|
Post by Grodin Tierce on Jul 29, 2020 21:15:18 GMT 1
Hatalmas, izmokat és a hajó szerkezeti struktúráját egyaránt igénybe vevő rázkódás jelezte, hogy a Ben Skywalker vezette előörs által telepített tiltógenerátor és a két, egymás légkörén osztozó legbelső bolygó egyesített gravitációja tette a dolgát, szemvillanásnyival azelőtt kirántva a köztársasági zászlóshajót és a mögötte érkező flottát a hipertérből, hogy belerohantak volna Tythos csillagának közepébe. A nap így is az átlagos űrutazó számára már-már kényelmetlen közelségben, Sunspot és Malterra ikerbolygóinak horizontja felett lángolt, betöltve a parancsnoki híd plexijének jelentős részét.
Noel elengedte a korlátot, amelybe elfehéredő kézzel kapaszkodott a lassításkor, és körbepillantott a hídon. Hátrébb Karand ezredes éppen a beérkező többi hajó állapotjelentéseit hallgatta az egységek kapitányaitól, akik azonnal bejelentkeztek neki és zászlóshajójuk, a Nebula-osztályú Redeemer bozontos, karmos-fogas elomi első tisztjének.
- Minden hajó sikeres kilépést jelent, a károk minimálisak, toleranciahatáron belüliek - biccentett a szenátor felé Karand, majd visszafordult a tisztjeihez. - Vegyük fel az előre megtervezett formációt a két bolygó közti védett övezetben, kapcsolódjunk rá a Jade's Shadow által telepített kommunikációs szondákra, hogy árnyékból is tudjunk forgalmazni a rendszerben, és indítsák a vadász-őrjáratokat! - Kommunikációs kapcsolat aktív, pozícióadatok továbbítva a többi egységnek - igazolta vissza a kommunikációért felelős gran tiszthelyettes dörmögve. - Vadászok indulnak! Zöld és kék századok kint! - közölte a vadászirányításért felelős bith operátor is, miközben Noel a szeme sarkából látta az ék alakú hajótörzs oldalsó hangárjaiból elődübörgő E-szárnyúakat és XJ-ket.
A híd elülső részén, szinte a plexire tapadva figyelte az eseményeket Zwerth szenátor "küldöttségének" két jedi tagja, avagy Freeta lovag és tanítványa. A többiek egy eligazítóba vonultak az ugrást megelőzően, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, kivéve Mikasa hercegnőt és Mercer doktornőt, akik a gyengélkedőn töltötték az utolsó ugrást - a hivatalos verzió szerint Dr. Mercer rutinteszteket folytatott a nagai nőn a Tython közelségének élő szervezetekre gyakorolt hatását vizsgáló kísérleteivel összefüggésben, a doktornő azonban bizalmasan elárulta Noelnek - persze Karand távollétében -, hogy a tradícionális, sokat takaró bő nagai ruhát hordó Mikasa egyébként állapotos, további okot szolgáltatva ezzel Mercer jelenlétének.
Mindenesetre a jedik arcán kíváncsisággal vegyes átszellemült elgondolkodás tükröződött, ahogyan a rendszer napját és a két kisméretű bolygót figyelték. Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy megviselte volna őket az extrém, hirtelen lassulással járó kilépési manőver.
- A vége pont olyan volt, mintha Te vezettél volna, Mester - közölte éppen a fiatalabb twi'lek lány az idősebbel, amikor Noel hozzájuk lépett és ezzel hallótávolságon belülre került. - Az, hogy Kytrának és Abrennek megengedem ezeket a megjegyzéseket, padawan, nem jelenti azt feltétlenül, hogy neked is - válaszolt Verstának nem túl élethűre sikerült, tettetett felháborodással a hangjában Saalia, majd - még mindig félig lehunyt szemmel, mint aki meditál, elmosolyodott és Noel felé fordult.
- Hello, szenátor - köszöntötte a férfit. - Hát csak megjöttünk. Nem fáj a feje esetleg? - Egy kicsit - masszírozta meg a tarkóját elgondolkodva Noel. - Ez itt normális? - Tudja, szenátor, beszélgettünk Zanával, mielőtt elindult, ő elmondta, mire számítsunk - magyarázta kéretlenül is Versta. - Hogy az Erő sokkal inkább "tele van", és hogy aki nem készül fel rá, könnyen fejfájást kaphat tőle.
- Megható, hogy mindenki a nem létező képességeim miatt aggódik - hunyorgott Noel, majd Saalia felé intett. - Inkább mondja el, Lovag, hogy mit érzékel. Kell számolnunk közvetlen fenyegetéssel? - Itt nem - rázta meg a fejét Saalia. - Mármint a közvetlen közelünkben semmiképp, ezek úgymond kihalt bolygók. De rengeteg Erőhasználót érzek a rendszerben, és nehéz elkülöníteni őket egymástól. Tényleg olyan az egész, mint egy alsóvárosi bár Coruscanton, ahol ma este ingyen mérik a szintoholt, ahogy Zaniah mondta... - Noel kérdő pillantását látva Saalia felkuncogott és gyorsan hozzátette: - Mármint zsúfolt, na. És igen, érzek gonoszabb fajta energiákat is. De nem tudom pontosan bemérni, hol van most Zana és Ben.
- Kár, hogy doktor Mercer nem Erőérzékeny, ő biztos kiszagolná Zanát akármilyen messziről - tette hozzá incselkedve Versta, de kapott cserébe egy legyintésnek sem beillő miniatűr nyaklevest a mesterétől. - Padawan, inkább szólj a többieknek. - Mi pedig addig megpróbálunk hagyományos módon kapcsolatba lépni Ben Skywalkerrel. Erre kérem, Freeta lovag, kövessen - invitálta a közeli komterminál felé a twi'lek jedit Noel. Kisvártatva megjelent Ben Skywalker egyszerre borús és izgatott arca a terminál holovetítőjén.
- Itt a Jade's Shadow, vétel... autentikáció... á, üdv szenátor, megjöttek? Minden rendben ment az átlépéssel? - Fogjuk rá, köszönöm Ben - biccentett Naberrie, majd intett a vele lévő nő felé. - Ez itt Freeta lovag a Jedi Tanácstól, Zwerth szenátor barátnője... mármint barátja. - Értem... - ingatta a fejét enyhén gyanakodva Ben - Jó napot...
- Saalia, szia! - csápolt bele heves integetéssel a képbe Zaniah, kissé félretolva Ben Skywalkert. - Érzed Tythont? Ki van még veled? Elég nagy balhé készül itt! - Szia Zana, ja, tényleg jó nagy zsongás van itt az Erőben - nyugtázta rögvest a twi'lek jedi is. - Hát itt van Versta, aztán Mikasa, Emilia, Kasumi és Arelia is... - Ó, de sokan jöttetek - pirult el Zana.
- Kérhetnék egy jelentést - szólt közbe finoman Noel, mielőtt túlzottan eltérnek a többiek a témától. - Igen - biccentett Ben. - Most állunk orbitális pályára a Shikakwaa körül. Már bejelentkeztünk Izal Waz lovagnál, a helyi prófétista védelmi erők felkészültek a harcra. - Prófétisták? - hunyorgott Saalia. - Hát ők is itt vannak?
- Ershan elveszett hercegnője vezeti őket - kotyogott közbe Zaniah. - Állítólag helyes lány, olyan egzotikus... - Hmmm - Saalia elgondolkodva játszadozott egyik lekkuja végével. - Kár, hogy anya nincs itt, tetszene neki ez a hely... ugye tényleg nincs itt? Mármint nem találkoztak odalent egy idősebb twi'lekkel, aki... - A prófétisták csapatait egy Nashwa nevű ershani harcos papnő vezeti, ha jól értettem a többieket - szólt közbe Ben. - Waz lovag azt mondta, régi barátok, vagy mi.
- Fenyegetést lokalizáltak már? - kérdezte Noel. - Sajnos igen - vált még komorabbá Ben tekintete. - A velünk szomszédos bolygó, a droidgyártó Nox már elesett. Csak... öhm... egy túlélőt mentettünk ki. A rájuk támadó két Káosz-csatahajó adatait átküldtem korábban... - Megkaptuk, igen - biccentett Noel. - A Yuuzhan Vong hibridhajót felismertük, amelyik egy időben megszállva tartotta Zonama Sekotot. Az a kocka alakú viszont ismeretlen számunkra. De úgy láttuk, nincs jelentősebb kísérő fedezetük...
- A kocka a Káosz-erőkkel szövetséges Abominor-géplények teremtménye, kollektív tudatba ágyazott, gépesített, de szerves alapanyagú drón legénységgel - gyalogolt be Benék oldalán a képbe egy primitív kidolgozású, vörös festésű fémlemezekkel borított protokolldroid-szerűség. - Ön lenne ugyebár a noxi túlélő - pillantott az alkalmatlankodó droidra kétségekkel teli tekintettel Naberrie a vonal túlsó végén. - Mert ugyebár Skywalker parancsnok előző jelentésében ön nem szerepelt...
- Elnézést kérek, szenátor - biccentett egy ilyen, külsőre rendkívül primitívnek tűnő humán-kiborg kapcsolati egységtől meglepően emberi gesztust gyakorolva a vörös droid. - R. Ammel Brodrig vagyok, egy, mondhatjuk... ebben a helyzetben önökkel szövetséges gépi civilizáció, a Sylentium képviselője. Az Abominor ősi ellenségünk, így jól ismerjük a módszereiket. - Nahát, nem gondoltam volna, hogy egy ezer éves fémkupac játszotta át a Corporate-szektort a birodalmiaknak - álmélkodott Saalia. - Én úgy tudtam, maga nemrég még... öhm.... asztromech volt… - pillantott a droidra és Benre zavartan, a tarkóját vakargatva Noel is. - Hihi, még jobb - kuncogott fel Saalia. - Ha legközelebb látom Oni-t, megmondom neki, hogy őbelőle meg főadmirálist csinálunk majd.
- Alkalmasint beavatom Önöket a személyiségtranszfereim technológiai részleteibe - kattogott szinte emberi sértődöttséggel modulált hangjában R. Brodrig. - Amit vázolni próbáltam, pusztán annyi, hogy bármennyire is erős, ha nem a rendszeren belül legerősebb kalóz múltjuk okán a Shikaakwa-i prófétista milícia légköri- és űrflottája, a két ellenséges csatahajóval szemben maximum célpontot repülhetnek. - És akkor az űrsárkányokról még nem is meséltünk, meg a pók formájú drónvadászokról, amiket a Nox felett láttunk - tette hozzá Zaniah.
- A Káosz-zászlóshajó képességei ismertek előttünk, a droid-civilizációs egységé pedig úgy tűnik, Brodrig... úr előtt - szólt közbe Noel. - Először mérjük fel a helyzetet az egész rendszerben, és utána döntsünk, hogy hová koncentráljuk az erőinket először. A Tythonnal tudtak kommunikálni? - Szavakban nem - rázta a fejét Ben. - A Káosz jelenléte miatt nagyon felkavarodott a bolygó tudata, Zana csak érzéseket tudott közvetíteni feléjük arról, hogy itt vagyunk, segítünk. Egy tythonita, prófétista és jedi delegáció visszaindult a Tythonra Shikaakwa-ról, hogy tájékoztassa az ottani templommestereket és vezetőket a fenyegetésről és… együttműködésünk mibenlétéről. De úgy tűnik, a helyiek többsége számára ez nem meglepetés, kvázi a helyi népi folklór része az érkezésünk és a közelgő összecsapás.
- Szupi, mindig is hős megmentő akartam lenni a messzi csillagokból - ironizált Saalia. - A harc végeredményéről nem szólnak a népmeséitek, Zana? És hogyhogy nem szóltál erről nekünk soha? Spoiler - tilalom volt? - Ne felejtsd el, ezeket utánam találták ki - tárta szét a karjait a tythonita lány a Shadow pilótafülkéjében. - Én csak a rakatákról meséltem nektek.
- És mi a helyzet a beharangozott birodalmi jelenléttel? - kísérelte meg ismét Noel, hogy témánál tartsa a beszélgetést. - Ah igen, pillanat... Juun! - Ben hátrakiáltott a kom hatósugarán kívülre, majd nem sokára az avitt protokolldroid-szerűség eltűnt és átadta a helyét két, láthatóan a hajó másik részéről futva ideérkezett, lihegő, alacsonyabb alaknak; akik sebtiben megpróbáltak valamiféle tisztelgésfélét összehozni két lihegés közepette, amikor meglátták, kik miatt rendelte Ben a hidra őket.
- Jae Juun különleges ügynök és Tarfang különleges ügynök a Köztársasági Hírszerzéstől je... je... jelentkezünk - makogta Juun, láthatóan relaxáltabb ewok társa pedig csak annyit tett hozzá egy nagy levegővételt követően: - Yub yub! - Hát te mennyire kiba... mármint jaj de édes vagy - ült ki Tarfang láttán Saalia arcára valami fékezhetetlen lányvigyor. - Na várj csak, ha találkozunk, megdobállak jedi keksszel, röptében elkapod majd, tudom ám!
Tarfang elégedetten kaffogott, mire Zana megdörgölte az ewok fejét odaát a pilótafülkében. - Ugye? És látnád, amikor droidokat szerel, meg amikor a Káosz drónjait szedi le egy vuki íjpuskával, ami majdnem akkora, mint ő maga! - Gondolom Önök lesznek a Tython-rendszerben elhelyezett alvó ügynökeink, és éppen a feltételezett birodalmi jelenlétről akartak jelenteni - adott hangot végtelen atyai türelmének Naberrie szenátor. - Öhm, igen, persze, hogyne, máris - cincogta Juun. - Kapcsolatban állunk néhány birodalmi és vostroyai hátterű ügynökkel. Meg... megerősített hírek szerint a birodalmiak útkereső fregattja a rendszer túloldalán van, és Kalimahr kereskedőbolygója felé tart... ahogyan egy állítólagos... hogy is hívták... megvan, igen... jem’hadar flotta is. - A jem’hadar jelenléte az ESB beavatkozását valószínűsítené, különösen, hogy azok az egységeik jó ideje eltűntek, talán épp az ide vezető utat keresték egészen idáig, vagy már régóta itt rejtőzködnek… - rázta meg a fejét Noel. - Ez váratlan és kedvezőtlen fejlemény lenne, az ő jelenlétükre nem készültünk fel sem katonai, sem diplomáciai szempontból. Össze tud kapcsolni minket azzal a birodalmi fregattal? Ezt minél hamarabb tisztáznunk kell!
- Nos, az egyik, a fedélzeten lévő cosrai ügynök, egy ifjú adjutáns tiszthölgy, valami Erwin őrnagy az ershani prófétista templom vezetőjének, Hassa hercegnőnek az öhm... barátnője - cincogta Juun, mire Saalia szélesen elvigyorodott. - Erwin von Stüpp... Pülstagel... na, szóval Erwin von an und der valami, az a tányérsapkás kis szöszi a Tatooine-ról?, Tetszik ez a hely. Még a végén kiderül, hogy a birodalmiak között is vannak normális fazonok. De Verstának ne szóljatok róla, hogy itt van, és hogy máris foglalt, legyen meglepetés, hihi... - Csak sajnos összevesztek az ershani hercegnővel, ha jól tudom, nem tudom, beszélnek-e most - tette hozzá elvékonyodó hangon Juun… - Aztán ott van még az a sztalker, aki a lánnyal ment, a jedik csapatának vostroyai tagja Tythonról... ugyanabban a sotanaxi csapatban voltunk vele, amikor elragadott minket a piramishajó... - Lassan az számít majd kivételesnek, ha az egyik nagyhatalom nem képviselteti magát ebben az egész ügyben - sóhajtott fel Noel. - Szóval, akkor a cosrait hívjuk, vagy a vostroyait?
- Azt hiszem, mégis inkább az lesz a legjobb... és ne haragudjon meg rám, szenátor úr… - lapultak le a sullusti fülei, mire Noel türelmetlenül felmordult. Saalia vicceit akármeddig le tudta nyelni láthatóan, de ennek a töpszli egérszerű alaknak a teszetoszasága már neki is sok volt. - Bökje már ki, ügynök!
- Felhívom a barátomat, Dromát a Kalimahron - szedte össze magát végül Juun, miután Ben bátorítóan megragadta a vállát. - Ha a birodalmi hajó oda tart, akkor nála már biztosan bejelentkeztek, és akkor a Shikawaa-iak segítségével szélessávú kapcsolatot tudunk teremteni a rendszer saját kommunikációs műholdjai révén, nem kell személyi komokra korlátoznunk az üzenetcserét és eltérő kódolású birodalmi rendszerekkel vesződni. Csak adjanak öt percet, felhívom Dromát, és itt lent a bolygó Izal Waz barátomat, hogy segítsen beállítani a Templomok közti rendszeren belüli hullámot...
- Jól van, jól van, ügynök, csak csinálja már, az ég szerelmére - sóhajtott fel Noel. - Zana, Tarfang, segítsetek Juunnak - szólt közbe Ben, majd visszafordult Noelhez: - Megforduljunk önök felé, szenátor?
- Nem, maradjatok vonalban, és ha közben van szabad érzékelőkapacitásotok és megengedik, szkenneljétek Shikaakwa védelmi erejét - kérte Noel. - Látni akarom, pontosan milyen erőkoncentrációt tudnak felvonultatni a helyi erők. - Rendben - biccentett Ben, és újra kikiabált a hídon kívülre. - Brodrig, segítségre lesz szükségem, találkozzunk az asztrometriai megfigyelőben!
Miközben a Jade’s Shadow legénysége munkához látott, Noel visszafordult Saalia felé, aki már majdnem felajánlotta, hogy elinduljon a kalózok bolygójára és alaposan kikérdezze Hassa hercegnőt a cosrai adjutánssal való kapcsolatáról, amikor a diadalittas képű Versta jelent meg a hídon, nyomában Areliával és Mikasával. A nagai nőt két másik társa támogatta két oldalról, mert kissé fáradtnak tűnt.
- A gyengélkedő felé botlottam beléjük, vagyis hát ők belém - magyarázta Versta, majd megbökte Mercer doktornőt. - Nézze csak doki, kivel beszél a szenátor? Az ott azt hiszem, Ben Skywalker... hátha Zaniah is a vonalban van... - Jól van? - lépett Mikasához Naberrie aggodalmasan. - Semmi különös, minden fiziológiai paramétere tűréshatáron belüli - szólt közbe Mercer, szelíden félretolva a vigyorgó twi’lek padawant, aki eddig előttük haladt. - Csak kissé megviselte... pszichésen az ugrás vége. Azt hiszem.
- Hadd nézzelek - lépett Mikasa felé Saalia, és kezét a homlokára tette. - Fáj, mi? Ne haragudj, eszembe sem jutott, hogy te sokkal jobban bezsonghatsz esetleg - azzal teátrálisan körbemutatott - ettől az egésztől. A bolygótudat, meg az a sok Erőérzékeny entitás... - Félreértetek mindannyian, csak nem engedték, hogy végigmondjam idefelé - Mikasa mosolya fáradt volt, de határozott. - Amikor megérkeztünk a rendszerbe, látomásom volt. Dolgokat láttam... minden rendben, csak még... értelmeznem kell őket. Emésztenem.
- Mégis, mit láttál? - kérdezte együttérzően és egyúttal kíváncsian Saalia. - Fukuso no doa - Mikasa sajnálkozóan megrázta a fejét és visszaváltott nagairól Basicre. - Elnézésüket kérem, nehéz megfogalmazni.... ajtókat láttam, kapukat más világokra. Azon túl pedig... hogy is mondják... Kamigami.
- Ezt nem értem - rázta a fejét Noel. - A mitológiánk része, régi idők nagy szellemei, afféle főhősök az esti mesék, mondák és regék világából, a maguk Világos és Sötét Oldalának személyiséggel bíró entitásai - nyomakodott előre a Mikasát támogatók közül egy fiatal, nagyjából Verstával egyidősnek tűnő nagai lány. Noel emlékei szerint Kasuminak hívták.
- A Pengék Rendje évezredekkel ezelőtt egy olyan világot védelmezett, ami már akkor is csak a múltja részének tekintette a Kamigamikat és az otthonaikba vezető kapukat... a másik világokba. Shi no ichizoku... - próbálta tovább magyarázni keveréknyelven Mikasa. - Az egyik mondánk szerint bárki, aki meghal e világon, egy másik, hasonló világban folytatja az életét, de ide sohasem léphet vissza - fordította tovább az efféle témákban jártasnak tűnő Kasumi.
- Ha bármi ilyesmi lehetséges lehet, és itt vannak az erre való... eszközök, vagy hatalmak, mármint Tythonon, akkor logikus, hogy a Káoszlények erre pályáznak,,, - vakarta meg az állát Noel, majd visszafordult Saaliához. - Freeta lovag, legyen olyan jó, és segítsen visszafejteni Kikusai hercegnő álmát, bármilyen információ fontos lehet. - Én esetleg kaphatnék egy... közvetlen vonalat... - köszörülte meg a torkát a társaság végébe húzódott Mercer doktornő. - Ben Skywalker másodpilótájához? - biggyesztette le az ajkát Noel. - Persze, de csak ha megbizonyosodott róla, hogy minden rendben álomlátó nagai vendégünkkel.
- Emilia, Kasumi, segítsetek visszavinni Mikasát a körletünkbe - intette maga után a többieket Saalia. - Te pedig, Versta... jediskedhetsz egy kicsit, amíg visszajövök. El ne mozdulj a szenátor mellől, te leszel a Rend szeme és füle! - Juhé - vigyorodott el a twi’lek lány. - Ugráltathatom a Gárdistákat is? - Békeőröket - jelent meg mögöttük marcona tekintettel Karand ezredes. - És nem... - azzal Noelhez fordult. - Szenátor úr, a flotta státuszjelentése. - Rendben - biccentett Noel. - Nézzük át, amíg Juun ügynök és Ben Skywalker visszajeleznek. ...
A Ska Gora erdőbolygója felett sorakozó, ereszkedő spirális alakban elhelyezett, jóval a rendszer síkja felettről induló tiltógenerátorsor tagjai izzottak és remegtek a terheléstől, ahogyan egymás után “lespirálozták” az EGB Különleges Műveleti Erőinek bevetési flottáját. A zsebcsillagrombolók és cirkálók folyamatos, koordinált lassító pályára álltak az erdőbolygó körül, mígnem a tömegvonzás hatása kiegyenlítette a síkon kívüli ugrás anomáliáit, és “hagyományos” parkolópályára állhattak a spirál legalján, a bolygó körül. Utolsónak érkezett, saját és a generátorok eresztékeit alaposan próbára téve az egyetlen “túlméretes”, hagyományos csillagromboló méretekkel bíró egység, Tierce főkormányzó személyes zászlóshajója, a Bellicose.
- Minimális strukturális károk huszonhét fedélzeten, külső burkolati törésünk nincs, de jó pár másodlagos helységben és raktárban rendet kell majd rakni, uram. Ezen kívül a kihelyezett lassító-tiltó generátorok egyharmadát átmenetileg le kell kapcsolni és javítani kell - lépett a fekete csillagromboló hídján várakozó főtisztekhez a hajó parancsnokló polneyei klóntisztje, Aban kapitány, miután mindenki magához tért az elnyújtott, hosszú lassulás kissé kimerítő, izomfájdító fiziológiai hatásaiból.
- Elfogadható, köszönöm, kapitány - biccentett a Főkormányzó a másik egyenruhás férfi felé, aki tisztelgett, és visszavonult a híd hátsó szekciójába a munkáját végezni. A klónok vezetője elégedetten megkopogtatta a híd fémplexijét. Bár az előzetes kalkulációk alapján Leth doktor nem javasolta, hogy ekkora hajót behozzanak a rendszerbe, a Főkormányzó ragaszkodott hozzá, hogy a strukturálisan megerősített, mégis, nagyobb, későbbi HSD-testvéreivel szemben kisebb, inkább egy Imperial-osztály dimenzióival bíró, afféle prototípusként elkészült Bellicose legyen a tythoni EGB-bevetés és saját maga zászlóshajója. A Főkormányzó bízott benne, hogy ha a Káosz erői nem is, a Köztársaság legalább óvatosabb lesz e tekintetben, így, ha mással nem is tudja majd feltétlenül jószándékán és segítőkészségén túlmenően legitimálni rendszerbeli jelenlétüket és egyúttal a Köztársaság határainak átlépését úgy, hogy a két állam ha nem is állt de jure klasszikus hadiállapotban, de a kapcsolatok korántsem voltak békésnek és diplomáciailag teljesen rendezettnek nevezhetőek - akkor ebben az esetben legalább az övé legyen az egyik legnagyobb hadihajó a rendszerben. Ha másért nem, a tekintély megőrzése végett.
- A flotta felfejlődik a bolygó körül, uram, vadász-őrjáratok kint! - jelentette a hozzájuk közelebb eső legénységi árokból a kötelék mozgását koordináló tiszt, Grodin pedig elismerő biccentéssel nyugtázta, ami a klasszikus felépítésű, régi birodalmi csillagrombolókra jellemző híd jó kilátást kínáló plexijén túl is egyértelműen kivehető volt - a birodalmi kontingenst a méretkorlátozás miatt elsősorban potens, de 1 km körüli hosszúságnál nem nagyobb, vadonatúj gyártású, a Clone Hadtest kötelékéből kirendelt hajók alkották: Turbulent-osztályú zsebcsillagrombolók, szenzoros és kommunikációs támogatást nyújtó SupSD-k, extra modulokkal telepakolt, MAW-osztályú mélyűri nehézcirkálók és Spire-osztályú mélyűri fregattok, valamint a vadászkíséret szállításáért és ellenséges vadászvédelemért felelős, chiss tervek alapján készített Ascendancy- és Bloodfire-osztályú fregattok alkották.
A nagyobb hajók mellett pedig számos, az önálló ugráshoz strukturálisan megerősített, VT-50 Decimator-osztályú birodalmi vadászhajó és számos hasonló, mélyűri landolóegység manőverezett. Egyedül az efféle gravitációs torzulásokat rosszul tűrő, vékonyabb héjú és törékenyebb felépítésű,, általában ehelyett lopakodó pajzsaikra támaszkodó U-hajók hiányoztak a közepes alatt repertoárból, a Főkormányzó legnagyobb sajnálatára. Grodin bízott benne, hogy bármekkora is az a Káosz-vezette jem’hadar erő, amit előre jeleztek Aranji rendszerszéli felderítő ugrásainak jelentései, a köztársasági flotta segítségével megbírkóznak vele.
- Nos, milyen érzés, Főkormányzó? - a klónt hamar felriasztotta töprengéséből mellé lépő Főinkvizítor halk kérdése. Anakin Solo félig lehunyt szemmel, szinte meditatív állapotban bámult kifelé a távolba, minta elméjével megpróbálta volna megállapítani, hogy a kisebb csillagok alkotta sűrű, a Magra szinte mindenhol jellemző, fényes kaleidoszkópra emlékeztető zűrzavar és az azt kissé elhomályosító, valószínűleg a hipertéri gát okozta ködszerű fátyol előterében hol lehet az a néhány fényesebb pont, amely a rendszer többi bolygóját, köztük a legendás, varázslatos Tythont és társait, valamint a valahol ott lebegő ellenséges Káosz-flottát rejtette.
- Az ugrást a várt paramétereken belül végrehajtottuk - biccentett a klón, majd látva, hogy a másik, látszatra néhány évvel fiatalabb férfi arcán irritált arckifejezés suhan át, hozzátette: - Vagy nem ilyesmire gondolt? Mármint hosszas felkészülés előzte meg, hogy ideérkezhessünk, természetesen jól eső érzés, hogy az egész kontingens biztonságban...
- Nem érti - rázta meg a fejét Anakin. - Nem dezorientált, nem fáj a feje? Ilyesmikre vagyok kíváncsi. - Nem, egyáltalán nem, uram - ismételte meg most a Főinkvizítor negáló mozdulatát a Főkormányzó is, majd észbe kapott és a másik, távolabbi legénységi árokban sürgölődő kék egyenruhás spectech tisztekhez fordult: - Teljes szkennelést kérek az érzékelők határáig minden abnormális és Erő-típusú hullámsávon! Keressenek a galaxisban mért átlagosnak tekinthető háttérsugárzástól eltérő paramétereket, és jelentsék, ha ez egészségügyi kockázatot jelenthet az állományra! Vonják be a kontingens SupSD reléhajóit is a pásztázásba!
- Parancs, Főkormányzó! - nyugtázta a specialisták vezetője, egy alacsonyabb, kövérkés, göndör hajú spectech klón őrnagy. Grodin elégedetten biccentett és visszafordult Anakinhoz. - Elnézést, hogy elsőre nem esett le. Ilyesmire gondolt? - Mondjuk, hogy igen - Anakin félig lehunyt szemei váratlanul felpattantak, egy pillanatig a klónéba vájta égkék, átható tekintetét, majd visszafordult a csillagok kaleidoszkópja és a látóterükbe komótosan bevonuló Ska Gora fehér felhőfoszlányokkal borított, természetes kékeszöld íve felé.
- Megpróbálom elmagyarázni - fújta ki a levegőt egy pillanatnyi szünet után, mintegy nyugalmat erőltetve magára. - Ismeri azokat a... városi legendákat, miszerint Palpatine az Erő segítségével irányította és ösztökélte magasabb teljesítményre a Birodalmi Flotta és Hadsereg állományát, amíg élt? - Ismerem Thrawn és Pellaeon idevágó feljegyzéseit, elsősorban az endori csatáról - nyugtázta Tierce. - Érdekes módon az Uralkodó saját anyagaiban ez kevésbé szerepel. Thrawn meg volt győződve róla, hogy Endornál a Flotta teljesítménycsökkenését egyértelműen az Uralkodó halála miatt megszűnő szellemi befolyásolás okozta. Pellaeon viszont mindig is úgy gondolta, hogy szimplán a Lázadók nem konvencionális taktikája, az elért sikereik és végül a Halálcsillag felrobbanása demoralizálta úgymond hagyományos módon az állományt, az Erő hatása nélkül is.
- Nos, pont azért, mert Palpatine valójában csak eseti jelleggel kísérletezett ezzel, de valójában sosem alkalmazta széles körben - magyarázta Anakin. - E tekintetben Pellaeon közelebb járhatott az igazsághoz, mint alkalmi felettese. Thrawn valószínűleg szakmai büszkeségből ragaszkodott saját verziójához, valamivel magyaráznia kellett, akárcsak saját maga számára is, hogy a nálánál kevésbé elkötelezett humán tisztek miért nyújtottak olyan gyenge teljesítményt. Valójában Thrawn saját ezirányú kísérleti alanya, Joruus C'baoth jóval messzebb jutott ennél, ő közvetlen irányítása alá vont egy birodalmi tábornokot, afféle bábként kezelte.
- Mintha a régi jedi praktikák között is lett volna ilyesmi - jegyezte meg a Főkormányzó. - Harci meditáció. - Hasonló, de sokkal kevésbé intruzív technika - magyarázta Anakin. - Magam is próbálkoztam vele fiatal koromban… de amíg a jedik csak felerősítik a harcban résztvevőit saját érzéseit, erőt és határozottságot generálva a saját oldalukon és félelmet, zavarodottságot az ellenfél oldalán, de mindig a meglévő érzésekből kiindulva, addig a C'baoth által véletlenül felfedezett, de már ősidők óta ismert technika közvetlenül a fejekbe nyúl, méghozzá agresszívan. Palpatine a kísérleteiben félútig jutott, de inkább arra használta, hogy az iránta való odaadást, a személyes becsvágyat és a tőle való félelmeket erősítse közvetlen udvaroncaiban... a harci alkalmazás kevésbé érdekelte, csak a Byss-i időszakban kísérletezett vele aktívabban. Létrehozott egy kollektív tudatot közte és Végrehajtói között, de nem irányította őket bábokként.
- Mint Zonama Sekot - jegyezte meg bólogatva Grodin. - Helytálló, nagyjából igaz - értett egyet a Főinkvizítor. - Abszurd, de így van... kísérleteiben az Uralkodó e tekintetben inkább a jedik és Sekot példáját követte, tekintettel saját korlátozott képességeire, vagyis inkább... széttagolt, a politika és intrika világa által lekötött figyelmére. Többek között emiatt sem tartották méltónak a korribani ősi Sith Nagyurak szellemei, hogy befogadják maguk közé... Végtelen világok uralkodójának nevezték, de nem Nagyúrnak, ezzel is jelezve, hogy elítélik, hogyan használja hatalmát a fizikai világ leigázására, ahelyett, hogy magát az Erőt uralná.
Grodin arcizmai megrándultak, jelezve, hogy birodalomhűségre kódolt, genetikailag determinált gondolkodását nem kis mértékben zavarja, hogy vezérkari társa ilyen hangnemben beszél Palpatine császárról, de igyekezett vissztartani rosszallását... ha nem is egyetértése okán, de legalább az Anakinból sugárzó tekintély iránti tisztelete jeléül. - És Tython, vagy valami entitás Tythonon ugyanezt a technikát alkalmazza, mint az Uralkodó? - kérdezte végül.
- Rosszabbat, és úgy érzem, ez a trükk az egészben, amit egy átlagos, ide érkező Sith, vagy jedi talán fel sem ismer - ráncolta a homlokát aggodalmasan Anakin. - Ha Palpatine bolygószintű megfelelője Erő-tudat és a közelében lévő élőlényekre gyakorolt befolyásoló hatás szempontjából, akkor Tython sokkal inkább egy rendszernyi méretű, őrült Joruus C’baoth a véleményem szerint.
A Főkormányzó elfintorodott a gondolatra. - Hadd magyarázzam el - folytatta a Főinkvízítor. - Egy átlagos itteni lakos, vagy egy újonnan ideérkező Erőérzékeny személy csak annyit tapasztal, hogy az Erőben sokkal jobban lehet itt érzékelni a körülötte lévő többi entitás, minden sokkal intenzívebb, mintha egyszerre minden, a rendszerben lévő élőlény hangja ott szólna a fejében. Az itteni lakosok talán évezredek alatt hozzászoktak ehhez a zsongáshoz, de felkészülés nélkül egy átlagos képességű Erőhasználó biztosan alapos fejfájást kap emiatt.
- De Ön nem - vonta össze a szemöldökét Tierce, Solora pillantva. - Én kitanultam a mesteremtől ezeknek a technikáknak az előnyeit és veszélyeit - biccentett Anakin. - Ahogyan annak idején Palpatine is kitanulhatta volna tőle, de ő nem vette a fáradtságot, hogy a szükségesnél mélyebbre ásson... felszínes maradt a tudása e tekintetben. Én azonban képes vagyok érzékelni a hangokat... a hangok mögött. - A Főkormányzó értetlen arckifejezését látva Anakin sóhajtott egyet, és folytatta:
- Minden hang, ami a fejükben szól, valójában Tython. Csak reprodukálja azoknak az egyedeknek a személyiségét, hangját, amelyeket érzékel, hogy egyfajta hamis közösségérzetet generáljon az itt lévőkben, miközben nagyon is direkt módon befolyásolja őket. A helyiek és a jedik valószínűleg azt hiszik, hogy Tython nem is egy élő bolygótudat, mint mondjuk Zonama Sekot, hanem valamiféle természetes életközösség... de ez csak a látszat. Tython nagyon is jól tudja, mit csinál. - És bizonyára azt gondolja, hogy végig ez volt a terve, nem, hogy idecsődítsen mindenkit - vonta meg a vállát a Főkormányzó és kényelmetlenül körbepillantott. - És ha magával is játszik? Ha maga is csak azt képzeli, hogy tudja, pedig valójában Tython ültette el ezt a gondolatot is a fejébe?
- Érdekes gondolat - simított végig saját csuklóin kesztyűs kezeivel Anakin, majd némi hezitálás után a köpenyébe nyúlt, és egy fémmaszkot húzott elő. - És azt hiszem, nem is tudom máshogy tesztelni... csak ha átmenetileg újra Rin leszek. Csak most érzem ilyen tisztán ezt, hogy ideértem… mintha Tython befolyása a rendszeren kívül gyengébb lenne. Talán ha elvágom magam tőle a maszk segítségével... új perspektívát nyerek. Vagy megőrzöm a véleményem, és akkor biztosabb lehetek benne, hogy nem befolyásol. - Feltéve, hogy a maszkja működik - pillantott kétkedve a fém arcvédőre Grodin, de nem ment bele a fejvédő működésének technikai paramétereibe. - Mindenesetre ez megmagyarázná, miért csődült ide mindenki ilyen lelkesen - morfondírozott tovább a Főkormányzó. - Ha Tython fenyegetve érezte magát a Káosz erői által, akkor logikus, hogy védelmet, segítséget próbál kérni...
- De valójában sosem lehetünk biztosak, hogy mi is Tython valódi szándéka - recsegte a sisak mögül Solo. - És épp ettől olyan veszélyes. Bármire felhasználhat... bárkit itt a rendszerben, aki nem lát át rajta. - Nos, reméljük, emiatt nem tekint minket még nagyobb fenyegetésnek, mint a Káosz erőit - bámult ki a plexin a Főkormányzó, miközben az egész rendszer egyszerre sejtelmesen fenyegetőnek tűnt a számára. - Hogy így átlátunk rajta... még jó, hogy vannak ysalamirijeink.
- Nem vagyok benne biztos, hogy bármit is érnek az ysalamirik Tython befolyása ellen - rázta meg sisakos fejét Rin-Anakin. - Tudja, az ysalamirik alapvetően ösztönös, védekező képességként fejlesztették ki az Erő-taszító buborékjaikat. Kiválóak egy közvetlen, az ő irányukba küldött, az Erőn keresztül kivitelezett fizikai támadásféle elhárítására, és arra, hogy az Erőben elrejtőzés segítségével ne lehessen őket megtalálni. Ezek hasznos képességek a természetes közegükben a vronskrok ellen, mert ez alapvetően egy vadász-zsákmányállat kapcsolat. Az ysalamirik azonban nem készültek fel évezredes fejlődéstörténetük alatt olyan helyzetekre, hogy a vronskrok esetleg Erő-telepátiával akarnák rávenni őket arra, hogy másszanak le a fáikról... ahogyan az egymással való kommunikációban sem használják az Erő-taszító mezejüket, nem kapcsolgatják ki és be... és ugyancsak nem használják arra a képességüket, hogy udvariasan megkérjék a vronskrokat, hogy ne egyék meg őket... egyszóval ilyen szofisztikált befolyásolást lehet, el sem tudnak hárítani...
- Átkonfiguráltatom a zavarómezőinket - rázta meg a fejét továbbra is kényelmetlenül körbepislogva Tierce. - Amennyire lehet. Addig pedig a természetes, a spaarti-hengerekben kapott elmebefolyásolással kapcsolatos klón-immunitásunkban fogok bizakodni... - Érdekes, hogy ilyenjük van - jegyezte meg Anakin. - Tán még neurochip is tartozik hozzá egytől százig parancsokkal, mint a régi időkben? - Ezek elavult technológiák - rázta meg a fejét a klón. - Ma már nincs rá szükség, a mi hűségünk a Birodalomhoz a génjeinkben van - a klón itt a padlóra bámult egy pillanatig, majd felemelte a fejét. - Kérdezhetek még egyet? - Arra kíváncsi, én is rendelkezem-e ezzel a befolyásoló képességgel - mosolyodott el Anakin a sisakja alatt. - Még hozzá a Tythonéhoz hasonló szofisztikált, agresszív verziójával. Mert hiszen, ha képes vagyok felismerni, akkor bizonyára tudom azt is, hogyan kell csinálni, nemde? - Logikusan hangzana - nyelt egyet a klón.
- Nos, rendelkezem vele, de nem használom - magyarázta Rin. - Ez ugyanis folyamatos koncentrációt és az alanyok relatív közelségét igényli. Nem véletlen, hogy Tython is csak a rendszer határain belül tud így játszani velünk. Azért használja a piramishajókat, hogy ideszállítsa a kísérleti alanyait, ahelyett, hogy a galaxison átnyúlva vájkálna a fejükben... - Ahogy a Csillagok Királynője teszi... - fehéredett el enyhén a Főkormányzó, mintha rájött volna valami rettenetesre. - Akkor valójában ez az a képesség, amiért a Káosz úrnőjének szüksége van Tythonra? Nem is a régi jedi titkok, meg relikviák, meg miegymások? Tython képességeit akarja, de a saját hatósugarával?
- Valószínűleg ez is benne van, igen - biccentett Solo. - Erre én is csak most jöttem rá, azt hiszem... úgy képzelje el, Főkormányzó, mint amikor az az Éjnővér, Lomi Plo az irányítása alá vonta a Killik Fészkeket, beépítve saját Sötét oldali energiáit a közös tudatba. Egyébként mi is figyeltük a tevékenykedését a Killik háborúk alatt, és meg voltunk győződve arról, hogy Lomi titokban a Csillagok Királynőjének papnője volt, egy szekta tagja, amelyek kiléte még a dathomiri Éjnővérek többi klánja előtt is titok volt. Csak nem jutott olyan messzire hatalmában, mint a Zonama Sekotot megszálló sötét entitás, hogy képes legyen felébreszteni a Királynőjét... de majdnem. Nem sokon múlott, hogy Luke... mármint Skywalker mester meg tudja állítani ezelőtt.
- Nos, mi akkor még rejtőzködő üzemmódban voltunk a Polneyeon, de valóban nem túlságosan szívderítő perspektíva... - biccentett Grodin. - Ha a Káosz Úrnője eléri Tythont és a szolgájává teszi, akkor megszerzi a képességet, hogy e galaxis összes lakójának a fülébe egyszerre suttogjon - recsegte Rin a sisakja alatt. - És van itt még más is... személyesen nem tapasztaltam, de mesterem elmondása alapján arról, hogy mit élt át Lothalon, majdnem biztos vagyok benne, hogy Tythonon is vannak ilyen dimenziókapuk. És ha ez a szörnyeteg kinyitja őket, akkor nem csak e világ... de minden világ a befolyása alá kerül.
- Nos, én ott voltam, de ilyen távolságból nem tudom megmondani, vannak-e kapuk - rázta meg a fejét a klón. - De utasítom a spectecheket, hogy a szkennelési sávokba illesszék be a dimenziókapukra jellemző mintákat is. Ha vannak a rendszerben, megtaláljuk és lokalizáljuk őket. - Kitűnő, de ennél tovább kell mennünk, Főkormányzó - recsegte a Főinkvizítor, majd lehalkította a hangját, és Grodinhoz hajolt. - Tudom, hogy nem hoztunk U-hajókat, de... van a flottájában részecskeromboló robbanófej?
- A Bellicose szállít néhányat, végszükség esetén össze tudunk rakni néhány rakétát hiperhajtóművek nélkül és a hajó mellől, moduláris indítókeretekből kilőni... - mormogta Grodin. - De ugye, nem gondolja komolyan, Főinkvizítor? - Nagyon is komolyan gondolom, Főkormányzó - mormogta Anakin Solo. - Ha nem tudjuk megvédeni a Tythont a Káosz flottájától, azt akarom, hogy rakják össze, és állítsák kilövésre készre ezeket a rakétákat... és a jelemre pusztítsák el velük a Tythont!
- De ez felérne egy újabb hadüzenettel a Köztársaság ellen - tiltakozott Grodin. - Ez mégis csak az ő területükön lévő rendszer... biztos vagyok benne, hogy sem a helyiek, sem a jedik... egyáltalán senki nem menne bele ebbe. Az egész rendszerben rejlő tudományos potenciál, a relikviák... Főinkvizítor, ezt Ön sem gondolhatja komolyan, kell lennie más megoldásnak!
- Nem érdekelnek - rázta meg a fejét Anakin. - A többiek pedig... nos, jó eséllyel ők már mind halottak lesznek abban az esetben, ha a Káosz elég közel kerül a bolygó feletti uralom megszerzéséhez, hogy nekünk lőnünk kelljen - jelentette ki a Főinkvizítor, majd ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel a klónhoz fordult és elmélyítette a hangját, mint amikor a Vezérkar előtt nyilatkozott meg az akadékoskodó főtisztekkel szemben . - Ne feledje, hogy kinek a parancsára cselekszünk, Főkormányzó. Hogy miért léptünk szövetségre egymással. Hogy mekkora a tétje ennek az egész helyzetnek itt… az egész univerzum, sőt, univerzumok jövője! Én egész életemben erre az összecsapásra készültem, Önnek pedig az a dolga, Főkormányzó, hogy tűzkésszé tegyen nekem az összes bolygópusztító robbanófejét, és a parancsomra kilője a Tythonra... előtte és utána pedig rendezze ennek az egésznek a... diplomáciai vonatkozásait, ha szükséges... értve vagyok? Megértett engem, Főkormányzó??
Grodin nyelt egyet. Szinte érezte, hogy szorul a levegő a torkában. - Megértettem... Rin Nagyúr - sziszegte végül dacosan. - Kiváló, azért ne vigye túlzásba - veregette meg a vállát a Főkormányzónak a másik férfi páncélkesztyűs kezével. - Ne feledje, ugyanazt az ügyet szolgáljuk és ugyanazt a mestert... Most pedig vegyük fel a kapcsolatot a felderítő fregattunkkal, ne késlekedjünk.
...
Néhány perccel később a Főkormányzó és a Főinkvizítor a Bellicose hídjának egyik oldalsó, kisebb szekciójában hajoltak a holoképernyő fölé, miközben a komtechnikus beállította a biztonságos, kódolt vonalat az Event Horizon felé.
- Event Horizon jelentkezik... vétel... autentikáció... - jelent meg némi villódzás után a Lancer-osztályú fregatt parancsnoki hídja, rajta a kék spectech egyenruhás Aranji parancsnokkal és egy szőke, tányérsapkás, a Cosrai Szárazföldi Erők zöldesszürke planetáris egyenruháját és tányérsapkáját viselő fiatal lánnyal. - Itt a Bellicose, ismétlem, itt a Bellicose - sorolta a komtech Grodinék előtt ülve, majd átküldte az utolsó azonosító parancssort, mire a holoképernyők állapotjelzői mindkét oldalon zöldre váltottak, és most már kölcsönösen látták és hallották egymást a biztonságos vonalon keresztül mindkét hajó parancsnoki hídján. - Főkormányzó - pillantott az érkező flotta vezetőire Aranji, majd némiképp elbizonytalanodott, meglátva Anakin sisakos arcát. - És... öhm... Főinkvizítor. Jelentem, a hajónk üzem- és mozgásképes, két gázóriással kijjebb érintkezésbe kerültünk a jelentésemben szereplő jem’hadar flottával, miután átkutattuk Zsasz ezredes kommandósainak bázisát a rendszer szélén. Túlélőket nem találtunk. A jem’hadar főerő elől vészhelyzeti gyűrűugrással menekültünk, a gyűrűhajtómű javításához még legalább három napra és alkatrészekre van szükségünk. Jelenleg a Kalimahr nevű lakott planéta körül tartózkodunk a fedélzetre vett ügynökök javaslatára... - próbálta levegővétel nélkül ledarálni a jelentést az Erőérzékeny klón spectech, amelynek megtételére még csak utasítást sem kapott.
- Csak nyugalom, parancsnok, nincs oka félelemre - emelte fel páncélkesztyűs kezét a Főinkvizítor, majd a spectech másodpilótájára pillantott a vonal túlsó oldalán. - És a kishölgy? - Azt hiszem, Erwin von Stülpnagel őrnagy lesz az a Cosráról... Ershan eltűnt diplomáciai attaséja, akitől az első jelentéseink egyikét is kaptuk - szólt közbe a Főkormányzó, finoman biccentve mindkettejüknek. - Szervusz, Aranji, üdvözlöm ismét, őrnagy, nem gondoltam volna, hogy Ershan után itt látom viszont. Azért jó látni, hogy mindketten egyben vannak.
- Zu Befehl, Meine Herren - tisztelgett fegyelmezetten a lány, Aranjihoz képest semmi jelét nem adta annak, hogy megilletődött volna a két vezérkari főtiszt megjelenése láttán. - Van képük a rendszer tágabb biztonsági helyzetéről? - kérdezte most a Főkormányzó.
- A jem’hadar flotta eddig nem bocsátkozott számottevő harci érintkezésbe a helyiekkel - magyarázta Aranji. - A rendszer szélén lévő figyelőposzt lerombolásán kívül egyelőre nem támadtak meg semmit, de a vektoraik alapján, amit a találkozásunkkor rögzítettünk, egyértelműen ide, Kalimahrra tartanak. Ez a rendszer egyik legsűrűbben lakott, legcivilizáltabb bolygója, és innen át tudnak lépni a bolygórendszer hátunk mögött lévő, átellenes negyedébe, ahol Tython van. Engedelmével, uram... - Aranji megrázta a fejét, egy pillanatra az egyik képernyőre nézett oldalra, majd folytatta - mármint uraim, a jem’hadar flotta előzetesen becsült létszámánál is nagyobb ellenséges erővel állhatunk szemben. Újraelemeztük útközben idefelé a jem’hadar flottáról készített felvételeinket... az érzékelők és a számítógépeink becslése alapján jóval nagyobb flottáról van szó, mint amekkoráról lehetségesnek tartottuk, hogy bejuthassanak a rendszerbe... létszámban és a hadihajók méretében is.
- Pontosabban mennyi? - fintorodott el a Főkormányzó. - Az előzetesen becsült ötszázas, hadtest erejű létszám kétszeresét is elérheti, uram - törölte meg a homlokát Aranji. - És több tucatos nagyságrendben vannak 5 km-t meghaladó méretű csatahajóik és Dreadnoughtjaik. - Sajnos nem időztünk eleget mellettük, hogy meg tudjam mondani, milyen meghajtási technológiával jutottak be, de biztosan máshogy, mint amit mi és vélhetően a Köztársaság is alkalmazunk... nem gravitációs torzító elven, ennyit bizonyosan ki merek jelenteni.
- Ez elég jelentős flotta - csóválta a fejét a Főkormányzó. - Még akkor is, ha a köztársasági kontingens akkora, mint a mienk, három-négyszeres túlerőben lesznek a Káosz-erők... azt pedig nem hiszem, hogy a helyi tythoni milíciák a hiperhajtómű nélküli hajóikkal és a primitív lézerfegyvereikkel sokkal többet tudnának segíteni annál, minthogy magukra vonják a teknőikkel az ellenség tüzét és ezzel elterelik rólunk... - Szerencsére ezek jem’hadar hajók, relatíve gyenge vadászvédelemmel, főnök - tette hozzá Aranji. - A szkennjeink is megerősítik, hogy vadászhajó méret alatt minimális kapacitásuk van, csak úgy, mint amikor az ESB logoja alatt repültek - csak most nem tudnak az SiSD-k biztosította vadászvédelemre hagyatkozni.
- Most jön az, hogy de... - biggyesztette le az ajkát a Főkormányzó. - Ugye, Aranji? - Sajnos igen, uram - biccentett a spectech. - Az ügynökeink kapcsolatban állnak a köztársaságiak, tythoni jedik és prófétista milíciák képviselőivel, ők jelentették, és a mi távérzékelőink adatai is megerősítik, hogy van még egy jóval kisebb, de legalább olyan erős kontingens a rendszerben, a Tythos, a rendszer napja átellenes oldalán, amely már el is pusztította a Nox bolygó gépi civilizációját, és most jelenleg a rendszer legjelentősebb katonai erőssége, a kalózok és űrjárók csapatai által szervezett, jelenleg ershani prófétista befolyás alatt álló Shikaakwa bolygó ellen vonul.
- Két fronton támadnak - jegyezte meg hümmögve Grodin mellett a Főinkvizítor. - És civileket vesznek célba. Ha pedig rosszul osztjuk meg az erőinket, az egyik kontingensük átjut és akadálytalanul továbbhaladhat Tython felé... - Mit tudunk a másik ellenséges hajórajról? - kérdezte Tierce Aranjitól. - Ezek is jem’hadar hajók?
- Negatív, uram - rázta meg a fejét most Erwin, parancsnoka helyett válaszolva. - Röviden tudtam beszélni a... rendszeren belüli... kapcsolataimmal Kalimahron és Shikaakwa-n is. Ezek megerősítették, hogy a Nox felől érkező két támadóegység kvázi szuper-csillagromboló méretű, az egyikük egy kocka alakú, robotizált egység, amihez hasonlót sem láttam még az adatbázisban soha... a másik pedig... a Yaga minori Yuuzhan Vong szuper-Dreadnought, uram.
- Oh... - harapta be az ajkát Tierce. - Hát persze. Logikus, hogy a vongpókhajó itt legyen... az a hajó önmagában képes akkora tűzerőt kiköpni, mint egy jem’hadar hadtest - pillantott Anakinra. - Főinkvizítor, okosan kell megosztanunk az erőnket. - Természetesen - recsegte Rin, majd közelebb hajolt a képernyőhöz, és lehalkította a hangját, Aranjihoz intézve a szavait. - Különös érzésem van a hajójukkal kapcsolatban. Valamint mintha... nem stimmelne ott. Valami... idegen. Mondja csak... parancsnok... nem fáj a feje?
Aranji megrázta a fejét, de mielőtt válaszolhatott volna, az ő oldalán feltárult a híd ajtaja és bemasírozott rajta a legénység két másik tagja. A sztalkerek eddig valami mással lehettek elfoglalva a híd mögötti helységek egyikében, és csak most jelentek meg a hídon.
- Vot... eta... Degtyarjev i’ izlom! - ordította el magát rögtön az idősebbik, sebhelyes arcú stalker, amint meglátta a komképernyőn Grodint és Anakint, és a fegyvere felé kapott. - Nu’ tyiha, brat, druzja! - kiáltotta egyszerre társa, egy fiatalabb, az idősebbik leharcolt zöldes overallja helyett vörös - fekete vostroyai kommandós bevetési ruhát viselő ifjabbik sztalker és - Grodinék némi meglepetésére - Erwin is, tökéletes vostroyai akcentussal. Aranji csak hátrapillantott és megrázta a fejét, majd kinyújtotta a kezét Strelok felé. Amaz megrázta a fejét, és közelebb óvakodott a képernyőhöz. - Izvinyi’ m’nye - mondta végül.
Grodin értetlenkedve tekergette a fejét, mintha valami érthetetlen, szavak nélküli beszélgetés zajlott volna le Aranji és Anakin között, ahogy előbbi félig a képernyőre sandítva sugdosott valamit az öreg sztalker fülébe, a Főinkvizítor pedig szintén közelebb hajolt, majd levette magáról az eddig arcát fedő maszkot. Strelok szemei elkerekedtek. - Ah... komangyir Dolj’ga - masszírozta meg végül a tarkóját.
- A barátjuk összekevert minket valakivel - jegyezte meg végül semleges hangszínben Anakin, miközben tovább figyelte őket. Grodinnak nem volt kétsége, hogy az Erőn keresztül is pásztázza ezt a hármast. - Ja, stimmt, korábban hadovált valamiféle őrnagyről és egy másik idegenről, aki az őrnagyot vezeti át a dimenziókon... - csapott a homlokára Erwin.
Strelok mormolt még valamit Aranji fülébe. - Elnézést kér a félreértésért - fordított Aranji. - Azt mondja, a Zóna sok nyelven beszél hozzá egyszerre, és ez néha megzavarja kissé. De ő mutatta meg, hogyan zárjam ki a tudatomból.. a hangokat.
- Zona... mnogo... ji’zikov... nu odn’a kontrolljor... od’na zona - magyarázta Strelok, miközben felsandított és odakacsintott Anakinnak. - A ti znaje’s, pare’ny, ha? - Azt hiszem, értjük egymást - lépett hátrébb megnyugodva Solo. - Ezek a sztalkerek okosabbak, mint gondoltam. Ők is felfogták, hogy mi történik itt - fordult magyarázó hangnemben a Főkormányzóhoz. - Az öreg legalább biztosan, még ha kissé szenilisnek tűnik is.
- Horn mester említette, mielőtt a figyelmünkbe ajánlotta, hogy vannak... pillanatai - biccentett a Főkormányzó. - De hogy dimenzióutazás... - A magam részéről nem készültem rá - vonta meg a vállát Anakin, majd fürkésző tekintettel Grodinra pillantott, mintha belehasított volna valami. - És ugye, ön sem, Főkormányzó? - Dehogy is, az Uralkodó nevére - tárta szét a karjait Tierce. - Hová gondol.
Az eddig szótlanabb második sztalker most közelebb lépett hozzájuk, miután leolvasott valamit a karján lévő miniatűr komterminálról. - Vnyimanyie, Kalimahr zvanyit, fasiszti. Riszpublika zvanyit, cserez profetyiszti. - Szlava azt mondja, bejövő hívásunk van a bolygóról...- olvasta le gyorsan a kijelzőket Erwin őrnagy, majd biccentett. - Igen, megerősítik. Egy átjátszott hívás a rendszer saját interplanetáris komhold-hálózatán. A Shikakwaa felől hívnak minket... a kiinduló hívő fél pedig... a Köztársaság flottája, közvetlenül a rendszer napja mellől.
- Akkor a további részleteket, azt hiszem, közösen fogjuk megbeszélni - nyugtázta a Főkormányzó. - Össze tudják huzalozni? - Ab sofort, fünf Minuten - tisztelgett Erwin és felpattant a székéből, maga után intve Szlavát. - Ko m’nye sztalker, pamagi sz’ ragyi’om. - Kommunikáció, készüljenek átsorolt hívás fogadására az Event Horizon reléjén keresztül helyi, illetve köztársasági kódolással! - kiáltott át a komtisztek legénységi árka felé Grodin, majd megigazította egyenruháját.
- Amíg várunk, Főkormányzó - érintette meg a klón vállát Solo, mire amaz önkéntelenül is összerezzent. - Kaphatok egy privát csatornát Aranji parancsnokhoz? Szeretném részletesen meghallgatni tőle és csak tőle, hogy pontosan miket élt át, miket tapasztalt, amióta megérkeztek a rendszerbe. Részletesen és szubjektíven - Persze... - biccentett a klón és visszafordult spectechjéhez a vonal másik végén. - Mármint, ha neked is rendben van... - Öhm... hogyne - nyugtázta amaz. - Melyik sávon? - Itt - érintette meg a homlokát Anakin, és nemsokára ő is, és odaát Aranji és lehunyták a szemüket és valamiféle mély, alváshoz hasonló állapotba kerültek.
- Remélem, nem lesz baja ebből senkinek - csóválta a fejét a klón, és már éppen a híd hátsó szekciója felé fordult volna, ahol Aban konzultált valamiről az időközben a hídra érkező Cybillel és a nyomában loholó noghri csapattal, amikor krákogás hallatszott a komból. - Igen? - fordult vissza a Főkormányzó, és szembetalálta magát Strelok sebhelyes, fürkésző tekintetű arcával.
- Pare’ny, nye iz’lom - rázta meg a fejét a vezérsztalker miközben Grodinra meredt. - A ti’... nu, ti kony’jesna, szoversenn’o Degytarjev. Ti major. Ja szpomnyu szi’csasz. - Sajnálom - rázta meg a fejét a Főkormányzó, miközben gondolatai az összerakásra váró hipertéri rakéta és akörül forogtak, hogy vajon hányan bírhatnak még itt a rendszerben olyan képességekkel, mint Anakin Solo, azaz Rin Főinkvizítor. Különös, futott át az agyán, ez az öreg vostroyai korábban egész normálisnak tűnt. Most meg összevissza beszél. - Nem csak, hogy nem értem, katona, de sajnos időm sincs erre. Tartsák a pozíciót, amíg a bajtársai összekapcsolják a vonalat. Már nincs sok időnk.
- Vrem’ja... vremenyi je’szt mno’ga... eta Zona, Major. Bu’gyes vi’gyety... - nevetett fel a sztalker, megkocogtatta a homlokát és felrakta egyik lábát a terminálra egy halom adatkártya mellé, amelyek különös módon az előző pillanatban még mintha ott sem lettek volna.
Tierce megcsóválta a fejét. Elég baja volt így is. Visszafordult a kom árokhoz. - Jelezzenek, ha létrejött a kommunikációs kapcsolat a többi féllel a rendszerben!
Aztán felkelt és maga után intette a két klóntisztet. - Aban, Cy, az eligazítóba. Kibontunk egy üveg kesselit, amíg várunk.
[folyt.köv.]
|
|
|
Tython
Aug 3, 2020 10:47:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 3, 2020 10:47:35 GMT 1
- Szenátor úr, létrejött a kapcsolat! - Noel felemelte a fejét a köztársasági hadrendet mutató széles, ovális holoasztalról, amely felett Karand és Versta éppen már megint összevesztek valami triviális terminológiai kérdésen, és a komtiszt felé fordult. - Máris megyünk, köszönjük - azzal a fiatal twi'lek lányra pillantott. - Kérlek, hívd ide a mestered is. Kikusai hercegnő és a többiek hadd pihenjenek.
Karand ezúttal ragaszkodott hozzá, hogy ne mindenki szeme láttára a hídon, hanem egy elkülönített kapitányi eligazítóban vegyék fel a kapcsolatot a Birodalmiakkal, így Saalia megérkezése után a két twi'lek jedi, a szenátor és a Békeőr ezredes magukra zárták az apró parancsnoki helyiség ajtaját, majd Karand ezredes aktiválta a vonalat a Jade's Shadow felé.
Először Ben Skywalker és Jae Juun jelentek meg a yacht már ismerősnek tűnő, fényes fekete, ívelt panelekkel borított vezérlőkabinjának háttere előtt, a hátuk mögül a képbe hajoló vörös protokolldroiddal, R. Brodriggal - a tythoni lány és az ewok ezúttal nem voltak a pilótafülkében - majd Ben biccentésére a sullusti ügynök elfordított még két kapcsolót, mire a kép osztottá vált, és először megjelent egy díszes, ornamentikus háttér előtt ülő fiatal, barnás bőrű ány, aki minden bizonnyal a prófétisták ershani vezetője, az elveszett hercegnő lehetett, mellette a fejét ütemesen ingató arcona jedi lovaggal, Izal Wazzal.
- Bekapcsoltuk a vonalba Shikaakwa-ról a Próféták Templomát, szenátor úr... mindjárt aktiváljuk a vonakat Kalimahr felé is - közölte a korábbinál sokkal összeszedettebben Juun. - Üdv, Waz lovag és öhm... hercegnő - biccentett Noel, miközben hallotta, hogy Freeta odasúgja a tanítványának: - Hát elég fiatalka, mi tagadás, azt hiszem, inkább meghagyom neked, és csapj le rá még azelőtt, hogy meggondolnám magam!
A hercegnő csak elmosolyodott - Versta meg mert volna esküdni rá, hogy neki szólt a mosoly, majd súgott valamit az arcona fejének azon része felé, ahol ésszerű volt a fülei elhelyezkedését feltételezni. Izal biccentett, mint akinek egyáltalán nem volt kifogása az ellen, hogy valamiféle protokolláris tolmácsnak használják, és sűrű, narancssárga tekintetű pislogás közepette fordított:
- Hassa hercegnő a Próféták Templomának nevében üdvözli a Köztársaság és a Jedi Tanács újonnan érkezett képviselőit... - az arcona ide-oda csavargatta a fejét, mint aki gondolkozik. - És nem különben én is. Öröm látni, hogy az ide kerülésünket eredményező sotanaxi küldetés után köztársaságiak és jedik ismét készek vállvetve együtt harcolni... még akkor is, hogyha látszólag vostroyai elv- és bajtársaink minimális szereptévesztésben leledzenek e tekintetben.
- Waz lovag, ön lassan akkora szakértője lesz a prófétista ügyeknek és frakcióknak, az ershani nyelvtudásáról nem is beszélve, hogy azt édesanyám is megirigyelhetné - előzte meg Naberriet a válaszadásban eddigi rutinjához maradéktalanul tartva magát Saalia. - Ami pedig az együttműködésünket illeti ezekkel a jóemberekkel, elhiheti, nem rajtuk múlott... még a színes meghívót is úgy kellett kihúzni belőlük. - Az Erő hozta Önöket, Freeta lovag - biccentett Izal, majd hosszúkás ujjaival az előtte lévő panelen kezdett matatni. - Mindjárt ráállítjuk a szatellitjeinket Kalimahr frekvenciájára. Juun, kérlek küldd a kódokat.
- Vicces figura - jegyezte meg az arcona avatatlan szemlélő számára elsőre esetlennek tűnő mozdulatait figyelve Versta. - Ott volt akkor, amikor Tatooineról kiűztük a nagaiokat - jegyezte meg Saalia. - Talán csak nem emlékszel rá, pedig még kergetőztem is vele, amikor a frontista kontingens élén betört anyámék táborába. De ő megbízott benne. Waz lovag ráadásul Yuuzhan Vong háborús veterán. Azt mondják, személyesen Saba Sebatyne képezte ki, mint a barabel jediket.
- Furcsa eset volt, legalább annyi különböző féllel és egy közös ellenséggel, mint most - pislogott a vonal túlsó végéről az arcona, felpillantva a komsávokkal kapcsolatos munkájából, mint aki tökéletesen hallotta az eddigieket. - De azóta sokat tanultam a Prófétáról... részben Hassa hercegnőnek és papnőinek köszönhetően is. - Akkor jó, ráadásul most már a nagaiok is velünk vannak - kuncogott fel Versta, majd mestere rosszalló pillantását látva hozzátette:
- Tudom, tudom, mindent a maga idejében, majd Mikasa bemutatkozik, ha akar... - Nahát, Ben Skywalker elmulasztott tájékoztatni róla, hogy a nagai uralkodócsalád is képviselteti magát az összejövetelen - kattogott bele a beszélgetésbe Benék oldaláról (pontosabban mögül) R. Brodrig.
- Versta!! - Hopsz... elnézést, mester - tekerte maga köré védekezően zöld lekkuit a kisebbik twi'lek a Redeemer parancsnoki kabinjában, miközben Karand ezredes jót mulatott a jedik élcelődésén. - Ez ugyebár kicsit még mindig titok. - Hassa hercegnő megtiszteltetésnek veszi, hogy egy másik uralkodó család sarja is kiveszi a részét a sötétség elleni döntő összecsapásból - fordította először az ershani lány szavait, majd az előtte lévő kapcsolók közül is az utolsót Izal. - És momentán létrejött a kapcsolat Kalimahrral, lehet tapsolni...
- Ezek az aszteroidaözön előtti komhálózatok... sosem érünk a konferenciahívásig, nemhogy a végére... a Káosz háromszor elfoglalja az egész rendszert, mire végzünk... - mormogta magában türelmetlenül Jahur Karand, miközben a képernyő tovább osztódott és egy szürke bőrű, nagy bajuszú, hosszú farkú, ragadozó hatású humanoid lény jelent meg rajta, akinek elsőre fenyegető megjelenését nagyban tompította hatalmas, bohókásan csüngő bajsza, a nyakában függő aranyláncok és a háttér, amely előtt helyet foglalt, és ami leginkább egy jómódú coruscanti bankár dolgozószobájára emlékeztetett üvegfalaival és a mögötte sorakozó felhőkarcoló-szerű tornyokkal.
- Nahát, egy igazi ryn - lelkendezett Versta, amint meglátta a bajszos alakot. - Jósolsz nekem sabacc-kártyából egy fél kredites érméért? - Versta, ne legyél rasszista - ragadta meg saját lekkujával rosszallóan tanítványa hasonló nyúlványai egyikének végét Saalia. - Nem minden ryn jós és jövendőmondó.
- Ez a ryn mondjuk bizonyos értelemben igen - súgta a lány fülébe a másik oldalról Karand. - Felismerem, ez Droma, a Yuuzhan Vong háború alatti kiterjedt ryn kémhálózat vezetője. Még Han Soloval is repültek együtt. - Megtisztelő, ha az embernek, pontosabban a rynnek már be sem kell mutatkoznia - villantotta meg a bothanokéhoz hasonlóan hegyes, de fajára jellemzően még be is aranyozott fogait Droma. - Szívélyes üdvözletem és jószerencsét - füttyentette el magát népére jellemző különös, trillázó orrhangján.
- Nem volt tudomásom arról, Droma úr, hogy ön is része a rendszerbe delegált... köztársasági ügynököknek - vonta össze a szemöldökét Noel, mindenesetre keresztbe kulcsolta ökölbe szorított kezeit mellkasán ryn módra, és enyhén meghajolt. - De azért jó szerencsét önnek és klánjának, unokatestvéreivel egyetemben. - Nos, amit azt illeti, adatbankom alapján Droma úr a Sylentium egyik különleges megbízásából adódó... következmények okán került ide - kotyogott bele Ben válla felett ismételten kéretlenül a vörös lemezekkel borított R.Brodrig a Shadow fedélzetéről.
- Ha arra gondolsz, piroskám, hogy Skywalker mester két droidjának és az ellopott Millenium Falconnak a nyomában voltam, akkor igazad van. Csak a végén az a tapsifüles átvágott és itt ragadtam a többiekkel együtt. Bár nem teljesen értem, mi köze ennek a Sylentium nevű népséghez - hajolt közelebb a képhez érdeklődve Droma. - Viszont rendkívül kíváncsi vagyok rá. Talán éneklek neked valamit, amitől elregéled. - Jó, hogy nem adod el rögtön ócskavasnak - mormogta Versta, de úgy tűnt, hiába nem erőérzékeny Droma, a rynek hallása még így, komon keresztül is híresen jó lehet, mert ismét elégedetlenkedve elfüttyentette magát.
- No de kérem! Én nem vagyok holmi ócskavas kereskedő, mint a tof unokatestvéreink! Én itt tisztességes üzletbe kezdtem és a Köztársaság Újjáépítési Hatóságát vezető nagytiszteletű Lando Calrissian megbízásából... - Ó, akkor ezek szerint Ön nem is tudja - képedt el Noel. - Calrissian meghalt. Jó pár hónappal ezelőtt.
- Rendkívüli módon sajnálom, így jó eséllyel nem lesz, aki kifizessem, pedig végtére is megtaláltam Skywalker mester elveszett droidjait - szontyolodott el az alak, majd megvillant a tekintete. - De ugye akkor nem annál a nyuszinál maradt a Millenium Falcon? - Biztonságban visszakerült a Koréliára, kiállítási darab lett belőle - magyarázta Naberrie.
- Kár, pedig jó árat adtam volna érte - sóhajtott fel a ryn. - No, akárhogy is, itt kószál egy birodalmi fregatt a bolygónk körül, tele még kószább vostroyai potyautasokkal, és azt mondják jön a nyomukban egy nagyobb saját flotta... meg egy nagyobb jem’hadar flotta is. Riadóztattuk Kalimahr saját véderejét, de Sith szuperkatonákra nem készültünk, itt nagy püfölés van kilátásban. - Csak kapcsolja be a birodalmi hajót a vonalba, Droma mester - intett türelmesen Izal Waz a vonal Shikaakwa-i oldaláról.
- Hogyne, máris - nyugtázta Droma, és leütött pár gombot - a kalimahri komrendszer nagyságrendekkel jobb állapotban lehetett, mint a kalózbolygóé, állapította meg Karand, mert szinte azonnal megjelent a tovább osztódó holoképernyőn a negyedik szegmensben egy birodalmi hadihajó szürkésfehér, sterilnek szánt, azonban mindenféle extra berendezéssel telepakolt hídja, amelyek nagy részének rendeltetését a jelenlévők egyike sem tudta még csak megtippelni sem. Az irányítópultnál pedig ketten ültek, mögöttük pedig egy fekete-vörös bevetési ruhás vostroyai sztalker állt, aki saját nyelvén recsegett valamit Dromának, majd hátrafordult az egyik terminálhoz, hogy tovább csavargassa a gombokat... minden bizonnyal elkezdte továbbítani a jelet az EGB-flotta többi részének is.
A másik két pilóta közül az idősebb egy férfi volt, a polneyei klónok kék speciáltechnikus egyenruhájában, megjelenésére azonban többen is összevonták a szemöldöküket... Saalia és Versta a Redeemer fedélzetén, de Izal is a Shikaakwán. A technikusból ugyanis egyértelműen áradt az Erőérzékenység, nem csak a fedélzeten lévő sztalker - pontosabban sztalkerek, gondolta Saalia, mert így, hogy látta őket, már pontosítani tudta érzékeiben is... valójában két vostroyai kommandós volt a hajón, a másik komtávolságon kívül, vagy a híd helyett egy másik helyiségben lehetett éppen - Erő-lenyomata tükröződött vissza róla valamiféle faramuci, csak Tythonon lehetséges módon.
A másodpilótának tűnő alak, egy cosrai tányérsapkás, hirtelenszőke fiatal lány láttán azonban páran már látványosabb módon adtak hangot meglepetésüknek, noha első ránézésre semmi különös nem látszódott a cosrai szárazföldiek egyenruháját viselő ifjoncon. - Ó... te vagy a cosrai ügynök? Miért nem mondtátok el? Biztos még mindig rám akar mászni, mint a Tatooineon... - szaladt ki reflexszerűen Versta száján, mire Saalia azonnal kuncogni kezdett. - Akkor lehet mégis megtartom az ershani hercegnőt, ha neked nem kell... láthatóan másra pályázol, padawan...
Ennél jobban csak akkor kerekedett el a szemük, amikor a vonal Shikaakwa-i oldalán Hassa hercegnő szemei elkerekedtek az elhangzottak hallatán, valamit odasúgott Izal fülébe, felállt, és a prófétista komterminál hatókörén kívülre viharzott. Erwin pedig, aki eredetileg már szólásra nyitotta volna a száját, hogy valami pattogós cosrai üdvözlésben részesítse az egész grémiumot, csak elvörösödött, megcsóválta a fejét és lekapta a fejéről tányérsapkáját, abba temetve az arcát.
- Igaza volt, Juun ügynök, tényleg össze vannak veszve itt páran, most talán még jobban, mint eddig - kacagott fel csilingelve Saalia és oldalba bökte Erwinhez hasonló arcszínben játszó tanítványát. - Most nézd meg, mit csináltál, hihi. - Ezt még visszakapod, mester - morogta lekkui mögé bújva Versta.
- Öhm, izé - köszörülte meg a torkát Izal a kalózbolygó vonalán. - Hassa hercegnő őfelsége némi fejfájással küzd, ezért megkért, hogy én képviseljem az egyeztetések során a templomát... No nem mintha eddig nem ezt tettem volna... amúgy hello, Erwon őrnagy, hello Szlava!
A sztalker biccentett a két lemerevedett birodalmi mögül, és szélesen vigyorgott. - Ha minden birodalmi ennyire szét van esve, akkor alig várom a nagy háborút velük - kuncogott fel Saaliáék mellett Karand is.
Még Ben Skywalker és Juun is láthatóan azzal küszködtek a Shadow fedélzetén, hogy ne törjön ki belőlük a röhögés. Naberrie szenátor elszámolt háromig, kifújta a levegőt és úgy döntött, előzékeny módon megpróbálja megmenteni az EGB-sek maradék hivatali becsületét.
- Ismeretlen birodalmi hajó, itt Noel Naberrie szenátor a Köztársaság tythoni bevetési egységeit vezető Redeemer fedélzetéről. Azonosítsák magukat és adjanak magyarázatot arra, hogy miként kerültek köztársasági felségterületre. - Engem a magyarázat azon része is érdekelne, hogy mióta vannak erőérzékeny klónok - tette hozzá kéretlenül is, de a vonalban lévők közül még jó néhány résztvevő kérdését megfogalmazva Saalia.
- Izé... khm... Event Horizon jelentkezik, Aranji parancsnok vagyok az EGB Különleges Műveleti Erőitől, - mutatkozott be végül nagy nehezen a polneyei spectech. - Segítő szándékkal érkeztünk, a hídon velem jelen lévő két ügynök pedig már korábban itt volt, az önök ügynökeihez hasonlóan... a képességeim pedig e pillanatban irrelevánsak, ahogy az előfordulási gyakoriságuk is az állományunkban. - Parancsnok úr, Tythonon semmi ilyesmi nem irreleváns, ön bizonyára jó okkal van itt - jegyezte meg Izal.
- Egyáltalán hogy kerülnek vostroyaiak a maguk hajójára? - kérdezte Noel. - Úgy tudom, önök alapesetben halálos ellenségek. - Egy különleges megállapodás keretein belül, ami Corran Horn mester és a Főkormányzónk között köttetett, kifejezetten erre a misszióra, a rendszert fenyegető Káosz-erők ellenében. - magyarázta Aranji. - A másodpilótám is vostroyai sztalker, csak épp lepihent. - Kár, hogy erről sem mesterek közti kommunikációban, sem diplomáciai úton nem kaptunk értesítést - próbálta Noel betartani a protokollt.
- Entschuldigung, bitte - szólt közbe a cosrai lány, miután láthatóan összeszedte magát. - A Shikaakwán tartott gyűlésen a rendszer frakcióinak képviselői egyértelműen megállapodtak, hogy mindennemű segítséget elfogadnak a Tythont fenyegető sötét erőkkel szemben, így az EGB jelenléte is ide értendő. Arról nem is beszélve, hogy mi már egy egész űrállomásnyi kommandóst veszítettünk a jem'hadar inváziós erőkkel szemben...
- Von Stülpnagel őrnagy, maga valóban olyan okos, mint amilyennek mondják - mosolyodott el Saalia. - Ismerem magát? - pillantott zavarodottan a jedi nőre, majd tanítványára Erwin. - Also... a tanítványát legalábbis... - Azt mindjárt gondoltam. Saalia Freeta vagyok, Jakkui Seddwia Freeta lánya és a Jedi Tanács tagja. - Ah, die Prophetistenführerin aus Tatooine - biccentett Erwin. - Most már emlékszem.
- Visszatérve az őrnagy által említettekre, valóban beszélnünk kell a jem'hadarról is - biccentett Noel. - De izibe, mert mindjárt itt vannak! - füttyentett az eddig csendben hallgatózó és a többieken jól szórakozó Droma is Kalimahrról. - Egyszóval, gondolom, nem Önök az egyetlen Birodalmiak a rendszerben - próbálta szokás szerint irányba terelni a beszélgetést Noel. - Valóban, elnézést, csak sok volt a közjáték - szabadkozott Aranji. - Máris bekapcsoljuk a Főkormányzó hajóját. A Ska Gora nevű planetáris testnél vannak. Őrnagy, sztalker, segítsetek, kérem...
- Vajon hogy kerültek oda... - morfondírozott Karand. - Az EGB gyakran használ a galaktikus síkra merőleges ugrási vektorokat, ezredes - szólt közbe Ben Skywalker a Shadow fedélzetéről. - Bár ez nem magyarázza, hogy az első hajójuk hogy jutott be, nekik is szükségük lehetett valami jeladóra, pláne, ha ennyire messzire érkeztek a tömegközépponttól....
Az osztott képernyő ismét átalakult, és láthatóvá vált egy újabb birodalmi hadihajó parancsnoki hídja - ez azonban már a klasszikus szürke vonalakat, háromszög és trapezoid alakú páncélozott plexiket és padlószint alá süllyesztett legénységi árkokat tartalmazta, aminek láttán néhány résztvevőn még mindig kellemetlen borzongás futott végig. - Úgy látszik, hoztak legalább egy csillagrombolót - mormogta Jahur Karand a tárgyalóban ülő többiek számára is csak alig hallhatóan. - Már csak az a kérdés, ez jó hír-e, avagy rossz.
A képbe belépő első alak nem okozott masszív meglepetést - Grodin Tierce főkormányzó jellegzetes arcélét és fekete egyenruháját ismerte mindenki galaxisszerte, aki kissé is jártas volt a galaktikus politika ügyeiben. (Bár az awerisi holodokumentumfilmek terén kevésbé jártas holonetfogyasztó nem mindig értette, hogyan került a főtiszt a megvert ESB-ből az EGB élére, de általában elrendezte magában azzal, hogy bizonyára végig ez volt a Birodalmiak terve).
Viszont amennyire esetlenre sikerült az Event Horizon első bejelentkezése a közös vonalba, annyira vált hideggé és jegessé a levegő, amikor a második EGB-főtiszt is a vevőkörbe lépett és leemelte a fején hordott fekete-ezüst fémmaszkot, láthatóvá téve átható kék szemeit és fekete, jól fésült, apjára olyannyira hasonlító frizuráját.
- A szentségit - csúszott ki halkan Noel száján, rá egyáltalán nem jellemző módon. Karand csak hümmögött és közelebb hajolt, miközben Saalia és Versta kérdőn pillantottak egymásra, mint akik nem egészen értettek, mi olyan érdekes egy kék szemű birodalmi férfin. Izal a Shikaawa-i vonalon csak furcsa, kattogó hangot hallatott és egy marék sótablettát tömött a szájába. - Hinnye - füttyentett Droma is tágra nyílt, döbbent tekintettel, miközben önkéntelenül is átváltott népe eredeti, tof unokatestvéreikéhez hasonló, erős akcentusára. - A devlá egyen meg, há' kísértetet látok...
Aranjiékat leszámítva csak Ben Skywalker nem tűnt meglepettnek. - Hello, Anakin, már aggódtam, hogy nem is jössz - dünnyögte a Shadow pilótafülkéjében, mire Juun felcincogott és összehúzta magát, a vörös protokolldroid pedig leginkább Izal kattogását igyekezett utánozni láthatóan.
- Itt az Egyesült Galaktikus Birodalom Bellicose csillagrombolója, Grodin Tierce Főkormányzó vagyok - szólt közbe a birodalmi főtiszt, elkerülendő az újabb felesleges kanyarulatokat a beszélgetésben, majd társa felé biccentett a fejével. - Ez pedig itt Anakin Solo Főinkvízitor. - Oh akkor innen volt ismerős - csapott a homlokára Saalia. - Múltkor láttam róla valami holodokumentumfilmet, Yuuzhan Vong háború, miegymás... de úgy emlékeztem, meghalt... és miért inkvizítor, ki kell hallgatni valakit? - Mester - sóhajtott fel Versta. - Majd elmondom később, tele voltak vele a hírek...
- Segítségnyújtási szándékkal érkeztünk a rendszerbe, az Önök és a mi ügynökeink, illetve a szintén képviselt vostroyai ügynökök által azonosított Káosz-entitás fenyegetése elleni közös fellépés érdekében - folytatta a Főkormányzó. - Ez nagyszerű, de nem változtat azon a tényen, Főkormányzó, hogy fegyveres erővel, illetéktelenül hatoltak be a Köztársaság területére - tért át hivatalos hangnemre Noel, miközben majdnem elfelejtett bemutatkozni. - Elnézést, milyen modortalan vagyok... Noel Naberrie szenátor vagyok a köztársasági flottakülönítmény Redeemer zászlóshajója fedélzetéről, a köztársasági belügyek és katasztrófahelyzetek megbízottja. - Katasztrófahelyzetek... akkor már tudjuk, miért ő a főnök - kuncogott Versta.
- Ez itt Jahur Karand vezérezredes, a Köztársasági Békeőrség belbiztonsági szárnyának vezetője, valamint velem van még Saalia Freeta jedi lovag és tanítványa a Jedi Tanács képviseletében - folytatta a bemutatást Noel. - Ezenkívül az önök másik hajóján kívül a vonalban van... a khm... helyi erők képviseletében Izal Waz jedi lovag a Shikaakwa-ról és öhm... Droma úr a Kalimahrról... továbbá a másik hajónkon a vonalban Jae Juun különleges ügynök és... - Ben Skywalker... - fejezte a mondatot az eddig szótlan Anakin, csak ekkor viszonozva Ben külön bejáratú, neki címzett köszöntését. - Szervusz, Ben. Rég vártam erre a pillanatra. Hamarosan személyesen is beszélhetünk.
- Mielőtt rátérünk a viszontlátásokra, Főkormányzó - címezte szavait Grodinnak ezúttal még formálisabb hangnemben Naberrie -, még rendeznünk kell az önök fenyegető határátlépésének a kérdését. - Vizsgálja meg a környező szektorbéli szondáik adatait, szenátor - rázta meg a fejét Tierce. - Látni fogja, hogy valójában nem sértettük meg a határaikat. Közvetlenül ide érkeztünk, más köztársasági felségterületek érintése nélkül, ezt pedig a helyi erőktől tolmácsolt segítségkérésre adott válaszul tettük, miután pontosan tisztában vagyunk a rendszert érintő, igen sajátos Káosz-hívő erők jelentette fenyegetés mibenlétével, ahogyan feltételezem, önök is, különben nem lennének itt.
- Ezek technikai részletek, Főkormányzó, nekünk garanciákra van szükségünk, mint például arra, hogy a fenyegetés elmúltával elhagyják a rendszer területét, úgy, ahogyan jöttek, és nem támasztanak igényt a Tythonra, vagy bármely másik égitestre a rendszeren belül - folytatta Naberrie. - Ez megoldható - biccentett Tierce. - Bár ha már technikai részletekről beszélgetünk, szenátor, meg kell jegyezzem, hogy tudomásom szerint a Tython nem tagja jelenleg a Köztársaságnak, sokkal inkább afféle... független enklávé.
- Ne aggódjon, a Szenátus nevében öt perc alatt el tudom bírálni a tagsági kérelmüket és helyet adni neki, ha a szükség úgy hozza - mosolyodott el diplomatikusan, de határozottan Noel. - Nos, szenátor, akkor úgy tűnik, mindketten a másik szóbeli ígéretétől és becsületétől függünk - viszonozta a gesztust és a mimikát a Főkormányzó.
- Nézze el nekem, Főkormányzó úr, ha az awerisi események után ennek nem sok teret adok - hunyorított Naberrie. - Önök notóriusan szeretnek meglepetésszerű fordulatokban teli akciókat szervezni a Köztársaság területére. - Ha arra gondol, hogy esetleg hirtelen átállunk a Káoszlények oldalára, biztosíthatom, nem nyernénk vele semmit, így értelme sem lenne - ingatta a fejét válaszul a klón. - Abban a világban, amit azok az erők akarnak létrehozni, nekünk ugyanúgy nincs hely, mint maguknak. - Gondolom, jelen körülmények között nem reális, hogy ezt írásba adja - sóhajtott fel beletörődő módon Naberrie.
- Nem is kell neki, szenátor - jelentette ki hideg céltudatossággal Anakin. - Mert én garantálom. A szavamat adom rá. Arról nem is beszélve, hogy Tython jó eséllyel nem hagyná, hogy egymás ellen forduljunk. Ellentmondana az idillikus kis princípiumainak, amiket itt felépített. Megtalálná a módját, hogy megakadályozza. - Ebben igaza van Anakinnak, azt hiszem - jegyezte meg Ben. - Még ha kicsit nyersen fogalmaz is.
- Lépjünk már egyet hátra, tisztelettel, fiatalemberek - tiltakozott Jahur Karand hirtelen. - Legjobb tudomásom szerint a Köztársaság hivatalos narratívája az, hogy ez az EGB-s Anakin Solo egyfajta imposztor, vagy klón, vagy efféle, nemde? Miért is vesszük készpénznek, amit mond? - Az is hivatalos köztársasági narratíva, hogy maguk nem szövetkeznek újabban sem Vostroyával, sem velünk, sem a Birodalommal - jegyezte meg rosszmájúan Saalia. - Mégis... nos, nézzen körül... Gárdista. - Békeőr - csikorogta Karand. - És nem mondom többet.
- Azért ugye tudják, hogy ez rendkívül rosszul hangzik bárkinek, aki elveszítette az otthonát a Yuuzhan Vong pusztítás alatt, apukám - füttyentett Droma. - Éppen, hogy csak nem Békebrigád, he? - Mi maga, valami Holdo-szavazó? - forgatta a szemeit Karand.
- Nem hiszem, hogy maguk alatt egyáltalán kapnék szavazati jogot, én csak egy szegíny ryn vagyok, akit elküldtek holmi droidokért, aztán itt ragadt, és azóta is vár a segílykére - replikázott Droma, majd Anakin irányába intett. - De őtet felismerem, haljak meg, ha nem halt már meg egyszer! Bár csak futólag találkoztunk néhányszor két ütközet között, az apja mindig büszkén mesélt róla, biz a... ! Ez beza az, akinek mondja magát, látom a szemibe. De attó' még kísértet, a devlá egye'mmeg.
- Ezért tartozom magának, öreg ryn - mondta Rin, és elmosolyodott a gondolatra. - Bár nem kértem, hogy igazoljon. Rátérhetünk végre a fenyegetésekre szócséplés helyett, és hogy mit teszünk ellenük? - Rátérhetünk, birodalmi, de ne feledje, mi itt mind vendégek vagyunk, maguk még jobban is, mint mi - replikázott Noel. - Bármilyen tervet is ötlünk ki, csak akkor hajtjuk végre, ha a helyi Templomok képviselői is rábólintanak. Demokratikus módon.
- Tőlem... csak nehogy bizottságot állítsunk fel... - mormogta Solo. - Bár lassan ez is annak tűnik. - Ez az első pillanat, amikor hajlandó vagyok eljátszani a gondolattal, hogy maga... maga - csettintett Karand. - Határozott, mint a bátyja volt. - Azért ne ölts rögtön birodalmi gúnyát, Gárdaőr - bökte oldalba az ezredest Versta.
- Mindenekelőtt az állítólagos jem'hadar flotta érdekel minket - szólt közbe sokadik alkalommal is Noel, és most egyenesen a kettő közül racionálisabbnak tűnő Főkormányzóhoz intézte szavait. - És az, hogy van-e bármi ötletük arra vonatkozóan, hogy az ESB miért küldött ide inváziós erőket, és kikkel szövetségben. - Senkivel és senkit nem küldtek ide, mert a jem'hadar már nem az ESB alkalmazásában áll - rázta meg a fejét Tierce. - Dezertáltak, és a Káoszt szolgálják. Ha úgy tetszik, ez a főerejük. Bár feltételezem, ha tényleg az ESB új uralkodónője állna a megjelenésük mögött, akkor is letagadná. Bár logikátlan lenne a részéről, mert egy ekkora jem'hadar flotta inkább csak összehoz minket és magukat, ahelyett, hogy egymás ellen ugrasztana, márpedig az utóbbi inkább Charis királynő érdekében állna, mint az előbbi.
- Ez megint csak spekuláció, feltételezés - tiltakozott Noel. - A jem'hadar számos alkalommal rajtaütéseket hajtott végre a Kardass-főszektorbeli kutatóbázisaink ellen, ahol a Káosz-entitások elleni fegyvereket és eszközöket fejlesztettünk, miután dezertáltak Korribanról - magyarázta a Főkormányzó. - Ezen kívül lerombolták a kommandósaink figyelőposztját a rendszer szélén, és amikor a fregattunk rájuk közelített, rálőttek.
- Arról nem is beszélve, hogy bárki, aki kis időt eltöltött itt, megerősítheti, hogy Tython is ellenségnek tekinti őket, minket viszont nem - tette hozzá Erwin, majd sztalker társukhoz fordult. - Tak pravda, Szlava?
A sztalker bólogatott, Naberrie pedig vállat vont. - Nos rendben... mekkora a jem'hadar flotta? - Ez minket is meglepett, mert az ESB-ből dezertált egységek becsült száma alapján kisebbet vártunk, de legalább ezer hajó - adta meg a választ a Főkormányzó.
- Hogy az Erőbe tudtak bedobni ide észrevétlenül ennyi hajót - hüledezett Karand, mire Aranji parancsok jelentkezett a Horizonról, hogy megpróbáljon magyarázatot adni. - Az előzetes szkennelés alapján, amit a flottájuk mellett végeztünk, valamiféle térgörbítő hajtóművel vannak felszerelve, ami nem hagyományos hipertéren, hanem számunkra ismeretlen és reprodukálhatatlan közvetítő közegen keresztül halad... hasonlóan, ahogyan mondjuk a Yuuzhan Vong dovin basalok az általuk "fekete űrként" aposztrofált transztérbe, és nem hipertérbe lökik a korallhajóikat.
- Szerencsére a vadászkapacitásuk és védelmük korlátozott - folytatta a magyarázatot Tierce. - Ha az önök csapásmérő osztagai is segítenek, lehet esélyünk, de ide kell jönniük a Kalimahr-hoz. - Csakhogy egy másik fenyegetés is van a rendszerben, Főkormányzó - rázta meg a fejét Noel. - És az már elpusztított egy tythonita bolygót.
- Igen, tudunk róla - biccentett a klón főtiszt. - A pókhajó, a Káosz zászlóshajója, amellyel korábban megszállva tartotta Zonama Sekotot. És egy másik, ismeretlen egység. - Engedelmével, kormányzó úr, az az ismeretlen, második egység egy Abominor kockahajó, egészen pontosan, a Káosszal szövetséges gépi civilizáció egysége - adta meg a választ a Shadow fedélzetéről az eddig szótlanul, Ben Skywalker és Jae Juun között ácsorgó vörös protokolldroid, akiről a birodalmiak eddig azt hitték, bizonyára valami tolmács, vagy efféle.
- Milyen jól értesült protokoll-kiegészítőjük van - fintorodott el meglepetten a klón. - Várjunk csak - vonta össze a szemöldökét Anakin. - Ismerős nekem ez a hangszín, még ha gépi is.
A droid egy pillanatig némán ingatta a fejét, majd Benre pillantott, aki egyetértően intett. - Ammel R. Brodrig vagyok - recsegte végül a humanoid fémkupac. - Rég találkoztunk... Rin Nagyúr.
Mindenki meglepetésére Anakinból kibukott valami gyerekes, önfeledt, rendkívüli módon... Solo-s nevetés. Az EGB Főinkvizítora éppen, hogy csak a szemeit nem törölgette. Még Saalia és Versta is elmosolyodtak. A Főkormányzó olyan arcot vágott, mint aki romlott rancor-húsba harapott.
- Mi a jó... - mormogta Tierce, mire Anakin nagy nehezen összeszedte magát. - Elnézést, őrizzük meg komolyságunkat - mondta végül. - Csak nem hagyott nyugodni a tudat, hogy a Harmadik Birodalom rettegett Vezére végre oda jutott, ahová megérdemelte. Egy pléhdobozba.
- Látta volna labda formájú asztromechként - kuncogott Versta, majd Saaliához fordult. - Mester, szabad nevetni a főkihallgató úr poénjain? Elég rendes fazonnak tűnik. Meg vicces is. - Menjetek, padawan, és alakítsatok Anakin-fan klubot Karand ezredessel, a szenátor értékelni fogja - forgatta a szemeit Saalia.
- Akárhogy is nézzük, a két mutáns szuper-dreadnought drónok és vadászok tekintetében még talán jobban is áll, mint a jem'hadar - vetette közbe Jahur Karand. - Abszurd, de nyílt ütközetben az egyesült flottáinknak kevesebb esélye lenne ellenük, mint az ESB dezertőrei ellen, hiába a létszámfölény. - És akkor az alakváltó űrsárkányokról még nem is beszéltünk - tette hozza Ben, majd meglepetésére értetlenkedő arckifejezés helyett egyetértő bólogatást kapott a Birodalmiaktól.
- Ismerjük őket, igen. Draganok - magyarázta a Horizon fedélzetéről Aranji. - Űrbeli repülésre is képes erőérzékeny, izomorf lények. A rendszerüket kutatási célból megfigyelés alatt tartjuk, de a sötét oldaliak eltűntek. Logikus lenne, ha a Káoszt szolgálnák. - Azt hiszem, most nem illik megkérdezni, mit csináltak a világos oldali draganokkal - súgta oda Versta Saaliának.
- Egyetértek az ezredes értékelésével - Tierce enyhe rosszallással pillantott Aranjira, mintha klón alárendeltje kissé túlzásba vitte volna az információmegosztást újdonsült szövetségeseikkel. - Az erőink legcélszerűbb megosztása ebben az esetben valószínűleg nem az, ha külön-külön, de konvencionális módon, flottákkal támadunk mindkét fenyegetésre. Ehelyett ildomosabb lenne minden erőnket a jem'hadarra koncentrálni és csapdába ejteni őket Kalimahrnál, nehogy akár egyetlen vadászhajó is átjuthasson Tythonig. A két Káosz-dreadnoughtot pedig nem konvencionális hadviseléssel, behatoló csapatokkal, szabotázs útján próbálhatnánk megsemmisíteni.
- Ez ésszerűnek hangzik - biccentett Noel, majd Izalhoz és Dromához fordult. - Feltéve, hogy Shikaakwa és Kalimahr miliciái támogatni tudják ezt a tervet. Nagy veszteségekre kell felkészülnie mindkét bolygónak, beleértve a civil lakosságot is. - Shikaakwa gyakorlatilag minden lakosa harcra kész, az egészen öregeket és gyerekeket kivéve - jegyezte meg Izal. - A Próféta Temploma akár három-négyszáz kisebb, rendszeren belüli kalózhajót, vadászt és naszádot is ki tud állítani. Magukra tudják vonni a két Káosz-csatahajó drónjainak tüzét, amíg a behatoló egységek bejutnak.
- Kalimahr felfegyverezhető őrhajóinak száma ennek mintegy fele-harmada - rántotta meg a bajszát aggodalmas arckifejezéssel a ryn Droma. - Viszont nagyon sok a fegyvertelen teherhajónk és még több a civil. Ha itten mindent eldöntő ütközetre készülnek a felünk felett, naccságos engedelmükkel inkább kiürítettném a bolygót, méghozzá izibe. De Tythonra nem mehetünk, és ezek alapján Noxra és Shikaakwára sem. Bajos.
- Jöjjenek ide Ska Gorára - szólt közbe Anakin Solo. - Leküldünk a felszínre néhány technikus csapatot, hogy reaktiválják a régi, elhagyott településeket, és egy helyőrséget, hogy megvédjék a menekülteket egy esetleg erre vetődő jem'hadar őrjárattól. És ezzel remélem, leróttam a tartozásom - vonta össze szemöldökét a Főinkvizítor a ryn válaszát várva. - Jó üzlet, ifjú Solo, mint a régi időkben, amikor apáddal zsuppoltuk a Yuuzhan Vong elől menekülőket - csettintett Droma. - Így legyen!
- Legközelebb felhívom Mik... Lenát is ezekre a naggyűlésekre, mielőtt ez a birodalmi pojáca learatja az összes babért - mormogta Saalia egészen halkan. - Valakinek figyelmeztetnie kellene Tythont és Skywalker mestert, hogy mire készülünk, mi a tervünk - jegyezte meg most az egy ideje szótlan Ben.
- Engedtessék meg nekem, hogy mint az egyetlen jelenlévő, aki ténylegesen hosszabb időt töltött el Tythonon, reagáljak erre - jelentkezett most egyik kezének hosszúkás ujjait maga elé emelve Izal Waz. - Ha komhívásokra nem is válaszol Tython, azért a többi templommester az Erőn és a bolygótudaton keresztül pontosan érzékelik, mi történik, ráadásul a maguk flottáinak érkezése előtt delegációt is küldtünk hozzájuk a Shikaakwa-ról a többi rendszerbéli frakció és Templom képviselőivel. Ha észlelik, hogy valahol összecsapás alakul ki, Tython is küld majd erősítést.
- De a taktikánk részleteit is ismernie kell Tython mestereinek, ha hajókat küldenek Shikaakwa-hoz és lovagokat Kalimahrhoz, lehet, fele annyira sem lesz hatékony a segítségük, mintha fordítva tennék. Valamiféle minimális koordináció elengedhetetlenül szükséges lenne - vetette ellen Karand ezredes. - Nos, én megpróbálhatok üzenni a Primernek, aki a tythoni delegációhoz csatlakozott - jegyezte meg R. Brodrig. - De ha a mi kommunikációs hullámhosszunkon beszélek vele, jó eséllyel a Gépisten is befogja, és blokkolja, vagy akár rosszabb esetben idő előtt destruktív módba is válthat.
- Most kikről is van szó? - ráncolta össze a homlokát a Főkormányzó. - Apa... Skywalker mester két droidjáról, az Abominor és a Sylentium ősi gépi civilizációinak utolsó két vezetőjéről és túlélőjéről - magyarázta Ben, nagyjából hasonló arckifejezést váltva ki Noelből, mint az imént Aranji szószátyársága Tierce-ből.
- Erről nem hallottam korábban, magának nem kellett volna tudnia ezt? - pillantott Solora Tierce, aki cserébe fürkésző tekintetét Ben holoképére vetette, majd megrázta a fejét. - Mindig is volt egy furcsa, megfoghatatlan érzésem azzal a két droiddal kapcsolatban - mondta végül. - Már-már gyanúsan, gépektől szokatlan, komikus módon nagy volt köztük az összhang. De erről nem volt tudomásom. Különös, hogy nem említetted, Ben.
- Én is csak azután láttam a részleteket tisztán, hogy ideértünk, és Brodrig áttranszferált ebbe a kommunikációra képesebb testbe - válaszolt Ben Skywalker szinte szabadkozó hangon, aminek hallatán Noel arckifejezése még komorabbá és elgondolkodóbbá vált. - Akár hogy is, nem tudunk egyértelmű üzeneteket küldeni az Erőn át Tythonra. Zana is próbálta, neki sem sikerült, pedig ő tythonita. - Talán valami blokkolja a Tython felé irányuló üzeneteket - gondolkozott Aranji. - Talán maga a Káosz-entitás.
- Vagy talán maga Tython nem akar beszélni velünk - vont vállat Anakin. - Javaslom, hajtsuk végre a tervet és ne aggódjunk Tython miatt. Pusztítsuk el a Káosz erőit, mielőtt még egyáltalán odaérnének. - Te is tudod nagyon jól, Anakin, hogy ki blokkolja a Tython felé küldött üzeneteket - hajolt most közelebb a komhoz a hirtelen magára találó Ben Skywalker. - És hogy rajtad kívül nem fog szóba állni senkivel.
A Főinkvizítor szája széle kelletlenül megrándult. - Felesleges disztrakció lenne - sziszegte végül. - Kiről van szó már megint? - kérdezte most a Főkormányzó kíváncsian. - Sok itt az elvarratlan szál...
Ben leplezte a vigyorát, ami kitörni készült belőle, majd Noel alig észrevehető biccentését látva felkészült rá, hogy folytassa. A szenátorhoz hasonlóan ő is érzékelte, hogy Anakin Solo milyen hatással van a többiekre, mennyire fel tudja erősíteni a mások által saját magáról alkotott képet a többiek elméjében, hogy erősnek, határozottnak, kezdeményezőnek... egy szóval kompetens vezetőnek lássák. Itt volt az ideje kissé megtépázni ezt a túl gyorsan és túl szépen alakuló renomét. - Tahiri Veiláról, Anakin exéről - magyarázta tovább Ben. - Ő az egyik templommester, de elképzelhető, hogy kettős játékot játszik.
- Nohát, nem tudtam, hogy Pellaeon admirális gyilkosa és a Káosz, valamint Zonama Sekot volt urának Yuuzhan Vong szolgáló papnője az ön volt kedvese, Főinkvizítor - meredt a társára meglepetten a Főkormányzó. - Ez egy régi történet - Solo szemei villámokat szórtak.
- Már elnézést, ifjú Skywalker - tiltakozott ismét jelentkezve Izal. - De Veila úrnő, azaz Riina Kwaad a Formálók Templomának megbecsült vezetője Tythonon és annak a letéteményese Nas Choka volt Hadmesterrel együtt, hogy a Yuuzhan Vong is az Új Egyensúly és a Káosz elleni koalíció része. - Na, szép - sziszegte Karand. - Most már a rákfiúkkal is közösködnünk kell...
- Nem akarok vádaskodni, Waz mester - emelte fel a kezeit védekezésképpen maga elé Ben. - Én csak azt mondom, volt egy látomásom, amiben Tahiri és Anakin... hát szóval nem sok szó volt benne Egyensúlyról... - A pletykás mindenit ennek a fiúnak - szisszent fel Saalia. - Hát így kell titkot tartani? Ezek után biztosan nem ajánlom be Abren csapatába, semmi diszkréciós érzék...
- Miután voltál oly kedves kiteregetni a régi magánügyeimet, Ben... - sziszegte sötét tekintettel Anakin -, ám legyen, megpróbálok Tahiri lelkére beszélni, hogy legyen jó kislány, és engedjen minket kommunikálni Tythonnal. Csak aztán vigyázzanak, nehogy olyasmit súgjon bárki fülébe a bolygó, amire senki nem számít... de utána meg kell állítanunk a Káosz csatahajóit. Én majd vezetem az EGB kontingensét Shikaakwa felett.
- Én pedig a Kalimahrhoz viszem a flottát - biccentett a Főkormányzó. - Aranji, őrnagy, a sztalkerekkel együtt várjatok meg a Kalimahrnál és segítsetek a helyieknek az evakuálás megszervezésében. - Parancs értettem - tisztelgett Erwin és a klón a Horizon fedélzeten egyszerre, szándékosan kerülve, hogy a fregatt gyűrűhajtóművéről, vagy annak átmeneti működésképtelenségéről bármiféle említést tegyenek a köztársaságiak és a jedik előtt. Úgy tűnt számukra, hogy a Főkormányzó nem óhajtja még minden kreditkártyáját kiteregetni.
- Mi pedig Karand ezredessel együtt azonnal indulunk ugyanoda - biccentett Noel, majd Saaliahoz fordult. - Freeta lovag, azt hiszem a Shikaakwa védelme testhez álló feladat Ön és csapata számára. - Testhez olló - mormogta heherészve Karand, majd összeszorította a fogát, amikor Versta bokán rúgta.
- Mindig is szerettem volna vongpókokat seggbe rúgni... már ha van nekik olyanjuk egyáltalán - vigyorodott el Saalia, majd még visszapillantott Solo holoképe felé. - Inkvizítorkám, azért üzend meg az exednek, hogy küldjön erősítést... én is szólnék valamelyiknek, ha tehetném...
- De túl sok van, nem tudod, melyiket hívd először, mester - kacagott fel Versta és bemenekült Karand deltás vállai mögé. - Védj meg, Háborúőr, jó? - Két perced van, padawan, hogy összeszedd a csapatot, aztán jön a büntetőfeladat - mímelt felháborodottságot a twi'lek jedi lovag, nem túl átütő sikerrel.
- Szenátor, kérek engedélyt a csapattal itt maradni - szólt most közbe Ben. - A Shadow nagy szolgálatot tehetne a Kalimahrnál is - vonta össze a szemöldökét Noel. - Itt is, mester - ellenkezett Ben. - Brodrig talán tud segíteni megzavarni az Abominor hajó központi agyát. Ráadásul, gondolom kapunk tengerészgyalogosokat is - tette hozzá a fiú. - Őket is Freeta lovag fogja vezetni? Jediként köztársasági katonákat?
- Igaz, ennek egyszer már rossz vége lett - jegyezte meg Izal is. - A kölyöknek igaza van - állt a sarkára Karand is. - Kell egy köztársasági tiszt is oda. Skywalker parancsnok pedig... státuszban lévő Békeőr. - Mióta is? - képedt el Naberrie. - Mostantól, szenátor úr - vágott hivatalos faarcot Karand. - Fegyvernemi parancsnokként bárkit bármikor kinevezhetek, uram. - Hát jó - engedett Noel. - A Skywalker-csapat marad.
- Alig várom, hogy egymás mellett harcolhassunk, Ben - susogta szuggesztíven Anakin. - Azért remélem, nem szúrsz hátba a Tahiri-ügy miatt - vigyorgott vissza Ben Skywalker, elejét véve ezzel Noel bármiféle, azirányú aggodalmának, hogy ezt a kettőt felügyelet nélkül esetleg mégsem lenne jó ötlet egyedül hagyni. Úgy tűnt, Skywalker átlát a Főinkvizítoron.
- Azért vigyázzon a fiúra - súgta oda Noel Saaliának, miután a Birodalmiak kijelentkeztek a vonalból és mindenki a dolgára indult. - Veszélyes alaknak tűnik ez a Solo. - Ezek a celebek élőben sokkal kevésbé akkora számok, mint a holofilmekben, nekem elhiheti, láttam már néhányat - ingatta lekkuit Saalia. - De persze, vigyázok. Vigyázzon Ön is, szenátor. Akármilyen alamuszik voltak ezek a birodalmi fejesek... nem is tudom... az Erő azt súgta, mindkettő titkol valamit.
- Magától értetődik, hölgyem - mosolyodott el Noel. Megint Shadára emlékeztette a twi'lek nő. - Nem lennének vérbeli birodalmi bajkeverők, ha nem próbálnának meg minket valahol átvágni. Résen leszünk. Nos, indulás, mindenki a helyére!
|
|
|
Post by Enz on Aug 15, 2020 20:27:10 GMT 1
Mikasa a kivizsgálóágyon feküdt, miközben Mercer doktor az állapotát vizsgálta a kezében tartott szenzorral. Az ágy mellett ott állt csendesen Emilia is, aki egy bátorító mosollyal az arcán gyengéden fogta a nagai hercegnő kezét az ágy szélén. A szőke hajú doktornő gyakorlottan tette a dolgát, de mégsem gépiesen, és jól láthatóan odafigyelt rá, hogy Mikasa ne érezze magát kényelmetlenül. Végül elvette a szenzort, és a közelben lévő számítógéphez lépett, ahol már szerepeltek az adatok. A doktornő megfordult, és némi megkönnyebbüléssel, mosollyal az arcán közölte a jó híreket: - A kislány teljesen egészséges, és már alig várja, hogy az anyukájával találkozzon - jelentette ki, mire Mikasa és Emilia egy boldog pillantást váltottak. A doktornő arca azonban némileg szigorúbbra váltotta. - Viszont orvosként mindenképp újra el kell mondanom azt, hogy helytelenítem, hogy bármerre elinduljatok. A szülés gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet. - A doktornő ezért kísért el minket - felelte Mikasa, miközben szabad kezét végigfuttatta a hasán. - És tudom, hogy nem lesz baj. Bízom Abren barátaiban. Arelia egy kicsit megenyhült ezekre a szavakra, de azért látszik, hogy még mindig eléggé aggódik a dolog miatt. Nemcsak orvosként, de barátként is. - Köszönöm, doktornő - tette még hozzá halkan Mikasa. - Szívesen - felelte egy halovány mosollyal, majd elpakolta a dolgait. - Ha nem haragszotok, én... nos, úgy hallottam, van még egy rövid alkalmam beszélni Zaniah-val, és... Arelia egy kicsit láthatóan zavarba jött a dologtól, hogy saját igényeit így előtérbe helyezze, de Emilia ügyesen kezelte a helyzetet. - Ne aggódjon doktornő, én átveszem - kacsintott rá, mire Arelia hálásan visszamosolygott. - Mondja meg neki, hogy üdvözöljük - tette hozzá Mikasa. A doktornő bólogatott, majd kisétált a kabinból, amit kifejezetten Mikasa igényei szerint rendeztek be az út alatt, Karand ezredes nem kis szemforgatásától kísérve. Emilia leült Mikasa mellé a vizsgálóágyra, ahol félig ülve feküdt, és néhány pillanatig szótlanul csak nézték egymást. - Köszönöm, Emilia... mindent - mondta végül Mikasa, mire Emilia megrázta a fejét. - Én köszönöm neked. Nélküled még mindig egyik napról a másikra élnék valami olcsó albérletben, nem tudva, hogy mit kezdjek az életemmel. Te értelmet adtál neki - közölte, és gyengéden megcirógatta az arcát. - Túl jó vagy hozzám - felelte a hercegnő. - Tudod, eszembe jut sokszor Tresna... vajon ő mit mondana, mit tenne...? - Hálás lenne, hogy itt lehet veled - helyezte az ujját gyengéden Mikasa ajkaira. - Akárcsak én. - Pedig sokáig hazudtam neked - felelte a hercegnő. - Sőt, állandó hazugságban éltem és élek a mai napig. Néha olyan... elviselhetetlen. Főleg, mióta itt vagyunk ebben a rendszerben. Az Erő annyira áthat mindent, mindig úgy érzem, maga alá gyűr. - Biztos vagyok benne, hogy elbírsz a dologgal - felelte Emilia. - Szétrúgtál az egyik legbefolyásosabb újjáépítési cég sorai között jó pár feneket. - Ez másabb... - sóhajtott a lány. - De remélem igazad van. - Aztán majd ha minden rendben, a családoddal is kezdünk valamit - tette hozzá. - Én... félek ettől. Nem tőlük, hanem, hogy bajuk esik... - felelte a hercegnő őszintén. - Mikasa, a saját bátyád akart megöletni néhány banditával! - mutatott rá Emilia. - Tudom, de ettől még... ettől még szeretem őket. Puyít is szerettem... mégsem tudtam megmenteni - felelte, és érződött a hangjában a fájdalom, és a keserűség. Emilia rögtön rájött, hogy túl messzire ment, és gyengéden végigsimított az arcán. - Bocsáss meg. A saját családomból indulok ki, és ezt vetítem rád. Nem lett volna szabad - mondta. Mikasa néhány pillanatig még bámult maga elé, majd rápillantott. - Nem akarok a múltadban vájkálni, de sosem beszélsz róluk - jegyezte meg a lány, kis kíváncsisággal. - Nincs miről - sóhajtott. - Mind a saját hasznát néző számító kis rohadék volt. Hozzá akartak adni egy vénemberhez, aki megkapta volna az én részesedésemet hozományként, aztán ha meghal, rájuk száll vissza. Szerintem ez sokat elmond róluk. - De mind ilyenek voltak? Biztos, hogy nem volt bennük semmi jó? - kérdezte Mikasa, mire Emilia megrázta a fejét. - Látom nem akarsz róla túl sokat beszélni. Ezt tiszteletben tartom.
Arelia útban a kommunikációs helyiségbe áthaladt ott, ahol Saaliáék is voltak. Sietett, így csak egy apró biccentést intézett a twi'lek jedi felé, aki a kezében lévő sörrel tisztelgett vissza. Nem gondolta épp a legjobb ötletnek bármiféle akció előtt iszogatni, de ismerte őt annyira Arelia, hogy nem kételkedett abban, hogy Saalia tudja, mit csinál. Versta épp Kasumival gyakorolt vibrokardokat használva. Néha egy-egy apró Erőtechnikát is villantottak. Saalia, mintha csak holofilmet nézett volna. Lábak fent, sör a kézben és élvezte a műsort. Nem tudta nem észrevenni, hogy Versta egy kissé mintha feszült lenne. - Jól van csajok, tartsunk egy kis szünetet! - szólt oda, mire a két tanonc leengedte a fegyvert és illedelmesen meghajoltak egymás felé. A két lány odament hozzá, hogy a korábbiakhoz hasonlóan kiértékelje a látottakat. De most nem ennek volt az ideje. Egy ideje érezte, hogy Verstát bántja valami és ezt nem hagyhatta annyiban. - Mi baj, Versta? Úgy érzem nyomja valami a lelked. - Nem is tudom...hogy mondjam... - Hiányzik Kai? - Nem, nem az... - Női dolgok? - erősködött Saalia, mire Versta hevesen rázni kezdte a fejét - Ugyan, ne kéresd magad, mondd el. Versta nagy levegőt vett, hogy rákészüljön. Saaliára, aztán Kasumira pillantott, végül megint a mesterére. - Csak nem igazán értek egyet bizonyos dolgokkal... - Mint például? - Nem értem, hogy miért én kell tanítsam Kasumit...Már ne vedd sértésnek... - fordult a nagai lány felé. - Eszemben sincs - felelte Kasumi, miközben ő is kíváncsi lett. - Szóval nem valaki nálam tapasztaltabb kellene csinálja? - szegezte a kérdést Saalia felé. - Áh, szóval erről van szó - pattant fel az idősebbik twi'lek a helyéről - Borzasztó egyszerű, Versta. Mikasa jelenleg nincs abban az állapotban, hogy gyakorlati képzésben részesítse őt. Majd ha lebabázott, nyilván némi pihenés után átveszi a dolgot. Ami pedig engem illet, nekem nincs hozzá kedvem - viccelte el a végét, de ezt Versta csak egy lemondó sóhajtással reagálta le, hogy megint várnia kell a normális válaszra - Az igazság az, Versta, nem akarom, hogy a fejedbe szálljon a dolog...De a mostani tudásod szerint nem sok választ el attól, hogy elnyerd a jedi lovag címet. Ha pedig ez eljön, akkor idővel neked is lesz tanítványod, akinek átadhatod a tudásod. Tehát most erre segítek neked felkészülni. - Így már egészen másképp látom. De tényleg rendben van ez így? - Persze. Régen sem volt szokatlan a Rendben, hogy a tapasztaltabb padawanok segítettek az újoncoknak a tanulásban. Ne feledd, minden tapasztalat hasznos. - Szóval előléptetnek... ideje volt - jegyezte meg Versta elégedetten, mire Saalia az Erővel kilökte alóla az egyik lábát, ő pedig alig bírt megkapaszkodni, nehogy a hátsójára huppanjon. - Mondtam, hogy ne szálljon a fejedbe a dolog, padawan! - emlékeztette Saalia. - Nagyon vicces, mester - tápászkodott fel a lány. - Szerintem jó húzás volt - jegyezte meg Kasumi, és a padawan tekintetét látva sietve hozzátette. - Már trükk szempontjából. Beépítem majd a repertoáromban. - De egy valamit nem értek, mester - fonta össze a kezeit a mellkasa előtt. - Miért mindig én vagyok az, aki utoljára értesül az ilyenekről? Például Zaniah kapcsán arról, hogy ő valójában egy időutazó tythonita. - Mert pletykafészek vagy - kuncogott Saalia, de látta, hogy most ezúttal nem tudja lerázni a padawanját. Letette a sörét az asztalra, majd levette a lábát róla. - Jó, őszinte leszek. Zaniah esetéről senkinek sem beszélhettem, még neked sem. Egyébként azért sem mondok el mindent, mert nem akarlak olyan dolgokkal terhelni, amik nem a te felelősséged. Ne aggódj, ha végre lovag leszel, te is jobban belefolysz majd a Rend ügyeibe. - Hmpf - felelte válasz helyett, majd szavakban is hozzátette. - Tudod, mester nem vagyok már gyerek. - Ajaj, előbb nem kapom meg a mesteri címet, aztán a padawanom arra panaszkodik, hogy nem ismerem el - ingatta játékosan a fejét. - Ez nem vezetett jóra. - Kackac - felelte a lány fanyarul, bár látszott rajta, hogy azért érti a viccet. - Ne aggódj Versta, nem kezellek gyerekként - felelte végül a kék twi'lek. - A fiatal önmagamra emlékeztetsz, aki égett a vágytól, hogy tegyen valami jót. Ennek eredményeként a falunk odalett, anyám pedig a Sötét Oldalra állt. Szeretném, ha a nagy tettvágyad nem vinne véletlenül tévútra. - Bízz bennem, mester, tudom mit csinálok - erősködött tovább Versta. - Azért vagyok a mestered, hogy ezt megítéljem - jelentette ki Saalia ezúttal komolyan és ellentmondást nem tűrően, majd némileg békülékenyebb hozzátette. - De ne aggódj... bízom benned. És büszke vagyok arra, amit elértél. Versta néhány pillanatig szótlanul állt csak ott, a szavak láthatóan meglepetésként érték. Arcára lassacskán egy aprócska mosoly húzódott. Ritkán beszéltek ennyire nyíltan és tisztán, és hogy Saalia képes volt ennyire komoly lenni egy ilyen helyzetben, nos ez tőle szokatlan volt. A pillanat varázsát azonban szürcsölés hangja törte meg, és ahogy oldalra pillantottak, látták, hogy Kasumi leült az egyik szabad helyre, és most Saalia sörének a maradékát szürcsölgette. A hirtelen csendre felpillantott, majd elvigyorodott. - Ha nem lennék pacifista, most szétrúgnám a segged - jelentette ki Saalia összeszűkült szemekkel. - Szerencsédre az vagyok. Versta, verd el helyettem! - Örömmel, mester - költözött ki pimasz vigyor az arcára, és Kasumi alig bírt felpattanni, hogy elkapja a felé hajított vibrokardot, majd felvette a védekező állást. Versta szokatlanul nagy hévvel rontott rá. Saalia elmosolyodott, majd a gyakorlóterem egyik sarkában pihenő jeges vödörből odaröptetett magának egy új doboz sört.
Arelia egy zárt kommunikációs szobába ment, ahol a kezelő már várt rá, és leültette az egyik székre, majd tapintatosan távozott. Szerencséjükre még a meglehetősen protokolláris Karand is elfogadta, hogy van olyan beszélgetés, ami a küldetés szempontjából lényegtelen. Így aztán a doktornő és a fiatal tythonita ültek csak most egymással szemben. A doktornő rögtön látta Zaniah-n, hogy a veszély ellenére, ami most rájuk leselkedett, mennyire feldobta Tython közelsége a másik lányt, akit talán még sosem látott ennyire elemében lévőnek, mint most. Szolidan egymásra mosolyogtak, ahogy a doktornő elfoglalta a helyét. - Minden rendben nálatok, Arelia? A többiekkel - tette még hozzá. - Mikasa kislánya makkegészséges - felelte. - De ha többet mondanék, az már orvosi titok lenne. - Hát persze - kuncogott a fiatal tythonita. - Mindig nagyon komoly vagy a munkád kapcsán. - Ez az én módom arra, hogy segítsek - bólintott a szőke doktornő, de érződött rajta, hogy bizonytalan. - Mégis, idegennek érzem magam most itt. Még a háború idején... - Háború? - vetette közbe Zana, és Arelia rögtön rájött, hogy számára nem olyan egyértelmű a helyzet. - Pár éve volt egy hatalmas, gyilkos galaktikus háború - magyarázta. - Felcserként szolgáltam. De a hadsereg mindig is idegen volt számomra. Van egy hatalmas szervezet, ahol minden és mindenki a gyilkolás célját szolgálja, én pedig buta módon azért vagyok ott, hogy életeket mentsek. - Ez egyáltalán nem buta dolog - jelentette ki Zaniah komolyan. - Sőt, szerintem nagyon is nemes. - Tudom, de... ha valóban olyan félelmetes erők vannak mozgásban, mint beszéltétek, én... haszontalan vagyok - vallotta be, mi nyomasztja. - Nem tudok se harcolni, se flottákat parancsnokolni. - Arelia - mondta ki a nevét most Zana, és a hangjában egy kis bátorítást érzett. - Attól, hogy nem gyilkolsz, amit csinálsz, még nagyon fontos. Sőt, annál fontosabb. Minden egyes élet, amit megmentesz, egy kisebb csoda a világban. Egy olyan út, aminek nem kell végetérnie idő előtt. Amit csinálsz itt és most, legalább olyan fontos, mint a harc, amibe most indulunk. Ezt nemcsak én mondom, hanem érzem, hogy Tython is ezt gondolja. A doktornő csak hallgatott, nem mondott semmit, de legbelül érezte, hogy a lány szavai jól esnek most neki. Zaniah folytatta. - Amikor ebbe az időbe érkeztem, zavarodott voltam. A kedvességed és türelmed volt az, ami segített átvészelni ezt az időszakot. Most már tudom, hogy nem ok nélkül történt mindaz, ahogy az sem, hogy átkerülve rögtön veled találkoztam - jelentette ki. - Az Erő akarta így. Talán maga Tython. Warwick... érzem, hogy hív. Ő juttatott át ide. Most már minden kezd világos lenni. - Ezt nem teljesen értem - vallotta be Arelia. - De ha tényleg rendelve volt, akkor örülök, hogy így történt. - Én is - mosolygott vissza rá Zaniah. - Minden egyes pillanat, amit együtt töltöttünk, csodás volt. Köszönöm. - Ne aggódj, még sok van hátra - jelentette ki a doktornő melegséggel a hangjában. - Vigyázz magadra, Zaniah. Én vigyázok a többiekre. - Ha ennek vége, körbevezetlek Tythonon - ígérte a fiatal tythonita lelkesen. - Úgy legyen - bólogatott Arelia hevesen. - Azt hiszem, lassan... mennem kell. - Nekünk is - felelte Zaniah. Mindketten lassan a monitorra tették a kezüket, és néhány pillanatig csak egymást nézték, majd az adás megszakadt. - A fenébe, Arelia Mercer, szedd össze magad - sóhajtott fel a doktornő, majd felkelt.
Pár órán belül a technikusok elkészítették a szükséges módosításokat a Shikakwaara induló csapat hajóján, illetve gondoskodtak arról, hogy a raktérben megfelelő mennyiségű fegyver és ellátmány legyen a helyiek számára, a jószándék jeleként. A csapat tagjai ekkor gyűltek össze a hangárban, és persze elkísérte őket Karand vezérezredes és Naberrie szenátor is, hogy elbúcsúztassák őket. A technikusok éppen ekkor végezték az utolsó simításokat, és a szemük elé táruló gép már korántsem a repülő roncs kinézetét keltette. Az Ezüst Báró annak idején a legmodernebb Strunz gépek egyikét adta nekik, ami gyönyörű áramvonalas kialakítású volt, olyan fegyverzettel, mint egy kisebb korvett. - El kell ismernem pofás darab - vallotta be kelletlenül Karand is, ahogy a szeme megakadt a hajó tetején található nehéz lézerágyúkon, és a különböző testbe süllyesztett kilövőállásokon. A hajó körül dolgozó technikusok között ide-oda cikázott egy repülő gömbtestű droid, ami dühös csipergés tirádákkal boldogította a technikusokat. Egészen addig, amíg észre nem vette Saaliákat, ekkor vidám füttyszólam közepette feléjük lódult, még táncolva is a levegőben.. - Jól van, Oni, ügyes vagy - paskolgatta meg a felső borítását Versta. - Rajta tartottad a szemed ezeken, nehogy a gaz gárdista valami titkos nyomkövetető aggason ránk, amíg nem figyelünk. A kijelentés közben szeme sarkából félig Karandra sandított, aki csak horkantott egyet, mint aki a gyanúsítást is képtelenségnek tartja. - Fő a bizalom - jegyezte meg némi frusztráltsággal a hangjában. Úgy tűnik valamennyire lemondott arról, hogy ezt a vitát valaha megnyerheti. - Hölgyeim és uraim, ez itt az utolsó Vadmacs, mielőtt Kytra vőlegénye és rezidens bűnvezére újjáépítette a nagy változatot. Azóta ez a Kismacs! - tartott rögtönzött bemutatót Saalia. - Mester, előtte hány járgány is dőlt ki alólad? - pimaszkodott Versta. - Erről nem beszélünk, padawan - tette csípőre a kezét. - Úgy látom, kíséretre nem tartanak igényt - jegyezte meg Karand kissé csípősen a stílusra válaszul. - Beszéljenek Hassa hercegnővel - vette át most a szót Naberrie szenátor. - Együtt kell dolgoznunk, hogy legyőzhessük ezt a mostani fenyegetést. - Maga is érzi, igaz? - kérdezte Saalia, egy kacsintás kíséretében. - Nemcsak Tython energiáit, de a fenyegetést is, ami ránk leselkedik. És azt, hogy nemcsak a mi, de az egész Galaxis jövője ködbe burkolózik. Valaminek az epicentrumában vagyunk. - Nem tudom mire céloz, Saalia lovag - hunyorított Noel, majd sietve témát váltott. - A hercegnő biztos, hogy olyan helyzetben van, hogy vállalja az utat és a harcot? Mikasát oldalról támogatta éppen Emilia, és látszott rajta, hogy nincs épp fizikai ereje teljében, de egy aprócska mosoly keretében felemelte a kezét. - Miattam ne aggódjanak - jelentette ki szerényen. - Jól leszek. De akárcsak a többieknek, nekem is az Erő által megszabott feladatom van itt. És biztos vagyok benne, hogy ezt a csöppség is érzi. Tette jelentőségteljesen a hasára a kezét. Karand felemelte az egyik szemöldökét, de mióta ennyi Erőhasználó közelében volt, rájött, hogy nem érdemes feszegetni azt, amit mondanak, mert úgy aztán még kevesebb értelme lesz. - Arl, te biztosan nem jössz velünk? - fordult a doktornő felé Saalia, mire ő megrázta a fejét. - A hajón sok orvosra lesz szükség, úgy érzem itt lehetek a leghasznosabb. De amint csatára kerül sor, én is az első vonalakban leszek, és életeket mentek - jelentette ki a doktornő, majd észbekapott. - Már persze, ha a vezérezredes úr is engedélyezi. - Hogy az én medikai csapatomba kerüljön? - vonta fel a szemöldökét Karand. - Van katonai tapasztalata? Arelia biccentett, mire Karand egy kis kézi számítógépet húzott elő, és bepötyögte a doktornő nevét, néhány pillanat múlva pedig megjelent egy személyes adatfájl a képével és az adatival. Karand hangosan olvasni kezdte. - Dr. Arelia Mercer, leszerelt medikus százados, Szövetségi Hadsereg. Szolgált Balmorrán, ahol számtalan életet mentett meg. Háromszor kapott parancsnoki dicséretet a harctéri bátorságért sebesültek kimentéséért. Meglep. Pillantott fel Karand kíváncsian, mire Arelia komoly arccal nézett vissza rá. - Nem is sejtettem, hogy van katonai múltja - jegyezte meg Naberrie szenátor is. - Nem volt nekem való, leginkább elfelejteni próbálom - felelte végül, mire a szenátor bólintott. - Tython idejére aktív szolgálatban helyezhetem, ha ezt akarja, doktornő - jegyezte meg Karand, mire Arelia komolyan bólintott. Karand megnyomott egy gombot. - Mercer százados, üdv újra közöttünk. Arelia vigyázzba vágta magát, majd katonás pontossággal tisztelgett, mire Karand elégedetten bólintott. - Keresse meg a szállásmestert, kap egyenruhát és szolgálati fegyvert - közölte vele. - Pihenj, százados. Arelia engedett a testtartásán. A többiek látták, hogy éppen nehéz döntést hozott meg, de tudták, hogy erre csakis miattuk és Zaniah miatt lehetett képes. - Akkor mi indulunk. Minél előbb érkezünk meg, annál hamarabb rúgjuk szét az ellenség valagát - jelentette ki Saalia. - Ha te vezetsz, mester, biztos gyorsan leérünk. - Persze, hogy én vezetek, padawan. Bármilyen vadul is vezetek néha, egy váratlan veszélyhelyzethez én vagyok a legtapasztaltabb pilóta ebben a csapatban. - Ööö...Lehet, én inkább itt maradok az ezredes úrral, csak a biztonság kedvéért. - Hogy akarsz jedi lovag lenni, ha itt kuksolsz? Gyere, lent vár a móka - bátorította kicsit a lányt Saalia, persze nyilvánvaló volt, hogy színjáték az egész. - Hát jó, meggyőztél. Valakinek rád is vigyáznia kell - adta meg magát Versta. - Ez a beszéd. Mikasa csendben mosolygott, ahogy figyelte a kis közjátékot. Kasumi és Emilia nélkül is boldogult volna, de a két lány nem akarta engedni, hogy megerőltesse magát. Részben saját elhatározásból, részben azért, mert Arelia is a lelkükre kötötte, hogy támogassák őt mindenben. - Mikasa - szólította meg őt Arelia - Ne feledd, továbbra is érvényben van, amit a kis coruscanti incidens után mondtam. - Tudom-tudom, nincs harc - sóhajtott Mikasa - Legalábbis, amíg elő nem bújik ez a kis csöppség.
Rövid búcsúzkodást követően a csapat felszállt a Kismacsra, Saalia pedig beindította a hajót, majd némi rutinellenőrzést követően a hajó felemelkedett és elhagyta a hangárt, aztán már csak azt lehetett látni, hogy az őket eddig szállító hajó lassan egyre kisebb lesz, majd eltűnik a távolban. - Ez meglepően jól ment, mester - jegyezte meg Versta viccelődve. - Jó a másodpilótám - kacsintott rá a fiatal twi'lekre, aki erre elvigyorodott. Szerencsére Kytrától jól kitanulta a hajóvezetést, még ha nem is volt olyan tapasztalt, mint ő vagy a mestere. Persze az összetört hajók számában jobban állt náluk. Mikasa hátrébb, a közösségi térben ült le Emiliával együtt, míg Kasumi a pilótafülkében volt velük. Az út nagyjából eseménytelenül telt, és alig pár óra múlva meg is érkeztek a megadott bolygóhoz, ahol már gyülekezett a helyiek flottája. Szerencséjükre nekik szabad utat engedtek, így aztán gond nélkül haladhattak át Shikaakwa felszíne felé, ahová a megadott vektoron szálltak le. - Az ott nem Zaniah-ék hajója? - kérdezte Versta élénken, megpillanatva a hajót az orbiton. - De - bólintott Saalia. - Gondolom majd csatlakoznak hozzánk. Egy nagy, piramisszerű épület mellett, ahol láthatóan már várt rájuk a helyiek fogadóbizottsága. A csapat tagjai szépen lesétáltak a rámpán, és végigtekintettek a népes küldöttségen, amint egy fiatal lány vezetett, mellette pedig ott állt az ismerős arcona jedi, Izal Waz. - A beszédet hagyjátok rám - súgta oda a többieknek Saalia. - Biztos, hogy most akarsz háborút kirobbantani az egyik szövetségesünkkel? - súgta vissza Versta, de Saalia nem is válaszolt, hanem céltudatosan megindult előre. - Izal lovag, hogy ityeg? - kérdezte a jeditől, ahogy közelebb ért. - Már ha az arconáknak ityeg... fogalmam sincs. - Mester - sóhajtott Versta, ahogy az arcába temette a kezét. - A humorod még a régi, Freeta lovag - biccentett felé az arcona kimérten. - Nos, leszámítva a közös problémánkat, nem panaszkodhatom. Hassa hercegnőt szolgálom most, a Próféta templomának főpapnőjét, aki Khosrau-ház jogos örököse, IX. Shaddam khilaf unokahúga, IV. Bahram khilaf unokája, a fényességes Próféta kegyeltje, a Szent Sírok védelmezője, királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, senki által sem legyőzött harcos és így tovább... - Nos, én meg egészen véletlenül Mikasa Kikusait szolgálom - jelentette ki Saalia, aki nem akart alulmaradni ebben, és két kezével prezentált a hercegnőt, aki meglepett arcot vágott. - Aki, nos, hercegnő, ami gondolom azt jelenti, hogy az apukája uralkodó volt, meg hát izé... a Pengék Királynője! - Was ist penge? - kérdezte Hassa, akinek láthatóan felkeltette az érdeklődést a bemutatkozás. - Mint a jatagán, felség - súgta oda Izal félhangosan. - Du bist ein kard? - vonta fel a szemöldökét. - Felség - biccentett Mikasa, mire Hassa követte a példáját. Úgy tűnik, most egyenlők voltak, és nem fogadott el semmit úgy, hogy ne viszonozta volna. - A népem a messzi Nagi szülötte. A pengék vagy ahogy mi hívjuk őket, a Yaibák egy ősi rend, harcos papok és papnők, akik a béke és az igazságosság védelmezői voltak, ám évezredekkel ezelőtt eltűntek. Az örökségüket próbálom most feltámasztani, egy új renddel. - Ah, so. Bektashi Jedai! - jelentette ki Hassa. - Mi az a bektashi? Hátitáska? Tudjátok, back-tasi - próbálta megoldani az ismeretlen szó rejtélyét Saalia. - Mielőtt folytatjuk, a hercegnő javasolja, hogy kövessék bentre - jelentette ki Izal.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 8, 2020 14:46:46 GMT 1
Az Első Rend Upsilon-osztályú, hosszú, hollófekete vezérsíkokkal és vörös belső világítással szerelt parancsnoki rohamsiklója éppen csak néhány méterrel az őt követő Chi-osztályú nehéz dobóhajó, és a kíséretét alkotó Echelon-osztályú, légköri bevetésre optimalizált nehézvadászok előtt lépett ki rövid mikrougrása után a hipertérből. A második beérkező hullámot olyan vontatók alkották, amelyek a bolygók légkörében való bevetésre optimalizált Első Rend Légierődöket hordoztak hatalmas, masszív fogókarjaikon... ezek az erődök a légkörbe ereszkedve egész városok elpusztítására képes tűzerőt, a repülőfedélzetükön álló helyzetben, másneskampókkal rögzített kétszemélyes TIE-vadászokat, alsó fedélzetükön pedig települések felgyújtására alkalmas turbolézer-lövegek tucatjait hordozták. A Nox lángoló felszíne alapján azonban úgy tűnt, valaki már megelőzte az Első Rendet, és nem hagyott nekik semmiféle elpusztítani való települést. - Szkenneljük a felszínt és a környező űrt - jelentette a vezérsikló pilótája, majd óvatosan hozzátette. - Legfőbb Vezér. Anakin csak hümmögött, miközben megigazította az arcát ismételten elfedő Rin-maszkot. Közvetlen, legrégebb óta vele szolgáló, hűséges alárendeltjeinek hajlamos volt elnézni az új függelmi rendtől eltérő megszólítás használatát is. A második üléssorban, a szenzorok mögött ülő, ezüst bevetési csatapáncélt viselő Cybil kiosztott még néhány utasítást az ajtóban várakozó noghri parancsnoknak, aki kaffogva továbbította azokat a repülőfedélzeten lévő klántársai számára, majd sisakos fejét parancsolója felé fordította, leolvasva közben az érzékelők első jelentéseit. - Első szkennre semmilyen életjel nem látszik... sem tythonita, sem Yuuzhan Vong. Talán túl gyorsan értünk ide. - Meglehet - biccentett Anakin. - A tythoniak jellemzően fény alatti hajtóművel közlekednek rendszeren belül. Mi is csak s bolygók szerencsés együttállása miatt tudtunk egyenesen vonalban ugrani, és csak idáig, miután a Tythos kikerült Ska Gora és eközül a roncstelep közül. De ugyanezen okból Tython felől még ez Yuuzhan Vong hajó sem tud idejönni közvetlenül... takarásban van. - Talán meg sem kapta az üzenetet, uram... - szólalt meg ismét szkeptikus hangon a mellvértjén “Phasma” nevet viselő klón nő. - Mindenki Tython zavaró hatására panaszkodik a rendszerben. - A Vongérzéken keresztül üzentem Tahirinek, megkapta, ebben biztos vagyok - rázta meg a fejét Solo Főinkvizítor. - Ha még akkor is Tythonon volt, akkor lassabb lehet, ez tény... csak a szomszédos, egy pályával kijjebb lévő planéta felé tud akkor ugrani... - a férfi egy pillanatig gondolkodott, aztán a pilóta mögé lépett. - Navigáció! - folytassuk az utat normáltérben a Krev Coeur felé. Tovább ezen a vektoron. Folytassák a szkennelést Yuuzhan Vong, vagy hasonló életjelek után. A szállítók és a légierődök derítsék fel a Nox felszínét, ha túlélőket találnak, ejtsék foglyul, és hallgassák ki őket. A vadászok induljanak meg Shikaakwa felé. A Káosz erői előttünk járnak. - Nem futhatunk beléjük? - kérdezte izgatottan Cybil. Vágyott már egy kis csetepatéra. - Nem ugranak, mint mi, normáltérben haladnak, mert óvatosak, és csapdától tartanak... de már elhagyták Krev Coeurt a becsléseink alapján - rázta meg a fejét Anakin. - Mögöttünk leszünk, de nem sokkal. Az éjfekete sikló elemelkedett a légkör felé tartó kísérettől, és folytatta útját a rendszer következő, legközelebbi bolygója felé. - Sokkal gyorsabb volt így, ugrással, mint fény alatt szüttyögni a bolygók között - jegyezte meg útközben Cybil, még mindig a konzolja adataival szöszölve. Ha a Káosz erői is ugrottak volna, bajban lennénk, már rég ott lennének Tythonon. - Nem egészen, parancsnok, nézze - bökött a nő előtti képernyő két pontjára Solo, ami a rendszer két dimenziós, felülnézetben kivetített képét mutatta. A Legfőbb Vezér leütött egy billentyűt, mire a computer rávetítette egymásra a Tython-rendszer bolygóinak jelenlegi helyzetét, illetve azt, ami az érkezésük pillanatában rajzolódott ki a bolygók mozgása alapján. - A legtöbb bolygórendszerrel ellentétben Tythos körül nem balról jobbra, hanem jobbról balra keringenek az égitestek. Nézze csak, itt és itt... Tython ebben a fázisban nagyrészt a csillag átellenes oldalán van, mint a többi bolygó. A beljebb lévő pályákról, mint Nox és Krev Coeur, a Tythos folyamatosan takarja az egyenes vonalú, mikrougrással történő megközelítés lehetőségét, az egyetlen fókuszpont az ezen az oldalon lévő, de egy pályával kijjebb futó Shikakwaa, ahonnan már szabad az út. A külső pályákról nézve pedig maga Kalimahr takarja Tythont, az a fókuszpont, mindenhonnan csak ezen bolygók érintésével lehet tovább ugrani Tython felé. És ezek az égitestek ugyanúgy zavarják a kommunikációs- és érzékelőhullámokat is. Ami a jedik szerint valamiféle Erő-varázslat, egy specialista szemében valószínűleg nem lenne több egyszerű asztrofizikánál. - Zavrik parancsnok, vagy Aranji parancsnok most elismerően bólogatna uram - kuncogott fel ezüstös fémsisakja alatt a nő, majd a Tythos csillagot szorosan kerülő két, apró narancssárga pont felé mutatott. - És a legbelső bolygók? Ezek gyorsabban keringenek. Nincsenek mindig takarásban. - Ott a csillag közelsége a probléma, gondolom - vont vállat a Főinkvizítor. - Sunspot és Malterra között van egy védett sáv, ahol a két bolygó kitakarja a csillag sugárzását a beérkező hajók elől. Ezt az érkezési pontot használta a Köztársaság. De egy Tython felé való ugráshoz... ki kellene jönniük a védett zónából. Egy tapasztalatlan pilóta szétégne hajóstul, mielőtt ugrani tud. Talán Ben Skywalker meg tudná csinálni a spéci yachtjával, de... - és itt Anakin elmosolyodott fémsisakja alatt - azt hiszem, coruscanti barátainkat annyira lekötötte jó szokásukhoz híven a civilek megmentésének elsődlegessége, hogy ezt az opciót számításba se vették. Mint mindig, a barátaik feletti aggódásuk rontja a hatékonyságukat... - Értem... uram - meredt egy pillanatra csendben a térképre Cybil. Anakin összevonta a szemöldökét. - Kétséget érzékelek Önben, Phasma parancsnok. - Én... nem akarom megkérdőjelezi az Ön navigációs jártasságát - mosolyodott el a nő sisakja alatt. - Én mégiscsak egy klón kommandós vagyok... Ön pedig egy Solo... - Azért azt sejtettem, hogy nem ez zavarja - tette páncélkesztyűs kezét a nő ezüstös vállvértjére a Főinkvizítor. - Ki vele. Ön elit testőrségem parancsnoka, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bevetés előtt kétségei legyenek - Még azt sem tudjuk, uram, tisztelettel, hogy lesz-e bevetés - vonta meg a vállát Cybil, majd felpillantott a férfira. - A Yuuzhan Vong nőről... van szó. Akivel találkozni fog. - Mi van vele... - bámult ki kifejezéstelen arccal a sikló vörösre polírozott ablakán Solo. - Pletykáltak... a repülőfedélzeten - mondta végül akadozva a klón nő. - Elnézést, hogy ilyet mondok, uram... nem lenne szabad. - Most már fejezze be, ha belekezdett, parancsnok. Ez parancs - keményedett meg Anakin szorítása a nő vállán. - Azt mondják... - hezitált Phasma. - Hogy az a... az az izé... az a nő. Az Ön... exe, uram. Szeretője, vagy mi. - Az - biccentett Anakin. - Kár is tagadnom. - Már elnézést, Főinkvizítor - pillantott fel rá Cybil. - De maga lenne az utolsó ember, akiről ilyesmit feltételeztem volna... hogy ágyba bújik... egy korall-ribanccal. - Nem történt ilyen - rázta meg a fejét Anakin egy pillanat csend után, mintha vissza kellett volna gondolnia a Tahirivel töltött időre, hogy ezt meg tudja erősíteni. - És akkor éppen amúgy sem volt... korall-ribanc. Aztán újabb pillanatnyi csend után visszafordult testőrparancsnokához. - Ön sosem volt még szerelmes, parancsnok? Mármint, a polneyei klónoknál ez... - Nem igazán az én asztalom, uram - vonta meg a vállát a nő rezignáltam. - Úgy értem... humán szemmel valószínűleg elég kívánatos lehetek. Sok klón és nem klón bajtársam próbálkozott már... de valahogy engem sosem hoztak lázba. - Ki tudja, talán a lányokhoz vonzódik - mosolyodott el a sisakja alatt Anakin. - Erre még sosem gondolt? Nincs ebben semmi rossz, különösen manapság. Különösen ebben a rendszerben, és a tythonita, meg a köztársasági szövetségeseink oldalán, ha jól olvasom a titkosszolgálatunk jelentéseit... - Nem tudom, uram, még nem gondolkoztam ezen - Phasma hangja fakó és gépies volt. - Én csak végezni szeretném a munkámat... sérülések nélkül... ha érti, mire gondolok. - Értem - biccentett a férfi. - És szimpatizálok azzal, amit mond. A szolgálat az első, és sok lemondással jár. Erre késznek kell lenni. Ezért hívtam meg magát az Első Rendbe, mert maga érti ezt. Nem minden bajtársa érti, a Polneyeon sem. Csak vedelik azt a büdös kesseli löttyöt. - Ha már áldozatokról beszélünk, uram... - kérdezte most némi hezitálás után Phasma. - Ha az a Yuuzhan Vong nő... felkínálkozik önnek... már feltéve, ha eljön. Igent mond majd, vagy nemet? - Melyik lenne a nagyobb áldozat, ez a kérdés, nem igaz, parancsnok? - hunyorgott az egyik, egyre növekvő égitest felé Solo, ami megérzése szerint a Krev Coeur lehetett. - Összefeküdni egy ilyen lénnyel, hogy elnyerjük a... szövetségét... vagy adott esetben hazudni róla? - Solo kárörvendően elmosolyodott. - Tulajdonképpen ez úgy hangzik, mintha féltékeny lenne rá, Phasma. - Én... nem uram - dehogy, uram - pattant fel a nő zavartan, majd átment egy másik terminálhoz. - Inkább csak elgondolkoztat, hogy mit tennék az Ön helyében. - Talán elkísérhet a találkozóra - mosolyodott el ismét Solo. - Ki tudja, talán Tahiri is olyan ízlésre tett szert, mint Ön. Talán szórakoztatónak találják egymás... társaságát. Én pedig megúszom az egészet. - Előbb vágom ki a Yuuzhan Vong fekete korallszívét, uram, mint hogy ilyet tegyek - szorult ökölbe Phasma keze. - Tudja uram, nem igazán kedvelem.. a tetoválásokat. - Ez is egy opció... - mormolta maga elé Anakin. - Nem vagyok benne biztos, uram, hogy feltétlenül le kellett folytatnunk ezt a beszélgetést... - fordult sarkon a nő. - Engedelmével, ellenőrzöm a fegyverrendszereim és a noghrik felkészültségét. - Most már nem tudja meg nem történtté tenni, Phasma - kuncogott halkan a sisakja alatt Anakin, majd hirtelen megmerevedett. - Itt van - suttogta, az egyre növekvő kristálybolygóra pillantva. - Eljött. - Legfőbb Vezér, Yuuzhan Vong biojelek a felszínen! - szólalt meg ugyanebben a pillanatban a pilóta. - Készítsék fel a leszállóegységet - Solo sarkon fordult, és a rámpa felé indult. ökölbe szorítva a kezét. Kezdődik, gondolta. Kezdődik, és hamarosan véget is ér. - A speciális egységek a fedélzetről fedeznek. Magam megyek ki. ... A Zonama Sekot-i egyszemélyes futárhajók és egy Yuuzhan Vong korallvadász keverékének tűnő bionikus járművet nem volt nehéz lokalizálni a hatalmas, mélyedésekkel szabdalt kristálykanyonok egyikének alján. A parancsnoki sikló a kanyon végén ereszkedett le, Anakin pedig fekete főinkvizítori köpenyét hátára terítve lassú, kimért léptekkel sétált ki belőle, és útnak indult a kristályoszlopok között. Jó néhány helyen hatalmas kráterek és összetört alkatrészek jelezték, hogy a Káosz korábban itt járt erői megpróbálkoztak az itteni kristályok kitermelésével - néha sikerrel járva, néha nem. Tahiri néhány kristályképződményre való távolságban ült, egy kettétört, embervastagságú drágakő tetején. Anakin páncélozott csizmás lábai vörös, kerekded nyomokat hagytak a finom, porszerű, felszínt borító homokban, ahogyan pár lépésre megállt előtte és végigmérte. Jobb oldalról nézve Tahiri nem sokat változott, sőt, az elmúlt évek még szebbé tették... formás lábát ezúttal is fedetlenül hagyta, felette egy szorosan testhez simuló, ezüstszínű, drágakövekből és élő tythoni selyemből szőtt ruha emelte ki a vonalait, kék szeme és enyhén felnyírt, szőke hajzuhataga fényesen ragyogott a kristályok által visszavert fényben… már nem egy szerelmes tinédzser volt, hanem egy gyönyörű, érett, vágyakozó nő. Amikor azonban Anakin közeledtét látva szembefordult vele és láttatni engedte teste bal oldalát, még a sok rémséget látott Főinkvizítor is összerezzent. Ott ugyanis semmi nem maradt a taszkenek között felnőtt, cserfes jedi kislányból, amilyennek annak idején megismerte. Tahiri bal lábfeje emberi értelemben hiányzott, a megszaggatott ruhából egy csontképződmény nyúlt elő, amelyre gyűrűszerű ékszerek voltak felhúzva, és egy miniatűr, kigyószerű amphii-bot tekeredett rá egészen a kivágott ruhán át látható combközépig, ami szintén össze-vissza volt tetoválva, a szürkére festett bőrből pedig számos helyen kihasították az élő húst. A halvány, szaggatott, korall-ékszerekkel teli ruhafél láttatni engedte, hogy Tahiri bal mellbimbóját is eltávolították, helyén most valamiféle Yuuzhan Vong savköpő hibrid sziszegett, a nő karja pedig könyöktől lefelé teljes egészében egy hatalmas, ormótlan, rákollószerű, tízujjú Formáló Kézben végződött, amelynek ujjai végén a Yuuzhan Vong Formáló Kaszt apró manipulátorujjai zizegtek. A nő fejének bal oldalán kiálltak a csontok, hatalmas, kitüremkedő, bőr alá ültetettek implantok és mindenféle haj hiánya kölcsönzött neki kardassi vérrel vegyített Yuuzhan Vong megjelenést, a legrettenetesebb mégis pupilla és szemgolyó nélküli szemgödre volt, amiben valamiféle narancssárga membrán mögött mozgolódott valami, ami talán alig várta, hogy kikelhessen. - Annie - emelkedett fel félállásba a nő, amikor amaz közelebb lépett hozzá, még mindig arcát fedő sisakban. - Megváltoztál... mióta nem láttalak. - Te is, Tahiri - Anakin kezet nyújtott neki, Tahiri ép kezével megfogta a páncélkesztyűt és felhúzta magát. Aztán önkéntelenül is Formáló Kezével akart végigsimítani Anakin sisakján, de a félig-meddig önálló életet élő Yuuzhan Vong korallvégtag enyhe remegéssel tiltakozott a hideg fém érintése ellen. Tahiri megrázta magát és inkább Anakin másik kezét emelte saját arca ép, tetoválatlan feléhez. - Nem ilyennek láttalak az Erőn keresztül - mondta végül, villogó kék tekintettel. - Nem ilyen... sterilnek. - Én sem téged - ismerte el a férfi a lány bal oldala felé pillantva. - Ez vagyok... és ez is vagyok - villantott fél oldalas, egyik oldalt hófehér, ép, másik oldalt fekete, élesre reszelt fogú mosolyt Veila. - Tahiri vagyok... és Riina Kwaad vagyok. Most mindkét valómban láthatsz egyszerre... de olyan leszek majd, amilyennek kívánsz - kacsintott ép szemével. - Választhatsz... ha kiérdemled. Amúgy is, én legalább nem rejtőzöm páncél mögé - kuncogott fel. - Talán félsz, Anakin? Hogy behajtom a tartozást? Az utolsó csókot, amit ígértél? - Én már... nem félek... soha többé - emelte le a sisakját Anakin, mire Tahiri halk nyögéssel, csókra készen a karjaiba vetette magát. A férfi érezte, ahogyan az egyik oldalt természetellenesen megnyúlt, villásra vágott Yuuzhan Vong nyelv a szájpadlását csiklandozza. - Most, hogy végre itt vagy, már semmi sem állhat az utunkba, szerelmem - suttogta átszellemülten Tahiri. - Megtörjük a galaxist megrontó körforgást, a Jó és a Rossz harca többé nem veti szét ezt az univerzumot... a Te erőd… a Te Birodalmat, és az én tudásom... gépekről, Életről, Formálásról... eljöttél hozzám végre, és együtt fogunk uralkodni... mint a látomásunkban - a nő Yuuzhan Vong szeme furcsán megremegett. - Ugye... Te is láttad? - kérdezte végül félszegen. - Láttam - hunyta le éjkék szemeit Anakin. - Egy égő várost. Hamuesőt. Halott gyerekeket. Téged... és engem egy lerombolt trónteremben. Láttam Coruscantot... szétrombolva. Láttam, mivé tettük együtt. Univerzumokat láttam, akik nem léteznek... elégette őket a szerelmünk. Ártatlanokat. - Senki sem ártatlan - rázta a fejét a nő. - Ellenségeink az ártatlanságukat arra használják, hogy ártsanak nekünk... De akkor láttad... ugye, milyen gyönyörű volt... - suttogta átszellemülten Tahiri. - Én is láttam - Tahiri némi hatásszünet után ismét kinyújtotta a kezét, miután a férfi csak némán, szomorúan bólintott. - Anakin! Gyere velem! Kezdjünk hozzá most! Hozzuk létre azt a jövőt... - csípőjét erőszakosan, vágyakozva Anakinhoz nyomta. - És az utódokat, akik a mi nevünket viselve uralják a galaxist! - Láttam... egy férfit. Egy fiatal férfit - suttogta maga elé alig hallhatóan Anakin. - Akkor kapott el a látomást, amikor megérkeztünk a rendszerbe. Gyönyörű volt. Ezüst fénykarddal. Lángoló tekintettel. Arany birodalmi jelvénnyel a zubbonyán. A Birodalom és a Yuuzhan Vong térdepelt előtte. Csillagok hunytak ki a parancsára. Olyan volt... mint Te és Én... együtt. - A fiunk - mosolyodott el Tahiri. - Nem is lehetett más. - A lány ismét közelebb lépett. - Nem tudod, miken mentem keresztül, Anakin, hogy végre találkozhassunk itt. Hogy mennyit vártam. Mennyit reménykedtem… mennyit hazudtam. Hogy mennyire szeretlek. - De - a férfi ismét hagyta, hogy a lány átölelje, és alig mozdult a keze. Szorosan magához húzta Tahirit. - Tudom. A kék fénykardpenge a lány hasfalán ment be, és valahol a háta közepén jött ki, végérvényesen kettétörve az oly sokszor tönkretett és újra összerakott, törékeny gerincet. Anakin gyengéden felemelte az elernyedő, ollószerű Formáló Kezet, és a sebbe nyomta, megrántva néhány ideget benne,hogy gyógyító hatású vegyületek helyett a Kéz titkos ampulláiban tárolt mérgek kezdjenek el szétáradni a seben keresztül Tahiri belső szerveiben. - Hogyan... miért... ez... - nyögött a férfi kezében lévő pengére meredve Tahiri. - Ez? - pillantott le az eszközre Anakin. - A saját, régi fénykardommal akart pontot tenni... erre a befejezetlen ügyre. De a Te Kezed fejezi be. Magadnak okoztad mindezt... végső soron. - De miért... - suttogta tágra nyitva szemeit Tahiri. Kivájt szemgödréből a narancssárga kulimász lefolyt az arcán és megpróbált arrébb csúszni, be egy kristályképződmény mögé, mintha menekülne, de Anakin vasalt csizmája lendült, és belepasszírozta a földbe a Yuuzhan Vong izét. - Hazudtál. Nekem is és magadnak is - suttogta Anakin, miközben fölé hajolt. - Te voltál az egyetlen számomra. Mindig is. Mégis elárultál. Hazudtál. Még a csókunkról is hazudtál. Már beváltottad. Te is tudod. - Én... én nem... én... glllhh... - köhögött Tahiri lilás Yuuzhan Vong vért mindenfelé. - Nem igaz... - Buta, kicsi, mezítlábas szerelmem... - simított végig a lány tetoválásain Anakin. - Hát már nem is emlékszel? Nem is feltételezed rólam, hogy én is tudom, amit te? Hogy képes vagyok áttörni az idő gátjain az Erő révén, ahogyan Jacen tette veled? Hát láss... Azzal a sebhelyes homlokra illesztette a kezét, miközben Tahiri légzése tovább gyengült... És Tahiri látta. Látta, ahogyan Anakin, mostani páncélos, fekete valójában ott áll mögötte, amikor Jacen varázslatai segítségével visszatér a Myrkyre az Erőben, hogy ellopja az utolsó beígért csókot. Látta, ahogyan ott áll mögötte, sejtelmesen, felhőbe burkolózva, ahogyan leadja a halálos lövést Pellaeon főadmirálisra. Ahogyan Formáló Tégelyében létrehozza a Berzerkereket, akik annyit Sithet és jedit vittek át a Yuuzhan Vong istenek nevében a halálon túli létbe. Ahogyan végez Zonama Sekot utolsó Magiszterével. Ahogyan végez Vestara Khai-al, a Sithek Elveszett Törzsének utolsó harcosával, s ahogyan ennek nyomán Kesh régóta rejtőző planétája és a Halálbolygó egyaránt felrobban... Ahogyan kéjesen, nedvesen sikoltozik a Fájdalom Ölelésében, amit Darth Krayt úgy módosított, hogy ne csak megölje és újraélessze, de szexuális örömöket is okozzon neki csápos nyúlványaival. Látta. Anakin Solo mindezt látta az Erőn át. - Nem csak, hogy elvettél tőlem mindent, amivel uralhatnám az új Birodalmamat... - suttogta tovább Anakin, miközben elengedte a lány kezét. - De megcsaltál. Hűtlen voltál. Átvertél. Hazudtál. Magadnak és nekem is. Soha nem adtál fel semmit. Nem hoztál... áldozatot. Hát majd most, kicsi Tahiri. Majd most. - Ne... gllhh... - bugyborékolta kikerekedett szemmel Tahiri. - Kérlek... Annie... félek... nem akarok... meghalni... - Egyetlen Yuuzhan Vong sértést, vagy hitetlenséget sem ismerek, ami ennél súlyosabb lenne - ingatta a fejét Anakin. - Legalább a mostani isteneidnek ne okozz ekkora csalódást a végén, Tahiri... Tahiri teste megfeszült, majd elernyedt, majd megint megfeszült, végül testnyílásaiból lilás folyadék folyt mindenfelé és egy hangos sikoltással kiszenvedett. Megmaradt kék szeme üresen meredt a semmibe, majd halottra szürkült. Anakin lezárta a szemeket majd visszafordult, és egykedvűen visszasétált a hajójába. - Mégiscsak magának volt igaza. Tahiri Veila nem okoz több gondot - jegyezte meg a rámpa mellett posztoló Phasmának. - Uram - biccentett a nő. - Gondoskodjak a... nyomok eltüntetéséről? - Felesleges - vont vállat Anakin. - Itt már a Káosz sem jár... - megcsóválta a fejét, majd visszafordult a rámpa tetejéről. - Érezte már úgy, parancsnok, hogy végre befejezett valamit, amivel már régóta tartozott... saját magának? - Nem értem, uram - pillantott a fegyverére elgondolkozva Phasma, mintha legalábbis az villant volna át az agyán, hogy nem felejtette-e el kifényesíteni reggel a sugárvetőt. - Tudja, azt hiszem, most fejeződött csak be a Myrkyr-i küldetésem - lépett be a hajó sötétjébe a Főinkvizítor. - Végre... megöltem a Voxyn Királynőmet. - Most már szabad vagyok... igyekezzen parancsnok, indulunk tovább Shikakwaara! Phasma távolsági szenzorai mintha halovány mozgást érzékeltek volna a kristályképződmények között, de aztán a klón nő megrázta a fejét, és felsétált a sikló rámpáján. Nem volt helyes megkérdőjelezni... a Legfőbb Vezér parancsait, gondolta. Különösen, ha sürgős ügyben járnak el. - Azért ne tőlem tanuljon udvarolni - jegyezte meg már a hajóban Anakin, amikor visszaért. - Tényleg ne. - Ön csak tökéletesítette a tisztelt testvérbátyja gyakorlatát, uram - jegyezte meg Phasma szarkasztikusan. - Ő csak csonkolta a szerelmeit, ha jól tudom. - Na igen - nevetett fel Anakin és megveregette a nő páncélos vállát. - Ebben igaza van. Sajnálhatja, hogy nem ismerte. Jacen... rendkívüli ember volt. - Minden bizonnyal, uram - tisztelgett Phasma. - Minden bizonnyal. ... Tahiri élettelen teste mellett néhány perccel később az egyik kristályképződmény rángatózni kezdett, és ahogyan a távolodó űrsikló sziluettje eltűnt a távolban, végül nagy nehezen felvette egy öreg, fújtató dragan alakját. Xenorth az élettelen test fölé hajolt és nagyot prüszkölve megszagolta. A halál szaga csiklandozta szenzitív orrjáratait. A dragan karmos-agyaras pofája alól egy apró, kibernetikus, madárszerű lény ásta elő magát a földből. - Purr... er...orr - mormogta a Porg, miközben zöld szenzoraival az élet jeleit kereste Riina Kwaad testén - mindhiába. - Csúnya véget értél, úrnő - sóhajtott a dragan, majd mancsával kihúzta a mérgező savakat köpködő Formáló Kezet Tahiri hasából. - Ezen már a Csillagok Királynője sem segíthet. A saját Yuuzhan Vong mérged emészti a tested belülről. - Daboorr? - sustorgott a Porg, és egy drón-endoszkópon át a Gépisten apró, ezredmilliméteres teremtményeit, Abominor nanoszondákat fecskendezett Tahiri véráramába. - Igen... talán - hümmögött Xenorth. - A Csillagok Királynőjének még szüksége lehet Kwaad úrnő szolgálataira. De már sosem lesz olyan, mint volt. A Dracoon nem fogja elfogadni. - Durburraboor? - kérdezte most a Porg. - Végül is, ha ragaszkodtok hozzá. - Xenorth fejével alányúlt az élettelen testnek, fellökdöste a vállára, majd kiterjesztette szárnyait, és felemelkedett. A Porg megtelepedett a jóval nagyobb, szárnyaló dragan fején és elégedetten csipogott. - Megkaphatjátok. Mostantól... a Ti úrnőtök, ha életet tudtok lehelni bele. A Porg Királynő.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 16, 2020 16:48:44 GMT 1
Hassa és vendégei éppen csak bevonultak a terembe, amikor kintről újabb hajtóműrobaj és a földet érő leszállókarmok döreje jelezve, hogy a vendégek másik fele is megérkezett.
- Hihi, elkéstek - pillantott hátra a válla felett Versta, amikor észrevette. hogy Ben Skywalker, Zaniah, valamint egy sullustai, egy ewok és két droid futó-, kocogó, illetve a kerek asztromech esetében sebesen gördülő lépésben igyekeztek utolérni a ránézésre is szuperspécinek tűnő Sorosuub núbiai yacht felől Mikasáék csapatát.
Izal is sarkon fordult, majd valamit súgott a terem végében lévő széles, terített asztal felé igyekvő Hassa hercegnő fülében, aki elmosolyodott, majd maga is megállt, és kezével intett a közeledőknek. - Őfelsége Hassa hercegnő, a Próféták Templomának első papnője üdvözli a Szent Állatot, szerves és gépi kísérőit, valamint Skywalker fiát és Tython leányát a Templomban - tolmácsolta Izal, majd fajtájához képest szélesre húzott arcú mosollyal kézfogásra nyújtotta két ujjú kezét Juunnak. - Szervusztok.
Tarfang elégedett sipítással azonnal Hassa nyakában ugrott, aki felborzolta az ewok sörényét és díszes ruhája redőiből azonnal elővarázsolt neki egy falat kekszet. - Jaj de édesek, egyemmeg - kapta a szája elé a kezét Versta.
- Szent Állat - suttogta átszellemülten Saalia. - Beszarok, az a kis vakarcs. Én is lehetek vajon Szent Állat? Mit kell csinálni hozzá? - Láthatóan a hercegnő nyakába ugrani és cukinak lenni, Mester - sóhajtott fel Versta. - Máris kezdheted... - Oké, lássuk, emlékszem-e még rá, hogy van cosraiaul... - morfondízott Saalia. - Izé, ich kann sechs Sklaven... nem igaz, hogy pont most nincs itt Stuffenpuffer őrnagy, hogy fordítson... - Gyanítom, akkor nem állna veled szóba a hercegnő, ha az őrnagy fordítana - vörösödött el az Erwinnel kapcsolatos gondolatra Versta.
- Elnézést kérünk a késésért - állt meg a társaság előtt Ben, enyhén meghajtva magát. - Még át kellett vennem... egy üzenetet landolás előtt. Freeta lovag, Waz lovag... Kikusai hercegnő, Hassa hercegnő... - a fiú most zavartan végigpillantott a nagy létszámú társaságon. - És ő... mindenki más. Ben Skywalker parancsnok a Békeőrségtől jelentkezem.
- Sziaasztook - Zana félretolta Bent és azonnal először Saalia, majd Versta nyakába ugrott, aztán továbblibbent Mikasához és kísérőihez. - De szuper, mindenki itt van… - hirtelen elfelhősödött a tekintete. - Kivéve... hol van Arelia? - A doktornő átmenetileg egyenruhát öltött és a köztársasági kontingenssel maradt Kalimahrnál - veregette meg őszinte sajnálkozással a szemében Zana vállát Saalia. - De ne aggódj, biztosan látjátok majd egymást.
- Hassa hercegnő arra kéri a kedves vendégeket, hogy csatlakozzanak hozzá a vacsoraasztalnál, egyúttal sajnálatát fejezi ki, hogy a... gépi kiegészítőiknek nem tud mivel szolgálni - pillantott Izal a kis asztromech BB-8re és a mellette álló, vörös protokolldroidra. - Szívesen, de lehet, meg kell szakítanunk az étkezést... - jegyezte meg most Ben elkomorodva, majd a droidok felé pillantott. - Brodrig és BB-8 távolsági vevői már érzékelik a közeledő Abominor hajó kommunikációját a saját drónjaival, én és Zana pedig leszállás előtt üzeneteket kaptunk az Erőn át... Tythonról és Anakintól.
- Gondolom, te az utóbbit, és ő az előbbit, ifjú Skywalker, nem pedig fordítva? - biggyesztette le húsos, kék ajkait Saalia, először Hassa, majd a gyümölcsökkel megrakott asztal felé pillantva. - De gondolom semmi bajunk nem lesz, ha csak aközben mesélitek el, mialatt mi azt ott betermeljük... - Mester, ne légy ilyen éhenkórász - tiltakozott volna Versta, de addigra a társaság többi tagja már lerohanta az asztalt. Hassa elégedett mosollyal figyelte, ahogyan a változatos gyümölcsköltemények eltűnnek a vendégek szájában.
- Fel nem foghatom, hol növesztenek ilyeneket - jegyezte meg két csámcsogás között Saalia Verstának. - Fentről az egész város Mos Eisley nagyobb kiadásának tűnt. - A hercegnő szerint a bolygó északi és déli pólusaihoz közelebbi területek, ahol öntözéses gazdálkodás folytatnak, egészen termékenyek - magyarázta Izal. - Éppen csak a jellemzően kalózokból álló lakosság a Próféta küldötteinek érkezése előtt nem igazán művelte őket. De azóta sok területet szennyezésmentesítettek, eltakarították a hajóroncsokat a lakatlan zónákból és most mindenhol függőkertek és öntözött földek vannak a városokon kívül. A hercegnő szívesen megmutatja őket, ha marad rá idő...
- És ha addigra nem bombázza le őket a Káosz valamelyik szuperhajója - suttogta maga elé kritikusan Versta, mire a mellette ülő Zaniah oldalba könyökölte. - Most mi van? Legalább ilyenkor hadd mondjam a magamét, ha a mester nem hallja! - Mit üzent Tython, Zana? - szólt közbe Saalia, miután újabb adag lédús gyümölcsöt küldött le a torkán. - Úton van tőlük némi erősítés - magyarázta a tythonita lány, egy pillanatra lehunyva a szemét, hogy érzékelje az üzenet részleteit. - De nem érnek ide olyan hamar.
- Alkalmasint BB-8 szenzorainak mérései alapján semmiképp sem érnek ide olyan hamar, mint a Káosz két főhajója - jegyezte meg R. Brodrig az asztal mellől, bár senki sem kérdezte. - Ildomos lenne valamiféle stratégiát kidolgoznunk. - A protokolldroidnak igaza van - hunyorított felé Juun, majd bocsánatkérően rángatni kezdte saját füleit. - Mármint izé, Brodrig Vezérnek, elnézést... - Yub yub! - értett egyet Tarfang az asztal másik végéről, majd a tálakat megkerülve egy nagy halom csonthéjas valamivel a mancsaiban visszaült Hassa ölébe, aki nevetve etette.
- A Próféta vadászosztagai felszállásra készek - magyarázta Izal egy hatalmas kupac só mögül. A maga részéről nem kért a gyümölcsökből. - A hajók egy része csak légköri bevetésre alkalmas, ők alkotják a második vonalat. Az első vonallal kirepülünk, amint közel érnek a Káosz hajói, és megkíséreljük feltartóztatni az anyahajóik drónjait. De csak időt tudunk nyerni. Nagy veszteségekre számítunk.
- Próféta Geschwader teszi meg, amit tenni kell - jegyezte meg nagy szemekkel Tarfang mögül Hassa, jelezve, hogy igenis követi a beszélgetést. - De lenni itt auch viel tausend Zivilist. Kinder auch. - Segíthetünk transzportokra rakni a civileket - ajánlotta Saalia. - Elküldhetjük őket Kalimahrhoz, vagy akár magára Tythonra, amelyik kevésbé veszélyes. Bár ez attól is függ, hogy a szenátor és a birodalmiak mire jutnak odaát a másik Káosz-flottával…
- Ha nem tudjuk megakadályozni mindkét Káosz-zászlóshajót abban, hogy megkerüljék a bejövő vektoruk felől Shikaakwa-t, és elugorjanak Tython felé, akkor minden hiába - jegyezte meg Ben. - Anakin azt javasolta a nekem küldött üzenetben, hogy mindkét hajót támadjuk meg szabotőr csapatokkal. R.Brodrig - intett a vörös droid és társa felé - és BB-8 fel tudnak tölteni egy vírust az Abominor hajó fő rendszereibe, ami leállítja őket, csak fel kell juttatni őket egy kommandóval a fedélzetre. A Vongpók hajót viszont belső csapásméréssel kell megsemmisíteni.
- Nincsenek robbantó specialistáink, meg effélék, ahogy látom - nézett körbe a teremben Saalia. - Amúgy is rasszista dolog lenne feltételezni a Prófétistákról, hogy Khosrau akbar-t kiabálva, magukra erősített hődetonátor-mellényekkel rohanjanak be az ellenséges hajókba, nemde? - Minden kétséget kizáróan az lenne, Freeta lovag - nyomta el Versta kuncogását idegesen forgatva szemgolyó nélküli szemeit Izal Waz. - Ezért nem is teszünk ilyet.
- Anakin hoz birodalmi... behatoló egységeket - jegyezte meg Ben. - Nagy tűzerejűeket is. De azt mondta, szüksége lesz a segítségemre. - Behatoló egységek, hihi. Kár, hogy a sajátjaimat Abrennél hagytam - kuncogott Saalia, majd mikor észrevette, hogy mindenki őt nézi, elvörösödött, és megpróbálta komolyabb mederbe terelni a beszélgetést. - A Tanács nem repesne az örömtől, ha megtudnák, hogy ti ketten közös misszióra mentek azzal a ripők Soloval, ifjú Skywalker .
- Engedelmeddel, Freeta lovag - vonta összes szemöldökét rosszallóan Ben. - Nekem a Békeőrség parancsol és nem a Tanács. És te sem akarnád, hogy a Főinkvizítor felügyelet nélkül szaladgáljon a rossz Yuuzhan Vong hajón, miután kiderült róla, hogy az itteni, jó Yuuzhan Vongok főnökével kavart? - tette hozzá. - Mester, ebben azért van némi igazság - jegyezte meg Versta is.
- Akkor megkeverjük a sabacc-kártyákat - tömött a szájába egy szőlőre emlékeztető valamit Saalia csámcsogva, majd Benre pillantott. - Ha ilyen ügyes békegárdás vagy, fiatalember, mint az a Karund, vagy ki, akkor miért nem viszed te inkább a droid haverjaidat a csilivili hajódon a gépszörny zászlóshajó fedélzetére? Én pedig majd segítek annak a Főinkvizálónak felrobbantani a Vongpók hajót.
- Mi is is tudunk segíteni - jegyezte meg halkan az eddig szótlan Mikasa. - Jól érzem magam. Mercer doktornő megvizsgált indulás előtt. - Megvizsgált, és nem mondott szépeket, amikor látta a leletet - tette hozzá rosszallóan Emilia. - Azért tegyük hozzá, hogy valószínűleg még nem sok terhes Nagai Penge lelettel volt dolga - vetette ellen Kasumi . - Mikasa jól van. Ne hagyjatok itt minket, nem akarunk kimaradni a buliból.
- Értékelem - sóhajtott fel Saalia. - De kell valaki, aki koordinálja a civilek behajózását. És vigyáz a hercegnőre. - Én vállalom - jelentkezett Zana. - Szót értek az itteniekkel, szó szerint. És ha megérkezik Tython erősítése, valakinek koordinálnia kell őket is.
- Mikasa, ha felviszem a Macsot, úgysem tudtok azonnal segíteni - csóválta a fejét Saalia. - Hadd kísérjem Izalt és a többieket az első hullámban, aztán ha leszedtük a trónokat, legfeljebb visszajövök értetek. Addig meg nem tudom... hercegnősködjetek itt a másik hercegnővel...
- Hassa hercegnő megtisztelve érezné magát, ha a Bekhtasi Jedik vezetője az oldaláról figyelné az ütközetet - fordított most Izal, miután Hassa valamit ismét súgott a fülébe. - Ha már a Bekhtasik eredeti vezetője nem lehet itt. - Miért, ő is szülni fog? - kérdezte értetlenkedve Saalia. - Nashwa parancsnok Tythonon van, a Luke Skywalkerhez küldött delegációt kíséri - magyarázta Izal. - Talán visszatér az erősítéssel, de nem tudjuk.
Hassa egy apró holomegjelenítőt tolt az asztal közepére, amin egy sportos, erős testalkatú, burnuszba öltözött, fekete bőrű nő látszódott. - Oh - mondta Saalia, megnyalva a szája szélét. - Tisztára olyan, mintha Abren testvére lenne... meg ez a hacuka... alig várom, hogy megismerjem. Hihi. - Mester... - sóhajtott fel Versta.
- Yub nu dub! - Tarfang felpattant volna, de Zana a nyakába csimpaszkodott és visszaráncigálta Hassa mellé. - Nem, Tarfang, megleszek egyedül is. Majd Skywalker parancsnok és a droidok megvédenek - cincogott Juun az asztal végéből, közepesen meggyőződve arról, amit mond. - Végül is, valakinek vezetnie is kell, nemde?
Egy prófétista őr rohant be a terembe és karattyolt valamit ershani - tythoni keveréknyelven. Hassa és Zana - láthatóan rajtuk kívül senki más nem értette az elhangzottakat - aggodalmasan egymásra pillantottak. - Kitalálom - jegyezte meg Saalia. - Vége a vacsinak. - Ötezer lesz, mester - kuncogott Versta. - Egymagad megettél annyit, mint mindenki más. - Kuponnal is lehet fizetni? - kotorászott Saalia az oldaltáskájában. - Vagy természetben? - Hát, Mastercardod ugyebár nincs, mester - folytatta a kuncogást Versta, mígnem Saalia finoman nyakon vágta.
- Érzékelőtávolságba értek a Káosz-zászlóshajók - szólt közbe Izal, miután pár szót váltott az ideges őrrel. - Azonnal fel kell, hogy szálljon minden gép. - Hallottátok, lányok, fiúk és droidok! - pattant fel Saalia, felvillanyozódva az ingyen vacsora lehetőségétől. - Mindenki gépre, rugdossunk meg néhány Káosz-segget!
- Én mit csináljak, mester? - kérdezte némiképp határozatlanul Versta, Hassa és Zaniah felé pillantva. - Először is, gyere velem - fogta kézen a fiatalabb twi’leket az idősebb. - Szükség lesz rád odakint... útközben pedig mondjuk... gondolkozz valami ütős csapatnéven! - Saalia hősei... - mormogta maga elé Versta, majd követte a többieket a felszállóplatformokhoz.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 21, 2020 15:43:40 GMT 1
A Próféták Templomának űrképes vadászgépei, felfegyverzett teherszállítói, kalóz-futárai és mindenféle egyéb járművei kissé szedett-vedett, de vitathatatlanul lelkes és motivált alakzatot formázva hagyták el Shikaakwa orbitját, majd felgyorsítva a két Káosz-szupercsatahajó várható érkezési vektora felé vették az irányt. Az eredetileg V-nek szánt, de a formáció tartására kevésbé képes és ezért lemaradó, lassabb teherhajók, galleonok és gőzhajtású, vagy belső égésű rakétamodulokkal felszerelt lassú, ránézésre is több, mint száz éves ágyúnaszádok miatt inkább U-alakú formáció egyik szárnyának végén repült Saalia felfegyverzett teherhajója és a hozzá hasonló közepes méretű egységek, a másik, jobb oldali szár csúcsán Ben a Jade’s Shadow fedélzetén, mögötte a prófétisták legújabb gyártású egységei, készen az ellenség átkarolására (vagy ahogy Saalia kuncogva megjegyezte formációba rendeződés közben, ollóba fogására), míg a középső, hátrébb haladó formáció első sorában Izal Waz vezette a kisebb, egy-és kétszemélyes vadászgépekből és a mögöttük lévő második sorban cammogó lassú, ágyús bárkákból álló alakzatot. Ahogyan Juun is megjegyezte némiképp halálra vált arccal, ez nem egy flotta volt, inkább csak emberek. Ben teljes szívvel egyet értett vele, hozzátéve magában, hogy nagyon is halálos kimenetelű összecsapásra vállalkozó emberek voltak ezek a prófétista shikaakwaiak. Mintha csak egy átlagosnál nagyobb kalóz-rajtaütésre készültek volna, fel sem mérve, mekkora veszélyt jelent két célpontjuk, vidáman viccelődtek egymással az egymásközti vonalakon, versenyezni próbáltak, folyamatosan megtörve az alakzatot, vagy éppen saját basic-tythonita keveréknyelvük szinte mindenki számára érthetetlen helyi dialektusán különböző szexuális együttlétekre hívták ki egymást a csata utánra. Saalia lelkesen igen mondott mindenkinek, akinek női hangja volt, még ha a hablatyolásból nem is tudta kivenni a helyszínt és az időpontot. Ben inkább a hajó irányítására figyelt és arra, hogy mindenkinek udvariasan későbbi választ ígérjen. Feltételezte, hogy az ajánlkozók kétharmada a csata végére úgyis halott lesz, így különösebb értelme sem lett volna idő előtt elköteleződni... meg aztán ott volt Kelan is, valahol messze, a galaxis túloldalán.. - Közeledünk az aszteroidaövhöz, azon túl jönnek a csúnya gonosz Káosz-hajók, kapaszkodjatok, fiúk-lányok - hangzott az egymásköztiben Saalia hangja, mire Ben is felcsavarta a Shadow elülső terelőpajzsait, majd bevitte a yachtot a Shikaakwa körül keringő aszteroidaövek egyikébe, amelyik a vektorukat keresztezte. Néhány rutin manőverrel elkerülte a feléjük repülő kerekded köveket, miközben éberen figyelte az esetleges, a sziklák között rájuk várakozó csapda bármilyen jelét. Azonban nem látott semmi szokatlant... sőt, az egész övezet meglepően, már-már gyanúsan csendesnek tűnt. - Azt hihetné az egyszeri űrjáró, hogy Tython valamiféle sablonnal mérte ki ezeket a sziklákat - csóválta a fejét a másodpilóta ülésében tevékenykedő Jae Juun. - Mindegyik ugyanakkora... - Juun mesternek alkalmasint igaza van - tette hozzá a második üléssor helyeinek egyikét elfoglaló R.Brodrig is. - Az övezet sziklái 97,573%-százalékos méretbeli egyezést mutatnak, ami felettébb szokatlan és ellentmond a galaktikus űrrajzban szokásos mintáknak, bár BB-8 - Kalibán meg van győződve róla, hogy ez csak Tython egy újabb helyi trükkje... - Nekem sem tetszik ez az aszteroidaöv - csóválta meg végül a fejét Ben és csatornát nyitott jedi társaihoz. - Izal, Saalia, valami nem stimmel ezekkel az aszteroidákkal. Nem érzek semmi különöset az Erőben... csak olyan... furcsák. Valahogy... nem emlékszem erre az övre. - Shikaakwa körül minden tele van ilyenekkel, gyakorlatilag nem tudod elhagyni úgy orbitot, hogy ne szaladj bele egybe, Skywalker - szólt közbe Izal Waz. - Ezért lett ilyen népszerű a bolygó a kalózok és csempészek körében, itt rejtőzködtek egy-egy támadás előtt. Gond nélkül átnavigálunk rajta, ne aggódj, még a leglassabb bárkának sem okozhat gondot. Attól még, hogy nem tűntek fel neked idefelé, nagyon is itt vannak. Vannak szabad vektorok is a bolygóhoz, csak ritkábbak. - Nem, úgy értem... - Ben a biztonság kedvéért még egyszer ellenőrizte a vektort, amin repültek, mielőtt folytatta. - Erre a konkrét aszetroidamezőre nem emlékszem. Ezen a bejövő vektoron jöttünk Nox felől, mint amin mosta Káosz hajói is közelednek, hiszen előlük menekültünk. Alig néhány szögpercnyi eltérés van... ha nem is repültünk volna át rajta, de látnunk kellett volna ezt az aszteroidamezőt. De nem emlékszem rá. - Nyugi már. Ki tudja, talán Tython pakolta ide nekünk, hogy takarásból támadhassunk az ocsmányságokra - jegyezte meg Ssalia. - Amúgy is mindjárt átérünk rajta, nézd... - Bejövő drónok és pókvadászok a Káosz hajói felől - mutatott a távérzékelőkön velük szemben megjelenő több száz vörös pöttyre az egyik taktikai képernyőn a pult felső részén Juun. - Javaslom, Skywalker parancsnok, inkább ezekkel foglalkozzunk... - Rendben... - Ben azért fél szemmel még mindig saját formációjának képét figyelte a radaron. Az U-betű két szárnya már kiért az aszteroidák közül, a pókvadászok és drónok pedig két csapatra oszlottak, hogy szembekerüljenek Saalia és Ben osztagaival. Izal és a főerő csak most haladt át az övön. Aztán a fiú megrázta a fejét, és csatornát váltott a közösre. Nem akart feleslegesen aggódni. - Minden egységnek, tartsatok kifelé, hogy az első forduló után a középső formáció pont az utánunk eredő Káosz-drónok hátába tudjon kerülni! A behatolásra kijelölt egységek folytassák az utat a Káosz-zászlóshajók felé! - Handschar vette... Aladdin vette... Szufi vette... Jihad vette, Skywalker effendi - igazolták vissza a prófétista osztagok parancsnokai Ben mögött. - Még így is másfélszer annyian vagyunk, mint a drónok, hogy a légköri erők hátramaradtak - jegyezte meg a vonalban az arcona jedi, Waz lovag. - De ezek a hajók sokkal fejlettebbek. Mindenki fedezze egymás hátát, és ne kockáztassunk feleslegesen! - Vettük, Effendi Waz... várjon... valami... Abu, te is látod... Szent Mennydörgés, a Próféta nevére...- Inssallah... ezek mozognak!- Rám akaszkodott egy... térj ki!- A Próféta szakállára, nézzétek!- Egyenesen felénk tart, áááááá!- Ez csapda... ! - ez utóbbi egyértelműen egy mon calamari prófétista reszelős hangja volt, míg az előbbiek mindenféle tónusban és fajhoz köthető módon szóltak, sikítottak, kiáltottak. A komot betöltötték a shikaakwai pilóták halálsikolyai, Ben pedig döbbenten kereste a támadás forrását. A szárnyak épnek tűntek, de a középső formáció... A középső formáció körül az érzékelők tanulsága szerint eltűnt az aszteroidamező. Pontosabban nem is eltűnt, hanem átalakult. A kövek deformálódni, remegni kezdtek, majd kitekerték magukat, hosszú, akár száz métert is eltérő, karmos-fogas, lángoló űrsárkány-kígyókká alakulva, amelyek rávetették magukat a mellettük, alattuk, felettük elhaladó shikaakwai hajókra, törve-marcangolva őket. - Mindenhonnan támadnak! Középső szárnyak, kitérés! - bugyborékolta idegesen Izal. - Balszárny, jobbszárny, tartsátok a formációt, figyeljetek előre, a szentségit, itt vannak a drónok és a pókok! - sikoltott fel Saalia is, miközben kísérőinek egy része idegesen, idő előtt fordulózni kezdett, észlelve, mi van mögöttük. A többi lézerfegyvereket villogtatva repült át a Káosz-hajók felől érkező vadászok felhőjén. Számos újabb shikaakwai halálsikoly csatlakozott a közös vonalhoz, ahogyan az idő előtt forulóba kezdőket leszedték a pókvadászok és a Porg apró, zölden villogó, gömb alakú robotvadászai. - Mi a szentséges szarok ezek! - káromkodott Saalia is a képernyőket figyelve. - Alakváltó űrsárkányok, draganok - magyarázta Ben, miután gyorsan konzultált a bevetés előtt feltöltött taktikai adatokkal a Shadow számítógépéből. - Már észleltek ilyeneket a Káosz korábbi erőiben Zonama Sekot felett, de sokkal kisebbeket. Ezek jóval nagyobbak... érdekes, a komputer Duinuoguwin-ként, egy másik létező sárkányfajként azonosítja őket. - Mit bánom én, hogyha űrcsigák és mynockok szerelemgyerekei, szétszedik Izalék hajóit! - kiabált Saalia. - Vissza kell fordítanom a szárnyamat, segíteni kell nekik! - Tedd, amit jónak látsz, Freeta lovag - biccentett Ben, saját egységeinek státuszát nézve. A közvetlen kíséret lemorzsolódott a drónok első sortüzében, de az út szabadnak tűnt a Shadow számára a Porg kocka felé, amely a shikaakwaiakkal ellentétben épen vészelte át az első sortüzeket. - Juun, add rá a tartalékot, mi gyorsítunk, és megpróbáljuk elérni a kockát. - Ben a másik képernyőjére pillantva azt is látta, hogy a Porg és a Vongpók hajó által kibocsátott első hullám nem fordul rá sem Saaliáékra, sem Izalékra, hanem folytatja az útját a bolygó felé. - Valaki szóljon le a bolygóra Zanának és a többieknek! - kiáltott fel, miközben sullustai másodpilótája nagyobb sebességre ösztökélte a yachtot. A kockahajó egyre növekedett előttük és zöldes sugarakat köpködött ki magából. - Készítsék fel a légköri és szárazföldi erőket! Egyelőre ne indítsanak civil transzportokat! A Káosz első hulláma a bolygót célozza, ismétlem, planetáris támadással számolhatnak! - Továbbítom - mormogta egykedvűen Izal a robbanások és halálsikolyok hátterében. Az arcona vagy eleve erre számított, vagy nem adta semmi jelét az ellenség állította csapda feletti meglepetésének, egykedvűen tekergette vadászgépét és lőtt mindenre, ami űrsárkánynak tűnt, vagy űrsárkány-gyanús aszteroidának. Több egyszemélyes kalózgép követte a példáját. - Hol van már az inkvizáló barátod, Ben? - Saalia hangja sürgetően csendült Ben komjában. A fiú átkalibrálta a radarját és már meg is látta a baráti, kék jelzésű állapotjelzőket nem sokkal a Káosz Yuuzhan Vong külsejű zászlóshajója mögött. A rettenetes csatahajó Saaliáék összeomló, visszavonuló szárnya felé igyekezett áttörni a bolygó irányában, kikerülve a draganok és a shikaakwaiak halálos közelharcát. Mögötte már szabad szemmel is kivehető, apró, vörös hajtómű-felvillanások jelezték, hogy az Első Rend csapásmérői kiléptek a hipertérből és a masszív óriás hajtóműszekciója és hátsó hangárai felé igyekeznek. - Már úton vannak - nyugtázta Ben. - Ellenőrizd az érzékelőidet három-hét-nyolcon. Lehet, pont takarja őket előletek a csatahajó. - A Porg kocka második hullámot indít a drónokból - szólt közbe sipákolva Juun. - Egyenesen felénk tartanak, Ben! - Jaj Tervezőm - nyögött fel Brodrig. - Ennyi drónhajóval szemben a sikeres navigáció és tűzelkerülés esélye... - Brodrig, nem kell túlzásba vinni! - mordult fel Ben és orsóba döntötte a Shadow-t. Megtörölte a homlokát és megpróbált Erőt meríteni az Erőből, de csak Tython zsongása, a csata halálsikolyai és a Káosz suttogása volt mindenhol a fejében arról, hogy ő nem is létezik, hogy nem kellene itt lennie... koncentrálj, próbálta emlékeztetni magát Ben... koncentrálj... - Egyre közelednek! - rángatóztak Juun lapátfülei. - Nem jutunk át! - Ki fogjuk kerülni, csak nyugalom - hunyta le a szemét Ben. A drónok lőtávolságba értek és zöldes sugarakat köptek a Shadow felé... Ben a kormánymű felé nyúlt, hogy megkezdje a kitérő manővert, miközben Juun a pajzsok gombjain zongorázott, remélve, hogy mindig abba az irányba tudja állítani őket, ahonnét éppen a legtöbb találat várható… aztán hirtelen a zöldes pulzársugarak eltűntek a semmiben, félúton a hajójuk felé... - Gravitációs torzulások mindenütt! - nyögött fel Juun. - Yuu... Yuuzhan Vong! És valóban, a Shadow előtt és mögött előtűnt a semmiből egy tucat lilásszürke, korallokkal borított, krumpli alakú Yuuzhan Vong korallugró vadászgép, vulkánágyúik plazmakötegei pedig bevonták és átégették a Porg drónvadászok burkolatát. - Do’ro-ik Vong pra’tte! Thaaiton pra’tte! - mordult fel erősen torzulva a hajó komjában egy minden bizonnyal hibrid villipen közvetített hang Benék pilótafülkéjében. - Jeedai Skywalker, Harcosaid élnek még? - Élünk és egyben vagyunk... uram - rázta meg a fejét Ben és hirtelen ötlettől vezérelve elrejtőzött az Erőben, párhuzamosan megnyitva magát valaminek, aminek a létezéséről eddig csak minimális benyomása volt és a többi jedi elbeszélése alapján ismerte csak, hogyan kell rá reagálnia. De ismerős, megnyugtató érzés volt, és a Káosz suttogása, Tython zsongása és a halálsikolyok azonnal megszűntek. - Ben Skhaiwalker, most már Yuuzhan Vongként szólunk egymáshoz - az előbbi hang immár telepatikusan, Ben fejében szólt. - Nas Choka vagyok, a Yuuzhan Vong és Tython Hadmestere, tiszteletre méltó atyád barátja. Erősítést hozunk Tythonról.- Öhm, ez igazán megtisztelő, Hadmester - Ben egy pillanatig szóhoz sem jutott. - Elkísérnek minket a kockahajóig? - Megtisztítjuk az utat az istentelenség felé - magyarázta Nas Choka. Ben észrevette, hogy a korallvadászok mellett nagyobb naszádok, sőt, korvett méretű hajók is alkotják a Yuuzhan Vong flottát. - De utána magatokra hagyunk. Segítenünk kell a társaitoknak Shikaakwa-n. Trayus mester hajói kísérnek be titeket az istentelenség belsejébe.- Trayus... - vonta össze a szemöldökét Ben, majd egy pillanatra újra kinyitotta elméjét az Erő előtt, mire egy sötét, ismerős árny érintette meg elméjét, felülírva minden eddigi hangot. - Hajó... hát itt vagy megint - tette hozzá Ben, és valóban, egy köteléknyi hártyás szárnyú, hatalmas, redős szemre emlékeztető űrjármű sorolt be a drónok kavargásán át robbantott résbe a Shadow előtt. - Üdvözöllek Ifjú Skywalker a Kohó Temploma nevében - szólalt meg Ben komjában egy reszelős hang. - A nevem... Trayus Nagyúr. Akolitáimmal együtt fedezünk. - Nagyúr... Hadmester... most már bizonyosan meg fogunk halni, ezt én is megmondom, nem kell hozzá a protokolldroid - pillantott gépi útitársaira nézve Juun. Amazok sem tűntek nyugodtabbnak. - Skywalker parancsnok, nem tudom, melyik fejleménynek tulajdonítsak receptoraimban magasabb kockázati szintet... - sóhajtozott a vörös protokolltestbe zárt Brodrig is. - Alkalmasint annak, hogy egy közismerten gépgyűlölő civilizáció fedezi a hátunkat, vagy annak, hogy a Renegát közismert csatlósának számító Nagyúr vezeti az előörsünket alkotó tythoni, pontosabban szólva dizájnjukban tulajdonképpek Ó-Sith vadászgépeket... BB-8 is zavaros sipákolás közepette gurult jobbra-balra, jelezve zavarát az új helyzet felett. Ben újra lehunyta a szemét. - Rendben srácok, nyugalom… Juun, kövesd a Sith gépeket a megfelelő vektoron a kocka felé. - Azzal Ben kinyúlt az Erővel a másik Káosz-csatahajó irányába, igyekezvén kizárni a többi zavaró Erőt. “Anakin... furcsa segítséget kaptunk Tythonról. Egy Trayus nevű Nagyúr és egy Yuuzhan Vong Hadmester vezetik a csapataikat”.
Rövid, tömör választ kapott néhány pillanaton belül, azt indukálva, hogy Anakinnak van más dolga is. “Vigyázz azzal a Trayussal, Ben. Ő Sordis követője, bármit is hazudott itt magáról. Mindent és mindenkit elárul… előbb utóbb."- Hát, ez nem túl megnyugtató - Ben kinyitotta a szemét, és újra kikapcsolt magában minden a Nas Choka felé címzett vongérzéken kívül. - Maradjunk kapcsolatban, nagy tiszteletű Hadmester - üzente neki. - Ha bármi komplikáció adódna.- Már adódik - jött Nas Choka válasza. - A Porg istentelenségek drónvadászai mintha előre ismernék korallpilótáim és Harcosaim harcmodorát. Nagyok a veszteségeink az istenek oltárán. Sietnetek kell, ifjú Skhaaiwalker. - Különös - hunyorított Ben. Amennyire megértette a plexijén egyre nagyobb, fenyegetőbb fémtömeggé váló Abominor hajó működését, semmiféle közös nem kellett volna, hogy legyen benne a biotechnológiára alapuló Yuuzhan Vonggal. Noxon pedig nem látott Yuuzhan Vongot, akiktől az esetleges tudást szerezhették volna. - Sietünk, Hadmester, ígérem...... Mialatt Ben és a tythoni erősítés tagjai egyre közelebb küzdötték magukat a Porg kockához, a harc az aszteroidaöv helyén megjelent draganok, nagyobb testvéreik és a shikaakwaiak között egyre inkább mészárlásba fordult. A draganok kitértek a Porg és a Dracoon pókhajóinak és csapatszállítóinak első hulláma elől, hogy azok harcosaikat és kiborgjaikat a városok felé juttathassák, majd újra összecsaptak a védők kalózvadászaival. Xenorth a csata síkja felett körözve figyelte az eseményeket, mígnem felfedezett egy erősen páncélozott, a helyi hajóknál jóval kecsebben mozgó, tüzet köpködő teherhajót, amelyik már a harmadik hatalmas Duinougwuin testvérét szeletelte keresztbe sorozatával. A vezérdragan kiterjesztette érzékeit a hajó felé és elkomorult. Két twi’lek jedi nőstény szagát érezte rajta… nem afféle helyi kis utánzatokét, mint a tythoni, magukat jedinek nevező senkik, hanem a nagy galaxis jedijeinek szagát. - Megeszlek titeket reggelire, jeedai-ok - sziszegte Xenorth, azzal Saalia hajója után vetette magát, nekivágódott a törzsnek, majd nekiállt feltépni az egyik zsilip ajtaját. Amint sikerült neki, többé-kevésbé humán alakba fordulva kígyózott be a teherhajó belsejébe... személyesen akarta felkutatni és elpusztítani a hitetlen tythonita mocskokat vezető jediket. ... A Dracoon fedélzetén egy Káosz akolitus lépett oda Slordis kapitányhoz, amikor az éppen nyálcsorgatva, élvezkedve figyelte, ahogyan a pondró ellenség repkedő kis semmi vadászgépei beleszaladnak a draganok csapdájába. - Kapitány uram, egy birodalmi jelzésű kontingens lépett ki a tat felől a hipertérből. A csápoknak gondjuk van a befogásukkal, mert kicsik, és nagyon gyorsak. Elemeztük a támadásukat, uram, veszélyes lehet. Egy rajuk a hátsó hangáröböl felé tart. Slordis az akolitus felé fordult, majd felhorkant, és kigúvadtak, majd kifordultak a szemei. A szolga már szaladt volna egy újabb adag serkentő drogért, aggódvány, hogy a kapitányának elvonási tünetei támadtak, de ekkor Slordis tekintetébe újra élet költözött... pontosabban halál. Mindent elemésztő, fekete, csillogó semmi. - Anakin Solo... végre eljött az a kis görcs. Személyesen foglalkozom velük - közölte a Slordis testébe bújt Abeloth, miközben karjaiból és lábaiból csápok meredtek elő. Az akolitus összecsinálta magát ijedtében, ahogyan a Csillagok Királynője inkább kisiklott, mint kilépett a hídról, és a hátsó hangáröböl felé indult, amelyhez közeledtek a Főinkvizítor vadászai...
|
|
|
Tython
Sept 22, 2020 17:34:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2020 17:34:37 GMT 1
Az Első Rend rohamcsónakjai, siklói és szállítói sorozatlövőikkel átszaggatták a Dracoon hátsó hangárját védő membránokat, miközben odakint a TIE-ok és repülő erődök a hangárbejárat elé mozogva fedezték a behatoló egységeket a későn ébredő Vongpók vadászoktól és az óriáshajó lendületesen csapkodó, Yuuzhan Vong végtagokhoz hasonlatos saját csápjaitól. Sem a Dracoon, sem legénysége láthatóan nem számított arra, hogy a Shikaakwa felől érkező fenyegetés csapdába csalását követően bármiféle támadás érheti őket hátulról, mert a védelem válasza meglehetősen összeszedetlen, ha nem egyenesen kapkodó és zavarodott volt.
Phasma körülnézett a hangárszerű, hatalmas térben az elsőként leszálló fekete rohamsikló rámpájának elején egyensúlyozva. Az első benyomása az volt, hogy ez nem is inkább hangár, hanem valamiféle keltető lehetett, minden bizonnyal a sebtiben, még Nox felett kikeltett óriás draganok és az újabb pókvadászok szülőhelye, amelyek az Első Rend bevetési egysége által elfogott, Shikaakwa felől jövő rádióadások alapján éppen elég súlyos gondokat okoztak a tythonita, prófétista és jedi védőknek. A rohamkommandós parancsnok egy pillanatig sem érezte rosszul magát amiatt, hogy alkalmi bajtársaik a planéta felőli oldalon éppen ezrével pusztulnak… a Káosz minden kétséget kizáróan taktikai hibát vétett azzal, hogy csak Shikaakwa felé figyelt, az ő feladatuk pedig az volt, hogy kihasználják ezt, landoljanak a fedélzeten és megtalálják a módját, hogy valahogy belülről elpusztítsák ezt a förmedvényt, mielőtt túljut a bolygón és mikrougrást hajt végre Tython felé.
- Hacsak nem halnak bele maguktól a rendetlenségbe meg a szutyokba - nézett körbe még egyszer a nő a rámpáról, mielőtt leugrott volna a furcsán pulzáló, lilás fényű talajra. A sisakjába épített szenzorok világosan mutatták, hogy a levegő erősen mérgező a hangárban, ami nem is feltétlen a szörnyeteg hajó tudatos védelmi rendszerének intézkedése, inkább a magukra hagyott, láthatóan sebtiben kiürített keltetőkben összegyűlt salakanyagok, olajjal és gépi összetevőkkel keveredő szerves maradványok kipárolgásának természetes következménye volt… és nem utolsósorban erősen robbanásveszélyes elegyet alkotott. A Dracoon - mert leszállás előtt Anakin közölte a kommandó tagjaival, hogy így hívják a hajót, bárhonnan is tudta ezt, bár Phasma sejtette, hogy a Yuuzhan Vong ribanc fejéből olvasta ki a Főinkvizítor, mielőtt végzett volna vele Ska Gorán - láthatóan nem erőltette meg magát, hogy megsérült hártyája helyére bármiféle védőernyőt vonjon a hangár és a fekete mélyűr vákuuma közé, így a nyílást védő két űrerőd feladata volt, hogy egy ideiglenes mezőt hozzon létre és ezzel megakadályozza, hogy a kiszálló rohamcsapatokat azonnal kirántsa a semmibe a hideg űr vákuuma siklókkal és minden felszerelésükkel együtt.
- Itt Phasma, minden egység, zéró-G és mérgező környezetben való operációra készüljenek, ne használjanak hődetonátorokat és gránátokat, nehogy berobbantsunk itt valamit - adta ki a parancsot a nő, majd ezüstös sisakos fejével hátrapillantott a rámpa felső részén álló Főinkvizítorra, aki egy pillanatig a távolba kémlelt, majd jóváhagyólag biccentett klón testőrparancsnoka felé. - Főinkvizítori Különítmény, előre, védőkört kialakítani, biztosítsák a leszállási övezetet!
Phasma jelére a vörös szimbólumokkal díszített, ezüstös-fekete páncélos testőrgárdisták leléptek a pulzáló, membránszerű padlóra, és szétszóródtak a hangárban a leszállóegységek körül. Néhány alkóvból rángatózó, fegyvernek látszó tárgyakat lóbáló akoliták tántorogtak elő, valamint selejtesnek tűnő, röpképtelen pókvadászok csámpáztak feléjük lábhoz hasonló nyúlványokon, de az első rendi gárdisták pontos, alacsony energiájú sortüzei már azelőtt leterítették őket, mielőtt jelentős kárt okozhattak volna a landolókban.
- Az egész hajó... belülről rohad - jegyezte meg Anakin, miután felzárkózott a csapatot vezető Phasma mellé. - Érzem a halál szagát, ahogyan a Káosz elemészti saját magát. Már nem sok van hátra neki... ha még néhány napig vissza tudnánk tartani, hogy Tythonhoz érjen, lehet magától is… megdöglene ez az egész kóceráj. - Szenzoros csapat, lokalizálják a jelentősebb energiaforrások felé vezető folyosókat - adta ki a következő utasítást Phasma, miközben Anakin letérdelt az egyik cuppogó, büdös keltető felé és fekete fémkesztyűs kezére néhány cseppet engedett rászivárogni a benne lévő sárgás, büdös folyadékból, majd megszagolta, és undorral lezárta magáról, még mielőtt az átégethette volna ruházatát.
- Menjenek előre, biztosítsák a hídra, a gépterembe, vagy irányító barlangba, vagy bármi, ezzel ekvivalens helyre vezető útvonalakat - intett Phasmáék felé a Főinkvizítor, majd odalépett egy roskadozó emelvényhez, ami leginkább a Yuuzhan Vong hajókon használatos irányítócsuklya-interfészekre emlékeztette Phasmát. - Én megpróbálok először… innen kommunikálni a hajóval. Ha tényleg annyira beteg, mint gondolom, talán rávehetem, hogy önszántából forduljon a jelenlegi gazdái ellen… mielőtt szükségtelen erőszakhoz folyamodunk. Csak a hajó részeitől függetlenül mozgó akolitákra lőjenek, csápokra, effélékre egyelőre csak kábító fokozaton, vagy ionnal!
- Parancsára, Főinkvizítor! - csapta össze a bokáját Phasma, és a karjába épített interfészen keresztül lehívta a szenzorosok adatait, akik már kivetítették a miniatűr, hevenyészett, a hangárt ábrázoló holotérképre az előbbi kritériumoknak leginkább megfelelő folyosókat. A parancsnok ösztönösen azt választotta, amelyik a legnagyobb és legszélesebb volt, és leginkább a hajó központi szekciói felé vezetett. - Aurek, Besh, Hesh-szakaszok, utánam! Omicron, Lambda, Kappa biztosítja a többi gyanús járatot, Xantia, Ylenth-osztagok a hajóknál és a Főinkvizítor mellett maradnak! Futólépés!
A Főinkvizítornak igaza lehetett, mert a folyosókon a védelmi rendszer integráns részének tűnő extra membránok, falból kilógó, plasztoiddal és nehéz, fémes csimbókokkal megerősített, ostorszerű csápok és a Yuuzhan Vong vulkánágyúk távoli rokonainak tűnő, falba épített plazmafegyverek erőtlenül villogtak és lógtak mindenfele, csak a bedrogozottnak tűnő, tántorgó Káosz-akoliták rohantak rájuk nagyobb számban, hogy aztán összeessenek a rohamcsapatok lézerkarabélyainak tüzében. Némelyik még számos találat után is megpróbált felkelni, úgyhogy Phasma engedélyezte a vibropengék használatát, és ellenőriztette a medikusaival, hogy nincsenek-e esetleg nirauani zombivírusra utaló reagensek a folyosó levegőjében... de összességében lényegi ellenállás nélkül haladtak előre vagy két kilométer a roppant folyosón, egyre sötétebb fényviszonyok között és egyre büdösebb, már a sisakok spéci szűrőit is próbára tevő környezetben, mígnem az egyik fordulónál az előre küldött hármas felderítőcsapat tagjai artikulátlan jajkiáltások és hosszú sorozatlövések után végtagjaikra szakadva pattogtak vissza Phasma lábai elé, a folyosó kanyarulata utáni, nem belátható részéről pedig valamiféle földöntúli, rikácsoló női nevetés hangzott.
Phasma gyorsan védőkörbe állította a megmaradt osztagait, sugárvetőjét a kanyarulatra irányozva, majd leadott egy jelzést a többi csapatnak, hogy ellenállásba ütköztek. Alaposabban felfegyverzett akolitákra, esetleg nagyobb méretű, zombiszerű lényekre számított, de meglepetésére egyetlen alak jelent meg tántorogva a kanyarban... egy szakadt, távolról az ESB standard fekete flottatiszti egyenruhájának maradványaira emlékeztető göncöt viselő férfi, fegyverek nélkül… a kezei helyén viszont mindenféle csápok tekeregtek, szemei helyén végtelenül üres, fekete lyukak éktelenkedtek, szája lehetetlenül széles húzódott... és női hangon nevetett.
- Gyertek csak papás-mamást játszani, konzerves pondrók, gyertek csak ide... ihihihihihi... - Első Szakasz, második szakasz, tüzet nyiss! - adta ki a parancsot Phasma, miközben aktiválva a sisakjába épített rögzítőt, közvetítve a képet a többi, erősítésként bizonyára már úton lévő csapatnak.
A rohamokommandósok lőni kezdtek, a lény azonban csak összevissza csápolt egy sorozatot végtagjaival, mire a sugárvetőlövedékek egy pillanatra megdermedtek, mintha lassított felvételre állította volna őket valaki, majd visszafordultak és kusza összevisszaságban becsapódtak a katonákba.
Phasma elkáromkodta magát klón anyanyelvén, és előrelendült. - Kis, közeli sorozatok, és vibro-szurony mindenki, vágjuk fel darabokra! - Gyehehehertek csak - kuncogott fel Abeloth, és csápjai lehetetlen sebességgel kivágódtak ujjai helyéről.
A különleges alakulat hiába volt az Első Rend elitje, ilyen harcmodorral többségük még nem találkozott. A lángszórós osztag tüzét a lény játszi könnyedséggel visszafújta rájuk, az ionlövedékeket visszaküldte, taccsra téve az eltalált katonák rendszereit, a csápjai pedig úgy törték át a spéci rohampáncélokat, mint a papírt... Phasma nem sokkal később azon vette észre magát, hogy a belekódolt mirshaf-közelharcmodor legbonyolultabb, a jedik és egyéb erőhasználók fénykardcsapásainak közelharcban történő kikerülésére használatos figuráival mozog el a csápok elől, minduntalan levágva egyet cortosissal megerősített vibropengéjével, miközben társai élettelenül hullanak körülötte.
- Phasma, vonulj vissza, jövünk! - hallotta valahol a távolból a Főinkvizítor hangját, de már nem érdekelte, a villámtanítás átvette az uralmat teste felett. Már nem Phasma volt, az Első Rend testőrparancsnoka, hanem Cybil, a Klón Tanács primerje, a Polneye bajnoka, aki egymaga elbánt egy fél tucat ehhez hasonló csápos Gree-vel Asationon, amikor Zavrikkal együtt a hiperkapuk útját járták először a jedik nyomát követve... nem fogja hagyni, gondolta, pontosabban diktálta neki a tudatalattija, hogy ez az izé itt legyőzze, kiszúrjon vele.
Abeloth hátratántorodott, ahogyan a klón nő meglepően gyors, pondróktól szokatlan mozdulatai nyomában már a sokadik csápját veszítette el. Itt volt az ideje befejezni a szórakozást, gondolta fanyarul, mert ügyes ez a kislány... két csápjával a páncélos alak tarkója mögé került, majd lepattintotta fejéről a rohamsisakot, és megragadta a szőke nő vérző nyakát, lenyomva az egész harcost maga elé. - Amilyen ügyesen verekszel, olyan csinos vagy, kicsim - húzódott sokfogú mosolyra a szája, ahogyan figyelte a szorításában vergődő klón nőt... - Lássuk, mitől félsz valójában... lássuk, mit kíván a gazdatestem... ah... hát persze, milyen tipikus, férfiak, fúj... hihihi...
Slordis-Abeloth slicce magától lecsúszott, és egy összeaszott, lilásan pulzáló pénisz vágódott bele Cybil arcába. - Egyél csak... ehegyéééél... - hörgött Abeloth, látva áldozata kikerekedett, riadt tekintetét, de aztán Cybil megacélozta magát, és ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a torka végéig nyomják a beteg hímtagot, ráharapott a végére, vibrotőrét pedig az alatta himbálózó nyálas, nyúlós zacskóba döfte, lemetszve azt.
Slordis tudata fájdalmasan felsikított még Abeloth kontrollja alatt is, de a Csillagok Királynője csak nevetett és ellökte magától támadóját, aki dacosan kiköpte a hímtag végét és feltápászkodott, levegőért kapkodva. - Hát ez csúnya volt, még jó, hogy szegénynek már amúgy sem lesz szüksége rá, ahogy elnézem a dolgokat, hihihihi - vihorászott Abeloth, majd egyik csápjával végigsimított a klón nő arcán. - Erős kislány vagy. Ahhoz képest, hogy nem is létezel, igazán erős... talán meghagyom a jogtalan életed és megengedem, hogy létezz... lehetnél az új hadnagyom, testőröm, kapitányom ehelyett a pojáca helyett... megtanulhatnád, hogyan kell szolgálni és szeretni a Királynődet... az új testem lehetnél, Cybil...
A nő összerázkódott a neve említése nyomán, aztán megfogta a csáp végén és a páncélja alkarjába épített fűrésszel lemetszette azt. - Polneyeért! A Birodalomért! - kiáltotta és előrelendült, midkét kezében egy-egy élesített hődetonátorral. Láthatóan el volt szánva rá, hogy magával viszi ezt a förmedvényt a nemlétbe.
- Ó igen... - Abeloth abban a rövid pillanatban, amíg Cybil meghozta az elhatározást, teljes bepillantást nyert a klón elméjébe, valós félelmeibe. - Halottak... élőhalottak... élőhalott gyerekek... egy másik világ... igen... látom már... miért nem létezel... a néma hegy máglyái... hát akkor égj ismét, őrmester... ÉGJ!
A hődetonátorok felrobbantak Cybil kezében, mielőtt elérte volna velük Abelothot, és a lángok elborították a nő testét. Artikulátlan üvöltés hagyta el a száját, ahogyan a lángok leégették a húst az arcáról és hólyagosra sütötték a páncélján belül. - Phasma!! - ordította Anakin a folyosó végéről vörös páncélos védosztagosainak gyűrűjéből, de akkor már látta, hogy elkésett. Abeloth csápjai megragadták az összeégett nőt és az újonnan érkezők közé hajították, a Főinkvizítor lábai elé.
Döbbenetes módon Cybil még mindig élt, de már csak másodpercei voltak hátra. Ajkak, szemhéjak, egy négyzetcentiméter ép bőr nélküli, feketére égett arcán és tönkrement tüdején keresztül még mindig levegőért kapkodott. Anakin megcsóválta a fejét, és letérdelve egyik kezét a nő hamufeketeségű homlokára helyezte, megszüntetve a szenvedéseit.
- Ezt most élvezted, ugye - pillantott haragtól éjkék szemekkel Abelothra. - Hihi - húzta szélesre a száját Abeloth, majd összecsattintotta a fogait. Az Anakin mögött álló vörösosztagosok nyaki artériái elszakadtak, és a torkukat markolászva hullottak a földre, vérkutakat spriccelve magukból. - Igen. Ahogyan ezt is.
- Itt az ideje, hogy a saját súlycsoportodból kezdjél valakivel, Káosz Királynője - aktiválta a fénykardját Anakin Solo. - Ugyan hogy lennél már az én csoportom, ifjabb Solo - kacagott fel Abeloth. - Hiszen nem is létezel. - Valóban - illesztette fémsisakját az arcára a Főinkvizítor. - Anakin Solo nem létezik. Csak Rin létezik, aki most elpusztít...
Azzal a levegőbe szökkent és támadásba lendült. Abeloth - Slordis csápjai éles, dühös sikoltással nyúltak ki feléje.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 23, 2020 12:25:19 GMT 1
A Porg Kocka nem is inkább hangárokkal, hanem a hajótest mélyébe nyúló, egyszemélyes vadászgépek és kisebb yachtok számára még éppen járható árkokkal, alagutakkal és szervízjáratokkal rendelkezett, amelyek mentén mindenhol korlátokkal védett kiszögelléseken és függőjárdákon kisebb-nagyobb kibernetizált élőlények, a Porg kollektívájába kényszerített dolgozók sétáltak, csámpáztak, vagy éppen repkedtek, a gazdatest fajától és fiziológiai adottságaitól függően. A faj névadó lényei, a kibernetikus implantokkal teli apró, szőrös, madárszerű lények leginkább egy helyben álltak terminálokra kötve, miután a minden bizonnyal Noxon összeszedett új dolgozók testi adottságai alkalmasabbá tették őket a karbantartási feladatok elvégzésére. Bennek az volt a benyomása, mintha valaki keresztezte volna a Halálcsillagot egy Ssi-ru beágyazó létesítménnyel és a polneyeiak valamelyik klónüzemével, amelyeket egyik első bevetése során ő maga is meglátogatott. A Porg kollekítva láthatóan nem igazán számított olyan szcenárióra, hogy szervesek önként lépjenek a kockahajó fedélzetére, mert miután a korallvadászok és Trayus akolitáinak Sith hajói átverekedték magukat a drónok utolsó hullámán is és elérték a hajótörzset, majd egy rázós manővert követően áthatoltak a hatalmas kocka védőpajzs, az első, útjukba kerülő dolgozók és kiborgok szinte ügyet sem vetettek rájuk, ahogyan Ben és társai kirajzottak az egyik hatalmas, szakadékba forduló árokból kinyúló rámpa mellé kikötött Jade’s Shadow, valamint a mellette lebegő Sith hártyás vadászok fedélzetéről. Az akoliták tythoni vadászgépeinek másik fele szerterajzott a nagyobb méretű járatokban, gyorsabb utakat keresve a kocka szíve felé. - Meglepően nyugodt a fogadtatásunk - jegyezte meg Ben egykedvűen, miközben a nem messze tántorgó kiporgokat figyelte. - Leköti a neurális hálózatukat a kint harcoló drónok irányítása - magyarázta Brodrig, miután szenzoraival végigszkennelte az előttük lévő folyosót. BB-8 mellette gurulászott. - A központi agy felé vezető szekciók... - a vörös protokolldroid bátortalanul kinyújtotta a kezét egy elágazásnál jobbfele. - Arra vannak. Ben már a csapat élére akart állni, amikor egy erős kéz nehezedett a vállára. Felpillantott, és egy tucat fekete-vörös páncélba bújt tythoni sötét oldali akolita élén megpillantotta a ráncos arcú, irritált fizimiskájú Trayus mestert. - Talán az lesz a legjobb, ha az én akolitáim vezetik a csapatot, Ben Skywalker - recsegte a férfi. Ben körbenézett a vörös pengéjű fénykardokat szorongató, avitt alakokon, és észrevette, hogy tetoválásaik és csuklyáik alatt valójában milyen fiatalok és mennyire félnek. - Ha ragaszkodsz hozzá, mester - tárta szét megadóan a karjait, majd Brodrig felé biccentett. - Azt a droidot kell eljuttatnunk a központi agyhoz. Ha rácsatlakozik a Porg központi hálózatra, meg tudja bénítani a drónokat irányító Abominor gyökérkódot. Mintha ezzel elhangzott volna a varázsszó, a kiporgok viselkedése megváltozott. Egyszerre zöld fények tucatjai verődtek a csapatra, majd a Nox gyármunkásaiból erőszakkal verbuvált, humanoid géplények feléjük fordultak, prosztetikus végtagjaik helyén pedig sugárvetők, körfűrészek, vibropengék és lángszórók villantak fel. Ben aktiválta a fénykardját, és hátrakiáltott. - BB-8, Brodrig, menjetek hátra Juunnal együtt, amíg átvágjuk magunkat! A folyosó elején zöldes-vöröses fények és az akoliták halálsikolyai jelezték, hogy összecsaptak az első kiporgokkal. - Inkompetens barmok - sziszegte Trayus, és T-pengéjű, a fő pengét két oldalt apró elvezető nyalábokkal megtoldott vörös fénykardját lóbálva csatlakozott a harchoz. Ben követte, figyelve arra, hogy minél több lövést hárítson el azok közül, amelyeket a kiporgok leadtak feléjük. A kisebb, levegőből rájuk támadó gép-madár hibrideket pedig röptében vágta ketté. A tapasztaltabb erőhasználók lassan felőrölték a drónok újabb hullámát, mígnem az egyik csapás után az egyik életben maradt akolita fénykardjának pengéje sisteregve vágódott le a nagydarab, kövér kiporg kezéről, amelynek kézimplantja láthatóan átalakult a csapás előtti pillanatban, kis, ezüstös rombuszokat növesztve magából. - Adaptálódnak! - kiáltott hátra életben maradt akolitáinak Trayus - A rohadék konzervek három perc alatt feltalálták a cortosist! Vegyétek el a levágott drónok fegyvereit, ha kell, azokat használjátok! - Nem szokatlan, bár a statisztikai konfidenciaszintet messze meghaladó alkalmazkodási készség az Abominor részéről - jegyezte meg sztoikusan Brodrig, miközben próbált úgy helyezkedni, hogy takarja Juunt, aki a háta mögül lövöldözött sugárpisztolyával a Ben védelmét kikerülő Porgokra. - Ha ilyen okos vagy, bádogdoboz, inkább csinálj valamit! - szitkozódott Trayus, és a kezéből villámok lövelltek ki, amelyek körbevonták és leterítették a kiporgok újabb hullámát, mintha elektronikus zavarótöltet érte volna őket. - Adattranszfer - Brodrig egyik ujja tetején felpattant egy kupak, és egy kábel kígyózott ki BB-8 kezelőszerve felé. - Feltöltöm a Slyentium zavaró programsorát az asztromechbe. Az ő hibrid Sylentium - Abominor programjával képes lehet helyi interfésszel is csatlakozni a Kockához. - Oké, hozzátok ide azt a golyóbist! - Trayus kinyúlt egyik vasat kesztyűs kezével - a kesztyű fémtagjai Bent a mandalóriai szorítóöklökre emlékeztették, és mint kiderült, nem is alaptalanul,mert Trayus láthatóan játszi könnyedséggel roppantotta ketté kezével az alkóvból kiráncigált Porg drón fémmel megerősített koponyáját, majd félredobta a rángatozó testet. - Itt bedughatod magad! BB-8 rácsatlakozott a Kockára, majd néhány pillanat múlva diadalittas füttyögéssel jelezte, hogy lezárta a központi agyhoz vezető folyosón az összes keresztirányú járatot, így szabaddá vált számukra az út. Aztán hirtelen egy zöld kisülés kígyózott végig a testén, mire felsikított, átrepült a termen, letarolt még pár Porgot, majd néhány pillanatra elcsendesedett. - Jaj Tervezőm... - sápítozott Brodrig és feltámogatta az aggodalmasan ciripelő asztromechet, miután a feje oldalra borult. - Úgy látszik, ezt nem értékelte a Porg. - Behhhn - szakította félbe valami női hörgés a droid szavait, és az egyik, már lezárt járat páncélozott ajtaja keresztülrobbant, majd egy rettenetes látványt nyújtó, kábelekkel teletűzdelt, valamikor egy humanoid nőstény fiziológiai jegyeit viselő kiporg tántorgott eléjük. Két akolita felé rohant, de a lény kezében megvillant valami, ami leginkább egy kiporg technológiával beinjektált, fémgyűrűket viselő Yuuzhan Vong amphii-ostorbotnak tűnt, és az akoliták feltépett nyakkal dőltek jobbra, illetve balra. - Tahiri... - ámult a jelenségre Ben. - Most nincs időnk gépzombi ribancokkal foglalkozni, Skywalker - sziszegte Trayus a csapat elejéről. - El kell érnünk az agyközpontot, amíg le vannak zárva a járatok, mielőtt ez a rövidzárlatos hodály úgy dönt, hogy ránk engedi a vákuumot, vagy valami sugárzást. - Brodrig, Juun, segítsetek BB-8-nek és menjetek Trayus nagyúrral - Bennek nem is igazán volt kedvére való ez a megoldás, de rá kellett jönnie, hogy most már csak ő áll a küldetés szempontjából létfontosságú droidok és az átlagos kiporg drónnál jóval veszélyesebbnek tűnő Yuuzhan Vong - gép hibrid nőszemély között. - Én majd elintézem ezt. - Na, te sem vagy jobb, mint az unokatestvéreid... pfeh, Skywalkerek, Solok, Palpatine-ok, állandóan csak kamatyolni akarnak, minél rondább, annál jobb... - szitkozódott Trayus, majd maga után intette a többieket. - Nyomás, pléhpofák, te is, egerentyű! - Jaj nekem - sápítozott Juun, majd követte a droidokat, Trayust, és a még néhány életben maradt akolitát, akik felzárkóztak melléjük hátvédnek. Ben félkört írt le, fénykardjának pengéjét Tahiri felé irányozva. Ahogyan végignézett a lányon, kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált számára, hogy immár csak a Porg implantok tartják életben. Számos súlyos seb éktelenkedett a testén, Ben pedig érzett a jelenlétén... valami ismerőst. - Találkoztatok Anakinnal - jelentette ki végül. - Ő tette ezt veled... - Megölt... - villámlott zölden Tahiri tekintete. - De kaptam egy második esélyt... megbosszulom... veled kezdem... - Ezt már lejátszottuk egyszer, ugye emlékszel, Tahiri - csóválta a fejét Ben, hárítva a lány első gép- amhpii csapásait. Gyorsan szerzett az egyik feldarabolt Porg dróntól egy vibrokezet is arra az esetre, ha a fénykard nem lenne elegendő. - Akkor is legyőztelek, és a jedik elé vittelek... és most is ezt fogom tenni. Felelned kell, amiért elárultad Tythont... - Senkit sem árultam el! Én végig csak Anakint akartam! - sikított fel a lány dühösen. - Önmagában a tény, hogy itt vagy... a tény, ahogy kinézel... bizonyíték - csóválta a fejét Ben. - Gárda és CSF múlt nélkül is meg tudnám mondani. A Porg nem segített volna neked csak úgy... a Káosz sem. És Anakin sem támadt volna rád, hacsak nincs jó oka. - Nem viszel mégegyszer sehova, Ben - feszült egymásnak Tahiri gépi végtagja, robotkígyó-botja és Ben két fegyvere szikraeső közepette. - Neked is jár az igazságszolgáltatás - szorította össze a fogát és feszítette meg izmait Ben, miközben egymásnak feszített fegyverekkel köröztek a folyosón. - Ahogy legutóbb is. - Miféle igazságszolgáltatás - nevetett fel gépi, mély hangon Tahiri. - Ugyan, miről beszélsz? A jedi barátaid szó nélkül átadtak a Birodalmiaknak... a Yuuzhan Vong mentett meg! A Káosz mentett meg! Ugyan, miféle igazság! Ben kissé meglepődött erre, és hátra is kellett táncolnia, mert Tahiri fegyvere a lábai felé kapott, és még utána is rúgott a kiporg-lány. - Sajnálom - rázta meg végül a fejét Ben. - Ezt nem tudtam. De már nem vagy magad. Esélyt kaptál Tythonon, tudom a többiek elbeszéléséből. Befogadtak... téged is, a Yuuzhan Vongot is. Papnő voltál... mégis elárultad őket. Most pedig már csak ezek az Abominor nanoszondák és implantok tartanak életben... nem vagy jobb, mint egy nirauani zombi... azokat is legyőztem, és téged is le foglak... - Soha!! - rikácsolta Tahiri és kar-implantjaiból zöld energiasugarakat lövellt ki. Ben kezei lehetetlenül gyorsan jártak, ahogyan visszaverte őket, egyenesen Tahiri géptörzsébe. A lány megtántorodott. - Ne légy olyan, mint ezek itt - pillantott körbe a levágott drónokon Ben. - Ha nincs más út, akkor engedd el inkább az egészet, Tahiri... különben válaszolnod kell mindazért, amit elkövettél... - Hát éppen ez az, Ben, nem érted? - Tahiri modulált hangja egy pillanatra meglepően élő és siralmas volt, mintha humán énjének maradéka átvette volna az irányítást a Porg közös tudata felett. - Én nem tettem semmit... csak túl akartam élni, menekülni... valahogy, valahol, ahol szeretnek... én csak... Anakint akartam újra látni... de elvették... elvették a tudásom, az emlékeim... Hirtelen valami helyrekattant Ben elméjében azzal kapcsolatban, amit korábban a Hadmester mondott. - A Porg a te emlékeid használja arra, hogy taktikát alakítson ki a tythoni korallvadászokkal szemben - hunyorgott egy pillanatra a fiú, majd lehajtotta a fejét. - Sajnálom, Tahiri, ez azt jelenti, hogy nem csak bűnös vagy, de veszélyes is. Veszélyes a küldetésünk sikerére. - Semmit sem érsz vele, ha elpusztítasz - rázta meg a fejét a nő és újra támadásba lendült. - A tudás már a Központi Agyban van! - De felcsatlakozhatsz rá - ellenkezett Ben, újra meg újra hárítva a lány támadásait. - Segíthetsz Brodrignak és BB-8nek... jóváteheted. Megzavarhatod a Porg közös tudatot. Yuuzhan Vonggá teheted őket, ahogyan ők téged Porggá. Tython-párti Yuuzhan Vonggá! Gondolj bele! - Ostoba idealista vagy, mint a vérvonalad minden tagja. Azt hiszed, majd úgy fogok élni a jedi barátaid kegyelméből, miután kiszolgáltalak titeket, mint az a mutáns, megtűrt, kivetett Raynar Thul! - szisszent fel a lány, és tekintete zöldre váltott, kihunyt belőle minden szerves értelem és minden, ami valaha Tahiri Veila, vagy Riina Kwaad volt. - Neeem... Mi Porg vagyunk! A Porg Királynője! Asszimilálni fogunk! Minden... ellenállás... hasztalan!Ben beharapta az ajkát, és készen várta Tahiri újabb, elsöprőnek szánt támadását. ... A Porg Agyközpont egy, az átlagosnál kevesebb árkot és függőfolyosót tartalmazó, láthatóan minden irányból páncélzattal és erőterekkel jól védett szekció volt, ahová csak BB-8 ismételt interfészeléseit követően tudtak bejutni. A kis terem közepén álló drótokkal, adatkábelekkel és egyéb berendezésekkel körbevett emelvény körül Porg dolgozók repdestek, de Trayus villámai, akolitáinak zsákmányolt fegyverei és Juun lövései gyorsan leszedték őket. Trayus a géphez sétált és végigsimított a központi terminálon. - Hát eljött a pillanat - mosolyodott el gonoszul. - Engedelmével, Trayus gazda, interfészelnék a terminállal - kocogtatta meg a templommester páncélos vállát Brodrig udvarias határozottsággal a hangjában. - Csak az én Sylentium alapprogramom elég stabil ahhoz, hogy meg tudjon zavarni egy Abominor központi agyat. Kérem, álljon arrébb. - A sisakomat! - Trayus tapodtat sem mozdult, miközben egyik akolitája, aki eddig egy nagy dobozt szorongatott, és igyekezett mindig takarásban maradni, mellé lépett, és a dobozból előhúzott egy kupolás, a régi idők közelharcmesterei által használt, nyitott arcpajzsú, furcsa, ezüstös-vöröses-lilás fényben fürdő sisakot. - Templomunk legtökéletesebb terméke - csapta a fejébe a páncélsisakot Trayus, és arrébb lökte Brodrigot. - Tágulj innen, pléhdoboz! Azzal kinyúlt a terminál felé, miközben sisakja vibrálni kezdett, ahogyan elkezdte magába gyűjteni az Erőt, és Trayus akaratán keresztül bináris, gépi kódolású parancsnokká alakítani azt. Trayus ujjai félig révületben zongoráztak a Porg Terminálon. - Trayus mester - acélozta mega hangját Brodrig. - Ez minden tekintetben szabályellenes! A protokollja nem kikapcsolja, hanem közvetlen irányítás alá vonja a Porgot. - Hát persze, idióta droid - mosolyodott el Trayus. - Mert pontosan ez is a célom... - elnevette magát. - Palpatine mutáns fattya, Irek Ismaren óta senki nem volt képes erre! Én leszek a Gépek Ura, én leszek az új Gépisten, ahahaha! És Tython az enyém lesz!! - Protokollsértés... protokollsértés! - Brodrig előrelendült, de Trayus felemelte és ökölbe szorította a kezét, kinyúlva az Erővel. - Jaj Tervezőm... - nyögte a vörös protokolldroid és a Harmadik Birodalom volt vezére egy személyben, ahogyan fémtestének összekötő kapcsai között egy szemvillanás alatt megszűnt az összetartó elektrosztatikai kötés. R. Brodrig darabokra hullott, vörös alkatrészei csörömpölve a padlóra zuhantak. Trayus visszafordult a terminálhoz, de ekkor egy sugárvetőlövedék átégette a kezét, egy másik a terminált. - Arggggh! - csattant fel a Templommester, miközben a sérült terminálból füst és gőz áramlott ki, egy pillanatra beborítva mindent. - A... a Köztársaság nevében, állj! - cincogta Jae Juun, egyik remegő kezében sugárvetőjét fogva, másikkal valószínűleg komját keresgélve az övén. - Maga... maga áruló! A Hír... Hírszerzés nevében őrizetbe... ve...veszem! - Állj már le, füles - Trayus hanyagul intett ép kezével, mire az egyik, mögöttük álló akolita előrelépett, és aktiválta fénykardját. - Oh... ne már... - meredt a sullustai a hátán bemenő és a mellkasán kijövő fénykardpenge vörös vibrálására, miközben vért köpött. - Most ezt tényleg... ó jaj... Trayus arrébb rúgta a felbukó Juunt, majd körbepillantott. A lassan felszálló füstön át a trió utolsó tagját kereste. Hiába... BB-8nek nyoma sem volt. - Szerencsétlen barmok! - vágta nyakon az első, útjába kerülő akolitát dühösen. - Keressétek meg és pusztítsátok el az asztromechet! És Ben Skywalkert is, ha a ribanc nem végzett volna még vele! Gyerünk, egy-kettő, futás! - Igen Mester, azonnal, Mester! - az akoliták egymáson átbukva igyekeztek kifelé, miközben Trayus dühödten megcsóválta a fejét, sérült kezét oldalához szorította, és nekilátott helyrehozni a nyomoronc kis köztársasági hősjelölt okozta károkat a terminálon. Úgy tűnt, így jóval több időre lesz szüksége, hogy teljesen átvegye az uralmat a Porg Kollektíva felett. [folyt.köv.]
|
|
|
Tython
Oct 5, 2020 11:57:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 5, 2020 11:57:48 GMT 1
A jem'hadar flottila fenyegető árnyékként úszott Kalimahr városai fölé, mintha hatalmas, szürkéslila bogarak hada foglalta volna el magának mindenfelé a horizonton. A városok némának és kihaltnak tűntek, légiforgalomnak, vagy a védelemre készülődő, összevissza rohangászó katonáknak nyoma sem volt. Weyounnak nemrég jelezte a parancsnoki Dreadnought irányításáért felelős Első, hogy a flotta felvette a pozíciót a felszínközeli támadáshoz. A vorta még egy, joviális vigyorral kísért, reménykedő pillantás vetett az Alapító másképpen teljesen üres kabinjának sarkában álló, mozdulatlan, barnás folyadékot tartalmazó méretes edénybe, majd megcsóválta a fejét. - A legjobbkor... - mormogta maga elé. - De hát ha az Alapító pihenni kíván, akkor pihenni is fog... A hídra érve már várta a főképernyőn a flotta második, a féregjáratbeli utazása során összeszedett felének illetékes parancsnoka, egy Deyos nevű, Weyount leginkább az ESB alacsonyabb rangú tisztjeire emlékeztető, egyszerre végtelenül szabálykövető és lojális, és egyszerre végtelenül ostoba vorta. - Á Weyoun, üdvözletem - vigyorgott a hatalmas képernyő közepén Deyos. - Azt reméltem, az Alapító személyesen közli majd a parancsait, mielőtt lecsapunk ezekre a Dominium ellenségeire... bármit is követtek el ellenünk. - Az Alapító jelenleg megpihen, korábban pedig részletesen tájékoztatott engem a parancsairól - viszonozta a fajtájuk sajátosságának számító bárgyú mosolyt Weyoun is, bár tökéletesen tisztában volt vele, hogy mindez csak részben igaz. Az Alapító ugyanis csak annyit közölt vele, mielőtt sebtiben folyadék állapotúvá alakult volna, hogy "Verjék ki ezekből a pondrókból Tython és az odavezető út összes titkát, aztán pedig végezzenek a bolygó teljes lakosságával." - ezt pedig Weyoun a maga részéről távolról sem nevezte volna részletes instrukcióknak, de még mindig jobb volt ebben helyzetben rögtönözni, mint engedni, hogy a ki tudja, honnan érkezett Dominium-bajtársak parancsnokai fejében más opciók is megforduljanak. - Szerencsétlen időzítés - tárta szét a karjait Deyos. - Hogy pont most, ilyen kritikus helyzetben kényszerül erre az Alapító. - No lám, és még maguk beszélnek - utalt ragadozó mosollyal Weyoun a másik flotta hajóin terjedő pletykákra az őket ide vezető, de már érkezésükkor szintén nyomtalanul eltűnt másik Alapítóra. - Csak nem meg akarja kérdőjelezni az Alapítók döntéseit arról, hogy mikor vezetnek minket személyesen és mikor nem? - Nem, dehogy, kedves Weyoun - ingatta a fejét jól láthatóan csak tettetett bűntudattal az arcán a másik vorta-parancsnok. - Eszembe sem jutna. A Dominiumot szolgáljuk az Alapítók jelenlétében és anélkül egyaránt. Csak aggodalmamat akartam volna kifejezni, hogy nem érzékelünk védelmi műveleteket, sőt, az állítólagosan ide érkezett külső erősítésnek sem érzékeljük nyomát. De nem tisztem vitába szállni az Alapító parancsaival - hajtotta meg magát enyhén monológja végén Deyos. - Helyes, magam is így vélem - mosolyodott el Weyoun. - Ráadásul a távolsági felderítőink jelentései szerint a rendszer központi napja túlsó oldalán az egyik planéta körül már nagyszabású ütközet zajlik a saját erőink másik szárnya és az ellenséges pondrók flottája között. Talán az erősítésük is mind oda ment. Csak várjanak a jelemre és kezdjék meg a planetáris bombázást, illetve a jem'hadar csapatok lerakását, ha jelt adok. Ez az Alapító parancsa - tette hozzá a biztonság kedvéért Weyoun. - Ahogy az Alapító parancsolja - hunyorgott egy pillanatig furcsán Deyos, mint akit csak szigorú genetikai kódolása akadályoz meg valamiféle, a Dominium istenként tisztelt vezetőit érintő megjegyzésben. - Tartjuk a formációt és várjuk a vezérhajó utasításait. Az igazság győzedelmeskedjen! - Úgy úgy, majd jelentkezünk - helyeselt szarkasztikusan Weyoun, majd bontotta a kapcsolatot. A maga részéről csapdát sejtett, gyanúsan nyugodt volt ez a bolygó, de biztosra kellett mennie. Ha a gázóriások térségében megjelenő hajó a helyi, vagy akár a Tythonon székelő pondrókhoz tartozott, információkat kellett szereznie az ellenség képességeiről, mielőtt folytatják útjukat elsődleges célpontjuk felé... legalábbis ugye így kívánta az Alapító. Weyoun szívesebben küldött volna előörsöket rögtön a Tythonhoz az előttük álló bolygó megkerülésével, de el kellett ismernie, hogy megfelelő példa statuálása nélkül a hitetlen pondrók sosem tanulják meg tisztelni az Alapítót és a Dominium igazságát. - Második, próbáljanak valami csatornát nyitni a legilletékesebb felszíni illetékes felé az itt élő hitetlen pondrók hitetlen vezetői közül - intett hanyagul Weyoun a kompultot kezelő jem'hadarnak, aki máris sűrű billentyűzetzongorázásba és frekvenciaváltogatásba kezdett. Végül néhány perc után valamelyik odalent terpeszkedő felhőkarcoló legmagasabb, körkörösen üveggel borított toronylakosztályainak egyikéből egy bozontos, testékszereket viselő, szürke szőrzetű, fehér bajszú figura jelentkezett be. Weyounnak alaposan meg kellett dolgoztatnia a galaxist benépesítő értelmes fajokról genetikai úton belé kódolt tudását, hogy pár másodperc után végre eszébe ötöljön, hogy egy rynnel, a szokásait tekintve nagyjából a tofok kulturális szintjén mozgó vándorló, lopkodó népség tagjával áll szemben, akik annak idején legalábbis nem kívánatos, gyülevész, kóbor csöveseknek számítottak az ESB nagyurai szemében. - A Dominium nevében, azonosítsa magát! - vágott egyszerre dagályos és egyszerre követelőző arcot Weyoun, mire a ryn csak mormogott maga elé valamit, majd úgy megrázta sörényét és végtagjait, hogy csak úgy csörömpöltek ezüst ékszerei. - Hát mink itten nem ismerjük eztet a Daimoniumot, vorta úr, én azt hittem, maguk az ESB nevibe gyüttek ide... nu, akárhogy is, Droma vónék, kéremszípen - Weyounnak az az érzése támadt, hogy a loncsos humanoid mintha eltúlozná műveletlenséget sugárzó akcentusát -, a Kalimári Kereskedő és Csillagjáró Nagytanács soros elnöke, alássa szógálatukra. - Csillagjáró, milyen szellemes - csikorogtak Weyoun tökéletesen fehérített fogai. A vorták természetes lételeme volt a tiszta, ápolt megjelenés, így az alak slendriánsága jóllehet, még jobban dühítette. - Nos, tájékoztatom, hogy már nem állunk a Sithek szolgálatában. Őfelsége az egyetlen igaz Alapító, a Csillagok Királynője Dominiumának igazságát hoztuk el ebbe az elmaradott rendszerbe - itt Weyoun még szélesebbre húzta mosolyát. - Önök pedig kötelesek behódolni neki, hogy erőforrásaikkal és információikkal immáron megbecsült állampolgárokként a Dominium ügyét szolgálják. - Hinnye, hát ez aztán döfi, vorta főnök úr - csettintett egy hangosat Droma odaát. - Osztán mit kellene nékünk csinálni mint a maguk királynéjának a talpasai, he?- Először is megosztanak minden, rendelkezésükre álló tudást Tythonnal kapcsolatban - hunyorgott barátságosan Weyoun, aztán megkeményítette a hangját. - Utána pedig fogadják a megszálló, akarom mondani, khm, a védelmükről gondoskodó jem'hadar csapatokat. - Ej haj, az biza bajos lesz, drága főnök úr - vakarta meg a tarkóját karkötői és fülbevalói csörgése közepette a ryn szószóló. - Tessék tudni, mink itten jóravaló kereskedő népek vagyunk, kufárok és fuvarozók. Nem igazán komáljuk a tajtoni papokat meg kuruzslókat, teccik tudni. Így osztán nem is tudunk rólunk olyan sokat, azon kívüli persze, hogy merre vánnák. Meg osztán a megszállásolást sem szeressük. Amúgy is foglalt az összes szállodai szobánk, tudniillik valami hepaj van Nox meg a kalóz királynő bolygója közepibe, osztán onnét menekülnek hozzánk a jó tezsvírek. Há' teccik érteni, nincs egy szabad ólunk senem.- A fő flottánk továbbhalad Tython felé, a bolygójuk megkerülésével, soroselnök uram - hajolt közelebb saját oldalán a komhoz fenyegető hangvétellel a vorta. - A maguk érdekében nyomatékosan ajánlom, hogy ne akadályozzák a mozgásukban a hajóinkat. A kijelölt egységek pedig landolnak és maguk szépen átadnak nekik minden információt Tythonról... a szálláskörletek miatt pedig ne aggódjon, a jem'hadar gondoskodik a megfelelő barakkok felállításáról... mindenkinek, akinek szüksége lehet rá - mosolyodott el gonoszul monológja zárásaképpen Weyoun. - Az biza faintos lesz mer annyi kis pujáró van itten, hogy elkelne még pár nagyobb ház - rázogatta a szakállát Droma irodájában, majd felemelte egyik, ezüstszínű gyűrűkkel telepakolt mutatóujját. - De mit is teccett mondani, főnököm, csak úgy továbbruccannak Tájtonra-e? Aztat... aztat biza nem lehet - ingatta a fejét most a ryn. - Az biza sajna lehetetlen. Nem úgy megy az, hogy az ember, mámint a vorta, má megbocsátani tessík, csak úgy átdzsal innét Tájtonra. - Volna esetleg olyan kedves megosztani velem, hogy mégis miért? - sziszegte Weyoun villámló tekintettel. - Méghozzá lehetőleg rögvest? - Tájtonra nem lehet csak úgy átruccanni, kíremszípen - hajolt át díszes berakásokkal ékesített asztallapján a ryn, feje betöltötte a komképernyőt a jem'hadar Dreadnought hídján. - Aknák, anomáliák, torzulások, aszteroidamezők, plazmaködök, űrviharok... az ájtatosak nem komálják a hivatlan vendígeket, nem biz a... csak a képzett kalimári kalauzok ismerik az utat a tájtoni szent főnökökön kívül, úgy-e! - Micsoda szerencse - csikorgatta a fogát Weyoun. - Akkor ez lesz a maguk első jó cselekedete lojális dominiumi állampolgárként. Kiállítják útra készen az összes kalauzukat... tizenöt standard percen belül. Droma idegesen babrált az ékszereivel, majd nagy csörgés közepette rázogatni kezdte a fejét és egyik hosszú körmével a képernyőre bökött. - Nem teccet figyelni, vortafőnök uraság... mondottam, mink tisztessíges kereskedők és űrjárók vónánk... igen, igen, dógoznak a kalauzok, de hogy ingyér, há ki hallott mán ilyent? Tessík szípen kifizetni előre a bánatpízt!- Mégis miféle bánatpénzt? - forgatta a szemeit Weyoun. Kezdett elfogyni a türelme. - Há bánatosak lesznek a pujárók-e, ha minden káláuz emegy mágukkal dógozni - tárta szét karjait Droma válaszul. - Máguknák nincsenek pujárói, hogy míg esse tuggyák? Kis mászátos vorta meg dzsemhádár purgyékok? - A ryn egy másodperc hatásszünet után még alamuszi mosollyal hozzátette. - Á kösztárzsasági vátó is megteszi, ha nincs tájtoni pízük... maj csak beváttyuk váláhogy. Weyoun szája vékony vonallá görbült. Egyre inkább erősödött benne a megérzés, hogy ez a tróger szórakozik vele. De vajon miért, mire számít? - Átfogalmazom, Droma tanácselnök, de csak egyszer és csak a maga kedvéért... - mormolta végül fenyegető éllel a hangjában. - Hogy belássa végre az Alapító végtelen bölcsességét és a Dominium igazságát. Állítsák ki a kalauzokat most, és adják át az összes, az adatbankjaikban Tythonról szóló adatot azonnal. Ha végeztünk ott, és Tython is Dominium... tagjai közé lépett, majd utólag elrendezzük az anyagiakat... meg fogják látni, Droma úr - húzta ismét tipikus, széles vorta-mosolyra a száját Weyoun -, hogy mennyi előnnyel jár majd maguknak... ha együttműködnek. És mennyi nehézséget teremt, ha nem - zárta le hangját megkeményítve mondandóját a vorta parancsnok. Droma csak valamiféle gurgulázó hangot hallatott, Weyoun el sem tudta dönteni, hogy csuklik, vagy nevet, esetleg egy pohár vizet kér személyi asszisztensétől a képernyő vevőkörén kívülről. - Utólag-e? Aztat nem lehet, attó fílek - rázogatta végül ismét sörényét. - Bánatpízt mindig előre kell fizetni, míg a sukár Daimoniumnak is. Ez a kalimári törvíny, eztet mindenki tuggya Tájton-szerte. Nincs hitel, nincs utólag, nincs kupon... van viszont tisszázalík kedvezmíny, ha a többi boulygóura is el teccenek akarni menni velünk... tuggya mit, főnök úr, most csák máguknak ticcenöt, oki?Weyounnál betelt a pohár. - A Dominium más alkut ajánl - közölte hidegen. - Teljesítsék állampolgári kötelességüket, méghozzá azonnal, és eltekintünk attól, hogy példát statuáljunk fegyvereinkkel városaikon és lakosságukon. - Ácsi, főnök úr! - titlakozott Droma. - Mink bíkés nípek vagyunk-e! Ne tessenek már itten lődözni, csak azért, mert kalimáriak vagyunk! Hahó, kalimáriak, nem kalamárik, ne tessík mán összekeverni! Tessík szíppen perkáni elsőleg, utána pediglen... Weyoun kézjelekkel a fegyverrendszereket kezelő Harmadik értésére adta, hogy melyik település melyik felhőkarcolóját vegye célba. A formáció közepén álló jem’hadar zászlóshajó alsó ütegeiből kivágódott néhány szürkéslila odonit - pulzárnyaláb, és hatalmas, narancsszínű füstfelhővel elemésztette az északi kontinens egyik kisebb településének kereskedőtornyát. Odalent az eddig vélhetően rejtőzködő civiel eszeveszett rohangászásba, szirénázásba és sikoltozásba kezdtek, ahogy az ilyenkor lenni szokott. - Talán nem értettük meg egymást eddig, Droma tanácselnök úr - ingatta a fejét most lángolóan sárga tekintettel a vorta is. - Talán ezzel a kis demonstrációval túllépünk a... kommunikációs nehézségeken, önök pedig végre engedelmes, új alattvalói lesznek a Dominiumnak és az Alapítónak. Elő azokkal a kalauzokkal és útvonalakkal Tython felé, nem mondom még egyszer! - Ejnye... hinnye - rázogatta a bajszát elégedetlenül, füttyszerű, trillázó hangokat kiadva Droma. - Most mán’ eztet is ki kell fizetni, vortafőnök uram. Sok kis pujáró vót abba á toronyba. Azok után is jár nekünk a bánatpíz. Ötezer lesz-e... ötezermillió kredit, ‘asszem. Mingyá át is kűdöm a számlaszámot...- Elég a szövegelésből, Droma uram! - emelte fel a kezét villogó szemekkel Weyoun. - Látom nem ért belőle... nos rendben! - a vorta a jem’hadar kezelőszemélyzethez fordult. - Ereszkedjenek le a légkör alsó rétegébe, készüljenek tömeges bombázásra és csapatledobásra! Amint célon vannak, tűz! - Parancs! - Aztat hiszi, hogy csák úgy kiveri belőlünk a dógainkat? Egy kis bombázással meg fenyegetőzéssel, he? - méltatlankodott a ryn válaszul, miközben az irodája hátterében felvillantak az első találatok nyomán okozott robbanások és tüzek. - Ennél többet teszek - mosolygott ragadozó arckifejezéssel Weyoun. - Maguk ellenszegültek a Dominiumnak és itt az ideje, hogy emiatt igazságot szolgáltassunk. Visszautasították baráti jobbunkat és akadályozzák az Alapító céljai elérését. Példát fogunk statuálni. A bolygó lakosságának tizedét fogjuk kivégezni minden egyes órában, amíg nem teljesítik a Dominium követeléseit. - Gyájj, sokba lesz akkó a bánatpíz maguknak, nagyon sokba... - gesztikulált hevesen, indulatosan Droma. - Nem lesz olyan helyzetben, hogy bárhová is tudja tenni a pénzét... - vigyorgott Weyoun is, miután teljesen elveszítette a türelmét. - Jem’hadar egységek, tűz! Pajzsokat leengedni a felszíni transzportáláshoz és a csapatok leszállóegységeinek indításához! - Pajzsok lent, lesugárzások és szállítók indítása folyamatban - jelentette a Második a kompulttól, Weyoun pedig elégedetten a Dreadnought kivetítője elé sétált, hogy személyesen kövesse szemmel a pondrók megrendszabályozását. Droma még néhány pillanatig motyogott, majd lehunyta a szemét, és az egyre sűrűsödő robbanások közepette megszűnt a képközvetítés az irodájából. - Ezek a pondrók azt képzelték, hogy gúnyt űzhetnek belőlünk... - sziszegte önelégültem Weyoun. Aztán egyszerre minden felrobbant a jem’hadar flotta soraiban.. A még ép kaliharmi felhőkarcolók teteje megvillant és eltűnt, mintha mindenfelől lehulltak volna a holografikus álcázómezők, láttatni engedve a védtelen jem’hadar hajók hasára forduló csúcsteljesítményű, modern ionütegeket. A vörös és kék energiasugarak találatai nyomán a kisebb jem’hadar vadászhajók és cirkálók, amelyek alig néhány száz méter magasan, repulzorokkal lebegve ontották magukból az odonit lövedékeket és csapatokat, élettelenül hullottak a házak közti terekre és utakra, lilás fényű robbanásokkal darabokra törve. A felhőkarcolók közül felfegyverzett teherhajók és kisebb vadászgépek százai húztak elő, rakétáikkal és torpedóikkal célba véve és megsemmisítve a legalacsonyabban álló jem’hadar hajókat és az alattuk lefelé sorjázó csapatszállítókat. Városszerte, minden településen fellobbanó tüzek és lövések zaja jelezte, hogy a lesugárzott jem’hadar katonákat csapdák, bombák, és elrejtőzött lövészek várták. - Pajzsokat, pajzsokat fel, most rögtön! - vezényelt idegesen Weyoun. - Ezek a pondrók azt képzelik, csapdát állíthatnak nekünk csak úgy... - Parancsnok, nézze! - mutatott az egyik, velük szemben lévő épületegyüttes mögül elősorjázó vadászokra a harcteret monitorozó Negyedik. - Az Alapító nevére... - szitkozódott Weyoun, amikor meglátta a köztársasági K-szárnyú nehézbombázók és E-szárnyú támadógépek jellegzetes sziluettjeit, majd mögöttük jó néhány szakasz Cygnus rakétanaszádot és távolról is könnyen felismerhető, trivezérsíkos TIE- Defendert, amelyek torpedói épp most szedték le az égből az egyik alacsonyan lebegő jem’hadar csatahajót. Ezek már nem szedett-vedett, avitt technológiai szintet képviselő vadászok és repülő roncsok voltak, hanem a Köztársaság és a Birodalom legmodernebb vadászai. Ráadásul alakzatban. - Parancsnok, flották fejlődnek fel támadóállásba a holdak mögül! - jelentette a távolsági érzékelőket kezelő Ötödik. - EGB-s és köztársasági transzponderek! - Még ez is - temette a kezeit arcába Weyoun, egy oldalpillantást vetve a taktikai képernyőre. A Kalimahrnak három holdja volt, három élettelen kőgolyó, amelyek kibányászása, vagy egyáltalán, meglátogatása sem izgatta láthatóan a helyi pondrók civilizációját, legalábbis a jem’hadar korábban semmiféle mozgást, vagy forgalmat nem érzékelt a holdak környékén. Most azonban a horizonton lévő két kísérő árnyékos oldala felől egy-egy flotta közelített. Weyoun jól ki tudta venni a távérzékelőkön a bal oldalról közelítő köztársasági flottát; bothan csatacirkálókat, Nebula-osztályú csillagrombolókat, Endurance-osztályú hordozókat, amelyeket XJ-, A- és B-szárnyú vadászokat, Aleph-elfogókat ontottak magukból. A jobb oldalról közelítő EGB-formációban ott voltak a polneyei klónok jellegzetes, áramvonalas MAW-rohamcirkálói villogó kristály-fázisváltókkal, chiss vonalvezetésű, kerekded vadászhordozó fregattok, amelyek TIE-okat és rakétás naszádokat küldtek csatába, és fekete, elegáns Turbulent-osztályú zsebcsillagrombolók. Weyoun megremegett, ahogyan elődje genetikai kódolása felszínre hozott benne néhány emléket. Emlékeket a jem’hadar flotta pusztulásáról Awerisnél. Rá kellett döbbennie, hogy tényleg csapdába csalták, csak sokkal komolyabba. - Azt hiszem, ezt benéztük, kolléga - jelent meg a vorta termináljának saját kis privát képernyőjén Deyos a másik jem’hadar parancsnoki hajón. Weyoun gyorsan miniatűr megjelenítésre váltott, hogy a szeme előtt lévő zöld plexilapra kapja vorta-kollégája adását. Felesleges volt elterelni a jem’hadar legénység figyelmét ilyesmivel. - Feltételezem, ezek ellenséges szándékú hajók, és jóval fejlettebbnek tűnnek, mint bármi, amit odalent érzékeltünk eddig. - Ezek a Dominium ellenségei a csillagrendszeren kívülről, ráadásul két frakció egyszerre, már megint - sziszegte Weyoun rezignáltan. - Maguk feljebb vannak, fel tudják mérni, mekkora a létszámuk? - Nagyjából négyszáz hajóra saccolnám - jelentette Deyos. - És nincsenek zászlóshajóik, amelyek versenyre kelhetnek ami csatahajóinkkal és Dreadnoughtjainkal. - Igaz... érdekes - gondolkozott el Weyoun, és azonnal bevallotta magának, hogy ő sem látott egyetlen csillagvédőt, mon cal nehézcirkálót, vagy egyetlen kivételle normál méretű birodalmi csillagrombolót a flottákban, nemhogy több kilométer hosszú óriásokat. Ez persze nem jelentette azt, hogy ezek nem rejtőztek ott a holdak mögött még mindig, de mindenesetre szokatlan támadási séma volt ez mind a Köztársaságtól, mind a Birodalomtól. Ráadásul a jem’hadar még veszteségekkel együtt is úgy tűnt, továbbra is legalább kétszeres létszámfölényben van. - A vadászgépeik viszont szétszednek minket, ha nem teszünk valamit! - tette hozzá sürgetően Deyos. - Még sosem láttunk ennyi, ilyen gyorsan mozgó egyszemélyes géppel végrehajtott támadást! Nincs elhárító fegyverzetünk ilyesmi ellen! A fézerek nem tudják célba venni őket, túl kicsik, és gyorsan mozognak! - Honnan a fenéből jöttetek ti... - mormogta maga elé Weyoun, majd külső vonalra kapcsolt. - Ki kell iktatnunk a hordozóik hangárjait, hogy ne tudják újra fogadni, szervizelni és tölteni a vadászaikat! Ha kell, küldje a vadászhajóit öngyilkos támadásra, ez korábban már bevált ellenük! A Dreadnoughtok forduljanak meg, és vegyék fel a harcot az érkező flottákkal! Küldjön három szakasz vadászhajót a bolygó túlsó oldalára, próbáljanak azonnal Tython felé ugrani! Küldöm az Alapítótól kapott koordinátákat! - Értettem, végrehajtom - közölte tárgyilagosan Deyos, akit láthatóan nem különösebben zökkentett ki a nyugalmából a tudat, hogy a semmiből ide csöppenve egyszerű civilek vegzálása helyett vérre menő űrcsatát kellett vívnia erőivel. - Jem’hadar, harcoljatok! - váltott át saját flottája általános közleményekre használt csatornájára Weyoun. - Harcoljatok az Alapítóért! A Dominiumért! Awerisnél elesett bajtársainkért! Aki engedelmes, az győz! - És a győzelem az élet! - visszhangozta a hídon, hajó- és flottaszerte a jem’hadar, Weyoun pedig izgatottan megszorította a terminálja szélét. Még volt esélye arra, hogy kiköszörülje a csorbát, és győzelmet arasson, mire az Alapító visszatér. ... A Redeemer a köztársasági kontingens élén sorjázott elő a kisebbik, a jem’hadar felől nézve balszárnynak számító Kalimahr-hold mögül, miközben átellenben az EGB csapdát állító flottája is hasonlóan járt el a másik hold takarásából… turbolézer, ionüteg- és rakéta-sorozatok szabdalták az űrt a hatalmas jem’hadar csatacirkálók irányába, miközben a vadászgépek célba vették a máris fenyegetően és nagy sebességgel közelítő jem’hadar vadászhajókat. Naberrie szenátor és Karand vezérezredes a köztársasági vezérhajó parancsnoki hídjáról figyelték az eseményeket. - Kapcsolják ki a zavarást a mi oldalunkon és állítsák helyre a kommunikációs kapcsolatot az EGB kontingense felé - kérte Noel. - Koordinálják a felszínközeli csapásokat a birodalmi osztagokkal éa a helyiekkel, csatornát kérünk a felszín felé is! - tette hozzá Karand, miközben összekulcsolt kézzel figyelte a közeledő jem’hadart. - Tudja, szenátor, mit meg nem adtam volna, hogy ott legyek Awerisnél - fordult egy pillanatra Noelhez. - Kis elégtétel ez most nekem. - Reméljük, az is marad, nem pedig temető - fintorodott el az ilyesmiért sosem lelkesedő Naberrie, miközben a Nebula-osztályú zsebcsillagromboló hídjának képernyőjén kisvártatva megjelent a Bellicose hídja Tierce Főkormányzóval, majd egy felszíni parancsnoki bunkerből, Kalimahrról a szárazföldi műveletet a helyiekkel koordináló Erwin von Stülpnagel őrnagy is bejelentkezett. - Őrnagy, sikerült elérniük Droma épületét, életben van ryn barátunk? - Találat érte a felhőkarcolóját a bombázás korai szakaszában - törölt meg egy izzadtságcseppet tányérsapkája alól az ifjú őrnagy. - Már küldtem mentőcsapatokat, de nem sok reményt fűzök hozzá. A korábban lerakott AA-ütegek és a felszíni egységek helytállnak, bár volt néhány eset, amikor a semmiből megjelenő jem’hadar csapatok meglepetést okoztak. Elképzelhető, hogy személyi álcázót használnak, ilyesmivel korábban nem találkoztunk. A menekültek transzportjai felszállásra készek a bolygó túlsó oldalán. - Szegény Droma... - csóválta a fejét Noel. - Tudta, mit vállal, és önként tette - mormogta Karand. - Az öreg ryn nagy szolgálatot tett azzal, hogy lecsalta a jem’hadart a légkörbe. Így kisebb erővel is be tudjuk őket keríteni. - Még így túlerőben vannak - jegyezte meg a birodalmi zászlóshajó fedélzetéről a Főkormányzó. A radarkép alapján a köztársasági tisztek úgy látták, velük ellentétben a Bellicose nem az ék élén, hanem a birodalmi formáció leghátulján foglal helyet. - Javasolnám, hogy a menekültek transzportjait, ne a bolygó túloldalán, hanem oldalsó vektorokon, a jem’hadar számára is láthatóan indítsuk. - De ezzel kitesszük őket az ellenséges tűznek - ellenkezett Noel. - Pontosan ez a célom - biccentett a Főkormányzó. - Minél több vadászhajó szakad el a főerőtől, hogy menekülteket üldözzön, annál kevesebb fordul ránk, vagy próbál meg áttörni Tyton felé. - Civileket kockáztatni ilyen módon elfogadhatatlan! - ellenkezett Noel, de Karand a másik férfi vállára tette a kezét. - A kalimahri vadászok és őrnaszádok majd fedezik őket. Talán csapdába is tudunk csalni néhány üldöző bolyt. Nem kellemes megoldás, de valahogy le kell kötnünk a túlerejüket. A Redeemer ebben a pillanatban megrázkódott, és vörös vészvillogók kezdtek szirénázni mindenfelé. - Jelentést! - kiáltott hátra Karand. - Elveszítettük a jobb oldali főhangárt, uram, belénk csapódott egy jem’hadar vadászhajó! - jelentette a kárfelmérésért felelős tiszt. - Vészhelyzeti válaszfalak a helyükön, de sok a sérült, nem tudunk gépeket indítani és fogadni! - Irányítsák át a pajzsenergiát jobbra, a forgalmon lévő vadászokat pedig a bal hangárba - rendelkezett Karand. - Félfordulat, fordítsuk a sérült felünket a jem’hadar felé, fedezzük a megmaradt hangárt! Egészségügyi csapatokat a hangárba azonnal! - Már úton vagyunk, uram - jelentkezett be valahonnan a hajó belső vonalán keresztül a készenléti medikus teamet irányító Dr. Arelia Mercer hangja. - Ismerős jem’hadar taktika, láttunk már ilyet Awerisnél - hümmögött a Főkormányzó. - Irányítsanak védővadászokat és korvetteket a hangárjaik elé, mi is így teszünk. Rendben vannak amúgy? - Túléljük - biccentett Karand a saját termináljait olvasva, hogy némiképet kapjon a hajót ért károkról. - De lassítanunk kell az előrenyomuláson. - Közelről csak akkor van esélyünk a jem’hadar zászlóshajók ellen, ha a vadászok felpuhítják a védelmüket és kilövik a fő fézersoraikat - folytatta a Főkormányzó. - Ha viszont tartjuk a távolságot, előbb-utóbb egy nagyobb kötelékük át fog törni Tython felé. Addig is a hajtóműveiket kell céloznunk, most az az elsődleges cél, hogy mozgásképtelenek legyenek. - Jól jönne némi segítség még - csóválta a fejét Noel, mire mintegy jelzésként Erwin a komjához nyúlt, néhány vostroyai szót váltott a vonal másik végén lévővel, majd integetni kezdett. - Uraim, bejövő hívást kaptam Szlavától. A sztalkerekkel feltevve a kapcsolatot Tython erősítése. Ott jönnek négy-hét-kilencen. - Látjuk - pillantott a taktikai képernyőre Karand is. - Vagy hat tucat vadászgép, valamiféle... zonama sekotinak tűnő félig szerves, félig gépi konfigurációban... érdekes. - Bekapcsolnám a parancsnokukat - tette hozzá Erwin. - Tegye azt, őrnagy - biccentett Grodin, mire egy vostroyai arcélű, szakállas, de tökéletes Basicet beszélő, jedi köpönyeges férfi jelent meg az osztott komképernyőn az egyik gép pilótafülkéjéből bejelentkezve. - Itt Markre Medjev templommester a Jedi Tanács, a Fény Hadserege és Tython Templomainak Tanácsa képviseletében - mutatkozott be. - Segíteni jöttünk, hívom a Tythoni Koalíció erőinek egyesült parancsnokait. - Koalíció, hát nem gyönyörű... - mormogta szarkasztikusan a Főkormányzó, Noel azonban közbeszólt, mielőtt Tierce nekiállhatott volna felfrissíteni a beérkezett jedik tudásáta Fény Hadserege aktuláis létéről, illetőleg nemlétéről. - Köszönjük a segítséget és üdvözöljük az erőiket, Medjev mester. Kérjük, a birodalmi bajtársakra ne lőjenek, csak a jem’hadarra. - Sotanax után különös érzés, de tudomásul veszem a sztalkerek beszámolója alapján - biccentett a jedi férfi. - Idefele jövet beleszaladtunk három osztag jem’hadar vadászba, megsemmisítettük őket, de a kontingensünk fele odaveszett. Újratöltésre van szükségünk. - Képesek a pilótái Árnybombák bevetésére, Medjev mester? - kérdezte most Noel. - Magától értetődik, képzett jedik, akarom mondani világos oldali tythoni lovagok - biccentett a férfi. - Én vezetem az Első Szárnyat, Dorwald lovag a Második Szárnyat. Csakhogy nincsenek protontorpedóink, ami rakétát össze tudtunk buherálni Tythonon, azokat is ellőttük a jem’hadar bogárhátú hajókra idefelé. - Főkormányzó, a jedi kontingens az önök flottájához van közelebb - fordult Tierce-hez Noel. - Meg kell kérnem, engedélyezzék nekik a leszállást és újratöltést. A Főkormányzó egy pillanatig fintorgott, aztán felsóhajtott. - Rendben, nem örülök neki, de elfogadom, hogy a jelen helyzetben szükséges. Jedi mester, haladjon tovább az általam küldött koordinátákon a kijelölt EGB-hordozó fregattok felé, itt vételezhetnek lőszert, és energiacellákat, ha vannak sebesültjei, gondoskodunk az ellátásukról, bár attól tartok, a biotechnológiát használó gépeiket csak egy SupSD-n tudnánk megjavítani, ilyen szabad kapacitású egységünk pedig jelen pillanatban nincs. - Köszönjük, uram - biccentett Medjev. - Vektorra állunk... utána pedig készek vagyunk megtámadni a jem’hadar zászlóshajót! - A formáció közepén van, nagy kockázatot jelent - jegyezte meg Karand. - A sztalkerek szerint nincs más mód, engedelmükkel, hogy beleszólok, uraim - jegyezte meg Erwin most a felszínről. - Ki kell iktatni a Csillagok Királynőjének összes elérhető avatarját a helyszínen. Szlava és Sztrelok önként jelentkeztek nálam, hogy vezetik a támadást. - Ez öngyilkos akció lesz így - csóválta meg a fejét Noel. - Az átszállásra kijelölt csapatok kétharmadát leszedi a jem’hadar, mire elérik a zászlóshajót. Nagyon jól védett pozícióban áll. - Megtesszük, ami tőlünk telik, Tythonért! - húzta ki magát pilótafülkéjében Medjev. - Bármibe kerül. - Főkormányzó... - köszörült meg a torkát Erwin. - Kell, hogy legyen más módszer. Nem küldhetünk ennyit jedit feleslegesen a halálba. Minél nagyobb kontingens ér át, annál jobbak az esélyeik. A Káosz-úrnő kiiktatása nélkül sokkal rosszabbak az esélyeink a jem’hadar ellen. Túlerőben vannak... sőt... VAN másik módszer. Nem ért egyet? - pislogott élénk zöld szemeivel a lány. Tierce felsóhajtott. - Rendben... rendben - azzal lekiáltott a kommunikációs árokba. - Hadnagy, kapcsolják be a vonalba az Event Horizontot! - Szolgálatára, Főkormány... izé, üdv mindenkinek - jelentkezett némiképp meglepve Aranji parancsnok a fregatt hídjáról, ahogyan azonnal bekerült az egymásközti konferenciahívásba. - Szálljon fel a Kalimahrról, parancsnok, változik a terv - jelentette ki a Főkormányzó. - Hozza magával a sztalkereket is, von Stülpnagel őrnagy lent marad koordinálni a felszínen. Utána az Ascendancy-kontingensnél álljon kötelékbe a beérkező tythoni jedi vadászgépekkel és készüljenek átszálló egységek fogadására! Azután pedig ugrani fognak... - Hogy mit csinálni? - szólt közbe most Naberrie. - Ez egy Gree-gyűrűhajtóművel felszerelt fregatt - válaszolt faarccal a Főkormányzó, igyekezvén palástolni afelett érzett irritációját, hogy fel kell fednie egyetlen eddigi titkos adujukat szövetségesei előtt. - Közvetlenül vált hipertérbe és vissza, pont és pont között. Be tudunk vele ugrani a jem’hadar parancsnoki Dreadnought fő hangárterébe, pajzsoktól függetlenül... feltéve, hogy az akkora, amekkora egy ekkora hajó esetén megszokott. Épp elférhet benne a Lancer, pajzsoktól függetlenül. - Szóval így jutottak be a rendszerbe - csóválta meg a fejét Karand. - Eddig csak pletykákat hallottunk arról, hogy maguknak van ilyesmije. - Most pedig hajlandóan vagyunk bevetni a siker érdekében - biccentett Tierce. - Nos, nagyszerű, hogy ezt végre megosztják velünk... jobb későn, mint soha, nemde? - mosolyodott el némiképp rosszallóan Noel. - Én sem tudok jobbat. Csináljuk. - Úton vagyok, uram - biccentett Aranji, és bontotta a vonalat. - Újabb bejövő jem’hadar vadászhajók! - hangzottak fel figyelmeztető kitáltások mindkét zászlóshajó fedélzetén. - Javaslom, siessünk, és maradjunk kapcsolatban, de addig is, mindenki térjen vissza a saját kontingense koordinációjához - jegyezte meg száraz torokkal Noel. - Még túl kell élnünk ezt az ütközetet... valahogy. Odakint egyre vadabb kavargás és sortűzváltások közepette a jem’hadar, köztársasági és birodalmi hajók lassan közeledtek egymáshoz. Kalimahr csatája teljes elánnal zajlott, és még egyáltalán nem dőlt el, ki lesz a győztes.
|
|
|
Post by Enz on Oct 17, 2020 20:40:24 GMT 1
Saalia és Versta először válogatás nélkül mindenre lőttek, ami ellenséges volt. Ráadásul igen effektíven tették. Mígnem felfedeztek néhány igen csak méretes dögöt, amik sokkal veszedelmesebbnek látszottak, mint a többi kisebb. Így mivel az elsővel elég hamar sikerült elbánni, Saalia úgy döntött, hogy elsősorban ezekre fókuszálnak, a többit pedig rábízták a szövetségesekre. Már a harmadik hatalmas dögöt szedték le. - Ezt jól elkaptuk - jelentette ki Versta. - Látod, te meg ott akartál maradni a gárdista fickóval... Oké, a következőt te lőheted ki. Keressünk egyet. Ebben a pillanatban megrázkódott a hajó, aminek hatására majdnem ki is estek az ülésekből. Valami nekik vágódott. Vagy ők valaminek? - Mester... - Nem én voltam, becsszó...Valami kezdő pilóta biztos nekünk jött... - Megsérült az egyik zsilip - közölte Versta, mikor ránézett az egyik hibajelző fényre, majd megnyomott pár gombot és a jelzést megszűnt - Lezártam… De valami furcsát érzek. - Bocsi, azt hiszem, ahogy hirtelen nekünk jött ez a valami, kicsusszant… - kezdett volna bele Saalia, de Versta megrázta a fejét. - Nem… mármint azt is érzem, de nem ez aggaszt - felelte Versta. - Én is érzem. Van egy hívatlan vendég a hajón - mondta Saalia, majd aktiválta a kommját. - Oni, szükség van rád a pilótafülkében. A kis droid meg is jelent ideges trallalázással pillanatokkal később. Mintha csak oda tartott volna egyébként is. Ideges visításban közölte, hogy mekkora a baj. - Tudjuk, Oni. Vedd át a vezetést, mi majd foglalkozunk a potyautassal. Gyere Versta. A padawan nem ellenkezett. Valami azt súgta neki, hogy most a hajón belül nagyobb kihívás vár rájuk, mint odakint az űrcsatában. Ösztönösen a kezébe vette a fénykardját, hogy bármikor aktiválhassa. Mestere óvatos léptekkel haladt a hajó hátsó része felé, ahol a kellemetlen érzés forrása várta őket. Amint megpillantották azt a lényt, Versta máris maga elé emelte a fénykardot, de Saalia elé tette a kezét, hogy még várjon. - Jeedaiiiiii - sziszegte az idegen fenyegetően. - Ronda izéééééééé bleeeeeee - felelte Saalia a tőle várható módon. - Mész magadtól, vagy a cipőmmel a valagadban akarsz távozni? - Jedaii, most megismerkedsz a draganok királyának karmával. Elpusztítalak a Káosz Úrnőjének dicsőségére - mondta démoni hangján az entitás, miközben a két twi'lek jedi fénykardot fogott rá. - Versta, te nem húztad le a WC-t? - pillantott a padawanjára játékos mosollyal Saalia. A fiatalabb, zöld twi'lek azonban már rutinosan kezelte a helyzetet. - Én mondtam, hogy ne egyél annyi yotbabot, mester - felelte, mire Saalia elégedett mosollyal pillantott vissza a lényre. - A humorotok legalább olyan kiállhatatlan, mint a lenyomatotok az Erőben, jedaii - közölte a félig humanoid-félig sárkány szörnyszülött, amely most éles és határozottan félelmetes karmait nyújtogatta rájuk. - Ne aggódj, teszünk róla, hogy ne kelljen sokáig elviselned minket - felelte Saalia, és bár még szívesen folytatta volna a szópárbajt, a lény megunta a sok dumálást és karmait előre tartva rájuk rontott. A két jedi egyszerre gurult félre az útjából, az ellenkező irányba, szó nélkül, kizárólag az Erőben egymásra hangolódva. Gurulás közben Versta eldobta a kardját, amely egy hosszú ívet járt be, és nagy vágást ejtett a lény hátán, míg Saalia oldalra szúrt, egyenesen mellkason találva a dögöt, ami néhány pillanat múlva el is dőlt. Saalia jelentőségteljesen leporolta a kezét. - Hát ennek nagyobb volt a szaga, mint a köbmérete - fogalmazott át egy ismert mondást sajátos Saalia nyelvezetre. Versta megrázta a fejét, miközben megindult felé. - Mester, nem gondolod, hogy kicsit túlzásba viszed az altesti humort? - kérdezte a padawan. - Néha igazán lejjebb csavarhatnád egy... Mielőtt befejezhette volna, a lény hirtelen újra életre kelt, és karmai kinyúltak két oldalra. Saalia időben ugrott hátra, ám Verstát sikerült meglepnie, így ő csak egy pillanattal később ugrott hátra, aminek eredményeként a karmok felszántották a felkarját, vérrel spriccelve össze a falakat. A padawan felkiáltotta a fájdalomtól, de ahogy földet ért, ép kezébe máris odarepül a kard és aktiválta. - Versta, jól vagy? - kérdezte azonnal aggodalmaskodva, de ő csak a száját összeszorítva bólintott, miközben a vércsíkok végigfolytak a karján. Nem tűnt vészesnek a seb, de annál fájdalmasabb lehetett. Versta azonban az Erő segítségével elnyomta a fájdalom érzését. Sokat tanult, mióta elkezdték együtt, annyi szent. - Hahahaha, azt hittétek ilyen könnyen meghalok a szánalmas kis fegyvereitektől, jedaii? - villantotta meg agyarait a rémség. - Ha valakit megölnek, meghal. Ez rád fokozottan igaz lesz, gyíkpofa - jelentette ki Saalia. Azonban megütötte a fülét az, amit a másik mondott. A fegyvereik nem fognak rajta, ez egyértelműnek tűnt abból, ahogy most felkelt. Valami más tervre volt szükségük. Mielőtt azonban nagyon gondolkozni kezdhetett volna, a szörny rájuk rontott ismét, ezúttal a már sérült Verstára koncentrálva az erőit. Saalia agyában csak úgy cikáztak, próbálva kitalálni valami hasznos taktikát ezen veszedelmes ellenfél ellen. Pár pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy vajon nőnemű-e, mert akkor talán valami Abren féle módszer is szóba jöhetett volna. De mindenekelőtt Verstát kellett megmentse, mielőtt felaprítja. Elhajította a fénykardját, majd az Erővel irányítva irányította a szörny és a padawan közé, megállásra kényszerítve a támadást, majd kihasználva az ellenfél pillanatnyi tétovaságát, az Erővel rántotta vissza maga felé. - Fuss, Versta! - De mester... - Hallottad, nem árt neki a fénykard. Keress valami nagyobbat, amivel fejbevághatjuk. Addig én lefoglalom. Versta összeszedte magát és elindult. Bár Saaliának voltak kétségei afelől, talál-e bármit, ami jelenleg használható. Nem azért, mert képtelen lett volna rá, hanem mert valóban nem nagyon volt semmi a hajón, ami veszélyesebb egy fénykardnál. Kicsit morfondírozott is azon, milyen jól jönne most valami méretes nordgardi fegyver. Vagy egy méretes nordgardi. - Nem győzhetsz le, jedaii. Megöllek, aztán a kis tanítványodat is - sziszegte ellenfele, miközben felkelt a hajó padlójáról. - Majd meglátjuk! - felelte Saalia, majd felszökkent a sakkasztalra - Véged van, rondaság. Én állok magasabban! - És most? Előbb a lábad harapjam le? - kérdezte, majd megvillantotta agyarait és Saalia felé vetette magát. - Francba, hogy sosem jön be... Előreugrott, mielőtt ellenfele elérte, de még fejberúgta, hogy lefejelje az asztalt a saját lendületével hajtva. Sajnos nem volt elég hatásos, mivel azonnal jött az újabb roham. Szerencsére elég gyors volt hozzá képest, így időben tudott elmozogni a támadásai elől. De a végtelenségig ez sem mehetett. - Gyerünk Versta... Eközben Versta fel-alá rohangált a hajón, benézve mindenhova, hátha talál valamit, amit használhatnak. Végül aztán a gépházban állt meg egy pillanatra, de még a legnagyobb szerszám sem volt elég ígéretes. Legfeljebb kiékelhették volna a hatalmas száját egy villáskulccsal. Aztán a falon levő rajzra pillantott, ami részletesen mutatta a hajó egyes szegmenseit. - Ez az! - kiáltott fel, majd visszaindult Saaliához, majd odaérve látta, hogy mestere még tartja magát, bár néhány pofont ő is elszenvedett már - Mester, kitaláltam valamit! - Ez igazán nagyszerű... - Csak kell még egy perc, míg felkészülünk rá. Addig foglald le! - Nem gond... - felelte Saalia, miután egy újabb pofon után előbb a falnak repült, majd a padlón gurult. Látva az ellenfél támadásait Versta sejtette, hogy direkt engedi magát eltalálni időnként. Ezzel adva némi bátorítást ellenfelének, hogy tartson ki és lesz eredmény. Néhányszor látta már tőle ezt. Igaz, kevésbé veszélyes ellenfelekkel szemben. Egyszer elmagyarázta neki, hogy ez a taktika arra szolgál, hogy kiismerje az ellenfél harcstílusát, miközben elérje, hogy az elbízza magát és könnyebben hibázzon végül. De csak pusztakezes harcnál működik, amennyiben az ellenfél nem üt akkorát, hogy valaki rögtön belehaljon. A pilótafülkébe sietett, ahol csak egy pillanatig csodálkozott rá a csata állására. Jelenleg nem volt ideje semmi egyébre. A pilótaülésbe pattant és megragadta a kormányt. - Oni, készülj fel, hogy lezárd a hajó hátsó szegmensét és kinyisd a zsilipeket! Aztán egy villámgyors fordulat és teljes tolóerő. A kis droid értetlenkedve, aztán aggodalmaskodva adott hangot a véleményének, igen csak gyorsan. De Versta tudta, hogy mit csinál. Legalábbis az elmélet jó volt. Ez mestere szemlélete szerint már fél sikernek számított. Az Erőn keresztül próbálta finoman szugerálni őt, hogy terelgesse a jövevényt a hajó farába, közel a zsilip felé. - Heh...nagyobbnak nagyobb... - jegyezte meg Saalia, amint felfogta a tervet. - Nincs esélyed, jedaii - közölte vele a dragan. - Igen, ezt már mondtad. Esetleg valami más? - válaszolt magabiztosan a twi'lek, miközben támadóállást vett fel - Zárjuk ezt le - mondta, majd ezúttal ő rohamozott, ellenfele pedig vicsorogva indult meg felé, majd átbukfencezett alatta, amikor megpróbálta rávetni magát. Aztán amint ismét utána eredt, kinyúlt felé az Erővel és átrepítette maga felett. Pillanatokkal később pedig lezárult közöttük a mágneses ajtó. - Most, Oni! - hallotta Versta hangját, majd futva a pilótafülke felé vette az irányt, még épp elkapva a pillanatot, ahogy irányra állt a hajó, majd rohamosan gyorsulni kezdett, egyenesen a dragan felé, aki pillanatokkal ezelőtt távozott a légzsilipen a vákum jóvoltából. Bár megpróbált visszatérni eredeti alakjához, végül szétkenődött a hajón. - Ez kicsit Adumarra emlékeztet... - Nagyon különbözően emlékszünk Adumarra - felelte Versta. - Eszement ötlet volt, padawan. Le vagyok nyűgözve - mondta elismerően, mire Oni felháborodva trallalázni kezdett - Te is ügyes voltál, Oni. Vidd még egy kicsit a műszakot, én ellátom Versta sérülését. - Jól vagyok, mester. - Elhiszem, de az akkor is egy csúnya sérülés. Örülj, hogy nem kapta el jobban, akkor már Skywalker babérokra törhetnél. - Hú mester, ez meredek volt - sóhajtott fel Versta, majd lehuppant az egyik üres székre. - Most nyugodtan jöhet valami altesti poén. - Lehúztuk ezt a fősárkányt, mint szart a klotyón - rukkolt elő rögtön Saalia. Versta néhány pillanatnyi csend után felnevetett. - Mester... ez már annyira szar volt, hogy jó. Szemben az ellenségünkkel - kontrázott rá Versta, mire most Saalián volt a sor a nevetésben. - Oni, idehoznád kérlek az elsősegély csomagot? - pillantott a kis droidra, mire az kihúzta a fém érintkezőjét a főszámítógépből, majd egyetértő tirádázás közben elindult a hajó hátsó része fel. Saalia pedig azzal a mozdulattal a pilótaszékbe dobta magát, majd megropogtatta az ujjait, majd megnyomott egy gombot, mire egy meglehetősen furcsa, énekléssel kísért dalt indult el. - Sugaan Essena - jelentette ki Saalia. - Nem olyan fülbemászó, mint a nagai kedvenceid... de lehet rá aprítani. - Mester, a hajót aprítod csak fel ezzel - közölte rémült hangon a padawan. - Nyugi, ha bármi lesz a hajóval, úgyis a kis sárkányos trükködre kenem az egészet - vigyorodott el Saalia, majd kezébe vette a kormányt, és tett egy éles kanyart. Előttük egy sárkány épp egy helyi hajót próbált szétcincálni. A twi'lek célba vette a nehéz lézerágyúkkal, majd tüzelt. A sárkány felemelte a fejét, mintha sikítana, majd leszállt a hajóról és sietősen feléjük indult. Saalia arcán vigyorral újra tüzelt, ezúttal telibe kapva a dögöt, amely azonnal halott döggé vált, ám a lendülettől vezérelve tovább száguldott feléjük. Versta némán ült a helyén, és elkerekedett szemmel figyelte. - Az ezredes mellett kellett volna maradnom - suttogta, ám Saalia elképesztő képességről tévő tanúbizonyságot, az utolsó pillanatban elrántotta a kormányt, majd újra tüzelt, a hulla mögött lopakodó másik sárkányt is az Élő Erő szövedékébe küldve. - Akkor nem tanulhatnál a Galaxis legjobb pilótájától - jelentette ki vidáman. - Nem is Kytra vezeti a gépet - felelte a lány némi megjátszott durcáskodással, ám legbelül hihetetlenül élvezte az őrült műveletet. Oni ekkor érkezett vissza a pilótafülkébe, egy tálcán hozva az elsősegély dobozt, majd dühös tirádában tört ki. - Jól van, jól van, majd ellátom én Verstát - sóhajtott fel, kikapcsolva a zenét. Átvette a dobozt, Oni pedig visszatért a hajó vezetéséhez. Saalia egy sebfertőtlenítőt vett elő, majd odatartotta a sebhez, és használta. Versta meg se mukkant, csak az arcán látszottak a fájdalom jelei. - Nem akarom, hogy elbízd magad, de... eltanultál tőlem minden menőséget - törölt le jelképesen egy könnycseppet a szeme sarkából. - Ha a humorom is eltanulod, akkor nyugdíjba is mehetek. - Ne aggódj mester, szerintem a Galaxisnak elég egy valaki a te humoroddal - nyugtatta meg Versta némi pimaszsággal. - Jogos, erre születni kell. Nem lehet csak úgy megtanulni - húzta ki magát büszkén Saalia. - Ne aggódj, minden mást tovább fogok adni azoknak, akik tőlem tanulnak majd. - Megnyugtató, hogy közvetve is tönkretehetek még pár életet - viccelődött az idősebbik twi'lek. - Annyira azért nem vagy borzasztó. - Ez megnyugtató. Mindketten nevettek ezen a kis beszélgetésen. Sok hasonló elhangzott már köztük és mindketten előre sajnálták, hogy egyszer elválnak útjaik. A folytatást Oni előzte meg, aki közölte, hogy valamit érzékel a szövetséges frekvenciákon. Majd be is kapcsolta, hogy ők is hallhassák. Egy ismerős hang jelentkezett, amint egy dalt énekelt. - Úgy tűnik, Mikasa ismét bevetette a technikáját - jegyezte meg Versta. - Jó kis dal. Emlékszem, hogy az is klassz volt, amit Adumarnál énekelt. Ahogy kinéztek a pilótafülke ablakán, látták hogy a szövetségesek is elkezdték összeszedni magukat és egyre inkább kezd megfordulni a csata az ő javukra. Akár csak az adumari csatában. - A jedik miért nem használnak ilyen technikákat? - Használnak. Van egy csatameditáció nevű technika. De nagyon nehéz elsajátítani és alkalmazni is. Rendkívüli koncentrációt igényel. - Te képes vagy rá, mester? - Minimálisan. Nem igazán az erősségem. Egy egész flottát nem tudnék vele befolyásolni, legfeljebb néhány szövetségest. - A penge változat mintha könnyebb lenne, nem? - Effektív, ez igaz. De inkább csak a szövetségesekre hat. Azokra, akik hallják. A jedik csatameditációja azonban az Erőn keresztül befolyásol mindenkit. Segíti a szövetségest és megzavarja az ellenséget. - Talán érdemes lenne ezt a változatot is átvenni, nem? - Nos, sosem mondtam, hogy csak tőlem tanulhatsz el menő dolgokat.
***
Ezalatt odalent a felszínen Mikasa, Emilia és Zana igyekeztek koordinálni a mentést és minél több civilt a biztonságos óvóhelyekre juttatni. A helyi építészet meglehetősen sokat merített az ershaniból, így mindenféle oszlopos, kupolás épületek szedett-vedett tömkelegéből, esetlegesen kialakult görbe utcák sorozatból állt. Ezért aztán nem is volt egyszerű az egész tevékenységet szervezni, pláne, hogy sokan vagy az odafent zajló ütközetet figyelték az utcán bámészkodva, vagy félelmükben a házaikban kerestek menedéket. Így aztán a helyi milíciának egyesével kellett végigjárnia a házakat. Zana fürgén vett részt a műveletben, míg Mikasa és Emilia kicsit hátrébb maradva, inkább a szervezésben segített. Emilia különösen jónak bizonyult ebben, látszik, hogy fiatalon ezzel foglalkozott, amíg hátat nem fordított a családjának. Mikasa is próbálta hasznossá tenni magát, de érezte, hogy a másik kettő azért ad bele mindent, hogy őt kíméljék. Sosem szerette, ha ez volt a helyzet, akár a hercegnői rangja, akár most az állapota miatt. Nem szerette, ha kivételeznek vele. - Mily, ezt a munkát rád szabták - közölte mosolyogva, ahogy barátnőjére pillantott, amint úgy osztogatott parancsokat, mintha természetes lett volna. A lány felé fordult, majd gyengéden elmosolyodott. - Egy kicsit emlékeztet a régi életemre. A jó értelemben - tette hozzá. - Katona is voltál? - lepődött meg Mikasa, mire Emilia felnevetett. - Csak a cégünkben parancsoltam egy sor alkalmazottnak. Valamilyen szinten persze ők is talpasok - jelentette ki, majd észrevette magát, és köhintett. - Már ne érts félre, nem lekicsinyleni akartam őket. Szemben a testvéreimmel, mindig tisztelettel bántam velük. Ha ők nincsenek, mi sem dőzsölünk. - Nem is vártam mást tőled, Mily - bólintott a nagai nő. - Mondd csak... szerinted jól állna rajtam az egyenruha? - kérdezte hirtelen, majd körbepillantott magán. - Biztos vagyok benne - bólintott Mikasa. - Ki tudja, talán egyszer ki is próbálhatod. - Bízom benne, hogy nem kell. Nem szeretnék másoknak fájdalmat okozni - felelte Emilia őszintén. - Az számít mi célból húzod fel. Azért is lehet, hogy megpróbáld megvédeni azt, amit szeretsz - közölte, és úgy érezte, valaki ezt a szöveget egyszer már elsütötte egy sokkal gagyibb szövegkörnyezetben. De az érzés gyorsan elmúlt. Fura, ezt a kettősség érzése, egy másik világ, sőt, sok másik világ létezésének lehetősége azóta a fejében zakatolt, hogy ideértek. De ösztönösen elnyomta ezt magában. - Asszonyom - sietett oda egy helyi milicista. - A légkörben több ismeretlen célpontot észleltünk. Szavainak nem kellett túl sok támogatás, ugyanis felpillanatva világosan látni lehetett, hogy a "több" meglehetősen eufemisztikus volt. Furcsa, gömb alakú tárgyak és élőlényekre hasonlító dolgok közeledtek nagy sebességgel a felszín felé. - Nem tudják leszedni őket? Nem végeztünk még az evakuációval! - mutatott végig a hosszabb kígyózó, eléggé esetlegesen, mondhatni spontán létrejött utcák során Emilia. A katona megrázta a fejét. - Minden röpképes hajónk az űrben harcol - közölte. - A katonáink pedig mind az evakuációval vannak elfoglalva. - Akkor készüljenek! - jelentette ki határozottan. - Hamarosan azok az izék landolnak, és abban nem lesz köszönet. Erre Zana is befutott hozzájuk, átverekedve magát civilek és milicisták hömpölygő tömegén. - Nagyon rossz előérzetem van - közölte, mire Mikasa kissé sápadtan bólintott. Bár nem kellett ehhez Erőhasználónak lenni, hiszen világos volt, ám érzékei üvöltötte a veszélyérzettől. Kislánya is mocorogni kezdett a hasában. Ő is jól érezte a közelgő fenyegetést. Előhúzta kurozashiját, míg Zana fémkardjáért nyúlt, eközben Emilia pedig egy fémhengert húzott elő, ami egy erőteljes mozdulatra szétnyílt, mint egy hosszú bot. Mikasa aggodalmas tekintetére elmosolyodott. - A legjobb echani stílusú harcművészektől vettem önvédelmi órákat - közölte. Azt már nem tette hozzá, hogy akkor, bár eleget tett apja kérésének, meglehetősen feleslegesnek érezte ezeket az órákat. Az echani stílust olyan elit egységek is alkalmazták, mint az egykori Palpatine császár személyi testőrsége. Az ellenfelek hamarosan landolni kezdtek, nyomukban törmelék, por majd füst szállt a magasba, sikolyokkal és harci kiáltásokkal telt meg a levegő. Mikasáék közelében is landolt az egyik gömb, illetve nagy puffanással több lény is földet ért. Hasonlók voltak kinézetre, mint az arénákban olyan népszerű acklay szörnyek, ám jóval rondábban néztek ki, ahogy a Káosz megrontotta őket, szájukból pedig savas váladék folyt. A gömb formájú furcsa űrhajókból pedig barna-fehér aprócska madárlények sorjáztak elő, amik akár aranyosak is lehettek volna, ha nincsenek rajtuk bizarr implantátumaik. - Mi vagyunk a porg. Az ellenállás hasztalan - közölték kórusban. - Szegény kis állatkák. Borzasztó sors - mondta Mikasa, miközben végignézett az apró madárféléken. Érezte az Erőn keresztül, hogy egyikük sem egyén, hanem egy kollektív tudat mozgatja mindet. Nem pontosan értette, azonban könnyedén belelátott ebbe a tudatba. Ezek nem feltétlenül elpusztítani akarták az ittlévőket, hanem olyanná tenni őket, mint ők maguk. Csatlakozva a kollektív tudathoz. Ezáltal gyarapítva létszámukat. - Nem tűnnek valami veszélyesnek - hallották a közelből az egyik milicista szavait, amint azt latolgatta, hogy melyik ellenfélre kellene előbb fókuszálni. - A látszat csal, ne kerüljenek közel egyikhez se! - szólt oda Mikasa, mire a milicisták tüzet nyitottak a porgokra, akik szép sorban elhullottak, egy ideig. Aztán egyszer csak elkezdtek lepattanni róluk a lövedékek és meneteltek tovább áldozataik felé, mintha mi sem történt volna. Mikasa közelebb lépett és aktiválta kurozashiját, majd egy széles csapással egy egész sor porgot vágott két félbe. A jövevények továbbra sem hátráltak, csak közelítettek. Újabb sorozatot végzett ki egyetlen csapással. Néhány csapás alatt rájött, hogy a kurozashi pengéje túl sok a védelmüknek. De a sugárfegyverek csak pár lövés erejéig voltak hatásosak ellenük. Időközben Emilia és Zaniah is bekapcsolódtak a harcba. Jobb opció híján pedig a milicisták is közelharci fegyvert ragadtak. A taktika működni látszott, de a porgok rengetegen voltak. Mikasa pedig néhány keményebb csapás után kezdett egyszerűen kifulladni. Noha nem lepte meg, de ez aligha hatotta volna meg a porgokat. Kénytelen volt kihátrálni a csatából. A helyzet nem volt épp rózsás. A porgokkal még csak-csak bírtak valahogy, de a nagyobb támadók sokkal veszedelmesebbek és gyorsabbak voltak. Így kezdtek felülkerekedni rajtuk. - Mikasa, jól vagy? - fordult felé Emilia, mikor már egy perce állt mögöttük a hercegnő a kurozashi nyelére támaszkodva. - Nem bírom. Sajnálom. Egyszerűen nem megy. - Maradj mögöttünk! - szólt oda Zaniah, miután szétcsapott pár porgot. Úgy tűnt, hogy csak az energiafegyverek ellen voltak védve a támadók. Az egyik nagyobb szörny kinézte őket magának és feléjük indult, szétlökdösve maga előtt még a szövetséges porgokat is. Aztán egyszer csak orra bukott, miután valami összekötötte a lábait. Zaniah pedig kihasználta a lehetőséget és nemes egyszerűséggel lefejezte a lényt. Ekkor tűnt fel Kasumi, kezében a hosszú fémzsineggel, ami összekötözte a lény lábait. - Hú, ez közel volt. Reméltem, hogy beválik. - Szép volt, Kasumi - bólintott elismerően Emilia. - Kösz, de félek ezek még így is túl okosak, hogy ez sokszor egymás után működjön ellenük. - Valóban - értett egyet Mikasa, majd levette a fénykardot a kurozashi nyeléről és a lánynak nyújtotta. - Tessék, te most nagyobb hasznát veszed, mint én. Kasumi kíváncsian vette a kezébe a fegyvert, majd néhány pillanat múlva megpörgette a levegőben, és a rózsaszín penge látványos vonalakat írt le a levegőben. Egész szép kis mutatvány lett volna, ha épp nincsenek életveszélyben. - Azt hiszem hasznát veszem - bólintott a lány, majd előre szegezte a tekintetét, a többi dögre. A porg gömbökből továbbra is özönlöttek elő a kiborgizált madárlények, a vongpókok pedig nagy pusztítást vittek végbe, embereket tépve szét, házakat döntve romba. Mikasa az Erőben is világosan érezte a kavargást, ami körbevette, a halált, a reményvesztettséget. De tudta, hogy ki kell tartaniuk, hiszen rajtuk is múlik az egész Galaxis jövője. Kasumi mellett ott volt még Zana és Emilia is, akik így három oldalról védték, őket látva pedig túlélő milicisták is csapódtak hozzájuk, valamiféle védelmi vonalra emlékeztetőt hozva létre. - A Próféta kegyelmezzen nekünk - suttogott egyikük halkan imát, ahogy porg vérrel átitatott jatagánját egyik kezéből a másikba vette. Az ellenség pillanatokon belül újra rájuk rontott, újult erővel vetve rájuk magukat. Kasumi és Zaniah csapásai sorokat vágtak az előre masírozó porgot között, míg Emilia nagyon ügyesen forgatta önvédelmi fémbotját, pontos és halálos csapásokkal terítve ki a kisebb dögöket. Ahogy egy-egy vongpók közeledett feléjük, mindenféle trükkökkel sikerült megszabadulni tőlük. Kasumi például lecsapta az egyik rondaság elülső két lábát, majd ahogy a földre került, kettévágta a fejét. Zana ezzel szemben átfutott az egyik ilyen dög alatt, és fémkardjával mély vágást ejtett annak a hasán, ami azután holtan rogyott össze. Ám minden igyekezetük ellenére az ellenség nem akart elfogyni, míg közülük hullottak a milicisták, ők pedig folyamatosan hátráltak. Mikasa próbált a talpon maradásra koncentrálni, miközben kurozashija bot részével időnként le-lecsapott egy-egy túl közel került porgra. - Minden hiába - suttogta halkan a lány. Akkor érezte még magát ilyen kétségbeesettnek, amikor tulajdon bátyja fogságában sínylődött. Mély sóhajtással leült az egyik nagyobb törmelékdarabra. Az Erőn keresztül jól érezte a szenvedést és pusztulást, amit ezek a lények hoztak ide. De úgy tűnt, ha lecsapnak egyet, kettő másik lép a helyébe. Csak elodázni tudják az elkerülhetetlent. - Ilyen hamar feladod? - halott egy ismerős hangot, de nem felelt, csak a földet nézte maga előtt. Annyi halál, annyi pusztulás és ő tehetetlen. - Nem így ismertelek meg, húgom - folytatta a hang, mire Mikasa hirtelen felpillantott. - Puyí? - csúszott ki a száján meglepettségében a bátyja neve, ahogy megpillantotta őt, amint ott áll mellette, a harcot figyelve. Nagai stílusú kimonót viselt, még abból az időszakból, amikor nem császár, hanem egy egyszerű herceg volt. Bátyja nem pillantott rá, de valamiért érezte, hogy valóságos és ott van vele. - Remélem nem az a rohadék kami szórakozik az agyammal - mondta, inkább csak magának, de az alak megrázta a fejét. - Ő tart tőled. Képtelen úgy a lelkedbe látni, mint másoknál teszi. A nagaiok elméje zárt az Erőhasználók előtt, a tiéd pedig különösen - felelte Puyí türelmesen. - Ezért is lep meg, hogy ilyen könnyen rászed. - Rászed? Ezt... és te mégis....? Halott vagy! - jelentette ki meglepetten, mire Puyí felé fordult, arcán apró mosoly látszódott. - Csak a testem halt meg - közölte vele. - De a te időd még nem jött el. Nem jöttél még rá, mire is megy ki a játék? - Nem - rázta meg a fejét a lány. Azt hitte azután nem lepődik már meg semmin, hogy évezredek óta halott előző életeit látja és beszélget velük, de hogy tulajdon testvére most itt legyen vele ebben a pillanatban... Erre sosem számított volna. - Az a célja, hogy elveszítsétek a reményt és letargiába essetek. A káosz csak a pusztításhoz ért, te ezzel szemben az egyensúly képviselője vagy - közölte vele. - A káosz csak úgy győzhet, ha szétzúzza az egyensúlyt, és ehhez az kell, hogy ti ne harcoljatok egyként. A káosz már a lelketekbe fészkelte magát és lassan belülről öl meg. - Mégis mit tehetnék? - kérdezte tőle, ám Puyí megrázta a fejét. - Ez már a te utad, húgom - tette a vállára a kezét, amit Mikasa valóságosnak érzett. - Neked kell megtalálnod a választ. Adj reményt, ami elűzi a sötét fellegeket a lelkekből. Puyí jelenése, amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan párolgott el előle. Mikasa maga elé bámult még néhány pillanatig, majd megrázta a fejét. Reményt adni... de hogyan? Adumar! Ugrott be az elméjébe az, ahogy a pengék ősi harci dalának technikájával győzelemre segítette a szövetséges erőket. - Mikasa, jól vagy? - lépett oda hozzá Emilia, aki kimerültnek tűnt a végtelennek tűnő hullám aprításában. Mikasa feltápászkodott, és leporolta magát. - Énekelnem kell! - jelentette ki, és Emilia nem értette miről van szó. - Beütötted a fejed? - kérdezte végül, ám ezúttal a helyzet miatt nem igen volt lehetősége finomkodni. Mikasa megrázta a fejét. - Bízz bennem! Ez most nagyon fontos! - jelentette ki, és mélyen a szemébe nézett, mire Emilia látta, hogy komolyan gondolja és bólintott. - Van a közelben egy kommállomás, ahonnan koordináltuk az evakuációt - mutatott egy antenákkal teli házra pár sarokra. - De nem tudom hogyan verekedjük át magunkat oda. Mikasa a kommállomás felé pillantott, ahogy Emilia megemlítette. Igen, pontosan erre van szükségük. Előbb is eszébe juthatott volna, gondolta. A csata jelenleg nem állt jól számukra, de ha időben sikerül lépnie, még meg tudja fordítani. Épp csak egy pillanatra engedték le a védelmüket és máris megpróbálta rájuk vetni magát egy újabb dög, de vesztére Zaniah épp időben lépett közbe, hogy egy fejjel megrövidítse. - Mi történt? - kérdezte. - Mikasának támadt egy ötlete. Énekelni akar - magyarázta Emilia, annak ellenére, hogy fogalma sem volt, hogy segít az éneklés. - Érdekes ötlet. De nem lehetünk válogatósak - felelte a lány, hisz jobb ötlete neki sem nagyon volt. - Akkor ezt túltárgyaltuk - mosolyodott el Mikasa - Segítsetek odajutni. - Én is jövök! - lépett oda Kasumi - Csak mondd mit tegyek. - Fedezzetek, míg elérjük a kommállomást - kérte Mikasa és Emiliára nézett - Mily, segíts kérlek elmenni odáig. A lány bólintott és átbújt Mikasa karja alatt, hogy segítsen neki gyorsabban haladni. Eközben a másik két lány egymás után csapta ketté a porg támadókat. A milicisták úgy ahogy tartották magukat, de egyre visszább szorultak. Csak idő kérdése volt, hogy elvérezzenek a küzdelemben. A kommállomás nem volt messze, de ennyi ellenséggel körülöttük nem volt könnyű haladni. Minden méterért meg kellett küzdeniük. Az ellenség megneszelhette, hogy készülnek valamire, mert egyre inkább rájuk kezdtek fókuszálni. Legalábbis egyre inkább úgy tűnt. Kasumi és Zaniah ügyesen törtek utat, de Emilia nem tudott harcolni úgy, hogy Mikasát támogatta. Mikasa viszont az Erővel igyekezett távoltartani minden ellenséget. Nem is olyan távol egy csapat milicista szorult sarokba. Küzdöttek minden erejükkel, de a káosz erői egyre közelebb jutottak hozzájuk. Zaniah úgy döntött, hogy segít nekik és rohamozni kezdett feléjük, mígnem két hatalmas szörnyeteg állta el az útját és pillanatok alatt csapdában találta magát. Végül begurult az egyik alá és alulról döfte át a lény szívét, ami holtan dőlt az oldalára. Ekkor vetette rá magát a lányra a másik. A tythonita nem tudott merre menekülni és kétségbeesetten próbálta kirántani a kardját a másik, elesett ellenfeléből. A lény kishíján fejét vette, de aztán valami visszarántotta és végül messzire hajította, egyenesen a porgok közé. Egy hatalmas farkas állt Zaniah előtt. A lány döbbenten nézte az állatot. Bárki, aki tanúja volt, azt gondolta volna, hogy a farkas menten ráveti magát. De csak annyira hajolt le az állat, hogy fel tudja segíteni a lányt, aki közben kihúzta a kardját is. - Warwick… hiányoztál - mondta Zaniah, megfeledkezve egy pillanatra a csatáról és homlokát a farkaséhoz érintette, majd együtt tisztították tovább az utat a még életben lévő milicisták felé. Még egy perc és a porgok darabokra szedték volna őket, de a segítségnek hála túlélték. Jobb lehetőségek híján Zanát követve ők is csatlakoztak Mikasához, aki épp az Erőt használva tisztította meg körülöttük a terepet. Warwick azonnal lehasalt a nagai hercegnő elé, hogy üljön fel rá. - Ne félj, Warwick a barátom, segít nekünk. - Zaniah barátja az én barátom is - felelte Mikasa és megsimogatta a farkas fejét, majd felült rá. - Warwick? - kérdezte Emilia, és kíváncsian mérte végig a tőle egy húsz centivel magasabb hatalmas farkast. - Erőfamiliáris - felelte a tythonita lány, és gyengéden végigsimított a bundáján. - Társ az egész életre a tythonita vadászoknál, mint én. Majd elmagyarázom, ha több időnk lesz. - Alig várom - mosolygott Mikasa, akit közben Kasumi felsegített a farkas hátára, és most kényelmesen elhelyezkedett. - Egyedül át tudja magát vágni Mikasával - pillantott az átjátszóállomás felé Kasumi. - De mi hogy tudjuk megvédeni éneklés közben? - Ne aggódj, Warwick nincs egyedül - bólintott Zaniah, és pillanatokon belül valóban újabb hozzá hasonló Erőfamiliárisok tűntek fel a harc porában, miközben aprítják a porgokat és a vongpókokat. Mikasa hirtelen úgy érezte, újra van esélyük győzelmet aratni a támadók felett. Mellette felsorakoztak társai és a frissen megmentett milicisták is, míg a többiek a hátukat fedezték. - Mire várunk még? Előre! - kiáltotta el magát Emilia, és előre ugrott, botjával halálos ütést víve be az egyik porgnak. A többiek gondolkodás nélkül követték példáját, és megindultak előre, módszeresen takarítva el a káosz undorító és bizarr teremtményeit az útból. Warwick szinte nehézség nélkül zúzta össze a vonpókokat, és ezek a rémek állkapcsai között fájdalmas roppanások közepette múltak ki. Az átjátszóállomás, ami hihetetlenül messzinek tetszett nem is olyan régen, már csak karnyújtásnyira volt. Mikasa, miközben a farkas hátán ült, úgy érezte, gond nélkül tud megülni, így aztán lehunyta a szemét és koncentrált. Ki kellett zárnia a káosz erőit az elméjéből, mielőtt énekelni kezd, és érezte, hogy a kilátástalanság sötét fellege mintegy csápokként húzódik vissza az elméjéből. - Itt vagyunk, Mikasa - szólt neki Emilia, mire ő kinyitotta a szemét. - Köszönöm, Mily - mosolygott rá, majd ahogy Warwick lehasalt az ő és Kasumi segítségével leszállt róla. Az állomást elkapták a támadók, így a kezelők holtan feküdtek odabent. Emilia és pár milicista gyorsan hozzálátott a testek kicipelésének kintre, míg Kasumi leült az egyik géphez, és buherálni kezdte. - Menni fog? - kérdezte tőle Mikasa, a válla fölé hajolva, mintha ez segítene bármit is. Kasumi csak kuncogott, majd néhány pillanat múlva a berendezések életre keltek. Felkapta az egyik kommot, majd Mikasa kezébe adta, aki elfoglalt egy viszonylag érintetlen részt odabent. - Ha készen vagy, jelezz és menni fog az adás minden kommfrekvencián - mondta neki Kasumi, majd a fejére vette az operátor fejhallgatóját. Mikasa kipillantott, és látta, hogy Zana és Warwick, valamint a megmaradt milicisták berendezkednek, hogy tartsák a helyet. Emilia is megállt az ajtóban, és némileg fáradtan támasztotta neki a vállát az ajtónak, őt figyelve. Mikasával néhány pillanatig találkozott a tekintetük és érezte, hogy a barátnője buzdítja, tegye, amit a legjobbnak lát. Mikasa mély levegőt vett, majd jelzett Kasuminak, aki sorban felpattintott néhány kapcsolót, amik felett a lámpa vörösen kezdett világítani - Halihó szövetségesek! - szólt bele a frekvenciába, de nem hagyott időt a reakcióra, folytatta. - Elhozom nektek a Pengék Királynőjét, aki segít benne, hogy ezeknek a dögöknek minél hamarabb odapörköljünk. Mikasa, kérlek… Mikasa lehunyta a szemeit egy pillanatra. Mostanra teljesen átszellemült és az Erőre hangolódva érezte a szövetségeseket, akik küzdöttek a káosz erői ellen. Remélte...Nem. Biztos volt benne, hogy ezúttal is működni fog. Szerencsére előre gondolkodott és a kommja adattárába eltárolt némi hallgatnivalót. Köztük olyanokat, amelyekre tud énekelni. Kinyitotta a szemeit és elvette a mikrofont, amit Kasumi felé nyújtott. - Mindenki, a káosz ellen küzd odakint! Figyeljetek rám! Nincs időm elmagyarázni, csak annyit kérek, hogy bízzatok bennem és hallgassatok. Bólintott tanítványának, aki időközben bekészítette a zenét. Lenyomott egy gombot és elindult a zene. Mikasa pedig várta a megfelelő pillanatot, hogy hozzákezdjen. ( A dal) Kimi wa kikoeru? Boku no kono koe ga Yami ni munashiku suikomareta Moshimo sekai ga imi wo motsu no nara Konna kimochi wo muda de wa nai
Akogare ni oshitsubusarete akirametetan da Hateshinai sora no iro mo shiranai de
Hashiridashita omoi ga ima demo Kono mune wo tashikani tatauteru kara Kyou no boku ga sono saki ni tsuzuku Bokura nari no asu wo kizuiteiku Kotae wa sou itsumo koko ni aru...- Jó választás. Imádom ezt a dalt - jegyezte meg Kasumi, miközben biztosította, hogy minden szövetséges frekvencián hallhassák ezt a remek muzsikát. - Úgy tűnik a zene valóban egy univerzális nyelv - jegyezte meg halkan Emilia, ahogy odalépett a konzol mellé - Csak egy-két szót ismerek, de mégis feltüzelte a harci kedvem és máris kedvem lenne egy hatalmas rohamot indítani odakint. - Mikasa nem kérkedik vele, de ugyanígy fordította meg az adumari űrcsatát is - felelte Kasumi, miközben néhány gombnyomással az űrbéli ütközet állását kezdte mutatni a falon lévő kijelző. A szövetséges hajók elkezdtek sokkal taktikusabban mozogni és egyre több ellenséges egység jelzése tűnt el.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 22, 2020 18:51:23 GMT 1
Ben egy újabb suhintás után fáradtan pillantott le a nyögdécselő torzóra, ami valaha Tahiri Veila, pontosabban annak elporgosult csökevénye volt. Az ifjú jedi-ügynök fáradtan megtörölte a homlokát és megcsóválta a fejét. Tahirinek már se keze, se lába nem volt az utolsó vadászok után, mégis hörgött, nyögdécselt és a törzse megmaradt darabjain csúszkálva, mindenféle gépolajat és testnedveket folyatva magából újra támadásba akart lendülni, pontosabban csusszanni. Aztán hirtelen tekintete halványulóban lévő zöldes fénye helyett egy pillanatra visszatért saját, kékes szeme - legalábbis azon az oldalán az arcának, ahol még volt neki egyáltalán, és fejét felemelve, nyakát Yuuzhan Vong módra Ben kardjának fénylő pengéje felé fordítva krákogni kezdett, miközben Ben elégedetten tapasztalta, hogy a Porg Kollektíva hatása minden bizonnyal gyengülhetett ezeken a szinteken, mert nemcsak Tahiri, de a közelben repdeső, vagy éppen csámpázó Porg drónok mozgása is darabossá és esetlegesen vált, mintha hirtelenjében nem tudták volna, hol is vannak, mit keresnek itt. - Do'ro-ik Vong pr... öhllj mehhhg.... ölj mehhhhg... nagyohhn... fáhhj... otth... vannakh... a fejemh... ben... Ben... Anakh... eörrrhhhh... vigyáhhhhzz... - Tahiri szájából hirtelen gépolajjal és Yuuzhan Vong savval keveredő, apró, milliméternél is kisebb, fémes színű, haragosan zümmögő, apró golyóbisok törtek elő, Ben pedig riadt vagdalkozással próbálta elhárítani a testnyílásai felé igyekvő Abominor nanodrónok rohamot. Aztán éles füttyentés szakította félbe a fiú háta mögött a monoton, egyre erősödő zümmögést, és Ben még a szeme sarkából látta, hogy BB-8 megjelenik a legközelebbi folyosókanyarulatban, ott, amerrefelé korábban társai távoztak, gömbölyded törzsének egyik felnyíló, elülső szervíznyílásából pedig apró, fekete-vörös fényű, rugalmas fémlábakkal ellátott romboidok vetik rá magukat Tahiri maradványaira és a belőlük előrajzó förmedvényekre. Ben azonnal tudta, hogy ezeknek a pókszerű apróságoknak azonban semmi köze sem volt a Dracoon drónjaihoz - a Sylentium eredeti, nem-humanoid, ősi formájában sietett a segítségére. Pillanatok múlva az Abominor-nanitok, ártalmatlan, ezüstös részecskékre bomolva, csilingelve hullottak a földre, ahogyan Tahiri porhüvelye is kiszenvedett abban a pillanatban, hogy a maradékát működésben tartó kibernetikus összetevők közti elektromos kapcsolat megszűnt - Ben még halványan érezni is vélte, hogy a lány lelkének épen maradt foltjai feloldódnak nem is teljesen az Élő Erőben, hanem inkább a Vongérzék azon változatában, ami minden bizonnyal a harcos faj túlvilágra vezető útjának megfelelője lehetett... Riina Kwaad végre megtért újonnan és végérvényesen választott isteneihez -, a megmaradt, az Abominor nanitok sorsát sikeresen elkerülő, győztes Sylentium-egyedek pedig szépen visszasorjáztak BB-8 golyóbis formájú törzsébe. Ben kifújta a levegőt és hálásan megveregette a felmentő sereget jelentő, gyorsan reagáló asztromech fejecskéjét. - Köszönöm, BB-8. Látod, most, hogy szerencsétlen Tahiri bevégeztetett - pillantott hátra elnyomott hányingerrel küszködve a nőből maradt, égett hús- és fémszilánk-kupac láttán -, a Porg Kollektíva ereje máris gyengül, összevissza bukdácsolnak a Dolgozóik. BB-8 először bátorítóan füttyentett, örömét fejezve ki gazdája szerencsés megmenekülése felett, majd éles hangú sipítozásba és tiltakozásba kezdett, jelezve, hogy még sincs minden teljes mértékben rendben, sőt. - Micsoda, hogy Trayus irányítja a kockát? - képedt el Ben, miután elkezdte magában visszafejteni az asztrodroid mondandóját, de a hírek csak egyre rosszabbak lettek. - Hogy mondod? Végzett Brodriggal és Juunnal? - A fiú próbaképpen gyorsan kinyúlt az Erővel a Kocka központi szekciója felé, és valóban nem érzékelte egyiküket sem, csak Trayus eltökélt, hatalomvágyóan gonosz akaratát... ami azonnal feléje fordult, amint megérezte elméjének kutakodó csápjait... azon túl pedig a Porg Kollektíva zavarodott zsongását, az Abominor hideg, Tahiriban is korábban megérzett, kérlelhetetlen számítása helyett a Sötét Oldal pusztítani vágyásától átitatva. Ben rádöbbent, hogy alig van ideje elkerülni egy, talán még a Káosz győzelménél is fenyegetőbb kimenettel kecsegtető katasztrófát. Gyorsan elzárta elméjét az Erő elől, nehogy Trayus követni tudja - bár az volt a gyanúja, miközben átvillantak az agyán Anakin korábbi szavai az árulásra hajlamos, renegátista sötét nagyúrról, hogy Trayus már a Porg szenzorokhoz is hozzáfér, így ennek a lépésnek valójában nem sok jelentősége volt - de ugyanekkor megnyitotta magát a Vongérzéknek, és megkereste azon keresztül Nas Choka Hadmester nem messze lévő, jól kivehető, egyszerre vénségesen tapasztalt és harciasan számító, a küzdelemre fókuszált tudatát, hogy sürgősen üzenjen neki. Ez még mindig egyszerűbb és gyorsabb megoldásnak tűnt, mint az Erőn át segítséget kérni Anakintól, aki amúgy is ki tudja, mivel volt elfoglalva a másik Káosz-hajó fedélzetén. - Hadmester, a segítségére van szükségem! Trayus magának akarja a Porg Kockát, hogy Tython ellen fordítsa!Mentális sziszegés érkezett a Vongérzéken keresztül válaszul. - Sosem bíztam abban a fémfejű, istentelen hitetlenben... úton vagyunk, Ben Sskylwalkerr jedaai - mordult fel végül az öreg Hadmester. - Rendben, találkozunk a korábbi belépési pontunknál - nyugtázta Ben, majd BB-8-et maga után intve, futólépésben megindult a Shadow parkolóhelye felé. A hatalmas, kazamataszerű, a Kocka külső borítása mentén a Halálcsillagra emlékeztető árkokat és kanyonokat formázó külső szekcióhoz érve Ben elfintorodott, amikor a hajója körül idegen, csuhás alakokat, Trayus korábban látott kultistáit látta nyüzsögni. - Talán mégis a Shadownál kellett volna hagynom Juunt, ahogy eredetileg terveztük - suttogta egy terminál mögé bújva a mellé guruló BB-8-nek. - Akkor nem esik baja, és aktiválni tudta volna a hajó fegyverzetét ezek ellen... BB-8 halk csippantásokkal tarkított előre-hátra hintázással próbálta felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy Juun hősies kiállásával Trayussal szemben és önmaga feláldozásával végeredményben megmentette őt magát és ezzel áttételesen Bent is, amikor a Shadow körül kavargó kultisták hátrahúzódtak, nyilván rádöbbenve arra, hogy nem tudják feltörni a yacht számukra csúcstechnológiát képviselő páncélozott ajtajának zárját... ez azonban nem tartotta vissza körülöttük lebegő, hártyás szárnyú Sith Hajóikat, hogy gazdáik jelére minden irányból összetüzet zúdítsanak a Shadowra. Lezárt állapotban, de csak minimális szinten üzemelő pajzsokkal a hajó nem sokáig állhatott ellen az leginkább lángoló gungan energiagömbökre emlékeztető lövedékeknek, hajtóműszekciói leszakadtak, majd a hajdanvolt Mara Jade gyönyörű yacthja, büszkesége alázuhant és amint a Kockához kapcsolódó rögzítókarmai megadták magukat, a gravitáció hatásainak engedelmeskedve pattogni kezdett a kanyonban, törve-zúzva a Porg berendezéseket és saját magát is, majd egy irányváltástól kisodródott az űrbe, letarolva néhány arra repülő pókvadászt és tythoni űrugrót. - Neeem! - kiáltott fel Ben és kiugrott rejtekhelyéről. Az a hajó volt mindene, ami anyjához kötötte, az egyetlen biztos személyhez rövid történetében, akiről legalább bizonyosan tudhatta, hogy az ő véréből való, és viszont... - Ott van! A mester megmondta, hogy vissza fog térni a hajójához! Kapjátok el! - kiáltott fel Ben irányába mutatva az egyik, magasabb rangúnak tűnő kultista, és a fiú egy pillanattal később már azon vette észre magát, saját felelőtlenségét átkozva közben, hogy két tucat, primitív, vörös fénykardokat és szilárd szablyákat lóbáló Kohó-Templomtanonc rohan felé sötét oldali jelszavakat kiabálva és Trayust éltetve... és ha még ez nem lett volna elég, az eddig határozatlanul ténfergő Porg drónok is magukra találtak a környéket, és zöldes, fegyverré alakított végtagjaikat lóbálva hadrendbe álltak a kultisták mögött, Ben felé masírozva fenyegetően villogó szenzoraikkal. Ben kétfelé suhintott egyet-egyet fénykardjával, és már arra készült, hogy újra megnyissa magát az Erőnek, felkészülve életve eddigi talán legnehezebb, a szimpla túlélésért folytatott küzdelmére, amikor odafentről lávafolyamok zúdultak a támadók nyakába, majd lilásszürke, krumpliszerű járművek jelentek meg a közeli kanyonokban és vájatokban. A Porg drónok nagy része tiltakozva a levegőbe emelkedett, majd magába fordulva összeroppant, mintha miniatűr fekete lyukak nyíltak volna a belsejükben... mint ahogy tulajdonképpen így is történt. BB-8 diadalittasan, egy droid részéről pedig mindenképp antagonisztikus módon füttyögött egy közeli terminál mögül, amelyen deaktiválta a Kocka ezen szekciójának védőmezejét, beengedve a villogó vulkánágyúkkal és sistergő dovin basalokkal beérkező, a tythoni Yuuzhan Vong harcosok által irányított korallvadászokat. Az egyik legnagyobb vadászgép pontosan Ben és a kultisták között landolt, utóbbiak pedig sikítva szaladtak szanaszét, amikor a pilótafülkéből kivágódó majdnem három méter magas, ösztövér Yuuzhan Vong amphii-botjának savköpetei és a karján lévő korallkinövésekből elindított robbanóbogarak megindultak feléjük. - Izé... Belek tiu, vagy mi - rázta meg a fejét nagyot fújva az ámulattól Ben. Sosem látott még ennyi Yuuzhan Vongot berontani valahová, pláne nem azzal a céllal, hogy az ő életét mentsék meg. - Ön bizonyára a Hadmester. - Erre most nincs idő, ifjú jedaai - segítette fel a földről Bent Nas Choka, majd sokfogú, orr nélküli vigyort villantott rá. - Vigyázz a kis gépi istentelenségedre, hogy ne kerüljön a harcosaim útjába, utána pedig mutasd meg, hol van az az árrrruló Trayus. - Vezetlek titeket, tiszteletre méltó Hadmester - tápászkodott fel Ben Skywalker. - Erre. - Neeem - hörgött Nas Choka körbepillantva. - Ezt a hitetlen istentelenséget, ezt a gépi templomot mi fogjuk lerombolni, az áruló vezéreivel egyetemben, akik hátat fordítottak Tython igaz isteneinek... te csak maradj mögöttünk. Ezért a harcért tagadták meg tőlem az istenek oly sok klekket letelte után is a Halál dicsőségét. De ma az istenek korallcsarnokában áldozunk, Harcosok, az istentelenségek elégetett roncsainak halmán ülve... - fordult a Hadmester követőihez. - Do-ro’ik Vong pra’tte!! Ben megcsóválta a fejét, és a gyors léptekkel rohamozó Yuuzhan Vongok sorának végére csatlakozva visszaindult a Kocka központja felé. - Maradj mögöttem, BB-8 - suttogta gömbölyded kis gépi társának. - Ne kerülj az útjába sem Trayus Porgjainak, sem... nekik... - intette a fanatikus harcosok tömege felé. - Az az érzésem, amit eddig láttunk, csak a bevezető volt... ... Ben csodálattal vegyes megrökönyödéssel figyelte, ahogyan a Yuuzhan Vong harcosok eddig nem látott elánnal vetették magukat a folyosókon feléjük rohanó Porgokra. Sem drónok, sem erőterek, sem védelmi berendezések nem állhattak az útjukba - Ben ugyan nem látott korábban túl sok alkalommal Yuuzhan Vongot harcolni, ráadásul ekkora létszámban, hiszen a nagy háborújuk idején még csecsemőkorú volt, de korábbi tapasztalatai és a mások által mesélt történetek alapján valahogy mindig is úgy képzelte, hogy a Yuuzhan Vong egyszerre beteges fanatizmussal és fatalizmussal veti bele magát ezekbe a küzdelmekbe... lelkes, és pusztító erőbedobással küzdő létformáknak képzelte őket Ben, akik azonban egy ponton, amikor vesztésre álltak, hajlamosak voltak öngyilkos manőverekre is, vagy, hogy a dicsőséges halál reményében felkínálják magukat a győztes, méltónak gondolt ellenfélnek, hogy bevihesse a kegyelemdöfést, és átsegíthesse őket olyannyira tisztelt és vágyott túlvilágukra. Most azonban máshogy harcoltak, meghazudtolva korábbi önmagukat... vallásos hevülettel, de egyúttal törhetetlen kitartással, az utolsó perceik és halálos sebeik sokasága után is harcolva törték össze a Porg drónokat és berendezéseket, akik útjukba kerültek... mintha csak történelmük egy ősi, civiláziójuk és létezését egészét megkérdőjelező fenyegetése materializálódott volna előttük, és most szent kötelességüknek érezték volna, hogy ne csak életüket adják isteneiknek, hanem pusztítsanak a nevükben, védelmezzék őket, semmisítsék meg az Abominor minden egyes darabkáját, ami létezésüket kérdőjelezte meg... talán most értik meg igazán, futott át Ben agyán, hogy mit éreztek az általuk leigázott galaxisok és rendszerek védelmezői. Bár sok harcosuk elesett, végül a Yuuzhan Vong ék elérte az Agyközpontot a Kocka belsejében, amely zöld helyett immár vöröses fényben játszott. A bejáratot védő, megmaradt Kohó-Kultisták csak néhány pillanatig álltak ellen, aztán szétrebbentek, vagyis inkább szétrepültek a berohanó Yuuzhan Vong harcosok nyomása alatt. Trayus lelépett az emelvényről, amelyen a Kocka közös tudatához kapcsolódott, kiterjesztve rá saját Sötét oldali akaratát és hatalmát, majd első Erő-lökésével felborította a megmaradt kultistáit. Ben felé egyszerre vagy fél tucat vörös köpenyes tythoni harcos repült, félig eszméletlenül, miközben a falról mindenhonnan alkatrészek szakadtak le nyomukban. A fiú egy pillanatra az eszméletét is elveszítette, és egy kupac, Porgokból, berendezésekből és sérült tythoni akolitákból álló kupac alá került BB-8-el együtt, de még innen is jól ki tudta venni az eseményeket, miközben megpróbálta lehámozni magáról a halmot. - Mindent nekem kell csinálni, ostobák! - sziszegte Trayus, majd a Yuuzhan Vong harcosok felé fordult. - Ti meg menjetek vissza oda, ahonnét jöttetek, korall-kutyák! Trayus kinyúlt feléjük, hogy összeroppantsa őket, de aztán elégedetlenül megrázta a fejét... a Yuuzhan Vongokban semmiféle fémes, avagy gépi összetevő, ruhadarab, vagy implant sem volt, amit megragadhatott, vagy irányíthatott volna újdonsült Erő-képességeivel... így aztán jobb híján újabb Porg drónokat hívott a központ védelére mentális kontrollján keresztül, amelyek így már nem is tucatjával, hanem százával kezdtek visszaözönleni a Kocka különböző pontjairól az Agyközpontba, illetve az Erővel kinyúlva a központ faláról leszakított fém alkatrészeket, vezetékeket, mindenféle, általa feleslegesnek ítélt berendezést hajigált a Yuuzhan Vong harcosok irányába, akik dühös ordibálással kerülgették a rájuk záporozó tárgyakat. Nas Choka előlépett és megforgatta feje felett hatalmas, kígyónyelvű, savköpő amphii-botját. - Harcolj becsülettel, siith! - Darabokra szedlek, te vénség... mindig is utáltam azt a tetovált pofádat... - szökkent előre fénykardját a Yuuzhan Vongra emelve Trayus. Néhány Yuuzhan Vong őseik szokásához híven leengedte a fegyverét és letérdelt, hogy így szurkoljon párbajozó Hadmesterének, de a minden járatból és folyosóról előtörő, fejükre mászó, implantjaikat fúróként, vagy fejszeként használó Porgok százai hamar ráébresztették őket arra, hogy efféle kulturális finomságokra most sem idő, sem lehetőség nincs. Trayus kecsesen mozgott a hatalmas Yuuzhan Vong körül, mint egy nemesi tőrvívó, de az öreg Hadmester sem vesztegette az idejét arra, hogy hatalmas, testi erejének egészét egy irányba koncentráló csapásokkal hadonásszon az eltáncoló Trayus hűlt helye felé, kitéve magát egy ellentámadásnak, inkább ostorszerű, rugalmas állapotra utasította amphii-botját, és úgy forgatta védekezőn maga körül, mint egy fényostort, amilyenhez hasonlót Ben még csak Lumiya, a Sötét Úrnő kezében látott évekkel ezelőtt, miközben robbanóbogarakat indított az ellenkező irányba, mint amerre Trayus mozgott, hogy körpályát bejárva akkor és ott robbanjanak a sötét nagyúr arcába, amikor az nem számított rá. A vágások azonban még így is mindkét oldalon betaláltak, és mind Trayus, mind Nas Choka egyre több sebből véreztek. Végül Trayus egy dühödt kiáltással előrelendült, átjutott a Yuuzhan Vong védelmén, és fénykardját annak korallpáncélos mellkasába döfte, meglepetésére azonban a Hadmester hatalmas keze még így is villámgyorsan mozdult felé, megragadta és letépte a nagyúr fejéről a speciális sisakot, amelyen keresztül a Porg Kollektívát irányította, összeroppantotta azt, majd amphii-botját a férfi nyakára kulcsolta, és addig szorította, amíg Trayus szemei ki nem folytak, száján pedig vér és Yuuzhan Vong mérgező sav keveréke folyt ki... a hatalmas Yuuzhan Vong csak ezután hallatott egy utolsó üvöltést, halálában Tython mellett eredeti mesterét, Yun-Yammkát, a Háború Istenét hívta, hogy nyissa meg hazatérő öreg szolgája előtt birodalma kapuját, majd lehanyatlott, miközben Trayus még mindig működő fénykardjának pengéje a tarkóján jött ki. Ben az Erő segítségével ledobálta magáról a megmaradt holttesteket és törmelékeket, majd egy védőburkot generált saját maga és BB-8 köré, hogy átküzdhessék magukat a még életben lévő Porgok és Yuuzhan Vongok egyre fogyó, halálos küzdelembe burkolt halmazán a központi terminál felé. Az Agyközpont jelei bizonytalanul néha vörösben, néha zöldben villogtak, BB-8 gyorsan rácsatlakozott az egyik terminálra, Ben pedig megpróbálta leolvasni a Trayus akolitái által a Porg konzolra erősített, valószínűleg a taktikai információkat értelmezhető formában mutató monitorról, hogy mi is történik odakint. - Én is látom, BB-8 - biccentett végül Ben. - Trayus a Dracoont is meg akarta szerezni magának, a Porg drónok több helyütt megtámadták a Vongpók vadászokat és harcosokat, hogy azokat is asszimilálják... Shikaakwa még kitart... de ha nem állítjuk le a Kockát, és közelebb ér, le fog tarolni mindent odalent! A kis asztrodroid egykedvűen biccentett, majd egy újabb, ezúttal nagyobb manipulátorkarral is rácsatlakozott az Abominor központi terminálra, miközben törzséből ismét kisorjáztak azok a kis Sylentium-nanitok, amelyek korábban megmentették Bent. - Ezt... nem teheted - meredt a droidra Ben. - Értem, hogy Brodrigon kívül csak te rendelkezel a kódokkal... de nem maradhatsz itt... ha a Kocka elpusztul, az önmegsemmisítés veled is végez! BB-8 halkan csippantott, és ide-oda gurulászott. - Nem tudom, hogyan... - rázta meg a fejét Ben. - Oda a Shadow... talán megpróbálhatnék elvezetni egy olyan Yuuzhan Vong korallvadászt... BB-8 még csippantott néhányat, majd manipulátorkarjai sűrű tekergésbe fogtak, végül az egész emelvény, amelyen állt, emelkedni kezdett. Ben döbbenten lépett el a felfelé elmozduló berendezés útjából, miközben a zöld és vörös fények villanásai egyre sűrűbbek lettek, de mögöttük a háttérben a kis asztrodroid Sylentium-drónjainak tevékenysége nyomán vibrálni kezdett valami monoton visszaszámlálás is - minden bizonnyal a Porg Kocka önmegsemmisítő rendszerének beindulását jelezve. A terminál alatt egyfajta kapuszerűség jelent meg, vagy inkább egy felvonó ketrecére hasonlító alkalmatosság, amelynek egyik oldala zöldesen fénylő, membránszerű hártyát képzett, miután BB-8 elfordította még néhányszor kisebbik manipulátorkarját. - Menekülőút? - Ben ijedten meredt a hártyára. Hallott már ilyesmiről, elsősorban az EGB titkos projektjei után nyomozó vostroyai ügynököktől... egy dimenziókapu volt. BB-8 felvisított odafentről a platform tetejéről, sürgetően. Ben érezte, hogy egyre kevesebb a levegő a teremben és az is egyre sűrűbb, és fojtogatóbb. - Köszönöm, kishaver - Ben tisztelgésre emelte a kezét a kis droid felé. - Sosem volt még ilyen jó... barátom. Az Erő legyen veletek, BB-8... Kalibán... Brodrig... és mind együtt... az egész Sylentium. BB-8 még csippantott egyet, aztán tovább döfött digitális manipulátorkarjaival és a rajtuk át a Porg Kocka információs áramába injektált Sylentiumok nekiláttak ősi ellenségük rombolásának bit- és nanitszinten. Ben belépett a membrán hatókörébe, arra gondolva, hogy milyen ironikus, hogy az út... bárhová, gyakorlatilag itt rejtőzött, Tahiritől csak egy lépésnyi távolságban a Porg hajó belsejében... aztán elektromosság futott végig a testén, egy pillanatra úgy érezte, mintha atomjaira bomlana és újra összerakódna... Aztán egyensúlyát veszítve a földre térdelt. Homokot tapintott a tenyerével, parti homokot és sós tengervíz cseppjeit. Körbepillantott - egy magas, zöld fűvel és sziklákkal borított hegy emelkedett fölötte, az alul kezdődő homokos partig nyúló lábánál még egy pillanatig zölden vibrált a transztér-járat maradéka, amelyen keresztül Ben “iderepült”. A szigeten túl pedig körös-körül mindenhol tenger. És az Erő minden átfogó, sokkalta erősebb, szinte valóban tudatosnak ható szövetét, amihez hasonlót Ben még nem érzett soha, és amely minden eddiginél sűrűbb volt itt, még annál is, mint amit Ben Zonama Sekoton tapasztalt. - Ben. A fiú felpillantott az előtte álló szakállas, csuklyás alakra. Az első pillanatban meg sem ismerte. Aztán világossá vált számára, hol van. Luke Skywalker szemében különös fény csillogott. - Csak idetaláltál. Ideje, hogy beszélgessünk.
|
|
|
Tython
Nov 2, 2020 13:19:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 2, 2020 13:19:24 GMT 1
A birodalmi formáció hátsó traktusában kitartó Bellicose-t és az oldalán egy átszállózsilipen keresztül hozzá csatlakozó Event Horizon-t kisebb korvettek, fregattok és rakétás naszádok tucatjai védték a felé tartó, öngyilkos támadásra készülő jem’hadar vadászok ellen. A hajó pilótafülkéjében Aranji parancsnok és alkalmai utasai éppen az utolsó simításokat végezték.
A spectech tiszt egy pillanatig értetlenkedve állt a hátsó hídszekció egyik összevissza villogó terminálja előtt, majd megrázta a fejét. Azt sem tudta, mit csinál ez a berendezés, annyira telepakolták a polneyei specialista bajtársai a sokszorosan módosított Lancer-fregatt folyosóit mindenféle redundáns rendszerrel, extra szenzorral és mindenféle egyéb tartalék mechanizmussal, amelyek a komplikált Gree-gyűrűhajtómű körülöttük, a hajótesten kívüli keretre gyűrűszerűen felhúzott komplex rendszerét voltak hivatottak működésben tartani és egyúttal megakadályozni azt, hogy ugrás közben szanaszét szóródjanak a hipertér és a valós univerzumok különböző dimenziói közözt.
Az EGB-s klón háta mögé lépő sztalker finoman megérintette a férfi vállát, mire az visszafordult. Látta, hogy Strelok társa, a fiatalabb Szlava és a fedélzetre lépő jedi különítmény két vezetője az amúgy funkció nélküli fegyverzeti pultoknál vitatkoznak valamin. A fregatt komképernyőjén ott volt a köztársasági különítmény vezérhajójáról bejelentkező Naberrie szenátor és Karand vezérezredes, valamint a Bellicose nem messze lévő hídjáról figyelő Tierce Főkormányzó is. - Még egyszer kérdezem, mert nem vagyok meggyőződve róla teljese mértékben továbbra sem, nézzék el nekem - éppen Tierce beszélt a holoképen, a hídon lévő két jedi, egy humán férfi és egy fiatalabb nő felé fordulva. - Mi a garancia arra, hogy a Káosz-entitás elpusztítása után a jem’hadar nem lő ránk tovább? Ha az ESB-programozás az alapjuk, az nem jelent ugyanígy fenyegetést?
- A Főkormányzó szavaiban van némi igazság - tette hozzá a másik zászlóshajóról Karand ezredes is. - A jem’hadar, ha úgy tetszik, utolsó emléke a Káosz-entitás hatalma előttről, nos, jó eséllyel éppenséggel Aweris. Ahol köztársasági és EGB-hajókkal álltak szemben, pontosan úgy, mint most. - Ha úgy tetszik, uraim, ez már a maguk problémája - válaszolt reszelős hangon az idősebb jedi lovag, a Basic-et enyhén törő Markre Medjev, aki a Tythonról érkezett különítmény szenior vezetője volt. - Még ha továbbra is tüzelni fognak a maguk hajóira, jó eséllyel elveszítik az érdeklődésüket Tython iránt, sőt, bizonyára jogosan feltételezhetjük, hogy Kalimahr civiljeit sem akatják majd utána lemészárolni.
- Ha úgy nézzük, ők lőttek először, velünk együtt - rázta meg a fejét Karand. - Ez nem csak, hogy nem vigasztal, de még csak nem is biztos, hogy elegendő érv. A jem’hadar ugyanúgy megvédi magát majd. - A galaxis megmenekülése pedig megnyugtató, de csekély vigasz számunkra, ha a flottáink itt pusztulnak a jem’hadar túlerővel szemben - tette hozzá elégedetlenül a Főkormányzó.
- Mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát a galaktikus civilizáció védelmében, tavaris Főkormányzó - riposztolt kendőzetlen mosollyal az arcán a vostroyai Medjev, mimikájával világosan a többiek értésére adva, hogy igazából abszolút semmi kifogása nincs az ellen, ha a birodalmi csapatok hősi halált halnak a jem’hadar ellen, sőt. - Ne felejtse el, jedi mester, hogy mind az áldozatunk, mind a segítségünk önkéntes - keményítette meg a hangját a Főkormányzó. - Bármikor leparancsolhatom magukat arról a fregattról, és visszaküldhetem a csata sűrűjébe, hogy aztán kedvükre hadonászhassanak a fénykardjaikkal és repkedhessenek a lopakodó keresztszárnyúikkal.
- Bármikor megpróbálhatja, most, hogy már itt vagyunk - mosolyodott el Medjev kihívóan és keze a fénykardjára csúszott. - Nu, tyiha masztyer brat - érintette meg a jedi vállát Szlava és megrázta a fejét. - Szpa’koj’na. - A sztalkernek igaza lehet - szólt közbe az eddig szótlan Naberrie szenátor. - Bármit is mondott pontosan. Nyugodjanak meg. Egymás segítsége nélkül nem járhatunk sikerrel ebben a műveletben. Amint Medjev mester és csapatai, valamint a sztalkerek végeztek a Káosz-entitással, megpróbálhatunk üzenetet küldeni kívülre, akár a maguk fregattja segítségével. Biztos vagyok benne, hogy ha az ESB vezetése értesül erről, visszahívják a harcosaikat.
- Vagy épp ellenkezőleg, itt teremnek egy flottányi hapan csatasárkánnyal, és bejelentik az igényüket a rendszerre - rázta meg a fejét Grodin. - Akár még rosszabb helyzetet is teremthetünk a jelenleginél. - Ráadásul, ha esetleg a jem’hadar vezérhajó önmegsemmisítést hajt végre, amíg a fedélzeten vagyunk, akkor nem megyünk semmire az egésszel - tette hozzá a szintén szkeptikus Karand ezredes. - Nem fognak, amíg a mesterük a fedélzeten van... utána pedig gyorsan evakuálunk... és vállaljuk a kockázatot - húzta ki magát sztoikusan Markre Medjev. - Nincs más út. Hagyják, hogy elvégezzük a magunk feladatát, Tythonért... utána meg oldják meg a többit valahogy, gondolom, azért küldték ide önöket az államaik, mert maguk a legjobbak. Egy flottányi Káosz-entitás nélküli jem’hadarral csak el tudnak bánni valahogy, nemde?
- Talán Tython... mediálhat - tette hozzá elgondolkozva az eddig szótlan Dorwald, miközben hirtelen szikraeső zúdult a hátuk mögött lévő egyik terminálból a hídra. - Elnézést, hogy beleszólok, uraim - pillantott fel a műszerekről Aranji. - De vagy tovább vitatkozunk, vagy csináljuk. A Horizon rendszerei nem bírják a végtelenségig a készenléti módot. Most is... eh...
- Rendben - intette a Főkormányzó. - Leválasztjuk az összekötő gyűrűt, és készüljetek az ugrásra! - Lemegyünk a hangártérbe, hogy azonnal támadni tudjunk a zsilipen keresztül - biccentett zordan Medjev és Dorwalddal együtt lesiettek a hídról. - Strelok, Szlava... nézzétek meg kérlek, a huszonnégy-harminckettes folyosón a visszacsatoló tekercseket, nem akarom, hogy leváljon a harmadik gyűrű ugrás közben - pillantott a sztalkerekre Aranji, majd visszatért a berendezéseihez, megtörölve izzadt homlokát.
A sztalkerek elrohantak. A Főkormányzó sok sikert kívánt Aranjinak, majd a köztársasági hajóval egyetemben bontották a kommunikációs kapcsolatot, miközben odakint egyre közelebb robbantak az áttöréssel és öngyilkos manőverekkel próbálkozó jem’hadar egységek találatai.
- Na jó... - Aranji betáplálta a jem’hadar formáció közepén manőverező óriási Dreadnought pontos, sok tizedesjegyre megadott koordinátáit az Event Horizon ugrókomputerébe. A pajzsok miatt nem aggódott, mert ahogyan a Tython-rendszer körülvevő erőtér, úgy a jem’hadar zászlóshajó energiamezeje sem létezett a Horizon számára az ugrás pillanatában - pontosabban a Horizon nem létezett az energiamező számára, javította ki magát a spectech gondolatban. A célzás azonban rendkívül fontos volt. Pontosan a főhangárba kellett érkezniük, néhány méter tévedés is azt eredményezhette, hogy a háromszáz méteres fregatt valamelyik része egy jem’hadar belső válaszfalban materializálódik, abból pedig mindenféle érzékeny energiavezeték átszakítása és beláthatatlan antianyag-robbanás lett volna... mondjuk, legalább jó eséllyel így is megsemmisítenénk a Káoszlényt, fintorodott el a gondolatra Aranji, majd nekiállt egy tartalék kurzust beütni a fregatt ugrószámítógépébe... egyet, ami egyenesen a Dreadnought főreaktorába ugratta volna a Lancert, arra az esetre, ha a jedik és a sztalkerek nem járnának sikerrel... nem volt örömteli gondolat, de erkölcsileg mindenképp ez tűnt a leghelyesebb Aranji számára.
Halk köhintés zavarta meg a műveletben. A két jedi közül a fiatalabb, és határozottan dekoratívabb, Seha Dorwald állt előtte. Furcsa, gondolta Aranji, korábban annyira elfoglalta a bevetésre való felkészülés, hogy eszébe sem jutott kinyúlni feléjük az Erővel, pedig rendelkezett ezzel a képességgel ő maga is, bár Sztrelok tanácsait követve elnyomta az érzékeit és a sztalkerek mesterséges szupprenszánsait is rendszeresen adagolta magának, hogy Tython állandóan jelen lévő susogása ne őrjítse meg... de most bátortalanul kinyúlt, a lány megnyerő mosolyát látva... és nem érzett semmit.
Én ostoba, gondolta magában a spectech. Bizonyára ők is elrejtik magukat az Erőben az akció előtt, nehogy a Káoszlény megérezze, amikor a fedélzetre lépnek ugrás után. - Mit tehetek önért, lovag, segítségre van szükségük? - kérdezte végül esetlenül Aranji. - Én csak... amiről Medjev mester beszélt az előbb - mosolygott határozatlanul Seha. Milyen szép a haja, futott át a klón spectech agyán. - Hogy ezeknek a jem’hadaroknak mi az alap... programozása. És hogy mi köze ennek a Sithekhez. Ezt nem értem... ezek nem... Sith harcosok, meg minden...
- Igaz, nem magyaráztuk el, elnézést - szabadkozott Aranji. - A jem’hadar a Sithek genetikai úton kitenyésztett harcos faja. Beléjük van kódolva a hűség az ESB iránt, mint mondjuk belénk, polneyeiakba a Birodalom iránti hűség. Vagy is hát... volt.. mielőtt a Káoszlény megbolondította őket. - Még szerencse, hogy akkor nem magukat bolondította meg a Káoszlény - mosolyodott el Seha halványan. - Kár lenne magukért. - Izé... nyugtalanító gondolat, merem remélni, hogy a mi... genetikai kódunk ennél... ellenállóbb... - vörösödött el Aranji.
- De még mindig értem, miért nem a saját... követőikből építettek hadsereget a Sithek? - rázta meg a fejét a lány értetlenkedve. - Miért fejlesztettek maguknak ehelyett egy ilyen... ennyire... genetikailag szofisztikált, mégis... tőlük... idegen harcos fajt? - Hát, igazából én úgy hallottam, nem is a Sithek fejlesztették - vonta meg a vállát Aranji, miközben fél szemmel visszafordult a termináljához. - Hanem a kardassiak. Nem szeretnek beszélni róla.
- A... kicsodák? - dermedt le egy pillanatra látványosan Seha, és szoboszerűvé vált az arca. - Car...Cardassiaiak? - Kardassiak - javította ki Aranji az ifjú jedi nőt. - Tudja, na. Kanálszerű fej, csontos arc, bőrruha... régen az ESB szövetségesei voltak, aztán a vezérük, valami Dukat megpuccsolta a Sithekhez hű Obszidián Rendjüket. Azóta a szövetségeseink, az EGB tagjai. De elég szűkszavúak azzal kapcsolatban, hogy mit csináltak előtte. Ez is csak afféle... pletyka.
- Úgy... - bámult a földre a jedi lány majd Aranji számára értetlen módon ökölbe szorította a kezét. - Hát persze, Dukat. Ez mindent megmagyaráz. Megpuccsolta... hogyne, hogy erre nem gondoltam. - Talán… tud róluk valamit a Rendjük, amit nekünk is tudnunk kéne, kisasszony? - ingatta a fejét aggodalmasan Aranji. A maga részéről sosem kedvelte a kanálfejűek sleppjét, túlságosan is alamuszinak tartotta őket, de hát ebben a kérdésben a velük sokkal jobb viszonyt ápoló Zavriké és Tierce-é volt mindig is a döntő szó.
- Nem, dehogy... csak nem ismertem a történet részleteit... nincs jelentősége - villantott csábos mosolyt Seha Dorwald, azzal kilibbent az ajtón. - Köszönöm, parancsnok, és az Erő legyen magával! - Magával is.... kisasszony... - Aranji még egy pillanatig a jelenés után bámult, majd megrázta a fejét. Mit is akart? Ja igen, a koordináták.
Hirtelen felharsant a kom. - Itt Dorwald lovag a vezérlőnek, a rohamcsapat készen áll a hangárban, a sztalkerek is elfoglalták a helyüket! Ugorhatunk, parancsnok?
Aranji a komvonalra meredt, ahol valóban zölden világított minden egyes team állapotjelzése. Körbepillantott. Határozottan az volt az érzése, hogy egy terminál hiányzik a hídról... amelyik az előbb felrobbant. De hát ez képtelenség, rázta meg a fejét...és amúgy is, hogy ért le két másodperc alatt ez a lány a hangárba?
Gyorsan beadott magának még egy adag szupresszánst az anyagból, amit Strelok adott neki. Tython, gondolta, ne szórakozz velem. - Koordináták betáplálva! - zongorázott végig újdonsült erővel és energiával a Horizon navigációs vezérlőjén a klón. - Célpont bemérve... gyűrűhajtómű... indul... ugrás... három... kettő... egy...!
Az ugrófregatt körüli gyűrűk forogni kezdtek, a hajó megvillant... És egy pillanat múlva hatalmas lökéshullámot generálva megjelent a jem’hadar flotta közepén álló vezérhajó óriási, egy Lancerhez képest kétszer akkora cirkálók fogadására is alkalmas oldalsó főhangárjában. A hullám, amit érkezésekor generált, ledöntötte a lábáról a hangárban posztoló jem’hadar harcosokat, Aranji pedig csak pár másodpercre vonta le a hajó védőpajzsait majd aktiválta a zavarást, hogy a kirohanó jedi teameket fedezni tudja.
Aztán visszakapcsolta alapszintű forgásba a gyűrűket, hogy a pajzson kívül a hatalmas fémkörök is védelmezzék a fregatt testét a behatolóktól. Megtehette volna, hogy kiugrik, de nem akarta idő előtt sorsára hagyni a rohamcsapatokat... meg aztán... ott volt a B terv... a reaktorterem elleni öngyilkos ugrással... így hát inkább maradt, ahol volt, arra az esetre, ha a jem'hadar mégis megtalálná a módját, hogy rázárja a pajzsukat...
Seha Dorwald és Markre Medjev, valamint tythoni társaik villogó fénykardokkal azonnal az egyik fő folyosó felé indultak rohanvást, a két sztalker viszont egy kisebb zsilipen keresztül a hajó átellenes oldalán ért hangárt.
Szlava kérdőn intett fejével Sztrelok felé, majd a távolodó jedik irányába. - Kuda? - Okruzsenyie, baza szgyelaty - rázta meg a fejét a sztalker parancsnok és nekiállt kilőni a hangárban látható összes érzékelőt és egyéb berendezést, amelyek segítségével a jem’hadar azonnali támadást intézhetett volna a behatoló fregatt ellen. - Pa'tom... reaktyor. Nye na'do bajity’szja kontroll’jorom. Puszty... vszjo pagibsim.
Szlava nyelt egyet, de biccentett. Igen, a reaktorterem elleni támadás volt a legreálisabb megoldás. Szabotálni kellett a hajót. És igen, a parancsnok jól tette, hogy nem szólt róla senkinek... Aztán mindketten futólépésbe kezdtek, megindulva egy kisebb szervízjáratban, aktiválva védőfelszerelésük zavaróberendezéseit, hogy lehetőség szerint minél jobban elrejtőzzenek a jem’hadar érzékelők elől. A távolból még hallani vélték, amikor a jedik beleütköznek az első jem’hadar védőosztagba.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2020 12:17:39 GMT 1
A kéken izzó penge szemmel követhetetlen pontossággal szelte át az újra és újra kinövő-megjelenő csápokat, amiket Slordis teste a leglehetetlenebb zugaiból produkált. Nagyapja fénykardja precízen járt Anakin kezében, aki sejtette, hogy ha nem viselné a Rin maszkot, ellenfele olyan illúzió-támadásokkal bombázhatná, amelyek ellen nem remélhetett győzelmet. Így viszont, fején a félelmet keltő, de annál azért célszerűbb sisakkal tökéletes biztonságban érezhette magát bármiféle tamadástól és Erőbeli, metafizikai csápoktól, amelyeket Abeloth-Slordis nagy valószínűséggel máris kibocsátott ellene. Ha pedig a káoszanya áttörné a különleges védelmet, amit a maszk biztosított, hát akkor Anakin megacélozná az akaratát, és előhívná a kiképzését – azt a tudást, amit egykori mestere ölt belé: hogy hogyan különböztesse meg a valódi valóságot olyan helyzetben, amikor a koncentráció lehetősége korlátozott vagy egyáltalán nem adott. (Anakin esetében a próba-disztrakció természetesen a Fájdalom Ölelése, ez a Yuuzhan Vong förmedvény volt, csakúgy, mint a bátyjáé néhány parszekkel távolabb, ahogy azt később megtudta). Abeloth-Slordis sikongva-őrjöngve reagált, valahányszor Anakin pengéje átszelte valamelyik csápját vagy egyéb lehetetlen, gombamód előcsapódó támadó tartozékát, aztán pedig lehetetlen pózokba csavarodva térítette ki a nyamvadt Slordis-testet a fénykardpenge villámgyors, irgalmatlan csapásai útjából. Anakin addig rohamozott, amíg sikerült kierőszakolnia magának egy lélegzetvételnyi szabad fogást – és ekkor előlendítette fekete kesztyűs kezét. A következő pillanatban ellenfele ahelyett, hogy ösztönösen ellenállt volna a lökésnek, felrepült a levegőbe, hogy aztán Anakintól alig néhány méternyire, vicsorogva megállapodjon. Ez pedig elég mozgásteret adott az ujjai körül máris vörös energiakisüléseket forgató birodalmi Főinkvizítornak. Mielőtt Abeloth elrugaszkodtathatta volna Slordis lábait, hogy ismét az idegesítő pondró elött teremjen, és végre befejezze a fémhéjba rejtőző, idegesítő pojáca eddig is túl hosszúra nyúló pályafutását, az alatta és körülötte végigfutó szerves folyosó falai és padlója megremegtek, így a kábítószerektől legyengült Slordist Abeloth képtelen volt teljesen meggátolni a tántorgásban, így nem tudta olyan gyorsan elérni az ellenséget, mint kellett volna. A Solo-ficsúr ellenben stabilan állt a rengő környezetben. Anakin Solo gyakorlatilag olyan stabilan állt, mintha odaszegezte volna magát a padlóhoz. Sisakja mögül egyetlen hang sem jött, kardmarkolata újra a taktikai övén lógott. S bár az ujjaiból előtörő bíborvörös kisülések nem érintkeztek semmivel, a Dracoon falaiból, padlójából és mennyezetéből most mégis bíbor villámok csapódtak elő, s ezek, mint egy elektromos mező körbefonták, magukba zárták Slordist, mintegy meggátolva a menekülését... Ahogy meggátolva azt is a Káosz Királynője számára, hogy kivonja magát Slordis csapdába ejtett tudatából. Úgy állt, forgolódott ott, lassú mozdulatokkal felmérve, hogy képtelen kitörni, visszavonulni vagy magára hagyni ezt az undorító, szőrös férfitestet... Abeloth csapdába esett a Dracoon fedélzetén. – Nagy kópé vagy te, fattya a Skywalkereknek... – pillantott vissza Slordis szemével Abeloth a Főinkvizítorra. Immár nem hahotázott. Kezdett ráunni erre a levakarhatatlan vreltpofára. – De ha azt hiszed, hogy ezzel megmented a saját kis mű életedet... Hát akkor rossz hírem van... Kylo. Mestere a Reneknek. – tette hozzá gúnytól maró hangon. Anakin nagyon remélte, hogy a ronda ribanc csak játszani próbál a fejével, és nincs több Ren annál az egynél, akit ismert. Abeloth nem tudott kiszabadulni sem Slordis fejéből, sem a halálmezőből, ahová Slordis került, így most meg fogja próbálni befolyásolni őt, áttörni a védelmén... Anakin megacélosította, megfeszítette az akaratát és még erősebbre csavarta fel a villámok intenzitását. Abeloth úgy tett, mintha csiklandoznák a bőrét. Illetve a Slordis bőrét, neki pedig a tudatát, ami valahol parszekekre innen, egy szétfolyó membránnak tűnő pocsolya mélyén elkáromkodta magát. Ugyanakkor... mégiscsak ő volt hazai területen... nem pedig ez a kis trágyacsimbók. Attól, hogy csapdába esett, és a leleményes fiatalember már meg is indult felé, lecsatolva a fénykardját (a félig elrothadt gungan bizonyára figyelmeztette, hogy azonnal ölje meg őt, ne tétovázzon, ne élvezze ki a pillanatot, hanem vigye be a végső döfést)... Szóval ettől még Abelothnak még mindig volt egy, sőt kettő, de talán három bő másodperce is arra, hogy kinyúljon egy másik, sokkal befogadóbb tudat felé... Abban a minutumban, ahogy Anakin kék pengéje felizzott, a Dracoon falaiból vaskos, embernél is nagyobb csápok ugrottak elő hirtelen feltáruló repedésekből, és akkora erővel lökték hátra a Főinkvizítort, hogy az egy tizedmásodpercre elvesztette minden koncentrálóképességét... ez pedig pont elégnek bizonyult. A villámok egy szempillantás alatt megszűntek, Abeloth pedig száját lehetetlen széles, szabályosan fültől fülig vigyorra húzta, miközben hahotázva figyelte, ahogy a Főinkvizítor előbb a falnak csapódik, a fénykardja kiesik a kezéből és elgurul, a markolatot pedig elnyeli egy kisebb, külön erre a célra nyílt repedés... És ahogy a férfit csápok emelik a magasba, mozdulatlanságra kényszerítve őt. Abeloth sárgafogú vigyora majdnem teljesen körbeért Slordis fején – bármennyire is abszurd látványt nyújtott ezzel – ahogy odalépett a férfi elé, aki elsötétülő kék szemekkel bámult vissza rá. Anakin elégedetlenül vicsorgott, de egyelőre nem vetette be az Erőt. Még mindig kötötte magát ahhoz a tervhez, hogy Abelothot itt és most kell megsemmisíteni, nem pedig máskor, nem csak a megszállt Slordistestet, hanem a Csillagok Királynőjének évezredes tudatát is... van még esélyed rá itt és most, győzködte magát. Itt kell pontot tenni a Káosz végére! Nem engedi, hogy elmenjen a Tythonra. Nem engedi... Ha a mestere most itt lett volna, figyelmeztetné, hogy az elbizakodottság a vesztét okozhatja. De Anakin számára mindez csak feladat volt, amit el kellett végezni. Barmi áron. Ha megtehette itt és most, hát nem fog habozni... – Most aztán igazán szóló vagy, te gyerek – csóválta meg Slordis fejét Abeloth. – Feltétlenül darabokra foglak szaggatni... Aztán újra összeraklak. Talán csinálok belőled egy kegytárgyat a bukott galaxisodnak... Ihihihihihihi!! Buta, ostoba vakarcs... – Miből gondolod, hogy csak neked van erősítésed? – recsegte Anakin a sisakján keresztül. – Eherősihítéhés... Hihihihihi! – hahotázott végtelen derűvel Abeloth. – Persze, azok a marionettkatonák aztán nagyon hatékonynak bizonyultak ellenem. Fogadnék, hogy egy életen át képezted őket... Hihi! Mégis úgy hullottak el, mint mindenki más!! Végülis mit vársz, nem is léteznek, de erre egyeseket külön... khm, emlékeztetni kell... Hihihi! Pedig még ennek a szétnarkózott, vicces ízlésű férficsecsemőnek a testében is képes voltalak megállítani téged, fennkölt majma a mesterednek... Slordis szemei hirtelen kidülledtek, a szájából vér buggyant elő, és Anakin még látta, hogy Abeloth tudata visszahúzódik Slordis szeméből... Aki vibropengével a hátában, saját tudatának visszatérésével egyetemben eldőlt, és kilélegezte a lelkét. A mögötte álló, vaskos, acélrostoknak tűnő izomkötegekből álló teremtmény zavarodottan pillantott fel a Főinkvizítorra. –Mesterem irányított... – próbálta értelmezni az eseményeket a noghri, miközben a fejét tapogatta, mintha meg akarna győződni róla, hogy az agya a helyén van a koponyájában. Időközben a Dracoon csápjai is ugyanilyen zavarodottan, és gazdájuk hiányától gyámoltalanul húzódtak vissza... Anakin pedig méltóságteljesen leereszkedett a földre. – Láttam, hogy jösz, Mubarakh – magyarázta a noghri vezetőnek. – De bármennyire tehetséges vadász vagy, a némber észrevett volna. Ezért átvettem az elméd fölötti kontrollt. Nem hagyhattam, hogy elpusztulj. Később még nagy szükségem lesz rád és a klánodra. – Mester kegyes... – hajtotta meg magát a teremtmény. – Mubarakh pedig elvégezte a feladatát, amit rábízott. – Ellenállás? – Átverekedtük magunkat néhány kultistán és pókdroidon, de a nagyrészük odakint harcol. Csak a harcképtelenek vagy a... degeneráltak maradtak hátra. Akkor ezért érezte fontosnak a némber, töprengett Anakin, hogy személyesen megjelenjen a hajón... Tudja, hogy nincs rajta megfelelő mennyiségű biztonsági személyzet. Tudja, hogy elfoglalhatjuk. Érdekes, hogy a káoszt szolgáló korcs vongokkal még nem futottunk össze... – Akkor irány a vezérlő... Remélem azt is feltérképeztétek, hogy hol van a Dracoon főterminálja. – Terminál – vigyorodott el gúnyosan a noghri. – Így is mondhatjuk. Odavezetem, mester-Főinkvizítor. Anakin átlépett Slordis lilás vértől szivárgó teteme felett, és Mubarakh nyomába szegődött. – Találkozunk a Tythonon – fogadkozott a döbbenet halálmaszkjává lényegült hullaarc fölött, majd leellenőrizte, hogy a maradék fénykardja a helyén van-e. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a másik, történelmi jelentőségű kard elvesztéséhez vajon mit szólna a nagyapja, akinek a fegyvere bizonyos értelemben az élete volt... ... Dracoon a szervetlenek által kameráknak hívott szerkezeteknek megfelelő tavolsági membránokon át figyelte, ahogy a fiatal inkvizítor – ha jól értette a megszólítását – és a szőrös harcos végig sietnek a levegőkeringető szerveinek számító légútjain, amelyeket a galaxis teremtményei előszeretettel használtak közlekedőfolyosóknak. Pedig a Dracoon rendszerei annyival kifinomultabbak voltak bármelyik mesterséges, repülő hadigéperődnél... De talán... Talán ez a fiú megzabolázza majd a Sötét Oldalt, ami évezredek óta uralta, irányította és eltartotta őt. Engedte, hogy elérje az úticélját a szőrös, izmos idegenekkel. Talán... Talán ők majd megértik, hogy az Erő az övé, hogy míg őket csak formálja, ő benne született... Anakin, minél közelebb járt a Dracoon központi idegrendszeréhez, annál jobban érezte azt a kesernyés, maró büdösséget, ami még a sisakszűrőjén is áthatolt. Errefelé a lilás-húsos falakon fekete és penész-zöld foltok éktelenkedtek, mintha a szerves hajót túl sokáig tették volna ki a napra, hogy aztán ott felejtsék és megrothadjon, mint a yogun. Ahogy egyre beljebb jutottak, a falak egyre zöldesebnek, betegnek látszottak, és a belőlük áradó furcsa, a nyers nerf vagy gunganhús nedveire emlékeztető nyirkosság is egyre prominensebbé vált. Anakin úgy érezte, hogy egy szerves élőlény gyomrában jár, bár maga sem tudta, mi adja ezt az érzést. Talán ilyen lehet egy sarlakk beleiben kószálni, mínusz gyomorsavak... A vezérlő – jobb szó híján Anakin így nevezte magában – valaha akár valódi gyomor is lehetett. A falakon elzöldült, romlott húsként kúsztak fel a vastag, zsebcirkáló méretű csápok és nyúlványok. A magasban érrendszerre hasonlító csövek kavalkádja állt pókhálószerű alakzatba rendeződve, folyamatosan csepegtetve a gépolaj és a vér különös elegyének tűnő fekete folyadékot... Anakin azonnal felmérte, hogy bármi is az, csakúgy, mint a hely, ahol a birodalmi különítmény betört, itt is fokozottan robbanásveszélyes. Középen, lilás, zöldes és hússzínű formák között, vékony hártyaréteg mögött állt az a szerkezet vagy szerv – ezt Anakin még közelről is képtelen volt megállapítani – amihez az összes többi csatlakozott. Mint egy hatalmas, megromlott gyümölcsszív, gondolta. Előtte pedig egy vékony, karszerű csáp vonaglott elő egy repedésből, szorosan markolva az elvesztett, nagy múltú fénykardmarkolatot... egyenesen Anakin felé kinyújtva. Békeajánlat, gondolta a Főinkvizítor. Bizonyára a hajó érezte, hogy az ő ereje ugyanakkora, talán nagyobb is, mint a jelenlegi gazdájáé. – A gazdád magadra hagyott a bajban, Dracoon! – mennydörögte az előbbi gondolat folytatásaként, mire a mellette sorakozó noghri kommandó tagjai és Mubarakh összerezzentek. – Amikor elűztük innen, nem jön a segítségedre! DRACOON A SAJÁT MAGA GAZDÁJA, ANAKIN SOLO! CSUPÁN SZÖVETSÉGET KÖTÖTTEM A KÁOSZ ALATTVALÓIVAL! – szólalt meg a fejében Yuuzhan Vong nyelven a hajó. – VEDD A FEGYVERED ÉS TÉRJ VISSZA! – Haldokolsz – állapította meg Anakin. – Ezzel láncolt magához a káoszanya. Megígérte, hogy segít rajtad. Én meg azt hittem, ő okozta ezt – bökött a beteg színű, minden eddiginél büdösebb központi szerv irányába. A HALÁLOM ÉVMILLENIÁKIG TART, ANAKIN SOLO! Anakin nem tudta, hogyan érzi ezt, de mintha a Dracoon kuncogott volna. NE RINGASD MAGAD FALS REMÉNYEKBE. EZ ÉPPEN ELÉG IDŐ, HOGY ELTIPORJAM AZ ÖSSZES PONDRÓT... A SÖTÉT OLDAL TEREMTMÉNYE VAGYOK, NEM PEDIG SZOLGA, AHOGY AZT HISZED... A KIRÁLYNŐ PEDIG MEG FOG MÉG FIZETNI AZÉRT, HOGY NEM VISELTE GONDOMAT. AHOGY TE IS! – Mármint, ha nem viselem gondodat? – pillantott körbe Anakin. – Attól tartok, ez még az én tudományomat is meghaladja, őslény. Nekem nincs rád szükségem. Én nem leszek a gazdád. Oda mész, ahova akarsz, de vissza kell hívnod a gyermekeidet ebből a csatából! Hagyd el a rendszert, hagyd el a Tythont, és békével engedlek. EZ... NEM AZ OTTHONOM. IDEKÖT A MISSZIÓNK, ANAKIN SOLO. DRACOON SOSEM FOGJA MEGSZEGNI A SZAVÁT. A SÖTÉTSÉG URA IRÁNTI RITUALÉ MEGTILTJA. – A sötétség ura... Az Időrabló? Talán ő okozta a sérüléseidet. De ez most nem számít. A kaosz urai eszközként használnak fel, nem te uralod őket, ahogy azt szeretnéd elhitetni magaddal. Micsoda ősi intelligencia... Micsoda test, micsoda értéke az életnek! Téged meg kell őrizni. Nem maradhatsz olyan mesterek birtokában, akik csak ráerősítenek a romlottságodra... NEM IGAZ! – Ha magadba nézel, megérzed, hogy igazam van – felelte Anakin. Valóban elámította ez a... teremtmény, bármi is volt, gép vagy szerves lény, de mindenképpen történelmi tényező. – Felismertem néhány ősi falvájatot a bőrödben. Az eredeti mestered Revan volt, nem igaz? AZ ÉPÍTŐ ÉVEZREDEKKEL KORÁBBAN ELTÁVOZOTT. ŐMELLETTE HARCOLTAM A KÁOSZ ELLEN. HOGY LÉTEZTEM KORÁBBAN? HOGY A NEVE REVAN VOLT VAGY SEM? NEM TUDOM. MILLENIÁK TORZÍTJÁK AZ EMLÉKEIMET. – És most a Káosz mellett harcolsz – mutatott rá Anakin. A SÖTÉTSÉG MELLETT. AZ ÉPÍTŐ NYOMÁN. – Ha valódi sötétséget akarsz, találkoznod kell a mesteremmel. A Dracoon ismét felkuncogott. DEHÁT AZ ÉPÍTŐ SEM VOLT SÖTÉT. A MESTERED VISZONT VALÓBAN AZ, ANAKIN SOLO. EÓNOKKAL VAGY ÉVEKKEL EZELŐTT MEGPRÓBÁLT MAGÁHOZ RÁNTANI AZ ŰR SÖTÉTJÉBŐL, DE ÉN AKKOR MÁR... ÚJ SZÖVETSÉGET TALÁLTAM. – Zonama Sekot – bólintott Anakin. – Ren beszélt rólad, de azt mondta, csak legendának tartott. DE HÁT LEGENDA VAGYOK, ANAKIN SOLO. HÁT NEM EZ AZ, AMI A MAGADFAJTA IS LENNI AKAR? LENNI AKART HÚSZEZER ÉVE, LENNI AKAR MA IS... – Nem! – felelte a kelleténél hangosabban a Főinkvizítor. – Az én dicsőségemet el fogják felejteni, és ez így van jól. Idővel mind legendákká és kérdéses hitelességű esti mesékké torzulunk. És amíg itt bájcsevegünk, odakint a bajtársaim hullanak, mint Luke bácsi minden bizonnyal fehérre kopott haja a Tythonon. – Azzal kinyúlt, elvette a felé hadonászó fénykardmarkolatot. A csáp visszabújt a föld alá, miután átadta. – Kössünk hát szövetséget, Dracoon! HA MEGSZABADÍTASZ... A BETEGSÉGEMTŐL, ANAKIN SOLO, AKKOR A TYTHONNAK ÉS LUKE SKYWALKERNEK A HAJA SZÁLA SE FOG GÖRBÜLNI. A BAJOM MÉG VISSZAFORDÍTHATÓ... AZ ERŐVEL. A TE ERŐDDEL, SÖTÉT... ÉS VILÁGOS. VAN EGY RITUÁLÉ. ÉS AKKOR AZ ÉPÍTŐ BÜSZKE LESZ RÁM A KOZMOSZBAN. MEGTÉREK HOZZÁJUK A CSILLAGKÖZI TÉRBE, A TÖBBI OLYANHOZ, MINT ÉN, ÉS NEM, SOHA NEM ZAVARUNK BELE A GALAXIS DOLGÁBA. – Vannak... mások? – pislogott Anakin, és libabőrös lett a gondolattól. Különösen a legutolsó mondat aggasztotta, mert nem tűnt valami meggyőzőnek. NÉHÁNY VALÓSÁGBAN REAPERNEK, MÁSHOL EGYÉBNEK HÍVTAK MINKET. EGYKORON CÉLUNK IS VOLT... NEM TUDOM, LÉTEZNEK-E MÉG. DE ROMLOTTAN... NEM MEHETEK HAZA. – Mert őket is kitennéd a veszélynek – gondolkozott Anakin. – Viselj maszkot – mormogta alig hallhatóan. Aztán kinyúlt az Erőben, és megcirógatta a Dracoon-tudatot. Az előtte alló hártyás szerv megvonaglott, mintha dorombolt volna. Ugyanakkor megőrizte individualista integritását is, mintha bizonygatni akarná a saját önállóságát, hogy nincs szüksége senkire, merrt erős, sikeres magától is. De Anakin még valamit megérzett. Félelmet. SEGÍTENED KELL, ANAKIN SOLO... A RITUÁLÉ EGYSZERŰ. A Dracoon rimánkodott. Az előbbi baráti érintés hatására védekező mechanizmusai lefoszlottak, és most megmutatta magát teljes valójában. És Anakin hátrahőkölt döbbenetében... a fájdalom, a kín, ami felé hullámzott, szinte azonnal hasogatni kezdett a saját fejében, áttörve még a sisakja védelmén is. Elzárta magát előle. Az évezredes szenvedés úgy mellbe vágta, ahogy régóta semmi sem. A Dracoon ezer és ezer évek óta kínlódott, magányosan sodródva a galaxisban és az ismeretlen rendszerekben. Néha csatlakozott egy-egy mesterhez, gazdát választott vagy gazda választotta őt, de valójában csak egyvalamit akart: hazatérni. – Semmi baj – nyugtatóhullámokat bocsátott ki, mire a hajó kissé ellazult. – Segítek rajtad. Segítek. A Főinkvizítor érezte, hogy baráti csápok ölelik körbe az Erőben. Sosem tapasztalt még ilyesmit. Az egészben volt egyfajta bensőségesség. Anakin kényelmetlennek találta, de ugyanakkor vágyott is rá. Hosszú évtizedek óta megtagadott magától bármilyen érzelmet a sötét oldali haragon kívül. De most rádöbbent, hogy a szíve vágyik a megnyitásra. Az érzelmek követelése nagyon emberi dolog volt... Anakin már csak ezért sem tartotta többnek a Jediket szerves droidoknál. KÖSZÖNÖM. A kék energiapenge végighasított a hártyán, belemélyedt a vezérlőszervbe, és a kifolyó bűzös folyadéktól sisteregve visszarepült a Főinkvizítor kinyújtott kezébe. A Dracoon tudata felbődült, de azonnal elvesztette a kapcsolatot más hajórészekkel. Végülis csak egy tudatra ébredt, rothadó gép volt, semmi más, vonta le a konzekvenciákat Anakin. Egy gép, aminek a mérete és a szofisztikáltsága miatt ugyan bele fog telni néhány órájába a halál, de a tudata már most elkezdett halványodni. – Aludj csak, förmedvény... – A karpaneljébe épített szenzorokra pillantva megállapította, hogy a hajó valóban elkezdett, ha lassan is, de működésképtelenné válni. Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg... – Árasszátok el detonitkorongokkal – mutatott a feltépett fővezérlőre. – És jobb, ha siettek. Ha egyszer felrobban, lehet, hogy ez a szekció is begyullad. – Még így is órákig, sőt... napokig fog haldokolni – vakarta a fejét Mubarakh. – Elég idő ez a Shikaakwa számára? – Nem azért vagyunk itt, hogy a helyieknek asszisztáljunk – emlékeztette a Főinkvizítor. – Vagy hogy megmentsük őket. Azzal irányba vette azt az útvonalat, ahol Cybillel megközelítették a hajó belső szekcióját. A nőre gondolva rándult egyet a szája a sisak alatt, de a feladatra koncentrálva máris azt kezdte számolgatni, hogy kit tehetne meg az adjutánsának a még a következő bevetés előtt. A rögtönzött hangárba érve a menekülési útvonalat őrző, megmaradt kontingens Halálosztagosai díszsort álltak a lebegő komp rámpája alatt, amíg Anakin felmasírozott rá, aztán követték a Főinkvizítort. Anakin már a lövegplatformok és kisebb első rendi egységek között repülve azon töprengett, hogy a mostani kisebb precíziós bevetésekhez inkább a Speciális Erők csapatait használná, nem pedig a regulárisabbnak számító, elit, de Abelothnak a fél fogára sem elég Halálosztagosokat vagy vöröspáncélos védosztagosokat. Phasma-Cybil saját egységei pedig majdnem mind odavesztek... Anakin levette a sisakját, majd a szája elé emelte a komlinkjét, hogy közölje a gyászhíreket a Főkormányzóval.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 14, 2020 13:19:22 GMT 1
A jem'hadar zászlóshajón lépések hangzottak fel a híd felé vezető hosszú folyosók egyikén. A jem'hadar barikádokat állított fel, de azok egyszerre csak a levegőbe emelkedtek és szétrepültek, a mögöttük álló katonákkal együtt, amikor a közeledő jedik és tythoni világos oldali harcosok kinyúltak feléjük elméjükkel és az Erővel. Aztán erőterekkel próbálkoztak a védők, de a felemelt védőmezők másik oldalán lévő irányítóberendezések távolra nyúló akaratuknak köszönhetően ismét visszaálltak nyitott állapotba, rosszabb esetben aktiválva néhány folyosóval arrébb a külső zsilipeket is, kirepítve a jem'hadar harcosokat az űrbe.
Weyount egyre inkább aggasztani kezdte a hajó belső biztonsági helyzete. Odakint jól álltak, de idebent... aztán megjelent a hídra nyíló kabin ajtajában az Alapító. Egy megtört, foszladozó bőrű Alapító.
Abelothnak minden erejére szüksége volt, hogy azzal a pondró Anakin Soloval folytatott összecsapása után vissza tudjon térni ebbe a félig folyadékalapú, haldokló héjba. Sürgősen új testet kellett találnia. - Alapító... minden rendben? - a vorta dagályos mosolya lehervadt az arcáról, amikor megpillantotta istennőjét és parancsolóját. - Hogyne, mi történik itt, megsemmisítettük már a pondrók flottáját? - dörrent rá Abeloth. - Folyamatban, úrnőm... de behatolók vannak a hajón... - hebegte Weyoun. - Behatolók... már itt is... hogyan lehetséges ez! - Abeloth az Erőben megérezte a Porg kocka korábbi pusztulását, és azt is tudta, hogy a Dracoonnal sem számolhat már. Halálsikolyai belengték a Tythont és e valóságot átívelő közös tudatot. Rá kellett jönnie, hogy ez a flotta az egyetlen esélye, és az egyetlen test, ami rendelkezésére áll, saját magáé... és persze a hajón lévőké, de semmi kedve nem lett volna ezeknek a szerencsétlen genetikai kísérleteknek a bőrébe bújni.
- Egy birodalmi fregatt csak úgy megjelent a semmiből a főhangárunkban! - olvasta le az adatokat a megfelelő kijelzőkről Weyoun. - Behatoló csapatok vannak mindenhol! Kettő, vagy három csapat, az egyik ide tart... most állítjuk fel a főhangárban a nehézlövegeket, hogy kilőjük azt a hajót... - Csak úgy... megjelent, azt mondod, szolga? - villantak meg fekete csillagokként Abeloth-Alapító szemei. - Hagyjátok a nehézlövegeket. A behatoló csapatokra legyen gondotok. A hajóval majd én foglalkozom - azzal az egyik kijárat felé indult. - Óhajt erősítést, Alapító? - kérdezte Weyoun. - Adhatok néhány osztag jem'hadart... - Teljesen felesleges, szolga - rázta meg a fejét Abeloth, majd a vorta döbbenetére az Alapító valami csápos, lehetetlenül széles, fogas szájú, mélyfekete tekintetű lénnyé alakult. - Majd én megoldom.
Aztán eltűnt az egyik liftben. - Mindenki, vissza a terminálokhoz! - vezényelt halálra váltan Weyoun. Már ő sem tudta, tulajdonképpen kit is szolgál.
...
Seha Dorwald és tythoni lovagjai az egyik széles, liftekkel szegélyezett folyosón haladtak előre, amikor a jelenség feltűnt előttük. Abeloth előtekerte csápjait és széles, fogas szájával azonnal lecsapott rájuk. Még így, legyengülve és sebesülten sem szegülhettek vele szembe a képzetlen, ámde lelkes, hevenyészett kardokat használó tythoni harcosok. - El előlem, pondrók! - Abeloth csápjai a tythoniak nyaka köré fonódtak, elméjükbe saját sosem-létezésük gondolatát plántálta, egészen addig, amíg azok üres, magukban motyogó, kétségbeesett, halálra vált bábokká nem váltak... csak akkor engedte el élettelen testüket, amikor egy zöld fénykard pengéje leszelte két csápját.
Seha Dorwald lángolt a Világos Oldalon és az Erőben, ahogyan Tython, és elesett társai lelke által megittasodva, fénylő jelenésként támadt a Káosz Királynőjére. - Erős vagy - mosolyodott el sokfogúan Abeloth. - Átmenetileg te is jó leszel.
A csápok nem álltak ellen, ahogyan Seha egyesével, szépen leszeletelte őket. Megállt a torzó teste előtt és kardját Abeloth torkának szegezte. - Most igazságot szolgáltatok az Erő minden élőlénye nevében, te szörnyeteg - suttogta átszellemülten. - Buta kislány - Abeloth kitátotta a száját, és ráharapott Dorwald fejére. - Most egyszerűen csak túl közel jössz... ihihihihihihi
A fénykard messzire gurult, ahogyan Abeloth és Dorwald teste egyesült, mintha egyszerre fordultak volna ki saját magukból. Seha lelke egy apró, mikronnyi pontra zsugorodva eltűnt Abeloth tudatában, bezárva az összes többi lénnyel együtt abba a sarokba, ahol a Csillagok Királynőjének előző avatarjaihoz tartozó tudatok senyvedtek...
És egy pillanat múlva már csak Dorwald teste állt a folyosón. Megropogtatta a végtagjait, kétszer-háromszor teljesen körbefordította nyaka körül a fejét, majd visszapörgette, mint valami rugós játékot. A csontok és izmok recsegtek, de igazából már nem volt semmi funkciójuk. Nem az ő fizikájuk és biológiájuk tartotta össze a testet. - Átmenetileg megfelel - biccentett elégedetten Abeloth - Dorwald és visszaindult a főhangár felé, ahol az Event Horizon állt. - Most pedig, lássuk azt a teknőt.
...
Strelok és Szlava viszonylag könnyedén átküzdötték magukat a géptermeket őrző jem'hadar osztagokon, majd a hatalmas, odonit-fúziós reaktorok tövében elhelyezték a robbanószerkezeteket, amiket hoztak magukkal. - Davaj, usli - biccentett Strelok, majd előreengedte Szlavát.
Az ugrófregatt felé vezető folyosók közül a legutolsó rántotta csak vissza fiatalabb társát. - Kontrolljor! Szlava kipillantott a sarok mögül, és megpillantotta Dorwald lovag természetellenesen, gumibábuszerűen mozgó testét, amint a fregatt felé igyekezett. Ujjai sugárvetőjére és hődetonátoraira fonódtak. - Raz... dva... tri... - számolt vissza Strelok is, készen állva, hogy tüzet nyisson a jelenésre...
Aztán a mögöttük lévő terminálból két sárgás, folyadékszerű kar nyúlt ki, és keményen megragadta, majd összeütötte a stalkerek sisakos fejét. Strelok és Szlava eldőltek. A terminál felvette egy humanoid alakját.
A humanoidét, akinek fogalma sem volt, hogy miért fordult volna a két szabotőr a folyosón elcsámpázó, rá ügyet sem vető jedi-szerű alak ellen. Úgy értette, korábban szövetségesek voltak, a másik magyarázattal pedig inkább nem akart foglalkozni. Csak egy gondolat vezette. Ezek a szabotőrök el akarták pusztítani a Dominium zászlóshajóját. Ezt pedig nem hagyhatta.
Elvette a szabotőröktől fegyvereiket, felszerelésüket és a detonátorokat. Gyorsan sarkon fordult, és visszament a gépterembe, majd nekilátott leszerelni a robbanószerkezeteket. Aztán riasztotta a jem'hadart.
A saját hajóján.
...
Hirtelen minden folyosón újabb jem'hadar harcosok materializálódtak a semmiből. Az ájulásból feleszmélő Szlava gyorsan rádöbbent, hogy fegyvertelenek. Magával húzta az első mentőkabinhoz eszméletlen felettesét, majd aktiválva a kilövő mechanizmust. Csak remélte, hogy a kabin nem kerül tűz alá, és a harcosok nem fognak életjelek után szkennelni benne... és azt is remélte, hogy az fasisztik, vagy a köztársaságiak meg igen... halkan káromkodott magában. Nem tudta, mi támadta meg őket, és hogyan került mögéjük. Fogalma sem volt.
És valószínűsítette, hogy ha Strelok felébred, elintézi ennyivel: "Eta Zona. Tak szlucs'sajet." Ez a Zóna. Előfordul az ilyen.
...
Weyoun éppen a biztonsági osztagok jelentéseit böngészte a behatolók állásáról a hajón belül, amikor hirtelen megjelent a főképernyőn a másik jem'hadar különítmény vortája. - Mit akar, nem látja, hogy rengeteg dolgom van? - szólt Deyosnak. - Figyelmeztetni... - suttogta a vorta, aztán lebiggyesztette az ajkát. - De úgy látom, már felesleges.
- Behatolás! - kiáltotta el magát a jem'hadar hídparancsnok, mire a híd páncélozott ajtaja kettétört, mintha valami láthatatlan Erő feszítette volna szét, Weyoun pedig döbbenten meredt a lila fénykardpengére, ami végigrepült a hídon, lefejezett néhányat a jem'hadar kezelők közül, majd bement a hátán, és a mellkasán jött ki. - Na tessék - kommentálta a főképernyőn savanyú arckifejezéssel Deyos. - Sosem kedveltem a Weyoun-sorozatot. Ennek itt volt már az ideje.
A fénykard visszaröppent Markre Medjev kezébe, miközben harcosai végeztek a megmaradt őrökkel a hídon. - A hajót elfoglaltuk - jelentette be a jedi lovag erős akcentussal. - Adják elő az Alapítónak nevezett vezetőjüket. - A Dominium sosem kapitulál a magafajták előtt! - sziszegte Deyos. - Ha kell, a jem'hadar elpusztítja a hajót! - Kapcsoljatok ki minden rendszert! - intette Medjev a harcosainak, majd mosolyogva visszafordult a képernyőn lévő vorta felé. - Azt kötve hiszem!
- Távozzanak a Dominium hajójáról! - hirtelen egy sima arcú, férfi humanoid jelent meg a hídon, mögötte ki tudja, honnan előkerült jem'hadar katonák tucatjai. - Alapító! - kiáltott fel Deyos. - Hát végre itt van! Vigyázzon! - Nincs vitánk a maguk fajtájával, jedi! - tárta szét a karjait barátságosan az elcserélt.
Medjev megrázta a fejét. Mindegy, gondolta, biztosan csak megpróbálja megtéveszteni a Káoszlény. Eredetileg úgy tudta, nőstény. - Halál rád, szörnyeteg! - kiáltotta, majd újra elhajította lila pengéjű fegyverét. - Jem'hadar, védjétek meg az Alapítót! - kiáltott halálra váltan Deyos, mire a semmiből újabb harcosok tűntek elő, és lecsaptak Medjev harcosaira. Fénykard csapott össze vibropengékkel, de az újonnan érkezett erősítéssel a jem'hadar túlerőben volt.
Medjev pedig döbbenten figyelte, ahogyan a Káoszlény teste folyékonnyá, rugalmassá válik, és a fénykard, amit elrepített, ártalmatlanul átrepül a mellkasán keletkező lyukon. - Energiát! Sugározzák ki! - vezényelt dühösen Deyos a másik zászlóshajóról. Így rátámadni az Alapítóra, gondolta. Szentségtörés...
Medjev úgy érezte, mintha a teste egy pillanatra atomjaira bomlana szét... kékes, szürkés hullámok ölelték körbe. Aztán döbbenten meredt a feketeségre, ami körülvette. És a jem'hadar Dreadnought külső borítására, amitől nem messze lebegett.
Levegőért kapkodott, de csak hideg áramlott a tüdejébe. Megpróbált kinyúlni az Erővel, de... A hajó felől érkező lila energiasugár immár végérvényesen atomjaira porlasztotta.
...
Aranji az Event Horizon kapcsolóival babrált, amikor mozgást értékelt kint. A korábban annyira szimpatikusnak tűnő jedi lány sántikált visszafelé az ugrófregatt zsilipjéhez vezető mozgójárdán.
A klón spectech megcsóválta a fejét. Szegény. Súlyosan megsérülhetett. Bizonyos volt benne, hogy egy jedi is így cselekedne. Egy bajtársa bajban volt. Egy pillanatig nem érdekelte a standard protokoll.
Aktiválta a hajót zsilipjének zárját, majd gondosan visszazárta a lány után. Remélte, hamarosan a sztalkerek is visszatérnek. Vagy bárki a behatoló csapatok közül... ha nem, még mindig ott volt a tartalékterve... A pilótafülke ajtaja feltárult, Seha Dorwald pedig beesett rajta. - Ott van a bal sarokban az elsősegély csomag - intett hátra a termináljától Aranji. - Sikerült elkapniuk a Káoszlényt? - Attól tartok, pondró, nem - csápok fonódtak a spectech nyakára, aki azonnal rádöbbent, mekkora hibát követett el.
Abeloth felemelte és megfordította a klónt. - Hamarosan te sem létezel majd, te genetikai selejt... de előbb még... kiviszel innen. Aranji megpróbált ellenállni... kinyúlt az Erőbe, riasztó jelzéseket próbálva küldeni mindenfelé. - Különleges kis klón vagy - húzta szélesre a mosolyát Abeloth. - Már emlékszem rád. Lothalról. A kapuknál. Azzal a másik pondróval voltál. - Maga... maga Amina Tagge... - nyögte halálra váltan Aranji. - Maga a Káoszlény... - És ezúttal nem becsüllek alá, klón... - Abeloth beledöfött a klón elméjébe, szétforgácsolva, darabokra törve, kiszipolyozva azt, mielőtt Tython tudata beavatkozhatott volna. Addig - addig kutakodott benne, amíg meg nem találta, amit keresett.
Aztán félredobta az ájult testet, és leüt a Horizon kezelőpultjához. Beütötte Tython koordinátáit.
A fregatt ugrógyűrűi felgyorsultak, és a hajó eltűnt a jem'hadar zászlóshajó hangárjából, egy pillanattal azelőtt, hogy a jem'hadar által odakint felállított sorozatlövők tüzet nyithattak volna rá.
...
A jem'hadar zászlóshajó hídján a Dominium Alapítója megropogtatta tagjait, és a parancsnoki terminálhoz sétált. - Deyos, sugározzanak át szervízcsapatokat, és nézzék meg, hogy van-e még idegen hajó a hangárunkban, vagy behatoló életjel a fedélzeten. - Szkennelés... nincs, Alapító, a behatoló fregatt is eltűnt nemrég a hangárból - biccentett a vorta. - Mi a parancsa? - Reméljük, magával vitte azt a szörnyeteget is, aki itt pózolt - mormolta maga elé az elcserélt. - Adjon egy térképet a taktikai helyzetről, Deyos. - Máris, Alapító.
Az elcserélt elgondolkozva figyelte a taktikai jeleket... birodalmi és köztársasági hajókkal állt harcban egyszerre, ez elképesztette, de nem lepte meg az alapján, amit eddig megtudott erről a világról. Úgy érezte, ismeri ezt az univerzumot, és mégsem... nem... valami nem stimmelt. - Le tudják hallgatni a kommunikációjukat? - kérdezte a vortától. - Magától értetődik, Alapító - biccentett amaz. - Ki vezeti a velünk harcban álló kontingenseket? - bökött a birodalmi formáció végén álló csillagrombolóra az elcserélt. - Az a hajó ott ismerős. - Most kérem be a távszkenn adatait - nyugtázta a vorta, majd megnyúlt a képe. - Igaza van, Alapító. Az ott... a Bellicose. Kicsit furcsa konfigurációban. A parancsnoka pedig... Grodin Tierce Főkormányzó...
- Na tessék, ezt nem hiszem el - szisszent fel az elcserélt, és már éppen parancsot adott volna, hogy minden jem'hadar egység azt a hajót támadja, amikor eszébe ötlött valami. - És a köztársasági egység? - Redeemer- olvasta be az adatokat Deyos, majd elfintorodott. - Ez különös, Alapító. A lehallgatott adások alapján a parancsnoka... Noel.. Naberrie, köztársasági szenátor.
- Hogy mi? Érdekes - az Alapító saját kezeire, majd a terminálra pillantott, végigsimítva a berendezéseken. Ismerősnek tűntek, mégis másnak. Mintha valaki hézagos tervek alapján próbált volna Dominium - technológiát rekonstruálni, eltérő alapanyagokból. - Van cardassiai hajó a rendszerben? - kérdezte végül némi gondolkozás után. - Negatív, a távérzékelőkön sem fogunk semmit - rázta a fejét Deyos. - Rendben - döntött az Alapító. - Nem tudjuk, hol vagyunk pontosan, Deyos, de az a gyanúm, nem egészen ott, ahová készültünk. És bizonyosan ott sem, ahonnan elindultunk. De a végére fogunk járni ennek... szakadjanak el harcolva a köztársasági és birodalmi flottától, de ne erőltessék a küzdelmet. Visszavonulunk a korábbi gázóriások egyikéhez. Aztán ott elemezzük a helyzetünket. És találnunk kell valami kiutat ebből a rendszerből. Elemezzék az összes hajó ugrási vektorát és az alkalmazott technológiát, ha kell szedjék szét azokat a hajókat, amik nem a mi flottánkhoz tartoznak! - Parancsára, Alapító! - tisztelgett a vorta. - Kiderítjük az Igazságot - mormogta maga elé az elcserélt. - Mert az Igazság mindig Győzedelmeskedik...
...
A Bellicose fedélzetén Tierce elgondolkozva figyelte a csata alakulását. - Uram, főkormányzó - lépett oda hozzá a taktikai adjutáns. - A jem'hadar elszakad és visszavonul. Az Obri felé vezető vektoron. Nem erőltetik tovább az áttörést Tython felé. - Különös, kapcsolja Naberriet - morfondírozott a klón.
- Maguk csináltak valamit? - kérdezte a képernyőn megjelenő szenátortól nem sokára. - Nem, mi sem értjük - rázta a fejét amaz. - Nyerésre álltak. Átengedjük őket? - Még mindig jobb, mint megsemmisülni, miközben akadályozzuk őket - értett egyet a klón. - Talán a behatoló csapatnak sikerült? - Nem tudom, a maguk hajója - tárta szét a karjait Naberrie. - Hívják Aranjit a Horizonon! - intette a kommunikációért felelős ároknak a főkormányzó.
- Negatív uram, nincs válasz, az érzékelők szerint a fregatt már nincs a bolygó körzetében! - válaszolt nem sokára némi próbálkozás után az ügyeletes tiszt. - Küldjenek szét egy rendszerszintű pinget... - harapta be az ajkát a klón. Ez nem volt jó, nagyon nem. - Visszajön a jel, uram - fehéredett el az ügyeletes tiszt. - Nem messze Tythontól... uram. - A francba! Shavit - káromkodott a klón, bár maga sem tudta, honnan jutott ez eszébe. - Maguk tehetségtelen idióták - csapott az asztalra odaát Naberrie is. - Elveszítették a fregattjukat? - Ne vádaskodjon, szenátor - tiltakozott a főkormányzó. - A maguk behatoló egysége volt rajta... honnan tudjuk, hogy nem térítették el...
- Várjanak - lépett be a képernyő köztársasági hajó oldalán lévő felébe Karand vezérezredes. Tierce döbbenten ismerte fel a két sztalkert mellette. - Egy mentőkabinból szedtük ki őket - közölte a sztalkerek felé biccentve Karand. - Nincsenek jó híreik. - Kontrolljor usjol - közölte sápadt, beteges arccal, beesett szemekkel Strelok. - Uzse na'Tythony'e. V centre zonu pasla. K monolitu. Na plan'tye. - Valaki fordítana? - emelte kezeit a plafon felé a Főkormányzó.
- Elnézést, jelentkezem - lépett be a vonalba Erwin őrnagy a Kalimahrról. - Azt mondja, a Káoszlény... már Tythonon van. - Elvitte a fregattjukat - csóválta a fejét Naberrie. - Maguk okozták az egész galaxis pusztulását, maguk inkompetens birodalmiak... - Nem mehetünk utána? - kérdezte Karand.
- Uram - lépett oda egy adjutáns a megsemmisülten maga elé meredő Tierce-hez. - Üzenet Solo Főinkvizítortól. Győztek a Shikaakwa-nál, de voltak veszteségeik. Azt mondja, összecsapott a Káoszlénnyel, és legyőzte. - Meggyengülhetett - jegyezte meg Erwin őrnagy. - Ha el is tudta vinni a hajót... talán nincs annyi ereje, hogy átvegye az uralmat Tython felett. Legalábbis azonnal. - És láthatóan flottája sincs - tette hozzá Karand, a távozóban lévő jem'hadar hajók felé fordulva. - A vezérezredesnek igaza van - emelte fel a fejét a főkormányzó. - Utána kell mennünk egy egységgel. Aban kapitány!
- Uram - lépett elő a Bellicose klón parancsnoka, aki eddig a hajó saját védelmét felügyelte. - Készítsék fel a legnagyobb tythoni egységet azok közül, amikkel leszállt a hangárunkban a tythoni erősítés - vezényelt Tierce. - Erős vadászkísérettel és rohamsiklókkal azonnal indulunk Tython felé. Távollétemben maga az EGB-kontingens parancsnoka. Üzenjen a Főinkvizítornak, hogy amilye maradt az ottani védőknek, azzal együtt rögtön induljanak ők is vissza Tythonra. És küldjenek egy siklót Erwin őrnagyért a felszínre, azt akarom, hogy ő is velünk jöjjön. - Parancs, értettem - tisztelgett a kapitány. - Én is megyek - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Naberrie. - Nem hagyom magukra önöket még egyszer. De hogy akarnak átjutni a Tythont övező akadályokon és aknákon? Ha a Káoszlény elfoglalta a fregattjukat, nem hiszem, hogy Medjev lovag tythoni csapatából bárki életben maradt.
- Mi znajem puty - biccentett Szlava. - V centre Zonu - tette hozzá Strelok. - A sztalkerek navigálnak majd minket - fordított Erwin.
- Rendben - biccentett Noel. - Karand ezredes vezeti a köztársasági flottát. Javaslom, a birodalmi hajókkal együtt kövessék a jem'hadart és gondoskodjanak a menekültekről itt és Ska Goránál is. - Egyetértek - nyugtázta Grodin. - Hozzanak önök is vadászokat és rohamcsónakokat. - Szeretnék egy példányt a Főinkvizítor által átküldött shikaakwai veszteséglistából - tette hozzá Naberrie. - Mi még várjuk a jelentést Ben Skywalkertől és Freeta lovagtól. - Természetesen - pillantott az adjutáns által adott listára Grodin.
Csak ekkor nézte meg. Ott volt rajta Ben Skywalker neve, meg mindenféle tythonié. Közvetlenül Cybilé mellett.
- A kabinomban leszek, szóljanak, ha készen állnak a hajók - fordult sarkon a klón a parancsnoki kabin felé, és némán becsukta maga mögött az ajtót.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2020 12:26:06 GMT 1
A shikaakwai összecsapást túlélő hadihajók és vadászgépek folyamatosan landoltak a felszíni harc krátereitől és romjaitól tűzdelt környéken, ahol a Próféta Templomának maradványai álltak. Hassa hercegnő, a két sugárvetőt lóbáló Tarfang és néhány túlélő éppen akkor kászálódtak ki a templom alatti óvóhelyről, átverekedve magukat egy tucat pókszerű lény tetemén, amikor a közeli kommunikációs központból visszaérkezett kis bolygószíntű performanszuk után Mikasa és kísérete. Saalia szokás szerint félig az egyik kráterbe tette le a hajóját, pontosabban, ami maradt belőle, így annak rámpája most az ég felé kandikált. Nem messze tőlük Izal Waz és a megmaradt prófétista kalózvadászok raja ért földet. Zana még egy ideig tekergette a nyomát, várva a hiányzókat. Odafent az égen mg szabad szemmel jól ki lehetett venni a Porg kocka felrobbanásának hatalmas tűzgömbjét, melyet többen is aggodalmasan figyeltek, remélve, hogy nem zuhan túlságosan sok roncsdarab lakott területre a bolygón... jóval távolabb pedig egy lilás-feketés, jóval kisebb fénnyel sodródó foltot, a Dracoon élettelen testét, amint lassan közeledett Shikaakwa egyik holdja felé, hogy minden bizonnyal nekiütközzön és véglegesen elpusztuljon a gravitációs erők még Tython környékén is érvényes univerzális szabályai alapján.
- Hol van Ben, Waz lovag, hol van a Shadow? - kérdezte Zaniah a társaság elé lépő Izalt. Az arcona válaszul szomorúan megrázta fejét. - A Porg Kocka ellen vonuló teljes kontingens elpusztult, attól tartok, hölgyeim - többen is szomorúan lehajtották a fejüket, Tarfang fájdalmas ordítást hallatott, és Hassa ölébe bújt, amikor rájött, ez magában foglalja az ő Jae Juun barátját is. - De az önfeláldozásuk megmentette a bolygót. Úgy tűnik, mindkét Káosz-csatahajónak vége. A pusztulásuk lassú és hosszadalmas lesz, de mindent megteszünk, hogy megóvjuk a helyieket a lezuhanó törmeléktől. - Köszönjük, a Próféta áldása kísérjen, effendi jedi lovag - hajtotta meg magát Hassa hercegnő, megsimogatta a vonító Tarfang fejét, majd odalépett Mikasához. - Nagai bekhtasi, maga énekelni nagyon szépen. Próféta szeret szép.. lieder singen, ja. Megerősít harcosok szíve. - Ez volt a célom - mosolyodott el a nő. - Örülök, ha segíthettem.
- Na tessék, még a végén ezek fognak összejönni, akkor aztán végleg megmarad neked a kis cosrai őrnagy - kuncogott fel Saalia, oldalba bökve Verstát, de rajta is látszott, hogy megviseli a rengeteg halál, ami odafent és idelent történt. - Különös - jegyezte meg most Zana, miután egy pillanatig lehunyt szemmel állt, és megsimogatta familiárisa nyakát, átlépve Mikasa kísérőinek azon, nyilvánvaló kérdésein, hogy az állat hogyan tudott több ezer éven át életben maradni itt Tythonon. Tython akarta így, és kész, mosolygott vissza Zana Emiliára és Kasumira, amikor visszafelé faggatni kezdték Warwickkal kapcsolatban. - Még mindig... érzem Ben Skywalkert. A többieket... sajnos nem, akik Tythonról érkeztek, őket sem... de Ben Skywalker életben van. Érzem. - Tényleg, és mégis hol? - kérdezte Versta kíváncsian. - Odafent nem találtuk, úgymond... - Tythonon... Tythonon van - adta meg a választ mosolyogva Zana. - Én sem egészen értem, hogyan lehetséges ez, de már ott van. Megelőzött minket.
Izalhoz odalépett egy prófétista pilóta, és valamit súgott a fülébe. - Igazán? Rendben, köszönöm, szahib - biccentett az arcona jedi és visszafordult a többiek felé. Aggodalmas arckifejezés ült ki ráncos képére. - Nos, úgy tűnik, a birodalmi kontingensből is túlélte valaki a támadást. A fent maradt járőreink szerint Solo Főinkvizítor hajója egyenesen Tython felé vette az irányt. Rövid üzenetben arról tájékoztat minket, hogy mi is tegyünk így. Állítólag Kalimahrnál legyőzték a jem'hadart, de a Káosz Királynőjének egyik avatarja megszökött. Elkötött valami spéci birodalmi hajót, és egyenesen Tythonra ment vele, az anomáliák elkerülésével. Legyengült, de még nincs vége... - Azért nem ártana erről megerősítést kérni Naberrie szenátortól és a köztársasági flottától is - tette hozzá Saalia. - Mielőtt kiderül, hogy valami birodalmi csapda, és az a nagyszájú Solo csak Ben után ment. Vagy efféle.
- Tudunk beszélni a köztársasági hajókkal így, a Shadow nélkül? - kérdezte Zana aggodalmasan. - Összekalapálunk valami relét, amin felhívhatjuk azt a Gárdista ezredest meg a szenátor barátját, nem igaz, Versta? - kocogtatta Saalia tanítványa vállát, a hajójuk felé pillantva. - Már azt hittem, mester, összeollózunk - biggyesztette le az ajkait a fiatalabb twi'lek. - Ezt már szeretem, fejlődsz - nevetett fel a mestere. - Mikasa, ha ráérnek a barátnőid, segíthetnének ennek a nagyszájúnak. - Yub yub! - jelezte letört arckifejezéssel Tarfang, hogy ha mást nem tehet, hát ő is szeretne segíteni. - Szerelem, szerelem - dünnyögte Saalia. - Menjetek, gyerekek, segítsetek Oninak antennát fabrikálni.
- Ha Káosz Königin lenni sofort auf Tython, nem kell menni nekünk is schnell? - kérdezte Hassa. - A hercegnőnek igaza van - jelentette ki Zaniah. - Amint beszéltünk a Köztársasággal, indulhatunk - értett egyet Izal, majd átpillantott Saalia válla felett. - Gondolom, a hajója még... röpképes, Freeta lovag. - Magától értetődik, miből gondolja, hogy nem? - húzta be a nyakát Saalia, miközben egy panel hangos dübörgéssel leszakadt az inkriminált járműről. - Hé, Versta, óvatosan, lányok! Nem akarok a pilótafülkébe zárva utazni mindenkivel egészen Tythonig! Vagy inkább... ti nem akartok velem.
- Az én hajómon is elférnek páran - tette hozzá a biztonság kedvéért Izal. - Amúgy is egyszerűbb, ha én vezetem fel a konvojt, engem már ismer Tython, beenged. - Szívesen segítek Saaliáéknak navigálni, ha kell - tette hozzá Zana. - Ha annak a főmagabiztos Solo főintruzátornak megy egyedül, akkor gondolom nekem is fog - jegyezte meg Saalia. - No nem mintha sajnálnám, ha útközben beleütközne valami gravitációs kútba. De mindenképp sokkal kevésbé sajnálnám, mintha velünk történik ez. Szóval elfogadom. A biztonság kedvéért. Nem mintha nem tudnám átfűzni magam... a legszűkebb lyukakon is, hihi... - Wir fliegen mit effendi jedi lovag Izal - tette hozzá Hassa. - Amint Szent Állat elvégezni buhera in Namen der Próféta, mi indulni - intett a Saaliáék hajója tetején ugráló Tarfang felé a fejével az ershani lány.
- Lepihennék egy kicsit indulás előtt - támaszkodott meg Zanán Mikasa, másik kezével a hasát fogva. Fájdalmas kifejezés suhant át az arcán. - Az biztos, nem nézel ki olyan jól, mint öt perce - biccentett Saalia, majd hátrakiáltott Verstáéknak. - Ha megvan a rádiókapcsolat, mondjátok meg a köztársasági fiúknak, hogy ha ők is elindulnak Tython felé, feltétlen hozzák magukkal Mercer dokit! Nehogy hátramaradjon bibis birodalmiakat kötözgetni! Mikasának szüksége van rá! Mármint neki is, hihi.
Zana zavartan elmosolyodott, majd egy közeli padhoz támogatta Mikasát. - Felkészítem a hajómat - biccentett Izal Waz. - Amint önök is készek, Freeta lovag, és helyreállt a kapcsolat Kalimahrral, indulhatunk. - Szuper - biccentett Saalia. - A hétre már megvolt a seggberúgott sárkány, most alig várom, hogy a csápos jöjjön. Versta, vigyázz, ne törjétek le azt az izét ott... biztos kell még valamire!!
|
|
|
Tython
Nov 22, 2020 17:08:11 GMT 1
via mobile
Post by Grodin Tierce on Nov 22, 2020 17:08:11 GMT 1
Az Event Horizon olyan remegéssel szakadt ki az űrből Tython felett, mintha a tér és idő valós szövedéke alig akarná visszaengedni, érzékelve újdonsült pilotájának gonoszságát. Abeloth szokásához híven széles, ezerfogú mosolyra húzta szét Seha Dorwald felvett porhüvelyének csábos kis arcocskáját, és meredek ereszkedésbe lökte szinte azonnal a Lancer-osztályú fregattot, miközben szinte még le sem állt a törzs körüli Gree ugrógyűrűk forgása - Tython azonban ellenállt. A légkör viharai olyan erővel tagadták meg a hajót, hogy az szinte mentén szét akart esni. Abeloth szitkozódott, átkozódott és csápjaival egyszerre tucatnyi kezelőszervet tekergetett összevissza, hátha mégis rá tudja venni a birodalmi tákolmányt valahogy az ereszkedésre, de csak nem járt sikerrel.
- Nem fog menni, Káoszlény - Abeloth a tudatát lassan visszanyerő, a hajóhíd egyik oldalsó kezelőpultjához támaszkodó polneyei klón spectechre pillantott. Aranji parancsnok szemében nem várt tudatosság, magabiztosság és értelem villogott. Abeloth még nem találkozott senkivel, akinek az elméje ennyire intakt módon kiállta volna azt, ahogy néhány órával korábban üresre szipolyozta.
- Tython nem enged be - folytatta tovább halálos nyugalommal Aranji. - A hajót sem és téged sem. Idegenek vagytok neki. Átlát rajtad. - Nekem ne tartson előadást az, aki nem is létezik, pondró! - sikoltott fel dühödten Abeloth és a klón felé mozdult.
Aranji azonban még csak védekezésre sem emelte a karját. Tekintetében földöntúli békesség volt. - Tévedsz, Káoszlény - mondta végül es lehunyta a szemeit. - Láttam magam, amikor ideértünk. Jediként. Tython megmutatta. Van valahol egy Aranji, aki nagyon is létezik - a klón körül különös, kékes aura kezdett vibrálni -, és Vele van az Erő...
A csápok szinte fénysebességgel vágódtak az arcába, de már nem érhették el. Aranji felragyogott és eltűnt, mielőtt Abeloth magával ragadhatta volna áldozatainak sötét univerzumába.
- Neeeem! - visított fel dühödten a Csillagok Királynője, de már nem tehetett semmit. Úgy tűnt, a különös klón pondrónak igaza volt... néhány pillanatig tehetetlen dühében emésztette magát és fel-alá járkált a kabinban... aztán tekintete a híd széles kilátó plexijének egyik sarkában, jóval Tython széles, elnyúló horizontja felett árválkodó, apró másik golyóbisra esett. A mosoly újra széthúzta szerencsétlen Seha Dorwald testének végigfeszített arcbőrét. Percekkel később Abeloth - Dorwald a testét marcangoló hideg űrrel mit sem törődve suhant ki az Event Horizon egyik alsó zsilipjén át. Elfordult és Tython helyett a fényes hold, Ashla felé vette az irányt.
A Fény holdját korábban az összes harcos elhagyta, hogy csatlakozzanak Dorwald, Medjev és Waz lovagokhoz Shikaakwa és Kalimahr védelmében. Hátrahagyott bázisaikon így csak fiatal tanoncok, gyerekek, és a kiszolgáló személyzetet alkotó öreg és elesett, vagy éppen az Erő ajándékban a Tythonon való tartózkodáshoz már túl erős, de a jedi léthez még túl gyenge tythoniták és családtagjaik alkották.
Mindannyian örömteli mosollyal az arcukon, lelkendezve siettek a minden bizonnyal győzedelmesen hazatérő Seha Dorwald lovag elé - és fájdalmas sikoltozás közepette pusztultak el, ahogyan Abeloth kiszívta a lelküket és megette törékeny testüket.
Abeloth hasonlóan járt el az átellenben lévő holdon, a Sötétség honában, Boganon is. Itt még kevesebb akolitával találkozott, mint Ashlán, hiszen szinte kivétel nélkül követték Trayus nagyurukat a Shikaakwára a pusztulásba. Csak néhány sápatag szolga és a kiürített bázisok romjai között guberáló, kósza csempész, vagy hullarabló vált áldozatává és táplálékává. A második hold meglátogatása azonban adott neki egy újabb ötletet.
Amikor másodjára nekiindult Tythonnak, már egy mutáns, a sötét holdon összeszedett szárnyas rankor, vagy ixll-mutánskeverék hátán tette, elméjében az elfogyasztott százak tudatával. "Seha Dorwald vagyunk. Tython része vagyunk. Egy tudat vagyunk. Tython vagyunk."
És a légkör viharai elcsendesedtek és Tython átengedte gyermekeit.
Trayus hajdani temploma, a Kohó mellett ért földet Abeloth - Dorwald, de hamar rá kellett döbbennie, hogy ez nem az a hely lesz, ami útja és keresése végcélja - most azonban nem fedhette fel magát egy újabb csápolós őrjöngéssel. Ehelyett beköltözött az akoliták által Boganhoz hasonlóan üresen hagyott templomba.
"Seha Dorwald vagyunk, Tython gyermekei vagyunk, és a Káosz elleni harc túlélői vagyunk. Megváltoztunk, új Templomot emelünk a Kohó helyén. Templomot a haladásnak, a progressziónak, az újító gondolatoknak."
És Tython, mert nem tagadhatta meg saját magát, engedett gyermeke ötleteinek. Az új Templom pedig hamarosan tökéletes mása lett a Dizni Egyház központjának odakint a galaxisban, a Templom nélküli Tythoniták ezrei pedig hamarosan gyűlni kezdtek oda, hogy termeiben holofilmeket nézzenek egy univerzumról, ahol mindenki egyedi, különleges és szabad...
Abeloth hozzálátott, hogy létrehozza újabb hadseregét - ezúttal agymosott zombikból.
|
|
|
Post by Enz on Dec 13, 2020 11:41:33 GMT 1
A továbbinduló harcosok felsorakoztak hajóik előtt. Hassa hercegnő fontoskodva állt meg mellettük. A túlélők, akik összegyűltek az űrkikötő körül, felszabadultan figyelték az eseményt. Saaliáék hajója előtt a teljes csapat ott volt: Zaniah és Warwick, akit igen furcsállva figyeltek először a helyiek, de olyan barátságosnak mutatkozott, hogy most is egy csapat gyerek ugrált épp a hátán, a két twi'lek jedi, akik különösen nagy presztízsre tettek szert a helyi pilóták körében, miután őrült manővereikkel jó pár dragant és persze azok ronda főnökét is hiderte tették, Emilia és persze Mikasa, akiből az utóbbi fáradtnak tűnt, de mégis tartotta magát, barátnőjére támaszkodva, és persze még egy nagai, aki inkább a többiek háta mögött maradt. Oni sem maradhatott még ki a sorból, a kis droid a levegőben ide-oda ugrálva lebegett mellettük, vidáman füttyögve. - Próféta népe! - szólalt most meg a hercegnő, mire mindenki elcsendesett. - A káosz erői elpusztultak! Der Sieg ist unser! Bolygónk és népünk fennmaradt, hála a magasságos Prophetin oltalmának! És hála unsere Freundin segítségének! Azzal odalépett Mikasához, és magasba emelte a nő kezét. - Sieg Prophetin! És sieg Königin der Pengék! - közölte, mire a tömeg ünneplésben tört ki. - Mi nem kapunk külön ovációt? - biggyedtek le Saalia ajkai, mire Versta nevetésben tört ki. - Mester, te mondtad, hogy Mikasa szolgái vagyunk, nem emlékszel? - kérdezte, mire néhány pillanat múlva Saaliának is beugrott a dolog, és maga is kénytelen volt elmosolyodni. Mikasa egyébként is láthatóan megszeppent a hirtelen jött rivaldafénytől, ehhez biztosan nem volt hozzászokva. Aranyos volt a zavara. - Mi most elmegyünk a megmaradt káosz vernichten! Dann győzedelmesen visszatérünk sofort! - közölte, mire a tömeg újra ujjongani kezdett, és az emberek megrohanták a felsorakozott harcosokat, ki búcsúzkodni, ki valami útravalót adni. Akár valamilyen apró tárgyat, akár ételt vagy fegyvereket átadni. Saaliához is odalépett egy fiatal, barna bőrű nő, és odanyújtott neki egy égetett üveg medált. - A Próféta szeme - közölte vele, és a kék színű, középen fehér és fekete körökre oszló medál tényleg olyan volt, mint egy elnagyolt szem. - Őrizzen meg az utadon! Saalia elvette az ajándékot, majd Verstára pillantott. - Figyelj, mert jól jön még a cosrai barátnődnél - közölte, majd megragadta a lány derekét, kicsit megdöntötte, és megcsókolta. A padawan enyhén kipirultan figyelte a jelenetet, és a helyi nő egyáltalán nem ellenkezett. Néhány pillanatig tartott csak, és ahogy végeztek a lány, hátrébb lépett és eltűnt a tömegben. - Mit szólna a szenátor, ha ezt látná, mester? - kérdezte tőle, mire Saalia elvigyorodott. - Biztos kommentálná, hogy milyen szép feneke volt - közölte vele, mire Versta csak legyintett. Sosem értette kettejük élvhajhászatát, neki bőven elég volt Kai, már amikor találkozni tudtak. A legutóbbi kis kalandjuknak már volt egy pár hete, még az út előtt se tudtak személyesen elbúcsúzni, és ez kicsit frusztrálta a lányt. - Mindannyian, wir abreisen! - próbált rendet vágni a kavarodásban Izal, mire a fegyveresek lassan elbúcsúztak a tömegtől, majd felszálltak a hajóikra. Saalia, Versta, Mikasa és Emilia a saját hajójukra mentek, míg Kasumi és Zaniah, valamint a farkasa, Warwick Izal lovag ajánlatát fogadták el. Saalia harcban megtépázott hajója nagy üdvrivalgás közepette emelkedett fel a felszínről, ahogy a shikaakwai konvoj többi hajóját is hangot kurjantások búcsúztatták. A csata kemény és veszteségekkel teli volt, szinte mindenki veszített el valakit benne, ám mégis megőrizték az optimizmusokat, hiszen éltek, a támadók pedig kudarcot vallottak. Tython külső védelme nem esett el. - A népszerűség átka - vigyorgott a kékbőrű twi'lek jedi a pilótafülkében, ahogy elkormányozta a hajót, hogy csatlakozzon a konvojhoz. Vagy inkább karavánhoz? A helyiekhez jobban illene. - Mit gondolsz, mester, akkor is ennyire vidámak lennének, ha tudnák, hogy az ellenség már a rendszer szívében van? - kérdezte Versta, mire Saalia rápillantott, majd sóhajtott. - Te aztán el tudod rontani a pillanatot - közölte vele kissé bosszúsan. Odakint Mikasa az egyik kanapén pihent, miközben Emilia gyengéden simogatta az arcát az egyik kezével, míg a másikkal a kezét fogta. - Úgy érzem, a csöppségem hamarosan velünk lesz - sóhajtotta. - Ne aggódj, szerelmem, a doktornő már ott lesz Tythonon, és segít - bátorította a másik nő, miközben kezével félresöpört egy kósza tincset a hercegnő hajából, majd odafeküdt a vállára. - Csodálatosan énekeltél. - Köszönöm, Mily. Csöpp korom óta szeretek énekelni - mosolyodott el a lány. - Persze a tanítóim nem szerették, ha a papnői énekeken kívül bármi mást énekelek. Persze engem nem szidhattak olyankor össze, úgyhogy a többi nemesi lányt vegzálták olyankor. Sajnáltam őket, úgyhogy muszáj volt titokban gyakorolnom. A bátyám mindig szívesen meghallgatott, volt, hogy az óráiról is ellógott emiatt, a császári tanítók meg össze-vissza kerestették. Volt egy titkos kis helyünk a palota kertjében, a cseresznyefák között. - Sajnálom, Mikasa - simított végig az arcán. A hercegnő felsóhajtott. - Őrültnek gondolnál Mily, ha azt mondanám, hogy láttam? - kérdezte, mire a lány meglepetten pislogott, és lassan felemelkedett. - Nem lehet, hogy csak képzelődtél? - kérdezte, miközben mindkét kezét megfogta, és aggodalmasan figyelte. - Mily, vannak dolgok, amiket nem mondok el. Nem azért, mert nem bízok benned, hanem mert... komplikáltak. Néha én magam se értem őket. De hidd el nekem, elég beszélő halottat láttam már ahhoz, hogy tudjam, ott van - felelte neki teljes komolysággal. - Ott volt és beszélt hozzám. Megköszönte, hogy megmentettem, és elmondta, mit kell tennem, hogy győzzünk. - Ez... - pislogott meglepetten, de Mikasa csak megrázta a fejét és elmosolyodott. - Ne is törődj vele - mondtam, majd visszafeküdt a helyére, és magához húzta a barátnőjét is. - A dolgok olyan egyszerűnek tűnnek, amikor itt vagy mellettem. Ahogy ott ültek összeölelkezve, a fáradtságtól kimerülten lassan álomba merültek. Mikasa újra azon a helyen találta magát, ahogy olyan sok időt töltöttek együtt bátyjával gyerekkorában. Ám ezúttal a testvére helyett csak egy sírszentélyt talált ott, égő füstölőkkel és egy hosszúkás, egyszerű sírkővel, amire csak ennyit véstek: "szeretett bátyámnak". Mások is ott voltak a sír körül, akik valamiért furcsán ismerősnek tűntek, mégis biztos volt benne, hogy soha nem látta őket eddig. Egy fiatal, szőke lány állt mellette, és kezeit összetéve épp imát mormolt, míg a másik oldalon egy fekete hajú lány állt, aki épp most végzett füstülők meggyújtásával. Két vöröses hajú lányt is látott a szeme sarkából, akik kissé távolabb álltak meg és onnan figyeltek kézenfogva. Nem értette ennek a jelentését. - Hahó, ébresztő álomszuszékok - hallotta meg Saalia hangját és az álomképek szertefoszlottak. Ehhez hasonló látomásai elég régóta nem voltak: amennyire kísértették az ehhez hasonló dolgok képzése első hónapjaiban, mostanra úgy tűnik már megtanulta kezelni őket. Lassan kinyitotta a szemeit és meglátta maga előtt Saaliát, mire hirtelen megmozdult, felébresztve Emiliát is. - Nahát, mester, olyan simán vezettél, hogy fel se keltek - viccelődött Versta, mire Saalia csípőre tette a kezét. - Vigyázz padawan, mert a végén mutatok neked egy rázós landolást - közölte, mire Versta gyorsan hátrébb lépett. - Már itt is vagyunk? - kérdezte Mikasa meglepetten. - Hat óra telt el - jegyezte meg Saalia. - Jó, én is szundítottam kicsit, de azért ez elég mohó. - Ne feledd, hogy ő most kettő helyett alszik - simított végig gyengéden a barátnője hasán Emilia. - És mi a te mentséged? - vonta fel a szemöldökét Saalia, látszólag szigorúan. - Hogy én is tudok egy pár rázós landolást mutatni - felelte, és az összecsukott botjára mutatott. Néhány pillanatig farkasszemet néztek, majd felnevettek. Mindannyian tudták, hogy csak ugratják egymást. Emilia felsegítette Mikasát, majd a rámpához kísérte. Odakint rengetegen sürögtek-forogtak, nemcsak az ő konvojukból, de máshonnan is. Odalent Izal, a hercegnő, Zaniah és Warwick, valamint Kasumi már vártak rájuk. Ahogy leértek, még köszönni se volt idejük, ugyanis az egyik köztársasági transzport irányából hirtelen egy szőke hajú alak tűnt elő, kék-fehér egyenruhában, az orvosok nemzetközi intézményes jelét, keresztet viselve a ruháján. - Arelia! - élénkült fel Zaniah, és rögtön odarohant hozzá, majd jó erősen megölelte. - Úgy aggódtam. - Én is érted, Zaniah - mosolygott vissza rá megkönnyebbülten a nő. Zaniah volt a gyorsabb és rátapasztotta az ajkát a nőére, míg a többiek mosolyogva figyelték a jelenetet. - Hát nem csodás a szerelem? - törölgetett jelképesen könnycseppeket a szeme sarkából Saalia, mire Versta megrázta a fejét. - Mester, te sosem rohannál így a szenátorhoz - mutatott rá. - Mi? Még szép - vigyorodott el. - Még az hiányzik, hogy elbízza magát. - Akkor most jön az, hogy a templomokban elszállásoljuk magunkat - szólalt meg Izal lovag. - A káosz fenyegetés egyelőre nem mutatkozik. - Káosz rejtőzést gut verstanden - jegyezte meg Hassa. - Prophetin figyelmeztetni minket, nicht bízni látszat. - Én - pillantott a távolba a Mikasa, a hegyekre, amik a kikötő felé emelkedtek. - Érzem, hogy hív valami ott. Minden porcikám azt mondja, oda kell mennem. - Ott nincs templom - jegyezte meg Izal, miután a térképre nézett. - Sőt, semmi. - Van ott valami - jelentette ki. - És odamegyek. - Egyedül nem mehetsz - rázta meg a fejét Emilia. - Veled tartok. - Gyalog sokáig fog tartani - jegyezte meg Saalia. - Elviszlek titeket. Versta, fogj egy siklót. - Mi is veletek tartunk - ért oda hozzájuk Arelia, aki most Zaniah kezét fogta. - A csöppség bármelyik pillanatban megérkezhet. - Nem mintha jelen esetben bármit változtatna a véleményem - kezdte Versta. - De biztos okos dolog most felderítésre indulni, amikor a Káosz itt rejtőzködik valahol? - Természetesen, Versta - tette büszkén csípőjére a kezeit Saalia. - Most jól el van bújva, mert tudja, hogy itt vagyok. Majd előjön, ha nem érzi a jelenlétemet. - Akkor elég lenne csak kicsit szüneteltetned a yotbab evést. Máris nem érezné - felelte Versta és már készült valami frappáns válaszra, de Saalia csak az állát kezdte dörzsölgetni az ujjaival, mint aki fontolóra veszi a dolgot. - Ne aggódj, Versta. Nem lesz baj - felelt Mikasa Saalia helyett. - Észre fogjuk venni, ha előmerészkedik a rejtekéből. - És akkor megtapasztalhatja a Vihar erejét! - emelte diadalmasan kezét az égbe Saalia. - A yotbab viharét - kuncogott Versta. - Jól van, kerítek egy siklót. Annak ellenére, hogy hegynek mentek felfelé, az út kimondottan könnyűnek tűnt. Szinte mindig akadt megfelelő ösvény, hogy a sikló kényelmesen elférjen a terepen. Zaniah szerint Tython támogatta őket ily módon. Ha ellenség lennének, akkor a bolygóra is nehezebben jutottak volna le. Ezzel senki sem tudott vagy akart vitatkozni. Talán egyedül Emilia kételkedett kicsit, de megbízott annyira Mikasa megérzéseiben, hogy túllépjen ezen. - Milyen érzés itthon lenni? - kérdezte Arelia a mellette ülő Zanát, aki egész úton csak kifele bámult az ablakon. - Csodálatos. A táj más, de mégis ugyanolyannak hat. Az Erőben ez a hely semmit sem változott, pedig érzem, hogy nem a mostani az első fenyegetés, amivel szembenéz. És nem az utolsó. - Igen, pár évezreddel ezelőtt azok a hülye sithek is házhoz jöttek a pofonért. Tython hőse meg valagba rúgta őket - szólt hozzá Saalia is a témához. - Ki volt ez a hős pontosan? - kérdezte Mikasa. - Furcsa módon erről kevés feljegyzés van. Csak úgy hivatkoznak rá mindenhol, hogy Tython hőse. Mivel az évezredek alatt sok régi adat elveszett, ebben egyeztek meg a történészek azután, hogy folyton csak vitatkoztak a személyéről. - Nahát, egy történelmi kérdés, ami kifog még a mesteremen is, ez csakis a Káosz műve lehet - viccelődött Versta. - Csakis... De hé, tudom a megoldást! Megtaláljuk a módját, hogy utazzunk az időben, ahogy Zana, visszamegyek és megnézem, ki volt az. Na? Az is lehet, hogy valami furcsa időparadoxon van itt és az akkori Tython arra vár, hogy megjelenjek és megmentsem? Na? - Túl sok időutazós holofilmet nézel, mester - csóválta meg fejét Versta. - Mégsem hajkurászhatok minden hétvégén sitheket - vont vállat Saalia, mire mindenki nevetésben tört ki. - Itt lesz egy szikla. Miután elhagytuk, fordulj egyenesen a hegy felé - adta meg az útirányt Mikasa. - Bármi is van odafent, remélem lesznek szép lányok is - jegyezte meg Saalia, amikor teljesítette Mikasa kérését. - Vagy legalább yotbab - tette hozzá Versta. - Vagy az - helyeselt a jedi. Már igen magasra értek a hegyen, amikor egy kis fennsíkra érkeztek. Mikasa kérte, hogy álljanak meg és folytassák gyalog az útjukat. Közel voltak. Szép tiszta idő volt, így remek kilátás nyílt az alattuk elterülő tájra. Azonban bármi is volt odafent, nem látták. Csak fák, bokrok, sziklák mindenfele. Meg egy kis vízesés távolabb, de mást nem láttak. - Oké, itt vagyunk. Szóval, merre tovább? - kérdezte Saalia. - Itt kell legyen valahol a bejárat - mondta Mikasa, miután kitartotta a kezét és az Erőn át kereste a célállomást. - Megvan! - kiáltott fel Saalia, majd egy sűrű indafalhoz lépett - Ez rejti a bejáratot! - közölte magabiztosan, aktiválta a fénykardját és egyetlen vágással levágta az indákat, hogy felfedje a... mögöttük lévő sziklafalat, amit eltakartak - Vagy nem... - Hihi. Vicces jedi vagy! - hallották egy fiatal lány hangját a közelből, egy nagyobb bokor mellett állva. - Ki vagy te? - kérdezte Mikasa. - A Káosz? Pont úgy néz ki - vágta rá Saalia. - Nem nyert - nevetett újra a lány. - Amaya vagyok. A mester küldött, hogy vezesselek el hozzá. - Akkor vezess, kérlek - válaszolt kedvesen Mikasa. - Gyertek hát - mondta a lány, azzal eltűnt a bokor mögött. - Okos ötlet követni? - szólalt most meg Versta. - Fogadj meg egy jó tanácsot, padawan. Ha egy csinos lány hív valahova, akkor ne kérdezősködj - felelte Saalia, szélesen vigyorogva. - Mester, ő még kiskorú! - mutatott rá a tényre Versta, mire Saalia még jobban vigyorgott. - És kinek jelentesz fel? Csak nem a gárdaezredes úrnak? - ugratta tovább a tanítványát, mire többen csak rázták a fejüket. - Saaliának igaza lehet, nem tudunk róla semmit - jegyezte meg Emilia is. - Ne aggódj, Mily - pillantott rá Mikasa. - Érzem, hogy nem akar rosszat. - Ha azt akarna, Tython is megpróbálna figyelmeztetni minket - bólintott Zaniah. - Akkor előre! - szűrte le a következtetést Saalia, és megindult előre, a többiek pedig követték. Lépésről lépésre úgy tűnt, hogy a növényzet egyre sűrűbbé válik, ám mégis nagyon könnyedén haladtak. Aztán egyszer csak véget ért a sűrű erdő, és egy teljesen lapos tisztásra értek, amit egy kisebb tó és egy hatalmas, romos épület tarkított. - Versta, ezt szerintem rólad mintázták - pillantott körbe Saalia, mire a padawan oldalba könyökölte. - Nem is olyan picik! - duzzogott látványosan a fiatalabb twi'lek. Kuncogást hallottak, és hirtelen előtűnt Amaya egy szikla mögül, és halkan kuncogott. - Vicces csapat vagytok - közölte velük vidáman. Hirtelen materializálódott mögötte Kasumi, aki megpróbálta lesből elkapni a fiatal lányt, de ő egy pillanat alatt elugrott az útjából és ahogy Kasumi majdnem feldőlt, megint jót nevetett. - Elég legyen a játékokból! - jelentette ki Kasumi dühösen. - Kasumi! - szólt rá most Mikasa. - Hihi, jó kis móka ez a... bújó-fogócska? - mosolygott szélesen a fiatal lány. Kasumi még fújtatott kicsit, de úgy tűnik elállt attól a tervétől, hogy elkapja a lány. - Ahogy említettem, Amaya vagyok, a Levelek Közt Rejtőző Pengeszentély legifjabb tanonca. A név hallatán Mikasát mintha emlékek milliói rohanták volna meg: a háttérben Tython napjának felemelkedése és lemenése váltották egymást és a környezet is folyamatosan átalakult: az épületek egyre jobb állapotba kerültek, és megteltek élettel. Pillanatokon belül több száz, valamiféle zöld egyenpáncélba öltözött, fehérre festett arcú fiatalt látott edzeni az udvarokon, valamint azt, ahogy sokan civil ruhákban végzik a mindennapi tevékenységeket itt. - Hát megérkeztél - lépett elő egy tőle másfél fejjel magasabb, két méter tíz centis nő, aki a többiekhez hasonlóan valamilyen zöld egyenruhát és páncélt viselt, arcát szintén fehérre festette, fején pedig valamiféle koronadísz ült. - Kyoshi hercegnő vagyok, a szentély alapítója. - Ó, Mikasa Kikusai - mutatkozott be ő is, ahogy feleszmélt a rengeteg látnivalóból, és mindketten meghajoltak egymás felé. - Tudom, ki vagy - felelte a nő, és megállt előtte, Mikasának pedig fel kellett emelnie a fejét, hogy tarthassák a szemkontaktust. - Hiszen egyek vagyunk. - Vagyis te is... az előző életem vagy? - pislogott meglepetten a hercegnő. - Igen - bólintott kimérten. - Jingu császárnő dédunokája, Kouan császár második lánya, a penge rend tythoni központjának a vezetője. - Jingu, vagyis... - Én - lépett elő a romok közül Akame, és megállt a leszármazottja mellett. Mondani se kell, ő is legalább egy fejjel alatta maradt. - Nem akarok tiszteletlen lenni, de... - Elképesztően magas vagyok - mosolyodott el. - És százhuszonhét évig éltem. Öt gyerek, huszonkét unoka, száznégy dédunoka. Mikor meghaltam, a papnőknek meg kellett nézniük az ősi temetési rítusokat, mert emberemlékezet óta nem volt senki, aki emlékezett volna rájuk. - Azt hiszem olvastam arról is, hogy... - folytatta volna félénken Mikasa, mire Kyoshi lecsapott a dologra. Pontosan tudta, hogy mire is gondol. - Igen, a Nagaisenki említést tesz róla, hogy nőket és férfiakat egyaránt szerettem, tucatnyi férjem és feleségem volt - közölte, mire Akame megcsóválta a fejét. - Több szerénységet, Kyoshi - közölte vele, és valami elképesztő módon megragadta a fejét, majd a föld felé nyomta, ő pedig ellenállás nélkül engedelmeskedett, annak ellenére, hogy fizikailag láthatóan erősebb volt a másiknál. Már ha ebben a szellemvilágban számít a fizikai erő... Egészen addig nyomta a föld felé, amíg már térdre nem rogyott, de még így is hatalmasnak tűnt. Nem akart volna az ellensége lenni, bár őszintén a fantáziája eljátszott azzal, vajon miféle is lehetett egyéb... körülmények között. - Bocsásd meg dédunokám büszkeségét - közölte vele Akame. - S-semmi gond - rázta meg a fejét Mikasa. Akame még rosszallóan nézett rá, majd engedte, hogy felkeljen a földről. - Sayomit miért nem látom? - Miért, hiányoztam? - hallotta az ismerős hangot a háta mögül, mire Mikasa egy pillanatra összerezzent. - Sayomi, nem vagyok most olyan kedvemben, hogy ezt elnézzem. Vigyázz, mert te is így jársz - intett a fejével Kyoshi felé Akame, mire Sayomi felnevetett. - Hatalmas ez a szentély - jegyezte meg Mikasa elképedve, aki nem volt kíváncsi előző életei cívódására. - Hogyhogy senki nem fedezte még fel a helyiek közül? - Tython jótékonyan elrejtette az érkezésedig - felelte Akame. - Valamint egy erőteljes Erő illúzió is védi. Azért láttátok olyan sűrűnek az erdőt - jegyezte meg Kyoshi. - Hasznos képesség, meg kéne tanulnom - jelentette ki Mikasa. - Ahogy a múltad egyre nagyobb részét feded fel, úgy válsz majd egyre jobbá az ilyen képességekben - közölte vele Akame. - Most már Kyoshi erejét is magadhoz hívhatod. Ő a valaha élt legnagyobb harcos elődeid közül. - Kivéve, téged, dédmami - próbált hízelegni Kyoshi, de Akame egyszerűen csak fejbe kólintotta. - Figyeljetek, ha már itt vagyunk. Láttam a bátyámat is nemrég. De ez... lehetetlen. Halott és nem az előző életem - jegyezte meg Mikasa kissé idegesen. - Az Erő rengeteg rejtélyt tartalmaz - felelte bölcsen Akame. - Olyan erős volt a kötelék közöttetek, hogy halála után is megmaradt. - Akkor... vissza is lehetne hozni? - kérdezte reménytelien Mikasa, de senki se felelt, csak szomorúan néztek félre. A hercegnő lelkesedése lelohadt. - Találkozhatsz még vele, az Erő szövedékén keresztül, de élő... már sosem lesz - felelte végül Akame, mire Mikasa szomorúan bólintott. - Még... még valami - vett mély levegőt. - Azt mondtátok, Sayomi, hogy te pusztítottad el a penge rendet. De ha te láttad az elődeidet... miért döntöttél így? Gond nélkül hagytál. - Tanul a kislány - vigyorodott el Sayomi a kérdésre. - Valóban, Akame, mondd csak el, mi történt! - Nem kertelek - húzta ki magát Akame. - Egyetértettem Sayomi döntésével, hogy a penge rendnek pusztulnia kell. Az információ úgy érte Mikasát, mint derült égből villámcsapás, és még a szava is elakadt tőle, miközben Sayomi vidáman nevetgélt. - De... de... de... én ezt nem értem - pislogott. - Magyarázd meg! - Erre az igazságra neked kell rájönnöd - rázta meg a fejét Akame. - Ha megtörténik, a tanulásod véget ér majd. Addig is menj, járd az utad. Mi csendben figyelünk, és segítünk, hol képességeinkkel, hol tanítással, hol tanáccsal. Légy erős Mikasa... a pengék újjászületéséért! Mikasa még mondani szeretett volna valamit, de az álomkép szertefoszlott, ő pedig egy erőteljes rázkódással visszatért a saját valóságába. A hirtelen mozdulattól Mercer doktor is ugrott egyet, Mikasa pedig zihálva ült fel, és körbepillantott. A szentély egy jobban karbantartott részében volt, a földön egy bambuszgyékényen, és az ismerős arcok mellett három ismeretlent látott. A szoba berendezése elég régiesnek hatott. - Mi... történt? - kérdezte meglepetten. - Elájultál - lépett oda hozzá Emilia, és látsztott rajta, hogy aggódott. - Azt hittük, jön a baba - jegyezte meg Versta. - A doktornő éppen vizsgált, amikor visszatértél. - A hercegnőtök egy utazáson volt, nem igaz, kedvesem? - kérdezte egy töpörödött idős nő, akinek számos ránc borított az arcát, szőke haja hosszú tincsekben lógott alá, mégis barátságos volt. - Találkoztál vele. - Vele? - értetlenkedett egy pillanatra, majd követte a nő ujját és meglátta a szobrot, ami Kyoshit ábrázolta. - Igen, de... de ezt mégis honnan tudja? - Kaede mester sok mindent tud - lépett előre egy fiatalabb nő, majd meghajolt. - Ő a szentélyünk vezetője. Én Mine vagyok, a sorban utána következő mester. Ők pedig itt a tanítványaim: Saburo és Amaya. Egy magasabb, vékony alkatú, hosszú fekete hajú, eléggé hallgatag kép férfi is előrébb lépett és meghajolt. - Nagy megtiszteltetés, hogy közöttünk lehetsz, pengék úrnője - közölte vele Mine. - Az érkezésedről nemrég értesített minket Tython. - Pengék királynője, helyesen - dörmögte az orra alatt Saalia. - Hihi, vicces barátod van, Mikasa úrnő - kuncogott Saalia szavain Amaya. - Kérlek, elég a Mikasa - tiltakozott a hercegnő, mivel egyáltalán nem akarta felborítani az itteni dolgokat. Bár valami azt súgta neki, hogy a penge rend felélesztésével ez mindenképp megtörténik. - Ahogy kívánod - hajolt meg illedelmesen a fiatal lány. Mikasa felemelte a kezét Emilia felé, aki meg is fogta, hogy felsegítse őt a fekhelyéről. Bár ő is egyre inkább érezte, hogy közeleg a perc, amikor világra hozza majd gyermekét. De addig is, ismerkedni szeretett volna az itteniekkel. Selvarison egy jobb állapotban lévő templomot talált, viszont ott nem találkozott élő személlyel. Erre nemigen számított. - Mit szólnátok egy finom teához és egy kis harapnivalóhoz? - érdeklődött Kaede. - Azt hiszem, nekem jót tenne - felelt Mikasa, miután talpra segítették. - Akkor kövessetek - felelte az idős nő, majd elindult, nyomában a vendégekkel. - Ugyanilyen volt Selvarison is? - kérdezte Kasumi. - Nem egészen. Ott nem élt senki. De ott is sokat tanultam a pengékről és biztos vagyok benne, hogy itt is sok újat megtudunk majd. Egy kis udvarra vezették őket, ahol egy szép, gondozott kert volt. A víz már előzékenyen oda volt téve a teához, mintha csak így lett volna eltervezve. A vendégek leültek körbe úgy, hogy hagyjanak helyet a vendéglátóiknak is, akik míg a tea elkészült, süteménnyel kínálták őket. Majd ők is helyet foglaltak közöttük. Egy rövid ideig senki sem szólt, Kaede, Mine és Amaya Mikasát figyelték, aki kicsit zavarban volt ettől az érdeklődéstől. Egyedül Saburo volt Saaliával elfoglalva, aki őt bámulta. - Valami furcsát látsz rajtam? - kérdezte meg végül, mire mindenki a twi'lekre pillantott. - Nem, csak... te férfi vagy - közölte vele. - Ezt magam is tudom, de kedves, hogy megerősítetted - felelte a fiatal férfi rezignáltan. - Mármint úgy értem, hogy egy penge, aki férfi - pontosított Saalia. - Én sosem mondtam, hogy csak nők lehetnek pengék. Puszta véletlen, hogy a pengék alapítója nő volt és sok elődöm volt a saját idejében vezető szerepben - mondta Mikasa. - A valóság gyakran kiábrándító - csalódott jól túljátszott drámaisággal Saalia. - Mester... - temette a tenyerébe az arcát Versta. - Azért nincs harag, remélem - fordult vissza a férfihez- - Természetesen nincs - biccentett Saburo ha barátságosan nem is, de legalábbis nem ellenségesen. - Szóval - fordult a két idősebbik nő felé Mikasa - Én eddig úgy tudtam, hogy a pengék teljesen eltűntek, miután a rend elbukott. Hogy lehet, hogy ti mégis itt vagytok? Miért nem élesztettétek fel itt a rendet, ha mindvégig itt volt ez a hely? - Mert ez a te dolgod, kedveském - válaszolt kedvesen az idős nő - Meg volt írva, hogy a pengék vissza fognak térni. Mi azért vagyunk itt, hogy ebben segítsünk. Őrizzük a pengék tudását, amit Kyoshi ránk hagyott. Mesterről tanítványra száll a tudás, amíg el nem érkezik az idő. - Akkor most összecsomagoltok és mentek oda, ahova Mikasa is? - kérdezte Kasumi, aki mint penge újonc, érdekelt volt a dologban. - Valahogy úgy - jelentette ki Mine. - Azonban én szeretném látni, mire is képes Akame és Kyoshi leszármazottja. - Magam is - értett egyet Kaede. - Természetesen, ha majd ismét harcképes leszel. Mikasa kicsit megkönnyebbült, hogy nem kell újra terhesen harcolnia. Kaede anyó azonban rejtélyesen mosolygott továbbra is. - A jelenlévők persze bármikor bemutathatják az ő tudásukat - ajánlotta fel Mine. - Itt? Félek, hogy leverem a berendezést - nevetett Saalia, mire Mine intett, hogy kövessék. Néhány folyosóval arrébb az egyik épületben egy hatalmas, oszlopokkal körülvett küzdőtérhez értek. Saalia elképedve figyelte a hely méreteit - Nem túl nagy ez a hely négyeteknek? - Kedveském, ebben a templomban egykor több száz penge élt és szolgált - felelte a legidősebb nő. - Szóval párbaj - húzta ki magát Saalia, ahogy megálltak az egyik gyakorlókör mellett, majd Kaedére pillantott. - Gondolom nekem a legtapasztaltabb ellenfél jut. - Mesteeer - sóhajtott fel Versta halkan, megadóan. - Aranyos vagy kedveském, de én most nem harcolom - felelte a nő, aki tényleg olyan volt, mint egy jóságos nagyanyó, miközben Mine előrébb lépett. - Én szívesen kiállok ellened - közölte határozottan. Saalia végigpillantott rajta, és tekintete néhány pillanatra elidőzött szép nagy, kerek mellein. - Drága gyermekeim, ne raboljátok el a lehetőséget a fiatalok elől! - szólt rájuk az anyó, majd a legfiatalabb pengére pillantott. - Amaya, te kezded. A lány kuncogva lépett elő, majd előhúzta a fegyverét.[/div]- Az tényleg egy eredeti kurozashi? - csillant fel Mikasa szeme, és mintha elfelejtkezett volna az állapotáról, máris ott termett, és szemügyre vette az eszközt, Amaya pedig vidáman mosolygott. - Ez elképesztően gyönyörű - csodálkozott rá Mikasa, miközben a kezében forgatta. A sajátjának botja nem volt tökéletes, ebben érezte, hogy pontosan és egyenletesen oszlik el benne a súly, semelyik irányba nem húz. A boton csak egyszerű díszítések voltak, mégis gyönyörködtető volt nézni. - Én kiállok vigyori ellen - lépett előre Kasumi. - Vicces vagy - kuncogott újra Amaya gyermeki örömmel. - Újra fogócskázunk? Vagy megint bujkálni is fogsz? - Lányom, te még nem állsz készen - rázta meg a fejét Kaede anyó. - Nem lenne igazságos harc. Ellenben csápfejű barátoddal. Kasumi Mikasára pillantott, aki komolyan bólintott felé, mire enyhén meghajolt, és hátrébb lépett. - Csápfej? Ez elég rasszista. Meg aztán egy kölyökkel lennék egy szinten? - puffogott kicsit Saalia. - Rám gondolt, mester - sóhajtott újra Versta, mire Mine is kuncogásban tört ki a kékbőrű twi'lek meglepettségét látva. Mikasa visszanyújtotta a fegyvert Amayának, aki vidáman vette azt el, majd ketten elindultak a küzdőkör közepére. Amaya és Versta alig pár lépésre állt egymástól, amikor utóbbi a fegyveréért nyúlt volna, de Amaya nem mozdult. Versta megdermedt. - Ó igen, a meghajlás - jelentette ki kicsit elpirultan, majd meghajolt. Amaya csak egy aprót kuncogott a botláson, majd ő is meghajolt. - Saburo, a zene - pillantott Mine az idősebb férfire, aki pillantott és a dobokhoz lépett, majd játszani kezdett rajta egy ütemes harci zenét ( link). Mikasa szemei kitágultak, az ütem olyan ismerősnek tűnt, és máris harciasabbnak érezte magát. Ez egy ősi penge harci zene volt! - Látom, felismerted Kyoshi harci dalát - jegyezte meg Kaede mosolyogva. - Igen. Sokáig a népünk használta egy változatát az Agni Kaihoz - mesélte Mikasa. - Szóval már nem? - kérdezte Arelia. - Nos, egy ideje nem került sor ilyesmire. Hosszú idő óta az első Agni Kai volt, amit a bátyám ellen vívtam Adumaron. - Az egy remek küzdelem volt - tette hozzá Saalia. Mine eközben odasétált a két küzdőfél közé és felemelte az egyik kezét. Versta még egy utolsót pillantott mesterére, aki biztatóan biccentett neki, mire a padawan máris magabiztosabbnak érezte magát. - Harc! - kiáltott Mine és a kezével jelzett, hogy kezdhetik. Amaya azonnal támadásba lendült, méghozzá igen fürgén. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a harc el is dőlt, de Versta végül megállította a rohamot annyival, hogy megtámasztotta magát az egyik lábával és a fénykardjával blokkolta ellenfele támadását. Ez után visszalökte és újra átengedte a kezdeményezést. Amaya pedig ismét támadást indított, ám ezúttal Versta nem maradt egy helyben, hanem hátrált és hárított. - Azt hittem, hogy Versta ennél picit tapasztaltabb már - állapította meg Kasumi. - Az is - állapította meg Zaniah, aki tapasztalt kardforgatóként felmérte mindkét küzdőfél tudását a mozgásuk alapján. - Vagyis most csak próbára teszi Amayát? - kérdezte Arelia. - Mondhatni. Felméri az ellenfele erősségeit és gyengéit. Valamint elbizonytalanítja azáltal, hogy nem mutatja meg túl korán, mire képes igazából. Okosan harcol. Kicsit... meg is lep, hogy ilyet látok Saalia tanítványától - felelt ezúttal Mikasa egy kicsit kuncogva a végén. - Hehe, a zsenim ismét megmutatkozik - húzta ki magát büszkén Saalia. A beszélgetésüket persze elnyomta a zene annyira, hogy a küzdőfeleket ez ne zavarja. Igaz, egyébként is egymásra koncentráltak. Versta türelmesen küzdött és ez látszólag kezdte felbosszantani Amayát, aki így egyre inkább forrófejűen kezdett viselkedni. A támadásai nem lettek kevésbé pontosak, de hevesebben próbálkozott. Végül egy váratlan pillanatban Versta ellene fordította a saját lendületét és az Erővel ellökte a lányt, aki így kis híján nekiment egy oszlopnak. Aztán ahogy megfordult, az Erőt használva némi port lökött a padawan felé, aki így ismét védekezőre fogta és inkább elhátrált, de Amaya követte és ismét megpróbált lecsapni, ám ezúttal Versta ismét megakasztotta a pengéjét, ellökte, majd ellentámadásba lendült és a fiatal pengén volt a sor, hogy hárítson néhány csapást. A harc egyre hevesebben folyt tovább. De míg Versta képes volt megőrizni a hidegvérét, addig Amaya egyre hevesebbé és meggondolatlanabbá vált a küzdelemben. Mindenfelé cikáztak a szikrák, ahogy fegyvereik újra és újra összecsaptak. A jelenlévők kíváncsian figyelték a jelenetet, különösen Arelia, aki mindig is rajongott a jedikért, Zaniah, aki inkább elemezte a látottakat és persze Emilia, aki csillogó szemekkel figyelte a küzdelmet, miközben Mikasába karolt. Lassan egyre inkább a padawan került fölénybe, aztán egy meggondolatlan oldalsó vágásnál blokkolta a csapást, majd kigáncsolta a lány előrébb lévő lábát, amivel átlépett az ő lábfején. Ugyan megpróbálta még valahogy visszanyerni az egyensúlyát, Amaya a földre zuhant. Versta rögtön kirúgta a kezéből a fegyvert, majd megállt felette, rászegezve a fegyverét. A zene alábbhagyott, és hirtelen mindketten saját zihálásukat hallották csak. Versta néhány pillanatig még állt ebben a pózban, majd deaktiválta a fegyverét és kezet nyújtott a lánynak, aki pár másodperc múlva elfogadta azt, és felkelt a földről, leporolva magát. Versta közben a kezébe rántotta a fegyvert, majd odanyújtotta neki. Aztán újra elfoglalták a kezdőpozíciót a küzdőtér közepén, Kaede anyó pedig tapsolt egyre, mire mindketten meghajoltak egymás felé. Emilia kurjongatni kezdett, mások csak beérték egy egyszerű tapssal. Versta ettől láthatóan kicsit zavarba jött. - Szép volt padawan - veregette meg a vállát Saalia, ahogy közelebb ért. - És te is ügyes voltál Amaya. Ha nem én tanítom ki Verstát, akkor simán legyőzöd. - Valóban figyelemre méltó, ahogy képes voltál megőrizni az önuralmad - bólogatott Mine. - Egy ilyen mester mellett elengedhetetlen erény - mosolyodott el pimaszul Versta, mire többen nevettek, még Saalia is. - Szóval... ki a következő? - váltott témát a twi'lek jedi, miután csend lett. - Végre kiállhatok a nagyanyó ellen? - Még mindig vicces vagy, kedveském - mosolygott barátságosan az öregasszony. - De én Kyoshi utódjával állok majd csak ki. - Hát végülis jogos, most a gyerek miatt Mikasa sem olyan, mint fénykorában - jegyezte meg Saalia, mire Kaede teljesen komolyan megrázta a fejét. - Úgy értem a szülés után - közölte, és Saalia először ezt viccnek hitte, de a helyiek arcát elnézve rá kellett jönnie, komolyan gondolja az öreg. Hát ha ezt akarja... - A sorban most Saburo következne - pillantott a doboknál ülő hallgatag fickóra Kaede. - De ő a legügyesebb zenészünk. Mine, megengedem, hogy megküzdj a nagyszájú csápfejű vendégünkkel. Saburo utána kerül sorra. A férfire pillantott, aki engedelmesen meghajolt a dobok mögött. Mine magabiztosan ment a küzdőkör közepére, akárcsak Saalia. A nő is előhúzta kurozashiját, ám annak bot végét lecsatolta, és a pályán kívülre dobta. - Nem kell előnyöket adnod - jegyezte meg Saalia. - Ó, ez annak tűnt? - mosolygott Mine. - Egyszerűen csak jobban kedvelem ezt a harcmodort. Azzal előhúzott még egy fegyvert, így már két penge volt a kezében, amelyek Mikasa kardjához hasonlóan sötétrózsaszín pengékkel aktiválódtak. Saalia elégedetten bólintott erre, nem kellett attól tartania, hogy a másik visszafogja magát. A felek meghajoltak egymás felé, majd Kaede jelére Saburo újra rákezdett az ütemre. Ezúttal Kaede mester indította el a küzdelmet, ám az előzővel ellentétben nem történt semmi. Sem Saalia, sem Mine nem mozdult, csak álltak egymással szemben kivont kardokkal, miközben magabiztos mosollyal farkasszemet néztek egymással. - Öhm... Harc? - szólalt meg Kasumi a közönség soraiban. - Mire várnak vajon? Eddig úgy tűnt, hogy nagyon vívni szeretnének. - Az az érzésem, hogy ez most valami mester-mester dolog - állapította meg Versta. - Azt hittem izgibb lesz... - közölte Amaya, akit láthatóan nem viselt meg a vereség és most a deaktivált kurozashi nyelére támaszkodva nézte a harcot, ami eddig nem volt túl eseménydús. - A fiatal jedinek igaza van - lépett közéjük Kaede - Most az elmék csatája zajlik. Az ő szintjükön már a másik kiállásából is sokat meg lehet tudni. Nem beszélve arról, hogy látták egymás tanítványait küzdeni. Ezért tudják, mire lehet képes a másik. - Jó... szóval tisztelik egymás tudását. Értem. De azért ugye lesz harc is? - türelmetlenkedett Kasumi, aki inkább akciót akart már látni. Mine és Saalia egyszerre mozdultak meg, bármiféle kezdőállás nélkül szökkentek egymás felé és egymás támadását törték meg a küzdőtér közepén. Pár pillanatig próbálták egymást lenyomni, aztán lépésnyire távolodtak egymástól és ismét kardcsapásokat váltottak egymással. Láthatóan csak kóstolgatták egymást. - Két kard a két kard ellen, mint valami ollópárbaj - jegyezte meg Kasumi viccesen, miután figyelte kicsit őket. - Ha Saaliát kérdezed, ő szerintem egészen mást gondol erről a kifejezésről - kuncogott Mikasa, miközben le sem vette a szemét a harcról. Végül Saalia törte meg az egyhangúságot. Elkezdett villámgyors csapásokkal támadni, kicsit úgy, mint az előző küzdelemben Amaya, de Mine sem fogta vissza magát és épp csak pár pillanat előnyt adott a twi'leknek, aztán megfordította az állást. De Saalia nem sokáig hagyta kontrázni, mert ismét támadásba lendült. Valóban egy szinten volt a tudásuk. Mine végül hátrébb ugrott és ahogy földet ért, oldalra tartotta az egyik karját, majd a küzdőtér széléről egy fejméretű sziklát emelt fel az Erővel és Saalia felé indította, aki könnyedén kioldalazott előle, majd azonnal a magasba emelte kardjait, hogy hárítsa Mine levegőből érkező támadását és utána ahogy a nő továbbszaltózva földre érkezett, Saalián volt a sor, hogy az Erővel lökjön egyet rajta. Mine csúszott pár métert, majd amint megállt ismét rohamot indított. Saalia ekkor stílust váltott és a két kardját a markolatnál összeillesztve immáron egy duplapengés fénykarddal küzdött ellene, ami védekezés szempontjából jól láthatóan effektív volt több fénykard ellen. A két harcoló néhány pillanatra megállt egymással szemben, újra helyezkedve, aprókat módosítva saját tartásán. - Ügyesen forgatod a két fegyvert - jegyezte meg elismerően Mine. - Meglep, hogy más is ezt a stílust preferálja. - Viharnak is szoktak becézni - mosolyodott el Saalia. - Engem pedig a Biwai Mennydörgésnek - felelte Mine, és ő is hasonlóképp tett. - Ez a mesterre is jó név lenne, pláne ha sok yotbabot eszik - jegyezte meg Versta, mire többen kuncogni kezdtek. De ezt a harcolók nem hallhatták és néhány pillanat múlva folytatódott is a küzdelem. Saalia váratlanul hosszú pördüléssel támadt az ellenfelére, két fénykardpengéje pedig elképesztő sebességgel táncolt körülötte. Mine meglepetten ugrott el az útból, majd egy gyors oldalsó ütést akart bevinni, de a pörgő Saalia kardjai máris célba értek, és ellökték a fegyvereit az útból. Valóban úgy festett most, mint egy testet öltött forógszél a vihar közepén. Persze ez egy fárasztó mutatvány volt és néhány pillanat múlva le is állt vele Saalia, ahogy Mine újból el tudott ugrani az útból, igaz alighogy, hiszen a pengék súrolták ruháját és felsőrészének váll tartópántja szétfoszlottan hullott alá. - Hihi, perverz mestered van - pillantott Verstára vidáman Amaya, de a twi'lek padawan inkább csak eltakarta az arcát. Mine meglepetten pillantott a ruhájára, majd felnézett, és elmosolyodva újra harcba vetette magát. Ezúttal egyik fegyverét maga előtt tartva hárította Saalia ütéseit, míg a másikkal ellentámadásokat vitt be. Pár pillanat és jó néhány lépés visszaszorulás után a twi'lek is ráébredt, hogy ez a fajta taktika igencsak célravezető, hiszen lassan őrli fel az ellenség erőforrásait. Így aztán Saalia egyszercsak hátrébb szökkent egyet, hogy kikerüljön Mine közeléből, majd nagyot lökött az ellenfelén az Erő segítségével, aki ugyan hárította a támadást, de így kikerült a tartásából, így aztán Saalia támadhatott. Hosszú vágásokkal rontott az ellenfelére, aki szintén hátrébb ugrott előre, majd előre rontott. Rövid, gyors szúrások és vágások özöne zúdult a két harcolóra és kívülről egészen elképesztő képet festettek, mint valami villogó színkavalkád. Aztán egyszercsak mindkét harcoló fél megdermedt. - Ügyes - biccentett Mine, akinek torkánál világított Saalia egyik pengéje. - De nem eléggé. Saalia lepillantott, és látta, hogy Mine mindkét fegyvere a hasánál van, majd ő is elmosolyodott. Deaktiválták fegyvereiket, hátrébb léptek, majd meghajoltak egymás felé. - Köszönöm a meccset. Majd valamikor tarthatnánk egy visszavágót - nyújtott kezet Saalia. - Örömmel - felelte a nő, miközben kezet rázott a jedivel. - Remek küzdelem volt, hölgyeim - tapsolt Kaede elismerően - Jó látni, hogy a jedik is tudják még, hogy kell igazán jól fegyvert forgatni. - Megy ez, ha valaki sitheket eszik reggelire - húzta ki magát büszkén Saalia. - Így is lehet nevezni a zabpelyhet - kuncogott Versta és vele a többiek is. - De az tény, hogy mindketten nagyon jól harcolnak - állapította meg Zaniah, aki kissé kívülállónak érezte magát a jedik és a pengék között. Hiába is volt Tythonon, mégsem volt ugyanaz, bármennyire is mondogatta magának. - Igen. Kedvem lenne nekem is tenni egy próbát valamelyikük ellen - értett egyet Mikasa - De azzal még várnom kell. Mine megigazgatta a ruháját, hogy rendesen elfedje minden testrészét. Bár láthatóan nem egy jelenlevőnek tetszett volna, ha úgy hagyja, ahogy a harc után volt. Ezúttal ő vette át Saburo helyét, mint háttérzenész. A fiatal férfi besétált a küzdőtérre. - Most ki jön? Menjek még egy kört? - érdeklődött Saalia. - Biztos vagyok benne, hogy aki Mine mesterrel képes lépést tartani, az remek ellenfél lenne számomra is. Engedelmeddel azonban én a je'deii ellen szeretném kipróbálni magam - mondta Saburo Zaniah felé fordulva - Megtisztelnél. - Ti tudjátok, hogy ki vagyok? - lepődött meg Zaniah. - Az Erő sok érdekeset mesél azoknak, akik figyelnek rá - kuncogott sejtelmesen Kaede mester - De a kisugárzásodon is érződik, hogy Tython szülötte vagy, azonban mégis messziről érkeztél. - Nos, nem volna ellenemre. De nekem nincs fénykardom. A mi időnkben még nem volt. - Adok egyet kölcsön - nyújtotta felé Saalia az egyik fénykardját. - Nem szükséges - közölte Saburo - Kedvelem a hagyományos fémfegyvereket is. Nyugodtan használd a saját kardodat. Nem szeretném, ha az fogna vissza, hogy szokatlan fegyverrel kell küzdened. - Ez esetben elfogadom a kihívást - felelte Zaniah, miközben felemelkedett a helyéről és a küzdőtérre sétált. A két fél tisztelettudóan meghajolt egymás felé, majd alapállást vettek fel. Mikasa bár látta Zaniaht harcolni a csatában, de nem volt lehetősége igazán megfigyelni. Valamint nem is igazán kellett komoly vívótudás egy porg ellen. Kíváncsian várták mindannyian, mire képes a lány. - Megtiszteltetés Tython egyik régi szülöttje ellen küzdeni - szólalt meg Saburo tisztelettudóan, miután kiegyenesedtek. - Sajnos nem vagyok olyan jó formában. Tízezer évig nem edzettem - mosolygott halványan Zaniah, mire a többiek halkan kuncogtak, de aztán Mine dobolása lassan elnyomott minden hangot. Saburo előhúzta nagai katanáját a tokjából, és Zaniah is hasonlóképp tett a hátán tartott fegyverével. Saalia halkan elkuncogta magát. - Mi olyan vicces, Saalia? - kérdezte Arelia. - Csak eszembe jutott egy fickó, aki Zanához hasonlóan a hátán hordta a vibrokardját. Mindenki el volt ájulva, hogy milyen menőn mutat. De túl rövid volt a karja és amikor ki akarta húzni, akkor csak szerencsétlenkedés volt belőle. Aprót nevettek a rövid kis történeten a többiek, majd a készülő küzdelemre fókuszáltak. Egyelőre a harcolók egyike sem ugrott előre támadólag, inkább egymás, saját maguk számára szokatlan stílusát figyelték, miközben lassan megindultak körkörösen, egymással lépést tartóan oldalazva. Aztán egyszer csak Saburo előrébb sietett pár lépést, egy pillanat alatt levágva a távolságot kettejük között, és suhintott. Zaniah hárította a csapást, majd szinte rögtön előrébb lépett az egyik lábával és ellentámadást indított. A hirtelen szúrás elől kitért a férfi, majd két lépést hátrálás után ő támadott újra, ezúttal Zanát kényszerítve a megszerzett előnye feladására. Úgy tűnt, hogy míg Saburo a széles vágásokat részesíti előnyben, addig Zana főleg gyors, erőteljes döfésekkel operált. Néhány pillanatig még tartott az ütésváltás kettejük között, majd a két fél egyszerre, mintha csak összebeszéltek volna elszakadt a másiktól, és hátrált pár lépést. - Elképesztő, Saburo-senpai - jegyezte meg a fiatalabb diák minden tiszteletével a hangjában Amaya. - Zaniah csodálatosan harcol - mondta Arelia is csillogó szemekkel. - Valaki tegye ki a "vizes padló" táblát, mielőtt elcsúszik egy szerencsétlen - súgta oda Verstának a mestere, és a fiatalabb twi'lek próbált úgy csinálni, mint aki nem hallja. Mindkét harcoló fél komolyan és a legmélyebb tisztelettel küzdött egymás ellen. Itt nyoma sem volt a Versta-Amaya párbajra jellemző fiatalos hévnek vagy a Mine-Saalia párbaj szexuálisan túlfűtött csipkelődéseinek. Mikasa is elképedve figyelte a dolgokat, és ahogy szeme sarkából látta, még Warwick is meresztgette hatalmas szellemfarkas szemeit a harcra. A küzdőtéren beállt pillanatnyi szünetet és a távolságot kihasználva Zana előhúzta azt a kis szütyőt, amit magával hozott a múltból, és előhúzott belőle egy kyber kristályt, ami a koncentrálás hatására hirtelen világítani kezdett, majd Saburo felé hajította, ám a kő ártalmatlanul ért földet mellette. Mindenki meglepetten pislogott a dolgon, ám meglepetésük csak nőtt, amikor Zana aktiválta a követ, és hirtelen egy erőlökés képződött pontosan Saburo mellett, aki alig tudta a fegyverével és az Erővel tompítani saját esését. Zana ebben a pillanatban pedig támadásba lendült. - Ejha. Ilyet se láttam még - füttyentett elismerően Saalia a kristályos trükköt figyelve. - Megihletett? - kérdezte Versta, le sem véve a szemét a küzdelemről. - Esetleg...ha rájönnék a trükk nyitjára és adnék Abrennek egy kristályt... - Inkább ne is folytasd, mester - sóhajtott Versta, de a többiek kuncogásából ítélve egyedül ő vette túl szigorúra. Megtanulhatta volna már a Saaliával töltött idő alatt, hogy ő már csak ilyen. A küzdőfelek láthatóan egy szinten voltak. Legalábbis megközelítőleg. A tudásuk megfelelt egy jedi lovagénak. Bár azt a többség nem tudhatta, hogy a pengéknél milyen titulusokat használtak. Saaliában felmerült, hogy esetleg segít őket kitalálni Mikasának. - Elég jól harcolnak mindketten - állapította meg Kasumi - Őszintén megmondom, azt gondoltam, hogy a srác a tapasztaltabb kettejük közül. - Idősebb kicsivel, de Zana viszont háborúban edződött. Meglátszik a kardforgatásán, hogy nem gyakorlóharcokhoz van szokva - felelt Saalia, mielőtt Mikasa tehette volna. Zaniah és Saburo tartották a lépést egymással. Hol az egyikük került fölénybe, hol a másik. Mégis kicsit úgy tűnt, hogy Zana kissé visszafogja magát. Talán nem tudta igazán komolyan venni, mert nem vérre ment a küzdelem. - Nyugodtan küzdj teljes erődből. Ha kell, képzeld azt, hogy rakata vagyok - szólalt meg Saburo egy pillanatnyi szünetben. A lány arca elkomorodott. A rakata szó bizonyára nem kellemes emlékeket idézett fel benne. Főleg ezen a bolygón. Talán még Saburo is megbánta a szavait, ahogy a szemeibe nézett, de elő akarta csalni a lányban rejlő erőket. Zaniah villámgyorsan szökkent előre, majd egy alsó vágással kicsapta a férfi kezéből a kardot, ami néhány méterrel odébb állt bele a földbe. - Nem szeretnéd, ha úgy kezelnélek, mint egy rakatát - mondta kissé ridegen, majd eltette a kardját - Sajnálom, egy pillanatra elvesztettem a kontrollt. Újra itt lenni Tythonon. Megrohantak az emlékek. A jók és a rosszak egyaránt. - Bocsáss meg, nem akartam tiszteletlen lenni - közölte Saburo, miután eltette a fegyverét, majd meghajolt a másik irányába. Zana megrázta a fejét, majd ő is meghajolt. - Én sajnálom, hogy ezt a dühöm rajtad töltöttem ki - felelte, majd mindketten kiegyenesedtek. Kaede anyó mosolyogva figyelte az eseményeket. - Szépen harcoltatok, mindannyian - bólogatott az öregasszony, majd összeütötte a tenyerét. - Javaslom, együnk valamit. Biztos megéheztetek. Mielőtt azonban bárki válaszolhatott volna, Mikasa fájdalmasan felnyögött és a hasához kapott. - Nagyon... fáj - préselte ki magából, miközben másik kezével Emiliába kapaszkodott, aki szorosan tartotta el ne essen. Mercer doktornő rögtön ott termett, akárcsak a többiek. - Menjetek hátrébb, kérlek! - szólt rájuk Arelia, mire eleget tettek a kérésnek. - Valami baj történt? - kérdezte Kasumi aggódó arckifejezéssel. - Beindult a szülés - közölte a doktornő szakszerűen, miután gyorsan megnézte. - Mármint? - pislogott Amaya, aki nem teljesen értette ez mit jelent. - Jön a baba - segítette ki Versta, mire a legifjabb penge arcára megrettent kifejezés ült ki. - Mi lesz vele? Nincs kórtermünk - jegyezte meg aggodalmasan az ifjú nagai tanonc. - Fektessük le! - vette át a vezérszerepet a doktornő, mire bevitték a szomszédos helyiségbe és az egyik gyékényre fektették. - Hozzatok törölközőket és forró vizet! - Amaya, Saburo, munkára! - szólt rájuk Mine, mire mindketten kisiettek. - Valaki vett már részt hasonlóban? - pillantott körbe Arelia, de mindenki ingatta a fejét, Zana kivételével. - Én már segédkeztem több mindenben... régen - tette hozzá. - Nem igen ismerem a modern kütyüket. - Ne aggódj, ez pont olyan lesz, mint régen - felelte Arelia, ám most komolynak és határozottnak tűnt, a szokásos gyengédségnek nyoma sem volt benne. Mindig ilyen volt, ha a pácienseiről kellett gondoskodni. - N-nem veszélyes az? Nem tudnánk visszamenni a hajóhoz? - kérdezte Versta, mire Arelia megrázta a fejét. - Ne aggódjatok - felelte. - Zaniah, te leszel a segédem. Emilia, te is maradhatsz. A többieknek irány kifelé! Gyerünk, huss-huss. A többiek összenéztek, majd eleget tettek a doktornő kérésének, és odakint ültek le. Rövidesen befutott Saburo, aki törölközőket hozott és Amaya, aki egy dézsa forró vízzel sietett be, majd hamarosan újra kisietett és el, hogy hozzon még vizet. A többiek jobb ötlet híján ott ültek le várakozni, ahol a teát fogyasztották el a párbajok előtt. - Egek, az izgalom biztos túl sok volt neki - jegyezte meg Mine. - Ne aggódj, Kyoshi utódja azt is kibírná, ha a harctéren kellene szülnie, fegyverrel a kezében - kuncogott halkan Kaede anyó. - Mester, te nem aggódsz? - pillantott Versta Saaliára, aki épp az egyik széken ült. - Már hogy ne aggódnék - felelte Saalia, mire megcsapták őket a másik helyiségből érkező első hangos kiáltások. - Azt mondják a szülésnél csak egy fájdalmasabb dolog létezik... amikor seggbe rúgok valakit. - Mesteeer - sóhajtott fel Versta. Persze értette, hogy a mestere azért mondja ezt, mert sokszor nehezen mutatja ki az érzéseit. Nála a humor volt a fő eszköz, amivel el tudta nyomni aggodalmait, esetleg ki tudta fejezni az érzelmeit. Már legalábbis Versta erre jutott. A várakozás többnyire csendben és aggodalommal telt, de aztán egy idő után - ki tudja mikor, egy örökkévalóságnak tűnt - abbamaradtak a kiáltások. Néhány pillanat múlva sírás hangjai hallatszottak a szomszéd szobából. Beletelt még egy kis időbe, mire a sírás abbamaradt és kinyílt félrehúzódott a szobát elválasztó papírajtó. Mindenki izgatottan figyelte az ajtót, ahol Arelia lépett be, a rajta lévő, itteni ruhadarabokból készült köpeny véres volt. - Mikasa egy egészséges kislánynak adott életet - közölte megkönnyebbülve. - Végre - fújta ki a levegőt Saalia. - Ő jól van? - Kimerült, de amúgy minden rendben ment. Furcsa kihívás volt, de szerencsére Zaniah gyakorlati tapasztalata sokat segített - mosolygott rá a mellette álló tythonita lányra. - Most viszont hagyjátok pihenni. - Akkor nem beszélhetek vele? - kérdezte Saalia csalódottan. - Tudni akarom milyen érzés anyukának lenni. - Ráér, ha kipihente magát - felelte Arelia, újra megkomolyodva, a csípőjére téve a kezét. - Ez orvosi utasítás! - Előbb az egyenruha, most ez. Hogy mernék ellent mondani - nyelt egyet a twi'lek jedi. Mikasa a gyékényen feküdt, és ott volt mellette megmosdatott kislánya a pólyába bugyolálva kislánya pihegett, a fején szépen kifésülve a szőke hajszálai. Emilia, aki végig mellette volt, és fogta a kezét, legalább olyan kimerültnek tűnt, mint ő, ennek ellenére gyengén cirógatta az arcát. - Gyönyörű csöppség - mondta mosolyogva. - Az - bólintott Mikasa. - Tudod már mi a neve? - kérdezte tőle Emilia gyengéden, mire megrázta a fejét. - Még nem - felelte fáradtan. - Pihenj, utána majd kitalálod - mondta, majd lassan elhúzta a kezét. - Pihenj te is, Mily - felelte a nagai nő, mire Emilia még rámosolyogott az ajtóból, majd kilépett. Mikasa mosolyogva figyelte a gyerekét. Aztán a teste megrándult, hirtelen úgy érezte, valahol ebben a pillanatban, messze innen, még megszületett valaki. Fejét hátravetette az Erő, és messzire került lélekben Tythontól, egy helyre, ahol mindig süt a nap. Hatalmas ágyon egy jól ismert alak feküdt. - Charis - sziszegte maga elé. Azonban a nő nem érezhette őt. Meglepetten vette észre, hogy ő is egy gyereket tart a kezében. - Rey - közölte a nő, és Mikasát meglepte, hogy ez a sith nőszemély képes a gyengédségre. De kitől...? Meglepetten vette észre, hoyg a szőke hajú csecsemő mennyire hasonlít az ő kislányára, egy pillanatra még az is felmerült benne, hogy az ő lánya került valahogy hozzá, talán elrabolta, amíg ő tehetetlenül feküdt. De aztán egy távoli, mégis közeli erő megérintette, és megnyugtatta. Maga sem tudta, hogy hogyan, de érezte, hogy a lánya még mindig mellette fekszik és békésen alszik. Rey... Rei, hiszen ez nagai név! Csak nem a bátyja...? - De, húgom - hallott egy hangot, mire a látomás a tágas szobáról megszűnt és helyette egy hasonlóan fényes helyre került, a szigetre, ahol annak idején Sayomival és Akaméval találkozott, de ezúttal bátyja állt vele szemben, egy egyszerű nagai köntöst viselve. - Puyí, de hát...? - pislogott meglepetten. - Halott vagyok? - kérdezte, és olyan természetesnek hatott ez a kérdés a szájából. - Igen - szomorodott el egy pillanatra. - Ne szomorkodj, húgom - lépett oda hozzá, egyik kezét a vállára téve, míg a másikkal letörölte a könnycseppet az arcáról. - Az én sorsom eddig volt megírva. Meg kellett halnom, hogy te erőssé válj. - De, de én... - mondta volna, de szavak helyett inkább átölelte a bátyját. - Annyival boldogabb lennék, ha te itt lennél velem. - Nem erre vágytál mindig? Egy élet, ahol nem kötnek a császári ház szigorú szabályai, ahol a magad ura lehetsz - ingatta a fejét a férfi, de közben ő is átölelte Mikasát. - De nem ezen az áron - sóhajtotta a lány. - Én visszatérhettem a fénybe. Azóta figyellek, és büszke vagyok rád, húgom - lépett hátrább egy lépést, és nézett mélyen a szemébe. - Amit nem értettem meg én, és amit Hiro se értett meg, hogy téged nem szabad kalitkába zárni, neked szabadon kell szárnyalnod. Akkor hatalmas dolgokat tehetsz. - Mert ez a sorsom? - kérdezte a lány. - Ez a sorsod, mert így alakítottad - bólintott a férfi. - Vissza kell vezetned a népünket a helyes útra. - De ezzel megint a testvérviszályt kockáztatom - rázta meg a fejét. - Hiro nem az ellenséged - közölte vele, mire Mikasa meglepett arcot vágott. - De hát megpróbált megölteni - vágta rá, kicsit feldúlva, mire Puyí megrázta a fejét. - Nem ő állt emögött. Egy sokkal ravaszabb ellenfél van mögötte, aki még őt is manipulálja, úgy, hogy Hiro észre sem veszi - közölte. Mikasa agya rögtön pörögni kezdett, és eszébe jutott az a jelenet, amikor az udvari méltóságokat fogadták. A vita, ami oda vezetett, hogy nyíltan dühös lett és összetört egy legyezőt a földön. De melyikük...? - Fujiwara - jelentette ki. Arca előtt feltűntek a férfi ráncai mögül előtűnő ravasz szemek, az a mód, ahogy a szavakat szőtte. - És attól tartok, van még valaki. Marisa bátyja, a Sárkány. Akivel úgy hittem leszámoltam, de halál helyett utat talált rá, hogy erősebb legyen. Egy mindenre elszánt sötét oldali harcos - közölte vele a bátyja. - Hiro is tud ezekről? - kérdezte hirtelen, mire Puyí megrázta a fejét. - Figyelmeztetnem kell! - A munkád itt még nem ért véget. Meg aztán, amíg Fujiwara hálójában van, nem sokat tehet - rázta meg a fejét. - Odamegyek és személyesen beszélek vele! - tört ki belőle. Elviselhetetlennek tűnt, hogy elveszítsen még egy testvére. - Nem figyelsz rám? - kérdezte Puyí kissé szárazabban. - El se jutnál hozzá. Aki egyszer meg akart öletni, szerinted nem kapna az alkalmon? Fujiwara az igazi játékos, a valódi hatalom a trón mögött. Az ő ambíciója vezeti most az országot. Hiro vagy épp a Sárkány csak bábok hozzá. Tőled viszont tart. - Egy olyan tényező vagyok, amit nem tud irányítani, amit nem ismer - bólintott néhány pillanat múlva. - Igen. Életben kell maradnod, erőt gyűjtened. Aztán a megfelelő pillanatban bátyánk segítségére sietni - felelte Puyí. - Bár vissza tudnálak hozni valahogy. Együtt sokkal többet tehetnénk - sóhajtott szomorúan a hercegnő. - Nem élek, de veled vagyok, húgom - mosolygott biztatóan Puyí - És ne feledkezz meg azokról, akikkel körülvetted magad. Nem kell egyedül csinálnod. Vannak támogatóid. Többen, mint gondolnád. - Van rá lehetőség, hogy legalább így lássalak? Legalább néha. - Ha meditáció közben rám koncentrálsz, eljövök majd. De ne függj tőlem. Éld az életed. Törődj azokkal, akiknek szükségük van rád. - Tudom, igazad van...Ideje mennem. Még látjuk egymást - köszönt el bátyjától. - Még valamit hadd kérjek tőled, húgom. Vigyázz helyettem is a lányaimra. - Chariséra is? - kérdezte Mikasa. - Tehát láttad - bólintott a néhai császár - Igen, ő rá is. Nem tehet arról, ki az anyja. Meg lehet védeni attól, hogy kövesse őt a Sötét Oldalra. - Megteszem, amit tudok. Ígérem - felelte végül Mikasa, bár fogalma sem volt róla, hogy csinálja. Nem volt épp a legszimpatikusabb ötlet elszakítani egy gyermeket az anyjától. Még akkor sem, ha az maga Charis. Egyáltalán a gyermek elrablásának ötlete sem tetszett neki - Viszlát, bátyám. Mikor Mikasa felébredt, már lenyugvóban volt a nap. Jó pár órát aludhatott, hisz valamikor kora délután érkeztek. Az első gondolata az volt, hogy megnézze a gyermekét. Az újszülött ott aludt mellette. Odahajolt és gyengéden megcirógatta az arcát. Ekkor lépett be Emilia a helyiségbe és fülig ért a szája. - Mi a vidámság oka? - kérdezte Mikasa. - Gyere és megmutatom - felelt a lány halkan, hogy ne keltsék fel a kislányt. Felkapott egy odakészített köntöst, majd felsegítette Mikasára, aki bár magától is fel tudott volna öltözni, de jól esett neki ez a kis figyelmesség. Utána karjaiba vette gyermekét és elindult a lánnyal együtt, hogy megnézze, amit mutatni akar neki. Visszatértek a küzdőtérre, ahol a többiek is összegyűltek. Havazott. Először azt gondolta, hogy ez különös, hisz nem tűnt úgy, hogy Tythonon közelegne a tél. Aztán ráeszmélt, hogy tulajdonképpen egy hegy tetején vannak, ami máris értelmet adott az egésznek. - Kislány korom óta nem láttam havat - mondta Emilia. - A mosolyodból ítélve sok szép emléket idézett fel benned. - Ó, nocsak ki ébredt fel! - lépett oda Saalia és vele együtt a többiek is csatlakoztak a hercegnőhöz - Hogy érzed magad? - Jól vagyok, köszönöm...És ő is jól van - pillantott a karjaiban lévő gyermekre. - Ha már róla beszélünk, sikerült neki nevet választanod? - érdeklődött ezúttal Versta, mire Mikasa láthatóan gondolkodóba esett. - Bármi, csak ne legyen benne, hogy 'Oda' - viccelődött Saalia - És a Skywalker neveket se fontolgasd, nem hoznak szerencsét. Mikasa előrelépett párat és az égre pillantott. Aztán ismét a lányára, aki időközben kinyitotta szemeit és először láthatott havat. Csodálattal nézte az apró hópelyheket. - Yukihime. Ez lesz a neve - közölte Mikasa. - Nagyon szép név - mondta Kaede anyó. - Mit jelent? - kíváncsiskodott Versta, aki természetesen érdeklődött minden iránt, ami nagai. - A Yuki havat jelent - felelte Mikasa mosolyogva, a kinti hóra pillantva. - Ennek a pillanatnak az emlékére. A hime pedig hercegnőt. Ezt sok névhez odakapcsolják, nem kifejezetten rangot jelent, hanem inkább szépséget, fontosságot. - Szép név - bólintott Mine is, miközben Amaya közelebb hajolt a csöppséghez, és úgy figyelte nagyra nyílt szemekkel. - Ne bámuld ennyire, te is voltál ilyen - szólalt meg Saburo a rá jellemző egykedvűséggel a hangjában. - De olyan éééédeeees - vigyorodott el a lány, mire Saburo megragadta és hátrébb vonszolta. - Tanúsíts több tiszteletet a pengék úrnője iránt - intette rendre a fiatalabb tanítványt. - E-erre semmi szükség - vakarta meg szabad kezével az arcát Mikasa, aki zavarba jött a jelenettől. Mindig feszélyezte, ha mások különlegesként kezelik vagy hajlonganak előtte. Hercegnőként kifejezetten utálta ezt. - Mondd csak Mikasa... erről Mait hiába kérdeztem volna, tudod milyen... szóval, izé... - jött kicsit zavarba Saalia a saját kérdésétől, mire a nagai nő bátorítóan nézett rá. - Szóval milyen érzés anyának lenni? - Csodálatos - mosolyodott el. - Hogy ez a gyönyörű csöppség a szívem alatt nőtt és most itt van a kezemben... - Én sosem fogom megtudni, anyám nagy fájdalmára - sóhajtott fel a jedi nő. - Ilyenkor irigykedem. Mármint a körülményeket figyelembe véve nem akarok tapintatlannak tűnni, de rajtam is erőszakot kéne tenni, hogy ilyesmi legyen a végeredmény. - Mester, ez NAGYON tapintatlan volt! - szólt rá Versta élesen, mire Mikasa megrázta a fejét, jelezve, hogy nem haragszik. - Tudod, a modern tudománynak hála, vannak már erre... kevésbé erőszakos módszerek is - jegyezte meg Arl. - Na persze, aztán ki tudja ki lesz az apja. Talán valami Pal... khmmm - harapta el megint a dolgot, ahogy eszébe jutott, hogy ismét nagyon érzéketlen dolgot mondott. - Palotában lakó sith nagyúr. - A végzet fonala tovább fonódik - szólalt meg most bólogatva Kaede anyó, aki láthatóan szeretett rébuszokban beszélni. - Mire gondolsz? - kérdezte Mikasa kíváncsian, mire az öregasszony a kint hulló havat figyelte. - A tavaszt a tél váltja, a létet az elmúlás. Aminek kezdete van, annak egyszer vége is lesz. Ez az univerzum törvénye, az istenek törvénye. Csak egy valami folytonos és végtelen, a végzet fonala - merengett el az öreg, majd, mint aki álomból ébred, hirtelen felkapta a fejét. - Ne is törődjetek velem. Csak egy szenilis öregasszony vagyok. - Ne mondj ilyet, mester - lépett oda hozzá Mine egy köpenyt terítve rá. Érezhetően lehűlt az idő. - Amaya, megetetted a chocobokat? - Jájj, még nem! Olyan izgatott voltam emiatt a baba dolog miatt - kapott észbe a fiatal, kissé szertelen lány. - Chocobo? Az meg mi? - kérdezte kíváncsian Kasumi. - Ami fontosabb: ehető? - csillant fel Saalia szeme. - Gyertek, megmutatom - ajánlkozott Mine. - Saburo, Amaya, addig készítsétek elő a vacsorát!
- Igenis, mester - hajoltak meg mindketten. A csapat többi tagja átvágott az arénán, majd néhány folyosón lefordulva egy nagy istállóféleséghez érkeztek. Odabent mintegy húsz darab sárga színű, csibére emlékeztető lény várakozott a karámokban, de ezek majdnem két és fél méter magasak voltak, hosszú, éles csőreik és karmaik pedig láthatóan harcra is remekül képessé tették őket. Szárnyaik nem voltak elég nagyok, hogy repülés közben elbírják őket, valószínűleg csak rövid távon segítettek egy-egy akadály leküzdésében. Most nyugodtan várakoztak a helyükön, bár az ajtóban lévő tultumus többek érdeklődését is láthatóan felkeltette.
- Éhesek - rázta meg a fejét Mine. - Esküszöm, Amaya néha a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakán. - Nagyon csodálatos lények, igazán magasztos kinézetűek - jegyezte meg Mikasa, végigsimítva az egyikük nyakán lévő tollakon. - Chocobo, igaz? - Igen - bólintott Kaede anyó. - Ők voltak a régi pengék hátasállatai. Kihaltnak hitték őket, csak itt, a templomban menekült meg pár darab. A hátukon ülve indultak háborúba Kyoshi harcosai. - Meglepően nyugodtak - jegyezte meg Saalia. Ebben a pillanatban Warwick is követte őket az istállóba, amit a madarak viszont már nem fogadtak kitörő örömmel. Hangosan rikácsolni kezdtek, ugrálni a karámokban, szárnyaikkal csapkodtak, talpuk pedig a földet karmolta. Yukihime felriadt az álmából és hangosan sírni kezdett. A farkas meglepetten hajtotta oldalra a fejét. - Gyere, Warwick, megijeszted szegényeket! - paskolta meg a nyakát Zana, majd kivezette a szellemfarkas az istállóból, mire a chocobók is lassan lenyugodtak, Mikasa pedig gyorsan álomba ringatta a gyerekét. - Azt hiszem ennyi izgalom elég volt mára - jegyezte meg Kaede anyó, miközben Mine hozzálátott megetetni az állatokat. - Kérlek, kövessetek, a vacsora már biztosan tálalva.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 14, 2020 22:43:28 GMT 1
Ashla mezői és sziklái között újabb köztársasági transzport verte fel a port, hogy a korábban kihalt, most mégis újonnan érkezett birodalmi és köztársasági egységek által elfoglalt, élettel teli, még így kissé hevenyészettnek ható táborból a hold orbitján keringő kisebb, jórészt korvettekből és rohamcsónakókból álló hevenyészett, vegyes flotta, majd onnan Tython közelben zöldellő, hatalmas gömbje felé induljon, kísérletet téve az átjutásra a bolygó légkörét “védelmező”, hatalma viharokon.
A közeli facsoport által körbeölelt tisztásról azonnal két E-szárnyú emelkedett fel, hogy kíséretet biztosítson a szállítónak, majd a sziklák közül elősiklott a hátvéd szerepét játszó EGB-s Cygnus rakétanaszád is, hogy teljessé tegye a vegyes köteléket. Mivel cirkáló és romboló, sőt még fregatt méretű egységek sem juthattak át a bolygó felé vezető, nehezen járható, aknákkal és természetes, afféle Erő-akadályokkal szegélyezett vékony űrútvonalon, ezért az egy- és kétüléses egységek jó része rögtön a hold felszínén landolt, nem vesztegetve az idejüket felesleges orbitálásra.
Naberrie szenátor a korábban minden bizonnyal tythonita jee’dai harcosok által használt, barakkszerű épület főbejáratánál állva figyelte a forgalmat. Különös érzések kerítették hatalmukba, amióta landoltak a holdon, egyre többet fájt a feje, és egyre többször érezte úgy, hogy valaki, vagy valakik figyelik a háta mögött... nem is, inkább az elméjét. Belülről... A holttestek látványa sem nyugtatta meg, amikor először ideérkeztek, de azóta úgy tűnt, az egészségügyi egységek jó munkát végeztek, mert egyre kevesebb volt belőlük.
Egy páncélozott birodalmi Sentinel-leszállóegység közeledett a horizonton, majd szárnyait összehajtogatva landolt nem messze tőlük. Naberrie egyik adjutánsa a szenátor fölébe súgta, hogy ez lesz az az egység, amelyikre vár, így Noel megindult a hajó felé vezető ösvényen, majd lecövekelt a leereszkedő rámpa előtt.
Kisvártatva a két sztalker jött le elsőnek a rámpán, mind Szlava, mind Sztrelok összevonta szemöldökkel tekintgetett körbe-körbe, láthatóan feszélyezte őket a nagyon is élő, növényzetben és faunában gazdag környezet az ideiglenes bázis körül. Utánuk következett néhány élénk kék egyenruhás polneyei spectech társaságában Erwin von Stülpnagel őrnagy és Grodin Tierce Főkormányzó. - Főkormányzó - lépett a fekete egyenruhás klónhoz Naberrie szenátor és kezet nyújtott neki. - Örülök a személyes találkozásnak. - Nemkülönben - a másik férfi arcán különös árnyék suhant át, amikor kezet rázott Naberrie-vel.
- Minden rendben? - kérdezte a szenátor aggodalmasan. - Én csak... egy pillanatra... nem érdekes - rázta meg a fejét Tierce. - Elnézést, hogy megvárakoztattam, szenátor. Először biztosítanunk kellett a fregattunkat odafent orbiton. Személyesen akartam meggyőződni róla, hogy... milyen állapotban van. - Sajnálom, ami a tisztjével történt - biccentett együttérzően Noel. - Nem találtak nyomokat?
- Aranji nyom nélkül eltűnt - biccentett Tierce beesett, fáradt arckifejezéssel, mintha magát hibáztatná az egész miatt. - De egy specialista csapat fenn maradt, hogy kizárhassanak bármilyen, a Káoszlény által esetlegesen elrejtett csapdát, technikai módosítás, vagy bármit. Még mindig... szerencsésebb így, mintha megsemmisült volna a hajó. - Ki tudja - pillantott az égen, felettük zöldellő hatalmas gömbre, Tythonra Noel. - Akkor talán elpusztult volna a Káosz-entitás utolsó avatárja, és nem jut el... oda.
- Van rá egyáltalán bizonyítékunk, hogy már ott van? - pillantott a bolygó felé Grodin. - A Horizon fedélzeti logjaiban csak arra találtunk utalásokat, hogy a Káosz-entitás elhagyta a fregattunkat. Azt már tudjuk, itt mi történt? - pillantott körbe. - A sztalkerek értek ide ugye elsőnek, mielőtt felmentek magukkal a fregattra orbiton - biccentett Sztrelok és Szlava felé Noel. - Azt mondták, csak halottak voltak mindenhol, az életerejüktől megfosztott héjak, csontvázak. A Káoszlény nyilván... táplálkozott, mielőtt továbbindult Tythonra.
- Kontrolljor... tam - biccentett a fejével Sztrelok Tython felettük hatalmasodó gömbje felé. - V centre Zonu. Blizka. Zs’gyot. Nam nado ityi k’ih. - Több információra van szükségünk annál, mint hogy az Erőérzékeny bajtársaink érzik, hogy valahol ott van - rázta meg a fejét Tierce. - Tudunk már kommunikálni a bolygóval? Ránézésre... nem úgy tűnik innen, mintha odaát mindenki élet-halál harcot vívna a Káosszal. Rejtőzködhet.
- Néhány, Shikaakwáról érkezett prófétista transzport itt landolt a holdon - intett Naberrie fejével egy burnuszos társaság felé, néhány barakkal arrébb, akik történelem előttinek tűnő hajóik körül csoportosultak. - Azt mondják, a mi ügynökeink, Freeta lovag és társai egyenesen Tythonra mentek le, csakúgy, mint a shikaakwai erősítés többi része. - Újra kell építenünk a kommunikációs láncot - jegyezte meg Tierce elégedetlen arckifejezéssel. - Ott van a rendszer külső karéján a flottánk, behozni nem tudjuk, itt meg tétlenül ülünk, ha jól értem, mert még kommunikálni sem vagyunk képesek Tythonnal, bár itt van egy karnyújtásnyira.
- Nem használhatnánk a Horizon-t, hogy egyenesen a légkörbe ugorjunk, uram? - biccentett a nagyobbik planéta felé Erwin. - Amíg nem vagyunk benne biztosak, hogy a Káoszlény nem hagyott benne valamiféle kellemetlen meglepetést, nem akarok kockáztatni - húzta el a száját Tierce. - Ráadásul, ha lehetséges lenne, feltételezem, ő maga is megpróbálkozott volna ezzel.
- Abban igaza van, Főkormányzó, hogy valahogy kommunikálnunk kell a bolygón lévőkkel - morfondírozott Naberrie. - A Főinkvizítora sem elérhető? Ő nem tud segíteni? - Nincs kapcsolatunk vele sem, amióta ideértünk - húzta el a száját Grodin. - Több egységet kell átdobnunk oda - biccentett ő is Tython irányába.
- Minden második próbálkozáskor visszapattanunk - csóválta a fejét Noel az ég felé pillantva, ahol épp ebben a pillanatban lépett vissza a horizont felől túlterhelt hővédő pajzsokkal a korábban elindult köztársasági transzport és kísérete. - Mercer doktornő egysége például az elsők között, szinte azonnal átjutott, de a komsávjaink is használhatatlanok a tythoni felső légköri turbulencia és az ionizált sugárzás miatt. Velük sem tudunk kapcsolatba lépni egyelőre.
- Maguk nem tudnak átvinni? - pillantott Tierce a sztalkerek felé, mire azok megrázták a fejüket. - V’sze od’na v centre zonu - magyarázta Sztrelok. - Tam uzse nyikako'j nye frakci’i. Tolj’ka... ogyin. Szamoje... zselanyie o'gyino'ko.
Erwin néhány pillanatig sugdolózott Szlavával, mintha értelmezni próbálták volna az öregebbik sztalker szavait.
- Azt hiszem, arról van szó, Meine Herren - kezdett bele végül az ifjú őrnagy határozatlanul -, hogy amíg a Tython... körzetébe való eljutás alapvetően technikai kérdés, és csak meg kell találni hozzá a megfelelő útvonalat, ahogyan abban a vostroyai útkeresőink is segítettek nekünk Kalimahrtól idáig, addig magára a Tythonra való átjutás... wie sagt man das... hogy is mondjam... már egyéni erőfeszítés kérdése. Akárki, akárhonnan nem mehet be, úgymond, és e tekintetben számít az, hogy kik ülnek ugyanabban a hajóban. Frau Doktorin Mercer csapata valószínűleg szimplán szerencsés volt, mondjuk úgy, azonos... profilúak ülhettek egy hajóban, Tython nem érzékelt az áthaladásukkor... disszonanciát. Es tut mir leid, ha nem érthető, nehéz elmagyarázni, egy erőérzékeny valakinek könnyebben menne. A prófétista szövetségesek és a köztársasági jedi delegáció tagjai... előnyben lehettek, mondjuk úgy - magyarázta Erwin Naberrie-re pillantva.
- Na tessék, a legjobbkor kell a Főinkvizítornak is eltűnnie - szívta a fogát Tierce, majd a sztalkerekre nézett. - Nincs másik út a bolygóra? - Eta ny’e v ‘puty... eta nye kak. Eta vapro’sz... kog'da, ot'kuda i ku'da... - tekergette a nyakát Strelok, majd végül egy kisebb, fekete égitestre mutatott a horizont Tythonnal átellenes oldalán. - Ot’szjuda tozse mozsna. - Azt kérdezi, miért nem onnan próbálkozunk? - fordított Erwin.
- Boganon nincs semmi a helyiek elmondása szerint, sokkal kevésbé kiterjedt az infrastruktúra és a holdak egymáshoz, illetve Tythoshoz viszonyított állása miatt a keringési periódusa nagy részében teljes sötétségben van az élhető viszonyokkal rendelkező része - vakarta meg az állát Noel. - Igazából csak azért táboroztunk le itt, Ashlán, mert jobbak voltak a feltételek... de értem, mit akar mondani, így belegondolva, annyira nyilvánvaló.
- Wir müssen aus dem dunklen Seite kommen - csapott a homlokára Erwin. - Hát persze, mint az a régi legenda, gyermekkoromban hallottam. A cosraiak mindig a hold sötét oldaláról érkeznek... - Vagyis ebben az esetben a sötét oldali holdról - nevetett fel Noel és hátba veregették egymást Erwinnel.
- Nagyon megható... - fintorodott el Tierce. - Valaki volna szíves végre értelmesen elmagyarázni, hogy mi ez a nagy felismerés? - Természetesen - mosolyodott el Noel. - Maguk, birodalmiak óhatatlanul is, hogy úgy mondjam... kulturálisan az Erő Sötét Oldalához kapcsolódnak. Ne tiltakozzon kérem, hagyja, hogy végigmondjam. Ha másképp nem, legalábbis még mindig jobban, mint a Világos Oldalhoz. Legalábbis Tython így fordítja le a köztünk lévő... különbségeket, azt hiszem.
- Az örökségünk... objektíve tagadhatatlan, ha csak az Uralkodóra gondolok - biccentett végül nagy nehezen Tierce. - Mercer doktornő egysége tisztán köztársasági volt, azért engedte át őket a légkörön Tython - folytatta Naberrie. - Azóta pattanunk vissza, amióta vegyes, vagy csak birodalmi hajókkal próbálkozunk innen, Ashláról. A birodalmi egységek menjenek át Boganra, és induljanak onnan. Akkor sikerülni fog a bejutás. Talán a kishölgyet kivéve - biccentett a nabooi szenátor Erwin felé. - Ő eléggé... hogy is mondjam... Próféta-kompatibilisnek tűnik. Ashlára indulva is bejuthat.
- Egyeztessünk egy találkozási pontot, hogy ne veszítsük el egymást újra odalent - értett egyet végül Grodin. - Ki kell építenünk egy katonai bázist és a megfelelő kommunikációs kapacitást. Bárhol is csap le a Káoszlény, készen kell állnunk, hogy Tython-szerte visszaverjük. És fel kell vennünk a kapcsolatot a prófétistákkal és a jedikkel is.
- Erwin őrnagy bizonyára könnyen megtalálja a prófétisták tythoni bázisát, figyelembe véve a... tapasztalatát - mosolyodott el Noel, de Erwin kelletlenül megrázta megrázta magát és Tierce-hez fordult, miközben arca annyiraelvörösödött, hogy akár frontistának is elmehetett volna. - Eher nicht... Főkormányzó, bitte sehr, hadd menjek én inkább a jedikhez.
- Nekem mindegy - vont vállat Tierce. - De akkor valamelyik sztalker kell, hogy menjen a prófétistákhoz. - Ja paidu - lépett előre önként jelentkezőként Szlava. - Sahidka normal'na. Bugyet haraso tak. - Rendben, akkor maguk ketten lesznek a követek - biccentett Tierce. - Sztrelok parancsnok, ön segítene a csapataimnak átnavigálni Boganra, és onnan lejutni? - Lad'na - fintorodott el Sztrelok, akit láthatóan nem villanyozott fel a gondolat, hogy Tierce-el együtt utazzon, de ráállt. - Ja gid majora... is’jo raz.
- A jedik hajójának adatai alapján van egy koordinátánk - húzott elő egy adattáblát a zsebéből Tierce. - Egy felvonulási és gyülekezési terület az egyik kontinens közepén egy fennsíkon, a katonai gyakorlótér távoli megfelelője a helyi viszonyoknak megfelelően. Ha átjutottunk a légkör felső rétegein, ott találkozunk. Elvileg innen indultak a holdakról összegyűjtött, illetve Yuuzhan Vong segédcsapatok Kalimahra és Shikaakwára.
- Rendben, ez lesz a találkozási pontunk - rázott kezet Naberrie a többiekkel. Erwin és Szlava külön, egyszemélyes hajóik felé indultak (a cosrai őrnagy előre dörzsölgette a kezét, hogy repülheti a tythoni jedik egyik hajóját), Grodin és Strelok vissza a birodalmi sikló felé indultak, Noel pedig a legközelebbi, köztársasági tengerészgyalogosokkal teli egységhez, amelyből már el is kezdtek kipakolni a vegyes kontingens birodalmi részét alkotó rohamosztagosok.
A Főkormányzó még egy pillanatra visszanézett a siklója rámpájáról a többiekre, majd Strelokra pillantott. - Mondja, sztalker, magának nincs olyan érzése... hogy jártunk már itt? - megrázta a fejét. - Vagyis... nem is. Inkább... ott - biccentett Tython felé. - Eta Zona, tavaris glavnij major - vonta meg a vállát egykedvűen a vostroyai. - To zse szamoje... nu, poi’gyom nocs’ju. Mono'lit zvanyit. Vrem'ja nyet. - Persze, máris megyek - biccentett Grodin, majd végignézett még egyszer a táborban sürgölődő köztársaságiakon és birodalmiakon.
Egy pillanatra az az érzése támadt, figyelik. A barakksor legszélén, az elvaduló fák közé vezető úton, ahol korábban összehordták az itt talált holttesteket, most egy fiatal férfi állt. Ezüstös jelekkel díszített fekete egyenruha, a vállán valamiféle furcsa, növényszerű motívumokkal körülvett birodalmi jelvény, ami - bár a klón még sosem látta -, hirtelen ismerős volt a számára, az övén egyértelműen fénykardnak tűnő, fényes fekete fémhenger... átható, fiatal, mégis időtlen tekintet, ami akkora távolságból is a Főkormányzó veséjébe látott.
Grodin megrázta a fejét. A férfi eltűnt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 15, 2020 22:06:24 GMT 1
Ben és Luke egy apró, hevenyészett tábortűz-szerűségnél ültek a parton, miközben az összegyűjtött faágakból hevenyészett nyársakon néhány Tythonig porg felderítő pirult a nyílt láng felett, amelyekből előtte szakszerű mozdulatokkal kiszedték a látható méretű implantokat. Bármilyen nanit-méretű összetevőnek pedig jót fog tenni egy alapos pirítás, magyarázta Luke Skywalker, aki állítása szerint már hosszú ideje ezekkel az előörs-madarakkal egészítette ki a szigeten elérhető, elsősorban növényi étrendet, és mindeddig semmi baja nem lett tőle, ellenben kellemes érzést okozott a gyomrában a szárnyashús és a tudat, hogy ezzel is hozzájárul a Káosz és követői számának csökkentéséhez.
Luke javaslata volt, hogy először egyenek és igyanak, miután Ben teljesen elveszettnek tűnt, összevissza nézelődött, és folyamatosan ugrásra készen állt, mintha minden szikla mögött rárontó Káosz-harcosokat és drónokat vizionált volna. Az elméjük szintjén pedig replikálták ezt a furcsa, szótlan viszonyt. Az első pillanatban szinte egyszerre nyúltak ki egymás felé, majd annyira furcsának, idegennek, megváltozottnak találták a másik szellemi lenyomatát ahhoz képest, amire hosszú idővel ezelőttről, valódi apa-fiú kapcsolatukból emlékeztek, hogy szinte azonnal vissza is vonultak saját elméjük gátjai mögé, hogy szembenézzenek saját zavarodottságukkal és azzal, hogy végre itt lenne a lehetőségük mindezt feloldani.
Így aztán maradt a zavarba ejtő csend és a sütögetés. - Bocsánatkéréssel tartozom - mondta végül két porg-falat között, újabb hosszú hallgatás után Ben. - Azt hiszem, elveszítettem a Shadow-t. Nem hiszem, hogy túlélte a Kocka pusztulását. - Sokan sokakat elveszítettünk… - hümmögött Luke, majd újabb falatot nyújtott át Bennek. - A szárnya a legfinomabb, ezt kóstold meg. De nekem innen nézve úgy tűnt, győztetek… legalábbis, ha nem így lett volna, azt hiszem, most nem üldögélhetnénk itt ilyen nyugodtan... - Remélem - mondta Ben, majd belebámult a tűzbe. - Tulajdonképpen nem is tudom, mi lett a harc vége… Shikaakwánál voltam.
Luke biccentett. - És most Tythonon vagy. Ami önmagában elég kivételes teljesítmény - biccentett a barlang bejárata felé, ahonnan Ben kijött. - Még senkivel sem találkoztam, aki rendszeren belül így utazott volna… Tython, hogy is mondjam, nagyon kényes arra, hogy kit enged be és honnan…
- A Porg hajón volt egy… portál - próbált visszaemlékezni Ben, összeráncolva a homlokát. - Nem tudom, ténylegesen készen állt-e a használatra, vagy még csak kísérleti jellegű volt, amikor BB-8, mármint Brodrig bekapcsolta… - Ben hirtelen felpattant és körbepillantott. - A két droid, Artu és Szrípió! - Nyugalom - tette egy pillanatra a fiú vállára a kezét Luke Skywalker, szelíden lenyomva a földre és a kezébe adva egy újabb grillezett porg-combot. - Ott vannak fent - intett másik kezével a felettük magasodó, a sziget csúcsát jelentő hegy felé. - Semmi baj. Amíg egymás közelében vannak, és nem jelenik meg itt a Csillagok Királynője, nem kényszerülnek arra, hogy felfedjék magukat. Túl régóta játsszák már ezt egymással és mindenkivel.
- Te tudtad? - ült le Ben a fejét rázva. - Nem végig - bámult vissza a tűz felé Luke. - De sok minden… utólag logikussá válik, ha az ember eleget lamentált rajta itt a semmi közepén, úgymond. - Nem jött még vissza senki a csatából, úgy értem, ide? - pillantott most Luke-ra Ben, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. - Tython mozgolódik - mormolta Luke, egy pillanatra lehunyva a szemét. - Több csata is volt. Egy Shikaakwánál, egy Kalimahrnál. És sokan… eltávoztak… azok közül, akiket Tython csatába küldött. - Trayus… - kapott egy pillanatra az övéhez Ben, majd mikor meggyőződött róla, hogy a fénykardja még mindig az oldalán van, megrázta a fejét, és visszaült a tűzhöz. - Elárulta a többieket - mondta végül kis szünet után Ben. - Megölte… néhány barátom. Ha az a Yuuzhan Vong nem segít, a hadmester… Trayus magának akarta a kockát. Át akarta venni a hatalmat a Porg felett.
- Mindig is bele volt kódolva a hozzá hasonlókba az árulás - jegyezte meg Luke kis csend után. - És azt hiszem, nem ő volt az egyetlen ilyen azok közül, Ben, akikkel itt tartózkodásunk alatt megosztottuk Tython templomait. Tython viszont... türelmes. Nézhetsz Yoda fiatalabb, és lerobbantabb kiadásának - mosolyodott el Luke, végigsimítva saját, kissé elburjánzott arcszőrzetén -, de csak itt jöttem rá arra, mennyire igaza volt neki abban, hogy milyen fontos a türelem. Most már azt gondolom, hogy az Erő, illetve Tython… valahogy bekalkulálta az árulásokat is abba, hogy kinek milyen szerepet szánt itt… talán, ha Trayus nem dönt így, nem is arattok győzelmet.
- Amióta Tythonon vagyok, másba sem futok, csak mi lett volna, ha… - sóhajtott fel Ben. - A Káoszt viszont még nem győztük le, érzem. - Tython is érzi - biccentett Luke, és újabb porg mellszeletet emelt le a nyársról, hogy megkóstolja. - De bármennyire is érzed sürgetőnek, hogy valamit tegyél, Ben, rá fogsz jönni, hogy itt elegendő idő jut mindenkinek. Csak elképzelésem lehet róla, hogy min mentél keresztül az odakint, majd itt töltött idődben - bámult a tenger felé Luke, simogatva a szakállát. - Valószínűleg több mindenen és rövidebb idő alatt, mint én, mielőtt idekerültem. Idő kell hozzá, hogy ez… lecsapódjon. Ne siettesd.
- Már nem vagyok a tanítványod, ugye tudod? - mosolyodott el ironikusan Ben. - Mármint… értékelem, amit mondasz… de nem tudom, azért vagyok-e itt, hogy… taníts. - Jogos - biccentett Luke, és kettétört egy újabb porgot, elfelezve kettejük között. - Én is tisztában vagyok vele, hogy ez már nem egy hagyományos mester és tanítvány, vagy apa-fia kapcsolat, kettőnk között… hogy már nem is lesz az soha. És talán már egyikünk sem nevezhető jedinek sem.
Ben beharapta az ajkát is szólni akart, de inkább kezelésbe vette a következő porg szeletet, és hagyta, hogy Luke Skywalker befejezze a mondandóját. - Nézd el nekem, amiért elkalandoztam - folytatta az idősebb férfi. - Csak tudod… volt egy álmom. Kettőnkről. A közös utazásunkról át a galaxison, mint apa és fia, mint jedi mester és tanítványa.
- Én is láttam - biccentett üres tekintettel Ben, mintha egy alaposan elrejtett, a valós élmények által teljes mértékben felülírt emléket próbált volna előhívni az elméjéből. - Jacen nyomát követtük, hogy megértsük, mi történt vele. Aiing-tiik, fallanassik, kel’dorok, erőhasználó szekták és csoportok… aztán volt valami a Bendőben is… de végül az egész ködbe borult. Mindenhol ott volt a Káosz hangja a fejemben, amikor ezeket az álmokat láttam…
- Egy időben én is azt hittem, hogy ez a Csillagok Királynőjének a kísérlete arra, hogy eltántorítson, hogy kiugrasszon innen - biccentett Luke. - Valahol én is azt hittem, hogy megtévesztő ez a látomás - mosolyodott el szárazon Ben. - Még ha… - bámult a homokra saját lábai előtt. - Más okokból is. Annyira… egyszerűnek tűnt… minden máshoz képest.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott veled, Ben - tette a fiú vállára a kezét Luke Skywalker. Ben egy pillanatra, ösztönös reakciótól vezérelve megpróbált ugyan elhúzódni, de aztán végül ott maradt a férfi mellett. - Egyedül kellett keresztülmenned mindenen, ami végül ide juttatott. - Sokáig tartott - vakarta meg a tarkóját Ben felsóhajtva. - Azt, hogy egyedül vagyok.. azt hiszem, azt igazából megszoktak. Hogy nem bízhatok… tényleg senkiben.
- Nem volt igazságos legalábbis bizonyos szemszögből, és nem is volt könnyű… itt lenni - pillantott körbe a szigeten Luke. - A tudat, hogy sokakat hátrahagytam, hogy sokakat, megmenthettem volna talán. Mégsem mehettem. - Mire vártál? - pillantott rá Ben. - És főképp... miért? Abból, amit elmondasz, kezdem úgy érezni, hogy többet tudtál, tudsz az odakint történtekről, mint ami egy ilyesfajta elzártság alatt… logikusan magyarázható lenne. - Beszélt hozzám… - simogatta a szakállát a levegőt kifújva Luke. - Tython. Az Erő. A Káosz Úrnője…
Néhány pillanatig Luke csendben maradt, csak az egyik, még a vacsorához használt máglyán kívül rekedt bottal rajzolgatott a parti homokba. Bennek olybá tűnt, hogy valami primitív, néhány, egymás felé forduló csúcsú háromszögből álló ábraszerűséget.
- Tudod, Ben… - folytatta végül Luke. - Már az ide érkezésem előtt megértettem azt, amikor ellátogattam az Onderonra, Criopterára, Asationra és Lehonra, hogy igazából nem csak az Erő két oldalának küzdelme, hanem különböző, egymással párhuzamosan és átlapolva is létező erővonalak és szempontrendszerek összecsapása határozza meg a galaxist… a tömegek és az egyének ereje és vágyai, a birodalmak és köztársaságok, a bűnbandák és a vállalatok kollektívái… és persze ezektől elválaszthatatlanul a Káosz különböző vállfajai. - Hát igen, ez több-kevésbé logikus, még ha nem is a jedi doktrína része - mormolta Ben. Luke láthatóan nem sértődött meg a “doktrína” szó használatán sem, folytatta inkább a mondandóját.
- Amire viszont itt jöttem rá, Tythonon… - hirtelen villámgyors, szinte Erő-vezéreltnek tűnő mozdulatokkal egy tucat újabb, hasonló négy háromszöges ábrát alkotott a homokba, amelyek az eredetihez és egymáshoz képest is kusza összevisszaságban, mindenféle lehetetlen szögben álltak, hogy távolról nézve az egész egy összefüggéstelen kriksz-kraksznak tűnt a homokba firkálva. - Nos, tulajdonképpen az, hogy igazából számos különböző valóság is létezik, amelyek mind-mind tartalmazzák ezeket a dimenziókat, eltérő szögben és összetételben… közelebb, vagy távolabb egymástól, ahogy tetszik, meg ahogy éppen a különböző erők együttállnak. Különböző, önmagában mégis helyes és egyenértékű valóságok mátrixa ez.
- Belefájdulhat az ember feje, ha egész nap csak ilyesmin gondolkozik… - mosolyodott el halványan Ben. - Nem ártott meg az egyedüllét? - Valójában sosem voltam egyedül itt, ez nem száműzetés, ahogyan Yodáé és Ben Kenobié sem volt az, innen nézve… inkább… kissé leszabályozott és kellőképpen steril környezet a gondolkozásra - viszonozta a gesztust Luke is, majd folytatta.
- Kissé elkalandoztam megint, ne haragudj. A lényeg, hogy itt Tythonon… kissé elmosódik a határvonal ezek között a valóságok között is. Legalábbis számomra itt a szigeten mindenképp. Majd mutatok néhány dolgot, ha maradsz még egy kis ideig, és elmagyarázom, hogy megy ez. A lényeg, hogy azokban a valóságokban… sosem egyedül győztem le a Csillagok Királynőjét. Mármint ahol egyáltalán megjelent. Mindig volt segítségem. - Azt hiszem, nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy azt mondjam, mindig van segítség - mosolyodott el ismét, ezúttal sokkal fanyarabb arckifejezéssel Ben. - De így van, nem? Most is itt vagyok… talán én is segíthetek. - Láttam ilyen valóságot is, igen - biccentett Luke. - De attól félek, a Káosz felhasználná, amit veled kapcsolatban még mindig érzek, Ben. Az apa-fiú kötődést kettőnk között.
Ben nyelt egyet, de nem szólt. - Nem, végül mindig olyasvalaki volt, akihez nem fűzött érzelmi kapcsolat, legalábbis a látomásaimban - folytatta Luke. - Egy szövetséges, mégis távoli bajtárs. - Ugye tudod, hogy… - Ben kifújta a levegőt, miután elég bátorságot gyűjtött hozzá, hogy kimondjon egyet azon igazságot közül, amelyek a mellkasát nyomták. Azért az egyik kisebbel kezdte, a biztonság kedvéért. - Hogy Anakin visszatért?
- Igen - biccentett Luke. - Érzem. Megváltozott… az univerzumok ütközésének egyik csodája lehet, hogy itt van… később még beszélünk róla, de hadd fejezzem be. Egyszóval… ezek a szövetségesek, akikkel együtt győztük le a Káoszt, végeredményben minden esetben a Sötétség képviselői voltak, az én általam jogosan, vagy a véletlen szeszélye nyomán képviselt Fény ellenpontjai… és ezek a Sötét szövetségesek a közös győzelmünk után mindig erősebbé is váltak. Közvetve így a világbeli önmagam járult hozzá a megerősödésükhöz. - Én úgy gondolom - morfondírozott Ben -, hogyha ez az ára a Káosz legyőzésének… nem lehet, hogy ez egy elfogadható kockázat?
- Nehéz megmondani, mert az Erő Sötét és a Világos Oldalának szövetségére egyszerűsödött le minden hasonló esetben a Káosz elleni küzdelem, Ben - folytatta Luke. - Azok után, amit odakint és itt láttam, nem vagyok benne biztos, hogy azok jobb jövőképek-e, mintha e világ és e galaxis minden ereje összefog… Tython most ezt próbálja elérni, rajtam keresztül is. És van még egy dolog… - Skywalker tekintete sötétebbé vált. - Ami visszatartott attól, hogy ne lépjek idő előtt. Tudod, Ben, elég sokat megtanultam az ittlétem alatt ezekről a párhuzamos világokról. Talán, ha kellő erőfeszítést teszek, egyedül is megtalálhattam volna a módját, hogy legyőzzem a Káoszt, vagy, hogy pontosabban fogalmazzak, visszaadjam neki, amit ő próbált elérni nálam, amikor elfelhőzte az elmém… hogy elérjem, azt higgye magáról, sosem létezett…
- Ijesztően… hatékonyan hangzik - most Ben nyújtott át egy újabb adag sült porgot Luke-nak. - Miért nem tetted? - Nem tudtam, nem válnék-e én a következő Káosz-úrrá - ráncolta a homlokát Luke. - De van más oka is. A legijesztőbbek azok a világok és azok a jövők voltak a látomásaimban… ahol a Csillagok Királynője tényleg nem létezik, ahol soha nem is létezett… ezek sokkal.. másabbak voltak. Egy vákuum jött létre a Káosz helyén, és mindig volt valami, ami igyekezett betölteni. És ez majdnem mindig még rettenetesebb volt annál, mint amit most Káoszként és a ténykedéseként ismerünk. A tudat, hogy egy sötét szövetséges felemelkedését csak azzal válthatom ki, ha egyedül találom meg az utat a Káosz legyőzésére, úgy értem egyedül, Tythonnal együtt... és ez talán egy még rosszabb, még ismeretlenebb jövőt teremt majd, egy még erősebb, új ellenséggel, mint a Káosz Királynője... sokáig megbénított. Amíg ide nem ért mindenki... addig bizonyosan.
- Most fogunk beszélni… Anakinról? - kérdezte Ben. - Még nem találkoztam vele személyesen én sem, csak az Erőn át beszéltünk… de még sosem éreztem senkiben ennyi… elhivatottságot, határozottságot. - Bár megint csak tippelni tudok, hogy mire gondolsz… - Luke tapintatosan direkt nem utalt arra a tényre, hogy Ben még mindig elzárta magát az Erőtől és tőle is mentálisan. - De azt hiszem, az alapján amit mesélsz, én már igen. - Tényleg? - kérdezte Ben.
- Apámban - biccentett Luke. - Anakinban… Vaderben, ha úgy tetszik. Megállíthatatlan céltudatosság, vezesse akár sértettség, fájdalom, vagy akár elvakult hit valamiben… a késztetés, hogy vélt céljai, feladatai eléréséhez mindenen és mindenki átgázoljon a lehető leghatékonyabban… akárhányszor küzdöttem vele, vagy találkoztam vele… csak utólag jöttem rá, hogy nem a vak düh, az a fajta őrjöngés mozgatta, ami az új, és egyúttal az ősrégi idők Sith Nagyurainak sajátja. Apám nem a Sötét Oldalnak áldozta fel magát, hanem annak a tudatnak, hogy tévedhetetlen, és ha egy útra rálépett, azt végig kell járnia, méghozzá a lehető leghatékonyabban, megalkuvások nélkül. Annyira magáévá tette ezt a tudatot, hogy folyamatosan sanyargatta magát. Fel sem merült benne, hogy egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel, hogyan élhetne másként a sérüléseivel. Zavarta volna a küldetésében, amilyet olyan elánnal üldözött. Ez tette őt Vaderré igazán. A kétségek elnyomása, nem a vak düh, a fájdalommal való kényszerűnek vélt együttélés, a szenvedés magához ölelése, arra gondolván, hogy ez mennyire apróság az általa vélt felsőbb rendű küldetéshez, a feladataihoz képest. Tudod, kikben láttam őt leginkább viszont? - Luke szája széle megrándult a gondolatra. - A Yuuzhan Vong harcosokban, akiket a háborúban megöltem. Mondjuk ők nem értékelték volna a helyzet iróniáját, azt hiszem…
- Hát nem - kuncogott fel Ben. - És ugyebár, Te is tudod, Anakin Solo honnan kapta a nevét. Leia már a születésekor megérezte, mennyire hasonlít… a nagyapjára - fejezte be a gondolatot Luke.
Ben a semmibe bámult. - Különös - mondta végül. - Ez így eddig eszembe sem jutott. De Anakin ide tart - a fiatal férfi egy pillanatra lehunyta a szemét. - Érzem, igen. - Attól tartok, nem értenénk vele egyet abban, hogyan vegyük fel a harcot a Káosszal - folytatta Luke. - Anakin is a része ennek egésznek, itt Tythonon… de nem az a sötét szövetséges, akikhez hasonlót a látomásaimban láttam. És nem is a Káosz helyére lépő személy… de a jelenléte… megzavarhatja a mozgásba lendült folyamatokat, ez igaz.
- Anakin képes lenne inkább megsemmisíteni Tythont, úgy ahogy van, ha rájön, hogy a Káosz már itt van, vagy reálisnak látja a veszélyét, hogy elfoglalja és uralma alá hajtja, mint annak idején Zonama Sekotot - értett egyet Luke-al Ben. - Igen, én is ettől félek - biccentett Luke. - Ha találkoznánk… nem kerülhetnénk el, hogy rendezzük ezt a véleménykülönbséget köztünk. És ez nem az a harc, amit meg akarok vívni, nem itt, nem most, és nem vele.
- Smordre mester… mármint Sordis is visszatért, úgy tudom - tette hozzá Ben. - Eljött hozzám… a fejemben, mielőtt idejöttem. - Abban sem voltam biztos, hogy valaha meghalt - tette hozzá Luke mormogva, miközben szórakozottan piszkálgatta a fogát egy porg-szálkával. - Nem egy szép történet, amennyit tudok róla - sóhajtott fel Ben. - Jaina… belerokkant.
- Hosszú a listája azoknak, akiket megviselt és megváltoztatott a történtek sodrása - krákogott Luke, mintegy arra utalva, hogy ha minden egyes hasonló veszteséget megkísérelt volna átérezni, akkor már régen megbolondult volna ezen a szigeten. - Visszatérve Sordisra… bármelyik valóságban, amit láttam, a Skywalkerek és Palpatine-ok sorsa sokkal jobban összekapcsolódott, mint amit saját tapasztalataim alapján gondoltam volna… talán ez volt az egyik legnagyobb hiba, amit elkövettem életem során. A saját családfámra fókuszáltam, Leiára és a többiekre… rád, Ben… közben pedig nem jöttem rá időben, hogy a Skywalkereken kívül a Palpatine-ok és még sok más család és nép is aktívan alakítják a galaxis jövőjét. Láttam olyan jövőt is - vonta össze a szemöldökét Luke gondolkozás közben -, ahol ez a két családfa végül egy-egy személyben kulminálódott, és a végén eggyé váltak, az összes Skywalker és Palpatine, egyetlen személyben.
- Hát, ettől még messze vagyunk - vonta meg a vállát Ben. - De mégis, talán Sordis jár a legközelebb hozzá. - A két családfa sorsa összefonódik, minden valóságban - törölgette az arcáról a porg-zsírcseppeket Luke. - Ez alól Sordis sem vonhatja ki magát, még akkor sem, ha nincs most itt a rendszerben. Eljön majd az ő ideje is, amikor Sordisként, vagy Smordreként, vagy bármiként, de szembe kell néznie ezzel a sorssal.
- Ami a családfát illeti… - Ben kihúzta magát, és felállt, a tenger felé sétálva. - Van még valaki Sordis és Anakin mögött, nem igaz? - kérdezte halkan Luke. - Jacen is kereste… de nem jutott el hozzá. Ahogyan Sordishoz és Anakinhoz sem.
- Nem csak az… - Ben hangja is elhalkult. Luke elkezdte érezni, ahogyan a fiú lassan megnyitja elméjét neki az Erőben, és egy pillanatra hátra is hőkölt a fiúban kavargó érzelmek visszafojtott kavalkádjától. - Mármint, részben igen. Egy gungan. Az árnyékból. Nem tudom, mennyire, de még mindig a befolyása alatt tartja Anakint. A Káosz ellen is dolgozik, de ellenünk is… úgy értem, a Skywalkerek, Palpatine-ok… - Ben egy mély levegőt vett. - És Solok ellen. - Mondott neked valamit - lépett mellé Luke, és most már együtt nézték a tengert, miközben elméjük végre valahára összekapcsolódott az Erőn keresztül, ahogyan régen. - Amiről magad sem tudod, hogy igaz-e.
- Azt mondta, nem vagyok Skywalker - Ben maga is meglepődött, mennyire könnyen szaladt ki a száján. - Azt mondta… nem te vagy az apám… Luke.
Hosszú ideig hallgattak, percekig. Végül Luke Ben vállára tette a kezét és átölelte.
- Nem igazán tudom, ez számít-e, Ben - mondta végül. - Ne érts félre, úgy értem… tudom, hogy szerettelek Téged, mint a fiam, és Marát, mint a feleségem. És ő is szeretett mindkettőnket, ebben biztos vagyok. Amit… most mondtál, megmagyarázná, hogy miért tűnt nagyon sokszor… zárkózottnak. Sérültnek és sértettnek egyszerre… tele volt bűntudattal és érzésekkel, emlékekkel, amiket még velem sem osztott meg soha. Valahogy mindig is úgy gondoltam, ezek a múltjára, az Uralkodó szolgálatában töltött idejére vonatkoznak… de ki tudja, ki tudhatja? Mint amikor beteg volt a Yuuzhan Vong háború elején, amikor téged vártunk… mindenki azt hitte, valami Yuuzhan Vong méreg, biofegyver… de ugyanígy okozhatta… - Luke megtörölte a szeme sarkát. - A bűntudat is. - Sajnálom, hogy így kellett megtudnod - közölte kiszáradó torokkal Ben. Korábban fel sem merült benne, hogy ez a hír olyannyira, sőt, talán jobban letaglózhatja Luke Skywalkert, mint annak idején őt magát.
- Másrészt viszont - húzta ki magát Luke, majd szembefordult Bennel -, nagyon sok másik valóságban, ahol jártam a látomásaimban, nem láttam sem Marát, sem téged, Ben… vagy legalábbis nem mellettem. A tény, hogy az Erő és ez az univerzum megadta nekem, hogy családomként szeresselek benneteket, még ha csak rövid ideig is, és ne magányos, megcsömörlött emberként éljem le gyakorlatilag az egész életem… ez több, mint amit reméltem, és most már nem veheti el tőlem senki. Bármit is állított neked az a gungan, és bármi is igaz belőle, vagy éppen hazugság.
- Nem is érdekel, hogy… ki? - Ben megölelte az apját. - Úgy gondolom, valaki, aki hozzánk közel állt mindig is - mosolyodott el Luke, és viszonozta a mozdulatot. - Valaki, aki mindig is nagyobb macsó volt nálam - mosolyodott el a gondolatra. - Valaki, akitől a csibészséged örökölhetted, ha így volt…
Luke maga felé fordította Bent és apai csókot lehelt a fiú homlokára. - Akár igaz, akár nem, számomra mindig is Skywalker maradsz, és a fiam. És anyád fia, akit mindennél jobban szerettem, ahogyan Téged is, Ben. Nem haragszom sem rád, senkire… - Nem tudom már, Skywalker vagyok-e még… vagy mi vagyok - próbálta lenyelni a könnyeit inkább kevesebb, mint több sikerrel Ben. - Bármi lehetsz, ami szeretnél lenni, fiú - nézett rá komolyan Luke. - Nyisd meg az elméd, és érezni fogod. Lehetsz Skywalker, Solo, Jade… vagy simán csak Ben. Nem a véred számít és nem az determinál… hanem az, hogy hol a helyed az univerzumban, és ez mivé tesz téged. Ha valamit, ezt megtanultam itt… és abban a sok másik valóságban.
- Pedig még szóba sem hoztam, hogy igazából a fiúkat szeretem… - mosolyodott el félszegen Ben, mire Luke felnevetett, és összeborzolta a fiú vörös haját. - Nincs ezzel semmi baj, fiam. Én magam sosem gondolkoztam igazán ezen, hogy úgy mondjam. Amikor Tatooine-on fiatal voltam, ott ez nem volt jellemző… de túl sok lány sem élt a Dűne-tengeren, ha érted, mire gondolok… aztán ott volt Leia… magam sem tudom, mi lett volna a dologból, ha Yoda és Obi-wan nem vezetnek rá idejében, hogy testvérek vagyunk...
- Luke… mármint… apa… fúj… - fintorodott el Ben. - Aztán persze ott volt Gaeriel, Jem, Callista… - sorolta tovább Luke Skywalker egy pillanatra elgondolkozva, majd elvigyorodott. - Anyád most vágna fejbe, hogy “állj le, farmerfiú”, azt hiszem. - Igazi boomer vagy, apa - nevetett fel Ben. - A legszorosabb alderaani értelemben. - Hát igen… majdhogynem szó szerint - viszonozta a mimikát Luke. - Az aszteroidamező is számít? Ha csak egy órával hamarabb érünk oda…
- Kihűl a porg - tette hozzá Ben, és visszasiettek a tűzhöz. - Amúgy… tetszik valaki? - tette hozzá két újabb porgcsont közepette Luke Skywalker néhány perccel később, amikor már újra a tűz körül ültek.
- Ne is mondd - sóhajtott fel Ben. - Először volt ez a színész srác, Kelan, de ővele… hogy is mondjam... - a fiú elvörösödött - Szóval vele csak… jóban vagyunk. De aztán van ez a másik srác, csak amikor vele találkoztunk, még nem voltam biztos ezekben a dolgokban… elszalasztottuk a lehetőséget, azt hiszem… meg aztán… - Meg aztán? - Luke furcsa kisugárzást érzékelt a fiú felől egy pillanatra. - Ő is… Palpatine - temette a fejét kezei közé Ben, mire az idősebb Skywalker hangosan felnevetett. - Hát ennyit az összekötött sorsokról. Jó, hogy az én generációm kimaradt ebből, de úgy látszik, nem kerülhetjük el a sorsunk, végeredményben.
- Még valami - tette hozzá Ben. - Amit beszéltünk… apa - mosolyodott el közben félszegen. - Azt hiszem, Anakin engem fog keresni, amikor ideér. Erős köztünk a mentális kapcsolat, és az Erőn át is. Ha talán máshová megyek Tythonon belül… lehetséges, hogy engem követ. Elkerülhetnének egymást a végső összecsapásig, ha lesz ilyen, addig egyáltalán megmutatja magát a Káoszlény. És bármit is tervezne Anakin Tythonnal tenni tartaléktervként, biztosan nem teszi meg, amíg én és ő a bolygón vagyunk. Ennél… gyakorlatiasabb.
- Jó gondolat - biccentett Luke, és felpillantott a hegyre, ahonnan leereszkedett. - Odaadnék néhány holokönyvet és tekercset. Vidd át őket egy másik templomba. A droidokat is rád bíznám, te többet tudsz róluk, mint én… - Huh - fújta ki a levegőt Ben. - Kicsit sok volt belőlük az utóbbi időben. - Megkérem Lumpawaroo-t, hogy kísérjen el titeket - folytatta Luke, és most Ben érzékelt valami különöset apja jelenlétében. - Ő is itt van. Amíg négyen vagytok, a droidok úgysem térnek el… évtizedek óta megszokott programjuktól. Már túlságosan hozzászoktak… beléjük égett… felvett szerepük, jobban, mint azt bevallanák akár önmaguknak is.
- Kivel akarsz itt kettesben maradni? - vigyorodott el Ben. - Most jönne anyától a második tockos… - Minden magányos öregembernek kell egy kis szórakozás, nem róhatod fel, ha próbálkozom - pillantott körbe Luke, majd hozzátette. - Különben is, amióta megérkezett az erősítés, Tython túltöltődött valamiféle szexuális energiával. Nagyon furcsa. Jobb lesz, ha a Káosz úrnője mihamarabb megmutatja magát, mert különben mindent eldöntő harc helyett egy bolygóméretű orgiává fajul itt minden.
- Na jó, inkább felmegyek és segítek Lumpynak és a droidoknak… bepakolni, mielőtt megkérdezném, erre játszol-e valójában - forgatta a szemeit Ben, majd lemerevedett egy pillanatra, mint akinek valami eszébe jutott. - Van itt hajó egyáltalán? - Hátasállat van - biccentett Luke a tenger felszínén fodrozódó hatalmas kígyókig. - Apa… - szívta a fogát Ben. - Most komolyan? Tengeri kígyók? Miért nem mindjárt valami Yuuzhan Vong korall-tengeralattjáró akkor már? - Oké, van néhány belső égésű motoros felszíni és vízi suhanó is - tárta szét a karjait Luke. - Ha a levegőt akarod büdösíteni mindenáron és felpiszkálni Tython érzékeny orrát, a ti bajotok lesz, ha viharba kerültök.
- Jó lesz - biccentett Ben, majd lehalkította a hangját. - Egy utolsó kérdésem lehet? - Persze - vonta össze szorosabbra világosbarna - fehér redőkből összeállított köpenyét saját magán a Jedi Rend volt Nagymestere. - Elő vele. - Amikor azt mondtad… azokban az univerzumokban, ahol nem láttad a Káoszt… - fogalmazott óvatosan Ben. - Valami hiátus képződött a helyén… végül láttad, mi töltötte be?
- Nem, attól tartok - ráncolta a homlokát Luke. - Úgy érzem, Ben, a Káosz végével az én történetem is véget ér majd. Nem látok azon túlra egy világban sem. Elhalványul a látásom. - Apa… - futott oda Luke-hoz a fiú, amikor rádöbbent, ez mit jelenthet. - Én… olyan ostoba vagyok. Erre sem gondoltam.
- El kell mondanod Anakinnak - folytatta Luke. - Amit megbeszéltünk itt. Jobb lenne, ha mi ketten nem találkoznánk egymással, de tudnia kell ezekről… tőled. Egy olyan útra indulok hamarosan, amelynek már látom a végét, és amelyet elfogadtam. De jönni fog utána… valami, vagy valaki. Fel kell készülnötök, hogy fogadjátok, bármilyen céllal is érkezzen.
A szél feltámadt, és egy pillanatra a szigettől teljesen idegen forrásvizek, hegyi patakok, más klímára jellemző, elvadult dzsungeleket alkotó pálmák illatát fújta feléjük a szél.
- Valami, valaki… vár odakint - bámult a horizonton túlra Luke Skywalker. - Talán köze van ahhoz a gunganhez, akiről beszéltél. Talán ő maga az... de talán nem. Én már nem érem meg, hogy ideérjen, és a szándékait sem értem teljesen, ködbe burkolózik előttem. De nagyobb hatalma van, mint amit ez a világ, ez az univerzum eddig valaha látott. És nektek készen kell állnotok rá.
|
|
|
Tython
Dec 16, 2020 21:24:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 16, 2020 21:24:03 GMT 1
Ben és Lumpawaroo éppen befejezték a holodiszkeket tartalmazó ládák bepakolását a rendkívül instabilnak tűnő motoros - vitorlás tákolmányba, amellyel távozni terveztek Luke szigetéről, és amelynek irányító pultjánál már elfoglalta a helyét a továbbra is szokott formájukat hozó, folyamatosan perlekedő Artu és Szrípió is. Ben és Luke még egyszer megölelték egymást, majd a roskatag vízijármű elvált a sziget egyik kiálló szikláján emelkedő kikötőpilontól, és megindult a legközelebbi, jó pár órára lévő szárazföld felé. Luke még utánuk intett, majd visszaindult a hegyre, de meglepetésére Nashwa már ott állt előtte, mint a korábban a szigeten maradt Shikaakwa-i delegáció egyetlen tagja, aki nem csatlakozott Benékhez. - Akkor bepótoljuk azt a vacsorát? - próbált valamiféle vigyort varázsolni bozontos arcára Luke Skywalker. - Nagyon kedves, Skywalker effendi - hunyorított a fekete bőrű nő, majd a parthoz lépve füttyentett egyet, mire az egyik, korábban Luke által promótált vízikígyó megindult feléjük. - De a Próféta hív. A Hercegnő, a Futár és társaik megérkeztek Tythonra, nekem pedig fel kell keresnem őket, mielőtt a gyaur királynő hitetlen erői megerősödnek és támadást indítanak. - Én is érzem - biccentett Luke leplezetlen csalódással az arcán. - Azért reméltem, valaki itt marad a szigeten. - Itt van egész Tython, Skywalker effendi - mutatott körbe Nashwa. - De hamarosan jönnek majd mások... nem leszel egyedül. - Ó, én aztán soha - hunyorított Luke. - Addig rendet rakok itt... az Erő és a Próféta legyen magával, Bektashi asszony. - Magával is, Nagymester, a Próféta békéje kísérje eljövendő nehéz útján - mosolyodott el fehér fogakat villantva Nashwa, majd egy jó öt méteres ugrással a part mellé manőverező vízikígyó hátán termett és indulásra ösztökélte a lábával. - Jalla, jalla! Luke az elkígyózó ershani harcos nő és Benék távolban már alig kivehető hajója után pillantott. Egy pillanatra újra csend ereszkedett a szigetre. Luke rádöbbent, hogy amióta idejött Tythonra, valójában mindig volt vele valaki a szigeten, legalább a helyiek, vagy Tython félvad-félértelmes lényei közül. Valójában tényleg most maradt csak először igazán egyedül. - Ostoba öregember vagyok - mormogta maga elé, és megindult a barlang irányába, amelyből Ben korábban kilépett. - Farmerfiú vagy, aki nem bír magával - suttogta a szél. - De már nincs sok hátra. Hamarosan újra együtt leszünk.- Csak az a kérdés, kikkel, nemde - mosolyodott el Luke Skywalker. - És hányan... ... A Skywalker szigetét rejtő óceán átellenes oldalán, egy atolokkal és koralzátonyokkal körbekerített, a Gyógyítók Templomát rejtő szigetcsoport legmagasabban, még így is csak pár méterre kiemelkedő tagján, a parton állva Talanzia átszellemülten figyelte, ahogyan Tython megváltoztatja a környéket. Mindenhol újabb szigetek emelkedtek ki az óceánból, hogy aztán összefonódjanak, a trópusi-óceáni környezetből egy sziklás, széles tengerpartot formázva, amelynek belső felén már ott emelkedtek azok a homokdűnék, amelyek végén források és oázisok várták az újonnan születő kontinens mélyére merészkedő utazókat. A Gyógyítók Templomának Zonama Sekotra emlékeztető, egyszerű, növényi alapanyagokból összeálló épületei mellett kőtornyok emelkedtek ki, tetejükön kupolákkal. Talanzia pedig mosolygott és figyelt. Tython mindig változott, és ez így volt rendjén. Egy magányos tythonita vadász érkezett észak felől, amely Talanziát azokra a karcsú futárgépekre emlékeztette, amelyeket Ong és paptársai használtak Zonama Sekot körül... a gép pontosan előtte ereszkedett le a földre. Talanzia kíváncsian várta, ki lép elő belőle, majd ösztönösen is hátrahőkölt egy pillanatra a fekete zubbony és a megerősített, kristályok tárolására kialakított ruhaujjak és lábszárzsebek láttán, amelyeket a homokra lelépő férfi viselt. - Takoj szjurpriz... - bámult a másik alakra anyanyelvére váltva Talanzia. - Tak sztrasna... dobrij gyeny, sztalker.- Vot eta tak... - pillantott körbe értetlenkedve Szlava. Láthatóan nem ide indult. A saját krédója alapján a sztalkerek és a jed’kák találkozása mindig katasztrófához vezetett a múltban. - Nam sz nyih nye vazmozsna... Már visszaindult volna a géphez, amikor Talanzia bátortalanul kinyúlt és megfogta az idősebb férfi könyöket. Milyen erős, gondolta, és furcsa remegés futott végig a jed'ka testén. - Minutocska. Zsdajtye, v'sztavajtye, pazsalujszta, tavaris sztaljker. Eta... nye Vostroya. - Eta Zona... - tekergette a nyakát értetlenkedve Szlava. - V Zonye zsenscsini nyet.- Eta Zona Profeti. Zona Mira - húzta maga után az egyre magasabbra emelkedő tornyok felé Szlavát Zia. - Zona... ljubov. - pillantott kifejezően a férfire. - Mi nye doma. Nye ponyju... - rázta a fejét értetlenkedve Szlava. - G'gye drug'ije?- Szputnyiki tam - mutatott az égre Talanzia. - Mi nye ogy’nyi. - Aztán vidáman oldalba boxolta a férfit, majd végigsíimított az arcán. - Ityi ko’mnye, sztaljker - kacsintott rá. - Ja vizsu tvaju zselanyie. Szlava elvörösödött és visszafordult az újabb, érkező hajó felé, amit Talanzia kiszúrt korábban. Egy díszes shikaakwai hajó volt, ami a lassan végleges alakjukat felvevő tornyok árnyékában landolt. - Szmatrim, davaj - fogta kézen a fiatal jed’ka a sztalkert, és a tornyokhoz vonszolta. A hajó rámpáján három alak sétált le, pontosabban ketten sétáltak, Izal Waz és Hassa, Ershan és Shikaakwa hercegnője, aki az ölében vitte Tarfangot. Az ershani hercegnő néhány pillanatig szinte csalódottan tekintgetett körbe-körbe, mielőtt konstatálta, hogy egy bizonyos személy nincs itt, míg Izal vidáman integetett a két vostroyainak. Még a kissé letargikus Tarfang is lemászott a hercegnő öléből. - Látom, elkezdtetek berendezkedni - hunyorított a vostroyaiak felé az arcona. - Yub yub - mutogatott a templom felé Tarfang is lelkesen. - Große schöne dzsami - pillantott a tornyok felé Hassa átszellemülten. - Im Namen der Próféta, wir öffnen hier mecset. Ez lenni szent hely. - Továbbítom a koordinátákat más, a Shikaakwa felől érkezőknek - biccentett Izal, majd beleszimatolt a sós, tengeri levegő. - Igen kedvemre való ez a hely. Azt hiszem, itt maradok egy ideig. - Es wäre nagy megtiszteltetés meditieren zusammen mit effendi Izal - hajtotta meg magát Hassa. Tarfang leült a homokra, és elkapott egy porgot röptében. - Tooba ya jo-jo yub - jegyezte meg szomorúan, miközben leharapta a porg fejét és majszolni kezdte. - Igen, nekem is hiányzik Juun... - biccentett Izal. - Ő már az Erőben van. És mások is. De ez a hely megnyugvást kínál mindenkinek, aki elveszítették... - pillantott Hassára. - A számára fontosakat. - Effendi Izal lenni bölcs und filosofisch, mint alte dervischen aus Ershan - hunyorított nagy, fekete szemeivel az arcona felé Hassa. - Egész életemben harcoltam, az ilyesmi mégis... sokkal jobban leköt, az az igazság. Megfigyelni, részt venni az eseményekben, az Erő sodrásában - pislogott sűrűn az arcona, majd a két vostroyai felé pillantott, akik kézen fogva elindultak az egyik kisebb melléképület felé. - Azért vannak dolgok, amiket nem fogok megfigyelni. Udvariatlanság. Jó vadászatot, sztalker! - kiáltott azért utánuk vidáman. - Mann und frau zusammen, eh, ist so altmodisch, wie Vater... neue Próféta arcát fordítani dazu nicht, oder? - húzta fel az orrát Hassa. - Mindenki máshogy dicsőíti a Prófétát, kedvesem, de mindannyian a szeretet erejével tesszük, vagy mi - veregette meg a hercegnő vállát Izal. - Ők így, mi bizonyosan máshogy. Jöjjön, nézzük meg ezt az... új templomot. - Sie lenni richtig, effendi jedi - biccentett Hassa. - Los, menni megnézni große Par’adi’tschom hier. Komm, Szent Állat! Tarfang elkapott még egy porgot és utánuk rohant. Ha másra nem lesz jó ez a hely, gondolta, legalább végre jól lehet majd lakni itt. ... A Pengék Templomától nem messze az egyre sűrűsödő aljnövényzetben egy hosszúkás bozótvágó késsel felszerelkezve Erwin épp igyekezett magának utat törni arrafelé, amerre a Shikaakwáról érkezett köztársasági jedi delegáció tagjait sejtette az alapján, amit a fő leszállóhelyükön, a korábban a Yuuzhan Vong Formálók által használt, most a prófétisták tythoni gyülekezési körletévé alakított Templom környékén lévőktől hallott. Erwin fel nem tudta fogni, hogy ilyen terepviszonyok mellett hogy jutottak idáig a jedik repulzoros suhanóval, de a többi shikaakwai prófétista, akiktől útbaigazítást kért, miután kölcsönkért tythoni vadászával végre lejutott a bolygóra és elbúcsúzott Naberrie csapatától, világosan ebbe az erdőségbe navigálta őt - majd azzal a lendülettel magára is hagyták a cosrai őrnagyot, arcukon olyasfajta lenézéssel, miszerint hercegnőjükhöz való “hűtlensége” óta már nem tekintik maguk közül valónak, csak egy hitetlen gyaurnak. - Das ist schlimmer als Ardennenwald auf dem Cosra, hier gibt es gar nix - szitkozódott magában Erwin, amikor mozgást hallott a feje felett, és ösztönösen elugrott a felülről felé zuhanó fekete árny elől... kitartotta bozótvágóját, ami lepattant egy ívelt vibrotőr ismerős... pengéjéről. - Ah, Sie... - emelte gyorsan háta mögé a fegyverét a cosrai őrnagy, amikor meglátta, kivel áll szemben, hogy még véletlenül se keltse támadási szándék látszatát... az első csapást szerencsésen kikerülte, de hosszabb küzdelemben semmi esélye nem lett volna a vele szemben álló,a fák felől érkező, burnuszos, sötét bőr humanoid nővel szemben, akit jól ismert Jakkuról és Shikaakwáról. - Hassa küldte magát, ja? - Effendi major Erwin - rázta meg magát Nashwa bocsánatkérő tekintettel. - Nem... a Próféta üzent nekem álmomban. A Futárt keresem, a Próféta szava szerint pedig... - itt elgondolkozott, mintha a megfelelő basic kifejezést kereste volna - a pengéken keresztül vezet az út hozzá. - Interessant - emelte elő ismét háta mögül saját kölcsönzött fegyverét von Stülpnagel őrnagy, rápillantott, majd a Bektashi harcos nő hasonló fegyverére... - Ich würde eher sagen... a pengéink vezetnek el az úthoz, ha minden jól megy... bár még nem találtam semmit itt. Amúgy is, maga nem ismeri már itt a járást? Hol volt eddig, nem Tythonon? - Luke Skywalker szigetén voltam, habókos öreg, de a Próféta kegyeltje - bámult bele a végtelen sűrűségbe Nashwa. - Leginkább... nos... holofilmeket néztünk. Hitetlen világokról, ahol nem ismerik a Prófétát. Roppant különös volt. - Ah so, VIP Urlaub - kuncogott fel a szőke cosrai lány. - Mi csapdába csaltunk egy hadtestnyi jem’hadart Kalimahrnál, mit Hilfe der Republik, ich meine. De azt hallottam, Shikaakwánál is vereséget szenvedett a Káosz... meg azt is, hogy valamelyik avatarja mégis eljutott ide Tythonra, és most itt lapul. - Tudom, a Próféta látomást bocsátott rám, ahol láttatni engedte, hogy pusztulnak el a Futár és pengéi keze által a hitetlen káoszhívő gyaurok Shikaaakwán. Meg akarom köszönni nekik a Próféta nevében - emelte az égre a tekintetét szertartásosan Nashwa. - A Próféta erős, zengő hangon szól itt Tythonon. Maga nem hallja, effendi major? - Also, állítólag tényleg volt valami dalverseny Shikaakwán, amit nem a Káosz nyert, de én nem voltam ott - pillantott körbe Erwin, majd szemébe húzta tányérsapkáját és megigazította gyalogsági védőszemüvegét, ahogyan a bozótót fürkészte. - De most csak... csörtetést hallok. Etwas kommt.- Insallah... mud’al'dib akbar - sziszegte Nashwa is és harci pózt vett fel. Erwinnek egy pillanatra fogalma sem volt, mi köze ehhez egy Lázadó admirálisnak. A mon calok nem különösebben kedvelték az efféle erdős terepet... A csörtetés egyre hangosabb lett. - Denken sie, Frau komandantin Bekhtasi, hogy a Káosz tényleg itt rejtőzik, és óriási Yuuzhan Vong szörny formájában mindjárt nekünk ront? - nyúlt hátra az övén függő sugárvetőért Erwin aggodalmas arckifejezéssel. - Nem - rázta meg a fejét, fekete szemeit egy pillanatra lehunyva Nashwa, majd elvigyorodott. - A Próféta lenni ezzel. Szólni belőle Erő világos oldala. - Madárhangon? - sziszegte Erwin, és önkéntelenül félreugrott, ahogyan a hatalmas, egy vuki magasságát is überelő - ahogy cosraiaul mondják az ilyesmit -, kétlábú madárszerű lény trappolt be az apró tisztásra, amelyen korábban lecövekeltek. - Ah, große hänschenbrust - pillantott végig a madáron Erwin. - Hali... mármint... üdv - hajolt ki a chocobo nyaka mögül Versta, mindannyiuk meglepetésére. Először csak Nashwát pillantotta meg, majd Erwin láttán ellilult (az alapszínéhez képest ez minden bizonnyal az elvörösödés megfelelője volt). - Izé... tugen gat, őrnagy, vagy mi... maga mit mondott? Kinek.. nagy... a milye? - próbálta összeszedni maradék cosrai tudását a padawan zavarodottan. - Mindegy, nem érdekes - kuncogott fel a twi’lek lapos mellkasára pillantva Nashwa, majd meghajtotta magát. - Követek vagyunk, a Próféta és... a Birodalom követei. - Közvetve a Köztársaságé is, in diesem fall - Erwin rákacsintott Verstára, és elrakta a fegyvereit. - Guten tag, eigentlich. - A mestereid keressük, ifjú jedi - tette hozzá Nashwa. - Igen itt vannak, nem messze, az új templomban - biccentett Versta. - Kaede mester mondta, hogy jöttök, és jöjjek ki elétek. - Wer ist meister Kaede? - vonta össze gondosan ívelt szemöldökét Erwin. - Odabent mindent megtudtok, gyertek, még el kell mennünk a közelbe pár dologért... Saaliának - ült ki rezignált arckifejezés Versta arcára. - Also gut - lépett közelebb Erwin. - Kann ich mit dir auf dem Huhn fahren, Kameradin padawan? Versta újra a homlokát ráncolta, de Erwin ellentmondást nem tűrően megragadta az egyik lekkuját és fellendítette magát a másik lány mögé a chocobo hátára, majd szorosan átkarolta a twi’lek derekát. - Panzer vor! - Azt hiszem, én sétálok mellettetek - mosolyodott el Nashwa és követte a párost és egyedi hátasállatukat az erdőbe.
|
|