|
Hapes
Feb 24, 2015 21:26:30 GMT 1
Post by Haruhi on Feb 24, 2015 21:26:30 GMT 1
Ő ment egyenesen, egyenesen hacsak éppen nem fordultak le egy másik folyosóra felettesei, neki mindössze engedelmesen követnie kellett őket és nem történhetett belőle baj, a dolga ez volt nemde? És hogy hallgasson, hacsak beosztása nem követelte meg vagy adtak rá utasítást, parancsot. Ez történhetett nem sokkal később, bár nem a bevett katonai normák szerint, mégis, mint alárendelt, nem érezte úgy hogy neki lett volna ilyesmit eldönteni, illetve felülvizsgálni. Mivel a kapitány most körülötte kezdett körözni, ő egyedül közvetlen felettesét kezdte követni, így nem kellett senkinek sem megállnia. Mikor azonban az megszólította, megtorpant és vigyázzba vágva magát szalutált, s gondolkodás nélkül válaszolt, amint szóhoz jutott. Nem statikusan sorjában, hanem egyről a kettőre, ahogy azt kellett - Értettem! Szolgálatra alkalmasnak találtak, tapasztalat hiányában alkoholról nincsen kialakult véleményem! A parancs végrehajtásában ez nem fog megakadályozni!
|
|
|
Hapes
Feb 24, 2015 21:34:39 GMT 1
Post by Enz on Feb 24, 2015 21:34:39 GMT 1
Siaura pár pillanatig szótlanul szemlélte a lányt a válasz után, majd szeme sarkából Chiára nézett. - Szórakoztató kis játékot szedtél össze - mondta, és a szája sarkában bujkáló mosolyból már tudni lehetett, hogy valami újabb gonosz ötlet jutott eszébe. - Parancsra iszik, hát ez egyszerűen imádnivaló! Azt hiszem mától ő lesz az új hajóm kabalája. - Remiel... - próbált valahogy ráhatni Chia, de Siaura most egyszerűen nem volt olyan kedvében, hogy meghallgassa. - Zászlós, fekvőtámasz! Egy-kettő! - rendelkezett. - Tíz után kövessen minket féllábon ugrálva! Chia döbbenten figyelte, ahogy a zászló azonnal hozzá is lát a parancs teljesítéséhez. - Parancs törölve, Erelei zászlós! Pihenj! - lépett közbe sietve, majd rosszallóan nézett Remielre, aki csak szórakozottan megvonta a vállát. - Úrnőm a főnök. És mondja zászlós, ért valamihez?
|
|
|
Hapes
Feb 24, 2015 22:01:00 GMT 1
Post by Haruhi on Feb 24, 2015 22:01:00 GMT 1
Az események rutinszerűá fordulatot vettek, gyors parancsot kapott és ő egy újabb tisztelgéssel már neki is feküdt, hogy teljesítse azt a lehető legrövidebb időn belül, majd folytatta az utasítások szerint. Természetesen, amint pihenj utasítást kapott, abbahagyta feladata teljesítését. Nem vette észre a két feljebbvalója között esetlegesen feszülő ellentéteket vagy feszültséget, nem az ő feladata volt és ha az lett volna, nem önszántából választotta volna, az ilyesmihez nem értett. A kapitány éppen arra volt kíváncsi, hogy mire, ezért egy gyors és egyszerű választ kellett adnia neki - Képes vagyok átvizsgálni eszközöket, járműveket, mindezek alkatrészeit illetve programokat, s a körülmények kívánalmainak, valamint parancsaimnak megfelelően használni és módosítani azokat, amennyiben az azokhoz szükséges eszközök a rendelkezésemre állnak!
|
|
|
Hapes
Feb 27, 2015 22:57:40 GMT 1
Post by Enz on Feb 27, 2015 22:57:40 GMT 1
Remiel tovább figyelte a fiatal zászlóst, ezúttal közelebb hajolt hozzá, és így nézte meg ismét. Chia komolyan aggódni kezdett Erelei épségéért, mivel korántsem volt jó előjel, ha valakivel ennyit foglalkozott. Persze általában azt is jelentette, hogy valakit megkedvelt, ugyanis azok felé, akiket nem kedvelt, csak akkor érdeklődött, amikor a nyelvét köszörülhette rajtuk. - Ideje lenne mennünk - szólt Chia, mivel Remiel hajlamos volt túlságosan elhúzni az időt saját hülyeségeivel. Tovább haladtak ezért a folyosón, nemesek és más udvari talpnyalók ellenséges tekintetétől körülvéve. Nem is olyan régen még a konyhán sem kaphattak volna állást, most pedig politikai tényezővé váltak, érthető hát, miért szúrták ennyiük szemét. De a jövőt még a nemesi reakció sem tudta megállítani, és amíg Charis királynő uralkodik, senki más. Ahogy befordultak, egy tágasabb térre értek ki: egy sor fontos terem előtt alakítottak ki várót. Chia azonnal megtorpant, és sietve tisztelgett. - Mirna flottaadmirális - mondta, ahogy szalutált. A többiek követték a példáját. Reménykedett benne, hogy ez egy futó találkozás csupán: a flottaadmirális híresen a reakciósok vezetői között volt. Vajon mi dolga lehet most?
|
|
|
Hapes
Mar 1, 2015 11:40:45 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 1, 2015 11:40:45 GMT 1
Elin Mirna teljes életnagyságban állt előttük. A határozott megjelenlsű és persze viselkedésű nő a Hapan Flotta főparancsnoka volt, igaz az egybevont vezérkari főnök pozícióját jelenleg Launshag látta el, őt felváltva. Nem mintha ez sokat változtatott volna ellene viseltetett ellenszenvén, a külhoni tengernagy jelenléte mindig is zavarta, főleg hogy nem volt arisztokrata származású. Ellenben a királynővel szemben kicsit másképp viseltetett, ugyan ő is a határokon kívül érkezett, uralkodói dinasztia tagja volt - papíron legalábbis - s úgy beszélték, célratörő hatalomra jutása és annak vasmarokkal való megtartása mély benyomást tett rá. Mindenesetre, mindig is az erőt kereste másokban és így a nemesi rangok híján kevésbé 'erős' pozícióban levők felé a véleménye komor és rosszalló volt: ő volt a kalapács, az idegenek és a társadalom perifáriáin élők pedig az üllő, melynek szerinte ott kellhetett lennie, ahol ő akarta éppen. Szemhéjait ritkán nyitotta fel teljesen, szembogarai így részleges takarásból szemlélték az őt körülvevő világot, egyfajta "magasabb" aurát adva neki, mintha a világ nem lenne méltó arra hogy minden figyelmét rá fordítsa... Egy korábbi propagandaírás legalábbis így fogalmazott. De tény, nem tartozott a dekadens flottatisztek közé, s kissé könyv szerinti módszereit gyakran fordította sikeresen gyakorlatba, zömében sikeresen. Valószínűleg ezért is ő kapta a flottatengernagyi rangot a konfliktus idejére, illetve azért, hogy a még nyüzsgő régi tiszteket a lojalisták oldalán tartsa, vagy rántsa vissza. A hozzá hasonló hapanok tartották a korona körül a nemesek tekintélyes részét, ha már az uralkodó inkább a populista köröket ragadta meg, jóval elsöprőbb mértékben. Temperamentuma kétarcú volt: amikor hangját akarta adni valamely elképzelésének, emelt tónusából, szavaiból sugárzott az erő és eltökéltség, szinte felkiáltott, máskor viszont a komor és stabil fellépésű alvó óriás szerepe volt az övé - Hm, sorhajókapitány - adta jelét halkan, hogy tudomásul vette jelenlétüket, ha nem is igazán nézett rá vagy bármelyikükre - gratulálok előléptetéséhez, remélem új feladatait lojalitással és eltökéltséggel fogja végezni. Hadd informáljam, hogy a vezérkar megvitatta a katonai tanácsadónk kérelmét, s a tengerészeti egységének rendelkezésére bocsátja az egyik prototípus hordozónkat, illetve egy tisztet, hogy segítse szolgálata teljesítésében
|
|
|
Hapes
Mar 1, 2015 14:09:46 GMT 1
Post by Enz on Mar 1, 2015 14:09:46 GMT 1
Chia kevéssé vidáman vette tudomásul, hogy a flottaadmirálisnak közlendője van számára. Mirna volt az általa olyannyira gyűlölt ancien régime megtestesülése, és ennek megfelelően kifejezetten kellemetlenül érezte magát a közelében, amit a tekintetéből áradó alig leplezett lenézés sem igazán enyhített. A mögötte várakozó nő szintén szőke hajú és magas volt, arcán pedig állandó lenéző fintor ült - vagyis a hapan arisztokrata könnyen felismerhető ismertetőjegyeit viselte magán. A sorhajókapitány szeme sarkából pillantott hátra társaira: Remiel szórakozottan bámulta az egyik félmeztelenül ábrázolt nő szobrát, Nemgsk inkább a háta közepe táján talált valami figyelemre méltót, a zászlós pedig szokás szerint mintha a semmibe révedt volna. - K-köszönöm - motyogta maga elé. Régen érezte magát ennyire zavarban, és az ismeretlen hapan nemes is nyíltan méregette őt. - Hűségem töretlen... a királynő irányába. Nem kívánta véka alá rejteni, mit is gondol a nemességről, márpedig ez a kiegészítését jól mutatta szándékai szerint, hogy a flottához és a beképzelt, öntelt vezetőihez őt semmiféle hűség nem fűzte. Most talán még felette állnak, de az idők változnak. - És ki is lenne ez a tiszt...? - kérdezte. - Turila Idrinne Vacosa százados - mondta, és igencsak kihangsúlyozta saját nemesi címét. Egyenesen egy bárót adnak melléjük, csodás. - Tiaena Chia sorhajókapitány - mutatkozott be a rend kedvéért. Ismét homályosan kezdett látni, ez volt, ha túl sok minden történt vele egyszerre. - Remiel Siaura kapitány - mutatkozott be, majd elmosolyodott. - Remélem nem gond, hogy az én rangom mindenben üti a tied. Ha már ennyire fontos. - Remiel! Bocsánat - fordult vissza Idrinne felé, akinek a szája most még jobban lekonyult. Hát nem túlságosan örült ő sem ennek a beosztásnak, az biztos.
|
|
|
Hapes
Mar 1, 2015 14:55:19 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 1, 2015 14:55:19 GMT 1
- A flotta protokoll most már mindenkire egyaránt vonatkozik, Siaura Kapitány! - szólt éles hangon Mirna, épp ahogy csend ült volna közéjük - Amennyiben ragaszkodik rangjához, tartogassa a tegeződést szolgálaton kívülre! Igen, éppen ilyen váratlanul volt képes stílust váltani, általában persze nem ok nélkül. De nem fájdította sokáig fejét a dolog felett, ezúttal legalábbis, áthelyezte testsúlyát a másik lábára, s pedánsan igazított haján - Vacosa Százados többek között ebben is a segítségére lesz, Sorhajókapitány. - folytatta, visszaváltva nyugodt és kevésbé parancsoló, de továbbra is katonás hangnemébe - Az uralkodó számít magukra és Makin Commodore nem kevésbé. Az általa tervezett hadművelet sikere nagyban fog függeni az ön által összeállított és vezetett egység teljesítményétől, ez nagy felelősség és kezelje ahhoz illően a helyzetet. Parancsokat az uralkodótól, tőlem, illetve Launshag Admirálistól fog kapni, ahogy a hadművelet ideje alatt is egyedül mi rendelkezünk felülírási engedéllyel. Launshag Admirális, mint a vezérkari főnök, én mint a háború idejére kijelölt flottaadmirális, illetve a Királynő, kihez nem tartozom érveléssel. Leléphetnek! Protokollhoz illően "elköszönt", s közöttük távozott arra, amerről ők jöttek. Nem volt az a fajta, aki túl sok időt töltött volna egy helyen
|
|
|
Hapes
Mar 1, 2015 15:14:49 GMT 1
Post by Enz on Mar 1, 2015 15:14:49 GMT 1
- Értettem - nyögte ki Chia, aki nem igazán örült annak, hogy Mirna is parancsnoklási joggal bír. Az pedig egyenesen dühítette, ahogy Remielt összeszidta. Persze, egy hadsereg alapja a feljebbvaló tisztelete, de ő történetesen a felettese volt Vacosának. Ez nem más volt, mint a hapan nemesi gőg újabb megnyilvánulása, a kapitány azonban nem különösebben zavartatta magát, ehelyett inkább unottan ismét a szobrot kezdte bámulni. - Igyekezni fogok, flottaadmirális! Mirna szerencsére nem akart mást közölni velük, és tovább állt, amit mind szalutálással kísértek. Valahogy megkönnyebbült ettől, bár Vacosa még mindig itt várakozott velük azzal a savanyú képével, ami azt jelentette, hogy minden egyes szó, ami elhangzik, valamikor landolni fog a flottaadmirális asztalán. - Remélem ezentúl azért nem adnak karót reggelire - jegyezte meg igencsak tiszteletlenül Remiel, mikor a flottaadmirális már tisztes távolságra volt tőlük. A századosra pillantott - Vagy ezentúl ő fogja tálalni a reggelit? Ebben kell segédkeznie? - Nagyon humoros, kapitány - felelte epésen a százados. - A feladatom, hogy a sorhajókapitány közvetlen beosztottjaként felügyeljem a szervezést és a harcképességgel összefüggő teendőket. - Én ezt egy szóval is le tudnám írni, de "ragaszkodom a rangomhoz" - mosolygott rá gonoszul Remiel, majd mintha még kacsintott is volna egyet. Vacosa úgy tűnt, pillanatokon belül úgy felrobban, hogy ahhoz képest Alderaan pusztulása egy kis pukkanásnak tűnik csak. - Zászlós, maga kicsoda? - fordult felé inkább a százados.
|
|
|
Hapes
Mar 1, 2015 15:33:33 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 1, 2015 15:33:33 GMT 1
Nem tudta, milyen jelzőt lehetett volna használni arra, ahogy rögtön vigyázzba vágta magát és szalutált felettesének, aki hozzá szegezett egy kérdést. Eddig szerencséje volt, a flottaadmirális nem tulajdonított neki semmilyen formájú figyelmet, most viszont hogy eggyel több ember volt a közelében, várható volt hogy előbb vagy utóbb rá is sor kerülhet. De szerencséje volt, nem olyan kérdést kapott tőle amit nehéz lett volna megválaszolni, s örült ha esetlegesen kielégíthette mások kíváncsiságát, hogy kevesebbet kelljen megpróbálni értelmezni viselkedésüket, ami most is annyira lehetetlen küldetésnek tűnt volna, mint mindig - Erelei Zászlós, Chia Sorhajókapitány parancsnoksága alatt állok, jelenleg nincsen beosztásom!
|
|
|
Hapes
Mar 8, 2015 19:10:29 GMT 1
Post by Enz on Mar 8, 2015 19:10:29 GMT 1
- Nono! - lépett közbe Siaura mosolyogva. - És a parancsnoki lánccal mi lesz, drága kabalám? Én vagyok a hajó kapitánya, tehát én számítok a közvetlen felettesednek. Szívem csücskével csupán közvetett viszonyban állsz. - A flottaszabályzat szerint nem ez a megfelelő és illendő módja a... - mordult volna rá Vacosa, de Siaura egyszerűen csak jelképesen lesöpörte a vállát. - Hagyjuk. - Nocsak, valaki fejlődőképes - mondta leplezetlen gúnnyal a kapitány, mire a százados csak morgott egyet. Egek, ezekből is jól működő, összedolgozó csapatot szervezni az örökkévalóságig fog tartani. Remélte, hogy nem futnak össze még valakivel, aki még egy koloncot sóz rá. Igaz lassan kezdtek kifogyni az ilyen ragaszkodó felettesekből. - Azt hiszem, van még elég dolgunk - szólalt meg Chia, megelégelve a vitát. Siaura színpadiasan meghajolt, és csókot dobott Vacosának, aki még mindig elég fanyar képet vágott. - Ahogy mondja, mein Kapitän! - bólogatott a lány. Honnan szedi össze ezt a sok hülye nyelvtudását, azt nehéz lett volna megmondani. - Itt az ideje a desszertnek a Hors d'oeuvre után. - Azaz? - kezdte már Chia is elveszíteni a türelmét. - Tudok valakit, aki igencsak jó kormányos lenne! Erre-erre! - lépett be oldalra az egyik folyosón, és szinte utána kellett iramodni, olyan tempót diktált. Pár perc múlva máris egy másik teremben álltak. De mikor jutott ideje leszervezni ezt a találkát? Végig ott volt velük! - Tádá! - lépett félre az útjukból, láthatóvá téve egy fiatal tisztet.
|
|
|
Hapes
Mar 8, 2015 20:43:02 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 8, 2015 20:43:02 GMT 1
Remiel kereste? Meglepődött, mikor "csipogója" kijelzőjén titkos kódjuk és egy terem behatároló koordinátái jelentek meg, ami nem lehetett holmi eltévedt üzenet akárkitől. Miért nem mondta eddig, hogy ő is a palotában tartózkodik éppen? A balkéznek is tudnia kell, hogy mit csinál a jobb kéz különben nem lenne értelme semminek, külön mutatkozni amikor nem is voltak messzire abszurd ötlet volt és mégis annyira gyakori... De inkább felvidította a dolog, egyedül a sok kifinomulatlan pszeudo-elme között kimerítő tudott lenni és ilyenkor nehezen bírta türtőztetni magát rossz hangulatának kimutatása terén, kivétel talán amikor övé volt a vezetőülés s egy hadihajón! Nagyon zavarta eddig is, hogy az előléptetés után teljesen más környezetbe került mint ő és az elvonási tünetei nem hagytak neki békét. Egy cseppet sem érdekelte már a hadtápkérdés, ami tulajdonképpen idehozta, ha Remiel itt volt akkor az egyébként is minden parancsot felülírt, abszolút prioritást élvezett mintha csak egy csatasárkány hídjára tévedt volna ahol üresen állt a kormányosi szék. Ez olyan... oda kellett menni! Muszáj volt, ki kellet szabadulni! Természetes, hogy sietve váltott irányt és akár egy elit kommandós, gyorsan megtalálta a legrövidebb utat hogy még őelőtte odaérhessen és ezzel szerezzen nála még több képzeletbeli jópontot, melyek pedig Remielhez kellettek hogy legyenek a legrövidebb út. Ő legalábbis így gondolta, ha már annyira igyekezett odafurakodni hozzá mindig, hát előbb vagy utóbb a hálának se kellene elmaradnia, főleg ha ő választhat majd ezen a téren. És nem is csalódott magában, a terem üresen tátongott amikor odaért, így a fennmaradó időt egy tükröződő falfelület előtt töltötte, valamilyen impozáns fogadótesttartást fejlesztve ki az üdvözlésére. Az ajtó csakhamar kinyílt és Remiel már fel is bukkant benne, frász a testtartásba, a mosolya felvillant és már integetett is volna ha nem lép félre és fed fel néhány másik flottafigurát. Mondani sem kell, a mosolya rögtön lelohadt. Semmi nagy terv körvonalazódása? Semmi kapcsolattartási szokás? Semmi lehetőség végre nem másokkal összezárva találkozni? Ilyenkor mindig zavarban volt mellette... - Most... miről lenne szó? - szólalt meg elsőként, halkan, épp hogy utalva lelkesedésének hiányára
|
|
|
Hapes
Jul 21, 2015 8:13:15 GMT 1
Post by Enz on Jul 21, 2015 8:13:15 GMT 1
Chia csendben figyelte a fiatal hadnagyot, akihez Remiel kalauzolta őket és valami szokatlan kapcsolatot érzett kettejük között, mintha régóta ismernék már egymást. Az új lány hirtelen lelohadó lelkesedését azonban nem tudta nagyon semminek betudni, valószínűleg amiatt, mert nem ismerte pontosan a kapcsolatuk hátterét. Mindenesetre Remiel nem ajánlotta volna ok nélkül kormányosnak ezt a lányt, ha nem lett volna meg benne az ehhez szükséges képesség és tudás. Még ha voltak is ízléstelen tréfái, ezek sosem mentek túl egy ponton, és mások életének a veszélyeztetése már jócskán ezen túl feküdt. - Nos, mutatni akartam valamit - közölte titokzatosan a hadnaggyal Remiel, és Chia ebben a pillanatban már biztos lehetett benne, hogy valamire készül. Túl jól ismerte már ahhoz, hogy ne lássa az arcán ennek jeleit, a szája szélén bujkáló apró mosolyt. - Egy új harceszközt, ami érdekelhet mindenkit. Ki hallott már az űrcsigákról? - Muszáj ezt? - kérdezte egy nagy sóhaj után Vacosa százados, aki jól érezhetően időpocséklásnak tartotta az egészet, de Siaura nem is foglalkozott vele, és a többiekre pillantott válaszért. Tiaena azonban tudta, hogy ilyenkor úgy lehet a leghamarabb letudni csínytevéseit, ha az ember kooperál vele. Ezért összeszedte minden tudását az űrcsigákról, majd röviden összefoglalta. - Az űrcsiga, más néven exogorth szilikon alapú létforma, ami főleg aszteroidák krátereiben él - mondta, bár biztos volt benne, hogy ez általános ismert a fajról. Remiel helyeslően bólogatott. - Úgy bizony! Most pedig bemutatom nektek a fajta leggyilkosabb példányát! - húzta el egyik keze előtt a másikat, és tenyerében hirtelen egy aprócska, 5 centiméter hosszú, elnyújtott testű lény tűnt fel, ami tekergőzve pillantott körbe. - Az Aityra Különítmény új szuperfegyvere! - jelentette be büszkén, és láthatóan jól szórakozott a fáradt vagy épp elképedt arcokon. - Köszönjük a bemutatót, Remiel - bólintott Chia, aki örült, hogy ezen is túl voltak, majd az új lány felé pillantott. - Hadnagy, Siaura kapitány magát ajánlotta különítményünk zászlóshajójának kormányosi székébe. Elfogadna egy ilyen megbízást? *** Hónapokkal később, napjainkbanG'Kar hátratett kézzel bámult ki a hapan királyi palota egyik magasan fekvő folyosójának ablakán, és miközben a lent gyakorlatozó gárdistákat és sith birodalmi katonákat figyelte, gondolatai elkalandoztak. Szerette alaposan átgondolni lehetőségeit, és bár sokan kalandornak tartották az ESB létrehozásában betöltött szerepe miatt, valójában mindent jól eltervezetten vitt véghez, a hiba legapróbb lehetősége nélkül. Sokáig a Főkormányzóhoz hasonló tekintély, és a külpolitika vezetője volt, míg aztán egy váratlan pillanatban el nem veszített mindent az átkozott Wenthar miatt. Vissza akarta vonni az ESB flottáit a Hapan Csillagködből, hiszen tisztában volt azzal, hogy rájuk máshol van szükség, nem egy ilyen jelentéktelen mellékhelyszínen, ahonnan eredményesen még támadni sem lehet a csillagköd korlátozott számú kijárata és azok jól védhetősége miatt. Ha rajta múlik, a sith flották mostanra már közvetlen összeköttetést teremtenek Korriban II-vel, a császári fővárossal, effektíve elejét véve mindenféle szeparatista kezedményezésnél, és a birodalom területét legalább háromszorosára növelve. Aztán egyszerre három útvonalon indítanak támadást, legyőzik a Köztársaságot és tízezer éves sith birodalmat hoznak létre Coruscanton. Ehelyett az ESB flottájának legalább fele vesztegelt lényegtelen rendszereket őrizve vagy értelmetlen határháborúkat vívva az EGB északi exklávéjával. G'Kar jól látta már, hogy az ESB-nek előbb-utóbb elkerülhetetlenül is buknia kell vezetői értelmetlen és káros politikája miatt, ő maga pedig annyit tehetett, hogy ebben eléggé kitünteti magát ahhoz, hogy korábbi közreműködése a létrehozásában elfelejtődjék. Számos potenciális erő volt a birodalom területén, amelyek elégedetlenek voltak a szűk Sith Egyházbeli és katonai klikk uralmával: Lu'uthor és OCP-je, a neimoidik, a muunok, birodalmi tisztek egy csoportja... Charis, bár megmentette az életét, túl hűséges volt apjához ahhoz, hogy egyelőre bevonja bármiféle összeesküvésbe, ugyanakkor hasznos bábunak bizonyulhat a jövőben, ha már sem a Főkormányzó, sem Wenthar császár nincs életben. - G'Kar uram, a királynő fogadja különleges diplomáciai megbízotti kinevezése okán - lépett hozzá az egyik alázatos hapan palotai szolga. G'Kar lassan megfordult, és bólintott. Charis ugyanúgy tudta, mint ő, hogy Wenthar látogatása idején jobb ha a fővárostól távol tartózkodik, elkerülendő a "szükségtelen félreértéseket és konfliktusokat". Szótlanul követte a szolgát az audencia helyeként szolgáló terembe, ami a királynő szokása szerint nem a trónterem volt. Bizonyára kellemetlen emlékek fűzték oda, már csak a korábbi merényletkísérlet miatt is. - Felség - ereszkedett féltérdre, mikor a királynő elé került, és hozzálátott, hogy előadja gondosan eltervezett mondanivalóját. Charis személyiségének ismerete alapján könnyedén meggyőzi majd igazáról - Eddig a belső stabilitás megteremtése volt a legfőbb kérdés, ám ez külpolitikailag elszigetelte országod. Jelenleg egyedül felséges apád ismeri el legitimnek uralmad a galaktikus hatalmak körül, és ebben még nagai szövetségesei sem követték példáját. Kinevezésem esetén első dolgom lesz a nagaiok és saját szövetségi körük rávétele elismerésedre. Ehhez először felséged engedélye esetén Korriban II-re utaznék, ahol tárgyalok ottani képviselőikkel, hiszen császáruk egyik testvére és kísérete most érkezett meg oda. Ezután a birodalomból befektetőket szereznék, hogy a felkelés után maradt romok újjáépítése gördülékenyen folyjon. Ha felséged megtisztel bizalmával, ígérem, nem kell majd csalódnia.A mondandója befejeztével alázatosan lehajtotta fejét, hogy még inkább hatást tudjon gyakorolni a hapanok királynőjére. A jelenlegi királynőre, tette hozzá, hiszen nem csak a nyíltan lázadó régi hapan nemességgel kellett számolni kihívások terén, hanem a hapan emigrációra is. Márpedig ott is szüksége volt néhány jó pontra. Ki tudja, talán a jövőben ő maga játszhatna királycsinálót: ha Charis megfelel terveinek, tálcán nyújtja át neki a főkolomposokat, ha viszont haszontalannak bizonyul, ő lehet az, aki az új uralkodót trónra segíti. Ez olyan újabb szitucáió volt, ahol egyszerűen nem veszíthetett. Márpedig G'Kar sosem kezdett bele olyan játszámába, ahol a végén ne ő került volna ki győztesen.
|
|
|
Hapes
Jul 21, 2015 11:54:40 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 21, 2015 11:54:40 GMT 1
Kérdőn nézett rá. Általában amikor mutatni akart neki valamit, azt kisebb társaságban szokta még mielőtt egy nagyobb társaság közt használta volna fel valamire. Gyanakvó pillantással méregette a tiszteket és a harmadik, fiatal lányt, s tűnődött hogy vajon mióta és miért akart bevonni valaki mást bármibe is. Ez neki nem tetszett, jobb szerette ha csak benne bízott meg az ehhez hasonló dolgaiban, egyébként sem hagyta még cserben vagy hasonló, neki pedig esze ágában sem volt soha. Erre itt volt ez a kis csapat és máris az ő szerepére pályáztak? Erről hallani sem akart, bár csak belül duzzogott miközben Siaura felkonferálta legújabb ötletének prológusát, ekkor azonban rögtön lejött, hogy itt valami más lebegett a levegőben. Ez nem egy előkészülethez hasonlított, hanem egy csapáshoz, s újult érdeklődéssel villantak meg szemei, hogy vajon milyen reakciót vár a többiektől és mivel akarja elérni. Nem volt szokása túl sokáig húzni az időt, s most sem telt bele sok mire felfedte legújabb házi kedvencét, mint valamiféle osztag különleges fegyverét. Nem ismerte a körülményeket, de a gondolat hogy a csigaszerű lény bemutatásának nem sok köze lehetett hozzájuk, mosolyt csalt arcára. De az most sem maradhatott sokáig, a rangos tiszt ugyanis hozzá fordult és egy olyan kérdést szegezett neki, melyre egyáltalán nem számított. Ő, mint kormányos? Pislogással próbálta elrejteni hogy most Siaurara pillantott, elképzelése sem volt miért éppen őt ajánlotta volna, ő biztos ismert jobbakat nála, hisz annyi mindenkit ismert! Az ötlet is, hogy éppen őt... - Öm, asszonyom... - próbálta használni eszét, sikertelenül - amennyiben valóban rám gondoltak... én elfogadnám!Egyedül abban nem volt most se biztos, hogy a dolog tényleg komoly volt e, vagy sem *** Charis haditervek fölé hajolva hallgatta G'Kar legújabb elképzelését saját jövöjét illetően. Neki mindig volt, s úgy tűnt túlzásba is vitte magabiztosságával egyetemben, nem mintha nem lett volna tele így is apja birodalma karrierista alakokkal, akik mindenhez értettek attól kezdve, hogy azt mondták másoknak amit hallani akartak, azon keresztül hogy egy örökkévaló pazaak játszmát játszottak, egészen bőrük találékony megmentéséig. Nehezen lehetett a férfit bárhova is tenni, érkezésekor rögtön felkavarta a dolgokat a Konzorcium és apja Birodalma között, aztán propagandaprogramja, s még sok más egyéb ötlete, melyekkel mintha állandóan magára akarta volna vonni figyelmét, elterelve azt más dolgokról. Bárhol járt, a körmnyezetében mindig voltak hasonló figurák, s minduntalan valahányszor falra vetett árnyékukra pillantott, Charisnak úgy tűnt mintha tőrt szorongatnának a hátuk mögött. Ötletekkel és eredményekkel telis-tele, de azok az eredmények sosem olyanok voltak melyek alapján meg tudott volna győződni a hűségükről. Márpedig egy olyan galaxisban, hol a háborúk osztódással szaporodtak éppen, s valamennyiük élén apját látta táncolni, a hűség a legkeresettebb luxuscikk volt. Launshag - ki elfogadta meghívását, pedig apja nem bánt kesztyűs kézzel a fajtájával - megbízhatott egy köpönyegforgatóban? Vagy Mirna, a Hapan hagyományokat és hierarchiát folytonosan ecsetelő reakcionárius, vajon nem e látta Charist mindezeken kívül esőnek, bármit is mondott a felszínen? Nem volt paranoiás, inkább realista és nem tudta elképzelni, hogy sarokba szorítva ezek az alakok hajlandóak lennének kardot rántani az oldalán. Végignézett az asztalra terített, a köd csillagtérképét ábrázoló ponyván melyet fafigurákkal pakolt tele, melyek hajók és katonák képmására voltak kifaragva. Mostanában, hogy személyesen vette kézbe több csata irányítását, helyzete meglepő javulásba kezdett, s nem telt el úgy nap hogy ne elmélkedett volna afelett, hogy mi lett volna ha már a kezdetekben is így tett volna? Méghogy mindenki vegye ki a részét... a hapanok morálját nem volt elég felkorbácsolni, gatyába is kellett volna rázni őket, erre a feladatra különleges erői tűntek eddig egyedül alkalmasnak önmagán kívül - Ez mind ígéretesnek hangzik - szólt, mikor G'Kar a végére ért mondandójának - de mégsem, engem aligha tölt el bizakodással. A Nagai nép, kiket apám egy tanítványa vezet, egy sith tanítvány... ha apám váratlanul elbukna, de még anélkül is, vajmi keveset számítana hogy hivatalosan elismeri egy ilyen állam az uralmamat. A rekogníciójuk alatt mindig ott remegne a vékony jég, erősen kétlem hogy értékes volna számunkra egy ilyen kétes lojalitásu uralkodó névleges támogatása. Egy sithben... nem lehet megbízni... Ha nem így gondolja, talán részletesebben is kifejthetné elképzelésétNem nézett rá, eddig sem, s ez néma jel volt arra hogy mennyire nem volt hite G'Kar felvetésének ebben a formájában - Uralkodóm, nem hiszem hogy őfelsége helyzete...- Labilis lenne? Vagy mást akart mondani? - szakította félbe, komoran vizsgálgatva Mirna hordozójának figuráját - Az én helyzetem talán stabil volna? Nincs sok külömbség, mindössze ő egy ennél sokkal nagyobb játéktáblán vívja harcát, örökkévaló lenne bárki vagy bármi is egy akkora játéktéren, mint amilyen a Galaxis? Örökkévaló, épp mint amilyen Sheev is volt? Én nem a közeljövőben gondolkozok, hanem az elkövetkező fél évszázadban. Mert milyen lesz akkor az én uralmam, lesz-e egyáltalán ilyen államfők adott szavai mellett? Lesz egyáltalán uralmam, ebben komolyan elhivatottan hisz?Hosszú ideje érett már, hogy megmondja valódi véleményét az ő és minden őt körülvevő lény véleményéről. Szűk látókörük, állandó talpnyalásuk egyedül csak a valóság szebb színben való feltüntetését érte el, ami viszont nem kellett. Ő csak a tényekkel tudott bármit is kezdeni, nem véletlen hogy a Polgárháború ilyen sokáig húzódott, ha nem tartotta kézben a dolgok irányítását, hanem hagyott másokat érvényesülni őhelyette. Most már ismét saját kezébe kellett venni a dolgokat, tenyerével a csillagtérképre csapott, majd mozdulata folytatásaként félresöpörte egy maréknyi bábut, melyek egy lázadó flottát szimbolizáltak - Én nem úgy ültem erre a trónra, hogy örökké rajta is maradok! - jelentette ki a harag sóhajával szavai mögött - Ebben a Galaxisban nem uralkodni kell, hanem túlélni, jegyezze meg! Ha mégis pusztulnom kell, lesz rá gondom hogy velem pusztuljon mindenki, aki félrebeszélt, szándékosságból vagy ostobaságból! Nekem nincsenek kolosszális ígéreteim, ezért is tartom be mindet...
|
|
|
Hapes
Jul 22, 2015 6:52:36 GMT 1
Post by Enz on Jul 22, 2015 6:52:36 GMT 1
Remiel elégedett, széles mosollyal figyelte Chia és csínytevésekben gyakori társául szolgáló barátnője beszélgetésének alakulását. Bár így nem lehetett minden ugratásért az övé a dicsőség, egy cinkostárs sosem ártott, és senki nem tudott olyan őrülten hadihajót vezetni, mint ez a lány. Néha már-már egy repulzoros fogat mozgékonyságát volt képes kicsalni a gépekből, amik a keze alá kerültek, kiszámíthatatlan kitérőmanővereit pedig egy vadászgéppilóta is megirigyelte volna. Egyesek talán esztelennek nevezték ezért, de neki megvolt a szem hozzá, hogy meglássa a káoszban a művészetet. - Jelenleg nincs rá okom, hogy ne vegyem figyelembe Siaura kapitány ajánlását - közölte visszafogottan Chia, aki szeretett ilyen kitérő válaszokat adni, ha saját véleménye került szóba egy-egy kérdés kapcsán. Remiel a magas hapan századosra pillantott, akit láthatóan nem nyűgözött le az a gondolat, hogy a lányt pontosan ő ajánlotta, és hát, őszintén szólva erre minden oka meg is volt. De hát mit is várhatna, ha a társadalomból kivetett személyekből áll össze egy új különleges alakulat? - Azt hiszem, parancsnok, ideje egyéb ügyekben intézkednünk - szólalt meg végül Vacosa egészen színtelen hangon. Chia arcán egy pillanatra visszatükröződött az a kérdés, hogy ehhez ő miért is kell, de persze a parancsnoklás kötelességekkel is járt. - Menj csak, életem szerelme, egy időre tudlak nélkülözni - kacsintott rá a vörös hajú sorhajókapitányra, aki zavartan pislogott párat, majd megfordult, és elindult előre. Nemgks, az egyetlen férfi közöttük, aki meglepően passzív és szótlan volt, szintén távozott. Így hát hárman maradtak Erelei zászlóssal. - Na, gyere csak kabalám, megiszunk valami erőset! - közölte vele mintegy parancsként, és barátnőjével együtt karon fogta őket, megindulva a kantina irányába. *** Hetekkel későbbTiaena Chia szótlanul, kifejezéstelen arccal foglalta el helyét a zászlóshajó, a Chume'da Pal'durath hordozó hídjának parancsnoki székében. Érdekesnek találta a névválasztást, hiszen az évszázadokkal ezelőtt uralkodó Pal'durath-dinasztia utolsó trónörökösére, Lana Da'tanára utalt, aki a Tenel-ház által kirobbantott felkelés idején eltörölte a "társadalmi szelektálás" rendszerét és számos társadalomból kivetett személyt is hadseregébe sorozott, így indulva döntő ütközetre a Gallinore-rendszerbe, ahol azonban árulás áldozata lett, és győzelme kivívása előtt saját konzervatív tisztjei végeztek vele. Ha rajta múlik, nem hagyja, hogy a történelem megismételje önmagát, döntötte el határozottan magában. Oldalán végigsimítva furcsának érezte a parancspisztoly fémvázának hideg érintését, mivel ódzkodott a használatától, ez a fegyver azonban minden hapan parancsnoknak járt. Nem egy alkalommal látta, beképzelt hapan tisztek hogyan használják ezt beosztottjaik kíméletlen fegyelmezésére vagy megalázására. - Parancsnok, a flottakülönítmény alakzatba rendeződött! - jelentette neki Remiel, aki láthatóan átérezte a helyzet komolyságát, és most nem szándékozott fárasztó vicceket elsütni. - Vacosa százados - pillantott a magas hapan nő felé, akin igazán látszott a kialvatlanság. Bármennyire is lenézte őket, mindig maximumot nyújtott a szervezés során, és nagyban az ő munkájának köszönhető, hogy az Aityra Különítmény ilyen hamar formát önthetett. Chia képtelen volt nem együtt érezni a nővel, aki valamennyire maga is számkivetett lett ezzel a parkolópályának szánt megbízatással. - A parancsnokság megadta a zöld jelzést - közölte a nő fáradtsággal a hangjában. Chia azzal magához vette az utasításokat tartalmazó adatlemezt, feltörte rajta a parancsnoksági pecsétet, majd saját konzoljának beolvasójába tette. - Aityra Különítmény, ma egy rebellis alakulatra fogunk lecsapni a Rbollea rendszerben - jelentette be szűkszavúan, miután leolvasta az adatokat a kijelzőről. - Mindössze pár cirkálóról és kísérőhajóról van szó. - Kormányos! - szólalt meg jelentőségteljesen Remiel, aki egy némileg alacsonyabban lévő székben kapott helyet. - Irány a Rbollea-rendszer! *** NapjainkbanG'Kar türelemmel várta Charis válaszát, mivel láthatóan igen elfoglalt volt katonásdit játszva. Úgy tűnik lassan kezdte megérteni a lány, egy merényletkísérlet, egy nyílt felkelés és az udvari intrikák hálója után, hogy a hapanok nem éppen a legmegbízhatóbb beosztottak. A válasz azonban nem nyerte el a tetszését, és gyorsan feljegyezte remek emlékezőképességű agyában, legközelebb emlékezzen arra, hogy bár a lány amatőr, de nem bolond. Fenyegetését ugyan félelmetesnek szánta, de G'Kar megijesztéséhez pár kegyetlen szónál több kell. Mindenesetre bizonyos volt benne, hogy beleegyezését ki tudja majd csikarni belőle. - Felség - emelkedett fel lassan a gyíklény, aki megfontoltan újrastruktúrálta tervét, és mázos szavak helyett ezúttal a reálpolitikus szerepében akart feltűnni. - Hiba ezt a kérdést a bizalom szempontjából megközelíteni. Ez politika. Minél többen ismerik el felséged uralmát legitimnek, annál nagyobbak a túlélési esélyei, amennyiben Wenthar császár pozíciói mégsicsak labilisnek bizonyulnának. Ha rendszerét nem tekintik többnek, mint egy szatellitállam dróton rángatott bábkormányának, mindent meg fognak tenni, hogy megdöntsék uralmát egy szerencsétlen eseményt követően. G'Kar itt hagyott pár pillanat szünetet, hogy a királynő átgondolhassa a dolgokat, és közben közelebb sétált hozzá, alig karnyújtásnyi távolságra megállva tőle, mintha csak cselszövők lennének, akik titokban, sugdolózva egyeztetnek terveket. - Mikor a trónra ült, felség, tisztában kellett lennie azzal, hogy a sorsa onnantól már a trónjával fonódik össze - közölte vele kíméletlenül a tényeket. - Ha veszít, ellenségei mindent megtesznek majd, hogy holtan lássák. Ha lemond, és szabadon távozik, onnantól támogatói is fejét akarják majd venni, és édesapjánál nem remélhet oltalomra. Felséged trónjával együtt győzedelmeskedik vagy bukik el. Ismét hagyott pár pillanatnyi szünetet, hogy Charis átgondolja a szavait, és közben megfordult, elsétált az uralkodó körül, és a másik oldalán tűnt fel. Sosem baj, ha összezavarsz másokat, emlékezett a tárgyalások kapcsán kialakított legfontosabb szabályaira. Márpedig a testi orientáció gyakori változtatása bizonytalanság érzetét keltette másokban, ami saját elképzeléseikre is hamarosan kihatott. - Ha Wenthar tanítványát akarnám meggyőzni igazamról, elegendő lenne akkor tárgyalnom vele, mikor a Hapesre érkezik. Ez az ígérvény személyéhez kapcsolódna - folytatta saját érvelésének kifejtésével. - Ha azonban testvérével tárgyalok, és másokat is bevonok a döntésbe, ők akkor is ki fognak állni véleményük mellett, még akkor is, ha a nagai császár helyzete instabilnak is bizonyulna. Méghozzá pontosan azért, hogy döntésükét ne tekintse a következő rendszer hibának vagy bűnnek, hanem jól meggondolt stratégiai lépésnek.
|
|
|
Hapes
Jul 25, 2015 15:18:46 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 25, 2015 15:18:46 GMT 1
- Még mindig nem érti, G'Kar? Egy szót sem mondtam holmi lemondásról, a Galaxisban minden sarkon ott pislog a halál, még ha vannak is valakinek biztosítékai, a számuk véges ahogy minden másé. De ebből elég, ha tárgyalni akar apám szövetségeseivel, tegye azt, de lépjen kapcsolatba más, el nem kötelezett államokkal kik nehezebben változtatják álláspontjukat az idő múlásával. Szabad kezet kap, azonban ne feledje hogy én mire adtam utasítást, nem érdekel ha több időbe kerül, több kell ide mint hogy egyetlen külső birodalom ismerje el a Hapan Konzorciumot. Ha tehetnék, szívesen magával tartanék de akad itthon elintéznivaló, melyet befejezettnek akarok tudni mire ön visszatér Elngondolkodv ült le egy székbe, mely az asztal mellett állt, de alig foglalt helyet egy kommunikátort húzott elő és csatornát nyitott. Ha valamit a lehető legkevesebb zökkenővel kellett megoldani, szükség volt támogatásra olyan dolgokban, melyben valakinek nem feltétlenül volt erőssége, amibe pedig igen, ott két fej többre ment. Halkan adott ki utasítást, majd eltette az eszközt és kezeit a karfán pihentetve meg, G'Kar felé fordult - Nem fog egyedül menni - jelentette ki - Maga mellé adom egyik kiváló gárdistámat, ki egy a Nagai Birodalom által uralt bolygóról származik, egy éppen megfelelő feladat számára, ha engem kérdez Kisvártatva egy különcen kiöltözött, de nem uniformist viselő, húsz év körüli humanoid érkezett, sietősen adva meg a formális tiszteletet. Egyedül oldalán lógó két fénykardja árulkodott pozíciójáról, legalábbis amennyiben nem sith volt, úgy az új királyi gárda soraiba tartozott - a kettő kizárta egymást. A tekintete egy kissé furcsának hatott, mintha valami igyekezett volna kitörni belőle, eredménytelenül - Jun, G'Kar miniszter úr diplomáciai küldetésre indul a Korriban II-re - tért Charis rögtön a lényegre - vele tartasz és gondoskodsz testi épségéről, s ha valami váratlan helyzet adódik, segítségére leszel. Bizonyára volt már dolga a Nagai néppel, ugyanakkor ha az útra felkészülésében bármi kivetnivalót találsz, szabad kezet kapsz abban hogy korrigáld - egy pillanat szünetet tartott, s ismét G'Karhoz fordult - A hajójuk négy órán belül készen fog állni, addigra készüljenek fel mindketten - Ez esetben Miniszter Úr, kövessen! - mosolygott a gárdista, egyik fénykardját bekapcsolva, mialatt megpörgette - Ugyanis mielőtt csomagolni kezdene még, teszünk egy látogatást a fegyvertárban!
|
|
|
Hapes
Aug 3, 2015 8:43:35 GMT 1
Post by sithlord on Aug 3, 2015 8:43:35 GMT 1
Shantal magányosan elmélkedett a lakosztályában, ahol jelenleg jófajta fűszeres hapan bort kortyolgatott. Nagyon egyedül és valahogy elhanyagolva érezte magát, amióta Wenthar itt hagyta a Hapesen. Nem is értette igazán miért kellett ez…
Aztán a kósza hírek Carlról és az apjáról. Carlt őszintén sajnálta, hogy átállt a Világos oldalra. Ezt ő maga is megérezte az Erőben, akkora hullámokat gerjesztett. De az apja az más kérdés volt. Árulóvá lett, és ahhoz az ősi gonoszhoz csatlakozott aki Wenthar Nagyúr halálos ellensége volt. Ő pedig nem szerette az árulókat. Apja megszűnt létezni számára már akkor, amikor először hallott kósza pletykákat arról, hogy árulóvá lett és elkötötte a Birodalom egyik legtitkosabb projektjét: a Halálbolygót…
Apja végül meghalt (vagy eltűnt?), és Shantal nem bánta. Egyfajta szabadság kerítette hatalmába és egy másfajta dolog is. Wenthar iránti szerelme hirtelen és szenvedélyesen lángolt fel, akár a Mustafar tüze. A Lord persze élt az alkalommal és lefeküdt a gyönyörű lánnyal, aki nem mellesleg a Császár Keze lett...Aztán egyszerűen itt hagyta. Semmit nem tanított neki a Sötét Oldal titkaiból. Shantalt ez még inkább vágyakozással töltötte el. (Lady Shantal, innen folytathatja! )
|
|
|
Hapes
Aug 4, 2015 14:52:27 GMT 1
Post by darthshantal on Aug 4, 2015 14:52:27 GMT 1
Hosszú ideje már hogy bezárkózva ült a lakosztályában. A palota tagjai csak ritkán egy egy villanás erejéig látták csupán mint egy sötét árnyékot. Shantal messzire elkerülte Charist és az udvartartását. Nem az ő kasztja, hanyagoknak és meggondolatlanoknak tartotta őket. Egyáltalán nem értette Wenthar nagyúr miért becsüli oly nagyra képességeit de hűségből el kellett fogadnia. Álmatlanság gyötörte mióta uralkodója elment, ő ezt ennek tulajdonította de valójában a Sötét Oldal volt az ami nem hagyta nyugodni őt. Így hát éjjelente a palota kertjében sétálgatott és csiszolgatta a harci technikáit. Shantal a Jar'Kai,Teras Kasi, és Ataru technikáiról volt híres. Azonban fénykarddal még nem igen volt lehetősége gyakorolni, előző este elkészítette a második fénykardját is. Könnyű volt és kecses. Itt az ideje hogy kipróbálja őket együtt. Órák óta gyakorolt amikor egy ismerős női hang szólalt meg mögüle. - Úgy élsz köztünk mintha egy árnyék lennél, aki vendégségben érzi magát. - Shantal eltüntette az arcáról azt a fintort amit vágott Charis hangjára. Megfordult és kelletlenül fejet hajtott. - Üdvözlöm hercegnő. - válaszolta Shantal. Fekete ruháján átjárt a hideg és valósággal megborzongott tőle, valamint a kellemetlenkedő beszélgetéstől is. - Apám hiánya zavar talán ennyire? -Charis furcsán közönyös volt, tekintetéből semmit nem lehetett igazán kiolvasni. Olyan volt akár egy különös bölcs aki most talált rá valamire. - Nem találom a helyem a feladatom...ennyi csupán. - válaszolta röviden. - A helyedet majd kijelöli az Erő vagy nem! - Shantal összeszorította a dühtől az ajkait melyek megremegtek a haragtól amit érzett a lány különös nyugalma miatt. Meg fojtotta volna szíve szerint, pedig Charis nem volt ellenséges vele. - A mesterem Wenthar nagyúr....és én csak egy szolgálója vagyok. - válaszolta teljesen semleges hangon. - Hát...persze. - válaszolta titokzatosan. És szinte szánakozva nézte a lányt. Shantalt azonban ez nem hatotta meg. Inkább picit beképzeltnek látta őt. Charis azonban méltóságteljesen elment magára hagyva a lányt. A különös erő és határozottság ami Charisből áradt, még jobban felbőszítette a lányt...
Shantal hajnalra már elfáradt. Gyötörték a gondolatai, gyötörte az érzés hogy Wenthar nem ezt ígérte neki. Nem volt se becsülete se hatalma sem ereje...és még el kell viselnie azt a megaláztatást is hogy a mesterének is csak egy tárgy semmi több valamint hogy egy vele közel egykorú semmirekellő lány mennyivel többet ér. Ekkor jutott el oda hogy megértse nem is akarják őt tovább bevezetni a Sötét Oldal rejtelmeibe, nem tartják egy lehetőségnek nem tartják különlegesnek. Fáradtan omlott össze és rejtélyes sötét álmok ostromolták....
|
|
|
Hapes
Aug 4, 2015 15:10:11 GMT 1
Post by sithlord on Aug 4, 2015 15:10:11 GMT 1
Úton a Hapes felé, Lord Wenthar vezércirkálója:
A Sith Nagyúr megérezte azt az elemi erejű hasadást az Erőben, ami a Dathomir irányából jött. Szinte mellbe csapta és sokkolta meditáció közben.
Így is volt elég baja és akkor most ez is...A Dathomiron valami SÖTÉT valami GONOSZ készült arra hogy beleavatkozzon az ő kis játszmáiba. Wenthar a kabinjában, amely gazdagon be volt rendezve minden kényelemmel, meditált. A kabin asztala roskadásig meg volt rakva a finom étkekkel és a jó fajta fűszeres óborral, amely a Korriban különleges, ellenálló szőlőfajtájából készült. Kényelmes ágya, amely sajnos üres volt -Shantal nélkül- nem tetszett neki túlságosan. Utálta a kényelmet és a fényűzést, még akkor is ha a galaxis Császára volt, az ESB félelmetes hatalmú ura.
Volt mit bőven átgondolnia. Tervének egyik fázisa hamarosan véget ér a Hapesen. Nem véletlenül rendelte oda ezt a sok Sithet, a Rend legjavát. Mert most a Rend a Sithek jövőjéről van szó! Túlságosan szétforgácsolódott az Erő Sötét Oldala... És ezen most változtatni fog. Azonban még egyvalakire gondja kell hogy legyen, mielőtt megkezdődik a konferenciának nevezett Sith alkalom...
Nagyon jól tudta hogy a lánya ki nem állhatja Shantalt, és ezen változtatni kell. Shantal gyönyörű ámde még éretlen gyümölcs volt, egy csiszolatlan gyémánt amit tökélyre kell hozni. Így a kabinjában lévő transzmissziós rácsot aktiválva, egyenesen Lady Shantalt kereste...
Shantal a lakosztályától nem messze sétálgatott amikor egy ESB egyenruhás katonatiszt lépett oda hozzá. -Lady Shantal, elnézést a zavarásért de közvetlen hívása van az Uralkodótol! -a hír hallatára a lány arca felderülni látszott, de elleplezte érzéseit.
Hamarosan szobája magányában aktiválta a transzmissziós rácsot és féltérdre ereszkedett. Hamarosan megjelent az Uralkodó fekete köpönyeges csuklyás alakja. -Mi a parancsa Mesterem? -kérdezte áhítattal Shantal. -Aggasztó zavart éreztem az Erőben Lady Shantal! -mondta az Uralkodó kissé közönyösen. -Valakinek el kell mennie felderítenie a zavar forrását! Vállalod gyermekem? -kérdezte az Uralkodó a lányt, akinek szinte bizseregtek az érzékei Mestere jelenlététől. Wenthar kíváncsian várta a lány reakcióját, most bizonyíthatja rátermettségét.
|
|
|
Post by darthshantal on Aug 5, 2015 0:22:23 GMT 1
Shantal lassan és alázatosan a mesterére emelte a tekintetét. Fortyogott benne a düh és a tisztelet Wenthar Nagyúr iránt. De ez így volt rendjén. Ebből táplálkozott benne az a szenvedély amely minduntalan a rosszra csábította minden lény érzékeit. Belül csak a gonoszság és a csalódás amely koptatták egymás fogaskerekeit. Mindez hatalomvágy volt csupán. Most végre kiszabadulhat ebből a tökéletlen emberekből álló bandából. Nem viselte el a hibákat. - El kell menned a Dathomirra. Valaki veszélyeztetni akarja a tervemet. - mondta nyugodt és félelmetes hangján a lánynak. - Kutassam fel és öljem meg? - kérdezte a lány kitalálva Lordja gondolatait. Gondolta...rögtön a közepébe. A Dathomiron már azzal aláírja a halálos ítéletét hogy előveszi a fénykardját és ha még ez sem lenne elég Köztársasági területen van. Biztos volt benne hogy a mestere nem véletlenül küldi őt oda...meghalni. Máskülönben pedig hogy küldheti olyan helyre ahol még igen ingatag kapcsolata a mesterével valamint az Erővel megkérdőjeleződhet?! Mert nem aggódik rajta, nem fog visszatérni biztos benne. - Helyes szépségem. Maradj észrevétlen és csak a háttérből vizsgálódj. Nem fedheted fel a kilétedet. Most még nem! - utasította a férfi hidegen. Shantal kissé megnyugodott. Hát talán még se meghalnia kell odamenni. - Értettem mester. - válaszolta alázatosan. - De hogy lehet az hogy valaki veszélyeztetni akarja a tervét de az Erőben ilyen nyomot hagy maga körül és ezzel nem törődik? - kérdezte a lány miután belegondolt a helyzetbe. Wenthar szája mosolyra húzódott, leleményességén. - Annyi az Erőhasználó lassan mint égen a csillag. Az is lehet hogy direkt akarja mindenki számára láthatóvá tenni magát. Elküldettem neked egy álcázóberendezéssel felszerelt hajót. - mondta és továbbra sem tükröződött a tekintetén semmilyen érzelem. - Mester, elkészítettem a második fénykardomat is. - mondta és az Erővel lebegtette maga előtt, fejét lassan lehajtotta a Nagyúr előtt majd lassan újra felnézett. Wenthar ügyet sem vetve figyelte a lányt. Nem is várt tőle mást, vagy elégedettséget. Egy a sok közül, gondolta. - Annak jobban örülnék ha inkább itt lennél a közelemben. Szép darab, illik hozzád a két fénykard. - és az Erővel bekapcsolta azt a Nagyúr. A vérvörös penge halk búgása megnyugtatta a lány szívét. Hát mégis érdekli... - Nem szeretek távol lenni öntől Nagyuram. - vallotta meg szerényen. Wenthar szája szélén gúnyos mosoly jelent meg. - Légy óvatos ifjú szolgám. Holnap útra kelhetsz. Minden nap jelentést szeretnék kapni a dathomiri tartózkodásodról. És Shantal drágaságom...ha elbuksz többé ne kerülj a szemem elé. Nem az a fajta vagy aki hibát követhet el. - mondta már már kedvesen, Shantal azonban tudta hogy bármiféle kedvessége csak fiatalságának és idomainak szól. Eltűnt Wenthar tekintélyt parancsoló alakja a lány szeme elől. Csüggedten térdelt még egy ideig míg össze szedte magát. A Sötét oldal...semmit nem tud róla még de a szenvedélyt és a haragot ismeri belőle....de semmi mást. Holnap útnak indul. Itt hagyja végre ezt a páváskodó Hapest, még ha a vesztébe rohan is fiatalon de megtette amit megkívánt mestere, és akkor hátha megkapja azt a biztonságot amire vágyik.
Kecses idomai megcsillantak a hold fényénél, még egy utolsó szippantást vett a levegőből. Bőrét végigsimította az esti szél, Vékony hálóruhája követte minden vonalát, a rá vart gyöngyökön megcsillant a Hapes holdjának fénye. A szabadság illata.
|
|
|
Post by sithlord on Aug 5, 2015 7:50:57 GMT 1
Wenthar nagyon jól tudta, hogy Shantalt a biztos halálba küldi, azonban nem túlságosan érdekelte. Számára a lány csak eszköz, Dorja árulása és Carl szökése után pedig, meglehetősen kellemetlen bábúvá, egy teherré vált.
Hol van már az a terve, hogy Carlt és az ifjú Callistát összeházasítja és egy új dinasztiát hoz létre? Hova lettek ezek a tervek? Elszáltak akár a fűst a Yavin gőzölgő vulkánjainak egyikéből. Amikor erre gondolt, a harag és a gyűlölet hatalmas erővel akart kitörni belőle, de nem engedte. Egy Sithnek uralkodnia kell magán és az érzelmein, még akkor is ha lehetetlennek tűnik… Carl árulása igencsak dühítette. Valamilyen módon szerette a fiát és ez gyengévé tette irányában. Már rég meg kellett volna öletnie. Halállal kell lakolnia az árulásáért.
Aztán gondolkodott egy kicsit a dolgon és lehiggadt. Minek is ölné meg amikor fel is használhatja a saját céljaira? A Sötét Nagyúr elméjében furfangos terv kezdett testet ölteni.
Waranous már nagyon régóta zavarta a köreit. A sok új Sith és a megszaporodott szekták is, mind az ő közvetlen vagy közvetett műve volt. Waranous olyan volt akár egy parazita, minél inkább elterjedt a Sötétség, minél több Sötét oldali Erőhasználó jelent meg a galaxis színpadán, annál erősebb lett.
Waranous ugyanis az Erő Sötét Oldalából és a megannyi ostoba báb tevékenységéből nyerte az erejét. Ezért volt ő a Sötét Isten, ahogy nevezni szerette magát az az ostoba vénség, pedig nem volt más csak egy kókler, aki meggyengítette a Sötét Oldal valódi erejét.
Jelentéseket kapott arról is hogy bizonyos Sith akadémikusok egy különleges ereklye keresésére indultak, valaki megbízásából. Ez is dühítette, mert ő nem adott nekik utasítást erre. Mégis mi folyik itt? A hátam mögött szervezkednek?
Wenthar nagyon is jól tudta, hogy ezért ő is hibás. A Nagaioknál töltött hetek elpuhulttá és gyengévé tették. Az a sok-sok nagai loli és a töméntelen mennyiségű szesz, elbódította. Nem tudott a feladatára a küldetésére koncentrálni. Ennek azonban vége! Ideje megmutatnia, hogy ki is a valódi Sötét Nagyúr ebben a kibebaszott galaxisban! Nem Sordis, nem is Waranous hanem ő maga! Nm engedhet meg magának többé ilyen gyengeséget, hogy heteket fecsérel el egy fülledt világban, miközben Birodalmában a széthúzás és az ármány erősödik fel!
Visszatérve Carlra, a fiú hagy csinálja csak amit jónak lát, majd a kellő időben visszatér hozzá! Ha egyáltalán erre szükség lesz valaha. Mert a Sötét Istent talán csak a Fény Bajnoka, jelen esetben Carl állíthatja meg, és talán még végezhet is vele. Ezzel pedig megszabadítja Wenthart egy kellemetlen riválistól. És ki tudja? Talán még Sordissal is végezhet ez a Bajnok! Remek, gondolta magában elégedetten, tanuljon csak a fiú és szép lassan végezzen a riválisaimmal! Aztán pedig vagy átáll vagy meghal! Wenthar szívében máris az elégedett gonoszság hullámai törtek fel. Igen, ezt fogja tenni. Carl tanulhat mint Jedi, ám a háttérből az apja irányítja majd a lépéseit és az utat amelyre mennie kell. Hogy betöltse küldetését és hasznára legyen apjának!
Lassan megérkeznek a Hapesre és Wenthar már előre izgult úgymond hogy Enz vajon beváltja e a reményeit? Az ifjú Sith próba elé kerül és remélhetőleg győztes lesz. Nagyon erős volt benne a fogékonyság a Sötét Oldal iránt, nem beszélve attól a cseppet sem jelenktéktelen apróságról hogy egy majd akkora Birodalom ura volt mint Wenthar! A Sith Lordok hagyományaihoz méltóan, Wenthar is kereste az alkalmas tanítványt, akinek átadhatja majd tudását. Ezért rendezte meg ezt a Hapesi találkozót. Meg kell beszélnie a Rend jövőjét a leghatalmasabb Sithekkel, Enzzel, Hiltssel és persze Charissal.
Charis… A lánya mintha nem is Sith lenne, néha úgy viselkedett és gondolkodott. Vagy csak ügyes és számító politikus volt mint a nagyapja? Meglehet! Azonban máris gyengébbnek látszott mint kellett volna és ez nem jó, nagyon nem! De majd egyszer bizonyíthatja a rátermettségét ő is.
Shantallal viszont, azonkívül hogy néha megdughatja, nem tud mit kezdeni. A lány gyenge volt, és eleddig nem sok hasznát vette. Igaz, ágymelegítőnek tökéletes volt, ám jelenleg egyéb dologra alkalmatlannak bizonyulna, legalábbis Wenthar ezt így látta. Eszköz volt amelyet használhatott aztán eldobhatott ha úgy tartja kedve. Shantalnak nagyon sok idejébe fog kerülni, -ha egyáltalán addig életben marad- mire hasznos háziállatból esetleg hasznos partnerré, netán tanítvánnyá válik.
Idővel kiderül. A Dathomiri küldetés csak a kezdet. És amúgy meg rühelli az árulókat, és a családtagjaikat is!
|
|