|
Exocron
Dec 17, 2018 20:57:59 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2018 20:57:59 GMT 1
– Egy szóval sem mondtam, hogy csatlakozni akarok – tűnt el a barátságos kifejezés Enfys arcáról. – Miért tartoznék nektek magyarázattal?
– Már megbocsáss, Suun lovag, de a jelenlegi állapotokra való tekintettel nem vehetünk be akárkit a köreinkbe – szólt Hamner. – Ráadásul a bűnözői.. pályafutásod is magyarázatot követel. Ne feledd, hogy átlátunk rajtad. Valami történt veled, aminek hatására feladtad a Jedikkel szembeni elutasításodat.
– Kérlek szólítsatok az igazi nevemen, amit az anyám adott nekem.. Enfys Nest vagyok. Sarasi Suun nem létezik.
– Ahogy bizonyos megfontolások szerint mi sem – vetette közbe Kiimi Anaro.
Enfys figyelmét nem kerülte el, hogy Corran Horn sokatmondó pillantást vet az ifjú Jedire. A koréliai mester azonban gyorsan elrejtette a tekintetében levő halvány villanást. – Nem azt mondtad nekem még régebben, hogy a néped nem engedte, hogy a saját neveden távozz? – kérdezte Corran, amikor elkapta Enfys pillantását.
– A népem halott – mondta csendesen a nő.
Eszébe jutott a Savareen, és amit ott látott. A szörnyű kép az agyában és az érzés, hogy az emberek, akiket meg kellett volna védenie, odalettek. Kudarcot vallott, mint akkor régen a Vong háborúk idején.. Akkor otthagyta a Jediket, most pedig visszatér hozzájuk. Ironikus, gondolta.
– Az Első Rend? – kérdezte némi szünetet hagyva neki Hamner.
– A Vérhold. Most már nincs szükségük.. rám. A Takodanán belefutottam egy első rendi hadosztályba, és megküzdöttem a vezetőjükkel. Ezzel harcolt – Enfys felmutatta a működésképtelen, de tökéletes állapotban levő keresztpengés fénykardmarkolatot, amit azóta is az övére akasztva hordott.
Hamner mester átvette a fegyvert, és ujjai között megforgatta azt. Majd odaadta Hornnak, aki szintén megnézte a tárgyat. Mindannyian érezték benne a sötétség lenyomatát. – Egy Sith.. – suttogta a koréliai.
– Nem egészen – rázta a fejét Enfys. – Úgy harcolt, mint egy Sith, de a világos oldallal ötvözte a sötétséget. Sosem éreztem még ilyet azelőtt. Képzett harcos lehetett, csak a közelharci tudásommal sikerült legyőznöm, nem az Erő által.
– Esetleg egy klón? – töprengett Hamner, és visszaadta a markolatot. – Jedi klón?
– Nem hinném – szólt ismét Kiimi. – A klónokat a Jedik megérzik.. Itt a bizonyíték, hogy az Első Rend veszélyes. Jól döntöttünk.
– Ha pedig arra vagytok kíváncsiak, hogy mivel foglalkoztam az elmúlt évek során.. – szólt Enfys. – Nos, akkor jobb, ha hozattok valami frissítőt. Hosszú mese lesz..
|
|
|
Exocron
Dec 21, 2018 14:41:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 21, 2018 14:41:55 GMT 1
- Azt hiszem, erről a nagyszerű lehetőségről lemondunk... még rengeteg dolgunk van - szólt közbe irritált arckifejezéssel Kenth Hamner. - Én szívesen meghallgatnám... - vetette közbe Kiimi Anaro, de Hamner leintette. - A StealthX- és bombázó-rajok eligazítását nem halaszthatjuk tovább, Anaro tábornok... - ütött meg egy fokkal atyaibb hangot Hamner. Mármint szigorúan atyait. - amennyiben meg akarjuk beszélni az általad javasolt új taktikát. - Természetesen, mester - villant meg Kiimi tekintete feketén Enfys és Horn irányába, majd tisztelgett és elsietett. - Most már tábornok, is, heh.. - mormogta csan Enfys által hallhatóan Horn, majd gyorsan hozzátette. - Majd én meghallgatom a részleteket, siess csak a dolgora, Kenth.
Hamner biccentett, és követte Kiimit, Horn pedig már éppen visszafordult volna Enfys felé, amikor a hangár másik, nyitott vége felől öblös kurjantás érkezett feléjük. - Bsztavaj, masz'tyor jed'ai!
A műszakiak, kifogástalanul vasalt egyenruhás Fény-tisztek és köpenyes - tunikás jedi lovagok bizalmatlansággal vegyes undorral méregették a láthatóan ápolatlan, csatapáncélok és megerősített kezeslábasok egyéni keverékét viselő vostroyai kommandósokat, akik nem csak némiképp áporodott izzadtság- és szintoholszagot, de az erőhasználók számára jól érzékelhető sötét oldali kisugárzást árasztottak magukból. Enfys is majdnem a fegyvereihez kapott, de aztán szeme résnyire szűkült, ahogyan felismerte az alakokat, majd a meglepődöttségtől kitágult, ahogyan Horn bocsánatkérően rápillantott, majd előre sietett és szorosan megölelgette a kommandóscsapat vezetőjét. - Priv'jet, maszty'er stalker! - üdvözölte Strelokot és csapatának tagjait.
- Enfys Nest, bemutatom a vostroyai stalkerek vezetőjét, Strelok parancsnokot - intett a nőnek Horn, hogy nyugodtan jöjjön közelebb. - A stalkerek kapcsolata a sötét oldallal inkább eszköz-jellegű, velük született adottság, nem olyan mély, mint a sötét jediké, vagy sitheké - tette hozzá magyarázólag.
- G'gye kontroll'jor? - szimatolt körbe bizalmatlanul Strelok. - U'sjol. Már elment - halkította le a hangját Hamner - Majd kettesben elmondom.
- Kezdem azt érezni, nekem is elkelne némi harapnivaló, annyira érdekes történetük van az uraknak is... - tette hozzá most karba font kézzel Enfys. - Csodálatosnak találná Vostroyát - jegyezte meg álmodozóan Hamner. - És a vostroyaiakat is. Majdnem olyan különlegesek, mint mi, koréliaiak. - És majdnem olyan szerények is, bizonyára - nevetett fel a nő.
Strelok előrelépett és kíváncsian megszemlélte Enfys martalóc felszerelését, majd körbejárta a nőt, még mindig szimatolva. - Ez gondolom normális náluk... új ismeretségnél - feszengett kicsit amaz. - Tak'oj csu'gyesz.. sztras'no - mormogta Strelok, majd megpróbálta megropogtatni Enfys karizmát, mire a nő reflexből kinyúlt, majd pár pillanatig csak egymásba fonódó karok áradatát lehetett látni a levegőben. Strelok kísérői felemelték a fegyvereiket, Horn szemében azonban élénk felismerés csillant és leintette őket.
Pár pillanat múlva Enfys és Strelok egyfajta patthelyzetben merevedtek ki, mindkettejük egyik karja a másik nyakán, másik kezükben egy-egy, egymás gyomrának szegezett vibrotőr. Döntetlennek tűnt.
- Zsenszkij sztalker! - nevetett fel Strelok, és elengedte a fegyvert, illetve a nő torkát. Enfys maga is ugyanígy tett. - Látom, gyorsan megtalálták a közös hangot - mosolyodott el Horn.
- A Peremvidék bármelyik keményfiúja ért ezen a nyelven.. - vonta meg a vállát Enfys, majd a jedi mesterre pillantott - Most fog megkérni arra, hogy csatlakozzak a Fényhez, Horn mester? Úgyis tudja a választ. Mindannyian tudjuk. - Őszintén bevallom, gondoltam rá... - mormogta Corran. - De nem. Enfys Nest nem vonalbeli katonának való, ezt már tisztán látom. Abból is, hogy Strelok rögtön megkedvelte magát. Viszont segíthetne nekem... több dologban is. - Miért is dolgoznék magának? - kérdezte most Enfys. - Mert nincs senkije per pillanat... se hazája, se megbízója, se célja... - szűkült össze Horn tekintete. A nő kelletlenül megrázkódott, talán kicsit zavarba is jött, mint akinek a veséjébe látnak. - Nem kérhetem, hogy vonuljon velünk az Első Rend központi bázisa ellen, Enfys. Eltékozolnánk... a képességeit. Viszont felajánlhatom a bosszú, vagy, ha úgy tetszik, igazságszolgáltatás lehetőségét Savareen számára. Térjen vissza a Hutt űrbe a jedik nevében, és szolgáltasson igazságot. A Vérhold ellen, az Első Rend helyi erői ellen...
- Azt hittem, nem tudják megosztani az erejüket - vetette ellen a nő. - Nem is hagyományos flottára és hadseregre gondoltam, hanem egy kisebb, vegyes különítményre - magyarázta Horn. - Ez a helyi viszonyoknak amúgy is megfelel. A Köztársaság saját missziót akar a Hutt - űrbe küldeni, hogy a Szindikátus és szövetségeseik nyomára akadjanak, és megbüntessék a coruscanti merényletek felelőseit. Ha ez a kommandó kiegészülne a jedik és Vostroya egységeivel, akkor az Első Rend érdekeltségeit is támadni tudnánk. Ezzel pedig lekötnénk az ottani erőiket, amiket így nem tudnának visszaküldeni a magterületre, amikor támadunk. Ez egy működő modell, már bevált a Bendő elleni rajtaütésnél is, amikor egy vegyes különítmény kifüstölte onnan az EGB klónokat és Daala sleppjét. Gondolom, néhány stalker is csatlakozna a feladathoz... - pillantott bátorítást keresve Strelokra Horn.
Amaz biccentett, majd hátrafordult a csapatához. - Degtyarjev, ka'm'nye. Ide hozzám.
A katonásan rövidre vágott hajú, a többi vostroyaihoz képest kissé ápoltabb férfi előrelépett a hátsó sorból és mesterlövészpuskája tusát a földhöz csattintva megállt előttük. - Nos, vállalja? - kérdezte most Enfyshez visszafordulva Horn. - Csak egy kérésem lenne még, ha igen... kérem, vigye magával a fiamat, Valint, és a lányomat, Jysellát. Mindketten tehetséges, de fiatal jedi lovagok. Szeretném minél.. távolabb látni őket Exocrontól és az itteni hadszíntértől... mielőtt ténylegesen azzá válik. - Feltűnő, milyen gyorsan megbízott bennem, Horn mester... - méregette az ősz férfit Enfys, mint aki zavarban van. - Strelok kiszagolja az ilyesmit... - veregette meg a vostroyai osztagparancsnok vállát Horn. - Ha szerinte maga jó ember, akkor az így is van. Vigye magával a gyermekeim erre a misszióra, kérem. És persze vállalja el.
|
|
|
Exocron
Jan 15, 2019 17:19:18 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jan 15, 2019 17:19:18 GMT 1
Enfys Nest habozott. Belenézett Horn mester várakozó tekintetébe, miközben a magasba lendítette egyik páncélkesztyűs kezét. Erre a távolban ácsorgó martalócok közelebb siettek – és mindannyian méregetni kezdték a szedett-vedettnek ható, de jól láthatóan képzett vostroyai kommandósokat. Strelok és az emberei ugyanolyan primitív, csak az erőszak és a harc nyelvén értő pillantásokkal mérték végig az új társaságot, mint néhány perccel korábban a vezetőjüket.
– Amint látod, kommandósokból nem lesz hiány – szólt Enfys, végigmérve a páncélos társaságot. – Még csak hajókra, illetve parancsnokokra van szükségem.
– Valin és Jysella mellett Reglia Surat lovag és Oobah mester is jelentkeztek – felelte Corran. – A hadosztály készen áll, csupán ki kell jelölni a megfelelő útvonalat.. Az Első Rend a markában tartja a Hutt Űr legnagyobb részét, talán épp a Savareen lenne a legideálisabb célpont az alsó karéjon..
– Én már tudom, hol fogom megkezdeni az inváziót – mosolyodott el Enfys, miközben eszébe jutott az a néhány nappal ezelőtti beszélgetés, amikor a Jedik holléte felől érdeklődött.. de valami egészen mást kapott cserébe. – Ne késlekedjünk, indulás!
|
|
|
Exocron
Jul 29, 2019 15:45:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 29, 2019 15:45:50 GMT 1
Az Exocronnál felsorakozott vostroyai flotta - pontosabban bajtársi segítségnyújtó különítmény - politikai bázishajója, a Szlavjanka majdnem akkora volt, mint a bolygó körül keringő összes dokk, űrállomás és egyéb létesítmény együttvéve... a Fény Hadseregének védőflottája mindenesetre eltörpült vele szemben. Miután az új gyártású, élvonalbeli hajók az Első Rend ellen vonultak, a jedik hátországának, annak is a központjának a védelme a Fény eredeti, első generációs flottáját, az Ossusról való visszavonulást fedező erőket idéző egységekből állt - Assault Frigate-k, koréliai korvettek és torpedónaszádo, korai sorozatú Nebulon korvettek, néhány mon cal könnyű rakétás cirkáló és kísérőfregatt...
Nem is ezek okoztak fejfájást a Szlavjanka és kísérete legénységének. Ezzel a három-négy tucat egységgel a vostroyai bázishajó önmagában is el tudott volna bánni. A gondot a mellettük sorakozó egy tucat Aing-Tii paphajó jelentette, és a bolygó bázisairól felszállt, zömében padawanok által vezetett, de így is potens és nehezen detektálható StealthX-ek, XJ-sorozatú elfogók és E-szárnyúak tömkelege.
No meg a tény, hogy egyáltalán felszálltak.
Amióta a Polis Massától kiindulva a vostroyai hajók nagyobb része megkezdte az elvtársi segítségnyújtást az Első Rend ellen, felmentendő a Fény Hadserege sarokba szorult erőit, kisebb vostroyai flottakötelékek jelentek meg számos jedi bolygó felett, a Légiók által védtelenül hagyott szektorokban. A Fény területein működő politikai sejtek és vostroyai nagykövetségek gyors, hathatós támogatásával a helyi milíciák tízből kilenccszer összetűzés nélkül elfogadták, hogy mostantól vostroyai hajók is segítenek bolygóik megvédelmezésében, arra az esetre, ha a birodalmiak ellentámadást indítanának. A vostroyai sejtek és küldöttségek mindenhol azt híresztelték, hogy küszöbön áll az EGB beavatkozása a háborúba, akkor pedig csak a Vostroyai Vörös Flotta jelenléte szavatolhatja a jedi bolygók biztonságát.
A legtöbb helyen ez meg is győzte a jedik nélkül maradt, hatalmukat féltő helyieket, vagy éppen a helyi porletariátus azon képviselőit, akik a jedik által kialakított nagybirtokos rendszer vesztesei voltak. A Frontizmus és a Forradalom enyhén égett pernyére emlékeztető illata lengte be a jedi területeket.
Nem úgy Exocronnál. Itt nem valamiféle helyi milicista, a zsebére, múltjára, vagy ambícióira érzékeny sokadrangú korvettparancsnok koordinálta a védelmet, hanem a Fény Hadseregének második embere Kenth Hamner után, a katonai szervezet mai napig formális főparancsnoka, a Légiók hiányában csupán régi, Ossusról, a Köztársaságról és magánadományokból szakadt flottája felett diszponáló Lázadó veterán repülőtábornok és jedi lovag... Keyan Farlander.
Így, amikor a vostroyai hajók megjelentek, a többi bolygóval ellentétben Farlander azonnal riadót és teljes katonai készültséget rendelt el, és szedett-vedett, de potens flottájával együtt, az időközben megérkező Aing-Tii segítséggel megtámogatva orbiton fogadta a vostroyai politikai zászlóshajót. Amelynek parancsnoka néhány bátortalan üzenetváltás végül úgy döntött, hogy magasabb rendfokozatú politikai segítséget és iránymutatást vesz igénybe.
Asmeru új havocja és kormányzója, Vostroya legrégebbi külső támasza, Bluecher elnök-tábornok így most türelmetlenül fel s alá sétált a Szlavjanka hídján, várva, hogy a komtisztek létrehozzák a kapcsolatot a Fény vezér-vadászrajának... vezérvadászgépével.
- Keyan Farlander tábornokot keresem, a nevem Bluecher hadseregtábornok a Vostroyai Unió és Szerződés szuverén frontista államainak képviseletében - mutatkozott be végül a vostroyai államférfi. - Magát küldték tárgyalni a csíkos pólós flottás matrózok helyett? - Keyan Farlander egy sokat megélt, harcban megöregedett, mégis veszélyes pilóta benyomását keltette. A pilótafülke kialakítása alapján nem is StealthX-ben, hanem egy hagyományos, szögletesebb kialakítású XJ-ben foglalt helyet. - Már megmondtam. Nem kértük a maguk védelmét, nem kértük a maguk segítségét. Távozzanak a hadihajóikkal a területünkről, különben háború lesz. - Horn mester kérte éppenséggel, a Jedi Tanács nevében - jegyezte meg Bluecher. - Corran Horn áruló - merevedtek meg Farlander ráncai. - Vagy imposztor. Olvastam a jelentését, mely szerint valamiféle Káosz-entitás, vagy hogy hívják, egyesével megszállja a jediket. Talán vele is ez történt. Talán maguk is neki dolgoznak. - Vagy talán maga dolgozik ennek az entitásnak tábornok - mosolyodott el Bluecher. - Vigyázzon, ez kétélű fegyver. Gondolom, megpróbáltmár kapcsolatba lépni a környező szektorközpontokkal, és bizonyosságot nyert afelől, hogy nem mindenhol fogadták olyan ellenségesen a mi elvtársi, szigorúan védelmi célú segítségnyújtásunkat, mint Önök itt Exocronon. Ön szerint kiről hiszik el a miliciáik parancsnokai közül többen, hogy a Káosz ügynöke, ha ilyesmivel kezdünk dobálózni? Hornról és róluk, vagy magáról?
- Ha viszont küldök egy protontorpedót a hídjába, akkor nem lesz ideje hazugságokat híresztelni rólam, uram. Ezt is vegye figyelembe - villantott meg egy fanyar mosolyt Farlander. - Önt pedig, tábornok úr, a Yavin névtelen hőse, a Lázadás sokszorosan kitüntetett pilótája és a Fény Hadseregét felépítő stratéga helyett olyasfajta bolondként fogja megismerni a galaxis, aki nem csak, hogy kihagyta az Első Rend elleni hadjáratot, de egyúttal szövetségeseire is rátámadt valamiféle őrülettől hajtva - biggyesztette le az ajkát Bluecher. - Tényleg ezért akar meghalni? - Nincs jövőnk maguknál - rázta meg a fejét Farlander. - Sem nekem, sem a bajtársaimnak. Ha a Lovagok visszatérnek a Légiókkal... - Tábornok, úgy tudom, Ön nem csak kiváló pilóta, de elsőrangú Jedi Lovag is. De legalábbis bizonyosan tud annyit a hadviselés művészetéről és az Erőről egyaránt, mint Hamner Nagymester - mosolyodott el megnyerően Bluecher. - Ha pedig ez mind igaz, akkor tudnia kell, hogy a Légiók nem térnek vissza. Hamner mesterrel együtt elpusztult a nagy részük ebben a hadjáratban, amelyben ez a Káosz-entitás rángatta magukat, Önt pedig kihagyták belőle. Ezt Horn mester is belátta, és felkért minket a segítségnyújtásra, hogy minimalizáljuk a károkat. A Fény Hadseregét és a maguk feudális, igazságtalan társadalmi rendjét már nem lehet megmenteni... de az Erőt, jediket és a lakosságukat igen. Arra kérem, segítsen ebben minket szövetségesként, és ne akadályozzon.
- Nem fogok nyugdíjas tábornokként bevonulni a történelembe, aki letette a fegyvert maguk előtt... a jedik utolsó fegyvereit... - egy kattanás jelezte, hogy Farlander átkapcsolt egy másik, privát sávra, hogy a többi pilóta ne hallja. - Maguk agresszorok. - Nem is kell így bevonulnia - rázta meg a fejét szimpatizáló hangnemben Bluecher. - Higgye el, én megértem magát. A Köztársaságban nem volt maradása, nem tűrték meg jediként a pilóták. Itt meg a jedik nem tűrik meg pilótaként. A Frontizmus szolgálatában mindkét képességét elismernénk. Azt hiszi, csak úgy leszereljük a szektor teljes flottáját? Ilyen ostobák nem vagyunk... szükségünk van tehetséges parancsnokokra, akiket elfogad az állomány. - Nem hallottam túl jókat magukról... - rázta meg a fejét Farlander. - Olyanoktól, akik odaátról, maguktól jöttek át hozzánk.
- Amennyiben elődömre, Vla'sov havocra gondol... nos, igen, voltak félreértéseink Asmeru jövőjével kapcsolatban a múltban - biccentett Bluecher. - Pont azért jöttem én, hogy élő példával szolgáljak Önnek, tábornok; nem kell feltétlenül vostroyainak lenni ahhoz, hogy valaki karriert fusson be Frontistaként. Ha az eredetileg felajánlott pozíció nem szimpatikus, megegyezhetünk másban is. Ha esetleg volt birodalmiakkal együtt szeretne például repülni a jövőben. Nagy nevű pilóták leszármazottaival, úgymond. Messze innen. Ez is megoldható. Úgy vélem, még mindig jobban jár, mintha visszatérne a Köztársaságba. És feltétlenül jobban, mintha valamelyikünk, vagy mindkettőnk meghalna ebben a kis félreértésben.
Újabb kattanás jelezte, hogy Farlander visszakapcsolt közös vonalra, miután egy mormogással nyugtázta Bluecher szavait. - Itt Farlander tábornok, minden hajónak. Félreértés történt. Vostroyai bajtársaink egyeztetett módon érkeztek, segítségnyújtási céllal. Minden hajó térjen vissza a készenléti körletbe. Vektorokat kérek a vostroyai hajók számára a belső űrdokkokig. A riadót lefújom. - Köszönjük - mosolyodott el Bluecher. - Várjuk a fedélzeten... Farlander tábornok elvtárs.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 16, 2020 21:23:12 GMT 1
A nemrég még a Fény Hadserege szabadságos, vagy éppen szolgálatos tisztjeitől, a Jedi Lovagrend ifjaitól, vagy éppen a valamelyik avitt, feudális szervezetet kiszolgáló csepűrágók és klerikálisok céltalan tömegétől hemzsegő exocroni utcákon most vörös holografikus jelvényeket és karszalagot viselő helyi önkéntesek és csíkos zubbonyos vostroyai tengerészgyalogosok őrjáratai, illetve a város szélén felhúzott új, modern gyárak irányába munkába siető, egyenlőséget sugárzó szürke felöltőbe bújt dolgozó polgárok hada hirdette a frontizmus győzelmét.
Vrosilov marsall akár órákig elgyönyörködhetett volna a látványban, ha az NKVD-sekhez hasonló egyszerű és funkcionális képzelettel áldotta volna meg a sors és a Politbüro, ő azonban mégis fáradtan legyintett és visszafordult az asztalán lévő üveg vod'ka felé, arra sem vesztegetve az idejét, hogy elégedett pillantásokat vessen a hajdani Kenth Hamner Nagymester és Fény-vezénylő tábornok irodájának felesleges klerikális, urizáló műtárgyaktól megfosztott, puritán kialakítására. Akárhány napot, vagy hetet eltölthetett akárhány újonnan frontistává vált volt Fény-bolygón, elégedettségét mindig beárnyékolta a könyörtelen tudat, hogy újabb nap telt el úgy, hogy kislánya, egyetlen öröme, Uljanoska továbbra sem került elő.
A marsall felsóhajtott és nekiállt átnézni a Fény katonai szervezete helyén felállított helyi népfelkelő milíciák állapotát, illetve az Anoat-szektorból érkezett legújabb jelentéseket. Farlander és Horn elvtársak hamarosan hivatalosak voltak hozzá jelentéstételre, és a marsall fel volt készülve rá, hogy a vostroyai protokollban többé-kevésbé otthonosan, de mégis szabadosan mozgó volt jedi tábornokoktól a milíciák státuszával és megbízhatóságával kapcsolatos jelentéstétel mellett kellemetlennek szánt kérdéseket is kaphat arról, hogy mi történik a Javin-szektor EGBnek kiadott erőérzékeny lakóival.
Keze bátortalanul ismét a szintoholos üveg felé nyúlt néhány percnyi olvasgatást követően, amikor kommunikációs terminálja külső, bejövő hívást észlelt - a minden vostroyai computeren és terminálon futó Casperskij mesterséges intelligencia alkalmazás pedig haragos zöld villogással jelezte a barátságos élénkvörös helyett, hogy a hívást kezdeményező fél abszolút nem megbízható forrást és vonalat használ.
Vrosilov némi hezitálás után beütötte a felülíráshoz és titkosításhoz szükséges marsalli autentikációs azonosítókat, aktiválta a szoba Vörös Flotta-technikusok által beépített, állításuk szerint garantáltan fasiszti- és NKVD-biztos lehallgatásvédelmét, majd kisvártatva egy sebhelyes arcú, agresszív tekintetű, rangjelzés nélküli zubbonyt viselő középkorú fizimiskájával nézett farkasszemet.
- Üdvözlöm, marsall - kezdett bele mondandójába azonnal az alak, mielőtt Vrosilov egyáltalán szóhoz juthatott volna. Az üzenet kékes villogása, az akadozó és késleltetéssel érkező hang és a szakadozó kép mind arra utaltak, hogy tulajdonosuk, nagyon távoli és nagyon titkos helyszínről és minden bizonnyal igazán rafinált kódokkal védett vonalon beszél... vagy csak szimplán gyenge az adója. - A nevem Monroe... a Szindikátus intézője. Nálunk van a lánya.
Vrosilov első pillanatban érzett késztetését, hogy azonnal bontsa a vonalat és ne törődjön ezzel az amatőr hackerrel, először a lánya miatti sanyarú helyzetével szórakozó piti bűnöző iránt érzett gyűlölet és megvetés, majd még egy pillanattal később őszinte, gyomorszorító aggodalom váltotta fel, amint sikerült emlékeiben az arcot és a nevet a számukra még kémjeik tevékenysége révén hozzáférhető köztársasági hírszerzési jelentések egyikében olvasottakhoz társítania.
- Maga az a gyizertőr Rjipublik ginyeral - állapította meg végül -, akit galaxisszerte köröz a coruscanti hírszerzés. Olvastam magáról. - Efelől nem volt kétségem, marsall elvtárs - biccentett láthatóan elégedetten Monroe. - Reméltem, hogy Ön tájékozottsága okán inkább méltóztatik így, mint férfi a férfival szóba állni velem, mintha valami alvilági bűnvezér elsötétített arcú, névtelen végrehajtójaként jelentkeztem volna be, össze-vissza heherészve.
- Bizonyítékra van szükségem, hogy Uljanka maguknál van és jól van - hajolt közelebb a komhoz méretes bajszát bőszen lengetve Vrosilov. A Szindikátus bűnszervezeti tevékenysége és a Monroe néven ismert köztársasági dezertőr szadizmusa jól ismert volt a vostroyai szolgálatok és fegyvernemi vezetők előtt is, Vrosilov ezért akár hihetőnek is tarthatta volna ezt az emberrablási narratívát, de apaként kötelessége volt biztosra menni. - Ó hogyne, természetesen - mosolyodott el gonoszul Monroe. - Hogy lássa, marsall elvtárs, mennyire komolyan vehető üzletember vagyok, hadd küldjek át egy kis holokép-kollekciót, amit kifejezetten az ön kedvéért készítettünk a kislány és én.
Vrosilov agya egy pillanatra lekapcsolhatott, de muszáj volt elismernie magában, hogy a Monroe által alacsony felbontásban átküldött holofelvételek valóban az ő drága kislányát ábrázolják, méghozzá meztelenül és félreérthetetlen helyzetben. - Szuka bljaty, t'i durak, hogy mertétek megbecsteleníteni... - Nem tiltakozott különösebben, sőt, egy s más magamtól eszembe sem jutott volna, ha nem ő kéri - nevetett fel Monroe.
Vrosilov felsóhajtott. Bármennyire is utálta a tényt, be kellett vallania magának, hogy ez inkább igazolja, mint cáfolja Uljana személyazonosságát és azt, hogy valóban náluk van.
- Egy szó, mint száz, marsall elvtárs, a lánya nem csak, hogy nálunk van, de már nem is kifejezetten ártatlan - folytatta Monroe. - Sőt, nagyon nem az. Gondolom, mondanom sem kell ezután, hogyha nem sikerülne civilizált üzletemberek módjára rendeznünk ezt az ügyet, akkor Ön, marsall elvtárs, nem csak gyermektelen apa lesz, de olyan gyermektelen apa, akinek az elhunyt kislánya galaxisszerte a Holonet sztárja velem együtt, és az EGB Corporate-szektorának kormányzójától kezdve a hapan császárnőn át a legutolsó coruscanti alsóvárosi pedofil erőszaktevőig mindenki önkielégítésének a tárgya. Gondoljon csak bele, marsall úr, mit jelentene, ha nem csak a gyásszal kellene együtt élnie, de a tudattal is, hogy az Uljana Vrosilov szexuális kalandjai még az Anef Rank naplójánál is népszerűbb olvasmánnyá váltak alvilági körökben.
Vrosilov nyelt egyet. - Konyjesna, tehát mit kérnek a gyevocskámért és a felvételekért cserébe?
Monroe bólintott. - A lányánál voltak bizonyos technikai specifikációk... tervdokumentumok, amikor... megtaláltuk. Sajnos ezek azonban hiányosak, illetve egy részük elveszhetett, amíg a galaxisban kóborolt a kicsike.
- Ne beszéljen rébuszokban, ginyeral Monyroe - rázta meg a fejét türelmetlenül a vostroyai marsall, de azért alaposan megjegyezte magának a másik elszólásából, hogy ezek szerint nem Vostroya Anyácskáról rabolták el közvetlenül a drágaságát a Szindikátus bérencei, hanem egy későbbi időpontban és valahol máshol tették rá az enyves kezüket és egyéb testrészeiket... ami még mindig nyitva hagyta a kérdést, hogy miért és hogyan szökött meg eleve Uljana. - Kakoj tervek? Mit akar kizsarolni belőlem? - Egy működőképes Cár-bombát, természetesen - biccentett jéghideg nyugalommal az arcán Monroe. - Méghozzá gyorsan, mert fogy a türelmünk. Önnek meg az ideje… marsall elvtárs.
Vrosilov elfehéredett. Titkon remélte, hogy soha senkinek nem jut majd tudomására, milyen dokumentációt csent el távozásakor a dolgozószobájából Uljana. - Eta ny'e vo'zmozsn'a - rázta meg a fejét. - Kivégeznek, ha...
Monroe leüthetett egy billentyűt a saját oldalán, mert újabb inkrimináló képek érkeztek a kislányról, ahogyan a Szindikátus tábornoka hátulról erőszakolja kéjesen nyögdécselő meztelen kis testét, minden lehetséges nyílást megjárva. - Oly gyenge... olyan csöpp... oly ártatlan... annyira oda kell figyelnem, hogy ilyenkor ne törjem el a gerincét, vagy a kis nyakát - sóhajtott fel teátrálisan Monroe. - A szívem szakadna meg...
- Tvaju maty - sziszegte tehetetlenül Vrosilov, aki nem bírta nézni. - Haraso. De biztosítékokra van szükségem. Egyben nem küldhetem el a bombát. - Ezt mertem remélni - mosolyodott el halványan Monroe. - Ahogyan aktivált állapotban sem. Még fel találna robbanni. Végtére is nem tudhatja, nincs-e velem ebben a pillanatban is a kislány, nemde? Szóval kár lenne az adásom forrásának háromszögelésével próbálkoznia. El fogom küldeni, hogy milyen specifikációk és alkatrészek hiányoznak. Ezeket fogja leszállítani nekem maga, vagy a megbízottja egy mélyűri koordinátára, szigorúan jó távol bármiféle naprendszertől. És utána kapnak egy másik, hasonló koordinátát, ahol felvehetik a lányt.
- Nem hozhatom haza Uljanát, ha megteszem, amit kér, ginyeral - rázta meg a fejét Vrosilov. - Máshol kell elhelyezni. Ráadásul valamilyen formában muszáj jelentenem ezt, különben lebukhatok. És akkor egyikünk sem kapja meg, amire vágyik. - Látja, okos ember maga, marsall elvtárs - hunyorított Monroe. - A legtöbben ilyenkor csak össze-vissza ígérgetnek, hogy minden követelést teljesítenek és nem kezdenek el gondolkozni ilyen praktikus logisztikai problémákon, mint Ön. Aztán meg rohannak a hatóságokhoz. De az Ön és a kislánya esetében még az is megeshet, hogy tényleg el fogok tekinteni attól, hogy az Erőérzékeny nőneműek csonkolása terén szerzett kiterjedt tapasztalataimat tovább gazdagítsam... ehehe.
Vrosilov arca megrándult a gondolatra, de biccentett, hogy a másik folytassa a mondanivalóját. - Meg fogok adni még egy koordinátát - tette hozzá végül Monroe. - Egy hamis lokációt, élethű Szindikátus-védelemmel és... és egy alannyal, aki akár Uljana is lehetne. Ha minden áron hatósági beavatkozást kell generálnia, küldje oda a verőembereket meg a SpecNazt, vagy hogy hívják maguknál. Közben mi a másik lokáción lebonyolítjuk a tényleges üzletet. És ajánlom, hogy ne keverje össze a kettőt. A kislány biztonságos elhelyezésével kapcsolatban azonban Önnek kell valami támpontot adnia.
A vostroyai marsall még néhány pillanatig gondolkodott. - Tavaris F'jel - mondta végül. - Tam je'gyi, to'zse jedki. Fel elvtársnál és a mozgalmánál biztonságban lesz.
- Jagged Felnél? - nevetett fel Monroe. - Pletykálják az alvilágban, és az előző… szolgálati helyemen is hallottam ezt-azt arról, hogy lázadást készül szítani a Maradványban, hogy ő legyen a szektor ura és elszakítsa az EGB-től. Szóval maguknak is köze van hozzá. Hát... érdekes... ha maga szerint ez biztonságosabb a lányának, marsall papa, mintha hazamenne, vagy akár még ha nálunk maradna egy kicsit tovább... nos, az sokat elárul az Önök államáról. Én mindenesetre örülök, hogy nem vagyok vostroyai. De legyen. Hová juttassuk pontosan?
- V'szjo bu'gyet v parjadke - nyugtatta inkább saját magát, mint Monroe-t Vrosilov marsall. - Minden rendben lesz, van egy flottánk az Ismeretlen Vidéken. Felhez tartanak. Megadom a parancsnok elérhetőségét, megbízható emberem, nem kérdezősködik. De maguknak kell megoldania, hogy épen odajuttassák Uljanacskát. Ha teljesítem a kérését és átver... - Tudom, tudom - legyintett Monroe. - Akkor küld még egy Cár-bombát, méghozzá éleset, egyenesen a Szindikátus főhadiszállásának a napjába.
Vrosilov bólintott. - Tak tocs'no. Így van. - Ne aggódjon, papuska - mosolyodott el ismét Monroe, miközben a holoképe össze-vissza villogott. A jel egyre gyengült. Vagy csak elkezdtek ráállni a jel forrását minden bizonnyal a hívás kezdete kereső vostroyai Flotta-technikus specialisták. - Leszállítjuk a csomagját. Mi egy darabban… maga meg a mienket alkatrészenként. Aztán elfelejtjük, hogy találkoztunk...
Vrosilov morgott valamit, hogy részéről a szerencse, majd felsóhajtva deaktiválta a vonalat. Miközben nekiállt valahogy megfogalmazni az üzenetet Szolovcevnek, hogy fel kell majd vennie a lányát valami bűnbandától és az adjutánsának, hogy miért van szüksége a Cár-bomba további specifikációira, sőt, éles alkatrészekre, azon gondolkozott, melyik apa ne tenné meg ugyanezt egyetlen szem lányáért?
És mégis, újra és újra bevillantak az agyába a Monroe által átküldött képek. És a tény, hogy a kislány végtére is magától szökött meg minden valószínűség szerint... - Hol rontottam el, daragoj’scsa - sóhajtott fel Vrosilov. - Gyj’agyuska sajnálja, nagyon sajnálja... rég hagynom kellett volna, hogy a jed’kák közé állj... vagy bárhová... ehelyett.
Megfordult a fejében, hogy felhívja Poklonskayát és mindent elmond neki. Aztán meggondolta magát. Kétség sem fért hozzá ugyanis, hogy Klimm Vrosilov marsall karrierje a Vörös Flotta és a különleges erők élén hamarosan véget ér. Atali Poklonskayánál pedig senki sem volt alkalmasabb erre a posztra... legfőképpen nem az NKVD-sek, Romanoff bérencei, és Molofott civil ruhás givinjei, nos, ők aztán végképp nem.
Nem keverhette bele Atalit. Így inkább nekiállt, hogy az NKVD-nek megfogalmazza félig igaz, félig kitalált jelentését arról, hogyan zsarolták meg. Nem volt kétsége afelől, hogy mire lezajlik a tranzakció, Romanoff pribékjei rájönnek, hogy átverte őket. Akkor pedig vége lesz. Egyedül kellett elbuknia.
|
|