|
Post by Haruhi on Apr 6, 2015 20:02:51 GMT 1
Csak harcolni kellett, a mesterek egyike se javította ki Caden padawan válaszát, ki az átadott kezdeményezési lehetőséget hamar meg is ragadta. Muszáj volt vigyáznia, ott voltak a nézők és persze a társa, aki egyértelműen nem az ellensége volt - addig kellett vele harcolnai, amíg azt nem mondják hogy vége. Az persze nem látszott egyhamar elérkezni. Mikor párbajtársa megindította első támadását, oldalán pihenő fénykardja a kezébe reppent, nyomban hárítva csapását, visszarántva pedig a következőt. Nem egészen értette, nagyon hevesen vette fel ellene a harcot, túl hevesen, muszáj volt rögvest kardtudása helyett megnyugodnia, s hagyni hogy az erő vegye át az irányítás nagy részét, nehogy olyan ellentámadást tegyen mely tragédiában végződhetne. Nem tudta mit akart a másik, de muszáj volt elfelejtenie ezen rágódni, s a krízishelyzetet kezelni. Megszabadult káros gondolataitól, csakis az Erőre koncentrált, egy volt ő, fegyvere, a másik, s az ő fegyvere, a környezetük, a három figyelő, minden és mindenki az Erőben, melynek útmutatása meggyorsította reakcióit és megóvta a többieket, túlságosan is talán. Később a dolgok megfulladtak. Értette mi történt, az Erőben minden világos volt, akkor és ott legalábbis: ha most csakis saját kútfőjéből küzdött volna, könnyen olyan reakciót választott volna melyben megpróbálta volna a másik kezét eltávolítani, mielőtt lecsaphatott volna. Puszta ösztönből, hiszen most ő került veszélybe, s mivel hárítás helyett az Erő félreszökkensére sarkallta, mindenki más biztonságban maradt csak őt magát nem. A farkát is odébb húzta éppen, így a penge mely most találkozott vele, majdhogy nem egy irányba haladt vele, túlságosan is felhevítve vázának kristályszerű összetevőit, így az ezt követő ütéssel együtt sokkal nagyobb kárt tett mint nélküle tette volna - Háháy...! - hagyta el egy pillanatra ajkait, ahogy a fájdalom kiragadta 'meditációjából', de már erőszakkal fogta össze állkapcsait és néhány méteren keresztüli bukdácsolás után megállt saját lábain Hallotta a harc végét és ez elég is volt hogy kikapcsolja kardját, mely gyorsan helyére csusszant, hogy ő pedig még gyorsabban ökölbe szorított kézzel tarthassa magában a kikívánkozó sikolyt, melyet a forró plazma okozta fájdalom követelt tőle. Áh, ügyetlen volt? Jobban kellett volna... még nem volt elégg összhangban az erővel, csak magában okozott így kárt! Háh, háyayaha! Ugyan néhány pillanat múlva már kezdett sérülése kihűlni, az agónia lassabban csillapodott ennél sokkal, s toporzékolnia kellett hogy magában tartsa amit akart. A földön heverő darabját ragadta meg, s arra az egy dologra próbált koncentrálni, ahogy minden igazi Jedi tette mikor fájdalmak gyötörték: koncentrálni, összpontosítani, meditályayayayayah... - Ahahaha... - válaszolt halkan a mellé lépő mentorának, s szomorúan nézte a kristálycsonkot, ami nemrég még az ő részét képezte. Hah... el fog tartani mire pótlódik és áyáyáyáháhá
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 20:19:19 GMT 1
Cadent emésztette a lelkiismerete, ahogy figyelte a lány szomorú fókuszálását a kristályra. Lehetett volna ügyesebb... annyira vágyott az elismerésre, hogy olyan technikát alkalmazott, amit még nem teljesen tudott irányítani, ez pedig súlyos fájdalmat okozott valaki másnak. Talán ha tehetne valamit, ha mondhatna bármit, hogy nem így szerette volna, és sajnálja. Mégiscsak akadhatott volna valami, amivel jobbá teheti a dolgokat, ugye? Kezeit térdelve, óvatosan sétált oda Leru lovaghoz - ráadásul pont előtte kellett befürödnie! -, és tisztes távolságra állt meg. - Rani, nézd, én őszintén sajnálom. Nem így szerettem volna - mondta bűnbánóan, miközben úgy érezte, a torka kiszárad. Ritka volt az, hogy meg kellett alázkodnia mások előtt, de nem akarta, hogy a többiek egy önző szörnyetegnek tartsák. Eközben a mester csendben végigmérte Sialát, majd rezzenéstelen arccal, fegyverét elő sem véve indult meg felé, mire Siala azonnal hátrálni kezdett. Ashere nem tartott túl gyors tempót, inkább kényelmes gyaloglásnak, mint félelmetes rohamnak lehetett nevezni a mutatványt. Ahogy közeledett azonban a gyakorlószoba hátsó fala, hirtelen megtorpant, és kezét felemelve összpontosította az Erőt. Tano mester egy halovány mosoly kíséretében állt meg az Erőfal előtt. - Ügyes lépés, Siala padawan - dicsérte meg a tanítványát, de ennyivel nem érte be. Egy látszólag egyszerű kérdést tette fel neki. - Csak azt nem értem, a kardot miért vetted elő? Saját bevallásod szerint nem vagy valami jó vele.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 20:36:11 GMT 1
Leru kedvesen elmosolyodott, amikor a lány közölte vele, hogy rendbe fog jönni a sérülése természetes úton. Gyengéden megfogta és megvizsgálta a biztonság kedvéért. -Jól van, a kristályoktól eltekintve csupán egy felületi sérülés. Lekezeljük és rendbe fog jönni. Tessék, kend be ezzel. Enyhíti a fájdalmat. Adott egy apró kis dobozt a lánynak. Nem szeretett volna túlságosan belemászni a magánszférájába, így inkább ő kenje be saját magának. Jobban tudja, mely pontok érzékenyek a testén. Számára ismeretlen volt a lány faja. Gyakrabban fordult meg twi'lekek és rodiaiak között. Végül Caden érkezett bocsánatot kérni. Leru nem szólt hozzá, csak kedves arckifejezéssel bólintott a fiú felé, jelezvén, hogy nem történt komoly baj. Eközben kezdetét vette a következő küzdelem. Már amennyiben lehetett annak nevezni. A mester ugyanis nem vette elő a fegyverét, csak közelített Sialahoz, teljesen kényelmes gyalogtempóban. Végül, mikor kezdett sarokba szorulni, Siala egy Erőfalat emelt a mester elé, hogy megállásra kényszerítse. Amit egy mosoly és egy apró dicséret követett. Aztán egy kérdés, ami igen logikus volt. Siala kikapcsolta a kardját és leengedte a kezét. -N-nos...ö...A mester azt mondta, hogy megküzdünk. Azt gondoltam arra kíváncsi, hogy mennyire állom meg a helyem, ha küzdelemre kerül sor.-magyarázta bátortalanul.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 6, 2015 21:29:01 GMT 1
Majdnem hogy a nyelvére harapott, mikor valaki hozzáért, egy pillanatra azt hitte rá fog tenyerelni a vágás helyére, na nem mintha az nem lett volna zavaró hogy a farkába kapaszkodnak. Gyorsan odébb lépett, akkor látta csak hogy a mestere volt az, megvoltak az összpontosítás hátrányai is, muszály volt megtanulnia közben is résen lenni. Kétkedően vette el a dobozt, meghajlással mondva köszönetet a gesztusnak, persze elég volt megnézni a gyógyszert hogy tudja mire is való - Ez... nem jó, ez bőrre való, húsra. Jobb lessz magától is Áuhh, még mindig égette, nem volt könnyű megszabadulni ettől az érzéstől, tudta hogy órákig is el fog tartani míg nem kell majd extra erőfeszítés az elviseléséhez. Sokad kell tovább dolgoznia ezen is, ha nem akarta hogy ilyesmik hátráltassák mindabban ami a feladata volt. Eh... há...? Mi? Most iménti ellenfelét találta mellette, bocsánatot kért, őszintének tűnt... de miért így csinálta, hogy akarta? Kényelmetlenül túrt farka "fullánkjaival" hajába, márha annak lehetett nevezni őket, a hasonlítottak jobb kifejezés volt erre mindig. Fullánkban méreg van, nem igaz? - Ú, ehm... bocsánatkérés, elfogadva? - nem volt benne biztos, ezt kellett e mondania, egy pillanatra a másik kettő felé pillantott ahogy elkezdték gyakorlatukat, de aztán kérdőn mesterére. Mit kellett ilyenkor tenni? Egy Jedi nem haragudhat, elvégre
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 21:42:41 GMT 1
Caden várt a sorára, és közben figyelte, ahogy Leru odanyújt valamilyen kenőcsöt Raninak. Vajon ha én sérülök meg, akkor bekenegetett volna, morfondírozott el, de aztán gyorsan ki is verte a fejéből az egészet. Ez most határozottan nem AZ az időpont volt, amikor ilyeneken agyalhat. Ámbár Leru bátorító mosolya igencsak jóleső érzéssel töltötte el. Végül aztán ő is sorra került, és a skarpió lány nem túl meggyőzően elfogadta a bocsánatkérését. Vajon tényleg megbocsátott? Vagy csak azért mondja ezt, mert a mestere ott állt mellettük, és ezt várná el? - Köszönöm - bólintott végül. Elvégre ő letudta a magáét, és Rani is, most már minden rendben, a világ egyensúlya helyreállt. Most már Caden is az éppen harcoló mester-padawan párbaj felé fordult. Tano mester érdekes stratégiát választott: úgy látszik az volt a terve, hogy halálra szájkaratézi az ellenfelét. Tano mester érdeklődve fogadta Siala kicsit félénk válaszát, és azt, hogy a padawan azonnal le is engedte a fegyverét, mintha valamiféle hibát követett volna el. - Igen, azt mondtam, hogy megküzdünk. De nem rémlik, hogy fénykardot rántottam volna - mondta, igyekezve rávezetni padawanját saját gondolati fonalára. - Ha megvívunk, mennyi ideig tudtál volna kitartani ellenem? Valószínűleg sokkal kevesebb ideig, mint az Erőt használva. Azzal, hogy fegyvert fogtál, máris megválasztottad a küzdelem mikéntjét, méghozzá a saját hátrányodra. Jegyezd meg Siala padawan, hogy ha tied a kezdeményezés, akkor mindig olyan fegyvert válassz, amiben jó vagy. A sikeres harc egyik fontos előkövetelménye ez. Egyesek talán úgy mondanák: sose hozz vibrokést egy sugárvető-párbajba. A végén határozottan elmosolyodott, és hátrébb lépett eggyel.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 22:06:59 GMT 1
-Ó,hát a kristályok alatt nem hús van? Ne haragudj, nem tudtam. Akkor viszont bekötözzük, ha itt végeztünk. Eltette a kenőcsöt. Ha nem segít, hát nem segít. Nem erőltetheti rá a lányra, ha semmi szüksége rá. Végül Caden bocsánatkérése elfogadásra került. Kissé bizonytalanra sikerült a lányka részéről, de a fő, hogy senki sem sérült meg komolyabban. Eközben lezajlott a küzdelem Siala és Tano mester között, ami végül egy kis kioktatással végződött. Siala kissé lesújtva érezte magát, amiért balga módon fegyvert rántott. Valóban. Egy szóval nem mondta a mester, hogy kardpárbaj lesz. -Egy mester ellen még azzal sem sokáig, amiben jó vagyok.-felelte őszintén, de továbbra sem valami bátran. Tano mester rávezette a gondolatmenete hibáira. Siala maga előtt szorongatta fénykardját, mintha az volna a mindene. Végül térdre rogyott és lehajtotta a fejét. -Köszönöm a tanulságos leckét, mester.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 6, 2015 22:22:22 GMT 1
Nem kapott tőle választ, igaz, kérdést sem tett fel neki tulajdonképp, mert végig se gondolt hasonlót. A dobozt mindenesetre visszadta, valakinek előbb vagy utóbb úgyis nagyobb szüksége lesz majd rá, a mester majd biztos megoldja a dolgot. Csak ne fájt volna, s elméjét is pihentetnie kellett, jobb ötlet lévén hát a figyelmét terelte inkább másra, például arra amit a másik mester csinált - biztos tanulhatott belőle ő is. Végiggondolva a szavait, nekik sem mondtak olyasmit, hogy fénykarddal kellett megmérettetniük, persze részükről a logikusabb választás volt. Mégis, most valami mégsem volt egészen rendjén, hiányérzete támadt és ez legalább tényleg kicsit lekötötte fájdalomérzetét is más irányba. Ahogy a Siala alázatosan hálálkodott tanítómestere előtt, úgy érezte ott volt nyelve hegyén a dolog, de csak akkor pattant bele a szikra a fejébe, mikor csend lett a teremben. Öklével izgatottan a tenyerébe csapott és ha úgy tetszik, pattogni kezdett - Mesterek, mesterek! - igyekezett felhívni magára a figyelmet, s lelkesen kérdezősködött - És én? Én mit csináltam rosszul? Hol rontottam el a csatát? Há?
|
|
|
Post by Enz on Apr 6, 2015 22:59:27 GMT 1
Caden csak egyetérteni tudott abban, hogy Siala elszúrta az előbb. Persze a történtek alapján neki nem sok alapja volt arra, hogy ilyeneket szóvá tehessen. Ahogy mellette szóba került a bekötözés dolga, úgy érezte, nem tudja tovább türtőztetni magát, és a mirialai jedi felé fordult. - Leru lovag, azt hiszem engem is megsebesített egy kristálydarabka - mondta végül, arcát egyik ujjával megvakargatva közben. Miért is ne? Talán lehet tényleg megsérült. Egy kis ellenőrzés sosem árt meg, inkább menjen valaki biztosra, semmint belehaljon. Tano mester eközben végighallgatta Sialát, aki igencsak szűkszavú volt, és a végén köszöntet mondott a leckéért. Nem úgy tűnt, mint aki elégedett lett volna a látottakkal. Hirtelen kinyújtotta a kezét, és az Erővel hátralökte a lányt, majd azon nyomba ki is rántotta a kezéből a fegyvert, ami a kezébe röppent, és máris aktiválta. Megfigyelte a fegyver színét, majd lassan felemelte a tekintetét a padawanra. - Siala padawan, egy szóval sem mondtam, hogy vége a harcnak! Sok jedi végezte már úgy az életét, hogy befejezettnek hitt harcból távozás közben érte a halál - magyarázta, miért is fontos, hogy ne legyen valaki elhamarkodott. Aztán kikapcsolta a fegyvert, feldobta a levegőbe, az pedig pörögve visszarepült a lány a kezébe. - Ahogy azt se felejtsd el soha, hogy a kishitűség az Erő végzete. Ha lélekben feladtad a harcot, már a legnagyobb előny birtokában sem győzhetsz mások felett. Míg Caden képe akkora volt, mint egy hutt hátsója, addig Siala túlságosan is szerény és félénk volt. Mindkettejükben igazi potenciál volt, de más-más okból nem tudtak vele teljes mértékben élni. Ezen pedig határozottan változtatni kívánt. Egy valaki azonban még nem kapott leckét, és most igyekezett felvonni magára a figyelmet. - Rani padawan - fordult felé Tano mester. - Túlságosan visszafogtad magad a harcban. Jól tetted, hogy ügyeltél mások biztonságára, hiszen egy igazi összecsapásban sem lenne másként ez. De ha ezt túlzásba viszed, az eredmény ugyanaz lesz: másoknak is baja esik. A harcban meg kell találnunk az egyensúlyt, ez az, ami jedivé tesz minket. Leru lovag, most lássuk a te meglátásaidat. Fordult Tano mester végül a miriali lovaghoz, és úgy tűnt, most éppen ő is vizsgázik.
|
|
|
Post by Revan on Apr 6, 2015 23:44:09 GMT 1
Leru megvizsgálta Caden arcát, de egy apró karcoláson kívül nem fedezett fel egyebet. -Szintén semmi komoly. Ez még sebhelyet sem fog hagyni maga után. Apró vágás az egész. Eközben Tano mester Erővel ellökte Sialat és kölcsönvette a fegyverét, majd aktiválta azt. Siala arra számított, hogy oda fog hozzá sétálni és rászegezi a saját fegyverét. Vagy elkobozza. -B-bocsánat, mester. Végül ahogy a fegyver elrepült tőle, úgy repült vissza a mesternek köszönhetően. Közben még kapott pár bölcs mondatot tőle. -De...De az előbb mester azt mondta, hogy a jedit nem a győzelem érdekli. Értette persze a célzást. Ha nem hisz önmagában, mások sem fognak. Ha nincs önbizalma, akkor képtelen harcolni. Utána Rani kapott egy kis véleményezést, mivel kimaradt. Úgy tűnik, mindhárman rendelkeztek komoly hibákkal, amiket a mester nem félt megemlíteni. Végül a lovag is el kellett mondja a meglátását. -Nos, meglátásom szerint mindhárman ígéretesek a maguk módján. Azonban még hosszú az út a jedivé válásig.-próbált mesteresen beszélni. Az állát fogva nézegette felváltva a három padawant. Új volt neki még ez a mesteresdi, ez látszott rajta. -Caden padawan, jól tudom, mit érzel. Én is ilyen voltam padawanként. Bizonyítani akarsz, elismerésre vágysz. Szembemennél egyedül a sithek hadseregével, ha kell. Dicséretes az elhivatottságod, de hiányzik belőled a türelem és az alázat. Jók a képességeid, de ne hagyd, hogy arrogánssá tegyenek. És sose feledd, segítséget kérni nem szégyen.-utalt itt a csapatmunkát érintő dolgokra. Ez után Ranira pillantott. Ő belőle is remek jedi lehet, ha leküzdi a félelmeit. -Te, Rani padawan, félsz. Félsz attól, hogy másokban kárt teszel. De már olyannyira óvatos vagy, hogy annak te is kárát láthattad. Néha fel kell lökni valakit ahhoz, hogy megmentsd az életét. Ez most csak gyakorlás volt, de egy valódi harcban azzal védheted meg a közeledben levőket, hogy meghátrálásra kényszeríted az ellenfeled. Ekkor azonban nem finomkodhatsz az ellenfeleddel. Végül Siala került sorra, aki csak félve mert felnézni a lovagra, mert újabb dorgálásra számított. -Siala padawan. A szerénység nem bűn, de a túlzott alázat talán már kényelmetlen lehet másoknak. A tisztelet fontos dolog, de nem kell csúsznod-másznod a mestered előtt. Valamint úgy vettem észre, hogy nem igazán van önbizalmad. Már a fegyvered aktiválása is egy komoly morális dolog számodra. A jedi nem harcol, csak ha muszáj, ez igaz. De sokszor kénytelen vagy harcolni, hogy megvédj másokat.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 7, 2015 18:05:45 GMT 1
- Hü?Pislogott a várva várt letoláson, mert letolás sem volt és nem is nagyon értette az egészet. Mi volt itt a gomd? Törni kezdte fejét, de szerencséjére nem kellett soká várni a mindent megvilágosító fénysugárra: mestere is sorra került véleménnyilvánítás terén, s a megismételt, enyhén tisztázott vélemény most szöget ütött a fejébe. De hát... megvárta, hogy Siala is megkapja a maga összefoglalóját, s máris szökdécselni kezdett, kezével pedig jelentkezett. Persze, elég volt ha mindkét tanító végre ráfigyelt - De de de ez butaság! - állapodott meg egy helyben - Nekem nem is mondta senki hogy ez egy igazi harc, de az akkor még nagyobb butaság lett volna, mert hát itt senki sem ellenség, akkor miért kelljen bántani? Egy igazi harcban a védteleneket biztonságba kell helyezni először, és az igazi ellenség egy igazi ellenség! Igazi ellenséggel én máshogy harcolnék, de igazi fegyverrel egy gyakorlaton a legfontosabb, hogy nagyon kell vigyázni! Én csak... azt akarom mondani, hogy ennek így nincs értelme... úgy mondta mintha ez egy igazi csata lett volna, de de de... nem volt az! Éés nem is féltem, mert az Erő velem volt és vigyázta a tetteimet és az Erő a szövetségesem!- De biztos volt valami nagyon rossz hibám így is, nekem tudnom kell, hya! Hya?
|
|
|
Post by Enz on Apr 8, 2015 11:17:42 GMT 1
Caden enyhén elvörösödött, ahogy Leru lovag megtapogatta az arcát. Mégis megérte ez a kis csíny, habár az arcát már nem kenegette be. Kezét oda rakva, ahol a férfi megérintette, mélyet sóhajtott. Eközben Siala és Tano mester párbeszéde is tovább folytatódott. A mester bólintott Siala szavaira. - Látom figyeltél, padawan - mondta elismerően. - A győzelemért való epekedés a Sötét Oldalra visz. Számos jedi bukott már el ezért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne szabadna győznünk. Hogyan máshogy is tudnánk fenntartani az egyensúlyt, ha nem győzzük le azokat, akik veszélyeztetik? A győzelem persze sokrétű lehet. Egy sith számára ez csak az ellenfele megsemmisítése. Nálunk azonban az a legértékesebb, mikor erőszak nélkül érjek ezt el. Egyértelműen bölcs volt a mesterük, ismerte el Caden, de még mindig sokkal jobban kedvelte Lerut, aki e mellé még felettébb kedves is tudott lenni. Látszólag idegen volt számára a mester szerepe, de ez még aranyosabbá tette a számára a látványt. Segítséget kérni sosem szégyen... ezt majd gyakorolni is fogja vele kapcsolatban, gondolta magában. Majd kitalál valamit, hogy tölthessenek kettesben egy kis időt. - Jól beszéltél, Leru lovag - biccentett Tano mester. - Láthatjátok padawanok, a tanulás sosem ér véget. Lovagként meg kell tanulnotok mesterként viselkedni, mesterként pedig átadni mindazt a tudást, amit szereztetek az évek alatt. Most szíve szerint egy kis szünetet rendelt volna el, de Rani csak nem bírt magával. Izgága egy lányka volt, és legalább annyira kezelhetetlen, mint Caden. - Egy igazi harcban legtöbbször nincs idő a védteleneket biztonságba helyezni, főleg ha a sithek ellen harcolsz. Ők tudják, hogy vigyázunk másokra, és ki is használják ezt. Ossuson több ezer ártatlannal végeztek, mikor egy vírust vetettek be a bolygón. Dicséretes az elhivatottságod, de az Erő önmagában nem óv meg a veszélyektől. Aktívan kell alakítanod a jövőt, különben úgy jársz, mint a Régi Rend mesterei: elhalad feletted és legázol, kegyetlenül.
|
|
|
Post by Revan on Apr 8, 2015 14:09:20 GMT 1
Siala örült, hogy kapott egy kis elismerést. Valóban odafigyelt arra, amit a mester mondott. Hisz ez a lényeg. Nem fog tanulni tőle, ha elengedi a füle mellett a tanácsait és instrukcióit. Így issza minden szavát. -Vagyis a békés megoldásra kell törekedni, igaz?-kérdezte egy kicsivel lelkesebben, mint eddig. Persze világos volt számára, hogy ez többnyire így van. A kérdéssel inkább azt kívánta megmutatni, hogy megértette a hallottakat. Kezdte megkedvelni a mestert. Érezhetően nem kevés tapasztalat is párosult ahhoz a sok elméleti dologhoz, amit megosztott velük. -Köszönöm, mester. Igyekszem. Leru még nem olyan régóta volt lovag, figyelte Tano mestert, hogy ellesse azt, amit csak lehet. Persze emlékezett a saját padawan korszakára is. Ki ne emlékezne a sajátjára. Ugyan ő egy kicsit korainak tartja, hogy tanítványa legyen. De ezt nem az ő feladata megítélni. Készen kell állnia, hogy a lehető legjobb tanító lehessen. Rani is megkapta a válaszát. Nos igen, a Régi Rend abba bukott bele, hogy túl sokáig ült a babérjain. Észre sem vették a közelgő veszélyt, csak mikor már késő volt.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 8, 2015 15:22:54 GMT 1
Hamar lecsillapodott, összezavarták a mesterek válaszai. Nem tűnt hibának amit társai tanítója először mondott, és amikor megpróbálta körbejárni, a téma félresodródott és nem tudta összekötni. Mi köze lehetett a mostnak a máskorhoz, ha nem ugyanolyanok voltak a dolgok? Miért nem volt olyan helyzet ahol ne lett volna idő megvédeni másokat? Úgy értette, megtanították már hogy nem lehetett mindig és mindenhol ott lenni, de volt hogy többet tehetett valaki mint mondjuk máskor. Miért gondolta mindenki hogy ő olyan helyzetre gondolt ami nagyon szoros volt? Megingott, lehetséges hogy a mester ennyire alkalmatlannak érezte őt? De akkor valamivel azt a benyomást keltette hogy arra gondolt amire a mester gondolt hogy ő gondolt...? Meg kellett kérdeznie, a nem kérdezés tudatlanság, a tudatlanság ostobasághoz vezet, az ostobaság a téveszméket erősíti, a téveszméktől pedig letérünk a helyes útról - mondta egyszer egy szintén másik mester - D-de a mester miért gondolja, hogy úgy gondolom minden helyzet megoldható? Erről sokat meséltek nekem, de a mester miért gondolja hogy nem figyeltem sose oda? Mit mit csinálok rosszul? Cs-csak mert nem mondtam valamit, többet kellett volna akkor? Vagy máshogy fogalmaznom? Ügyesebben harcolni az előbb?
|
|
|
Exocron
Apr 17, 2015 17:35:17 GMT 1
Post by Enz on Apr 17, 2015 17:35:17 GMT 1
Tano mester láthatóan nem volt hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyit akadékoskodjon. Talán csak kijött a formából, mióta ő maga is egyszerű lovag volt, de a fiatal skarpió fegyelmezetlensége nagyon zavarta. Tessék, ez még csak az első nap, és máris kihoznak a sodromból, gondolta füstölögve és összefonta két kezét a mellkasa előtt. Leru lovag kicsit háttérbe húzódott: ismerték egymást már elég ideje, hogy tudja a fiatal lovag, mi számít rossz ómennek. Ujjaival dobolni kezdett a karján. - Ne hozz ki a béketűrésemből, padawan! - szólt rá, de hangját nem emelte meg és durva sem volt, egyszerűen figyelmeztette. - Egyelőre én vagyok a mester és te a padawan. Azt hiszem válaszoltam a kérdésedre, neked pedig el kéne meditálnod a szavaimról, mielőtt megkérdőjelezed őket! Tano mester persze értette, hogy Rani padawan kissé bizonytalan a világban, fajának egyetlen ismert tagjaként nem nagyon volt kitől tanulnia egy sor olyan dolgot, ami másnak alapvető tudás. De azt nem akarta, hogy ezentúl bárki szabadon megkérdőjelezhesse a szavát. Obi-wan, anyja mesterének a mestere túl engedékeny volt, és mester helyett barátként kezelte azt az embert, aki később majdnem az összes jedivel végzett. Nem engedhet meg a hasonló hibát magának.
- Tano mester, Leru lovag, padawanok - lépett be valaki az ajtón, ami a mestert is meglepte kicsit. Ahogy a friss érkezőre pillantott, rögtön bele kell harapnia az ajkába idegességében. A kedélyesen mosolygó alak nem más volt, mint Kam Solusar, Luke legelső akadémiai tanítványainak egyike és a Rend egyik vezetője távollétében. Bár a nagymesteri cím megszűnt, továbbra is ő volt az egyik legbefolyásosabb mester a Tanácsban. Feleségével, Tionne-nal egyetemben, ami miatt a rossz nyelvek gyakran hívták a testületet családi kupaktanácsnak is. - Solusar mester - hajolt meg Caden illedelmesen, mire a férfi futólag rámosolygott. - Kam, örülök a látogatásnak, bár kissé váratlan volt - jegyezte meg kissé szemrehányóan Ashere, aki láthatóan nem volt elragadtatva attól, hogy pont egy ilyen pillanatban kapták el, és úgy érezte magát, mint egy bűnöző. - Tano mester, kemény vagy, mint mindig. Tudtam, hogy nem lesz igazuk azoknak, akik ezzel ellentéteset állítanak - mosolygott rá, mire Tano kínosan félrenézett, hiszen pontosan tudta, hogy most ő van pellengérre állítva. - Úgy látom van egy sérültünk is. - Fő a pozitivitás, mester. Legalább nem ez lesz a csapat legrosszabb napja - vonta meg Tano a vállát, mire az egyébként erőteljes arcú Kam hirtelen nevetni kezdett. - Öröm látni, hogy még mindig ilyen könnyedén veszed az akadályokat. De nem ezért jöttem ide: szeretném tudni, hogy a csapatod készen áll-e egy küldetésre. Tudom, hogy kicsit hirtelen a kérés, de komoly problémák adódtak. És talán olyanok, amikben van hová fejlődnötök. - Mindig készen állok a Tanács utasításait végrehajtani - hajtotta meg kicsit alázatosan a fejét. Az előbbi lebukása után kár lett volna ellentmondania. - Remek, Tano mester, remek - bólogatott Solusar. - Egy konfliktusban kell közvetítenetek. Egyelőre semmi komoly, de a helyzet bármikor elmérgesedhet, a mi erőforrásaink nagy részét pedig lefoglalja a sithek elleni felkészülés. Rutan bolygója a közelünkben fekszik és az ottani vezetés segítséget kért a Rendtől. A mintegy kilencven éve fennálló béke ugyanis elég törékeny, ha azt a két háborút nézzük, ami a két fél között időközben kitért. A legutóbbi 25 éve ért véget. - Akkor menetrendszerűen haladnak - vágott gúnyos fejet Tano mester. - Mi a konfliktus oka, mester? - kérdezte Caden, ami láthatóan elnyerte a mester tetszését. - A konfliktus fő forrása bizonyos bányászati koncessziók kérdése, amit a legutóbbi békeszerződés elégtelenül rendezett. Persze a helyzet igazából az, hogy Senali szerint a rejtélyes magánbefektetők által üzemeltetett új bányák hasznából neki is részesülnie kéne, mint a bolygó holdjának és bizonyos háborús kártérítések címén. - Nos, bármikor küldhet oda egy jogászt a Rend - morogta Tano az orra alatt. - Azt hiszem ettől komolyabb okok húzódnak meg a háttérben.
|
|
|
Exocron
Apr 17, 2015 18:23:39 GMT 1
Post by Revan on Apr 17, 2015 18:23:39 GMT 1
Leru lovag láthatóan hátrébb húzódott, mintha valami komolyabb kitörésre számítana. Siala azonban nem ismerte még Tano mester szokásait. Ugyan a lovag viselkedése intő jel lehetett. Ő inkább megpróbált valamelyest bátran kiállni. Igaz, nem neki lett szánva az, ami jött. A mester végül nem túl durván, de rendre utasította Ranit. Sokat azonban nem cseveghettek, mert vendégük érkezett. -Me-mester.-hajolt meg Siala is, bár ő nem ismerte őt személyesen, csupán hírből. Eléggé felgyorsultak az események. Még csak ma osztották be őket egy mesterhez, máris egy feladattal bízták meg a kis csapatot. Egy konfliktusban kell közreműködni. Mármint abban, hogy ne vezessen háborúhoz. Igazi jedinek való megbízás. -Tehát akkor...új békeszerződésre lenne szükség, ami mindkét félnek megfelelő, igaz?-kérdezte bizonytalanul. Konyított picit a diplomáciához, de még sosem volt alkalma segédkezni ilyesmihez. Bár annyira ebben sem volt magabiztos.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 18, 2015 9:44:21 GMT 1
? Nem lehetett megemészteni a mester szavait, nem értette miért kapott választ a kérdésére és nem tudta összerakni a probléma darabjait. Pedig valami nem volt jó, a mester boldogtalannak bizonyult és kezdte azt gondolni, hogy arra próbálja rávezetni hogy mennyire nem érti hogy miről is beszélt? Lehet! Tulajdonképpen, ez máris sok mindent megmagyarázott, biztos azért kerülgette az ő kérdéseit ennyire, hogy felkészítse arra mire is számíthat egy olyan szituációban, ahol a fénykard az utolsó választási lehetőség volt - bár ez általában minden békélsen induló szituációra igaz volt. Valami okosat kellett mondania, csak nem jutott időben eszébe semmi, mielőtt az ajtón keresztül egy másik mester jelent meg. Ugrott is volna, hogy üdvözölje, csak hogy megelőzték, így csak a háttérből tudta úgymond viszonozni a szavait a jedik tisztelgésével, s elég volt megemlíteni a kis balesetüket, máris újból zavaró kezdett lenni Gyorsan akadt figyelemelterelés: egy feladat, amit valakinek el kellett végeznie - vagyis olyasvalami, ami lenni szokott egy jedi életében ugyebár. Persze, alig hogy felcsillant szeme, már döntötte is oldalra fejét tűnődve, hogy jól értette e azt amit hallott. Két mester és három friss padawan egy háborúközeli helyzetben mediáljanak az egymással farkasszemet néző felek között? A Caden padawan rögtön felvette a tempót, s amint a részletekbe mentek, a Siala is bekapcsolódott kérdésével. Ő sem maradhatott ki, beszélni kellett, beszélni! - De, de, de mester! - próbálta felhívni magára a figyelmet - Mester, mi még nem csináltunk hasonlót és ez nagy dolog meg éles, nem csak terhére leszünk a mestereinknek...? Vagy vagy vagy, csendben figyeljünk és tanuljunk?
|
|
|
Post by Enz on Apr 19, 2015 4:38:03 GMT 1
Solusar mester meghallgatta mindegyik padawan hozzászólását a témához, mielőtt reagált volna a felvetettekre. Tano mester kissé kelletlenül figyelte a jelentet: míg ő maga hibázott az előbb, Kam láthatóan képes volt megfelelő türelemmel viseltetni a fiatalok iránt. De hát nem régen még ő maga mondta, hogy egy jedi egész életében tanul, máskülönben nem tudja ellátni a feladatát. Solusar először Sialának válaszolt, aki szerencsére erőt vett magán, és meg mert szólalni. Láthatóan jó esze volt, már ha nem félt másokkal is megosztani mire jutott. - Így is mondhatjuk, padawan. A lényeg az, hogy elkerüljük a vérontást. Valószínű, hogy a tárgyalások egésze a fegyverek árnyékában fog lefolyni. A Peremvidéken elég gyakran előfordul, hogy a felek a tárgyalóasztal mögül lövöldöznek egymásra. - Régi szép emlékek - jegyezte meg egy sóhajtás kíséretben Ashere, mire Solusar rápillantott. - Talán abban az esetben rásegített az is, hogy... minek is hívtad a delegáció vezetőjét? - Azt hiszem önelégült, hájas, ragyás képű számító gazembernek - mosolyodott el félszegen a mester. - De hát nem mindenkinek lehet egyszerű dolga a tanítványaival. - Igen, Ashere meghiszem azt - bólintott Kam, akit egy pillanatra szintén elkapott a nosztalgia. Ashere tizenévesen csatlakozott a Rendhez, és nem vesztegette sosem az időt. Főleg, ha akadtak olyan szabályok, amiket fel lehetett rúgni. Neki kellett egy kis rendszellemiséget nevelnie belé. Több-kevesebb sikerrel, hiszen még mindig a K'Kruhk mester-féle renegát vonalat képviselte stílusában. De ideje volt foglalkozni a másik lánnyal, aki láthatóan élt-halt a figyelemért. - Ifjú padawan, a Tanács pontosan azért döntött a padawanok mesterek mellé beosztása mellett, hogy élesben tanulhassatok egy tapasztalt mentortól. De én mindenképp buzdítalak titeket, hogy aktívan vegyetek részt a küldetésekben: így tudtok igazán fejlődni is. A csendes visszahúzódás okozta a Régi Rend bukását.
|
|
|
Exocron
Apr 19, 2015 12:59:56 GMT 1
Post by Revan on Apr 19, 2015 12:59:56 GMT 1
Türelmes mester volt, annyi szent. Még Tano mesternél is türelmesebb. Bár érezhetően tapasztaltabb is. Bizonyára nem kevés padawant tanított már. Válaszolt Siala kérdésére, aminek ő örült, mert nem csak rá tudta venni magát, hogy egyáltalán hozzászóljon a témához, de még egy kis helyeslést is kapott. Jót tett ez az önbizalmának. Túlzottan bőbeszédű ettől persze nem lesz, de talán legközelebb sem fog félni kérdezni vagy megosztani valamit. -Értem, mester. Elég sajátos módja egy tárgyalásnak. Na persze a jedik is szoktak agresszív véleménycserét folytatni. Ő mindenesetre eredményesebbnek érezné, ha sikerülne teljesen féken tartani a tárgyaló feleket és legfeljebb szóban csatáznának. A kis nosztalgiázást hallgatva rá kellett jöjjön, hogy Tano mester elég rakoncátlan lehetett padawannak, ha úgy megsértett egy delegáció vezetőt. Neki nem lenne bátorsága így kiosztani valakit. De úgy gondolta, bizonyára volt rá kellő ok, hogy ilyet mondjon. Aztán Rani is kapott választ az aggódó kérdésére. Az egész módszer, ahogy hangzott, veszélyes lehet, de ésszerűen hangzott. Csak úgy értékes a tanulás, ha van hozzá tapasztalat is. A Régi Rend pedig tényleg túl sokat ült a babérjain. Ezt nem lehet kétségbe vonni. -Nem kell félned, Rani padawan. Nem fogjuk ugyan a kezeteket, mint a kis gyerekeknek, de vigyázni fogunk rátok. Hisz ez a dolgunk, tanítani és vigyázni rátok. De nektek is meg kell tanulnotok megvédeni magatokat, ahogyan másokat is.-tette hozzá Leru.
|
|
|
Exocron
Apr 19, 2015 13:24:37 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 19, 2015 13:24:37 GMT 1
Biccentett, nem kellett fűzni hozzá semmit, pláne nem egy mester előtt, még nem értené ha válaszolna. Igaz, türelme hiábavalónak látszott, ugyanis a szó olyan dolgokra terelődött amiket nem igazán tudott fejben elképzelni, ezért is tűnt hirtelen úgy hogy fogalma sem lesz mit tegyen és mondjon, ha az sem megy amit a mesterek egymás között elmélkednek egy régi feladatukkal kapcsolatosan. Most inkább jobb volt hallgatni és várakozni, ez sosem jelentett nagyon problémát, a két másik padawant nem úgy tapasztalta ma eddig és az elmúlt években, hogy gyakran próbálnának meg beszélni vele. Egyébként sem szokott kezdeményező lenni ilyen téren, sok mindenkit zavart és így a szavakat azoknak tartogatta, akik megtűrték, illetve akik tanították vagy akikkel együtt dolgozott valamin. A mesterhez persze lesz majd biztos még sok kérdése, csak egyelőre ki kellett várni hogy az olyan dolgok melyeket nem ő irányít, haladjanak a maguk módján és ütemében
|
|
|
Post by Enz on May 1, 2015 6:12:23 GMT 1
- Nos, úgy látom a csapat kellően motivált - jelentette ki Solusar, és ez igaz is volt, leszámítva Tano mestert, aki láthatóan nem volt oda az ilyen jellegű küldetésekért, és láthatóan rutinja is volt az ilyen feladatok elrontása terén. Caden kíváncsi volt, mit is tanulhatnak most egész pontosan a mestertől, és a véleménye szerint inkább Leru lovag fiatalos bölcsességén és kedves hozzáállásán fog múlni a sikerük, semmint a mesterükén. Szívesen gondolkodott volna csapatban, de nem igen látta kettejükön kívül a többiek miben lehetnek hasznosak: Rani padawan nem olyan típus, akit szívesen beengednének különösen fontos megbeszélésekre, Siala pedig túl szégyellős volt, hogy akár egyszer is megszólaljon. - Örömmel állok a Tanács szolgálatára, mint mindig - mondta végül Tano mester, igyekezve letörölni a savanyú arckifejezést magáról. Kam bólintott. - A szükséges adatokat feltöltjük a gépetek központi számítógépére, útközben nyugodtan kérjetek segítséget, ha valami váratlan jön közbe. Közel vagyunk. Az Erő legyen veletek - búcsúzott el Solusar mester, majd a búcsú viszonzása után távozott. - Végre egy éles küldetés! - tört ki az öröm Cadenből. Most megmutathatja a mesterének és Leru lovagnak, mire is képes. Sőt, egy ilyen küldetés számos olyan lehetőséget rejteget számára, ahol kettesben tölthet el időt a miriali lovaggal. - Padawanok, hallottátok Solusar mestert, a küldetés a legfontosabb most. Szedelőcködjetek össze és készüljetek fel, másfél óra múlva indulunk!
|
|