját hajóját küldte értem. Úgy vélem, ez pusztán csekély motiváció, hogy kezdetét vehesse utazásunk Coruscantra. - Egy hajó?Mily kedves. – az első miniszter alakja kissé kiegyenesedett. - Természetesen azonnal felkészülünk a fogadásukra. - Még ma indul a delegáció. - Ha szabad megjegyeznem, a konvojt ne zsúfolja tele hadihajókkal. Biztosíthatom, a titkosszolgálat és a Szövetségi hadihajó épp megfelelő a biztonsága biztosításához. A bolygó nem maradhat védtelen. - Ne izguljon, Brodrig, tettem bizonyos óvintézkedéseket – tájékoztatta Aberrnum. - Ahogy én is, felség – a szürke eminenciás mellett hirtelen egy elegáns nő holoképe jelent meg. – Ő az új segédem… a titkosszolgálat ügynöke. Ezentúl ő gondoskodik a biztonsági előírásokról. - Jó. Azt javaslom, vesse be minden fortélyát, Brodrig, mert szükség lesz rá. A Szövetség bizonyára azért sietteti a Konferenciát, hogy elejét vegyék az ellene kibontakozó időigényes terveknek. - Bízhat bennem – jelentette ki az első miniszter rezzenéstelen arccal, majd a holokép elenyészett. Aberrnumnak kétségei voltak minisztere megbízhatóságát illetően. Lord Brodrig nem az a fajta ember volt, aki ilyen könnyen elszalasztaná az árulás lehetőségét. A csúcsminiszter titokban attól tartott, hogy útján Coruscant felé saját emberei fordulnak ellene. És lám, Brodrig a titkosszolgálatban is befolyással rendelkezik…
|
|
|
Ziost
Jul 14, 2010 22:33:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2010 22:33:47 GMT 1
- A Delegáció hajói elfoglalták helyüket a konvojban - lépett a szövetségi flottaparancsnokhoz egy hadnagy.
- Nagyszerű, készítsék fel a formációt az indulásra!
|
|
|
Ziost
Oct 17, 2011 18:58:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 17, 2011 18:58:18 GMT 1
A Breckett Szektor előkelő központjában emberek és idegen lények légiói tolongtak. A tömegáradat a Quizz Aréna felé kúszott. A Breckett Szektor a legelőkelőbbnek számított a Ziost fiatal szektorai közül. A Világszövetség legtehetősebb emberei éltek itt, így ide telepítették a legnagyobb múzeumokat és bevásárlóközpontokat is. Az Arénát leginkább koncertek és előadások befogadására használták, a több, mint félmillió fő befogadására képes épület feltűnően hivalkodva emelkedett a csillagok felé, igyekezvén lépést tartani a feltörekvő felhőkarcolókkal. A leginkább sötét öltözékekbe bújt rajongók durvn tolongva igyekeztek az impozáns épület felé. A hatalmas tömeg miatt a légiforgalom szünetelni kényszerült – a bolygórendészet szürke tisztjei igyekeztek lecsökkenteni a felfordulást, ugyanis a jegyet váltott népek között a tiltakozó megmozdulók is hatalmas viszályokat szítottak. Az esemény szinte mindennaposnak számított, amikor egy galaktikus híresség lépett fel a szektorban, azonban ez esetben az ellenzők tábora eléggé nagyra rúgott. Mordiemort a kordonnal elválasztott tömegre ügyet sem vetve indult légijetjétől az Aréna bejárata felé. A zenész egy merőben újnak számító, vad és indulatos műfajt képviselt. A rixx rajongói leginkább fekete cuccokat öltöttek magukra, tekintve a zene agresszívebb mivoltára. Mordiemort hét éve próbálkozott, és erőfeszítéseit siker koronázta. Tisztában volt vele, hogy valamivel fel kell keltenie magára a figyelmet. Kiválóan értett hozzá, hogyan sokkoljon másokat, így galaktikus hírnévre tett szert. Rajongóinak mélymagja azonban már megszokta előadásmódját, de ennek ellenére a hívei megmaradtak. Új zenegyújteménye, a Jedi Lord elsöprő sikert aratott, és második helyen végzett az eladási listákon, szerte a Galaxis nagyhatalmú államaiban. Egyedül a Chiss Unióból hajították ki első fellépése után, mondván, hogy sérti az erkölcsöt, és elferdíti az állam összetartó népeinek gondolatait. Provokáló dalszövegeivel a kormányok és a vallás igazságtalanságaira hívta fel a figyelmet. A védelmezők – a Jedik - , akik valójában a Galaxis ellenségeinek minősültek, amikor elárulták őket, és elnyomókká – Sithekké – váltak. Lényegében ez volt a mondanivalója újonnan megjelent albumának. A férfi fekete haja vállát verdeste, amelyet mégjobban kihangsúlyozott hófehér öltözéke. Az Aréna megtelt, és a sokk-rixxer belépett a színpadra, egyenesen egy szónoki emelvény mögé. - Kedves szövetségi követőim – zengte olyan hangsúllyal, mintha politikai beszédet intézne a Szövetségi Tanács tagjaihoz. – Eljöttem, hogy kihirdessem az igazságot; vessünk véget a mindenható Erő despotizmusának, amely hatalmában tart minket, és legfőbb védelmezőinket ellenséggé fordíthatja! Vessünk véget a korrupciónak, a gyerekeket erőszakló politikusok perverzitásának, a Jedik és Sithek fölényeskedésének: mert mik is ők valójában? Egy rakás faszfej, akik úgy gondolják, kihasználhatnak bennünket! CSIRKEFOGÓK! Utolsó szavai ordításba fulladtak, miközben zenészei nekilódultak az elő roxx riffeknek. A zene elkezdődött.
|
|
|
Ziost
Jan 31, 2012 18:02:00 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 31, 2012 18:02:00 GMT 1
A repülésirányítás kissé meglepődött, amint a különös hajó átszelte a Ziost atmoszféráját. Az űrszkiff minden előjel nélkül bukkant fel a rendszerben. A szenzorok viszont csupán akkor fogták be, amikor már megközelítette a bolygófelszínt. Mégis, hogyan lehetséges ez?! Hiszen a korszerűsített berendezésnek már a Világszövetség határain érkező betolakodókat is észlelnie kellett volna. Ez igazán... - Parancsnok! - dörrent a bolygórendőrség elöljárójának hangja. - Mégis, mi a fészkes fenét jelentsen ez?!
A költői kérdésre azonban nem várt választ.
- Azonnal lőjék le!
- De uram -replikázott a szenzortiszt. - Ennek a hajónak elsődleges prioritása van! Kénytelen vagyok tovább engedni!
- Mutassa azt a kódot, maga gyengeelméjű!
A parancsnok eleget tett a kérésnek. Kivetítette a kódolt azonosítót. - De hiszen ez az első miniszter! - kapott észbe.
- Lord Brodrig? De hát hogyan volt képes...
- Azt javaslom, parancsnok, az első miniszter ügyeibe ne üsse bele az orrát. Jobb, ha nem tudunk semmit.
...
|
|
|
Ziost
Jan 31, 2012 18:32:25 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 31, 2012 18:32:25 GMT 1
A Szövetségi Palota környékét zöldövezet szegélyezte. A Tanács szerette volna megőrizni a monumentális épület elszigeteltségét a zsúfolt fővárostól. Elvégre a kormány nem a Ziostot, hanem az egész Világszövetséget irányította. A városbolygó viszont saját önkormányzattal rendelkezett.
A kapuőr kissé megelpődött, amint az ébenfekete hajó egyenesen a főbejárat elé ereszkedett le. Az még váratlanabbul érte, amikor a belsejéből fekete egyenruhás gárdisták masíroztak ki. Ezek a fogdmegek nem tűntek olyan ellenfélnek, akiket egymagában legyőzhet.
Azonnal riasztotta a palotaőrséget, mihelyt az egyik páncélos megközelítette.
- Állj félre - dörmögte, majd a kapuőrre fogta hosszú, igen újonnan fejlesztett, halálos karabélyát.
A férfi hallani vélte a megsegítésére érkező kollégák lábdobogásait, ezért bátran vette célba a katonát.
Az egyetlen lövéssel leterítette, majd az egész különítmény berontott a Palotába.
A palotaőrség döbbenten figyelte, amint az első minisztert körülvevő elitgárdisták megállithatatlanul törnek előre a csúcsminiszter irodájához vezető turbólift felé. Lord Brodrig rezzenéstelen arccal masírozott katonái között, oldalán a fekete köpenyes fejvadásszal. Kuordis Kwest néha, pusztán önnön szórakoztatása alkalmából lepuffantott egy-egy közelébe kerülő szövetségit.
Aberrnum őrei erősítést kaptak. A mindenre elszánt hazafiak vérüket áldozva védték a kormányhivatalt a betolakodók ellenállhatatlan előrenyomulásától. Fél perc sem telt bele, midannyian halálukat lelték, miközben a szürke eminenciás kíséretéből mindössze ketten vesztették életüket. Az elitgárdisták nem tűrték a gyengeséget,ezért megsebesült társaikat ellenségeik sorsára juttatták.
A csúcsminiszter nem tudta mire vélni a dolgot, amikor fél órával a riadó leállása után becsörtetett hozzá első minisztere. Leginkább az hökkentette meg, hogy egy egész armadát hozott magával.
Eljött az idő! Hát mégis elárul! A felé lépkedő alak apró sugárpisztolyt tartott a markában. - Brodrig! - kiáltotta. - Hogy teheti ezt? Én bíztam magában! Pont most akarja tönkretenni a Szövetséget, amiután annyi mindent tett érte?! Mégis miféle aljas dolog ez?
Az eminenciás a csúcsminiszter elé lépett. - Sajnálom - mondta, mikor megállapodott Aberrnum asztala előtt. - A Szövetségnek gyökeres változásokra van szüksége, hogy túlélhessük ezt a kort. Nem, nem teszek én tönkre semmit. Éppen ellenkezőleg, barátom. Megmentem azt, ami a bürokraták kotnyeleskedéseinek köszönhetően a Szövetségből maradt. A békét és a szabadságot. Amit maguk, akik egész életükben a kormány szárnyai alatt nevelkedtek, sosem tekintenek célnak. Ez, barátom, nem az ön hibája. Kwest!
- Kérlek, Brodirg! - Aberrnum rémületéről arckifejezése tanúskodott. - Nem végezhetsz ki csak úgy! A Szövetség tudni fog róla!
- Ez a célom. Fejvadász!
Kwest előrelépett, és a csúcsminiszterre szegezte sugárvetőjét.
- Kérem... ne... - Aberrnum már képtelen volt egyetlen hangot is kinyögni a halálfélelem érzésétől, amely lassan kúszni kezdett felfelé a bensőjében, elszorítva torkát. Fulldokló érzés kerítette hatalmába, amint a mellkasának szegezett ágyút figyelte. Ez hát a vég. Mindennek... annyi.
- Tűz! - Lord Brodrig elfordította a tekintetét, amint Kuordis Kwest célzásra emelte karabélyát.
A fejvadász egyetlen halálos pontosságú lövéssel kivégezte a csúcsminisztert. Abból csupán holmi felismerhetetlen massza maradt a drága kőpadlón.
|
|
|
Ziost
Feb 4, 2012 10:22:45 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 4, 2012 10:22:45 GMT 1
A szürke eminenciás kezének egyetlen mozdulatára ott termett leghűségesebb segédje, Tal Crisis. Nem látszott, honnan jött elő, bizonyára mindig a közelben ólálkodott.
A belső titkár helyettese fejet hajtott. - Parancsol, nagyuram? - kérdezte.
- Crisis! Elérkezett a pillanat! Itt az idő, hogy átvedd Lord Balkis tisztségét - az első miniszter intett katonáinak, mire azok egy csoportja kisietett a teremből. - Hívj össze rendkívüli ülést a Tanácsban! A Világok Szövetségének új alapokra van szüksége, ha meg akarja érni a következő évet.
- Igen, nagyúr! - a férfi elsietett.
Nem tellett sok időbe, mire az elitgárdisták megtalálták a főtitkárt. - Brodrig! - kiáltotta Lord Balkis. - Te aljas, áruló fattyú! Ezért még megfizetsz!
- Vigyék ezt az embert a Halálkertbe! - Igen, nagyúr.
Ekkor arasznyi holoalak jelent meg a néhai csúcsminiszter asztalán. - Nagyúr! a Tanács készen áll! - Remek, Crisis. Induljunk.
|
|
|
Ziost
Feb 4, 2012 16:36:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 4, 2012 16:36:41 GMT 1
A Világok Szövetsége Vezető Tanács különböző fajokhoz tartozó tagjai teljesen betöltötték a tágas csarnokot. A tanácsteremben hosszú padsorok vették körbe a központi államfői emelvényt. A mindenkori kormány vezetője a csúcsminiszter volt, habár helyettese, az első miniszter képviselte őt a Tanácsban. Most is ő emelkedett a tanácsosok fölé, oldalán az újonnan kinevezett belső titkárával, és a politikus droiddal.
- A csúcsminiszter halott - kezdte minden bevezető nélkül Lord Brodrig. - A direktorális rendszer tehát megdőlt. - A teremben egyre erősödő morajt a szürke eminenciás hangja kegyetlenül elnyomta. - Az új kormány továbbra is szükségét érzi a Tanács vezető hatalmának, azonban mostantól én vagyok a hatalom mindenkori megtestesítője, amíg nem találunk egy megfelelő vezetőt. - a tanácsosok őrjöngésébe vesző szavait kénytelen volt lenyelni. A panaszkodók százai önkívületben ordítoztak. Brodrig felerősítette a holofont.
- CSEND! - mennydörögte. A tanácsosok bizonyára megpillantották a kijáratokban hirtelen megjelenő fekete páncélos katonákat, így valamelyest elcsendesedtek. A szürke eminenciás folytatta.
- Az állam ezentúl császárság. Az új forma bevezetése után az önök hatalma csupán a saját világaikon történő belpolitikai ügyekre korlátozódik. A Világbirodalom teljes területére érvényes kormányhatározatok ezentúl a császár fennhatósága alá tartoznak. Az uralkodó lesz a döntéshozó szerv. - Lord Brodrig kiváncsian figyelte, amint bejelentette az állam új nevét, hogyan reagálnak a tanácsosok. Nem voltak elragadtatva a gondolattól. Mindannyiukban élt még az emlék, ami az Első Galaktikus Birodalom rémálma volt. Helyes.
- Így tehát - folytatta könyörtelenül - , császárt kell választanunk. Olyant, aki bölcs, előrelátó és határozottan képes fellépni önökkel szemben.. Egy uralkodót, akiben megvan a tehetség arra, hogy képes megvédeni népét a külső és belső zavargásokkal szemben egyaránt. Én, Ammel Brodrig, a Világbirodalom régense - a tanácsosoknak már elégedtlenkedni sem maradt erejük. - , elrendelem egy Választó Bizottság megszervezését, amelynek tagjai Tal Crisis, mindenkori belső titkár, Lord Dorwin, a Birodalmi Tanács elnöke, továbbá a nagyhatalmú fogyasztói társadalmat képviselő Erhart Bemmerson Kereskedelmi Cenzor, Világbirodalmi Közgazdasági Megbízott lesznek. A császárválasztás tehát ezen szervezet hatásköre. Az uralkodó személyét a néhai Világok Szövetsége Tanácsának tagjai közül választjuk. Ez a döntés meglehetősen hosszadalmas, ezért az eredményt a holnapi ülésen jelentem be. A tanácskozásnak vége.
A szürke eminenciás emelvénye szó nélkül süllyedni kezdett, dühös szitkozódások közepette.
|
|