|
Post by Grodin Tierce on Nov 2, 2010 23:05:25 GMT 1
Ahogyan a bothai Bwua'tu admirális kíséretében Daala végighaladt a Birodalmi Maradvány vezetőjét szállító sikló előtt álló szövetségi díszőrség sorfala között, különös érzés kerítette hatalmába... szinte egész életét ilyen sorfalak között - vagy éppen, ha egészen fiatalkorára gondolt vissza, akkor a sorfalban - töltötte, ugyanakkor ennek az amúgy is igen furcsa párosításnak a másik oldalán.. sokszor éppen egy ilyen siklóból kiszállva, ha valahová megérkezett, rohamosztagosok védelmében, a Birodalom szolgálatában..
Megengedett magának egy halvány mosolyt. Persze ugyanezt jól tudja Jagged Fel is. Jöhetett volna egy sokkal modernebb egységgel, de bizonyára nem véletlen választotta ezt. Üzenet. Annak az üzenete, hogy honnan jött, hová jutott, és most hol nincs Natasi Daala.
A Báró fia alapjában véve nem hülye, gondolta Daala. De nem is az a fajta lojális, a végletekig tapasztalt és elkötelezetten hűséges katona, mint Pellaeon volt, aki Daala után hosszú évtizedekig - tulajdonképpen majdnem annyi ideig, mint az Uralkodó, futott át Daala agyán - tartotta féken sikerrel az egymásnak ugró, hataloméhes Moffokat, a Birodalom erős és igazságos rendszerének vadhajtásait.. Nem, gondolta Daala, miközben a rámpa leereszkedett, Jagged Fel nem hülye, viszont ami még nagyobb erénye, hogy erős barátai vannak.
Daala tulajdonképpen valahol ironikusnak találta azt, ahogyan a galaxis sorsa - a világért sem fogta volna az Erőre, vagy hasonlóra - úgy rendezte, hogy most itt álljanak egymással szemben. Ő maga sosem térhetett volna vissza a Birodalomba biztonságban, ahhoz túlságosan is jól ismerték őt a Moffok, különös tekintettel egyszerű és hatékony módszereire, amivel korábban lerendezte az Új Rend örökségén élősködőket. Olyannyira jól megtanulták ezt a leckét, gondolta Daala még mindig keserűséggel az egyenruhája alatt igenis létező szívében, hogy élete második szerelmét vették el tőle, hogy bizonyítsák.
És ő maga sosem térhetett volna vissza a Birodalomba biztonságosan, mert a Jedik vezére, az a Luke Skywalker, aki nem mellékesen élete első szerelmét és az életéből jó néhány évet vett el Tőle, és akit magában a mai napig halálosan gyűlölt emiatt, Jagged Felt választotta a Moffok láncának féken tartására... politikai kinevezett, igen, a Jedik számára a legjobb és legirányíthatóbb választás..
Daala mosolya őszinte volt, ahogyan kezet nyújtott a siklóból kilépő Jagged felé. Őszinte volt, mert a galaxis mégis igazságos. Skywalker felhasználta egyetlen hasonló jellegű bábját, hogy féken tartsa a Birodalom maradványát, hogy ő, Daala, a jedik régi ellenfele sose térhessen vissza oda... és amikor a Szövetség képviselői a Birodalom régi rendjéért és békéjéért vágyakozva megtették az újjászervezett Galaktikus Szövetség vezetőjévé, Daala egyszer csak ott találta magát abban a pozícióban, amiért évekig küzdött sikertelenül a Lázadók és a Jedik ellen, amit már majdnem feladott, hogy megtörten és fáradtan visszavonuljon, amelyet sem a Flottában befutott karrierje során nem tudott elérni, sem a Maradvány mostani vezetői székében nem tudna....
Coruscant élén, a galaxis - még mindig - leghatalmasabb államalakulata élén, az új galaktikus rend meghatározójaként.
És ez ellen sem a Jedik, sem a Moffok nem tehettek bizony semmit. Ironikus, nemde?
- Üdvözlöm a Birodalom vezetőjét Coruscanton, Fel parancsnok.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 2, 2010 23:18:38 GMT 1
- Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Világok Szövetsége is képviselteti magát a Konferencián, csúcsminiszter - próbált beszélgetést kezdeményezni A'kla a lakosztályba menet. - Nekünk megtiszteltetés, hogy meghívtak. - Abernum tartózkodónak tűnt. - Remélem, jobban megismerhetjük egymás népeit és kultúráját a Konferencia során... - folytatta A'kla. - Egymás érdekeiről nem is beszélve... - jegyezte meg Abernum. - Megérkeztünk már? - Igen, ez a lakosztálya, csúcsminiszter. Örülnék, ha később még tudnánk beszélni.. - biccentett a Szenátor. - Hogyne hogyne, köszönöm! - legyintett Abernum és kíséretével bevonult a lakosztályba.
....
A leszállóplatformtól nem messze egy torony tetején a Mandalor Testőrség egyik tagja összevetette az Abernum kíséretében lévő alakok képeit az ipari negyedben dolgozó Vadásztól kapott jelentéssel. Az egyezés vitathatatlan volt.
- K'taun, jelentsd Sanagarnak, hogy a galaxisszéli barátaink mesterkednek valamiben... legalábbis a szürke csuhás biztosan.. - sziszegte a figyelő sisakkomjába, és odébállt. Jobb lesz, ha nem tévesztik szem elől ezt a delegációt..
|
|
|
Post by Imperial on Nov 5, 2010 0:11:18 GMT 1
- Daala elnökasszony. – Viszonozta a nő határozott és erős kézfogását Jagged, miközben végig is mérte, az etikett szabta lehetőségek határain belül. Tökéletes tartás, le sem tagadhatná a Flottában töltött jelentős időt, viszont az elmúlt évtizedek mély ráncokat vájtak a szeme köré, de szépségéből vajmi keveset vesztett. A vörös hajzuhatagot elegánsan visszafogott és a Flotta Szabályzatnak majdnem teljesen megfelelő rövid lófarokban hordta. Fel örült, hogy olyasvalaki került a Szövetség élére, aki nem a korrupt, semmirekellő politikus rétegből nyalta vagy fizette fel magát, hanem egy volt admirális. Valaki, aki látott háborút, harcolt, állt a hídon és látott embereket meghalni maga körül, valaki aki tudta mi a halál, nemcsak a statisztikákban és a hírekben látta. És így talán nem dobálózik olyan könnyen az életekkel, mint a régi idők moffjai, remélte Fel. – Örülök, hogy itt lehetek, és hogy személyesen is megismerhetem. – A szavak nem sikerültek olyan szívélyesre, mint amilyennek szánta őket, de Daala szerencsére nem várt túl sokat tőle. Legalábbis a mosoly aminek keretében válaszolt őszintének tűnt. - Ahogyan én is! Kövessen, kérem. – Mutatott utat Daala. A rohamosztagos páncélok fehérsége után a szövetségi díszőrség szürkéje és kékje szinte színesnek hatott Fel szemének. Színesnek és idegennek. A tárgyalóig az udvarias visszafogott beszélgetés főleg a calamari cirkálók és a csillagrombolók beltereinek eltéréseiben merült ki. Más világ volt a kettő, és az elmúlt néhány év után Jagged legalább olyan idegennek érezte a környezetét, mint annak idején a chiss akadémiáét.
- Meg kell mondjam, hatalmasat, de pozitívan csalódtam önben. – Mondta Daala, miután helyet foglaltak a tárgyalóhelységben. – Amikor Skywalker mester – próbálta minél kevesebb utálattal kimondani a nevet, tárgyalásokon nincs helye érzelmeknek – önt tette meg a Moff Tanács élére, bocsássa meg őszinteségemet, azt hittem olyan báb lesz, akit egyszerre rángatnak a Jedik és a Moffok, míg ketté nem szakítják. – Dobta ki a diplomáciai szonárbolyát. A dicséretre való reagálásból sok mindent megtudhat a fiatal koréliairól. - Meg kell mondjam, én is. – Mosolygott diplomatikusan Jagged, Daala dicsérete nem várt fordulat volt. – Nagy és nehéz feladat volt, de a megfelelő emberekkel az oldalamon sikerült megállnom a helyem. - Ön igazán szerény. Ilyen rövid idő alatt elérni azt, hogy a Maradvány helyett újra Birodalomról beszélhessünk nem elhanyagolható érdem! Felnek ínyére volt az egyenes beszéd és Daala is, próbált nem gondolni arra, amit Jaina mesélt róla. - Köszönöm, elnökasszony. – Tért ki Jagged érdemeinek további boncolgatása elől. – Értesüléseim szerint ön is kiválóan helytáll a Galaktikus Szövetség élén. - Köszönöm. – Nem adott esélyt az udvariassági körök további folytatására. - Engedelmével, rá is térnék… Igen? - Mielőtt belekezdünk, szeretnék eleget tenni kötelességemnek egy fontos ügy kapcsán. Szeretném a birodalmi állampolgárok és a caridai nép túlélőinek képviseletében segítségét és közbenjárását kérni Kyp Durron jedi lovag őrizetbe vételében és kiadatásában, hogy a Bastionon Birodalmi bíróság előtt feleljen tettéért.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2010 21:43:34 GMT 1
Daala biccentett, miközben le kellett szögeznie magában, hogy egyfelől az ifjú Fel tényleg nem hülye, másrészt vagy a Moffok okosabbak még annál is, mint feltételezett róluk, vagy a Báró fia tényleg beletanult a Birodalom irányításának amúgy sokszor igen egyszerű alapjaiba... ha propaganda van, akkor minden van. Nem mintha persze ez nem menne mindenhol máshol ugyanígy, mosolyodott el magában a volt admirális. Ha valakinek ugyanis még a Birodalom jelenlegi vezetésénél is több oka volt arra, hogy halálos ellenségnek tekintse Kyp Durront... az én vagyok, és így is teszek. - Zárta le a gondolatot a nő.
- Nagyon.. meggyőző a választása, Parancsnok. Engem is óhajtanak meghívni a tárgyalásra, netán gyanúsítottként? - Mire gondol, elnökasszony? - húzta össze a szemöldökét látszólag zavartan Jagged. - Nos, mint tudjuk, a fegyver, amivel a nevezet... jedi a rémtetteit elkövette, az én alakulatom gondjaira volt bízva.. - szórta közbe ép szemével hunyorítva Daala. - Ilyesmi eszünkbe sem jutott elnökasszony! - Fel tiltakozása élethűnek tűnt. Annak tűnt. Daalanak el kellett ismernie magában, bárki is találta ki ezt a tervet, vagy nagyon ostoba, vagy nagyon direkt... vagy még annál is ravaszabb. Érdekes.
- Higgye el nekem Fel Parancsnok, különösen közel áll a szívemhez jedi Kyp Durron felelősségre vonása.. ezt nem is kell Önnek magyaráznom. - mosolyodott el végül Daala - De lássa be, az én kezem is meg van kötve.. a Jedik ugyan nem akadályozhatták meg a kinevezésemet, de ha nyilvánosan átengedek a Birodalom igazságszolgáltatása számára valakit, aki nemcsakhogy Szövetségi állampolgár, de sok politikus és szavazó szemében háborús hős is, azzal nagyon sok ellenlábasom szemében életszerű bizonyítást nyer, hogy nincs más célom, mint egy új Birodalom felállítása itt Coruscanton.. és akkor nem sokáig maradok hivatalban, ezt Ön is tudja. - Megértem, hogy egy ilyen.. demokratikus közegben mennyire nehezére esik manőverezni, asszonyom - biccentett ugyanazzal mosollyal Fel, és Daalanak el kellett ismernie, a fiatalember tényleg beletanult egy s másba. - Milyen megoldást találhatnánk erre a helyzetre?
- Vannak... - halkította le a hangját Daala - információim bizonyos csatornákról, amelyeken keresztül már néhány szövetségi állampolgár, aki hasonló ügyekben volt.. érdekelt, már a Birodalom vendégszeretét élvezi. Sajnos azonban a Carida a köztársaságiak körében itt Coruscanton és a galaxis számos sarkában sokkal egyértelműbb megítélés alá esik, mint mondjuk Pellaeon főadmirális, nyugodjon békében.. - folytatta a nő. - Viszont amit egyszer megtett a Birodalom, megteheti másszor is, nem?
- Kyp Durron erős és veszedelmes jedi.. - vetette közbe Jagged.
- Biztos vagyok benne - vett elő egy holoprojektort a fiókjából Daala, miközben egy gombnyomással leárnyékolt minden más, a szobát érintő kommunikációt -, hogy egy.. vállalkozás esetén akadnának szabadúszók, akik szívesen segítenek.
A projektor felvillant, és egy Mandalori páncélos alak T alakú sisakja nézett farkasszemet Jaggeddel és Daalaval.
- Sanagar parancsnok, lenne egy speciális megbízatásom a csapata számára.. - biccentett a zsoldosnak Daala. - Tulajdonképpen egy időre kiszervezném valakinek a szolgálatait..
A mandalori sisakja Jagged irányába fordult, majd félreérthetetlen mozdulatot tett. - Minden tiszteletem az Öné és az összegé, amit fizet nekünk, elnökasszony... -recsegte, nem csak a statikus zörej miatt ... - De a Mandal'or élve nyúzza le rólam a bőrömet a páncélommal együtt, ha a Birodalomnak dolgozom... Daala kérdőn Jaggedre pillantott. - Bizonyos vagyok benne, Sanagar, hogy Fel Parancsnok, a Birodalom új katonai vezetője megfelelő, és a Mandal'or számára is kielégítő ajánlatot tud tenni.. nem így van, Parancsnok?
|
|
|
Post by Imperial on Nov 8, 2010 0:59:57 GMT 1
Jagged felváltva nézett a mandaloriaira, és Daala-ra. Otthon a Carida-ügy nagy nyilvánosságot kapott, a nép igazságot akart, a moffok pedig a diplomáciai képességeinek próbájaként tekintettek az esettel kapcsolatos helytállására. Másfelől nem esett nehezére magáénak érezni az ügyet, testvérei is mind szolgálat közben haltak meg. Ha nincsenek a lázadók, nem kellett volna az Ismeretlen Vidékre menniük, és a vongnál is rosszabb ellenségekkel harcolniuk. Példát kell statuálni és megmutatni, hogy a szabadság harcosai sem gyilkolhattak birodalmi állampolgárokat következmények nélkül. Tekintete Daalan állapodott meg, vajon beszélhet a mandaloriaival elötte? Bízhat benne? Rosh szavai jutottak eszébe: Pellaeon bízott benne. - Mondja meg a Mandalorenak, hogy meg fogja neki érni ez a megbízás. Sanagar egy pillanatig gondlkodott. Fel sejtette, hogy legfőképpen azon, hogy ki is ez a Fel aki itt a Birodalom nevében beszél. Majd jobbnak látta, ha eszkalálja a dolgot. - Várjanak néhány percet. – Azzal némította a hangját és a képe is eltűnt, de a kapcsolat nem szakadt meg. - Most minden bizonnyal megpróbálja kom végre kapni a Mandaloret. – Mondta Daala. - Ismeri? - Boba Fettet? Igen, találkoztam és dolgoztam már vele néhány alkalommal. - A hírneve még a chissekhez is elért. Valóban olyan kiemelkedő képességei vannak? Daala elmosolyodott. - Ha még Palpatine császár idejében lett volna Mand’alor, és őfelsége felbérelte volna, a történelem egészen bizonyosan másképp alakult volna. Sanagar tökéletes időzítéssel újra megjelent a képernyőn. - Engedelmükkel, a Mand’alor csatlakozik a beszélgetéshez. - Csak tessék. – Bólintott Daala. - Elnökasszony. – Jelent meg Fett, szintén sisakban. - Mand’alor. – Üdvözölte Daala mandoa nyelven ejtve a nevét. - Bemutatom Jagged Felt, a Moff Tanács fejét, a Birodalmi Fegyveres Erők főparancsnokát, aki szeretne ajánlatot tenni önnek. - Mit akar? – Tért a tárgyra Fett. A gépiesre torzított hangján nem érződtek érzelmek, de Daala tudta, hogy a sisak alatt utálkozva tekint Felre. - Kyp Durront a Birodalom területére, életben. – Alkalmazkodott Fett nyers stílusához Fel. - Mit ad érte? - Pénzt. - Emlékeztetném, hogy a moffjai miatt nem tudok hazamenni. - Ha jól tudom, minden érintett moffal végeztek az emberei, így nem tudom mit sze… - Maga vagy ostoba, vagy engem tart annak. – Szakította félbe Fett. – Egyik sem szerencsés eset. Valaki maradt, valaki aki elrendelte a vírus elkészítését, és elég okos volt, hogy másból csináljon maga helyett moffot. Őt akarom magamnak. És még valami mást a népemnek. - Ne szerénykedjen. – Mondta a kelleténél cinikusabban Jagged, de Fett nem foglalkozott vele. - Engedélyt, hogy a területén dolgozhassunk. Fett tartott egy pillanat hatásszünetet. Nem volt ínyére Fett, sem egy vele való egyezség. - Nem hiszem, hogy örülnék neki, ha bármelyik moff felfogadhatna magának egy mandaloriai magánhadsereget. - Rengeteg ember rejtőzik a Birodalomban, mióta a járőrei megállítanak és kiutasítanak minden felfegyverzett, regisztrálatlan hajót. Egyre többen bújnak el a Birodalomban a fejvadászok elől. Engedje meg, hogy a fejvadászaim dolgozhassanak a Birodalom területén. - Két feltétellel. - Ha jól emlékszem, maga akar engem kérni valamire, ami túl kényes ügy magának. - A viharos közelmúlt kihasználásának és a jóindulatomnak is van határa, Fett. És egy ember miatt nem szeretnék mandaloriai hadihajókat hagyni járni-kelni a Birodalom területén! - Mik lennének a feltételei? – Szólt közbe Daala, megelőzve a vitát. - Csak fejvadászattal foglalkoznak, ha bármi mással megkörnyékezik magukat, értesítik a Birodalmat. És nem lehetnek ártatlan áldozatok, sem járulékos veszteség. - Most viccel, ugye? - Szólalt meg Fett. - Még egy szóra uraim – szólalt meg újra Daala – de szeretnék segíteni közelebb hozni önöket a megállapodáshoz. Ismerve mindkettejük céljait, lehetőségeit és korlátait, a következő konszenzust javasolnám: Ön – nézett Felre – mint a Birodalom vezetője egyszerre nyer és fizet is Mand’alor kérésének elfogadásával. Embereinek profizmusáról számos alkalommal volt szerencsém meggyőződni, arról nem is beszélve, hogy egész alakulatokat szerződtettünk hosszútávon, ami mintegy garancia megbízhatóságukra. Bízom benne, hogy Mand’alor ha nem is tud garanciát adni, de megtesz minden tőle telhetőt a balesetek elkerülése végett a saját módján, illetve ha a birodalmi állampolgárok számára is elérhetővé válnak ezek a különleges szolgáltatások, a caridai néphez hasonlóan bíróság elé juttathatják azokat, akik elrejtőztek valahol a Galaxisban. Másfelől, ha nem szeretné hogy a Birodalom a fejvadászok elül menekülő söpredék paradicsoma legyen, igenis szüksége lesz valakikre, akik mentesítik a Birodalmat anélkűl, hogy önnek kelljen erre erőforrásokat vesztegetnie. Mand’alor pedig azt hiszem a maga részéről meg fog tenni mindent, hogy a Birodalom területén belüli elfogásoknál, az igazságszolgáltatást sose adják az állampolgárok kezébe. – Nézett várakozóan Fettre. - Birodalmi zsákmányokat csak a hatóságoknak adjuk át? Megoldható. - Esetleg az is, hogy a Birodalom területén tevékenykedő embereiről megoszt adatokat a helyi hatóságokkal, akik így nem akadályozzák a munkában? - Nem hiszem, hogy bárki szívesen bejelentkezne a korrupt hivatalnokoknál akik aztán… - Gondoljon arra, mennyit nyer ezen a megállapodáson Mand’alor. Fett némán gondolkozott néhány percig. Vagy sisak rádióján beszélt valakivel. - Rendben. Daala most Felre pillantott. Amaz bólintott. - Rendben. Hamarosan egy emberem kapcsolatba fog lépni önnel. - Várom. Sanagar, vorer bora! – Utasította Sanagart az ajánlat elfogadására Fett, majd eltünt. - Elek, Mand’alor.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 22, 2010 16:42:38 GMT 1
-Mindig jó, ha az embernek.. változatos baráti köre van.- biccentett Daala felé Jagged, ahogyan a nő deaktiválta a komlinket, és a Mandalore-ok sisakos fejei szertefoszlottak. - Ezt nyilván Ön tudja a legjobban, Parancsnok. - biccentett Daala - A lényeget, azt hiszem, megbeszéltük. A kollégáim már dolgoznak a Konferencia ünnepi nyitó ülésének előkészítésén. Van még valami esetleg, amiről fontos lenne beszélnünk, vagy folytathatjuk plenárisan?
|
|
|
Post by Enz on Nov 26, 2010 22:38:19 GMT 1
A nagai küldöttséget szállító cirkáló Coruscant mellett tört ki a hiperűrből, egyenesen a kísérőromboló mögé érkezve. A követek szinte mind a parancsnoki hídon várakoztak, és elámulva figyelték a hatalmas városbolygót, amelyet eddig legfeljebb csak képeken láthattak. Bár Nagi is igen fejlett, több milliárdos lakosú bolygó volt, a Galaxis Ékkövéhez képest csak egy koszos putrinak tűnt. A kommunikációs tiszt lefuttatta a szükséges diplomáciai kódokat, és jelzett a bolygó légi irányítása felé. Aztán erős akcentussal, a közös nyelvet kissé törve szólt bele a kommba: - Itt a Nagai Császárság diplomáciai delegációját szállító hajó, a Hiei. Bolygókörüli pályára állunk, és a követség T-2 óra múlva indul a bolygóra. Rövid ideig várni kellett a válaszra, amelyet bizonyára hosszabbított az a tény is, hogy a kommunikációs tiszt némely szavát újra le kellett játszani a teljes megértéshez. De azért nem vett sok időt igénybe, amíg megérkezett a válasz: - Vettük, a központi számítógépükre küldött íven álljanak bolygó körüli pályára. A követek rövid ideig még figyelték a bolygót, majd elindultak, hogy felkészüljenek az utazásra. A híd igen gyorsan kiürült, és maga a kapitány is elhagyta azt, hogy meglátogathassa a bolygót.
Ideyasu főtanácsos a szobájában, székén ült, és az előtte fekvő, gyönyörűen kimunkált nagai pengét csodálta és közben az előtte álló feladaton gondolkozott. Immáron hatvannyolcadik életévét taposta, és tudta, ez az utolsó nagy feladat, ami még rá vár, mint az ifjú császár főtanácsosa. Úgy tervezte, visszavonul a politikától és élete hátralévő részét Saijo-n lévő magánbirtokán éli le, kalligráfiával, versírással, festészettel és irodalommal foglalkozva. Három császárt is végigszolgált, és sietős igyekvéssel biztosította Pu Yi útját a trón felé. Az idős Chun császár könnyen befolyásolható volt, és a katonai körök nyomására majdnem legidősebb fiát tette meg a trón várományosának, aki nem lett volna több egyszerű bábnál. De Pu Yi más volt, sokkal inkább a nagyapja kemény akarata és küzdeni akarása volt meg benne. Ha nem lett volna ez a mostani konferencia, bizonyára ezt a tettét értékelte volna életének legkomolyabb eredményének. A sors azonban nem így hozta. Gondolataiból egy halk kopogás rántotta vissza a valóságba. - Nyitva – felelte kurtán, mire az ajtó rögtön kinyílt. A negyven éves, keményvonalas tiszt, Ishida tábornok állt az ajtóban és meghajlással üdvözölte Ideyasu-t, amit a férfi azonnal viszonzott is. - Ishida-san, micsoda meglepetés – mosolyodott el halványan a főtanácsos. - Úgy éreztem beszélnünk kell még mielőtt a bolygóra indulunk – felelte a tábornok szokásos nyers stílusában. – Onosaka és a sleppje valamiben mesterkedik. Nem tudom, mi lehet az, de Nagumo kapitány tájékoztatott arról, hogy furcsa dolgokat művelnek a hajóján… - Mi történt? – kérdezett vissza Ideyasu érdeklődve. Nem szerette Onosakát és a Nagai Iparvállalatot, ugyanis egy ideje már nyílt titok volt császárellenes érzelmiségük és Onosaka nagyravágyása még jobban zavarta. - Titkos beszélgetések leárnyékolt szobákban, megszaporodó kódolt üzenetek, teljes titkolózás – felelte Ishida tábornok. – Igazából semmi konkrét, ám gyanakodásra ad okot a viselkedésük. - Valóban – bólintott Ideyasu. – Szólni kéne a Kempeitai itt lévő küldötteinek, hogy tartsák rajtuk a szemüket. - Nem hiszem, hogy jó ötlet – felelte Ishida, miközben megrázta a fejét. – Bár a Kempeitai a hadsereg része, mindmáig nem vallottak nyíltan színt. Elképzelhető, hogy összejátszanak Onosakáékkal. - Értem. Ez esetben azt hiszem kénytelenek lesznek a diplomaták és a katonák cselekedni – mosolyodott el. – De készülődjünk inkább tábornok, a részleteket majd ráérünk a Coruscanton kitalálni.
A luxusjacht elhagyta a Hiei hangárját, fedélzetén népes sokasággal. Üzletemberek, katonatisztek, diplomaták (köztük a reménybeli coruscanti nagykövet), hírszerzésiek, szakértők, elemzők. A jelenlévők olyan vegyes képet mutattak, hogy akár egy képet is lehetett volna festeni róluk, a következő címmel: A Nagai Császárság elitje. Igen, ez jó lesz, ezt felírom, jegyezte meg magában Onosaka, és gyorsan előkapta adattárolóját. A jó ötleteket bűn veszni hagyni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 28, 2010 13:08:12 GMT 1
Niathal néha elgondolkozott azon, hogy a "jókislány-rossz kislány-harmadikféle kislány" összeállításban ő tulajdonképpen hol áll a Szövetség női triumvirátusában. Az egyértelmű volt, hogy A'kla tanácsos a fényesre suvickolt bozontjával egyértelműen a jókislány szerepére tör. Az pedig, hogy Daala mind a Konföderációval való mélyebb paktálásra, mind a Nagaiokkal való, évtizedek óta első kapcsolatfelvételre őt küldte, arra utalt, hogy a rosszkislány szerepét szánja neki, míg ő maga lesz a közepes kislány.
Ami meglehetősen értelmetlenül hangzott, de sebaj.
Niathalnak azonban nem volt személyes tapasztalata a Nagai-al. Az Endort követő néhány kaotikus év folyamán a galaxist feldúló Nagai "nomádok" nem jutottak el a spirálkarok átellenes végében fekvő Mon Calamari-ig, Niathal pedig 35 évvel ezelőtt - ami tulajdonképpen előny, gondolta, mert hiszen arra ital, hogy jónéhány évvel fiatalabb nagyjából mindenki másnál a hatalom közelében, még mindig - nem volt olyan pozícióban, hogy hazáján kívül összefuthatott volna ezzel a népséggel.
Ettől függetlenül a Chissekkel megegyező erejűnek írták le őket az előzetes hírszerzési jelentések, ami már csak azért is volt érdekes, mert kék bőrű rokonaikkal - Niathalnak tulajdonképpen mindegy volt, kék-kék, humanoid-humanoid, akkor rokonok - ellentétben a Vong háborúba és az azt követő polgárháborúkba nem keveredtek bele... ide viszont eljöttek. Ellentétben a chissekkel. Érdekes.
A különféle, még Niathal számára is túlzottan csavart és összekeveredő jelekkel díszített diplomáciai siklót a szövetségi gárdisták kettős sorfala várta a leszállóplatformon. A rámpán leereszkedő küldöttség tagjai hasonló ruhákat viseltek. Hát, gondolta Niathal némiképpen gunyorosan, legalább lesz kinek az öltözékén röhögni, ha már a Hapanok szintúgy nem küldtek tényleges delegációt... ez van. Az adattáblájára pillantott, hogy felfrissítse magában a delegációvezető nevét.
- Ideyashu Főtanácsos, üdvözlöm Coruscanton. Cha Niathal admirális vagyok, Daala Elnökasszony személyes megbízottja a Konferencia ügyében. Engedje meg, hogy a Galaktikus Szövetség nevében üdvözöljem a Nagai Császárság képviselőit, egyúttal a körleteikbe vezessen Önöket. A Konferencia hamarosan kezdődik. Erre parancsoljanak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 5, 2010 23:56:44 GMT 1
A Szövetségi Palota szögletes, robosztus alakja sok szempontból ellentmondott a régi (és Új) Köztársaság Szenátusa által képviselt eleganciának, építészeti hagyományoknak és kulturális értékeknek.. a távolban elterülő, eredeti állapotban helyreállított felhőkarcolókhoz képest a Szövetségi Palota hosszan elnyúló, középső részén egy félkör alakú építménnyel ellátott épületegyüttes volt, amely inkább hosszában, mint széltében terjeszkedett el a körülvevő hatalmas, járólapokkal és földközeli útvonalakkal szabdalt, mesterségesen füvesített téren. A lépten-nyomon kiemelkedő kisebb épületek és tornyok között nem volt egyszerű a manőverezés. A legtöbb irányból különböző delegációk és riportercsapatok igyekeztek gyalogosan a tömbtől néhány kilométerre lévő parkolókból az épület felé, amelynek közvetlen közelébe csak a CSF, és egyéb helyi biztonsági erők, illetve a legmagasabb rangú szenátori és delegációs küldöttségek siklóit engedték be.
Külső szemlélőként az embernek - vagy idegennek, ha úgy tetszik - elsőre sokkal inkább a Jedi Templom régi, monumentális alakja juthatott eszébe az együttesről, kevesebb emelettel és több toronnyal.. ha az adott idegen fajnak volt szerencséje a hagyományostól eltérő hullámsávokban is (például infravörösen) érzékelni a külvilágot, akkor valószínűleg igencsak zavarta a szemét a téren telepített számtalan érzékelő keltette elektronikus zavar.. ha pedig valaki kicsivel nagyobb építészeti, vagy katonai hozzáértéssel közelítette meg a kérdést, levonta a félrevezetően megnyugtató látványt nyújtó parkos-szobros, körítést, majd a tornyok és egyéb épületek közti teret több - kevesebb szimmetriaérzékkel kitöltötte képzeletbeli akadályokkal, falakkal és védelmi állásokkal, akkor máris megkapta azt, ami a Szövetségi Palota valójában volt:
Coruscant legjobban védhető objektuma.
A park szobraiban és kisebb épületeiben elhelyezett érzékelők, a tornyok nyitható kupolájában épített, készenlétben álló lövegek, a vongformált Szenátusi Szektor romjaira egy az egyben felhúzott új födémpadló alatt rejlő menekülési útvonalak, óvóhelyek és a komplexum saját pajzsgenerátora, valamint a területen szétszóródott több ezer, tízezer biztonsági és katona volt hivatott biztosítani a Konferenciát, hosszú távon pedig a Szövetség döntéshozóit...
Az épületegyüttes közepén, a kiemelkedő félkör alakú felépítmény alatt - méghozzá nem kevéssel alatta - húzódott az ülésterem, Kellőképpen negatív hozzáállással az ember azt is mondhatta volna, hogy "húzz egy fel egy csomó kiegészítő folyosót és szárnyat egy hatalmas bunker köré, díszítsd ki belülről, és kész". Maga a terem a Köztársaság hagyományával szakítva nem egész, hanem csak egy fél karéjt alkotott, az évezredekkel korábbról, a Jedik és Sithek őskorából származó holoteátrumok felépítéséhez hasonlóan. Ez egyrészt kiemelte a félkörrel szemben, egy pódiumon elhelyezkedő levezető elnöki páholyt, míg a delegációk vezetői a félkör különböző pontjain, egymástól egyenlő távolságra helyezkedtek el, mögöttük saját államuk küldötteivel, míg a Szövetség szenátusa az alsó sorokat foglalta el. Az elavult mozgópáholyokat modern holografikus technika váltotta fel, a felszólalónak nem kellett mást tennie, mint saját, kékes villódzástól mentes, szinte tökéletesen élethű képét kivetítenie a levezető elnöki pódium előtti területre, amikor rákerült a sor.. a felszólalásokat az elnöki bizottság szabályozta, csak annak a delegációnak a képe kerülhetett kivetítésre, amelyik megkapta a hozzáférést a holográf vevőcsatornájához.. elkerülendő az egymás szavába vágást.
A levezető elnöki emelvényen a résztvevő államok és a Konferencia jelvénye alatt foglalt helyet A'kla Szenátor és a választott képviselőkből álló elnöki bizottság.. a képviselői karéj fölött öt állami jelvény kiemelt, aranykeretes formában ragyogott: középen a Szövetség jelvénye, balra mellette a Konföderáció, másik oldalon jobbra a Birodalom sokak számára még mindig kellemetlen emlékeket idéző jelképe. Majd a karéj két szélén bal oldalt a Nagai Császárság, jobb oldalt a Világok Szövetsége... az arany keret jelezte, hogy az adott állam államfői szinten képviselteti magát a Konferencián. Számos más résztvevő címere keret nélkül, kisebb méretben jelezte, hogy hol foglalnak helyet az adott delegációk, a rendezők sajnálatára többek között a Hapan és a Chiss jelvény is.
A'kla Szenátor holoképe enyhén meghajolt, ahogyan az ülés kezdetét jelző fények és kamerák felvillantak.
- Küldöttek, delegáltak, barátaim! Üdvözlünk mindenkit a Galaktikus Egyesítő Konferencia megnyitása alkalmából! Engedjék meg, hogy felkérjem Daala Elnökasszonyt, a Galaktikus Szövetség államfőjét, hogy tartsa meg megnyitó beszédét!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 13, 2010 14:20:18 GMT 1
Daala felállt, amit a holovetítő személyzete gyorsan lereagált és a válltól felfelé arcképet átállította egész alakosra, hogy a hetven év körüli, még mindig kisportolt és egészséges alakú asszony teljes életnagyságában nézhessen farkasszemet a galaxissal. - Barátaim, vendégeink - kezdte minden fennkölt pátosz nélkül Daala - Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk, és egyúttal sajnálom, hogy ilyen kevesen. Hosszú évtizedek óta a galaxis egyre véresebb és szörnyűbb háborúk szorításában szenved. Eljutottunk arra a pontra, amikor nagyon nagyon sok bolygó, nép és kultúra számára egyszerűen már nincs tovább. Elfogytunk, elfáradtunk az egymás elleni, és az idegen hódítókkal szembeni folyamatos háborúkban. Tagadhatatlan, ezekben egy időben én magam is részt vettem. Mindannyian részt vettünk bennük. Nincs olyan ma köztünk, barátaim, akinek ne lenne véres a keze, legyen az a saját vére, vagy az ellenségé. A teremben támadt elégedetlen zúgás kezdett erősödni, de Daala holoképe végignézett az egybegyűlteken és felemelte az egyik kezét. - Állítom, barátaim, hogy mindannyian hozhattunk volna talán életünk egy-egy pontján jobb döntéseket. Én is, Önök is. Sosem késő. Ez a gondolat az, ami egyben tartja a mai napig a Galaktikus Szövetséget, és ami most itt összehozott mindannyiunkat. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy befejezzük az egymással való háborúskodást, hogy egységben és egyetértésben a galaxis újjáépítésére és a béke megteremtésére koncentráljunk! Egyetlen dolog szükséges ehhez Barátaim... - kis hatásszünet -, az önrendelkezés! Eljött az ideje annak - folytatta megemelkedett hangon -, hogy a galaxis népei saját kezükbe, egymás kezébe vegyék sorsukat, hogy ne titkos társaságok és szövetségek, ne évezredes vallási szekták, hanem emberek és idegenek, nonhumánok és humánok, minden faj és kultúra képviselői közösen, egyetértésben döntenek a jövőről! Ezt kínálja az egész galaxisnak a Galaktikus Szövetség, önrendelkezést, békét, és egyetértést. Ma talán nem vagyunk olyan sokan, mint ahány rendszert itt Coruscanton az előttünk kormányzók egyesítettek. 52 szenátusi frakció, 52 képviselői csoport, mögöttük a saját sorsukról önállóan döntő tagrendszerek százai és ezrei. Nem állítom, barátaim, hogy ez sok. Nem állítom azt sem, hogy elég. Konferenciánk célja, hogy megismertesse vendégeinkkel és barátainkkal a Galaktikus Szövetség új rendszerét, lezárja a háborúskodást, és ha lehetséges, ismét körünkben üdvözöljön minden itt megjelent vendéget és független területet! Ha pedig erre valami oknál nem lenne mód, akkor megteremtse az értelmes, önálló, varázslók és szekták által tervezgetett hamis egységtörekvések nélküli galaxist. Barátaim! Mi fogunk dönteni! Ez az utolsó utáni, és egyetlen lehetőségünk! A Konferenciát... megnyitom. Daala szavait egybehangzó taps követte a szövetségi páholyok többségéből, a vendégek részéről pedig inkább szórványos kopogás. ---- A bolygó fölött, orbiton.. Kresh kommodore az Elnöki Flotta új zászlóshajójaként kijelölt Vanguard hídján méregette a rombolóval szemben lebegő Turbulent-ről sugárzott holoképet, a középkorú, régi stílusú kékesszürke köpenybe öltözött férfivel. - Nézze, uram, én ugyan nem vagyok politikus, de nem látom világosan, hogy milyen alapon kellene átengednem magát, nem is beszélve arról, hogy a mi hajónkat használja taxinak... -ezzel megengedett egy rosszalló pillantást a Turbulent kapitánya felé, aki idegesen összerándult a kép szélén. -Ha felveszi a kapcsolatot a Galantos-al, akkor választ kap a kérdéseire, kommodore. Ezen kívül jó néven venném, hogyha engedélyezné a továbbhaladást.. a planetáris irányítás bizonyára nem lenne elragadtatva, ha látnák, hogyan tartja fel a Szövetség egyik Szenátorának a beutazását a Konferenciára egy, a helyi védelmi erő állományán kívüli egységük... - mosolyodott el halványan a Vezető. Kresh nyugalmat erőltetett magára. Egyszerűbbnek tűnt beismerni, hogy ez az alak, akármelyik polneyei hegységből is mászott elő, egy, de inkább két lépéssel előttük jár. Így is csak a legénység gyors reagálásának köszönhette, hogy még külső orbiton a Turbulent üdvözlésére tudott sietni, mielőtt a planetáris védelmi flotta egyik egysége megelőzte volna. A legjobb megoldásnak az tűnt - miután az Admirális asszony tájékoztatása éppen nem jöhetett szóba -, hogyha megpróbál a legtöbbet kihozni a helyzetből. - Kérem várjon.. - recsegte végül, a távkom pult felé fordulva. - Hadnagy, kérek egy zárt kapcsolatot a Flotta Parancsnoksághoz az EGX-Kappa-Barrini-7-es vonalon. - Kapcsolat él... A képernyő néhányszor felvillant, jelezve, hogy a hívás valójában több átjátszón keresztül teljesen máshová fut be.. pontosabban oda, ahová Kresh eredetileg akarta, csak a protokoll szerint nem igazán volt rá joga. - Itt Dorvan... remélem, igen sürgős, kommodore.. - pillantott fel terminálja mögül Daala személyi titkára. - Éppen a Konferencia nyitó ülésének résztvevőit értékeljük... - Sajnálom, ha megzavarom a kémkedésben, de végtére is ezért fizetik magát.. - Kresh nem kedvelte a szikár, alázatoskodó férfit, aki egyszerű adjutánsból az Admirális asszony kinevezése után emelkedett fel a politikai körökbe, és kitűnően megállta a helyét olyan területeken - kémkedés, csalás, intrika - , amelyeket Kresh különösen utált. De ettől függetlenül egy valami közös volt bennük, a Daalához való lojalitás.. és Dorvan az Elnöki Irodából hozzáfért egy sor olyan információhoz, amelyhez Kresh nem.. pontosabban amelyhez a Flotta Parancsokság nyilvános tájékoztatása nélkül nem. Már pedig a helyzet így is eléggé kellemetlen volt ahhoz, hogy nyálkás Niathal, vagy a szőrgombóc Bwua'tu fülébe jusson. - Van egy olyan sejtésem, hogy nemrég érkezett egy kérelem az akkreditációs bizottsághoz, a Galantosról. - vezette fel Kresh. - Megtisztelne, ha meg tudná nézni.. - Szokatlan lenne, most, hogy már elindult a konferencia.. Alaith Knox szenátor már itt van a bolygón a Farlax szektor képviseletében... pillanat.. - Dorvan elkomorult. - Fél órával ezelőtt jött egy értesítés Gal'fian'deprisi-ből... azt mondja.. a Farlax szektor képviselőcsoportjához tartozó bolygóelöljárók rendkívüli ülésen... 55% Igen 45% Nem szavazati arány mellett leváltották a tisztségéből Knox Szenátort, és.. a képviselőcsoport vezetésével Mankin Anariod Szenátort bízták meg, a ... öhm, roppant érdekes.. - Folytassa csak - húzta össze a szemöldökét Kresh. - Aki a Polneye-i Clone Szövetség választott szenátoraként ezt megelőzően nyújtotta be jelentkezési kérelmét a Galaktikus Szövetségbe és a Farlax szektor képviselőcsoportjába... - igazán érdekes. Dorvan kicsit babrált a gépével. - És ez szabályos? - Türtőztette magát Kresh, miközben az egész polneyei átlátszó társaság falra kenését gondolkodott. Már ha nem keni őt előbb ugyanoda az Admirális asszony. Rohadt politika. - Amennyiben a jelentkező mögött ott áll a képviselőcsoport többsége, úgy az eljárás automatikus, igen.. - pörgette tovább a fájlokat Dorvan. - Lehet, hogy a mandátumvizsgálók még el tudnak vele szórakozni néhány napig, de jogi alapunk nincs rá, hogy... van valami, amiről nem tudok, Kresh kommodore?? - villant meg végül a titkár tekintete. - Csak nézzen utána minél hamarabb, hogy pontosan mi történt Galantoson.- legyintett feszülten Kresh. - És kérem annak a mandalorinak a komkódját. Most. - És az Elnökasszony? - Majd magam tájékoztatom. Maga csak kémkedjen, Dorvan, de végre valami értelmes területen... - azzal Kresn bontotta a vonalat és visszakapcsolt a türelmesen várakozó, immár valóban Anariod szenátorként azonosított Vezetőhöz. - Már azt hittem, nehézségek vannak a kommunikációval, kommodore - biccentett a Vezető. - sikerült meggyőződnie a hitelességemről? - Küldjük a koordinátákat, Szenátor.. személyesen intézkedem arról, hogy a Szövetségi Palotába kísérjék, és egyúttal elnézést kérünk a késlekedésért.. - szívta a fogát Kresh, majd hirtelen eszébe villant valami. - Apropó, engedje meg, hogy elsőként üdvözöljem a Galaktikus Szövetség tagjai között.. Remélem, volt már alkalma tanulmányozni a 49-es direktívát.. - Még nem teljesen... - rezzent meg a holokép. - A 49-es "Kollektív Védelem a Szövetség tagjai részére" számú direktíva kimondja, hogy minden, önálló haderővel illetve planetáris védelmi flottával nem rendelkező Szövetségi tag alanyi jogon jogosult a Szövetségi Flotta védelmére, amennyiben ezt egyetlen a szektorhoz, vagy frakcióhoz tartozó helyi milíciának sem áll módjában külön megállapodás alapján átvállalni. - ütötte meg a lehető legjoviálisabb hangnemet Kresh. - Tudomásom szerint Önöknek csak felszíni védelmi kapacitásuk van, hajókkal nem rendelkeznek.. - Ez tény, de biztosíthatom, hogy hamarosan megegyezésre jutunk a Farlax szektorral a védelmi kérdésekben is... - nyelt egyet láthatóan Anariod szenátor, amit Kresh roppant elégedetten nyugtázott. Valamit kavartatok ott, gondolta, valami nagyot és büdöset, de a helyi védelmi flottáig még nem jutottatok el. Jó. Nagyon jó. - Nos tekintettel arra, hogy sem a Galantosi Milíciától, sem a Tizenegyedik Flottától nem kaptunk ilyen értesítést, a Szövetség Elnöke alá tartozó autonóm különítményként kötelességünk gondoskodni új tagjaink védelméről addig is, amíg nem rendeződnek a kapcsolataik a helyi milíciával.. gondolom, nem bánja, Szenátor hogyha ennek fényében, és a Turbulent távollétében a helyszínre küldök úgy három-négy hajót.. - Hogyne, természetesen... - Kresh szolgálatkészen biccentett, és közben nem is örömmel vélte felfedezni saját nem régi, elég rosszul leplezetten ideges arckifejezését a Szenátor arcán. - Ez esetben indítom a hajókat, Önt, kedves Anariod szenátor, pedig várjuk a felszínen.. engedje majd meg nekem kérem, hogy személyesen kísérjem a Palotába.. - Igazán kedves, Anariod vége.. - azzal a Vezető bontotta a vonalat, Kresh pedig elégedetten bámult ki az ablakon. Az első dolga lesz, hogy mozgósítja az Admirális asszony mandalore-i fogdmegjeit, hogy kicsit járjanak utána ennek.. a második, hogy küld egy személyes jelentést Daalának, amit remélhetőleg még azelőtt elolvas valamelyik szünetben, hogy az a kígyó Dorvan megjelenik nála sírni egy kicsit.. a harmadik, hogy kiküldi a három leggyorsabb elfogócirkálót a Polneye fölé, a negyedik pedig, hogy most már tényleg alaposan utánanéz, miért nem jelentkezik a Repulse a Prakith mellől...
|
|
|
Post by Imperial on Dec 20, 2010 23:05:16 GMT 1
A Jedi Rend vezetői a Templom tanácsterméből követték nyomon Daala nyitóbeszédét, mível nem igényelték a jelenlétüket, ami önmagában baljós előjel volt. A tény, hogy ezt senki nem tette szóvá pedig csak fokozta ezt. Daala jedi-ellenességét nem rejtette véka alá, és mindannyian tudták, hogy előbb-utóbb, ha más eszközökkel is, de rendezni fogja a régi számlákat. A mostani burkolt üzenetek egyértelműek voltak, de hogy mit vetítettek előre, az a sötétségbe burkolozó jövő rejtélye volt. Luke érezte ahogy a Tanács tagjaira ránehezedik az aggodalom súlya. - Baj lesz. - Mondta ki Katarn mester mindannyiuk gondolatát.
---
Jagged privát kommunikátora diszkrét rezgéssel jelezte egy üzenet érkezését. Lopva pillantott rá, a számsorból felismerte a küldőt. "Beszélnünk kell, sürgősen." Nem lepte meg az üzenet.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 19, 2011 15:49:57 GMT 1
A Szövetségi Biztonsági Szolgálat irodájában, a gyűlésterem alatt berendezett figyelőközpontban CSF egyenruhás rendőrök és Mandalori páncélos "kisegítők" figyelték a vendégeket, a sajtó és az üzemeltető személyzet munkatársait a biztonsági kamerákon keresztül, miközben a felettük futó holoarcképeken ábrázolt kiemelt célpontokkal vetette össze őket az automatika.. a biztonságiak mégsem tudtak letenni arról, hogy ne ők végezzék holmi droidok helyett a munkát.. arról nem is beszélve, hogy így alkalmuk nyílt szemmel tartani a másik csoportot.. a Biztonsági Szolgálat Coruscanti részlege, amelyik a Konferencia idejére az egyszerűség és a hagyományőrzés kedvéért magába olvasztotta a rendőri egységeket és a nevüket is felvette, számos korábbi, még Jacen Solo alatt szolgált GSZG gárdatagot foglalt magában... inkább szakmai, mint politikai megbízhatóság alapján, elsősorban mert nem lett volna kivel pótolni őket ilyen rövid idő alatt.
Ennélfogva meg volt a véleményük a nyakukra ültetett Mandalore zsoldosokról - és fordítva. Az Elnökasszony azonban ragaszkodott hozzá, Kalenda vezérőrnagyot és a szenátorokat pedig vagy nem zavarta eléggé, vagy ugyanannyira nem bíztak egyik félben sem.. mindenki figyelt mindenkit.
Rev Sanagar pedig leginkább a jediket figyelte.. tudta, hogy nem fogják kibírni és előbb utóbb felveszik a kapcsolatot valamelyik lojálisabbnak hitt másik állam vezetőjével, esetleg valamelyik mellettük álló Szenátorral.. és akkor előbb-utóbb ki kell jönniük az egyelőre a Mandalore titkosszolgálati eszközei számára is bevehetetlen új templomukból.. és akkor Sanagar emberei elvégezhetik a munkát, amiért olyan jól megfizetik őket..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 15, 2011 17:15:53 GMT 1
A teremben várakozással teli csend uralkodott. A szövetségi páholyok felől türelmetlen mormogás hallatszott, amikor apró villogás jelezte, hogy a Világok Szövetségének államfője szólásra emelkedett. Valódi alakjának pontos másán nem látszódtak a korosodó csúcsminiszter mély barázdái, amelyeket a háborúk szenvedése vésett fakó arcába. A hologram körülhordozta tekintetét a termen, majd szólásra húzta vékony ajkait. - Tisztelt politikustársaim! Államvezetők, kormányok és diplomaták! Eljött hát az idő, amikor a Galaxis népei újfent összefognak a fennmaradás érdekében. Apró szünetet tartott, majd folytatta: - Ezt azonban későn tesszük, barátaim. Az utóbbi időben háború háborút követett, így most, amikor galaxisunk haldokolni látszik – több darabra szétforgácsolódva, a kapzsi hadurak és államfoszlányok marakodása révén az anarchiához közeledve – kénytelenek vagyunk szövetségre lépni egymással, új- és nagy múltú galaktikus államok! Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a Yuuzhan vong inváziót könnyebben, kevesebb áldozat révén is visszavertük volna-e, ha a támadás ideje alatt a Magtól a Peremvidékig egység uralkodik? Természetesen igen. Ezért szorgalmaznunk kell az összefogást, és ki kell építenünk az egységet galaxisunkban! Halk moraj jelezte, hogy a hatásszünet rövidebb volt a kelleténél, mivel Aberrnum azonnal folytatta: - Miután sikeresen kilábaltunk a pusztító háborúból, és beköszöntött a várva-várt béke, egy eltévelyedett Jedi-lovag Sith Nagyúrrá kiáltotta ki magát, és ismét egy vallási fanatikus háború részeseivé váltunk. Ez az újabb harc egymás ellen azonban megcsonkította a Galaxist, nagyobb rombolást idézve elő, mint az idegen invázió. A vongok után ugyanis az ezer sebből vérző hazánk ismét kénytelen volt önmaga ellen fordulni, így még jobban felszította a háború és múltjának sebeit. Egyesek azt rebesgetik, ennyi volt, nincs tovább. Az évezredek óta fennálló és virágzó civilizációnk átlépte aranykorát, és a hanyatlás ösvényére lépett. Énszerintem ez nem így van. A csúcsminiszter megtörölte verejtékező homlokát, majd fennkölt hangon folytatta: - Barátaim! Tegyünk ellene, hogy nagy múltú civilizációnk ne zuhanjon a feledés medencéjébe, és segítsünk, hogy tudja kiheverni elszenvedett siralmait, enyhítsük népünk szenvedését – fogjunk össze egy békében élő, erős társadalomért, amely képes megvédeni magát a külső fenyegetéssel szemben is! Szavait döngő tapsvihar követte, az államfő arcán buzdító és őszintén eltökélt, kissé fanatikus kifejezések uralkodtak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2011 21:03:39 GMT 1
Kresh kommodore elõtt két holoképernyõn villogott.. az egyiken a késve érkezett polneyei vezetõ kompját kísérte le négy díszfestésû szövetségi E-szárnyú a Palota irányába, a másiko Jöörgen kapitány, a Maladith parancsnoka számolt be a Prakith rendszerben végzett elsõ szkennelés eredményérõl.. a Repulse-nak nyoma sem volt.
- Fokozott óvatosság, kapitány, fokozott óvatosság! - ismételgette Kresh - A Fõnök nem fog ennek örülni.. folyamatosan jelentsen, és legyen rá gondja, hogy ne veszítsünk több hajót! - Kresh egy pillanatig a homlokát ráncolta. - A .. a vendége is ott van magával?
- Itt van és hall mindent, uram - vibrált a Khommita képe. - Vigyázni fogunk.
Ahogyan mindkét képernyõ utoljára felvillant és elsötétült, Kresh visszafordult a Coruscant körül még mindig idegesen nyüzsgõ planetáris forgalom felé.. a képlet még nem volt teljes, a tárgyalások csak most kezdõdtek.. a konföderációs és birodalmi különítmények impozáns flottái nyugtalanítóan lebegtek a bolygó két pólusa mellett, a lehetõ legtávolabb egymástól.. a Hapanok és a Chissek pedig egyáltalán nem küldtek vezetõi szintû delegációt.
- Hol vagytok.. - mormolta maga elé Kresh, majd önkéntelenül is hátrahõkölt, ahogyan a távérzékelõk képernyõjén ugyanabban a pillanatban feltûnt valami...
- Nem rátok gondoltam... - azt, hogy ezután mit mormolt az orra alatt, elnyomta a megszólaló szirénák zaja. A képernyõn feltûnõ hajó egyértelmûen nem Chiss volt, és egyértelmûen nem Hapan.. a szabálytalan, aszimmetrikus, aszteroidára emlékeztetõ törzs és a mindenfelé csápszerûen kinyúló karok egyértelmûvé tették, hogy egészen másról van szó... nem sokkal késõbb Kresh meglepetésére a komképernyõ újra életre kelt, és egy tetovált, eltorzított arcú idegen pillantott le a híd legénységére, legnagyobb meglepetésükre alázatos, szinte joviális arckifejezéssel, és - egyebek mellett - meglepõen ép fogsorral.
- Galaktikus Szövetség képviselõi... a Mata'lok nem jelent veszélyt bolygójukra. - Az idegen hangját érthetõvé tevõ és szövetségi frekvenciákon továbbító gömbölyded, fémalapú táplálékon tartott kommunikációs lények ott vibráltak a kép sarkában - A nevem Nen Raapung, és azért érkeztem, hogy elhozzam népem békejobbját a Konferenciájukra!
Kresh már várta, hogy az idegen felemeljen egy vértõl csöpögõ jobb kezet, de az minden közbeszúrás nélkül folytatta. - Ezennel hivatalosan is kérvényezem, hogy népem a Yuuzhan Vong, és hazám, a Zonama Sekot képviseletében delegáljanak a Konferenciára! - sziszegte Raapung.
Kresh összeszedte leesett állát, és privát csatornát nyitott a planetáris védelemért felelõs tisztekhez és a vonal másik végén Calamari létére is látványosan izzadó Niathal admirálishoz fordult.
- Azt hiszem, ideje tájékoztatnunk az államfõt, amíg valaki bekíséri szerves barátainkat valamelyik távol esõ dokkba...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2011 20:33:15 GMT 1
Miután a Világok Szövetségének küldötte elmondta nyitó felszólalását, majd a Chissek és a Hapan Konzorcium nagykövete is szólt néhány rövid szót az egybegyûltekhez, a Konferencia rövid pezsgõszünetet tartott. Az államfõknek fenntartott privát elõtér egyik félreesõ eligazítójában Daala éppen a Palota alatt elsuhanó coruscanti forgalmat figyelte, amikor az egyik szenátusi testõr félrehúzta a hallba vezetõ függönyt, és jelezte, hogy a Konföderáció fõparancsnoka megérkezett.
- Á, Phennir tábornok, örülök, hogy el tudta fogadni a meghívásomat.. ne haragudjon, amiért a Maradvány vezetõjének érkezése miatt korábban nem tudtam Önt személyesen fogadni.. - biccentett Daala a volt pilóta felé, gondosan figyelve rá, hogy eredeti birodalmi rangját használja, miközben pezsgõvel kínálta.
- Köszönöm... admirális - a markáns arcú, szõke, középkorúnál valamivel idõsebb férfi végigmérte a Szövetség államfõjét, majd biccentett. - Engedje meg, nagyon jól tartja magát, asszonyom, ha szabad ilyet mondanom.
Daala ép vörös szeme megvillant.
- Igazán kedves. Ha jól tudom, az adjutánsa, Folett úr már elbeszélgetett Niathal admirálissal.. - Rendkívül.. informatív beszélgetés volt, amennyire én tudom, asszonyom. - biccentett diplomatikusan Phennir. - Mondja.. minek köszönhetem a meghívást?
- Tudja, Phennir... - Daala letette a poharat és a férfi felé fordult - Maga alapvetõen nem hülye. És ez tetszik magában. Végigszolgálta a Birodalom háborús éveit a Lázadás ellen, nem tûnt el úgy a semmibe, mint a volt felettese, Soontir Fel, akinek a fattya... khm, utóda most a Moffok fején ül.. türelemmel várt, és amikor eljött a lehetõség, hogy megragadja a hatalmat, akkor így is tett.. nem így van?
Phennir sokat mondóan bólintott és szintén letette a poharát, de elõbb a biztonság kedvéért felhajtottaa tartalmát. - Azt hiszem tudom, mire akar kilyukadni, asszonyom.. ezt amolyan Birodalmi tiszt a Birodalmi tiszttel beszélgetésnek szánja.. - Nevezzük inkább volt birodalmi tiszt a volt birodalmi tiszttel beszélgetésnek.. - hunyorított ép szemével Daala. - És nem, nem hallgatnak le, ez egy biztonságos szoba.. Szóval?
- Kérdésére válaszolva azt kell mondjam, sajnos téved, admirális asszony. - biccentett Phennir fanyar arccal. - Nem tudok olyan meggyõzõ múltat felmutatni, mint Ön, és azt kell mondjam, a jelenlegi pozícióm is csak részben a hajdani... érdemeim eredménye.
- Gondoltam. - biccentett Daala. - Tudja tábornok, nem csak, hogy Ön nem hülye legjobb tudomásom szerint, de én sem. Volt alkalmam megnézni az adjutánsait, egyikük sem Corelli, és láthatóan nem Bothanok... elgondolkoztam rajta, hogy a Commenor pozíciója ennyire megerõsödött-e az államukon belül, de az mégiscsak túlzás lenne.
- Megtisztelõ, hogy ennyire érdeklõdik a belpolitikánk iránt, Elnök asszony. - vágott faarcot Phennir.
- Legalább annyira, mint Ön, kedves barátom. - mosolyodott el Daala. - Ne értsen félre.. Önt ismerem, ott harcolt a másik oldalon a polgárháború során és több ütközetben kitüntette magát a Sötét Lord Jacen Solo erõi ellen... ugyanez nem mondható el az adjutánsairól.. mégis, valami oknál fogva Ön bírja a Konföderáció régi, befolyásos tagjainak bizalmát és láthatóan ezeket az új kísérõkkel is nagyszerûen megtalálja a hangot.. érdekes, nem?
Phennir egy pillanatig szótlanul maga elé maradt, majd a kinti siklóforgalomra esett a pillantása. - Tudja, sokoldalú állam a mienk, Elnök asszony.. hiszünk az egyedi rendszerek szabadságában, önigazgatásában.. ezt bizonyára nehéz lehet Önnek megértenie a Birodalom volt szolgájaként.. tudja, már számos holomûsorban tették fel a kérdést, hogy milyen irányt vesz a galaxis jövõje most, hogy mindhárom meghatározó állam élén egy-egy volt birodalmi tiszt áll.. - Értem, mire akar kilyukadni, Phennir. - biccentett Daala - De tudja, téves megközelítés pusztán az alapján megítélni a mai helyzetet, hogy ki milyen egyenruhát viselt negyven, harminc, vagy húsz évvel ezelõtt.. ha ismerte esetleg Pellaeon admirálist, akkor tudja, hogy mindig a reálpolitika talaján állt és úgy igazgatta a Maradványt, és mellette nyugodtan tölthettem határozatlan idejû.. nyugdíjas éveim. Még a Szövetség flottaparancsnoki posztját is elvállalta, és bevitte Bastiont a legbefolyásosabb tagok közé, amikor a helyzet ezt tette szükségessé. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek fényében én is, és amennyire remélem, Ön is jelenleg abban a pozícióban van, amiben vagyunk. Hogy milyen egyenruhát viselünk, az teljesen lényegtelen, amíg ugyanazok az elvek vezérelnek minket.. hogy egy rendezettebb, békésebb, igazságosabb hellyé tegyük a galaxist..
- És attól fél, a mai napig vannak, akik ugyanazt az egyenruhát hordták negyven éve, és nem teljesen így gondolják. - motyogta egész halkan Phennir, mintha még mindig félne az állítólagosan nem létezõ lehallgató berendezésektõl. - Hogy vannak, akiknek még ma is sokkal többet számít az egyenruha.. nemde, Elnök asszony?
- Amint mondtam, Phennir tábornok, ön egyáltalán nem hülye.. - emelte fel a poharakat Daala. - Egészségére!
|
|
|
Post by Imperial on Jul 17, 2011 21:27:26 GMT 1
A szünetet kihasználva Jagged kihasználva a nem túl díszes egyenruha adta lehetõséget az elvegyûlésre, visszaosont az irodahelységbe, melyet a vezetõk rendelkezésére bocsátottak. És persze Rorsh emberei megtisztították. Torkában kalapáló szívvel lépett be. - Jaina? Itt vagy? – Kérdezte, de a helység üres volt. Csalódottan ellenõrizte óráját, majd lehuppant egy székbe. Talán csak késik. Elnyújtózott a székben és fáradtan dörzsölte meg szemeit, hogy felfrissítse agyát az elmúlt órák üres, céltalan diplomáciai idõpazarlásából, és nem próbált arra gondolni mennyi van még hátra. Kommunikátóra diszkrét rezgéssel fogadott egy hívást a zsebében. -Vosra hadnagy vagyok, uram. Minden rendben? - Igen, hadnagy. Huszonöt perc múlva kérem hívjon újra és figyelmeztessen a konferenciára. - Úgy lesz, uram. Vége. A kommunikátor elhalkult, Jagged pedig a plafonra szegezte tekintetét a rendkivûl kényelmes fotelban fekve. Apja szavai jutottak eszébe, még most is beleborzongott a császár szóba. Nem tudta nem Palpatine-al azonosítani a tisztséget. És ezt sosem tudná keresztülvinni a moffokon... Hosszú percekig merengett, talán el is aludt, mert kommunikátora jelzésére tért magához. Ezúttal a másik volt, üzenete érkezett. „Sajnálom! J” - Én is. – Mondta keserûen az üres szobának. Órájára pillantott, még negyed óra volt a szünetbõl. Úgy döntött kinéz az elõtérbe, habár a hideg rázta a politikusoktól, kötelessége volt vezetõként részt venni a céltalan parádézásban. Édes emlékként gondolt arra, amikor a vong háborúban megtehette, hogy nem tiszteleg a politikusok elõtt. Bár ugyanaz a pilóta lehetne újra...
|
|
|
Post by Imperial on Jul 17, 2011 21:47:32 GMT 1
Miközben a Galaxis felelõs vezetõi az Egyesítõ Konferencián próbálták szavatolni a Galaxis békés jövõjét és saját érdekeik érvényesítését, addig nem messze a hatalmas épülettõl Rorsh admirális önfeledten eregette a szivarfüstöt, egy csésze frissen pörkölt malastare-i kávé mellett. A sötétített plasztacél üveg túloldalán elterülõ városbolygóban gyönyörködött, melyet talán egy évtizede nem látott már. - Ahhoz képest, hogy odafent kéne ülnöd egy turóblézer ütegben, ujjal a ravaszon, szemekkel a radaron, elég nyugodtnak tûnsz. – Jegyezte meg az asztal másik oldalán ülõ, sötétbõrû férfi, aki szintén szivarozott. Kopaszságával éles kontrasztban, arcát sûrû szakáll borította, melyben itt-ott már megjelentek fehér foltok. - A kapitányt és a tüzéreket én magam képeztem ki, ennyit már rájuk merek bízni. – Mosolygott a füst mögül Rorsh. – Jobban aggódok a tieitek miatt. A kávézó nem volt túl hivalkodó, se nem elõkelõ. Ám hangszigetelt, zárható bokszainak köszönhetõen népszerû volt, az elmúlt évek miatt kissé túlságosan is paranoiássá vált coruscantiak körében. Sokan üzleti tárgyalásokat bonyolítottak itt, titkok, különleges áruk és pénz cserélt gazdát efféle helyeken, az egyéb, szaporodással kapcsolatos tevékenységekrõl nem is beszélve. A helység rendelkezett saját árnyékolással, illetve a takarítódroidok kétharmada valójában poloskákra és egyéb eszközökre vadászott, Rorsh azért kihelyezte az asztal közepére a chissektõl vásárolt technológiára épülõ saját eszközét. Nem azért, mert bárki tudta volna hogy ki õ vagy bárkit érdekelne két vénember beszélgetése, hanem a komfortérzet miatt, amit nyújtott. - Nem kell aggódnod, öreg barátom. – Meredt a csészében gõzölgõ kávéra beszélgetõtársa. – A korodról jut eszembe, mikor szerelsz le? – Hozta fel kettejük örök témáját. - Majd ha rend és béke lesz a Galaxisban. – Mondta Rorsh. - Rosszabb vagy mint az elsõ lázadó vezetõk, nekem elhiheted. – Nevetett Kerz, reggelizõasztal méretû háta fel-alá ugrált közben és izomkötegei is táncra perdültek, mintha önálló akaratuk lett volna. - Te beszélsz? – Kelt ki magából tettettet felháborodással az admirális. – Te voltál olyan idióta, hogy az ügyük mellé állj! Soha nem fogom megérteni, hogy milyen indíttatásból csatlakoztál ahhoz a szánalmas csürhéhez, kivéve azt ha épp túl részeg voltál ahhoz, hogy gondolkodj! – Nyomta el a szivart a birodalmi. - Elgondolkodtál már az ajánlatomon? Kerz sokáig nézte a másik arcát, kifejezések után kutatva, de Rorsh csak a szokásos, önelégült vigyorszerûséggel bámult vissza rá. - Ugyanazt mondom mint két éve, amíg van mit tanítanom az újoncoknak… - Ne is folytasd! – Szólt közbe Rorsh – csak felbosszantasz. Vicc az amit hírszerzés meg fegyveres erõk címszó alatt a liberális bagázsotok mûvel. – Valahonnan egy szivart varázsolt a kezébe. – De még a sok féleszû szabadságharcos is odajutott, hogy egy realista, igazi vezetõ kezébe adta a hatalmat. – Célzott Daala-ra. - Végre nem bothanok vagy álomvilágban élõ idealisták. Kerz elengedte a gúnyos megjegyzéseket a füle mellett, régóta ismerte Rorsh-t, megszokta már. - Nem tudom már mi vagy ki lenne a jobb. – Kortyolt kávéjából a veterán hírszerzõ. – De az az egy biztos, hogy a béke már nagyon kellett ennek a Galaxisnak. - Ebben egyetértünk. – Mondta keserûen Rorsh. Újra belegondolt, hogy mennyi rokont, ismerõst, barátot vesztett el az elmúlt négy évtized alatt. A kettejük közé telepedõ csendbõl biztos volt benne, hogy Kerz is arcokat és neveket idéz fel maga elõtt. - Pletykák keringenek, hogy Daala tenni fog valamit a jedikkel szemben. A civilek felõl egyre nagyobb a nyomás rajta, felelõst akarnak Caedus miatt. – Szólalt meg a fekete férfi. - Vagy inkább bûnbakot. - Igen. – Helyeselt Kerz. – Mond meg az emberednek, hogy legyen óvatos. Rorshnak átsuhant egy árnyék az arcán. - Rendben. – Mondta szárazon. – Mennyien tudnak róla? - Kevesen, egyelõre. - Maradjon is így. - Megteszem amit tudok, de már csak egy kiképzõ vagyok. A kapcsolataim évrõl-évre fogynak. A régi bajtársak messzire kerülnek, leszerelnek, meghalnak, vagy olyan rangba kerülnek, ahonnan már nem hallják meg a hívásomat. - Hányni tudnék az ilyenektõl. - Tudod milyenek a galaxis civilizált lényei. Mindegyik csak a saját érdekeit nézi. - Próbálom elfelejteni. Túl erõs a késztetés, hogy emlékeztessem õket, hogy a célkeresztben nincsenek rangok, pénz, vagy hatalom, csak a célpont és a lövész döntése élet és halál között. A béke, a biztonság, de még a ti szabadságotok sem ingyen van. Én és a hozzám hasonlók tesszük valósággá. - Ha már felhoztad a témát, segítséget kell kérnem. – Komorult el Kerz arca. - Hallgatlak. - Az unokámat kitették az akadémiáról, mert nem teljesítette egy befolyásos oktató különleges feladatait. - Feküdni kellett volna? - Igen. – Szorult ökölbe Kerz hatalmas ökle. – Megtenném én, de tudni fogják, hogy ki volt. Az eddigi kapcsolatom már nem fedez többé. Rorsh válaszul csak kinyújtotta a tenyerét. Kerz némi gondolkodás után egy adatkristályt helyezett bele. - A jelszó a bolygó neve. Rorsh Kerz-re pillantott, aki a ki nem mondott kérdésre bólintott. Az a bolygó. Az, ahol a két oldal harcosai különbékét, és akaratlanul, életre-szóló barátságot kötöttek egymással, három évtizeddel ezelõtt. A birodalmi eltette a kristályt. - Add át üdvözletem Shei-nek. – Mondta Rorsh. - Átadom és köszönöm. – Gondterhelten ürítette ki a csészéjét. Nem örült az olyan eseteknek, amikor kezébe kellett vennie az igazságszolgáltatást. - Felétek mi a helyzet? Hallom, hogy nehezen csitulnak a kedélyek Fel körül. Rorsh szeme alig észrevehetõen villant. - Fiatal, de határozott és erõs jellem. És megvan benne a nagyság, már csak gondoskodnom kell róla, hogy ne kanászodjon el. A moffok pedig… Olyanok, mint amit várnál egy csapatnyi hataloméhes begyöpösödött aljas hiénától. – Mondta az admirális, de Kerz ismerte már a kifejezést az arcán. – Eddig semmi olyasmi nem volt, amit ne tudtunk volna kezelni. - Nem szeretnék moff lenni a Maradványban. – Mondta nevetve Kerz. - Lesznek még viták és nézeteltérések, aminek kezelésére megvannak a szakembereim. – Mosolygott vérfagyasztóan Rorsh, mint a ragadozó, ami már a szájában érzi a préda vérének ízét. Kerz ismerte Rorsh embereit, dolgozott már velük a vong és az azt követõ háborúkban. Így önmaga elõtt sem szégyellte, hogy kirázta a hideg. - Láttam a képeket az új hajóitokról. Pofásak. – Terelte vidámabb téma felé a beszélgetést. - Igen. Amennyi militarista félõrült elözönlötte Bastion-t az érkezésük miatt, kétlem hogy a hírszerzõitek nekiálltak fotózni. Több órányi videó, és több ezer kép kering már a holoneten. Meg annyi technikai információ, hogy néha eltûnödöm azon, hogy létezik-e még mifelénk az adatbiztonság... - Igen, én is ott néztem meg. – Nevetett Kerz. – A Secutor-osztály tetszik. Rorsh felnevetett. - Volt is hiszti az admirálisok és a moffok között értük. Persze Fel a legjobb helyre tette õket, a Különleges Hadmûveleti Csoportba. – Mosolygott az admirális. Az volt az õ egysége. - A csatacirkálótól viszont nálunk frászt kaptak páran. – Nem akarta hozzátenni hogy azóta már rohamtempóban dolgoznak ki taktikákat és módszereket a legyõzésére. - Bellator osztály. Kompakt szuper-csillagromboló, ahogy mi hívjuk. Ha lett volna száz belõle, a vong invázió sosem érte volna el az Ithor-t. - Azért remélem nincs belõle még tíz sem. – Komorodott el Kerz. - Amíg a kapitányok a megfelelõ vezetõt szolgálják, nem kell aggódni, barátom. - A probléma általában a megfelelõ vezetõvel szokott lenni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2011 15:17:14 GMT 1
Folett százados a delegációk alacsonyabb rangú tagjainak fenntartott hallban kortyolgatta alderaani pezsgõjét, elnézve a teremben nyüzsgõ, jobbára idegenekbõl álló tömeget..a látvány alig leleplezett undorral töltötte el.. szõrösek, nyálkásak, büdösek, a saját bolygójukon lenne a helyük, erre úgy ugrándoznak itt, mintha még mindig az Új Köztársaság lenne hatalmon és nem egy volt birodalmi admirális lenne az államfõ.. Daalat persze nem kellett félteni.. az öregasszony sok mindent megcáfolt az elmúlt egy évben abból, amit Folett fiatalkorában a cosrai iskola történelmi holokönyveiben olvasott róla, amióta átvette a Szövetségi elnöki székét, simulékony lett és ravasz, és nem fejezte ki ellenszenvét a szövetség nonhumán tagjaival szemben. Akár gyengeségnek is lehetett volna tekinteni, de Folett arra gondolt, talán ennyit a nagyobb hatalom.. absztrakt, nemde?
Elmélkedésébõl egy kopasz, középkorú, ideges tekintetû, kékes-lila szenátori talárba öltözött férfi riasztotta fel, aki két Gotalt és egy tiltakozva szörcsögõ Gran-t félretolva egyenesen felé vette az irányt. Folett elõször meglepetten fedezte fel a férfin az új, az Egyesítõ Konferencia idején csatlakozott rendszerek képviselõinek járó medaliont az alak nyakában, de annál jobban meglepõdött, amikor felismerte; már látta ezt az embert.. igaz, csak fedett holovonalakon, a cosrai központ legtitkosabb termeiben...
- Maga?? Maga mit keres itt??
A Vezetõ szélesen elmosolyodott majd belekarolt Folettbe és elráncigálta a legközelebbi, relatíve biztonságos benyílóba. - Miért nem tesznek semmit?? Egy szövetségi flotta van a bolygóm körül, én meg itt rostokolok! - Mi van??? - Folettnek meg kellett erõltetnie magát, hogy visszahelyezze az arcára a diplomáciai fogadásokhoz szükséges bárgyú mosolyt. - Egyáltalán mit csinál maga itt??
- Daaláék felfedeztek! Nem sokkal azelõtt, hogy küldöncöt indítottam magukhoz! Most meg az egész szövetségi flotta ott mászkál a szektorban! Muszáj volt idejönnöm és bejelentem a csatlakozási kérelmünket, mielõtt még erõvel törik ránk az ajtót - A Vezetõ hangja alig hallhatóan remegett. - Hogy mit jelentett be?? Idióta - sziszegte Folett. - És ezek után mit vár tõlünk?? - Küldjenek egy flottát, vessék be az ügynökeiket, bármit! Távolítsák el azt a bandát onnan.. csak idõ kérdése, amíg bekerülök a Szenátus magasabb bizottságaiba, akkor pedig többet segíthetek maguknak a Szövetségbõl! - kacsintott a Vezetõ. - Konzultálnom kell a... a feletteseimmel. - meredt ki a plexiablakon kifejezéstelen arccal Folett. - Legyen türelemmel, kedves Vezetõ..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2011 15:05:04 GMT 1
A Konferencián részt vevõ delegációk számára fenntartott tárgyalóhelységek közül az egyik legkisebb, legfélreesõbb, elsötétített ablakú szobában két férfi ült törökülésben egymással szemben, lehunyt szemmel. Kettejük közül az idõsebb, hatvanas éveiben járó, õszes-szõke férfi egy pillanatra megrázta magát, és kinyitotta a szemét. Társa, az alig valamivel fiatalabb, katonás tartású, megtermett alak megérezte magán az idõsebb pillantását, és meghajtotta a fejét. - A tanítványod hívását érzem az Erõn keresztül, Hamner Mester.. - Én is érzékelem, Skywalker Mester - Kenth Hamner, a Jedi Lovagrenden belül Luke Skywalker helyettese és katonai háttere miatt a Szövetség funkcionáriusaival a legtöbb kapcsolatot ápoló Mester markáns koréliai vonásai nem árultak el izgalmat. - De most nem erre kell koncentrálnunk... Kiimi Anaro tud vigyázni magára.. most egyedül van, de megtalálja a helyes irányt. Jobban tennénk, ha az itteni eseményeket követnénk.. hamarosan fel kell szólalnod a Konferencia elõtt a Jedik képviseletében.
Luke bólintott. - Tudom, Kenth, és továbbra is a hátam közepére kívánom az egészet... a Sötét Oldal Darth Caedus halálával is ugyanolyan erõs maradt, mi pedig ahelyett, hogy a forrását kutatnánk, itt kesselizünk már hónapok óta.. - Minél több a szereplõ és minél bonyolultabb csomókat kell kibogozni, annál tovább tart.. legalább addig sem háborúznak. - biccentett Hamner. - Akár tetszik, akár nem, Skywalker, amíg Te vagy a Rend Nagymestere, addig ezeket a köröket meg kell futni.. tanulhatnál a nõvéredtõl.
Luke elmosolyodott. - Ilyenkor nagyon örülök, hogy van akire számíthatok ebben a helyzetben, Kenth, még ha Leia nincs is itt... Mara már régen nekiesett volna Daalanak vagy valamelyik másik.... - Luke Skywalker tekintete egy pillanatra elsötétedett, és összegörnyedt ültében.. Kenth egy ideig értetlenül meredt rá, majd õ is megérezte az Erõn keresztül végigvonuló sötét hullámot..
Amikor Luke felnézett, egy kékes alak villódzott elõtte. Kenth értetlenül meredt a Rend vezetõjére, õ vélhetõen nem látta a vibráló jelenést... - Ben?
A jelenés ironikus módon majdnem elnevette magát. - Nem teljesen.. nincs sok idõm, Luke. Visszajöttek... még mindig itt vannak... - Kyp... - Luke Skywalker vonásai megkeményedtek - Mit tettek veled? Ki tette ezt? - Nem messze innen.. egészen közel.. - susogta Kyp Durron látomása. - Erõs, öreg, és pusztító.. sokan vannak... meg kell állítanotok õket, Luke! Én megpróbáltam, de nem sikerült.. elvakított a magabiztosság.. nem sikerült... de már nem számít. Ott vagyok, ahová mindig is tartoztam..
- Béke Veled, barátom - suttogta Luke Skywalker, ahogyan Kyp Durron szelleme elenyészett. Le kellett küzdenie a dühöt és a frusztrációt, ami elfogta.. a Jedi Lovagrend az elmúlt pár évtizedben számos tehetséges és ígéretes lovagot veszített el a Sötét oldal oltárán, Alema Rartól kezdve Luke unokaöccséig, a Darth Caedussá vált Jacen Soloig, nem is beszélve Luke feleségérõl, Mara Jadéról.. de hogy ez ismét megtörténjen, ráadásul egy olyan megbízható és tapasztalt Jedi váljon a Sötét oldal ismeretlen fenyegetésének áldozatává mint Kyp Durron.. ezt még Luke sem várta volna.
Azon vette észre magát, hogy Kenth mellette áll, kezét a vállára helyezve. - Jól vagy? - Nem.. - biccentett Luke, aki hirtelen nagyon öregnek és fáradtnak érezte magát. - Kenth, hívd össze a többieket. Valami szörnyûség történt.. - És a beszéded? - Nem érdekel - rázta a fejét beletörõdõen Luke - Abszolút nem érdekel. Hívd össze a Tanácsot, amíg én megkeresem a fiamat..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 11, 2011 17:52:46 GMT 1
- Nem, nem és nem fogom megérteni, hogy miért kell Skywalker Mesternek ennyivel a Jedi Lovagrend nyitóbeszéde elõtt rendkívül sürgõs ügyben elutaznia! - rázta a fejét idegesen a Szövetségi Palota fõépülete fölé magasodó teremben a Szövetség õszülõ elnöke. Daala ép szeme vörösen villogott, ahogyan az ajtó mellett álló Jedire meredt, aki - egyedi módon, a Jedik között majdhogynem egyedüliként, de a Mesterek Tanácsában bizonyosan az egyetlenként - barna köpönyegét a Szövetségi Flotta õrnagyi egyenruhájára húzta fel, jelezve, hogy mindkét cím viseletére jogosult. Daalát azonban egy pillanatra sem hatotta meg Kenth Hamner pózolása.
- Legalább annyit mondjon meg, Hamner Mester, hogy pontosan mi az úticélja Skywalkernek és meddig lesz távol?
- Errõl sajnos nincs felhatalmazásom beszámolni, elnök asszony, a legmélyebb tisztelettel - tett tanúbizonyságot végtelen türelemrõl Hamner. - A Jedi Rend számára létfontosságú misszióról van szó... biztosíthatom, hogy Skywalker Mester minden szükséges felhatalmazást megadott nekem a felszólaláshoz, és amennyiben Organa Solo nagykövet visszatér a Peremvidékrõl jószolgálati munkájából, õ is ott fog mellettem állni a pódiumon... így az Önök által oly fontosnak tartott szimbolikus reprezentáció sem marad ki és a Szövetség... - hunyorított Daalára Hamner - azon tagjai is nagyobb nyugalommal hallgathatják a felszólalást, akik a mai napig a Jedikkel kéz a kézben képzelik el a galaxis jövõjének alakítását...
Daala lenyelt egy ideges horkantást, ami nem csak nem lett volna nõies, de elárulta volna, hogy egy pillanatra tényleg képes volt õt sarokba szorítani ez a lenyalt hajú tisztecske, aki valószínûleg egy vámkorvett parancsnoki hídjánál sosem vitte volna elõrébb a régi Birodalomban, most viszont, köszönhetõen hatalmas szerencséjének, hogy egyszerre rendelkezett az Erõ és némi katonai háttér felett, a Jedik leghozzáértõbb képviselõjeként pózolt szövetségi ügyekben. Ami azonban Daala diplomáciai érzékénél is gyorsabban reagált, az az ex-admirális elméje volt... tulajdonképpen, leszámítva azt az idegesítõ apróságot, hogy az alapvetõen joviális nagypapára hasonlító Luke Skywalker helyett az izgága ikertestvére, nem mellékesen az Új Köztársaság néven ismert Lázadó-elõképzõdmény volt államfõje, Leia Organa Solo fogja boldogítani a gyûlés résztvevõit, mégis csak arról volt szó, hogy Skywalker talált magának egy kellõképpen sürgõs ügyet, amivel a Hamnerhez hasonlító tanácsadóit is meg tudta gyõzni arról, hogy leléphessen a Konferenciáról... ráadásul, Daala forrásai szerint, melyek ritkán tévedtek, számos, az Ossusról érkezett, vagy már éppen Coruscanton lévõ Jedi segítségével. Márpedig egy ilyen ügy kellõképpen érdekes lehetett az õ számára is.
- Nos rendben - villantott meg végül egy ragadozó mosolyt Hamner felé - Természetesen nem fogok vitatkozni a Jedi vezetõivel.. tartsák meg a nyitóbeszédet holnap olyan formában, ahogyan azt megfelelõnek látják.
- Így lesz, Elnök asszony. Találkozunk a legközelebbi ülésen... - hajtotta meg magát karjait összekulcsolva Hamner, és kihátrált, miközben Daala villámgyorsan a hátsó szobába ment és beütötte Kresh kommodore azonosítóját a kommunikátorába..
- Itt Kresh - hallatszott egy érces hang. - Daala. - Mi a parancs, Fõnök? - A Jedik sántikálnak valamiben... derítse ki, hová ment Skywalker!
A vonal másik oldalán nevetésnek is beillõ gurgulázás hallatszott.
- Mi olyan vicces? - Engedelmével, Fõnök.. azt hiszem tudom, hova mennek a jedik... sõt, még valaki tudja.. kérdezze csak meg a kedvenc Fejvadászát..
|
|