|
Ziost
Aug 26, 2014 21:59:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2014 21:59:33 GMT 1
A két kardassi ügynök továbbra is feszes vigyázzban, a többieket szemmel tartva figyelte, ahogyan korábbi közeli ismerősüket a merényletet láthatóan szerencsésen megúszó Véres Báró bevezeti az egyik tárgyalóba. A papnak vagy volt annyi esze, hogy ne árulja el magát, és egyikükre sem bámult rá, miközben elhaladt mellettük, vagy egyszerűen nem tudta megkülönböztetni őket a többi, hasonló egyenruhát és hasonló marcona fizimiskát viselő SS-Halálosztagostól.
Az mindenesetre világos volt a két ügynök számára, hogy Screbin nem fog meghátrálni és nem ül fel az újabb provokációknak... máskülönben miért hívta volna be tárgyalni a papot? Persze volt még egy lehetőség. A csuhás megpróbálhatja feldobni őket, abban az esetben, ha mégis felismerte mindkettőjüket, a saját életéért cserébe.. legalábbis rövid távon, hiszen az Obszidián Rend nem felejt. Akármelyik eshetőség is állt fent, az ügynököknek nem volt más választásuk. Screbinnek pusztulnia kellett, ez pedig annyit jelentett, hogy az egyértelműnek tűnő evakuálás és elszakadás helyett továbbra is halálosztagos álcájukban kellett maradniuk, várva a megfelelő pillanatot. Így hát tartották a sorfalat, csak úgy, mint sok tucat "eredeti" bajtársuk.
A Sith Egyház felkent papja, és immár az Obszidián Rend sikertelen megbízott merénylője még mindig nem tudta abbahagyni a remegést, amikor Screbin bevezette a tárgyalóba és hellyel kínálta. Valamiféle kínzókamrát, vagy még szörnyűbbet várt, ehelyett azonban az egyik őr itallal kínálta. - Tehát, atyám, mit tehetünk a híveikért, hogy megőrizzük államunk és mindannyiunk nyugalmát? - dőlt hátra a pappal szemben lévő székben Screbin, várakozó tekintettel méregetve a sith egyházfit.
A pap kezdett rádöbbenni, hogy itt - legalábbis egyelőre - valóban nem készül újabb kivégzés, és gondolatai kezdtek felgyorsulni. Továbbra sem voltak kifejezetten egzakt követelései, hiszen felettesei nem látták el ilyesmivel, ő maga pedig, az igazat megvallva nem sokat gondolkozott ezen, hiszen fel sem merült benne, hogy valaha is tárgyalásra kerül a sor a hatóságokkal... ami pedig az ügynököktől kapott instrukciókat illette, nos azok ugyebár felrobbantak. Igen, az ügynökök. A papot természetesen a Sith Egyház dicsőségén és győzelmén túlmenően saját bőre még jobban izgatta. Elképzelhető biztosításnak tűnt az, hogy feldobja a két ügynököt, akiktől a bombát kapta... ha bármennyire is meg tudta volna különböztetni őket az összes többi hasonló egyenruhás SS-től. Csak úgy vaktában vádaskodni pedig nem tűnt jó ötletnek, még elveszítené a báró érthetetlen módon elnyert minimális bizalmát is. Akárhogy is, a pap számára is egyértelmű volt, hogy itt ma már tömegoszlatás valószínűleg nem lesz.
Azaz az Egyház felsőbb urai elégedetlenek lesznek a munkájával. Ez pedig még annyira sem tűnt életbiztosításnak, mint megpróbálni felrobbantani az SS egyik legrettegettebb parancsnokát. Hacsak nem talál ki valamit, amivel ugyanúgy elérheti a kitűzött célokat, éppen csak káosz és tüntetések nélkül. - Nos, atyám? - hajolt előre Screbin. - Ne haragudjon, az én időm is véges. Tehát mit tehetünk önökért?
- Báró úr. - krákogta a pap, mire eszébe jutott valami épkézláb. - A szabad vallásgyakorlás a sith vallást magukénak tudó állampolgárok számára az egyik követelésünk. - Ebben nem kételkedtem. - bólintott amaz. - És amint mondtam, biztos vagyok benne, hogy a Lordoknál megértő fülekre talál a kérésük.
- Van azonban más is, nagyságos báró úr. - folytatta a pap. - A Zarándokhelyek. A szektorban számos olyan bolygó és emlékhely található, amelyek a sith vallás tagjai számára kultikus jelentőséggel bírnak, egyházunk sok tagja, aki nem a Harmadik Birodalom polgára, azonban nem látogathatja őket. - Úgy. - bólintott Screbin. - A követelésünk az - folytatta a pap -, hogy ezek a szent helyek, templomromok és sírok kerüljenek a Sith Egyház kezelésébe, nyilvánítsák őket zarándokhelyekké, amelyet az Egyház hívei szabadon látogathatnak, határainkon innen és túlról egyaránt!
|
|
|
Ziost
Aug 30, 2014 17:32:13 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 30, 2014 17:32:13 GMT 1
- Ami a kezelést illeti, ezt a kérésüket nem fogjuk teljesíteni. A Birodalom határain belül eső terület a mi fennhatóságunk alá tartozik, és semelyik másik egyház nem rendelkezik azzal a joggal - a meglátogatás lehetőségén kívül -, hogy saját maga irányíthasson birodalmi létesítményeket, arról nem is szólva, hogy ez privilégiumnak minősülne. Gondoljon bele, ha maguk többet kapnak, a többi egyház is követelőzni kezd. A zarándoklat természetesen engedélyezett, szigorú ellenőrzés mellett.
- Hogy zaklathassák a hívő testvéreinket kényük-kedvük szerint? - vágott vissza a pap, akit vallásának összehasonlítása más vallásokkal bátrabbá tett egy fokkal. - Lehet, hogy mások ezt tűrik, de mi nem... Ezt nem engedhetjük meg!
- Ez eddig nem jelentett semmiféle problémát - vont vállat Screbin. - A történelmi sith zarándokhelyeket pedig továbbra sem vagyok hajlandó az önök "kezelésére" bocsátani - a történelem folyamatos mozgásban van, s mint tudja, ami hajdani isteneié volt, az ma már a Corporate államszervének - nem szuverén - része.
- De hát a... - hebegett a pap, mire Screbin folytatta.
- A legitim egyházak mentesülnek az adózás terhe alól. De ha tovább erőszakoskodik, teszek róla, hogy a Sith Egyház legyen az egyetlen olyan vallási szervezet a galaxisban, aminek krediteket kell fizetnie a létjogosultságáért! Ha pedig nyílt, vagy álcázott támadást intéznek a Harmadik Birodalom ellen, személyesen tudatom majd a galaktikus nagyhatalmakkal, hogy önök lőttek először, akkor pedig, barátom - az ESB urai igencsak dühösek lesznek magára. Most pedig kifelé! Az ajtónálló úriemberek elkísérik önt és a társait a Lordok Tanácsa elé, ahol a népe egyöntetű akarata miatt máris készen áll a törvénytervezet, nyitottan néhány módosításra.
A sith pap összehúzódva indult abba az irányba, ahová Screbin kinyújtott keze mutatott. A véres báró pedig kivárt, amíg a férfi kicsoszog a teremből, aztán levette az arcát fedő, baktával átitatott gézt, és a fejére helyezte a halálosztagos maszkját. Sejtette, hogy nem fog tetszeni a sitheknek, hogy ő hódító terveik útjába állt. Talán még arra is vetemednek, hogy eltegyék őt láb alól - erre az eshetőségre is fel kellett készülnie, hiszen azok a fanatikus gazfickók bármire képesek. Ám bárhogyis cselekszik, ha így van, nem tehet ellene semmit.
|
|
|
Ziost
Sept 5, 2014 17:49:00 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 5, 2014 17:49:00 GMT 1
- A szövetségesek egyike sem hajlandó elhinni, amit a műszereim bizonyítanak - mondta Gatash admirális bosszúsan. - Az Engeldoom is csak úgy érzékelte az óvatos kilopakodást, hogy eleinte nem vettük észre a csata hevében. Szerencsére az egyik zászlós visszanézte a szenzorok felvételeit unalmában. De ha nem kapok segíséget, kénytelen vagyok visszarendelni a szökevények után rendelt SS-flottát!
Brodrig elmélázva bólintott a vonal innenső oldalán. - Ne bosszankodjék, admirális. Bizonyára a flottaparancsnokok többsége csupán a saját rettenthetetlenségét igazolandó bocsátkozott csatába - Gatash képe kissé megremegett, amint a vezér flottája kilépett a Ziostot körülvevő űrbe. Brodrig immár a közeledő bolygót tanulmányozta kifejezéstelen tekintetével. - Hívja vissza a flottát, de hagyjon hátra egy különleges kommandót! Mindent tudni akarok arról a rendszerről, ahol a vongok tanyáznak. Mostmár tudjuk, hol bújkálnak, vagy legalábbis egy részük.
- Értettem, uram. A Vezérflottát hazavezénylem, amint végeztünk a takarítással.
- Mondjon búcsút a barátainknak, admirális, aztán jöjjön haza. A vongok ügyét pedig bízza rám és a Lordokra. De van itt még valami... megtette, amit kértem?
- Igen. A legerősebb cellaszinten őrizzük, ahol nem törhet át a falakon.
- Remek! Hozza a példányt a Ziostra, én pedig igénybe veszem a... társaim szolgálatait, hogy kivallassuk őt. Viszlát, admirális! - dörögte a szürke eminenciás, majd miután a flottaparancsnok képe elenyészett, felpattant a székéből, és a kabinja felé iramodott. Biccentett a rangidős tisztnek, hogy vegye át a hajó parancsnokságát, amíg megérkeznek Kapitol Citybe - így hívták a Ziost valaha vad felszínét összefogó, galaktikus jogú várost.
Brodrig belépett a zöld köpenyesek által őrzött helyiségbe. Ahogy azt egy főnemeshez illik, anélkül masírozott végig a lakosztályon, hogy egyetlen pillantást is vetett volna a folyosókon strázsáló magántestőreire, vagy a különféle ügyeket intéző személyzetre. Mindössze egyetlen illető keltette fel a figyelmét - az egyszerű fővezéri ruhába öltözött férfi háttal állt neki, s egy újszerű komputer-modell fölé görnyedt. Fekete overallján nem volt rajta a birodalmi szimbólum, s a rangjelzése is teljességgel hiányzott. - Ciucet! - harsogta a Vezér, mire a szikár férfi szembefordult vele.
- Eminenciád - felelte egy enyhe meghajlás közben Ciucet. A szárnysegéd gondterhelt arca úgy sötétlett, mintha a férfi a galaxis egyik tartóoszlopa lenne. Pontosan a jellegtelen vonások tették lehetővé, hogy olyan küldetéseket hajtson végre, amilyenre Brodrig most is meg szándékozott őt kérni.
- Hamarosan orbitális pályára állunk. Mielőtt azonban földet érnénk, szeretném, ha észrevétlenül lejutna a Dahl-szektorba. El kell mennie Billibottonba - hajolt közelebb a vezér, miután alaposan meggyőződött, hogy senki sincs a közelben. - Beszélnie kell Ruellis különleges parancsnokkal. Minden világos?
- Billibotton, Ruellis, észrevétlenül - bólintott komoran Ciucet.
- El kell juttatnia a barátainkat... a Fellegvárba, de vigyázzon. Valamiféle Sith vallási tüntetők is felbukkanhatnak a közelben, ugyanis meg akarják kaparintani az eszmei tulajdonukat. A néhai Sith Kastély pedig bizonyára a legfőbb céljuk. Meddig tart ez a feladat? - Fél napot kérek. - Megkapja.
Brodrig hosszan bámult az egyetlen biccentéssel távozó férfi után. Lehet, hogy nem volt jó ötlet a Corporate galaktikus üzletvilágát egy tekintélyelvű állam határai közé zárni? A hadviselés eddig csupán a védelem szempontjából volt fontos, azonban a galaxis jelenlegi urai mintha elfelejtették volna a béke jelentését. Új hajógyárak, új katonai akadémiák... Itt az ideje, hogy a Harmadik Birodalom még nagyobb hadakozásba kezdjen - a Monetáris Unió által ajánlott kölcsön segítségével pedig semmi sem akadélyozhatja meg a fegyverkezés megduplázását.
A vong probléma pedig... Bizonyos volt benne, hogy az SS különkommandói képesek levédeni azokat a hiperfolyosókat, ahol az inváziós flották bejuthatnak a Birodalom területére abból a bizonyos rendszerből. Ha pedig nem kap támogatást más államoktól, legalább bebiztosíthatja a Harmadik Birodalom védelmét - ők meg belepusztulnak kicsinyes dicsőséghadjáratuk következményeibe, amikor a korralflották megjelennek a semmiből. Akkor pedig kiáltozhatnak, a Tingel-kar felé mindenkinek egyébbel lesznek elfoglalva a hallójáratai.
|
|
|
Ziost
Sept 13, 2014 18:26:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 13, 2014 18:26:32 GMT 1
A Sith Egyház ziosti vezetőjének még mindig nem volt fogalma arról, hogy hogyan úszta meg élve ezt a kalandot. A Véres Báró az ellene irányuló merénylet dacára - vagy ki tudja, gondolta a pap, pont amiatt, kifejezendő tiszteletét? - hajlandónak mutatkozott némi engedményre, persze nem minden kérdésben. A zarándokok csuhájának leple alatt a Harmadik Birodalomba szivárgó fegyveres felforgatók nagyszerű ötlete, amelyik a pap fejéből pattant ki a megbeszélés közepén, egyelőre csődöt mondott Screbin ellenállása miatt. Vagy legalábbis a fegyveres része... a papnak fogalma sem volt arról, hogy teljesítményéért végeredményben kivégzést, vagy kitüntetést érdemel majd a magasabb rangú egyházfőktől...
Ezek a gondolatok jártak a fejében, amikor az SS-őrök lekísérték a palota egyik hátsó kijárata előtt várakozó jelzés nélküli furgonhoz. - A kollégáink visszaviszik önt az egyháza főhadiszállására. - közölte tárgyilagosan az egyik tiszt, majd a repulzoros kocsiba ültette.
A pap körbenézett az elsötétített ablakú, belülről teljesen zárt járműben, tekintetét egy pillanatra megállítva az első ülésen helyet foglaló két SS-tiszten, akiken kívül senki más nem volt bent. Talán mégis csak bosszút tervez Screbin, gondolta a pap... csak nem ilyen látványosan. Végtére is mennyivel egyszerűbb valakit nyom nélkül eltüntetni, mint teátrálisan kivégezni annyi tiszt és kolléga szeme láttára...
A két SS-tiszt egyike hátra fordult, miközben a másik gázt adott, és a sikló kikanyarodott a palota mögül. A téren már oszladozott a tüntető tömeg, ezúttal nem fizikai értelemben.
- Ne aggódjon, atyám, a kamerák nem működnek. - jelentette ki magabiztosan az SS-tiszt. A pap értetlen fejet vágott, miközben magánban arra gondolt, hogy még szép, hogy nem...
Legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésére az SS-tiszt azonban fegyver helyett egy apró készüléket húzott elő, megérintette a rajta lévő gombot, és némi villódzás után a Harmadik Birodalom Halálfejes gárdájának tisztje helyett egy nem sokkal kevésbé barátságos, csontos kardassi arc nézett szembe a pappal.
- Egészen jól helytállt, atyám. - folytatta az Obszidián Rend hírszerzője. - Nem igaz, Wanger? - Dehogynem, Dirle. - tette hozzá a sofőr. - Csak kár, hogy az instrukcióink nem értek teljesen célba. - A következő alkalommal biztosra fogunk menni. - tette hozzá Dirle. - Atyám, melyik a legfontosabb sith relikvia, vagy emlékhely a bolygón? - A hatezer éves sith citadella romjai, XoXaan márki-nagyúrnő szentélyével. - nyögte a pap. Sejtette, mi következik.
- Nagyszerű. - biccentett Dirle. - Szervezze oda a következő tüntetést, atyám. Zarándoklattal, sátortáborral, amit csak tud. A fegyverekről majd mi gondoskodunk. - És arról is, hogy a Báró jelen legyen. - tette hozzá Wanger. - Le fognak minket mészárolni. - suttogta a pap. - Távol a nyilvánosságtól, ha fegyverrel rájuk támadunk, nem lesznek ilyen kíméletesek.. - Mindenkinek áldozatokat kell hoznia a Sith Birodalom oltárán császárunkért, nemde, atyám? - mosolyodott el Dirle. - Hogyne. - biccentett a pap kelletlenül. Alapjában véve egyet értett a gondolattal, egészen addig a pontig, amíg nem neki személyesen kellett meghoznia ezt az áldozatot. És most egyelőre fogalma sem volt, hogyan kerülhetné el az utóbbit.
|
|
|
Ziost
Sept 22, 2014 19:33:58 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 22, 2014 19:33:58 GMT 1
Screbin sötéten mosolygott vörös halálfejmaszkja alatt, miközben a Sith Egyház papjainak utolsó tagja is elhagyta a kis tárgyalótermet. Az egyszerűen berendezett helyiséget a leghosszabb lábú teremtés is nyolc-tíz lépéssel átszelhette. Mindössze egy sokszög alakú asztal, továbbá az ezekhez tartozó székek voltak a terem összes berendezése. Még az az egy darab holoernyő sem színesítette a tárgyalót, ami a bejárattal szembeni falon kapott helyet. Nem úgy a Véres Báró újonnan készült bíborvörös egyenruhája, ami katonai szabású uniformisként tökéletesen megőrizte hivatalnoki előkelőségét is.
Sarkon fordult, és bekapcsolta a falba épített képernyőt. A saját két szemével akarta látni a hírműsort, ahol bejelentik a biztonsági vezetővé való előléptetését. Screbin olyan szervezetek irányítója lett, mint a Közbiztonsági Bizottság, vagy a CSSM, vagyis a Corporate Államrendőrség, más néven a biztonsági milícia. De nem a saját dicsősége volt az, ami miatt elégedett tekintettel bámulta a képernyőt - végtére is ugyanaz volt a feladata mint eddig, csupán most hivatalosították a pozícióját.
A napokban megalakult a Harmadik Birodalom államformájának végső, teljes változata. A riporternő éppen a kétkamarás kormány létrejöttének legutolsó simításait ecsetelte. A Lordok Tanácsa a törvényhozó testület, az állami szektor, míg a civilszférát képviselő ház a Szólók Asztala, ami a Népek Gyűlésének és a hasonló polgári szervezetek összefogását jelenti. A lordok vezetője Lord Brodrig, a szólóké az első miniszter, s ők ketten vannak a ranglétra csúcsán - előbbi talán kissé nagyobb hatalommal rendelkezik, ugyanis a jelenlegi Vezér a hadsereg főparancsnoka is. A hadigépezet is átalakult, nincsenek többé admirálisok, nincs külön szárazföldi és tengerészeti haderő - mindezeket egybevonva létrejött a Vezérkar, vagyis a generálisok tanácsa. A Generalitás tehát központosította a katonai hatalmat, aminek Screbin nem is örülhetett volna jobban.
Capital City tömegei az utcákra sereglettek, ökleiket a levegőben lengetve tisztelegtek és örültek, amiért saját parlamentet kaptak, ami a szabadság újabb szellőjét libbentette feléjük - nem beszélve arról, hogy a tömeg jócskán maga alá temette, mintegy jelentéktelenné téve a Sith Egyház szétszórt, kisebb csoportokkal operáló tüntetéseit - a papok és követőik kiáltozása beleveszett a himnuszokat kántáló, tapsoló, fesztiválozó népek hangorkánjába.
A háta mögött felszisszent az ajtó, mire a biztonsági vezető megfordult. Épp arra gondolt, hogy Brodrignak immár nagy segítsége lesz az újonnan kinevezett első miniszter, aki nélkül már-már lehetetlennek tűnt az egyre növekvő lakosság adminisztratív kormányzása. A magas, egyenes arcvonásokkal megáldott nő Screbin mellé lépett, hogy vessen egy pillantást a holoernyő képsoraira. Als Dezirol máris hírneves volt a vezetőség köreiben, erőskezű ténykedése biztonsági főnökként, majd a lordok kordában tartása kapcsán igen népszerűvé tették a civil társadalomban.
Vörös haja egyenesen állt, s egyszerű, sima fekete egyenöltözéke mindenféle jelzést és díszítést mellőzött. Mindössze a bokáját verdeste egy fényes, itt-ott megcsillanó, a kesseli ízeltlábú pókok selyméből készült köpeny. - Ha azt reméli, hogy a népszerűségünk hosszú életű lesz - szólalt meg a nő a képernyőt figyelve -, akkor maga bolond.
- Éppen ezért most kell kihasználnunk a lehetőségeinket - felelte Screbin. - Egyelőre nem engedhetjük, hogy lazábbra engedjük a gyeplőt. A szólók nem sokáig lesznek a markunkban - holnap talán már az örömük lecsillapodik, mi pedig eltekinthetünk a terveinktől. Még ma este meg kell tartanunk a szavazást.
- A nép elfogadja a vezér előnyére kiadott határozatot - jelentette ki Dezirol. - Ezentúl is ő áll majd a csúcson, beleértve a Szólók Asztalát is. Én pedig támogatni fogom őt.
- A szólók megszavazzák, s Lord Brodrig irányítása alá kerülnek ők is. Ez világos volt eddig is, asszonyom - kissé ide nem illőnek érezte a megszólítást, hiszen Dezirol még negyvenéves sem lehetett - ennek ellenére hatalma volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. - Azonban fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, amikor már nem lesz szükség egyetlen vezetőre... A vezér jogait csökkentenünk kell a kaotikus állapotok elmúlásával.
- Minden a vezér tervei szerint alakult - tűnődött az első miniszter. - Ő akarja a teljhatalmat, s mi nyugodt szívvel megadjuk neki, tudván, hogy miféle erők tartják őt kordában. Semiképpen sem eshet át a ló túloldalára. A Harmadik Birodalom alkotmánymentes, de kétkamarás demogarchia. Itt nem lesz diktatúra többé.
- Természetesen én is tudok a vezért fékező mechanizmusokról - méltatlankodott a Véres Báró. - Hiszen beavatott vagyok. De nem lehetünk biztosak benne, hogy egy ilyen teremtmény hogyan reagál a hatalmának részleges elvesztésekor.
- Báró úr, ön túlságosan régimódi gondolkodású - somolygott Dezirol. - Vagy túl sok holofilmet nézett gyermekkorában. Valóban voltak veszélyes, halált hordozó típusok, önálló akarattal rendelkező felforgató elemek, akik láncra verhették volna a galaxist, ha idejében nem fékezik meg őket. A vezérünkben mindez megvan. De Ammel Brodrigot kötik a szabályai, amelyeket ha akarna se tudna megváltoztatni. Ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy ez esetben az emberi érzelem irreleváns.
- Nem beszélve arról, hogy Lord Brodrigot személyszerint nem is érdekelhetné kevésbé a hatalom - tette hozzá Screbin, és kikapcsolta a holoernyőt. - Nemes lélekkel áldotta meg a sors. Azonban van még öt percünk a vezéri flotta landolásáig, nekem pedig a Fellegvár védelme után kell néznem. Bár az a bolygó egyetlen, még légvonalban is elzárt területe, a sithek azonban pimasz egy népség.
- Amint befutott a vezér a Birodalmi Kastélyba, tájékoztatom őt a részletekről - bólintott Dezirol, majd sarkon fordult, és kilépett a teremből. Meg-megcsillanó köpenye szélvészként kavargott utána.
Screbin pedig a karjára erősített kommunikátor vetítőjére nézett, mutatóujjának hegyével megváltoztatott néhány jelet, elmozdított két vonalat, mire a szerkezet csak számára hallhatóan felvinnyogott. A különleges ügynökei tehát akcióba léptek.
A Fellegvár előtt hemzsegő tüntetők ugyan még az építmény tetejét sem láthatták a messzeségben - lévén az egész terület egyetlen illető magántere, és el volt zárva minden megközelítéstől -, ez nem zavarta őket hangos ordibálásukban. A rég átépített, módosított, szélesített, magasított, körbeépített sith fellegvár inkább hasonlított a coruscanti császári palotára, mint Freedon Nadd néhai erődjére, aminek sokszorosított és deformált, teljesen áttervezett mása volt. A sithek kántálásától sem lett nagyobb a hasonlóság az akkori idők építményéhez.
Az erődítmény túlsó oldala meredek, függőleges szögben siklott lefelé, akár egy hegy oldala, s a mélységben levő Capital City fölé magasodott sok ezer méterrel. A másik fele azonban a tengerszint fölött magasabban volt kialakítva, mintha egyik fele a levegőben, a hegy lábába veszve, a másik fele pedig a talajon nyugodott volna, valamivel fennebb. Lévén csak ezen oldalról megközelíthető, itt csoportosult a katonákkal körbevett, elégedetlenkedő tömeg.
Crast a magasba lendítette öklét, és hangot adott lelkének elhanyagolásában érzett fájdalmának. Társa, Kleise ugyanígy tett, bár nem beszélhetünk semmiféle igazi fájdalomról. Screbin SOAS akciójának keretén belül a két ügynök tökéletesen eljátszotta az elégedetlen egyházfiakat. Nim Crast személyszerint a CSSM, Kleise pedig az SS kötelékébe tartozott. Nim a Rasti, társa pedig Selk álnevet viselte.
Crast, azaz Rasti a mellette átfurakodó, SS ruhába öltözött sith ügynökbe ütközött. A férfi felemelte az elektropálcáját, és hozzáérintette Crast mellkasának, akinek ennyi elég is volt ahhoz, hogy hátratántorodjon. - Hutt lakáj! Uraságok bérence! Agymosott, droid pondró! - köpte le a mellé lépő Kleise az ál-SS katonát. A férfi észre sem vette a köpetet, a szavak azonban megtették a hatásukat. Igazi SS-hez méltó, lángoló düh árasztotta el a képét, játéka hamísítatlanul eredeti volt. Crast magában tisztelettel adózott ellenséges kollégájának. Tetszett neki ez a kémben kém feladat.
- Azonnal igazolják magukat - förmedt rájuk az SS gyalogos. Alacsony rangja azonban nem tévesztette meg a Harmadik Birodalom ügynökét, aki sejtette, hogy a férfi a sith akció egyik vezetőfélesége lehet. Meg volt rá az oka, hogy ezt feltételezze, ezért egyetlen hatásos kocsmai jobbast irányzott a férfi arcába, aki ettől hátratántorodott, ám a tömegben képtelen volt elővenni sugárpisztolyát, hiszen szigorú parancsba kapta, hogy nem tüzelhet éles lőszerrel. Ennek ellenére a kábításra állított mordályt sem húzhatta elő, ugyanis Kleise ügyesen lefogta a kezeit. A tömegnek csak ennyi kellett, máris ütlegelni kezdték a férfit - nem ismerve fel benne saját társukat.
Kleise elengedte, a tüntetők gondjaira bízva őt, előbb utóbb úgyis felismerik, hiszen ez az egész egyházas mese nem volt más, mint félrevezetés. A sithek káoszt akartak kavarni, és ürügyet provokálni arra, hogy megtámadhassák a Birodalmat. Mindenki az ő ügynökük volt az Egyház tüntetői közül. Crast és ő az imént kénytelenek voltak igazolni magukat egy főpapféleségnek, hamis igazolványaik azonban tökéletesnek bizonyultak. - Jobb, ha mielőbb eltűnünk innen - sürgette Kleise a társát. Crast bólintott, s a két férfi alig észrevehetően a tömeg szélére sodródott. Igyekeztek elkerülni a valódi, és az ál SS-eket. A hazaiak természetesen felismerték volna őket, viszont tartaniuk kellett inkognitójukat.
- Megvan? - kérdezte Crast, miután kivergődtek a kavarodásból. Kleise ujjasa belsejében megvillantotta a négyszögletű tárgyat, mire társa bólintott, és leintett egy arrafelé bámészkodó taxist. A férfi kelletlenül hagyta ott a műsort, azonban a Kleise kezében megcsillanó kreditek nyomban elfeledtették vele a morcosságát.
Nim Crast pedig úgy érezte, hogy Kleise, a kémek kémje, a krémek krémje, a prémek... naszóval, a Corporate szektor leghírnevesebb hírszerző nagy öregje nem véletlenül szolgált rá erre a címre. Az SS gyalogos, vagyis a sith ügynök csupán egy áladatlemezt fog találni a tarsolyában, ugyanis az eredeti ott lapult Kleise belső zsebében. A férfi profizmusáról tett tanúbizonyságot, amikor elemelte a sith ügynök adatlemezét, néhány másodperc alatt lemásolta azt, majd visszahelyezte a sith zakójába, aki nem egyszerű gyalogos szerepet kapott.
A hasonló információkkal teli adatlemezeket ugyanis csakis a haditervek kieszelői és azoknak kulcsemberei hordták magukkal, hogy összehangolhassák az akciójukat. Crast ezen morfondírozott, miközben fecskendőjét a taxis nyakába szúrta, aki ettől pánikmentesen azon nyomban mély álomba zuhant. Kleise használta az elmeszondáját, hogy töröljék a férfi emlékezetét - az efféle csodákat a Ziost olyan tudósai fejlesztették ki, mint a nagy Pelorat és Alurin professzorok. Természetesen csak nagyon kevés készült belőlük, és nem is működtek még tökéletesen - a taxis talán nem csupán az ő arcukra, hanem az égvilágon semmire sem fog emlékezni, soha többé. De ezt nem az ő tisztjük volt kivárni. Bár ami azt illeti, Crast kiváncsi lett volna az eredményre.
Megérkeztek az SS titkos főhadiszállására - ami még a lordok előtt is titok volt, mindössze kommlinken érhették el a szervezetet, a vezetőik pedig a Birodalmi Palotában dolgoztak -, s leereszkedtek az állomás szintjére. Crast sóvárogva figyelte Kleise komor, kifejezéstelen arcát. Mindent meg akart tanulni tőle.
|
|
|
Ziost
Oct 26, 2014 17:31:10 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 26, 2014 17:31:10 GMT 1
Lord Brodrig, Als Dezirol első miniszter, valamint Screbin biztonsági főnök egyszerre érkeztek a szalonba. A két államfőt és a véres bárót ez utóbbi rettegett harci egysége, a Halálfejűek kísérték, tekintettel a sith zavargásokra. Brodrig magántestőrsége - akiknek állítólag kivágták a nyelvüket, és vakon engedelmeskedtek a szürke eminenciás bármelyik parancsának -, az "eminenciások", avagy a Szürke Kommandó ezúttal a helyiségen kívül várakoztak.
Mindhárman helyet foglaltak a tárgyalóasztal üres végében. A halálosztagosok szétszóródtak, hogy biztosítsák a terepet.
A szemben ülő két férfi nem nézett egymásra. Ősi családi ellenségként még az is nagy szó volt, hogy egy szobában tartózkodtak, az együtt való dolgozásról nem is beszélve. De változtak az idők, s a két tekintélyes név képviselői már régen elásták a csatabárdot. Ennek ellenére feszélyezte őket a tudat, hogy mások még mindig azt hiszik róluk, hogy egymás ádáz ellenségei. De Lord Kuat és Dr. Stelph Kodir most egyesítették a tudásukat.
- A tervek készen állnak, uraim - jelentette be a Kodir Generative Drive, vagyis a Harmadik Birodalom és a Corporate legnagyobb hajógyárának tulajdonosa és vezetője. - Három új fejlesztésű cirkálót, és egy csillagvadász-típust terveztettünk a legnagyobb szakértőinkkel. - A prototípusok készen vannak - vette át a szót Lord Kuat, a Kuat Drive Yards örököse. - Minden tesztet lefuttattunk. Az új hajók készen állnak a sorozatgyártásra. - Nagyszerű - szólt Lord Brodrig. - Mihelyt készen állnak, azonnali engedélyt kapnak a gyártás megindításához. Mikor gördülne ki az első széria? - Nos - pillantott lefelé Dr. Kodir. - Adódott egy fontos probléma. - Mégpedig? - Nincs emberanyagunk ekkora mennyiség megépítésére. Kuat úr sem szolgáltathat nagyobb munkaerőt erre a célra. Brodrig hallgatott. Kisvártatva a társaság egyetlen női tagja felállt, és az asztalra támaszkodva mndenkin végighordozta tekintetét. Als Dezirol most igencsak hatalmasnak látszott. - Erre lenne egy javaslatom - jelentette ki. - A Harmadik Birodalom egyik titkos műveletéről van szó. A Y'Toub rendszer jelenlegi ura, Rotta, a hutt minden követ megmozgat, hogy legalizálja a Hutt Űr kereskedelmét és üzleti birodalmát. Rotta ott tart, hogy a szektor törvényes üzletei máris nagyobb vagyont termelnek, mint a nem törvényesek - egy Tessek nevű quarren segítségével. Ezért vált alkalmassá a terület a Birodalom számára.... Nos, a terjeszkedésre. Minden támogatást megadunk a huttoknak a törvényesítés folyamatának elősegítésére. - Mire akar célozni? - A Hutt Űrben a legnagyobb problémánk a rabszolgaság kérdése. Gondoljanak csak bele, itt a megoldás egyszerre két problémára is. A rabszolgákat a hajógyárainkhoz vezényeljük - itt van a munkaerejük, uraim. - A Birodalomban tiltott a rabszolgaság - figyelmeztette Screbin. - Hacsak nem akar törvényt módosítani... - Eszemben sincs, báró úr. A rabszolgák nagyon magas fizetést kapnak majd az államtól. A munka bevégeztével pedig szabadok lesznek, sőt állampolgárságot és letelepedési lehetőséget kapnak. - A keretünkbe végül is belefér - mormogta Brodrig. - A legtöbbjük maradni fog a hajógyáraknál - állapította meg Screbin. - Feltéve, ha a fizetés miatt ez lesz a legjobb állás a galaxisnak ezen a táján. Lesz munkájuk és házuk. - Amennyiben önök biztosítják az emberanyagot, azon nyomban nekikezdünk a termelésnek - mosolyodott el Kuat. - Mennyi időbe telik megegyezniük a huttokkal? - vetette fel Kodir. - Két projektem fut ezzel kapcsolatban - felelte Dezirol, miközben visszaült a székébe. - Meg kell növelnünk Rotta népszerűségét a Hutt Kartellben, ki kell küszöbölnünk a Fekete Nap és az ISUS bűnszervezetek veszélyét, akik nem fognak örülni a társulásnak. Még akkor sem, ha meghagyjuk az alvilági üzleteiket. - A hutt szektorok nem fognak csak úgy megváltozni, kedvesem - szúrta közbe elnézően Screbin. - Sohasem fognak - helyeselt Dezirol. - De nem is ez a célunk. A kérdésükre visszatérv, talán egy-két hónap, talán csak egy hét. Minden az ügynökeinken múlik. - Akkor ennyiben maradunk, uraim - határozott Lord Brodrig. - Azonnal értesítjük önöket, amint készen áll a munkaerő. - Rendben van, uram. Remélem elégedettek lesznek az új termékekkel. A terveket már megküldtük Kallix generálisnak. De most térjünk rá az új létesítmények építésének megbeszélésére a Y'Toub rendszerben!
|
|
|
Ziost
Nov 1, 2014 16:47:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2014 16:47:26 GMT 1
A Sith Egyház, és az Obszidián Rend ziosti műveleteit koordináló Dirle és Wanger ügynökök a templomromtól nem messze álló sith tüntető tábor mellett felállított SS operatív központban tárgyalták meg a legújabb fejleményeket, amelyek nem kecsegtettek sok jóval. Bár sikerült egészen sok, az SS soraiba beférkőzött sith ügynököt a tüntetők felügyeletére kirendelt alakulatba átirányítani, ez néha olyan mellékhatásokkal járt, mint az utóbbi. - Udo és Linden ügynökök súlyos belső sérülésekkel kórházban vannak. Alig tudtuk kimenteni őket a tömegből. - jelentette az alacsonyabb rangú SS-alrohamvezetőnek álcázott kardassi küldönc. - Talán túlságosan sok emberünk van a sorokban. - jegyezte meg Dirle. - Muszáj, hogy ennyien jelen legyünk. Amikor megérkeznek az első szállítmányok, gondoskodnunk kell arról, hogy a fegyverek a megfelelő helyen legyenek, ahol a tüntetők is elérik őket. - rázta meg a fejét Wanger. - Vállalnunk kell a kockázatot azzal, hogy több egyenruhást vetünk be. - Csak nehogy túl sok legyen. - húzta el a száját Dirle. - Több ügynökkel növeljük a lebukás kockázatát is. - Ha az átrakópont elkészül a Dromund Kaason, akkor nekiláthatunk a művelet utolsó fázisának. - jegyezte meg Wanger. - Már nincs sok hátra.
Az ügynökök az SS rögtönzött táborhelyén túl gyülekező sith tüntetőkre pillantottak. - Igen. Már nincs sok hátra.
|
|
|
Ziost
Nov 5, 2014 3:28:29 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2014 3:28:29 GMT 1
Brodrig épphogy lelassított egy kicsit, hogy elolvassa az új oktatásügyi biztos által felterjesztett felmérést, amikor ismét megzavarták a munkájában. Azazhogy a karját díszítő fekete kommunikátor kezdett vijjogni, méghozzá fáradhatatlanul. A vezér az asztalára dobta a papírt, mire egy egész torony jelentés remegett meg, majd tompa puffanással a padlóra zuhant. A dokumentumok pont akkor értek földet, amikor a kommlinkből előtört Kallix generális hangja.
- Uram - jelentette pattogósan a főtiszt. - A sith haderők átvették a Junction fölötti uralmat! Egyre több hajó érkezik a rendszerbe. A Generalitás megkezdte a védekezés szervezését. A külső határmenti szektorokat megerősítettük. - A sithek? - kérdezte Brodrig, és valami egészen furcsára vetemedett. A vezér felnevetett, hahotája kihallatszott a teremből. - Pont most? Amikor a cosraiak végre léptek, az én megbízatásom pedig a vége felé közeleg? Milyen kiszámítható. - Ööö... uram? - A birodalmiakról beszélek - magyarázta Brodrig. - Aki egyszer birodalmi volt, az is marad. Én is az vagyok. Mindig is az voltam, és vártam, hogy felemelkedhessünk. De már itt is van az Egyesült Galaktikus Birodalom... - Mit teszünk, ha a sithek áttörik a külső védelmet? - Az égvilágon semmit, tábornok. - Hogy érti ezt? - Maga csak folytassa a flották pozícionálását! - indult a Fellegvár mélye felé Brodrig. - A sithek megfékezésére van egy tartaléktervem. Húszpercenként értesítsenek a fejleményekről!
Brodrignak volt egy ütőlap a kezében arra az esetre, ha minden kötél szakad. Darth Sordis, a Sith Nagyúr valaha azzal bízta meg őt, hogy amíg birodalmi parancsai értelmében várakozik a Corporate-szektor vezetőjeként, védje meg számára a Lorrd bolygót - ahol még fontos elintéznivalója akadt. Ezért Sordis segített Brodrignak létrehozni ezt az ütőkártyát. Brodrig megnyomta a panel megfelelő gombját, s a turbolift a Fellegvár legeslegalsó szintjére vitte, ahol a földbe vájt bunker a legsötétebb volt.
|
|
|
Ziost
Feb 14, 2015 15:28:54 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 14, 2015 15:28:54 GMT 1
A vezéri irodába berontó magas, főnemesi öltözéket viselő férfi mögött az őrök tehetetlenül méltatlankodtak magukban. Lord Brodrig felnézett az asztala mellől, és megértve a helyzetet, egyetlen intéssel kiküldte a katonáit.
- Igen, Kov’lar főnemes? – vonta fel az egyik szemöldökét. Tökéletesen uralkodott a vonásain, annak ellenére, hogy felbosszantotta a férfi váratlan betörése. Viszont úgy gondolta, hogy még a saját hasznára is fordíthatja ezt a kis közjátékot, és végre megszabadul a Corporate Szektort uraló bürökrata nemesek, valamint a felső gazdasági kaszt gőgös uralmától…
- Mint művelt az Anzatnál? – tajtékzott a szürkülő hajú férfi. – Ezt nézze meg! – kiáltotta, és egy adatlemezt csapott le a Vezér asztalára.
Brodrignak elég volt csak egy pillantást vetnie a jelentésre, máris tudta, miről van szó. Természetesen ő sokkal hamarább hozzájutott mindenféle információhoz, ami kapcsolatban állt az általa kormányzott világokkal.
- Először a Jedik, aztán a Teloson való flottatámogatás, phü – háborgott Kov’lar. – Hát nem volt elég ennyi provokáció a sitheknek? Most pedig lebombáztatja az Anzatot, nyíltan szembeszegülve az ESB katonai erejével, és ez volt az utolsó lökés! Minden ostoba tudja, hogy három az isten igaza!
- Tehát ostobának nevez – jelentette ki Brodrig, különös tekintettel méregetve a főnemest.
- Nem úgy értettem – mormolta Kov’lar. – De határozottan kijelentem, hogy nem értek egyet! És senki sem fog! Ön szándékosan kiprovokálta ezt a hadüzenetet! Háborúban állunk, maga pedig semmit sem tesz ez ügyben. Pedig nyilván hamarabb értesült róla, mint én.
- Kérem, üljön le – szólt hűvösen Brodrig. Megvárta, amíg a férfi lenyugodik, és helyet foglal az íróasztal előtt sorakozó fotelek egyikében. – Hadd pontosítsam a vádjait. Még nem állunk háborúban, annak ellenére, hogy bármelyik percben megtámadhatnak minket. Van még egy leheletnyi időnk. Egy. Kettő: ha szándékosan elárultam volna a Harmadik Birodalmat, azt biztosra veheti, hogy ön soha nem értesült volna a tevékenységemről. Három – hajolt közelebb a főnemeshez -, ön is tudja, hogy a sithek erőszakos elveinek köszönhetően előbb utóbb bekövetkezett volna ez a pillanat. Ha valóban én rendeltem el az ESB provokációját, jó okom volt rá.
- Úgy érti – ráncolta a szemöldökét Kov’lar -, hogy a támadás siettetésével megpróbálja a saját érdekeinek megfelelően alakítani az eseményeket?
- Nem állítok semmit – felelte Brodrig. – Ne feledje, hogy én nem Thrawn főadmiráls vagyok. Ha rajtam múlna, a sithek sosem támadtak volna meg minket. De ha már így alakult, együtt kell dolgoznunk, és nem mindjárt egymás nyakának ugranunk, mihelyt megjelenik egy Sith Csillagromboló a Ziost fölött.
- Azt reméli, hogy a kormányzat átköltöztetésével megmentheti a bolygón élő milliók életét? – hüledezett a főnemes.
- Az evakuációt megkezdtük – vont vállat a Vezér. – A Bonadan megfelelő ideig fel tudja majd tartani a sitheket, amíg zseniális generálisaink ki nem találnak valamit. Addig is, kérem, higgadjon le. Önre is szükségem lesz, ha meg akarom védeni a népemet.
- Énrám?
- Igen, önre, főnemes. Szükségem van a tekintélyére, hogy megfékezze a pánik kitörését. A nép szereti önt, s velem ellentétben, önnek nem tapad semmiféle mocsok a kezéhez. Ennélfogva nagyobb bizalmat élvez.
- Rendben van. De nem végeztünk. Ezt a beszélgetést még folytatjuk – mutatott rá Kov’lar, és kiviharzott a helyiségből.
- Majd meglátjuk, hogyan tárgyalod ki magad a halálból – mormogta Brodrig a bezáruló ajtónak. Sietve befejezte a parancsot, aminek a beprogramozását az imént kénytelenül félbeszakította, és elküldte a megfelelő helyre. Aztán beütötte íróasztala titkos kombinációját, mire felpattant a rejtett fiók, ahol legfontosabb iratait tárolta. Köpenye redőibe rejtette a papírokat, aztán aktiválta a titkos berendezést.
Brodrig széke hátracsúszott, amint alatta eltűnt a padló, s a Vezér már száguldott is lefelé a járaton. Néhány másodpercnyi kényelmetlen zuhanást követően puha felületre érkezett, s kecses mozdulattal talpra szökkent, miután lábai visszapattantak a visszarugós matracról. Leporolta magát, és kilépett a parancsnoki helyiségbe. Az első minisztere várt rá.
- Az előkészületek megtörténtek. Minden esetben – jelentette Als Dezirol.
- Kiváló – bólintott Brodrig. – Ha úgy alakul, fogadják el az EGB és az SzRSz segítségét. Amennyiben a Serenno szorul támogatásra, szintén ne habozzanak. Azonnal rendelje vissza Xaraketiban generálist az Anzatról. Ő fogja vezetni az én flottámat. Gatash generális pedig a Ziost rendszer védelméért felel. Serrikoza, Dergast, valamint Gerude a Bondadan körüli űrért felelnek, valamint az ő flottáik segítenek majd a Serennonak, ha szükséges.
- Értettem, uram.
- Nem is – töprengett hirtelen Brodrig. – Serrikozára a Draganoknál van szükségem. Biztosítsa a régiót, hogy a transzportjaink akadály nélkül átjuthassanak! Ő lépett kapcsolatba először a sárkányokkal, ezért benne inkább megbíznak. A harcok elcsendesedtek arrafelé?
- Igen, uram. Serrikoza még most is a környéken járőrözik.
- Akkor tájékoztassa az új parancsokról. Az elfogott vong harcos még életben van?
- Az elméjéből mindent megtudtunk, amit akartunk. A világhajó hajtóművei készenlétben vannak.
- Rendben van. A vongra már nincs szükségünk. Végezzék ki, mégpedig haladéktalanul.
- Azonnal – bólintott Dezirol, és elhadarta a parancsot a kommunikátorába. Néhány másodpercnyi várakozás után megkapta a visszajelzést. – Megtörtént, uram.
- Helyes. Ismeri a tervemet, első miniszter. Intézkedjen, amíg én tárgyalok Folett ezredessel. Megérkezett már?
Kérdésére a felelet a szemközti ajtó feltárulása volt, ahol az Egyesült Galaktikus Birodalom főtisztje lépett a helyiségbe. Brodrig elhessegtette Dezirolt, majd Folett fogadására indult. Miután mindkettejük testőrsége elvonult, négyszemközt maradtak. - Üdvözlöm, kolléga – mosolygott Brodrig. – Régen nem találkoztunk.
|
|
|
Ziost
Feb 17, 2015 17:29:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 17, 2015 17:29:43 GMT 1
Folett tisztelgéssel viszonozta az üdvözlést, miközben alaposan szemügyre vette az épületet és a Harmadik Birodalom vezérét. Mind a helység, mind a Vezér megjelenése emlékeztetett a régi Galaktikus Birodalom fennköltségére, tartására és dicsőségére, mégis, szinte harapni lehetett a levegőben azt a fajta keménységet, amit csak a Peremvidéken tapasztal meg az ember, ahol a küzdelem folyamatosan a túlélésért zajlik. Milyen aktuális ez a gondolat, futott át Folett agyán.
Mégis, el kellett ismernie magában, hogy a fogadtatás, amiben a Zioston részesültek, össze sem volt hasonlítható azzal, ami a Tasarninon, az emigráns cosraiak bázisán várta, pontosabban nem várta őket. A Harmadik Birodalom védelmi erői ugyanis Doenitz bejelentkezését követően azonnal válaszoltak, díszkíséretet biztosítottak az álcából kilépő cosrai lopakodónak, és egyáltalán delegálthoz illően fogadták Folettet... márpedig ez olyasmi volt, amiben Folett nem sok alkalommal volt része dacára annak, hogy már jó ideje a szakmában volt. Be kellett ismernie, hogy a rejtőzködés ideje véget ért. Titkos összeesküvések helyett egy jelentős területtel és haderővel rendelkező állam képviselőjeként szólalhatott fel végre.
- Brodrig vezér, az Egyesült Galaktikus Birodalom Vezérkara nevében üdvözlöm Önt - zárta rövidre a formalitásokat Folett. - Valóban régen nem találkoztunk. Talán Coruscanton utoljára, valamelyik hivatalos látogatása alkalmából, ugye? - Akkor még mindketten más körülmények között viseltük ezeket az egyenruhákat, barátom. - pillantott végig saját magán és Foletten Brodrig. - Örülök, hogy immár igazi valónkban mutatkozhatunk. Hosszú idő telt el. - Sokunk számára ez az első alkalom. - biccentett diplomatikusan Folett, utalva a kettejük közti korkülönbségre. Bár Brodrig nem tűnt idősnek, a szolgálati adatai alapján már az Uralkodó idején is bolygószintű kormányzói posztokat töltött be, így Folett úgy saccolta, hogy Diestl főmarsallal egyidős lehet a Vezér. - De nem az utolsó. - tette hozzá Brodrig. - Gondolom megérti, barátom, hogy mennyire fontos az együttműködés köztünk ezekben az időkben. - Sőt, ha úgy tetszik, ma még fontosabb, mint tegnap. - nyugtázta magában Folett a tényt, hogy a Vezérnek sem kell a szomszédba mennie némi körmönfont tárgyalókészségért. Ideje volt a tárgyra térni.
- A Vezérkar számára elvi, ha úgy tetszik, kijelenthetjük, akár érzelmi fontossággal bír, hogy minden, a Birodalom eszméjét magáénak valló állammal együttműködjünk. - folytatta Folett. - A lehető legszorosabban. Az Egyesült Galaktikus Birodalom olyan, korábban egymástól független szektorok szövetsége mentén jött létre, akik hajlandóak önállóságukat feláldozni a hatékony együttműködés és a közös célok oldalán, egy újraéledő Galaktikus Birodalom érdekében. Egy olyan Galaktikus Birodalom érdekében, amelyik mentes az erőhasználók befolyásától, legyen szó jedikről, vagy akár sithekről.
- Nos, nekünk nem kell beszámolnia a sithek jelentette fenyegetésről. - biccentett Brodrig. - A bőrünkön érezzük. Vagy fogjuk. - Ez tény, és nem is állítom, hogy nincsenek viták a Vezérkarban ezzel kapcsolatban. - értett egyet Folett. - Különösen a polneyei bajtársaink úgy vélik, a Sith Birodalom bizonyos erőivel akár az átmeneti együttműködés is elképzelhető, amennyiben ez célra vezet közös ellenségünkkel, a Köztársasággal szemben. Márpedig azt az elvet, hogy az első és legfontosabb ellenség, a Coruscantot és a Magot bitorló, jedik által befolyásolt állam, a Köztársaság... szóval ezt az elvet a Főmarsall és a Vezérkar többi tagja is osztja. És ilyen szempontból az első, és legfontosabb dolog, amit tisztáznunk kell - Folett megengedte magának, hogy a hangvétele kicsit keményebbre váltson -, az a Harmadik Birodalomnak a Köztársasággal, illetve a jedikkel jelen pillanatban nagyon is szoros és baráti viszonya, nem is beszélve bizonyos alvilági és hutt kartellekről.
- Önök is jó ideig a Szövetség keretein belül tevékenykedtek, ha jól tudom. - vonta fel a szemöldökét Brodrig. - Bizonyára megérti a Vezérkar, hogy a fennmaradás és az állampolgárok biztonsága érdekében néha bizony kompromisszumokat kell kötni. Bizonyos vagyok benne, hogy egy szövetségi együttműködés keretein belül sok mindent újragondolhatunk... magukkal együtt.
- Hadd szögezzek le valamit rögtön az elején, Brodrig Vezér. - mosolyodott el Folett. - Mi nem szövetséget ajánlunk a Harmadik Birodalomnak. Nem ezért jöttem. - Hanem?
- Tagságot. - jelentette ki Folett egy árnyalatnyi hatásszünet után. - Teljes jogú tagságot ajánlunk az Egyesült Galaktikus Birodalomban, és pozíciót a Vezérkar legmagasabb szintjén az Ön számára, Brodrig Vezér. A Vezérkar egyetlen feltétele, hogy szüntessenek be minden együttműködést a Köztársasággal, a jedikkel és a huttokkal, a politikánkkal összhangban. Cserébe pedig egy olyan államalakulat részévé válnak, amelyet kétszer is meggondol majd a Sith Birodalom, hogy meg mer-e támadni. - tette hozzá végül Folett egy újabb félmosoly kíséretében, várva a választ.
|
|
|
Ziost
Mar 5, 2015 18:58:57 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 5, 2015 18:58:57 GMT 1
Brodrig érzelemmentes arca ugyanolyan jókedélyű, de változatlan maradt, mint az előbbi percekben. A Vezér végül intett a helyiség falmélyedéseiben állomásozó kiszolgálódroidnak, hogy szolgálja ki őket. Az Y2-es modell hangtalanul kúszott a bárpulthoz, és két pohár kesselivel tért vissza. Aztán pedig szó nélkül sarkon fordult, és visszahelyezkedett a falmélyedésébe.
Folett azon morfondírozott, hogy a droid vajon honnét tudta, hogy ő mit iszik, vagy egyáltalán hogyan értette meg egyetlen intésből a parancsot. Lehetséges lenne, hogy Brodrig már előre felkészítette a gépezetet a feladatára? Aligha, hiszen a Vezér kissé meglepettnek tűnt néhány perce, amikor ő, Folett megjelent az ajtóban - tehát nem számíthatott rá ilyen hamar.
- Gratulálok a hadtaktikai gyorstervezéséhez - emelte fel a poharát Brodrig. - Azonban ön, kedves barátom, nem élt az Uralkodó idejében. Hadd emlékeztessem tehát: az akkori katonai vezetők, mint jómagam is, nem csupán hadvezérek, de diplomaták voltak. Értékelem az ön katonai precizitását, de nekem sokkal előrelátóbban kell gondolkodnom. Az Egyesült Birodalomnak még számos veszéllyel szembe kell néznie a jövőben, nem csupán erre a mostani fenyegetésre összpontosítva. A Tingel-kar népe pedig egyelőre csak nyűgnek fog lógni a Vezérkar hátán.
- Ezt vegyem válasznak? - kortyolt a poharából Folett.
- A tagságot természetesen elfogadom - felelte Brodrig. - De nem azonnal. A Köztársasággal és a Jedikkel való kapcsolatunk mindössze átmeneti volt. A Hutt Kartell azonban más lapra tartozik. Megengedi, hogy ismertessem az elképzelésemet?
- Csak tessék.
Folett tizenöt perc múlva felivlágosultan lépett ki a teremből, mögötte a gondolataiba mélyedő Vezérrel...
Screbin Marsh, akit már akkor Véres Báróként ismertek, amikor a Corporate Szektor fölött csupán a nemesek és a gazdasági elit uralkodtak, végigsimított éjfekete egyenruháján. Még most is ugyanúgy festett, mit fiatalabb korában - azt kivéve, hogy durva arcvonásai elmosódtak, amikor gránátot robbantottak az arcába, nem is olyan régen. Ezért maszkot kellett viselnie, de sötétvörös arcfedője pontosan talált a mellkasán levő fekete mellvérten virító SS rangjelzésével.
Ebben az egyenruhában ő volt az atyaúristen, ezt senki sem tagadta. Előtte ott állt Ystiss felvezér, valamint Dreed rohamvezető, és mindkettejüket feszélyezte a felettesükkel való találkozás. Screbin látta a félelmüket, a tisztelettel vegyes megalázkodást pedig harapni lehetett a levegőben. Jó. A Halálosztag híre messzire eljutott - ő maga gondoskodott róla, hogy így legyen -, s az elitegységtől még az SS berkeiben is tartottak. A Halálfejűek számos SS-tisztet végeztek ki, renegát SS támaszpontokat füstöltek ki, ha kellett.
- Ki kell füstölni őket - szólalt meg hangosan Screbin. Igen, az lesz a legjobb. - Tetszés szerint tüzelhetnek a tüntetőkre. Kutassák fel őket, és ha kell, egyesével végezzenek velük. Nincs szükségünk foglyokra.
- Értettem, uram - bólintott Dreed rohamvezető.
- Most, amikor a vezetőség gyáván megfutamodott, nekünk kell átvenni a helyzet feletti uralmat. Brodrig flottája elindult a Tingel-kar felé.
- Elkapjuk őket? - kérdezte Ystiss.
- Nem! - emelte fel a kezét Screbin. - Hadd fussanak a gyávák! Mostantól a parancsnokság az SS feladatköre lesz. Ez a másik feladatuk. Számoljanak fel minden ellenállást, amilyen gyorsan és csendben csak lehet! A hatalomátvételnek láthatatlannak kell maradnia.
- Hatalomátvételnek? - suttogta Dreed rohamvezető annak az embernek a bizonytalanságával, aki valamit félrehallott. Vagy talán mégsem hallott félre.
- Igen! - recsegte Screbin. - A Lordok Házát azonnal feloszlatjuk a társszervezeteivel együtt. Mostantól az SS veszi át a Corporate Szektor irányítását. Most pedig lássanak munkához!
A Véres Báró megvárta, amíg kegyencei kisuhannak a teremből, aztán megint a tükör felé fordult. Megtapogatta a maszkját, aztán gondolt egyet, és levette az arca elől. Legnagyobb meglepetésére a tükör még csak meg sem remegett a láttán... a holografikus technikával működő műszer viszont jobban tenné, ha rettegne. Ez a durva anyag, ami visszanézett Screbinre, pontosan illett a Peremvidék keménységéhez. Nem finomkodó, együttérző politikusok kellettek ide, hanem erős és kérlelhetetlen katonai parancsnokok, akik tőből kiszakítanak minden gyomot, nem pedig tárgyalnak velük, hátha maguktól elhervadnak.
Screbin nézte még néhány pillanatig saját torz arcmását, aztán rápillantott újonnan öntött, szürkésfehér fémmaszkjára, majd eltakarta vele a tekintetét.
|
|
|
Ziost
Mar 8, 2015 15:22:15 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 8, 2015 15:22:15 GMT 1
Dreed, aki rendkívül örvendett főrohamvezetői kinevezésének, most erősen koncentrálva figyelte az előtte sorakozó tucatnyi képernyőt. A szobája inkább volt éléskamra méretű, mint SS parancsnoki kabin, de Dreed szerette a szűk helyeket, főleg hasonló helyzetben. A képeken jól látszott a Harmadik Birodalom vezetőségének, pontosabban volt vezetőségének a körletei, a főpolitikusok és nemesek rezidenciáinak legbelsőbb szentélyei, a Corporate szektoron innen és túl.
Valamint jól láthatók voltak a hullák is, és a mellettük ácsorgó és bejelentkező SS-orgyilkosok, és az őket kísérő megsemmisítő-kommandók. Dreed főrohamvezető kivárt, amíg az utolsó végrehajtó is bejelentkezett. Aztán a hátánál várakozó, életnagyságú hologram felé gördült a székével.
- Minden potenciális ellenállást felszámoltunk, uram - jelentette. - A főnemesek és családjaik nem okozhatnak problémát. A gazdasági elit pedig elrejtőzött, nyilván átjárja őket a félelem.
- Ők semmik - legyintett Screbin. - Megvárják a konfliktus végét, aztán előbújnak, és folytatják onnan, ahol abbahagyták. Nem jelentenek fenyegetést. Tájékoztassa a főparancsnokságot a fejleményekről.
- Igenis, uram.
Screbin pedig átlépett a másik transzmissziós rácsra. Rezzenéstelenül tűrte, hogy a sajtósok megigazítsák köpenyének ráncait, és elvégezzék rajta az utolsó simításokat. A technikus felé pillantott, aki kiadta a zöld jelet. A birodalmi vezető életnagyságú alakja most ott virított minden holokészülék fölött.
- Mélyen tisztelt harmadik birodalmi polgárok! - harsogta az erősítőbe. Mivel a bemondónő bemutatta már őt, nem látta értelmét a fölösleges beszédnek. - Konfliktushelyzetbe kerültünk. Nem fogok nektek politikai szóvirágokat fröcsögtetni, de összefoglalom a lényeget. Vezéretek, Lord Brodrig legutóbbi akcióival kiprovokálta a Sith Birodalom haragját. Először a Jedik megsegítésével, azután a flottájuk megtámadásával a Telosi Csatában... ezt még a Sithek elnézték nekünk. De Lord Brodrig még mindig nem látta, mi történik, és kiadta a parancsot egy másik, tőlünk független bolygó szőnyegbombázására. A bolygót végül a Sithek szabadították meg a pusztulástól - gondosan ügyelt arra, hogy ne említse az Anzat nevét. Úgy ítélte meg, hogy a folklórban szereplő takonyvámpírok kiirtását a nép igenis helyeselte volna...
- Ezért az SS lépésre kényszerült. Bár Brodrig főnemes hozta létre a szervezetet, az eskünk nem hozzá, hanem a Birodalomhoz és a Corporate lakóihoz köt! Nem vagyunk hajlandóak megismételni a múlt hibáit - ahogyan Palpatine főkancellár idejében a klón hadsereg. Egy állami szervezet nem az államfőt, még csak nem is az államot, hanem annak polgárait szolgálja!
- Mint tudjátok, elvtársak, az SS belbiztonsági szervezet. A mi feladatunk a biztonságotok megőrzése, de mostantól a Harmadik Birodalom felvirágoztatása is! A Vezér és a Lordok menekülőre fogták... Nem tudtuk megakadályozni a megmenekülésüket. Lord Brodrig, miután belátta, hogy hibázott, és pusztulást hozott a nyakunkra, kereket oldott. Magára hagyott minket!
- De mi nem keresünk bosszút - folytatta egy kisebb hatásszünet után. - Hadd fussanak a gyávák! Nincs idő a kergetőzésre! Az SS átvette a kormány feladatköreit. A mai naptól kezdve én magam irányítom ezt az államot, a Főparancsnoksággal egyetemben. De lenne még egy bejelentenivalóm.
- Mostantól nem vagyunk egyedül, elhagyatottan a galaxis szélén. Valaha ide száműzték az őseinket, a Corporate Szektorba. A Régi Köztársaság korrupt hivatalnokai kitagadtak minket, és olyan porondra üldöztek, ahol minden nap harc. Ahol a túlélésért való küzdelem megszokottabb, mint a jóllakottság. De az idők változnak. Új szövetségesünk akadt.
- Mától az Egyesült Galaktikus Birodalom tagrendszerei közé tartozunk. A kormányzás továbbra is a miénk, de úgy hiszem, a Sithek fenyegetése jócskán lecsökkent. Az SS vezetősége jó kapcsolatot ápolt az EGB-vel, s ez a kapcsolat ma kiteljesedett. Eljött az ideje, hogy megmutassam nektek, hogyan kell megvédeni a Harmadik Birodalmat. - Éljen a Birodalom! Éljen a szabadság! Éljen a biztonság és a Vezérkar!
Oldalra pillantott, és a technikus bólintott, mire Screbin kfújta a levegőt, és elindult a saját irodája felé. Az adás megismétlődik minden félórában, és a biztonsági vezetőnek akadt még némi dolga a mai nap folyamán. Államformálás, kormányalakítás, új rendeletek, ilyesmik...
|
|
|
Ziost
Mar 8, 2015 15:55:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 8, 2015 15:55:06 GMT 1
A jedi padawannak maszkírozott, maximum 12 éves, filigrán alkatú togruta kislány megtörölte a szája szélét, majd kérdő pillantást vetett Lecersenre, ahogyan kilépett a kabinból. A moff undorodva megcsóválta a fejét, és intett az ajtó előtt posztoló rohamosztagosoknak, hogy kísérjék a kislányt oda, ahová általában a kislányokat szoktak kísérni - minden valószínűség szerint a DiestlJugend számára kialakított körletbe az egyik alsó hangárfedélzeten, ahol legalább két tucat fiatal ismerkedett a nagy csillagrombolók üzemeltetésével, szabad idejükben pedig az ifjúsági szervezet védnökével, aki a kabinban várta kollégája érkezését.
A Bloodfinen közben finom remegés futott végig, ahogyan kiléptek a hipertérből. Hosszú út végén voltak, és Lecersen már igazán kezdte hiányolni a bolygókon tartózkodással járó nagyobb luxust, a tágas tereket, és a lehetőséget, hogy minden este másik exluzív étteremben vacsorázzon. Persze kérdés, hogy exluzív étterem van összesen ebben a porfészek szektorban, gondolta tovább magában fanyar arckifejezéssel.
Camillo Il-Raz, Lecersen - tulajdonképpen mindkettőjük akarata ellenére, pusztán az események véletlenszerű alakulása folytán - konspiratőr kollégája és jobb keze már felöltözve, kifogástalanul vasalt egyenruhában ült az íróasztala mögött (milyen szerencse, gondolta a moff), amikor amaz belépett az ajtón, és éppen a legfrisebb holohíreket nézte a helyi csatornán, amelyen a helyi belügyi erőszakszervezet, az SS főparancsnoka, egy sebhelyes arcú alak éppen bejelentette a Harmadik Birodalom betagozódását az EGB-be.
- Milyen finom úriember. - jegyezte meg Lecersen, demonstratívan megállva Il-Raz széke mögött, és tekintetét a képernyőre függesztve, némi köhintgetés kíséretében, mígnem az Egységes Galaktika volt frakcióvezetője és a Cosra ügynöke észre nem vette magát, és fel nem tápászkodott a székéből, hogy némi alderaani bort keressen a szekrényben.
- Nos úgy tűnik, még így is ő volt a legjobb választás. - jegyezte meg Il-Raz. - Ezek a Corporate-beli szerencsétlenek annyira hozzászoktak az állami szintű terrorhoz, hogy még egy ilyen szadistának is lelkesen tapsolnak. Nem is igazán értem, hogy miért van szükség ránk, moff uram.
- Azért, Il-Raz, mert ezeknek a szerencsétleneknek történetesen még a Vezérük nélkül is akkora flottájuk van, amivel közel másfélszeresére emeljük a haderőnk létszámát. - fogadta el a felkínált teli poharat Lecersen, de csak miután meggyőződött róla, hogy semmi olyasmi nincs benne, mint amit Il-Raz fiatalabb korú vendégei számára szokott bekeverni. A maga részéről végtelenül gusztustalannak találta a férfi hajlamait, amely néha már egyenesen önmaga paródiájába fordult, de hosszú politikai pályafutása alatt eleget tapasztalt és látott ahhoz, hogy senkinek ne vesse a szemére, mondjuk úgy, eltérő kulturális szokásait. - És ez a flotta bővében van olyan kipróbált tiszteknek, akik a cosrai barátainkkal ellentétben az elmúlt években folyamatosan harckészültségben és éles akciókban vettek részt, és akiket nem nyűgöz le annyira az SS tevékenysége, mint a fegyvertelen lakosságot, különösen nem félnek tőlük annyira. Tehát a feladatunk az, hogy elsősorban őket, és a vállalatvezetőket győzzük meg az EGB nyújtotta előnyökről. Az SS pedig boldog marad addig, amíg a népet szórakoztathatja ezzel-azzal.
- Igen, a flotta. - köhintett Il-Raz. - Furcsa dolog ez, nem, moff uram? Végtére is a Corporate-szektort évtizedekig nem érintette egyetlen háború sem. Sem a lázadók polgárháborúja, sem a Yuuzhan Vong invázió, sem a későbbi konfliktusok. Egészen mostanáig.
- Éppen ennek köszönhető, hogy olyan jó állapotban van a haderejük. - biccentett Lecersen. - Ebben a szektorban szolgál a legtöbb galaktikus szinten a Palpatine császár alatt gyártott hajókból, nem kis részben felújítva. Igen értékes szövetségesek lesznek.
- Reméljük azok is maradnak, és nem dózerolják be őket a sithek. - pillantott az egyik kisebb terminálon villogó helyzetjelzőre Il-Raz, ami a csillagromboló pozícóját mutatta a galaktikus nagytérképen. Az apró zöldeskék pont magányosan villogott a jobb felső sarokban a háromdimenziósított képen, messze a Magtól lefelé és balra elhelyezkedő EGB-s területektől, közötte pedig a hosszú kerülőt jelentő, nagy kiterjedésű, egészen a Ziostnál húzódó határig tartó ESB, vagy a Magot uraló köztársasági területek által elvágva. - Ilyen hosszú utánpótlási vonalak mellett esélytelen, hogy a Knot erősítést tudjon küldeni.
- Ezért kell biztosítanunk, hogy a helyi erők képesek és lojálisak legyenek az EGB-s zászló hordozására és a területek biztosítására akár önállóan egy sith invázióval szemben. - Lecersen egy adattáblát tett az asztalra. - Amúgy is, a Főmarsall legutolsó direktívája szerint csak korlátozott harcokra kell készülnünk a határok mentén. Ennél fontosabb, hogy kifüstöljük az erőhasználókat, jediket és sitheket egyaránt. Tiebolt jelentései szerint a korábbi vezetés itt gyanúsan sok alkalommal ápolt jó kapcsolatokal a sithekkel, még akkor is, ha az ESB-hez nem köthető, magányos erőhasználókról van szó.
- Vagy éppen a jedikkel. - köhintett Il-Raz. - De nagyon remélem, ezúttal az ügynökeink elvégzik ezt a munkát helyettünk. Nincs kedvem megint személyesen menekülni vérszomjas jedi mesterek elől, mint Coruscanton, amikor voltál szívesen ott hagyni a pácban, moff uram.
Lecersen elmosolyodott, amikor eszébe jutottak a választási tévévita folyományakénti események, amikor is gyors távozásakor "elfelejtette" magával vinni Il-Razt. A volt frakcióvezető gyávasága ellenére meglepő tehetségről tett tanúbizonyságot éles helyzetben, amikor a polneyei klón kommandósok kezére juttatta az őt követő Octa Ramis jedi mestert.
- Az ügynökeink eddig néha túlságosan is jó munkát végeztek. - jutott eszébe végül még valami a moffnak. - Mit tudunk erről a Fyyarról?
- A nagybátyja fejlesztési tiszt volt valamelyik hadúr alatt Endor után - magyarázta Il-Raz. - És volt szerencséje beleszaladni Kyle Katarn jedi mester fénykardjába, vagy valami ilyesmi. Az ifjabbik Fyyar utána a Cosrán szolgált, mint kadét, és elsők között kérte az áthelyezését ide, amikor felvettük a kapcsolatot Ziosttal. Figyelemre méltó a legutolsó jelentése. Egy halott, egy foglyul ejtett jedi mester. Szinte kezdek féltékeny lenni erre az alakra.
- Ami még figyelemre méltóbb, hogy mindezt valami kósza sith nagyúrral összeállva érte el. - jegyezte meg Lecersen. - Ez pedig nagyon kockázatos. Már attól is fejfájás kerülget, amit a polneyeiak művelnek a sith titkosszolgálattal és azzal az opportunista Főkormányzóval együttműködve, de az legalább megmarad a színfalak mögött. Ez a Fyyar meg kiáll egy sith nagyúrral a kikötő közepére jediket mészárolni. Jó, hogy nem adott interjút utána a helyi hololapnak.
- Bízza rám ezt, moff uram. - biccentett Il-Raz. - Bizonyára számos fejvadász és egyéb alvilági kapcsolat áll rendelkezésre errefelé, akik szívesen segítenek erőmentesíteni a szektort.
- Dolgozzanak össze ezzel a Screbinnel. - biccentett Lecersen. - Heteken belül olyan Corporate-szektort akarok, ahol szigorúan nullán állnak ezek a polneyei erőmérők. - pillantott bizalmatlanul az EGB-s főparancsnoki hajókon immár alapfelszereltségnek számító eszköz apró grafikonjára Il-Raz egyik képernyőjén, ami Erőhasználók közelségére volt hivatott figyelmeztetni. A sáv, ahogyan közeledtek a Ziosthoz, egyre inkább narancssárgába tolódott, ezúttal is jelezve, hogy ha egyértelműen nem is volt azonosítható, de valamiféle aktivitás zajlott a felszínen.
- És a vállalatvezetők és a flotta? - kérdezte Il-Raz.
- Őket bízza rám. - biccentett Lecersen. - A Corporate-szektor, akár hogy is nevezi magát az itt aktuálisan székelő államalakulat, a háttérben a mai napig a konzorciumok kezében van. Máskülönben összeomlana a gazdaság. Ezért is kell minél előbb Ziostról a szektor szívébe, mondjuk az Ettire, vagy a Bonadanra áttennünk a missziónkat. Utána pedig rátérhetünk a lényegre.
- Csak aztán tényleg korlátozott maradjon az az összezördülés a sithekkel. - jegyezte meg Il-Raz. - Nem szívesen maradnék itt, amikor a korlátozott összezördülés jegyében egy ugrásnyi távolságból megjelenik itt egy SiSD - flotta.
- A sithek is látták a Cioralnál készült felvételeket. - vakarta meg az állát Lecersen. - Nagyon reméljük, hogy értettek belőle.
- Moff úr, a siklójuk felkészült az indulásra. - szólt közbe az asztalon lévő komon át a Bloodfin kapitánya, megakasztva a beszélgetést. - A ziosti SS-központ visszaigazolta a leszállási engedélyüket.
- Nagyszerű. - biccentett Lecersen, és intett Il-Raznak, hogy kövesse. - Tájékoztassák az SS parancsnokát, hogy az EGB-ből érkezett tanácsadói úton vannak.
|
|
|
Ziost
Mar 11, 2015 15:38:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2015 15:38:49 GMT 1
Lecersen és Il-Raz siklója egyenesen az SS központi parancsnokságának tetején kialakított leszállópályán landolt. - Tájékoztassa Screbin parancsnokot, hogy azonnal találkozni kívánunk vele - fordult Lecersen a fogadásukra érkezett díszőrség parancsnokához. - Sürgős ügyekről kell beszélnünk vele. A felderítőink jelentése szerint egy sith inváziós flotta indult el az Ossustól.
...
Több száz kilométerrel arrébb, az ősi sith romok körül kiépült, egyre inkább egy kisebb városra hasonlító sith zarándoktábor zsongását hajtóművek dübörgése, majd lánctalpak és hatalmas fémlábak döngése váltotta fel. A Bloodfin rohamosztagos hadosztálya elérte a felszínt, szinte egy időben azzal, hogy a Lecersent szállító sikló landolt az SS-parancsnokságon. - Nem kaptam értesítést arról, hogy átvennék a tábor biztosítását. - lépett oda a parancsnoki Chariotból kiszálló rohamosztagos tábornokhoz a zarándokok telepét bekerítő kordont védő SS-ezred őrnagya. - Nem biztosítás céljából érkeztünk. - biccentett a tábornok - Az továbbra is a maguk feladata lesz. Ahogyan a takarítás is, miután végeztünk.
Az SS-őrnagy egy pillanatig értetlenül meredt a rohamosztagos tiszt mögött felsorakozott nehéz haditechnikára. - Gondolom nem óhajt nekem kisealőadást tartani arról, hogy ezek itt fegyvertelen civilek. - közölte az EGB-s tábornok. - Nos... - És gondolom az elmúlt egy órában háromszor felszólította őket a távozásra, amelynek nem engedelmeskedtek.
Az SS-őrnagy még egyszer a felsorakozott lépegetőkre pillantott. - Khm.. igen, hogyne. - Helyes, köszönöm. - veregette meg barátságosan az őrnagy vállát Lecersen osztagparancsnoka. - Jó munkát végeztek itt.
Azzal egy kommunikátort vett elő. - Figyelem, minden egységnek a Bloodfin-ezredből. Felszámolást megkezdeni. Járulékos károk engedélyezve.
Válaszul a legelöl álló AT-AT felemelte, a tábor felé fordította páncélozott fejét, és nehéz, vörös energiasugarak robbantak elő belőle, egyenesen a legnagyobb sith templomromba csapódva, amelyből törmelék hullott alá a szétfutó, kiabáló, jajveszékelő zarándokokra. - Irtsák ki őket. - tette hozzá a tábornok. - Egyetlen sith fattyat se hagyjanak életben.
A zarándokok sikoltozását lassan elnyomta a sortűzbe bekapcsolódó többi lépegető ágyúinak moraja, aztán a páncélozott óriások megindultak, hogy fémtalpaikkal semmisítsék meg mindazt, ami a sortüzet egyáltalán túlélhette.
Alig húsz perccel később csak egy füstölgő, kráterekkel borított romhalmaz, és több ezer halott maradt a Sith Egyház zarándoktáborának nyomában, a levegőben pedig a felrobbantott sith templomokból felvert por szálldosott...
|
|
|
Ziost
May 31, 2015 13:29:24 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 31, 2015 13:29:24 GMT 1
Valamivel korábban...
Il-Raz és Lecersen néhány klasszikus, fehér páncélos rohamosztagossal léptek be a nem túl nagy méretű, birodalmi időket idéző tárgyalóterembe. A moff kísérői a falak mentén sorakoztak fel, akárcsak az SS gyalogosai, akik fekete páncélt és a fej formáját szűken követő, arcformájú sisakot viseltek. Screbin italokat rendelt, és magával szemben leültette új tanácsadóit. Mellette egy jelentéktelennek tűnő figura ült, civil öltözékben.
- Ő itt a Corporate Főszektor belső titkára – mutatta be a politikust Screbin. – Jord Commason úr.
- Kérem, ne vesztegessük az időt – sürgette a fekete hajú férfi, akit valaha kígyólordként emlegettek. Commasonon szinte minden keresztülment, ami a galaxisnak ebben a szektorában történt, és sokak szerint a ravasz férfi a saját hasznára fordította az információit.
- Helyes, helyes – pillantott Il-Razra Lecersen. – Fontos megbeszélnivalóink vannak. Például az Ossus felől közelítő Sith flotta, amelyik bármelyik pillanatban ideérhet.
- Már ideért – felelte Screbin. – Uraim, támadás alatt állunk – jelentette be ünnepélyesen. Az SS birodalmi vezető arcának középső része egy roncs volt, így nehéz volt leolvasni a véres báró érzelmeit.
- A mi érkezésünkkel egyidőben? – ráncolta a homlokát Il-Raz.
- Pontosan. Az egyik határmenti vidékünket támadták meg, azonban már úton van a hadi utánpótlás. Az SS egyik fővezérét küldtem oda, afféle nyomozóként. Az ESB-ben tevékenykedő ügynökeink mindössze annyit állapítottak meg, hogy valamiféle... újszerű taktikát fognak alkalmazni.
- Megfelelő ütőerejű flottát küldött, kormányzó? – kérdezte Lecersen. – Azonnal kérvényezem a rakétáink ideszállítását.
- Addig visszatartjuk őket – felelte Screbin, miközben megnyomott egy gombot, és az asztal fölött egy taktikai holotérkép jelent meg -, amíg a szuperfegyvereik megérkeznek. A sithek talán elfelejtették, hogy a Harmadik Birodalom és az SS nem volt mindig egy és ugyanaz a szervezet... nézzék! – kapcsolt újból, mire az EGB és az ESB hajóinak csoportja között és mögött több tucatnyi halványkék pont jelent meg. – Ennélfogva az SS flottája nem a Corporate flottája.
- Álcázóhajók – állapította meg Il-Raz. – A mező azonban őket is megvakítja, nem csak az ellenfeleiket.
- Nem úgy van – morogta közbe Commason. – A fejlesztési részlegünk néhány hónapja tökéletesítette a rejtőzködés technológiáját. Nincs hajtóműsugárzás, statikus zörej, semmi, és a PSD-k passzív szenzorok segítségével érzékelik a környezetüket. Nem állnak rádiókapcsolatban egymással, azonban beszereztünk néhány idegen szerkezetet a Telosi Csatában...
- A rejtett hajók vilipeken kommunikálnak, bár akadnak nehézségeink – vette át a szót Screbin. – A meglepetés erejével, a beszivárgó ügynökökkel és a védőflottával feltartóztatjuk őket, talán huzamosabb ideig, amennyiben nem kapnak erősítést.
- Ha pedig nem – emelte fel a poharát Lecersen -, akkor jöhetnek a rakéták.
- Úgy van – bólintott Screbin.
- De van itt még valami – vetette fel a moff. – Az önök... Jedi kapcsolatai.
- Azok a kapcsolatok aligha léteznek – vont vállat a véres báró. – Ezt bizonyítja az a Jedi csoport, akiket a tisztjeim átadtak az önök előfutárának. Azt hiszem, világos, hogy lezártuk Lord Brodrig diplomáciai kapcsolatait.
- Az előző kormányfő megkérdőjelezhető paktumokat kötött – akadékoskodott Il-Raz.
Na, ezek se lesznek barátok – gondolt Brodrigra magában Screbin.
- A Vezér egy főnemes volt, s mint olyan, kötötték a demokrácia elvei. Az EGB vezérkara is tudja, hogy néha kompromisszumokat kell kötni. Ezeket az ügyeket én lezártnak tekintem.
- Helyes – mosolyodott el Lecersen. – A Vezérkar felügyelete alatt azonban sokkal határozottabb lépések kieszközölését követeljük. Ugyanúgy a Jedikkel, mint a Sithekkel szemben. Minden, az Erőt imádó kultuszt és vallási, vagy félkatonai szervezetet azonnal meg kell semmisíteni a Corporate Főszektor területén. Vagyonukat el kell kobozni, épületeiket elpusztítani, tagjaikat az EGB különböző létesítményeibe deportálni.
- A folyamatot olyan hamar elkezdjük, amilyen hamar csak lehet – biztosította Screbin báró. – Javasolnám is, hogy ennek a tárgyalásnak a végén közösen fogalmazzunk meg új törvényrendeleteket. Az embereink már szervezik egy Erőivadék-ellenőrző Bizottság felállítását, hogy kiszűrjük a még fel nem fedezett Erőérzékeny egyedeket. Az Erőre szakosodott osztagokat az EGB útmutatása alapján fogjuk létrehívni.
Lecersen meghökkenten tapasztalta, hogy ez a fickó ugyanolyan komolyan veszi az Erőkérdést, mint ők maguk.
- Nagyszerű – bólintott. – Ezeket a részletkérdéseket majd a későbbiekben bővebben megtárgyaljuk. Úgy tudom, már megosztotta a terveit a mi speciális csoportjainkkal, kormányzó.
- Hanem ezzel kapcsolatban van még valami – hajolt közelebb az SS főnök.
- Mégpedig?
- Tudom, hogy nem találtak még megoldást a jövőben születő Erőérzékeny egyedek kezelésére. Szerintem eléggé egyszerű. Teszek egy javaslatot. Minden Erőérzékeny gyermeket, akit a szüleik halálbüntetés ellenében átadnak a hatóságoknak, szállítsuk az erre a célra kijelölt létesítményekbe. Itt elvágnák őket az Erőtől, egészséges, értelmes lényekké varázsolva őket, és visszatérhetnének a szüleikhez. Ehhez a technikához használjuk a befogott Jediket, Sitheket, hogy kifejleszthessük.
- Ahhoz minimum egy nagy hatalmú Sith Lord kellene – jegyezte meg Il-Raz. – Aki önként megtanítja nekünk a teljes módszert...
- A javaslatát beterjesztjük a Vezérkar elé – pillantott társára Lecersen élesen. - De van még egy dolog – kortyolt bele az italába Il-Raz.
- Meddig fogjuk még mondogatni, hogy „van még valami/van még egy dolog”? – dörmögte Jord Commason. – És eddig fogjuk visszakérdezni, hogy „mégpedig?” Siessünk, siessünk, kérem.
- Egy apropó? – fordult Il-Razhoz Screbin.
- A gazdasági konzorciumok, amik ön fölött állnak.
Lecersen ideges pillantást vetett a konspiratőr felé. Il-Raz megpróbálta kivenni a kezéből a gyeplőt, és kiugrasztani a tauntaunt a barlangból, mint egy igazi cselszövő. Mint egy igazi hülye...
- Igen, erről is beszélnünk kell – jelentette ki a véres báró változatlan arcmimikával. – A Corporate Főigazgatósági Tanács (CDC), vagyis a legnagyobb vállalkozások vezetőinek kormányszerve köteles lesz megosztani a termést és a profitot. A különböző főszektoroknak járó nyereséget és támogatási kötelezettséget majd a gazdasági szakértőink átbeszélik.
- Szükségünk van az önök vállalataira – mondta ki végül Lecersen kertelés nélkül. – A Corporate Főszektorban tömörül a legnagyobb tőke az egész Birodalom területén. A CDC nem fogja csak úgy megosztani a javait egy nagyobb állam kiszolgálására. Az üzlet kockázatokkal jár, de számukra kényelmesebbnek tűnik, ha ezt a mostanit elkerülhetik. Mivel garantálja, kormányzó úr, hogy a CDC idomulni fog az új feltételekhez? Tudomásunk van róla. Hogy az előző vezetés ellen is számos lázadást robbantottak ki, sőt, a kormány gyakran kénytelen volt engedelmeskedni, és elfogadni a fennhatóságukat.
- Valóban nem fognak belemenni – jelentette ki Screbin szemrebbenés nélkül. – Miután a kormány a Bonadanra, a gazdasági elit pedig az Etti IV-re költözik – az átfedések elkerülése végett -, A Corporate tőketermelése és gazdasága teljes mértékben le fog állni.
- Ezt hogy érti? – fortyant fel Lecersen.
- Nézze, hadd magyarázzam el. Évtizedeim voltak a CDC működésének megfigyelésére. A CDC mindig visszahúzódó háttérpolitikát folytatott. A szektorban bekövetkező államcsínyek és kormányváltások alatt csendben tevékenykedett és hagyta, hogy a politika mozogjon, még ha számára előnytelen változások következtek is be. Ám ezek a jómadarak a konfliktusok lecsillapodása után előbújtak, és szép lassan visszaalakítottak mindent a saját szájuk íze szerint. A mostani költözés után hatalmas pénzösszegek vándorolnak majd az államvezetéshez és a törvényhozókhoz, a kisebb bürokratákhoz, ilyen olyan lobbikhoz. Brodrig parancsára akkor még belső titkárként megfigyelhettem, ahogy új főnemesek emelkednek fel a semmiből. Bábként. Ezért jött létre a Secret State, afféle ellensúlyaként ennek a pénzmaffia-csoportnak, a másik titkos államnak. Évek óta ott vannak az embereink a CDC-ben, számos cselszövésük elé gátat vetettünk már. Most azonban úgy oldjuk meg a helyzetet, hogy önök külön tárgyalásokba bocsátkoznak a CDC-vel, és a kiterjesztésük érdekében belemennek a követeléseikbe. Ezekkel rendkívül óvatosan kell bánni. Ha pedig a megállapodások megszülettek, az SS tesz róla, hogy be is tartsák őket. Vállalom a felelősséget.
- De mi lesz az a pár napos profitkiesés, amíg a tárgyalások tartanak?
- Tudják, van egy független szervezet, akik biztosítottak afelől, hogy addig ők irányítják a gazdaságot, és kölcsönöznek nekünk. Az EGB-nek szerződése van az Intergalaktikus Monetáris Unióval is rajtunk keresztül, azonban velük is szükséges lesz külön tárgyalásokat folytatni.
- Az IMU a Sithekkel is üzletel.
- Valóban elindultak, de visszamondták a megbeszélést az EGB-vel való jövendőbeli tárgyalások miatt. Egyetlen kikötésük volt, mégpedig az, hogy a Köztársasággal kötött szerződésük nem felbontható, viszont tökéletes politikai pártatlansággal működnek.
- Meg kell kezdeni a rohamosztagos akadémiák felállítását a Főszektorban – szólt pár perc elteltével Il-Raz. – Valamint megkezdjük a Bonadan és az Etti IV cosrai módon való átépítését. Meg kell őriznünk a kulturális hagyományokat, az itteni népek művészete tehát nem fog sérülni.
- Ezzel egyetértek – bólintott Screbin. – Uraim, ne tartsunk egy kis szünetet? Utána pedig törvénykezzünk.
|
|
|
Ziost
Jul 3, 2015 20:46:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 20:46:22 GMT 1
Lecersen és Il-Raz a helyi vezetéssel folytatott, immár sokadik körös tárgyalás szünetében élvezték a helyi főzésű kávé aromáját a Ziost panorámájával egybekötve. Lecersen élvezettel nézte a távolban füstölgő lángoszlopokat, ahol az EGB felszíni erői felszámolták az utolsó sith zarándoktábort is. Ideje volt megfelelő üzeneteket küldeni a politikai elit és a közvélemény számára is, mindenkinek a szája íze szerint. Il-Raz élvezettel nézte a felszolgáló hátsóját. A fiatal triaani lány inkább hasonlított valami kellemes, plüss-szerű háziállatra, mint kifejlett ragadozóra. Nem kis részben amiatt, hogy még nem volt kifejlett. Il-Raz önmagában elismeréssel adózott a helyi vendéglátó érzékenységének... pontosan eltalálta ízlésének azon részét, amellyel korábban még önmaga sem volt tisztában. - Tudnál hozni nekem este lefekvés előtt még egy kis tejet a kabinomba? - kérdezte finoman megérintve a csíkos bundájú nőstény gyermek vállát. - I... igen, kormányzó úr. - sütötte le a szemét a fiatal macska-emlős.
- Valamit kezdenünk kell a vállalatokkal, Camillo. - zavarta meg fantáziálásában kollégáját Lecersen. - Öhm... igen.. menj! - rázta meg magát Il-Raz, majd gyorsan távozásra ösztökélte a felszolgáló kislányt. - Kell keresnünk egy ellenpontot. - folytatta tovább a távoli füstöt figyelve Lecersen. - A Corporate vállalatai évszázadok óta kiskirálykodnak itt a napi ügyekben, a tényleges és formális politikai hatalom pedig jön és megy... csakúgy, mint most mi. Csak akkor lesznek hajlandóak szorosabbra fűzni az együttműködést, és összedolgozni a Birodalomal, ha találunk egy közös ellenséget a számukra... - Valakit, aki legalább olyannyira szeretne a szokásos struktúrák helyébe lépni, egy megtűrt, de nem támogatott felet? - köhécselt Il-Raz, mint aki félrenyelte a koktélt. - Igen. - bólintott Lecersen. Il-Raz néhány pillanatig az adattábláján kutakodott, ahol kigyűjtötte magának a legfontosabb szereplőket a Corporate-szektor jelenlegi játékterén. - Forduljunk a pénzemberekhez. Azaz pénz-muunokhoz. - Intergalaktikus Monetáris Unió. - olvasta le a feliratot érdeklődve Lecersen. - Ezek azok a bankárok, akik a régi Szeparatisták pénzügyi örököseinek képzelik magukat? - Olyasmi. - biccentett Il-Raz. - Az unokatestvéreik saját klikket alapítottak a Muunilinsten az ESB égisze alatt, ami legalább annyira sikertelen. Ezért emezek kiszervezték magukat ide a Corporate-szektorba. De a hitelnyújtáson és befektetési műveleteken kívül nem sokmindennel foglalkoznak. Nem férnek hozzá az eszközökhöz, úgymond. - Inspiráló. - biccentett Lecersen. - Rád bízhatom? Én pedig majd beszélek a régi vágású vállalatvezetőkkel. Ideje felismerniük, ki is az igazi ellenség, nemde? - Maradéktalanul, moff uram. - hajbókolt Il-Raz.
- Nagyszerű. - Lecersen elégedetten konstatálta, hogy amennyire undorító alak volt Il-Raz a személyes hobbijait illetően, a szakmához egészen elfogadhatóan értett. De legalábbis kezdett belejönni. - És mi lesz a sithekkel? - kérdezte Il-Raz. - Nem kizárt, hogy fel kell adnunk néhány rendszert... - bámult a távolba sokat tudó arckifejezéssel Lecersen. - Remélem, majd beavat. - Hát hogyne.
- Nem biztos, hogy ez a Screbin örülni fog neki. - igazgatta meg ruháját a nadrágjánál Il-Raz, az erkély kijárata felé tekintve, ahol a fiatal triaani eltűnt. - Kap tőlünk cserébe két rendkívül szimpatikus ismerőst. - morzsolgatta az ujjait elgondolkodva Lecersen. - Legyen gondod erre, Camillo, szeretném, ha Screbin kormányzó személyesen értesülne két dologról, természetesen csak utánam. - És pedig? - Az egyik a hozzánk útban lévő tasarnin-i cosrai emigránsok flottája. - meredt továbbra is a távolba Lecersen. - A második pedig Eichmann igazgató és Isen igazgatóhelyettes magánprojektje. Úgy érzem, utóbbit Screbin kormányzó különösen érdekesnek fogja találni.
|
|
|
Ziost
Jul 21, 2015 10:55:05 GMT 1
Post by Enz on Jul 21, 2015 10:55:05 GMT 1
Reuenthal zászlóshajója, a Königsberg felsorakozott a különítmény többi hajójához, amik Ziost körül állomásoztak, miközben a flottaadmirális elgondolkodva szemlélte a jelenetet. Mirialnál megmenekültek az üldözőktől, és amikor megérkeztek Ziostra kiderült, hogy egy EGB-párti puccs eredményeként nem a Harmadik Birodalomban, hanem a Corporate Főszektorban vannak: baráti terület helyett hazaira kerültek. Jobban örült volna azonban, ha minél hamarabb viszontláthatja Cosrát, és a gyönyörű cosrai nőket. A Galaxis semelyik pontján nem akadt rá ugyanarra, amit az ottani nőktől megkapott, de persze ez nem akadályozta meg abban, hogy kísérletezzen. Talán itt, a Corporate-en belül is akad egy-két izgalmas kaland, amíg a hazaútjukra várnak. - Mein Herr, a Marschall keresi magát - szólt kommunikációs tisztje. Valószínűleg most lefutják a tiszteletköröket, gondolta magában. A főképernyőn megjelent Haschwalth arca, mellette oldalt egy kisebb ablakban pedig von Richthofené és a szabadcsapat másik három főtisztjéé, valamint a kiemelkedően jóképű Immelmann őrnagyé, aki a Walküre osztag parancsnoka, és egyben Reuenthal egyik legfőbb riválisa volt a hölgyek körében. - Mein Herren, készüljenek fel, hamarosan landolunk Zioston, hogy találkozzunk a helyi adminisztráció vezetőivel. Utasításaink szerint itt pakoljuk le a felszerelést, valamint sebesültjeink ellátást kapnak. - A legénység maradék része, Marschall? - kérdezte Reuenthal komoly profizmussal a hangjában. Bizonyos volt benne, hogy egyelőre nem kapnak kimenőt. - Mindenki, aki nem a fentiekkel foglalatoskodik, jelentkezzen a bolygón. Fontos eseménynek lesznek szemtanúi - mondta sokat sejtetően, és a flottaadmirális tudta, hogy a morálnak nagyon jót tesz majd, ha bejelentik számukra, hogy mától ismét Cosrát szolgálják, a Vaterland-ot, amit egy éve elhagyni kényszerültek Daala és a Szövetség beavatkozása miatt.
Reuenthal siklója utolsóként landolt a ziosti főparancsnokság rámpáján, ahol az említett főtisztek már vártak rá. Haschwalt komoly, arisztokratikusan hűvös arccal meredt előre, szokásos fekete testpáncélját viselve, ami egy sith lovagéhoz hasonló kinézetet kölcsönzött neki. Von Richthofen barátian üdvözölte, ahogy kilépett a siklóból. - Alle Standartenoffizier sind hier, herr Marschall - jelentette szárnysegédje a láthatóan elgondolkozott parancsnoknak, aki bólintott. - Gut, gut - felelte, majd megindult előre, tisztjei, köztük Reuenthallal pedig felsorakoztak mögötte. A díszőrséget a szabad ég alatt lévő platformról érkezőknek a helyi véderő elit katonái biztosították, akiket a flottaadmirális legjobb emlékei szerint SS-nek neveztek, de azt nem tudta volna megmondani, ez mit is rövidít. A főhadiszállásra vivő bejárat előtt három tiszt várakozott rájuk: egy öreg, tapasztalt vén róka a birodalmi Maradványból, és egy bajszos, esetlen, nyúlánk fickó, aki leginkább az alderaaniakról rajzolt cosrai karikatúrákra emlékeztetett a Cosrauer Stürmer című hecclap oldalairól. Az ő mégiscsak katonai kinézetüktől igencsak elütött a harmadiké, aki leginkább egy szigorú vállalati vezetőnek tűnt, valószínűleg a helyi civil adminisztráció feje. - Üdvözöljük a Corporate főszektorban, Haschwalt úr - köszöntötte a tapasztalt öregember. - Lecersen vagyok, ők pedig itt mellettem Il-Raz és Screbin urak. - Graf Jürgen Haschwalth von Kaiserslautern - mutatkozott be formálisan is a marsall, felsőbbrendűen kiemelve nemesi rangját, majd nemesi rangsorban folytatta a többiekkel. - Ők itt Freiherr Reuenthal, von Richthofen és von Thurneysen urak, valamint Ritter Bayerlein, Grillparzer és Kessler urak, és Immelmann úr. - Örvendek a találkozásnak - biccentett a Lecersen nevű. A két fél láthatóan nem kedvelte meg magát az első találkozásra: míg a fogadóbizottság számára a cosraiak túlzott beképzeltsége volt visszás, addig a zászlóstiszteknek az nem tetszett, hogy egyetlen cosrai sem volt a helyi vezetésben. - Kérem fáradjanak beljebb, hogy megvitassuk a fontos részleteket. Egy kisebb állófogadást készítettünk elő fogadásuk tiszteletére.
|
|
|
Ziost
Jul 21, 2015 17:28:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 21, 2015 17:28:06 GMT 1
Miközben odabent zajlott a fogadás, nem lehetett nem észrevenni a kormányzati épület udvarán sürgölődő droidokat, a helyi személyzet tagjait, valamint a páncéljukon az EGB jelvényét, a klasszikus birodalmi jelvénnyel kombinált cosrai Adler-t viselő rohamosztagosokat, akik hatalmas repulzoros szánokra pakolták a Corporate közigazgatásához elengedhetetlen szervereket, adattárolókat, és hivatalnokokat.
Reuenthal elgondolkozva figyelte az eseményeket. Néhány asztallal odébb Haschwalt belefutott egy cosrainak tűnő, alacsonyabb rangú tisztbe - valóban nem voltak sokan -, és élénken érdeklődött a megilletődött tábornoktól a Vaterland állapotáról.
A terem másik végében a köpcös, nyurga alak, aki leplezetlen pillantásokat vetett a frissítőket felszolgáló lányokra, közülük is a legfiatalabbakra, akik Reuenthal ízlése szerint mégbőven gyereknek számítottak, éppen élénk beszélgetésbe bonyolódott a Screbin nevű vállalatvezetővel - akiről közben kiderült, hogy korábban a helyi milícia feje volt, sőt valamilyen szempontból még most is az -, valamint két újabb, korábban nem látott vendéggel, egy jelzés nélküli egyenruhást viselő chissel, és társával, egy vérfagyasztó tekintetű - saját fajának mércéjével is - givinnel.
- Látom, nem egészen erre a fogadtatásra számítottak. - jegyezte meg Reuenthal háta mögött valaki.
A Freiherr rutinosan fékezte magát, hogy meglepett megpördülése finom, szinte sikló, diplomatikus mozdulatban végződjön inkább. - Ah, Herr Moff. - két eltérő színű szeme fürkésző tekintettel pillantott Lecersenre. - Nos, tudtuk, hogy a Corporate-szektor csak átmeneti megálló a számunkra, de azt kell mondjam, az EGB jelvénye alatt egy kicsit több... - Cosraira számítottak? - mosolyodott el Lecersen. - Úgy valahogy. - biccentett Reuenthal. - A Marsall nagyon fontosnak tartja a fogalmazzunk úgy... nemzeti újraegyesítést. Ehhez képest némiképp meglepő számunkra, hogy ennyire hiányzik a fogadóbizottságból a nemzeti jelleg. - Meg fogja látni, Mein Herr... - próbálkozott helyes akcentussal kiejteni a cosrai szavakat Lecersen -, hogy az EGB jóval több, mint egy újjáéledő Cosrai Birodalom. Annak minden előnyével és, fogalmazzunk úgy, historikus jellegével együtt természetesen. - Mi büszkék vagyunk a múltunkra. - biccentett Reuenthal semleges tekintettel Haschwalt felé. - Különösen a Herr Marschall.
- A jövő azonban talán még érdekesebb kihívásokat tartogatt. - morzsolgatott el a tányérján egy apró süteményt elgondolkozva Lecersen. - Bizonyára hallott róla, hogy a szektor háborúban áll a Sith Birodalommal. - Ígéretet kaptunk arra az ezredestől, akivel tárgyaltam, hogy visszatérhetünk szülőföldünkre. - csapott le azonnal meglepő hidegséggel a hangjában Reuenthal a Moff közelgő felvetésére. - És ezt a jogot senki sem vitatja el önöktől, kedves barátom. - mosolygott tovább rendületlenül Lecersen. - Pusztán csak annyit akartam mondani, hogy ha volnának Önök között olyan tehetséges, fegyelmezett, klasszikus cosrai hadművészeten nevelkedett ifjú titánok, akiknek nem lenne ellenére átmenetileg némi szakmai segítséget nyújtani a szektor hallatlanul lelkes, ám valljuk be, annál kevesebb akciót látott tiszti gárdájának, akkor ez nyilván gyors felemelkedési lehetőséggel kecsegtetne. Szigorúan önkéntes alapon.
- Önkéntes alapon, natürlich. - mormogta Reuenthal. - Vagy gyors halállal. Szintén önkéntes alapon. - Ne becsülje le az új EGB rendelkezésére álló forrásokat. Ki tudja, talán hamarosan ön is láthatja a működésüket. - biccentett Lecersen, majd hozzátette. - Folett ezredes különben is sok jót mondott önről, Freiherr. - Majd megköszönöm neki, ha legközelebb találkozunk. - kortyolt bele az italába Reuenthal. - Efelől kétségem sem volt. - biccentett Lecersen, majd a terem közepén lévő holovetítő felé fordult. - Nahát, már kezdődik is.
A terem elcsendesedett, ahogyan a vetítőn megjelent az EGB jelvénye, majd felcsendült a Cosra, Cosra über alles régi dallama, amelyet szinte rögtön a birodalmi indulóba való átvezetés követett. Az egész terem vigyázzba vágta magát, némi hezitálás után a szektor részéről érkezett civil és vállalati delegáltak is követték a példájukat.
A vetítőn megjelent Diestl Főmarsall hófehér egyenruhás, mint mindig, most is mindent látó, távolba meredő tekintetű alakja teljes életnagyságban. Pontosabban az életnagyságnál talán egynegyeddel nagyobb méretben, így nem sokkal, de a jelen lévők fölé magasodott.
- Sieg Cosra!- kiáltotta valaki a tömegből. - Sieg Cosra! A Győzelem a miénk lesz! - visszhangozta Diestl Főmarsall hologramja, ahogyan az egybegyűltek felé fordult.
- Nagy nap ez az Egyesült Galaktikus Birodalom, és nagyszerű fővárosunk és Birodalmunk egyik fontos oszlopa, a Cosrauer Volk, ősi népünk számára. Idegenbe veszett testvéreink csatlakoznak hozzánk, hogy ismét vállvetve küzdjünk a Vaterlandért és a Birodalomért! Biztosíthatlak benneteket, Meine Kameraden, hogy tárt karokkal várunk benneteket, hős harcosokat, akik készek állnak vérüket ontani a Birodalom oltárán. - Még inkább készen állunk másokét ontani érte, ha egy mód van rá. - mormogta maga elé Reuenthal. A mellette álló Lecersen elmosolyodott. - Biztosíthatlak benneteket, Bajtársak, hogy karotokra és akaratotokra ma nagyobb szükség van, mint a Cosra és a Birodalom történetében bármikor! Erőhasználó förmedvények, sith és jedi mutánsok zaklatják békés polgárainkat... - Reuenthal itt észrevette, hogy a terem másik végében álló chiss és givin itt lelkesen bólogatnak és hümmögnek -, a történelem mocskából újjáéledt kommunistische nyomorultak fenyegetik hazánk és népünk hatalmát és a galaxis nagyképű, hazug államai, hamis birodalmak, hamis császárok és mindenek előtt a Lázadók, magukat nevetséges módon újra Köztársaságnak nevező sleppje űz belőlünk csúfot! De ennek, a ti akaratotok diadala révén hamarosan vége lesz! A Győzelem a miénk lesz! Der Sieg wird unser! - Der Sieg Wird unser! Der Sieg wird unser! - kiabálták többen is a Lanzenreiter soraiból, fellekesülve. Lecersen követte Reuenthel hunyorgó tekintetét, ami a némán álló Haschwaltra meredt, akin úgy tűnt, nagyon igyekszik palástolni az arcára kiülő féltékenységet, és egy olyan gyakorlott szemlélő számára, mint Lecersen, egyúttal nagyon kevés sikerrel. A Moff biztos volt benne, hogy beszélgetőtársa is látja.
- Ha megbocsát, Freiherr - tette finoman Reuenthal vállára a kezét. -, még diskurálnom kell néhány helyi vállalati vezetővel, rendkívül izgalmas témákről. Ent.. Entsuldi.... izé, szóval ne haragudjon.
Azzal Lecersen az Intergalaktikus Monetáris Unió közelben poharazgató képviselői felé indult, akik döbbenten nézték a jelenetet, miközben jól megjegyezte magának Reuenthal fizimiskáját.
|
|
|
Ziost
Sept 30, 2016 18:02:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2016 18:02:50 GMT 1
A füstölgő bunkerből előlép fél tucat jem'hadar néhány fekete egyenruhás katonát vezetett, akik még a Corporate-t az EGB előtt uraló Harmadik Birodalom speciális alakulatának, az SS-nek az emblémáit viselték.
- Ennyien? - pillantott végig Weyoun a holtakkal tarkított csatatéren. - Többen nem is maradtak életben? - Nem, uram. - biccentett a Második, akinek hosszú sebhely tátongott a mellkasán. A genetikailag felturbózott, Erő-kotyvalékon élő harcost azonban láthatóan kicsit sem zavarta mindez. - A többiek öngyilkosok lettek, vagy halálig harcoltak. - Milyen nemes. - törölte meg az orrát Weyoun. Utálta ezt a szagot. Végül a foglyok egyikéhez fordult. - Látja, maguknak is csak szépen ki kellett volna vonulniuk, ahogyan az új barátaik tették. - Az EGB elárult minket, odadobta az otthonunkat a magafajtáknak és a nagyuraknak. - köpött ki az SS-tiszt megvetően. - Lord Brodrig sosem tett volna ilyet! - Azt meghiszem.. - kuncogott fel Weyoun, majd intett a Másodiknak. - Végezzék ki őket.
Steffensen közeledett a törmelékhalmokon át.
- Á, hát itt van, barátom. - mosolyodott el szélesen a vorta. - Nem számítottam ekkora ellenállásra a helyi milíciától. - tekintgetett körbe - körbe a maradványbeli tiszt. - Sebaj, ráértünk. - biccentett Weyoun. - Őfelsége Wenthar Császár türelme végtelen, ha ellenségei megbüntetéséről van szó. Ezzel az utolsó ősi sith világ is a kezünkbe került. - Visszarendeltek. - vetette közbe Steffensen. - A Concord Dawnra kell mennem. - Sajnálatos. - biggyesztette le az ajkát Weyoun. - Olyan érdekes beszélgetőtárs volt. Küldenek valakit maga helyett? - Még nem tudom. - vont vállat Steffensen, majd átnyújtott egy adatkártyát. - Itt van, amit ki tudtam nyerni a kormányzati központ számítógépéből a régi funkcionáriusokkal kapcsolatban. - Nagyszerű, köszönöm. - vette át az adatokat Weyoun. - Szükségünk lesz valakire, aki elviszi itt a közigazgatást, nem igaz?
Újabb jem'hadar csapat közeldett. - Befejeztük a civil lakosság összeterelését három click kerületen belül. - jelentette az Első. - Nagyszerű. - mosolygott Weyoun. - Alakítsanak ki belőlük két ugyanakkora csoportot, lehetőleg a családok kettéválasztásával. Az első csoportot sorakoztassák fel a győzelmi felvonulásunk mentén közönségnek, a második csoportot vigyék az újonnan kialakított fogolytáborokba. Minden tizedik foglyot tereljenek össze ott, ahol a helyiek által felgyújtott sith zarándokok tábora volt, és végezzék ki őket. - De hiszen az több tízezer civil... - hebegte Steffensen. - Így igazságos. - pillantott rá hideg, kék szemmel a vorta. - Valakinek bűnhődnie kell, amiért meggyalázták a Nagyurak emlékhelyeit és megölték a zarándokokat. Ez majd elgondolkodtatja őket arról, hogy hogyan fogadják az ajándékot, amit hoztunk nekik... a sötét oldal ajándékát!
Steffensen legyűrte a rátörő hányingert, és tisztelgett. - Ön a parancsnok, azt tesz, amit jónak lát, nekem mennem kell. - Hogyne, menjen csak. - mosolygott Weyoun. - Nagyszerűen elleszünk mi itt... nem igaz, Első? A jem'hadar kifejezéstelen arccal bámult, miután kiadta az utasításokat az alárendeltjeinek a lakosok csoportokba osztására és a kivégzésekre.
- Éljen a Birodalom, éljen az Uralkodó! - suttogta Weyoun átszellemült arccal. Úgy tűnt, a sith szent helyek közelsége és a házról házra zajló utcai harcok áldozatai bearanyozták a vorta hangulatát.
|
|
|
Ziost
Jan 8, 2017 12:34:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 8, 2017 12:34:07 GMT 1
- Gratulálok, Első, ma fél órával a kitűzött célidőpont előtt befejezték az esedékes kivégzéseket. - pillantott ki az újabb rebellis negyed füstölgő romjaira a hajdani Világok Szövetségének elnöki palotájának tornyából Weyoun. A jem'hadar parancsnok vigyázzba vágta magát, és motyogott valamit arról, hogy a Császár bölcsessége és igazsága végtelen. - De ez nem jelenti azt, hogy elkényelmesedhetünk. - emelte fel mutatóujját a másik, szobában tartózkodó alak felé Weyoun. - Nem, uram. - biccentett Walo delegátus. Az SS sokadrangú tisztje és Dezirol hajdani miniszter személyi titkárának helyettese volt egyelőre a legmagasabb rangú azok közül, akiket a börtönök aljából elő tudtak keríteni, és hajlandóak is voltak szolgálni az ESB-t... és ezidáig nem végezték ki őket később, mivel bizonyítottá vált a kapcsolatuk a föld alatti járatokba és vidéki falvakba menekült SS - katonák által szervezett gerillamozgalommal. Walo már így is a negyedik kinevezett delegált volt Weyoun mellett, miután az előző három nem tudta együttműködésre bírni a lakosságot. Walo legalább annyiban előrelépést jelentett, hogy nem tiltakozott a jem'hadar által végrehajtott büntetőakciót ellen, amelyek a gerilla - rajtaütések után mindig tízszer annyi civil áldozatot szedtek.
Matematikai pontossággal. Pontosság nélkül nem lehet Birodalmat kormányozni, mondogatta mindig Weyoun. - Legyen gondja rá, delegált, hogy a hívek kellő számban összegyűljenek a Sith Székesegyház avatásán. - folytatta Weyoun. Hamarosan találkoznia kellett az Egyház képviselőivel. A vjuniak szinte elözönlötték a Ziostot, amióta a harci cselekmények lényegében befejeződtek, a vortának pedig ügyelnie kellett rá utasításai alapján, hogy ne tegyen keresztbe Papa Emeritus akolitáinak. Minél többet foglalatoskodnak a templomépítéssel, régi sith kegyhelyek felkutatásával és a nép zaklatásával - bár Weyoun a mai napig nem értette, hogyan lehet bárkit is pusztán iratokkal, könyvekkel, prédikációval, egyszóval fegyveres katonák nélkül zaklatni -, addig sem tettek fel olyan jellegű kérdéseket, mint például mi a helyzet a Korribanon. - Természetesen. - biccentett Walo. - A Sith Önkéntes Gárda alakulatai majd gondoskodnak róla. - Helyes, minden ilyen lépés tehermentesíti a jem'hadart a közrendi feladatok... - Weyoun megtántorodott. - Jól van? - lépett oda azonnal az Első. - Szük... ségtelen. - rázta le magáról a harcos kezét Weyoun, majd a kollaboráns vezetőhöz fordult fordult. - Elnézést kérek, Walo Delegátus. Azt hiszem, még egy olyan hithű alattvaló számára is megerőltető a sok munka, mint én... kicsit visszavonulok. Első, gondoskodj a Delegátus úr biztonságáról. - Az Uralkodó győzedelmeskedjen! - csapta össze a sarkát a jem'hadar.
Percekkel később Weyoun befejezte a vorták egyesével történő ellenőrző hívását, és még néhány másik fontos hívást. A sorozat primer, azaz legelső, a nagyurakhoz legközelebb álló tagjaként ez az ő jogosultsága volt. Miután meggyőződött róla, hogy melyik vortát nem tudja elérni, úgy érezte, konzultálnia kell még valakivel. Másodszor is beütötte Keevan vorta ellenőrző kódját. Keevan nem csak a vorták között a Második volt, de a jele alapján éppen Korribanon tartózkodott. - Te is érezted? - kérdezte Keevant Weyoun a holovonal másik végén. - Igen, és jeleztem is a pingre, amit küldtél. - biccentett Keevan. - Itt minden rendben. Tudjuk, ki volt? - A biztonság kedvéért két ellenőrző kódot is küldtem, de nem felel. Luaran volt a Korriban II-n. - halkította le a hangját Weyoun. - Én is így éreztem, de nem voltam benne biztos. - felelte Keevan. - A Te érzékeid finomabbak e téren, Első Vorta. Weyoun biccentett. A vorták nem csak a nagyurakkal álltak kifinomult, az Erő Sötét oldala által felerősített telepatikus kapcsolatban genetikai módosításaiknak köszönhetően, de egymással is. Így azonnal megérezték, ha valaki meghalt közülük. - Próbáltam elérni a Korriban II-t. Monroe tábornok, a helyi védelmi erők parancsnoka jelzett vissza, csak annyit, hogy minden rendben. Az Obszidián Rend ügynöki központját sem tudtam elérni, a diszpécser azt állította, hogy kommunikációs probléma... de én nem hiszek ebben. Valami történt a Korriban II-n, Keevan. - Stark úrnő és Hilts nagyúr iderendelik a Főkormányzót. - jegyezte meg Keevan. - Megvárhatom, és személyesen jelenthetek nekik erről. - Még ne. - rázta meg a fejét Weyoun. - Pontosabban kell tudnunk, hogy mi történt. Lehet, csak baleset történt, de az is lehet, több.. személyesen felügyelem majd az új Luaran aktiválását. Ebből megtudhatjuk. Te pedig állj készenlétben, hogyha riadóztatni kellene. - A Flotta is értesült már a kommunikációs zavarról. - tette hozzá Keevan. - Az admirálisok mozgolódnak. - Gyorsak leszünk. - ígérte Weyoun, és bontotta a vonalat, majd az Elsőt hívta.
- Első, készítsd fel a csatacirkálómat. - utasította a jem'hadart. - Úticél a vorta pótlólagos üzem a Yavin holdján! - Parancsod szerint lesz, uram.
Weyoun a gondolataiba mélyedt. Egy halott vorta a Birodalom legmegbízhatatlanabb szektorában. Rossz előérzete volt.
|
|