|
Post by Grodin Tierce on Sept 11, 2011 18:40:48 GMT 1
A Vezetõ elégedetlenül szemlélte a neki kiutalt lakosztályt.. nem volt sokkal nagyobb annál a föld alatti irodánál, amit a Polneyeon használt az elmúlt évtizedekben, már amikor nem a hibernáló kamrában tartózkodott. Figyelembe véve, hogy az ugyan még mindig újjáépítés alatt álló, de már így is eredeti dicsõségére emlékeztetõ méretekkel rendelkezõ Coruscanton egy ugyanekkora járt neki, mint "új, önálló szövetségi csillagrendszer" képviselõjének, minden oka megvolt az elégedetlenségre. Egy ilyen kis koszos bolygóval a háta mögött egyszerûen nem tudott felmutatni akkora gazdasági potenciált, amivel felkelthette volna bármelyik befolyásosabb frakció érdeklõdését.. a Polneye kezében lévõ gazdasági és pénzügyi titkokat, a rejtegetett technikákról nem is beszélve, már átadták a Cosrának az elmúlt évtizedekben.. akik aztán, úgy tûnt, nagyon is jól megvannak immár a Polneye, pontosabban az õ segítsége nélkül.. ráadásul annak a vén félszemû ribancnak az érkezése miatt az eredeti terve is felborult.. De nem. Daalához nem mehet, mert akkor fel kellene fednie magát és a nõ azonnal végezne vele, mint régi riválissal, ráadásul teljesen jogosan. De nem mehet ehhez a tejfeles szájú inkompetens Foletthez sem.
Gondolkozzunk, gondolkozzunk.. a Vezetõ tekintete a Konferencián a nap huszonnégy órájában tudosító holoújság egyik új fõcímére tévedt. Azzal kell gazdálkodni, gondolta, amim van. Nekem pedig mim van? Információm, rengeteg, igazán hasznos információm.. csak kérdés, kivel osztom meg, kérdés, kinek a legértékesebb.
Végül ellenõrizte, hogy fedett vonalban van-e, és beütött egy hívókódot. Kész szerencse, gondolta, hogy független rendszerszintû képviselõként legalább erre jogom van..
Egy konföderációs jelvényt viselõ, fekete hajú Corelli szárnysegéd jelent meg a képernyõn. - Itt Terollo hadnagy, az elnök úr irodája. Mit tehetek Önért? - Tájékoztassa Phennir parancsnokot, és csakis személyesen õt, hogy a Polneye képviselõje óhajt vele beszélni... - a Vezetõ lehalkította a hangját - a Konföderáció biztonságát érintõ ügyben...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 20, 2011 13:52:03 GMT 1
A Diplomáciai Szektor régi szenátusi épületének egyik külső platformján mattfekete, kifinomult tervezési érzéket tükröző űrszkiff várakozott. A rámpán lesiető szövetségi tiszt figyelmét elvonta a leszállóhely mellett elvonuló csúcsforgalom, így egyenesen beleszaladt egy hórihorgas, zöldes egyenruhát viselő, köpenyes alakba. Idejében összekapta magát, és bocsánatért esedezve vette fel a leejtett ládát. A toronymagas testőr segített neki. - Készen áll a hajó az indulásra, őrnagy? – faggatta a szövetségit. - Igen, természetesen. A miniszter úr akár azonnal indulhat. - Remek – mondta a szürkülő hajú férfi, miközben a légiforgalomra pillantott. – Legyűgöző, igaz? Még most is, húsz év után, amikor visszatértem ide, mindig jobb kedvre derít Coruscant nyüzsgése. - Jól teszi, ha új szövetségeket köt, Karellen. De azt hiszem, mostmár itt az idő az indulásra – a váratlan hang hallatán mindketten szembefordultak a rámpához lépő férfivel. Lord Brodrig derűs mosollyal igyekezett a hajó felé. - Uram, a hajó kész – jelentette a biztonsági tiszt. - Rendben, Karellen. Akkor, azt javaslom, izzítsd be a hajtóműveket, és azonnal induljuk. Nincs felesleges percünk, szövetségi – fordult az őrnagy felé, aki intett a hajó belsejében tevékenykedő műszerészeinek, hogy hagyják el a járművet. Az első miniszter és a biztonsági parancsnok beléptek a hajóba.
A pilótaszékben tevékenykedő testőr, miután átmanőverezett a bolygó légkörébe, igyekezett feltűnés nélkül Coruscant egyik távolabbi sarka felé. Brodrig a másodpilóta székében az előtte elterülő műszerfal kapcsolóit igazgatta. Hajója elég jó hiperhajtóművel rendelkezett, így pár napi utazás után, viszonylag hamar lerövidítik útjuk idejét. A Black Sparrow ablakain keresztül félelmetes látványt nyújtott az orbitális és stacionárius pályán várakozó csatacirkálók, csillagrombolók és más államok hatalmát fitogtatni akaró naszádok tömkelege. A fővárosból kiáramló hajók száma jelentősen megcsappant az érkezésük óta, bizonyára a hatalmas katonai rombolók fenyegető jelenlétének hatására. - Öt perc, amíg megfelelő távolságra kerülünk – jegyezte meg Karellen. Éppen egy inaktivált lézerüteg mellett haladtak el, aminek hordozója teljes mértékben elfolyt a horizonton, kivehetetlenné téve formáját. - Látom a tetejét – mutatott föl Brodrig. – Új típus. Sose láttam ilyet. - Hát, meg kell hagyni, én sem. Két perc. Megvannak a koordináták, vagy nézelődsz még egy kicsit?! – fordult társa felé a testőr. Az első miniszter megkönnyebbülten vetette le határozott, parancsnoki arckifejezését, amit Coruscantra lépésekor erőltetett magára. Ilyenkor nem kellett utasításokat osztogatnia, noszogatnia alkalmazottait, biztonsági kamerákat figyelni a titkosszolgálatnál, hogy üldözőbe vehessenek egy bűnözőt. Itt, és csakis itt, a Black Sparrow fedélzetén lehöngöríthette válláról egy egész birodalom terhét. - A koordinátákat még Kalendától kaptam meg odalent – mondta végül. Barátja fejcsóválva nézte. - Hidd el, ha nekem olyan hatalmam lenne, mint neked, már rég elhagytam volna ezt az istenverte galaxist, úgy bizony. Te meg mi a francot csináltál azzal a Sith Nagyúrral a fémfelszín alatt?! Nem tudtad, hogy minden lépésedet figyelik? Követtek. - A vinnyogásából én is erre következtettem. A bolygórendőrség volt, azt hiszem. - Én nem arról a szerencsétlen droidról beszélek – volt még ott valaki. Talán szövetségi kém. Brodrig felvonta a szemöldökét. - Csakugyan? Kár, hogy ezt előbb nem mondhattad el. A pilótám sem vett észre semmit. - Persze, hogy nem… Meg kell jegyezni, csinos kis szolgára tettél szert. - Nem az én választásom volt. A sokatmondó hallgatást végül Karellen törte meg. - A rád állított kém maszkot viselt, így nem láthattam az arcát. Követett a találkozópontig, aztán tovasuhant. - Remek. Egész jó! – Brodrig harsány nevetésben tört ki. – Hadd találgassanak! Tételezzék fel a legrosszabbat rólam! A Sith palotám már az elején felkeltette a gyanújukat; most pedig a titkos találkáim, váratlan érkezésem, távozásom, amelynek céljáról egy árva mukkot sem szóltam. Ha gondolataik fele is igaz lehetne… A rólam szóló hírek eltérőek és homályosak. Azonban minden pletyka alapját igazság képezi. - Te beteg vagy – jelentette ki a testőr, majd felvette a koordináták által megadott irányt. – Követnek. Lerázzam? Brodrig megfontolt válasza még mindig vidáman csengett. - Ne. Mindennek eljön az ideje. Most fontosabb dolgaink vannak. - Akkor, készítsd fel magad egy hosszú, unalmas útra! A Back Sparrow hiperhajtóművei begyulladtak, és a hajó a másodperc törtrésze alatt berobbant a hiperűrbe.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2011 21:47:25 GMT 1
Coruscant, Szövetségi elnöki palota.
Daala elnökasszony a Konferencia egyik szünetében éppen prominens szenátorokkal és a szövetség katonai vezetõivel poharazgatott.
- A Yuuzhan Vong delegációt elkülönítettük, és a következõ ülésen felszólalnak.. - jelentette a biztonságért felelõs Nek Bwua'tu admirális, a Szövetségi Flotta bothan parancsnoka, miközben villámló tekintetében tökéletesen lehetett látni, hogy mennyire ellenére van, hogy egyáltalán a száján ki kell ejtenie a gyûlölt ellenség nevét.. - Több delegáció, köztük számos konföderációs rendszer, a Chissek és a Hapanok is jelezték, hogy távol maradnak, amennyiben a Vong küldött felszólal - tette hozzá a diplomáciai ügyekért felelõs Releqi A'kla, miközben caamasi bundáját simítgatta. - Eltekintve az ar'kai-tól - pislogott Bwua'tu felé az államminiszteri posztot betöltõ Cha Niatal, a calamari fõtiszt, aki annak idején egy ideig Jacen Soloval is együttmûködött, mielõtt kiderült volna, hogy az Erõ sötét oldalán áll. - A fent nevezettek amúgy sem voltak jelen államfõi szinten.. csak ürügyet kerestek, hogy végre távol maradhassanak teljesen..
- Amint ön is tudja, kedves hölgyem.. - vicsorította ki a fogait a Bothan válaszul - Népem minden egyes tagja, aki itt nálunk, és nem a Konföderációban szolgál, hivatalos esküt tett arra, hogy nem követi többet az ar'kai vérbosszút a Vong ellen... megkérem, ne emlegesse ezt itt.. így is elég bajunk van belõle.
- Kérem, ne marakodjanak megint.. - legyintett idegesen Daala. - Maradjunk a tárgynál. Aki azt hiszi, hogy ezzel az ürüggyel teljesen kivonhatja magát a békefolyamatból, az téved. A Konferencia állandó ülésezésre fog átállni, így azok az államok, amelyek eddig nem voltak jelen államfõi szinten, vagy már távoztak, mint a Világok Szövetsége, küldötteik révén késõbb is jelen lehetnek. Nem hagyjuk ilyen könnyen ennyiben, amit elkezdtünk..
- A Konföderáció elõbb utóbb a fejünkre olvassa majd, hogy ezzel csak a szuverenitásuk korlátozásának újabb módját vezetjük majd be..- jegyezte meg Marrab szenátor, a titkos államügyek felelõse, a vezetõ elit második Calamari tagja.
- Amíg államok feletti intézményként mûködik, ez a veszély nem áll fent - hárította el Daala. - Ha egyesével meggyõzzük a független rendszereket, hogy a Szövetségen belül még mindig biztonságosabb, mint kívül, akkor hamarosan a Konföderáció prominens szereplõi is belátják az igazunkat.. - Gazdám szerint ez eléggé szalámitaktikának hangzik.. - jegyezte meg fémes hangon Triebakk szenátor fordítódroidja, a vuki morgását érthetõ nyelvre átültetve. - Nem azért választottak meg, hogy az elõdeim inkompetens szórakozását folytassam - pillantott Daala vörösen villámló ép fél szemével a vukira, elõször nem leplezve az undort, ami az elsõ pillanattól kezdve ott munkálkodott benne, amint ezzel a nagy rakás büdös, nyálkás, szõrös idegennel egy asztalhoz zárták, és amit eddig szükség törvényt bont alapon mindig sikeresen elnyomott magában. - a Szövetség népei egységet akarnak, és elõbb, vagy utóbb, de meg is kapják..
- Ettõl még a Vong delegáció felszólalása kész biztonsági kockázatokat rejt magában. - vetette közbe Belindi Kalenda, a Szövetségi hírszerzés vezetõje. - Elnök asszony, a küldöttek esetleges távolmaradása egy dolog, de egy másik, ha a Vong küldöttség részeként terroristák férkõznek be az ülésterembe...
- Ez ellen ugyebár Önök megteszik a szükséges intézkedéseket.. - pillantotta sötét bõrû nõre Daala. Alapvetõen Kalendával nem volt baja azon az alapon, mint a többiekkel.. a nõ hatékony volt, határozott, és saját magához hasonlóan sikeresen küzdötte le egy erõsen férfiorientált közegben az ellenállást és vált saját területén a legjobbá, a Szövetség elsõ számú kémjévé és titkosügynökévé. Csak éppen emellett majdnem olyan hosszú szolgálati múltat mondhatott magának, mint Daala saját maga, ami egyébként a jelen lévõk nagy részére nem volt igaz - és éppen az ellentáborban. Kalenda a volt birodalmi admirális szemében azoknak a Lázadóknak az egyik legbefolyásosabb örököse maradt, akik mára marginalizálódtak a Szövetségben, a Solok, Antillesek, Skywalkerek és egyéb régi bajkeverõk örököse.. méghozzá hatékony és veszélyes örököse.
Elmélkedésébõl egy belépõ adjutáns riasztotta fel, aki kézjellel jelezte számára az ajtóból, hogy fontos ügyrõl van szó. - Kérem, bocsássanak meg. - emelte fel a kezét Daala, megelõzve Kalenda reakcióját. - Pár szót kell váltanom a tanácsadóimmal, hamarosan folytatjuk..
A hátsó szobába beérve Daalát már várta az egyik rejtekajtón keresztül megérkezõ Rev Sanagar, és Kresh kommodore hologramja. - Mi történt... - nézett végig a kettõn Daala. - Maguk általában nem beszélnek egymással.. - Gond van, ezért megkértem a Titkárát, hogy helyette személyesen én tájékoztassam. - Kresh hologramja élesen vibrált. - Balhé van a Polneye rendszerben, nem is kicsit... ezt nemrég a szövetségi különítmény zászlóshajója küldte a parancsnokságra.. Daala szája tátva maradt, amint felvillant elõtte a bolygóból kiinduló energiaörvény, ami a szövetségi és a mellette lebegõ, konföderációsnak tûnõ flotta felé indult.. aztán az örvény egyszercsak megszûnt, majd a kép váltott, és a rendszer szélén lebegõ tárgyra fókuszált.. egy akkora szuper-csillagrombolóra, ami mellett Daala hajdani zászlóshajója, a Night Hammer is másodosztályúnak tûnt volna. - Még csak történelmi hologramokon és Tarkin terveiben láttam Eclipse-osztályt... - sziszegte a nõ, elnyomva a további káromkodást. - Gondoltam, hogy Ön felismeri, Fõnök.. - tette hozzá savanyú hangon Kresh - Azért javasoltam, hogy Sanagar Mester is itt legyen, mert neki talán vannak.. diszkrétebb módszerei is ennek a rejtélynek a felderítésére.. - Mindenképpen. - biccentett Daala a Mandalore zsoldos felé. - Ebbõl rövidesen hatalmas balhé lesz.. valószínûleg Nek is tudja már, és hamarosan azok a vizenyõs Calamarik is. Tudják meg, kié az a hajó, honnan került ide, és mit akar ott. Sürgõsen!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2011 17:23:01 GMT 1
Ha Daalának az elõzõ találkozó kellemetlen volt, akkor ez már a határozottan izzasztó kategória határát súrolta. Alig néhány nappal a Polneye-i felvételek napvilágra kerülése után most a másik, általa nemrég meglátogatott rendszerbõl is zavaró hírek érkeztek, ráadásul ez utóbbiak - Kresh jelentéseivel ellentétben - egyszerre érkeztek hozzá, a Szövetségi Flotta parancsnokságára és a Jedi Tanács képviselõihez.. így aztán a néhány nappal ezelõtti résztvevõk mellett most ott feszített a teremben Kenth Hamner, a Tanács küldötte.
- A jelentésekbõl egyértelmûen kiderül, hogy a két hajó nem egyezik.. - Kalenda vezérõrnagy, a Hírszerzés vezetõje a Polneye mellett megfigyelt szuper-csillagromboló és a Prakithnál érzékelõkre vett organikus kinézetû jármû holoképeit mutatta be éppen a találkozó résztvevõinek. - A szupercsillagromboló nem hagyta el a kérdéses incidens alatt a rendszert, ahol tartózkodik, ugyanakkor a Prakith mellett felvételeket készítõ hajónknak nem sikerült azonosítani a támadó kilépési vektorát. Hozzávetõlegesen a Peremvidéket saccolták úti célnak, de ennél pontosabbat nem tudtunk meg.. hozzá kell tennem, hogy a Hírszerzésnél mindig is gyanítottuk, hogy van még valahol a galaxisban, nagyjából an Endor és a Tapani szektor közti vonalon egy lekonzervált szuper-csillagromboló, legalábbis is az ottani szektorokba irányuló, más célokhoz nem köthetõ szállítmányok adatait elemezve.. a prakithi idegen hajó felbukkanása viszont meglepetésként ért minket.
- Biztosak vagyunk benne, hogy nem Yuuzhan Vong volt? - Daala ép zöld szeme haragos szikrákat hányt a holokép formájában, a hipertérben haladó rombolójáról bejelentkezõ Kresh kommodore felé. A kommodore alakulata, Daala személyi flottája alá tartozó Maladith a bombázás után nemcsak fedélzetre vette a sérült jediket, de a khommita kapitány a rádiócsendet és Daaláék belsõ protokollját megtörve azonnal a coruscanti parancsnokságnak jelentette az incidents. Kresh hiába erõsködött, hogy a tiszt csak saját fajának még szigorúbb protokollját követte, Daala szemében ez majdhogynem árulásnak számított.
- A hozzánk érkezett Zonama Sekot-i delegáció biztosított minket, hogy ilyen organizmus nem található sem a jelenlegi, sem a régi, inváziós flottájuk teremtményei között. - Vette át a szót A'kla szenátor.
- Ráadásul a technikai elemzések szerint a haj fémes részeket is tartalmazott, ez pedig egy Vong organizmusnál elképzelhetetlen.. - tette hozzá Bwua'tu admirális. A bothan szürkésfehér sörényét felborzolva meredt maga elé, és nehéz volt kiolvasni a tekintetébõl, hogy mire gondol.
- Államelnök asszony... - Daala és tisztjei a Calamari Marrab szenátor felé fordultak, aki bár nem volt az ex birodalmi admirális legnagyobb rajongója sohasem, mégis ritkán szólította ezen a megnevezésen.- Számos szenátortársam nevében szólok, amikor azt mondom, hogy a Szövetség népeit erõsen aggasztja az a tény, hogy rövid idõn belül két, korábban ismeretlen, ekkora harcértékû hajó jelent meg ilyen közel Coruscanthoz és a Galaxismag többi szövetségi tagjához.. még inkább aggasztó az a tény, hogy Ön mindkét rendszert meglátogatta nem sokkal korábban, mégis elmulasztotta felhívni a figyelmünket ezekre az igencsak jelentõs.. kockázatokra.- A Calamari nagy sárga szemei kérdõn pislogtak Daalára, és az asztal átellenes végén ülõ fajtársára, Niathalra, mintegy megerõsítést várva. Niathal annak idején mind Jacen Soloval, mind Daalával lepaktált, végül mégis elérte, hogy visszakerüljön a tûz közelébe.
Daala ökölbe szorította a kezeit az asztal alatt, miközben Marrabot átkozta gondolatban. Az nem lepte meg, hogy az óvatos Mon Calamari, fajához méltóan a rettegõk táborának élére áll szinte azonnal, arra azonban még õ sem számított, hogy a titkos államügyekért felelõs szenátor - gyakorlatilag Kalenda szolgálatának felettese - a mai napig ilyen kiterjedt információs hálózattal rendelkezik.
- Biztosíthatom, szenátor, hogy mindkét látogatásom azt a célt szolgálta, hogy felmérjem a Szövetségre és az Egyesítõ Konferenciára leselkedõ esetleges fenyegetéseket. Ahogyan Kalenda asszony is megmondta, a hírszerzésünket is meglepetésként érte a prakith-i hajó felbukkanása.. a polneye-i csillagrombolóról pedig ahogyan maguk is elmondták, már voltak sejtéseik, hogy van valahol még egy ilyen hajó.. higyjék el, nem könnyû ekkora kapacitást rejtve tartani, de nem is lehetetlen.
- Ön már csak tudja, elnök asszony.. - szúrta közbe Bwua'tu admirális nem éppen barátságosan.
- A Tanácsnak nincsenek kétségei afelõl.. - szólt közbe a Jedi stratéga, Kenth Hamner, aki jediként meglepõen sok alkalommal volt hasonló véleményen a nõvel. -, hogy az elnökasszony és a polneyei helyzet között vitathatatlan összefüggés van, amit fel kell tárnunk.. azonban a Prakithnál látott hajó szerintünk mások számlájára írható.. Skywalker Mesterrel rövid beszélgetést folytattam a találkozónk elõtt, és meg van gyõzõdve, hogy a Sithek újra felbukkantak, mi több, ez az õ hajójuk...
A Tanács tagjai ijedten néztek egymásra. - Van erre bármi bizonyítékuk? - remegett Niathal ajka. A volt Calamari flottaparancsnok láthatóan attól félt, hogy a Sithek említésétõl már csak egy lépésre van, hogy felhánytorgassák múltbeli kapcsolatát Darth Caedussal.
- Az Erõ ritkán szolgál számunkra holofelvételekkel és megbízható adatokkal.. - mosolyodott el Hamner - De a Nagymester beszámolói megbízhatóak.. a Sötét oldal járta át azt a hajó, ami szétbombázta a Prakithot. Minél elõbb el kell kezdnünk a régi archívumok átkutatását, hogy utalásokat találjunk erre.
- Lehet hagyományos szuperfegyver is.. - pislogott Marrab ismét Daalára. - Valami.. extravagánsabb.. mint a Palpatine Szeme volt. Végtére is az is egy aszteroidába volt beépítve, nem?
- Azt hiszem, nekem elhihetik, ha azt mondom, ilyen hajót - mutatott Daala a képre - Palpatine sosem tervezett és nem is terveztetett..
- Hát hogyne, önnek elhisszük.. - villantotta ki caamasi barátságossággal a fogait A'kla szenátor, Daala pedig sokadszorra elismételte magában, mennyire utálja ezt a szõrös, idegesítõ, feltûnõsködõ alakot.
- Egyértelmûen régebbre kell visszanyúlnunk, hogy megtaláljuk ennek a fenyegetésnek a forrását. - folytatta Daala. - Elvárom a közremûködésüket, addig meg tegyék meg a megfelelõ lépéseket Coruscant védelmére..
- Megtesszük, efelõl ne legyen kétsége. - vicsorított agresszíven Bwua'tu admirális is.
- Kresh kommodore, Öntõl jelentést várok a polneyei helyzetrõl, a prakith-i hajó esetének kivizsgálását pedig a Hírszerzés szakértõire bízzuk.. - biccentett Daala mindannyiuknak idegesen.
- Öntõl pedig elvárjuk, Elnök asszony, hogy a jövõben nagyobb figyelemmel tájékoztassa ezt a grémiumot.. a Szövetséget érintõ biztonsági kockázatokról.. - hunyorított Marrabb szenátor, majd társaival együtt távozott a helységbõl.
- Még egy hibát nem tûrök, Kresh... - pillantott flottatisztje egyedül maradt holojára Daala. - Az a Sith hajó, vagy Vong hajó, vagy bármi is legyen, nagy fenyegetést jelent, tudomásom szerint pedig az egyetlen Szövetségi szuper-csillagromboló, a Guardian javítás alatt áll és még hónapokig nem bevethetõ.. csak egyetlen eszköz van, amivel elkaphatjuk és kiküszöbölhetjük ezt a fenyegetést..
- Éspedig, Fõnök? - Kreshen látszott, hogy sejti, mire gondol az admirális, de azt akarta, hogy õ mondja ki.
- Szerezze meg nekem a Polneyetól azt az szuper-csillagrombolót, kommodore.. - villant meg Daala tekintete. - Azt a hajót akarom, minél elõbb..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 19, 2011 23:04:04 GMT 1
A fekete szabvány szövetségi egyenruhát viselő férfi vállától vörös csík indult, az övénél megtörve egyenesen a csizmájáig. Ez a vonal jelképezte, hogy az ő irányítása alatt áll az egész megmaradt szövetségi flotta. A parancsnok azonban egyéb megkülönböztető jelzést is viselt. Sötétvörös karszalagján, a fehér kör közepén tűszerű űrhajót formázó szimbólum ékesedett. Az embléma nem tartozott a Szövetségi Flotta egyezményes rangjelzései közé. A pusztulás elkerüléséhez szükséges volt egy olyan szekta létrehozása a galaxisban, amely képes lehet rá, hogy elejét vegye az anarchiába torkolló véres háborúknak, amelyek ezeket az időket jellemezék. Ez a legfontosabb – bármit is prédikáljanak a birodalmak nagyurai, gondolta magában a férfi. Megigazította kifogástalan zubbonyát, majd lelépett a rámpáról. Az elé siető feszes tartású szövetségi ugyanolyan karszalagot viselt, mint a flottaparancsnok. - Rimmel admirális – tisztelgett. – Üdvözlöm a fővárosban. Kényelmes volt az utazása? A jövevény a kedves szavak ellenére fitymálóan pillantott hátra, vissza a fehér siklóra. - Mondja, Veed, honnét bányászták elő ezt a teknőt? – töprengve igyekezett felidézni a bolygó legnagyobb múzeumának a nevét - ahol látott már hasonló szállítózezközt – nem túl nagy sikerrel. – Az űr sima, s mi mégis zötykölődtünk. - Elnézést, uram, ha nincs megelégedve vele, de nem engedhetek meg magamnak fényűzőbbet. Különben is, a Lambda-osztály valaha luxushajónak számított – a tiszt kissé sértődötten meredt az admirálisra. Lehet, hogy Rimmel taktikai zseni volt, de fikarcnyit sem értett a diplomáciához. Egyenes személyiség lévén sosem félt kimondani nem mindig hízelgő véleményét, következésképp számtalan ellenséget szerzett – hogy aztán sorra legyőzhesse őket. Ő volt az a tiszt, akinek segítségével Woriolis hajdanán bekebelezte a Corporate szektort. A briliáns stratéga hírneve a külső tartományokba is eljutott, annál is inkább, mivel a Birodalom idején tábornokként segítette győzelemhez Palpatine császárt számtalan ütközetben. Az Uralkodó sosem firtatta hűségét, csípős megjegyzései ellenére sem, amelyekkel azért, meg kell hagyni, takarékoskodott a birodalmi vezér előtt. Az idő vasfoga sem volt képes elhalványítani Rimmel admirális hírnevét. Az idősödő tiszt azon kapta magát, hogy elkalandozása közepette a flottaparancsnok percek óta szólongatja. - Azt mondtam – dörrent rá az admirális, mikor megpillantotta a másik szemében éledező értelmet, amikor az visszasüllyedt a való világba -, hogy vigyen a parancsnoki központba. Nem szükséges meglátogatnom a házát. Jobb, ha azonnal a tettek mezejére lépünk. - Igen, uram. Mellesleg – mondta, miközben lassú léptekkel megindult a légitaxi felé -, a terv tökéletesen működik. Az első polgár számításai pontosnak bizonyultak. - Remek. Az a vén kujon előbb-utóbb elszárad, ezért mondja meg neki, hogy jobban tenné, ha a társait is beavatná a tudásába. Mert valójában, parancsnok, mit is érünk mi e tudás nélkül? Társa hallgatásba burkolózva sétált mellette. Lépteinek fémes kopogása az acéljárdán hirtelen bosszantani kezdte a flottaparancsnokot. - Milyen messze vagyunk a taktikai központtól? – kérdezte ingerülten. - A Gyártelep egyik távoli létesítményében rendeztük be a főhadiszállást, uram. Úgy tudom, valaha Palpatine lakása volt, mialatt Sith terveit kifőzte. És aztán meg is ehette, amit főzött – tette hozzá gondolatban Rimmel. Mindenesetre, új frakciójuk elég befolyással rendelkezett ahhoz, hogy nekiláthassanak a béke alkotmányának kidolgozásához. Számos támogatóra is sikerült szert tenniük a galaxisban – legyen az bármely oldal képviselője. És ezért fognak sikerrel járni. Rimmel admirális kemény vonásait hirtelen ellazította a szája sarkában éledezve megbúvó mosoly.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 20, 2011 21:29:02 GMT 1
A Sith Akadémia Nagymestere megnyugodva pihent a Régi Köztársaság idejéből fennmaradt műemlék, a Jedi Templom tanácstermének székében. Ez volt az ahely, ahol a régi korok nagy mesterei számtalanszor döntöttek a Galaxis soráról. Nem is volt az olyan rég. Sordis emlékezett, amikor ő maga is a tempol folyósóit róva igyekezett egy újabb edzésre, vagy éppen a könyvtárba, ahol gyaratpíthatta szegényes tudását. Aztán ott volt a Tanács egykori ülésterme; a torony háborítatlanul magasodott az ég felé, mint valami megtörhetetlen alappillér. Részleteiben is olyannak maradt fenn, amire Sordis emlékezett. Micsoda idők voltak, és micsoda bölcsesség lakozott az akkori Mesterek tanaiban! Ezek a termek azonban üresen kongtak. Az Új Rend mesterei föl sem vehették a versenyt a régi nagyjaival. Csupa taktikai zseni, katona és harcos szervezete volt ez, amelyet a körülmények szültek. A szükség által létrehozott Rend azonban lassan elfeledte a bölcs Jedik tudását. Az az egyetlen szál Jedi, aki leghamarább megszületett a templomi mészárlás után, Luke Skywalkernek sikerült találkoznia, s végül képzést nyernie a két legnépszerűbb szökött Jeditől. Yoda nagymester és Kenobi tábornok pedig mindent megtettek azért, hogy tudásuk egy részét átadják a fiúnak, aki a nagy nevű Skywalkerek közvetlen leszármazottja volt. Utóbbit személyes ügy vezérelte, hiszen valaha ő képezte ki Luke apját, Anakint, aki később Darth Sidious ármánykodásainak hatására Sith Nagyúrrá vált, következésképp felvette a Darth Vader nevet, s torkon ragadta a galaxist. Palpatine császárral karöltve aztán szépen, mind egy szálig kiirtották az összes Jedit, legyen az a Felucia színes erdeiben harcoló nagymester, vagy a Coruscanton lapuló növendékkezdemény. Sordis a rég halott Windu mester székében terpeszkedett. Régebben, amíg a Templomban tanult, közvetlen szálak fűzték őt a Jedi mesterhez. A Sith elmondhatta magáról, hogy a legjobbaktól tanult, hiszen maga Yoda volt a kardforgató-mestere. Lord Wenthar azonban… Nos, ő sosem lépett a Jedik útjára. Sidious személyesen képezte, hogy méltó örököse lehessen. Sordis pedig sok kis árulást követett el a Jedik ellen azzal, hogy információkat szolgáltatott ki a Sith Nagyúrnak a Rendről, amíg az el nem indította a klónháborút. Sordisnak sikerült kierőszakolnia, hogy az Új Jedi Rend szenteljen figyelmet a régi Jedik bölcsességeire is, s ne csak saját, elvakult érdekeiket tartsák szem előtt. Smordre mester tehát így kötött ki a városbolygó legfenségesebb múzeumában. Vállalta, hogy a Könyvtárból megszerzett adatokat egy adattovábbító számítógép segítségével átutalja az Ossusi Akadémia főkomputerére, ahonnan a felújított könyvtár majd rendszerezi azokat. Erre a hosszú és fáradalmas munkára magával cipelt féltucat padawant, akik most az adathalmazokkal foglalatoskodtak. Smordre elérkezettnek látta az időt, hogy olyan módszereket tanítson nekik az információátvitelről, amelyeket a Jedik sosem ismerhettek. Azután azonban elintézheti azt a mandalóriai baklövést, mihelyt Zekk megérkezik.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 11:49:41 GMT 1
A bolygóközi járat otromba alakú utasszállítója aláereszkedett Coruscant felső légkörébe. A behemót hajó hajtóművei rekedten zúgva mozgatták a nehézkes járművet. Hiába, még a tömegközlekedésben is észlelhető volt a gazdasági visszaesés, ami a legutóbbi háború öröksége volt. A Szövetség, csakúgy, mint a többi világ, a hadsereg finanszírozására költötte jövedelmének oroszlánrészét, és a katonák a háború után is élvezni akarták a magasabb életszínvonalat, ezért a galaxis kénytelen volt most is ráfordításokkal éltetni őket. Legfőképp azért, mert ingatag idők jártak, és a hadsereg nélkülözhetetlen lett. Ezért nem maradt miből karbantartani a legalapvetőbb felszereléseket sem. Ezért bányászták elő ezeket a régi Köztársaság idejéből fennmaradt, ősi monstrumokat, amelyeket utasszállítóknak neveztek. Zekk nem először tette be a lábát Coruscant fenséges légkörébe, mégis mindig lenyűgözte a városbolygó fenomenális látványa. Igaz, jóval az égre törő felhőkarcolók fölött haladtak, de így is felejthetetlen látvány volt az épületerdő, és a fái között szlalomozó sűrű légi forgalma. A középkorú Jedi tudta, hogy valaha itt tanyázott a Rend. Itt, Coruscanton, a városbolygón nyugodott valaha a Jedik szent ékköve és otthona, a Templom, amelyet a Sithek kifüstöltek. A Régi Köztársaság lovagjainak gondolatára hirtelen vágyódás fogta el, és szemével kutatni kezdte az épülettengertől távolabbi, kihaltabb fémfelszínt. Tudta, hogy hiábavaló vállalkozás, hiszen a városnak talán nem is abban a részében terült el a Templom. Azt sem tudta, áll-e még az épület, vagy annak rendje és módja szerint lerombolták. A mesterek sosem beszéltek neki erről, mintegy bölcs elméjük legfájóbb emlékéről. Váratlanul durva ütést érzett, és kizökkent gondolataiból. A mellette ülő férfi sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett megnyugtatni őt, hogy elszundikált, és véletlenül nekitámaszkodott Zekknek. A Jedi barátságosan elmosolyodott, ezzel megnyugtatva ülőpartnerét. Legalább befogta végre a száját. Zekk ismét a város felé fordult, hogy magába igya annak… Fenébe! Szomszédja már megint elszenderedett? Az idős férfi csakugyan szájtátva hortyogott, fejét a Jedi vállára hajtva. Ezaz! Mihelyt becsukta a száját, elaludt. Micsoda érzéketlen fatuskó! Nohát, nincs mit csodálkozni, hiszen a hajón csupa kezdetleges, minimálbérből tengődő lények, vagy a háború vesztes hőseinek elszegényedett leszármazottai utaztak. Mind elkeseredett emberek, akik a jobb megélhetés reményében érkeztek a fővárosba. Majd meglátják, mekkorát tévedtek. Coruscanton is ugyanaz a helyzet, mint másutt. A hajó megkezdte a landolási manővert, és a pilóta oktató hangon figyelmeztette az utasokat, hogy kössék be magukat - akárcsak a tanár a bunkó diákjait. Nem telt bele fél szabvány óra, és Zekk máris a találka megbeszélt helyszínén volt. A Jedi belépett az előkelő, a Régi Köztársaság arisztokratáinak lakásaira emlékeztető, fényűző lakosztályba. A légitaxi a nyitott előszobában hagyta. Felment a kevéske lépcsőn, és belépett egy hosszas, kényelmes kanapékkal körberakott nappali szobába. A hely a kék és a lila árnyalatait ötvözte. A terem két oldalán széles kitekintőablakok sorakoztak, jó kilátást nyújtva a városra. Zekk már igazán azt remélte, hogy vendéglátója elébe siet, de csalódnia kellett. Tétován megindult hát az egyik belső ajtó felé. Hallgatván a megérzéseire, benyitott a baloldali ajtón. Erre aztán tényleg nem számított. Meglepetésére a Sith Nagyúr, Darth Sordis ült a kis szoba íróasztala mögött. Hát ezt meg mire vélje? Zekket korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy a Nagymester azért bízta rá ezt a küldetést, hogy próbára tegye. Vagy ami még rosszabb, hogy megszabaduljon tőle, mert rájött, hogy a Jedi Tanács által felbérelt kém. Rettegve állt hát a Nagyúr színe előtt. Sordis türelmetlenül intett, hogy foglaljon helyet. Zekk letelepedett a másik székre.
-Üdvözöllek – szólt a Sith Nagyúr. – Bizonyára kétségek merültek fel benned szándékaimat illetően. Zekk fejében korábban is megfordult a gondolat, miszerint Sordis előbb utóbb próbára teszi. Csak reménykedni tudott, hogy a nagymester nem szerzett tudomást valódi kilétéről, vagyis arról, hogy ő nem a Sithet, hanem a Jedi Rendet szolgálja. Az sem hagyta nyugodni, hogy képtelen volt megfejteni a Nagyúr szándékait. Zekk nem tudhatta, hogy most próbára teszik, vagy csupán a Korribantól a lehető legtávolabb akartak elbánni vele. Valódi tevékenységét azonban mélységes titokban tartotta, így nem hitte, hogy a Sithek egyhamar rájönnek.
- Igen - szólt a Sith Nagyúr, majd, mintha csak a másik gondolataiban olvasna, somolyogva folytatta. - Tudom, hogy Jedi vagy.
Zekk megszólalni sem mert a hirtelen rátörő rémülettől. homlokán hideg veríték gyöngyözött. Minden bátorságát összeszedve ennyire futotta:
- Ez... Hazugság! - sértett kifejezést öltött, de Sordis még jobban elmosolyodott.
- Inkább tény. - A Sith Nagyúr különböző színű, feketére mázolt szemeivel elégedetten fürkészte Zekket. - De nincs miért aggódnod. Nem azért szerveztelek idáig, hogy megszabaduljak tőled, és példát statuáljak az egész Sith Rend számára. - Kissé kiegyenesedett ültében, majd várakozóan hallgatott.
- Dehát akkor... Miért?
- Először is: emlékezz!
Zekk nem tudta mire vélni a dolgot. Aztán beugrott. Nem hitt a szemének. Ez nem lehet! De hát hogyan?
- Zöldben jobban ismersz?
Zekk végre összeszedte magát.
- Smordre Mester! - a férfi még mindig képtelen volt hinni a szemének. Ha Sordis Nagyúr mindvégig a Tanács kéme volt, akkor hogyan... Nem. Zekk meglátta a másik lehetőséget is. Smordre Mester a Sith Rend kémje. De akkor a Mesterek hogyan nem leplezték le eddig? Mégiscsak az első variáció kell helyesnek bizonyuljon. No és... ő, Zekk, hogy-hogy nem látta meg a Sith Nagyúrban saját mesterét?
- Mester, árulj el nekem valamit. Hogyan lehetséges az...
- Megtéveszteni egy egész világot? Beférkőzni a Sith bizalmába? Rejtve maradni a Tanács előtt? És vajon te, a tehetséges Jedi lovag miért nem észlelt engem eddig? Nos, mert én úgy akartam. Most feloldottam az agyad rejtekében való gátlásokat, és megláttad az igazságot.
- De hogyan voltál képes manipulálni engem a saját tudtom nélkül?
- Úgy, ahogy a Templom és az Akadémia mestereit. Az Erő akaratát teljesítve. De most elég a bájcsevegésből! Fontos teendők akadtak, amiket végre kell hajtanunk. A Tanács feladatot bízott rám, és Mordeis Nagyúr kényes helyzetbe került a csempészek holdján, ezért neked kell teljesítened valamit. Ezt másra nem bízhatom. A mesterek úgy értesülnek majd tőlem, hogy a Sith küldetést bízott rád, amit feltétlenül el kell végezned. Méghozzá a közbeavakozásuk nélkül. A korribani társaid sem fognak a segítségedre lelni.
- Mire fel ez a nagy titoktartás? És hogyan képzeled, hogy nem árullak el?
- Ez csak akkor következhet be, ha én úgy akarom. Majd gondoskodom az elmédről.
- Ki vagy te tulajdonképpen? Jedi, vagy Sith? És nem válaszoltál a kérdésemre. Hogyan vagy képes így manipulálni?
- Az igazság a szemed előtt lebeg, de képtelen vagy megragadni azt. Még nem jött el az idő. - Sordis időközben lemosta magáról a szemfestéket, és a haját igazgatva folytatta.
- Fontos feladatot bízok rád. Ismered a Skywalkerek történetét?
- Természetesen. Minden Jedi ismeri.
- Ez a lakosztály a néhai Amidala szenátoré volt, LeiaOrgana Solo édesanyjáé.
- Valóban? - Zekk visszaidézte a fényűző berendezést, ami az előző szobában fogadta.
- Úgy van. Nagyon nehéz volt hozzájutnom, habár mint olyan, a Tanács tulajdonát képezi. Mint tudjuk, a galaxisban az információ a legbecsesebb kincs. Arra kérlek, eredj nyomába egy információforrásnak. A Skywalkerek droidjáról van szó. Az az ős R2-es egység egy élő galaktikus könyvtár. Nekem pedig szükségem van a tudására. Ha ezt megteszed, folytathatod a kis kalandodat a Korribanon, és talán még mesterré is válhatsz.
Zekk elgondolkodott. Mi lehet olyan fontos abban a droidban? Miféle információt rejthet, amire a Sith/Jedi Nagyúrnak szüksége lehet? Egy módja van, hogy megtudja.
- Rendben - mondta végül.
- Helyes. Ha ezzel végzel, és elhozod nekem a droidot, feltárom előtted az igazságot. Magamról és a galaxisról egyaránt.
A Nagyúr elfordította fejét, jelezvén, hogy részéről a beszélgetésnek vége.
Zekk felemelkedett, és sarkon fordulva maga mögött hagyta a Nagymestert.
Úgy vélte, legfőképp Sordis szavai után, hogy neki kötelessége megszerezni azt a droidot, mielőtt még rossz kezekbe kerülne.
Vagy talán a megbízói nem mások, mint a rossz kezek?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2012 17:38:10 GMT 1
Zekk magányosan rótta Coruscant utcáit, az alsó szinteket, ahol az újonnan épült felhõkarcolók alja, a korábbi épületrétegek rozsdás folyosói és a Yuuzhan Vong terraformálás következtében a mai napig itt élõ, ólálkodó, csúszkáló és szörcsögõ életformák összeértek. Megdöbbentette, mennyire nem tartották fenyegetésnek ennek az új Sith rendnek a képviselõi a jediket. Miután majdnem biztos volt benne Korribanon, hogy felismerték, bár a közelharcban, ami a beavatáshoz kellett, több tanítványt is legyõzött, utána már kevésbé törõdtek vele. Egyszerûen hagyták, hogy a templomok és egyéb szentélyek között mászkáljon, információt gyûjtsön.. de egyetlen Sith Nagymester sem foglalkozott vele.. mintha nem is érdekelte volna õket, hogy átad-e ebbõl utána bármit a Jediknek, vagy sem.. megalázó volt.
Most pedig ez a Sordis. Tehát már a Tanácsban is ott vannak... olyannyira magabiztosak és erõsek, hogy még az árulást is megkockáztatják, vagy ennyire bíznának bennem? Vagy ennyire nem... Zekk össze volt zavarodva. Nagy tervekkel vágott bele ebbe, remélve, hogy most végre sikerül kitörnie az õt övezõ közönségességbõl, de ugyanazt kapta a Sitheknél, mint a Jediknél korábban.. egy sokadik csapatjátékos szerepét, egy hasznos, de alapjában véve lecserélhetõ szolgáét. Ugyanúgy, ahogy az Árnyakadémia óta mindig.
Zekk visszagondolt gyermekéveire, amikor utcagyerekként járta ugyanezeket a sikátorokat. Vagy pontosabban a néhány kilométerrel lejjebb fekvõket, amelyek most Vong szörnyek otthonai voltak.. nagyszerû, már itt sem látnának szívesen..
Hacsak, gondolta.. hacsak nem viszem el ennek a Sordisnak azt, amit akar. Akkor talán tanítványává fogad.. viszont ehhez vissza kell jutnom a Jedikhez.. de kit keressek..
Zekk csak úgy próbaképpen betért egy alacsonyan fekvõ Holonet-caféba, és egy ingyenes terminálnál elkezdte lehívni a legfrissebb híreket, amelyekben Jaina Solo neve szerepelt.. néhány unalmas protokolláris rendezvény, egy-két interjú, amelyekben a testvérérõl, a sötét lorddá vált Jacenrõl, vagy éppen szülei hollétérõl próbálták faggatni a mindig kíváncsi riporterek, és amelyekben igyekezett elkerülni a válaszadást.. néhány nyilvános megjelenés.. és, hoppá megvan, a nem Szövetségi hírforrások között egy egészen friss... Birodalmi Hírmondó, mi a fene..
"Ajándékok, gratulációk és jó kívánságok érkeztek a Bastioni Fõparancsnoki Központba és a Thrawn Palotába, ahogyan a Birodalom lakossága egyként fejezi ki gratulációját nagyszerû vezetõnk, Jagged Fel fõparancsnok esküvõje és közelgõ trónra lépése alkalmából. Egyes meg nem erõsített pletykák szerint a menyasszony, akinek kilétét hivatalosan csak a rendezvényen jelentik be, nem más mint a Jedi Jaina Solo."
A bár három szemû Gran tulajdonosa rosszallóan pillantott fel valami olcsó holosabacc játékból, amikor a helység elején lévõ terminált olvasó tagbaszakadt, magas férfi állatias üvöltéssel betörte a képernyõt. - Hé, ne itt õrjöngjön, azt pedig kifizeti, ugye??
Öt perccel azután, hogy Zekk elhagyta a cafét, és a CSF egységei a helyszínre érkeztek, csak füstölgõ romokat, hisztérikusan tébláboló vendégeket és a tulajdonos torkát markoló, eltorzult holttestét találták meg..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 26, 2012 21:33:18 GMT 1
Sordis beállította a képarányt, majd fejet hajtott Wenthar Nagyúr megjelenő képe előtt.
- Testvérem! - kezde a félelmetes alak. - A Sith Rendnek számtalan ellensége akad. Eredendően abból, hogy a galaxis fél tőlünk. Új politikára van szükségünk! Most azonnal gyere a Korribanra!
- Nagyúr - vágott közbe Sordis. - Tisztában vagyok vele, hogy árulással vádolsz. Ezt az ügyet lerendezendő bizonyítanom kell a Sith Rend iránti hűségemet, és hogy betartom a szavam.
Wenthar gondolkodni látszott. A Sithet váratlanul érte, hogy nem sikerült társát tőrbe csalnia. Őszintén remélte, hogy békésen lerendezhetik ezt az ügyet, és a testvére nem áruló. Ott belül mélyen tudta, hogy nem az. De azért... - Rendben - mondta végül. - Mindössze egyet kérek, testvérem: öld meg azt, ami alegfontosabb számodra. Végezd ki Mordeis Nagyurat, testvérem. Semmi személyes ügyem nem volt vele, de meg kell tenned, és akkor elfelejtjük az egészet.
- Rosszul hiszed, testvér, ha azt gondolod, Mordeis Nagyúr a legfontosabb a számomra. Természetesen így lesz a legjobb. De mondd csak - a Nagymester felvonta szemöldökét - , én magam hogyan bízhatom benned, Wenthar?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 17:47:11 GMT 1
Darth Sordis bólintott. - Mennem kell - folytatta Wenthar. - Hamarosan megérkezem a Bastionra. Van némi elintéznivalóm a Birodalomban. Hamarosan beszélünk.
Sordis eltette a kommját, és kilépett az esőáztatta utcára.
Az általa kibérelt lakás nem volt túl nagy, de megfelelt a célnak. A kihalt sikátorban parkoló suhanó felé sietett.
Perceken belül megérkezett a Holovízió főépületébe. A HV Torony az egyik legmagasabb épület volt a városbolygón.
A Jedi Tanács azzal bízta meg, hogy oszlasson el bizonyos téves információkat, amelyek a Sekotról szivárogtak ki. A galaxis népének jobb, ha egyelőre nem tud egyes felkavaró eseményekről.
Sordis kilépett járművéből, majd a felé siető férfihoz indult.
- Üdvözlöm, Jedi Mester - mondta a HV-s. - A koordinátor már várja. A hírcsatorna két óra múlva adja le a műsort, ezért rövidre kell fogniuk a megbeszélést.
- Úgy lesz, te pénzéhes fráter - köszöntötte Sordis. - Vezzess a főnököd elé!
A másik férfit láthatóan zavarta a megjegyzés, de bizonyára ráeszmélt, hogy nem bölcs döntés vitába kavarodni egy Jedivel. Ezért lenyelte hát, amit a Mester mondott, és némán ballagott a lift felé.
A Sith kissé meghökkent, amikor megpillantotta a koordinátor vaskos, robosztus alakját. Ezeket a HV munkatársakat mindig köpönyegforgató, hataloméhes hernyóknak tartotta, és az ilyen emberek nem szoktak karizmatikus külsővel rendelkezni. Még csak nyálkás sem volt...
- Köszöntöm a HV-toronyban, Mester - lépett elé a megtermett alak. - Uric Krixx vagyok, a Hírcsoport igazgatója.
- A főmufti - Smordre mester fekete szemei idegesen villogtak. - Na, mi a pokolról is van szó??
- Hát nem tájékoztatták, uram? Megbízható forrássból értesültünk, hogy a Zonama Sekoton felbukkant a Sith. A vong és a Sith kereszteződése pedig.... Nos, ön szabja meg, hogy mit publikálhatunk.
- Abból, amit arról az élő kőről hallott, semmit sem ad le - közölte Smordre faarccal. Krixx koordinátor bosszúsan figyelte.
- De uram, ez nem úgy megy. A galaxisnak tudnia kell... - Ne pofázzon közbe! - Ezt nem... - Azt mondtam, tartsa azt a hülye pofáját! Nincs időm a magukfajta szeméttel foglalkozni! Kár, hogy a takarító szabadságon van. - De nem beszélhet így velem - háborgott az igazgató. - Panaszt teszek a Jediknél! - Tégy, amit akarsz, te minden hájjal megkent mynocktrágya. A tárgyalást befejeztem. Azt az adást törlik. Hol van az anyag? - Nem vagyok hajlandó... - Dehogynem - Smordre óvatosan elhúzta köpenyét, jól láthatóvá téve a fénykardot. Krixx falfehér arccal adta át az adattárolót. A Jedi észrevette, hogy az igazgató ujja állandóan a riasztónál matat. Sebaj. - Ezt itt magammal viszem - bökött a kezében tartott holodiszkre. - És ne feledjék, akármit is hallanak a Sekotról, legörbül a szájuk, és úgy otthagyják az informátort, hogy az észre se vegye, hogy ott jártak. Világos? Akkor ezt megbeszéltük. Alászolgálja, te aszott borzadály.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 18:37:33 GMT 1
Darth Sordis elégedetten igyekezett a járműve felé. Alighogy kiadta a parancsot tanítványának, miszerint pusztítsa el a Jediket, az Erő látomással ajándékozta meg. A Zonama Sekot nevű szuperorganizmus végveszélyben táncolt. Támadója, a hatalmas, élő űrhajó belé meresztette halálos csápjait, megdermesztve ezzel áldozatát.
A Sith látomásának középpontja hirtelen megváltozott. A kivilágítatlan acélhelyiségben egy éjsötét alak állt, egyik kezében egy vong torkot szorongatva, miközben a másikkal félrevonta hosszú köpenyét... A felhők ekkor összeesküdtek, s elrejtették az imént elé táruló képet.
Sordis azonban nem engedett. Mielőtt a látomás végleg eltűnhetett volna, összehívta szörnyű energiáit, és szétterjesztette érzékeit az Erőben, mialatt könyörtelenül eloszlatta a homályt. A Jedi és a Sith módszerek ezen összeboronálása volt képes csupán egy hasonló látomás mélyebb rétegeibe bevezetni.
Az alak sziluettje elmosódott volt, Sordis ennek ellenére biztos volt benne, hogy az előbbi férfit látja. A hangszigetelt teremben nem volt más, csak ő, amint az élő hajó segítségével továbbította szavait a Sekot részére. Szövetség...
A kép ismét eltűnt, ám ezúttal véglegesen.
De mi volt ez a hang, ami az utolsó pillanatokban hagyta el a köpenyes száját? Sordis hiába fürkészte az Erőt, az bizonyára úgy határozott, a Sith Nagyúr eleget látott. Képtelen volt ismét belemerülni a transzállapotba. Most pedig nincs idő meditálni.
Azok a mákvirágok a hangárban még rásütik az őrült bélyegét.
A látomásra visszatérve pedig... Waranous bizonyára szövetkezni akar a Sekottal. Ha a Dracoonnal sikerül befolyása alá vonnia azt a bolygót... Meg kell állítani őt!
Sordis úgy döntött, jobb, ha figyelmezteti a Tanácsot a veszélyről, mielőtt a halálba indulnának.
Sőt... talán még a Sith Rend segítségére is szükségük lesz, hogy megállítsák ezt a fenyegetést...
Ó! Hiszen teljesen megfeledkezett Trayáról! A nőről, aki olyan hirtelen vált oldalt, mint a krek bogarak párt. Föltétlenül szüksége lesz az Árulás Nagyasszonyának segítségére, ha jó felvételeket akar készíteni Waranousról, mielőtt elpusztítja őt. Darth Traya!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 23:34:42 GMT 1
Az elitosztag tíz katonája izgatottan várta az új parancsnokot. Annyit tudtak csupán, hogy a titkosszolgálat embere lesz. Ha bekerülnek a titkosszolgálatba... utána már csak egyetlen lépés vezet a karrierjük csúcsára: Lord Brodrig gárdájához tartozni, amely a legszervezettebb csoport volt az egész Világszövetség területén.
- Remélem, valami fejes lesz - mondta társainak Rik, a kopaszra borotvált fejű, megtermett rohamosztagos. Szürke, testhez álló páncélzatot viselt. A karjára felfestett csíkok azokról az ütközetekről tanúskodtak, melyekben a férfi részt vett. Sugárvetőjét szorosan markolva, sisakját igazgatva várakozott a sorban.
- Ja - helyeselt Kobi. Ez a katona is társához hasonlóan sötétszürke páncélzatot hordott. Mindössze a fegyvere mérete különbözött Rikétől. - Akkor megcsinálhatjuk a szerencsénket. Én mondom, ha...
- Omega szakasz! - harsogta a parancsnok. - Felkészülni! Az új felettesük megérkezett.
Rimmel admirális egykedvűen mérte végig az alá beosztott elitgárdistákat.
Váratlanul megtorpant a Fermis nevű előtt. - Harcolt a vong ellen? - mutatott annak egyik kitüntetésére. - Igen, uram - felelte Fermis. Vaskos karjait szorosan teste mellé lógatva állt vigyázzban.
Tovább vizsgálta a szakaszt. Minden egyes katonát tetőtől talpig felmért, mintha a puszta külsejükből meg tudta volna állapítani valós képességeiket. Rik úgy gondolta, ez a rosszindulatú daganat kemény melót tartogat a számukra.
- Katona! - Igen, uram! - Mi a neve? - Rik, uram.
A parancsnok somolyogni látszott. Aztán elkomolyodott. - Rik? Miféle rohadt, mocskos név az, hogy Rik? - Uram! - lépett Rimmel mellé személyi titkára. - Rik, uram, az Rik neve - jelentette.
- Hm. Értem. Szolgál valamilyen családtagja a titkosszolgálat fölött? Úgy értem, az első miniszternél?
- Nem, uram - mondta Rik, miközben még egyenesebbre húzta magát.
- Akkor figyelmeztetem, hogy a kezeim alatt meg fog dögleni! A társaival együtt! Eljött az ideje, hogy megmutassák, mit tudnak! Az első miniszternek szüksége van a segítségükre.
- Mit kell tennünk, uram? - kérdezte Kobi.
- Fogja be a száját, katona, ha hozzám beszél! - förmedt rá a pöffeteg, cannok-képű tiszt. - Nos tehát, a kövekező lépésben tájékozódni fognak feladatuk mibenlétéről.
Kobi, valamilyen kifürkészhetetlen okból igen bosszús képet vágott.
- El kell fogniuk a Serra egyik befolyásos vezetőjét. Arwent.
- De hiszen ő éppen háborúzik a huttokkal - mondta Gerris. - Nem lesz ez egy kicsit... zúzós?
- Katona! Maga akkor kérdez, ha én azt mondom, hogy van-e kérdése. Tehát ez az Arwen a hajója fedélzetén van. Valahogyan ki kell gyomlálniuk onnan. Ezt magukra bízom. Van kérdés?
- Uram, én...
- Ne pofázzon közbe, jó? Kérdeztem a véleményét? Akkor jó. Két órájuk van csomagolni. Ha valamelyikük dezertál, pirossal igazolt hiányzást kap. Az halált jelent. Köszönöm a megértésüket. Ha valamit nem értettek meg azzal a ferrocrete koponyájukkal, csak kérdezzenek bátran. A szomszéd épületben lakom. Csak akkor keressenek, ha nem vagyok otthon. Megértésüket köszönöm. Oszolj! - azzal kibillegett a teremből.
A katonák hirtelen nem tudták, hogyan viselkedjenek a bent maradt személyi titkárral szemben.
- Micsoda humorérzék! - nézett elragadtatva a kisiető admirálisra. - Nos, fiúk, itt van a feladatuk. Az adattároló részletesen beszámol a helyzetről.
Rik nem repesett az örömtől, hogy elitkatonából bolondok futára lesz.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 12:42:23 GMT 1
Zekk hisztérikusan rohant a mocskos, forgalmas sikátorban. A saját ügyeiket intéző siető idegen létformák mind kitértek előle, látván a férfi arcán ülő torz kifejezést.
Ez nem lehet! Ez ne... Bármit, csak ezt ne!
Jaina elárulta őt! Hozzá megy ahhoz a... ahhoz... Meg fog halni az a féreg! Zekket pillanatnyilag az sem érdekelte, hogy egy birodalom vezetőjét kell elpusztítania. Bosszút kell állnia ezért... Fel bűnhődni fog! Keserves halálát az egész galaxis elé tárja majd!
Ekkor megpillantotta a környéken lézengő féregfejű gyíkot.
Zekket elvakította a mindent átható gyűlölet.
- Uram! - ordította mély, torz hangon a quarrennek. - Nem akar esetleg egy borotválást? És ön, uram - lépett egy számára ismeretlen faj képviselőjéhez. - A szőrét a nők nem szeretik - szavait tett követte, és a két ártatlant egyetlen villámcsapással a levegőbe röpítette. - Igen? Még maradt? Hol van, aki elégedetlen? Jöjjenek ide azonnal, rohadt férgek, a szabadulni vágyók... a holtak nem kívánnak - végezte ki a következő útbaesőt is.
Ekkorra már a tömeg pánikszerűen rohamozta meg a sikátor bejáratát. A távolból közeledő sziréna hallatszott.
Az elborult agyú férfit azonban mindez hidegen hagyta.
- Segítsenek, olcsón dolgozom. Uraim, ki a következő? Jöjjenek bátran! A halálukért nem fogadok el kreditet! A munkabaleset ELŐFORDUL! Nem - kiabált - , egy ember? Nem, nem elég! Nem nem száz lény, nem nem ezer, nem egymillió - SEMMI SEM ELÉGÍTHETI KI SZOMJAMAT!
Jaina!
Zekk elméjében felvillant a lány képe.
NEM!
A férfi összeesett, és megtörten térdelt a mocskos fémjárdán. Fénykardjait a magasba emelve fohászkodott.
- Én csak... szeretem őt! Ő hozzám való... - elhaló hangját a helyszínre érkező CSF erők nem hallhatták.
Egyikük párbeszédbe bocsátkozott az őrjöngővel.
- Adja meg magát, őrült! Tegye le azokat, vagy végeznünk kell önnel!
- Tegyék azt! - köpött szembe Zekk, miközben egyetlen hatalmas lökéssel felrobbantotta a közelében parkoló CSF járőrök autóit. A viharban, aki a férfi közelében tartózkodott, mind életét vesztette.
Zekk felegyenesedett, és hatalmas energiákat mozgósítva egyetlen csapással szétrombolta a szemközti felhőkarcoló alsó szintjeit. A gigantikus épület megingott alapjának romjain, majd lassan ereszkedni kezdett. A törmelékdarabok gondoskodtak arról, hogy a környéken senki se maradhasson életben. A fémfalak olyan könnyedén roppantak ketté, mint a fénykard által kettéhasított áldozatok. Az omlás hirtelen meggyorsult, majd az épület több darabra törve záporozott Coruscant építményeire, és békésen dolgukat végző lakóira.
Zekk kinyitotta a szemét.
A törmelékkel borított, elhagyatott utcán feküdt. Hirtelen ráeszmélt, hogy nem emlékszik, mi történt vele az elmúlt órákban. Hogyan kerülhetett ide? Szent Erő!
A szemközti felhőkarcoló romjai mélységesen megdöbbentették. Mi a franc történhetett itt?! Ekkor derengeni kezdett. Csak nem ő, Zekk pusztította el a gigászi építményt? Az nem lehet...
Jaina!
Hát persze! A házasság!
De akkor...
Feltápászkodott a földről, és a körülötte heverő hullákra nézett.
Megölte őket! Mindet! De mégis, honnan volt meg az ereje ekkora pusztításhoz? Minden előjel nélkül lépéseket vélt hallani a háta mögül. A CSF! Érte jöttek! Már azon volt, hogy hátra forduljon, de a válla fölül érkező pofon megállította. Azonnal sarkon fordult, és aktiválta fénykardját.
- Te ostoba! - kiálott szembe vele Sordis Nagyúr. - Hogy képzeled ezt? Ártatlanokat ölsz, és romba döntöd a Szövetség fővárosát! Hát ennyit ér a kiképzésed?! Ezt tanultad a Jediktől és a Sithtől? - a művész szavai ellenére nem tűnt dühösnek. Megszorította Zekk karját, és maga után vonszolta őt.
- Én nem tudom, hogyan... - mentegetőzött. - Én... vesztes vagyok. Sosem lehetek jó. A Jedik, a Sithek... ugyanaz, csak más színű köpenyben.
- A második helyen állni néha a legjobb megoldás!
- Ennyi ideje? És most Jaina? - Zekk kitépte magát a Nagyúr szorításából. - Engem sosem engedtek kibontakozni! Sosem lehettem a magam igazi ura! Csak másodsorban... Sokan csak lenéznek. Nem vesznek észre. Jaina...
- A Jedi szerelmed elárult téged, valóban. De ha elmondok neked valamit, tanítvány, magad is belátod, hogy ez a pusztítás felesleges, mi több, nagy hiba volt! Igen, bármily meglepő, és is olvasok híreket. Jagged Fel és Jaina csupán érdekházasságot kötött.
- És ezt honnét tudod, Mester? - élénkült fel Zekk. Úgy érezte, a lelkében megbúvó gyűlölet kezd elhalni.
- Nemnem. Az nem rád tartozik. Elégedj meg ennyivel. Most viszont - Sordis Nagyúr szemei furcsán villogtak - , megtapasztaltad, hogy a benned lakozó gyűlölet mekkora erőt képes biztosítani a számodra, hogy célt érhess.
- Ez... Hogyan?
- És azt is láthattad, hogy ha nem kontrollálod azt, akár a saját vesztedbe is rohanhatsz. Vigyázz! A gyűlölet nem vakíthat el! Elvághatod magad az Erőtől, megsüketülsz az Erőre nézve, ha ilyen tetteket hajtasz végre! Előbb-utóbb, tanítványom. Én itt vagyok megtaníthatlak, hogyan tarts kordában ilyen heves érzelmeket! Zekk hitetlen volt.
- Hogy megint a második helyen maradjak?! Nem.
- A másodikon? Nem, Zekk - Sordis nyugalmat erőltetett kétségbeesésére. - Az én oldalamon visszaszerezheted azt, amit akarsz. Én képes vagyok rá, hogy elszereljem Jaina Solót a Birodalomból! Wenthar Nagyúr velük tárgyal.
- Nem...
- Ha nem tartasz velem, ami ezután történik, sokkalta rosszabbul fog érinteni téged - folytatta könyörtelenül. - Fel megegyezik Wenthar Nagyúrral, és megölik a Jedit! Én viszont meggyőzhetem őt, hogy hagyja életben! Válassz! Engem, és akkor megmentheted szerelmedet a biztos haláltól... Mentsd meg Jainát!
- Én... Rendben! - Zekk mostmár látta. Azt, amit eddig nem láthatott: Sith Nagyúrként képes lesz megmenteni Jainát, és majd ketten végeznek Sordissal. Akkor viszont ő lesz a Mester... Az első helyen.
- Fogadd szolgálataimat - hullt térdre a Sith Nagyúr előtt. - Vegyél magadhoz! Taníts meg, hogy bosszút állhassak!
- Ehhez, tanítvány, le kell vetned régi személyedet. Meg kell mutatnod a benned rejlő változást! Zekk! Ez már nem te vagy többé. - Sordis kiterjesztette érzékeit, majd folytatta. - Azáltal, hogy megöllek, erősebbé leszel! - mondta, majd egyetlen döféssel átszúrta Zekk mellkasát.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 13:54:44 GMT 1
Sordis Nagyúr nagyot szívott az asztalára készített fűszerből. Felettébb elégedett volt a termékkel. A Kessel bányászvilágáról származó árut igen nehéz volt beszerezni, és ebben az esetben Sordis nem nyúlt a Sith Rend számlájához - saját erőforrásáiból állta a költségeket. A beszállítójának sem volt oka panaszra, a Nagyúr kellőképpen fizetett.
A Sensostim a legerősebb drog volt a galaxisban. Kevesek engedhették meg maguknak, no meg veszélyes is volt. Állítólag megnövelte a fogyasztója telepatikus képességeit, ám ez Sordis esetében nem jelentett fejlődést. A Sith Nagyurat valaha fejfájások kínozták miatta, azonban megtanulta, hogyan hatástalanítsa teste fájdalomküldő idegeit. A Sensostim halálhoz is vezethetett, de ő megtanulta, hogyan kezelje a szer káros hatásait. Azért fogyasztotta, mert megnövelte kreativitását és jól érezte magát tőle.
Sordis éppen egyik festménysorozatán dolgozott. Úgy tartotta, hogy a galaxis összes lényében mind a sötét, mind a világos oldal ott lakozik. Mindenkiben van jó is, de rossz úgyszintén. Ezen művével tulajdonképpen ezt akarta kifejezni. Szeretett vérrel festeni. Volt belőle zöld, kék, vörös, és ezeknek különböző árnyalataik. Más színekhez igen ritkán jutott hozzá - a fűszer beszerzése is könnyebb volt ennél.
Érezte, hogy kimerítette belső érzéseit, ezért abbahagyta a munkát. Különben is várt valakire. A doktorra, aki valaha Evazannál tanult - az őrült professzor valóban zseni volt. Aztán halálra ítélték, vérdíjat tűztek ki rá, majd megölték kegyetlen, nem élőlénybarát kísérletei miatt. Dr. Korizon azonban nem volt őrült. Még. A Sith Nagyúr rá bízta Korizon felügyeletére a félholt Zekk testét. Bizonyos volt benne, hogy a doktor képes lesz életet lehelni belé, mi több, hasznosabbnál hasznosabb implantátumokkal is ellátja a férfit. Zekk immár halott. Végzett vele a saját gyűlölete - hogy létrejöhessen egy mindennél pusztítóbb fegyver: egy tapasztalt Sith Lovag.
Sordis biztos volt benne, hogy a Zekkből kifejlődött igaz Sith gyűlölni fogja őt azért, amiért kivégezte. A gyűlöletét pedig arra fordíthatja, hogy minél jobban szolgálhassa új Mesterét. Sordis esküt tett magában, hogy megtanítja őt mindenre, amire csak kell. A bárdolatlan acélkardból finom mívű penge lesz, amelynek nincs ellenfele sem a harcban, sem az Erő befolyásolását illetően.
Igen! A Sith újabb csíkot szívott fel. Mennyei érzés! Micsoda érték! Lepillantott. A kékes anyag várakozva nézett vissza rá.
- Türelem, kedvesem! - mondta a Sith. - Ne olyan hevesen! Egyszerre mindet nem lehet. Ó! A jelző! Hogy nem hallottam eddig? Fél órája csenget valaki. Biztosan be akar jönni.
Állított a kapcsolón, és a szoba ajtaja feltárult. - Nagyúr! - lépett be a vén doktor. - Javaslom, álljon le azzal a szerrel. Meglátja, egyszer a halálát fogja okozni!
- És hol fáj az magának?
Korizon sértődöttnek látszott.
- De Nagyúr, éngem senki sem alkalmazna! Ön az egyetlen reményem. Sordis nem állt ellen a kísértésnek, és szívott. Ennél jobb nem létezik! Hihetetlen!
- Helyes, helyes - mondta hangosan, oda sem figyelve a doktorra. - Különben is, én nem szeretem a fűszereket... Viszont a fűszerek szeretnek engem. De térjünk vissza a fontosabb ügyünkhöz. Hogy van?
- Nos, szüksége van még két hétre, hogy teljesen felépülhessen. Minden akadálymentesen folyt.
- Remek, doki. Köszönöm. Tudassa velem, ha magához tér! Elmehet!
Korizon kisietett a szobából. Mögötte hangtalanul csukódott az ajtó.
Remek! Minden a terv szerint halad! Ez aztán az érzés! Az ígéret! Hát persze! Beszélnie kell Wentharral!
Sietve letakarította asztalát, kézbe véve a sensostimet. Beállította a méretet, elküldte a hívójelet, és várt. A Sith Nagyúr azonnal megjelent. - Mondd, testvérem - szólt. - Wenthar! Szükségem van rád! Sordis nagyvonalakban elmesélte a történteket. - Jaina Solónak nem eshet bántódása! Továbbá - folytatta - , semmiféle híradás nem kerülhet nyilvánosságra róla! El tudod ezt intézni nekem, testvérem? - Természetesen igen, Nagyúr. Megteszek minden tőlem telhetőt. Most, ha megbocsátasz, fontos feladataim vannak. Sordis megvárta, míg a holoalak eltűnik, majd kikapcsolta a kommunikációs berendezést.
Remek.
Itt az idő, az új Sith Nagyúr születésére!
Mhmmm, de jó! Ez igen! Felbecsülhetetlen! Habár nem kellene egyetlen nap leforgása alatt elfogyasztania az egészet..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 18:19:23 GMT 1
Darth Sordis, miután befejezte a Mandalore-al való bájcsevelyt, úgy ítélte meg, maradt még egy kis ideje, mielőtt elindul az Ossusra. A Jedik bizonyára már összegyűltek a küldetésre.
Sordis zsebébe tömte carababba dohányát (Jediként csakis ezzel mérgezte magát. Néhány mester rosszalló pillanásokkal illette, amiért ilyesféle világias eszközökben örömét lelte.)
Elhelyezte a detonátort, amely majd eltünteti a fűszer nyomait, majd aktiválta - egyszer s mindenkorra utoljára - a kommunikációs berendezést.
- Wenthar Nagyúr! Az imént nem volt időm alaposan elmagyarázni, hogy miért kell életben hagynod Solot. Nos, Kaard Nagyúr szeszélye miatt. Szereti azt a lányt. Továbbá tárgyaltam a Mandalore tanácsával. Remélem, belátják majd, hogy igazunk van, és csatlakoznak hozzánk. Sordis kiszáll. - azzal elküldte az üzenetet.
Apró lift vitte a hangárig, ahol beszállt tollhegyet formázó hajójába. A Galandféreg formája ugyanazt a jelt testesítette meg, mint amelyik a Nagyúr nyakán fogta össze köpenyét. A tollhegy...
Fél óra múlva a CSF erők tehetetlenül nézték, amint a kis épület a magasba repült.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 30, 2012 23:44:41 GMT 1
- Kresh.. ki fogom tekerni a.. - Főnök, megkapta a hajót, vagy sem? - Nos, technikailag még nem.. - Cserébe szállítok egy teljes mértékben lojális bolygót, csillagrombolóstul, ipari kapacitásostul... - Az majd kiderül, ha odaérek... - Természetesen várni fogjuk.. - Vörös szőnyeggel.. - Minimum.. - Nos rendben, Alvar... - Szolgálatára, asszonyom..
Ahogyan Kresh kommodore bontotta a vonalat, a Galaktikus Szövetség immár korántsem mindenható elnöke elgondolkozva pillantott maga elé. Egészen hihetetlennek tűnt a történet, amit saját flottájának parancsnoka adott elő.. és mégis, elég bizonyossággal szolgált az, hogy néhány héten belül a galaxis a feje tetejére állt. Sith államok, szuperhajók, nehezen értelmezhető jelentések arról, hogy immár a Jedik is saját hadsereget építenek rövidesen.. a Konföderáció pedig a széthullás küszöbén.. Phennir elnök rövid őrjöngés után elhagyta Coruscantot... Jagged Fel minden szó nélkül elhagyta Coruscantot.. a Jedik.. nos, ők alapvetően itt sem voltak. Nem.. nem fognak belőlem újra bohócot csinálni..
Daala idegesen az asztalra vágott még mindig kőkemény öklével, majd a titkárához fordult.
- Mondja meg Niathal admirálisnak, hogy távollétemben viselje gondját a Szövetségi Központnak.. nekem fel kell keresnem a Szövetség egy új tagját..
....
Néhány irodaépülettel arrébb egy bozontos, díszegyenruhás Bothan, egy kevésbé díszegyenruhás, de még bozontosabb vuki és a Mon Calamari Ackbar-i lázad hagyományokat feminim kollégáinál komolyabban vevő tagja a legfrisebb holojelentéseket tanulmányozták. - Sithek és birodalmiak hemzsegnek mindenfelé... - suttogta idegesen Marrabb szenátor... - Egy szóval sem tájékoztattak arról a szuper-csillagrombolóról.. minha nekünk már nem is járna semmi információ... - morogta Nek Bwua'tu admirális.. - Romf... - tette hozzá Triebakk, a Kashyyyk szenátora. - Fel kell keresnünk Skywalker Mestert.. - tette hozzá a Mon Cal Marrab. - Véget kell vetnünk ennek az ámokfutásnak, amit Daala művel.. és amit a Sithek művelnek. Minél előbb, annál jobb...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 1, 2012 19:14:00 GMT 1
Coruscanton esteledett. A városbolygó hatalmas kikötője kiahltan állt, miután a vong kotnyeleskedései után még folyt a rekonstruáció.
A sebesen száguldó, alig észrevehető sűrű fekete homály hirtelen megállapodott az egyik platform felett, majd aláereszkedett a fémlapra. A különös jelenés egyre inkább összetömötörödött, aztán egységes egészet alkotva kezdett formát ölteni. A kirajzolódó emberi alak ugyanolyan sötét lelkű volt, mint a köpeny, amit hosszan maga után vonszolva hordott.
A Sith Nagyúr levetette az öltözetet. Alatta megbúvó zöld árnyalatokkal díszített fehér ruhakölteménye oldalára fekete sétapálca volt erősítve. A férfi kézbe vette, majd a rá várakozó vuki elé lépett.
Darth Sordis feketére mázolt szeméről kétoldalt lefolyt a festék, arcán görbe vonalat alkotva a száj mosolyra pingált sarkaiból kiinduló fekete csíkkal. A Mester éjfeketére sötétített haja baloldalt minden szélnek ellenállva meredezett a válla felé, míg az ellenkező oldalon teljességgel hiányzott. Tulajdonképpen a művész csupán a feje tetején és hátulján termelődött hajat hagyta meg hosszan, amit aztán az egyik oldalra fésült le.
Az arc morbidnak hatott.
Sordis ekkor gondolt egyet, és elővéve oldószerrel átitatott fehér kendőjét, letörölte magáról a sminket, mindössze a szemgödör feketeségét hagyta meg. - Hozza a hajómat! - mondta nyugodtan. Társa azonban felismerte a Mester szavaiban a parancsot.
A vuki azonban már gondoskodott a dologról.
A tisztára suvickolt Jedi StealthX vadász már ott pihent a széles platformon, a sötétben. Ez a módosított hajó volt Smordre Jedi Mester járműve, következésképp kétszemélyes volt, mivel a Nagyúr nem volt túlságosan elragadtatva a pilótáskodástól.
Most azonban egyedül indult útnak.
Beleült a vadász sötétszürke testébe, majd ellenőrizte a műszereket. Nemsoká megérkezik az Ossusra. Azok a Jedik lehettek akármilyen türelmesek is, de Smordre nem akarta sokáig váratni őket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 26, 2012 22:14:50 GMT 1
- Nem kell elmagyaráznia nekem, mekkora veszélyt jelent államunka ez az új képzõdmény, Nagymester. Magam is tökéletesen tisztában vagyok vele..
Daala metszõ, jéghideg fél tekintettel szemlélte az irodája elülsõ részét elfoglaló szõnyeg közepén álló, barna, tradicionális jedi köpenybe burkolózott Jedi Mester. A Lovagrend vezetõje, mindegyikük közül a legerõsebb Jedi Lovag, Palpatine császár legyõzõje most komor tekintettel, és ráncos, öregedõ arccal várta a Szövetség elnökének válaszát.
Nem mintha én jobban néznék ki, engedett meg magának egy ironikus mosolyt Daala. Hát ide jutottunk, Luke Skywalker, megpróbáltalak elpusztítani, ahogy te is engem, nem is egyszer, még akkor is, amikor valamelyikünk éppen nem vágyott másra, csak nyugalomra és némi nyugdíjra. Egyszer sem sikerült, most pedig azóta, hogy elfoglaltam ezt az irodát, életemben elõször a demokrácia nevetséges, és mégis, több tucat szuper csillagrombolónál hatékonyabb eszközével, azóta elsõ alkalommal állunk itt egymással szemben, kettesben, tanácsadók és talpnyalók nélkül.. leszámítva persze a fali fülkékben lapuló két Mandalore testõrt, de ezt te is nagyon jól tudod, én meg nem vagyok hülye..
- Viszont köszönöm, hogy végre idefáradt, hogy személyesen is beszélgessünk.. sajnálom, hogy erre nem volt eddig alkalmunk. - toldotta meg mondandóját a nõ egy ragadozó mosoly kíséretében.
Lukenak nem volt szüksége az Erõre, hogy nyugalmat erõltessen magára, az élet, az évek és az efféle nagyképû, arrogáns birodalmiak fenékbe rúgdosása megtette anélkül is. Nagy szerencséd van, öreglány, gondolta a Jedi Mester, hogy az utolsó vagy a fajtádból.. már már annyira relikviának számítasz, hogy a nép, amelyik nem is emlékszik rád, mennyi szenvedést okoztatok ti annak idején, nosztalgiából, vagy éppen az ismeretlenség iránti kíváncsiságból neked adta ezt a posztot.. meg persze azért, mert nem volt jobb jelölt. Most majd kiderül, mekkora államférfi vagy, pontosabban államnõ..
- Értékelem az õszinteségét, Elnökasszony. - biccentett hasonló udvarias mosollyal Luke Skywalker. - És higgye el, nekem is nagy sajnálatomra szolgál, hogy korábban nem látogathattam meg személyes.. de mindannyiunkat lefoglalt a Konferencia lebonyolítása, és az új, sötét fenyegetések elleni küzdelem... azt azonban Ön is beláthatja, asszony, hogy külön-külön egyikünk sem járt sikerrel...
Daala finoman elmosolyodott. Az önkritika erény, és egy Jeditõl még nem tapasztalt ilyesmit.
- Éppen ezért szeretném megtörni a bizalmatlanság körét.. - erõltetett magára némi õszinte mosolyt Luke. Nem volt könnyû, de muszáj volt. A másik alternatíva még sokkal rosszabbnak ígérkezett, ami a Sithek állami rangra emelkedett képzõdménye képviselt.
- Szeretném, ha új alapokra fektetnénk a Rend és a Szövetség együttmûködését, bajtársi, baráti alapon, elnök asszony. Mint független partnerek, akik tiszteletben tartják egymás ügyeit és együtt dolgoznak a közös célunkért, a galaktikus békéért.
- Ugyebár az új Sith állammal szemben, gondolom. - biccentett Daala. - Tisztában vagyok a veszéllyel, ami jelentenek, Jedi Mester, ezt már az elõbb is elmondtam... hiszek is benne, hogy meg kell õket fékeznünk.. ellenben a maguk, Jedik, õszinteségében már kevésbé hiszek. - Daala egy adatkártyát nyújtott át Luke-nak.
- Az alábbi adatokat a... mondjuk úgy, saját szolgálataink bocsátották rendelkezésemre, Skywalker mester. A Kathol szektorba irányuló szállításokról..
Luke-nak nem kellett leolvasóba tennie a kártyát, Daalán lehetett érezni, hogy igazat mond.
- Megmondaná tehát, Mester, miért kéri a bizalmamat, amikor szövetségi forrásokat eltérítve és illegalitásban élõ, szakadár területekre irányítva már most is önálló haderõt épít? A hátunk mögött, a mi pénzünkbõl?? - Daala hangja folyamatosan emelkedett, végül szinte kiabálásba torkollott.
- Ahogyan maguknak, Elnök asszony, úgy nekünk is meg kell védenünk magunkat. - Luke szomorúan pillantott maga elé. Érezte, ez a tárgyalás nem lesz sikeres.
- De nem a mi pénzünkön! Nem a szövetségeseink, a tagjaink védelmi költségvetésébõl. - csapott az asztalra ismét Daala. - Ugyanez vitte a széthúzás és a Lázadás oldalára Corelliát annak idején!
- Kíváncsi volnék, melyik idõszakra gondol, Elnök asszony - engedett meg magának egy mosollyal egybekötött szúrást Luke -, és azt se feledje el, ugyanez vitte utána a galaxist abba a pusztulásba, amelybõl együtt húztuk ki, Maguk és Mi, Jedik, egy oldalon. Ugyanazt a pusztulást, amit a Sithek okoztak.. és most sokkal többen vannak. Ez ellen össze kell fognunk!
- Amit egész pontosan a maga unokaöccse okozott, Skywalker.. - szûrte meg a fogai között a szót Daala, ahogyan lassan leolvadt róla a diplomatikus álca. Nem fog itt vele hepciáskodni ez a.. - Ha a bizalmunkat akarja, elég egyet tennie: leszereli a kis privát hadseregét, és visszaszolgáltat mindent, amit elloptak!
- Minden felszerelésünk adomány, Elnökasszony, és ezt maga is tudja.. - húzta össze a szemölködét Luke, ahogyan megérezte, a Mandalore testõrök mozgolódnak a fal mögött. Ha valamiért egyértelmûen nem jött ma ide, az a fegyveres küzdelem..
- Akkor vívják meg a keresztes hadjáratukat ezek ellen a peremvidéki sötétoldali fattyak ellen maguk, Jedi.. - sziszegte Daala. - Legalább mindketten elfogynak.. remélhetõleg, most már egyszer és mindenkorra!
- Azt hiszem, épp elég õszinték voltunk ma egymáshoz, admirális. - biccentett udvariasan, erõltetett nyugalommal Luke. Csak kihozták egymást a sodrukból az öreglánnyal.. - Az Erõ legyen magával, és a Szövetséggel... egyszer eljönnek magukért is.
- Várni fogjuk õket... ahogyan magukat is... - mosolyodott el ismét Daala, és az ajtó felé intett.
Ahogyan a Nagymester kisietett az irodából, az egyik falifülke rejtett ajtaja kinyílt, utat engedve az egyik Mandalore páncélba öltözött katonának, aki belépve leemelte a sisakját, és a hóna alá csapta.
- Érdekes, öltözék, asszonyom.. - pillantott a Jedi mögött becsukódó ajtóra Tierce õrnagy. - Ez pedig egy érdekes, beszélgetés volt..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 21, 2012 22:25:45 GMT 1
Tierce õrnagy azon gondolkozott, hogy az államfõ most mivel fog elõrukkolni, miközben végighaladt az elnöki lakosztály felé vezetõ folyosón. Nem lepte meg, hogy az ajtó elõtt a szövetségi testõrgárda kék páncélos õrei helyett egy Mandalore kommandóst talált. Daala az utóbbi hetekben egyre látványosabban vette körül magát a saját szája ízlése szerinti... kísérõkkel. - Jöjjön be, õrnagy.. - biccentett az íróasztal mögül az idõs államfõ. Ép szeme kékesen villogott. - Egy felettébb... egyedi feladatot szeretnék magára bízni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 5, 2012 22:09:42 GMT 1
- Szolgálatára, Asszonyom - az Õrnagy arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Daala egy ideig szöszmötölt az asztalon, majd megfordította a terminált, amin megjelent egy sivatagokkal és kanyonokkal borított bolygó képe.. majd mellette egy másik, amelyet valamiféle furcsa, vöröses aura övezett..
- A Korriban és a Zonama Sekot. - ismerte fel a rendszereket a klón.
- Jelenleg nem vitás, immár a két legnagyobb problémánk. - hunyorított ép szemével a nõ, majd elõhívott egy harmadik rendszert felidézõ holoképet, ami mintha az elõzõ kettõ keveréke lett volna. Egyszerre vibráló és õsi...
- Ezt nem ismerem fel azonnal.. - Az Ossus, a Jedik székhelye. - javította ki szárnysegédjét a volt admirális. - Tudja Õrnagy, ma már nem a Konföderáció és a különbözõ szeparatista frakciók jelentik a legnagyobb fenyegetést a Szövetségre és általában a galaxis rendjére... az elmúlt alig egy évben lassan annyi szektor pártolt át ehhez az új Sith Birodalomhoz, hogy rövidesen elérik a Szövetség erejét, gazdasági és katonai téren egyaránt..
- Igen meglepõ, hogy ilyen nyíltan hirdetik az eszmeiségüket..- morfondírozott az Õrnagy.
- Ebben igaza van.- biccentett Daala. - De a peremvidéki átlagpolgár számára a Sith Egyház elsõsorban újjáépítési pénzeket, a vongformálát bolygók újra élhetõvé tételét és munkalehetõséget jelent... mindazt, amit a Szövetség az elõzõ, inkompetens, nem kis részben Jedik által befolyásolt, vagy éppen sötétoldali vezetõi alatt nem tudott nyújtani.
- De... - folytatta a nõ.- Most már késõ lenne ezt elkezdeni. Most már egyedül a Szövetségi Flotta nagyobb mérete az, ami visszatartja Korribant és társait az agressziótól...
- Akkor hamarosan akár az elõnyünkre is válhat ez a terjeszkedés.. - jegyezte meg az Õrnagy - számos rendszer elõbb csatlakozik a Szövetséghez, mielõtt a Sithek kiterjesztik a befolyásukat erõszakkal..
- És minél inkább erõt mutatunk mi is, annál inkább fog a belsõ ellenzék azzal vádolni minket, hogy a Birodalom hagyományait építjük.. - jegyezte meg Daala.
Az Õrnagy arca kifejezéstelen maradt, mint aki pontosan tudja, hogy a vádak nem is egészen alaptalanok. Sõt, ez így is volt.
- Viszont.. - szólalt meg végül - ez még túl korai lenne a jelenlegi helyzetben.. ezért van szüksége rám, asszonyom?
- Igen. - bólintott Daala. - Egyszerre kell felmérnünk a Sithek valódi erejét, azt, hogy kapcsolatban állnak-e a Zonama Sekotról jelentett Yuuzhan Vong mozgalommal, és egyszerre kell kihúznunk a szõnyeget a Jedik és az ellenzékiek lába alól.. Õrnagy, ön kiváló kommandós, és a Polneye katonái is azok.. de egyszerûen nem politikusok.. itt nem sokat tudnak a segítségünkre lenni.
- Oda megyünk, ahová parancsolja, asszonyom.. - Tierce arcán látszott, hogy némiképp bántja a minõsítés, de nem vitatkozott vele.
- Szerezzen meg nekem mindent, amit tudni lehet a Sithekrõl és a Vongról is.. - húzta össze ép szemöldökét Daala. - Kevés hírszerzési információnk van, de tudjuk, hogy a Korriban Sith sejtje nem az elmúlt pár évben nõtt ki a semmibõl.. ott voltak a bolygón, talán Endor óta, vagy régebb óta, kihúzták a polgárháborús éveket, kihúzták a Vong inváziót, nem avatkoztak bele Jacen Solo ámokfutásába.. tudni akarom, miért, és tudni akarom, mi közük van a Zonama Sekothoz és ahhoz a valamihez, amit a Prakith környékén azonosítottunk.. ha kell, ásson bele az archívumokba, keressen fel kihalt rendszereket, bolygassa fel az egyetemek holotárait.
- És a jedik? - az Õrnagy kibámult az ablakon, mintha máris a feladaton járt volna az esze.
- Nos, pont ez a lényeg.. - biccentett Daala. - Nem csak információra van szükségem... arra is szükség van, hogy egyszer és mindenkorra bemutassuk a közvéleménynek.. a Jedik egy követ fújnak ezekkel a sötét oldaliakkal.. találja meg a kapcsolódási pontokat, Õrnagy, és nem érdekel, hogy valóban elõássa õket valahol az Ismeretlen Vidéken, vagy a semmibõl szedi elõ.. a lényeg, hogy egyszer és mindenkorra meg kell mutatnunk a galaxisnak, egyik társaság sem jobb a másiknál... - csapott az asztalra Daala.
Tierce bólintott. Sokat mást amúgy sem tehetett. - Azt hiszem, értem, mire gondol, Asszonyom... felkészítek egy csapatot, és holnap indulunk..
- Kitûnõ, köszönöm... - Daala biccentett a klónnak, hogy leléphet, majd visszafordította maga elé a terminálját. Egy pillanat múlva felnézett.
- Igen, Õrnagy? - Nos.. megkérdezhetem, Ön mit fog tenni a következõkben? - a nõt néha meglepte Tierce nyíltsága, de nem szólalt fel ellene, hiszen saját maga is ugyanezt várta el és ugyanezt nyújtotta a Bendõ Irreguláris Flottában szolgáló alárendelt bajtársaknak az évek alatt.
- Nos, Õrnagy.. - mosolyodott el halványan Daala. - Én azt hiszem elutazom, és meglátogatom volt kollégámat, a kedves Phennir tábornokot...
|
|