|
Ziost
Feb 5, 2012 14:05:40 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 5, 2012 14:05:40 GMT 1
Lord Brodrig emelvénye méltóságteljesen magasodott a tanácsosi padsorok fölé. A szürke eminenciás Tal Crisissel az oldalán emelkedett fel.
- Világbirodalmi Tanács! Itt az idő, hogy bemutassam új uratokat, aki ezentúl haláláig fog kormányozni bennünket. Üdvözöljétek hát a Kamble dinasztia második tagját, az új császár: II. Stannel!
A mögötte megjelenő jóvágású férfi széles mosollyal bámult le a fekete páncélosok körében kényszeredetten tapsoló tanácsosokra.
|
|
|
Ziost
Feb 7, 2012 18:46:43 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 7, 2012 18:46:43 GMT 1
G'khar a volt első miniszteri rezidencia főhangárjában hagyta légikocsiját, és az előírásoknak megfelelően gyalog tette meg az utat a palotáig. A jó másfél kilométeres nyílegyenes pálya kihalt volt.
A természetes, kavicsokkal telített ösvényt bíbortörzsű cha'la fák szegélyezték. Ezek a ritka növények csupán a Zioston voltak fellelhetőek, ahol megtörik a fémfelszín, szabad terjeszkedést engedve a pompás kertnek. A diplomata kissé különösnek vélte, hogy a hosszú útvonal mentén egyetlen őrt vagy katonát sem látott. Az egyetlen bennfentes, akihez szerencséje volt, kikötőmesterként mutatkozott be, és szájába rágta abiztonsági előírásokat, majd ismertette vele a Világbirodalmi Prefektushoz vezető utat. G'khar furcsállotta, hogy a prefektusi rezidencia felett repülési tilalmat vezettek be, tehát a Palota fölött egyetlen lágijármű sem mehetett át, sőt - az ürbeli pályák is elkerülték a kastélyt.
A hüllő égett a vágytól, hogy végre kihasználhassa briliáns tárgyalási és diplomata képességeit egy valódi hadúrral szemben. A Sith Protektorátus számára elengedhetetlen volt a galaxis ezen pontján szövetséges államot alakítani. G'khar informálódott a prefektusról. A szándékai minig kifürkészhetetlenek voltak, akárcsak arckifejezése. Kusza terveinek bonyolultsága megfejthetetlen maradt mindaddig, amíg be nem vitte az utolsó csapást.
A távolban a buja zöld növényzet látni engedte a kikörvonalazódó épület terebélyes alakját.
A rezidencia fémszínét ügyesen elleplezték a Világok Szövetségének vezető építészei, azonban G'khar még emlékezett az épület valódi alakjára - az eredeti Sith Kastélyra. A Világbirodalmi Prefektust körülvevő legnagyobb magyarázatra szoruló furcsasága, amely számtalan gyanú és pletyka alappillére lett, a néhai Sith Lord kastélyának kisajátítása volt. A Nagyúr valaha büszkén uralkodott a bolygó felett, egyfajta menedékként használva azt, ha belefáradt a Sith Tanács problémáiba.
A diplomata az épület szélesre tárt ajtóin belépve azonnal elismerte magában a kastély építőinek szépérzékét.
A hatalmas előcsarnok kivilágított falain a galaxis legnagyobb művészeinek eredeti festményei sorakoztak., kreatívan beleépítve az acéltömbökbe. G'khar figyelmét azonnal magára vonta az egyik alkotás látványossága. Annál is inkább, mivel a kép fölött apró, aranyveretes felirat hirdette a Sith művész, Darth Sordis nevét.
A kör alakú terem végében, ahol a hüllő az ajtót sejtette, tömör félhomály uralkodott. Talán ezért nem vette észre azonnal a fekete egyenruhás tisztet, aki nem sokkal az épületbe való belépése után jelent meg a galériában.
Amikor a tiszt konstatálta, hogy a jövevény tudomásul vette a jelenlétét, közelebb lépett, és üdvözlő modorban fejet hajtott a gyíkszerű, számára ismeretlen fajhoz tartozó alak előtt. - Üdvözlöm, uram - köszöntötte. - Figyelmeztetnem kell, hogy a palota belső rétegeibe nem vihet magával fegyvert.
G'khar kissé meglepődött. Nem bírta ki, hogy meg ne kérdezze. - Hogyan lehetséges, hogy csak úgy, minden bejelentés nélkül megérkezem, és idegenként beengednek az uralkodó palotájába?!
- Uram, Lord Brodrig fontosnak tartja, hogy bárki kapcsolatba léphessen vele, legyen az átlagpolgár vagy államférfi. Mellesleg - folytatta - , ez az épület a Prefektus magánterületén fekszik, tehát ide senki nem léphet be engedély nélkül. Mi felkészültünk az ön érkezésére, uram. A Hírszerzés már akkor tudatában volt, hogy ön a bolygóra érkezik, amikor még saját maga nem is tudott ezen tervéről.
- Remek. Itt vannak a felszereléseim. Ajánlom, hogy a Prefektus szavatolja a biztonságukat!
- A... munkaeszkközei eltávolításra kerülnek. - intett a férfinak, hogy kövesse. - A biztonsági intézkedéseknek megfelelően tároljuk őket.
- Hogy-hogy egyetlen szál őrt sem láttam idefelé vezető utam során?
- Attól, hogy ön nem látja őket, uram, még nem azt jelenti, hogy nincsenek is ott. Tudja - tette hozzá, miközben a palota mélyebb berkeibe vezette a vendéget - , a Prefektus politikájának fontos eleme, hogy a nép ne érezze fenyegettetve magát. A fegyverek látványa félelmet ébreszt az átlag világbirodalmi polgárban. Mellesleg, az elégedetlenkedők tüntetései is megengedettek, hiszen akkor nyúltan kiordibálhatják magukat, ahelyett, hogy otromba módon titkos összeesküvéseket szövögetnének.
G'khar figyelmét felkeltették a hosszú folyósó oszlopainak különleges berakásai. A szánt szándékkal tökéletlenre faragott anyag mérhetetlenül jó esztétikai érzéket tükrözött. A páratlan eleganciával megalkotott elemeket szándékosan nem tervezték egyenes vonalúvá, hiszen az elrontotta volna a csodás összképet. A fémmel összefont díszek különösképp jó benyomást keltettek a kastélyról. Az egész belső rész gyönyör volt a szemnek.
Jól látszott, hogy az átalakítók törkéletes munkát végeztek, amikor a sima fémfalakat teljesen átépítették.
G'khar látott már különleges, néha egyenesen bizarr művészi érzékkel berendezett helyeket is. A galaxis jobb életű kasztjai kreditmilliókat voltak hajlandóak fizetni egy-egy trófeáért, hogy azt kiállíthassák palotájuk előterébe. Ez az épület azonban csupa egyszerű elem esztétikus kombinálációjából állt, és mégis messze nagyobb hatást keltett, mint a méregdrága paloták akármelyike.
A helyiség végéhez közeledvén a hüllőszerű lény megpillantotta az enyhén felfelé ívelő mozgórámpát.
A fekete egyenruhás tiszt intett neki, hogy innentől egyedül folytathatja útját.
G'khar rálépett a széles, meredek rámpára - amely nem mellesleg tökéletesen beleillett a környezetébe - , amely azonnal mozgásba lendült. A gravitációs kiegyenlítőknek köszönhetően a diplomata tökéletes biztonságban érezhette magát a falakon megjelenő, immár minden bizonnyal értékesebb műveket tanulmányozva.
Az útja véget ért, és G'khar egy egyszerű, boltíves ajtó előtt találta magát. A légiesen kitáruló bejárat utat engedett neki a kastély legmagasabb tornyának legmagasabb szintjén elterülő csarnokba.
Belépett, és az ajtó bezárult mögött. Szinte semmit sem látott a szemközti széles ablakon beáramló erős napfénytől. Mindössze egy termetes alak körvonalait vélte felfedezni az ablak tövében.
G'khar tudta, hogy a kastély fele egy, a város fölé emelkedő szikla csúcsán fekszik, így bizonyára lélegzetelállító kilátást nyújthatott az az ablak.
Az elmosódott alak ujjának apró mozdulatára az átlátszó fal áttetszővé homályosult, és a temret láthatatlan forrásból érkező, jóval szolidabb fény árasztotta el.
A Prefektus szembefordult a diplomatával.
G'khar csak most észlelte a helyiség finom egyszerűségét. A csarnok tágas volt, azonban rajtuk kívül egyetlen lélek sem tartózkodott benne - csupán a jobboldalt árválkodott két nagy faasztal, az ablak aljának és a teremnek a szintkülönbségét áthidaló háromszintes lépcső tetején négy kényelmes ülőalkalmatosság sorakozott. A kormányfő széke alig magasodott a félkörben elhelyezkedő fotelekre.
Lord Brodrig maga mellé intette a hüllőt. G'khar a székeket kikerülve felsietett az emelvényre, majd kezet rázott a politikussal. Erős szorítása volt. - Üdvözlégy a Világbirodalomban, kém. Foglalj helyet.
- Félreértés ne essék, uram - zengte rekedtes hangján a hüllő - , engem egész más célból vezéreltek a Világbirodalomba.
- Amennyiben új információkkal térsz haza, egy és ugyanaz. Rövidebb a kém szót kiejteni, mintha azt mondanám egyszemélyes delegáció, Sith nagyközvet, vagy egyszerűen csak küldönc. No - telepedett le bársonyszékébe - , nem azért fogatdam magát, hogy szavaink többértelműségéről csevegjünk. Önök egy ajánlattal fordultak hozzánk.
- Valóban, uram. A Sith Protektorátus készséggel kötne egyezséget önnel. Brodrig intett, mire a semmiből előtermett görnyedt férfi hosszúkás edényt hozott be tálcán, két pohárral. A szolga kitöltötte a Véres Báró nevezetű vörös, erős alkoholtartalmú italt. A kormányfő csakis ezt fogyasztotta, következésképp a vendégei úgyszintén.
- Köszönöm, Screbin - hajtotta el maga mellől a férfit. Amaz azon nyomban felszívódott.
- Volt szerencsém megkezdeni a tárgyalásokat a maguk államával. Sordis Nagyúrral baráti kapcsolatban állok. Egy ilyen barát azonban nem tesz jót a hírnevemnek, habár azt hirdetem a külvilágnak, hogy mindenki egyenlő.
- Ez dicséretre méltó, uram. A Nagyúr munkáinak igen zseniális darabjait véltem felfedezni a kastélyban.
- Az a bolond ingyen osztogatja ahelyett, hogy... Nos, itt az idő, hogy megállapodjunk. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok hajlandó nyilvános diplomáciai lépéseket eszközölni a maguk birodalmával. Az, ami itt és most elhangzik, köztünk marad.
- Tehát - G'khar kissé makacsnak ítélte meg a Prefektust - , ha jól sejtem, meg akarja őrizni államának függetlenségét. Ez természetesen megengedhető.
- Tudom. Ezért mertem kitérni rá. A népnek nem szabad tudnia erről a szövetségről, mindössze arról talán, hogy egy másik állam hadiflottájának támogatását élvezzük.
- Megértettem. A kapcsolat tehát a titkos diplomácia terén jöhet csak létre.
- Úgy van.
- Ez a fajta megegyezés főbenjáró bűn.
- Ne tegyen úgy, mintha a birodalmát érdekelnék az efféle apróságok. Különben is, miféle alkotmány tiltja? A Galaktikus Szövetség, talán? A galaxis hatalmas nagy törvénykönyve?
G'khar kíváncsian fürkészte a Prefektust. - Az efféle megállapodások vezetnek majd a galaktikus világháborúhoz - jelentette ki. - De ez még a jövő zenéje. A következő lépés a hadügy szempontja. Mit ajánl?
- A flottánk ezentúl a Sith Protektorátus fennhatósága alá tartozzék, pontosan úgy, ahogy az övék a mienkhez. A Világbirodalom belügyei viszont...
- Ön csupán a hajóhad egyesítésére céloz? Ezt is felvesszük napirendi pontnak. Ezek a dolgok, mint tudja, nem az én hatáskörömbe tartozik, ezért meg kell beszélnem a feljebbvalóimmal.
- Tegye azt! Jöjjön - emelkedett fel a szürke eminenciás - , elvezetem a kommunikációs terembe. Addig azt javaslom, tegyük félre a politikát, és élvezze a vendégszeretetemet.
Azzal elindultak a csarnok egyik magasba nyúló bejárata felé.
|
|
|
Ziost
Feb 10, 2012 19:49:06 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2012 19:49:06 GMT 1
Miután megbizonyosodott róla, hogy tökéletes fedésben van, és nem hallgatja le senki, G'khar megnyitotta a vonalat a Commenorra. Doriana életnagyságú alakja várakozóan tekintett le rá.
- Uram! - kezdte a hüllő. - A Prefektus javaslata szerint egyesítenünk kéne a flottánkat. Ezt azonban csak vészhelyzet esetén engedélyezi.
- Ez a Sith Protektorástus számára elfogadhatatlan. - jelentette ki a tiszt. - Teljes egyesülés, vagy teszek róla, hogy a Világbirodalom gyarmattá váljék.
- Javaslom, uram, hogy... - ekkor azonban valaki durván ellökte az útból.
- Kinman Doriana főkormányzó! - szólt Lord Brodrig.
- Felteszem, ön a Világbirodalmi Prefektus, Lord Ammel Brodrig - nézett rá a holoalak.
- Valóban. Azonban térjünk a tárgyra. Mit ajánl?
Doriana rezzenéstelenül bámult vissza rá. - A Sith Protektorátus hamarosan a kezei közé kaparintja a Birodalmat - jelentette be mosolyogva. - És akkor, az bizonyos, hogy visszatér a Galaktikus Birodalom. Ez azonban nem Palpatine birodalma, hanem egy merőben új Sith állam lesz. Lord Brodrig! Itt az idő, hogy csatlakozzon.
- Ismétlem: milyen feltételek mellett?
- Szó szerint, eminenciás. - a név hallatán a férfi szája sarka megrándult. - Teljes behódolás. Természetesen a Világbirodalom területei továbbra is az ön fennhatósága alá tartoznak majd.
- Amennyiben beleszólásom akad a politikájukba.
- Természetesen.
- Helyes. Ez úgy vélem, elfogadható ajánlat.
- Remek! Akkor itt az idő egy új, gyümölcsöző Birodalom létejöttére! - szavalta, miközben a béke jelét mutogatta.
- Enyém az öröm - felelte Brodrig mogorván, majd bontotta a vonalat.
A szürke eminenciás sötét lelkébe ujjongó boldogság költözött, ahogy elgondolta a megegyezés fantasztikus előnyeit.
|
|
|
Ziost
Feb 17, 2012 15:39:33 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 17, 2012 15:39:33 GMT 1
A sötét terem kicsi volt, ám annál inkább fényűző. A kör alakú asztal körül ott kuporgott a Corporate Csereforgalmi Vállalat elnöke és a díszes társaság, amely több, mint egy fél éve tartott titkos megbeszélést ugyanezen helyiség falai között.
A CCV megkaparintotta a Világbirodalmi közgazdaság teljes ellenőrzésének a jogát, így kiütve székéből az immár fölöslegessé vált gazdasági minisztert. Jiskin Lamarti ennek ellenére ott gubbasztott az asztal mellett.
Rigir Trierris, az elnök, kiegyenesedett székében, majd szólásra nyitotta lefelé görbülő ajkait.
- Uraim! Zseniális tervünknek befellegzett!
A bejelentés hallatán a teremben halk morajlás kezdődött.
Ethruard Serrith, a Kereskedelmi Bank főigazgatója értetlenül pislogott. A fekete férfi külseje, mint mindig, most is nyugalmat sugárzott. - Hogy érti ezt? - kérdezte.
- Mint utóbb tudomásomra jutott, a Világbirodalom bábcsászára nem lesz hosszú életű. Kérem, hallgassák meg a CCV belső ügyviteli szektorának eme dolgozóját, aki mellesleg a Vállalati Hírszerzés bennfentese.
Mintegy varázsszóra, a terembe lépett a nő, oldalán a biztonsági parancsnokkal. Darius Delaqua nyúzottabbnak látszott, mint valaha.
A fiatal nő előre lépett. Az elnök intett, hogy kezdheti. - A Hírszerzés tudomására jutott - jelentette - , hogy Lord Ammel Brodrig nem mással szövetkezett, mint a Commenor vezetésével.
- De hát az Sith terület! - háborgott Ruch Karilda, a CCV úgynevezett alvezére.
- Úgy van. A Prefektus azért vette át a hatalmat, hogy így újjászervezhesse a VSz-t, hogy aztán a Sith Protektorátus kezeibe adja azt.
- Lord Brodrig természetesen továbbra is az ellenőrzése alatt tudhatja a Világbirodalom területeit - fűzte hozzá Trierris. - Akkor aztán úgy sanyargathat minket, ahogy kedve tartja. Elmehet!
- Az a mynockszar elárulta a kormányt! Áruló! A Sithek kezére adott! - fakadt ki az ex-miniszter. Lamartit személyes bosszú vezérelte a szürke eminenciás ellen szervezkedők táborába.
- Kérem, uraim, mérsékeljük magunkat! - Trierris bosszúsnak tűnt. - Meg kell akadályoznunk, hogy hazánk a Sithek kezébe kerüljön!
- Hogyan? - nézett rá Ramia Sernton, a bájos mesterkereskedő. - De hát ha Brodrig már lepaktált ezekkel, akkor... - Váratlanul nyílt az ajtó, és egy megtermett, magas alak masírozott be rajta, mielőtt az őrök megállíthatták volna.
- Maga meg mi a rossznyavalyát keres itt? - szökkent talpra Trierris. Szemének egyetlen villanásából Delaqua megértette a parancsot, és máris terelte kifelé a férfit.
- Hallgass meg, te csökött vészmadár! - kiáltotta a jövevény.
Ekkor Ethruard Serrith is felegyenesedett, mire azonnal csend lett a helyiségben.
Lord Ennius, a Kereskedelmi Szövetség vezére, szótlanul figyelt az asztal ellenkező sarkából. Az előző alkalomtól eltérően most ő is jelen volt a megbeszélésen.
- Kérem - mondta a bankigazgató nyugodtan - , higgadjanak le. Werlis úr - fordult a betolakodóhoz. - Kérem, adja elő, hogy mivégett tört be a titkos megb...
- Szövetséget ajánlok. Ezek a Sithek nem csak a maguk csőrét zavarják. A Werlis Szórakoztatóipar-testület teljes birodalma áll mögöttem. Nem utasíthatnak vissza ilyen segítséget.
Trierris körbenézett a jelenlevőkön. - Nos?
Természetesen elfogadjuk - recsegte Lord Ennius. - Azonnal üljenek vissza a helyükre! Van egy megbeszélnivaló problémánk.
Miután Werlis is helyet foglalt, Ruch Karilda vette át a szót.
- Valamit tennünk kell Brodriggal! Nincs más választásunk, meg kell szabadulnunk tőle. Miután ez megtörtént, visszaállítjuk a rendet, és összehívjuk a flottát, ha netán a Sithek...
- Puccsot akar? - kérdezte Ramia.
- Mit egyebet? - nézett vissza rá a menedzser.
- És mégis hogyan?
- Lord Brodrig hatalomátvétele után leváltotta a csúcsminiszter belső titkárát. Mivel Brodrig utálta Balkist, az most a bolygó legmélyebb börtöncellájában csücsül.
- Elragadó - emelte fel hangját Lord Ennius. - És őt hogyan akarja elérni? A Ziost legmélyebb bugyraiba nem lesz könnyű bejutnunk.
- Ezt csak ironikusan mondtam. Azonban a börtöncellák valóban jól védettek.
- Minő meglepetés - morogta a Kereskedelmi helytartó, a humor szikrája nékül. - A biztonsági szolgája...
- A biztonsági TISZT minden bizonnyal elvállalja a feladatot.
- Így van, uram. Parancs? - tisztelgett Dealqua marsall.
Trierris felé fordult. - Intézkedjék.
- Igenis - sietett el Dealqua.
Werlis türelmetlenül kopogott az asztalon. A szórakoztatóipar nagyfőnökének nem volt ínyére, hogy a CCV monopóliumot szerzett a vállalatai fölött. A nagyhatalom úgy döntött, kivárja az ellencsapásra legmegfelelőbb pillanatot, és megbuktatja Trierrist.
- Balkisnak létfontosságú információk vannak a birtokában Brodrig Sith kastélyáról - folytatta az elnök. - A belső titkár kívülről fújja az épület alaprajzát.
- Tehát, ha jól értem - vette át a szót Lord Ennius - , közönséges, egyszerű hadjáratot tervez.
- Nincs más választásunk, ha meg akarjuk óvni hazánk szabadságát.
- Nos, ha erről van szó - duruzsolta megnyugtató hangján Serrith - , a Világbirodalmi Bank fennhatósága alá tartozó pénzügyi szervek anyagi támogatást nyújtanak az akcióhoz.
- De hát maga csak a Kereskedelmi Bankot vezeti - méltatlankodott Werlis.
- Egyelőre - a fekete férfi ajkán sejtelmes mosoly bújkált. - Biztosíthatom, hamarosan a Világbirodalmi Bank is az ellenőrzésem alá kerül, és akkor az egész birodalom pénze mögöttünk fog állni.
- A Kereskedelmi Szövetség támogatni fogja önt - bólintott a helytartó. Lord Ennius már türelmetlennek látszott. - Továbbá hajlandóak vagyunk a droidhadseregünket is bevetni a puccs idejére!
- Már épp kérni akartam - hajtott fejet Trierris. - A CCV milíciája nem elég erre a feladatra.
- Én vezetem az akciót - jelentkezett Ramia Sernton. A mesterkereskedő elragadóbbnak hatott, mint valaha.
- Nem, kedvesem - bámult rá Trierris, későn eszmélve rá, miféle megszólítás csúszott ki a száján. Nohát... - Magácskára máshol lesz szükségem. Be kell jutnia a Palota biztonsági rendszereibe! Az akciót magát viszont én magam akarom vezetni. Személyes leszámolnivalóm van az árulóval.
- Ahogy nekem is - morogta Lamarti.
- Ön is velem tart - úgysem jut el a trónteremig. Az utóbbit már nem mondta ki fennhangon. Elege volt az exminiszterből, aki folyton azzal nyaggatta, hogy el fognak késni. Trierris gondoskosni akart róla, hogy többé ne zaklathassa őt. - Ruch - szólt a menedzsernek - te veszed át a CCV vezetését arra az időre, amíg mi a puccsot megszervezzük és végrehajtjuk.
- Remek.
- Én is hozom a csapatom - szakított meg minden hanghullámot Werlis durva hangja. - Az elitkatonáim megmentik a maga droidjait - bökött fejével Lord Ennius felé. - Továbbá követelem a monopólium megszüntetését, ha sikeresen elkövették az államcsínyt.
- Ez is belefoglaltatik a szerződésbe - felelte Trierris.
A CCV elnöke megfogadta magában, hogy Werlis baját is ellátja majd, ha hatalomra kerül. Mert bizony ő lesz a Világbirodalom új uralkodója!
|
|
|
Ziost
Mar 25, 2012 16:16:13 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 25, 2012 16:16:13 GMT 1
A páncélzatát sötét köpenyébe rejtő férfi kilépett a turbolift tágas fülkéjéből, és a míves kövekből épített folyósóra lépett. A zavaróan fehér kőoszlopok és falak dísztelen egyvelege éles ellentétben állt a tetőtől talpig feketébe öltözött férfi alakjával. Kuordis Kwest örömmel indult meg a félkész terem végében álló boltíves ajtó irányába. A Világbirodalmi Kastély elnevezést viselő monumentális épületegyüttes folyamatos építés alatt állt. A folyosó egyik oldalsó falából hatalmas darab hiányzott; az építődroidok karjai a mélyből felfelé nyúlva igyekeztek kijavítani az újjáépített kolosszus legfelső szintjének legmagasabb tornyából keletkezett főfolyosót, ami a trónteremhez vezetett. A fejvadász éppen csak megpillantotta a lyukon kívüli teret, és felismerte, hogy hihetetlen magasságokban jár. Gyorsan tovább lépkedett, mert nem akart beleszédülni kíváncsiságának esetleges eredményébe. Mindazonáltal nem szeretett volna gyengének mutatkozni a mögötte és tőle kissé balra lépkedő gyönyörű twi’lek nő előtt. A Jedi zöld agynyúlványait, amiket ő lekkunak nevezett, a nyaka köré tekerte, és végük keresztbe fonódott a lány mellkasán, közvetlenül a mellei előtt. A twi’lek nem hordta a Jedik hagyományos barna köpenyét, csupán egy két részből álló, lenge ruhát vett magára, ami kiemelte szinte tökéletes idomait. Azért maradt le a fejvadásztól, mert nem volt hangulata a férfi mustráló tekintetére válaszolva kellemesen mosolyogni. Kuordis Kwest nem gondolta volna, hogy ilyen hamar szövetségesre lel, méghozzá egy Jedi személyében. Nem volt ostoba, természetesen a lány egyetlen szavát sem hitte el arról, hogy kilép a Jediktől. Akár kém, akár nem, szüksége lehet rá a közeljövőben. Továbbá szüksége volt egy csinos alkalmazottra, ha jó üzleteket akart foganatosítani. A twi’lek ruházata kissé hiányos volt, de visszafogott. Ő maga egy koponya, vagy inkább csont-és-bőr fejhez hasonló sötétbarna maszkot viselt. A szerkezet élő szövetei egybefonódtak a fejvadász arcának valós szöveteivel, és így a maszk olyan élethűvé vált, mintha a férfi igazi arca lett volna. A szűk, összehúzott szemek és az alja felé elvékonyodó forma félelmetessé varázsolta a fejvadász megjelenését. Fekete mellvértje ragyogott a tisztaságtól. Vékony páncélzata teljesen befedte a felsőtestét, és kihívóan feketéllett a hófehér környezetben. A hátsó részből négyzet alakú kidudorodás pihent, amely a beépített antigravitációs hajtóműveket hordozta. A páncél és a fejvadász lábszárait védő fekete csizmák is fénylettek, amint a kintről beáramló napsütés fénye megtört az elpusztíthatatlan fémötvözeten. Fekete köpenye alatt halálos fegyvereket hordozott, míg övében két saját tervezésű lézerpisztoly himbálózott. A ruhadarab a háti berendezését is eltakarta, nem beszélve a kesztyűbe bújtatott jobb kéz felett elhelyezkedő irányító terminálról. Kuordis Kwest tisztelte az életet. Nem ölt szórakozásból. Csupán olyan megbízatásokat vállalt el, amelyek nem ütköztek eszméivel, vagy nem akadályozták őt az előrehaladásában. Ennek ellenére azonban kénytelen volt szolgálni a szürke eminenciást, aki vasmarkával utánanyúlt a galaxis végeláthatatlan sarkaiba, és mindenhová elérő kezeivel egyszerűen beszervezte őt személyes udvarába, anélkül, hogy ő, Kwest megmukkanhatott volna. Habár ő volt a leghírhedtebb fejvadász a galaxisban, még ő sem volt képes lehámozni magáról Lord Brodrig rabigáját. Két fekete páncélburokba bújt testőr állta el az útját. Közöttük szintén feketébe öltözött tiszt feszedezett makulátlan egyenruhájában. Bal felkarján vörös karszalag húzódott, amelynek közepén egy fehér alapon kettős villámot ábrázoló, fekete jel díszelgett. A két villám egyenként S alakot formázott. A fejvadász már hallott a nemrégiben alakított SS alakulatról, azonban halvány fogalma sem volt róla, mi célt szolgálhat, és hogy minek is a rövidítése tulajdonképpen. - Azonosítsa magát! – dörrent rá a tiszt. Kwest gúnyosan elmosolyodott. Mérhetetlenül élvezte, hogy a tiszt fölé magasodhat, és egyetlen pillantásával elhallgattathatja ezt az öntelt férfit. A másik azonban tudomást sem vett a szúrós pillantásról. - Tudja, hogy ki vagyok én? – recsegte Kuordis Kwest. Idegesítette már, hogy Brodrig embereit sosem tudta megrémíteni. Ezt a fajankót pedig különösen nem. - Azonosítsa magát, különben kénytelen vagyok kivégezni önt – felelte a tiszt, és mintegy varázsszóra, katonái egyenesen a fejvadász arcának szegezték hatalmas karabélyaikat. Kwest Caster Enda felé intett, és a Twi’lek Jedinő bemondta a Brodrigtól kapott jelszót. - A Prefektus várja magukat – intett a tiszt a boltíves kapu felé. – Ne feledjék, hogy nem ülhetnek le az ő jelenlétében. - Te pedig ne feledd, hogy emlékezetembe véstem azt a nyomorult fejedet – felelte neki a fejvadász bosszúsan, majd berobogott a hatalmas terembe. Enda követte őt. Egy kisebb szalonban találták magukat. A belső falon újabb ajtó terpeszkedett, de a Prefektusi lakosztályba ők nem tehették be a lábukat. A szalonban mindössze egy emelvény volt a szemközti ajtó előtt, semmi egyéb, kivéve azt az egy szál embert. Lord Brodrig a lépcső tetején állt, alatta különös lények sorakoztak. Kwest azonnal felismerte az echani nővért, akit a szürke eminenciás szintén jogtalanul sorozott be magánhadseregébe. Kida Gatash hófehér haját vállára eresztette, és térdig érő, sötétkék hátsó szoknyája méginkább kihangsúlyozta bőrének fakó fehérségét. A lány keblei csak úgy feszedeztek a vékony páncélréteg alatt, ami olyan szabású volt, mint egy hagyományos estélyi ruha, de a kivágás nem volt túl mély, és mégis lehengerlővé vált. Kida Gatash profi közelharcos hírében állt. Annyi csatát látott, amit az itt jelenlevők közül egyik sem. Népe a harci technikáiról vált ismertté. Rajta kívül ott volt még a givin Irdan Err. A navigátor csontvázszerű alakja félelemmel töltötte el a közelében állókat. Fajának képviselői fejlesztették azt a navigációs számítógépet, amely ma a galaxisban a legelterjedtebb berendezésnek számított. Irdan Err zseni volt, a givinek, de még a régi Birodalom tisztjei is ódákat zengtek képességeiről. A fejvadász meglepődött, amikor a mesterpilótát, akit ő maga kapott el, a társaságban látta. Arvish Sarth fiatal volt, talán túlságosan is fiatal. Visszafogott, de mégis divatos ruhákat hordott, kerülve a feltűnősködő ziosti divatot. Kwest egy AK-00 típusú bérgyilkos protokolldroidot vélt felfedezni, akit tudomása szerint az SS fejlesztett. A gép mellett egy nála valamivel alacsonyabb, AT modell állt. A fejvadász közelebb lépett, hogy elolvashassa a számot. AT-13. Attie – írta oda valaki lemosható tintával, nagyzolóan cirkalmas betűkkel. A Bel Seiter nevű csempésszel már volt ideje összeismerkedni. A férfi igen szimpatikus szabakkozónak bizonyult. Annyit már tudott, hogy az új hajójuk kapitánya a csempész lesz, a tényleges vezető azonban ő, Kuordis Kwest. - Üdvözlöm önöket – kezdte a szürke eminenciás. – Kuordis Kwest, Caster Enda, Kida Gatash, Irdan Err, Arvis Sarth, AK-00, Attie és Seiter kapitány! Mint tudják, önök ezentúl egyetlen különleges egység tagjai! A csapatuk már bizonyított nekem a Tatooine bolygón. Új hajót kapnak. A legjobbat. Az eligazításuk első közös küldetésükhöz a hajón fog megtörténni. Most pedig induljanak! A Kertész elkíséri önöket a hangárba – intett a mellette strázsáló férfi felé. Kwest hallott már „a Kertész” gúnynevű illetőről. Valóban ő Tal Crisis belső titkár volt, azonban mihelyt felkerült új hivatalába, minden olyan egyént kigyomlált a Kastélyból, akik kételkedtek az eljövendő Új Rend vezetőjében. Ezért ragadt rá a titkos neve, amit Brodrig talált ki. Crisis elindult, és a díszes társaság felzárkózott mögé. A turbolift sokáig zuhant. A fejvadász felismerte, hogy minden bizonnyal a Kastély alatt elterülő hegység mélye felé tartanak. A lift kinyílt, és Kwest levegő után kapott a meglepetéstől. - A Dögkeselyű – az új hajójuk – közölte a Kertész, majd eltávozott. A ragadozómadarak alakjára emlékeztető gigantikus hajótest betöltötte az egész hangárt. Mattfekete és szürke felszíne csillogott a fényben. Első látásra teherhajónak tűnt, de a fejvadász tudta, hogy a Dögkeselyű egy különlegesen felszerelt és nagy ütőerejű törpecirkáló. A többiek arcán is ugyanazt az örömmel kevert ámulatot vélte felfedezni, mint a sajátján. Irány tehát a galaxis!
|
|
|
Ziost
Apr 4, 2012 19:51:10 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 4, 2012 19:51:10 GMT 1
Lord Brodrig újonnan épített tróntermében tevékenykedett. Éppen a napi jelentéseket tanulmányozta. A Kastély munkálatai majdnem teljes egészében befejeződtek, a Világbirodalom flottája elfogadta a MandalMotors által nyújtott lehetőségeket, amit Brodrig aláírt, a bábcsászár pedig továbbra is végezte a dolgát.
- Mi van? – fordult a szürke eminenciás a háta mögé settenkedő Kertész felé.
- Exellenciás uram! Az SS kémei jelentették nekem, hogy egy bizonyos FRIS terrorszervezet puccsot tervez ön ellen. Nyolc nulla-nullakor fognak betörni a Kastélyba.
- FRIS? Csak nem Trierris? – vonta föl szemöldökét Brodrig.
- De, uram. Meg Werlis és Ennius és Serrith és Lamarti…
- Nincs időm ezekkel a fajankókkal foglalkozni – közölte a Prefektus. – Ha ideértek, hozza elém!
- Igenis! – pattogott a tiszt, majd elsietett.
Trierris kikukkantott a keresztfolyosóra. A Werlis droidjaitól zsákmányolt DC-17 – es sugárkarabély még nem került bevetésre, de most két őrt pillantott meg a trónterem előtt. A droidok betörtek a kommunikációs központba, és tönkretették a riasztókat is. Eddig minden a terv szerint alakult.
- Én leszedem őket! – vállalkozott Ramia Sernton. A csinos társat Trierris igen értékelte.
A mesterkereskedő kiugrott az oszlop mögül, és leadott két halálosan pontos lövést az őrszemek irányába. A két fickó azonnal összerogyott.
- Remek volt! – ismerte el Trierris. Éppen megfordulni készült, hogy intsen a többieknek, amikor egy új alakot pillantott meg a folyosón. Az illető vörös karszalagot viselt, amelyben valamiféle szimbólum ékeskedett.
- Elismerésem – mondta Tal Crisis. A Kertész nem várt válaszra, emberei azonnal körülvették a kis csoportot. – Jöjjenek! A temetési tort, ami a kivégzésük után következne, most tartjuk meg. Élvezzék önök is Lord Brodrig sötét ábrázata nyomban felderült, mihelyt megpillantotta a trónterembe lépő foglyait.
- Á, Trierris! Rég nem láttalak.
A másik férfi szótlanul meredt maga elé.
- Itt az idő – folytatta Brodrig - , hogy megismerjék a lázadók sorsát a Világbirodalomban.
|
|
|
Ziost
May 6, 2012 13:06:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 6, 2012 13:06:41 GMT 1
A Világbirodalmi Város, mint mindig, most is lenyűgöző látványt nyújtott. Természetesen hasonló kilátást nem minden építmény kínálhatott. Lord Brodrig elfordult az ablaktól, és a belépő férfira fordította tekintetét.
A fekete egyenruhás SS parancsnok feszes vigyázzban állapodott meg a Prefektus emelvénye előtt.
- Mit óhajt, Rimmel admirális? – kérdezte Brodrig.
- Sordis Nagyúr hamarosan megérkezik, uram – felelte az idősödő katonatiszt. – Bátorkodtam fekete riadót fújni.
- Helyesen tette, admirális. – A Prefektus halovány mosolyra húzta pengevékony ajkait. – Meg kell akadályozniuk a hatalomátvételt. Az SS az egyetlen reménységem.
- Megteszek mindent, uram. A Sötét Nagyúrnak nem szabad sejtenie semmit, amikor megérkezik. Meglepetésszerűen csapunk le rá.
- El akarja fogni? – kérdezte Brodrig.
- Nem, uram.
- Mielőtt azonban bármit is tesz, Sordis Nagyúrnak el kell intéznie nekem valamit. Az árulóinkról van szó. Ha ez megtörtént, azt tesz, amit akar. Megkapja a haditerv teljes irányítási jogait.
- Köszönöm, uram.
- Elmehet.
Lord Brodrig ismét a Város felé fordult. Ő érte el, hogy megépülhessen. Ő volt az, kinek sugallatára létrejött a Világok Szövetsége. Ő volt az, aki három kormányon keresztül ténylegesen gyakorolta a hatalmat. És most engedje, hogy egy vallási szekta vezetője átvegye tőle munkájának kibontakozó gyümölcsét? Rimmel admirálison függött minden. A vaslogikájú tiszt minden bizonnyal észrevette már, hogy minden szál az ő kezében összpontosul. Ha a Sithet választja, jól jár, azonban ha a Világbirodalmat, akkor még jobban. A Prefektus gondoskodott erről.
De természetesen a kudarcra ugyanígy felkészült.
|
|
|
Ziost
May 21, 2012 12:25:07 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 21, 2012 12:25:07 GMT 1
A galaxis leghatalmasabb lényének jelenléte nem maradt észrevétlen. A természetellenesen magas férfi bokáját éjfekete köpeny verdeste, míg kézfejét ujjatlan bőrkesztyűk borították. Vállapjai kiegyensúlyozták testének körvonalait, és a két hatásvadász kiegészítő kiemelte a férfi magasságát. Sápadt arcán különböző festések éktelenkedtek, amelyek még visszataszítóbbá tették a Sith Lord megjelenését, aki mindent bevetett a szépség fasizmusa elleni harcának a megnyeréséért. Fűzős térdcsizmái hangtalanul kopogtak a fehér kőpadlón. Darth Sordis csupán egy művészien kifaragott markolatú, fekete sétapálcára támaszkodott, miközben rendíthetetlenül rótta a Kastély főfolyosóját. A Világbirodalom palotaőrei úgy hullottak el mellőle, anélkül, hogy megérintette volna őket, mintha egyszerű krillvirágok lettek volna, melyeknek mezejét mérges vegyszer szele sújtotta, aminek hatására sorra elszáranak. A Sötét Nagyúr táplálkozott belőlük, hogy megnövelje saját erejét. Mingyárt el is ért a trónterem felé tartó, enyhén felfelé ívelő rámpa aljához. Az emelvény éppen egy gyalogos osztagot szállított felé. Sordis rálépett a liftre, és megfordította annak menetét. A palotaőrök így képtelenek voltak elérni őt, mi több, meghátrálni kényszerültek. A Sith Nagyúr azonban nem állt meg a rámpán, hanem döngő léptekkel iramodott el felfelé, egyenesen a nyolc elitkommandós irányába. A harcosok kérdésének végleges megoldása érdekében Sordis Nagyúr egyszerűen agyonütötte őket mesterséges fémkezével, szépen egymás után, mint a krek bogarakat szokás.
Lord Brodrig magányosan figyelte a városbolygó legfenségesebb épülete által kínált kilátást. A Prefektus különösnek találta annak nyugalmát, amikor a fő kormányzati központot egy Sith Nagyúr támadja, aki hamarosan elérkezik a trónterembe is. Már a főfolyosón járt, ami nem kis teljesítmény ahhoz mérve, hogy egyedül van, és a palotaőrség minden egysége a megakadályozásán tevékenykedik. A szürke eminenciás szürke palástot viselt, amelyet egy aranyveretből alkotott, súlytalan mellvért szögezett az alsó öltözékéhez. A férfi maga előtt tartotta ébenfekete sétapálcáját, hogy felkészülhessen vele az önvédelemre. Most fogja csak igazán hasznát venni vívótudásának, habár őt csak az Erő alapfokú használatára képezték ki. Menteni, ami menthető – gondolta - , legfőképpen az életére célozva. Éppencsak észlelte, amint a trónterem ajtaja halkan feltárul. Tudta, hogy eljött az idő. Ha csak halványan is, de megérezte a rosszindulatból és céltudatosságból gyúrt sötét foltot az Erőben, amely most felé közelített. - Üdvözletem, Sordis Nagyúr – mondta tovább tanulmányozván a fővárost. Darth Sordis mögé szökkent, és csatlakozott hozzá. - Lord Bordrig! – szólt – elérkezett a pillanat. Jöttem, hogy átvegyem a Világbirodalom irányítását. - Azt hiszem, ez nem történhet meg! – vágott vissza Brodrig. – Harc nélkül, legalábbis. A szürke eminenciás magasba lendítette sétapálcáját, a Sith Nagyúr fegyverével egyidőben. Darth Sordist nem lepte meg az ügyes védekezés. Már régen tudta, hogy hajdanán Bordrig Jedinek készült, azonban kiábrándult belőlük. - Egy tanítvány nem győzedelmeskedhet a Sith-rend Sötét Nagyura ellen! - Mit gondolsz, mivel ütöttem el a szabadidőmet? – kérdezte a szürke eminenciás. – Nem vagyok az a tehetetlen kis politikus, akinek te gondolsz. Választhatsz: hagyod, hogy kivégezzelek itt helyben, vagy épp most akartál öngyilkosságot elkövetni? Sordis egyetlen bődüléssel nekirontott a férfinak. Lord Brodrig szemrebbenés nélkül állta a sarat, hiszen érezte ellenfele minden mozdulatának következményeit. Ekkor azonban a Sith Nagyúr egyetlen pontos ütéssel kiverte kezéből a fegyverét. Pontosan akkor, amikor a terembe egy szakasznyi fekete páncélos SS katona viharzott be, élükön Rimmel admirálissal. - Elkél a segítség? – kérdezte a tiszt mosolyogva. - Igen! – kiáltotta Bordrig. - Nem! – visszhangozta Sordis. A szürke eminenciás kérlelően nézett főtisztjére. - Sajnálom, uram – mondta neki Rimmel. – Sordis Nagyúr és én számtalan kalandon mentünk már keresztül. Ő a barátom. Egyszóval le van tartóztatva hazaárulásért! Lord Bordrig megérintette a bal csuklóját. - Legyen hát – mondta kifürkészhetetlen arccal. Pillanatokkal később hatalmas robaj rázta meg a Kastély tróntermét. Az ablak betört, és a teremben tartózkodók a földre vetették magukat, amikor megpillantották az érkező űrhajót. A szürke eminenciás bemászott a Dögkeselyű zsilipjén. Mielőtt Sordis észbe kaphatott volna, Lord Bordrig már vigyorogva integetett neki a távolodó hajó bejáratából.
|
|
|
Ziost
May 21, 2012 16:18:18 GMT 1
Post by sithlord on May 21, 2012 16:18:18 GMT 1
Mialatt Sordis a sebeit nyalogatta, hirtelen jeges fuvallat csapta meg. A levegő hirtelen hűlt le körülötte, méghozzá mínuszokra. Sordis nem értette mi történhetett. Segítségül hívta az Erőt és azonnal egy Erőpajzsot aktivált. Ki tudja ki akarja megtámadni?
Ekkor egy különös jelenség jelent meg előtte. Az entitás, -mert abban Sordis biztos volt hogy nem ember. -vörös köpönyeget viselt. Az arcát nem lehetett látni mert eltakarta a csuklyarész. A különös idegen csontvázkezével Sordis felé mutatott.
LORD SORDIS! -menydörögte mély hangján az idegen. -BORULJ LE ÉS HÓDOLJ A PUSZTÍTÁS URA ELŐTT! -Sordis egy kicsit habozni látszott, de aztán engedelmeskedett a különös jövevénynek.
JÓL DÖNTÖTTÉL NAGYÚR! ÉS MOST HALLD MIÉRT JÖTTEM! -azzal Sordis mellé lépett és megérintette a homlokát. A Nagyúr testét hihetetlen, pusztító fájdalom járta át, ahogy azok a csontos ujjak megsimogatták a homlokát. Az Erő általl egyre inkább gyűlt benne, a kitörni készülő harag.
ERŐS VAGY ÉS HATALMAS LORD SORDIS!DE ELBÍZTAD MAGAD! -kezdte el mondandóját a Sötét Úr. -FELLÁZADTÁL A TESTVÉRED ELLEN...ÉS JÓL DÖNTÖTTÉL! MEGMUTATTAD MIRE VAGY KÉPES, AZONBAN A BOSSZÚDIG VÁRNOD KELL! - Hirtelen Sordis példátlan arcátlanságra vetemedett. Megszólította a Sötét Urat. -És mit tehetek érted? -A Fekete Ember vigyorogni látszott a csuklya alatt, amikor meghallotta Sordis kérdését. -SZÖVETKEZZ A HÍRNÖKÖMMEL, KRAYTTAL AZ ELLENSÉGED ELLEN! SZÖVETKEZZ WENTHAR ELLEN! ÉS CSERÉBE MEGKAPOD ÁLDÁSOMAT! MI A VÁLASZOD NAGYÚR? -a Fekete Ember kíváncsian várta Sordis válaszát.
|
|
|
Ziost
May 25, 2012 17:53:09 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 25, 2012 17:53:09 GMT 1
Darth Sordis felemelkedett. Nagy nehézségek árán, de érezte, hogy kilépett az idő megszokott formájából, és valami igazán különleges történt vele. És természetesen azonnal megutálta az egészet. Tisztában volt vele, hogy a másik lény egyetlen kézmodulattal véget vethet életének, azonban nem árulhatta el az eszméit, és nem árulhatta el saját magát. - Sajnálom – felelte rezzenéstelenül. – Nem tehetek ilyet. Hiszen te is tudod, hogy önmagamat pusztítanám el ezzel. Igen, növekedhetnék. Halott virággá. A jelenés nem mutatott érzelmeket. Pár percnyi síri csendet követően ismét szólásra emelkedett. - Jól van hát. Elismerem, igazad van. De te itt nem győzhetsz. Darth Krayt talán magával Wentharral köt majd szövetséget. - Nem érdekelnek Wenthar játékai - felelte Sordis. - A vakságod a vesztedbe visz. Hacsak nem rejtőzöl el a sötétség győzelme után… - a jelenés úgy, ahogy érkezett, elenyészett. - Éppen azt fogom tenni – mormogta a Sith-rend Sötét Nagyura, miközben ismét maga körül érezte a valóságot. Ki nem állhatta az Erő ilyesféle megnyilvánulásait, mint ez a szerencsétlen szörnyeteg, aki a galaxisra szabadította Kraytot. De miért is? Ez tökéletesen ellentmond a Sith és a Jedi tanoknak egyaránt. A sárba tiporja a két rend elveit, amikér ezrek ontották vérüket! Hogy lehet valaki ilyen vak? Sordis megszokta már, hogy néha olyan jelenségeket tapasztal, amiket képtelen megmagyarázni. Végülis az Erő útjai kifürkészhetetlenek… - Nagyúr! - Igen, admirális? – fordult Rimmel felé. - Tal Crisis eltűnt. - Hogyan? – hökkent meg a Sith Lord. – De hiszen az ő kezében vannak Brodrig titkos dokumentumai, no meg a vezér kódjai! Még mindig megkaphat üzeneteket… és ami még rosszabb, segítséget hívhat! Hogy baszta el, admirális? - Sajnálom, Nagyúr. Mielőtt ön megérkezett volna, a Kertész felszökött arra a hajóra, amin a Prefektus elmenekült. Darth Sordis éktelen haragra gerjedt. Szerencsétlen bagázs! Hogy a szent Erő faszába nem tudták elkapni azt a mocskot? De türelem! – figyelmeztette magát. Nem ez a legnagyobb gond. Viszont példát kell statuálni újdonsült tisztjei előtt. - Rimmel admirális! - Nagyúr? - A hibát nem tolerálom. Viszlát.
A tiszt nem szólt semmit, mialatt testét Sith villámok árasztották el. A halálos energia végigkorbácsolta a rángatózó férfi minden porcikáját.
-
|
|
|
Ziost
May 25, 2012 18:14:56 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 25, 2012 18:14:56 GMT 1
A Dögkeselyű lassan közelítette meg a palotát. A gigantikus méretű teherhajó felszíne ugyanolyan sima maradt, mint újkorában. Nem lógtak belőle ágyúcsövek, és nem borították égés vagy horzsolásnyomok.
Lord Brodrig a parancsnoki híd fölé benyúló emelvényről szemlélte a szemközti falat helyettesítő ablakon keresztül a Világbirodalmi Kastély monumentális épületét.
A szürke eminenciás tökéletesen elégedett volt. A terve a Sith Nagyúrral teljes sikerrel zárul majd. A Kertész nélkül Sordis természetesen könnyedén megtalálhatta a módját, hogy hivatalosan is a Világbirodalom új ura legyen. De Brodignak más elképzelései voltak a dologgal kapcsolatban. - Készen áll az Aurek-szakasz? – kiáltott le a hídra. - Igen, uram – felelte a pilóta mögött figyelő fejvadász. Kuordis Kwest jól láthatóan égett a vágytól, hogy mielőbb kipróbálhassa új csapatának képességeit. - Kezdjék meg az akciót! Visszaszámlálás: öt… A hajó vezetői lázasan tevékenykedni kezdtek a vezérművön. - Négy… A fejvadász hátrakulcsolt kézzel figyelte a Kastély közeledő körvonalait. - Három… A ténykedés leállt. A tűzvezérlő központ parancsnoka szótlanul nyitotta fel a bomba aktiváló kapcsolójának a védőpöckét. Ujját a gombra helyeze, és várt. - Kettő… A Dögkeselyű tisztes távolságban lebegett az épületkolosszüstól. - Egy… Tűz! A Világbirodalmi Kastély felső szintje hatalmas dörrenés közepette szilánkjaira robbant szét. A detonációt egy újabb, majd egy harmadik követette, aminek hatására az építmény egész felső szintje semmivé foszlott. A teherhajó egyetlen lövést sem adott le, azonban a falakba telepített bombák megtették a magukét. A pusztítás szemet gyönyörködtető volt. Hogy a fenébe ne lett volna az, hiszen a Sith Nagyúr, és bandája pontosan azon az emeleten tartózkodtak, ami az imént megsemmisült.
Lord Brodrig természetesen tisztában volt vele, hogy ezzel nem tehetett kárt a Sordisban, de elfoghatja, vagy elüldözheti őt a Világbirodalomból, miután megfosztotta a támogatóitól.
- Nagyszerű! – mondta. – Készüljenek a landolásra! Átvizsgáljuk a terepet!
A Dögkeselyű lefékezett a romhalmazzá omlott trónterem fölött. Kwest emberei lemásztak a törmelékekre, és megkezdték a kutatást.
A szürke eminenciás hamarosan tűzoltó szirénákat vélt hallani. Helyes. Minden a terv szerint.
Fél perccel a robbanás után ott állt előtte épen és egészségesen leghűségesebb tisztje, Rimmel admirális.
- Sajnálom, hogy megkínozta magát – mondta neki Brodrig.
- Azt nem hiszem – vágott vissza az idősödő tiszt. – Kissé elfajultak a dolgok. De szerencsére pontosan időzített, és idejében kimentett tőle.
- A Sith haragja nem volt a tervemben – mondta Brodrig. – Ez az incidens viszont kellő ürügy az államalkotmány újjászervezésére! Kertész!
- Igen, uram? – lépett mellé Tal Crisis.
- Beszéljen a sajtóval! Hozzon össze rendkívüli tanácsülést!
- Igenis!
- Itt az idő egy biztonságosabb állam létrejöttéhez! A Harmadik Birodalom korszaka elkezdődött.
-
|
|
|
Ziost
May 28, 2012 10:05:48 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 28, 2012 10:05:48 GMT 1
A Szövetségi Tanácsterem színültig telt. A Világbirodalmi sajtó különböző nagykuyái is helyet kaptak a gigantikus csarnokban. A morajlásuk azonnal elhalkult, mihelyt kiemelkedett a Prefektus emelvénye. Lord Brodrig ugyanolyan szürke volt, mint mindig. Nem teketóriázott sokat, azonnal szólásra emelkedett.
- Tisztelt kormányzó társaim! Sajnálatos események történtek a közelmúltban. Jogaimmal élve szeretnék megalakítani egy biztonságosabb államot!
- Elárulja nekünk, uram – szólt közbe egy riporter - , hogy mi váltotta ki a Világbirodalmi Kastély robbanását?
A szürke eminenciás bólintott. - Természetesen. Amint emlíettem, sajnálatos eseményeknek lehettünk tanúi. A minap merényletet követtek el ellenem, az életemre törtek. Hű SS katonáimnak köszönhetően azonban eme ördögi terv meghiusult. A mai nap folyamán fény derítettünk a merénylő kilétére, illetve annak az embernek az ármánykodásaira, aki a mi Lorrd bolygónkról származik. A terv kieszelője egy bizonyos Darth Sordis nevezetű Sith Nagyúr volt, akinek sajnos a detonáció után sikerült elhagynia a Világbirodalmat.
A teremben hangzavar keletkezett. Felháborodott tanácsosok lengették ökleiket, és kezdtek dühös párbeszédbe társaikkal.
A politikus droid mesterségesen felerősített hangja azonban hamar rendet teremtett.
- Uraim! Csendet kérek! Mérsékeljék magukat!
Mikor a zsivaj elhalt, a szürke eminenciás folytatta. - Én megküzdöttem a Sith mesterrel, és sikerült elüldöznöm őt.
A fel-feltörekvő tapsviharban ismét el kellett hallgatnia. Miután megelégelte, tovább folytatta.
- A Nagyúr azonban belső segítséget kapott. Régóta gyanítom, hogy hazánkban eluralkodott a korrupció, legfőképpen a gazdasági tevékenységeink berkeiben. Az SS azért hozatott létre, hogy likvidálja a korrupt politikusokat és a szinte elérhetetlen magasságokban tevékenykedő közgazdászokat.
- Sikerült kideríteniük a tettes kilétét a Kastélyban történt merénylet ügyében? – faggatózott a riporter.
- Igen – felelte Brodrig. – Az egész gazdasági elit részt vett a gyilkossági kísérletben. Őket azonnali hatállyal kivégeztetjük. Ezek az urak pedig: Rigir Trierris, a Corporate Csereforgalmi Vállalat vezére, Werlis, a Werlis Szórakoztató-Ipartestület vezére, és a kereskedelmi helytartónk, Lord Ennius. A bírósági tárgyalás azonban nem most lesz, tehát eltértünk a tárgytól, amit ma be szerettem volna jelenteni.
A teremben eluralkodott a síri csend. - A Világbirodalom, mint tapasztalhattuk, nem elég erős ahhoz, hogy megvédje magát. Mit ér az ilyen állam, ha még önmagától is bajba keveredik? Mindenható jogaimmal élve már nekikezdtem egy olyan hadsereg szervezésének, amely felülmúlja az eddigit. Elfogadtam a MandalMotors és a KGD ajánlatait, továbbá hamarosan követet menesztek a Serennora, újabb tárgyalások céljából. - A Világbirodalom tehát nem méló létezni. Az Alkotmányt eltörlöm, és az államot új alapokra helyezem. Mostantól nem Világbirodalom, hanem Harmadik Birodalom vagyunk. Közvetett jogutódja a galaxis első legnagyobb birodalmának, a Galaktikus Köztársaságnak, és jogutódja az azt követő, második nagybirodalomnak, az Első Galaktikus Birodalomnak! Itt az idő, hogy átvegyük a nekünk járó helyet a történelemben!
Hatalmas üdrivalgás keletkezett a csarnokban. A tanácsosok egyből elfelejtették dühkitöréseiket, mihelyt meghallották a Prefektus terveit. - Mostantól a Birodalmat egy Vezér kormányozza. Az SS feladatköre továbbra is a felforgató elemek likvidációja marad. Az SS vezetője Tal Crisis flottatábornagy. - Az SS fény derített egy újabb, államunk elleni ármánykodás szervezőinek a kilétére! Bizonyos idegen fajok veszélyeztetik a Harmadik Birodalom egységét! Ez az ügy azonban még nem teljesen tiszta, így a kérdés végleges megoldását elhalasztom. - Az ülést berekesztem.
A szürke eminenciás kivonult a pódiumról. Orra alatt csupán ennyit suttogott: - Örökre.
|
|
|
Ziost
Dec 1, 2013 12:51:02 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 1, 2013 12:51:02 GMT 1
A fekete bőrnadrágot viselő, fekete hajú férfi komótosan sétált a Breckett-szektor egyik legzsúfoltabb nyílt piacán. Kezeit hanyagul zsebre téve dobigálta egymás után lábait, mintha semmi sem érdekelte volna igazán. A zöldövezet közelében kialakított vásárteret nem vették körbe felhőkarcolók, vagy magas épületek, így a Verek-Od - ként is megnevezett férfi elképesztő messzeségekből figyelhette az elevenen lihegő főváros ritmikus mozgékonyságát. Minden olyan nyugodt volt, s annak ellenére, hogy néhány napja egy Jedit fuvarozott, úgy gondolta, az is marad egy darabig.
Valódi nevét sosem használta, csupán a megbízói ismerték. Alder Hobs kapitány pedig vigyázott arra, hogy sose akadjanak a nyomára. Mivel igen érdekes reputációval rendelkezett, nagyon kellett figyelnie a szabadságára. A galaxis minden egyes nagyhatalmának adatbázisában az ő feje a legdrágábbak között szerepelt - ennek ellenére egyetlen fejvadász sem akadhatott a nyomára. Nem volt piti bűnöző. Ő gazembernek született - az ellenség a holofilmekben is mindig az izgalmasabb karakter, mert kiáll azért, amiben hisz, a saját erkölcsi kódexét betartva, és megmutatja a repedéseket a páncélján, a hőssel ellentétben, aki egysíkú.
Csempészként nem foglalkozott fűszerszállítással, vagy csak igen csekély mennyiségben. A Fekete Nap és a huttok jobban szerették más, veszélyesebb jellegű feladatokkal megbízni őt. Hobs pedig minden kockázatot vállalt nem csupán azért, mert szerette a munkáját, hanem a kapcsolatokért. Információs hálózata ugyan nem vetekedett a Talon Karrde által létrehívott szervezetével, de itt nem is erről vol szó. Tudta, valami nagyon sötét, nagyon mocskos dolgot művel, ennek ellenére egyszerűen csak élvezte. És ez még mindig nem jelentette azt, hogy hidegvérű gyilkos lenne. Nem volt az.
Hobs a szájába dobott egy kék, felfújt gyümölcsöt az egyik kofa dühös kiáltozásai közepette. Az ilyen piti és leplezetlen nyílt lopások szórakoztatták őt, és elég volt egyetlen pillantást vetnie az árusra. A lény meglátott a szemében valamit, ami azt súgta neki, jobb, ha nem kötekedik, ezért visszahúzódóan legyintett. Hobs megtanulta, hogyan kell hatni különböző lények viselkedésére.
Mielőtt észlelte volna a mellette forgolódó zsivajban a kiáltozást, csempészösztöneinek hatására jobb keze a combjánál termett. A legújabb divat szerint, és saját maga módosításai által készült bőrdzsekije bár csak a derekáig ért, de elrejtette fegyverét. Hobs arra lett figyelmes, hogy őt nem fenyegeti közvetlen veszély. Csak egy nautolan párocska veszett össze valamin, és éppen haragosan tépkedték egymást. Hobs szíve szerint megállt volna csodálni a műsort, de úgy számította, mostmár nincs rá ideje, ha ugyanilyen kényelmesen akar elsétálni a Verem-be.
Fekete csizmája még a kocsma küszöbét átlépve is csillogott a tisztaságtól, és ez volt az, miért szerette a Ziostot. A rend városa volt ez, ennek ellenére nem érződött semmiféle elnyomás. A csempész nem tudta, ezt hogy oldották meg ott fent, de az igazat megvallva egyéb dolgokkal kell most foglalkoznia. Egyenesen a pulthoz sétált, és rendelt egy Thnisba-koktélt. Az ital valmaiféle új felfedezés volt a galaxis ezen szegletében, s bár az íze nem sokban különbözött a reaktormagétól, a hatása fokozottan nagyobb volt, de kevésbé ütötte ki őt. A Coruscanton még illegális ital itt mindennapinak számított az alvilágiak körében. És Hobs pont ezért volt itt.
Alaposan lenézett a pohár fenekére, mire a mellé telepedő devaroni férfi megkopogtatta a vállát. Hobs intett neki, hogy kövesse, s a pincér tekintetével a hátukban besétáltak a bárpult mögötti boxok egyikébe. A csempész leültette a devaronit, s egy bólintással üdvözölte. - Mi a meló? - kérdezte új barátja. - Nyugodj le, Barez - tolt elé egy poharat Hobs. - Elöször igyunk egy korttyal. Nem kell elsietni a dolgokat. Időnk, mint a Mon Cala tengerei.
A Barezként emlegetett férfi egy csapásra lehúzta az italt. Szemei kidülledtek, s Hobs látni vélte vicsorgó ragadozófogsorát. Egy pillanatra úgy tűnt, tüzet fog köpni, a várt látvány azonban elmaradt. - Mi a tetves gizkaszar ez? - meredt a pohárra Barez. - A meló.
A devaroni értetlenül bámulta őt. Bizonyára azon járt az esze, minek kell bonyolítani a dolgokat, elmesélhetné, mit kell tennie, és kész. Azt azonban nem tudhatta, hogy Hobs mennyire szeretett játszani. A világért sem oldott volna meg semmit egy mondattal, bár tudta, hogy Barez nem az a beszédes típus, ettől eltekinte rendkívül értelmes figura volt. Másképp nem kereste volna fel.
- El kell juttatnod a szeszt mindenhová, ahol törvényesen nem juthatnak hozzá - magyarázta végül Hobs. - Ez egy nagy lehetőség nekünk. Ebből több csempészt finanszírozhatunk, Barez. Nagy üzlet!
A devaroni hümmögött egy sort. - A Hobs-maffiának nem elég a szerencsejáték, a fűszer és a rabszolgák? A fegyverekről ne is beszéljünk.
- Ne vigyorogj, Barez. Az én családom a leggazdagabb a világon, és te is tudod, hogy nem a pénzről van szó. Mindent meg kell ragadni, ami egyszer lehetőség - Hobsnak valójában nem volt saját bűnszervezete, de az üzleteiben résztvevő bandatagok és csempészek, meg egyébb alvilági figurák tudták, hogy a férfi valójában egy igen befolyásos maffiát irányít, még úgy is, hogy semmiféle szál nem kapcsolódott hozzá. Nem vettek részt nyilvános háborúskodásban, s kizárólag a gazdasági profit útján terjeszkedtek. Bár ez a rák beszőtte a galaxit, és folyamatosan terjedt, senki sem akadhatott a nyomára. Kevesen tudtak róla, de mégis létezett. És valóban nem a pénzről, inkább a játékról volt szó, bár más értelemben.
- Rendben van, Alder - állt fel Barez. - Elintézem a tevékenység beindíását.
Hobs kihörpintette maradék italát, s kissé mámorosan várta meg, amíg a devaroni kimegy a kocsmából. Ő maga a pulthoz ment, és rendelt még egy kört. Azon túnődött, fel kéne csípnie valami lányt. Senki sem tetszett neki a teremben, s ezt a Thnisab-koktél hatásának vélte. Inkább úgy határozott, tesz még egy kört a közelben levő piacon.
|
|
|
Ziost
Dec 15, 2013 14:47:19 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 15, 2013 14:47:19 GMT 1
A Ziost sűrű forgalma és nyüzsgése csupán egyetlen helyen tört meg, égpedig a Fellegvár környékén. A Vezér rezidenciájának közeléből eltiltottak mindenféle járművet, csupán a gyalogosparkok maradhattak az embereknek. Az építmény fölötti légtér is szigorúan elzárt terület volt, a bolygó védőpajzsán kívül a Fellegvár körül egyéb elhárító és védelmi eszközök feszültek. Talán ez volt a város legnyugodtabb, legcsendesebb pontja, ezért a sziklaszerű épület keleti végében levő Központi Park zsúfolásig telt látogatókkal. A Fellegvár nyugati része egybeolvadt a szakadékkal, ami a mélybe zuhanva a Ziost kerekedelmi városrászével találkozott. A Fellegvár úgy trónolt a város felett, mint valami ősi kastély egy-egy régi, mesebeli faluban - azzal a különbséggel, hogy összeolvadt az épületek tömkelegével.
Bár sokan nem tudták, de a palota alsóbb szintjei egybeolvadtak az alatta nyúló sziklával, és annak üregeiben folytatódtak tovább. Ezeken az alsóbb szinteken olyan megközelíthetetlen bunker rejtőzött, amiről a város polgárai nem is képzelődhettek. Az egyik legbiztonságosabb, tágas teremben népes társaság gyűlt össze, körbevéve zöld-fekete páncélos őrökkel. A tizenkét darab nemes nem ült le a helyiség egyik felében várakozó, hatalmas asztalhoz, csupán a Vezér alakját tanulmányozva álldogáltak.
- A Harmadik Birodalom hatalmi rendszere túlságosan kiszámíthatatlan - jelentette ki Brodrig. - Nem átlátható, túlságosan szétszórt, számos taggal rendelkező kormány, ami gyengébbé tesz bennünket. Nem beszélve arról, hogy nehezen... ellenőrizhető.
A Lordok egyetértően bólogattak. - Ezért egyetlen megoldást látok - folytatta a Vezér. - Központosítanunk kell a hatalmat. Én nem vagyok teljhatalmú uralkodó, így képtelen voltam lépést tenni eddig. Ma a Szenátus azonban újabb jogokat szavaz meg nekem, többek között azt a tizenhármas törvényhez való hozzáférést is - Brodrig maga találta ki a törvényt még első miniszterként. - Ami arról rendelkezik, hogy a Vezérnek joga van egy kisebb csoportból álló bizottságot a Szenátus élére ültetni, bizonyos veszélyhelyzetekben.
- Ezek szerint létrehozunk egy új kormányt? - érdeklődött Lord Dorwin. Lord Kamble szenátor és Lord Melchett, az Ammuud rendszer képviselője ugyanezt a kérdést tették fel ugyanabban a pillanatban.
- Maguk itt a leghűségesebb barátaim - felelte Brodrig. - Ezért létrehozzuk a tizenkét tagot számláló Lordok Tanácsát. A vong fenyegetésre való tekintettel ezt bármikor megtehetem. Önöknek pedig jogukban áll majd feloszlatni a Szenátust, amint az inkompetensnek bizonyul a veszély kezelésére. Lord Dorwin, hívja össze a Szenátust! Itt az idő, hogy erősek legyünk, barátaim - azzal az égnek emelte poharát.
|
|
|
Ziost
Dec 16, 2013 18:11:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 16, 2013 18:11:03 GMT 1
A Wall-Dorn torony legmagasabb szintjén levő, tágas tárgyalóterem nyugati és keleti falait faltól falig érő plexiüveg helyettesítette. A helyiségben nem volt asztal, csupán két egymással szembefordíott körkanapé, aminek díszes borításán a lemenő nap aranyfénye csillogott. Egymás után érkeztek a Lordok Tanácsának tagjai, s az illedelmes protokolldoridok és szolgák máris rohantak kiszolgálni őket. A nemesek egyszerű, inkább háborús időkre emlékeztető ruházatot viseltek, mintsem a "Lord" című arisztokratáktól elvárt díszes öltözetet. A Harmadik Birodalom vezérének legbizalmasabb társai valódi harcosok voltak, bár néhányuk otthonosabban mozgott a politika mezején.
Brodrig mindegyiküket tisztelte, holott kevesen jutottak hozzá az ő elismeréséhez. Régi barátai, akikkel közösen építették ezt az államot, hogy megvédjék a Corporate-szektor területét, ahol felnőttek, nyújtózkodva és kifújva a fáradt gőzt ereszkedtek le a kényelmes kanapéra. Itt megpihenhettek, mint mindig. A Vezér itt nem egyszerűen Lord Brodrig volt, a Harmadik Birodalom uralkodója - nem a szürke eminenciás, a férfi, aki mindig mindent kézben tart - , hanem a fegyvertelen szabadságharcos, a gyermekkori barát, a hű katona, aki valaha arról álmodozott, hogy megvédi a hazáját.
Zöld-fekete páncélos magánhadserege ugyanolyan biztonságos környezetet varázsolt a szerencsejátékkaszinók egyik leghíresebb épületébe, hogy Brodrignak nem kellett tartania küldő támadástól. Bizonyos szmepontból itt biztonságossabbnak érezte a helyzetet, mint a saját fellegvárában.
- Szerintem köszönjük meg.
Mindenki a felemelkedő, poharát az égnek tartó asszony felé fordult. Lady Tissia körülhordozta tekintetét a társaságon, aztán a kíváncsi tekintettel fürkésző Brodrig felé pillantva megismételte mondandóját, amint elült a halk diskurzus.
- Köszönjük meg Roának, aki addig mesterkedett azon, hogy átvehessük hazánk felett a hatalmat, amíg sikerrel nem járt - pillantása megállapodott a szürke eminenciás arcán. - Hű voltál az ígéretedhez, s ifjúkori álmunk valóra válni látszik. A hűségünk örökké a tiéd. Szerintem egy tapsot megérdemelsz - mosolyodott el, és összeütötte a tenyerét.
- Mindannyian tudjuk, mekkora áldozatot hoztál, hogy eljussunk idáig - szólt közbe szomorúan az idős Agis, miután a tapszaj elenyészett. A férfi agg arca megviselt volt ugyan, de erőt sugárzott a tekintete. - Meg kellett válnod mindattól, ami... vagy aki fontos volt neked. S tetted ezt a hazád érdekében. Gratulálok, fiam - veregette vállba a felegyenesedő Brodrigot. - Nem hagytál cserben minket. Az apád büszke lenne rád.
Egyiküknek sem volt meglepő, hogy az imént Roa-ként megszólított férfi arca ugyanolyan érzelemmentes maradt, mint azelőtt. Mindannyian tisztában voltak azzal az áldozattal, amit még nagyon régen hozott azért, hogy azzá váljon, ahogy ma ismerik.
- Az ünnepléssel még várhatunk - mondta végül Brodrig. - Még korántsem nyertünk, barátaim. Most arra kell koncentrálnunk, hogy meg is tarthassátok ezt a hatalmat.
- Ki kell iktatni a Szenátust a képből - bólintott Kamble.
- Mint tudjátok, az SS jelentései alapján a Draco Birodalomban felbukkant a Vong nép - folytatta Brodrig. - Egyik flottánk éppen arrafelé tart. Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk győzni az illetékes szerveket, hogy a Szenátus nem alkalmas a háború kezelésére. Serrikoza admirális nagyszerű harcos, de mellé rendeltem néhány szenátort, akik... nos, inkompetensnek fognak bizonyulni a csata folyamán. Ne feledjük, ez az apró baki is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Lordok Tanácsa feloszlathassa a Szenátust, hiszen úgynevezett vészterhes időket élünk. Azután pedig... rátok bízom a Birodalom régiósítását.
Brodrig nem akarta még, hogy a múltról beszélgessenek, hiszen most nem számított más, csakis a jövő. Bárcsak megdöbbentette volna a felismerés, hogy semmit sem érez ezek iránt az emberek iránt, pedig pártfogói, barátai és szövetségesei voltak. Képtelen volt rá. Nem tudott... Most jött rá, hogy valójában mekkora is volt az az áldozat, amit azért hozott, hogy irányíthassa a galaxis egyik szegletét. Vajon megérte? töprengett, de aztán elhessegetett mindenféle gondolatot. A múltat lehetetlen megváltoztatni, s neki most az a feladata, hogy előkészítse a háborús védelmet.
Beletelt egy fél napba, ami az éjszakába nyúlt, amíg megtervezték az eljövendő évek politikai és harci "haditervét". Brodrig jóval később, a fellegvárban jött rá, hogy a fáradtság érzésére sem képes. Egyszer a Mirelis parancsnoka, Pritcher kapitány ráérzett a lényegre, hiszen sosem látta őt fáradtnak, de Brodrig könnyedén az asztal alá magyarázta a férfit. Ő sosem aludt, így elhatározta, elkezdi karbantartani elgémberedett végtagjait, így az edzőterem felé vette az irányt.
|
|
|
Ziost
Jan 20, 2014 16:31:42 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 20, 2014 16:31:42 GMT 1
Az újonnan Lordok Palotájának átkeresztelt szenátusi épület belsejében a szokásos forgolódásban egy szélsebesen közlekedő férfi bukkant ki a tömegből. A különböző világok uralkodói és képviselőik lázongva rázták öklüket a mellettük elviharzó szürke eminenciásra, miután felismerték őt, amiért központosította a hatalmat, kirúgta a szenátust, és jóformán munkanélkülivé avanzsálta a felső tízezer kétharmadát, akik eddig a kormányzásban vettek részt. Brodrig sejtette, hogy igazából nem a bizalmukkal való visszaélés fájt nekik, hanem a gyorsan összekapokodott vagyonuk gyarapításának lehetősége, amit elvett tőlük. A vezér tudta, hogy a bürokrácia lassú fogaskerekeiben úgy megszedték magukat, hogy nem sajnálhatta őket, továbbra sem kell egyetlen szál kavicsot sem odább mozdítaniuk életük során, s élhetnek, mint droid az olajmedencében.
Byrt Emmerson kikapcsolta a holofont, és beletörölte izzadó homlokát viszonylag egyszerűen szabott felsőjének bársonyos anyagába. Éppen felhajtotta az imént kitöltött alderaani sör maradványait, amikor a tágas iroda ajtaja váratlanul feltépődőtt, s a küszöbön belépő alak hatására a pohár megállt a belső titkár kezében. Brodrig egyenesen a férfi asztalához masírozott, s kissé türelmetlen képpel biccentett Emmerson felé.
- Miben... őő... lehetek szolgálatára, uram? - tért magához első megrökönyödéséből a férfi. Régóta szolgált a szürke eminenciás mellett, s bár már igazán megszokhatta volna, még mindig ingerültté vált a hasonló kellemetlen meglepetésektől.
- Szedje össze nekem Rimmelt - parancsolta Brodrig, s Emmerson máris a holofonja felé nyúlt. Nemsokára megjelent a flottaadmirális és SS Felvezér képmása. - A Vong megtámadta a Telost. Nem engedhetjük, hogy áttörjenek a Hydian-útvonalon. Szedje össze a Központi Flottát.
- Az egészet? - hüledezett Rimmel. - De hát a...
- Tudomásomra jutott - folytatta Brodrig - , hogy a vong flotta jelentős része érkezett a rendszerbe. Itt az alkalom, hogy rajtuk üssünk.
- Így már más - bólintott a főtiszt. - Intézkedem. - azzal a képe elenyészett. Brodrig se szó, se beszéd kisuhant az irodából. Emmerson állt még egy darabig, és némán bámult maga elé. Ennyire semmibevéve soha életében nem volt, s bár meg tudta érteni Brodrig felindulását - a vongok mégiscsak kemény dió - , de elhatározta, hogy ha következőben látja, megemlíti neki az incidenst. A férfi mindig meghallgatta az idős titkár szavait, bár Emmerson sosem adott neki értékes tanácsot. Legalábbis az ő szerény fantáziája szerint nem. Ismét felemelte a poharát, és a szájához emelte.
Ekkor a változatosság kedvéért az üzenetrögzítője szakította félbe a mozdulatot. Emmerson dühösen lecsapta sört, és a készülékre csapott. A Lordok Tanácsa azt üzente neki, hogy a Telos támadás alatt állt.
Az Engeldoom parancsnoki hídján Rimmel admirális a kronométerére pillantott, mialatt fel s alá járkált a szemközti falat helyettesítő hatalmas transzparacél ablak előtt. Mindössze néhány percnek kellett eltelnie, míg a flotta felsorakozik. Az Engeldoom parancsoka az egyik süllyesztett munkaállomáson felügyelte a hajók elrendezésének procedúráját. Kisvártatva jelzett neki, hogy a legutolsó hajó is bejelentkezett. Rimmel már éppen azon volt, hogy kiadja az indulási parancsot, amikor az előtte levő képernyő felvillant. A főtiszt a kijelző adatait követve kipillantott jobbfelé, s meglepően konstatálta, hogy a flottában megjelenő új hajó épp most tör az élre az Engeldoom mellett. A Mirelis méltóságteljes alakja nemsokára betöltötte a kilátást.
- Uram! - sietett hozzá a kommunikációs tiszt. - Lord Brodrig beszélni szeretne önnel.
- Kapcsolják a kettes eligazítóba! - rendelkezett Rimmel, s az általa megnevezett, közeli terembe sietett. Itt biztonságban tudhatta magát, nem szeretett az emberek előtt kényes helyzeteket megvitatni. Ez pedig, ha nem is kellemetlen, de igencsak érdekes helyzetnek bizonyult. Hamarosan megjelent előtte a szürke eminenciás vibráló, életnagyságú holoképe.
- Én veszem át a vezetést - jelentette ki Brodrig a Mirelis valamelyik szobájának zugából.
- Remek - vont vállat Rimmel.
- Ön marad - folytatta a vezér. - A vong nyilván azt tervezi, hogy amíg mi a Telosnál szépen elbabusgatjuk a flottájukat, ők a meggyengült államokat veszik célba, s párhuzamos támadást indítva cselekszenek, hogy mire hazaérjünk, Birodalmunk porait találjuk. Nagyon meglepődnénk, nemde? Ezért bízom magára a védelmét. A hazájának szüksége van magára, Rimmel. Jobban, mint most nekem. A Teloson magam is elboldogulok.
- Ahogy parancsolja, uram - felelte a főtiszt.
Brodrig utasította őt, hogy egy személyi siklóval hagyja el a hajót, tekintve, hogy továbbra is az Engeldoom a csata vezérhajója. a szürke eminenciás a Mirelist afféle tartaléktervnek szánta, hirtelen felbukkanó meglepetésnek. Kivárt, míg a flotta eltűnik a hipertérben, aztán kiadta a parancsot a Mirelis legénységének, s máris az ép ésszel felfoghatatlan semmiben - vagy mindenben? - száguldottak.
|
|
|
Ziost
Aug 8, 2014 14:09:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 8, 2014 14:09:19 GMT 1
A Harmadik Birodalom egyik legfontosabb politikai központjában a nem messze, a határvidéken dúló Yuuzhan Vong elleni harcok dacára a reggeli órákban béke és nyugalom honolt... egészen nagyjából ebédidőig, amikor is az elmúlt hetekben megszokott menetrendhez igazodva a tüntetők tömege meg nem jelent a Lordok Palotája előtt. - Minden nap egyre többen és többen lesznek. - konstatálta a kordonokon kívül gyülekező, transzparenseket lóbáló tömegek elnézve a Palotát biztosító SS-egyik tisztje társának, aki nekilátott leszerelni a tömegoszlatásra használt szonikus ágyúról a limitert. Eddig nem volt szükség rá, de a tömeg napról napra egyre nagyobb és agresszívabb lett.
- Vallásszabadságot és egyenlőséget! - kiabálta az egyik vezérszónok, egy tagbaszakadt, koszos ábrázatú humán, miközben a közvetlenül mellette álló fiatal zabrak egy fekete alapon vörös sith jelvényt ábrázoló transzparenst emelt a magasba. - Legyen vége a sith hívők elnyomásának! - Le a kormánnyal, le a lordokkal, pusztuljon az SS! - kiabálta be valaki hátrébb a tömegből, mire a tömeg élén állók és a velük szemben álló katonák sorain bizonytalan remegés futott végig. Láthatóan még egyik oldal sem készült fel rá, hogy a hangoskodást cselekvésre váltsa.
- Barátaim! - kiáltott fel egy csuklyás, köpönyeges, a Sith Egyház medalionját és tetoválásait viselő, papnak tűnő alak a csoport jobb széléről. - Ne engedjetek az agressziónak! A sithek útja az alázat és a türelems várakozás útja! Szabadításunk közeleg, a zsarnokok pedig veszni fognak!
Ebben a pillanatban a Palotával szembeni szögletes kormányzati épület tetején megvillant valami, majd a tömegben sikoltozás támadt. Újabb villanás, újabb sikoltozás. A kordont tartó SS-kommandósok azonnal behúzódtak energiapajzsaik és tömegoszlató fedezékeik mögé, szemükkel és érzékelőikkel az orvlövészt keresve.
- Lőnek ránk, megölnek minket! - sikította valaki a tömegben. - Ne hagyjuk, halál a kormányra! - kiabálta egy másik. - Védjük meg a Sith Egyházat! Egy pillanattal később néhány házilag eszkábált robbanóeszköz, közismert nevén darth-koktél repült a Palotát védő kordon felé. Egy SS-osztagos ruhája meggyulladt, társai sietős mozdulatokkal igyekeztek eloltani. Néhány tüntető, akiknek kezében ki tudja honnan előkerült ferroplaszt csövek meredeztek, megindultak a lépcsősorok felé. - Vissza! - kiabálta az osztagparancsnok.
A tüntetők azonban csak jöttek, szemükben vörös, kifejezéstelen tekintettel, egészen addig, amíg egy SS katona a levegőbe nem lőtt, és el nem szabadult a pokol.
A szemközti épület tetején hasaló két kardassi ügynök aktiválta az övükre erősített személyi vetítőt. A holografikus eszköz a sithek által használt kristályalapú személyi pajzs egy módosított verziója volt, amely viselője köré tetszőleges álcát vont - ezúttal két SS-katonáét. - Úgy tűnik, a lenti ügynökeink is tudják a dolgukat. - suttogta lefelé menet az egyik kardassi társának. - Igen, a becsempészett fegyverek és a fűszer-szenzostym keverék megteszi a hatását az egyszerű hívekre. - tette hozzá a másik.
Most nem volt más dolguk, mint lejutni az alagsorba, ahol aztán a kormányzati épületeket összekötő föld alatti hálózaton keresztül ki kellett jutniuk a városból - miközben odalent az eddig feszült, de békés tüntetés pillanatok alatt öldöklésbe torkollott a Sith Egyház tüntetői és az SS alakulatai között.
|
|
|
Ziost
Aug 8, 2014 17:13:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 8, 2014 17:13:55 GMT 1
- Miért nem a Népek Gyűlésén kérvényezik a törvénymódosítást? - robogott me a Birodalmi Iroda ajtaján Lord Dorwin. A főnemes fújtatva cövekelt le a belső titkár asztala előtt. - A szokványos procedúra szerint a polgáraink maguk szavazzák meg, hogy mi kerül a Lordok elé! Mi ez a csődület? Mi ez a felfordulás?!
Screbin csak most pillantott fel tetemes papírmunkájából. A bíborköntösbe öltözött belső titkár aláírta az utolsó dokumentumot is, majd felegyenesedett. Dorwin valamivel magasabb volt, mint ő, azonban a Lord tett egy lépést hátrafelé. Screbin az asztal lapjára támaszkodva bámult bele a másik tajtékzó képébe.
- A kérdésed nélkülöz mindenféle éleslátást, mylord - szólt érces, kissé elhaló hangján. - Nyilván a Sith Egyház tisztában van vele, hogy a Lordok nem adnának engedélyt a vallásuknak. Nem engednétek ennek az alattomos népségnek, hogy beszivárogjanak a Corporate területére.
- Le kell állítanunk a kavarodást, mielőtt az ESB a szívére veszi az ügyet - jegyezte meg Dorwin. - Nem sok választ el tőle, hogy háborúba keveredjünk velük. Errefel a papjaik is tetézik a dolgot. Mikor lesz már nyugtunk, mondd meg nekem, báró!?
Screbin kiegyenesedett, és elindult a kijárat felé. Maga után intette a Lordot, aki legyintett egyet, majd a férfi nyomába szegődött. - Bízd rám - mormogta mentében.
A kinti kavarodás a tetőpontjára hágott. A sötét oldal hívei ütlegelni kezdték a tüntetés erőszakmentes lefolyásáért felelős őröket, akik kénytelenek voltak bevetni tömegoszlató fegyvereiket. Az SS hirtelen megjelenő alakulatai lezárták a környéket, s igyekeztek minél több helyet felszabadítani az egyes egyének között, hogy elejét vegyék a további összetűzéseknek.
Hirtelen irdatlanul hangos mennydörgés harsant, amire mindenki a hang irányába fordította a figyelmét. Az egyre jobban elvaduló összecsapást a Lordok Házának legalsó teraszáról figyelő SS tiszt hirtelen a reflektorfénybe került, s alig vette le kezeit a füleiről, hirtelen sok-sok dühös arccal találta szembe magát. Még egy harsány dörrenés, s a férfi egy rövid távú, kényszerű repülés után a füstölgő mellkasához kapott, térdre esett, s amint végső lélegzetvételével a földre bukott, láthatóvá vált a mögötte álló illető - kezében egy hatalmas, pregalaktikus időkből származó mordállyal.
A tömeg mostmár szinte teljesen elcsendesült, a közjáték, s a karabély atombombaszerű hangja az erkélyre irányította a figyelmüket. A bíbor ruhás férfi, akit a köznyelvben csak véres báróként emlegettek, átadta a fenyegető külsejű fegyvert a legközelebb álló SS katonának, akinek karjai rogyadozni kezdtek annak súlyától.
- Hasznos egy ereklye - kiáltotta Screbin, miközben az erkély legkülső peremére lépett. - Az ellenfélnek ideje sincs magához térni a lökéstől, máris kudarcot vallott, nem beszélve a figyelemfelkeltő funkciójáról. - Elnézést kérek polgártársainktól a biztonsági főnököm oktalansága miatt - folytatta, miután továbbra is élvezte a figyelmet, amiről az imént beszélt. - A Sith Egyház természetesen rendelkezik a tárgyalás jogával. Bár hivatalos csatornákon szokás az ilyesmit intézni, de ha már maguk sem kopogtattak, hát legyen. Itt nem lesz provokáció, se nem háború. A Birodalmi Biztonsági Szolgálat felvetette az eseményeket, amely felvétel tanúskodik arról, hogy az Egyház kezdeményezte az összecsapásokat. Ennek ellenére együttműködést ajánlok. - Várom a társaság vezetőit az irodámba. Ha sikerül megegyeznünk, a Lordok elé viszem az ügyet. Kérem a hívőket, oszoljanak fel, ugyanakkor visszahívjuk az őröket. Ha verekedni akarnak, egymást üssék, ne a mi derék katonáinkat.
Lord Dorwin Screbin hátánál álldogált, és azon morfondírozott, hogy ez a pojáca vajon mikor vallja be, hogy szeretné megkapni a Lord címet. A meggörbült tesstartású férfi előkelőnek, mégis egyszerűnek hatott, s az arca jobb oldalára forrt fénykardütötte sebhely nem tette őt vonzóvá, de nem is torzította el. Screbin képét egyedül a hideg tekintete változtatta kellemetlenné. Dorwin tudta, hogy halovány hangja és fáradtnak ható testtartása - mintha maga a galaxis nehezedett volna a vállaira -, továbbá kortalan kisugárzása és arca ellenére Screbin báró korántsem az a gyenge és védtelen személy, mint aminek látszott.
|
|
|
Ziost
Aug 11, 2014 20:41:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 11, 2014 20:41:03 GMT 1
A két SS-katonának álcázott kardassi ügynök igyekezett kellőképpen tempós, mégis, lehetőleg feltűnésmentes trappoló léptekkel elhagyni a komplexumot. Szerencséjükre az épületegyüttes amúgy is az SS védelme alatt állt, akik maguk is hasonló sebességgel szoktak végigmenetelni a folyosókon, így a vártnál is kisebb feltűnést keltett a két marcona arcot vágó, a civil hivatalnokokat félrelökdöső alacsony rangú tiszt - a helyi terminológiában helyettes főrohamvezető - akik az alsóbb szintek felé igyekeztek.
- Gyanúsan csend van. - jegyezte meg egyikük, ahogyan elhaladtak egy ívelt, elfüggönyzött ablaksor előtt, amely a térre nyílt. És valóban. Vagy nagyon jó volt az itteni nyílászárók szigetelése, vagy az a felsőbb emeleteken még kitűnően hallható zúgás és kiabálás, ami a tüntetés eldurvulására utalt, tényleg alább maradt. - Nem tetszik ez nekem. - jegyezte meg a másik, majd jól begyakorolt reflexekről tanúbizonyságot téve hátrarántotta társát, hogy ne rohanjanak bele a sarkon beforduló, hozzájuk hasonló egyenruhát viselő alakba. A fizikai kontaktus márpedig különösen kerülendő volt, ha az ember holoálcázót visel. - Vi'gyázz! - vezényelt a szemben álló, rek-képű tiszt, miután konstatálta, hogy eggyel több jelvény van a hajtókáján, mint annak a kettőnek. - Maguk hová mennek? - Mi.. nos.. khm.. főrohamvezető úr. - krákogott az egyik ügynök, miközben lázasan kutakodott memóriájában egy megfelelő név után. - Sürgősen jelentkeznünk kell a kilenc per kettes külső ellenőrző ponton Arschbach ezredesnél! - Nocsak... - futott némi leplezetlen öröm a másik arcán. - Hát oda ugyan hiába sietnek, uraim. Arschbach ezredes éppen most szedett össze egy csinos lukat a mellkasára a véres bárótól, miután nem tudta kezelni a kinti csőcseléket. Ő már nem megy semmilyen ellenőrző pontra.
A két ügynök összenézett. Úgy látszik, a helyi nehézfiú megtalálta a módját, hogy az öklével az egyetlen megfelelő helyre sújtson, amivel elhallgathatja a tömeget. Nevezetesen a másik tenyerébe. - Nos, azt hiszem, elkéstünk, Dirle. - pillantott elégedetlen tekintettel a társára az egyik ügynök. - Screbin báró nem lesz elégedett, ha elé állunk, és jelentjük, hogy ő végezte el a munkánkat. Az eddig fölényes tekintetű rohamvezető most egy lépést hátrált. Screbin saját SS-osztaga, a Halálfejűek még az elit szervezeten belül is rettegettnek számíthatott az arckifejezése alapján. Szerencsés tipp, gondolta a másik ügynök. - Igazad lehet, Wanger. Azt hiszem, az lesz a legjobb ha csatlakozunk a báróhoz, és biztosítjuk a környéket. - biccentett a másik, rájátszva a helyzetre. - Főrohamvezető! - Uraim... - állt arrébb még néhány méter távolságra a magasabb rangú tiszt.
A pince helyett azonban az egyik főbejáraton sétáltak keresztül, egyenesen a döbbenten álló, lemerevedett tömeg felé. Gyorsan kellett cselekedniük, mielőtt az egész tüntetés mészárlás helyett kulturált tárgyalásba fullad. - Keresd a főcsuhást. - súgta oda társának a magasabbik, Dirle álnevű kardassi, miközben zubbonya, pontosabban a zubbonyának képe alatti bőrpáncél zsebeiből három apró hengert húzott elő, és elkezdte egymásnak csavarni őket, majd lepattintotta a végüket. Kis kozmetikázás után pontosan úgy nézett, mint egy kódhenger. - Már látom is. - tette hozzá a másik, Wanger álnevű, s azzal a két "SS-tiszt" fontoskodó arckifejezést vágva keresztülsétált a kordon külső részét őrző katonák gyűrűjén, majd néhány hebegő-habogó tüntetőt félretolva villámgyorsan két oldalról karon fogták azt a sűrű szövésű, szürkés köpönyegbe öltözött alakot, aki éppen azon igyekezett, hogy minél gyorsabban eliszkoljon a helyszínről.
- Hová igyekszik, atyám? A Sith Egyház lelkipásztori tetoválásait viselő ráncos öregember igyekezett minél mélyebbre húzódni csuklyája mögé. - Én én nem csináltam semmit... csak vásárolni mentem és akkor ez a tömeg.. - Ugyan, nem hallja, hogy az a kedves úriember magát keresi? - biccentett a magasabb kardassi a palota lépcsőjén álló Screbin felé. - Engem?? - Maga itt a Sith Egyház legmagasabb rangú képviselője, nemde, barátom? - csúsztatott egy apró, deltoid alakú emblémát a pap kezébe a másik kardassi. Az öreg döbbenten meredt az Obszidián Rend jelvényére, miközben a két SS-tiszt "elnézést", "vigyázat, utat kérünk" felkiáltásokkal finoman elkezdte visszafelé lökdösni a papot Screbin felé a tömegen át. - De hát.. - hebegett tovább a pap. - Nézze, tárgyalnia kell azzal az alakkal ott. Ez parancs. - suttogta a másik kardassi. - Közölnie kell vele a követeléseket.
- De hiszen most lőtte le azt a tisztet... és nincsenek is követeléseink.. - suttogta maga elé kétségbeesetten a pap, miközben a két SS-tiszt széles mosollyal haladt végig a tüntetők első vonalán. A bedrogozott tüntetők néhány pillanatig még saját vízióikkal voltak elfoglalva, de ha valamelyiküknek eljut az agyáig, hogy a gyűlölt kormányzat két katonája épp spirituális vezetőjüket rángatja végig a tömegen... nos, a kardassiak nem akarták megvárni, amíg ez bekövetkezik.
- Ezen megtalálja a követeléseket, részletesen. - csúsztatta a pap kezébe az imént összeállított kódhengert az alacsonyabbik SS-tiszt. - Csak adja oda ennek a lövöldöző úriembernek. Ne aggódjon, mindent elrendezünk. - Mindenható a Sötét Oldal, és Wenthar Császár a prófétája... - suttogta maga elé még mindig remegve az öreg, miközben a trió a Screbin előtt álló katonákhoz érkezett.
- A hívők vezetője. - vágta magát vigyázzba a két kardassi, miközben finoman előretolták a Screbin előtt álló katonák osztagparancsnokához a citriző papot. - Nagyszerű. - pillantott végig a két tiszten az osztagparancsnok. Különös, gondolta. Nem voltak neki ismerősek. Biztosan másik kerületből vezényelték át őket. Például olyan helyről, amiről jobb nem tudni. Így aztán az őrmester nem is kérdezett semmit, csak átvette a papot. - Erre, atyám. - biccentett neki. - Magánál vannak a követelések? - Én... öh... igen nálam. - hebegte az öreg, felmutatva a kódhengert. - Kiváló. Kérem. - vette át az eszközt az őrmester, és megindult Screbin felé.
A két, idáig kísérő SS-tiszt ekkor már a kordon szélső oldalán járt, feszes léptekkel, tisztelegve haladtak el a karéj szélső pontján álló tömegoszlató páncélosok és legénységük mellett. Aztán befordultak az épület sarkán. - Szaporán.. - suttogta az egyik kardassi a másiknak, és meggyorsították a lépteiket.
A tömeg előtt a papot kísérő őrmester Screbinhez lépett, és felmutatta a kódhengert. - Báró úr! Itt van a tüntető söpredék.. öhm.. elnézést, az elégedetlen polgártársak parlamentere, és elhozta a követeléseket.
Screbin egy pillantást vetett a kódhengerre, majd felüvöltött. - Idióta! Azzal megpördült, és a Palota páncélozott ajtói felé vetette magát. Az őrmester értetlenül meredt először a papra, aztán a kódhengerre.
Ami felrobbant.
|
|
|
Ziost
Aug 22, 2014 11:38:08 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 22, 2014 11:38:08 GMT 1
A dörej mindössze néhány pillanatig tartott - csupán ennyi idő kell a káosznak, hogy megtelepedjen. Amint a fullasztó füst elhalványodott, majd szétoszlott, a helyiségbe berontó fekete maszkos SS-katonák másodpercek alatt elárasztották a környéket. Halálfejet ábrázoló maszkjuk egész arcukat elfedte, mintegy szerves részeként fekete egyenruhájuknak.
A báró a lépcsőzeten feküdt hassal, valamivel távolabb a szerencsétlenül járt hulláktól. Néhány halálosztagos nyomban a segítségére sietett. Mielőtt azonban elérhették volna, Screbin két kezével eltolta magát a kövezettől, de felállni már nem maradt ereje. Köpenye foszlányokban lógott rajta, néhol beleégve a bőrébe, ahol hátát komolynak látszó égési sérülések borították. A legszembetűnőbb azonban a férfi arca volt, ami az irtózatos hőnek, továbbá az elrugaszkodásakor történő ütések hatására súlyos kárt szenvedett. A véres báró feje ezúttal valóban véres volt, ugyanakkor felpúposodott égési sérülések csúfították. A szája feletti rész teljesen eldeformálódott, szemeinek azonban nem esett semmi baja. Az égett hús szaga árasztotta el a környéket.
Miután emberei talpra segítették, és értesítették a medikai központot, Screbin dörgedelmes hangon kiadta a parancsot a környék lezárására. Mivel iszonyú fájdalmak gyötörték, sietve adta ki utasításait, aztán az orvosdroidok szakértelmére hagyatkozott. Utolsó szavai elfojtott haragtól parázslottak. - Azt a Sith papot pedig hozzátok elém!
Miközben az orvosdroidok ténykedtek, Screbin a rehabilitációs kabinba rendelte a Halálfejűek parancsnokát. Hű embere mindig, minden körülmények között késlekedés nélkül állt a rendelkezésére. Éppen ezért igen meglepődött, amikor nem a fémmaszkot viselő férfi, hanem egy közönséges, fekete halálosztagos jelent meg a színe előtt.
- Hol van Remis? - kérdezte a katonát.
- Meghalt, uram - felelte a kommandós. - Ennyi maradt meg belőle... többek között - emelte maga elé az elpusztíthatatlan fémből készült maszkot. Az általában szürke fejdísz koponyát ábrázolt, és vöröslött a vértől. Mint mindig, Screbint most is lenyűgözte annak rendkívül részletes kidolgozottsága, s bár nem fedte az egész arcot - a száj és az alsó állkapocs szabadon maradt -, így, vérbe forgatva igen érdekes ereklyének látszott.
- A sithek az életemre törtek - jegyezte meg végül. - Be kell jelentenünk a többi államoknak, hogy sith támadás alatt állunk.
- De nagyúr, ez csak egy vallási nézeteltérés!
- Nem úgy van, fiam. Mit gondolsz, miért nem fordultak a követeléseikkel a hivatalos csatornáinkhoz? Ahol elintézhették volna a legegyszerűbben a dolgot, vérontás nélkül. Még a Lordok is rábólintottak volna az Egyház legitim bejegyzésére, hiszen tudvalevő, hogy kényes helyzetbe kerültünk a sithekkel szemben, ezért kénytelenek leszünk elfogadni az Egyházukat - példának okáért jószándékunk jeleként. Még erős megfigyelés mellett is, de létrejöhetett volna a dolog! Egyetlen tüntetés, egy sith fenyegetés bedobása elegendő lett volna hozzá. Nem, fiam, nem ez a céljuk.
- Arra gondol, hogy ki akarják provokálni a háborút? Számos ügynökük lehet a rendszerben.
- Zárasd le az egész bolygórendszert - utasította a báró. - Senki sem hagyhatja el a körzetet. Azt hiszem, a provokátoraikat nehéz lesz megakadályoznunk, de nem engedhetünk támadást a nyílt téren! Csakis ellenőrzött körülmények között akarok foglalkozni a tüntetőkkel, ahol a sithek nem lőhetnek egymásra, a mi álruháinkban. Mostantól mindenkit azonosítsanak! A Halálosztagra bízom a feladatot, s a tárgyalóban csakis ti lehettek jelen. Leléphetsz - elvette a maszkot, és engedte az orvosdroidnak, hogy befejezze az ellátását.
- Értettem, uram. Elrendelem a vörös riadót! - azzal a férfi sarkon fordult, és elsietett. Utolsó szavainak hallatán Screbin a kezében tartott, véresre alvadt maszkra fordította tűnődő tekintetét.
A Sith Egyház papja félhangosan motyogott magában, amikor két SS katona között találta magát. Az őrök hosszú folyosókon vezették őt végig, s néhol saját tüntető testvéreit ismerte fel - és ők is ugyanolyan erős őrizet alatt álltak, mint ő maga. Vajon ki fogják végezni? Minden bizonnyal ez lenne a logikus lépés. Hát ő honnan tudta volna, hogy az a kódhenger egy halálos bombát rejteget? De a sötétség minden hatalmára, a sötét erő tudta, hogy ő nem volt bűnös. Meg fog bocsátani neki.
Halkan imádkozott magában, amikor őrei egy rövid lépcsősor előtt megállították. A hatalmas, kétszárnyú ajtón egy fekete koponyamaszkot viselő SS lépett ki, nyomában egy nála valamivel termetesebb, bíborköntösbe öltözött főnemessel, akinek az arcát egy sokkal ijesztőbb, vörös maszk takarta. Azonban a szájrésze látható maradt, s a sith pap láthatta a férfi kedélyes vigyorát. - Üdvözletem, tisztelendő atyám - szólt a véres báró. - Screbin vagyok, a Vezéri Iroda belső titkára. Bátorkodtam behozatni a társait is, nehogy bajuk essen a kinti felfordulásban. - Ü... üdvözlöm, uram - hajtott fejet a pap. - Én... én nem tudtam...
- A testvérei biztonságban vannak, egy hatalmas tanácsteremben - folytatta Screbin. A kardassi ügynök a folyosó jobb oldali járatában strázsálva figyelte a jelenetet. Biccentett társának, aki a szemközti bejáróban posztolt, számos másik tiszt között. Remélte, hogy Screbin bosszút áll majd az alattomos támadásért, ami nyilvánvalóan őt magát is megviselte - majdhogynem megölte. Ha ez megtörténik, a küldetésük máris beteljesül, és mehetnek haza pihenni.
- Szerehet.. szere... szeretnénk kijelenteni, hogy a Sith Egyház jogai is... nekünk is megvannak a jogaink, hogy legális vallásunk legyen a Corporate-szektorban - hebegte a pap, mire Screbin bátorítóan elmosolyodott. - Természetesen. Magam sem látom értelmét ennek a vérontásnak. Bizonyára félreértésről lehet szó. - Bizonyára. - Kérem, jöjjön velem a tárgyalóba - ragadta meg a férfi vállát a báró. - Megbeszéljük ezt az ügyet, méghozzá erőszakmentesen. Biztos vagyok benne, hogy a Lordok engedélyezni fogják az önök vallását. Kérem, kövessen, atyám.
Azzal őreik kíséretében elindultak az egyik átjáró felé. Screbin mentében észrevétlenül biccentett az egyik halálosztagosnak, aki szintén észrevétlenül beleolvadt az őrök tömegébe, majd a Palota előtti térre sietett.
|
|