|
Post by Revan on May 1, 2015 9:42:36 GMT 1
-Ó, azok a szép padawan évek.-merült el egy percre Leru az emlékeiben. Az ő padawan évei alatt sem volt jobb a galaxis állapota, de ő igen jól kijött a mesterével és sok érdekes kalandban volt részük együtt. Rengeteget tanult. Pedig ha a jelenlévők tudnák, hogy amúgy egy égetnivaló rossz gyerek volt a jedi képzése előtt. Hát igen. Végül még a mester elmondta, hogy a gépükre fel lesz töltve minden szükséges információ. Siala örült, mert alaposabban áttanulmányozhatja az eset részleteit. Ami segíthet abban, hogy egyáltalán hozzá tudjon szólni a témához. -Az Erő legyen veled, mester!-hajolt meg a lány udvariasan. -Minden jót, mester!-köszönt el Leru is egy enyhe meghajlással. Caden láthatóan nagyon örült a dolognak. Legbelül Siala is örült kicsit. De ő csak a maga szerény módján mutatta ki, hogy örül az éles bevetésnek. Lerunak már nem volt épp újdonság az ilyesmi, így természetesnek vette, hogy megbízták őket egy feladattal. -Élesnek éles. De ne feledd, fegyelem és önuralom.-veregette meg Leru Caden vállát. Szép dolog az elhivatottság, de túl lelkesen ugrálni csak azt mutatja meg, hogy egyébként most először csinál ilyet. -Igenis, mester!-reagált Siala, amikor Tano mester kiadta az utasítást. Meghajolt a mester és a lovag felé, majd társait is megtisztelte. Mester vagy tanítvány, a tisztelet mindenkinek jár. Viszont Leru tanácsát követve visszafogottabban csinálta. Végül elhagyta a szobát és elindult a szállása felé. A kis szobába érve leült az ágyára és arcát a kezeibe temette. Utána felnézett és körbepillantott a szobában. Na igen, nem volt túl sok látnivaló. Egy jedinek nem kell tele lennie ingóságokkal. Néhány ruhán és pár apróságon kívül nem is igazán hozott el mást hazulról. Egy fotó róla és a szüleiről, egy jó régi kép a nagyanyjáról és pár amúgy idegenről, akiknek a nevét sem tudná, ha nem lenne a hátoldalra írva. Emellett pár pantorai díszítő elem a szoba falán, csak hogy kicsit otthonosabb legyen ez a zug. Az ágyon pedig ott volt a tároló, amin a sok olvasnivaló volt. Nagyon nem volt mit előkészülni. Így csak evett egy keveset, majd az ágyra ült és meditált kicsit. Neki már ez a kevés esemény is izgalmas volt, a java pedig most jön. Nagyjából egy órát pihent, utána elhagyta a szobát és kényelmes tempóban elsétált a hajóhoz. Nem tudta, milyen lesz az időjárás, így magára öltötte a köpenyét is. Úgy öt perccel érhetett oda korábban a megbeszélt időpontnál, így még csak Leru volt ott. Épp a hajót támasztotta. -Leru lovag.-hajolt meg udvariasan. -Szervusz. Sikerült felkészülni? Nem izgulsz nagyon? -De, egy kicsit.-ismerte be. -Ne félj, Tano mesterrel vigyázni fogunk rátok. Nem lesz baj. Megígérem. Siala félénken rámosolygott a férfira. Furcsán hangzott volna olyasmit mondani, hogy köszönöm, hogy vigyázol rám vagy ilyesmi. Inkább csak csendben tudomásul vette a dolgot. -Mindjárt itt lesznek a többiek is.-jelentette ki a lovag. A lány nem felelt, csak leült egy ládára, míg várnak. Kedves volt a lovag, de valahogy Tano mestert jobban kedvelte. Talán mert nő. Kedvelte az erős kisugárzású nőket.
|
|
|
Post by Haruhi on May 5, 2015 18:06:21 GMT 1
Nem szóltak többet közvetlenül hozzá, így hát szótlan maradt Soluzar mester távozása után is, hacsak a búcsúzást nem veszik figyelembe. Nem volt könnyű érvényesülni az akadémián, igaz nem is tűnt úgy hogy ilyesmit elvártak volna a jedi lovagok között, a törtetés nem tartozott a az elsődleges erények közé. Ő inkább igyekezett, ha volt hasonló tulajdonsága és amikor szóhoz is jutott, az áradat hajlamos volt elindulni és akkor bizony kereste a kifogásokat a beszélgetései megnyújtására. Most viszont az indulásig hátralevő idővel nem tudott mit kezdeni, fénykardját leszámítva nem nagyon volt olyasmi amit érdemes lett volna magával vinni, így mikor visszasietett szállására, csak holoprojektoros adattárolóját hozta magával - hátha Arra gondolt, megkeresi inkább a hajójukat és utánanéz a feltöltött adatokra a feladatukat illetően, csak arra nem gondolt hogy megkérdezzen valakit melyik is az tulajdonképpen, persze miután egyáltalán a hangárba talált. Sosem volt jó a tájékozóképessége olyan helyeken ahol nem járt elég gyakran ahhoz hogy fontos legyen. Mondhatni felforgatott néhány nyitva talált járművet, ami elbírta volna mindannyiukat, mígnem valamivel később mesterébe és az egyik másik padawanba botlott - Há, elnézést! - szabadkozott, miután majdnem összeütközött a férfival, s amilyen gyorsan lehetett, felsurrant a rámpán Nem igazán volt zavarban, csak ha már megtalálta a hajót, először foglalkozott inkább azzal amiért annyira kereste
|
|
|
Post by Enz on May 21, 2015 4:08:15 GMT 1
Cadent meglepte Leru lovag hirtelen vállveregetése, és kissé zavarba jött tőle. A férfi érintéséből érezte ugyanis, hogy nemcsak az Erőben, de fizikailag is igencsak erős, és érintése egyszerre volt gyengéd és határozott. Sosem találkozott még a jó tulajdonságok hozzá fogható megnyerő kombinációjával. Persze nem akarta, hogy zavartnak látszódjék, így gyorsan megpróbálta összeszedni magát. - Igenis, lovag! Igyekszem majd nem megvágni magam - próbált viccelődni az éles szó különböző jelentéseivel, hogy ezzel üsse el a helyzetet. Persze nem tudta nem észrevenni, hogy Tano mester a szeme sarkából őt figyeli. Valamiért úgy érezte, Tano mindig rajta tartotta az egyik szemét, és már most kitűnt, hogy éles nyelvének egyik kedvelt célpontja lesz. Nem igazán tudta megérteni ezt a kitüntetett figyelmet: ő csak úgy viselkedett, ahogy eddig elvárták tőle, illemtudóan, visszafogottan és saját képességeit nem titkolva. Ezzel szemben Siala szinte elő sem bújt a holokönyvei mögül, és ha tartani kellett tőle, hogy valaki valami galibát csinál, az első gondolata Rani lett volna. - Az Erő legyen veled, mester - búcsúzott ő is Solusartól, ahogy távozott. Ezután lassan elkezdett kiürülni a gyakorlóterem, és pillanatokon belül ő maradt az egyetlen padawan, aki nem sietett el. Gyorsan észbe kapva hajolt meg, és távozott az ajtón keresztül, miközben a hátán érezte a mestere és Leru lovag tekintetét. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Tano mester felsóhajtott. - Hát nem lesz egyszerű munka. Szerencséje a Tanácsnak, hogy szeretem a kihívásokat - közölte véleményét a fiatal mirialival, a végén egy mosolyt is megeresztve. Lassan körbepillantott a kiképzőteremben, és eszébe jutottak a régi emlékek. Ő is volt padawan, és mint sokan mások akkoriban, nem ilyen helyeken, hanem terepen szedte össze a tudása java részét. Talán a mostaniak sem fognak az első akadályba belehalni. Tano mester aztán hirtelen megpördült Leru felé. - És csak a dolgok tisztázása végett...! - kezdett bele igencsak drámaian mondójába. - Tőled is a legjobbat várom. Figyelj oda a padawanodra... és Cadenre. Láthatóan jobban ad a te szavadra, mint az enyémre.A végét még egy fejrázással zárta. Forrófejű, önző és nagyképű volt, ami igencsak rossz kombinációnak számított személyes tapasztalatai szerint. Tano itt ismét megengedett magának egy halovány mosolyt. Persze, hogy ismerte a fajtáját, hiszen ő is pont ugyanilyen volt friss padawanként. Caden nem hagyta, hogy kedvét szegjék, és sietős léptekkel száguldott végig a folyosókon, majd szinte üstökösként vágódott be saját lakrésze ajtaján. A legtöbb jedivel ellentétben neki azért akadtak személyes vagyontárgyai, hiszen nem éppen a legszegényebb családi háttérből érkezett. Persze korántsem szeretett kérkedni ezzel, tudva, hogy ő kifejezetten a kivételt jelenti. Most se nagyon akart sok mindent összepakolni, főleg mert tartott tőle, hogy gúny tárgyává válik Tano mester részéről. "Ez nem teherhajó", "A csomagszállítás extra szolgáltatás", "Legalább lesz mit ballasztként kidobnunk" voltak az első opciók, amik hirtelen eszébe jutottak. Persze azért akadt egy pár dolog, amit szívesen összepakolt magának, már csak azért is, mert egy diplomáciai eseményen ügyelni kellett a megjelenésre. Biztos lesz valami díszvacsora is, merengett el egy díszesebb ruha felett Caden, majd fájós szívvel visszarakta a többi közé. - Csak a legszükségesebbeket! - emlékeztette magát szóban is. Végül aztán mégiscsak akadt pár olyan nehéz kérdés, amin hosszabban kellett gondolkodnia. Mire végzett a csomagolással, rá kellett jönnie, hogy nem igen lesz ideje pihenni: késésben volt ugyanis. Sietve felkapta a bőröndjét, és az ajtón kivágódva rohanni kezdett, csak, hogy néhány lépéssel később megálljon, és visszasiessen. Mégiscsak le kellett zárnia kóddal a szobája konzolját, ha nem akarta, hogy megvicceljék vagy meglopják, mire visszatér. Mikor ezzel végzett, ismét rohanni kezdett. Több embert is majdnem fellökött a folyosón, és épphogy nem rohant bele az egyik kereszteződésben a csápjaival konzolt működtető Aing-Tiibe. Végül aztán befordult a hangár bejáratához, és lelassított. Mégsem érkezhet meg olyan tempóben, mint egy elszabadult fogatversenyző. - Sziasztok! Úgy látom mindenki itt - üdvözölte őket, ahogy megállt előttük. Kivéve persze Tano mestert. Érdekes, valahogy pontosabbnak gondolta a togruta nőt, mintsem ennyit késsen. Mármint, hogy többet nála is. - Gondolom nem maradtam le semmiről - mosolygott rá Leru lovagra.
|
|
|
Post by Revan on May 21, 2015 6:35:46 GMT 1
-Valóban. Mindhárman ígéretesnek tűnnek. De egyikük sem egyszerű eset. De nem rémlik, hogy valaha is mondták volna, hogy könnyű a jedik élete.-tett hozzá egy kis derűt ő is a témához. Miután a padawanok elhagyták a szobát, Tano mester még szólt pár szót Leruhoz, akit láthatóan nem lepett meg, amit hallott. Még az sem, hogy tőle is a legjobbat várják. Ez csak természetes. Hisz rábíztak egy növendéket. A legjobb tudása szerint kell egyengesse a tanulmányait, akkor is, ha ez nem lesz egyszerű feladat. -Természetesen. Számíthatsz rám, mester. Nos, akkor én is felkészülök az útra. Viszlát később.-köszönt el, majd távozott és a szállása felé vette az irányt, hogy a többiekhez hasonlóan felkészüljön az útra.
Mire Caden megérkezett a hajóhoz, már csak Tano mester érkezését várták. Leru még mindig a hajó stabilitásán fáradozott a hátával, Siala pedig egy holokönyvet olvasott egy ládán üldögélve. Felpillantva egy intéssel üdvözölte a társát, ahogy Ranit is, amikor csatlakozott hozzájuk. Utána folytatta az olvasást. -Nem mondhatnám. Még Tano mestert várjuk. Biztosan mindjárt ideér ő is. Addig ülj le, ha gondolod. Leru láthatóan már alig várta, hogy indulhassanak. De volt benne némi bizonytalanság. Három padawan volt épp a felügyelete alatt. Jobban érezte volna magát, ha végre Tano mester is megjelenik. Hozzá képest ő zöldfülű és annyira nem is erőssége a szigorú viselkedés. Plusz beszédtémát sem talált még a többiekkel. Az igazat megvallva tanácstalan volt kicsit. Rani nagyon sokat kérdezett és kicsit a szájába kellett rágni a dolgokat. Siala pedig nem volt beszédes típus, ha mégis rá tudná venni, hogy meséljen azokról, amiket olvasott, valószínűleg valami számára teljesen érdektelen dologról hallhatna kiselőadást. Bár valószínűbbnek tartotta, hogy inkább beletemeti az arcát az olvasnivalóba, mintsem beszélgessen róla. Caden volt rajta kívül az egyetlen férfi, így a rokonszenv kölcsönös volt. De nem válogathat, oda kell figyeljen mindhárom padawanra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 6, 2015 16:03:40 GMT 1
Exocronról az egyszeri utazó - már amennyiben a galaxis eme, még a Kathol-szektoriak mértékével nézve is távoli zugába egyáltalán elvetődött volna, ez pedig éppenséggel nem volt túlságosan gyakori - nem tudta volna megmondani, hogy egy több száz hajót, és több százezer katonát, önkéntest, pilótát és egyéb toldalékszemélyeket tartalmazó intergalaktikus fegyveres csoport, a Fény Hadserege központja.
Talán azért is, gondolta némi keserű szájízzel Kenth Hamner, a Fény Hadseregének főparancsnoka, mert az egyszeri utazó valószínűleg azt sem tudja, hogy a Fény Hadserege még létezik egyáltalán - legalábbis túl sok okot nem szolgáltattak arra, hogy a galaxisban közszájon forogjon a nevük.
Az irányitó központ, amelynek fő megjelenítőjénél Hamner mester, vagy ahogyan közvetlen alárendeltjei és bajtársai nevezték, Hamner tábornok a gondolataiba merült, külső szemmel jedi meditációban tartózkodva - pedig egyszerűen csak lehunyta a szemét -, a hajdani gyűjtő és ex-maffiafőnök, Jorj Car'das villája alatt helyezkedett el. A viszonylag szerény külsejű, eredetileg a galaxis egyik legnagyobb adatkártya - magángyűjteményét rejtő épület pincéjét a jedik építői (némi Aing-Tii segítség bevonásával, aminek köszönhetően több tonnás sziklák tűntek el csak úgy a droid-humán vegyes építőbrigádok útjából a föld alatt haladva) messzire nyúló, komplikált óvóhely- és raktárrendszerré alakították, amelyik akár egy orbitális bombázásnak is képes volt ellenállni, és hermetikusan lezárható volt, csakúgy, mint a Fény összes többi felszíni bázisa a szektorban.
Kenth már az elején, az építkezések kezdetekor kijelentette, hogy nem akar még egy Ossust, ahol a régi jedi templomok és felszíni telepek épületei könnyű célpontot jelentettek a Sith Birodalom orbiton keringő hajói és bombázió számára... az az haderő, mondta a többieknek Kenth, amelyik magát sem képes megvédeni, nem jelent igazi veszélyt az ellenségre.
A Fény Hadserege így Kenth irányítása alatt szisztematikus, professzionális építkezésbe fogott. Az Ossusnál vereséget szenvedett, önkéntesekből álló flotta maradványait a mester új egységekbe szervezte, megkeverte a legénységi állományt, hogy mindenki azonos szabályok szerint szolgáljon, ne feltétlenül az évtizedes bajtársaival, akikkel közösen jelentkeztek, gondoskodott a jedik és a nem-erőérzékeny állomány alaposabb integrációjáról, az olyan technikák alkalmazásáról, mint a jedi harci meditáció, ellátási útvonalakat, körleteket épített ki, gondoskodott a családtagok és az ifjak elhelyezéséről... és így tovább.
A Fény Hadserege immár egy számban még mindig kicsi, de ütőképes szervezett volt, és folyamatosan fejlődött.
Kenth kifújta a levegőt, és nyugalmat erőltetett magára, csak részben az Erőre, részben pedig a racionális önuralomra hagyatkozva. Amikor idáig jutott a sokszor ismételt gondolatsorban, mindig elfogta a frusztráció érzése...
Néha nem tudta eldönteni, hogy a Köztársaság, vagy saját barátai és bajtársai, a Tanács többi tagja hátráltatja a Fény fejlődését, és tartják távol egységeit a harcmezőtől.
Ki tudja, gondolta, talán a maga módján mindkettő. A Köztársaság, bár örömmel fogadta a Jedik ajánlását a társulásra, a gyakorlatban még mindig úgy tekintett a Rendre, mint gyógyítók, békekövetek, különleges esetben pedig sith kultisták levagdalására alkalmas lovagok gyűjtőhelyére... a Fény Hadseregének egyes tagjai együtt szolgálhattak a Köztársasági Flotta, Hadcsereg és Vadászerők tagjaival olyan előretolt bázisokon, mint a Dathomir, de ezek inkább politikai jellegű kirakat-műveletek voltak, ahol a sith-ellenes koalíció jegyében ráadásul egy rakás szedett-vedett csempész is részt vett, ez pedig inkáb rontotta, mint javította a művelet hatékonyságát... Dathomirból nem is lett semmi, a Fény erői pedig továbbra is a Köztársaság nagyobb, erősebb hajóinak farvizén evezve (néha szó szerint) várták, hogy mikor és hol vetik be őket... megalázó szerepkörben, afféle segédcsapatként. A társulás óta semmivel sem érkezett több fegyver, felszerelés, vagy modern technika a Fény táboraiba, ugyanúgy az önkéntesek toborzására kellett hagyatkozniuk, és kvázi azzal beérniük, amit magukkal hoztak, mint annakelőtte, Daala alatt.
A mesterek pedig, vallotta be magának Kenth, sokszor asszisztáltak ehhez. A legnagyobb fájdalma talán maga Leia Organa Solo volt. Nem jediként elnökölt a Köztársaságban, hanem ugyanolyan politikusként, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor az Új Köztársaság nevű jogelődöt vezette... tapasztalt, kompromisszumkész politikusként, igaz, és Kenth ezért tisztelte is, de nem jediként. A többi mester, az elnök asszonnyal egykorú, lassan kvázi nyugdíj előtt álló háborús hősök, mint Luke Skywalker, Kyle Katarn, Kam Solusar, vagy éppen a Kenth által legnagyobbra tartott földije, a szintén koréliai Corran Horn, pedig már sokszor nem tudtak kilépni saját múltjuk homályából, és féltek attól, hogy Erővel üssenek oda a Jedik és a Köztársaság ellenségeinek... féltek használni azt a pörölyt, amivé a Fény vált.
Hamner víziója más volt. Jó tizenöt évvel fiatalabb volt a többi Mesternél, Cal Omas generációjának tagja volt, aki a Yuuzhan Vong háborúk során köztársasági - jedi katonai attaséként és összekötőként emelkedett mesteri rangra. Használta az Erőt, de nem úgy, mint a legtöbb Mester. Nem járt fénykarddal a kezében hadonászva jelentéktelen Sithek után, nem folytatott személyes vendettát, és nem dobált tárgyakat az Erővel puszta kedvtelésből. Tanítványok terén ugyanolyan sikeres volt, mint bármelyik másik mester... egyik tanítványa, a tehetséges, fiatal arcona Saba Sebatyne lovagjai közül, a hunyorgó Izal Waz a jedi hírszerzés egyik legtehetségesebb ügynöke volt, aki felesleges csetepaté nélkül, sokszor ügyesen, diszkréten oldotta meg a rá bízott feladatokat... másik tanítványa pedig Kiimi Anaro, akit elragadott a sötét oldal, mint oly sokat az Erőt megismerő, vele egykorú fiatalok közül... Hamner mester sajnálta, és belátta a képzése során elkövetett hibákat, és a többi mesterrel ellentétben azóta nem is fogadott új tanítványt.
Inkább idejét annak szentelte, hogy tökéletesítse magát az Erő olyan aspektusaiban, amelyekre igazán szüksége volt... meditációi során átlátta a Fény Hadseregét és annak tagjait összekötő szálakat, motivációikat, akaratukat, és képes volt pozitív üzeneteket közvetíteni feléjük, még jobb munkára, még nagyobb lelkesedésre motiválva őket. Néha látta a galaxist át-meg átszövő vonalakat az Erőben, a sithek tömör, sötét jelenlétével a Peremvidék felső karéján, az EGB aggasztóan steril, az Erő számára szinte halott területeit az Ismeretlen Vidék mentén, Coruscantot a maga színességével, és meglepően erős sötét gócaival annak ellenére, hogy hosszú évek óta a Köztársaság és a Jedik bástyája volt, saját területeiket a Kathol - szektorban, ahol a Fény uralkodott, és minden egyes alkalommal valami újat, valami fontosat, ami felkészíthette arra, ami a hadseregre vár.
A Fény azonban továbbra sem hagyta el bázisait. Hiányoztak a megfelelő, modern hadihajók, túlságosan sokféle, kis létszámú technikával rendelkeztek, legfőképpen pedig hiányzott... az igény. Hamner újra és újra előterjesztésekkel élt a Tanács felé, hogy hol, milyen módon mérjenek csapást az ellenségre, akár a Sithekre, akár a jedik elpusztítására nem mellékesen szintén felesküdött EGB-re, hogyan semmisíthetnék meg a Birodalmak szuperfegyvereit, de a Solusar - házaspár minduntalan letorkollta azzal, hogy tovább kell erősödniük, mielőtt bármit is tesznek... hogy ki kell várniuk a megfelelő pillanatot, amikor az Erő azt sugalmazza nekik, hogy helyes dolog a cselekvés.
Az Erő nem sugalmaz... mondta ilyenkor feldúltan Kenth Hamner. Az Erő világos üzeneteket közvetít, folyamatosan, de értelmezni kell őket. A Tanács pedig láthatóan nem osztotta vele az értelmezést...
Elmélkedésében egy közeledő, ismerős jelentét szakította meg. Markre Medjev volt, a Rend egyetlen vostroyai tagja. Az ifjú Medjev még a Vong Háborúk idején csatlakozott a Rendhez, és abban az időben nem sokat beszélt arról, hogy honnan származik. Hamner mester azóta a rendelkezésre álló információkból összerakta, hogy Medjevnek Stalkerként kellett volna szolgálnia Vostroyát, de annyira taszította az Erő sötét oldala, hogy inkább megszökött és jedinek állt. Az intelligens, fiatal jedi először Tionne jobbkeze volt a Jedi Archívumban, és nagy tudást gyűjtött össze a régmúlt idők lovagjairól... emiatt került Exocronra is, eredetileg azért, hogy katalogizálja a Car'das gyűjteményt, de az idők során, ahogyan a Fény Hadserege tovább növekedett, fokozatosan Hamner jobbkezévé és intézőjévé nőtte ki magát... most azonban nem volt egyedül.
Hamner biccentett az érkezőknek. Számított rájuk, ahogyan arra is, hogy a következő beszélgetés új utakra tereli a Fény Hadseregét... és jó eséllyel válságba taszítja a Jedi Tanácsot. De nem várhatott tovább. Az Erő üzenete világos volt, akkor is, ha ezt a többi mester nem értette. Egyre több sötétség és egyre kevesebb fény volt a galaxisban... eljött az ideje annak, hogy a Fény visszaállítsa a fényt, hogy a hadsereg kivonuljon.
Ha pedig a Köztársaság ebben nem partner, akkor miért ne fogadhatnának el baráti jobbot valaki mástól?
- Markre, már vártalak. Üdvözlöm a Fény főhadiszállásán, kisasszony. - üdvözölte az érkezőket Hamner.
A vostroyai egyenruhás, szemrevaló, fiatal szőke nő tisztelgésre emelte a kezét.
- Köszönöm, hogy fogad, Hamner mester. Atali Poklonskaya őrnagy vagyok Vostroya különleges szolgálatától. Horn mester biztosított róla, hogy számíthatunk az Ön és hadserege támogatására a Senex-Juvex ügyben... az idő sürget, nemrég kaptam hírt arról, hogy az EGB megkezdte a szektorok felső karéjának megszállását...
- Készen állunk a megállapodásunk szerint kivonulni és felvenni a pozíciókat, hölgyem. - biccentett Hamner. - Ami pedig az együttműködésünk többi területét illeti...
- Mindent meg fogunk beszélni, jedi mester. - mosolyodott el Poklonskaya. - Még számos szektor rabságban élő népei várják a környéken, hogy felszabaduljanak... vagy általunk, vagy Önök által, ahol és ahogy az a megfelelőbb...
- És a hadihajók? - kérdezte csillogó szemmel Kenth.
- Elhoztam a terveket. - húzott elő a zsebéből egy köteg adatkártyát Poklonskaya. - És egy javaslatot az erőforrások megosztására a környező szektorokban. Ne feledjük, mindkettőnknek szükségünk van a megfelelő nyersanyagokra és kapacitásokra.
- A Köztársasággal kötött egyezményeink mintájára össze tudunk állítani egy mindenkinek megfelelő egyezményt, ebben biztos vagyok, őrnagy asszony. - biccentett Hamner. - Megtiszteltetés lesz Önökkel együtt dolgozni.
- Konyesna. - viszonozta a gesztust Poklonskaya. - Önnel nem különben, Hamner elvtárs...
|
|
|
Exocron
Dec 14, 2015 20:51:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 14, 2015 20:51:44 GMT 1
A sötét köpenyes alak, miután csuklyája alá rejtette vörös szinű, tetovált arcát, végigsietett az utcán. Elhaladt az egyik népszerű kantin előtt sorakozó robogók mellett. A helyi alvilági bandák még mindig terrorizálták a lakosokat, a Jedik jelenléte szinte észrevétlen volt a környéken. A helybéliek közül sokan még csak nem is hallottak a Jedikről, és akik igen, azok most nyiltan vádolták őket meglapuló politikájuk miatt. A Fény Hadserege nem igazán törődött a közbiztonsággal, igy a Jedik nem örvendtek különösebb tiszteletnek a nép körében. Ostoba bolondok..
Ha az intelligenciájuk meghaladta volna a becsvágyukat, akkor olyan diplomatikus fogásokat dolgoztak volna ki, hogy megmentőnek tűnjenek fel. A lakosság akkor nem csak elviselné őket, de még ajnározná is.
De mit is lehet várni a Jediktől.. Darth Maladi belökte a kocsma ajtaját, és besurrant a tömegbe. Alapvető igazságnak fogta fel, hogy az észrevétlenség megőrzése nem a meglapulás tudományában rejlik. Az a kémek és civilek alantas módszere volt. A titokzatosság önmagában gyanús. Nyiltan kellett fellépni, mint akinek a lábai előtt hever a világ. Csakis akkor látszik, hogy nincs titkolnivalód, ha feltűnő vagy.
Maladi durván lökdöste a vele szembekerülő teremtményeket. A galaxis ezen sarkában olyan lények fordultak elő, amiket életében nem látott, de még csak nem is hallott róluk. Tökéletes hely egy találkozóhoz.
Leült az egyik boxba, és tibannasavat rendelt, hogy hegyesre marassa a fogait. Legtöbb nem-devaroninak halálos koktél lett volna.
A tömegből egy bőrzekés, nagydarab fickó vált ki, egyenesen Maladi asztala felé indulva. A Sith el volt rejtőzve az Erőben, ezért ő maga sem érezte az alak kisugárzását, de könnyedén megállapitotta, hogy a motorosbanda tagja. Köpenye alatt megmarkolta a fénykardmarkolatát, és megfeszitett izmokkal figyelte, ahogy a bandita megbiccenti a fejét, majd becsúszik vele szemben a bokszba.
- Épp idejében, Apostol - vigyorodott el a fickó kényelmesen hátradőlve. - Már azt hittem, felfedeztek minket.
Maladi egy kódhengert húzott elő, és kicserélte azt a férfi által odanyújtott párjával. Miután mindketten meggyőződtek róla, hogy az azonositás baj nélkül megtörtént, a Sith engedett a feszültségéből.
- Add át az információt, azután busásan megfizetlek - közölte halkan. - Úgy kell tűnnie, mintha szokványos üzletet kötnénk.
- Ebben a kvadránsban nincs egy Jedi se - vont vállat a férfi.
Maladi intett egyet az asztal alatt, mire az informátor felnyögött. A teste megmerevedett, a szemei kiszáradtak, de nem tudta lecsukni őket. Torkából halk krákogás tört elő, ahogy a nedvesség elhagyta a szervezetét. A fájdalom lassan kúszott végig a szervein. Mindez csak néhány másodpercig tartott - amikor Maladi elengedte, a motoros még mindig döbbenten és némán bámult rá.
- Te nem tudsz semmit - sziszegte Maladi haragosan. - Ezt a küldetést maga a Sötét Ember bizta ránk. A lazaságoddal Őneki mondasz ellent, nem nekem! Ha élni akarsz, úgy ugrasz, ahogy parancsba kapod, áruló!
- Eszem ágába sincs ellene mondani Ősötétségességének - válaszolta pimaszul a férfi. - De még rám is szükségetek van. A célpont a közelben tartózkodik, egy raktárépületben, dél-kelet felé. A koordináták a kapszulában vannak.
- A segitő is ott van?
- A Jedi éppen egy fegyverkereskedővel tárgyal - felelte a motorosnak álcázott katona. - Odabent kell elkapnod. Én pedig kérem a fizetségem!
- Biztosithatlak, megfelelően foglak kompenzálni..
Nimbar mester meg mert volna esküdni rá, hogy az imént egy krek-bogarat látott. A Kintanon egy hasonló apró rovar felbukkanása rendkivüli szerencsétlenséget jelentett. A zord tekintetű nikto Jedi elmélyülten tanulmányozta a közeli bokrot, az Erővel elhajlitva a leveleit, hogy megnézze, valóban azt látta-e, amire gondolt.
- Találtál valamit, mester? - hajolt fölé kis termetű tanitványa, aki a twi’lek fajt gazdagitotta.
- Á, semmiség - rázta a fejét Nimbar kiegyenesedve. - Volt egy fals megérzésem, ennyi az egész. Ez egy idegen világ. Sokáig kell tanulmányoznunk, amig teljesen meg nem ismerjük.
- Ezekszerint.. az Erő képes minket manipulálni? - kérdezte a padawan.
- Nem, Gio. Az Erő mindenben ott lakozik. Még ebben a bokorban is, az alatta levő kövekben. Még az élettelen dolgokban is jelen van, bár az nem érzékelhető a számunkra. Az szerves lény azonban, mint amilyenek a növények, vagy az értelmes teremtmények, mind jeleket bocsátanak ki magukből. Különböző, nagyon is eltérő jeleket. Ha nem koncentrálsz eléggé, elvonhatják a figyelmedet. Ennek a világnak a jeleit nem ismerem, ezért néha az én figyelmem is elkalandozik. Ha viszont veszélyt érzékelnék, azonnal elmerülnék a békességben, a harmóniában, kiküszöbölve ezeket az apróságokat.
- Akkor állandóan harci készültségben kell lennünk? - kérdezte a kékbőrű fiú.
- A sötét oldal nem fogja megvárni, hogy elaludj. Bármelyik pillanatban támadhat, fiatal tanitványom.
- Meditálni fogok ezen, mester.
Közben odaértek az elhagyatott raktárépülethez. A zöld mezőn, amint elterült, nem volt egyéb civilizációs alkotás. Nimbar meghagyta a tanitványának, hogy maradjon kint. Nem akarta, hogy ilyen alakok szeme elé kerüljön. Túl fiatal volt hozzá.
Nimbar belépett a tágas épületbe. Körülötte hatalmas ládák sorakoztak, és néhány fegyveres őr lézengett közöttük. Az ajtónálló bólintott a Jedi mesterek, aki tovább sétált a terem közepén üldögélő elegáns, idősödő alakhoz.
- Jedi mester - üdvözölte a fegyverkereskedő. - Menjetek! - kiáltotta, mire az őrök csoportba gyűltek, és elvonultak a helyszinről. - Nem szeretném, ha bármi is kockáztatná profitáló együttműködésünket.
- Bölcs eljárás - ismerte el Nimbar. - Itt van az áru?
A fegyverkereskedő kiváncsi tekintettel billentette oldalra a fejét.
- Természetesen nincs - felelte udvariasan. - Nem is lesz, hacsak át nem utalja az összeget, Jedi barátom.
- Látnom kell a felszerelést ahhoz, hogy vásárolni tudjak - méltatlankodott a nikto, és felvette legkomolyabb ábrázatát. - Ha átver, felszámolom a szervezetét.
- Ho-hó - rántotta maga elé a kezeit védekezően. - Nem kell erőszakoskodni. Jöjjön velem, Jedi. De addig is, jó lenne, ha hozzáférne ahhoz a számlához.
- Ha azt hiszi, hogy meglesheti a jelszavakat, vagy megölhet, téved - nevette el magát Nimbar. - Nem minden Jedi járatlan a világi tevékenységekben. Ahogy a harcban sem.
- Elsiklottunk a lényeg felett - rázta a fejét a fegyverkereskedő, és a Jedi elé lépett. - Nincs abban a helyzetben, hogy követelőzzön, uram.
Nimbar hirtelen közelebb hajolt a férfi arcához. Hát ez volt az, ami ennyire zavarta ezzel a küldetéssel kapcsolatban!
- Maga fél - döbbent rá a Jedi.
A következő pillanatban éles fájdalom hasitott a testébe, és felnyögve pillantott le a mellkasából előbukkanő Sith pengére. A nikto érezte a fájdalmat, ahogy egyetlen pontra koncentrálódik, aztán fehérséget látott.
Darth Maladi kihúzta a fegyverét a Jedi hátából, és félrerúgta a tetemet.
- Az Erő felszabadit téged - pillantott le Nimbarra. - Mit kell tennem, hogy én legyek ő? - kapcsolta ki a fegyverét.
- Jöjjön velem, Nagyúr! - ereszkedett térdre a fegyverkereskedőnek álcázott Waranous-szolga. - Egy vegyületet kell befecskendeznem a testébe. Azután elváltoztatjuk a hangját. De ez nem lesz elég, nagyuram!
- Nem, ennél több kell - mosolyodott el Maladi. - Állj fel! A Sötét Isten hetekig képzett, hogy felkészüljek erre a feladatra. Te csak tedd a magad dolgát, én intézem a magamét. Mehetünk.
- Fiúk! - kiáltotta a férfi, mire az őrök előjöttek eddigi rejtekhelyükről. - Takaritsátok el innen ezt a Jedit! - lehajolt, és vért vett Nimbar holttestéből.
Egy kicsi, de jól felszerelt orvosi szobába mentek, ahol Maladi levette a köpenyét, és lefeküdt az ágyra. Már most arra kellett koncentrálnia, hogy észlelhetetlen maradjon az Erőben. Amig az ügynöke a Jedivel beszélt, Maladinak sikerült átvennie a nikto mester kisugárzását.
Az ügynök kinyitott egy többsoros jelszóval védett aktatáskát, amiben néhány teletöltött fecskendő feküdt. Kivette az egyiket, és a ketrecben alvó nexuhoz lépett. Miután beadta neki a szert, az állat felébredt, fájdalmasan felhhördült, majd elkezdett vérezni. Egy idő múlva a bőre felhullámzott, és a sejtjei szinte szemmel láthatóan lepattogtak, új helyekre vándoroltak, még a szinük is megváltozott. A következőkben a nexu helyén egy vornskr állt, továbbra is fájdalmasan, és nexuhangon nyögdécselve.
- Csak ennyit kell kiállnom? - vonta fel a szemöldökét Maladi.
Az ügynök elővett még egy fecskendőt, és kipróbálta, hogy nincs-e eldugulva a vége. Majd hozzáadta a Jedi vérét.
- Az átalakulás fájdalmas lesz, Nagyuram. De nem fog sokáig tartani.
Leszoritotta a Sith Lord karját, és beledöfte a tűt. Maladi elkapta a férfi karját, aki hirtelen jeges gombócot érzett a torkában.
- Ha megpróbál megölni, eltapossuk az egész családját!
- Tu-tudom, Nagyúr! - hebegte az ügynök, mire Maladi elengedte.
Az Apostol érezte, ahogy a különös szer végigfolyik az erein. Forróságot érzett, majd kényelmetlenül felnyögött. MIntha az egész teste szét akart volna robbanni, az agya felforrósodott, a gyűlölete pedig elöntötte az egész belsőjét. A körülötte levő tárgyak megremegtek, az ablakok elrepedtek, a sarokban álló inaktivált 2-1B droid pedig összecsomósodva pusztult el.
Maladi felorditott. Úgy érezte, menten szétesik. Elvesztette a látását, és a hangok halványan jutottak el a tudatáig. Majdnem elvesztette az eszméletét, de a sötét oldal nem engedte, hogy tudatlanságba merüljön. Irtózatos roham söpört végig a testén, aztán az egész abbamaradt. Maladi érzékei visszatértek, de még mindig egész testében sajgott.
- Minden rendben van, Nagyúr - hallotta a szolga hangját maga mellől. - Az utóhatás nem fog sokáig tartani.
- Kész.. kész vagyunk? - ült fel nehézkesen a Sith.
Oldalra pillantott, és a falon levő tükörben egy teljesen új teremtményt látott. A devaroni niktóvá változott. Végigtapogatta az arcát, a kezeit, mindent.
- Igen, Nagyúr! - felelte lelkesen a férfi. - Még csak a hangmodulátort kell lenyelnie, és fizikailag teljesen olyan lesz, mint Nimbar mester.
- A hálám nem marad el - közölte Maladi, és miközben még mindig a saját idegenszerű képmását vizsgálta, fellobbantotta a fénykardját, átdöfve vele az ügynököt. A férfi értetlen arccal dőlt el. - Remek munkát végzett.
Az átalakult Maladi felállt, és átöltözött. Nimbar ruhái tökéletesen illettek rá - hiszen ő maga volt Nimbar. Saját fénykardját elrejtette a bő fústszinű köpeny mélyére, és magához vette a Jedi mester fegyverét. Lenyelte az apró készüléket, ami felkaparta a torkát, és hamarosan Nimbar hangján szólalt meg.
Amire kilépett a raktárépületből, kivül-belül Jedinek tűnt.
- Mester, valami baj van? - kérdezte a kint ácsorgó twi’lek padawan.
- Semmi gond, Gio - felelte Maladi. - Menj vissza, és jelentsd, hogy az üzlet megköttetett.
- Baj van, mester?
- Menj! Alá kell irni a szerződést, utána pedig a tónál várlak.
Amikor a padawan elsietett, Maladi intett a bent állomásozó csapat vezetőjének, hogy lépjen ki mellé. Az általa meggyilkolt ügynök helyére másvalakit kellett találnia.
- Takaritson el mindent - utasitotta a férfit. - Mostantól ön ennek az egységnek a parancsnoka. A fegyverszállitmányt majd juttassák el a Jediknek! Aztán indulás vissza a Morabandra!
Darth Maladi és Nimbar mester egyszerre indultak el az elhagyatott környéken.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 2, 2016 16:28:07 GMT 1
Kenth Hamner mester, a Fény Hadseregének tábornoka az exocroni parancsnokság, egy a jedik által használatba vett reprezentatív villa teraszán olvasgatta a legújabb jelentéseket, és igencsak nem volt boldog. Az egyszerűnek induló astoriasi akció hatalmas kudarcba fulladt, a jedik különítménye egy egész sith inváziós flottába szaladt bele, akiket ráadásul kalózok is támogattak, és súlyos veszteségeket szenvedtek.
Az operatív műveletekért felelős Farlander tábrnok jelentése szerint a megmaradt jedi egységek megpróbálnak kitörni a rendszerből, de Hamner egyelőre nem kapott hírt arról, hogy ez valóban sikerült-e nekik.
- Többet kell megtudnunk erről.. - mormolta maga elé a jedi mester, amikor az adjutánsa bejelentette, hogy a lovag, aki magához rendelet, megérkezett.
Hamner végigmérte a hatalmas, tetoválásokkal ékesített zabrakot. Becsületes harcos volt, a Rend egyik legjobb kardforgatója.
- Fiam. - fordult hozzá Hamner. Éppen nem jutott eszébe a lovag neve, mert egy egész haderő tábornokaként mégsem emlékezhetett név szerint mindenkire, de remélte, amaz rövidesen bemutatkozik. Így hát inkább rátért a lényegre. - Mit tud a Kalózköztársaságról?
|
|
|
Post by nightmares on Jun 3, 2016 12:37:23 GMT 1
A Rohn nevezetű zabrak pár másodpercig hallgatott, majd megszólalt: -Annyit tudok róla, hogy a vezetője valami Zulla Barballo. Miért kérdi? -A kalózok összefogtak az ESB-vel és az Astorias rendszert ostromolják. -válaszolta a tábornok kicsit idegesnek tűnve.
Rohn egy kicsit szomorú lett. Egy ideig hallgatott. -Astorias? Ott halt meg a barátom, Carlos Castro egy tűzvészben.-mondta leeresztve a hangját. -Mit tudsz Carlos-ról?-kérdezte meglepődötten Hamner. -Régen Jedi volt, de végül kilépett a rendből. A testvére irányítja Astorias-t.
Hamner tudta, hogy a király már régen nincs ebben a világban, mert érezte. És mellesleg az sem nagyon tetszett neki, hogy Rohn egész nap a könyvárban levő régi kézzel írott könyveket olvassa.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 6, 2016 10:04:03 GMT 1
Hamner bólintott. Rohn lovag mindig is jól tájékozott volt a galaxis ügyeiben, ezért akarta felkérni egy fontos feladatra.
- Még nem kaptunk végleges jelentést arról, hogy mi történik Astoriason. - folytatta a jedi mester. - De meg kell értenünk, hogy a kalózok miért szövetkeztek össze az ESB-vel. Ez nem vall rájuk, korábban nem csináltak ilyesmit. Ehhez pedig be kell szivárogni közéjük.
A zabrak bólintott.
Hamner mester aktivált egy koordinátát a holovetítőjén. - Ez itt az Alzoc III, itt van a Peremvidék felénk eső oldalán, nem messze a Vergesso - aszteroidaövtől, félúton innen a Ryloth felé. Ez a Kalózköztársaság bázisa. Be kell épülnöd közéjük, Rohn, mint kalóz, és ki kell kutatnod az erősségeiket és a motivációikat... persze csak ha vállalod. Nos?
|
|
|
Post by nightmares on Jun 6, 2016 11:55:34 GMT 1
Rohn bizonytalanul állt. -Egyedül?-kérdezte egy idő után. Rohn bátor volt, de Lowbacca halála után nem tudta mit tegyen.
Hamner mester eléggé furcsán nézett rá, és egy percig csend volt. Hamner azt mondta: -Nem mersz egyedül menni? -Lowbacca halála után...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 6, 2016 12:21:53 GMT 1
- Lowbacca meghalt? - bökte ki végül őszinte döbbenettel a hangjában Hamner. - Honnan tudod? Még nem érkezett új jelentés Astoriasról...
- Éreztem az Erőben. Többen is éreztük.. - húzta ki magát Rohn.
Hamner néhány másodpercig csak meredt maga elé és nem felelt. Azt a hír járta róla a jedik között, hogy tábornoki kinevezését inkább stratégiai érzékének, semmint az Erőben való jártasságának köszönhette.
- Hogyne, én is éreztem. - biccentett végül. - Sajnálatos. Reméljük, Jaden Korr majd tájékoztat minket a helyzetről, ha kijut onnan. Ami a kérdésedet illeti, van valaki, aki ideális erre a feladatra. Egy arcona, most a Tatooine-on teljesít titkos küldetést. Izal Waznak hívják. A tanítványom volt, nagyon tehetséges, ha az alvilágban kell mozogni. Visszahívom és utasítom, hogy menjen ő is az Alzoc III-ra, a Kalózokhoz. Ott fogtok találkozni. Ehhez mit szólsz, Rohn?
|
|
|
Post by nightmares on Jun 6, 2016 12:27:20 GMT 1
-Így már jó lesz. Köszönöm. -mondta Rohn.
Rohn megnyugodott. Remélte, hogy megtud mindent, amit Hamner tudni akar. -Engedelmeddel, indulok is. -Rendben.
Rohn odaszólt az egyik droidnak az ajtón kívül. -Készítsék a Shadow Fightert! Elmegyek! -Értettük! -válaszolta vissza a droid. A Shadow Fighter egy egyszerű vadászgép volt, csak Rohn átnevezte, és más címert festett rá.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 7, 2016 10:58:45 GMT 1
Hamner mester kisétált a felszálló platform irányító központjába, és onnan figyelte a távozó Rohn hajóját.
- Remélem, szerencsével jár. - mormolta maga el, aztán éppen hozzálátott volna, hogy üzenjen Izal Waznak a Tatooine-ra, amikor egy platformügyeletes altiszt lépett hozzá.
- Hamner mester, újabb bejövő gépet észleltünk, nagyon különös darab. A pilótája régi jedi engedélykóddal rendelkezik, és Önnel akar személyesen beszélni. Egy.. egy Lovagról van szó.
Hamner kérdő pillantást vetett az őrmesterre, egy ijedt arcú Ishi Tibre.
- Most kellene megkérdeznem, hogy ki ez a rejtélyes vendég? - Kiimi Anaro néven mutatkozott be. - bökte ki a madárszerű, zöld bőrű őrmester, aki úgy tűnt, egy pillanatra sem vette magára Hamner ironizálását.
- Ó.- vakarta meg az állát Hamner. - Rendeljen egy biztonsági osztagot a platformra. Személyesen fogadom...
|
|
|
Exocron
Jul 17, 2016 12:44:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2016 12:44:21 GMT 1
A galaxis energiái villámlottak, pörögtek, egymásba fonódtak és szétszakadtak... Kenth Hamner pedig a víziója által generált mesterséges "nulla-pont" közepén figyelte az egészet, ahogyan jól ismert társai, a Jedi Mesterek, valamint soha nem látott ellenségei, a sith nagyurak köré fonódtak.
Ez a képesség alapozta meg Kenth valódi hatalmát és befolyását a Fény Hadserege élén. Nem jeleskedett a fénykard forgatásában, az Erő különböző dolgok megmozdítására való használatában, hasonlóképpen, mint szintén koréliai bajtársa és leghűbb szövetségese, Corran Horn sem - azonban meditációi révén mélyre tudott merülni az Erő hullámaiban, és látta, hogyan csomósodnak azok különböző, az Erőben nagy hatalommal bíró individuumok, jelenük és jövőjük körül... olyan képesség volt ez, amelyet Kenth legjobb tudomása szerint egyetlen humán jedi mester sem ért el korábban. Ez a hosszú életű idegen mesterek privilégiuma volt, és rendszerint évszázadok gyakorlása kellett hozzá.
Kenth azonban úgy állt hozzá, mint bármelyik másik problémához is, amivel eddigi élete során találkozott. Darabjaira szedte, felbontotta, elemenként feldolgozta.. igénybe vette tanítványai és alárendeltjei segítségét a megfelelő információs források, holokronok feltúrásában a Könyvtár polcairól, amelyek választ jelentettek a meditációs problémára... egyszóval projektmenedzselte a kérdést.
Ma már képes volt arra, hogy a jedi mesterek jelenét, és bizonyos korlátok mellett a jövőjét és a múltját is hozzá tudja kapcsolni ezekhez a meditációkhoz. A sith mesterekkel nehezebb dolga volt, mert nem találkozott velük személyesen, nem tudta hová kapcsolni azokat az érzéseket, benyomásokat, amelyek akkor érték, amikor valamelyikükre megpróbált ráfókuszálni a meditáció során.
A mesterekkel egyszerűbb dolga volt.. Kenth lehunyta a szemét, és újra kinyúlt, hogy a legfrissebb információkat, benyomásokat megszerezhesse...
A kedvenc kivételével kezdte. Smordrét nagyon nehéz volt megérinteni, mert számos lenyomata volt, Kenth néha úgy érezte, mintha több személyiségből állna..
A kulcs az volt, hogy sosem a konkrét személyt kellett megérinteni, azt ugyanis megérezték volna, hanem a körülöttük formalizálódó Erő - csomópontokat. Smordre körül mindig különös módon keveredtek a világos és sötét energiák, ezt Hamner pedig érdekesnek találta.
Most azonban más csomópontokat is érzékelt egy helyen.. a Solusarok ismerős, néha kissé unalmas kisugárzását...
Aztán hirtelen minden összemosódott egy óriási, a sötétség által belengett, tejszerű kavargásban...
.. és a Solusarok csomópontjai kihunytak.
Hamner szemei felpattantak. Ziháló légzését gyors meditációs technikával igyekezett tompítani, majd a kom felé nyúlt, beütve vostroyai kapcsolattartója számát.
- Corran. - Kenth az alatt a pár másodperc alatt, amíg az ex-corsec ügynök megjelent, nyugalmat erőltetett magára. - Azonnal indulj Coruscantra. Valami történt. Meditáció közben láttam.
- Nem érzem világosan. - rázta meg a fejét az ősz hajú férfi. - Nagyon nagy itt... a háttérzaj... stalkerek, jed'kák.
- A Solusarok meghaltak. - suttogta Hamner. - És Smordrénak valami köze van hozzá. A neti és a whipid már ott vannak a közelben... nem késhetünk el.
Corran bólintott. - Azonnal indulok.
- Még egy dolog. - folytatta Hamner. - Mielőtt hajóra szállsz, üzend meg ezt Kylenak és az ifjú Solo mesternek is. - Biztosan azt szeretnénk, hogy tudjanak róla? - kérdezte fejét ingatva Horn.
- Inkább Tőled, mind tőlem. - biccentett Hamner. - Nekem lehet, nem hinnének. Gyerünk, igyekezz! - Vettem, vége. - Corran deaktiválta a komját, Hamner pedig megnyomta a személyhívója gombját.
Vostroyai származású bizalmasa, Markre Medjev egy perc múlva ott állt a küszöbön. - Üzenj Coruscantra, hogy az az új Megbízott, Antilles várjon minket a Szenátusi Teremben. - tápászkodott fel energikusan Hamner. - Onnan együtt megyünk vele a Templomba. Intézkedj, hogy a leggyorsabb cirkálónk tíz perc múlva útra kész legyen, felfegyverzett Fény - gárdistákkal és a hozzánk hű lovagokkal.
- Mi történik, tábornok? - kérdezte Medjev. - Átvesszük a Jedi Templomot, ha minden igaz. - mosolyodott el Hamner. - Végre oda helyezzük a Fény Parancsnokságát, ahová való.. - De hát a Templomot a Solusarok irányítják... - vágott döbbent fejet Medjev. - Már nem. - mosolyodott el Hamner. - Nem tudom még, pontosan mi történt, de már nem... gyerünk!
|
|
|
Exocron
Nov 26, 2018 16:59:57 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Nov 26, 2018 16:59:57 GMT 1
Darth Maladi hátratett kézzel és békésen ájtatos arccal figyelte a fiatal jedi padawanok harci gyakorlatát. Az épület tetején voltak, a szabadtéri gyakorlópályán, ahol az ifjoncok külön csoportokba verődve vívtak egymással. Többségük már nem volt kiskorú, és javarészük az Exocron és a környező bolygók bűnbandáiból származott. Hamner mester külön csapatot bízott meg a gengszterek között előforduló Erőérzékeny akolitusok felkutatásával.
Ezek a fiatalok gyorsan emelkedtek a bűnözői ranglétrán, rejtett képességeik a többiek fölé emelték őket. Más lehetőségük nem lévén álltak banditának, sokak pedig rabszolgaként ténykedtek, amíg valamelyik Jedi fel nem kutatta őket. No nem mintha sokan lettek volna, gondolta Maladi, és joviális mosollyal biccentett az egyik padawannak, aki feléje nézett.
– Hagynod kell, hogy az Erő átjárja minden porcikádat – okította a fiút. – Ne a harc lépéseire koncentrálj, inkább engedd, hogy az ösztöneid vezessék a kezed.
A fiú engedelmeskedett. A második menetben már sokkal kiegyensúlyozottabban küzdött, de ellenfele most is kiverte a kezéből a gyakorlókardot.
– Az jó, hogy az Erőre hagyatkozol – mondta neki Maladi. – De közben még a szemed is lehunytad, és megbénultál. Az Erő nem fogja helyetted mozgatni a testedet. Hagyatkozz rá, igen, de engdelemeskedj a parancsainak!
– Megpróbálom, Nimbar mester! – vette kézbe fegyverét ismét a padawan.
– Ne próbáld – figyelmeztette Maladi. – Hanem csináld! Fókuszálj és tedd meg!
A fiú bólintott.
Maladi legszívesebben igazi fénykardot adott volna nekik. Még a legképzetlenebb padawannak is.. hátha levágják egymást. De hiába győzködte a mestertársait, hogy a párbajokból igazi veszély, igazi sérülések esetén lehet tanulni, nem hallgattak rá. Ő pedig nem firtatta a dolgot – a küldetése, az álcája sokkal fontosabb volt annál, hogy efféle triviális ügyek miatt leleplezze magát.
Hónapok munkájával sikerült elérnie, hogy a köztiszteletben álló, inkább tanítással, semmint harccal foglalkozó Nimbar mesterként egyre magasabb és magasabb pozícióba kerüljön a képzeletbeli ranglétrán. Nimbar békeszerető ostoba bolond volt, de Maladi, miután magára öltötte a nikto Jedi bőrét, hangját és kisugárzását, bebizonyította, hogy az oktatómester nem csak beszélni, de harcolni is tud. Azóta Maladi, vagyis Nimbar mester lett a kiképzőmester, akire rábízták a Fény Hadseregének utánpótlását, illetve annak kinevelését..
Ő pedig gondoskodott róla, hogy a harcban megkeményedett Jedik ifjoncainak szívében ott legyen az Erő sötét oldalának mételye.
Nem sokat tudott arról, mi történt apostoltestvéreivel az elmúlt évek során. A Sötét Ember testének pusztulását megérezte, ahogy a Királynő felemelkedését is. Maladi azonban nem zavartatta magát a részletekkel. Neki teljesen mindegy volt, hogy a Káosznak éppen melyik ura vagy úrnője van hatalmon.. az ő feladata bármelyikük és mindegyikük szolgálata volt egyszerre, ahogy a Morabandon levő, illetve onnan elszármazott testvéreinek is.
Neki köszönhetően Abeloth könnyebben elérte azokat a Jediket, akikre szüksége volt. Maladi továbbította neki a hollétüket és a feladataikat, amennyiben az úrnője megkérte rá.
Ahogy lepillantott, észrevette, hogy nikto-bőre száraz. Nyelvét kidugva megtapogatta az ajkait, majd alig észrevehetően megvizsgálta Nimbar testét, amit viselt. A fizikai fájdalom, amit folyamatosan érzett az átalakulás óta, most is kínozta, és állandóan erősödni látszott. Érezte, hogy álcája gyengülőben van.
Intézkedett, és egy másik oktatóra bízta a padawanokat. Ő maga elindult az egykori maffiafőnök, Jorj Car'das épületének a belsejébe, a saját lakása felé. Elhaladt néhány Jedi mellett, akik biccentettek neki, ő pedig udvariasan reagált az effélékre. Nem kívánta a halálukat, nem akarta titkon megtéríteni őket, nehogy a sötét oldal fellángoljon a belsőjében és elárulja magát.
Nimbar szobája puritán berendezésű, egyszerű helyiség volt, ami Maladinak tökéletesen megfelelt. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót. A szemközti pulthoz sétált, és köpenye redői alól hosszú kódhengert húzott elő.
A henger végét a legfelső fiók zárjába dugta, mire kattanás hallatszott, a fiók pedig kicsusszant a tartójából. Maladi tett-vett egy darabig, amíg előkészítette a fecskendőt és a szert, amit felszívott vele. A sötét színű lötty túl szilárd volt, és Maladinak a Nimbar mesterből félretett vérrel kellett feloldania.
A fény felé pillantott, két ujjával kitámasztotta a bal szemét. A másik kezével a fecskendőért nyúlt, és annak tűhegyes végét a pupillájába szúrta. Miután beadta a szert, érezte, hogy arra a szemére azonnal megvakul.
A fecskendőt kiejtette a kezéből, és legszívesebben ordított volna a fájdalomtól. Ilyenkor mindig emlékeztetnie kellett magát, hogy tulajdonképpen Nimbar mestert kínozza. Az Erőbe pedig nem nyúlhatott ki, hogy enyhítse a kínjait.
Idővel újra kitisztult a látása, és a szeme is visszanyerte régi kinézetét. Maladi keze még remegett, amikor visszatette az összetevőket a fiókba. Bezárta a szekrényt, a kódhengert pedig megint elrejtette a köpenyébe. Már érezte a hatást – devaroni génjei visszavonultak, és újra nedves bőrű nikto lett belőle.
– Mester? – hallatszott egy tétova hang a háta mögül.
Maladi megpördült. Az ajtó tárva nyitva állt, a küszöbön pedig egy fiatal twi'lek várakozott. Gio volt az, Maladi saját Jedi padawanja. Azonnal érezte, hogy a fiú nem régóta áll ott, talán a legutóbbi másodpercben lépett be. Az iménti közjáték annyira elvonta a figyelmét, hogy nem érezte meg előre a Jedi féreg belépési szándékát.
– Mit szeretnél, ifjú Gio? – kérdezte kedves, jámbor arccal.
– Ne haragudj, hogy zavarlak – mondta a twi'lek. – Azt mondtad, szóljak, ha megérkezett a Hadsereg fegyverszállítmánya.
– Á – szólt Maladi, és a fiúhoz lépett. – Akkor, ne vesztegessük az időt. Még napnyugta előtt fel akarom szerelni az új gyalogosainkat. De ugye tudod, hogy mit mondtam a fegyverekről?
– A fegyverek csak annyit érnek – felelte a fiú –, ahogy használjuk őket.
– És hogy használjuk őket? – mosolyodott el Maladi. Hogy az elégedettségtől vagy a téma nevetségességétől, azt maga sem tudta.
– Mi, Jedik nem az ellen harcolunk, amit gyűlölünk – mondta Gio. – Hanem azokért, akiket szeretünk.
– Úgy van! Helyes válasz! – lelkendezett Maladi. A gyűlölet-a-sötét-oldalra-vezet szabályt szembe kellett állítania egy másikkal, ami szintén a Jedik bukását jelenti, egy másik érzelemmel, ami régen szintén tiltott volt a számukra, és ami a Káosznak ugyanannyira hasznosnak bizonyult, mint a Sitheknek.. és ez a szeretet volt. - Gyere, nézd meg, hogyan kell egy efféle ügyet lebonyolítani. Már majdnem készen állsz, hogy magad intézd el.
Gio szeme felcsillant. Maladi kitessékelte őt a szobából, bezárta maga mögött az ajtót, majd a fiú vállára tette a kezét, és elindultak a dolgukra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 4, 2018 12:25:24 GMT 1
Kenth Hamner az Exocron fővárosa felett emelt, soktornyú, reprezentatív, mégis védelmi célokra is kiválóan alkalmas Fény Főparancsnoksága nevet viselő épületben meditált a Jedi Tanács, pontosabban újkeletű nevén a Lordok Tanácsa számára fenntartott terem parancsnoki székében elhelyezkedve.
A coruscanti Jedi Templom különböző merényleteket követő újabb felújítását követően szintén militánsabb - pontosabban Hamner felfogása szerint inkább könnyebben védhető - látványt nyújtott, lövegtornyokkal, önvédelmi fegyverekkel és biztonsági zónákat jelentő falakkal... a Fény Főparancsnoksága azonban, amely a sokkal inkább a tájba illeszkedő, de katonai célokra nyilvánvalóan alkalmatlan korábbi központjuk, Jorj Car'das villája helyett épült, már igazi erődítmény volt, amely a tetején lobogó zászlókkal, holografikus emblémákkal és a lövegtornyok fölé emelt szobrokkal egyszerre hirdette a Jedi Lovagrend és a Fény Hadserege felsőbbségét, hatalmát és eleganciáját.
A Jedi Lovagrend nagy változáson ment keresztül, Hamner pedig világosan érezte ezt, amikor elmerült az Erő áramlataiban és feltérképezte a körülötte lévők, erőérzékenyek és nem-erőérzékenyek érzéseit, hangulatát. Hamner már viszonylag idősen került a Jedik közé, előtte pedig sikeres katonai karriert tudhatott magáénak az Új Köztársaságban, de ha valaki azt hitte volna, egyéni karriervágyból alakította ilyenné a jediket, nem is tévedhetett volna nagyobbat.
Kenth Hamner büszke volt arra, hogy az Erőben való némiképp korlátozott képességeit - Corran Hornhoz hasonlóan nem volt kifejezetten jártas például a levitációban - azzal kompenzálta, hogy alaposan és mélyre hatóan tanulmányozta a Jedi Rend történetét a Köztársaság idejéből is. Már a Tanácshoz való csatlakozásától kezdve úgy vélte, hogy Skywalker mester passzív, szemlélődő, a felmerülő sötét oldali és mindenféle egyéb fenyegetésekre nagy késéssel reagáló politikája nem csak, hogy nem volt hatékony, de egyenesen megágyazott a Jediket érő különféle kritikáknak Daala, majd a többi államfő részéről. Sebezhetővé és gyengévé tette őket, mint a Régi Köztársaság utolsó éveiben, a Klón Háborúk során elbukó rendet, akik nem ismerték fel a valódi fenyegetést, és nem tettek ellene semmi érdemlegeset... Kenth számára sokkal inkább az ezer évvel korábbi, többször megerősödött, majd a sithek elbukásával ismét háttérbe szoruló katonai szárny, az eredeti Fény Hadseregét is létrehozó Hoth tábornok irányvonala imponált... azok a korszakok, amikor a Jedik saját hatalmuk, erkölcsi fensőbbségük és igazságtudatuk, valamint persze az Erő birtokában kiléptek a galaxis porondjára és szemlélődés, pacifista semmittevés helyett kezükbe vették a dolgok irányítását. És, gondolta átszellemülten Kenth, a Fény ilyenkor ragyogott a leginkább a galaxisban, ilyenkor mérték a legnagyobb csapásokat az állandóan újra és újra felbukkanó sith mételyre.
Skywalker, Solusar és a többiek annak idején egyszerre idealizálták a Régi Köztársaság utolsó éveinek Jedi Rendjét, és egyszerre akarták azt meghaladni - Kenth meggyőződése szerint leginkább saját kényelmességük és a jedik alacsony száma okán, engedélyezve a házasságot és mindenféle romantikus kapcsolatot rendben belül és kívül egyaránt. Kenth - bár személyesen kevéssé izgatta fel a kérdéskör - még el is fogadta volna a jedi dinasztiák és az erőérzékeny vérvonalak erősítését ily módon, a nem - erőérzékenyekkel való keveredést viszont különösen károsnak tartotta... ahogyan Skywalker azon döntését is, amikor a Yuuzhan Vong háború végén visszavágta a némi reménnyel kecsegtető, az idegen megszállók elleni aktív hadviselést erősítő helyi mesterek által vezetett sejteket, visszarendezve mindenkit a Templomba és az Akadémiára zárt, passzív Rendbe.
A következmények ismertek voltak. Számos jedi mester esett el egyenként a sötét oldal szalámitaktikájának megfelelően, a jedik passzivitása pedig olyan mértékűvé vált, hogy már maguk sem ismerték fel a köreikbe férkőző renegátot, a Smordre álnéven áskálódó Sordist. Skywalker mester eltűnt, számos kitűnő mester és harcos pedig elesett... olyanok is, akikre Hamner maximálisan felnézett. A nagy erejű, magabiztos Kyp Durron... a ravasz és sokat látott Kyle Katarn... a Solusarok... még a Jedik Kardja, Jaina Solo is sikertelen missziók sorát vívta... a szélmalomharc, az önálló dicsőség hajhászása, a Hamner által csak "Kenobi - módszernek" hívott egyéni problémamegoldásra, sith nagyurak párbajban való legyőzésére való törekvés a vesztüket okozta.
Hamner azonban megnyugvást lelt a tudatban, hogy ha nehezen is, de végül a veszteségek hozzájárultak a Fény Hadserege megerősödéséhez. Az elhullott mesterek helyett hozzá csatlakozó lovagok az új kurzust követték, azt, amelyet Hamner a Régi Köztársaság nagy, Klón Háborús mesterei közül általa egyedüliként tisztelt, mások által mellőzőtt Mace Windu példáját követve alakított ki. A Yuuzhan Vong pacifista vadhajtásával összeállt, az öngyilkosságba rohanásig békepárti és passzív Élő - Erő szekta tagjai, vagy a K'rukhot és Tra'saat követő, Yoda és a Skywalkerek izolacionista örökségét szajkózó reliktumok, vagy éppen a magát a Köztársaság kiszolgálójának tekintő Ellenállás jedijei helyett Hamner új Lovag-tábornokai az Erő ragyogó, határozott kivetülései voltak.
A Jedik által uralt Alsó Peremvidéki területen pedig kialakult egy modell, amely leginkább a Régi Köztársaság dicső időszakának aranykoraira emlékeztette a Nagymestert. A szektorok élén - a formálisan megmaradt helyi önkormányzati szervek mellett természetesen - köztiszteletnek örvendő Jedi Lordok, Tábornok - Nagyurak álltak, akik egész udvartartást rendeztek be székhelyeiken, és saját Légiójukkal feleltek a Fény Hadseregének kellő méretűre növeléséért. Nem - erőérzékeny önkéntesek százezrei azonosultak a Jedi Lordok hívásával, és csatlakoztak a jedi képzésben részesült tisztek által vezetett Légiókhoz, a jedikhez csatolt Elrood- és Javin-szektorok hajógyárai pedig új flottákat építettek a Légiók számára.
A Fény Hadserege készen állt, hogy elvigye az igazságot a galaxisba, Hamnernek azonban döntenie kellet... a közeli, gyanúsan birodalmi, mégis egyszerre joviálisan civilizált képet mutató Első Rend ellen forduljon, amelyről a Köztársaság és Vostroya hírszerzése azt híresztelte, hogy Sordis, a Renegát titkos magánhadserege, vagy vezessenek szent keresztes hadjáratot a galaxis átellenes felébe, az elbukott Sötét Birodalom, az ESB korribani maradványa és a hapan cafka ellen? Vagy várják ki a megfelelő pillanatot, amikor a galaxisra a legnagyobb fenyegetést jelentő, nagyra nőtt EGB összecsap a Köztársasággal, és oda térjenek vissza megmentőként?
A Tanács követe, az Első Rendet feltérképező és területeit bejáró Jaden Korr nemrég visszatért Exocronra. Hamner örömmel fogadta, csakúgy, mint a meghallgatására érkező Vostroyai és Köztársasági delegáltakat is. A Nagymester - tábornok tudta, a meghallgatás eldönti majd azt a kérdést is, melyik irányba fordítsák a jedi lobogókat...
Elmélkedéséből egy ismerős jelenlét zavarta fel... a Terem ajtajánál álló szürkésfehér pácélos Jedi Védelmezők, a Fény őrgárdistái egy pillanatra elállták a jövevény útját, azonban a fiatal férfi viszontagságoktól éveket öregedett arcát látva átengedték.
- Kiimi Anaro! - Kenth Hamner szeme felpattant, és széles mosollyal medveölelésbe zárta tékozló fiúként újra meg újra eltűnő, majd felbukkanó tanítványát. - Hát élsz! mindig is tudtam!
Kiimi két szeme feketén megcsillant az ölelésben, mint két mindent elnyelő fekete lyuk, majd elmosolyodott. Hamnernek nem volt családja, talán még szeretője sem volt soha, de atyai ragaszkodással kötődött azokhoz a tanítványokhoz, akiket az évek során kiképezett... így aztán nem volt nehéz elfedni, ki, vagy mi rejtőzik Kiimi testében... Hamner annak látta az Erőn keresztül, aminek akarta; visszatért elveszett gyermeknek.
- Oly sokan elvesztek már... - sóhajtott fel Hamner, miután hellyel kínálta a fiatal férfit. - Izalról és Markre-ről semmit sem tudunk a Sotanax óta, az önkéntes pilótáink közül sokan meghaltak Astoriasnál, az Endornál és Awerisnél, többet nem is engedek el... már azt hittem, te sem térsz vissza soha, fiam. Endor óta nem láttunk. De én tudtam, hogy életben vagy.. már máskor is távol voltál ilyen sokáig. Reménykedtem.
- Fontos híreim vannak, mester. - biccentett Kiimi Anaro. - Sajnálom, hogy nem jelentkeztem Endor óta, de az Erő azt súgta, hogy az Első Rend ügyének kivizsgálásához Korr Lovag nem lesz elég, bármennyire is tisztelem. Ezért magam is bejártam az Első Rend bolygóit... inkognitóban.
- Általában nem szívlelem, ha valaki megtagadja a kapott parancsot, de Te valóban nem kaptál semmi ilyesmit... - köhintett Hamner, majd felsóhajtott. - Önjáró vagy, mint Izal... mikor tanulsz már meg hierarchiában és Rendben gondolkodni, fiam? Nem érzed az egyensúlyt?
- Az egyensúly megőrzéséhez néha... különleges intézkedésekre van szükség, Nagymester. - mosolyodott el félszegen Kiimi. - Azt teszem, amivel a legjobban szolgálom az Erő ügyét... beszámolhatok? - A meghallgatás célja hivatalosan Jaden beszámoltatása - hümmögött Hamner. - Ettől nem térhetek el. De maradj itt, és vegyél részt rajta. Akkor mindenki előtt ütköztethetjük a véleményeteket. A többi mester és a szövetséges küldöttek hamarosan megérkeznek. - Így teszek, mester - villantott meg egy újabb mosolyt Kiimi. - Örülök, hogy hazatérhettem. - Én is, fiam, én is. - veregette meg a fiatalember vállát Hamner. - Foglald el Katarn mester székét, neki már nincs szüksége rá.
Kiimi Anaro biccentett és leült, mialatt Hamner elindult, hogy fogadja a többi érkezőt... és amikor senki sem pillantott felé, szája egy pillanatra sokfogú, csillagszemű, sokcsápú, női hangú nevetésbe fordult.
Abeloth elfoglalta az őt megillető helyet a Fény Hadserege Tanácsában.
[Folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 4, 2018 17:36:27 GMT 1
A Fény Főparancsnokságának nagytermét végre megtöltötték a Jedi Lordok, a Fény Hadseregének mesteri címet nem viselő tisztjei, tábornokai, valamint a szövetséges hatalmak küldöttei. Kenth Hamner végignézett a társaságon, ellenőrizve, hogy mindenki jelen van-e.
A régi Jedi Tanács kör alakú termétől eltérően a Fény Főparancsnokságának ülésterme félkör alakú, kifelé kiöblösödő auditórium volt, ahol minden tekintett a pulpitusszerű emelvényen álló beszélőre irányulhatott. Általában Hamner személyesen szokott innen gyújtó hangú beszédeket intézni szavain és az Erőn keresztül az összegyűltek felé, miközben a mögötte lévő kivetítőn különböző illusztrációk és szimbólumok támasztották alá a mondanivalóját. Most azonban az Első Rend területein tett hosszú „kirándulásáról” visszatért Jaden Korr lovag állt az emelvényen, arcán átszellemült, békés mosollyal. Jaden az Astoriasnál vívott összecsapás után „csapódott” az Első Rend csapataihoz, és ezidáig a területeiken vendégeskedett, kapcsolatot teremtve a helyi parancsnokokkal, katonákkal és civilekkel egyaránt… most pedig készen állt arra, hogy válaszoljon a Nagymesterek és tábornokok kérdéseire, miszerint valódi fenyegetést jelent-e a Sordis magánhadseregének tartott Első Rend a jedik ügyére nézve még azután is, hogy Sordis maga, valamint személyes szolgáinak többsége és zászlóshajója odaveszett a mostanában csak Második Endori Csatának nevezett ütközetben.
Az első sorszélén ült Kiimi Anaro, Hamner frissen visszatért tanítványa, mellette két másik üres szék jelezte, hogy a Nagymester két másik protezsáltját, a vostroyai Markre Medjevet, a Rend könyvtárosát, valamint az arcona Izal Wazt, a rend egyik legtehetségesebb titkosszolgálati ügynökét, akik mindketten Sotanaxnál tűntek el a bevetett Jedi kommandóval nagy részével és a vostroyai harcosokkal együtt, még visszavárja a Rend a Fénybe.
Mellettük következett a „régi” (azaz hogy a pár éve még fennálló, Luke Skywalker által vezetett) Jedi Tanács – Hamnert nem számítva – utolsó életben lévő tagja, aki ezzel a Rend afféle nagy öregjévé is avanzsált, bár sohasem voltak ilyen irányú ambíciói. A Vostroyával való jó kapcsolatokért és a Fény saját Titkosszolgálatáért, a Fény Szolgálatáért felelős Corran Horn nagymester – aki Hamneren kívül egyedül viselhette ezt a címet – a számos évszázadon keresztül renegátnak tekintett Koréliai Jedik zöld köpönyegét viselte, rajta a Fény Hadseregének újonnan bevezett jelképe, a Lázadók Szövetségének fejjel lefelé fordított emblémájára hajazó rózsaszerű szimbólum helyett Vostroyához fűződő kapcsolatát kiemelő vörös, ötágú csillag alakú szimbólumok és kitüntetések sorakoztak.
A sorban következő a Fény Hadseregének törzsfőnöke és mester-tábornoka, a Hamnernél is idősebb és hosszabb katonai szolgálati karriert maga után tudó Keyan Farlander ült. Az agamari humán, Farlander azon pilóták közé tartozott, akik még a Lázadás hajnalán együtt repültek Luke Skywalkerrel és Wedge Antillessel, még jóval azelőtt, hogy akár Horn a Zsiványkommandó tagja lett volna... s erőérzékenységére és jedi mivoltára is csak később ébredt rá, így Skywalker rendjében sosem ülhetett a Mesterek között... Farlandernek azonban sosem voltak ilyen ambíciói, a katonai szolgálat éltetette, és sokkal jobban bánta, hogy nem emlegették egy lapon a Köztársaság Antilles alól kinőtt pilóta-tábornokaival, mint Wes Janson, Gavin Darklighter, vagy akár Garik Loran – dacára annak, hogy velük ellentétben ő az első és „eredeti” yavini csata veteránja volt, amit tényleg csak a Köztársaság leginkább dekorált múltbeli hősei mondhattak el magukról. Hamner pedig becsülte ezért, és a gyakori nézeteltéréseik ellenére tisztelte Farlandert, aki sztoikusan viselte az olyan, nemrég felerősödő abszurd politikai támadásokat, mint az új DK-frakcióvezető, Holdo azon állításait a Holonet csatornáin, miszerint a Yavint túlélő Y-szárnyút nem is Farlander, hanem egy Verlaine nevű alderaani nő vezette, akinek a szerepét aztán „hímsoviniszta” okokból a Lázadás vezetése eltitkolta.
Az első sor másik oldalán ültek a szövetségesek küldöttei. Wes Janson közvetlenül Farlander mellett ült és kedélyesen beszélgettek... a sullusti flotta parancsnokaként Wes mind a Fény Hadserege, mind Vostroya egyik legszorosabb szövetségese és összekötője volt. A mellette ülő nőt Hamner nem ismerte fel elsőre, alaposabban el kellett gondolkoznia, hogy rájöjjön, egy mystril Árnygárdistával áll szemben, akik évtizedekkel ezelőtt Talon Karrde üzleti érdekeltségeit védték, de Jorj Car’das szakmai partnereiként előtte megfordulhattak itt Exocronon is. Hamnert feltüzelte a kíváncsiság, hogy egy ilyen halálos matróna, mint Shada D’ukal hogyan került a Köztársasági Hírszerzés kötelékébe.
Vostroyát hárman képviselték, Hamner meglepetésére mindanyian egyenruhás NKVD – ügynökök, egy drabális kinézetű bőrkabátos nő, egy nyüzüge, rókaképű férfi, aki Hamnernek ismerős volt Izal valamelyik, ha nem több jelentéséből, és egy harmadik. A Nagymester furcsának találta, hogy sem jed’ka-t, sem stalker-t nem hoztak magukkal, végtére is Erőérzékenyek gyűléséről volt szó… Kérdő pillantást vetett Corran Hornra... talán Vostroya nem is három, hanem egyenesen négy delegálttal vett részt az ülésen és ily módon szükségtelen volt alacsonyabb rangú Erőhasználókat delegálniuk?
A második sorban helyezkedtek el a Fény Hadserege Lordjai, a szektorok rendben tartásáért és a Légiók felállításáért és működtetéséért felelős kiemelt pozíciójú Lovagok, mindannyian Hamnerhez hű, megbízható, lojális harcosok, akik a „szakadáskor” feltétel nélkül követték Nagymesterüket a Kathol – szektorba.
Tesar és Willyem Sebatyne, a Saba Sebatyne által naggyá tett harcos barabel jedi-dinasztia tagjai, maguk is testvérek, akik társ-lordként uralták a vostroyai külterületekhez legközelebb eső, nagy kiterjedű Rseik-szektort.
Kolir Hul’ya, Jaqeel Sav’eetu és az elesett köztársasági hős admirális unokatestvére, Yantahar Bwua’tu, vagy ahogyan Hamner körében nevezték őket a Bothan Fényhozók... az Első Rendhez és az Ismeretlen Vidékhez legözelebb eső jedi területek, a katholi magterülethez képest exklávénak számító Javin– és Yarith–szektorok, valamint Lorta Jedi Nagyurai, akik a vostroyai vendégmunkások, EGB— ügynökök és öntudatos helyi kormányzók között a saját népüknél megismert és megtanult körmönfont politikai és hírszerzési képességeikkel tartották fent a rendet.
Seff Helin, a Fény Hadseregének első számú pilótája, a vadászosztagok parancsnoka, aki csak nagy unszolásra vállalta el a Subterrel – szektor Lordjának címét, mert jobban érezte magát egy StealthX pilótafülkéjében, mint a Lordok között, vagy éppen hívei körében…
Avionam Arelis, egy ízlésen öltözött, drága köntöst viselő, apai ágon koréliai, de anyai ágon kuati nemesúrfi a Magból, akit Fény-szerte csak az új Farfalla – tábornokként emlegettek a régi idők piperkőc, de rettenetes harcos hírében álló félig bothan, félig ember jedi mesterére, a legendás Hoth tábornok bizalmasára utalva – a gazdag Minos–halmaz Lordja.
Natua Wan, egy nagydarab, lila köpönyeges falleen, aki megjelenésében leginkább a Régi Birodalom idejének Xizor hercegére emlékeztetett, egy képzett, mégis eltökélt jedi harcos, Hamner szemében a Fény tábornokai közül az egyik leginkább kiemelt – a Rend iparáért, hajóágyártásáért, nyersanyag-kitermeléséért felelős ipari konglomerátum, a zárkózott, sűrűn lakott Elrood–szektor vezető Jedi Nagyura.
Bazel Warv, egy nagydarab, zöldes bőrű humánközeli faj, a ramoaiak tagja, majdnem akkora, mint egy vuki... a ritkábban lakott, Vostroyával határos Tantra- és Danjar-szektorok jedi nagyura, átmenetileg betöltve az Izal Waz és Markre Medjev számára fenntartott székeket... Hamner szívesebben tudta volna maga mellett a jóindulatú, végletekig lojális, politikára alkalmatlan ramoaiat a harcban, mint személyi testőrt, de valakit muszáj volt kineveznie Medjev helyére.
És végül az ifjú Valin Horn, Corran fia, valamint a Rend új kardmestere, az ifjakat tanító nikto, Nimbar mester, akik nemrég kerültek be afféle „pótlásként” a Tanács belső körébe, és egyelőre nem kaptak saját szektort, ehelyett a Fény Hadseregének magterületéért, a rejtelmes Kathol-szektorért felelős Hamner mestert segítették a mindennapi adminisztratív tendők ellátásában. Hamner az egyik legjobb döntésének tartotta, hogy személyesen vette maga mellé Corran Horn fiát… arra az esetre, ha az öreg koréliai tényleg el találna gondolkozni rajta, hogy valójában az Erőhöz, vagy a Frontizmushoz lojális.
Hamner köhintett egyet, majd az Erőn keresztül jelzett a háta mögött lévő hatalmas megfigyelő ernyőt aktiváló tanítványoknak, hogy kapcsolják be a berendezést. Felcsendült a Jedi Lovagrend és a Fény Hadserege büszke, a Régi Köztársaság korából származó himnusza, majd a képernyőkön látni lehetett az Exocron felett felvonuló flottát; a Köztársaságból és a helyi erők milíciáiból származó régebbi típusú hajókkal felszerelt Légiók egységeit, majd a Köztársaság fel nem használt, térítésmentes gesztusként, ajándékba átadott hajótervei alapján újonnan, tömeggyártásban épült Free Virgilia, Vakbeor és Nebulon E – osztályú nehéz kísérőfregattokat... valamint a Fény Hadseregének elitgárdáját, Hamner saját, Katholi Légiójának vadonatúj zászlóshajóit, a Köztársaság haditechnikáját is meghaladó, modern, a mon calamarik és az aiing-tii-k technológiájának ötvözésével készült, szó szerint az Erő ajándéka által összerakott új egységeket, a Fény élvonalbeli csatahajóit jelentő Scythe- és TriSchyte-osztályú csatacirkálókat és ShaShore-osztályú fregattokat.
Ez volt az Új Jedi Lovagrend és a Fény Hadserege első igazi katonai felvonulása, Hamner pedig demonstrálni akarta a szövetségeseinek, mivé fejlődött irányítása alatt a Fény, mielőtt ténylegesen kilép a porondra és odacsap az első ellenségnek...
- Mesterek, Tábornokok, Szövetséges barátaink! – nyitotta meg végül a felvonulás utolsó képének eltűnését követően az ülést Hamner. – Az Erő vezesse kezeinket és segítsen bölcs döntést hozni. Hallgassátok meg Jaden Korr lovagot, aki nemrég tért vissza a magát Első Rendnek nevező birodalmi csoportosulás magterületéről!
Jaden megköszörülte a torkát, a terem hallgatósága pedig elcsendesedett hangban és Erőben egyaránt... a meghallgatás kezdetét vette.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 5, 2018 17:19:46 GMT 1
Jaden részletesen beszámolt az Első Rend világain tapasztaltakról, ismertette, hogyan vetette meg a lábát a szervezet az Endortól kifelé eső, az Ismeretlen Vidék határán lévő, alacsny népsűrűségű szektorokban, hogyan törték le a bűnbandák és a csempészek hatalmát, akik a helyi lakosságot sanyargatták. Beszámolt arról, hogy az Első Rend működése és szervezete nem mutatja bármiféle sith jelenlét támogatását, sem nyílt, sem rejtett, befolyásoló formában. Kiemelte, hogy működését tekintve leginkább a korábbi Harmadik Birodalomra hasonlít az államszervezet és ugyan valóban mutat birodalmi vonásokat, ez csak a külsőség. A hallgatóság egyik tagjának felvetésére cáfolta, hogy ez a hasonlóság az EGB-vel való aktív együttműködés keresésében is hasonlatos lenne, és cáfolta azt is, hogy az Első Rendben bárkinek bármi köze lenne a Ssi-ru űrben létesített, a hírszerzési jelentések szerint az EGB által erőérzékenyek internálására használt, nemrég pedig rakétákkal végrehajtott tömeggyilkosság útján megsemmisített táborokhoz. Arra a felvetésre, hogy Sordis a Harmadik Birodalom vezetőit is befolyásolta, Jaden azzal érvelt, hogy ez a befolyás Sordis halálával megszűnt, a Ruusannál történtek pedig bizonyítják, hogy az Első Rend és az EGB inkább ellenségek, mint barátok.
A hallgatóság erőérzékeny tagjainak Jaden az Erőn keresztül közvetített képeket a bolygók mindennapjairól, amiket bejárt, kísérőiről, az államigazgatás működéséről és az Első Rend vezetőinek üzeneteiről, miszerint a békés egymás mellett élésre törekszenek a galaxis többi államával, beleértve a Jediket és a Fény Hadseregét is. A nem erőérzékny vostroyai és köztársasági hallgatók, valamint az alacsonyabb rangú Légió-parancsnokhelyettes tisztek kedvéért Jaden egy, a pódium felett antigravitációs erőtérrel stabilizált folyadékgömbbe is kivetítette az elméjében lévő képeket, a folyadékban kavargó színes porból némi koncentráció segítségével élő alakokat, jeleneteket rajzolva ki... ugyan nem volt olyan szofisztikált megoldás, mint egy holografikus vetítés, de például egy Yuuzhan Vong színes hátú bogarak segítségével létrehozott taktikai séma minőségével abszolút vetekedett, a jedik pedig elutasították a gépek Erővel történő befolyásolását... így maradt a nyers, úgymond alakítható anyag, mint prezentációs eszköz. Jaden „rajzai” ennek ellenére kifejezetten élethűek voltak és elégedett, nyugodt embereket ábrázoltak, bármelyik szóban forgó bolygót is mutatta.
- Ennyi lenne – zárta le a szavait végül a jedi lovag. – Meggyőződésem és az általam tapasztaltak szerint az Első Rend valóban militáns szervezet, de az alkalmazott módszereik a Peremvidék helyi viszonyait tekintve nem sokban térnek el a mieinktől. A sithekkel és az EGB-vel pedig nem keresik a szövetséges kapcsolatokat. - Korr Lovag, látott inváziós készülődésre, katonai mozgósításra utaló jeleket ott járta során? – kérdezte most némi hümmögés és állvakargatás után az eddig csendben a gondolataiba burkolózó Keyan Farlander.
- Nem nagyobbat, mint manapság bárhol máshol – rázta meg a fejét Jaden. - Ennek fényében igen érdekes a visszatérte után végrehajtott Első rendi akció a Hutt űrben – jegyezte meg sejtelmes mosollyal az arcán, de semmiképp sem konfrontatív hangvétellel Corran Horn.
- Meggyőződésem, hogy elsősorban a helyben rendelkezésre álló erőket használták ehhez, szövetségi rendszerbe szervezve a hozzájuk hű kisebb szervezeteket, illetve a Harmadik Birodalom azon erőit, amelyek az EGB – megszállás elől a Huttokhoz menekültek – magyarázta Jaden. - Elfogadható magyarázat – hümmögött Horn Hamnerre, majd újra Jadenre nézve. – Akkor mi a végkövetkeztetése, Korr Lovag?
- Meggyőződésem, hogy az Első Rend nem jelent számunkra fenyegetést – biccentett magabiztosan Jaden. – Erőforrásainkat nyugodtan a Korriban megtisztítására és az ESB maradványának felszámolására fordíthatjuk. - Még akkor is, hogyha az Első Rend várhatóan háborúba kerül velük a Hutt–konfliktus kapcsán? – vetette ellen Horn mester. – Talán az lenne a legjobb, ha kivárnánk. Még a végén a közreműködésünk nélkül is legyengítik egymást.
- Mint bizonyára Ön is tudja, mester, az ESB a sötét oldal által átszőtt métely.... - vetette ellen most az egyik bothan Jedi Lord a második sorból. – Szerintem pedig előbb állnak a cosraiak mellé, mint az Első Rend, az alapján, amit Korr lovag mond. - Így van – biccentett Jaden. – Az Első Rend nem jelent számunkra fenyegetést.
A hallgatóság egy része most Hamner mesterre meredt, aki eddig némán, elgondolkozva mérlegelte a lehetőségeket. - Létezésünk alapja és küldetésünk egyaránt az, hogy elhozzuk a Fényt a galaxis azon sarkaiba, ahol még a Sötétség az úr – mondta végül megfontoltan. – Ilyen szempontból nem volna szerencsés, ha nem avatkoznánk be. A Légióknak harcba kell indulniuk. - Akkor kérem, ne az Első Rend ellen tegyék, mester! – emelte fel a hangján enyhe éllel Jaden Korr. – Mint mondtam, nem jelentenek fenyegetést!
Többen is a megbecsült Lovagra néztek, csodálkozva azon az idegességen és sürgősségérzeten, amit Jaden az Erőn keresztül feléjük sugárzott. A gondolatai által irányított, odafent lebegő illusztrációs gömb képe is elmosódottá vált. Valaki köhintett az első sor legszélén. Hamner Kiimi Anaro felé pillantott, majd biccentett.
- Mi a te véleményed, Anaro lovag? - Hazugság – Kiimi egyenesen Jaden szemébe nézett, felállt, és lassú, nyugott léptekkel a pódiumhoz, a beszélő elé sétált, nyugalmat sugározva. – Aljas, szemenszedett hazugság minden szavad, Jaden.
A hallgatóságon döbbenet futott végig, a Jedi Lordok egymásra pillantottak. - Nem érzékeltünk hazugságot Korr Lovagból, Anaro Lovag – jelentette ki most éles hangon Corran Horn, és maga Hamner mester is hümmögve bólogatott. - Talán mert maga is úgy gondolja, hogy igaz – biccentett Kiimi. – Mert nem tudja, ki is ő valójában. Mert ez itt nem Jaden Korr. Ez egy imposztor.
A hallgatóság újra felhördült, Jaden azonban elmosolyodott. - Mégis, miért lennék az?
Kiimi fellépett Jadennel szembe, tekintete egy pillanatra, amíg a férfi szemébe nézett, elfeketedett.
- Talán, mert nem is létezel... - suttogta átszellemült, nőies hangon Jaden felé a Kiimi Anaro néven ismert test valódi birtokosa. – Vagy ellenkezőleg... mert olyan sok van belőled, hogy magad sem tudod, ki vagy valójában… csak egy átmosott, újratöltött héj vagy.
Jaden joviális mosolya lehervadt. - Ez egy hasonmás! – kiáltott most újra a hallgatóság felé fordulva Kiimi. – Magam is jártam az Első Rend területén, és minden, amit mond, hazugság! Nézzétek!
Kiimi kinyúlt az Erővel a felettük lebegő gömb felé, és saját gondolatait közvetítette az Erőn keresztül a folyadékban lebegő színes porkavalkádba… rabszolgák, kivégzettek ezrei, rohamosztagosok és vörös fénykardos sith nagyurak árnyai tűntek fel, zsúfolásig megtelt börtönök, halál és szenvedés... maga a Káosz...
Abelothnak nem kellett mást tennie, mint az Első Rendről a jedik lordok fejében kialakult vízió mögé ültetnie egy cseppet saját magából, hogy az üzenet kellőképpen átütő legyen. Megtévesztés, pusztulás, káosz... - Hazugság! – ordított fel most Jaden, és előrelendült.
Minden rendkívül gyorsan történt. Néhány alacsonyabb rangú tiszt, lovag és izgágább jedi lord a fegyvere után kapott, Hamner mentális parancsa pedig élesen sivított bele az Erőbe, hogy senki se avatkozzon közbe. Jaden szürkéskék és Kiimi aranysárga fénykardpengéje egymásnak feszült, aztán két suhintás, egy valószerűtlen mozdulat, mintha Kiiminek a pillanat törtrészére nem kettő, hanem legalább négy keze lett volna… aztán egy ütés, reccsenő csontok hangja, végezetül alig két másodperc eltelte után Jaden ott térdelt Kiimi előtt, fénykardot markoló keze levágva, még mindig az inaktívvá vált pengét szorítva zuhant a padlóra, Kiimi pedig fénykardját a másik férfi torkának szegezte, szabad kezével pedig a tarkóját szorította.
- Lássuk, mi van a fejedben valójában... - suttogta neki, majd a többi mester felé fordult. – Lássátok Jaden Korr, az imposztor valódi gondolatait!
Kiimi behatolt Jaden elméjébe, majd egyesítette a két tudatot az Erőn keresztül, és ismét kiprojektálta Jaden valói gondolatait, a fényes folyadékgömbbe, hogy mindenki láthassa. A hallgatóság felhördült. Jaden egyszerre ezer és ezer szemmel látott, klóntartályokon keresztül bámulva saját magát... egyszerre számtalan kiadásban... saját magát, és a többi Jaden Korrt. A klónüzemnek tűnő létesítmény folyosóin az Első Rend vörös páncélos elitgárdistái grasszáltak, a tartályokban pedig mindenféle faj és nem képviselői, twi’lekek, humánok, rodiaiak, zabrakok lebegtek, nők és férfiak egyaránt... ezer és ezer Jaden Korr. Aztán a kép újra váltott, most már csak egy Jaden Korr volt, az eredeti... emlékfoszlányok a múltból, a Sötét Testvériség elleni harcból, a Kyle Katarnnal töltött tanulóévekből, Astoriasról... aztán egy újabb váltás, feltűnt egy maszkot viselő, fekete páncélos, vörös fénykardos alak...
A hallgatóság hátrahőkölt. Ez az alak egyértelműen sötét oldali volt, a megjelenése nem hagyott semmi kétséget efelől. Aztán már nem is egy volt belőle, hanem legalább egy tucat... villogó fénykardpengék... egy vörös villanás, és Jaden tudata elsötétült.
- Az igazi Jaden Korr halott. Az Első Rend arra hasznája a belőle kinyert géneket, hogy erőérzékeny hadsereget hozzon létre. Ellenünk – közölte szenvtelen hangon Kiimi. – Tudom. Amíg távol voltam, én is bejártam az Első Rend területét. Inkognitóban. Láttam. - Hazudsz! – nyögte Jaden a fájdalomtól eltorzult arccal. - Ha ez az árulás igaz, igazságot kell szolgáltatnunk! – mennydörögte Hamner mester. – Anaro Lovag! Szolgáltass igazságot!
Kiimi elmosolyodott és pengéje közelebb nyomult Jaden nyakához. A klón lehunyta a szemét, nagy levegőt vett, majd elernyedt, mint aki elveszítette az eszméletét. Kiimi elégedett mosollyal tartotta tovább a pengét, várva, hogy Jaden rázuhanjon.
- Megállj! – Corran Horn halántékán izzadtságcseppek gyöngyöztek, ahogyan az Erő segítségével megpróbálta helyben tartani mind a fénykardot, mind Jaden testét. Végül, lévén az ilyesféle Erő – képességek terén nem erősöködött, inkább felpattant, és fizikailag választotta szét őket. Amint egy pillanatra szembenézett Kiimivel, kékesszürke láng gyúlt a szemében.
A felismerés lángja. Kiimi elvigyorodott és hátrébb húzódott, majd meghajtotta magát.
- Ahogy óhajtod, Horn mester. Éljen az áruló. - Ahogy magad is mondtad, csak egy imposztor, egy klón – fektette le a Jaden-másolatot a padlóra Corran, majd sürgetően intett a medikusoknak és gyógyítóknak. – Ha igazad van, Anaro Lovag, akkor élve van szükségünk rá. Nem csak, mert nem tehet a saját sorsáról és nem nem érdemel halált emiatt, hanem az információi miatt is. Meg kell értenünk, hogyan hozták létre. Vizsgálnunk kell.
Két fiatalabb lovag odarohant, felnyalábolta a Jaden–klónt és kivitték a teremből. Hamner fellépett a pódiumra, és úgy pozícionálta magát, hogy Horn és Kiimi között álljon.
- Lovagok, testvérek! – emelte fel a hangját. – Ez az incidens igen tanulságos és egyszerre aggodalommal tölt el. Magam is éreztem Jaden Korr lovag... bizonytalanságát a beszámoló alatt. Magam is úgy vélem, hogy Kiimi Anaro tanítványom helyesen cselekedett, amikor közbelépett, és, hogy ez egy reális fenyegetés. Kérdezem tehát, készen álltok-e, hogy igazságot szolgáltassunk az Első Rendnek? Készen álltok-e a háborúra, amiért meg akartak minket téveszteni ezek a sötét oldali fattyak?
Szórványos éljenzés hangzott fel, de mielőtt mindenki csatlakozhatott volna, Corran ismét felemelte a hangját. - Én nem értek egyet. Amennyit Anaro Lovag távol volt, ráadásul Jadennel ellentétben bejelentkezés, jelentéstétel nélkül, valamiféle sötét erő őt is megfertőzhette. Nem tudjuk, melyik a nagyobb igazság.
- Mindannyian láttuk, Horn mester – pillantott felé kihívóan Kiimi. – Éreztük az Erőben. Én is, ti is. Ennyire csak nem kophattak el az érzékeid... a vostroyaiak között. Tán magadévá tetted... közismert... békepártiságukat? - Az érzékeim tiszták, fiatalember – sandított Kiimire Hamner túloldalán Horn. – Én csupán értékelem és elemzem a tényeket. És továbbra is azt javaslom, hogy a Korribannal számoljunk le először, ha már be kell avatkoznunk. Az Első Rendet most amúgy is lefoglalja majd a Hutt űrben tervezett kalandjuk. Talán még a hapanokkal is összekapnak miatta. Egy meglepetésszerű támadással kiiktatjuk Korribant és az ESB maradékát, bizonyítjuk a galaxisnak a jedik elkötelezettségét és erejét, utána pedig alaposabban megvizsgáljuk az Első Rend ügyét. Ne feledjétek, még mindig nem ismerjük pontosan a katonai erejüket. Korribanét igen.
- Hallottátok Horn mester javaslatát, testvéreim – lépett előre most ismét Hamner, mielőtt Kiimi a szavába vághatott volna. – Az enyémet is. Szavazzatok! Korriban, vagy az Első Rend tapasztalja–e meg a Fény pörölyének csapását először? Keyan Farlander lassan felállt, és Horn mellé sétált. Néhányan a Fény nem-erőérzékeny, de itt tartózkodó tisztjei közül szintén.
A Jedi Lordok és alárendelt Fény-parancsnokaik azonban egy kivétellel mind Hamner mellé álltak, még némi tanakodás után a három bothan is. Egyedül Seff Helin, Valin Horn és a nikto Nimbar mester tartottak Corrannal. Hamner utóbbi kettőt elégedetlenül figyelte... talán nem jó jediket választott ki fegyverhordozónak és a Kathol segédurának... egy gondolat már meg is fogalmazódott az elméjében ezzel kapcsolatban.
Viszont még így is a Fény döntéshozóinak háromnegyede Hamner javaslata mellett állt ki, ez pedig elégedettséggel töltötte el a Nagymestert.
- Eldöntetett! - hirdette ki a szavazás eredményét Hamner. – Az Erő legyen mindannyiunkkal az Első Rend elleni szent hadjáratban! Érdemei elismeréseként egyúttal kinevezem tehetséges és bátor lovagunkat, Kiimi Anarot a Kathol-szektor segédlordjának, a Kathol Légió parancsnokának és a hadjárat felelős törzskari vezetőjének! - Megtiszteltetés, Mesterem... tábornokom! – hajtott térdet Kiimi.
...
A Fény Hadseregének lovagjai, mesterei, tisztjei és delegáltjai és a szövetséges vendégek kis csoportokban, izgatottan beszélgetve, már a közelgő hadjárat részletein tanakodva hagyták el az üléstermet. Kiimi Anaro maradt utolsónak, még körbepillantott a teremben, aztán önelégült vigyorral az arcán kifelé indult.
Corran Horn jelenlétét csak akkor érezte meg, amikor az öreg jedi előtűnt az egyik folyosó melletti benyílóból. - Horn mester – biccentett felé tisztelettudást színlelve Anaro. – Bocsáss meg, ha ellenkeztem veled odabent. Azt tettem, amit az Erő súgott.
Corran válasza azonban nem is állhatott volna messzebb a szokványos jedi mesterek sablonszövegétől az Erőről és arról, hányféleképpen beszélhet mindenkihez.
- Tudom, ki vagy, vagy mi vagy. Vagy legalább ki küldött – közölte a koréliai jedi mester kezét a fénykardján nyugtatva. – És szemmel foglak tartani, elhiheted. - Már azt hittem, kihívsz egy párbajra, hogy becsülettel halhass meg, öregember – villantak meg Abeloth eredeti szemei Kiimi bőrében. – Vagy ostoba módon elszaladsz majd valakihez árulkodni.
- Magamtól is rájöttem arra, hogy csak egy öreg jedi hagymázas fecsegésének tudnák be, ha azt kezdeném híresztelni, hogy a Káosz hírnöke beszivárgott a Főparancsnokságba – viszonozta a mosolyt Corran. – Ahogyan te is bizonyára rájöttél arra, hogy a legutóbbi kis közös performanszunk után... ha bármi... baleset érne engem, a gyanú Rád fog terelődni, te förmedvény. - Belőlem sok van... belőled még egy sem, hiszen nem is létezel – nevetett fel Kiimi Anaro teste. – Nem tudsz ártani nekem, öregember. Én viszont ártani tudok neked.
- Az Erő a szövetségesem, az otthonom és a hazám. Továbbá a szövetségeseim azok, akik csillagrendszerestül egyetlen gombnyomással atomokra tudnak robbantani téged és akárhány testedet, bármerre is bújkálnak, csak megjegyzem. Vedd ezt figyelembe, mielőtt nekem támadsz – húzta össze a szemöldökét Corran Horn.
- Ki mondta, hogy Rád akartam vesztegetni az időmet, öregember? – nevetett fel női hangon Abeloth Kiimi testében. – Menj haza inkább, és öleld meg a családod, és a barátaid, mert akkor látod őket utoljára... aztán, ha jót akarsz, keresd meg azt a sárgolyót, ahol Skywalker bújkál, és remetéskedjetek együtt. Vagy fogadd el a megváltó halált. Fogadd el, hogy nem létezel, soha nem is léteztél. Nincs helyed ebben az univerzumban... az én univerzumomban!
- Azt majd meglátjuk, szörnyeteg. – biccentett Horn Kiimi Anaro felé a hangját lehalkítva, mert egy tucat padawan tűnt fel a folyosón. – Azt majd meglátjuk. - Én is örültem a találkozásnak, Horn mester. – emelte fel a hangját Kiimi is, majd könnyed léptekkel elindult a padawanok felé. – Hé, nem akartok egy kicsit gyakorolni? Mutatok pár új vágást.
Horn egy ideig még karba tett kézzel figyelte, ahogyan a valódi imposztor eltűnik a sarkon. Ismerte az ilyesfélék észjárását, és amikor Kiimi még a Jadennel való szembenálláskor először használta a „te nem létezel” fordulatot, azonnal megérezte, miről van szó. A vostroyaiakkal és Wedge-el folytatott beszélgetései, a Luke eltűnésével, Han, Leia és Kyle halálával kapcsolatos nyomozásai és a Jedi Templom archívumában talált anyagok mind ebbe az irányba mutattak. De nem csak a logika diktálta így. Mintha csak az Erő súgta volna, kristálytisztán. Mintha csak az entitás által már megölt, vagy megőrjített mestertársai szóltak volna hozzá az Erőn túlról... mint ahogy tán így is volt.
Felkattintotta a kommunikátorát, nem kellett sokáig várnia a válaszra.
- Z’gyesz Sztrelok, ja doklad'. - Sztalker, hagyd ott a coruscanti könyvtárat, szükségem van rád Exocronon a hadba induló flottában. És ahány társadat magaddal tudod hozni. Sürgősen. - Sto zse? - Kont’roll’jor z’gyesz. T’ut. – suttogta vostroyai nyelven a választ a komba Horn. - Itt van, akit keresünk, itt van, aki a fejedben járt a Morabandon.
Néhány pillanat csend után Sztrelok reszelős hangja válaszolt. - Pon’ju, ta’varis masz’tyor d’zse’gyaj. M’i po’igyom. Jövünk.
|
|
|
Exocron
Dec 7, 2018 13:00:45 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Dec 7, 2018 13:00:45 GMT 1
Rinatta City a Jedik megjelenése óta nem változott sokat – csupán a közbiztonság lett nagyobb, ahogy a bűnözés megszűnt. Néhányan eltűntek, illetve elmenekültek a Jedik járőrei elől, mások az Exocronon maradtak és abbahagyták bűnös tevékenységüket. Olyan is akadt, aki közvetlenül a Fény Hadserege szolgálatába állt.
Enfys Nest és a megmaradt martalócok végigszáguldottak a város egyik forgalmas utcája fölött. Légirobogóikat megvilágították a kirakatok reklámfényei, néhány járókelő pedig megbámulta a páncélos társaságot. Az utóbbi időben nem sok fenyegető külsejű alakot láthattak, és a felfegyerzett teremtmények is rendszerint a Jedik szimbólumait viselték. A martalócok vadul előzgették a helyiek légijárműveit, gyors, jól manőverezhető robogóikkal könnyedén kikerülték az akadályokat.
A Dvorad által, még az adás megszakadása előtt előzékenyen megküldött hívójel-koordinátákat használva Enfysnek sikerült elérnie a kapcsolatot, akiről a pantorai bűnöző beszélt. A találkozót egy lepukkant kesseliskantinba beszélték.
A nevezett kocsma előtt légirobogók parkoltak, olyasfélék, amiket régen a helyi bandák használtak. Enfys eltöprengett rajta, hogy a kapcsolata vajon direkt választott egy olyan helyet a talákozásra, ami az ő martalócaihoz hasonló motorosbandák törzshelyéül szolgált? Ennek az volt az egyértelmű üzenete, hogy az illető tudta, ki az az Enfys Nest, tudta, hogy a martalócok robogókon közlekednek, és azt akarta, hogy Enfys is tudja róla, hogy ismeri őt.
A martalócvezér nem örült a helyzetnek. Ha ismerősökbe futott, az rendszerint rosszul végződött.
A felhőlovasok beparkolták robogóikat az üres helyekre. A vaskos, jól karbantartott járművek mellett a helyi banda gépei lestrapáltnak tűntek. Enfys ránézett saját, állig felfegyverzett robogójára, és konstatálta, hogy a többi járművön szinte egyáltalán nincs semmiféle fegyverzet.
– Ti itt maradtok – recsegte Enfys két emberének.
– Így legalább nem borítják fel az egész sort, ha balhé lesz – jegyezte meg Weazel a sorbaparkolt robogókra mutatva, amikor Enfys elhaladt mellette a bejárat felé. – Hiszen ha a mi robogóinkat megmozdítják, az övék is borul.. jó taktika ez, főnök..
Enfys már eltűnt a kocsma bejáratában, így nem hallotta Weazel további szavait. A hosszú helyiségben kétoldalt pult állt, a legtávolabbi fal irányában pedig, ami szemközt helyezkedett el, a motorosklubok jellegzetes viseletében pózoló alakok tömörültek. A helyiség mindkét oldalán kijárat nyílt, bizonyára a bűnözők menekülőútjait biztosítandó.
A martalócok megközelítették a motorosokat. Ahogy végigvonultak a kocsmán, kivétel nélkül minden szem rájuk szegeződött. Így tett néhány sugárvető is a kabátok, zubbonyok és különféle öltözékek alatt. Enfys magában somolyogva konstatálta, hogy a megtért gazfickók még mindig nem vetkőzték le régi szokásaikat.
A motorosok fenyegetően bámultak rájuk. Enfys egyenesen eléjük lépett, páncélkesztyűs kezét az övén lógó, inaktivált állapotban levő elektrokaszára ejtette.
– A magadfajtát nem látják itt szívesen – dörrent rájuk az egyik motoros. – Jobb, ha minél sürgősebben távoztok.
– Okkal vagyunk itt – recsegte Enfys.
– Bűnözők vagytok – nézett végig a martalócok páncélzatán a motoros, és kaján vigyorba terült a szája.
– Ahogy ti is – zengte Enfys.
A motoros tettetett sértődöttséggel széttárta a karjait. – Hogy mi? Bűnözők? – kérdezte megjátszott döbbenettel az arcán. – Pont te mondod ezt, sleemo, az ócska duracélhéjban, amit páncélként viselsz? Mi itt kérlek teljesen törvénytisztelő, rendes arcok vagyunk.
– Tűnjetek el innen – sziszegte egy másik. – Különben mi rakunk ki!
– Találkozónk van itt – sercegett fel Enfys hangja.
– Tudod, vödörfejű barátom – vette át a szót az első –, nagyon sok mindenkinek van itt ma találkozója. Úgyhogy ha nem akarjátok, hogy a Jedik is meghívják magukat a bulira, húzzatok el innen!
– A Jedik? – visszhangozta Enfys. – Éppen ezért vagyunk itt.
– Miért, hogy befeketítsetek minket? – kérdezte egy harmadik motoros. – Varl, ezek rá akarnak venni minket valami ocsmányságra, hogy aztán a Jedik letartóztathassanak.. Ki akartok fúrni minket a bolygóról? Hát, van egy rossz hírem. Nem fog sikerülni.
– Dvorak kapcsolatáért jöttem – szólt Enfys. – De ha ti harcolni akartok..
Azzal villámgyors mozdulattal elővette elektrokaszáját. A szerszám kinyílt, éles vége egyenesen a motorosok felé mutatott. A többi martalóc fegyvere is a levegőbe lendült, és egy másodperces késéssel az egész kocsma megtelt sugárvetőkkel, vibrokardokkal és hasonló finomságok tömkelegével. – Elég! – harsant egy jellegzetes, ismerős hang.
A kantinban levő ex-banditák és a martalócok egyszerre fordultak a jövevény felé. A helyi motorosok azonnal engedelmeskedtek neki, így Enfys és társai is követték a példájukat.
A hátsó bejárat küszöbén egy magas, karakán nő állt. Könnyed öltözetén veszélyes szerszámok lógtak, éles tekintetével végigpásztázta a jelenlevőket. Fegyvereit nem vette elő, látszott rajta, hogy ebből a pozícióból is hatféleképpen tudna megölni bárkit, aki meg meri támadni.
Egyenesen Enfys elé lépett. – Enfys Nest, mi? – kérdezte, és tekintetét végigjáratta a martalócvezér sisakján. – Nem hallottam ezt a nevet, mióta.. mióta is?
– Shada D'ukal – zengte Enfys. – Te vagy Dvorak kapcsolata?
– Amikor az a piti Dvorak azt üzente, eljösz az Exocronra, körberöhögtem és elküldtem melegebb vidékre.. – a Mistryl árnygárdista arca derűs tekintetetbe váltott. – De azt hiszem, te használtad a kódját. És lám, tényleg itt vagy, Suun.
Enfys kikapcsolta a fegyverét és eltette azt. Azután a sisakjához nyúlt, és némi babrálás után levette a nehéz maszkot. – A közeljövőben számos régi arcot kell újra látnom – mondta. – A tiéd alig változott.
Shada világa, az Emberlene a Régi Birodalom egyik kizsákmányolt, megszállt világa volt. A Mistryl árnygárdisták a helyiek önjelölt harcosaiként járták a Galaxist, segítve a világukat, ahol csak tudták. A Savareen és Enfys Nest ugyanebben a helyzetben volt a Birodalom után. Shada és ő még a Yuuzhan Vong invázió elején ismerték meg egymást, és az árnygárdista azon kevesek közé tartozott, aki tudta Sarasi Suun valódi személyazonosságát… és azért nem leplezte le őt alvilági körökben, mert tudta, hogy a martalócok hozzá hasonlóan a saját népükért küzdenek.
A két nő közelebb lépett egymáshoz, és gyors, bajtársi ölelést váltottak. – Találkoznom kell Hamnerrel és a körével – mondta Enfys, mielőtt Shada megszólalhatott volna. – Információim vannak az Első Rend sötét oldali Erőhasználóiról..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 13, 2018 9:55:07 GMT 1
A következő találkozóra jóval kisebb körben, egy magas biztonsági fokozatú, önkéntes őrök által védett Fény Hadserege - vadászbázison került sor. Shada és a kíséretében lévő nő áthaladtak az őrség kettős kordonján, majd a hangártérbe belépve megálltak egy lopakodó X-szárnyú mellett, amely körül egy zöldes asztromech sürgölődött, a vezérsíkokra pedig panelekkel elfedhető zöld és vörös szimbólumokat festettek... a vadászgép egyszerre tűnt funkcionálisan fenyegetőnek és merészen hivalkodónak, mintha a pilótája egy gombnyomással állíthatta volna, hogyéppen el akar tűnni az ellenség elől, vagy nagyon is az orruk elé kerülni.
A pilótafülkében foglalatoskodó ősz hajú férfi felpillantott az asztromech füttyögésére, majd lemászott a levezető létrán. - Jól van, Füttyös, jövök már... lássuk csak, kit hoztál nekünk ma, Shada? A mystril árnygárdista intett, mire társa leemelte az arcát fedő maszkot.
- Ah.. bozse moj - szaladt ki önkéntelenül egy vostroyai káromkodás Horn száján, miközben igyekezett elnyomni magában a gondolatot, hogy Sarasi Suun mennyire hasonlít a felesége, Mirax legalább harminc évvel fiatalabb kiadására. Ilyen gondolatok egy öregembertől, eh, futott át az agyán. - Üdvözlégy újra a köreinkben, Suun lovag. A többiek hamarosan csatlakoznak. - Én is örülök a viszontlátásnak, Horn mester - biccentett amaz.
A hangárba vezető egyik ajtó feltárult és három újabb katonai egyenruhás jedi lépett be, átsietve a sürgölődő technikusok körén. Horn elégedetlen arcrándulással vette tudomásul, hogy Kiimi Anaro megint ott sertepertél Hamner és Farlander körül. - Tartsd szemmel azt a kölyköt - súgta Shadának - És azonnal szólj, ha a coruscanti kapcsolatom megérkezett.
Shada bólintott, és hátrébb állt, mintha csak Corran X-szárnyúját vizsgálgatná, de egyik szemét mindig az ifjú Fény - parancsnokon tartotta.
- Sarasi Suun, már azt hittük végleg megfertőzött a bűn mételye és a Peremvidék mocska, és elfelejtetted, mire kötelez jedi esküd - lépett közelebb fensőbbséges arccal Kenth Hamner. - Csak azt tettem, amit az Erő sugallt, mester, remélem, nem neheztelsz rám ezért... mindig is tiszteltelek - vágta ki magát dacosan a nő. - Ilyen korán felesleges veszekedni - tette hozzá jóindulatúan Horn. - Kenth, azt hittem újdonsült hadnagyodnak az orbiton lévő formáció parancsnoki hídján akadt dolga... - Hamner mester úgy vélte, hasznos, ha én is jelen vagyok - mosolyodott el Kiimi.
- Kétség sem fér hozzá - biggyesztette le az ajkát Corran. - Mindegy is, gondolom Suun lovag úgysem tud majd neked újat mondani, ifjú Anaro lovag... mármint, tekintettel az Első Renddel kapcsolatos kiterjedt tapasztalataidra, ugyebár. - Szívesen beszámolok a tapasztalataimról - ajánlkozott Sarasi - Különösen, ami az Első Rend akcióját illeti a Hutt űrben... egy biztonságos helyen, persze... - Ez itt Exocron legbiztonságosabb helye, Suun lovag - intett körbe teátrálisan Hamner. - A Fény ügyét szolgáló pilóták és gépek zajánál jobb lehallgatás elleni eszköz nem létezik. Szabadon beszélhetsz előttünk... miután megmagyaráztad, miért voltál ilyen sokáig távol, és miért akarsz most csatlakozni a köreinkhez ennyire... - és itt Hamner neheztelően Shadára pillantott - alvilági módon, ahelyett, hogy tisztességesen audienciát kértél volna a Tanácstól.
|
|