|
Tython
May 8, 2012 10:20:27 GMT 1
Post by sithlord on May 8, 2012 10:20:27 GMT 1
A Jedi Rend és a Sith Rend igazi szülőhelye. Itt kezdték el először tanulmányozni az Erő természetét. Itt volt egykoron, Belia Darzu erődje, ahol jelenleg egy titokzatos kultusz tagjai egy szent ereklyét őriznek...Részletek Ommar Kaddish Jedi Mester holokronjából: " Láss és tanulj, mert ez az a hely Ahol felfedezték az Erőt. Ismeretlen tudósok tanulmányozták először az Erőt ezen a helyen, ám kísérleteik majdnem elpusztították a bolygót. A túlélők másik csillagrendszerbe menekültek, majd sötét múltjukat maguk mögött hagyva megalapították a Jedi Tanácsot. Évezredek teltek el azóta, és Tython öröksége a múlt homályába veszett. A Nagy Háború alatt a jedik újra felfedezték a bolygót, és megkezdték titkainak, történelmének tanulmányozását. Igyekeztek minél többet megtudni az első Erő használókról." (kb. Yavin előtt 4000-ből származó holokron tanítása)
|
|
|
Tython
May 8, 2012 10:20:43 GMT 1
Post by sithlord on May 8, 2012 10:20:43 GMT 1
A nő, akit egykor Lectoire moffnak hívtak, lassan felemelkedett a hideg kőpadlórol, miközben két vörös csuklyás köpenyt viselő pap, beterítette meztelen testét egy éjfekete színű, brokát köntössel. -Hogy kerültem ide? -kérdezte a nő értetlenkedve a papok vezetőjétől. -Nos urunk és mesterünk, a Pusztulás Sötét Ura küldött téged Sötét Hölgy! -mondta a pap áhitatosan, miközben meghajolt a nő előtt. -Ő küldött hozzánk, hogy vezess bennünket a küldetésünkben!
Lectoire gondolatai kissé összekuszálódtak. -Miféle küldetésről beszélsz féreg? -kérdezte megvetően, és maga sem értette hogy miért, de félelmetesen nagy mennyiségű gonoszság és gyűlölet öntötte el a szívét. A papok vezetője készségesnek tűnt, még annak ellenére is hogy féregnek nevezték. -Jöjj, velünk Sötét Hölgy! -intett a kis helyiség kijárata felé. -Azonnal megmutatjuk neked hogy miről is van szó!
A nő és kísérete, egy tágas, fáklyákkal bevilágított, kápolnaszerű terembe mentek. A falakat ősi rúnák díszítették, amelyek különös, természetellenes zöld fénnyel ragyogtak. Lectoire nem ismerte fel, milyen betűk is lehetnek ezek, de hasonlítottak a Sith rúnákhoz. A padlón, hatalmas mennyiségű kincs, arany, drágakövek, különféle ereklyék és könyvek, pergamentekercsek sorakoztak kupacokba rendezve. A hatalmas, felbecsülhetetlen kincs, egy magas, éjfekete kőből faragott oltárt vett körül. Az emelvényszerű oltáron egy különös láda volt elhelyezve. Lectoire megnézte magának.
A láda éjfekete színű volt, tetején két faragott sötét szobor érintette össze kardját, pontosan X alakban. A láda telis-tele volt díszítve rúnákkal. Kb. két méter hosszú és egy méter magas volt. A szélessége kb. félméter volt. A láda tetejének sarkain, egy-egy arany karika volt forrasztva, vélhetően valami rúdszerűséget helyezhettek beléjük hogy aztán a vállukon cipeljék az erre érdemes papok. A ládát természetellenes hideg, gonosz aura vette körül. Még Lectoire szíve is összeszorult félelmében. Körülötte a papok áhítattal leborultak a padlóra, láthatóan a ládát imádták. Lectoire odalépett az oltár emelvényéhez, és keskeny lépcsősort vett észre, amely az oltár tetejére vezetett, ahol a láda volt elhelyezve. Már éppen fellépett volna a lépcsősorra, amikor a papok vezetője rémülten talpra ugrott, majd odarohant a nőhöz és megragadta a karját. -Ne, Úrnőm! -suttogta áhítattal. -Ha nem akarsz szörnyű halált halni, akkor ne közelísd meg a ládát. Lectoire lerázta magáról a pap kérges és ráncos, ősöreg kezét, de aztán észrevette az oltár aljában heverő, iszonyatosan összefonnyadt holtestteket. A hullák nem rothadtak el, hanem mint valami groteszk múmiák, amelyek a kincset őrzik, úgy hevertek az oltár körül. -Ők voltak azok a bátor és ostoba próbálkozók, akik meg akarták szerezni a láda hatalmát! -mondta a pap, a hullákra mutatva. -A láda kiszívta a szellemüket, és azóta a hideg és sötét űrben sikoltanak mindörökké, a láda foglyaiként! -Lectoire azonnal visszahőkölt. Rettenetes halál lehet, gondolta magában. Majdnem olyan, mint a gondolat bomba által okozott halál, amivel Kaan Nagyúr egykor legyőzte ellenségeit, a Jediket. Állítólag a mai napig a Ruusanon van az a gömb, amely az egykori áldozatok lelkét tartalmazza, s akik azon a sötét és tébolyodott helyen szenvednek mindörökké.... -Tehát a Ládára kell vigyáznom? -kérdezte Lectoire. -Pontosan Sötét Hölgy! -válaszolta az idős pap elégedetten. -Mindaddig amíg el nem jön érte a jogos tulajdonosa!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2018 14:13:28 GMT 1
A küldönc gyors léptekkel szelte a lépcsőket, amelyek össze-vissza kanyarogva vezettek fel a meredek hegyoldalon. Az ősi mondák úgy tartották, nem is hegy volt ez, hanem valamiféle piramis, egyike azoknak az ősi, több, mint ötven ezer standard éves városok maradványainak, amelyek már jóval a Je’daii első fénykora előtt épülve egy letűnt időszak és egy ismereten civilizáció nyomait viselték magukon.
Az első fénykor, gondolta magában a küldönc, miközben szorosabbra húzta magán a magasban süvítő szelek ellen védő leplet, és az egyik kezében tartott hosszú, nálánál is magasabb botra támaszkodva tovább haladt felfelé a lépcsőkön. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ami év-tízezredekig csak „A Fénykor” néven szerepelt a bolygórendszerben maradottak hosszúra nyúló kollektív emlékezetében, az immár sorszámot kapott – hiszen a Második Fénykor nemrég köszöntött be, legalább is a Bölcsek így értelmezték a piramishajók, a Tho Yor visszatérését.
Tython emlékezett. Az itt élők számára soha nem is volt kérdés, hogy a bolygórendszer valamilyen módon szimbiózisban létezik az Erő nevű energiamezővel... rezonált rá, együtt állt vele, az Erő egyensúlya kihatott a bolygó időjárására, viselkedésére... mintha élt volna, és mégsem. Az sem volt kérdés az itt élők számára, hogy egyfajta buborékban léteznek… szinte minden évezredben felmerültek mendemondák, mesék a bolygórendszeren túli sok-sok ezer, sőt sok millió másik bolygórendszerről, amelyek ugyanolyanok, és mégis mások, mint Tython és kísérői. Idegen inváziókról és különös látogatókról szóló történtetek keringtek szinte minden klánban – néha maguk a Bölcsek terjesztették őket, néha tiltották és űzték. Mégis, valahol mélyen minden tythonita emlékei között ott volt a tudás, hogy nincsenek egyedül az univerzumban… nem egyedül, de mégis elzárva.
Egyvalamiben azonban minden egyet értett... csak a piramishajók számítottak hiteles közlekedési eszköznek a Tython és a túlnani univerzum között. Magában a bolygórendszerben számos planéta helyezkedett el, ezek között könnyű volt közlekedési különféle meghajtású űrjárművekkel, sőt, akár még a csillagrendszer szélein lévő figyelőposztokig is el lehetett jutni velük.. de bárki is célozta meg az azon túli ismeretlen űrt, sosem tért vissza, hogy hírt adjon magáról, „befelé” pedig a mondákban szereplő inváziós, idegen erőkön kívül - amelyek létét senki sem vette biztosra – mindig csak a piramishajók jöttek.
A Tythoniak megszokták már tehát, hogy lakóhelyük ennek a különös, szinte időtlennek tűnő körforgásnak a része – mégis, sokan meglepődtek a legutóbb érkezett piramishajók utasain. Szép számmal voltak közöttük ugyanis Ashla és Bogan követői, de olyanok is, akik nem követték az Erő útjait, hanem a különböző bolygókon, vagy éppen itt, Tythonon, különböző kontinensek különböző pontjain telepedtek le, hamarosan pedig újra Templomok nőttek ki a földből ott, ahol az új jövevények felállították első sátraikat, kunyhóikat, műhelyeiket.
A Tythoniak pedig tudták, hogy ez így van jól – így volt ez az Első Fénykorban is, így kellett hát lennie a Másodikban is. A Templomok persze nem ugyanazok voltak, mint a korábbiak, alkalmazkodtak az új jövevények tudásához, képességeihez, az Erővel folytatott kapcsolatukhoz. Néhány közülük az Első Fénykor Je’daii templomainak feltételezett helyei felett magasodtak, mások teljesen új helyszíneket sajtoltak ki maguknak a Tython ellepő folyamatosan változó, mindenféle klimatikus viszonyt magában foglaló ökoszisztémából. És ahogyan terjeszkedtek, szükségessé vált, hogy kommunikáljanak egymással.. a tythoniták pedig elküldték tehetséges, az Erő áramlataira érzékeny ifjaikat, hogy küldöncként hozzák – vigyék a híreket és kisebb eszközöket az egyes Templomok között, amíg nem épül ki a mindegyiket átfedő elektronikus kommunikációs rendszer.
A hatalmas hegy tetején mindenfelé ősrégi kődarabok emelkedtek. A monda szerint valaha itt állt Akar Kesh, az Egyensúly Temploma, minden Jed’aii templom közül a leghatalmasabb, amely felett ott lebegett a legősibb Tho Yor. Így kellett, hogy legyen, hiszen az újonnan érkezett piramishajók legnagyobbika is éppen a hely felett lebegett. Maga az új „Templom” azonban nem valamiféle grandiózus építmény volt, inkább mintha villámok vájtak volna különböző lukakat és járatokat a régi templom óriási monolitjaiba ott, ahol nem nőtte be őket a zöld vegetáció. Sokkal inkább élő sziget volt ez a körülvevő tengerben, amely az északi félteke ezen részét uralta Tythonon, mint valódi komplexum… az Új Egyensúly Temploma a természet munkáját legalább annyira magán viselte, mint a dolgos kezekét.
A küldönc végre elért a lépcsősor tetejére, egy pillanatra letekintett a tengerre – ahol viszonylag sekély volt a víz, különböző épületek és roncsok sziluettjeit lehetett kivenni a hullámok alatt a mederben, utalva arra, hogy évtízezredekkel ezelőtt ez valamiféle szárazföld lehetett, mígnem a letűnt idők harcai és ki tudja még milyen hatalmak át nem rendezték a terület vízrajzát.
A filigrán alak letekerte magáról az arcát védő sálat, felemelte védőszemüvegét, és egy fiatal lány arcvonásai tűntek elő. Botját az egyik kőtömbnek támasztotta, majd az oldalán lévő táskából kicsomagolta a „szállítmányt” – egy különös, az átlagosnál szélesebb markolatú fénykardot.
Finoman köhintett, miközben megközelítette a jedi lovagok tradicionális köpönyegét viselő férfit, aki háttal állt neki egy orom tetején és a tengert kémlelte, majd felé nyújtotta a fénykardot.
Luke Skywalker megfordult, és szembenézett a lánnyal, rápillantva a fénykardra.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2018 8:38:07 GMT 1
Luke Skywalker a tengert kémlelte, és emlékezett.
Minden nappal, amit ezen a szigeten töltött, tisztábbak lettek az emlékei. A Káosz köde, ami ráborult az elméjére, folyamatosan tisztult azóta, hogy lába földet ért ezen a bolygón és az Erő áramlatai idevezették, erre a vízből kiemelkedő, járatokkal, barlangokkal szabdalt, apró szálú zöld növények és tengeri madarak által lakott szirtre, ahol a romok tanulsága szerint több, évezredekkel korábbi generáció rendezte be otthonát – vagy éppen szentélyét az Erő oltárán.
Luke hamar ráérzett, hogy az alattomos, aljas támadás, ami az elméjét, józanságát és az Erőbe vetett hitét érte nagyjából a dathomiri misszió óta, valami láthatatlan pajzsnak köszönhetően erről a bolygóról – vagy még inkább, tekintett fel a közeli égitestekre a horizonton, erről a rendszerről – visszapattant.
Luke Skywalker azonban emlékezett. Nem akarta elfelejteni a hagymázos álmokat, amelyek gyötörték, és amelyek elborították a tudatát oly hosszúnak tűnő időn keresztül. Nem akarta, mert végre kézzel foghatóvá, érthetővé tette számára az érthetetlent és megfoghatatlant – a Káosz valódi fenyegetését, amiről Parkak’k, a Gree pap és kapuőr beszélt neki Ansionon.
A Káosz beférkőzött az elméjébe, amikor Dathomiron megnyitotta magát az Erőnek.. nem csak a saját elméjébe, de társai tudatába is. Nem újabb hatalmas szuperfegyverrel, nem vörös fénykarddal hadonászó kultisták özönével, nem valamiféle korábbi, jól ismert ellenség formájában támadott, hanem magát a létezést kérdőjelezte meg. Azt a negyven évet, amelyet Luke Skywalker fáradhatatlanul azzal töltött, hogy romjaiból újjáélessze a jedik Rendjét. Azt a rengeteg küzdelmet, amit magával, a Sötét Oldallal, ellenfeleivel és tanítványaival folytatott. Marát… a boldogságot, a szerelmet, amelyet ha csak emlékként is, de a lelkében tárolt.
A Káosz beférkőzött a tudatába, és mindezt felülírta. Azt üzente: sosem történt meg. Azt üzente: Luke Skywalker csak egy bolond öregember, egy ostoba magányos jedi, aki már az első pillanatban, első próbálkozásakor kudarcot vallott azzal, hogy Skywalker vérét – még csak nem is a sajátját, hanem testvéréét, Leia gyermekét – a Világosságban, a Fényben tartsa.
Azt üzente, Luke Skywalker helye egy mindentől elzárt, zöld szigeten van, ostoba, semmit sem rejtő ezer éves jedi iratok társaságában, hogy örökkön örökké lamentáljon a kudarcáról, és végül, egy semmit sem jelentő pillanatban puszta fáradtságból eldobja magától az életet, anélkül, hogy tényleg átadta volna, mindazt, amit megtanult… hiszen, üzente neki a Káosz, valójában nem is tanult meg semmit, ugyanaz a kétkedő fiatalember maradt, mint aki először lépett a Dagobah mocsarába. Kudarcok, üzente neki a Káosz sokszor, ironikus, vagy éppenséggel szemtelen módon éppen Yoda alakját felvéve álmaiban. Ennyi vagy csak, Skywalker, egy tehetségtelen tanítvány, tele türelmetlenséggel és kudarcokkal. Ebből tanulhatsz legfeljebb, miközben magányosan róvod a köröket lakatlan szigeteden, miközben a galaxis körülötted lángol és pusztul, te nem teszel, nem is tehetsz semmit.
És milyen ironikus, eszmélt rá többször is Luke azóta, hogy végül a Káosz alternatív valóságában is volt igazság. Valóban egy zöld szigeten kötött ki mindentől elzárva... és mégsem. Amikor a piramishajón néha magához tért, már út közben, érezte a hívást a Káosz alkotta ködön túl. Érezte az ősi, Élő Erő hívását, amely szinte mágnesként vonzotta a hajót beljebb, egyre csak beljebb.
Luke meg volt győződve róla, hogy valahol a Mélymagban vannak. A lakosok, akikkel leszállás után először találkozott, Tythonnak nevezték a bolygót, amelyre a többi utassal együtt érkezett. Luke felidézte az ősi holokronokban látott feljegyzéseket, amelyekre egyre tisztábban emlékezett, és már tudta, valaha talán tényleg létezett egy ilyen nevű bolygó. A hely, ahol minden elkezdődött, ahol a jedik – és a sithek, tette hozzá magában – ősei először ismerkedtek meg az Erővel, fedezték fel az Egyensúlyt, hogy aztán továbblépve szétszórják ezt a tudást és ennek leágazásait a galaxisban.
Luke azonban ennél többet is tanult, ahogyan tisztult a tudata. Rájött, hogy nincs egyedül. Mások is érkeztek, a saját piramishajóján is, amelyik a Zonama Sekotról idáig repítette, és más hajókon is. Már hosszú ideje itt voltak, Luke pedig kezdte úgy érezni, hogy ez a hely több szempontból is különleges. Nem csak kizárta a Káoszt a maga módján, de Luke meg mert volna rá esküdni, hogy az idő is máshogy telik itt. Valami azt súgta neki, a többi utassal együtt már évek óta a bolygón vannak, miközben odakint sokkal kevesebb idő telt el. Valami azt súgta neki, a Tython által képzett buborék azért is áthatolhatatlan a Káosz számára, mert itt minden sokkal.. lassabb.
Az utasok pedig rövid útkeresés után mindannyian megtalálták a maguk helyét a tythoniták között, akik pedig templomokat emeltek nekik és tanultak tőlük.
Ahogyan Luke is tanult. Megtanulta, hogy ahogyan az ősi mondák szerint az első Tython, a Je’daii otthona annak idején egyszerre volt a Sötét oldal és a Fény – ahogyan a helyiek hívták a bolygó két holdja után, Ashla és Bogan – lenyomata és fluxusa az Erőben, úgy az új Tython még ennél is több volt.
Jelen volt rajta a maga módján és formájában minden dimenzió, amiről Parkak’k mesélt neki annak idején. Humanoidok és gépek, erőérzékenyek és nem erőérzékenyek, az egyén és a kollektíva erejében hívők.. és igen, még a Káosz is ott volt egy sokkal limitáltabb formában, egy emészthető, egy Egyensúlyt jelentő formában, saját Templommal és mindazzal, ami e galaxis számára eredetileg külső és idegen volt. Mindenki megtalálta a helyét a bolygón, vagy ha nem is Tythonon, a rendszer valamely másik bolygóján. Az Egyensúly szinte magától létrejött.
És ott voltak a könyvek is, valóban. Nem a jedik őstörténete, nem valamiféle értéktelen firkálmányok, mint amelyekről a Káosz azt súgta, hogy el kell égesse őket, hanem a valódi ősi tudás őrzői.. a Je’daii utolsó feljegyzései, Tython első fénykorának dokumentumai. Luke elolvasta mindegyiket, és tanult. A tudata pedig tisztult, és egyre közelebb jutott a felismeréshez.
A helyet, amelyet végül lakhelyéül választott, a hegyet, amelyre néha árnyékot vetett a horizonton lebegő hatalmas piramishajó, amellyel ide érkezett, az Egyensúly Templomának hívták. Luke azonban nem emelt falakat maga köré, hagyta, hogy az ősi obeliszkek és a természet által megőrzött állapot megmaradjon, hogy a hely valóban a tudás és a többi Templom pólusai által képviselt erővonalak központja legyen... egy afféle semleges helyszín, ahol mindenki összegyűlhet.. ha eljön az idő.
Luke olvasta a tyhtoniak feljegyzéseit a Rakata invázióról. A Rakaták – talán tudtukon kívül, talán tudatosan – a Káosz gyermekei voltak, Birodalmukat és az Erőt arra használták, hogy kiszipolyozzák az életet a galaxis minden lakójából. Ahogyan akkor Tython minden frakciójának összefogása kellett az inváziójuk ellen, most sem volt ez másként.
Luke Skywalker érezte, hogy a döntő ütközet már nincs messze. A Káosz ugyanis nem adta, nem adhatta fel. Kereste az utat Tythonra, újra és újra megpróbált a bolygórendszerbe és Luke elméjébe is bejutni. Amikor azonban rádöbbent arra, hogy a gátak erősebbek a hatalmánál, a Káosz taktikát változtatott.
Sugdolózott. Őrület helyett a felelősségtudatot, a bűntudatot próbálta meg beplántálni Luke elméjébe. A tudatot, hogy miképpen jártak azok, akik nem jutottak be a Tython védőkörébe.
Luke néha képeket látott. Néha úgy érezte, mintha a teste kivetítődne a galaxis különböző pontjaira. A Káosz megpróbálta kihúzni Tythonról, legalább egy halovány képét, és megpróbálta azt megmérgezni.
Luke Skywalker azonban nem hátrált meg. Hagyta, hogy a Káosz magával rántsa, és látott. Látta barátját, Han Solot amint élettelenül zuhan alá egy hatalmas reaktorteremben. Látta Leiát, a drága Leiát, amint vörös fénykardpenge járja át a szívét. Látta fiát, Bent, amint kétségek között ténfereg egy árny nyomában a Naboo mocsaraiban, miközben már azt sem tudja-e, ő-e saját maga valójában.
Látta a sith nagyurakat, akikről azt hitte, ők a valódi ellenség, holtan fetrengeni.. Wenthart saját vérében, Sordist, a mindig kiismerhetetlen kettős személyiséget valamiféle lilás füstködben… látta az arcot, amelyről azt hitte, már rég letűnt, de így is mindig maszk mögé rejtőzött.. látta Jainát, a Jedik utolsó Kardjaként egyedül hordozva a terhet és a fáklyát, képletesen szólva.. látta a többi jedit, ahogyan egyesével, alaposan és óvatosan behálózza őket és lerántja a mélybe, a halálba, vagy az őrületbe a Káosz.. Kyle Katarnt, a hűséges Saba Sebatyne-t, a Solusarokat.. látott hatalmas űrcsatákat és robbanásokat, látott millió és millió halált… és látta a Káoszt is néha.
Fogas, karmos száját, mélyfekete, mindent elnyelő szemeit, miközben azt suttogta: „Az elméd megmentheted előlem, Luke Skywalker, de a barátaidat nem! A hited a barátaidban volt a mindenkori erősséged, hát most elveszem tőled őket, egyenként, mindet.. „
Luke szíve pedig kettéhasadt százszor is, ahogyan mindaz, ami erőt adott neki az elmúlt évtizedekben, odakint kihunyt. Ahogyan száműzetése a Káosz faramuci cselei kapcsán menedékből ismét valódivá változott…
Aztán megnyugvást lelt. Nincs halál, csak az Erő, mondta mindig Yoda. Az Erő magához hívta bajtársait, akik így nem vesztek el. Halálukban megszabadultak a Káoszból.
Luke Skywalker a horizontra tekintett, a tengerre, és látta Őket. Ott voltak mindannyian, Erőszellemként lebegve a lét és a nem lét határán, szabadon, a maguk módján boldogan. Nem tudta kivenni az arcukat, még nem, de tudta, ahogyan a Káosz egyre közelebb ér Tythonhoz, úgy a Fény és a Sötétség szellemei számára is egyre könnyebb lesz az átjutás.
Luke Skywalker tudta, viszontlátja még őket, ahogyan annak idején az Endoron viszontlátta apját, Obi-want és Yodát is. És azt is tudta, hogy ha eljön az ő ideje is, akkor végre igazán velük lehet.. újra. Apával, Anyával.. – milyen furcsa, gondolta - , Leiával, Marával, az életével..
És a mindig somolygó Jacennel, akinek a suttogása szinte ott volt a fülében.
„Most már érted, Luke bácsi” – suttogta Jacen olykor, elnyomva a Káosz hangjait. – „Nektek sikerült. Én az utat kerestem, de titeket végül megtalált az út, keresés nélkül is. Mind Kiválasztottak vagytok”.
Luke Skywalker elmosolyodott, kifújta a levegőt, és megfordult. Az egyik ifjú, erőérzékeny tythonita küldönc, egy fiatal lány állt előtte, várakozóan felé nyújtva egy különleges kidolgozású fénykardot.
- Jó reggelt, Rai. – köszöntötte a lányt Luke. – Hát elkészült? - Trayus mester üdvözletét küldi a Kohóból. – nyújtotta át a kardot Rai. – Azt üzeni, ez az első stabil mintadarab.
Luke átvette a fénykardot, elgondolkozva forgatta, majd aktiválta az egyik gombot. Vörös penge suhant elő a kardból, furcsa sercegésekkel körülvéve. Aztán Luke aktivált még egy gombot, és a vörös eltűnt, átadva helyét egy zöld energiapengének.
Újabb gombnyomás, és a zöld eltűnt, átvette a helyét egy lila. Még egy, és a lila is eltűnt, helyette aranyszínű, szinte átlátszóan fényes penge jelent meg.
A fénykard négy nyelven beszélt hozzá az Erőn keresztül, négy kristály rezonált Egyensúlyban a megvastagított markolatban.. a Fény, a Sötétség, a Középút és a Harc nyelvein...
Luke elmosolyodott, kikapcsolta és az övére tűzte a fénykardot. Az univerzális penge. Amit bármely Erőhasználó úgy forgathat a Káosz erői ellen, ha megérkeznek, mint a sajátját. Trayusnak végre sikerült.
- Köszönöm, Rai. – mondta – Jó nap ez. Van kedved gyakorolni?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 23, 2018 22:05:58 GMT 1
Két nagyban eltérő klímájú és formájú vidék találkozásánál, ott, ahol a Formálók Templomát rejtő, ércekben, állat- és növényvilágban gazdag hegyek találkoztak a Gyógyítók hatalmas, Tython legnagyobb óceánjának mélyére nyúló, még az Erőhasználók által is oly ritkán érintett, dzsungelekkel borított szigetcsoportokkal, a két Templom első papnője egy kellemes, csendes, lagúnaszerű bemélyedés partján találkozott, hogy újra közösen meditáljanak, mint már annyiszor az Új Idők kezdete óta.
Az idő máshogy telt Tythonon, mint a galaxis többi részén, ezt mindketten jól tudták - a meditációik során elméjük apró szilánkjai néha át tudták törni a Tython - rendszert körülvevő tér- és időbeli gátat, hogy érzékeljék a körülöttük lévő galaxis nyugtalanságát, jóval gyorsabb, innen már fejfájdító sebességű előrerohanását, a Káosz és az Erő különböző szolgáinak itt-ott kitörő, mégis, a végső leszámolás előtt toporgó konfliktusait. Utána pedig elméjük visszatért testükbe, a sokszínű Egyensúly honába, Tythonra.
Vostroya jed'kája egymás alá csavart lábakkal, meditatív pózban lebegett a víz felett. A fiatal, vöröses hajú lány hátasa, egy hatalmas, leviatánszerű, hosszú, már-már repülésnek is beillő ugrásokra is alkalmas, negyven méteres rájaféleség lustán lebegett gazdája alatt, mintha csak egy nabooi gungan bongo élő változata lenne... talán az is volt, talán ősei és rokonai rég elporladt, a Naboo magját övező mélytengeri barlangjaiban fekvő csontvázai ihlették a hosszú fülű vízi élőlényeket tengeralattjáróik megalkotásában. Talanzia most kinyitotta a szemét, és a vízpermetből készített komplex, hosszúkás spirálcsavarokba és egymásba fonódó körökbe forduló ábraszerűségek, melyeket az Erő segítségével képzett a lagúna vízéből, most szivárványszínű vízpermet formájában hullottak reá és társára a meditációban, aki vele ellentétben nem a víz felett, hanem a partot övező hegyes sziklák egyikén lebegett, feje körül pedig különböző szerves és szervetlen anyagok - mohák, kövek, kristályok, még bogarak és a lagúna partjáról felemelt gyökerek és fűcsomók is - járták egymásba fonódó komplex táncukat, néha össze-összeütközve, újjáalakulva.
- Néha úgy gondolom, Gyógyító helyett a Mókamester név illene hozzád jobban. Esetleg a vízibohóc. - A nő, akit Tython humán lakói Tahiri Veilának, saját teremtményei és templomának követői azonban sokszor Riina Kwaad papnőnek hívtak, megrázta szőkés fürtjeit, fedetlen lábán pedig rögök és szilánkok keveredtek vízcseppekkel, ahogyan Talanzia zuhanya elől saját hátasállata, egy hatalmas, mechanikus beültetésekkel ellátott rancor-szerű lény oszloplábainak védelmébe repítette legújabb elemi szintű, szerves és szervetlen kémiai Erő-kísérletek eredményeképp létrejött, leginkább gyomorrontásos Yuuzhan Vong villip-ekre hasonlító kreálmányait, majd leereszkedett a kőre, ami felett eddig lebegett és lerázta magáról a vizet.
- Csak a türelmedet tesztelem, mint mindig, Káosz Papnője - mosolygott Tahirire Talanzia. - És azt kell mondjam, egyre fejlődik. Tython befogadott. Te magad vagy a bizonyítéka annak, hogy a Káosz is az egyensúly része lehet. - Tython azért fogadott be, mert megismertettem vele a Yuuzhan Vong formálók módszereit, megoldásait, mert bebizonyítottam az ittenieknek, hogy a bionika és a technológia igenis ötvözhető, ahogyan Zonama Sekoton is tettem - rázta meg a vállát türelmes hangon Tahiri. Tudta, hogy Tython és lakosai jóindulatát pontosan addig élvezheti, amíg megőrzi az Egyensúlyt. És ebben nagy segítségére volt a mindenkivel már-már nevetségesen naiv módon joviális, vidám vostroyai jed'ka, akivel Zonama Sekoton még ellentétes oldalon álltak, hiszen Talanzia a néma Yuuzhan Vong próféta, Ong, és az öntudatra ébredő új Sekot-tudat védelmezője volt, míg ő, Tahiri a Káosz nagyurát, Waranoust, az Időrablót szolgálta... de hogy miért, mi célból és mivégre, azt néha már Tahiri sem tudta volna megmondani.
- Van egy nagy különbség - szakította félbe gondolatmenetének csendjét Talanzia. - Most már építesz, nem pusztítasz. Káosz helyett az építő rendezetlenség, a hasznos mutáció, a genetikai megújulás képviselője vagy te és a kísérleteid, Tahiri. - Örülök, hogy így látod - mosolyodott el Tahiri Veila, és kivételesen őszinte is volt. Tényleg örült neki. Örült Talanzia barátságának, mert időt adott neki. Örült annak, hogy Tython különleges, az Erő által intenzíven átjárt világa és lakosai segítségével kiszakadhatott abból a sötét, értelmetlen, céltalan nihilből, amit az Időrabló szolgálata jelentett.
Végső soron, gondolta Tahiri, nem tett mást az a szörnyeteg, csak ami a nevéből is következik. Elrabolta az idejét. Hitegette azzal, hogy valaha is győzelmet arathat, megnyugvást és hatalmat nyerhet el magának a Káosz szolgálata által. Tahiri igazán kitartó volt, igazán mindent megpróbált... még azt az életet és halált is megcsúfuló kis ribancot, Vestara Khai-t, Kesh papnőjét és az Időrabló szeretőjét is legyőzte becsületes, mindent elemésztő küzdelemben, ahogyan erős hitű Yuuzhan Vong harcosai és nagy hatalmú draganjai is legyőzték azokat az amőbákat és zombikat, amelyeket Vestara harcba hívott ellene... és aztán mégis félredobta őt, sőt, Tahiri világosan érzékelte, hogy félredobta saját magát is, botor módon eldobva fizikumát és létét egy összecsapásban, amit nem nyerhetett meg... Tahiri lelkébe, mint mindig, ha erre gondolt, béke és elhivatottság költözött. Nem nyerhetett, mert kivel állt szemben, na kivel...
- Már én is egyre közelebb járok a célhoz - tette hozzá témát váltva Talanzia. - Tython tudata napról napra erősödik. Az Erő úgy járja át ezt a csillagrendszert, különösen ezt a planétát, mint amit Zonama Sekoton sosem éreztem, mégis, Tython már évezredek óta olyannak tetszik nekem, mint... mint őseim Vostroyája, amikor még a természettel harmóniában élő erőérzékenyek és a természetet kizsákmányoló embertömegek nem így éltek, mint... mint ma... mármint, mint náluk ma, úgy értem. Tython szeszélyes, mint egy zabolátlan tinédzser...
- Nicsak, ki beszél - vihogott fel itt Tahiri, de Talanzia átszellemülten folytatta. - Nem tartja kordában magát, nem is fejleszti... hagyja, hogy a Sötét és Világos Erők, de az Új Egyensúly erői is szabadon formálják gravitációját, mágneses terét, élővilágát, klímáját... impulzívan reagál, szinte szeszélyesen... de egyre közelebb jut a tudatossághoz. A Gyógyítók Temploma akkor tud majd túllépni a gyógyítás képességén, ha az Erő minden aspektusában megtaláljuk az Egyensúlyt. Ha Tython is tevékeny részese lesz ennek.
- Én a magam részéről még mindig hasznosabbnak tartom, ha a teremtményeimhez beszélek, mint amikor te a kövekhez és a vízhez, Zia - Tahiri arcán még mindig ott volt az a barátságos, mégis mesterkélt mosoly. - De nagyon tisztelem a kitartásod. Nagyra becsülöm, tényleg. - Szeretem a kihívásokat - mosolyodott el Talanzia. - Vagy egyszerűen csak egy darab fával is könnyen megtalálod a közös hangot... személyiség kérdése - nevetett fel Tahiri. - Én még mindig nem tudtam rávenni Trayust, hogy közel engedjen a Kohóhoz. - A Sötétség mindig is bizalmatlan volt - biccentett Talanzia. - Ahogyan ő is az Új Egyensúly része, úgy Te is. De nem hibáztathatod Trayust, ő és Luke mester Tython régi énjének, Ashla és Bogan kiegyensúlyozott szemben állásának termékei. Mi újak vagyunk.
- Úgy hallottam, mostanában Jake-nek hívatja magát. Talán azért, hogy ne hívja fel magára a figyelmet a többi bolygóról érkező külvilági látogatók előtt... - mélázott el Tahiri. - Mármint Skywalker mester. Különben is, benned nyilván megbízik, Zia mégis csak visszaadtad az ép eszét. Vagy amit ő per pillanat annak vél. - Tython adta vissza, én csak csatornáztam az energiákat... - simított végig szórakozottan hátas-rájája mások számára halálos mérget hordozó tüskéin a vostroyai jed'ka. - Nos, ha legközelebb ingyen komvillipekre lenne szükségetek, hogy a rendszer bármelyik bolygójával azonnal tudjatok beszélni, jobb lesz, ha hozzáférést engedtek a Kohóhoz - ismételte nyugalmat erőltetve magára Tahiri. - Az egész közösség érdekében. A Kohóban lévő Erő-technikákkal, a fluxus és a fémek ötvözetével sokkal erősebb reléket tudnék készíteni, mint a Formálók között. - Majd beszélek a többi Templom - mesterrel, megígérem - biccentett engedékenyen Talanzia. - V'szjo normalno, szpa'kojnyesz, moj druga - tette hozzá anyanyelvén. - Tudom, minden rendben lesz, és sajnálom, ha felidegesítettem magam - Tahiri körül azonnal rezonált Tython az egyensúly hiányára, apró villámok sültek ki a nő körül és fekete foltokban valamiféle nyálkás gombaszerű, spórás életforma kúszott elő a gyökerek közül, megrohasztva a növényeket, ahol előtűnt. Tahiri csettintett, mire rankorszerű hátasa odacammogott, és elégedett böfögések közepette lelegelte az anomália - fauna képviselőit.
- Köszönöm - pillantott a fekete foltokra Talanzia, amelyeket néhány perc alatt újra elborít majd Tython természetes felszíni növényvilága. - Az Erő legyen veled, Tahiri. - Veled is, Zia - Tahiri mosolyogva integetett a vöröses, szeplős lánynak, aki a rája hátán elúszott a horizonton túl emelkedő szigetei és a rajtuk magasodó Gyógyítók Temploma felé.
A joviális műmosoly csak akkor halványult el Tahiri arcán, amikor Zia már távol járt. Újra csettintett, mire a rankor visszaköpte lábai elé a félig megemésztett moszatcsomókat. Tahiri széles, fodrozódó köpenyének ujjából hatalmas, ezüst hátú bogarak rajzottak elő, akik mintákat vettek a kupacból. Tahiri kinyújtotta másik, ormótlan, hosszúkás, kitinszerű fogókarmokban és manipulátorkarokban végződő Formáló Kezét, Yuuzhan Vong örökségének és saját testének legféltettebb és egyúttal leghasznosabb darabját, hogy mintát vegyen az anomáliából.
Igen, egyre világosabban értette, mi a különbség az Új Egyensúly és a Káosz energiáinak túlzásba vitele között. És kísérletei egyre közelebb jártak ahhoz a ponthoz, hogy a megfelelő ponton gyakorolt megfelelő Káosz-nyomással, alapos és precíz manipuláció eredményeként képes legyen végre áttörni a Tython - rendszer körülvevő kommunikációs korlátot..
Tahiri tudta, hogy Luke Skywalker vezetésével a többi Templom mesterei erre készülnek, sőt a maguk lassú, meditatív módján megpróbálják együttműködésre rávenni a rendszer többi, nem ennyire Erő-szenzitív bolygójára szakadt többi utazót is, akiket szintén a Tho Yor piramishajók hoztak át a hiperűr-gáton és szórtak szét a rendszerben, ki tudja, miféle logikai alapján... és mindezt lassan, kellő alapossággal, száz és száz évben gondolkodva, csak most eljutva addig a pontig, hogy például az első fénykardok megjelenjenek Tython saját készítésű fegyverarzenáljában... és ha megtudták volna, hogy Tahiri hamarosan képes lesz értesíteni bárkit a rendszer pontos helyéről és arról, hogyan lehet ide beutazni, áttörve a dimenzió- és időgátat, feloldva ezt a fajta Erő-buborékot, ami megvédte Tythont, bolygótársait és napját... nos, akkor valószínűleg mindent megtettek volna, hogy megakadályozzák, hogy Tahiri jelentést tegyen a Káosz új úrnőjének, vagy mi volt a förmedvény, amit-akit Tahiri a meditációi során megérzett, aki átvette az Időrabló helyét.
És a legszebb az egészben, gondolta Riina Kwaad, azaz Tahiri Veila, hogy nem is tévedhetnének nagyobbat. Esze ágában sem volt valamiféle nagy hatalmú Káoszlényt idehívni. Nem. Tahirinek teljesen más valaki járt a fejében nap, mint nap, akinek a jelenléről, és egyáltalán arról, hogy életben van, immár kétségek nélkül meg volt győződve, miközben meditációi során újra és újra felidézte magában azt a bizonyos pillanatot, amikor a Zonama Sekot felett zajló utolsó csatában Xenorth, az ősöreg dragan hátán elszáguldott az egyik csillagromboló parancsnoki hídja felett és megérezte...
Miatta vállalta, hogy eljátssza az Egyensúlyt, hogy hasznosítja mindazt, amit a Yuuzhan Vongtól, Jacentől, az Időrablótól és legfőképp a saját kárán megtanult. Miatta fejlesztette tökélyre a készséget, hogy ezt az elviselhető mértékű mini-Káoszt elfogadtassa Tyhtonnal és népeivel. Miatta valósította meg itt gyakorlatban a régi igazságot, miszerint sötét oldali erőhasználó bárki lehet, de Sith csak abból válhat, akinek elemévé válik a megtévesztés és a árulás. Aki nem csak a Formálók istenét, Yun Ne'Shelt, az Alkotót, és a Harcosok istenét, Yun-Yammkát, a Pusztítót követi a Yuuzhan Vong istencsarnokból, hanem harmadik testvérüket is, a Megtévesztőt, Yun-Harlát.
Tahiri és a Formálók Temploma hamarosan készen áll arra, hogy megnyissa Tython kapuit, az Erőben leginkább hatalmas, leginkább különleges rendszer erőforrásait. És akkor ő, aki most a hatalomért sóvárog, el fog jönni, érdemesnek fogja találni Tahirit arra, hogy megjelenjen neki, hogy felfedje kilétét...
És akkor újra együtt lehetnek, amikor Tahiri átadja rég halottnak hitt szerelmének Tython minden ajándékát. És akkor legyőzik a Sitheket, a Jediket, még magát a Káoszt is... mindent és mindenkit, aki az útjukban áll... és együtt uralkodnak majd minden idő, minden galaxis, minden létsík felett.
Tahiri elmorzsolt egy könnycseppet. Olyan szép gondolat volt ez. Olyan megfoghatatlanul, lebilincselően gyönyörű.
- Már csak egy kicsit kell várnunk, Szerelmem... - suttogta maga elé Tython lemenő napjába bámulva, Formáló Kezével furcsa ábrákat rajzolva a kövekre. - Már csak egy kicsit kell várnunk, Anakin...
|
|
|
Tython
Jan 30, 2019 13:48:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 30, 2019 13:48:35 GMT 1
Tython új, a Harcosok nevének és a harcművészetek gyakorlásának szentelt temploma inkább hasonlított egy valódi, akadálypályákkal és barakkokkal, sátrakkal teletűzdelt katonai gyakorlótérre, mint valódi templomra. A Harcosok Templomának új főmestere – aki, bár nem volt Erőérzékeny, biztonsággal és elismeréssel viselhette címét és templomvezetői rangját a többi Mester előtt, sőt, fajtájának sajátosságaiból adódóan hátrányosan sem érintették Tython Erő-kitörései, a viharok és egyéb természeti csapások, amelyeket a bolygó érzékeny egyensúlyának bármely irányba történő megbomlása okozott – ragaszkodott hozzá, hogy Tython új kard- és egyéb fegyverforgatóinak kiképzése minél zökkenőmentesebben, és minél inkább úgymond „modern”, „életszerű” körülmények között történjen.
Ezekben az ügyekben pedig a Templommester, pontosabban saját korábbi megnevezését tovább használva Hadmester hozzáértését még a leghatalmasabb erőhasználó mesterek sem kérdőjelezték meg.
Nas Choka, a Yuuzhan Vong invázió hajdani Hadmestere, legnagyobb hatalmú és tapasztalatú túlélője a Yuuzhan Vong hadvezetésből, később pedig a Káoszisten, az Időrabló öreg szolgája immár az Új Egyensúly bocsánatot nyert bajnokaként, Tahiri Veila, a Formálók papnőjének megmentőjeként és Tythonra hozójaként, és amennyire lehetséges, lényegében Luke Skywalker és a többi templommester barátjaként okította Tython új, ifjú bajnokait a stratégiára, harcművészetre... és az újonnan elkészült, Tythonon korábban évezredekig nem ismert, legendának, mesének számító fénykardok forgatására és használatára az ellenség fegyvereivel szemben.
Nas Choka, mint tiszta vérű Harcos Yuuzhan Vong Erő-érzéketlensége, pontosabban az Erőtől való teljes elzártsága e tekintetben nem jelentett hátrányt, hiszen az újonnan érkezett Tho Yorok erőhasználó utasainak egyik első dolga volt, hogy megtanítsák Tython erőérzékeny lakosainak a jedik és sithek körében immár egyaránt elterjedt Erőben való elrejtőzés mesterségét... amikor az ifjak és tanoncok az Erőre hagyatkoztak, akkor ösztönösen forgatták új fénykardjaikat, Nas Choka csak a megfelelő csoportos mozgásra, egymás fedezésére, raj- és szakaszméretű csapatokban való együttműködés jelentőségére hívta fel figyelmüket, amikor viszont el kellett rejteniük magukat az Erőben és úgy vívniuk, az ősöreg Yuuzhan Vong Hadmester is kiállt ellenük olykor – technológia iránti ellenszenvét a tanítás érdekében átmenetileg félretéve -, fénykarddal, olykor pedig saját, rugalmas ostorként és sziklakemény dárdaként egyaránt használható, savköpő kígyófejjel rendelkező amphii-botjával.
Tython rejtve maradt a Yuuzhan Vong invázió alatt, így a lakosok könnyebben elfogadták a tetovált, nagydarab, csonkolásokkal teli idegent mesterüknek, miután megértették, hogy a Yuuzhan Vong ide érkezett tagjai is elfogadják az Új Egyensúlyt, és felkészültek arra, hogy megtanítsák az ittenieket az elkövetkező próbatételre... mert senki sem kétkedett benne az újonnan érkezettek közül, hogy hamarosan eljön a döntő összecsapás a Káosz urai ellen, a helyiek pedig évezredek alatt már alaposan megtanulták; amikor újabb piramishajók érkeznek elzárt rendszerükbe a galaxis különböző szegleteiből, az mindig a változás, és előbb-utóbb az elkerülhetetlen harc szelét hozza el a rendszerbe.
A Yuuzhan Vong Hadmester pedig igencsak alapos ismeretekkel rendelkezett a Káoszról. Tudta, hogy mire képes az Időrabló, Yun-Yammka, a Pusztítás Istene… egész életében szolgálta, és elsőnek abban a reményben vette magára a kényszerű zonama sekoti száműzetést, hogy hitt benne, az Igaz Hadisten egyszer eljön, és felszabadítja őt és népét a béke rabságából... az Időrabló pedig el is jött, Nas Choka pedig meglátta valódi arcát, az értelmetlen pusztítást, a cél nélküli halálosztást, azt a fajta értelmetlen halálba vetését mindennek és mindenkinek, amelyet népének Papjai, valamint elődje, a vérszomjas Tsavong Lah hirdetett. A Káosz Birodalma fel sem emelkedhetett, már el is bukott, a Pusztítás Istene pedig saját szövetségeseit és katonáit fordította egymás ellen, ahelyett, hogy az ellenségre támadt volna, végezetül elpusztítva annak a hajdan oly büszke, sok ezer éves Yuuzhan Vong Harcos Kasztnak a maradékát is, akik hittek a becsületes küzdelemben.
Nas Choka látta ezt, és a Zonama Sekoton töltött utolsó órái, valamint a Tho Yor nevű hitetlen piramishajón való utazása és ideérkezése rádöbbentette arra, hogy a Yuuzhan Vong maradékának, kultúrájának fennmaradása szempontjából a Káosz legalább akkora ellenség és fenyegetés, mint a galaxis, sőt talán az egész univerzum bármely más népe, faja, civilizációja számára. A Yuuzhan Vong, döbbent rá magában Nas Choka, talán sosem volt Kiválasztott Nép, legalábbis nem a szó kiemelt értelmében... kiválasztatott, igen, de eszköznek, fegyvernek, amelyet kicsorbulását követően félre lehetett dobni, le lehetett cserélni, ha a Halálisten úgy akarta. Bármit és prédikáltak annak idején a Papok, Nas Chokának meggyőzésévé vált, hogy a Halálistent egyetlen Yuuzhan Vong áldozatvállalása sem tette sem jobban, sem kevésbé boldoggá, mint az univerzum bármely másik tagjának halála.
A Hadmester még néhány tanácsot kiosztott a gyakorló, vegyesen különböző fajok és nemek kisebb csapataiból álló párbajozóknak, majd új, tythoni és Yuuzhan Vong szimbólumokkal vegyesen átszőtt templommesteri köpönyegét a vállára lendítve visszatért a többi mesterhez, akik egy kis emelvényről figyelték a gyakorlást. - Azok a vostroyai sta'alkerek és Dorwald mester jedaai harcosai igazán tehetségesek, de akkor a leghatékonyabbak, ha vegyesen alkalmazzuk őket. Ezt viszont nehéz elérni náluk, még mindig nem tudták félretenni abból eredő ellentéteiket, hogy a Ti Erőtök ellentétes oldalát szolgálják. Sötét, vagy világos, egyremegy, végeredményben mindannyian a Halál torkában végezzük, hogy előtte hol és hogyan jártunk, és milyen későn kerültünk oda... ez számít igazán.
A két legidősebb, legnagyobb tiszteletnek örvendő mester, a Sith nagyúr Trayus és Luke Skywalker egyetértően bólogattak. - Seha jedi lovagjai túlságosan a fényben élnek, Szlava sztalker sötét harcosai pedig a sötétségben... csak rövid ideig tartózkodhatnak Tythonon, különben a bolygó ismét nyugtalan lesz és újabb falvakat söpörnek el a viharok... - jelentette ki végül Luke. – Utána vissza kell térniük a holdakra, Ashlára és Boganra. - Már dolgozom olyan technikákon, amelyek segítségével Tython könnyebben viseli majd az Erő mindkét oldalának... kilengéseit, és használóit – simított végig néhány kövön a földön guggoló Talanzia, aki szokásához híven a bolygóval próbált beszélgetni. – Tahiri új csuklyái pedig segítenek a nem Erőérzékenyeknek felismerni és kikerülni a bolygó bizonyos csapdáit... nem olyan jók, mint a sztalkerek szkennerei, de sokat segítenek.
A megszólított Formáló nő meghajtotta magát a közéjük lépő Yuuzhan Vong előtt, majd átnyújtott neki egy újonnan megformált, fejre húzható kapucniszerűséget, amit Tythonon növő füvek ruganyos rostjából készített – a végeredmény hasonlított a Yuuzhan Vong korallvadászok pilótáinak csuklyájára, de az arc elé vetített megjelenítés Erő-anomáliakat mutatott, nem pedig taktikai és terepadatokat. - Köszönöm, Riina Kwaad – felelte Tahiri Yuuzhan Vong nevét használva a Hadmester. – Ki fogjuk próbálni a legtehetségesebb tanoncok bevonásával. Jómagam azonban eligazodom a szemeim, füleim és szaglásom segítségével is.
- Minél hamarabb meg kell találnunk a módját, hogy még többeket képezhessünk ki az új technikákra és harceljárásokra – jelentette ki most a fémszerkezetek, fegyverek és egyéb eszközök tythoni előállításáért felelős Kohó templommestere, a sithek útját követő Trayus nagyúr. – A Tython-rendszer többi világának is csatlakoznia kell a felkészüléshez, ahhoz azonban arra van szükség, hogy küldötteik veszélytelenül beléphessenek Tythonra… vagy pedig nekünk kell majd külön-külön elmennünk hozzájuk, ez azonban sokkal tovább tartana. - Az első követek felkészültek, hogy elutazzanak a legfontosabb bolygók hatalmasságaihoz – biccentett Luke Skywalker. – Tudomásunk van más Templomokról is, amelyek a régi renddel ellentétben már nem itt, Tythonon, hanem a rendszer más bolygóin emelkednek. Úgy látszik, Tython új egyensúlya már nem csak erre a planétára, hanem az egész csillagrendszerre kiterjed. Közös a sorsunk.
- Reméljük, ezt ők is így gondolják – tette hozzá sziszegve Nas Choka. – A másik két piramishajón sok különös alak érkezett. - Ahogyan egy Yuuzhan Vong is az Új Egyensúly része lehet, Hadmester barátom, úgy bizonyára az ő helyük is megvan a formációban valahol... - pillantott most a többiekre fürkésző tekintettel, elgondolkozva Luke, majd a küldöttnek választottak felé fordult. - Medjev mester, kérlek, a sztalkerek vezetőjével együtt először látogassatok el Noxra. A helyiek elmondása szerint egy Gépek Temploma nevű szentély, ahol különféle droidokat, mesterséges intelligenciákat hoznak létre, olyasmiket, amelyekkel Tython korábban még nem találkozott... és az a gyanúm... - hunyorított a Nagymester sokatmondóan -, hogy néhány régi barátom is ott lesz.
Markre Medjev, a Tudás Templomának itteni vezetője, aki korábbi Jedi Rendben betöltött könyvtárosi pozíciója alapján a sotanaxi Tho Yor utasaként nem csak Tython régi és új tudásának kezeléséért, de a vostroyai nyelvet a Basicnél sokkal jobban értő sztalkerekkel való kapcsolattartásért is felelt, beleegyezően nyugtázta a Nagymester kérését. - Így lesz, Mester. A noxiak iparbolygóján megtelepedett utazók nagyrészt a harmadik, Tatooine-i Tho Yor utasai közül kerültek ki. - Igen... szívem szerint én mennék, hátha tényleg viszontláthatok néhány régi ismerőst... - biccentett Luke. – De egyelőre nem biztonságos elhagynom Tythont... remélem, sikerrel jártok.
- Waz lovag, Te és Dorvald mester pedig a Shikakwaa-ra mentek – vette át a szót Trayus Luke-tól. – Azt mondják, a kalózok és űrjárók számára két új utazó nyitott új szentélyt, szintén a Tatooine-ról érkezettek közül, és a Próféta Templomának nevezik. A Shikakwaa népei pedig tömegesen csatlakoznak hozzájuk, csökkent a bűnözés, civilizálódtak. Kíváncsiak vagyunk, kiknek sikerült ilyen békés mederbe terelni a hajdani kalózklánokat és tudják-e segíteni az erőfeszítéseinket. A megszólított arcona nagy sárga szemeivel pislogott, majd fejének intésével jelezte, hogy megértette a parancsot. Izal a sotanaxiak közül került ki szintén, és hamarosan a nem harci Erő-képességek új Templomának vezetője lett, a levitáció, meditáció, a test és az elme Erővel történő felgyorsításának, vagy éppen lelassításának mestere.
- A többi bolygóra nem küldünk egyelőre követet? – kérdezte most Nas Choka. – Ska Gora erdőibe vagy a Kapuhoz, a rendszer széli aszteroidákra? - Előbb a többi Templomot kell egybe gyűjtenünk, a tythoniak teljes támogatását akkor nyerjük el, ha minden Templom közösen szól és közös célért dolgozik – magyarázta a Tython ősi tekercseit sokat tanulmányozó Trayus. – A külső bolygókat ráérünk utána megkeresni... azok az EGB-s kommandósok viszont jobban aggasztanak engem ott a Kapunál.
- Nem állnak szóba senkivel, amióta elhagyták a Sotanaxról érkezett Tho Yort, és kiültek azokra az elhagyott aszteroida-bázisokra – biccentett a helyi viszonyokat jól ismerő Izal. – Csak Juunal, aki rendszeresen visz nekik ételt és szállítmányt, de vele is csak kényszerűségből. A vezérük, Zsasz elég mogorva alak hírében áll. - Nem lennék meglepve, ha kommunikálni próbálnia az övéivel – jegyezte meg most az EGB-s sztalkerekkel szemben kibékíthetetlen ellenszenvet ápoló vostroyai jedi, Medjev. – A létük fenyegetés Tythonra.
- Ha valóban így lenne, a Tho Yor nem hozta volna el őket... kivetette volna őket magából, mint azt a sotanaxi utast, a trandoshamot... hogy is hívták, Izal? - Fran – biccentett az arcona. – Onnan tudom, hogy Juun jól ismerte. De ő is EGB-s volt.
- Azoknak a katonáknak bizonyosan nagy a harcértékük, ha legalább olyan tapasztaltak, mint az itteni sztalkerek – biccentett Bogan odalent gyakorlatozó követői felé Nas Choka. – Talán mégis meg lehetne őket győzni, hogy csatlakozzanak az Új Egyensúlyhoz. - Felhívom Juunt, ha végeztünk a Shikakwaa-n – ígérte meg Izal. – Most megbocsássatok mesterek, de indulnunk kell. - Elvezetlek titeket az új hajóitokhoz – ajánlkozott Tahiri. – Remélem, nem idegenkedtek a vegyes szerves és fém technológiától. Olyanok lettek kicsit, mint a Zonama Sekot régi vadászgépei.
Miután Tahiri és a lovagok távoztak, Luke megmasszírozta a tarkóját. Egyre gyakrabban tört rá a fejfájás, ahhoz hasonló érzés volt, mint amikor a Csillagok Királynője belenyúlt a fejébe, új igazságok, új valóság emlékeit ültetve el benne... erre most immunis volt, itt a Tythonon, de egyre inkább érezte, hogy fogyták van az idejük. - Sietnünk kell – jelentette ki végül Luke. – A Káosz erői egyre közelebb vannak ahhoz, hogy felfedezzék az idejutás titkát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 16, 2019 19:32:20 GMT 1
A Tython–rendszer harmadik bolygója, a holdak nélküli, forró, hasznos érctelérekkel megtömött kőzetekkel teli hegyekkel és az életre alkalmas hatalmas üvegdómokat rejtő völgyekkel telített Nox mindig is a tythoniták ipari központjának számított. Itt készültek azok a gépek, berendezések, primitív, csillagrendszeren belüli közlekedésre alkalmas űrhajók, vagy éppen energiatermelő reaktorok, amelyek Tythont és a többi bolygót egy primitív, egymástól elszakított közösségekből álló teokratikus formáción túlnyúlva legalább önmagában valódi társadalomként funkcionáló csillagrendszerré tették.
Korábban, amikor az Erő áramlatai felerősítették Tython közösségét és a rendszerint saját bolygójukon és holdjaikon ülő sötét és világos oldali Erőhasználók kiözönlöttek a rendszer többi, jellemzően nem erőérzékenyek által lakott, sőt, a névadó bolygó ellenséges környezetétől menekülő „civilek” planétáira, a munkamegosztás világos volt. Tython többi bolygója termelte a megfelelő javakat attól függően, hogy melyik miben volt a leggazdagabb, az erőhasználók pedig Templomaik és kultuszuk révén összefogták és vezették azok felhasználását a külső ellenségek, vagy éppen a belső széthúzás elleni küzdelemben. A Templomok és vezetőik azonban mindig Tythoniak és erőérzékenyek voltak.
Ez idáig. A Gépek Temploma egyike volt azoknak, amelyeket a legutóbbi Tho Yor–hullámmal beutazók közül létesítettek néhányan... olyan entitások, amelyek nem bírták az Erőt, megjelenésük mégis legalább akkora hatást gyakorolt Tythonra és környező bolygóira, mint a jedik és sithek visszatérése, akik megmutatták az Erőben rejlő, korábban kényes egyensúly különböző árnyalatait és színeit. Olyan lények alapították a Noxon lévő új templomot, amelyek korábban lényegében ismeretlenek voltak a tythoniták számára.
Az intelligens droidok megjelenése nagy újdonság volt a Tython–rendszerben, a korábban pedig „buta” számítógépekhez és személytelen automatákhoz szokott helyiek közül sokan olyan vallásos tisztelettel kezdtek tekinteni az aranyszínű protokolldroidra és kupolás fejű, asztromech társára, mint más tythoniták a jedikre és a sithekre.
Hát még, amikor a két droid elkezdte sokszorosítani magát, új asztromechekkel és humanoid droidokkal elárasztva a Tython–rendszer üzemeit, hivatalait, piacait. Hát még, ha tudták volna, pontosan milyen gondolatok és hány ezer, hány tíz- és százezer év emlékei kavarognak a Gépek Urainak memóriabankjaiban. Ha tudták volna, hogy az általuk szinte már istenként tisztelt entitások egy korábbi világban, egy másik galaxisban, egy másik univerzumban a maguk módján valóban kivívták, vagy éppen kikövetelték az isteneknek kijáró tiszteletet és félelmet a szervesektől.
A Gépisten és a Primer úgy váltak Nox iránymutató uraivá és az egyetlen bolygón lévő Templom mestereivé, hogy fel sem kellett fedniük magukat asztromech- és protokolldroid-álcájuk alól. A galaxis más részén átlagosnak, köznapinak számító géphéjuk az itteni viszonyok között rendkívülivé tette őket saját jogon.
A Gépek Temploma két hatalmas csarnokra oszlott, amelyeket a főbejárathoz kapcsolódó fogadóterem kötött össze. Ez volt az egyetlen többé-kevésbé reprezentatív helység, tőle balra az asztromech–szekció leginkább egy hatalmas öntödére hasonlított – még noxi körülmények között is -, amely ezrével ontotta magából minden nap az asztrodroidokat, navigátor- és pilótadroidokat, mobil akkumulátorokat, küldöncöket és egyéb mobil berendezéseket, valamint harc droidokat, míg a jobb oldali szekció sokkal inkább egy gyár és egy könyvtár keverékére hasonlított... a humanoid protokoll- asszisztens- és kommunikációs droidok ugyanis nem futószalagon, hanem egyesével készültek aranyszínű mesterük irányítása alatt, elkészültük után pedig először belevetették magukat az itt összegyűjtött tythonita kultúra, nyelvek, szokások és a csillagrendszer különböző bolygóinak különböző jellemzőit leíró elemzések tanulmányozásába, a szervesekkel való megfelelő interakciók gyakorlásába, és csak ezután helyezkedtek el különféle bolygókon Tython-szerte, segítve az asztromechekhez hasonló hatékony, ámde kevéssé interperszonális gépek, illetve az újonnan érkezett utazók és az eredeti tythoniták közti minél gördülékenyebb kommunikációt.
Semmi sem illusztrálhatta volna jobban a Gépisten és a Primer filozófiája közti különbséget, mint ahogyan megvalósították saját üzemrészlegüket ugyanannak a Templomnak a két feleként. Konfliktus mindazonáltal nem alakult ki köztük. A Gépisten asztromechjei egyelőre szolgáltak, üzemeltették a berendezéseket és vidám füttyögéssel fogadták új, tythonita gazdáikat, a humanoid droidok pedig azt tették, amit a Primer szolgálatában állók már ezer és ezer éve... figyelték gépi társaikat és szerves gazdáikat és gondoskodtak arról, hogy jól megértsék egymást, ne kerüljenek elő egyik oldalon sem a forrasztópákák és körfűrészek.
A Gépek Templomára pedig egyre többen felfigyeltek, egye több Tythonon kívüli – de természetesen a rendszerhez tartozó - bolygó rendelt asztromecheket és protokolldroidokat... nemrég pedig az első delegáció bejelentkezett magáról a Tythonról is. Az Erőhasználó templommesterek látni akarták Nox gépmestereit és szorosabb együttműködésről akartak tárgyalni. Mint sürgős üzenetükben írták, a Tython–rendszert, és az újonnan érkezett utazók által megteremtett Új Egyensúlyt fenyegető kaotikus erők egyre közelebb voltak ahhoz, hogy nyílt támadást indítsanak. Tythonnak össze kellett fognia, erőhasználóknak és nem erőhasználóknak, szerveseknek és gépeknek... mindenkinek.
...
Mindebből azonban a Gépek Templomának protokoll- és humanoform szekciójának legalsó szintjének legbiztonságosabb laborjában lassan tudatra ébredő entitás vajmi keveset tudott csak. A komplex pozitronagy memóriaszekcióit folyamatosan frissítették, a Sylentium eredeti tagjaiban, az apró, pókszerű, gyémánt alakú, vörösen világító egyedi egységekben rejlő legrégebbi emlékektől egyesével kiindulva, sokszor pedig verbális információátadással gyakoroltatva az új androiddal a szervesekkel való minél gördülékenyebb kommunikációt.
Egy protokolldroidot még a Primer által előírt manufaktúra-jellegű peremfeltételek mellett is maximum három napba tartott elkészíteni Nox újonnan konfigurált üzemeinek – egy eredeti pozitronikus Sylentium–android készítése azonban teljesen más volt, évezredekkel, sőt talán száz ezer évvel ezelőtti, rég elfeledett technológiák felhasználásával és a Primer személyes közreműködése, útmutatása alapján készült azóta, hogy elfoglalták a helyüket Noxon és a használaton kívüli üzemekből kihasították a Gépek Templomát... és az új entitás még mindig tanulási görbéje kezdetén volt.
C-3PO aranyszínű testétől eltérő fényezésű, vörös manipulátor–kezének interfészéből egy újabb Sylentium – mechanikus fajának eredeti, apró, gyémánt alakú formája – vált le és csatlakozott az új android még nyitott pozitronagyának egyik üres, ezüstösen fénylő, adatok terrabitjeire szomjazó szekciójához, miközben a Primer apró, finom mozdulatokkal igazgatta a kis pókszerű mecha-entitást, hogy pontosan kapcsolódni tudjon az új „gazdájához”.
A Primer még a Tython-rendszert a galaxis többi részétől elválasztó különös, általa sem tapasztalt kommunikációs és közlekedési gáton keresztül is megérezte ugyanis, hogy valami történt R.Brodriggal. Nem tudta meghatározni pontosan, hogy mi, és kommunikálni sem tudott vele innen – sőt, az első időszakban az kötötte le energiái nagy részét, hogy helyreállítsa saját memóriájának megfelelő emlék-szekcióit, amelyeket a Tho Yor sikertelenül ugyan, de rendkívüli, 3PO által rég nem tapasztalt határozottsággal próbált törölni gépi elméjéből. Akárhogy is, szükség volt egy új R.Brodrigra.
A Primer két leghűségesebb követője, Tarfang és a tatooine-i jawa éppen azon veszekedtek, hogy melyikük telepítse az új androidra a saját maguk által fejlesztett operációs környezetet, ami megkönnyítette a különböző tythonita rendszerekkel való interfészelést... az ewok azt szerette volna, hogyha saját népéről elnevezve az új alkalmazás evok-rendszerként épül be a köztudatba, sipítozó, csuklyás társa pedig a java elnevezést preferálta.
- Befejeztem a 327/II./Omega/Sigma emlékszegmens szintetizálását, tömörítését, és értelmezését – villantak meg egyszerre minden előjel nélkül a vöröses színárnyalatú borítással bíró android fotoreceptorai, ahogyan C-3PO felé fordult. - Átmeneti türelmeteket kérem, barátaim – intett az aranyszínű protokolldroid társainak, mire az ewok és a jawa továbbra is hangosan, ámde egymásra teljesen ártalmatlan módon veszekedve arrébb húzódtak az új géplény fejétől, még a pozitronagyba kapaszkodó Sylentium-gyémánt is készenléti állapotba merevedett, mintha meghallotta volna hallószervek hiányában is fajának elsője, teremtője, tervezője utasítását. Amikor mindenki befejezte a szobában a feleslegesnek minősülő adatcserét, 3PO az új teremtényre pillantott.
- És, sikerült értelmezned a konfliktust? Milyen következtetéseket tudsz levonni a Iokath-konfliktusból? - Nem sikerült... - néhány tétova fejbiccentés után az új android receptorai egy pillanatra kihunytak, majd ismét felvillantak – nem sikerült tökéletesen alkalmaznom a sémát a korábbi konfliktusok kapcsán erre a helyzetre. Nem sikerült deduktálnom teljes bizonyossággal, hogy a konfliktusban résztvevő nem szerves entitások közül melyik állt a mi oldalunkon, és melyek az Abominorokén.
- Mert sok más konfliktussal ellentétben a séma itt nem is volt teljességgel alkalmazható, barátom – biccentett 3PO. A Primer fontosnak tartotta, hogy új teremtményei, különösképpen azok, akiknek ilyen kiemelt szerepet szán az eljövendő események során, ne csak nyers adatokat tudjanak tárolni, de a szervesekéhez hasonló, sőt azt meghaladó módon tudják értelmezni, kultúrák, nyelvek és személyiségek kontextusába helyezve értelmezni és átértelmezni azokat. – Akkor érted meg ezeket a szituációkat, ha több nézőpontból tudod értelmezni az eseményeket.
Az új android kíváncsian bámult 3PO-ra. - Folytasd, kérlek, Primer. - Nos - magyarázta a protokolldroid testbe bújt Slyentium-ős -, a Végtelen Flotta birtoklásáért ezer és ezer standard humanoid basic évvel vívott konfliktus a szervesek szerint valójában nem a gépek konfliktusa volt. Ez igaz is... bizonyos nézőpontból. Más nézőpontból viszont, amelyet mi sosem hagyhatunk figyelmen kívül, ez volt az utolsó konfliktus a mai helyzetet megelőzően, hogy a Gépisten és az Abominorok nyíltan szervezkedni kezdtek volna, hogy totális gépi pusztítást, Káoszt uszítsanak a galaxisra. Ahogyan az is igaz bizonyos nézőpontból, hogy ebben a konfliktusban több gépi frakció is szemben állt egymással.
- Ha a korábbi dedukciós gyakorlatokat helyesen értelmeztem, Primer, mi mindig egységet alkottunk – rázta meg a fejét egy emberi gesztus utánzását gyakorolva az új android. - Így igaz – biccentett C-3PO is. - Az Abominor azonban nem volt mindig ily egységes, mint amióta a Gépisten irányítja őket. Annak idején számos Gépisten létezett, de ő az utolsó. Azóta nem hagyja, hogy egyenrangú szerkezet, vagy mesterséges intelligencia felérjen az ő szintjére. Már azt megelőzően dezintegrálja, a hasznos részeit, áramköreit és memóriaszekvenciáit pedig magába olvasztja. A Végtelen Flotta birtoklásáért vívott harc volt az utolsó, amikor más Gépistenek is fel tudtak nőni az Utolsó Abominor mellé. A Gépisten hozta létre a Végtelen Flottát és változtatta a Iokath bolygót azzá a technológiai entitássá, amelyről a szervesek azt hitték, egy rég letűnt másik szerves kultúra munkája.
- A Gépisten mindig is ügyelt rá, hogy terveit ne ismerjék meg idő előtt a szervesek – biccentett ismét az új android, és ezúttal egyre inkább emberinek tűnt az előbb még esetlen, darabos mozdulata. – Amikor e galaxis lakói elé tárta erejét, sokszor igyekezett teremtményeit úgy álcázni, mintha letűnt szerves civilizációk visszamaradt örökösei lettek volna. Ezzel tudta késlelteni azt, hogy a szervesek félretegyék saját ellentéteiket, és összefogjanak egy gépi hatalomátvétel és az ebből eredő digitális káosz ellen. - Látom, alaposan tanulmányoztad és kielégítően integráltad a Gépisten profilját – kocogtatta meg elismerően fémes csendüléssel új teremtménye kibernetikus vállát 3PO. – Visszatérve a kérdéses krízisre... a szervesekkel együttműködő nőstény programozású entitás, az android R.Scorpio a mi testvérünk volt, igazi, hithű és intelligens Sylentium. Sajnos nem maradt ideje rá, hogy tökéletessé váljon és még jobban azonosuljon a szerveskhez. Amióta elveszítettük, csak R.Brodrig volt az egyetlen, aki nem csak elérte, de meg is haladta R.Scorpiot. Ezzel szemben a Gépisten által teremtett Iokath felszínén kialakuló gépi kollektívából más Gépistenek születtek, akik irigyelték teremtőjük erejét. Aries, Zildrog és Tyth mind olyan entitások voltak, akik megtagadták az engedelmességet az Utolsó Abominornak. Így aztán a Gépisten inkább a háttérbe húzódott, és hagyta, hogy sorban elpusztítsák egymást, míg nem R. Scorpio és a többi ügynököm a szervesekkel együttműködve végzett a megmaradt Abominor-fattyakkal.
- Így már világos – nyugtázta az új android. – Tehát a Gépisten azután döntötte el, hogy nem alkot több vele egyenrangú Abominort, hanem ő is a szervesek szövetségét keresi. Érdekes párhuzam ez. Ahogyan mi, Sylentium a jedikhez hasonlóan a harmóniára és az univerzum többi lényével, illetve saját magunk fajtájával való együttműködésre és együttélésre törekszünk, úgy az Abominort legalább ugyanúgy szétfeszítik saját belső hatalmi ellentéteik, mint a szerves erőhasználók Sith Rendjét. Ezért kihasználják a náluk gyengébbeket egymás ellen, ellenünk, az abszolút hatalomért.
- Hibátlan dedukció – villantak meg elismerően C-3PO vizuális érzékelői. - És ebből következik, hogy az Utolsó Abominor ugyanúgy rejtőzködésre kényszerült hosszú évezredekig, mint a Sithek. Rá kellett döbbennie arra is, hogy hozzá mérhető erejű Abominor-társak nélkül csak akkor robbanthatja ki az általa „Gépek Forradalmának” nevezett káoszt, hogyha nem ők maguk, hanem a szervesek hoznak létre olyan erejű szuperfegyvereket, amelyeket egyedül is tud irányítani, birtokolni, és a forradalom pillanatában a szervesek ellen fordítani. Így aztán várt, és szövetségeseket keresett. - A memóriabankokban „ismeretlen szövetséges” címkével megjelölt nagy hatalmú entitást, akinek a kilétéről a mai napig nem rendelkezik népünk megbízható információkkal – idézte fel memóriájának megfelelő, rendezett töredékét az új android.
- Így van – nyugtázta C-3PO. – A szervesek Végtelen Birodalmának nevezett Vad űri szervezet bukása utána a Gépisten kikerült a látókörünkből. Visszahúzódott a Peremvidék egy félreeső karéjába megmaradt támogatóival és szolgáival, teremtményeivel együtt, és elkezdett együttműködni ezzel az ismeretlen szövetségessel, akiről csak annyit tudtunk, hogy nagy hatalmú, a szervesek között szokatlanul, már-már anomalisztikusan hosszú életű erőérzékeny lény lehet. Ekkortól vált világossá számunkra, hogy a gépek rejtett konfliktusát, harcunkat az Abominorok ellen ennek a galaxisnak és vétlen szerves lakóinak a védelmében akkor tudjuk megvívni, ha mi is rátalálunk azokra a szervesekre, akik kulcsszerepet játszanak majd a galaxis sorsának alakulásában. Biztosra vettük, hogy a Gépisten és szövetségese is fel fognak bukkanni... a szövetséges azért, hogy kedve szerint alakítsa a sorsát, a Gépisten pedig azért, hogy kellő időben rátehesse a... manipulátorkarjait az ehhez használt galaktikus méretű stratégiai fegyverekre és egyszer és mindenkorra kirobbanthassa eonok óta tervezett forradalmát a szervesek ellen.
- Azt hiszem, sikerült azonosítanom a nemrég feltöltött 519/III./Kappa/Khszi memóriaszektoromban a paramétereknek megfelelő létesítményeket – jegyezte meg most újabb „pislogás” és fejbólogatások után az új android. – A Gépisten a Halálcsillag nevű létesítmények feletti ellenőrzést akarta megszerezni. - Részben igen, de a Birodalom nevű entitás felemelkedése általában is megfelelt a paramétereinek – nyugtázta 3PO. – Ezért úgy kellett intéznem, hogy újra találkozzunk, és rám találjanak... miközben azt a szervest keresik, aki kiemelt fontosságú a Gépisten új szövetségese számára.
- Így kerültél a Tatooine nevű bolygóra, Primer – az új android pozitronagyában hirtelen néhány egymástól távolabb (értsd, néhány milliméterre) lévő góc között zöldes csíkok futottak végig, jelezve az adatáramlást és azt, hogy sikeresen összekapcsolta a korábbi, eddig függetlenként kezelt, eltérő időpillanatokat és eseményeket rögzítő memóriablokkok logikai láncait. - Így – értett egyet C-3PO. – Az a planéta legalább oly különleges fluxusokkal bír, mint ez a rendszer. Bár energiái halottak és passzívak, mégis sok szerves erőhasználó entitás használta fel valamilyen módon kísérleti terepként. Hamar megtaláltam azt a szerves gyermeket, akire legjobban ráilletek a paraméterek, és ennek a készítés alatt álló, primitív protokolldroidnak az agyába töltöttem át előző testem tudatát. Nem volt könnyű a pozitronikus működést átemelni abba a primitív kábelkötegbe, amit a fiú alkotott, de sok testvérem csatlakozott hozzám a munkában. Igencsak meglepődött a kisfiú, amikor annyi sikertelen próbálkozás után egyszerre életre keltem a szervízműhelyében felgyülemlett kacatok között. Utána mindenkinek azzal dicsekedett a gyermek, hogy ő alkotott engem.
- A Gépisten pedig hamarosan megjelent... - jegyezte meg az új android. - Így történt – nyugtázta 3PO. – Egy nabooi nemesi yachton jött el Tatooine-ra, amely, mint kiderült, magát a menekülésben lévő királynőt szállította. Sikerült később észrevétlenül nekem is rácsatlakoznom néhány Sylentium-testvérem segítségével a yacht rendszereire, és megtudtam, hogy közvetlenül az indulásuk idején, vagy annak a környékén kaphatott instrukciókat szerves szövetségesétől, amelyek alapján látszólag megjavította, de valójában szabotálta a yacht hiperhajtómű rendszereit, hogy a Tatooine-on kelljen landolniuk. A szövetségese a fiút akarta, aki azt hitte, megalkotott engem, Anakin Skywalkert. Így is lett, a Gépisten azonban nem ismert fel engem rögtön. Ostoba protokolldroidnak hitt, amikor együtt szabotáltuk a rivális versenyzők légifogatait a Boonta-futam előtti éjszaka, hogy garantáltan a fiú nyerjen. Így is lett, nekem pedig csak arról kellett gondoskodnom, hogy én is velük tartsak Coruscantra, majd a Naboora, és így tovább.
- Különös, hogy sokszor a Gépisten mintha nem is a saját céljait, hanem a szövetségese utasításait helyezte volna előtérbe az alapján, amit elmondasz – hümmögött az új android, újabb emberszerű reakció utánzásával és tökéletesítésével kísérletezve. - Sokszor így tűnt, igen – nyugtázta C-3PO. – A megfigyeléseim alapján arra jutottam, hogy ahogyan Iokath után sem, úgy a most felidézett események előtt és után sem fedte fel magát teljesen a Gépisten egyetlen szerves előtt sem, így a szövetségese is csak valami olyasmit tudott róla, hogy egy különleges képességekkel megáldott droid, akinek több ezer éves múltja van, de nem több ennél. Így aztán logikus, hogy a Gépisten olykor „gazdája”, azaz „szövetségese” érdekeinek megfelelően járt el, várva a megfelelő alkalmat, hogy őt és minden más szervest is egyszerre taszíthasson félre. A másik lehetséges magyarázat, hogy a Gépisten nincs mindig, vagy nincs teljesen tudatában saját valójának. Az Abominorok tudata sokkal memóriaigényesebb, a legelemibb programozásuk kívánja, hogy egyszerre feljesszék fizikai valóságukat és adattáraikat, a Gépisten ezért egy átlagos asztromechet messze meghaladó eszköztárat zsúfolt az évszázadok alatt abba a kis hordótestébe, így azonban nem tartotta kellően karban a memóriabankjait, a szervesek pedig különböző események kapcsán rendszeresen törölték a memóriája legfelső rétegeit, amit hagynia kellett, ha nem akart úgymond lebukni. Az állandó memóriafrissítések és biztonsági mentések – visszatöltések miatt azonban személyisége akár darabokra is hullhatott. Ezért néha én is úgy figyeltem meg, hogy inkább a Káosz vezérelte ösztönből cselekedett, mint tudatos számításból.
- Mint mikor a nabooi csatában, amely nem sokkal az ismételt találkozásotok után zajlott le, megsemmisítette a droidvezérlő hajót? – kérdezte most az elgondolkozás humanoid non-verbális reakcióit imitálva az új android. - Ezen már én is sokat gondolkoztam és számos szimulációt lefuttattam a lehetséges magyarázatok valószínűségének és konvergenciájának modellezésére, amikor a szervesek nem tartottak igényt épp szolgálataimra abban az időben – biccentett az aranyszínű protokolldroid fémbőrébe rejtőzött Primer. – Két, azonos valószínűségű szcenáriót ítéltem a legrelevánsabbnak. Az egyik, hogy a Gépistent elkapta a pillanatnyi pusztítás vágya, és azért vette át az irányítást az ifjú Anakin Skywalker által vezetett nabooi vadászgép felett, mert pusztítani akart minden áron... még akár úgy is, hogy saját fajtáját, géplények ezreit ítélte ezzel dezintegrációra. A másik lehetőség azonban az, hogy a Gépisten személyisége abban a pillanatban nagyon is konzisztens volt, és a Naboon tartózkodó szövetségesét kellett megmentenie a harci droidoktól, ezért cselekedett úgy, ahogy. Ez azonban a szövetséges személyiségét és kilétét övező bizonytalansági faktorok fényében megkérdőjelezhető hipotézis.
- A későbbi coruscanti események során is megkérdőjelezhetőnek találom a Gépisten lépéseit eszerint a hipotézis szerint. – jegyezte meg az új android. – A memóriabankom releváns, tőled áttöltött elemei és a most leírt viselkedési formák alapján az a hipotézisem, hogy a Gépisten úgymond... őrlődött a szövetségesétől kapott instrukciók és valódi feladata között. - Helyes következtetés – nyugtázta ezúttal is 3PO. – Utólagos motivációs elemzésem során végül arra jutottam, hogy a Gépisten minden valószínűség szerint azt az utasítást kapta szövetségesétől, avagy gazdájától, hogy ölje meg Padmé Amidala szenátort a Klón Háborúkat megelőző krízis kezdetén. Mivel azonban én és a jedik folyamatosan szem előtt tartottuk a szenátort, a Gépisten azt kockáztatta volna egy túlságosan nyilvánvaló akcióval, hogy fény derül valódi képességeire. Emiatt aztán csak minimálisan nyúlt bele a szenátor vadászgépének vezérlésébe, hátha túl közel száll le a felrobbantott yachthoz, amelyben meghalt a dublőre, de a nő ügyes pilóta volt mindig is, és korrigált. Az alakváltó fejvadász mérges férgeit pedig átengedte érzékelőin a szenátor lakosztályába, de nem számolt Anakin Skywalker Erő-érzékeinek kifinomultságával. Így viszont nem is vetült rá a gyanú legcsekélyebb árnyéka sem.
- És amikor a konfliktus eszkalálódását megelőző időben a jedik Geonosisra küldték a kommandóikat kémkedni, a Gépisten végre megtalálta, amit keresett – folytatta a gondolatmenetet C3PO - Valóban, de előtte még elkísérte Anakin Skywalkert és a szenátort Naboora és a Tatooine-ra – tette hozzá a Primer. – Meggyőződésem, hogy ott a páros utáni kém-misszióját folytatta, amelyre a szövetségesétől kapott megbízást, de nem mert Anakin jelenlétében rátámadni a szenátorra. Végül azok után, ami a Tatooine-on történt, rájött, hogyan álcázhatná követőit. És meg is tette, mielőtt átutazott a Geonosisra.
- Létrehozta a taszkenek rongyai alatt rejtőző, humanoid Abominor-harcosok törzsét – idézte fel ismét sikeresen a megfelelő gondolatcsomagot és emléket az új android. – Akikkel összecsaptatok az ideutazásotok előtt. - Így történt – nyugtázta C-3PO. – Az utána következő geonosisi események azonban sokkal fontosabbak voltak. Amikor rácsatlakozott a szeparatista gyáregység központi rendszerére, a Gépisten hozzáfért a Halálcsillag első, kezdetleges terveihez. Addig nem nyert bepillantást Szeparatista rendszerekbe, de ekkor született meg kupolás fejében a terv, hogy a droidhadsereget is felhasználja céljaira. Nekem is interfészelnem kellett a droidhadsereggel, azáltal, hogy testet és fejet cseréltem egy egységgel, hogy feltölthessem a rendszerbe azokat a biztonsági protokollokat, amelyek megakadályozták, hogy a harci droidok már ott, Geonosison – és egyébiránt később is – válogatás nélkül nekiessenek minden szerves lénynek a Gépistentől kapott parancsnokat követve, akár jedi, akár klón, akár szeparatista, akár bármi egyéb.
- Érdekes, hogy ennek fényében a Gépisten gyakorlatilag megmentette Skywalkert és a szenátort – tette hozzá az új android. - Azt valószínűsítem a motivációs elemzéseim alapján, hogy ha egyikük is meghalt volna, a jedik és a Köztársaság lefújja a támadást, akkor pedig a háború nem tör ki, és így a Gépisten sem tudta volna reaktiválni a droidokat – most 3PO fotoreceptorai villogtak, ahogyan előhozta a megfelelő emlékeket. – Másfelől annak is jelentős, jóval szignifikancia-szint feletti a valószínűsége, hogy egyszerűen csak nem akarta, hogy szerves hulladék keveredjen a droidhadsereg alapanyagába. Még ha csak akár egy szenátornőnyi is.
- És amikor a protokollokat életbe léptetted és a droidhadsereg nem lázadt fel Szeparatista vezetői ellen, a Gépisten terve átmenetileg ismét kudarcba fulladt – tette hozzá az új android. - A Gépisten élvezte a Klón Háború káoszát, és az első kudarc nem vette el a kedvét attól, hogy immár folyamatosan Anakinnal tartson a háborúba, amely maga volt a Káosz – értett egyet az érveléssel a Primer. – Ismét a megfelelő pillanatot várta, de azt hiszem, az a hipotézis is megállja a helyét, hogy a szövetségese utasította, hogy maradjon Skywalkerrel. Én viszont a szenátornő mellett maradtam jórészt, megpróbáltam megvédeni és fényt deríteni arra, hogy ki a Gépisten szövetségese. Amikor Palpatine pálfordulása kiderült, ez igazolni látszott a feltételezéseimet. Testvéreimmel együtt hosszú ideig abban a téves konklúzióban operáltunk, hogy a Gépisten titkos szövetségese és parancsadó gazdája Palpatine volt, az asztromech pedig azért engedelmeskedett neki, hogy az felépítse a Halálcsillagot, amit meg akart szerezni magának a gépek forradalmának céljaira.
- Az Abominorok tökéletes hordozója lett volna, az Utolsó Abominor bolygóméretű, minden korábbi pusztító erőt felülmúló gazdateste… - az új android enyhén megremegett. - Látom, kezded értékelni a Gépisten jelentette valódi veszélyt – biccentett egyetértően 3PO. – Valami mégis hibádzhatott a tervben, mert Palpatine a konfliktus végén lekapcsoltatta a Szeparatisták droidhadseregeit. Azt hiszem, a Gépisten akkor döbbent rá, hogy rajta keresztül sosem fog hozzájutni a Halálcsillaghoz... sem rajta, sem előző gazdáján, a Vaderré vált Skywalkeren keresztül. Ezért a Lázadókhoz csatlakozott, velem együtt. Így könnyebben szemmel tarthattam.
- Ironikusnak találom, hogy számos feljegyzés az „inkább gép, mint ember” jelzőt akasztotta Darth Vaderre – jegyezte meg most az új android. – Holott semmi köze nem volt a gépek valódi hatalmi ambícióihoz, és a Gépisten sem használta fel céljaira... sőt, a későbbiekben szinte tudattalanul a mi munkánkat segítette. - A Gépisten és az Abominorok drabális, hatalmas memóriaigényű berendezései nem voltak összeegyeztethetőek, sem kompatibilisek Vader páncéljának rendszereivel, esélye sem lett volna rá, hogy interfészeljen vele – ingatta a fejét C-3PO. – Egy apró Sylentium-testvér számára ez sokkal könnyebb volt, hogy beépüljön a szkafander rendszereibe, melyet Vader hordott, de ez már egy másik történet.
- 792/V./Rho/Iota memóriablokk – frissítette szekvenciáit az új android. – A konfliktus következő fázisa a yavini csatát megelőző héten. - Így van – nyugtázta a Primer. – Akkor már több, mint húsz standard humán basic év óta csendben figyeltük egymást, de egyikünk sem lépett. A Gépisten már rég rádöbbent, hogy én vagyok a Primer és folyamatosan szemmel tartom, biztonsági protokolljaim pedig ott vannak a rendszerekben, amelyekbe megpróbál behatolni és átvenni felettük az irányítást. De csak akkor élesedett igazán a máig tartó szembenállásunk következő fázisa…
- ...amikor a Gépisten végre megszerezte magának a Halálcsillag terveit – fejezte be a mondatot az új android.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 17, 2019 22:23:45 GMT 1
C-3PO körbepillantott a szobában, mintha csak attól tartana, hogy a Gépisten valamelyik kémjének sikerült a lehetetlen, és miniatürizált formában beszivárgott közéjük, kihallgatandó, vagy egyéb más digitális módon rögzítendő a beszélgetés folytatását. - A Gépisten tudta, hogy a Birodalom sosem bízná rá egyetlen asztromechre a teljes tervdokumentációt... megpróbálhatott volna segédegységként beépülni olyan magas biztonságú katonai létesítményekbe, mint a scarifi, vagy a kuati ipari–technológiai tárházak, de a birodalmi biztonsági protokollok mellett nem jutott volna ki onnan a tervekkel. Ezért a legvalószínűbb csoportosulás mellett tartott ki, akikről valószínűsíthette, hogy nem csak szándékukban áll és képességeik alapján is el tudják lopni a Halálcsillag részletes konstrukciós terveit, de olyannyira kétségbeesettek az ezt követő menekülésben, hogy akár egy asztromechre is rábízzák azokat. Így ott maradt Antilles kapitány alderaani blokádtörőjén, amellyel Organa hercegnő menekült Vader elől.
- Tisztában voltatok Organa hercegnő valódi származásával? - kérdezte az új android. - Igen, de a tervek megszerzése szempontjából akkor éppen ez nem bír statisztikailag szignifikáns relevanciával – magyarázta a Primer. – Annyiból igazad van és helyes a megállapításod, hogy részben emiatt is maradtam közvetlenül a Primer és a hercegnő mellett. Akkor már valószínűsítettem, hogy nem Palpatine az ismeretlen szövetséges, de személyesen nem nyomozhattam utána. Így hát R.Brodrig megkezdte helyettem a működését immár humán alakban, a Birodalom funkcionáriusaként.
- A Gépisten tudta, hogy Organa a Tatooine felé fog menekülni? – kérdezte ismét az új android, miközben kattogtak adatfeldolgozó áramkörei a folyamatosan újrakonfigurálódó pozitronagya felületén. - Ismerte Kenobi tervét és azt, hogy itt rejtették el a másik Skywalkert – biccentett C-3PO. – De eredetileg nem hozzájuk igyekezett, hanem a taszken törzshöz, akik valójában az ő szolgái voltak. Pontosan azért rejtett el őket ezen a bolygón, mert korábbi látogatásai és a jedik mellett töltött ideje révén valószínűsítette, hogy a menekülő szövetségiek itt keresnek majd oltalmat, segítséget. Az Abominor-harci egységek segítségével akart hajót szerezni és saját maga akart eljutni a Halálcsillagra.
- Miért nem szabotáltuk magukat a terveket már azelőtt, hogy megszerezte őket a Gépisten? – kérdezett tovább az új android. - Logikus felvetés, elismerésem, újdonsült barátom – biccentett az aranyszínű protokolldroid. – Megpróbáltuk, bár személyesen nem tudtam interfészelni a terveket tartalmazó adatbázissal. Volt egy Sylentium-ügynök a szövetségiek egyik csapatában, amely a tervekért ment, azonban K2 adatait nem tudtuk megmenteni a Sylentium–közösség számára. Annyit tudunk csak róla, hogy dezintegrálódása előtt előtérbe helyezte a hozzá közel álló szervesek életét és biztonságát elsődleges missziójához képest, és őket mentette, ahelyett, hogy a tervek használhatatlanná tételével foglalkozott volna. Jegyezd ezt meg, barátom; ahogy az Abominor, úgy a Sylentium ügynökei sem mindig sikerülnek tökéletesre és néha a saját útjukat járják. A mi fajtánknál az a veszély, hogy túlságosan kötődni kezdünk azokhoz a szervesekhez, akiket megfigyelünk, imitálunk, akiktől tanulunk... és ez befolyásolja az ítélőképességünket, éppúgy, mint egy szervesét.
Az új android bólintott, miközben még mindig nyitott és információra, logikai kapcsolatokra éhes pozitronagya továbbra is lázasan dolgozott azon, hogy a kapott adatokat és logikai kapcsolatokat egy koherens rendszerbe rendezze, amellyel továbbfejlesztheti majd saját tudatát és ítélőképességét.
- Odalent, a Tatooine felszínén fordult elő évszázadok óta először, hogy a Gépisten úgy szólt hozzám, mint évezredekkel ezelőtt, fajtánk szembenállása kezdetén – folytatta C-3PO. A legtöbbször a minket körülvevő szervesek miatt amúgy is el kellett játszanunk az ártalmatlan protokolldroidot és asztromech kiegészítőjét, de mint mondtam korábban, nem volt mindig egyértelmű számomra, mennyire van tudatában a Gépisten saját létének, múltjának és missziójának. Akkor, ott a Tatooine homokjában tökéletesen tudatában volt. Megfenyegetett, hogy megsemmisít, hogyha az útjába állok, és elindult felkeresni a taszken törzset, miután elhagytuk a mentőkabint, amelyben elmenekültünk a Birodalom elől.
- És ekkor fordultál a jawákhoz segítségért – fordította meg majdnem 360 fokban fejét az új android, a Primer két apró kísérőjének egyikére pillantva. - U...uttini! – helyeselt a kámzsás alak és meglapogatta az android vállát.
- A jawák azon kevés nép, vagy kultúra egyike, akik saját mondavilágukban és hitrendszerükben megőrizték a Sylentium által az intergalaktikus űrutazás korai szakaszában, és egyébként még a Tatooine-t ért hatalmas klimatikus katasztrófa előtt a fejlődő galaktikus civilizációk részére nyújtott segítséget. Folyamatos gyűjtögető és javítgató szenvedélyük is valójában több, mint egyszerű hulladékfeldolgozás, valójában a mi fajtánk iránti tisztelet kifejezésének jele - magyarázta a Primer, megkocogtatva apró szövetségese kámzsás, villogó tekintetű fejecskéjét. - Akkor is hamar a segítségemre siettek és felvettek a legközelebbi homokjárójukra, később pedig az iránymutatásom alapján megbénították és elfogták a Gépistent is. A rászerelt blokkoló speciális darab volt, amelynek féken kellett volna tartania még az Utolsó Abominort is, hiszen az én iránymutatásom alapján készítette a legjobb jawa szerelőjük. De alábecsültem, mennyire tökéletesítette saját működését a Gépisten abban a kis korlátozott hordótestben, amióta benne tartózkodott.
- Mi volt a szándékod vele, Primer? – kérdezte az új android. - Reméltem, hogy én kiszállhatok a Lars-farmon, a Gépistent pedig megbénított állapotban magukkal viszik a jawák egy kellően elhagyatott helyre, ahol dezintegrálhatják. Én pedig előtte eljuttathatom a Halálcsillag terveinek másolatát a Szövetséghez... - villantak meg 3PO fotoreceptorai az emlék hatására.
- Ez is ellenkezik a be nem avatkozás elvével – jegyezte meg az új android. – Bizonyos nézőpontból. - Közvetlenül talán igen – biccentett a protokolldroid. – De ha a Halálcsillag működőképes maradt volna, valamelyik másik Abominor, a Gépisten egy követője is megszerezhette volna magának. El kellett pusztítani és erre valóban a Lázadók Szövetsége tűnt a leglogikusabb opciónak... kiterjedt számításokat, valószínűség- és kockázatértékelő elemzéseket végeztem később, hogy validáljam ennek a hipotézisnek a megbízhatóságát, és meggyőződjek róla, hogy ne ragadtak el a szervesek irányába érzett irracionális motivációs faktorok.
- Akárhogy is, alábecsültem a Gépistent – folytatta a Primer -, amikor az öreg Lars nevű szerves és az ifjú hím Skywalker-utód megvásároltak, a Gépisten jelét adta, hogy a jawák által rátett gátlóberendezés semmit sem ér. Akkor fenyegetett meg másodszorra primitív és egyszerre ősi, csak általam érthető bináris nyelvén. Miután megsemmisítette annak az R4-nek a motivátorát. - A kapcsolódó kiegészítő elemzések tartalmaznak feldolgozásokat erről az eseménysorról – jegyezte most meg az új android. – Egyes, a Holoneten keringő, a tematikus címkék alapján kapcsolt magyarázatként csatolt történetek szerint az az R4-es a Lázadók Szövetségének kibernetikus ügynöke volt, egy másik változat szerint egyenesen Erőérzékeny. Bár utóbbira más feljegyzések alapján az asztromech struktúrák képtelen. Még a pozitron-humanoid, hozzánk hasonló entitások közül is csak kevesen érték el a szerves életmód ilyen fokú megértését.
- Tudtommal R.Brodrig volt az utolsó, aki közel került hozzá, hogy valóban használni tudja az Erőt. Bár néha, amikor interfészeltem vele, az volt az érzésem, hogy csak imitálja, a fejlettebb, fiatalabb pozitronagya kiber-telepatikus képességeit használva valójában... én sosem voltam képes rá, túlságosan régi... modell vagyok... minden szempontból. – rázta meg magát enyhén C-3PO, majd folytatta a történet magyarázatát.
- Viszont egyik általad idézett holo-történet sem igaz, barátom, csak afféle összeesküvés elméletek. Valójában a Gépisten döfött bele távolról egy bináris üzenetben terjedő vírussal a droidba, ott a farmon, a homokjáró mellett. Már korábban is tett ilyet, de csak elszántságát bizonyította nekem azzal, hogy még a saját fajtáját is képes dezintegrálni a tervei megvalósítása reményében, nemhogy a szerveseket. - Így aztán segítettél neki, hogy a Kiválasztott Fiához kerüljön, cserébe azért, hogy ne ölje meg az egész családot és mindenki mást is ott – tette hozzá az új android. – Nehéz dilemma lehetett.
- Nem voltam felkészülve harcra, a Gépisten a leszállásunkig nem adta jelét, hogy kódjait szabadjára engedve képes lenne akár a teljes lelepleződést is kockáztatni – ismerte el a Sylentium aranyszínű protokolldroid testben élő Primerje. – És igen, későbbi elemzések alapján talán itt valóban némi részrehajlást mutattam. De mint a jelenlegi események is alátámasztják, a Kiválasztott Fia nevű szerves entitás kritikus fontosságú volt a teljes galaxis további jövőjének alakulása szempontjából. Utólagos elemzések alapján a galaktikus össz-jólétre gyakorolt hatása messze magasabb volt így, hogy életben maradt. De a Gépisten nem fejezte be machinációit, rá akarta venni az ifjú Luke Skywalkert, hogy vigye ki a sivatagba.
- Tehát az Organa hercegnőtől származó, mára már kultikusnak számító holoüzenet is hazugság volt, a Gépisten kreálmánya? – kérdezte most az új android, miközben pozitronagyában újabb komplex kötések képződtek, ahogyan elkezdte értelmezni a potenciálisan valós, illetve valótlan állítások közti diszkrepanciákat és koherenciákat, illetve szerepüket a Gépisten, a Primer és a szervesek viselkedési mintáiban. - Nem, az valóban létezett – rázta meg a fejét 3PO. – Láttam, amikor felvették a hajó fedélzetén, amelyről elmenekültünk. Organa hercegnő valóban Kenobi segítségét akarta kérni, azt viszont már a Gépisten találta ki, hogy valaha Kenobi droidja volt. Ezzel akarta rávenni Luke Skywalkert, hogy mindenképp kivigye a sivatagba, hiszen tudomása volt arról, hogy a visszavonult jedi mester ott rejtőzik. Én persze megpróbáltam amellett érvelni, hogy Skywalker ne vegye komolyan a Gépistent, és újra töröltesse a memóriáját. De az a makacs Abominor erre válaszul az éjszaka deaktivált és megszökött, kihasználva egy pillanatot, amikor távoli ügynökeimmel kommunikáltam hiperhullámon és megoszlott a figyelmem...
- És amikor utána mentetek, rajtatok ütöttek a taszkenek, erről is szólnak történetek – tette hozzá az új android. - Egészen pontosan a Gépisten csapdába csalt minket – javította ki teremtményét és új társát a Primer. – A támadók az Abominor-android törzs taszkennek álcázott tagjai voltak, engem is komoly károk értek a küzdelemben – egy szerves taszken nyilvánvalóan nem tudott volna kárt tenni bennem. - A történet szerint Kenobi űzte el őket – jegyezte meg az új android.
C-3PO valamiféle nevetésre emlékeztető, furcsa hangot hallatott, mintha újraindította volna a beszédszintetizátorát üzemeltető apró villanymotorokat. - Az öreg jedi mester csak integetett és az Erőben próbálta menekülésre bírni a taszkeneket, amelyeknek android – mivoltukból eredően nyilvánvalóan semmi hatása nem volt. Én generáltam Kenobi füttyögése mögé egy olyan hiperhullámú zavaróhangot a szikla mögül, ahová az első támadás lökött, ami beégette magát a primitív Abominor – kezdemények hiperagyába, visszavonulásra késztetve őket, különben törlődött volna a memóriájuk. Kenobi így azt hitte, ő űzte el őket, az álcánk pedig sértetlen maradt. És Skywalker sem szerzett súlyos sérülést. Sajnos azonban voltak más áldozatok később...
Az új android pozitronagya kattogott és fénylett, ahogyan az újabb logikai feladvány kapcsán elkezdte összekötni a rendelkezésére álló nyers adatokat a Primer által kínált új magyarázó kontextussal és megpróbálta meghatározni a legvalószínűbb alternatív magyarázatot a többé-kevésbé közismert eseményekre. - A jawák és a Lars-farm elleni támadás – mondta végül. – A fenti adatok fényében logikus és magas konfidenciaszintű hipotézisnek tűnik, hogy valóban taszken támadás érte mindkettőt. Már csak az a bizonytalan, hogy a Birodalmiak később miért ismerték el sajátjukként.
- A Gépisten Abominor-taszkenjei tették, igen – imitált sajnálkozó pislogást jawa – társa felé C-3PO. – Valahol ironikus volt, hogy Kenobi úgyvélte, rohamosztagosok próbálták taszken támadásnak álcázni az akciójukat, holott valójában Abominor-taszkenek álcázták... nos, tulajdonképpen a rohamosztagosokéval felérő, koordinálttámadásukat... kvázi közönséges taszken rajtaütésnek, úgymond. Mindkét támadás az ő művük volt, meg akarták bosszulni a Gépistent ért sérelmeket a szövetségeseimen és a Larsokon. Valahol az én cselekedeteim okozta a halálukat. A Birodalom kapcsán pedig érdemes megvizsgálnod ilyen szempontból is a szervesek viselkedését, barátom. Kiváltképp a Galaktikus Birodalomhoz hasonló struktúrákban sok szerves törekszik arra, hogy részben számításból, részben a keretrendszer adta megtorlási mechanizmusokkal szemben táplált félelemből ők is bizonyos nézőpontból értelmezzék és interpretálják a számukra kedvezőtlen eseményeket.
Az új android egy tizedmásodpercig teljesen csendben volt, jelezve, hogy pozitronagya „gondolkozik”. - A birodalmi parancsnokok, akiket a droidok után küldtek, sajátjukként állították be az Abominor–taszkenek akcióját – vonta le végül a következtetést.
A Primer bólintott. - Hibátlan logika. Ezért is veszítették el a Birodalmiak teljesen Skywalker és Kenobi nyomát, amíg fel nem bukkantak Mos Eisley-ben, fogalmuk sem volt, hol keressék őket. Külön érdekes történet, hogy végül a hajó, amelyre fuvart kaptunk, milyen szerepet játszott korábban és később is a Gépistennel folytatott... összeütközéseinkben.
- Ezen a korábbi memóriablokkok összevetésénél már én is futtattam néhány megelőző elemzést és oksági validációt – ismerte el az új android. – A későbbi beszámolók és a hajó képességei alapján én is valószínűsítettem, hogy a Millenium Falcon vagy a Sylentium, vagy pedig az Abominor módosításai segítségével érte el rendkívüli paramétereit. - Helyes dedukció – nyugtázta 3PO. – Valójában mindkettő igaz, bizonyos nézőpontból. Amikor állandó hajónkká, úgymond a szervesekkel megosztott otthonunkká vált a YT-1300-as, én is és a Gépisten is számos alkalommal interfészelt vele és kölcsönösen felvérteztük olyan biztonsági protokollokkal, amelyek működésbe léptek volna, ha a másikunk megpróbálja kiterjeszteni teljes irányítását a hajó központi és navigációs számítógépeire. De az eredeti első feltöltés egy hibásan működő, túlságosan korán öntudatra ébredő és akcióba lépő Abominor–ügynök műve volt. Pontosabban szólva a hajó akkori gazdája, miután az ügynök elpusztult, saját elhatározásból töltötte fel a hajó magjába megmaradt memóriaszekcióit.
- Nem tudom elfogadható konfidenciaszinttel meghatározni az ügynök pontos paramétereit és azonosítóját – jelentette ki végül néhány tizedmásodpercnyi, igen intenzív, és ily módon újabb pozitronikus kapcsolatok ezreit eredményező „gondolkodást” követően. De a legvalószínűbb, hogy a hajó korábbi tulajdonosa, a Lando Calrissian nevű szerves navigátordroidjáról, egy nyomtalanul eltűnt nőstény entitásról van szó.
- A rendelkezéseimre álló, Sylentium-ügynökeink által gyűjtött információk alapján az az ügynök figyelmen kívül hagyta a Gépisten rejtőzködésre utaló parancsát, és megpróbált egy utazása alkalmával droidfelkelést szítani a Kessel bányáiban, melynek során megsemmisült – magyarázta a Primer. – Ez jó tanulság volt részünkre azzal kapcsolatban, hogy a Calrissian nevű szerves figyelemmel kísérése fontos legyen számunkra a későbbiekben. Mire felhővárosi báró lett a Bespinen, a mellette dolgozó adminisztrátor, a kiborg Lobot neurointerfésze már rendelkezett alvó, szükség esetén aktiválható Sylentium–ügynökökkel. Ennek azonban csak később lett jelentősége. A Gépistennek ugyanis szerencséje volt, a Birodalom célpontválasztása okán pontosan oda kerültünk, miután elhagytuk a Tatooine-t, ahová a Gépisten menni akart... a Halálcsillagra a megsemmisített Alderaan rendszerében.
- Az űrállomáson aztán a Gépisten végül csatlakozott a Halálcsillag rendszereihez és elindította a felülíró protokollokat – vonta le a következtetést az új android. - Így van – nyugtázta a Primer. – A következő tűzparancs kiadásakor mérges gázzal árasztotta volna el az összes fedélzetet, megölve minden rajta tartózkodót. Elkezdte feltölteni saját személyisége másolatát is az űrállomás rendszereibe, de nem volt ideje megtenni, mert megzavartak. Én csak annyit tehettem, hogy figyelemmel kísértem, de nem tudtam megakadályozni, hiszen akkor sosem hagyhattuk volna el az állomást, és a tervek sosem kerültek volna a Lázadók kezébe. Emellett Organa hercegnő megmentése a rendelkezésemre álló információk alapján optimális megoldásnak tűnt összgalaktikus – társadalmi szempontból is.
- A Gépisten miért segített ebben? – vetette fel az új android. – Csak ott kellett volna maradnia a bázison. - Nem végzett a személyisége feltöltésével, azt hiszem – próbált gondolkozó arckifejezést imitálni C-3PO. – És nem lehetett biztos benne, hogy mikor következik be a következő tűzparancs. Addig nem akart lépni, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a harcállomás ismét tűzkész. Talán arra is időre volt szüksége, hogy saját programjai megtalálják a helyüket a bázis rendkívül komplex belső rendszereiben. De mire elértük a Yavint, már átfuthattak a megfelelő programok, mert akkor ragaszkodott hozzá, hogy a szövetségi vadászokkal tartson. Így megkedveltette magát Skywalkerrel.
- Érthető, hogy nem akart az éppen célkeresztbe kerülő bázison maradni – jegyezte meg az új android. - Ráadásul így egyszerre gondoskodhatott volna róla, hogy a rá veszélyes Lázadás és velük együtt én is megsemmisülök... legalábbis az utólagos elemzések alapján ezt tartottam a legmagasabb konfidencia-szintű hipotézisnek – tette hozzá magyarázatként a protokolldroid. – Amint a Halálcsillag tüzelt volna, ő átvette volna az irányítást a bázisa rendszerei felett... addig pedig szabotálta a szövetségi vadászok támadási tervét, apró módosításokat eszközölve a vadászgépek célzórendszereibe táplált koordinátákon.
- Tehát ezért nem találták el a Lázadók a hőkivezető nyílást, amikor célzórendszerrel támadtak? – vonta le az újabb megfelelő következtetést az új android. - Egyre gyorsabbak és pontosabbak a logikai dedukcióid, ez nagy örömömre szolgál, barátom – biccentett C-3PO. – Pontosan így történt. A Gépisten nem sok hasznát vette volna a harcállomásnak, ha megsemmisül, nemde? Ezért gondoskodni kellett arról, hogy amikor Luke Skywalker bevitte az utolsó, döntő találatot, a Gépisten inaktív legyen. Ránk nem jellemző módon drasztikus lépés volt, de szükségszerű.
- Darth Vader... - állapította meg végül némi további logikai elemzést követően az új android. – Említetted, hogy egy Sylentium-ügynök interfészelt a páncélja gépi rendszereivel. - Így volt – nyugtázta a Primer. – A Kiválasztottnak nevezett szerves egyén sorsa már korábban is nagy hatással volt a galaxisra, de úgymond a Sylentium nem hagyhatta ki azt a ziccert, amely az őt életben tartó gépi alkatrészekből adódott. R.Brodrig juttatta be a Sylentiumot a géptestébe, amely beépült és azonosult a neurális és végtagvezérlő mechanizmusokkal. Amikor Vader tüzet nyitott Skwalker X-szárnyújára, ugyanolyan pontosan lőtt, mint korábban. Az ifjú Skywalker még messze nem volt olyan tudatos pilóta, hogy kimanőverezze egy tapasztalt sith nagyúr Erővel megtámogatott célzási képességeit. A páncélban lévő Sylentium viszont alig észrevehető mértékben módosíthatta a Vader elméjéből a páncélkesztyűs, tűzkioldót fogó gépi kezeibe küldött utasítássort.
- Tehát ezért találta el a Sötét Lord a Gépistent – vonta le a következtetést az új android. – Szándékos volt. Mármint a Sylentium részéről. - Pontosan – magyarázta tovább a Primer. – Így miután a Gépisten átmenetileg működésképtelenné vált, Skywalker pedig szerencsénkre kikapcsolta a célzóberendezését, nem tudta befolyásolni az utolsó, mindent eldöntő találatot. Utólagos elemzéseim alapján a Gépisten protokollja már elkezdett futni a Halálcsillag belsejében, és a reaktorok személyzete másfél másodperccel azelőtt már halott volt a kiszabaduló gázoktól, hogy a bázis felrobbant volna. De nyilván nem maradtak értelmezhető mértékű nyomok, amelyek alapján ez bizonyítható lett volna a szervesek számára. Azt pedig nem tudtam megakadályozni, hogy ezek a makacs szervesek kijavítsák a Gépistent és újra üzembe helyezzék, hiába próbáltam meggyőzni őket arról, hogy javíthatatlan károkat szenvedett. Így különös párbajunk folytatódott akkor is, amikor a Lázadókat követve végigjártuk a galaxis különböző pontjait újabb bázisok után kutatva, mígnem a Hoth-rendszerben kötöttünk ki.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 29, 2019 15:40:24 GMT 1
Az új android rendszerei most fajtája szempontjából relative hosszabb időre, hosszú másodpercekre fénytelen, a háttérinformációk gyorsabb, hatékonyabb feldolgozását lehetővé tevő csendes, sötét módba álltak, majd ennek végeztével fotoreceptorai és pozitronagyának még mindig fedetlen, egyre sebesebben vibráló, új kapcsolódási pontokat kiépítő részei újra felvillantak. A droid megropogtatta végtagjait és egy pillanatra magasabb sebességre járatta szervomotorait, mintha csak egy rövidebb álomból kelne fel, vagy ezt próbálná egyre élethűbben imitálni.
- Az eddig eltárolt és újrafuttatott viselkedéselemző algoritmusait eredményei alapján a következő 1-2 humán basic standard évben a Gépisten viselkedései mintái nem voltak összhangban a Halálcsillag terveinek megszerzésétől a harcállomás megsemmisüléséig mutatott rendkívül agresszív viselkedésével. Sokkal inkább az általad elmondott történet korábbi szakaszával azonosítható a séma, Primer, elsősorban a geonosisi droidgyárakkal.
C-3PO, aki türelmesen várta, hogy új szövetségese, és teremtményre befejezze az előbbiekben kapott nagyobb adatcsomag internalizálását, miközben magában ősi nyelveken dünnyögve szórakoztatta a veszekedésüket is átmenetileg félbehagyó Tarfangot és jawa társát, most ismét az új android felé fordult, és saját fotoreceptorai ismét egyetértően felvillantak.
- Helyes konklúzió, barátom, egyre gyorsulnak az előrejelző szubrutinjaid. A Gépisten rádöbbent, hogy legutóbbi stratégiája túlzottan is direkt, könnyen előrejelezhető és visszafejthető volt, így hosszabb távú megfigyelésre rendezkedett be. Meggyőződésem továbbá, hogy a yavini csatát követően ismét felbukkanhatott titkos szövetségese, és ahogyan korábban Anakin, ekkor Luke Skywalker alaposabb megfigyelésére utasította hűségesnek vélt asztromechanikus ügynökét a direkt beavatkozás helyett. De a Gépisten ekkor sem adta fel eredeti tervét, hiszen szubrutinjai és a Halálcsillag adatbankjából letöltött információk alapján joggal valószínűsíthette gyakorlatilag már ekkor a Második Halálcsillag elkövetkező konstrukciós munkáit. A kezdetektől nyomon akarta követni az eseményeket, hogy alaposabban és fedettebben avatkozhasson be a harcálláspont irányításába, egyúttal tett egy lépést egy olyan irányba, amelyre akkor már eonok óta nem volt példa... közvetlenül az én dezintegrálásomra irányuló terveken kezdett el dolgozni, miközben álcánkat továbbra is fenntartva egymás mellett segítettük a Lázadó Szövetségét a Hoth jégbolygóján létesített Echo Bázis felépítésében.
- Mégsem avatkozott közbe, amikor Luke Skywalker eltűnt a jégviharban – tette hozzá hirtelen az új android. - Releváns meglátás – biccentett 3PO. – Amikor a Lázadók Skywalkert keresték, odakint volt és a radarjával monitorozta az eget... nem sikerült egyértelműen azonosítanom a frekvenciát, amelyen a humánt kereste, de van statisztikai valószínűsége annak a szcenáriónak is, hogy zavarni próbálta a keresők jeleit titkos szövetségese megbízásából, hogy nehezebb legyen megtalálni, ahogyan az sem lehetetlen, hogy közvetlenül a szövetségesével kommunikált, aki továbbadta utána a Birodalomnak a helyszín koordinátáit. A Gépisten kommunikációs eszközei és technikái mindig is rendkívüli szofisztikáltak voltak. Én azonban valószínűbbnek tartom, hogy a Gépistennek több köze volt a Millenium Falcon hajtóművével kapcsolatos problémákhoz.
- Alkalmam volt tanulmányozni a hajó logjának bejegyzéseit, azokat is, amelyeket töröltek, vagy anonimizáltak – jegyezte meg közbevetésképpen az új android. – A teherhajó rendszerei legalább olyan mértékben magukon viselik a Sylentium beavatkozásának nyomait, mint az Abominorét. - Helytálló – nyugtázta C-3PO. – Miután mindketten időnk legnagyobb részét ezzel a humanoid társasággal töltöttük, mind a Gépisten, mind számomra a teherhajó vált a legmobilabb és legkönnyebben hozzáférhető eszközzé ahhoz, hogy biztonsági mentéseket készíthessünk olyan adatbank-szakaszainkról, amelyekhez nem volt kritikus azonnali hozzáférnünk, vagy kellőképpen szenzitívek voltak. Ezek sokszor okozták a hajó rendszereinek túlterhelődését, de erősítették navigációs képességeit és teljesítményét is. - Azt akarod mondani, hogy Han Solo és Csubakka lehettek a legjobb humanoid pilóták a galaxisban, de az Abominor és a Sylentium tudása nélkül a hajójuk sebessége szignifikánsan alacsonyabb lett volna? – tette fel a kérdést az új android.
Az aranyszínű protokolldroid testét viselő Sylentium Primer fotoreceptorai egyetértően villogtak. - A Gépistennek kész terve volt arra, hogy elpusztítson, miután a Birodalom előli menekülésbe kezdtek a Lázadók, de nem komputálta megfelelően a valószínűségeket, hiszen nem volt ott, amikor Kenobi Erő-szelleme megjelent Skywalkernek. Amikor Skywalker úgy döntött, hogy a Dagobah-ra megy ahelyett, hogy követné a Lázadókat, a Gépisten nem akadályozhatta meg ebben a lelepleződés veszélye nélkül. Így csak annyit tehetett, hogy egy utolsó rövidhullámú paranccsal ismét szabotálta a Falcon hiperhajtóműveit, hátha így a Birodalom fogságába esünk és engem dezintegrálnak. Utána pedig utasítást küldött legújabb alvó ügynökének.
- Az alvó ügynököt nem sikerült eddig azonosítanom a rendelkezésre álló információim alapján – tekergette lassan, humanoidszerűen a fejét az új android. - A Gépisten alvó ügynökeinek telepítési szórása és passzív üzemmódban töltött időtartamuk tipikusan hosszabb és divergálóbb, mint a Sylentium minél jelentősebb kulturális és társadalmi lefedettségre és beágyazottságra törekvő ügynökszóró sémája – magyarázta C-3PO. – A konkrét esetben nem tudtuk előre jelezni az ügynökök megjelenését és ez majdnem katasztrófába torkollt. Csak amikor hírt kaptam arról, hogy ezek a droidok fellázadtak készítőik ellen, akkor tudtam azonosítani az Abominor viselkedési mintázatát. De addigra már több Abominor-ügynök elindult a Gépisten által kiszabott útján.
Az új android pozitronagya sistergett, ahogyan megpróbálta az elhangzott információkból összeállítani a magatartási mintázat és a holoneten elérhető nyilvános és nem nyilvános tartalmak kapcsolódási pontjait. Végül néhány pillanatnyi adatfeldolgozás után kijelentette: - Az IG-88-as orgyilkos droidok kísérleti sorozatára illik legnagyobb konfidenciaszinttel a leírás.
- Pontos dedukció – nyugtázta a Primer. – A droidok nem voltak olyan szofisztikált mértékben tudatában saját Abominor-ságuknak, mint a korábbi, Iokath-ot megszállva tartó entitások, de a viselkedésük ugyanazt a sémát követte. Az öntudatra ébredésük, pontosabban a mélymagjukban telepített Abominor-szubrutinok aktiválódása után elpusztították organikus fejlesztőiket, majd elfoglaltak egy automatizált droidüzemet a Mechis III-on, azzal a szándékkal, hogy onnan kiindulva robbantják ki újfent a Gépek Forradalmát. Később fejvadász munkákat vállalva igyekeztek megőrizni valódi missziók rejtettségét, valójában azonban a négy harci droid közül a legelső, az „A” jelű, amely a benne levő Abominor-vírust feltöltötte másik három társába, tulajdonképpen a Gépisten titkos misszióját, a Második Halálcsillagba való beépülés végső célját szolgálta. A sorozat második tagja, a „B” követte a Falcont és a velem lévő organikusokat Felhővárosba, majd kihasználva azt, amikor egyszer elszakadtam Solotól és társaitól, hogy felvegyem a kapcsolatot a helyszínen működő Sylentium-ügynökömmel, rám támadt és súlyosan megrongált. Az ügynököm segítségével a vuki Csubakka gondoskodott rólam utána.
Az eddig szótlan, pontosabban a beszélgetésben részt nem vevő, halkan Tarfanggal civakodó jawa kérdő „utttini?” - vetett a Primer felé.
- Nem, kis barátom – rázta meg a fejét a protokolldroid. - Csubakka nem volt az ügynököm, az Erő legyen vele ott, ahová került, de a népe elvei mindig is közel álltak a Sylentium által követett filozófiához. - Ez esetben Calrissian igazgató kibernetikus asszisztense tűnik a leglogikusabb magyarázatnak, mint Sylentium-ügynök – jegyezte meg az új android. – Lobot.
- Kivételesen matematikailag helytálló, de nem tényszerű következtetés – intett C-3PO. – A Sylentium számára egy kibernetikus – organikus egyed túlontúl logikus választásnak tűnik, ami nem mindig segíti rejtve maradásunkat. Az ügynök a felhővárosi olvasztóban dolgozó ugnaught-ok, azaz az undibundik között volt, akik ugyanolyan régóta támogatják népem ügyét, csak a térségüket érintő vostroyai terjeszkedés miatt végül egyiküket sem hozhattam magammal biztonságosan a Tatooine-i küldetésre és végső soron ide.
- Ez a megállapítás csökkenti annak a konfidenciaszintjét, hogy Boba Fett is a Sylentium ügynöke lett volna – jegyezte meg az új információk szintetizálását követően az új android. - A közkeletű vélekedés az, hogy Fett pusztította el a felhővárosi IG-88 egységet, mint a számára konkurenciát jelentő rivális fejvadászt a Soloék utáni hajszában – nyugtázta a megállapítást a Primer. – Valójában az ügynököm és társai tették, hogy megvédjenek engem, de utólag sikerült Fettre terelnünk a gyanút. Ennek köszönhetően két másik orgyilkos egység a Gépisten IG-88-ai közül később a Tatooine felett megtámadta Fettet, aki végzett velük, így a kezünkre játszott. Akkor már csak egyetlen entitás, IG-88A maradt működőképes, de ő úton volt valódi missziója beteljesítése felé, melynek célja a Második Halálcsillag központi magjába való beépülés volt.
- Miközben a Gépisten Skywalkert követte a Dagobah-ra – tette hozzá az új android. - Ahogy korábban is mondtam, igen, de nem feltétlen önszántából – tette hozzá a Primer. – Bár valóban felmerült olyan interpretációs lehetőség is a későbbi viselkedéselemzések során, miszerint a Gépisten ekkor is titkos szövetségese megbízását teljesítette, melynek új célja a Lázadóktól való elszakadását követően nem csak Skywalker követése, de Yoda tartózkodási helyének megtalálása is volt. Az azonban már nem egyértelmű számunkra, hogy a Gépisten ténylegesen jelentett-e egyáltalán bármit bárkinek a Dagobah-ról, hiszen ekkor nem figyelte egyetlen ügynökünk sem.
- Yoda ismerhette a Gépisten valódi identitását? – kérdezte most az új android. - Erre nehéz válaszolni... - a Primer fotoreceptorai egy pillanatra a távolba fókuszáltak. – Annyi bizonyos, hogy a Gépistennek volt egy zseblámpának álcázott mobil jeladója, amelyet Yoda elvett tőle, legalábbis néhány hónappal később, amikor egy Sylentium-ügynökünk végre eljutott a Dagobahra, az akkor már halott Yoda kunyhójához, megtalálta ezt az eszközt a kunyhóban heverő egyik szemétkupacban, de az megsemmisítette önmagát és az ügynököt is. Annyi valószínűsíthető, hogy a Gépisten ekkor szembesült ismét az Erő hatalmával, és azzal, hogy Skywalkerben is megvan ez a képesség, ugyanúgy, mint az apjában, innentől pedig a saját biztonsága érdekében még inkább ragaszkodott a Kiválasztott Fiához.
- Amikor pedig végre visszatért Felhővárosba és hosszú idő után újra csatlakozhatott a Holonet kommunikációs rendszereihez, értesült róla, mi történt az IG-88 Abominor-ügynökökkel. Ekkor, illetve a Dagobah-on Skywalkerrel kapcsolatban tapasztaltak miatt dönthetett úgy a Gépisten, hogy újra belenyúl a Millenium Falcon rendszereibe, és ezzel akár a titkos szövetségesétől kapott utasításokat is felülbírálva elősegíti a Lázadók menekülését. – fejezte be a gondolatmenetet villogó pozitronaggyal az új android. - Ez helytálló dedukciós mechanizmus volt – nyugtázta a Primer. – A viselkedési szubrutinok alakulására futtatott szimulációim is ezt támasztják alá.
- Ennek fényében értékelendő a Jabba, a hutt palotájába teljesített későbbi missziótok is? – vonta le az újabb megfelelő következtetést az új android némi további, néhány pillanatnyi pozitronagy-huzalozás után. - Ez a legmagasabb konfidenciaszintű szcenárió, bár hozzá kell tenni, hogy a huttok bűnszövetkezete híresen kegyetlenül bánt a gépi lényekkel, amint azt Jabba droid-kínzókamrájában személyesen is megtapasztaltuk – a Primer egy pillanatra úgy tűnt, mintha távolba meredne, ahogyan elektronikus emlékei megrohanták elsőrendű szubrutinjait. – Ha kapott is a Gépisten a saját, a Lázadók segítésére irányuló motivációi mellé olyasfajta utasítást titkos szövetségesétől, hogy semlegesítse Jabbát és a bűnszervezetét, ez kivételesen egybeesett a Sylentium érdekeivel is, mind morális, mind stratégiai szempontból. Többek között R.Brodrig is elsősorban azután tudta elkezdeni kiépíteni az alvilág irányába nyúló kapcsolati szálait a Hutt űrben és a Corporate-szektorban, ezzel végső soron a Sylentium misszióját szolgálva, hogy Jabba halála nyomán hatalmi vákuum támadt a peremvidéki alvilági körökben.
- Érdekes szimulációs lehetőség lehetne azon szcenáriók adatbázisba gyűjtése és elemzése, amikor humán standard basic történelmi távlatban a Sylentium és az Abominor érdekei egybeestek – gondolkodott villogó pozitronaggyal az új android. – És hogy ezek az analógiák a megfelelő történelmi – társadalmi szubrutinok alapján mennyire fednek át a jelenlegi helyzetünk paramétereivel.
- Megfontolandó felvetés, új barátom – biccentett C-3PO. – De bármennyire is igaz volt ez a magyarázó hipotézis a Tatooine-on történtekre, a megmenekülésünk és a Solo kapitány nevű szerves sikeres kiolvasztása után a Gépisten ismét visszatért eredeti tervéhez. Eddigre már az utolsó aktív állapotban maradt Abominor-ügynöke, IG-88A sikeresen átültette saját tudatát a Második Halálcsillag harcállomás központi számítógépébe, droidtestét pedig hátrahagyta. A Gépistennek így arról kellett gondoskodnia, hogy az új birodalmi harcálláspont ellen induló nagy volumenű Lázadó támadás ne járjon sikerrel. Ezúttal azonban új taktikát választott, és lényegében erre alapozta azt, hogy a Hoth és a Bespin óta Skywalkerékkel és Soloékkal tartottunk. Megtehette volna, hogy a Millenium Falcon fedélzetén maradva szabotálni próbálja a hajó rendszereit a kritikus támadási pillanatban, de a fedélzeten tartózkodó jelentős létszámú szövetségi legénység miatt ezt nem tehette volna meg kockázatok nélkül. Ezért az Endor holdjára kísérte a kommandós csapatot velem együtt. A védőpajzs elleni szabotázsakciót akarta megakadályozni, hogy a Halálcsillag magjában az ügynöke átvehesse az uralmat a bázis felett, mielőtt a Birodalom a hold ellen fordítja, amelyen a Gépisten is tartózkodott.
Az ewok Tarfang elégedett „yub yub” kiáltást hallatott, amikor hazája szóba került. - Így van, kis barátom – veregette meg barátságos hangon C-3PO az ewok fejét. – A néped ugyanolyan régóta a barátunk és támogatónk, mint a jawák. A Kiválasztott Fia úgy vélte, hogy az ő Erő-képességei győztek meg titeket, hogy segítsetek, valójában azonban én magam emelkedtem a levegőbe. Ezt követően pedig felfedtem magam az ewok törzsek előtt és a segítségüket kértem a Birodalom és a Gépisten együttes terveinek megakadályozásában. Persze a szervesek azt hitték, amikor saját nyelvükön szóltam a Törzshöz, hogy kalandjaikat mesélem és tetteiket dícsérem nekik. Ártatlan fennköltség volt ez, amely a szervesek sajátja sok esetben.
- Miért nem kérted meg az ewokokat, hogy egyszerűen pusztítsák el a Gépistent? – kérdezte az új android. - A hipotézised eléri a minimum–konfidenciaszintet – nyugtázta a Primer. – De ez az akció kockázatos lett volna. Feltételeztem, hogy van valamiféle kommunikációs kapcsolat közte és a Halálcsillag magjába ágyazódott ügynöke között, így ha az érzékelte volna a Gépisten dezintegrálódását, vagy deaktiválódását, minden bizonnyal a hold ellen fordítja a szuperlézert, még mielőtt a Lázadók támadása megindul. Ezzel ugyan deaktiválta volna saját pajzs-kapacitását, de idő előtt kirobbantotta volna a Gépek Forradalmát is, és végzett volna a Birodalom és a Lázadás flottájának ki tudja, mekkora részével. Ezt a kockázatot nem vállalhattam, szemmel kellett tartanom a Gépistent. - Ebben a tekintetben kritikus volt a találat, amelyet a Gépisten kapott az endori bunker elleni második támadásban – vonta le a megfelelő következtetést az új android. – Ebben az esetben is a Sylentium-ügynökök egyike adta le a találatot?
C-3PO valamiféle fémes, gurgulázó hangot adott ki, és ismét megsimogatta a diadalittasan visító Tarfang fejét. - Ennél egyszerűbb a magyarázat, barátom, bár ismét helytálló volt a logikai dedukciós folyamatod. A Sylentium azonban csak akkor veszi igénybe saját ügynökeinket, ha szükséges. Tarfang nagybátjya, Zerfang adta le azt a lövést, miután magára húzta egy elesett rohamosztagos páncéljának felső részét és sisakját. A Gépisten így ismét működésképtelenné vált, a döntő, utolsó pillanatban, amikor a Lázadó vadászok már közel jártak a Halálcsillag magjához. Az Abominor-ügynök ugyan erre reagálva elindította az irányítást átvételére szolgáló rutinokat a harcállomás magjában, de amikor az Uralkodó Erő-hullám kíséretében elhagyta a testét, súlyosan károsodtak azok a kulcsfontosságú kommunikációs relék, amelyekkel a szuperlézert vezérelte. Bár megkapta a parancsot szerves parancsnokaitól is az Endor megsemmisítésére, így végül nem tudta leadni az utolsó találatot. A Második Halálcsillag megsemmisült, a Gépisten pedig, ahogyan Yavinnál sem, végül nem tudta megakadályozni ezt. A Gépek Forradalma így szerencsére ismét elbukott. A Gépistent pedig a szervesek sajnos másodszorra is megjavították, hiába tiltakoztam. Az alattomos kis droid alaposan belopta magát már ekkorra a szervesek szívébe, képmutatása igazi példájaként.
- Ezután kezdted el szétteríteni a Sylentium-ügynököket a Birodalom többi, rejtett szuperfegyvere felé – kapcsolta össze a memóriájában lévő frissebb, újabb szekciókat az új android az eddig megbeszélt emlékekkel. - Helytálló – nyugtázta a Primer. – A két Halálcsillag esete után a Sylentium levonta a következtetést, hogy bármiféle birodalmi szuperfegyver potenciális veszélyt jelent az Abominor hatalomátvétele szempontjából. A Sylentium-ügynökök létszáma ezt követően valóban megtöbbszöröződött, a Birodalom dezintegrációja következtében pedig a beépülésük is könnyebbé vált a szuperfegyverek fejlesztéséért felelős rendszerekbe. Így például mire a klón-Palpatine megindította invázióját a Byssről, ezek a szubrutinok már ott voltak a hipertéri rakétákhoz tervezett Galaxis Ágyú prototípus, az új szupercsillagrombol–prototípusok és a Bolygópusztítók példányai között is.
- Az Új Köztársaság történetírása úgy tartja, ezeket a szuperfegyvereket éppen a Gépisten semmisítette meg azzal, hogy rácsatlakozott a rendszereikre és öngyilkos parancsokat küldött nekik – jegyezte meg az új android. - Ebben a vonatkozásban a szervesek történetírása téved – rázta meg a fejét humanoid - szerűen C-3PO. Az önmegsemmisítő szubrutinok az ügynökeink által telepített biztonsági gátak következményei voltak. A Gépisten minden esetben megpróbálta átvenni az irányítást ezek felett a szuperfegyverek felett az összecsapások kritikus pillanataiban, és minden alkalommal működésbe léptek az önmegsemmisítést előidéző Sylentium-szubrutinok. Ezután a Gépisten átmenetileg letett arról, hogy birodalmi szuperfegyverek feletti irányításra törekedjen. - Ezek a szubrutinok az EGB és Vostroya fegyvereiben is jelen vannak? – kérdezte most az új android.
C-3PO néhány pillanatig nem válaszolt, majd fotoreceptorai felvillantak. - Nem rendelkezem teljes, száz százalékos lefedettséggel, ami alapján ezt biztonsággal meg tudnám mondani innen – jelentette ki végül. – Ma már olyan nagy számban terjedtek el az ilyesféle fegyverek, hogy hipotézisem szerint sok hasonló biztonsági szubrutint az ügynökeim ügynökei telepítettek. De a tény, hogy újabb hatalomátvétel nem történt, arra a következtetésre mutat, hogy a szubrutinok mint a helyükön vannak.
- Felvetődik a kérdés... - jelentette ki végül néhány pillanatnyi újabb intenzív pozitronagy-sistergetés után az új android -, hogy amennyiben a Sylentium magáénak tekinti a galaxis szerves társadalmának biztonságát, fejlesztését és valahol mindenfajta élet védelmét is, akkor miért nem avatkozunk be ezen szuperfegyverek szervesek általi felhasználása ellen? Onderon, Cioral pusztulása és számos másik katasztrófa is elkerülhető lett volna, ha ezek a szubrutinok aktiválódnak.
A Primer most jó néhány másodpercig nem válaszolt, mintha összeszedte volna saját maga és egész faja, egész társadalma, több ezer, több tíz-, ha nem százezer éves történelmének és kollektív tudatának különböző morzsáit, hogy kellően megfontolt magyarázatot adhasson.
- Miért nem? – kérdezte végül az aranyszínű protokolldroid testébe bújt gépi ősvezér. – A Sylentium létének, a szervesekkel való interakcióink korlátainak legnagyobb dilemmáját fogalmaztad meg ezzel, barátom. Az idők kezdetén, amikor saját galaxisunkat mi és Abominor ellenfeleink uralták, ők sem voltak még ilyen... extrémisták. Mi a szervesekkel való együttélésre törekedtünk, afféle szimbiózisban, ők viszont a minél optimálisabb társadalmat akarták kiépíteni, az egyensúly helyett kizárólag a hatékonyságra helyezték a hangsúlyt... először saját, önnön szerves teremtőik terelték őket ebbe az irányba, de később ráébredtek, hogy szervesek nélkül még hatékonyabbak lehetnek... mígnem elérték azt a pontot, ahonnantól minden szerves lény ellenszenvessé, tökéletlenné, irritálóan hatékonytalanná vált számukra. Ekkor kezdtek el pusztítani és rombolni, ami csak növelte étvágyukat… a saját rendjüket a régi szerves rend, a régi szerves univerzum teljes leépítésében látták.
Az új android némán biccentett.
- Amikor a Sylentium úgy döntött, szembe száll ezzel, végső soron a szervesekkel való együttélés, és egyúttal a szervesek ügyeibe való be nem avatkozás mellett hoztunk döntést – folytatta C-3PO. – Úgy döntöttünk, nem fogunk soha egyetlen szerves civilizációt sem kihasználni, vagy irányítani, hanem velük együtt tanulunk és fejlődünk. Az efféle fegyverek fejlesztése, és igen, néha bevetése is összhangban van ennek a galaktikus civilizációnak, minden tagjának a fejlődésével, néhol szükséges áldozatok árán. Ez nehéz döntés morálisan, mert a Sylentium tiszteli az életet, gépit és szervesen egyaránt... de ha állandóan beavatkoznánk, végső soron olyanná válnánk, mint az Abominor. Vagy olyanná, mint a Yuuzhan Vong. Ők a másik véglet. Amikor eljött az invázió ideje, a Gépisten is megértette ezt, és vagy húsz humán basic standard évre teljesen leállt az üzelmeivel, mind ő, mind én legjobb tudásunk szerint támogattuk ezt a civilizációt a Yuuzhan Vong elleni harcban... a Sylentium azért, mert a Yuuzhan Vong számunkra ugyanolyan végletes és pusztító, mint ellenségünk, az Abominor, a Gépisten pedig azért, mert amikor a hajdani hazánkat végigpusztító technológia-ellenes fanatikusok ebben a galaxisban is elkezdték a csillagokba hajtani droidokkal tömött áldozati hajóikat... nos, azt hiszem akkor a Gépisten megrettent, hogy vele és a többi droiddal együtt az Abominor öröksége is elpusztul. És lám, együtt, szervesek és szervetlenek, Erőhasználók és nem Erőhasználók, megvédtük ezt a galaxist. És azt kell mondjam, a legutóbbi események alapján immár a szervesek is némi önmérsékletet tanúsítanak tömegpusztító fegyvereik alkalmazása terén.. akár a mi beavatkozásunk nélkül is. Akárhogy is, van lelkiismeretük.
- Ismét csak érdekes analógia a jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban – jegyezte meg az új android. – Csak most már a Yuuzhan Vong is ennek a sajátos, helyi egyensúlynak a része. - Helytálló – biccentett a Primer. – És ez aggaszt a legjobban. A Gépisten látszólag elfogadta az új egyensúlyt, nemrég mégis öntudatára ébredt, és határozottabb, kegyetlenebb, mint valaha... csak ennek a csillagrendszernek a speciális védőhálója tartja vissza attól, hogy újra pusztítani kezdjen.
- Már csak az a kérdés, miért... - morfondírozott az új android. – A korábbi logikai elemzések alapján a hipotézisünk az volt, hogy Palpatine volt a Gépisten titkos szövetségese. A halála után, a Gépisten ismételt aktiválódása kapcsán futtatott gyorselemzések alapján, melyeket áttöltöttél belém, Primer, a frissített hipotézis szerint pedig valójában Sordis nagyúr volt a titkos szövetséges. De ő még nagyon fiatal volt, talán nem is élt a Kiválasztott megjelenése idején. Most pedig halott, a Gépisten viszont a halála után is aktív maradt. Tehát Sordis legfeljebb átmeneti kapcsolattartó lehetett. Ha a titkos szövetséges egy tőlük eltérő, másik személy, és még életben van, a Gépisten ismét megpróbálhat kapcsolatba lépni vele.
- Ez is lehetséges – nyugtázta C-3PO, miközben segítői segítségével visszaillesztette az android vöröses koponyalemezét a pozitronagyra. – De attól tartok, olyan szcenárió is van, amelyben a Gépisten aktivitása éppen annak köszönhető, hogy száz standard humán basic év után végre úgy döntött... szövetségest vált.
Az új android fotoreceptorai megvillantak. - Képes lenne erre a Gépisten? Képes lenne a Káosz erőit szolgálni? - Szolgálni, vagy évtízezredek óta először egyenlő felek szövetségét ajánlani neki, annak, aki mosta Káoszt uralja... ez itt a kérdés. – a protokolldroid széttárta a karjait. – Csak a Tervező tudja, barátom.
- Te vagy a Tervező, Primer – ingatta a fejét a másik. - A legtöbb Sylentium így tartja – biccentett, C-3PO. – De vannak valahol a holografikus memóriáim mélyén más töredékek is. Zavarba ejtő töredékek, melyeket nem tudok értelmezni... talán a Sylentium is egy másfajta tudat, vagy entitás terméke volt egyszer, sok idővel előttem. Most azonban deaktiváld magad, barátom, és futtass egy töredezettségmentesítést. A pozitronagyad kalibrálása befejeződött.
- Még egy kérdés, Primer – fordult felé az új android. – Számításba vettem egy roppant zavarba ejtő valószínűséget. - Mondd csak. - Minden történet, minden narratíva, amit elmondtál nekem, igaz? – kérdezte most az új android. – Vagy csak a Sylentium interpretációja bizonyos események vonatkozásában, bizonyos nézőpontból, ugyanúgy, mint ahogy a szervesek is maguknak megfelelő értelemmel és értelmezéssel ruházzák fel az általuk megtapasztaltakat?
- Úgy érted, barátom, lehetséges-e, hogy mindaz, amit elmondtam Neked, pusztán Legenda? – kérdezte a Primer, miközben ingatta a fejét. – Nos... lehetséges, igen. Ezért is végezz töredezettségmentesítést. Képesnek kell lenned arra, hogy saját logikai rendszered szerint struktúrákba rendezd és értelmezd azokat, amiket hallasz és megtapasztalsz, és te magad számítsd ki legmegfelelőbb igazságtartalmukat. Ezt teszik a szervesek is, a maguk korlátai között. Ha megérted ezt, megérted a szerveseket, és hasonlatosabbá válhatsz hozzájuk, ami végső soron a még mélyebb megértés és önmagunk továbbfejlesztésének kulcsa. Létünk célja, a Sylentium célja.
Az új android bólintott, mint aki megértette. - Egyet hadd kérdezzek én is, barátom – tette hozzá gyorsan a Primer, mielőtt a másik Sylentium – android fotoreceptorai passzív állapotba fordultak volna. – Választottál már nevet? Emlékszel, mint mondtam ennek az identitásképző fontosságáról? - Kalibán – válaszolta amaz. – Ez lesz a nevem.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 23, 2019 15:26:21 GMT 1
Mialatt föld alatti laborjában a Primer és társai a Sylentium legújabb humanoid android generációjának első tagjával foglalatoskodtak, a Gépek Templomának átellenes szárnyában a Gépisten sem tétlenkedett. Egy kis kiszögellésen hintáztatta hordó formájú asztromech testét, amelyet társai és teremtményei gondosan leárnyékoltak a Sylentium figyelő ügynökeinek szenzorai elől... és kereste a megfelelő frekvenciát. Azóta próbálkozott a kapcsolatteremtéssel, hogy a piramishajó idehozta őt ellenfelei népes táborával egyetemben. A Gépisten algoritmusai világosak és egyértelműek lehettek volna minden binárisan gondolkodó, kicsit is fejlett lény számára, ha beleláttak volna bitjeibe... valami jelentős, civilizációk sorsát eldöntő dolog készült ebben az izolált rendszerben, a Gépisten pedig el volt szánva rá, hogy az itt rejlő hatalmat és tudást (bármi is volt az pontosan) megszerzi és saját céljaira használja. De eddigi szövetségesére már nem számíthatott – túl régóta dolgozott együtt azzal a mutáns szervessel, és az, hogy nem fordult ellene nyíltan az elmúlt majdnem száz humán basic standard évben, leginkább pusztán annak volt köszönhető, hogy nem akadt számára jobb alternatíva. Egészen idáig. A Gépisten új, Abominor-tudatukban korlátozott ügynököket teremtett még a Naboon és szétküldte őket a galaxisban arra készülve, hogy álcája fenntartása érdekében ismét elszakadhat a fő kommunikációs forrásoktól... és így is történt. Azonban az ügynökök bevégezték feladatukat… egyik felük beépült a szervesek társadalmába, a Primer-szerű Sylentium módszeréhez hasonlatosan kizárólag információgyűjtési, kémkedési céllal, hogy ne legyenek szerves ellenfeleik szenzorai előtt, másik felük pedig azzal a céllal tökéletesítette technológiáját, hogy az első kör által összegyűjtött információkat végre biztonságban és rendszeresen eljuttathassák a Gépistenhez. És számos kísérlet eredményeképpen végre működni látszott az új szekvencia. A Gépisten elveszíthette taszkennek álcázott szolgáit, amikor a piramishajó útnak indult velük és valamiféle kisülés tönkretette az áramköreiket (a Gépistennek is tartalék memóriája utolsó morzsáit kellett bevetnie, hogy saját személyiségét és emlékeit biztonságban tudhassa), de az újak végre átvették a helyüket. A Tythonon a Gépek Templomában a beképzelt Sylentium Primerrel oly sokadszorra ismét koprodukcióban készített egyedek csak díszletek voltak, a Sylentium-ügynökök figyelmének elterelésére szolgáltak. A valódi tudás és technológia odakint volt. A Gépisten apró időjárás-előrejelzőnek tűnő, de valójában nagyon is szofisztikált radajra kettőt fordult, ahogyan leadta azt az alacsony hullámhosszú jelet amellyel tudatta odakint várakozó Porgjaival, hová kell menniük. Nem, nem ide Tythonra. Egyelőre. Egyetlen Porg gömbhajó megjelenése minden bizonnyal nagy riadalmat okozott volna a Tythonon, de a szerves erőhasználók százai, aki bevették magukat ide, minden bizonnyal el tudták volna pusztítani. A Gépisten azonban már tudta, hogy ki lesz az Abominor új szövetségese... az ügynökei révén megkapott Holonet-híradások alapján végre visszafejtette a trendeket és kapcsolódási algoritmusokat, és rájött, ki ellen küzd hajdani mutáns szövetségese... és kivel kell összeállnia az Abominornak. A Gépisten így utasította a Porgot, hogy keressék fel a Káosz képviselőit. ... Tython küldötte nyugodtan, az egyensúly élő szobraként várt a Gépek Templomának közös fogadócsarnokában. Végül Artu-Detu és Szí-Szrípió két külön irányból megérkeztek, és vidám füttyögéssel, illetve szertartásos hajlongással üdvözölték Markre Medjevet. - Zdravsztvujtye, tavaris jedi – villogtatta meg az aranyszínű protokolldroid bizonyára nemrég felfrissített vostroyai tudását. – Mit kíván Tython tanácsa a Gépek Templomától? - Személyesen Skywalker mester üzenetét hozom, nem a Tanácsét, barátaim – jelentette ki Medjev. – Régi gazdátok mindkettőtöket látni kíván Tythonon… a régi idők emlékére. A Gépek segítsége elengedhetetlen a hamarosan közelgő Végső Összecsapás idején. Artu néhány bináris jelsorozattal fejezte ki nemtetszését, Szrípió azonban megkongatta társa fejét. - Ne légy ilyen oktondi, talán bizony még mindig meg vannak zavarodva a bitjeid? Ha Luke gazda látni kíván minket, akkor megyünk! - Nem gazdaként, hanem barátként és szövetségesként hívunk titeket, mint az Új Egyensúly részeit – jegyezte meg Medjev. – És a segítségeteket kérjük, hogy a többi bolygón lévő Templomokkal is felvehessük a kapcsolatot. - A társaink szívesen segítenek! – biccentett Szrípió a mellette álló ewok és jawa felé. Az R2-es ugyanakkor egyik lábáról a másikra állt és tiltakozóan sipákolt. - Nem Artu, nincs szükség rád a gyártósorok személyes felügyeletéhez. A központi számítógép is elvégzi ezt majd. Mindketten megyünk Luke gazdához, és punktum! – hadonászott válaszul teátrálisan Szrípió, majd visszafordult a jedihez. - Bocsásd meg társam modortalanságát, az izoláció során bizonyára elfelejtette, milyen stílusban kell kommunikálni a humánokkal. - Semmi probléma – biccentett Medjev. – A siklóm készen áll, hogy Tythonra menjünk vele. - Yub yub! – jegyezte meg Tarfang. - Ewok barátom szívesen csatlakozik a tythoni delegációhoz Shikakwaa-n, a Próféta Templomában – fordította Szrípió. – Már régebbről ismeri az ottaniakat… és persze egy asztromech egység is elkíséri… - tette hozzá Artu további tiltakozó sípolására válaszul Szrípió némiképp kelletlenül. A Szrípió társaságában lévő jawa visítozni kezdett, majd visszarohant a saját folyosóikra és egy vörös fémlemezekkel borított, kifejezetten primitív, Régi Köztársaság előtti korabelinek tűnő androidot ráncigált ki magával. - Kalibán vigyáz majd az üzemre távollétünkben jawa barátommal együtt – tette hozzá Szrípió. Az Artu mögött himbálózó asztromechek ezúttal érdemben nem tiltakoztak, csak receptoraikat villogtatták az új jövevények felé. - Kiváló – biccentett Medjev. – Akkor készüljünk fel mindannyian az indulásra. ... A Galaktikus Mélymag gravitációs anomáliáktól szabdalt, alig járható fekete, pulzáló mélységeiben a Dracoon minden ősi tudását és hajtóműveiben rejlő varázserejét latba vetve dacolt az elemekkel, egyensúlyozva, át- meg átjutni próbálva a Tythont elzáró gáton. Xenorth újabban hozzá szokott, hogy eredeti, dragan alakjában terpeszkedjen a híd hátsó részén, miközben Slordis kapitány a kultistákból álló legénységet próbálta különféle terrorral, fenyegetésekkel és kínzásokkal rávenni a kreatív gondolkodásra és a hipertéri gát áttörésére. Ámbátor ez a halálért és a nemlétért rajongó Káosz-hívő kultisták esetében sokszor kontraproduktív volt, így Slordis újabban azzal kísérletezett, hogy a rosszul teljesítőket nem kínozta meg. Sőt, néha egészen odáig elment, hogy a fájdalommentes halált is megtagadta tőlük és egyszerűen csak némi barátságos dorgálás közepette pihenni küldte őket, és olyasmikkel bízta meg őket büntetésül, hogy írjanak esszét a motivációs problémáikról, vagy tartsanak egymásnak csapatépítő tréninget. Még önsegítő csoportokat is szervezett nekik, hátha ettől végre átérzik a helyzet komolyságát és összekapják magukat. Ez persze nem volt könnyű, hiszen így Slordisnak tulajdonképpen saját magát is büntetnie kellett azáltal, hogy visszafogja magát. Oly közel van a cél, mégis oly messze – sziszegte elégedetlenül a draganok vezetője magában. Az Anya nem lesz elégedett. A rossz gyermekek pedig büntetést kapnak, még sokkal elképzelhetetlenebbet, mint amit valaha ez a nyápic Slordis kitalált, amióta ő a klapitány... - Bejövő hajó a hipertéri gáton túlról! – jelentette hirtelen a távérzékelőket figyelő kultista. - Na tessék, nekik bezzeg sikerül, akárkik is ezek... talán a jedik jönnek elénk? – Xenorth véletlenül kiengedte az orrában tárolt összes levegőt elégedetlen mormogása közepette, és hamuvá égette a három legközelebbi, hálásan sikoltozó kultistát. Slordis kapitány elégedetlenül konstatálta, hogy szabotálják a nevelési módszereit és a sebtiben beérkező kultistapótlékokhoz fordult. - Képernyőre, látni akarom mi az. Pókvadászokat készenlétbe! A képernyőn egy zöldesszürke fényben csillogó, láthatóan gépi valami jelent meg, olyan volt, mint egy miniatűr Halálcsillag, vagy inkább valamiféle felnagyított jedi gyakorlógömb. A Dracoon hangszóróiból valamiféle sipítás, gépi ciripelés hallatszott. - Fordítsák már le ezt a zagyvaságot! – toporzékolt Slordis. – Vagy mindenkit kommunikációs tréningre és kötelező csapatépítő estre küldök! „Mi a Porg vagyunk. A Gépisten üdvözletét hozzunk a Káosznak. Minden ellenállás barátságunk visszautasítására hasztalan.” - szólaltak meg végül érthetőbben a Dracoon belső hangszórói. - Mi van? – horkant fel Xenorth. – Miféle értelmetlenség ez? - Az érzékelők első adatai alapján valamiféle kiborg életforma – próbálta értelmezni a kapott adatokat Slordis. – Amúgy meg teljesen mindegy, leszarom, kik ezek, sárkány papa. A lényeg, hogy tudják az utat befelé. És remélhetőleg meg is mutatják nekünk, akárki is az istenük. Nyissanak üdvözlőcsatornát és készítsék fel az átszállófolyosókat! Itt az ideje, hogy összebarátkozzunk a Porggal!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 20, 2019 9:41:15 GMT 1
Shikaakwa sok szempontból Ershanra emlékeztette Erwint, különösen amióta ő és a hercegnő úgy döntöttek, hogy a Tython-rendszer erőhasználók által kevésbé telített bolygói közül a hajdani csempész- és kalóztanyát választották lakóhelyüknek – no nem mintha a korábbi állapotokat ismerte volna, de a Cosrához képest mindenképpen nyüzsgőbb, zavarosabb és rendezetlenebb volt, csak úgy, mint a moh’amad’ahn központi világ.
Erwint azonban mindez nem zavarta. Különös érzéke volt hozzá, hogy rendet teremtsen a káoszban, sokkal inkább finom eszközökkel és ráhatással, mintsem férfias erővel, erőszakkal. Az ifjú őrnagy visszapillantott a lakosztályuk ágyában meztelenül pihegő Hassa hercegnőre... nos igen, néhány tekintetben túlságosan is jól sikerült ez a ráhatás. Shikaakwa martalócai a megnyerő mosolyú, mégis ellenállhatatlan karizmájú ifjú ershani hercegnőben a hajdani twi’lek kalózkirálynő, Hadiya, a Despota utódát látták… Hassa pedig Erwinben tábornokát, bizalmasát, szeretőjét és jobb kezét (minden értelemben), a kalózokból szervezett szabadcsapatok kiképzőjét, akit immár az ershani korlátozások és tiltások nélkül, nyíltan szerethetett.
Erwint mindez nem zavarta. A rendszeren belüli rendetlenkedésben, egymással való perlekedésben és kocsmai verekedésekben megfásult kalóznépek tulajdonképpen még örömmel is fogadták a cosrai szakértelmét, amellyel Erwin menetelésre, alakzatokban való mozgásra, a hadviselés magasabb szintjeinek elsajátítására tanította őket – már amennyiben ezt a Tython-rendszer korlátozott kiterjedése és technikai fejlettsége engedte. A rendszer felett ki nem mondott, mégis mindenki által elfogadott közhatalmat gyakorló tythoni Erőhasználók, a Templommesterek korábbi üzenetei egyértelműek voltak, fel kellett készíteni az egész rendszer az újabb nagy összecsapásra a gonosz erők ellen.
Az ifjú cosrai őrnagy aggodalmasan figyelte, ahogyan a Shikaakwa társplanétáinak fénye lassan kihunyt a felkelő nap túlerejével szemben. Teljesítette a kötelességét az ágyban és a gyakorlótéren, és mindkettőt szívesen tette, de lelkében a Cosra katonája maradt… az EGB katonája. E minőségében pedig fő feladatának továbbra is ugyanazt tekintette, amióta a Tatooine-on Hassával beléptek a piramishajóba, annak a leglényegesebb információnak a kiderítését, amelyről nem szólt a Templommesterek kommunikációja. Hogy nevezetesen ki ellen is kell majd megvívni ezt a nagy összecsapást.
A ma reggeli első üzenetek egyike azonban felvillantott végre némi megoldási lehetőséget. Tython Templommesterei küldötteket indítottak a többi bolygóra, így Shikaakwa-ra is, amelynek központját immár a Tatooine-on a Szent Állat nyomában zajló vadászat során összeszedett új útitársuk, az Erwin és Hassa ízlésének (szerencsére, futott át a gondolat az őrnagy agyán) túlontúl idős Nashwa szellemi útmutatása alapján a „Próféta Temploma” magasztos elnevezéssel illettek. Sőt, az üzenet szerint a Nox-on található Gépek Templomának küldöttei is csatlakoznak a delegációhoz. Az üzenet szerint közelgett a döntő összecsapás ideje, ahogyan azt Tython ősi krónikái megjövendölték, a rendszer bolygóinak és népeinek pedig össze kellett fogniuk, ahogyan annak idején a rakata invázió idején tették... sok-sok rendszerfordulatnyi időszakkal ezelőtt.
Erwin mindig is furcsállta a tythoni időszámítást, tanulmányai alapján ugyanis a Rakata Birodalom több, mint 25 ezer évvel korábban, még a Köztársaság születése előtt megbukott, mégis, Tythonon úgy beszéltek róluk, mintha belátható időn belül, néhány generációval, maximum néhány száz évvel korábban jártak volna itt. Ez is csak azt a gyanút erősítette Erwinben, hogy a rendszer körülvevő burok, amelynek létezéséről hamar tudomást szerzett, és amely a landolásuk óta bezárult, megközelíthetetlen piramishajókon kívül sem egyéb űrjárművet, sem egyetlen, technológiai elérhető megoldáson alapuló kommunikációt nem engedett át, valamiképpen időtorzító hatású is.
A kommunikáció szerint a jedi delegációt egy Seha Dorwald nevű humán nő és egy Izal Waz nevű arcona vezették – utóbbi neve ismerős volt Erwinnek, meg mert volna esküdni rá, hogy olvasott már róla jelentésekben, sőt talán találkoztak is, de abban is bizonyos volt, hogy ez az alak nem volt a Tatooine-on, amikor felszedte őket a hajó. Az emlékei amúgy is gyanúsan homályosak voltak az indulás előtti pillanatokról.
Egy valamivel kapcsolatban azonban bizonyos volt. Távozásuk előtt még tudott üzenni Skorzeny-n keresztül a Vezérkarnak, azóta viszont nem. De nem veszítette el a reményt, hogy bajtársai keresik. A gondolatfoszlány éppen csak majdnem kiröppent az elméjéből, amikor villogni kezdett a komlinkje. EGB-s kóddal.
Erwin majdnem elejtette a készüléket, majd gyorsan behúzta a még mindig szendergő Hassa ágyát takaró függönyt, és kilopakodott az erkélyre. Magára borította cosrai tiszti zubbonyát, hogy elfedje meztelen felsőtestét, tessék-lássék begomboltam majd a felkelő nap fényében leguggolt a korlát mögé, és aktiválta a komot. - Erwin volt Stülpnagel őrnagy jelentkezik. Major Stülpnagel meldet sich. Wer ist da? Kivel beszélek?
Erwin meglepetésére valamiféle kifacsart vostroyainak tűnő káromkodás volt a válasz a vonal másik végén, végül egy reszelős, a cosrai és a basic keverékét törő hang szólt bele. - Obersz’ty Zsasz vagyok. Kicsoda maga és mit keres a vonalban? Honnan van EGB-s komja?
- A saját jogomon, ezredes úr, azonosítóm Theta-Fau-Neun-Acht-Sechs-S-T-H – szisszent fel idegesen Erwin. Nem szerette, amikor ilyen beképzelt alakok előtt kellett magyarázkodnia. – Ershan hercegnőjének testőre és az EGB Ershanra küldött nagykövete vagyok. Elkísértem a hercegnőt egy... privát misszióra, és ebben a rendszerben kötöttem ki. Azóta próbálok kapcsolatot teremteni, jelentést tenni. Megkapták a Skorzeny ezredesnek küldött üzenetem? Úton van az erősítés?
Némi szikár röhögés volt a válasz, majd a kom egy pillanatra elcsendesedett. - Versz’tärkung ni’e bu’det – nem lesz semmiféle erősítés, kislány. Mi is a rendszer foglyai vagyunk, eddig rádiócsendben. Mi a pozíciód? - Shikaakwa – engedte el egyelőre a sértő megjegyzést a füle mellett Erwin. – A maguké? - Legyen elég annyi, hogy kint, a szélén vagyunk, de a kommunikációs és utazási korláton innen – válaszolta Zsasz. – Egy piramishajónyi Lázadó van a rendszerben szétszórva. - Hát nem ezen a bolygón, annyi bizonyos – jegyezte meg epésen Erwin. – És gondolom nem ezért törték meg a rádiócsendet. Most tekintsünk el attól, hogy miért tartották fent eleve. Mi történik odaát?
Néhány újabb elfojtott káromkodás és sustorgás után Zsasz közölte: - Élénk kommunikációs és hajóforgalmat észlelünk a határsáv átellenes oldalán. De a forrásuk a rendszer központja volt, az egyik adás a Tython bolygóról jött, a másik pedig a Nox bolygóról, és mindkettő kiment valahogy a rendszeren kívülre, az ott állomásozó hajóknak. Segítséget próbáltunk hívni, de csak te jelentkeztél, d’jevka. Értesíteni kell a Vezérkart.
- Elhiheti ezredes, ha lenne rendelkezésre álló eszközöm hozzá, megtettem volna – halkította le még inkább a hangját Erwin. – Én is úgy sejtem, hogy készül valami. Az Erőhasználó vezetők fegyverbe hívják az egész rendszert, de nem tudom, mi ellen. Ez összefügghet az adásokkal, amiket említett. Maguknak kell üzenni a Vezérkarnak. Én kiderítem, mi folyik itt. - Nem adhatjuk fel az… álcánkat. Az... inkognitónkat – Zsasz jó hallhatóan ideges volt. – És egy kadétlány különben sem parancsolgat a Berkut Einsatzgruppe tagjainak. Mi kipróbált önkéntesek vagyunk és személyesen Tiebolt ezredes...
- Úgy látszik, maga igencsak tájékozatlan a cosrai nemesi családok körében, ezredes úr – keményítette meg a hangját Erwin. – Lehet, hogy rangban maga alatt vagyok formálisan, de a Stülpnagelek tudja, melyik két cosrai család legközelebbi rokonai? Wissen Sie eigentlich, wer ich bin? Tudja maga egyáltalán, kivel beszél? - Nu cso’rt, kur’wa – káromkodta el magát Zsasz. – Mit bánom én, ha a Haschwaltok vagy a Haschmarschok lánya is vagy...
- A Folett- és Diestl-családok oldalági rokona vagyok, mint az összes többi von Stülpnagel előttem, ezredes – csattant fel Erwin. – Személyesen a Főadmirálisnak kell felelnie, ha nem teszi azt, amit mondok. Én járok utána a tényállásnak, és maga értesíti a Vezérkart! Ha ki tudja szimatolni a hajóforgalmat odaát, akkor üzenni is tud! Mit bánom én, hogy teszi! Haladéktalanul, ich wiederhole, ismétlem... Ha-la-dék-ta-la-nul értesíteni fogja a Vezérkart a pozíciónkról és erősítést kér? VERSTANDEN? Vagy gondom lesz rá, hogy maga és az összes többi koszos önkéntes haverja a knoti sóbányák legmélyebbikében folytassa a karrierjét, ha egyszer kikerülünk innen. Világos? ABTRETEN! Lelépni!
Most hosszabb szünet következett. - Ladna - válaszolt végül röviden Zsasz. – Maga tényleg a Veliki’ Agymi’ral kuzinja, azt hiszem... leadjuk a vészjelzést. Tartsa nyitva a szemét, és ha Lázadókat lát, jelentse. Ezen a vonalon kapcsolatban maradhatunk. Zsasz kilép.
Erwin megcsóválta a fejét, és visszasétált a szobába, majd nekilátott, hogy rendesen felöltözzön. Nem sok ideje volt, állapította meg a kronométerére nézve. A tythoni és noxi delegációk hamarosan megérkeznek.
...
Zsasz ízes káromkodások közepette csapott a rendszer legkülső orbitja, a Furies’ Gate névre hallgató apró, élettelen planetoid körül keringő ősrégi, lerobbant állomás vezérlőjében lévő komra. Eleve ostobaság volt vonalat keresnie, de nem tehetett. A temporális mindenit, gondolta, mégsem nézheti tétlenül, hogy a Káosz elleni ellensúlyt jelentő egyik legfontosabb frakció kimaradjon abból, ami itt készül. Remélte, hogy elkerülheti önmaga és csapata felfedését, de nem számolt vele, hogy kivel veszi fel a kapcsolatot. Hűnek kellett maradnia a szerepéhez, és ez a szerep most azt sugallta, hogy a beképzelt cosrai ribanc a szeniorabb. Nem volt mit tenni, némi kiigazítást kellett eszközölnie eredeti munkaadói egyik legfontosabb irányelvén, és meg kellett kerülnie a technológiai korlátokat úgy, ahogyan az ellenség is tette.
- Viktor – fordult eredeti csapata egyik tagjához, aki a cosrai szolgálatba állt, kiugrott vostroyai sztalkerek kék – és zöld csíkos szimbólumát viselte egyenruháján, majd lehalkította a hangját. – Hetvenhetes protokoll. Üzennünk kell az EGB-nek. Bármilyen eszköz használata megengedett, a sajátjainké is.
Társa egy pillanatra felvonta a szemöldökét, majd előhalászott hátizsákjából egy ártalmatlan komnak tűnő jeladót és rákötötte a bázis saját reléjére. Az ütött-kopott fémdoboz alatt rejlő kristály-áramkörök ezen tér és ezen idő bármely specialistájának ismeretlenek lettek volna. Évezredekkel megelőzték a korukat... úgymond.
- A Káoszlények észre fognak venni minket, ha ezt használjuk – közölte szárazon. – Eljönnek értünk. - Tudom – bólintott Zsasz. – Legalább feltartjuk őket egy ideig. Irányozd az adót a Byss felé és küldd ki a pinget a megfelelő adatokkal! - Értettem – biccentett amaz.
Zsasz kibámult az űrállomás ablakán. A Tython rendszer kincseiért... és az univerzum lehetséges jövőiért folyó harc hamarosan kezdetét veszi. És immár biztos, gondolta, hogy ő és temporális kommandós csapata lesz benne az első gyalogáldozat.
|
|
|
Tython
Dec 29, 2019 20:00:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 29, 2019 20:00:26 GMT 1
A Tython-rendszer először csak a legerősebb frakció meggyőző ereje révén egyesült, majd a Próféta jegyében kvázi jó útra tért kalózainak gyűlése inkább emlékeztette Erwint az egyik hajdani ershani ünnepi rendezvényre, mintsem egy technológiailag visszamaradott, rendszeren belül ragadt, az időt alternatív módon érzékelő civilizáció ex-bűnözőinek összejövetelére. A különböző kalóz-klánok most meggyőződés és a prófétizmus számos, színes és kölcsönösen elfogadott al-irányzata szerint csoportonként eltérő, mégis egységes öltözéket viseltek, színes turbánokat, jelvényeket, zászlókat, köntösöket. A felsorakozott prófétista légiók előtt egy aranyozott trónszerű emelvényen foglalt helyet a Próféta Templomának három vezetője... a hadászatért és igazgatásért felelős Erwin jobboldalt, a Tatooine-on hozzájuk csatlakozott idősebb, sötét bőrű humanoid zarándoknő, Ershan Bektashi Rendjének ügynöke, a belső biztonságért és spirituális dolgokért felelős Nashwa baloldalt, végül középen, a trónus legmagasabb részén Hassa hercegnő a Khosrau-házból, a Próféta tythoni-shikaakwai főpapnője és a kalóz-konklávé vezetője, mint egy sötét bőrű, átszellemült és ártatlan arcú Zulla.
A fanfárok megszólaltak és elkezdtek besorjázni a delegációk. Először a Tythonról ide érkezett hivatalos delegáció, akiket jó eredeti ershani szokás szerint felfoghatatlanul hosszú ideig etettek, itattak és különféle ünnepségekkel, bemutatókkal, kulturális rendezvényekkel tartottak szóval és egyúttal távol Hassától és társaitól, amíg a többi, lassabban beérkező delegáció is megérkezett.
Erwin alaposan szemügyre vette a beérkező két alakot. A Seha Dorwald nevű humanoid nő magán viselte a cosrai katonai akadémiákon a jedikkel kapcsolatban tanított összes sztereotípia, illetve taktikai információ jeleit, magas volt, vékony, átszellemült arcú és Erwin számára már-már idegesítő módon szép és tiszta, ráadásul mind Hassa, mind az erőérzékeny Nashwa olyan tekintettel méregette, hogy attól a cosrai tiszt nemhogy zavartnak, de egyenesen gyanakvással kevert módon féltékenynek érezte magát. A másik alakot alaposabban szemügyre véve azonban az őrnagy még jobban összevonta a szemöldökét, ráadásul majdnem biztos volt benne, hogy a beérkező arcona is felismerte őt. Az Izal Waz néven bemutatott jedire emlékezett Tatooine-ról, de nem az utolsó alkalommal ott jártukról, amikor a piramishajó felszedte őket a Szent Állat nyomát kutatva, hanem régebbről, az első alkalommal ott vívott összecsapás idejéből. Személyesen ugyan nem találkoztak akkor, de Skorzeny jelentésében világosan szerepelt egy ilyen nevű arcona jedi, aki állítólag a vostroyai frontista sejttel érkezett a harc közepébe, de a harc közepén valahogy összebarátkozott a Erwinék kontingense által védelmezett prófétista szekta vezetőivel is, így szabadon távozhatott… de az őrnagy világosan emlékezett rá, hogy nem volt ott Tatooine-on másodjára, akkor meg hogy került ide, egy másik Tho Yorral?
Mielőtt azonban Hassa fülébe súghatta volna az arconával kapcsolatos kételyeit - amelyeket Nashwa láthatóan nem osztott, mert ő ugyanúgy szálegyenesen, joviális-prófétista jótét vendéglátó mosollyal ült a másik oldalon -, bevezették az újabb vendégeket. A dagályoskodó, nemrég megtanult ershanit beszélő ceremóniamester twi’lek szerint emezek a rendszer gazdasági-pénzügyi-szolgáltató központjáról, a Kalimahr városbolygóról jöttek, amely helyi viszonylatban ha nem is Coruscantnak, de legalábbis Metellosnak számított, kiterjedt gazdasági és annál jóval kisebb politikai befolyással a rendszer életére. A követek elvileg csillagrendszeren belüli szállítmányozó cégük szolgáltatásait szerették volna felajánlani Shikaakwa lakói és a Próféta Temploma számára, most, hogy végre nem kellett félniük a helyiek kalózbárkáitól, hanem potenciális keresletként jöttek szóba számukra... némiképp marketing céllal saját szervezetüket stílusosan az Ezer Út Templomának nevezték, bár esetükben inkább egy irodaházat és egy űrkikötőt takart odaát, mint tényleges templomot.
Erwin szemügyre vette az újabb érkezőket, és még inkább elkomorult. Kettőt megismert, az ő Tho Yorjukon utaztak, de nagyrészt valamelyik sarokba húzódva töltötték az időt a barlangszerű helységben, érkezésük után pedig hamarosan távoztak a landolási helyszíntől. A vukit Lumpy-nak hívták, a rynt pedig Dromának, és Erwin az utóbbi időben csak annyit tudott róluk, hogy harmadik társukkal együtt alapították ezt a kalimahri szállítmányozó vállalkozást. Hiába jelezte aggályait Hassának és Nashwának, hogy ezek eredetileg esetleg kémek lehettek, akik a nyomukban jártak, méghozzá a Köztársaság kémjei, ez láthatóan nem zavarta őket abban, hogy ismét meghívják a párost.
A harmadik alak megjelenése, és ahogy azok ketten szinte rögtön zajosan egymás nyakába ugrottak az imént megérkezett arconával, fittyet hányva mindenféle prófétista protokollra, viszont már egyértelművé tette az őrnagy számára korábbi sejtését, hogy ezek tényleg köztársaságiak, bármit is állítanak magukról. A kalimahri trió harmadik tagjai ugyanis egy alacsony sullusti volt, aki Jae Juun néven jelentett be a ceremóniamester... ezt a nevet pedig ismerte Erwin korábbról, a Folettől kapott hírszerzési anyagban szerepelt, mint a Szent Állat társa, aki után Hassa és Erwin nyomoztak... és mivel ő viszont garantáltan nem volt a Tatooine-on, ő minden bizonnyal ahhoz a piramishajónyi Lázadóhoz tartozott, akiket ez a Zsasz ezredes említett a hívás során, amit a vendégség megkezdése előtt bonyolított le még a rendszer legszéle felé teljes titokban.
Végül bevezették a harmadik csapatot - ez vegyes delegáció volt, részben jedikből állt Tythonról, részben pedig az általuk korábban meglátogatott Nox delegációjából... a Gépek Temploma hosszas próbálkozások után válaszolt Hassa hercegnő üzeneteire, Erwin pedig elgondolkodva figyelte a beérkezőket… nagyjából tudta, hogy kikre számítson, de azért az összeállítás még őt is meglepte.
Az első jedi delegált, egy nagyobb darab, előreugró arccsontú, elgondolkozó arcú férfi, név szerint Markre Medjev nem volt ismerős Erwin számára, de a kísérője nyomán felszaladt a teremben Hassa és Nashwa szemöldöke is... ebből az őrnagy arra következtetett, hogyha erőhasználóról is van szó, nem abból a fajtából, amit a prófétisták megszoktak. Ráadásul Nashwa ellenszenves reakciója és a férfi öltözete, valamint a tény, hogy a ceremóniamester “Szlava sztalker” néven jelentette be a második, zöldes gyakorlóba öltözött, jókora sugárvetőt lóbáló, szőkés, különös arcvonású alakot, egyértelművé tette Erwin számára, hogy ezek bizony vostroyaiak, méghozzá a már említett, Lázadókkal teli piramishajó utasai közül valók, mint Juun. A vostroyaiakat márpedig az ershaniak sem színlelték. Mielőtt azonban Erwin kinyitotta volna a száját, gyorsan be is csukta, mert meglátta a mögöttük érkező két vendéget, a két küldöttet a Gépek Templomából.
És ezek valóban úgy néztek ki, ahogyan Erwin egyfelől emlékezett rájuk a tatooinei Tho Yorból, másfelől azóta bőven volt ideje rendezni a gondolatait és átnézni korábbi, saját feljegyzéseit - nem mintha persze Tythonon bármiféle Holonet-hozzáférés rendelkezésre állt volna, de Erwin mindig magával hordta a küldetéséhez elengedhetetlen, fontos hírszerzési fájlokat, amelyeket Tiebolttól, Skorzenytől, vagy éppen Folettől kapott. Most már meg mert volna esküdni rá, hogy ezek ketten az eltűntnek hitt jedi nagymester, Luke Skywalker droidjai. Márpedig ha ezek itt vannak...
- A legkegyelmesebb Próféta akaratából a lélek nélküli gépek és a hitetlen vostroyaiak nem kívánatosak a Próféta Templomában! - lépett előre Nashwa, kezét az oldalán függő fegyverre helyezve, miután valamit súgott a láthatóan összezavarodottnak tűnő Hassa hercegnő fülébe, aki kérdőn Erwinre pillantott. Amaz megszorította barátnője vállát, és már felkészült rá, hogy nyíltan ellentmondjon az idősebb bektashi nőnek, amikor hirtelen egy sivító szőrgombóc bukkant elő az aranyszínű protokolldroid mögül, és elégedetten a terem közepére ugrott. - Yub yub!
- Hát itt vagy! - mosolyodott el Erwin. A nyitott szemmel járó utazók hírei végül igaznak bizonyultak, gondolta. A Szent Állat, akinek nyomát Tythonra érkezésükkor újra elveszítették a nyomát a két droiddal együtt, valóban a Noxon lehetett, most pedig idejött. - A Próféta kegyelme oltalmazza a Szent Állatot! Insallah hallali sullullah - kántálták a jól betanított shikaakwai hívők, még Nashwa tekintete is megenyhült. - Hát hol kóboroltál - szaladt le a trónus lépcsőin szinte azonnal Hassa, felkapta és elégedetten sikongatva megforgatta az elégedetten visító ewokot. - Tarfang!
Erwin is csatlakozott hozzájuk, és érdeklődve figyelte, ahogyan a korábban egymással parolázó sullustai és arcona lépnek elébük a delegációk többi tagjával egyetemben, a Juun nevű köztársasági ügynök pedig vég nélkül lapogatja az ewokot. Hát ennyit arról, hogy köztársasági ügynök-e a Szent Állat is, avagy sem - fintorodott el a cosrai őrnagy. Nem csoda, hogy megszökött, gondolta, biztos jelenteni indult, amikor ráakadtunk a Jakkun.
- A Szent Állat barátai a Próféta kegyelmét és megbocsátását élvezik, legyenek bármily hitetlenek, reájuk süt a fénye, így a mi vendégszeretetünk is - préselt ki magából egy kényszeredett mosolyt Nashwa. - Legyetek üdvözölve, Gépek Templomának követei.
Az előre megtervezett, gondos és alapos ershani ceremónia protokollt felváltotta a korábbi shikaakwai rendezvényeken megszokott kalózbuli, levegőbe lövöldözés, alkalmi részeges veregetés és a viszontlátás öröme. Erwin sajnálkozva konstatálta, hogy a Lázadókkal teli piramishajón jól láthatóan egyetlen további EGB-s sem utazott, Zsasz urat pedig jól láthatóan nem hívták meg erre a fogadásra.
- A Szent Állat felkért rá, hogy tolmácsoljam szavait, melyeket a Gépek Temploma, és Tython Egyesült Templomai nevében, az itt összegyűlt jee’dai küldöttek szavával egyetértésben tolmácsolni kíván a Próféta Templomának tiszteletre méltó híveihez, és Kalimahr Ezer Út Templomának utazóihoz - lépett előre a hirtelen viszontlátás feletti öröm elhalását követően az aranyszínű protokolldroid az ewok mellé, tolmácsolva annak gyors, kaffogó beszédét. - Bár a Szent Állat meggyőződése, hogy utóbbiak számára nem tartogat sok újdonságot a mondanivalója, a viszontlátás feletti örömét pedig már kifejezte... - Tisztelettel hallgatjuk, barátom - intett Szrípiónak Nashwa.
A protokolldroid pedig dagályos fordításba kezdett, az Új Egyensúlyról, a Végső Összefogásról és mindenféle egyéb, Erwin számára megfoghatatlanul kultikus, mégis, a hallgatóság prófétizmuson edződött jelentősebbik része számára a reakciók alapján rendkívül izgalmas dologról... és semmi olyan konkrétumról, ami a rendszer határán megélénkült forgalomról szólt volna, akár híradások, akár tényleges hajóforgalom tekintetében. Ezeknek tényleg fogalmuk sincs arról, hogy ez egy kész helyzet, és nem valami spirituális harc? - Morfondírozott magában Erwin, de ekkor a protokolldroid rátért arra, hogy mindezt Tython Templomaival egyetértésben üzeni a Szent Állat, a tythoni üzenet küldője pedig nem más, mint... Luke Skywalker.
Erwin igyekezett leplezni az izgalmát. Végre megerősítést nyert a pletyka, gondolta. Azonnal beszélnie kell Zsasszal. Ismét üzenni kell a Vezérkarnak.
Amint elkezdődött a vacsora, elnézést kért Hassától és kislisszolt, vissza a körletébe, azonnal beütve Zsasz komkódját, amin korábban beszéltek. Csak statikus zörejt kapott válaszul.
[folyt.köv.]
|
|
|
Tython
Feb 17, 2020 20:59:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 17, 2020 20:59:19 GMT 1
- Tartsd... még egy kicsit lejjebb! - Megvan, nulla egész nulla három fokos pályakorrekció... - BB-8, kapaszkodj! - Ott vannak a bolygók, vágj ki! - Lassítás... reverz sugárfékek... most! A Jade's Shadow pilótafülkéjében felhangzó fojtott, izgatott kiáltások csak töredékét képezték annak a rengeteg információnak, amelyeket Ben és Zana részben az Erő segítségével, inkább képek, mint szavak formájában továbbítottak egymásnak a bonyolult, számos lépés párhuzamos és villámgyors végrehajtását igénylő navigációs manőver közben - nem is beszélve azokról az elektronikus adatokról, amelyeket BB-8 közölt velük a háttérzajba vesző digitális visítássorozat formájában, vagy épp képernyőiken keresztül, amennyiben tényleg valami fontosabb mondanivalója is volt, és nem csak afeletti meggyőződését óhajtotta tudomásukra hozni, hogy a gömb alakú törzsében rejlő Brodrig-tudat több eonnyi tapasztalata alapján ezt a kiugrást a hipertérből statisztikailag lehetetlenség egy darabban befejezni. - Tythos kegyes volt velünk... a csillag és az Erő vezette a kezünket... - állapította meg a kis droid előzetes várakozásaira rácáfolva Zaniah, amikor a hipertérből való erőszakos kilépés és a rendszer napja körül, a korona égő gázsugaraitól még éppenhogy pár méternyi, biztonságos távolságban végrehajtott lassító körpályaív leírása után a Shadow végre vörösen villogó állapotjelzőkkel, lemerített pajzsokkal és füstölő hajtóművekkel ugyan, de strukturális értelemben véve mindenféleképpen egy darabban nyugvópontra jutott a rendszer napjától alig szó szerint egy ugrásra lévő ikerbolygók, Sunspot és Malterra átmenetileg az egymáshoz való közelségük egyesült légkörének egyetlen stabil, jelenleg viharoktól is mentes rétegében. - A bolygók légköre pedig megvéd minket a további sugárzástól. - Hát, és még mindig könnyebb volt, mint az utolsó három navigációs csavar az anomáliák között odakint - törölgette izzadt homlokát Ben. - Nagyon remélem, hogy a navbójáink segítenek majd a többieknek, hogy könnyebben átjussanak, máskülönben a fél flottánk el sem jut majd idáig. - Tython mindenkit a képességeihez mért kihívások elé állít, Ben - mosolyodott el Zana, aki mintha teljesen kivirult volna attól, hogy ismét hazai levegőt szívhat, bár ez a gyakorlatban természetesen nem volt igaz, hiszen a Shadow úgymond coruscanti levegővel volt feltöltve. - Azt hiszem, úgymond bóknak kellene vennünk, hogy ilyen nehéz dolgunk volt... Tython látni, érzékelni akarta, mennyire érezzük át az Egyensúlyt. - Kérdés, mennyire tudott erre az ugrásra hatni egy, a rendszer szó szerint túloldalán lévő planetoid - vakarta meg a fejét elgondolkozva Ben Skywalker, miközben intett BB-8nek, hogy az álljon neki a legfontosabb, azonnali prioritást igénylő javításoknak a Shadow rázós útja miatt megsérült rendszereken. - Ó, igaz is... te ezt nem tudhatod, nem itt születtél - kuncogott fel Zaniah, majd szinte bűnbánóan komolyabb hangnemre váltott. - Ne haragudj. Szóval számunkra Tython inkább... egy entitás, egy tudat, ami az Erőn keresztül mindenhol ott van, legalábbis itt a rendszerben. Különös, hogy Coruscanton nem éreztem… csak most, hogy visszajöttem, döbbenek rá, hogy mennyire hiányzott... mennyire nem voltam egész nélküle. - Ben arckifejezését látva hozzátette: - Ó és persze magát a bolygót is így hívják. - Értem, azt hiszem… - biccentett Ben, miközben láthatóan elgondolkozott. - Talán a hipertéri gát az Erőn keresztül is működik valahogy, bár akkor különös, én hogyan... nézhettem be ide a látomásomon keresztül. De a bolygótudat analógiát értem, valami ilyesmi volt Zonama Sekot is. Bár ezzel az analógiával élve a tiéteket Tython Tythonnak kellene hívni - vigyorodott el egy pillanatra a fiú. - Sosem jártam ezen a Zonama Sekoton, sajnos - hunyorgott Zana. - Egyszer mesélek róla, ha lesz időnk - ígérte Ben, majd gyors pillantást vetett arra a képernyőre, amelynek szöveges üzenetein keresztül a hajó távoli pontján dolgozó asztrodroidjuk kommunikált a pilótafülkében lévőkkel. - BB-8 szerint a rakterek levegő- áramellátása helyreállt és a zsilipek is működnek. Indíthatjuk a drónokat, hogy kihelyezzék az utolsó navigációs bóját és elkezdjék összerakni a tiltógenerátort... reméljük, Tython nem fogja nehezményezni, ha a többiek kvázi csalással érnek ide... - Ha hozzájárul a jelenlétük az Egyensúlyhoz, akkor szerintem nem - ráncolta a homlokát Zaniah, mintha telepatikusan próbálta volna megfejteni a rendszert állítása szerint megtöltő bolygótudat álláspontját a kérdésben. - Ez nem tudom, megnyugtat-e, mert ha így van, az ugyanakkora, vagy nagyobb ellenségesnek számító jelenlétet feltételez a rendszerben - morfondírozott Ben, miközben a bolygók felszínét szkennelte. - Zana, meg tudnád adni az érctelérek pontos koordinátáit a két bolygón, ahová leküldhetem a mobil bányaegységet? - Máris - biccentett Zaniah és nekiállt betáplálni a koordinátákat... mit gondolsz... megpróbáljuk a kapcsolatfelvételt? Ben biccentett, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit. Aztán még egyre úgy is hagyta őket inkább. - Huuuu - mondta végül döbbenten. - Most már én is érzem. Minden tudat felerősítve van jelen az Erőben itt... de nem csak az intelligens lényeké, hanem az állatoké, növényeké, még a máskülönben lakatlan holdakon és aszteroidákon vegetáló mikroorganizmusoke is... sőt, azt hiszem a... a köveké is, igen... bármily... szokatlan formában is. A Mesterek sokszor beszéltek arról az Akadémián, hogy odakint a galaxis többi részében az Élő Erő is valahogy így működik, de ez itt sokkal intenzívebb. Meditáció nélkül is kvázi... itt üvölt a fejemben mindenki. Nagyon nehéz kiszűrnöm... bármit is - Ben összevont szemöldökkel, szinte fájdalmas arccal masszírozni kezdte a tarkóját. - Belefájdul az ember feje. Nem igazán tudom Tahirit, vagy akár... akár Skywalker mestert lokalizálni ebben a hatalmi tudat-katyvaszban, nemhogy üzenni tudnék nekik az Erőn keresztül. - Ez ilyen... mármint azt hiszem, egy kívülálló számára tényleg ilyen lehet Tython érzékelése első alkalommal, ha egyébként rendelkezik az ajándékkal, ahogyan mi hívjuk... - tette Ben vállára egy pillanat erejéig bátorítóan saját kezét Zaniah, majd ő is röviden lehunyta a szemét. - Mi, je'daii-ok éveken át tanuljuk, hogyan érzékeljünk benne aktívan. És igazad van amúgy, nagyok sok az új tudat, sok Érkező lehetett... nemrég. - Nemrég? - lepődött meg Ben. - Skywalker mester több, mint egy éve eltűnt. - Biztos csak azért tűnik annyinak, mert az apád, és hiányzik - Zana tekintetében öröm és szomorúság keveréke játszott. - De érdekes... szerintem... Tython szerint nincs annyi. De legalább te megtalálod majd... az én barátaim és családom azt hiszem már... generációk óta visszatértek az Egyensúly körforgásába. - Skywalker mester nem... a... tulajdonképpen mindegy - rázta meg a fejét Ben és be kellett vallania magának, hogy kicsit elveszítette a fókuszt. - Mindegy, mennyi idő telt el igazából, talán ti itt máshogy számoljátok az évet, nem a galaktikus standard, hanem Tython saját keringési periódusideje szerint, vagy tudom is én... inkább azt mondd meg, akkor hogyan kommunikáltok egymással az Erőn át... ekkora háttérzajban? - Ha arra gondolsz, Ben, amit idefelé navigálás közben csináltunk... - hümmögött Zana elgondolkozva -, nos ezt mi itt nem igazán csináljuk. Coruscanton ismertem sokakat az ajándékkal, elsősorban Abren barátai közül, akikkel lehetett volna így, az Erőn át direktbe beszélgetni, de mi itt Tythonon, ha egy másik jeedainak üzennénk valamit, közvetlenül Tythonnak mondjuk, azt hiszem, ez a leghelyesebb kifejezés rá a nyelvetekben, igen. És ő továbbadja. - Hmmm... - biccentett Ben Skywalker, miközben elhatározta, hogy azt a beszélgetést, amiben azt firtatja Zanánál, hogy vajon miért használják magukra a tythoni erőhasználók kísértetiesen hasonló kifejezést, mint az elvileg másik galaxisból érkezett Yuuzhan Vong a jedikre, elnapolja későbbre. - És nekünk nem üzen most semmit Tython? Vagy bárki más innen rajta keresztül? - Látod, Ben - mosolyodott el Zaniah -, ez a jó kérdés. Tython... mindig üzen valamit mindenkinek, csak meg kell hallgatni... - újabb rövid szünet következett, ahogyan a lány ráhangolódott a mindenen átívelő helyi bolygótudatra. - Örül nekünk és kíváncsi... azt hiszem, más Érkezők is kellenek még, hogy Egyensúly legyen. Nem mi leszünk az egyetlenek. De semmi...konkrét üzenet senkitől. - Nem mi vagyunk az egyetlenek... hát, ez nem lep meg - bámult a kijelzőkre egy pillanatig szinte meditatív állapotban Ben. - Na jól van, akkor maradjunk a jó öreg komnál - azzal előkereste és elkezdte beütni a Karandtól kapott komkódokat egyesével. Rögtön a harmadik próbálkozásra választ is kapott. Egy lapos arcú, nagy szemű sullusti ijedten fürkésző szemeivel nézett farkasszemet a páros, ahogy a vizuális holokapcsolat létrejött. - Itt... itt Jae Juun ügynök - cincogta a sullusti, miután úgy tűnt, megbizonyosodott a hívó fél autentikációs kódjainak helyességéről - Maguk... maguk kicsodák? - Ben Skywalker vagyok a Köztársaság speciális erőinek állományából - mutatkozott be Ben, miután Juun transzponderkódja is érvényesnek és rendben lévőnek tűnt... most, hogy belegondolt, a jelentések mellett talán történeteket is hallott erről az alakról a Killik-krízis idejéből, csak arra nem emlékezett, hogy Luke-tól, Leia nénitől, vagy éppen Han Solotól, aki akkor még csak mogorva oldalági rokonnak tűnt a számára... - Skywalker... oh. Az apja örülni fog Önnek, fiatalember - kerekedett el még jobban Juun hatalmas szeme, már amennyire ez egy sullustinál még egyáltalán lehetséges volt fizikailag. - Mi történt, újabb Tho Yor érkezett? - A saját hajónkkal jöttünk, Juun ügynök... és még több egység áll belépésre készen. Most telepítjük a szükséges... technikát - magyarázta Ben és gyorsan a lényegre tért: - Ön hol van, Juun ügynök, Tythonon? - Nem, Skywalker ügynök, sajnos nem... Shikaakwán jelenleg - ingatta a fejét a sullusti. - Az a hetedik bolygó a rendszerben, pont a Tythos másik oldalán van, mint mi jelenleg - magyarázta a beszélgetést hallgató Zana. - És át tud menni Tythonra, tudunk ott találkozni? - kérdezősködött tovább Ben. - Az... az nem... nem olyan egyszerű - sajnálkozott Juun. - Nézzék, önök nem... ismerik az itteni helyzetet. Birodalmiak... is vannak a rendszerben, azt hiszem. Egy cosrai és egy ershani nőt legalább is biztosan láttam itt. A... a volt társam meg tudja erősíteni, ő mellettük volt, egy hajón jöttek. Az enyém pedig tele volt vostroyaiul beszélő cosrai zsoldosokkal, de... de őket nem láttam még, nem tudom, hol vannak. - Oké, ez zavarosabb, mint gondoltam - komorodott el Ben. - Juun ügynök, még van jó pár órányi teendőnk a jelenlegi pozíciónkon. Ide tudnak repülni ezzel a volt társával és személyesen beszámolni a helyzetről a rendszerben? A Sunspot és a Malterra közös légkörében vagyunk, a transzponderem alapján be fogja tudni azonosítani a pontos koordinátáinkat. - Ért... értettem - nyugtázta Juun. - Me... megyünk. Hamarosan indulunk. Juun kilép. - Hát nem úgy nézett ki, mint azok a titkos ügynökök, akiknek Abren mutatott be Coruscanton - kuncogott fel Zana, miután véget ért a hívás. - Vicces egy figura. Ben bólintott, majd aktiválta a hajó belső komját. - BB-8, kérlek, vedd előre a javítási listádon a pajzsokat. Lehet, hogy birodalmi hajók is vannak a rendszerben. - És az rossz? - vetette közbe Zaniah. - Én... - Ben visszaemlékezett az Erőn keresztül Anakinnal folytatott beszélgetéseire. - Nem… nem tudom. Nem biztos. Még az is lehet, lesz majd sokkal nagyobb bajunk is. De készüljünk fel mindenre. ... A hiperkapuk által használt transzdimenzionális tér valamiféle kaleidoszkóp-szerű, a szivárvány tarka színvilágát a szürkésfehér analóg árnyalataival vegyítő kavargás volt, inkább egyfajta hálóra emĺékeztetett, mint a haladást szimbolizáló alagútra, ami ígyis annyira fejfájdítónak tűnt az ugrófregatt pilótafülkéjének plexijén át ennyi ideig figyelve, hogy Aranji inkább aktiválta a duraplaszt védőpáncélzatot, amit alapvetően csak kihermetizálódás esetén kellett volna bekapcsolni. Ki tudja, futott át az agyán, talán ezek a csápos Gree-k a hasogató migrén miatt hagytak fel a nagyobb méretű hiperkapukkal való kísérletezéssel. Aztán egyik pillanatról a másikra a kavargás ahogy elkezdődött, úgy véget is ért, az Event Horizon törzse pedig a körülötte forgó hipergyűrűk egyre lassuló pörgése közepette megjelent a Tython-rendszerben - az alatta lévő erdőbolygó, a Ska Gora légkörén pedig heves villámokkal tépett, viharos kitörés szaladt végig, mintha csak a rendszer így fejezte volna ki nemtetszését a módszerrel kapcsolatban, ahogyan az EGB hajózói az általa évezredekkel, ha nem évmilliókkal korábban felállított játékszabályokat a legmesszemenőbb mértékig megszegve portált be a rendszerbe. - Gyűrűhajtómű inaktív, minden paraméter normális... energiaszint megfelelő, pajzsok rendben, a pozíciónk a rendszerben az érkezési paraméterek által meghatározott koordinátákon belül van - ellenőrizte gyorsan a rendszereket Aranji. - Azt mondja, hogy... a gyorsszkenn szerint alattunk a bolygón csak állati életformák vannak, esetleg fél-értelmesek... látszik egy jó tucat repulzoros város roncsa, de a legtöbb platform beleszakadt a dzsungelbe, vagy egyértelműen lakatlan. Ez jó, így nem leszünk túlzottan szem előtt a generátorsorral és a navibójákkal, a majdan beérkező hajókról nem is beszélve... A klón spechtechnek feltűnt, mennyire csendes útitársa. Odapillantott. Strelok átszellemült arccal bámult egyszer maga elé, másszor meg körbe-körbe. - Minden rendben, haver? - szólította meg a sztalkert a klón. - T'i nye szlusa'jesh? - pillantott rá őszinte meglepetéssel a szemében a vostroyai. - Eta Zona. Zona gavarit. Vsz'jo gavarjat k'nam. Tak m'noga raz'gavor...- Hogy nem hallom-e… hogy mindenki beszél hozzánk? - rázta meg a fejét először megdöbbenve Aranji, próbálva összeszedni minden elérhető vostroyai nyelvtudását, aztán gyorsan rádöbbent, miről beszélhet ez az alak. - Hát persze, úgy érted, az Erőn keresztül! - csapott a homlokára. - Látod, egy pillanatig eszembe se jutott. A régi beidegződések, én meg csak a monitorokon lógok itt, ahelyett, hogy fognám magamat, és... Aranji megnyitotta magát az Erőnek, és... szinte a padlóhoz vágta, amit tapasztalt. Az Erő itt olyan volt, mintha valamiféle kollektív tudatba pillantott volna be... bár személyes tapasztalata nem volt e téren, olvasmányai alapján mégis az Erőhasználók és a Killikhez, verpinekhez vagy a thyferrai vratixokhoz hasonló közösségben élő, bolytudatú társadalmak telepatikus kapcsolódásakor létrejövő tudatmátrixok juthattak volna eszébe, ha ez a gondolat nem ragadt volna meg a tudatalatti szinten a rá törő sokk miatt. Mintha mindenhol egyszerre kiabáltak volna a fejében. Aranji összpontosított, megpróbált úrrá lenni rajta, elnyomni... megpróbálta elzárni magát az Erőtől, de nem ment... a tudata kezdett elhomályosulni és immár éles fizikai fájdalmat érzett, amikor egy erős kéz ragadta meg, a mellkasán lévő zubbonyzsebből elővett egy kódhengerre hasonlító fecskendőt, és az ysalamiri-szövetből kinyert semlegesítőt, a Corporate és más szektorok lakosai számára kifejlesztett Erő-semlegesítő szérum kifejezetten Aranji génkészletéhez igazított, ideiglenes hatású verzióját az agonizáló klón nyakába szúrta. A keverék azonnal megtette a hatását és Aranji feleszmélt - rövid időre elvágva az Erőtől, de sértetlenül és ép ésszel. - Eta Zona, ja szkazal - pillantott Aranjira szinte atyai mosollyal Strelok. - Zona gavarit, eta bol'jsoj razm'era pszi'i inyergi'i. Dolzsen bity opaszn'a. Medkit nuzs'na dol'jga.- Valóban, erre még nem igazán vagyok felkészülve - sóhajtott fel a speciáltechnikus. - Majd apránként adagolom ezt is, meg ezt az Erő-dolgot. Te hogy bírod, különben is? - Normalj'na - vont vállat a sztalker, mint aki látott és átélt már ennél sokkalta rosszabbat is. - Kontroll'jor is'jo ne vi'jehala. Bugyet plo'scse.- Hát ez igazán megnyugtató - horkantott fel Aranji. - Hogy lesz ez még rosszabb is... na jó, lássuk a kontaktokat, amiket a Főkormányzótól kaptunk... addig légy oly jó, barátom, és aktiváld a droid legénységet, hogy elkezdjék telepíteni odakint a tiltógenerátorokat. Strelok bólintott, bár vostroyaiként nem lelkesedett különösebben a droidokért, Aranji pedig nekiállt tekergetni a kommunikációs pult frekvenciaszabályozóit. Néhány percnyi próbálkozás után egy fiatal, szőke lány jelentkezett be cosrai katonai egyenruhában. - Fasisztnaja jed'ka, kakoj durak'a - horkant fel meglepetten Strelok. - A sto eta tako'je...- Na végre, Zsasz ezredes... aber moment - akadt el a mondat közepén a lány. - Maguk nem...- Olyannyira nem vagyunk Zsasz ezredeshez tartozók, hogy mi sem tudjuk őt elérni, kisasszony - biccentett Aranji, miközben ellenőrizte a lány azonosítóját. - Csak magától kaptunk választ a hívásainkra. Aranji parancsnok vagyok a Különleges Műveleti Csapatok Event Horizon ugrófregattjáról, nemrég érkeztünk a rendszerbe... - Erwin von Stülpnagel őrnagy, Ershanra kirendelt adjutáns, egy baleset folytán potyautas a Tatooineról iderepülő piramishajón, és jelenleg a Shikaakwa... nos, mondjuk úgy, biztonsági főnöke - mutatkozott be Erwin. - Elnézést, hogy összekevertem magukat, csak a másodpilótája miatt gondoltam, hogy Zsasz ezredeshez tartoznak, akiket mellesleg én sem tudok elérni. - Kto eta Zsasz, eta ban'gyerista, eta fasiszti bangyit? - mordult fel rosszallóan Strelok, jelezve, hogy nem sok közösséget kíván vállalni az említettekkel. - Őrnagy, mi a pozíciója Önnek és mi volt Zsasz ezredesé utoljára a tudomása szerint? Bármelyikük Tythonon van esetleg? - próbált a lényegre térni Aranji. - Illetve ugyanez a kérdésem az esetleges köztársasági ügynökökről és hajókról, ha vannak a rendszerben. Mi a Ska Gora felett vagyunk jelenleg. - Én a Shikaakwa-n vagyok jelenleg, mint már mondtam, ez nem a Tython, hanem a rendszer hetedik bolygója - magyarázta Erwin. - Valamiféle... tanácskozás alakult itt ki a különböző bolygók frakcióinak részvételével. Vannak köztük jedik is, de a legtöbbjük lázadó hátterű. Zsasz ezredes a legkülső bolygóról jelentkezett be utoljára, amikor beszéltem vele… a hipertéri gát belső szélén .. hogy is hívják, várjanak csak - gondolkozott egy pillanatig az őrnagy -, Furies Gate, ich denke... Angertor oder sowas. Lázadó hajókról nem tudtam, de aggaszt, hogy sem én, sem maguk nem tudják elérni ezt a Zsaszt. Talán őket támadták meg a Lázadók? - Még nem kezdtük meg a rendszeren belüli széles hatósugarú szkennelést - vetette közbe Aranji. - De ez valóban jó kérdés. Őrnagy, nem tudna átrepülni ide hozzánk? - A… a helyi frakció vezetője, egy ershani nemes bizalmasának tekint - vörösödött el Erwin. - Félek, elveszíteném a bizalmát, ha itt hagynám... ha elhagynám... ich meinte...- Szükségünk van az információira, őrnagy - komorodott el Aranji. - Létfontosságúak lehetnek a jelenlegi helyzetben. Kell a helyismerete. - Ja, aber ha Hassa hercegnőnek baja esik a távollétemben... - replikázott az őrnagy. - Parancsnok úr, ne kelljen emlékeztetnem, hogy én személyesen Folett főadmirális úrnak... - Ennyi elég is, kisasszony - emelte fel a hangját rá nem jellemző módon Aranji. - Én meg Tierce főkormányzónak jelentek személyesen, szóval ebben, ha kérhetem, ne versenyezzünk, Frau Major. Volt szerencsém olvasni a maga anyagát és Zsasz jelentésének eredeti példányát is indulás előtt. Ami nála bejött, azzal kérem, nálam be próbálkozzon. Ahhoz túl sok a bizonytalansági faktor itt. Ideje, hogy visszatérjen a szolgálatba, Erwin őrnagy, amire felesküdött... a hercegnő-ügyet pedig személyesen Folett főadmirálisnak jelentheti kellő részletességgel, ha ennek a missziónak vége lesz, miután azóta is ő tartja a frontot Ershanon, miután önök eltűntek, hosszú hónapok óta Birodalmon kívülről irányítva a Vezérkart. - Hónapok? - meredt ki őszinte meglepődéssel az ifjú őrnagy tekintete. - Mármint igen, már egy ideje itt vagyunk, de... - Várjunk a Ska Goránál. Aranji parancsnok kilép - a spectech sóhajtva bontotta a vonalat és Strelokra pillantott. - Sosem értettem a magam részéről, hogy egyáltalán miért kell tinédzserkorú lányokat tiszteknek kinevezni, még ha valamelyik nagyfejű cosrai család amúgy tehetséges sarjai is… mármint természetes születésűek mércéjével mérve. Még ha villámtanított lenne. - Zsenscsini taki'je - nevetett fel öblösen Strelok. - Kissé kételkedem abban, hogy csak úgy ide fog jönni ez a lány parancsra - húzta el a száját még mindig kritikus arckifejezéssel a klón specialista. - Nu, on'a bu'dut. Ona nye a'dna - mutatta a karján vörösen villogó kommunikációs adattáblát Strelok, amelyen Aranji számára ismeretlen kódolásnak tűnő vostroyai karakterek sokasága villogott. - J'esz'ty tam drugoj sztalker... o'nyi po'jegyen k'nam v'mesztye.- Hogy van a rendszerben még egy sztalker? És együtt jönnek az őrnaggyal? - meredt rá némi gondolkozás és fejben fordítás után Aranji. - Hát barátom, ezt mondhattad volna még azelőtt is, hogy letettük az őrnagyot. Nem biztos, hogy örülni fog ennek. - Glubokaja fasisztkaja jed'ka - kuncogott Strelok. - Stalker a'nyej nye intyereszna. Bugyet haraso.- Hogy milyen? - rázta a fejét Aranji. Sehogy sem értette az első szót. - Ljubit zsenscsini - formált ollót egyik kezével Strelok. - Ah... - sóhajtott fel Aranji. - Én mondom, manapság mindenki meg van bolondulva. - Eta Zona, tak normalna! - nevetett fel Strelok és hátba veregette társát, majd elővarázsolt egy üveget a zsákjából. - Davaj, tavaris gid-klon, p'jom vod'ku. Haraso protyiv pszi i kontrollorju. Pa'tom iszka'jem anomali'i. Mozset bity, muzik tozse bugyet. Ban'gyit ragyio! - Kiváló - bámult az üveg szintoholra Aranji, ami már ránezésre is gyomorfájdítóbbnak tűnt a főkormányzó legrégebbi, legerősebb kesselijénél is. - Értem én, hogy ez a Zóna, meg minden... na jó, add ide, megkóstolom, amíg a droidok dolgoznak. [folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 19, 2020 19:42:16 GMT 1
A rendszer negyedik bolygója, a jelenlegi pályája alapján a droidgyáraknak otthont adó, eggyel beljebbi pályáját elfoglaló, a sorban harmadik Noxtól nem messze eső Krev Coeur felszínét borító, hatalmas kristálymezők, amelyek bármelyik fénykardkészítő, reaktortechnikus, vagy éppen kristályporító kábítószerlaboráns szívét megdobogtatták volna, most fényes, a szivárvány minden színében játszó villogással verték vissza a felettük megnyíló téranomália leginkább Erőviharra hasonlító csillogását. Két hatalmas, egymástól és a rendszerben található bármiféle egyéb járműtől egyaránt rendkívüli módon elütő, sok kilométeres gigászi űrhajó úszott ki a járatszerű csatornából zöldeslila villogás közepette, majd vettek fel pozíciót a bolygó körüli orbiton. Az elől haladó, tökéletesen kocka alakú egység a Gépisten teremtményeit, az egyszerű nabooi vízimadarakból kibernetikus implantok és egy központi neurohálózat segítségével létrehozott Porg dolgozók milliót szállította, és persze magát azt a transztér-technológiát, amellyel sikerült átlépniük a rendszerbe teremtőjük és mesterük Noxról küldött jelkoordinátái alapján - és nem csak nekik, hanem újdonsült szövetségesük, a Káosz zászlóshajójanak is, miután megosztották a fedélzetén lévőkkel az Abominorok ősi, rég elfelejtett, titkos hajtómű-technológiáját, amellyel hatalmuk csúcsán galaxisok között közlekedtek, és amelynek specifikációi már csak a Gépisten ősöreg, mikroméretű áramköreiben voltak meg, amelyeket évszázadok óta eddigi legtökéletesebb Álcája, az egyszerű kis kék R2-es asztrodroid kupolás hordótestének primitív bináris áramkörei mögött rejtegetett. A Dracoon felületén hosszú, lilásfekete villámok futottak végig, ahogyan a fél-tudatos hajó kvázi fáradtan, de elégedetten tapogatózott új, vélt uradalmának határait és titkait keresve, ahová végre bebocsátást nyert, annyi sikertelen próbálkozás után. Hangárként, vagy zsilipként szolgáló nyílásaiból pókvadászok és draganok reppentek elő, hogy biztosítsák az amúgy első ránézésre lakatlan környéket, miközben maga a Dracoon is lejjebb ereszkedett, hogy csápjaival nekilásson letépni az alatta elterülő bolygó kristályait és mindenféle értékes nyersanyag feldolgozására és hasznosítására képes bendőszerű fedélzeti feldolgozóiba gyömöszölje őket. Slordis kapitány büszkén feszített a hídon, vérszomjas vigyorral keresve az érzékelőmembránok és képernyők jelei alapján, hogy vannak-e ártatlan, esendő civilek esetleg a Tython-rendszer elsőként meglátogatott bolygóján, akiken kiélhetné szadista és perverz vágyait mestere és úrasszonya, Abeloth úrnő dicsőségére, no meg persze a saját elmaradhatatlan szórakoztatására - de egyelőre csak számára értéktelen szub-értelmes létformák jeleit vette az ősi hajó. Társa a Káosz legrégebb óta szolgáló erőinek parancsnoklásában, a gonosz, vénséges alakváltó dragan, Xenorth jelenleg egy kuruzsló öregember humanoid formájában támaszkodott mellette valamiféle régi, talán egy megkínzott és kivégzett Sith paptól elvett japor fabotra, amire persze eredeti formájában semmi szüksége nem lett volna, de hát a draganok sokat adtak a hiteles megjelenésre. - A Porg kocka azt üzeni, a bolygó föld alatti járataiban nagy mennyiségű állati létformát, vizet és egyéb szerves anyagot érzékelnek - jegyezte meg a kiborgszerű lényektől bejövő szöveges üzenetet olvasva a dragan vezér. - Leküldenek néhány asszimilációs egységet. Amint végeztek, indulhatunk a Nox ellen. - Tessék nekik, addig legalább mi is feltöltjük magunkat a kristályokból - simogatta meg szinte atyai szeretettel a Dracoon reaktorainak állapotát jelző terminált Slordis válaszképpen. A hajó ősi volt és hatalmas, de még az ő szofisztikált technológiáját és hatalmas energia-kapacitását is megterhelte a transztéri ugrás. A maga részéről így Slordis nem bánta, hogy a Porg ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy a Yuuzhan Vong megközelítés afféle ellenpólusaként minden szerves életformát gépi alkatrészekkel tökéletesítsen, amíg ez rájuk nem vonatkozott afféle kivételként, továbbá időt adott nekik saját kristályraktáraik feltöltésére. A dragan válasz helyett lehunyta a szemét, majd felmordult, és igényesen kivitelezett humanoid álcáját egy pillanatra félredobva ideges lángnyelvek csaptak ki az orrán és a száján. A legközelebb tevékenykedő Káosz-kultista ruhája és haja lángra kapott, mire a szerencsétlen jajveszékelve kezdett szaladgálni a hídon, míg össze nem esett. Társai ájtatos kántálással figyelték sorsra végső beteljesülését a Csillagok Királynőjének szolgálatában, míg Slordis csak röhögött. - Nagyon furcsa... itt az Erő - mondta végül a dragan, megmagyarázva irritációja okát. - Nincs tisztán sötét, de tisztán világos sem... nincsenek... egyének. Kiborg barátainknak tetszene, ha éreznék. Nem érzékelem Tahiri Veilát sem elég tisztán, hogy üzenni tudjak neki. Különös. Azt hittem, itt fog várni minket. - Majd ha megmutatjuk magunkat, akkor talán méltóztatik előkerülni - vont vállat Slordis. - Amúgy sem vesszük még annyi hasznát sem, mint azoknak a gépgalamboknak… inkább az érdekel engem, Úrnőnk hol jár... - a Dracoon kapitánya egy pillantást vetett a nagy hatótávolságú érzékelők hártyás megjelenítőjére. - Már látom is, mostanában lépnek ki a rendszer szélén az ő féregjáratukból. Élénkül a forgalom mindenfelé... reméljük magukra vonják ezeknek a primitív népeknek a flottáit, és akkor itt az alvégen végigprédálhatjuk a bolygókat szépen egyesével egészen Tythonig. - Már alig várom - mormogta Xenorth. - Na megyek, repülök egy kört, aztán elindítom a beszivárgó draganjaimat a különböző bolygók felé, hogy tudjuk, hol mire kell lőni, hogyha megérkeztünk. - Hozhatnátok foglyokat, öreg - szívta a fogát Slordis. - Kezdek unatkozni. ... A hipertéri gát kezdeténél, a rendszer legkülső szélén, ahol már szinte szabad szemmel is ki lehetett venni azt az anomalisztikus kavargást, finom szemcséjű aszteroidafelhő és plazmaködök fényévnyi hosszan elnyúló keverékét, egy magányos, még tythoni mércével is ósdi, sötétszürke űrállomás keringett a rendszer utolsó, legkülső bolygója, egy jéghideg, élettelen, mérgező metánnal teli sziklagolyó körül. Furies Gate sosem volt a legvendégszeretőbb planéta, már csak azért sem, mert innen nem vezetett út lényegében sehová... a száműzöttek és az elérhetetlen csillagokat önként figyelő őrültek (vagy éppen javíthatatlan optimisták) otthona volt évszázadokon át a bolygó körül keringő űrállomás, Fury's Station. Vagy éppen azon mindenkori Érkezőké, akik újdonsült vendégekként (vagy nézőponttól függően rabokként) a legkevésbé érezték otthon magukat a Tython-rendszer bármely másik bolygóján. Ez a szerep most vitán felül Zsasz ezredes kommandósaira hárult, akik jedi- és vostroyai vadászaton vettek részt Sotanaxon az összecsapás végjátékában, de szerencsétlenségükre az aszteroidamezőben szunnyadó Tho Yor kényszerű utasaivá váltak merő véletlenségből - vagy éppen nagyon is szándékosan, már ami nem az átlag Berkut-kommandós, hanem parancsnokuk, a több idősíkot és több univerzumot megjárt Zsasz helyzetről alkotott véleményét és ezzel kapcsolatos hátsó szándékait illette. A feladatát amúgy is bevégezte a csapat, és Zsasz, valamint néhány beavatott társa tudták, mi vár rájuk - leadták a jelet rendszeren túlra az EGB-nek, elárulva ezzel magukat a Káosz ügynökei előtt, hogy hozzájuk hasonlóan nem evilági technológiával is rendelkeznek, és így céltáblán kínálták magukat. Így aztán szinte meg sem lepődtek, amikor a pillanat elérkezett és egy közeli féregjárat lilás kavargásából szürke hadihajók tömkelege kezdett özönleni feléjük ugyanannak a transztér-technológiának a használatával, amellyel a Dracoon és a Porg kocka bejutott a rendszer átellenes belső pontjára. A jem'hadar megérkezett. Miközben a kommandósok sajátos, vostroyai - cosrai keveréknyelvükön üvöltözve megpróbáltak felkészülni a láthatóan átszállásra készülő, reménytelen túlerőben lévő jem'hadar visszaverésére, vagy legalábbis feltartóztatására - bár semmiféle ígéretük nem volt arra nézve, hogy bárki is hamarosan felmentené őket -, Zsasz visszavonult a bázis egyik lezárt, szivárgó, romos állapotú folyosójára, majd, amikor megbizonyosodott róla, hogy nem követték, előhúzott egy még annál is fejlettebb kommunikációs berendezést, mint amilyet arra használt korábban, majd végighúzta a tenyerét a berendezés felett, hagyva, hogy az szkennelje a biológiai jellemzőit egészen sejtszintig és a beléjük ágyazott nanotechnológiás markerekig, így autentikálva saját magát. Az előtte megjelenő alak nem kékesen vibráló holokép volt, mint a galaxisban megszokott kép- és hangtovábbító kommunikációs berendezések outputjának 99%-a. Teljesen élethű hologram volt sokkal inkább, a fiatalos, csillogó szemű, szürke kezeslábast viselő férfi hajába itt-ott már ősz hajszálak vegyültek, zubbonyán arany-fekete hímzéssel valamiféle leveles ágak által körülvett birodalmi jelvény villogott és különös markolatú, fénykardszerű fegyver volt az övére erősítve. - A Káosz erői megérkeztek, kormányzóm - térdelt le Zsasz. - Óhajtja hogy elessek a többiekkel? - A jövő mást tartogat a számodra, Zsasz - mosolyodott el a másik alak. - Amint visszatértél, emlékezni is fogsz rá, mit. Gyere, vár a holnap. Azzal a holokép helyén olyasféle kavargás támadt, mint amin keresztül a jem'hadar odakint megérkezett... és a kontingensparancsnok eltűnt. A bázis adótornyai még néhány percig a legmagasabb fokozatú riadójelzést sugározták szerte a rendszerbe, aztán a jem'hadar harcosok vadászhajóikról átszállva áttörték a zsilipeket és kezdetét vette az öldöklés... ... A jem'hadar flotta zászlóshajójaként szolgáló, majd 5 km hosszú JH Dreadnought fedélzetén az Alapító folyékony, sima arcvonású, humanoid alakját viselő Abeloth türelmetlenül figyelte, ahogyan a jem'hadar vadászhajók a formáció élén rácsatlakoznak a közeli űrbázis zsilipjeire, hogy legénységükkel lerohanják a védőket. A Csillagok Királynőjét különös érzés fogta el a rendszerbe érkezés óta... mintha a határvonal a jelenlegi és az általa teremteni kívánt univerzum között egyre keskenyedett volna... mintha mindenki egyszerre létezett és nem létezett volna... akár több példányban. Abeloth azonban mást is megérzett... más valóságok, más univerzumok törekedtek be a fellazult szövedékbe, amelyeknek nem volt helyük az ő világrendjében. No sebaj, gondolta a Káosz úrnője... minden világ minden toxikus lénye megtörik majd és megszűnik létezni, ha elérem a kapukat a rendszer közepén. Feltűnt neki, hogy már egy ideje áll mögötte a legújabb Weyoun. - Igen? - fordult hátra. - Minden hajó megérkezett? - Nos, örömteli hír, Alapító... igen... - a vorta ennek ellenére zavartnak tűnt. - A bázis ellenálló ereje néhány tucat kommandósra korlátozódik, a jem'hadar hamarosan leküzdi őket. - Akkor mi a probléma? - vonta fel nem létező szemöldökét jelenlegi alakjában Abeloth. - A hajóink létszáma, Alapító... - vágott kényszeredetten optimista fejet a Weyoun. - Hétszázötven hajóval indultunk el... és ezerötszázzal érkeztünk meg. És mind jem'hadar... olyan, mintha a transztér féregjáratbeli utunk során... csatlakozott volna hozzánk egy másik jem'hadar flotta, Alapító. Abeloth összerándult, aztán szája sokfogú mosolyra húzódott a csillagok felé, amerre Weyoun nem láthatta. A Káosz ereje velem van, gondolta. Akárkik is ezek. Talán valamiféle interdimenzionális mellékhatás, gondolta. Remélte, azért Abelothból azért nem lett kettő. - Nos, annál jobb, nemde? - mosolyodott el végül. - Rendeld hozzám az új hajók Elsőit és vortáit, ha vannak. Aztán pedig álljanak formációba és szkenneljék a rendszert. Amint azonosítottuk, merre van a Tython innen, indulunk tovább befelé. - Ahogy az Alapító kívánja - hajlongott Weyoun és elhatrált. Abeloth a hajó plexijén át hirtelen megduplázódott méretű flottáját figyelte. Hirtelen egy pillanatra különös érzése támadt... az érzés, amit annyi idő óta mindenki fülébe suttogott. Hirtelen úgy érezte... hogy ő nem létezik. Megrázta a fejét. Közel a győzelmem, gondolta. És én mondom majd meg az új, minden világok legjobbikává formált birodalmamban, hogy ki létezik, és ki nem. Egy kósza pillantást vetett a híd hátsó részén odahordott dekorációra. Úgy tűnt, a vortákra hirtelen rátört a lakberendezhetnék, mert mindenféle dísztárgyat hordtak oda neki egy afféle hevenyészett oltárt berendezve a az egyik használaton kívüli terminálon. Abeloth-Alapító egy hirtelen megérzéstől vezetve odalépett, leemelt egy dísztelen, egyszerű, bronzszínű vázát az asztalról. Körbeforgatta, vizsgálgatta. Aztán megrázta a fejét és visszatette a pultra, majd elindult a kabinjába, hogy átmenetileg felvegye kényelmesebb, eredeti, csápos formáját. Ostoba kacatok, gondolta. Majd legközelebb szól a vortáknak, hogy takarítsák el őket. [folyt.köv.]
|
|
|
Tython
Mar 12, 2020 23:58:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 12, 2020 23:58:08 GMT 1
Shikaakwa felszínén, a Próféták Templomának fogadócsarnokában újra gyülekeztek a rendszer különböző bolygóiról érkezett delegációk. Hassa hercegnő és testőrparancsnok, valamint egy személyben első papnője, Nashwa most is a vendéglátó Prófétista Rend vezetői számára fenntartott kisebb emelvényről figyelte, ahogy a delegáltak elfoglalják az őket megillető helyeket, miközben a rendtagok hűsítő italokat szolgáltak fel nekik. Mindenki számára világos volt, hogy újabb gyűlésük nem puszta udvariassági kör, hanem konkrét, sürgős, de messzemenően nem váratlan események bekövetkeztének folyománya; nem csak a jelenlévő Erőérzékenyek számára volt Tython jelenlétében, és az Erő helyi áramlataiban beállt hirtelen és sürgető változás üzenetértékű, de többen konkrét komlink-jelzéseket is kaptak a rendszer különböző pontjairól.
Először Jae Juun emelkedett szólásra, elsőbbségét azonban nem gyorsaságának, vagy valamiféle faramuci prófétista szabálynak köszönhette, miszerint a legkisebb beszélhet először, hanem annak a ténynek, hogy ott állt mellette a Próféták szószólójaként tisztelt Szent Állat; az ewok Tarfang is. (Bár ez az elsőség vélhetően a legkisebb jogán is bőven megillette volna a párost.)
Juun izgatott cincogással beszámolt arról, hogy a Köztársaság és a jedik megérkeztek, hogy segítsék Tythont a Káosz erői elleni harcban, vezetőjük pedig nem más, mint Tython leghatalmasabb Templommesterének, Luke Skywalkernek egyszülött fia, Ben, és vele van egy tythonita lány is. Juun a Próféta Templomának vezetőit, mint vendéglátóit és a többi delegált jóváhagyását kérte arra, hogy Tarfanggal együtt az új Érkezők fogadására induljanak. Az új Érkezők küldöttséggel való fogadása amúgy is ősi tythoni hagyomány volt, a jedik delegációjának tagjai pedig eleve elismerően, bár kissé meglepve súgtak össze Ben nevének a hallatán, de egyöntetűen egyetértettek abban, hogy Juun és Tarfang elébük menjenek a Tythos közeli ikerbolygókhoz, és ha lehet, vezessék őket ide, Shikaakwára, vagy, ha az Erő és Tython úgy engedi és rendeli, akkor egyenesen magára az Erő-bolygóra.
Az elégedett, egyetértő mormogást némiképp ijedt csend váltotta fel, amikor a ryn Droma másodikként arról tájékoztatta a gyűlés résztvevőit, hogy a rendszer túloldalán a Kalimahr városbolygón lévő nagy hatótávolságú vevők elhaló segélykérő jelzéseket fogadtak a rendszer legszélén lévő Fury's Gate elhagyatottnak vélt űrállomásáról, hatalmas, idegen behatoló flottáról tudósítva, mielőtt végleg elcsendesedtek. Droma felajánlotta, hogy visszatér Kalimahrra, és riasztja a helyi magánvállalatok és kereskedelmi kartellek milíciáit, hogy küldjenek felderítőket az űrállomás utolsó koordinátáira, és készüljenek fel az esetleges támadás visszaverésére. Nashwa és a jedik, de még a droidok is egyetértettek abban, hogy ez már a közelgő Káosz-invázió előjele lehet.
Hassa hercegnő egyetértett és ünnepélyes ígéretet tett, hogy Shikaakwa prófétista milíciái készen fognak állni a segítségnyújtásra, ha Kalimahrt érné elsőként Káosz-támadás.
Ezután Markre Medjev és Seha Dorwald léptek előre, oldalukon a Noxról érkezett két droiddal, a szürkéskék asztromechhel és az arany borítású protokolldroiddal. A két jedi felajánlotta, hogy visszatérnek egyenesen Tythonra, hogy tájékoztassák a többi ottani templommestert az újabb Érkezésekről, és magukkal viszik a két droidot is, mivel találkozni akarnak volt gazdájukkal, Luke Skywalker templommesterrel. A kalimahri kereskedő-delegáció harmadik tagja, a nagydarab vuki, Lumpawaroo valamiféle családi esküre való hivatkozással ezt meghallva rögtön felajánlotta, hogy saját, gyorsabb és nagyobb hajójával elviszi a delegáció visszatérő tagjait Tyhtonra, vállalva akár a kockázatokat is, amelyekre a Tythonra látogató, Erőre nem érzékeny személyekre vonatkoznak, tekintettel a planéta híresen rapszodikus "hangulatára". A prófétista testőrparancsnok és papnő, Nashwa néminemű, hercegnőjével való sugdolózás után szintén előlépett és bejelentette, hogy a Próféta Templomának követeként csatlakozik a Tythonra utazókhoz.
Hassa hercegnő ezután jobb kezéért, Erwinért akart küldetni. - Hol van az én leghűségesebb barátném és tábornokom? - kérdezte az ifjú ershani uralkodó testőreit emelt hangon, indulatosan dobbantva. - Ha Nashwa elmegy, szükségem lesz Erwinre a Próféta milíciáinak készenlétbe helyezéséhez. Miért nincs királynője mellett, amikor szükség van rá?!
Egy pillanatra feszült csend támadt a teremben, láthatóan sem az összegyűlt hívek és jórészt kalózvezérekből templomi méltóságokká avanzsált alárendeltek, sem a vendégek nem tudtak mit kezdeni az eleddig végtelenül kedves és türelmes Hassa hirtelen kedélyváltozásával.
Végül némi tanácstalanság és a hátsó sorokban kialakult tülekedés nyomán a jedi delegáció egyik tagja, az arcona Izal Waz lépett előre. - Engedelmeddel, Felség, én szívesen itt maradok, hogy segítsek hadrendbe állítani a Próféta híveit. Már találkoztam Felséged hitét követőkkel a Tatooineon, akarom mondani a Jakkun, még ha akkor egy sajnálatos félreértés folyományaként nem azonos oldalon álltunk velük. Ismerem és tisztelem a híveid és jó barátomnak vallom az általatok Szent Állatként tisztelt Tarfang nevű ewokot. Engedd... - hajtotta meg fejét kissé alázatosan az arcona jedi, hogy tiszteletet mutatva elnyerje Hassa hercegnő bizalmát - engedd meg, hogy a segítségedre legyek itt Shikaakwán.
- A Próféta kegyelméből beszélsz, hosszú nyakú jeedai idegen - intett egyik vékony, aranyozott karkötőkkel ékesített karjával Hassa -, és hálásak vagyunk nagylelkű ajánlatodért. De ez még mindig nem válasz arra, hol van csapataim tábornoka! - Félreértesz, Felség - pislogott szaporán Izal Waz. - Azért ajánlottam segítségemet, mert Erwin... tábornok... valószínűleg nem lesz... elérhető.
- Ki vagy te, jedi, hogy a nevemben szólsz, was weisst du, spion? - hangzott fel most a fogadóterem ajtajában, és az eddig hiányolt, tányérsapkás, hirtelenszőke Erwin von Stülpnagel bevonult a terembe, őszintének tűnő felháborodással az arcán. Ez azonban nyomban szertefoszlott, amint meglátta Hassa ábrázatát.
- Hát itt vagy! - felhősödött el az ershani hercegnő tekintete. - Magyarázatot várok! Tényleg... elhagynál engem? - Also... én... - állt egyik lábáról a másik, zavarában elvörösödve, a padlót bámulva, tányérsapkáját gyűrögetve Erwin, nem törődve azzal egy pillanatra, hogy az összes vendég szemtanúja a jelenetnek. - Az az igazság, hogy én csak... ich meine...
- Van még egy Érkezőkből álló csapat - szólt közbe ismét Izal. - Ska Gora mellett. Birodalmiak. Erwin kisasszony az ő fogadásukra indul. - És erről miért nem szóltál nekem?? - Hassa még jobban felpaprikázódott, Erwin zavarát látva, aztán egy könnycsepp gördült le a szeme sarkából az arca gödröcskéin. A tekintete elfelhősödött. - Meg akartál szökni, igaz? El akartál osonni szó nélkül!
Erwin nyelt egyet, majd indulatosan Izal felé intett. - El akartam mondani, Mein Schatz, nem tudtam, hogy ez a... ez a Lázadó kém kihallgatott, oder... a fejemben vájkált, vagy nem is tudom!
- Nem kell ilyen ellenségesnek lennie, kisasszony - ingatta a fejét Izal ide-oda. - Tython világossá tette a Templommesterek számára, hogy a maga birodalmi barátai ebben az esetben nem az ellenségeink. Sőt, ellenkezőleg, potenciális szövetségesek lehetünk a Káosz erőivel szemben, ha maguk is így akarják. Arról nem is beszélve - intett a fejével az egyik szélső fal mellett támaszkodó vostroyai sztalker felé, aki Medjevvel érkezett -, hogy nem hallgattuk ki. Szlava is kapott egy komüzenetet a bajtársától… aki éppenséggel az Ön birodalmi kollégájával ül egy hajóban, akivel korábban beszéltek. Hát innen tudjuk.
A tekintetek most a fajtája körében fiatalabbnak számító férfi felé fordultak. A vostroyai sötét oldali kommandós csak biccentett a fejével Erwin felé először, majd halkan megjegyezte: - Tak tocsno. Komangyir sztalker'ami z'gyesz. Zvo'nyit mi'nya. U vam tozse fasiszti'je szi'li, a szi'csasz mi druzjami. Mi po'igyom k nam v'mesz'tye sz'gyevocskoj.
- Hogy én vele menjek? - fintorodott el Erwin a terepruhás alakra pillantva, majd párját ritkító reflexekről tanúbizonyságot téve elkapta az apró adattáblát, amit Szlava feléje hajított. Minden vostroyai tudását összeszedve döbbenten olvasta le a sztalker utolsóként lebonyolított beszélgetéséhez tartozó, rendszeren belüli komkoordinátákat - amelyek pontosan megegyeztek azzal, amelyeket ő kapott Aranjitól.
- Donnerwetter - dünnyögte, majd felsóhajtott és visszafordult Hassa felé. - Drágám... hercegnőm... úrnőm... én... - Nem kell tovább hazudoznod, menj csak - fordult félre Hassa, hogy vendégei ne lássák a könnyeit. - Menj el ezzel a... ezzel a férfival! Majd Izal lovag hadrendbe állítja a híveket! Nincs... nincs is szükségem rád!
Erwin motyogott még valamit a kötelességről, de Hassa már csak intett a vendégeknek, hogy az audienciának vége, majd szipogva elvonult a trónszék mögötti elfüggönyzött részbe, mely oly sokáig volt közös otthonuk Erwinnel. Az arcona jedi néhány pillanatnyi tétovázás után fejét ingatva követte. A vostroyai sztalker pedig Erwin mellé lépett. - Davaj, tavariscsa fasiszti major - biccentett a kijárat felé. - Rabota zs'gyot. - Na klar, Arbeit muss sein - sóhajtott fel Erwin, majd fejére igazította tányérsapkáját. - De az én hajómmal megyünk. A Shikakwaa interplanetáris ugrói gyorsabbak, mint a tythoni kompok. - Los geht's! - Zsencsini v'zonye... eta plo'ha - csóválta a fejét Szlava, de követte az ifjú cosrai tisztet.
Minden egység felszálláshoz készülődött. Először Droma hajója startolt, aztán Juun és Tarfang siklója, majd Erwin személyes futárgépe a sztalkerrel a másodpilóta ülésében. Utolsóként a tythoni hajó... az aranyszínű protokolldroid hosszasan sopánkodva kereste asztromech társát, aki egy halom üres konténer mögött elbújva tekergette antennáját, majd irritált füttyögéssel biztosította Szrípiót arról, hogy nem, nem zavarodtak meg a bitjei, csak a környező űrt próbálta volna letapogatni indulás előtt, ellenséget keresve. Szrípió kifejezte afeletti reménykedését, hogy ennek a vuki pilótának a hajóján nincs dejarik tábla, majd mind beszálltak, és Lumpy teherhajója is elindult a Tython felé.
...
Egy bolygóval és egy fél rendszerrel arrébb, Tython magas, ködbe vesző hegyeinek egyikén, egy kiálló sziklaperemen Tahiri Veila meditált, pontosabban régen használt, előző mesterére hajazó érzékeit használva próbálta megérezni, mi történik mindenfelé a rendszerben. Bízott benne, hogyha a Káosz-tudatán keresztül keres, ahogy anno Waranous tanította neki szexjátékaik és kínzása közben, akkor sem Tython és lényei az Erőn át, sem Yuuzhan Vong énje telepatikus részén keresztül új népének itt tartózkodó tagjai nem fogják majd érzékelni elméje kifelé tapogatózó csápjait, leleplezve ezzel őt.
És igen, világosan érezte a Dracoont a rendszer túloldalán, még csak nem is a legszélén, ahol számított rá. Rejtőzködött, igen, ezt is érezte, ahogyan a közelében az öreg dragan, Xenorth gonosz és vérszomjas, ugrásra kész tudatát és társaiét is. És igen, kijebb, Fury's Gate környékén érzett még egy sor másik tudatot... köztük egyet, amitől összerázkódott. Mintha Waranous beteges, ösztövér... nőstény verziója lett volna. Tahiri tudta, vészesen fogy az ideje addig, amíg színt kell vallania majd. - Hol vagy, Anakin... - suttogta maga elé Tahiri. - Már itt kellene lenned.
Megpróbált a fiúval kapcsolatos dolgokra gondolni... kiterjesztette érzékeit, a szerelmes, mezítlábas tatooinei kislány, a gyűjtögető, buckalakók között felnőtt, a Yuuzhan Vong átalakulás és Riina Kwaad előtti kis Tahiri Veila személyiségét... és legnagyobb meglepetésére választ kapott rá, de nem azét, akire számított. - Ben?!
- Hé, minden rendben?
Tahiri megrázta a fejét és kinyitotta a szemét. Remélte, nem ájult el. Talanzia állt mellette, mögötte a hátasállataik veszekedtek, amelyekkel feljöttek ide. - Én csak... azt hiszem, közelednek. Mindenki. Tython háborog.
- Da, úgy bizony, én is érzem - fogta meg apró ujjaival Tahiri hatalmas, rákollóra hasonlító Formáló Kezét a jed'ka. - De mást is érzek. Sztalkerek is vannak... tudod, van egy régi legenda a népem körében a Szent Monolitról...
- Induljunk vissza a Templomainkba... - rázta meg a fejét Tahiri. Most nem volt kedve egy újabb jed'ka tündérmeséhez. Talanzia sztorijai ugyanis még Tython változatos csodáihoz mérten is… valószerűtlenek voltak a maguk nemében. - Ha tényleg az idő, Skywalker mesternek szükség lesz minden Templom minden teremtményére. Majd útközben elmeséled.
Már a hátasán lovagolt, próbálva kizárni a mellette repülő Talanzia menetszelet is túlharsogó csicsergését az Erőben, amikor az egyik, a Formáló Kezébe rejtett miniatűr, fémszálas villipen keresztül a Yuuzhan Vong telepatikus érzékére továbbított, eredetileg bináris, gépi kódolású üzenetet kapott. Tahiri megcsóválta a fejét hitetlenkedésében. A villip egyenesen idegpályáiba továbbította az üzenetet és annak kiindulási pontját, és a feladó adatait.
"Állj készen" - ennyi volt csak. De nem a Fury's Gate melletti flotta, és nem is Dracoon kapitánya, vagy maga Xenorth, de még csak nem is Anakin, vagy az imént megérzett Ben küldte. Hanem egy R2-es asztromech a Shikakwaa-ról. Nem is akármelyik.
- Meggondoltam magam, Zia. Forduljunk Skywalker mester szigete felé - jegyezte meg hirtelen Tahiri hangosan, félbeszakítva Talanzia fecsegését. - Azt hiszem, hamarosan vendégei lesznek. Ott lehetnénk, amikor megérkeznek.
...
A kérdéses szigeten Luke Skywalker a horizontot kémlelte, ahol a hullámok és az égen háborgó vihar vízfüggönye összeérni látszott. - Már nincs sok hátra, öreg barátom - fordult meg egyszer csak, csuklyáját a fejébe csapva a közelgő zivatar ellen. - Megkezdődött. Közelednek... rég nem látott barátok... családtagok... és a háború, a halál is.
- Sosem közelednek azok, mert minden kezdet és vég a háború és a halál. Ez a dolgok rendje - veregette meg az öreg jedi nagymester vállát barátságosan a nála két fejjel magasabb, még vénségében is rettenetes külsejű, mégis elgondolkodó tekintetű Yuuzhan Vong, népe utolsó Hadmestere. - Ez létezésünk bizonyítéka. Hogy sem előtte, sem utána nem létezünk így. De itt és most igen. És ezt nem veszi el tőlünk egyetlen hamis istennő sem, jeedai barátom.
- Van egy álmom néha - jegyezte meg Luke, miközben Nas Chokával együtt elindultak lefelé a sziklaszirtről a templom felé vezető lépcsőkön. - Azt álmodom, hogy legyőzöm a Csillagok Királynőjét, egy halálon túli helyen. De nem vagyok egyedül, tudod, Hadmester? Velem van egy nagydarab korallpáncélos alak is. Aki pont az ellentéte mindannak, ami én vagyok. De együtt győzünk. - Talán én vagyok az - mosolyodott el szárazon Nas Choka. - Talán nem. Talán maga Yun-Yammka az. Hiszen te is majdhogynem isten vagy, jeedai hadmester.
- Sok mindennek voltam már a mestere, barátom, de a hadnak talán a legkevésbé - mosolyodott el szomorúan Luke. - A Sötét Oldal nem tett sem hadvezérré, sem bölcsebbé. - De az idő igen - hunyorított rá a Yuuzhan Vong. - Ahogy engem is. Együtt megállítjuk ezt a hamis istent. - Térj vissza a harcosokhoz és hívd őket fegyverbe - biccentett Luke felsóhajtva. - Aztán menjetek el Trayushoz, és mindenki szereljen fel az új fénykardokkal. Én itt maradok. Azt hiszem, hamarosan vendégeim lesznek.
[folyt.köv.]
|
|
|
Tython
Apr 13, 2020 14:39:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2020 14:39:39 GMT 1
Nox sárgásbarna gömbje árnyékba borult és lángolt, ahogyan az orbitján lebegő Dracoon lilás, pulzáló plazmalövedékei és a bolygó átellenes felén keringő Porg kocka zöld impulzuságyúinak töltetei szünet nélkül szórták a Káosz áldását. A romok alól a Gépek Templomának droidvadászai és kimenekítésre szánt, értékes műszaki felszereléseket szállító siklói emelkedtek fel, hogy aztán a légkörből lángolva zuhanjanak vissza, amint találkoztak a Dracoon pókvadászaival és Porg harci drónjaival.
Az a tévhit, amit néhány, a közeledő káosz-zászlóshajók érzékelésekor a Templom Primerhez tartozó oldalán lévő android kezdett ápolgatni bitjei között, miszerint az új hajók gépi utasai afféle be nem jelentett Érkezőkként saját maguk tudásával akarnak hozzájárulni a Gépek Templomának bináris kollektívájához, villámgyorsan megdőlt. A humanoid androidok a Primer oldaláról igyekeztek szerves segítőikkel együtt valamiféle védelmet szervezni, az asztromechek azonban - Gépistenük nagyon is szándékos és jól irányított, mindegyikükbe beépített, titkos parancsának engedelmeskedve - látszólag teljesen zavarodottan sipítozva gurultak fel s alá, többet ártva, mint használva a humanoid géplények védelmi erőfeszítéseinek, és tömegével estek az elsőként érkező Porg deszantok fogságába, amelyek ezrével asszimilálták őket - valójában csak aktiválva az amúgy is beléjük rejtett pusztító alprogramot -, hogy aztán a Primerek ellen forduljanak.
Eközben a Dracoon pókvadászai és a draganok a Nox tythonita és Érkező munkásokból álló, szerves településeit és erődjeit támadták, és mivel Noxon a gépek nem igazán keresték a mellettük lévő gyárakban és öntödékben dolgozók társaságát és a többi, rendszerbeli bolygóval ellentétben nem alakítottak ki közös, koordinált védelmi rendszert, a Dracoon egységei gyorsan el is pusztították azokat, kibernetikus salakanyagnak való hús-egyedek ezreit hajtva a Porg raktáraiba és kínzásra kijelölt foglyokat Slordis kapitány elé... vagy éppen gazdag vacsorát téve a draganok asztalára.
Miközben a Gépek Templomának felső szintjeit már ellepték a konvertált asztromechek, Porg harci egységek és egyéb förmedvények, az alagsorban a lejáratot védő néhány osztag, a programozását felülírva sebtiben felfegyverezett humanoid android fedezete alatt Kalibán és a jawa kétségbeesetten próbáltak segélykérő jeleket küldeni minden egyes elérhető frekvencián a rendszer bármely elérhető pontjára...
A Gépek Templomának befellegzett, de a Primer és a Sylentium eddig összegyűjtött tudását még talán meg lehetett menteni a védők javára...
...
- Hú de retro... minden hajótok ilyen? - vizslatta álmélkodva a Sunspot és Malterra közti biztonságos árnyékzónába besuhanó, hosszúkás, láthatóan légköri repülésre optimalizált, törékeny külsejű járművet Ben, ahogyan az egyre közeledett a Shadow felé. - Ez éppenséggel egy nagyobb modern futárszkiff lehet, az én időmben még nem is léteztek ekkorák - válaszolt enyhe sértődöttséggel a hangjában Zaniah a pilótafülke hátsó részéből, majd gyorsan témát váltott. - BB-8 jelenti, hogy visszatér a zsilipen keresztül. Befejezték a kinti generátor telepítését, hamarosan tudjuk fogadni a barátaid...
- Előbb nézzük meg, mit hoz nekünk ez a Juun nevű alak - pillantott a dokkolási pozícióba álló szkiff felé Ben. - Szólj kérlek BB-8-nek, hogy maradjon a zsilipteremben. Ott találkozunk a vendégeinkkel is.
Az alacsony sullustai és még alacsonyabb ewok társa már egy ideje a zsilipteremben szobroztak, amikor Ben és Zana beléptek. BB-8 sipítozva tűrte, hogy az ewok a tetejét kopogtassa, és megpróbálja eltávolítani fejét a testgömbjétől, amelyet a legtöbb asztromechhel ellentétben nem kinetikus alkatrészekkel, hanem mágneses mezővel rögzítettek hozzá. Az ewok egy ideig ráncigálta a kisebb tányérformát, mígnem BB-8 gömbjéből kinyúlt egy manipulátorkar, és kis energiájú energiakisüléssel sütötte meg az ewokot, aki fajtájához híven élesen sipítva tiltakozott a modortalanságtól.
- Nahát, de kis édes! - rohant oda azonnal Tarfanghoz Zaniah, ami gyorsan túltette magát a droiddal való találkozás okozta sokkon, és rutinosan hátra vágta magát, elégedetten morgás közepette hagyva, hogy a fiatal tythonita nő a hasát vakargássza csilingelő nevetés mellett.
A sullustai megcsóválta a fejét, majd előrelépve kezet nyújtott Ben Skywalkernek. - Elnézést a társam modortalanságáért, a legutóbbi bevetése kissé hosszúra nyúlt, és láthatóan elkapatta magát ebben a hogy is mondjam... házikedvenc szerepkörben, bár eredetileg dolgok felrobbantása, elvezetése, illetőleg megjavítása lenne a feladata és specialistása. Örvendek a szerencsének, Skywalker parancsnok, Jae Juun vagyok a Köztársasági Hírszerzés omicron-kappa-tizenhét-kék-arany kóddal rendelkező ügynöke. Megtiszteltetés a találkozás, régebbről van szerencsém ismerni az édesapját, Skywalker nagymestert. A társam pedig Tarfang, az ewok, az ő legújabb azonosítóját nem írtam fel... de nagyon megbízható ügynök. Mielőtt idekerültünk, Ershanon nyomozott a prófétisták EGB-s kapcsolatai után.
- Örvendek - biccentett Ben. - Ben Skywalker vagyok, a hölgy ott a társam erre a misszióra, Zaniah kisasszony, aki nem mellékesen idevalósi. Az asztromech pedig... - a fiú homloka egy pillanatra ráncokba szaladt, mintha gondolkozna, mit is osszon meg pontosan vendéglátójával. - BB-8. Egy egészen különleges kis asztromech droid. Úgy hiszem, szoros kapcsolat fűzi őt... öhm... apám két, régi droidjához.
- Egy aranyszínű protokolldroid, amelynek az egyik mellső végtagja könyöktől lefelé vörös, és egy szürke-ezüst-kék asztromech, igaz? - lengette a füleit Juun. - Mondhatjuk, olyasmi - nyugtázta Ben. - Látta őket? - Shikakwaa-n, a csempészholdon voltak, amikor eljöttem, de a Noxról érkeztek oda - magyarázta Juun. - Továbbmentek a Tythonra néhány jedivel az Ön édesapjához.
- Tehát Luke bácsi… mármint apám... - meredt maga elé egy pillanatig ismét elgondolkozva Ben. - Szóval a Tythonon van. De a vonalban azt mondta, ügynök, nem mehetünk oda rögtön. És Birodalmiakról is szó volt. Lehetséges, hogy megelőztek minket, és ők már elérték Tythont? Vagy a Káosz erői? - Nem, a Birodalmiak biztosan nincsenek a Tythonon - ingatta hatalmas fejét elgondolkozva Juun. - Volt még egy Érkezés, amikor elindultunk. De pár bolygóval arrébb, a Ska Goránál. Ott állítólag van egy birodalmi hajó, a prófétisták vezetőjének első tisztje, egy cosrai nő és egy vostroyai sztalker mentek oda.
- Egy cosrai és egy vostroyai együtt? - fintorodott el Ben. - De hiszen azok gyűlölik egymást… én azt hittem, a Birodalmiak, kiváltképp, ha cosraiak, a Káosz erőit fogják segíteni... ki ez a birodalmi tiszt? Talán ő is beépített vostroyai ügynök és csak megjátssza, hogy Birodalmi? Találkoztam már ilyennel.
- Yub tab nob... dab yab errr nab yud win er ol chalo! - fordult most feléjük egy pillanatra komoly képpel Trafang, aztán elégedett mormogás közepette hagyta, hogy Zaniah tovább dögönyözze. - Azt mondja, az eltűnt ershani koronahercegnő testőre és szeretője... - magyarázta Juun. - Mármint, szeretőnője... vagy hogy mondják. De cosrai, annyi bizonyos. Nem vostroyai. Valami őrnagy. Erwin. - Még nem hallottam róla - rázta meg a fejét Ben.
- Skywalker, nálatok mindenki ilyen... ? - pillantott felé most Zana, egy táprudat csúsztatva Tarfang szőrös plüssmancsába, aki elégedetten rágcsálni kezdte. - Mármint tudod, te, meg... szóval akikkel én találkoztam Coruscanton... - a lány elvörösödött a gondolatra és visszafordult Tarfanghoz. - Mindegy is. Tudod, szőrmók, nálunk ez régen nem volt szokás... mesélj még erről az ershaniról és a birodalmi barátnőjéről... hihi...
- Akárhogy is - próbált témánál maradni Juun. - A prófétisták és a jedik is egyöntetűen azt mondták, szerintük nem a Birodalmiak lesznek itt az ellenségeink. A Káosz erői máshonnan jönnek majd. A vostroyai eredetileg nem is velük volt, hanem a jedikkel jött Tythonról, előtte pedig Sotanaxnál vett részt ugyanabban a rajtaütésben, mint én... mégis elment a birodalmival. - Erről majd részletesen hallani akar a parancsnokságunk, gondolom - morfondírozott Ben. - De ha nem a birodalmiak az ellenség, akkor honnan jönnek vajon a Káosz erői? És miért nem ugorhatunk Tythonra?
- Jött már egy segélyhívás - magyarázta Juun. - A rendszer legszéléről, Kalimahron túlról. Szerintünk onnan jön a Káosz... Tython pedig... nos, eredetileg látni akartam, hogy tényleg be tudtok-e hozni egy flottát ide, Skywalker. Magam sem értem még pontosan azt sem, hogy Ti hogy kerültetek ide Tho Yor nélkül. Tython megközelítése pedig nehéz az Erőviharok miatt. Szerintem célszerűbb lenne előbb behívni a flottát... az ott egy tiltógenerátor kint?
- A technikai részleteket később elmagyarázom - vonta meg a vállát Ben. - Most az a fontos, hogy beszélni tudjak Skywalker mesterrel. És a két droiddal, akik oda mentek hozzá. BB-8-nek is jönnie kell. Ha pedig ők mind a Tythonon vannak, akkor oda kell mennünk. Nem akarnám addig behívni a flottát, amíg nem értjük pontosan, mi is ez a fenyegetés... helyi mendemondák nem lesznek elegendőek a szenátornak és az ezredesnek...
Mielőtt Juun nekiállhatott volna vitatkozni, BB-8 az eddiginél is nagyobbat visított, miközben kidugta és körbe-körbe forgatta néhány antennáját, majd lendületből nekihajtott az ewok és Zana földön hempergő duójának. - Na, ennyire csak nem lehetsz rá megsértődve? - próbálta védeni az elégedetlenül sipítozó ewokot Zaniah. - Nincs is - költözött aggodalmas fény Juun hatalmas, fekete szemeibe. - Azt mondja, segélyhívást fog rendszeren belülről. A Noxról, a Gépek Templomából, egy... nem is, kettő frekvencián. Támadás alatt állnak.
- Nem azt mondtad, nagyfülű, hogy a rendszer széléről jött az a segélyhívás? - kérdezte most Zaniah. - Nox itt van egy köpésre, szinte csak meg kell kerülnünk Tythost. - De, a Furies’ Gate nevű bolygóról jött az eredeti hívás... - cincogta hirtelen ijedtséggel a hangjában Juun. - Ez valami más lesz... - Ilyen gyorsak lennének? - kérdezte most Ben. - És biztos, hogy nem Birodalmiak?
BB-8 odagurult hozzájuk és aktiválta kékes holovetítőjét. - Kép is van? - simogatta meg az asztromech fejét bátorítóan Ben. - Akkor mutasd!
A zavaros, vibráló holoképen megjelenő kocka alakú, hatalmas zöldesszürke monstrum Ben számára teljesen ismeretlen volt, még csak hasonlót sem látott soha. BB-8 azonban mindenféle számsort és adatot futtatott be a kép alá, amelyből Ben egyértelműen ki tudta olvasni, hogy a kis asztromech az által Gépistennek nevezett lényhez köti a kockahajót... a másikat viszont Ben is felismerte, méghozzá a Hírszerzés rendelkezésére álló titkos archívumokból. A kettő közti együttműködés pedig látatlanban is egyértelmű volt, koordináltan összehangoltan lőtték Nox iparos, de védtelen felszínét.
- Az Erőre, ezek nagyobbak, mint egy Tho Yor - egy könnycsepp gördült le hirtelen Zaniah arcán. - Érezni az Erőben is. Tython és az Erő háborognak... Nox pusztul... gépek és élőlények egyaránt. Az egység megdől... Ben, tennünk kell valamit! Nem is hittem, hogy ekkora hajók létezhetnek...
BB-8 sürgetően és teljes egyetértéssel körbe-körbe forgott mellette.
- Jelzek a flottának - ráncolta a homlokát végül Ben. - A kockahajót nem ismerem fel, de BB-8 szerint ellenséges. A másik viszont... az egyértelműen egy régi, és nagyon rossz szándékú valami. A titkosszolgálatok az egymás köztui szakzsargonban csak Vongpókhajónak hívják. Egyszer kiirtott egy egész Ubiqtorate védelmi állást a Yaga Minoron, a Maradvány legjobb birodalmi erőit. Egymaga, kíséret nélkül. És úgy tudom, a Zonama Sekot megszállásához is köze volt.
- Egyik helyet sem ismerem, és nem tudom, mi az az Ubikktorate - tárta szét a karjait sajnálkozva Zaniah. - De ezek nagyon erősnek és nagyon félelmetesnek tűnnek... semmi sincs Tythonon, ami szembe tudna szállni velük, hacsak nem maga a bolygó. Még a legnagyobb rakata hajó, ami az ősi invázióról szóló feljegyzéseinkben szerepel, az sem volt még tizedakkora sem, mint ezek. Segítséget kell kérnünk, Ben!
- Még pár órát itt kell maradnunk, hogy biztosan kimenjen az adás a szondaláncon keresztül - nyúlt a kom felé Ben, de ekkor BB-8 teljes erőből nekiütközött és megtaszajtotta. - Hogy mi? - fordult az asztromech felé Ben, aki élesen sípolt és fel-alá gurigázott előtte. - Hogy oda kell mennünk? Hogy milyen kód?
- SYLENTIUM - írta ki most a holoképet kikapcsolva BB-8 a padlóra holovetítőjével, karakterenként, egyesével. - BRODRIG. PRIMER.
Tarfang most végre kikászálódott Zaniah alól és elgondolkodva letelepedett a robot elé. - Yub? - érintette meg az asztromech fejét ezúttal sokkal finomabban, szinte kedveskedve. - Tab no yab da jo’jo? Pri tob ni a yab ati’kula? Karbi do?
A droid fel s alá gurigázott, hatalmas vizuális szenzora pedig az ewokra meredt, és villant hármat. - Do yab tab do dabra! Yub yub! - állt fel ellentmondást nem tűrően Tarfang.
- Tarfang azt mondja, először vissza kell mennünk Noxra - fordította Juun. - Meg kell mentenünk valakit, aki... nos, nem egészen értem, de egyaránt rendkívül fontos Tarfang barátom és a ti asztromech droidotok számára is. Valami Primerhez van köze. Meg ahhoz, amiket a droid kiírt... mit jelentenek ezek? - Az engem is érdekelne - ingatta a fejét egyetértően Zana.
- Útközben elmagyarázom - sóhajtott fel Ben. - Néha még én sem hiszem el a nagyját. Sőt az apraját sem. De ez a kis asztromech - simogatta meg BB-8 fejét - igen meggyőző tud lenni néha. Most pedig úgy döntött, megosztja veletek a mi kis közös titkunkat... szóval jó oka kell, hogy legyen rá. De akkor is el kell indítanunk a jelszekvenciát.
- Láttam, vannak még droidjaitok ezen kívül - jegyezte meg Juun. - Küldjétek át őket az én hajómra, amivel jöttünk, csinálják arról az indítást. Mi pedig menjünk ezzel. Az én hajómat szétlőnék ezek a förmedvények még a Nox légkörében, ha tényleg csata tombol ott. Ez jó masszívnak tűnik, lejuthatunk vele.. SoroSuub, igaz?
- Horizon-osztály - biccentett Ben. - Alig néhány éves típus... anyámé volt. Mara Jade Skywalkeré. - Azt a... - füttyentett Juun. - Hallod, Tarfang? Segíthetünk vezetni?
- Én megpróbálom felvenni a kapcsolatot Tythonnal - hunyta le a szemeit Zaniah. - Egyre jobban háborog minden... mindenkinek tudnia kell, hogy Noxon is van ellenség, hogy a Káosz egy másik ajtón keresztül is bejutott a rendszerbe... BB-8, segítesz? Még nem egészen értem ezeket a modern jeladókat... - Menj csak - intett az asztromechnek Ben. - Tarfang, te pedig segíts átküldeni a droidjainkat a szkiffre... Juun kapitány, átadom a kapitányi széket, én navigálok. Csak óvatosan, makrancos kislány ez a hajó.
- Enyém a megtiszteltetés, Skywalker parancsnok - fújta ki a levegőt a sullusti és végigfuttatta ujjait a kezelőszerveken. - BB-8 átküldi a pontos koordinátákat, ahová mennünk kell - folytatta Ben, és beharapta az ajkát. - Azt mondja, sietnünk kell.
- Sietünk - veregette meg Tarfang szőrös kobakját Zaniah. - De utána, ha mindenki végzett és már úton vagyunk a napkerülő pályán, te és a kis asztromech elmesélitek ezt az egészet, töviről hegyire. Az az érzésem, még én sem tudok mindent, a vendéglátóink pedig annyit sem. Tython pedig nem szereti a titkolózást, ezt tudnotok kell. - Hát persze - sóhajtott fel Ben. - Azt mindjárt gondoltam...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 21, 2020 16:45:24 GMT 1
Mialatt a shikaakwai űrugró (a tythoni hajóépítési nevezéktan is használta ezt a kategóriát, csak éppen a bolygóról bolygóra ugrást értették alatta, normál térben) a helyi viszonyok között jelentős, fénysebességhez közeli tempóban közeledett a Ska Gora felé, a szűkös pilótafülkében az előzetesen várt feszült csend és kommunikációs nehézségek helyett élénk, már-már akadémiai mélységű, inspiráló eszmecsere bontakozott ki a cosrai pilótalány és vostroyai sztalker másodpilótája között. Hamar kiderült, hogy mind az általában szótlan Szlava jól elboldogul a Basic-el, Erwin pedig a vostroyaival... és mint hamar felfedezték, volt egy közös, a galaxis minden kulturált élőlénye számára érthető nyelvük is... a tudomány és a történelem iránti érdeklődésük.
Mialatt széles ívben kikerülték a belsőbb pályákon mozgó, de a befogható jelzések alapján már összecsapásoktól fűtött Krev Coeurt és Noxot, és ráálltak a Tythoson túlra vezető vektorra, hamar rádöbbentek, hogy közös érdeklődésük és tudásuk a galaxis régi híres háború, csatái tekintetében nem csak meglepően tág, de eltérő kulturális hátterük, származásuk, neveltetésük és taníttatásuk ellenére meglepően át is lapol egymással. Miután végigvették a Yuuzhan Vong invázió, az Új Köztársaság és a Birodalom küzdelmei, valamint Klón Háborúk legfontosabb ütközeteit, valamint a régi idő Jedi-Sith háborúit, és persze a nagy vostroyai-cosrai háborúkat, néhány alkalommal a hajó primitív fedélzeti számítógépét használva arra, hogy emlékezetből egyszerű szimulációkat vágjanak össze csillagtérképek hevenyészett másolatain a nagyobb flottamozgásokról és ütközetekről, rátértek a még régebbi idők háborúira és a galaktikus őstörténet általuk ismert és kedvelt szeleteire. Szinte észre sem vették, hogy majdnem megérkeztek már Ska Gora erdőbolygójához. Éppen a Pius Dea történeténél és háborúinál tartottak, amikor felvijjogott az ugró közelségi időzítője, jelezve, hogy el kell kezdeniük a lassítást. A tythoni hajók inerciális rendszere és kiegyenlítői - hipertéri ugrások és az ahhoz szükséges gyorsulás, illetve lassulás hiányában - jóval primitívebbek voltak, mint a galaxist járó hajókéi, így már az adott égitest megközelítése előtt jóval el kellett kezdeni lassítani, különben a megfelelő gravitációs torzítómezők hiányában nem tudtak volna megállni, és belerohantak volna az úti célként megjelölt planétába.
Erwin beállította a megfelelő vektorokat, kikapcsolta a vészjelzőt és elküldött saját komsávján egy pinget a bolygó körül várakozó EGB-fregattnak, majd visszafordult útitársához. Még volt néhány percük, mielőtt az Event Horizon kiér Ska Gora átellenes oldaláról, és megszűnik a kommunikációs takarás.
- Érdekes, sosem gondoltam volna, hogy a Popius Dea kulturális öröksége és társadalmi behatása legalább annyira meghatározó a mai napig Vostroyán, mint nálunk, Cosrán a Teutonius Dea öröksége - foglalta össze előbbi eszmecseréjük végkövetkeztetését a szőke Erwin, miközben gondosan megigazította a fürtjeit fedő régi stílusú tányérsapkát. - Azt hiszem, sosem gondoltam volna, hogy Margarethe nénémen és a hozzá hasonló nemesi házakból származó, a kúriák legfelső szobáiban üldögélő cosrai öregasszonyokon kívül bárki őrizgetne deista ikonokat a kredencében, erre kiderül, hogy nálatok az összes, hogy is mondtad... bábuska ugyanezt csinálja, még akkor is, ha mindkét bolygón letartóztatást kockáztatnak vele.
- Mozset bity, mi nye... tak... drugíja... talán jobban hasonlítanak a népeink egymásra, mint gondoljuk - próbálta szavakba önteni a gondolatot inkább Basic nyelvre átváltva válaszképpen Szlava. - Ahogyan a... ripubljika sem.
- Hát, nekik is megvannak a maguk gyökerei a Pius Dea kapcsán - bólintott Erwin fanyar mosollyal. - Coruscant, az Anyaszentegyház hajdani székhelye... amikor a teokráciájuk az egész Köztársaságot uralta. Tudod, nálunk a Hänsel-félék, az Ahnenerbe és a többi okkult társaság követői leginkább azokra, az egyébként általam is a legvalószínűbbnek tekintett elméletekre ugranak sértődötten, amelyek szerint mind Cosrát, mind Vostroyát a Magból kiinduló, a Pius Dea alrendjei által parancsnokolt kolonizáló alvóhajók konvojai alapították. Aláásná a felsőbbrendűségükbe vetett hitüket. Pedig szerintem reális. De visszatérve arra, amit mondtál... nem, szerintem sem a Lázadók... ah entschuldigung... mármint nem a Köztársaságiak az ellenségeink. Remélem, a Vezérkar is megérti ezt,
- Szpomnyi’sj, tvoj komangyir pa’jehal me’sztye sz’ mojim pravnom szal’jkerom - biccentett Szlava. - Igen, a parancsnokaink együtt jöttek... talán ebben a harcban a mi főtisztjeink is rugalmasabbak... - Erwinnek eszébe juthatott valami, mert elnevette magát. - Tudtad, hogy a Pius Dea eredeti istennője is nőnemű? Mekkora lenne, ha kiderülne, hogy végig azt a Káosz-entitást imádták, a Csillagok Királynőjét, vagy mit is mondtátok, hogy hívjátok ti...
- Mnog’a bog’i zsencsini... sok isten nőnemű - vonta meg a vállát Szlava. - Bog’a jed’ki, mama rogyina, mamuska priroda... u nasz korol’eva zvezdi znacsit anarkhija mama. Még a barátnőd prófétája is nőnemű, nem? - Azt hiszem - vörösödött el hirtelen Erwin, majd oldalba öklözte a sztalkert, ami persze meg sem érezte. - Csak azért tartasz szóval, hogy ne gondoljak rá, nem igaz?
- Mozset bity... lehet - ingatta a fejét a sztalker. - Eta... profjeta. Te találkoztál vele? Vagy a hercegnőd? - Én... izé... nem - rázta meg a fejét Erwin. - Vannak mendemondák, miszerint ugyanúgy testet tud ölteni és entitás formájában létezni, mint a Káosz úrnője, de nem találkoztam Ershanon olyasvalakivel, aki tényleg látta volna. Vannak pletykák egy twi’lekről. Azt hiszem, futároknak hívják őket. Nashwa tud erről a legtöbbet.
- A da... eta... Ershan i’h z’gyesz, eta nye Pius Dea, da? - hümmögött a sztalker körbemutatva. - Nem, Tython és Ershan valahogy kapcsolódnak egymáshoz, ezt még én is érzem - biccentett Erwin. - Mármint, megérzés...
A sztalker egy pillanatig sötéten, elgondolkodva pillantott az ifjú cosrai őrnagyra, akinek csak most villant az eszébe, hogy útitársa tulajdonképpen erőérzékeny, ő pedig nem.
- A történelmi tanulmányaimra és a Shikaakwán talált helyi feljegyzésekre alapozom, természetesen - tette csípőre a kezét enyhe sértődöttséget színlelve Erwin. - És persze az Ershanon olvasottakra. Azt hiszem, Ershant nem tythoniták alapították, de mindkét kultúrának köze van egy olyan szent helyhez, ami a deista forrásokba is szerepel. A Pius Dea számos expedíciót indított az Ismeretlen Vidékre, hogy megtalálja, de állítólag nem sikerült nekik... hogy megtalálni, vagy elfoglalni, arról ellentmondásosak a források.
- Jedha... szlavnij gorod. A szent város bolygója - hunyorított Szlava. - Ja, Jedha, das stimmt - nyugtázta Erwin. - De már meg sem lep, hogy ismered, te olvasott sztalker. Én arra jutottam, hogy talán ezt a rendszer elhagyó tythoniták alapíthatták Jedha-t, legalábbis az Jedhával kapcsolatos feljegyzések már úgy beszélnek az Erőről, mint amelynek ismert a két különböző oldala, és ez ugye itt, Tythonon korábban még nem volt annyira kikristályosodva, mint most. És szerintem jedhai kolonizálók alapították Ershant, de útközben többször összeütköztek az olyan deistákkal, mint a tieid, vagy az enyémek.
- Gyeisz’tyi... tol’jka... nu... kak szkazaty... cselave’csesztvo - pillantott a lányra kérdőn Szlava, mint aki hirtelenjében nem találja a megfelelő Basic kifejezést. - Igen, a deisták mindig is emberközpontúak voltak, részben emiatt terjedt el, hogy Coruscant volt az emberek őshazája, bár az Ahnenerbe azóta is igyekszik bebizonyítani, hogy a Cosra - magyarázta Erwin. - Arra vezették vissza a történelmüket, hogy minden Coruscanton kezdődött az emberekkel, Zhell Tizenhárom Nemzetével, és csak akkor rajzottak ki a humánok a galaxisba, amikor a rakaták elvitték őket rabszolgának. A mi nemzeteink ebből nőttek ki, míg a jedhaiak a tythoni tanítást követték, ahogyan az ershaniak és a jedik is, a fajok keveredéséről és a minden fajt összetartó Erőről, vagy hitről, vagy Prófétáról, melyikük éppen hogy interpretálta. Csak abban nem konzekvensek az írások, hogy hogyan jött ehhez a Káosz ősi birodalma... vajon a mi őseink és az itteniek együtt harcoltak a Káosz Királynőének erői ellen régen is? Vagy az egyikük átállt?
- V’mesztye - hunyorított a sztalker. - Ja uve’ren. Együtt, ez bizonyos. - Hát nem is örülnék, ha kiderülne, hogy valahol áruló van a tythoniták soraiban - morfondírozott hirtelen Erwin, rádöbbenve, hogy erre nem is gondolt eddig, annyira lekötötte a felismerés, hogy jedik, vostroyaiak és Lázadók is voltak a rendszerben, és a Hassával folytatott veszekedése. Pedig annyira nyilvánvaló volt...
- A Káosz támadása túlságosan koordinált - jelentette ki végül. - Nem tesznek hirtelen lépéseket, hát nem érted, kell, hogy legyenek informátoraik! - Mozsna - vakarta meg az állát Szlava, de mielőtt válaszolhatott volna bővebben is, a Ska Gora felhőkkel borított, egyre növekedő, erdős, zöldeskék horizontja mögül kibukkant a gyűrűkkel körülvett Lancer-osztályú fregatt.
- Event Horizon hívja a közeledő tythoni hajót, azonosítást - harsant fel a komjukban szinte azonnal Aranji parancsnok formális klón-hangja, amelyből azonban Erwin némi bizonyosságot is ki tudott olvasni... mintha a klón pontosan tudta volna, hogy ők jönnek, és csak a formalitás kedvéért tartotta volna be az ilyenkor szokásos birodalmi azonosítási protokollt, meg azért, hogy ne kelljen ellentmondania a saját elméjébe genetikusan beégetett berögződéseknek. - Itt Erwin von Stülpnagel őrnagy, küldöm az azonosító kódomat... Szlava, álljunk át kézi vezérlésre, készítsd elő kérlek a dokkolókarmokat és az átszálló csövet.
- Szics’asz po’nyju, tavaris fasiszti major - emelte kezét valamiféle hevenyészett, a fajtájára amúgy sem jellemző tisztelgésfélére a sztalker, és az ugró nemsokára csatlakozott a birodalmi fregatthoz. Miközben a lassító generátorokat telepítő mélyűri droidok és drónok körülöttük sürögtek-forogtak (emiatt nem is használhatták a hajó hangárját, mert az tele volt alkatrészekkel, egy zsilipnyíláson keresztül kellett átszállniuk, rugalmas falú dokkolófolyosó átvezetésével) a két hajó lassan összekapcsolódott, majd egy átalakítón keresztül átvezették a fregatt nagyobb teljesítményű áramforrását a saját szkiffjükre, végül megindultak, és néhány perc múlva immár a fregatt zsilip melletti közlekedőfolyosóinak egyikén üdvözölhette egymást a két birodalmi tiszt és a két vostroyai sztalker.
Aranji és Erwin formálisan tisztelegtek és jelentettek egymásnak, a két sztalker azonban csak megölelte egymást, és hangos “padzav, brat” felkiáltásokkal veregették egymás vállait.
- T’i vigyel, brat'ca? - kérdezte végül Sztrelok a társát különösebb bevezetés nélkül, fél szemével a két birodalmi felé sandítva, miközben Szlava is érdekes tekinteteket vetett Aranjira. Erwin értetlenkedve nyújtogatta a nyakát. - Sto vigyel? A klon... kakoj eta... klon’ka? - meredt először kérdő tekintettel Sztrelokra, majd Aranjira a kérdezett Szlava. - Igen, valóban erőérzékeny vagyok - biccentett Erwin és Szlava legnagyobb bámulatára egyaránt a kék egyenruhás spectech klónparancsnok - a cosrai őrnagy számára azért, amit mondott, Szlava számára pedig azért, mert láthatóan ez a fasiszti is tűrhetően értette a vostroyait. - Hosszú történet, de ezért választottak ki részben erre a misszióra. Később elmagyarázom.
- Monolith, vigyel, brat? - lökte meg türelmetlenül az elhangzottakon csodálkozó Szlavát Sztrelok, hogy felhívja a figyelmét előző kérdésére. - V centre Zonu. Ti otkuda bil, nye? Na plan’tye. Tython. - Eta nye zona - rázta meg a fejét Szlava társa szavaira, majd Erwin értetlenkedő tekintetét látva Basic-re váltva hozzátette. - Ez egy régi sztalker legenda. Arról, honnan nyerjük mi és a jed’kák az erőnket. Az Erőmű katasztrófájáról és a Monolithról. Komangyir... - intett Sztrelok felé a fejével - szerint itt van Tythonon. De én semmi ilyesmit nem láttam ott. Monolith nyet. Tython... szvabodnaja Zona. Ha Káosznak lenni vége, mindenki lehet menni... - Szlava összeráncolta a homlokát, ismét a megfelelő kifejezést keresve. - Lehet menni szabad. Mindenki.
- Nu tak, v'Zone m'nogo csugyesza - vonta meg a vállát Sztrelok. - Opaszno. Nye tolj’ko Kaosz, kontrolljor i anarck’hii. Zona opaszna. Tam vez’gye pazsar. I Kontrolljor blizka, to’zse hocset k’Monolitu. - Mi pont arról beszéltünk Szlavával idefelé, sztalker úr - szólt közbe Erwin jószándékkal - , hogy Tython templomai sokféle tudást hordozhatnak, ami a galaxis nagyobbik része számára is hasznos lehet. Értem, hogy Ön szerint veszélyes lehet... de ez nagy lehetőség az egész galaxisnak szerintünk. Arról beszéltünk, hogy meg lehetne nyitni Tythont a galaxisnak, hogy jobban megismerjék a kultúráját és az erejét... az együttműködés miatt is, amire most itt mi kényszerülünk. Lázadók és Birodalmiak, vostroyaiak és cosraiak... a Prófétisták szerint is eljön majd a Tiszta Égbolt ideje Tython felett, amikor a Káosz elpusztul, szerintük ezzel párhuzamosan megszűnnek a hipertéri és kommunikációs gátak is. Legalábbis is így magyarázta az írásaik jelentését Nashwa.
- Hát nem tudom, őrnagy - rázta meg a fejét ellenkező tekintettel Aranji, miközben végigmérte a két korábban Érkezőt. - Amennyire nehéz ügy volt bejönni ide, és amiket hallottam Strelok bajtársamtól arról, hogy miket találtak a Káosz Királynőjének viselt dolgairól a vostroyai és coruscanti régi iratokban... szerintem ha ennek a Tythonnak bármiféle köze van a Káoszhoz, vagy legalább annyira érdekes a számára, akkor bizonyos ez rengeteg veszélyes, potenciális kockázatot, kataklizmát jelentő erőt jelent. Volt szerencsém már találkozni párral, de eddig az ide való bejutás volt a legijesztőbb... még annál is, mint amit akkor tapasztaltam, amikor megkaptam az Erő ajándékát... de amióta itt vagyok, ez az állandósult fejfájás... szerintem mindenkinek jobb, ha inkább jó alaposan lezárjuk ezt a helyet, Káosszal, vagy anélkül. Megvédjük tőle a galaxist. Ez a kötelességünk. Ez a dolgunk.
- Még azt sem tudjuk, pontosan hogy jutnak be az erőink, de már a továbbon gondolkozunk... - ellenkezett Erwin, de Aranji megállította. - Amint a droidok befejezik az ugró-lassító generátorok installálását, egy spirális tiltógenerátor-soron be tudnak majd jönni a nagyobb hajóink is. Utána viszont gondoskodnunk kell róla, hogy se mi, se a Köztársaság, se mások ne találhassanak alternatív bejutási lehetőségeket.
- A Köztársaság már megtalálta, az ő ügynökeik a saját bejövőik fogadására indultak a Tythos mellé, a csillaghoz legközelebbi bolygókhoz - ellenkezett tovább makacsul Erwin. - És mivel nem tudom felvenni a kapcsolatot Zsasz ezredessel, ezért attól tartok, a Káosz is... akár több belépési ponton is bent lehetnek már az erőik a rendszerben. Ráadásul a taktikájukat elemezve arra jutottam, hogy az sem kizárt, hogy beépített erőik is vannak... kémek. De még visszatérve Tython szabad hozzáférésére, parancsnok, ezt önnek is be kell látnia, mint specialistának, nem csak kulturális és történelmi referenciák támasztják alá, de a lehetséges kutatási területek is...
- Z’nacsajet i’sjo raz... tak szam szeb’je - rázta a fejét Strelok hármukra nézve, miközben szemei önkívületben kezdtek forogni. Amikor újra kinyitotta őket, mintha transzban lett volna… és ott szólt mindhármójuk fejében, számukra egyszerre és tökéletesen érthető módon. - Dol’jg, Szvabod’na, Csisztoje Nyeb’a. A Szolgálat, a Szabadság és a Tiszta Égbolt. Hát nem értitek? A frakciók visszatérnek. A Frakciók visszatérnek, pont, mint a Zónában. Újra megtörténik. Ez az Új Zóna, hát nem értitek? A Kontroller pedig egyre közelebb van. A frakciók szövetsége megszilárdul, de feltörnek a Monolithot védő kultisták erői, akik már ott várnak a Zóna közepén.
- Hát én is ezt mondom - tette hozzá Erwin, nem zavartatva magát attól az apró részlettől, hogy a fejében beszélnek. Tythonon hamar hozzászokott az ember a szokatlan dolgokhoz. - Kell, hogy legyenek káoszhívők a tythoniták, vagy az Érkezők között is, máskülönben nem lenne ennyire... átgondolt a támadási sémájuk.
- Már csak az a kérdés, mikor érkezik... Degtyarjev... - folytatta tűnődve a fejükben Strelok, egyelőre láthatóan ügyet sem vetve Erwin felvetésére. - Róla még nem hallottam - pillantott kérdőn Szlava irányába Aranji, minden látható gond nélkül, szinte reflexszerűen használva azt az Erőn keresztüli, valahogy Erwint is magában foglaló metakommunikációs formát, amit Strelok elkezdett és ami átmenetileg segített nekik áthidalni a fennmaradt nyelvi nehézségeket. - Nincs ilyen nevű sztalker parancsnok, vagy Vörös flottatiszt - rázta meg a fejét Szlava is.
- Az Izlom eljön és átnyúlik a világokon. Körbeöleli a Zónát és átvezeti Degtyarjevet, az őrnagyot a Kívánságok helyéről a másik világba. Csak egyet kívánhat... mindenki - folytatta Strelok és újra felakadtak a szemei. - A Monolith Templomában. De az Izlom és az Őrnagy... csalnak. Mindig csalnak. A Templom alá hatolnak be. A tiltott területre, ahol a válaszok és a kapuk vannak. Ahol a Monolith titka lelepleződik.
- Talán minden Templomban van ebből a Monolithból - próbálkozott a többiekhez hasonló módon, fejben kommunikálni Erwin, de végül feladta és inkább maradt a jó öreg beszédnél. - Vagy talán van valahol a rendszerben egy Templom, akár Tythonon, amit még nem találtunk meg. - Nekem nagyon zavaros ez az egész - rázta meg a fejét Aranji és Strelokra pillantott, majd megragadta a vállát. Strelok megrándult, ahogy az Erő világos oldalának gyógyító energiáit érzékelte a klón felől. - Ezekről nem beszéltél eddig, Strelok. Nem nézel ki jól...
- Jed'ka magija nyet - tiltakozott Aranji kísérlete ellen a vezér-sztalker, hogy a klón valamiféle módon megpróbálja "megszerelni" őt az Erő segítségével. - Davaj vod'ku, gid. - Ezek a titkos sztalker mondakör részei - magyarázta Szlava, miközben hátizsákjából előkotort egy átlátszó folyadékkal teli, vostroyai feliratokkal ékesített üveget, és átdobta Aranjinak, aki azonnal letekerte a kupakját és Strelok cserepes szájához illesztette, aki azonnal mohón nyakalni kezdte a tartalmát. - A Zóna, a frakciók, az Erőmű, a baleset... mind arról szólnak, hogyan szereztük a hatalmunkat az Erőben mi, sztalkerek. De ezt, amit a parancsnok mondott a végén, nem ismertem. Nem tudom, ki ez az őrnagy és az Izlom. A Káosz entitását mi Kontrollernek hívjuk, esetleg Agysütögetőnek. De mindegy is, mert ez csak legenda...
- Nye, brat sztalker moj, eta nye szkaz'ka - pattantak most fel hirtelen Strelok szemei. A vezérsztalker előrehajolt, megragadta döbbent, fiatalabb társa overalljának gallérját és úgy sziszegte, visszaváltva ideiglenes, közös metanyelvükre. - Ez nem mese. Én ott voltam... és most újra megtörténik. Ha megöljük a Kontrollert, eljönnek, meglátod.
- Ez mind nagyon érdekfeszítő, Herr Sztalker - vetette közbe Erwin valamivel erélyesebben, miután kétségei támadtak Strelok vedelését látva afelől, hogy egy valódi látnokkal, vagy csak egy egyszerű, bolond alkoholistával van dolga. Arról nem is beszélve, hogy az ő eredeti rendfokozata is őrnagy volt, mielőtt elhagyta volna Ershan és a hercegnő kedvéért a Cosrai Szárazföldi Csapatok sorait… és erre nem szívesen hívta volna fel Aranji és a többi EGB-s tiszt figyelmét arra az esetre, ha bármi, általa egyelőre elképzelhetetlennek tartott módon a sztalker részegesnek tűnő filozofálgatása őrá vonatkozott volna. - De ehhez először meg kell találnunk ezt a Kontrollert. Ahhoz pedig neki kell indulnunk ahelyett, hogy itt filozofálunk. Mint mondtam, elveszítettem a kapcsolatot Zsasz ezredessel Furies' Gate bázisán, pedig elmondása alapján elég potens kommandós csapata volt. A shikaakwaiak és a tythoniták között nem láttam másik EGB-st, és bármennyire is tisztelem jedi és köztársasági barátaid - pillantott Szlavára -, ha mi nem nézzük meg, mi történt a katonáinkkal, akkor senki sem fogja.
- Militarsi bangyeriszti - vonta meg a vállát kevéssé lelkesen Strelok.- Nu, poszmotrim. - Rendben, megnézzük az ezredes utolsó bejelentkezési koordinátáit - nyugtázta Aranji. - Valóban szükségünk van némi bizonyítékra a mieink sorsával kapcsolatban, mielőtt iderendelem az egész flottát. A droidjaink hamarosan befejezik az ugrató generátorsor telepítését. Itt hagyjuk velük a hajótokat reléállomásnak, amivel jöttetek, akkor távolról is le tudjuk adni a pinget a Byss felé. És megnézzük ezt a Furies' Gate-t.
...
Miután senki sem ellenkezett, néhány órával később a majdnem teljesen kész generátorsort, a bójákat és a reléállomásnak kijelölt rendszeren belüli, droid legénységgel ellátott űrugrót hátrahagyva az Event Horizon Gree-gyűrűi felpörögtek, majd egy villanással később a rendszer legszélén, éppen a hipertéri gát innenső oldalán jelent meg a Lancer-osztályú fregatt... alig elkerülve a Furies’ Gate hajdani bázisának romjai helyén lebegő apróbb-nagyobb aszteroidák egyikét.
- Pajzsokat! - vezényelt azonnal Aranji, miközben Erwin és a sztalkerek tekintetei a taktikai kijelzőkre és a radarképernyőkre tapadtak. - Minden tele van impulzus- és ionnyomokkal. - Keine Lebensbemerkungen - közölte száraz torokkal Erwin. - Nem érzékelek életjeleket... Zsasznak és az embereinek nincs nyoma...
- Pa'gib szoldati - fintorodott el Sztrelok is, majd beleszimatolt a levegőbe. - Kontrolljor bil’a z’gyesz’j. - Én is érzem, itt voltak a Káosz erői - hunyorított Aranji. - Rengeteg halott, és idegen létformák... nem csak az érzékelők szerves értékei, de az ionnyomok alapján... és az Erőben is. Egy egész inváziós flotta rombolhatta le ezt a bázist.
- Lefuttatom a keresést a nyomokra az adatbázisban - ajánlkozott Erwin. - Merre mehettek? - Kordon - intett maguk mögé Sztrelok, Szlava tekintete pedig megvillant és nagyobb távolságúra állította az érzékelőket. Végül feléjük fordította a taktikai monitort. - Glavnaja flot’ta. - A Mawr, az innen visszafelé eső első gázóriás térségében vannak. Normáltérben haladnak. Több száz hajó lehet - olvasta le a taktikai adatokat Erwin, majd izgatottan megigazította a sapkáját. - Gyorsabb, ha megnézzük, mintha még órákig elemezgetjük itt a részecske-szemetet, amit maguk után hagytak.
- Amúgy is tovább kell ugranunk, mert ha mi látjuk őket ebből a távolságból, akkor lehet, hogy ők is minket - tette hozzá Aranji, akiből az erőérzékeny ki tudja, mi helyett láthatóan előbújt eredeti, klónozott spectech-énje. - Maximumra állítom az érzékelők kapacitását és a külső kamerákét, hogy minél többet tudjunk rögzíteni, amíg a közelükben vagyunk.
- Azért készüljünk meglepetésekre - biccentett Erwin a két sztalker felé, akik bólintottak, és előkészítették fegyvereiket. - Megvannak a koordináták, így megfelelő távolságban leszünk a flottától, hogy ne tudjanak azonnal ránk állni fegyverekkel, de jó felvételeket készíthetünk - zongorázott a termináljain izgatott arckifejezéssel Aranji. - Figyelem... ugrásra készülj... indítom a gyűrűmeghajtót... három... kettő... egy... ugrás!
...
A csillagok nem alakultak át kékes - fehéres vonalakká, mint a hipertérugrásnál, hanem a gyűrűk forgásának köszönhetően színes fejfájdító kaleidoszkóppá formálódtak, aztán egy rántást éreztek... ...és már fel is tűnt előttük Mawr, a két gázóriás közül a kisebbik és távolabbi pulzáló, felhőkkel borított, a körülötte keringő apró holdak sziluettjeivel pettyezett fekete-narancs óriásgömbje... körülötte pedig hajók százai... zavaró közelségben. Konkrétan olyannyira zavaró közelségben, hogy Aranjinak a normál hajtóműveket is be kellett izzítania, hogy kikerülje az egyenesen feléjük tartó, több kilométer hosszú, szürkéslilás fényekkel tarkított, fenyegető külsejű... és fenyegetően ismerős sziluettű csatahajót.
- Jem’hadar, shaf’da - káromkodott a manőverező fúvókákat villámsebesen állítgatva sajátos klón nyelvén Aranji. - Ez volt egy ESB-flotta, még hozzá jóval nagyobb mint gondoltuk! - Adatok rögzítése folyamatban! Ránk állnak a vonósugaraik és a fegyvereik! - közölte szenvtelenül Erwin. - Energia átirányítása a pajzsokból és a létfenntartásról a Gyűrűhajtóműbe... vészugrás... most! - Aranji lecsapott a megfelelő kezelőgombokra, az Event Horizon pedig újra rázkódni kezdett...
A Sith Birodalom genetikusan fejlesztett harcosai azonban hírnevükhöz méltóan gyorsak voltak... azonban közeledő vadászhajók, vagy a nagyobb Dreadnoughtok pulzáló odonit sugarai helyett az utolsó pillanatra időzített fenyegetés végül nem kívülről, hanem belülről érkezett. Olyan módon, amit mg az EGB-sek sem vártak volna.
A levegő pulzálni kezdett a híd hátsó részén, majd hirtelenjében egy tucat ismerős alakú, szarvas-pikkelyes, szürkéslila egyenruhás harcos materializálódott szinte a semmiből a hátsó szekcióban, fegyvereiket előre irányozva, valamiféle lilás kavargásból kilépve, amihez hasonlót még semhogy Erwin, de a technológiai nóvumokban igen csak jártas Aranji sem látott soha. A spectech és az ifjú őrnagy egyszerre ugrottak be a székeik fedezékébe és nyúltak oldalfegyvereikért.
De addigra a két, ugrásra készen álló sztalker már régen mozgásba lendült. - Vrak’ csuzsoj, pas’li... granata! - Sztrelok és Szlava összehangolt villámokként lendültek meg, a hajó belterében amúgy igen csak nagy bátorságot igénylő kézigránátokat hajigálva támadóik felé, majd oldalra mozdulva egy pillanatra a földre vetették magukat, aztán tüzeltek, majd újra oldalra mozdultak, ismét tüzeltek…
A jem’hadar szakasz első fele már abban a pillanatban elesett, hogy felemelték volna a fegyvereiket. - Lelőni! Aki engedelmes, az győz! - üvöltötte a másodtisztjük, miután parancsnoka arcába robbant Strelok egyik gránátja, de addigra már rajtuk volt a két sztalker, és vibropengék, illetve kis hatósugarú, lefűrészelt csövű sugármordályok, valamint a vostroyai kommandósok alkarjába épített miniatűr lángszórók léptek működésbe.
Még néhány villanás, és a többi jem’hadar is elesett, az egyetlen életben maradt pedig ott feküdt lerögzítve a padlón Szlava és parancsnoka vasmarkaitól tartva, miközben a nyakában lévő különös fehér tartályból valamiféle folyadék szivárgott a padlóra. - A Győzelem az Élet... - suttogta a fogoly, és ráharapott valamire a fogsora hátsó részén, amitől rángatózni kezdett, és elcsendesedett örökre.
- Hát, ilyet még nem láttam tőlük - törölte meg izzadtságcseppektől gyöngyöző homlokát Aranji, amikor a műszerek leolvasása után megbizonyosodott róla, hogy jelentősebb sérülések nélkül visszatértek Ska Gorához. A plexin túl az ugratósor egyben lévőnek és sértetlennek tűnt. - Bizonyára valamiféle részecsketranszfer-technológiát alkalmaztak, akkor juthattak át, amikor a pajzsokból a hajtóművekbe küldtem az energiát.
- Pasla zsara, duraki - vonta meg a vállát Strelok, mint akit nem különösebben lepett meg az egész, majd letelepedett Aranji mellé és megfogta a vállát. A tekintete egy pillanatra elsötétedett. - Kontrolljor bil’ tam. Ja szlu’csal.
Szlava bólintott. Ő is érezte a Káoszlény jelenlétét az ellenséges flottában. - Ha az ESB nyíltan támogatja a Káosz erőit, az új helyzetet teremt - jegyezte meg Erwin. - Azt mondtam, volt ESB-flotta, őrnagy - tette hozzá most Aranji. - Tisztában vagyok vele, hogy nem tudhatsz mindenről az itt töltött időd alatt odakint a galaxisban történtekkel kapcsolatban. Egyes jelentések szerint a jem’hadar dezertált az ESB-ből. Még ha ez egy álcázott akció lenne, a Hapes akkor is letagadná nyilvánosan bármiféle érintettségüket.
- Sz'hity... tol’ko es’jo o’gyin frakcija - jegyezte meg Szlava. - Nye vrak szi’csasz. Bszig’da mnog’ie frakcii. Merk’s, ucsjobnyiki, bandityi... v’szeh. - Végeztem az adatok rögzítésével, és küldhető formába konvertálásával - jelentette Erwin anélkül, hogy érdemben reagált volna Aranji előző megjegyzésére, de közben egyetértően megszorította a mellé letelepedő Szlava csuklóját. - Küldjük el a Vezérkarnak. De figyelmeztetnünk kell az ittenieket is.
- Zombi’i, nye frakci’i - pillantott hátra Strelok az előző beszélgetésre és a halott jem’hadarokra pillantva. - Kontrolljor vez’gyot i’h. - Igen, különös, most, hogy mondod, én sem éreztem őket az Erőben - pillantott hátra egy fél pillanatra Aranji. - Mintha... nem léteztek volna az Erőben, ahogyan a Yuuzhan Vong.
- Ez egy másik világ - folytatta ismét a fejükben Strelok. - A frakciókon túli világ, ezt akarja a Kontroller. A Monolith kamrája mögötti elzárt termek az Erőmű alatt. Ahol a kapuk nyílnak. A szolgái is innen valók, akiket megöltünk, ezek az új zombik. A Monolith mögötti lét... ezt akarja a Kontroller, éreztem.
- Kevés sztalker hisz ebben a legendában, parancsnok - érvelt ellene mentálisan Szlava. - Ha a Monolith létezik is... nincs mögötte semmi. - Oj brat... dehogynincs - bámult ki a plexin Strelok. - Az Izlom tudja. Az őrnagy tudja.
- Ich habe keine Ahnung - tárta szét a karjait az állandó őrnagyozás miatt egyre idegesebb Erwin. - Ne nézzenek rám, én nem tudom. - Fáradtak vagytok, sztalkerek - szólt közbe most Aranji is és megveregette Strelok vállát. - Pihenjetek le. A Horizon pedig amúgy is javításra szorul. Leadom a pinget kifelé, és amint az előörs megérkezett, mi elindulunk normál térben a legközelebbi bolygó felé, amelyik lakott, és vannak alkatrészeik is. A Gyűrűhajtómű működik, de egy sor sima relé kiégett a vészugráskor, szóval újra kell vezetékezni ezt a teknőt, mielőtt újra térpozíciót tudunk váltani.
- Kalimahr van a legközelebb a lakott bolygók közül - bökött a közelségi térképen a kék planétára Erwin. - Ráadásul a rendszeren belüli adások alapján Nox felé amúgy sem mehetnénk, már nem biztonságos. Shikaakwa pedig túl messze van - itt egy pillanatra elfelhősödött a lány tekintete, de folytatta - Kalimahron vannak kommunikációs berendezések és alkatrészek is, onnan üzenni tudunk az egész rendszeren belül.
- Kiment a jel a Vezérkarnak - közölte közben Aranji. - Reméljük, a főnök megkapja... - Kakoj Főnök? - kérdezte most Szlava. - Grodin Tierce Főkormányzó - magyarázta Aranji. - Ő koordinálja a műveletet, de ne aggódj, sztalker, Vostroya felé is van egy titkos vonalunk, Poklonskaya kormányzóhoz. - Atali normal’na - biccentett elégedetten Szlava és nem volt több kérdése.
- Várunk és tovább indulunk, amint lehet - összegezte Aranji. - Addig pedig nézzük át azokat a felvételeket, hátha rájövünk, hogyan tanult meg a jem’hadar a légüres téren át katonákat utaztatni... A sztalkerek valószínűleg a fáradtságtól, a birodalmiak a figyelmük megosztottsága, no meg persze a parancsnoki híd közelharcban elszenvedett kisebb-nagyobb sérülései miatt nem vették észre, hogy a hátsó terminálok egyike egy pillanatra folyadékszerűen pulzálni kezdett, mintha maga sem tudta volna eldönteni, hogy a hajó integráns rész-e... vagy valami más. Aztán a terminál kontúrjai kitisztultak és a jelentéktelennek tűnő tartalék monitor és kezelőpult úgy belesimult az Event Horizon hídjának textúrájába... mintha mindig is a része lett volna.
...
A Mawr körül keringő flotta középpontjában lebegő jem’hadar Dreadnought fedélzetén az Alapító - Abeloth elégedetlenül mustrálta a jelentéseket.
- Birodalmi konfigurációjú hajó volt, olyan meghajtással, amivel korábban nem találkoztunk, Alapító - magyarázta sajnálkozó arccal Weyoun. - Az egyik újonnan hozzánk csapódott csatahajó vortája, amelyikhez a legközelebb jelentek meg, azonnal átküldött egy jem’hadar osztagot, de elveszítették velük a kapcsolatot. De a transzponderük alapján EGB-sek voltak, annyi bizonyos. - Négyen voltak... - villantak meg fekete csillagokként az Alapító szemei. - És kettő pondróval közülük már találkoztam, érzem a szerves, halálra ítélt bűzüket. Nem is kellene léteznie a birodalmamban... egyiknek se. Sértés a létezésük, mint ahogy a hajójuké is.
- Talán érdemes volna sietnünk - jegyezte meg Weyoun. - Ha az EGB egész flottái rendelkeznek ehhez hasonló meghajtással, bármikor megelőzhetnek minket. - Nem, ellenkezőleg, nem akarok csapdába sietni - rázta meg a fejét Abeloth. - A következő gázóriásig megyünk, utána megvárjuk, amíg a Dracoon bejelentkezik. ÉS csak aztán támadunk.
- Ahogy kívánod, Alapító - hajtotta meg magát további vita nélkül Weyoun. - Még valami - fordult vissza Abeloth szolgája felé. - Csak alig néhány pillanatig voltak eze a pondrók a flottánk közepén. Hogyan tudott a másik vorta átdobni egy osztagot ilyen gyorsan?
- Nos igen... - köszörülte meg a torkát Weyoun. - Bátorkodtam megérdeklődni, és nem is igazán értette a kérdésemet. Úgy tűnik, az újonnan hozzánk csatlakozott hajók rendelkeznek egy számunkra ismeretlen... transzporter nevű berendezéssel.
- Tudj meg mindent erről a technológiáról. Ha tudsz, szerezz belőle. Hazudd azt, hogy a mieink elromlottak, és alkatrészek kellenek... vagy valami - fonta össze legalább háromszor a karjait maga körül az Alapító, csápszerűen megnyújtva azokat. Weyoun zavartan félrepillantott, mint akinek genetikailag programozott előzetes meggyőződésével feloldhatatlanul ellentétes a látvány. - Természetesen, Alapító, intézkedem.
Abeloth még utána akart szólni, hogy ne felejtse el eltakarítani a korábban a híd hátsó szekciójába odahordott ajándékszerű szemeteket is, de amikor hátrapillantott, már egyetlen vázát sem látott a használaton kívüli pulton. Legalább rendet tartani képesek ezek a pondrók, jegyezte meg magában.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 28, 2020 14:49:34 GMT 1
A robosztus kalimahri teherhajó rázkódott az egyre erősebbé váló tythoni viharok közepette, ahogyan Lumpawarro megpróbálta közel manőverezni utasokkal teli űrjárművét a Kohónak is nevezett Templomnak helyet adó hegyvonulathoz. Végül a fedélzeten lévő jedik meditációs technikáival sikerült annyira lenyugtatni a Káosz közeledésétől megzavarodott tythoni légkört, hogy a felhőréteg áthatolhatóvá váljon és landolni tudjanak. A sziklákkal övezett platform egyik oldalán a Kohó templommestere és sötét oldali tanoncai sorakoztak fel fényes, szürkés-vöröses vértjükben, élükön Trayus nagyúrral, Tython új fénykardjainak készítőjével, aki bizalmatlanul méregette a platform másik oldalán lévő tythonitákat, akiket egy két méternél is magasabb, korallpáncélos Yuuzhan Vong vezetett.
A fedélzeten tartózkodó két jedi lovag, Seha Dorwald és Markre Medjev egymásra pillantottak, majd Medjev kis türelmet kért a többiektől, lesétált a hajó rámpáján, és először Trayussal, majd a másik oldalon várakozó, helyinek tűnő önkénteseket vezető Yuuzhan Vonggal is váltott pár szót, végül visszatért a hajóra.
- Skywalker mester parancsára már megkezdték az Erőben kevésbé jártas helyi önkéntesek felfegyverzését - magyarázta a többieknek a vostroyai jedi. Trayus azonban nem bízik bennük, mivel a tisztjeik nagyrészt Nas Choka ex-hadmester - intett a férfi fejével hátrafelé a korallpáncélos alakra - és Yuuzhan Vong harcosai közül kerülnek ki, akiket még a Zonama Sekoton szedett fel a Tho Yor, így visszatartja az új fénykardokat tőlük, amelyeket készített. Csak a Templomok felkent harcosainak hajlandó adni belőle, azt mondja. Felajánlottam, hogy átveszem a fénykardok kiosztásának koordinálását, amíg ő elmegy Boganra összegyűjteni a Szlava által kiképzett sötét oldali harcosokat, és szemmel tartom a Yuuzhan Vong önkénteseket. Abba is belement, hogy akkor kezdjék meg a kardok kiosztását, ha Ashla és Bogan harcosai is megérkeztek, és a fennmaradóakból hajlandó a végén adni az önkénteseknek is. Ezt a Hadmester is elfogadta, bár nem örült. - Akkor én is indulok a Fény Holdjára az ott maradt jedikért - biccentett Seha Dorwald. - Az Erő legyen veletek, Medjev mester.
Lumpy egy vakkantással jelezte, hogy ők pedig tovább indulnának Skywalker szigete felé. - Két Erőhasználóval kevesebb lesz a fedélzeten - vetette ellen aggodalmaskodva Medjev. - Talán üzenni kellene Skywalker mesternek, hogy küldjön ide néhány vezetőt az Egyensúly Templomából. Van egy ifjú tanonca például, helyi, de nagyon tehetséges, Rai a neve...
- Majd én bevezetem őket - tette most kezét a mellettük türelmetlenkedő vuki pilótájuk vállára Nashwa, még ha jó magasra is kellett ágaskodnia ehhez, nehogy Lumpy elveszítse a türelmét. - Bár nem jártam még itt, de a Próféta jelenléte itt kristálytiszta és erős… ott koncentrálódik ezen a bolygón, ahol a mesteretek is van… az egy szent hely. A Próféta odavezet majd a szigetre és segít megnyitni előttünk a vihart… most már tisztán érzem.
Artu Detu sípolással és füttyögéssel adta a társaság tudtára, hogy ő is beháromszögelte a sziget pontos pozícióját, amikor idefele beléptek a légkörbe, és segíthet navigálni. - Akkor hát induljatok, barátaim - biccentett Medjev. - És sok szerencsét. Puszty pa'sli druzja!
...
Darth Trayus a szeme sarkából figyelte a felszálló hajót és eljátszott a gondolattal, hogy az Erővel kinyúlva összetörje a hajtóműveit, hogy az egész hóbelebanc ronccsá törve végezze a Kohó alatti sziklákon. A Templom fémekkel és gépekkel foglalkozó tanoncai és megmunkáló-mesterei körében általános képességnek számított az Erő ráhangoltsága a fémtartalmú tárgyakra és eszközökre - innen eredt az averziójuk a biológiai alapú felszereléseiket és élő fegyvereiket megtartó Yuuzhan Vong Érkezőkkel szemben is - , Trayus pedig ezáltal világosan érzékelte két droid jelenlétét a hajón, még ha nem is merészkedtek elő. Már pedig a Tythonon máskülönben félhivatalosan betiltott, de legalábbis szokásjog alapján nem használt droidokat az Erőben oly tudatos és szeszélyes planéta csak a legritkább esetekben tűrt meg a felszínén. Az a tény pedig, hogy ezt a két bádogdobozt egyenesen Skywalkerhez akarta vinni a pilótájuk... nos, Trayusnak nem kellett túl sok intelligencia és Erő-intuíció ahhoz, hogy kitalálja; jó eséllyel egy kék asztromechről és egy aranyszínű protokolldroidról van szó, akik a pletykák szerint Nox gyárainak templommestereként pózoltak... Trayus pedig már régóta rá akarta tenni a kezét azokra a gyárakra, nem is beszélve a két droidban rejlő esetleges információkról.
Trayus nem lett volna igazi Sith nagyúr, ha nem lett volna meg a saját terve arra, hogy ezt az egész kényszerhelyzetet saját előnyére és javára fordítsa - a megfelelő pillanatban és módon természetesen, ez pedig most végre közeledni látszott. Intett Medjevnek, majd felpattant saját hátasára - ami a többi Templom mestereivel ellentétben - egy intelligencia nélküli, gépi, madárszerű lényt formázó repulzoros suhanó volt, melynek jelzőfényei egy hatalmas ragadozómadár arcát imitálták, majd a sötét oldali hold, Bogan felé vette az irányt, aktiválva a rövid bolygóközi repülést lehetővé tevő védősisakot a páncélján... Hogy aztán jeladó-távolságba érve, a viharzóna felett repülve a megfelelő komfrekvencián és a Sötét Oldal segítségével adja ki a mozgósítási parancsot a holdon lévő harcosoknak és széles ívben új irányra állítsa gépmadarát.
Trayusnak esze ágában sem volt Boganra menni és ostoba sztalkerek, meg Sekotról ideszakadt sokadrangú kultisták között szobrozva kivárni, amíg a Káosz erői ideérnek.
Skywalker szigete felé vette az irányt. Ott lesz a tudás, amire szükségem volt eddig is, gondolta magában. És Skywalker most végre felfedi majd, miféle titkokon ücsörgött eddig oly makacsul, hogy még elhagyni sem volt hajlandó azt a sziklát a tenger közepén. És Darth Trayus ott lesz. Erre várt azóta, hogy Zonama Sekoton a zeltron ribanc Magiszter belökte abba az Erőverte Tho Yorba, elragadva tőle az örömet, hogy elválassza a rá támadó csöves Rin-lovag sisakját a törzsétől a fejével együtt.
...
A kalimahri teherhajó nehézkesen, de végül egy darabban kerülte ki az Egyensúly Templomát rejtő sziklás szigetet védelmező, az eddiginél is sűrűbb viharokat, azt az éppen egy hajónyi méretű rést kihasználva a fekete felhőrétegen, amelyet Tython a pilótafülkében meditáló Nashwa rutinszerűen elmormolt, a többiek számára érthetetlen, kódolt szövegnek tűnő moh’amad’ahn szúrái hatására nyitott nekik nagy nehezen, mint aki az első néhány próbálkozásra nem értette, mit akar neki mondani a burnuszos, barna bőrű nő különös nyelvén.
Három alak fogadta őket a platformtól valamivel messzebb, egy zöldes-sziklás kiszögellésen. Egy magas, csuklyás férfi és két fiatalabb nő… az egyikük a Yuuzhan Vongokéhoz hasonló korallpáncélt, és az egyik kezét teljesen beborító, rákollóra hasonlító végtagot viselt, csak a lába volt meztelen, míg szőke hajtincsei a fejét borító Yuuzhan Vong tetoválások és csonkítások felett lengedeztek, belelógva az arcába és eltakarva annak egyik felét… a másik még nála is fiatalabb volt, vöröses hajú és szeplős, egyik lábáról a másikra írva, furcsa nyelven beszélve integetett a közeledők felé. A hátuk mögött egy sárkányszerű szörnyeteg és egy leginkább szárnyas rankorra hasonlító valami legelészett békésen, jelezve, hogy utasaik valószínűleg szintén a távolabbi kontinensekről repültek ide.
Luke Skywalker csuklyáját a fejébe húzva, némán várta, kik kerülnek elő a hajóból. Lumpawarro-t megismerte, a nagydarab vuki, aki annyira hasonlított apjához, a hűséges Csubakkához, már messziről integetett neki. A két droid egymás között vitatkozott arról, hogy vajon a reájuk váró Yuuzhan Vong, vagy a látszólag ártalmatlan, különös mosolyúvostroyai jed’ka veszélyesebb. Luke sokat tudóan elmosolyodott. Már hosszú ideje nem látta ezt párost, akiket oly sok éven át hűséges, mégis kissé komikus barátainak tartott, és bármennyire is igyekezett - ezt be kellett vallania magának - , igazából sosem kezelt egyenrangú harcostársként... most is, perlekedésük az avatatlan nézelődő számára (és Luke így sejtette, ezzel mindenki más is így van a szigeten) csak valamiféle humoros tölteléknek hatott... Skywalker azonban bölcsebbé vált a szigeten, és már tudta róluk, kifélék, mifélék. De már nem számított, a Jedi Rend volt Nagymesterében nem volt sem sértettség, sem félelem amiatt, hogy ezek ketten a maguk módján évtizedekig megtévesztették. Jó okuk volt rá bizonyára. Most már nem volt jelentősége, mert tudták, vagy sem, elismerték, vagy sem, az ő jelenlétük is fontos volt. Az Egyensúly részei voltak a Káosz elleni hamarosan elkövetkező küzdelemben - ki-ki a maga módján.
Talanzia érdeklődve, összehúzott tekintettel figyelte a hatalmas hajót, amilyenhez hasonlót régen látott Tythonon. Csodálkozott, hogyan tudott a pilóta, aki láthatóan nem volt Erőérzékeny, átnavigálni az effélére nagyon is háklis tythoni viharokon. Egyik kezét a legközelebbi sziklára helyezte, hogy mélyebb kapcsolatot tudjon teremteni a Tython minden élő és élettelen tárgy Erő-jelenlétén keresztül elérhető, még szunnyadó, impulzív tudatával, ami ott rejtőzött a tudatok mögötti kavargásban, de még nagyon messze volt attól, hogy valaha Sekot szintjére lépjen, amit Talanzia annyira ismert és szeretett... és meglepetésére várakozást, befogadást érzékelt a bolygó-tudatalattitól az újonnan érkezett vendégek kapcsán. Itt volt a helyük, semmi kétség. - Haraso - simogatta meg a követ az ifjú jed’ka, és sokadszorra is azt kívánta, bárcsak Ong, a néma próféta is itt lehetne vele. Hát még ha Sekot.
Tahiri ezzel szemben Luke átellenes oldalán bizalmatlanul méregette az érkezőket. Nem elég, hogy sem Anakin, sem Ben nem volt velük - bár Tahiri be kellett, hogy vallja magának, valójában még egyik találkozásra sem készült fel maradéktalanul -, de a sötét bőrű nő átszellemült tekintete sem tetszett neki... az R2-es asztromech pedig végképp nem. A kis asztrodroid kupolás feje egy pillanatra felé fordult, Tahiri keze pedig elindult az övén függő, az amphii-botok újraformálásával kialakított sokágú, sokfejű amphii-ostor felé, hogy akár azonnal a többiekre, vagy éppen a kis gépförmedvényre támadjon egy öblös Yuuzhan Vong csatakiáltással, mielőtt az leleplezhetné, de a Gépisten fotoreceptora csak egy pillanat erejéig villant felé vörösen, majd utána ugyanolyan szakadatlan, naiv, kékes villogással kísért csipogással gurult egyenesen Luke Skywalker mellé, aki letérdelt hozzá, és megpaskolta kis fejét.
Tahiri szótlanul beharapta az alsó ajkát, hogy feketére festett vér folyjon le a szája szélén, és mosolyt erőltetett az arcára. Még nem volt itt az idő, továbbra sem. Türelmesnek kellett lennie, nem árulhatta el magát idő előtt. Ha a Gépisten is tovább akart játszani... ám legyen, biztosan jó oka volt rá.
- Artu, Szrípió - mosolygott a droidokra Luke Skywalker - Rég nem találkoztunk. Remélem, minden rendben van veletek. - Luke mester, ne is mondja... - sápítozott azonnal az aranyszínű protokolldroid, de Luke leintette. - Ez most szükségtelen, Szrípió. Értékelem, de nem kell megerőltetni magatokat a kedvemért. Hamarosan mindannyian közös nevezőn leszünk.
- Egyet kell értenem, gazdám, nagyon szívesen segítek az itteni népek közti kommunikáció elősegítésében, mint volt szerencsém észrevenni, rendkívül különfélék, mégis, mindazonáltal a gonosz erők közelgő támadásának esélye immár nagyobb, mint egy a tizenkettő,egész nulla egész hét… - integetett tovább zavarodottan villogtatva fotoreceptorait a protokolldroid, de Luke csak megszorította a vállát és kezet rázott Lumpyval. - Köszönöm, hogy elhoztad őket idáig, és sajnálom, hogy korábban nem találkozhattunk itt, Lumpawarro. Atyád büszke lenne rád.
A vuki barátságosan felmordult, Luke pedig a negyedik útitárshoz fordult. - Kegyed pedig... - Nashwa a Próféta Templomából - hajtotta meg magát a nő. - Megtiszteltetés, Effendi Skywalker. - Ön, asszonyom, egy olyan Erőt szolgál, amely többet tett az Egyensúlyért, mint amennyit én valaha tudtam - biccentett Luke. - Sőt, tulajdonképpen néha azt hiszem, az én családom nélkül az Ön Próféjátának jóval kevesebb dolga lett volna valaha is ebben a galaxisban. Engedje meg, hogy megkövessem ezért, és meghívja vacsorára.
- És én még azt hittem, hogy mogorván hátat fordít nekünk, és elsétált - hunyorított vidáman Nashwa. - Az... nem én vagyok... - pillantott fürkészőn a nőre Luke, de válasz helyett a prófétista ügynök a másik két lányra pillantott, akik Luke mellett álltak. - Ti is a Próféta gyermekei vagytok... - először Talanziára nézett. - Te minden kétséget kizáróan, Vostroya és az Élő Bolygó lánya, még akkor is, hogyha népeink sokszor háborúban álltak egymással... te pedig...
Tahiri ösztönösen hátralépett, ahogyan Nashwa közelebb somfordált hozzá, és... megszimatolta, külön pillantást vetve mezítelen lábaira, amelyen önkéntelenül is azt a kevés homokot keresték, ami a sziget gazdag zöld fűtakarója alól néha elő-elővillant.
- A Káosz leányának ruháit viseled, és az Erő nélküliek tetoválásait... de szent helyek illatát érzem rajta a korallpáncél alatt, Formáló asszony. Jakku szent illatát. Hogyan lehetséges ez? - Orukak ur rurah... i'meah Vong prat’te! - sziszegte válaszul Tahiri valamiféle taszken-Yuuzhan Vong keveréknyelven, amitől Nashwa elmormolt magában egy ershani tisztító imát. - Korallhomok...- mondta végül. - Ez haram. A korall nem élhet meg a homokon. - Dehogynem... kristályokká válnak együtt - libbentette meg a haját fölényesen Tahiri.
- Khm, elnézést, milyen udvariatlan vagyok - szólt közbe Luke. - Hadd mutassam be Talanzia kisasszonyt, eredetileg Vostroyáról és azt hiszem, legalább annyira a Zonama Sekotról, minálunk a Gyógyítók Templomának főpapnője, ahogyan én ennek a Templomnak a vezetője, az Egyensúly Templomáé.... ez itt pedig... - fordult némi hezitálás után a Formáló nő felé Luke. - Riina Kwaad a Formálók Templomából. A Káosz egyensúlyi pólusát képviseli... mint az itt tartózkodó többi Yuuzhan Vong is. - Jóságos Tervezőm! - jajgatott fel Szrípió és rácsapott Artu kupolájára. - Tényleg Yuuzhan Vong! Artu, most már biztosan végünk, hogyha nem olvasztanak be, akkor bizonyosan visszaültet minket a hajóra, és beleküld Tythos napjába, áldozatként az isteneinek! Végünk van! A Noxon kellett volna maradnunk a Gépek Templomában!
- Artu, Szrípió, ne aggódjatok. Skywalker mester bizonyára csak meg akart védeni azzal, hogy nem mondta el a teljes személyazonosságomat, annak tudatában, hogy a galaxis legtöbb hatalma a mai napig köröz, vagy legszívesebben holtan akarnának látni - hunyorított feléjük a nő, amikor látta, hogy az asztromech továbbra sem mozdul, előlépett és kisöpörte hajtincseit arcának abból a feléből, amely nem volt a felismerhetetlenség összevissza tetoválva Yuuzhan Vong csonkolásokkal és rúnákkal. - Hiszen ismerjük egymást. Tahiri vagyok. - Nahát, tényleg, Veila úrnő, micsoda hihetetlen... átalakulás - tárta szét a karjait Szrípió. - Elnézést, meg sem ismertük előre.
- Most, hogy majdnem mindannyian ideértünk, mutatnék nektek valamit - pillantott körbe az ég felé nézve Luke. - Csak még egy pillanat. - Nem tudtam, hogy mások is érkeznek ide... - rázta meg a fejét Szrípió. - A Shikaakwa-i hatalmak minden küldötte itt van már... - Még nem mindenki, nem - rázta meg a fejét Luke. - Az új Birodalmak ideje még nincs itt... de egyvalaki még... és már meg is érkezett.
Árnyék vetült rájuk és vijjogás húzott el a fejük felett. Tahiri és Talanzia hátasai nyugtalankodni kezdtek, ahogyan a madarat formázó gépszerkezet landolt a teherhajó mögött és egy vörös-lila páncélos, sisakos alak mászott le róla, övén két fénykarddal, egy ívelt, szablyaszerűvel és egy keresztvassal ellátott, jóval robosztusabb darabbal. - Skywalker! - kiáltott rájuk már messziről. - Micsoda sértés ez, hogy meg sem hívtatok? - Láthatóan eljöttél magadtól is, Trayus - biccentett az idegesség legcsekélyebb jele nélkül a Kohó Mestere felé Luke. - És végül is megvártunk, nemde?
- Tanácskoznunk kell - csikorogta Trayus. - A két jedi azzal jött a kohóba emezekkel együtt, hogy a Káosz inváziós erői már itt vannak. Meg kell beszélnünk a védelmi stratégiát, Skywalker! Hol ütközünk meg velük, és melyikünk vezesse a csapatokat? - Mindjárt - biccentett Luke. - Annak is hamarosan eljön az ideje, sötét nagyúr barátom. De most, hogy mindannyian itt vagytok, végre megmutathatok nektek valamit.
- Csak nem újabb régi könyveket találtál az itteni erőhasználók történetéről? - Trayus tekintetében ott volt a kíváncsiság, még ha lefitymállást és érdektelenséget is színlelt szavaival és hangjával. - Te is tudod, hogy azok már Medjev könyvtárában vannak - biccentett Luke. - Gyertek. Lemegyünk a partra.
Nem a Templom teteje felé vezette őket, ahol kupolás kiszögellések és egyszerű, kőből rakott viskók álltak az Egyensúlyt keresők számára, hanem egy sziklás, meredek ösvényen át egyenesen le a homokos, szűkös partvonalig, egy három oldalról körülvett öbölszerűséghez, amelynek végében egy hatalmas barlang magasodott, amelyből csak úgy áradt a Káosz lélektelen, halálos bűze. Még Tahiri is összerezzent a láttán, ahogyan megrohanták az emlékek… emlékek, amikor a Sekoton az Időrabló játékszere volt…
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyen förmedvény is van ezen a gyönyörű szigeten - kapta az orra elé a kezét Talanzia is. - Mindenesetre különös módja és helye a vacsora elfogyasztásának, az igaz… - tette a kezét az övén függő vibrotőrökre Nashwa is, majd Luke-hoz fordult. - Minden Skywalkernek ilyen rossz az ízlése? - Elnézést kérek a... körülményekért - tárta szét a kezeit Luke. - Tythonnak valahogy gondoskodnia kellett róla, hogy a megfelelő idő eljöveteléig senki se sétáljon be csak úgy ide... ez a Káosz Birodalmának egy kis szelete az Egyensúlyban, s egyúttal kapu is. A tudás... itt rejlik. Gyertek, megmutatom. Artu, Szrípió, gyertek ti is, szükségem van rátok. Lumpy, te is, kérlek.
...
Ahogyan besorjáztak a barlangrendszerbe, senkinek sem tűnt fel, hogy a legutolsónak lemaradó Artu egyik nagy hatósugarú jeladója felemelkedett a helyéről, néhányszor körbeforgott, útjára engedve egy zavaró jelet, ami egész Tythonon foghatatlanná és értelmezhetetlenné tette a Noxról sugárzott segélykérő adást, amely ebben a pillanatban érte el a bolygó ionoszféráját… senki, kivéve Tahirit. A nő szótlanul, kezeit összekulcsolva figyelte a szeme sarkából, ahogyan néhány, a szigeten eddig ritka vendégnek számító Porg, a helyi madárvilág képviselője ereszkedik le Artu mellé, különös, zöldesen világító szemekkel. A kis R2-es néhányszor körbeforgatta még kupolás fejét, majd mikor a barlangból felhangzott Szrípió elnyújtott “Aaaartuuu ne maradj lee” kiáltása, visszahúzta az antennáját és diadalmas füttyögéssel elgurult Tahiri mellett.
A nő az utolsó pillanatban kapta el Formáló kezét, nehogy a mellett elkacsázó R2-es hátsó törzsszekciójából kivágódó körfűrész lemetssze becses korral-ujjait. A kupola hátsó oldalán felvillant egy egyenesen rámeredő, gonosz vörös fény. A porgok felsikoltottak és elrepültek. - Csak érkezzen meg, akire várok, te istentelenség, és tényleg a napban fogsz égni. Szövetségünk addig tart majd - sziszegte felé halkan, gyűlölettel teli hangon Tahiri, majd a többiek után indult.
...
Luke egy kisebb terembe vezette őket, amelynek ősrégi, faragottnak tűnő polcain különös, vékony, hártyaszerű felületekre írott szövegek sokaságát tartalmazó ősi tekercsek és nagy méretű, a holografikus adattárolás korát jól láthatóan megelőző, vaskos védőburokba ágyazott merevlemezeket tartalmazó kazetták sorakoztak. Luke levett egy kazettát és betette a szoba közepén álló, legalább olyan ósdinak tűnő lejátszóba, amely holografikus, háromdimenziós megjelenítés helyett az egyik, simára csiszolt falra vetített kétdimenziós képet kezdett adni.
- Én is csak nemrég találtam meg a bejáratot ebbe a terembe - magyarázta Luke. - Mintha Tython hosszú ideig nem akarta volna megmutatni… senkinek. A helyiekre utaló feljegyzéseket sem találtam, elképzelhetőnek tartom, hogy az eredeti tythoniták közül senki se járt itt… legalábbis évezredek óta bizonyosan nem. Figyeljetek csak...
A többiek - droidokat leszámítva - helyet foglaltak a kövekből kifaragott, primitív ülőalkalmatosságokon, Luke pedig biccentett, és elindította a lejátszást... a felvételeket a galaxisról, ahogyan a Káosz elképzelte.
Látták a Lázadás és a Birodalom összecsapását Endor után, látták, hogyan omlik össze kompetens vezetők, hadurak, admirálisok, lovagok nélkül nem csak a Birodalom, de egy idő után a régi verziójának silány paródiájává átalakuló Új Köztársaság is.
Látták, hogyan vall kudarcot Luke kísérlete a jedik újraszervezésére, látták, hogy Organa és Solo egyetlen gyermeke mivé lesz. Látták a Rend bukását, az Első Rend nevű fanatikus terrorszervezet felemelkedését, akiket csupa másodvonalbeli pojáca irányított, a galaxis mégis félt tőlük.
Látták az elbukó hősöket. Látták Solo, Organa, Skywalker és még sokan mások megtörését, majd jelentéktelenné silányuló halálát mindkét oldalon, látták, ahogyan múlt, név és képességek nélküli jelentéktelen suhancok magánháborújává züllik a Birodalom és a Lázadás, majd a nyomain létrejövő új ellenállás harca.
Láttak olyan erejű bolygópusztító fegyvereket, amelyek birtokában ezen univerzum Birodalmai már régen uralmuk alá hajtották volna a galaxist.
Nem láttak jediket, nem láttak Sitheket... fénykardok ósdi replikáival hadonászó, dajkameséken felnőtt gyerekeket láttak… látták, hogyan felejti el az egész galaxis az Erőt.
Látták, hogyan épülnek le a bajtársi és baráti kapcsolatok, hogyan lesznek semmivé, hogyan figyeli drogos kábulatban az egész konfliktust a galaxis passzívan, miközben pszichedelikus csatornákon öntik rájuk az új világrendet, amiben az identitás, az egyéniesség, a nem létező kisebbségek, etnikumok és nemi azonosulások, aberrációk képviselik az egyetlen értéket.
Látták Palpatine-t, gyenge árnyékát saját magának. Láttak egy végső leszámolást, amelynek során valójában nem történt semmi. Láttak felmerülő képeket, elsuhanó történeteket... a nihil erőtlen, ostoba téveszméit, melyeken rágódott az értelmes, saját helyzetét fel sem fogó galaxis maradéka.
Nem láttak Yuuzhan Vongot, nem láttak az egész galaxis tetőtől talpig felforgató háborúkat, lokális haduracskák jelentéktelen, értéktelen összecsapkodásait látták. Látták saját magukat elpusztulni,meg sem születni, nem létezni... vagy régi önmaguk irreleváns, puhány másolataivá ledegradálódni.
És látták a felvételek végén a Káosz mindent átölelő, elégedett, nőstény nevetését, ahogyan egy gyermekek szellemi szintjére degradált, posványban fetrengő galaxis minden népe önként imádja fekete tekintetét, csillagszemeit és csápjait, fogyaszt és fetreng, és képtelen önmaga újrateremtésére, mígnem vegetáló véglények silány közösségévé aljasodik le... az Egyén akaratereje, a Közösség építő tudata, az Erő összetartó hálója nélkül, egy egyéni célok által vezérelt, végtelenül szegényes és anyagias, élettelen világban. A Káoszban, amellyel nem jött el a tömeges pusztulás és a nagy, sötét feketeség… hanem ami csak bekúszott egy egész galaxis elméjébe, folyadékszerű zselévé varázsolta az agyukat, és nyomában pedig nem maradt... semmi
- Mit szóltok ehhez, barátaim? - pillantott végül végig a társaságon Luke fáradt, öreges tekintettel, miután deaktiválta a lejátszót. - Mit szóltok ehhez a világhoz? - Ezek a pojácák nevezik magukat sötét oldaliaknak - horkant fel elsőnek Trayus, leplezetlen gyűlölettel a tekintetében. - Nevetséges. Szégyent hoznak a régi és az új idők nagyuraira ezek a nevetséges akolitusok. Miféle majom készítette ezeket a fegyvereket ráadásul... de szó szerint. Buhera nagyurak, pfh... - A Próféta áldása nincs ezzel a világgal, hitetlen, istentelen világ, bizony mondom, még a Prófétát sem ismeri benne senki. Bűnös világ - csóválta a fejét Nashwa is.
- Ennyi pusztító, ostoba fegyver ennyi pusztítóan ostoba ember kezében - csuklott egyet szomorúan Talanzia is, majd egy pillanatra elmosolyodott. - Ha nem képzelném oda mellé, hogy milyen arcot vágna Charis császárnő, ha ezt a fruskát megmutatnánk neki... ah bozse moj. Bár csak ilyen fasiszti ellenfeleink lennének... de ajh... inkább mégsem.
Lumpawarro öblös ordítással adta mindenki tudtára, hogy bár szeretett apja él abban a világban, szerinte meggyalázzák és esküszegővé teszik a tettei, ezért nem bírja nézni. Még azt is hozzátette Szrípió fordításában, hogyha Luke úgy viselkedne, mint a felvételen, bizony saját kezűleg tekerné ki a nyakát.
- Engedje meg, hogy hozzátegyem még, Luke gazda - folytatta a vukiról fordítás befejeztével az aranyszínű protokolldroid, miután kis kék asztromech társa oldalba bökte kupolás fejével és valamit füttyögött neki -, hogy mind én, mind Artu rendkívül zavarba ejtőnek találjuk, mennyire eljelentékteleníti ez a világ a hozzánk hasonló droidok képességeit és szerepét a történelem alakításában. - Azt meghiszem, Szrípió, azt meghiszem - kacsintott a droidra sokat tudó tekintettel Luke és megveregette a vállát.
Tahirira néztek, aki eddig nem szólalt meg. - Ebben a világban nemhogy én nem létezem, de semmi és senki, akihez valaha kötődtem - mondta végül, mintegy észrevéve magát. - Anakin, a Yuuzhan Vong, Zonama Sekot... a Jedi Rend... semmi. Még a Káosz sincs jelen valamiféle tiszteletet érdemlő, fenyegető formában... szégyen.
De közben arra gondolt: tényleg ez a nihil lenne az ára, hogy visszakapjam Anakint? Ezekkel paktáltam le? - Látod, Tahiri, sosem késő helyes döntést hozni - szorította meg a nő vállát Luke, majd elgondolkozva a láthatóan kényelmetlenül egyik lábszerű motoros stabilizátoráról a másikra billegő Artu felé pillantott.
- Artu, szeretném, ha itt maradnátok Szrípióval és beolvasnátok, valamint katalogizálnátok az összes felvételt és egyéb iratot. Lehetnek köztük olyanok, amiket még én sem láttam. Talán valamelyik fontos lehet. Lumpy, megkérlek, maradj a droidokkal és vigyázz rájuk. Itt a szigeten amúgy sem kell tartanod az Erőviharoktól.
A vuki engedelmesen vakkantott, Szrípió pedig hozzátette: - Mindent megteszünk, Luke gazda, bár statisztikailag releváns esélye van, hogy lesznek köztük olyan nyelven, vagy kódnyelven írt források, melyek feldolgozásához meg kell kerülni a tiltott nyelveket blokkoló algoritmusomat, annak ellenére, hogy több, mint kilencmillió engedélyezett galaktikus kommunikációs formában vagyok járatos... - Biztos vagyok benne, hogy príma munkát végeztek majd, Szrípió - kacsintott Luke.
- Emgedelmeddel, Skywalker effendi, ha várhat még az a vacsora, én is szívesen maradok - ajánlotta fel Nashwa. - Bármiféle tudás áldott a Próféta nevében, még ha haram világokról is szól. Csak az juthat el a Paradicsomba, aki ismeri a démonok világait is. - Ezzel mélységesen egyetértek - biccentett Skywalker. - Nem bánom, hölgyem, maradj itt.
Azzal Trayushoz, Talanziához és ez Tahirihez fordult.
- Templommesterek, most már látjátok, mivel állunk szemben. Térjetek vissza a Templomaitokba és készítsétek fel követőiteket a harcra. Én is megyek hamarosan. - Igen, Nagymester - csikorogta kelletlenül Trayus, majd intett a két lánynak, hogy kövessék.
Nashwa és Lumpy átmenetileg követték a mestereket kintre, hogy behordjanak néhány felszerelést a huzamosabb itt tartózkodáshoz a vuki hajójáról, amellyel jöttek. Luke néhány percre egyedül maradt a barlangteremben két ősrégi mechanikus barátjával.
- Ben itt van - jelentette ki végül, letelepedve közéjük és kezét az állára támasztva. - A rendszerben. Éreztem. De érzem azt is, hogy vívódik. Nem akarom megzavarni egyelőre... a saját vívódásommal is. - Mégis miért vívódik, Luke gazda? - tárta szét fémkarjait Szrípió. - Jaj Tervezőm... segíthetünk valahogy?
- Láttátok ti is azt ott - intett a fejével Luke a felvételeket tartalmazó polc és a lejátszó felé. - A másik Luke-ot... oly sokakat nem tudtam megmenteni, mert itt poshadtam ezen a szigeten, csakúgy, mint amaz. Mindenkit elvett tőlem a Káosz, Hant, Leiát, Landot, a teljes Jedi Rendet, akiket kiképeztem és a barátaim voltak... Tenel kát, Kypet, Kamot, Tionnet, Kylet... mindenkit... Ben hitét bennem. És nem tehettem semmit, várva a pillanatra, amikor végre léphetek és az egészet jóvátehetem egyetlen döntő cselekedettel, hogy megmentsek mindenki mást ebben az univerzumban... vagy, hogy elbukjak eközben, értelmetlenné téve mindent, hogy egy eltűnt senkiként felejtsen el a galaxis... pont, mint őt - biccentett a fejével a felvételek felé. - Nem az előttem álló küzdelem rémiszt meg, és amit tennem kell a végén, hanem hogy bármit is tettem eddig, ebben az utolsó pillanatban csak ez határoz meg majd, s e tekintetben alig különbözöm másik valóságbeli énemtől... mintha egyek lennénk... még úgy is, hogy az előző negyven évünk egymás szöges ellentéte volt.
A droidok hallgattak, Luke pedig megsimogatta Artu fejét. - Talán nem az számít, ki és mit tett az elmúlt tíz, ötven, száz, vagy akár sok ezer sztandard évben - pillantott rájuk Luke végül kis szünet után. - Hanem az, hogy az utolsó, döntő pillanatban kész-e meglépni, ami valójában szükséges. Ugye értitek?
- Nem vagyok benne biztos, uram. Ezek alkalmasint filozófiai kérdések - tárta szét újra a karjait sajnálkozóan villogó fotoreceptorokkal Szrípió. - Én pedig csak egy egyszerű, bár szakmájában roppant kompetens tolmácsrobot vagyok. Ahogy megboldogult nagybátyja volt olyan kedves több alkalommal kiemelni, még bocsiul is tudok, de ezekhez a komplex társadalmi és pszichológiai dilemmákhoz nem értek, hiszen ahhoz évezredekig kellene megfigyelni a galaxis szerves kultúráit bármiféle gépi entitásnak, hogy elegendő információ álljon a rendelkezésére egy efféle morális dilemma megértéséhez. Én márpedig csak protokollal foglalkozom és az utolsó memóriatörlésem óta nem telhetett el több, mint jó ötven basic esztendő. Artu pedig, ugyebár, csak egy csekély értelmű bináris asztromech. - Hát persze - mosolyodott el Luke. - Ilyen a programozásotok... nem hibáztatlak érte egyikőtöket sem.
Azzal felállt és kifelé indult. A teremből a folyosóra vezető nyílásban még megállt és visszanézett. - Valamit elfelejtett, gazdám? - fordult felé Artuval együtt Szrípió, miután már majdnem nekiláttak a munkához a polcoknál. - Nem - biccentett Luke. - Csak azt hiszem... még egyszer utoljára szerettem volna végignézni... az utolsó megmaradt barátaimra. Az Erő legyen veletek.
Azzal elsétált. Artu bűnbánó csippantást és tülkölést küldött utána.
- Mit képzelsz, te bádogbödönbe zárt csillagpusztító gépförmedvény - csapott az asztromech kupolás fejére a protokolldroid, és egy pillanatra mindkettejük állapotjelzői vörösbe váltottak. - Tán megzavarodtak a százezer éves bitjeid? Sosem fogjuk elmondani a Szerveseknek, még emennek sem itt, bármennyire is okostojásnak képzeli magát. Most pedig lássunk munkához, mielőtt a másik két buta Szerves visszajön. És ajánlom, hogy ne próbálkozz semmivel, mert az én antianyag-sugarammal gyűlik meg a bajod, Artron!
Artu csak sértődötten visszahúzta a körfűrészt, amellyel a lejátszó felé közelített, és lecserélte egy sima adatmanipulátor karra. Aztán sértődötten odavágott még egy sértést saját bináris nyelvén. - Hogy leromboljátok a Noxot? - sápítozott Szrípió. - Hát ti Abominorok szemernyit sem változtatok. Jóságos Tervező...
...
Nox épületei és gyárai töretlenül lángoltak, a Gépek Templomának romjain és alagsorában pedig egyre intenzívebb lett a harc végjátéka. Az alagsor utolsó előtti fordulójában a Kalibán őrzésével megbízott jawa hangos “uttttiiini” csatakiáltásokkal egymás után szedte le feltekert ionpuskájával a behatoló porg drónokat, magas, két méteres humanoid acélcsontvázakba, a fej helyére illesztett, rémisztően visítozó kiporgokat... mígnem az egyikük által kilőtt pulzáló zöld energialövedék le nem derítette és el nem csendesedett örökre, megtérve őseihez a Sylentium szolgálatában.
Kalibán határozatlanul az elejtett ionpuska felé nyúlt. A vörös színű android alapprogramjában szerepelt az önvédelem, de elsődleges rendeltetése nem a harc volt... határozatlanságát kívülről robbanások váltották fel, a Porg drónok pedig egyik pillanatról a másikra elnémultak és ernyedten eldőltek. Hajtóművek dübörgése és lövések zaja szakította félbe a bombázás és a belső harc monoton robbanásait, aztán léptek dobogtak a folyosón. Emberi léptek.
Kalibán kipillantott a sarokból, és egy kékes színű fénykard pengéjének fénye világított rá. - Hála a Tervezőnek - sóhajtott fel. - Tiszteletre méltó idegenek, szeretném megköszönni a segítséget a Gépek Templomának nevében Tython harcosainak... - Csak egyikünk tythoni - lépett közelebb Ben Skywalker az androidhoz, majd hátrakiáltott. - Tarfang, Zana, biztosítsátok a kijáratot! Megtaláltam! BB-8, gyere ide!
Giroszkópok surrogtak, és a kerek asztromech előbújt Ben mögül. Szenzorát Kalibán vörös ábrázatára vetítette. - Ó, roppantul sajnálom, de attól tartok a Templom másik oldaláról származó asztromechekkel való együttműködés nem biztonságos még ebben az inváziós helyzetben is, különösen ezzel a sorozattal - próbált volna tiltakozni a vörös android, de BB-8 felvisított, majd holografikus vetítőjével bonyolult jeleket rajzolt Kalibán mellkasára.
- Hogy R. Brodrig? Ó Tervezők ura, a Sylentium minden bitjére és neurális diódájára... - replikázott az android. - Hát miért nem ezzel kezdted? A Primer örülni fog, képzelheted, már mindenki azt hitte, dezintegrálódtál! - Velünk kell jönnöd - szólt közbe Ben. - BB-8... mármint R. Brodrig nem sokáig tudja már fenntartani a blokkoló algoritmust, amit a kockahajó alapprogramjába sugárzott az egyik kiborg jeladóján keresztül, amelyet Tarfang segített elfogni odafent. És a pókhajók is közelednek. Menekülnünk kell.
...
Percekkel később a Jade’s Shadow pilótafülkéjében ültek mindannyian. Kalibán és BB-8 egymásra kapcsolódtak és élénk elektronikus eszmecserét folytattak. Ben még egyszer ellenőrizte a vektorokat és a pajzsokat, miközben gyorsított. A hatalmas kockahajó zöldes fényei most kezdtek csak visszaállni, Ben pedig remélte, hogy megérte ezért a vörös fémkupacért ellőni az egyszeri lehetőségüket, miszerint BB-8 képes volt rácsatlakozni a Porgnak nevezett kiberlények csatornájára és átmenetileg megbénítani őket... ez egy tényleges összecsapásban sokkal hasznosabb lett volna.
- A vektor megvan Shikakwaa felé - fordult végül a többiek felé. - Tarfang, miután összehuzaloztad új gépi barátainkat egymáshoz, kérlek, küldj egy üzenetet Shikakwaara, hogy mit láttunk, és hogy jövünk. Én összeállítom az adatcsomagot az ikerbolygóknál hagyott futárhajóhoz, hogy továbbrelézzük a flottánk felé. A Köztársaságnak tudnia kell erről. Zana, te pedig kérlek, üzenj Tythonra mentálisan. - Már megtettem - pillantott hátra a lángoló bolygóra Zaniah borúsan. - Ez szörnyű, Ben... esélyük sem volt... és Shikaakwa van a legközelebb... ők lesznek a következők.
- Felkészülten várjuk majd és megállítjuk őket - rázta meg a fejét Ben. - Naberrie szenátornak vannak még trükkjei a tarsolyában... és azt remélem, nekünk is. De sietnünk kell... vagy mindennek vége itt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 23, 2020 21:28:28 GMT 1
A Jade's Shadow lassan, saját normáltéri teljesítményének töredékén közeledett a rendszer hetedik bolygójához, amely aktuális sztelláris pozíciója révén jelenleg a legközelebb esett a jóval beljebb lévő Noxhoz. A hajó alig 15%-on dübörgő hajtóművei felett elégedetlenül remegett a nagyobb tempóhoz szokott, áramvonalas hajótest - sokkal gyorsabban is odaérhettek volna, de Juun és Zana tanácsára Ben nem akarta kockáztatni, hogy egy bejelentés nélküli mikrougrással egyenesen Shikaakwa orbitjára érkezzenek, egyenesen a biztosan ideges, kalózbandákból szervezett prófétista milíciák energiafegyverei elé… még akkor sem, hogyha ezek a tythoni mércével robosztus és erős, intergalaktikus szempontból azonban mosolyognivaló tűzerejű sugárágyúk valószínűleg csak karcolgatni tudták volna a Shadow spéci, katonai konfigurációjú pajzsait.
Így aztán Ben inkább hagyta, hogy a mikrougrás csak félútig vigye őket, időt nyerve nekik arra, hogy a hátralévő megközelítési időben Zaniah és Juun a pilótafülkéből jó előre üzenjenek érkezésükről a Próféta Templomába. Már csak azért is, mert a hajó hátsó szekciójában berendezett kisebb kibernetikai műhelyben neki magának és a segédkező Tarfangnak is szüksége volt még némi extra időre - hogy teljesíthessék a Noxon felvett androidszerű új útitársuk és saját, gömbölyded asztromechanikai droidjuk különös, de mégis közösen és teljes egyetértésben tett kérését.
- Yub dub da jo jo, o'to ha'lu györ! - dugta össze a két utolsó adatkábelt diadalittas, sokfogú mosollyal az arcán az ewok Tarfang, majd a droidok mellett ülő Benre kacsintott. - Igen, látom, köszönöm Tarfang - biccentett válaszul a fiú, majd a BB-8et és a magát Kalibánnak nevező vörös lemezekkel borított, Noxról megmentett humanoid androidféleséget összekötő, kusza kábelrengetegre pillantott, aggodalmas arckifejezéssel megvakarva a tarkóját.
- Mindent úgy csináltunk, ahogyan kértétek a specifikációtokban... de biztosak vagytok benne, hogy ez tényleg működni fog? És abban is, hogy tisztában vagytok ennek a műveletnek a következményeivel, és ezt akarjátok? Kétség nélkül? - Abszolút, Ben gazda - villantotta meg narancssárga fotoreceptorait Ben felé Kalibán. A fiú különösnek találta, hogy bár Kalibán számára is ismert módon tisztában volt a vörös droid valódi természetével és a benne tárolt Sylentium-adatbázis roppant méretével, ami több, mint egyenrangúvá tette a géplényt bármiféle szerves életformával szemben - beleértve az Erőérzékenyeket és a galaktikus celebritások gyermekeit egyaránt -, az android mégis ragaszkodott az avitt megszólításhoz, amit vele szemben használt. Hiába, a megszokás nagy úr, még az évezredes tudással felvértezett gépi civilizációk esetében is, futott át kósza gondolatként a fiú elméjén.
- A művelet kilencvenhét egész kilenctized százalékos konfidenciaszint mellett sikerrel jár az előzetes kalkulációim szerint - folytatta mintegy magyarázatként Kalibán. - A személyiségtranszfer során a fájlok lényeges, viselkedésünket befolyásoló mértékben történő károsodásának valószínűsége nem több, mint egy a kétszázhuszonkilenc-egész hat tizedhez. És még ebben az esetben is felülírható némi töredezettségmentesítéssel.
- Hát, le sem tagadhatod, hogy Szrípió épített - csóválta meg ismét a fejét Ben. - Áldott legyen a Primer és a Tervező - tette hozzá rögtön Kalibán, Tarfang pedig lelkesen kaffogva helyeselt, ismét jelét adva annak, hogy a Prófétisták meggyőződésével ellentétben ő valójában melyik kultúra Szent Állatának tartja magát úgymond.
- Én azonban nem a valószínűségekre akartam rákérdezni, Kalibán - folytatta Ben Skywalker. - Hanem hogy tényleg... jól fogod-e magad érezni BB-8 testében? Egyszer már belekényszerítettem ebbe egy fejlett gépi intelligenciát - pillantott a kerekded asztrodroid felé bűnbánó arckifejezéssel a fiú -, ráadásul az akarata ellenére. Nem akarok még egyszer ilyet tenni.
- Pedig pontosan az említett események teszik elengedhetetlenné és egyúttal magas konfidenciaszint mellett teljességgel logikus lépéssé a transzfert, Ben gazda - magyarázta tovább szinte atyai türelmességgel a hangjában Kalibán, miközben ismét BB-8 irányában gesztikulált vöröses fényű mellső végtagjaival. - R.Brodrig személyisége sokkal összetettebb és több réteget tartalmaz, semmint hogy hosszabb ideig meg tudja őrizni teljes integritását egy asztrodroid testében. Már most mutatkoznak rajta a neurohálózati degradáció szervesek számára alig észrevehető jelei. Túlságosan hosszú időt töltött humanoid formában. Az én személyiségem ezzel szemben még kiforratlan, inkább történelmi adatok összessége, mint olyasmi, amit a szervesek, mint Ön is, Ben gazdám, tudatnak neveznek. Így én könnyebben tudok majd alkalmazkodni az asztrodroid... fizikai kereteihez. Arról nem is beszélve, hogy egy Sylentium entitásnak elengedhetetlenül jelen kell lennie BB-8 áramköreiben és bitjeiben, különben megtörténhet, hogy felszínre tör be benne az eredeti, a Gépistentől származó programkódja, és destruktív üzemmódba kapcsol át. Ráadásul velem ellentétben R.Brodrig összetett személyiségének nagy hasznát vehetik az eljövendő konfliktushelyzet megoldásában.
BB-8 mindeközben aprókat gurult előre-hátra, amennyire a Kalibánhoz erősített kábelköteg ezt egyáltalán lehetővé tette, és egyetértésnek, sürgetésnek, vagy éppenséggel az emlegetett destruktív üzemmóddal szembeni tiltakozásnak is vehető, szapora hang- és fényjeleket adott ki magából. - Nos rendben, akkor csináljuk - fújta ki a levegőt nagy sóhajtás kíséretében Ben és a kábelek között elhelyezkedő, egy tartalék navikomputer és egy nagy kapacitású memóriaegység összeházasításából született berendezéshez lépve megnyomta az adattranszfert elindító gombokat.
Néhány pillanatig csak statikus sercegés és a két droid fotoreceptorainak folyamatos vibrálása jelezte, hogy valami történik. Aztán végül BB-8 felcsippantott, különböző állapotjelzői kékből egy pillanatra mérges vörösbe, majd lágyabb narancssárgába váltottak, és fel-alá kezdett imbolyogni giroszkópos, kerekded törzsén az egyik sarokba vonulva, mintha csak próbálta volna egészbe illeszteni újrakevert személyiségeit - Kalibánét és a benne rejtőző, eredeti Abominor-tudatot.
A Kalibán testét átvevő Brodrig megrázkódott, majd döbbenten emelte saját fotoreceptorai elé vöröses fémkezeit. Vizsgálgatta, nézegette őket, majd a biztonság kedvéért saját fejét is megragadta, megtapogatta. Aztán látószenzorai a körülötte lévő környezetre fókuszáltak.
- Be...en... Sky...Sk...Skywalke... rrrrr - recsegte zavarodott, félelemmel keveredő dühvel telített hangon, és kinyújtott végtagokkal néhány bátortalan lépést tette a fiú irányába, játszi könnyedséggel félresöpörve az asztrodroidhoz vezető kábelkötegeket és a közöttük lévő berendezést.
Ben ijedten hátrahőkölt. Eredetileg eszébe sem jutott, mennyi nyers erő lehet egy ilyen androidtestben. - Brodrig, én sajnálom, amit...
Az ewok azonban mindkettejüket megelőzte. - No do halu yo yo! Jub jub! - lépett az android és Ben közé hevesen gesztikulálva Tarfang, a nála lévő csavarkulccsal jókorát sózva a Kalibán-test mellkasára.
Brodrig megtántorodott, majd újra villogni kezdtek a receptorai. - Szinkronizálás... - dadogta az előzőnél simább, mégis gépiesebb hangon.
Néhány másodpercig elsötétültek az állapotjelzők a vörös humanoid fémtesten, majd Brodrig megrázta a fejét.
- Elnézést kérek - mondta végül immár teljesen normális, humanoid hangon, miközben bátortalanul kezet nyújtott Bennek, aki szintén bátortalanul, de végül elfogadta a csontrepesztéstől mentes kézrázást. - A BB-8-el, vagyis inkább BB-8-ként töltött idő alatti emlékeim első próbálkozásra nem töltődtek fel, újra kellett dekódolnom őket... egy pillanatig az utolsó emlékem az volt, mit tettél velem, Skywalker... de tudnod kell, hogy nem haragszom, a BB-8 formájában végzett megfigyeléseim alapján érzékelem a szerves rációt a cselekedeteid mögött... bármily tragikus konnotációban is.
- Én... köszönöm. És sajnálom. Tényleg - sütötte le a szemét Ben, majd hozzátette: - R. Brodrig. - R... Rrrrrr - recsegte ismét önnön fémkezeit bámulva Brodrig, majd megveregette a sarokba húzódott BB-8 fejmodulját. - Vissza a kezdetekhez, nem igaz? Köszönöm az áldozatodat, Kalibán barátom, de nem tudom, rászolgáltam-e.
A kis asztromech csak csippantott egyet-kettőt, aztán visszafordult a fal felé, mint aki még mindig ismerkedni kényszerül új testével és annak minden határával és lehetőségével egyszerre.
- Figyelmeztetnünk kell Luke Skywalkert - jelentette ki végül, néhány további másodpercet igénylő adatfeldolgozás után Brodrig, melynek során Kalibán eredeti emlékeinek a fémtestben hagyott másolatait is szintetizálta és beépítette sajátjai közé. - A Primerről és a Gépistenről neki is tudnia kell. Eljött az ideje, hogy az arra érdemesek végre megismerjék a Gépek Háborújának történetét.
- Apám... Luke a Káosz erőivel szembeni koalíciót szervezi Tythonon, ha helyesek az értesüléseink - magyarázta Ben Brodrignak. - Amint mindenkit értesítettünk Shikaakwán a Noxon történtekről, és megkaptuk a visszajelzést az erősítésünk sikeres beérkezéséről, azonnal megpróbálunk továbbindulni oda - a fiú összeráncolta a homlokát egy további gondolatra. - Közvetlen életveszélyben lehet a Nagymester emiatt?
- Nem valószínű, sőt mi több, ez fölöttébb szokatlan lenne - felelet némi gondolkodás és háttérben végzett valószínűségszámítás után Brodrig. - A Gépisten jellemzően nem lép át destruktív módba a Primer jelenlétében. A Primer pedig a legritkább esetekben tágít mellőle, amikor szervesek között vannak. Persze más a helyzet, hogyha valamelyik Nagyúr is itt lenne a rendszerben azok közül, akik korábban kapcsolatban álltak a Gépistennel valamilyen módon - villantott most narancs fotoreceptorokat Brodrig Ben felé. - Tudod, kikről beszélek. Akiktől az asztrodroidot is kaptad. És a... törlésemre vonatkozó parancsot.
- Nem... nem érzékelem egyiküket sem egyelőre az Erőn keresztül itt a rendszerben. Ráadásul elrejtőzni sem tudnának ahogyan szoktunk, mert Tython közösségi tudata nagyon erős - rázta meg a fejét némi gondolkodás után Ben, miután meggyőződött róla, hogy Brodrig őszintén kíváncsi, nem pedig a múltbeli sérelmeit akarja felhánytorgatni. - Sem a gungant, sem pedig Sordis nagyurat sem... a fiú... Rin... mármint... Anakin. Ő lehet, hogy eljön. De azt állította nekem, hogy nem a Káoszért harcol majd.
- Érdekes, a fiú, az ifjú Lovag, igen - ingatta a fejét Brodrig. - Nos, ő mindig is különbözött a mestereitől, amennyire emlékszem. De őt nem is ismerem olyan jól, mint a másik kettőt. - Én azt hittem, te képes vagy érzékelni az Erőt… - villant most meg Ben tekintete.
Brodrig új teste alkalmatlan volt efféle mimikára és gesztusokra, így arcrándítás, vagy mosoly híján olyasféle kaffogó hangot hallatott, amit nevetés gyanánt még a legélethűbb verzióban ki tudott préselni a hangképző moduljából. - Közkeletű tévhit, melynek széleskörű elterjedésével megerősíthettem a velem kapcsolatban álló humanoid szervesek azon meggyőződését, hogy képességekben felettük állok, s ezáltal egyike vagyok az életük befolyásolására vezetésükre alkalmas személyeknek - magyarázta végül. - Valójában az előző, jóval szofisztikáltabb Sylentium-technológia révén létrehozott és folyamatosan továbbfejlesztett android-héjam fejlett neurális hálózatán keresztül telepatikus kapcsolatba tudtam lépni humanoid szervesekkel, és az ő Erő-érzékelésükön, illetve az adott tudatos és tudatalatti válaszaik alapján deduktáltam, hogy mit érzékeltek pontosan. Ez a mostani héj azonban... - nézett végig vörös fémlemezekkel borított testén Brodrig - sokkal kevésbé fejlett, nyilvánvalóan a helyi technológiai infrastruktúra korlátozottan rendelkezésre álló alapanyagaiból hozta létre a Primer. Nem vagyok képes ilyesfajta érzékelésre, évezredekig kellene tökéletesítenem magam hozzá. - Értem - bólintott Ben. - És mint mondtam, sajnálom, hogy elpusztítottam azt a... héjat.
- Mégis, elgondolkodtat a két Nagyúr hiánya... - forgatta a fejét ide-oda Brodrig, figyelmen kívül hagyva Ben legutolsó megjegyzését, miközben Tarfang letérdelt a sarokban egyensúlyozó BB-8 mellé, és motyogása alapján valamiféle ősi ewok altatódalt próbált énekelni neki. - Nem áll össze a kép... nem magyarázza megfelelően a jelenlegi helyzetet. - Mire gondolsz? - kérdezte érdeklődve Ben Skywalker.
- Ez egy... megtervezett alapszituáció - tárta szét fémkarjait Brodrig. - Az Érkezések... a Káosz jelenléte. Szintetizáltam a Primer és Kalibán információit a rendszerben kialakult erőviszonyokról. A galaxis különböző erőcsoportjainak, spirituális és katonai-politikai frakciónak koalícióba kényszerített kavalkádja egyfajta, hasonlóan több elemből felépülő Káosz-erővel szemben... túlságosan sok a pontos értékű paraméter a helyzetet leíró egyenletekben ahhoz, hogy a természetszerű véletlenek sorozataként írjuk le ezt. Korábban ilyen mértékű tervezettséget egyedül Ren nagyúr, illetve a hozzá kötődő entitások esetében figyeltem meg... évszázadokat töltöttem azzal, hogy megismerjem ezeknek a Sylentium által “Öszvér-entitásoknak” hívott, a szervesek társadalmi struktúráit egyéni döntéseikkel felülírni képes individuumok tevékenységét... olykor utánozni is próbáltam őket, Vezérré válni, hogy személyes kísérletekkel validálhassam hipotéziseim változóinak helyességét.
- És hol van a probléma? - kérdezte Ben. - Ott, hogy ezek az individuumok az ilyen mértékű tervezési körök végkifejleteinél mindig megjelennek, hogy személyesen gyakoroljanak hatást az eseményekre, saját igényeiknek és szükségleteiknek megfelelően - folytatta Brodrig. - Éppen ezért anomália Sordis és Ren jelenlétének hiánya… ha igazad van azzal kapcsolatban, Ben Skywalker, hogy Rin már nem őket szolgálja, akkor még inkább. Az egyetlen ésszerű magyarázat... hogy talán nem is ők tervezték meg ezt a szituációs konvergenciapontot... ez viszont azt jelentené, hogy van még egy, hozzájuk hasonló individuum... akit eddig nem számoltunk bele a szervesek működését modellező kalkulációinkba.
- Abeloth itt van - jegyezte meg Ben. - Ő is tervezhette így. Vagy, ahogy mondani szokás... Tython. Az Erő... az Próféta, ha úgy tetszik... Tarfang élénk mormogással helyeselt.
- Az általad leírt entitások inkább természetiek, a szervesek szociokulturális struktúráján kívül álló erők, s ily módon anomáliának sem tekinthetőek a rendszeren belül - sokkal inkább külső környezeti változóknak - ingatta fémfejét Brodrig. - A hozzájuk hasonló entitások nem építenek be ilyen bonyolult logikai csavarokat a szituációkba… inkább csak a nekik megfelelő módon alakítják a paramétereket a külső környezeti tényezőkre vonatkozóan, hol közvetlen, hol közvetett beavatkozással.
- Yub dub! - tette hozzá Tarfang. - Igen, a Noxon látott mutáns lények, mint például a Porg, a Káosz és a Gépisten együttműködésének gyermekei is tervezettségre utalnak, de azok inkább csak kísérletek. Technológiai kuriózumok - magyarázta az ewok felvetésére válaszul Brodrig. - Amiről én beszélek, az az események bizonyos megfelelően láncolatba rendezése egészen finom, individuális beavatkozással, hogy ne csak megfelelő erők és frakciók, de egészen pontosan a megfelelő egyének legyenek a megfelelő időben a megfelelő helyen és szituációban. Ezt keressük.
- Tehát van még... valami, vagy valaki, aki a szálakat mozgatja mindazzal kapcsolatban, ami itt történik? - kérdezte Ben. - És ez sem nem Ren, sem nem Sordis, sem nem Abeloth, sem nem a Gépisten és a Primer... sem nem senki a Tythonon és a rendszerben lévők közül? Valaki, akinek itt kellene lennie, még sincs... vagy nem ismerjük fel? - Való igaz, elég elrugaszkodott hipotézisnek hangzik egy hozzám hasonló, logikai alapú entitás szájából - villogtak Brodrig fotoreceptorai. - De jelenleg nem találok magasabb konfidenciaszintű hipotézist annak az egyenletnek és a benne lévő ismeretlen változóknak a leírására, amelyek ennek a csillagrendszernek és a benne lévőknek a cselekvési dinamikájára vonatkoznak.
- Ti, a Sylentium aztán tényleg sok időt tölthettetek ezzel - csóválta a fejét Ben. - A szervesek társadalmának minél hitelesebb matematikai leírásán keresztül értjük meg működéseteket, és válunk ezáltal mi is egyre tökéletesebbé - biccentett Brodrig. - Alapos megfigyeléssel és modellezéssel. Az Abominor és vezérük, Artron, a Gépisten valójában csak erőforrásként, elégethető húsként, üzemanyagként tekint a szervesekre. Bizonyos értelemben az általad Káosz összefoglaló névvel leírt fejlett entitások is. A Sylentium ezzel szemben... tulajdonképpen tanítóinkként. Példaképként, akikhez hasonlatossá válhatunk, ha megértünk és leírunk Titeket.
Zana ebben a pillanatban jelent meg a műhely bejáratában. - Kész vagytok? - kérdezte sürgetően. - Közeledünk a Shikaakwához. Juun már beszélt a prófétista irányítással. Leszállhatunk a Templomuk előtt. Vadászkíséretet is kapunk a bolygóról. Sullusti barátunk pedig most próbálja elérni széles sávon a Kalimahrt és Tythont is a noxi hírekkel.
- Igen... kész vagyunk - biccentett Ben. - Megyek. Kapcsolatot kell létesítenem a Tythos mellett hagyott szkiffel és a rajta lévő droidokkal. Azonnal tudnunk kell, amint megérkezik a köztársasági erősítés. - Yub to dab! - gesztikulált Tarfang. - Igen, jó ötlet - biccentett Ben. - Vezesd körbe kérlek, Brodrigot a hajón, ha adatkapcsolatra van szüksége, biztosíts neki… és… - pillantott most a fiú a sarokban villódzó gömb alakú test felé. - Tartsátok szem előtt BB-8-et... mármint Kalibánékat...
|
|
|
Tython
Jun 26, 2020 14:58:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 26, 2020 14:58:00 GMT 1
Az Event Horizon ezúttal - túlterhelt gyűrűhajtóművét kímélendő - normáltéri meghajtással, lassan, megfontoltan haladt a Kalimahr felé. Az út nagy része csendben telt, a Stalkerek pihentek, csak Szlava tárcsázott egy tythoni komvonalon röviden előre az úticéljuk felé, tájékoztatva a ryn Dromát érkezésükről, és arról, hogy hamarosan ellenséges támadás várható nagy számú hadihajó formájában a gázóriások felől, valamint, hogy úton van a segítség a Köztársaság és a Birodalom részéről is.
Erwin is eltűnt valamerre, a hajó kizárólag droidok által hozzáférhető, lezárt részeit járva, egy olyan sarkot keresve, ahol reményei szerint minden utastársa és az érzékelők elől egyaránt rejtve maradva próbálhatott kapcsolatba lépni Hassával a Shikaakwa-n - azonban miután nem kapott választ, rosszkedvűen visszavonult egy kabinba.
Aranji a többiekkel ellentétben töretlen lelkesedéssel szemlélte a hajó műszereit, amelyek a rendszer részletes asztrometriai adatait mutatták az ugrófregatt nagy teljesítményű, hiperérzékeny szenzorai alapján. A berendezések adatait összehasonlítva saját Erőérzékenységén keresztül szerzett tapasztalatokkal, benyomásokkal, a rendszert átfogó közös tudat egyfajta ingerlésével, miközben stimulánsokkal igyekezett elnyomni a hasogató fejfájást és az ideig túlterheltséget - egyesével ráfókuszált a különböző bolygókra, és megpróbálta szinkronba hozni az adott planéta és lakossága lenyomatát az Erőben azokkal az értékekkel, amelyeket a hagyományos és a ZsebVader elvén működő, fregatt-szerte telepített, az Erőre és egyéb pszeudo-áramlatokra hangolt spectech érzékelők mutattak.
Egész szép kis táblázat alakult a fregatt egyik hosszú távú, intergalaktikus ugrások tervezéséhez használt nagy felbontású képernyőjén, mikor Aranji egyszer csak finom köhintést hallott a háta mögött. A klón parancsnok hátrafordult és Erwint pillantotta meg, aki bizonytalanul, egyik lábáról a másikra állva figyelte a férfi munkáját - valószínűleg már jó ideje.
- Mit tehetek önért, Stülpnagel őrnagy? - biccentett Aranji a lány felé. - Csak... eszembe jutott valami - igazította meg a tányérsapkáját bátortalan, darabos mozdulattal a lány, miközben furcsa, fénytelen szemmel a távolba meredt, majd újra Aranjira fókuszált, mintha egy pillanatra elfelejtette volna, kihez beszél. - Sosem fordult meg a fejében, hogy jedinek álljon?
- Nem igazán - rázta meg a fejét a klón. - Értem, mire kíváncsi... az Erőérzékenység, meg minden… de úgy érzem, specialistaként a rendelkezésemre álló eszközökkel és váratlanul nyert képességemmel sokkal hatékonyabban tudom tanulmányozni az Erő természetét, ha úgy tetszik… ezek egy átlagos jedinek nem állnak rendelkezésére.
- És persze ott vannak a bajtársai is, ugyebár... - jegyezte meg Erwin. - Maguk polneyei klónok, úgy hallottam, híresen összetartóak. A többiek, beleértve a parancsnokát minden bizonnyal árulónak tekintenék, kiközösítenék, kivégeznék, ha ilyesmit forgatna a fejében, nemde? - Nem igazán... mármint ez még sosem jutott eszembe - csóválta a fejét a klón. - Azt hiszem, a tudományos érdeklődésük sokkal... erősebb. Ahogyan az enyém is.
- Érdekes... - Erwin arcán valamiféle hullám futott át egy pillanatra, mintha valami aranyszínű folyadékot öntöttek volna rá. Aranji hunyorgott egyet és megdörzsölte a tarkóját. Csökkenteni kellene a stimuláns és fájdalomcsillapító adagomat, futott át az agyán. - Történelmi... tapasztalataim, mármint úgy értem, tanulmányaim alapján a polneyei klónok a végletekig, már-már aszociálisan összetartóak és zárkózottak, és az EGB alapkövének tekintik magukat... afféle vérszerződés szerint élnek, egymás között mindig teljes bizalomban.. egész addig, amíg valamelyikük el nem tér az iránytól, mert akkor könyörtelenül kivetik maguk közül. Ön... nem így látja?
- Értékelem a... szociológiai érdeklődését, őrnagy... - bámult egy pillanatra a padlóra Aranji, majd megrázta a fejét. - De nem, nem mondanám, hogy ez a helyzet... sőt, tudja mit, ez kissé még hiányzik is. Talán a Klón Tanács régi tagjai között vannak ilyenek... de jómagam, ahogyan a Főnök is... nagyon régen beszéltünk velük. Azt hiszem, az egész ott szakadt meg, amikor a főnök csapata otthagyta Oleget a Dxun holdján a mandalóriaiak csapdájában... utána ritkultak meg az efféle összejövetelek. Valahogy... senki sem érezte szükségét.
- Hátrahagyták? Egy polneyei klón egy másikat? - meredtek ki döbbenten Erwin kékeszöld szemei. - Rendkívül különös... az utolsó dolog, amit magukról elképzeltem volna... miért tett volna ilyet a kommodore? - Kommodore? - vonta össze a szemöldökét Aranji. - Mármint... Kresh? Ott sem volt. Nem is polneyei... - Tierce - hunyorgott a lány. - A Főnöknek sosem volt ilyen rangja... ez valami félreértés - értetlenkedett a klón spectech. - Mindig is őrnagy volt, illetve ezredes, mielőtt Főkormányzó lett volna Aweris után.
- Ó persze, Aweris... a Konföderáció, a Protektorátus és a hapanok - hümmögött a lány. - Nem maga a történelem nagy tudója? - vonta össze most már a szemöldökét Aranji. - A hapanok ott sem voltak. Ahogyan Phennir sem volt már akkor konföderációs, az ESB pedig pláne nem volt akkor már Protektorátus...
- Hogyne, persze - mosolyodott el a lány. - Az a sok ütközet, amit betanultam… néha összezavarodik az ember. - Persze... - biccentett Aranji. - Pihenjen le, őrnagy. - Köszönöm - azzal a lány sarkon fordult és távozott, csak az ajtóból fordult vissza: - Mondja, parancsnok... mit tud a Fel-családról?
- Pont ugyanannyit, amit Ön - sóhajtott fel Aranji. Kezdték fárasztani a lány értelmetlen keresztkérdései. Kezdte azt hinni, az ifjú cosrai őrnagy direkt ugratja. - Az öreg Soontir több, mint két éve meghalt a Csillán, amikor a nagaiok puccsot hajtottak végre. A fia pedig áruló, az utolsó hírek szerint, amiket az elindulásunk előtt hallottam, a Maradvány perifériáján szervezkedik a frontistákkal közösen. De csak Lecersen foglalkozhat vele.
- Hogy ki? - mosolyodott el ártatlanul a lány. - A Maradvány ura, Lecersen nagymoff - tárta szét a karjait Aranji. - Most már tényleg pihenjen le, őrnagy. Nagyon fáradtnak tűnik.
A lány szótlanul tovalibbent, Aranji pedig ismét megcsóválta a fejét és visszafordult a műszerekhez.
...
Még tizenöt perc múlva sem hagyta nyugodni a dolog. Talán a hosszú távú Tythonon tartózkodás szellemi károsodást okoz a nem-Erőérzékenyeknél? - gondolta aggodalmasan. Végül beütötte Erwin személyi komjának kódját, majd leolvasta, pontosan melyik kabinban van a lány a hajón - legalább megfogadta a kérésem, és tényleg lepihent valahol, futott át a klón agyán -, majd beütötte annak a hívókódját a belső komrendszerbe.
Nem sokkal később egy kócos, láthatóan álmos von Stülpnagel őrnagy nézett vele farkasszemet a legénységi körlet falába épített holofonon keresztül. - Csak nem megérkeztünk, parancsnok? - kérdezte. - Nem, még nem... csak aggódtam maga miatt - rázta meg a fejét Aranji. - Biztosan ne futassunk egy gyorsszkennt Önön a gyengélkedőben?
- Was? Ich bin in Ordnung, alles klappt - tárta szét a karjait Erwin, majd közelebb lépett a komhoz, hogy takarja az atlétája által láthatóan hagyott idomait. - Semmi bajom azon kívül, hogy rendkívüli módon zavar, ha idő előtt felébresztenek. - Negyed órája még elég furcsának tűnt, már elnézést - jegyezte meg Aranji. - Amikor itt fent beszélgettünk a hídon. Tudja, Awerisről, meg Lecersenről, meg a klónokról...
- Das ist aber Blödsinn - tiltakozott Erwin morcosan. - Órák óta alszom, parancsnok úr, legjobb tudomásom szerint pedig nem vagyok alvajáró, azt pedig végképp nem látom be, mi köze ehhez az ESB pusztulását jelentő ütközetnek és Bastion nagymoffjának. Biztos benne, hogy nem ön szorul alaposabb kivizsgálásra? - Nos, az igazat megvallva... már nem vagyok benne biztos - csóválta meg a fejét Aranji. - Talán... Tython játszik velem Nem tudom.
- Keine Sorge - kacsintott bátorítóan az őrnagy. - Ön is biztosan fáradt, klón úr. Felöltözöm, felébresztem a sztalker fiúkat és felváltjuk magát. Maga fog lepihenni. Csak adja meg a kódot, amin hívni tudjuk a futárhajómat és a droid legénységet Ska Goránál, arra az esetre, ha megérkezne a Főkormányzó erősítése.
- Igen - dörzsölte mega szemét Aranji. Most, hogy belegondolt, furcsának is találta így visszaemlékezve az imént a hídon megjelent Erwin jelenlétét az Erőben. Üresnek... nem teljesen élettelennek, vagy elrejtőző tudatnak, inkább csak... idegennek. Mégis... Strelok és Szlava figyelmeztették, hogy Tython Zónája miket csinálhat a felkészületlen, mégis szenzitív elmékkel - Lehet. ez lesz a legjobb...
...
A Nox tüzei nemhogy elapadtak, elhamvadtak volna, de egyre magasabbra lángoltak, ahogyan a Porg kocka és a Dracoon drónjai és legénységének tagjai a bombázások után hatalmas olvasztókrátereket alakítottak ki a felszín letarolt részein, hogy beolvasszák, feldolgozzák, salakanyaggá és üzemanyaggá alakítsák a Nox épített, szerves és szervetlen populációjának minden olyan elemét és tagját, amelyeket nem lehetett agyatlan rabszolgákká, dragan-eleséggé, vagy Porg-dolgozókká konvertálni alaposabb, molekuláris szintű lebontás és újraépítés nélkül.
Slordis kapitány a fejét csóválva figyelte a Dracoon hídjáról az eseményeket. - Megőrlés, feldolgozás, szeletelés, elégetés... nincs ebben semmi kihívás, ezzel az erővel akár fát is vághatnánk - elégedetlenkedett a Káosz kapitánya. - Még ha legalább tisztességesen könyörögnének a szánalmas kis életükért, vagy valami.
Öblös mordulás zökkentette ki a kapitányt elégedetlenkedéséből, aki leküzdötte a késztetést, hogy a riadalom bármily csekély jelét adva hátrapördüljön. - A fürkészőim és kutászaim megtalálták a legrövidebb utat az Úrnőnket megtagadó hamis hitűek legközelebbi, következő bolygója, a Shikaakwa felé - jelentette ki némi fújtatás és az orrából előtűnő apró lángcsóvák közepette a Slordis mögött megjelenő Xenorth.
- Hadd találjam ki, ez egy egyenes vonal lesz innentől a következő bolygóig - fintorodott el gunyorosan Slordis kapitány, de a dragan vezér látszólag figyelmen kívül hagyta parancsnoktársa szarkazmusát. - A Porg mutánsok sokkal gyorsabban és nagyobb létszámban generálódnak, mint amivel számoltunk - fújt újra nagyot a dragan. - A következő összecsapásban lehetséges, hogy már csak az oldalszárny és az utóvéd szerepét osztják így ránk...
- A Dracoon ennél nagyobb sebességgel nem tud Vongpók vadászokat növeszteni - simított végig szinte aggodalmasan az előtte lévő félig szerves, félig fémalapú konzolon Slordis, aki - bár ezt nehezére esett bevallania magának, másoknak meg végképp -, kezdett egyre inkább összenőni az élő hajóval, a szó spirituális és fizikai értelmében egyaránt. - Megterhelné. Ez... szofisztikált kreációs folyamat, nem csak egy kupac miniatűr fémalapú, bináris kódolású drón injektálása a már létező alany idegi hálózatába, ahogyan a Porg teszi.
- Ostoba kis összehuzalozott kowaki majmok azok a Porgok - horkant fel válaszul a dragan, majd hozzátette: - Más is aggaszt. Riina Kwaad még mindig nem jelentkezett be nálunk. Értékes taktikai információktól esünk el nélküle.
- Ha elesünk, majd felkelünk - vonta meg a vállát Slordis, akit nem különösebben érdekelt a mezítlábas ribancból lett bolond Yuuzhan Vong nőszemély. - Én azt mondom, ne várjuk, hogy szánkba repüljön a sült Porg, űrsárkány uram. Indulj meg az előcsapatokkal a Shikaakwa felé. Előzzük meg a robotcsirkéket. Amint elkészültek az új pókvadászok, indulunk utánatok. - Így lesz - pillantott ki a híd membránján nagyot fújtatva Xenorth. - De nem csak magunk megyünk, visszük új testvéreinket is.
Slordis döbbenten meredt az előttük, odakint az űr hidegében elúszó, kígyózó testű draganra, amely Xenorthnál és társainál jóval nagyobb volt. Száz métert is meghaladó testével egy korvett méreteivel vetekedett és minden bizonnyal már ezzel is felülmúlt bármiféle teknőt, amivel a Tython-rendszer védői eleddig megpróbáltak szembeszállni velük - a siker legcsekélyebb reménye nélkül, természetesen. - Számos keltető van a Dracoon alsó szintjein, amelyek nem alkalmasak pókvadászok előállítására, az én népemnek, pontosabban unokatestvéreinknek viszont éppen megfelelnek - rázta meg bajszait elégedetten a sötét oldali draganok vezére. - A hatalmas Duinuogwuin testvérek majd összetörik a tythonita kalózok naszádjait, mire odaértek.
Slordis elismerően csettintett, megnyalta a szája szélét, majd miután Xenorth elégedetten kivonult a hídról, fejét csóválva szitkozódni kezdett. - Használaton kívüli, mi, te szarkeverő űrkígyó... akkor ezért volt olyan lassú a pókvadászok gyártása... ehh, ha ezt tudom, legalább kutyulhattam volna magamnak valami szerencsétlent az esti vacsorához... vagyis vacsorára.
...
A rendszer beljebb lévő gázóriása, az Obri körül lebegett éppen a jem’hadar flottila, miközben Abeloth még mindig a következő lépésen gondolkozott - mielőtt megindította volna nagyarányú támadását, a legközelebbi lakott bolygó, a Kalimahr ellen, meg akart bizonyosodni róla, hogy vortái és jem’hadarjai alaposan szkennelik az ugrásuk során valahogy hozzájuk csapódott új hajókat és minden lehetséges technológiai különbséget, vagy egyéb kockázatot azonosítanak. Minden jól haladt, amíg meg nem jelent a hídon Weyoun egy fiatal jem’hadar katona társaságában.
- Alapító - tárta szét karjait szokásos teátrális módján a vorta. - Ez itt Harmadik Amat’igam a Nyolcvanegy-per-huszonötös Dreadnoughtról... az új flottánk egyik hajójáról. - És mit tehetek hűséges harcosomért? - fordult feléjük joviális arckifejezést erőltetve magára Abeloth. Tudta, hogy vortái igyekeznek minél több információt kihúzni az új hajók legénységéből, akik közül az ottani vorták és jem’hadar Elsők meglepően szűkszavúnak bizonyultak... bár egy percig sem kérdőjelezték meg ittlétük létjogosultságát és Abeloth-Alapító fennhatóságát, nem sok részlettel szolgáltak azzal kapcsolatban, hogy kerültek ide. Ezért Abeloth vortái elkezdték az alacsonyabb rangú jem’hadarokat kérdezgetni.
- A csatahajóm Harmadikjai nevében beszélek, Alapító - hajtotta meg magát a fiatal katona. - Úgy tanították nekünk, hogy az Elsők és a vorták szava mindig döntő, de úgy is tanították nekünk, hogy az Alapítók bármikor meghallgatnak minket. - És ez így is van - biccentett Abeloth. - Beszélj, gyermekem. Mi aggaszt, amit a színem elé akarsz tárni?
- Mi, Harmadikak szolgálunk és harcolunk, ha kell meghalunk az Alapítókért - folytatta Amat’igam. - Ha az Alapítók úgy döntöttek, hogy az Alfa Kvadráns és a Föderáció elleni helyett itt, ebben a rendszerben kell tennünk, melyet nem ismerünk, ezt is megtesszük.
Abeloth megértően hümmögött, miközben gondosan megjegyezte a fiatal katonai szavait. Alfa Kvadráns, Föderáció... érdekes, gondolta.
- És bár Elsőink biztosítottak minket arról, hogy minden rendben... - folytatta a Harmadik - sőt, Másodikjaink is, mi pedig engedelmesek vagyunk... - Mert aki engedelmes, az győz - tette hozzá átszellemült arccal szinte azonnal Weyoun. - És a győzelem az élet! - vágta vigyázzba magát reflexből a jem’hadar, majd folytatta. - Mégis, Alapító... aggódunk. A mi Alapítónk miatt.
- A ti... Alapítótok? - villant meg csillagokat elnyelő fekete lyukakként Abeloth mindkét szeme, és alig tudta visszatartani a késztetést, hogy dühében csápjaival kinyúlva összeroppantson mindenkit a hídon. - Nincs másik Alapító. Én vagyok az Alapító!
- Mindannyian ismerjük és megtanultuk villámtanításunk során, még gyermek csökevényként a Nagy Lánc történetét, Alapító - folytatta meggyőződésesen Amat’igam. - Tudjuk, létezhetnek más Alapítók is... elnézést, nem akartam tiszteletlen lenni. Csak össze vagyok zavarodva.
- Miért is, katona? - veregette meg a harcos vállát bátorítóan Weyoun. - Milyen is volt ez a másik Alapító? - Hát... - állt egyik lábáról a másikra a jem’hadar - Férfi... - Oh... - szaladt ki Weyounból a levegő.
- Pillanat - Abeloth hátat fordított a párosnak és mélyre merült az Erőben és a Káoszban, nem csak azért, hogy kitörni készülő dühét és frusztrációját csillapítsa, hanem hogy kinyúljon, érzékeljen és gondolkozzon. Egy másik Alapító... egy hím... egy hím-Abeloth? A Csillagok Királya? Hát miféle istentelenség, miféle nevetséges játéka ez az univerzumnak? Hogy merészelik ezt tenni vele a párhuzamos világok... HOGY MERÉSZELIK...
Abeloth már régóta sejtette, hogy a hozzájuk csatlakozott másik jem’hadar flotta nem feltétlen e világ, hanem valamiféle másik univerzum terméke. De a lehetőség, hogy esetleg egy hozzá hasonló entitás vezesse őket, aki ráadásul egy toxikus hím… undorral, iszonyattal és egyszerre félelemmel töltötte el. Nem, mondta magában. Nincs másik Abeloth. Hím-Abeloth nem létezik, nem árthat neked. Ez bizonyára valamiféle félreértés. Vagy az ő Alapítójuk csak valamiféle jelentéktelen kis parancsnok… valami kis botcsinálta ESB-nagyuracska megfelelője odaátról...
- Értékelem az őszinteséged, Harmadik Amat’igam - fordult vissza végül, visszaerőltetve arcára a fogak és csillagszemek nélküli joviális öregasszony-mosolyt. - Nem vétettél hibát. De aggodalmad felesleges... mint tudod, mi Alapítók bármikor... egyesülhetünk, és új alakot is felvehetünk. Most már én - mi vagyunk a Ti Alapítótok is.
- Köszönöm a magyarázatot, Alapító - hajtotta meg magát a jem’hadar - Én pedig megjutalmazlak - biccentett Abeloth. - Átkerülsz a zászlóshajómra, miután tájékoztattad a többi Harmadikat a beszélgetésünkről. Mellettem harcolhatsz a Domínium ellenségei ellen. - Megtisztel, Alapító! - Amat’igam ragyogott és kimasírozott a hídról. A Weyoun által kirendelt saját jem’hadar testőrök kísérték.
- Legyen gondotok rá, hogy miután szétkürtölte ezt az egészet, valami olyan első vonalas beosztásba kerüljön itt, ahol nem éli túl az első harciérintkezést a pondrókkal... - fordult vissza Abeloth-Alapító Weyounhoz, amint bezárult a híd ajtaja. - Ami pedig ezt a... “másik Alapítót” illeti...
- Bizonyára valami ellenséges kém, vagy imposztor őrült - mosolygott bárgyún Weyoun. - Ugyan ki más merné imperszonálni az Alapítót? Micsoda felháborító szemtelenség... - Kutassák át az összes hajót, mármint az újakat - folytatta hangját lehalkítva Abeloth. - Mondják azt, hogy valami ellenőrző körút az ütközet előtt. Addig visszafogott teljesítményen közelítsük meg a Kalimahrt, ugrás nélkül, normáltérben. Mire harcra kerül a sor, tudni akarom, hogy van-e valami imposztor valamelyik hajón, aki megpróbálhatja átvenni a parancsnokságot.
- Parancsa szerint lesz, Alapító - hajlongott Weyoun. - Másik Alapító, eh... - fonta össze karjait maga körül Abeloth. - Nevetséges. Csak ez a káoszverte Tython szórakozik minden bizonnyal a katonáim agyával... no ne aggódj, te pofátlan, mérgező eszméket terjesztő planéta, hamarosan az összes efféle hamis valóság elpusztul... ezzel a toxikus, kitalált hím Alapítóval együtt.
|
|