Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 14, 2012 18:01:50 GMT 1
Minden nap ugyanaz, akárcsak egy mókuskerékben. Reggel ébredés, testmozgás, reggeli, a szellem építése majd munkába. Miközben Reinhard kilépett a lakásából, magához vette az aznapi holo híreket. Robbanások Corellia-szerte, egy időben több más Konföderációs bolygón, Fokozódó kalóz tevékenység az intergalaktikus kereskedelmi útvonalakon, merénylet egykori magas rangú Konföderációs vezetők ellen. Kifizette és leült indulás előtt a sarki bisztróban, hogy megigya a szokásos kávéját. - Készülnek valamire – mondta neki Chao Wo, a mágnesvasút melletti kis kávézó tulajdonosa. - Kik? – kérdezett vissza Reinhard, miközben belekortyolt az italába. - Hát a cosraiak… Eltűntek és most puff… minden lángba borult. Lassan a Coruscantot is elérik, vigyázzon csak magára. Nézzen szét… Mennyi gyanús alak van itt. Azt mondják magasak, és szőkék kis gonosz és hideg kék szemekkel. Nézzen szét, mennyien vannak itt? Reinhard körbe fordult, néhány ilyen tulajdonsággal rendelkező humanoidot tényleg összeszámolt, de nem többet mint egyébként. - Chao, túlságosan aggódik. A cosraiak nem ok nélkül tűntek el, és lapítanak. - Azért, hogy lecsaphassanak, nem egyértelmű? – nézett rá Chao, miközben még egy adag kávét töltött Reinhardnak. - Ugyan. Tudja hol dolgozom – hajolt hozzá közel – Biztosan mondhatom magának, a Cosrát évekkel ezelőtt lerohanta a Konföderáció, és nem maradt belőlük semmi. Én inkább a sithekre gyanakodnék. Figyelje meg, ők lesznek a hunyók. Reinhard fizetett, felállt az asztaltól és elsétált. - Mr. Reinhard, a táskája – futott utána néhány perc múlva a bisztró egyik pincére - Kedves magától – ránézett a névjegy táblára – Ms Cho de ez nem az enyém. Nincs táskám, csak ez – emelte fel a holo hír olvasóját. A nő bólintott, majd visszament Felszállt a Coruscant 1-es Mágnes vasútvonalának végállomásán Reinhard, hogy beérjen a munkájába. Közben a gondolataiba merült. Cosra, Konföderáció... Egy idegen ült le mellé hirtelen. - Már így elhaladt az idő? - kérdezte, miközben aktiválta holo hír olvasóját - És még munkához se láttam… - válaszolta Reinhard, miközben az órájára nézett - Folett aktiválta a Fantom protokollt. Itt vannak a parancsok és a célpontok. A többiek is riasztva lettek. Gyorsan kell cselekednünk. Meg van a csomag? - Megkaptam az első üzenetet, a csomag telepítve és élesítve. - Helyes. Használja ki ezt a kis zűrzavart. Mire a Konföderációban egyáltalán rájönnek mi történt, és a Coruscanton lereagálják… - Addigra minden szükséges eszközt megszereztünk. Értettem - Azt hiszem itt az idő, elnéztem a megállót. Szép napot Az idegen felállt, és egy táskát hagyott mellette. A következő megálló után Reinhard is felállt és leszállt. A szokásos utat tette meg a munkahelyére. - Jó reggelt Wilson tizedes – lépett be a toronyház csarnokába, és átadta a táskáját a szokásos átvilágításra. - Uram – biccentett a tizedes, miközben ellenőrizte a papírokat – Hallotta, hogy mi történt a Konföderációban? - Chao, a kávésom már felvilágosított Wilson értetlenül nézett a férfira - Lényegtelen. Robbanások a Konföderációban és kalóztámadások. Tele van vele a holo minden csatornája - Rémes. Olyan mintha kezdődne minden elölről… - Elölről? – kérdezte Reinhard, miközben végigmérte a csarnokot. Semmi. Nem változott egyelőre semmi. - A cosraiak… Legutóbb, a konferencia alatt is, ha nem emlékezne azokra a kalóztámadásokra amik… - Wilson, minden sarkon cosraiakat lát netalán? – mosolyodott el Reinhard miközben mindenét visszakapta. - Az ember legyen éber. Minden rendben, további szép napot uram
Felment az irodájába, elfoglalta a helyét és munkához látott. A bejövő üzenetekre válaszolt, megírta a jelentéseket, majd el is ment a nap. Később, amikor már egyedül volt bent az osztályon, aktiválta azt a kódot, amit még évekkel azelőtt telepített a rendszerekre. A központi biztonsági vonalat lekapcsolta, de az őrök és a rendszer ezt nem érzékelte. A gépterembe lépett, nem volt körülötte senki. Nyugalom volt. Odalépett a központi géphez, aktiválta és rátette az eszközt. Néhány perc múlva a Cosra koordinátái valamennyi Szövetségi adatbázisból eltűntek, helyette egy, a Bendő bázist rejtő feketelyuk halmaz került megadásra. A Cosra ismét eltűnt mindenki elől, megőrizve titkát.
Ugyanaznap, Coruscant számos pontján bombák robbantak bothan és corelliai érdekeltségek közelében…
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2012 19:08:49 GMT 1
Tierce õrnagy és négy, személyesen kiválasztott polneye-i klón kommandós éppen kényelembe helyezte magát az Elnöki Szektor egyik privát platformján álló karcsú, kecses futárhajóban, amelybõl nemrég rendelt Daala irodája egy tucatot a gyártást újraindító Nubian vállalattól. A karcsú hajótest alatt a legmodernebb, katonai szintû védõpajzs, páncélzat és fegyverek rejtõztek.
Hirtelen a platform megrázkódott, és néhány épületsorral odébb füst szállt fel a levegõbe.
- Na, megint robbantanak? - pillantott ki a pilótafülke ablakán Oleg, az egyik klón kommandós, egy tagbaszakadt, fekete felderítõ páncélt viselõ katona.
- Mi az, hogy megint... - ez Zavrik volt, a csapat mûszerésze és medikusa, akinek az volt a feladata, hogy a kutaóút során feltárt relikviákat megvizsgálja és osztályozza.
- Érdekes... - futott át hirtelen egy sor képernyõn Tierce tekintete, amelyek a holocsatornákra voltak kötve. A küldetés során létfontosságú volt, hogy a csapat azonnal reagálni tudjon bármilyen hírfoszlányra, ami érdekes lehetett a számukra, és kapcsolatban állt a Jedikkel, vagy a Sithekkel. Ezért egy speciális computer-algoritmus folyamatosan követte a Holonet legfontosabb szövetségi és más államokhoz kötõdõ hírcsatornáit. - A jelek szerint nem ez volt az egyetlen robbantás... más bolygókon is történtek hasonlók, elsõsorban a Konföderációén..
- Lefújjuk a bevetést? - fordult feléjük a pilótaülésbõl a fekete egyenruhát viselõ Nagan, a csapat pilótája, egy idõsödõ - ami a néhány hónapos klónok esetében a nem megfelelõ DNS-szekvenciákra utalt -, szürkés hajú férfi.
- Nem, nem kaptunk ellentétes parancsot.. - rázta a fejét az Õrnagy, majd a csapat negyedik tagjához fordult, az egyetlen nõhöz, aki a hajó külsõ kamerájára meredt.
- Mi történt, Cybil? - Vendégünk van... - a csapat mesterlövésze és cyber-specialistája, az egyik legújabb Polneye-i sorozat "terméke", akit az Õrnagy kifejezetten a hangulat javítása és kiemelkedõ fegyverhasználati képességei miatt vett be a csapatba, máris a biztonsági rendszer aktiváló gombja felé nyúlt... - Egy rohadt Mando... - Nyugi.. - intette le az õrnagy. - Ez Rev Sanagar. Megnézem, mit akar.
A rámpa alján mozdulatlanul álló sisakos férfi T-alakú rostélya mögül kíváncsi tekintettel méregette a hajót.
- Mit tehetünk Önért, Rev..- lépett le a rámpán a páncélos alak elé Tierce. - Már indulunk kellene..
- Gond van.. - jegyezte meg amaz. - Látom.. - intett a füstoszlopok felé Grodin. - De nem a mi gondunk, egyelõre.. - Nem, nem itt. - rázta a fejét Rev. - A Mandalore-on. Puccs történt. Elmozdították a klánomat, a legtöbbjüket megölték.. - Ez sajnálatos.. - biccentett Grodin. Személy szerint teljesen mindegy volt neki, hogy a zsoldosok és bérgyilkosok éppen melyik páncélos alak után szaladnak. Az volt az érzése, hogy a galaxis túlreagálja az egész Mandalore társaság jelentõségét... bár lehet, ez csak azért volt így, mert nem volt alternatíva, amivel ijesztgetni lehet a gyerekeket elalvás elõtt. Na nem baj, majd most a Sithek..
- Nem érti.. - ragadta meg az õrnagy karját Sanagar, akinek a keze villámgyorsan mozdult, de reflexbõl megállt, mielõtt elérte volna a páncélkesztyût. Sanagar elengedte az õrnagyot. Mindketten tudták, hogy ez nem az a pillanat, amikor közelharc-képességeiket fogják tesztelni.
- Éspedig mit nem értek? - Dorvan még él a bolygón van.. - folytatta Sanagar. - Ki kell hoznunk. A fõnökasszony nem örülne... - Hát miért nem megy a maga embereivel? - vonta fel a szemöldökét Tierce. - Mindenkit levadásztak a klánomból, aki a bolygón volt.. - folytatta reszelõs hangon Sanagar, amibõl érzõdött, valójában mennyire feszült. - Ha most a sajátjaimmal mennék oda, azonnal kiszúrnának.. kell egy független csapat.
- És gondolom, külön szerencse, hogy egyikünk sem tud most beszélni az admirális asszonnyal.. - biccentett Tierce. - Rendben. Szálljon be, indulunk.
A kommandó többi tagja kérdõ pillantást vetett a Mandalore harcosra, aki, amint beért a pilótafülkébe, elkezdte ledobálni magáról a felszerelését.
- Teszünk egy kis kitérõt, mielõtt nekilátunk a feladatnak.. - jegyezte meg Tierce, majd bevetette magát az egyik gyorsulási ülésbe, és biccentett Nagannak. - Mehetünk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 6, 2012 10:47:33 GMT 1
A városbolygó erős védelem alatt állt. Birodalmi-osztályú csillagrombolók és különféle hadi cirkálók takarták el szürke, néhol narancsvörös, lávaszínű barázdákkal tarkított felszínét.
Ekkor hirtelen betolakodó zavarta meg Coruscant sűrű forgalmát. Az ébenfekete csillagromboló nem hasonlított a bolygót védő egységekre. Egyedül ék alakú formája tette felismerhetőve. Eltérő külseje a nyúlánkságában nyilvánult meg.
A Szövetség vadászai azonnal elindultak a bejelentetlen és jelöletlen monstrum irányába, ami ráadásul gyanúsan közel lépett elő a semmiből.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 7, 2012 20:41:48 GMT 1
A Szövetség központi planétája felett keringõ flottacsoportból - amelynek hajói gondosan távol maradtak az egyenlítõ körül húzódó civil forgalmi sávoktól, hogy ne zavarják az egyre sûrûbb forgalmat - elvált egy méretes, Mediator-osztályú mon cal csillagcirkáló, melynek 5 kilométeres törzse mellett szinte eltörpült a kíséretét alkotó két Nebula-osztályú szövetségi csillagromboló.
Egy idegen, azonosítatlan csatahajó megjelenése mindig aggodalmat váltott ki Coruscant lakóiban, de az illetékes ügyeletes flottaparancsnok nem találta indokoltnak, hogy a bolygó védelméért felelõs fõ flottacsoportot, benne a Szövetség zászlóshajóját, a közeli Hesperidium hold mögött lebegõ Viscount szuper-osztályú mon cal csatahajót is mozgósítsa. Végtére is csak egyetlen behatolóról volt szó...
- Azonosítatlan csatahajó, itt Makin admirális - jelentkezett be a szövetségi hajóraj parancsnoka, egy veterán mon calamari - a Transparency fedélzetérõl. Felhívom figyelmét, hogy a Coruscanti Egyezmény és a Galaktikus Egyesítõ Konferencia alapokmányának 6. cikkelye értelmében a Szövetségi Flotta egységein kívül felfegyverzett katonai ûrhajók nem tartózkodhatnak Coruscant belsõ orbitális biztonsági zónáján belül! Váltson irányt, és készüljön fel az azonosításra!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 7, 2012 21:07:59 GMT 1
A Mirelis mozdulatlanul lebegett a fenyegetően közelítő csillagrombolók előtt.
A parancsnoki hídon feszült, várakozásteli csend honolt. A kapitány nyitott egy sávot a szövetségi egységek felé, majd ellépett a vezérpulttól. Lord Brodrig a kommunikátorhoz lépett.
- Nem jelentünk fenyegetést – szögezte le nyomban szilárd hanghordozással. – Mindössze arról van szó, hogy Korver kapitány kényszeresen áthág minden szabályt, nem beszélve a létfontosságú hadászati rendelkezésekről – villantotta szigorú pillantását a tiszt felé.
Hulius Korver bosszús tekintettel meredt vissza rá. Brodrig a kezdetek kezdetétől gyűlölte őt, s a tiszt képtelen volt kitalálni, miért.
- Ez itt a Harmadik Birodalom zászlóshaj… Az én zászlóshajóm. Az említett állam vezetője vagyok, s ismét hangsúlyoznom kell, hogy halálos tévedést követett el az első tisztem. Továbbá azt a tényt is megemlítem, miszerint én nem voltam jelen a Konferencia záró szakaszában… Természetesen nem jegyezhetek meg minden jelentést. Engedjenek le a bolygóra, a Mirelis pedig nyomban elhagyja a körzetet, de még a rendszert is. Nem így van? – fordult Korverhez.
- De, uram – felelte olyan megvető hangsúllyal a férfi, amit egy Sith Lord is megirigyelt volna.
Korver rácsapott a panelre, és az azonosító adatok máris átszáguldottak a téren.
- Sürgős beszédem van a gazdájukkal – jelentette ki Brodrig, és karjait egymásba fonva a mellkasa előtt véletlenül a kapitányba botlott. Korvik alig nyerte vissza az egfyensúlyát, kis híján a padlón kötött ki. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, kiokoskodja, hogy mi a fene baja van ennek a féleszűnek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 8, 2012 16:05:25 GMT 1
- Vettem, Mirelis, köszönjük az azonosítást, kérem várjon! - Makin admirális ide-oda forgatta hatalmas, gömbölyded szemeit, amitõl nem lehetett eldönteni, hogy még mindig az Harmadik Birodalom tisztjének holoképmását nézi, vagy saját kommunikációs terminálját, esetleg mindkettõt...
Makin tudta, hogy két választása van. A Harmadik Birodalom egyfelõl a galaxis egyik leginstabilabb szegletének számított, ahonnan rezsimváltások, puccsok és a civil lakossággal szembeni atrocitások hírei érkeztek nap mint nap.. nem teljesen az az állam volt, amelyik a Szövetség humánusabb, vagy ha úgy tetszik, demokratább szenátorai szemében mintáképnek volt tekinthetõ..
Másrészt egyedüli államként állt a lábán már igen hosszú idõ óta a Peremvidéken és a Corporate szektor területein, ott, ahol a térség összes többi szektorában már a folyamatosan terjeszkedõ Sithek voltak az urak. Egyszer még kiderülhet róluk, hogy értékes szövetségesnek bizonyulnak, ha másként nem, akkor az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján..
Makin ennyire már nem értett a politikához, hogy ezt mélyebben elemezhette volna, de nem is volt szüksége rá, mert személyi, a Flottán belüli kommunikációra használt adattáblájára megérkezett a válasz... a kettõ közül az, amelyikre jobban várt. Jelzett a kommunikációs tisztnek, egy apró, szürke bõrû chadra-fannak, hogy ismét aktiválhatja a csatornát a látogató felé.
- Lord Brodrig, itt ismét Makin admirális - folytatta a mon cal immár hivatalos hanghordozással - a Szenátus Külügyi Bizottsága jelenleg nem ülésezik, így az Államelnök asszony képviseletében Cha Niathal admirális, különmegbízott fogadja Önt a Szenátusi Palotában. Kérem, siklójával a következõ koordinátákat kövesse....
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 16, 2012 17:35:48 GMT 1
Lord Brodrig siklója pillanatok alatt a felszín alatt termett. A fogadására kirendelt hivatalnok már küldött neki egy csöpögős üdvözlőüzenetet. A vezér nem szerette, ha különbnek tekintik az egyszerű halandóknál. Államfőnek lenni valójában nem más, mint a galaxis legnagyobb fejvadászprédájának lenni. Brodrigot a landolást jelző huppanás zökkentette ki gondolatmenetéből. Nyiomban talpon termett, és a komótosan leereszkedő rámpára lépett. Gyerünk már! Mihelyt a szerkezet befejezte feladatát, a Vezér lesietett a napsütötte nyílt platformra. A leszállóhelyiséget széles, vörös szőnyeggel leterített függőhíd kötötte a kormányzati épület bejáratához. Két fekete köpenyes testőr csatlakozott a szürke eminenciáshoz, aki az elé menesztet küldöttség elé lépett. A Kodir sikló pillanatok alatt felemelkedett, és maga mögött hagyta a Harmadik Birodalom és a Szövetség hivatalnokőreivel telezsúfolt platformot. A hajó kapitánya a számára kijelölt hangárba viszi majd a hajót. Cha Niathal admirális szenvtelen mosollyal köszöntötte a Vezért. - Az Államfői Iroda megbízásáól fogadja üdvözletemet Coruscanton, Lord Brodrig – hajtott fejet a szövetségi főtiszt. – Kérem, kövessen. Az Elnökasszony hamarosan fogadja önt. - Köszönöm, admirális – indult meg a Vezér, oldalán Niathal gúnyos mosolyával. Nem igen látta a tisztet hasonlóképpen viselkedni, amikor legutóbb a bolygón járt. Ezután talán majd megismeri őt. – Hirtelen elhatározás született meg bennem – jelentette ki váratlanul. – Haladéktalanul tárgyalást kell kezdeményeznem Daala asszonnyal, és talán a szenátoraikkal is. Az ügy nem tűr halasztást. - Akkor hát ezért hagyta figyelmen kívül a Konferencia, mi több – emelte fel hangját a mon cal – a civilizált lény alapvető udvarias gesztusait, s érkezett meg mindenféle bejelentkezés nélkül. - Ne morogjon, admirális – felelte szemrebbenés nélkül a Vezér. – A kellemetlen helyzetek kezelése mutatja meg igazi képességeinket. Á, itt is volnánk – tette hozzá, amikor beértek az épület tágas előcsarnokába. A kör alakú terembe még öt darab bejárati ajtó csatlakozott. A szemközti falon viszont csupán négy lift várakozott. Niathal admirális belépett az egyik fülkébe. Brodrig és két testőre követte példáját. - Szabad megtudnom tehát, mi járatban van erre? – folytatta a megkezdett beszélgetést a főtiszt. - Sajnálom, de személyesen az államelnökük elé tárhatom az ügyet. De ne aggódjon – tette hozzá sietve, amikor megcsapták a másik aszimpátiájának hullámai - , hamarosan az egész galaxis tudomást szerez róla. - Remek – nyugtázta nem túl lekesen az admirális. A turbolift ajtaja felpattant, s a két államférfi belépett az Elnöki Folyosóra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 16, 2012 21:21:19 GMT 1
A folyosón a szokásos kék egyenruhás díszõrségen, melynek tagjai a Régi Köztársaság szenátusi gárdájának páncéljához hasonló öltézket viseltek, valamint a dekorációként szolgáló fákon kívül semmi sem volt.. a folyosón végén lévõ egyetlen ajtón túl jól ki lehetett venni az elnöki lakosztályt, benne a hatalmas, faragott íróasztallal, és a mögötte álló, láthatóan üres székkel.
Niathal érzékelte, ahogyan vendége zavara egyre növekszik. Az eddigi beszélgetés alapján már megtudta, amit tudni akart... ha nem is magát az ügyet, ami miatt Brodrig ilyen sietõen beállított Coruscantra, de azt a tény, hogy az államfõ meglehetõsen idegesnek tûnt, és személyesen akarta Daala elé tárni a mondandóját... tehát láthatóan teljesen elégedett volt azzal a verzióval, hogy a Szenátus aktatologatóit és bizottságait hagyják ki ebbõl...
A mon cal intett az ajtó mögött várakozó protokolldroidnak, hogy hozzon frissítõket.
- Hát itt is volnánk, Lord Brodrig - fordult a humanoid alak felé.
- Hol van az államfõ? - pillantott körbe amaz. - Hol van Daala?
- Jelenleg nem tartózkodik a bolygón.. - mosolyodott el Niathal, majd kényelmes mozdulatokkal a székhez sétált, és beleült. Kocsányos calamari szemei barnásan csillogtak. - Amint azt már megpróbáltam elmagyarázni, Lord Brodrig, Daala elnökasszony különmegbízottjaként ilyenkor én vagyok kolléganõm szeme, füle, sõt, ha úgy tetszik, szája. Nyugodtan megbízhat bennem. Parancsol valamit inni?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 17, 2012 8:49:37 GMT 1
A Vezér lebiggyesztette a száját. Nem számít. Végül is nem államtitokról van szó… Helyet foglalt a kijelölt helyén, majd megrázta a fejét. - Nem, admirális. Nos, talán egy pohár Whyren Bosszúját, ah kérhetem.
Niathal intett az ajtóban strázsáló droidnak, aki néhány perc múlva két tele pohárral tért vissza a tálcáján. Brodrig kortyolt az italából, majd a főtisztre függesztette tekintetét. - Igen furcsa egy elme maga – jelentette kihalkan méregetve a mon cal vendéglátóját. – Honnan vegyek bizonyságot, hogy valóban megbízhatok magában? Hogy valóban egy hazaszerető, igaz szövetségi, és nem egy haszonleső áruló patkány?
Niathal szeme felvillant. - Garantálhatom. Ha nem bízik bennem, itt van Daala Elnökasszony igazolása – lökött egy adattáblát a Vezér elé. - Remek. – Brodrig rá se pillantott a dokumentumra. – Akkor tehát kertelés nélkül beszélhetek. - Természetesen – dőlt hátra a mon cal. - A Világbirodalom azért omlott össze, s hoztam létre a Harmadik Birodalomat – fogott bele a Vezér - , mert beláttam a régi államaink gyengeségeit. Nemrégiben egy Sith Lord támadott rám, akivel valamikor régen békét kötöttem.
Niathal halkan hümmögött magában. Oldalra fordított fejjel hallgatta a beszámolót. - Ez meggyőzött arról, hogy a galaxis veszélyben forog. Az SS jelentései szerint a Jedik sem tudják, mivel állunk szemben, de egy bizonyos: fenygetés leselkedik ránk, és a galaxis összes államára egyben. Javaslom az államfő képviseletének és a Szenátusnak egyfajta titkos diplomácia bevezetését…. Azon rendelkezés engedélyezését, amelyet a Régi Köztársaság Jedi Tanácsa betiltott.
Niathal összeszűkülő szemekkel figyelte. - Miért volna szükségünk titkos megállapodásokra? – vetette fel. - Mert a Hamradik Birodalom önmagában gyenge. A Corporate-szektor viszont hasznos erőforrásokkal rendelkezik, s ezeket, mint olyat, a Galaktikus Szövetség megsegítésére bocsátjuk. - Szövetségről vagy békéről beszél? - Szövetségről. Egyesülésről, amiről a Sith birodalma nem szerezhet tudomást – de más sem. A csillagok mindenütt hallgatóznak. Egy esetleges támadás esetére…
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2012 21:25:42 GMT 1
Niathal igyekezett elnyomni egy mosolyt.
- Nos, ugye belátja.. - vette elő "demoktratikusabb" arckifejezését, ami nem egészen volt hiteles egy olyan államférfitól, pontosabban államhölygtől, aki annak idején a Sith nagyúrrá vált Jacen Soloval alkotott párosban kormányozta rendeleti úton az egész Szövetséget -, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről legalább a Szenátus prominens bizottsági tagjaival konzultálnunk kellene..
- Ugye belátja, hogy pontosan emiatt akartam magával Daala elnökasszonnyal beszélni. - hunyorított Brodrig.
- Értem. - ingatta a fejét a Mon Cal. - Nos, abban tökéletesen és fenntartások nélkül egyetértek magával, hogy a Jedik nem alkalmasak arra, hogy ezt a helyzetet kezeljék.. egyszerűen nem olyan a szervezetük, a döntéshozási rendszerük, és nincsenek meg a kellő forrásaik. Nem egy szekta ellen harcolnak, hanem egy nagyon alapos, politikailag felkészült diktatúra ellen, amelyik populizmusával kihasználja a Peremvidék sebezhető, sokat szenvedett népeit...
- Márhogy a Sith Birodalomra gondol.. - mosolyodott el Brodrig. - Ugyebár.
- Természetesen. - ingatta a fejét nem emberi kifejezéssel a mon cal. - És abban is egyetértünk, hogy tekintettel az önök államának belső politikai.. struktúrájára, az együttműködésünket érdemes lesz minél inkább a színfalak mögött tartani.. elkerülendő a félreértéseket a közvélemény szemében.
- Ezzel azt hiszem, a mi közvéleményünk is így van.. tulajdonképpen. - nézegette a pohár alját a Vezér.
- Viszont abban igaza van, hogy ebben egyedül nem dönthetek. - folytatta Niathal, miközben magában roppant elégedett volt a találkozó fejleményeivel. - Ebben Daala elnöknek kell kimondania a végső szót. Haladéktalanul tájékoztatom erről. Amíg megérkezik tőle a válasz, kérem, élvezze a vendégszeretetünket, Brodrig úr.
És, gondolta magában Niathal, ha Daala rámondja az áment az együttműködésre, akkor kezemben lesz az az eszköz, amivel szükség esetén eldönthetem, hogy ki mellé állok.. a volt birodalmi admirális mellé, aki lepaktált egy hasznos szövetségessel a Sithek hátában, vagy a szabadságpártiak mellé, a volt birodalmi admirális ellenében, aki lepaktált a peremvidéki diktarúrával. Márpedig Niathal nagyon is szerette a szabadságot. Különösen azt a fajtát, amikor saját maga szabadon dönthetett, kockázat nélkül..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 18, 2012 13:15:28 GMT 1
- Ezzel csak egy bökkenő akad – vágta ki hirtelen a Vezér. – Nekem sürgősen a Nagira kell utaznom, és részt kell vennem a Sithek parádéján. A békés szándék védelmében, ugyebár… Útközben pedig benézek a Serennora is, mivel küldötteim még most sem kezdték el kereskedelmi tárgyalásaikat azzal a kormánnyal. Egyszóval – fűzte hozzá – csupán pár órát maradhatok.
- Ez esetben – recsegte a mon cal – majd értesítjük önt az Elnökasszony hazatértéről.
- Jobb ötletem van. Hol van most Daala?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 20, 2012 15:38:14 GMT 1
- Nos.. - bámult ki az abakon Niathal, amihez nem is kellett oldalra fordítania a fejét. - Ezt jelenleg én sem tudom megmondani. De biztos lehet benne, hogy átadom neki az üzenetét.. egy dolgot még hadd kérdezzek meg.
- Éspedig? - Brodrigot láthatóan idegesítette, hogy nem tudja elérni az államfőt, de Niathal tapasztaltabb politikus volt annál, semhogy futni hagyja a legutolsó elszólása után. Legalábbis nem ilyen könnyen.
- Honnan tudjuk, hogy a Sithek parádéján nem teszi fel majd ugyanezeket a kérdéseket Wenthar Császárnak is? - bámult vizenyős szemeivel a férfire.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 20, 2012 15:45:55 GMT 1
- Ha ennyire gyanakvó - legyintett a Vezér. - Menjen maga helyettem. Komolyan azt hiszi, hogy szívesen tátom a számat azok között a bestiák között ott az Ismeretlen Régiókban? Meghívtak arra az ünnepségre, és talán zokon veszik, ha nem fogadjuk el a meghívást. Késleltetnünk kell ezt a háborút, admirális. Nem állunk a helyzet magaslatán.
Töltött magának az italából, de nem ivott. Megkereste a kalamári tekintetét.
- Nem tudom, hogyan bizonyíthatnám önnek, hogy megbízhat bennem - mondta halkan, miközben hatalmas dörrenéssel kezdetét vette a kinti vihar. Az ablak nyomban megtelt esőcseppekkel.
Niathal nem válaszolt azonnal.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 23, 2012 14:42:14 GMT 1
Tal Crisis állított a hajó tolóerőszabályozóján, és lelassított a közeledő bolygóváros előtt. A Sceptic távolsági kommunikátora hívás jelzett. A kis űrszkiff rendkívül megfelelt a tisztviselő igényeinek. Habár védelem terén felkészületlennek látszott, kemény elhárítópajzzsal rendelkezett. Crisis aktiválta a kommrendszert, és maga elé húzta a mikrofont.
- Itt a Sceptic kapitánya beszél – jelentkezett be az Űrforgalmi Hivatal által megnyitott vonalon. – Magánjellegű úton vagyok. Kérem, ne várakoztassanak.
Átküldte a hajó azonosító kódjait, majd kikapcsolta a kommberendezést. Hamarosan megérkeztek a megfelelő vektorok, és a hajó irányba állt. Crisis a Diplomáciai Szektort adta meg úticéljának. Pontosan egy hete vette meg az egyik felhőkarcoló feltűnésmentes lakosztályát. Nem kellett sokáig ármánykodnia, amíg valódi felettesének parancsára elbocsáttatta magát a Harmadik Birodalomban betöltött fontos posztjából. Az a munka csak eszköz volt a számára, hogy hozzásegítse szövetségesét bizonyos információkhoz.
A szkiff beékelődött Coruscant légiforgalmába. Crisis ügyesen manőverezett a tucatnyi légijármű között, mígnem megpillantotta az uticélját. Bekapcsolta jelzőfényét, és türelmesen kikanyarodott a forgalmi sávból. Puszta érzékszerveire hagyatkozva irányította tovább a hajót a sűrű épületerdőben. Néhány perc múlva befordult azon a sarkon, ahol elvileg ott várta őt egy kiéhezett hangár. Nem kellett sokáig meresztgetnie szemeit, míg megpillantotta a halvány energiamezővel elzárt kör alakú rést.
Lassított, majd behajtott a hangárba. A kék energiafüggönyön átsiklott, majd megállapodott a sötétszürke falú ehlyiség közepén. Kicsatolta magát, és hátradőlt az ülésében. Az ablakon kereszül felfigyelt a rá várakozó lakásmesterre. A férfi bizonyára meg akarta neki mutatni az új lakrészt.
Crisisnek azonban most sokkalta fontosabb dolga akadt. Intett a férfinek, hogy várjon még egy kicsit. Aztán kivárt, amíg a hangárajtó lezáródott, és elővette a tenyéren hordozható különleges mikroadó-vevőt. Elsötétítette a szkiff ablakait, majd beütötte a titkos frekvencia kódját.
Mint mindig, most sem kellett egy percnél tovább várnia.
A készülék fölött kék holokép jelent meg. Megremegett, majd egy csuklyás alak képe formálódott ki az asztal fölött. - Mit akar? – sziszegte a Sith Nagyúr. Tal Crisis munkaadója nem volt más, mint a nagyhatalmú Darth Sordis, a Sith-rend Sötét Nagyura. - Elfoglaltam a lakásomat Coruscanton – jelentette be Crisis. – A Harmadik Birodalom nélkülözni fog engem. - Ahogy utasítottam – vonta föl szemöldökét a Sith Lord. – Jó. Akkor hát nincs más hára, mint az ottani kormányba való beépülés. Az idő nem számít. Tegyen belátása szerint, és ne hibázzon. – az utolsó szavakat olyan ridegen ejtette, hogy a tisztviselő hátán felállt a szőr. - Ahogy parancsolja, nagyuram – felelte. - Meg kell szilárdítanunk a Szövetség hatalmát, végrehajtó – folytatta Sordis. – Azt hiszem, nagyobb fenyegetéssel állunk szemben, mint a Vong támadás idején. A Harmadik Birodalom szövetséget fog kötni a Szövetséggel. - Ha szabad megkérdeznem, Nagyúr – kockáztatta meg Crisis - , hogy állnak a dolgok a Mandalore-on?
A Sith haragosan felszisszent. - Akadályokba ütköztünk, de hamarosan ott is megszilárdul a hatalom. Ez a kis konfliktus segít megerősíteni bennük azt a tényt, bármelyik oldalé is legyen a győzelem, hogy nem szabad gyengének lenniük. A huttoknál úgyszintén ez a helyzet fog fennállni. A harcaik hamarosan befejeződnek, így vagy úgy, és az a söpredék gengszterbanda is eltűnik a színről. Információim szerint egy Jedi Lovag ostromolja Rottát, hogy kössön szövetséget a Daala frakcióval. De csupán ennyit mondhatok. Én hívom majd, végrehajtó – azzal a kép elenyészett.
Crisis hosszan bámult maga elé. Sordis már régen belefogott a galaxis egyesítésébe. Egyik végrehajtója sem tudott a másikról, de Crisis biztos volt benne, hogy nem ő az egyetlen. Ő viszont segített megerősíteni a Harmadik Birodalmat, s íme a következő feladat.
A Sith Nagyúr iszonyú büntetést mért volna rá, ha nem teljesítené kellőképpen a feladatát. Egyvalamit azonban nem értett. Sordis egyszer elejtett egy megjegyzést, amiből az derült ki, hogy a Jediket ő maga akarja stabilizálni, úgymond megerősíteni.
A Sith útjai kifürkészhetetlenek – döntötte el magában. Nem kérdőjelezheti meg Darth Sordis szavait. Felállt, és a zsebébe süllyesztette az adó-vevőt. Kilépett a lakásmester elé, aki a lakosztály biztosította előnyökről kezdett prédikálni. Crisis gondolatai azonban másfelé kalandoztak.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 23, 2012 15:11:20 GMT 1
1313.
A talajra szórt fényes csillagokból nőtt halott virágok.
Felfedeztettek a mocsokban, s lábon járva futnak sötét boszorkányságaik elől. El, a fény felé – ahol ott várja őket az irgalmas vértelenség, eltakarva a napot.
Nincs kiút.
Rector Korrel tapasztalta ezt.
Vastag sártól nehéz bakancsával végigtrappolt a bűztócsákon. Nem törődött nadrgágszárának egyre gennyesebb és növekvő nedvességtartalmával.
Pillantásaival teletűzdelve a szűk sikátorjáratot maga elé tartva markolta Merr Sonn sugárvetőjét. Sosem lehetett biztonságban egy efféle környéken. A galaxis legveszélyesebb zugait járta most. Mindenhol sötét, szürke fények igyekeznek barátságossá tenni a járdákat. Tapintható rossizndulat ólákodik minden sarokban.
Az ismeretlen fajhoz tartozó Korrel képtelen volt kiejteni valódi nevét. Ismeretlenek voltak számára a betűk, a jelek, a vesszők… Kígyószerű orrával jól érezhető veszélyszagot fogott. Már nincs sok hátra a kantinhoz.
Nincs.
Nem állt szándékában senkit sem agyonlőni, ezért fedezékek után kutatva ólálkodott a nyílt vásártér felé. Lövések zaja ütötte meg a fülét. Nyöszörgések… Kiáltás. Halálsikoly. Gúnyos nevetés. Az acélpadlóval súrlódó test süfütyölése. Kemény léptek zaja, majd sziréna vijjogása csapott az éjszaka csendjébe. A siklózúgást már elnyomta a rendészdroidok monoton karattyolása, és saját járműveiknek suhogása.
Rektor megvakarta viszkető pofacsontját. Jobb orcája a szeme alatt vizenyős állagot vet fel. Úgy érezte, mintha folyamatosan kínoznák a sérült bőrrészt. Tíz éve kapta a sebet. Azóta is erőt adott neki a fájdalom. Mi más let volna képes hatalmas erőit mozgosítani a testében? Gyanús – jegyezte meg magában, mikor a kihalt piactérre vetette tekintetét. Egyetlen árva kósza lélek sem ólálkodott a négyszög alakú helyen. A bódék és az árusok asztalai viszont színültig pakolva a helyükön voltak.
Ez egy csapda. Valaki a bőrére áhítoz. Vagy a mesterien megmunkált finom nemoidi-bőrből szőtt kabátja szúrt szemet a csőcseléknek.
No mindegy.
Mind halottak.
Rektor előlépett az árnyékból, és gyér tömeg között találta magát. A sikátorból nem láthatta őket - így sikerült megnyugodnia valamelyest. Szabad kezét feltűnésmentesen az oldalán himbálózó másik pisztoly agyára ejtette, és úgy oldalazott tovább a kívánt irányba. Frogga, a hutt majd segíteni fog neki eltűnni erről a bolygóról, anélkül, hogy a vámosok átvizsgálnák őt.
Korrelnek a hírblokk ellenére sikerült információt vásárolnia a Szenátus épületének egyik alkalmazottjától. Nála voltak a galaxis talán legfontosabb információi. Ő tudta, hol tartózkodik Daala Elnökasszony, és hogy birodalmi múltja miatt rühelli a Jediket. Ő sem szerette őket, sőt. Még szimpatikus is volt neki a volt admirális. Dehát az idők változnak. Természetesen nem Daalát akarta tönkretenni, hanem egy bizonyos Cal Niathal mon kalamári admirálist, akinek, nos... voltak kínos ügyletei. Kinek nincsenek? - tette hozzá gondolatban.
Ekkor hirtelen kimeredt a szeme a döbbenettől. A szemközti épület tetején megpillantotta halálának előhírnökét. Habár a fejvadász nem vette észre azonnal, Rektor ereiben meghűlt a vér. A galaxis egyik leghírhedtebb bérgyilkosa feni rá a fogát!
De hát végül is... Nem ő az egyetlen bűnöző ezen a környéken. Persze, hogy nem biztos, őt keresi. Sosem látta még őt dolgozni, de nem is fűlt hozzá a foga. Még pár lépés, és eléri a hutt szállását.
Szeme sarkából megpillantotta a felé forduló fejvadászt, s nyomban futásnak eredt. A lövedék mögötte csapódott a falnak, s a tömeg szempillantás alatt feloszlott. Rektor befordult a legközelebbi sikátorba, és loholva igyekezett a következő sarokig. Valahol a nyílt környéken hagyta a hajóját. Működött ott egy nem hivatalos feketehangár. Hallotta a fejvadász hátrakétájának zubaját, de nem fordult hátra. Tudta, hogy az életével játszik. Frexis Denz soha nem vétett célt.
Már csak pár lépés a hajóig. Nem is tudta, hogyan lehetséges az, hogy a visszafelé vezető út sokkal rövidebbnek bizonyul. Talán a halálfélelem az oka, és a hatalmas sugárvető, ami a hátának szegeződik. Berohant a sarkon, és megpillantotta a kis méretű teherhajó körvonalait. Megszaporázta lépteit, és eszeveszett vesszőfutásba kezdett a halál elől. Alighogy odaért, kinyitotta a rámpát, felszökkent rá, s a csukódó lejáró alatt begurult a fedélzetre.
Kalapáló szívvel kifújta magát.
MInden jel nélkül két egyenruhás tűnt elő a semmiből, és szegezte rá sugárpiszolyát. Rémülettel teli ordítását elnyomta a rámpa nyílása, és csizmás lábak koppanása hallatszott. Rektor felnézett. - Ne pánikolj - recsegte Frexis Denz. A fejvadász vállára vetette hordozható lövegét, és gúnyosan elmosolyodott. - Azt hiszed, nem hagyok hátra egy-két embert? - kérdezte lenézően. - Menjünk - mondta, mire két társa karon ragadta Rektort, és kivezették a térre.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 23, 2012 19:11:33 GMT 1
- Hmm... hát nos.. - Niathal látszólag gondolkozott, miközben fél szemmel a kinti esőcseppeket bámulta. Valójában azonban elégedett volt a fejleményekkel, csak úgy, mint korábban. - Higgye el, Brodrig úr, én is szívesen jelen lennék személyesen a fenti rendezvényen.. ha másért nem, legalább a nagai viselt dolgai iránti kíváncsiságból. Végtére is olyan keveset tudunk róluk..
- Hát nem is gondoltam, hogy a Sithek iránti rajongásból lenne ott.. - bámult az asztal közepén elhelyezkedő láthatlan pontra Brodrig.
- Ön viszont megteheti akármilyen indokkal... és ezt akár a javunkra is fordíthatjuk... - fordította most egyik szemét Brodrig felé Niathal. A mon calok arcberendezkedése könnyen zavarba hozhatott egy tapasztalt diplomatát is, ha még nem volt dolguk a fajjal. Nehéz volt eldönteni, hogy mikor néztek az ember szemébe.. - Akár információszerzés céljából is.
- Úgy érti, kémkedjek a Szövetségnek? Ez a bizalmuk ára? - Brodrig nem tűnt annyira felháborodottnak, mint amennyire lehetett volna,
- Nevezzük inkább stratégiai tanácsadásnak.. - ingatta a fejét Niathal. - Csak számoljon be arról, hogy milyenek a benyomásai a találkozót követően... és hogy hány hadihajót lát a bolygó körül. Ilyen apróságok. A Szövetség nem küldhet delegációt, mert a közvélemény nem helyeselné, de a maguk Birodalma igen...
A mon cal pár másodpercig hallgatott, majd folytatta: - És én természetesen addig gondoskodni fogok arról, hogy a segítőkészségének híre eljusson az elnökasszonyhoz, Lord Brodrig. Nos, megegyeztünk?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 23, 2012 21:04:56 GMT 1
A Vezér halkan töprengett magában néhány percig. Aztán megcsóválta a fejét.
- Nem fűlik a fogam az efféle hírszerzősdihez – jelentette ki mogorván. Niathal arca előtt egy árny suhant át. – De temrészetesen megteszem. – az admirális nyomban felderült. - Remek. Akkor hát… - De volna itt valami – emelte föl a kezét Brodrig. Kivárt, míg a szövetségi becsukja a száját, majd folytatta. – Véleményem szerint nem a nagaiokra kéne elsősorban figyelnünk. A történelem bebizonyította, hogy amit a Sith megkaparinthat, azt meg is szerzi magának. Ne tegyen úgy, mintha egy percig is elhitte ennek a kettőnek a szövetségét.
Niathal megköszörülte a torkát. A hörgő fejhangból legalábbis Brodrig ezt a következtetést vonta le. Az admirális nyugodtabbnak tűnt, mióta eleredt az eső. A Vezér is szerette a vihart, Coruscanton azonban egy igazi felhőszakadás sem lehetett. - Mit akar ezzel mondani? – kérdezte a kalamári. - Azt, hogy a Sithekre is ki kell terjesztenem a… nos, a megfigyelői képességeimet. Niathal borúsan fordította oldalra halfejét. - A Sithek előbb-utóbb elfoglalják a Nagai Császárságot. – tette hozzá a Vezér. - Természeten így két legyet üthetünk egy csapásra – szökkent talpra a mon cal. Brodirg is felállt, és kezébe vette poharát. Fél szemmel figyelte a másikból előkívánkozó lelkendezést, ami elmaradt. Kortyolt egyet, majd a széles ablak elé lépett. A városbolygón még most is félig sötét volt, amint a viharfelhők eltakarták a napot. - Akkor a tárgyalásnak vége – mondta Brodrig, és felemelte a poharát. Niathal ugyanígy tett. - Köszönöm az együttműködését – bólintott, próbálva utánozni eme emberi gesztust – az egész úgy hatott, mintha leejtete vola a fejét a nyakáról. – Remélem, ez a megállapodás gyümölcsöző lesz.
A kommunikáor halk csilingelése félbeszakította Brodrig udvarias mosolyát. Niathal az asztalához lépett, és rátenyerelt a kapcsolóra. - Igen? - Admirális, egy fejvadász keresi önt – jelentette be egy női hang. – Azt mondja, létfontosságú prédát hozott. - Sajnálom, de államfői látogatásom van – felelte a mon cal. – És sosem engednék be fejvadászokat az irodámba. Ha végeztem, kapcsolja a holohálózaton keresztül. - De uram – könyörgöt a nő - , nem hagy békén minket. Állandóan azzal fenyegetőzik, hogy lelövi az őröket. Niathal felszisszent. - Hát szóljon a biz… egy pillanat – egyenesedett fel, amikor Lord Brodrig maga mellé intette. A mon cal türelmetlenül intett. - Mit akar? – szögezte neki. - Engedje csak be – kérlelte a Vezér. – Ami maguknak fontos, az ezentúl nekem is. Ne féljen, meg tudom védeni holmi fejvadászoktól. Ami azt súgja – pillantott körbe a teremben – szerintem nincs szüksége védelemre. – Brodrig látta a másikon, hogy annak valóban felkeltette érdeklődését a fejvadász. - Hát ha igazán nem zavarja – felelte Niathal, azzal megadta az engedélyt a bebocsáttatásra.
Az ajtó feltárult, és megjelent Frexis Denz. Előtte egy összekötött kezű, makulátlan állapotban lévő megtermett férfi lépkedett. A fejvadász beljebb lépett, és mindkét fogadójának biccentett. - Elnézést a zavarásért – kezdte félszegen. Sosem tudott értelmes kedveskedéséket és udvariaskodásokat kihozni magából. – Ez a fickó információt lopott a Szenátus épületéből. Azt hiszem, megfeketedhet maga alatt a talaj, uram – bökött fejével Niathal felé, akinek ennek hallatán összeszűkültek a szemei. – A kapcsolatát nem füleltük le, az a maguk dolga. Én pedig ráakaszkodtam erre a csirkefogóra. Itt van, ni. Fogja. Büntesse meg. Lord Brodrig észrevette, hogy Niathal nem szólal meg azonnal, így bátorkodott áttvenni a szót. - És mit kér cserébe? – kérdezte a fejvadászt. – Gondolom, egy ilyen hírhedt vadász, mint Frexis Denz nem jótékonykodik. - Nem hát – felelte Frexis. – Ez a fickó húszezret ér. - Húsz ezret?! – hüledezett a mon cal. - A tizenhárom-tizenháromból hoztam fel – makacskodott a fejvadász. – Oda a magukfajta be se teszi a lábát, de még nekem is forró az a talaj. Kell az információja, vagy nem? Nem aprópénzért kockáztattam az életemet. Niathalnak hirtelen elege lett. - Tudja mit? Várjon az irodámban addig, amíg elkísérem a Vezér urat a hajójához – mondta, majd odaszólt az ajtónál strázsáló őrnek. – Kérem, kísérjék ki az urakat. A folyosó is elég kényelmes.
Néhány perccel később Brodrig és a kalamári már a leszállóplatformon ácsorogtak. A szürke eminenciás fejére borította szürke csuklyáját, míg Niathal feje fölött is kámzsa ázott. A két tisztviselő kezet fogott, majd a Vezér besietett a hajójába.
Niathal hosszú percekig bámulta a távolodó hajót, majd sarkon fordult, és elindult vissza az irodája felé. Kellett neki ez a pár perc, hogy átgondolhassa Frexis Denz ügyét.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 24, 2012 19:38:52 GMT 1
Az irodájába menet Niathal levetette a csuklyáját, amitől láthatóvá vált a füle mögött hordott kettős kommunikátor. A rendszer figyelte az agyalapi reakcióit, egyúttal közvetlen összeköttetést biztosított a mellékajtók mögött rejtőző gárdisták felé, akik a biztonságáról gondoskodtak... a rendszer egészen finom agyhullámok érzékelésére volt beállítva, amellyel egy jó szemű elemző ki tudta szűrni, ha viselőjének gondolataiban hirtelen változás következik be - például az Erővel végzett gondolatmanipuláció hatására.
Niathal nem tudhatta biztosan, hogy Brodrig kapcsolatban áll-e valamilyen erőhasználóval - az alapján, amit elmondott, ez sem volt kizárható -, de Jacen Solo óta semmit nem bízott a véletlenre. Megérintette a kommunikátor egyik fülét, mire felharsant a komban Belindi Kalenda hangja. A Szövetségi Hírszerzés főnöke a keményvonalas, szövetségpárti gárdához tartozott, akik Daalához hasonlóan egy katonailag erős Szövetséget képzeltek el, amelyik az egész galaxisban békét és rendet tart - éppen csak birodalmiak nélkül.
- Nem érzékeltünk gyanús aktivitást az alany felől, asszony. - Remek. Lehet, hamarosan küldök magának még valakit, akin kísérletezhet az erősebb verzióval is. - Értettem, admirális.
Denz még mindig az irodában várakozott. Niathal intett, majd Brodrig maradék italát Denz felé tolta. - Igyon csak, Frex, elnézést az előbbi színjátékért, a vendégem miatt szükség volt rá. Természetesen a szokásos összeget fizetem. - ahogyan Daalának, úgy Niathalnak is megvoltak a saját kapcsolatai, ami a fejvadászokat és egyéb, sötétben járó végrehajtókat illette. - Elnézést, asszonyom, de ez esetben a húszezer az ténleg húszezer... - húzta a száját félmosolyra a fejvadász.
- Remek.. - dőlt hátra a székben Niathal, ami még így is kényelmetlen volt a támla nélküli bútorokhoz szokott calamari hátának. - Akkor miért nem veri ki belőle itt és most, hogy pontosan mit lopott el tőlünk? Lehetőleg még mielőtt átadom a különleges ügyosztályunknak - mosolygotta fogolyra.
- Ennyi prémiumért csak megéri, nem?
|
|
|
Post by Enz on Oct 5, 2012 10:51:59 GMT 1
Nagai nagykövetség
A nagykövetség impozáns épülete a központban kapott helyet, ahol a legdrágábbak voltak az árak és egyben ez a hely hasonlított a legjobban a Vong elõtti Coruscantra is. Bár a Szövetség eredetileg egy jóval szerényebb épületet ajánlott fel, a nagaiok ragaszkodtak ahhoz, hogy a Galaxis központjában illõ képviselettel rendelkezzen a Császárság, még ha ez jelentõs összegbe kerül is. Nem mintha az itteni nagykövetnek túl sok dolga akadt volna, hiszen a Szövetség közvéleménye nem túlságosan szívlelte az autoriter monarchiát, amely érzés kölcsönösnek bizonyult. Elvégre az Univerzum örök törvényeinek mondanak ellent az olyan agymenések, mint a demokrácia, esélyegyenlõség és emancipáció. Bár az ide kinevezett nagykövetnek nem sok dolga akadt, miután a Császárság deklarálta végleges távolmaradását a félbeszakadt Egyesítõ Konferenciáról, a diplomáciai védelemnek köszönhetõen ez a hely vált a nagai hírszerzés központjává a Szövetség területén. A különféle egyetemeken állami pénzbõl tanuló nagyszámú nagai fiatal pedig kiapadhatatlan információforrásnak bizonyult. - Tehát sikerült megszerezni? - bámult az egyik beosztottja által az asztalra rakott rajzokra a titkosszolgálat feje irodájában. - Hai - bólintott. - Egy építészeti karon tanuló fiú pontosan errõl az épületrõl írt tanulmányt, így számos olyan helyre is beengedték, ahová a látogatókat nem. - Remek - a parancsnok határozottan elégedettnek tûnt a munkával. - Régóta próbáljuk már ezeket megszerezni, de a gépészeti terveket nagy titokként õrzik. - Ennyit a demokráciáról - tett hozzá lenézõ hangon a beosztott. Bár odahaza is egy kvázi demokratikus rendszer volt, a nagaiok nagy többsége nem érezte miért szükséges mindenféle képviselõket választgatni idõrõl idõre. Különösen a fegyveres erõk tagjai voltak azon a nézeten, hogy a totális császári egyeduralom jobb lenne ennél. - Valóban - értett egyet a parancsnok. - Ezt küldje el egy diplomáciai futárral elemzésre, meg akarom tudni a gyenge pontjait az épületnek. Számítsák ki mennyi robbanóanyag lenne ideális hozzá. - Hai! - csapta össze a lábait, majd a titkos ügynökök tisztelgésével köszönt el: jobb kezének elsõ három ujját szétnyitva a jobb szeme elé helyezve, miközben a másik kettõt behajlította, tenyerét kifelé fordítva. Ez egyúttal egy titkos jelzés is volt, ha két ügynök találkozott össze valamerre. Az ügynökség vezetõje felállt az asztalától és az ablakhoz sétált. A távolban látható volt a Szenátus épülete, a Szövetség egyik jelképe. A gyûlölt demokrácia egyik jelképe. Egy korrupt demokrácia szülõhelye, mely hamarosan egy eszme sírhelye lesz és egyben a jedik végzete is. Úgy tûnt a Rend megtörésére irányuló "A" terv nem sikerült, és nemrég kapta meg az utasítást a "B" terv elõkészítésére.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 5, 2012 15:24:40 GMT 1
Coruscant, Elnöki Palota
Daala elnök amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan vissza is tért Coruscantra, a Szövetség szívébe. Érkezése után pár órával már a Mandalore rendszerből épségben hazatért tanácsadóját, Dorvan-t, valamint a Szenátus prominens bizottságainak vezetőit, és az effajta találkozók alkalmával elmaradhatatlan különmegbízottat, Niathal admirálist fogadta irodájában.
- Szóval nem ajánlottak semmi konkrétumot, admirális? - Sajnos nem, asszonyom - tárta szét az uszonyait a mon cal. - Brodrig elnök úr csak személyesen Önnel volt hajlandó beszélni, és gyorsan távozott is Coruscantról, amikor megtudta, hogy éppen nem tartózkodik itt.
- Reméltem, kiszed belőle valami érdekeset... - hunyorított a mon cal-ra ép szemével Daala. - No de nem baj, a Corporate szektor úgy is mindig rablók és gyülevész hatalmasságok gyülekezete volt.. jól megleszünk nélkülük is. Fikarcnyival sem jobbak a Konföderációnál...
- Sajnálattal értesültünk az ... informális tárgyalások sikertelenségéről... - jegyezte meg finoman Releqi A'kla. - Ahogyan én is a konföderációs érdekeltségek elleni támadásokról - vetette vissza Daala, majd tanácsadójára pillantott - És az egyéb, határaink mentén tapasztaltalható nyugtalan eseményekről is.
- Elnök asszony, meg kell állapítanom, hogy határainkon túl egyre csökken a Szövetség érdekérvényesítő képessége, amióta az Egyesítő Konferencia bezárásra került... - a Szövetség politikus gárdájának egyik veteránja, a szintén mon cal Gron Marrab szenátor nagyot kortyolt az előtte lévő vizespohárból. - És ez kihat a hírszerző és egyéb titkos tevékenységeink hatékonyságára is. Egyre kevesebb eseményre van... rálátásunk. - Az öreg mon cal egyik szeme szintén Dorwan-ra szegedőzött. a titkár kényelmetlenül feszengett a helyén. Nem elég, hogy hónapokat töltött a Mandalore sáros vidéki farmjain, most még ez is..
- Ezzel én is tisztában vagyok, szenátor úr. - bólintott enyhén irritált arckifejezéssel Daala. - És tenni is fogunk ellene, higgye el. Meg kell szereznünk azoknak a rendszereknek a támogatását, amelyeket még nem ért el a sithek, a nagaiok és az egyéb peremvidéki diktatúrák káros befolyása. Még akkor is, ha ez megterheli az államháztartást. - Kérdés, mit tudunk adni ezeknek a rendszereknek, amelyet a diktatúrák nem... - jegyezte meg Niathal.
- A Szövetség stabil berendezkedését, természetesen... - Daala hangja szenvtelen és határozott volt. - De természetesen csak azon felül, amit a többi hatalomtól is megkapnak, és amit nekünk is biztosítanunk kell.. nevezetesen gazdasági támogatást. Magam is tisztában vagyok vele, hogy az Egyesítés politikája kudarcot vallott, és most ismét versenyhelyzet van. Tehát azon kell dolgoznunk, hogy a Szövetség tagsága is gyarapodjon, ne csak a sith söpredéké és csatlósaiké.. - Daala bátorítóan Dorvan-ra pillantott.
- Éppen ezért az Elnök asszony úgy döntött - vette át a szót a Titkár, miközben kiosztott az ülés résztvevőinek egy sor adatkártyát -, hogy újraalakítjuk a Rekonstrukciós Hatóságot. Minden, a Szövetség területén kívüli állam, amelyik független, bolygószintű önkormányzatisággal rendelkezik, és nem része a szövetségi döntéshozásnak, jogosult lesz de-vongformálási és újjáépítési támogatásokra, a megfelelően ellenőrzött keretek között... elsősorban a Peremvidék alsó karéjában lévő államokra koncentrálunk - mutatott az asztal felett kivetülő térképre -, hiszen ezekre a helyekre jutott eddig a legkevesebb.
- És ezek vannak a legtávolabb a Sith befolyási övezettől .. - jegyezte meg Releqi A'kla. - Világos, mint a nap.
- És mit kérünk cserébe? - jegyezte meg Marrab. - Nagyon egyszerű - mosolyodott el Daala. - Rövid távon bizalmat és együttműködést, hosszabb távon viszont integrációt a Szövetség rendszerébe, tehát tagságot. - És ennek megfelelően hozzájárulást a közös védelmi politikához. - tette hozzá Dorwan.
- A katonai költségek megosztása volt az, ami kirobbantotta a konfliktust Koréliával.. - rázta a fejét rosszallóan a caamasi szenátor. - Elnök asszony, miből gondolja, hogy ha eddig ezzel a politikával tagok léptek ki a Szövetségből, most majd toborozni is tudunk vele?
- A sithek és jedik viszálya volt az, ami kirobbantotta a konfliktust Koréliával, A'kla szenátor... - vágott vissza élesen Daala. - Ami pedig a védelmi felajánlásokat illeti, lesz egy kis módosítás.. - Űrhajók és felszerelés felajánlása helyett lehetőség lesz állományban történő hozzájárulásra is. - tette hozzá Dorwan.
- És hol fognak szolgálni ezek a sorozottak? - vonta összes szemöldökét Marrab szenátor (már amennyire ez egy mon cal esetében kivitelezhető volt). - Tudtommal a hajóépítési programunk a költségvetési irányelveknek megfelelően alakul.. nem tudunk a semmiből több száz hajót biztosítani a sorozottaknak...
- Nos, maradjunk annyiban, hogy e téren megtettük a szükséges lépéseket. - biccentett Daala. - Nem kell aggódniuk emiatt, barátaim. Létfontosságú, hogy a Szövetségi Flotta készen álljon egy esetleges sith agresszió esetén, és ehhez tartalékot kell képeznünk.
- Feltételezem, elnök asszony, erről Bwua'tu admirális és a Parancsnokság állománya is tud... - jegyezte meg A'kla, utalva a Flotta főtisztjeire, akik a jelenlegi találkozón nem voltak jelen. - Természetesen, maradéktalanul. Az eddig csöndben, az asztal végén ülő vuki szenátor, Triebakk most felhorkantott.
- A szenátor úr azt kérdezi, milyen szerepet szán az új rekonstrukciós programban a Jediknek. - fordította szenvtelen hangon a hatalmas vuki mellett helyet foglaló ezüst színű protokolldroid.
- Már vártam ezt a kérdést - mosolyodott el Daala. - Dorvan? - Nos, nagyon egyszerű. - biccentett a titkár. - Jelen állás szerint semilyet.
- Ezt nem tehetik meg! - fordította a vuki bömbölését a protokolldroid. - A szenátor úr felhívja arra az egybegyőltek figyelmét, hogy a jedik mindig is a Szövetség barátai voltak, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az első Rekonstrukciós Hatóság munkájában.
- Amint Önök is látják, barátaim - folytatta Daala -, az új programban az újjáépítés és a közös védelem egymástól elválaszthatatlan az új tagok számára is. Amikor a jedik elkezdtek magánhadsereget építeni, nem csak kivonták magukat a Szövetség nyújtotta közös védelmi keretek közül, de képzett tisztek elszívásával károkat is okoztak fegyvernemeinknek. Ilyen feltételek mellett csak akkor tudunk velük együtt dolgozni, ha előtte teljesen leszerelik a Fény Hadseregét, a felszerelést és az állományt pedig a Szövetség rendelkezésére bocsátják úgy, ahogyan arra minden egyes tagunk alkotmányosan kötelezve van.
- Engedelmével, Elnök asszony, az alkotmányunk megengedi a tagoknak önvédelmi milícia fenntartását... - jegyezte meg Releqi A'kla. - Ráadásul, a Jedik hivatalosan nem tagként, hanem külön szerződés alapján segítik a Szövetséget, így ez a kitétel rájuk nem vonatkozik.
- Nos, akkor teszünk róla, hogy a jövőben vonatkozzon, szenátor.- emelte fel a hangját Daala. - Ami pedig a védelmet illeti, ha védelmi céllal építenék a haderejüket, akkor az valószínűleg az Ossuson állomásozna, és nem a galaxis másik végén. Erről nem nyitok vitát. A Jedik vagy leszerelnek, vagy a részvételük nélkül vágunk bele ebbe a programba.
- Ezt a Szenátus elé kell terjeszteni. - tolmácsolta Triebakk szavait a protokolldroid. - A szenátor úr kész nyilvános, vagy akár bizalmi szavazást is kérni az ügyben.
- Tessék neki.. - biccentett a vuki felé Daala. - A magam részéről a kérdést lezártnak tekintem, minden másról tárgyalhatunk a nagy plénum előtt is, ha óhajtják. De minél gyorsabban, mert pár napon belül szeretném megnyitni a Rekonstrukciós Hatóság első új, határainkon túli irodáját. - És köszönjük, hogy eljöttek.. - tette hozzá Dorvan, jelezve, hogy a konzultáció véget ért.
- Sok bajt fog nekünk okozni ez a vuki. - pillantott a távozó Triebakk után Daala. - Asszonyom, egy kérdésem van csak. - pillantott fel irataiból a titkár. - Amit a sorállományúakkal kapcsolatban mondott.. tényleg szerzünk a semmiből több száz hajót? Ezért volt távol ilyen sokáig?
- Ha Kresh-en múlik, akkor igen. - kortyolt egyet az asztalán lévő kávéból Daala. - És ha a kezünkben lesznek az új hajók, amikkel nem a calamarik rendelkeznek, akkor nekilátunk, hogy helyre tegyük a jedik és a sithek kérdését az univerzumban, Dorvan. Egyszer és mindenkorra.
|
|